Haditechnikáktól a fejátültetésig

Haditechnikáktól a fejátültetésig

Putyin: 40 ország támogatja az Iszlám Államot, köztük a G20 tagjai

2015.11.16. | 18:57

Vlagyimir Putyin orosz államfő a G20 Ankarában tartott csúcstalálkozóját követő sajtótájékoztatón kijelentette, hogy a találkozó fő témája a terrorizmus elleni harc volt, ennek ellenére a G20 tagjai közül többen támogatják az Iszlám Államot.

Az orosz államfő hangsúlyozta, hogy – különösen a Párizsban történt gyilkosságokat követően – nem csak a terrorszervezet ellen kell fellépni, hanem annak anyagi támogatását kell ellehetetleníteni, és ennek kijelentése most szükségszerű, mert a G20-országok meghatározó gazdasági szereplői finanszírozzák a terrorszervezet működését.

“Saját adatainkra alapozva konkrét példákat említettem az Iszlám Állam magánszemélyek általi, számos országból történő támogatásával kapcsolatban. A finanszírozás 40 országból történik, és mint azt megállapítottuk, ebbe beletartozik a G20 több tagja is.”

Oroszország műholdas fotókat és légi felderítés által szerzett adatokat tárt a G20 vezetői elé, amivel bemutatta az Iszlám Állam olajkereskedelmének valós kiterjedését, ami nem csak Szíria területén zajlik, hanem globális hálózatot alkot.

Vlagyimir Putyin kijelentette, hogy tárgyalásokat folytattak a szíriai ellenzéki csoportokkal, beleértve a Szíriai Szabad Hadsereget is, akik készen állnak harcba szállni az Iszlám Állammal, amennyiben az orosz légierőtől ahhoz támogatást kapnak. Putyin bejelentése szerint Oroszország az Egyesült Államoktól, Szaúd-Arábiától és Irántól egyaránt támogatást vár a terrorizmus elleni harchoz.

“Nem ez a legalkalmasabb idő arra, hogy megvitassuk, ki lép fel hatékonyabban a terroristák ellen. Amit most tennünk kell, hogy a tevékenységünket összehangoljuk.”

Az orosz államfő hangsúlyozta, hogy a koalícióban részt vevő országok egységes álláspontot kell kialakítsanak arról, hogy mely szíriai fegyveres csoportokat tekintik terrorszervezetnek, és mely szervezetek képezik még természetes részét a szíriai ellenzéknek. Jelenleg ugyanis még annak kapcsán sincs megállapodás, hogy kit tartanak terroristának; egyes nyugati országok a szíriai ellenzék részének tekintenek olyan csoportokat, melyek egyértelműen terrorszervezetként működnek és tömeggyilkosságokat hajtottak végre Szíriában.

Forrás: hidfo.ru Kattintson ide...

További részletek: http://komlomedia.hu/hir.php?hir=6512#ixzz3uDVRjOpD

HOGYAN MOSSA A MÉDIA AZ AGYAD?

Amennyiben tisztában vagy azzal, hogy a tömegmédiát egy maroknyi, egész pontosan 6 nagyvállalat tartja a kezében, a kisebbséghez tartozol. Ez azt jelenti, hogy csupán nagyon kevesen tudják, hogy amit a rádióban vagy az esti hírekben és egyéb műsorokban hallunk és látunk a következő hat cégóriás határozza meg: General Electric (GE), News Corp, Disney, Viacom, Time Warner és CBS.

Manapság ezt a tényt egyre többen ismerik fel, részben a CIA által a fővonalas média befolyásolására kezdeményezett Mockingbird hadművelet leleplezésének köszönhetően.

A legnépszerűbb információforrásokon keresztül ravasz marketing taktikákkal bombázzák a közvéleményt, egyre hatékonyabban befolyásolva, hogy mit ki mit gondoljon, mit vegyen, hogy nézzen ki és mire költse a pénzét. Látva a főhírekben visszaköszönő hazugságokat, mindez persze nem meglepő.

Sajnos a legtöbben fel sem fogják, hogy mi megy a háttérben és milyen módszerekkel valósítják meg mindezt és ebben nagy segítségünkre lehet Sharyl Attkisson és egy független TED előadáson megosztott információi.

A veterán újságíró (a CBS News volt oknyomozó riportere) elmagyarázza, hogy mi az astroturf, vagy

NAGY KALIBER

Október 7-én a Kaszpi-tengeri orosz flotilla egyetlen rakétasortüze is elég volt ahhoz, hogy frappáns bizonyítékot szolgáltasson az Egyesült Államok által évtizedek óta űzött „ágyúnaszád-diplomácia” korlátaira. Élvezzük hát ki a helyzet sajátos sármját. Az Irán és Irak fölött átrepülő 24 darab Kaliber típusú robotrepülőgép szíriai területen csapódott be, és a jellemző módon név nélkül nyilatkozó Pentagon-források állításával ellentétben valamennyi célba talált, mégpedig 1500 kilométerre Oroszország határától, noha az amerikai szakértők úgy vélték, hogy ezeknek a „házi” használatú orosz rakétáknak maximum 500 kilométeres a hatótávolságuk.

Oroszország első számú riválisa mindeddig abban a tévhitben ringatta magát, hogy nemcsak a Kaszpi-tengeri, hanem a fekete- és a balti-tengeri orosz flotta is kizárólag partvédelmi célokra alkalmas. Csak az északi-tengeri és a csendes-óceáni orosz flottáról gondolta azt, hogy komoly konfliktus esetén valóságos veszélyt jelenthetnek rá nézve. Éppen ezért gyakorlatilag sérthetetlennek képzelte repülőgép-anyahajóit. Az amerikai stratégiai számítások szerint egyetlen ilyen harci eszköz megsemmisítéséhez legalább száz rakétára lenne szüksége az orosz haditengerészetnek, vagyis gyakorlatilag az egyesített északi-tengeri és csendes-óceáni flotta összes hajójának a teljes tűzerejére.

Washingtonban mindeddig naivan azt hitték vagy inkább remélték, hogy a két orosz nyílt tengeri flotta egyenként a legrosszabb esetben is legfeljebb csak egyetlen amerikai repülőgép-anyahajóban képes (akár jelentősebb) kárt okozni, gyakorlatilag a saját támadóerejük megsemmisülése árán, és utána már semmi sem fenyegetné az USA tengerek fölötti egyeduralmát. Most azonban kiderült, hogy még a viszonylag kis méretű orosz hadihajók lőtávolsága is jóval több, mint 1500 kilométer (valószínűleg legalább 4000). Így a kaszpi- és a fekete-tengeri orosz flották anélkül képesek csapást mérni bármely célpontra a Földközi-tenger keleti medencéjében és a Perzsa-öbölben, a balti-tengeri flotta pedig az Északi-tengeren és akár a La Manche-csatornán, hogy elhagynák a parti vizeket. Mivel az északi-tengeri orosz flotta képes az északi Atlanti-óceán ellenőrzésére az ellenség lőtávolságán kívül, a csendes-óceáni flotta pedig képes megsemmisíteni mindent, ami a Hawaii-szigetektől északra mozog a Csendes-óceánon, az Egyesült Államok haditengerészete nem tudja elhárítani a veszélyt az eurázsiai kontinens partjain. Miután bebizonyosodott, hogy az orosz parti vizek legjelentéktelenebb hajójáról is leadhatnak pusztító rakétasorozatot, az amerikai tengerészek már csak közvetlen közelből fogják észlelni ezeket a rakétákat, hacsak nem a becsapódáskor, és így esélyük sem lesz a védő intézkedések megtételére. Hirtelen kiderült tehát, hogy az elképzeltnél sokkal kevesebb rakéta sortüze is megsemmisíthet egy repülőgép-hordozót, és ehhez többé nincs szükség az ellencsapás közvetlen kockázatának kitett nagy hajók bevetésére.

Mi is történt valójában? Egészen október hetedikéig Washington úgy vélte, hogy Oroszország egyáltalán nem képes ténylegesen szembeszállni az Egyesült Államok fegyveres akcióival atomfegyverek bevetése nélkül, és éppen ez volt a nemzetközi politikában tanúsított amerikai arrogancia alapja. Az amerikaiak sohasem palástolták, hogy erőt alkalmaznak, amikor csak akarnak. Egyszerűen csak azért, mert konvencionális fegyverekkel senki sem volt képes szembeszállni velük, és Oroszország bizonyára nem fog atomháborút kirobbantani Irak, Szíria, de még Ukrajna miatt sem. Mint egy nagyszájú kamasz, aki meg van róla győződve, hogy ő a legerősebb a bandájában, az amerikaiak teljes nyugalommal keveredtek konfliktusba az „utánozz, ha tudsz” elvét követve, teljesen biztosra véve, hogy senki nem tudja. Hirtelen aztán rádöbbentek, hogy valaki mégis tudja. Tudniillik Oroszország.

Most aztán érthető a zavarodottságuk, hiszen az egész külpolitikájukat arra alapozták, hogy a kritikus pillanatban erőt alkalmazhatnak, viszonylag büntetlenül. Ez az illúzió most elenyészett. Ráadásul az orosz haditengerészet lehetőségeit az orosz légierő potenciáljára kivetítve a Pentagon tábornokai azzal a számukra fölöttébb lesújtó konklúzióval szembesültek, hogy Oroszország képes anélkül is rakétacsapást mérni az USA területére, hogy repülőgépei elhagynák a saját légterüket. Történelme során először Amerika védtelennek érezheti magát hagyományos fegyverekkel szemben is. De ami a legsajnálatosabb számára, az nem az a tény, hogy Oroszország megvédheti a területét és eurázsiai szövetségeseit az amerikai haditengerészettől, amely immáron értelmetlen, ám annál költségesebb teherré vált az amerikai adófizetők számára (valójában katonai-politikai érvként likvidálták). Még csak nem is az, hogy Oroszország adott esetben csapást mérhet az USA területére konvencionális fegyverekkel biztonságos távolságból (ahogyan az USA például Irakra).

Az a legkellemetlenebb, hogy minderre az Egyesült Államok vazallusai is rájöttek, márpedig sokan közülük eddig is csak azért voltak hűségesek a világ seriffjéhez, mert féltek a katonai erejétől, amelytől – eddig úgy gondolták – senki sem tudná megvédeni őket. Október 7-én azonban Oroszország megmutatta, hogy ő képes rá, és ezzel radikális katonai-politikai paradigmaváltást idézett elő. Persze az USA csatlósai nem fognak hirtelen dezertálni, egyik napról a másikra, de ezentúl már nehezebb lesz őket pórázon tartani, mert van választási lehetőségük: van valaki, akiért elhagyhatják eddigi hűbérurukat. Washingtonnak alkudoznia kell velük, és meg kell győznie őket. Ehhez pedig egyáltalán nincs hozzászokva, hiszen eddig semmi sem kényszerítette arra, hogy hűségükért cserébe hízelegjen nekik, vagy akár csak tekintettel legyen az ő érdekeikre is. Egyébként az érvrendszere is annyira „minimalista”, mintha csak egy hollywoodi film forgatókönyvéből kölcsönözte volna.Obama szerint az Egyesült Államok a legjobb, mert az Egyesült Államok a legjobb, és mindenki tartozik neki, mert mindenki tartozik neki. Október 7-ig ez nyomós érvnek számított a nemzetközi politikában. Immár nem több, mint egy illető magánvéleménye.

Forrás: www.demokrata.hu

PUTYIN A JÖVŐ HÁBORÚJÁT VÍVJA

2015. OKTÓBER 26. HÉTFŐ

Az ukrán és újabban a szíriai hadszíntéren is újfajta frontot nyitott az orosz hadsereg. Ugyan az elektronikus hadviselés koncepciója nem tegnap született, de a korábban sosem látott szintre fejlesztett orosz haditechnika még az Egyesült Államokat is felkészületlenül érte.

Az elektronikus hadviselés (Electronic Warfare – EW) az elektromágneses spektrum dominanciájáért folytatott harcot jelenti. A fejlett EW-eszközök segítségével blokkolni lehet az ellenség kommunikációját, lekapcsolni elektronikus eszközeit, megvakítani a radarjait, és még számos egyéb módon összezavarni és sebezhetővé tenni az egységeit.

Az orosz Krasukha-4 az egyik legfejlettebb ilyen eszköz a világon. Elsősorban ellenséges drónok és légtérellenőrző gépek megvakítására és kisütésére találták ki, de alacsonyan keringő műholdakat és földi radarállomásokat is lehet vele zavarni, sőt radarvezérlésű rakétákat is képes eltéríteni. Moszkva a 300 kilométeres hatósugarú Krashukát Ukrajnában és Szíriában is bevetette, elsöprő sikerrel.

„Az oroszok megmutatták, hogy az ukrán hadsereg lényegében teljes kommunikációját képesek gond nélkül lekapcsolni” – mondta Hodges altábornagy, az amerikai erők európai parancsnoka aDefence News-nak.

UKRAJNA JÓ LECKE AMERIKÁNAK

Hodges szerint az ukrán egységek kiképzésekor az amerikaiak is sokat tanulhatnak a fronton harcolóktól. Az Egyesült Államok katonái ugyanis évtizedek óta nem harcoltak olyan környezetben, ahol ne élvezhették volna a fejlett kommunikációs rendszerek előnyeit – az ukrán erőknek azonban meg kellett tanulniuk blokkolt rádiókkal és radarokkal háborúzniuk.

Ugyan az Egyesült Államok is rendelkezik külön EW-hadosztállyal, az lényegesen kisebb, mint az oroszoké – alig több, mint 800 fő a mintegy 450 ezres hadseregben –, és a Közel-Keleten vívott, aszimmetrikus harcokhoz alkalmazkodott. Emiatt az amerikai EW-eszközök inkább védelmi és megfigyelési célokat látnak el, például távirányítású robbanóeszközök jelét blokkolják, így védve a fontos konvojokat.

„A jövő háborúját Ukrajnában vívják” – mondta Konstantin Liesnik, a hadügyminisztérium tanácsadója. „Az itteni tapasztalatokból az USA is megtanulhatja, hogy néz ki a 21. századi hadszíntér”.

Így marad védtelen a szuper-haderő

Gregory Griffin alezredes, az amerikai hadsereg elektronikus hadviselésért felelős divíziójának a parancsnoka szerint már az Egyesült Államok is dolgozik az oroszokéhoz hasonló, kimondottan offenzív EW-fegyverrendszer kifejlesztésén. Az MFEW (Multifunctional Electronic Warfare) azonban csak 2027-re várható, hogy teljes egészében bevethetővé váljon.

Laurie Buckhout, a divízió korábbi parancsnoka szerint az USA blokkoló képessége talán tizede az oroszokénak. „Nagyon jól tudunk hallgatózni, de borzasztó védtelenek vagyunk a hálózatunkat érő támadásokkal szemben”. Az amerikaik főleg a frekvenciák közötti véletlenszerű ugrálással képesek védekezni a blokkolás ellen.

A radarok megvakításával az orosz technika képes megakadályozni, hogy az ellenség válaszolhasson például egy tüzérségi támadásra, így az orosz egységek retorzió nélkül tüzelhetnek. Az ukrán félnek a légvédelmi és rakétaelhárító képességeit is drasztikusan csökkentették a Krashukák, hiszen így nem láthatták még a beérkező rakétákat sem. „Ha nem látod a feléd jövő lövedékeket, akkor az ellentámadást sem tudod koordinálni” – mondja Buckhout.

A Krashukák ráadásul lényegében mozgó légtérzárat tudnak létrehozni, hiszen képesek a hatókörükbe kerülő repülők fedélzeti elektronikáját tönkretenni. Emellett az ellenfél által kijelölt légtérzárat is semlegesíteni tudják, mivel a Krashuka által árnyékolt zónában nincs mivel leszedni a tilosban járó gépeket. Igor Sutyagin, a Royal United Services Institute nevű londoni székhelyű thinktank kutatója szerint Putyin így tudta megakadályozni az Ukrajna fölötti légtérzárat, és tarthatta meg a térségben a légi fölényét.

Az EW-hadviselés tökéletesen kapóra jön a nemzetközi reflektorfényben levő Putyinnak, hiszen amellett, hogy rendkívül hatékony módszer, a külvilág számára láthatatlan, és nem tűnik túl agresszívnak sem.

Homokot szórni a NATO szemébe Szíriában

Egy október eleji felvételen azonban Szíriában is feltűnt egy Krashuka-4 – a visszatérő orosz vadászgépeket bemutató propagandavideó 6. másodpercnél látszik a háttérben. Míg az eszközzel hatékonyan tudják blokkolni az Iszlám Állam kommunikációját, a NATO erők vizslató tekintete elől is el tudják rejteni a hadmozdulataikat.

Mivel Moszkva a hivatalos kommunikációja ellenére elsősorban nem az Iszlám Állam állásait támadja, hanem a Aszad-rezsim megdöntésén fáradozó felkelőket – akik közül sokakat az Egyesült Államok vezette koalíció közvetlenül is támogat –, fontos számára, hogy bizonyos lépései rejtve maradjanak.

„Hogy ne lehessen kémkedni utánuk, az oroszok elvakítják és megsüketítik a NATO felderítő-hírszerző rendszereit. A hadműveleteik miatt így nem vonhatók később felelősségre” – mondta David Stupples, a londoni City Unversity EW-szakértője azInternational Business Timesnak.

Stupples szerint ugyanakkor az USA már csak azért sem szeretné lekapcsoltatni az orosz zavarórendszereket, mert azzal tovább feszülne az ellentét a két szuperhatalom között, illetve Moszkva erősen támaszkodik a Krashukákra a latakiai bázisának védelmében.

Forrás: vs.hu

A RENDSZERVÁLTÁS TITKAI

Az Antall-kormány 1990. október 25-én, csütörtökön este ~65 százalékos benzináremelést jelentett be, mely következtében 56 forintra emelkedett a normálbenzin ára literenként. Az áremelést az öbölháború miatti olajár-növekedés és a szovjet olajszállítás akadozása okozta. A kormány ezzel az intézkedéssel próbálta elrettenteni az embereket a nagymértékű felvásárlástól, mivel az országnak csak 3-4 napra volt elég olajtartaléka.

Dr. Ilkei Csaba volt országgyűlési képviselő “Vesztegzár a Fehér Házban: a taxisblokád és a rendszerváltás titkai” című írásában így ír az eseményekről:

“A 65 százalékos áremelésről szóló előterjesztést október 21-én, vasárnap késő este a kormányülés 7. napirendi pontjaként tárgyalták a miniszterek. Már fáradtan és kellő gondosság, előrelátás nélkül a javasolt két variáció közül a szigorúbbat szavazták meg, azzal a felkiáltójellel, hogy a döntést az árváltozás időpontjáig – az eredeti terv szerint – október 26. éjfélig titokban kell tartani.
A döntés híre azonban kiszivárgott. A TV Híradó már 24-én interjút kért az ipari és kereskedelmi minisztertől, másnap pedig tucatnyi újságíró érdeklődött: szerepel-e a kormányülés napirendjén az üzemanyag árának emelése. A hivatalos válasz másnap formálisan igaz volt („A mai kormányülés napirendjén nem szerepel a benzináremelés ügye!”), hiszen már négy nappal korábban elhatározták azt, ám amikor délután nem a kormány valamely tagja, hanem az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium szóvivője, Kardos Antalné mégis bejelentette az új árakat (melyekbe jelentős forgalmi adót és útadót is beépítettek), elszabadultak az indulatok:
becsaptak mindenkit, az országnak hazug kormánya van!”

“A spontán harag egy ország, a civil társadalom csalódottságát fejezte ki egyetlen esemény kapcsán az elmaradt rendszerváltás és tavaszi nagytakarítás miatt; a kormány sorozatos megalkuvásai nyomán hamar elszállt azok illúziója, akik a visszakapott szabadságjogokkal együtt nyugati életszínvonalat reméltek a globális világ megértésével és támogatásával, a gazdag, fejlett demokráciájú európai nemzetek szolidaritásával, türelmével, együttműködésével.

Sokkal többen és sokkal több joggal voltak személyes érintettjei a csalódásnak, mint a taxisok, akiknek többségéről azért köztudott volt, hogy minden hájjal megkenve élvezték a szabad vállalkozói pálya törvényes és kiskapus előnyeit, jó részük már régóta az olajszőkítés olcsó végtermékével, gázolajjal (fűtőolajjal) járt, ahogy erről idejekorán beszámolt és hányta a borsót a falra az MDF százhalombattai vegyészmérnöke, a petrolkémiai szakmérnök: Szűcs István képviselőtársunk, az MDF Országos Választmányának ügyvivője, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium későbbi helyettes energetikai államtitkára.”

A visszaemlékezések legfontosabb része azonban az október 28-i események leírása:

“Indulatos veszekedésre érkezem a Fehér Ház tanácskozó termébe a folytatódó frakcióülésre. Csurka Pista négyszemközt, de mások füle hallatára bírálja Rabár Ferenc pénzügyminisztert az általa hibásnak tartott pénzügyi lépésekért és fenyegetően kérdőre vonja: meddig akarja még ezt folytatni? Rabár alig vet ellent, inkább hallgat. Nem mondhatja el, hogy az igazi rendszerváltás kulcskérdése már 1990 februárjában eldőlt Londonban.

És hallgat egészen 1995 nyaráig arról, amiről csak fél tucat ember tud hitelesen. Antall nem verte nagydobra, mert az minden erőfeszítését értelmetlenné tette volna a közvélemény előtt.

Itt az ideje, hogy kitérjünk a lényegre, a gyökerekhez nyúljunk, ahhoz az eseményhez, mely máig meghatározta az elmúlt húsz év fejlődését, a nemzet megpróbáltatásait. (Ld. Rabár visszaemlékezései: „Pénzügyi segítség helyett ígéreteket kaptunk”, MN, 1995. július 22.)

Sorosnál dőltek el a dolgok

Antall, a későbbi miniszterelnök megbízottai már 1990 februárjában megkötötték az alkut Londonban Magyarország legnagyobb hitelezőivel: a Rothschild és Warburg bankházakkal a Kádár-rendszer által hátrahagyott államadósság pontos ütemezésű és maradéktalan visszafizetésére.

Az adósság elengedése, átütemezése szóba sem kerülhetett. Antall 1990 februárjában szólt bizalmasan Rabárnak, hogy lesz egy fontos tárgyalás Londonban, melyet Soros György szervez a magyar adóssághiány lehetséges kezeléséről. Tardos Márton, az SZDSZ későbbi frakcióvezetője koordinálta az utazási ügyeket, tőle kapta Rabár az előkészítő anyagot.

A Londonba kiutazott csapat: Tardos Márton, Surányi György, Csillag István és az MNB korábbi elnökhelyettese, Szalkai István. Rabár Ferenchez kint csatlakoztak Antall külföldi szakértői: Tar Pál és O’sváth György. (Hármójuk közül egyik sem volt az MDF-tagja, csak Antall barátai, ismerősei.)

Mi volt a gyakorlat célja? Az, hogy a legnagyobb bankárok előre biztosítsák magukat az MDF választási győzelme esetére, időben meggyúrják a leendő Antall-kormány gazdaságpolitikájának vezéregyéniségeit, s írásba foglalják azokat a diktátumokat, melyektől aztán eltérni nem lehet. Természetesen nemcsak az adósság kezeléséről, hanem az oly fontos privatizációs stratégiáról is folytak a tárgyalások.

Rabár visszaemlékezéséből világosan kitűnik, hogy a bankárokat a magyar nemzeti vagyon megkaparintása érdekelte. Ezért volt a megbeszélés fő témaköre az államadósság állami tulajdonnal, nemzeti vagyontárgyakkal való megváltása, majd mikor ez gyakorlatilag kivihetetlennek bizonyult – aláírásra nem volt felhatalmazása a delegációnak –, a bankárok hunyorítottak egyet:„Sebaj, fiúk, majd megszerezzük más úton, de az adósságot pontosan fizessétek!”, s ezzel az intéssel útjára bocsátották az Antall-csapatot.

Antall beletörődött a megváltoztathatatlannak tartott döntésbe, nem voltak közgazdasági ismeretei, hallgatott az üzenetre. Ezután szó sem lehetett adósság elengedésről, annak enyhítéséről, reprivatizációról, a nemzeti erőforrások népi tulajdonba helyezéséről, ellenkezőleg, megkezdődött a nemzeti termelőtőke és vagyon olcsó kiárusítása, a multi- és transznacionális vállalatok piacvásárlása.

S a szegény Magyarország fizetett, mint a katonatiszt, míg csak be nem zárult mögötte az adósok börtönének kapuja.

Kovács Árpád, az Állami Számvevőszék volt elnöke 2008-ban egy szakmai rendezvényen elmondta: az Antall-kormány idején azt sem lehetett tudni, hány darab állami tulajdonú vállalat van pontosan, melyik cégnek mi van a tulajdonában, miközben mindenki azt hitte, hogy a magánosítás alapfeltétele a szociális piacgazdaság megteremtésének, mert hogy korábban minden az államé volt.

Az volt a meghatározó nézet, ha a magántulajdon eléri a 40 százalékot, akkor az már olyan meghatározó tömeg, hogy a gazdaság a piaci logika szerint kezd működni.

Ideális képet tételeztek fel a tőkés világról, azt, hogy a piaci folyamatok egybeesnek nemzeti érdekeinkkel, s egyáltalán nem számoltak azzal, hogy a magánosítás folyamata alapvetően a globális érdekek mentén fog haladni, így például a vevők egy része nem tőkét akar behozni, hanem a tulajdon megszerzése révén tőkét akar kivinni az országból a saját érdekei alapján.

Nos, mindezt 1990. október 28-án Rabár Ferenc nem mondhatta el Csurka Istvánnak, inkább lehajtott fejjel hallgatott, amint Pista alázta mások füle hallatára, s aztán jól leteremtette lapjában.”

Dr. Ilkei Csaba – Vesztegzár a Fehér Házban: a taxisblokád és a rendszerváltás titkai

Forrás:  Elmaradt rendszerváltás

AZ EGYPÓLUSÚ VILÁGREND VÉGET ÉRT

2015. SZEPTEMBER 29. KEDD

Az egypólusú világrend haláltusájáról, új döntéshozó központok felemelkedéséről, a nemzetközi rendszerek átalakulásáról és az ennek okán terjedő háborúk meggátolásáról beszélt Vlagyimir Putyin orosz államfő az ENSZ közgyűlése előtt.

Az értékelések szerint Vlagyimir Putyin “az Egyesült Államokat ostorozta” beszédében. Ennek ellenére, az államfő mindvégig nem nevezte nevén az Egyesült Államokat, ami arra utal, hogy a megfogalmazottakat is szélesebb kontextusban kell kezelni, mint egy adott ország és szövetségesei tevékenységének bírálása. Vlagyimir Putyin beszédében “egyetlen hatalmi központként” hivatkozott arra az entitásra, ami mostanra a világban zajló háborúk mozgatójává vált. Ugyanakkor, az Egyesült Államok nevének nem említésével felhívta a figyelmet arra, hogy ez a döntéshozó központ vagy hatalmi pólus nem azonosítható az országgal, és a probléma nem az országgal, hanem az azt – is – mozgató döntéshozó központtal van, ami saját akaratát erőltetné rá a világ más részeire.

Vlagyimir Putyin beszéde újabb mérföldköve a globális átalakulásnak, melynek során az egyetlen döntéshozatali központ már nem tudja ráerőltetni akaratát a világ egyes részeire – ehelyett más döntéshozatali központok emelkednek fel, melyek elegendő erővel rendelkeznek ahhoz, hogy a világ alakításában független cselekvőként lépjenek fel. Ez az Egyesült Államok globális fennhatóságában megnyilvánuló “Új Világrend” mostanra haláltusáját vívja. A világot nem sikerült egyetlen hatalmi központ irányítása alá vonni, és a Szovjetunió felbomlását követően létrejött átmeneti egypólusúság ideje véget ért. Az átalakulás részeként pedig világszerte egyre kiterjedtebb háborúk zajlanak, mert ez egyetlen hatalmi pólus továbbra is – erővel – fennhatósága alatt tartaná a világ azon régiót, melyek egyértelműen nem akarnak a fennhatósága alatt lenni. Putyin beszédének emiatt lényeges eleme, hogy az Egyesült Államokat nem nevezte nevén: a probléma, ami a jelenlegi háborúkat okozza, maga az egypólusúság haláltusája, nem egy adott országé.

Az államfő a folyamatban lévő átalakulás kapcsán az ENSZ szerepének újraértékeléséről beszélt; Putyin kifejtette, hogy az ENSZ az országok egy adott döntése kapcsán folytatott viták színhelyévé vált ahelyett, hogy a kompromisszum fórumává vált volna. Eközben “egyes országok” arra törekszenek, hogy az ENSZ döntéshozatali szervét megkerüljék, akadályként félreállítsák.

“Az ENSZ alapítása során senki nem feltételezte, hogy itt majd konszenzus fog születni. A szervezet célja lényegében, hogy kompromisszumot találjon és valósítson meg, figyelembe vegyen különböző nézőpontokat.”

Putyin értékelése szerint az ENSZ át kell alakuljon – de legitimitásának megkérdőjelezése beláthatatlan következményekkel járna. Egyes országok pedig éppen erre törekszenek: az ENSZ BT felhatalmazása nélkül kezdett katonai beavatkozások az ENSZ legitimitásának kikezdését jelentik. Putyin szerint amennyiben a nagyobb országok az ENSZ döntéshozatali szervét megkerülve kezdenek katonai beavatkozásokat, nagyon hamar egy olyan világban fogunk élni, ahol a kollektív munka helyett az egoizmus uralja az államközi kapcsolatokat, az egyenlőséget az erős diktálja a gyengének, és a demokrácia, valamint az azzal járó szabadságjogok végleg megszűnnek létezni – miközben független országok nem léteznek többé, csak protektorátusként működő, külföldről irányított területek. Putyin szerint mások hibájából kell tanulni: a Szovjetunió összeomlását részben a saját ideológia exportálására törekvés okozta – de ahelyett, hogy más hatalmak tanulnának mindebből, a Szovjetunió által elkövetett hibákat maguk is megismétlik.

“Senkit nem szabad arra kényszeríteni, hogy egyszer és mindenkorra egy mások által egyetlen lehetséges útként elfogadott fejlődési modellhez igazodjon.”

Putyin kifejtette, hogy a saját ideológia más országokba exportálása láthatóan nem vezet eredményre; a nyugati világ nem tudja saját értékeit exportálni a nem-nyugati országokba, a helyi rendszerek eltávolításával, kormányok megdöntésével viszont hatalmi vákuumot hoznak létre, amibe extrémista csoportok nyomulnak be. Ez a globális terrorizmus kialakulásának oka.

“Egyértelmű, hogy a közel-keleti és észak-afrikai országokban létrehozott hatalmi vákuum anarchia kialakulásához vezetett, amit azonnal betöltöttek az extrémista csoportok.”

Putyin ugyanakkor kijelentette, hogy az Iszlám Állam “nem a semmiből jött létre”. Egyes országok előnyükre akarják fordítani ezt a mesterségesen létrehozott kaotikus helyzetet, és a terrorista csoportokat támogatják, eszközként használják arra, hogy megdöntsenek általuk nemkívánatosnak tartott rezsimeket. Ugyanakkor, ezek a csoportok megerősödésük után az őket támogatók, vagy bárki más ellen is fordulhatnak. Az államfő emiatt hangsúlyozta, hogy a Közel-Keleten kialakult válságot nem külső hatalmak erejére alapozva, hanem a muszlim országok bevonásával, őket segítve, de saját erejükre és együttműködésükre építve kell megoldani. Egyedül egy ilyen megoldás stabilizálhatja a Közel-Keletet, miközben a külső erőre alapozó megoldás csak fenntartja a helyi hatalmi vákuumot, ami a terrorizmus problémáját is konzerválja.

Putyin kifejtette, hogy a migrációs válság megoldásának kulcsa nem a külső kontroll vagy a befogadás gondolata, hanem az államiság helyreállítása olyan országokban, melyekben a konfliktus során az államiság megbomlott (Líbia, Szíria).

“A menekülteknek együttérzésre és támogatásra van szüksége, de ez a probléma kizárólag az államiság helyreállítását célzó radikális lépésekkel megoldható.”

Az orosz államfő az ukrán válságot szintén a folyamatban lévő globális átalakulás következményeként értékelte. Ukrajna – mint minden más poszt-szovjet ország – rákényszerült arra, hogy válasszon a Kelet és Nyugat közt, és a polgárháború már egy nyugatbarát puccs eredményeként jött létre. Putyin a 2015-ös minszki egyezmény feltételeinek betartását nevezte egyetlen lehetőségnek a konfliktus békés rendezésére.

“Lehetetlen garantálni Ukrajna területi egységét fenyegetésekkel vagy erő használatával. Tiszteletben kell tartani a Donbassz lakosságának érdekeit és jogait, tiszteletben kell tartani választásukat, ahogy az a minszki egyezményben rögzítésre került.”

Putyin a terrorizmus és illegitim katonai beavatkozások mellett másik meghatározó problémának nevezte, hogy kialakítás alatt álló szabadkereskedelmi övezetek szembemennek a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) szabadpiacra vonatkozó szabályozásaival. Emellett egyes országok politikai célból gazdasági szankciókat kezdenek hozni, hogy saját érdekeiket nem együttműködésre alapozottan, hanem egyoldalúan rákényszerítsék egy másik országra.

“Talán azzal akarnak szembesíteni minket, hogy a játékszabályokat újraírták, kiválasztottak egy szűk közösségének érdekei szerint, a WTO bevonása nélkül.”

Putyin szerint az ilyen irányú törekvések a globális kereskedelmi rendszerek egyensúlytalan állapotához, a globális gazdasági tér széthullásához vezetnek.

Az orosz államfő tehát a migrációs válságot, a terrorizmust, a gazdasági ellentétek elmérgesedését egyazon okra vezeti vissza: hogy az önmagát egyetlen döntéshozatali központnak gondoló erő alárendeltségbe akarná kényszeríteni a világ egészét. Ugyanakkor, Putyin beszédének nem az az elsődleges tartalma, hogy az Egyesült Államok pokollá teszi a világot más népek számára. Sokkal inkább az, hogy bármely hatalmi tömb, amely saját akaratát ráerőltetné a világ tőle eltérő módon működő részeire, konfliktusokat, háborúkat gerjeszt – de ennek ellenére törekvései nem járhatnak sikerrel, miközben saját maga számára is egyre fokozódó biztonsági kockázatokat termel ki.

A háborúk és válsághelyzetek megoldása nem a külső beavatkozás, mert egy problémát nem lehet megoldani azzal a gondolkodásmóddal, ami magát a problémát is létrehozta. A konfliktusok megoldása, hogy a nyugati országok el kell ismerjék; az egypólusú világrend véget ért, és annak erőszakkal fenntartására sem érdemes törekedni.

Felfogtátok, hogy mit tettetek? – Putyin beszéde az ENSZ gyűlésen

https://www.youtube.com/watch?v=xDcbW2GUbG8

A teljes beszéd ITT olvasható!

Forrás: www.hidfo.ru

A JELSZÓ MÁR A MÚLTÉ

2015. SZEPTEMBER 25. PÉNTEK

Jowan Oesterlund számára elmúltak azok az idők, amikor biztonsági kódot kellett bepötyögnie a céges riasztó kikapcsolásához. 18 hónapja ugyanis egy chipet ültetett saját kezébe és azóta azzal teszi mindezt.

„Amikor bemegyek a boltba, csak legyintek egyet a kezemmel és a riasztó már ki is kapcsolt,”

mondja a tetováló művész.

 „Amikor valaki megfelelő jogosultsággal rendelkezik a riasztó kikapcsol, a lámpák felkapcsolódnak… a számítógép és a pénztárgép bekapcsol és így tovább,” tette hozzá.

Oesterlund egyike azon kicsi, de rohamos léptekkel növekvő globális csoport tagjainak, akikben NFC (Near field communication, avagy rövid hatótávú kommunikációs szabványgyűjtemény) chipimplantátum van.

Oesterlund olyannyira hiszi, hogy az ilyen technológiáké a jövő, hogy egyből kettőt is ültetett magába: egyet a kezébe, egy másikat pedig a karjába.

„Egy éve még azt mondták, hogy bolond vagyok vagy pedig azt, hogy „hű, de király”, ma viszont már egyes multik is azt vizsgálják, hogy hogyan tudják ezt bevezetni,”

magyarázza, a Kaspersky kiberbiztonsági céget említve egyik példaként.

Az ismert kiberbiztonsági vállalat ugyanis meghívta Oesterlundot, hogy tartson élő demonstrációt a chipbeültetéséről a berlini IFA szórakoztatóelektronikai kiállításon, ami szeptember 4-én nyitotta meg kapuit.

A bemutató alanyaként Rainer Bock-ot, a Kaspersky munkatársát jelölték ki, aki a szemmel láthatóan idegesen várta az akciót. Miután Osterlund egy tű segítségével beinjekciózta a chipet a „kiborg” klub új tagja csak annyit mondott, hogy „nem fájt”.

A kíváncsiság faktor

880 kilobájtos kapacitásával a chip nem mondható a sok millió titkos dokumentum tárolására képes adatházak tudományos fantasztikumból ismert másának. A kis chipeket viszonylag egyszerű, nagyon is konkrét feladatok ellátására tervezték. Például arra, hogy ajtókat nyissanak vagy rákapcsolódjanak egy okostelefonra.

A korlátozott felhasználási lehetőségek ellenére a gyártó Dangerous Things az AFP hírügynökségnek nyilatkozva elmondta, hogy ma már 10 000 ilyen ’kiborg’ vagyis olyan ember van a világon, akikbe chipet ültettek.

A chip ilyetén felhasználása persze nem új keletű. Egy barcelonai klub már 2004-ben bevezette VIP vendégei számára, akik így sorban állás nélkül léphetnek be a szórakozóhelyre és vehetik igénybe annak VIP helyiségeit vagy rendelhetnek italokat.

A chipek népszerűsége az okostelefonok megjelenésével indult hirtelen növekedésnek, mivel ezek az eszközök képesek kommunikálni az implantátummal.

A chipet viselők nagy többsége elismeri, hogy egyelőre a módszer újszerűsége vonzza őket leginkább.

Jevgenyíj Cseresenyev, a Kaspersky egyik munkatársa hét hónapja kapta meg chipimplantátumát.

„Néhány hétig fura volt… de azután megszoktam, hogy nem kell többé hordanom a belépőkártyát, és már azt is elfelejtettem, hogy milyen érzés kulccsal nyitni egy ajtót.”

Marco Preuss, a Kaspersky európai kutatási igazgatója ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy az implantátumok nem veszélytelenek. Például egy okostelefon, ha elég közel kerül a chiphez, könnyen leolvashatja a rajta található adatokat.

Oesterlund is átgondolta a chipbeültetéssel járó veszélyeket, például, hogy esetleg valaki megpróbálja erőszakkal ellopni az implantátumot, de arra a következtetésre jutott, hogy egy bűnöző valószínűleg nem menne ilyen messzire.

„Egy kéz levágása nagyon amatőr módja a lopásnak,” mondja.

A „kiborg” klubhoz csatlakozók úgy gondolják, hogy az elsők között csatlakozva a kezdeményezéshez egy életmegváltoztató potenciállal rendelkező fejlesztés úttörőinek mondhatják magukat.

„A kíváncsiság is egy tényező,” mondja Hannes Sjoeblad, aki szintén chipet visel magában. Számára az a legfontosabb, hogy feltárja a technológiában rejlő lehetőségeket mielőtt az állam is nekilátna ennek.

„Részesei akarunk lenni a platform megismerésének és ez már önmagában is nagyon izgalmas.”

Forrás: http://www.idokjelei.hu / phys.org

TÖRÖKORSZÁG KÉNYSZERÍTI A MENEKÜLTEKET EURÓPÁBA

2015. SZEPTEMBER 18. PÉNTEK

A lassan egész Európát érintő, tragikus humanitárius válságot figyelve bizonyára sokakban felmerül a kérdés, hogy mi késztette ezt a tömeges kivonulást, amelyben az emberek mintha vezényszóra, egyszerre indultak volna meg. Hiszen a szíriai válság már vagy 4-5 éve, a líbiai pedig még régebb óta tart. Azonkívül más nemzetek is kerültek már összetűzésbe a NATO-val, és mégse láttunk még ilyen hihetetlen méreteket öltött migrációt, ami Európa után az Egyesült Államokra is kihat majd.

Amennyiben a szírek Bassár el-Aszad elnök kegyetlensége miatt kezdtek menekülni, miért nem láttuk őket 2008-ban, 2009-ben vagy 2010-ben? Igazából ilyen tömeges kivonulást még soha sem láttunk.

Miközben tudható, hogy az Iszlám Állam nyugat felé történő nyomulása miatt sok szíriai volt kénytelen menekülni, azt is fontos észben tartani, hogy sokan érkeznek egyéb országokból is.

Azt is fontos tudni, hogy a Törökországból kiáramló emberek nagy része a török titkosszolgálat és hivatalos szervek illetve személyek nyomására indult meg. Más szóval úgy tűnik, hogy Törökország szándékosan duzzasztotta fel a menekültek számát az országban, hogy a megfelelő időben útnak indítsa őket Európa felé.

Összegyűjtés és bevetés

Tony Cartalucci, a Társadalomépítés 101, avagy hogyan indítsunk menekültválságot című írásában kifejti, hogy Törökország megkérdőjelezhető lelkesedéssel tárta ki kapuit a menekültek előtt, hihetetlen összegeket áldozva e célra, amikor nyilvánvaló, hogy Törökországot egy cseppet sem érdekli ezeknek az embereknek a sorsa. Miután évek óta segédkeznek az Iszlám Állam, az al-Kaida és egyéb „mérsékelt” kannibálok kiképzésében, felfegyverzésében és koordinálásában, több százezer civil halálához és egy teljes ország elnéptelenítéséhez nyújtva aktív segítséget, elmondhatjuk, hogy Törökország sok mindenben lehet érdekelt, de a szíriai menekültek megsegítése nincs közöttük.

Törökország azonban ennek ellenére sok százezer szír menekültet fogadott be az elmúlt néhány év során.

A Foreign Policy ezt írta erről:

Mára Törökország vált a menekülteket legnagyobb számban befogadó országgá. 2013 októbere óta háromszorosára emelkedett a regisztrált szír menekültek száma, ami mára csaknem elérte a 2 milliót.

Tehát annak ellenére, hogy Törökországot egy cseppet sem érdeklik a szír menekültek, mégis 2 millióan vannak az országban, és egyszer csak elkezdtek tömegével kiáramlani, mintha egy forgatókönyvet követnének.

A görög Kathimerini lap is szervezett menekültáradatról ír, aminek szerintük a török politika az oka:

A leginkább Szíriából Görögországba érkező migránsok és menekültek számának hirtelen növekedése mögött a török geopolitikai taktikaváltás áll, állítják diplomáciai források.

A tisztviselők szerint a Földközi-tenger keleti részét célzó menekülthullám oka a politikai nyomás erősödése a szomszédos Törökországban, ahol novemberben előrehozott választások lesznek és amelyik úgy döntött, hogy csatlakozik az Egyesült Államokhoz az Iszlám Állam ellen Szíria területén tervezett bombatámadásban.

A több tisztviselő részvételével készített elemzés szerint a szomszédos Törökországból érkező menekülthullám azért indulhatott el, mert a török tisztviselők szándékosan szemet hunynak felette, sőt, aktívan támogatják a tömeges kivonulást.

Tony Cartalucci pedig ezt írja:

Az olyan katasztrófák, amelyek látszólag „hirtelen” és „váratlanul” érkeznek, azonkívül „megállíthatatlannak” tűnnek, amelyeket azonban mégis hagynak végbemenni az USA és a NATO által kontrollált hadszíntéren, kimerítik az összeesküvés fogalmát. A jelenlegi katasztrófa során ezek az erők a kétségbeesett és/vagy kihasznált és szándékosan Törökország felől Európába irányított menekülteket állítják szembe a nyugat manipulált, ijedt és rosszul informált lakosságával.

A menekültek által választott utazási módszerekért, pontosabban a veszélyes tengeri útvonalért is Törökország tehető felelőssé, ami teljesen felesleges kockázat Európa eléréséhez, hiszen a kontinens Törökország felől két ponton is megközelíthető szárazon: Bulgárián és Görögországon át.

Miért nem teszi Törökország lehetővé, hogy a menekültek a szárazföldön át jussanak be Európába?

Emellett az is tudható, hogy fokozott hangsúly helyeződik a fundamentalista elemek Európába juttatására. Szírián belüli forrásokból személyesen értesültem arról, hogy a Szíriában tartózkodó fundamentalista muzulmánok kiemelt elbánásban részesülnek a „menekültstátusz” elnyerése érdekében. Ez még véletlenül sem jelenti azt, hogy minden szír menekült vagy akár a többségük fundamentalista lenne. Nagyon fontos, hogy ne általánosítsunk! Mindemellett nem lehet figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy a fundamentalista „menekültek” nagyobb figyelmet és segítséget kapnak Európába vezető útjuk során.

Arra is fontos rámutatni, hogy Európában a menekültek által indított tüntetéseken kizárólag férfiakat, méghozzá fiatal férfiakat látni. Milyen az a háború, ami elől a férfiak sokkal nagyobb számban menekülnek, mint a nők és a gyerekek? Valami nem stimmel.

Azt is fontos tudni, hogy nem minden Európába tartó menekült szír. Sokan érkeznek a Közel-Kelet különböző országaiból és Észak-Afrikából is. Egyre több hír jelenik meg arról, hogy a magukat szírnek valló menekültekről később kiderül, hogy más országból érkeztek. A konfliktus természete miatt sok menekült számára egyszerűbb, ha szírnek vallja magát, mert ily módon maga is részesülhet a szírek felé bizonyos országokban érvényesülő kiváltságos bánásmódban.

Miért ugrott meg a menekültek száma?

Mivel magyarázható, hogy az Európába tartó menekültek és bevándorlók száma ilyen mértékben megugrott? A válasz természetesen többrétű.

Először is, miután nyilvánvalóvá vált, hogy Bassár el-Aszad, jelenlegi szír elnök az anglo-amerikai támadások ellenére is képes volt kitartani, az elit hatalom szükségesnek látta a nyugati hatalmak katonaságának bevonását a terrorista zsoldosok mellé. A Szírián belüli „biztonsági zónák” USA és Törökország általi felállítása fontos lépés volt ennek a fokozott katonai jelenlétnek a megvalósításában és a Líbiában már látott pusztítás megismétlésében.

Miután Oroszország bejelentette, hogy „felderítő” kontingenst küld Szíriába, illetve az Iránnal kötendő atom megállapodás aláírásának közeledtével, valahogyan fel kellett gyorsítani a Szíria ellen tervezett támadást, mielőtt az oroszok túlságosan megvetnék a lábukat Szíriában, Irán pedig szabadabban küldhetné pénzügyi és egyéb támogatásait a szír hadsereg számára.

A Szíria bombázásával és bizonyos európai országok részvételével kapcsolatos vita így tehát újraindult, miközben egyre többször hangzik el, hogy az Iszlám Állam mellett vagy helyett a fő célpontokat inkább Bassár el-Aszad erői képeznék.

Miközben rengeteg cikket találunk a nyugati sajtóban arról, hogy a britek egyre komolyabban gondolják az Iszlám Állam elleni bombázások lehetőségét, az igazi vita a „biztonsági zónák” felállításáról és a kormányerők megtámadásáról folyik.

A Huffington Post például a következőket írta:

David Cameronra egyre nagyobb nyomás helyeződik, hogy a királyi légierő légitámadásait Szíriára is kiterjessze, miközben a súlyosbodó konfliktus miatt egyre több ember menekül Európa felé.

Lord Carey, Canterbury korábbi érseke is csatlakozott azoknak a táborához, akik a katonai beavatkozást sürgetik a Szíria szívében tevékenykedő Iszlám Állam szétzúzása érdekében.

Azt is támogatja, hogy a brit hadsereg segédkezzen úgynevezett „biztonsági zónák” létrehozásában az országon belül, ahol a polgári lakosság védelmet találna a Szírián belül véres háborút folytató felek elől. …

A volt érsek azután szólalt fel, hogy George Osborne, brit pénzügyminiszter elismerte, átfogó tervre van szükség ahhoz, hogy a menekültválságot annak „forrásánál” lehessen kezelni.

A Törökországban összegyűlt G20-as pénzügyminiszterek előtt beszélve elmondta, hogy Bassár el-Aszad elnök „gonosz” rezsimét éppen úgy el akarja intézni, mint az Iszlám Állam militáns dzsihádistáit.

Az Európába özönlő menekülteket tehát arra használják, hogy az amúgy is ijedt európaiakat fanatikus, „Allahu Akbárt” skandáló muzulmánok rémképeivel ijesztgessék és vegyék rá arra, hogy támogassák a szír kormány elleni rakétatámadásokat. Az Európai lakosság, amelyik első kézből látta, hogy milyen hatással van egy migrációs hullám országaikra és kultúráikra, gyakran fizikai erőszakba fordulva, egyre nagyobb valószínűséggel adja majd meg magát és jelenti ki, hogy „Mindegy mit, csak csináljatok már valamit az Iszlám Állam és/vagy Aszad ellen, hogy ezek az emberek végre elmenjenek innen!”

A háború sújtotta országból, vízbe fúlt gyerekek, megölt hozzátartozók és a nyomor friss képeivel a fejükben érkező menekülteket a „védelmezés felelősségét” illetve a „humanitárius bombázást” pártoló frakció egy hamis politikai kettősség második felének bevezetésére használja egy olyan bombázás formájában, amit a jobboldali konzervatívok már eddig is minden erejükkel támogattak.

A menekülthullám másik fontos eleme az európai kultúra pusztulása, amit az igen különböző, egymással többnyire ellentétben álló kultúrák összecsapása jelent, és ami az oszd meg és uralkodj elv rendkívül egyszerű alkalmazását teszi lehetővé az európai népeken, a már amúgy is megtört migráns lakosság önkéntelen közreműködésével.

Európa már a szír válság kirobbanása előtt is komoly gondokkal küzdött az Közel-Keletről és Észak-Afrikából korábban bevándoroltak miatt.

Az uralkodó elit ilyen-olyan ürüggyel – gazdasági, etnikai, stb. – megnyitotta a gátat olyan bevándorlók előtt, akik az európaitól merőben eltérő és azzal összeférhetetlen kultúrákból érkeztek, sokszor olyan országokba, amelyek amúgy is gazdasági nehézségekkel küzdenek. Talán a bevándorlók is hozzájárultak a gazdasági helyzet romlásához Európában, de ami fontosabb, hogy ezzel egy újabb alacsony jövedelmű és szaktudással nem rendelkező munkásréteg jött létre, akiket aduként használhatnak a helyi lakosság ellen, szembefordítva egymással a két réteget. A bevándorlók által a másodrendűség miatt érzett dühöt az európaiakra irányítják, miközben az európaiakat a bevándorlók ellen hergelik a bérek és az életszínvonal csökkenése ürügyén. Eközben sajnos egyik csoport sem érti meg, hogy ezeket a viszonyokat társadalmunk oligarchái hozták létre bel- és külföldön egyaránt, így egymáson töltik ki dühüket.

Azt aligha tagadhatjuk, hogy a gátakat szándékosan szakítják át az Európába, különösen pedig Nagy-Britannia felé társadalmi manipulációs céllal irányuló migráció előtt.

Elvégre Andrew Neather, Tony Blair, Jack Straw és David Blunkett volt tanácsadója elismerte, hogy a kormány egyes miniszterei, Straw, Blair és a brit munkáspárt olyan mennyiségű bevándorlót engedne be az országba, ami örökre megváltoztatná annak arculatát.

Az Európa felé tartó jelenlegi menekült és bevándorló áradatnak ugyanakkor lehet egy harmadik aspektusa is, mégpedig egy megrendezett esemény formájában, amit persze az Európába vagy akár az Egyesült Államokba újonnan érkezett muzulmán szélsőségesekre kennének. Látva, hogy menekült státuszért folyamodó szélsőséges elemekben nincs hiány Szíriában (és nyilván más országokban sem), a helyzet adja magát arra, hogy az illetékesek kihasználják, hiszen Európában ma már válogatni lehet a bepalizható muzulmánok között.

Az amerikaiakat persze már évek óta készítik elő egy hatalmas, akár nukleáris terrortámadás lehetőségére, a Szíriát vagy Irakot járt dzsihádisták kezétől.

Lindsey Graham, Dick Cheney és megszámlálhatatlanul sok politikus, tisztviselő, médium, mozi- és tévéfilm gondoskodott arról, hogy ez a fenyegetettség beivódjon az emberek tudatába.

Amennyiben egy ilyen megrendezett terrortámadás tényleg bekövetkezik, végső búcsút mondhatunk ma még névleg szabad társadalmunknak. Elkezdődik a háború és a polgári szabadságjogok, illetve a szabadság, mint olyan látszata is megszűnik.

Az Európában kibontakozó bevándorlási válság teljes egészében a hatalmi elit műve, hiszen a közel-keleti és észak-afrikai országok ellen indított, milliók életét követelő háborúk indították útnak ezt a rengeteg embert, így a helyzet megoldása is az ő feladatuk lenne.

Természetesen az oligarchák nem a megoldást keresik, hanem megpróbálják ezt a válságot is terveik megvalósítására használni. Ettől függetlenül azért megemlíthetünk néhány lépést, ami segítene a helyzeten.

Látható, hogy Európa nem képes korlátlanul befogadni ekkora tömegeket, hiszen az ilyen bevándorlás-politika már korábban is gazdasági és kulturális káoszt eredményezett egyes európai országokban. Ugyanakkor nem a bevándorlókat kell vádolni azért, mert jobb életet szeretnének [akkor se, ha ezt számunkra furcsa vagy elfogadhatatlan stílusban teszik], vagy megpróbálnak elmenekülni a pokol elől, amit éppen azok az országok szabadítottak rájuk, ahová menekülnek.

A tömeges kivonulás megállításának első és legfontosabb lépése nyilván a Szíria és más, hasonló helyzetben lévő országok bombázásának azonnali felfüggesztése lenne. Továbbá fel kellene hagyni az Iszlám Állam, a Szabad Szír Hadsereg, a Nuszra front és egyéb „mérsékelt” kannibál csoportok támogatásával és lehetővé tenni, hogy a szír kormány kiűzze ezeket területéről.

Ne felejtsük el, hogy a szírek nem azért jönnek Európába, mert arról álmodoznak, hogy milyen csodálatos lenne a nemek politikájáról vitatkozni, kávét szürcsölni egy francia kávézóban vagy a királynő lábai előtt heverni. Azért jönnek, mert az otthonaikat lerombolták, a családjukat megölték és az országukat vademberek uralják és szaggatják szerteszét. Európa így talán azzal tenné a legtöbbet értük, ha segítene újjáépíteni, amit leromboltak.

Ezek a megoldások persze szöges ellentétben állnak az oligarchák akaratával, akik nem akarnak békés megoldást a szír válságra vagy humán módon véget vetni a bevándorlási hullámnak.

Forrás: www.idokjelei.hu / Activist Post

VÉGSŐ BÚCSÚ A RÉGI GAZDASÁGI RENDSZERTŐL

2015. ÁPRILIS 23. CSÜTÖRTÖK

Sokan úgy gondolják, hogy a globalisták nyilvános hatalomátvételének közelségét az jelzi majd, amikor az érintettek előjönnek az árnyékból és nyíltan felvállalják tervüket, mert onnantól kezdve már nem tartanak se a következményektől, se attól, hogy bárki is feltartózhatja őket.

Miért tűnik úgy, hogy ez a pillanat elérkezett?

A nemzetközi elit tettei arról tesznek bizonyságot, hogy magukénak érzik a győzelmet és nyíltan felvállalják mesterkedéseiket, miközben azért ügyelnek arra, hogy másokra hárítsák a felelősséget a hibákért, saját magukat pedig a közjóért harcoló, önzetlen megmentőként tüntessék fel.

Beszéltünk már a hamis kelet-nyugat paradigmáról, ami nem egyéb, mint figyelemelterelés a tömegek számára. Az emberek általában szeretnek állást foglalni valamelyik oldal mellett és nem veszik észre, hogy az ellentétek nem véletlenül érkeznek párban, pedig a csapdát kizárólag úgy lehetne elkerülni, ha se jobbra, se balra nem térünk el a céltól. Ehelyett azonban a tömegek hadba szállnak valamelyik oldal mellett, anélkül, hogy értenék a háború gyökerét és céljait, azt gondolva, hogy az igazságot megtalálják valamelyik oldalon. A globalisták persze megpróbálják kihasználni az emberi természetnek a kollektivizmusra való hajlamát. Konfliktusokat teremtenek a semmiből, amelynek mindkét oldalát irányítják, majd felhergelik a tömegeket és hátradőlve nézik, ahogy egymásnak ugranak.

Tehát a kelet-nyugat ellentét is az elit találmánya és egyik leghatékonyabb propagandafegyvere. A szabadság elvesztése miatti düh és frusztráció sokakkal elhitette, hogy a bajok forrása a különböző állami és gazdasági tevékenységek által generált lufikban rejlik, miközben keleten a lázadások vihara söpör végig. Nem!

1933-ban, Louis T. McFadden szenátor, az amerikai képviselőház bankfelügyeleti bizottságának elnöke, egy londoni konferencián a következőket mondta:

„…az amerikai jogok átengedése az 1931 júliusában Londonban tartott hét-hatalmi konferencián… a Nemzetközi Fizetések Bankja irányítása alá helyezte a Federal Reserve bankrendszert.”

Tehát már 1933-ban is voltak olyan emberek, akik látták, hogy a Fed is csak egy kifutófiú, egy gazdasági bérgyilkos, aki egy nála sokkal nagyobb entitásnak dolgozik. Azóta eltelt több mint 80 év, de sajnos sokan nem hajlandók elfogadni ezt az igazságot, inkább szeretnék azt hinni, hogy Fed a fő irányító, illetve még többen gondolják, hogy a Fed egy ártalmatlan, időnként bénázó állami pénzintézet. A helyzet ennél sokkal összetettebb. A Fed a világot szorításában tartó szörnyeteg egyik karja csupán, a Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) pedig annak szeme.

Hála az égnek mostanában egyre több figyelem terelődik a BIS-re. A ZeroHegde például nem olyan régen könyvösszefoglalót jelentetett meg a témában. (Lásd még: Ki felügyeli a pénzt?)

Minden központi bank, ami a BIS tagjává válik, egy új gyalogot jelent az elit sakktábláján. Ez alól nem képeznek kivételt a nyugat ellenségének tekintett keleti országok központi bankjai sem. A BIS vérrel írt történelme a két világháború közötti időkig nyúlik vissza. Már a II. Világháborúban is mindkét oldalt, köztük a nácikat is támogatta. Németország, Japán és a szövetséges országok 1931-től a BIS tagjai voltak. Mint láthatjuk, a háttérből irányító bankárok nem ma kezdték az országok egymásnak ugrasztását és egyetlen nemzethez sem hűségesek.

Miután náci és fasiszta kapcsolatai napvilágra kerültek, a BIS egy időre kénytelen volt háttérbe vonulni. Az elit ekkor egy új szervezetet hozott létre és megszületett a Nemzetközi Valutaalap, közismertebb nevén az IMF, hogy a nyilvánosság szemében átvegye a BIS szerepét. Ettől a BIS hatalma nem változott és a mai napig zsinóron rángatja a központi bankokat, és ezzel a világ országait.

A megrendezett konfliktusok stratégiája sem változott az évek során. Sok szó esett az elmúlt hónapokban az Oroszország és az IMF közötti tagadhatatlan kapcsolatról (link) és arról, hogy Putyin is támogatja a Valutaalap által kibocsátott új világvaluta jelöltet, tavaly pedig már arra buzdított, hogy a BRICS nemeztek is csatlakozzanak az IMF rendszerhez:

„A BRICS esetében számos egymással egybeeső stratégiai érdeket találunk. Elsőként a nemzetközi monetáris és pénzügyi rendszer megreformálására vonatkozó közös szándékot, ami jelen formájában igazságtalan a BRICS országokkal és az új gazdaságokkal szemben. Aktívabb szerepet kell vállalnunk az IMF és a Világbank döntéshozói rendszerében. A nemzetközi monetáris rendszer nagymértékben függ a dollártól, vagy pontosabban, az amerikai hatóságok pénzügyi politikájától. A BRICS országok ezen szeretnének változtatni.” (forrás)

Kína esetében a dollártól való távolodás szintén az IMF karjaiba kergeti az ázsiai országot.

A jelen egyik legnagyobb hazugsága, hogy Kína és Oroszország az Új Világrend ellen harcolnak, holott mindkét ország az IMF által kibocsátott valutakosár, az SDR (különleges lehívási jogok) világvaluta státuszra emelését szorgalmazza és az új pénzrendszer élére nem mást, mint a Valutaalapot javasolja. Az IMF ennek fejében szintén a dollár tartalékvaluta státuszának megszüntetését támogatja és üdvözli az ezt elősegítő lépéseket, mint például a Kína vezette új Ázsiai Infrastrukturális Beruházási Bank (AIIB) megalapítását. Sokan ezt is az IMF vagy a Világbank elleni lépésként azonosítják, azt gondolva, hogy az amerikai befolyású régi intézmények versenytársa jött létre.

Mulyani Indrawati, a Világbank vezérigazgatója a következőket nyilatkozta:

„Egyértelműen nyitottak vagyunk az AIIB-vel való együttműködésre. Már most is szoros az együttműködés és közösen próbáljuk meghatározni az intézmény irányelveit és keretrendszereit.”

Az igazgató eloszlatta azokat az aggodalmakat, amelyek szerint az AIIB a Világbank vagy más regionális fejlesztési bankok versenytársa lenne, megjegyezve, hogy az infrastruktúrák felépítésére hihetetlen globális igény van, így a rendszer több szervezetet is elbír.

A Kínai Fejlesztési Fórum előtt nyilatkozva Christine Lagarde azt mondta, hogy az IMF „örömmel” fogadja az AIIB-vel való együttműködést, amire bőven van hely. (forrás)

(Kína és az Új Világrend kapcsolatáról James Corbett készített egy kiváló összefoglalót: link)

A nemzetközi bankok és nemzetközi monetáris politika szintjén semmi sem jelzi, hogy bármilyen számottevő konfliktus lenne a kelet és a nyugat között. Ami pedig számunkra látható, az csupán a színház része. Minek a színház? – kérdezhetik egyesek.

A kelet és nyugat közötti megrendezett gazdasági háború tökéletesen leplezi a globalisták igazi szándékát: a világkormány megalakítását. Mindig is ez volt a cél, ehhez pedig első körben egységes valutarendszerre és központilag irányított gazdaságra van szükség. Miután létrejött a globális valuta, és ha már egyetlen gazdasági hatóság felügyeli a világ kereskedelmét, miért ne hoznának létre egy globális kormányt is? Nem ez lenne a folyamat logikus folytatása?

Sok elemző tévesen azt gondolja, hogy a nemzetközi elit valamilyen formában az Egyesült Államok érdekeit képviseli. Ez nem így van. Egyetlen szuverén nemzethez sem kötődnek, sőt kifejezetten gyűlölik a szuverenitást, ahogyan az egyéni szabadságjogokat is. Minden korlátot szeretnének eltörölni, ami az egységes globális pénzügyi-politikai hatalom megalakulásának gátat szab.

Az elit azonban nem teheti meg, hogy egyszerűen ejti a dollárt és átáll egy másik valutára. Szükségük van egy bűvész trükkre és a hozzátartozó tüllruhás segédre és színpadi csillogásra, hogy elterelje a nézők figyelmét a kézmozdulatokról. A kelet-nyugat paradigma pedig tökéletesen megfelel erre a célra. Kell-e jobb trükk annál, minthogy néhány domináns nemzetet egymásnak ugrasztanak, majd a konfliktusból eredő gazdasági káoszt a nemzeti szuverenitás „barbár” eszméjére fogják, amit mellesleg az elejétől fogva szerettek volna eltörölni?

Az elit készül erre az eseményre és a dominók elindítása után sem fogja ölbe tett kézzel szemlélni az eseményeket. Azt remélik, hogy a zűrzavarban új nevet szerezhetnek maguknak, és a világ prófétáiként és pénzügyi megmentőiként tetszeleghetnek, akik kezdettől fogva figyelmeztettek az eljövendőkre, és akik készek megmenteni a tékozló nemzeteket.

Az elkövetők a megmentő álarcát viselve bújnak elő a sötétből.

Alan Greenspan például nagy hirtelenében a gazdasági elővigyázatosság rendületlen szószólójává vált, egy közelgő „komoly piaci eseményre” figyelmeztetve a világot, kiemelve, hogy a dollárral szemben most az arany a legjobb befektetés.

Janet Yellen nyíltan kijelentette, hogy a papírpénz nem alkalmas a vagyon tárolására.

Jamie Dimon, a JP Morgan banki üzletágának elnöke, aki nem akart kimaradni a pénzügyi jövendőmondók egyre népesebb táborából, szintén egy pénzügyi válság érkezését jelezte.

Az IMF következetesen az „árnyék-bankrendszer” veszélyeire figyelmeztet, amelyek katasztrófával fenyegetik a gazdaságot.

A Világbank is volt annyira előzékeny, hogy bejelentse, „ideje felkészülni a következő válságra”.

A BIS jelentései rendszeres időközönként figyelmeztetnek a „globális piacok hirtelen megfordulására”, ahogy 2007-ben, éppen a derivatíva válság kirobbanása előtt is meglebegtették a hitelpiac összeomlásának lehetőségét.

Lassan a globális elit minden tagja és családtagja a piaci összeomlásra figyelmeztet, ami igencsak eltér a néhány évvel ezelőtti hozzáállástól, amikor a fellendülés volt a fővonalas vezényszó, Ben Bernanke a hős megmentő, a monetáris enyhítés pedig az élet forrása.

Honnan tudják, hogy egy ilyen esemény készülődik? Onnan, hogy ők hozták létre az összeomlást elkerülhetetlenül elidéző feltételeket, most pedig a figyelmeztetések kiadásával akarják mosni kezeiket az érkező szennytől.

Persze hozzátartozik a képhez, hogy a banki elit által kiadott figyelmeztetések rendre túl későn érkeznek ahhoz, hogy az átlagemberek bármi hasznukat lássák. Az is érdekes, hogy a destabilizáció érkezését jelző hangok többnyire az Egyesült Államokat és a Federal Reserve Bankot jelölik meg a probléma okozóiként, pedig az USA nem egyéb, mint az elit jelenlegi frontintézménye, a Fed pedig annak bármikor beáldozható egyik karja.

A lényeg, hogy minden jel a „nagy globális gazdasági reset” érkezésére mutat, az ezt követő jelenetben pedig az amerikai jólét és az erős dollár már nem jutnak szerephez.

Forrás: www.idokjelei.hu / alt-market.com

A dollár vége? - Sorra veszíti el Washington a szövetségeseit

Washington és Tokió kifejezett kérése ellenére európai és ázsiai szövetségeseik sorra jelentették be csatlakozásukat Peking ázsiai fejlesztési bankjához. Washington attól tart, hogy az új bank egy szándékos kihívás azon II. világháború utáni intézményeknek, amelyeket Washington dominál és hozzájárul a de-dollarizációs folyamathoz.

Március 12-én robbant a politikai bomba, miszerint Washington ellenkezése ellenére London alapító tagja akar lenni a Peking által hamarosan felállítandó Ázsiai Infrastruktúra Fejlesztési Banknak (AIIB). London lépése után sorra dőltek a dominók és napokon belül Németország, Franciaország, Törökország, Hollandia, Svájc és Luxemburg is bejelentette csatlakozási szándékát. Ezek után Ázsiában is átszakadtak a gátak és a múlt héten Dél-Korea és Ausztrália is hivatalosan jelezte belépését, holott az USA és Japán is próbálta lebeszélni szövetségeseit. Brazília múlt pénteken fogadta el a felkérést. Az európaiak között pedig az utóbbi napokban valóságos versengés tört ki Pekingben az AIIB európai központjának színhelyéért.

Az AIIB létrehozását rögzítő megállapodást Kína mellett összesen 21 ázsiai ország képviselői írták alá 2014 decemberében, beleértve Szingapúrt, Malajziát és Kazahsztánt is. A nem-nyugati hatalmak éveken át próbálták keresztülvinni az IMF döntéshozói struktúrájának módosítását követelő javaslatot, de a nyugati országok a stagnáló gazdaságuk ellenére is makacsul ragaszkodtak a vezetői szerephez, emiatt az IMF megreformálása reménytelenné vált. Többek között emiatt döntöttek az AIIB megalakítása mellett, ami a nemzetközi hitelezésben az IMF és a Világbank konkurenciája lesz. Kína március 31-ben jelölte meg a jelentkezési határidőt.

A pekingi kihívás

Washington eddig fenntartásait hangoztatta az új intézmény kapcsán, kiemelve a hiányosságokat a környezetvédelmi sztenderdekben, a beszerzési feltételekben és egyéb olyan biztosítékok tekintetében, amelyet a Világbank, a Nemzetközi Valutaalap és a szintén nyugati dominanciájú Ázsiai Fejlesztési Bank alkalmaz a projektjei esetében. De alapjában véve Washington attól tart, hogy az AIIB egy szándékos kihívás azon II. világháború utáni intézményeknek, amelyeket Washington dominál. Az ázsiai-pacifikus térségben az USA és Kína már régóta küzd a gazdasági és politikai elsőbbségért. Az AIIB pedig természetesen hozzá fog járulni azon úgynevezett ’de-dollarizációs’ folyamathoz, amelyen Washington vetélytársai már régóta dolgoznak. A kínaiak már egy jó ideje próbálják a jüant is felépíteni, mint alternatív globális valutát.

Látva szövetségesei pálfordulását, Washington múlt héten enyhítette ellenkezését és közölte, hogy ösztönözni fogja a Világbank és az Ázsiai Fejlesztési Bank együttműködését az AIIB-vel. Japán egyelőre kívül maradt és óvatosan közelít a kérdéshez. De Taro Aszo pénzügyminiszter – aki a tokiói kormányzaton belül a csatlakozni vágyók frakcióját vezeti – kijelentette, hogy Tokió fontolgatja tárgyalások megkezdését a tagságról.

Oroszország a Selyemút fejlesztését preferálja

Moszkva természetesen nem akart lemaradni stratégiai szövetségese nagy pénzügyi hadműveletéről. Igor Szuvalov miniszterelnök-helyettes szombaton jelentette be a kínai Boao Fórumon Oroszország csatlakozási szándékát. Szuvalov kiemelte, hogy „már előre örülünk az Eurázsiai Gazdasági Unió és Kína további együttműködésének. A szabad áru- és tőkeáramlás az EU-n belül közelebb hozza Európa és Ázsia gazdaságát. Ez most kiegészül ezzel a kínai kezdeményezéssel, amely a régi Selyemút mentén fekvő gazdasági övezet fejlesztését is magában foglalja.”

Forrás: privatbankar.hu

További részletek: http://komlomedia.hu/hir.php?hir=5495#ixzz3uDi7ZnFd

Felvázolta az új világrendet az amerikai guru

Az első világháború tanulságait látva a világ két vezető hatalmának, Kínának és az Egyesült Államoknak akkor is békésen együtt kellene működniük, ha racionális okok szólnának amellett, hogy forduljanak szembe egymással. Ezt tanácsolja a világ talán legismertebb külpolitikai szakértője.

A világgazdaságot érzékenyen érintő világpolitikai alapkérdésekről beszélt egy interjúban Henry Kissinger volt amerikai külügyminiszter, a Kissinger Associates Inc. tanácsadó cég elnöke. Az interjút a MarketWatch szemlézte. A szöveg leghosszabb része a kínai-amerikai kapcsolatokkal foglalkozik, miután a 92 éves külpolitikai szakértő nemrégen járt az ázsiai országban, ahol fogadta őt Hszi Csin-ping államfő is.

Külügyminiszterként Kissinger egyik legnagyobb teljesítménye az volt, hogy összehozta főnöke, Richard Nixon elnök kínai útját 1972-ben. Az elmúlt években a nemzetközi politikai élet sztárjaként továbbra is igyekszik egyengetni a két ország kapcsolatainak alakulását. Interjújában először arról beszélt, milyen tanulságot tartogat az egy évszázaddal ezelőtt dühöngő első világháború a mai világ két vezető hatalmának.

Ne döntsenek racionálisan!

A legfőbb tanulság az, hogy az államok teljesen racionális döntéseket hozva is belebonyolódhatnak egy konfliktusba. Vezetőik napról napra ésszerű alapon választanak a lehetőségeik közül, ám kisvártatva azzal kerülhetnek szembe, hogy fogalmuk sincs hogyan keveredhetnének ki abból a helyzetből, amelybe belekeveredtek. Kissinger biztos benne, hogy azok a vezetők, akik az első világháborút elindították, nem tették volna ezt, ha tudják hova juttatja őket és országukat a döntésük.

Ezért Kínának és az Egyesült Államoknak mindig szem előtt kell tartania, hogy el kell kerülniük az olyan feszültségek előállítását, amelyek kezelése egy idő után nehézzé válna. Akkor is körültekintően kell eljárniuk, ha bizonyos lépéseik teljesen ésszerűnek látszanak.

Mindkét félnek folyamatosan tudatában kell lennie annak, hogy közös érdekeik fontosabbak különbözőségeiknél. Ezért, amikor tárgyalnak egymással mellőzniük kell a nyomásgyakorlást és keresniük kell a kompromisszumot - emlékezve arra, hogy a béke, ha pillanatnyilag nem is látszik előnyösnek, fontosabb, mint a feszültségek élezése.

Az alaptétel

Kissinger híres alaptétele szerint az államok partnerségéhez sajátos módon szükség van erejük bizonyos fokú egyensúlyára. Ezt a két óriás esetén a következőképpen értelmezi. Kína történelmi rossz tapasztalatai miatt, a hódítókkal vívott végeláthatatlan küzdelmei nyomán nem szereti, ha erős külföldi hatalmak megközelítik a határait. Ennek rendeli alá védelmi erőfeszítéseit, amit a szakértő teljesen érthetőnek tart. Ugyanakkor az is érthető, hogy az USA nem szeretné, ha a világ bármely régióját egy szuperhatalom uralná.

Ez adja a két oldalát annak az egyensúlyi helyzetnek, amelyre építhetnek. A világ két vezető hatalma az említett szempontok kölcsönös tiszteletben tartására felépítheti kiegyensúlyozott viszonyát. Az utóbbiban rejlő jó lehetőségre mutat rá a felek - mint a világ két legnagyobb szén-dioxid-kibocsátójának - megállapodása a klímaváltozás elleni közös fellépésre.

Kissinger arra számít, hogy Kína felemelkedése megtorpanásokkal, hullámvölgyekkel tarkítva folytatódni fog. Ez különösen így lesz, ha a jelenlegi pekingi vezetés végig tudja vinni a sokat említett gazdasági reformokat, ami nem lesz könnyű, mert évtizedes beidegződéseket - például a túlfoglalkoztatásra épülő állami vállalatok befolyását - kellene visszaszorítani egy olyan országban, ahol több mint egymilliárd ember él.

Globális ambíciók

A szakértő nem tartja vészesnek Kína világgazdasági ambícióit, mint ahogy azt sokan az USA-ban teszik. Az ázsiai ország többségi tulajdonába kerülő új ázsiai fejlesztési bankban (AIIB) például a washingtoni kormányzat a Világbank riválisát látja, amely utat nyit Kína nemzetközi terjeszkedése előtt. Sokan attól tartanak, hogy a versenytárs létre akarja hozni saját nemzetközi pénzügyi rendszerét, amely végül kiszoríthatja a jelenlegi szisztémát.

Ez azonban túlzás lehet. Szükség van a fejlődésre és ehhez támogatni kell tőkebefektetéseket. Meg kell találni a lehetőséget arra, hogy a nemzetközi szervezetek megosszák az ezzel kapcsolatos felelősséget egymás között, aztán majd meglátjuk mit hoz a jövő - fejtegeti Kissinger, aki nem hiszi, hogy lenne olyan ország, amely képes egyedül kialakítani egy nemzetek feletti világrendet. Benyomásai szerint a kínai vezetők értik ezt a helyzetet.

Semleges Ukrajna

Jelenleg nem fenyeget háborús konfliktus Kína, Oroszország és az USA között. Oroszország éppen megél egy válságot, és létrehozott egy továbbit Európában. Ezért közelebb mozdult Kína felé, ám ez nem veszélyezteti az Egyesült Államokat. Kissinger elképzelni sem tudja, hogy a jelenlegi közeledés formális orosz-kínai szövetséghez vezetne, ezért ki kell várni, hova lyukadnak ki a folyamatok. Ami eddig felmerült, leginkább az európai energiaellátással kapcsolatos kérdések vagy az orosz-kínai gázvezetékprojekt, nem érintik közvetlenül az USA-t.

A külpolitikai szakértő szerint az ukrán válságot békésen, tárgyalások útján kell megoldani. Az alapkérdés az, hogy az ukránok be akarnak-e lépni egy katonai szövetségbe vagy az orosz katonai befolyás hatókörén belül akarnak-e maradni. Szerinte az országnak egyik táborhoz sem kellene tartoznia, találkozási pontnak kellene lennie, nem valamelyik oldal előretolt bástyájának. Ezen az alapon meg lehetne egyezni, ami mindenkinek érdeke, mert az elhúzódó konfliktus mindegyik résztvevőt gyengíti.

Forrás: napi.hu

További részletek: http://komlomedia.hu/hir.php?hir=5491#ixzz3uDjJ1yZL

OROSZ KONTRA AMERIKAI HADITECHNIKA

2015. MÁRCIUS 13. PÉNTEK

A nagy globális kirakó néhány napja előbukkant új darabja arra enged következtetni, hogy az amerikai-orosz erőviszonyok megfordulhatnak, de legalábbis jelentős változáson mennek át mostanában.

Még 2014 novemberében olyan hírek árasztották el az alternatív médiát, amelyek szerint egy 2014 áprilisi incidens szó szerint „demoralizálta” az amerikai USS Donald Cook hadihajó legénységét, miután egy orosz Szu-24 harcászati bombázó, amelyen semmilyen bomba vagy rakéta nem volt, több rárepüléssel szó szerint működésképtelenné tette a hadihajó Aegis rendszerét, a bombázóra felszerelt új zavaró berendezés segítségével.

„Április 10-én a Donald Cook behatolt a Fekete-tenger semleges vizeire. Oroszország válaszként egy Szu-24-es bombázót küldött az amerikai torpedóromboló hajó körberepülésére. Az orosz repülőgép fegyvertelen volt, azonban szakértők állítása szerint a legújabb orosz rádió elektronikus harci rendszerrel volt felszerelve. Az Aegis már távolról észlelte a Szu-24-es közeledését és harci riadót fújt. Az amerikai radarok bemérték a közeledés irányvonalát, majd a képernyők egyszer csak kialudtak és az Aegis megszűnt üzemelni. Közben a Szu-24-es átrepült a torpedóromboló fedélzete felett, megfordult és rakétatámadást imitált, majd a manővert 12-szer megismételte.

Vagyis amikor üzemelt a Szu-24-es fedélzeti rádió elektronikus zavaró berendezése, a modern Aegis rendszer üzemképtelenné vált.” (forrás)

Az incidenst követően, amiről elsőként a Rosszíjszkaja Gazeta 2014. április 30-i számában lehetett olvasni, a Donald Cook sürgősen betért egy romániai kikötőbe. Érdekes részlet, hogy az amerikai tengerészet hivatalos oldalán, az esetről tudósító cikk alatt a hozzászólók szintén az alternatív médiában keringő sztori valóságtartalmának valószínűségét latolgatták.

Miután a fővonalas média csupán érintőlegesen és egészen más megvilágításban írt az esetről (például: link) és először orosz részről sem érkezett megerősítés, eleinte a legtöbben pletykának tartva félresöpörték a történteket, azonban a részben orosz állami tulajdonban lévő Sputnik hírportál 2015. március 4-én bemutatta a forradalmian új elektronikus harcászati eszközt:

Az új orosz Richag-AV radar és hanglokátor zavarórendszert helikopterre, hajóra és más harcászati eszközökre is fel lehet szerelni, amelyek így több száz kilométeres távolságból is képesek megzavarni az ellenség hadászati rendszereit. Fejlesztői szerint az új rendszerhez még csak hasonló sem létezik máshol a világon.

Nagyon úgy hangzik, hogy a tavalyi incidensnél használt technológiáról van szó, ami azt jelenti, hogy Oroszország az Egyesült Államok legmodernebb rombolóit is képes harcképtelenné tenni.

Emellett az orosz haditengerészet állománya egyedül 2015-ben 50 új hajóval bővül.

Szintén idén márciusban a Sputnik egy másik említésre méltó „katasztrófáról” is beszámolt, amikor az Egyesült Államok egyik katonai műholdja „hirtelen felmelegedés miatt” felrobbant, a robbanásból származó törmelék pedig jelenleg is a Föld körül kering.

Vajon ez is Oroszország új harcászati képességeinek demonstrálása volt az Egyesült Államok felé vagy csupán egy kiöregedett műhold mondta fel végleg a szolgálatot?

Forrás: http://www.idokjelei.hu / allnewspipeline.com

Csúcsfegyverek kísérleti terepe az ukrán hadszíntér

Élesben tesztelik a legújabb fegyvereket, a kelet-ukrajnai hadszíntér tapasztalatai alapján modernizálják a harckocsiparkot. Az interneten megosztott felvételek által azonnal értesülünk a legújabb fejlesztésekről.

Vlagyimir Putyin és Orbán Viktor keddi budapesti megbeszélések egyik fő témája minden bizonnyal a mintegy egy éve zajló kelet-ukrajnai válság lesz. Az ENSZ adatai szerint tavaly április óta az oroszbarát lázadók és az ukrán hadsereg összecsapásaiban legkevesebb ötezer ember vesztette életét, és több mint tízezren sérültek meg.

A cikk írásakor hivatalosan még tartott az a tűzszünet - igaz,Debalceve környékén lőttek -, amelyről február 11-én állapodtak meg európai közvetítéssel Ukrajna, illetve a szeparatista erők és az őket támogató Oroszország képviselői. A megegyezés része a nehézfegyverzet visszavonása, ez főleg Ukrajnán segíthet.

Ukrán tank a donyecki fronton

Forrás: AFP/Oleksandr Ratushniak

A nehézfegyvereket vissza kell vonni

A dokumentum értelmében mindkét félnek minimum ötven kilométerre kell visszavonnia a 100 milliméteresnél nagyobb kaliberű tüzérségi eszközeit: az önjáró és vontatott tarackokat, ágyúkat. A "normál" rakéta-sorozatvetők esetében ez már 70 kilométer, míg a nagyobb hatótávolságú és pusztító erejű Tornádó-Sz, Uragan és Szmercs rakétavetők, illetve a Tocska-U kis hatótávolságú harcászati ballisztikus rakétarendszerek esetében ennél is nagyobb a távolság.

Egy Uragan rakéta bombahordó része

Forrás: AFP/Andrey Borodulin

Nem véletlen, hogy a nehézfegyvereket külön említi a megállapodás: ezek azok a haditechnikai eszközök, amelyek a legnagyobb veszteséget okozták és okozzák mind a polgári lakosság körében, mind az ukrán hadsereg, a belbiztonsági erők és a különböző, nem hivatalos, de az ukrán oldalon harcoló fegyveres alakulatok sorában. Egyes becslések szerint az ukrán fegyveres erők veszteségeinek akár háromnegyede is a szeparatista és/vagy orosz tüzérség számlájára írható.

Modernizálták a hadsereg eszközeit

A drámai ukrán veszteségek egyik magyarázata, hogy az orosz hadsereg már nem az a hadsereg, amelyet néha lesajnálva emlegettek Nyugaton. Tanulva a 2008-as grúziai fegyveres konfliktus veszteségeiből, megtámogatva Vlagyimir Puytin orosz elnök hadsereg-fejlesztési elképzeléseivel és a sokáig igen magas orosz olajbevételekkel, komoly modernizációs program zajlik az orosz fegyveres erőknél.

Grad rakétavető

Forrás: AFP/Andrey Borodulin

Ennek eredménye az is, hogy Ukrajnában olyan képességeket mutatnak fel és alkalmaznak az orosz erők, amelyek eddig nem látott hatékonyságot kölcsönöznek számukra. Az ellenséges hadszíntéri kommunikáció zavarása, a tüzérségi támadások célpontjainak felderítése távolról irányított felderítő repülőgépekkel, az ukrán légierő szinte teljes kiiktatása a hadszíntér felett a fejlett könnyű légvédelmi eszközökkel: mind azt mutatja, szó sincs rosszul vezetett tömeghadseregről.

Az új orosz fegyvereket tesztelik élesben

És arról sincs szó, hogy az, amit Oroszország sok szakértő szerint Donbasz és Luhanszk csataterein végez, annyira különleges lenne: nevezetesen az új orosz fegyverek, haditechnikai eszközök "éles" tesztelése. Ugyanezt tette és teszi például az Egyesült Államok Irakban és Afganisztánban, vagy Izrael a Gázai övezetben.

Oroszbarát szakadárok Debalcevénél

Forrás: AFP/Vasily Maximov

Van azonban egy jelentős különbség: az Egyesült Államok, és Izrael is nyíltan, a saját hadseregét felszerelve veti be az új harci járműveket, drónokat, helikoptereket, tüzérségi eszközöket vagy éppen mesterlövész puskákat. Ezzel ellentétben az arctalan, jelöletlen, de oroszul beszélő és talpig felfegyverzett "zöld katonák", illetve az azonosító jelzésektől többé-kevésbé megfosztott és Oroszországon kívülre hivatalosan soha nem exportált modern harckocsik, páncélozott járművek titokban végzik munkájukat.

A fotók jelzik a beavatkozás tényét

Az internet szerepe felbecsülhetetlen az ukrán frontra kerülő katonák és fegyverek felkutatásában és azonosításában. A helyszínen készült képek és videofelvételek elemzésével a hírportálok mellett komoly kutatóintézetek és szakemberek is foglalkoznak. A modern telekommunikáció és a kamerás mobilok miatt a közösségi hírszerzés talán soha nem volt ennyire hatékony, mint most.

Nem robbant fel, de a földbe fúródott a rakéta Kramatorszkban

Forrás: AFP/Volodymyr Shuvayev

Az újságírók, forgatócsoportok és a helyiek által készített és interneten megosztott felvételek nem jelentik az orosz hadsereg ukrajnai beavatkozásának elismerését, maga a Kreml hivatalosan a mai napig tagadja, hogy az orosz hadsereg és a belügyi erők beavatkoztak Ukrajnában, illetve Oroszországból származó haditechnikai eszközöket, nehézfegyvereket vetettek volna be vagy adtak át a szeparatista erőknek.

Amerika meglebegtette a fegyveres segítségnyújtást

Éppen emiatt vetődik fel egyre hangsúlyosabban az Egyesült Államokban is: szállítsanak-e védelmi célokra alkalmas fegyvereket Ukrajnának. Ez az elképzelés már nemcsak a politikai szervezetek és republikánus szenátorok közt népszerű, de az amerikai kormány legmagasabb szintjére is eljutott. Már Barack Obama elnök is arról beszélt egy héttel ezelőtt, a második minszki tűzszüneti szerződés aláírása előtt, hogy gondolkodik arról, hogy Amerika fegyverekkel lássa el Ukrajnát.

Egy BMP-1 gyalogsági harci jármű

Forrás: AFP/Vasily Maximov

Ennek alapvetően két oka lehet. Egyrészt az elmúlt másfél hónapban hivatalos amerikai álláspont lett: Oroszország nehézfegyverzettel és saját katonáival támogatja, irányítja az ukrán kormány ellen harcoló szeparatistákat. Másrészt a minszki tárgyalás előtt a nyomásgyakorlás eszköze is lehetett annak meglebegtetése, hogy modern amerikai fegyverek kerülhetnek Ukrajnába, amerikai segélyként.

Eddig Nyugat-Európa és a NATO-tagországok szinte mindegyike elzárkózott bármilyen fegyverszállítástól. Az egyenruhák, egyéni elsősegélycsomagok, repeszálló sisakok és más, nem fegyvernek minősülő felszerelések, eszközök átadása belefért, de például az ukrán fél által igényelt páncéltörő rakéták szállításáról egyelőre nem esett szó.

Mire is van szükség Ukrajnában?

Egy esetleges nyugati fegyverszállítmányt - szigorúan csak elméleti síkon - csak az ukrán hadseregnek szállítanának, a különböző, a kormánnyal többé-kevésbé együttműködő, nem hivatalos katonai csoportok ellátásáról szó sem lehet.

A különböző ukrán fegyveres csoportok ellátásáról szó sem lehet

Forrás: AFP/Oleksandr Ratushniak

De mire is lenne szükség? Szakértők szerint az ukrán hadseregnek elsősorban páncélozott járművek megsemmisítésére alkalmas, irányított páncéltörő rakétarendszerek, a felderítő és megfigyelő repüléseket végző drónok ellen használható, vállról indítható légvédelmi rakéták, ezzel együtt saját, modern, távolról irányított felderítő repülőgépek, titkosított hang- és adatkommunikációra alkalmas rádiók, éjjellátó eszközök, a bejövő lövedékek, rakéták röppályáját megfigyelve az ellenséges tüzérségi eszközök tartózkodási helyét kiszámító mobil radarrendszerek kellenek.

A halálesetek számának csökkentése és a sérülések hatékonyabb ellátása érdekében pedig modern tábori kórházakra és páncélozott sebesültmentő járművekre is nagy szükség lenne.

Németország új harckocsit fejleszt

Az ukrán hadszíntér tapasztalatait sokfelé figyelik árgus tekintettel. Németország ennek fényében modernizálná a saját harckocsiparkját. Tenné ezt annak ellenére, hogy most is világszínvonalú, bár csökkenő méretű páncélos fegyvernemet tart fenn. A Leopard 2A6-osok és a legmodernebbnek számító, éppen hadrendbe álló 2A7 változat mellett egy új Kampfpanzert (harckocsit) fejlesztenek.

A legmodernebb Leopard 2A7 tank

Forrás: AFP/Eric Piermont

A Leopard 3 projektről szóló elhatározás a német haderő középtávú fejlesztési tervei közé került be. Az akár német–francia együttműködés keretében megvalósuló harckocsi leghamarabb 2030-ban állna hadrendbe. Felépítéséről, fegyverzetéről, meghajtásáról, páncélzatáról ennek megfelelően jelenleg még semmilyen konkrét információ nincs.

Szupertankot mutat be Moszkva?

Hasonlóan keveset tudni a 195-ös objektum, azaz a T-14 Armata orosz harckocsiról. Pedig ez a fejlesztés nagyobb hatással van és lökést adna egy új, akár összeurópai tervezésű és gyártású, eurómilliárdokat felemésztő harckocsiprogram beindításának, mint maga a kelet-ukrajnai háború. Ha minden igaz, az új generációs tankot már az idei, moszkvai Győzelmi Felvonuláson bemutatják, a páncélosok sorozatgyártása viszont csak jövőre kezdődne meg.

A kiszivárgott felvételek alapján az új orosz harckocsi tornya minden eddiginél kisebb lesz, a jármű teljes kezelőszemélyzete ugyanis az egységes orosz járműcsalád alapját is adó páncéltestben ül majd. A toronyba így csak a harckocsiágyú, az automata töltőberendezés, a célzáshoz szükséges eszközök és az azt segítő kiegészítő berendezések kerülnek. Így az Armata minden eddigi szovjet és orosz harckocsihoz képest alacsonyabb lesz, ez pedig növeli a túlélés esélyét a hadműveleti területeken.

Egy T-14 Armata orosz harckocsiról szivárgott ki kép

Forrás: bmpd.livejournal.com

Orosz források szerint egy új, 125 milliméteres ágyú kerül a szokatlan toronyba, így irányított páncéltörő rakétákat is lehet majd használni. A pótpáncélzattal ellátott harckocsi kialakításánál fokozottan ügyeltek az aknák és az improvizált robbanóeszközök elleni védelemre, részben az iraki és afganisztáni, részben a saját tapasztalatokra építve. A jármű a legmodernebb felderítő, tűzvezető, rakétákat és páncéltörő gránátokat semlegesítő aktív védelmi rendszert is kap.

Kérdés persze, hogy az orosz költségvetésben mekkora keretet akarnak a programra átcsoportosítani. Katonai források szerint a 2300 darab Armatát 2020-ra gyártanák le, addigra állhatnának hadrendbe, modernizálva a teljes orosz harckocsipark 70 százalékát.

A legújabb katonai fejlesztések és filmek - FRINGE / ELYSIUM

Egyik kedvenc sorozatom (volt) a FRINGE, melyben megszámlálhatatlan mennyiségű titkos projekt és találmány szerepel cselesen beleszőve a történetbe. Ma már látjuk, hogy sok minden nem is a fantázia szüleménye és nem is csak szimplán film, amiket látunk. Helyszín: Boston - Massachussets. Érdekes, hogy a filmben központi szerepet játszó nagy céget úgy hívják

MASSIVE DYNAMIC

A valóságban pedig : 

BOSTON DYNAMICS

A legújabb DARPA és Boston Dynamics fejlesztéseket látva - már legalábbis, amit jelenleg bevezetnek a köztudatba és hétköznapi felhasználásba - néha elgondolkodik az ember:
Vajon milyen fejlesztések és találmányok lehetnek már készen azon titkos katonai bázisokon folyó kutatások keretében, amik már most 40-60 évvel járnak előttünk ?
 
Az alábbi kis felvétel csak egy aprócska példa. 
Ha elképzeljük, hogy ezen a videón látható robot minden bizonnyal az emberi szemnél sokkal hatékonyabb infravörös, hőkamerás és megannyi más kamerarendszerrel, hiper-érzékeny érzékeléssel, izomfáradástól mentes kifáradhatatlan mechanikával és ezen felül arcfelismerő adatbázissal és valószínűleg fegyverrel lesz felszerelve..... akkor nagyjából sejthetjük, hogy milyen jövőnek nézünk elébe.... 

Illetve a jövő megérkezett....és itt van a nyakunkon..... Ez itt a VALÓSÁG : 

Petman Tests Camo

https://www.youtube.com/watch?v=tFrjrgBV8K0

Elysium - Official Trailer (HD)

https://www.youtube.com/watch?v=AilkLIzwWc8

És hamarosan a mozikba kerül egy újabb film:

E L Y S I U M 

2154-ben játszódik a "jövőben", amikor kétféle ember létezik:
- egyik csoport, aki nagyon gazdag és az Elysiumnak nevezett mesterséges űrbázison él,
- és a maradék, a nincstelenek, akik a romos, túlnépesedett Földön élnek. 

Aki majd megnézi, gondolkodjon el mi a közös ebben a filmben, az In Time (Lopott idő - teljes film),a The Dark Knight Rises - ban prediktív programozás szempontjából ! 

érdemes még hozzá kiemelni ezt a képet Matt Damonról különös tekintettel a fegyverére írt feliratra. Önmagáért beszél. Kommentálnom sem kell.....

Bejegyezte: SBG Buddha dátum: 10:54 

Itt a legújabb Falcon, az F-16V!

2012. február 16., csütörtök - 07:15

Phoenix

Korábban már beszámoltunk Olvasóinknak arról, hogy a héten rendezik a Singapore Airshow 2012 elnevezésű légibemutatót és vásárt, a kapcsolódó hírben írtunk a várható üzletekről, azt azonban nem tudhattuk előre, hogy milyen újdonsággal rukkolnak elő a gyártók, köztük a Lockheed Martin is.

Bár az Egyesült Arab Emírségek által alkalmazott Block 60-as F-16E/F Desert Falcon továbbfejlesztéseként megalkották az indiai MMRCA tenderre nevezett F-16IN-t, a legmodernebbnek szánt Falcon-verzió a tenderen elszenvedett csúfos bukás miatt nem valósult meg. A gyártó nem hagyja veszni az ötletet és F-16V Viper néven, új köntösbe bújtatva és némileg átdolgozva hirdeti a piacon, jelen esetben a Singapore Airshow keretében.

A Viper név nem ismeretlen a Sólyom rajongóinak, ugyanis az üzemeltetők körében a kezdetek óta eme néven illetik az F-16-ost. A gyártó nemigen alkalmazta ezt a nevet, ám most azért döntöttek a használata mellett, mert az F-16V komplett konfigurációját egy modernizációs csomagként is meg lehet vásárolni, így minden korábban gyártott Falconra fel lehet szerelni.

Fotó: Lockheed Martin

A szingapúri promotálás nem véletlen, ugyanis a környéken a típusnak több üzemeltetője is van, köztük Dél-Korea, ahol a nagy géppark átfogó modernizációjára készülnek. Az AESA-radarral és az F-35-ösön is alkalmazott, legkorszerűbb fedélzeti rendszerekkel ellátott F-16V által kínált képességek meglepő módon pont egybe esnek az ázsiai ország által kívántakkal. A csomag természetesen modulrendszerű és rugalmas, így a vásárló saját kívánalmai szerint alakíthatja a verziót, akár hazai fejlesztésű komponenseket is pakolhat a gépekbe a modernizáció vagy a gyártás során.

A gyártó által kínált modernizációs csomagra egy ideje nagy szükség van a közel 4500 legyártott Fighting Falcon miatt, de kérdés, hogy nem érkezett-e túl későn az MLU programnál jóval nagyobb képességeket ígérő megoldás? Hisz, bár sok állam rendelkezik a típussal, a nyugati és más gazdagabb országok már a leváltásán gondolkodnak vagy meg is lépték. Az biztos, hogy a koncepciónak az ázsiai, kelet-európai és dél-amerikai országok között is lehet létjogosultsága, hisz a környékben is számos országot környékeztek meg használt, az USAF állományából már kivont példány átadásával, melyek korszerűsítéséhez alkalmas lehet a csomag, bár kérdéses, hogy hány ország engedheti meg majd magának ezt a technológiai pakkot.

Eurocopter EC 665

„Tigrisszaporulat”

Tervezés:

A második világháború teljesen átrajzolta a nagyhatalmi erőviszonyokat. A korábbi nagyhatalmak, Franciaország és Németország óriási károkat szenvedett és bár a franciákhoz hasonlóan szintén a győztes oldalon álltak és az anyaország területén nem folytak harcok, a Brit Birodalom is belerokkant a harcokba.

Ezen nemzetek helyét a két szuperhatalom, az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió vette át és szembenállásuk mintegy 40 éven át meghatározta a világpolitikát.

Mindkét nagy területű, viszonylag új állam hatalmas mennyiségben fejlesztett és gyártott a különböző fegyvereket és harcjárműveket csatlós-országai számára, kiszorítva a korábban a piacot uraló többi vállalatokat

.

A legerősebb európai országok (az Egyesült Királyság, Franciaország, Németország, Olaszország, Svájc és Svédország) szembeszálltak ezzel a trenddel, de az egyre nagyobb fejlesztési költségek fokozatosan leszűkítették a lehetőségeiket.

Ez különösen a repülőgép-iparban volt tetten érhető: amíg például a második világháborút követően számos cég foglalkozott helikopter gyártással, az 1980-as évekre már országonként általában egyetlen vállalat maradt talpon (pl.: az Egyesült Királyságban a Westland, míg Olaszországban az Agusta).

Amikor azonban az 1980-as évek elején a franciák és a németek is harci helikopterek beszerzését fontolgatták, összefogtak, hogy saját típust fejlesszenek (ahelyett, hogy az amerikaiaktól megvásároltak volna Hughes AH-64-eseket).

A program hivatalosan 1984-ben indult, de a hidegháború enyhülése és a várható magas költségek miatt már 1986-ban beszüntették a tervezést (miután az NSzK-ban kiszámolták, hogy olcsóbb lenne az AH-64-esek megvásárlása). Mivel azonban mindkét ország felismerte, hogy a jövő ütközeteiben minden korábbinál nagyobb szerepük lesz a helikoptereknek, egy évvel később újraindították a programot.

E feladatra francia részről az Aérospatiale-t, míg német részről a forgószárnyasok gyártása terén szintén komoly tapasztalattal bíró Messerschmitt-Bölkow-Blohm-ot (MBB-t) választották ki.

A helikopterből már kezdetben kétféle variánst terveztek, mivel a franciák kísérő-támogató szerepkörben képzelték el az új típust, míg a németek számára a harckocsi-elhárító képesség élvezett elsőbbséget.

1992-ben a két vállalat Eurocopter Group néven egyesült, de e fúziótól csak a helikopter gyártójának elnevezése változott. A sorozatgyártású helikopter neve EC 665-ös lett, beceneve pedig a Tiger (német; tigris), míg a franciák és spanyolok a szintén tigrist jelentő Tigre-ként ismerik e helikoptert.

Konstrukció:

Az Eurocopter EC 665-ös törzsénél a legújabb elérhető anyagokat használták: túlnyomórészt szénszálas műanyagokat, amelyek a fémekhez hasonló szakítószilárdsággal rendelkeznek, ám azoknál jóval könnyebbek és bármilyen bonyolult alakúra tervezhetőek (a hozzáadott kevlárnak köszönhetően a test még strapabíróbb és javult a sérülésállóság is).

Ahol a műanyag nem helyettesíthette a fémeket (jellemzően a legnagyobb erőhatásoknak kitett bekötési pontokon), ott szintén könnyű alumíniumot és titánt használtak (ezeknek köszönhetően a helikopter képes túlélni egy 23 mm-es gépágyú-lőszer becsapódását is).

A magas törzs tetején négylapátos rotorrendszer található, amely különösen nagy teherbírású műanyagból készült, így a Tiger képes túlélni egy madárral való ütközést, kiskaliberű lőszerek becsapódását vagy akár egy becsapó villámot is (egy Ausztrál EC 665-ös sérülés nélkül túlélte, amikor nekirepült egy távvezetéknek). Mindezekre azért képes, mert a rotorba egy rézből és bronzból készült rácsot szereltek (ez az elektromágneses impulzusoktól is védi a fedélzeti rendszereket). A háromlapátos farokrotor hagyományos kialakítású.

A harceszközt két, egyenként 1170 lóerő leadására képes gázturbinás sugárhajtómű mozgatja, amely kiválóan példázza a jármű létrejöttéhez szükséges összefogást, ugyanis a röviden MTR-ként jelölt szervezetet a német MTU Aero Engines, az angol Rolls-Royce és a francia Turbomeca alkotják. E vállalat egyetlen terméke a Tiger-ben használt MTR390-es hajtómű.

Modern harceszközként a Tiger elektronikai rendszerek széles választékával támogatja a legénység munkáját. Az EC 665-ös képes észlelni, ha a gépet radarral illetve lézertávmérővel bemérték vagy rakétát indítottak ellene, így a támadási kísérletre idejében képes reagálni. A járművet elektronikai zavarókkal éppúgy felszerelték, mint infracsalival.

A Tiger formáját úgy tervezték, hogy nemcsak a hő-képét és radar-keresztmetszetét minimalizálták, de magát a törzset is úgy alakították ki, hogy szabad szemmel is a lehető legnehezebb legyen észlelni.

A nagy teherbírású futószárak nem behúzhatóak: a három tengely közül az első kettő a helikopter pilótafülkéje köré, a hátsó a farokrész alá került (hasonlóan többek között a dél-afrikai Denel AH-2-es támadó helikopterhez).

A hagyományos fedélzeti műszerek mellett e helikoptert GPS-szel és talaj-letapogató radarral is ellátták, így földközelben is képes nagy sebességgel haladni (a földbe csapódás veszélye nélkül). A fontosabb eszközök (pl.: a fedélzeti számítógép, és a lézeres giroszkóp) duplikálva vannak, így az EC 665-ös az egyik meghibásodása vagy találat esetén is képes a levegőben maradni.

A kétfős harci helikopterben a hátsó ülést a fegyverkezelőnél jóval magasabbra helyezték, így a pilóta teljesebb képet kaphat a csatatérről (ez a hasonló típusoknál is bevett gyakorlat).

A harcjármű főfegyverzetét egy 30 mm-es francia GIAT gépágyú alkotja, melyet az aprócska orr alá építettek be. Ez a fő csataharckocsik kivételével minden célpont ellen hatékony, de emellett számos egyéb fegyver is felszerelhető az oldalanként két függesztési pontra.

A 20 mm-es gépágyú-konténer mellett kétféle nem irányított rakétablokk (Hydra 70 vagy SNEB), irányított páncéltörő- (AMG-114, HOT3 PARS 3 LR, Spike-ERL) vagy légi célok elleni- (Mistral) rakéta alkothatja a jármű fegyverzetét.

Szolgálatban:

Az EC 665-ös prototípusai közül az első 1991 áprilisában emelkedett a levegőbe, de a sorozatgyártású példányok csak bő egy évtizeddel később, 2003-ban kerültek a megrendelőkhöz. A Tiger-ből 160 darabot rendeltek, fele-fele arányban német, illetve francia használatra, de a felmerülő technikai problémák és gyermekbetegségek miatt ezek leszállítása még 2012-ben is folyt.

Németország az UHT (Unterstützungshubschrauber Tiger - Tigris támogató helikopter) változatot rendszeresítette. Mivel a németek az EC 665-ösöket elsősorban támadásra használják, helikoptereiket többféle nem irányított és irányított páncéltörő rakétával szerelték fel (többek között a német „tüzelj és felejtsd” el típusú PARS 3 LR-rel).

Beépített gépágyút viszont nem terveztek a Tiger-re, ami elég meglepő az ilyen típusú helikoptereknél (ugyanakkor a függesztési pontokra háromféle gépfegyvert tartalmazó konténert szerelhettek fel, köztük a hátrasiklás nélküli, 30 mm-es Rheinmetall RMK30-as gépágyút).

Ezzel szemben a franciák első változata, a HAP/HCP (Hélicoptere d’Appui Protection/Hélicoptere de Combat Polyvalent - támogató-kísérő helikopter/többcélú harci helikopter) modell volt, melyet nevének megfelelően légi kíséretre és tűztámogatásra használnak. Ez a változat egy 20 vagy 30 mm-es gépágyúval rendelkezik, ennek kiegészítéseként pedig SNEB típusú nem irányított-, vagy Mistral irányított légiharc-rakétákat szállíthat.

Az apróbb hiányosságok ellenére a típus iránt Ausztrália is érdeklődött, majd rendszerbe is állított Tiger-eket. A kontinensnyi ország a francia HAP továbbfejlesztett változatából rendelt, mely az ARH (Armed Reconnaissance Helicopter - fegyveres felderítő helikopter) kódnevet kapta. Ennek a többek között erősebb hajtóművel, fejlettebb rakétákkal (pl.: AGM-114K „Hellfire II”-vel) és nagyobb teljesítményű lézertávmérővel felszerelt változatnak az utolsó példányai 2010-ben érkeztek meg az ausztrál légierőhöz.

Idővel a franciák is rájöttek, hogy a Tiger csapásmérő képességeit elsősorban támadáskor lehet kihasználni, ezért HAD (Hélicoptere d''Appui Destruction - harci támogató helikopter) néven ők is rendszerbe állítottak egy nagyobb tűzerejű variánst.

A még erősebb páncélzatot és hajtóműveket, valamint a szintén a német PARS 3 LR rakétát használó helikopterből Spanyolország is rendelt, így az üzemeltető országok száma négyre emelkedett (balra egy spanyol példány látható).

Az elkészült harceszközöket hagyományos háborúban még nem vetették be, de a franciák EC 665-ösei Afganisztánban több légi-támogató bevetést teljesítettek (egy helikopterük egy éjszakai bevetés alatt lezuhant, a legénység túlélte a balesetet).

Az első bevetések széles körű ismertséget hoztak a típusnak - újabb nemzetek kezdtek érdeklődni a típus iránt, ezért könnyen elképzelhető, hogy a jövőben a rendszeresítő hadseregek száma tovább fog nőni.

Műszaki adatok:

Név: Eurocopter EC 665 „Tiger” (tigris)

Típus: harci helikopter

Fizikai jellemzők:

Hossz: 14,08 m

Rotorátmérő: 13,00 m

Magasság: 3,83 m

Szerkezeti tömeg: 3.060.kg

Max. felszálló tömeg: 6.000.kg

Motor: 2 db gázturbinás sugárhajtómű, 1170 Le-s (2340 Le-s összteljesítménnyel) (MTU Turbomeca Rolls-Royce MTR390)

Személyzet: 2 fő

Fegyverzet: 1 db 30 mm-es gépágyú (GIAT 30, az orr alatt), lehetőség gépágyú-konténer vagy különböző rakétablokkok felszerelésére

Teljesítmények:

Végsebesség: 290 km/h (felszerelés nélkül 315 km/h)

Csúcsmagasság: 4.000.m

Emelkedőképesség: 642 m/perc

Hatótávolság: 800 km (póttartályokkal 1300 km)

Kijelölték az első emberi fejátültetés időpontját

A fejátültetés ötletével eddig is sok vitát kiváltó olasz idegsebész, Sergio Canavero továbbra sem tágít elképzelésének megvalósításától. A kutató ezen a héten jelentette be, hogy 2017 decemberében tervezi végrehajtani a beavatkozást, és már beszervezett egy fejsebészt is a műtéthez. 

Idén márciusban bombaként robbant a hír, amikor dr. Sergio Canavero olasz idegsebész bejelentette: két éven belül sor kerülhet az első emberi fejátültetésre. Ahogyan arról már korábbi cikkünkben is írtunk, az operáció mind szakmai, mind etikai szempontból rendkívül vitatott, és inkább egy horrorfilm sztorijára emlékeztet, mint tudományos lehetőségre. 

Egy súlyos izomsorvadásban szenvedő férfi lesz az alany 

Ennek ellenére akadt jelentkező:

 egy fiatal orosz férfi, Valerij Szpiridonov önként vállalta, hogy aláveti magát a szokatlan operációnak, azt remélve, hogy így normális életet élhet. 

Az orosz Valerij Szpiridonov lesz az első fejátültetés alanya

Forrás: RIA Novosti/Kirill Kallinikov

A fiatalember Werdnig–Hoffmann-kórban szenved. Ez tulajdonképpen a gerincvelői izomsorvadás legsúlyosabb, 1. típusa, ami rendszerint születés után néhány nappal jelentkezik, a páciensek kis híján száz százaléka pedig pár éves korában elhalálozik. Bár a számítógépes szakember orosz férfi 30 éves korával a ritka kivételek közé tartozik,

 nem szeretne tovább mozgásképtelen testben élni. 

„Amikor megtudtam, hogy valami igazán nagy és fontos dologban vehetek részt, minden kétséget száműztem az agyamból, és nekifogtam a felkészülésnek” – mondta Szpiridonov a Central European News (CEN) hírügynökségnek. Az egyetlen dolog, amit érzek, a kellemes türelmetlenség, mivel egész életem legfontosabb eseményére készülök, ami a megvalósulás küszöbére ért.” 

Az első sikeres átültetés

Az első sikeresnek mondható fejátültetést Vlagyimir Gyemihov szovjet sebész végezte 1954-ben. Egy kölyökkutya felsőtestét (a fejét, vállát és mellső lábait) varrta hozzá egy nagyobb kutya hátához úgy, hogy az átültetett csonka állatot bekapcsolta a befogadó szervezet vérkeringésébe. Gyemihov többször is megismételte a kísérletet, de

 az átültetett fej 2-6 napnál hosszabb ideig sosem élt túl.  

Gyemihov kutyakísérleteinek egyik szenvedő alanya

Forrás: RIA Novosti/Ozerskiy Mikhail

Az első olyan fejátültetést, amelyben az egyik állat saját fejét ténylegesen kicserélték egy másikéra, 1970-ben hajtotta végre a Western Reserve University School (Cleveland, Ohio, USA) sebészcsapata. A Robert White vezette csoport

 egy majom fejét transzplantálta egy másik állat testére. 

Az agy és a befogadó gerincvelő összekapcsolására nem tettek kísérletet, így a majom mozogni nem tudott, de mesterséges lélegeztetéssel életben tudták tartani. A befogadó test immunrendszere kilenc nap elteltével lökte ki a ráültetett fejet. 

Nincs már technikai akadálya 

Bár az 1970-es évek óta nem sokan próbálkoztak újból fejátültetéssel, a szükséges sebészi technikák időközben sokat fejlődtek.

 Canavero úgy véli, hogy a technikai akadályok mára lényegében elhárultak.

 A Surgical Neurology International című szakfolyóirat februári számában megjelentetett egy cikket, amelyben összefoglalja a fejátültetéshez szükséges módszertani kellékeket. Az eljárás fontos összetevője mind a testrecipiensnek tekintett fej, mind a donortest hűtése, miáltal mindkettőben megnyújtható az oxigénhiányos szövetkárosodás nélkül átvészelt idő. A legérzékenyebb lépés a gerincvelők átvágása; ezt megelőzően mindkét nyakat kipreparálják, és az ereket csövekkel kötik össze. 

Sebész vesetranszplantáció közben

Forrás: RIA Novosti/Grigoriy Sisoev

Sok a bizonytalanság

Mint minden műtétnek, a fejátültetésnek is sok a kockázata, és számos bizonytalanság merül fel. Képesek lesznek-e az orvosok összekötni a gerincvelőt? Kilöki-e a fej az új testet? Noha az orvostudományban bekövetkezett előrelépések csökkentik a kilökődés veszélyét, a sebészek nem garantálják a sikert, hiszen eddig

 még egyetlen orvosnak sem sikerült soha összekötnie a gerincvelőt. 

Szpiridonov tökéletesen tisztában van a kockázatokkal, és eltökélte, hogy végigcsinálja az eljárást. 

„Canavero számításai szerint, ha minden a terv szerint megy, akkor két év szükséges az összes tudományos számítás ellenőrzésére és megtervezni a beavatkozás részleteit” – mondta Szpiridinov a CEN-nek. 

Ez nem egy versenyfutás. A műtétet akkor fogják elvégezni, amikor az orvosok és a szakemberek 99 százalékban biztosak a sikerben.” 

Az egerek nem élték túl

Canavero a kínai Harbini Orvosi Egyetem idegsebészével, Hsziao-ping Rennel fog együttműködni a transzplantációnál. Ren számára nem idegen a fejátültetés, mivel legalább 1000 egéren végezte már el a műtétet. A tízórás eljárás után az egerek képesek voltak lélegezni, inni, sőt látni.

 Sajnos egyetlen egér sem maradt életben néhány percnél tovább. 

Sergio Canavero a TEDx Limassol 2014-es előadás-sorozatán

Forrás: TEDx Limassol/YouTube

Két év az előkészületekre 

A két orvos a következő két évet a kimerítő 36 órásra tervezett műtét előkészítésével tölti. Miután tisztán elválasztották a gerincvelőt – az eljárás vitathatatlanul legfontosabb része –, a fejet átültetik a donortestre. Ezután jön az igazán trükkös rész: a gerincvelő összekapcsolása.

Canavero az eljáráshoz polietilén-glikolt – a zsírsejtek membránját összeolvasztó vegyületet – használ majd. A tervek szerint Ren egereken és majmokon teszteli Canavaro technikáját az év hátralévő részében.

Sokan szkeptikusak

Sok orvos szakember fenntartásokkal fogadja az eljárást, idegenszerűnek és lehetetlennek jellemzik.

 Noha egy ilyen bonyolult és kifinomult műtét túlélési valószínűsége rendkívül csekély, talán segíthet abban, hogy a súlyosan mozgássérült egyének visszanyerjék az önállóságukat. És egyes emberek, például Szpiridonov, úgy vélik, ez megéri a kockázatot. 

Két éven belül sor kerülhet az első emberi fejátültetésre

TÁTRAI PÉTER2015.03.14.

Legalábbis ezt állítja a módszerrel évek óta foglalkozó Sergio Canavero olasz idegsebész, aki szerint a technikai akadályok leküzdése elérhető távolságba került. Az etikai aggályok ettől persze még nem oszlanak el.

ár sebészek egészen a 20. század eleje óta kísérleteznek fejek átültetésével – elsősorban patkányokon és kutyákon, de akadt, aki majmokkal próbálkozott –, a közelmúltig nem merült fel érdemben annak lehetősége, hogy egy emberi fej új testet kapjon. Sergio Canavero, a Torinói Magasszintű Neuromodulációs Csoport (Turin Advanced Neuromodulation Group) tagja volt az első, aki 2013-ban nyilvánosan mint reális lehetőséget kezdte tárgyalni az emberi fejtranszplantációt.

Már 2017-ben sor kerülhet rá

Véleménye szerint a beavatkozás meghosszabbíthatná azoknak az embereknek az életét, akiknek a testét – de nem a fejét – valamilyen gyógyíthatatlan betegség, például visszafordíthatatlan ideg- vagy izomsorvadás, illetve megállíthatatlan daganat támadta meg. Canavero szerint elérkezett az idő, amikor a legnagyobb technikai nehézségek – nevezetesen az agy összekapcsolása az új test gerincvelőjével, és az immunrendszer okozta szervkilökődés megakadályozása – elvben leküzdhetők, így az első humán műtéti beavatkozásra akár 2017-ben is sor kerülhet.

Sergio Canavero a TEDx Limassol 2014-es előadássorozatán

Forrás: TEDx Limassol/YouTube

Canavero júniusban, az Amerikai Ideg- és Ortopédsebészek Akadémiájának (AANOS) éves konferenciáján szeretné hivatalosan bejelenteni a projektet. De vajon a társadalom kész megbirkózni a fejátültetés erkölcsi vonatkozásaival? És csakugyan tart már itt a tudomány?

Az első sikeres átültetés

Az első sikeresnek mondható fejátültetést Vlagyimir Gyemihov szovjet sebész végezte 1954-ben. Egy kölyökkutya felsőtestét (a fejét, vállát és mellső lábait) varrta hozzá egy nagyobb kutya hátához úgy, hogy az átültetett csonka állatot bekapcsolta a befogadó szervezet vérkeringésébe. Gyemihov többször is megismételte a kísérletet, de az átültetett fej 2-6 napnál hosszabb ideig sosem élt túl.

Az első olyan fejátültetést, amelyben az egyik állat saját fejét ténylegesen kicserélték egy másikéra, 1970-ben hajtotta végre a Western Reserve University School (Cleveland, Ohio, USA) sebészcsapata. A Robert White vezette csoport egy majom fejét transzplantálta egy másik állat testére. Az agy és a befogadó gerincvelő összekapcsolására nem tettek kísérletet, így a majom mozogni nem tudott, de mesterséges lélegeztetéssel életben tudták tartani. A befogadó test immunrendszere kilenc nap elteltével lökte ki a ráültetett fejet.

Gyemihov egyik kutyakísérletének szenvedő alanyai

Forrás: RIA Novosti/Ozerskiy Mikhail

Nincs már technikai akadálya

Bár az 1970-es évek óta nem sokan próbálkoztak újból fejátültetéssel, a szükséges sebészi technikák időközben sokat fejlődtek. Canavero úgy véli, hogy a technikai akadályok mára lényegében elhárultak. A Surgical Neurology International című szakfolyóirat februári számában megjelentetett egy cikket, melyben összefoglalja a fejátültetéshez szükséges módszertani kellékeket. Az eljárás fontos összetevője mind a test-recipiensnek tekintett fej, mind a donor-test hűtése, miáltal mindkettőben megnyújtható az oxigénhiányos szövetkárosodás nélkül átvészelt idő. A legérzékenyebb lépés a gerincvelők átvágása; ezt megelőzően mindkét nyakat kipreparálják, és az ereket csövekkel kötik össze.

Canavero szerint a gerincvelő tiszta átmetszése kulcsfontosságú. Miután ez megtörtént, a recipiens fejet ráhelyezik a donor testre, és a gerincvelőket – melyeket a sebész szorosan összefogott spagettikötegként jellemez – megkísérlik összeforrasztani. Ennek érdekében a területet a polietilén-glikol nevű vegyülettel öblítik át, és ugyanezzel még órákon át újból és újból körbeinjekciózzák. Ahogy a forró víztől összetapad a száraz spagetti, úgy segíti elő a polietilén-glikol a lipid-természetű sejthártyák összeolvadását – állítja a sebészprofesszor.

Dr. White 1970-es majomfej-átültetésének vázlatos rajza

Forrás: White et al., 1970

Mesterséges kómával a gyógyulásért

Végül összevarrják az ereket és az izmokat, és a recipienst – bármiféle mozgást megelőzendő – három-négy hétig mesterséges kómában tartják. Ez idő alatt beültetett elektródok segítségével rendszeresen stimulálják a gerincvelőt, mert a kutatások azt mutatják, hogy ez elősegíti az új idegi kapcsolatok kialakulását. Canavero azt jósolja, hogy a kómából felébredve a páciensek képesek lesznek érezni és mozgatni az arcukat, és korábbi hangjukon fognak tudni megszólalni, valamint bízik abban, hogy fizioterápia segítségével egy éven belül újra járnak majd. Canavero elmondta: a módszer kipróbálására már több önkéntes is jelentkezett náluk, akik szeretnének új testet kapni.

A gerincvelők összekapcsolása

Kétségkívül a legtrükkösebb mutatvány a gerincvelők összekapcsolása. Kísérleti állatokban már bemutatták, hogy a polietilén-glikol serkenti a gerincvelőből az idegek kinövését, és Canavero először agyhalott szervdonorokon szeretné tesztelni, vajon emberben is hasonlóképp zajlik-e a folyamat. Mások ugyanakkor kétlik, hogy – még ha sikerül is – ez elegendő volna. Richard Borgens, a Purdue University (West Lafayette, Indiana, USA) paralíziskutató központjának vezetője hangsúlyozta: nincs bizonyíték arra, hogy az agy és a gerincvelő összekapcsolódása önmagában az érzékelő és mozgató funkciók helyreállását eredményezné egy fejátültetést követően.

Ha a polietilén-glikol esetleg nem működne, még akad tartalék Canaveróék tarsolyában. Megpróbálhatnak őssejteket vagy a szaglóhámból származó önmegújító sejteket beinjekciózni a gerincvelőbe. Ezen kívül a gerincvelői folytonossági hiány köré vont, a gyomorból származó hártyákkal korábban ígéretes eredményeket értek el az újra járni próbáló gerincsérült betegeknél. Ezzel együtt Canavero azt vallja, hogy bár a kémiai eljárás sikere emberben egyelőre nem bizonyított, a szóba jöhetők közül mindenképp ez a legegyszerűbb és legkisebb beavatkozással járó módszer.

A kilökődés megakadályozása

De mit tegyenek az immunrendszer okozta kilökődés ellen? Robert White majma azért pusztult el, mert az új test kivetette magából a ráültetett fejet. William Matthews, az AANOS elnöke úgy látja, ma ez már nem jelenthet komoly akadályt. Ahogy megfelelő gyógyszerek segítségével más nagy szövettömegű transzplantátumok – egész lábak, szívek, tüdők – kilökődését meg tudjuk akadályozni, úgy tudnánk megfékezni az immunválaszt egy fejátültetés esetében is.

Canavero most már nincs is egyedül terveivel. A Harbin Orvosi Egyetemen (Kína) dolgozó Hsziao-Ping Ren nemrégiben bizonyította egy egyszerűbb fejtranszplantációs műtét kivitelezhetőségét egereken. (Eredményeit a CNS Neuroscience & Therapeutics c. folyóiratban közölte.) Ren az elkövetkező hónapokban megkísérli majd Canavero műtéti protokollját egereken és majmokon kivitelezni.

Forrás: RIA Novosti/Grigoriy Sisoev

Jogi akadályok

További akadályt fog azonban jelenteni, hogy találjanak egy országot, amely jóváhagy egy ilyesfajta emberi kísérletet. Canavero legszívesebben az USA-ban végezné a kísérletet, de arra számít, hogy egy európai országban könnyebben kaphat rá engedélyt. „A valódi buktatónk az etika: a kérdés, hogy ezt a fajta műtétet el szabad-e egyáltalán végezni. Biztos, hogy sokan nem fognak vele egyetérteni.”

A bioetikával foglalkozók egy része, köztük Patricia Scripko neurológus és bioetikus a kaliforniai Salinas Valley Memorial Healthcare System-től úgy véli, hogy a műtét erkölcsi megítélése leginkább attól függ, miként definiálja valaki az emberi életet.

„Véleményem szerint ami sajátosan emberivé tesz bennünket, az az agykérgünkben lakozik. Ha valaki az agykérget módosítja, azzal magát az embert változtatja meg, és ennek az etikus volta kétséges lehet. Ám ebben az esetben az agykéreg módosításáról nincs szó.” Hozzáteszi ugyanakkor, hogy sok kultúra azért ellenezné a műtétet, mert hitük szerint az emberi lélek nem korlátozódik az agyra.

Ezen felül – csakúgy, mint bármilyen úttörő jellegű procedúra esetén – félelmek támadhatnak akörül is, hogy hová vezethet mindez. Nem ez-e az első lépés a lejtőn? Nem kezdik-e majd az emberek pusztán kozmetikai okokból lecserélni a testüket? Scripko – aki egyébként nem hisz benne, hogy a műtét valaha is valóra válik – nem lát ilyen veszélyt.

„Ha a fejátültetés csakugyan megtörténne, akkor is mindenképp különlegességszámba menne. Nem lenne elégséges ok, ha valaki azzal jön: nézze, doki, öregszem, fájnak az ízületeim, ideje új test után néznem, ami szebb és jobban működik.”

Az orvosok is ellenzik

Kevéssé meglepő módon az orvostársadalom is vonakodik felkarolni az ötletet. A sztorit e heti számában tárgyaló New Scientist által megkeresett sebészek legtöbbje nem kívánt nyilatkozni a felvetésről, vagy úgy értékelte, hogy az egész túl „elszálltan” hangzik ahhoz, hogy komolyan lehessen venni.

Harry Goldsmith, a University of California, Davis klinikai idegsebész professzora például, noha ő maga több olyan műtétet is végrehajtott, mellyel gerincsérülteket segítettek hozzá a járóképességük visszaszerzéséhez, olyan léptékű vállalkozásnak tartja Canaveróék vízióját, amely aligha hozható tető alá.

„Nem hiszem, hogy valaha is sikerülne, annyi problémát vet fel. Egy egészséges embert négy hétig kómában tartani – ezt egyszerűen nem lehet megtenni.”

Nick Rebel, a Nemzetközi Sebészkollégium egyesült államokbeli tagozatának igazgatója kiemelte: bár az AANOS-szal együtt lehetőséget biztosítanak Canavero számára a tervének ismertetéséhez, ez nem jelenti azt, hogy támogatnák a nézeteit.

„Alkalmat kínálunk neki, hogy elindítsa a projektjét. A nemzetközi sebésztársadalom sok kiemelkedő alakja ott lesz a konferencián; kiderül, milyen lesz az ötlet fogadtatása.”

Forrás: AFP/DPA/Gambarini Federico

A támogatók szerint is korai a megvalósíthatóságról beszélni

Az AANOS-elnök Mathews lelkesebb a projekttel kapcsolatban: „Én támogatom a gerincvelői fúzió gondolatát, és egyetértek azzal, hogy a fejátültetésnek számos területen volna létjogosultsága. De az időzítés dolgában nem értek egyet Canaveróval. Szerinte elérkezett a perc, szerintem még nagyon messze van.”

Canavero maga filozofikusan fogalmazott: „Épp ezért hozakodtam elő a dologgal két éve. Hogy az emberek elkezdjenek beszélni róla. Persze ha a társadalom nem akarja, én nem fogom megcsinálni. De hogy az USA-ban és Európában nem akarják, az még nem jelenti azt, hogy nem fogja valaki valahol máshol megcsinálni. Én szeretném a helyes utat járni, de mielőtt a holdra indulnék, meg kell bizonyosodnom róla, hogy más is velem tart.”