Térdre, imához!

 Térdre, imához!

Semlegesség, mint magyar jövő

Háborúba viszik országunkat. Pontosabban az egész világot. S egyre nagyobb a veszélye, hogy az emberiség történelmében az utolsó háborúba. Az USA és Izrael. Ezt is pontosítva, az agressziót a nemzetközi politika rangjára emelő USA, a politikáját uraló és a fegyverét csörtető zsidó-szabadkőműves lobby, valamint Izrael Állam rasszista politikusai, továbbá az EU tévelygő és áruló vezetői. Számos országban az antiszemitizmus hamis vádjának pajzsa alatt hadakozó zsidó diaszpóra rasszista vezetői és szervezetei pedig az ötödik hadoszlopukat képezik.

Teszik mindezt nyíltan, félreérthetetlenül, a rájuk jellemző gátlástalansággal.

Önmagunkat vezetnénk félre, ha nem látnánk, hogy a nyíltan folyó gazdasági, pénzügyi, vallási és civilizációs küzdelem mellett (Az EU vezetői az utóbbi kettőben már megadták magukat) Szíriában, Ukrajnában immár folyik a háború, felújult a hidegháború, s mindez bármikor az emberiség létét fenyegető megnyerhetetlen nukleáris világháborúba csaphat át. Ám éppen a megnyerhetetlensége miatt egészen új eszközök bevetésére is sor kerül, mint a népvándoroltatás. Az USA, Izrael, a NATO, de még egyes nemzetközi szervezetek is felrúgják a nemzetközi jog normáit, s minek okán szinte teljesen megszűnt a lehetőség közös válaszok kidolgozására. A fejlemények gyorsabbak, kiszámíthatatlanabbak, nagyobb a zavar, s egyre inkább a kémkedés, a zsarolás és a fenyegetés, de főleg az amerikai-izraeli erőszak és szellemi terror uralkodik. Még a szövetségesek között is. Szemünk előtt a példa: az EU némi önállóságot tanúsító vezető hatalmának, Németországnak a megleckéztetése. Hosszú évekig megalázkodásra kényszerítették Izrael és a zsidóság előtt. A Varsói Szerződés megszűnésekor az amerikai csapatokat ki kellett volna vonni, de maradtak, sőt már amerikai atomfegyvereket tárolnak a területén, azaz idegen érdekek védelmében katonai célponttá tették. Lemondatták a német pápát. Lehallgatták a vezetőik telefonjait. Tönkretették a Deutsche Bankot és a Volkswagent. A német társadalom jellegét gyökeresen megmásító muszlim betolakodásnak tették ki az országot.

Kívánatos és megnyugtató lenne azzal folytatni, hogy a magyar kormányoknak mindehhez nem volt és nincs semmi köze, de nem hunyhatunk szemet afelett, amit a vak is lát. A rendszerváltás utáni kormányaink kivétel nélkül a NATO-ba belépés kierőszakolása mellett döntöttek, önkényesen ráálltak e vonalra, majd ennek következtében rákényszerültek olyan lépésekre, amelyek az általuk vállalt NATO-kötelezettségek okán kényszerű háborús készülődést jelentenek, célponttá teszik országunkat egy esetleges világégésben.

Mint ismeretes, a Varsói Szerződés Magyarország által 1990 júniusában kezdeményezett, majd 1991. július 1-i megszüntetése után az Antall-kormány eléggé el nem ítélhető módon, s elsietve tárgyalásokat kezdett a NATO-ba belépés feltételeiről. Jóllehet, ebben az időszakban a népi-nemzeti erők, köztük főleg a nemzeti beállítottságú értelmiség részéről kifejezett törekvés volt érzékelhető a semlegességre, aminek az akkori nemzetközi helyzet is kedvezett, s ami már 1956-ban is az egyik fő és, ha rövid időre is, de megvalósult követelés volt. A rendszerváltással kialakult háttérhatalmi csoport (eléje legfeljebb a magyarországi jelzőt tehetjük ki, de a magyart semmiképpen) azonban ezt tudatosan figyelmen kívül hagyatta a bátortalan és gyakorlatlan kormánnyal, mint ahogy elszalasztatta vele az adósságrendezésre úgyszintén mutatkozó nemzetközi hajlandóság kihasználását is. Pedig ebben az időszakban még amerikai részről is sokan osztották az elképzelést, hogy az osztrák és a finn modell szerint megvalósulhat Magyarország semlegessége (Kissinger külügyminiszter, Scowcroft nemzetbiztonsági tanácsadó), s ezt Oroszország is elfogadná. A NATO-ba belépést erőteljesen szorgalmazó Horn-kormány 1997-ben népszavazást erőszakolt ki, amelyen csak a lakosság 49%-a vett részt, s mindössze e kisebbség 85%-a szavazott a belépésre, azaz semmiképpen nem jelentette a többségi akaratot. Alkotmányjogilag is érvénytelen volt, ugyanis a törvény 50%-t minimálisan meghaladó választási részvételt írt elő. Végül a belépés az első Orbán-kormány alatt 1999-ben mégis megtörtént. Belépésünkben tehát tagadhatatlanul kormányzati (pontosítva, háttérhatalmi) politikai akarat játszotta a főszerepet, és nem a népakarat. Időzítésében közrejátszott a Balkánon a NATO által kiprovokált válsághelyzetnek a taszári repteret igénylő sürgető nyomása.

Van tehát min elgondolkodnunk.

A rendszerváltás által formálisan hatalomra juttatott politikai vezetőket egyaránt az a történelmileg kényszerűnek felfogott, különösen a baloldali és a neoliberális oldalt jellemző, s rendre tévesnek bizonyuló észjáráson alapuló beállítottság vezérelte, hogy valamely nagyhatalomhoz kell csatlakoznunk. Ugyanaz a Horn Gyula, aki évtizedeken át az internacionalizmust szolgálta, keményen büntetve azokat, akik nem ezt tették, amikor látta, hogy a Szovjetunió szétesik, a saját múltját feledve, és semmibe véve a nemzeti érdekeket, szemérmetlenül nyugat felé fordult, s az ellenzéket is megelőzve, 1989-ben elsőként javasolta, hogy lépjünk be a NATO-ba. E politikai vargabetűt is az magyarázza, hogy rabja volt az említett kártékony beidegződésnek, miszerint a nagyhatalmakat (esetében a háttérhatalmat) kell tisztelnünk, a saját érdekeink csak ezután sorolnak. Ezt valósította meg példátlan gátlástalansággal, amit az is bizonyít, hogy az általa vezetett MSZP 54,1%-os parlamenti többségének, tehát a kényelmes egypárti kormányzás lehetőségének a birtokában is koalícióra lépett az USA-t és Izraelt imádó magyarellenes SZDSZ-el. Az MSZP és az SZDSZ utódpártjai számára ma is az USA és Izrael politikájának kritikátlan elfogadása, számításainak az elősegítése az alapvető, nem pedig a magyar érdekek védelme. Az internacionalizmus helyett számukra most a nemzeti érdekeinket és értékeinket ugyancsak semmibe vevő globalizmus, világpolgárság, új világrend az irányadó. Borzonganak, ha azt hallják, hogy nemzeti érdek, különösen magyar nemzeti érdek.

A jobboldal, illetve a nemzeti oldal általában mentes a nagyhatalmak iránti ájult hódolattól, mert számára a hazafiasság a legfontosabb iránytű. A népben-nemzetben gondolkodók ezért nem voltak hívei az internacionalizmusnak (bár egyáltalán nem ellenségei az egyenrangú nemzetköziségnek), s nem hívei a globalizmusnak sem. Ámde mégis tapasztalhatjuk, hogy néha jobboldali politikusoknál is jelentkezik az egyes nyugati országokba, vagy politikusaikba vetett túlzott bizalom, naiv reménykedés, hogy segítségükkel oldhatjuk meg gondjainkat, s ez a semlegesség feladásában és a NATO-ba belépésünkben is tükröződött.

Pedig csak a legutóbbi évtizedek eseményeit kellene tárgyilagosan felidézniük, hogy észrevegyék: a nagyhatalmak nem azért nagyhatalmak, mert más országok érdekeit nézik, vagy betartják adott szavukat. Ellenkezőleg. Közismert beszédes példa rá, hogy az USA nem tartotta be a Szovjetuniónak tett ígéretét, miszerint a közép- és kelet-európai országok átengedésért cserébe a NATO nem fog terjeszkedni keletre. Oroszország vissza is vonta csapatait mindenhonnan. Ám a NATO, amely az alapítóokmányának betűjével ellentétben soha nem védelmi, hanem támadó célokat szolgált, tovább terjeszkedett. Látványosan tanúskodik erről, hogy Oroszország ma hasonlíthatatlanul szorosabban körül van véve NATO-támaszpontokkal és NATO-szövetségesekkel, mint a Szovjetunió volt. Az USA el akarta hitetni, hogy az amerikai rakétavédelmi rendszer európai telepítésére az iráni rakéták jelentette állítólagos fenyegetés miatt van szükség. Ám ennek hazug volta is lelepleződött, Oroszország bekerítése mégis folytatódik. Nyugati forrásból kering az interneten e helyzetet ábrázoló térkép ezzel az elmés szöveggel: „Oroszország háborút akar: nézd, milyen közel rakták az országukat a mi katonai támaszpontjainkhoz”. Ennek tényeit feledve, Carter amerikai védelmi miniszter november elején arról beszélt, hogy ”Oroszország kihívóan viselkedik a tengereken, a levegőben, az űrben és a kibernetikai térben is”. Brzezinski pedig figyelmeztetett, hogy erősödnek az ázsiai országok, s az USA-nak ezt akadályozni kell, ha meg akarja őrizni vezető szerepét. A 2001. szeptember 11-i gyalázatos amerikai-izraeli önprovokáció óta hatalmi fennhéjázásban nincs hát hiány. A tőke által sarkallt szereplőkre a mohóság jellemző. Nem elégedtek meg a hidegháború megnyerésével, egyértelműen kirajzolódnak a világuralmi törekvéseik.

Közvetlen térségünkben és hazánkban mindennek a megnyilvánulásait jelentik az egymást követő, s leplezetlenül ugyancsak Oroszországot célba vevő hadgyakorlatok. Kiss Dénes nemrég elhunyt kiváló költőnknek és nyelvészünknek a rendszerváltásról szóló ismert verse szerint kimentek a tanok, bejöttek a bankok; ám ismét bejöttek a tankok is – az amerikaiak, s a NATO zászlaja alatt.

Hazánk földrajzilag, geopolitikailag ütközőzónában fekszik. A pozsonyi csatától kezdve mindig célpont volt. Az volt mindkét világháborúban, a Varsói Szerződésben és az a NATO-ban is. Gyenge vigasz, hogy az lenne NATO-tagság nélkül is. Ha éppenséggel nem a geopolitikai helyzetünk okán, akkor kormányaink nem kellően átgondolt szövetségi politikája miatt, ahogy a balkáni és az ukrajnai fejlemények is bizonyították. Geopolitikai helyzetünkön nem tudunk változtatni. De a politikánkon tudunk. Nem nehéz megállapítanunk, hogy az USA a NATO-ra támaszkodva háborút provokál Európa és Oroszország között, s belátni, hogy bármiféle harci cselekmény ránk üt majd vissza. Akárcsak a muszlim betolakodók inváziója, amely eddig elvonta a figyelmet a háborús készülődésről. Lehet, hogy a szervezők egyik célja éppen ez volt, hiszen a betolakodók kétségtelenül a beindult harmadik világháború eszközei.

A NATO, de főleg az USA agresszív szándékait tények tucatjai bizonyítják. Militarizálják Európát, az utóbbi időben különösen a keleti és a déli részét, minden eszközzel növelik a feszültséget. Elérkezhetünk ahhoz a ponthoz, amely után az események ellenőrizhetetlenné válnak. Az USA fegyvert szállít Ukrajnának, ezzel segíti a fasizálódó nacionalista rendszer és az ukránokban szűkölködő nemzetidegen kormány fennmaradását, amely betiltotta egyes pártok részvételét a választásokon, háborút folytat a saját népe, s külön is a kárpátaljai magyarság ellen. A NATO 2014-es bristoli csúcsértekezletén hozzájárult ahhoz is, hogy a tagállamai kétoldalú alapon fegyvert szállítsanak ennek az Ukrajnának. A csúcson vendégként részt vett Porosenko (Waltzman) ukrán elnök, Ukrajna azonban nem kapott tagjelölti státuszt. Az amerikai szenátus jóváhagyta a 612 milliárd dollárra rúgó új katonai költségvetést, amin belül 265 millió dollárt hagytak jóvá arra, hogy újabb fegyvereket szállítsanak Ukrajnának.

Minden ország modernizálja a fegyvereit amennyire a lehetőségei engedik, de a saját területén. Az USA azonban az Európában és más támaszpontjain elhelyezett atom- és hidrogénbombáit is modernizálja, s Európába még nagyobb nukleáris arzenált akar telepíteni. Németországban (de lehet, hogy más európai országokban is) készenlétben állnak az amerikai atomfegyverek, hogy háború esetén csapást mérjenek a kinevezett ellenfélre.

Sok kételyt szül az is, hogy az Iszlám Állammal kapcsolatban Bristolban úgy döntöttek, az ellene vívandó harc nem a NATO neve alatt fog zajlani. Ez megerősíti azt a világszerte egyre elfogadottabbá váló véleményt, hogy ha áttételesen is, de az Iszlám Állam ugyancsak az USA és Izrael szülötte, érdekeiket szolgálja. (Wesley Clark tábornok, a NATO egykori főparancsnoka, 2015 eleji CNN-interjújában el is ismerte, hogy az Iszlám Államot az USA barátai és szövetségesei hozták létre!) Mindazonáltal tíz NATO-tagállam külön ideiglenes és meglehetősen ártalmatlannak tűnő katonai koalíciót hozott létre a „kalifátust” kikiáltó szunnita csoport ellen. A NATO, mint intézmény, jelenleg azonban senkivel nem áll hadban, magával az Iszlám Állammal sem. Az USA vívja az újabb hadüzenet nélküli háborúját. Az USA és a NATO eljárása tehát észrevehetően szétválik.

Nos, az így létrejött Iszlám Állam vállalta magára a másfélszáz emberi életet követelő novemberi párizsi merényletet. Egyetlen emberélet sem kioltható, s a gyászban is mindenki osztozik. Nem árt emlékeztetni rá, hogy az „arab tavasz” keretében Líbia bombázásában éppen Franciaország játszotta a fő kezdeményező és végrehajtó szerepet. A felmérhetetlen anyagi kár mellett sokkal több emberéletet oltott ki. Ám érettük senki nem gyújtott mécsest, nem rendeltek el néma megemlékezést, egyetlen tiltakozó távirat sem született és nem özönlöttek a politikusok részvéttáviratai sem. Azt mindenki tudomásul vette szó nélkül. A kettős mércének ez az embertelensége is csak szüli a terrort. Mindennek fényében pláne nem érthető, hogy az UE vezetői kötelező kvóta alapján miért akarnak potenciális terroristákat telepíteni a tagállamokba.

Az USA a NATO égisze alatt Európában is a tűzzel játszik. Szlovákiában 2015 elején lefolyt a rendszerváltás utáni egyik legnagyobb hadgyakorlat négyezer katonával és hatszáz járművel. Ezzel párhuzamosan Magyarországon a Bátor Harcos (Brave Warrior) 2015 hadgyakorlat, ami Jugoszlávia 1999-es bombázása óta az amerikai légierő legjelentősebb és leghosszabb jelenlétével jár hazánkban, mivel ez év végéig maradnak a pápai és a kecskeméti légi bázison, amelyeket előkészítenek amerikai harci gépek fogadására. Tatán amerikai Stryker harckocsik állomásoznak. 2015 októberében „Oroszország növekvő – a Baltikumtól Szíriáig terjedő – katonai jelenlétével” szemben a Földközi tengeren újabb óriás hadgyakorlat kezdődött „Trident Juncture 2015” (Hármas elágazás) fedőnévvel. Mintegy 36 ezer katona, 140 harci repülőgép és helikopter, valamint 90 hadihajó vesz részt 30 országból, köztük a nem is NATO-tag Ausztriából és Svédországból is, amelyek mintha semlegességük feladására készülnének, vagy kényszerülnének.

Magyarországon az amerikai csapattelepítésekre az ukrajnai válsággal összefüggő, Oroszországgal szemben foganatosított EU és NATO intézkedések (valamint az Atlanti Elszántság – OAR – fedőnevű hadgyakorlat) keretében került sor. A 2015 évi határátlépéssel járó csapatmozgások engedélyezéséről szóló 1763/2014-es kormányrendeletben nem szerepel repülőgépek telepítése. Az október 8-án keltezett módosításába azonban bekerült az „Amerikai OAR gyakorlat” ezer fővel. Ennek része még a légierő Hadszíntéri Biztonsági Csomagja (TSP), ami repülőszázadnyi harci gép és a kiszolgálásához szükséges több száz főnyi személyzet telepítését jelenti féléves időtartamra. Az amerikai kormány mindennek a támogatására külön forrásokat biztosított az amerikai hadseregnek, amely így magyar hozzájárulással tud csapatokat küldeni hozzánk és a térségünkbe.

A NATO a bristoli csúcsa óta még azzal is felhagyott, hogy védelmi szövetségnek állítsa be magát, hanem egyértelműen agresszív-támadó katonai szövetségként lép fel, amelynek kinyilvánított célja az Oroszország elleni hadakozás. Oroszország katonai jelenlétét kifogásolja a saját térségében, holott az eurázsiai térségben a NATO jelenléte logikátlan és kéretlen. Ugyanakkor szavakban megerősítik, hogy a NATO és Oroszország közötti 1997-es megállapodás életben marad. E megállapodás azonban tiltja, hogy a NATO tartósan nagyobb fegyveres erőket állomásoztasson a kelet-európai tagállamaiban. Ennek kijátszására tértek rá arra a gyakorlatra, hogy néhány hónapos, vagy féléves rotációval, de állandóan állomásoztatnak katonai erőket ezekben az országokban.

Mi több, lengyelországi központtal létrehoztak új gyorsreagálású erőt, amelyet 2-5 nap alattbárhol a világon be lehet vetni. A három-öt ezer fős szárazföldi erő műveleteit légi, haditengerészeti és különleges feladatokra kiképzett egységek is támogatják. Mára egyértelművé vált az is, hogy a kormányzati közleményekben „tervezőirodaként” beállított magyarországi központ is valójában NATO-parancsnokságot (pontosabban amerikai parancsnokságot) jelent, amit hazánk és térségünk biztonsága érdekében tett lépésként próbálnak beállítani, holott teljesen egyértelműen nem védelemről, hanem agresszív felkészülésről van szó. A bristoli csúcs után a Baltikumban, valamint Lengyelországban, Csehországban, Romániában és Bulgáriában is létesítettek parancsokságot, így a Baltikumtól Bulgáriáig összefüggő koordinációs „irodai” rendszer (nyolc NATO-parancsnoki központ) jött létre, amely a gyorsreagálású hadtestek Oroszország elleni fellépését hívatott koordinálni.

Sajtóhírek szerin a magyar kormány önként ajánlotta fel, hogy a NATO a gyorsreagálású hadtest koordinálására szolgáló központot hozhat létre Székesfehérváron. Csendben jelentős fejlesztések történtek a kecskeméti és a pápai katonai reptereken is, ahol az amerikai légierő csúcstechnológiát képviselő harci gépeinek az állomásoztatását készítik elő. A veszprémi légiirányító központ a térségbeli légi hadműveletek irányításában központi szerepet kapott. Magyarország elvállalta a Baltikum légterének védelmét is, ami egyrészt túlzott vállalásnak tűnik, mert teljesíthetetlen, másrészt felelőtlenség, hiszen könnyen katonai összecsapásba torkollhat.

Mindez arra mutat, hogy az USA a NATO-t felhasználva összecsapásra készül, s a mára kialakult, megszállásra emlékeztető amerikai katonai és haditechnikai jelenlét tanúsítja, hogy Magyarországnak ebben jelentős szerepet szánnak. Márpedig az események alátámasztják Zdzislaw Sadowski lengyel közgazdász meglátását: „Ha egyszer az amerikai csapatok belépnek egy országba, békés úton soha nem távoznak”. Felvonulási tereppé váltunk. A kormány veszélyeknek teszi ki hazánkat, háborús kockázatot vállal. Közvéleményünk tájékoztatása nélkül, s nem világosak ennek törvényi alapjai sem.

Az említett és hasonló katonai műveleteket már számon sem lehet tartani, sokszor a hírközlésbe sem kerülnek be. E tény sérti magát az 1949-es Észak-atlanti Szerződést is, amelyben nincs szó arról, hogy a tagállamokban idegen csapatokat lehet állomásoztatni. Megkérdőjelezendő eljárás az is, hogy a hadgyakorlatok és az idegen katonaság állomásoztatása kérdésében a mindenkori kormány saját hatáskörben, országgyűlési jóváhagyás, vagy nemzeti konzultáció nélkül dönthet.

Mivel nincs beleszólásunk a dolgok menetébe, beláthatatlan következményekkel járó kötelezettségeket kényszeríthetnek ránk. Minthogy a tragédián kívül nem látszik másik perspektíva, s mert a NATO belső átalakítása nem lehetséges, ha szabadulni akarunk a kényszertől, csak úgy érhetjük el, ha kezdetben követjük Csehország politikáját, amely ki- kimaradozik a kétes akciókból, a továbbiakban pedig, kellő körültekintéssel megvizsgáljuk, hogy megfelelő és sokoldalú biztosítékok mellett élhetnénk-e az Észak-atlanti Szerződés 13. pontjában megfogalmazott NATO-ból kilépés lehetőségével. Természetesen, realistáknak kell lennünk; a kilépés most nem tűnik lehetségesnek, de eleve lemondani sem lehet róla. Ki kell dolgozni az álláspontunkat, mert a nemzetközi helyzet alakulhat úgy, hogy maguk a szövetségeseink is előnyösebbnek találják, ha semlegesek leszünk. Svájc, Ausztria, Magyarország, Svédország, de talán Csehország és Szlovákia is mind a NATO, mind Oroszország számára geopolitikailag elfogadható semleges övezet lehetne. Látnunk kell, főleg éppen geopolitikai, valamint gazdasági okok miatt nyertünk felvételt mind az EU-ba, mind a NATO-ba, amihez a kölcsönös szolidaritásnak semmi köze. Erről csak frázisokat hallunk. Közismert történelmi tapasztalat, hogy ellenségként és szövetségesként egyaránt lenéznek bennünket, s nem tekintenek egyenrangú partnernek. A nemzetközi jog normáinak megsértésére, saját érdekeink háttérbe szorítására, természetes emberi és magyar mivoltunk megtagadására, vagy korcs módosítására kényszerítenek bennünket. Nem múlik el hónap anélkül, hogy az amerikai nagykövetnő, az izraeli nagykövettel egyetemben, be ne avatkozna a belpolitikánkba. Nyílt követeléseket fogalmaznak meg kormányunkkal szemben, törvénymódosításokat követelnek, kifogásolják a civil szervezetek feletti felügyeletet, világnézeti és szexuális semlegességet várnak el tőlünk, antiszemitizmussal vádaskodnak, stb. Szerencsére, legalább szavakban, kormányszinten végre elutasítottuk az amerikai nagykövetnő legutóbbi durva beavatkozását. Az ilyen beavatkozások azonban minden magára valamit adó országban ennél komolyabb következményekkel járnak a diplomatákra nézve. Mi azonban láthatólag tényleg következmények nélküli ország vagyunk.

A NATO következő csúcstalálkozóját 2016 júliusában Varsóban tartják. A közlemény szerint a fő témája „az új biztonsági környezethez való alkalmazkodás”, hogy a szövetség továbbra is megvédhesse minden tagját „bármilyen irányból érkező bármiféle fenyegetéssel szemben”. A közlemény szerint a csúcsot olyan döntő időszakban rendezik, amikor „az euroatlanti biztonság tektonikus lemezei mind keleti, mind déli irányban elmozdultak”. Idén májusban Lengyelország és a balti államok megismételték a bristoli csúcson felvetett igényüket, hogy a szövetség állandó jelleggel állomásoztasson a területükön haderőt az Oroszországgal kapcsolatos aggodalmaik miatt, így ez a baljóslatú buzgóság is napirendre kerülhet Varsóban.

Mindez Moszkvában is jogosan kelt veszélyérzetet, hiszen beismerten az Oroszország elleni háborús készülődést jelzi. Az USA már több okot teremtett a háború kitörésére, ami – a kölcsönös függőségen és elrettentésen túl – jórészt Oroszország tiszteletet parancsoló és béketűrő magatartása miatt nem történt meg. Viszonylagos türelemmel viseli azt is, hogy a volt szovjetköztársaságokat, a balti államokat, egyes kaukázusi országokat, Ukrajnát ellene tüzelik.

A kialakult helyzetre tehát inkább az egyoldalú, ezért önleleplező amerikai hatalmi villogás jellemző, s ennek célzatossága a világban is aggodalmat szül, mert nemcsak Európát sodorja veszélybe, hanem globális léptékben is visszájára fordíthatja a nukleáris leszerelés terén eddig elért eredményeket, hiszen az amerikai nukleáris fegyverek modernizálása és növelése mellett a NATO európai tagjai is modernizálják e fegyvereket célba jutatható légierejüket. Felbomolhat a nukleáris leszerelésről 1970-ben 191 ország által aláírt egyezmény; az atomhatalmak, de esetleg más országok is atomfegyverek felhalmozására, illetve létrehozására törekedhetnek, hiszen látják, hogy az USA a nukleáris erő fokozásával, tehát az egyezmény felrúgásával akar katonai fölényt elérni a világ számos térségében. Már a PRO rakétavédelmi szerződést is ezért mondta fel egyoldalúan még 2002-ben.

Az USA több mint 700 katonai támaszpontot tart fenn a világban. Oroszországnak egyetlen van, de mintha eredményesebben használná. A törvényes szír kormány kérésére nyújt segítséget. Az Iszlám Állam elleni fellépését maga az USA is igényelte. Mielőtt az amerikaiak és csatlósaik elkezdték az Iszlám Állam bombázását, hadvezetésük nyilvánosan kijelentette, hogy a bombázás helyszíni földi koordinálás nélkül hatástalan. De azért elkezdték és több mint egy éve folytatják. Hatásossága tényleg megkérdőjelezhető. Viszont felháborodtak rajta, hogy az oroszok is bombáznak, s megjósolták, hogy sikertelen lesz. Nagyot tévedtek, s a gyors és jelentős orosz siker riadtságot és hisztériát szült. Az orosz akció ráadásul Európának is segít: rendet teremt Szíriában – remélhetőleg majd Közel-Keleten is – s ezzel közvetve csökkentheti az Európát ostrom alá vevő amerikai-izraeli szervezők által irányított muszlim betolakodók áradatát.

Az amerikai légierő pedig továbbra is polgári célpontokat bombáz Afganisztánban: kórházakat, esküvői és temetési meneteket. Az amerikaiak felkészültségét ismerve, szó sem lehet tévedésről. Tudatosan védtelen embereket gyilkolnak. A nyugati hírközlés óriási figyelmet szentelt annak, hogy egy orosz gép néhány másodpercre megsértette Törökország légterét, de alig tájékoztatott róla, hogy az amerikaiak fél órán keresztül rakétákkal lőtték az afganisztáni kunduzi kórházat, s lebombáztak egy erőművet a szíriai Aleppóban. A civilek és a polgári célpontok elleni amerikai terror növeli a menekültek seregét, akik tovább gyengítik Európát. Ez az értelme. Magyarázatot követel, hogy minderről nemcsak a magyar sajtó hallgat, vagy alig ad hírt, hanem némák maradnak az Izraelt ért legkisebb sérelem esetén is azonnal és átéléssel kiálló kormánytényezők is.

A tények láttán nem lehet szabadulni attól a félelemtől, hogy amerikai-izraeli érdekekből az Európa-Oroszország összecsapás előkészítése folyik. Az USA azzal számol, hogy nem ő lesz a kiprovokálandó konfliktus elsődleges kárvallottja. Ez ugyan téves számítás, de az amerikai geopolitikai törekvésekben az előretolt bástya szerepét szolgaian vállaló Közép- és Kelet-Európa mindenképpen az lesz. Az idetelepített amerikai katonai erő miatt mi is elsődleges célpontok lennénk. Ezért békére, a konfliktus elkerülésére kellene törekednünk, nem pedig elősegíteni a kiprovokálásukat. Hazánk azonban ismét eszköz idegen hatalmak kezében, áttekintethetetlen módon idegen katonaság állomásozik nálunk, újra csak nagyhatalmi érdekek ütközőzónájába kényszerültünk és lavíroztuk magunkat. Nem igaz, hogy mindez a védelmünket szolgálja. Ellenkezőleg, a fegyverkezés mindig feszültséget, háborút szül. Szuverenitásunk újfent idegen érdekeknek van alárendelve, s közvéleményünk kizárásával és tájékoztatása nélkül. Nyugodtan kimondhatjuk, hogy törvénytelenül. Kizárólag olyan szerepet vállalhatnánk, amely nem kockáztatja hazánkat és térségünket. Honvédelmi feladatokra szabad csak vállalkoznunk, s felelőtlen magatartás nagyhatalmi érdek miatt tengelyt akasztani másik nagyhatalommal.

Érdekeinkkel szemben áll, hogy az USA és a NATO konfliktuskereső erőmutogatást végez Európában. De Oroszországnak, vagy Európának sem állhat érdekében ilyen konfliktus. A következmények azonban máris rajtunk csattannak. Mutatja ezt, hogy rákényszerültünk Oroszország elleni intézkedésekre, holott a legnagyobb felvevőpiacunk lehetne, amely gőzmozdonyként húzna ki bennünket a gazdasági problémáinkból.

Ha a kelet-közép-európai országok a Baltikumtól a Visegrádi Négyeken át Romániáig és Bulgáriáig közösen lépnének fel, elvetve a NATO fegyverkezési terveit, akkor sikert lehetne remélni a háborús veszély elhárításában. Amíg csak egy-egy ország meri hangoztatni félénken a fenntartásait, annak is megvan a maga jelentősége, de addig lényegi változásra nem lehet számítani. A csehek, szlovákok, lengyelek rendőröket, katonákat küldtek a magyar és a schengeni határ védelmére. Eközben a magyar katonák idegen országokban szolgálnak amerikai-izraeli érdekeket. Ez az eset a Visegrádi Négyek sikere, de figyelmeztető is. Egyrészt ők mégiscsak idegen katonák, másrészt mi történne, ha még kritikusabb helyzetben itthon lenne szükség a katonáinkra? Mindezt feledve, az MSZP elnöke még azt is ellenezte, hogy magyar katonákat vessenek be határaink védelmére, s azt követelte, hogy „európai erők” védelmezzék. Az MSZP a kötelező EU-s befogadási kvótát elutasító országgyűlési határozatot sem szavazta meg. A Gyurcsány-féle DK pedig népszavazást kezdeményezett a menekültek segítésére. A mindig mindet nagyhangon kifogásoló LMP pedig ideges közhangulatot gerjeszt. Egyszóval, a közelmúltbeli MSZP-SZDSZ koalíció politikájának szellemében, más neoliberális és álbaloldali pártocskákkal együtt támogatják a beavatkozást a nemzetállamok belügyeibe. Sokan joggal minősítik ezt hazaárulásnak, mert elvakultságukkal, kakasdombi uralmukért folytatott tusakodásukkal továbbra is csak ártanak.

E körülmények a zavaros és veszélyes helyzetben még inkább megkövetelik, hogy minden lehetséges fenyegetést számításba vegyünk. Azt is, hogy az Észak-atlanti Szerződés sokat emlegetett 5. cikkelye, miközben háborúba kényszeríthet bennünket, nem nyújt védelmet másik NATO-ország támadása ellen. (Láttunk már ilyet Görögország és Törökország között). Ezért az MSZP-SZDSZ koalíció megbocsáthatatlan bűne az ütőképes hadseregünk felszámolása, haditechnikánk elkótyavetyélése. De rájuk nézve ennek sincs semmi következménye; utódszervezeteik folytatják nemzetellenes tevékenységüket.

A fentiek okán a rendszerváltás negyedszázada sem megnyugvást, sem jobb életet nem hozott számunkra, ellenkezőleg, fokozta a nemzetközi kizsákmányolásunkat, visszavetett bennünket a gyarmati állapot irányába. A fejlődésünkhöz, nyugalmunkhoz, biztonságunkhoz nem amerikai katonák kellenek, hanem munka biztos megélhetés, demokrácia. Az amerikai katonák egyiket sem vitték egyetlen országba sem; ide sem hozzák.

Támogatnunk kell azokat a magyar hazafiakat, akik minderről kimondják az igazat, legyenek jobbikosok, munkáspártiak, értelmiségiek, vagy mások, akikről a nemzetközi és a hazai amerikai-izraeli ügynökök el akarják hitetni velünk, hogy szélsőségesek. Holott valójában ők maguk azok: létezik-e nagyobb és valósabb szélsőség, mint a nemzetállamok felszámolására és a háborúra készülődés?

A háborús légkört fokozza, hogy tucatjával látjuk az Európát fenyegető iszlám megnyilvánulásokat. Kétszeresen is a gyávaság jelképei. Egyrészt azt az Európát fenyegetik, amely emberséggel, egyes kormányok – mint a szemita vargabetűt leíró jelenlegi német kormány – eltúlzott, felelőtlen, öngyilkos és európaellenes jóindulattal állnak hozzájuk, holott ők nyíltan, deklaráltan ellenségesen viszonyulnak az európaiakhoz, a keresztényekhez. Másrészt gyáván megfutamodnak az országukat szétzúzó, a létüket fenyegető valódik ellenségeik, az USA és Izrael elől, ahelyett, hogy harcolnának ellenük. Árulkodó, hogy ezt még kijelentések szintjén sem teszik. Nem elég, hogy az EU, Izrael és a rasszista zsidó szervezetek befolyása alatt, hagyja elveszni kétezer éves kultúráját, benne a kereszténységet, hogy a megszűnése még biztosítottabb legyen – s „hála” az EU jelenlegi elidegenedett vezetőinek – magára húzta az ugyancsak keresztényellenes iszlámot. A betolakodók beözönlése ugyanis akkor kezdődött, amikor az EU vezetői izraeli-zsidó nyomásra kezdtek lemondani a kereszténységről, majd az EU alkotmányából is kihagyták. Elfelejtették az alapító atya Robert Schuman figyelmeztetését: „Az egyesült Európa vagy keresztény lesz, vagy nem is lesz.” Most a nemlét útjára léptek. Ennek logikus folytatása volt, hogy a jogi és emberi normákat felrúgó, ingyenes ellátást, szállást, szállítást elváró, önmaguk után szenny- és szeméthegyet hagyó, sőt párhuzamos társadalmat követelő betolakodóknak még ruhát is adnak a kiérdemelt megruházás helyett. Ezzel éppen azok óhaját teljesítik, akik a betolakodást távlati háborús céljaik érdekében megszervezték és pénzelik. Azaz, ugyanazokét, akik háborúba viszik a világot. E fogadatlan uniós és hazai prókátorok a nemzetállamom árulói. Igaza volt Orbán Viktornak, amikor „Az idők jelei” konferencián kimondta: az európai nemzetek ellen irányuló ésszerűtlenségek olyan méreteket és jelleget öltöttek, amelyek arra engednek következtetni, hogy „Európát elárulták, és ha nem állunk ki érte, ezt az Európát el fogják tőlünk venni. Ezzel az összeesküvéssel, ezzel az árulással szemben nekünk a demokráciához kell fordulnunk, a néphez kell fordulnunk és el kell érnünk, hogy az európai embereket valamilyen módon szóhoz juttassuk, hogy ezek az emberek elmondhassák, hogy ami történik, azt nem akarják. Joguk van ahhoz, hogy demokratikus módon igent vagy nemet mondjanak mindarra, ami most történik Európában”.

Az EU-t bíráló magyar álláspont helyénvaló, s megvan a pozitív hazai és nemzetközi hatása, tekintélyt szerzett hazánknak. Ám csendben sok fontos vonatkozásban mégis rá- rákényszerülünk az EU és a NATO kiszolgálására. Érződik az alaposan átgondolt és kellően kimunkált nemzetstratégia hiánya, amelyhez tarthatná magát az Országgyűlés (Elsősorban az ő mulasztása), a kormány, a politikai pártok, a fegyveres és a biztonsági erők, mindenki. Mindezeken kell parancsolóan és sürgősen változtatnunk. Közvéleményünknek, nemzeti érzelmű értelmiségünknek, minden hazafinak ezt nemcsak követelnie kell, hanem mindehhez ösztönzést és támogatást kell nyújtania a kormánynak.Ne hagyjuk magára a kormányt; segítsünk neki akkor is, ha nem kéri. Félő ugyanis, hogy saját és főleg öröklött kötelezettségei olyan jellegűek és mértékűek, hogy e követelésünkkel szemben esetleg burkolt antidemokratikus válaszra kényszerülhet. A szellemes meghatározás szerint az igazi demokrácia az, amikor meg lehet mondani, hogy nincs. Bár elismerendő, hogy most fennáll e helyzet, de szembetűnő a meghatározás hiányossága. Hozzá kell ugyanis fűzni, meg lehet mondani, hogy nincs, de ez nem jár alattomos politikai bosszúval. Ám mind a rendszerváltás előtti, mind a mai gyakorlatot látva, azt állapíthatjuk meg, hogy bizony sokszor azzal jár. Hol durvával, hol kifinomulttal. Nemzeti tragédia lenne, ha a háború és a béke kérdéseinek tisztázásban és eldöntésében választott szerveink és vezetőink, külföldi, vagy hazai nyomás alatt apolitikus álláspontra helyezkednének, avagy antidemokratikus eszközök alkalmazására kényszerülnének.

A miniszterelnök előbb idézett nagy jelentőségű (mondhatjuk történelmi) álláspontjának szellemében legfőbb ideje hát nemzeti konzultációt, vagy akár ügydöntő népszavazást tartani NATO-tagságunk, illetve az előnyösebbnek tűnő semlegességünk témakörében is. Ennek keretében egyéb erőfeszítéseket is kell tenni újabb tragédiákkal fenyegető egyoldalú elkötelezettségünk felszámolására, anélkül, hogy megszakítanánk az együttműködést bármely országgal. Kezdetként követhetjük Bulgária példáját, ahol civil ellenállás szerveződik az amerikai katonai jelenlét ellen. Ha most, amikor nyilvánvalóan sodródunk a háború felé, az Országgyűlés és a kormány e sorskérdésben nem cselekszik, s nem karolja fel a közvélemény elvárását, az alulról jövő kezdeményezéseket, akarva-akaratlanul az elidegenedés útjára lép. Ez az Országgyűlés és kormány azonban képes volt magyarnak minősülő unortodox utakat követni pénzügyi kérdésekben és a betolakodók kérdésében is. Nem tévedhet e sorskérdésben sem. Az európai politikában most elért sikerünk tanúsítja, hogy bár nem vagyunk nagyhatalmak, sem nekünk, sem Európának nem mindegy, hogy háborús, vagy béketeremtő lépéseket teszünk. Jelenleg nincs konkrét háborús veszély, de vészjóslóan sodródunk a háború felé. Az elmérgesedett körülmények között a konfliktus bármelyik pillanatban kitörhet. A magyar nép nem azért lépett a rendszerváltás útjára, hogy az egyik katonai szervezetet másikra cserélje. Ráadásul az inkább védekezőnek tűnőt nyilvánvalóan agresszívre.

Be kell látnunk, s ki kell mondanunk, hogy ez idő szerint a háború útján menetelünk, s akkor már nem lesz nehéz a teendőkre következtetni. A szó legszorosabb értelmében életbevágó érdekünk, hogy a leghatározottabban tiltakozzunk, szembeszálljunk és akadályozzuk a háborúhoz vezető lépéseket. Senki nem kifogásolhatja, tiszta lelkiismerettel tehetjük, hiszen nemcsak magyar nemzeti érdek, hanem az emberiség érdeke. Meglátásunkat ország-világ előtt ki kell nyilvánítani, a választott szerveknek pedig teljesíteniük kell a népakaratot.

Az említett és népszerűnek, talán az eddigi legnépszerűbbnek ígérkező nemzeti konzultáció, vagy népszavazás, legitimálhatja a fokozatos és fájdalommentes kihátrálásunkat a háborús kötelezettségekből és az ország átgondolt, nemzetközileg egyeztetett közeledését a semlegességhez. Már ha az Országgyűlés és a kormány is akarja. Márpedig akarniuk kell, mert a nép és az ország szolgálatára választottuk őket. Valamennyiünk sorsáról, életéről van szó, ezért alulról és fölülről párhuzamosan építkező szilárd és tetterős többségi nemzeti egységre van szükségünk. Ilyen egység csak akkor jön létre, ha háttérbe szorítjuk az idegen érdekeket (legyenek azok hazai, vagy nemzetközi eredetűek), helyzetbe hozzuk a nemzeti érzelmű értelmiséget, s tudatosan és eltökélten, kölcsönös bizalommal törekszünk semlegességünk megteremtésére.

                        Sütő Gábor

A szerző nyugalmazott nagykövet, közíró.

megjelent: www.magyarmegmaradasert.hu

Háború van, az Iszlám Állam modern amerikai fegyverekkel rendelkezik

 2015-12-11

Dr. Eva Maria Barki nemzetközi jogász teljes beszéde a 2015. december 5-i menekültjogi és a migráció kérdéseiről tartott konferencián

Tisztelt Elnök Asszony, tisztelt  Hölgyeim és Uraim, kedves barátaim !

Nagy szeretettel köszöntöm Önöket, köszönöm a meghívást és köszönöm, hogy ismét Önök között lehetek. Köszönöm, hogy ezzel a fontos témával, a  menekült üggyel, és főleg a migrációval foglalkoznak.

Köszönet  Magyarországnak,  mert  ez  az  egyetlen  ország Európában,  amely nemcsak  helyesen  látja  a  problémákat, hanem meri  ezeket  kimondani  és  mer tenni is a megoldásért. Végre nyugaton is az átlag emberek egyre többen kezdik észrevenni a nagy veszélyt, ahová Európa feltarthatatlanul sodródik, de a politikusok közül csak azok  merik a véleményüket hangosan kimondani, akik már nyugdíjban vannak. Nem régen mondta nekem egy magasabb rangú tisztviselő a külügyminisztériumban, hogy ha Orbánról beszélnek ezt csak halkan merik tenni. A migráció ügyében is. De más témában is. Mert a politikai korrektség ezt nem engedi meg. Oroszország és Magyarország mellett most Lengyelország is a nagy veszély.

A Berliner Zeitung ezt ezen a héten így fejezte ki: “Magyarország és Lengyelország Európa számára nagyobb veszélyt jelent mint az Iszlám Állam.” Ezt azon a napon írták amikor az IA harcosai 77 gyereket meggyilkoltak. 

És itt vagyunk a mai témában:

Kulcsszerepet játszik az Iszlám Állam, amely elől menekülnek az emberek Szíriából és Irakból. Az Iszlám Állam ellenőriz egy területet, amely nagyobb mint Nagybritannia. Amerikai források 30.000 harcosról beszélnek akik külföldről csatlakoztak az IS Milizhez, de a pontos  számot  nem  tudjuk.  Ezek  fel  vannak  szerelve  modern amerikai fegyverekkel,  új  Audi  flottával,  a  bevételük  havonta minimum  80.000  dollár, amely főleg az olajkereskedelemből származik, ahogy kiderült Törökországgal.

Az emberek százezrei azok elől menekülnek, azok elől, akik nem csak a szíriai kormány ellen harcolnak, hanem brutális terrorral sakkban tartják a területet, akik lemészárolják a keresztényeket és más nem muzlimokat, akik  kimondják, hogy Európát is el akarják foglalni és Európában is létre hozni egy kalifátus rendszert.

Tényleg  azok  veszélyesek,  akik  védik  a  népüket  a  gyilkosoktól,  akik  védik  a többszáz éves felépített kultúrájukat, a vallást, a hagyományt, a szabadságukat, a méltóságukat és nem azok, akik gyilkolnak, rabolnak, szétrombolnak és tönkretesznek mindent ?

A  Berliner  Zeitung  csak azt írta, ami  a  politikában látszik: A Nyugat az Iszlám Államra   nem  mint  ellenségre  tekint,  hanem támogatja.  Az  Iszlám  Állam  ellen eddig csak látszatharcot vívtak, mert az az ő teremtményük. És az IA szükséges Szaud-Arábiának és Törökországnak is. Most végre Oroszország harcol az IA  és a terroristák ellen.

Az EU bizottság foglalkozik minden magyarellenes kezdeményezéssel, de nem tesz semmit sem a 3.000 csempészszervezet  ellen, amelyeknek 29.000 tagja van és akik koncentráltan Európába viszik a migránsokat. Hallgatott, amikor Berlinben az EU bizottság képviselete előtt nagy ünnepségen piros szőnyegen és Juncker kép előtt átadták a nagy érdemrendet szalaggal a sikeres csempészeknek.

Oroszországot szankciókkal akarják gyengíteni, de Szaud- Arábiát, ahol a pénteki ima után most 50 férfit egyszerre lefejeztek, vagy Törökországot, amely csak úgy lelő egy orosz repülőgépet és a gazdasági problémáit  az ISIS államtól vásárolt olcsó olajjal oldja meg, támogatják.

Milyen világban élünk ?

A háború világában. Kedves barátaim: háború van. Szubverzív háború, burkolt háború, hibrid háború. A migráció áradat ennek a háborúnak az egyik eszköze.

Kik a szereplők és mi a háború célja ?

Amikor  25  évvel  ezelőtt  győztünk  a  kommunizmus   és  a totalitárius  diktatúra felett, amikor lebontottuk a vasfüggönyt és a berlini falat, amikor összeomlott a keleti blokk és szétesett a Szovjetunió  egész Európa eufóriába esett. Álmodtunk az európai házról, amelyben minden európai népnek az otthona lesz  és amelyben mindenki otthon fogja érezni magát. És ma ezt az európai házat másokkal akarják megtölteni, tőlünk idegen népekkel és más, idegen kultúrával. Ki akarják cserélni az európai népeket és kiírtani az európai kultúrát. Ezen a héten a volt Sachsen igazságügyi minisztere Steffen Heitmann, aki  Merkel politikája miatt tiltakozásul kilépett a CDU- ból azt mondta, hogy soha nem érezte magát ilyen idegennek a saját országában, az NDK- ban sem.

Mi történt az utóbbi 25 évben hogy ilyen vészhelyzetbe jutottunk ?

Nem   vettük   észre,   hogy   a   kommunizmus   bukása   után egy másik   és   még veszélyesebb diktatúra alakult ki. A bipoláris világrend után az Egyesült Államok maradt az egyetlen világhatalom.  Ők mondták: megnyertük a hidegháborút, mivel az oroszok azt mondták: mi befejeztük a hidegháborút. És ebben a győzelmi mámorban  kezdték korlátlanul megerősíteni és kiépíteni a  hegemoniális törekvéseiket az egypólusú világhatalom érdekében.

George H.W. Bush elnök már 1991- ben beszélt az új világrendről, amelyben az Egyesült Államok az egyetlen szuperhatalom. Barack Obama elnök az idén az újévi beszédében mondta: Nem az a kérdés, hogy uraljuk a világot, hanem az, hogy hogyan uraljuk a világot. És egy interjúban pár nappal később: Ha egy ország nem azt teszi amit mi akarunk, kénytelen vagyunk eltörni a kezét. Tehát az amerikaiak nagyon őszinték, a céljukat  és a stratégiájukat nem is titkolják el.

Ha meg akarjuk érteni  a mai politikai helyzetet és az ezzel összefüggő migráns problémát,  meg  kell  érteni  az  amerikai külpolitikát,  amely  főleg  két  alapon nyugszik:

Az egyik a Wolfowitz Doktrina, amelyet  Wolfowitz már 1992- ben kidolgozott, amely az Egyesült Államok excepcionality-ből – különlegességéből indul ki és amelyet a „National Security Strategy 2002” ( Nemzeti Biztonsági Stratégia 2002) tartalmaz.  Ez a doktrina azt mondja:  Nem szabad hagyni, hogy bármilyen rivális bárhol erősödjön. Minden ellenséges hatalmat abban kell akadályozni, hogy domináljon egy régióban“ Ez Oroszországról és az orosz-európai visszonyról szól. És ez lényegében a régi Heartland (szívország) elmélet, amelyet az angol geográfus Halford Mackinder írt 1904-ben („The Geographical Pivot of History“), és amelyet a mai napig tanulniuk kell az amerikai tiszteknek:

„Aki uralkodik Kelet-Európán, uralkodik a szívországon. Aki uralkodik a szívországon, uralkodik a világszigeten (ez Eurázsia). Aki uralkodik Eurázsián, uralkodik az egész világon“.

Emiatt akarja az Egyesült Államok visszaszorítani Oroszországot, meg akar akadályozni egy eurázsiai gazdasági együttműködést, amelyet már De Gaulle akart és amelyről most Putyin álmodik; egy szabadkereskedelem Lisszabontól Vlagyivosztokig.

Zbigniew Brzezinski  a „The Grand Chessboard“ könyvében is  arra építi hitvallását, hogy Ukrajna az eurázsiai sakktáblán egy fontos szerepet tölt be mint geopolitikai középpont. Oroszországnak szüksége van Ukrajnára. Mert Ukrajna nélkül Oroszország nem világhatalom, hanem csak regionális hatalom – amit Obama mindig is hangsúlyozni szokott.

Ugyanúgy George Friedmann, a Stratfor politológusa egy élő adásban nem régen mondta, hogy ez már 100 éve az Egyesült Államok célja, megakadályozni egy eurázsiai kontinentális hatalom létrejöttét,mert ez komoly veszélyt jelentene Amerikának. Eurázsiát talán nem lehet meghódítani, de akkor legalább a nemzeteket egymás ellen kellene felheccelni és az egyensúlyból kiütni, mondja Friedmann. És ez az Amerikai külpolitikának a második alapelve:

Hogy  ne  legyenek  erős  államok,  hanem  gyenge,  összeveszett társadalmak, amelyeken uralkodni lehet, ahhoz kell a káosz megteremtése. Nem ez történik most?  Ukrajnában, Szíriában és most egész Európában a migráció problémával? De mindenhol ahova az amerikaiak a lábukat  beteszik, Afganisztánban, Afrikában ?És itt a kör bezárul és vissza kerülünk a témához:

A  migránsok  kizárólagosan  olyan  területekről  jönnek,  ahol  az amerikaiak  vagy nemzetközi   jogellenes   háborút   vívtak   vagy másképpen   beavatkoztak. De   a menekülteket nem Amerika fogadja be, hanem Európába küldik. A  migránsáradat,  amelynek csak  a  kezdetén  vagyunk,  az  Egyesült Államok  és néhány nyugati állam politikájának a következménye. Ez sem véletlen, ez is a stratégiához tartozik. Ezt hogy lehet megérteni? Kinek az érdeke a társadalmi és jogi rendszer összeomlása és konfliktusok kirobbantása Európában ?

A megálmodott világuralomnak az alapja és feltétele a globalizáció. Az összefonódás  minden területen:  politikában,  gazdaságban, kultúrában, oktatásban, társadalmi életben. És mi a globalizációnak a legnagyobb akadálya és ellensége? – A nemzetállam és a sokféleség Európája.

Ha  figyeljük  az  amerikai  és  az  európai  uniós  amerikafüggő politikusok nyilatkozatait és tevékenységét, akkor látnunk kell, hogy ők egyhangúan és egyre jobban fellépnek a nemzetállamok ellen és támadják a nemzetállam eszméjét. A nemzetállam, az államok szuverenitásának és a népek önrendekezésének a megsemmisítése a cél.  Tony Blair volt az első, aki 1998- ban a szuverén nemzetállam megszüntetését követelte, és ezzel kezdeményezte a NATO  doktrina változását, amely veszi magának a jogot, szuverén államok megtámadásához  a „responsibility to protect“  (felelősség a védelemhez) ürügyén. Koszovó volt az első eset, számtalan más háborús akciót is folytattak.

Az Egyesült Államoknak fontos egy olyan Európa, amely hűséges vazallusként végrehajtja az amerikai érdekeket – és nem kell eltörni a karjukat. Ez csak akkor működik, ha nem egyes államok állnak szemben, hanem csak egy partner, az Európai Unió. Az Unió már szemmel láthatóan a  végét járja, túl sok problémával küzd és  már nem is  működik.  Sokan már  arról  beszélnek, hogy  vissza kellene állítani az állam szuverenitását. Tegnap Dánia is az Európai Unió ellen szavazott egy referendumban.

Az  Európai  Unió  soha de soha nem is  működhet.  Egyetlen  egy ok miatt nem is működhet: nem működhet mert nem létezik egy európai nép. Tehát ki kell cserélni a népeket. Teremteni kell egy új keverék népet, amely homogén, nem nacionalista, egységes és irányítható. A migrációval ezt nagyon elegánsan el lehet érni  úgy, hogy nem is veszik észre a szándékot – mint Jean Claude Juncker szokta mondani – vagy amikor észreveszik már túl késő. Mert ez a folyamat visszafordíthatatlan.

Kedves barátaim, ez a legrafináltabb háború a történelemben. Hadüzenet nélkül, a tolerancia nevében tönkre lehet tenni egy országot.

Hogy ez túlzás vagy összeesküvés ?

Nézzük meg, hogy mit írt a katonai szakértő Thomas P.M. Barnett, aki a védelmi miniszterDonald Rumsfeld tanácsadója is volt. Barnett 2004-ben és  2005- ben két könyvet írt: “The Pentagons New Map” és “Blueprint of Action”

Ebben a két könyvben Barnett felrajzolja  a stratégiát a világuralom eléréséhez. Mivel   csak   a   globalizáció   garantálhatja   a világbékét, Amerikának   mint a globalizáció vezércsillagának  cselekednie kell. Ennek a feltétele egy akadálytalan migrációs áradat, amellyel szét kell bomlasztani a népeket és kultúrájukat. A cél – ugyanaz mintCoudenhove-Kalergi akarta – Európában: egy világos barna faj, egy egységes társadalom nemzetiségi, kulturális vagy vallási különbségek nélkül. Egy összekevert nép, amelynek az IQ 90, tehát gondolkodáshoz túl kevés, de elég a munkához.

Barnett azt is írja már 2005-ben hogyan lehet elérni ezt a célt Európában, és pedig: Egy és fél millió bevándorló  szükséges évente a harmadik világból . Most éppen itt tartunk. Az első kontingens már megvan. Ezt a célt el kell érni. Senkinek sem szabad akadályozni az amerikai katonaságot – semmilyen államnak, országnak vagy kormánynak. Ha egy politikus ellenáll, azt el kell tüntetni, de nagyon gyorsan. És ha valaki a globalizációra veszélyes –  azt meg kell gyilkolni, írja Barnett.

Kevesen ismerik ezeket a könyveket. Kevesen ismerik  Kelly M. Greenhill könyvét is“Weapons of Mass Migration”, A tömegmigráció fegyverei. Greenhill kimutatja a tanulmányában, hogy a migráció nem egyszer, hanem már többször  szerepelt mint fegyver.

Sajnos ez  történik most is. A modern háborút már nem páncélosokkal vívják, hanem mindent lehet használni mint fegyvert, amely kárt okozhat és megsemmisítheti az ellenfelet. A migrációban az embereket is használják mint fegyvert.

Kedves barátaim!

Nem akarom ezekkel a pesszimizmust okozó szavakkal  befejezni a beszédemet. Én nem lennék itt, ha nem remélném, hogy ezt a katasztrófát, amely már úton van, nem lehetne kikerülni. Ez mindenesetre Magyarországra és a középeurópai országokra  vonatkozik.  Itt  még  látok  erőt  és  bátorságot  a  manipulációnak ellenállni.  A szeretet a nemzethez, a hit a gyökerekhez, a bátorság  a történelemhez és az igazságossághoz meg fog menteni bennünket ebben a viharos időben.

Ezt mind az úgynevezett nyugatról nem lehet elmondani. Ott  még nem látom az esélyt a regenerációhoz és túléléshez.  Nyugaton túl kevesen vannak, akik megőrizték az európai értékeket, ezek  csak itt Magyarországon és a volt keleti országokban találhatók.

Én tudom, hogy azok az emberek nyugaton, akik még élnek az értékekkel, nagyon várnak egy impulzust Magyarországról. Sokan jönnek hozzám és a reménynek adnak  kifejezést,  hogy  Magyarország   meg  fogja  menteni   Európát  mint  már többször a történelemben.

Ez legyen az új magyar kihívás! Köszönöm szépen.

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

A cukor.

 2015-12-09

Valószínűleg sokan hallhatták már, hogy a cukor világpiaci árának növekedése egyfajta politikai barométer, vagyis nagy világpolitikai eseményeket jelez előre, általában az eseményeket megelőző 4-6 hónappal korábban! A cukor világpiaci ára napjainkban elindult felfelé!

Valamikor a 80-as években hallottam Fecske Mihály egyik előadását, melyben erről is szó volt. Elmondása szerint 1973 nyarán azt a feladatot kapták az akkori kormánytól, hogy derítsék ki, a cukor világpiaci ára meddig fog emelkedni, és ennek mik a valódi kiváltó okai? Kutatásukkor rájöttek arra, hogy a cukor árának jelentős emelkedését néhány hónappal később bekövetkező politikai változások, általában háborúk kísérik. Így történt ez 1973. –ban is! 1973. október 6. – 26. közötti időszakban tartott a yom kippuriháború, egyfelől Egyiptom, Szíria, Jordánia, másfelől Izrael között. A háború „hozadéka” az olaj világpiaci árának robbanásszerű változása is volt (október 17.). Tehát a cukor világpiaci árának növekedése ezekett jelezte előre!

Amennyiben figyelmesen megnézzük a fenti diagramot, látható, hogy a cukor ára 2010 májusától rohamosan elkezdett emelkedni. Még ez év decemberében elindult egy folyamat, amit manapság „arab tavasz” néven szoktak emlegetni! Ennek hozadéka többek között, az addig virágzó gazdasággal rendelkező Líbia kifosztása –mondjuk úgy – középkorba történő visszalökése is. 2011 augusztusában a cukor ára ismételten emelkedik, jelezve azt, hogy a következő év áprilisára Szíriában már polgárháborús állapotok uralkodnak.

Diagramunk azt is mutatja, hogy napjainkban a cukor világpiaci ára ismét a szokottól eltérő emelkedésbe kezdett! Feltéve ha ez továbbra is ugyanilyen intenzív lesz, fel kell tenni a kérdést, mi fog történni a világban úgy 2016 tavaszán? Mit jelezhet előre a „cukor barométer”?

Jósolni nem szeretnénk, de Európának több potenciális baja van jelenleg is: Ukrajna, migránsok, török – orosz kiélezett ellentét, stb.

Madarász László

Az egyezség.

 2015-11-30

Európa összes vezetőjének szerintem elgurult a gyógyszere, mikor Törökországgal aláírták az – elvileg migránsokkal kapcsolatos – egyezményt! Félek öreg kontinensünk halálos ítéletét „sikerült” aláírniuk!

Miről is lehet szó valójában?

Előzmények: Törökország néhány nappal ezelőtt lelőtt Szíria felett egy orosz repülőgépet, melyre Moszkva a két ország közötti gazdasági- és politikai egyezmények egy részének felfüggesztésével reagált! (A hangsúly a két ország közötti egyezményen!) Ugyanakkor a NATO, bár látszólag nem értett egyet a török lépéssel, de hangsúlyozta a katonai tömb egységét, melybe a felelőtlen-, provokatív- és terrorista cselekményt elkövető Törökország ugyanúgy bele tartozik, mint Magyarország, azaz végeredményben kiállt a törökök mellett, ahelyett, hogy felkérte volna őket a szervezetből történő azonnali és önkéntes kilépésre!

Az EU most három milliárd eurót ígért Törökországnak, ha a migránsáradatot saját területükön feltartóztatják, továbbá, ha az Európából kiutasított személyeket visszafogadják! Vagyis egy biankó csekket állítottak ki! Ennek következtében az várható, hogy Törökország európai területére már belépett migránsokat a török kormány vegzálni fogja, és egy részüket az ázsiai országrészbe visszatoloncolják! Ennek költsége közelít a nullához. Sajnos, ami rossz hír lehet, Oroszország lépéseire, és az USA biztatására, Erdogan feltehetően lezárja a Márvány-tenger mindkét bejáratát (Boszporusz, Dardanellák) az orosz kereskedelmi hajók, vagy ami még rosszabb a katonai hajózás előtt! Ehhez persze török részről olyan megelőző háborús intézkedésekre van szükség, amit Európa már a három milliárd eurójával tulajdonképpen megelőlegezett, még akkor is, ha ennek kifizetésére csak a későbbiekben kerül sor! Ugyanis Erdogan kormányfő által mesterségesen kialakított háborús vészhelyzet miatt a Boszporusz két hídját feltehetően le fogják zárni, így a migránsok sem tudnak Ázsiából Európába jutni, azaz Törökország teljesítette az unió feltételét! A pénz jár, ugyanis azt nem kötötte ki az EU, hogy háborúba nem sodorhatja az öreg kontinens országait Törökország! Pedig,

 ha az oroszok át akarnak kelni a Boszporuszon és a Dardanellákon, akkor át is fognak! Ha kell erőszakkal! A szorosok hajózhatóságát nemzetközi egyezmények garantálják, és nem kétoldalú megállapodások, vagyis ha ez megtörténik, Törökország olyan nemzetközi egyezményt szeg meg, mely egyfajta casus belli, vagyis ok a háborúra! Méghozzá orosz részről egy jogos háborúra! 

Ha ez bekövetkezne, kis Hazánk kormánya, ha tényleg a magyar érdekeket szolgálja, csak egyet tehet: a Magyarországon állomásozó összes külföldi haderőt lefegyverzi, tagjait kiutasítja az országból és kilép a NATO –ból! Ezt követően elrendeli az általános mozgósítást! 

Az Európába már bejutott migránsok visszatoloncolására már sor sem tud kerülni, egyfelől mert a törökök vis maiort (elháríthatatlan külső ok) jelentenek, de Európa országaiban is ez lesz a legkisebb megoldandó feladat! 

Európa nagy része a NATO tagság miatt kénytelen lesz ugyanis hadba lépni, így kiszolgáltatva a hátország lakosságát az évtizedekkel ezelőtti és mai migránsok kénye-kedvének! Előttük az orosz, hátukban a muszlim!

Vagyis Európa a török álom, az oszmán birodalom helyreállítása érdekében fog majd fegyvert, egy terrorizmust támogató, abból folyamatosan hasznot húzó Törökország mellett, egyidejűleg felgyorsítja Európa iszlamizálódását!

Európa vezetői megbolondultak, hogy az USA és alattvalói: Európa Hóhérja (merkel /már csak kisbetűvel/), Hollande, Cameron, Junker és Tusk által felállított csapdát nem látták meg!

Amennyiben elsősorban Putyin jóvoltából az emberiség utolsó nagy háborúját mégis sikerülne elkerülni, Európába a 2016 –tól életbelépő török vízummentesség miatt, továbbra is szabadon áramolhat a szír, iraki és egyéb migránsáradat, hiszen a megnevezett két ország az oszmán birodalom része volt, így már jövőbeni török állampolgárság birtokában legálisan özönlené el az öreg kontinenst – továbbra is – a muszlim had!  Különben is: eddig is hamísították az útleveleket, most már „csak” valódit kell kiállítani az új honfoglalóknak, szintén jó, vagy még jobb pénzért!

Tartok tőle Európa polgárainak új vezényszót kell kiadni: Térdre, imához!

Madarász László

Hej Hitler gyenge kis leánya !!!

CIA -s volt a Hóhér?

 2015-11-26

A baloldali francia újságíró Thierry Meyssan cikke azt a gyanút kelti, hogy Angela Merkelt a berlini fal leomlása után a CIA alkalmazta, és az amerikai neokonzervatív körök segítették mai pozíciójába.

Férjének Joachim Sauernek (http://de.wikipedia.org/wiki/Joachim_Sauer) alkalmazása olyan cégeknél, amelyek a Pentagonnak dolgoznak, kísérő intézkedés lehetett. Merkel csodás felemelkedése után a szövetségi kormánynak még több német katonát kell Afganisztánba küldeni.

Angela Merkel 1954-ben született Hamburgban. Születése után nem sokkal családja azt a szokatlan döntést hozta, hogy áttelepül az NDK-ba. Apja, a lutheránus lelkész hamarosan szemináriumot alapított az NDK-ban és átvette egy fogyatékos otthon vezetését. Nem kritizálta nyíltan a rezsimet és privilegizált társadalmi státusza volt: két autóval rendelkezett és gyakran utazott nyugatra.

Angela Merkel ragyogó diák volt és fizikai tanulmányait doktorátussal zárta. Férjhez ment Ulrich Merkel fizikushoz, akitől hamarosan elvált. Később Joachim Sauer professzorral élt együtt, aki maga is elvált volt és két gyermek apja. Merkelné a Tudományos Akadémián a kvantumfizika kutatója lett

Ugyanakkor politikailag elkötelezte magát a Freie Deutsche Jugend-ben (FDJ) (ami nálunk a KISZ-nek felelt meg – a ford.megj.), egy állami ifjúsági szervezetben. Ott azagit-prop részleg titkári státuszáig emelkedett és a szocialista diktatúra politikai kommunikációjának egyik legfontosabb szakemberévé vált. Szakmai és politikai okokból gyakran jár a Szovjetunióban, főleg Moszkvában, amit az orosz nyelv jó ismerete megkönnyít neki. Bár a berlini fal leomlását már régóta kívánják és előkészítik, 1989 novemberében minden kormányt meglepett.

A CIA igyekszik maga dönteni az új kormánytagokról, amennyiben a régi rezsim felelőseit alkalmazza, akik készek az USÁ-t szolgálni, ahogy azelőtt a SZU-t.

Egy hónap múlva Angela Merkel átáll a másik oldalra, és hirtelen csatlakozik a Demokratikus Ébredés nevű, a nyugatnémet kereszténydemokraták inspirálta mozgalomhoz. Kezdettől fogva ugyanaz a pozíciója, mint korábban, csak ezt most a nyugatnémet fogalmakhoz igazítják: Mostantól „sajtószóvivőnek“ nevezik. Hamarosan kiderül, hogy a Demokratikus Ébredés elnöke Wolfgang Schnur, egykori Stasi-munkatárs. Angela Merkel közli ezt a fájdalmas hírt a sajtóval. Schnur úrnak vissza kell lépni, ami lehetővé teszi, hogy Merkel legyen helyette a mozgalom elnöke.

Az utolsó parlamenti választások után az NDK-ban belép Lothar de Maizière kormányába és ott szóvivő lesz, bár a Demokratikus Ébredés a szavazatoknak csak 0,9 %-át kapta meg. Ebben az átmeneti időszakban aktívan részt vesz a „2+4“ megbeszéléseken, ami Berlin négy részre osztását és a szövetségesek általi megszállásának vet véget, valamint a német újraegyesítésről szóló tárgyalásokon. Hogy, ahogy mondja, megakadályozzanak egy masszív kivándorlást keletről nyugatra, az NDK azonnali belépéséért küzd a piacgazdaságba és a német márka zónájába.

Élettársa Joachim Sauer az USA cég, a Biosym Technology alkalmazottja. Egy évet tölt San Diegoban (Kalifornia) ennek a cégnek a laboratóriumában, amely a Pentagonnak dolgozik. Majd az Accelrys-nél lesz szakértő, egy másik, a Pentagonnak dolgozó társaságnál San Diegoban. Angela Merkel ezalatt angol tudását gyarapítja, a nyelvet ezek után remekül bírja. Amikor az NDK-t a Szövetségi Köztársaságba, a Demokratikus Ébredést pedig a CDU-ba viszik át, Angela Merkelt beválasztják a Bundestagba és belép Helmut Kohl kormányába. Bár ő nagyon szigorú erkölcsű, ezt a fiatal nőt választja keletről, aki gyermektelen és konkubinátusban él – ifjúság- és nőügyi miniszternek. 14 hónap alatt sikerült az NDK ifjúsági szervezeté betöltött szerepéből – a kommunista propaganda felelőséből – átalakulnia a Szövetségi Köztársaság kereszténydemokrata ifjúsági- és nőügyi miniszterévé. Ebben az első hivatali időszakban azonban nagyon sovány mérleget tud felmutatni. Folytatva karrierjét a CDU-nál, Angela Merkel hiába igyekszik, hogy megválasszák a párt régiós elnökének Brandenburgban. Lothar de Maizière-nek, aki a nemzeti párt alelnöke lett, távoli Stasi-kapcsolatokat rónak fel; le kell mondania, mire Merkelné foglalja el a helyét.

1994-ben Klaus Töpfer, Környezet- és természetvédelmi, a reaktorok biztonságáért felelős minisztert kinevezik az ENSZ környezetvédelmi programjának igazgatójává a Német Kereskedelmi és Iparkamara éles támadásai után. Töpfernek felróják, hogy alábecsüli a gazdasági realitásokat. Erre Helmut Kohl védencét Angela Merkelt teszi meg helyére, ami a válságnak véget vet. Hivatalba lépése után azonnal elbocsát minden magasabb funkcionáriust, akik elődjéhez hűek maradtak. Ebben az időben köt baráti kapcsolatot az akkori francia hivatali kollégájával, Dominique Voynet-val. 1998-ben Kohl kancellár tudatja az USA-val, hogy nem egyezik bele a koszovói nemzetközi intervencióba. Ezt teszi akkor, amikor Gerhard Schröder szociáldemokratái és Joschka Fischer zöldjei Slobodan Milosevicet Adolf Hitlerhez hasonlítják és humanitárius háborúra szólítanak fel.
Az Amerika párti sajtó támadja a kancellárt, amikor az ország újraegyesítési utáni gazdasági nehézségeiért teszi felelőssé. A kereszténydemokratákat 1998-ben egy vörös-zöld hullán elsöpri a választásokon. Schröder kancellár lesz és Fischert nevezi ki külügyminiszternek.
Hamarosan szemére vetik Helmut Kohlnak és környezetének, hogy titkos pénzt fogadtak el a CDU részére, de az egy ígéretre hivatkozva nem adja meg az adományozók nevét. Erre fölAngela Merkel a «Frankfurter Allgemeine Zeitung-ban» [1] állásfoglalást hoz nyilvánosságra, hogy elhatárolódjon mentorától. Ezzel kényszeríti Helmut Kohlt, hogy vonuljon vissza a pártól, majd nem sokkal utána, a CDU új elnökét, Wolfgang Schäublet is. A közerkölcs nevében átveszi a párt elnökségét. Ezután alkalmazkodik a kereszténydemokrata erkölcshöz, és feleségül megy a partneréhez.

Ettől kezdve Angela Merkelt két fontos sajtócsoport támogatja nyíltan. Számíthat Friede Springerre, az Axel-Springer-Csoport örökösére (180 újság és folyóirat, köztük a «Bild», «Die Welt»). A csoport újságíróinak egy kiadói záradékot kell aláírniuk arról, hogy a transzatlanti kapcsolatok fejlődéséért és Izrael állam védelméért fognak síkra szállni.

Angela Merkel számíthat barátnőjére, Liz Mohnra is, a Bertelsmann-csoport igazgatónőjére, az európai média legfontosabb alakjára (RTL, Prisma, Random House usw.). Frau Mohn a Bertelsmann-Alapítvány alelnöke is, amely az euro-amerikai kapcsolatok intellektuális oszlopa.
Angela Merkel támaszkodik Jeffrey Gedmin tanácsaira, akit a Bush-klán külön az ő számára küldött Berlinbe. Ez a lobbista először az American Enterprise Institute-nak (AEI) [2] dolgozott Richard Perle és Dick Cheney felesége alatt. Nagyon bátorítja, hogy azeurót igazítsa a dollárhoz. Az AEI-ben előbb a New Atlantic Initiative-t (NAI) vezette, amely Európa minden fontos amerikabarát tábornokát és politikusát egyesíti. Együttműködött a Project for a New American Century (PNAC) nevű neokonzervatív programban és ebben ő fogalmazta meg a fejezetet Európáról. Ott írja, hogy az EU-nak a NATO ellenőrzése alatt kell maradni, és ez csak akkor lesz lehetséges, ha gyengíteni lehet az „európai emancipációs követeléseket“. [3] Ugyanakkor ő a CCD (Council for a Community of Democracies) igazgatója is, [4] amely kétsebességű ENSZ-et követel, és átveszi Berlinben az Aspen-Institut vezetését. [5] Elutasítja barátja, John Bolton [6] ajánlatát, hogy az USA helyettes nagykövete legyen az ENSZ-nél, hogy teljesen Angela Merkel támogatásának szentelhesse magát. 2003-ben a State Departement rábíz Jeffrey Gedminre és Craig Kennedyre egy terjedelmes programot a „nyilvános diplomáciáért“, vagyis propagandáért, amely többek között nyugat európai újságírók és véleményformáló intézmények titkos támogatását tartalmazza.[7]2003-ban Gerhard Schröder ellenzi Irakban az anglo-amerikai hadműveleteket. Angela Merkel erre nyilvánosságra hoz egy állásfoglalást a Washington Postban, [8] amelyben visszautasítja a Chirac-Schröder-doktrinát Európa függetlenségéről, hangsúlyozza Amerika iránti háláját és barátságát, és támogatja  a háborút.

2004 májusában azzal zavarja össze a helyzetet, hogy keresztülviszi Horst Köhler bankár megválasztását szövetségi elnökké, aki a Maastrichti Szerződés fő megszerkesztője, amely szerződés az Euró bevezetéséről szól, valamit az Európa Újjáépítési és Fejlesztési Bank egykori elnöke és az IWF igazgatója. Ezután egy „hazafias“ kampányt indít a radikális iszlám ellen.

A 2005-ös parlamenti választások egész kampánya alatt kipellengérezi az emelkedő munkanélküliségi számokat és a szociáldemokraták képtelenségét, hogy ezeknek gátat vessen. Erre föl a CDU 21 százalékpont előnyt szerez a felmérésekben. Ebben a helyzetben titkos tanácsadója Jeffrey Gedmin a „Der Welt“-ben közöl egy neki címzett nyílt levelet. A német gazdasági modell kritikája után így folytatja: „Mielőtt az országot előbbre tudná vinni, le kell győznie intellektuálisan ezeket a nosztalgiázókat. Amennyiben Sárközy úr követné Chirac urat, Franciaország talán fellendül. Kár lenne, ha Németország tovább hanyatlana.“
Ezt a meghívást követve, Angela Merkel végre ismerteti megoldási javaslatait. Előretolja egyik tanácsadóját, az alkotmánybíróság egykori bíróját, Paul Kirchhofot, és rábízza a  «Neue Soziale Marktwirtschaft» [9] nevű kezdeményezést. Bejelenti a progresszív jövedelemadó leállítását: ugyanaz a százalék legyen érvényben a szűkölködőnek is mint a dúsgazdagnak. Gerhard Schröder, a távozó kancellár élesen kritizálja a projektet egy televíziós vitában. A CDU előnye elpárolog. Végül a CDU a szavazatok 35%-t, az SPD 34%-t kapja, a többi megoszlik a kis pártok között. A németek már nem akarják Schrödert, de Merkelt sem. Hosszas és fárasztó tárgyalások után létrejön egy nagykoalíció: Angela Merkel kancellár lesz, de a minisztériumok felét át kell engednie az ellenzéknek.

A Libanon elleni izraeli intervenció alkalmával keresztülviszi a német flotta bevetését a FINUL keretében, miközben kijelenti: «Ha Németország létjogosultsága abban áll, hogy Izrael létjogát garantálja, most, amikor ez a lét veszélyben van, nem maradhatunk tétlenek.“ 2007. január 1. óta Angela Merkel vezeti az Európai Uniót. Nem titkolja szándékát, hogy Franciaországot és Hollandiát kényszerítse, hogy fogadják el az európai alkotmány tervének egy második változatát, bár ezek az országok az első változatot népszavazással elutasították. Azt a szándékát sem titkolja, hogy feltámassza az észak amerikai szabadkereskedelmi zónának az európaival való összekapcsolásának projektjét egy „nagy transzatlanti piac“ kialakítására – Sir Leon Brittan elképzeléseinek megfelelően.

 
[1] Frankfurter Allgemeine Zeitung vom 22.12.1999. [2] «L’Institut américain de l’entreprise à la Maison-Blanche», Réseau Voltaire vom 21.6.2004. [3] «Europe and Nato: Saving the Alliance» von Jeffrey Gedmin in Present Dangers. Crisis and Opportunity in American Foreign and Defense Policy unter der Leitung von Robert Kagan et William Kristol, Encounter Books 2000. [4] «La démocratie forcée» von Paul Labarique, Réseau Voltaire vom 25.1.2005. [5] «L’Institut Aspen élève les requins du business», Réseau Voltaire vom 2.9.2004. [6] «John Bolton et le désarmement par la guerre», Réseau Voltaire vom 30.11.2004. [7] «Selling America, Short» von Jeffrey Gedmin und Craig Kennedy, The National Interest Nr. 74, Winter 2003. [8] «Schroeder Doesn’t Speak for All Germans» von Angela Merkel, The Washinton Post vom 20.2.2003. [9] Dieser Think tank beruft sich auf die soziale Marktwirtschaft, die Bundeskanzler Ludwig Erhard in Abstützung auf den Marshall-Plan 1963–66 einrichtete.http://www.politaia.org/politik/europa/angela-merkel-eine-cia-agentin/  (Ha a link nem működik: KAT IDE)

Olvasónktól (admin magaspart.hu)

Készülőben az emberiség utolsó nagy háborúja?

 2015-11-24 Hozzászólás

A török légierő Szíria fölött lelőtt egy orosz vadászbombázót, azaz megtámadta a Közel-Keleti országban legálisan állomásozó orosz kontingenst! Mivel Törökország a NATO tagja, ezt a tényt úgy is lehet kezelni: A NATO lelőtte az orosz repülőgépet, egy olyan Észak-atlanti szövetségen kívüli – ország légterében, melyben ilyen cselekedet végrehajtására az ország legitim vezetőitől felhatalmazással nem bírt, azaz agressziót követett el! Ennek következményei beláthatatlanok!

Az alábbiakban elfogultságmentesen megkísérlem elemezni magának a légi akciónak a hátterét, és esetleges következményeit, több szempontból is:

Törökország az Iszlám Állam (IÁ) tevékenységének fő haszonélvezője. A Szíriából és Irakból az IÁ által rabolt, és áron alul értékesített kőolaj, török finomítókba került, illetve török közvetítéssel cserélt gazdát, melyért cserébe a törökök fegyverzetet szállítottak az Iszlám Államnak jó nagy áron, még ha „mérsékelt terroristákon” keresztül is. Ugyanezen az útvonalon haladt az összerabolt műkincsek értékesítése. Mindezekből Törökország óriási hasznot húzott, miközben az IÁ terrorja elől oda menekülők eltartása ennek csak csekély töredékébe került. Az Európát Törökországból elárasztó migránshullámot szintén megnyergelték, az általuk csillagászati áron forgalmazott gumicsónakok, mentőmellények, hamis úti okmányok és egyéb „menekült” felszerelések értékesítésével. Az Iszlám Államnak köszönhetően a török gazdaság oly annyira javult, hogy Erdogan elnök már az oszmán birodalom helyreállításáról kezdett álmodozni. Azonban az utóbbi napokban az IÁ – török kőolaj biznisz hírtelen súlyos csapást szenvedett, mivel az orosz légierő több száz tankautót kilőtt, és a terroristák által megszállt területekről a kibányászott olaj már nem volt biztonságosan szállítható!  Ezzel a nagy török álmok is foszladozni kezdtek! Ennek lehetőségét a cionisták bérence, Erdogan, már hamarabb felismerte, látva az oroszok igencsak hatásos fellépését a terrorállammal szemben. A kiesőnek látszó bevételek pótlásaként megzsarolta az Európai Uniót, amennyiben az nem kellő mértékű anyagiakkal támogatja a török államot a „menekültek” feltartóztatása érdekében, továbbá akadályozzák Törökország csatlakozását az EU –hoz, további milliókat fog Európába küldeni! Az unió vezetői azonban – Európa Hóhérját (Merkelt) kivéve – haboznak, hiszen már csak az hiányzik Európának, hogy a török csatlakozás révén további nyolcvan egynéhány millió muszlimmal gyarapodjunk, kik majd szabadon járkálhatnak határainkon át! Így Erdogannak nem maradt más választása, mint Európát a NATO –n keresztül belerángatni egy nagy háborúba az oroszok ellen, vagy legalábbis ennek esélyét fenyegetésként felvillantani! Miután kinyilatkozta, hogy minden légtérsértő repülőgépet lelőnek, alig várta a pillanatot, hogy egy arra (szándékosan, avagy véletlenül) tévedt orosz gépet leszedhessen az égről! Most ez is megtörtént.

Jelen pillanatban az a helyzet, amennyiben az oroszok vadászbombázójuk és a legénység elvesztését megtorolják, akkor a NATO minden országának be kell szállni a „buliba”! Azaz olyan ország mellett (érdekében) fogunk harcolni, amely a terrorizmust támogatja és fő haszonélvezője, miközben Európa a párizsi merényletek után hajtóvadászatot indított a terroristák ellen! Adott esetben, azaz ha Törökország mellett lépünk be a háborúba, magunk is terroristákká leszünk! Viszont ha nem szolgáljuk a török érdekeket, pillanatokon belül felénk fogják hajtani azt a több millió menekültet, akik még azt várják, mikor térhetnek vissza hazájukba. És teszik ezt majd már nem apránként, hanem egyszerre több tízezres tételben!

Milyen következményei lehetnek a felelőtlen és teljesen felesleges török légi incidensnek?

• A kibontakozóban lévő francia-orosz terrorellenes koalíció kisiklik. Ez leginkább az USA érdeke. (Itt megjegyzem: én úgy gyanítom, az orosz vadászbombázó lelövésében főszerepet játszó F-16 vadászgépek nem törökök voltak! A törökök csak a „balhét” viszik el és lovagolják meg!) A Földközi tengeren állomásozó orosz hajóhad, élén a „Moszkva” rakétacirkálóval, amit a jenkik csak anyahajógyilkosnak titulálnak, parancsot kapott arra, hogy a franciák egyetlen repülőgép hordozóját és kísérőhajóit barátként kezelje. Mostantól ez legfeljebb csak a felszínen lesz így, a „Moszkva” rakétacirkáló már – biztonsági okokból – célba vehette a franciákat is, mert ki tudja? Franciaország mégis csak tagja a NATO –nak!
• Asszad, szíriai elnök felhatalmazza Moszkvát Szíria légterének megvédésére. Így legális lehetősége lesz annak, hogy az oroszok minden oda tévedt török (esetleg jenki) gépet leszedjenek! Ez még rendjén is lenne, de ilyen felhatalmazás esetén az oroszoknak az időszakonként a délről berepülő izraeli gépekre is tüzet kellene nyitni! Bevállalja ezt is Putyin? Aligha!
• Oroszország pl. az alvilágon keresztül felfegyverzi az örményeket és a kurdokat! Mindkét nép ádáz ellenségének tekinti a török kormányt. Törökország idővel darabjaira esik szét, vagy végső kétségbeesésében olyan cselekedetre ragadtatja magát, melynek egyenes következménye a világégés.
• Putyin meghátrál. Talán ennek látom legkisebb lehetőségét, bár nem kizárt, hogy az örmények és a kurdok felfegyverzéséig ezt a látszatot kelti.
• A NATO mérsékletre inti úgy Törökországot, mint Oroszországot, közben felkészül a háborúra.
• A NATO felkéri a török kormányt, lépjen ki a szövetségből. Ez több mint csoda lenne!

Amennyiben nem elfogultan gondolkodunk, felmerül annak lehetősége is, hogy Putyin szándékosan provokálta a törököket a berepüléseikkel! Oroszország most előnyben van. Olyan haditechnikákat fejlesztett ki, melynek nincs alternatívája sem a NATO –ban, sem az USA –ban! Viszont ezt a pillanatnyi hátrányt az amerikaiak egy-két éven belül behozzák, sőt le is kőrözik! Tehát, ha az oroszok háborút akarnak nyerni, az most kell lebonyolítani! A háború rövid távú célja pedig a Boszporusz feletti ellenőrzés megszerzése! Oroszországnak ez majdhogynem létkérdés! De megy ez másként is: gazdasági nyomás orosz részről, elutasítás a NATO felöl, örmény és kurd kártyák megcsillantása, az EU –ba történő felvétel halogatása és Törökország már az oroszok vitorlájába fújja a szelet! (Egyelőre, mert a török is hasonló a románhoz: ki ad többet? Bazárjaikban az alkut jól bonyolítják, hát beviszik tapasztalatukat a politikába is.)

És végül lehet még egy, „szándékos véletlen” verzió is. Tekintve, hogy az amerikaiak el tudják téríteni a saját GPS helymeghatározó rendszerük jeleit úgy, hogy azok hamis helymeghatározást adnak, az oroszok saját rendszert dolgoztak ki, és Szíriában már azt használják. Vagyis az orosz vadászbombázó valóban csak szír terület felett haladt, de a törökök által használt – egyébként amerikai – helymeghatározó rendszert „valaki” manipulálta, így a törökök azt észlelték, hogy az orosz gép az ő területük felett repül! Vagyis mindkét félnek igaza van az általa kapott jelek értelmezésében, de a hunyó az más! Az USA!

A bolgár jósnőnek, Baba Vangának mégis igaza lenne?  (http://magaspart.hu/?p=462 ) Imádkozzunk, hogy mégse, mert ez lesz az emberiség utolsó nagy háborúja!

Madarász László

Amerikai sajtó: Törökországot ki kell zárni a NATO -ból!

 2015-11-27

Egy amerikai lap szerint Törökországot ki kell zárni a NATO-ból, amiért lelőtte az orosz légierő gépét Szíria felett, és kormánya vélhetően szoros kapcsolatban áll a térségben működő dzsihádistákkal.

Egy az American Thinker magazinban megjelent publicisztika javasolta, hogy Törökország az orosz gép lelövését követő retorzióként kerüljön kizárásra a NATO szervezetéből. A lap hangsúlyozza, hogy az észak-atlanti katonai tömb eredetileg a Szovjetunió terjeszkedésének ellensúlyozására jött létre, ezért 1952-ben Törökország felvétele helyes döntés volt a nyugati országok részéről – mára azonban változott a helyzet, és

“eljött az ideje annak, hogy a NATO megszabaduljon Törökországtól, miután egyértelművé vált, hogy kormánya szoros kapcsolatot ápol az iszlám extrémistákkal.”

A lap szerint a régi ellenfelekkel ma már együtt lehet működni bizonyos kérdésekben, de ennek velejárója, hogy bizonyos régi szövetségesekkel pedig ideje megszakítani a szövetségi viszonyt. Törökország mindig is problematikus ország volt a NATO számára, felvételére kifejezetten a Szovjetunió közel-keleti terjeszkedésének ellensúlyozása céljából került sor. A lap szerint a török kormány arra használja NATO-tagságát, hogy saját expanzív céljait megvalósítsa a Közel-Keleten, és ezzel a szövetség más tagjait is veszélybe sodorja.

1974-ben Törökország megszállta Ciprust, ami szintén törést okozott a NATO-tagországok közt, és ahhoz vezetett, hogy Görögország 1980-ig visszavonta fegyveres erőit az észak-atlanti szövetségből. 2012-ben a török légierő sorozatos légtérsértéseit követően Szíria lelőtt egy török gépet, ami szintén “fejfájást okozott a NATO-vezetőknek”.

Az American Thinker hangsúlyozza, hogy Törökország számára mindig is szoros köteléket jelentettek az iszlám kapcsolatok, és a NATO védelme alatt fokozatosan növelte saját térségi befolyását – egészen addig a pontig, hogy az Iszlám Állam nevű terrorszervezet által Szíriában kitermelt olajat kezdte felvásárolni. A lap szerint ezek az olajüzletek vezethettek oda, hogy Törökország lelőtte az orosz légierő gépét, mely az Iszlám Állam állásait bombázta Szíriában, és jelenlétük a terrorszervezet olajkereskedelmére mért csapás miatt közvetlen bevételkiesés okozott Törökországnak.

www.hidfo.ru

Monday, December 7, 2015

Erdogan fia az Iszlám Állam olajminisztere?

Recep Tayyip Erdogan török államfő fia, Bilal Erdogan lehet az Iszlám Állam olajminisztere? A Handelsblatt a török elnök fiának “sötét ügyleteivel” foglalkozott, melyek további terhelő tényezők az olajcsempészetre vonatkozó bizonyítékok mellett.

A nyugati országok nem hiszik, hogy Törökország érintett az ISIL-terroristák illegális olajcsempészeti tevékenységében. Ennek ellenére, ha a nemrég nyilvánosságra jutott bizonyítékokat figyelmen kívül is hagyják, Erdogan fiának “hírneve” önmagáért beszél – írja a Handelsblatt. A lap hangsúlyozza, hogy bár Bilal Erdogan életrajzának papírformája impozáns, valódi élettörténetének számos sötét pontja van, emiatt Oroszország ellene felhozott vádjai nem alaptalanok.

2013-ban a bíróság azzal vádolta a török elnök fiát, hogy pénzmosást folytat apja számára. A vádakat fotóanyaggal, valamint Erdogan és a fia közti telefonbeszélgetések felvételeivel támasztották alá. A Handelsblatt emlékeztet az esetre; akkor a török elnök arra utasította a fiát, hogy szabaduljon meg a kétes pénzektől. 2014-ben újabb hangfelvételek jutottak nyilvánosságra, melyeken az hallható, hogy tíz millió dolláros kifizetésről beszélnek. A hangfelvétel alapján nem állapítható meg, hogy mi a kifizetés célja, de a média egy olajvezeték építésével kapcsolatos vesztegetésről kezdett beszélni.

Novemberben Omran al-Zoubi, Szíria információs minisztere kijelentette, hogy a Bilal Erdogan tulajdonában lévő szállítmányozási cég olajat vesz át a terroristáktól. A Handelsblatt emlékeztetett, hogy más politikusok pedig azzal vádolták Erdogan fiát, hogy olajat lop azokról a területekről, ahonnan a terroristák kiűzték a kormányerők fegyvereseit, emiatt a helyi média az Iszlám Állam olajminisztereként hivatkozott rá.http://www.hidfo.ru/2015/12/erdogan-fia-az-iszlam-allam-olajminisztere/

Posztolta Andre Lowoa 12:11 

Török páncélos haderő nyomult be Irak területére – engedély nélkül

Pénteken a Reuters hírügynökség török biztonságpolitikai forrásra hivatkozva adott hírt arról, hogy török katonai csapatok és páncéljárművek átlépték a török-iraki határt, és Ninive kormányzóság központjának, Moszul városának közvetlen körzetéig nyomultak előre.

A csapatok létszámát különböző források 120 és 1200 katona közé teszik, míg a támogató páncéljárművek tekintetében ugyanezen források egyöntetűen egy teljes harckocsizó ezredalakulatot kitevő 20-25 tankról beszélnek. Az iraki politikai vezetés az iraki miniszterelnök sajtóirodájának közleménye értelmében elutasítja Irak területi szuverenitásának ilyen fokú megsértését és a török alakulat azonnali kivonására szólított fel, mert a török csapatok az iraki szövetségi hatóságok megkérdezése és engedélye nélkül nyomultak az ország területére.

Törökország vezetése azzal érvel, hogy csapatai a Moszultól 20 km-re északkeletre fekvő Bashiqa kiképzőterületre érkeznek, ahová az iraki kurdisztáni régió Peshmerga csoportjainak kiképzését biztosító török alakulatok leváltására érkeznek.

Az Iszlám Állam terrroszervezet iraki központjának, Moszulnak terroristáktól való felszabadítása több mint egy hónapja elkezdődhetett volna, de a város körülzárásának műveleteiben oroszlánrészt vállaló, síita alakulatokból álló Népi Mozgósítási Erők nem hajlandóak még egyszer belesétálni a Tikrit visszafoglalásakor megtörtént csapdába és ezzel kivéreztetni csapataikat. Ez a csapda a tikriti műveletnél abból állt, hogy a síita csapatoknak tett folyamatos ígérgetés ellenére sem a kurd Peshmerga, sem az egyéb IÁ-ellenes szunnita paramilitáris egységek nem küldtek csapatokat az egyébként szunnita többségű város felszabadítására, csak a műveletek befejezési fázisában.

A török lépéssel a török-USA tengely rövidtávon két műveletpolitikai cél elérésére játszik. Ha az IÁ ellenes földi műveletekhez szükséges elégséges létszámú csapatok iraki területen történő bevetéséhez az USA élőerőben is jelentős mértékben járulna hozzá, az Washington regionális politikájára nézve katasztrofális hatással lenne. Ennek kivédésére mindenképpen szükséges egy olyan szunnita ütőerő megszervezése, amely katonai erejét tekintve képes valósan is fellépni az IÁ elleni harcban. Ennek az esélye egyelőre annyira csekély, hogy az USA egy külföldi szövetséges szunnita haderő alkalmazása körüli nemzetközi szinten létrejövő feszültségfolyamatot is felvállal, mert ez számára még mindig a helyzeti előny megőrzését jelenti egy gyors iráni részről történő síita központú beavatkozással szemben.

• A török vezetés részéről az általános cél Törökország hatalmi befolyásának kiterjesztése egy olajban gazdag régióra. A Moszul felszabadításával kapcsolatos konkrét műveleti szándék pedig arra irányul, hogy a meginduló operáció során biztosan a török csapatok kezébe, és senki máséba ne kerüljenek azok az adathordozók, melyek az IÁ és a török politikai vezetéshez kapcsolható személyek közötti illegális, iraki területről induló olajkereskedelemről tartalmaznak konkrét bizonyítékokat.

Ezt a műveletet a Szíriából Törökország irányában, az IÁ által folytatott ugyanilyen jellegű tevékenységet illető bizonyítékok begyűjtésére Washington speciális egységei egy májusi kelet-szíriai rajtaütésben már elvégezték. Az akkor lefoglalt óriási adathalmaz az Egyesült Államok birtokában van, ám az amerikai vezetés ezeket az információkat azóta sem hajlandó megosztani a vizsgálatra feljogosított hivatalos nemzetközi szervezetekkel.

http://www.hidfo.ru/2015/12/torok-pancelos-hadero-nyomult-be-irak-teruletere-engedely-nelkul/

Posztolta Andre Lowoa 10:51 0

Sunday, December 6, 2015

“Kiállunk a tolvaj Maradék-Ukrajna mellett!”

Cseh és szlovák szakminiszter: fenn kell tartani a gázszállítást Ukrajnán keresztül

Egy észak-déli gázvezeték létrehozásáról a négy visegrádi ország döntött korábban.

Az Ukrajnán keresztül történő gázszállítási útvonalat továbbra is úgy kell fenntartani, mint az Oroszországból Európába szállított földgáz gazdaságilag leghatékonyabb útvonalát – állapította meg Jan Mládek cseh és a Vazil Hudec szlovák ipari miniszter szombaton Prágában.

Jan Mládek biztosította Vazil Hudecet, hogy a tervezett cseh-osztrák gázvezeték, az úgynevezett BACI projekt nem azért jön létre, hogy megkerülje Szlovákiát mint gázszállítási útvonalat. Mládek leszögezte: a BACI legfőbb küldetése, hogy összekapcsolja a cseh és az osztrák gázvezeték-hálózatot. A gázvezetéket a tervek szerint 2019-ben vagy 2020-ban kellene befejezni.

“Egyetértünk abban, hogy meg kell tartani Ukrajna tranzitország szerepét mint a földgáz gazdaságilag leghatékonyabb szállítási útvonalát Európába. Ugyancsak egyetértés van abban, hogy be kell fejezni az észak-déli gázvezetéket, és hogy szükség van az útvonalak és a források diverzifikációjára” – jelentette ki a tárgyalások után a cseh ipari és kereskedelmi miniszter.

Egy észak-déli gázvezeték létrehozásáról a négy visegrádi ország döntött korábban.

Prága és Pozsony között az elmúlt napokban bizonyos feszültséget keltett a cseh kormány döntése, hogy Csehország nem csatlakozik az Északi Áramlat kapacitásának megduplázását kifogásoló levélhez.

Jan Mládek szombaton megismételte, hogy Prágát Vazil Hudák szlovák ipari miniszter kérte fel a levél aláírására. Mládek szerint Szlovákia és további hat uniós tagállam hétfőn levelet intézett Maros Sefcovichoz, az Európai Bizottság alelnökéhez, amelyben rámutattak: a projekt megvalósítása negatívan hatna az érintett országok és az egész régió energiabiztonságára. Prágai közlés szerint a levelet eddig Szlovákia, Lettország, Litvánia, Észtország, Lengyelország, Magyarország és Románia írta alá.

Mládek megerősítette a cseh véleményt, miszerint a levél tervezetének megfogalmazása a csehek szerint “túl kemény”. “Újra tárgyaltunk róla, de továbbra sem sikerült megállapodnunk” – szögezte le szombaton Jan Mládek.

Az Európai Bizottságnak címzett levélben az aláírók úgy fogalmaznak, hogy nem szolgálja az Európai Unió érdekeit, és Ukrajna további destabilizálódásához vezethet az Északi Áramlat-2 gázvezeték megépítése. A tíz aláíró ország szerint a projektet a legszigorúbb felügyeleti ellenőrzés alá kell vonni, és az Európai Tanács decemberi ülésén külön vitát kell lefolytatni róla.

A téma a visegrádi kormányfők csütörtöki prágai csúcstalálkozóján is felmerült, de a kiszivárgott információk szerint közös álláspontot ez ügyben nem fogalmaztak meg.
(MTI)

Bal-Rad komm: “Kitartunk Maradék-Ukrajna lopási lehetőségének fönntartása mellett”! Mi magyarok is.

Mert a történet gyakorlatilag arról szól, hogy a németek és az oroszok beleuntak a majdani fölfordulás óta minden ősszel és télen vissza-vissza térő kijevi gázlopási históriákba. Ezért aztán közösen-megépítik az “Északi Áramlat II.”-t, a már meglévő gázvezeték ikerpárját. Így aztán a tervezett-Európának szánt-gázszállítási kapacitás megvalósul, de Maradék-Ukrajnát elkerülve. Ám ha ez is megépül, akkor nem lesz szükség a “Testvériség” gázvezetékre, ami a Valcman-birtokon keresztül halad. Ezáltal viszont eljut ugyan a szükséges orosz gázmennyiség Európába, csak éppen Kijev nem tud miből lopni.

Hát-MI MAGYAROK IS-ennek a lopási lehetőségnek a megszűnése miatt nyafogunk! Nagy kár.

Posztolta Andre Lowoa 15:00

Saturday, December 5, 2015

Ramzan Kadirov nyilatkozata Törökországról.

Szalam Alejkum!

A török mèdiumok azt irjàk, hogy Törökorszàg mindig segitett a csecsen nèpnek.

Engem azzal ràgalmaznak, hogy az iszlàm ellensège vagyok ès hogy a hitetleneket tàmogatom.

Szeretem a konkrètumot, ezèrt kèrdezem: mikor, hol ès mivel segitett Törökorszàg nèpemnek?
Mutassatok egy iskolàt, egy korhàzat egy ovodàt vagy egy mecsetet, amit nekünk ajàndèkkènt èpitettetek! Csak egyetlenegy pèldàt nevezzetek meg!

Igen, ti segitettetek a vahhabistàknak ès a terroristàknak ès pènzeltètek öket. Gyogyitottàtok ès pàtyolgattàtok Udrov, Umarov ès Basszajev terroristàit. Ök merènyleteket hajtottak vègre ès tönkretettéK a csecsen nèpet. Ez a ti segitsègetek?

A 19. szàzadban a törökök hamis igèretekkel pàr tizezer csecsent csalogattak Törökorszàgba, ahol azok szörnyü körülmènyek között èltek. Öt èv alatt töb bmint a fele meghalt közülük. Akik hazatèrni probàltak, azokat lelöttèk.

Manapsàg Törökorszäg a terroristàk toborzàsànak ès Sziàba törtènö szàllitàsànak bàzisa.
Terroristàk az egèsz vilàgbol Törökorszàgon keresztül mennek Sziriàba. Közülük csak nèhànyat tartoztatnak föl.

Törökorszàg nem harcol az Iszlàm Àllam ellen, hanem üzletel vele, köolajat vàsàrol töle, pènzeli az iszlàm ellensègeit, akik a muszlimok ezreit gyilkoljàk.
Ès mèg valami! Ki tàmogatta Pàrizsban a Profèta karikaturàk alkotoit? Èn vilàgosan elitèltem azt az àtkozott ujsàgot, szerveztem ellene Groznyban egy tüntetèst million felüli rèsztvevövel, megmutatva az egèsz vilàgnak elszànt tiltakozàsunkat. Mègha földünk kèk lànggal ègne, akkor sem tennèk egyetlenegy lèpèst sem az iszlàm ellen! Nem olyan fàbol
faragtak!

A vahhabistàk, a dzsihadistàk ès a terroristàk ellensège vagyok. Megesküdtem, hogy egèsz èletemben ellenük harcolok, és ezt az elhatàrozàsomat semmi nem tudja megvàltoztatni.
Oroszorszàgban megközelitöleg 30 millio muszlim èl. Ez a mi hazànk. Ès a repülögèp, melyet a törökök lelöttek, a mi gèpünk volt! A megölt pilota, a mi pilotànk volt! Ès ugye tudtàtok, hogy Oroszorszàgban muszlimok millioi èlnek, ès èppen ezèrt löttètek le az USA ès a nyugat parancsàra repülögèpünket ès öltètek meg pilotànkat, aki az Iszlàm Àllam ellen harcolt ès a muszlimokat védte? A ti tudtokkal ès beleegyezèsetekkel pusztitotta el a Nyugat Irakot, Sziriàt ès Libiàt.

Most mondjàtok meg, mi okotok van arra, hogy engem iszlàmellenessèggel vàdoltok? Èn vèdem az iszlàmot. A török kormàny segit a muszlim nèpek ès àllamok megsemmisitèsèben!
(K W-K)

Posztolta Andre Lowoa 10:58 

Saturday, December 5, 2015

Az aranyfedezetű rubel és jüan felválthatja a világon a dollárt

Egy aranyfedezetű rubel és jüan a dollár lavinaszerű elhagyását jelentheti, jegyzi meg F. William ...
Itt az új aranyfedezetű valuta, mellyel lecserélhető a dollár, és valamennyi fizetőeszköz a világon
A Világbank informátora azt állítja, hogy a dollár össze fog omlani, és helyére egy új, aranyfedezetű valuta lép

Egy aranyfedezetű rubel és jüan a dollár lavinaszerű elhagyását jelentheti, jegyzi meg F. William Engdahl hozzátéve, hogy csökkenni fog Amerika képessége, hogy a dollár tartalékvaluta szerepét kihasználja, hogy finanszírozzák Washington örökös tengerentúli háborúit.

A helyzet iróniája az, hogy a kínai, az orosz, a brazil és más országok központi bankjai "szöges ellentétben" állnak az amerikai külpolitikai kurzussal, amely dollárt kényszerül felhalmozni "biztonságos" amerikai kincstári adósság formájában annak érdekében, hogy megvédjék gazdaságukat, hangsúlyozza F. William Engdahl amerikai-német kutató, történész és stratégiai kockázati tanácsadó.

Az igazság az, hogy az amerikai dollár szerepe, mint a világ legnagyobb tartalék valutája az ország gazdaságának Achilles-sarka, fejti ki a stratégiai kockázati tanácsadó.

Ugyanakkor az amerikai kincstári adósság dollárban történő megvásárlásával valójában Washington "végtelen" tengerentúli katonai műveleteit finanszírozzák.

Szerencsére "ez csendben változik. 2014-ben Oroszország és Kína aláírtak két gigantikus 30 éves szerződést a Kínának szánt orosz gázról. A szerződések meghatározták, hogy a cserére renminbiben (jüan) és orosz rubelben kerülne sor, nem pedig dollárban. Ez volt a kezdete a 'dollártalanítás' egyre gyorsuló folyamatának, mely a mai napig folyamatban van," - írta cikkében Engdahl a New Eastern Outlook-ban. (1)

A kutató emlékeztet arra, hogy november 27-én az Orosz Központi Bank arról számolt be, hogy első alkalommal vették fel a kínai renminbit (jüan) a hivatalos tartalékvaluták közé.


Továbbá 2015. augusztusában orosz valutakereskedők közel 18 milliárd jüant vásároltak, és csupán 3 milliárd dollárt. Nyilvánvaló, hogy Oroszország fokozatosan növeli a jüan használatát az orosz pénzügyi piacokon, helyettesítve az amerikai dollárt.

"De Oroszország és Kína intézkedései, hogy lecseréljék a dollárt mint közvetítő valutát a kétoldalú kereskedelemben, melynek léptéke jelentősen megnőtt a 2014 márciusában bevezetett amerikai és EU szankciók miatt, még nem értek véget," - jegyzi meg a kutató.

Engdahl szerint egyértelmű jelek utalnak arra, hogy az arany "drámai visszatérése történik a világ pénzügyi színpadára."

És ez nem az összes jó hír Washington számára.

Miközben sokan azt hiszik, hogy az amerikai Federal Reserve mintegy 8133 tonna aranyat őriz, a pletykák szerint a dolgok nem azok, aminek látszanak, és "az aranykamra Fort Knoxban" már majdnem üres, mondja Engdahl.

Tovább tüzelve a kétségeket, melyek körüllengik az USA hivatalos aranystatisztikáját, egy furcsa esemény történt 2012-ben.

"2012-ben a német kormány kérte a Federal Reserve-t, hogy adja vissza a német központi bank aranyát, amelyet 'letétbe helyezett' a Bundesbank a Fed-nél. Megdöbbentve a világot, az amerikai központi bank megtagadta az arany visszaadását Németországnak azt a sovány mentséget felhozva, hogy a Federal Reserve 'nem tudott különbséget tenni a német és az amerikai aranyrudak között...' Talán azt kellene hinnünk, hogy az amerikai Federal Reserve aranyát a könyvvizsgálók az USA költségvetési megszorításaiba fektették be?" - kérdi a kutató.

Engdahl megjegyzi, hogy Németországot tartják a második legnagyobb arany tulajdonosnak 3381 tonna aranyrúd tartalékkal.

Közben Moszkva és Peking kitartóan növeli aranytartalékait.

Engdahl hangsúlyozza, hogy 2013. januárjától a hivatalos orosz aranytartalék 129 százalékkal, 1352 tonnára nőtt 2015. szeptemberéig hozzátéve, hogy a "sötét Jelcin évek" alatt az orosz arany páncéltermek mindössze 343 tonna aranyat tartalmaztak.

"Oroszország most annyi uncia aranyat tartalékol, mint az amerikai tőzsdei alapok (ETF-ek)," - hangsúlyozza.

A kutató szerint Oroszország és Kína határozottan kikövezik az utat a világ dollármentesítése számára.

"Egy orosz-kínai alternatíva a dollárral szemben egy aranyfedezetű rubel és renminbi formájában az amerikai dollár lavinaszerű elhagyását okozhatja , és ezzel együtt súlyos visszaesést jelenthet Amerika azon képességében, hogy a tartalék dollár szerepét használják arra, hogy más népek pénzén háborúzzanak."

- http://m.journal-neo.org/2015/12/05/russias-dollar-exit-takes-major-new-step/

Posztolta Andre Lowoa 07:57 

Friday, December 4, 2015

Mi váltotta ki Washington haragját Bassár el-Aszad szír elnök ellen

A történelemet meghatározó események valódi okait a politikusok nem szokták a nyílvánosság elé tárni. Politikai döntéseik igazolására, a közvélemény megdolgozására mindig találnak hangzatos érveket, de az igazi okokat legtöbbször máshol kell keresni.

Mitől lett Aszad a Washington számára a Közel-kelet leváltandó diktátora? Az események kezdetéhez kicsit vissza kell menni az időben. 2009-ben Katarban felmerült egy csővezeték terve,amely a Perzsa-öböl menti, amerika barát országok nyersolaját juttatná el Európába.

Ez a vezeték Irán kikerülésével Szírián keresztül szállíthatta volna az olajat. Ez a terv az Európába irányuló orosz földgáz és kőolaj háttérbe szorítása miatt született. Aszad, az Oroszországgal hagyományosan jó kapcsolatokat ápoló Szíria elnöke, azonban keresztül húzta Washington terveit, mivel nem engedélyezte országában ennek megépítését. Washingtonban ekkor döntötték el, hogy Aszadot el kell távolítani a hatalomból. Ezt egy Irakihoz hasonló katonai beavatkozással az orosz háttér miatt nem lehetett megtenni, ezért belülről kezdték bomlasztani Aszad uralmát,

A különböző ideológiákat és különböző célokat valló, demokratikus ellenzéknek kikiálltott iszlamista csoprtokat pénzzel, fegyverrel kezdték támogatni, ami elvezetett a szíriai polgárháborúhoz.

2013 őszén odáig fajult a dolog, hogy egy Damaszkuszban történt máig tisztázatlan vegyifegyver támadás után amerika Aszadot tette felelőssé több száz civil halottért. Obama a demokrácia védelmezésére felhatalmazást kapott a kongresszustól az Asszad rezsim bombázására, de ez az utólsó pillanatokban mégis elmaradt. A szíriai partok közelében állomásozó amerikai hajók visszavonultak. (Rossz nyelvek szerint a támadás elkezdődött, de az oroszok minden Szíriára kilőtt rakétát még a tenger felett megsemmísítettek)

Az utóbbi években még bejött a képbe az Iszlám Állam. Elfoglalták a polgárháborúban meggyengült Szíria olajlétesítményeit, a kitermelt olajat Törökörszágon keresztül értékesítették, amit Ankara csak a washingtoni csúcsvezetők hallgatólagos beleegyezésével végezhetett. Ha az orosz titkosszolgálat fel tudta fedni az Iszlám Államot éltető olaj útját, valószínű, hogy ez a CIA előtt sem titok. Az Iszlám Állam Törökorszába irányuló olajszállításainak útvonala.

Oroszország saját érdekeit védi Aszad támogatásával és az Iszlám Állam olajkereskedelmének szétverésével.

Szíriában most két nagyhatalom feszül egymásnak a terület feletti befolyás megszerzéséért, aminek hátterében az olaj áll. Washington a világ több területére igyekszik befolyását kiterjeszteni. Ezt a célt most nem nyílt katonai beavatkozással, hanem a kiszemelt államok stabilitásának felborításával, a belső ellenzék támogatásával igyekeszik elérni. Néhány kép a demokrácia terjesztésének a következményeiről:

(kím)

Posztolta Andre Lowoa 15:16

http://www.whatdoesitmean.com/index1953.htm(kím)

Friday, December 4, 2015

Lavrov-Kerry: le kell zárni a török-szír és a török-iraki határt

Elsősorban az Iszlám Állam (IÁ) dzsihadista terrorszervezet elleni harcról tárgyalt Szergej Lavrov orosz és John Kerry amerikai külügyminiszter Belgrádban csütörtökön este. A B92 belgrádi televízió pénteken idézte Szergej Lavrovot, aki szerint egyetértettek abban, hogy elengedhetetlen a török-szír és a török-iraki határ lezárása.

Az orosz külügyminiszter elmondása szerint az amerikaiak is megértik, hogy a határok lezárására szükség van, hogy a kurdok ebben, valamint az IÁ elleni harcban is szövetségesei az Egyesült Államoknak és számos európai országnak, de ilyen lépésre csak közös erőfeszítéssel van lehetőség.

Szó volt arról is, hogy kit kell terroristának tekinteni – mondta Lavrov, hozzátéve, hogy ebben a témában eltérnek a vélemények. Meg kell viszont tenni mindent – folytatta -, hogy Staffan de Mistura, az ENSZ szíriai különmegbízottja minden segítséget megkapjon a szíriai ellenzéki küldöttség megalakításához. “Elmondtuk, hogy kiket szeretnénk a delegációban látni a terroristák és a szélsőségesek kivételével. Az Egyesült Államok és Szaúd-Arábia is megtette saját javaslatait” – tette hozzá.

A brit légicsapásokkal kapcsolatban Lavrov kifejtette, hogy minden ilyen támadásnak a nemzetközi jogon kell alapulnia, azaz vagy az ENSZ Biztonsági Tanácsa vagy a szíriai kormány egyetértése szükséges hozzá. John Kerry az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) Miniszteri Tanácsának kétnapos konferenciáján csütörtökön azt is kifejtette, hogy szíriai vagy arab szárazföldi csapatokra van szükség az Iszlám Állam elleni harcban, mert a terrorszervezetet a levegőből nem lehet legyőzni. Szerinte akár néhány hónap alatt is legyőzhető lenne a terrorszervezet, ha fegyverszünetet kötne a szíriai kormány és a felkelők mérsékelt csoportja. Mint mondta, a fegyverszünet mellett politikai átmenetre is szükség lenne, amely előmozdítaná az IÁ elleni összefogást.
(MTI)

Posztolta Andre Lowoa 11:42

Tuesday, April 14, 2015

Isis - ok okozati összefüggések

Szerző: Andre Lowoa

Amerikai szenátor: az USA fontolóra kell vegye Európa megszállását

Bob Menendez amerikai szenátor szerint az Egyesült Államok több tízezer katonát kellene küldjön Európába, hogy "ellensúlyozza az orosz fenyegetést". Menendez a Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központjának konferenciáján tette ezt a kijelentést, hozzátéve, hogy alapvetőn rossz arányokban gondolkoznak az amerikai csapatok beküldésén. "Nem öt-hatszáz fős zászlóaljakban kellene gondolkoznunk, hanem öt-hatezer főt számláló dandárokban". Menendez szerint az Egyesült Államok fontolóra kell vegye, hogy "erős katonai jelenétet" tartson fenn Európa-szerte, különösen a balti államokban, és Kelet-Európában, ezen felül "le kell állítson minden csapatkivonást".

Az amerikai politikusok azt az elképzelést hangoztatják, hogy az Egyesült Államoknak valamiféle döntésjoga van Európa biztonságpolitikája terén, és Washington felelősséggel tartozik Európa védelme tekintetében. Ez a "felelősség" azonban Európa alárendelt viszonyát jelenti, amit az amerikai politikusok a mai napig nyíltan kifejezésre juttatnak. Washington geopolitikája még mindig a kétpólusú világrend összeomlása utáni időknél tart, és igyekszik biztosítani a fennhatóságot azokban a régiókban, melyek önálló cselekvőként az amerikai hegemóniára veszélyesek lehetnek. Egy ilyen régió a felemelkedőben lévő Eurázsiai Unió, amit még a kelet-európai és közép-ázsiai országok csatlakozása előtt megpróbálnak gazdasági és katonai nyomás alá helyezni.

http://www.hidfo.net.ru/2015/03/10/amerikai-szenator-az-usa-fontolora-kell-vegye-europa-megszallasa

Szerző: Andre Lowoa 

Friday, April 24, 2015

Szertefoszlik a NATO technikai fölénye

Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter négy nappal ezelőtt nyilvánosan is bejelentette, hogy az orosz hadsereg nemsokára megkapja a legújabb fejlesztésű elektronikai zavaró berendezéseket. Ami korábban több esetben is szerte foszlatta a NATO-haderő technikai fölényét, mostanra továbbfejlesztették és rendszeresítve lesz; az orosz hadiipar eddigi legjobb eredményt elért fejlesztése, a tíz generációt megért Hibini.

A SU-34 bombázókra, SU27-es vadászgépekre két éve kezdték szárnyvégi konténerekbe felszerelni a Hibini legutolsó, tízedik generációs változatát. Ezen kívül voltak korábbi csapásmérő repülőkre, harckocsikra, és kifejezett csapatokat támogató lokátoros és zavaró repülőkre fejlesztett változatok.

A modern háborúk első csapásai – amely hadmozdulat megelőzi a szárazföldi és légi csapatok bevetését – az ellenség rádió-elektronikáját, lokátor rendszereit, tüzérségi bemérő radarjait, voltaképpen a teljes kommunikációt és felderítést igyekeznek megbénítani. Csak szemléltetésképpen; mindehhez az amerikai hadsereg Irakban több mint 40 műholdat, száznál több AWACS repülőt – melyek bőven az iraki légvédelem hatókörén kívül köröztek – és több század szárazföldi zavaró egységet vetett be. Az amerikai repülőgépek, valamint a Tomahawk rakéták radarvadász és hőkövető változatai voltak az első csapás. Amerikai beszivárgó egységek mobil GPS tájékozódási elektronikát telepítettek le, amelyek egy méter pontosságúra csökkentették a rakéták becsapódási pontosságát. Az első 24 órában kivégezték Irak teljes rakétás légvédelmét.

Ezután eltelt öt év, és Grúzia háborút kezdett Oroszországgal szemben. Ez ugyan a nyugati retorika szerint csak a dél-oszétiai területekért folyt, de a valódi ok Oroszország reakcióinak kiismerése. Grúzia olyan háborút indított meg, melyre több éven keresztül készült, amerikai kiképzőkkel. A grúz hadsereg pedig megkapta a legkomolyabb amerikai elektronikai eszközöket. Amerikai gyártmányú rádió-kommunikációs eszközök, bemérő és zavaró technika – és mindezt az amerikai tanácsadók támogatásával használták fel. Poti kikötőjében 3 darab HMMW terepjárót zsákmányoltak az orosz deszantosok, melyeket már felhasználni sem tudtak a grúzok, és a legmodernebb amerikai rádió-kommunikációs központi egységekkel voltak felszerelve. Az USA tiltakozott és vissza akarta kapni, mondván, az amerikai tulajdon, és a vendégségben ott tartózkodó hadihajók eszközei – de mivel a kikötőben voltak, az orosz egységek megköszönték és elszállították őket.

A grúz háború kapcsán a nyugati “szakértők” a mai napig értetlenül állnak az eset előtt. Nem hivatkozhatnak arra, hogy az orosz túlerő győzött, hiszen az orosz hadsereg létszáma kisebb volt mint a grúz hadseregé, ráadásul elsőként a leggyengébben (legrégebbi eszközökkel) felszerelt csecsen egységeket dobták át. Ennek ellenére öt nap alatt rommá verték az egész grúz hadsereget. Mai napig titkolják, hogy a Tbiliszi melletti reptérre berendezett amerikai támogatói központban, melyre légicsapást mértek az orosz cirkáló rakéták és bombázók, hány amerikai “tanácsadó” vesztette életét. Azonban felvetődik a kérdés; miként lehetséges az, hogy a grúz légvédelem csak egy orosz SU25-ös gépet tudott lelőni, miközben ósdinak számító bombázók sorra bombázták le a legmodernebb amerikai technológiával felszerelt és védett rádióközpontokat, átjátszó tornyokat, központi irányító egységeket?

Az egész történéssorozatra nincs más logikus magyarázat, minthogy az orosz zavaró technológia azonnali riasztással (és nem hónapokon át tartó gyakorlatozással) képes volt arra, hogy felülkerekedjenek, és elnyomják az amerikai rádiótechnikai fölényt. Miután sikerrel kiiktatták a nyugati elektronikát, bemérő egységeket, zavaró és rádiós egységeket, az egész grúz hadsereg az orosz rakéták és bombák prédája lett.

Ezután eltelt még hat év, és egy orosz SU24, amely harminc éves technológia, és a Hibini régebbi változatával lehetett felszerelve, képes volt arra, hogy az USA legmodernebb, Aegis rendszerrel felszerelt hadihajóját, a USS Donald Cook hadihajót hánykódó vasdarabbá változtassa. Az eset dokumentált eset, hatalmas felháborodást váltott ki (valamint értetlenséget). Tény az is, hogy a történtek után az amerikai elhárítás vezérkarának számos tagját leváltották, alig két héten belül.

Ha a korábban használt orosz zavaró berendezések ilyen szinten képesek voltak megzavarni az amerikai elektronikai berendezéseket, mit tudhat az új? A védelmi miniszter szerint az új eszköz alkalmas lesz arra, hogy műholdak elektronikáját megzavarja, valamint vakká tegye a vadászrepülőket, AWACS repülőket és cirkáló rakétákat, ezen felül kiiktassa a pontosságot segítő, letelepített GPS tájékozódási egységeket. Egyszóval a totális elektronikai csapásmérő erőt képes lesz kiiktatni. Elmondása szerint az eszköz már tesztelés alatt áll, és rövid időn belül a csapatokhoz fog kerülni.
http://hidfo.ru/2015/04/szertefoszlik-a-nato-technikai-folenye/

Szerző: Andre Lowoa 

Friday, December 18, 2015

Törökország – útban a polgárháború felé

A Suruc területén júliusban, kurdok ellen elkövetett robbantásos merénylet után ismét kiújultak az évtizedes egyeztetési folyamatok végén a dolmabahcei megállapodással lezáruló harcok a Kurdisztáni Munkáspárt (továbbiakban PKK) és a török biztonsági erők közt.

A robbantás előtti időszakban Erdogan az általa alapított AKP választási győzelmének szavatolása érdekében intenzív kurd-ellenes kampányba kezdett, amely az etnikailag török választók többségi bizalmának megszerzésére irányult. Erdogan akkor azt a csatát megnyerte, de a háború – úgy néz ki – még hátra van.

Augusztus közepe óta az összecsapások súlypontja a sűrűn lakott városi területekre helyeződött át, és a felek taktikai lépései az ankarai, szintén kurdok ellen elkövetett véres tömegmerénylet óta egy kiújuló polgárháborúra való előkészület jeleit mutatják. Ezek a lépések az utóbbi hét során egyre intenzívebb formát vesznek. A török vezetés harckocsizó zászlóaljakkal megtámogatott dandárszintű gépesített lövészalakulatokat vezényelt a Van-tótól délre található Diyarbakir-Nusaybin-Semdinli-Baskale városok által határolt mintegy egyharmad Magyarországnyi régió összes jelentős településére. Gyülekezési és kijárási tilalmat léptettek életbe, az iskolákat és az állami hivatalokat bezárták, a tanárok és hivatalnokok pedig egy “azonnali sürgősségű továbbképzésről” kaptak tájékoztatást, mely kötelező jellegű és a fent említett területen kívül eső városokba irányították őket a részvételre. Eközben az állami egészségügyi intézmények alkalmazottait a városokban maradásra kötelezték, a kórházakban nagyszámú ágykapacitást szabadítottak fel, a súlyos betegeket áthelyezték a közeli régiókba. Cizre, Silopi és Nusaybin városokból helyi források szerint már a lakosság többsége elmenekült.

A PKK az elmúlt hónapban szintén taktikai előkészületek jeleit mutatta arra vonatkozóan, hogy az évtizedes hagyományokkal ellentétben nem vonul vissza a hegyi terep által nyújtott kedvező védelmi feltételek közé, hanem a városokban felveszi a harcot a török csapatokkal. A szervezet eddig a városokban alkalmazott hibrid harcászati stratégiája ez év augusztusa óta megváltozott. Eddig az urbanista környezetben mozgó fiatal, kevés tapasztalattal rendelkező milicisták segítségére a városokon kívüli zónákból érkező veteránok egy-egy akció lekoordinálása után azonnal visszatértek a hegyek közé. Augusztus vége óta azonban a veteránok folyamatosan a városokban vannak, és irányítják a városi PKK milíciákat, melynek következtében a török biztonsági erők veszteségei folyamatosan nőnek, és az összecsapások egyre komolyabb méreteket öltenek. A török csapatok szaporodó páncéljármű-veszteségei pedig a városokban futó rejtett védelmi vonalak, és robbantásos lesállások kiépítésének intenzív előrehaladtát jelzik. Az elmúlt héten mind az ankarai kormányzat, mind a PKK a városok elhagyására szólította fel a civil lakosságot, mivel hétfő óta változó intenzitású összecsapások zajlanak a felek között. Az áldozatok számáról egyelőre csak a török állami média körébe tartozó hírforrásokból lehet tájékoztatót kapni.

Amennyiben az észak-szíriai fronton az ottani Kurd Népvédelmi Erők kötelékében a Daesh (az Iszlám Állam megnevezése) ellen harcoló PKK alakulatok szintén visszatérnek ezekbe a városokba vagy azok környékére, akkor a török vezetés egy elhúzódó polgárháború biztos közepén találja magát. Ezek az egységek ugyanis jelentős fronttapasztalattal és modern irányított páncéltörő rakétatechnikával rendelkeznek, ezek a képességek pedig alkalmassá teszik őket arra, hogy a török földi alakulatoknak érzékeny veszteségeket okozzanak.

Az eseményeket tágabb geopolitikai kontextusba helyezve olyan képet kapunk, amely a jelenlegi török politikai elit számára minden fronton a vereség elszenvedését vetíti előre.  A vereség kulcspontjai a következők:

A július-augusztus hónapokban a törökországi import energiahordozó szállítási infrastruktúra ellen elkövetett négy sikeres robbantásos támadás egyértelműen jelzi, hogy a PKK képes a török gazdaság ezen szférájában komoly károkat okozni. Törökország az általa felhasznált energiahordozók 95%-át importból szerzi be. Az a tény, hogy az Oroszországi Föderációból érkező olaj és gázimport infrastruktúrát kivéve mind a meglévő, mind a tervezett összes gáz és olajvezeték a PKK által ellenőrzött területen fut keresztül, és hogy csak az orosz exportot biztosító vezetékhálózatot nem érte támadás, az ankarai vezetést gazdasági szempontból előbb vagy utóbb az orosz kormánnyal való tárgyalásra fogja kényszeríteni. Ezt a kényszert a török vezetés igyekszik katonai megoldásokkal felszámolni, és az orosz félre nyomást gyakorolni a jobb tárgyalási pozíciók elérése érdekében.

Ezeknek a katonai megoldásoknak azonban az erőviszonyokat tekintve semmilyen realitásalapjuk nincsen. A török hadsereg védelmi vonalai jelen pillanatban négy frontszakasz irányából  vannak teljes stratégiai nyomás alatt. Ez a nyomás valós harci cselekmények nélküli, és a harci eszközök és stratégia különböző tengelyvonalakon való kibontakoztatását jelenti. Ebben a tekintetben a négy front, és a nyomást előidéző stratégiai lépések:

• északi front – Törökország fekete-tengeri partvonala: részben az ukrajnai események török háttértámogatására, és a Krím-félsziget kérdésében felvett oroszellenes álláspontra adott válaszul a fekete-tengeri orosz flotta megerősítése, és manőverező műveleteinek kiterjesztése
• keleti front – az Iránnal szembeni ellenséges lépésként értelmezett katari-török katonai bázisra adott válaszul az iráni harckocsizó alakulatok teljes modernizálása és kezdődő erőkoncentrációja a török-iráni határon, és az iraki síita frontcsapatok sikerei nyomán kiszélesedő arcvonal, modern légvédelmi elhárító rendszerek, támadó helikopterek telepítése Örményországba orosz részről a Szu-24 lelövése után
• déli front – a szír-török határszakasz teljes hosszában való lekötöttség, amely a török szárazföldi hadászati képesség eszköz- és élőerő kapacitásának több mint 40%-át igényli jelenleg
• nyugati-délnyugati front – Kelet-Mediterráneum/Égei-tenger térsége; az itt a szíriai terrorellenes műveletek támogatására felvonultatott orosz egységek tengeri és légi koncentrációja, amely a déli-délnyugati front légterének feltétel nélküli ellenőrzését is biztosítja, és a görög légvédelem és flotta aktivitásának fokozása

Ez a négy frontszakasz az ország teljes körperifériáját felöleli, kivéve a Bulgáriával határos szakaszt, amelyet a bolgár fél teljesen lezárt, és a határőrizeti szervek erre a részre eső teljes állománycseréje folyamatban van Bulgáriában, ami legfeljebb semlegesen reális, de semmiképp sem baráti lépés a bolgár kormány részéről.

A gyakorlatban a fenti tényezők összessége annyit jelent, hogy egy Törökország belterületén kiújuló kurd-török fegyveres konfliktus esetén a török stratégiai védelmi vonalak ellennyomása a széthúzódó vonalak egyidejű támogatási kötelezettsége miatt jelentősen csökken. Mivel a kurdisztáni régióban a török erők ugyanakkor valós harci cselekményre köteleződnének, ez a jelenlegi török védelemstratégia összeroppanásának lehetőségét is magában hordozza, mivel a török erők a körperiférián nagyfokú technikai hátrányban vannak, és ehhez a légtér feletti ellenőrzés teljes elvesztése (az USA visszarendelte az összes F-15C vadászgépét, és csak a Spanyolország által biztosított, erősen megkérdőjelezhető védelmi képességű egy darab Patriot-rendszer van az ország területén) mint súlyosbító tényező markánsan járul hozzá. Ezen kívül a hadsereg tapasztalt vezérkari tisztjeinek körében Erdogan által véghezvitt óriási mértékű politikai tisztogatás következtében a török védelmi erők harcászati operatív irányításában jelentős minőségi romlás következett be. Mindez hangsúlyozottan csupán a védelmi stratégia megsemmisülése, és nem jelent nemzetközi valós fegyveres konfliktust. Azonban a török belpolitika terén az eredendően is kiélezett helyzet azonnali berobbanását idézi elő. Az egyre mélyülő szociális és gazdasági válság, a katonapolitikai helyzet, a kurd kérdés mind politikai, mind etnikai vonalon, a török diplomácia elszigetelődése együttesen egy olyan gyúlókeverék, melynek berobbantásához csak egy újabb rossz lépés hiányzik. Amennyiben ez megtörténik, Törökország menthetetlenül a polgárháború útjára tér.

Ha az ország védelmi stratégiájának szétzúzásáért felelős politikai vezetés továbbra sem hajlandó szembenézni a geopolitikai realitásokkal, és az iszlamo-ottomanista politika erőszakos folytatására kötelezi el magát a hatalom megtartása érdekében, akkor pedig az oda vezető út egyre biztosabbnak látszik.http://www.hidfo.ru/2015/12/torokorszag-utban-a-polgarhaboru-fele/

Szerző: Andre Lowoa

Wednesday, December 16, 2015

Törökország juttatja vegyi fegyverhez a terroristákat

Árulással vádol Törökország egy ellenzéki politikust, miután kijelentette; a kormány tudott arról, hogy az Iszlám Állam Törökországon keresztül jut vegyi fegyverekhez.

Eren Erdem, a Republikánus Néppárt képviselője a RT hírügynökségnek hétfőn jelentette ki, hogy Törökország kormányának beleegyezésével, az országon keresztül szarin gázhoz jut az Iszlám Állam nevű terrorszervezet. A politikus elmondása szerint az ISIL a szarin gáz előállításához szükséges anyagokat szállította Törökországon át, amiről a kormánynak is tudomása volt, de semmit nem tett ennek megakadályozására. Szerdán a török sajtó már arról számolt be, hogy a legfőbb ügyész eljárást indított Erdemmel szemben, akit árulással vádolnak.

A szarin gáz az ENSZ besorolása szerint tömegpusztító fegyvernek minősül, és a közelmúltban a nyugati országok a szíriai kormányt vádolták azzal, hogy szarin gázt vetett be a civil lakosság ellen.

A nyugati országok Bassár el-Aszad kormányát vádolták a szarin gáz bevetésével

Erdem kijelentése alapján a vegyi fegyvert nem a szíriai kormány vetette be, hanem valaki az Iszlám Államnak szállít tömegpusztító fegyvereket, a török kormány pedig lehetővé teszi, hogy ez Törökországon keresztül történjen. A politikus kedden kijelentette, hogy a kormány azért nem hajlandó kivizsgálni az ügyet (nyomozás indult, amit egyik napról a másikra, hirtelen leállítottak), mert maga is érintett az Iszlám Állam vegyi fegyverekkel történő ellátásában, emiatt eltussolja az ügyet.

Eren Erdem elmondása szerint a vegyi fegyver előállításához szükséges anyagokat szállították Szíriába, az ISIL táboraiba, és egyúttal emlékeztetett, hogy a már lezárt nyomozás során ez bizonyított tény volt, mert az ISIL képviselői és török politikusok közti telefonbeszélgetések hanganyaga is bizonyította az együttműködést. Korábban a török hatóságok 13 embert vettek őrizetbe ennek okán, de később mindegyik gyanúsítottat szabadlábra helyezték, és a nyomozást lezárták. Erdem kijelentése szerint Törökország egy állami vegyészeti cége is érintett a terroristák támogatásában, ami a hadsereg számára állít elő vegyi fegyvereket.
http://www.hidfo.ru/2015/12/torokorszag-juttatja-vegyi-fegyverhez-a-terroristakat/

Szerző: Andre Lowoa

Monday, December 14, 2015

Svájci vállalatok hozzák Európába a törökök lopott olaját

Törökország nem csak felvásárolja az Iszlám Állam lopott olaját, de európai vevőknek továbbértékesíti azt. Egy svájci újság arról számolt be, hogy számos svájci vállalat a terroristák olaját vehette meg Törökországtól.

A Le Matin napilap olyan dokumentumok birtokába jutott, melyek bizonyítják, hogy svájci olajkereskedők juttatják ki Törökországból az olajat, amit a törökök korábban az ISIL-től vásároltak fel. A lap birtokába jutott dokumentumok igazolják, hogy több svájci vállalat Ceyhan városából exportált olajat, és ez a város az egyik fő helyszín, ahol a terrorszervezet a Szíriában és Irakban illegálisan kitermelt energiahordozót értékesíti. A lap Jean-Charles Brisard, terrorszervezetek finanszírozásának felderítésére specializálódott francia szakértő kijelentésére is hivatkozik, aki maga is elismerte; fokozott a valószínűsége annak, hogy a Törökországgal üzletelő svájci vállalatok a terroristák olaját vásárolják fel – akkor is, ha ennek nincsenek tudatában. Bár az Iszlám Állam által irányított területeken kitermelt olaj felvásárlására tiltás van érvényben, a terrorszervezet közvetítői mélyen a piaci ár alatt értékesítenek, ami arra ösztönözhette ezeket a cégeket, hogy vállalják az extraprofittal járó kockázatot.

A lap szerint nem csak svájci vállalatok vásárolják fel a lopott olajat, hanem Ceyhan kikötőjén keresztül a szíriai és iraki energiahordozó bejut a globális olajkereskedelembe, és mire elhagyja Törökországot, lehetetlen visszakövetni annak származási helyét. Az ISIL fegyveresei Szíria és Irak területén tartanak ellenőrzés alatt olajkutakat, ahol illegális kitermelést folytatnak, majd közvetítők visszakövethetetlen hálózatán keresztül adják tovább a lopott terméket a török feketepiacra. December elején az orosz védelmi minisztérium műholdas fotókat hozott nyilvánosságra a török határ felé tartó olajkonvojokról. A légi felderítés által szerzett információk alapján Törökország ipari mennyiségben vásárolja fel a terroristák olaját, amit több ezer tartálykocsi szállított Szíriából és Irakból a török határon át.

Az orosz légierő a Szíriában kezdett terrorellenes művelet első hónapja során az olajcsempészetben használt tartálykocsik közel felét megsemmisítette. November végén a török légierő Szíria légterében lelőtt egy orosz Szu-24-es vadászbombázó gépet, miután az orosz terrorellenes művelet az Erdogan-rezsim profitszerzési lehetőségét is korlátozni kezdte.http://www.hidfo.ru/2015/12/svajci-vallalatok-hozzak-europaba-a-torokok-lopott-olajat/

Szerző: Andre Lowoa 

Thursday, December 10, 2015

Magyarország az egyik legkorruptabb ország az Európai Unióban

A Transparency International (TI) ismét konferenciát tartott a korrupcióellenes világnap alkalmából: az “Átláccó” Fesztiválon közbeszerzésekről, az európai uniós források elosztásáról, ellenőrzéséréről és az ezekkel kapcsolatos visszaélésekről volt szó.

Közpénz, tehát a miénk

A magyarországi közbeszerzéseken elköltött pénz 40 százalékát a magyar, 60 százalékát pedig a többi uniós tagország adófizetői teremtik elő. „Közpénzről van szó, ezért mindannyiunk érdeke, hogy a magyar állam hatékonyan, a célnak megfelelően és szabályosan költse el ezeket a forrásokat” – mondta a konferenciát megnyitó előadásában Martin József Péter, a TI ügyvezető igazgatója. Magyarország az idén az átlagosnál is több uniós forrást, a GDP több mint 6 százalékát, csaknem 2000 milliárd forintnyi EU-s pénzt oszt szét. A forrásbőség egyszersmind korrupciós kockázat is, mert arra ösztönöz, hogy Magyarország minél több uniós forrást hívjon le. A TI nemrég megjelent kutatása feltárta, hogy az uniós projekteket rendszerszintűen túlárazzák.

Mintha Orbánhoz szólt volna

Aki ma Magyarországon kutatásokat készít a közbeszerzésről vagy elolvassa a visszásságokat feltáró oknyomozó újságcikkeket, annak számára nem lehet kérdés, hogy egyes vállalkozók, cégek, ismerősök, sőt néhány esetben rokonok megbízásokkal való kistafírozása gyakori eseménnyé vált – írja a TI közleményükben. Az országgyűlés pedig módosította az új közbeszerzési törvény azon passzusát, amely kizárta volna a közszereplők rokonait a kedvezményezettek köréből. „Ez a változtatás tovább növeli a korrupció lehetőségét, hiszen ezentúl ismét nem tiltja majd semmi, hogy a rokonok könnyebben jussanak busás megbízásokhoz” – tette hozzá Martin József Péter.

Eltökéltség, éleslátás

Colleen Bell az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövete előadásában elmondta: „Sokan úgy gondolják, hogy lehetetlen egy olyan mélyen gyökerező problémát felszámolni, mint a korrupció. Valójában ehhez csupán elkötelezett és éber választókra és oknyomozó újságírókra van szükség. Emellett arra, hogy a civil szervezetek arra ösztönözzék az embereket, hogy választott döntéshozóiktól többet követeljenek, és arra kötelezzék őket, hogy a közügyeket átláthatóan intézzék. Tehát ehhez pusztán az kell, hogy a választópolgárok eltökéltek legyenek kormányaink felelősségre vonásában.”

Margarete Hofmann, az OLAF szakpolitikai igazgatója az európai uniós forrásokat károsító csalások és a korrupció elleni küzdelemben elért eredményeket hangsúlyozta. Az OLAF vizsgálati tapasztalatai azonban rávilágítanak arra is, hogy sokszor hiányzik az összhang a csalások elleni fellépésért felelős különböző intézmények között. Brüsszelből nézve úgy tűnik, hogy az uniós hatóságok és a nemzeti kormányok nem mindig ugyanabból a kottából játszanának. Az OLAF szakpolitikai igazgatója kiemelte, hogy a „nemzeti kormányok és a Bizottság összehangolt erőfeszítései nemcsak az európai adófizetők pénzének a megóvása érdekében elengedhetetlenek, de ennek elmaradása aláássa az Európai Unió hitelességét is”.

Dana Manuela Ana, a romániai korrupcióellenes ügyészség vezető ügyésze elmondta: a Romániában tapasztalt korrupciós esetek nagy része a közbeszerzésekhez kapcsolódik, ami nem meglepő, hiszen a korrupció követi a pénz útját. Romániában éves szinten a nemzeti össztermék 12 százalékának megfelelő összegű pénzt költenek közbeszerzésen, ami az állami költségvetés több mint egyharmadát teszi ki.

A DNA nyomozási tapasztalatai szerint egyes közintézmények esetében általános gyakorlat volt a jelentős összegű, akár a közbeszerzések összegének 10 százalékát elérő mértékű kenőpénz elfogadása. „Romániában a korrupciót nem lehet többé olyan elszigetelt jelenségnek tekinteni, amiben csak a bűnözők vesznek részt” – az ügyész arra is felhívta a figyelmet, hogy az intézményesült korrupció jelentősen veszélyezteti a román nemzeti érdekeket.
(privatbankar)

Bal-Rad komm: “Konkrét ügyeket, konkrét eseteket…” – követelte a firhang mögül előbújó Döbrögi hétfőn a “korrupcióellenes parlamenti vitanapon”! Amin csak addig volt jelen, amíg elkárogta: minden csak hazugság az őt és köreit érintő ilyen alattomos vád! (Addig “halaszthatatlan közügyeket intézett” a firhang mögött.)

Viszont a konferencia megállapítása szerint az EU-n belül az élbolyban tanyázunk! Stabilan! Korrupcióilag!

Korrupcióilag? Hiszen az csak az ellenmaffiák soraira jellemző! A Nemzeti Ügyek Kormánya-“azeemúútthatév” alatt-bebizonyította: SIKERREL KÜZDÖTTE LE A KORRUPCIÓT! Ami már nincs! Láthatjuk a két szemünkkel is, hiszen egyetlen döbrögistának sem lett levágva a keze!

Szerző: Andre Lowo