2020. április 1., szerda

Termitplazma
































Termitplazma






Meggyőző, két órás dokumentumfilm a WTC összeomlásáról, ami a készítők szerint nem más, mint a világ legnagyobb biztosítási csalása. Ha végignézted, garantáltan hinni fogsz nekik! ;)

Acél Tények és WTC Collapse (első rész)

WTC tüzek és a Collapse (második rész)

WTC-összeomlás, a harmadik a műszaki elmélet

WTC1 és WTC2

9/11 cáfolhatatlan bizonyítéka a kormány hazudik

FBI footage: rakéta eltalálja az ötszög

a rakéta, hogy a hit az ötszög jött alatt a helicopterpad

Több bizonyíték sík nem talált PENTAGON




Termit HASZNÁLT a 9/11! Absolute Proof robbanóanyagokat vezetésű bontása Towers & Building 7!


Tessék mondani ki fér hozzá Amerikában a termitplazmához? Azok az irodák ahol elhelyezték e robbanóanyagot, zsidó kézben volt? Ha egyértelmű a MOSZAD keze műve az egész , miért az arabokat ölik a terrorizmus címszó alatt. Ha a zsidó állam a terrorista állam , hogy – hogy Irakot, és Afganisztánt kiáltották ki terrorista állammá, és millióknak kellet meghalni a zsidók miatt?
Hiszen a zsidók a terroristák, ha annyi zsidó terroristát öltek volna meg az Amerikaiak mint muzulmánt, már nem kellene naponta 8 milliárdal támogatni Izraelt. És ha vizsgálat indulna az atom programja után kiderülne , hogy 400 atomtöltete van raktáron amivel zsarolja a környező arab térséget. Kellett az olaj és a nyersanyag a kábítószer feletti ellenőrzés, most már a zsidóké és a CIA – é az ellenőrzés joga. A természeti kincseiket kik rabolják le? Ha egyértelmű a belső munka az államok elnökét miért nem vonták még felelősségre? Ha a háttérből irányító pénzuralmi rendszer adta ki a megbízást a tornyok lerobbantására, és a legális hatalom csak elszenvedője volt az eseményeknek , miért nem állítják meg a zsidó világhatalmi törekvéseket? Ott is mindenki le van fizetve korrupt az egész USA gépezete, két világháborúba már berángatták az USA -t, most indul a harmadikba Irán elleni akcióval ? A rohadt zsidó bankárokat kik kirobbantották a két világ égést senki nem vonta még felelősségre, de a kis katonát ki a vérét ontotta és véletlenül túlélte azt Nünbergben a zsidók elítélték és felakasztották, szeretnénk látni hogy a zsidó bankárokat is elítélnék és az ők talpuk alatt is fütyülne a szél. Szeretnénk ha Amerika továbbra is egy szabad állam lenne, és nem Izrael gyarmata. Ha ehhez az kell , hogy a zsidókat ki kell utasítani az országból kérem hajtsák végre, és vegyék vissza a monetáris jogokat a zsidó bankároktól, kiderül majd , hogy adót sem kell fizetni és jobban élne Amerika lakossága mint fénykorában élt. Nem azt a 800 drb koncentrációs tábort kellene megtölteni olyan emberekkel kik látják, hogy mit csinálnak a zsidók, hanem a zsidó bankárokkal a pénzügyi hatalom embereivel , kik kirobbantották az utóbbi válságot, mely már világméretűvé nőtte ki magát..Így 1 2 drb koncentrációs tábor telne meg sokkal kevesebb volna az üzemeltetési költsége. De ha a többit is meg akarják tölteni vigyék a zsidókat ők most is a világ legnagyobb koncentrációs táborában tartják a Palesztin állam lakosságát. A zsidó terrorizmusnak csak így lehetne megálljt parancsolni.



A 9/11-es W(T)C-TORONYDÖNTÉS 

valódi története

Figyelmébe és értelmébe ajánlva minden nemzet-vezetőnek, titkosszolgálati mágusnak (FSZB, CIA, MOSSAD, MI5…) és az értelmes életet vágyó, szomjazó embereknek!

Sokan csak legyintenek a különféle összeesküvés-elméletekre, de egy egyre többen kezdik komolyan venni azokat, mert a gyakorlatban tapasztalják, hogy a világ megbolondult és ennek okát keresve rájönnek, hogy minden látszat mögött ott vannak a tények, amelyeket vagy elhallgattak előlük, vagy elferdítve közöltek le számukra. Talán nem véletlen, hogy most érett meg arra az idő, hogy hozzám is eljusson egy kivonatolt rész egy komoly tudományos anyagból, ami a lényeget taglalja. Itt nincs mellébeszélés és aki megérti a teljes okozatot, az felteheti magának a kérdést? MIÉRT? Miért tehetik ezt meg büntetlenül valakik, akiknek közük van a világban zajló események alakításához, népirtásokhoz, háborúk kirobbantásához és a média teljes manipulálásához. A politika, mint olyan teljes hazugságból áll, talán csipetnyi igazsággal vegyítve. A titkosított anyag eredeti verzióját –úgy tudom - letették az amerikai külügyér, Condoleezza Rice (Obama előképe, a nép beszoktatására odatett médiabáb) orra elé is, aki csak zavartan mosolygott.


Azokban a körökben, amikről szó van, teljesen természetes az ilyesmi, de aki ki akar lépni a kóros meseszövés fonta hálóból, az elkezdi komolyan venni azt, hogy folyamatosan és szinte minden területen maradéktalanul át vagyunk verve. A 9/11-es terrorakció egy jól megkomponált biztosítási csalás volt, amelyet a CIA-Mossad páros készített elő jó pénzért és szolgáltatta hozzá a hátteret, majd pedig elvégezte a takarítást is a feladat végrehajtását követően. A feláldozott dolgozók, tűzoltók, mentősök és egyéb ártatlan személyek mellett ez volt az az akció, amelyet a TERRORIZMUS nagy lufijába töltve országokat rohantak le és sok civil és katona is ennek az összeesküvésnek köszönheti korai halálát. A tornyoknak össze kellett dőlni ahhoz, hogy a jobbára európai biztosító társaságok velünk fizettessék meg a kazár zsidók hasznára az Új világrend ideológiájának egyik alapkövévé, példaképévé tett hamis bálványt. A teljes angol nyelvű dokumentáció kivonatos fordítását változatlanul közlöm úgy, ahogyan én is megkaptam egy nemzetközi kutató csapattól, akiknek elege van a kazár-zsidók tébolyult öléskényszeréből.
1. „WTC épült a 70-es évek eleje –típus, feszített „lengő” torony-tervezett élettartam 50 év.
2. Ilyen típusok rugóznak = anyagfáradás gyors!
3. Főtartó-rendszere a liftaknáknak nagyon erős VASBETON kombinációja volt.
4. 414 m magassághoz alapozása csak kb. 30 m. volt + sziklába/ami jó rezgés-vezető.Teteje 63x63m.
5. 1993-ban arabok 700 kg-os bombát robbantottak az Északi torony mélygarázsában. A fáradt torony végzetesen meggyengült.
6. Ezután született meg a CIA-ba épült ZSIDÓK nagy terve = a tornyok lebontása nem hoz hasznot, tehát MEG KELL JÁTSZANI A TERRORISTA KÁRTYÁT.
7. 2000 novemberében egy zsidó tőkéscsoport megvásárolta mindkettőt. A lényeges kormányzati intézményeket elköltöztették. Horribilis összegért biztosítást kötöttek rájuk. A biztosítók ilyenkor társ cégekkel KERESZTBIZTOSÍTÁST kötnek = baj esetén a kárösszeg megoszlik.
8. A WTC ügyben a kár összegét 90%-ban EURÓPAI biztosítók fizették ki.
9. A TERV : Oszama Bin Laden családját előtte Szaud-Arábiába költöztette át a CIA!
10. A mai teljesen felszeret BOEING óriásgépek távvezérelhetők = felszerelt reptéren simán fel és le tudnak szállni (LASER) 1998 óta.
11. Elkábított + összekötözött (bizonyítottan terrorista múltú) arabokkal megrakták a 3 gép rakterét. Pilótafülkét lezárták = így szálltak fel utasokkal! A bostoni nyomokat eltüntették, d e a chicagói vette és tárolta az aut jelet (apró bibi).
12. LÓLÁB 1. = a gépek BOSTON-ból Chicagó irányt repültek. Amerikai légtér 100% -ban ellenőrzött a keleti part fölött! Oka a túl nagy forgalom – aki letér az életével játszik!
13. A gépek letérnek az útvonalról + 270 fokban visszafelé repülnek New York irányába –több, mint fél óráig! Senki nem vette észre? Nem volt kommunikáció? (Pl. Hová mész te MARHA?) Ez olyan , mint szembe az autópályán 600-al! Azonnal ütköztek volna -kivéve egy eset – ha a légtér BIZTOSÍTVA VOLT számukra!
14. LÓLÁB 2. VADÁSZGÉP tolóerő (tömeg arány 10-szer jobb, mint az UTASSZÁLLÍTÓ-é!
15. Vadászgép bármilyen irányban azonnal fordul, utasszállító erre képtelen, mert kinetikus tömege a motorokhoz képet túl nagy.. Gyors manővert ben tud végrehajtani – először oldalirányba csúszik a gép tömege!!
16. Aki repült valaha ezt pontosan tudja (ez repülési alapelv, ezért van típusvizsga).
17. A 2.gép épp hogy eltalálta a tornyot = A FELVÉTELEKEN TISZTÁN LÁTSZIK, A GÉP KÉSŐN DŐL BE, CSÚSZIK OLDALT!
18. A háttérben (az eredeti felvételen) látszik is + computer simán kiemeli, ott a kísérő vadászgép, ahonnan egy VADÁSZPILÓTA vezette célra a BOEINGET! AZ ARAB nem hibázott volna ekkorát, ő óriásgépekre több száz órát gyakorolt! Az IPSE bizony vadászgépekhez volt szokva!!! Csúnya baki!
19. A tornyok erősek voltak – a falazat, belső falak, liftaknák simán szétkenték a gépeket. Még a 70 tonna üzemanyag robbanását is elnyelték. A terv szerint egyből össze kellett volna dőlniük, és sok utcai áldozatnak kellett volna lenni. Ekkor lett volna igazán oké a terrorista duma! + yehova is hízott volna!
20. Ezután a CIA-zsidók futottak a pénzük után, hibát, hibára halmoztak!
21. Normál napos idő volt. A tornyok teteje 3600 négyzetm. Kiépített helikopter leszállók, amiket rendszeresen használtak! Egy embert se hoztak le!
22. Felküldték a tűzoltókat, mentőket stb. és mindenkit kitereltek alulról (NEM IGAZ). Az önfejű tornyok még ekkor is álltak!KIFELEJTETTÉK AZ ALAGSORI szint dolgozóit!
23. Ezek az emberek nagyrésze külső szolgáltató cégek alkalmazottai voltak. Némelyik 93-ban is ott volt. MINDEN LYUKAT ISMERTEK A FÖLD ALATT (sok szervízfolyosó, sokan ott jártak be dolgozni.
24. PERDÖNTŐ BIZONYÍTÉK = a földalatti kamerák felvették a menekülő embereket. Mind háttal van! EZEK HANGOS VIDEÓK!
25. Ami rajtuk van = tisztán, kétely nélkül hallatszik amint az automata sorban begyújtja a robbanó aknákat.! DAM-dam-gam! Az összeomló tornyok óriási mennyiségű levegőt nyomtak az alagsorba! A futó emberek egyszercsak felemelkedtek és bukfencezve távolodnak, mert vitte őket a légnyomás. Világos háttér előtt teljes félhomály, az arcuk még computerrel sem azonosítható. Ezért maradtak életben! Legmenőbb egy dagi csaj, aki állati jól csápol bukfencezve!
26. A kazetták azért nem kerültek CIA kézbe, mert a szolgáltatók ipari kamerái kinti szerverekre továbbítottak. Ezen kazettákat külföldi titkosszolgálatok aránylag hamar megszerezték szolid, jutányos áron/ mindkét fél megelégedésére. Biztos volt eladó.
27. A CIA elkésett! Egy nőt tudtak elkapni, mert beszélt a hülye! Ez egy pueto–ricoi baba volt. Koronatanú lehetett volna.
28. 2001 novemberében lezuhant az angol légitársaság egyik Airbusa, New Yorki felszállás után, tele üzemanyaggal, NewYork Jersey városrészén. Túlélő nem volt. Ja, a csajszi is a gépen tartózkodott. A felvételen szereplő emberek koronatanúk, akiket a külföldi titkosszolgálatok biztonságba helyeztek az USA-n kívül.
29. LÓLÁB X: a robbanókamrák mindig üresek, mert lehet villámcsapás, statikus áram. Olyan hülye nincs a világon, aki ezeket feltöltve tartja! Hogyhogy itt pont tele voltak? Csak nem a fél 10-es mentesítő repülőt várták?
30. A CIA_ZSIDÓK FELROBBANTOTTÁK A TORNYOT – tele tűzoltóval, mentőssel, ápolónőkkel együtt. Meghálálták az amerikai népnek, hogy befogadta őket.
31. A halottak száma 2500? Katonai hűtőhajókat vezényeltek a New Yorki kikötőkbe. NEW YORKBAN NEM VOLT TÖBB HELY, kb. 15209 fő.
32. Tornyok nem így dőlnek össze. Ezeket belülről oltották és az alsó részüket még hőhatás sem érte. Felső részük lekúposodott volna, és a többi állva marad. A liftaknák miatt eleve nem tudott befelé omlani. Persze ekkora romnak csekély a piaci értéke és még szegény zsidó tulajokat kötelezték volna saját költségükön bontásra.
33. A kazetták jelenleg európai titkosszolgálat + ÁZSIA boldog tulajdonát képezi. Állítólag a CIA is kapott egy DEMO-t valamelyik hálaadás ünnepre.
34. Ez az anyag csak az oszlopos baromságokra tér ki, de volt még vagy 10. Az elemzők olyasmire is felfigyeltek, amire az átlagember soha.
A tornyok felső kilengése a meggyengült alap miatt 93 után folyamatosan növekedett. Ha nincs támadás, vagy nem bontják le őket, akkor ma 2010 körül kb. az Északi torony nem összeomlik , hanem elhasal (eldől) mint a gyalogbéka. Az óriási rezgés miatt néhány órával később követte volna a másik is. Így óriási összeget kaszáltak! Alapot teremtettek az iraki és az afganisztáni invázióhoz. Az, hogy később a magas hőt vegyi anyagokra fogták, egyszerűen hazugság. Sokan nem tudják, hogy a BETON 880 fokon kiválóan ég (egyszerűbben; izzik és szinte olthatatlan a magas hőtelítettség miatt. Oka: anyagának egyrésze víz, a benne lévő kő és vas katalizátorként működik. Bin Ladennek a robbantáshoz nuku köze!”

Összefoglalva: Az amerikai neo-kóhn zsidó bagázs az amerikai kormányzattal a titkosszolgálaton keresztül oldotta meg a biztosítási csalás ügyet, hogy aztán ez váljék a Bush kormányzat számára casus belli-nek, hogy tovább fegyverkezzenek és másokat támadhassanak meg, miközben az amerikai népet is totálisan kiszolgáltatottá téve megalapozzák a gazdasági világválságot, amelynek következménye egy világ szintű háború és hatalmi átrendeződés kell legyen! Jó terv!

Amit tudni lehet, az még kiterjed egyéb releváns mozzanatokra is. Az ominózus napon a zsidó munkavállalók éppen „szabadságon” voltak, mert nekik szóltak, hogy elég veszélyes lesz aznap a tornyokban tartózkodni.
Az acélszerkezetet flex-el feldarabolták, ezért is tudott a lerobbantásakor önmagába csúszni úgy, hogy erre semmilyen indoka nem lett volna.
Emellett beszélik, hogy termitet is használtak, hogy olyan hőmérsékletet idézzenek elő, amely még ha napalmot égettek volna, akkor sem rombol úgy, hogy gyakorlatilag 10 cm-es daraboknál nem maradt nagyobb rom, bár az is igaz, hogy az egyik „terrorista” útlevele valami csoda következtében szinte teljes épségben került elő. Na ez is elmekórtani eset, amit a kommersz amerikai simán bevett.
A többi gépeltérítéses és a PENTAGON.os történet is megér egy külön mondókát és valójában meg sem történt ebben a formában.
A híradó felvételeit manipulálták, előre felkészültek az eseményekre jól beállított „véletlen” felvételekkel.
Olyan épületet is összerobbantottak, amelynek köze sem volt a repülők becsapódásához.
Miért kell éppen most minderről beszélni?
Mert Bin Laden-nek semmi köze az egészhez, úgy került a történetbe, mint Pilatus a credoba. Ez az égbekiáltó összeesküvés volt az alapja az afganisztáni és az iraki „szerepvállalásnak” is, és a terrorista-ellenes törvények, a civil lakosság kordában tartására hozott egyéb intézkedések meghozatalának. Mivel a rendelkezésre álló információk erősen indokolttá tesznek egy hivatalos és nemzetközi nyomozást, hogy kiderüljön a CIA-Mossad-zsidó világ és józan ész-ellenes összeesküvés minden részlete és a bűnösök mind az akasztófa árnyékában hűsölhessenek, mert tetteik következményeképpen már több millió embert írottak ki és tettek nincstelenné.
A tornyok esete a zsidó terrorizmus lényegéről tanúskodnak. Az amerikai közigazgatás legalább olyan fertőzött a talmudista kazár gazemberekkel, mint a magyar, ezért mindenkinek meg kellene értani, akihez az információ eljut, hogy ha a rendszer az Új világrend néven ezen elmebeteg zsidók kezében úgy összpontosul, ahogyan ők ezt elképzelik, akkor itt bármilyen gaztettet elkövethetnek, minden következmények nélkül.
Kérem a kormányokat, titkosszolgálatokat, hogy a meglévő adatbázisaikból az információt kezdjék nyilvánosságra hozni, mert egymás zsarolással való sakkban tartása nem vezet célra és nem is lehet eredményes egy bizonyos ponton túl, amin pedig már túlléptünk. Az áldozatok miatt, az élet védelme miatt és az értelem és az IGAZSÁG okán, kérem, hozzák nyilvánosságra adataikat és a védett tanúk vallomásait!
Az amerikai-zsidó összeesküvés a világot folyamatosan fenyegetve folyamatosan követel újabb emberáldozatokat, miközben mondva csinált indokokkal támadnak meg országokat, igáznak le népeket és irtanak embert. Ennek véget kell vetni, mert senki sincs biztonságban, amíg ezek a szörnyek szabadon garázdálkodnak. Fel kell számolni az USA-t, Izraelt és Európát is vastagon átszövő kazár-zsidó terrorszervezeteket, államinak álcázott hivatalos bűnözői köröket, s ki kell emelni minden nemzetközi szervezetből a beépült korrupt bűnpártolókat!
Link
Hát a termitbombáról nem tudtam meg sokat a hálón , de a minap az USA – ban a leghírhedtebb börtönéből VX ideggázzal töltött rakétafejet indíthattak volna a lakosság ellen , hogy milyen is e vegyi fegyver íme a leírása:



Hollósy Ferenc
A vegyi hadviselés története
Második rész
Az idegmérgek

A vegyi hadviselésről szóló első részben az olvasó megismerkedhetett a mérgező hatású anyagok vegyi fegyverként történő alkalmazásának első próbálkozásaival, az új korszak beköszöntét jelentő yperni csatával, Fritz Haber szerepével, valamint a nyomdokain kifejlesztett vegyi harcanyagok „hagyományos” típusaival. A második részben a második világháború után kifejlesztett „korszerű” vegyi fegyverekkel, az idegmérgek különböző fajtáival, élettani hatásaikkal és az ellenük való védekezés ismertetésével foglalkozom.
Meglepő módon, a vegyi fegyverek újabb nemzedékének, az idegmérgeknek a kifejlesztése ismételten a mezőgazdasági célú kémiai kutatásoknak volt köszönhető.
Amint az első részében láttuk, az ammóniaszintézis sikeres megvalósításával a múlt század húszas, harmincas éveiben a német vegyipar nagyot lépett előre a mezőgazdaság korszerű nitrogénműtrágyával való ellátása terén. Az eredmény nem is maradt el. Az egyre nagyobb termésátlagokat produkáló növénytermesztés számára – szinte természetes velejáróként – egyre nagyobb gondot okozott az elszaporodott gyomnövények tömege és az elszemtelenedett rovarkártevők hada. Az ellenük való védekezés hatékony gyomirtókat és rovarölő szereket igényelt, melyek akkor még ismeretlenek voltak a mezőgazdák számára.
Ezt az igényt kielégítendő intenzív kutatás kezdődött a század harmincas éveiben, és számos vegyületet állítottak elő. Többek között ekkor „születtek” azok a szerves foszforsav-észterek (organofoszfátok), amelyek hamarosan az érdeklődés középpontjába kerültek. Történt ugyanis, hogy a GerhardSchradermunkacsoportja által előállított organofoszfátokat valóban mérgezőnek és jó rovarirtónak találták a szabadföldi kísérletekben. A hatásvizsgálatok azt is kimutatták, hogy a foszforsav szerves észterei erős hatást gyakorolnak az élőlények idegrendszerére. Azt is megállapították, hogy egyes növényvédő szerek (pl. parathion, malathion) még az emberre is közvetlen veszélyt jelenthetnek. Sőt rossz esetben halálhoz is vezethetnek. No több sem kellett a hatóságoknak. Mivel az akkori előírások szerint a katonai jelentőségű felfedezéseket azonnal jelenteni kellett a megfelelő szerveknek, poroszos precízséggel nyomban megvizsgálták az új hatóanyagokat. Úgy találták, közülük több is érdemes arra, hogy ipari léptékben kezdjék meg a gyártásukat. Ezután értelemszerűen elváltak egymástól a katonai célú hatóanyag-előállítás és a mezőgazdasági célú rovar- és gyomirtószer-gyártás útjai. Bár ez utóbbin a hadsereg – biztos, ami biztos alapon – azért rajta tartotta a szemét.
Az idegmérgek
A katonai célt kitűző további próbálkozások eredményeként a németországi IG Farben Industrie-ben készítették el az első igen nagy toxicitású foszforvegyületet 1936-ban, ami egy színtelen, szagtalan folyadék volt. A szer a tabun nevet kapta, és a direkt erre a célra épített üzemben kezdték meg nagy léptékű előállítását. Az anyag ipari méretű gyártásának műszaki nehézségei miatt azonban a gyár csak 1942 után működött teljes kapacitással. 1942–1945 között még így is mintegy 12 000 tonnát (!) állítottak elő belőle, mielőtt a gyárat a szovjet hadsereg 1945-ben elfoglalta volna. Egy másik hírhedt, IG Farben-termék egy hidrogén-cianid-származék, a Ziklon-B volt, mely színtelen gáz, s illata normál hőmérsékleten a keserű mandulára emlékeztet. Ebből 4-5 mg/kg már halálos mennyiség, vagyis 0,3 g már megölhet egy 70 kg-os embert. Kis koncentrációban belélegezve szinte azonnali halált okoz. Nem véletlen, hogy ezt a két anyagot, a tabunt és aZiklon-B-t használták a foglyok tömeges megsemmisítésére a koncentrációs táborokban.
A németek tovább folytatták a foszforsavészterekkel kapcsolatos kutatásaikat, és számos, a tabunnal rokon szerkezetű és hatású vegyületet állították elő. Ugyancsak Schrader nevéhez fűződik a fluor-foszfát típusú szarin (1938) és aszomán (1944) előállítása. [Az amerikai nómenklatúra a tabunt (GA), a szarint (GB) és a szománt (GD) „G”-ágensnek nevezi.] Ezeket azonban igen nehéz előállítani, s ezért a háború végéig (szerencsére) nem is kerültek ki a laboratóriumokból. Amikor a szövetségesek elfoglalták ezeket a kutatóbázisokat, ott mintegy félmillió darab tabunnal töltött tüzérségi lövedéket és több mint 100 000 légibombát találtak felhalmozva.
A második világháború győztesei – mindenesetre – a németek kutatási eredményeit jó kiindulási alapnak tekintették, és azonnal megkezdték saját ideggázprogramjaik kidolgozását. Ettől kezdve minden, az ideggázzal kapcsolatos adatot szigorúan titkosnak minősítettek, még azokat a zsákmányolt német háborús iratokat is, melyekben csak említés történt az ideggázgyártásról.


Vegyi fegyverek (pl. szomán) célba juttatására alkalmas
Al Huszein típusú iraki rakéta (hatótávolság: 650 km)
A háborút követően a kísérletek elsősorban az idegmérgek hatásmechanizmusának felderítésére irányultak, hogy minél előbb hatékony védelmet találjanak ellenük. Ezen erőfeszítések során a megfelelő védelem kidolgozása mellett további új, pusztító hatóanyagokat is felfedeztek. A „hagyományos” vegyi fegyverek mellett – mint amilyen a klórgáz, a foszgén, a mustárgáz volt – megjelentek a „korszerű” harcanyagok. Ezeket a következő csoportba sorolták:
idegmérgek;
„V” típusú harcanyagok;
fluor-acetát típusú harcanyagok;
fluor-foszfát típusú harcanyagok;
pszichotoxikus harcanyagok;
növényzetpusztító harcanyagok.
Így az 1950-es évek közepére a szarinnál kb. tízszer-százszor mérgezőbb vegyületeket állítottak elő, melyek ráadásul stabilabbnak bizonyultak elődjüknél. Az első közlemények ezekről az anyagokról 1955-ben jelentek meg, és az amerikai nómenklatúrában a „V”-ágens nevet kapták.
A V-ágensek
A „V”-idegmérgeket fluor-foszfát-vegyületből állították elő az ötvenes évek végén Svédországban. Tammelin és kutatócsoportja után ezeket a vegyületeketTammelin-észtereknek is nevezik. A fluor-acetátokat és fluor-karbonsavakat már a múlt század végén felfedezték (Swarts, 1896), de mérgező hatásukat még nem ismerték. A vegyi fegyverként is bevethető V-anyagok közül a VX-kód viselőjére esett a választás, melynek nagyüzemi gyártása 1961 áprilisában kezdődött el, kémiai szerkezetét azonban csak 1972-ben hozták nyilvánosságra. A V-ágensek a ma ismert legveszélyesebb ideggázok közé tartoznak, melyek 100-szor, de akár 1000-szer is mérgezőbbek lehetnek a többi harcanyagnál. Tehát teljes mértékben kimerítik a tömegpusztítás kritériumait, ami elsősorban azért nyugtalanító, mert egy esetleges vegyi háborúban a megsemmisítő csapásmérésnél valószínűleg ilyen anyagokat vetnének be a védtelen lakosság ellen. Tekintettel arra, hogy ezek a vegyületek igen kevéssé illékonyak, hetekig, hónapokig is megmaradhatnak azon területen, ahová eljuttatták őket.
Bináris technológia
Eddig csak azokat a harcanyagokat mutattam be, melyeket előre elkészítettek és ezeket alkalmazták töltetként. Létezik azonban egy másik, ún. bináris eljárás is, ahol a legtöbb vegyi fegyver egyedinek tekinthető. A bináris technológia azt jelenti, hogy az idegméreg szintézisének utolsó lépését a gyárból a robbanófejbe helyezik át, amely végső reaktorként működik. A kiindulási harcanyagokat tartályokban tárolják és csak akkor keverik össze, ill. reagáltatják egymással, amikor a lövedék (bomba, gránát stb.) már útban van a cél felé. A felhasználás pillanatáig tehát a lőszer viszonylag ártalmatlan kiindulási anyagokat tartalmaz. A két folyékony komponenst tartalmazó tartályt egymás után helyezik a hüvelybe. Kilövéskor a tehetetlenségi erő az első tartályban lévő folyadékot a hátsó tartályba préseli, miközben áttöri a tartályokat elválasztó falat és a katalizátor révén a reakció bekövetkezik. Példaként bemutatomhárom idegméreg bináris komponenseit:
szarin: metil-foszforil-difluorid + izopropanol (az izopropanolt izopropilaminnal keverik azért, hogy megkösse a reakcióban keletkező hidrogén-fluoridot);
szomán: metil-foszforil-difluorid + pinakolil-alkohol;
VX–2: O-etil-O-2-diizopropil-aminoetil-metil-foszfonit + kén.
Az idegmérgek fizikai-kémiai
tulajdonságai
Fizikai tulajdonságaikat tekintve az idegmérgek folyékony halmazállapotúak. Illékonyságuk azonban különböző. Közülük szarin az egyik legillékonyabb, és emiatt elsősorban a légzőszerveken keresztül jut a szervezetbe. A VXkonzisztenciája ezzel szemben olajszerű és alegkevésbé illó, ezért a stabilis vegyi fegyverek csoportjába sorolják. Elsősorban a bőrön keresztül fejti ki hatását. A szomán, a tabun és a GF illékonysága a szarin és a VX közé esik. A szarinvízben jól oldódik, míg a VX azzal a váratlan tulajdonsággal rendelkezik, hogy a hideg(9,5 °C-nál hidegebb) víz jobban oldja, mint a meleg.
Kémiai szempontból az idegmérgek legfontosabb jellemzője a molekulák foszfor- (P-) és halogén- (X-) atomja közötti kötés reakciókészsége. A kémiai reakciók közvetlenül a foszforatomon történnek. A P–X atom közötti kötést ugyanis a nukleofil anyagok (pl. víz, hidroxilionokat adó anyagok, azaz lúgok) könnyen bontják. Így vizes oldatban, már semleges pH-n, megindul az idegmérgek bomlása, a reakció lúgos közegben erősen felgyorsul, és a bomlástermék a már nem mérgező foszforsav lesz. A nem mérgező foszforsav keletkezése más módon is elősegíthető. Így melegítéssel vagy katalizátorral (pl. fehérítőszerekből származó hipokloritionokkal). Ez a hidrolízis az alapja a legtöbb méregtelenítési eljárásnak is. Egy G-ágenssel szennyezett terület mentesítése néhány nap alatt magától végbemegy. A V-ágensek viszont hetekig is a mérgezett területen maradhatnak kisebb illékonyságuk és vízzel szembeni nagyobb stabilitásuk következtében. A VX nagy része lúg hatására (pH 7–10) nem illékony hidrolízistermékké alakul át, mely – szerencsére – már nem képes behatolni a bőrbe. A foszforatomon bekövetkező nukleofiltámadás az alapja az idegmérgek kimutatására szolgáló különböző színreakcióknak is. A fluor-acetát típusú harcanyagok az előző vegyületekhez képest bár kevésbé toxikusak, az ivóvíz és az élelmiszerkészletek szennyezésére alkalmasak lehetnek.
Az idegmérgek élettani hatásai
Az idegmérgek gáz, aeroszol, illetve folyadék formájukban – belégzéssel vagy a bőrön keresztül – juthatnak be a szervezetbe. A testbe való belépés útja egyben meghatározza, hogy a méreg milyen gyorsan kezd hatni. Ez a kialakuló tüneteket és bizonyos fokig azok megjelenési sorrendjét is meghatározza. Nem kétséges, hogy a mérgezés akkor jelentkezik a leggyorsabban, ha a méreg a légutakon át jutott be a szervezetbe. Mivel a tüdő felülete hatalmas, és apró kapillárisereinek kiterjedt hálózata révén intenzív keringést biztosít a gázcsere számára, sajnos, az idegméreg igen gyorsan be tud jutni a keringésbe és gyorsan eléri a célszervet. Ha a méreg a bőrön keresztül jut be a szervezetbe, a mérgezési tünetek később jelentkeznek. Mivel az idegmérgek többé-kevésbé zsíroldhatók, ezért bár a bőr külső rétegein át tudnak hatolni, időbe telik, amíg a méreg eléri a mélyebben fekvő véredényeket. Következésképpen az első tünetek csak 20-30 perccel a kezdeti expozíció után jelentkeznek. Ezt követően a mérgezés tünetei egyre határozottabban jelentkeznek. Ez azonban függ a mérgezés erősségétől is.
Kis idegméregdózis csak kismértékű mérgezést okoz. Ennek jellegzetes tünete a fokozott nyálképződés, orrfolyás és a mellkasban fellépő nyomásérzet. A szem alkalmazkodóképessége romlik, a rövid távú látás torzul, és az áldozat fájdalmat érez, ha közeli tárgyra próbál fokuszálni. A pupilla összehúzódik, ami rontja az esti látást. Ezt gyakran fejfájás is kíséri. Kevésbé specifikus tünetek is felléphetnek, mint a zavart beszéd, hallucinálás, émelygés és levertség.
Nagyobb dózis esetén sokkal drámaibbak a következmények. A nagyrészt belélegzett, kisebb részt a bőrön át felszívódott méreg – hörgőszűkület miatt – nehéz légzést, az erős nyálkakiválasztás miatt pedig köhögést okoz. Erős nyálürítés léphet fel, az áldozat izzad és a szeme erősen könnyezik. A gyomor- és béltraktusban kialakult kellemetlen érzetből hányás és görcs alakulhat ki. A vizelet és a széklet nem akaratlagos ürítése szintén a kórkép része. A vázizmok tünetei nagyon tipikusak: ez közepes erősségű mérgezés esetén izomgyengeségben, helyi remegésben vagy éppen görcsös összehúzódásokban nyilvánulhat meg. Mivel az izmok nem kapnak jelzést az elernyedésre, állandóan feszítve, görcsös állapotban maradnak. Az idegmérgek által okozott izombénulás kiterjedhet a légzőrendszerre és a központi idegrendszer légzésközpontjára is. Ez a két hatás együttesen jelenti a fulladásos halál közvetlen okát.
A mérgezési tünetsor a szarin és a szomán esetén hasonló. A mérgezett személy kezdetben csak fejfájást, fokozott nyál- és orrváladék-képződést, asztmaszerű légzést érez, melyhez erős félelemérzet is társul. Nem sokkal ezután izom- és bélgörcsök jelentkeznek hányás kíséretében, végül eszméletvesztés és légzésbénulás következik be, mely rendszerint fulladásos halálhoz vezet.
A „V” típusú idegmérgek a szervezetbe szennyezett élelmiszer fogyasztásával, belélegzéssel vagy akár a bőrön át is bekerülhetnek. Bőrön keresztül felszívódva a legtöbb harcanyag 5-10-szer kevésbé mérgező, mint belélegezve. Ezeknél az anyagoknál az ilyen különbség elhanyagolható (például a VX bőrön át felszívódva 10-100-szor mérgezőbb a szarinnál)! A normálruházaton minden gond nélkül áthatolnak és 1-2 perc alatt felszívódnak. A halálos mennyiség egy átlagos ember számára mindössze 2-3 mg! Amíg a cián-hidrogén esetén 0,3 g kell ahhoz, hogy valaki belehaljon a mérgezésbe, addig ekkora mennyiségű VX akár 100 emberrel is végezhet!
A mérgezés erőssége függ az idegméreg koncentrációjától (C) és az expozíció időtartamától (t). Nagy koncentrációknál a toxikus hatás egyszerűen a Ct szorzat alapján számítható ki. Kis koncentrációk esetében ez az egyszerű összefüggés nem érvényes, mert az emberi test képes bizonyos mértékű méregtelenítésre. Ilyenkor az azonos hatás eléréséhez hosszabb expozíciós idő szükséges. A gyakorlatban az idegmérgek toxicitásának jellemzésére az ún. LD50 értéket szokás megadni (lásd a 2. táblázat biológiai hatás részét). Az LD50 érték azt a bőrön át bejutó dózist jelenti, amelynek hatására az exponált populáció 50%-a meghal a mérgezés következtében. A bőrön keresztüli expozíciónál azért sokkal nagyobbak a hatásbeli különbségek, mert az illékonyabb mérgek hamarabb elpárolognak a felületről. Ha a méreg nem a bőrön át jutott a szervezetbe, hanem az előbb említett belégzéses módon, akkor a hatást az LCt50 értékkel jellemzik. A Ct szorzat mellett az L itt is a „letális”, azaz a halálos dózist jelöli, míg az 50 az 50%-os hatást.
Az idegmérgek
hatásmechanizmusa
Az idegmérgek hatása azon alapszik, hogy meggátolják a kémiai idegingerület-átvitelt a központi idegrendszerben. Az alkil-foszfát típusú idegmérgek központi támadáspontja a paraszimpatikus beidegzésért felelős ún. kolinerg rendszerben történő ingerületátvitel (neurotranszmisszió) gátlása az acetilkolin-észteráz-enzim gátlása révén. Mint ismeretes, a neurotranszmisszió morfológiailag jól definiált helyen, a szinapszisokban történik (1. ábra). A szinapszisban az üzenetet küldő idegsejt axonvégződése alkotja a preszinaptikus terminálist, melyet a szinaptikus rés választ el a posztszinaptikus neuron (vagy beidegzett sejt, pl. izomsejt) membránjától. Idegingerület esetén a preszinaptikus neuronból érkező akciós potenciál hatására felszabaduló átvivőanyag, mely jelen esetben az acetil-kolin, a szinaptikus résen átdiffundálva éri el receptorait a posztszinaptikus membránon. (A receptorok nikotin vagy muszkarin típusúak lehetnek.) Az acetil-kolin receptorokhoz kötődése váltja ki a posztszinaptikus idegsejt vagy sejt (sima izom, harántcsíkolt izom, mirigy) válaszát. A receptorokról disszociáló acetil-kolint az acetil-kolin-észteráz nevű enzim azonnal kolinra és ecetsavra bontja (2. ábra). A szinapszisban az acetil-kolin-észteráz nagy koncentrációban van jelen és igen aktív. Optimális körülmények között minden enzimmolekula kb. 15 000 acetil-kolin-molekulát hidrolizál másodpercenként.
1. ábra. Az idegmérgek támadásának elsődleges célpontja az ideg-izom szinapszisban található acetil-kolin-észteráz-enzim
Az idegmérgek éppen ezt a lépést gátolják. Az alkil-foszfátok ugyanis foszforilálják az acetil-kolin-észterázt. A kialakuló észter nagyon stabil, gyakorlatilag nem disszociál; következésképpen a szervezetben az acetil-kolin kóros mértékben felhalmozódik, súlyos paraszimpatikus izgalmi tüneteket okozva a mérgezetten. Idegméreg hatására az enzim irreverzibilisen gátlódik, mert nem tud visszaalakulni. Ezáltal a receptor továbbra is jeleket küld az izomsejthez, mely izomgörcshöz, légzőizmok esetén fulladásos halálhoz vezet.

  1. ábra. A szinapszisok acetil-kolin-észteráz-enzime az idegingerület-átvitel során kolinra és ecetsavra bontja az acetil-kolin nevű neurotranszmittert, amely visszajutva az idegsejtekbe újra acetil-kolinná alakul egy újabb ingerület kialakítása számára
Az acetil-kolin-észteráz gátlásának mértéke természetesen függ az idegméreg koncentrációjától. Az idegmérgek közül a szomán a leghatékonyabb acetil-kolin-észteráz-inhibitor. Már 10–9 M koncentrációban is elég, hogy 10 perc alatt több mint 50%-ban gátolja az enzimet. Hatásos ellenmérgekként azok az anyagok jöhetnek szóba, melyek leválasztják az enzim felületéről a foszforsavésztereket.
Ellenmérgek és kezelési módok
Mivel az idegmérgek rendkívül gyorsan hatnak, az orvosi beavatkozásnak is nagyon gyorsnak kell lennie, mert a mérgezést szenvedett ember élete gyakran csak hajszálon múlik.
A védekezés leghatékonyabb módja a megelőzés. Ha még nem került idegméreggel kapcsolatba a kérdéses személy, akkor karbamát típusú anyagot (pl. piridostigmint) juttatnak a keringésébe, mely az acetil-kolin-észteráz-enzimmel oly módon reagál (karbamoilálja), hogy az idegméreg ne tudja az enzimet foszforilálni és ezáltal inaktiválni. A piridosztigmin gátolja az acetil-kolin-észterázt, és védi az enzimet az idegmérgek gátló hatásával szemben. A dózis alacsony, és kb. 25 %-os gátlást eredményez. A piridosztigminnel gátolt enzim folyamatosan ad le aktív anyagot, s ezzel biztosítja az idegimpulzusok átvitelét az idegmérgek által okozott sérülés ellenére. A hatás a perifériás kolinergiás idegrendszerre korlátozódik, mivel az anyag nem jut át a vér-agy-gáton. A piridosztigminnek nincs káros mellékhatása, ugyanis az enzim nagy feleslegben van jelen a kolinergiás szinapszisban. Valójában 1-2 % aktív enzim elégséges a működő szinapszishoz! A karbamoilált enzimkomplex relatíve gyorsan bomlik, ezáltal az enzim működése hamar helyreáll, szemben az organofoszfát-enzim-komplexszel, mely rendkívül lassan bomlik csak el. A szomán-acetilkolin-észteráz komplex bomlása hihetetlenül lassú folyamat, mely alátámasztja a súlyos mérgezési tüneteket.
Megelőző kezelésnél a 8 óránként bevett és 30 mg piridostigmint tartalmazó tabletta alkalmazása megfelelő védelmet nyújthat, melyet az 1991-es Öböl-háború idején, a közel 42 000 fős amerikai katonaság körében végzett felmérés is igazolt.
Sok ország fegyveres erői az idegmérgek ellen „ellenmérgekkel” töltött autoinjektorokat használnak, mellyel a katona magának vagy társának adja be az intramuszkuláris injekciót. Az autoinjektorok általában két aktív komponenst tartalmaznak: pl. 500 mg HI–6-ot és 2 mg atropint. A HI–6 kémiailag egy oxim típusú vegyület, mely közvetlenül reagál az idegméreg által gátolt acetil-kolin-észterázzal. Az R–CH=N–OH általános képletű oximok reaktiválni képesek a foszforilezett enzimet. Ez azon alapszik, hogy az oxim megtámadja a méreg és az enzim közötti P–O kötést, miközben foszforilezett oxim és működőképes enzim keletkezik. A foszforilezett oxim gyorsan nem mérgező termékekké képes hidrolizálni. Ebben az esetben tehát az enzim aktivitása áll helyre.
A szerves foszforvegyületekkel való mérgezések másik klasszikus ellenszere azatropin. Az atropin a kolinergiás szinapszisban lévő ún. muszkarin típusú acetilkolin-receptorokhoz kötődik, és fiziológiásan hatékonyan blokkolja a központi idegrendszerben, sima izmokban, mirigyekben található kolinergiás receptorokat. Ha az acetilkolin kötött, akkor jelátvitel történik; ha azonban atropin kötődik a receptorhoz, akkor nincs jelátvitel. Összességében az oximok és az atropin nemcsak kiegészítik, hanem erősítik is egymás hatását.


122 mm-es, szarinnal töltött iraki rakéták az Öböl-háborút követő,
ENSZ által ellenőrzött megsemmisítés idejéből
Az írásban szereplő idegmérgek fontosabb típusainak és hatásaiknak bemutatásával remélhetőleg sikerült meggyőznöm a kedves olvasót arról, hogy milyen nagy veszélyt jelentene ezen anyagok vegyi fegyverként történő esetleges bevetése. Sajnos, a veszély reális és nagy! Egyes országok ugyanis titokban nemcsak hatalmas készleteket halmoztak fel belőlük, hanem új típusú, más elven működő, rendkívül veszélyes mérgeket is kifejlesztettek azóta. Emiatt nemcsak a meglevő készletek megsemmisítése jelent ma már komoly gondot és igényel rengeteg pénzt, hanem az újabb mérgek kimutatása és az új védekezési stratégiák kidolgozása is. Erről lesz szó a vegyi hadviselés történetét röviden ismertető írásom harmadik és egyben befejező részében.
 



A vegyi fegyverek története IV.



Háború Művészete (szerk@artofwar.hu)













A britek 1945-től az ötvenes évek közepéig leginkább a szarinnal kísérleteztek, komoly
sorozatgyártásba azonban sohasem kezdtek. Nem csak a közvéleménynek a történelmi
események tükrében várható reagálása tartotta vissza a kormányt a vegyi harcanyagok rendszeresítésétől, de pénzügyi akadályok is felmerültek, Nagy-Britannia ugyanis még nem
heverte ki a második világháború okozta anyagi károkat.
Az amerikaiaknak nem voltak ilyen akadályaik. Haderejüket ugyan 1945 után ismét
békelétszámra csökkentették, de a kezdődő hidegháború miatt rövidesen ismét
felduzzasztották. A hírszerzés hamar kiderítette, hogy a szovjetek megszerezték a német
ideggázok titkát, így a vegyi fegyverek fejlesztését az Egyesült Államok is felfuttatta, a
britekhez hasonlóan leginkább a szarinra koncentrálva. Befejezték a Rocky Mountains
Arsenal építését, 1950-ben pedig ismét megnyitották és kibővítették a háború végén bezárt
Dugway Proving Ground tesztközpontot.
5400 tonna VX, szarin és mustárgáz áll kétmillió különféle tüzérségi
lőszer és repülőbomba tartályaiban a Scsucsje falutól alig öt kilométerre
található orosz hadiraktárban

1952-ben kísérteties módon megismétlődött a tabun felfedezésének
története, de ezúttal egy brit laboratóriumban. A British Imperial
Chemical Industries cég vegyészmérnöke, Dr. Ranajit Ghosh rágcsálóirtó
szerek fejlesztése közben egy új, nagyon veszélyes idegi ágenst fedezett
fel. Az anyagot átadta a brit kormánynak, de mivel nekik már elég volt a
tabun és a szarin, az új anyagot továbbadták amerikai
szövetségeseiknek. 1956-ban a britek végül feladták a vegyi fegyverek fejlesztését, és le is mondtak támadófegyverként való felhasználásukról.
Az amerikaiak Dr. Ghosh formuláját hatékony fegyverré fejlesztették, és
a VX jelölést adták neki. A régi G-ágensek gyúlékonyak voltak és gyorsan párologtak, ezért hatásuk rövid távú volt. A VX ezzel szemben
viszkózusabb anyag volt, sűrű, mint a motorolaj, és a mustárgázhoz
hasonlóan hosszabb ideig megállt a talajon kiszórás után. A V betű is az
anyag viszkózus természetére utal. Mérgező hatása is felülmúlta a
szarinét. Indiana államban, Newport városában rövidesen megkezdődött
a VX tömeggyártása, és 1967-re már több ezer tonnás készlet állt az
amerikai haderő rendelkezésére. A V-ágenseknek ma több változata
ismert, de a VX továbbra is a leggyakoribb.
A kutatás másik iránya a célba juttató eszközök fejlesztését célozta.
Ennek eredménye egy sor különféle fegyver lett, mint például az M-23 taposóakna, az M-55 irányítatlan vegyi rakéta vagy a Mark 116
légibomba. A vegyvédelmi eszközök fejlesztése új gázálarcokat,
védőöltözékeket, mentesítő készleteket eredményezett. Az ideggázok
hatását ellensúlyozó anyag, az atropin kutatása is eredményesnek
bizonyult, s ennek köszönhetően az amerikai katonák egyéni
vegyvédelmi felszerelése részeként atropin-injekciópisztolyokat állítottak rendszerbe. Az atropin egyébként meglehetősen hétköznapi anyag, a
nadragulya hatóanyaga, optikusok használják a pupilla kitágítására szemvizsgálatok előtt.
Egy orosz 85 mm-es tüzérségi lőszer belefér egy közönséges
aktatáskába, mutatja Richard G. Lugar amerikai szenátor a scsucsjei
raktár felmérésénél.

Az amerikaiak hallucinogén harcanyagokkal is kísérleteztek. 1943-ben
dr. Albert Hoffmann, a svájci Sandoz gyógyszeripari cég kutatója a búzát megtámadó élősködő gombából, az anyarozsból kivont anyagokat
vizsgálta, amikor hirtelen vad hallucinációk törtek rá. Véletlenül sikerült
a lizergsavat, a később LSD-nek elnevezett drogot felfedeznie. Az
anyagnak akkor nem vették hasznát, évtizedekre elfelejtették, mígnem
az amerikai vegyifegyver-fejlesztők ismét elővették, s azzal az ötlettel
álltak elő, hogy új harcanyagot fejlesszenek ki belőle, ami nem öli meg
az ellenséges katonákat, csupán harcképtelenné teszi őket. Az első,
önkénteseken végzett tesztek eredménye ígéretesnek mutatkozott, de
az LSD nagyon drága volt ahhoz, hogy ipari mennyiségben állítsák elő,
ráadásul nem lehetett permetként szétteríteni. A kutatók végül előálltak
egy LSD tartalmú folyékony harcanyaggal, melyet BZ jelöléssel láttak el.
A katonák „Agent Buzz”-nak, azaz „bulianyagnak” nevezték.
A BZ-vel az ötvenes években több kísérletet végeztek önként jelentkező katonákon. Az eredmény: az anyaggal lepermetezett egység tagjai
teljesen értelmetlen tevékenységekbe kezdtek, eldobálták
felszerelésüket, felmásztak a fára megetetni a madarakat, vagy
egyszerűen hisztérikus nevetésben törtek ki. Egyszer megtörtént, hogy
egy katona egy odakínált egy nem létező doboz cigarettát a társának,
mire az azt mondta, köszöni, de nem akarja elvenni az utolsó szálat.
Ezek a hatások akár két hétig is eltarthattak.
A nagyhatalmak mellett kis országok is dédelgettek vegyifegyver
-álmokat. Ez a zárt raktár Albániában áll, Enver Hodzsa egykori
arzenálját őrzik benne amerikai felügyelet alatt, 2004 augusztusa óta. Az anyagokat folyamatosan oroszországi megsemmisítő üzemekbe szállítják

A BZ-t csak kísérleti mennyiségben állították elő, végül elvetették, mert
egyrészt mégiscsak mérgezőnek bizonyult, másrészről az anyag hatása
alá került katonák egyáltalán nem váltak harcképtelenné, csupán kiszámíthatatlanná, és ez a harctéren adott esetben veszélyesebb lett
volna, mintha normálisan viselkednek.
A nem halálos vegyi harcanyagok ötlete felveti a nyilvánvaló kérdést:
miért nem készítettek olyan gázt, amelytől az ellenséges katonák
elalszanak? Ez már az első világháborúban is felvetődött, de a kérdést
feltenni egyszerűbb, mint megoldani. Lehetséges ilyen gázokat előállítani ópoátokból vagy nyugtatószerek módosításával, de nincs mód
megakadályozni, hogy egyes személyek túl sokat lélegezzenek be a
gázból, és a túladagolás következtében maradandó károsodást
szenvedjenek vagy meghaljanak. Emlékezhetünk, mi történt 2002
októberében Moszkvában, amikor csecsen terroristák elfoglaltak egy
színházat, és az orosz belügyi kommandók altatógázt juttattak az
épületbe. A nyolcszáz túsz közül 115-en életüket vesztették a gáz
hatásának következtében. Feltételezések szerint a gáz Valiumot
tartalmazott, de az is lehet, hogy BZ volt. Az oroszok hivatalosan mind a
mai napig nem ismertették az alkalmazott anyagot.
Vegyi fegyverek Vietnamban
Az Egyesült Államok a vietnami háborúban alkalmazott egyes „nem
halálos” vegyi harcanyagokat. A második világháború során a britekkel
közösen igen agresszív növényirtó szert állítottak elő, a 245T kódnevű
anyagot, mellyel tönkre lehetett tenni az ellenséges ország
mezőgazdasági termőterületeit. Ezeket végül nem vetették be a németek
ellen, de a Malájföldön harcoló kommunista partizánok ellen használták
a britek a negyvenes évek végén, Vietnamban pedig az amerikaiak a
Viet Kong fő élelemforrása, a rizsföldek ellen. 1961 végén három C-123
Provider teherszállító repülőgépet szereltek fel permetezőtartályokkal,
hogy a Ranch Hand fedőnevű hadművelet során megmérgezzék a
rizsföldek termését. Hatféle növényirtó és lombtalanító anyagot
használtak, ezeket színkódokkal jelölték: zöld, rózsaszín, lila, fehér, kék
és narancs. A Ranch Hand hadművelet eredményesnek bizonyult, sikerült
a Viet Kong élelmezését megakadályozni, mellesleg úgy tönkretenni
Vietnam vetésterületének húsz százalékát, hogy ma sem terem ott
semmi. Ugyanezeket az anyagokat alkalmazták a dzsungel
lombkoronájának gyors elpusztításához is, hogy az alatta rejtőző Viet
Kong egységeket láthatóvá tegyék a légicsapást mérő repülőgépek
számára. A permetező egységek tagjai büszkén viselték cinikus
jelmondatukat: „Csak mi menthetjük meg az erdőket!”
A lombtalanító anyagok legerősebb és leghírhedtebb tagja a narancs
jelölésű volt (Agent Orange), mely 245T és kis mennyiségű dioxin
keveréke volt. Az anyagot a sűrű növényzetre permetezték, amitől az
órák alatt lehullott és elrohadt. Olyan sok ilyen anyagot használtak fel Vietnamban, hogy 1968-ban az Egyesült Államokban komoly hiány lépett
fel háztartási gyomirtókból. Igaz, a várakozással ellentétben az Agent
Orange-nak számos súlyos utóhatása volt. Bevetésének helyszínei körül ugrásszerűen megnőtt a születési rendellenességek száma, az anyagot
belélegzett katonák közt pedig emelkedett a rákos megbetegedések
száma. Az Agent Orange mindmáig számos vita és per forrása vietnami
veteránok és az amerikai állam között. A vietnami parasztok persze
nemigen perelhetnek senkit.

Szintén Vietnamban alkalmazták először harcban a CS porított változatát.
Először 1965-ben használták a gerillák föld alatti alagútjainak
kifüstölésére, később tömegesen vetették be szinte minden harci
helyzetben. A lombtalanító szerek és a CS alkalmazása miatt a világ
közvéleménye elítélte az amerikaiakat, noha ezekek az anyagoknak a
hatása messze elmaradt a valóban veszedelmes ideggázokétól és
hasonló harcanyagokétól. Végül azonban nem ezért szüntették be
alkalmazásukat, hanem mert elemzők szerint félő volt, hogy felgyorsítják
a konfliktus eszkalációját, és rövidesen veszélyesebb anyagok is
megjelennek a harctéren. Egyes feltételezések szerint az amerikaiak
korlátozott mennyiségben kipróbálták halálos vegyi fegyvereiket is, de
erre nincs bizonyíték. E fegyvereket egyébként is egyre jobban elítélte a közvélemény, és mellesleg mivel az Egyesült Államoknak komoly
nukleáris elrettentő erő állt rendelkezésére, nem volt szükségük vegyi fegyverekre, ha azokat csak egy hasonló támadás esetére, megtorló
jelleggel kívánták bevetni.
1968-ban egy súlyos baleset is felborzolta a közvélemény kedélyeit. Egy
F-4 Phantom vadászbombázó permetezési kísérletet hajtott végre a
Dugway Proving Ground fölött, két VX töltetű szórótartállyal. Az egyik
tartály nem ürült ki egészen, és ahogy a repülőgép távozott a célterület
fölül, permetcsíkot húzott maga után, mely a kísérleti teleptől északra,
Skull Valley közelében egy nagy birkanyájra hullott. Mintegy hatezer
birka pusztult el. Az eset országszerte nagy felháborodást keltett, amit megsokszorozott a vietnami háború elleni tiltakozás. 1969-ben Okinawa
szigetén szivárgott VX egy titkos fegyverraktárból, ami miatt 23
amerikai katona kórházba került. A japán kormány hivatalosan
tiltakozott, amiért tudtuk nélkül tároltak vegyi fegyvereket országuk
területén.
Vajon biztonságban vannak a világ vegyi fegyverei? Ez a hűtőszekrény az oroszországi Pokrov laboratóriumában antraxot és vegyi ágensek mintáit
rejti. Az ablakot csupán egy közönséges riasztó védte, a hűtőt magát
pedig csak ez az ócska pecsét zárta le. Még szerencse, hogy arra járt az
amerikai ellenőrző bizottság!

A tiltakozás, a súlyos balesetek és a harctéri alkalmazással kapcsolatos
nem várt fordulatok miatt Richard M. Nixon elnök 1970-ben
moratóriumot kényszerült aláírni a vegyi fegyverek fejlesztéséről és alkalmazásáról, bár a védelmi célú felhasználás jogát továbbra is
fenntartották. Az Egyesült Államok 1975-ben, ötvenévnyi késéssel végre
aláírta a Genfi Egyezmény vegyi fegyverekről szóló passzusát, és
rövidesen tárgyalásokba kezdtek a Szovjetunióval e fegyverek
leszereléséről. Igaz, ez még messze nem jelentette a vegyi hadviselés megszűnését, de hatalmas lépés volt a megfelelő irányba.
A szovjet vegyifegyver-kutatások
A Szovjetunió vegyifegyver-programjáról keveset lehet tudni, hiszen a
részletek maguktól értetődően a legszigorúbb katonai titkok közé
tartoztak, s tartoznak ma is. Az bizonyos, hogy a szovjetek is legalább
olyan mennyiségben termelték az ideggázokat, mint az amerikaiak, hogy
nyugati ellenfeleikhez hasonlóan ők is a szarinnal és a szománnal
kísérleteztek a legtöbbet, s hogy a hetvenes években sikerült ellopniuk a
VX egy variánsának formuláját, melyből egy új, sarkvidéki hidegben is alkalmazható anyagot fejlesztettek ki.
Az egyiptomi hadsereg a hatvanas években, jemeni intervenciója során valószínűleg használt szovjet eredetű vegyi fegyvereket, de erről
semmiféle részletek, sem bizonyítékok nem ismertek. A hetvenes évek
közepén, amikor Vietnam büntető hadműveletbe kezdett a Laosz
területén élő Amerika-barát Hmong törzs ellen, egyes menekültek
repülőgépről permetezett vegyi harcanyagok bevetéséről számoltak be.
A „sárga esőnek” nevezett anyag fulladást, kémiai égést, vérzést és
gyors halált okozott. Több ilyen beszámoló is született, de az elmondott
hatások egyetlen ismert vegyi harcanyagra sem voltak jellemzőek. Csak
1981-ben sikerült az amerikaiaknak ebből az anyagból néhány falevélen összegyűlt mennyiséget szerezniük. A különös anyagban laboratóriumi
vizsgálatok ún. mikotoxinok, természetes gombamérgek magas
koncentrációját mutatták ki. Ez azonban még mindig nem jelentett
bizonyítékot, mert ugyan a mikotoxinok valóban halálos mérgek, ám
közel sem olyan veszélyesek, mint az ideggázok vagy akár a már az első világháború idején is ismert harcanyagok. Vietnam és a Szovjetunió
egyaránt tagadta a vegyi fegyverek használatát.

Eközben a Szovjetunió egyre gyakrabban gördített akadályt a vegyi
fegyverek korlátozását előíró egyezmények ellenőrzésének útjába. A
Pentagon legagresszívebb háborús héjái szerint ezzel egy titkos
fegyverprogram felfuttatását próbálták elrejteni, és követelték Nixon
elnöktől, hogy mondja fel a nemrég deklarált moratóriumot. Ekkor
azonban már környezetvédelmi és biztonsági szempontok is gátolták a
további fejlesztéseket. Ezekre válaszul született a bináris harcanyagok koncepciója. Már az ötvenes években keresték a módszert, hogyan
lehetne e veszélyes anyagokat biztonságosan raktározni vagy hajón
szállítani. A megoldás az lett, hogy a harcanyagokat két, önmagában
veszélytelen komponensre bontották. Készült olyan 155 mm-es tüzérségi
lőszer is, amely a szarint két komponensként, vékony fallal elválasztott tartályokban tartalmazta. Kilövéskor a fal átszakadt, és a gránát pörgése
repülés közben összekeverte az anyagokat. A VX-nek is kifejlesztették kétkomponensű változatát, a VC kódjelű anyagot, melyet kénnel kellett
elegyíteni. Ez azonban nem vált be, mert a VC csaknem azonos volt a
VX-szel, és önmagában is veszélyesen mérgező volt. Az amerikai haderő
végül kidolgozta a bináris harcanyagok harcászati alkalmazását, de
hiába volt egyre erősebb a szovjetek rejtett programjának gyanúja, az
amerikai kongresszus végül nem szavazta meg az új fegyverkezési
programot.
Vegyi fegyverek a hidegháború végén és után
1979-ben, amikor a Szovjetunió beavatkozott az afganisztáni
polgárháborúba, a mudzsahed harcosok rendszeresen kezdtek
beszámolni vegyi támadásokról. Bár ők ideggázokat emlegettek,
elbeszéléseikben színes ködről és az áldozatok fulladásos haláláról
számoltak be, ami inkább fojtógázok használatát valószínűsíti. Az afgán beszámolókat sohasem sikerült bizonyítani. Az oroszok feltehetőleg nem
halálos anyagokat használtak, de mint korábban szó volt róla, nagy koncentrációban ezek is képesek ölni.
Ezalatt más országok is megjelentek a színen, és létrehozták saját vegyi arzenáljukat. Irak ezek egyike volt. 1980-ban, az iraki-iráni háború
kitörésekor Irán hadseregének jelentős számbeli fölényét Irak vegyi
fegyverekkel igyekezett ellensúlyozni. Eleinte mustárgázt és Lewisite-ot használtak, később idegi ágensek gyártását is megszervezték, így téve
szert tabunra, szarinra és VX-re. Kifejlesztették az úgynevezett „poros
mustárt”, mely hasonló volt, mint a mustárgáz, de a folyékony ágenst talkumporban nyelették el, így könnyebb volt kiszórni, és a hatása is koncentráltabban jelentkezett.
Az iraki támadások szinte mindig mustárgáz és tabun bevetésével
kezdődtek.
Vegyi támadás eredménye Halabja városában
Feltehetőleg e harcanyagok széles körű használata is nagyban
hozzájárult Irán 1988-as vereségéhez. A tapasztalatok nyomán Irán
valószínűleg maga is felállította saját vegyi arzenálját. Irak a saját
területén fekvő kurd települések ellen is mustárgázt és feltehetőleg
ideggázokat vetett be, hogy lakóit megbüntesse, amiért Iránt
támogatták. 1988-ban Halabjah városában több ezer civil vesztette
életét egy ilyen támadásban. Ez az eset azóta is viták forrása. 2003-ban,
Irak megtámadásakor az amerikai kormányzat ezt az esetet hangoztatta Szaddam Huszein rendszere bűnösségének igazolására. Tény azonban,
hogy a CIA néhány évvel a támadás után kelt jelentése szerint nem az
irakiak, hanem az irániak pusztították el a várost hidrogéncianiddal,
tévedésből. Ennek meglehetősen ellentmond, hogy Iránnak nemigen
voltak vegyi fegyverei, hogy nyilván tisztában voltak vele, hogy a várost
a velük szövetséges kurdok ellenőrzik, és az is, hogy a hidrogéncianid
nem túlzottan hatásos a szabad ég alatt. Későbbi vizsgálatok a városban mustárgáz és ideggázok nyomát mutatták ki, és szemtanúk beszámolói
nyomán bizonyosságot nyert, hogy a harcanyagokat iraki repülőgépek permetezték.
Ekkoriban lehetett először hallani arról, hogy az iraki vegyi arzenált az
amerikaiak szállították. Ez nem teljesen igaz, de van alapja. 1988-ban az
amerikai Dow Chemical cég nagy mennyiségben adott el Iraknak olyan
rovarirtó anyagot, amelyből lehetséges vegyi harcanyagok előállítása. Az
amerikai kormányzat aggódott ugyan a szállítmány sorsa miatt, de nem
volt jogalapjuk az üzletkötés megakadályozására. Valójában Irak
eközben óriási mennyiségben vásárolt vegyifegyver-programjában
közvetlenül felhasználható anyagokat és eszközöket Franciaországtól és
a Szovjetuniótól, s ezekhez képest az amerikai „hozzájárulás” szinte
eltörpült. Az azonban igaz, hogy az iraki-iráni háború során az Egyesült
Államok rendszeresen ellátta műholdas felderítési adatokkal az irakiakat,
akik azután ezeket vegyi támadások tervezése során is felhasználták.
Az Öböl-háború
1991-ben a szövetségesek körében komoly aggodalomra adott okot
Szaddam Huszein közismerten kiterjedt vegyifegyver-készlete. Az
Egyesült Államok hadserege ugyanis a hidegháború minden sikeres
fejlesztése ellenére keveset foglalkozott az egyéni védőfelszerelések
fejlesztésével. A média, különösen a CNN és a BBC rengeteget
hangoztatta, hogy a szövetségesek mennyire jól felkészültek a vegyi
támadások kivédésére, de ez csak elterelés volt. Eközben az izraeli
kormány hadászati rakétákkal végrehajtott tömeges vegyi támadásra
készült: a lakosságnak gázmaszkokat, védőöltözékeket osztottak ki, és hangsúlyozták, hogy egy ilyen támadásra „megfelelő választ” adnak, bár
nem tértek ki arra, mi is lenne ez. George Bush amerikai elnök ugyanígy válaszcsapást helyezett kilátásba, ha a szövetséges csapatok ellen vegyi fegyvereket vetnek be. A nyilatkozatok során nem erősítették meg, de
nem is cáfolták, hogy ez adott esetben nukleáris csapást jelentene. Irak
végül nem használta vegyi fegyvereit, vagy legalábbis nincs erre
közvetlen bizonyíték. Sokan feltételezik azonban, hogy valójában történt
ilyen támadás, de az amerikai és a brit kormányzat letagadta, mert
tartottak a konfliktus elmélyülésétől, ha a vegyi támadásra az ígért
megfelelő válasszal” reagáltak volna. Tény, hogy történtek a harctéren
érdekes dolgok, s a háborúból visszatért veteránok körében megjelent
különös betegség, az „Öböl-szindróma” magyarázatával mindmáig adós
az amerikai kormányzat. Az is tény, hogy a harci cselekmények idején
többször megesett, hogy a vegyi és biológiai támadásokat jelezni
hivatott berendezések jelzéseit egészen valószínűtlen indokkal
minősítették vaklármának, mint például hogy a repülőtéren felállított
szenzorokat a felszálló repülőgépek hajtóműgázai hozták működésbe,
ami a berendezést gyártó cég szerint teljes képtelenség. Igaz azonban,
hogy ezek a szenzorok – angol nevükön Hyperspectral Imaging Devices,
HSI – még ma is eléggé megbízhatatlanok, például nem tudják
megkülönböztetni a biológiai harcanyagokat a levegőben szálló
pollenektől.
A vegyi fegyvereket megsemmisítő üzem a Johnston atollon
Vegyi fegyverek ma
A Szovjetunió felbomlása után Oroszország beszüntette a vegyi
harcanyagok fejlesztését, és mivel még a meglévő készletek ellenőrzése
is nagy nehézségekbe ütközött, 1992-ben egyezményt kötöttek az
Egyesült Államokkal vegyifegyver-készletük teljes megsemmisítéséről.
Hogy mennyire gondolták ezt komolyan, az persze kétséges. A
Ugyanebben az évben két orosz tudós, Lev Fedorov és Vil Mirzajanov azt
állították a Moscow News című, angol nyelvű moszkvai újságnak – ez a Moszkovszkije Novosztyi külföldieknek készülő kiadása – hogy
Oroszország új, harmadik generációs idegi ágenscsaládot fejlesztett ki
Novicsok (= újonc, új jövevény) néven, s azt sikeresen kipróbálták Üzbegisztánban. Ezek akonitril és foszfát alapú anyagok keverékei,
melyeket egyébként a rovarirtó-gyártásban is használnak. A Novicsok kolinészterázt tartalmaz, amely megakadályozza az acetilkolin
lebontását, meggátolva ezzel az idegi ingerület-átvitelt. Az új fegyver
ellen nincs védelem, hatástalan az atropin is, a fertőzött személy
menthetetlen. Az örökítőanyagot is károsítja. A tudósok becslése szerint
ötször-nyolcszor veszélyesebb, mint a VX, negyvenezer tonnával minden
élet eltörölhető a Földről. Egyes források – kubai emigránsok – szerint a fejlesztésben Kuba is részt vett.
A fejlesztésnek három célja volt: megkerülni az érvényes nemzetközi szerződéseket, s kifejleszteni egy olyan anyagot, amelyet a NATO vegyi
felderítő berendezései nem észlelnek, illetve ami ellen a létező
védőfelszerelések nem is nyújtanak védelmet. Utóbbit azáltal éri el, hogy
nem permet, hanem finom por formájában szórják szét, ami nem tapad
meg a vegyvédelmi öltözéken, hanem beleszivárog, és a szél révén is
könnyen terjed. Egyesek szerint ez a fegyver okozta a hírhedt Öböl
-szindrómát, a koalíciós katonák rejtélyes betegségét, de erre semmiféle bizonyíték nincs. Oroszország tagadja az anyag létezését, mindenesetre
a titkot kiszivárogtató két tudóst lecsukták...
A vegyi fegyverek megsemmisítése ma már nem olyan egyszerű, mint
pár évtizeddel korábban, amikor egyszerűen tengerbe süllyesztették a
veszélyes anyagokat. Az amerikaiak egy kísérleti égetőművet építettek a korábban nukleáris kísérletek színhelyéül szolgáló Johnston atollon, ahol biztonságosan meg tudják semmisíteni a legtöbb ismert vegyi
harcanyagot. Ezt az üzem 2005-ben bezárták, de több további égetőt
építettek az amerikai vegyifegyver-raktárak környékén, mivel az
anyagok szállítása az amerikai törvények szerint nem lehetséges.
Ezekkel égetik el a kb. 33,000 tonnányi felhalmozott anyagot, melynek megsemmisítése még ma is tart. A tervek szerint a mintegy 15 milliárd
dollárt felemésztő műveletnek 2005-re be kellett volna fejeződnie, de
ennek nem annyira technikai vagy anyagi akadályai vannak, hanem
egyes környezetvédő szervezetek, élükön a Greenpeace-szel hevesen
tiltakoznak az égetőművek működtetése ellen, nem tartva azokat
biztonságosnak.
Vegyi támadásra készülő angol katonák 1991-ben Kuvaitban

Oroszország készleteinek megsemmisítése még nehezebb feladat, lévén
hogy az orosz államnak nemigen van pénze ilyen égetőművek építésére.
Az amerikaiak ugyan támogatást nyújtottak egy ilyen üzem
felállításához, de ez csak körülbelül évi ötszáz tonna anyagot képes
semlegesíteni, és a meglévő mintegy negyvenezer tonnához ez érthetően
kevés. Hasonló égetőket Japán is épített Kína területén, ahol ma folyik a
második világháborúban lerakott vegyi aknák semlegesítése.
Ma úgy tűnik, a világ egy időre biztonságban van a vegyi fegyverektől.
Ám ki tudja, mikor tűnik fel valahol egy újabb kormányzat, amely ismét
ezen anyagok gyártásába kezd. Ma még nem tudni, hová vezet a világ
egyes háborús tűzfészkeiben egyre növekvő feszültség. Szerencsére az
igazán veszélyes vegyi fegyverek gyártásához igen költséges és nehezen álcázható infrastruktúra szükséges, a világ legtöbb állama pedig nem
engedheti meg magának ennek fenntartását.






Szíria vegyifegyver-készletei terroristák kezébe kerülhetnek



Szíria vegyifegyver-készleteiből több száz tonna anyag kerülhet terrorista csoportok birtokába, amennyiben megbukik Bassár al-Aszad elnök rendszere - jelentette hírszerzési forrásokra hivatkozva a brit Sky News hírcsatorna.
Közel-keleti titkosszolgálatok értesülései szerint a térségben Szíria rendelkezik a legnagyobb készlettel kétféle ideggázból (VX és szarin), valamint mustárgázból. A Sky News tudósítói kiderítették, hogy négy különböző helyszínen folyik ideggázok gyártása: Hamában, Latakiában, asz-Szafírában (Aleppó közelében), valamint egy damaszkuszi tudományos laboratóriumban. Vegyifegyver-raktárak találhatók Hán-abu-Samatban, Furkluszban, Hamában, Maszjáfban és Palmírában.
A több mint egy éve dúló szíriai polgárháború fő helyszínei Hama és Latakia, valamint Damaszkusz elővárosai.  Ez azt jelenti, hogy a vegyi fegyvereket előállító és tároló telepek könnyen a lázadók kezére kerülhetnek. Ráadásul az ideggázokat alkalmassá tették fegyverekben történő felhasználásra: hagyományos tüzérségi lövedékek, illetve rakéták alkalmasak VX gáz célba juttatására. (A szíriai hadsereg Scud B, C és D típusú rakétákkal rendelkezik.)
A nevezett rakéták képesek bármely izraeli célpontra is csapást mérni. A Sky News forrásai szerint arra is alkalmasak, hogy kazettás bombákhoz hasonló módon árasszák el VX ideggázzal a célba vett területet. Szíria évtizedek óta támogatja a Libanonban tevékenykedő iszlamista mozgalmat, a Hezbollahot, amely 2006-ban egy hónapos ádáz háborút vívott Izraellel. Hírszerzési források óvatos becslése szerint a Hezbollah több mint 40 ezer rakétával rendelkezik.
Izraelt komolyan aggasztja az a lehetőség, hogy Szíria esetleg vegyi fegyvereket bocsát a Hezbollah rendelkezésére, illetve hogy vegyi fegyverek juthatnak más terrorista szervezetek kezébe. Mindkét eshetőség regionális háborúhoz vezethetne - figyelmeztetett Danni Jatom, az izraeli hírszerzés (Moszad) korábbi főnöke.
"A hagyományos logika szerint nem zárhatunk ki egy nem hagyományos fegyverekkel indított támadást Izrael ellen. Ennek megakadályozása érdekében kénytelenek lennénk megelőző intézkedést hozni. Fel kell készülnünk arra, hogy akár katonai támadást indítsunk. (...) Katonai támadásból pedig könnyen lehet háború" - nyilatkozott Jatom a Sky Newsnak.
Habár izraeli illetékesek nem tesznek lakatot a szájukra, ha fenyegetve érzik hazájuk biztonságát, Szíriával kapcsolatban feltűnően kevés nyilatkozat hangzik el. Ez annak tulajdonítható, hogy bár Aszad esküdt ellensége Izraelnek (1967 óta megszállva tartja Izrael a szíriai Golán-fennsíkot, amelyet 1981-ben annektált is), ugyanakkor (ma még) stabil rezsim élén áll a szomszédos országban. Széles körben attól tartanak, hogy egy líbiaihoz hasonló összeomlás káoszba döntené Szíriát, s ennek nyomán vegyi fegyverek áraszthatnák el az egész Földet. 
Jair Naveh vezérőrnagy, az izraeli fegyveres erők helyettes vezérkari főnöke nemrég arra figyelmeztetett, hogy Szíria vegyi fegyverei halálos fenyegetést jelentenek a zsidó államra. "Halljuk a híreket arról, hogyan viselkednek a szíriaiak saját népükkel szemben. Ebből világossá válik, hogyan viselkednének velünk vagy fiainkkal szemben, ha erre lehetőségük nyílna, kezükben a világ leghatalmasabb vegyifegyver-arzenáljával és olyan rakétákkal, amelyek képesek elérni Izraelt" - fogalmazott Naveh.
A nyugati vezetőket éles bírálatok érik amiatt, hogy "képtelenek" beavatkozni Szíriában repüléstilalmi övezet létesítésével és olyan kampánnyal, amely tavaly hozzájárult a líbiai diktátor, Moammer Kadhafi bukásához. A Pentagon egy friss tanulmánya szerint 75 ezer katonára volna szükség Aszad vegyifegyver-készleteinek biztosításához. Az Egyesült Államok azonban aligha fog rendelkezésre bocsátani ekkora kontingenst, tekintettel az Iránnal fennálló feszültségre, amelynek oka az iszlám köztársaság atomprogramja.
"Az a helyzet, hogy senkinek nincs konkrét elgondolása arról, mi legyen Szíriával - jelentette ki egy magas rangú hírszerző tiszt, aki a Közel-Keleten állomásozik. - Szíria védelme túlságosan erős, az ország túlságosan tele van tömegpusztító fegyverekkel ahhoz, hogy értelme lenne egy katonai beavatkozásnak. Szíria népének a sorsa alighanem megpecsételődik, ha Aszad hatalmon marad - és sokan mások is így járhatnak, ha elbukik."
Jó kezekben lesznek hisz az USA az alkaidásokkal paktált le, így Szíriát nem tudják darabolni, hogy a zsidóknak jó legyen , ugyan is szétdarabolt államok nem veszik fel erőben Izrael terrorját. De egy jó pár vegyi töltet jól fog jönni az araboknak az Izraeli terror ellen, és jól jönne ha a fegyverrel nagyvárosokat érhetnének el. Az asszimetrikús terrort így kiegyenlítenék.




A vegyifegyverek




A különböző híradásokból naponta hallhatjuk, hogy a szíria hadsereg vegyifegyvereket vet be a „lázadók” ellen. Sok embernek csak homályos elképzelései vannak ezen fegyverrendszerek alkalmazásával illetve hatásaival kapcsolatban. A következő írás a tévhitek eloszlatásának céljából jött létre.
Vegyifegyver fogalma
Vegyifegyverek fogalmán - definíció szerint - "mérgező vegyi harcanyagokat, valamint azok szállítására, illetve a célterületen történő egyenletes eloszlatásukra szolgáló eszközöket értjük". Magát a harcanyagot kémiai ágensnek nevezik. A mérgező harcanyagokkal az élő szervezetre (emberekre, állatokra, növényekre) gyakorolt káros hatásán alapuló fegyver a tömegpusztító fegyver egyik fajtája. A vegyi fegyver a mérgező harcanyagokból és a célba juttató eszközökből áll. Az eredetileg gáz, cseppfolyós vagy szilárd halmazállapotú mérgező harcanyagok a harcok területén vagy a hátországban gáz, cseppfolyós és aeroszol formában szennyezik a levegőt, a terepet, a technikai eszközöket és az embereket. A vegyi fegyverek: vegyi rakéták, vegyi bombák, vegyi töltetű tüzérségi lövedékek, vegyi aknák, légi kiöntők, aeroszol-generátorok.
Az ideggázok hatása
Az ideggázok tiszta állapotban színtelen folyadékok, szennyeződések következtében lehet sárgás vagy barna színük. Némelyiknek enyhén gyümölcsillata van. A hatásuk attól függ, milyen módon jutnak a szervezetbe, milyen koncentrációban és mennyi ideig hatnak az áldozatra. Ha belégzés útján kerülnek a szervezetbe, rendellenes légzési tünetek jelentkeznek elsőként, ha pedig táplálkozás közben jutnak be, akkor emésztési problémák lépnek fel. A tüdő és a szemek nagyon gyorsan szívják fel az ideggázokat. A tüdőből az anyag a keringési rendszeren keresztül szétterjed a szervezetben, és általános tüneteket okoz, amelyek akár kevesebb, mint egy percen belül is megjelenhetnek. A legelső tünet a szemen minimális méregmennyiség esetén a miózis. Ez azt jelenti, hogy a két szemben különböző is lehet a pupilla összehúzódása. A szemek ki is pirosodnak, majd orrfolyás, mellkasi nyomás, illetve tartós zihálás következik. Ha kissé túllépjük a minimális mennyiséget, a miózis mellett homloki, illetve a szemek mögötti fejfájás is tapasztalható. Néha előfordul hányinger, hányás. A szervezet szintű reakciók a feszesség, nyugtalanság, idegesség, érzelmi labilitás és szédülés, esetleg álmatlanság, vagy rémálmok. Közepes méregmennyiség esetén egyértelműek a következő tünetek: fejfájás, reszketés, álmosság, dekoncentráltság, romló memória, lassuló reakciók, néhány esetben apátia és depresszió. Az áldozat egyre fáradékonyabb és gyengébb, izomrángások, időnként izomgörcsök jelentkeznek. A bőre sápadt lehet az erek összehúzódása miatt, a vérnyomása pedig meglehetősen megemelkedik.
Ha komoly mennyiségű méreg került a szervezetbe, az érrendszeri tünetek kerülnek túlsúlyba, és általánossá válik az izomrángás (ez többnyire elsőként a szemhéjakon és az arcizmokon jelentkezik). Az izmok vészesen elgyengülnek, a légzőizmokat is beleértve, emiatt a légzés először fáradságossá, felületessé és gyorssá válik, majd pedig lelassul és szaggatott lesz. A felső légutakban túlzott váladékképződés tapasztalható, ami köhögést okoz. A váladék és nyálképzés olyan bőséges lehet, hogy megjelenhet a szájon kétoldalt. Eközben az áldozat izzad, nincs étvágya, hányingere van és ég a gyomra. Ezt követheti gyomorgörcs, hányás és hasmenés. Nagy mennyiségű ideggáz belélegzése esetén a sérült zavart lesz és ataxiás (végtagok mozgási zavara). Megváltozhat a beszéde, nehezen formálja a szavakat, esetleg többször megismétli az utolsó szótagot. Ezután elveszítheti eszméletét, eltűnnek a reflexei, és általános rángatózás jelentkezhet. A halál oka általában a szív és légzőrendszer leállása. A korszerű vegyifegyverek hatóanyagai, a mérgező harcanyagok között, kiemelkedő helyet foglalnak el az idegmérgek. Toxicitásuk messze túlhaladja, a ma már klasszikus mérgező harcanyagoknak számító foszgén, hidrogéncián és kénmustár mérgező hatását. A V-anyagok tulajdonsága eltér az eddig ismertetett idegmérgekétől. Toxicitásuk egyrészt általában egy nagyságrenddel, egyes esetekben azonban két nagyságrenddel is meghaladja az idegmérgekét. Ezt a jelentős toxicitás növekedést még döntően befolyásolta az a tény, hogy míg az idegmérgek csak belélegezve okoznak halálos mérgezést, addig a V-anyagok bőrön keresztül is felszívódnak és csaknem ugyanolyan kis mennyiségben halálos mérgezést okoznak bőrön keresztül felszívódva, mint belélegezve. Ez a tulajdonságuk katonai alkalmazásukat igen kedvezően befolyásolta, hiszen a gázálarc önmagában így nem nyújt védelmet hatásuk ellen. A kedvező nagy toxicitás, a jó bőrön keresztüli felszívódás mellett számos egyéb kedvező tulajdonság is jelentkezett. Ilyen kedvező tulajdonság az igen nagy kémiai stabilitás, ami egyrészt a tárolásukat könnyíti meg, másrészt a vegyi mentesítést nehezíti.
Kémiai ágens típusok
A következőképpen lehet csoportosítani a vegyifegyvereket:
Hagyományos harcanyagok
Fojtó harcanyagok: klórgáz, foszgén
Ingerlő harcanyagok: CS gáz, CN gáz, klop
Általánosan mérgező harcanyagok: Mustárgáz, szomán
Korszerű harcanyagok
Idegmérgek: Tabun, szarin, DFP
"V" típusú harcanyagok: VX, VE
Növényzetpusztító harcanyagok: 245T, Agent Orange
Hólyaghúzó harcanyagok: Mustárgáz, tabun, szarin, szomán, VX, lewisit
Pszichotoxikus harcanyagok: BZ, LSD
- A fojtógázok a légutakat és a tüdőt támadták, tönkretették a szöveteket, és az áldozat a saját testnedveibe fulladt bele. A klór és a foszgén után új anyagokat is felfedeztek, mint például a difoszgént, mely hasonló volt a foszgénhez, de egyszerűbben kezelhető.
- A hólyaghúzó anyagok a mustárgáz leszármazottjai. Az eredeti, német fejlesztésű anyagot kénes alapja miatt kénmustárnak nevezték, de a háború után más anyagokból is előállították, így született meg például a nitrogénmustár. Az amerikai hadsereg is gazdagította a „kínálatot” a Lewisite nevű anyaggal, amelyet 1918-ban W. Lee Lewis, a washingtoni Katolikus Egyetem kutatója fejlesztett ki. Az arzénalapú Lewisite viselkedése nagyon hasonló volt a mustárgázéhoz, de sokkal gyorsabban lépett reakcióba. Vízben gyorsan lebomlott, így a mentesítése egyszerű volt. Olajos folyadék formájában tárolták, melynek színe tisztaságától függően áttetszőtől barnáig terjedt, és általában a gerániumvirághoz hasonló szagot árasztott. A hólyaghúzó anyagok újabb fajtái közé tartozott még a csalángáz néven is ismert foszgénoxim. Ennek valójában semmi köze sem volt a foszgénhez. Hatását tekintve olyan volt, mintha az áldozatot egy óriási csalánbokron húzták volna keresztül meztelenül, innen kapta a nevét is.
- A vérre ható vegyi harcanyagok csoportjának egyik első képviselője a brit fejlesztésű hidrogéncianid vagy kéksav volt. Ez a halálos vegyszer meggátolta, hogy a vörösvérsejtek oxigént vegyenek fel, és az áldozatok sejtjei megfulladtak. A britek már az első világháborúban is alkalmazták, de nyílt terepen túlságosan könnyen szétoszlott. Zárt térben, épületekben és bunkerekben azonban halálosnak bizonyult. A háború után Fritz Haber is felfedezte ezt az anyagot. Az IG német vegyipari cég rovar- és rágcsálóirtó anyagként, gyorsan szublimáló kristályok formájában hozta forgalomba, Zyklon-B márkanéven (a B jelzés a Blausäure, kéksav szóra utalt.)
Az angolok újítása volt a hánytatógáz néven is ismert kloropikrin, amelyet a franciák Aquinite-nak, a németek Klop-nak neveztek. Ez ugyan nem volt halálos gáz, és erős szaga azonnal elárulta jelenlétét, de finom eloszlása miatt áthatolt a gázálarcok szűrőin, és hányást, erős rosszullétet okozott. Ezt más, veszélyesebb gázokkal együtt kívánták bevetni. Az egyik legismertebb, a háború után felfedezett hánytató anyag az Adamsite vagy DM, egy, a Lewisite-hoz hasonló arzénalapú ágens volt. A hánytató anyagok a harctéren veszélyesebbnek bizonyultak, mint a könnyfakasztó gázok, gyakran megölték áldozataikat, de nem érték el a valódi mérges gázok hatásfokát, ezért használatukat rövidesen feladták.
A KLÓRGÁZ:
A vegyi fegyverek története egyetlen embertől eredeztethető: Fritz Habertől, a világhírű német vegyésztől, aki a háború előtt különféle, a műtrágya- és robbanóanyag-iparban hasznosított eljárások kifejlesztésével foglalkozott. 1914-ben, amikor a német hadsereg elakadt az észak-franciaországi front lövészárok-rendszerében, és a frontvonal megmerevedett, azonnal mérgező harci gázok fejlesztésébe fogott, mivel ezeket megfelelő eszköznek látta az ellenséges erődök áttöréséhez. A háború második évében már készen is állt egy vegyi alakulat, klórgázzal felfegyverezve. Az egység 1915 április 22-én hajtotta végre első akcióját Ypres közelében, Belgiumban. A német katonák 5730 palack gázt hordtak össze, s vezényszóra egyszerre nyitották meg a szelepeket, mire 200 tonna zöldes gáz zúdult az ellenséges állásokra.
Hatásmechanizmus: Ha a klórgáz 30:1,000,000 arányban vegyül a levegőbe, irritáló hatást kelt, köhögésre ingerel. 1,000:1,000,000 arányban már halálos méreg, szétmarja a tüdő hörgőcskéit, és az áldozat a saját testnedveiben fullad meg. Hatásos védekezési módszer a gázálarc. Bőrön át nem tud felszívódni, ezért vegyvédelmi ruhát nem kell felvenni. Működési hőmérséklet tartomány: 0 és +30 C° között fejti ki legjobban a hatását. (Napjainkban már nem használatos, de könnyű előállíthatósága miatt bármikor felbukkanhat.)
A FOSZGÉN:
1915 december 9-én a németek új gázt, a foszgént próbáltak ki, ismét Ypres-nél. Ez is Fritz Haber találmánya volt, s ezt is egy vegyipari melléktermékből állították elő.
Hatásmechanizmus: A klórhoz hasonlóan ez is a tüdőszövetet támadta, de halálos koncentrációja a klórnak csak tizennyolcada volt. Hatása meglehetősen különös, alattomos volt. A foszgént belélegző katona először némi irritációt érzett, aztán ez elmúlt, és akár napokig is jól érezte magát. Az ellenséges csapatok gyakran észre sem vették, hogy gázzal támadtak rájuk. Rövidesen azonban jelentkeztek a klórmérgezéshez nagyon hasonló tünetek, a tüdőszövet felbomlása, és rövidesen beállt a halál. A gázálarc szintén elegendő védelmet nyújt ellene. Működési hőmérséklet tartomány: 0 C° és +30 C° között.
A MUSTÁRGÁZ:
1917 július 12-én tüzérségi lövedékek csapódtak be Ypres-nél a brit állások közé. A lövedékek azonban nem robbantak, hanem olajos, barna folyadékot eresztettek. A folyadék rettentő büdös volt, szaga az avas fokhagymára vagy a rothadt mustárra emlékeztetett, de egyébként nem tűnt veszélyesnek, leszámítva némi torok- és szemirritációt azoknál, akik túl közel mentek hozzá. Mivel ekkor már egymást érték a hamis gázriasztások, a katonák legtöbbje fel sem vette gázálarcát. Aznap éjszaka egyre többen panaszkodtak szem- és torokbántalmakra, majd rövidesen daganatok, égések alakultak ki bőrükön, ahol a különös folyadékhoz értek. Reggelre foltokban vált le a bőrük, sokan megvakultak. A halálos áldozatok száma ugyan kevés volt, de a sebesültek olyan borzalmas állapotba kerültek, hogy nagy részük hónapokra harcképtelenné vált, ha egyáltalán felépült valaha.
A németek az új fegyvert sárgakereszt-gáznak nevezték el – ugyanígy emlegetik a korabeli és a háború utáni magyar szakirodalomban is – a zöldkereszt-gáznak nevezett klórral és foszgénnel szemben, mert ilyen színű keresztekkel jelölték a harcanyagot tartalmazó tartályokat, lőszereket. A franciák „Yperite”-nek nevezték első alkalmazási helye, Ypres városa után, az angolok pedig „HS”-nek vagy „Hun Stuff”-nak. Szaga miatt azonban jobban elterjedt a katonák körében ma is ismert neve: mustárgáz. A mustárgáz volt az első hólyaghúzó harcanyag. A mustárgáz ellen gázálarccal és vegyvédelmi ruhával lehet hatékonyan védekezni. Működési hőmérséklet tartomány: +2 C° és +30 C°. (Ha időben sikerül lokalizálni a harcanyagot, az emberveszteség csupán 1% körüli.)
A LEWISIT:
Hólyaghúzó hatású, muskátlilevél szagú harci gáz. Az amerikai hadsereg is gazdagította a „kínálatot” a Lewisit nevű anyaggal, amelyet 1918-ban W. Lee Lewis, a washingtoni Katolikus Egyetem kutatója fejlesztett ki. Az arzénalapú Lewisite viselkedése nagyon hasonló volt a mustárgázéhoz, de sokkal gyorsabban lépett reakcióba. Vízben gyorsan lebomlott, így a mentesítése egyszerű volt. Olajos folyadék formájában tárolták, melynek színe tisztaságától függően áttetszőtől barnáig terjedt, és általában a gerániumvirághoz hasonló szagot árasztott. Felfedezése idején az első világháború hadműveletei már véget értek, és az amerikai haderő ezért nem tartotta fontosnak a rendszeresítését, de más országok hadseregei átvették és gyártani kezdték.
A TABUN:
Egy másik német kémikus, Gerhard Schrader rovarirtó szerek fejlesztése közben, 1936 decemberében véletlenül előállított egy súlyosan mérgező szerves foszfátvegyületet, melyet tabun névre keresztelt. 1937 januárjában saját bőrén tapasztalta meg, milyen veszedelmes anyag ez. Egyik asszisztense véletlenül kifröccsentett egy apró cseppet. Perceken belül a labor minden dolgozójának tűfoknyira húzódott össze a pupillája, és úgy fuldokoltak, mintha tonnás súly feküdne a mellükön. Ha csak egy milligrammal nagyobb a csepp, mindannyian meghalnak. A tabun volt az első a vegyi harcanyagok új generációjában, amelyeket a köznyelvben ideggázoknak neveztek el, ám ez helytelen megnevezés, mivel nem gázként, hanem finom permetként alkalmazzák őket. Néhány évvel később ismerték fel a tabun hatásmechanizmusát.
Hatásmechanizmus: A tabun ideggáz, tehát az idegpályákat támadja meg. A gerincoszlop üzenettovábbító képességét tulajdonképpen teljesen blokkolja, így az ember elveszti kontrollját a saját teste felett. A pupilla összehúzódik, az emésztés és a szívverés megáll, a be és kilégzés nem történik meg, így az ember sejtjei megfulladnak. Az anyag megzavarja az idegpályák ingerület-átvivő szinapszisait, meggátolja az ingerület-továbbítást. A tabun ráadásul nagyon alattomos anyag, lévén színtelen, szagtalan, és már nagyon kis mennyiségben is halálos.
Minden idők egyik legveszedelmesebb kémiai ágense. Mind a mai napig hatalmas mennyiség van még raktáron belőle úgy keleten, mint nyugaton. A harcanyag bárhol, bármikor felbukkanhat. Gázálarc, vegyvédelmi ruha használata, és azonnali evakuálás esetén a túlélési esélyek viszonylag jók. Működési hőmérséklet tartomány: +2 C° és +30 C°.
A SZOMÁN:
1944-ben felfedezett anyag a szomán, a bőrön keresztül hatva agresszívabb a szarinnál. Hatása hordozó anyaggal (fojtó, köhögtető, hánytató gázzal keverve) tovább fokozható, a szomán 50 százalékos dimetilszulfid oldatban még gyorsabban bekerül a vérkeringésbe. Gázálarccal, vegyvédelmi ruhával, atropinnal a szomán hatásai kivédhetőek. Az azonnali evakuálást ebben az esetben is alkalmazni kell! Működési hőmérséklet tartomány: +2 C° és +30 C°.
A SZARIN:
A szarin felfedezése Gerhard Schrader nevéhez fűződik (1938). A mérgezési tünetsor a szarin és a szomán esetén hasonló.
Hatásmechanizmus: A mérgezett személy kezdetben csak fejfájást, fokozott nyál- és orrváladék-képződést, asztmaszerű légzést érez, melyhez erős félelemérzet is társul. Nem sokkal ezután izom- és bélgörcsök jelentkeznek hányás kíséretében, végül eszméletvesztés és légzésbénulás következik be, mely rendszerint fulladásos halálhoz vezet. A szarinból a múlt század 60-as éveiben több ezer tonnát állítottak elő a nagyhatalmak.
Védekezés: gázálarc, vegyvédelmi ruha valamint atropin injekció. Az ágens kimutatása után azonnal evakuálni kell a területet. Működési hőmérséklet tartomány: +2 C° és +40 C°.
A DFP:
A neves angol vegyész, Bernard Saunders felfedezett egy ideggázt, de ez sokkal kevésbé volt veszedelmes, mint a tabun vagy a szarin. Igaz, folyékony hordozóanyagban elnyeletve a mustárgáznál sokkal irritálóbb harcanyagnak bizonyult, s alacsonyabb fagyáspontja miatt télen is alkalmazható volt. Azonban ölőhatását csak nagy mennyiségben tudja kifejteni, így inkább az irritáló anyagok közé sorolható. Gázálarc és vegyvédelmi ruha elégséges ellene. Működési hőmérséklet tartomány: -7 C° és +35 C°.
A VX:
A British Imperial Chemical Industries cég vegyészmérnöke, Dr. Ranajit Ghosh rágcsálóirtó szerek fejlesztése közben egy új, nagyon veszélyes idegi ágenst fedezett fel. Az anyagot átadta a brit kormánynak, de mivel nekik már elég volt a tabun és a szarin, az új anyagot továbbadták amerikai szövetségeseiknek. Az amerikaiak Dr. Ghosh formuláját hatékony fegyverré fejlesztették, és a VX jelölést adták neki. A régi G-ágensek gyúlékonyak voltak és gyorsan párologtak, ezért hatásuk rövid távú volt. A VX ezzel szemben viszkózusabb anyag volt, sűrű, mint a motorolaj, és a mustárgázhoz hasonlóan hosszabb ideig megállt a talajon kiszórás után. A V betű is az anyag viszkózus természetére utal. Mérgező hatása is felülmúlta a szarinét. Indiana államban, Newport városában rövidesen megkezdődött a VX tömeggyártása, és 1967-re már több ezer tonnás készlet állt az amerikai haderő rendelkezésére. A V-ágenseknek ma több változata ismert, de a VX továbbra is a leggyakoribb. Az oroszok a hetvenes években kifejlesztettek egy új VX formulát, ami sarkvidéki hidegben is kiválóan alkalmazható. Hatása megegyezik a hagyományos VX anyaggal. Nagyon nehezen kivédhető anyag. A gázálarc, a vegyvédelmi ruha, és az atropin használata mellett, valamint az azonnali evakuálás megkezdése esetén is a csapatok kb. 25%-os halálozási arányával, valamint 25%-os harcképtelenségével kell számolni. (Kivéve a fejezet végén ismertetett táblázat esetén) Működési hőmérséklet tartomány: -35 C° és +55 C°.
A NOVICSOK:
1992-ben két orosz tudós, Lev Fedorov és Vil Mirzajanov azt állították a Moscow News című, angol nyelvű moszkvai újságnak – ez a Moszkovszkije Novosztyi külföldieknek készülő kiadása – hogy Oroszország új, harmadik generációs idegi ágenscsaládot fejlesztett ki Novicsok (= újonc, új jövevény) néven, s azt sikeresen kipróbálták Üzbegisztánban. Ezek akonitril és foszfát alapú anyagok keverékei, melyeket egyébként a rovarirtó-gyártásban is használnak. A Novicsok kolinészterázt tartalmaz, amely megakadályozza az acetilkolin lebontását, meggátolva ezzel az idegi ingerület-átvitelt. Az új fegyver ellen nincs védelem, hatástalan az atropin is, a fertőzött személy menthetetlen. Az örökítőanyagot is károsítja. A tudósok becslése szerint ötször-nyolcszor veszélyesebb, mint a VX, negyvenezer tonnával minden élet eltörölhető a Földről. Egyes források – kubai emigránsok – szerint a fejlesztésben Kuba is részt vett.
A fejlesztésnek három célja volt: megkerülni az érvényes nemzetközi szerződéseket, s kifejleszteni egy olyan anyagot, amelyet a NATO vegyi felderítő berendezései nem észlelnek, illetve ami ellen a létező védőfelszerelések nem is nyújtanak védelmet. Utóbbit azáltal éri el, hogy nem permet, hanem finom por formájában szórják szét, ami nem tapad meg a vegyvédelmi öltözéken, hanem beleszivárog, és a szél révén is könnyen terjed. Egyesek szerint ez a fegyver okozta a hírhedt Öböl-szindrómát, a koalíciós katonák rejtélyes betegségét, de erre semmiféle bizonyíték nincs. Oroszország tagadja az anyag létezését, mindenesetre a titkot kiszivárogtató két tudóst lecsukták...
Biener vegyi lőszerek:
A vegyi lőszerek egyik fajtája. Az 1970-es évek közepén fejlesztették ki az USA-ban. A biener vegyi lőszerek két nem toxikus, eltérő összetételű ( külön tartályban elhelyezett) vegyi anyaggal töltik meg. A lövedék a célba jutás befejező fázisában (robbanás pillanata) katalizátorok hatására a kétkomponensű anyag szintetizálódik (összekeveredik) és létrejön a mérgező harcanyag. A biener vegyi lőszereket kifejlesztették tüzérségi lövedékként, bombaként, rakéta robbanófejek tölteteként. A töltet a nagy toxicitású V-típusú mérgező harcanyag vagy szarin.
Pszichotoxikus harcanyag
A BZ:
Az amerikaiak hallucinogén harcanyagokkal is kísérleteztek. 1943-ben dr. Albert Hoffmann, a svájci Sandoz gyógyszeripari cég kutatója a búzát megtámadó élősködő gombából, az anyarozsból kivont anyagokat vizsgálta, amikor hirtelen vad hallucinációk törtek rá. Véletlenül sikerült a lizergsavat, a később LSD-nek elnevezett drogot felfedeznie. Az anyagnak akkor nem vették hasznát, évtizedekre elfelejtették, mígnem az amerikai vegyifegyver-fejlesztők ismét elővették, s azzal az ötlettel álltak elő, hogy új harcanyagot fejlesszenek ki belőle, ami nem öli meg az ellenséges katonákat, csupán harcképtelenné teszi őket. Az első, önkénteseken végzett tesztek eredménye ígéretesnek mutatkozott, de az LSD nagyon drága volt ahhoz, hogy ipari mennyiségben állítsák elő, ráadásul nem lehetett permetként szétteríteni. A kutatók végül előálltak egy LSD tartalmú folyékony harcanyaggal, melyet BZ jelöléssel láttak el. A katonák „Agent Buzz”-nak, azaz „bulianyagnak” nevezték.
A BZ-vel az ötvenes években több kísérletet végeztek önként jelentkező katonákon. Az eredmény: az anyaggal lepermetezett egység tagjai teljesen értelmetlen tevékenységekbe kezdtek, eldobálták felszerelésüket, felmásztak a fára megetetni a madarakat, vagy egyszerűen hisztérikus nevetésben törtek ki. Egyszer megtörtént, hogy egy katona odakínált egy nem létező doboz cigarettát a társának, mire az azt mondta, köszöni, de nem akarja elvenni az utolsó szálat. Ezek a hatások akár két hétig is eltarthattak.
A BZ-t csak kísérleti mennyiségben állították elő, végül elvetették, mert egyrészt mégiscsak mérgezőnek bizonyult, másrészről az anyag hatása alá került katonák egyáltalán nem váltak harcképtelenné, csupán kiszámíthatatlanná, és ez a harctéren adott esetben veszélyesebb lett volna, mintha normálisan viselkednek.
Lombtalanító, növényzetpusztító anyagok
Az Egyesült Államok a vietnami háborúban alkalmazott egyes „nem halálos” vegyi harcanyagokat. A második világháború során a britekkel közösen igen agresszív növényirtó szert állítottak elő, a 245T kódnevű anyagot, mellyel tönkre lehetett tenni az ellenséges ország mezőgazdasági termőterületeit. Ezeket végül nem vetették be a németek ellen, de a Malájföldön harcoló kommunista partizánok ellen használták a britek a negyvenes évek végén, Vietnamban pedig az amerikaiak a Viet Kong fő élelemforrása, a rizsföldek ellen. 1961 végén három C-123 Provider teherszállító repülőgépet szereltek fel permetezőtartályokkal, hogy a Ranch Hand fedőnevű hadművelet során megmérgezzék a rizsföldek termését. Hatféle növényirtó és lombtalanító anyagot használtak, ezeket színkódokkal jelölték: zöld, rózsaszín, lila, fehér, kék és narancs. A Ranch Hand hadművelet eredményesnek bizonyult, sikerült a Viet Kong élelmezését megakadályozni, mellesleg úgy tönkretenni Vietnam vetésterületének húsz százalékát, hogy ma sem terem ott semmi. Ugyanezeket az anyagokat alkalmazták a dzsungel lombkoronájának gyors elpusztításához is, hogy az alatta rejtőző Viet Kong egységeket láthatóvá tegyék a légicsapást mérő repülőgépek számára.
A lombtalanító anyagok legerősebb és leghírhedtebb tagja a narancs jelölésű volt (Agent Orange), mely 245T és kis mennyiségű dioxin keveréke volt. Az anyagot a sűrű növényzetre permetezték, amitől az órák alatt lehullott és elrohadt. Olyan sok ilyen anyagot használtak fel Vietnamban, hogy 1968-ban az Egyesült Államokban komoly hiány lépett fel háztartási gyomirtókból. Igaz, a várakozással ellentétben az Agent Orange-nak számos súlyos utóhatása volt. Bevetésének helyszínei körül ugrásszerűen megnőtt a születési rendellenességek száma, az anyagot belélegzett katonák közt pedig emelkedett a rákos megbetegedések száma. Az Agent Orange mindmáig számos vita és per forrása vietnami veteránok és az amerikai állam között. A vietnami parasztok persze nemigen perelhetnek senkit.
A vegyifegyverek hatásai, hatékonysága
A Lance rakéta osztállyal létrehozott szennyezett terület nagysága szarin esetén 700, illetve VX-anyag esetén 400 hektár.
A vegyifegyver hatékonyságát, különösen az idegbénító hatású mérgező harcanyagokét magasra értékeli az amerikai hadvezetés. A szennyezett területen szarin esetén átlagosan az élőerő 30%-os veszteségével számolnak.
A táblázat az 1-10 g/m2 töménységben alkalmazott Vx-anyag támadás esetén különféle védettségű alakulatoknál fellépő veszteségeket tartalmazza.
A váratlan vegyi csapás következményeinek felszámolásában döntő a vegyi felderítés automatikus és gyors működése, mert ezzel biztosítható a védőeszközök időbeni felvétele.
Szintén alapvető a védőeszközök, elsősorban a gázálarc és védőruházat minősége, a kezelhetőség és a kiképzés. Ugyanilyen jelentőségű a vegyi mentesítés, illetve az ellenmérgek gyors alkalmazásának lehetősége. A személyi állomány eredményesen védhető meg az idegbénító hatású mérgező harcanyagtámadás hatásaitól a vegyvédelem komplex ellenintézkedéseinek gyors és szakszerű végrehajtásával.
Katonai élőerő megsemmisítésének költségei különféle fegyverekkel, 1 km2 területre vetítve:
hagyományos fegyverrel: 2 000 $
atomfegyverrel: 800 $
vegyifegyverrel: 600 $
biológiaifegyverrel: 1 $
Az alkalmazás katonai előnyei:
Nem károsítja az ipari objektumokat, építményeket és az infrastruktúrát.
A hatások számtalan fajtája kiváltható az ellenséges élőerőn.
Előállítása olcsó nem igényel minden esetben fejlett technológiát.
A terepen való hatás ideje szabályozható a harcanyag típusától függően.
Nagy területeket lehet szennyezni, így nem fontos a cél pontos ismerete.
A fedezékben és erődítményekben lévő ellenség ellen igen hatásos.
Az ellenséget védőeszközök alkalmazására készteti, ezzel kifárasztja.
Meglepetésszerűen alkalmazható, akár diverziós eszközökkel.
Nincsenek rombolások, melyek akadályoznák a saját csapatok mozgását.
Hatástalanítás
Védekezési lehetőség:
- egyéni észleléshez szükséges indikátorok;
- gázálarc;
- védőruha;
- harceszközökbe szerelt védelmi berendezések;
- öninjekció ( atropin ) az idegmérgek ellen;
- személyi mentesítő csomag;
- kiképzettség;
Ha időben elkezdik lélegeztetni, a sebesült akár a halálos dózist is túlélheti. Az ideggázmérgezést a jellegzetes jelekről és tünetekről szokták felismerni. Ha a sérült a gázzal érintkezett, a pupillái általában pontszerűen összeszűkülnek. Ha a bőrét érte a gáz, vagy pedig szennyezett étellel vagy vízzel jutott a szervezetébe, a pupillái normálisak, vagy súlyos szervezet szintű tünetek mellett enyhén összeszűkültek. Ilyenkor azonnali kezelést kell alkalmazni, ami általában az izomba injekciózott atropint jelenti.
AZ ATROPIN:
Az ideggázok hatását ellensúlyozó anyag. Az atropin kutatása is eredményesnek bizonyult, s ennek köszönhetően a katonák egyéni vegyvédelmi felszerelése részeként atropin-injekciópisztolyokat állítottak rendszerbe. Az atropin egyébként meglehetősen hétköznapi anyag, a nadragulya hatóanyaga, optikusok használják a pupilla kitágítására szemvizsgálatok előtt. Sima izomgörcs oldó hatását is felhasználják asztmás állapotban. Régen atropin tartalmú cigarettát készítettek és a beteg ennek elszívásával juttatta be az atropint a légutakba. Ezzel előzte meg a rohamot. Jó hatású gyomorfekélyben, mivel csökkenti az elválasztást, elernyeszti az izmokat. Régen centrális hatását kihasználva Parkinson-kórban, tengeri betegség kezelésében értékesítették. Morfinnal kombinálva annak mellékhatásait gyöngíti. Maximális napi adagjának tartósabb alkalmazása során jelentős tolerancia alakul ki, így 10-20, sőt 50 mg-ra is felemelhető a dózis. Egyszeri adagja: 0,3-1 mg.
Atropin mérgezés: 3-5 mg atropin bevételénél is jelentkezhet, ilyenkor nyelési nehézségek, izgatottság, támolygó járás jelentkezik. 10 mg atropin öntudatzavart, hallucinációt vált ki. Az izgatottság első fázisában: nevető- síró rohamok jelentkeznek, majd hallucinációk támadnak. Az öntudat elhomályosodik, őrjöngés, görcsrohamok alakulnak ki. Jellegzetesek a kézmozgások, a páciens mintha tollat fosztana, virágot tépdelne le. Tünetek egy napig is eltartanak.
Az idegmérgek főbb harcászati sajátosságai:
Az idegmérgek sajátosságait a ma már klasszikusnak mondható DFP, tabun, szarin és szomán példáján mutatjuk be.
a) Kivétel nélkül folyékony halmazállapotúak közönséges hőmérsékleteken, ezért könnyen permetezhetők szét, lövedékekben, bombákban felhasználhatók. Folyadék halmazállapotukból következik, hogy a terepet, a tereptárgyakat s párolgás révén a levegőt is szennyezik. Az általuk okozott szennyeződés tehát általános.
b) Illékonysági adataik azt mutatják, hogy a terepen hatásos alakban történő megmaradásuk - vagyis "maradóságuk" - erősen eltérő. A tabunnal hosszú napokon, esetenként heteken át hatásosan megmaradó szennyeződés hozható létre, ugyanakkor a szarin csak rövid ideig marad meg a szennyezett felületeken.
c) Fagyáspontjuk és vízoldékonyságuk széles skálán belül mozog; ez a körülmény lehetővé teszi, hogy a legkülönfélébb időjárási viszonyok között is alkalmazhatók legyenek.
d) Csaknem szagtalanok, sem a szemre, sem a légutakra semmiféle ingerlő hatást nem fejtenek ki, s ennek következtében jelenlétük érzékszervi úton közvetlenül nem mutatható ki.
e) Gőzeik a levegőnél 4-6-szorta nehezebbek, szélcsendes időben "megülik" a terep mélyedéseit, "befolynak" a lövészárkokba, óvóhelyekre, fedezékekbe stb.
Az idegmérgeknek e legfontosabb tulajdonságai érthetővé teszik a vegyi fegyver tömegpusztító jellegét. Harcászati fontosságukat kiemeli az a lehetőség is, hogy hólyaghúzó mérgező harcanyagokban (pl. kénmustár) jól oldódnak. Ez a körülmény sokoldalú felhasználhatóságukat még inkább növeli. A háborúk, s így a vegyi háború története is azt bizonyítja, hogy minden új fegyver, minden új harcanyag megjelenését a védekezés megfelelő módszereinek gyors kidolgozása követi. Ma már kiváló felderítő eszközök vannak, amelyek az idegmérgek legkisebb mennyiségének jelenlétét is azonnal jelzik, a gázálarcok ezen anyagok gőzeit tökéletesen kiszűrik a levegőből, kidolgozták azokat a mentesítési módszereket is, amelyekkel az idegmérgek gyorsan és biztonságosan hatástalaníthatók. Mindezek ellenére azt kell mondanunk, hogy az idegmérgek népes csoportja a legfélelmetesebb fegyverek közé tartozik.
Az idegmérgek hatástalaníthatósága:
Az idegmérgekkel szennyezett tárgyak mentesítésére mindazok a fizikai és kémiai módszerek számításba kerülhetnek, amelyek az egyéb mérgező harcanyagok esetében szokványosak.
A fizikai mentesítési módszerek alkalmazásakor az idegmérgeknek azokat a fizikai tulajdonságait használjuk ki, amelyeket számszerűleg az illékonyság és az oldhatósági adatok jellemeznek. A fizikai módszerekkel végzett mentesítés lényege, hogy a mérgező harcanyagot elpárologtatással, vagy oldószerek alkalmazásával eltávolítjuk a szennyezett felületről. Ilyenkor a szóban forgó mérgező harcanyag semmilyen kémiai változáson nem megy át, megtartja eredeti mérgező sajátosságait, ezért kellő körültekintéssel kell eljárni, és a szennyezett oldószert ennek megfelelően kell kezelni.
Az alkalmazás szempontjából számításba jövő fizikai módszerek közül elsősorban a szabad levegőn végzett mentesítést kell megemlíteni. E módszernek az a lényege, hogy a szennyezett tárgyakat a szabad levegőn tartjuk mindaddig, amíg a rajtuk levő mérgező harcanyag - illékonysága révén - el nem párolog. A mentesítendő anyagokat ki kell teregetni, esetleg kellő távolságra kell egymástól elhelyezni, hogy a szél minden részüket jól átjárhassa. A nagyobb folyadékcseppeket a felületről le kell törülni, ezáltal a mentesítési időt számottevően csökkenthetjük.
Ez a módszer rendkívül kényelmes, azonban nagy hátránya, hogy a teljes mentesítettség eléréséhez esetenként sok időre van szükség. Jól alkalmazható azonban nyáron napos-szeles időben, elsősorban az illékonyabb anyagok (DFP, szarin, szomán) esetében. Mivel az elpárolgás folyamán a mérgező harcanyag a levegőbe kerül és ezt szennyezi, a mentesítés helyét nagy körültekintéssel, lakott területtől távol és a szélirány figyelembevételével kell megválasztani.
A levegőn történő elpárologtatásos módszernek, amelyet levegővel végzett mentesítésnek is nevezhetünk, forró levegő felhasználásán alapuló olyan tökéletesített változatait is alkalmazzák, amelyekkel a szükséges mentesítési idő lényegesen megrövidül. Ennek a mentesítési eljárásnak az a lényege, hogy a mentesítendő anyagokat olyan zárt kamrába helyezik, amelybe meleg levegő fúvatható be. A meleg levegő 70–90 C°-os hőmérsékletet teremt az egész kamrában; ezáltal a mérgező harcanyag párolgási sebessége megnő, és a mentesítés néhány óra alatt bekövetkezik. Ilyen esetekben mód nyílik arra is, hogy a meleg levegővel távozó idegméreg gőzöket kémiai úton megsemmisítsük, elkerülve ezzel a környezet szennyeződését. A módszer elsősorban a ruházat és egyéb felszerelési tárgyak mentesítésére használatos. A levegővel történő mentesítés egyik változatában a 70–90 C°-os levegővel együtt vízgőzt és ammóniát is fúvatnak a rendszerbe, s ezzel az idegmérgek kémiai mentesítése is bekövetkezik.
Az oldószerekkel végzett mentesítés során a mérgező harcanyagok különböző oldószerekben való oldhatóságát használjuk fel a szennyezett tárgyak megtisztítására. Oldószerként számos anyagot (pl. vizet, szerves oldószereket) lehet használni. Az efféle mentesítések alkalmával is gondosan figyelembe kell venni azt, hogy az oldódás során az idegmérgek kémiai átalakulást nem szenvednek, s ezért a mentesítésre felhasznált oldószer rendkívül mérgező. Nagy jelentősége van az oldószer helyes megválasztásának. Tabun és szarin mentesítésére a víz is kiválóan alkalmazható, DFP-hez és szománhoz viszont szerves oldószerek szükségesek. A vízzel, mint oldószerrel történő mentesítés különösen akkor hatásos, ha a lemosó víz valamilyen emulgeálószert (mosószert) tartalmaz, mely a rosszul oldódó DFP, vagy a szomán eltávolítását is lehetővé teszi.
A szerves oldószerekkel végzett mentesítés az oldószerek viszonylagosan magas ára miatt meglehetősen költséges. Számos alkalommal azonban (pl. műszerek, optikai berendezések stb.) csak ilyen módon lehet a mentesítést végrehajtani, mert a kémiai mentesítő anyagok az említett eszközökön igen kellemetlen károsodást okoznak.
Egyéb fizikai módszerek. A fizikai eszközökkel végrehajtható mentesítési eljárások közé számos olyan módszer tartozik, amelynek elsősorban a terep, ill. az utak mentesítésekor van nagy jelentősége. Ezek a módszerek elsősorban mint szükség mentesítési eljárások jönnek számításba és egyszerű eszközökkel hajthatók végre: Ide soroljuk az ún. elszigetelési eljárásokat és a szennyezett réteg eltávolításán alapuló módszereket.
Az elszigetelés lényege, hogy a szennyezett terepszakaszra földet, farönköket, szalmát, havat stb. terítenek szét, vagy ezeknek az anyagoknak a felhasználásával nyitnak átjárókat. Az eltávolításon alapuló módszer tulajdonképpen az elszigetelési művelet fordítottja, a szennyezett terepszakaszról a szennyezett felső föld vagy hóréteget eltávolítják, és az eltávolítással nyitnak a terepen átjárókat. Ezek a mentesítési eljárások fokozott óvatosságot igényelnek, mert akár a levegőben levő gőzök, akár a közvetlen csepphatás révén rendkívül veszélyes mérgezések következhetnek be.
Kémiai mentesítési módszerek. Az idegmérgek kémiai úton történő hatástalanításának alapja - éppúgy, mint a klasszikus mérgező harcanyagok esetében - az idegméreg molekula valamely kémiai reagens által történő átalakítása, amelynek hatására megszűnnek az idegméregre jellemző tulajdonságok. Kémiai reagensként, vagyis mentesítő anyag céljaira számos vegyületet lehet felhasználni, azonban a tömeges mentesítés gyakorlati követelményeinek csakis olcsó, nagyipari gyártásra alkalmas és jól tárolható anyagok felelhetnek meg.
Jól lehet az idegmérgek terepen végzett hatástalanítására felhasználni a hólyaghúzó mérgező harcanyagok mentesítésére bevált aktívklór tartalmú mentesítőanyagokat: a klórmeszet és a kalcium–hipokloritot is.
Az előbbi mentesítési reakciónak rendkívüli előnye hogy a mentesítő hatást kifejtő kalcium–hipoklorit szuszpenzió a hólyaghúzó mérgező harcanyagokat is jól mentesíti. Ezért a kalcium–hipoklorit univerzális mentesítő anyagként jöhet számításba.
Az idegmérgek mentesítésére igen jól felhasználhatjuk a lúgos mentesítő anyagokat, a szódabikarbónát, a nátronlúgot stb. is. A lúgos mentesítő anyagok hatására az idegmérgek igen gyorsan - percek alatt - hidrolízist szenvednek és így hatástalan anyagokká alakulnak át.
Jász Gábor – Jövőnk.info



Ilyen az ha a zsidó oroszlánnak látja magát a tükörben
pedig csak egy kis macska az is a csúnyábbik.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése