2015. július 4., szombat

Hogyan irányítják a világot (nemzetközi) bankárok? II. rész




Hogyan irányítják a világot (nemzetközi) bankárok?

      II. rész

2011.12.05. 10:40 astroleslie

E a cikk az előzőnek a közvetlen folytatása. Ott láthattuk, hogy az Alapító Atyák ugyan megengedték egy, a Bank of England-hez hasonló központi bank létrehozását magánembereknek, de mindössze négy év után megszüntették a bank működési engedélyét. Thomas Jefferson például így vélekedett erről a bankról:
„Ha az amerikai emberek valaha is hagyják, hogy magánbankok irányítsák pénzük kibocsátását, akkor először az infláció, majd a defláció révén, a bankok, és a körülöttük kinövő vállalatok minden tulajdonuktól megfosztják őket, míg végül a gyermekeik hontalanul ébrednek a földrészen, amit apáik hódítottak meg."
Jefferson próféta volt, gondoljunk csak bele, hogy mi folyik manapság a világban! De majd konkrét példákat is látunk a későbbiekben, amikor (egyes) bankok jól jártak az ún. gazdasági válságok során.

Nézzünk egy másik véleményt egy másik Alapító Atyától, Morris kormányzótól (nincs rokonság közte és Robert Morris között). Ő így fogalmazott James Madisonnak írt levelében 1787. július 2-án:
"A gazdagok mindent elkövetnek majd, hogy kialakítsák uralmukat, és rabszolgává tegyék a többieket. Mindig is ezt tették. Mindig is ezt fogják tenni? Ugyanaz lesz a hatása itt is, mint máshol, ha csak mi, a kormány (hatalma) által nem tartjuk őket kordában."
Nemes és becsületes gondolatok. Sajnos az évtizedek alatt Amerikában és szerte a világon elfeledkeztek erről a (demokratikusan megválasztott) politikusok. De most lássuk a (nemzetközi) bankárok második támadását az USA pénzügyi rendszere ellen!

Miután 1785-ben megszüntették a Bank of North America központi szerepét, Hamiltonék (ő, Robert Morris és Thomas Willing) támadásba lendültek, és az Alkotmányozó Gyűlésen (1787) meggyőzték a Kongresszus küldötteinek többségét, hogy igenis szükség van egy ilyen magántulajdonú központi bankra. A küldöttek féltek az olyan inflációtól, mint ami a függetlenségi háború idején volt. Elfelejtették, hogy előtte a „Telepes Cédula” milyen jól működött. Érdekes módon az USA Alkotmánya nem szól semmit erről a témáról……

Elgondolkodtató Hamilton mondata egyik levelében, amit Robert Morrisnak írt:
"Az államadósság, amennyiben az nem túlzott mértékű, áldás lesz nemzetünknek."
Eléggé „érdekes” gondolkodás, én nem látom benne a racionalitást.

1791-ben erőfeszítéseik jutalmat nyertek. A Kongresszus (kiélezett vita után) megadta az új banknak 20 évre az engedélyt. A bank a First Bank of the United States nevet kapta, ezzel is titkolva, hogy magántulajdonban van. A Bank monopóliumot kapott az amerikai fizetőeszköz nyomása felett, noha tőkéjének 80%-a magánbefektetők kezében volt. A maradék 20%-ot az állam birtokolta, de ennek célja nem az irányítás volt, hanem a tőke biztosítása. (Sok évvel később az a szóbeszéd járta, hogy a Rothschildok voltak a First Bank of the United States hátterében munkálkodó hatalom. A Rotschildokról a következő cikkben írok.) Hasonlóan a Bank of England-hez, itt sem derült ki sohasem az eredeti befektetők neve……..

Hogy is alapították meg a bankot? Hamilton a következő tervet nyújtotta be a Kongresszusnak: A bank 10 millió dollár alaptőkével rendelkezzen. Ebből 2 millió dollárnyit az USA kormánya vegyen meg részvényekben. Mi volt itt a probléma? Az USA kormányának nem volt ennyi pénze (ez rengeteg pénz volt akkoriban). Hamilton javaslatára a kormány kölcsönvette (!!) a banktól a 2 millió dollárt, amit aztán 10 év alatt, évenként azonos nagyságú részletekben visszafizethetett. Nem tudom, de csak nekem tűnik ez csalásnak? Olyan pénzekkel dobálóztak, amiknek nem volt fedezete, és nem is léteztek. Nem is beszélve a maradék 80%-ról: a részvényeket a nyilvánosságnak árulták mind az USA-ban, mind külföldön. És hogyan fizethettek a vevők? Mindössze a megvásárolt részvények negyedét kellett ezüstben vagy aranyban kifizetni, a maradék lehetett kötvény, vagy más részvény, papírpénz, stb…….

Így technikailag a banknak csupán 500,000 dollárnyi „igazi” pénze volt folyamatosan, és ebből fedezték a maximum 10 millió dollárnyi hiteleket. Ez a részleges fedezetű bankrendszer „gyönyörű” példája. És mi volt a bank elsődleges szerepe? Nem az állam vagyonának őrzése és működésének finanszírozása. Nem. A bank elsősorban hiteleket osztogatott magánembereknek és vállalkozásoknak. És ennek az intézménynek volt monopóliuma a pénznyomtatás felett! (Ez azóta megváltozott. A központi bankok most már csak az államnak adnak kölcsönöket. Majd látjuk a következő cikkben, hogy ez Rotschild ötlet volt.)

A bankot annak idején úgy állították be a Kongresszus előtt, mint a bankrendszer stabilitásának és az infláció elkerülésének garanciáját. Ennek ellenére mi történt? Az első öt évben az USA kormánya 8,2 millió dollárt vett kölcsön a banktól. Ugyanebben az ötéves időszakban az árak 72%-al növekedtek. (Ez nem annyira meglepő, ha az osztogatott pénz mögött nem volt semmiféle „igazi” érték.) Jefferson így fogalmazott frusztráltságában: "Bárcsak lehetséges lenne egy egyszerű alkotmánymódosítással elvenni a szövetségi kormánytól a hatalmat, hogy kölcsönt vegyen fel."

1795-ben Hamilton helyét Oliver Wolcott Jr. vette át a Kincstár élén. Láthattuk, hogy a kormány ebben az időszakban hatalmas összegeket vett fel a banktól, mert az állam működtetéséhez egyre több pénzre volt szüksége. Két választási lehetőség volt a pénzhez jutáshoz: vagy az adókat emelik, vagy a kormány részesedését eladják a bankban. Az utóbbit választották…..(no comment).

A First Bank of the United States 1811-ig élt. Ekkor törvényjavaslatot terjesztettek a Kongresszus elé, melyben javasolták a bank működési engedélyének megújítását. Heves vita kerekedett a javaslatból. A sajtó nyíltan támadta a bankot, „szélhámosnak, keselyűnek, viperának, kobrának” titulálták. A közhangulat és a Kongresszus egyre inkább bankellenessé vált. Állítólag Nathan Rotschild megfenyegette az USA-t, hogy amennyiben nem újítják meg a bank működési engedélyét, akkor „katasztrófális” háborúban találják magukat. Ekkoriban James Madison volt az elnök, aki a kezdetektől fogva a bank ellensége volt. Alelnöke George Clinton segítségével elérték, hogy a bank működési engedélyét ne újítsák meg (Egy szavazaton múlott a dolog.). Öt hónap múlva az USA hadban állt Nagy-Britanniával (1812-es háború)………. 

A hadüzenetet ugyan az USA küldte, de a háborúnak számos oka volt. A britek támogatták az USA-ellenes indiánokat, akadályozták az amerikaiak franciákkal való kereskedelmét, és amerikai hajókat támadtak meg, dezertőrök után kutatva. Mindennek oka az volt, hogy Britannia folyamatos háborúban állt Napóleonnal. (Napóleon amúgy eléggé felvilágosult ember volt, aki korlátozni akarta a bankárok hatalmát. Ha nagyon pontosak akarunk lenni, akkor ő igazából a Bank of England ellen harcolt az évek során. Amikor épp béke volt, akkor a Bank of England sorra pénzelte a franciák ellenségeit, hogy azok hadseregeket állítsanak fel. Napóleon a „kontinentális zárlatot” is azért találta ki, hogy Britanniát gazdaságilag tönkretegye….) Az amerikaiak szerencséje, hogy a napóleoni háborúk miatt az 1812-es háború nem végződött katasztrófával. A britek súlyos vereségeket mértek rájuk, de döntő győzelmet nem tudtak aratni.

A háború után alig 4 évvel egy újabb magántulajdonú központi bankot hoztak létre. Ez volt a Second Bank of United States. Az alapítása teljesen hasonló körülmények között zajlott le, mint az elődje esetén. Az alapításának oka a háború miatti infláció és az állam eladósodottsága volt. Működése teljesen hasonlatos volt az elődjéhez. Alig 12 év alatt az amerikaiaknak elegük lett a bankból, és olyan elnököt választottak meg Andrew Jackson személyében, aki ősellensége volt a banknak. De erről majd a kettővel későbbi cikkben!


Hogyan irányítják a világot a (nemzetközi) bankárok? 6.: Rotschildok (röviden)


2011.12.19. 11:02 astroleslie

Essen néhány szó a Rotschild dinasztiáról! Az előző cikkben már elhangzott ez a név. Kik is a Rotschildok, és miért fontosak? Nos, egyes vélemények szerint a 19. században ők voltak a világ leggazdagabb családja. A 20. századra azonban szinte „eltűntek”, manapság alig hallani róluk. Legalábbis az összeesküvés elméletek kivételével. De mi is az alapja ezeknek az elméleteknek? Paul Johnson történész így fogalmazta meg:
„A Rotschildok nehezen megfoghatóak. Nincs róluk olyan könyv, ami leleplező és pontos lenne. Egész könyvtárakat írtak viszont velük kapcsolatban butaságokról. Ezért főleg a család felelős. Egy hölgy például könyvet tervezett írni (Hazugságok a Rotschild családról címmel), de abbahagyta, azzal az indokkal, hogy nagyon könnyű a hazugságokat átlátni a Rotschildokkal kapcsolatban, viszont az igazságot lehetetlen megállapítani.”
A Rotschildoknak hatalmas méretű a családfája, így nem is fogok foglalkozni a teljes dinasztiával, csupán a legfontosabb embereket próbálom megemlíteni.

A dinasztiát Mayer Amschel Rotschild (született Frankfurt, 1744) alapította. Ő egy pénzváltó (Amschel Moses Rotschild) negyedik gyermeke volt (összesen nyolcan voltak testvérek). Moses-nek volt egy boltja, aminek ajtaján egy címer volt: egy vörös pajzson ülő római sas. (A Rotschild ugye németül vörös pajzs, innen ered a családnevük.) Moses többek között a hesse-i választófejedelemmel kereskedett, vagyis neki adott kölcsön időnként. Valószínűleg innen ered Mayer-nek az ötlete, hogy sokkal jövedelmezőbb államoknak és királyoknak kölcsönt adni, mint magánszemélyeknek (lásd a Bank of England-es cikkemet). Állítólag ezt mondta 1790-ben:
"Hagyjátok, hogy kibocsássam és irányítsam egy nemzet pénzét, és nem érdekel, hogy ki hozza törvényeit."
Moses 1755-ben halt meg, így gyermekei örökölték a vállalkozását.

Amschel a szakmát Hamburgban „tanulta ki”, egy Jakob Wolf Oppenheim nevű vállalkozónál. Innen 1763-ban tért vissza, és ritka pénzérmékkel kezdett kereskedni. Folytatta apja jó kapcsolatát a hesse-i választófejedelemmel, ő látta el érmékkel. A vállalkozás gyorsan növekedett, főleg 1785 után, amikor IX. Vilmos került hatalomra, és megbízta Amschelt a banki szolgáltatásokkal a fejedelemségben. A francia forradalom után a vállalkozása még inkább növekedni kezdett, amikor megbízták, hogy zsoldosokat toborozzon a britek számára Napóleon elleni háborúban (ő kezelte a britek pénzét). 1785-ben egy másik fontos dolog történt az életében. Családjával egy nagy, ötemeletes házba költözött (Zöld Pajzs), amelyet a Schiff családdal osztottak meg. Jegyezzük meg a Schiff nevet is, a későbbiekben még előkerülnek ők is!

 

A 19. század elejére Amschel saját nemzetközi hiteleket kezdett nyújtani, melyekhez a tőkét a fejedelemségből szerezte. Annak ellenére, hogy Napóleon 1806-ban elfoglalta Hesse-t, és a választófejedelem száműzetésbe került, Amschel megmaradt a bankárának. A fejedelem pénzét, és a sajátját Angliában fektette be (ahova egyik fiát küldte, erről lent). Ezen kívül profitált Napóleon kontinentális blokádjából is, az Európán belüli kereskedelemből.

Amschelnek összesen tíz gyermeke született, akik közül négyen további dinasztiákat alapítottak. Amschel gyermekeit Európa legfontosabb kereskedelmi központjaiba küldte: Nathant Londonba, Salomont Bécsbe, Calmannt (Carl) Nápolyba és Jacobot Párizsba. Közülük a legfontosabb Nathan volt, bár a többiek is jelentős szerepet vállaltak az adott ország pénzügyeiben.

Nathan 1798-ban (21 évesen) került Angliába. Apja azért küldte Angliába 20 000 font tőkével, hogy bővítse a család textil import-beli kereskedelmét. Nathan 1804-ben lett brit állampolgár. 1806-ban megkapta apjától IX. Vilmos pénzét (550 000 font). Elvileg neki brit államkötvényeket és más hasonló részvényeket kellett volna ebből vásárolnia a fejedelem számára, de ő másba is befektetett. (Háború volt, ami nagyon kedvező az üzletnek…..). Ebből és apja pénzéből pénzügyi tevékenységbe kezdett a londoni tőzsdén, valamint bankot is alapított (N M Rotschild & Sons, 1811). Tevékenysége révén 1815-ben vissza tudták adni a pénzt Vilmosnak a kamatokkal együtt, a plusz profitot viszont megtartották. Nathan személyesen finanszírozta Wellington herceg spanyolországi hadjáratát, de más nemzeteket is támogatott a Napóleon elleni küzdelemben. A háborúból nagyon megszedte magát, de a legnagyobb „üzlete” évekkel később történt, 1815-ben. 

A korábbi cikkemben említettem, hogy Napóleon igazából a Bank of England ellen harcolt végig. De miért támogatta Nathan is a Napóleon ellen küzdőket? Mert Napóleon meglátta a privát központi bankok és a bankárok valódi veszélyét. Így fogalmazott:
"A kéz, ami ad, felette áll a kéznek, ami kér. A pénznek nincs hazája; a pénzemberek nem hazafiak, és nincs becsületük: kizárólagos céljuk a nyerészkedés."
Mily igaz! Gondoljunk csak bele Amschel 1790-es kijelentésére, vagy ami manapság is folyik tőzsdéken, bankokban, hitelminősítőknél, stb……..

Napóleon tehát nagyon nagy fenyegetés volt a bankárok, így a Rotschildek számára is, így mindent megtettek, hogy finanszírozzák ellenségeit. Erőfeszítéseik sikert arattak, amikor Napóleont 1814-ben száműzték Elbára. Azonban 1815-ben Napóleon visszatért Elbáról, és új sereget toborzott. Ausztria és Oroszország túlságosan eladósodott, így nem vett részt a hadjáratokban. Wellington viszont éppen a későbbi Belgium területén állomásozott, így Napóleonnak vele kellett megütköznie. A döntő ütközet Waterloo-nál zajlott le (A csata kimenetelét tudjuk, az viszont kevésbé ismert, hogy a britek már a vereség szélén álltak, és ki is kaptak volna, amikor a poroszok megjelentek Napóleon jobbszárnyán, és így együtt győzelmet arattak.). A csata kimenetele hosszú időre befolyásolta a brit gazdaságot. Ha Napóleon nyer, akkor Britannia jelentősen veszít hatalmából, és félő volt egy invázió lehetősége, ha viszont Britannia nyer, akkor minden korábbinál erősebb lesz. Ezt a dolgot Nathan is felismerte, és élete legnagyobb „üzletét” csinálta a csata után egy nappal. 

Hogyan vitte véghez? Természetesen nem becsületes módon, hanem manipulációval. Egy ügynöke szolgált ugyanis a brit seregben, aki a csata idején egy a csatamezőtől északra lévő dombon állomásozott. Amint a csata eldőlt, visszasietett Londonba, és közölte a hírt Nathan-nel. Ügynöke EGY TELJES NAPPAL(!!) megelőzte Wellington londoni futárát. A hírt felhasználva gyorsan cselekedett, és rögtön a tőzsdére sietett. Ott már elég nagy volt a hírneve, ezért mindenki rá figyelt. Tudták, hogy jól működő információs hálózattal rendelkezik szerte Európában (fivérei révén). Nathan eljátszotta a szomorút (mintha Napóleon nyert volna), és elkezdett eladni. Ennek nyomán pánik alakult ki, és mindenki szabadult a részvényektől. Igen ám, de pár órával később (titokban) ő és a szövetségesei tömegével venni kezdték a részvényeket immáron töredék értékükért. Kevesebb, mint egy nap alatt megszerezte az uralmat a brit kötvénypiac, és egyesek szerint a Bank of England felett is!















Erre lehet azt mondani, hogy legenda! De ami tény, hogy száz évvel később a New York Times-ban megjelent írás szerint Nathan Rothschild unokája megpróbált bírósági úton eltiltatni egy erről a tőzsdei történetről szóló könyvet. A Rothschild család váltig állította, hogy a történet hamis és becsületsértő, de a bíróság elutasította a Rothschildok kérelmét, és elrendelte, hogy a család fizessen minden perköltséget.

Lehetne még sorolni Nathan üzleti sikereit (1825-26-ban ő finanszírozta a Bank of England likviditását, 1835-ben megkaparintotta a spanyol higanybányák feletti uralmat, stb.), de az túl hosszú lenne, és ennek a cikknek és a sorozatnak nem(csak) ez a célja.

A Rotschild-dinasztia a 18. század közepére a világ legvagyonosabb családja lett. Ezt állítják a történészek. A bevezetőben említettem, hogy a 20. századra azonban gyakorlatilag eltűntek. Pedig ez csak részben igaz! (Az N M Rotschild & Sons például még ma is működik, bár hivatalosan most már nem bank, hanem pénzügyi szolgáltató cég.) A pénz olyan, mint az energia. Nem veszik el, csak átalakul, vándorol. És a Rotschildoknak akkora volt a befolyása a 20. század elején, hogy egy ilyen hatalom nem tűnhet el. Erről számos könyv és írás található. Talán hatalmuk megcsappant, amikor a fasizmus megerősödött Európában (ők ugye zsidók), bár ez is kétséges. (Hitlert támogatták nagytőkések). Biztosat viszont nem lehet kijelenteni (lásd bevezető), hiszen a mai globális üzleti világban egyszerűen nem lehet átlátni a dolgokat, legalábbis egy külső szemlélő számára. Az viszont tény, hogy a Rotschildok és szövetségeseik (Rockefeller, Morgan, Schiff, Warburg) leszármazottai még ma is élnek, és még mindig gazdagok. Hogy mennyire gazdagok, azt senki se tudja megállapítani, mert nagyon jól meghúzódnak a háttérben.

Az előbb említett családok későbbi cikkekben még elő fognak kerülni. A következő cikk azonban visszatér Amerikába, amikor Andrew Jacksonról fogok írni, aki egy itthon kevésbé ismert elnök volt, pedig olyan tetteket vitt véghez, amelyek szinte egyedülállóak a (világ)történelemben. 


Hogyan irányítják a világot a (nemzetközi) bankárok? 7.: Andrew Jackson


2012.01.02. 11:14 astroleslie

A kettővel ezelőtti cikk végén már megemlítettem a Second Bank of United States megalapítását. Ez a bank elődjének mintájára (First Bank of United States) jött létre. Alapításának, működésének és végzetének körülményei szinte teljesen azonosak az első ilyen bankéval. Sorsát egy itthon kevésbé ismert amerikai elnök, Andrew Jacksonpecsételte meg.

Jackson, mielőtt politikus lett, a hadseregben szolgált, az indiánok és a britek ellen harcolt. Személyisége és elnöki tevékenysége kicsit ellentmondásos. Például gazdag rabszolgatartó volt, ennek ellenére kiállt a demokráciáért és a polgárok személyes szabadságáért. Akit jobban érdekel, az olvashat róla a neten, mi most koncentráljunk a központi bank elleni tevékenységére.

Jackson 1828-ban került az elnöki székbe. Világéletében a központi bank ősellensége volt, és amint megválasztották, rögtön támadásba is lendült. Azonban 1836-ig a bank működési engedélye biztosítva volt a kongresszusi törvény által. Így első elnöki ciklusa során „csak” arra szorítkozott, hogy a bank támogatóit eltávolítsa a kormányzatból. A bank támogatói érezték a helyzet komolyságát, ezért 1832-ben kérték a Kongresszustól a bank működési engedélyének meghosszabbítását. Abban bíztak, hogy Jackson nem fog belemenni a vitába. De tévedtek. A Kongresszus megszavazta a hosszabbítást, de az elnök megvétózta a törvényt.
A vétó szövegének egy részlete:
”Nemcsak saját állampolgáraink részesülnek majd Kormányunk bőkezűségéből. E bank tőkéjéből több mint 8 millió külföldiek tulajdona. Nem veszélyes-e szabadságunkra és függetlenségünkre nézve egy olyan bank, ami természeténél fogva ily kis mértékben kötődik hazánkhoz? Fizetőeszközünk irányítása, a közpénzek beszedése, és polgáraink ezreinek függőségben tartása sokkal veszélyesebb és félelmetesebb, mint ellenségünk katonai ereje. Ha a kormány az egyenlő védelemhez tartaná magát, és ahogy az Ég esőt ad, egyaránt szórná kegyeit a magasra és alacsonyra, gazdagra és szegényre, az feltétel nélküli áldás lenne. Az előttem lévő határozat úgy tűnik nagy mértékben és szükségtelenül eltávolodik ezektől az igazságos alapelvektől.”

 

 

1832-ben Jackson újra indult az elnökválasztáson. Mindaddig a kampányok során az elnök jelöltek otthon maradtak, és nem mondtak beszédeket az embereknek, hanem követőik szerveztek kampány rendezvényeket. Ezt változtatta meg Jackson. (Többek között ő használt először kampányvonatot.) Ellenfelét Henry Clay-t a bankárok támogatták, állítólag három millió dollárt fektettek kampányába. Jackson kampányának jelszava a „Jackson, és nincs Bank” volt. A választást nagyon kis különbséggel megnyerte, és nekiállt tönkretenni a Bankot.

Megválasztása után két pénzügyminiszterét (Louis McLane, William J. Duane) is megbízta azzal, hogy vegye ki a kormány letétjét a Second Bank of United States-ből. Egyikük sem hajtotta végre, amit kért tőlük Jackson, ezért mindkettőt menesztette. Harmadik minisztere Roger B. Taney 1833. október 1-től kezdve elkezdte a kormány pénzét kivonni a bankból. A bank elnöke, Nicholas Biddle ellenállt. Állítólag ezt mondta:
” Ez a derék Elnök azt hiszi, hogy csak mert indiánokat skalpolt és bírákat börtönzött be, azt tehet a Bankkal, amit akar. Hát téved!”
Biddle megpróbálta felhasználni a befolyását az amerikai politikai elitben:
„Semmi más, csupán a széleskörű szenvedés lesz bármi hatással a Kongresszusra. Egyedüli biztonságot számunkra a határozott megszorítás érdekében tett következetes irányvonal követése adhat - és nincs kétségem afelől, hogy egy ilyen irányvonal végül a fizetőeszköz visszaállítását és a bank új működési engedélyét eredményezi.”

Számomra ez a kijelentés kicsit zsarolónak hat. És láss csodát, mi történt ezután? Gazdasági válság. A bank erősen szűkítette a pénzkínálatot a régi kölcsönök bevonásával, és az újak kihelyezésének megtagadásával. És Biddle mindezekért Jacksont okolta, mert a kormány kivonta a tőkét a bankból. De gondoljunk bele egy pillanatra! A kormány részesedése mindössze húsz százalék volt a bankban, és az amerikai gazdaság semmivel sem működött rosszabbul abban az időszakban, mint általában. Vagyis semmi sem indokolta ezt a lépést a központi bank részéről……..

Mindenesetre a politikusok megijedtek a válság miatt, és hat hónappal a kormányzati tőkekivonás után a Kongresszus 26-20 arányban hivatalosan megrótta az elnököt. (Erre előtte és azóta sem volt példa!) Úgy nézett ki, hogy végül Jackson ellenfelei nyernek, azonban „csoda” történt. Pennsylvania kormányzója támogatni kezdte Jacksont, és erősen bírálta a bankot. Ráadásul Biddle-t rajtakapták, amint azzal dicsekedett, hogy „tönkretette a gazdaságot”. 1834 áprilisában a Kongresszus éles vita után 134-82 arányban elutasította a bank működési engedélyének megújítását. Ezen kívül egy vizsgáló bizottságot állított fel, aminek a célja annak kivizsgálása volt, hogy a bank okozta-e a válságot. Amikor a vizsgálóbizottság megérkezett Philadelphiába, a bank épületébe, hogy egy könyvvizsgáló átnézze a könyvelést, Biddle megtagadta a könyvek átadását. Nem engedett betekintést a kongresszusi tagokkal folytatott levelezésébe sem, ami személyes hiteleikről, és a nekik nyújtott kedvezményekről szólt. Azt is megtagadta, hogy tanúskodjék a bizottság előtt Washingtonban. (Biddle-t később letartóztatták, és csalással vádolták. Felmentették, de nem sokkal később meghalt.)

Mindeközben Jackson folytatta gazdaságpolitikáját. A Second Bank of United States-ből kivett tőkét más, helyi és állami bankokba helyezte, valamint közmunkákba és vállalkozásokba fektette. Ennek következtében a gazdaság virágzott. Azt is meg kell említeni, hogy Jackson volt az EGYEDÜLI elnök, aki valaha is kifizette a TELJES államadósságot 1835-ben! És „meglepő” módon ő volt az első elnök, akit megpróbáltak hivatali ideje alatt megölni. 1835. január 30-án egy Richard Lawrence nevű ember próbálta lelőni, de revolverei csődöt mondtak. A bíróság később felmentette Lawrence-t elmebetegségre hivatkozva. Állítólag szabadlábra helyezését követően azzal hencegett barátainak, hogy befolyásos emberek bízták meg Európából, akik ígéretük szerint meg is védik, ha elfognák………

Jackson talán csak egy hibát követett el elnöksége idején. Pár hónappal második ciklusa lejárta előtt, 1836-ban megalkotott egy új törvényt (Specie Circular), ami kimondta, hogy állami földet csak aranyért vagy ezüstért lehet venni (Az USA területe elnöki évei alatt jelentősen megnövekedett, és ezeket eladták magánszemélyeknek. Korábban papírpénzt is elfogadtak.) A törvény miatt jelentősen megnőtt a kereslet az arany és ezüst iránt, amit a bankok nem tudtak kielégíteni, és 1837-ben válság robbant ki. A válság okairól manapság is vitatkoznak a közgazdászok, de közgazdasági tény, hogy ha az állam nyomtatja a pénzt (és nem teszi ezt a megfelelő mértékkel) annak hiperinfláció lesz a következménye (Gondoljunk a pengőre!). Azzal, hogy Jackson elvette ezt a jogot a Second Bank of United States-től, a bankok túlzott mértékben nyomtatni kezdték az (állami) papírpénzt, és bekövetkezett az erős infláció. Ennek következményeként először a kormány, aztán a bankok nem fogadták el az értéktelen papírpénzt a földekért cserébe, és ebből jött a válság.

A cikk végére néhány személyes megjegyzés. Úgy vélem, hogy Andrew Jackson jó politikát folytatott, és tettei el kellene, hogy gondolkoztassák a mai politikusokat is! Azonban utolsó nagy döntése hibás volt, és már nem tudta kijavítani, hiszen második ciklusa után nem maradt hivatalban. (Nem találtam meg, hogy miért nem indult a harmadik ciklusért.) De talán nem is az ő hibája. Arra gondolok, hogy már akkor is, és pláne a 20. és 21. században a gazdaság úgy volt és van „beállítva a jó működésre”, ha az exponenciális növekedést mutat. Halljuk minden nap, hogy a GDP-nek növekednie kell, különben recesszió van, és akkor itt a „világ vége”. Én azon a véleményen vagyok, hogy az államnak igenis feladata a gazdaság irányítása, a kontroll, hogy megakadályozza a pénzügyi és gazdasági folyamatok elszabadulását. Manapság, és az előző évtizedekben nem ezt tapasztaltuk, és ha megnézzük néhány évente mindig jöttek az újabb és újabb válságok. És ez a mostani sem az utolsó lesz, mert akármit mondanak is a politikusok, legyen az magyar, EU-s, amerikai vagy bármilyen, ők csak „tüneti kezelést” folytatnak…..


Hogyan irányítják a világot a (nemzetközi) bankárok? 8.: Abraham Lincoln

2012.01.19. 10:45 astroleslI

Egy kevésbé ismert amerikai elnök cikke után következzen egy írás az egyik legismertebbről, Abraham Lincolnról. Hivatali ideje alatt robbant ki az amerikai polgárháború. A közhiedelem szerint ennek oka a rabszolgaság volt. De ez tévedés! A háborúnak csupán gazdasági okai voltak. Lincoln valóban ellene volt a rabszolgaságnak, ugyanakkor nem akarta megszüntetni azt. Így fogalmazott egy hónappal hivatalba lépése előtt:
”Nem áll szándékomban sem közvetve, sem közvetlenül meggátolni a rabszolgaság intézményét azokban az államokban, ahol ez most létezik. Úgy hiszem, nincs törvényes jogom hozzá, hogy ezt tegyem, és nem is vagyok hajlandó megtenni.”
Gondoljunk bele abba, hogy a rabszolgák felszabadítása nem is történt meg 1863-ig, amikor már két éve tartott a háború! És Lincoln mindössze azért hozta létre a törvényt, hogy megnyerje a háborút. A déliek gazdasága ugyanis a rabszolgatartáson (a gyapotültetvényeken ők dolgoztak) alapult, és ezzel a lépéssel végérvényesen megnyerte az Uniónak a feketéket…….

Mindez azonban lényegtelen cikkünk szempontjából. Ami fontos nekünk az a polgárháború kitörésének oka! A háború előtti években Amerika gyarapodott, de a pénzügyi irányítás nem volt a bankárok kezén. Az előző cikkben láttuk, hogy Jackson utolsó törvénye miatt gazdasági válság tört ki Amerikában, ami évekig éreztette a hatását. Ennek ellenére a rá következő években, Lincoln hivatalba lépéséig az ország szinte soha nem látott mértékben gazdagodott. És mindez egy magántulajdonú, sőt bármilyen központi bank nélkül…….

Az északiak és a déliek ellentéte egészen a Függetlenségi Háborúig nyúlik vissza. Az északi államok eltörölték a rabszolgaságot (bár a feketék nem mindenhol kapták meg ugyanazokat a jogokat, mint a fehérek), délen viszont maradt a rabszolgaság. A vita egyre inkább élesedett, és amikor Lincoln hivatalba került, a déli államok kiváltak, és létrehozták a Konföderációt. Az első lövések 1861. április 12.-én dördültek el Fort Sumner-nél, egy hónappal Lincoln hivatalba lépése után. Ő még ekkor is így fogalmazott:
”Legfőbb célom, hogy megmentsem az Uniót, és nem az, hogy megmentsem vagy megsemmisítsem a rabszolgaságot. Ha megmenthetném az Uniót akár egyetlen rabszolga felszabadítása nélkül, akkor megtenném.”




Az ok, amiért polgárháborúvá fajult a helyzet, nemcsak Amerikában keresendő. Az északi iparosok nyomására védővámokat alkalmaztak, hogy a déli államok ne vegyenek olcsó európai árukat. Bosszúból az európai államok felhagytak a Délről érkező gyapot importtal. A Dél nehéz helyzetbe került, és felbőszült. Ez tehát egy kiváló alkalom volt a nemzetközi pénzembereknek, hogy meggyengítsék Amerikát, ami ugye nem volt az uralmuk alatt. Támogatni kezdték a Konföderációt. (Hivatalosan egy ország sem ismerte el a Konföderációt). Lássuk mit mondott Otto von Bismarck ebben az időszakban:
”Az Egyesült Államok egyenlő erők föderációjára felosztását jóval a Polgárháború előtt eldöntötték az európai pénzügyi nagyhatalmak. Ezek a bankárok attól féltek, hogy ha az Egyesült Államok egy tömb és egy nemzet marad, az gazdasági és pénzügyi függetlenséget eredményezne, ami megtörné a bankárok világ feletti pénzügyi uralmát.”

A bankárok mindenképpen nyertek a helyzeten. Akármelyik fél is nyer, az USA meggyengülve kerül ki a háborúból, és nem fogja tudni érvényesíteni a Monroe-doktrínát. Alig kezdődött el a háború, a központi bankárok 210 millió frankot kölcsönöztek a francia III. Napóleonnak, hogy az szállja meg Mexikót, és tegye újra gyarmattá. Ugyanebben az időben Nagy-Britannia 11 ezer katonát küldött Kanadába, vészjóslóan állomásoztatva őket Amerika északi határánál. A brit flotta hadi készültségben állt, ha esetleg gyorsan közbe kellene avatkozniuk. Ezért is hangoztatta Lincoln többször, hogy itt az Unió sorsáról van szó….

Azonban Montecuccoli óta tudjuk, hogy a háborúhoz három dolog kell: pénz, pénz és pénz. Erre volt szüksége Lincolnnak is, ezért 1861-ben pénzügyminiszterével New Yorkba mentek, ahol bankárokkal találkoztak, hogy kölcsönt vegyenek fel. A bankárok 24-36%-os kamatra adták volna a kölcsönt, amit Lincolnék elutasítottak. Ekkor egy bizonyos Dick Taylor ezredest bízott meg a háború finanszírozásával, aki ezt találta ki:
”Nos, Lincoln, ez egyszerű! Csak vedd rá a Kongresszust, hogy hagyjon jóvá egy határozatot, ami törvényes fizetőeszköz, bankjegyek nyomására hatalmaz fel, és ezzel fizess a katonáidnak, és gyerünk, nyerd meg velük a háborút!”
Hasonló volt a helyzet a Függetlenségi Háború alatt is, akkor a pénz nyomtatása hiperinflációt okozott. Lincoln szkeptikus is volt, amire a következő választ kapta:
”Az embereknek, vagy bárki másnak nem lesz választása az ügyben, amennyiben teljesen törvényes fizetőeszközt csinálsz belőle. A kormány teljes hozzájárulásával ugyanolyan jó lesz, mint bármilyen egyéb pénz; mivel a Kongresszust az Alkotmány egyértelműen felhatalmazza ezzel a joggal.”
A háború ideje alatt 450 millió dollár értékben nyomtattak ezekből a bankjegyekből. Hogy meg lehessen különböztetni más forgalomban lévő bankjegyektől, zöld tintával nyomtatták a hátoldalán. Ezért hívták a bankjegyet Zöldhátúnak (
greenbacks). Így finanszírozták a háborút, és ami a legfontosabb, hogy ez a pénz kamatmentes volt! Lincoln így fogalmazta meg:
”A kormánynak kellene létrehoznia, kibocsátania és áramoltatnia az összes fizetőeszközt és hitelt, ami a kormánykiadásokhoz és a fogyasztói vásárlóerőhöz szükséges. A pénzteremtés és kibocsátás előjoga nem csak a kormány legfelsőbb kiváltsága, hanem legnagyobb teremtő lehetősége. Ezen alapelvek elfogadásával az adófizetők hatalmas kamatterhektől szabadulnak meg. A pénz megszűnik úrnak lenni, és az emberiség szolgájává válik.”

Mi volt erre a reakció Európában? Egy vezércikk szövege a London Times-ból:
”Ha ez az Észak-Amerikából eredő kártékony pénzügyi politika megszilárdul, akkor a kormány saját pénzt biztosít kamatköltségek nélkül. Ki fogja fizetni az adósságait, nem lesz tartozása. Minden pénze meglesz, ami saját kereskedelméhez szükséges. A világ történelmében példa nélküli gyarapodás és jómód követi. A szellemi tőke, és minden ország vagyona Észak-Amerikába áramlik majd. Tönkre kell tenni ezt az országot, vagy az tesz majd tönkre minden királyságot a Földön.”

A bankárok akcióba is lendültek, és Lincoln megengedte nekik, hogy keresztülvigyék a Nemzeti Bank Törvényt. Minderre azért kényszerült, mert további Zöldhátúakra volt szüksége. Ezek az új nemzeti bankok egy virtuálisan adómentes státuszban működhettek, és kollektívan kizárólagos monopóliummal rendelkeztek a bankjegyek létrehozásában. A Zöldhátúak használatban maradtak, számukat nem növelték.
De ami a legfontosabb, hogy innentől kezdve az egész USA pénzkínálatot adósságból teremtik elő azáltal, hogy a bankárok USA államkötvényeket vásárolnak, és a forgalomba hozott bankjegyek fedezetéül szolgálnak (kamat van rajtuk). A történész, John Kenneth Gailbraith így fogalmazott:
”A háborút követő években a Szövetségi Kormánynak jelentős többlete volt. Mégsem tudta kifizetni adósságait, visszavonni értékpapírjait, mivel ezáltal nem lettek volna kötvények, amelyek a nemzeti bankjegyek fedezetéül szolgálnak. Az adósság kifizetése egyet jelentett volna a pénzkínálat lerombolásával."

Lincoln tehát rákényszerült erre a lépésre, és egyre inkább a franciák és a britek (és azok központi bankárjaik) szorításába került. Ekkor azonban váratlan segítséget kapott II. Sándor orosz cártól. A cár szintén ellenállt egy központi bank létrehozásának, és kijelentette, hogy amennyiben Franciaország vagy Nagy-Britannia beavatkozna a háborúba a déliek oldalán, akkor azt Oroszország hadüzenetnek tekintené. Ráadásul csendes-óceáni flottájának egy részét San Franciscóba is küldte. (Emlékezzünk erre a tényre, amikor majd arról lesz szó, hogy a nagytőkések miért is támogatták a kommunista forradalmat később!)

Lincoln sajnos nem tudta véghez vinni a Nemzeti Bank Törvény visszavonását, mert 41 nappal második megválasztása után John Wilkes Booth lelőtte. Ha Lincoln életben marad, akkor minden bizonnyal fellép a törvény ellen, ezt sugallja például egyik levelének szövege:
”A pénzhatalom békeidőben harácsol, balsors idején pedig ellenünk ármánykodik. Sokkal despotikusabb, mint a monarchia, sokkal szemtelenebb, mint a zsarnokság, sokkal önzőbb, mint a bürokrácia."
Pénzügyminisztere, Salmon P. Chase szintén megbánta, hogy létrehozták ezt a törvényt:
”A Nemzeti Bank Törvény elfogadásának elősegítésében való közreműködésem életem legnagyobb pénzügyi tévedése volt. Olyan monopóliumot épített fel, ami kihat az országban minden érdekeltségre.”

Lincolnt tehát 1865. április 14.-én lelőtték. A merénylő, Johh Wilkes Booth déli szimpatizáns volt, de egy kanadai ügyész, Gerald G. McGeer szerint a nemzetközi bankárok összeesküvése áll a háttérben. 1934-ben állt elő ezzel az elmélettel, amelyet titkosszolgálati ügynökök vallomása és bizonyítékai alapján fogalmazott meg. Egy cikket is közölt a Vancouver Sun 1934. május 2.-ai számában, melyben részletesen kifejtette, miért is ölték meg Lincolnt. És nemcsak a Zöldhátúak miatt. A bankárok aranystandard rendszerre akartak áttérni, vagyis az amerikai fizetőeszközt arany alapokra akarták helyezni. Az arany feletti uralom pedig az övék volt….

Érdekes belegondolni, hogy száz évvel később egy másik elnök, John F. Kennedy újra kezdte nyomtatni a Zöldhátúakat. Tudjuk, hogy neki is mi lett a sorsa…..
Nyolc évvel Lincoln halála után bevezették az aranystandardot. A következő cikk az ezüst és az aranystandard harcáról fog szólni.


Hogyan irányítják a világot (nemzetközi) bankárok? 9.: Lincoln után

2012.02.06. 10:06 astroleslie

Az előző cikkben láthattuk, hogy Lincoln saját, adósságmentes pénzt nyomtatott a háború finanszírozására, amely remekül működött, és több mint száz évig forgalomban is maradt. A cikk végén azt is leírtam, hogy a bankárok aranystandardra akartak áttérni az ezüst helyett. Hogy miért lett volna ez jó nekik? Azért, mert az arany nagy része a kezükön volt, míg az ezüst (főleg Amerika nyugati terjeszkedése után) bőségesen állt rendelkezésre, és ezért nem tudták kontrollálni. Történelmi tény, hogy az ezüst 15-ször nagyobb mennyiségben fordult elő, mint az arany. Lincoln halálával megnyílt az út előttük.

Néhány év alatt elérték, hogy a Zöldhátúakat egyre inkább kiszorítsák a piacról. Theodore R. Thoren és Richard F. Warner szerzőpáros így ír erről könyvében, a Truth in Money Book-ban:
„A Polgárháborút követő nehéz időszak elkerülhető lett volna, ha a Zöldhátú törvényesítése folytatódik, ahogy Lincoln elnök szándékozta. Ehelyett egy sor pénzügyi pánik következett - amit recessziónak hívunk -, és ez arra indította a Kongresszust, hogy elfogadjon egy törvényt a bankrendszer központi irányítás alá vonásáról. Végül, 1913. december 23.-án jóváhagyták a Federal Reserve Act-et."
A Fed létrehozásáról a következő két cikkben lesz szó. Azt már láttuk a Bank of England-es cikkben, hogy a bankárok célja mindig is egy olyan központi bank létrehozása, ami az ő kezükön van. De erről majd bővebben a Fed-es cikkben.
Gondoljunk bele egy kicsit az USA Polgárháború utáni helyzetébe! Az ország gazdasága jól működött, főleg a vasútépítés vált jelentőssé, de egyes részeit újjá kellett építeni. A logikus az lett volna, ha a Zöldhátúak mennyiségét nem csökkentik, hanem legalább szinten tartják, sőt növelik, hogy a gazdaság még inkább fellendüljön. Mégsem ez történt. 1866-ban 1,8 milliárd dollárnyi fizetőeszköz volt forgalomban, ami fejenként 50 dollár és 46 cent. 1867-re 500 millió dollárt vontak ki a pénzkínálatból. Tíz évvel később, 1876-ban Amerika pénzkínálatát mindössze 600 millió dollárra csökkentették, ami fejenként csupán 14 dollár és 60 cent. Újabb tíz évvel később, a pénzkínálatot tovább csökkentették 400 millió dollárra, noha a lakosság jelentősen növekedett. Az eredmény az lett, hogy fejenként 6 dollár és 67 cent maradt forgalomban - 760%-os vásárlóerő csökkenés 20 év alatt.

Nézzük meg ennek a pénzszűkítési folyamatnak az egyik legfontosabb állomását, az1873-as pánikot! Az egész a porosz-francia háborúval kezdődött, amit a poroszok 1871-ben megnyertek, és megalakult a modern Németország. A háborús kárpótlás nagy részét aranyban fizették a franciák, és emiatt Bismarck Németországa aranystandardra tért át az addigi ezüststandardról. Ez számos országban válságot idézett elő, főleg az USA-ban, ahol nagy mennyiségben bányászták az ezüstöt. Az eredmény a Coinage Act (1873) lett, amiben bevezették az aranystandardot. Ezt később a legtöbb ország követte, az egyetlen jelentősebb kivétel Kína volt, ahol 1935-ig a standard az ezüst maradt. Ennek a törvénynek a létrejöttét igazából semmi sem indokolta, hiszen a gazdaság virágzott, az ezüst pénzeszközként való visszavonása viszont súlyos következményekkel járt, ami évekre leállította a gazdasági növekedést.



De vajon akkor miért szavazták meg? A törvénytervezetet egy bizonyos Samuel Hooperterjesztette be, de ő később bevallotta, hogy a szöveget egy Ernest Seyd nevű ember írta meg. Seyd 1874-ben beismerte, hogy két évvel korábban azért küldték Amerikába több százezer dollár kenőpénzzel, hogy elérje az ezüst kivonását a forgalomból. Így fogalmazott:
”1872-73 telén mentem Amerikába, felhatalmazva azzal, hogy amennyiben tudom, biztosítsam az ezüstpénz kivonásáról szóló törvénytervezet jóváhagyását. Ez azok érdeke volt, akiket képviseltem - a Bank of England vezetői. 1873-ra az aranyérmék voltak az érmepénz egyedüli formái."
Egy húsz évvel későbbi nyomozás szerint Seyd ártatlan volt, és igazából nem fizetett le senkit. Mindenesetre érdekesnek találom, hogy ezek az új bizonyítékok akkor kerültek elő, amikor már az összes résztvevő az eseményekben rég halott volt.........

1876-ra Amerika egyharmada munkanélküli volt. Az emberek visszakövetelték a Zöldhátúakat, a Kongresszus pedig bizottságot (Ezüst Bizottság) állított fel az ügy kivizsgálására. A bizottság egyértelműen a nemzetközi bankárokat okolta a válságért, mégsem történt semmi. 1877-re zendülések törtek ki Amerika-szerte, de a bankárok nem enyhítettek a helyzeten. James Buel, az Amerikai Bankár Szövetség (ABA) titkára így fogalmazott egy levélben, amit a tagoknak írt:
”Ajánlatos minden tőletek telhetőt megtenni, hogy fenntartsátok a nagyobb napilapokat és heti újságokat, különösen a mezőgazdasági és vallásos sajtót, amelyek ellenezni fogják a Zöldhátúak kibocsátását, és visszavonjátok támogatásotokat mindenkitől, aki nem akarja ellenezni a kormányzati pénzkibocsátást. A bankjegyek létrehozásáról szóló törvény hatályon kívül helyezése, vagy a kormány által kibocsátott pénzek visszahelyezése a forgalomba pénzzel látja el az embereket, és ezáltal komolyan befolyásolja a mi egyéni hasznunkat, mint bankárok és kölcsönzők. Nyomban látogassátok meg kongresszusi képviselőiteket, és kötelezzétek el érdekeink támogatása mellett, hogy uraljuk a törvényhozást.”

A Kongresszus azonban 1878. február 28.-án újra engedélyezte az ezüst dollárok veretését korlátozott számban. Azonban most már csak más körülmények között lehetett ezüstöt veretni. 1873 előtt, aki ezüstöt vitt az USA pénzverdébe, annak ingyen ezüst dollárt vertek belőle. Többé nem ez volt a helyzet. Az ezüst forgalomba kerülésével újra hatalmas fellendülésnek indult az USA gazdasága. 1881-ben James Garfield indult az elnökválasztáson. Ő tisztán átlátta a manipulációs folyamatokat, melyben a bankárok előidézik a válságokat, hiszen képviselőként a Költségvetési Bizottság elnöke, és a Bank és Fizetőeszköz Bizottság tagja volt. Meg is választották elnöknek, és beiktatása után így fogalmazott:
„Aki bármely ország pénzmennyiségét irányítja, az minden iparág és kereskedelem abszolút ura. És amikor rájössz, hogy a rendszert így vagy úgy nagyon egyszerűen irányítja néhány nagy hatalmú ember felülről, neked már nem kell magyarázni többet, honnan erednek az inflációs- és válságperiódusok.”
Garfield-ot 1881. július 2.-án meggyilkolták………

 






















Az ezüst és az arany harca tovább folytatódott. A bankárok nem nyugodtak bele az átmeneti vereségükbe. Újabb és újabb válságokat akartak előidézni, hogy rátegyék a kezüket az igazi értékekre (föld, ingatlan, munkaerő). Egy 1891-es körlevél részlete:
”1893. szeptember 1.-étől hiteleinket semmilyen megfontolásból sem hosszabbítjuk meg. Szeptember 1.-én pénzünket visszaköveteljük. Lefoglaljuk a jelzáloggal terhelt ingatlanokat. A Mississippitől nyugatra a gazdaságok kétharmadát, és a folyótól keletre is több ezret megszerezhetünk a magunk szabta áron. Ezután a gazdák bérlőinkké válnak, mint Angliában.”
Az 
1893-as válság volt Amerika legnagyobb gazdasági visszaesése 1929-ig. Sokan mondják, hogy a központi bankokat azért kell létrehozni, ráadásul az állami irányítástól függetlenül, mert ezáltal megakadályozhatóak az újabb válságok. Nos, mióta az első jelentős központi bank létrejött 1694-ben Angliában, és amióta a Fed létrejött 1913-ban, számtalan gazdasági válságot átélt a világ. Pont olyanokat, amelyeket ezeknek az intézményeknek meg kellett volna akadályoznia……..

 2011.10.07. 


Csurka István: Történelemhamisítás

Az új felsőbbrendűség


A múlt héten Chrudinák Alajos alapos elemzését közöltük a Közel-keleti helyzetről, a palesztin emberek kiszolgáltatottságáról és az USA elnökének kiszolgáltatottságáról. Nem szoktak róla beszélni, de tény, állapította meg Chrudinák, hogy egy roppant erős és erőszakos zsidó csoport, amelyet most Netanjahu vezet, pórázon vezeti az Egyesült Államokat. Chrudinák Obama amerikai elnök kiszolgáltatottságot tükröző mondatát adta írása címéül: Izraelnek akkor is igaza van, ha nincs. Menynyi ebből Obama meggyőződése, mennyi a kényszer következménye, nem tudjuk.

Az egész világ szenved ettől a képtelen helyzettől, államok és kormányok igazodnak hozzá, ellenállások bontakoznak ki vele szemben, de megoldás nincs.

Netanjahu, hallva a dörgő tapsot, amellyel az ENSZ közgyűlése a palesztin elnök bejelentését fogadta, amelyben a palesztin területek önálló államkénti felvételi kérelmének benyújtását jelentette be, elképesztő kijelentésre ragadtatta magát. Azt mondta, hogy az ENSZ közgyűlése – amelynek a szónoki emelvényén állt – tulajdonképpen beszámíthatatlan, hiszen még azt is hajlandó megszavazni, hogy a Nap nyugaton kél. Netanjahu lehülyézte a világszervezetet. Ezek után csak az a kérdés, hogy ez a pökhendiség csak az USA már bejelentett vétójának a fedezetével bír, vagy lehet valami rejtettebb és piszkosabb, netán háborúsabb célja is.

Egy bizonyos: nincs más állam a Föld kerekén, amelynek miniszterelnöke arcátlanabb kijelentésre vetemednék – és meg is úszná. Netanjahu ez utóbbiban majdnem bizonyos lehetett. Nem kellett tartania attól, hogy a világsajtó, amely javarészben az őt támogató lobby kezében van, sokáig rágódik a szemtelenségén és megrója őt. A népek pedig, a milliárdok, amelyek felháborodhatnának vagy csak szórtan, vagy sehogy sem kapják kézhez a hírt, és szépen elfelejtődik a dolog. Az USA vétója a Biztonsági Tanácsban megakadályozza az önálló Palesztin állam kikiáltását, az Oroszországból és máshonnan érkező zsidó telepesek lakóparkjai pedig folyamatosan épülnek tovább palesztin földön, Izrael gyakorlatilag egyre nagyobb lesz, s egyre közelebb kerül a nagy álom megvalósulása, a Nagy Izrael, amelyben nemcsak a Jordán folyó, hanem a Tigris és az Eufrátesz is a zsidó államon belül hömpölyög.

Netanjahu és egész társulata tudja, hogy ez szerfölött kockázatos terv. Nemcsak elég zsidó ember nincs hozzá, hanem amerikai katona sincs. A meghódítandó területek népei között ugyan roppant belső ellentétek feszülnek, de a vérengző háború okozóinak gyűlöletében egységesek. Nehéz ezt a tervet gyorsan megvalósítani, különösen akkor, ha az újabb palesztinai zsidó telepek felhúzását is egyre hevesebb ellenállás övezi, s a kisebbik palesztin területet pedig a jól szervezett és félelmet alig ismerő Hamasz vezeti. Az idő szorítja Netanjahut, ezért felháborító kijelentése mögött egy másik célt is keresnünk kell.

Netanjahunak egy komolyabb pogrom hiányzik. Egy kis vér, letakart zsidó áldozatok, akiket a feltámadó nácizmus és antiszemitizmus gyilkolt meg és akikre lehet hivatkozni a lanyhuló amerikai támogatási szándékok felélesztésekor. „Hát nem látjátok!?”

Legjobb, ha mindjárt Németországban történik meg a dolog, de az sem kicsinység, ha az utolsó csatlósnál, a most más miatt is útban lévő Magyarországon. A magyarok azért is megfelelőbbek, mert könnyebben provokálhatók. Lásd:1956. Ha itt sikerülne az előző Netanjahu-zsoldban álló gyarmati kormányok okozta kiüresedés miatti elégedetlenséget, s a mostani miniszterelnök bankok és bankárok elleni, könnyen zsidóellenessé fordítható elégedetlenségét pogromba, vagy legalább nagyon hangos utcai elégedetlenségbe torlasztani, akkor létrejöhetne a hivatkozási alap új háborúk megindítására. Hol lesz, hogyan lesz, mekkora lesz, nem tudhatjuk, befolyásolni sem vagyunk képesek, bennünket a háborút kiváltó európai pogrom helyszínének kiválasztása érdekel. Kell, hogy érdekeljen.

A két helyszín alkalmasságát gondosan kell mérlegelni Netanjahuéknak is. Magyarország mellett az szól, hogy itt már valami elkezdődött. Megszólalt egy vén talmudista íróféle, aki azonban már kiesett az időből. Díjaival és díszpolgárságával együtt teljesen el volt felejtve, amikor valakik meggondolatlanul őt szólították fel a provokáció megkezdésére. A szövege is meglehetősen gyengére sikerült, mert olyan sértésnek szánt elemeket is tartalmazott, amelyeket a magyarok is használnak önvádló kedvükben. A magyar is gyakran szemrehányást tesz magának, amikor felmázolja a falra: „Birka Nép”. A diktatúrák mocsarában való dagonyázást is fel-felrója magának. Hiszen tudja, hogy eltűrte a Kádár-rendszert, sőt majdnem megszokta. Csak egy kis unszolás, terelgetés kellett és kivonult a mellvéd elé 1957. május elsején Kádárnak visszaintegetni, népet játszani, hátha kiengedik a bátyót, az apát, az osztályfőnök urat a sittről. Nem engedték, felakasztották. Hogy aztán Kertész, ez a most már ősz talmudista Kertész akkor hol állt, hol vonult, mit helyeselt, azt nem tudjuk. A forradalomban való részvételéről senki nem hallott. Neve nem szerepelt semmilyen jegyzékben. Lehet, hogy még mai talmudizmusával sem volt meggyűrűzve. Talán készülődött, talán a tollát hegyezte, s az indulás sérelmei, a korlátozott tehetsége miatti visszautasítások lökték fel benne a magyargyűlöletet már akkor. Lassan elképesztőnek kezdte tartani, hogy ő, a genetikailag is abszolút kiválasztott lemaradjon olyan gojok mögött, akiknek származásuk miatt eleve börtönben volna a helyük. Az is borzasztó sérelem lehetett benne, hogy írásaiban ezeket az érzéseit, indulatait, ezeket a feszültségeit nem közölheti – mert éppen az ő rendszere tiltja. Neki hol munkásnak, hol magyarnak, hol építő szándékúnak és „érted haragszom, nem ellened” hangvételűnek kell lennie, mert ezt követeli meg tőle az Aczél-rendszer. Pedig ő nem haragszik, dehogyis haragszik: ő gyűlöl. Nem lett volna szabad egy ilyen többször panírozott lelkű figurát kiválasztani a pogrom kirobbantására.

Most már csak úgy lehet az egészből valamit kicsiholni, ha Kertészből ártatlant bűvészkednek elő és a sértettségét a baloldal gyengesége miatti elkeseredéséből masszírozzák ki. Ez nehéz munka, de nem lehetetlen. El kell érni, hogy ha Kertész Ákostól és esetleg mástól is, aki az ő védelmében még vaskosabb magyarellenességekre ragadtatja magát, minden díjat visszavesznek, az semmi másnak ne tűnjék fel a művelt nyugat szemében, csak antiszemita tobzódásnak. A viszontvádak lényege, hogy az eljárás igazságtalan és antiszemita.

Ma még azzal kell kezdeni minden Kertész-mentést, hogy megfogalmazásaival a megszólaló elvtárs sem ért egyet, de holnap ezt már el lehet hagyni és mindent vissza lehet – és kell! – borítani a mai rendszerre, amely kimarta a kezéből a díszpolgárságot, mert zsidó. Pedig a baloldal gyengélkedése váltotta ki Kertészből a súlyos szavakat, mondják. Az ősi fájdalom, amit nem értenek meg. Kertésznek áldozattá kell lennie. Kertész, az ősz talmudista a Népszavában, a zavaros fejű magyar gettóemberek lapjában felmagasztosuló, már most is felmagasztosuló áldozat. A kormány pedig, amely az új alkotmányra vetemedett és a kétharmados többség, amely elfogadta, már fasiszta-gyanús. Schmitt Pállal, Kövér Lászlóval és mindenekelőtt Orbán Viktorral együtt pedig pogrom-vitéz lesz holnap. Irányukba minden meg van engedve. És a dolgot össze kell kötni az elszámoltatással és a Gyurcsány és társai elleni ügyészi vizsgálattal, esetleges őrizetbe vételükkel. Minden sértés meg van engedve. Most nem beszélni kell, hanem lármázni és óbégatni. Ide pogrom kell, a pogromot pedig csak súlyos sértések válthatják ki.

 A nyugati baloldali, zsidó körök segítsége csak akkor érkezik meg, ha pogromot sikerül kiváltani. A szóbeliség már mit sem ér. A vérlázítóan arcátlan cikkeket nem is veszik tudomásul, itt most provokálni kell. Valaki szánja rá magát egy ütésre, aminek visszahatása révén leteríthetnek valakit. Esetleg saját tűz is végezhet egy ártatlan zsidóval. Ehhez azonban profik kellenek. – Itt vannak még a profik?

Izraelnek, Netanjahunak, Obamának meg kell értenie, hogy mi – Kertészek és Kertész-mentők – komoly bajban lévő magyarországi telepesek vagyunk, és ha Izrael elveszti a magyar menedékházat, a kaszinóvárost, az élővizet, elveszti a palesztin területen felhúzott telepes-házakat is. Mindent elveszíthet. Tehát most azért kell gajdolni, lármázni, Orbánt szidni és magyart pocskondiázni, hogy a nyugat ébredjen fel és itt robbantsa ki a pogromját és egy pillanatra se hagyja abba a magyarországi bankárkaszt védelmét, és minden módon nehezítse meg a magyar kibontakozást. Legyen itt éhínség! Ne sikerüljön semmi!

Kertész pedig, mielőtt elkoboznák tőle, küldje vissza Kossuth-díját, speciel a Mazsihisznak.

 

Válasz egy drótpostán érkezett hazai körlevélre

 

Párhuzam: Lidice és 9/11

 

 
Az állandóan tévéjüket bámuló elhízott amerikaiakat nem érdekli az, hogy a most élő legidősebb generációk [nemzedékek-szerk.] életében annak idején az európai nemzeteket, különösen a kelet-európaiakat, “leradírozta a térképről” a 2. világháború.
Lidice egy határállomás volt Németország és Lengyelország határán, amely ellen Hitler áltámadást szervezett provokatőreivel, hogy ezzel nyerjen ürügyet a 2. világháború beindítására. [...?] Szerepét játszva a színdarabban, bejelentette, hogy Németországot Lengyelország felől támadás érte, ezért Németország háborúba került Lengyelországgal. Így aztán beindította úthengerét, a Wehrmachtot. A német államgépezet, különösen a legfőbb tisztviselői és a parancskiadók, érintettek voltak ebben a “csalásban”, amely a szörnyűségek tárházának kapuját feltáró kulcs lett.
Ne legyünk naivak, bábok, akik nem is sejtik a kulcsfontosságú eseményeket: a mai történelmi valóságban az történt, hogy az USA elnöke azt jelentette ki a szept.11-i eseményről, hogy az *az amerikaiak szabadságát gyűlölő muszlimok tette* volt. Ez a szörnyűség az ő birodalmának közepén, New York városában, történt, ahol (állítólag) ő az első számú főnök.[...?]
Mi a helyzet az ő felelősségével? Elrendelte kemény és alapos vizsgálatot arról, hogyan is történhetett és történt a szept.11? Ó persze, valamit elrendelt, de akik igazán utánanéztek, úgy ítélik meg, a vizsgálat nem végzett alapos munkát. Nem volt eléggé részletes. “Valami” volt, de nem igazi, nem teljes vizsgálat.
Lidice kiváló ürügyül szolgált Hitlernek, hogy háborúzzon, a 9/11 ugyanez Bushnak. A “szabadságunk gyűlölőiről” beszélni vicc. Ez az ócska szólam senkinek sem fog érthetővé tenni semmit (kivéve a lusta elméket, akik beérik ennyivel is). Ha viszont valaki Szeptember 11-et úgy mutatná be, hogy az Bush Lidicéje, amellyel háborúba léphet most, a jelenben az arab világgal - az már nem vicc, hanem komoly gondolat.”
K.Zs. közép-európai “megfigyelő”

 

 

Tóth Judit


A fenti írást K.Zs. magát „történész”-nek nevező honfitársunk röpítette szélnek internetes körlevelében, angol fordításban is, amelyben megpróbál párhuzamot vonni Hitler és G. W. Bush között.

Először is: G.W. Bush birodalmának közepén, New York városában, ahol (állítólag) ő az első számú főnök,”nem Bush a főnök. Már ennyire a feledésbe merült volna Sharon őszinte nyilatkozata, hogy “Mi irányítjuk Amerikát!”? Bush nem a főnök, hanem közönséges piszkos munkát végző “sábesz gój”, aki mögött ott vannak a tanácsadók, a nyomást gyakorlók, a kettős állampolgársággal rendelkező igazi terroristák. Mert amikor Sharon izraeli elnök odakiáltja Bushnak, hogy Ugorj!”- akkor Bush alázatosan megkérdezi: Milyen magasra ugorjak?”

Azt, hogy ki a felelős a második világháború kirobbantásáért, nem lehet elintézni két mondatban! Éppen ezért szükségét látjuk, hogy e rövid tanulmánnyal rávilágítsunk a második világháború kirobbantásának okaira és szereplőire.

Azt nem tudjuk, melyik történelemkönyvben jegyezték fel, hogy ‘Hitler Lidicében áltámadást szervezett volna provokatőreivel’, viszont tény: a németek a falut valóban a földdel egyenlővé tették, lakosságát elpusztították. A háborúnak több oka volt, de Lidice nem volt az egyik! Az igazság kedvéért, a “provokatőröket” a Szövetségesek oldalán kell keresni!

És napjainkban nem történnek hasonló esetek? Ceaucescu nem talajgyaluzta az erdélyi magyarok otthonait? Clinton utasítására és amerikai nép pénzén a NATO nem tette-e a földdel egyenlővé Koszovót? Közel-Keleten, ahol Ariel Sharon izraeli miniszterelnök parancsára palesztinok elleni megtorlások – talajgyaluzások, bombarobbantások, lakóházak szétrombolása – egyszóval a palesztin nép teljes kipusztítása vannak napirenden!?

 

 
Megtorló rendszabályok Lidice ellen
1942.  június 24.
A Titkos [SS] Államrendőrség vezető szerve, Prága
 
Dr. Geschke jelentése - „A Führer parancsára a csehországi Lidice község ellen megtorló rendszabályok hajtattak végre, mert szökevény cseh ejtőernyős ügynökök, angol repülőgépekről leugorva ebbe a községbe futottak és az angliai cseh légióban szolgáló falubeliek rokonai és a község lakóinak nagy része támogatták őket.”
[N.B. - Érdekes, hogy a szegedi könyvtár a fenti kitételt, minden írott forrásra alapozott bizonyíték nélkül tagadja, mondván: *Ez az indoklás nem felel meg a valóságnak.* -tj]
 “A község, amely 95 házból áll, a földig leégettetett, 199 tizenöt éven felüli férfi a helyszínen agyonlövetett, 184 nő a ravensbrücki koncentrációs táborba, hét nő a theresienstadti rendőrségi börtönbe, négy terhes asszony a prágai kórházba, 88 gyermek Litzmannstadtba szállíttatott, míg hét, egy éven aluli gyermeket egy prágai otthonba vittek. Három gyermeket németesítés céljából az ó-birodalom területére szállítottak. Egy súlyosan beteg nő a kladnói kórházban fekszik.” [1]
 

 

 De nézzük, hogy a téma kapcsán mit ír egy igazi történész, David Irving:

1942. januárjában Canaris [2] tábornok figyelmeztetett az első szövetséges ügynökök megérkezésére Dániába; közülük kettő ejtőernyővel ugrott ki egy repülőgépből Koppenhága déli részén, december 28-án. De mivel az egyik ejtőernyő nem nyílt ki időben a corpus delictit a dán rendőrség másnap reggel megtalálta – pisztolyokkal felszerelve, távíró-adókészülékkel stb… Májusra a Szövetségesek titkosszolgálata már Norvégiában is működött: repülőgépeket robbantottak fel, és német tiszteket gyilkoltak meg.

Május 27-én Reinhard Heydrich [2] SS tábornokra rálőttek, amikor Prágába vonult nyílt Mercedes kocsiján. Ebben a piszkos földalatti háborúban a Szövetségesek célja volt – amit később aztán be is vallottak – *Európát lángra gyújtani, és kierőszakolni a Hitler által is támogatott barbár náci ellenintézkedést a helyi lakosság ellen.*

A németek Heydrich halálát úgy bosszulták meg, hogy a Lidice nevű falut megsemmisítették, mert a lakosság külföldön kiképzett cseh származású partizán gyilkosokat bujtogatott.” [3]


1933: A zsidóság hadat üzen Németországnak



A nemzetközi bankárok befolyása alá került amerikai vezetés köztudottan több évtizedes jelenség volt, de Roosevelt második elnöksége alatt már egészen feltűnő. A politikai légkört figyelő John Beaty tábornok szerint Rooseveltnek az USA nagyvárosaiban szervezkedő zsidóság adta a hatalmi lehetőséget, amihez az elnök a körmeszakadtáig ragaszkodott.

Az elnök környezete már 1933-tól kezdve céltudatosan készítette elő a Washington-Moszkva tengelyt, s így bontakozott ki Roosevelt világpolitikai alapelve miszerint: a világbékét az USA és a Szovjetunió biztosítja.

Az International Jewish Boycott Conference’ csúcsértekezletét Hollandiában rendezték meg 1933 nyaránSamuel Untermeyer -- a World Jewish Economic Federation’-- elnöksége alatt. Miután visszatért az USA-ba, Untermeyer beszédet mondott a WABC rádióállomás műsorán, amelynek szövegét a The New York Times is közölte 1933. augusztus 7-én. A beszédben kiemelte a világ zsidó-arisztokráciáját:

¨Az emberiségért vívott szent háborúba léptünk. Valamennyien, zsidók és nemzsidók egyaránt, mindazok is, akik eddig még nem tették meg, haladék nélkül lépjenek be e szent háborúba. Fajunk árulóinak tekintjük azokat a zsidókat, akik erre nem hajlandóak.”

1934. januárjában a ’Cionista Revizionizmus’ alapítója Jabotinsky meg ezt írta a Natcha Retch nevű kiadványban:

¨Németország ellen hónapok óta folyik közösségeink harca; konferenciák, szakszervezetek, és a világ zsidósága. Mi fogjuk elindítani a világ szellemi és anyagi háborúját Németország ellen.”

Hitler nem akar háborút, de majd előbb vagy utóbb úgyis belekényszerül, ha nem az idén, akkor később,” – írta vitriolos tollával Emil Ludwig a Les Aniles folyóirat 1934. júniusi számában. [Cap.A.H.M. Ramsay, The Nameless War, p.54]

 

v


Amerika párizsi követe, William C. Bullit már 1939. június elején tudta, hogy Lengyelország provokáltatásával Hitlert rövid időn belül beugratják a háborúba azzal, hogy a szövetségesek Varsónak megígérik: *ha Lengyelország bajba kerül, majd jönnek a felszabadítók.*

Az 1919-es a Versailles-i béketárgyaláson a ‘Danzig Folyosó’-nak nevezett német földet Wilson amerikai elnök — a talmudista bankárok nyomására — a lengyeleknek ajándékozta azzal a céllal, hogy Németországot kettéosztva, erejét gyengítsék. Ennek ellenére a németek és a lengyelek békésen akartak megegyezni abban, hogy a Németországot kettévágó Danzig Folyosót a németek is használhassák. De még mielőtt aláírásra sor kerülhetett volna, a lengyelek Angliával titkos egyezményt írtak alá 1939. augusztus 25-én, amelyben Anglia a legmesszebbmenőkig biztosítja részükre a támogatását abban az esetben, ha Hitler megtámadná Lengyelországot. Ezzel a „biztosítékkal” a zsebükben, a lengyelek megszakították a tárgyalásokat a németekkel, akik megdöbbenve fogadták a hirtelen változást.

A harmincas években Hitler úgy vélte, hogy ‘a Kommunizmus nem egyéb, mint nemzetközi zsidó bankárok összeesküvése az emberiség rabszolgásítására, s hogy egyeduralmat kaparintsanak meg a világ pénzügyei felett’. Mivel Londonban Neville Chamberlain angol miniszterelnök egyet értett ezekkel a nézetekkel, Hitler szövetségre akart lépni Angliával a Kommunizmus ellen. Azonban a bankárok meghiúsították a leendő szövetséget, és az eredeti forgatókönyv -- Németország Anglia ellen érvényben maradt. Ezután Hitler megnemtámadási szerződést kötött Sztálinnal 1939. augusztusában. 

Angliának nem volt szándékában a lengyelek megsegítése, tehát tudatosan becsapta őket, amikor védelmet ígért Hitlerrel szemben. Mivel Lengyelország visszalépett a Danzig Folyosó kérdésének megoldásától, Hitler 1939. szeptember 1-én hajnalban, a lengyelek kihívó magatartása miatt, megtámadta Lengyelországot és önkényesen bevonult a területre, amire Anglia hadat üzent Németországnak. Ezzel a talmudisták régi álma vált valóra, s akárcsak 1917-ben, Európa mégegyszer lángralobbant, ezúttal a második világháborúval. Az események egész menetrendjét tulajdonképpen Manhattan néhány bankára tervezte meg.

Azzal, hogy Amerika belépett a háborúba, Roosevelt elnököt nagy felelősség terheli azért, ami napjainkban történik a Közel-Keleten. Hitsorsosainak nyomására Roosevelt vitte bele Amerikát a második világháborúba – aminek egy másik kezdőpontja Pearl Harbor-ba vezetendő vissza.

Az Egyezmény


Japán és Németország között egyezmény volt, miszerint:amennyiben egyiküket egy harmadik hatalom megtámadja, akkor a másik azonnal a segítségére siet.’Az amerikai nép csak akkor volt hajlandó a háborúba való belépésre, ha először támadás éri Amerikát. Ezért Rooseveltnek valamilyen kihívásra volt szüksége, amit úgy alkalmazott, hogy a Kínával harcban álló japánoknak megtagadta a háborúhoz szükséges nyersolaj, vas, acél és egyéb kellékek szállítását. A csalétek megtette a hatását!Japán 1941. december 7-én ezért meglepetésszerűen megtámadta a Pearl Harbor-ban állomásozó  amerikai flottát, 18 hadihajót és 188 repülőgépet megsemmisített, és kétezer embert elpusztított. Amerikának mostmár végre volt ok, hogy belépjen a háborúba, nemcsak Japán ellen, hanem annak szövetségese Németország ellen is. Bár Washingtonban sokáig azt híresztelték, hogy ‘senki nem tudott előre a japánok terveiről’, de öt évtized elmúltával -- okmányok és bizonyítékok alapján -- mégis kiderült, hogy Roosevelt közvetlen környezetében már jóval előre tudtak a japánok készülő támadásáról.

Ami Pearl Harbor-ban történt, nem volt véletlenség, hanem az USA magas beosztású politikusai és nemzetközi bankárok által gondosan előre kidolgozott tervezet. Pearl Harbor volt a legjobb és az egyetlen eszköz, amivel -- a hangulatkeltések ellenére -- a határozatában ingadozó amerikai népet meggyőzte arról, hogy Amerikának be kell lépnie a háborúba. (A témához ajánljuk Robert B. Stinnett “Day of Deceit: The truth about FDR and Pearl Harbor” című könyvének elolvasását.)

v


Trygve Lie norvég szocialista politikus, aki az ENSZ főtitkára volt 1946 és 1953 között, mondotta a háború befejeztével:

Több alkalom is adódott fegyverszünetre a szövetségesek és a központi hatalmak között, de semmit nem engedtek, hogy megakadályozza a végső nagy győzelmet.” /New Republic, 1946.okt.28/

 

Mielőtt 1943 őszén Churchill Londonból értekezletre utazott Roosevelt-hez a kanadai Québecbe, a Timefolyóirat egyik újságírója megkérdezte:

- “Tervez-e Ön felajánlani békefeltételeket a németeknek?

Churchill: - “ Te jó ég, dehogy, hiszen azonnal elfogadnák!” /Time, 1943. aug.30/

 

Ez talán politikai viccnek is beillik, de amit Bernadotte E. Schmitt tanár úr mondott 1941. december elsején az University of Chicago hallgatósága előtt, már sokkal súlyosabb kijelentés,

Németország lakosságának a számát le kell csökkenteni 30 millióval, és az országot zöldségtermelő gazdasággá változtatni.’

A jóságos tanár úr a módszer kivitelezését akkor még nem részletezte, mindenesetre a mesterséges tömegéheztetés gondolata – mint Sztálin csinálta a több mint 8 millió ukránnal? -- felmerült, s mint javasolta:

Mivel Európában 45 millió angol, 45 millió olasz, 40 millió francia és 30 millió lengyel él, szemben a 80 millió némettel, Európa egyensúlya, csak 50 millió némettel, tartósabb lenne.” [4]

 

[Schmitt arra már nem tért ki, hogy hány millióval kellene csökkenteni az Európát lerohanó szovjet kommunistákat!]

Az ördögi elgondolással Theodore Newman Kaufman foglalkozott tovább a Germany must perish”- Németország pusztuljon [5] című könyvében, amelyben ezt írta:

az egész felnőtt német lakosságot sterilizálni kell, mely művelet három év alatt megvalósítható.’

 A könyv ismertetőjét a The Time is közölte, 1941. március 24-én.


Anglia hadat üzen Németországnak

Mivel Hitler nem akart háborút, ürügyre sem volt szüksége! Azonban joggal, azt sem volt hajlandó elfogadni, amit a győztesek műveltek Németországgal Versailles-ban az első világháború után.

Truman elnök egykori hadügyminisztere James V. Forrestal írja 1951-ben megjelent naplójában:

Chamberlain beismerése szerint Angliát és Franciaországot Roosevelt és az őt uraló néhány zsidó Wall Street-bankár valósággal belehajszolta a Németország elleni háborúba. A bankárok között nagy szerepet játszott Bernard Lazare is, aki 1917-ben Lenint több millió dolláros adománnyal segítette hatalomhoz.’

Nem felejtjük: Roosevelt után Harry S. Truman is hozzájárult az egész emberiség biztonságát fenyegető tragédiához azzal, hogy annak idején jóváhagyta, hogy a független Palesztinát lerohanja 800 ezer idegen katona. [6]

James V. Forrestal naplójából azt is megtudjuk, hogy Amerika londoni nagykövete Joseph P. Kennedymondta neki:

Chamberlain angol miniszterelnök kijelentette - ’Amerika és a világzsidóság hajszolta be Angliát a háborúba.’”

 

Majd egyik barátjának, 1944-ben írt leveléből idéz:

Úgy gondolom, hogy amikor egy amerikai azt javasolja: cselekedjünk a saját biztonságunk érdekében, akkor őt fasisztának vagy imperialistának bélyegzik. De amikor Uncle Joe javasolja, hogy szüksége van a Balti államokra, fél Lengyelországra, az egész Besszarábiára és a Mediterránban kikötőre, mindenki rajong a ragyogó elgondolásért, hiszen tudja, hogy mit akar.”[7]

v

Hogyan vették rá Szaddámot Kuvait megtámadására?



És ez volt a provokáció magasiskolája! - Id. G.H.W. Bush elnök volt az, aki Szaddámot Kuvait lerohanásáért Hitlerhez hasonlította, aki egykor a Rajna-vidéket foglalta el.

April Glaspie Amerika iraki nagykövete, 1990. július 25-én hivatalos úton tudatta Irakkal, hogy az USA nem fog beleavatkozni, ha az 1919-ben angolok által teremtett ‘Kuvait’ föld visszatér jogos történelmi tulajdonosához, Irakhoz. Glaspie biztosította Szaddámot, hogy az USA ezt területi belügynek tartja, s nem fog beavatkozni.

Az Egyesült Államoknak nincs véleménye az Önök arab-arab nézeteltéréseivel szemben illetve a Kuvait-Irak határkérdéssel kapcsolatban. James Baker külügyminiszter azt kérte, hogy kihangsúlyozzam Önnek: Kuvaitnak semmiféle kapcsolata nincs Washingtonnal.”

E diplomáciai találkozás után nyolc nappal Szaddám megtámadta Kuvaitot, miután id. George H. W. Bush akkori elnök kirobbantotta az Öböl-háborút 1991. január 17-én.

Ezen az alapon dobta ki Irak az idegeneket az angol-teremtett ‘Kuvaitból’, napokkal az USA Külügyminisztériumától és Glaspie követtől kapott bátorítás után, pontosabban augusztus 2-án. Irak bízott abban, hogy az értesülés megbízható, hiszen akkortájt az USA elnöke Bush jelentős katonai segéllyel és az amerikai Földművelési Minisztériumtól kapott nagy kölcsönök útján, nagymértékben támogatta Irakot, és hivatalos diplomáciai közleményekkel, amelyek ugyanazt a célt szolgálták. Tény, hogy a világ nyersolajtartalékának 25%-a Kuvait birtokában van. +++                                                                          

 

Jegyzetek:

1. forrás: *http://www.bibl.u-szeged.hu*

2.  Heydrich, Reinhard Tristan Eugen (1904-1942), német SS-vezető. Hitler hatalomra jutását követően a titkos államrendőrség (Gestapo) központi hivatalának élén áll. 1942. május 27-én a SOE által kiképzett cseh ellenállók Prágában merényletet követtek el ellene. Június 4-én sérüléseibe belehalt. A németek megtorlásul 1942. június 10-én legyilkolják Lidice falu férfi lakosságát, a nőket és gyermekeket megsemmisítő táborokba deportálják, a települést pedig földig rombolják.

 Canaris Wilhelm (1887-1945), aki egész életében mélységesen gyűlölte a kommunizmust, a második világháború kitörése előtt, a német titkosszolgálat tagjaként Hitler mellett tevékenykedett. Később azonban fokozatosan csalódott Hitlerben és titkos tudósításokat adott át a rendszer ellen szövetkezőknek, Ludwig Beck, Carl Goerdeler és társainak. Az SS-titkosszolgálat nyomozást indított Canaris ellen, s a naplóiból kiderült, hogy már 1938 óta dolgozik Hitler-ellenes cselszövésen, ezért 1945. április 9-én kivégezték.  *http://www.bibl.u-szeged.hu*

3. David Irving, Hitler’s War – 1938-1942, Kiadás: Hong Kong, 1977/389. old.

4. Time, History Lesson, 1941. dec.1.

5. Newark, New Jersey, Argyle Press, 1941

6. Benjamin Freedman – ‘Zionism: the Hidden Tyranny’, page 8 – 9.

7. John Beaty, The Iron Curtain over America, p.67.

          *The Forrestal Diairies, The Viking Press, NY, 1951.


Bankárok a Nyugat diktátorai


Ezer szállal kötődnek Amerika vezető egyetemeinek és kutatóbázisainak szennyes és becstelen szakértői klikkjeihez.

2012. február 9. 09:38

Mi üthetett ebbe a Robert Fiskbe?!

Merthogy ezt mondja, mit mondja – írja – a The Independent főmunkatársa a lap tavaly december 10-i, szombati számában. Így fakad ki a pénzügyek tekintetben teljesen outsider Fisk (ki nem az ?!), aki nem gazdasági újságíróként, hanem a The Independent legtekintélyesebb közel-kelet szakértőjeként tett szert egyedülálló tekintélyre.

A számos arab tájszólást beszélő hatvanhat éves Fisk neve fogalom az angolszász újságírásban. Robert mindenhol jelen volt, ahol dörgött az ég.
Az elmúlt több mint négy évtized során tudósított a libanoni, az afganisztáni háborúból, végigkísérte az iraki inváziót, az iráni ajatollah-forradalom is a helyszínen érte ugyanúgy, mint az öböl háború. Három alkalommal készített Osama bin Ladennel interjút, de a nyugati végeken is tűzvonalba került.
Megörökítette az 1970-es írországi utcai harcokat, tudósított az 1974-es Portugál forradalom eseményeiről, s még az 1999-es jugoszláviai NATO légicsapások is megmozgatták a tollát. 
Talán Britannia leghíresebb külpolitikai tudósítója” –így minősíti a New York Times. E minősítésével nem kockáztatott sokat.

Robert Fisk volt már „Az Év Újságírója”, emellett békedíjak, kitüntetések, egyetemi díszdoktori oklevelek egész gyűjteményének tulajdonosa.

Mi üthetett ebbe a Robert Fiskbe?! Csapot-papot otthagy, s egy számára teljesen új harcmezőre indul, a fináncoligarchia battlefield-jére, amelynek számos „tájszólása” közül ő sem a Wall Street-it, sem a londoni Citybelit nem beszéli. Hogy merészel oda merészkedni, ahol a hozzá hasonló madár se jár?!

Ilyen sok szemetet, ennyi ostoba fecsegést még újságírói működésem területéről, a Közel-Keletről sem olvastam, mint amennyi a világgazdasági krízisről olvasható” – vág bele a közepébe. Nem tartom vissza magam – folytatja – mert a kapitalizmus oly mélyre süllyedt, melyet még a Közel-Kelet sem képes túlszárnyalni.” Robert Fisk a (gazdasági) írástudók árulását emlegeti, amikor e kriminális katasztrófa okozóinak legtermészetesebb kiszolgálóiként az intézményrendszert és Harvard Egyetem „szakértőit” nevezi meg.

Leszámol azzal a z újságírói közhellyel, amelyik rossz párhuzamba állítja az arab/muszlim ébredést a nyugati antikapitalista tüntetésekkel. Ezeket számos nyugati fórum az „Arab Tavasz” helyi divathóbortjaiként értékeli. Ám az igazság ennél jóval bonyolultabb. A Mubarak-ok, Kadhafi-k, Asszad-ok és társaik úgy hitték, hogy személyes jogot formálhatnak az egész nemzetre. A diktátorok elleni harcban elesett arab mártírok ezzel szemben azt vallják, hogy országaik igazi tulajdonosa nem a hatalom maroknyi kisajátítója, hanem a nép.

És ez a Nyugattal való igazi párhuzam” – hangsúlyozza Robert Fisk. A nyugati tiltakozó mozgalmak is – teljes joggal - a mindent kisajátítók, a Big Business és a „kormányzat” ellen irányulnak.

Rájöttek végre, ha késve is, hogy e fondorlatos (fraudulent) demokráciában, melyben kötelességszerűen választottak a politikai pártok között, e pártok átadták mandátumukat és a népben rejlő tőkét a bankoknak, a derivatívákkal kereskedőknek, a minősítő ügynökségeknek, annak a Wall Street-i szentháromságnak, amely ezer szállal kötődik Amerika vezető egyetemeinek és kutatóbázisainak szennyes és becstelen szakértői klikkjeihez (slovenly and dishonest coterie of "experts" from America's top universities and think tanks).

Éppen ők azok, akik el akarják hitetni az emberekkel,hogy e válság a globalizáció egyszerű következménye, és nem az ő masszív szélhámos trükkjük (con trick), melyet a választókra sóztak (foisted on the voters).

A bankok és a minősítő ügynökségek váltak a Nyugat diktátoraivá – vonja le a következtetést Robert Fisk, s állítja őket a Mubarakokkal, Ben Alikkal, Kadhafikkal s az Asszadokkal párhuzamba. A derivatív kereskedelmükkel becsődölt cégek, mint a Goldman Sachs és a Royal Bank of Scotland – írja Fisk – nem mások, mint az USA, illetve az Egyesült Királyság Mubarakjai és Ben Alijai.

Idézi dokumentarista kategóriában a 2011-ben Oscar-t nyert Charles Fergusont filmjét, a Bennfenteseket (Inside Job), amely segítette ugyan a tisztánlátását ez ügyben, de szeme már korábban felnyílt. (Mindenki figyelmébe ajánlom az egy- és háromnegyed órás Ferguson filmet, mely izgalmasabb, mint a legtöbb hollywoodi krimi. Linkje: http://vimeo.com/32873157)

E film is tisztázta: a minősítő ügynökségek és az USA bankjai egymással felcserélhetőek, hogy elnökeik, igazgatóik minden nehézség nélkül bukkannak föl hol itt, hol ott, hol az ügynökségek, a bankok, hol az Egyesült Államok kormányának gazdasági vezetői között. Hogy a százmilliárdokban mérhető károkozásuk dacára százmilliós vagyonuk sértetlen.

Mi több, az USA adófizetőinek pénzéből „feltőkésített” bankjaiknál újabb dollár-tízmilliókat vehettek fel, dacára annak, hogy intézmények az ő vezetésük alatt csődöltek be. Éppen azok a „fickók”, akik derivatív kereskedéssel s a biztosítótársaságoknál a saját részvényeseik ellen spekulálva, csalárd módon csődbe vitték a gazdaságot, miközben ez alatt százmilliókat vágtak zsebre, nos ugyane fickók most Európát minősítik le. Kik ezek – kérdi Robert Fisk –,  „akiknek minősítő ügynökségei nagyobb rémületet keltenek Franciaországban, mint annak idején, 1940-ben Rommel tankhadosztálya keltett”?

Ezt követően Fisk olyan szent teheneket von kérdőre, mint a BBC és a CNN, vagy az al-Jazeera. – Miért nem mattolják meg ezeknek az újságírói a Wall Street-t?! Hogy lehet az, hogy e fórumok úgy bíznak abban a bűnöző bagázsban, mint a hatalom megkérdőjelezhetetlen intézményében?!”

És most következik írása talán legforróbb, tabukat döngető része.

Azt írja, hogy e sunyi újságírói magatartás a Közel-Kelet amerikai riportereire emlékezteti őt. Ezek a szélsőséges izraeli Likud-párttal vállalva bűnrészességet helyszíni beszámolóikban arról győzködték az amerikai közvéleményt, hogy az Izrael és a palesztinok közötti béke megteremtésének egyetlen helyes útja az amerikai. Hogy az egyik fél a mérsékelt és józan, s a másik terrorista. Annak idején ezzel még a BBC sem azonosult. Azonnal meg is kapta Izraeltől az antiszemitizmus vádját.

Az arabok ma már erre a képtelenségre csak vállukat rándítják.

Amikor a Wall Street gyakorlatának ellenzői tiltakozni kezdenek, ugyanezeket a minősítéseket kapják: anarchistáknak, szociál-terroristáknak bélyegzik őket. Hogy jönnek ők ahhoz, hogy tiltakozzanak a Ben Shalom Bernanké-k (az USA Központi Bankja elnöke) vagy a Timothy Geithner-ek (az USA jelenlegi pénzügyminisztere) hatalma ellen, s olyan tárgyalást követeljenek a felelősségük megállapítására, mint azt az egyiptomi tüntetők tették Hoszni Mubarak esetében?! Itt nyugaton – állapítja meg Robert Fisk – a mi kormányaink kreálták ezeket a diktátorokat. Ám ellentétben az arabokkal, mi nem nyúlhatunk hozzájuk”.

Az elmúlt néhány évtized pénzügyi hatalmasságai, akik - miközben dúsgazdaggá váltak, csődbe vitték a társadalmakat - most arról győzködnek minket, hogy nem felelősek azért a krízisért, melyet éppen ők generáltak.

Arról nincs szavuk, kik a felelősök. Itt az idő, most vagy soha – szólít fel Petőfi-s lendülettel – hogy ők, s az EU-s miniszter barátaik végre nevezzék meg nekünk a felelősöket. És természetesen – vág egyet a kussoló, a kollaboráns kollégákon Robert Fisk - a mi riportereink is leplezzék le őket – nem is utolsó sorban!

Hogy mi üthetett ebbe a Robert Fiskbe…?!


Háború a Nemzeti Bankért


2012, január 19 - 13:09

Nemzeti BankNaponta olvashatunk és hallhatunk az új jegybanktörvényről, amelyet folyamatosan kritizálnak belföldről és külföldről egyaránt. Sokszor hangzik el az a vád, hogy a kormány csorbítani akarja a jegybank függetlenségét, és rá akarja tenni a kezét a Nemzeti Bank devizatartalékaira. De vajon valóban erről lenne szó? Tényleg ez bántaná az Egyesült Államok és az Európai Unió szemét, vagy inkább valami más? Egyáltalán független intézmény a Nemzeti Bank? És ha igen, miért kell annak lennie, ha egyszer a nevében a magyar nemzet tulajdonát képezi?

A FED története, avagy a függetlenség ára a függőség

Ahhoz, hogy a kérdéseinkre válaszokat kapjunk, előbb szükséges megismernünk az Amerikai Egyesült Államok központi bankjának, a Federal Reserve-nek (FED) a történetét is. Miért jött létre, kik alapították meg, mennyire független és ez mit is jelent pontosan?

A XIX. század végén és a XX. század elején bankpánik járta körbe az egész Egyesült Államokat, melynek következményeként 1907-ben bankválság robbant ki és amerikai bankok százai dőltek be, mentek tönkre, eltüntetve ügyfeleik pénzét. A pénzügyi szakemberek, a bankválság túlélői és a legerősebb, leghatalmasabb bankok vezetői egy központi tartalékrendszer kiépítését sürgették, melynek célja a pénzügyi stabilitás megteremtése, a pénzügyi szektor működésének felügyelete, szabályozása lett volna.

Az amerikai Kongresszus hallgatva a tanácsokra, létre is hozott egy nemzeti Monetáris Bizottságot és azt a feladatot adta neki, hogy dolgozza ki a bankrendszer reformjának a tervét. A bizottság vezetésével Nelson Aldrich republikánus szenátort bízták meg.

Aldrich-ról érdemes tudni, hogy az Egyesült Államok egyik leggazdagabb, legbefolyásosabb bankár családjához fűzte szoros kötelék. Aldrich lánya az ifjabb John D. Rockefellerhez ment feleségül és öt fiú gyermekük született. Mindannyian fényes karriert futottak be később és olyan vezető beosztásba kerültek, mint a Külügyi Tanács és a Chase Manhattan Bank elnöki széke.

fedA szenátor, hogy tájékozódjon, a Monetáris Bizottság vezetőjeként egy kétéves európai körútra indult Angliába, Franciaországba és Németországba. Vezető tisztséget betöltő bankárokkal találkozott és tárgyalt, többek között a Rothschild bankárház képviselőivel is. Aldrich hazatérve körútjáról egy központi bank létrehozásának tervével állt elő. Az amerikai politikában akkor még voltak olyan döntéshozó személyek, akik aggódva figyelték a pénzügyi hatalmasok szervezkedését és befolyásának növekedését az ország pénzügyei felett. Ez azonban nem gátolta meg abban Aldrichot és társait, hogy 1910-ben elvonuljanak a georgiai Jekyll-szigetre egy titkos tárgyalássorozatra, előkészítve a szövetségi tartalékról szóló törvény tervezetét. A megbeszéléseket Paul Warburg, a Kuhn, Loeb & Co. képviseletében irányította, természetesen képviseltette magát a legtöbb vezető pénzintézet és bankár család is, pl. a J.P. Morgan, az E.M. House, a Rockefeller és a Rothschild család. Mivel a találkozó titkos volt, ezért a pontos névsor valójában nem ismert. Egy azonban biztos, az Egyesült Államok jelenleg is működő pénzügyi rendszerének alapjait bankárok és pénzügyi tanácsadók tették le, akik nem kértek az amerikai nép véleményéből. A megbeszélések után Aldrich benyújtotta a Nemzeti Tartalék Szövetség létrehozására irányuló tervet, amely bár megkapta a republikánusok jó részének és a Wall Street-nek a támogatását, a Kongresszusban mégsem volt meg hozzá a többség. Sokan úgy vélték, hogy veszélyes lehet az ország pénzügyi függetlenségére, ha gazdag bankár dinasztiák és pénzintézetek kezébe kerül az ország irányítása.

1913. december 23-án mégis átment a Kongresszuson a törvénytervezet, amelyet még aznap alá is írt az akkori demokrata elnök, Woodrow Wilson. A „legenda” szerint a hosszú viták után azért sikerült megszerezni a többséget a támogatáshoz, mert egy nappal szenteste előtt a legtöbb képviselő már szabadságon volt a családja körében, így az ellentábor elapadt, az Egyesült Államok sorsa pedig megpecsételődött. 1914. november 16-án megkezdte működését a Federal Reserve (FED), melynek első elnöke Paul Warburg lett. A törvény egyúttal belépő volt a monetáris politika kulcsfontosságú szerepének megszerzéséhez is: a bankjegy kibocsátásának jogához.

Hogy mi a FED? Nem egy nemzeti bank, vagy egy szövetségi tartalék, hanem egy legálisan kierőszakolt magánbankokból álló kartell, amely nem függ az Egyesült Államok kormányától, hanem az függ tőle. Nem az amerikai kormány, vagy az amerikai nép érdekeit képviseli, hanem a pénzügyi szektor leghatalmasabbjait, akik saját maguk számára hoztak létre egy védőhálót, illetve egy eszközt, amellyel kezükben tarthatják a pénzügyi folyamatokat. Amikor az Egyesült Államokban a bankok egymás után, mindenféle hitelbírálat nélkül ontani kezdték az alacsony minőségű jelzáloghiteleket, a FED-nek joga lett volna hozzá, hogy szabályozó szerepével élve megálljt parancsoljon a pénzügyi buborék növekedésének. Ehelyett azonban tovább támogatta a pénzügyi folyamatok kontrollálatlanságát, melynek következtében a bankok, a profit érdekében, újabb és újabb kölcsönszerződéseket írtak alá lakáshitelekhez. Ez vezetett végül a 2008-as válságig.

Mi a helyzet a Magyar Nemzeti Bankkal?

Drábik1999 novemberében a Havi Magyar Fórumban (VII. évfolyam 11. szám) megjelent egy cikk Dr. Drábik JánostólMiért rossz az MNB monetáris politikája?” címmel, amelyben lényegében arra hívja fel a figyelmet, hogy Magyarország pénzügyi és gazdasági problémáinak megoldása érdekében szükséges lenne megváltoztatni a jegybanktörvényt.

Drábik szerint lehetővé kell tenni, hogy az állam érdemben szólhasson bele a monetáris politika kialakításába, ennek pedig egyik kulcstényezője a pénzkibocsátás joga. A jogász végzettségű újságíró, publicista cikkében úgy fogalmaz a pénzkibocsátás kapcsán, hogyezt a jogot ma az államtól teljesen levált független intézmény, a központi bank gyakorolja, amely félrevezető elnevezéssel továbbra is Magyar Nemzeti Banknak hívja magát, de nem a magyar államé többé, hanem a nemzetközi pénzvilág Magyarországon működő önálló és a magyar állammal ellentétes érdekű szervezete.” Drábik úgy véli, hogy a Jegybankon keresztül a monetáris szivattyúk működtetésével évről-évre megfosztják a magyar társadalmat a munkája eredményéből származó jövedelmének mintegy harmadától, amely kül- és belföldi pénzvagyon tulajdonosokhoz vándorol.

Drábik János korábban több publicisztikájában, könyvében és interjújában is kiemelte, hogy ha az állam visszaszerezné a pénzkibocsátás jogát, akkor az általa kibocsátott pénzt konkrét termelőfeladatra, gazdaságélénkítésre vagy infrastruktúrafejlesztésre fordíthatná. Az inflációtól sem kellene félni, hiszen a megépülő, létrejövő új szolgáltatások, többlettermékek fedeznék a kibocsátott pénzt. Ez persze csak pontosan, előre megtervezett projekteknél működne, tehát szó sincs kontrollálatlan pénznyomásról, amelynek nem megfelelő felhasználása valóban inflációt okozhatna. Az újságíró, publicista többször hangsúlyozta, hogy az ötletet a japánok találták ki, akik sikeresen alkalmazták az 1924-es tokiói földrengés utáni újjáépítésnél, illetve 1997-ben mikor a tokiói ingatlanpiac összeomlott. Drábik szerint a módszer multiplikátor (megsokszorozódás) hatása az, hogy százezrek válnak segélyezettből adófizetőkké, megugrik az állam jövedelme és több pénz lesz szociális feladatokra is.

Argentin modell

modelA Jegybank szabályozó szerepe az egyik legfontosabb eleme volt az argentin válságkezelésnek is, ahol a nemzeti valuta árfolyamának kiigazítását sikeresen alkalmazták a 2001 – 2002. évi pénzügyi összeomlás után. A 2003 és 2008 közötti gazdasági növekedés ugyanis részben a peso leértékelésének volt köszönhető. Elemzők szerint ez a módszer azonban az euróövezetben már csak azért sem lehetne hatásos, mert az Unió centralizmusra törekvő monetáris politikája, illetve a nemzeti valuták lecserélése euróra, nem teszik lehetővé a hasonló válságkezelést.

Argentína esetében árnyalja a képet, hogy az unortodox gazdaságpolitikai intézkedéseknek (a magán-nyugdíjpénztári vagyon államosítása, a jegybanki tartalékok kormányzati célokra történő felhasználása, hitelekkel támogatott sajátos iparpolitika) tulajdonítják, hogy a kormány gazdaságélénkítő mozgástere egyre inkább beszűkül, a magas infláció pedig Damoklész kardjaként lebeg a gazdaság felett. Igaz, hogy a kritika nagy része főleg a politikai ellentáborból és a „sértődött” piaci szereplőktől érkezik. Argentína úgy lábalt ki a gazdasági csődből, hogy közben nem vett fel IMF-hitelt és ma Dél-Amerika egyik legnagyobb növekedési rátáját tudhatja magáénak. Ennek ellenére az IMF hivatalosan is kijelentette, hogy nem hisz az argentin növekedési adatok megbízhatóságában.

Az állami szuverenitás eszköze a Jegybank

Az euróövezet válsága egyre több kérdést vett fel a közös valuta, az euró használatával és jövőjével kapcsolatban is. Az olasz Corriere della Sera című újságban megjelent egy közvélemény kutatás, amely szerint a válaszadók közel egyharmada szívesebben fizetne lírával az euró helyett, 65 százalékuk pedig úgy vélekedett, hogy az euró bevezetése több kárt okozott, mint hasznot.

Az Európai Unió vezető testületei kétségbeesetten keresik a megoldást a pénzügyi válságra, hogy egyben tartsák az euróövezetet és eloszlassák az euróval szembeni aggodalmakat. „Válságkezelői” döntéseik és céljaik mind inkább a tagországok monetáris politikájának centralizálására törekednek, jelentősen csorbítva ezzel ezzel azok pénzügyi szuverenitását. Decemberben pont erre tett kísérletet az Unió, mikor módosíttatni akarta a Lisszaboni Szerződést annak érdekében, hogy szigoríthassák az euróövezeti országok költségvetési politikáját. A kezdeményezés lényegében kudarcba fulladt, mert a 27 tagállam nem tudott megegyezésre jutni. Érdemes megjegyezni, hogy olyan országok mondtak nemet, vagy helyezkedtek várakozó álláspontra (Nagy-Britannia esetében határozott nem volt, Magyarország, Svédország és Csehország pedig jelezte, hogy egyelőre nem kívánnak csatlakozni), ahol még nem történt meg az euró bevezetése.

Az argentin modell, valamint a Drábik János által említett japán példa révén kijelenthető, hogy a szuverén monetáris politika és a nemzeti valuta megléte, illetve annak felelősségteljes és szigorú célorientált felhasználása, meghatározó eszköz lehetett volna a különböző gazdasági és pénzügyi potenciállal rendelkező EU országok válságkezelésében. Ám az euróövezet centralizáló törekvései és a nemzeti valuták feladása, elzárják ezt az utat. A lehetőség viszont nyitott azon tagországok számára, amelyek még nem tértek át az euróra.

Csak találgatni lehet, mi lehet a magyar kormány célja az új jegybanktörvénnyel, és az is kérdés, hogy vajon ellent fog-e állni az egyre súlyosbodó brüsszeli nyomásnak. Az ország szempontjából azonban a válságkezelés utolsó lehetősége lehet a Jegybank, illetve a monetáris eszközök feletti felügyelet visszaszerzése.

Brüsszel nem véletlenül fél ettől a lehetőségtől, hiszen ha Európában sikerül meghonosítani ezt a fajta szuverén monetáris politikát, amely pozitív gazdasági eredményeket vonz maga után, akkor az követendő példává válhat, csapást mérve a nemzetek feletti, centralizáló Unióra.

Wahington hozzáállása pedig nem az amerikai kormány érdekeit tükrözi, hanem azoknak a pénzembereknek a törekvéseit, akik a monetáris politika centralizálásával, globalizálásával saját maguk számára hoznak létre védőhálót és pénzszipolyozó rendszereket, mint ahogy a FED esetében is tették.

A Jegybank „függetlensége”, valójában egy ország monetáris eszközeinek elidegenítése, gazdasági immunrendszerének meggyengítése, amely a függőség alapjait teremti meg külső politikai és pénzügyi érdekektől. A valódi gazdasági szabadságharc ezeknek az érdekeknek a Jegybankról való lefejtésével és a monetáris eszközök visszaszerzésével, megvédésével kezdődik.

 


Gazdag István:

 A terror elleni háború legfőbb vesztese maga Amerika
2011. Október 04. 11:30:34
Soros György ugyan módszeresen az európai gazdasági helyzet miatt kongatja a vészharangot (hátha nincs még eléggé pánikhangulat e nélkül is), volt üzlettársa, Jim Rogers szerint azonban az Egyesült Államok „nagyobb pácban van, mint gondolnánk”, ugyanis „mélyebb strukturális problémákkal, nagyobb külkereskedelmi hiánnyal és magasabb eladósodottsággal” küszködik, mint Európa. Nem csoda. Amerika az utóbbi évtizedben többet herdált el a „terror elleni világháborújára”, mint amennyit annak idején a második világháborúra költött.

Gazdag István: A terror elleni háború legfőbb vesztese maga AmerikaSoros György ugyan módszeresen az európai gazdasági helyzet miatt kongatja a vészharangot (hátha nincs még eléggé pánikhangulat e nélkül is), volt üzlettársa, Jim Rogers szerint azonban az Egyesült Államok „nagyobb pácban van, mint gondolnánk”, ugyanis „mélyebb strukturális problémákkal, nagyobb külkereskedelmi hiánnyal és magasabb eladósodottsággal” küszködik, mint Európa. Nem csoda. Amerika az utóbbi évtizedben többet herdált el a „terror elleni világháborújára”, mint amennyit annak idején a második világháborúra költött.

A Providence-i Brown Egyetem Nemzetközi Tanulmányi Intézete 3700-4400 milliárd dollárra taksálja az előbbi költségét, miközben a washingtoni Képviselőház Költségvetési Hivatala (aktualizált áron) 4100 milliárdra az utóbbiét. A Brown Egyetem számai természetesen eltérnek a hivatalos adatoktól, mert a Kongresszus által háborús célokra jóváhagyott 1300 milliárd csak a jéghegy csúcsa, amely összeghez még hozzá kell számolni a Pentagon egyéb hadikiadásait, a háborúk finanszírozására kölcsönzött pénz kamatterheit, az egész országot hatalmába kerítő terror-pszichózis mintegy 400 milliárdos költségét, nem beszélve a háborús veteránoknak és hadirokkantaknak folyósítandó segélyek és kárpótlások tételéről.

Bizonyos területeken egyébként - nevezetesen az emberveszteségek tekintetében - a Brown Egyetem becslése is nagyon óvatosnak tűnik, és ezt a jelentés kommentárjai nem is titkolják. Eszerint világszerte összesen 225-258 ezren haltak volna meg az amerikai háborúk következtében, ebből a harc közben elesett amerikai katonák egészen csekély hányadot, alig 6100 főt képviselnek. Az iraki polgári áldozatok száma „csak” 125 ezer, az afganisztániaké 14 ezer lenne (jóval alacsonyabb, mint más források szerint), a háborúk következtében földönfutóvá vált menekülteké pedig 7,8 millió.

Ami viszont a Brown Egyetem anyagi jellegű becsléseit illeti, ezek egyáltalán nem számítanak túlzóknak a Stiglitz-Bilmes szerzőpáros témába vágó könyve (The Three Trillion Dollar War, Penguin 2008) ismeretében, amely csak az iraki háború vonatkozásában 3000 milliárd dolláros háborús kiadásról beszél, és a megállapításai nyilvánvalóan drámai korrekciót jelentenek a katonai-ipari komplexum (KIK) megítélésében az Egyesült Államok gazdasági és költségvetési erejéhez képest, mivel a mindaddig gazdaságélénkítő tényezőnek tekintett katonai kiadások immáron fatális teherré váltak. „Ma Amerikának a munkanélküliségre és a költségvetési hiányra kell összpontosítania. Mindkettő fenyegetést jelent az ország jövőjére, s mindkettő visszavezethető az afganisztáni és az iraki háborúra. A növekvő védelmi kiadások és az elnök adócsökkentései fő okként szerepelnek abban, hogy a Bush hivatalba lépésekor még 2 százalékos GDP-arányos államháztartási többlet a mostani deficit- és adósságpozícióba fordult át”, hangzik a Nobel-díjas közgazdász könyörtelen ítélete („Stiglitz: Így tette tönkre Bush az USA-t szeptember 11. ürügyén”, vg.hu, 2011. szeptember 8.).

Mostanra alapvető fordulat következett be a háborúk és az amerikai gazdaság közötti „organikus kapcsolat” természetében, radikális cáfolataként a második világháború óta folytatott „hadigazdálkodás” erényeit méltató teóriának. Amerika gazdasági helyzete ugyanis időközben jelentősen leromlott a brutális gazdasági visszaesés és az évi 1500 milliárd dolláros (és folyamatosan kumulálódó) szövetségi költségvetési hiány következtében, így korábbi háborúival ellentétben az iraki és afganisztáni konfliktusok költségeit majdnem teljes egészében külföldi (főleg kínai) kölcsönből kénytelen fedezni, amelyet - a dolog sajátosságánál fogva - előbb-utóbb vissza is kell majd fizetnie.

Általánosabban fogalmazva arról van szó, hogy a háború tönkre teszi azt is, aki kirobbantja, adott esetben az Egyesült Államokat, holott a KIK „életfilozófiája” éppen arra a rögeszmére épül, hogy csupán szüntelen háborúskodással lehet megmenteni az USA-t (és végeredményben magát a kapitalista rendszert) a Nagy Pangás nyomán kialakult katasztrofális gazdasági és pénzügyi helyzettől. Jellemző módon a média-apparátus ez alkalommal is a szokásos hamisító szerepét játszotta, következetesen elhallgatva a gazdasági és pénzügyi realitásokat és megtévesztő módon prezentálva az USA tényleges állapotát. Valójában ugyanis a „terror elleni világháború”, amelyet Amerika azért indított, hogy ellenállhatatlan „hegemonikus impulzust” adjon a saját hatalmának, a termeszek módjára tette tönkre magát Amerikát.

Alapvetően persze nincs semmi újdonság a Brown Egyetem értékelésében, attól eltekintve, hogy egy politikailag sorsdöntő pillanatban született, amikor világszerte és magán az országon belül is jelentősen felerősödött az USA hanyatlási folyamatának az érzékelése. Éppen ezért a „terror elleni világháború” költségeit firtató minden egyes elemzésnek különleges pszichológiai hatás is tulajdonítható, mivel folyamatos „racionális” többletet nyújtanak ehhez, különös tekintettel a második világháború és Amerika jelenlegi háborúi közötti „antagonisztikus ekvivalencia” érvényesülésére.

Pénzügyileg és gazdaságilag ugyanis a „terror elleni világháború” a költségek megközelítő azonossága alapján a második világháború negatív másolata: ahogyan a második világháború ellenállhatatlanul megteremtette az Egyesült Államok világuralmát, a „terror elleni világháború” ugyancsak ellenállhatatlanul felemészti azt. Még abszurdabbá teszi a dolgot, hogy a kapitalista gazdaságfilozófia egyik aranyszabályát, az értékarányosság elvét megcsúfolva mindez a 2001. szeptember 11-i diverzánsakció következménye, amelynek az átlagos költsége azok számára, akik végrehajtották (hivatalosan az al-Kaida és Bin Laden), nem haladja meg a félmillió dollárt.

Ha úgy vesszük tehát, Oszama bin Laden végül mégis posztumusz győzelmet aratott Barack Husszein Obama Amerikája fölött. Azzal legalábbis mindenképpen, hogy nolens volens hozzájárult a „Nagy Sátán” gazdasági-pénzügyi megroggyanásához és így az osztatlan világuralomról szőtt álmainak egyszer s mindenkorra történő szétfoszlásához. A világ maradéka javára.
MD 2011. X. 4

Terrorizmus, az arctalan háború!


A HÍRHÁTTÉR Multimédia ebben az anyagban a terrorizmussal foglalkozik. Hogy, mi is valójában a terrorizmus. Hogy jött létre, kik, és miért működtetik. Mi a valódi célja annak, hogy ez a " nemzetközi jelenség " létezik….

Milyen erők állnak a HÁTTÉRBEN… kinek / kiknek, minek, és miknek a céljait szolgálja a " terrorizmus ". Egyáltalán… Hogy tud működni, és miért nem számolják fel?...

Sok kérdés, mely bizonyára mindenkiben felmerült már az évek alatt, de az emberek legtöbbje tanácstalanul áll a kérdés előtt. Hiszen, soha senkitől nem kapott rá érdemleges választ! A világ médiumai titkolják, elhallgatják az igazságot, hazudnak ebben is, mint minden másban……

Már az anyag címe is elgondolkodtató, ARCTALAN HÁBORÚ. Tudatosan választottuk ezt a címet. Hogy miért azt meg fogja érteni mindenki.

Nézzük meg az alap konstrukciót, vagyis azt, hogy ki, harcol, és ki ellen harcolnak ebben a " terrorizmus elleni küzdelemben ". Mert ugye, az mindenki számára feltűnt, hogy nincsenek látható ellenségek, nincs megnevezve a szemben álló fél. Arctalan, személytelen, ismeretlen…
A " valódi háborús hadviselésben " formálisan, névlegesen meg vannak határozva, megnevezik az egymással szemben álló feleket. De a " terrorizmus elleni harcban " láthatatlan ellenfél ellen küzdenek….

De akkor vizsgáljuk meg, elemezzük ki, hogy az a másik fél, melyet TERRORISTÁKNAK neveznek, és arctalanok, kicsodák, hogyan tudnak működni, és miért nem számolják fel….

Az anyagot kezdjük azzal, hogy az EGÉSZ LAKOTT FÖLD, TELJES MEGFIGYELÉS, TOTÁLIS KONTROL ALATT ÁLL. A bolygót megfigyelő, irányító technológiát ECHELON – rendszernek nevezik. Ez a Föld szeme, és a füle…..

A MŰHOLDAK, KÉMMŰHOLDAK a gerincét képezik ennek a technológiának, mely a teljes GLOBÁLIS INFORMATIKAI RENDSZERT megfigyelés alatt tartja. A TELEKOMMUNIKÁCIÓS CSATORNÁKAT, köztük az INTERNET HÁLÓZATOT, a GSM – rendszereket, és mindent.

A Föld bolygón minden, és mindenki megfigyelt panel. A különbség csupán az, hogy különböző a NEMZETBIZTONSÁGI BESOROLÁS egyén, és egyén között. Mert a HÁTTÉRHATALOM számára vannak szintek, nyilván aki többet tud a rendszer sötét titkairól az nagyobb veszélyforrás, mint aki semmit sem tud róla.

De akkor térjünk vissza a TERRORISTÁKRA! Hogy tudnak ők működni, egy olyan bolygón, ahol minden, és mindenki megfigyelés alatt áll? Hogy tudnak fegyverekhez jutni, mikor a FEGYVERGYÁRTÁS állami kézben van. Hogy tudnak közlekedni, mikor az KÖZLEKEDÉSI ESZKÖZÖK ÁLLAMI MEGFIGYELÉS ALATT ÁLLNAK, eleve a GYÁRTÁS SORÁN TITKOSSZOLGÁLATI TECHNOLÓGIÁKKAL TELEPÍTVE VANNAK. A személygépkocsi éppen úgy, mint ahogy a repülőgépek…..

Miből, milyen pénzből tevékenykednek, mert ugye a " terrorista " az nem termel, nem állít elő semmilyen terméket, nem szolgáltat… ( legalábbis publikusan nem szolgáltat….)

Kezdjük azzal, hogy MILYEN PÉNZBŐL működik? A működésre valahonnan ANYAGI FORRÁST, pénzügyi támogatást kap. Egyszerű! AKI FIZET, AZ IRÁNYÍT! A terrorista szervezet / szervezeteket ÁLLAMOKHOZ, ORSZÁGOKHOZ köthető ÉRDEKEK működtetik. Az ÁLLAM érdeke, hogy működjön, ezért az állam a biztosítja a működéshez szükséges anyagi fedezetet is, ( ahogy minden más feltételt is az állam biztosít ). Az ÁLLAM a MEGRENDELŐ, aki a legkülönfélébb tevékenységeket rendeli meg. De erről majd később, az OK – OKOZATI összefüggések vizsgálatakor.

Nézzünk egy " példát " a terrorizmusra! Legjobb, ha a mindenki számára ismert 2001. szeptember 11. WTC – ikertornyai ellen végrehajtott ÁLLAMI TERRORCSELEKMÉNYT vizsgáljuk meg. Elemezzük ki, és tény feltárjuk!

Az előbbiekben beszéltünk arról, hogy a MŰKÖDÉSHEZ szükséges ANYAGI FORRÁSOKAT kizárólag valamelyik ÁLLAM képes biztosítani. Egyébként is, máskülönben, honnan lenne pénzügyi forrás. Ezt úgy kell elképzelni, mint a " BÉRGYILKOS " működését, tevékenységét. A bérgyilkos is abból a pénzből él, melyet a " megbízója " fizet neki az elvégzett feladatért. A  TERRORSZERVEZET is éppen így működik, a MEGBÍZÓ kifizeti az elvégzett feladatért járó " bért, fizetést, illetményt ". A terrorista szervezetek nagyobb csapatot alkotnak, amolyan focicsapathoz hasonló összjáték, a bérgyilkos pedig kisebb apparátusban működik, amolyan egyéni játék… ( hogy jobban érthető legyen..)

Van a megbízó, mely minden esetben valamelyik állam, illetve ÁLLAMOK RENDSZERE, aki megrendel egy AKCIÓT, azaz " munkát ". Így érthető, hogy soha nem kapják el őket, nem buknak le. Minden országnak van " hivatásos bérgyilkosa ", ez amolyan " nem publikus állami munka ", minden országnak van TERRORSZERVEZETHEZ KÖTHETŐ érdeke, kapcsolata. Annál is inkább, mert bárhol történik bármilyen LAKOSSÁG ELLENES TERRORAKCIÓ, arról a világ összes ÁLLAMA, ÁLLAMÁNAK TITKOSSZOLGÁLATA TUD. De egymást nem buktatják meg, nem leplezik le egymást, mert ha megtennék, akkor ezzel a RENDSZER is összeomlana. Ugyanis a TITKOSSZOLGÁLATI TECHNOLÓGIÁK, TITKOSSZOLGÁLAT valódi működése lelepleződne, nyilvánosságra kerülne! A másik ok, hogy minden ÁLLAMNAK van rejtegetni valója, és senkinek sem érdeke az, hogy a " lakosság " ezeket megtudja.

TITKOSSZOLGÁLATI MEGFIGYELÉS!

Azok a személyek, akik valamelyik államnak dolgoznak, TERRORCSELEKMÉNYEKET végrehajtanak FIZETÉS, ZSOLD, vagy egyéb más érdekből, azok ISMERT SZEMÉLYEK. A világ összes titkosszolgálatának a látókörében vannak. Ezt úgy kell elképzelni, mint egy pár ezer lakosú kisváros egyik helyi " kis rosszfiúját ", ha valami történik a városban, akkor a " rendőrség " látókörébe ezek a személyek kerülnek bele az első körben. A " nyomozás " azzal kezdődik, hogy ezeknek az embereknek néznek utána, hogy éppen akkor hol, és mit csináltak…

Nagyban sem működik ez másképpen, hanem ugyan így! Az ÁLLAMI BÉRGYILKOSOK, TERRORISTÁK, minden ország számára ismert személyek. Tudják, és ismerik őket. Gondoljon csak bele mindenki, hogy például a ROBBANÓSZEREK ISMERETE, BOMBÁK ELŐÁLLÍTÁSA, REPÜLŐGÉPEK VEZETÉSE, HAJÓK, TENGERALATTJÁRÓK ISMERETE …… >>>  ezekhez nem ért a legtöbb ember. Aki ezeknek a dolgoknak az ismeretét elsajátította, az valahol megtanulta. Nem tud csak úgy egy átlag ember elvezetni egy BOEING vagy AIRBUS utasszállító repülőgépet. Nem tud az átlag ember elvezetni egy HELIKOPTERT. Ezeket valahol meg kellett tanulni, az ismereteket el kellett sajátítani. Aki pedig ezekre az ismeretekre szert tett, az olyan helyen tette, amely NAGYON SZOROS KÖTELÉKBEN VAN AZ ÁLLAMMAL. Ezek " KATONAI ISMERETEK ", ezért azok, akik ezeket megtanulták a " megfelelő személyektől, a megfelelő helyen ", azok a legszigorúbb TITKOSSZOLGÁLATI MEGFIGYELÉS ALATT ÁLLÓ SZEMÉLYEK. Így már a kezdetekkor, mikor KIKÉPEZTÉK a " leendő terroristákat, bérgyilkosokat " az ÁLLAM LÁTÓKÖRÉBE KERÜLTEK.

KATONÁKBÓL, HÁBORÚS VETERÁNOKBÓL kerülnek ki a terroristák nagy része, ezek eleve KATONAI ISMERETEKKEL RENDELKEZŐ SZEMÉLYEK! Szinte kivétel nélkül valamelyik ország HADSEREGÉBEN szolgáltak.
Gondoljon bele mindenki, hogy " UTASSZÁLLÍTÓ REPÜLŐGÉPET " vezetni megtanulni nem egyszerű dolog, és nem lehet minden útszéli autós iskolában elsajátítani, mert azért nehezebb megtanulni vezetni, mint egy személyautót……
ÁLLAMI INTÉZMÉNYEKBEN van lehetőség megtanulni REPÜLŐGÉPET VEZETNI, ott állnak rendelkezésre ehhez szükséges SZIMULÁTOROK, REPÜLŐGÉPEK, és ami a legfontosabb SZAKEMBEREK az oktatásra.
Akik ebbe részt vesznek, az ÁLLAMI, ÁLLAMTITKOSSZOLGÁLATI MEGFIGYELÉS EGY MAGASABB SZINTJÉN HELYEZKEDNEK EL. Nemzetbiztonsági kockázati tényezőt jelentenek.

Látható ebből, hogy TERRORISTÁKAT találni, összeszedni, " halászni a nagyvilágból " nem is olyan nehéz dolog. A célszemélyt pedig csak MEG KELL VÁSÁROLNI a megfelelő pénzösszeggel.
Gondoljunk csak bele, hogy az átlagembert hogy megfigyelik, hiszen bármerre jár TITKOSSZOLGÁLATI technológiák követik, még a gépkocsija is be van technikázva, már a gyártás során telepítették. A GÉPKOCSI MOTORVEZÉRLŐ COMPUTER, eleve GPS – helyzet meghatározóval van ellátva, vagyis kommunikál a RÁDIÓ TORNYOKKAL, és a MŰHOLDAKKAL. Csak erről a kis " EXTRA " felszerelésről soha nem tájékoztatták a lakosságot, mert államtitok a mai napig…..

A TERRORSZERVEZETEKET az ÁLLAM hozta létre. Az ÁLLAM IRÁNYÍTÁSA ALÁ TARTOZÓ TITKOSSZOLGÁLATOK működtetik. A TITKOSSZOLGÁLAT szervezi meg, szerkeszti meg az " AKCIÓT ", melyet kiviteleznek a terroristák, akik beszervezett ÁLLAMI BŰNÖZŐK. Persze a terrorista éppen úgy csak egy " KISZOLGÁLÓ, VÉGREHAJTÓ PANEL, mint az " állami bérgyilkos ". Ha már kellemetlenné válik, vagy nem felvállalható, illetve a " lebukás kockázata " megnövekedett, akkor általában LIKVIDÁLNI SZOKTÁK őket. A végrehajtó személyét ELTÜNTETIK, ELTÖRLIK A FÖLD SZÍNÉRŐL , MEGÖLIK. Ezzel a bizonyítékot, a kellemetlen tanúkat elhallgattatva.

Mivel az ÁLLAM az elkövető, ezért TITKOSSZOLGÁLATI munkamódszerekkel dolgozik, és a BIZONYÍTÉKOKAT megsemmisíti. Ahogy ezt szokták mondani, " elvarrják a szálakat "… >>>

A TERRORSZERVEZETEKNEK az ÁLLAM biztosítja a működéshez szükséges felszereléseket. Így FEGYVEREKET, OKMÁNYOKAT, JÁRMŰVEKET is a MEGBÍZÓ ÁLLAM szolgáltatja. Az illegális, tiltott, titkolt fegyverkereskedelem az ÁLLAM IRÁNYÍTÁSA ALÁ TARTOZIK. Ebből hatalmas bevételekre tesz szert. Ez a szervezett bűnözés csúcsa. Vagyis, mindig, mindenkor az ÁLLAM a szervezett bűnözés irányítója, ő a feje az egésznek! Repülőgépekhez hozzájutni, HIVATALOS OKMÁNYOKHOZ hozzájutni nincs más lehetőség, mint az ÁLLAM ÁLTAL!

A nemzetbiztonsági törvények előírják, hogy a TITKOSSZOLGÁLAT előállíthat fedőokmányokat, és fedőintézményt is működtethet, a nemzetbiztonsági tevékenység leplezésére.  ( BÁRKI MEGNÉZHETI A NEMZETBIZTONSÁGI TÖRVÉNYEKET, mert jelen pillanatban még nem államtitkosított… továbbá az INTERNET HÁLÓZATRÓL letölthető…)

A TERRORISTÁK fedő okmányait minden esetben valamelyik ÁLLAM állítja elő. Ez nem is tud másképpen megtörténni, hiszen az ADATNYILVÁNTARTÁSBA VÉTEL másképpen nem lehetséges. Ugyanis TITKOSSZOLGÁLATI KÉMPROGRAMOK futnak az összes állami szerveren. Így nem lehet belenyúlni az INFORMÁCIÓS HÁLÓZATBA NYOM NÉLKÜL. Vagyis nem lehet iktatni VEZETŐI ENGEDÉLYT, FORGALMI ENGEDÉLYT, ÚTLEVELET anélkül, hogy arról a TITKOSSZOLGÁLAT ne tudna. Az más kérdés, hogy ha megtörténik egy ilyen bűncselekmény, akkor NEM LÉP SEMMIT, NEM LEPLEZI LE AZ ELKÖVETŐT! De ez egy másik történet, most ez nem fontos….

Az eddigiekben megadtuk a választ arra, hogy hogyan működik a terrorszervezet, hogy jött létre, és ki, kik, milyen érdekek hozták létre.

A TERRORSZERVEZETEK minden esetben ÁLLAM illetve ÁLLAMOK RENDSZERE által létrehozott, fenntartott, működtetett intézmény! A HÁTTÉRHATALMAT szolgálja. Az a HÁTTÉRHATALMI, VILÁGKORMÁNYT, mely megvalósította a VILÁGÁLLAMOT, benne a VILÁGPOLGÁROKKAL!...

Felvetődik egy újabb kérdés, hogy KINEK, KIKNEK, MINEK, MIKNEK a céljait, érdekeit szolgálja!

Itt jön a lényeg, és a legsötétebb titkok. Mégpedig az, hogy miért " üzemeltet az állam " egy diktatórikus, katonai szervezetet titokban? Mit akar ezzel elérni……

Ennek OK – OKOZATI összefüggései vannak! Hogy mindenki megértse, elmagyarázzuk.

Az ÁLLAMNAK az a célja, hogy a LAKOSSÁG biztonságérzete csökkenjen. A biztonságérzet csökkenését pedig javítani kell. Ezt úgy teszi meg, hogy LEGALIZÁLJA, HIVATALOSAN TÖRVÉNYBE IKTATJA a NEMZETBIZTONSÁGI MEGFIGYELÉSEKET, lakossági megfigyeléseket. A polgári lakosság sokkal jobban elfogadja, és kevésbé ellenzi,  ( egyáltalán nem ellenzi ) a SZEMÉLYISÉGI JOGOK, SZABADSÁGJOGOK KORLÁTOZÁSÁT, MEGFIGYELÉS, TITKOSSZOLGÁLATI MEGFIGYELÉS MEGNÖVELÉSÉT, ha azt látja, és azt tapasztalja, hogy erre szükség van, erre szüksége van!

Ha azt mondja neki az ÁLLAM, az ÁLLAMI MÉDIUMOK egésze, és ezt bőrén érzékeli is, hogy csak akkor tudja a KORMÁNY szavatolni számára a nagyobb életbiztonságot, ha NÖVEKSZIK AZ ÁLLAMI MEGFIGYELÉS, TITKOSSZOLGÁLATI, NEMZETBIZTONSÁGI MEGFIGYELÉS, akkor nem ellenkezik, akkor elfogadja, tudomásul veszi. De ugye azt a helyzetet, azt az állapotot ki kell alakítani, melyben VESZÉLYBEN ÉRZI MAGÁT A LAKOSSÁG. Látható az ok – okozati összefüggés. Az ÁLLAM elveszi a BIZTONSÁGÉRZETÉT a lakosságnak, a lakosság félni kezd, és MEGOLDÁST KÖVETEL. Erre az ÁLLAM felkínálja a megoldást, az egyetlen alternatívát. Ez pedig a FOKOZÓDÓ, SZIGORODÓ NEMZETBIZTONSÁGI TÖRVÉNYEK, NEMZETBIZTONSÁGI, TITKOSSZOLGÁLATI MEGFIGYELÉSEK. Az is látható, hogy ezeknek a törvényeknek, módszereknek a legalizálásával, törvénybe iktatásával EGYRE JOBBAN CSÖKKEN A SZEMÉLYI SZABADSÁGJOGOK, EMBERI SZABADSÁGJOGOK, lecsökken a magán szféra, megszűnik a lakosság élettere. Fordított arányosságban történik ez meg, ahogy NÖVEKSZIK a MEGFIGYELÉS, SZIGORODNAK A NEMZETBIZTONSÁGI TÖRVÉNYEK, úgy CSÖKKEN a személyiség jog, a szabadságjog.

AZ ÁLLAM PEDIG EGYRE NYÍLTABBAN FELVÁLLALJA A DIKTATÓRIKUS MÓDSZEREIT. Nyílt DIKTATÚRA, KATONA ÁLLAM LESZ minden országból.

Milyen erők állnak a HÁTTÉRBEN? A kérdésben benne van a válasz is! A HÁTTÉRHATALOM áll az egész irányítása mögött. A HÁTTÉRHATALOM pedig az összes NEMZETET IRÁNYÍTJA. Ezért GLOBÁLIS – VILÁGÁLLAM ÜTEMTERV az, hogy minden országban ezeket a lépéseket véghezvigyék. Valahol demokratikus állam illúzióját keltve, annak álarca mögé bújva. Valahol nyílt katonai agresszióval. Mindenhol a " megfelelő stratégiát " használva a legjobb hatásfok elérése érdekében. Természetesen mindvégig titkolva a lakosság elől!

Ha valaki nem hiszi ezt el, amit mi írunk, akkor könnyen bebizonyítom neki! KEZDJEN EL OLYAN TEVÉKENYSÉGGEL FOGLALKOZNI, AMELY AZ ÁLLAMBÓL ÜLDÖZTETÉST VÁLT KI. Kezdjen el ÁLLAMI BŰNTETTEKRŐL, TITKOSSZOLGÁLATI – ÁLLAMI BŰNÜGYEKRŐL, ECHELON TECHNOLÓGIÁKRÓL, LAKOSSÁGI MEGFIGYELÉSRŐL BESZÉLNI. A saját bőrén érzi meg, hogy milyen az állam igazi arca. MEG FOGJA TAPASZTALNI AZ ÁLLAM SÖTÉT, GONOSZ EREJÉT. Annyit kell csupán tenni, hogy az ÁLLAMNAK NEM TETSZŐ TEVÉKENYSÉGET KELL FOLYTATNI. Ezt tette BÓDAY ÁRPÁD feltaláló, aki az ENERGIA IPARRAL találta szembe magát a találmánya miatt, és TITKOSSZOLGÁLATI, AZAZ ÁLLAMI MUNKAMÓDSZERREL VÉGEZTEK VELE. Bóday Árpád feltaláló úrról is a HÍRHÁTTÉR keresztyénjei készítettek oknyomozó anyagot. Bóday úr találmánya nem tetszett az ÁLLAMNAK, éppen úgy, mint ahogy az sem tetszik az államnak, hogy egyre többen beszélnek a HIDROGÉN ÜZEMŰ ROBBANÓMOTOROKRÓL, vagyis a " vízzel működő autóról "… pedig egyszerű fizika a VÍZBONTÁS, egyenárammal HIDROGÉNRE, OXIGÉNRE bontjuk, a HIDROGÉN pedig az egyik legjobban égő anyag, a BENZIN elégetésekor keletkező ÉGÉSHŐ, KALÓRIA legjelentősebb hányadát a HIDROGÉN MOLEKULA ÉGÉSE adja. Ez azt jelenti, hogy sokkal jobb a HATÁSFOKA. Ami annyit tesz, ha egy autó 6…8 liter benzinből megy el 100 km távolságot, az HIDROGÉN üzemmel, vízbontási technológiával 1….1,5 liter vízből megteszi.

VALAKIKNEK AZ AZ ÉRDEKE, HOGY SZENNYEZVE LEGYEN A KÖRNYEZET, ÉS DRÁGÁN MEGFIZETHETETLENÜL DRÁGÁN, ÉS KISZOLGÁLTATOTTAN JUSSON ENERGIAHORDOZÓHOZ A LAKOSSÁG…..

Vajon kinek lehet ez érdeke, kinek a kezében van az ENERGIA SZEKTOR??? Az ÁLLAM kezében van az energia szektor! Bóday Árpád feltalálónak azért kellett meghalni, mert az ő találmánya NEM VOLT KÍVÁNATOS AZ ÁLLAM SZÁMÁRA. Titkosszolgálati gyilkosság áldozata lett, erről készített anyagot a HÍRHÁTTÉR Multimédia, mely a mai napig látható az INTERNETEN, a címe.: TUDÓSGYILKOSSÁGOK, BÓDAY ÁRPÁD.

De térjünk vissza az eredeti témánkhoz, a TERRORIZMUSHOZ. Az előbbiekben tény feltártuk azt, hogy miért működteti az ÁLLAM a terrorszervezeteket. Most akkor nézzük tovább a dolgokat, egy lépéssel ugorjunk előbbre a megoldás felé!

A gondolatmenetből felvetődő kérdés a következő, MIÉRT NEM SZÁMOLJÁK FÖL???

Azzal kezdenénk a mondatot, hogy azért, mert még nem érték el a céljukat vele. A jelenlegi állapot, csak részállomása a végcélnak. Az ÁLLAM számára a végső cél, a LEGALIZÁLT, BEIKTATOTT TOTÁLIS MEGFIGYELÉS INTÉZMÉNYE! Jelen pillanatban is TOTÁLIS A KONTROLL, de azzal a jelentős különbséggel, hogy most még ÁLLAMTITKOSÍTOTTAN KEZELT A LAKOSSÁGI MEGFIGYELÉS! Ezt kell LEGALIZÁLNI, TÖRVÉNYBEN ELFOGADOTTÁ TENNI A LAKOSSÁG SZÁMÁRA. Ennek a folyamatnak a menetében vagyunk jelen pillanatban.

A TECHNOLÓGIA rendelkezésre áll! Előre le lett gyártva TITOKBAN, hogy mit szeretnének alkalmazásba venni. Az EGYÉNI AZONOSÍTÓ CHIP BEHELYEZÉSE AZ EMBERI TESTBE! A CHIP már alkalmazásba lett véve, rendszerbe lett állítva, jelen pillanatban még a BANKKÁRTYÁKBAN, ÚTLEVELEKBEN található, a PLASZTIK KÁRTYÁKBÓL pedig az emberbe fogják beletenni. Ahogy ezt a SZENTÍRÁS megírta.

13,5 És adaték néki nagy dolgoknak és káromlásoknak szóló szája; és adaték néki hatalom, hogy cselekedjék negyvenkét [rész 11,2.] hónapig.
13,6 Megnyitá azért az ő száját Isten ellen való káromlásra, hogy szidalmazza az ő nevét és az ő sátorát, és azokat, a kik a mennyben laknak.
13,7 Az is adaték néki, hogy a szentek ellen hadakozzék, és [rész 11,7. Dán. 7,21.] őket legyőzze; és adaték néki hatalom minden nemzetségen, nyelven és népen.
13,8 Annakokáért imádják őt a földnek minden lakosai, a kiknek neve nincs beírva [rész 3,5.20,12.21,27. 2 Móz. 32,32. Zsolt.
13,9 Ha van füle valakinek, hallja!
13,10 Ha valaki fogságba visz mást, ő is fogságba megy; ha valaki fegyverrel öl, [Mát. 26,52.] fegyverrel kell annak megöletni. Itt van a szentek békességes tűrése [rész 14,12.] és hite.
13,11 Azután láték más fenevadat feljőni a földből, a kinek két szarva vala, a Bárányéhoz hasonló, de úgy szól vala, mint a sárkány;
13,12 És az előbbi fenevadnak [vers 1-3. rész 19,20.] minden hatalmasságát cselekszi ő előtte; és azt is cselekszi, hogy a föld és annak lakosai imádják az első fenevadat, a melynek halálos sebe meggyógyult vala;
13,13 És nagy jeleket tesz, annyira, hogy tüzet is hoz alá az égből a földre, az emberek láttára. [Mát. 24,14. 2 Thess. 2,9.]
13,14 És elhiteti [rész 19,20.] a földnek lakosait a jelekkel, a melyek adatának néki, hogy cselekedje a fenevad előtt; azt mondván a föld lakosainak, hogy csinálják meg a fenevadnak képét, a ki fegyverrel megsebesíttetett vala, [vers 3.] de megelevenedett.
13,15 És adaték néki, hogy a fenevad képébe lelket adjon, hogy a fenevad képe szóljon is, és azt mívelje, hogy mindazok, a kik nem imádják a fenevad [rész 19,20.] képét, megölessenek,
13,16 Azt is teszi mindenkivel, kicsinyekkel és nagyokkal, gazdagokkal és szegényekkel, szabadokkal és szolgákkal, hogy az ő jobb kezökre vagy a homlokukra [rész 19,20.] bélyeget tegyenek;
13,17 És hogy senki se vehessen, se el ne adhasson semmit, hanem csak a kin a fenevad [rész 14,9.11.] bélyege van, vagy neve, vagy nevének [vers 18.] száma.
13,18 Itt van a bölcseség. A kinek értelme van, számlálja meg a fenevad számát; mert emberi szám: és annak száma hatszázhatvanhat. 

________________________________________

Az ember fia már nem vehet, és nem is adhat el semmit, csak azt, amin rajta van a fenevad neve, nevének száma. Minden terméken rajta van a VONALKÓD, mely tartalmazza a FENEVAD nevének számát.

Kizárólagosan a SZENT BIBLIA jövendölte meg ezt a rendszert, amely most, az utolsó időkben létrejött. A Fenevad levettetett a föld közelségébe, jaj a Földnek, és a rajta élőknek, mert levetetett a közelségébe az ördög nagy haraggal, mert tudja, hogy kevés ideje van hátra! Így írja a SZENTÍRÁS, amely ISTEN SZAVA! Az emberiség TÖRTÉNELEM KÖNYVE, TÖRVÉNYKÖNYVE! A SZENTÍRÁS, mely a SZENT ATYÁTÓL való, megprófétálta, elmondta, az emberiség tudtára hozta a világtörténelmet. A MINDENHATÓ akaratából szerető kedvessége által, az emberiség javát szolgálva!

A TERRORIZMUST a HÁTTÉRHATALOM hozta létre, az a rendszer, melyet kizárólagosan a SZENT BIBLIA jövendölt meg, a rendszert, melyet TITOKZATOS NAGY BABILONNAK nevezett el. TITOKZATOS, mert az emberiség nem ismerte, tudta nélkül épült fel, NAGY mert az egész világot uralja, BÁBELI mert minden NÉP, TÖRZS, NEMZETSÉG felett teljes irányítást gyakorol, uralma alá hajtotta az egész világot, MINDEN NÉPET, NEMZETET, a világ összes NYELVÉT!

Úgy beszélnek a TERRORIZMUSRÓL, hogy " GLOBÁLIS PROBLÉMA ", igen MINDENT ÁTFOGÓ, az egész Föld bolygót érintő probléma ez. Az OKOZÓJA aki ezt teszi, az a HÁTTÉRHATALOM, mely az egész lakott földet, annak összes országát, minden kormányzatát irányítja! A GLOBÁL szó jelentése, GÖMB, GÖMBÖLYŰ, azaz az egész földre kiterjesztett MINDENT ÁTFOGÓ……..

Éppen azért, mert az EGÉSZ FÖLD BOLYGÓ egy központi irányítás alatt áll, ezért NEM SZÜNTETI MEG EGYIK ORSZÁG SEM A TERRORIZMUST. Senkinek nem érdeke ez. Amíg az emberek, az emberiség, a föld lakossága NÉVTELEN, KITALÁLT LÁTHATATLAN ELLENSÉG ELLEN KÜZD, addig a VILÁGKORMÁNY befejezi a VILÁGÁLLAM létrehozását, kiépíti hatalmát a TOTÁLIS DIKTATÚRÁT, A TOTÁLIS KONTROLT!

Az egész bolygó, és környéke TOTÁLISAN MEGFIGYELT TERÜLET, nem tud semmi úgy megtörténni, hogy arról az ÁLLAM irányítása alá tartozó TITKOSSZOLGÁLATOK ne tudnának. Minden RÖGZÍTÉSRE, és TÁROLÁSRA kerül. A MŰHOLDAK azért lettek kiépítve, hogy általa MEGFIGYELJÉK A BOLYGÓT! A műholdak pedig az ECHELON –rendszerek részét képezik, annak egy al – projektje!.....

Az anyagunk elején szóba hoztuk a WTC ikertornyai ellen végrehajtott ÁLLAMI – TERRORCSELEKMÉNYT. Melyet 2001. szeptember 11. napján kiviteleztek az USA kormánya, és irányítása alá tartozó titkosszolgálatok. Természetesen a Föld összes TITKOSSZOLGÁLATÁNAK tudtával. A világ összes országának kormánya, titkosszolgálatai tudták azt, hogy a WTC ellen mi fog történni 2001. 09. 11. napján, de GLOBÁLIS EGYPÁRTRENDSZERBEN elhallgatták a lakosság elől!

De ezt beszéljük át egy egyszerűbb, mindenki számára érthetőbb példával! Ugye mindenki tudja, és látja, hogy BE VAN TECHNIKÁZVA, be van kamerázva minden. Bárki az otthonából a számítógép monitor előtt az INTERNET HÁLÓZAT által megfigyelheti például a BUDAPEST utcáinak, forgalmasabb csomópontjait. Ha az UTV.hu közlekedési KÉPINFORMÁCIÓS portál……. ( ezen a néven található meg az interneten…)

Vagyis bárki " TITKOSSZOLGÁLATOSDIT játszhat a lakásából a számítógép előtt ülve. Ugye azt mondani sem kell, hogy a TITKOSSZOLGÁLATOK, A NEMZETBIZTONSÁGI SZAKSZOLGÁLATOK nem azzal az elavult technológiával dolgoznak, mely a polgári lakosság számára elérhetővé tettek. A TITKOSSZOLGÁLAT minden várost, és autópályát, autóutat BETECHNIKÁZOTT a legkülönfélébb technológiákkal. Az utca embere nem tud egy lépést sem tenni, anélkül, hogy ne figyelnék. MOZGÁSBEAZONOSÍTÓ kamerák, RETINA VIZSGÁLÓ, RETINA SZKENNER, ARCKÉP FELISMERŐ PROGRAMMAL ELLÁTOTT KAMERÁK, szerte a városban, REPÜLŐTEREKEN, PÁLYAUDVAROKON, KÖZLEKEDÉSI CSOMÓPONTOKBAN stb. stb.

Nincs lehetőség arra, hogy bárki is eltűnjön a TITKOSSZOLGÁLAT, azaz az ÁLLAM elől! Ez KIÉPÍTÉSRE KERÜLT a közpénzen, többek között az önök adójából. Volt rá pénz, mert ahelyett, hogy az ország lakossága, a társadalom életszínvonalának növekedésére használták volna fel a DOLGOZÓ, TERMELŐ lakosság anyagi javait, nem ezt tették. Helyette RENDŐRÁLLAMOT, TERROR ÁLLAMOT, TOTÁLIS IRÁNYÍTÁST, TOTÁLIS MEGFIGYELÉST hoztak létre. A lakosság pedig szándékosan, szisztematikusan nyomorban, rossz életviszonyok között volt tartva!

Az OK – OKOZATI összefüggés érthető mindenki számára! Ugyanis, a mostani, azaz a 2012 év TECHNIKAI SZÍNVONALÁN megfigyelt lakosságban nem tud bűncselekmény elkövetésre kerülni anélkül, hogy arról a NEMZETBIZTONSÁG illetékes szervei ne tudnának. 2012-ben MINDEN MEGFIGYELÉS ALATT áll, de ez már régóta így van, csak eddig ÁLLAMTITKOSÍTVA kezelték, a HÍRHÁTTÉR keresztyénjei feloldották az államtitkokat! Ez azt jelenti, ha az ÁLLAM " jó lenne, és jót akarna, a lakosság érdekeit szolgálva ", akkor a BŰNCSELEKMÉNYEK, A BŰNELKÖVETŐKKEL EGYÜTT FEL LENNE DERÍTVE, AZ IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS TÖKÉLETESEN MŰKÖDNE! De az államnak nem érdeke az, hogy a LAKOSSÁG ÉRTÉKEIT, VAGYONÁT VÉDJE, még kevésbé érdeke az államnak, hogy az " állampolgárok " testi épségét felügyelje, vigyázza…

Kizárólag az az érdeke az államnak, hogy MEGFIGYELJE A LAKOSSÁGOT, abból a célból, hogy a HATALMÁT GYAKOROLJA FELETTÜK, A HATALMÁT, URALMÁT SZILÁRDAN TARTSA, senki ne jelentsen NEMZETBIZTONSÁGI KOCKÁZATOT az államra nézve. A TITKOSSZOLGÁLAT az állam elsődleges védelmi vonala, az ÁLLAM HATALMÁT VÉDI, és nem az " állampolgárok " érdekeit! Nem érdeke az államnak az, hogy BIZTOSÍTSA A RENDET. A " zavarosban " sokkal jobban lehet halászni, jobban lehet tevékenykedni………

A NEMZETKÖZI REPÜLŐTEREKEN is bárki zavartalanul tevékenykedhet, közlekedhet ha arra a TITKOSSZOLGÁLATOK lehetőséget biztosítanak. A TITKOSSZOLGÁLAT ha valakit nem kapcsol le, akkor az POLITIKAI DÖNTÉS értelmében teszi, ha valakit elfog, és intézkedést kezdeményez, azt is POLITIKAI DÖNTÉS értelmében valósítja meg.

Azon a repülőgépen, melyen a " terroristák " utaztak 2001. szeptember 11. napján, a NEMZETBIZTONSÁG TOTÁLIS IRÁNYÍTÁSÁVAL, FELÜGYELETÉVEL tették, tehették meg. Mert ha nem így lett volna, akkor a REPÜLŐTÉREN ELFOGTÁK VOLNA ŐKET. A KÉMELHÁRÍTÁS megakadályozta volna, hogy felszálljanak a repülőgépre.

Az USA kormánya szervezte meg a TERRORTÁMADÁST a világkereskedelmi központ ikertornyai ellen, a WTC-merénylet kizárólag ÁLLAMI, ÁLLAM TITKOSSZOLGÁLATI szervezéssel, lebonyolítással valósulhatott meg. Erre más lehetőség nem volt.

De nézzük meg az INDÍTÉKOT, hogy vajon mi lehetett az USA kormányának a valódi célja azzal, hogy MEGSZERVEZTE, KIVITELEZTE a terrorcselekményt!

Összetettek voltak az okok, több szempontot figyelembe véve is " kívánatos " volt a 2001. Szeptember 11. ÖNMERÉNYLET!

Ennek BELPOLITIKAI, és KÜLPOLITIKAI vonatkozása egyaránt fontos. A BELPOLITIKÁBAN a nemzetbiztonsági törvények szigorítása, a lakosság személyi jogainak, önrendelkezési jogainak a csökkentése, drasztikus korlátozása. TITKOSSZOLGÁLATI MEGFIGYELÉSEK, ÁLLAMI TERROR törvénybe iktatása volt az elsődleges cél. Továbbá az, hogy az USA lakosságát meggyőzzék egy újabb háború szükségességéről.

KÜLPOLITIKAI jelentősége is nagyon összetett, az elsődleges cél, egy ÚJABB HÁBORÚS ÜRÜGY! Irak állam megtámadásának, elfoglalásának ürügye. HÁBORÚS INDOK. Továbbá a KATONAI, NEMZETBIZTONSÁGI kiadásoknak növelése, a lakosság ellenkezése nélkül.

Meg kell vizsgálni azt, hogy az USA állam mennyi " anyagi kárt szenvedett  " a SAJÁT MAGA ÁLTAL ELKÖVETETT TERRORCSELEKMÉNYBEN, és mennyi lett az ebből következő haszna. Egyébként meg a WTC épületkomplexum biztosítva volt, a biztosítási szerződésekben a TERRORCSELEKMÉNY is bele volt foglalva. A biztosítási szerződés módosítása nem sokkal az előtt történt meg, mi előtt a TERRORCSELEKMÉNYT elkövették. Az ÉPÜLET megsemmisítése NEM OKOZOTT ANYAGI VESZTESÉGET, az állam számára meg semmilyen jelentős vagyoni hátrányt okozó kár nem történt.  ( Az emberi életek meg úgysem számítanak semmit egyik államnak sem…)

Ellenben a HASZON hatalmas méretekben volt mérhető! OLAJ TERMELÉS, ÚJ LEHETŐSÉGEK A KÖZEL KELETEN, FEGYVERGYÁRTÁS, HADIIPAR, HADIIPART KISZOLGÁLÓ EGYÉB IPARÁGAK. Számtalan más vonatkozásban is mérhetetlenül nagy hasznot hozott a WTC megsemmisítése, és az utána kirobbantott háború, mely egymásból következett, OK –OKOZATI összefüggése érthetően le lett írva!

Az anyag címe,: ARCTALAN HÁBORÚ ! Nem véletlen, hogy ez lett nyitó gondolat, mely az egész ok nyomozati anyagon végig vezető szál. Nézzük meg, hogy miért ARCTALAN a TERRORIZMUS elleni háború?

Hiszen nem ismert a lakosság számára a HADAT VISELŐ MÁSIK FÉL kiléte, sem pedig működési felépítése! Csak azt tudja róla, amit az ÁLLAM IRÁNYÍTÁSA ALÁ TARTOZÓ MÉDIUMOKBAN hazudnak, a lakosság csak azt hallja, amit az ÁLLAM IRÁNYÍTÁS ALÁ TARTOZÓ MÉDIUMOKBAN hall! Az pedig HAZUGSÁG, FÉLREVEZETÉS!

A " mindenkori látható kormányzatok, látható médiumai " által mondott dolgokat hallja a nagy sokaság szerte a Föld bolygón. A TITKOS NEMZETKÖZI SZERZŐDÉSEKBEN RÖGZÍTETT ÁLLAMTITKOKAT PEDIG INTÉZMÉNYESÍTETTEN ELHALLGATJA!

A VILÁGKORMÁNY, az ÁLLAMI MÉDIUMOKBAN meggyőzi a lakosságot bármiről, a hazugságokat pedig hosszú időn keresztül sulykolják az emberekbe, akkor el is hiszik azt, mert nincs más, nincs senki ,aki a valóságról tájékoztatná őket. A TÖMEGTÁJÉKOZTATÁS a kezükben van!

Szolgáltatnak ÜRÜGYET egy háborúra, ez a példánál maradva a WTC elleni merénylet, amely az induló alap egy HÁBORÚRA! A lakosság elhiszi, hogy " gonosz, idegen erők, alattomosan megtámadták őket ", és a követeli, hogy megoldás legyen. A MEGOLDÁST a KORMÁNY veti fel. A PROBLÉMA OKOZÓJA, BIZTOSÍTJA A PROBLÉMA MEGOLDÁSÁNAK A LEHETŐSÉGÉT IS. Ez az OK – OKOZATI összefüggés. A lakosság pedig elfogadja azt, mert nem lát más lehetőséget, nem lát kiutat, sem alternatívát. Mert aki a helyes megoldást felkínálná, azt NEM ENGEDIK MEGSZÓLALNI, sőt MEGÖLIK!

Az ARCTALAN HÁBORÚVAL, ahol NEM ISMERT AZ ELLENSÉG, ELLENFÉL kiléte, identitása, ott könnyű hadat viselni. Mert ha az ÁLLAM azt mondja, hogy AZ A TERRORISTA, VAGY EZ A TERRORISTA, akkor a lakosság elhiszi, mert nem ismeri a valóságot.
Ha az egyik ország azt mondja a másikra, hogy ott vannak a terroristák, akkor nincs senki, aki ennek ellenvetést tanúsítana, nincs senki aki ezt megcáfolná, mindenki jóvá hagyja, helyesli.

Így lehet MEGTÁMADNI ORSZÁGOKAT azzal a " JELSZÓVAL ", hogy TERRORISTÁKAT TÁMOGATÓ ÁLLAM!

Ezzel a vezényszóval indokolta meg az IRAK elleni háborút az USA kormánya. Teljesen hülyének nézve a lakosságot az egész föld bolygón. Ha az ÁLLAM, az ÁLLAMI MÉDIUMAIBAN folyton azt sulykolja a lakosságba, hogy SZÜKSÉG VAN A HÁBORÚRA A TERRORIZMUST TÁMOGATÓ ORSZÁGOK ELLEN, AHOL VEGYI FEGYVEREK IS VANNAK, akkor azok elhiszik.
Az ÁLLAM pedig a szava hihetőségét a TERRORISTÁK által okozott csapással bizonyítja.

Azt állítja a " kormány ", hogy terrorista akció volt, és továbbviszi a gondolatmenetet, megnevezi a terroristákat támogató országokat is. Ez már egyenes OK – OKOZATI összefüggés a HÁBORÚRA! Annak érdekében, hogy még hitelesebb legyen az egész, " arcot " formálnak a terroristáknak. OSAMA BIN LADEN… >>> arc kellett a fogalomhoz, melyet terrorizmusnak neveznek. Arc mellyel VIDEÓ, és HANG üzenetek készülnek. A lakosság megtévesztésére, hogy még hitelesebb legyen az egész TERRORIZMUS, és a harc még elfogadottabbá váljon. Lehetőleg senki ne vonja kérdőre az ÁLLAM SZAVAHIHETŐSÉGÉT.

Az ÁLLAM mindig ugyanazzal a jól bevált módszerrel dolgozik. A NÁCI Németországban is használta ezt a megoldást ADOLF HITLER. A REICHSTAG  ( 1933. február 27. ) felgyújtatta, és politikai ellenfeleit vádolta meg vele! Ezt tette az USA kormánya is a WTC esetében. Elkövette a terrorcselekményt az USA kormánya, azután megvádolta vele azt az országot, amely ellen hadat kívánt viselni a későbbiekben!

Nagyon jól szemléltetett párhuzam, könnyen érthető az egész!

De néhány szót a BELPOLITIKAI változásokról, melyek szerte a világban megfigyelhetők. Egyre nyíltabbá válik az ÁLLAMI TERROR. Egyenes arányosságban, minél jobban lelepleződik a rendszer, annál keményebben működik, és annál látványosabban DIKTATÓRIKUS.
Figyeljük csak meg azt, hogy mivel indokolják a TÉRFIGYELŐ KAMRÁK telepítését. Az indok, az volt, hogy a LAKOSSÁG ÉRDEKEIT SZOLGÁLJA, ÉLETVÉDELMI, VAGYONVÉDELMI célokat szolgál. A HATÓSÁGOK munkáját segíti. Ennek ellenére, SEMMIT SEM CSÖKKENT A BŰNCSELEKMÉNYEK FELDERÍTÉSÉNEK, KINYOMOZÁSÁNAK aránya. A BŰNCSELEKMÉNYEK száma sem csökkent…

A bizonyíték itt van! Most írtam le. Ha a lakosság érdekeit szolgálná, akkor CSÖKKENT VOLNA A LAKOSSÁG SÉRELMÉRE ELKÖVETETT, ÉS NEM FELDERÍTETT BŰNCSELEKMÉNYEK SZÁMA. Ennek ellenére pont az ellenkezője tapasztalható! Ami azt bizonyítja, hogy nem a BŰNCSELEKMÉNYEK MEGAKADÁLYOZÁSÁRA, nem a lakosság ÉRDEKEIT SZOLGÁLVA épült ki. Hanem azért épült ki, hogy a LAKOSSÁGOT MEGFIGYELÉS ALATT TARTSÁK VELE. A TITKOSSZOLGÁLATOK nem a lakosságot szolgálják, hanem az ÁLLAM VÉDELMÉT látják el. Az állam védelme szempontjából pedig nem lényeges a lakosság sérelmére elkövetett bűncselekmények, sem azoknak a kinyomozása, felderítése, megoldása! Sem életellenes, sem vagyon elleni bűncselekményben NEM ÉRDEKE AZ ÁLLAMNAK SIKERES NYOMOZATI CSELEKMÉNYT LEFOLYTATNI!

Viszont nagyon is ÉRDEKE az államnak az, hogy MEGFIGYELJE A LAKOSSÁGOT! A HATALMÁNAK védelme céljából, az ÁLLAM BIZTONSÁGÁT, és az ÁLLAMHATALOM BIZTONSÁGÁT veszélyeztető paneleket kiszűrni, ártalmatlanítani! Ez a CÉLJA, EZ A FELADATA A TITKOSSZOLGÁLATOKNAK!

A " magyar titkosszolgálat " neve is megváltozott, most már nem NEMZETBIZTONSÁGI HIVATALNAK, hanem ALKOTMÁNYVÉDELMI HIVATALNAK nevezik.

ALKOTMÁNY VÉDELEM! Az " alkotmányt " az ÁLLAM hozza meg, alkotja meg. Az ország, és a társadalom " ALAPTÖRVÉNYEIT " tartalmazza. Vagyis az ÁLLAM ÁLTAL LÉTREHOZOTT TÖRVÉNYEKET VÉDI, és nem az ÁLLAMPOLGÁROKAT. A nevében is benne van, hogy ALKOTMÁNYT VÉD, és nem a lakosságot. A törvényeket pedig úgy alkotják meg, ahogy azt a KÖZPONTI VILÁGKORMÁNY ELRENDELI! A legkisebb mértékben sem a társadalmat védi, hanem az ÁLLAMOT, és az ÁLLAM HATALMAT BIZTOSÍTJA!

Visszatérve a TERRORIZMUSHOZ!

Most már érthető mindenki számára hogy működik, mi az alapvető felépítése! Persze erről könyveket lehetne írni, mert annyi mindenre ki lehetne térni, de ennek az anyagnak a mérete miatt, most ettől eltekintünk!

Az anyagunkban viszont még egy nagyon fontos dologra kitérünk. A " kulcsszó " pedig a LÁTHATATLAN HÁBORÚ ! Ugyanis a terrorizmus mindig a POLGÁRI LAKOSSÁG KÖREIBEN PUSZTÍT. A népek ellen használják föl. Nem az ÁLLAM VEZETÉS ellen, hanem a LAKOSSÁG ELLEN!
Ezzel elmondtam, hogy ez egy újabb lehetőség arra, hogy ALATTOMOS MÓDON, A KORMÁNYOK HADAT VISELJENEK A TÁRSADALOM ELLEN. A legszörnyűbb az egészben az, hogy a " saját nemzete ellen " is felhasználható ez a fegyver. Ahogy láthattuk, 2001. szeptember 11. napján ez meg is történt!

Azt azonban meg kellene vizsgálni, hogy az IKERTORNYOKBAN az ÁLLAMI TERRORAKCIÓ során hány ÁLLAMI MAGAS BEOSZTÁSÚ SZEMÉLY ESETT ÁLDOZATUL. Valószínűleg sokkal kevesebb, ha arányaiban nézzük, mint az alacsony beosztású személyek, munkavállalók esetében! Az ELHUNYTAK NÉVSORA is jól bizonyítaná ezt, ami természetesen meg is van a világ valamennyi titkosszolgálata által minden ÁLLAMNAK! Valami oknál fogva a VEZETŐ POLITIKUSOK, ÜZLETEMBEREK, BANKÁROK, GYÁRTULAJDONOSOK, IPARMÁGNÁSOK, OLAJBÁRÓK, nem mentek be aznap " dolgozni. Valahonnan tudták, de vajon kitől???
Költői kérdés ez, mindenki tudja rá a választ. Hiszen nem a TAKARÍTÓNŐKNEK, és BÜFÉS FIÚKNAK szóltak az ÁLLAMI TERRORAKCIÓRÓL…… nem, azokat nem avatták be ebbe…

Azt el kell mondani, és az ÁLLAMTITKOT FEL KELL OLDANI arról is, hogy az USA titkosszolgálatainak pontos KAPCSOLATI TÉRKÉPE, KAPCSOLATI RAJZA van arról, hogy a WTC – terrorban érintett személyek, kivel, kikkel tartottak kontaktust, és mit, miről, milyen dolgokról beszéltek, milyen információkkal rendelkeztek! Hiszen az egész WTC épületkomplexum a legmodernebb TITKOSSZOLGÁLATI TECHNOLÓGIÁVAL TELEPÍTETT, MEGFIGYELT TERÜLET VOLT. Illetve az ott dolgozó személyeket is megfigyelték, a TELEKOMMUNIKÁCIÓS FORGALMUKAT FIGYELTÉK. Nem véletlen, hogy a WTC-merénylet romjainak eltakarítása, és a mentés folyamata alatt használt telefonokat ELKOBOZTA, az össze rajta tárolt információt lefoglalta, a TELEKOMMUNIKÁCIÓS ADATFORGALMAT KIELEMEZTE, és a nemzetbiztonsági szempontból lényeges cellainformációkat hozzáférhetetlenné tette!

Sok sok rejtély van a WTC –esetében. Mert egy ekkora szabású TERRORCSELEKMÉNYBEN nem lehet az ÖSSZES BIZONYÍTÉKOT MEGSEMMISÍTENI. Az fizikailag lehetetlen. Nem volt az olyan régen, hogy ne legyen meg minden adat, és minden bizonyíték a BŰNÖSÖK IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS ELŐTT TÖRTÉNŐ FELELŐSSÉGRE VONÁSÁRA! A MŰHOLD FELVÉTELEK is rendelkezésre állnak. A VILÁG ÖSSZES ÁLLAMA, és nagyhatalmai ÉLŐBEN NÉZTÉK VÉGIG A WTC- terrorcselekmény MEGSZERVEZÉSÉT, KIVITELEZÉSÉT, és a BIZONYÍTÉKOK HOZZÁFÉRHETETLENNÉ TÉTELÉT!

A VILÁG ÖSSZES ÁLLAMA EGYPÁRTRENDSZERBEN BŰNSZERVEZETBEN BŰNELKÖVETŐJE VOLT A WTC– merényletnek. Senki nem tett semmit sem, sőt a mai napig mindent elkövetnek annak érdekében, hogy az ÖSSZES ÁLLAMTITOK, ÁLLAMTITKOSÍTOTT KATONAI TECHNOLÓGIA, ECHELON TECHNOLÓGIA a lakosság elől rejtve, TITKOLVA maradjon!
Mert ez alapfeltétele annak, hogy a lakosság ellen bármilyen TERRORCSELEKMÉNYT elkövessenek. Egypártrendszerben, egymás bűntetteit, lakosság ellen elkövetett szörnyűségeit BŰNPÁRTOLVA, ÁLLAMTITKOSÍTVA!

A Világ összes országában ugyanaz a folyamat játszódik le, hiszen egy HATALOM áll az egész mögött. EGY KÖZPONTI VILÁGKORMÁNY, amely teszi az egészet, felhasználva minden nemzetet. Egymás ellen országot, országgal, embert – emberrel. A KÁOSZBAN pedig ÁTALAKÍTJÁK A VILÁGOT, KIÉPÍTIK AZ INFRASTRUKTÚRÁJÁT AZ ÚJ VILÁGRENDNEK, A VILÁGÁLLAMNAK. Melyben VILÁGPOLGÁROKKÁ lesznek az ELSORVASZTOTT NEMZETEK lakosai! Már akik életben maradnak közülük, mert az sem titkolt tény, a GEORGIA – államban " kőbe vésett " elképzelések, célkitűzések, az ÚJ VILÁGREND, az ÚJ VILÁGÁLLAM alaptörvényeiről. Abban az szerepel, hogy a FÖLD LAKOSSÁGÁNAK számát drasztikusan csökkenteni kell.

A HÁBORÚK többek között ezt a célt is szolgálják, mert a háborúban emberek halnak meg. Az egész földön NÉPIRTÁS, APARTHEID bűntettek folynak. A lakosság ellen elkövetett EMBERISÉG ELLENES BŰNTETTEK történnek minden pillanatban.

Ebben az anyagunkban nem tértünk ki arra, hogy a TERRORIZMUSNAK nem csak fegyver, golyó, és bomba általi pusztítása van. Hanem van ennél alattomosabb is, melyet szintén ÁLLAMTITKOSÍTVA ELHALLGATNAK. Ez pedig az ÉLELMISZER TERRORIZMUS! A társadalom TUDATOS, SZISZTEMATIKUS mérgezése, lebetegítése. Az élelmiszerek rossz minősége. A szándékosan vegyületekkel, kémiai eljárással lemérgezett élelmiszer alapanyagok, köztük a VETŐMAGOK, a HASZONÁLLATOK SZÁMÁRA ELKÉSZÍTETT TÁP. Az ALAPPILLÉRE az élelmiszer tudatos mérgezésének, arról már nem is beszélve, hogy, az ÉLELMISZER GYÁRTÁS a világ legjövedelmezőbb vállalkozásaivá nőtte ki magát. Néhány nagy VILÁG CÉG által uralva a VILÁG ÖSSZES PIACÁT. A nemzetgazdaságokat szándékosan tönkretéve, leépítve, piaci helyzetét megsemmisítve, lehetetlenné téve. ÉLELMISZER GYÁRTÓ KOMBINÁTOK, ÓRIÁS VÁLLALATOK  URALJÁK A PIACOT.

A FOGYASZTÓK, és az ÉLELMISZER ELŐÁLLÍTÓK KÖZÉ FALAT EMELVE, hogy ÁTLÁTHATATLAN LEGYEN AZ EGÉSZ A LAKOSSÁG SZÁMÁRA. Ne tudja, ne ismerje, ne lássa azt, hogy milyen folyamatokon megy keresztül az élelmiszer, mire a MULTI BEVÁSÁRLÓ KÖZPONTOK PULTJAIRA KERÜL.

Az ÁTLÁTHATATLANSÁG volt a célkitűzés, annak érdekében, hogy senki ne tudja ellenőrizni, hogy mit eszik, mit fogyaszt!

Az ÉLELMISZER – TERRORRÓL szintén lehetne könyv méretű, terjedelmű anyagot írni, de nem teszem ezt most meg ebben a cikkben, de arra rávilágítok mindenki számára, hogy ebben a vonatkozásban is TUDATOS, SZISZTEMATIKUS TERRORCSELEKMÉNY FOLYIK. Tömeges MÉRGEZÉS, lakosság EGÉSZSÉGÉNEK TÖNKRETÉTELE, államilag, VILÁGÁLLAMILAG szerkesztett tudatos KÖRNYEZET SZENNYEZÉS!

Arról nem is beszélve, hogy az EGÉSZSÉGTELEN ÉLELMISZEREK MIATT, HATALMAS MÉRETEKET ÖLTÖTT A MEGBETEGEDÉSEK, ELHALÁLOZÁSOK, TARTÓS EGÉSZSÉG KÁROSODÁSOK SZÁMA, mely hihetetlenül költséges, ha az egészségügyi ellátás költségeit figyelembe vesszük, melyet szintén a lakosság finanszíroz!

Az anyag a LAKOSSÁG ELLEN ELKÖVETETT, ÉS BIZONYÍTOTT ÁLLAMI TERRORCSELEKMÉNYEKRŐL SZÓL. Sajnos egy ilyen rövid anyagban nem lehet levezetni az egész folyamatát annak, amit elkövetnek a társadalom sérelmére. A legszörnyűbb az egészben, hogy ezt TITOKBAN, alattomosan teszik. Az ÁLLAM akibe a lakosság bízik, és akitől a megoldást várja, éppen az a legnagyobb ellenség. Az ÁLLAM akitől a segítséget kéri a társadalom, az árt neki, az teszi tönkre. Akitől védelmet kér, az öli meg.
Ezek a dolgok, amiket itt leírtunk ÁLLAMTITKOK voltak egészen addig, amíg a HÍRHÁTTÉR keresztyénjei el nem kezdték a munkát. Addig nem volt senki, aki ezeket leleplezte volna. A HÍRHÁTTÉR keresztyénjei ezért vannak POLITIKAI ÜLDÖZTETÉSBEN! Az ORBÁN VIKTOR-féle kormány ezért akarja NEMZETKÖZI EGYÜTTMŰKÖDÉS KERETÉBEN végleg megsemmisíteni.

ORBÁN VIKTORT, és az egész KORMÁNYÁT feljelentjük NEMZETKÖZI SZERVEKNÉL, EMBERISÉG ELLEN ELKÖVETETT SOHA EL NEM ÉVÜLŐ BŰNTETTEK MIATT.

Továbbiakban FELJELENTÉST KÍVÁNOK TENNI Orbán Viktor ellen, a 2001. szeptember 11. napján elkövetett ÁLLAMI TERRORCSELEKMÉNY TÁRGYÁBAN. Melynek valódi hátterét elhallgatta a lakosság elől. BŰNSZERVEZETBEN BŰNPÁRTOLTA, együttműködött az USA kormányával, akinek akkor GEORGE W. BUSH volt az elnöke. A MAGYAR KORMÁNY a NEMZETBIZTONSÁGI SZERVEITŐL ÉRTESÜLT, PONTOS INFORMÁCIÓVAL BÍRT ARRÓL, hogy 2001. 09. 11. napján elkövetésre kerül a WTC – ikertornai ellen a TERRORTÁMADÁS.

Mégsem tett meg semmit a KÉMELHÁRÍTÁS ! Nem avatkozott közbe a MAGYAR TITKOSSZOLGÁLAT. Orbán Viktor 1998-tól 2002-ig volt HATALMON. Az ő kormányzásának idején történt a TERRORCSELEKMÉNY! Méghozzá a MANDÁTUMI IDEJÉNEK A KÖZEPE TÁJÁN, így még azt sem hozhatja fel mentségül, hogy az ÁLLAMI SZERVEK KIÉPÍTÉSE nem volt jó, mert nem KORMÁNYVÁLTÁSKOR történt az esemény. Bár a TITKOSSZOLGÁLATOK, az ÁLLAMBIZTONSÁG akkor is tökéletesen hibátlanul működik!

A HÍRHÁTTÉR keresztyén tagja, TITÁN SOÓS JÓZSEF feljelenti Orbán Viktor miniszterelnököt, és az egész FIDESZ – kormányt, hogy emberiség ellen elkövetett, soha el nem évülő bűntettekben tettestárs volt, és egységszándékban BŰNPÁRTOLT. A bizonyítékokat pedig hozzáférhetetlenné tette, ÁLLAMTITKOSÍTOTTA! Ezzel vált teljesen befejezetté a TERRORCSELEKMÉNY. A bizonyítékok megsemmisítése tette a TERRORCSELEKMÉNYT befejezetté. Melyről a mai napig sem oldotta föl az ÁLLAMTITKOSÍTÁST!

A MAGYAR KORMÁNY EGYPÁRTRENDSZERBEN EGYÜTTMŰKÖDIK, EGYPÁRTRENDSZERBEN BŰNPÁRTOL MINDEN LAKOSSÁG ELLEN ELKÖVETETT BŰNTETTET, EMBERISÉG ELLEN SOHA EL NEM ÉVÜLŐ BŰNTETTET!

Felelős szerkesztő:  TITÁN Soós József     KERESZTYÉN, emberjogvédő, életvédő, ROMA jogvédő, tényfeltáró, oknyomozó, újságíró, riporter, ECHELON-Tanú, ÍRÓ.

 Hanem van ennél alattomosabb is, melyet szintén ÁLLAMTITKOSÍTVA ELHALLGATNAK. Ez pedig az ÉLELMISZER TERRORIZMUS! A társadalom TUDATOS, SZISZTEMATIKUS mérgezése, lebetegítése. Az élelmiszerek rossz minősége. A szándékosan vegyületekkel, kémiai eljárással lemérgezett élelmiszer alapanyagok, köztük a VETŐMAGOK, a HASZONÁLLATOK SZÁMÁRA ELKÉSZÍTETT TÁP. Az ALAPPILLÉRE az élelmiszer tudatos mérgezésének, arról már nem is beszélve, hogy, az ÉLELMISZER GYÁRTÁS a világ legjövedelmezőbb vállalkozásaivá nőtte ki magát. Néhány nagy VILÁG CÉG által uralva a VILÁG ÖSSZES PIACÁT. A nemzetgazdaságokat szándékosan tönkretéve, leépítve, piaci helyzetét megsemmisítve, lehetetlenné téve. ÉLELMISZER GYÁRTÓ KOMBINÁTOK, ÓRIÁS VÁLLALATOK  URALJÁK A PIACOT.

A FOGYASZTÓK, és az ÉLELMISZER ELŐÁLLÍTÓK KÖZÉ FALAT EMELVE, hogy ÁTLÁTHATATLAN LEGYEN AZ EGÉSZ A LAKOSSÁG SZÁMÁRA. Ne tudja, ne ismerje, ne lássa azt, hogy milyen folyamatokon megy keresztül az élelmiszer, mire a MULTI BEVÁSÁRLÓ KÖZPONTOK PULTJAIRA KERÜL.

Az ÁTLÁTHATATLANSÁG volt a célkitűzés, annak érdekében, hogy senki ne tudja ellenőrizni, hogy mit eszik, mit fogyaszt!

Az ÉLELMISZER – TERRORRÓL szintén lehetne könyv méretű, terjedelmű anyagot írni, de nem teszem ezt most meg ebben a cikkben, de arra rávilágítok mindenki számára, hogy ebben a vonatkozásban is TUDATOS, SZISZTEMATIKUS TERRORCSELEKMÉNY FOLYIK. Tömeges MÉRGEZÉS, lakosság EGÉSZSÉGÉNEK TÖNKRETÉTELE, államilag, VILÁGÁLLAMILAG szerkesztett tudatos KÖRNYEZET SZENNYEZÉS!

Arról nem is beszélve, hogy az EGÉSZSÉGTELEN ÉLELMISZEREK MIATT, HATALMAS MÉRETEKET ÖLTÖTT A MEGBETEGEDÉSEK, ELHALÁLOZÁSOK, TARTÓS EGÉSZSÉG KÁROSODÁSOK SZÁMA, mely hihetetlenül költséges, ha az egészségügyi ellátás költségeit figyelembe vesszük, melyet szintén a lakosság finanszíroz!

Az anyag a LAKOSSÁG ELLEN ELKÖVETETT, ÉS BIZONYÍTOTT ÁLLAMI TERRORCSELEKMÉNYEKRŐL SZÓL. Sajnos egy ilyen rövid anyagban nem lehet levezetni az egész folyamatát annak, amit elkövetnek a társadalom sérelmére. A legszörnyűbb az egészben, hogy ezt TITOKBAN, alattomosan teszik. Az ÁLLAM akibe a lakosság bízik, és akitől a megoldást várja, éppen az a legnagyobb ellenség. Az ÁLLAM akitől a segítséget kéri a társadalom, az árt neki, az teszi tönkre. Akitől védelmet kér, az öli meg.
Ezek a dolgok, amiket itt leírtunk ÁLLAMTITKOK voltak egészen addig, amíg a HÍRHÁTTÉR keresztyénjei el nem kezdték a munkát. Addig nem volt senki, aki ezeket leleplezte volna. A HÍRHÁTTÉR keresztyénjei ezért vannak POLITIKAI ÜLDÖZTETÉSBEN! Az ORBÁN VIKTOR-féle kormány ezért akarja NEMZETKÖZI EGYÜTTMŰKÖDÉS KERETÉBEN végleg megsemmisíteni.

ORBÁN VIKTORT, és az egész KORMÁNYÁT feljelentjük NEMZETKÖZI SZERVEKNÉL, EMBERISÉG ELLEN ELKÖVETETT SOHA EL NEM ÉVÜLŐ BŰNTETTEK MIATT.

Továbbiakban FELJELENTÉST KÍVÁNOK TENNI Orbán Viktor ellen, a 2001. szeptember 11. napján elkövetett ÁLLAMI TERRORCSELEKMÉNY TÁRGYÁBAN. Melynek valódi hátterét elhallgatta a lakosság elől. BŰNSZERVEZETBEN BŰNPÁRTOLTA, együttműködött az USA kormányával, akinek akkor GEORGE W. BUSH volt az elnöke. A MAGYAR KORMÁNY a NEMZETBIZTONSÁGI SZERVEITŐL ÉRTESÜLT, PONTOS INFORMÁCIÓVAL BÍRT ARRÓL, hogy 2001. 09. 11. napján elkövetésre kerül a WTC – ikertornai ellen a TERRORTÁMADÁS.

Mégsem tett meg semmit a KÉMELHÁRÍTÁS ! Nem avatkozott közbe a MAGYAR TITKOSSZOLGÁLAT. Orbán Viktor 1998-tól 2002-ig volt HATALMON. Az ő kormányzásának idején történt a TERRORCSELEKMÉNY! Méghozzá a MANDÁTUMI IDEJÉNEK A KÖZEPE TÁJÁN, így még azt sem hozhatja fel mentségül, hogy az ÁLLAMI SZERVEK KIÉPÍTÉSE nem volt jó, mert nem KORMÁNYVÁLTÁSKOR történt az esemény. Bár a TITKOSSZOLGÁLATOK, az ÁLLAMBIZTONSÁG akkor is tökéletesen hibátlanul működik!

A HÍRHÁTTÉR keresztyén tagja, TITÁN SOÓS JÓZSEF feljelenti Orbán Viktor miniszterelnököt, és az egész FIDESZ – kormányt, hogy emberiség ellen elkövetett, soha el nem évülő bűntettekben tettestárs volt, és egységszándékban BŰNPÁRTOLT. A bizonyítékokat pedig hozzáférhetetlenné tette, ÁLLAMTITKOSÍTOTTA! Ezzel vált teljesen befejezetté a TERRORCSELEKMÉNY. A bizonyítékok megsemmisítése tette a TERRORCSELEKMÉNYT befejezetté. Melyről a mai napig sem oldotta föl az ÁLLAMTITKOSÍTÁST!

A MAGYAR KORMÁNY EGYPÁRTRENDSZERBEN EGYÜTTMŰKÖDIK, EGYPÁRTRENDSZERBEN BŰNPÁRTOL MINDEN LAKOSSÁG ELLEN ELKÖVETETT BŰNTETTET, EMBERISÉG ELLEN SOHA EL NEM ÉVÜLŐ BŰNTETTET!

Felelős szerkesztő:  TITÁN Soós József     KERESZTYÉN, emberjogvédő, életvédő, ROMA jogvédő, tényfeltáró, oknyomozó, újságíró, riporter, ECHELON-Tanú, ÍRÓ.


Betelt a pohár: meg kell dönteni a bankároligarchia hatalmát!


Régen itt lenne az ideje annak, hogy lerántsuk végre a leplet az IMF, a Világbank, a hitelminősítők és az egész úgynevezett „nemzetközi pénzügyi rendszer” elképesztő szélhámosságairól. A magyarság sorsa, sőt saját és a családunk megélhetése múlik azon, hogy mindenki világosan megértse: a „nemzetközi pénzügyi intézmények” valójában bűnszövetkezetek, és az egyes államok életébe történő beavatkozásaik súlyosan sértik az adott ország alkotmányát, a demokrácia elveit, az egyetemes erkölcsöket és a jogrendet.

Kedves Olvasó, elgondolkodott már azon, pontosan mi történik akkor, amikor az IMF úgymond „pénzt kölcsönöz” egy adott ország számára? Másképpen feltéve a kérdést: honnan származik az a „pénz”, amit nekünk az IMF, vagy bármely más bank „hitelként” odaad? Ha nagy naivan azt gondoljuk, hogy az IMF a tagállamok befizetéseiből – a nekünk, mint magánszemélyeknek kölcsönző bankok pedig a betétesek pénzéből – adja a hiteleit, akkor hatalmasat tévedünk. Ugyanis a forgalomban lévő pénz legnagyobb része (hogy pontosan hány százaléka,azt nehéz lenne megmondani, de bizonyosan egyre nagyobb hányada) nem más, mint úgynevezett „hitelpénz”, amit a bank hoz létre abban a pillanatban, hogy kihelyezi a „kölcsönt”. Amikor tehát bármely, magát banknak nevező bűnszövetkezet – legyen az akár az IMF - kölcsönt nyújt, akkor csak annyi történik, hogy – a megfelelő (a hitelfelvevőre nézve persze mindig hátrányos)„szerződések” aláírása után – a számítógépen megnyomnak néhány gombot, és az „ügyfél” megkapta a „hitelt”, melyet persze kamatostul kell visszafizetnie. Magyarán: a bank a semmiből pénzt teremt, az ügyfél pedig kemény munkával megteremti annak a virtuális pénznek a kamatokkal megnövelt ellenértékét. Tulajdonképpen tehát egyre több és több munkával előállított valódi értékekkel fizetünk a semmiért. Meddig tűrjük ezt? Miért kell a pénzügyi oligarchák hatalmának és jólétének biztosítása érdekében halálra dolgoznia magát millióknak?

A magukat közgazdászoknak nevező szélhámosok handabandázásai nyomán, az emberek nagy többsége teljes mértékben hajlamos elveszíteni a józan eszét. Én most a magam részéről arra kérnék mindenkit, gondolkodjon logikusan és józanul. Ha valaki például összeadja azokat az összegeket, melyekkel a világ államai tartoznak az IMF-nek és a Világbanknak, olyan iszonyatos nagyságú számot fog kapni, melynek a töredéke sem jön össze a két pénzügyi intézmény tagállamainak befizetéseiből – ami ékes bizonyítéka ennek a világszélhámosságnak, amelynek lényege az, hogy a bankok a maguk kénye-kedve szerint állítanak elő pénzt, amit hitelként kihelyeznek, adósrabszolgaságba és pusztulásba kényszerítve a népeket.

A józan, paraszti ész nevében feltehető természetesen számos más kérdés is, többek között az, miképpen lehetséges, hogy miközben egyre több ember, egyre többet dolgozik (most már a nők is kivétel nélkül munkahelyeken dolgoznak, de az egyetemisták, a diákok, sőt a nyugdíjasok egyre nagyobb része is dolgozik,legtöbb esetben bagóért), miért él az emberek nagy része mégis egyre rosszabbul, és miért van egyáltalán „válság”? A kérdés persze költői, mert nyilvánvalóan arról van szó, hogy a pénzoligarchia a nyakunkon élősködik, és a végsőkig kizsákmányol minket, és alighanem a saját hatalmának fenntartásához szükséges diktatórikus intézkedések (amit a „biztonság erősítése” címszó alatt adnak be nekünk), valamint a külső erőforrások megszerzéséhez nélkülözhetetlen háborúk (amit „terrorizmusellenes háborúnak”, meg a „demokrácia terjesztésének”, „humanitárius akciónak” neveznek ezek a hazugok) is irdatlan összegeket emésztenek fel.

Mit tehetünk? Olyan nincs, hogy semmit. Vagy legalábbis meg kellene próbálnunk megmenteni népünket, saját magunkat és a minket körülvevő természeti környezetet. (Mely utóbbi is főként a harácsoló pénzoligarchia profitéhségének esik áldozatul.) Lehetséges megoldás, hogy tüntetéseket szervezünk a bankok székházai elé, bojkott mozgalmat indítunk a bankok ellen, tömegesen tagadjuk meg az adósságok visszafizetését, aláírásgyűjtést indítunk annak érdekében, hogy a magyar kormány tagadja meg az elmúlt évtizedekben felvett hitelek visszafizetését, és elő lehetne állni azzal a követeléssel is, hogy lépjünk ki az IMF-nek és Világbanknak nevezett bűnszövetkezetekből. A Magyar Gárdának javasolnám, hogy ha bármiféle IMF-küldött, vagy az úgynevezett hitelminősítők valamelyik képviselője magyar földre beteszi a lábát, derítse fel, melyik luxusszállóban vert tanyát az illető, és – békés eszközökkel bár, de – tegye elviselhetetlenné itteni tartózkodását. Ezen kívül lehetséges lenne például a Nemzeti Jogvédő Szolgálat bevonásával perek sokaságát is indítani az úgynevezett bankok ellen – beleértve a maffiaszerű IMF-et és a Világbankot -, például azon az alapon, hogy olyan pénzeket követelnek, amelyek soha sem voltak az övék (mivel a hitelezés aktusa előtt nem is léteztek), de valószínűleg lehetne perelni a „nemzetközi pénzügyi intézményeket” (a bűnöző hitelminősítőket is beleértve) azért is, mert beleavatkoznak Magyarország belügyeibe, amire a magyar alkotmány szerint senkinek sincsen joga.

Ha pedig bárki is azzal jönne, hogy „fogalmam sincs a realitásokról”, akkor a válaszom az, hogy de igenis van, mert tudom, hogy a „realitások” az adott hatalmi struktúra függvényei. Ha tehát majd sittre vágjuk a harácsoló, bűncselekményeket elkövető bankárokat és az eddig a nép zsírján élősködő „elit” más tagjait, akkor az lesz a „realitás”, hogy ők a börtönben csücsülnek. „Veszedelmes szélsőségesnek és populistának” pedig majd azt fogjuk nevezni, aki a szabadon bocsátásukat követeli.

Az idő sürget. Nincs mire várnunk. A bankároligarchia hatalmának megdöntése túlélésünk nélkülözhetetlen feltétele.

Perge Ottó





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése