2015. július 1., szerda

Tudatmódosítás a gyakorlatban



Tudatmódosítás a gyakorlatban




Tudatmódosítás a gyakorlatban - Mandzsúriai Jelöltek...Tudod mik azok ?

Súlyos dolgok ezek a programozott nemzeti politikai elitnek mondott képződmény a Soros neveldében megkapta a programot , ezért olyan jó hazaárulók, cukorka helyett egy kis morzsát villantottak nekik és ők odaadták a nemzeti vagyont. Gondoljátok nincs még elegünk belőletek szabadkőműves rablóbandából, hungarofóbb az egész banda, ti is vagytok  cigányok , zsidók is , csak éppen magyar egyikőtök sem akar lenni ,mint a Gyurcsány, mert a magyar szitok szó számotokra, az anyátok héberül mesélt és mondott jó éjszakát, hát legyen jó éjszakátok csak ne ébredjetek fel sohasem.

Tudatmódosítás (MIND-CONTROL) a gyakorlatban 
módszerek az emberi elme erőszakos befolyásolására
Azért tartottam fontosnak megosztani ezt a témát, mert nagyon gyakran hallunk olyanokról, hogy merényletet követtek el valaki ellen, esetleg normális emberek hajtanak végre mészárlást teljesen váratlanul. Sok esetben olyan dolgok is előfordulhatnak a háttérben, amire józan ésszel nem is gondolnánk. A legjobb történelmi példa Robert F. Kennedy gyilkosa Sirhan Sirhan volt, akiről azóta kiderült, hogy egy ilyen programozott bérgyilkos, Mandzsúriai jelölt lehetett és nem is volt tudatában, miért tette, amit tett. JESSE VENTURA dokumentumfilmje is ezt az ELME-KONTROLLT próbálja megértetni velünk. MEGDÖBBENTŐ ! 


Programozott Bérgyilkosok 1/6 (Jesse Ventura: Összeeküvés-elmélet)



Programozott Bérgyilkosok 2/6 (Jesse Ventura: Összeeküvés-elmélet)


Programozott Bérgyilkosok 3/6 (Jesse Ventura: Összeeküvés-elmélet)


Programozott Bérgyilkosok 4/6 (Jesse Ventura: Összeeküvés-elmélet)

Programozott Bérgyilkosok 5/6 (Jesse Ventura: Összeeküvés-elmélet)


Programozott Bérgyilkosok 6/6 (Jesse Ventura: Összeeküvés-elmélet)





HAARP: A halál-sugár 1/6 (Jesse Ventura: Összeeküvés-elmélet)



HAARP: A halál-sugár 2/6 (Jesse Ventura: Összeeküvés-elmélet)



HAARP: A halál-sugár 3/6 (Jesse Ventura: Összeeküvés-elmélet)



HAARP: A halál-sugár 4/6 (Jesse Ventura: Összeeküvés-elmélet)



HAARP: A halál-sugár 5/6 (Jesse Ventura: Összeeküvés-elmélet)



HAARP: A halál-sugár 6/6 (Jesse Ventura: Összeeküvés-elmélet)




HAARP - Időjárás-módosító és tömegpusztító fegyver (1/3.rész)



HAARP - Időjárás-módosító és tömegpusztító fegyver (2/3.rész)



HAARP - Időjárás-módosító és tömegpusztító fegyver (3/3.rész)



Lyukak az égbolton - A HAARP projekt, út a világuralom felé





Láthatatlan Birodalom - Az Új Világrend meghatározása



A Társaság - A Pénz Birodalma (szinkronizált)



Drábik János; NEM FIZETEK !! (Hol a pénz ? 1945-2011)



Drábik János; NEM FIZETEK !! 2. (Hol a pénz ? 1945-2011)



Drábik János; NEM FIZETEK !! ( 3. )



Drábik János; NEM FIZETEK !! ( 4. )



Drábik János: "Kiválasztottak"



Zsidók(Rotschildok,Habsburgok,Hajnau,Fuggerek) , Magyar királyság,Verbőczy,II.András stb.





Megosztok veletek egy tanulmányt, melynek alapját  
Dominic Streatfeild „Agymosás, fejezetek a tudatmódosítás titkos történetéből” c. könyve jelentette, amely a témát a nyugati országok, mindenekelőtt az Egyesült Államok vonatkozásában dolgozza föl. Streatfeild kutatásainak alapjául az a 18 ezer oldalnyi CIA dokumentum szolgált, amelynek titkosítását az 1970-es évek végén oldották föl. A kísérleteket sok esetben neves pszichiátriai intézetek végezték a CIA, a hadsereg, a légierő vagy a haditengerészet anyagi támogatása mellett, és a kutatási eredményeket számos esetben orvosi szaklapokban is publikálták. Streatfeild kutatásai során föltárta, hogy a CIA különböző agymosási célzatú programjaiba mintegy 80 különböző intézmény vont be, köztük egyetemeket, kórházakat és büntetőintézeteket. 

Ezt a magyar nyelvű tanulmányt-akiket érdekel- INNEN LETÖLTHETIK . Röviden csak annyit ezekről, hogy olyan módszereket alkalmaznak, melyek megtörik a személyiséget teljesen (pl. érzékeléstől megfosztás izolált kamrában vagy olyan zselében, ahol a saját szuszogásodon kívül mást nem érzékelsz, elektrosokk vagy olyan fájdalom okozása, melyben a személyiség, lélek egyszerűen kimenekül a testből.) Az érzékeléstől való megfosztás lényegi következménye, hogy a valósággal kapcsolatot teremteni nem tudó egyén erősen befolyásolható elmeállapotba kerül, így ez az agymosás egyik leghatásosabb módszere lehet.


A kísérletekre kis idő múlva a CIA is fölfigyelt; érdeklődésük középpontjában mindenekelőtt a memória törlésének eszközei álltak. 
A filmben is szereplő CIA-bérgyilkos ismert alakja lett az ún. Mandzsúriai jelöltek létrehozásának, mert kitálalt újságíróknak arról, amit  tudott. 
A "
BOURNE-REJTÉLY" és a hozzá kapcsolódó háttértörténet is teljesen valós, ezt belső források is megeősítették azóta.Napjainkban minden állampolgár ki van téve ilyen MIND-CONTROL, agymosó és elme-befolyásoló technikáknak. Ezzel tartják kordában, késztetik fogyasztásra, esetleg valamilyen viselkedésre az egyéneket.Az egyik ilyen CIA-programban dolgozó, azóta a dolog ellen harcoló forrás mondta, hogy ha a 60-as, 70-es években ilyen módszerek voltak a kezükben a világot irányítóknak, akkor el tudjuk képzelni napjainkra milyen tökélyre fejlesztették ezt!
(Nehogy azt higgyük, hogy csak a kényelmünkért csinálják:) 
a cél minden háztartásban TV, mindenkinél mobiltelefon -ami mint tudjuk lehallgató és nyomkövető funkciókat egyaránt szolgál - , de a műholdak, a mobil átjátszók és a telefonok mind részét képezik ennek a tudatbefolyásoló gépezetnek.(Nagy-Britanniában a TV megjelenése után kormány-program volt a minden háztartásban legyen televízió! szlogen). EZ A JELEN ÉS A VALÓSÁG - NEM SCI-FI ÉS NEM ÖSSZEESKÜVÉS-ELMÉLET.
Rendkívül fontos eszköz a kezükben a TELL-LIE-VISION...azaz a televízió, mely nemcsak, hogy elhiteti, hogy a valóságot mutatja, de arról is meggyőz, hogy mit gondoljunk egy-egy témáról, sőt személyről. 
Próbáld ki magadon! Neveket mondok...milyen gondolatok, érzések jutnak eszedbe ???
FIGYELJ!
1. Barack Obama
2. Saddam Hussein
3. Osama Bin Laden
4. Kadhafi - Líbia elnöke
5. Hugo Chavez - Venezuela elnöke
6. Fidel Castro
Ugye! Kiket minősítettél magadban diktátornak? és terroristának? Ki a világbéke ellensége és meg kell szabadulni tőlük, mert a Demokrácia ellenségei ??? NA ??? 
Szóval valaki a TE fejedbe is beleültette ezeket. 
Az egyik eszköz a televízió: A szubliminális (tudat alatt ható) üzenetek működési mechanizmusa arra épül, hogy azokat az agy képes fölfogni, a tényleges tudatig azonban nem jutnak el. Azért lehetnek hatásosak, mivel az üzenetet nem nyíltan kapjuk, így nem tudjuk tudatosan, ill. logikusan eldönteni, hogy engedelmeskedjünk-e neki vagy sem. El lehet rejteni TV-műsorokban, rádióadásokban vagy állóképekben, de a legmodernebb technológia ezt már számítógépes programokban, internetes oldalakon vagy egyszerű spam-ekben is lehetővé teszi. A Warner Bros például nyíltan beismerte, hogy az Ördögűző című filmben számos alkalommal szabad szemmel nem látható, egy halotti maszkot ábrázoló képkocka villan föl a feszültség fokozása érdekében.
Mivel agyunk 1másodperc alatt 24képkockáig képes érzékelni, e felett mindenféle üzeneteket be lehet csempészni és teszik is ezt. 

Róth András
Tudatmódosítás a gyakorlatban –
módszerek az emberi elme erőszakos befolyásolására

Készült a
Cum Virtute Humanitatis – Az Emberség Erejével Alapítvány
számára
Budapest
2007.09.23.

1Bevezetés

Erőszakos tudatformálás, tudatmódosítás, agymosás. Bár manapság egyre többet találkozunk ezen kifejezésekkel, sokszor nem vagyunk biztosak jelentésüket, eszköztárukat, módszertanukat illetően. A jelen tanulmány ebbe az igen érdekes, ám annál is vészjóslóbb kérdéskörbe enged betekintést.

A tanulmány elkészítése során a vezérfonalat Dominic Streatfeild „Agymosás, fejezetek a tudatmódosítás titkos történetéből” c. könyve jelentette, amely a témát a nyugati országok, mindenekelőtt az Egyesült Államok vonatkozásában dolgozza föl. Streatfeild kutatásainak alapjául az a 18 ezer oldalnyi CIA dokumentum szolgált, amelynek titkosítását az 1970-es évek végén oldották föl.2 Kísérletek az emberi tudat erőszakos befolyásolására az Egyesült Államokban a következő megnevezések alatt futottak: Bluebird (1950-1951), Artichoke (1951 -1955), MKUltra (1953 -1964), MKSearch (1964-1972). A terület kutatásának beindítását a CIA a koreai háborúban fogságba esett amerikai katonákon a szovjetek, a kínaiak és az észak-koreaiak által alkalmazott agymosási technikákra adott válasz szükségességével indokolta. Egyes vélemények szerint azonban ilyen módszereknek az amerikai katonákat sohasem vetették alá, és ezt a CIA csak azért ültette a köztudatba, hogy megcáfolja azon amerikai katonákat, akik azt állították, hogy a koreai háborúban az Egyesült Államok biológiai fegyvereket is bevetett.


A kísérleteket sok esetben neves pszichiátriai intézetek végezték a CIA, a hadsereg, a légierő vagy a haditengerészet anyagi támogatása mellett, és a kutatási eredményeket számos esetben orvosi szaklapokban is publikálták. Streatfeild kutatásai során föltárta, hogy a CIA különböző agymosási célzatú programjaiba mintegy 80 különböző intézmény vont be, köztük egyetemeket, kórházakat és büntetőintézeteket.3 A jelen tanulmány ezen programok esszenciáját tartalmazza és már csak az őket övező bizonytalanság miatt sem tér ki azok részletes ismertetésére.

Az erőszakos tudatmódosítás célja nagyban eltér a kihallgatásétól, a követendő módszerek azonban több helyen összemosódnak. Agymosás esetén a feladat a célszemély önálló tudatának lerombolása, bármely irányú elkötelezettségének megtörése és eredeti szándékaival, beállítottságával ellentétes attitűd rákényszerítése. Ezzel szemben egy kihallgatás mindig a kihallgatott személy által birtokolt valós információk megszerzése törekszik; a legrövidebb idő alatt, a legteljesebb részletekig.

A jelen írásnak korántsem célja tudományos értékű kutatás közlése, csupán a téma iránt érdeklődőknek kíván bepillantást engedni az erőszakos tudatmódosítás ez idáig kevésbé ismert területére. A témának a terrorizmus elleni harc különös aktualitást ad, hiszen napjainkban számos az elkövetkezőkben ismertetett technika alkalmazásáról a sajtóból rendszeresen értesülhetünk.


Megtörési technikák


Ha egészséges embereket korlátozunk az érzékelésben, azaz kiiktatjuk látást, hallást, szaglását és tapintást, néhány nap alatt alapvetően megváltoztathatjuk személyiségét. Az úgynevezett izolációs kamrában eltöltött idő hamar elviselhetetlenné válik azáltal, hogy az elszigetelt alanyok elveszítik időérzéküket és minden kapcsolatukat a külvilággal. A hatást fokozza, ha a magát teljesen egyedül érző alany nem tudja, meddig tart még a megpróbáltatás, mennyi időt kell az izolációs kamrában eltöltenie. A területen folytatott számos kísérlet bizonyítja, hogy az érzékeléstől való megfosztást az alanyok kínzásként élik meg, akár már 20 perc után hallucinálni kezdenek és egyesek már akár egy nap eltelte után úgy összezavarodnak, hogy szorongás lesz úrrá rajtuk, depressziós állapotba kerülnek és nem tudnak különbséget tenni alvás és ébrenlét között.4 Az izolációs kamra helyett használható elsötétített vízzel vagy folyékony zselatinnal töltött tartály is, amelybe belemerítve a mozgásukban korlátozott alanyok saját lélegzetvételük hangján kívül semmi mást nem érzékelnek.5 Az őrületnek csak azok tudnak ideig-óráig ellenállni, akik gondolataikat igen erősen tudják kötni a való világhoz, illetve fejlett meditációs képességekkel rendelkeznek. Az érzékeléstől való megfosztás lényegi következménye, hogy a valósággal kapcsolatot teremteni nem tudó egyén erősen befolyásolható elmeállapotba kerül, így ez az agymosás egyik leghatásosabb módszere lehet. Számos kísérlet bizonyította, hogy ha ebben az állapotban az alanyokkal ismétlődő propagandaszövegeket hallgattatnak, azok igen nagy százalékban változtatják meg szemléletmódjukat.6

Egy elszigetelt szobában azonban nemcsak a csönd, hanem az elviselhetetlen zajok is őrületbe kergethetik az alanyt. Ezek közül az egyik leghatásosabb az ún. fehér zaj (általában nagyon hangos, gyors, éles, elektronikus hang) lehet, de bizonyos közegben alkalmazható kínai opera vagy akár metál zene is.7 A módszer kombinálható az alany látószervének ingerlésével, villogó fények vagy örvényszerű minták kivetítésének segítségével.8

Ruff Lajos: The Brainwashing Machine c. művében leír egy ún. varázsszobát, amelynek célja, hogy az alanyok elveszítsék realitásérzéküket és teljesen mértékben összezavarodjanak. A módszer lényege, hogy fogságban tartottakat a valóságtól teljesen elrugaszkodott szobákba zárták, ahol az ajtó kerek volt, a bútorok átlátszóak és szabálytalan alakúak, az ágyak pedig úgy dőltek, hogy a lehető legkényelmetlenebb legyen rajtuk a fekvés. A fogva tartott nem tudta, éjjel van-e vagy nappal, az étkezés időpontja rendszertelen volt – volt, hogy csak napi kétszer, de az is előfordult, hogy pár perccel egymás után hozták az ételt –, a vallatók pedig mindenre kiszámíthatatlanul reagáltak – ok nélkül dicsértek és büntettek –. Volt, hogy az alanyok ruhában aludtak el és meztelenül ébredtek, testükre pedig olyan nyomokat tettek, mintha öngyilkosságot akartak volna elkövetni. Mindezt a fogva tartók a legkülönbözőbb fény és hangeffektusokkal kombinálták. Az skizofrénia határán lévő, magát kilátástalan helyzetben érző áldozat a folyamat következményeként bármire késznek mutatkozott, hogy megszabaduljon a mentális szenvedéseitől.9

A fokozott hatás elérése érdekében a fent említettek számos más technika alkalmazásával kerülhetnek kiegészítésre: A fizikai kimerítés célja az agy oxigénszintjének csökkentése és egészséges működéséhez szükséges anyagok továbbjutásának meggátlása. A folyamat hosszabb távon bizonytalanságérzéshez, hallucinációhoz, depresszióhoz és az alany saját személyiségének megkérdőjelezéséhez vezet. A fizikai kimerítés legfőbb módszerei a fal mellé állítás (amely során a fogva tartottaknak egy méter távolságból széttárt kezekkel és lábakkal kell a falhoz dőlniük és órákon, akár napokon keresztül mozdulatlanul úgy maradniuk), az alvásmegvonás (ami az elalvó félben lévő fogva tartott azonnali fölrázását takarja, amelynek több napon keresztül történő alkalmazása igen hatékonyan töri meg a célszemélyt), kenyéren és vízen tartás, vagy a hideg és meleg rendszertelen váltakoztatása a cellában. A testi fájdalom okozás tárháza kimeríthetetlen, néhány kevésbé közismert példaként állhatnak azonban itt a következők: a fogoly bokáinak hátraszorítása, majd egy méter magasságról a térdére dobása, vagy a fogvatatott levegőben történő reptetése, körbeforgatása majd elengedése.10

A fizikai kimerítés pszichikai terheléssel párosítható, amelynek részét képezi a megalázás (meztelenre vetkőztetés, megalázó orvosi vizsgálatok), szidalmazás (a feszültség és az idegesség fokozására), megtévesztés (hamis információk közlése a fogva tartás helyéről, családjáról és társairól, hogy az alanyok helyzetüket teljesen kilátástalannak ítéljék), a csuklyázás (az elszigetelés és a bizonytalanságérzés növelése céljából) vagy a mosakodás és a vécé használatának megtiltása.

A technikák együttes alkalmazása olyan légkört teremt, amelyben a célszemélyek megtörnek és behódolnak fogvatatójuk akaratának. Tehát minden komolyabb fizikai sérülést okozó erőszak nélkül bekövetkezik a teljes pszichikai összeomlás, amely állapotban az egyén tudata már szabadon formálható.


Drogok és igazságszérumok


Orvosok már az 1930-as években fölfigyeltek arra, hogy ha szülő nők fájdalmát barbiturátokkal11 érzéstelenítették, az anyák gyakran minden gátlásukat levetkőzve, legszemélyesebb dolgaikról is nyíltan kezdtek beszélni, amelyre aztán a kábítószer hatásának elmúltával egyáltalán nem emlékeztek. Ezen oldott állapot elérése pszichoanalízissel történő kezelés segítségével több hónapot is igénybe vehetett.12 A barbiturátok tehát ideálisnak tűntek igazságszérumként való használatra, amelyek alkalmazásával a célszemélyek könnyedén árulhattak el személyes vagy titkos információkat.13 Hamarosan más anyagokat is bevontak a kísérletben, úgymint az étert, az amfetamin- és morfinszármazékokat, a szkopolamint, a meszkalint, cannabinolt14, majd az LSD-t, valamint ezeknek származékait és különböző keverékeit. A kábítószeres vallatás előnyeivel szemben – miszerint az alany legtöbb esetben nem is tudja, hogy bekábítószerezték, illetve az részleges amnéziát okoz, így az alany nem tudja biztosan, mit vallott be és mit nem – sokkal jelentősebb annak árnyoldala. A kábítószerekkel történő vallatás ugyanis igen kétes eredményeket képes produkálni, hiszen még a legtapasztaltabb pszichiáterek sem tudják eldönteni, hogy a félig tudattalan állapotban lévő személyek az igazságot mondják-e, vagy csak erősen aktív állapotban lévő képzeletük szüleményeit, vagy netalán a kettő egyvelegét.15

A kábítószer hatása alatt kikényszerített vallomások célja tehát nem az igazság kiderítése lett, hanem az, hogy ártatlan emberek valljanak be általuk el nem követett bűnöket. A drogok ez irányú alkalmazása az 1950-es évektől azonban egyáltalán nem volt új keletű, hiszen nagy valószínűséggel hasonló módszerek állhattak az 1930-as években a moszkvai kirakatperek vallomásai mögött, illetve a Gestapo is alkalmazta azokat, amennyiben a célszemélyeket fizikai fájdalom okozása útján nem tudta megtörni.16 Bizonyosnak látszik tehát, hogy ha az igazság kiderítését nem is, de a foglyok akaratának megtörését hatékonyan el lehetett érni kábítószerek segítségével.


Hipnózis


Hipnózis alkalmazásában a titkosszolgálatok mindig is igen nagy lehetőséget láttak ama céljuk elérésében, hogy embereket saját szándékaikkal ellentétes cselekedetek végrehajtására kényszerítsék. A Mandzsúriai Jelölt17 kifejezés azon személyekre vonatkozik, amelyek tudatát hipnózis segítségével megosztják, hogy az így létrehozott egyik személyiség egy kód által kiváltott transz állapotban különböző, az eredeti személyiségével össze nem egyeztethető feladatokat hajtson végre.18

A hipnotikus állapot gyilkosságok elkövetésére kiválóan alkalmasnak bizonyulhat. A hipnózisban végrehajtott gyilkosság nagy előnye, hogy ha a merénylőt elkapják, az nem tud magyarázatot adni a történtekre, így lehetetlen kideríteni a bűncselekmény megbízóját és valódi indítékát.19 Módszereket dolgoztak ki arra az esetre is, ha az alany tudatosan ellenállna a hipnotizőr utasításainak. Ilyenek voltak például azok a rejtett hősugárzók, amelyek az alany kezét és lábát melegítették akkor, amikor a hipnotizőr azt szuggerálta, hogy érezzen melegséget végtagjaiban. Miután az alany elhitte, hogy minden erőfeszítése ellenére hipnotizőr hatása alá került, valóban transzba esett. Ezen módszer gyakorlati alkalmazását nehezítette, hogy a megfelelő berendezések a kívánt helyszínre szállítása igen problematikus volt. Létezik egy ún. gyors indukciós technika is, amely a transzállapotot meglepetésszerűen idézi elő, így nem teszi lehetővé az alany számára a védekezést. A technika azonban igen veszélyes, mert a transzállapotot az agyi vérellátás mérséklésével kívánja elérni, a nyaki verőérre és a bolygóidegre kifejtett egyidejű erőteljes nyomással. 20

Kísérletek folytak a hipnózis nyújtotta lehetőségek területén titkos információk továbbítására is. Ennek elképzelése a következő volt: A hírvivőt hipnotizálják és átadják neki a kézbesítendő üzenetet, majd miután felébresztik, nincs tudatában annak, hogy hipnotizáláson esett át, és természetesen az átadandó üzenetnek sem. Miután a hírvivő az üzenet címzettjéhez érkezik, ott újra hipnotizálják és megszerzik a kívánt információkat. A módszer legfőbb pozitívuma az, hogy a hírvivő semmilyen körülmények között nem tudja kiadni az információt, hiszen nem is tud róla. További előnyt jelent, hogy transzállapotban az ember tudatalattija hatalmas mennyiségű információ eltárolására lehet képes. Az alany pszichéjébe egy blokkoló mechanizmus is táplálható, amely megakadályozza azt, hogy illetéktelen személyek alkalmazzanak rajta hipnózist és hívják elő az információkat. A blokkoló mechanizmus egy kódot jelent, amelynek közlése nélkül az alany nem esik transzba. A kísérletek állítólag odáig jutottak, hogy a kód kimondásával még egy hipnotizálásban járatlan személy is transzba ejthette az alanyt, a kód akár telefonon való közlése esetén is. Mindezen túl, néhány jól hipnotizálható személy a kísérletek során arra is képes volt, hogy hipnózis állapotában is olyan természetesen kommunikáljon, hogy mások számára transz állapota ne legyen észrevehető.21 Ezen technikák elméletben korlátlan lehetőségeket jelentenének titkos küldetések végrehajtásában.

Kétséges azonban, hogy a hipnózis technikája valóban működne, akár második, hármadik alkalommal is, olyan esetekben, amelyekben az alanyok meggyőződésükkel teljesen ellentétes utasítást kapnak, illetve hogy különböző alanyok esetében ugyanolyan sikerrel járna-e. Elkerülhetetlennek tűnne a hosszabb időn keresztül történő hipnotikus fölkészítés is, ami fokozza annak kockázatát, hogy ha folyamat félresikerül, az alany a terv egészét nyilvánosságra hozhatja. Emellett koránt sem biztos, hogy elismert hipnotizőrök hajlandóak mutatkoznának törvénytelenségek elkövetésére utasítani alanyaikat.22 Az, hogy kísérleti körülmények között létre lehet hozni Mandzsúriai Jelölteket, mára már szinte teljesen elfogadott, ám az is, hogy ezt következetesen végrehajtani nem lehet. Ezen érvek lehettek a főbb okai annak, hogy a Mandzsúriai Jelölt programot az eddig napvilágot látott információk szerint sohasem alkalmazták a gyakorlatban.23


Elektrosokk


Az elektrosokk alkalmazására épülő tudatmódosítás alkalmazása mindenekelőtt a következő két orvos munkásságához köthető: William Sergant a londoni St. Thomas Kórház vezető pszichiátere, aki kezelését „mély narkózisnak” nevezte el, és Ewen D. Cameron, a Allan Memorial Intézet pszichiátere, aki a „mintatörlés”, illetve a „pszichés irányítás” módszerét dolgozta ki. Ők voltak azon igen ellentmondásos kezelések szülőatyjai, akik betegeik félelmetes mentális problémáit még félelmetesebb kezelések segítségével próbálták orvosolni.

Az 1930-as az elektrosokkot24 előszeretettel használták depresszióban szenvedő betegek gyógyítására. Bár hatásmechanizmusa nem volt egyértelmű, a kezeltek az elektrosokk hatására számos esetben javulást mutattak. Mivel az elektrosokk alkalmazása emlékezetvesztéssel járt, igyekeztek azt a lehető legritkábban és legkisebb dózisban alkalmazni. A fent említett két orvos számára azonban ez a mellékhatás a kezelés első számú céljává lépett elő. A kezelés ezután a pszichiátriai betegek kóros gondolatmintáinak kitörlésére irányult; a megszokott 3-4 kezelés helyébe akár a 30 napon át tartó napi két kezelés lépett.25

William Sergant krónikus pszichiátriai betegségek (pl. mély depresszió, skizofrénia) fizikai beavatkozással történő gyógyításának, mindenekelőtt a lobotómia26 elkötelezett híve volt. Később azonban rájött, hogy miután a fájdalmasabb kezeléseken átesett betegeket az altatásból fölébresztették, a betegek jobban lettek és már nem is volt szükségük lobotómiára. Sergant kidolgozta tehát a kóros magatartásminták kitörlésére irányuló eljárását, amelynek során a pácienseket akár 3 hónapig is altatásban tartották, amelyből hetente 2-3 alkalommal fölébresztették és elektrosokkal kezelték őket.27

Ez az eljárás nagy hasonlóságot mutatott a kanadai Ewen D. Cameron által kifejlesztett pszichés irányítással, ami még Sergant technikájánál is intenzívebbnek tekinthető. Sergant első lépésként napi 2-4 elektrosokkal vegetatív állapotba fejlesztette vissza betegeit, ahol már nem tudták kontrolálni székletüket, nyafogni kezdtek és etetni kellett őket.28 Úgy gondolta, hogy a memóriájuktól és személyiségüktől megfosztott páciensek beteges gondolatmintáit ezután eredményesen tudja egészségesekre cserélni. A módszer arra épült, hogy az alvó betegeknek ismétlődő üzeneteket játszottak le magnószalagról annak érdekében, hogy a beteget az elhangzott információk elfogadására kényszerítse. Sergant ezután egyre inkább úgy vélte, hogy a siker az ismétlések számában rejlik, és a betegeknek már napközben is a felvételeket kellett hallgatniuk. Kísérleteztek pozitív és negatív töltetű üzenetekkel, illetve a páciens saját hangjának hallgattatásával is. Kezdetben az üzenetek egyszerű fülhallgató használatával juttatták a betegekhez, később erős bőrsisakokat rögzítettek a fejükre. Mikor a páciensek szenvedéseik közepette ezt is letépték, Sergant úgy döntött, drogokkal teszi őket mozgásképtelenné.29 Az ily módon történő kezelés akár 3-4 hónapig is eltarthatott és egy üzenetet akár fél milliószor is hallhattak a kezeltek.30

A kísérletekre kis idő múlva a CIA is fölfigyelt; érdeklődésük középpontjában mindenekelőtt a memória törlésének eszközei álltak. Nagy biztonsági kockázatot jelentettek ugyanis a CIA számára a szükségtelenné vált ügynökök, akik továbbra is hatalmas, titkos információ mennyiség birtokosai voltak. Igen nagy szükség lett volna tehát egy módszerre, amely a nem kívánt információk elfeledésére készteti az alanyokat.31 Cameronban meg is találták a megfelelő személyt a kísérletek lefolytatására. A CIA felelős vezetője azonban később azt vallotta, hogy a kísérleteknek soha sem sikerült hasznosítható megoldásra jutniuk, így 1960-ban a CIA beszüntette az ez irányú kutatások finanszírozását.


A tudatmódosítás manipulatív eszközei


Robert Jay Lifton „Gondolat-átalakítás és a diktatúra pszichológiája” című 1961-ben íródott könyvének 22. fejezete nyolc olyan technikát sorol föl, amelyeket ideológiai csoportok használnak hívek toborzására. A nyolc technika a következő:32


  1. Miliőkontroll – A beérkező információk megszűrése és az egyén lehető legteljesebb elszigetelése;
  2. Mitikus manipuláció – a vezető különleges tulajdonságokkal való felruházása, amely feljogosítja őt a világ teljes újraértékelésére;
  3. A lelki tisztaság megkövetelése – tanulságtétel a csoport ideológiájához való elkötelezettség mellett;
  4. Megbánás – a csoport által bűnként definiált cselekedetek kötelező meggyónása a csoport előtt;
  5. Szent tanítás – a csoport vezetője isten nevében beszél és az általa képviselt tanok minden más ideológia fölött állnak;
  6. Nyelvi túlterhelés – a csoport sajátos nyelvezete a tagokat egyben a csoport gondolkodásmódjának átvételére kényszeríti;
  7. A doktrína primátusa – Minden a csoport tanításával ellentétes személyes tapasztalat újraértékelése az új ideológiának megfelelően;
  8. A létezés tagadása – minden csoporton kívüli személy tudatlanként és hitetlenként való megbélyegzése és létének teljes elutasítása.

Az itt említett technikák azért kapnak helyet a tudatmódosítás erőszakos eszközei között, mert azok az érvekkel történő meggyőzésnél, az emberi játszmáknál és a hétköznapi értelemben vett manipulációnál sokkal kikényszerítőbb erejűek, bár jóllehet, az előző fejezetekben tárgyalt módszereknél jóval puhábbak.

Ezen módszereket elsősorban a különböző szekták alkalmazásában figyelhetjük meg. Általánosan elmondható, hogy a különféle szekták előszeretettel alkalmazzák az érzelmi túlterhelést, az étel- és alvásmegvonást és az emberek elszigetelését egymástól és a külvilágtól. Az újoncokkal igen nagy szeretettel és odafigyeléssel bánnak, hogy kibillentség őket érzelmi egyensúlyukból és bizalmat ébresszenek a csoport iránt. Ha például a fiúk nem kívánnak részt venni a további programokon, csinos lányokkal bírják őket maradásra. A résztvevők minden percét különböző ismétlődő tevékenységgel töltik ki, úgymint sportolással, énekléssel vagy imák mormolásával, hogy azok minél inkább kimerüljenek. Ily módon a résztvevőknek nem marad idejük és energiájuk megosztani egymással kétségeiket. Ha valakinek kétkedés vagy elégedetlenség ült ki az arcára, azonnal kiemelik a csoportból és szerető, pozitív üzenetek tömkelegét zúdítják rá. A tagok természetesen mindenkit felszólítanak, hogy szakítsák meg kapcsolatukat szüleikkel, akik úgysem értenék meg őket. Ennek érdekében a szektatagok minden kommunikációs lehetőséget igyekeznek elvágni a külvilággal. Mindez olyannyira rejtett módon történik, hogy a gyanútlan érdeklődők semmit sem észlelnek belőle.33

A szekták beszervezési módszereire válaszul megjelent a Ted Patrick nevével fémjelzett „átprogramozás” módszere, amely szinte teljesen azonos volt azzal, ami ellen létrejött. Az 1976-ban megjelent „Átprogramozás: a hit konstruktív megsemmisítése” című kézikönyv (angolul: Deprogramming: the Constructive Destruction of Belief) például a következő módszereket sorolja föl: éheztetés, alvásmegvonás, megszégyenítés, büntetések, verbális stressz („maximális hangerő, minimális távolság”), szent dolgok meggyalázása, agresszív szex34 stb. A kemény módszerekre azért is lehetett szükség, mert a szektatagok utasították követőiket, hogy ne figyeljenek az őket hitüktől eltéríteni kívánók szavaira. Gyakorta előfordult ugyanis, hogy az áttérítés alatt álló személyek semmilyen kommunikációra nem voltak hajlandóak, gyakran mintegy transzállapotban ültek és folyamatosan kántáltak.35


Szubliminális üzenetek


A szubliminális (tudat alatt ható) üzenetek működési mechanizmusa arra épül, hogy azokat az agy képes fölfogni, a tényleges tudatig azonban nem jutnak el. A szubliminális üzenetek azért lehetnek hatásosak, mivel az üzenetet nem nyíltan kapjuk, így nem tudjuk tudatosan, ill. logikusan eldönteni, hogy engedelmeskedjünk-e neki vagy sem. A fogadó fél számára pedig úgy tűnhet, hogy tettei saját döntéseiből származnak. Az ez irányú kutatások célja az emberi agy gyengeségeinek feltérképezése annak kihasználása érdekében. Szubliminális üzeneteket el lehet rejteni TV-műsorokban, rádióadásokban vagy állóképekben, de a legmodernebb technológia ezt már számítógépes programokban, internetes oldalakon vagy egyszerű spam-ekben is lehetővé teszi.

Képi megjelenítés esetén a módszer arra épül, hogy a másodperc töredékére felvillanó üzeneteket szabad szemmel nem lehet észlelni, tudatalattink viszont képes annak befogadására. A Warner Bros például nyíltan beismerte, hogy az Ördögűző című filmben számos alkalommal szabad szemmel nem látható, egy halotti maszkot ábrázoló képkocka villan föl a felszültség fokozása érdekében.36 Érdekes példaként említhető, hogy a Precon Process and Equipment nevű cég olyan módszer kidolgozására törekedett, amellyel a gyerekeket szubliminális úton, akár tévénézés közben, meg lehetne tanítani a szorzótáblára. Szubliminális üzeneteket, melyeket csak agyunk tud elkülöníteni, ugyanilyen módon, hangok útján is lehet közvetíteni. Ezt tette egy mineapolisi rádióadó is, amely a csúszós utak veszélyére figyelmeztette ily módon az autósokat.37 A szubliminális üzenetek árnyoldalára azonban igen elevenen érhető tetten a vásárlásra buzdító reklámokban, illetve olyan szélsőséges esetekben, amelyekben például metál zenekarok próbálhatják zenéjükbe csempészett üzenetekkel öngyilkosságra sarkallni hallgatóikat.38 Rejtett vizuális üzenetek előfordulhatnak képeken, festményekben is, amelyeket csak hosszasabb tanulmányozás után szűrhetünk ki.
Számos pszichológus azonban kétkedve fogadja a szubliminális üzenetek hatásosságát, és kísérletben bizonyították, hogy a tudatküszöb alatti üzeneteknek nincsen akkora hatóereje, hogy bárkit is konkrét cselekedetekre ösztönözzön.39 Az ember tudatalattiját kihasználni hivatott szubliminális üzenetek léte bár vészjósló, hatásossága egyértelműen máig nem bizonyított.


Befejezés

Láthatjuk, hogy az erőszakos tudatmódosítás számára elérhető módszerek már csak hatásukban, de nem külsőségükben hasonlítanak elődeikhez. Ma már a legtöbb esetben ugyanis nem élve megnyúzással vagy a körmök letépkedésével próbálják megtörni a fogva tartottak akaratát, hanem sokkal kifinomultabb, a fizikai és pszichikai kényszer kombinációjára épülő technikákkal. Biztosak lehetünk azonban abban, hogy ha erről külsérelmi nyomok nem is tanúskodnak, az erőszakos tudatformáláson átesettek emberfeletti kínokat állhatnak ki. Említésre méltó azonban az is, hogy a kísérleteket végző orvosokat sok esetben jó szándék vezérelt, és hittek abban, hogy tevékenységükkel a betegek érdekeit és a társadalom fejlődését szolgálják.

Hogy alkalmazták-e az előzőekben bemutatott technikákat a gyakorlatban, és amennyiben igen, kik, mikor, milyen céllal és milyen hatékonysággal, abban biztosak soha sem lehetünk. Minthogy abban sem, hogy nem léteznek-e már ezeknél már sokkal hatékonyabb módszerek az emberi elme erőszakos befolyásolására. Könnyen előfordulhat, hogy igen, hiszen ez idáig a szuperszonikus rezgések, a mikrohullám, a mágneses tér, vagy az agyba ültethető elektronikus implantátumok szerepéről még szó sem esett.

Az is tudvalévő, hogy számos, a CIA által folytatott kísérlet, kísérleti technika és eredmény nem került rögzítésre, vagy a dokumentumokat megsemmisítették. Még ennél is kevesebb tudható azonban a volt keleti blokkban folytatott kísérletekről. Hiteles források hiányában is könnyen elképzelhetjük, hogy ezek igen is léteztek, illetve azt sem zárhatjuk ki, hogy még ma is számos országban futnak szigorúan titkos programok az emberi elme minél hatékonyabb, keményebb vagy puhább módszerekkel történő befolyásolására.

Felhasznált irodalom


Carrie McLaren: Subliminal Seduction. Elérhető:

Dominic Streatfeild: Agymosás, fejezetek a tudatmódosítás titkos történetéből. HVG Kiadó, Budapest, 2007.

Richard Condon: A mandszúriai jelölt. Agave, Budapest, 2004.

Mészáros István: A hipnoterápia története Magyarországon. Magyar Hipnózis Egyesület. 2001. december 9. Elérhető:

Thought Reform and the Psychology of Totalism. Elérhető:


Timothy E. Moore: Scientific Consensus and Expert Testimony: Lessons from the Judas Priest Trial. Elérhető: <http://www.csicop.org/si/9611/judas_priest.html>, letöltés dátuma: 2007.09.10.


Ajánlott irodalom


Alex Constantine: Virtual Government: CIA Mind Control Operations in America. Feral House, 1997.

Armen Victorian: Mind Controllers. Frog Ltd, 1999.

Carol Rutz: A Nation Betrayed. Fidelity Publishing, 2001.

Colin A. Ross: Bluebird: Deliberate Creation of Multiple Personality by Psychiatrists. Manitau Communications, 2000.

John D. Marks: The Search for the Manchurian Candidate: The CIA and Mind Control. Norton Paperback, 1991.


Ajánlott honlapok


Advisory Committee on Human Radiation Experiments (ACHRE)

Black Vault Government Archive

E-harassment

Freedom of Information Act Electronic Reading Room, CIA

Mind Conrol Information Centre

US Army Training and Doctrine Command: Concept of Nonlethal Capabilites in Army Operations


Az emberi psziché manipulálása - How to manipulate the human mind


Ezt az interjút mindenkinek látni kell akit foglalkoztat a nagy kérdés: hogyan juthatott a manipuláltság eme borzalmas mátrixába az emberiség, az emberi tudat? Véletlenek sora, vagy gondosan megtervezett és kivitelezett tervek eredménye korunk elbutult, gyökereitől elszakad, függőségére és passzivitására oly büszke emberisége? Milyen technikák segítségével tudta ezt véghezvinni a láthatatlan birodalmát kiépítő világelit és melyek voltak azok a lépések melyek eredményeképpen a mai kor embere ilyen mértékű szellemi, tudati és mentális elbutulásba, rabszolgaságba süllyedt?
Az emberek nagyon rövid idő alatt tévéfüggővé váltak. A legtöbb ember a mai napig azt hiszi, hogy a sokféle szórakoztató program, a filmek, a dráma, azok csakis azért vannak, és nem többek mint egyszerű szórakoztatás. De ez soha, de soha nem volt így. A legfontosabb szociális üzeneteket a mozifilmeken át vezetik be, felfokozott drámával és érzelmi állapotok szekvenciájával. Nem logikus, tényszerű szekvenciákkal, hanem bizonyos érzelmi állapotok kialakításával amiket az agy regisztrál és ezáltal bevésődnek az üzenetek”- mondja Alan Watt igazságkutató a vele készült interjúban. Ha te is az igazságot kutatod, ha többet szeretnél tudni a tudományosan programozott rabszolgaság intézményének hátteréről, akkor feltétlenül látnod kell ezt a filmet.


Az emberi psziché manipulálása (1/4) - Alan Watt



Az emberi psziché manipulálása (2/4) - Alan Watt



Az emberi psziché manipulálása (3/4) - Alan Watt



Az emberi psziché manipulálása (4/4) - Alan Watt



AZ EMBERI PSZICHÉ MANIPULÁLÁSA - ALAN WATT INTERJÚ [MAGYAR SZINKRON]



FORRADALOM ZAJLIK A VILÁGBAN - CSENDESEN DE MEGÁLLÍTHATATLANUL. Ebből a videóból megértheted

Ebből a videóból talán megértheted az érzést, ami jelenleg terjed a világban. (Nézd végig, kérlek! 2:15 után megérzed Te is...) 
A SZÍV ÉS A TUDATOSSÁG FORRADALMA EZ. És mennyire igaz! Azt hittük, hogy sok mindent tudunk; ránk bízták ezt a bolygót, de az erők, akik irányítanak és manipulálnak minket az elmúlt pár száz évben a vesztébe sodorták az emberiséget. 800.000éve itt vagyunk, ősi civilizációk tűntek el (!!! tudom, nem ezt tanították), és tudásunk eddig rejtve volt, most nyílik, hisz a mai napig titkolják előlünk, kik vagyunk és honnan jöttünk! Mire lennénk képesek! De már változik...és itt megy végbe a szemünk előtt !
Minden, ami körülöttünk van: a valóságot, mi teremtjük! Nem létezik idő, csak abban az értelemben, ahogy az agyunk észleli az egyes pontokat, hiszen minden egyszerre van jelen! Idővonalak vannak és mi választunk közülük...Ez a hatalmas tudás fog a birtokunkba kerülni hamarosan...
(Tudom, hogy nehéz ezt felfogni, de saját életetekben fogjátok ezt megtapasztalni nemsokára.

Igen. 
Elkezdtek az emberek a szerint cselekedni, amit a szívük diktál.
Nem az érdek, nem a pénz fog számítani ! Azt kell tenni, ami helyes, ami igaz !


Az eddigi civilizáció összeomlik és helyébe lép valami új. A SZÍV ÉS A TUDATOSSÁG FORRADALMARengeteg sokkoló meglepetéssel lesz tele, de minden radikális változás ilyen. Azoknak lesz könnyebb, akik nem félnek, hanem tudatosan élik meg a változásokat! Ezt próbálom én is közvetíteni.... Ha már egyetlen embernek jobb lesz, akkor már megérte!Rengeteg olyat fognak bevetni, amitől félnünk kellene...de ezek az erők ebből nyerik erejüket, ezért nem szabad! 

Egyelőre még kevesekben tudatosult, mi is történik világszerte... Miért van ez a tömeges elégedetlenség? Miért vannak Görögországtól Írországig, Algériától egész Észak-Afrikán át Szíriáig emberek tízezrei az utcákon?
Azért mert ébred az emberiség. Civilizációnk elért egy olyan tudatossági szintre, mikor az embereknek elege lett a RENDSZER-ből, mely csak kihasználja és rabszolgaként illetve fogyasztóként tekint rá. Belekényszeríti egy mókuskerékbe, hogy egész életében a rendszert tartsa életben és annak irányítóit. És az emberek el is hitték és maguk is ÉLET-nek nevezték. De rá kell jönnünk, hogy az élet nem ez ! A világot magunknak kell felfedeznünk és nem elfogadnunk a kész magyarázatokat, a kész történelmünket, amit elénk tálaltak. Az életet élveznünk kell végig, ahogy más Univerzumokban rengetegen teszik. 

És mi is erre fogunk haladni, mert az emberiség ráébredt arra, hogy egy nagyon kis réteg kizsákmányolja a Földet és a pusztulásba viszi. Elege lett a korrupt bankrendszerből, mely ránk erőlteti semmit nem érő pénzét, majd uzsoraként szedi azt vissza. A jelenlegi gazdasági válságért is egyedül ők felelősek. Egyre többen mondják ki : Az USA, mely a Föld parazitájává vált, (ahogy Vlagyimir Putyin fogalmazott a napokban), az amerikai jegybank (FED) a Rothschildok és Rockefellerek magán bankja, mely kezében tartja az USA államait és kormányát, kiterjesztett szervezetével a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) pedig az egész világot. Országokat tettek tönkre, zsigerelték ki az ásványkincseket és adósították el a végletekig a nemzeteket. (elég csak számtalan dél-amerikai országra gondolni). 
Ennek vége, ez a rendszer éli végnapjait. Ezt látjuk most. Persze még egy darabig, mert jelenleg még tudja zsákszámra nyomtatni a FED a dollárokat, de szakértők tudják, hogy ez a halálos ítélete az amerikai pénznek, mert nincs mögötte fedezet. Ez már csak játékpénz. Minél többen fognak erre rájönni, annál gyorsabb lesz a folyamat és borul minden. És nem csak a dollár, hanem az Euró is...csak az időzítést kell összehangolniuk. Mert nem véletlenül fog a dolog történni, sorscsapás-szerűen,
hanem gombnyomásra és szépen megtervezve. 


EBBŐL A KISZOLGÁLTATOTT HELYZETBŐL LETT ELEGE A 

FÖLDÖN AZ EMBEREKNEK !


És mellette történik egy nagyon jelentős SPIRITUÁLIS FORRADALOM, ami a fenti videóból is jól érzékelhető. Ebben külső erők is segítenek minket, mert maga a Galaxisunk is benne a Naprendszerrel egy olyan energiával teli zónába érkezik, ahol magasabb frekvenciák uralkodnak,
így 
ELKERÜLHETETLEN A VÁLTOZÁS.




DURVA DOLGOK VANNAK FOLYAMATBAN - Kevesen látják...

A Pentagon bejelentette 20,000 nehézfegyverzetű katona bevetését az USA határain belül 
(WTF ???) a következő két évben polgári engedetlenség vagy valamilyen katasztrófa-esemény esetén, mint gazdasági összeomlás, vagy nagy terror támadás.  Ami azért érdekes, mert vannak hírek, amikre ha figyelünk, össze lehet rakni, mi az ami felé haladunk és mire kell felkészülnünk. 

Ez egyre inkább megnöveli a félelmet, hogy az Egyesült Államok közelebb és közelebb van, mint valaha egy teljesen militarizált rendőrállam megvalósításához. Persze ha hozzászoknak a katonai jelenléthez az utcákon, sokkal érzéketlenebbek lesznek a tervezett Martial Law (Statárium) bevezetésekor. Aki figyeli Alex Jones műsorait (ami itt jobbra is egyből hallgatható)...az tudja, hogy rengeteg felháborító visszaélés történik naponta... (biotermesztőkre törnek kommandósok, egészséges embereket küldenek kemoterápiára, másképp gondolkodókat folyamatosan megfigyelik és lehallgatják...lehetne sorolni...és ez a pár mind ezen a héten történt...).
(És a legdurvább...hogy erről nagyon kevesen tudunk...részben érdektelenség, részben tájékoztatási problémák miatt....hiszen ez titokban zajlik és a "háttéremberek" médiabirodalma erről nyilván nem számol be....Szerk.megj)
Mások azt is valószínűsítik, hogy ez a bejelentés része valami még nagyobb tervnek az időzítése miatt.
Így érthetővé válnak civilek, kamionosok részéről érkezett bejelentések, hatalmas katonai alakulat mozgásokat észleltek, főleg éjszaka, trélerekkel, helikopteres kíséretekkel.... 
Fotók itt
Itt egy ilyen: 
Egy kamionsofőr számolt be arról, hogy a Mojave-sivatagon keresztül menve mindenhol FEMA-sokkal találkozott. Itt a teljes beszámoló hanganyaga. 
Prepare for a catastrophic event.” - Nyilatkozta

Tudni kell, hogy a 
FEMA, az amerikai katasztrófavédelem szervezete papíron, csillagászati pénzeket használ fel, amiből csak 10% publikus...
A "RT" videója felvet sok kérdést és félelmet is egyben az USA állampolgárok részéről a 20ezer katona bevetéséről. 

Sőt itt van nekünk az a bizonyos Elenin nevű valami és a YU55 nevű aszteroida, amivel kapcsolatban szerintem Magyarországon egyedül én aggódom....sokszor úgy érzem, de TÉNY, hogy itt fog elhúzni mind a kettő és a YU55 nagyon esélyes rá, hogy a Hold-at vagy a Föld-et is eltalálhatja. És meg vagyok győződve róla, hogy az együttállások igenis hatással vannak a földrengésekre. Arról már nem is beszélek, hogy miért látnak a Föld több pontján 2 NAP-ot lemenni vagy felkelni....ez majd egy külön bejegyzés témája lesz hamarosan...., ahogy a megnövekedett földönkívüli jelenlét a Földön szintén ......és most nagyon enyhén fogalmaztam....

2011. Szeptember 25 vagy 26-ra tehető ez a nagy földrengést, illetve október-november hónap kritikus, amíg ez az üstökös itt fog cikkázni a közelünkben... Persze tudom, hogy senki nem képes előre ilyet megjósolni...de mi van, ha mégis figyelünk jelekre....

Azon már meg sem lepődtem, mikor ez a belső információ kiszivárgott, hogy a FEMA/FCC az egész USA-ra kiterjedő riadót és katasztrófa próbát jelentett be az őszre.
Érdemes tudni róla, hogy elfogadtak egy REX84 nevű rendeletet is (Readiness Exercise 1984) , amit egy még be nem következett, de sejthető katasztrófa esetén már be lehet vezetni.  
Mi már korábban is közzétettük itt ezt a NASA által saját dolgozók részére kiadott videót, melyben arra kérik őket, hogy készüljenek fel és családjukat is készítsék fel egy bekövetkező katasztrófa lehetőségére, halmozzanak fel vízkészletet, élelmet...stb. 


És a végén az már csak hab a tortán, hogy Kína elkészített egy Szuper Elektromágneses Pulse Bombát, amit a világűrben kíván tesztelni és felrobbantani. Ezzel tönkreteheti az USA teljes elektromos rendszerét és visszaküldheti az USA-t a középkorba, amivel Kína végérvényesen a világ vezető hatalma marad.

TELJES RIPORT dokumentum és VIDEO ITT.                             Egyéb beszámolók ITT.

EGY KÖZÖS VAN MINDEZEKBEN, HOGY HIVATALOSAN SEHOL NEM HALLUNK RÓLA........TEHÁT VALAMI NAGYON KÉSZÜL - EZT EGYRE TÖBBEN LÁTJUK - ÉS VALAMI NAGYON TÖRTÉNNI FOG ! EZ MÁR NEM KÉRDÉS .... Ezért is érdemes figyelni az eseményeket (mert ezer dolog történik naponta és hihetetlen, hogy a Médiában erről semmit sem hallunk) .....:O




Miért mindig IZLAND ? Miért nincs a hírekben ? Hát ezért...


Mivel rendkívül fontos információnak tartom, ezért osztom meg ezt a cikket veletek - főleg azoknak, akik nem értik,miért emlegetjük állandóan Izlandot pozitív példaként!

Látjuk, hogy 
az egész világ nyögi a nemzetközi pénzkartell kizsákmányoló bankrendszerét és egyre kevésbé képes újra és újra értéket előállítani az uzsorakamat és a kamatos-kamatos-kamatos uzsora kifizetésére. Erre csak egyetlen eszköz van: önmagától megvonja az állam, amit csak tud, hogy működését finanszírozni tudja - ez persze adókat és megszorítást jelent az állampolgár számára -, hogy törleszteni tudja azt a hitelt (IMF vagy világbanki mindegy) , amiről minden józan közgazdász tudja, hogysoha ki nem fizethető, hiszen a piacon nincs is jelen annyi pénz, ami digitálisan/vagy papíron ki van helyezve !!!
Nézzük akkor a cikket: (eredeti : Deena Stryker – Iceland’s On-going Revolution )
Talán emlékszünk, hogy a 2008-as gazdasági válság elején, Izland a szó szoros értelmében csődbe ment. Az okokat csak kutyafuttában említették és azóta Európa ezen kevésbé ismert tagja újra a feledés homályába merült. És már-már feltűnő,miért nem szerepel (szerepelhet) a globalista médiában az, amit ez a kis ország végrehajtott...
Mikor egyik Európai Uniós ország dől be a másik után vagy közelít a csőd felé, megingatva az eurót, befolyásolva az egész világot, a legutolsó dolog amit a hatalom szeretne, hogy példaként tekintsünk Izlandra. És elmondom miért:
A neoliberális rezsim 5 év alatt Izlandot (népessége 320 ezer, hadserege nincs) a világ egyik leggazdagabb országává tette. 2003-ban az ország bankjait privatizálták, és hogy külföldi befektetőket vonzzanak, online bankolást kínáltak, melynek alacsony költsége viszonylag magas megtérülési rátát tett lehetővé. Az IceSave-nek nevezett számlák sok angol és holland kisbefektetőt vonzottak. De ahogyan gyarapodtak a befektetések, úgy nőtt a bankok külföldi adóssága. 2003-ban Izland adóssága a GNP-jének (Gross National Product – Nemzeti össztermék) 200-szorosa volt, míg 2007-re 900-szorosára nőtt. A 2008-as pénzügyi válság adta meg a kegyelemdöfést. 
Bedőlt és államosításra került a három legnagyobb izlandi bank, a Landbanki, Kapthing és Glatnir, míg a Kroner euróban számolva értékének 85%-át bukta el. Az év végére Izland csődöt jelentett.
A várakozásokkal ellentétben, a válság hatására, a részvételi demokrácia és egy új alkotmány révén az izlandiak visszanyerték önrendelkezésüket. De csak sok szenvedés árán.
Geir Haarde, a Szociáldemokrata koalíciós kormány miniszterelnöke megegyezett egy több mint 2 milliárd* dolláros kölcsönben, amihez az északi országok hozzáadtak még két és fél milliárdot. De a külföldi pénzügyi világ nyomást gyakorolt, hogy az ország drasztikus intézkedéseket vezessen be. Az FMI és az Európai Unió át akarta vállalni a tartozást, mondván, hogy ez az egyetlen módja, hogy az ország visszafizesse tartozását Hollandiának és az Egyesült Királyságnak, akik kártérítést ígértek állampolgáraiknak.
A tüntetések és zavargások tovább folytatódtak, és végül lemondásra kényszerítették a kormányt. A 2009 áprilisára előrehozott választások eredményeként baloldali koalíció jött létre, ami elítélte a neoliberális gazdasági rendszert, de ugyanakkor azonnal engedett a követeléseknek, hogy Izland visszafizessen 3.5 milliárd eurót. Ehhez az kellett volna, hogy minden egyes izlandi állampolgár, 15 éven át havi 100 eurót fizessen, 5.5%-os kamatra. Ez volt az utolsó csepp a pohárban.
Ami ezután történt, rendkívüli volt. Az elképzelés, miszerint az állampolgároknak kell fizetniük a pénzügyi monopóliumok hibáiért, hogy egy egész nemzetet megadóztathatnak, hogy megfizettessék a privát szféra adósságait, összezúzta és átalakította az állampolgárok és a politikai intézményeik kapcsolatát, és Izland vezetőit végül az állampolgáraik mellé állította. 
Az államfő, Olafur Ragnar Grimsson nem volt hajlandó aláírni a törvényt, ami Izland állampolgárait tette volna felelőssé a bankárok adósságai miatt és népszavazást írt ki.
A nemzetközi közösség persze csak növelte az Izlandra nehezedő nyomást. Az Egyesült Királyság és Hollandia azzal fenyegetőzött, hogy mindezt az elszigeteléssel torolja meg. Mikor az izlandiak szavazni mentek, a külföldi bankárok azzal ijesztgettek, hogy megakadályoznak bármely IMF támogatást.Az angol kormány pedig azzal, hogy befagyasztja az izlandi megtakarításokat és számlákat. Ahogyan Grimsson mondta:
Azt állították, hogy ha nem fogadjuk el a nemzetközi közösség feltételeit, akkor az észak Kubájává válunk. De ha elfogadjuk, akkor mi leszünk az észak Haitija.”
(A kubaiak a szomszédos Haiti szörnyű állapotát látva szerencsésnek érezhetik magukat.)
A 2010 márciusában megtartott népszavazáson az emberek 93%-a az adósság visszafizetése ellen voksolt. Az IMF azonnal befagyasztotta a hitelt. De a forradalmat (bár a TV-ben nem mutatták), nem lehetett megfélemlíteni. A nép dühös állampolgárainak támogatásával, a kormány megkezdte a büntetőjogi nyomozásokat a válság felelősei után. Az Interpol nemzetközi elfogatóparancsot adott ki Kaupthing ex-miniszterelnök, Sigurdur Einarsson és más bankárok ellen, akik az összeomlást követően elmenekültek az országból.

De az izlandiak nem elégedtek meg ennyivel:
 úgy döntöttek, hogy új alkotmányt írnak, ami megszabadítja az országot a nemzetközi tőke és a virtuális pénz hatalmától.
 (Az eddig érvényben lévő alkotmányt még 1918-ban készítették, amikor Izland elnyerte függetlenségét Dániától, és az egyetlen eltérés a Dán alkotmánytól a “király” szó “elnökre” cserélése volt.)
Az új alkotmány elkészítéséhez Izland népe 522 olyan, egyik politikai párthoz sem tartozó felnőtt közül, akik legalább harminc másik állampolgártól kaptak ajánlást, kiválasztott huszonötöt. Ez a dokumentum nem néhány politikus munkája volt, hanem az interneten írták. Az alakító üléseket online közvetítették és bárki beküldhette a véleményét és a javaslatait, folyamatosan tanúi lehettek az alkotmány alakulásának. A részvételi demokrácia folyományaként kialakult alkotmányt, a következő választások után a parlament elé fogják terjeszteni.
Néhány olvasó emlékezhet, hogy Izland kilencedik századi mezőgazdasági összeomlása szerepelt Jared Diamond hasonló címmel megjelent könyvében. Napjainkban viszont Izland, amint azt a valutalap új vezetője Christine Lagarde megerősítette, az elkerülhetetlennek vélt forgatókönyvvel épp ellentétes módon lábal ki a pénzügyi összeomlásból. 
Görögország polgárainak azt mondták, hogy az állami szektoruk teljes privatizációja az egyetlen megoldás. És Olaszország, Spanyolország és Portugália is ugyan ezzel a veszéllyel néz szembe. (Hozzáteszem Magyarország is...Szerk)
Meg kéne nézniük Izlandot. Egy kis ország, aki nem hajolt meg a külföldi érdekek előtt, és aki hangosan és nyíltan kinyilvánította függetlenségét.
Hát ezért nem szólnak róla többé a hírek.
/ Interjú Ýmir Björgvin Arthúrsson-al, a MyRejkyavik utazási iroda vezetőjével, a "NEM"-mel voksolás egyik támogatójával, fordításom lentebb: /


- Hogy vagy?
- Jól, kiválóan, és te? Mint tudod, azért vagyunk itt, hogy beszélgessünk a gazdasági összeomlásról.
- Igen.
Mivel magyaráznád az összeomlást, abból a szempontból, hogy milyen volt korábban?
Az alapvető dolgok nem változnak. Mint ez a medence. Ezt a gazdasági összeomlás nem változtatja meg… még. Az összeomlást megelőzően egyfajta utópiában éltünk, egy nagyon furcsa világban. Mivel az izlandi bankok hatalmas összegeket kaptak a külföldi nagybankoktól, így rengeteg pénz jött Izlandra. Ahogyan máshol is, az ingatlanpiac nálunk is nagyot robbant.
És azt mondanám, hogy az alapvető változás… még nem következett be. Mivel pillanatnyilag minden jegelve van. A kormány még nem igazán néz szembe a problémával. A háztartások talán 45-50%-a gyakorlatilag csődbe ment és senki nem tett még semmit. Nincsen semmiféle terv a megmentésükre. Szóval ami történt, az egyfajta nagy psszt… és… nyilván az emberek most nem férnek hozzá semmiféle pénzhez. Korábban túl nagy hozzáférésük volt a pénzhez és elpazarolták. De én azt mondom, hogy a népnek van ehhez a legkevesebb köze. Az egész mögött néhány bűnöző politikus és bankár áll.A nagy változás most az emberek hozzáállásában megy végbe, ami nagyon jó. Visszatérnek a gyökereikhez, ehhez itt [a gejzírmedencére mutat], visszatérnek ahhoz, ami igazán számít. Kevésbé szól már az élet a Range Roverek-ről, a nagy terepjárókról és a drága házakról, hanem inkább a természetről, ami úgy gondolom, hogy nagyon helyes. Egy időre elvesztettük a kapcsolatot a valósággal, és szerencsére az emberek most egyre inkább kezdenek rájönni, hogy milyen gazdagok is vagyunk, hogy olyan kultúra és természeti erőforrások jutottak nekünk, amilyenek. Úgyhogy ezért voksoltunk nemmel a népszavazáson.
- Igen
És most nagyon büszke vagyok arra, hogy izlandi vagyok. Mert nemet mondunk. És tettük ezt annak ellenére, hogy a kormány könnyedén manipulálta a legtöbb újságot, és az üzenetük az volt, hogy ha nemet mondunk, mi leszünk az északi Kuba. Ez az ijesztgetés taktikája volt. Azt mondták, hogy ha nemet mondunk, akkor a munkanélküliség meg fog duplázódni, a szegénység nőni fog, nem lesz bevételünk és munkánk, és nem lesznek hitelek. De szerencsére az emberek rájöttek, hogy nincs szükségünk hitelekre. Mindössze helyesen kell cselekednünk. 
Valójában az egész világnak erre lenne szüksége. Hogy helyesen cselekedjen. Ne azt, amit a bankároktól való félelemében tenne, hanem ami a helyes. Minthogy most épp a hátam mögött kel fel az éjféli nap…
- Hát igen. Április 9-én mi kudarcot vallottunk [vélhetően Görögországra gondol - a ford. megj.], a boldogság, az ünneplés olyan volt, mint Káin tőre… mivel a problémát nem oldottuk meg. Tudod, hogy milyen mély a probléma, úgyhogy korai volt az ünneplés. Milyen mélyre tudunk leásni?
- Igen. Nos, a kormány érve az igen mellett az volt, hogy ha igent mondanánk, akkor egy csomó pénzt kapnánk az IMF-től, hogy “kijavítsuk” a jelenlegi problémát.
A jelenlegi probléma pedig, hogy gyakorlatilag csődbe mentünk. 
Senki se néz szembe a problémával, hogy annyi pénzzel tartozunk, és mindössze 330 ezren vagyunk, és a végére a pénzügyi szektor 12x akkora volt, mint maga az izlandi állam, hogy a történelem tíz legnagyobb bankcsődje közül kettő a mieink közül került ki, hogy már eddig is igen keményen sújtott minket. 
Úgyhogy nem ez a kérdés. Számomra inkább az a kérdés, hogy mit teszel, ha valaki csődbe ment. Adsz neki még több pénzt? Nem ezt teszed. Úgyhogy én azzal érveltem, és ezt megvitattam egy jó barátommal is, aki egy kicsit idősebb nálam és jobban benne van az építő és gyáriparban, és végül úgy éreztem, hogy egyetért velem, hogy az egyetlen út, hogy nem építünk többet. Csak egy Föld bolygónk van, nem lenne szabad mindent beépítenünk. És azáltal, hogy nem kapunk több hitelt, különben sem értem miért adna nekünk bárki is, amikor tudhatja, hogy képtelenek lennénk visszafizetni,  kivéve persze, ha elveszik ezt itt [a gejzírmedencére mutat], amit én nem akarok odaadni.
Úgyhogy semmi más oka nem lehet, ha kölcsönt adnak Izlandnak, hogy megkaphassák a vizet, a halakat, a megújuló erőforrásainkat és… az ivóvizünket és persze a természetet. 
Én úgy látom, hogy ez az egész talán a legjobb dolog volt, ami Izlanddal történhetett. Mert amikor nemet mondtunk, az azt jelentette, hogy új módon kell elkezdenünk gondolkodni. Nem úgy, mint a disznók, akiket addig etetnek pénzzel, míg olyan kövérekké nem válnak, hogy már felállni is képtelenek és akkor jönnek és felraknak minket a grillsütőre. Én legalábbis így látom.

                                                                AZ USA RENDŐRÁLLAM! - ....és Magyarország?


"SZABADSÁG VAGY HALÁL!" 

Az amerikai nép felébredt...
Itt az ideje, hogy a magyarok is tudjanak arról, amit a cionista média eddig elhallgatott!

AZ USA RENDŐRÁLLAM! 

Ám...
JÖN A FORRADALOM ÉS A POLGÁRHÁBORÚ AMERIKÁBAN...
DE A TÖBB MILLIÓ HAZAFI SZÁMÁRA ELKÉSZÜLTEK MÁR A KONCENTRÁCIÓS TÁBOROK, SZERTE AZ ÁLLAMOKBAN.


Már évek óta szerveződik ott is a nemzeti ellenállás. A "Mi vagyunk a nép!" - jelszavával

Egyes elemzők 2010-re prognosztizálják a forradalom, majd a polgárháború kitörését, az Amerikai Egyesült Államokban.
*
Szinre lépett, az A.R.M. - American Resistance Movement - Az Amerikai Ellenállási Mozgalom.
És a civilek is fegyelmezett Milíciákat szerveznek, (REGULATED MILITIA). Harcra, forradalomra, háborúra készülnek - a cionista világbankár diktatúra ellen!

Nem kellenek nekik a titkos társaságok üzletemberei, az önző banki managerek, a népet kiszipolyozó bankok, a korrupt politikusok, - a diktatúra szolgálatában álló, s a népet terrorizáló rendőrök... Nem kell nekik a cionista háború a Közel-keleten.

Nem kell nekik az új világrend: "Fuck the new world order!"
Meg akarják védeni magukat, a családjukat, a hazájukat, az országukat elfoglalt cionista globalista diktatúra ellen!

video 1: 
http://www.youtube.com/watch?v=kNFZf8qn1Ww 
***

Egy megrázó video arról, hogyan verik szét az amerikai civilek háború ellenes tüntetéseit, a kormány szolgálatában álló rendőrcsapatok. - (Ismerős képek... Budapestről) - És, hogy odavágja a háborús kitüntetéseit a veterán...!
ÉS MI LESZ AKKOR, HA A HÁBORÚ AMERIKAI FÖLDRE LÉP??
(Várd meg, míg letölt a video!)

video 2: 
http://www.youtube.com/watch?v=ogt8KjfRVEg 
***

Nos, például ezért van szükségük az Amerikai Ellenállási Mozgalomra.
Ezen harmadik video, az első vonalasabb változata. Ez a követendő utat is megmutatja:

video 3: 
http://www.youtube.com/watch?v=ofotzbP3jJM 
***

A LEGDURVÁBB VÁLTOZAT: 

És a fenti két 1-es, 3-as video zenéjének szerzői; az amerikai Nemzeti Rap képviselői a TCM, a The Civilians Military, és Yeshua Paranoid.

Ez a nemzeti rap zenekar elkötelezett a saját nemzetének szabadsága iránt, (Akárcsak a Magyar Nemzeti Rap képviselője; Fanka Deli.)

A rendkívül sikeres zenekar feldolgozta dalaiban és videóiban az igazi 9.11.-et, a titkos társaságokat, ellenáll a diktatúrának, ostorozza az új cionista világrendet. És ezért rendkívül népszerű az amerikai hazafiak körében. Dalaikat feldolgozzák, és használják az amerikai hazafias videókon, akárcsak idehaza Kőházy Fanka Deli Ferenc műveit. - Sikerüket mi sem mutatja jobban, hogy a hatalom már régen felfigyelt rájuk, az állam és a rendszer ellenségeinek tartja, - s a CIA rendszeresen zaklatja őket.

Az alábbi video, a "Maszkos harcosok"-ról szól. - És ez "etalon" vagyis a hazafiak által készített videók, - eredeti változata.

Az amerikai lázadók harcmodora hasonló az európaiakéhoz. Ami nem csoda, hiszen az ellenség közös. És hasonló módszereket alkalmaz ott is, itt is.

Ha nem bánjátok hallgassátok meg ezt a számot még egyszer! - Nem beszélve arról, hogy ez a legdurvább változat! Új képekkel, a maszkos harcosokról, kiket láttunk már máshol, pl. Európában is. S itt már az eredeti előadókkal:
(Megjegyzés: Az amerikai hagyományok szerint, a fordított nemzeti zászló kitűzése, - a végveszélyt jelenti!)

video 4: 
http://www.youtube.com/watch?v=pb-4wgjGzos 
***

És még egy idézet 3. számú videóból: "A Szabadság fáját, a sors időről időre, a hazafiak, és a zsarnokok vérével öntözi meg." - Thomas Jefferson 
***

Függelék: 

DE A TÖBB MILLIÓ HAZAFI SZÁMÁRA KÉSZÜLNEK MÁR A KONCENTRÁCIÓS TÁBOROK, SZERTE AZ ÁLLAMOKBAN.

Az Egyesült Államok Belbiztonsági Minisztériuma által létrehozott ügynökség, a FEMA, (Federeal Emergency Management Agency) felügyelete alá tartozó táborok:

Utahban:
I: 
http://www.youtube.com/watch?v=M32HM6zW6Yc
Texasban ellenállók filmezik az elkészült koncentrációs tábort. Persze rájuk száll az őrség...
II: 
http://www.youtube.com/watch?v=TxYxTly-yo8
Californiában: (várd meg, míg letölt a video) - Fontos észrevétel: A kerítés szögesdrótja nem kifelé, hanem befelé görbül...
III: 
http://www.youtube.com/watch?v=gb3hS3Zip8o
Még mindig Californiában...
IV 
http://www.youtube.com/watch?v=W9UF3sTMNX0
Arizonában:
V: 
http://www.youtube.com/watch?v=hyxO-y56tdE
...És még sok száz más helyen! 
***

A Szabad Riport kommentárja: Nagyon úgy néz ki, hogy a Sors, tényleg megöntözi vérrel, azt a bizonyos Szabadság Fáját. Nemcsak Amerikában, hanem szerte a világon. Lesz köztük zsarnokok vére, de bőven igaz hazafiak vére is. Csak az állhatatosság, a bátorság, a bajtársiasság, - és a szeretet az, amiben bízhatunk! - A Családunk, a Hazánk, és Istenünk szeretete... 
***

Fordította és összeállította: Fort András - Szabad Riport Tudósító Iroda 




GÖRBE TÜKÖR 2009 / 22
(katasztrofális politika, bûn, sztárok stb.)
Lopnak, csalnak,
hazudnak...
Nap szítta, vörös arcú parasztok, betonketrecekbe szorult munkások, gondolatai mind-mind keresik az igazságot: A felkelõ napot, a fényt, a napnyugtát, az éjt, keresik életük értelmét, szeretteiket, szülõt, gyermeket, anyát, családot és az örök szabad Magyarországot. Becsapott, megalázott lett Árpád népe. Szónoklatokat hallgathat a szabad világról, álmáról, az emberi jogról, demokráciáról, míg a gyakorlatban gyarló gátlástalanság szorítja szívét: Kiveszett a becsület az emberi testbõl?
"Egyszerû az élet, egyszerû, mint a napjárás, óráról órára meghatározott minden, az ébredéstõl az elalvásig, munka, munka, munka és más semmi, hirdetik versenyt hazudó fosztogatók, így csinálták õk is - mesélik. Itt se korrupt, se csaló, se bitófára való nincs egy se, csak setét árnyék vetül a kurtán-furcsán hízó bankszámlákra, de értsék meg, nemzetbiztonsági okokból, a mikéntje titok!!! Dolgozni, dolgozni, dolgozni! Nem nyafogni!" ÉS NEM SZAKAD LE AZ ÉG. A nap 24 órából áll. Az ember tetõtõl talpig, csak akkor ember, ha emberségbõl, mások iránt mutatott alázatból, megértésbõl, minden körülmények között kiáll a lélekben hordozott igazság mellett és egyéni
sorsát hátrahagyva, feláldozza önmagát. De élnek közöttünk állatok, akik nap, mint nap keresztre feszítik az igazságot, az embert. Árpád népe él! Mert az ember állatokkal nem veszi fel a harcot, az ember az állatokat, ember mivolta alapján megveti, elhatárolódik tõlük. Csak a legnagyobbak ismerik fel, hogy a legkisebbek szolgálata a legnemesebb!
2009.10.05.
Gavallér János
Nemzeti Hírháló
A bonyhádi Jobbik üzenete Viktornak: "Isten veled!"
A nemrég megalakult bonyhádi Jobbik el is készítette elsõ videóját, amiben Orbán Viktort búcsúztatják. Meglehet, korai ez az öröm, de mindenképp frappáns. A bonyhádiak ítélete - a Kárpátia szavaival élve -szerint: "Volt idõ, mikor még volt visszaút, reméltük, hogy egyszer újra láthatunk, bárhol is vagy most, legyen könnyebb neked. Búcsúzzunk!Isten veled! Sok szeretettel!"
2009-10-05. - Kuruc.info

Félmillió koporsót találtak Amerikában!
Gondolkozzunk kicsit! Általában senki nem szokott 500 ezer darab koporsót rendelni csak azért mert "hátha szükség lesz rá, hátha történik majd valami". Vajon ki és kiknek rendelt minimum félmillió olcsó, mûanyag 3-4 személyes koporsót? Mi készül itt?
A koporsókat te is láthatod a google earth vagy a www.maps.google.com segítségével. Az alábbi koordinátát másold be a keresõbe: 33°33'57.36"N 83°29'6.26"W
Nem ez az egyetlen hely az usában, ahol ismeretlenek egy helyen több százezer koporsót tárolnak. Találtak hasonló mennyiséget több államban is. Szintén elgondolkodtató, hogy az egyesült államokban a legnagyobb titoktartás mellett TÖBB EZER hatalmas koncentrációs tábor épült. Ezek a táborok jelenleg még üresen állnak. Összesen több, mint 50 millió ember befogadására alkalmasak. Amit itt olvasol ne hidd el nekem! Járj utána te is! google: fema camps
http://www.youtube.com/watch?v=JxH8UoR-Eww

Kik is õk?
Ifj. dr. Bárd Károly: Antall-kormány államtitkára
Apja: dr. Bárd Károly ÁVH-s tiszt
Simor András: Magyar Nemzeti Bank elnöke
Apja: Simor János építõipari-miniszter helyettes a
Kádár-rendszerben
Elbert Gábor: korábbi sport államtitkár, MLSZ fõtitkár
Apja: Elbert György rendszerváltásig a Sporthivatal belügyi összekö-
tõje
Vásárhelyi Mária: szociológus ("nemzetgyûlölõ") Vásárhelyi Júlia,
Vásárhelyi István: az Állami Vagyonkezelõ ügyvezetõ igazgatója
Apjuk: Vásárhelyi Miklós, a Soros Alapítvány helytartója
Borsi László ingatlanszakértõ;korábban államtitkár a Gyurcsány-kormány Fészekrakó Programjában
Apja: dr. Borsi Emil a rosszemlékû egykori Pártfõiskola igazgatója
Földes György: MTA Politikatörténeti Intézet igazgatója
Apja: Földes László, a Kádárrendszer belügyminiszter helyettese,
a Munkásõrség alapítója, állítólag '56-ban õ lövetett az FVM tetejérõl
Ifj. Apró Antal korábbi titkosszolgálati vezetõ
Testvére: Apró Piroska, Dobrev Klára mamája. Vején (Gyurcsány Ferenc) keresztül naponta részese volt az országban történteknek.
Niklai Ákos: Magyar Turizmus RT igazgatója
Apósa: Fekete János a Magyar Nemzeti Bank örökös alelnöke, a nemzet megnyomorítója
Ungár Klára: SZDSZ képviselõ
Apja: Ungár Lajos katonai elhárító, munkásõr parancsnok, hosszú éveken keresztül a MAZSIHSZ alkalmazottja
Schmidt Mária: A MAZSIHISZ pénzén korábban a jeruzsálemi egyetem hallgatója, ma a Terror Háza Múzeum igazgatója, Ungár Klára sógornõje, Ungár Lajos menye, aki a Terror Házában a szégyenfalra nem volt hajlandó engedélyezni apósa fényképének kitételét
Havas Szófia: MSZP képviselõ, 56-os forradalom tagadója
Nagybátyja: Horn Gyula a pufajkás miniszterelnök
Király Júlia: Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettes
Apja: Király István országgyûlési képviselõ a Kádár-rendszerben
Bauer Tamás: volt SZDSZ képviselõ, korábban MSZMP tag, az utóbbi idõben Gyurcsány Ferencnek tanácsokat ad
Apja: dr. Bauer Miklós, ÁVH-s tiszt
Anyja: Bauer Miklósné ÁVH-s tiszt
Petõ Iván: SZDSZ parlamenti képviselõ, ál-rendszerváltó
Apja: Petõ László ÁVH-s tiszt, munkásõr parancsnok
Anyja: Petõ Lászlóné ÁVH-s tiszt, munkásõr
Gerendás Péter: Herényi Károly MDF-képviselõ veje
Apja: Gerendás Iván ÁVH-s százados
Zentai György: korábban rendõrtiszt, újabban menedzser iroda tulajdonos
Apja: Zentai Dénes ÁVH-s tiszt
Stumpf István: FIDESZ- kormány kancelláriaminisztere, MSZMP delegáltként részt vett a kerekasztal tárgyalásokon
Apósa: dr. Horváth István ál-rendszerváltás elõtti belügyminiszter
Keleti György: MSZP-s képviselõ, korábban honvédelmi miniszter
Apja: Keleti Ferenc MDP központi vezetõség adminisztratív osztályának vezetõje a Rákosi-korszakban
Vajda Péter: ÁVH-s tiszt, majd ügynök, Szilvássy György titokminiszter sajtófõnöke volt
Szántó András: SYMA csarnok tulajdonosa
Apja: Szántó György ÁVH-s százados
Gadó János: Szombat c. lap fõszerkesztõje
Apja: Gadó György ügynökmúltja miatt kénytelen volt lemondani parlamenti képviselõségérõl
Nagyapja: Gadó István '45 utáni katonai vérbíró
Drukker György energetikai biztos
Apja: Drukker Tibor, Könyvterjesztõ Vállalat vezérigazgatója, majd a Cionista Szövetség elnöke
Anyja: Drukker Tiborné rendõr alezredes, BM útlevélosztály egykori teljhatalmú vezetõje
Juszt László: az újságíró iskolát Bulgáriában végezte
Apja: dr. Juszt Lajos egészségügyi államtitkár a Kádárrendszerben, rövid ideig beosztottja volt Medgyessy Péter (D-209) miniszterelnök
Eörsy Mátyás: ügyvéd
Apja: Eörsy Gyula Rákosi- és Kádár-rendszerben Igazságügy Minisztérium Kodifikációs Osztályának vezetõje
Zoltai Gusztáv Sztálin mellett, pufajkában Hogyan kaphat egy volt munkásõr, egykori MSZMP-tag Pest-Buda újraegyesítésének évfordulóján (november 17.) díszpolgári kitüntetést? Pályafutása nem válasz a kérdésre. Zoltai Gusztáv az 1956-os forradalom alatt a kecskeméti repülõtér õrszázadá-
ban teljesített szolgálatot tizedesként.
Magyar és izraeli állampolgár is, a vörös csillagtól a Dávid-csillagig e hosszú utat járta be: a Kõbányai Textilgyárból szervezték be a Munkásõrségbe, volt a Magyar Hirdetõ osztályvezetõje, 1968-tól 1976-ig a hírhedt ávós tiszt, Komlós János mûvészeti titkára.
Késõbb a Pesti Vigadó mûvészeti vezetõje, a Játékszín ügyvezetõje, a Várszínház mûvészeti fõtitkára, az ügynök Rigó László beosztottjaként tevékenykedett. 1987-tõl a budapesti zsidó hitközség kulturális, 1991-tõl mindmáig a Mazsihisz ügyvezetõ igazgatója, nemzetközi zsidó szervezetek, a Zsidó Világkongresszus végrehajtó bizottságának tagja, a Magyarországi Zsidó Közösség Közalapítvány (Mazsök) társelnöke. 1999 óta a VII. kerület díszpolgára, többször
részesült magas állami kitüntetésben.
Sokak meglepetésére 2006-ban az ’56-os szellemiség ápolásáért megkapta az ’56-os Szövetség Pro Fidelia érdemrendjét. Akkor azt mondta: „Nem érzem összeférhetetlennek munkásõr- és
párttagmúltammal a kitüntetést.”(Magyar Hírlap)


A globális válságkezelés

Hogyan készül a pénzoligarchia a pénzrendszer összeomlására?
Tekintélyes nyugati lapokban is egyre többet olvashatunk a nyugati világ pénzügyi rendszerének az ingatagságáról és a dollár válságáról. A Nemzetközi Valutaalap attól tart, hogy a világgazdaság lassulása jóval nagyobb, mint várták, és mint kívánatos lenne. Japán súlyosan eladósodott bankjai megbénítják a világ második legnagyobb gazdaságát. Az Európai Központi Bank vonakodik csökkenteni az alapkamatlábat. Ma nem a fejlődő országok veszélyeztetik a világ gazdasági növekedését, hanem a legfejlettebb ipari államokban kibontakozó válság. A legfejlettebb és a legszegényebb országokat is érintő problémák sokfélesége és terjedelme teszi különösen veszélyessé a jelenlegi helyzetet, mivel ezek a fennálló pénzügyi rendszer keretei között már nem megoldhatóak. 2001. április végéig az elsőszámú világpénz és tartalékvaluta szerepét is betöltő dollár még tartotta magát, noha az Egyesült Államok gazdaságának a növekedése a tavalyi év első negyedévéhez képest 5%-ról 2%-ra mérséklődött. A globális gazdasági lassulás következtében felgyorsult a tőke menekülése a kisebb és gyengébb gazdaságokból az amerikai gazdaságba. Ennek az Egyesült Államok egyelőre még a haszonélvezője, mivel számos pénzember és beruházó még mindig úgy véli, hogy Amerika a legbiztonságosabb hely, ez pedig eddig megakadályozta a dollár nagyarányú értékvesztését. 
Májusban világossá vált, hogy 2001-ben az Egyesült Államok már nem lehet ugyanúgy a biztos menedékhely a nemzetközi pénztőke számára, mint ahogyan 1997-ben és 1998-ban volt. Az említett években még emelkedtek a részvényárak az amerikai értéktőzsdéken, az értékpapír-piac még fogadni tudta a menekülő milliárdokat, és ez ideiglenesen fenntartotta a növekedést, legalábbis a pénzügyi-spekulációs szférában. A pénztőke menekülésének a következményeit elsősorban Sao Paulo, Manila és hasonló városok lakói szenvedték meg. Ma viszont már az Egyesült Államok polgárai is több ezermilliárd dollárral szegényebbek a tőzsdei árak zuhanása következtében, mint három évvel ez előtt voltak. Az amerikai vállatok most amerikaiak tízezreit bocsátják el. A központi bank szerepét betöltő Federal Reserve rövid időn belül ötször csökkentette az irányadó alapkamatlábat - legutóbb 2001. május 14-én -, amely most 2%-kal alacsonyabb, mint tavaly volt. Még sem sikerült elérnie a stagnáló amerikai gazdaság érezhető élénkülését. Ma már nincs olyan térsége a világnak, amely az ingatag pénzrendszer nyomán keletkező válságokat globálisan kivédhetné. Az Egyesült Államok külkereskedelmi mérlege krónikusan deficites, az állam eladósodása meghaladja a hat ezermilliárd dollárt. Ehhez járul a nem állami szektor - az amerikai magángazdaság és az állampolgárok adóssága -, amely becslések szerint 14 ezermilliárd dollárra rúg. Így a kormányzat és a társadalom 20 ezermilliárd dollár adósságszolgálati terheit viseli a nemzetközi pénzkartellel, mint legfőbb hitelezővel szemben. A jelenlegi amerikai társadalomban megtakarítás gyakorlatilag nem létezik, az értékpapírokban és derivativákban létező pénzvagyon pedig olyan buborékká fúvódott fel, amely bármikor kipukkadhat. Ami a világ második ipari hatalmát, Japánt illeti, gazdasági visszaesése tovább tart és ennek káros hatása máris érezteti hatását, különösen Ázsiában. A japán bankrendszert megbénítja az ezermilliárd dollárt - a nemzeti össztermék egynegyedét - meghaladó rossz tőkekihelyezés és behajthatatlan hitel. Mivel Japánban - a világon egyedülállóan - a kamatláb a nullára csökkent, így a monetáris politika eszközei sem vethetők be. Ami az Európai Uniót illeti a maastrichti megállapodás, a monetáris unió, és az euró bevezetése eddig nem hozott gazdasági fellendülést, és a munkanélküliség sem csökkent. A fejlett ipari államok számára most a legnagyobb kihívást a Bretton Woods-i megállapodások 1971-es felmondásával létrejött új pénzrendszer összeomlásának a közvetlen veszélye jelenti. A jelenlegi - magánmonopóliumként működő - hitelpénzrendszer a benne működő kamat-és kamatoskamat mechanizmus következtében annyira kiegyensúlyozatlanná vált, hogy bármikor összeomolhat. Ez pedig beláthatatlan gazdasági, társadalmi és politikai következményekkel járhat.
Lyndon LaRouche - amerikai politikus és közgazdász - értékelve az idén hivatalba lépett Bush kormányzat első hatvan napját, az interneten is közvetített beszédében rámutatott, hogy a pénzügyi helyzet tovább romlott, és ez sürgős világszintű párbeszédet tesz szükségessé. A programba bekapcsolódó egyik ENSZ diplomata megkérdezte LaRouche-tól, hogy a Federal Reserve elnökének, Alan Greenspan-nek, a kamatláb csökkentési akciója vajon olyan irányban tett-lépésnek tekinthető-e, amely ugyanazzal az eredménnyel járhat, mint Franklin Roosevelt radikális intézkedései, amikor az 1929-től 1933-ig tartó nagy gazdasági válságból igyekezett kivezetni az Egyesült Államokat. LaRouche Greenspan intézkedéseit elhibázottnak nevezte, hozzátéve:
"A protekcionista politikához való visszatérésre van szükség. A világ pénzügyi rendszere csődbe jutott. Ma az a fontos, hogy különválasszuk a reálgazdaságot a pénzügyi rendszertől. Ennek egyik módja a protekcionizmus, és az újraszabályozás, valamint olyan specifikus projektek finanszírozása, amelyek előre konkrétan meghatározott gazdasági eredményt céloznak meg. A hitelezést irányítani kell. Több hitelre van szükség, de a hiteleket a fizikai termelő szférába kell irányítani, amely jótékony hatással van a reálgazdaságra." (EIR, March 30. 2001, 4. old.)
Aki nyomon követi a nemzetközi pénzviszonyok alakulását, az LaRouche-al egybehangzóan maga is kénytelen megállapítani, hogy a jelenlegi uzsoracivilizáció globális méretű pénzügyi válsága új, minőségileg különböző szakaszához érkezett. A nemzetközi pénzrendszer válsága annyira elmélyült, hogy az most már magában a világ gazdasági és pénzügyi központjában, az Egyesült Államokban is egyre jobban kibontakozik. A nemzetközi pénzrendszerben a hitelekből, értékpapírokból és derivativákból felhalmozott pénzügyi buborék eddig azért nem pukkadt ki, mert az Egyesült Államok, - amely a FED révén tetszés szerinti mennyiségben tudja a fedezetlen papírpénzé vált dollárt kibocsátani - az exportáló országok utolsó menedékeként fel tudta venni árúikat és úgy ahogy működésben tudta tartani a világgazdaságot. A világ országainak gazdasági teljesítményt, árukat és szolgáltatásokat kell nyújtaniuk azért a közvetítő közegért, a fedezetlen papírpénzzé vált dollárért, amelyet az Egyesült Államok száz százalékosan magántulajdonban lévő központi bankja viszont korlátlan mennyiségben tud kibocsátani. A dollárkibocsátás magánmonopóliuma tette és teszi lehetővé Amerika - és az amerikai bankrendszer - számára a többi ország erőforrásainak a folyamatos elszívását a dollár segítségével. Ez a helyzet - vagyis a más népek munkájából való élés lehetősége - vezetett az amerikai ipar és mezőgazdaság nagyarányú leépüléséhez. Amerika, amely mindezideig "az exportőrök utolsó menedéke" volt, pontosan az amerikai ipar és mezőgazdaság nagyarányú leépülése miatt már nem képes ezt a funkciót ellátni. Ez dominóhatást válthat ki, amelyben a pénzrendszer szétesése már elkerülhetetlen, és számítani lehet arra, hogy a leolvadás nem várt sebességgel sújtja majd a nemzetközi pénzrendszer egészét.
Ez az új szakasz 1998. szeptemberében kezdődött, amikor szanálni kellett a Long Term Capital Management (Hosszútávú Tőke Menedzselés) fedezeti alapot, majd pedig 1999-ben a fizetésképtelenné vált Brazíliát. A hiperinflációs folyamatot az a pénzügyi politika indította el, amelyet a pénzvilág első számú központjában, a City of London-ban dolgoztak ki, és az Egyesült Államok pedig elfogadott. A hiperinflációs zónába azért került bele a nemzetközi pénzrendszer, mert az esedékessé váló adósságszolgálati terhek továbbgörgetése már olyan hatalmas mennyiségű pénz, és pénzfunkciót betöltő más eszköz kibocsátását teszi szükségessé, hogy maga a szanálás nagyobb pénzügyi problémát okozna, mint ha hagyják csődbejutni az eladósodottakat. Ez az a bizonyos "tipikus összeomlási funkció", amelyet több kiváló közgazdász, köztük a már idézett LaRouche, előre jelzett. Ez a hiperinflációs folyamat már megnyilvánul az olajárak emelésében, és olyan energiaellátási zavarok jelentkezésében, mint amilyen Kaliforniában is előfordult a közelmúltban.
Egyre többen teszik fel a kérdést, hogy lehetett-e látni előre ennek a pénzügyi válságnak a kibontakozását? E kérdés megválaszolása már olyan alapvető problémákat érint, mint annak meghatározása, hogy mi a fizikai univerzum és mi a közgazdaság, amely annak a részét képezi, és amelynek a segítségével az emberiség gondoskodik létfenntartásáról. A világegyetemben olyan természeti törvények uralkodnak, amelyek nem igazodnak a szabad akarathoz, vagyis az ember nem tudja megváltoztatni a világegyetemet, és annak törvényeit. Ez a körülmény azonban nem kell, hogy fatalizmushoz vezessen, illetve, hogy teljesen önkényesen ítéljük meg világunkat. Azaz nem mondhatjuk, hogy az emberiség bioszférájában, amelyben az ember aktív gazdasági tevékenységet folytat, ok-okozati összefüggések nem érvényesülnek. Az oksági összefüggés létezik, és megfelelő módon alkalmazva lehetővé teszi az előrelátást a gazdasági folyamatokban. Megállapíthatjuk, hogy a jelenlegi pénzügyi válság okai megismerhetőek, és az egyetlen megalapozottan optimista válasz csak az lehet, hogy erre a válságra is van megoldás, hiszen kiváltó oka téves emberi magatartás.
Ha mindezek szem előtt tartásával elemezzük azt a pénzügyi buborékot, amelynek a kipukkadása most a pénzügyi rendszer összeomlásával fenyeget, akkor megállapíthatjuk, hogy a LaRouche és munkatársai által kidolgozott korábbi előrejelzések optimálisan megközelítik azt a helyzetet, ami mára ténylegesen kialakult. Az Egyesült Államokban egyedül 1980. és 2000. között a pénz, és a pénzt helyettesítő egyéb eszközök együttes értéke hétezer-milliárd dollárról napjainkig százharmincnégyezer-milliárd dollárra növekedett. Ebből az összegből nyolcvanötezer-milliárd dollárt tesznek ki az úgynevezett pénzügyi derivativák, amelyek szinte teljesen elszakadtak már az alapjukat képező részvényektől, kötvényektől, és teljesen önálló életet élnek. Az amerikai pénzügyi aggregátum másik nagy összetevője az összesített adósság - a vállalatok adóssága, az állampolgárok adóssága, az állam adóssága és így tovább - a harmadik összetevője pedig az Egyesült Államok tőzsdéin jegyzett reálvagyon részvényárakban kifejezett értéke. 1996-tól 2000-ig a derivativák igen gyorsan - évi 30%-kal - növekedtek Amerikában. Ha tehát a reálgazdaság folyamatainak közvetítésére szolgáló közvetítő jelrendszer, a pénz, hatszoros ütemben növekszik, mint a reálgazdaság, akkor a pénznek és a pénzügyi eszközöknek ezt a felhalmozódását joggal tekinthetjük rákbetegséghez hasonló kóros növekedésnek.
Ma az előzőekben felsorolt pénzügyi aggregátumoknak az együttes összege világszinten háromszázhetvenötezer-milliárd dollárt tesz ki. Ebből kétszáznyolcvanezer-milliárdra rúg a derivátumok részesedése. Ebben az összegben benne foglaltatnak a G-7-ek, vagyis a világ legfejlettebb ipari országainak a részvényei, adósságaik teljes - külső és belső - összege. Tartalmazza ez a szám a fejlődő szektor, azaz a harmadik világ országainak a pénzügyi aggregátumait is. A harmadik világ országainak az adóssága ma megközelítőleg négyezerötszáz-milliárd dollár. Ha ezt a számot összevetjük a globális pénzügyi aggregátum összegével, akkor látjuk, hogy ez mindössze annak csak néhány százalékát teszi ki.
1980-ban a világ fejlődő országainak a reális külföldi adóssága a pénzügyi buboréknak mintegy a 6 %-át tette ki. Ezért érthető, hogy a világgazdaság centrum országaiban a nyolcvanas évek elején nem volt még szükséges, hogy politikai viták tárgya legyen a harmadik világ országainak az eladósodottsága. Ezzel szemben ma ezeknek az országoknak az eladósodottsága a világ pénzügyi aggregátumai teljes összegének mindössze az 1 %-át teszi ki, mégis fontos nemzetközi kérdéssé vált. A 21-ik század elején sokkal ingatagabb a helyzet, mint a nyolcvanas évek elején volt. Mindez nem csupán Mexikó, Argentína, vagy Oroszország ismétlődő pénzügyi válsága miatt van. Ma összeomlás fenyegeti a világ vezető tőzsdéit és pénzpiacait. A derivátumok kipukkadás előtt állnak. Az Egyesült Államok eladósodottsága, amiről már szóltunk, soha nem látott mértéket ért el. A pénzrendszer egésze került általános válságba. Éppen ezért ma toldozgató-foldozgató megoldások nem járhatnak eredménnyel, hanem a rendszer egészét a maga totalitásában kell megreformálni.
Ezeket a szempontokat is szem előtt kell tartanunk, amikor II. János Pál pápa javaslatait tanulmányozzuk, amelyek a tavalyi 2000. évre vonatkoztak, és javasolták az ószövetségben jól ismert adósság elengedést, minden hétszer-hét év, a jubileumi év alkalmából. A harmadik világ eladósodottsága nagyon is fontos, és nyomasztó kérdés. A világ lakosságának az öthatoda nyög ezen nyomasztó teher súlya alatt. A probléma azonban olyan súlyos, hogy ezt ma már valamiféle adósságmegfizetési moratóriummal nem lehet megoldani. Az ez irányban tett lépések fontosak, de inkább csak arra jók, hogy felhívják a világot fenyegető pénzügyi összeomlás veszélyére a közvélemény figyelmét. A harmadik világ eladósodása 1980-ban még hatszáznegyvenöt-milliárd dollár volt. Erre a hatszáznegyvenöt-milliárd adósságra, a világnak ezek a legszegényebb országai tizenkilenc év alatt ezerhatszáz-milliárd dollár kamatot fizettek. Vagyis az eredeti adósságnak már a két és félszeresét visszafizették kamat formájában. Mégis a teljes adósságuk mára már hétszer nagyobb, mint az eredeti volt, és eléri a négyezerszázharminchét-milliárd dollárt. Ez tipikus példája a pénzoligarchia "számtanának", ahogyan azt Dennis Small az EIR 2001. április 6-i számában megállapította. Vonjunk ki tehát hatszáznegyvenötből ezerhatszáztizenhármat, és megkapjuk eredményként a négyezerszázharminchetet, számjegyekkel leírva: 645 - 1613 = 4137.
A magyar eladósodás számai is hasonló bankár-aritmetikát tükröznek. Az MNB hivatalos kiadványa szerint 1973. és 1989. között mintegy 1 milliárd dollár erőforrásbevonás érkezett az országba, ami viszont összesen 11 milliárd dollár halmozott kamatkiadással járt 1992. december 31-ig. (MNB Műhelytanulmányok, 2, "Külső eladósodás és adósságkezelés Magyarországon, 56. old., Kiadó: az MNB Információs Főosztálya, 1993). Ha eltekintünk az 1992 óta 2001-ig kifizetett kamatoktól és csupán a magyar gazdaság egészének (azaz az állami és nem állami szektornak) a jelenleg fennálló összkülföldi tartozását nézzük, akkor az 1 milliárd dollár forrásbevonás következtében keletkezett külföldi tartozásból - 11 milliárd dollár kamat kifizetése után - 2001-re még maradt 54 milliárd euró, azaz 52 milliárd dollár összkülföldi tartozás. Számjegyekkel leírva: 1 - 11 = 52. A tényleges helyzet azonban ennél kedvezőtlenebb, mert nemcsak az 1992 óta kifizetett kamatokat és az adósságszolgálatra fordított privatizációs bevételeket, hanem a 8000 milliárd forintra növekedett belső adósságot sem vettük figyelembe. Ezúttal is hangsúlyozzuk, hogy a magyar munkavállalóknak a gazdaság össztartozása után kell megtermelni a hozamot, fizetni a kamatot és a profitot a pénzoligarchiának.
Hivatalosan csak az állam nettó adósságát közlik, elhallgatva, hogy ez az állam 2001-ben már csak a nemzeti vagyon 20%-nak a tulajdonosa az 1990 évi 100%-hoz képest. A korábbi nemzeti vagyon egészére vonatkoztatva az összkülföldi adósság az 1990 évi 21 milliárd dollárról mára 52 milliárd dollárra növekedett, amely a 8000 milliárd forint belső adóssággal együtt mintegy 80 milliárd dollárt tesz ki. Ezt a számot sem az MNB, sem a kormány nem közli a polgárokkal. A gazdaságnak csupán a 20%-át érintő külső állami adósság adataiból egyedül a nettó adósság számát tudatják a közvéleménnyel. A bruttó állami adósság jelenleg 16 milliárd euró, 15,2 milliárd dollár. Ez után az összeg után kell kamatot és törlesztést fizetni, nem pedig a ma mintegy 6 milliárd dollárra rugó nettó adósság után. A társadalom egészének azonban nemcsak az állam belső és külső bruttó adóssága, hanem a nem-állami szektor teljes tartozása után is fizetnie kell a kamatokat és a törlesztést. A magánszektor a magyar munkavállalóktól vonja el az adósságszolgálati kötelezettségek teljesítéséhez szükséges összegeket. Ez az egyik oka a magyar társadalom nagyarányú elszegényedésének.
A pénzügyi válság leküzdését akadályozza, hogy a pénzoligarchia, és a szolgálatában álló szakértők arról akarják meggyőzni - a szovjet birodalom utódállamihoz és a kelet-európai országokhoz hasonlóan - a harmadik világ országait is, hogy ebből az adósságcsapdából csak országaik vagyonának a privatizálásával, és a gazdasági élet deregulációjával tudnak kikerülni. Ez utóbbi azt jelenti, hogy nemcsak a vagyon kerül a kezükbe, hanem fontos közhatalmi funkciók is, azaz csak az államot megillető szabályozási jogosultságok. Így például nem az adott állam dönt monetáris politikájáról, a védővámok alkalmazásáról, a kereskedelem szabályozásáról, a közérdek gazdasági érvényesítéséről, hanem a nemzetközi pénzvilág vezérkara, és a tulajdonukban lévő világcégek. Elrettentő példaként szolgáljon, hogy 1987. és 2000. között a harmadik világ országaiban magánkézbe adtak mintegy négyszázmilliárd dollár értékű közvagyont, olajvállalatokat, erőműveket, áramszolgáltató közműveket, bányákat, igen csekély ellenszolgáltatásért. Ez a pénz azonban néhány másodperc alatt távozott az országból adósságszolgálat formájában.
A négyszázezer-milliárd dollárra rúgó pénzügyi-buborék az igazi oka annak a felgyorsult inflációnak, amely egyre inkább kibontakozik ma már Amerikában is. Az Egyesült Államok egyes tagállamainak azonban továbbra is azt mondják a pénzügyi oligarchia fizetett szakértői, hogy ezt a felgyorsult inflációt privatizációval, és deregulációval lehet megfékezni.
Ez történt Kaliforniában is, ahol 7 hónap leforgása alatt a hétszeresére emelkedett az elektromosenergia ára. Ennek az árváltozásnak semmi köze sem volt a kereslethez és kínálathoz. A nagyarányú áremelkedést gigantikus spekuláció kényszerítette ki, amely minden egyes kilowattórán hatalmas nyereséget zsebelt be. A spekulációs haszon és kamatjáradék kumulatív hatása valóságos pénzügyi ráknak tekinthető. Így áll elő az a helyzet, hogy kétszeresére lehet növelni a Kaliforniában termelt kilowattórák számát, mégsem csökken egy centtel sem az elektromos áram piaci ára. Ez azért van, mert az árnak ma már jóformán semmi köze sincs a megtermelt kilowattok mennyiségéhez. Egészen addig, amíg a spekulációs haszon túlburjánzását meg nem fékezik, méghozzá kemény, és hatékony állami szabályozással, addig ezen a helyzeten nem lehet változtatni. Tehát pontosan az ellenkezőjét kellene tenni annak, mint amit a pénzügyi oligarchia szakértői javasolnak. Dereguláció helyett eljött a re-regulációnak az ideje. Ezek az említett szakértők Paul Samuelson professzor egyetemi tankönyvét idézgetik az amerikaiaknak. Samuelson grafikonon ábrázolta a kereslet és kínálat alakulását. E szerint, ha a kínálat korlátozott, akkor a kínálati görbe egy kicsit elhajlik balra, és ezért egy kicsit balra találkozik ismét a keresletet ábrázoló görbével. A két görbe új metszéspontja jelenti a magasabb árat. Ha az amerikaiak megértik Samuelsont, akkor azt is be fogják látni, hogy miért kellett a hétszeresére emelkednie az elektromos áram árának Kaliforniában, vélik ezek a szakértők.
Nos, Samuelson ábráinak megértéséhez vissza kell nyúlni ahhoz a kiinduló ponthoz, hogy honnan származik, honnan ered az a bizonyos görbe, amely a keresletet fejezi ki. Samuelson professzor erre azt a választ adja: "Mindenki tudja, hogy a keresleti görbék az individuális közömbösségi görbékből vezethetők le." Ha studírozzuk Samuelson professzor bibliaként idézett "Economics" című tankönyvét, akkor megállapíthatjuk, hogy az abban kifejtett elmélet nem ad magyarázatot arra, ami napjainkban a kereslet és kínálat, valamint az árak körül zajlik. Ennek alátámasztására a már hivatkozott Dennis Small három példát hoz fel.
Az első az olajpiacot elemzi. A világ közvéleményét az illetékesek úgy tájékoztatták, hogy néhány évvel ezelőtt azért volt viszonylag alacsony a nyersolaj ára, mert a világpiac el volt árasztva hatalmas mennyiségű kőolajjal. Ha megnézzük, hogy mi történt 1996. és 1998. között, akkor látjuk, hogy ötven százalékkal csökkent a nyersolaj világpiaci ára. Ugyanakkor a kőolaj kínálata csupán hat százalékkal növekedett. Kérdés, hogy valóban ez a hat százalékos kínálati növekedés okozta-e az ötvenkét százalékos árzuhanást. Erre a kincstári közgazdászok válasza az, hogy a keresleti görbe szélsőségesen merev, és a kínálatnak már egy egész kis növekedése nagyarányú árcsökkenést válthat ki.
Másodikként nézzük meg, hogy mi történt 1998. és 1999. között, majd pedig 2000-ben. A nyersolaj ára százhúsz százalékot emelkedett. A kereslet és kínálat elmélete szerint ezt a kínálat jelentős csökkenésének kellett kiváltania. Az egyetlen probléma ezzel az, hogy ténylegesen nem csökkent a kínálat ebben az időszakban, hanem még két százalékkal növekedett is. Vessünk egy pillantást most az Egyesült Államok földgázpiacára. 1999. és 2000. között a földgáz ára több, mint ötven százalékkal növekedett. Ezt is a kínálat drámai csökkenése válthatta ki? Aligha. Nem volt csökkenés. Ha visszamegyünk 1996-ra és 1997-re, akkor egy "óriási arányú" 0,15 százalék csökkenést észlelhetünk.
Harmadikként vizsgáljuk meg közelebbről Kalifornia elektromosenergia helyzetét. 2000. májusától 2000. végéig, tehát mindössze hét hónap alatt, az elektromos áram egy kilowatt órájának a piaci ára hétszáz százalékkal emelkedett. A kínálat ugyanaz volt. Vajon mi váltotta ki ezt a hatalmas árváltozást? A dereguláció következtében szabadjára engedett spekuláció, nem pedig a kereslet és kínálat alakulása. Paul Samuelson kiváló közgazdász, de az élet mégsem az ő elméleteihez igazodik. Ami azonban még ennél is fontosabb, a dereguláció és a privatizáció a társadalom túlnyomó többsége, és a gazdaság egésze számára súlyos hátrányokkal jár, egyedül a spekulánsoknak, és a pénzből pénzt előállító úgynevezett üzletembereknek biztosít óriási hasznot, amelyért semmilyen ellenértéket nem nyújtanak a társadalomnak.
Ha megvizsgáljuk, hogy az értékelőállító fizikai gazdaságban hogyan alakultak a viszonyok, akkor megállapíthatjuk, hogy száz százaléknak véve az 1990. évi termelést, 2000-re tíz százalékkal csökkent az egy főre jutó gabonatermelés a harmadik világ és az egykori szovjet birodalom államaiban, amelyekben a föld hatmilliárd lakójából ötmilliárd él. Miközben tehát az egy főre eső gabonatermelés tíz százalékkal csökkent, a spekulációs haszon, és a belőlük kialakult pénzbuborék évente harminc százalékkal növekedett. Ha ugyanezen országoknak az elektromosenergia fogyasztását vizsgáljuk meg, akkor megállapíthatjuk, hogy az huszonhat százalékkal csökkent. Azért nem helyes világátlagot számításba venni, mert világszinten a centrum országok leggazdagabb rétegei, - amelyek a föld lakosságának tizenöt százalékát teszik ki -, rendelkeznek az egész világon előállított jövedelem nyolcvan százalékával, és a föld lakosságának a nyolcvanöt százaléka pedig a világ GNP-jének (Gross National Product-jának, Nemzeti Össztermékének) mindössze a húsz százalékával. Két évtizeddel ezelőtt a gazdagok tizenöt százaléka még a világ GNP-nek hetvenöt százalékát tudhatta magáénak, a szegény ötmilliárd pedig a harminc százalékát.
A harmadik világ legszegényebb országaiban élő hárommilliárd ember napi két dollárból, vagy kevesebből él. Ezeken a területeken, elsősorban a Szaharától délre elterülő afrikai országokban, az átlagos életkor a kilencvenes évek közepén ötvenkét év volt. Mindez azt jelzi, hogy a világgazdaság képtelen eltartani a föld lakosságát, éppen ezért a világ lakossága csökkenésnek indult. Olyan demográfiai visszaesés előtt állunk, amely a lakosság radikális csökkenését eredményezheti földünkön. Egyrészt nőtt a halálozási szám, és jelentősen csökkent az átlagéletkor. A megmaradó lakosság pedig képzetlenebb, és életminősége folyamatosan romlik.

Eljött az idő a világ pénzügyi rendszerének újraszabályozására
A korábbi fejtegetések célja annak alátámasztása volt, hogy szükségessé vált a világ pénzrendszerének az alapoktól történő újraszabályozása. 1971. óta, amikor a Bretton Woods-i rendszer felbomlott, vagyis amikor a dollár aranyfedezete megszünt, és amikor a Federal Reserve, az Egyesült Államok Központi Bankja már nem volt hajlandó rögzített árfolyamon átváltani a dollárt más valutákra, számos regionális pénzügyi válság rendítette meg a világ gazdasági életét. 1982-ben Mexikó vált fizetésképtelenné. Ezután a volt szovjet birodalom utódállamai következtek. Sok bizonytalanság, és zűrzavar volt az európai monetáris rendszer bevezetésekor, 1992-ben és 1993-ban. Ez a német egység létrejöttének időszaka. A német Bundesbank ekkor rákényszerítette a magas kamatlábak kurzusát szinte az egész Európai Unióra. Ezután következett Oroszország és Japán tartós pénzügyi megingása, majd pedig a második mexikói pénzügyi válság. Különösen váratlanul érte a világot az addig sikeresnek bizonyult ázsiai "tigrisek" pénzügyi összeomlása és gazdasági teljesítményük visszaesése Dél-Koreától Indonéziáig, amely 1997-ben kezdődött, de még ma sem teljesen fejeződött be. Legújabban Argentínának és Törökországnak kellett súlyos pénzügyi nehézségekkel szembenéznie. Eddig többé-kevésbé sikerült úrrá lenni ezeken a részleges válságokon, és elkerülni a világgazdaság olyan összeomlását, amilyenre 1931. után került sor. A nehézségek új elemét jelenti, hogy most magában az Egyesült Államokban gyengélkedik a gazdaság, és a pénzügyi rendszer. Ha ezt nem sikerül leküzdeni, akkor az drámai következményekkel járhat az egész világ pénzügyi és monetáris rendszerére.
A közelmúltban eddig példa nélkül álló, hatalmas mennyiségű spekulációs tőke tűnt el világszerte a válságba került országok megingott, értéküket vesztett valutáiban. Ezért már évek óta tart a tőke menekülése az olyan szilárdnak tartott valutákba, mint az amerikai dollár, az angol font, és a svájci frank (a jen, és az euro eddig ebből nagyjából kimaradt), valamint a világ centrum országainak a tőzsdéire és pénzpiacaira.
1929-ben a részvények értékét kifejező Dow Jones Index elérte az Egyesült Államok nemzeti össztermékének a nyolcvan százalékát. Ma ugyanez a Dow Jones az Egyesült Államok nemzeti össztermékének már a száznegyven százalékát reprezentálja. Csupán a kamatláb és az államkötvény hozamok kis emelkedésére van szükség ahhoz, hogy az irreálisan felfúvódott részvénypiac kártyavárként omoljon össze, amely pusztító hatással lenne a bankrendszerre, a valutákra, a beruházásokra, és természetesen a munkaerőpiacra. Nincs semmilyen bizonyíték arra, hogy ma könnyebb lenne átvészelni egy ilyen pénzügyi összeomlást, mint hetven évvel ezelőtt, amikor a tőzsdék összeomlása globális politikai válságot idézett elő, amely végül a második világháborúba torkollt.
Miért esett szét a Bretton Woods-i rendszer?

Elsősorban azért rendült meg, mert szétfeszítette a szervesen beleépített inflációs mechanizmus. Ez rákényszerítette a résztvevő tagállamokat, hogy átvegyék a nemkívánatos inflációt, a rögzített árfolyamú dolláron keresztül. A Bretton Woods-i rendszer az ellenkező hatású hibában szenvedett, mint elődje, az aranyalapú pénzrendszer. Az aranyalapú pénzrendszer arra kényszerítette a deficites országokat, hogy elveszítsék aranytartalékaikat, és deflációs politikát folytassanak. Ha egy ország elveszítette aranytartalékának egy részét, ugyanilyen arányban csökkentenie kellett a forgalomban lévő készpénz és számlapénz mennyiségét is. A szűkös pénzellátás, a csökkenő hitelek és az emelkedő kamatok így lényegében megbénították az adott ország belső gazdaságát. Az aranyalapú pénzrendszer túlzott merevsége, a Bretton Woods-i rendszer pedig gyenge adaptációs képessége miatt bizonyult életképtelennek. Az egyik deflációt kényszerített ki, a másik inflációt, állapította meg Dr. Wilhelm Hankel professzor, a németországi Creditanstalt für Wiederaufbau (Újjáépítési Hitelintézet) fő gazdasági szakértője, az Executive Intelligence Review című amerikai hetilap által 2001. március 5-én Berlinben rendezett szemináriumon elhangzott előadásában.
Az ingadozó piaci, vagy spekulációs valutaátváltási arányok, amelyek 1971. óta léteztek, semmilyen meghirdetett céljukat nem érték el. Az árfolyam-kiigazításba való menekülés elősegítette mind a külföldi folyószámlák fenntartását, mind a belső költségvetési hiányt, miközben ez a monetáris bizonytalanság növelte a pénzügyi kockázatokat, és leszűkítette a beruházási lehetőségeket. Példátlanul sok árú állt a világkereskedelem rendelkezésére, és igen sok vállalat, köztük számos kis-, és közepes vállalat is a világpiac felé orientálódott. De az áruk piacát messze meghaladóan a pénz, és a pénzpiacok váltak nemzetközivé. A nemzetközi pénzrendszer sokkal nagyobb fokban globalizálódott, mint az árutermelő reálgazdaság. A pénzügyi világ is kettészakadt szabályozott hazai szektorra, és szabályozatlan külföldi szektorra. Kialakult és virágzik az úgynevezett "duty free" (vám-, illeték- és adómentes) pénzügyi kapitalizmus, amely a számos krízis, katasztrófa és árfolyamkockázat következtében vált vonzóvá. A globális pénzgazdaság az elmúlt időszakban számos banktechnikai és pénzügyi innovációval gazdagította fegyvertárát, amely lehetővé teszi az egyes vállalatoknak, és beruházóknak a pénzügyi kockázat megfelelő szétosztását. De ezen eszközök, vagyis a szindikált hitelek, a határidős ügyletek (futures) és a derivativák által a pénzpiacok még gyorsabbá, még kiszámíthatatlanabbá váltak. Mivel szinte minden pénzügyi művelet lehetséges, ezért nemzetközi szinten ma már olyan - megfelelő szabályozás és szankció nélküli - pénzrendszerrel állunk szemben, amely egy központi bank nélküli állam pénzviszonyaihoz hasonlít. A pénzügyi kockázatok elleni védekezés költségei igen magasak. Aki nem biztosítja magát, az kockázattal és gyakran igen nagy veszteség vállalásával fizet. Wilhelm Hankel szerint a világ állami szabályozás és ellenőrzés nélküli pénzügyi piacainak az uniója úgy működik, mint egy "privatizált Bretton Woods", amelyben a dollár a vezető kereskedelmi-deviza. A hitelezők közötti kíméletlen rivalizálás a gyenge, és deficit által sújtott államokat is versengésre kényszeríti. Ezek rendszerint igen magas kamatokat, és a LIBOR feletti kockázati prémiumokat fizetnek. (LIBOR, London Interbanking Offered Rate, a londoni bankközi kamatláb, D. J.) A hitelpénzrendszer szinte belerángatja őket a nagyarányú és rövid határidejű külföldi eladósodottságba, ahelyett, hogy a fizetésimérleg egyensúlyának a helyreállítására, és a költségvetési fegyelem betartására ösztönözné őket. Az áthidalásihiteleket azonban azonnal visszavonják, ha az adós országban a válság legkisebb jelei mutatkoznak. Az adósságválság aztán újabb válságokat gerjeszt, s ez végül súlyos következményekkel jár az adott ország életszínvonalára, társadalmi helyzetére, és lakosságának jövőjére. A nemzeti válságok azonban ma már nemzetközivé válnak. Ha megszűnnek a piacok és elmaradnak a vevők, akkor az export, és a külföldi beruházás stagnál. Így a világkereskedelem a gazdag és még fizetőképes országok közti kereskedelemre redukálódik. A verseny kiéleződik, és romboló formát ölt. A világgazdaság a jólét fenntartójából az ipar megsemmisítőjévé, és a munkahelyek megszüntetőjévé válik. Ez a privatizált, és szabályozásoktól megszabadított globalizmus magán viseli a legrosszabb aranyalapú pénzrendszer deflációs, és a legrosszabb Bretton Woods-i pénzrendszeri inflációs hatásait. Ez fejeződik ki a pénztőkének a világ minden táján észlelhető meneküléséből. Így a pénz a biztonságosnak vélt valutákban, valamint a fizikai vagyontárgyakban koncentrálódik. Ez pedig szinte elkerülhetetlenül magával vonja egy újabb 1929-es "Fekete Péntek" bekövetkezését.
John Maynar Keynes, aki a Bretton Woods-i rendszer egyik létrehozója volt, úgy vélte, hogy egy megbízható, és válságmentes monetáris- és hitelrendszer létrehozásának három elengedhetetlen feltétele van. Az első, hogy legyen egy olyan elszámoló bank valamennyi nemzet számára, amely a rendszerben résztvevő valamennyi nemzeti banknak a legmagasabb szintű újrafinanszírozója. Ezeknek a nemzeti központi bankoknak ennél a globális "clearinghouse"-nál számlával kell rendelkezniük. A második feltétel egy olyan pénzügyi és elszámolási egység létrehozása, amelyet fenntartanak a központi bankok közti elszámolásokra. Ezt Keynes "bancor"-nak nevezte, és megfelel a ma használatos SDR-nak (Special Drawing Rights, különleges lehívási jog). A bankközi elszámolási pénzegység azonban abban különbözött az eurotól, hogy nem kívánták vele helyettesíteni az egyes országok nemzeti pénznemeit. Kizárólag az volt a funkciója, hogy hivatkozási alapul, valamint átváltási eszközként szolgáljon a deviza-átutalásoknál és elszámolásoknál. Valamennyi, a rendszerben részvevő ország megtartotta a saját valutáját, kamat- és valutaátváltási rendszerét, és központi bankját. Keynes harmadik feltétele egy olyan alkalmazkodási eljárás bevezetése volt, amely mind a hitelező, mind az adós országokra egyformán kötelező. Olyan szankcionált nemzetközi normákat kívánt bevezetni, amelyek egyenlő jogokat biztosítanak a világgazdaság valamennyi résztvevő országának, köztük a gazdaságilag leggyengébbeknek is.
Hankel szerint meg kell érteniük a világ illetékes pénzügyi és politikai vezetőinek, hogy a globalizáció széttörte a szuverén nemzetállam és a monetáris szféra között korábban meglévő egységet. Európában a monetáris területek túllépik a nemzeti határokat, és hamarosan talán az Európai Unió határait is. A átfogó piac kivonja magát a nemzeti, és szövetség hatósági szabályozás alól. Nem sokat számít az árfolyamok nemzeti szabályozása, ha a valuta értékét a szubjektív döntések által irányított tőkemozgások, és nyereség elvárások határozzák meg. A nemzeti gazdaságpolitika és kamatszabályozás sem jelenthet sokat, ha a nemzetközi kamatlábak határozzák meg a nemzetieket, és ha a külső gazdasági környezet diktálja a belső gazdaság számára a feltételeket. Ma már az egyes nemzetállamok költségvetései is alá vannak vetve a nemzetközi tőke mozgásainak. Ezek a tőkemozgások - a kamatlábak felemelésével, és a nemzeti pénzeszköz leértékelésével - meghatározhatják az adott ország költségvetési hiányának mértékét, munkaügyi és szociális politikájának alakulását.
Előtérbe kerül az a nemzetközi közjogi és belső alkotmányjogi kérdés is, hogy egyáltalán lehetséges-e az államok feletti transznacionális gazdaság, és a nemzeti hatáskörben maradt gazdaság együttélése. A globalizmus következtében a szuverén nemzetállamnak - demokratikus struktúrájával és legitimációjával - el kellene tűnnie, hogy átadja a helyét egy világállamnak, vagy világkormányzatnak, amelyet azonban igen sokan nem tartanak kívánatosnak. Ha a pénzügyi szféra, és az állami igazgatás területe megfelelően különválasztásra kerül, akkor a regionalizmus nyújthat valamiféle gyakorlati megoldást. Azok az államok, amelyek túlságosan kicsivé váltak, gazdasági és pénzügyi tekintetben integrálódhatnak, és egy nagyobb gazdasági és pénzügyi egységgé alakulhatnak. Erre jó példa az Európai Unió, és közös pénze: az euro. Ezekkel az elképzelésekkel csak az a probléma, hogy mindezek sokkal szebben hangzanak a tervezőszobákban, mint amilyeneknek a valóságban bizonyulnak. Ezt szemlélteti az Európai Monetáris Unió. Európai gazdaság nem létezik, csak tizenegy különböző állam, különböző költségvetéssel, és nagymértékben változó termelékenységgel. A társadalom állapota mélyen be van ágyazva a nemzeti területtel rendelkező államba, amit csak most kezdenek az illetékesek kellően felismerni. A szociális rendszer, beleértve a bérpolitikát is, nem része az uniós szabályozásnak, hanem nemzeti hatáskörbe tartozik.
A nemzetközi költségvetési autonómia - az államközi pénzügyi transzferek hiánya révén - erősíti a közös monetáris politika stabilizációs céljait. Az Európai Unióban azonban áthidalhatatlan ellentmondás feszül egyrészt a nemzetállamhoz kötődő költségvetési politika, másrészt a nemzetek, sőt Unió felettivé vált monetáris politika között. Ez a konfliktus a rendszer belső természetéből fakad, mivel a monetáris szuverenitás a nemzetállamoktól nem az Unió kormányzatához került, hanem egy teljesen független, demokratikusan nem ellenőrizhető, a népek feje felett trónoló Európai Központi Bankhoz, amelynek a székhelye Frankfurtban van. A pénzügyi politika irányítóinak pénztechnikai hozzáértését és semlegességét aláássák azok az erőfeszítések, amelyek megpróbálják egységesíteni monetáris eszközökkel azt, ami politikailag és gazdaságilag nagyon is eltérő.
Hankel professzor szerint az euró bevezetése nem járul hozzá a ma már kiszámíthatatlanná vált pénzügyi globalizmus megreformálásához. A Nemzetközi Valutaalap százkilencven nemzeti valutát tart a nyilvántartásában, ebből az euró tizet helyettesít. Így lesz a százkilencvenből száznyolcvan. Az elméletileg meglévő tizenhétezer-kilencszázötvenöt kétoldalú valutaárfolyam arányból lesz tizenkétezer-hétszázhúsz. Ez mind a két vonatkozásban túlságosan sok. Olyan monetáris rendszerben, amely a különböző átváltási arányokat kombináló elszámolási egységen nyugszik, ilyen például az SDR, eljuthatunk száznyolcvankilenc, vagy százhetvenkilenc kétoldalú valutaátváltási arányhoz. Hankel fel is teszi a kérdést, hogy az SDR-hez hasonló szintetikus elszámolási egység, vagy pedig az élővaluta dollár, illetve euró legyen-e a jövőbeni nemzetközi pénzrendszer alapja? Nyomban válaszol is rá, hogy ez nem is annyira elméleti kérdés, mint inkább politikai. A két élővaluta - a dollár és az euró - lehetővé teszi a kibocsátó országok, illetve azok központi bankjai számára, hogy mesés "seigniorage" jövedelmet zsebeljenek be. (Ez a szakkifejezés azt a jövedelmet jelöli, amelyet valamely pénzkibocsátó hatóság, például a központi bank csapol le. Különösen olyan országra alkalmazzák, amelynek valutáját külföldiek tartják kereskedelmi célra, vagy tartalékként. A francia eredetű szó a "kamara hasznát" is jelenti, amely olyan pénzügyi, vagy reáleszközök hozamából áll, amelyhez az adott ország annak révén jutott, hogy külföldön nemzetközi fizetőeszközként tartják az általa kibocsátott valutát. D. J.)
Ha valamelyik élővaluta lesz a jövőbeni nemzetközi pénzrendszer alap-pénzneme, akkor a kibocsátó állam, illetve központi bankja óriási előnyökhöz jut azáltal, hogy ő nyomtatja az egész világ számára a pénzügyi megtakarításra is használható bankjegyet. A világpénzt kibocsátó ország ingyen, illetve a legalacsonyabb kamattal jut tőkéhez, és bankóprése működtetésével finanszírozhatja saját deficitjét. A kibocsátó ország, illetve a központi bankja tölti be az egész világ központi bankjának a szerepét. Ez lehetővé teszi, hogy ez az ország igen jól éljen a többi ország népeinek a költségére. Senki sem vonhatja kétségbe, hogy az Egyesült Államok, és annak százszázalékosan magántulajdonban lévő központi bankja, a Federal Reserve, óriási haszonhoz jutott annak következtében, hogy az általa a levegőből előállított pénz, a dollár, a világgazdaság első számú pénzügyi közvetítő közegévé és tartalékvalutájává vált.
Már említettük, de fontossága miatt visszatérünk rá, hogy a 21.-ik század elején már nem lehet olyan módszerekkel stabilizálni a megingott nemzetközi pénzrendszert, ahogyan az mostanáig sikerült. Nem ajánlatos, hogy a dollár, illetve az euró váljék világpénzzé, a világgazdaság elszámolási egységévé. Kérdés, hogy az államok meg tudnak-e majd egyezni egy semleges pénzegységben, amelynek a kibocsátásában a világ valamennyi - ezt az új rendszert elfogadó - országa résztvenne. Ez a semleges pénz egyik országnak sem lenne a nemzeti valutája, mert minden állam megtartaná a saját nemzeti pénzegységét. Ez a semleges közvetítő közeg valójában már régóta létezik az SDR formájában. Az SDR-alapra való átállás több nyugalmat, szilárdságot, és megbízhatóságot nyújtana a világ pénzügyi rendszerének, mivel az SDR nem ingadozna úgy a pénzpiacon, ahogyan az dollárral, az euróval, vagy más valutákkal történik. Másrészt nagyobb igazságosság érvényesülne a nemzetek közti tőkeáramlásban, mivel az SDR-hez képest - amely egyszerre lenne valutaátváltási mérőeszköz, és az aranyalap helyettesítője - valamennyi ország valutája egyenlő jogú lenne. Amíg a fejünk felett lebegő nagy pénzügyi-válság nem tör ki, addig egyrészt a szociális piacgazdaságnak a globalizmus oltárán való feláldozása, másrészt a világgazdaságtól való elszakadás között lehet választani. Az Európai Unió sem képes magát megvédeni ettől a két - nem túl vonzó - alternatívától. Ezért egyre sürgetőbbé válik a globalizáció megszelídítése, és kordában tartása olyan új pénzügyi világrendszer segítségével, amely már alkalmazkodik a kialakult helyzethez, és a jelen szorongató problémáihoz. Az első Bretton Woods-i rendszert az hozta létre, hogy példa nélkül álló gazdasági katasztrófa sújtotta a világot, és két világháborúra is sor került. A jelek arra utalnak, hogy ismét pénzügyi katasztrófára van szükség ahhoz, hogy létre lehessen hozni egy második, alapjaiban megreformált Bretton Woods-i pénzrendszert.

Pénzügyi szükséghelyzet és politikai válságmenedzselés

Politikai megfigyelők szerint az új amerikai kormányzat tudatosan készül a fenyegető pénzügyi válság megfelelő kezelésére, mégpedig "Crisis Management" felállításával, és hatékony stratégia kidolgozásával. Ahhoz, hogy megértsük milyen veszélyeket rejteget magában egy ilyen teljhatalommal rendelkező válságstáb létrehozása, közelebbről is meg kell ismerkedni azzal, hogy milyen diktatórikus eszközökkel, pl. rendeletekkel, elnöki utasításokkal való kormányzással irányíthatja az Egyesült Államokat. E várható módszerek szemügyre vételére alkalmasak azok a példák, amelyekkel az Egyesült Államok közelmúltja szolgált. A Leleplező előző számában ismertettük, hogy az elmúlt 40 évben milyen tervek készültek a rendkívüli állapot bevezetésére, a rendeletekkel való kormányzásra, és még az alkotmány felfüggesztésére is. Mindezek olyan válságok kezelésére készültek, amelyek sokkal enyhébbek, mint az a veszély - a pénzügyi rendszer és a gazdasági élet összeomlása - amellyel a jelenlegi George W. Bush kormányzatnak kell szembenéznie.
Komolyan mérlegelték a rendkívüli állapot bevezetését az Egyesült Államokban az 1960-as években, amikor polgárjogi és háborúellenes tömegtüntetések söpörtek végig az amerikai nagyvárosokon. Az Egyesült Államok déli államaiban 1962-ben és 1963-ban több ízben is szövetségi csapatokat vetettek be válaszul a polgárjogi tiltakozókkal szemben, valamint azért, hogy erőszakkal felszámolják az iskolákban a faji elkülönítést. Mára azonban gyökeresen új helyzettel állunk szemben Amerikában. Már régóta teljesen más célokat szolgál a katonai erő használata. 1963-ban az egyesített vezérkar főnöke a szárazföldi hadsereg vezérkari főnökének illetékességébe utalta a polgári engedetlenségi mozgalmak fékentartását, és a szárazföldi hadsereg parancsnoksága volt felelős ilyen helyzetekben a csapatok kiválasztásáért és bevetéséért.
A belföldi polgári zavargásokért felelős katonai parancsnokság központja a floridai MacDill légi bázis. Most ez az amerikai speciális műveleti parancsnokság székhelye. A rendfenntartó műveletek tervezését az amerikai hírszerzési testület (U.S. Intelligente Board) végzi, amely valamennyi amerikai hírszerző ügynökség képviselőiből tevődik össze, de a katonai hírszerző szolgálatok játszanak benne vezető szerepet.
1965. és 1967. között az Egyesült Államokban száznyolc nagyobb zendülésre és zavargásra került sor, a legtöbbre 1967-ben. Ebben az időszakban harminchat alkalommal vetették be a nemzeti gárda egységeit. A szárazföldi csapatok alkalmazására csak egyszer került sor Detroitban, de bevetésük előkészületeire számos más esetben is sor került. 1967-ben a hadsereg mind tervezési, mind hírszerző tevékenységét nagymértékben növelte. Megbízottainak jelenlétét és megfigyelő tevékenységét fokozta a radikális és protestáló szervezetekben. Tervek készültek a szövetségi csapatok egyidejű bevetésére 25 városban szükséghelyzet kialakulása esetén. Az említett tervek közül a legismertebb a "Garden Plot", amely meghatározott területek katonai felügyelet alá helyezését dolgozta ki. Ennek a tervnek része volt a polgári zavargások 24 órán át történő megfigyelése egy e célra készült speciális irányító teremből.
1967-től William P. Yarborough vezérőrnagy volt felelős a hírszerzésért. Yarborough az amerikai vezérkar helyettes hírszerzési főnökeként gyakran kinyilvánította, hogy az Egyesült Államok a forradalom határán van. A közelmúltban elhangzott véleménye szerint az 1960-as években Amerika igen közel sodródott a polgárháborúhoz, és ezért nagyarányú katonai felkészültségre volt szükség. A hadsereg polgári zavargásokkal foglalkozó tervezési részlege 1968. februárjában, pl. felhívta a figyelmet a vietnami háborút ellenző tiltakozó mozgalmakra, amelyeket már a helyi és az állami hatóságok nem tudnak ellenőrzésük alatt tartani. A hadsereg szerint ez a társadalmi rend erőszakos felforgatásához vezethet, és eredményeként olyan helyzet is kialakulhat, amely valóságos felkelésbe torkollik. A szövetségi haderő ebben az esetben parancsot kaphat arra, hogy az élet és a tulajdon megvédése, a szenvedés mérséklése, a törvény és a rend helyreállítása érdekében beavatkozzon, figyelmeztetett a tervezési részleg. 1968 májusában Yarborough hivatala ismét felhívta a figyelmet az erőszak továbbterjedésére. A hivatal szerint a zavargások szervezői kihasználják a háborúellenes és a faji megmozdulásokat azzal a céllal, hogy bomlasszák a társadalmat, káoszt, erőszakot, rombolást, lázadást és forradalmat idézzenek elő. Az 1970-es években az amerikai törvényhozás vizsgálatot rendelt el ebben az ügyben, és akkor a hadsereg ez irányú hírszerző programját megszüntették.
Ebben az időszakban már a Nixon adminisztráció kormányzott. Az amerikai Igazságügyi Minisztérium egyik vezető tisztségviselője ekkor az a William Rehnquist volt, aki ma az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának az elnöke. (Az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága egyben az ottani Alkotmánybíróság is, tehát Rehnquist egy személyben tölti be azt a tisztséget, amit Magyarországon a Legfelsőbb Bíróság elnöke és az Alkotmánybíróság elnöke tölt be.) Rehnquist volt, aki elkészítette a polgári zavargásokra vonatkozó első formális tervezetet. Ugyanebben az évben Rehnquist "új barbároknak" nevezte a háború ellen tiltakozókat, és kijelentette: "késznek kell lennünk, ha szükséges, bármennyi energiát és áldozatot igényel, és bármenyi lemondást saját nyereségünkről, vagy örömünkről, hogy fenntartsuk rendszerünk alapvető értékeit."
Az 1971. májusi tömeg-letartóztatások után Rehnquist síkra szállt a polgári szabadságjogok rendkívüli helyzetekben történő felfüggesztéséért. Ebben a helyzetben a szövetségi állam, a tagállam, vagy a város kötelessége, hogy megvédje magát és polgárait az erőszak, és az erőszakkal való fenyegetés veszélyétől. Ez az előjoga nagyobb súllyal esik a latba, mint az egyént a letartóztatástól védő alkotmányos garanciák. Az Igazságügyi Minisztérium jogtanácsosi irodájának vezetőjeként Rehnquist gyakran megjelent az amerikai törvényhozásban, hogy védelmébe vegye a Nixon kormányzat telefonlehallgatási és elektronikus megfigyelési gyakorlatát. A hadsereg és a Szövetségi Nyomozóiroda, az FBI, által alkalmazott megfigyelési program előzetesen egyeztetésre került az üzleti élet vezérkarával, valamint a fundamentalista, vallási szervezetek irányítóival.
Az 1970-es években új szervezetet hoztak létre, és korszerű terveket dolgoztak ki a rendkívüli helyzetek kezelésére. Ezek az elképzelések vezettek a válságkezelés és a rendkívüli készenlét 1980-as programjaihoz. A szakértők két évtizedig tartó válságot vettek számításba. A felkészülési tervek egyrészt a New York-i Council on Foreign Relations (CFR, Külkapcsolatok Tanácsa), másrészt a Trilateral Comission (Háromoldalú Bizottság) keretében készültek el. Zbigniew Brzezinski irányította ez utóbbiban a tervezési munkálatokat. Ennek lett az eredménye a "The Crisis of Democracy" (A demokrácia válsága) című könyv, amely szerint a demokrácia jövőjét illető pesszimizmus egybeesett a gazdasági feltételek jövőjére vonatkozó pesszimizmussal. Samuel Huntington, aki a közelmúltban publikálta a "Civilizációk összecsapása és a világrend átalakítása" című művét, az egyik társszerzője volt a Trilateralis Bizottság jelentésének, és ő volt a CFR azon kutatási tervének az igazgatója, amely a "1980s Project" címet viselte, és amely kidolgozta az "ellenőrzött szétesés" gazdasági politikáját, amelyet a Carter elnök által a Federal Reserve élére kinevezett Paul Volcker kezdett el végrehajtani. Ennek a tervnek a nyomán szervezték meg a "Federal Emergency Management Agency"-t, röviden a FEMA-t, (Szövetségi Válságkezelési Ügynökséget) a Carter kormányzat idején. A FEMA-t a 32. számú Elnöki Vizsgálati Jelentés (PRM 32.) hozta létre azzal a feladattal, hogy tartsa fenn válságkörülmények között is a kormányzás folyamatosságát. A Carter-Brzezinski nevével jelzett Nemzetbiztonsági Tanács tervezési koordinátora Samuel Huntington volt. Ténylegesen ő fogalmazta meg az Elnöki Vizsgálati Jelentést.
A Reagan-Bush kormányzat idején tovább bővült a szorosan ellenőrzött "válságstáb" struktúrája. A Washington Post megírta, hogy kezdetben nézeteltérés volt George Bush alelnök és Al Haig akkori külügyminiszter között, mert mindkettő maga akarta ellenőrizni a válságstábot. 1981. márciusában Bush lett a "Situation Room"-ban (a Helyzetelemző Szobában) folyó válságtanácskozások elnöke. Ekkor még nem fogadták el azt az elnöki utasítást, amely ezt az állapotot formálisan is rögzíti és szabályozza.
1981. decemberében Reagan elnök aláírta a 12333. számú elnöki rendeletet, amely a Nemzetbiztonsági Tanácsot jelölte ki a legmagasabb elnöki testületté, a külföldi hírszerzés, az elhárítás, a speciális tevékenységek felügyeletére és irányítására. Ez ténylegesen a Nemzetbiztonsági Tanács irányítása alá helyezte a CIA-t, valamint a katonai hírszerzés, a speciális műveletek, és a többi hasonló tevékenység irányítását. Ez nem azt jelenti, hogy az elnök nemzetbiztonsági tanácsadója egy személyben látja el ezt a feladatkört, hanem a Nemzetbiztonsági Tanács külön stábja, amely nem a miniszteri szintű Nemzetbiztonsági Tanács része, hanem a Fehér Házhoz tartozik. E felett Bush, az akkori alelnök, a jelenlegi elnök apja, egyre fokozta ellenőrzését. E célból kiadott rendelkezés tette lehetővé a CIA számára, hogy különleges tevékenységet folytasson, hacsak az elnök nem határoz úgy, hogy egy másik ügynökség hajtsa végre azt a speciális feladatot. Ez volt az első alkalom, hogy hivatalosan is lehetőséget kapott a Nemzetbiztonsági Tanács stábja titkos műveletek végrehajtására. Ezen túlmenően egy rendelkezés, amelyet csaknem Bush titkos kormánya alapszabályának minősíthetünk, lehetővé tette az amerikai hírszerző ügynökségek számára, hogy titkos szerződéseket kössenek magánvállalatokkal és intézményekkel is.
1981. decemberében aláírásra került a 3. számú nemzetbiztonsági utasítás. A "válságmenedzselés" címet viselte, és megerősítette a Special Situation Group, SSG, (Különleges Helyzetelemzési Csoport) létezését, amelynek élén az alelnök áll. Ez a különleges Helyzetelemzési Csoport felelős válsághelyzetben az irányításért. A válságmenedzseléshez az az ügy tartozik, amelynek a végrehajtása megköveteli az elnöki döntések és instrukciók gyorsabb érvényesítését, mint ahogyan azt a Nemzetbiztonsági Tanács rutin tevékenységével meg tudná valósítani. Ez formailag is megerősítette George Bush ellenőrző szerepét.
1982. január 12-én jelent meg a Nemzetbiztonsági 2. számú Direktíva, amely formálisan is meghatározta a Nemzetbiztonsági Tanács struktúráját. Megerősítette egy sor magasabb szervezetközi csoport létezését, amely összehangolta a külpolitikát, a védelmi politikát és a hírszerzést, és ez által csökkentette a külügyminiszter és a külügyminisztérium hatáskörét. Még 1982 májusában sor került egy rendkívüli memorandum kibocsátására, amely a "krízis előretervezés" címet viselte, és amelyet a nemzetbiztonsági tanácsadó adott ki. Ez a 3. számú Nemzetbiztonsági Direktívára utalva létrehozta a Válság Előretervező Csoportot, amely alá volt rendelve a Speciális Helyzetelemző Csoportnak. A Válság Előretervező Csoport állandó testület, amely rendszeres időközönként tanácskozik, és kidogozza a terveket, valamint a politikai irányvonalat a Különleges Helyzetelemző Csoport részére. A Különleges Helyzetelemző Csoport és a Válság Előretervező Csoport az alelnök irányításával olyan általános hatáskörhöz jutott, amely lehetővé teszi, hogy ellenőrzést gyakoroljon minden olyan területen, ahol kritikus helyzet alakulhat ki. Hatáskörébe tartozik megelőző politikai lépések kidolgozása ezeknek a válságoknak a leküzdésére. Ez a Különleges Helyzetelemző Csoport, és a Válság Előretervező Csoport a rendelkezésünkre álló dokumentumok szerint ugyanolyan szinten működik, mint a Nemzetbiztonsági Tanács, és az állami hierarchiában a külügyminiszter felett áll. Ténylegesen azonban a Nemzetbiztonsági Tanács felett helyezkedik el. Az akkori külügyminiszter, George Shultz, keményen tiltakozott ez ellen, de nem tudott rajta változtatni. Érdemes megjegyezni, hogy Oliver North a tengerészgyalogság alezredese, aki ekkor a Fehér Házban dolgozott, hatékonyan részt vett a FEMA-típusú válságtervezés munkálataiban.
A válságkezelést végző állami struktúra kiépülésével párhuzamosan folyt a "Continuity of Government" (a kormányzás folyamatossága) elnevezésű rendkívüli készenléti program, amelynek szintén George Bush állt az élén. A Miami Herald című floridai lap 1987-ben ezt a programot párhuzamos kormányzatnak nevezte, és beszámolt arról, hogy ez magába foglal egy tervet az alkotmány felfüggesztésére nemzeti méretű válsághelyzet esetén. Oliver North önéletírásában megemlíti, hogy 1981. augusztusában került a Nemzetbiztonsági Tanács stábjához, és feladata volt olyan szükségtervek előkészítése, amelyek lehetővé teszik az elnök, és az Egyesült Államok kormányzatának a vezetői számára teendőik ellátását, és a lakossággal való összeköttetés fenntartását nukleáris háború esetén, vagy más rendkívüli katasztrófa idején.
Ugyanennek a műveletnek a nyilvános változata a "Rendkívüli Készenlét" elnevezést viselte és róla egy korábban kiadott elnöki direktíva rendelkezett, amelyet 1982. júliusában adtak ki. Ennek előkészítésében is kulcsszerepe volt North alezredesnek. A Miami Herald hivatkozott cikke megemlíti, hogy Oliver North résztvett annak az ellentmondásos tervnek a kidolgozásában, amely egy nemzeti méretű válsághelyzet esetén felfüggesztené az alkotmányt. Ilyen válság lehet a nukleáris háborún túl széleskörű belső társadalmi feszültség, vagy valamilyen külföldi amerikai katonai beavatkozás elleni tiltakozás. North - felhasználva azokat a forgatókönyveket, amelyeket belső feszültségek, külföldi katonai beavatkozások, illetve egy globális pénzügyi összeomlás nyomán előálló gazdasági depresszió és társadalmi nyugtalanság leküzdésére dolgoztak ki - készenléti gyakorlatokat tervezett.
Amikor North-ot 1987-ben az Irán-Contra néven ismertté vált fegyvercsempészési ügy kongresszusi vizsgálata során meghallgatták, a "Kormányzás Folyamatossága" címet viselő terv is szóba került. Az egyik képviselő, Jack Brooks, felszólította az akkor már ezredessé előléptetett Northot, hogy számoljon be részletesebben erről a tervről, különösen arról a vonatkozásáról, hogy adott esetben felfüggesztenék az amerikai alkotmányt. A meghallgatást vezető Inouye szenátor azonban nem engedte a téma megvitatását arra hivatkozva, hogy az igen érzékeny államtitkokat érint.

Ki határoz a veszélyhelyzetről?

Az alapító atyák úgy fogalmazták meg az Egyesült Államok alkotmányát, hogy az védelmet nyújtson a polgároknak, akár saját kormányukkal szemben is, ha az vissza akarna élni a hatalmával. Azonban az alkotmányba beépített biztosítékokat a háttérhatalomnak az államszervezet döntési szintjein működő hálózata az évek során fokozatosan megkerülte és semlegesítette. Az egyik ilyen alkotmányt kikerülő módszer a "rendkívüli helyzetre" való hivatkozás. 1973-ban a "Nemzeti Szükségállapotot Befejező Különleges Bizottság" két tanulmányt készített az amerikai törvényhozás, vagyis a washingtoni Kongresszus részére. Ezek részletesen elemzik a folyamatosan fennálló "rendkívüli helyzetet". Megállapítják, hogy az Egyesült Államok lakói egész életüket szükségállapotra vonatkozó szabályok között élik. Már negyven éve korlátozzák az alkotmány által szavatolt állampolgári szabadságjogokat és kormányzati eljárásokat olyan jogszabályok által, amelyeket az országosan fennálló szükségállapotra hivatkozva hoztak. Church szenátor szerint 1933. óta a Kongresszus széleskörű jogköröket, rendkívüli felhatalmazásokat adott át a kormányzatnak anélkül, hogy azok lejárati idejét meghatározta volna. Ennek következtében az Egyesült Államoknak legalább négyszázhetven olyan rendkívüli felhatalmazást tartalmazó statútuma van lejárati határidő megjelölése nélkül, amelyek a végrehajtó hatalom fejének, vagyis az elnöknek, igen nagy hatalmat biztosítanak. Ezek a rendkívüli jogok felölelik az állampolgárok szinte valamennyi életviszonyát, és együttesen lehetővé teszik az ország irányítását az alkotmányos eljárásokra való hivatkozás nélkül, azok teljes kikerülésével. Az Egyesült Államok az 1933. március 9. kihirdetett elnöki deklaráció óta jogilag szükséghelyzetben van. A Franklin Delano Roosevelt által bevezetett rendkívüli állapoton túlmenően Harry Truman elnök is meghirdette 1950. december 16-án az országos különleges helyzetet, és ehhez csatlakozik Richard Nixon 1970. március 23-án és 1974. augusztus 15-én közzétett deklarációja az állam egészét érintő rendkívüli helyzetről. A már említett Különleges Bizottság jelentése a következőket állapítja meg: "A koreai háború befejeződésekor hivatalosan nem függesztették fel a szükségállapotot. Még ma sincs felfüggesztve… Ez azt jelenti, hogy valamennyi gyakorlati célt tekintve állandósult a rendkívüli helyzet. Az elmúlt negyven év folyamán az elnökök hatalmas, és láthatóan egyre bővülő, és soha véget nem érő különleges felhatalmazáshoz jutottak. Ezek a hatalmi jogosultságok ténylegesen korlátlanok. A Kongresszus és a polgárok közössége nincs tisztában a rendkívüli jogosultságok terjedelmével, és soha nem történt figyelemreméltó ellenvetés sem a Kongresszus, sem a közvélemény részéről a helyzet ilyen alakulása ellen. A bíróságok sem korlátozták lényegesen ezeket a rendkívüli hatalmi jogosítványokat. 1933. óta a Kongresszus elfogadott, és kodifikált több mint négyszázhetven nagyjelentőségű jogszabályt, olyan jogosítványokat juttatva az elnöknek, amelyek korábban - az Egyesült Államok megalakulása óta - kizárólag a Kongresszus felelősségébe tartoztak és az ő előjogai voltak. Senki, vagy csak kevesek látták előre, hogy az átmenetinek tekintett szükségállapotot, amelyet 1933-ban, majd 1950-ben, 1970-ben és 1971-ben ismételten kihirdettek, állandósítják. Negyven évet semmiképpen nem lehet átmeneti jellegű rendkívüli helyzetnek minősíteni. A Különleges Bizottság álláspontja szerint jelenleg nincs szükséghelyzet. A Kongresszusnak éppen ezért a közeljövőben rendelkeznie kell a szükségállapot befejeződéséről". (Mindez elolvasható a Congressional Record - Senate, vol. 119 part 29, 93rd Congress, 1stsession, November 19. 1973, amely az idézett tanulmányok teljes szövegét tartalmazza.)
Ha a háttérhatalom hálózata nem lenne kellően erős és hatékony, akkor az illetékesek minden bizonnyal megfontolják a Különleges Bizottság ajánlásait, és ráveszik a washingtoni törvényhozást - a képviselőket és szenátorokat egyaránt - hogy vessenek már egyszer véget ennek az amerikai alkotmányt sértő helyzetnek. Ténylegesen azonban ennek az ellenkezője történt. Az eltelt idő óta az amerikai elnökök tovább bővítették rendkívüli felhatalmazásaik körét, amely végül is oda vezetett, hogy ma már szinte korlátlan hatalommal rendelkeznek. Ahhoz, hogy diktátori hatalmuk legyen mindössze arra van szükségük, hogy az a szükségállapot, amely 1933-ban került bevezetésre, soha ne érjen véget. Világosan kell látnunk, hogy az elnökök saját tetszésük szerint fogalmazzák meg a végrehajtói rendeleteket (Executive Orders) és elnöki utasításokat (Presidential Directives) anélkül, hogy azt a Kongresszus, vagy az állampolgárok ellenőriznék és jóváhagynák. Ez lehetővé teszi, hogy az elnökök jogtalanul olyan hatáskörökkel és hatalmi jogosítványokkal ruházzák fel magukat, amelyeket az alkotmány megtagad tőlük, és mindehhez azt az ürügyet használják, hogy "rendkívüli helyzet" van, és ez kényszeríti őket a rendkívüli jogosultságok igénybevételére. Mivel a továbbiakban részletesebben szólunk ezekről a rendeletekről és utasításokról, most csak a legutóbbiakból sorolunk fel néhányat annak szemléltetésére, hogy az Egyesült Államok elnökei gyakorlatilag bármilyen fejleményt szükségállapotnak minősíthetnek, mivel a rendkívüli helyzet meghatározása szándékosan homályos, pontatlan, és tetszés szerint értelmezhető, túlságosan is nyújtható "gumi definíció". (Az EO, Executive Order, elnöki rendelkezés.)
  1. EO 10995 feljogosítja az elnököt a szólásszabadság gyakorlásának felfüggesztésére, és a tömegtájékoztatási eszközök elnöki irányítására
  2. EO 10997 feljogosítja a végrehajtó hatalmat az elektromos szolgáltató rendszer, valamint az üzemanyag források adminisztratív átvételére
  3. EO 10998 lehetővé teszi a kormány számára, hogy ellenőrzése alá vonja az élelmiszerforrásokat, beleértve a farmgazdaságokat is
  4. EO 10999 felhatalmazza a kormányt az országos szállítási eszközök, a tömegközlekedési és magánjárművek elkobzására és ellenőrzés alá vételére
  5. EO 11000 felhatalmazza a kormányzatot, hogy adminisztratív kényszerrel munkabrigádokat állítson fel a polgárokból
  6. Az EO 11001 felhatalmazza a kormányzatot az egészségügyi, oktatási, és jóléti rendszerek, valamint intézményeik kormányellenőrzés alá vételére
  7. Az EO 11002 engedélyezi a kormányzat számára az Egyesült Államok lakosságának országos nyilvántartásba vételét
  8. EO 11003 felhatalmazza a kormányzatot valamennyi repülőgép és repülőtér lefoglalására
  9. EO 11004 feljogosítja a kormányt, hogy az ország egyes régióinak lakosait az ország más térségeibe kényszer útján áttelepítse
  10. EO 11005 felhatalmazza a kormányt, hogy ellenőrzés alá vegye a vasutakat, vízi utakat, valamint
a közellátást szolgáló raktárberendezéseket
  1. EO 12148 feljogosítja a Federal Emergency Management Agency-t (Szövetségi Válságkezelési Ügynökséget), hogy átvegye a hivatalos kormány teljes hatáskörét, és ténylegesen annak helyébe lépjen.
Minthogy az előbb felsorolt államfői (elnöki) rendeletek a végrehajtó hatalom birtokosa által bármikor hatályba léptethetők, így napjaink Amerikájában már nincs korlátja a diktatórikus kormányzat bevezetésének. Az előzőekben említettük, hogy a FEMA (Szövetségi Válságkezelési Ügynökség) formálisan Carter elnök 12148. számú elnöki rendeletével kezdte meg működését. Ennek a rendeletnek a neve Szövetségi Válságkezelési Törvény. Ez kodifikálja a korábbi elnöki rendeleteket, amelyek a különböző rendkívüli helyzetekre és jogosítványokra vonatkoznak, és amelyek a mindenkori elnöknek, mint a végrehajtó hatalom vezetőjének, ténylegesen korlátlan hatalmat biztosítanak olyan helyzetekben, amelyek rendkívüliek, vagy legalább is a kormány azt állítja róluk, és ilyen irányban manipulálja a közvéleményt. A FEMA ennek nyomán átvette számos olyan kormányzati intézmény irányítását, amelyek feladatkörébe tartozott a rendkívüli helyzetek kezelése. Így ellenőrzése alá vonta a szövetségi rendkívüli tömegtájékoztatási rendszert, a szövetségi katasztrófa elhárítási igazgatást, és számos más intézményt. A FEMA úgy lett megszervezve, hogy képes legyen átvenni a kormány egészének feladatkörét is szükséghelyzetben, beleértve az elnöki hatalom átvételét is, amennyiben a helyzet ezt kívánja. A FEMA központja a Maryland tagállamban lévő Fort Meade-ben található a Nemzetbiztonsági Ügynökség egy különlegesen titkos támaszpontján. A FEMA-t kellő jóindulattal egy olyan ernyőszervezetnek is tekinthetjük, amely háborúk, más vészhelyzetek, természeti katasztrófák idején gyorsan és hatékonyan cselekszik a lakosság életének a megmentése érdekében. A FEMA-val kapcsolatban azonban aggodalomra ad okot az a körülmény, hogy csak alkalmazottainak kevesebb, mint tíz százaléka foglalkozik katasztrófa elhárítással. Mindezt egy kongresszusi vizsgálat állapította meg. Ezért joggal merül fel a kérdés, hogy végül is mivel foglalkozik a FEMA a Fort Meade-i szupertitkos támaszpont kapui mögött? Már ismertté vált, hogy a FEMA - többek között - amerikaiak millióiról gyűjt óriási befogadóképességű számítógéprendszerébe adatokat. Ezek az adatbázisok látják el információkkal az úgynevezett "Crisis Action Program"-okat (Válságkezelő Akcióprogramokat), amelyeket akkor indítanak be a FEMA senki által meg nem választott, és politikai felelősséggel nem tartozó bürokratái, ha úgy gondolják, valami olyasmi történt, amely kompromittálhatja a "Continuity of Goverment" (a kormányzás folyamatossága) biztosítására létrehozott struktúra működését, azaz a FEMA szupertitkos irányítását.
Egy példán szeretnénk szemléltetni milyen az a helyzet, amelyben a FEMA beavatkozhat, vagy beavatkozik. 1989-ben idősebb George Bush elnök, a jelenlegi elnök apja, Kolumbiába látogatott azért, hogy három Latin-Amerikai ország elnökével megvitassa az illegális kábítószertermelés- és kereskedelem elleni küzdelem problémáit. Közben arról terjedtek el híresztelések, hogy Bush ellen merénylet készül. A FEMA illetékesei nyomban programot dolgoztak ki arra az esetre, ha az elnököt szállító repülőgépet rakétatalálat érné. Ez a szükségprogram tartalmazta azt is, hogy mintegy tízezer amerikait letartóztassanak, és gyűjtőtáborokba helyezzenek el. Őket a Fort Meade-ban tárolt adatok alapján választották ki, mint olyan egyéneket, aktivistákat, támogatókat, vagy a terrorizmussal szimpatizálókat, akik veszélyesek lehetnek. A FEMA hasonló feladatot teljesített az Irak elleni háború idején. Lehetővé tette, hogy szükség esetén összegyűjtsék azokat a személyeket, akik a számítógépes adatbázis szerint veszélyes aktivisták lehetnek. A Washingtonban megjelenő, és a pénzoligarchia hálózatát következetesen bíráló "The Spotlight" című hetilap beszámolt arról is, hogy a FEMA az Utah állambeli Salt Lake City-ben is rendelkezik egy "National Communications Center"-rel (Nemzeti Tájékoztatási Központtal), amelyet láncokból és szögesdrótból álló kerítés vesz körül. A nemzeti gárda tankjai védik ezt a Salt Lake City-i repülőtértől elkerített területet. A kerítéseken lézerérzékelők vannak elhelyezve, és mindenütt tiltó táblák, amelyek szankciókkal fenyegetik azokat, akik fényképet, térképet, vagy rajzvázlatot készítenének a területről. A kerítésen túl helikopter rámpa van, legalább kettő, de rendszerint négy harci helikopterrel. A területen számos olyan elektronikus berendezés működik, amely a műholdas kommunikáció céljait szolgálja.
Salt Lake City egy másik részében van egy hamburgerkészítő üzem, amely - több kutató szerint - ugyancsak titkos FEMA létesítmény. A FEMA repülőtéri támaszpontja mellett az UniSys nevű vállalat telephelye található. Ez a vállalat több milliárd dolláros szerződéseket kötött a FEMA-val, és ennek keretében elektronikai és kommunikációs ellenőrzést szolgáló felszereléseket szállít neki. Adatok vannak rá, hogy a FEMA nyolcszáz olyan telefont hallgat le, amelyek fegyverekkel és lőszerekkel kereskedő vállalatokhoz tartoznak. Itt csak annyit jegyzünk meg, hogy az Egyesült Államok alkotmánya szerint minden állampolgárt megillet a fegyverviselés joga, pontosan azért, hogy alkotmányos jogait és politikai szabadságjogait, ha kell, a kormány fegyveres erejével szemben is megvédhesse.
1994-ben az amerikai közvélemény tájékoztatásának a megkerülésével Clinton elnök aláírta annak az elnöki rendeletnek a kiegészítését, amelyet Bush elnök 1992. május 30-án léptetett érvénybe. A Bush által kiadott elnöki rendelet azzal a rendkívüli fenyegetéssel foglalkozott, amelyet a szerb és a montenegrói kormány által folytatott politika jelent az Egyesült Államok nemzetbiztonságára, külpolitikájára és gazdasági életére.
Miközben a Szerbiával és Montenegróval kapcsolatos politikának látszólag kevés köze van az amerikai területek felett is egyre gyakrabban látható fekete helikopterekhez, gyűjtőtáborokhoz, és az amerikai polgárok korlátozásához, Clinton rendelkezése valójában egy rendkívül fontos lépést takar. Azáltal, hogy Bush elnöki rendeletét hatályban tartotta, Clinton egy sor olyan elnöki rendeletet aktivizált, amelyeket korábbi elnökök adtak ki, és ez által lehetővé tette saját maga számára is ezeknek az igénybevételét, ha azt szükségesnek találja. Minthogy ezek az elnöki rendelkezések nagyon homályosan fogalmazzák meg, hogy mi is az a szükségállapot, amikor a ráhivatkozó rendeleteket alkalmazni lehet, ezért ezeknek a rendeleteknek az életbentartása és aktivizálása valóságos veszélyt jelent az Egyesült Államok alkotmányára, és az amerikai állampolgárok emberi jogaira és politikai szabadságjogaira.
Egyelőre még érvényben van az Egyesült Államokat létrehozó alapító atyák által megfogalmazott, és minden nehézség dacára oly sikeresnek bizonyult amerikai alkotmány. Amint azt már kifejtettük, az Egyesült Államokban berendezkedett kamatkapitalizmus rendszere válságos időszakba lépett. A szövetségi kormány a tagállamok és városok, az állampolgárok, valamint a vállalatok eladósodása a magánkézbe vett pénzrendszerben ketyegő kamatmechanizmus révén olyan méretűre növekedett, hogy bármikor bekövetkezhet a dollár nagyarányú értékvesztése, és a pénzrendszer megbénulása. Ez kiválthat olyan méretű és intenzitású társadalmi feszültséget, amely viszont okot adhat a jól előkészített FEMA-kormányzás bevezetésére. Hogy ténylegesen mit is jelent az Egyesült Államok számára egy ilyen rendkívüli kormányzás, majd csak akkor fogjuk megtudni, ha bevezetésre került. De addig is hasznos lehet, ha tájékozódunk, és már most megismerjük azt, ami ma is megismerhető a mindent átható titkolódzás ellenére.
Most idézünk néhány mondatot egy olyan magnetofon felvételből, amelyben Dr. William Pabst számol be mindarról, amit a FEMA-val kapcsolatosan megtudott már 1979-ben. A szöveget Milton William Cooper "Die Apokalyptischen Reiter" című 1997-ben az Edition Pandora Michaels Verlag kiadásában megjelent könyvének a 6. fejezete alapján ismertetjük. A 157. oldaltól a 159. oldalig idézünk a könyvből.

Nemzeti szükségállapot: teljes hatalomátvétel.

"Dr. William Pabst beszélt: lakáscímem 1434 West Alabama Street Huston, Texas 77006. 713 521-9896. Ez az én 1979. évi aktualizált jelentésem az Egyesült Államok Nemzetvédelmi Minisztériumának a koncentrációs tábor programjáról.
1976. április 20-án gyors, és alapos vizsgálat után az Egyesült Államok népének a nevében keresetet nyújtottam be különböző személyiségek ellen, akik kulcsszerepet játszanak egy összeesküvési programban, amely az Egyesült Államoknak, ahogyan mi azt ma ismerjük, véget vetne. Ez helyzetjelentés Önhöz, a panaszoshoz, Önhöz, az Egyesült Államok népéhez. A polgári peres ügyirat száma 76-H-667. Címe: "Panasz a Nemzetvédelmi Minisztérium koncentrációs tábor programja ellen". Benyújtásra került az Egyesült Államok Texas Tagállama Déli Kerületi Bíróságához, Houstonban. Az ügyben eljáró bíró Carl Bue volt. Erről a történetről egyszer már biztosan hallottak. A náci rendszer idején történt Németországban, hogy egy ember a gyermekkocsi gyár futószalagja mellett dolgozott. Felesége gyermeket várt, és mivel a kormány nem engedélyezte a gyermekkocsi megvásárlását, elhatározta, hogy titokban valamennyi részlegből megszerzi az alkatrészeket, és összeszereli a gyermekkocsit. Így is tett a feleségével együtt. Beszerezték és összeszerelték az alkatrészeket. Amikor készek voltak, nem gyermekkocsi volt a kezükben, hanem gépfegyver.
Ehhez hasonló az a helyzet is, amelyről most számolok be. A Demokratikus Intézmények Tanulmányi Központja nemrég javaslatot készített "Amerika Új Államai" alkotmányára. Ezt a központot Rockefeller finanszírozza. Ízelítőül csak annyit a javasolt alkotmányról, hogy a "nemzeti szükségállapot" fogalma százharmincnégyszer kerül említésre benne. A dokumentum nem tartalmazza a "Bill of Rights"-ot (az egyént megillető emberi és polgári jogok felsorolását D. J.), és a fegyver birtoklásához való jog ki van hagyva belőle. Egyidejűleg a House Concurrent Resolution Nr. 28. (a Képviselőház egyetértő határozata), amely arról rendelkezett, hogy 1976. július 4-re, vagy korábbra egy alkotmányozó gyűlést kell egybehívni, szintén kimaradt. Ennek a gyűlésnek az elnöke Nelson Rockefeller alelnök, a szenátus ideiglenes elnöke lett volna. Ez a határozat elakadt a bizottságban. Nyilvánvalóan nem adható ki pénz egy nagyszabású programért, amíg nincs esélye a tényleges életbeléptetésre.
Hogy mi történjék akkor, ha az amerikai nép önként nem fogad el egy olyan alkotmányt, amelyben kevésbé tudja azok útját keresztezni, akik diktatúrára törekednek, azt a 11490-es számú elnöki direktíva mondja meg, amely tartalmazza az általa felsorolt korábbi államfői utasításokat is. Az elnöki rendelet felszólítja a különböző hatóságok vezetőit, hogy készüljenek fel egy nemzeti szükségállapotra, beleértve azokat a rendkívüli helyzeteket is, amelyek nincsenek az elnöki rendeletben felsorolva. Ha elolvassák az utasítást, nem marad kétség afelől, hogy minden elgondolható ürüggyel ki lehet hirdetni a nemzeti szükségállapotot az 1969. októberében kibocsátott ijesztő dekrétum alapján. A rendelet kiterjedt valamennyi minisztériumra, beleértve a "Law Enforcement Assistance Administration"-t is (Jogrend Fenntartását Segítő Hivatal), és az Egészségügyi, Nevelési és Szociálisügyi Minisztériumot is. Larry McDonald kongresszusi képviselő feltárta a Kongresszusnak, hogy különböző gerilla és terrorcsoportok anyagi támogatást kaptak a szövetségi kormányzattól. Ha ezek a terrorcsoportok ténylegesen megkezdik felforgató tevékenységüket, akkor a 11490. számú elnöki rendeletet hatályba lehet léptetni.
De ahogyan előzőleg már említettük, az 11490-es elnöki rendelet elolvasása elegendő annak a megállapításához, hogy a legváltozatosabb ürügyekre hivatkozva kihirdethető a rendkívüli állapot. Mi történik, ha erre sor kerül? A következő napon Ön és családja a helyi postahivatalnál több háztömb hosszúságú sorban fognak állni, arra várva, hogy regisztrálva legyenek. Miután Ön és családja órákon át a sorban várakozott, végül becsukják az ajtót. Belülről kihallatszik a felfegyverzett postai tisztviselő hangja, amint közli az egyik megijedt őrizetbe vett személlyel: "Nézze, nem tehetek mást, a ház mögötti teherautó elszállítja a munkatáborba, amelybe beutalták. Felesége egy gyárba kerül, erről sem tehetek." Fia, vagy leánya Önre tekint, és remegő hangon kérdezi: "Miért vagyunk itt apu?" Most már láthatják, hogy egy szabad országban való élethez több is tartozik, mint a jelzálog fizetése. Tudatában kell lenniük annak, hogy mi zajlik Önök előtt. Megfelelően kell cselekedniük, és részt kell venniük a kormányzásban. Azaz be kell avatkozniuk."
A Dr. William Pabst dokumentumából vett idézettel arra kívántuk felhívni a figyelmet, hogy ha ma valaki meg akarja érteni a körülötte lévő világot, és eredményesen akar védekezni fenyegető veszélyeivel szemben, az nem kerülheti meg a mélyreható tájékozódást és aktív cselekvést. Erőfeszítés nélkül a pénzrendszer és a társadalom kapcsolata sem érthető meg. Büntetlenül nem térhetünk ki ezen erőfeszítés elől. A világ pénzügyi rendszere ma az összeomlás előtt áll, mivel a benne működő kamatmechanizmus révén az egyik oldalon robbanásszerűen növekvő adósság, a másik oldalon pedig példa nélkül álló hatalmas pénzvagyon halmozódott fel. Ma már csak az emberek állami és munkahelyi kizsákmányolásának a végletekig fokozásával lehet biztosítani az állami és nem állami adósságok után járó egyre növekvő kamatjáradék fizetését a nemzetközi pénzvilágnak. A globalizáció elmélyítette ezt a válságot, mivel földgolyónk nemzeteit könyörtelen versenybe hajszolta. Az uzsoracivilizációnak ebben a rendszerében egyre kevesebbet számít az alapvető életfeltételek biztosítása, és a környezetvédelem is üres jelszóvá vált. A környezetpusztító erőszakolt gazdasági növekedés abszolút elsőbbséget élvez, mivel ideig-óráig így lehet még fizetni a kamatokat a pénzoligarchiának. Ennek az embertelen hajszának a közösségi értékeket hordozó kultúra is áldozatul esik.
A politika a közügyek demokratikus intézéséből egyre inkább a pénzoligarchiának nyújtott olcsó állami szolgáltatássá alakul át, amennyiben biztosítja neki közpénzen a pénzbehajtást, valamint a hátrányos helyzetűek manipulálásával, és ha szükséges az elnyomásával, a társadalmi nyugalom fenntartását. A kamat formájában történő eltulajdonítás, ami nem szépítgetőn kifejezve a lopás egy változata, elkerülhetetlenül demoralizálja ennek a perverz rendszernek valamennyi részvevőjét. Az értékteremtő alkotótevékenység egyre inkább leértékelődik a parazita spekulációs tevékenységgel szemben. A kamatkényszer miatt a pénzvagyon mértani haladvány szerint növekszik, ezzel pedig a reálgazdaság növekedése a természeti és emberi erőforrások legpusztítóbb kizsákmányolásával sem tud lépést tartani. Ezért ebben a rendszerben kódolva van már kialakulásától kezdve az a belső ellentmondás, amely szükségszerűen szétfeszíti, majd felrobbantja. Fennáll a reális a veszélye annak, hogy ezt a beteg rendszert az összeomlástól csak a diktatórikus kormányzásra való áttéréssel lehet átmenetileg megmenteni. Ennek a haldokló rendszernek azonban még diktatúrával - esetleg háborúkkal - is csak ideiglenesen lehet meghosszabbítani az életét. Nem vonhatja ki magát az alól a természeti törvény alól, hogy ami halálosan beteg, annak el kell pusztulnia.
A magyar polgároknak tudniuk kell, hogy országuk pénzrendszere is a nemzetközi pénzoligarchia irányítása alá került. Ha a pénzoligarchia nemzetközi szinten készül a szükségállapot fogadására, akkor a válság hazai terepen való menedzselésére nekünk is fel kell készülnünk, mert hatása egész biztosan hazánkban is pusztító lesz. A magyar pénzrendszer is megrendül, ha a világ vezető országaiban összeomlanak a tőzsdék és a pénzpiacok, és ha bekövetkezik a dollár nagyarányú értékvesztése, aminek a jelei már mutatkoznak. A hazánkba importált kamatszedő magánpénzrendszer teszi lehetővé, hogy a magyar társadalom által megtermelt nemzeti össztermék mintegy 1/6-da minden évben - kamatjáradék és hozam formájában - elhagyja az országot és a nemzetközi pénzoligarchát, valamint hazai kiszolgálóit gazdagítsa. Ezért az évről-évre ismétlődő jövedelem-elvonásért az értékelőállító magyar társadalom nem kap ellenszolgáltatást. Az az érv, hogy ez ellen nem tehetünk semmit, mert a világ többi részén is ez a pénzrendszer került bevezetésre, megtévesztő. Ha más országokban is pestisjárvány van, attól még nem lesz a pestisben való megbetegedés kívánatos állapot, amelyre feltétlenül törekednünk kell. Ellenkezőleg! Máris védekeznünk kell vele szemben minden rendelkezésünkre álló eszközzel. Az első lépés, hogy közéleti párbeszéd folyjék a közpénzrendszerre való visszatérés lehetőségéről, és a pénzrendszer válsága a közelgő parlamenti választás megkerülhetetlen témája legyen. Ennek érdekében minden választópolgár tehet valamit.

2001. június
Leleplező 2001/3

Amerika haláltáborai


A társadalom, amely feladja szabadságát a biztonságáért,
egyiket sem érdemli meg, és mindkettőt elveszíti.
Benjamin Franklin
Az Egyesült Államok Külügyminisztériuma évente ír egy jelentést Magyarországról. Hogy mennyire tartjuk tiszteletben az emberi jogokat, hogyan menetelünk a demokrácia útján, és általában jól viselkedünk-e. Bárki megnézheti a nagykövetség honlapján, épp ezt olvasgatom. És ahogy olvasgatom, szálldogál a fejembe a vér. Szégyenkeznem kéne tulajdonképpen, de valahogy mégis inkább azt mormogom, hogy anyádról jelentgess inkább, jenki paraszt. Amerikának ehhez ma nincs erkölcsi alapja.
Többnyire tiszteletben tartjuk az emberi jogokat, állapítja meg a jelentés, de azért adódnak problémák. Például néhány esetben a rendőrség túlzott erőszakot alkalmaz annak ellenére, hogy a törvény tiltja a kínzást: ütnek, rúgnak vagy akár gumibotoznak. Valamint a kirendelt állami ügyvédek gyakran színvonal alatti munkát végeznek. Meg a börtönviszonyok. És ezért ejnyebejnye, jól teszik a magyarok, ha összekapják magukat, és tisztességes eljárást biztosítanak mindenkinek, ártatlanság vélelmével, jóindulatú rendőrökkel, és kényelmes börtönökkel.
mi lehet a különbség a szovjet és az amerikai gulág között?
Semmi ezt is azt is zsidók őrzik , és ők gyilkolnak .
Hadd egészítsem ki ezt a jelentést. Nem mentegetem a rendőri túlkapást, csúnya dolog az, és a kirendelt védő is bizonyára rosszabb, mint a jól megfizetett. Vannak még hibák a népi demokrácia építésében. De ugyan tegyük már hozzá, hogy Magyarország nem tart fenn koncentrációs táborokat sem saját, sem más államok területén. Nem épít titkos kínzókamrákat, és nem hajigál beléjük embereket anélkül, hogy legalább valamiféle törvény bűnösnek minősítené őket. 
A koncentrációs tábor (hagyjuk ezt a buta műszót, hogy „titkos börtön”, pont azért titkos, mert igazából koncentrációs tábor) az állami elaljasulás netovábbja; ott aztán nemcsak ütnek-rúgnak-gumibotoznak, hanem azt tesz a szükségszerűen szadista személyzet, amit akar, és nemhogy színvonal alatti védelem nincsen, hanem semmilyen. Oda ítélet, vádemelés és egyáltalán mindenféle jogi procedúra nélkül be lehet zsuppolni akárkit, kifele pedig nem vezetnek lábnyomok. A táborlakó nem hadifogoly és nem elítélt, mert akkor vonatkozna rá a jog; a táborlakó nem is ember, hanem vágóállat vagy növény. Ártatlan nem lehet, mert akkor nem lenne ott, ha viszont már ott van, akkor addig verik, amíg bevallja, hogy kém, szabotőr és kulák.
Hetek óta gondolkodom azon, mi lehet a minőségi különbség a szovjet és az amerikai gulág között. Hogy miért kellene az amerikai haláltábort szeretni, vagy akár elfogadni, elnézni, megmagyarázni. Mert ott terroristákat tartanak? Honnan tudjuk, ki a terrorista, ha bárkiből kiverhetjük a beismerő vallomást? És még szinte be is tartottuk a törvényt, csak elvittük a delikvenst egy egyiptomi tanulmányútra.
ezek az állatok haláltáborokat építenek Európában!
A koncentrációs táborok Európába telepítése pedig olyan fokú pofátlanság, amire még a Szovjetunió sem vetemedett. A kihelyezett gulágok ügye vízválasztó lehet Európa és Amerika viszonyában: elnézzük-e az ilyesmit, mert mi láttunk már koncentrációs tábort, vagy megcsináljuk az elsőrangú anyagból a világbotrányt pont ezért. Kelet-Európa ingerküszöbét, úgy tűnik, a lágerek nem bolygatják meg, mint ahogy azelőtt se. Nem megkörnyékezett kormányfők jelentették Brüsszelnek, hogy baszki, ezek az állatok haláltáborokat építenek Európában! – nem, a Washington Post dobta fel az ügyet. A megkörnyékezettek megtiszteltetésnek vették, aztán vagy exkuzálták magukat, vagy boldogan széttették a lábukat a szörnynek. Ide valahogy mindig bekopog valamelyik szívesen látott terrorrendszer. Talán erősnek hangzik ez a meghatározás, de a történelmi tapasztalat az, hogy ha kiépül egyszer az intézményrendszer, amely indoklás nélkül megsemmisíthet bárkit, akire a hatalom rámutat, akkor a géppuska már a színpadon van, és el fog sülni. Aki nincs velünk, az terrorista. Ki mondta, hogy az amerikai demokrácia örök és törhetetlen? 
De akkor már hagyjuk békén egymást, legalább egyezzünk ki, rettegve tisztelt szuperhatalom. Legalább ne írogasson Amerika jelentéseket arról, hogy egyes országokban micsoda szörnyűségek esnek meg. Ha egyszer ők maguk csinálják. Odaszarunk a lábtörlőre, és becsöngetünk méltatlankodni, hogy szaros a lábtörlő?
Titkos Börtönök 

A CIA-s titkos börtönök létezését nehéz cáfolni a felbukkanó tények alapján. 2003-ban
Lengyelországot hírbehozta egy emberjogi szervezet. De szintén hírbehozták Romániát, Grúziát
és Bulgáriát is. Miért maradna tehát ki Magyarország? Hiszen vannak tisztázatlan körülmények.

Noam Chomsky „az ellen?rzött tájékoztatási eszközökr?l” szóló elmélete a demokratikus
társadalmakban nagyon is helytálló. Azaz, csak ha a népesség nagy része ráébred az igazságra,
akkor alakulhatnak ki „az intellektuális önvédelem eszközei”. Mikor kapunk tiszta képet arról, hogy
a kiket tartanak fogva politikai tetteik alapján? Chomsky a forradalmi gondolkodó felveti a kérdést:
Hiába vannak szabadságjogaink mégsem gondolkozhatunk szabadon? A modern társadalmak
megalkuvásra késztetnek? A terrorizmus nemzetközi védekezésér?l csupán beszélünk, de semmi
nem történik?

A legnagyobb palesztin napilap az Al-Kudsz egyik munkatársa inkognitóban azt nyilatkozta, hogy
hiába van az országukban napi szinten korrupció, a hatalommal való visszaélés, nem lehet megírni
ezeket a jelenségeket, mert súlyos következményei vannak az újságíróra és a lapra nézve. Az
ellenzéki sajtót általában megfélelmítették vagy elhallgattatták.

„Jasszer Arafat egyszer egy norvég lapnak úgy fogalmazott, hogy nem t?ri a kínzást a palesztin
börtönökben, de bírálóinak meg kell érteniük, hogy a palesztin hatóságoknak fanatikusokkal van
dolga.”(HVG, 1996.szept.7.) Err?l az amerikai verzió jut eszembe. A fogolykínzás lett az amerikai
politika legnagyobb gondja. Senkit nem tudott meggy?zni Condoleezza Rice amerikai
külügyminiszter, aki nem gy?zi hangsúlyozni: a terrorizmussal vádolt személyek nem tekinthet?k
klasszikus értelemben vett foglyoknak.

Az iraki háborúban szintén megkínoztak olyan katonákat és polgárokat, akik a Szaddam-rezsim
ellen harcoltak. Az iraki vezet? nem foglalkozott azzal, hogy börtönökbe szállítassa áldozatait.
Megtette neki Isten hatalmas kertje, a sivatag, melynek forró homokja nem csak a keleti utazókról
tudna mesélni.

John McCain törvényjavaslata révén döntött úgy a washingtoni szenátus, hogy a jöv?ben tilos az
amerikai kézen lév? külföldi foglyok megalázása, s elfogadhatatlan a velük való embertelen
bánásmód. A sokat szidalmazott, máskor meg joggal csodált amerikai demokrácia izzadta ki ezt a
döntést: a washingtoni kormányzat, s személy szerint Dick Chaney alelnök rosszallásától kísérve.
Colin Powell volt amerikai külügyminisztert?l tudjuk, hogy az európai szövetségesek informálva 
voltak a fogolyszállításokról. Emberi ésszel fel nem fogható, hogy milyen kritikus állapotok
uralkodhatnak az ilyen típusú börtönökben. Vajon be tudják majd bizonyítani, hogy
Magyarországnak miért kellett ebben is szerepet vállalnia? Milyen katonai vezetés hozott ilyen
döntést? Ez valóban országunk megvédése ill. érdekében történt? Mikor fogjuk megtudni az ok
okozati összefüggéseket? ...
by H.Andrea 
 Ezen közel 20 ezer oldalnyi anyag CD ROM-on is megrendelhető a következő weboldalon: http://www.foia.cia.gov/.
 Dominic Streatfeild: Agymosás, fejezetek a tudatmódosítás titkos történetéből. HVG Kiadó, Budapest, 2007. 302. o.
 Közülük a két leghíresebb a lexingtoni Addikcikókutatási Központ (Addiction Research Centre) és a quebeci Allan Memorial Intézet (Allan Memorial Institute) voltak.
 Streatfeild: 121-122. o.
 Ibid. 127 és 132. o.
 Ibid. 121 és 126. o.
 Ez utóbbinak elhíresült példája, hogy 2004-ben fény derült rá, hogy amerikai katonák Metallica és AC/DC számokat alkalmaztak Irakban kihallgatási procedúrák során.
 Streatfeild: 133. o.
 Ibid. 21-22. o.
 Ibid. 123. o.
 A barbiturátok a barbitursav származékai, melyek fontos idegcsillapítók és altatók. Közéjük sorolható a nátrium-amitál vagy a nátrium-pentotál.
 Streatfeild: 41. o.
 A jelen tanulmánynak azonban nem célja az igazságszérumok valamint a vallatási technikák részletes ismertetése, és a drogok tudatbefolyásoló hatására helyezi a hangsúlyt. Említésre méltó azonban, hogy számos kísérlet mutatott rá, hogy jelen tudásunk szerint az alkohol és koffein keverékénél (sör kávéval) kevés hatásosabb és felhasználóbarátabb igazságszérum létezik. (Streatfeild: 63. o.)
 A tetrahidro-cannabinol (THC), a marihuána fő hatóanyaga mellett indiai és szintetikus cannabinolt is használtak. (Streatfeild: 50. o.)
 Mivel a bizakodásra leginkább okot adó LSD hatását sem lehetett előre kiszámítani (ugyanakkora erővel válthatott ki örömet, pánikot vagy tette az alanyt teljesen beszámíthatatlanná), felmerült annak a lehetősége is, hogy a CIA saját ügynökeit látja el a szerrel. Arra számítottak ugyanis, hogy fogságba esésük esetén a szovjetek hamar megelégelnék az összefüggéstelen beszédet és felhagynának a kihallgatással. (Streatfeild: 60-61 és 96-97. o.) Sok esetben elég lehet ugyanis a titkos információkat csupán néhány napig megőrizni, hogy azok értéküket veszítsék.
 Streatfeild: 41 és 45. o.
 A Mandzsúriai Jelölt kifejezés Richard Condon azonos című könyvéből származik, amely azon a koreai háborúból hazatért amerikai hadifoglyok esetét tárgyalja, akik mandzsúriai hadifogságuk idején agymosáson estek át. Az Egyesült Államokba visszatérve egyikük feladata az amerikai elnökjelölt meggyilkolása volt.
 Több a Mindszenty-perről szóló elemzés is úgy látja, hogy Mindszenty József bíboroson, a Magyar Katolikus egyház akkori vezetőjén és XII. Piusz pápa lehetséges utódján a szovjetek vallomástétele előtt hipnózist alkalmaztak. (Streatfeild: 152. o.) Az idézett dokumentum szerint hipnotizőrei Orsós Ferenc, az MTA tagja, 1935-től a Törvényszéki Orvostani Intézet igazgatója, és Völgyesi Ferenc a Nemzetközi Hipnózistársaság első magyar tagja voltak. (Mészáros István: A hipnoterápia története Magyarországon. Magyar Hipnózis Egyesület. 2001. december 9. Elérhető: <http://www.hipnozis-mhe.hu/main.php?pgid=honlap&honid=2&pid=2>, letöltés dátuma: 2007.09.10.)
 Streatfeild: 168. o.
 Ibid. 172-173. o.
 Ibid. 161. o.
 Ibid. 174. o.
 Habár ez Robert Kennedy 1968-ban történt meggyilkolása kapcsán már eshetőségként merült föl.
 Más néven elektro-konvulzív terápia (ECT) lényege, hogy 180 és 460 volt közötti elektromos áramot vezetnek a kezelt személy agyába, amely ott görcsrohamot vált ki.
 Streatfeild: 222. és 248. o.
 Ebben az esetben a homloklebeny eltávolítása sebészi eljárással. Lásd még: leukotómia.
 Streatfeild: 243. o.
 Ibid. 222. o.
 Kipróbálásra került például az afrikai nyílméreg, amely mozgásképtelenné tette a pácienseket, akik azonban végig eszméletüknél maradtak. Lehet tudni olyan esetről is, hogy a férfiak heréjét minden egyes üzenet után áramütés érte. Így akarták elejét venni annak, hogy a páciens a nyugtatózás ellenére se tudjon elaludni. (Streatfeild: 228-229. o.)
 Streatfeild: 224-226. és 252. o.
 A CIA már az 1950-es években is foglalkoztak a kérdéssel. A lobotómiát bonyolultsága miatt, az agyrázkódás okozását bőr bevonatú ólmosbot, vagy egyéb rugós eszközök használatával pedig veszélyessége és megbízhatatlansága miatt vetették el. (Streatfeild: 230-231. o.)
 Thought Reform and the Psychology of Totalism. Elérhető: <http://en.wikipedia.org/wiki/Thought_Reform_and_the_Psychology_of_Totalism>, letöltés dátuma: 2007.09.23.
 Streatfeild: 226-227. o.
 E két utóbbira a közelmúltban a guantanamói amerikai támaszponton és az iraki Abu Ghraib börötnben történtek is szolgáltattak példát a Korán a vécén történő lehúzásával, és a foglyok meztelen, szexuális pozíciókban történő fényképezésével.
 Olyan híresztelések is elterjedtek, hogy a kézikönyvet kiadó POWER (Pepole’s Workshop on Ersatz Religions) célja az átprogramozás ügyének lejáratása volt. (Streatfeild: 270. és 279. o.)
 Streatfeild: 212. o.
 Carrie McLaren: Subliminal Seduction. Elérhető: <http://www.stayfreemagazine.org/archives/22/subliminal-advertising.html>, letöltés dátuma: 2007.09.10.
 Lásd az Egyesült Államokban a Judas Priest pert, amelyet két öngyilkosságot elkövetett fiatal szülei kezdeményeztek. További információért lásd: Timothy E. Moore: Scientific Consensus and Expert Testimony: Lessons from the Judas Priest Trial. Elérhető: <http://www.csicop.org/si/9611/judas_priest.html>, letöltés dátuma: 2007.09.10.
 Streatfeild: 206. o.

1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
32
33
34
35
36
37
38

39

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése