2015. július 1., szerda

Zsidó kórság


Zsidó kórság





Egy rasszista amerikai pszichiáter 1972-ben megállapította, hogy a zsidók között sok az elmebeteg 

Dr. Arnold A. Hutchnecker, egy New York-i pszichiáter – aki többek között Richard Nixon amerikai elnököt is kezelte – 1972-ben egy terjedelmes tanulmányt jelentetett meg az alábbi címmel: Mentális betegség – a zsidó kór. Az írás végkövetkeztetése: “Noha nem mindegyik zsidó tekinthető lelki vagy elmebetegnek, ez a betegség ragályos, és a zsidók ennek a fajta kórnak a legfőbb hordozói”. A súlyosan antiszemita és rasszista tanulmány legfőbb megállapításai az alábbiak:
  1. A zsidók közül sokan – skizofréniájukból eredően – nem képesek különbséget tenni jó és rossz között. Vallásuk és törvényeik ugyan hangsúlyozzák a türelem, az emberség és a jóság erényeit (habár a gójokkal szemben azért nem annyira), mégis jellemző rájuk az agresszivitás, a bosszúvágy és a becstelenség.
  2. 2. Miközben a zsidók a nem zsidó amerikaiakat (és persze másokat) rasszizmussal vádolnak, Izrael a világ legrasszistább állama.
  3. 3. A világ sokkal megértőbb lenne a zsidókkal szemben, ha általánossá válna a felismerés: ők valójában nem felelősek az állapotukért. A skizofrénia ugyanis egy betegség, amely a zsidókban egy leküzdhetetlen vágyat ébreszt arra nézve, hogy üldözöttnek érezhessék magukat. De a skizofrén ember nem csupán vágyik az üldöztetésre, akaratlanul is olyan helyzeteket teremt, melyek következtében üldözötté válik.
  4. 4. A zsidók általában reménykednek abban, hogy lesznek, akik fellépnek majd ellenük, akikre azután majd rá lehet sütni az antiszemita bélyeget.
  5. 5. A mentális betegségek aránya az USA-ban egyenes arányban növekedett a zsidók lélekszámának emelkedésével. 1900-ban 1,06 millió zsidó élt az Egyesült Államokban, és ekkor 62 112 személyt kezeltek kórházban elme- illetve lelki betegséggel. 1970-ben a zsidók létszáma 5,87 millió (ami 454,8%-os növekedés), a mentális okokból kórházban kezelt betegek száma pedig 339 027. Ugyanebben az időszakban az USA lakossága 76 212 368-ról 203 211 926-ra nőtt, ami 166,6%-os növekedés. Az Egyesült Államok a zsidók nagymértékű beáramlása előtt egy lelki szempontból egészséges ország volt. Többé már nem az.
  6. 6. A zsidók perverz módon büszkék a mentális betegségükre. Dr. Hutschnecker a következőképpen vonta le a következtetést: “Semmi kétségem nincs afelől, hogy a zsidók megfertőzték az amerikaiakat a skizofréniával. A zsidók ennek a betegségnek a hordozói, és valóságos járvány fog kitörni, hacsak nem leszünk képesek valamilyen oltóanyagot kifejleszteni a kór terjedésének megállítása érdekében.” A nyilvánvalóan súlyosan antiszemita és gyűlöletkeltő tanulmány megállapításaihoz érdemes egy aprócska kiegészítést fűzni. 2010 június elején arról érkezett hír, hogy a Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnököt akkor már kilenc esztendeje kezelő neves izraeli pszichiáter, Moshe Yatom öngyilkosságot követett el. Búcsúlevelében azt írta, hogy betege „teljesen kiszívta belőle az életet”, amit a „továbbiakban nem képes elviselni”. Egy héttel később Ehud Barak hadügyminiszter pszichiáter kezelőorvosa, Yigol Peleg is önkezével vetett véget életének, mivel - kollégáihoz hasonlóan - állítólag reménytelennek látta súlyos skizofréniával küszködő betegeinek a gyógyítását. Perge Ottó - Kuruc.info
Kapcsolódó: - Zsákba csomagolva repült egy képmutató ortodox zsidó - kohanita babona
  • Lélekemelő zsidó vallási népszokásról számol be egy palesztin hírportál
  • - Hiánypótló tanulmány a beteg zsidó lelkivilágról
  • - Közkívánatra újratöltve, bővítve: így "ünnepelnek" purimkor a tetűhintások
  • - Kapparot, egy zsidó rituális állatkínzás
    Forrás: https://kuruc.info/r/6/121257/





Gyilkolásra kész “Nemzeti Hadsereg” alakult

2011. szeptember 1. csütörtök 14:55 | AN


Gyilkolásra kész "Nemzeti Hadsereg" alakult
Szálasi a Duna-parton. Ebbe az irányba halad Magyarország.
Budapest – Szerkesztőségünknek emailben küldték el az alábbi dokumentumot a “Magyar Nemzeti Hadsereg” megalakulásáról szól. A szöveg túlságosan kiformált ahhoz, hogy ne vegyük komolyan. Az elmúlt időszak tragédiái arra figyelmeztetnek, hogy ha elmebeteg írta, akkor is komolyan kell venni. Az ilyenek ma túlságosan szabadon terjengenek Magyarországon, szerzőiket nem ismeri senki. Időzített bombát jelentenek. Ez a szöveg nemcsak nemzetközi normákat és alkotmányt sért, hanem kimeríti a faji, vallási, nemzeti csoport elleni uszítás és a gyűlöletkeltés fogalmát, nyílt felszólítás gyilkolásra. Bárminek szánta a szerzője, ennek büntetőjogi következménye kell legyen, a szöveg készítői ellen eljárást kell indítani. Ami itt olvasható, az nemzetbiztonsági veszély, nemcsak törvénytelen, hanem közvetlenül életeket fenyeget. A világ bármely titkosszolgálata azonnal hadjáratot indítana a tettesek kézrekerítésére és a veszély elhárítására, a szervezet felgöngyölítésére. A szöveg több részlete eszmei rokonságot mutat a Fidesz új alkotmányának preambulumával, amely minősíti Orbán Viktor szövegét, amellyel felváltotta a Magyar Köztársaság demokratikus Alkotmányát. Az alábbiakban változatlan formában közöljük a gyilkolásra uszító szöveget, amit feljelentésnek is szánunk, azt remélve, hogy a hatóságok megteszik a megfelelő intézkedéseket a szöveg készítői és a feltételezett illegális szerveződés ellen.
.

B E J E L E N T É S

A MAGYAR NEMZETI HADSEREG (MNH) MEGALAKULÁSÁRÓL,
1-ES SZÁMÚ HARC UTASÍTÁS
( A és B pont)
2011.08.21-én az esti órákban Regnum Marianum Szent és történelmi helyszínén, a Magyar Egység Napján, bejelentésre került a Magyar Nemzeti Hadsereg (MNH) hivatalos megalakulása, mely 2011.09.01-én lép hatályba.
A bejelentést a Magyar Nemzeti Ellenállás (MNE), a Nemzeti Ellenállási Mozgalom (NEM) és a Fegyveres Ellenállási Mozgalom (FEM) Ügyeletes Parancsnoksága nevében „A Zászlósunk” tette meg, ki az 1. számú MNH karszalag megtisztelt és hivatalos viselője, Isten Óvja!
Az MNH a jogutódja nemzeti katonai hagyományunknak, férfiúi erényeinknek, ISTENADTA ÖNRENDELKEZÉSÜNKNEK ÉS SZABADSÁGUNKNAK,  VALAMINT ANNAK A JOGFOLYTONOSSÁGNAK A KARDJA, amely 1945-ben, megszállásunkkal szakadt meg, és célja a Magyar Történelmi Alkotmányunk helyreállítása és annak  hatalomba való visszahelyezése a Szent Korona Oltalmába, az Anyaföldünk és Emberi Magyar Nemzetünk mindenáron történő megvédésére a Magyar Nemzet Erejével!”
A JOGÁLLÁSRÓL:
A Szent Korona és annak örökkön-örökké tartó Szabadság Záradékának –valamint az Aranybulla 1222 Kötelmeinek – értelmében, amely a fegyveres ellenállás jogát és kötelességét(!) is megadja az emberi nemzet minden(!) tagjának, az arra történő külön felszólítás(!) nélkül is!”
(Ez itt nagyon fontos megállapítás, amit eltitkolnak, mert ez a lényeg: a JOG!)
A NEMZET MOST A VÉGÓRÁIT ÉLI!
A hazaáruló és idegen érdekeket képviselő, az alattomos nemzetpusztításhoz segédkező, megélhetési – magyarembernek hazudott és jellemtelenül szerepjátszó – valamint zsidócsalással megválasztott politikusaink, katonai- és rendőri „vezetőink”, 2010.09.01-én megalapították azt a fizetett zsidógyilkosokból álló szervezetet, melynek nyíltan kihirdetett célja a Nemzeti Szabadságharc vérbefolytása, szabadságharcosaink felkutatása és megfigyelése, likvidálása!
Ez egyértelmű és nyílt becstelen hazaárulás, emberellenes faji háború!
Mint már tapasztalhattuk ehhez – sunyi „zsidóterminológia” szerint – mindig elfedő és eltakaró kifejezéseket használnak, hogy annak valódi tevékenységét titkolják, mert a „zsidók sohasem vállalják fel tettüket, gonoszságukat és annak felelősségét, következményét”!
A budapesti Maléter Pál laktanyában (Zách utca), 10 milliárdos(!) alapösszeggel felállított magyarölő-ezred 800 embere, fekete luxusterepjárói (Rendőri Terrorelhárítási Központ, népszerűbb nevén a „RETEK-ezred” és Extrémizmus Elleni Alosztálya(?!) néven is….) egyetlen valódi célt szolgálnak: a koporsófedél ráerőszakolását a „mocorgó” emberi magyar nemzetre, és természetesen mindenkire, aki erre a mostani nagy jólétében esetleg rájönne…
Nevezett terrorista különítményt a: 232/2010 rendelet alapján emelték úgymond „jogerőre” pedig valójában „orbán magánhadserege” vagy „szupercsapat” néven futott, mert vezetőjük, hajdú jános volt orsós korábbi főtestőre, ki zsidóniában bővíthette tovább a „retkes” képességeit…
Ez viszont retek a javából, mert eredetileg is egy retkes kiskanászt védett…
(Sohasem az öltönyt kell nézni, hanem azt, „ami” benne van, a vigyorgó  hataloméhes senki kis buckalakókat!) „A Nyírkai Jóslat megvalósulása…”
Érdekességként és okulásul: az „msz(p)és vakics ferkónk” is ott tanítgat, oktatgat(!), de erre még nem jött rá, csak a böszmei vásárfiával foglalkozik, nem azzal, ami valójában a hivatása lenne, fegyverrel védeni a nemzetét…
Vajon miért ennyire tájékozatlan RETEK-ügyben?!
Bárki bármit is mondjon, tudnod kell, hogy az általad gyáván, hitetlenül és jellemtelenül befizetett – túlkövetelt(!) – csekkjeid, járulékaid és „tartozásaid” júdáspénzeiből fizetik ki a saját fajtád gyilkosait, zsidóterroristáit, amivel a mi embereink (Magyar Nemzeti Hadsereg katonái…) ellen felállított kegyetlenül jól felszerelt és jóltartott bérgyilkosait támogatod, pénzeled, ostobán!
Eközben a valódi nemzet eltitkolt igazi katonái éheznek, szomjaznak, rongyosak, de valójában érted is harcolnak, amit te nem érdemelsz meg!
Szégyelld magad!
Ha gyáva vagy embernek lenni, ha gyáva vagy magyarnak lenni, ha gyáva vagy a nemzet katonájának lenni, ha már csak a gyomrod vezérli minden gondolatod, és ezzel, valamint a tespedt kényelmeddel fog meg az aljadék zsidóparazita, legalább emberséged, bölcsességed kicsiny szikrájára hallgass: ez nem mehet így tovább, a végjátéknak bizony te is a részese leszel!
Ne fizess azoknak, akik már mindenedet ellopták, kiárulták és hamarosan emelni fogják a tétet: akkor amikor már minket is elpusztítottak!
Ki fog megvédeni „butaagyú akciós ember” a gyilkosaid, a tudatlanságod?!
Ne hagyd magad megfélemlíteni, sem telefonon, sem a munkahelyeden, de még a gondolataidban sem, mert zsidófőnökeid is részesei elnyomatásodnak!
A zsidó mindig alattomosan terjeszkedik: fenyegeti a családodat, gyerekeidet (főleg névtelenül!), terrorizál, kigúnyol, lejárat, gyűlöltté tesz, követelődzik a nemlétező jogaira hivatkozva és mérgez és mérgez mindennel, étellel, itallal, levegővel, viselkedésével, rothadó hitvány jellemtelen gondolataival és a trehányságával, mert tudja(!),  az együttélés lehetetlen vele, ebben csak te veszíthetsz!
Nagy „sikerének” titka az emberszerűségében és a megjátszó képességében rejlik, amit emberinek gondolsz, de a látvány nem párosul emberi tartalommal, mert valójában egy parazita lárva rezegteti előtted koncra éhes csápjait, csorgatja a nyálát….
A felismerés neve: bölcsesség, amit mostanában „rasszizmusnak” neveznek és ennek a valódi, igaz értelmét a „rasz” kifejezés megfordított olvasata hordozza…
A harc most az élet, a béke a halál, ezért oktat most mindenki szeretetre és megbocsájtásra; mert már mindened kell nekik és ellenállás nélkül, ingyen!
A zsidóság nem az emberiség része, de belőlünk él, ellenünk!
A ZSIDÓ NEM EMBER, EMBERSZERŰ MORÁLTALAN VÉGLÉNY!
És te ezért még fizetsz is nekik!
Szégyelld és undorodj magadtól, mert az ostoba gyávánál lejjebb már semmi sincs, ami emberi mivoltodra utalhatna, mert már zsidószinten vagy…”
SZABADSÁG VAGY HALÁL!
Ne fizess, harcolj így, ha másként nem mersz, a szükség összehoz minket, mert a csekkek a zsidómohóság halálmadarai, melyek házról-házra szállva hintik a halálos kórt: „már mindened kell, itt már mi vagyunk otthon!”
Ezért csináltak a közszolgáltatókból alattomosan hatóságot, hogy az, a folyamatosan növekvő kamatokkal létrehozott csapdahelyzetedet kihasználva, egyre nagyobb és nagyobb igényt támasszon feléd, hogy a végén elvehessék a házadat, földedet és nincstelenné tegyenek, mert kell a hely a beköltöző nemzetidegen fajzsidóknak!
EZÉRT A BENNED LÉVŐ HITETLEN, TEHETETLEN GYÁVA KÖZÖMBÖSSÉG, A ZSIDÓFERTŐZÉS EGYÉRTELMŰEN KÓROS MEGNYILVÁNULÁSA ÉS ISMÉRVE!
Fontos figyelmeztetés:
Egy Nemzet Önvédelmi harcában tanúsított hitványan és károsan gyáva magatartás büntetést vonhat maga után…
A katonát is megbüntetik fegyelmezetlenségért, gyávaságért és azért, hogy szégyent hoz nemzetére, bajtársai egyenruhájára és becsületére, ezért még a halált is megérdemelheti!
Azok a civilek, akik gyáva önzésből, meghunyászkodásból, mindenáron való élniakarásból, vagy sunyi engesztelésképpen népük-nemzetük ellenségeit bármilyen formában támogatják, sem különbek ettől!
A csekkbefizetések most lőszert, fegyvert, járművet és magyarvadász spicliket, zsidó és cigány bérgyilkosokat takarnak, akik ezt nem másra, mint a velünk magyarokkal szembeni harcra használják fel és kapják meg fizetésképpen, jutalmul, vagy bevetési járulékként!
Ebből valósultak meg a nemzetnyomorító és beözönlő zsidótelepesek ingyen lakóparkjai, ingyenes orvosi kiadásai és az általuk használt luxusautók vásárlási számlái is, valamint az országunkat elöntő cigánypurdékra ösztönző anyagi és biohulladék szaporítási kedvcsinálás is!
Ezt tovább NEM hagyhatjuk!
Ne dolgozzatok zsidóknak, ne fizessetek zsidóknak!
A munkátok mostantól a harc legyen a hazátokért, mert a munkaszereteteken keresztül tartjátok  jólétben a Hazátok gyilkosait és függőségben magatokat!
Tanácsoljuk:
A felszabaduló pénzen vegyünk inkább tartós élelmiszereket, mert már túlvagyunk az aratáson is, nehéz napok fognak jönni…
Vegyünk még fájdalomcsillapítókat és szerszámokat, csákányokat, lapátokat, ásókat, valamint legalább 10 m erős kötelet, csomagoljuk be egy váltás ruhával a hátizsákunkba, az előrelátóan eldugott AK 47-esünk mellé…
Minél többen teszik ezt, annál többen fognak megmenekülni, életben maradni és így észrevehetjük a köztünk megbújó, álcázott, okoska-megmondó  zsidóparazitát is, kinek csak egy a fontos, hogy napjai jólétben teljenek bármi áron, és megállás nélkül ugat majd nekünk szólamokat, hogy ezt, meg azt ne tegyük, nem lehet, „nem törvényes(!)” csak minden menjen így tovább…
Embereink már mindenütt ott vannak, ott is ahová a csekkeket befizetitek…
Közös nemzet, közös teherviselés, közös sors, közös harc, közös győzelem!
Ez az, amit nem szeret a zsidóparazita, ezért oszt meg minket….önmagával!
Ne fizess be több csekket, járulékot, törlesztést, adósságot, se vizet, se villanyt, se gázt, se semmit, a csaló zsidóknak, törekedj arra, hogy erre felhívd minden ismerősöd, barátod, családtagod figyelmét is!
Nagyon meg fogsz lepődni eközben, mert MOST az emberi álarc mögé láthatsz és MOST erre van a legnagyobb szükséged, hogy tudd, kire is számíthatsz!
A harácsoló és mindenben, mindenkor, a csak és kizárólagosan hasznot, nyereséget szem előtt tartó, önmagát is fáradhatatlanul erre hajszoló, nyerészkedő bioparazita olthatatlan gyűlöletét vonod magadra azzal, ha az életszemléletét megkérdőjelezni merészeled, és a folyamatos rabszolgamunka helyett más emberibb megoldást, életet keresel…
A haszonelvűség az élővilág, az ember és a Föld bolygó halála!
A családtagod, vagy bárkid is lehet zsidómérgezett félember, ki a „pénz” szóra megvadul, és a hitványan gyáva jellemtelensége kiül az arcára.
Figyeld ezt meg…
Őrá többé már nem számíthatsz!
Ne dolgozzatok rájuk, ne fizessetek nekik, mert a pénz táplálja őket!”
A munkátok mostantól a harc legyen a hazátokért, mert a munkaszereteteken keresztüli haszonszerzésből szaporodnak a legjobban az emberiség ősellenségei, a mohó zsidóparaziták!
Aki ugyanakkor hazája, nemzete iránt érzett hűséges, bátor felelősségből csekkjeit NEM fizeti be, annak otthonát jogilag is igazolhatóan megvédjük, ha ezirányú szándékát az alábbi elérhetőségeken számunkra bejelenti:
Telefonszám és felvilágosítás: 0036-20-464-5268
AKI MOST NINCS VELÜNK, AZ ELLENÜNK VAN, MERT
A MAGYARSÁG MA EGY ELTITKOLT HÁBORÚBAN ÁLL!”
A Szükségállapot bevezethető, ha a Nemzet léte veszélyben van.
Veszélynek tekinthető az, ha az ott élő magyarságot, gazdasági, katonai, vagy olyan külső behatás, mint pl. természeti katasztrófa fenyegeti, amelynek hatására az Államalapító Nemzet jogfolytonossága, az élethez és a szabadsághoz való elvitathatatlan és öröklött joga függő helyzetbe kerülhet!”
A fent leírtakból most egyszerre, több is fenyeget minket…
Meg kívánjuk jegyezni, hogy az elszaporodott fajidegen és torzerkölcsű, hitványan erőszakos zsidóság NEM ÁLLAMALAPÍTÓ NEMZET, hanem megtűrt és vándorló, hívatlanul bekéredzkedő(!) és aljasul szaporodó söpredék, a vándorcigány kimosakodott, „emberszerű” változata, ezért ő NEM érdekelt a sorsod jobbra fordításában, viszont érdekelt annak megakadályozásában, ezért dörgölődzik most hozzád!
Emberszerűségét kihasználva, hozzád magyarul szólva próbál befolyásolni, meggyőzni szándékod helytelen, „törvénytelen” mivoltáról!
A zsidóknak csak annyi joguk van a terjeszkedésre, mint annak a sehonnai és hazátlan vándorcigánynak, ki beleköp a más kertjébe és ezen keresztül akar jogot formálni annak birtoklására!”
(És a zsidók most gyakran akarnak köpködni a Kárpát Hazában…)
A jelenlegi zsidómédia cenzúrázza, elhallgatja, letagadja és áthazudja a fontosabb híreinket, karöltve az általa fondorlatos módon „nemzetinek” hazudott, zengzetes és szívfájdítóan szép magyarnevű portálokkal és más orgánumokkal egyetemben, mert a hatalma(!) a véleményformálásban van!”
Céljuk:
A Nemzeti Egység mindenáron való akadályoztatása, manipulálása és lejáratása, lekezelése, a nemzethalál és a kivéreztetés megvalósítására!
Eszköze az aljas hazugság, kigúnyolás, és a legfontosabb: az agyonhallgatás!
Ezt nagyon jól jegyezzük meg, mert már semmi sem hiteles, hiszen  zsidók sajnálkoznak velünk a zsidók tettei miatt, tehát a lényeg így szóba sem kerülhet, ez a hézagmentesen szervezett zsidómédia valódi lényege!
Ez nem más mint ember- és magyarellenes alattomos zsidóösszesküvés, vagyis fajiháború, itt a saját hazánk területén, azért mert sunyin és bújtatva ide szaporodtak és most már ömlesztve jönnek nemzethalálunkra, a vérívásra a Nagy Zsidó Fesztiválra, „mint a szegény vallása miatt üldözött nép tagjai….”
A zsidót a „zsidózás” nem zavarja, csak egy: a cselekvés ellene, mint tény!”
Az MNE, NEM, FEM nyilvános megnyilatkozásait az egyesített zsidó-„nemzeti”-média agyonhallgatja, eltitkolja, a fedetteket és a tikosakat meg a rendőrség nem találja, mi több észre sem veszi, vagy talán már nem is akarja…
Az alattomban ránk küldött – vagy önkéntes… – zsidóspicli szomszédokat, gyalogos, kutyás vagy bicikliző, kocsikból leselkedő, vagy éppen követni próbáló senkiket, lehallgatott mindenféle telefonokat és egyéb drága elektromos fülelőket, csodasámánokat és „nagynemzeti” csatlakozni akaró mélymagyarokat is beleértve, már felismerjük őket: „megfigyelni, beszéltetni, cselekedtetni”!
Az MNE, vagyis most már a Magyar Nemzeti Hadsereg, az MNH, nem hagyományosan szerveződik, hanem a „Magyar Tudat” alapján, amit egy nemember (zsidóparazita) még elképzelni sem tud, a zsidóbérenc megélhetési csahos pedig meg már nem meri!
Így szerintük nem is létezünk, pedig hát úgy tűnik, azért vagyunk…
A ZSIDÓKÓRSÁG FELISMERVE GYÓGYÍTHATÓ!
A MAGYAR NEMZETI HADSEREG (MNH)
HARCBAN A MAGYAR!
MINDENÁRON MEG KELL MUTATNUNK A VILÁGNAK – MÉG A HAMAROSAN BEKÖVETKEZŐ NAGY HÁBORÚ ELŐTT – HOGY MAGYARORSZÁG NEM A ZSIDÓK ORSZÁGA, HOGY NEMZETÜNK NEM FELELŐS A ZSIDÓK EMBERISÉG ELLEN FOLYTATÓLAGOSAN ELKÖVETETT ÉGBEKIÁLTÓAN HATALMAS ÖSSZFAJI ALATTOMOS  BŰNEIÉRT ÉS MÉRHETETLEN EMBERI SZENVEDÉSEIÉRT! A MAGYAR EMBER EGYETLEN FŐHIBÁT VÉTETT: HITT ÉS EMBERKÉNT BÁNT AZ EMBERISÉG ŐSELLENSÉGÉVEL ÉS MÉRGEZŐ SÖPREDÉKÉVEL: A ZSIDÓVAL!”
(………)
A jelenlegi fegyveres erők NEM szolgálják Nemzetünk érdekeit, viszont elfoglalják a helyét egy igazinak!
Olyan ez, mint egy impotens házassága: a státusz be van töltve, de termelés nem folyik!
A Magyar Honvédség, mint olyan, valójában NEM LÉTEZIK!
És ez nem jó egy élni akaró nemzetnek, de jó egy halálraítélt nemzetnek!
Vezetőik, tisztjeik, parancsnoki láncolatuk tehetetlenül és kiszolgáltatva vergődik a zsidóság karmaiban, vagy pénzért, esetleg igénytelen tudatlan ostobaságukból kifolyólag, vagy pedig azért, mert a fajzsidó tisztként(!) már beleépült a parancskiadó rendszerbe,  ez az igazi rettenetes következménye az elbukott, de NEM ELVESZTETT háborúknak!
A Magyar Honvédséget és költséges harceszközeit TÖRVÉNYTELENÜL „- Haderőreform címén”- ugyanúgy el-és kiárulták, mint a Magyar Földet és gazdaságot, a közreműködő akasztófáravaló nemzetáruló tisztekkel és „megválasztott közjogi méltóságainkkal” egyetemben, személyes hitványságból, pénzért és jobb életkörülményekért!
Megvették őket kilóra és díszmagyarra, mert a szarembernek már nincs mása, csak saját maga és a hivatala amit eladhatna, pedig az aranysújtás nem takarja el a mögötte lévő erkölcsi hulla országos bűzét és valódi visszataszító tényét!
Nem különbek a mostani „vezetőink” sem, a maflazsidó hende csabával, a zsidó snitt pál „fővezérrel” –, a mindenhová benyomorítható, és átalakítható jellemtelen életművésszel, gumiemberrel az élen, – a többi, a háttér érdekeket szolgaian kiszolgáló zsidócsahosról, a RETKES-hajdú jános altbgy.-ról már nem is beszélve, ki legalább deklaráltan nemzetellenes…
(Ott viszont, a retek-klubban akár eldörrenhetne egy „véletlen,” igazságos lövés is, egy valódi magyar katona, magyarszívűen bátor fegyveréből…)
Zsidók zsidók hátán, kiket a lóagyú „jómagyar tisztek” fedeznek, ez iszony…
(Keserűen, de férfiasan őszintén, hátha így érthetőbb…)
A becstelen és gyáva szégyenedtől félj, és ne a zsidóktól!
Ezért most egyértelmű személyes meggyőződésre, nemzettudatra, és férfias bátorságra van annak szüksége, aki ezt a döntését meghozza, kiérdemelve elismerésünket és jószándékunkat…
A Magyar Nemzeti Hadseregbe MOST(!) az MNE, a Magyar Nemzeti Ellenállás feltételei szerint lehet bekerülni a valódi, igaz magyar katonáknak…
Ne felejtsük el azonban a következőket:
Jelenleg egy fajidegen, ember- és magyarellenes háborúban állunk, hol nyíltan nem toborozhatunk, és fizetett gyilkosok várnak miránk,  a Magyar Nemzet Szabadságharcosaira, az össznemzeti közreműködők közömbös és önpusztító bárgyúságból eredeztethetően!
Ennek mindenáron véget kell vetni, a kulcs mindenki számára világos kell, hogy legyen, merj végre embernek, büszke magyarnak lenni, van mire!
A világ már csak a jelre vár tőlünk, mert a tibeti főpapok szerint is, a változás a Kárpát-medencéből fog elindulni, mint az Emberi Szabadság Tisztítótűze!
Ne engedd a kezedből kialkudozni a kardot, sem fenyegetéssel, sem hitegetéssel, hivatkozva az egyetemes emberi szeretetre, mert a zsidó nem is tudja, hogy mi az, ugyanis a zsidó valódi emberi szeretetre bizonyítottan képtelen! A kardodtól fél, mert azt hitványságában használni NEM tudja!”
Az igazi, alkotó, dolgozó, harcoló, büszke és bátor emberi teremtőkedvet alacsonyítja le az önző és telhetetlen zsidó, a harácsolás, az anyagiasság, a romlott élvetegség legalacsonyabb szintjére, amely már nem tartalmaz semmi emberi hitet és morált, csak nyomorultul elcsábult rabszolgalelkeket!
Csak ezeken a torz lelkeken képes uralkodni, mert a zsidó,- legyen bármilyen kicsi, ostoba, vagy szánalmasan alkalmatlanul önfejű is,- de mindig uralkodni, irányítani akar, hogy értelmet színleljen felesleges és teljesen káros létének!”
(Tiltott Könyvek, Prohászka Ottokár; „Intelmek”)
Magyarember!
Most életednek csak egyetlen igazolható célja és értelme lehet, nem több: mindenképpen és mindenáron meggátolni az ember – és társadalomellenes zsidóparazitizmus további elterjedését, befolyását emberi nemzetünk vérkeringésében! Ébredj lázálmodból, küzdj a fertőző zsidópestis ellen!”
1-ES SZÁMÚ HARCUTASÍTÁS!
Az Egyesített Ügyeletes Parancsnokság megbízásából:
HARCBAN A MAGYAR!
PARANCS!
NEMZETI HADSEREG! CSATLAKOZZ!”
(Harci kiáltás!)
(A pont)
-Az ellenszegülőket a felszólítás után agyonlőjük…
-A csatlakozók húzzanak a bal felkarjukra nemzetiszínű karszalagot, az életüket megkíméljük, de személyüket később kivizsgáljuk.
-A megtévesztésből karszalagot viselőket és az azzal visszaélőket a helyszínen kivégezzük.
-Az egyértelmű megadási szándékot a fegyver letételét–átadását, mindkét kar felemelésével jelezzük.
-Őket fogolyként kezeljük, támadási és menekülési szándék esetén tűzparancs van érvényben, melyet betartunk, betartatunk, tisztességes viselkedés esetében azonban emberséges magatartást tanúsítunk, esetüket kivizsgáljuk!
(A jelenlegi TÖRVÉNYTELEN, CSALÓ ÉS HAZAÁRULÓ, TOLVAJ, ZSIDÓKORMÁNYRA tett jóhiszemű-jogtalan katonai-eskü NEM MENTSÉG,  a tájékozatlan  naív hiszékenység nem enyhítő körülmény, az ÖNHIBA, amelynek törvényes következménye van!)
-Harci helyzetben egyértelmű és világos viselkedést várunk az emberi életek megkímélése érdekében.
-A tétovázást támadási szándéknak fogjuk fel…
-Az ellenünk fegyvert használók ellen katonai rögtönítélő büntető eljárást indítunk „szükségállapotban elkövetett nemzet és- hazaárulás vádjával!”
(MNH, M.Kir.Kat.Törv.Köny, Egyesített Szolgálati Szabályzat, valamint a – „Vadászfarkasok-Rohamutasítása”)
FEGYVERES SZERVEZETEK, KATONÁK, RENDŐRÖK!
Már nincs több idő, már nincs több lehetőség, HARCBAN A MAGYAR!
Amennyiben te is annak érzed magad és nem zsidócsahos megélhetési nemzetsanyargatónak, cselekedj és az általad választott oldalra állj!
Mindkettőnek meglesz a maga következménye, ezt tudd!
Az esetleges benned lévő kevert vért megválthatod hűségeddel és áldozatoddal: magyarnak lenni vállalás, lehetőség a felemelkedésre, emlékezz az Aradi Tizenhármak Hősies Vértanúságára a Hazánkért!
Magyarszívű katonáink!
Kergessétek el egyenruhás zsidócsahosaitokat, árulóitokat!
Biztosítunk lehetőséget az egyéni-csoportos és századerejű, legális(!), tehát törvényesen jogszerű és a Szent Korona, valamint a mindenkori Magyar Királyi Hadsereg katonai szabályai szerinti  TÖRVÉNYES átállásra, visszamenőleg az AKIT hagyományaihoz!
(AKIT: Atilla Királyunk Testőrsége: „Az vagy, AKIT szolgálsz!”)
Laktanya Parancsnokok, Objektum Őrzők és Őrsök figyelem!
Ne habozzatok, ne áldozzatok emberi életeket többé a zsidók alattomos és gyilkos nemzet-és emberellenes céljaiért!
Gondolkozzatok és cselekedjetek, ezt teszi most a világ összes népe is!
A világ figyel ránk, a magyarság a példaképük, ez Őseink hagyatéka!
Katona- és férfi legyél most, ne megélhetési, egyenruhás önző véglény!
A hazádért létezel, nem a csaló és hazudozó zsidókért!
Emberként, közömbösségedért és oktalan tudatlanságodért is fizetni fogsz, mert a közömbösség és a tétlenség MOST BŰN, a Nemzeted harcban áll!
Keresd a kapcsolatot velünk, aki keres az talál…
A támadókedvet nem csak a közkatonáktól, hanem mindenekelőtt a tisztektől és a főtisztektől várom el.
A tétlenséget és a védekező magatartást bűnnek tekintem, legyen szó akár a legmagasabb rangú tisztekről is!”
(……….)
AZ MNH Tisztjeit kioktattuk a hivatalos fegyverletétel-átadás fogadására!
A részleteket csak személyesen beszélhetjük meg, tehát NEM telefonon és internet „konferencia” vonalakon.
(Neked kell előbb lépned tiszttársam, neked kell cselekedned, ha ezt mi tesszük meg feléd, akkor „önkéntességedről” már szó sem lehet…)
JOGOSÍTVÁNY AZ MNH KATONÁI RÉSZÉRE!
NEMZETI HADSEREG! CSATLAKOZZ!”
A Nemzet végóráit éli, TE most önkéntes vagy és ez a legnagyobb erő és férfibecsület, az emberi-magyar vér bizonyítéka!
Nem külső parancsra teszed, hanem magadért és harcban elesett katonáinkért, ősapáinkért, apáinkért és védtelen asszonyainkért és talán még meg sem született gyerekeinkért, terrorban elpusztított szépséges lányainkért, édes Kárpát Hazánkért!
Jogod Istenadta és Örök: Szabadság vagy Halál!
A Magyar rabszolgaságban, becstelenségben, igazságtalanságban élni NEM tud, ez emberi jófajtánk minőségi záradéka!”
EZÉRT, A SZENT KORONA ÉS AZ ARANYBULLA ÖRÖKKÖN-ÖRÖKKÉ ÉLŐ ZÁRADÉKA NEVÉBEN,
F EL S Z Ó L Í T U N K:
TELJESÍTSD ELIDEGENÍTHETETLEN JOGOD ÉS KÖTELESSÉGED;  HARCOLJ  A GAZDASÁGI  ELNYOMÁSBA BURKOLT, FULLASZTÓ  ZSIDÓPESTIS TERRORJA ELLEN, A JOGOD AMI ERRE MEGILLET:
EZT TUDD ÉS ÉREZD,
IMMÁR KATONA VAGY, ELIDEGENÍTHETETLEN JOGOD VAN A FEGYVERVISELÉSRE – AMELY A SZÍVEDBŐL IRÁNYÍT, HOGY  AZT  JOGOSAN MIKOR HASZNÁLHATOD!
MNH TISZT FEGYVERÉT HARC NÉLKÜL NEM ADHATJA ÁT, MERT
A FEGYVER ÉS A HARC A TISZT  HŰSÉGE ÉS BECSÜLETE!
(„A magyarok a szívükben hordozzák a törvényeiket és nem könyvekből olvasgatják azt!”)
MAGYARVÉRŰ KATONA!
PARANCS!
1)       Jogod van az életre és a szabadságra, önnön és társaid, családod testi épségének megvédésére, oltalmazására, bármilyen eszközzel és bármilyen módon, BÁRMILYEN HELYZETBEN ÉS IDŐBEN!
2)       Jogod van a fegyver viselésére és használatára azzal szemben, aki:
-kényszerítő eszközt akar veled szemben használni emberséged- magyarságod miatt, vagy ki emiatt letartóztatni akar(!)
-aki ember- és nemzetellenes cselekedetre akar kényszeríteni,
-aki házadat, javaidat, ingóságaidat, földedet bármilyen ürüggyel, kifogással, eltulajdonítani akarja!
A  MAGYAR FÖLD ÉS SZABADSÁG ÖRÖK, NEM ALKU TÁRGYA!
3)       Megillet a katonához méltó jog, mert NEM fegyveres bűnöző, terrorista, fosztogató cigány vagy, hanem a Magyar Nemzeti Hadsereg önkéntese, EZÉRT RENDŐR A FEGYVERED NEM VEHETI EL, annak megadni magad NEM TEHETED, azt csak a Katonai vagy Tiszti Járőrnek adhatod át!
4)       Katonai Bíróság illet meg és emberséges bánásmód, CSAK ÉS KIZÁRÓLAGOSAN A SZENT KORONA ALATTVALÓINAK  kijáró törvénykezés és jogorvoslat formájában!
5)       A bolsevik-zsidó törvények – mint a jelenlegi! – nem vonatkoztathatók rád, azt nekünk találták ki, ellenünk!
6)       Két Hatalomnak tartozol elszámolással: Nemzetednek és Bajtársaidnak!
A Haza szolgálata Isten szolgálata!”
7)       Ingyenes orvosi ellátás illet meg sérülésed esetén, halálodkor sortűz!
8)       VISELKEDJ  BÜSZKE ÉS BÁTOR MAGYAR KATONAKÉNT, ÉLJ ÉS HALJ NEMZETEDÉRT, HARCOLJ AZ IGAZADÉRT BÁRHOL ÉS BÁRHOGYAN, IMMÁR BAJTÁRSUNK, A NEMZET KATONÁJA VAGY, EGYBEN PÉLDAKÉP IS LEENDŐ IFJÚSÁGUNK SZÁMÁRA! LEGYETEK BÜSZKÉK ARRA, HOGY AZ ÚJ MAGYAR NEMZETI HADSEREG KATONÁI ÉS ÉLCSAPATA LEHETTEK, AZ MNH  (MNE) ÚTMUTATÓ TÍZPARANCSOLATA ÉRTELMÉBEN!
9)       „A MAGYART MEGILLETI AZ A JOG, HOGY A VILÁG   BÁRMELY RÉSZÉN, BÁRMIVEL ÉS BÁRMILYEN KÖRÜLMÉNYEK  KÖZÖTT LESZÁMOLJON NÉPE, NEMZETE ÉS A FÖLD ELPARAZITÁSODOTT ELLENSÉGEIVEL!”
(„AKIT”  Tiszti kiadás: A Hármas Jog)
Életbe lép a kihirdetése napján!
Az életáldozatával a kötelességét végrehajtó és a hazáját önvédelmi harcában szolgáló, azt védő MNH katonát Vételezési Jog illeti meg!”
VÉTELEZÉSI JOG
(1-es számú Harc Utasítás B.pontja)
PARANCS!
Egy nemzet léte, vagy nemléte nem múlhat azon, hogy a nemzettestbe befurakodott emberszerű zsidóparaziták mohósága miatt, a saját önvédelmi harcához szükséges bátor szívű katonáit ellátni, vagy felszereli ne tudja!
Mindent odaadni az életáldozatával hazáját, nemzetét védő katonának!
A haza szolgálata nem adok- veszek, hanem emberséged, becsületed és emberi fajtád iránti személyes elévülhetetlen jogod és kötelességed!”
Az MNH egyenruhás és karszalagos ( bal felkaron hordott nemzetiszínű karszalag) tagja, nő vagy férfi élete, harcképessége és a nemzete iránti kötelességének, esküjének, harcának végrehajtása érdekében rekvirálásra, vételezésre jogosult!
Ennek alaki és tartalmi feltételei a következők:
Katonák párban, egyenruhában és maximum 10.000 ft/nap, egyszeri vételezési értékhatárban a következő alapélelmiszerekre jogosultak tetszőleges összeállításban:
-kenyér, péksütemény,
-víz, ásványvíz és sör,
-szalonna,kolbász, töpörtyű vagy tojás,
-liszt, cukor, só, kávé, tej, vaj, tea,
-krumpli, hagyma (-fokhagyma) paprika, gyümölcs,
-szappan, fogkrém, papírzsebkendő, mosószer és fertőtlenítő,
-ragtapasz, fájdalomcsillapító, kötszer, tampon, gyufa,
Minden másért készpénzzel fizetni tartoznak,azonban a felsoraltakért, – nevezett  értékhatáron belül,- MNH-s elismervénnyel ellentételeznek, melyet az üzletek tulajdonosai elfogadni kötelesek!
Hangsúlyozom, hogy kötelesek, mert ez Magyar Királyi Katonai Törvény!
Felszólítjuk az üzletek tulajdonosait, vezetőit, hogy Magyarországon tartózkodnak és hazafias, tisztelettudó, jogkövető hozzáállást várunk el tőlük!
Barátságtalan és nemzetidegen, magyartalan viselkedés esetén jogunknak nyomatékosan és egyértelműen érvényt szerzünk!
(A vételezéssel próbálkozó cigányok nem hozzánk tartoznak, rájuk rendőrt hívni kötelességük…)
Az MNH egyenruhás és karszalagos katonái,- nő vagy férfi,- ingyenes felszíni közlekedésre jogosultak.
Villamost, vonatot és autóbuszt szabad, de a földalattit és metrót erre igénybe venni az MNH Ügyeletes Parancsnoksága még nem javasolja!
(Hamarosan bevezetjük az üzemanyag és fegyver-lőszer-jármű vételézését is!)
FELSZÓLÍTJUK MINDEN KATONÁNKAT, BAJTÁRSUNKAT, HOGY A SZENT KORONA, VALAMINT A MAGYAR KIRÁLYI KATONASÁG REÁ VONATKOZÓ JOGAIT ÉS KÖTELESSÉGÉT MINDEN KÖRÜLMÉNY KÖZÖTT BETARTANI ÉS BETARTATNI KÖTELESEK!
VÉGREHAJTANI!
Tájékoztatjuk a megélhetésükkel takaródzó és aljas zsidószolgálatban lévő becsapott  zsidóállami katonáinkat, rendőreinket és a fegyveres szolgálatok tagjait, hogy a létük érdekében ne nemzetáruló idegenszívűeket szolgáljanak, hanem az MNH soraiban mutassanak példát férfi –és katonabecsületükről, mi győzni megyünk és nem zsidókat szolgálni, ezért most már törvényes lehetőségük van a szeretteik ellátására és a hozzánk történő jogszerű csatlakozásra, átállásra is, MERT A MAGYAR TÖRVÉNY MI VAGYUNK!
A cinikusokat és a minket lejáratni akarókat figyeljétek meg: őket NEM hozhatjátok, de jegyezzétek meg személyüket, beosztásukat…
Hozzátok azonban járműveiteket, fegyvereiteket, és ha megérdemlitek, rangotokat is megtarthatjátok, cselekedjetek már ma, Kövess Bajtárs!”
Az vagy, AKIT szolgálsz!”
(Érvénybe lép a kihirdetése napján!)
Nemzeti Hadsereg! Csatlakozz!”
Magyarvérű Embertársam!
Mi a legtisztább és a legcsodálatosabb Isteni Forrásból táplálkozva elvetettük Nemzetünk Szabadságának, Öröklétének fájdalmasan édes MAGVÁT!
Rajtad is múlik most már, hogy annak gyökerét, a mindent felzabáló rágcsálók, hazudozók, cinikusan visítozó-követelődzők élveteg hordája el ne pusztítsa, ezért óvókezedben karddal Te is őrködj felette!
Öntözd azzal ami a legdrágább neked, mert elvetett MAG nélkül nincsen jövő és nincsen már élet sem!”
Az MNH egyik ejtőernyős-rohamlövész katonanőjének a véleménye:
Mivel sok férfi inkább már csak hím, elpuhult, elnőiesedett, eltunyult és zsidódivat szerinti „trendi” rózsaszín pólóban, pacifista gondolkozására büszkén sodródik az életben, ezért az ilyenekre már nem számíthatunk!
Nekünk a hazánkért és a gyerekeink jövőjéért aggódó nőknek is szól a harcra való felhívás!
A magyar nők nemcsak a hátországot és az ellátást biztosították a honvédő háborúk, szabadságharcok során, hanem ténylegesen katonának is állva!
Férfinak öltözve harcoltak, véreztek, szenvedtek és szereztek tiszteletet, rangot és elismerést maguknak és a Zászlónak.
Például a legismertebb a sok közül, Lebstück Mária,-„A Mária főhadnagy” című operett ihletője,- aki huszár főhadnagyi rangot érdemelt ki a harcban tanúsított bátorságával és hazaszeretetével, az ellenségben is tiszteletet keltve!
Kövessétek a példájukat, csak ezt üzenhetem a magyar nőknek, most rájuk is nagy szükség van, harcban a magyar, mutassatok utat a gyáván meghunyászkodó férfiaknak, az Anyaföld most hív benneteket is!
Nemzeti Hadsereg! Csatlakozz!”
El fog jönni az idő az emberi magyarság történetében, amikor a zsidóság mindenáron való kikapcsolása az életéből, élet vagy halál kérdése lesz!”
( Liszt Ferenc)
Ez az idő elérkezett!
Kapcsolódó: Az MNE, valamint az MNE (MNH) -Útmutató Tízparancsolata.
Hitelesen: a forintosgyula.blogspot.com, valamint a hunveerfarkas.blogspot.com oldalain olvasható, terjesztésre ajánlott.
Továbbá: „Halálos veszélyben!”
Megsemmisítő és koncentrációs tábor a főváros határában!
VÉRREL A VÉRÉRT!
A MAGYAR NEMZETI HADSEREG (MNH) EGYESÍTETT ÜGYELETES PARANCSNOKSÁGÁNAK NEVÉBEN ÉS ANNAK RENDELETÉBŐL, MEGBÍZÁSÁBÓL, ILLETVE JÓVÁHAGYÁSÁVAL!
Tiszti Kiadás: Bejelentés az MNH megalakulásáról, 1-es számú Harc Utasítás.
A Kiadmány hiteléül: Nyilvános Bejelentés és Szabadság Záradék, A Szent Korona Alkotmánya és Joga, Az Aranybulla Üzenete, Országos Levéltár, AKIT, valamint az Aranykopjások Ötezeréves Kötelmei, Magyar Királyi Tiszti Kézikönyv, Tiszti Becsület Kódex, Vad düh és hősiesség – a nagykanizsai Rosseb Ezred és a Magyar Királyi Koronaőr Szolgálati Szabályzata, MNE: Szellemharcosok, és Éjszakai Farkasok, Vadászfarkasok-Rohamutasítása, „Vezérünk a Bátorság, Kisérőnk a Szerencse” (Puma.v.rep.)
Aki bajban nemzete sorsa iránt közömbös, az annak egyben árulója is!”
(I. Rákóczi Ferenc)
Viszontlátásra égen, földön!
Bajtársi üdvözlettel: Forintos Gyula (MNH Tiszti Tagozata LH119)
Hic vincendum aut moriendum est!”
Csonkaország, 2011. szeptember 1. MNH-BEJELENTÉS „Kövess Bajtárs!”
2011 a Változás Éve, 2012 a Büntetésé, 2013 a Kegyelemé!”
HARCBAN A MAGYAR! KÖVESD!
512192661320277142128-18152229-3101724-0020110901
MNH. „Tűzkeresztség”/2011/13/19″





Hazaárulás 


144. § (1) Az a magyar állampolgár, aki abból a célból, hogy a Magyar Köztársaság függetlenségét, területi épségét vagy alkotmányos rendjét sértse, külföldi kormánnyal vagy külföldi szervezettel kapcsolatot vesz fel vagy tart fenn, bűntettet követ el, és öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
   (2) A büntetés tíz évtől tizenöt évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha a hazaárulást
     a) súlyos hátrányt okozva,
     b) állami szolgálat vagy hivatalos megbízatás felhasználásával,
     c) háború idején,
     d) külföldi fegyveres erőnek behívásával vagy igénybevételével
követik el.
   (3) Aki hazaárulásra irányuló előkészületet követ el, bűntett miatt egy évtől öt évig, háború idején két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
     1. A hazaárulás jogi tárgyát a törvényhozó a célzat irányával megjelölve határozza meg. Ez a Magyar Köztársaság állambiztonsága és alkotmányos rendje, közvetlen tárgya pedig a Magyar Köztársaság függetlensége, területi épsége és alkotmányos rendje.
       a) Az ország függetlenségén a külső önállóságot kell érteni, amelynek lényege, hogy a Magyar Köztársaság saját államisággal bír.
       b) A területi épség a Magyar Köztársaság térségének sértetlenségét jelenti, amelyen az állami főhatalom érvényesül. Ez a terület a nemzetközi szerződésekben megállapított határok között lévő szárazföld, az ezen belül található belvizek és az ország között elterülő légtér.
       c) Az ország alkotmányos rendje (részletes magyarázat a 139. §-nál).
     2. A törvényi tényállás két olyan elkövetési magatartást határoz meg, amellyel a magyar állampolgár a külföldi kormánnyal, illetőleg szervezettel érintkezésbe bocsátkozik.
       a) Külföldi kormánnyal vagy szervezettel kapcsolat felvétele kétoldalúságot jelent. Be. fejezettnek akkor tekinthető a bűncselekmény, ha az elkövető szóban, írásban vagy más módon (közvetítő útján) kapcsolatba került a külföldi kormánnyal vagy szervezettel. Ha ez a magatartás meghiúsul mielőtt a kapcsolat létrejött volna, a cselekmény kísérlete állapítható meg.
       b) A kapcsolat fenntartása esetén az elkövető és a külföldi kormány vagy szervezet között az összeköttetés már létrejött, a kapcsolat folyamatos.
Az elkövetési magatartás aktív tevékenységet jelez, tehát a tényállás mulasztással nem valósítható meg.
A külföldi kormány fogalma részletes kifejtést nem igényel.
A külföldi szervezet fogalma már magyarázatra szorul. A külföldi szervezeten meghatározott célt szolgáló csoport és intézmény értendő. A külföldi szervezet lehet katonai, gazdasági, szociális, kulturális, politikai vagy bármely célja létrejött egység függetlenül attól, hogy a magyar állam azt hivatalosan elismerte vagy sem továbbá, hogy az nyíltan vagy titokban tevékenykedik. Egyetlen követelmény, hogy a szervezet az állam érdekeivel ellentétes érdekeket képviseljen.
     
     Szükséges megjegyezni, hogy a jogirodalomban a külföldi szervezet fogalmát illetően több fajta nézet alakult ki.
       a) Külföldi szervezet az ország területén kívül működő bármely szervezet, amely az említett érdekeket sértő cselekmény támogatására vagy megvalósítására alkalmas,
       b) az állam területén kívül működő szervezetről van szó, de feltétel, hogy az irányításában külföldi állampolgárok is részt vegyenek,
       c) határon belül lévő szervezet is ilyennek tekinthető, ha az külföldi.
     3. Tettesi minőségben a hazaárulás alanya csak magyar állampolgár lehet. Azonos megítélés alá esik a kettős állampolgár is. Felbujtóként vagy bűnrészesként nem magyar állampolgár is felelősségre vonható.
     4. Tényállási elemként szerepel a célzat, ezért a hazaárulás csak egyenes szándékkal követhető el. Az elkövetőnek tisztában kell lennie a tanúsított magatartás veszélyeztetésének lehetőségével és ezt a következményt kívánja is. A bűncselekmény alapesete immateriális delictum, megállapításához eredmény bekövetkezése nem szükséges, de a cselekménynek alkalmasnak kell lennie a cél megvalósítására.
A bűncselekmény befejezett a megjelölt magatartások tanúsításával.
A cselekmény fokozott társadalomra veszélyességére utal, hogy a (3) bekezdés az előkészületet is büntetni rendeli.
     5. A bűncselekmény minősítő körülményei
       a) Súlyos hátrány okozása
       b) Állami szolgálat vagy hivatalos megbízatás felhasználásával elkövetett hazaárulás. Ekkor a magyar állampolgár a személyes bizalmon alapuló fokozott hűség kötelezettségét is megsérti.
       c) Háborún azon időszakot kell érteni, amikor az Országgyűlés által kinyilvánított hadiállapot fennáll, de ilyennek tekintendő a 137. § 9. pontja szerint az állam biztonságát súlyosan fenyegető veszély.
       d) Külföldi fegyveres erő Nagyobb létszámú felfegyverzett csoportot jelent külföldi részvétellel. A behívás az ország területén kívül tartózkodó fegyveres erőkre, az igénybevétel pedig a belföldön állomásozókra vonatkozik.
A bűncselekmény megnevezése (BK 1. szám)

144. § (1) hazaárulás bűntette
144. § (2) a) súlyos hátrányt okozó hazaárulás bűntette
144. § (2) b) állami szolgálat (hivatalos megbízatás) felhasználásával elkövetett hazaárulás bűntette
144. § (2) c) háború idején elkövetett hazaárulás bűntette
144. § (2) d) külföldi fegyveres erő behívásával (igénybevételével) elkövetett hazaárulás bűntette
144. § (3) 1. t. hazaárulás előkészületének bűntette
144. § (3) 2. t. háború idején hazaárulás előkészületének bűntette.
Hűtlenség

145. § Az a magyar állampolgár, aki állami szolgálatával vagy hivatalos megbízatásával visszaélve külföldi kormánnyal vagy külföldi szervezettel kapcsolatot vesz fel vagy tart fenn, és ezzel a Magyar Köztársaság függetlenségét, területi épségét vagy alkotmányos rendjét veszélyezteti, bűntettet követ el, és két évtől nyolc évig, háború idején öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
     1. A bűncselekmény jogi tárgya hasonlóan a hazaáruláséhoz, a Magyar Köztársaság függetlensége, területi épsége és alkotmányos rendje.
     2. Az elkövetési magatartások - kapcsolat felvétele és kapcsolat tartása - azonosak a hazaárulás elkövetési magatartásaival, de az elkövető részéről hiányzik az állam elleni célzat.
Az elkövetési magatartás egy elkövetési móddal bővül Az elkövető állami szolgálatával vagy hivatalos megbízatásával való visszaélés. Ezért hűtlenség esetében a kapcsolat hivatalos jelleggel létesül, de az elkövető azt megbízatásához hűtlenül, a jogszerű kapcsolat rendeltetésével össze nem egyeztethetően érvényesíti.
A hűtlenség veszélyeztetési bűncselekmény, megvalósulásához eredmény nem szükséges. Be. fejezett, ha a hivatalos megbízatással visszaélve olyan kapcsolat létesül, amely a Magyar Köztársaság tényállásban írt érdekeit veszélyezteti.
     3. Tettes csak magyar állampolgár lehet, aki állami szerv szolgálatában áll vagy hivatalos megbízatást teljesít.
     4. A bűncselekmény alanyi elemeit illetően a hűtlenséget csak szándékosan lehet elkövetni. A megvalósulásához célzat nem szükséges. Az elkövetőnek azt kell felismerni, hogy visszaélésével a Magyar Köztársaság jelentős érdekeit - függetlenségét, területi épségét vagy alkotmányos rendjét veszélyezteti és azt kívánja vagy abba belenyugszik.
Lényegében számos motívum és többfajta cél vezérelheti az elkövetőt a visszaélésben, csak egy nem, a bűncselekmény jogi tárgya veszélyeztetésének a célja, mert ez esetben a 144. § (2) bekezdés b) pontja valósul meg. A visszaélés nyomán a kapcsolat felvételének vagy fenntartásának alkalmasnak kell lennie a Magyar Köztársaság függetlenségének, területi épségének vagy alkotmányos rendjének a veszélyeztetésére. Ezért - álláspontunk szerint - e cselekmény egyenes szándékkal nem követhető el, amennyiben az elkövető előre látja a veszélyhelyzet kialakulásának a lehetőségét, s azt kívánja, úgy már erre irányuló magatartása a hazaárulás minősített esetét valósítja meg.
A hűtlenség tehát az eshetőleges szándékkal való elkövetés esete.
     5. Minősített esete A háború idején történő megvalósítást a törvényhozó szigorúbban rendeli szankcionálni (lásd a 144. §-ához fűzött magyarázat)
A bűncselekmény megnevezése (BK 1. szám)

145. § 1. t. hűtlenség bűntette
145. § 2. t. háború idején elkövetett hűtlenség bűntette.
Az ellenség támogatása

146. § (1) Aki háború idején a Magyar Köztársaság katonai erejének gyengítése céljából az ellenséggel érintkezésbe bocsátkozik, annak segítséget nyújt vagy a saját, illetőleg a szövetséges fegyveres erőnek hátrányt okoz, bűntettet követ el, és tíz évtől tizenöt évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő.
     (2) Aki az ellenség támogatására irányuló előkészületet követ el, bűntett miatt két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
       1. E bűncselekmény jogi tárgya a Magyar Köztársaság alkotmányos rendje és az állam biztonsága. (Az alkotmányos rend fogalmára lásd a 139. §-ához fűzött indokolást, 1. pont.) Közvetlenül sérti a tényállásban felsorolt érdekeket, az ellenséggel történő együttműködés útján vagy a saját, illetve szövetséges fegyveres erők elárulásával.
Közvetlen elkövetési tárgy az állam katonai ereje, amely magába foglalja a teljes haderőt, valamennyi fegyvernemet és ezek funkcionálásához szükséges hátteret is, például hadiipar.
       2. A törvényi tényállás három elkövetési magatartást tartalmaz.
       a) Érintkezésbe bocsátkozás,
       b) segítségnyújtás,
       c) saját, illetőleg szövetséges fegyveres erőknek való hátrányokozás.
Ellenség fogalma - az országgal hadiállapotban lévő másik állam, annak fegyveres ereje.
        a) Érintkezésbe bocsátkozás bármely kapcsolatfelvételt vagy fenntartást magában foglal és szükségtelen annak formája, gyakorisága továbbá az is, hogy abból az ellenségnek tényleges előnye származzon.
        b) Segítségnyújtás esetében nem követelmény az ellenséggel való kapcsolatba bocsátkozás és elképzelhető, hogy arról a másik fél nem is bír tudomással.
        c) A hátrányokozás a saját, illetve szövetséges fegyveres erők pozíciójának negatív irányba történő megváltoztatása, amely okszerűen és rendszerint együtt jár az ellenségnek való segítségnyújtással.
Mind a segítségnyújtást, mind pedig a hátrányokozást a konkrét tettesi cselekmény mindenirányú határának értékelésével lehet megállapítani figyelembe kell venni a politikai határokat, a fegyveres erők harcképességét, fegyelmi helyzetével kapcsolatos változásokat.
A segítségnyújtás és a hátrányokozás tevékenységgel és mulasztással, míg az érintkezésbe bocsátkozás aktív magatartással valósítható meg.
A három elkövetési magatartás között különbség áll fenn arra figyelemmel is, hogy mikor fejeződik be a bűncselekmény.
Az érintkezésbe bocsátkozás esetén a kapcsolatfelvétellel befejeződik a bűncselekmény. A segítségnyújtás esetében azonban a befejezettség megállapításához eredmény is szükséges. Az erre irányuló tevékenység abban az esetben értékelhető befejezett bűncselekményként, ha a segítségnyújtásból az ellenséges fegyveres erőnek előnye származott.
Ugyanez érvényes a hátrányokozásra is. E tevékenység esetében meghatározott eredmény, a hátrány bekövetkezésével válik befejezetté a cselekmény. Nem feltétele a befejezettségnek egyik magatartás esetében sem, hogy a Magyar Köztársaság katonai ereje ténylegesen gyengüljön, mert ezt az elemet a törvényhozó célzatként értékeli.
       3. Az ellenség támogatása - a törvényi tényállásból kitűnően - csak háború idején követhető el. Háború fogalmán a hazaárulásnál kifejtettek az irányadók.
       4. A törvényi meghatározásból következik, hogy a bűncselekmény alanya nemcsak magyar állampolgár, hanem bárki lehet.
A miniszteri indokolás kimondja, hogy a jogilag védett tárgy természete miatt az elkövetési kör nem korlátozódik a magyar állampolgárokra. A jogirodalomban létezik olyan álláspont is, mely szerint az ellenséges állam polgárát ki kell zárni ebből a körből, hisz őket a hűségesküjük saját államukhoz köti.
       5. A cselekmény csak szándékosan követhető el. A tényállásban célzatot is értékel a törvényhozó. Az elkövető célja a Magyar Köztársaság katonai erejének gyengítése. Az elkövetőnek tisztában kell lennie saját cselekményével, azzal, hogy az ellenséggel kerül kapcsolatba, magatartása következményeivel és éppen azért tanúsítja a magatartást, mert a cselekménye következményeit kívánja.
       6. A cselekmény fokozott társadalomra veszélyességére utal, hogy a törvényhozó a (2) bekezdésben az előkészületet is büntetni rendelte.
       7. Az ellenség támogatásának bűntette a 144. § (2) bekezdés c) pontjában meghatározott hazaárulás minősített esetéhez képest speciális, így e két bűncselekmény között látszólagos halmazat áll fenn.
A bűncselekmény megnevezése (BK 1. szám)

146. § (1) az ellenség támogatásának bűntette
146. § (2) § az ellenség támogatására irányuló előkészület bűntette.
Kémkedés

147. § (1) Aki idegen hatalom vagy idegen szervezet részére a Magyar Köztársaság ellen hírszerző tevékenységet végez, bűntettet követ el, és két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
     (2) Aki az (1) bekezdésben meghatározott kémkedést államtitok kiszolgáltatásával követi el, öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
     (3) Aki kémkedésre irányuló előkészületet követ el, bűntett miatt öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
     (4) Nem büntethető a hírszerző tevékenységre ajánlkozás vagy vállalkozás miatt, aki - mielőtt egyéb hírszerző tevékenységet fejtett volna ki - az ajánlkozását vagy vállalkozását a hatóságnak bejelenti, és a külföldi kapcsolatát teljesen feltárja.
       1. A bűncselekmény tárgya A Magyar Köztársaság alkotmányos rendje, az állam biztonsága valamint fontos politikai, katonai, társadalmi vagy gazdasági érdeke.
Minden állam alapvető érdeke, hogy jelentős információk - állami akarat hiányában - ne jussanak külföldre. A tényállásban írt magatartás ezt az érdeket sérti. Az elkövetési tárgy lehet bármely adat, amely alkalmas a Magyar Köztársaság elleni felhasználásra. Ez lehet pl. egyébként ismert információk sajátos, célzatos rendszerezése, elemzése. Az adatok valóságtartalma és megjelenési formája is közömbös.
       2. A bűncselekményt megvalósító elkövetési magatartás hírszerző tevékenység végzése "a hírszerző tevékenység adatok megszerzését, gyűjtését és kiszolgáltatását jelenti külföldi kémszervezet részére. A hírszerzés több mint titkos adatszerző, adatszolgáltató tevékenység, magában foglalja az olyan tevékenységet is, mint például a hírszerző szervezet részére megfelelő személy felkutatása, kompromittálása, hírszerző rezidenturák működtetése." (1989. évi XXV. törvény 9. §-ának módosító rendelkezéséhez és az 1993. évi XVII. törvény 35. §-ához fűzött miniszteri indokolás).
A törvény az elkövetési tevékenység - a hírszerzés - egyes mozzanatait nem taglalja, hanem azt egységes folyamatnak tekinti. A hírszerzés olyan cselekménysorozat, amely az adatok megszerzésével kezdődik, gyűjtésével folytatódik, majd az adatok kiszolgáltatásával ér véget. A kiszolgáltatás történhet aktív és passzív formában egyaránt.
A hírszerző tevékenység végzése

       a) idegen hatalom, vagy
       b) idegen szervezet részére történik.
        a) Idegen hatalom a Magyar Köztársaságon kívüli bármely államhatalmat jelenti.
        b) Idegen szervezet külföldi állampolgárok által is irányított minden olyan szervezet, amely tevékenységét a határon kívül fejti ki. A szervezetnek nem szükséges katonai jellegűnek lennie, hanem bármely gazdasági, kulturális, szociális, illetve egyéb célokat megvalósító szervezet szóba jöhet, melynek akár csak részben is feladata a Magyar Köztársaság elleni tevékenység, egyszóval amelynek hírszerző jellege megállapítható. Felmerül mind a törvényi tényállás dogmatikai elemzése mind a praktikum ismerete folytán, hogy idegen szervezet működhet a magyar államhatárokon belül is.
A kémkedés immateriális delictum, megvalósulásához eredmény bekövetkezése nem szükséges.
       3. Állampolgárságra tekintet nélkül a bűncselekmény elkövetője bárki lehet.
       4. A bűncselekmény csak szándékosan követhető el, azonban az egyenes szándék mellett az eshetőleges szándékkal is megvalósítható a tényállás.
Az elkövető tisztában van a cselekményével, tudja, hogy az általa kiszolgáltatott adat a Magyar Köztársaság ellen felhasználható; az előre látott érdeksérelmet kívánja vagy abba belenyugszik. A törvényhozó célzatot nem kíván meg, a motívum is közömbös. Az elkövetés akkor is megállapítható, ha az elkövetőt nem politikai, hanem anyagi érdek motiválja.
       5. A magatartás minősített esete, ha a kémkedést államtitok kiszolgáltatásával követik el. Ez megvalósul, ha az idegen hatalom vagy idegen szervezet előtt az államtitok ismertté válik.
       6. A bűncselekmény szakaszai A bűncselekmény a hírszerző tevékenység végzésével befejezett. A jogi tárgy sérelmét ténylegesen a hírszerző tevékenység során összegyűjtött adatok átadása jelentené. A törvényhozó azonban előrehozza a büntetőjogi védelmet és a magatartást már az adatgyűjtéstől befejezetté nyilvánítja. A kísérlet tehát olyan esetekben állapítható meg, ha az elkövető megkezdi az adat megszerzésére irányuló magatartását, de nem jut hozzá azokhoz.
A cselekmény fokozott társadalomra veszélyessége miatt a (3) bekezdésben a törvényhozó az előkészületet büntetni rendeli.
       7. A (4) bekezdés szerint a hírszerző tevékenységre ajánlkozás vagy vállalkozás elkövetésekor nem az előkészülettől elállás általános szabálya érvényesül, ugyanis nem elegendő az önfeljelentés, hanem együttes feltétel a külföldi kapcsolat teljes feltárása is.
A bűncselekmény megnevezése (BK 1. szám)

147. § (1) kémkedés bűntette
147. § (2) államtitok kiszolgáltatásával elkövetett kémkedés bűntette
147. § (3) kémkedés előkészületének bűntette
KÉRETIK AZONNAL A LEGSZÉLESEBB CÍMLISTÁN TERJESZTENI!
MINDENKINEK OTT A HELYE!
Gyereknek, lányoknak, asszonyoknak, fiúknak és férfiaknak, szépkorú hölgyeknek és uraknak.
VÉGVESZÉLYBEN A MAGYAR HAZA!!!
VÉGVESZÉLYBEN A SZENT KORONA!!!

Lengyel Károly 
lengyel-k@freemail.hu





Lipusz Zsolt Holokamu cáfolat előadás


Lipusz Zsolt sikeres holokauszt-cáfoló előadással mutatkozott be Budapesten – beszámoló



Lipusz ZsoltSzombaton közel telt ház fogadta az egyik budapesti könyvesbolt előadótermében Lipusz Zsoltot, portálunk állandó publicistáját. Ez nagyon szép ahhoz képest, hogy június végén, hétvégén, a Jobbik kongresszusával egyidőben került megrendezésre az előadás.
Kíváncsian érkeztem a helyszínre, hiszen Magyarországon néhány fehér hollónak számító esetet leszámítva szinte soha nem lehet revizionista előadást hallani.
Zsidókérdés a II. világháborúban, illetve Büntethető-e a "holokauszt-tagadás" egy - a szólás és gondolat szabadságát valló - európai országban? - volt a megjelölt téma a beharangozóban.
A tanár úr, írásaihoz méltón gördülékenyen, összeszedetten, néhol kisebb humorral élve adta elő a ma még arccal és névvel vállalva rizikósnak számító, revizionisták által feltárt tényeket. A közel egy órában nem csapongva, a részletekben nem elveszve végig lekötötte hallgatósága figyelmét, majd a hozzá intézett kérdéseket is fáradhatatlanul válaszolta meg. A közönség korra és nemre is teljesen vegyes volt, nagy részük szakavatottnak mutatkozott, tőlük is hallhattunk érdekes hozzászólásokat.
Az alábbiakat jegyeztem fel Lipusz Zsolttól:
Hitlert szokták demagógnak nevezni, mert megígérte, hogy megszünteti a munkanélküliséget, Németországot újra naggyá teszi, felfegyverzi. De kérdezem én, hogy miért lenne demagógia, ha mindezt végre is hajtotta négy év alatt? Négy év az egy választási ciklus egy polgári demokráciában, vagy annak hazudott demokráciában. Hitler ezt 1937-re végre is hajtotta, nem volt munkanélküli Németországban, amikor 40% körül volt a munkanélküliség a gazdasági világválság mélypontján, és ezt négy év alatt felszámolta. Az meg egy közönséges hazugság, hogy mindezt a hadiipar fejlesztésével érte el - azzal is elérhette volna -, de 1937-ig a hadiipar gyakorlatilag alig kapott valamit a költségvetésből, majd igazából 1938-39-től kezdődik a felfejlesztése, amikor már Németország gazdaságilag teljesen rendben van. Úgyhogy lehetne mit tanulni, különösen Magyarországnak az akkori gazdaságpolitikából, mivel ma hasonló helyzetben vagyunk, mint akkor volt Németország.
(...)
A Mein Kampfban semmi olyasmi nincs, hogy a zsidókat ki kell irtani, vagy hogy be kell vagonírozni. Hitler ezt (a Mein Kampfot - a szerk.) a sörpuccs utáni fogsága ideje alatt írta 1923-ban, és a zsidókat csak annyiban érinti, hogy van benne egy olyan kitétel, hogy az I. világháború alatt a zsidó spekulánsok közül pár ezret bele kellett volna fojtani mérges gázba. (Az első világháborúban pedig használtak mustárgázt, így ez sem az ő agyszüleménye - a szerk.) Ennyi. Tehát semmi olyanról nincsen szó, hogy itt kollektív népirtást kellene végrehajtani, hanem ezeket a háborús nyerészkedőket, a spekulánsokat kellett volna mérges gázba belefojtani. Ennyi, ami a zsidókat érinti, meg természetesen az, hogy Hitler felállítja a maga fajelméletét, hogy vannak az árják, a kultúrateremtők, meg vannak a kultúraközvetítők, és vannak az élősködők, akik a megtermelt anyagi javakon élősködnek, ide sorolja a zsidókat, cigányokat.
(...)
A II. világháború egyáltalán nem a zsidókérdésről szólt, nem ez volt a legnagyobb problémája, hanem egy nagyhatalmi kérdés volt, amibe ráadásul Németországot belekényszerítették. A zsidókérdés csak egy járulékos, kiegészítő kísérőjelensége volt ennek a nagy küzdelemnek.
(...)
Amire holokauszt-ügyben szoktak hivatkozni, az a Wansee-i konferencia. Ma már tudjuk, hogy a Wansee-i jegyzőkönyvek, illetve az ahhoz kapcsolódó kiegészítő dokumentumok hamisak, vagy legalábbis fölöttébb kétesek. De még ott sem arról van szó, hogy ki kellene irtani az európai zsidóságot, hanem az úgynevezett Endlösungról, a végső megoldásról, ami a zsidókérdés végső megoldását jelentené, de ez német olvasatban arról szólt, hogy létezett két terv, az egyik a Madagaszkár-terv - tárgyaltak is a franciákkal Franciaország lerohanása után 1940-ben, hogy hogyan lehetne az európai zsidóságot Madagaszkárra kitelepíteni -, aztán Palesztina is szóba került, de az angolok ezt nem akarták, sőt, a németek sem, mert úgy látták - a próféta szólt belőlük - , hogy nagyon súlyos zsidó-arab konfliktus keletkezne a térségben, mi pedig már tudjuk, hogy 1947 óta a térség története erről szól. Az Endlösung tehát területi megoldást jelentett, a német birodalom vezetői ebben gondolkodtak. Tegyük hozzá rögtön azt, hogy a német birodalomban élő zsidó vezetők maximálisan egyetértettek Hitlerrel ebben, ők is úgy gondolták, hogy fajilag a zsidóknak és az árjáknak nem szabad keveredni.
Sőt, amikor Magyarországot is megszállták a németek 1944. március 19-én, akkor azzal kezdik a tevékenységüket, hogy felállítják a zsidó tanácsot. Stern Samu, Berend Béla és más zsidó hitközségi vezetők lesznek az elöljárói, vezetői. És nagyon tanulságos, hogy ők maximálisan együttműködtek a németekkel, teljesen lojálisak voltak hozzájuk, és felszólították - elő lehet venni a korabeli zsidó újságokat - saját hittestvéreiket, hogy mindenben engedelmeskedjenek a németeknek, nem fognak történni atrocitások, és biztosítva lesz, hogy a zsidó kultúra, stb., tovább folytatódhasson zavartalanul, ne szenvedhessen semmilyen károsodást. Ezért is különös az, mikor egyes baloldali körök ma azt mondják, hogy a magyar egy mennyire bűnös nép, mert úgymond hagyta, hogy a németek a zsidókat itt összegyűjtsék, gettósítsák, majd pedig koncentrációs táborba szállítsák, és ott - a balosok hite szerint - elgázosítsák.
Erről természetesen szó sincs, s nem is lehet bebizonyítani. Mint ahogy már említettem, semmiféle írott parancs nem került elő arról, hogy ilyen jellegű szándékaik, terveik lettek volna a németeknek. Nagyon érdekes és megmosolyogtató, amikor azt mondják, hogy: "biztos voltak ilyen dokumentumok, csak a németek ezt a háború utolsó fázisában megsemmisítették". Ez most megint olyan életszerűtlen, hogy az ember a kíntól vagy röhögéstől ordítani tudna. Mert akkor most tessenek elképzelni: zajlanak a hadműveletek, pokol már egész Európa, és akkor a német hivatalnokok a bombázások és egyebek közepette elkezdik átválogatni a nem is tudom, hogy hány millió tonna iratállományt, hogy: "akkor ez most holokausztról szól, akkor ezt megsemmisítjük, ez nem, ez marad, ez megint holokauszt, megsemmisítjük".
Na nem, ezt békeidőben sem lehet elvégezni, mert ha lett volna egy központi terv, akkor számos hivatalban nyoma kellett volna, hogy maradjon, vagy esetleg olyan iratokba is bekerült volna, ami nem kifejezetten erről szól, de van valamilyen vonatkozása, kapcsolata vele, így háborús időszakban teljességgel lehetetlen, hogy ilyet végrehajtsanak. Ráadásul az amerikaiak és az angolok így is lefoglaltak egy csomó külügyi és belügyi vonatkozású iratanyagot, és talán 2050-ig titkosítva vannak. Most ez megint felvet egy érdekes kérdést, hogy amikor már lassan senki nem él a szemtanúk közül, vagy az akkori eseményeknek a szereplői közül, akkor miért kell még titkosítani most is, 64 évvel a háború befejezése után akármilyen iratokat? Miért nem lehet azt a nyilvánosság elé tárni, és bemutatni, hogy kérem szépen a II. világháborúban ez és ez így és így történt? Nyilván azért, mert mondjuk a holokauszt-teóriát nem támasztaná alá, ha az angol és amerikai levéltárakban őrzött titkos anyagot nyilvánosságra hoznák.
(...)
Fred Leuchter és Germar Rudolf vizsgálatai bebizonyították, hogy természettudományosan, fizikailag egyáltalán nem igazolható, hogy Auschwitzban a leírtak szerint történtek az elgázosítások. Ez azért érdekes, mert ha történik bármilyen bűntény, akkor a büntetőeljárás során mindig a legnagyobb súllyal a tárgyi bizonyítékok esnek a latba. Lefoglalja a rendőrség, zacskóba teszi, stb. Utána jönnek az írott dokumentumok, már ha vannak ilyenek, és csak harmadsorban jönnek a szemtanúk vallomásai, amelyek ugye, ismerjük be, hogy nagyon szubjektívek és ellentmondásosak lehetnek. Ha csak egy banális közlekedési koccanásos balesetet veszünk, és van mondjuk öt szemtanú, az ötfélét fog mondani. Amennyiben egy ilyen viszonylag kis kaliberű dolognál is ilyen ellentmondások vannak, akkor mi lehet a holokauszt esetében, ahol csak a szemtanúkra tudnak hivatkozni, akik pedig olyan fantasztikus dolgokat láttak és hallottak, hogy az még a mesében sem állná meg a helyét? Volt, aki azt állította, hogy amikor férfiakat égettek, akkor fekete füst szállt fel, amikor meg nőket, akkor fehér. Nyilván azért, mert fehérnépetégettek...
Szóval ez egészen egyszerűen elképesztő, ugyanakkor bizonyítható, hogy a Német Birodalomban működő krematóriumok egyáltalán nem bocsájtottak ki semmilyen látható füstöt, lángot még kevésbé. Ez teljesen a fantáziáláson alapul, de lehet, hogy úgy gondolták, hogy ha egyszer vallást vagy mítoszt teremtünk, akkor az legyen minél hátborzongatóbb, minél rettenetesebb.
(...)
A németek, Sztálinnal ellentétben a Nemzetközi Vöröskeresztet is beengedték a táborokba. A szervezet, a  több ezer oldalas dokumentációja szerint nem észlelte, hogy ott valamiféle gyilkolászások folynának, sőt, megállapították, hogy a napi fejadag kalóriában kifejezve teljesen korrekt, és az akkori háborús viszonyoknak megfelelő. Még magasabb is volt, mint amihez egy magyar szegény paraszt, vagy egy szerencsétlen munkás hozzájuthatott.
A rendszerváltoztatáskor - most nevezzük így az egyszerűség kedvéért -  előkerültek azok a bizonyos KGB-dokumentumok, az auschwitzi halottas könyvek, amelyekben megint döbbenetes dolgok vannak. A németek nagyon precízen könyveltek, ott mindenkinek fel van írva a neve, mikor került a táborba és ha elhalálozott, akkor milyen betegségben. Vannak ott különböző korú idős emberek, akik szívinfarktusban, agyvérzésben, és teljesen szokványos betegségekben pusztultak el, és ez megint csak ellentmond annak a teóriának, miszerint amikor megérkezett a vonat, akkor jött a szelekció, tehát az életképtelenek, betegek, gyerekek, stb. gázkamra, a többiek barakk, és várt rájuk a munka; mert felvetődik a kérdés, hogy miért kellett ott ezekkel az emberekkel vesződni, miért nem küldték őket a gázkamrába? Maga a múzemun is elköveti azt a baklövésthogy az egyik tárlóban lévő kiállításán egy budapesti zsidó nőről készült felvételeket mutat be. Az egyik, még a '30-as években készült kép szerint szép, csinos, teljesen normális nő. A másik pedig azt mutatja be, hogy a szovjetek milyen állapotban találtak rá '45 januárjában, amikor elfoglalták a tábort: egy csontkollekció. Csakhogy ilyen állapotba nem két nap alatt kerül az ember, hanem nyilván hónapok alatt, akkor megint csak kérdés a kérdés: miért vártak vele, ha az életképteleneket és betegeket a németek úgymond eleve elgázosították, nem kívánva őket ápolni?
Azt is tudjuk, magától Ellie Wieseltől is, a nagy holokauszt-mítosz egyik kiagyalójától, hogy amikor a szovjetek már közeledtek Auschwitzhoz, akkor a táborvezetőség felajánlotta a foglyoknak: vagy jönnek velük nyugatra, vagy ott maradnak és megvárják a szovjeteket, s a táborlakóknak a túlnyomó többsége, talán arányban kifejezve háromnegyede úgy döntött, hogy megy a "kegyetlen, szadista németekkel", és csak az egynegyed részükre találtak rá a "felszabadítók". Az általuk készített felvételeken pedig egyáltalán nem azt látjuk, hogy borzalmasan lesoványodott, rossz kinézetű emberekre lelnek, hanem csíkos rabruhában, de egyébként teljesen normál testsúllyal és kinézettel láthatjuk ezeket a foglyokat.
Ugyanakkor nagyon tudnak manipulálni is a II. világháborús felvételekkel, ugyanis megcsinálták azt, hogy a drezdai holokauszt - ami tényleg holokauszt volt, mert ott égtek az emberek, hiszen tűzvihar volt Drezdában '45 februárjában - hullahegyeit, elszenesedett emberi maradványait bevágták holokausztfilmekbe, hogy: tessék itt van Auschwitz, ezt művelték a németek, holott azok az elszenesedett, elégett emberek németek voltak.
Vagy egy másik példa: 1995-ben rendeztek egy kiállítást Németországban A Wermacht kegyetlenkedései vagy valami hasonló címmel. Itt néhány nap után be kellett, hogy zárják a kiállítást, mert kiderült, hogy a képeknek a 90%-a közönséges hamisítvány, manipuláció.
Vagy amikor 1941 júniusában megindult a Barbarossa-hadművelet, akkor Sztálin adott egy titkos parancsot az NKVD (a KGB elődje - a szerk.) megfelelő egységének, hogy öltöztessenek be NKVD-seket SS-egyenruhába, akik menjenek a frontvonal mögé a németek által megszállt orosz-ukrán területekre, ahol gyilkolásszanak egy kicsit, és természetesen dokumentálják is, legyen róla filmfelvétel. Tehát amikor bemutatnak egy olyan felvételt, ahol SS-egyenruhában kegyetlenkednek a megszállt orosz területeken, akkor nem tudhatjuk biztosra, hogy azok valóban SS-esek vagy beöltöztetett NKVD-sek.
(Ezért az infóért külön köszönet a tanár úrnak, még nekem is új volt. Egyébként a témában az átlagnál lényegesen tájékozottabb hungarista körökben is el-elhangzik olykor a holokamu megvitatásakor, hogy azért ne essünk át a ló túloldalára, azt el kell ismerni, hogy a keleti fronton agyonlőttek zsidó civileket - Mundzsuk)
(...)
A helyzet az az, hogy a holokausztnak nevezett történelmi jelenséggel kapcsolatban semmiféle tárgyi bizonyíték nincs, sőt, az ellenkezőjére van. Itt a légifelvételekre, vizsgálatokra és egyebekre utalok. Írott forrás, dokumentum megint nincsen. Csak és kizárólag az úgynevezett tanúvallomások vannak. Ezek a fantasztikus tanúvallomások. Az is döbbenetes, hogy az Auschwitz-pert a történtek után 20 évvel rendezték meg '64-65-ben, Frankfurtban. Most gondoljunk bele abba, hogy 20 év elteltével egy tanúvallomás mennyit ér. Ráadásul bemutattak ott egy felvételt, ahol úgymond a németek hányták be az égető gödrökbe az áldozatokat. Ez egy nagyon távoli felvétel, annyi látszik, hogy emberek mozognak, meg valóban ég valami tűz, és hajigálnak be most  vagy valóságos holttesteket vagy kirakati babákat, mert akár azok is lehetnek, nem lehet megállapítani. És nagyon érdekes, hogy azt állítják, hogy ez egy fogoly felvétele, ami azért különös, mert akkoriban nem kézikamerák voltak mint ma, hanem meglehetősen tekintélyes helyet elfoglalók, és állítólag a táborba való beléptetésükkor mindent elvettek a foglyoktól. Tehát ez magyarán mondva megint egy nagy ellentmondás, illetve hazugság.
(...)
Az aranyfog históriáról: tessék belegondolni, hogy beáll a hullamerevség, és akkor odamegy a nem tudom én kicsoda, és megpróbálja feszegetni a száját és kiszedni az aranyfogat. Hát egyszerűbb lett volna még életében a fogászaton kihúzatni, és utána küldeni a gázkamrába, ha lett volna ilyen szándék, de nyilvánvalóan nem volt.
Felvetődik a kérdés: miért kellett egy ilyen modern mítoszt meg vallást megalapozni? Ez a zsidóknak a lehető legjobban jött, mert egyrészt siettethették vele a cionisták a zsidó állam megalapítását, létre is jön Izrael 1947-ben. Másrészt a kiválasztott népnek a teóriáját tovább lehetett erősíteni. Most ha én azt mondom magamról, hogy: "liberális vagyok, az emberek közötti egyenlőségnek, az azonos jogok biztosításának a híve vagyok"; akkor kérdezem én, hogy: miért kell külön az általuk holokausztnak nevezett történelmi eseményt kivenni az összes népirtásnak a köréből, és mint egyetlent,  és egyedit, mint megismételhetetlent, és legrettenetesebbet reklámozni? Egy vallást teremtettek, egy modern mítoszt, lehet hajbókolni ezelőtt a bálvány előtt, és nem utolsósorban egy permanens jóvátételi, kártalanítási  folyamatot lehet elindítani, hiszen még ma is a II. világháborúban elszenvedett valós vagy állítólagos sérelmekért komoly pénzeket fizetnek zsidó szervezeteknek, illetve magának Izrael államnak is. Tehát tulajdonképpen a történet erről szól.
Így érkezünk el a "holokauszt-tagadás", mint büntetőjogi kategória fogalmához vagy jelenségéhez. Miért érdekes ez? Ha valaki nem ért semmit a történelemhez, csak egy egyszerű mezei polgár, de képes logikusan gondolkodni, már akkor gyanússá válik számára a dolog, mert ha van egy bebizonyított történelmi igazság, akkor miért kell azt a büntetőjog eszközeivel körülbástyázni? Miért kell fenyegetni azokat, akik csak esetleg kérdéseket mernek feltenni? A tudományos kutatást csak az viszi előre - bármely korszakról legyen szó - ha fel lehet tenni kérdéseket vagy rá lehet mutatni, hogygyerekek, amit eddig vallottunk, az bizony nem állja meg a helyét, mert nem lehet bizonyítani, sőt, éppen az ellenkezőjét lehet bizonyítani. Ezt egyébként minden más történelmi esemény vonatkozásában meg lehet csinálni, csak és kizárólag a holokausztnak kinevezett történelmi eseménysorozat vonatkozásában nem. Noha 1945 óta ők maguk sem csinálnak semmi mást, mint folyamatosan revidiálják álláspontjaikat.
Szóval én úgy látom, hogy ez az egész holokauszt-téma mindenféleképpen felülvizsgálatra szorul, egy nagyon alapos kutatást érne már meg az egész II. világháborúval egyetemben, és végre olyan publikációkat, könyveket, amelyek tényleg a tényeken alapulnak.
(...)
Az előadás végén az egyik hallgató a következő kérdést tette fel: " Mit dolgoztak a foglyok, milyen munkát kaptak?"
L. ZS. válasza: Auschwitz környékén hatalmas nagy gyáripari komplexumok voltak, műgumigyártás, műbenzingyártás és egyéb hadianyagok gyártása folyt. Tudniillik a németeknek alapvető nagy gondja volt, hogy nem volt benzin, nem volt hajtóanyag, ugyanis az egyetlen szóba jöhető jelentős kőolaj és földgázmező a román alföldön van. Ezért volt stratégiai kérdés Románia szövetségesi viszonya, illetve Románia birtoklása, ami végül '44 augusztus 23-án a román árulásnak köszönhetően elveszett. Ezért a németek részéről logikai szempontból a legnagyobb esztelenség lett volna 6 millió embert elpusztítani, amikor ingyen munkaerőként használhatták őket.
Figyelemre méltó egy másik hallgató kiegészítése: "egy volt tábori dolgozó önéletrajzi könyvében olvastam, és ez dokumentálva is van, hogy a mai napig 5 évenként különböző városokban találkoznak az egykori dolgozók. A cég neve most nem ugrik be, de a Grouphoz hasonlóan nagy. A németek hihetetlen precizitással vezették a dolgozók létszámát, életkorát, tudását, mennyit tudnak naponta dolgozni, milyen kapacitásaik vannak, kiemelték azokat, akik dicsérendők, és birodalmi márkában fejpénzt kaptak a központi birodalmi hivataloktól. Tehát minél több jó munkaereje volt Auschwitznak, annál több fizetséget kellett egymással elszámolniuk. És ezt ebben az önéletrajzi könyvben fotókkal dokumentálva lehozza a szerző, több százezres lista."
Összességében egy remek előadást hallhattunk a bő másfél órában,  a végén még szóba került az aktuálpolitika, a csendőrség és az őstörténet kérdésköre is. Szerencsés lehet az a fiatalember, aki diktafonnal rögzítette az elhangzottakat, egyszer még sok pénzt megér majd, hiszen igazi kuriózumnak számít ma ilyen kérdéseket közönség előtt feszegetni. Információink szerint megkeresték Lipusz Zsoltot a Magyar Sziget szervezői, hogy ugyanebben a témakörben augusztus 9-én adjon elő.
Mundzsuk - Kuruc.Info
Kapcsolódó:



Lipusz Zsolt: A trianoni országvesztés történelmi előzményei (I. rész)




Magyarország mint a kereszténység védõbástyája a 16-17. században az egész keresztény Nyugat- Európa védelmében vérzett. A küzdelem során életteret veszített saját hazájában az itt élõ más népek javára. A 18. század elejétõl tömegesen költöztek be Havasalföldrõl oláhok (románok) Erdélybe, a Temesközbe, a Maros-Körösök vidékére, továbbá Szerbiából rácok (szerbek) a Mohács elõtti Magyarország legkiválóbb bortermelõ vidékére, a Szerémségbe, a Bácskába és a Temesközbe. A nagy európai polgárháborút lezáró, ún. versailles-i békerendszer leggyalázatosabb dokumentuma a Nagy-Trianon nevû kastélyban írattatott alá a magyar békedelegációval 1920. június 4-én. A diktátum feldarabolta a történelmi Magyarország területét, az egykori 325 ezer km2 kiterjedésû haza a mai 93 ezer km2-re zsugorodott. (Sõt, az 1947-es második párizsi béke, az ún. pozsonyi hídfõ, három község Csehszlovákiához csatolásával tovább csonkította hazánk területét.) Egyedül Románia nagyobb területhez jutott – a Partium, a Temesköz keleti fele és Erdély megszerzésével –, mint amennyi Csonka-Magyarországnak megmaradt. Mintegy 3,5 millió magyar feje fölött „lépett át” az országhatár, azaz õk szándékuk és akaratuk ellenére jutottak idegen, ellenséges államok fennhatósága alá. Ezek közismert, tragikus történelmi tények. Mostani írásomban nem magával a trianoni döntéssel, annak diplomáciai elõkészítésével és hátterével, az esetleges alternatívákkal kívánok foglalkozni, hanem azzal a kérdéssel, hogy hogyan jutott el történelmi útján a magyarság Trianonig. Természetesen itt most csupán egy vázlatos áttekintésre vállalkozhatom, de ez talán nem lesz teljesen haszontalan. Az okokat és elõzményeket kutatva idõben – bár talán elsõ olvasásra ez meghökkentõen fog hatni a legtöbb kedves olvasó számára – egészen a 16-17. századig, a török hódoltság koráig kell visszamennünk. 1526-ban I. Szulejmán szultán hadainak támadása a kb. 4 millió fõt számláló, már abban az idõben is soknemzetiségû Magyar Királyságot érte. Csakhogy akkoriban az etnikai arányok még teljesen normálisak voltak, a magyarság adta az össznépesség kb. 80%-át, a többi etnikum az akkori királyság peremvidékein csupán jelentéktelen – és kulturális értelemben is elhanyagolható – kisebbséget jelentett. Ez alól csak a németek (szászok) és a horvátok képeztek kivételt. Mint az közismert, a török – a már említett I. Szulejmán szultánnak köszönhetõen – több hadjáratban, lépésrõl lépésre foglalta el az ország középsõ részét, 1541-ben magát a fõvárost, a királyi székhelyet, Budát is birtokba vette, ezt követõen az 1543-1544-es, majd az 1552-es, végül az 1566-os hadjárataival lényegében kialakította a török hódoltsági terület határait. Ezek a késõbbiek során alapvetõen már nem változtak meg. A másfél évszázados török hódoltság idõszakában az ország népe soha nem érezhette a béke áldásait. Igaz, a Habsburgok, akik 1526 óta magyar királyok is voltak, többször kötöttek békeszerzõdést a török szultánokkal, ám ez csupán azt jelentette, hogy a nagy, 80-100 ezer fõt számláló uralkodói seregek nem csaptak össze, és nem sanyargatták a föld népét. A végvári harcok azonban soha nem szüneteltek, így pusztult az ország, fogyatkozott a népe. A törökellenes küzdelem oroszlánrészét – annak minden dicsõségével és tragikumával – a magyarság, illetve a horvátok viselték, viseltük. Mi volt a helyzet a történelmi Magyarország területén élõ többi néppel? A németek (szászok) földrajzi és mentalitásbeli okok miatt sem igen kerültek kapcsolatba a törökökkel. Három nagy letelepedési körzetük – Nyugat-Magyarország, a felvidéki Szepesség és a dél-erdélyi Királyföld – biztonságos távolságban voltak a török-magyar végvári vonaltól. Másfelõl, városlakók lévén, egyébként tiszteletre méltó, szorgalmas polgári tevékenységet folytattak, nem pedig a hadakozásnak éltek. A tótok (szlovákok) a felvidéki vármegyékben, a Kárpátok vonulatai között részint parasztokként, részint pásztorokként keresték kenyerüket. A ruszinok a mai Kárpátalján, az oláhok (románok) pedig Erdélyben hegyi pásztorokként élték békés napjaikat, talán még a törökrõl sem nagyon hallottak. A rácok (szerbek) esetében más volt a helyzet. Egy részük a Duna menti, az Oszmán Birodalommal folytatott kereskedelemben volt érdekelt, más részük azonban – balkáni testvéreikkel – török szolgálatba állt, és harcolt a keresztények ellen. A hazánk területén a 16-17. század folyamán harcoló, illetve várvédõ feladatot teljesítõ „törökök” valójában nagyobb részt iszlám hitre tért szerbek, illetve bosnyákok voltak. A magyarság elsõ demográfiai katasztrófája a török kiûzésére tett elsõ sikertelen kísérlet, a tizenötéves háború (1593-1606) korában következett be. Közismert, hogy Erdélyben 1602-1604 között a császári fõparancsnok, Basta a töröktõl elõzõleg már több alkalommal elpusztított fejedelemségben milyen garázdálkodást vitt végbe. Egyfolytában pusztult a magyarság. Néhány – horrorisztikus – borzalmat idézek ennek igazolására. Egyik korabeli forrásunk írja: „Az akasztott embereket egynéhány helyeken lelopták az fáról, megették az éh emberek. Egyik atyafi az másikat megette, ez is bizonyos. Besztercén az temetõt õrzeni embereket állattanak, mert az mely halottat nappal eltemettenek, éjjel kiásták, ellopták, megették.” S a borzalmakat még hosszasan sorolhatnánk… Azt se feledjük, hogy a háború utolsó szakasza egyben az elsõ Habsburg-ellenes rendi szabadságküzdelem, a Bocskai-szabadságharc (1604-1606) korával esik egybe. Bocskai történelmi érdeme – sok egyéb, más mellett – az, hogy katonai sikerei után rá tudta kényszeríteni a Habsburg uralkodót, hogy kössön végre békét a törökökkel, s ezzel vessen véget az akkor már teljesen értelmetlen háborúnak, országpusztításnak, melytõl mindkét haza, a királyi Magyarország és Erdély is egyaránt szenvedett. Másik nagy történelmi érdeme a reformáció genfi emlékmûvén szobrot kapott fejedelemnek, hogy a hajdúknak saját, Szabolcs megyei birtokain történt letelepítésével – a magyarság pusztulásának korában – mintegy 30 ezer magyar etnikumú ember megmaradását biztosította! Sajnos, ennek ellenére bekövetkezett a magyarság térvesztése a Kárpát-medencében. Északon a tótok (szlovákok) lakta terület településhatára jóval délebbre tolódott, míg a rácoké (szerbeké) jóval északabbra. Megjelentek településeik a Csepel-szigeten is, mint errõl a mai napig tanúskodik a Ráckeve helynév. Erdélyben pedig az oláhok (románok) elkezdtek a Kárpátok magaslatairól leszivárogni az alacsonyabban fekvõ, addig színmagyar lakosságú folyóvölgyi falvakba is Már e ponton két, nagyon fontos megállapítást tehetünk: 1) Magyarország mint a kereszténység védõbástyája a 16-17. században az egész keresztény Nyugat- Európa védelmében vérzett. (Hogy ezért mit kapott, pontosabban mit nem kapott viszonzásul, az ez másik kérdés.) 2) A hõsi küzdelem során életteret veszített saját hazájában az itt élõ más népek javára. E nemzetünk késõbbi története szempontjából végzetes tendencia a 17. században a magyarság törökellenes harcával, illetve az újabb, Habsburg-ellenes, rendi-függetlenségi harcokkal párhuzamosan tovább folytatódott. Ez utóbbiakat illetõen különösen tragikus történelmi tény, hogy Bethlen Gábor, I. Rákóczi György, Thököly Imre szabadságharcai nemcsak egy idegen hatalom ellen irányuló, jogos, az Aranybulla 31. cikkelyén, az ún. ellenállási záradékon alapuló önvédelmi harcok voltak, hanem ezzel párhuzamosan polgárháború is zajlott Magyarországon, hiszen a császáriak oldalán is szép számban harcoltak magyar, Habsburg-párti nemesek mindenkor. A török hódoltság korának tragikus történelmi fejezete a nagy felszabadító háború (1683 – 1699) eredményeképpen zárult le. (A Temesköz szabadult fel legutoljára, 1718-ban.) A történelmi mérleg katasztrofális. A volt hódoltság területe vadvizes, terméketlen, lakatlan pusztasággá vált. Az átlagos népsûrûség sehol sem volt magasabb négyzetkilométerenként tíz fõnél! (Ez az ország nyugati részeiben kb. 35 volt.) Települések százai tûntek el örökre a térképrõl! A török alapjaiban roncsolta szét a középkori magyar településszerkezetet. (Szabolcsból Debrecen, Szolnok irányában Budapestre tartva errõl a tényrõl bárki saját szemével is meggyõzõdhet, hiszen a települések nagy távolságra, olykor 25-30 km-re esnek egymástól.) Az ország össznépessége a 18. század elején legjobb esetben 4 millió volt, vagyis pontosan ugyanannyi, mint két évszázaddal korábban! Hõsies, Európát is védõ harcával tehát a magyarság elveszítette két évszázad természetes népszaporulatát! Ilyen áldozatot – nemzeti elfogultság nélkül is állíthatjuk – aligha hozott más nép Európáért! A zsarnoki Habsburg-hatalom azonban rákényszerítette a nemzetet még egy szabadságküzdelemre: II. Rákóczi Ferenc és vitéz kurucai nyolc esztendõn át (1703 – 1711) küzdöttek a magyar önállóságért, s a harcok hõsi áldozatai értelemszerûen tovább apasztották a magyarság létszámát. A kivérzett, kifosztott,megtiport országban a legfontosabb feladat az élet újrakezdése volt. Be kellett népesíteni a volt hódoltsági területeket, mûvelés alá kellett vonni a földeket, és legalább a települések egy részét újra fel kellett építeni. A problémát az jelentette, hogy a csaknem üres, néptelen volt hódoltság újranépesítéséhez a magyarságnak nem voltak – a kis létszámú csángóságot nem számítva – a Kárpát-medencén kívüli etnikai tartalékai. Így telepesekként vagy az ország sûrûbben lakott részeibõl jövõ magyar jobbágyok jöhettek szóba vagy idegenek. A 18. század elejétõl tömegesen költöztek be Havasalföldrõl oláhok (románok) Erdélybe, a Temesközbe, a Maros-Körösök vidékére, továbbá Szerbiából rácok (szerbek) a Mohács elõtti Magyarország legkiválóbb bortermelõ vidékére, a Szerémségbe, a Bácskába és a Temesközbe. Ezen túl a bécsi udvar szervezett keretek között németeket (svábokat) költöztetett fõként Baranyába és Tolnába,valamint a Bácskába és a Temesközbe szintén. A telepítések eredményeképpen az 1787-es II. József-féle népszámlálás idején hazánk lakossága már meghaladta a 9 milliót, csakhogy ezen belül a magyarság aránya kb. 40% lehetett. A 16. század eleinek éppen a fele! Ez az igazi, súlyos, török-kori örökség és Trianon legmélyebbre lenyúló történelmi gyökere! Azonban a magyarságban volt életerõ, a késõbbiekben lassan elkezdte visszaszerezni korábbi életterét, így az 1910-es népszámláláskor a magyarság aránya az ország népei között 54%-ra nõtt. Trianon bekövetkezte tehát egyáltalán nem volt valami fatális, szükségszerû történelmi végkifejlet, ehhez sok más egyéb bel- és külpolitikai fejlemény vezetett. Lipusz Zsolt (Folytatjuk) 

Forrás: https://kuruc.info/r/9/25466/






A trianoni országvesztés történelmi előzményei

 (II. rész)




A dualizmus kori hivatalos magyar politika Európában példátlan toleranciát mutatott a vele születése pillanatától ellenséges nemzetiségi nacionalizmusokkal szemben, amelyek a történelmi magyar állam lerombolására, megsemmisítésre törekedtek. Hogy ez minél hamarabb bekövetkezzen, minden eszközt igénybe vettek. Rágalomhadjáratot folytattak külföldön, itthon terrorakciókat szerveztek, közben pedig megindult a nemzetiségi elitek és középosztály gazdasági térhódítása. Egyik híres képviselõjük véleménye szerint gazdasági háborút indítottak a magyarok ellen, azért, hogy legyen hazájuk. Kapcsolódó: Lipusz Zsolt: A trianoni országvesztés történelmi elõzményei (I. rész) A török hódoltság következménye nemzetünk demográfiai katasztrófája lett, s mindezt a 18. századi telepítések tovább súlyosbították, melynek során idegen népek költöztek tömegesen a Kárpát-medencébe, ezáltal a magyarság a század végére kisebbségbe került saját hazájában. A 18-19. század fordulóján a Kárpát-medencét lakó népek körében is megszületett a modern nemzettudat, a nacionalizmus, amely a hazai nemzetiségek mindegyikénél erõs magyarellenességgel párosult már a kezdetektõl. Nemzeti mítoszaik is ebben az idõben születtek. A szlovákok a 895-ös honfoglalás elõtt fennálló, teljesen jelentéktelen Morva Fejedelemséget „Nagymorva Birodalom”-ként kezdték emlegetni, amelyet afféle õsi, szlovák államnak tekintettek, noha területe soha nem foglalta magában a mai Felvidéket. (Ennél csak az szomorúbb, amikor magyarországi történelemkönyvekben is e néven szerepeltetik ezt az államalakulatot, noha az eredeti Magna Moraviá-ban a „magna” amúgy sem „nagyot”, hanem „õsit” jelent.) A románok pedig megalkották a dáko-román kontinuitás elméletét, miszerint õk a Daciát (Erdélyt) az ókorban meghódító rómaiak, és az õslakos dákok leszármazottai. Mindkét elmélet, közösségteremtõ mítosz azt a célt szolgálta, hogy bizonyítsa: e népek már jóval eleink 895-ös honfoglalása elõtt erõs államalakulatok keretei között éltek a Kárpát-medencében.(Azért azt jegyezzük meg, hogy bizonyíthatóan már jóval 895 elõtt éltek magyarok a Kárpát-medencében.) Azt is fontos megállapítanunk, hogy a nemzetiségi politikai vezetõk végsõ célja már a 19. század elején is a Magyarországtól való elszakadás, és önálló nemzetállam megteremtése volt! (Ezért is alkották meg említett mítoszaikat.) Legfeljebb az volt a kérdés, hogy önálló államuk a Habsburg Birodalmon belül, vagy abból kiválva teljesen szuverén módon alakuljon-e meg. Természetesen reálpolitikai megfontolásokból nem hirdették és hangoztatták mindezt a közéleti nyilvánosság fórumain. Ezt azért fontos hangsúlyoznunk, mert a magyarországi történetírásban széltében-hosszában elterjedt vélemény az, hogy a nemzetiségi eliteket az késztette végül is a magyarokkal való szakításra 1918-ban, mert a nacionalista, soviniszta magyar politika korábban nem volt hajlandó méltányolni a nemzetiségek autonómiatörekvéseit. A nemzetiségek magyarellenességével és szeparatista szándékaival párhuzamosan a 19. századi szabadelvû hivatalos magyar vezetés a korabeli Európában példa nélküli toleranciával viszonyult ezen politikai törekvésekhez, és nem alkalmazott semmiféle diszkriminációt a hazai nemzetiségek ellen. Közismert – a mai utódállamokban teljességgel elképzelhetetlen – példa, hogy jeles költõnket, Petõfi Sándort 1839-ben a selmecbányai gimnázium pánszláv nézeteket hirdetõ, szlovák nemzetiségû tanára azért buktatta meg történelembõl, mert a költõ büszkén vállalta magyarságát, s nem volt hajlandó tisztelni a nem létezõ középkori szlovák hõsöket! Mindez 1839-ben történt, amikor Selmecbánya még magyar államterületen feküdt! Itt azért meg kell jegyeznem, hogy ez a korlátok nélküli szabadelvûség nagy hiba volt, mert a magyar állami, megyei és városi hatóságoknak és elöljáróságoknak ilyen jelenségeket nem lett volna szabad megtûrniük és határozottan fel kellett volna lépniük az azokat képviselõ közszereplõkkel szemben. A nemzetiségi, magyarellenes nacionalizmusok 1848-49-ben olyan hõfokra izzottak, hogy lángba borították a Kárpát-medencét. Miközben az önállóvá vált Magyarország élethalálharcát vívta az osztrák és az orosz nagyhatalom ellen, a Kárpát-medencében élõ nemzetek közül több szabályos háborút folytatott az egyébként a nem magyar jobbágyokat is felszabadító és állampolgári rangra emelõ pest-budai kormányzattal, melynek során a rácok (szerbek) a Bácskában, illetve az oláhok (románok) Erdélyben bestiális kegyetlenségeket követtek el magyarok ellen. Irodalomtörténetünkbõl ismert, hogy Madách Imre nõvérét, Máriát, férjét, Balogh Károly honvéd õrnagyot, és Mária elsõ házasságából született tizenöt éves kisfiát Marosszlatina mellett oláh parasztok állatias kegyetlenséggel meggyilkolták, majd földi maradványaikat disznókkal etették meg. Nemzetiségeink hiába szövetkeztek azonban 1848-49-ben az osztrákokkal, a Bach-rendszerben azt kapták jutalomként, amit mi magyarok büntetésképpen: centralizált, Bécs központú birodalmat és német hivatalos nyelvhasználatot Az osztrák kormányzat a birodalom területén élõ egyetlen nemzet önállóságra, autonómiára irányuló törekvéseit nem volt hajlandó – nem teljesíteni... még csak meg sem hallgatni. Az 1867-es kiegyezés helyreállította a polgári alkotmányos viszonyokat Magyarországon, létrejött – a rövid 1848-as periódus után – immáron másodszor az unió Erdéllyel. Az 1868-as nemzetiségi törvény fél évszázadra rendezte a viszonyt a hazai kisebbségekkel. Svájc kivételével az akkori Európa egyetlen országában sem létezett olyan törvény, amely ilyen fokú szabadságjogokat biztosított volna az adott országban élõ nemzetiségeknek! Korlátozás nélkül alapíthattak kulturális egyesületeket, színházakat, lapkiadókat, pénzintézeteket, iskolákat, szemináriumokat, és gazdasági egyleteket. Az egyházak vagy más nemzetiségi alapítványok által életre hívott iskolák oktatási nyelvét természetesen az alapító határozta meg, így az nyilván nem a magyar, hanem rác (szerb), oláh (román), stb. volt. Sõt, az állami(!) népiskolákban is biztosítani kellett, hogy a nemzetiségi többségû területeken a gyerekek anyanyelvükön tanulhassanak.. Ezen túl a magyar nyelvet még tantárgyként sem kellett a dualizmus kezdetén a növendékeknek tanulniuk, ezt majd a népiskolákban 1879-ben, a középiskolákban 1883-ban vezetik be. Ismételten hangsúlyoznunk kell: ekkor sem magyar nyelvû oktatást vezettek be, hanem tantárgyként, idegen nyelvként kellett csupán a magyart a nemzetiségi iskolákban tanulni. Ennyit a dualizmuskori állítólagos erõszakos magyarosításról! Kétségtelen tény, hogy a magyar kormány 1874-ben három tót (szlovák) tannyelvû gimnáziumot bezáratott, amelynek oka az ott folyó pánszláv agitáció és a magyar állam területi egysége ellen irányuló uszítás volt. A kép úgy teljes, ha azt is megemlítjük, hogy a legnagyobb hazai nemzeti kisebbség, az összlakosság 16%-át kitevõ oláhok (románok) még a 20.század elején is több elemi iskolával rendelkeztek Magyarországon, mint ahánnyal magában Romániában! Az 1907-ben – a késõbb, 1920 elején Párizsban a tervezett országcsonkítás ellen ékes angol, francia és olasz nyelven érvelõ – Apponyi Albert kultuszminisztersége idején elfogadott törvény arra kötelezett minden nem magyar tannyelvû elemi iskolát, hogy a magyar nyelvet olyan óraszámban tanítsa, hogy a nem magyar anyanyelvû gyermek a negyedik évfolyam befejezésével gondolatait magyarul élõszóban és írásban érthetõen ki tudja fejezni. Ennek ellenére még a világháború kitörésének évében sem tudott magyarul a nemzetiségi társadalmak mintegy fele. Az említettek ellenére a hazai kisebbségek politikai vezetõi folyamatosan, lejárató jelleggel rossz hírét keltették Magyarországnak Nyugat–Európában. E tekintetben is élen jártak az oláhok (románok). 1891-ben egy bukaresti egyetemi szervezet, bizonyos Liga Culturala kiadott egy Memorandumot, amelyet olasz, német, angol, francia nyelven is kinyomtattak és terjesztettek Nyugat-Európában. Az emlékirat szerzõi természetesen a dáko-román hazugságból indulnak ki és benne a magyarországi oláhok (románok) sanyarú sorsát taglalják, sajnálatos módon nagy hatást gyakorolva a nyugat-európai közvéleményre. A budapesti egyetemisták azonnal reagáltak a Memorandumra, ám nemzetpolitikánkra már akkor jellemzõ módon magyarul és oláhul! Egyetlen nyugati nyelvre nem fordították le (!) válaszukat. A nyugati oláh propaganda másik nagy lehetõsége a vallás ügye volt. X. Piusz pápa 1912 júliusában kiadott bullájában a magyar görög katolikusok régi sérelmét orvosolta: végre engedélyezte Hajdúdorog központtal egy önálló magyar szertartási nyelvû püspökség felállítását. Ugyanis még a „magyar világban” az az abszurd helyzet állott fenn hazánkban, hogy mintegy 300 ezer görög katolikus magyar részint a rutén szertartási nyelvû munkácsi püspökséghez, részint az oláh (román) szertartási nyelvû balázsfalvi érsekség alá tartozott. Tehát még 1912-ben is 300 ezer görög katolikus magyar rutén vagy oláh (román) nyelven hallgatta egyházában a misét. Az oláh (román) sajtó itthon és külföldön egyaránt azonnal támadást indított a pápai döntés ellen. Azt hazudták Európa-szerte, hogy a 300 ezer érintett görög katolikus valójában olyan oláh (román), aki elfelejtette anyanyelvét. Sajnálatos, hogy magyar részrõl ezekre a rágalmakra sem született méltó és hatásos válasz! A pápa természetesen nem hátrált meg, ekkor Romániában terrorakciót szerveztek az új püspökség ellen. 1914. február 23-án pokolgép robbant a hajdúdorogi magyar görög katolikus püspökség debreceni székházában. Hárman meghaltak, négyen súlyosan megsebesültek. Utóbb kiderült, hogy a merénylõ, egy bizonyos Catarau, ugyanaz a személy volt, aki egy fél évvel korábban, 1913 szeptemberében Brassóban az Árpád-szobrot felrobbantotta. Terrorakciók megszervezése, a nyugati közvélemény megnyerése mellett más eszközökkel is folyt a majdani Trianon elõkészítése. Az oláh (román) nagyvállalkozók, bankok, birtokosok megkezdték a magyar úri földek felvásárlását. 1900 és 1913 között 25%-kal csökkent Erdélyben a magyar középbirtokosok száma. A késõbbi miniszterelnök, gróf Bethlen István képviselõként és mezõgazdasági szakíróként is többször megkongatta már a világháború elõtt a vészharangot: szerinte Erdély magyarsága a gazdasági és politikai tönk szélén áll. Vádat emel a magyar közszellem ellen, amely megfontolás nélkül erõszakolta rá hazánkra a francia forradalom világpolgári gondolatának intézményeit. Bethlen egyúttal követeli Erdélyben az új magyar honfoglalást. Összegezve tehát megállapítható, hogy a dualizmus kori hivatalos magyar politika Európában példátlan toleranciát mutatott a vele ab ovo, születése pillanatától ellenséges nemzetiségi nacionalizmusokkal szemben, amelyek a történelmi magyar állam lerombolására, megsemmisítésre törekedtek. Hogy ez minél hamarabb bekövetkezzen, minden eszközt igénybe vettek. Tervszerû rágalomhadjáratot folytattak hazánk ellen nyugat-európai egyetemeken, és ottani lapok hasábjain, mintegy elõkészítve az ottani politizáló közvéleményt a késõbbiekre, saját nemzeti törekvéseik majdani támogatására. Amennyiben szükségesnek látták, a nyílt erõszaktól, terrorakciók szervezésétõl sem riadtak vissza. Ezzel egyidejûleg megindult a nemzetiségi elitek és középosztály gazdasági térhódítása a történelmi Magyarország határain belül, egyik híres képviselõjük véleménye szerint gazdasági háborút indítottak a magyarok ellen, azért, hogy legyen hazájuk. Sajnálatos, hogy a magyar kormányok részérõl mind Nyugat-Európában, mind itthon elmaradt a megfelelõ politikai válasz az említett, nemzeti érdekeinket és a magyar állam területi integritását veszélyeztetõ megnyilvánulásokra. Azonban mindez elégtelen lett volna a történelmi Magyarország megsemmisítéséhez. Ehhez kellett a világháború, és különféle destruktív politikai szekták feltûnése a hazai közélet horizontján, amelyek aztán 1918-19 poklában valóban leromboltak mindent: Istent, hitet, államot, királyságot, tradíciót és nemzeti büszkeséget. Lipusz Zsolt (Folytatjuk) 

Forrás: https://kuruc.info/r/9/25555/










A trianoni országvesztés történelmi előzményei 

(III. rész ) 


Hazánk megalázva, kifosztva, kirabolva hevert az antantcsizmák előtt. A fegyveres ellenállás menthette volna meg, ám azok a hazaárulók, akik 1918-19-ben a hatalmat bitorolták, mindent elkövettek, hogy ez ne következhessen be. Ezért kényszerült arra szeretett hazánk, hogy éppen 88 esztendővel ezelőtt a Nagy-Trianon kastélyban aláírja azt a gyalázatos békediktátumot. Kapcsolódó A trianoni országvesztés történelmi előzményei (II. rész) Lipusz Zsolt: A trianoni országvesztés történelmi előzményei (I. rész) A dualista Osztrák-Magyar Monarchia az 1914-18 között zajló nagy európai polgárháború első szakaszában a központi hatalmak egyik tagállamaként, Németország szövetségeseként harcolt az antant hatalmak, Nagy-Britannia, Franciaország, Oroszország (1917 végéig), az Amerikai Egyesült Államok és kisebb szövetségesei ellen. Bár 1918 tavaszától megjelentek az amerikai harcoló alakulatok is kontinensünkön, s ezáltal az antant – Oroszország kiesése ellenére is – óriási létszámbeli és haditechnikai fölénybe került a nyugati és a dél-európai frontokon, a központi hatalmak katonái vitézül tartották állásaikat, és mindenütt idegen állam területén harcoltak, így magyar katonáink is – a Monarchia közös, k.u.k. hadseregének szerves részeként – Olaszországban és Szerbiában. Mégis, 1918 őszén sorra kényszerültek arra a központi hatalmak országai, hogy aláírják a fegyverszüneti megállapodásokat az antanttal. Előbb Németország képviselői a compiegne-i erdőben, egy vasúti kocsiban október 11-én (ez a vasúti jármű nagy karriert fog majd befutni, hiszen Hitler ugyanebben a kocsiban, s ugyanazon a helyszínen fogja a franciákkal a kapitulációs okmányt aláíratni 1940-ben), majd november 3-án a Monarchia delegációja Padovában vetett véget egy tollvonással a hadműveleteknek. Ekkor már mind Németországban, mind Magyarországon – ezután csak ez utóbbira figyelve – lényegében két „ország” alakult ki, s e ténynek korszakfordító szerepe lesz a továbbiakban az egész közép-európai térség jövőbeli történelmét illetően. Az egyik „ország” a front, a katonák és a mögöttük álló négy év óta a hazáért folyamatosan áldozatot hozó keresztény, tradicionális, „ezeréves” Magyarország, a másik „ország” pedig a budapesti és néhány vidéki nagyvárosi kávéház és szabadkőműves-páholy törzsközönsége, a fronttól eszelős, férfiatlan gyávasággal menekülő lógósoké, akik állítólagos pacifista, világmegváltó, népboldogító politikai terveikkel akkor állnak majd elő, amikor a nemzet megmaradása a tét. A történelem által kínált valószínűtlen lehetőség 1918 októberében elérkezett e kétes egzisztenciákból verbuválódott társaság számára. Magyarország szerencsétlenségére találtak a bomlasztó ún. őszirózsás forradalom élére a szabadkőműves-polgári radikális-szociáldemokrata anarchisták egy történelmi, magyar családból származó szerencsétlen grófot, aki hazaárulóként ennek az egész korszaknak a névadója lett, Károlyi Mihályt. Károlyi hazaáruló volt, mert már a háború elején antantbarátságot hirdetett, noha Magyarország a központi hatalmak katonai tömbjéhez tartozott. 1916-tól Budapesten mindinkább meghatározta a politikai közhangulatot a pacifizmust, antantbarátságot és demokratizálást hirdető – Károlyi pártjának kivételével – parlamenten kívüli néhány politikai csoportosulás. Konkrétan a Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP), az Országos Polgári Radikális Párt, a szabadkőművesség, majd 1918 őszétől az Oroszországban még ez év tavaszán megalakult politikai formáció, az Oroszországi Kommunista (Bolsevik) Párt Magyar Csoportja. (E párt egyenes ági jogutódja a mai szegfűs MSZP, ezt azért nem árt tudni!) A kommunisták részéről – dicstelen történelmük során – ez volt az egyetlen politikailag „korrekt” magatartás: névválasztásukkal vállalták, hogy idegen hatalom szolgálatában állanak. Károlyi dicstelen országlását azzal kezdte, hogy a jugoszláv ügynököt, Linder Bélát nevezte ki honvédelmi miniszterré. Ez a Linder azzal híresült el a magyar hadtörténelemben, hogy minisztersége alatt kijelentette: „Nem akarok több katonát látni!” E politikai hitvallásnak megfelelően azonnal leszereltette a frontról hazaérkező magyar egységeket, s védelem nélkül hagyta Magyarország államterületét! Linder később a szerbek megszállta Pécs parancsnoka lett, majd Jugoszláviában élt és Belgrádban halt meg 1962-ben Tito kegydíjasaként. 1918 dicstelen őszén tehát Károlyiék – miközben az ellenséges cseh, román, és szerb seregek állig felfegyverkezve készültek Magyarország lerohanására és meghódítására – leszerelik a frontról hazaérkező magyar hadsereget, ahelyett, hogy az ellenséges erők ellen vezényelnék katonáinkat. A világtörténelemben valószínűleg nincsen még egy példa, amikor egy ország vezetésével megbízott elit gyáván kiszolgáltatja hazáját az ellenséges, megszálló erők kényének-kedvének. Arról, hogy szükség volt-e Magyarországon 1918-ban reformokra, a választójog átalakítására, földreformra és más fontos politikai döntésekre, természetesen lehet, sőt kell is vitatkozni, az azonban aligha vitatható, hogy a népboldogítás ideje nem 1918 gyötrelmes őszén érkezett el. Normális, hazáját szerető ember számára akkor egy feladat létezett: a honvédelem. Károlyi – akit egyébként a talpig férfi, Tisza István korábbi miniszterelnök több párbajban is legyőzött korábban, ezért is utálta őt a vörös gróf – látva kétbalkezes, szerencsétlen politikájának következményeit, 1919. március 20-án este átadta a hatalmat a még nála is rosszabb kommunistáknak, akik egyesültek a szociáldemokrata párttal, és felvették a Magyarországi Szocialista Párt nevet. (Ez a politikai formáció imád neveket változtatni, a jogelődök tisztességesebbek voltak Gyurcsányéknál, mert ők a nevükben nem állították magukról, hogy magyarok.) Kun Béláék 133 napos terroruralmának a honvédelem szempontjából egyetlen menthető fejezete van: az északi hadjárat megszervezése és végrehajtása. Természetesen ezt Kun Béláék nem nemzeti elkötelezettségből, hazaszeretetből szervezték meg, hanem azon reálpolitikai megfontolásból, hogy „elfogyott körülöttük a levegő”, tehát számukra félő volt, hogy a későbbi kisantant, a csehszlovákok és az oláhok (románok) megdöntik tanácsköztársaságukat. Történelmi tény, hogy a mintegy 100 ezer főnyi Vörös Hadsereghez tömegesen csatlakoztak a Monarchia k.. u. k. hadseregének volt katonái és tisztjei is. No nem az ideológiai rokonszenv okán, hanem azon megfontolásból, hogy az ellenséget ki kell űznünk hazánk földjéről! S ez sikerült is, hiszen a Felvidék keleti része teljes egészében felszabadult, s Kassán, Eperjesen és más városokban nem a vörös rongyot, hanem piros-fehér-zöld színű nemzeti lobogónkat tűzték ki a katonák. Kun kommunistái azonban az antant hitegetésére kivonták a hadsereget a Felvidékről, s ezzel saját bukásukat is előkészítették, politikai és gazdasági káoszt hagyva maguk után. Kosztolányi Édes Anna című regényében így örökíti meg Kun gyáva menekülését: „Kun Béla repülőgépen menekült az országból. Délután – úgy öt óra felé – a Hungária Szállóban székelő szovjetház körül fölrebbent egy repülőgép, átrepült a Dunán, a Várhegyen, s merész kanyarodással a Vérmező felé tartott. A gépet maga a népbiztos vezette. Alacsonyan szállt, alig húsz méter magasságban,úgy, hogy arcát is látni lehetett. Sápadt volt, borotválatlan, mint rendesen. Vigyorgott az alant álló polgárokra, s vásott kajánsággal, csúfondárosan még búcsút is intett egyeseknek. Zserbókat vitt, melyekkel teletömte puffadozó zsebeit, aztán ékszereket, grófnék, bárónék, kegyes, jótékony hölgyek drágaköveit, templomi kelyheket, sok más egyéb kincseket. Karjáról vastag aranyláncok lógtak. Egyik ilyen aranylánc, mikor az aeroplán magasba lendült, s eltűnt az ég messzeségében, le is pottyant a Vérmező kellős közepére, és ott egy öreges úr, régi krisztinai polgár, adóhivatalnok a Várban, a Szentháromság téren, valami Patz nevezetű – Patz Károly József – meg is találta.” A kommunista diktatúráról a legtalálóbb jellemzést, amelyet minden magyarországi iskolában kötelező olvasmányként tanítani kellene, Palatinus József hagyta ránk a szabadkőművesség bűneiről írott, 1937-ben megjelentetett, örökzöld művében. E remekművet még a nemzeti oldalon is kevesen ismerik, ezért témánkhoz kapcsolódó megállapításait most közkinccsé teszem (korabeli helyesírással ): „Alig 17 éve múlt annak, hogy a budapesti gyűjtőfogházból kiszabadult szovjet csőcselék a szabadkőműves – radikális zsidóság vak eszközéül feltolt szerencsétlen gróf Károlyi Mihály és internacionalista desperádói által tervszerűen és céltudatosan előkészített őszirózsás forradalma talajából fakadt posványon kifeszítették a vörös téboly kalózhajóinak vitorláit, és 133 napon át Lombroso legtipikusabb gonosztevőit csimborasszói magasságban felülmúló bestialitással rabolva, gyilkolva, az osztálydespotizmusnak olyan hallatlan és gyalázatos terroruralmát oktrojálják szerencsétlen hazánkra, mely örök szégyenfoltja marad a magyar históriának.” Néhány sorral lejjebb a vakoló testvéreket kiválóan ismerő Palatinus így folytatja: „A vörös rémuralom Hádesének minden sátánja, pribékje szabadult az országra. A rettegett Szamuelly, Cserny, Kerekes-Kohn, Corvin-Klein fajzatok rablógyilkosokból és egyéb börtöntöltelékekből rekrutálódott terrorcsapatai árasztják el az országot és ölnek, rabolnak, gyilkolnak, a proletár világköztársaság nevében. 133 napig tobzódott ebben a szerencsétlenül meggyötört országban a vörös téboly, amely mérhetetlen vér és vagyonáldozatot követelt. A legkétesebb existenciák, írógépjavító vigécek, tyúkprókátorok, álhírlapírók, soha tengert nem látott tengerészek, bőrkabátos és álig felfegyverzett, kézigránátokkal teletűzdelt bócherzsidók, a legkétesebb exisztenciákból máról holnapra Napóleonná avanzsált hadvezérek véreskezű terrorcsapatok tartották megszállva az országot, vérfagyasztó rémületet keltve mindenütt, ahol megjelentek. Az egyiptomi sáskajárás nem tarolta le annak idején annyira a Nílus-medencét, mint az ötcsillagos szovjet-banda siserahada, melynek végcélja volt Magyarországon lerakni az új Judea államának fundamentumát.” Ilyen történelmi előzmények után járulhatott az Apponyi Albert vezette magyar delegáció a trianoni ítélőszékhez. A győztes antanttól természetesen Magyarország semmi jót nem várhatott. Hazánk megalázva, kifosztva, kirabolva hevert az antantcsizmák előtt. A fegyveres ellenállás menthette volna meg, ám azok a hazaárulók, akik 1918-19-ben a hatalmat bitorolták, mindent elkövettek, hogy ez ne következhessen be. Ezért kényszerült arra szeretett hazánk, hogy éppen 88 esztendővel ezelőtt a Nagy-Trianon kastélyban aláírja azt a gyalázatos békediktátumot. Lipusz Zsolt 
Forrás: https://kuruc.info/r/9/25638/






Lipusz Zsolt: A trianoni országvesztés történelmi 

következményei (IV. rész)




A nemzeti gyásznap, 1920. június 4. után felelősen gondolkodó magyar politikai vezetés számára egyetlen diplomáciai feladat létezhetett, s a Horthy-korszakban létezett is: a revízió. Vagyis Trianon felülvizsgálata, hiszen abban minden politikai párt – még a szociáldemokraták is, akik 1944-ig parlamenti képviselettel rendelkeztek Magyarországon – egyetértett, hogy a trianoni rendezés nem lehet végleges, hosszú távú, és a közép-európai határokat történelmileg megnyugtatóan rendező döntés. Kapcsolódó A trianoni országvesztés történelmi előzményei (III. rész ) A trianoni országvesztés történelmi előzményei (II. rész) A trianoni országvesztés történelmi előzményei (I. rész) S valóban a Horthy-korszak minden kormányának elsődleges nemzetpolitikai célkitűzése az volt, hogy Európában szövetségeseket szerezzen revíziós külpolitikájához. 1927-ben Bethlen István miniszterelnöksége alatt Magyarország szövetséget kötött Mussolini fasiszta Olaszországával, majd Gömbös Gyula kormányfő a Harmadik Birodalommal alapozta meg szövetségesi kapcsolatunkat. A magyar diplomácia erőfeszítései meghozták eredményüket. A Führer és a Duce akaratából a két bécsi döntés eredményeképpen hazánk 1938-ban visszakapta a Felvidék mintegy 90 százalékban magyarok lakta déli részét és a Csallóközt, majd 1940-ben Észak-Erdélyt a Székelyfölddel, és többségében magyar lakossággal, s számos, történelmi emlékezetünkből kitörölhetetlen várossal. Ilyen például a Szent László és Luxemburgi Zsigmond örök pihenőhelyéül szolgáló Nagyvárad, dicsőséges Mátyás királyunk és Bocskai fejedelmünk szülővárosa, a kincses Kolozsvár, továbbá olyan települések, mint Arany János Nagyszalontája és Ady Endre Érmindszentje. E nagyszerű, a katonaerényektől még nem mentes korban továbbá a Magyar Királyi Honvédség két önálló katonai akcióval birtokba vette 1939 tavaszán Kárpátalját, helyreállítva ezzel mintegy 150 km hosszon az ősi, történelmi magyar–lengyel államhatárt, majd 1941 tavaszán a Jugoszláviának nevezett mesterséges államalakulat szétrohadása után a Baranya-háromszöget, a Bácska déli részét, és a Muraközt (bajtársi együttműködésben a német Wehrmachttal). A nagy európai polgárháborút a tengelyhatalmak – sajnos – elveszítették, így hazánkat a győztes háborús bűnösök ismét büntették. A kommunista vazallusság idején (1945–90) az elvtársak természetesen Trianont ki sem ejtették a szájukon. Naiv lelkek azt hitték, hogy 1990-ben végre elérkezett az idő, hogy legalább részben orvosoljuk azt a gazságot, amelyet nemzetünk ellen elkövettek. Antallék Ukrajna nyilvánvaló diplomáciai gesztusa ellenére 1991-ben semmit nem tettek. Miután megalakult a független, szuverén ukrán állam, és Magyarország elsőként ismerte el diplomáciailag, az ukrán vezetés azt kérdezte a magyar féltől, hogy viszonzásképpen mit tehet. A válasz az volt, hogy semmit, noha Ukrajnának a Kárpátalja – vagy egy részének – visszaadása körülbelül annyit jelentett volna, mint hazánknak az 1947-es párizsi béke alapján a Csehszlovákiának átadandó három magyar falu 43 km2-nyi területtel. (Antall doktor hazaáruló volt, bármilyen kínos is most ezzel szembesülni, a Dávid Ibolya-féle „szépkorú” MSZP-s szatellit, ún. „antalli örökségről” ajvékoló pártnak. Keresztény, tradicionális Magyarországról nem szövegelni kellett volna, s retorikai patronokat lövöldözni, hanem megteremteni, és az összes kommunistát minden hatalmi pozícióból felmondási idő nélkül, azonnali hatállyal kirúgni.) 1993-ban pedig, Csehszlovákia széthullásakor, az Antall-kormány nem jelentette be azt, hogy Magyarországot – a párizsi békét 1947-ben egy Csehszlovákia nevű államalakulattal kötve – ezen államalakulat megszűnésével semmilyen nemzetközi egyezmény nem kötelezi arra, hogy a trianoni határokat magára nézve kötelező jogi érvénnyel elismerje. A történelem során 1939-45 között létezett magyar- szlovák határ amúgy is az első bécsi döntés által kijelölt földrajzi ponton, vagyis a mainál egy kissé északabbra helyezkedett el. Továbbá, mivel egy tömbben jelentős magyar kisebbség él a határ mentén, kérjük a határok megváltoztatását, legalább a magyar etnikai többségű területek visszacsatolását. Minimálisan ehhez Antalléknak mindenképpen ragaszkodniuk kellett volna! Miért kerüljenek magyar emberek szlovák fennhatóság alá, amikor nemzetállamuk és a magyar etnikai tömb peremén élnek? Körülöttünk mesterségesen összetákolt államalakulatok bomlottak fel, minden közép-európai határ megváltozott, csak a mi trianoni börtönrácsaink tűnnek örökérvényűeknek. No de, ha a mindenkori magyar politikai elit a nemzetközi diplomácia összes létező fórumán nem veti fel a magyarkérdést, a revíziót, akkor ki fogja helyettünk megtenni? A mostani impotens politikai „elit” soha nem képviselte alapvető nemzeti érdekeinket 1990 óta, bármilyen kormány is volt hatalmon, mást sem hallhatunk, mint azt, hogy Magyarország a második világháború után kialakult határokat véglegesnek és megváltoztathatatlannak ismeri el, s nem kezdeményezi nemzetközi fórumokon azok békés úton történő megváltoztatását, revízióját sem. Ez az ún. „elit” már ezen egy mondat okán tökéletesen alkalmatlan arra, hogy hazánkat vezesse. A magyar, állítólagos jobboldali politikusoknak, mint a Magyar Gárdát pofozkodással fenyegető, a 2006-os választásokon szándékosan bukásra játszó Orbán Viktornak nem az azóta már Lucifer túlvilági társaságát élvező Tom Lantoshoz, meg a rasszista, emberiség elleni bűnöket számlálatlanul elkövető, terrorista izraeli Likudhoz kellene rohangálniuk, no meg katonák kiküldését megszavazni Irakba, hanem erkölcsi és történelmi parancsként mindenekelőtt Kárpát-medencei magyar ügyeinket rendbe tenni! Ilyen szempontból Orbán rosszabb, mint Gyurcsány, hiszen ő nemzeti jelszavakkal áltatja tébolyult narancsfejű törzsközönségét! 1999-ben aztán a történelem ismét szinte ajándékként kínálta hazánknak a revízió lehetőségét, ám az akkori fideszes vezetés sem vetette fel a Bácska, illetve a Temesköz nyugati részének visszaszerzését. Magyarország területét a NATO egy katonai akcióhoz – akárcsak Németország 1941-ben–bázisként felhasználta, s ezért a magyar vezetésnek területet kellett volna kérnie a Délvidéken! Ám annyira gyáva volt, hogy még retorikai szinten sem merte felvetni a magyarkérdést! Tényként kell megállapítanunk, hogy 1945 óta a revíziót egyetlen magyar kormány sem merte semmilyen nemzetközi fórumon sem felvetni. Vagyis ezek a „politikusok” eleve lemondanak történelmi államterületünk több mint kétharmadáról, s mintegy 3 és fél millió magyarról! Úgy gondolom, hogy az új magyar politikai osztálynak, amellett, hogy a Gyurcsány-Veres-féle népnyúzást befejezi, a legfontosabb feladata az lesz, hogy az Európai Unión és a NATO-n belül is folyamatosan napirenden tartja a revízió kérdését.  S aki ezt nem vállalja, tűnjön el hazai közéletünkből örökre! Lipusz Zsolt

Forrás: https://kuruc.info/r/9/25776/




Lipusz: Cigányokkal közös kibucot a rózsadombi 

széplelkeknek!




1990 óta megszokhattuk, hogy a legtöbb nyugat-európai sajtótermék olyan publicisztikákat, cikkeket jelentet meg Magyarországról, illetve a hazai jobboldali pártokról és mozgalmakról, amelyek egy az egyben az itteni neoliberális-szocialista érvrendszert és állásfoglalást kérődzik vissza. Legyetek szomszédok! Weyer Béla ténykedése óta teljesen egyértelmű, hogy ezeket az írásokat Budapesten, az említett pártokhoz kötődő ún. értelmiségi holdudvar tagjai készítik, tehát akár fizetett politikai hirdetésként is megjelenhetnének a külföldi lapokban. Ily módon a helybeli társadalmi viszonyok ismeretével nem rendelkező német, francia, svájci vagy éppen egyesült államokbeli átlagpolgár tudatában teljesen hamis és egyoldalú kép formálódik meg Magyarországról, amelynek semmi köze sincsen a valós helyzethez. 2006 ősze, Őszödi Böszménk „elkúrós” beszédének nyilvánosságra kerülése, majd a nyomában kibontakozó , állandósult belpolitikai válsághelyzet nyomán mindinkább erősödő radikális nemzeti tábor önszerveződése folytán az aljas hazugságok és rágalmak még nagyobb teret kapnak a nyugati sajtóban, mint az azt megelőző másfél évtizedben bármikor. A támadások fő célpontja a Jobbik, a Magyar Gárda, a Kuruc.info és az utcai tüntetések résztvevői. A rágalomszimfónia fő tételei pedig a már jól ismert -  napjainkra nyelvünkben eredeti jelentéstartalmukat már régen elveszített - antiszemitizmus, rasszizmus, fajgyűlölet, kirekesztés és hasonlók. A legutóbbi időszakban a New York Times, az Observer és a Die Zeit is úgymond „rasszistának” festette le Magyarországot, hangsúlyozva, hogy olyan állapotok uralkodnak hazánkban, hogy a cigányoknak rettegniük kell a magyarok állandósult erőszakos cselekedeteitől, mivel immár ott tartunk, hogy halomra gyilkolják az ezen kisebbséghez tartozók tagjait, egyúttal arra is utalva, hogy mindez összefügg a „szélsőjobboldal” megerősödésével, a Jobbik harmadik erővé történt feltörésével, illetve a Magyar Gárda működésével és taglétszámának folyamatos bővülésével. Bizonyíték, konkrét adat, tény vagy dokumentum, amely mindezt bizonyítaná? Természetesen sehol, semmi, ezek az urak és hölgyek nem vesztegetik idejüket ilyen pitiáner és hiábavaló dolgokra, elegendőnek tartják, ha ők kinyilatkoztatnak valamit „mértékadó és megbízható” budapesti forrásokra hivatkozva - melyek valamely csoda folytán egytől egyig szocialista vagy szabaddemokrata kapcsolódásúak -, s punktum. Így azután ezekkel a hitelesnek hazudott emberekkel kapcsolatban néhány fontos kérdés feltétlenül felötlik az emberben. Honnan, melyik bolygóról érkeztek ezek ide? Hol élik mindennapjaikat ebben a meggyötört országban? Nem látják, hogy mi zajlik ma Magyarországon, például Budapest nyolcadik kerületében vagy Somogy, Borsod- Abaúj- Zemplén és Szabolcs- Szatmár-Bereg megye bizonyos körzeteiben? Eszüknél vannak ezek, amikor a hazai, valamint a külföldi médiában az erőszakos magyarokról meg a rettegő cigányokról kezdenek el ajvékolni? Miben merült ki a hazai cigányvezetők tevékenysége az elmúlt húsz évben a terméketlen, idióta, sehová sem vezető „rasszistázáson”, illetve egy halom közpénz és állami támogatás ellopásán túl? Vajon tettek-e bármit is saját népük felemelése érdekében? Előálltak- e egyetlen értelmes programmal, koncepcióval, amely ezt a célt szolgálná? Nyilván e költői kérdésekre valamennyien tudjuk a válaszokat, akik e hazában élünk. A rózsadombi luxusvilláikban élő „emberbarátoknak” fogalmuk sincs a mai magyar valóságról, sőt ami ennél rosszabb: még a szándék sem ötlik fel bennük, hogy megismerjék azt. Kényelmesebb a szigorúan őrzött paloták íróasztalainál hülye elméleteket kiagyalni, majd osztani az észt a „mucsai, intoleráns” magyaroknak. Mindamellett ezek az alakok - s ezt is hangsúlyozottan hirdetni kell végre - mélységesen lenézik és megvetik, az igavonó barommal tartják azonos értékűnek a nyomorgó, iskolázatlan cigányokat, csupán a mézes-mázos szavak szajkózásával aljas politikai céljaik elérésére, s hatalmuk megőrzésére eszközként felhasználják ezeket a szerencsétleneket. Szerény javaslatom számukra a következő: bizonyítandó mélységes humánumukat, illetve emberiségnevelő és –javító szándékaikat, az ország fentebb említett régióiban hozzanak létre kis kommunákat, afféle kibucokat, melyekben együtt élnének a cigánysággal, közösen szerveznék meg a mindennapi életüket, oldanák meg az aktuális közösségi problémákat, különös nyomatékot helyezve a termelőtevékenység, illetve az oktatás, a népnevelés megszervezésére. Az anyagi feltételeket tekintélyes magánvagyonukból, svájci bankszámláikról és a Cipruson, valamint egyéb országokban működő off-shore cégeik számláin lévő pénzeinek hazautalásával könnyűszerrel megteremthetnék, betéve azokat a gyülekezet közösségi vagyonába. Mennyire példamutató, párját ritkító, előremutató kezdeményezés lenne, s micsoda etnikai-társadalmi harmónia valósulna meg nyomában ilyen formán szép hazánkban! A magyar társadalom vélhetően az SZDSZ és a neoliberálisok minden, a magyarság ellen az utóbbi húsz évben elkövetett bűnét - beleértve a hazug újságcikkeket is - megbocsátaná, amennyiben ezt a több mint félévezredes integrációs kihívást ilyen nemes eleganciával megoldanák. Ezek a kibucok egyúttal a multikulturalizmus egyfajta kis sejtjei lehetnének, s jó példát mutathatnának minden országnak a problematikus kisebbségi ügyek humánus, önzetlen emberi szeretetből fakadó megoldására! S ami a legfőbb: „emberbarátaink” személyes, empirikus, napi élményeket szerezhetnének eddig csak íróasztal mögül hirdetett teóriáik bizonyítására, nevezetesen a „szent másság” és a különböző etnikumok és kultúrák keveredésének, illetve békés egymás mellett élésének igazolására. Ameddig azonban e lépés megtételétől visszariadnak, ne hirdessék az igét és ne terjesszenek hazugságokat hazánkról külföldön, ne rontsák hírnevét más nemzetek fiai előtt! Az pedig több, mint felháborító, hogy nyugat-európai lapokban pontosan az ellenkezőjét híresztelik annak, mint ami a tényleges, életszagú magyar valóság. A tények ugyanis azt mutatják, hogy a számottevő cigány kisebbséget-helyenként már többséget – számláló térségekben jelentősen megnövekedett az erőszakos bűncselekmények aránya, s az ottani magyar lakosság él permanens rettegésben, sok helyütt (pl. Kiskunlacházán) gyermekeiket szülői kíséret nélkül nem merik iskolába engedni, vagy alkonyat után az utcára kilépni. Mi több, már a mezőgazdasági munkának sem látják értelmét, hiszen a bodzaszedők ellopják fáradozásaik gyümölcsét, így teljesen értelmetlen a kemény munkálkodás. S akkor a síkidióta Kolompár Orbán cigányvezér egy, cigánypurdék által végrehajtott rablótámadásról, melybe beleszőtték az erőszakos nemi közösüléssel történő aljas fenyegetőzést is egy 12 éves kiskunlacházi (!) gyermeklány esetében, kijelenti, hogy ez a dolog nem volt több jópofa gyermekcsínynél. Hát ennyire pofátlan, cinikus módon szembe lehet ma már köpni a magyar társadalom egészét? Ennyire hülyének lehet nézni valamennyiünket? Kolompár vajon akkor is jópofa csínytevésről fog beszélni, amikor elszánt, ifjú hazafiak az olasz mintát követve lángba borítják majd az ottani cigánysort? Mellesleg az is egy aljas rágalom, hogy az eddigi, cigányellenes támadásokhoz és gyilkosságokhoz radikális magyar szervezeteknek bármi köze is lett volna. Ámbár, ha a kolompárok így folytatják, még eljöhet az idő… a magunk részéről nem vagyunk ugyan az erőszakos megoldások hívei, ám ez esetben csupán a társadalom normális önvédelmi reflexe lépne működésbe, ha már a Draskovics-huszárok teljesen tehetetlenek ezekben az ügyekben. (Persze, ha tisztességes emberek megveréséről, vetkőztetéséről, 45 kilós, közbiztonságra különösen veszélyes öreg nénik lefogásáról van szó sün alakzatban, rögtön aktivizálni tudják magukat.) Az eddigi ilyen jellegű akciókról, gyilkosságokról minden esetben, kivétel nélkül bebizonyosodott, hogy cigányok egymás közötti leszámolásairól volt szó, amelyeket a prostitúcióval, illetve az uzsorával kapcsolatos ügyek „rendezetlensége” váltott ki. Csupán a mostani írásomban felvetett két probléma - a neoliberálisok hazudozása és hazánk jó hírének folyamatos rombolása, illetve a cigányság ügye - is jelzi, hogy Magyarországon a lehető legrövidebb időn belül teljes elitcserére van szükség, valamint nem spórolható meg a valóságos - 1990-ben elmaradt - rendszerváltoztatás lebonyolítása, továbbá a cigánykérdés megoldása sem, amelyre addig még csak remény sincsen, míg ezek a jelenlegi ország- és etnikai vezetők uszítják e kisebbség tagjait a többségi, magyar társadalom ellen. Lipusz Zsolt - Kuruc.info  

Forrás: https://kuruc.info/r/7/40228/





Példátlan népirtás békeidőben! 


2010. April 07. polgarinfo
Azt hiszem, nem tévedek, ha kijelentem, hogy ehhez fogható aljasság és kegyetlen barbárság a világtörténelemben még nem volt! Ez a 3 évtizedes folyamat önmagában nagyobb pusztítást okozott, mint az összes harc és háború az emberiség fennállása óta! Na és vajon kik követték el ezt a borzalmas gaztettet?

Bizony, zsidó főrabbik és "orvosok", vagy inkább mészárosok. Ezek a sátánfattyak, akiket 2 milliárd gyógyítható rákbeteg halála terhel, megérdemelnék, hogy a legszigorúbban megbüntessék őket!

Véletlenül jutott tudomásomra az ügy (már ha léteznek véletlenek!), s úgy gondolom, nem hallgathatok róla, azonnal közölnöm kell másokkal is, hogy számos potenciális hullajelölt nemzettestvéremhez időben eljusson. Jegyezzük meg a főbandita nevét: Dr. Menachem Mendel Schneerson világfőrabbi, az összes szabadkőműves páholy és minden zsidó szellemi-spirituális atyamestere, helyesebben véreskezű diktátora. Hozzá képest Heródes, Néró, Torquemada, Napóleon, Lenin, Sztálin, Mao-Cetung, Pol-Pot és egyéb aberrált tömeggyilkosok csupán "jóindulatú amatőröknek" tekinthetők. Ám ő csak az "irányító góré", mert beosztott hóhérai is akadnak bőven, persze valamennyien zsidók.

Nem vagyok egy orvosi szakértő, de az alanti dokumentumokból (továbbá a jelzett linkeken elérhető honlapot is érdemes megtekinteni!) világosan kitűnik, hogy a GNM (Germán Új Medicina, vagy magyarosabban: Új Orvostudomány) segítségével immár 29 esztendeje üzembiztosan leküzdhető az összes rákféleség (valamint egy csomó egyéb járulékos kór is); tehát a sugárkezelések, kemoterápiák és morfiumozások abszolút fölöslegesen okoznak olykor elviselhetetlen kínokat a szerencsétlen betegeknek, vagy juttatják őket végül a sírba; ahelyett, hogy még a kezdeti stádiumban kiküszöbölnék a rákot, ill. eleve megelőznék a kialakulását. Magam (laikusként) nem lennék képes eldönteni, hogy ennek az állításnak mennyi a valóságtartalma; viszont az a tény, hogy a zsidók jelentős hányadát 29 éve ezzel a módszerrel eredményesen gyógyítják, továbbá az, hogy ugyanennek használatát a nem-zsidók közt szigorúan megtiltják, önmagáért beszél.

Ez bizony a népirtás minősített, pontosabban minősíthetetlenül alvilági esete! Úgy is mondhatnám, ez az igazi holokauszt, mert ezzel a "választott nép" immár nálunk is jogi úton védett holovallása nem is említhető egy lapon! Meglepő, hogy Dr. Ryke Geerd Hamer-nek (akit már többször megfenyegettek, és megkíséreltek eltenni láb alól!) a főbitanghoz írt levele milyen visszafogott és udvarias, már-már könyörgő hangnemű; noha azért cáfolhatatlanul kifejti az igazságot, s azt is, hogy tökéletesen tisztában van a főpatkány "úr" megbocsáthatatlan személyes felelősségével, ill. bandája kollektív bűnösségével is. Nosza, tisztelt Hágai Bíróság és ENSZ Emberjogi Bizottsága, ugyan mikor adják ki az azonnali elfogatási (felkoncolási?) parancsot a társadalom eme csatornatölteléke s nem kevésbé hitvány "kollégái" ellen? (Itt jegyzem meg, hogy a tavaly és korábban hatalmas port felvert "madárinfluenza", ill. a H1N1 vírussal szemben kifejlesztett furcsa, egészségkárosító "védőoltások", no és a testbe ültethető, adattároló mikrocsipek is részei a bolygónk lakosságának kb. háromnegyedét megsemmisítő "gigantikus népességcsökkentési tervnek". Mindezeket komoly botrány és tiltakozási hullám kísérte világszerte, de a globalizáló "érinthetetlenek" szilárd pozícióit alig rengette meg, hiszen a hozzájuk vezető szálakat valakik megint ügyesen elvarrták.)

S ha még bárkinek illúziói lennének, hogy netán csak a cionista zsidók szemetek, bezzeg az ortodoxok különbek; íme, itt a bizonyság: ugyan mindegy, hogy hívők-e vagy hitetlenek, avagy milyen foglalkozást űznek, miféle (politikai és egyéb) nézeteket vallanak, attól még - kevés kivétellel - mind-mind velejükig romlottak. Ideje fölébrednünk, kedves magyar honfitársaim, mert ezek a gyalázatos, semmilyen kegyelemre és részvétre nem méltó, sehonnai jöttmentek éppen napjainkban, a szemünk láttára szállják meg, és orozzák el tőlünk ősi szülőföldünket, maradék hazánkat, miközben szép lassan kiirtanak bennünket az utolsó szálig, ha hagyjuk! Szerencsére, arra sohasem kötelezhetnek minket, se "törvénnyel", se másmilyen módon, hogy ennyi pokoli rémtett után még szeressük is őket. Dehogy bagatellizáljuk, tagadjuk mi a holokamut, sőt inkább minden erőnkkel támogatjuk! Lesz még egyszer ünnep a világon! - ahogy Vörösmarty írta.
Dokumentumok

I.) Dr. Hamer 1986. június 22-én kelt levele a világfőrabbinak, Menachem Mendel Schneerson-nak

Dr. med. Ryke Geerd Hamer
Sülzburgstr. 29, 5000 Köln 41
1986. június 22.

Dr. med. Menachem Mendel Schneerson főrabbi úrnak
770 Eastern Parkway Brooklyn, New York 11213

Igen tisztelt Főrabbi Úr!

Ahogyan azt nekem Denoun rabbi elmondta, Ön a világ minden zsidójának legfelsőbb szellemi vezetője. Jelenleg Ön a világ összes szabadkőműves páholyának spirituális vezetője is, akik mindannyian "Cion templomának" (= új világrend = világköztársaság = világdiktatúra - a ford.) felépítésén dolgoznak. Ön orvos is, és nagyon jól beszél németül. Ezért címzem a levelemet Önnek.

Amennyire örültem annak, hogy Ön elolvasta a könyvem a "Rák a lélek betegsége, rövidzárlat az agyban, szervezetünk számítógépében", és nyilvánvalóan meg is értette azt, hiszen már ki is adta a rendelkezést, hogy az Önök minden zsidó páciensét ezek szerint kezeljék; annyira csalódott vagyok, hogy még mindig nem adta ki páholyainak a rendelkezést, hogy a nem-zsidó páciensekre vonatkozóan a Rák Vastörvényének (Új Orvostudomány) bojkottját feloldja. Kérem, ne mondja azt, hogy "nem mi voltunk!", mert mindenről tudomásom van.

Az elmúlt öt évben (1981-86) az Ön szabadkőműves páholyai követték el az emberiség történelmének legborzasztóbb bűncselekményét azzal, hogy bojkottálták a Rák Vastörvénye felfedezését (az Új Medicina nyilvánosságra hozatalát, alkalmazásának bevezetését - a ford.). Több százmillió ember számára ez a kínkeserves halál(ra kezelés)t jelentette. A szabadkőműves páholyok és Izrael, melynek szolgálatában az összes szabadkőműves páholy tevékenykedik, és építi "Cion Templomát", együttesen viselik az összes felelősséget és a kollektív bűnösséget az emberi történelem legcsúnyább bűncselekményéért. A feleségem is a bojkott-terror áldozata lett. A családomat évek óta szisztematikusan terrorizálják. Eddig négyszer kíséreltek meg ellenem merényletet.

Igen tisztelt Főrabbi Úr, Ön a világ legjobban informált embere, gondolom én. Ön azt is pontosan tudja, hogy minden szó, amit leírtam Önnek, igaz. "Cion Temploma", amin az Ön páholytestvérei dolgoznak, öt éve Izrael Auschwitzévé vált (a világot Izrael Auschwitzévé tette), amibe Izrael saját magát manőverezte bele. Szerintem az Önök által elkövetett bűncselekmény meghaladja az emberi elme képzelőerejét. Akkor is, ha a páholytestvérek a Talmud "kettős morálja" szerint dolgoznak, korábban el sem tudtam volna képzelni, hogy emberek képesek lehetnének ilyen borzasztó, kegyetlen, óriási bűncselekményre.

Főrabbi Úr, akár beismeri, akár nem, a történelem majd igazol. A bűncselekmény minden nappal egyre csak növekszik. Ez után a levél után Önnek nem marad több lehetősége hallgatni, mert ez a levél a világban nem fog eltűnni. (Hamer doktor ezt a levelet ezután minden könyvének mellékletébe beletette eredetiben.) A betegeimért kérem Önt: adja ki végre a páholyainak, hogy a Rák összefüggéseinek felfedezése ellen folytatott bojkottot feltétel nélkül oldják fel. (Magyarán hozzák nyilvánosságra az Új Orvostudományt! - a ford.) Minden rabbi követni fogja rendelkezését innen New Yorkig; minekutána Ön, mint orvos meggyőződött arról, hogy a Rák Vastörvénye a rák kialakulásának jelenségét hűen leírja.

Naponta jönnek hozzám rabbik és páholymesterek, vagy azok küldöncei, hogy valamiféle feltételekről tárgyaljanak velem, melyek betartásával a bojkottot meg lehetne szüntetni. De már megbocsásson, azt nem lehet feltételekhez kötni, hogy abbahagyják, hogy embereket továbbra is halálra kínozzanak (rákkezelés, rákgyógyítás címén - a ford.)!

Tisztelt Főrabbi Úr, ha a cionizmust ilyen áron - az emberiség legnagyobb bűncselekményével - kell megvalósítani, az az egész emberiség számára szégyen. Dobja el a Talmudját a kettős morállal együtt, mert nem bizonyult igaznak. Haldokló pácienseim érdekében térden állva kérem Önt, legyen Önben emberi együttérzés, ne kínozzák pácienseinket, mint ahogy nem kínozzák a zsidó pácienseket. Csak ez az együttérzés enyhítheti e borzalmas bűncselekmény súlyát. Kérem, azonnal adja ki a rendelkezést, szüntessék meg a bojkottot, hogy a haldokló pácienseket is meg tudjuk menteni!

Annak reményében, hogy felelősségével és annak minden következményével tisztában van, és ebben a felelősségben a helyes döntést fogja hozni, maradok tisztelettel:
Dr. med. Ryke Geerd Hamer

II.) Egy konferencia jegyzőkönyve, amelyet Erik Bryn Tvedt jogász hivatalában tartottak, 2008. december 17-én
Résztvevők: Erika Pilhar, Olívia Pilhar, Ing. Helmut Pilhar, Vera Rechenberg, Arina Lohse, Dr. Esra Iwan Götz főrabbi, Bona García Ortin, Dr. Ryke Geerd Hamer

A konferencia résztvevői azért találkoztak, mert aggodalmukat fejezik ki abból a szempontból, hogy csak Németországban minden nap 1500 embert kezelnek halálra kemoterápiával és morfiummal. Az Új Orvostudomány segítségével szinte mindegyikük túlélhetné. (Magyarországon ez napi 400 ember, amiből legalább 200 gyermek!) A konferenciának ez az állapot a témája, melynek következtében eddig több mint 20 millió nem-zsidó páciens halt meg, csak Németországban!

A konferencia résztvevői megállapították:

1. Az Új Orvostudományt (GNM) 27 éve fedezték fel, és azóta ismerik. Körülbelül 27 éve - a világfőrabbi Menachem Mendel Schneerson egyik Talmud-cikke alapján - a világ összes rabbiját kötelezték arra, hogy gondoskodjanak róla, hogy minden zsidó vallású pácienst a Germán Új Medicinával (korábban Új Orvostudomány) kezeljenek. Ennek a terápiának 98%-os a túlélési aránya.

2. A borzasztó az volt, amit Dr. Esra Iwan Götz főrabbi is megerősít, hogy ugyanazon Talmud-cikk szerint a nem-zsidó páciensek számára el kell lehetetleníteni, hogy a Germán Új Medicina szerinti kezelést kapjanak. Egyszerűen felfoghatatlan, hogy - Dr. Esra Iwan Götz szerint is - nemcsak tudta minden zsidó rabbi, hogy az Új Orvostudomány igaz és helytálló, és gondoskodtak róla, hogy egyetlen egy zsidó pácienst se kezeljenek kemoterápiával és morfiummal; hanem minden zsidó professzor, beleértve az onkológusokat is, akik a többség, egyidejűleg kétféle kezelést végeztek: a zsidó páciensek kezelését és a nem-zsidó páciensek félrekezelését.

3. Amit Dr. Esra Iwan Götz főrabbi is megerősít, hogy az Új Orvostudomány bojkottja nem tudatlanság, nem félreértés, nem ismeretek vagy információk hiánya, hanem célirányos, megtervezett és világméretű népirtás, tömeggyilkosság.

4. Ezen irtózatos bűncselekmény következtében az elmúlt 27 évben, számítások szerint, több mint 2 milliárd ember halt meg. A konferencia résztvevői szükségesnek tartják, hogy sürgősen és haladéktalanul tájékoztassák a nyilvánosságot, hívják rá fel a közfigyelmet, és utaljanak erre az emberiségellenes bűncselekményre. A zsidók között is vannak olyan irányzatok, mint a "PROGRESSZÍV JUDAIZMUS VILÁGUNIÓ", amihez maga Dr. Esra Iwan Götz főrabbi is tartozik, akik nem tudnak ezzel a bűncselekménnyel azonosulni. Ezen okból felszólítunk minden becsületes embert, hogy vesse be magát azért, és vegyen részt abban, hogy ennek a bűncselekménynek véget vessünk, hogy minden nem-zsidó páciens is hozzájusson az Új Orvostudomány szerinti kezeléshez.

Dr. Esra Iwan Götz főrabbival együtt felszólítunk minden rabbit, és főleg az orvosi területen tevékenykedő onkológust: "Állítsátok meg e bűncselekményt, és fejezzétek be a nem-zsidó páciensek világméretű tömeggyilkosságát!"

Sandefjord, 2008. december 17.

Aláírók: Erika Pilhar, Olívia Pilhar, Ing. Helmut Pilhar, Vera Rechenberg, Arina Lohse, Bona García Ortin, Dr. Esra Iwan Götz főrabbi, Dr. Ryke Geerd Hamer

A konferencián résztvevők aláírásának hitelességét Erik Bryn Tvedt jogász hivatalában megerősíti. 
III.) Ez a dokumentum letölthető: www.ujmedicina.hu/letoltes/tomeggyilkossag.pdf

Egyéb érdekességek, dokumentumok, olvasnivalók: 
www.ujmedicina.hu/letoltes

GNM Fórum: összefüggések, esettörténetek, kérdések és válaszok az elváltozások (régi nevén betegségek) valódi összefüggéseiről: 
www.ujmedicina.hu/forum

GNM Alapismeretek: 
www.ujmedicina.hu/letoltes/nekem - www.ujmedicina.hu/letoltes/szervatlasziskolanak.zip
www.ujmedicina.hu az Új Orvostudomány (GNMŽ) független ismeretterjesztő weboldala.

Az 
ujmedicina.hu elhatárolódik mindennemű - népek, nemzetiségek, etnikumok, bármely kisebbségek, nemek, korosztályok közötti - hátrányos megkülönböztetéstől, ugyanakkor torzításmentesen közli a tényeket.
Nagyon sajnáljuk, de nem tehetjük meg, hogy nem közöljük. A szándékunk nem gyűlöletkeltés, hanem korrekt tájékoztatás! Bízunk benne, hogy e megrázó hír szeretetteljes embertársi összetartásra serkent!
A népirtás meghiúsításához kérünk, járulj hozzá Te is, add tovább a dokumentumot! Holnap talán késő!
Siklósi András







Egy grafológus szerint nem Tánczos Gábor az igazi tettes

Tánczos-ügy: Megvan a valódi gyilkos, de 50 évre titkosították!






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése