Furcsaságok

Furcsaságok

Kik irányították Budapest taxisait? – Uzi géppisztolyok Magyarországon

2007-08-27.
Jó pár esztendőn keresztül – tulajdonképpen a mai napig – végeztem (non profit alapon) nyomozásokat az állami korrupciós ügyek és gyilkos merényletek feltárására és bizonyítására. Ennek keretében először Tahitótfaluban értesültem az NBH-ba ágyazott Seres Zoltán, nemzetközi maffiaeminens speciális katonai lőszerekkel történt kivégzése körülményeit, hátterét, és a körülötte létrejött médiahamisítások tömegét vizsgálva arról, hogy a budapesti Ferihegyi Repülőtér taxisai az orosz-izraeli maffiának (tehát a KGB-ből átnevezett FSZB üzleti-politikai kapcsolatainak) és a Moszad hasonlóan beágyazott kapcsolatainak, mégpediglen a terepet elosztó és a piacot kézben tartó Seres Zoltán vezetésével tevékenykedtek. A Ferihegyi Repülőtér taxisait az Orbán Viktor-vezette Fidesz és a nyomozásaim idejében kormányfői tisztséget ellátó Medgyessy Péter-vezette Magyar Szocialista Párt egyaránt védte.

Itt jegyzem meg, hogy a Keleti Pályaudvar taxisai ugyanezen időben szintén össze-vissza voltak gabalyodva az MSZP és a Fidesz politikusaival, méghozzá merőben köztörvényes ügyeket illetően. A két nagy párt – az MSZP és a Fidesz – együtt mozgott a szervezett bűnözéssel, ahogyan számos konkrét ügyben sem mutatkozott a világon semmiféle pártpreferencia a Keleti Pályaudvar taxis hálózatának illegális cselekményeit illetően sem, hanem az összhang!

Ejtsünk szót az Uzi géppisztolyokról is. Ezzel kapcsolatosan az első, amit el kell mondani, hogy azokat az izraeli fegyverkereskedők hozták be a ’90-es évek elején, és az orosz-izraeli állampolgárságú maffiózókkal és keresztapákkal megtöltött, izraeli állami fegyverkereskedők nevével fémjelzett, Moszad-ügynökök vezette őrző-védő cégek legvédettebbjei közül való cég birtokolhatta olyan hírhedt keresztapák védelmének ürügyén, mint amilyen Szemjon Mogiljevics (Szeva bácsi) volt. A magyar kormány a hatályos törvényekkel szemben, a média tudatos hallgatásával és fedezetében – mely a Seres Zoli meggyilkolásánál is irtózatosan botrányos mélységekben volt tetten érhető – engedélyezte az Uzikat a Magyar Köztársaság területén, amihez ürügyként a kormány az orosz-izraeli keresztapák privát védelmét nevezte meg. Ez volt az ürügy arra, hogy az Uzikat a hatályos törvényekkel szemben engedélyezzék az izraeli őrző-védő cégek számára, ami akkoriban is legalább kimeríthette a hazaárulás fogalmát, nem beszélve az Alkotmány és sok egyéb mellett az 1995. évi CXXV., a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvény paragrafusairól. Az uzikkal “védekező” idegen állampolgárságú keresztapák “védelmét” hazai sportolókból és idegen (javában orosz, német és izraeli) bűnözőkből és állami üzletemberekből álló testőrség, a ma is működő és utódlott őrző-védő cégek látták el. A Szemjon Mogiljevicset gépfegyverekkel törvénytelenül védő izraeli őrző-védő cég vezetője Rózsa Olivér volt, a Moszad ügynöke, aki szemérmetlen módon – mindenki által ismeretesen – Izrael kormánya tagjainak személyes jóbarátja volt, aki az izraeli kormánytól, a Moszadtól kapta – többek között fegyverszakértőként – a megbízásait. A magyar kormány ennyire nyilvánvalóan engedte be izraeli vezényszóra már a ’90-es évek legelején a Moszad gyakorlatilag nem is rejtett ügynökeit, és adott számukra olyan engedélyeket az alvilág teljes megszerzésére és felosztására, az ország destabilizálására és a maffiaháborúk kirobbantására, amelyek a hatályos törvényeket is semmibe vették. Az izraeli Rózsa Olivér körül úgy hullottak az államközi maffializmus terjeszkedése ellen bármi módon fellépő civilek és egyenruhások, mint a legyek.

Jegyezzük meg, hogy az Uzi géppisztolyok viselői világszerte a Moszad fegyveres ügynökeinek és terroristáinak, valamint maffiájának jelenlétéről árulkodnak. Az Uzi géppisztolyok ritkán kerülnek alkalmazásba ott, ahol nem Izrael állami bázisú hátteréről, azaz Izrael államszervezetének és államrendszerének ún. “nemzetbiztonsági szervezetéről”, a Moszadról van szó. Ahogyan az arab terroristák nevéhez hozzánőtt az orosz Kalasnyikov, jelezve az azok közvetlen értékesítését végző államok kézjegyét, ahogyan megszokhattuk, hogy az arab terroristák elleni, a Moszad részéről elkövetett robbantásos merényletek gyakran francia gyártású Peugeot-k ellen irányulnak, úgy az is tudvalevő – csak ebben a buta, a média által egészen a Gyurcsány-féle öszödi és sortüzes botrányokig történelmi sikerrel sötétségben tartott népű országban nem tudta senki -, hogy az Uzik ritkán nem azt jelzik, hogy annak viselői és hordozói, eladói és használói közvetlenül Izrael államának fedezékében tevékenykednek és cselekednek.

M.F.Á.

II. Robbantásos merényletek - Prisztás, Lakatos és a Conti Car kapcsolata

SÁNDOR ISTVÁN nyugalmazott rendőr alezredes, a Központi Bűnüldözési Igazgatóság volt főnyomozója: Ekkor jutott nekünk az a feladat, hogy próbáljunk valamilyen információs rendszert átcsoportosítani az olajosokra, ugyanis '96 végén eljön az az idő, amikor annyira beszűkül az olajlehetőség a szőkítés és egyéb problémák miatt, hogy bizonyos emberek kiesnek a körből, és vannak, akik még többet akarnak. De viszont egyik oldalon fölhalmozódik egy akkora tőke, amivel igaziból nem tud mit kezdeni, ezért az olajból szerzett pénzösszegeket megpróbálja átforgatni az úgynevezett budapesti éjszakában, a kereskedelemben, a vendéglátóiparban és egyéb legális termelőhelyeken.

Elkezdődik '96 őszén az úgynevezett robbantásos történet, aminek a lényege nem az volt, hogy valakit is megöljenek valójában, hanem csak az erőfitogtatás, és hogy próbálják felhívni a másik oldal figyelmét, hogy ki az erősebb.
A szomorú és sajnálatos eset akkor kezdődik el, amikor november 1-jén vagy 2-án Prisztás Józsefet agyonlövik Óbudán. Prisztásról tudni kell, hogy az olajos és egyéb alvilági körökben jócskán kivette a részét. Ugyanis ő már korábban is egy pénzember volt, aki nagy pénzeket fektetett különböző üzletekbe, de főleg az olajba. Prisztás eredeti történeténél nem szabad kifelejteni Lakatos András szerepét sem, akit mindenki úgy tart számon, hogy az alvilág bankára. Ő nem volt az alvilág bankára, hanem hasonlítani tudnám Nógrádi Zsolthoz, aki egy balek volt, akit előretoltak - jó a megjelenése, jó a beszédkészsége -, és ő játszotta el azt a szerepet, hogy ő az alvilág pénztárnoka. Nyugdíjpénztár-alapításhoz - és hadd ne soroljam, fel miről volt szó - különböző emberektől különböző és nagy pénzösszeget vett fel, hogy olajba forgassa, egyéb drágakövekbe és másba.

Majd eljött az az időszak, amikor valamilyen formában a Kiss Bandi által forgalmazott nagy pénzösszeg eltűnt. Itt több variáció volt: Bandika vagy elvitte, vagy ez lehet itt, vagy az lehet itt. Nem vitte el Bandika. Bandika körülbelül 8-10 ezer márkával ment el az országból. Pontos információval rendelkeztünk Bandika környezetéből, mivel az egyik kulcsfontosságú emberével valamilyen szintű kapcsolatban álltunk. Azért kétséges Bandika eltűnése, mert ez a mellette lévő ember próbált rendőri kapcsolatokon keresztül egy olyan helyzetet teremteni, amely a külvilág felé úgy tűnt nekünk, mintha Bandikát a rendőrség keresné. Ezt a történetet nem tudták megvalósítani, mert nem találtak olyan rendőri csoportot vagy járőrt, aki ezt grátiszul megtette volna Bandikának vagy Bandika hozzátartozóinak, hogy megjelent az újpesti lakás körül, és ott ír egy pár kört, mintha Bandikának pucolni kellene, mert a rendőrség keresi. Bandikát ebben az időben a rendőrség nem kereste, senki nem kereste. Egy a lényeg: Bandika ekkor az úgynevezett conticaros csoport érdekeit képviselte, azokkal volt összegyógyulva, ott volt éjjel-nappal.
Amit nem tudunk bebizonyítani - én sem, és más sem -, hogy ez a tömérdek pénz, több milliárd forint, amely a Conti Carhoz befolyt, valójában hamis gyémántok miatt úszott el, vagy éppen az őt futtató csoport tette zsebre és forgatta a saját hasznaként. Ilyen irányú információkkal nem rendelkeztünk.

A robbantásos ügyek felderítésének megkezdésekor egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy az úgynevezett olajkirályok állnak a robbantásos ügyek hátterében. Ezt azért merem így nyíltan elmondani, mert több olyan operációt hajtottunk végre személyesen az én irányításommal konkrétan '96-ban vagy '97-ben - nem tudom pontosan -, hogy november 6-án Kecskeméten sikerült beszerveznünk egy olyan személyt, aki az úgynevezett Conti Caros csoport végrehajtó csapatához tartozott, vagy a Tanyi György csapatához tartozott. Az lett volna a feladatuk, hogy Kecskeméten egy kiskunfélegyházi vállalkozó gépkocsijára dobjanak egy kézigránátot - nem megölni akarták, hanem csak megfélemlíteni.
Ezzel a személlyel sikerült összejönnünk. Elmondta a részletes történetet, hogy Budapesten x napon kaptak két darab Kalasnyikov-géppisztolyt, tele tárakkal és két darab magyar gyártmányú kézigránátot repeszburokkal. Az operáció során megmutatta nekünk egy éjszaka, hogy Kecskeméten hol van tárolva ez a két darab gránát és két darab géppisztoly, amit az operatív jogszabálynak megfelelően operatívan feltérképeztünk, sőt mit több, hatástalanítottuk a géppisztolyokat és a kézigránátokat. Majd a következő napra olyan helyzetet teremtettünk, hogy akik a géppisztollyal és a gránátokkal rendelkeznek, akiknek a munkát meg kellett volna csinálniuk, azok elmozdítsák a helyszínre ezt a gránátot és géppisztolyt. Ez meg is történt, és el is fogtuk őket következő éjszaka.
Ebben csak az az érdekes, hogy tart egy operatív akció, elfogjuk a tetteseket, akik tagadnak mindent, de az operáció első felében a beszervezett személy, aki tagja a csoportnak, elmondja, hogy mire lett volna ez a felszerelés, honnan származik, kitől származik, annak ellenére, hogy akiket elfogunk, tagadnak mindent. De nem is ez a probléma. Éjjel felkerül Budapestre, másnap sajtótájékoztató volt ebben az operatív ügyben, aminek még tovább kellett volna gyűrűznie, vagy amit még tovább kellett volna göngyölni, hogy jussunk már el valamilyen irányban. Nekem az volt az elméletem, hogy ne a hegytetőt kezdjük el bontani, hanem a hegyet a lábánál bontsuk.

Erre egy kollegámmal ki is dolgoztam '97 tavaszán egy végrehajtási tervet, hogy én hogyan képzelem az ismeretek birtokában ennek az egész alvilági helyzetnek a megoldását. Nem fogadták el. Azzal az indokkal nem fogadták el, hogy akkor Budapestről és a környező megyékből is össze kellene vonni a hasonló ügyeket, és ez akkora terhet jelentene, hogy lehet, hogy ebbe belebukunk, és nem fog sikerülni. Tehát ez volt a vezetés hozzáállása. Nem az volt a vezetés hozzáállása, hogy meg kellene oldani ezt az ügyet, hanem hogy mi lesz akkor, ha valójában nem fog sikerülni az egész akció.

[origo]

Siklósi András A Pearl Harbor-i provokáció furcsaságai és hasonlóságai a 2001. szeptember 11-ei összeesküvéssel

(Elhangzott 2011. júl. 12-én, Hódmezővásárhelyen, a IV. Történettudományi Találkozón.)

1.) Bevezetés

Olykor nehéz éles határvonalat szabni történelem és politika közt.

Általában a régi vagy viszonylag régebbi eseményeket – melyek már kellő időtávlattal rendelkeznek, s a jelenben nincs közvetlen hatásuk – soroljuk a históriához, míg a közelmúltnak a mától még alig elkülöníthető történéseit amolyan köztes kategóriának tekinthetjük. Ebben az értelemben a 70 esztendeje, 1941-12-07-én lezajlott Pearl Harbor-i csata (továbbiakban: PH) egyértelműen a történelemhez sorolható (noha tanulságait most sem tanácsos felednünk!), míg a közel 10 éve, 2001-09-11-én megvalósított önmerénylet (továbbiakban: 9/11), mivel aktív befolyása mindennapjainkra s az egész világhelyzetre tagadhatatlan, egyelőre inkább a politikához tartozik (ámbár lassanként átcsúszik a történelembe is).

Az ókorban vagy a középkorban még tisztább eszközökkel játszottak a szemben álló felek. Vélt vagy valós érdekeikért általában nyíltan léptek föl, s a döntést inkább a fegyverek erejére bízták, ritkán éltek csak a diplomácia vagy a propaganda megtévesztő, kevésbé tisztességes módszereivel. Nem azt mondom, hogy akkoriban mindenki becsületesen küzdött, ám azt határozottan állítom, hogy e téren markáns fordulat csupán a „felvilágosodás”, valamint az ebből kinövő 1789-es „nagy francia forradalom” után következett be, vagyis az értékelvű, hierarchikus és valamennyire még szakrális társadalmakat fölbomlasztó és szétrohasztó istentelen, embertelen, pénzközpontú „polgári demokráciákban” (lásd kapitalizmus, imperializmus, gyarmatosítás!), ill. a későbbi totalitáriánus állami berendezkedésekben (lásd bolsevizmus, nácizmus, majd globalizmus!). Ennek megfelelően leszögezhetjük, hogy az I. és II. világháborút sem azok kezdték valójában, akikre ezt a győztesek ráfogták, hanem éppen a kegyetlen győzők, valamint a mögöttük megbújó, jól álcázott, titkos háttérhatalmak (melyek manapság már a látszatra is alig ügyelnek, s egyre durvábban, egyre kendőzetlenebbül törnek a teljes cionista világuralomra). Mindkét világháborúra jellemző, hogy a közvélekedésben számon tartott kirobbantóit – a későbbi veszteseket – alattomos aknamunkával, sötét provokációkkal gazdasági, szociális, politikai, kulturális és morális téren is oly lehetetlen helyzetbe hozták, hogy nem maradt más választásuk, mint a harc fölvállalása. Sajnos a történelmet többnyire a hitványabb, erőszakosabb győztesek írják, ezért e kérdéseket is ideje lenne már (nemzetközi szinten is) tisztába tenni; most azonban nem feladatom ezekbe mélyebben belemerülni.

Kitűzött célom az, hogy megvizsgáljam PH és 9/11 tényleges történéseit, visszásságait, a két esemény közt vonható párhuzamokat, hasonlóságokat, s megpróbáljam fölvázolni kétséges „eredményeiket”, melyekből világosan látszik, hogy nem az emberiség javát, még csak nem is az USA népének előmenetelét szolgálták, hanem egy szűk körű, ám annál gazdagabb, befolyásosabb és agresszívebb judaista-talmudista bűnbanda pillanatnyi boldogulását.

2.) Pearl Harbor – a gyalázat napja

A történelem legnagyobb szabású, legpusztítóbb tengeri konfliktusában, a PH-i csatában, a japán flotta megtámadta az Amerikai Egyesült Államok haditengerészetének PH-i (Hawaii-szigetek) támaszpontját. Az ellenséges seregek parancsnokai a következők voltak: Husband Edward Kimmel (tengernagy, Amerikai Haditengerészet) és Walter C. Short (altábornagy, Amerikai Szárazföldi Erők), ill. Nagumo Csuicsi (ellentengernagy, Japán Császári Haditengerészet), Fucsida Micuo (korvettkapitány, az 1. hullám vezetője) és Simazaki Sigekazu (sorhajóhadnagy, a 2. hullám vezetője).

(Érdekességként egy pillanatra villantsuk fel Nagumo Csuicsi arcélét. A japán admirális a Honshu szigetén lévő Jonezavában született 1887-ben. 1908-ban elvégezte a Japán Birodalmi Haditengerészeti Akadémiát, majd egy rombolón szolgált. Az 1920-as években Európában és az USA-ban tartózkodott. 1929-ben tért vissza Japánba. Kapitánnyá nevezték ki, és a Haditengerészeti Akadémián dolgozott. Mandzsúria elfoglalásakor a 11. romboló flotta parancsnoka volt. Később a Jamasiro csatahajó és a Takao nehézcirkáló parancsnoka lett. Ellentengernagyként a 8. cirkáló flottát irányította. 1941 áprilisában kinevezték az 1. repülőgép-hordozó flotta parancsnokává. A II. világháborúban több ütközetet is vezetett: a PH elleni akciót, a Kelet-Salamon-szigeteki, a Santa Cruz-szigeteki csatát, a Darwin elleni támadást, és a midwayi összecsapást, ahol az összes repülőgép-hordozóját elvesztette. 1944-től a Csendes-óceán középső területein irányította a japán flottát. A Mariana-szigeteket kellett volna megvédenie, ám kudarcot vallott. Az amerikaiak sikeres saipani partraszállása után ezért rituális öngyilkosságot – a szamuráj-becsületnek megfelelő szeppukut, harakirit – követett el, 1944-06-15-én.)

Japán 1940-ben elkerülhetetlennek tartotta az USA elleni háborút. Vezetői úgy vélték, hogy már elegendő nyersanyaggal rendelkeznek ahhoz, hogy folytassák a harcot Kínával, dél felé pedig elfoglalják az európai országok gyarmatait, és közben megküzdjenek az USA-val is. Az annektált területek nyilván biztosítják a további csaták anyagszükségleteit. Az USA nem nézte jó szemmel Japán gyors fejlődését (vetélytársat sejtett benne), ezért zárolta az országban lévő vagyonát (pl. a bankbetéteket), és fokozatosan megszüntette a kereskedelmet Japánnal, ill. bojkottálta a szigetország tengeri nyersanyag- és energiaellátását, sőt a japán származású amerikai állampolgárokat koncentrációs táborokba zárta. Japánnak nem maradt más lehetősége, mint kitörni ebből a karanténból. Jamamoto Iszoroku (tengernagy, a japán egyesített flotta főparancsnoka) tervezte meg a PH elleni támadást. A részleteket Genda Minoru (sorhajókapitány, vezérkari tiszt) dolgozta ki Fucsida parancsnok segítségével.

Az 1. japán flotta – amely 6 repülőgép-hordozóból (Sokaku, Hirju, Zuikaku, Kaga, Akagi, Szorju), 2 csatahajóból (Kirisima, Hiei), 2 nehéz- és 1 könnyűcirkálóból, 9 rombolóból, 3 tengeralattjáróból és 8 tartályhajóból állt – 1941-11-26-án indult el a Kuril-szigetekről. A flotta előtt pár tengeralattjáró haladt, melyek zseb-tengeralattjárókat vittek. Ezeknek az apróságoknak kellett behatolniuk PH kikötőjébe. A leleplezés elkerülése érdekében Jamamoto a megszokottnál északabbra fekvő útvonalat választott a flottának. Megkerülték a Midway-szigeteket, és északi irányból közelítették meg Hawaiit. 1941 októberében a Taiyo Maru óceánjáró kísérletképpen végigment a tervezett útvonalon, és közben egyetlen hajóval sem találkozott. A támadást úgy időzítették, hogy az amerikaiaknak a lehető legnagyobb meglepetést okozzák. A kár csaknem 90%-a az első tíz percben keletkezett. Félórányi mészárlás és zűrzavar után a japán gépek eltűntek az égről.

Két figyelmeztetés készenlétbe helyezhette volna az amerikai erőket. December 7-én reggel a kikötő bejáratánál egy amerikai járőröző romboló egy japán tengeralattjáróra bukkant, azt elsüllyesztette, majd jelentést tett róla. Az egyik radarállomás 7 órakor északról közeledő repülőgépeket észlelt. A radarkezelők jelentették az információs központnak, ahol ezt úgy értelmezték, hogy ezek a Kaliforniából erősítésként jövő B-17-es Flying Fortressek („repülő erődök”), amelyeknek az érkezését erre a napra várták. Valójában azonban a támadó japán gépeket fedezték föl.

Nagumo flottája dec. 7-én reggel PH-tól 440 km-re északra volt. 6 órakor 183 repülőgép emelkedett fel a hordozókról Fucsida Micuo vezetésével. Két óra múlva megkezdték a haditerv megvalósítását. 7:55-től 8:30-ig támadták a kikötőt és a szigeteken lévő repülőtereket. A rémület és a fejetlenség teljes volt. A bombázásra a vasárnap reggeli őrségváltáskor került sor. A 202 amerikai repülőgép negyede tudott csak felszállni, de nem sokra mentek a túlerőben lévő japán vadászokkal. Az ügyes, váratlan akció (az amerikaiak szerint alattomos orvtámadás!) teljesen elsöpörte a légvédelmet is. Az ekkor érkező B-17-eseket a japán vadászgépek lelőtték.

A második csapat (Simazaki vezetésével) 170 gépe 7:15-kor indult el. Azokra a hajókra koncentráltak, amelyek az első hullámban kevésbé sérültek meg. A támadás 9:45-kor fejeződött be. A japán gépek 10:30 és 13:30 között értek vissza a repülőgép-hordozókra.

A japánok eredetileg terveztek egy harmadik hullámot is. Fucsida és a pilóták ebben az épségben maradt hajókat és repülőgépeket, illetve az üzemanyag-tárolókat akarták támadni, de Nagumo tengernagy úgy vélte, hogy már így is elég jelentős veszteségeket okoztak az ellenségnek, ezért a harmadik hullámot lefújta. Ez nem volt szerencsés döntés, mert még sértetlenek voltak azok az üzemanyagtartályok, amelyekről a japán admirális azt gondolta, hogy csak makettek, és az igaziak a föld alatt vannak. Ezért a flottát hazafelé irányította, bár a pilóták nem örültek döntésének.

Japán csak 29 repülőgépet, 4 törpe tengeralattjárót, 55 pilótát és 9 tengerészt vesztett el.

Az USA 4 csatahajója (Arizona, California, Nevada, West Virginia) és 3 rombolója elsüllyedt, az Oklahoma pedig felborult. 3 másik csatahajó (Pennsylvania, Maryland, Tennessee), valamint 3 cirkáló súlyosan megsérült. 188 repülőgép megsemmisült, 155 megrongálódott. 2403-an (ebből 68 civil) meghaltak, 1178-an megsebesültek. A támadás ideje alatt a japánok fő célpontjainak tekintett repülőgép-hordozók nem voltak a kikötőben. A legdrámaibb veszteségek az Arizona csatahajón következtek be. Az első támadás során bomba hullt a kéménybe, s az ezt követő robbanás, majd a tűz 1177 embert ölt meg. (Az Arizona a japán telitalálat után még két napig égett, azután elsüllyedt. Egyes darabjait évek múltán a búvárok kiemelték, ám a roncs a mai napig a tenger mélyén fekszik.)

A támadás az amerikai csendes-óceáni flottát fél évre megbénította. Ez lehetővé tette, hogy Japán még 1941-ben megtámadja a Fülöp-szigeteket, Hongkongot és Malajziát. A nemzet döbbenten hallgatta Franklin D. Roosevelt elnököt, aki dec. 7-ét „a gyalázat napjának” (eredetileg „a gyalázat örök mementójának”) nevezte. Másnapra izolált európai konfliktusból világháborúvá szélesedett a harc, mert az USA is azonnal belépett, míg eddig csak fegyverekkel és étellel támogatta a szövetséges országokat. Roosevelt határozott utasítására az állítólagos felelősöket (inkább tudatosan kreált bűnbakokat!) – Kimmel tengernagyot, a csendes-óceáni amerikai flotta parancsnokát, illetőleg Short tábornokot, a csendes-óceáni amerikai hadsereg parancsnokát – menesztették. Ugyanakkor – kirívó mulasztásuk dacára – sohasem hallgatták ki, és haditörvényszék elé sem citálták őket. Kimmel helyére Chester Nimitzet, Short helyére pedig Douglas McArthurt nevezték ki, ami utóbb helyes választásnak bizonyult.

Az USA kormánya tökéletesen tisztában volt a támadás várható idejével. Erre enged következtetni, hogy az amerikai hírszerzés ekkorra már megfejtette a japán diplomáciai kódokat, és Angliából is rendelkezésre álltak erre utaló információk. Ám alighanem nyomós indokra volt szükség a II. világháborúba való belépéshez, amit az amerikai polgárok zöme egyáltalán nem támogatott. Közvetve ezt a verziót támasztja alá a japán nagykövet esete is, aki kezében a hadüzenettel, 1941-12-07-én 12:45-kor Washingtonban kihallgatást kért a külügyminisztertől, de ő csak 13:30-kor (PH-i idő szerint 8:30-kor) fogadta. Az USA erre hivatkozva megvádolta Japánt a hadüzenet nélküli akcióval. Bár a hivatalos álláspont nem tagadta, hogy a felderítés rendelkezett hírekkel az esetleges támadásról, valamint a hadüzenetről, de a késlekedést az adatok értékelésének hibáival indokolta.

Eredmény: Döntő japán győzelem, ill. a vérszomjas bosszúvágytól hajtott Egyesült Államok hadba lépése a szövetségesek (Egyesült Királyság, Franciaország, Szovjetunió, Kína, Ausztrália, India, Kanada, Dél-Afrika stb.) oldalán. Velük szemben álltak az ún. tengelyhatalmak (Németország, Japán, Olaszország, Magyarország stb.). Jamamoto admirális szerint: „Fölébresztettük az alvó óriást, és iszonyú elszántságot gerjesztettünk szívében.” Alig fél év múlva (1942. jún. 3-7. közt) az USA fölényesen megnyerte a midwayi csatát, s ettől fogva a Távol-Keleten, valamint a Csendes-óceán térségében megfordult a hadiszerencse, mert a japánok elveszítették a kezdeményezést, és védelembe kényszerültek. (Hasonló volt a helyzet, mint Németország és a Szovjetunió esetében a sztálingrádi ütközet után.)

Később még számos nagy összetűzés volt Amerika és Japán közt, de jelentőségét tekintve egyik sem érte el PH és Midway alapvető áttöréseit. Végül az 1945 augusztusában Hirosimára és Nagaszakira oktalanul ledobott atombombák hatására Japán elkészült erejével, s szeptember 2-án, a Tokiói-öbölben, a Missouri csatahajó fedélzetén aláírta a feltétel nélküli megadásról szóló okmányt. Az USA nemcsak győztesen, hanem a világ első hatalmaként került ki a II. világháborúból. Ennek tudatában azóta sem „fér meg a bőrében”, s bármelyik országot, népet hajlamos megtámadni, amely nem az ő „muzsikájára táncol”. Ez az öntelt, féktelen magatartás egyenesen vezetett eddigi kakaskodásaihoz (Korea, Kuba, Vietnam, Latin-Amerika), majd szeptember 11-hez, s az utána fellángoló „terrorizmus elleni háborúihoz”. Ma azonban (gazdaságilag, pénzügyileg is) a bukás és összeomlás szélére került, s mivel érzi a vesztét, egyre agresszívebbé válik. Ahelyett, hogy föladná hedonista, „fogyasztói” allűrjeit, s egy takarékosabb, szerényebb, önellátóbb életmódra rendezkedne be, inkább mások kiszipolyozásával próbál magának további előnyöket kovácsolni. Nem lesz ennek jó vége, mert az emberiség nagyon unja már otromba „világcsendőri” játékait.

A PH ellen végrehajtott támadást még mindig rengeteg titok és ellentmondás övezi. Hitelt érdemlően, cáfolhatatlanul igazolni már aligha lehet – erre nincs is komoly szándék – az USA (Roosevelt) és Anglia (Churchill) akkori katonai és civil vezetőinek konkrét bűnrészességét, mindazonáltal nem tévedhetünk nagyot, ha feltételezzük, hogy sokan elhallgatták a tudomásukra jutott bizonyítékokat, s nem törődve saját honfitársaik, leendő szövetségeseik életével, ill. a várhatóan súlyos anyagi veszteségekkel, hagyták megtörténni a tragédiát csupán azért, hogy az egyébként közömbös Amerikát belerángathassák a háborúba. Vizsgálatok voltak bőven a háború közben és utána is, több ezer oldalas anyag gyűlt össze a bizottságoknál a tanúvallomásokból és egyebekből. Legutóbb 1995-ben a Kimmel és a Short család kérésére a kongresszus rendelt el újabb vizsgálatot, azonban most sem jutottak dűlőre. A két tábornokot a kötelességmulasztás vétsége alól fölmentették ugyan, de nem rehabilitálták, mert „mint parancsnokok, ők viselték a felelősséget”.

3.) A WTC tornyainak ledöntése s a Pentagon megrongálása

1993-ban már volt egy nagyszabású robbantás a WTC egyik alagsorában, egy amolyan „főpróba” az előadás előtt, ám komolyabb kár nem keletkezett az épületben, az pedig föl sem merült, hogy netán össze is dőlhetne.

A 9/11-i „terrortámadás” – a kikürtölt vád szerint – az al-Kaida banditáinak (szabadságharcosainak?) összehangolt öngyilkos merénylete volt az USA ellen. A fikció (legenda?) beteljesítése végett az ominózus reggelen 19 al-Kaidás gépeltérítő foglalt helyet 4 amerikai repülő utasterében. A terroristák állítólagos terveik szerint az USA fő jelképeinek számító épületekbe vezették bele szándékosan a repülőgépeket. A New York-i Világkereskedelmi Központ (WTC) ikertornyaiba két repülőgép (11-es és 175-ös járat) csapódott be, ezzel megölve a környező emeleteken dolgozó embereket is. Mindkét épület összeomlott két órán belül, majd ezt követően több épület is az ikertornyokhoz hasonlóan összedőlt, vagy megrongálódott. A harmadik gép (77-es járat) a Pentagon épületébe repült. A negyedik eltérített gépet (93-as járat) egyes feltételezések szerint az utasok visszafoglalták, azonban már nem tudták megmenteni a lezuhanásról, s Washingtontól mindössze 15 percnyire, Pennsylvania államban, Shanksville mellett csapódott a földbe. (Valószínű célja a Capitolium vagy a Fehér Ház lehetett, amit már nem ért el.) A repülőjáratok egyetlen utasa sem élte túl a támadásokat.

Az összehangolt, mérnöki pontossággal kivitelezett akció folyamán a géprablókkal együtt hozzávetőleg 2986 ember vesztette életét; köztük a négy repülő összesen 265 utasa, 343 tűzoltó, 23 rendőr és 37 kikötői vámtiszt, akik a mentésben segédkeztek, és legalább 2318 ember a toronyházakban, illetve azok, akik a környezetben, valamint az alattuk található metróállomásokon tartózkodtak. Összesen 25 épület rongálódott meg a támadásban, ebből a WTC 7 épületből álló együttesén kívül a Deutsche Bank épülete sem volt helyrehozható, ezért le kellett bontani. Ezeken kívül még 4 metróállomás is súlyosan károsodott, illetve részlegesen beomlott.. Az áldozatok túlnyomó többsége civil volt. Az Egyesült Államok válasza a terrorizmus elleni háború, melynek első eszköze Afganisztán (majd Irak) megszállása volt. Így próbálták meg elkapni a tálibokat, akik szerintük al-Kaida tagokat rejtegettek.

A Pentagonban okozott károkat egy éven belül kijavították, majd később a helyszínen megépítették a Pentagon Memorial emlékművet. A World Trade Center helyszínén, a romok eltakarítását követően elkezdődtek a helyreállítások, 2006-ban fejezték be a WTC-7 irodaépületét. A WTC-1 (korábbi elnevezése Freedom Tower) jelenleg építés alatt áll, 2013-ra tervezik az átadását. A kb. 541 méteres felhőkarcoló így Észak-Amerika legmagasabb épületeinek egyike lesz. 2007 és 2012 között további 3 épületet kívánnak befejezni.

Az USA Nemzeti Bizottságának vizsgálati anyaga, amely a terrortámadás körülményeivel foglalkozik, megállapította, hogy a hírszerzés (mely szerint nem voltak előzetes figyelmeztető jelek!) a támadásba torkolló események során sokszor zavartan, felkészületlenül és hibásan reagált. Néhány alkalommal azonban a hivatalos személyek egészen pontosan ítélték meg a helyzetet.

Kenneth Williams, az arizonai Phoenixben szolgáló FBI-ügynök 2001-07-10-én emlékeztetőt küldött az ügynökség központjába. A helyi repülőiskolába érkező közel-keleti hallgatókról számolt be. Gyanúja szerint esetleg terroristák próbálnak beszivárogni a civil repülési rendszerbe. Williams emlékeztetőjét figyelmen kívül hagyták.

Augusztus 16-án FBI-ügynökök tartóztatták le Zacharias Moussaouit egy repülőiskolában mutatott gyanús viselkedése miatt. Moussaoui csekély érdeklődést tanúsított a landolás (leszállás) elsajátítása iránt. Az őt letartóztató ügynök pontosan azt írta: olyan személyiség, aki képes bármivel belerepülni a WTC-be. Az esettel foglalkozó másik FBI-ügynök arra figyelmeztetett, hogy egy óriási repülőgépet akár fegyverként is használhatnak a terroristák.

Biztonsági tisztek eligazításokat tartottak a Fehér Házban 2001 nyarán, ahol George W. Bush elnököt arról tájékoztatták, hogy Oszama bin Laden terroristahálózata amerikai repülőgépek eltérítésével kísérletezhet, látványos támadásokra kerülhet sor, melyeket úgy terveznek, hogy tömeges áldozatokkal járjanak, és hogy az FBI tudatában van a terroristák előkészületeinek New York-i épületek lerombolására.

A 9/11 Bizottság megállapította, hogy két géprabló korábban Leatherman márkájú multifunkcionális kéziszerszámokat vásárolt. A 11-es járat egyik utaskísérője, a 175-ös járat egy utasa és a 93-as járat utasai bombákkal felszerelkezett terroristákról beszéltek, ám az utasok egyike szerint működésképtelen bombák voltak támadóiknál. A becsapódások helyszínein nem találtak robbanóanyag származékokat, így a 9/11 Bizottság jelentésében álbombákról számolt be.

A WTC épületkomplexumának 3 épülete szerkezeti sérülések miatt még a támadások napján összedőlt. A déli toronyban (WTC-2) a 175-ös járat becsapódását követően nagyméretű tűz keletkezett, melynek következtében 56 perccel később összeomlott. Az északi torony (WTC-1) 102 perccel a támadás után dőlt össze. Megsemmisülésekor a szétrepülő törmelékdarabok több órán át tartó tüzet okoztak a hetes épületben (WTC-7), melynek főbb szerkezeti elemei súlyosan károsodtak, acélváza meggyengült, majd késő délután összedőlt. Az Egyesült Államokban a támadások zavart keltettek a hírügynökségek és a légiirányítók munkájában. Az ország egész területén a civil légi járművekre 3 napos repülési tilalmat vezettek be. A már levegőben tartózkodó gépeket pedig visszafordították, vagy Kanadába és Mexikóba irányították.

Habár mind a mai napig egyetlen terrorista csoport sem vállalta a felelősséget a támadásokért (márpedig ez nem jellemző rájuk!), az ügyben indult nyomozás az al-Kaida hitvallásának és célkitűzéseinek feleltette meg az eseményt, egy 1998-as fatva (kiáltvány) alapján. A dokumentumot a szervezet vezetői, Oszama bin Laden, Ayman al-Zawahiri, Abu-Yasir Rifa’i, Ahmed Taha, Shaykh Mir Hamzah és Fazlur Rahman állították össze, melyben részletezték az USA arabok ellen elkövetett bűneit. Ez alapján a támadás megtorlás volt, kiváltó okait pedig a következők jelentették:

Izrael amerikai támogatása;

az Arab-félsziget amerikai megszállása (hadibázisok létesítése);

amerikai agresszió Irak népe ellen.

Továbbá a fatva szerint az USA

kirabolja az Arab-félsziget nyersanyagforrásait;

az itt található államok törvénykezését önkényesen diktálja;

alávaló rezsimeket pártfogol a Közel-Keleten, a lakosságuk ellen fordítva őket;

hadi támaszpontjai és egyéb objektumai vannak az Arab-félszigeten, ezzel megsérti a muszlim szent földet, elsősorban azért, hogy megfélemlítse a környező muzulmán államokat;

viszályt szít a muszlim államok között, hogy gyengítse őket, mint politikai erőt;

kiszolgálja Izraelt, és megpróbálja elterelni a nemzetközi figyelmet Palesztináról, a megszállás folytatása érdekében.

New York válságkezelő központja a WTC-vel együtt megsemmisült, azonban a szükséges intézkedések hamar megszülettek. Fegyelmezett mentőcsapatok jelentek meg a helyszínen, és igyekeztek minden tőlük telhetőt megtenni. A WTC-től nem messze lévő 7-es Parancsnokság tűzoltói felvételeket is készítettek az északi toronyban. Sajnos a tűzoltóknak nem volt idejük felmenni majdnem 80 emeletet a 30 kg-os felszereléssel. (A WTC épületeiben levő felvonókat tűz esetén tilos használni.) Egy emelet megtétele felfelé összesen kb. 1 percet vett igénybe, ám emiatt nem tudtak elérni a tűzig, hiszen ha fel is jutottak volna oda, lefelé már nem lett volna elég idejük. ĺgy csak kb. 40 emeletet tudtak megmászni.

A hírközlő szervek késedelem nélkül közvetítettek mindent. Senki nem tudta megbecsülni a halálesetek számát. Koromfekete hamuval borított emberek botorkáltak az utcákon, akiken a környék lakói próbáltak segíteni. A katasztrófa sebesültjeit azonnal elszállították, a közeli kórházak hamar megteltek. A metropoliszban szükségállapotot rendeltek el, lezárták a környéket és a hidakat, a földalatti és vasúti forgalmat átmenetileg felfüggesztették. A lezárt területre csak mentőcsapatok, rendőrök, tűzoltók és a válságstábok tagjai léphettek be. Este 18 óra körül kezdett apadni az érkező sebesültek száma. Sötétedésre részlegesen helyreállították a metróközlekedést, a hidakon és az alagutakon megindulhatott a kifelé irányuló közlekedés. A felgyülemlett tömeg 20:30 körül oszladozni kezdett, az utcák lecsendesedtek. Bush elnök nemzethez intézett beszédében a megtorlás csak jelzésértékűen szerepelt. Az elnöki beszéd után az emberek mégis elárasztották az utcákat.

Éjfél körül félkatonai jellegű válságművelet vette kezdetét. A parancsnoki posztot a helyi tűzoltóállomáson rendezték be, Rudolph Giuliani polgármester főhadiszállása is itt működött. Az Üdvhadsereg mozgó konyhákat állított fel. Északon a St. Vincent Kórház, mint a legfőbb fogadó állomás működött. Ideiglenes hullaházat hoztak létre a folyó túloldalán, New Jersey-ben. Az első becslések alapján 10 ezer halottra készültek fel.

A terrortámadás elkövetési módja és az általa okozott károk példátlanok. Az USA kontinentális területén 1812 óta külső állammal nem folyt háború. A célpontok kiválasztása arra utal, hogy a merényletek az Államok létét és az amerikai dominanciájú világgazdasági rendet is támadták. A nemzetközi repülőgép-forgalom a merényletet követő hónapokban erőteljesen visszaesett. 9/11 hatására a világpolitika átrendeződött. Mindenütt jelennek meg figyelmeztető írások arról, hogy a terrortámadás és a válaszcsapások szembefordítják egymással a nyugati és a muszlim kultúrájú világot, illetve hogy a terrorizmus elleni védekezés túlkapásai a jelenlegi nyugati civilizáció alapját jelentő individuális szabadságjogokat áshatják alá…

A 2004-ben bemutatott Fahrenheit 9/11 című dokumentumfilm a Bush-adminisztráció külpolitikáját veszi célba, többek között a szeptemberi terrortámadással és a bin Laden családdal kapcsolatban. A film fölvázolja a történéseket és azok lehetséges értelmezését, majd az eseményeket egyértelműen összefüggésbe hozza Oszama bin Ladennel és a bin Laden család politikai kapcsolataival. Michael Moore rendező kibontja, hogy milyen szoros baráti és üzleti szálak fűzik a Bush családot és üzlettársaikat a szaúd-arábiai királyi családhoz, főként a bin Laden famíliához, köztük Oszamához, aki ekkor már a WTC-vel szembeni terrorakció első számú gyanúsítottja volt. A film szerint az úgynevezett Carlyle Csoport az éves befektetői konferenciáját szept. 11-én tartotta a washingtoni Ritz Carlton hotelben. A találkozón minden Carlyle-partner ott volt: valószínűleg James Baker, John Mayor és idősebb George H. Bush is, de ő 11-én reggel eltávozott. Shafi bin Laden, aki Oszama féltestvére, azért érkezett a konferenciára, hogy családja Carlyle-os hozamait ellenőrizze. A film tanúsága szerint együtt, egy szobában nézték végig, ahogy a repülők a tornyoknak ütköznek, majd ezek után a bin Laden család beruházott az egyik védelmi alapjukba. Mindeközben Oszamát már az amerikai kormány köröztette.

Az események után 8 évvel Barack Obama elnök a hazafiság napjának nyilvánította 9/11-ét. Minden évben egy perces néma csenddel és az amerikai lobogó félárbocra engedésével emlékeznek az áldozatokra. A WTC egykori helyén önkéntesek és családtagok olvassák fel az összes elhunyt nevét.

4.) Kételyek és talányok – 9/11 a művészi csalás iskolapéldája

A világ szinte élő adásban nézhette végig az elborzasztó eseményeket. A döbbenet csendjét a felháborodás és a bosszú hangjai váltották fel, majd az USA rövidesen két háborút is indított, s akár újabbak is kibontakozhatnak még. Ezek mind 9/11 nyílegyenes következményei.

De néhány figyelmes ember – akik rendre észreveszik a gyanús dolgokat, és szóvá is teszik ezeket – már a merénylet után pár nappal hallatta hangját. Azóta pedig ezek a furcsa jelek egyre csak szaporodnak. Valóban az történt 9/11-én, amit az országok vezetői elmondtak nekünk, vagy a história egyik legocsmányabb átverésének elszenvedői vagyunk, melynek méltó folytatása lett az afganisztáni és a II. iraki háború?

2001-07-23-án az egész WTC komplexumot 15 millióért kibérelte egy Larry Silverstein nevű vállalkozó. Ezután egy 3,5 milliárd dollár értékű biztosítást kötöttek az épületekre, mely egy új elemet tartalmazott: terrortámadás esetére szóló kártérítést. Ez a megkötésétől számított 48. napon már aktuálissá is vált, ráadásul az összege megduplázódott, mert a kettős merénylet miatt – némi pereskedés után – 7 milliárdot fizetett a biztosító cég… (Mesés nyereség azért, mert valaki szerencsés származású, s emiatt jókor volt jó helyen.) Megjegyzem még, hogy az épületekben levő irodák fenntartása nem volt gazdaságos, ezért egyre kevesebb helyiséget tudtak kiadni bennük, tehát lebontásuk lassan esedékessé vált. Vajon nem lehetséges, hogy kapóra jött ez a „terrortámadás”, s ily módon egybeesett bizonyos üzletemberek és az állami szervek érdeke?

A támadás előtti napokban kapott új biztonsági igazgatót a WTC, aki történetesen az FBI azon részlegén dolgozott korábban, amely Oszama bin Laden tevékenységét figyelte. John O’Neil vizsgálta ki az al-Kaidának tulajdonított korábbi merényleteket, de amikor eredményeket mutatott volna fel, „fentről” leállították, majd hazahívták. O’Neil néhány nappal a támadás előtt vette át a WTC biztonsági szolgálatának vezetését. A tornyok összeomlásakor életét vesztette.

Néhány nappal a támadás előtt érdekes tőzsdei manipulációk történtek. A WTC-ben irodát bérlő vállalatok, a WTC biztosítói és két légitársaság (UA – United Airlines és AA – American Airlines) részvényei ellen irányuló spekulációra fel kellett volna figyelni. Ezen cégek részvényforgalma megtöbbszöröződött (akár a szokásos tíz-tizenötszörösére). Ennek hátterében az a furfang állt, miszerint a cégek részvényeinek értéke néhány napon belül jelentősen esni fog. Független nyomozati szervek felfedezték, hogy a legaktívabb személy a börzei tranzakciókban egy bizonyos A. Krongard nevű úriember volt, a CIA hivatalban lévő igazgatója, aki számos nagy pénzintézetben rendelkezik jelentős érdekeltségekkel.

9/11 olyan összehangolt akció volt (talán a CIA és a Moszad keze is benne van?), melyet lehetetlen máshonnan irányítani. 1 órán belül 4 nagy hatótávolságú utasszállító gép eltérítése olyan magas szintű, komplex szervezést igényel, amelyet semmilyen terrorcsoport nem képes külföldről kivitelezni. Minden biztonsági rendszert ki kellett játszani, méghozzá úgy, hogy egyetlen ország titkosszolgálata se szerezzen róla tudomást. Ez gyakorlatilag ma már képtelenség (műholdas nyomkövetés, telefon és internet megfigyelése stb.), főleg, ha a szervezést egy arab országból vagy Afganisztánból irányították volna.

Mint azt hivatalosan állítják, a gépeltérítők mindenféle gyorstalpalókon és könyvekből tanultak repülni. A nagyméretű és nagy sebességű utasszállítókkal való bánás hatalmas tudást és gyakorlatot követel, főként a célpont(ok) precíz eltalálása végett. Ehhez képest azon oktatók, akiknél az állítólagos terroristák tanultak, úgy nyilatkoztak, hogy az arab pilótajelöltek angol nyelvtudása és egyéb képességeik egy kisméretű sportgép vezetésére is alkalmatlanná tették őket, nemhogy nagy utasszállítókéra. Ennek ellenére a leírások és videofelvételek szerint mindegyik eltérített gép olyan manővereket hajtott végre, melyek gyakorlott pilótáknak is becsületére váltak volna.

Pár nappal a támadások után, nyilvánosságra hozták az utaslisták alapján azoknak a nevét, akiket terroristaként azonosítottak, köztük az FBI által is keresett személyek nevét, mint Atta, Alomari, stb. Ez azt jelenti, hogy valamennyi terrorista a saját nevére foglalt jegyet a járatokra!? Sőt, a támadás előtt a saját hitelkártyájukkal fizettek, és éltek vidáman, lejárt ideiglenes vízummal. Többet közülük köröztek! És senki nem vett észre semmit…

Sokan rámutattak, hogy a merénylőknek nem lehetett célja, hogy minél több embert öljenek meg. A két gép ráadásul azokon a szinteken csapódott be, ahol többnyire üres irodák álltak, hiszen a tornyok felső szintjeinek ebben az időben nem volt bérlője! A WTC tornyokban egy átlagos napon több mint 50000 ember dolgozott. Ha fanatikus terroristák lettek volna az elkövetők, egy ilyen gondosan kidolgozott merényletet bizonyára akkor hajtottak volna végre, amikor „minél több átkozott kapitalista” tartózkodik a tornyokban, ergo bizonyára nem 9 óra előtt, amikor még kevesen vannak az épületekben, és a felsőbb vezetők sincsenek a helyükön. S egyáltalán minek tulajdoníthatjuk azt, hogy az ominózus nap előtt számos tisztviselőt (elsősorban a zsidókat) valakik figyelmeztettek, hogy a saját érdekükben ne menjenek be dolgozni? Aztán zömmel meg is fogadták az „életmentő tanácsot”.

A Pentagonnál is az az épületszárny károsodott, amely éppen tatarozás alatt állt, és nem is dolgoztak benne. A teletankolt merénylő Boeingek is alig szállítottak utasokat, 3/4-ük, 4/5-ük üresen kongott. Ilyen gyér forgalom mellett a légitársaságok simán tönkremennének, ezért 50 %-os kihasználtság alatt inkább lemondják az utat, vagy más járatokkal kombinálják. Itt azonban tényleg kevés emberre volt szükség, nehogy az utasok lefegyverezzék a géprablókat. Melyik terrorszervezet képes elérni, hogy a feltankolt repülők hosszú távú járatként, ilyen csekély létszámmal induljanak, annak dacára, hogy ez a társaságnak óriási ráfizetéssel jár?

A 9/11-i események súlyponti eleme a WTC tornyainak összeomlása. De sokak szerint ennek nem lett volna szabad megtörténnie, a gépek becsapódása ugyanis nem indokolta a dolgok ilyetén alakulását. A keletkezett tűz nem volt nagy kiterjedésű, égése pedig erősen oxigénhiányos környezetben zajlott (sűrű, fekete füst). Ezért hőmérséklete még az acél meglágyulásához szükséges 6-800 Celsius fokot sem érte el, nemhogy az 1300 fokot, ami a megolvadásához kell. Ennek ellenére itt az acél nem csupán cseppfolyóssá vált (még napok múlva is találtak olvadt fémtócsákat a romok alatt!), hanem gyakorlatilag elpárolgott, a beton pedig porrá és füstté vált. Irányított, ipari robbantás nélkül ez pedig nem megy, sőt a 2500 fok feletti hőmérséklet egyértelműen a semtex robbanószer és a szuper nano-termit jelenlétére utal, melyek maradványait mindhárom összedőlt épület anyagában ki is mutatták. Arról nem is beszélve, hogy ilyen szabályos, szabad esésű, függőleges tengelyű önmagába roskadást nem produkál a véletlen, mert ehhez nagyon alapos, szakszerű előkészítés szükséges. A sorozatos robbanásokat szemtanúk (köztük tűzoltók) tucatjai, valamint a videofelvételeken észlelhető fénypontok és hangjelenségek is igazolják. S vajon mi indokolja a Pentagonba csapódó gép maradványainak teljes hiányát, csak nem vált nyomtalanul légneművé 60 tonna fém? Nem inkább egy kis tömegű robotrepülő, vagy egy távirányított rakéta csapódott a világ legbiztonságosabb, legjobban őrzött épületébe? S vajon a légügyi ellenőrzés miért nem küldött föl egyetlen elfogó vadászgépet sem, miután értesült róla, hogy egyszerre 4 óriásgépet is elraboltak?

Máig rejtély, hogyan lehetett eltéríteni a gépeket, hiszen a terroristák fémből készült fegyvereket (pisztolyok, puskák, géppisztolyok, komolyabb kések) nem tudtak átvinni utasként az ellenőrzéseken. A hivatalos verzióban szereplő műanyag kések és doboznyitó schnitzerek ellen pedig nem olyan nehéz védekezni, ezekkel nem lehet sakkban tartani egy repülőgépnyi utast és személyzetet. A gépek közül miért nem adta le egyik sem a vészjelző kódot, sőt miért kapcsolták ki az állandó kommunikációs csatornákat? S vajon a terroristák miért hagyták, hogy az utasok jelentős hányada mobiltelefonon élénk beszélgetéseket folytasson, s mintegy élő közvetítést adjon a gépeken uralkodó állapotokról?

Amilyen váratlanul érte a támadás az USA-t, olyan gyorsan produkáltak eredményeket: már délután 4 órakor hivatalos bejelentésben azonosították a támadó szervezetet az Oszama bin Laden vezette al-Kaidával. Furcsa, hogy a terroristák, bár névtelenek akartak maradni, mégis szándékoltan látható nyomokat hagytak maguk után. (Gondoljunk csak a bostoni reptér közelében parkoló autóban „megtalált” Koránra, térképre és arab nyelvű repülési eligazítóra, ill. a bajtársakhoz szóló végrendeletszerű búcsúszövegre. Valamint arra, hogy az egyik összedőlt toronyból, ahol minden eszköz és okmány megsemmisült, csodák csodájára előkerült az egyik tettes sértetlen útlevele. Kabulban pedig egy újságíró jutott egy olyan laptophoz, melynek merevlemezén az egész al-Kaidával kapcsolatos rengeteg információt tároltak. Ennyire azért nem hülyék ők sem!)

Valamirevaló terrorszervezetek mindig közlik céljaikat és követeléseiket (lásd IRA, ETA, csecsen gerillák stb.). Csak a titkosszolgálatok nem tesznek ilyet, ha orgyilkosságot vagy terrorakciót követnek el, ill. magányos elkövetőket prezentálnak tettesként (lásd J. F. Kennedy lelövésének L. H. Oswaldra kenését!). A 9/11-i merényletek után senki nem jelentkezett (sőt a gyanúsított, majd 2011-ben likvidált Oszama utolsó percéig keményen tagadta, hogy bármi köze lenne a bűntényhez, noha ezt korábbi cselekményeinél mindig elismerte). Ugyanakkor Bush néhány óra múlva (amikor még senki semmilyen bizonyítékokkal nem rendelkezik) magabiztosan kijelenti, hogy a támadást muszlim terroristák követték el, s rajtuk kívül az őket esetleg bujtató országokat is háborúval fenyegeti. Mint később kiderült, az Afganisztán és Irak elleni agresszió tervei már rég elkészültek, s a Közel-Kelet átrendezési forgatókönyve is megvolt. Az USA most is ezt követi, nem zavartatva magát a nemzetközi felháborodástól és légből kapott állításainak valótlanságától.

Röviddel a támadás után közzétették a 19 gépeltérítő nevét, ám hamarosan kiderült, hogy ez a lista „hasból” született, ugyanis többen jelentkeztek, hogy köszönik szépen, de még élnek, és semmi közük sincs az eseményhez. Mintegy 7 személyről egyértelműen bizonyítható, hogy életben vannak. Érdekes kérdés az is, hogy miért nem engedélyezték a szakértői vizsgálatokat, s miért takarították el oly sebesen a roncsokat, azaz semmisítették meg az esetleges bizonyítékokat (lásd William A. Manning nyilatkozatát, aki a Fire Magazine főszerkesztője!). A kongresszus tudományos bizottsága egyenesen azt közölte, hogy a vizsgálatokat következetesen akadályozzák.

Aztán a BBC riportere miért jelezte 20 perccel előbb a WTC-7-es épület összeomlását, mint az a valóságban végbement? Bush és Cheney meghallgatása miért nem külön-külön, hanem együttesen történt, s ugyan miért nem kötelezték őket az ilyenkor szokásos esküre? Utánanézett valaki, hogy ezt a rendkívüli összhangot igénylő eseménysort vajon ki finanszírozta? Voltak-e olyan banki átutalások, melyek kapcsolatba hozhatók a merényletekkel? S mivel magyarázható az, hogy a Pentagonból szőrén-szálán eltűnt 2300 milliárd dollár, netán ez volt a valódi elkövetők s a megbízott nyomeltüntetők hallgatásának ára? Annak idején Bill Clinton elnök szex-ügyeinek kivizsgálására 640 millió dollárt költöttek. Miképp lehetséges, hogy a sokkal fontosabb 9/11 titkainak földerítésére mindössze 600 ezer dollárt használtak fel?

A teljesség igénye nélkül csupán néhány megválaszolandó kérdést tettem most föl, amiket nyilván mások is megfogalmaztak már, de valahogy senki sem tud rájuk érdemben felelni. Tartok tőle, hogy 9/11 is a megoldatlan ügyek dobozába kerül majd, mert az igazság széles körű közreadása túl sokak érdekeit sértené. Nem ez az első ilyen eset a jelenkorban, s nyilván nem is az utolsó. Ezért annyira helytálló Mark Dayton szenátor (Minnesota) megállapítása, aki teljes nyíltsággal kimondta, hogy a kormánytisztviselők, a hadsereg s a titkosszolgálatok is hazudnak; a végső hivatalos jelentés pedig abszolút hamis, csúsztatásokkal terhelt, és hozzá nem értést tükröz. Ennél okosabbak sajnos mi sem lehetünk!

5.) PH és 9/11 rokon vonásai és ordas következményei

Mindkét esetben valamilyen ürügy kellett az USA-nak (pontosabban a birodalmat irányító ragadozó oligarcháknak) ahhoz, hogy hódító és pusztító törekvéseit gátlástalanul kiélhesse. Szó sincs arról, hogy hatalmas gazdasági és katonai potenciálját kihasználva az igazság bajnokaként lépett volna fel azért, hogy megvédje a gyengébbeket, s mindenki számára elfogadható békét, status quót teremtsen. Nemcsak a világ sorsával nem törődött, hanem a saját népét is könnyelműen áldozatul dobta önző, kicsinyes céljaiért. Az egykori angol és francia gyarmat később nem átallott korábbi megszállóival és kifosztóival (valamint mai irányítójával, a cionista-talmudista Izraellel) szövetkezni, hogy neki is minél több jusson a koncból.

Persze változnak az idők, s közben változnak az erkölcsök és a módszerek is, sajnos egyáltalán nem az előnyükre. PH-nál egy ügyes trükkel, meg némi anyagi és emberi veszteség árán megtévesztették, becsapták Amerika jóhiszemű lakosságát, ám itt a „piszkos munkát” még idegenekkel (a japánokkal) végeztették el, tehát nem emeltek kezet a saját fajtájukra. 9/11-én azonban már sokkal brutálisabban és nyíltabban léptek fel – tulajdon véreik, nemzettestvéreik ellen. PH-nál csupán elhallgatták az igazságot, 9/11-én pedig egy ördögi tervet, egy sunyi önmerényletet fundáltak ki és hajtottak végre precízen azért, hogy átverjék az egész világot, s tetszőlegesen bármely kontinensen szembeszállhassanak korunk rákfenéjével, a „világterrorizmussal” (pl. Afganisztán, Irak, esetleg Szíria, Irán stb.). Nem számít, hogy fegyveres támadásuk kapitális hazugságokon alapul, és semmilyen jogcímük nincs rá, hogy más államok belügyeibe avatkozzanak; egyszerűen arra hivatkoznak, hogy az Egyesült Államok és Izrael biztonságát, demokratikus rendjét védik ezáltal.

Ily módon megteremtettek egy káros mítoszt, a globálterrorizmus és az ellene foganatosított nemzetközi (nemzeteken átgázoló!) háború eszméjét. Így az általános megfélemlítéssel, sőt rettegés kiváltásával, egy féktelen sajtó- és hecckampány által tulajdonképpen az egyes népeket, nemzeteket kívánják egy jól őrzött karámba (koncentrációs táborba, Gulágra) szorítani, s egy szürke uniformisba gyömöszölni, hogy elodázzák, vagy végleg meghiúsítsák a mindenütt esedékes egyetemes szemléletváltást (paradigmaváltást), valamint a bebetonozott alvilági rendszerek gyökeres megváltoztatását. Az a fixa ideájuk (megcsontosodott rögeszméjük?), hogy továbbra is egy embertelen, az isteni és a természeti törvényeket áthágó, a többség akaratát semmibe vevő, ugyanakkor egy „kiválasztott” törpe kisebbség mohó harácsolását kielégítő áldemokráciát, egy tarthatatlan, gyilkos központi hatalmat erőszakoljanak ránk.

Ebben a „szép, új világban” csak azoknak lehet némi szegényes, sivár jövője, halvány esélye az érvényesülésre, akik megpróbálnak beilleszkedni, akik bármilyen megalázó feltételt, megszorítást készséggel elfogadnak, s eszükbe sem jut a bírálat, pláne az ellenállás, vagy a lázadás. Tehát felejtsük el egyéni emberi és kollektív nemzeti jogainkat, búcsúzzunk el a szabadságtól s az önrendelkezéstől, törődjünk bele, hogy nyomorult életünkben egyetlen feladatunk és lehetőségünk adatott, a fölöttünk lévők parancsainak odaadó szolgálata. Bizony, ez a sötétség és a gonoszság birodalma, ahol előbb-utóbb vagy megdöglünk, vagy lerázzuk béklyóinkat, bilincseinket, s egy huszáros szabadságharc, a fennálló viszonyok elsöprése árán létrehozzuk magunknak azokat a körülményeket, melyek közt úgy élhetünk, ahogy nekünk tetszik, vagyis a mindenható Isten eredendő szándékai és iránymutatásai szerint.

Nincs más kiút, nincs más alternatíva, mert különben a történelem és a fenntartható élet lazán átlép rajtunk. Itt már nemcsak egyes országok, népek kerültek halálos veszélybe, hanem valamennyi földrész s az egész emberiség jövőjét próbálják porba fojtani a Sátán helytartói. Döntenünk kell mindnyájunknak: beletörődünk-e a nekünk szánt pokoli sorsba, a totális gazdasági, politikai, szociális és morális összeomlásba, vagy megvívjuk a ránk váró harcokat, háborúkat, s kimenekülünk a mindent betemető romok alól. A sikert senki sem garantálhatja, ám a küzdelmet a legszörnyűbb reménytelenség idején sem adhatjuk fel, mert nemcsak önmagunkért és kortársaink boldogulásáért vagyunk felelősek, hanem fiaink, unokáink, késő utódaink létéért is. Erre a küldetésre teremttettünk, s ha bizakodva megálljuk a helyünket, nincs olyan földi vagy földöntúli erő, mely végleg legyőzhet, eltiporhat minket! PH és 9/11 fényében-árnyékában erre a nemes önvédelemre szólítok minden elhívatott hazafit szerte a világban!

Felhasznált források:

– Dan van der Vat: Pearl Harbor – a gyalázat napjának képes története;

– Wikipédia: http://hu.wikipedia.org/wiki/Pearl_Harbor;

http://hu.wikipedia.org/wiki/2001._szeptember_11-ei_terrortámadások;

– a You Tube és egyéb video-csatornák, tévé-archívumok vonatkozó filmjei, filmrészletei;

– a nyomtatott sajtóban és internetes portálokon a témával kapcsolatban megjelent cikkek.

Megjegyzés: Dolgozatom szabadon közölhető, sokszorosítható és terjeszthető.

Biológiai fegyverek – Haladóknak

2011.06.09. 07:50 Papírzsepi

1972-ben aláírták, majd 1975-ben hatályba lépett a Biológiai- és Toxinfegyver Egyezmény (BTWC). Ezt a megállapodást az Egyesült Államok és a Szovjetunió közösen harcolta ki, és ők is voltak a leszerelés fő ellenőrei is. A szerződést számos más ország aláírta. Megtiltotta a biológiai fegyverek fejlesztését, gyártását, tárolását, és persze bevetését. Emellett a meglévő készleteket le is kellett szerelni, de ennek ellenőrzéséről az egyezmény nem nyilatkozott. Emiatt, és további hibái miatt később több felülvizsgálati konferenciát is tartottak, de végül csak 2009-ben sikerült a megerősített, kiterjesztett megállapodást aláírni. 

Opcionális aláfestő zene Jockey11 jóvoltából Arkonától (első 5 szám) és DDT-től (6-14). Mindenki válassza ki magának a szimpatikusabbat. Indítás az előrelépés vagy valamelyik számválasztó gombbal.

 

IV. Generáció: A Szovjet biofegyver-program.

A szovjet biofegyver program is az 1930-as években kezdődött. Az első titkos kutatólabort a szibériai Tabolszkban alapították meg, 1931-ben. 1933-ban aztán Szuzdalban, a Pokrovszkij-kolostorban alakította ki a GPU/NKVD a saját kutató-fejlesztő bázisát (egy templomban fejlesztettek biológiai fegyvert! Jellemző.) Ennek a helyi lakosság nem örült, és végül valahogy elérték, hogy 1935-ben az egészet átköltöztessék egy szigetre, a Kalinyin-környéki Szeliger-tóhoz.

Közben a Vörös Hadsereg is alapított egy saját kutatóbázist Perkuskóban (Moszkvától nem messze), amit később Kirovba költöztettek. 1954-ben két speciális lőteret is kialakítottak maguknak: mindkettőt az Aral tóban lévő szigeteken: az egyik a Komszomolszk-, a másik a Vozrozsdenyije-szigeten jött létre, bár ez utóbbi már 1937-ből biofegyver-kísérleti telepként működött. Fővárosa Kantubek, ahol fénykorában 1500 ember élt és dolgozott (ma már csak szellem- és romváros). Az 1960-as években aztán még további biológiai fegyvert gyártó üzemek épültek szerte az országban, többek között Szverdlovszkban és Zagorszkban is. 
Ezeken a helyeken a szovjet kutatók lényegében minden lehetséges kórokozót megvizsgáltak. Foglalkoztak többek között anthraxal, tularaemiával, brucellosissal, pestissel, tífusszal, botulizmussal és sárgalázzal is. Minden lehetséges célba juttatási módot kipróbáltak, a légibombáktól kezdve a rakéta-robbanófejeken át a spray-szórásig. Igen alapos munkát végeztek.

Aztán 1973-ban a Szovjetunió is ratifikálta a Biológiai- és Toxinfegyver Egyezményt (BTWC), sőt, az egyik fő ellenőrévé vált. Ennek ellenére a szovjetunió képtelen volt elhinni, hogy az USA tényleg leállította a saját biofegyver-programját, így nem vették annyira komolyan ezt az egyezményt. Illetve semennyire sem vették komolyan.

Mindenesetre átszervezték a biológiai fegyverprogramjukat.  1973-ban az összes addig működő kutatólabort megszüntették, és megalakult helyettük a „Moszkvai Össz-Szövetségi Tudományos Termelő Szövetség”, más néven Biopreparat (Биопрепарат, "Biological substance Preparation"). Ez, a hivatalosan békés célú intézet a Földművelési és egészségügyi minisztérium alá tartozott, első vezetője V. Ogarkov lett. Azt, hogy azért mégsem volt az a cég annyira békés jól mutatja, hogy Ogarkovot az a J. Kalinyin követte, aki azelőtt a szovjet hadsereg vegyi fegyverekért felelős tábornoka volt.

A Biopreparat átvette az összes addigi labort és termelőüzemet. Éves költségvetése 100 millió régi rubelre rúgott, 25 000 dolgozót foglalkoztatott mintegy 40 nyílt és száznál is több rejtett telephelyen. 1000 PhD-s szintű kutató, és 150 felső vezető dolgozott a cégnek. És persze ne felejtsük ki azt a 6500 magasan képzett tudományos dolgozót sem, akik az offenzív biológiai-fegyver programban dolgoztak tovább, persze titokban. Az összes termelőüzemet úgy alakították ki, hogy kettős hasznosítású legyen: nappal oltóanyaggyár, éjszaka biofegyver-üzem… Akszu, Berdszk, Omutnyinszk, Pokrov, Szverdlovszk, Zagorszk, Aralszk városok – a nyugati hírszerzők mindegyik esetében gyanús hűtőbunkereket láttak, így gyanítható volt, hogy ezeken a helyeken nem feltétlenül növényvédő-szert állítanak elő (pedig végülis igen: ha mi, emberek kiirtjuk magunkat, az elég sok növényt megment, nem?).

A baktérium- és vírus mintákat gyakran postán rendelték nyugati laboratóriumokból, hivatalosan oltóanyag-gyártáshoz, biológiai működésű növényvédő szerekhez (közben az Ekologija nevű leányvállalat valóban foglalkozott is növény- és állatellenes biofegyverekkel).

Aztán 1979-ben Szverdlovszkban baleset történt: a városban üzemelő biofegyver-gyárban egy szűrő meghibásodott, és egy szép formás lépfene (anthrax) felhő került a légkörbe.  Az uralkodó széljárás mentén szépen leülepedett, közben rengeteg embert megfertőzött. Végül 65-en haltak meg. A balesetet letagadták, még azt is, hogy egyáltalán típusos lépfenét azonosítottak ott. Csak 1992-ben sikerült bizonyítani a balesetet, de ehhez az kellett, hogy Vlagyimir Paszecsnik, az egyik Biopreparat - főnök emigráljon és elmeséljen mindent. Persze a nyugati titkosszolgálatok addig is gyanították, hogy Szverdlovszkban biológiai-fegyver gyártási baleset történt, de elég valószínűtlennek tűnt számukra, hogy egy nagyváros közepére telepítsen bárki is ilyen veszélyes gyárat. 

(Város közepén álló veszélyes üzem... itt most emlékezzünk meg egy pillanatra a Bhopal-i vegyi üzem 1984. decemberi balesetéről. Köszönöm.)

Érdekesség, hogy 1979-ben a szverdlovszki első titkár egy bizonyos Borisz Jelcin volt.

A Biopreparat 1984-ig a tularaemia- és más baktériumok alkalmazását kutatta, majd 1984-85 között egy vadiúj, genetikailag módosított, fokozott virulenciájú, növelt ellenálló-képességű pestistörzs került a figyelem középpontjába. Az antibiotikum-rezisztencia növelésén Csehovban, a súlyos kimenetelű vérzéses lázak (pl. Ebola) vírusaival pedig Noviszibirszk közelében, Koltszovóban (az „NPO Vector” - ban), és Obolenszkben foglakoztak.
 

Az NPO Vector a világ egyik legkomolyabb mikrobiológiai kutatóintézete. Több épületben, közel 100 laborja van (1.-4. szintűek, vegyesen: bármilyen kórokozóval dolgozhat). A terület igen komoly, háromszoros kerítésvédelemmel és CCTV rendszerrel van felszerelve. A több ezer négyzetméteres, többszintes épületekben igen komoly, túlnyomásos levegőztetés, speciális, extra-magas hőfokú vízkezelés, duplázott szűrők és persze többszörösen elkülönített speciális laborok vannak. Külön telepe van a kísérleti állatok létrehozásához (ami a környéken a messze a legnagyobb ilyen létesítmény). Mindenféle szinten zajlottak és zajlanak ma is mikrobiológiai kutatások. A különösen veszélyes ágensekkel és a 1980-as években a rakétákba tölthető biofegyverekkel is itt kísérleteztek. Később a tömegpusztító fegyverrel dolgozó tudósok jelentős része Irakba került. A Vector ma is működik.

Az Aral-tól két szigetén szabadtéri lőtér működött. Ez meg is látszott: 1976-ban jelentős halpusztulást tapasztaltak a környéken, 1988-ban pedig félmillió (!) antilop pusztult ki a Turgaj-sztyeppén. 1989-ben egész birkanyájak pusztultak el pestis miatt. Amúgy a Vozrozsdenyije-sziget (Újjászületés-sziget) ma már nem létezik. Az Aral-tó kiszáradásával előbb félszigetté vált, később teljes egészében a szárazföld része lett. Ugyan a területet alapvetően megtisztították (több száz tonna anthraxot távolítottak el a szigetről!), de ettől még mind a mai napig lehetnek rajta gócpontok. Tehát ne oda menjetek nyaralni.

A Biopreparatban a véletlenül megtalált vagy megalkotott vírusokat is górcső alá vették, próba-cseresznye alapon. Ilyen volt például az ebolához hasonló Marburg-láz, amit majmokkal hurcoltak be Németországba. Ezzel fertőződött meg véletlenül Nyikolaj Usztyinov kutató a begyűjtés során. Megbetegedett. Halála előtt gyakorlatilag már vért izzadt, de nem tudtak rajta segíteni. Halála után a kutató vérét és persze a benne lévő módosult vírust eltette magának a Vector, hátha jó lesz még valamire. Ezt hívják ma „U-variáns"-nak (Usztyinov emlékére). Egyes források szerint komolyan számításba is jött ez a kórokozó fegyver céljára.

A Biopreparat 1987-ben olyan komoly fejlesztő- és termelő kapacitással rendelkezett, hogy gyakorlatilag bármit elő tudott állítani, amire csak szükség volt. Termelő kapacitása elérte a 200 kg/hét (!) pestisbaktériumot – és más harcanyagokból még ennél is többet - sőt, sokkal többet - gyártottak. (A pontos adatok bizalmasak - bár az interneten többféle - ezer tonna/évben skálázott - táblázat is kering erről; emlékezzünk csak: 100 Kg anthrax mire is képes…?!). A következő képek Akszuban, a Sztepnogorszk-i Biopreparat üzemről készültek: 

Az üzemben Anthrax spórákat gyártottak. Alant a gyár belülről, valamint egy spóra-fermentor teteje és a tartály maga.

Az oroszok a gyártás terén igazán nagyot alkottak. De nem csak a mennyiség volt fontos.

A szovjet kutatók gyakorlatilag új fejezetet nyitottak a biológiai fegyverek történetében.

Hogy is van ez?

• Az I. Generáció a mesterséges járvány-indítás volt, pl. a japán "kutatások".
• A II. Generáció a klasszikus csírafegyverek kora, melyek alapvetően baktériumokra épültek. A németek tették le az alapjait, az USA és a SZU finomította.
• A III. Generáció a fejlesztett technikájú, elsősorban (természetes) vírusokra épülő fegyvereké. Itt kezdődött a Biopreparat kora.
• A IV. Generáció pedig még a mérsékelt és konzervatív szakemberek szerint is maga a rémálom. Ez azon ritka alkalmak egyike, amikor is a „Bio” és a „Génmanipulált” jelzők kitűnően megférnek egymás mellett. Lássuk, miként:

- Genetikailag módosított kórokozók: hőálló, vízálló, fagyálló, UV-álló, antibiotikum-álló, buszmeg-álló kórokozók, növelt virulenciával. Mint pl. a Szuper-Pestis, Szuper-Anthrax(A Szuper Anthraxból pl. elég századannyi spóra a halálhoz.)

- Kiméra-vírusok. Ezek két vírus genetikai ötvözéséből jönnek létre: Himlő+Ebola, Himlő+Venezuelai Lóencephalitis, stb. Egyesítik azok előnyös tulajdonságait, és nehezítik a beazonosítást is. 

- Genetikailag szelektív kórokozók („Genetikai Fegyver”), melyek csak bizonyos gén-kombinációval rendelkező embereket ölnek meg. Ez az etnikai tisztogatás, a fajvédők Szent Grálja. 

Talán nem is folytatom, mindenki el bírja képzelni. A genetika, a mikrobiológia, az új gyártási eljárások és eszközök utat nyitottak ahhoz, hogy olyan biológiai fegyvert csináljunk, amilyet csak akarunk. Csak elhatározás és pénz kérdése.

Mostanában divatosak a zombi-filmek. Nos, erre a célra a veszettség (Rabies lyssa) vírus egy módosított változatát ajánlják a tudósok: influenza-szerű fertőzőképességgel és századrészére csökkentett lappangási idővel (most a veszettség lappangási ideje 18-60 nap, jellemzően harapással fertőz, és kezelés nélkül 99% a halálozási aránya). Szerintem ne próbáljuk ki.

A leleplezések (pl. Vlagyimir Paszecsnik dezertálása) miatt 1990-ben háromhatalmi tárgyalások indultak a Szovjetunió/Oroszország, az USA és Nagy-Britannia között, aminek hatására 1991-ben megnyitották a Biopreparat kapuit a nyugati ellenőrök előtt. 1992-ben aztán Borisz Jelcin nyilvánosan elismerte a szverdlovszki baleset megtörténtét, és ezután a 390-es sorszámú elnöki rendelettel betiltotta a biológiai fegyverek további kutatását, gyártását. A szélnek eresztett szakemberek más országokban kerestek fizetőképes keresletet a tudásukra, hogy mit vittek magukkal, arról gyakorlatilag semmilyen információ nincs.
Ezzel egy korszak lezárult – gondolhatnánk. De mielőtt továbblépnénk, még egy országról érdemes beszélni picit: Irakról.

Az kutatóintézet kertjében Névtelen úr a földet lapátolta. Elvégre ő volt itt a kertész, már két hete. Egy bajtársa javasolta neki a helyet: ugyanis ide jött dolgozni pár régi kollégája még a Biopreparat-időkből. Persze már nem élnek, de amit akkor hoztak magukkal…
Névtelen úr simán lehetett volna mikrobiológiai munkatárs a laborban, a tudása megvolt hozzá. De tudta: nem menne át a biztonsági ellenőrzéseken. Így csak egyszerű kertész lett: a objektumot és védelmi rendszerét így is jól kiismerhette.
  - „Furcsa dolog az emberi gondolkozás” – töprengett, miközben a földet lapátolta – „Itt van ez a hacker gyerek. Fantasztikus. Egy zseni.”

Pedig a fiatal informatikus, akivel pár napja kezdett együtt dolgozni, nem tett semmi lehetetlent.

Egy nap az intézet igazgatója kitwittelte, hogy két hétre nyaralni ment, így itt volt az alkalom a cselekvésre. Ekkor jött a képbe az ifjú hacker. Felhívta az Intézet rendszergazdáját az Igazgató nevében, miszerint nem tud távolról belépni a levelezésébe, nem jó a jelszó, és MOST azonnal oldják meg neki! A megfélemlített rendszergazda nem gondolkozott, új jelszót adott – a hackernek. Így az a továbbiakban már hozzá tudott férni az Igazgató levelezéséhez. Pár kiküldött igazgatói utasítás után (melyek a zártláncú TV rendszert iktatták ki) egy közösségi szájt „elfelejtett jelszó” szolgáltatásával megküldette magának az Igazgató kedvenc jelszavát. A dirikre valamiért nem mindig vonatkoznak a biztonsági szabályok, most sem: ugyanazt a jelszót és felhasználói nevet használta mindenhol. Így ennek birtokában egyenes volt az út a belső hálózat felé is, ahol viszont már senki sem számított informatikai támadásra.

Tehát szabadon lehetett gyors jelszótörő programot futtatni. Az új, feltört jelszó a beléptető rendszer adminisztrációs felületére való belépéshez kellett. Ezzel már szabadon lehetett a beléptetőkártyák adatait módosítgatni.

Hát így lett Névtelen úr korlátozott kertész-kártyájából egycsapásra (de feltűnésmentesen) mindenhova-mindig-beeresztős. Összesen két napot igényelt a meló, adatgyűjtéssel együtt.
    - „Okos fickó ez a hacker. Nagyon is okos! Ennek ellenére hogyhogy nem jött rá, hogyha valaki megbízza egy betöréssel egy 4-es szintű bio-laborba, akkor az utána nem akar majd tanúkat...” – gondolta tovább Névtelen úr, közben a hullát belökte a friss gödörbe. Éjfél múlt. Eljött nap a védett terület meglátogatására.

Irak biológiai fegyverprogramja

Az 1983-1988 közötti Irak-Iráni háború során Irak elsősorban vegyi fegyvereket vetett be sikerrel (pl. a „Sárga Eső” nevű tabun+mustár+trichotecen gáz kombót), aminek során 5000 sérült keletkezett, 15%-os halálozási arány mellett.
Ugyanakkor a fejlődő államok egyik legkifinomultabb biológiai-fegyver programján is dolgoztak, mégpedig a nagytávolságú rakétafegyverekkel együtt. Ugyan már 1975-ben elindult a program, de igazán csak 1985-ben tudott felgyorsulni, amikor az egészet Muthannaba költöztették.

Elsősorban a halálos anthrax, a botulinus toxin, a ricin és a mycotoxynok (melyek csak inkapactív harcanyagok) szerepeltek a listán, de növény- és állatállomány ellen bevethető fegyvereket is fejlesztettek. A kiinduláshoz egyszerűen rendeltek (névlegesen az iraki oktatási minisztérium, egyetemi oktatási céllal) az USA-ból egy nagycsomó mikrobát, amit meg is kaptak. Ezeket fel is dolgozták. Ám később újabb vírusokat is bevettek a kutatásba, például a vérzéses kötőhártya gyulladás vírusát, a brutális hasmenést okozó rotavírusokat, és a camelpox vírust (mely egy tevebetegség, de részben embert is megtámad). Ezek inkapacitív vírusok, de a Q-láz és a haemorrhagiás láz vírusa már nem az.

1990-ben indikátor anyagokkal, majd később élesben is kipróbálták ezeket, mégpedig 122mm-es rakétában és R400-as légibombában. Emellett 52 darab, tehergépjárműre szerelt (eredetileg növényvédelmi célú) aeroszol-generátort is készenlétbe helyeztek.

1991-ben, az első Öböl-háború idején mindezek bevetése komolyan fel is merült. A harcanyagokat részben fagyasztott állapotban töltötték módosított SCUD rakéták robbanófejébe, és készültségbe is helyezték őket. Lehet, hogy ki is lőtték volna őket. De az USA ekkor megemlítette, hogy van a közelben pár jókora atom-tengeralattjárója, és ha azok a biofegyveres rakéták esetleg elindulnának,  akkor az irakiak akár kezdhetik is leradírozgatni a térképekről a nagyobb városaikat. Ez az érv elég nyomósnak bizonyult, így Amer Rashid iraki olajminiszter ezután már azt nyilatkozta, hogy nem szándékoznak biofegyvert bevetni - csak ha az országot atomtámadás érné.

1995-ben Kamel Hasszan vezérőrnagy, az iraki tömegpusztító fegyverzet fejlesztési főnöke volt (és mellékesen Szaddam Husszein veje), távozott Irakból, és részletesen beszámolt a szövetséges erőknek a helyzetről. Ennek alapján sikerült (?) elérni a program leállítását és a készletek megsemmisítését. A második Öbölháború alkalmával már nem találtak biofegyvereket az országban.

Proliferáció

A proliferáció a tömegpusztító fegyverek világméretű elterjedését jelenti. Ebbe beletartozik az atomklub folyamatos bővülése, de a vegyi- és biológiai fegyvereké is. Ma több, mint 100 ország képes biológiai fegyvert gyártani, és sok ország ilyen jellegű törekvéseiről mind a mai napig nem tudunk semmit. Az kutatási eredmények és módszerek igencsak leegyszerűsítették a folyamatokat – miközben a IV. generációs biológiai fegyverek pusztító ereje messze meghaladja a nukleáris arzenálét. Ez a bővülés eléggé aggasztó.

Fontos dolog tehát a 144 ország által aláírt BTWC egyezmény, mert legalább van jogi alap fellépni a biofegyvereket gyártó-fejlesztő országok ellen. Sokat kockáztat ugyanis az az ország, amelyik ezt megszegi (nem is volt véletlen, hogy USA eléggé húzódozott az egyezmény megerősítésétől). Ma 17 olyan ország van, ahol gyaníthatóan folynak ilyen kutatások:Észak-Korea, Dél-Korea, Bulgária, Irán, Egyiptom, Izrael, Vietnam, Laosz, Kuba, Tajvan, Kína, Dél-Afrikai Köztársaság, Líbia és Szíria.

Érdekesség: egy gyorshír 2001-ből: Titokzatos zárlat az amerikai biofegyver-bázison .

Ám az igazi veszély most már nem a hadseregek kezében lévő biofegyver-arzenál, mivel azt (bármilyen veszélyes is) ésszel és óvatosan kezelik (Úgy legyen!). Sokkal inkább egy új jelenség ráncolja manapság a homlokokat: a Bioterrorizmusmegjelenése.

Biológiai fegyverek – Terroristáknak

2011.06.16. 07:50 Papírzsepi

2001. szeptember 11-én Amerikának egy új fenyegetéssel kellett szembenéznie. Most kivételesen nem a repülőgépekről és a WTC-ről van szó, hanem azokról a borítékokról, melyekben a küldemény szövegét fehér porral is nyomatékosították. 22 ártatlan alkalmazott halt meg az anthrax spóráktól, és az esemény meglehetősen nagy pánikot okozott: a dolog megmutatta, hogy az addig szinte csak elméleti lehetőségként számon tartott eshetőség, azaz biofegyver bevetése békés lakosság ellen, mégis bekövetkezett. A bioterrorizmus valósággá vált.
 

Opcionális aláfestő zene 2000-ből.... Indítás az első számra klikkeléssel.

Azt már kevesebben tudják, hogy valójában egyáltalán nem ez volt az első ilyen eset. Lássuk a fontosabbakat:
1970-ben a Weather Undergound mozgalom tervezte pár amerikai nagyváros életét megbénítani a vízellátó rendszerek szennyezésével. Az eszközökért a hadsereget zsarolták meg, de ez nem volt annyira jó ötlet. (Illetve a lakosság szempontjából az volt...)

1972-ben a R.I.S.E (egyetemi hallgatókból összeállt szervezete) gondolta úgy, hogy a Föld túlnépesedett, és az USA 5 államának megritkítása majd orvosolja ezt a problémát. Nyolcféle kórokozót terveztek bevetni (hastífusz, diftéria, vérhas, stb.), de a megvalósításig nem jutottak el.

1980-ban a Red Army Fraction (Rote Armee Fraction - RAF - Vörös Hadsereg Frakció) német szélsőbalos terrorszervezet kezdett Párizsban, egy bérelt lakásban botulinusz-toxint botulizmus-toxint gyártani (pillepalackokban, a fürdőkádban). A német politika kiemelkedő személyei ellen akarták bevetni, de a francia rendőrség résen volt („szagot fogtak”).

1984-ben a Rajneeshee Cult nevű, Amerikában működő, de indiai eredetű szekta került nézeteltérésbe a Oregon állambeli The Dalles Dallas megyei Oregon város lakosságával. Ezért a szekta tagjai Salmonella typhimuriommal typhimuriummal fertőzték meg 8 salátabárban az ételeket (salátákat, uborkákat, csírákat, stb.), ezzel pár elég kellemetlen napot okozva az odalátogatóknak (751 embernek). Ezen kívül célzott merényleteket is terveztek számukra kellemetlen személyek ellen, mégpedig hastífusz, tularémia és vérhas kórokozókkal (sőt, a HIV-el is próbálkoztak), de végül lebuktak. A csoport vezetőjét lecsukták, a szekta felbomlott.

1991-ben a szélsőjobboldali, kormányzatellenes csoport, aMinnesota Patrif Council tervezett merényleteket ricin toxin felhasználásával, de az FBI időben közbelépett.

1995-ben az Aum Shinrikio (Legfőbb Igazság Kultusza - főguruja itt jobbra) nevű szekta kezdett vegyi- és biológiai fegyverek iránt érdeklődni. Az 1995. március 20.-i tokiói szaringázos metrótámadással hírnevet szerző szekta már az 1980-as években megkezdte a működését. A szokásos szöveggel térítettek: hamarosan jön a világvége, és csakis ők maradnak életben. A dolog sikeres volt, hamarosan igen sok pénzük és rengeteg komoly kapcsolatuk lett. A tagok között biofegyver-szakemberek is voltak.

Korszerű laborokat építettek, és Q-lázból, valamint anthraxból kezdtek biofegyvert készíteni. Ez el is készült, majd 1990 és 1993 között ezt be is vetették! Elsőként birkákon próbálkoztak, aztán a sikeres teszt után egy rivális szektát is megtámadtak teherautós permetezővel. Ez utóbbi nem sikerült technikai problémák miatt, ugyanis beragadt a szórófej. Ezután egy saját tulajdonú, 80 emeletes magasház tetejéről permeteztek anthraxot a városra, de a helytelen alkalmazás miatt a dolog hatástalan volt. Végül a Macumoto nevű hegyi faluban öltek meg 7 embert ideggázzal.

A szekta számára persze fontos volt a hittérítés, így 1992 októberében Zairébe, Kikwitbe küldtek hittérítő küldöttséget. Ez a hely amúgy az ebola kiindulási helyeként ismert.... Ha már ott voltak, hoztak is haza magukkal vérmintákat.

A szekta felszámolásakor jelentős mennyiségű VX-gázt és kb. 15000 ember megöléséhez elegendő biofegyvert foglaltak le. Jól fel voltak tehát szerelve, de a szakértelem nem mindig volt tökéletes: a már említett metrós merényletet is elszúrták 1995-ben; ha úgy sikerült volna minden, ahogy tervezték, igen komoly katasztrófa lehetett volna belőle.

1998-ban egy Larry Wayne Harris (balra) nevű, szélsőjobbos férfi gondolta úgy, hogy (faji felsőrendűségi okokból) maszek háborút indít Irak ellen. Igen, ezt komolyan is gondolta, és ehhez saját gyártású pestisbombát tervezett. Szüksége volt harcanyagra is, így aztán egyszerűen vásárolt három fiolányi pestisbaktériumot az Amerikai Típustörzs Gyűjteménytől.

Ez 300 dollárjába és egy adag céges fejléces papírjába került. A papírt a munkahelyéről, egy mikrobiológiai cégtől szerezte be, s szintén ennek a cégnek az azonosítási számát használta a rendeléshez. Nem is volt gond, három hét türelmi idő után szépen megkapta a csomagot. Ám emberünk türelmetlen volt: mindenféle sürgető leveleket írt, egyre durvább stílusban. Ez nem volt igazán jó ötlet: a sok szövegben túl sokat elárult magáról, pontosabban a szakmai hiányosságairól. Ez feltűnt a Típustörzs Gyűjtemény munkatársainak (akiknek amúgy is televolt a hócipőjük az  állandó anyázással), így Wyne a csomaggal együtt a rendőröket is megkapta.

Az akkor 46 éves férfit postai csalásért vonták felelősségre, és persze a hatóságok felülvizsgálták a mikróba-kereskedelmi rendszert.
Szabadulása után, 1998-ban Waynet már egy másik neonáci szervezet tagjaként vették őrizetbe Las Vegasban, mivel anthrax volt nála. Ahogy látszik is, a biofegyverek lelkes híve; az interneten komoly biofegyver-csináld-magad könyvet is kiadott (linket most nem mellékelek).

- Igazából még sosem láttam ilyet. Hőmérséklet-szabályozó és légszűrő egy üvegházba? – a szerelő lassan a munka végére ért.
- A termeléshez kell – mondta Névtelen úr. – az ilyen bio-dolgokhoz kell az állandó hőmérséklet. – Az USA-nak ezen a részén túl meleg lenne automatikus szellőztetés nélkül.
- És mit termel? Bio-alma? Bio-saláta?
  „Majdnem. Bio-fegyver.” – gondolta Névtelen úr, de nem mondott semmit: csak bólogatott. Már vagy 10 éve ezen dolgozott. Fanatikusan hitte, hogy a Föld túlnépesedését meg kell állítania. Tagja is volt egy decentralizált terrorszervezetnek, akiktől az információkat kapta; de jobban szeretett magányos farkasként dolgozni. Most, hogy a hangszerekben sikerült visszacsempésznie a baktériummintát, már csak pár lépés választotta el a sikertől.

2002. március 22-én Afganisztában, Kandaharnál a támadó amerikai erők találtak egyfélkész biofegyver-labort. Nem tudjuk, hogy mit akart az Al-kaida gyártani benne, de ötletek azért vannak.

2003. március 1-jén Khalid Shaikh Mohammed elfogásakor (aki az Al-Kaida első számú műveleti vezetője volt) találtak nála egy csomó adathordozót. Az ezeken lévő adatok alapján világossá vált, hogy az Al-Kaida beszervezett egy pakisztáni tudóst (bizonyos Rauf Ahmadot), anthrax gyártásához.

Természetesen ezen esetek után a hatóságok levonták a megfelelő konzekvenciákat, és igyekeztek „betömni” a biztonsági lyukakat – ám az a helyzet, hogy ez egy teljesen reménytelen feladat.

A legtöbb szakember ma tényként kezeli, hogy nem az a kérdés: lesz-e valamikor komoly bioterrorista merénylet, hanem csak az: mikor és hol.

Hogy miért?

Eddig elsősorban a biológiai fegyverek katonai alkalmazásáról volt szó, ám a bioterrorizmus esetében eléggé eltérő irányból kell közelítenünk.
Először is lássuk a harcanyagkérdését. A Biopreparat széthullása után sok tudós ment külföldre, és ott helyezkedtek el, ahol megfizették a tudásukat. Ugyan komoly szigorítások történtek az utóbbi években a kórokozó-kereskedelem terén, de még így is bő 500 olyan cég létezik világszerte, melyek a szürke- és feketepiacon is kereskednek. Tehát az anyag akár meg is vásárolható, de ettől függetlenül sok kórokozó a természetes helyén is begyűjthető (mint pl. a pestis). Meg persze vannak kevésbé mentesített területek, mint pl. az Újjászületés sziget, ami ugyebár ma a szárazföld része (fele Kazahsztán, fele Üzbegisztán része. A képen: a főváros,Kvantubek egy elhagyott laborja az Újjászületés-szigeten. Újjászületés, mi?). 

Az alábbi képeken pedig szovjet TR-250-es tartályok láthatóak. Ezekbe 250 Kg Anthrax spóra fér. Amikor az Újjászületés sziget bezárt, akkor ott ilyenekben ásták el az antraxot, miután klór-alapú fertőtlenítő oldattal töltötték fel őket. Az egyik emigráns helyi tudós kb. 200 tonnára teszi az elásott mennyiséget. A dologgal csak az a gond, hogy a használt fertőtlenítő sem garantálja a spórák 100%-ának inaktiválását. Úgyhogy ha valaki kiás egy ilyet, még bőven lehetnek benne fertőző-képes példányok. Arról nem is szólva, hogy az egész közép-ázsiai térségben igen gyakoriak voltak az anthrax-járványok, így a környéken nem érdemes bolygatni az ember- és haszonállat temetőket sem - hacsak nem pont fertőző csíra beszerzése a cél.

- Hová pakolhatjuk a cuccot? - kérdezte a szállítómunkás Névtelen urat.
- Rakja csak oda az üvegházhoz!
- Itt kell aláírni. Négy hordó valami táp-izé…
- Jó lesz ott, az üvegházban. A többit én elintézem.

Egy terroristának egészen más kórokozók is számításba  jöhetnek harcanyagként: míg baktériumok otthon, szinte „konyhai" körülmények között is remekül tenyészthetők (tápoldatban, esetleg marhahúslevesben), addig a vírus-gyártás már komolyabb kapacitást igényel (Pl. egy tojás-alapú oltóanyag-gyárat. A tojás rendelkezik immunválasszal, és jól kézben tartható mennyiség. Speciális, ultra-steril tojásokat használnak, melyeket beoltanak a vírussal. Ezután ideális körülmények között (keltető gépben) tartják őket pár napig, majd kiszívják belőlük a vírussal dúsított fehérjét. Ezt még persze tovább kell kezelni, de alapvetően kész vagyunk. Nem minden vírus termelhető tojással, a himlő például igen.) 

Kevésbé kell számítani a genetikailag módosított fajokra, de szóba jöhetnek helyettük mások. Például a HIV ugyan hadi alkalmazásra nem túl jó, de terrorizálni elég jól lehet vele. Vagy gondoljunk csak a fekete himlőre.

A variola vera ("igazi himlő" - de mi fekete himlőként ismerjük) vírus egy sikertörténet az egészségügyben. Komoly, fegyelmezett, és hatékony védőoltás-programmal sikerült gyakorlatilag teljesen kiirtani a Földről. Utolsóként 1977-ben regisztráltak ilyen megbetegedést, Szomáliában. Pedig komoly pénzjutalom jár érte. Aztán 1980-ban a Földet himlőmentessé nyilvánították, a meglévő vírusmintákat megsemmisítették, és a védőoltásokat leállították. Hivatalosan csak két helyen van ma himlő vírus: Az Amerikai Járványügyi Hatóság (CDC) atlantai központjában (balra) és Oroszországban, Kolcovóban a Víruskutató Intézetben. Hivatalosan. Aztán mindenki meglepődött, mikor kiderült: a szibériai fagyban eltemetett holttestek a temetés után olyan gyorsan megfagytak – és úgy is maradtak -, hogy a bennük lévő vírusok még ma is (adott esetben bő 100 évvel később!!) kimutathatóak voltak belőlük. Igaz, kitenyészteni már nem tudták. Amúgy nem is kell: a vírus genomja ismert, adatbankokban van, megfelelő felszereléssel szintetizálható, ha kell. Ugyanakkor az elmúlt 30 évben senki sem kapott oltást ellene, aki meg idősebb, annál is erősen csökkent már a védettség. Tehát még a középkorinál is védtelenebbek vagyunk, mert ma már kevés himlőt túlélt – így teljesen védett - ember van. Egy elszabaduló himlő tehát elképesztő pusztítást okozna.

És most egy pillanatra gondoljuk végig, hány halott lenne, ha mondjuk a Heathrow repülőtéren megjelenne egy ebola-himlő kiméra! (Ez itt a hatásszünet helye.). Na. Akinek ilyen vírusa van, az nem hülye: ő sem akar meghalni. Tehát az ilyen szörnyeket eléggé őrzik, nehogy terrorista kezébe kerüljön (legalábbis remélem). Tehát a bioterrorizmus számára szerencsére főleg „csak” a II. esetleg III. generációs harcanyagok jöhetnek számításba. Amelyek persze ma sem kevésbé halálosak, mint 50 éve.

Lépjünk tovább, nézzük a hogyant: miként kell biofegyvert készíteni. Az internet ilyen szempontból teljesen ellenőrizhetetlen, igen részletes információ gyűjthető be róla. De hogy biztos legyen a dolog, pár éve a WHO kiadott egy kézikönyvet, amiben részletesen leírják, hogy miként kell kártevőirtási célú permetezőanyagot készíteni baktériumból. Ehhez egy olyan bacit használtak fel, mely az emberre veszélytelen, csak a kártevőknél okoz katasztrófikus járványt. Ezzel a kiadvánnyal kívánták segíteni a fejlődő országok mezőgazdaságát, ahol bizony igencsak elkél a segítség. Csakhogy a kiadvány nyílt, szinte bárki által megszerezhető, és nem kell hozzá túl nagy tudás, hogy a fő alkotóelemét képező baktériumot kicseréljék valami ember ellen is hatásosra. A gyártási folyamat ugyanaz, és már készen is van a biológiai fegyver. Igazából technikusi szintű tudást igény a dolog, nem többet.

Következő kérdés: mivel lehet előállítani. Sokáig úgy gondolták, hogy a biofegyver-gyártáshoz szükséges felszerelések beszerzése nem lehetséges feltűnés nélkül. Ezt megerősítendő a Pentagon 1998-ban a „Bacchus” művelet során ezt ténylegesen ki is próbálta. A szakértői csoport feladata az volt, hogy 1.6 millió dollárból építsenek biofegyverek gyártására alkalmas labort, mégpedig minden feltűnés nélkül. Hát építettek. 1999-ben hetek alatt beszereztek mindent, mégpedig legálisan és csendben. 2000 nyarára készen is voltak a fullos laborral, ezzel kisebb sokkot okozva az illetékeseknek. Persze azonnali szigorítások következtek, amit a 2001-es anhtrax-eset után még tovább szigorítottak. A próba kedvéért ezután is megpróbálták a labort összehozni. A helyzet az, hogy akkor is sikerült, mégpedig minden gond nélkül. Ne legyenek tehát illúzióink a dologgal kapcsolatban.  

Aztán nézzük meg, hogy miként lehet a harcanyagot célba juttatni. Nos, a mezőgazdasági szóró eszközök tökéletesen alkalmasak a feladatra (nem véletlen, hogy 2001 szeptemberében meg is tiltották a szóró-helikopterek és repülők repülését a nagyvárosok fölött – bár ezt mára feloldották). Egy terroristának célszerűnek tűnhet a metróban támadni, mert akkor a járművek-keltette huzat villámgyorsan végigfertőzi a teljes alagutat (Tokióban pl. naponta 5 millió ember használja a metróhálózatot). Ennek elkerülésére a komolyabb metróknál ma már telerakták bio-érzékelőkkel az alagutat, hogy még idejekorán lépni lehessen.

Eljött tehát a nagy nap. Névtelen úr erre várt már sok éve. Régi bajtársa hamarosan érkezik a helikopterrel. Közönséges, ősöreg mezőgazdasági helikopter volt, de akár 400 kg permetet is cipelhetett. Bár a hivatalos nyilvántartásában erről szó sem volt. Valahogy kitörlődött ez az adat.
Megvolt már minden más is: az útvonalterv, és a meteorológiai jelentés. Lassan a harcanyag is előállt: a buszban berendezett labor szárító gépei gyorsan dolgoztak. Már csak tölteni kell a helikoptert, hivatalos útvonalengedélyt kérni New York felett, és szórni. Utána minél lakatlanabb helyre utazni. Névtelen úr már elő is készítette a védőruhákat: a szuperpestissel nem árt az óvatosság.

Aztán támadhatók az ivóvízforrások is: egy víztározó hagyományos megmérgezéséhez – mondjuk ciánkálival - több teherautónyi anyag kell, miközben egy megfelelően megválasztott biofegyverrel olyan 1 liter bőven elég. És ezeket az objektumokat bizony nem feltétlenül őrzik eléggé: pár rozsdás lakat, szakadt kerítés próbálja megállítani a terroristákat. A már említett Legfőbb Igazság Kultusza is hasonlóra készült, már oda is volt készítve a víztározóhoz a VX.

Megfertőzhetők az élelmiszerek is (főleg a kevésbé ellenőrizhetők, mint pl. a friss gyümölcsök, zöldségek, gyorskaják, stb.). De öngyilkos merénylők (akár mondjuk himlővel megfertőzve magukat) simán elvegyülhetnek a tömegben, és amíg élnek, lelkesen fertőzhetnek boldog-boldogtalant (egy idő után persze mind boldogtalan lesz). Különösen jól megy ez mondjuk tömegrendezvényeknél (fesztiváloknál...). Amúgy a himlő halálozási aránya úgy 30-60% körüli.

Jól hangzik, nem? Tényleg nem. Akkor most nézzük meg, hogy miként lehet védekeznia biológiai fegyverek ellen.

Nos, ez igen nehéz és összetett kérdés. Nyilvánvaló, hogy nem lehet mindenkit minden ellen beoltani, és nem lehet mindenkit gázálarccal felszerelni. Ráadásul egy biocsapás – legyen az katonai vagy terror, rejtett vagy nyílt – detektálása sem olyan egyszerű feladat. Vannak árulkodó jelek (pl. tömeges állatpusztulások), de addigra már mindenképpen késő.
Tehát ami tenni lehet, az bizony a komplex, többszintű, és folyamatos védekezés.

1. Megfelelő védőfelszerelések, ellenanyagokbeszerzése. 

• Háború nem szokott váratlanul kitörni, így fel lehet készülni a biológiai hadviselésre is, főleg, ha tudjuk, hogy az ellenségnek milyen eszközei vannak. Erre az első Öbölháborúban volt is példa. 
• Ebbe a kategóriába tartozik a szükséges laboratóriumi erőforrások biztosítása is, belevéve a szükséges kimutató anyagok és eszközök meglétét is.

2. Hírszerzés. Nem lehet mindent műholdakról és robotrepülőkről kideríteni. Szükség van a hatékony titkosszolgálatokra. Beépülő ügynökök nélkül a terroristáktól nem sok infó szivárog ki. Folyamatosan kell monitorozni a világot, keresni az árulkodó jeleket, és nyomon követni a gyanús egyéneket és szervezeteket. 

• Lehet, hogy érdemes elgondolkodni, hogy az adatvédelem a fontosabb-e, vagy esetleg egy bioterrorista csapás megelőzése. 
• Haladni kell a korral, ha a terroristák felhasználják az internetet, a rendőrök sem hanyagolhatják el ezt a területet.
• Figyelni kell a biotechnológiai kereskedelmet és a vakcina-kutatásokat.
• Figyelni kell a laboratóriumok működését, az ott dolgozókat (!) és azok kapcsolatait.
• A kiemelt célpontokat fel kell készíteni a védekezésre - ahogy a metrónál már volt is róla szó. De ezt minden kritikus infrastruktúrára meg kell tenni. 

3. Jól felszerelt és jól működő egészségügyi rendszer kell.

• A háziorvosokat ki kell képezni, hogy felismerjék egy esetleges biocsapás jeleit.
• Átgondoltan kell a különféle betegségek eradikálását (kiirtását) végezni: a himlő után lassan sor kerül a gyermekbénulásra és a kanyaróra is; siker esetén a védőoltások megszüntetése komoly kockázatot jelent.
• Járványt terjesztő rovarok és kártevők figyelése, irtása ugyanilyen fontos, főleg az entomológiai fegyverek ellen.
• Erősíteni kell a kutatás-fejlesztést új oltások, antivirális szerek és antibiotikumok terén, de a diagnosztikai eszközök (főleg az expressz-diagnosztikaiak) folyamatos fejlesztésére is szükség van.

És most mindenki gondolja át mindezt a hazai viszonyok alapján.

Névtelen úr a nyüzsgő várost figyelte a levegőből. Egy felfestett buszsáv miatt a szokottnál is nagyobb dugó volt odalent. "Pár nap, és megoldódik ez is."  - gondolta. - "Akár csak a sok más kérdés."
  A mutatókat figyelte: azt akarta, hogy permet még biztosan kitartson a JFK repülőtérig, pedig már a kétharmadát kiszórta. A rosszullét kerülgette. Egy nyugdíjból visszahívott rendőr valahogy szagot fogott, így pont a permet betöltésének közepén váratlanul megjelentek a rendőrök. Lövöldözés kezdődött, a társát lelőtték, az ő védőruhája és permet-tankoló cső is szétment.

Névtelen úr tudta: ő lesz a hárommilliárd emberéletet követelő járvány első áldozata.

Mit mondhatnék még? Dobjatok be holnaptól kicsit többet az egyházi perselybe… 

A bemelegítés itt olvasható, az első rész itt, a második pedig itt. 

Köszönetnyilvánítás

Külön köszönöm dr. Faludi Gábor biológiai-fegyver-szakértőnek a szakmai segítséget. Jockey11-nek az orosz forrásokat és a zenét, valamint Tiborunak az átnézést és a tanácsokat.

Felhasznált irodalom
 

•  dr. Faludi Gábor, dr. Rókusz László: A Biológiai fegyver. 2003 Magyar Honvédség Egészségügyi Csoportfőnökség
• dr. Faludi Gábor: A biológiai fegyver jelentőségének megváltozása. 1999 Honvédorvos 1998/1 szám
• dr. Faludi Gábor: 2004. A Bioterrorizmus
• Török Ervin: A bioterrorizmus, mint biztonságpolitikai kockázat. 2005. Szakmai Szemle 3. szám
• Lukács András, Pátri László: Szuperpestis a mélyhűtőben. 2001. Hetek
• http://hu.wikipedia.org/wiki/Biológiai_fegyver
• Katpol blog / Rammjaeger83: Őfelsége halálgyárai - A Japán Császárság biológiaifegyver-programja (1930-1945) 

Mennyire reális, hogy a Te életed során komoly 

bioterror-támadás történjen? (Poll Closed)

Valószínűtlen. Annyira komoly lenne a válaszcsapás, hogy 

ezt még a terrorista sem meri megkockáztatni. 4.64%  

Inkább olyan támadás valószínű, ami a pszichikai terrorra

 épít. 10.48%  

Az Al-Kaida eddig ezzel zsarolta a NATO-t, csak a bio-

bombát atombombának fordították a wikileaks 

számára. 2.62%  

Elképzelhető, de végül a következményei kézbentarthatóak 

lesznek: lokálisan, megfékezhetően. 19.76%  

Valószínű, és nagyon komoly problémákat fog okozni, akár 

sokmillió halottat is. 26.61%  

Már rég megtörtént: az oltóanyag-gyárak szándékosan 

fertőznek minket, hogy utána eladhassák az 

ellenanyagaikat. 10.28%  

Azok a kondenzcsíkok az égen... már eddig is gyanúsak 

voltak nekem....! 8.06%  

Megtörtént: a mostani németországi EHEC járvány is 

az. 17.54%  

Create Your Own Poll 

 
Bónusz Trekk  

Mivel a Konteo blog átmenetileg hibernálódott, így gondolat ébresztés céljából még ide teszek két elméletet. Jó vitatkozást!

Az Al-kaida

Igazából nem értem, hogy az emberek számára miért az a non-plus ultra, amikor egy terrorszervezet nukleáris fegyverre tesz szert. Azzal ugyanis rengeteg probléma van. Nehéz hozzájutni, komoly szakértelmet igényel, bonyolult a szállítása és a célba juttatása, és persze baromi drága. Ráadásul erősen őrzik, és állandóan keresik a nyomait. Ezzel szemben a biológiai fegyver hasonló pusztító-képességű, de jóval olcsóbb, és egyszerűbb is hozzájutni. 

Tudjuk, hogy az Al-kaida foglalkozott biofegyver-gyártással, hisz 2002-ben találtak ilyen labort, és a 2003-as adatok szerint volt is hozzá (pakisztáni) szakértőjük. Volt továbbá pénzük rá, és kapcsolataik-lehetőségeik is megfelelő harcanyaghoz jutni. Azt ugyan nem tudjuk, hogy a 2001-es anthrax-támadásnál új hatóanyagot állítottak-e elő a támadók, vagy valamilyen régi készletből dolgoztak, de mindegy is: a lehetőség megvan az új gyártására. 2003 óta viszont nem hallani semmit a téma kapcsán.   

Leálltak volna az Al-kaidás fiúk a témával? Vagy erről szó sincs, csak nem tudunk róla? Lehet, hogy a Wikileaksen hivatkozott európai atombomba valójában biológiai bomba? Mondjuk Németországban (jobbra: EHEC)? Vagy a java még csak azután jön?

Érdemes CN remekbe szabott elemzését elolvasni a Katpolblogon. A címe: Az Al-kaida és a tömegpusztító fegyverek. Két részes, az első itt indul, a második itt.

Az oltóanyag - biznisz

A vírusok mutálódnak, tehát változtatják a génkészletüket. Vannak vírusok, melyek ritkábban (ezért is lehet védettséget szerezni ellenük, illetve ezért is lehet eradikálni őket), és vannak vírusok, melyek gyakrabban. Például az influenza minden évben mutálódik, ezért kell újra oltani ellene évente.

Bizonyos időközönként ez a mutáció előállít egy átlagosnál veszedelmesebb változatot. Ez aztán komolyabb járványt, és több halottat eredményez. Ilyen volt például a már említett influenza vírus esetében az 1918-1919-es spanyolnátha-járvány, mely az A-influenza, egy baktérium és az első Világháború együttes körülményeinek köszönhetően követelt kb. 50 millió (!) emberéletet.

A vírusok mutálódása matematikai módszerekkel elég jól modellezhető. A modellek alapján viszont ki lehet számítani, mikor következik be várhatóan a következő ilyen súlyú mutáció. Ez igen lényeges dolog, mert a mai közlekedési viszonyok között ebből elég gyorsan világjárvány lenne, és rengeteg halottat eredményezne.

Nos, a helyzet az, hogy a számítások szerint már igencsak itt az ideje a következő nagy világjárványnak. Ezért van az, hogy amint felmerül valamilyen új jelölt erre a szerepre (sertésinfluenza, madárinfluenza, atipusos tüdőgyulladás (nem A-típusú!!)), azonnal mindenki ugrik a témára.

Ez persze igen jövedelmező dolog az oltóanyag-gyártóknak, tehát amint van jelölt, azonnal be is vetik lobbi-erejüket az üzlet megszerzése érdekében. Ez legutóbb is így volt az USA-ban, az EU-ban, és itt, Magyarországon is. Ebből sok helyen lett botrány: Az USA-ban például vissza kellett hívni oltóanyagokat a pocsék minőség miatt. Az osztrákoknál viszont a helyzet még érdekesebb: ott aBaxter AG és az Avir Green Hills Biotechnology of Austria nyerte a tendert, miközben a hírhedt Baxter ellen már akkor több per és vizsgálat is folyt különféle szabálytalanságok miatt (volt, hogy véletlenül éles vírusokat küldtek gyengített helyett, stb.). El sem indulhattak volna a tenderen.

Magyarországról most nem írok, arra talán mindenki emlékszik.

Felmerül tehát a pénz kérdése: mivel az oltóanyag ekkora üzlet, nem lehet, hogy szándékosan terjed a vírus és a hisztéria? Az oltóanyagos cégek tehát kinéznek egy kellemes inkapacitív vírust, szándékosan elterjesztik a lakosságban, az ügyet jól felfújják, majd az oltóanyagukkal egy vagyont keresnek? Egy osztrák oknyomozó riporternő, Jane Bürgermeisterszerint ez pontosan így is történik, így feljelentést tett bioterrorizmus miatt. Vizsgálják az ügyet.

Szerinted mennyi valóság-alapja van az elméletnek?

Biológiai fegyverek – Kezdőknek

2011.06.02. 07:50 Papírzsepi

"...Avagy ha fegyvert hoznék amaz országra, és mondanám: fegyver, menj át ez országon! és kiirtanék belőle embert és barmot.
És ama három férfiú benne volna, élek én, az Úr Isten mondja, nem szabadítana meg sem fiakat, sem leányokat, hanem csak magokat szabadítanák meg.
Avagy ha döghalált bocsátanék arra az országra, és kiönteném búsulásomat reá vérben, hogy kiirtsak belőle embert és barmot..."

                       Ezékiel próféta könyve 14. rész 

Opcionális aláfestő zene a Doomból, Shangrentől és Agallochtól. Indítás az előrelépésgombbal.

Alapok

Minden rendes becsületes írás, mely a biológiai fegyverekről szól, annak a formális definíciójával indít. Nos, ilyen definícióból több is van, miközben a legtöbb ember már zsigerből érzi, hogy miről is van szó.  

Azért essünk túl a dolgon:

A biológiai fegyver (BF) a klasszikus tömegpusztító fegyverek egyik fajtája, amely az alkalmazását követően jellegzetes, viszonylag rövid (lappangási) időn belül, rendkívüli mértékben képes az emberi, állati és növényi szervezetek megbetegítésére, valamint bizonyos anyagok (!) károsítására, vagy elpusztítására, élő kórokozók, azok alkotórészeik, vagy azok anyagcseretermékei - mint biológiai harcanyagok - felhasználásával.

Tehát a csapatok, és a polgári lakosság sérülékenysége mellett a mezőgazdasági növények és a haszonállatok is lehetnek célobjektumok. Emellett léteznek korszerű biofegyverek nyomtatott áramköri kártyák, tömítőanyagok, kenőanyagok támadására is, melyek elég hatékonyan képesek a drága fegyverrendszerek megbénítására (akkor most gondoljuk újra a számítógépes vírus fogalmát..).
A NATO definíciója szerint a biológiai úton előállított klasszikus méreganyagok is biofegyvernek minősülnek – ilyenekről később még lesz szó. (Ettől eltekintve a biofegyver fontos ismérve, hogy a hatóanyag szaporodik az emberben.) Ez a késlekedés – a lappangási idő – az egyik nagy hátránya a fegyvernek.

A biológiai fegyverekre jellemző, hogy képesek egy pillanat alatt túlterhelni és összeomlasztani az egészségügyi ellátórendszert (úgy tűnik, Magyarországon ehhez biofegyver sem kell..), valamint jelentős pánikkeltő potenciállal is rendelkezik. A romboló tulajdonság szelektív (pl. az épületeket nem pusztítja el, csak a lakosságot), és más fegyverekhez képes jóval olcsóbb és egyszerűbben előállítható. Emellett a gyártókapacitás nagyon jól elrejthető, egyszerűen létesíthetők például kettős felhasználású termelőüzemek is (békében oltóanyagot gyárt, háborúban biofegyvert). Ráadásul a legtöbb esetben lehetőség van a saját állományt és lakosságot a csapás előtt védetté tenni.

Látszik, hogy a fegyver (offenzív szempontból) rengeteg előnyös tulajdonsággal rendelkezik. Nem is véletlen, hogy az első világháború előtt több országban is elkezdődtek az ezzel kapcsolatos kutatások. Német ügynökök már 1915-ben megpróbálták az amerikai expedíciós hadsereg lovait megfertőzni takonykórral. Ez részben sikerült is – 4500 ló pusztult el.
  Tehát a technológia végülis sikeres volt, így – habár az első világháborúban inkább a vegyi fegyverek domináltak – Japán és Németország is komoly biológiai fegyver-programot indított – melyek aztán a második világháború ideje alatt gyorsultak be igazán.

- Mindjárt készen vagyunk, uram! – mondta a szállító a tulajnak.
A tulaj, egy szürke kis emberke csendben figyelte, amíg a szállító cég emberei kipakoltak. Már 2001 óta, lassan 10 éve élt az Egyesült Államokban, és jó nevű kereskedelmi cége volt. Elsősorban orvosi kellékekkel és segédanyagokkal kereskedett. Most is egy nagy csomó doboz érkezett, amelyeket még az átlagosnál is nagyobb figyelemmel kísért. Emberünk igazi nevét csak kevesen tudták, és nem volt fontos. Hívjuk mi is őt Névtelen úrnak!

Mielőtt igazán belemennénk, hogy az egyes országok milyen sikereket értek el a biofegyverek területén, érdemes még picit visszatérni az elmélethez.

Elmélet

Minden biológiai fegyver két részből áll:

1. A biológiai harceszköz a fegyver katonai, haditechnikai oldala, tehát tulajdonképpen a célba juttatás eszköze (rakéta, bomba, stb.). Ez sokféle lehet, és ez a terület ma is folyamatosan fejlődik. 
2. A biológiai harcanyag (BH) a tulajdonképpeni hatóanyag, ami valamilyen biológiai ágensből, valamint adalék-, kiegészítő-, kísérő – és állagstabilizáló anyagokból áll.

Tehát a fegyverkutatás során ezzel a két alkotóelemmel kell foglalkozni, ezeket kell az adott célra alkalmassá tenni, illetve tökéletesíteni.

Többféle harcanyag létezik, ennek viselkedése szempontjából…

• léteznek átmeneti harcképtelenséget okozó ágensek (ezeket inkapacitívnak hívják), és léteznek halálos (min. 15% mortalitású, és letálisnak hívják) változatok.
• vannak emberről emberre (vagy emberről állatra, állatról- emberre) terjedő betegségek, és vannak olyanok, melyeknek nincs járványkeltő tulajdonsága.
• vannak jól gyógyítható, kezelhető betegségek (pl. antibiotikummal), és vannak, melyeknél erre jelenleg nincs hatékony eszköz.
• biofegyverként felhasználhatók baktériumok, vírusok, gombák, élősködők, illetve toxinok.

Emellett egy fegyver tervezésénél figyelembe kell venni a különféle lehetséges ágensek egyéb tulajdonságait is, melyek jobban vagy kevésbé teszik azt alkalmassá a fegyverben való felhasználásra. Csak a példa kedvéért: az Anthrax (lépfene, szibériai fekély) baktérium szinte ideális: spórás állapotban rendkívül strapabíró, eltartható. Nem terjed emberről emberre, de legalább 10 000 spórát belélegezve már biztosan halálos. Egyszerűen gyártható, és igen egyszerű a célba juttatása is. Vagy említhetném a Poxvirus variolae seu hominis vírust, magyarul a fekete himlőt. Meglehetősen strapabíró vírus, még az antivirális szerek sem tudják érdemben elpusztítani. Ellenpélda lehet a HIV vírus (AIDS), amit sokszor hírbe hoztak már a biofegyverekkel, de valójában egy igen érzékeny vírus; így klasszikus biofegyvernek nem igazán alkalmas.

Tehát amikor Japánban és Németországban megindultak a kutatások, elég hamar rájöttek, hogy nem minden kórokozó alkalmas a feladatra. Végül a listát összesen 28 emberi kórokozóra és 14 méreganyagra szűkítették (mely nem tartalmazza az állatok és növények ellen irányuló ágenseket). Mivel ilyen behatároltak (voltak) a lehetőségek, így nem meglepő, hogy a különböző országok biofegyver-programjai mennyire hasonlítanak egymásra. 

Az I. Generáció: a japán járványkeltés.

Japán 1920-ban kezdte programját, mely eleinte a szándékos járványkeltésre összpontosított. A japán császári Kvantung-hadsereg Isii Siro orvos altábornagy vezetésével, a megszállt kínai területeken (Mandzsukuónak hívták) látott munkához. Azért itt, mert itt gond nélkül kísérletezhettek a kínai lakosságon. A távol-keleten egészen más az emberi élet értéke, így nekünk kicsi furcsa lehet a „Human resources” (emberi erőforrások) ottani értelmezése. És meglehetősen megdöbbentő is.

Az 1932-ben létrehozott 731-es alakulat és a Vakamacu állatorvos ezredes által vezetett 100-as különleges alakulat több száz kilogramm pestis, tífusz, lépfene és kolera kórokozót gyártott le. Ezek egy részét emberekben (!) tenyésztették, főleg hadifoglyokban és helyi lakosokban. Szintén élő embereket használtak az alapvető technológiai kísérletekhez is, és mindent gondosan dokumentáltak. Ezeket az élő emberes kísérelteket és próbákat egyébként nem lehetett túlélni; akinek valahogy mégis sikerült meggyógyulnia a fertőzésből, azt is megölték (mérges gázzal). Sokakat élve boncoltak fel, hogy azonnal lássák a kísérlet eredményét. Embertelen tesztek zajlottak, a tudomány nevében. Josef Mengele legfeljebb kisinas lehetett volna itt. Több tízezer ember halt meg a kutatások következtében, leírhatatlan kínok közepette.

A történtekről – többek között - a Katpol blogon írt Rammjaeger83 igen részletesen és kimerítően itt. Túlságosan jókedvűeknek és érdeklődőknek kötelező olvasmány!

A japánok többféle célba juttatási módszert is kipróbáltak. Mivel 1939-ből Isii engedélyt kapott a nagyobb arányú kutatásokra, hozzáfoghatott a kialakított módszerek éles, valós körülmények közötti próbáihoz. Mármint valós lakosságon, igazi városokon.

• Tífusszal fertőzött zsemléket hagytak hátra az éhező kínai lakosság számára. Aztán figyelték az eredményt.
• Máshol megmérgezték kolerával a kutakat, hogy vizsgálják a kór terjedését, a terjedés sebességét. 
• Jelentős mennyiségű,pestissel fertőzött bolhát és legyet állítottak elő, melyeket repülőgépről szórtak le Nimpo város körül. Sikerült is kirobbantani velük egy igen komoly pestis-járványt. Ehhez kifejlesztették a 25 kilogramm súlyú „Uji” nevű porcelánbombát (a polgári lakosság ellen), és az acéltestű, 1500 fertőzött repeszbombát tartalmazó „Ha” nevű bombát, katonai célpontok ellen.

A 100-as különítmény eközben állatok és növények ellen hatásos biofegyvereket próbált létrehozni, hogy ezzel romba döntse a kínai mezőgazdaságot (éhínséget okozva). Valamint ők feleltek a fertőzött állatok előállításáért is.

1942-ben aztán a japán hadsereg stratégiai visszavonulást hajtott végre a területen, közben igyekeztek minél több kárt okozni maguk mögött. Ennek során a kutakat és vízforrásokat megfertőzték, szándékosan megfertőzött hadifoglyokat engedtek szabadon, illetve fertőzött élelmiszer-készleteket hagytak hátra „véletlenül”.
A visszavonulás során egy ízben a japán hadsereg áthaladt egy korábban biofegyverrel sújtott területen, aminek hatására 10 000 japán katona betegedett meg, amiből 1700 meg is halt.

A háború végén az iratokat megsemmisítették, Kína hallgatásba burkolózott, érthető módon Japán is. A vezetők részben amerikai, részben orosz hadifogságba kerültek. Az amerikai fogságba kerülő háborús bűnösöket (főleg a program vezetőit) sosem vonták felelősségre, életük hátralévő részét Japánban, nyugodt körülmények között élhették le. Emiatt elég erősen tartja magát a konteó, hogy a megkezdett kutatásokat az USA ugyanúgy átvette és folytatta, mint ahogy mondjuk a V2 rakéta esetében, vagy legalábbis így tervezte. Mindenesetre megállapodtak, így sem az USA-nak, sem Japánnak nem volt érdeke, hogy csinnadrattát csináljon a dologból. A Szovjetunió az általa elfogott háborús bűnösöket a Habarovszki per során 2-25 év kényszermunkára ítélte, de az igazi felelősök elkerülték a büntetésüket. Japánban még ma is tabu Isii Siro tevékenysége, legszívesebben örökre törölnék a múltjukból. A sok ezer (millió?) ember halálával előállt eredményeket végül nem használták semmire, jobbára le sincsenek fordítva japánról. 

- Mit is mondott? Mi a neve? Kell az adásvételi szerződéshez. – Az eladó gyanakvóan nézett Névtelen úrra. Épp most adta el neki a lakóbuszát, és még nem kapta meg érte a pénzt.
- Mr. Noname vagyok.
- Csak nem a világhírű „Noname” cég tulajdonosa? – az eladó arca felderült – rengeteg katalógusban láttam már a termékeit…!
- Névtelen úr csak mosolygott. Igazából mikrobiológus volt a végzettsége, de már régen nem ezzel foglalkozott. Nem akart sokat beszélgetni az eladóval. Mihamarabb túl akart esni az adásvételen, és el akarta kezdeni a busz belsejének átalakítását, az eszközök beépítését.

II. Generáció: a német és angol csírafegyverek.

Németországban 1936-ban kezdődtek a kutatások, melyekbe beolvasztották a megszállt francia- és belga területek intézeteiből (pl. Le Bouchetben lévő „Járványmegelőzési Laboratóriumból”, ami addig is rossz hírű biofegyver-laborként működött – néha még a természetes járványokat is megelőzte a lakosság lefertőzésében...) megszerzett anyagokat. Ugyanakkor az intenzív munka nem kezdődhetett meg egészen 1942-ig, a sztálingrádi vereségig, mivel addig Adolf Hitler szigorúan megtiltotta az ilyen jellegű kutatásokat. 1942-től kezdődően aztán újult erővel láttak munkához, de nem a japánok módszereiből indultak ki. Ők egy teljesen új úton indultak el, hogy a biológiai fegyvert valóban hatékony, jól bevethető, a modern kor elvárásainak is megfelelő tömegpusztító fegyverré alakítsák.

Egészen korszerű, még ma is hatékony módszereket dolgoztak ki a harcanyag célba juttatására: elektromágneses aeroszol-generátorokat fejlesztettek, valamint kialakították a bakteriális aeroszol technikáját. Nagy nyomású üveg-bombát építettek (ez volt a Himmler gun), melyben kis hatóerejű hagyományos robbanóanyaggal állították elő a szükséges fertőző aeroszolt. Ugyanakkor a német biofegyver-program közel sem volt olyan átütő, ahogyan a szövetséges országok hírszerzői gondolták (honnan is ismerős ez nekem?). A program túlértékelése miatt az angolok nem merték bevetni a saját biofegyverüket, mivel féltek a Genfi Egyezmény értelmében jogos német ellencsapástól. (Az 1925-ös Genfi Egyezmény megtiltotta ugyan a „bakteriológiai” fegyverek bevetését, de megengedte a megtorló csapást, a fejlesztést, a gyártást, és a kereskedelmet.)

Ebből a mondatból azért látszik, hogy Angliának és szövetségeseinek is volt biofegyver-programja.

Sőt, nem csak nekik, sokaknak. Akkortájt még Magyarországnak is volt ilyen: 1938-tól a tüzérszertár területén működött Bartos Dezső orvos-ezredes vezetésével a magyar biofegyver-labor, egész 1944-ig; akkor lebombázták az épületet.

Az angolszász hatalmak is a negyvenes évek elején kezdtek felkészülni az offenzív biológiai hadviselésre. Egész pontosan 1940-ben kezdte meg a működését Porton Downban egy kis intézet, ahol az offenzív és a defenzív fegyverkutatásokat végezték. Az Angliában „N-bomb project” néven futó program célja a bosszúállás fegyverének kifejlesztése volt, melyben a lépfene aerob spórás kórokozóját választották ki, fürtös bombás légi bevetésre. A módszert kipróbálandó a Gruinard szigeten (Skócia partjainál) próbafertőzést is végrehajtottak. A dolog elég jól sikerült: a sziget a következő 45 évben teljesen lakhatatlanná vált. Fegyveresek őrizték, senki sem léphetett be oda. Évente beeresztettek egy-egy birkacsordát a szigetre, de mindig mind elpusztult. A szigetet csak 1986-ban tisztították meg a spóráktól. Az angliai kutatások 1957 végén teljesen leálltak, mivel ettől kezdve a világ a nukleáris technika felé fordult.

II.-III. Generáció: Az amerikai biofegyver-program

Az amerikaiak sem tétlenkedtek, 1941-től induló programjukban, melynek központjaFort Detrickben volt, elsősorban ember-elleni kórokozókkal és mérgekkel kísérleteztek, de ezt később kiterjesztették növények és állatok ellen bevethető harcanyagokkal is.

Előszeretettel alkalmaztak imitáló eljárásokat. Léteznek ugyanis olyan baktériumok, melyek terjedési viselkedésükben igen hasonlatosak valamelyik gyilkos kórokozóéra, de semmilyen tünetet nem okoznak. Ilyen például a spórás Bacillus globigiit vagy aSerratia marcesens. Ezekkel is nagyszerűen lehet a célba juttatási módszereket fejleszteni, de lehetőség van a terjedés modellezésére, vizsgálatára is. Ez utóbbi elsősorban a védekezést szolgálta: kontrollált körülmények között, aeroszol-felhővel alkalmazták őket.

A hidegháború alatt 239 alkalommal végeztek kísérleteket különféle méretű városokban, ahol forgalmas utakat, metróállomásokat támadtak imitátor baktériumokkal, majd figyelték a terjedést és a baktériumok viselkedését. 1966-ban például azt vizsgálták Mahattanban, hogy mennyire sebezhető a metró egy olyan nagyvárosban, mint New York. Szabadon eresztettek hát egy megállónál egy jókora adag indikátor baktériumot, és figyelték a terjedést. Csak hát a kísérletet zavarta volna, ha a lakosság tudja, hogy most szándékosan meg lesznek fertőzve a metróban… mondjuk utólag sem voltak nagyon lelkesek, hatalmas botrány lett belőle. 

Vizsgálták az alternatív célba juttatási lehetőségeket és az ellenük való védekezést is. Napi másfél millió sárgalázzal fertőzött szúnyogot gyártottak le kifejezetten Eurázsia északi részének számára. Azon a vidéken ugyanis ez a betegség ismeretlen, így nagyobb pusztítást vitt volna véghez. Speciális rakétákkal, vagy bombázóval kerültek volna a szúnyogok a helyszínre, és egy ilyen bomba vagy rakéta pár kilométeres körzetben okozott volna a csípésével fertőzést. Amúgy az ilyen, állatok által közvetített módszert entomológiai (rovartani) fegyvereknek nevezték el.

A kutatások során vizsgálták a fertőzött töltények alkalmazási lehetőségeit is, de a kilövéskori nagy hőséget csak igen kevés kórokozó volt képes túlélni. Kipróbálták és tökéletesítettek az aeroszolos szórási módszert. Kiderült például, hogy 5 mikrométeres (tehát 5 ezred milliméteres) az optimális cseppméret a porlasztás során. A leghatékonyabb szórási módszer pedig a vonaltámadás: ilyenkor a repülőgép a szélre merőlegesen repül egyenletes sebességgel, miközben folyamatosan permetezi a szert. A legtöbb kórokozó nem bírja az UV sugárzást, így a napfény számukra végzetes. Ezért a támadást célszerű éjszaka, vagy borongós, párás időjárás mellett végrehajtani. A kiszórt anyag persze színtelen és szagtalan, és pontosan kiszámították a szükséges dózist is. A biofegyver-csapást lehet kombinálni más (vegyi, radiológiai, stb.) csapással is, hogy növeljék a hatásosságát (gyengítsék a célpont immunitást és csökkentsék a lappangási idő problémáját).

Megjegyzés: később a spórákat UV-álló anyaggal vonták be, hogy azok jobban bírják a napfényt.

Csak az összehasonlíthatóság kedvéért: 100 kg anthrax spóra megfelelően kivitelezett vonaltámadás esetén nagyjából 1-1.5 millió (!) ember halálát okozhatja, és akár 300 km2 területet is érinthet. Egy közepes atombomba pusztítási arányáról beszélünk......

Az amerikai program igen alaposan tisztázta a klasszikus csírafegyverek (azaz II. generációs biológiai fegyverek), valamint részben a vírusokra épülő III. generációs fegyverek minden tulajdonságát, viselkedését, bevetési szabályait, és lehetőségeit. Aztán 1969-ban R. Nixon elnök egyoldalú elnöki rendelettel betiltotta a további offenzív kutatásokat (a defenzíveket azóta sem).

- Üdvözöljük országunkban! – mondta a vámos a dél-amerikai ország repülőterén – Megmutatná a csomagjait?
- Parancsoljon. Csak hangszerek és kották. – válaszolta Névtelen úr.
- Ó! Ön énekes?
- Igen. Tenorista vagyok.
Nos, ez majdnem igaz is volt.. Egy n vagy két r.. nem mindegy? Mindenesetre a preparált hangszerekben és kottakönyvekben visszafelé sok minden elfér majd…

A következő részben megismerkedünk az orosz kutatásokkal és eredményekkel, a biofegyverek negyedik generációjával, valamint az iraki biofegyver-program kalandjaival. Addig is várjuk a kommentjeiteket! 

Járvány Tábornok

2012.07.05. 07:00 Papírzsepi

Szinte minden háborúban részt vesz. Amióta az ember létezik és háborúzik, azóta van jelen minden nagyobb hadjáratnál, és sok ezer éven át gyakorolt alapvető hatást azok kimenetelére.

A rettegett Járvány Tábornok mindig a legkritikusabb pillanatban, a leggyengébb ponton támadott. Egész hadjáratok, uralkodók, országok, sőt, birodalmak sorsáról döntött. Legyőzhetetlen hadai ezernyi áldozatot szedtek, és nem volt menekvés előlük. Sok-sok évnek kellett eltelnie, mire végre méltó ellenfélre talált néhány fehér köpenyes, tűkkel és oltóanyagokkal felszerelt orvoscsapatban. 

Ám igazán sosem lehetünk tőle biztonságban. 

Járvány Tábornokkal már az ókori leírásokban is találkozhatunk. Mind az egyiptomi, mind az ógörög, mind pedig a perzsa birodalom hadjáratainál és csatáinál ott találhattuk. Ebben a korban a járványos megbetegedéseket még felsőbb isteni büntetésnek, megtorlásnak tartották, és ugyan Hippocrates megpróbálta kiismerni a Tábornok haderejét, igazán ellenszert ő sem tudott adni. De legalább részletesebb leírásokat készített, így ma már sok esetben -utólag- azonosítani tudjuk, hogy az adott pillanatban Járvány Tábornok épp melyik hadtestét vetette be.

Akkoriban még nem létezett közegészség, a higiénia sem állt a helyzet magaslatán, és a háborúkba vonuló hadseregeket is csak papok és sámánok kísérték. Egyszerűen nem is volt hatékony eszközük az előre nyomuló járványos megbetegedések megfékezésére.

A legrégebbi leírás Hérodotosztól származik. A leírása szerint az i.e. 440 és 430 között Görögországba érkező, I. Khsajársá perzsa király (alias Xerxész) által vezetett 800 000 fős hadsereg az őrizetlenül hagyott Thesszália lerohanása után találta szembe magát Járvány Tábornok seregeivel. A városban állomásozó Loimos (Pestis) hadosztályok súlyos veszteségeket okoztak a perzsáknak. Olyannyira, hogy a város elhagyásakor 300 000 halottat hagytak maguk mögött.

Az i.e. 430-as második peloponésszoszi háború idején viszont Athénnak kellett megküzdenie az Etiópiából induló, és gyorsan terjedő pestissel. Ez a betegség egyik harcoló felet sem kímélte, maga Periklész is az áldozatává vált.

Járvány Tábornok hadereje ezekben a korokban jellemzően sokkal nagyobb pusztítást okozott, mint a háborús cselekmények. Jellemző volt, hogy egy-egy háborút végső soron nem is a fegyverek döntöttek el, hanem az, hogy a különféle betegségek mennyire kímélték meg a résztvevő hadseregeket, mennyire sikerült túlélniük azt. A háborúk eredményének befolyásolásával Járvány Tábornok gyakran írt történelmet, egész országok és birodalmak sorsát határozva meg.Krisztus előtt 400 évvel komoly csetepaté bontakozott ki Szirakúzáért. Ez a város (és egész Szicília) stratégiai jelentőséggel bírt a Földközi-tenger feletti uralom szempontjából, ami viszont a teljes mediterrán vidék feletti ellenőrzést jelentette. A terület eredendően vegyes népességű volt, ám a belviszályaik ellenére is elég komoly erőt képviselt. Még Karthágót is megverte egyszer. Aztán i.e. 416-ben Athén is beleavatkozott a dologba, de Járvány tábornok megállította a törekvéseit. I.e. 396-ban aztán megérkeztek a karthágóiak, és meg is szállták a várost. Hosszú távra érkeztek, ám Járvány Tábornok ismét közbelépett. A pestis hadosztály elég gyorsan kiszorította a punokat a városból, mely végül hosszas csaták és politikai keverések után után a Római Birodalomhoz került. Ez alapvetően meghatározta a terület sorsát, de mi lett volna, ha Karthágó meg tudta volna tartani a területet? Már nem tudjuk meg.

I.e. 323-ban egy igen tehetséges hadvezér, egy bizonyos Nagy Sándor érkezett Észak-Itáliába némi hódítási szándékkal. Hadseregét egyetlen más haderő sem tudta megállítani, míg szembe nem találkozott Járvány Tábornokkal. A kolera és a malária hatalmas veszteségeket okozott a makedón birodalomnak, és magának Nagy Sándornak is. A hadvezér-zseni 32 évesen, tüdőgyuszival súlyosbított maláriában halt meg, pont egy újabb nagyszabású hadjárat küszöbén. Látszik, hogy Járvány Tábornok az ellenséges hadvezérek kiiktatásában is jeleskedett... Mi lett volna, ha Nagy Sándor épp tervezés alatt álló újabb hadjárata megvalósult volna? Ki tudja.

Amúgy a legyőzhetetlennek tűnő Római Birodalom is napi szinten harcolt Járvány Tábornok csapataival. A malária és a pestis gyakran tett látogatást a birodalom különböző részein. Néró uralkodása alatt például Rómában tört ki durva pestis járvány, később, i.sz. 165 táján az egész birodalmat elárasztotta a kór. A himlő is megjelent, többek között Marcus Aurelius császár is ebben halt meg. Természetesen a Rómát támadó gall és germán törzsek is találkoztak Járvány Tábornok csapataival, melyek nem egy sikeresnek induló Róma-elleni hadjáratot fordítottak katasztrófába.

A hunok előretörése is elakadt Konstantinápolynál, mivel a város bevétele előtt még előbb le kellett győzniük az anthraxot is. A szarvasmarhákat, később a lovakat, még később pedig az embereket is megtámadó baktérium végül megállította az előretörést.

Fontos megemlíteni, hogy Járvány Tábornok gyakran nem csak egyetlen hadtesttel támadott. A legfőbb haderő, a pestis mellett a fekete himlő, a vérhas, kolera, az anthrax, a tífusz, illetve a mediterrán vidékeken a malária is gyakran egyszerre jelent meg. Így utólag már nem is mindig lehet pontosan azonosítani, hogy épp melyik volt a domináns. Emellett azt is fontos megemlíteni, hogy a járványok a polgári lakosságot sem kímélték, így a háború másodlagos következményeként egész városok, országrészek haltak ki. A kieső munkaerő visszavetette a mezőgazdaságot, éhinséget, majd újabb járványokat váltott ki. Egy gazdaságilag meggyengült ország pedig gyakran a gyarmatosítók prédája lett.

Például Krisztus után 444-ben egy hatalmas járvány során szinte kihalt a Brit-szigetek őslakossága, így lényegében megállt az élet a vidéken. A gazdaság működésének fenntartása végett 449-ben szászokat kellett a szigetekre telepíteni, ami később elég jelentős változásokat okozott a terület jövőjében.

Az 540 körül kirobbant justiniánusi pestis sem kispályázott: 60 éven át terrorizálta a emberiséget, ezzel jelentős mértékben hozzájárulva a Bizánci Birodalom hatalmának összeroppanásához.

A középkor amúgy is a járványok szorításában telt el. Emberek milliói haltak meg a fertőző betegségek következtében, jellemzően sokkal többen, mint a háborúkban. És ez igaz volt a hadjáratokra, keresztes- és térítő háborúkra is.

Az első keresztes háborúban (1096–1099) például a 300 000 fős expedíciós hadsereg 20 000 főre csökkent a járványos megbetegedések miatt. Ezzel Járvány Tábornok nagyságrendekkel több áldozatot szedett, mint a tényleges csatározás. A második keresztes háború (1147–1149) sem járt nagyobb sikerrel: 100 000 főről 5000 főre apadt a csapat létszáma, és ezzel az egész vállalkozás dugába dőlt. A harmadik keresztes háború (1189–1192) során maga Szent Lajos is Járvány Tábornok áldozata lett.

Ám, hogy a helyzet még rosszabb legyen, a hajózás felélénkülése még inkább a dögvész előretörését segítette - ezzel új szintre emelve a pusztítás mértékét.

Az 1300-as évek elején Szicíliából menekülő itáliai kereskedők érkeztek a Krími-félszigetre. Ám gyorsan nézeteltérésbe keveredtek a helyi muzulmánokkal, akik a konfliktus eldurvulásakor a közelben járásozó tatároktól kértek segítséget. Azok jöttek is segíteni, annak ellenére, hogy eléggé el voltak foglalva: ugyanis épp akkortájt ütötte fel a fejét Járvány Tábornok egy diverzáns pestis-osztaga a tatár seregben. Ám a kán úgy döntött, hogy ezt a saját javára fordítja, és parancsot adott a pestises hullák átdobálására az ellenséges területekre (Kaffa erődjébe). Ezzel nem csak egy új fegyvernem, a biofegyverek alkalmazásának alapjait tette le, hanem az 1347-ben kezdő, egész Európát rettegésben tartó Nagy Pestisjárványét is. A menekülő emberek ugyanis magukkal vitték a diverziós terror-osztagokat, a fertőzött patkányokat, így a járvány gyorsan terjedt (a lenti képen látszik is). Összesen 25-30 millió ember halt meg Járvány Tábornok európai hadjárata során, ami a kontinens akkori 80 milliós lélekszámához viszonyítva elég brutális pusztulást jelentett

.

A pestis akkoriban amúgy is gyakori vendég volt. Hol itt, hol ott ütötte fel a fejét, és bizony továbbra is erősen bele-bele avatkozott a háborúk kimenetelébe. A pestis zárta le például 1456-ban Nándorfehérvár ostromát is. A tízszeres túlerőben lévő II. Mehmed ugyanis kénytelen volt idő előtt támadni az elharapódzó járvány miatt, így túlerejét nem tudta kellően érvényesíteni - komoly lehetőséget adva a védőknek. Ebben a csatában Járvány Tábornok ezúttal a mi oldalunkon állt, így a segítségével elért diadal csaknem 80 évre visszavetette a török hódítást. Ám a győzelemért a Tábornok nagy árat kért: a csata két meghatározó vezérének, Hunyadi Jánosnak és Kapisztrán Jánosnak az életével kellett fizetnünk érte (1456  augusztus 11. és október 23.).

Amerika 1492-es felfedezése aztán új színt hozott Járvány Tábornok addig sem unalmas hadseregébe: a szifiliszt. Ezt Amerikából exportálták Európába, cserébe friss import Variola Verát vittek vissza a hajók. Vera kisasszony és udvartartása (kanyaró, szamárköhögés, stb.) később elképesztő pusztítást vitt véghez az indiánok között. Szintén megjelent a palettán egy másik feltörekvő versenyző is: az influenza.

Az influenzát igazából már Amerika felfedezése előtt leírták Angliában, de a többi korabeli járványhoz képest labdába sem rúgott. Aztán az 1500-as években angol hajósok vitték át a kontinensre, így 1529-ben Amszterdamból indulhatott a járvány. 1743-ban már a ma is mert verzió kezdett terjedni Itáliából, majd 1889–92 között „orosz influenza”-ként futott be komoly karriert – egymillió embert ölt meg akkor. De az igazi nagy dobása még hátra volt.

Ezekben az időkben még mindig nem tudtak sok mindent tenni Járvány Tábornok ellen, ám a betegségek diagnosztizálása, a betegek elkülönítése már önmagában is jelentős lépésnek számított. A magyar cs.kir. hadseregben például már XVI. századtól találhatunk egészségügyi kísérő személyzetet, II. Miksa (1493–1516) hadseregében pedig polgári orvosokkal kísértették a hadjáratra vonuló katonákat. Úgy tűnik, hogy II. Miksa tanult elődjének, I. Miksának a hibájából: az 1566-ban Buda felszabadítására indított hadjárat ugyanis gyorsan kudarcba fulladt, mikor a kiütéses tífusz már a 30 000. halottat követelte (ez volt a „morbus hungaricus”, mivel a betegséget a katonák szerte Európában széthurcolták Budától – szerethettek érte minket akkoriban…).

II. Miksa már jobban felkészült volt, de megjegyzendő, hogy ezek a "kísérő orvosok" sokkal inkább borbélyok voltak, illetve ápolók, akik továbbra sem nem tudtak sokat kezdeni a járványos betegségekkel. Járvány Tábornok tehát továbbra is szabadon alakítgathatta a történelem menetét. Nézzünk néhány példát:

Az amerikai Függetlenségi Háború során himlő járvány tört ki, ami miatt a függetlenség-pártiak nem tudták a megszállt északi gyarmatokat megtartani. A veszteségek miatt vissza kellett vonulniuk, visszaadva a koronának a gyarmatokat. Így aztán Kanada ma nem az Egyesült Államok része...

De a Nagy Francia Forradalom sorsa is egészen máshogy alakult volna, ha a király megsegítésére érkező, 42 000 főt számláló porosz-osztrák csapatoknak nem okoz egy 13 000 fős veszteséget a vérhas (dysenteria) – ami miatt vissza is kellett vonulniuk.

Ám Járvány Tábornok nem mindig a franciák oldalán harcolt. Napóleon oroszországi hadjáratát már eleve lestrapált (piszkos, éhező, és tetves) katonákkal kezdte meg, de a felperzselt föld-taktikája ezen még tovább rontott. Légzőrendszeri problémák, diftéria, majd kiütéses tífusz tizedelte a katonákat, akik félmilliós létszáma igen gyorsan csökkent. Moszkva elérésénél már csak 80 000-en voltak, ám a legrosszabb csak ezután jött. Nem csak az oroszok lendültek ellentámadásba, de Tél Tábornok is, majd ezt látva Járvány Tábornok is rátett még egy lapáttal. A katonák nem tudtak tisztálkodni, nem étkeztek megfelelően, legyengültek és elárasztották őket az élősködők. Így a vírusos tüdőgyulladás, a vérhas, a hideg és a háború megtizedelték a francia erőket, akik létszáma végül 20 000-re fogyott. A katonák a betegségeket is haza hozták magukkal, így később több várost is megfertőztek. Vilnában például 25 000-en betegedtek meg, és csak 3 000-en maradtak életben.

A Rákóczi-szabadságharcból (1703–1711) sem maradhatott ki Járvány Tábornok. Mindkét oldal erőteljes támadás alá került, olyannyira, hogy a szabadságharc vége felé már minden 5 áldozatból 4 a pestis rovására volt írható. A 3 milliós országban 300 000-en haltak meg a járványtól. Ez mind anyagilag, mint a járvány miatti dezertálás miatt megroppantotta a kuruc sereget, ami Érsekújvár elestéhez vezetett, végső soron pedig a teljes vereséghez.

1730 után viszont az epidemiológia rohamos fejlődésének köszönhetően megjelent az első védekezési mód a fekete himlő ellen. Ez a vakcina tulajdonképpen gyengített himlő volt, amit ha sikerült túlélni, akkor később védettséget biztosított. Ugyanakkor a korabeli vakcina még meglehetősen veszélyes volt: beadása előtt tényleg nem ártott megérdeklődni a kockázatokat és a mellékhatásokat a kezelőorvostól és a gyógyszerésztől, de talán még Istentől is; ugyanis a vakcina halálozása aránya 1:300 volt. (Most minden évben aggódunk az influenza-oltások veszélyei miatt, de mikor mit szólhattak az amerikaiak, mikor George Washington elnöknek tele lett a zsákja a himlővel, és elrendelte a kötelező variolizálást?)

A dögvész igen komoly pusztító erő volt, még ekkoriban. Jól mutatja a tipikus veszteségi arányokat a krími háború (1853-56). Ekkor az orvosi kezelésre szoruló katonák 80%-a fertőzés miatt lett hadképtelen, a háborús sérülések aránya csak 20% volt. A teljes halálozási arány 3.1 : 1 volt a betegségek javára (Összesen: 52877 harctéri halott, 114494 betegségben elhunyt). A porosz–osztrák háborúban (1866) ez az arány 1.4 : 1 volt, az orosz–török háború (1877–1878) idején viszont kiemelkedően sok, 18-szor annyi ember betegedett meg fertőző kórtól, mint fegyvertől. De említhetnénk az első mexikói háborút (1846-48) is, ahol a harcok 1549 amerikai és mexikói életet követeltek, míg Járvány Tábornok 10951-et.

Ám az orvoslás fejlődése töretlen volt: 1768-ben megnyílt az első katonaorvos-képző intézet Brüsszelben, majd igazi áttörést az 1785-ben, Bécsben induló intézet hozott. Természetesen elsősorban az akkoriban rohamosan fejlődő tűzfegyverek által okozott sérülésekre specializálódtak, de legalább már kialakult egy hatékony katonaorvosi rendszer a hadseregekben.  

Magyarország területén az első állandó katonai egészségügyi intézmény alapítását II. József rendelte el. A cs. kir. pesti helyőrségi kórház elnevezésű intézmény bizonyíthatóan 1785-től kezdte meg működését. Ekkor már a csapatkórházak, gyengélkedőházak, tábori kórházak is rendszerbe álltak, 1870-re már 32 katonai kórház üzemelt a Monarchia területén. Ezekre szükség is volt, mert Járvány Tábornok már gyűjtötte a seregét.

1848-ban, a forradalom kitörésekor Magyarországon még így sem vették túl komolyan a járványok elleni védekezést (főleg a polgári gyógyításban). Pedig akkor még sokakban élt az 1831–32. évi (első) „nagy” kolera-világjárvány emléke. Amikor ismét megjelent a kolera (a környező országokban és hazánkban egyaránt – hisz pl. mindenki a Duna vizét itta), akkor azért hoztak néhány megelőző intézkedést (bár a 31%-66%-os halálozási arány mellett furcsa, hogy egyes területeken még az elkülönítést is feleslegesnek tartották).

Ez a kolera az indiai eredetű O1 verzió volt, melyről egy bizonyos John Snow mutatta elsőként ki, hogy ivóvízzel terjed – de ez az információ Magyarországra csak késve jutott el. Magát a bacit csak 1884-ben sikerült kimutatnia Robert Koch-nak. 

Az szabadságharc kitörésekor az országban orvoshiány volt, főleg vidéken. Így aztán már Jellasics betörése előtt járványok törtek ki: kolera, hastífusz, kiütéses tífusz, szóval a szokásos. Május 15-én már 800-an voltak kórházban a magyar haderőből, de a környező országokban is támadásba lendült Járvány Tábornok Kolera-hadteste. Akkor még nem volt nyilvánvaló, de egy világjárvánnyal nézett farkasszemet a Klauzál Gábor-vezette minisztérium (ahová az egészségügy is tartozott).

A kolera október 9-re érte el Pestet. Attól kezdve az ellene dúló harcokat a Honvédelmi Bizottmány irányította, majd Klauzál GáborKolera Elleni Bizottsága. Ez mind a polgári, mind a katonai védekezésre hatáskörrel bírt, bár az utasításait nem mindig hajtották végre. Ráadásul a katonaság higiéniás állapota is katasztrofális volt. Kossuth személyesen is meggyőződött erről, és különféle rendeletek kiadásával próbálta a helyzetet (és a  Bizottság intézkedéseinek betartását) segíteni. A kórházakat a Honvédség lefoglalta, a polgári betegeket haza küldték (tovább fertőzni a családot, majd meghalni).

Az intézkedések és (főleg) a tél hatására a kolera kicsit visszább szorult, de 1849-ben újra támadásba lendült – ekkor már elkülönítésre is szükség volt. Mire a járvány lecsengett volna, megérkeztek az oroszok – és velük együtt Járvány Tábornok újabb hadtestei is. 

Az Indiából Oroszországba átterjedő kór nem kímélte az orosz haderőket sem; a200 000-es seregből már júniusban 6000 beteg volt, és 1300 halott. Attól kezdve pedig napi 60 új megbetegedést regisztráltak, így júliusra már az orosz haderő negyede (!) megkapta a betegséget, és a halottak száma is 20 000 felett járt. A legfertőzöttebb a 4. orosz gyaloghadosztály volt, akik többezer fős kolera-barakkokat építettek Tokajon, Eperjesen, Kassán és Nyíregyházán.

Sajnos az orosz haderő-mozgások is erőteljesen elősegítették a járvány terjedését, ami így a magyar sereget is újrafertőzte. Összesen 25-30 000 magyar katona veszett el a forradalmi harcokban, ezzel szemben Járvány Tábornok számlájára 100-120 ezer halott írható (200-240 ezer betegből).

Véletlen, hogy a magyar szabadságharc pont egy világméretű kolerajárvány idejére esett, de a brutális orosz veszteségek dacára is kijelenthető: Járvány Tábornok ezúttal ellenünk volt. Nélküle talán minden máshogy alakult volna.

Ám voltak sikerek is. 1897-ben egy bizonyos Ernest Duchesne francia katonaorvos kifigyelte, hogy az arab lovászok a nyergen megtelepedett gombát használják gyógykezelésre. A Penicillium glaucum nevű penészgomba hatékonynak bizonyult a tífusz ellen, de az Escherichia Coli ("E-Coli") baktériumot is elpusztította. Munkásságát akkor még kinevették, ám valójában ez volt az első komoly penicillin-kutatás a világon. Duchesne később meghalt TBC-ben (ami amúgy penicillinnel gyógyítható lett volna), a fődíjat pedig egy bizonyos Alexander Fleming vitte el. És mindenki, aki az életét köszönheti a penicillin és az antibiotikumok felfedezésének.

Mikor a plázában sétálgató fiataloktól megkérdezte egy riporter, hogy mik az elmúlt 150 év legfontosabb felfedezései, akkor naná, hogy a mobiltelefont mondták a legtöbben - akkor még nem volt Facebook. Nekem azért lett volna pár sokkal jobb jelöltem is...

A katonaorvosi szolgálatok is fejlődésnek indultak. A cs. és kir. Hadügyminisztérium 1867-es megalakulását követően a 14. (egészségügyi) osztály vezetője látta el a katona-egészségügyi szolgálat vezetését, később a cs. és kir. Hadsereg Főparancsnokság egészségügyi főnökével együttesen gyakorolta ezt a feladatkört.

Aztán kitört az I. Világháború, melybe a Monarchia katonaorvosai az addigi háborúkénál jóval komolyabb tudással, eszközkészlettel és tapasztalattal léptek be. Betegmegfigyelő állomásokat hoztak létre, melyek tudatosan harcoltak a járványok ellen. Ekkor már a kolera elleni védekezés is jól működött, így az csak a háború első három évében jelentkezett, akkor is csak enyhén, főleg a szerb harcszíntéren. Összesen 80000 megbetegedés történt, ami a háború méretéhez és hadi veszteségeihez képes igen kevés. A malária (főleg Albániában) még a koleránál is kevesebb megbetegedést okozott. A kinines kezelés és a jól szervezett gyógyítás- és megelőzés meghozta gyümölcsét. A tífusz sem tudott igazán előre törni, bár így is 3 millió halálesetről írnak, főleg Oroszországban és a keleti fronton (nem véletlenül: itt leírhatatlan higiéniás állapotok uralkodtak).

Érdekes adalék, hogy a különböző fertőző betegségek különböző dolgokhoz is kötődnek. A legtöbb betegség terjedése főleg az epidémiai (földrajzi) területektől függ, de például a kolera, a tífusz, a vérhas és a malária nagyon időjárás-függő is. A megerőltetésnek kevésbé van hatása, de például a katonák származási helye lényeges: szereztek-e már védettséget korábban. A Krimi háborúban például az oroszok megbetegedése sokkal ritkább volt, mint a többi résztvevőé - pedig sokkal többen voltak.

Emellett a háborúban megjelenő stressz sem elhanyagolható, ami vérnyomás- és veseproblémákat okoz a katonáknál és a polgári lakosságnál egyaránt - tovább növelve a veszteségeket.

Ami még lényeges: a kezelések miatt csökkent a betegségek halálozási aránya is. Az elhúzódó háború, és a végén már 22%-ot is meghaladó alultápláltsági ráta dacára sikerült elkerülni Járvány Tábornok korábban tapasztalt előretörését. A Monarchia seregében sem volt jelen a pestis és a lepra, inkább a tetanusz és az agyhártyagyulladás okozott 110 000 megbetegedést. Ezeket is csak azért, mert a háború kezdetén lassan állt csak fel a katonaorvosi hálózat, és lassan alakult csak ki a szükséges tapasztalat. Ráadásul vadiúj, addig nem számon tartott betegségek is rendszerbe álltak, mint például a lövészárok-láz, vagy a nephritis. Ám az I. VH. során már egyértelműen több veszteséget okoztak a fegyverek, mint a fertőző betegségek.

Ám Járvány Tábornok még tartogatott egy utolsó cselt. A Spanyolországból hazatérő amerikai katonákon észlelték elsőként az influenza egy addig nem látott, szokatlanul agresszív változatát. Innen nevezték el a kórt spanyolnáthának, ami villámgyorsan terjedt előbb a harctérről hazatérő, hajókon és vonatokon összezsúfolódó katonák között, majd a háború nélkülözéseitől legyengült lakosság köreiben. Az új influenza-verzió cseppfertőzéssel terjedt, a tüdőben is tudott szaporodni (nem csak a felső légutakban), és 40 fertőzésből egyszer ölt (a normál vírus 25 000-ből egyszer halálos). Járvány Tábornok vadiúj tömegpusztító fegyvere 1919-re kb. 20-50 millió ember halálát okozta, többet, mint az I. Világháború.

Bár egyes vélemények ellent mondanak ennek. Az első VH. végére az akkor még hivatalosan nem detektált betegség már javában szedhette áldozatait a lövészárkokban. Olyannyira, hogy egyes becslések szerint addigra már több katona halt meg spanyolnáthában, mint harci cselekményben - csak ezt még hivatalosan nem mérték. Ha ez igaz, akkor az influenzának is komoly szerepe lehetett az I. VH lezárásában, a halottak számát meg nyugodtan fel lehet emelni 100 millióra.

A második világháború során is jelen voltak Járvány Tábornok hadtestei. Főleg ott, ahol a higiénia és az egészséges táplálkozás hiányosságokat szenvedett. (A hadifogoly- munka- és haláltáborok tipikusan ide tartoztak...) A tetvek megjelenése hozta a tífuszt, így az élősködők irtására az amerikaiak DDT-t, a németek Ciklon-B-t vetettek be. Utóbbiak nem csak rendeltetésszerűen használták ezt az anyagot.

A magyar katonák indulás előtt Tetra védőoltást kaptak (kolera, tífusz, paratífusz ellen), valamint jól szervezett csapat-egészségügyi rendszer is rendelkezésre állt. Ellenben újdonságként jelent meg a gyors mozgás, és (főleg Oroszországban) a rossz utak jelentette probléma. Emiatt az egészségügyi személyzet gyakran lemaradt a csapatoktól. Így a 2. magyar hadsereg szinte minden katonája átesett az "ukránkán", de általában is gyakori volt a TBC, és a különféle nemi betegségek. Ahol sok volt a halott, pl. Leningrád ostroma alatt a hastífusz járvány is aratni tudott.

Ám a középkorban elért sikereit Járvány Tábornok már így sem tudta megismételni. Ám ez nem jelent semmit a jövőre nézve: a biológiai fegyverek fejlődésével, rossz kezekbe kerülésével a tábornok még visszatérhet, még ha valaki másnak az eszközeként is. Soha nem lehetünk biztonságban tőle!

Források:

1. http://nol.hu/lap/hetvege/20101022-haboruk_dontobiroi__a_jarvanyok
2. http://www.katasztrofak.abbcenter.com/?id=81094&cim=1#
3. http://www.valosagonline.hu/index.php?oldal=cikk&cazon=165&lap=3
4. http://www.orvostortenet.hu/tankonyvek/tk-04/data/pdf/2601a.pdf
5. http://nagyhaboru.blog.hu/2012/03/21/fertozeses_megbetegedesek_az_osztrak_magyar_hadseregben_az_i_vilaghaboru_idejen
6. http://eletmod.hu/tart/cikk/jd/0/79431/1/korkep/Mi_is_az_a_spanyolnatha
7. http://tortenelemklub.com/koezepkor/egyeb-koezepkor/186-pestis-es-mas-jarvanyok
8. http://kuruc.info/r/9/48306/
9. http://193.224.76.4/download/konyvtar/digitgy/phd/2008/revai_tamas.pdf
10. http://193.224.76.4/download/konyvtar/digitgy/phd/2011/faludi_gabor.pdf