Hirek a haditechnika világából
Izrael aggódik az új amerikai véminiszter jelölése miatt
Riadalmat
keltett Izraelben, hogy Barack Obama amerikai elnök Chuck Hagelt
jelölte védelmi miniszternek - írta január 8-án, kedden a
helyi média. Az állami vezetők közül csak Reuven Rivlin
parlamenti elnök fejezte ki aggodalmát. Hagelt korábbi
nyilatkozatai nyomán sokan Izrael-ellenességgel vádolják -
állította a helyi média.
A sajtó szerint
a republikánus miniszterjelöltet azért tekintik Izrael
„ellenségének” a zsidó államban, mert elveti az Irán
elleni megelőző csapást, és támogatja a Hamásszal
folytatott párbeszédet. „Aggódunk Hagel korábbi
kijelentései és Izraellel kapcsolatos álláspontja miatt” -
nyilatkozott Reuven Rivlin, az izraeli parlament elnöke.
Ugyanakkor hangsúlyozta az Izrael és Egyesült Államok közötti
erős stratégiai együttműködés jelentőségét, hozzátéve,
hogy - mint fogalmazott - „egy ember nem határozza meg a
politikát”.
Benjámin Netanjahu miniszterelnök hivatala, a külügyi és a védelmi tárca nem kommentálta Obama jelölését, de a szókimondásáról ismert Rivlin véleménye feltehetően tükrözi az izraeli vezetés álláspontját. Kedd kora este valamennyi televíziós híradó foglalkozott az amerikai védelmi tárca várományosával, egyöntetűen azt állítva róla, hogy szemben áll Izraellel. |
Új
védelmi minisztert és CIA-főnököt jelölt
Obama
Chuck
Hagel volt nebraskai republikánus szenátort az Egyesült Államok
védelmi miniszteréül, John O. Brennan terrorelhárítási elnöki
tanácsadót pedig a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA)
igazgatójául jelölte január 7-én, hétfőn Barack Obama
amerikai elnök.
A
két új vezető hivatalos kinevezéséhez - csakúgy, mint a
nemrégiben a külügyminiszteri posztra jelölt John Kerry
szenátoréhoz - a demokrata többségű szenátus jóváhagyása
szükséges. A két jelölésnek a Fehér Házban történt
bejelentésekor Obama elnök reményét fejezte ki, hogy a
szövetségi felsőház a lehető leggyorsabban jóváhagyja a
kinevezéseket. Az elnök méltatta Hagel hazafiságát és
hangsúlyozta: olyan vezető ő, „amilyent a csapataink
megérdemelnek”. Brennannal kapcsolatban a jelölt tapasztaltságát
méltatta, valamint azt, hogy „fáradhatatlanul” folytatja majd
a küzdelmet az al-Kaida ellen.
Hagel az első vietnámi veterán, akit a védelmi tárca élére jelöltek. A politikus 1997-től a visszavonulásáig, 2009-ig Nebraska államot képviselte a szövetségi szenátusban. Az Obama-kormányzatban nem ő lenne az első republikánus miniszter, hiszen a jelenlegi elnök első elnöki ciklusának kezdetekor megtartotta a védelmi tárca élén Robert Gatest, aki végül 2011 júliusában önként távozott. A Republikánus Párt tagja Ray LaHood közlekedési miniszter is. Hagel védelempolitikai nézetei ugyanakkor nem igazodnak pártjának hivatalos irányvonalához, ezért jelölése várhatóan heves bírálatokat fog kiváltani a keményvonalas republikánusok részéről. A nebraskai exszenátor egyebek között nem támogatta a Bush elnök idején végrehajtott iraki csapaterősítést, kétségbe vonta az Irán elleni szankciók szigorításának hatékonyságát, és az „izraeli lobbi” képviselői szerint nem támogatja eléggé a zsidó államot.
A pártonkívüli John Brennan 25 évig szolgált a CIA kötelékében. Már 2008-ban is felmerült, hogy ő legyen a hírszerző ügynökség igazgatója, ám emberi jogi szervezetek tiltakoztak ez ellen, arra hivatkozva, hogy a Bush-kormányzat idején köze volt a terroristagyanús személyek kényszervallatásához. Ezzel is összefüggésbe hozható, hogy Brennan a jelölés hivatalos bejelentésekor hangsúlyozta: irányítása alatt a CIA tevékenysége tükrözni fogja az amerikai szabadságjogokat és értékeket. Elnöki tanácsadóként John Brennan kulcsszerepet játszott az al-Kaida elleni harcban és Oszama bin Laden likvidálásában, a kiberbiztonság erősítésében és a természeti csapások elleni védekezésben.
Obama méltatta és megköszönte a védelmi tárcát vezető Leon Panetta miniszter és a CIA-t ügyvezetőként irányító Michael Morrell munkáját. Az elnök hamarosan új vezetőt nevez ki a pénzügyminisztérium élére is. A médiában megjelent értesülések szerint a tárca élén várhatóan Jack Lew, a Fehér Ház kabinetfőnöke váltja majd a leköszönő Timothy Geithnert.
Hagel az első vietnámi veterán, akit a védelmi tárca élére jelöltek. A politikus 1997-től a visszavonulásáig, 2009-ig Nebraska államot képviselte a szövetségi szenátusban. Az Obama-kormányzatban nem ő lenne az első republikánus miniszter, hiszen a jelenlegi elnök első elnöki ciklusának kezdetekor megtartotta a védelmi tárca élén Robert Gatest, aki végül 2011 júliusában önként távozott. A Republikánus Párt tagja Ray LaHood közlekedési miniszter is. Hagel védelempolitikai nézetei ugyanakkor nem igazodnak pártjának hivatalos irányvonalához, ezért jelölése várhatóan heves bírálatokat fog kiváltani a keményvonalas republikánusok részéről. A nebraskai exszenátor egyebek között nem támogatta a Bush elnök idején végrehajtott iraki csapaterősítést, kétségbe vonta az Irán elleni szankciók szigorításának hatékonyságát, és az „izraeli lobbi” képviselői szerint nem támogatja eléggé a zsidó államot.
A pártonkívüli John Brennan 25 évig szolgált a CIA kötelékében. Már 2008-ban is felmerült, hogy ő legyen a hírszerző ügynökség igazgatója, ám emberi jogi szervezetek tiltakoztak ez ellen, arra hivatkozva, hogy a Bush-kormányzat idején köze volt a terroristagyanús személyek kényszervallatásához. Ezzel is összefüggésbe hozható, hogy Brennan a jelölés hivatalos bejelentésekor hangsúlyozta: irányítása alatt a CIA tevékenysége tükrözni fogja az amerikai szabadságjogokat és értékeket. Elnöki tanácsadóként John Brennan kulcsszerepet játszott az al-Kaida elleni harcban és Oszama bin Laden likvidálásában, a kiberbiztonság erősítésében és a természeti csapások elleni védekezésben.
Obama méltatta és megköszönte a védelmi tárcát vezető Leon Panetta miniszter és a CIA-t ügyvezetőként irányító Michael Morrell munkáját. Az elnök hamarosan új vezetőt nevez ki a pénzügyminisztérium élére is. A médiában megjelent értesülések szerint a tárca élén várhatóan Jack Lew, a Fehér Ház kabinetfőnöke váltja majd a leköszönő Timothy Geithnert.
Törökországba tartanak a német Patriot rakéták
Behajózták
január 8-án, kedden és útnak indítják a német Patriot
rakétákat Törökország felé, az Ankara kérésére
megszervezett küldetés célja annak megakadályozása, hogy a
szíriai polgárháború átterjedjen a határon túlra.
Az érintett két
üteget hajón szállítják. A német hadsereg (Bundeswehr)
rakétarendszereit tartalmazó mintegy 130 konténer behajózása
kedden reggel kezdődött a lübeck-travemündei kikötőben. A
német katonák első csoportja repülővel utazik Törökországba.
A Bundeswehr felszerelését szállító dán teherhajó
várhatóan január 21-én érkezik meg a törökországi
Iskenderun kikötővárosba, ahonnan a rakétákat 170 német
katona közreműködésével szállítják tovább. Az ütegeket
a török-szíriai határtól nagyjából 100 kilométerre fekvő,
400 ezer lakosú Kahramanmaras város térségében telepítik.
A NATO-műveletben Németország mellett az Egyesült Államok és Hollandia is részt vesz. Az észak-atlanti szövetség december elején döntött arról, hogy Ankara kérésére a szíriai hadsereg rakétáinak elfogására alkalmas légvédelmi ütegeket telepít Törökország szíriai határvidékére. A határozat szerint a rakéták kizárólag a szövetségi partner Törökország védelmét szolgálhatják. A német törvényhozás alsóháza (Bundestag) december közepén járult hozzá a küldetéshez. A parlamenti felhatalmazás 2014 január végéig érvényes. A Bundeswehr a rakétarendszereket kezelő összesen mintegy kétszáz fős személyzettel, valamint a biztonságukról és ellátásukról gondoskodó egységekkel és egy 50 fős tartalék egységgel vesz részt a műveletben. Az Egyesült Államok és Hollandia további két-két Patriot üteget telepít Törökországba. Valamennyi NATO-parancsnokság alatt áll majd. A tervek szerint január végére válnak bevethetővé, kiszolgálásukra összesen 1200 katonát vezényelnek török területre. A Szíriában 22 hónapja zajló konfliktusnak az ENSZ becslése szerint több mint 60 ezer halálos áldozata van. |
Negyedik
generációs nukleáris erőművet épít Kína
Negyedik
generációs, a szakértők szerint rendkívül biztonságos
nukleáris erőmű építése kezdődött meg Kínában - számol
be a kínai sajtó.
A háromilliárd
jüanes (108 milliárd forint) beruházással épülő, 200
megawatt kapacitású erőműnek a kelet-kínai tengerbe benyúló,
Santung tartománybeli Rongcseng városa ad majd helyet. Az
építtető és üzemeltető cég, a Huaneng Santung Sitao-öböl
Nukleáris Erőmű (HSNPC) vállalat tájékoztatása szerint az
építkezés már decemberben megkezdődött, a létesítmény
pedig várhatóan 2017 végére kerül üzemképes állapotba.
A santungi az első nukleáris erőmű, melynek a kínai vezetés a 2011-es fukusimai katasztrófát követően zöld utat adott, a japán szerencsétlenség után ugyanis a kormány nukleáris erőmű-építési moratóriumot hirdetett. Az állami kézben lévő Huanengen túl a CNEC nukleáris mérnökségi csoport és a pekingi Csinghua Egyetem van a projekt befektetői között. Utóbbi a reaktor kifejlesztőjeként annak „rendkívül biztonságos” mivoltáról nyilatkozott a kínai sajtónak, mondván, az erőmű negyedik generációs koncepció felhasználásával épül meg, vagyis vészhelyzet esetén olvadás és jelentősebb szivárgás nélkül, gyorsan lehet lezárni azt. A létesítmény Kína nukleáris iparának is lökést adhat, az ugyanis nagy arányban hazai fejlesztéssel készült, sikere esetén a technológiát más országokba is exportálni lehet - írja a Hszinhua hírügynökség. Az erőművet a következő évtizedekben egy jóval nagyobb, 6,6 gigawattos kapacitású erőműkomplexummá bővítenék a beruházók, amely így az ország legnagyobb ilyen létesítménye lehet. A kelet-ázsiai országban jelenleg 15 nukleáris reaktor üzemel csaknem 13 millió kilowatt kapacitással, 26 másik pedig építés alatt áll. Egy októberi, a kínai kormány által kiadott iparági fehér könyv szerint a központ célkitűzése az, hogy az ország nukleáris erőműveinek összkapacitása az évtized közepére a 40 millió kilowattot is elérje. |
Irán
hajóromboló rakétákkal kísérletezett a Hormuzi-szorosnál
Hajóromboló
rakétákkal kísérletezett Irán a Hormuzi-szoros közelében
tartott ötnapos haditengerészeti hadgyakorlat utolsó napján,
január 1-jén, kedden – jelentette az iráni állami
televízió. A híradások szerint kétfajta, hadihajók
megsemmisítésére kifejlesztett rakétát is bevetettek a
hadgyakorlaton.
A Mehr iráni
hírügynökség idézte kedden Amir Rasztgari tengernagyot, a
hadgyakorlat szóvivőjét, aki szerint az iráni haditengerészet
és légierő harminc alkalommal figyelmeztette a hadgyakorlat
helyszínét megközelítő, nem térségbeli országokból való
felderítő repülőgépeket, pilóta nélküli kémrepülőgépeket,
illetve hadihajókat.
Rasztgari szerint a repülőgépek és hadihajók figyelembe vették a kérést, és távol tartották magukat. A pénteken kezdődött ötnapos hadgyakorlat újabb erőfitogtatás Irán részéről, amelyre az atomprogramja miatt egyre nagyobb nyomás nehezedik a nemzetközi közösség részéről. A Nyugat azt gyanítja, hogy Irán titokban atomfegyvert fejleszt. Teherán gyakran fenyegetőzik azzal, hogy ha katonai támadás érné vitatott atomprogramja miatt, lezárná a Hormuzi-szorost, amelyen a világ hajón szállított kőolajának 40 százaléka halad át. Az iráni haditengerészet 2011 decemberében is tartott hasonló, tíznapos gyakorlatot, négy hónapja pedig, amikor az Egyesült Államok és szövetségesei a Perzsa-öbölben a hajózási útvonalak esetleges felszabadítását gyakorolták, egységeik közelébe vezényelt egy tengeralattjárót és egy rombolót. |
Ahol
a radar nyelvét beszélik
Lokátorok
az Alföldön és a Bükk „tetején”
Lokátor,
távolság, oldalszög, magasság, légi helyzetkép, radom,
sugárzás, hozzáértés, szakértelem, közös nyelv – a
legtöbbször ezekkel a kifejezésekkel találkoztunk, amikor a
közelmúltban Békéscsabán és Bánkúton, a már felépült
két 3D-s radarokat üzemeltető alegységnél jártunk.
Helyszíni riportunk.
Tudják, mi a
hasonlóság a tengerszint felett 81 méter magasan fekvő,
egyebek mellett a kolbászfesztiváljáról is híres Békéscsaba,
valamint a 946 méter magasságban található, Magyarország
legnagyobb síterepeként ismert Bánkút között? Segítek!
Mindkét helyszínen található egy-egy, a Magyar Honvédség
által üzemeltetett objektum, ahol az eddig már elkészült két
darab 3D-s radar vár arra, hogy megkezdhesse
működését.
Húsz-harmincnégy-tizennyolc A radarok gyártmánya, típusa és működési paraméterei teljesen egyformák, a két építmény között azonban bőven van különbség. A legszembetűnőbb az, hogy a Békéscsaba határában, a Hódmezővásárhelyre vezető főút mellett felépített radartorony „mindössze” húsz méter magas, a bánkúti viszont harmincnégy. Ezekre építették rá a 18 méter átmérőjű, mintázatában leginkább egy focilabdára emlékeztető radomot, vagyis a radart rejtő, speciális anyagból épült gömböt.  A laikus számára természetesen furcsa, hogy a sík terepen lévő betontorony majd feleakkora, mint a hegytetőn épült „testvére”. Gulyás László őrnagy, a Békéscsabán található MH 54. Veszprém Radarezred 1. Gerinc Radar Mérőpont parancsnoka szerint azonban nincs ezen semmi „csodálkozni való”, sőt „radaros szemmel” nézve tökéletes választás volt az Alföldre helyezni az egyik 3D-s radart. Hiszen bármilyen furcsa, de a terület földrajzi elhelyezkedése lehetővé teszi, hogy a lokátor képességeit a lehető legjobban kihasználják, azaz a berendezés „ellásson” akár 470–480 kilométeres távolságra is. Éppen ezért nem véletlen – teszi hozzá az őrnagy –, hogy a város határában található Fürjesi-laktanyában közel hatvan éve, egészen pontosan 1953. december 1-je óta működik radaros alakulat. A 3D-s radartornyot pedig 2003 novemberében kezdték el építeni, s alig egy évvel később már be is emelték a RAT–31DL típusú, olasz gyártmányú lokátort, amely – Gulyás László szavaival élve – „a 21. század technikája”.  Bánkúton viszont csak a közelmúltban „telepedett meg” radaros fegyvernem. 2004 nyaráig mindössze egy honvédségi rádióátjátszó-állomás állt a sípályák közvetlen szomszédságában, azonban nem telt el egy év az „első kapavágástól”, és átadták a radar befogadására is alkalmas objektumot a Magyar Honvédségnek – ezt már Nagy Géza mérnök őrnagytól, a 3. Gerinc Radar Mérőpont parancsnokától tudjuk meg. Kibírja az orkánt és a földrengést is Itt, Bánkúton, közvetlenül a radom alatt, a 34 méter magasan található távközlési erkélyen sétálva csodálatos kilátás tárul elénk. A távolban kivehetők a Magas-Tátra vonulatai, és tisztább időben ellátni akár száz kilométeres távolságra is. Még egy-két nagyobb alföldi város is felsejlik a távolban… Természetesen Békéscsabán is szép a látvány, bár igaz, itt csak a szomszédos struccfarmot és a távolba vezető főút keskenyedő aszfaltkígyóját lehet megnézni madártávlatból. „Bármennyire is erőltetjük a szemünket, nem látjuk az előadást a szegedi Dóm téren” – mosolyog Gulyás őrnagy, miközben húszméteres magasságból mutatja be „birodalmát”, a több hektár területen elterülő békéscsabai laktanyát.  A tornyok és a radom kialakítása egyébként mérnöki mestermű – erősíti meg mindkét parancsnok –, hiszen a tervezéskor és az építéskor nemcsak azt kellett figyelembe venni, hogy az üzemeltetéshez szükséges szobák mellett a különféle kiszolgáló helyiségeknek is legyen helyük, hanem számolni kellett azzal az elvárással is, hogy az építménynek ki kell bírnia a 200–210 kilométer/órás, orkánerejű széllökéseket és egy közepesebb erősségű földrengést is. Mindez NATO-előírás, amelynek természetesen megfelelnek a tornyok. Ekkora széllökést eddig még soha nem mértek Magyarországon, ám a Viharsarokban nem ritkák a szélsőséges időjárási jelenségek, sőt két évvel ezelőtt a bánkúti toronytól alig száz méterre „száguldott el” egy kisebb forgószél, letarolva a közeli erdőt; a radarnak azonban semmi baja nem esett.  „Néztek már minket víztoronynak, gabonatárolónak, sőt még hatalmas, ám üres hirdetőtáblának is, amelyet megpróbáltak kibérelni” – mondja Gulyás őrnagy, amihez Nagy Géza még hozzáteszi: a Bükk tetején, a sípályák közelében is sok kíváncsi szempár szemléli meg a hatalmas „gömböt”, az emberek többségének azonban fogalma sincsen arról, hogy milyen „torony” üzemelhet a kerítéssel lezárt, szigorúan őrzött honvédségi területen. Tesztüzem után, éles működés előtt A békéscsabai és bánkúti radarnak – a majdan megépülő medinai lokátorral és a Csehországban található két másik radarral együtt – feladata lesz az ország és a NATO légtérvédelme. A berendezések tesztüzeme befejeződött, a két-két magyar és cseh helyőrségben csak arra várnak, hogy a NATO az úgynevezett végső eljárási folyamat során átvegye a berendezéseket a gyártótól, és a lokátorokkal megkezdhessék az „éles” működést. Pontos időpont még nincsen, a két Gerinc Radar Mérőpont parancsnoka azonban bízik benne, hogy mindez még az idén megtörténik. Az úgynevezett valós idejű légi helyzetkép előállítását addig is a „régi” orosz gyártmányú technikai eszközökkel, azaz a kupi, jutai, debreceni, békéscsabai és medinai radarszázadok P–37, PRV–17, P–18 és SZT−68U típusú lokátoraival végzi a Magyar Honvédség.  „Jelenleg a radar olyan állapotban van, ami maximálisan teljesíti az Észak-atlanti Szövetség elvárásait. Mindezt a berendezés tesztjére felkért NATO-szervezet is megerősítette” – árulja el Nagy Géza mérnök őrnagy, akitől megtudjuk: a „3D” kifejezés azt jelenti, hogy a lokátor egyszerre képes mérni a „céltárgy” távolságát, oldalszögét és magasságát is, azaz háromdimenziós, ellentétben a korábban és jelenleg is használt – kétdimenziós – radarokkal, amelyek csak a távolságot és az oldalszöget, vagy a távolságot és a magasságot „látták”. Sugárzás: még a mobiltelefonnál is gyengébb „Sokat lehetett olvasni már arról, hogy az új, 3D-s radar által kibocsátott sugárzás jóval kisebb, mint a jelenleg is rendszerben lévő lokátoroké. A Sugárbiológiai Intézet által végzett mérések ezt igazolják. A tesztüzem során a békéscsabai radar közelében négy ponton mérték a sugárzást, amely mindenhol jóval az egészségügyi határérték alatt volt. Hogy a laikusok is értsék: egy mobiltelefon jóval nagyobb sugárzást bocsát ki magából, ami ráadásul folyamatosan egy ponton éri az embert, ám még így sem káros az egészségre” – erősíti meg Gulyás őrnagy a médiában már sokszor olvasott tételeket, miszerint az új radarok semmiféle veszélyt nem jelentenek az emberekre. A parancsnokok szerint a 3D-s lokátorok működését felügyelő békéscsabai és bánkúti katonák jól képzett villamos- és radarmérnökök, technikusok; szakértelmük és hozzáértésük vitathatatlan. Mindannyian legalább középfokú szinten beszélik az angol nyelvet. Van azonban egy másik közös nyelv, amit még az angolnál is jobban értenek és beszélnek, ez pedig a „radar nyelve”…  Fotók: Dévényi Veronika és Rácz Tünde |
Robotöszvér
segítheti az amerikai katonákat
A
DARPA bemutatta újabb robotját, mely nagy segítséget
jelenthet az amerikai katonáknak többek között a
felszerelések szállításában. Egy négylábú, amerikai
katonai robot 181 kilogramm felszerelést szállítva bemutatta,
hogy képes a betanított öszvérhez vagy lóhoz mérten követni
az embert. Az állathoz hasonlóan, ha véletlenül megbotlik,
vissza is nyeri egyensúlyát.
 Az LS3 (Legged Squad Support System) robotot csendesebbnek fejlesztették a korábbi négylábú „Big Dog" vagy „AlphaDog" robotokhoz képest, melyek leginkább egy elszabadult fűnyírót idéztek. Az LS3 legfrissebb verziója az amerikai hadsereg reményeinek megfelelően olyan robotsegítőt reprezentál, mely a harci felszerelést nehezebb terepen is szállítani képes a katonák vagy tengerészgyalogosok számára. A Fejlett Védelmi Kutatási Projektek Ügynöksége (DARPA) új videója azt demonstrálja, a robot miként engedelmeskedik a verbális parancsoknak. A videó bemutatja, ahogy az LS3 emberi vezetője után baktat, mint egy túlméretezett, kissé csetlő-botló kölyökkutya, mely megpróbál lépést tartani gazdájával. Egy ponton megbotlik, és majdnem komikusan legurul egy lejtőn, mielőtt ismét szilárdan megvetné lábát. A Boston Dynamics fejlesztette robot képes fürgébb mozgásra is, mely némileg hasonlít a lóéhoz. A tesztek során sikeresen navigált a városi környezetet utánzó díszletek között, valamint az erdei terepen is. A DARPA szerint a robot mobil töltőállomásként is funkcionálhat a csapatok számára, hogy feltöltsék a rádiók és a mobileszközök akkumulátorát. A tengerészgyalogság már kísérletezik újrahasznosítható energiaforrásokkal – többek között hordozható napelemekkel -, hogy így váltsa ki a szállítandó akkumulátorokat. Az LS3 robot legnagyobb potenciálja mégis a harci felszerelés egy részének szállításában rejlik, melyet általában a katonák maguk visznek. Ennek súlya 45 kilogramm, és mind az aktív katonák, mind a veteránok esetén már komoly egészségügyi gondokat okozott |
Bemutatták a török Altay harckocsi első prototípusát |
A
török Otokar, amely a Turkish Defence Industry legnagyobb
magántulajdonú vállalata, bemutatta az általa tervezett és
fejlesztett, ALTAY névre keresztelt harckocsi első prototípusát.
A bemutatóra 2012. november 15-én az Otokar cég Sakaryban
található bázisán került sor.
A
bemutatón megjelent Recep Tayyip Erdoğan, Törökország
miniszterelnöke, míg a házigazda Mustafa V Koc, a Koc Holding
elnöke volt. Az eseményen jelen volt többek között İsmet
Yilmaz védelmi miniszter, Necdet Ozel tábornok, a vezérkar
főnöke, Hayri Kivrikoglu tábornok, a szárazföldi erők
parancsnoka, valamint az Otokar cég elnöke, elnökhelyettese és
vezérigazgatója.
Az ALTAY első prototípusa a 2009-ben elindított projekt eredménye. Az ALTAY első prototípusát a tervek szerint a harckocsi mobilitásának tesztelésére és optimalizálására fogják használni, míg a második prototípust az ALTAY tűzerejének, tűzvezető rendszerének tesztelésére. További két prototípus gyártását tervezik, amelyeknél már figyelembe veszik az első két példány tesztelésének eredményeit. A tervek szerint az ALTAY 2015-re fog készen állni a sorozatgyártásra.
Az ALTAY első prototípusa napjainkig több mint 2 000 km-t tett meg a tesztek során. A nap során a két prototípus egy különleges bemutatót tartott a meghívottak számára az Otokar vállalat harckocsi tesztpályáján, ahol többek között prezentálták az ALTAY gyorsulási képességét éppúgy, mint maximális sebességét, emelkedőn-lejtőn való mozgását. A bemutató dinamizmusa olyan benyomást keltett a résztvevőkben, mintha az ALTAY lenne a világ legmodernebb harckocsija.
Kurdet Onen, a Koc Holding Védelem Ipari Csoport, valamint az Otokar első embere mutatta be a résztvevőknek az ALTAY-t, majd a jövőre vonatkozóan elmondta: „500 mérnök dolgozik a projekten, akik közül 260 az Otokar alkalmazottja. Az ALTAY csapatnak és a közel 100 alvállalkozónak az az elsődleges célunk, hogy 2015-re az ALTAY készen álljon a sorozatgyártásra.” Onen hozzátette: „Napjainkban az Otokar cég mintegy 20 országba exportálja páncélozott járműveit. Az, hogy a világ számos hadseregében a cég több mint 25 000 járművét alkalmazzák, bizonyítja fejlesztési és termelési képességünket.”
Az ALTAY első prototípusa a 2009-ben elindított projekt eredménye. Az ALTAY első prototípusát a tervek szerint a harckocsi mobilitásának tesztelésére és optimalizálására fogják használni, míg a második prototípust az ALTAY tűzerejének, tűzvezető rendszerének tesztelésére. További két prototípus gyártását tervezik, amelyeknél már figyelembe veszik az első két példány tesztelésének eredményeit. A tervek szerint az ALTAY 2015-re fog készen állni a sorozatgyártásra.
Az ALTAY első prototípusa napjainkig több mint 2 000 km-t tett meg a tesztek során. A nap során a két prototípus egy különleges bemutatót tartott a meghívottak számára az Otokar vállalat harckocsi tesztpályáján, ahol többek között prezentálták az ALTAY gyorsulási képességét éppúgy, mint maximális sebességét, emelkedőn-lejtőn való mozgását. A bemutató dinamizmusa olyan benyomást keltett a résztvevőkben, mintha az ALTAY lenne a világ legmodernebb harckocsija.
Kurdet Onen, a Koc Holding Védelem Ipari Csoport, valamint az Otokar első embere mutatta be a résztvevőknek az ALTAY-t, majd a jövőre vonatkozóan elmondta: „500 mérnök dolgozik a projekten, akik közül 260 az Otokar alkalmazottja. Az ALTAY csapatnak és a közel 100 alvállalkozónak az az elsődleges célunk, hogy 2015-re az ALTAY készen álljon a sorozatgyártásra.” Onen hozzátette: „Napjainkban az Otokar cég mintegy 20 országba exportálja páncélozott járműveit. Az, hogy a világ számos hadseregében a cég több mint 25 000 járművét alkalmazzák, bizonyítja fejlesztési és termelési képességünket.”
Őshonos ALTAY Tank Takes Off
Milli Tank Projesi ALTAY
Kanada dob ki az új Leopard tartályok
2012 | T-90ms Tagil \ BMPT Terminator Lendületben | HD | Készítette SRB
REA 2011: T-90ms MBT! 3/3 rész
T-95: valóság vagy fantázia művész?
Az ALTAY harckocsi technikai jellemzői: négyfőnyi személyzet (parancsnok, töltő-kezelő, irányzó és harckocsivezető); újgenerációs, 1500 LE motor; 122 mm-es simacsövű ágyú; távirányítású fegyverrendszer (12,7 és 7,62 mm); koaxiális géppuska; moduláris fegyverzet; újgenerációs tűzvezető rendszer; elektromos lövegtorony meghajtás; C3I (Command, Control, Communications & Information) rendszer; harctéri célazonosító rendszer; lézeres figyelmeztető rendszer; kémiai-, biológiai-, radiológiai- és nukleáris védelem; túlélést biztosító rendszer; tűzoltó- és robbanáselnyelő rendszer.
Az ALTAY harckocsi nevét Fahrettin ALTAY tábornokról kapta, aki az 191
Sikeresen landolt az első kínai vadászgép az ország első repülőgép-hordozóján
Első ízben hajtott végre
sikeres leszállást egy vadászgép Kína első anyahajóján, a
Liaoningen – jelentette az állami média november 25.én,
vasárnap . A kínai tervezésű és gyártású, fedélzeti
leszállásra alkalmas J–15 típusú vadászgépet szeptember
25-én kapta meg a kínai hadsereg, s azóta több sikeres
tesztet hajtottak végre vele és a Liaoninggel – tájékoztatott
a légvédelem.
J-15 take off and landing on board LiaoningA harci gép többféle – hajók ellen bevethető – rakétával, levegő-levegő és levegő-föld rakétákkal, valamint nagy pontosságú irányított rakétákkal szerelhető fel. A szakértők szerint képességeit tekintve az orosz Szu–33-assal, vagy az amerikai F–18-as vadászgéppel hasonlítható össze. Kína első repülőgép-hordozójának vázát Ukrajnától vették. Hadrendbe állítása óta legénysége több mint száz kísérleti gyakorlatot hajtottak végre vele. A Liaoning repülőgép-hordozót a kínai hadsereg tesztelésre és kiképzésre kívánja használni. Katonai vezetők részéről korábban többször is elhangzott, hogy az ország több saját hajó építésére készül. A Mirror kínai nyelvű hongkongi lap decemberi számából előzetesen kiszivárgott információk szerint Kína jövőre elkészül első saját építésű anyahajójával, amelynek hadrendbe állítása 2015–2016 között várható, de időközben belekezdenek a második hajó építésébe is. A lap szerint Kína 2030-ra a világ egyik legfejlettebb, első osztályú haditengerészetével fog rendelkezni. Úgy vélik, hogy 2020 előtt elkészül az ország első atommeghajtású repülőgép-hordozója is. A világon a legtöbb repülőgép-hordozóval, szám szerint tizeneggyel az Egyesült Államok rendelkezik. |
Modernizált indiai tengeralattjáró kezdte meg tengeri tesztjeit Oroszországban
Címkék: haditechnika
Az
Indiai Haditengerészet Kilo-osztályú, dízel-elektromos
meghajtású tengeralattjárói közül legutóbb az INS
Sindhurakshak-on végezték el a felújítási, modernizálási
munkálatokat az orosz Zvezdocska hajógyárban. A
tengeralattjáró a napokban megkezdte tengeri tesztjeit is.
Az
INS Sindhurakshak-ot 1997-ben adták át az indiai haderőnem
részére, modernizálását egy 2010 júniusában megkötött
szerződés keretein belül végezték, mely közvetlenül a
hajógyár és az indiai haditengerészet között köttetett.
A hajógyár napokban megjelentetett közleménye szerint az indiai tengeralattjáró október 29-én kezdte meg tengeri tesztsorozatát. Az átfogó modernizációs program kiterjedt a hajótest szerkezetére, továbbá korszerűsítették az irányító rendszereket, az elektronikai hadviselés rendszereit, illetve az integrált fegyverirányítási rendszert is. A napvilágra került információk szerint a program értéke 80 millió dollár, a tesztek befejezése után a tengeralattjáró 2012 végén kerülhet vissza Indiába. Az INS Sindhurakshak 2010 augusztusában érkezett meg a Zvezdocska hajógyárba. Oroszország 10 Kilo-osztályú tengeralattjárót épített meg India számára, melyekből már négyet újítottak fel (INS Sindhuvir, INS Sindhuratna, INS Sindhughosh, and INS Sindhuvijay). A korszerűsített példányokat 3M–54–Club–S (SS–N–27) típusú hajó elleni cirkálórakétákkal, indiai fejlesztésű USHUS szonárral, CCS–MK rádió kommunikációs rendszerrel és Porpoise radarral szerelték fel. |
Jön
az orosz Aegis
Az
orosz katonai vezetés az amerikai Aegis-rendszer analógiájára
kíván felállítani egy tengeri rakétavédelmi rendszert –
nyilatkozta egy illetékles még augusztus utolsó napján.
Az
Aegishez hasonló, ballisztikus rakéták elhárítására szolgáló
rendszert állítanának hadrendben az oroszok. A komplex hálózat
elemeinek kidolgozására a PVO Almaz-Antej konzorcium egyes
leányvállalatait kérték fel. Mindezt Anatolij Slemov, az orosz
állami hajógyártó konszern igazgatója mondta el pénteken.
Az
Aegis BMDS (Ballistic Missile Defense System) az Amerikai Egyesült
Államok haditengerészeti rakétavédelmi rendszere, melynek
segítségével a hadihajók képessé válnak arra, hogy a
visszatérő fázis előtt megsemmisítsék a ballisztikus
rakétákat. A jelenlegi architektúra a Lockheed Martin által
gyártott Aegis fegyverrendszeren és a Raytheon RIM–161 SM–3
rakétán alapul.
Hadrendbe
állt az oroszok
legkorszerűbb
atom-tengeralattjárója
Hadrendbe
állították január 10-én, csütörtökön az orosz hadiflotta
első legkorszerűbb, negyedik generációs atommeghajtású
tengeralattjáróját, s ebből az alkalomból az orosz elnök is az
északi flottához látogatott.
Vlagyimir
Putyin a Murmanszki régióban lévő Szeveromorszkban állomásozó
Nagy Péter atommeghajtású cirkáló fedélzetéről lépett
kapcsolatba Szergej Sojgu védelmi miniszterrel, aki jelen volt
Szeverodvinszkben az új tengeralattjáró átadásának hivatalos
ünnepségén. A Moszkvát alapító Jurij Dolgorukij fejedelemről
elnevezett, Borej (Északi szél) osztályú, 955-ös típusú
hadászati rakétahordozó atom-tengeralattjáró építése 23
milliárd rubelbe (körülbelül 161 milliárd forintba) került.
A legkorszerűbb orosz nukleáris meghajtású tengeralattjáró típus első példányának tervei a szentpétervári Rubin tervezővállalatnál már 1996-ra elkészültek. Építését is elkezdték abban az évben a szeverodvinszki hajógyárban, de csak 2007-ben bocsátották először vízre. A hivatalos magyarázat szerint ekkor további munkálatokat kellett elvégezni az atom-tengeralattjárón. Szakértők szerint a Jurij Dolgorukij hadrendbe állításának elhúzódását előbb a pénzhiány, majd az új fegyverrendszerek és berendezések kifejlesztése, valamint az állomásoztatáshoz szükséges infrastruktúra hiánya okozta. Azóta 2004-ben, 2006-ban és 2012-ben újabbak is elkészültek a negyedik generációs atom-tengeralattjáróból Szeverodvinszkben.
A Jurij Dolgorukijt 16 darab R30-as Bulava (Buzogány) típusú, szilárd hajtóanyagú interkontinentális ballisztikus rakétával, valamint torpedókkal is felszerelték. Szergej Ivanov, az orosz elnöki hivatal vezetője ezzel kapcsolatban kijelentette, hogy a Kreml nem kételkedik a Bulava rakéták megbízhatóságában. A nyolcezer kilométer hatótávolságúra tervezett orosz ballisztikus rakéták fejlesztése során számos probléma adódott. 2009-ig 13 kísérleti indításból hat sikertelenül végződött.
A Jurij Dolgorukij atommeghajtású tengeralattjáró 170 méter hosszú, 24 ezer tonna súlyú, 450 méter mélyre tud süllyedni, sebessége elérheti a 30 tengeri csomót. Fedélzetén 170 fő teljesíthet szolgálatot. A Vesztyi orosz tévéhíradó hangsúlyozta, hogy a Jurij Dolgorukij építésekor figyelembe vették a Kurszk orosz atom-tengeralattjáró 2000. augusztusi tragédiáját, ezért a Jurij Dolgorukijba beépítettek egy, a teljes legénységet a víz felszínére juttató mentőkabint is. 2020-ig az orosz haditengerészetnél 51 korszerű hadihajót és 24 tengeralattjárót terveznek hadirendbe állítani. A nagyarányú fejlesztésre 4,5 ezer milliárd rubelt kívánnak fordítani a költségvetésből.
A legkorszerűbb orosz nukleáris meghajtású tengeralattjáró típus első példányának tervei a szentpétervári Rubin tervezővállalatnál már 1996-ra elkészültek. Építését is elkezdték abban az évben a szeverodvinszki hajógyárban, de csak 2007-ben bocsátották először vízre. A hivatalos magyarázat szerint ekkor további munkálatokat kellett elvégezni az atom-tengeralattjárón. Szakértők szerint a Jurij Dolgorukij hadrendbe állításának elhúzódását előbb a pénzhiány, majd az új fegyverrendszerek és berendezések kifejlesztése, valamint az állomásoztatáshoz szükséges infrastruktúra hiánya okozta. Azóta 2004-ben, 2006-ban és 2012-ben újabbak is elkészültek a negyedik generációs atom-tengeralattjáróból Szeverodvinszkben.
A Jurij Dolgorukijt 16 darab R30-as Bulava (Buzogány) típusú, szilárd hajtóanyagú interkontinentális ballisztikus rakétával, valamint torpedókkal is felszerelték. Szergej Ivanov, az orosz elnöki hivatal vezetője ezzel kapcsolatban kijelentette, hogy a Kreml nem kételkedik a Bulava rakéták megbízhatóságában. A nyolcezer kilométer hatótávolságúra tervezett orosz ballisztikus rakéták fejlesztése során számos probléma adódott. 2009-ig 13 kísérleti indításból hat sikertelenül végződött.
A Jurij Dolgorukij atommeghajtású tengeralattjáró 170 méter hosszú, 24 ezer tonna súlyú, 450 méter mélyre tud süllyedni, sebessége elérheti a 30 tengeri csomót. Fedélzetén 170 fő teljesíthet szolgálatot. A Vesztyi orosz tévéhíradó hangsúlyozta, hogy a Jurij Dolgorukij építésekor figyelembe vették a Kurszk orosz atom-tengeralattjáró 2000. augusztusi tragédiáját, ezért a Jurij Dolgorukijba beépítettek egy, a teljes legénységet a víz felszínére juttató mentőkabint is. 2020-ig az orosz haditengerészetnél 51 korszerű hadihajót és 24 tengeralattjárót terveznek hadirendbe állítani. A nagyarányú fejlesztésre 4,5 ezer milliárd rubelt kívánnak fordítani a költségvetésből.
Új atomtengeralattjáró-fejlesztés az USA-ban
Érdekes
információk láttak napvilágot az amerikai Virginia-osztályú
nukleáris meghajtású tengeralattjárók fejlesztésével
kapcsolatban. A Block III szériában készülő egységek ugyanis a
manőverező robotrepülőgépek mellett már ballisztikus rakétákat
is hordozhatnának. A módosítás a 2011 után készülő
Virginia-osztályú tengeralattjárókat érinti majd.
A
csapásmérő erők fejlesztésének részeként ballisztikus
rakétákkal szerelik fel a Virginia-osztályú tengeralattjárókat
is, így igazán multifunkcióssá válnak. Ezek az egységek
ugyanis alkalmasak lesznek vadász-, taktikai csapásmérő és
interkontinentális támadó feladatok ellátására is. A hajók
jelenleg 12 vetőcsővel rendelkeznek, melyekből Tomahawk
robotrepülőgépeket tudnak indítani. Ezek a silók mellett
további kettő, némileg nagyobb méretű vetőcső azonban már
ballisztikus rakéták indítására is alkalmas lesz.
A Virginia-osztályú új típusú tengeralattjáró terve, amelyet 2003 májusában hoztak nyilvánosságra. (kép: www.navy.mil)
Napjainkban a US Navy állományából csak az Ohio-osztályú SSBN tengeralattjárók rendelkeznek ezzel a képességgel. A korszerű, Virginia-osztályú egységekből eddig négy példány készült el, további négy pedig az építés különböző fázisaiban van a General Dynamics Electric Boat Division és a Northrop Grumman Newport News-i hajógyáraiban.
Az
SSN kategóriájú egységek hossza 114,8 méter, a hengeres törzs
legnagyobb átmérője 10,4 méter. A 7800 tonna vízkiszorítású
„acélcápákon” 134 főnyi személyzet szolgál, melyből 14
fő a tiszti állomány. A beépített nukleáris reaktor
teljesítménye 46 km/órás maximális sebesség elérését teszi
lehetővé az egy hajócsavar meghajtása révén. A fegyverzetet a
12 vetőcsőből indítható Tomahawk manőverező robotrepülőgépek
és a 4 torpedóindító berendezésből kilőhető Mk-48 torpedók
alkotják. A tervek szerint a ballisztikus rakéták hordozására
is alkalmas példányok építése 2015-től kezdődik meg.
Vegyifegyverekkel támadhat Asszad?
Azóta
kiderült Türökországból származott a vegyifegyver amit a
terroristák vetettek be !!!
Vagy
is fordítva sült el a puska a zsidó lóding csődöt mondott , és
nem lehetett lerohanni az országot következmények nélkül .
Dollár milliárdokat költöttek arra hogy kiszorítsák
Oroszországot a Földközi tengerről , de ez nem sikerült ,
jobban sebezhetőbbek lettek mint előtte , mert a migránsok egy
terrorhálózattal felérő bizonytalanságot okoznak az Orosz
fenyegetettség mellé . Így az arab tavasz egy nagy kudarc lett az
elsődleges terrorista államok részére , mert így az arabok is a
NATO, USA ,IZRAEL , elsődleges terroristái ellen foghatnak össze
, és jogosan alkalmazhatják az öngyilkos merényleteket ezen
ordzágok vezetői ellen mivel ők adták ki a parancsot a térség
gyarmatosítására , és e gyarmatok élhetetlenné válására !!!
Így
legalább látják az igazi ellenségüket és gyilkosaikat !!!
És
megtanulják , hogy ne habozzanak , az adódó alkalmat kihasználva
nekik is likvidálni kell az elsődleges terroristákat
Miután felmerült a gyanú, hogy a szíriai kormányerők vegyifegyverek bevetését fontolgatják, az USA válaszlépéseket helyezett kilátásba. Az ENSZ részlegesen kivonul Szíriából.Fokozódott a felkészülés egy esetleges szíriai vegyi offenzívára, miután az amerikai hírszerzés arra utaló jeleket észlelt, hogy Bassár el-Aszad elnök szakemberei megkezdték a szarin nevű idegméreg összetevőinek kombinálását.
Szíriáról
feltételezik, hogy a világ harmadik legnagyobb
vegyifegyverkészletével rendelkezik az USA és Oroszország után;
valószínűleg nemcsak az említett szarin, hanem mustárgáz
bevetésére is képes légi-, rakéta- vagy tüzérségi támadás
útján. Az arab ország nem írta alá a Vegyifegyver-Tilalmi
Egyezményt (Chemical Weapons Convention), sem a Biológiai és
Toxinfegyver-Tilalmi Egyezményt (Biological and Toxin Weapons
Convention).
A
szíriai külügyminisztérium hétfőn az állami televízióban
arról számolt be, hogy a kormány “semmi szín alatt nem
használna vegyifegyvereket, ha rendelkezne ilyenekkel, a saját
népe ellen”.
Obama:
tragikus hiba
Kattintson és nézegessen az
elhúzódó
szíriai konfliktusról!
szíriai konfliktusról!
Hillary
Clinton amerikai külügyminisztert hétfőn Prágában érte a
vegyi kockázat híre. Figyelmeztette a szíriai kormányt, hogy
veszélyesen közelít a “vörös vonalhoz”, utalva Barack
Obama elnök augusztusi nyilatkozatára, amely szerint a
vegyifegyverek használata lenne az a vízválasztó, amely
megváltoztatja az USA intervenciós politikáját Szíriával
kapcsolatban. “Nem taglalnám részletesen, mit teszünk, ha
konkrét bizonyítékát leljük annak, hogy az Asszad-rezsim
vegyifegyverekhez folyamodik saját népe ellen, de legyen elég
annyi, hogy mindenképpen lépni fogunk” – fogalmazott Clinton.
Obama
később megerősítette ezt az állásfoglalást, emlékeztetve
Szíria elnökét, hogy rajta a világ szeme; ha mégis elkövetné
azt a “tragikus hibát”, hogy vegyifegyverek után nyúl, annak
következményei lesznek, és felelnie kell döntéséért.
Hogy
mi lehet az Egyesült Államok válaszlépése, arról csak
találgatni lehet. A Washington
Postelemzése
szerint egy lehetséges opció a vegyi készletek megsemmisítése
légitámadás útján. Erre azonban csak addig van mód, amíg az
anyagok el nem készülnek a bevetésre; ezután a bombázás épp
hogy felszabadítaná a mérgező gázokat.
Az
ENSZ fedezékbe vonul
Az
elmúlt időszakban megnövekedett biztonsági kockázatokra
hivatkozva az ENSZ úgy döntött, minimalizálja szíriai
jelenlétét. A szervezet regionális koordinátora hétfőn
bejelentette: a körülbelül 100 érintett munkatárs egynegyede
távozhat a hét folyamán, a többieket pedig mind Damaszkuszba
helyezik át. Az emberi jogi szolgálat szóvivője azonban
hangsúlyozta: a segélyszállítmányokat továbbra is eljuttatják
majd azokra a területekre, amelyek a konvojok számára elérhetőek
maradtak.
Egyes
elemzők szerint a létszámcsökkentés egyenes úton vezet az
ENSZ teljes kivonulásához Szíriából, amelyre a több mint 20
hónapja tartó konfliktus alatt eddig nem volt példa. A
nemzetközi szervezet élelmiszerprogramjának helyi igazgatója
azonban megjegyezte: hasonló átcsoportosítás már júliusban is
történt; akkor a közvetlen veszély elmúltával visszatértek
az ENSZ-dolgozók Szíriába.
Időzített bomba lehet a francia gazdaság
Az 1997-es adatokat is felülmúlja a munkanélküliség nagysága Franciaországban, ahol a gazdaságot akadozó export és csökkenő fogyasztás jellemzi. Valóban igaza volt a briteknek, amikor időzített bombának nevezték szomszédaikat?A francia Nemzeti Statisztikai Intézet (INSEE) kiigazította a 2012-es évi bruttó hazai termékre vonatkozó előzetes adatokat, ugyanis a harmadik negyedévi számadatok felülvizsgálata gyengébb tevékenységet mutatott. Ez főleg a közlekedési ágazatot, a beruházásokat, és a szolgáltatási szektort érintette. Mindez alátámasztja a média által sokat emlegetett rémhírt, miszerint a recesszió egyre jobban eléri Európa második legnagyobb gazdaságát is. A The Economist című brit gazdasági hetilap év végén megjelent lapszámában például időzített bombának titulálta a francia köztársaságot.
Kattintson és nézegessen
képeket is!
Ezen
felül küzdenek az exporttevékenységek felélesztéséért is,
amely rengeteg baj megoldását jelenthetné. A problémák
igen szerteágazóak, többek között a munkahelyek egyre
halmozódó megszűnése a leginkább kétségbeejtő, hiszen 15
éve nem látott munkanélküliségi adatokat mutatnak a
statisztikák. A francia munkaügyi minisztérium adatai szerint a
munkanélküliségi ráta további 0,9 százalékkal emelkedett.
A
fogyasztói kiadások emelkedtek, azonban miután az inflációt is
számításba vették, már ezen a területen sem tudtak pozitív
fejleményekkel szolgálni a kutatók. Ezeknek a megnövekedett
kiadásoknak az oka jellemzően a háztartási felszereltséghez
kapcsolható, illetve az energiafogyasztáshoz volt köthető.
Az
elemzők szerint Francois Hollande köztársasági elnök túl
optimista, hiszen a banki szektor jövőjére is meglehetősen
bizakodva tekint, és egyáltalán nem biztos hogy fiskálisan is
alátámasztható az álatala elképzelt 0,8 százalékos
növekedés.
Tiltott rakétafejek Oroszországban?
Az orosz hadsereg a Topol-M típusú rakétarendszert a tervek szerint 2010-re osztódásra képes robbanófejekkel szereli fel. A műveletet két-három éven belül tervezik befejezni.
A
dátum annyiban bír jelentőséggel, hogy az ilyen típusú
rakétafejek használatát a hidegháború idején kötött START I.
szerződés tiltja, ám a megállapodás 2009-ben hatályát veszti.
Az osztódó rakétafejek a rakétavédelmi mechanizmusok könnyebb
kijátszását teszik lehetővé.
Jurij Szolomonov, egy
moszkvai kutatóközpont vezetője és a Topol-M tervezője,
korábban említette már a lehetőséget, hogy a rakétarendszer
lehetővé teszi az átállást más fejekre. Szolomonov azt is
hozzáfűzte, hogy az új típusú robbanószerkezettel Oroszország
akár 2011-re is egyensúlyba hozhatja nukleáris arzenálját az
amerikai atomfenyegetéssel.
Oroszország 2015-re körülbelül
1500 atomtöltettel rendelkezhet, ha a jelenlegi folyamat megtartja
ütemét, vagyis a régi fegyverek leszerelése mellett újakkal
töltik fel az arzenált. Washington 2200 atomtöltetet irányít,
míg Oroszország az osztódó fejekkel 2000-re emelheti töltetei
számát.
Oroszország
elsőként a romániai
rakétapajzsot fogja megsemmisíteni
Az
oroszok szerint, az USA kelet-európai katonai jelenlétének
megerősödése hosszú távon veszélybe sodorhatja Oroszország
nukleáris stratégiai potenciálját. Oroszország fenntartja jogát
arra, hogy valamennyi rendelkezésre álló katonai eszközét
bevesse.
Az
Egyesült Államok Európában életbe léptetendő rakétavédelmi
rendszere – beleértve a romániai és lengyelországi bázisokat
– hosszú távon veszélybe sodorhatja Oroszország nukleáris
stratégiai potenciálját. E fenyegetés semlegesítése érdekében,
egy esetleges amerikai agresszió esetén, Oroszország fenntartja
jogát arra, hogy valamennyi rendelkezésre álló katonai eszközét
bevesse.
Amennyiben
az Egyesült Államok megtámadná Oroszországot, a
romániai deveselui légitámaszpont lesz az orosz offenzíva
első célpontjainak egyike – ez egy, az Interfax ügynökség
központi székhelyén rendezett keddi sajtótájékoztatón
hangzott el, amelynek témáját az orosz rakétarendszer stratégiai
fejlesztésének perspektívái képezték.
Viktor
Jeszin vezérezredes emlékeztetett arra, hogy a deveselui
bázison 2015-ben szerelik fel az amerikai rakétapajzsot. Az
amerikai rakétarendszer harcképessé tétele az utolsó fázishoz
érkezett. A felszerelési munkálatok augusztus végén
befejeződnek – mondta a szakértő. Ez a 24 darab, 1A verziójú
Standard-3M típusú rakéta idén harcra kész állapotba kerül.
Arra
a kérdésre, hogy a Topolhoz hasonló interkontinentális
ballisztikus rakéták képesek lehetnek eljutni bármely amerikai
rakétapajzsig, Jeszin azt nyilatkozta: bármely rendszerük képes
eljutni bármely amerikai rakétarendszerhez, nem csupán a Topol.
„Én
azonban nem látom szükségét annak, hogy a romániai bázist
Topollal lőjük ki. Erre más eszközök is rendelkezésre állnak,
amelyek képesek erre. A racionális tervezés azt jelenti, hogy
minden célpont esetében azt az offenzív eszközt használjuk,
amely a leghatékonyabb" – hangsúlyozta Jeszin.
Hozzátette: az orosz stratégiai nukleáris erők azért
szükségesek, hogy egy esetleges atomháborút megakadályozzanak.
„Biztosíthatom
önöket, hogy ezért vannak a stratégiai nukleáris erőink: hogy
ne robbanjon ki egy világháború".
Ugyanakkor
az is elhangzott: nincs szükség arra, hogy túlzott mennyiségben
álljanak rendelkezésre nukleáris eszközök. „Nem
szükséges, hogy az ellenfelet kétszer-háromszor megsemmisítsük,
bőven elég egyszer" – mondta Jeszin.
„A
helyi fegyveres konfliktusokat követő események azt bizonyítják,
hogy senki nem hajlandó részt venni abban, hogy mondjuk, Grúzia
oldalán harcoljon Oroszország ellen, mint 2008-ban történt" –
tette hozzá Jeszin. Orosz szakértők szerint a globális amerikai
rakétavédelmi rendszerhez csatlakozók száma egyre növekszik.
„Jelenleg
az Egyesült Államok globális rakétavédelmi rendszereit
telepítik Dániában a Grönland szigeten, Nagy-Britanniában,
Norvégiában, Japánban, Törökországban, Spanyolországban, és
hamarosan Romániában és Lengyelországban." Nem kizárt,
hogy Dél-Korea vagy Ausztrália is csatlakozik.
A
Deveselu községben épülő amerikai rakétavédelmi katonai
bázis, amelynek kialakítási munkálatai 2013 októberében
kezdődtek, és amely közel 220 hektáron terül el, 2015 végén
válik működőképessé.
Az
amerikai hatóságok több ízben világossá tették, hogy a
rakéták nem lesznek nukleáris robbanófejekkel felszerelve, az
ellenséges célpontok megsemmisítése kizárólag kinetikus
energia révén valósul meg. A rakétapajzs rendeltetése nem
csupán Románia területének megvédése, hanem az aktuális
fenyegetésekre is választ kell adnia, ráadásul az új,
folyamatosan fejlődő technológiákat is képes magába építeni.
A pajzs egyébként Románia, illetve a szövetséges államok egész
területét lefedi. Az Olt megyében található bázis kiépítését
teljes egészében az Egyesült Államok Kormánya finanszírozza,
költségei elérik a közel 350 millió dollárt.
(kolozsvaros.ro)
Az új tengeralattjáró után: új orosz bombázó
A
stratégiai légierő számára Oroszország új
rakétahordozó-bombázó repülőgép tervezésébe fogott, adta
hírül a RIA Novosti A G5-ös bombázó
képes lesz atomfegyverek szállítására, többek közt az új,
precíz célzótechnikával és nukleáris robbanófejjel felszerelt
rakéták hordozására is. Felszállási képességei rendkívül
változatos körülmények közötti bevetést tesznek majd
lehetővé, illetve a világtrendnek megfelelően radarral való
észlelése sem lesz egyszerű feladat az ellenséges légvédelem
számára.
A
repülőgép az első próbaútjára azonban csak tíz év múlva
indulhat, jelentette Anatolij Zikharev tábornok, a 37. Légi
Stratégiai Egység helyettes parancsnoka.
Jelenleg
az orosz stratégiai légierő (Военно-воздушные
силы, BBC, illetve latin betűkkel VVS) Tu-95MS, Tu-22M és
Tu-160-as bombázókból áll. Ezek közül egyes gépeket
továbbfejlesztenek, hogy egészen a század közepéig hadrenben
maradhassanak.
| 2012.
OKTÓBER 04. CSÜTÖRTÖK, 09:56 |
A
humán kísérletek etikája ugyan időről időre változik, de
alapvetően tiltottak voltak a fejlettnek tartott civilizációkban
mindig is. Mire egy szer eljut a humán kísérleti fázisba,
rengeteg állatkísérleten és tesztelésen esik át, csak
önkéntes vetik alá magukat a humán szakasz eljárásainak.
Ugyanakkor előfordult már a történekem során, hogy a
kísérlet alanyai – hozzájárulásuk nélkül – rabok,
árvák vagy az adott kutató családtagjai közül kerültek ki,
néhány esetben pedig az orvos saját magán hajtotta végre a
kísérletet. Feltárjuk történelmünk legetikátlanabb és
legmegrázóbb emberkísérleteit.
A
Stanford-i börtönkísérlet vagy a „Monster study” néven
elhíresült, de emberáldozatokat legalább nem követelő humán
kísérletek mellett bőven akadt olyan a történelem során,
mely sokak életét követelte – a semmiért cserébe.
1954-ben
az amerikai kormány Project 4.1 fedőnevű
kísérletében a Marshall-szigetek melletti Bikini atollnál
történt nukleáris tesztrobbantás emberi szervezetre gyakorolt
rövid és hosszú távú hatásait tanulmányozták. A
robbantást követő első évtizedben megfigyelt hatásokat nem
sikerült egyértelmű összefüggésbe hozni a radioaktív
expozícióval, mert az első öt évben a vetélések és halva
születések száma ugyan megduplázódott, később visszaesett
a normális szintre. Jelentős mennyiségű fejlődési
visszamaradást sem regisztráltak. A következő évtizedekben
viszont egyértelműen megjelentek a robbantás hatásai. A
gyermekeknél aránytalanul megnőtt a pajzsmirigyrák
gyakorisága, s 1974-re az expozíciót elszenvedettek 1/3-ánál
alakult ki valamilyen rákos megbetegedés.
Az MK-Ultra fedőnevű
CIA kísérletben a tudatmódosító szerek hatásait
tanulmányozták az 1950-60-as években. A projekt során
drogokkal és más módszerekkel manipulálták a gyanútlan
résztvevők tudatállapotát. A CIA saját alkalmazottainak,
katonáknak, orvosoknak, kormányügynököknek, prostituáltaknak
és mentális betegeknek is adott be drogokat, legtöbb esetben a
résztvevők tudta és beleegyezése nélkül. Ezzel a kutatók
megsértették a nürnbergi kódex megállapodásait. Az
Operation Midnight Climax nevű akció keretében a CIA
bordélyházakat üzemeltetett, ahol a férfi vendégeknek LSD-t
adtak és a bordélyban elhelyezett rendőrtükrökön keresztül
tanulmányozták az alanyok reakcióit, amit filmfelvételeken
rögzítettek is. 1973-ban az MK-Ultra dosszié valamennyi
anyagát megsemmisítették, ellehetetlenítve a nyomozást és a
felelősök felkutatását.
 Az 1970-80-as években a dél-afrikai apartheid hadserege a fehér-bőrű homoszexuális katonákat kémiai kasztrálásra, elektromos sokkterápiára s más etikátlan orvosi beavatkozásra kényszerítette. Akiknél ez sem vezetett „eredményre”, azoknál elrendelték a nem változtató műtét végrehajtását. A kísérlet averziós projekt néven híresült el.
A
becslések szerint 1971 és '89 között több mint 900, 16-24
éves embert operáltak át a katonai kórházakban egy szigorúan
titkos program keretében, melynek célja a katonák közt
előforduló homoszexualitás teljes felszámolása volt. A
hadsereg pszichiáterei és a tábori lelkészek „levadászták”
a vélhetőleg homoszexuális katonákat, akiket a hadsereg
Pretoria melletti pszichiátriai osztályára irányítottak. Ha
az illetőt nem sikerült drogokkal, sokkterápiával,
hormonkezeléssel vagy radikális pszichoterápiával
„kikezelni”, akkor kémiai kasztrálásra vagy nemváltoztató
műtétre került sor. Információk szerint a projekt egykori
vezetője, Dr. Aubrey Levin jelenleg a University of Calgary
Pszichiátriai Tanszékének professzora és egy jól menő
magánpraxis tulajdonosa Albertában.
A
horrorisztikus észak-koreai kísérletek a náci
német és fasiszta japán kísérletekhez hasonlíthatók. Az
észak-koreai kormány tagadta a humán kísérletek létezését,
s állításuk szerint Észak-Koreában mindig humánusan bántak
a foglyokkal.
Egy
volt rab elmondása szerint azonban 50 egészséges nőt
mérgezett káposztalevelek elfogyasztására kényszerítettek,
miközben a rabok végig hallották a korábban már erőszakkal
megetetett társaik halálhörgéseit. A kísérletben mind az 50
nő életét vesztette az alig 20 percen belül bekövetkező
súlyos belső vérzések miatt. Egy másik rab olyan
laboratóriumokról mesélt, ahol 3-4 fős családokkal
kísérleteztek. Az üvegkamrába zárt embereket elgázosították,
majd a „tudósok” az üvegfalon túl „tanulmányozták” a
gázmérgezés következményeit. A volt rab állítása szerint
szemtanúja volt egy család elgázosításának, ahol a szülők
az utolsó pillanatig szájon át történő lélegeztetéssel
próbálták menteni gyermekeiket.
 A szovjet méregkeverő titkosszolgálat laborjaiban szagtalan, színtelen, post mortem kimutathatatlan anyag fejlesztésével kísérleteztek. Ennek érdekében több mérget kipróbáltak a Gulagra hurcolt foglyokon, pl. mustárgázt és digitoxint. A kívánalmaknak megfelelő készítményt végül C2-nek nevezték el. Tanúvallomások szerint a szer hatására az áldozat fizikailag összezsugorodott, legyengült és 15 percen belül meghalt. Az alabamai szifilisz tanulmány 1932 és 72 közt folyt. Hátrányos helyzetű és többnyire tanulatlan, afroamerikai mezőgazdasági munkásoktól tagadták meg a szifilisz kezelését, mert tanulmányozni akarták, hogy a toxikus és kérdéses hatékonyságú kezelés elhagyása milyen következményekkel járhat. A résztvevőket sem a tanulmány valódi tartalmáról, sem a diagnózisról nem informálták. Elhitették velük, hogy más vérbetegségük van, amit a részvétel fejében ingyen meggyógyítanak, ill. ételt, italt és temetési biztosítást is kapnak. A betegek egy részét szándékosan nem kezelték, egy részük pedig placébót kapott, hogy a kutatók tanulmányozhassák a halálos betegség progresszióját. A tanulmány végére a 399 betegből 74 alany maradt életben. 28-an a szifilisz miatt, legtöbbjük a járulékos szövődmények miatt vesztették életüket. 40-en továbbfertőzték a feleségüket, és 19 gyermek született kongenitális szifilisszel.
A
japán császári hadseregben folyó biológiai és kémiai
kutatás részét képező borzalmas humán kísérletek
némelyikét Shiro Ishii parancsnok rendelte el, köztük az Unit
731-et is. Ezek között élveboncolás, mesterségesen
megtermékenyített terhes nők élveboncolása is előfordult,
de megpróbálkoztak az amputált végtag a test egy másik
részére történő „applikációjával” is. A rabok
végtagjait mesterségesen lefagyasztották, majd felengedték,
hogy tanulmányozhassák az üszkösödés folyamatát, és a
gránátok, lángszórók hatékonyságát is előszeretettel
próbálták ki laboratóriumi keretek közt élő embereken. A
rabokat vírusokkal, nemi betegségekkel fertőzték meg, és
tanulmányozták a kezeletlen betegségek lefolyását. Miután
az amerikai hatóságok garantálták Ishi védettségét, soha
nem vonták felelősségre. 67 évesen torokrákban halt meg.
 A II. világháborús náci emberkísérletekről már mindenki hallott. Dr. Eduard Wirths vezetésével Auschwitz foglyain végeztek számos olyan kísérletet, melyek célja a háborús sérülések imitálása és azok mielőbbi regenerációja volt, hogy az így szerzett tapasztalatokat a német katonák hadi sérülései esetén alkalmazhassák. A hírhedtté vált Dr. Jozef Mengele, az ikerkísérletek során az ikrek közti genetikai és eugenetikai hasonlóságot és differenciákat tanulmányozta, valamint azt vizsgálta, hogy az emberi test manipulálható-e természetellenes módon. Ennek tisztázása érdekében az ikrek szemébe különböző kemikáliákat fecskendezett és várta, hogy megváltozik-e a szemük színe. Az is előfordult, hogy szó szerint összevarrt egy ikerpárt, abban a reményben, hogy így sikerül sziámi ikreket „létrehoznia”. Mengele több mint 1500 ikerpárt tanulmányozott, akik közül alig 200-an élték túl a kísérleteket.
A
Luftwaffe vezetésével zajlott 1942-es kísérletben a
hypothermia kezelési lehetőségeit tanulmányozták, ezért a
rabokat több órára jeges vízzel teli kádba fektették, vagy
a téli fagyban meztelenre vetkőztették, majd értékelték a
különböző felmelegítési módszerek hatékonyságát. 1942.
júliusától 1943. szeptemberéig egy szintetikus
antimikrobiális ágens, a szulfanomid hatékonyságát
tanulmányozták. Ehhez az alanyokat különböző baktériumokkal
megfertőzték, majd megsebezték. A seb körüli erek
lekötésével elzárták a seb vérkeringését, így imitálták
a háborús sérüléseket, majd a fertőzés súlyosbítása
érdekében a sebekbe fűrészport és üvegszilánkot szórtak.
|
| 2012.
NOVEMBER 02. PÉNTEK, 12:33 |
Az
ARD dokumentumai szerint egy régi szovjet atom-tengeralattjáró,
a Barents-tenger mélyén 2003 óta fekvő K-159-es is
szennyeződést okozhat, mert a roncs körül hiányzik a
sugárzásvédelmet szolgáló építmény, ezért a
tengeralattjárót legkésőbb 2014-ben ki kell emelni. Egy
környezeti katasztrófa elsősorban a térség halállományát
károsítaná, hisz a Barents-tenger a legfontosabb tőkehal
halászterület a világon. De más helyen is vannak hasonló
problémák, noha a Barents-tengerben 3 ilyen „atombomba”
„tűnt” el, melyből 2 ma is ott van.
Az
USA haditengerészete máig 2, a Szovjetunió és a fő utódállam
Oroszország haditengerészete 6 nukleáris meghajtású
tengeralattjárót veszített el a tengereken. Közülük két
hajó biztos, hogy nukleáris töltetű fegyverekkel is fel volt
fegyverezve. Ezeken kívül egy dízel-elektromos meghajtású,
de nukleáris töltettel felszerelt ballisztikus rakétákat
hordozó szovjet tengeralattjáró is odaveszett. A nukleáris
reaktorok és robbanófejek korróziója igen jelentős
környezeti károsodással fenyeget. Pl. a Komszomolec
Norvégiától északra, a világ legjobb halászvizeiben
nyugszik. Félő, hogy a fegyverek plutónium tartalmának vagy a
reaktor dúsított urán tartalmának szivárgása beszennyezheti
a vizet. Egy ilyen szivárgás kb. 700 évre tenné lehetetlenné
a halászatot.
Az
USA tengerben szunnyadó „időzített bombái”
A
USS Thresher a Thresher/Permit tengeralattjáró osztály első
hajója volt. 1963. április 10-én mély-merülési próba során
süllyedt el Cape Cod-tól 50 km-re keletre. A 129 fős legénység
valamennyi tagja odaveszett. A USS Scorpion pedig egy Skipjack
osztályú tengeralattjáró, mely 1968. május 22-én ismeretlen
okból süllyedt el az Atlanti-óceánban, az Azori-szigetektől
délnyugati irányban 740 km-re. Két nukleáris töltettel
felszerelt torpedó és a teljes 99 fős legénység is
odaveszett.
A
szovjetek és az utódállam oroszok „poklai”
A
K-27 a Project 645 tengeralattjáró osztály egyetlen hajója
volt. Atomreaktorának szabályozása 1968. május 24-én egy
balesetben meghibásodott. 9 ember halt meg a sugárfertőzéstől.
A reaktor lekapcsolása és elszigetelése után a hajót
szeptember 6-án a Kara-tengerbe süllyesztették. Szintén
'68-ban a szovjet K-129 egy Golf II osztályú,
dízel-elektromos meghajtású tengeralattjáró nukleáris
töltettel felszerelt R-21 típusú ballisztikus rakétákat
hordozott, mikor teljes legénységgel együtt elsüllyedt. 4,9
km mélyen fekszik a Csendes-óceánban.
A
Project 627 osztály K-8-as tengeralattjárója 1970. április
11-én veszett a mélybe, mikor egy fedélzeti tűz után viharos
tengeren vontatták. A legénység nagy részét evakuálták, de
a vontatás felügyeletére 52 ember volt a fedélzeten, akik
valamennyien odavesztek Spanyolországtól 490 km-re
északnyugatra. A K-219 a Project 667A osztályú tengeralattjáró
volt, melyet egyik saját rakétájának robbanása rongált meg
1986. október 3-án. A legénységet evakuálták, de a hajó
vontatás közben elsüllyedt. A fedélzeten tartózkodó 6 ember
meghalt. A roncs az Atlanti-óceán északi részén, a
Bermuda-szigetektől északnyugatra 1090 km távolságban
található. A Barents-tenger 3 atomfegyvert is rejt. Az egyik a
szovjet K-278 Komszomolec a Project 685 tengeralattjáró osztály
egyetlen hajója volt. Fedélzeti tűz miatt süllyedt el 1989.
április 7-én. A nukleáris reaktor mellett 2 nukleáris
robbanófejet is hordozott. A balesetben 42 ember halt meg, s
25-en menekültek meg. A hajó 1680 m mélyen fekszik norvég
vizeken.
A
másik a K-141 Kurszk Antyej osztályú tengeralattjáró
volt. A hajót 2000. augusztus 12-én a Barents-tengeren egy
hadgyakorlat közben megrongálta egy robbanás, melyet saját
torpedójának szivárgó üzemanyaga okozott. A mentési
munkálatok hosszas késlekedése és az oroszok titkolózása
miatt a 118 fős legénység minden tagja odaveszett, noha a NATO
és a norvég haderő is felajánlotta mentési segítségét
(melyet az oroszok vonakodtak elfogadni). A roncs nagy részét
később viszont kiemelték a tengerből. A 3. a K-159
egy szolgálatból kivont tengeralattjáró volt. A
hajótestet egy vihar leszakította azokról a pontonokról,
melyek vontatás közben a felszínen tartották. A balesetben
2003. augusztus 28-án 9 ember halt meg a Barents-tengeren.
(Segítségünkre
volt a Wikipedia)
|
A legjobb luxus tengeralattjárók
Légszennyezés,
globális felmelegedés, kifosztott ásványkincs-lelőhelyek, nem
csoda hát, hogy a felszíni élhetetlenség felé vezető úton sok
tudományos-fantasztikus író víz alatti városokat vizionál. Íme
a legjobb luxus tengeralattjárók ezek megközelítéséhez.
Még
néhány évtized, és a világ egy-két országa annyira
túlnépesedik, hogy kénytelen lesz víz alatti városokat építeni.
Ezekben csak tengeralattjárókkal lehet majd közlekedni, de ez még
a távoli jövő, kár ennyire előreszaladni.
A luxus vízi járműveknek azonban, haladjanak akár a víz felszínén, vagy alatta, már most is tekintélyes piaca van, akik megtehetik, már csak kedvtelésből is vásárolják ezeket. A víz alatti világ szerelmesei egyre több és több gyártó termékei közül választhatnak, a kínálat folyamatosan nő.
A luxus vízi járműveknek azonban, haladjanak akár a víz felszínén, vagy alatta, már most is tekintélyes piaca van, akik megtehetik, már csak kedvtelésből is vásárolják ezeket. A víz alatti világ szerelmesei egyre több és több gyártó termékei közül választhatnak, a kínálat folyamatosan nő.
A spanyol tervező, Guillermo Sureda-Burgos például három olyan személyi tengeralattjáró terveit is elkészítette, melyek bármikor tulajdonosaik rendelkezésére állnak. A Submersible Concepts sorozat járművei óránként négy-hat csomós (7-11 km/óra) sebességgel képesek haladni, az XS100 Trio Alphában három személy foglalhat helyet, míg az XS100 Duo Betában és Deltában ketten utazhatnak.
Az AQUA tengeralattjáró terveit a szöuli egyetem két kutatója, Szung-csul Jang és Vong-hi Han készítette, a jármű hangsúlyozottan egyszemélyes. A páros 2008-ban elnyerte az IDEA dizájn kitüntetést az AQUA-val, melynek formáját a jó közegellenállás érdekében delfin alakúra tervezték.
A különleges alkotásairól híres svájci Rinspeed műhely a márciusi Genfi Autószalonon megint előállt egy csodabogárral. Frank M. Rinderknecht ezúttal egy kétéltű (vagy hároméltű?) járművet épített, mely szárazföldön, vízen és víz alatt is képes közlekedni. A Kém, aki szeretett engem című James Bond-film híres tengeralattjáró Lotus Espritje után most itt van a világ első valódi búvár autója, a Rinspeed sQuba. Míg 30 évvel ezelőtt az alábukó Lotus csak animáció volt, addig a Rinspeed sQuba valóban képes alámerülni, akár tízméteres mélységben is tud haladni.
A C-Quester tengeralattjárók az U-Boat Worx munkái, két kivitelben érhetők el. A CQ1 egyszemélyes, míg a CQ2-ben két személy fedezheti fel a nagy mélység titkait, az apróságok maximális merülési mélysége száz méter körüli. Viszont akkumulátorral működnek, egy töltési ciklus 12 órán keresztül tart, és két és fél órás folyamatos működést biztosít.
Az EXOMOS vállalat egész sorozat olyan tengeralattjárót kínál, melyeket különböző kémfilmek inspiráltak. Herev Jaubert tervező modelljei személyes és katonai célokra is használhatók, minden ügyfél olyat kap, amire feltétlen szüksége van. A konfigurációs lehetőségek is széleskörűek, készülnek egy- és többszemélyes darabok is.
Az Innespace Sea Breacher igazi mechanikus delfin, mely az F-22 Raptor vadászgép pilótafülkéjét használja. Ez a megoldás lehetővé teszi, hogy a sofőr és utasa elé is mesés tengeri panoráma táruljon. A járművet kutatási és felderítési célokra is lehet használni, felületén ugyanis több kamerát helyeztek el. A Sea Breachert egy Atkins-motor hajtja, melynek teljesítménye nem is kicsi, pontosan 175 lóerő.
A SEAmagine Ocean Pearl modellje a jelenlegi legmodernebb technológiát testesíti meg, legalábbis ha tenger alatti kutatásról van szó. A kétszemélyes jármű maximális merülési mélysége 153 méter, tökéletes gömb alakú kabinja feledhetetlen panorámát biztosít. Az utasok életjeleire számtalan szenzor figyel, a kabin pedig kagylószerűen nyílik, egyszerű ki- és beszállást lehetővé téve.
A különlegességekre szakosodott Subeo vállalat saját bevallása szerint a világ első víz alatti sportkocsiját alkotta meg az Aquariusszal. A jármű maximális merülési mélysége száz méter, életfenntartó rendszerei 74 órán keresztül képesek folyamatosan működni. A sportkocsi elnevezés persze érdekes, az akkumulátoros jármű maximális sebessége ugyanis 15 km/óra körül van, ára viszont nyilvános: aki ilyen játékszerre vágyik, másfélmillió dollárt (249 millió forintot) kénytelen fizetni.
Az 1993-ban létrejött amerikai U.S. Submarines polgári célú tengeralattjárókra specializálta magát. A cég Triton 1000 nevű, tenger alatti közeledési eszköze összesen két utas számára elegendő hellyel bír. Bár nem ez a legkisebb kifejlesztett modellje a cégnek, kétségtelenül kecses jószágnak tűnik a milliomosok körében megszokott, minden luxussal felszerelt példányokhoz képest. Tévedés volna azonban azt gondolni, hogy a Triton 1000-et ne a dúsgazdagok játékszerének szánták volna a készítők. A személyi tengeralattjáró kereskedelmi ára ugyanis "csekély" 1,69 millió dollár, vagyis 267,1 millió forint.
A kétszemélyes Deep Flight Super Falcon egy vékony víz alatti jármű, melyet a vadászgépekhez hasonlóan szárnyakkal szereltek fel. Az akkumulátoros gép egy joystick-szerű eszközzel irányítható, merülési és emelkedési sebessége kiemelkedő. Tulajdonképpen ára is, a gyártó ugyanis kétmillió dollár (331 millió forint) körüli összeget kér érte.
 |
Repülés
a tenger alatt
|
A Hyper-Sub Submersible Powerboat picit kakukktojásnak számít, hiszen nem igazi tengeralattjáró, hanem egyben hajó is. Csupán méreteinek köszönhetően is kiemelkedő luxust tud biztosítani utasainak, a víz felszínén 60 kilométeres óránkénti sebesség körül tud haladni, míg lemerülve 8 kilométeres sebességre képes. A kétéltű ára 3,5 millió dollár, azaz 580 millió forint.
Akiknek mindez nem lenne elég, vessen egy pillantást a Phoenix 1000 tervrajzaira. A U.S. Submarines 78 millió dollár, azaz 16 milliárd forint ellenében valóságos úszó víz alatti várost varázsol számunkra. A 65 méteres óriás három szinten összesen 460 négyzetméternyi utasteret kínál. Legfelül a jachtokéhoz hasonló flybridge-et találunk. Ez alatt helyezkedik el a hatalmas, nyomásálló ablakokkal körbevett szalon, ahonnan fantasztikus kilátás nyílik a víz alatti világra. A szalon elejében egy egyszerűsített kapitányi állás helyezkedik el, a Phoenix innen is irányítható, ha a felszínen haladunk.
A két alsóbb szinten találjuk a valódi pilótafülkét, a személyzeti hálókat, a konyhát, a vendégek kajütjeit és a tulajdonos luxuskabinját. A Phoenix 15 napot képes egyhuzamban a víz alatt tölteni.
Ugyan 305 méternél mélyebbre ez a modell sem tud merülni, de segít a problémán a hozzá tartozó mini-tengeralattjáró, amellyel kétszer ekkora mélységbe is lemerészkedhetünk. A 2-8 személyes jármű a mentőcsónak szerepét is elláthatja.
A Phoenixet emellett olyan speciális zsilippel is felszerelték, amelyen keresztül búvárruhában kiúszhatunk a hajóból, ha szeretnénk testközelből is megismerni a víz alatti világot.
Csordás
Attila
Transzhumanisták
Transzhumanisták
Képzeljük
el, hogy a következő változások történnek velünk és a
környező világban: nagyságrendekkel okosabbak vagyunk, mint
mostani önmagunk, intellektuális képességeink meghaladják a ma
ismert leggyorsabb szuperszámítógépét, több száz vagy ezer
évig élünk egészségesen, öregedés nélkül, érzékszerveink
felfogóképessége sokszorosan meghaladja a jelenlegit, halljuk az
infra- és az ultrahangokat, szemünk felbontóképessége
sokszorosa a maiénak. Érzelmi állapotunkat folyamatos flow-élmény
jellemzi, és érzelmeinket a mostaninál sokkal tökéletesebben
tudjuk megélni, feltöltik a kognitív állapotainkat egy
számítógépre, és onnantól fogva virtuálisan létezünk
tovább, gyerekeink (genetikai utódaink) még nálunk is
tökéletesebbek lesznek génmanipuláció révén, lakóhelyünk
valamelyik naprendszer bolygója vagy éppen egy űrállomás.
Izgalmas kérdés, hogy ha átmennénk az említett változásokon,
és környezetünk is ilyen radikálisan átalakulna, akkor
választanánk-e ezen lehetőségeket külön-külön, netán
összességében is? Nos, a magam részéről habozás nélkül
vállalnék egy több száz, több ezer évig tartó egészséges
életet, egy a mainál jóval okosabb agyat, egy jó kis high-tech
lakhelyet egy űrállomáson, vagy egy másik naprendszerben egy
bolygón. De nem szeretném magamat pszichofarmakológiai szerek
révén mindörökké boldoggá tenni, számítógépre feltölteni
és fizikai valómat odahagyni; nem szeretnék olyan bionikus
alkatrészekkel telepakolt humanoid lenni, mint a Robotzsaru, és
azért az ötletért sem rajongok túlságosan, hogy az elmémben
levő összes információhoz hozzáférhessenek az agyamba épített,
drótnélküli internet-eléréssel rendelkező implantátum
révén.1 Azok az emberek, akik szívesen vállalnák
a fenti lehetőségek egyikét vagy többségét, és ezt hajlandóak
beleépíteni racionális élettervükbe, transzhumanistának
tekinthetőek.
Írásomban
először szeretném körüljárni, hogy mit jelent a
transzhumanizmus, milyen filozófiai elvek és tartalmak állnak
mögötte, és milyenek a kritikai pozíciók vele szemben.
Másodszor röviden kitérek a mozgalom történeti előzményeire,
ezt követően pedig bemutatom a mozgalom mai formáit, különféle
közösségeit, jelenlegi illusztris figuráit és politikához való
viszonyát. Ezt követően ismertetek néhány technológiát,
amelynek megvalósítása a transzhumanisták explicit céljai közé
tartozik: ilyen technológia az életkor-meghosszabbítás kapcsán
a krionika, az őssejt-terápia, a szövetépítés, a génterápia.
Szóba kerül az univerzálisan alkalmazható nanotechnológia, a
szuperintelligencia olyan megvalósítási lehetőségei, mint a
neurofarmakológiai szerek, az agy-gépi interfészek és
neuroimplantátumok vagy a feltöltés. Az emberi környezetet
megváltoztató technológiák közül az űrtechnológiával és
űrkolonizációval foglalkozom. Végezetül érzékeltetem a
mozgalom heterogenitását, illetve különbséget teszek az egyes
morálisan kevésbé vagy egyáltalán nem, valamint az erősen
megkérdőjelezhető transzhumanista technológiák között.
Meghatározás
A
transzhumanizmusnak nincsen kanonikus definíciója, ami egyszer és
mindenkorra rögzítené, hogy mi a transzhumanizmus. Ennek egyik
oka az, hogy a transzhumanisták igenelnek és támogatnak minden
olyan új, ma még elképzelhetetlen technológiát, amely segíthet
meghaladni a mai emberi állapot biológiai korlátozó tényezőit.
Másképpen mondva: a transzhumanista felfogásba eleve bele van
építve az, hogy mindig változzon a tartalma. Másik, történeti
oka a szabatos definíció hiányának az, hogy a transzhumanizmus
fokozatosan alakult ki az elmúlt két évtized folyamán laza,
alulról szerveződő mozgalomként.
Nézzük
meg a transzhumanizmus egy-két alapgondolatát néhány orientáló
és autentikus szövegrész megidézésének segítségével.
„...azon
az előfeltevésen alapul, hogy az emberi faj nem az evolúció
vége, sokkal inkább a kezdete.”2
„…interdiszciplináris
megközelítés a technológia fejlődése révén megnyíló olyan
lehetőségek megértésére és értékelésére, amelyek
tökéletesítik az emberi állapotot és az emberi szervezetet.”3
A
kiváló open source kezdeményezés, az online megjelenő Wikipedia
enciklopédia így fogalmaz: „A transzhumanizmus olyan formálódó
spekulatív filozófia, amely szerint az emberi faj nem korlátozódik
arra, amit a biológiai evolúció eddig létrehozott, hanem
felteszi azt, hogy az emberiség belépett egy új, sokszor
posztdarwiniánusnak nevezett korszakba, amelyben az embernek
módjában áll irányítania a saját evolúcióját.”4
Két
alapgondolat bontható ki ezekből a meghatározás-kísérletekből:
1.
Egy evolúciós meggondolásokon alapuló filozófiai elgondolás,
mely szerint az ember képes kontrollálni saját evolúcióját,
képes megváltoztatni a jelenlegi emberi természetet, és egy
átmeneti, transzhumán állapoton keresztül eljuthat fejlődésének
poszthumán stádiumába.
2.
Az a gondolat, hogy belátható időtávon5 belül
megvalósítható lesz néhány olyan technológia, amelyek révén
az ember meghaladhatja jelenlegi fizikai, biológiai, kognitív,
érzelmi korlátait, illetve hogy meg kell vizsgálni ezen
technológiák lehetséges társadalmi következményeit.6
Érdemes
e ponton némi terminológiai tisztázást elvégezni. A transzhumán
(transitional human) terminus olyan mérsékelten tökéletesített
embereket jelöl, akiknek a képességeik a jelenlegi,
tökéletesítetlen emberek és a teljesen – minden lehetséges
technológia által – tökéletesített poszthumán lények közé
esnek. A transzhumanista pedig az a mai ember, aki elfogadja a
transzhumanista nézeteket.
Több
szempontból is problematikusnak tűnik a két alapgondolat
megfogalmazása és tartalma. Az első a megfogalmazások
kétértelműsége. Nem lehet ugyanis egyértelműen eldönteni,
hogy deskriptív állításokról vagy normatív megnyilvánulásokról
van szó. Vagyis 1. esetében úgy értsük-e, hogy az ember képes
szabályozni saját evolúcióját, megváltoztatni a jelenlegi
emberi természetet, vagy erősebben értsük, úgy, hogy az
embernek kézbe kell venni a saját evolúcióját és meg kell
változtatnia a jelenlegi természetét. A második alapgondolat
esetében pedig az-e az állítás, hogy belátható időn belül
megvalósíthatóak a transzhumanista technológiák, vagy az, hogy
meg kell valósítanunk, ki kell fejlesztenünk ezeket olyan rövid
időn belül, ahogy lehet. Nem mindegy, hogyan értjük ezeket a
megfogalmazásokat, és a transzhumanisták egyfolytában ingadoznak
a kétféle megközelítés között, amivel bizonytalanná teszik a
pozíciójukat.
A
második probléma technológia és evolúció viszonyát érinti.
Nyilvánvaló, hogy a két fogalom közötti viszony cél-eszköz
viszonyként írható le, amelyben a vágyott és célként kitűzött
poszthumán állapotot a transzhumanisták technológiai eszközök
segítségével kívánják elérni. A transzhumanista irodalomban
nem szokták szétválasztani a két gondolatot, hanem egyként
kezelik; Nick Bostrom technológiai posztulátumnak7 nevezi,
Ray Kurzweil pedig definíciószerűen egyesíti az evolúciót és
technológiát, amikor a technológiát így határozza meg: „A
technológia az evolúció folytatása más
eszközökkel.”8 Ugyanakkor evolúció és
technológia ilyen mértékű összekapcsolása fogalmilag
indokolatlan, és kritizálhatóvá teszi a transzhumanista
álláspontot. Vegyük észre ugyanis, hogy evolúció és
technológia egymástól logikailag független fogalmak –
nyilvánvaló, hogy az emberi biológiai evolúciós folyamat zajlik
tovább technológiai eszközök folytonos feltalálása és
alkalmazása nélkül is, és fordítva, az is igaz, hogy az egyes
technológiai újítások bevezetése és alkalmazása nem jelenti
egyben az emberi evolúció egy újabb állomását. A véletlen
variációk – természetes szelekció – környezeti adaptációnak
darwini mechanizmusai (pl. vírusrezisztencia kialakulása) tovább
dolgoznak a mélyben, még ha a technológiai változások
látványosabbak is, másfelől pedig például az űrtechnológia
által lehetővé tett emberi jelenlét az űrben nem változtatja
meg rövid távon az emberi faj evolúciós állapotát.
Az
evolúciós, poszthumán gondolat kapcsán a kulcsfogalom az emberi
állapot (human condition) vagy, más szóval, az emberi természet
(human nature) sokat vitatott filozófiai fogalma. A harmadik
probléma ezzel kapcsolatos. A hagyományos futurológia és a
legtöbb politikai filozófia alappremisszája volt az az állítás,
hogy az emberi természet állandó, hatalmas változások
történhetnek a technológiában, kultúrában, társadalomban, de
maga az emberi természet, akármi legyen is az,
megváltoztathatatlan. A transzhumanisták elvetik ezt a feltevést,
és a jelenlegi emberi kondíciót nem mindörökre rögzítettnek,
hanem az evolúciós folyamat egy közbenső stádiumának fogják
fel, amelyet technológiai eszközök révén megváltoztatni
törekszenek. A transzhumanisták egyik legbefolyásosabb és
legfőbb kritikusa, a konzervatív politikafilozófus Francis
Fukuyama Poszthumán jövendőnk című könyvében9 éppen
az emberi természettel kapcsolatos transzhumanista felfogást
bírálva kongatja meg a vészharangokat. Érvelése szerint a
biológiai felépítésünk által meghatározott emberi természet
megváltoztatásával az egyenlő emberi méltóság kerül
veszélybe, és sérülni fognak a liberális demokrácia alapjául
szolgáló emberi jogok és értékek. E miatt a fenyegetés miatt a
biotechnológia erélyes nemzetközi szabályozását tartja
szükségesnek. Ám Fukuyama érvelésének hiányossága, hogy nem
képes kielégítően definiálni az emberi természetet, amelynek
védelmében pedig fellép. Legpontosabbnak tekinthető definíciója
a következő: „Az emberi természet az emberi fajra jellemző,
inkább genetikai, mint környezeti tényezőkre visszavezethető
viselkedések, tulajdonságok összessége.”10 De
ha nincsen egy szabatos fajfogalmunk, akkor ez a meghatározás nem
sokat használ. Márpedig ilyennel nem rendelkezünk, a biológusok
között jelentős viták folynak a különböző fajfogalmakról,
melyek sokszor a vizsgált tudományos kérdésfeltevéstől,
diszciplínától függenek. Vagy ahogy Daniel C. Dennett fogalmaz:
„Kiderül, hogy a biológiában különböző fajfogalmak vannak,
amelyek különböző használati módokkal rendelkeznek – ami
működik a paleontológusoknak, nem sok hasznot hoz például az
ökológusoknak – és nincs módja ezek egyesítésének vagy
fontosság szerinti sorba rendezésüknek, nincs olyan mód, ami
egyiküket (mint legfontosabbat) a faj fogalmaként
megkoronázná.”11 A transzhumanisták azzal, hogy
az emberi állapotot állandóan változásra képesnek tartják,
pontosan azt a régi vágású, arisztotelészi, esszencialista,
szükséges és elégséges feltételekkel dolgozó fajfogalmat
vetik el, amelyet Darwin kutatásai és evolúciós elmélete
döntött romba. Ehelyett evolúciós meggondolásaik miatt a
transzhumanisták a jelenlegi emberi természetet egy evolúciós
történet adott ideig tartó epizódjának tekintik, egy óriási
eseménysorozat picike részhalmazának, amely folyamatosan változik
az őt ért szelekciós nyomások és az ezekre adott adaptív
válaszok révén.
Korunk
hősei
A
transzhumanizmus, transzhumán kifejezéseket először a biológus
Julian Huxley (Aldous Huxley bátyja) használta 1956-ban megjelent
New Bottles for New Wine című kötetében. Mai értelmében a
transzhumán kifejezést a fent leírt transitional human
rövidítésére vezette be F. M. Esfandiary 1966-ban. Esfandiary
később FM-2030-ként lett a transzhumanisták egyik korai
főideológusa, és nem érvén meg az életkor-meghosszabbító
technológiák jótékony hatását, ma elveivel messzemenőkig
összhangban, lefagyasztva várja a poszthumán jövendőt. 1989-es,
Are You a Transhuman? című műve az evolúciós gondolat korai
manifesztációja.
A
transzhumanizmus intézményesülése a ’80-as évek végére
tehető. 1988-ban Max More és T. O. Morrow kiadták az Extrópia
Magazin első számát, és négy évvel később, 1992-ben
létrehozták a kaliforniai székhelyű12 Extrópia
Intézetet. Ezek az adminisztratív lépések nagyban elősegítették
a korábban szétszórt, és izoláltan, vagyis kis hatókörrel
működő futurista csoportok egyesülését. Mivel sok
transzhumanista nem értett egyet az Extrópia Intézet általuk
túlzottan libertáriusnak tartott nézeteivel, ezért Nick Bostrom
és David Pearce kezdeményezésére 1998-ban megalakult a
Transzhumanista Világszövetség a különböző csoportok
legátfogóbb gyűjtőszervezeteként.13
Max
More a transzhumanisták számát világszerte 5-7000 körülire
teszi.14 A Transzhumanista Világszövetség
regionális és érdeklődési alapon szerveződik, a lokális
csoportok megtalálhatóak a legtöbb kontinensen. Magyarországon
tudtunk szerint még nem alakult ki komoly és működőképes
transzhumanista csoport. A Világszövetség vezetői alkotják a
mozgalom mainstreamjét, köztük olyan nevek szerepelnek, mint Nick
Bostrom, David Pearce, Anders Sandberg,15 a
közgazdász Robert Hanson, Gregory Stock, a Redesigning Humans
szerzője, Eric Drexler, Marvin Minsky, az M. I. T.
mesterségesintelligencia-kutatója, és Ray Kurzweil, a The Age of
Spiritual Machnines szerzője. A mozgalom központi figurájának,
főideológusának Nick Bostrom16 tekinthető, aki
főfoglalkozása szerint analitikus filozófus, a Yale egyetem
professzora. Bostromék kifejezett célja, hogy a transzhumanizmust
akadémikus bázisokkal rendelkező tudományos diszciplínának
fogadtassák el, ezért jelentetik meg az akadémikus módon
szerkesztett Journal of Evolution and Technology című elektronikus
folyóiratot (korábbi név Journal of Transhumanism), amely
transzhumanista technológiával foglalkozó tudósok tanulmányait
közli.17
Példaként
lássunk néhány fontos csoportosulást a Világszövetségen
belül. Az extrópiánusok befolyásos, nagyszámú transzhumanista
csoportot képeznek. Az extrópia neologizmust a termodinamikából
és információelméletből ismerős entrópiafogalom ellentéteként
alkották meg. Fő gondolataik az örök fejlődés és
fejlődésképesség, azaz önátalakító-képesség, gyakorlati
optimizmus, racionális gondolkodás, nyitott társadalom és
intelligens technológia. Nem különböznek túlságosan a többi
transzhumanista eszméitől, mégis a megfogalmazások, fellépések
sokszor politikusabb, határozottan libertárius jelleget öltenek.
Fő alakjaik Max More18 és Natasha Vita-More. Az
extrópiánusok poszthumán jövőképe beépített szexuális
kapcsolót is magában foglal, mely révén szabadon választható
lenne a biológiai nem.19
Az
Előrelátás Intézet20 (Foresight Institute)
leginkább a nanotechnológiai fejleményekre koncentrál, éves
konferenciái komoly szakmai seregszemlék.
Az
egyik markáns transzhumanista közösség az online21 és
offline egyaránt megjelenő Wired magazin körül csoportosul. Az
1993-ban, San Franciscóban néhány szerkesztő által
összeállított első szám megjelenése óta a magazin igencsak
kinőtte magát. Az offline, reklámokkal igencsak túlzsúfolt
kiadás valóságos vizuális merénylet a tapasztalatlan szemnek, a
tematikai spektrum óriási. A lapban instant alkalmazható,
hackernek adott szakszerű kód- és rendszerfeltörő tanácsokat,
a legváltozatosabb és képtelenebb, elsőre felismerhetetlen
funkciójú digitális kütyüket és biotechnológiai termékeket
találhatunk,22 de olvashatunk a lapban az
otthonában 350 dollárból nukleáris fúziós reaktort építő 15
éves kamaszról, a terápiás célú humánembrió-klónozásról
közérthetően, mégis korrekten vagy éppen arról a neurális
hálózatokat és genetikus algoritmusokat használó szoftverről,
amelylyel a Jackson-féle Gyűrűk Ura csatajeleneteit készítették.
A
transzhumanisták feladata nem lehetett túl nehéz, amikor
világnézetük megalapozásakor kulturális és filozófiai
előtörténetet kívántak konstruálni formálódó mozgalmuk
számára. Hiszen céljaik, ti. az ember biológiai korlátainak
meghaladása, vagyis „isteni” tulajdonságok megszerzése,
egyidősek az emberi történelemmel.23 Az újszerű
és legitimitását éppen ezért biztosítani kívánó filozófia
elődkeresése révén az új és legújabb kor majdnem összes
fontos, valamilyen szempontból racionálisnak tekinthető tudomány-
és kultúrtörténeti figurája helyet kap a transzhumanista
panteonban.24 Ezen múltkonstruálás érvényessége
azonban erősen megkérdőjelezhető. Egyrészt azért, mert a
huszadik századot megelőző évszázadokban nem lehetett komolyan
gondolni olyan tervek megvalósítására, mint az
életkor-meghosszabbítás, emberi jelenlét az űrben stb.
Másfelől, mert egy lényegében a jövő felé orientálódó
filozófiát nem érdemes túlzottan a múlttal megalapozni.
Ugyanakkor a XX. század elején kiterjedt tudományos,
ismeretterjesztő irodalom foglalkozott a tudományos és
technológiai eredményeknek a társadalmat pozitívan vagy
negatívan befolyásoló, az emberi állapotot tökéletesíteni
képes potenciájával.25 A század közepétől a
transzhumanista gondolatok leginkább a tudományos-fantasztikus
irodalom műfajában bukkantak fel.26 Robert
Ettinger 1964-es, The Prospect of Immortality című könyvével a
krionikus mozgalom elindulásához járult hozzá döntő mértékben.
1972-es Man into Superman című könyve is igen nagy hatással volt
a transzhumanista eszmék formálódására.
Ami
az egyes transzhumanista csoportok esetleges politikai
elköteleződését illeti, itt is, mint a témák kapcsán,
különböző irányzatokkal találkozhatunk. Akiknek pl. az egyéni
életkor-meghosszabbítás a szívügye, azokhoz jól illenek a
libertárius-individualista értékek, míg mondjuk (a
neurális-elektronikus interfészekkel és drótnélküli
neteléréssel rendelkező emberekből álló) globális
csoportelmét létrehozni kívánó transzhumanistákhoz27 közelebb
állnak az egalitárius-kollektivisztikus értékek. Másfelől
viszont vannak politikailag értéksemlegesebbnek tekinthető
technológiák is, amilyen mondjuk a nanotechnológia. Ha mindenáron
címkézni akarunk, ami leginkább az ellenlábasok kedvelt
módszere,28 akkor jelenleg a transzhumanisták
többsége leginkább a libertárius/individualista baloldalhoz
sorolható, mindezeket a terminusokat szigorúan amerikai értelemben
értve. Ugyanakkor a Transzhumanista Nyilatkozat29 utolsó,
7. pontja leszögezi: „A transzhumanizmus nem támogat semmilyen
konkrét pártot, politikust, politikai platformot.”
A
következőkben ismertetek néhány, a transzhumanisták által
erősen pártolt célt, és a cél megvalósításához felhasználni
kívánt technológiai arzenált. Előbb vázolom, hogy hol áll ma
a tudomány, és milyen eredményeket ért el, majd kitérek arra,
hogy milyen sokszor jogos és sokszor jogtalan extrapolációt
tesznek ezekből az eredményekből a transzhumanisták. Érdemes
különbséget tenni magát az embert megváltoztatni kívánó
technológiák, mint a biotechnológia, a nem magát az embert,
hanem az emberi környezet megváltoztatni kívánó technológia,
mint az űrtechnológia, valamint az embert és környezetét
egyaránt megváltoztatni képes technológia, mint pl. a
nanotechnológia között. A szerző kompetenciája csak az embert
megváltoztatni képes biotechnológiákra terjed ki,
információtechnológiára, mesterséges intelligencia kutatására,
űrtechnológiára nem. Azért érdemes az utóbbi lehetőségekről
is beszélni, mert csak így adható nagyjából teljes kép a
jelenleg forgalomban levő transzhumanista technológiai
elképzelésekről.
A
halhatatlanság felé
Az
egyik legfőbb, ha nem a legfőbb transzhumanista cél a jelenlegi
emberi életkor szignifikáns meghosszabbítása, ezen általában
több száz, esetleg több ezer éves életkort vagy az öregedés
okainak teljes kiiktatását, azaz korlátlan, de véges
élettartamot30 értenek. Hogy ez utóbbi
alternatíva, vagyis a potenciális halhatatlanság mennyire
lehetséges,31 ennek tárgyalásába itt most nem
megyünk bele. Jelenleg is igen nagy piaca van a különböző
antioxidánsoknak, vitaminkombinációknak, hormonoknak,
táplálék-kiegészítőknek, melyekre minimális
életkor-meghosszabbítás reményében sokat költenek a
fogyasztók. De több száz vagy ezer éves élettartamhoz némileg
több szükségeltetik, mint napi egy-két pirula. Ezt a témához
kapcsolódó tudományos/technológiai keretek bemutatásával
világíthatjuk meg.
Azoknak
az elszánt transzhumanistáknak, akiknek már nincs elég idejük
megvárni a fizikai vagy egyéb immortalizációs technológiák
megszületését, már ma is rendelkezésére áll a lefagyasztás
lehetősége. Ezt „hivatalosan” halottnak nyilvánított
emberekkel végzik – a személyek még életükben
halálbiztosítást köthetnek egy krionikai szolgáltatást nyújtó
céggel, aztán biológiai haláluk beállta után komoly mértékű
sejtkárosodást szenved el a testük a fagyasztási folyamat során,
majd állapotuk folyékony nitrogénben, –196 °C-on
stabilizálódik. A krionika alapfeltevése az, hogy a jövőben
kialakul az a technológia, amelynek segítségével újjáéleszthető
lesz a lefagyasztott egyén, és elkerülhető lesz a halál eredeti
oka, valamint a fagyasztással járó szöveti károsodás. A
legkonkrétabb sejtés az, hogy a molekuláris nanotechnológia
(lásd később) segítségével lesz a krionikus páciens
újjáéleszthető. Erre a hipotézisre alapozva már ma is sok
tehetős – hiszen az ilyen szolgáltatás költségei nagyok –
transzhumanista vállalja a lefagyasztást. A bizonytalanság igen
tetemes: a krionikai cég tönkremehet, a szerződés idő előtt
lejárhat. De nem nagyobb ez a bizonytalanság annak
bizonyosságánál, hogy ha egyszer meghalunk, és nem történik
velünk lefagyasztás, akkor halálbiztos, hogy eredeti személyünk
elvész. Erre mondják azt a krionicisták, hogy „a krionikus
lefagyasztás a második legrosszabb dolog, ami történhet
veled”.32
Őssejtek
A
őssejt (vagy törzssejt, stem cell) fogalma jelenleg is alakulóban
van, de ismerünk két általánosan elfogadott kritériumot. Az
egyik szükséges feltétel a korlátlan önmegújító képesség,
vagyis az, hogy a sejtek tetszőleges számú osztódás révén
képesek magukkal azonos, differenciálatlan33 utódsejteket
létrehozni. A másik szükséges feltétel, hogy megfelelő
fiziológiai körülmények között a törzssejt önmagánál
differenciáltabb utódsejtek létrehozására is képes legyen (pl.
a hasnyálmirigy inzulintermelő sejtjeivé vagy szívizomsejtté
alakul). Vagyis törzssejteknek nevezzük azokat a sejteket, amelyek
aszimmetrikus osztódás révén egy változatlanul osztódó azonos
és egy másik, eltérő fenotípusú sejtet hoznak létre.
Utódsejtjeikből a szervezet specializált sejtjei alakulnak ki.
Hogy ezek pontosan milyen sejtek lehetnek, azt részben az őssejtek
fejlődési potenciálja, részben az utódsejtek környezete
határozza meg. Az őssejtek sejtképzési lehetőségei jelentősen
eltérnek attól függően, hogy milyen fejlődési stádiumban lévő
organizmusból és milyen szöveti struktúrából származnak.
Definíció szerint totipotens őssejteknek azokat a sejteket
nevezzük, amelyek hólyagcsíra34 (blasztociszta)
állapotú embrióba implantálva potenciálisan a szervezet minden
sejtféleségét (több mint 200-féle sejttípust) képesek
létrehozni. Totipotens sejt az embrionális őssejt (ES), amely
blasztocisztából vagy a gonadális csíkból35 (germinatív
embrionális őssejt, GS) nyerhető.
A
legtöbb őssejt azonban a felnőtt szöveti őssejt kategóriába
esik, amelynek fejlődési potenciálja eredetétől függően
változó lehet. A szöveti őssejt egy nem differenciált sejt egy
differenciált szövetféleségben, mely megújulásra, osztódásra
képes. Újabb kísérleti eredmények szerint a központi
idegrendszeri multipotens őssejtek más szövetek sejttípusainak
létrehozására is képesek.36 Más
szervrendszerekből származó multipotens sejtek (pl.
hematopoetikus sejtek) idegi differenciálódásának lehetőségei
is fennállnak, ez az ún. transzdifferenciálódás,
transzdifferenciáció jelensége.37 Multipotens,
azaz többféle sejtvonal kialakítására képes, felnőttkori
őssejtek találhatók többek között a csontvelőben,
szaruhártyában, retinában, májban, bőrben, vázizomban,
bélrendszerben, hasnyálmirigyben és a központi idegrendszerben
is. Ez utóbbi felismerés volt az 1990-es évek vizsgálatainak
legérdekfeszítőbb eredménye, amely újabb horizontot nyitott a
központi idegrendszeri sejtpótlások, transzplantációs
próbálkozások terén. A legnagyobb fejlődési potenciálú,
legtöbbféle differenciálódott sejtté alakulni képes,
pluripotensnek tekinthető felnőtt őssejtekre a csontvelői
vérképző őssejtek a jelöltek. Felnőtt, emberi csontvelőből
származó őssejtek idegsejtté, szívizomsejtté, májsejtté,
bőrré, bélcsatornát bélelő sejtté differenciáltathatóak in
vitro38 szövetkultúrákban.
Mire
jók az őssejtek? Az alapkutatásban az ES sejtek kulcsfontosságú
eszközök az embrionális fejlődés alapvető eseményeinek
megértésében, és segítségükkel talán magyarázhatóak
lesznek a születési rendellenességek, valamint ezek esetleges
megelőzése vagy javítása is elgondolható lesz. Másfelől
pedig, és itt ez a minket igazán érdeklő kérdés, a törzssejtek
terápiás alkalmazásának lehetősége óriási. Említsünk meg
három lehetőséget, melyek közül az első a legfontosabb: az
őssejtek a) elméletileg használhatóak sérült, károsodott
szövetek, szervek pótlására, b) olyan gének célzott
bevitelére, amelyek hiányzó, gyógyító hatású, az adott
funkciót ellátó biomolekulák termelődését biztosíthatják,
és c) lehetséges gyógyszerjelöltek tesztelésére. A
transzplantáció in vivo39 regenerációt jelent:
őssejtek, növekedési faktorok és hormonok adott célszövetbe
vagy szervbe juttatását, amely in situ, helyben történő
regenerációhoz, pótláshoz, funkció-helyreállításhoz vezet.
Ez a stratégia eddig igen sok biztató eredményt hozott
állatmodelleken. Csontvelői eredetű őssejteket diabéteszes
egerekbe ültetve a sejtek preferenciálisan beépültek a sérült
hasnyálmirigy-szövetbe. A transzplantáció után a vércukorszint
szignifikánsan csökkent és az inzulintermelés növekedett, így
a hasnyálmirigy károsodása helyrehozható volt. A multiplex
szklerózis (MSZ) súlyos, agyat és a gerincvelőt károsító
autoimmun betegség. Egerek agyából származó idegi
prekurzorsejteket MSZ-szerű tüneteket mutató egerek vérébe és
gerincvelőjébe jutattak. A kezelt egerekben a károsodás
részlegesen helyreállítható volt.
Transzhumanista
szempontból a legfontosabb, hogy emberben is történt már néhány
embrionális őssejt- vagy progenitorsejt-transzplantáció. Az
egyik legfontosabb ilyen próbálkozás során emberi embrionális
eredetű dopaminerg neuronokat ültettek be 40,
súlyos Parkinson-kórban szenvedő páciensbe, 34 és 75 év
között. Az eredmények szerint a beültetés szignifikánsan
javította a fiatalabb, de nem befolyásolta az idősebb betegek
állapotát.40 A szakirodalomban komoly vita bontakozott ki az
eredményekről és azok interpretációjáról.
Szövetépítés
A
szövetépítés félszintetikus, bioartificiális szövetek,
szervek előállítása károsodott, elöregedett szövetek és
szervek pótlására. Egy szövetépítő biotechnológus fő célja
az in vitro szerv- vagy szövetszintézis. Az eljárás lényege az,
hogy kultúrában állítanak elő szövetet, szervet úgy, hogy ES
vagy felnőtt szöveti őssejteket és azok differenciálódását
indukáló növekedési faktorokat helyeznek el egy biodegradábilis,
a szervezetben káros melléktermék nélkül lebomlani képes
polimer állványzatban (pl. kollagén), hordozóban, és azt egy
bioreaktorban növesztik a megfelelő táplálék- és oxigénszint
biztosításával addig, ameddig a sejtek benövik a hordozót.
Ezután beültetik a struktúrát a testbe, a hordozó
problémamentesen lebomlik és eltűnik a szervezetből, és
visszamarad a funkcionális szövet, szerv. Ez olyan kompakt,
határhártyával rendelkező szervek esetében ígéretes út, mint
pl. szív, máj, vese, de nem igazán alkalmazható mondjuk a
központi idegrendszerben.
Hol
tart ma a szövetépítés? Vérmes remények azonnali valóra
váltása helyett szolid, de biztos mérnöki fejlesztés folyik a
fejlett világ egyetemeinek és biotechnológiai cégeinek
kutatólaboratóriumaiban. Egy múlt októberben publikált
kísérletsorozat keretében41 például humán ES
sejteket kétféle polimerből álló háromdimenziós vázba
ültettek, és különböző növekedési faktorokkal kezeltek. Az
adott szöveti sejtek differenciálódását indukáló faktorok
hatására megfelelő szövetspecifikus fehérjék és sejtenkívüli
mátrixmolekulák termelődését, valamint az adott szövetre
jellemző sejtalakok kialakulását figyelték meg, így például
retinsav hatására neuronális sejtnyúlvány-képződést és
idegsejtekre jellemző nesztinfehérje-termelést, inzulinszerű
növekedési faktor (IGF) hatására vérérszerű struktúrák
kialakulását, transzformáló növekedési faktor (TGF béta)
hatására porcszerű struktúrák képződését. Ezután ezeket a
szövetkonstrukciókat kb. 5 x 4 x 1 mm-es darabkákra vágták, és
beültették immundeficiens egerek háti régiójába, bőr alá.
Két hét után vizsgálva a konstrukciók megőrizték mechanikai
szilárdságukat, háromdimenziós organizációjukat, valamint a
sejtek morfológiai és biokémiai állapotukat, azaz differenciált
formájukat. Ezenfelül pedig a gazdaállatból származó vérerek
nőttek be a szövetkonstrukcióba és valószínűleg összenőttek
néhány helyen a konstruktumból származó erekkel.
Ezek
ígéretes kezdeményezések, de azért az nyilvánvaló, hogy igen
hosszú út vezet a néhány köbmilliméteres szövetdarabkák
konstruálásától pl. a több köbdeciméteres, sokféle
sejttípusból és szövetből álló máj létrehozásáig. Vagyis
nem nagyon valószínű, hogy mondjuk öt éven belül valamelyik
nagy amerikai áruházlánc egyik üzletében levehetjük a polcról
az első, szövetépítők által készített vesét. Mivel gyors
megtérülés hiányában a kockázati tőke jelentős része
kivonulóban van a szövetépítéssel foglalkozó biotechnológiai
cégek piacáról, ezért lehetséges, hogy a közeljövőben a
fejlesztés leáll, és a szakemberek más lehetőségekre fognak
koncentrálni.
Amennyiben
a kívánt cél az emberi szervezet bármelyik szövetének,
szervének regeneráltatása, akkor ehhez az in vivo és in vitro
eljárások nagymértékű kombinálására lesz szükség. Ezen
terápiás lehetőségek kutatását nevezik együttesen regeneratív
medicinának.
Terápiás
klónozás
A
klónozás az itt használt értelemben embrió kialakítását
jelenti a nukleáris transzfer (NT, szomatikus sejtmag-átvitel)
technikája révén, vagyis az eljárás során felnőttből
(páciensből) nyert differenciálódott, egészséges sejtet
fuzionáltatnak enukleált, sejtmagjától, a sejtmagi DNS-től
megfosztott petesejttel, az így nyert sejtet pedig osztódásra
késztetik és hólyagcsíra állapotú embrióig növesztik.
Terápiás klónozás esetében a cél személyre szóló ES sejtek
kinyerése, és a blasztociszta állapotú klónozott humán
embriókat erre használják. ES sejteket ugyanis a legbiztosabban a
blasztociszta ún. belső sejtmasszájából (ICM, inner cell mass)
lehet kinyerni. Az eljárás jó úton halad afelé, hogy
rutinmunkává váljon. Amerikában például az Advanced Cell
Technology nevű cégnél végeznek gyakorta sikeres terápiás
klónozási kísérleteket, a február 12-ei Science-ben pedig egy
dél-koreai kutatócsoport számol be hasonló eredményekről.42
Ha
a blasztociszta-állapotú klónozott embriót anyaméhbe ültetve
egy béranya kihordaná, akkor az feltehetően olyan életképes
magzattá és végül emberi egyeddé fejlődhetne, akinek sejtmagi
genetikai állománya azonos az eredeti sejtmagdonorral, így a
donor klónjának tekinthető, amenynyiben elfelejtjük azt, hogy a
felhasznált petesejt citoplazmájában is található a petesejtet
termelő nőtől származó mitokondriális eredetű DNS.43 Ez
az eljárás az ún. reproduktív klónozás, és jelenleg erős
közmegegyezés van arról, hogy etikailag megengedhetetlen, ezért
tiltani kell. A reproduktív klónozást a transzhumanisták sem
tekintik kívánatos technológiának, és nem is lobbiznak
mellette.
Génmanipuláció
A
génterápia a fejlett génmanipulációs, génsebészeti eljárások
alkalmazása terápiás célokra. Segítségével adott egészséges
gént vagy géneket hordozó DNS-szakaszokat építenek be a kívánt
sejtekbe, szövetekbe, módosítanak meglévő, hibásan működő
géneket az adott bázisszekvenciánál, vagy éppen kivágnak hibás
géneket a sejtekből. Szomatikus génterápia esetében ezeket a
manipulációkat adott egyén diploid, anyai és apai
kromoszómakészlettel egyaránt rendelkező, testi sejtjeiben
végzik el, csíravonali génterápia esetében pedig a haploid,
csak egyféle kromoszómakészlettel rendelkező ivarsejtekben
(petesejt vagy hímivarsejt). Csíravonal-manipuláció során a
kívánt, bevitt tulajdonságot, tulajdonságokat hordozó
gén(csoport) kifejeződik az utódokban, és örökletessé válik.
Ez vezet ahhoz a lehetőséghez, hogy az embriókat módosítják a
szülők által választott tulajdonságok szerint. Ilyen
tulajdonság lehet az intelligenciaszint, testmagasság, szem- és
hajszín, külső megjelenés, fizikai teljesítőképesség,
szexuális orientáció. Amennyiben az öregedésért viszonylag
kisszámú gén működése tehető felelőssé, akkor ezek
génmanipulációval történő módosítása elvileg sokszorosára
növelhetné az élettartamot, és ez egy olyan lehetőség, amit a
transzhumanisták semmiképpen sem szeretnének elmulasztani.
Alacsonyabb rendű állatokban, pl. a Caenorhabditis elegans nevű
fonalféregben találtak olyan génmutációkat, amelyek révén a
féreg életkora akár két és félszeresére növekedett, de
találtak ilyen mutációkat az ecetmuslicában is. Jelenleg
intenzív kutatás folyik az ezekben a mutációkban érintett gének
emberi homológjai után, ám attól még igen-igen messze vagyunk,
hogy minden, az öregedés folyamatában szerepet játszó gént és
ezek fontos mutációit ismerjük. Ugyanakkor egyáltalán nem
biztos az, hogy az öregedés ennyire jelentős mértékben
genetikailag determinált program, amely csak a kromoszomális,
sejtmagi DNS mutációira vezethető vissza, hiszen vannak rivális
öregedéselméletek, mint pl. az öregedés kopáselmélete, vagy a
szabadgyök- és mitokondriális elmélet, és ezek mellett szintén
szólnak empirikus bizonyítékok.
A
csíravonal-manipuláció alkalmazhatóságának egyik legkomolyabb
elméleti akadálya, hogy a legtöbb, módosítani kívánt
tulajdonság (mint pl. az intelligencia) kialakításában sok gén
és fehérje-géntermék vesz részt. Ám a gének többsége az
emberi élet folyamán többféle funkciót láthat el, és a
módosítani kívánt komplex viselkedés sok-sok gén egymással és
a környezettel való bonyolult, jelenleg kiszámíthatatlan
kölcsönhatásainak eredménye. A szükséges interakciók
ismeretének hiányában tudományos és etikai szempontból
egyaránt igen felelőtlen vállalkozás lenne a komplex
tulajdonságokkal kapcsolatos génmanipuláció.
Egy
másik, etikai jellegű érv a csíravonali génmanipulációval
szemben az, hogy megváltoztatja az emberiség közös
génállományát, mégpedig irreverzibilis módon, és ez a
manipuláció utáni generációk mindegyikét érinteni fogja.
Vagyis ezektől a generációktól elveszi a választási
szabadságot abból a szempontból, hogy ezek az emberek maguk nem
dönthetnek arról, hogy kívánatosnak tartják és vállalják-e
az adott, beépített génkombinációt. A transzhumanisták válasza
az, hogy egy későbbi csíravonali génmanipulációval
megszüntethetik a hatását a korábbi beavatkozásoknak, vagyis az
ilyen típusú módosítás reverzibilis. Valóban, elvileg semmi
akadálya annak, hogy ha beépítenek adott számú gént a
hímivarsejtbe vagy petesejtbe, akár az eredeti kromoszómákba,
akár mesterséges kromoszómakonstrukcióval, akkor azokat később
el is távolíthatják, kivághatják a genomból, ismerve a
manipuláció pontos helyét és mechanizmusát. De ebben az esetben
is lesz legalább egy olyan generáció, akit érinteni fog a nem
önként választott géntermékek fiziológiai hatása, pl. a
memóriakapacitás megnövekedése, hangzik az ellenvetés. A válasz
pedig erre is készen áll, hiszen létezik az a géntechnológia,
amely révén kondicionált módon építenek be egy gént, mivel
eléépítik egy ún. gátló represszorfehérje génjét, és ennek
átíródását és termelését egy adott stimuláns szedése
indukálja, meggátolva ezzel az eredeti memóriafokozó géntermék
átíródását.
Egy
harmadik, igen súlyos probléma az eugenika vádja. Több ellenző
szemében44 a transzhumanisták által pártolt
csíravonali génmanipuláció, vagyis a csecsemőtervezés aktív
eugenikának minősül. Ezzel kapcsolatban két dolgot érdemes
meggondolni. Egyfelől a humán embriók preimplantációs
diagnosztizálása és szelekciója már elég régóta bevett
gyakorlat. Gondoljunk arra, hogy az embriókat már eddig is szűrték
olyan jól ismert születési rendellenességek, mint a Down-kór
vagy az olyan, egyértelműen örökletes eredetű betegségek, mint
a cisztikus fibrózis, a sarlósejtes vérszegénység vagy egyes
rákfajták kapcsán. De, folytatódik az ellenvetés, az előzetes
szűrés és szelekció passzív eugenika, míg a tulajdonságokat a
születendő csecsemőben tetszés szerint módosítani kívánó
géntechnológia aktív eugenika, s mint ilyen etikailag
megengedhetetlen. A kérdést tovább mélyítendő érdemes egy
másik szempontot megvizsgálni, mégpedig az ilyen eljárások
várható költségeit. Ha a géntechnológiai szolgáltatás igen
költséges lesz, akkor a csecsemőtervezés a gazdagok, a
társadalom egy igen kis része számára lesz csak hozzáférhető.
Ekkor, érvelhetnek jogosan az ellenzők, fellép annak veszélye,
hogy kialakul egy új, genetikai alapú arisztokrácia, amely
kompetitív előnyét generációkon keresztül megtartja. Abban az
esetben viszont, ha a géntechnológia olcsóvá válik, lehetséges
lesz, hogy akár állami szinten is garantálható legyen. Ekkor
egalitárius szempontok is érvényesülhetnek, ugyanis lehetővé
válik például örökletes betegségekben szenvedők, fogyatékkal
élők számára, hogy utódaik (illetve szomatikus génterápia
esetében maguk az érintettek) „genetikai minőség tekintetében
a lehető legmagasabbat érjék el”.45 Ennél a
verziónál a transzhumanisták érvelhetnek a génmanipuláció
mellett.
Egyébként
könnyen lehetséges, hogy a súlyos etikai aggályokat okozó
géntechnológiák elavulttá válnak mielőtt még széles körben
alkalmaznák őket, mivel a molekuláris nanotechnológián alapuló
nanomedicina ugyanazokat a kívánt célokat sokkal hatékonyabban
elérhetővé teszi.
Nanovilág
A
nanotechnológia olyan interdiszciplináris megközelítést
használó alkalmazott tudomány, amely elvben egyaránt alkalmas az
ember és környezete átalakítására. A nanotechnológia a néhány
száz nanométeres (1 nanométer = 10-9 m) és néhány mikrométeres
(1 mikrométer = 10-6 m) mérettartományban lehetővé teszi az
anyag szerkezetének manipulálását és molekuláris részletekre
kiterjedő ellenőrzését. Ez a mérettartomány a biológiailag
fontos makromolekulák (nukleinsavak, fehérjék, lipidek,
szénhidrátok) mérettartományával esik egybe, így felveti a
sejtek ezen építőanyagainak manipulálási lehetőségét,
valamint azt, hogy a biológiai makromolekulák felépülését,
összeszerelődését mintaként használjuk mesterséges
nanoanyagok tervezésekor és gyártásakor. A nanotechnológia
alapjául az a feltevés szolgál, hogy a kémiailag, energetikailag
stabil és ismert szerkezetű anyagok meg is építhetőek.
Susan
Lindquist a következőképpen fejezte ki a nanotechnológia által
nyújtott lehetőségeket: „Körülbelül 10 000 évvel ezelőtt
kezdte el az ember domesztikálni a növényeket és az állatokat.
Most eljött az ideje a molekulák domesztikálásának.”46
Jelenleg
két, egymást kiegészítő módszert használnak molekuláris
nanoméretű anyagok (pl. szén-nanocsövek, fém-nanohuzalok),
köztük bioanyagok (pl. szövetépítéshez használatos
biokompatibilis fehérje-polimervázak) építésére: 1.
fentről-lefele (top-down) módszert, amelyben egy komplex
szerkezetet a részeire szednek, bontanak, és így alakítják ki a
kívánt nanoszerkezetet, valamint 2. az alulról-felfele
(bottom-up) módszert, amely során molekuláról molekulára,
esetleg atomról atomra szerelik össze a kívánt szerkezetet.47 A
természet számtalan hatékony és kifinomult bottom-up gyártási
folyamatot fejlesztett ki, és ezek eredményei olyan különleges
anyagok és molekuláris gépezetek, mint a szervetlen ásványok, a
szerves és szervetlen anyagokat egyaránt felhasználó kagylók,
korallok, fák, csontok, izomrostok, fogak és a sejtközötti
állomány nagy részét adó extracellulárismátrix-molekulák,
mint a kollagén, elasztin, valamint az olyan többfunkciós
makromolekuláris szerkezetek (assemblerek), mint az oxigént a
vértől a szövetekig és vissza szállító hemoglobin, a
sejtmembrán különböző ioncsatornái, a nukleinsavakat
szintetizáló polimerázok, a fehérjék összeszerelő szalagaként
szolgáló riboszómák és a sejtek fő kémiai-mechanikus
energia-átalakítójaként szolgáló ATP (adenozin-trifoszfát)
molekulát szintetizáló ATP szintázok. Nem nehéz párhuzamot
vonni a molekuláris gépezetek és az ember által fabrikált gépek
között: a hemoglobin szállítóeszköz, a riboszóma
(össze)szerelőszalag, az ATP szintáz motor és generátor, a DNS
és RNS polimeráz másológép, az ioncsatorna kapu, a membrán
elektromos kerítés, a fehérjebontó proteáz bulldózerek, és a
sejtmagi nukleoszóma, amely DNS és fehérjék funkcionális
komplexuma, ami pedig nem más, mint miniatűr („nanoatűr”)
digitális adatbázis. Mindezek a molekuláris masinák mintául
szolgálhatnak az ember számára saját nanogépezetei tervezésekor
és építésekor.
Mire
és hogyan szeretnék felhasználni a transzhumanisták a
nanotechnológiát? A transzhumanista Eric Drexler több
könyvében48 is foglalkozott a nanotechnológia
jövőbeni lehetőségeivel. A Drexler által megálmodott
assemblerek olyan nanoszerkezetek, amelyeknek nanoméretű
számítógép által vezérelt robotkarjai vannak, és ezek
segítségével képesek lesznek önmaguk másolatait is
elkészíteni. A ribonukleinsavakból és fehérjékből álló
riboszómák elvileg ilyen assemblernek tekinthetők, hiszen ezek
„gyártják le” a földi élővilág által használt összes
fehérjét, így részben önmagukat is. A Drexler-féle általános
assembler a jóval speciálisabb funkciójú riboszómát alapul
véve képes lesz elvileg tetszőleges molekuláris szerkezetet
molekuláról molekulára haladva megépíteni, mégpedig a
riboszómáktól eltérően, amelyek csak peptidkötést
létesítenek, többféle kémiai kötés felhasználásával. A
transzhumanisták nem is olyan titkos favoritja a nanotechnológia,
amely a technológiák jolly jokereként képes lesz gyakorlatilag
az összes jellegzetes transzhumanista célt, azaz az ember
biológiai, intellektuális, érzelmi korlátainak meghaladását
megvalósítani. Az ilyen assemblereket azért is favorizálják,
mert majdnem tökéletes, néhány angströmnyi pontossággal
lesznek képesek az egyes molekulákat egymás mellé építeni,
kiváló minőségű és hihetetlen megbízhatóságú termékeket
állítanak majd elő, továbbá mert környezetkímélők lesznek
éppen a pontosságuk miatt. Ugyanakkor attól sem kell majd
tartani, hogy ezek a nanogépek kiszabadulnának a kontroll alól,
hiszen ún. kondicionált nanorendszerek kialakításával, amelyek
működése valamilyen kívülről adagolt ritka vegyszertől,
katalizátortól függne, a probléma kezelhetővé válna.
Szuperintelligenciának
neveznek a transzhumanisták minden olyan értelmet, amely
nagyságrendekkel túltesz az emberi elméken minden szempontból,
legyen szó akár a kalkulációs, szimbólummanipuláló képességek
gyorsaságáról (órajel), memóriáról, kreativitásról,
társadalmi képességekről, és függetlenül attól, hogy emberi
(szénalapú) vagy nem-emberi (szilíciumalapú) eredetű a
szuperintelligencia. A gépi szuperintelligencia esetében a
klasszikus mesterséges intelligencia eljárásai vagy a genetikus
algoritmusok és neurális hálózatok a mérvadóak. A másik
esetben pedig három forgalomban levő technológiai lehetőségről
is beszélnek, hogy az emberek szuperintelligenciákká válhassanak:
1. neurofarmakológiai szerek, nootrópikumok (agystimulánsok), 2.
agy-gép interfészek, neurális implantátumok, 3. elmefeltöltés.
Boldogságtól
ordítani
A
transzhumanisták céljai között szerepel a kognitív kapacitás
megnövelésén túl az ember jelenlegi érzelmi életének
elmélyítése és gyógyszeres kontrollálása is.
„Boldogság-központjaink átalakításával vagy gyógyszeres
élénkítésével élvezhetjük érzelmeink sokrétűbb
változatosságát, az életre szóló örömöt és a derűs
élménymaximumokat mindennap.”49 Olyan típusú
pszichotróp gyógyszerek nagyon felturbósított változataira
gondolnak, mint az antidepresszáns Prozac (fluoxetin) vagy a
koncentrációs készséget és munkateljesítményt fokozó
stimuláns, a Ritalin (metil-fenidát). Ezek a szerek Amerikában
gyógyszernek minősülnek, és egyre több amerikai szedi őket.
Ugyanakkor parázs vita folyik össztársadalmi hatásukról,
melyben az egyik oldalon állnak a megengedők és igenlők, a
libertáriusok, akik szerint mindenki azt szed, amit jónak lát,
feltéve ha másoknak nem árt vele, és ebbe a táborba tartoznak
értelemszerűen a transzhumanisták is, a másik oldalon pedig a
korlátozó, szigorúbb gyógyszerfelírási és használati
szabályozást követelő konzervatívok, mint például Fukuyama.
Fukuyama érvelése igen érdekes és megfontolandó a pszichotróp
szerekkel kapcsolatban; a sokféleség és különbözőség
liberális értékeit szeretné védeni a többség zsarnokságaként
értelmezett demokráciával szemben, mondván, hogy nemcsak a
politikai ellenőrzés, hanem a társadalmi ellenőrzés és
manipuláció is veszélyes, amelyet pl. a szülők és tanárok
érhetnek el a neurofarmakológiai szerek gyerekeknek előírt
használata révén.50
Bizsergetés
Az
agy-gépi interfészek és neurális implantátumok mögötti
gondolat az, hogy mivel az agyban az ingerületek elektromos módon
terjednek, és ezek az elektromos jelek, akciós és egyéb
potenciálok például elektródokkal elvezethetőek, ezért a
szenzoros bemenetek és motoros kimenetek, idegpályák,
interneuronok kívülről, számítógéppel manipulálhatóak, a
neuronok nyúlványait bele lehet növeszteni szilíciumchipekbe. Az
elmúlt években igazán biztató eredmények születtek a különböző
interfészek klinikai alkalmazásával.51 Ami a
szenzoros, érzetfeldolgozó neurális területek elektromos
ingerelhetőségét illeti, több ezer süket emberben lehetett
tartósan hallásérzetet kiváltani a fülcsigába implantált
elektródok segítségével. Hasonló kísérletek folynak annak
érdekében, hogy vakokban látás- és fényérzetet váltsanak ki
a vizuális kéreg ingerlésével. A Parkinson-kórnál a dopamin
nevű idegi ingerületátvivő anyag csökkentett szintje két agyi
régió, a nucleus ventralis posterior és nucleus subthalamicus
túlzott működéséhez és végső stádiumban teljes
mozgásképtelenséghez és halálhoz vezet. Mellkasba helyezett kis
elektronikus kontrollegység és agyba implantált elektródok révén
francia kutatók a két agyi mag stimulálásával jelentősen
mérsékelni tudták a legsúlyosabb tüneteket, amikor kívülről
rádiójelek segítségével bekapcsolták a készüléket. Ami a
fordított irányt, vagyis a motoros kimenetek elvezetését és
feldolgozását illeti, itt is intenzív munka folyik annak
érdekében, hogy mozgássérült betegek tárgyakat tudjanak
mozgatni a környezetükben, vagy éppen gerincvelői idegekhez
kötött programozható protézisek segítségével mesterséges
végtagok mozgását irányítsák.
A
transzhumanisták a klinikai céloknál sokkal többet szeretnének
elérni a bionikus agyimplantátumokkal. A komputációs képességet
sokszorosára növelő, a memóriát lényegesen kibővítő, az
érzelmi életet stabilizáló agyimplantátumokon túl most csak
egy gondolatot említünk: a neurális-elektronikus interfészekkel
és ezek által drótnélküli neteléréssel rendelkező emberekből
álló globális csoportelme gondolatát.52
Elmefeltöltés
A
testi, fizikai, jelenlegi szénalapú hardverünket megőrző
immortalizáció riválisa a hardverváltoztató feltöltés
(elmefeltöltésnek, agyrekonstrukciónak is hívják), amely az
adott emberi egyén teljes neurális hálózatát virtuális
valóságban, számítógépekkel szimulálná. Egyes
transzhumanisták elképzelései szerint az agy szinaptikus
hálózatát le lehetne szkennelni fejlett leképező eljárások
segítségével, esetleg nanotechnológiai eszközökkel atomokra
bontva megszerezni a szükséges információt, és ezt számítógépen
„programként” lefuttatva áthelyezni az emberi elmét. Milyen
típusú információk begyűjtésére lenne szükség egy
valamennyire is pontos másolat elkészítéséhez? Ismerni kellene
az agyat alkotó idegsejtek szerkezetét, elhelyezkedését,
háromdimenziós topológiáját, a neuronok egymás közötti
drótozását, hierarchiáját, vagyis az idegsejt-nyúlványok, az
axonok és dendritek hálózatát, a megközelítőleg teljes
szinaptikus rendszert, az egyes régiók tüzelési mintázatait, a
neurotranszmitterek pontos eloszlását, aztán mindezt az
információt reprodukálni kéne egy számítógépen. Ezen a
ponton érdemes néhány számmal előhozakodni, hogy érzékeltessük
a feladat nagyságát. Az emberi agyban körülbelül 100 milliárd
(1011) idegsejt található. Ha egy neuron átlagosan 1000
kapcsolattal rendelkezik, akkor ez összesen körülbelül 100
trillió (1014) kapcsolatot jelent. Tehát ezt a hálózatot kellene
valahogyan leképezni, és számítógépen feldolgozni. Nem
számoltuk bele az agysejtek támasztószövetét alkotó gliasejtek
számát, amelyekből becslések szerint 10 jut egy neuronra. Ez
összesen 1 trillió (1012) sejt, és a gliasejtek szerepét
illetően a szakirodalomban az elmúlt években valóságos kis
forradalom játszódott le: immár nemcsak mechanikus, idegsejtek
számára letapadási felületet, megfelelő fiziológiai
mikrokörnyezetet és az idegrostoknak védőburkot biztosító
sejteket látnak bennünk, hanem alkalmasint neuronális
őssejtraktárat, valamint az is felmerült, hogy az eddig
feltételezettnél sokkal komolyabban részt vesznek az
információfeldolgozó folyamatokban is.
Hogyan
képzelik a transzhumanisták a feltöltést? Destruktív feltöltés
esetében az eredeti agy megsemmisülne, nem-destruktív esetben
pedig érintetlenül megmaradna. Destruktív esetben frissen
lefagyasztott agyból indulnának ki, és szeletekre vágva,
kétdimenziós szkennelő eljárásokkal, például
elektronmikroszkóppal nézve, szeletről szeletre térképeznék
fel az agyat, majd ezeket az információkat megfelelő szoftverek
révén háromdimenziós hálózattá alakítanák. Az elvárás az,
hogy az ily módon futtatni kezdett program azt állítaná, hogy ő
az a személy, akinek az agyát sejtekre és molekulákra szedték
szét, mivel ugyanaz lenne a személyisége, az érzései, az egyéni
élettörténete, az emlékezete. Nem-destruktív esetben egy
nem-invazív, azaz behatolást nem igénylő leképező eljárást
használnának, például a nagy felbontású magmágneses
rezonancián alapuló leképezés továbbfejlesztett formáját vagy
valamilyen optikai leképező metódust.
Utóbbi
helyzet elképzelésekor igen komoly szerep jutna a személyes
azonossággal kapcsolatos filozófiai álláspontoknak, ugyanis el
kéne dönteni például, hogy a nem-destruktív feltöltés után
pontosan kivel is lenne azonos az eredeti személy, a feltöltött
és futtatott szimulációval, vagy a fizikailag megmaradt
mintapéldánnyal, esetleg mindkettővel, vagy éppen egyikkel sem.
Egyelőre nem hallani olyan transzhumanistáról, aki feltöltéssel
próbálkozott volna.
Miénk
az űr
Az
ember környezetére ható transzhumanista technológiák közül
kiemelt szerepet kap az űrtechnológia. Ami a jelenlegi helyzetet
illeti, van állandó emberi jelenlét az űrben, a Nemzetközi
Űrállomáson (jóllehet ez 2010-ben megszűnik), és hatalmas
publicitás övezi Bush 2003. december 17-ei bejelentését, mely
szerint néhány évtizeden belül állandóan lakott holdbázist
hoznának létre, és végrehajtanák az első emberes Marsot érintő
űrutazást.53 Az Európai Űrügynökség (ESA)
2030 körül véget érő Auróra programjának célja szintén
emberek Marsra juttatása.
Az
emberi időléptékben elképzelhetetlenül hosszú ideig tartó
transzhumanista elgondolás a galaxis benépesítése.
Űrkolonizáció, vagyis az emberi életforma kiterjesztése a
térben és életkor-meghosszabbítás, vagyis az emberi életforma
kiterjesztése az időben komplementer folyamatként foghatóak fel.
A hosszú távú, más naprendszerekbe történő emberes űrutazások
egyfelől vagy krionikus, lefagyasztó technológiát, vagy
meghosszabbított életű személyzetet igényelnek, másfelől
pedig az egy, a földi népesség számára széles körben elérhető
életkor-meghosszabbító technológia által esetlegesen okozott
túlnépesedési problémákat az űrkolonizáció értelemszerűen
orvosolhatja.
A
mozgalom heterogenitása, amely az egyes technológiák
bemutatásából már eddig is kiderülhetett, a különböző
transzhumanista technológiák egymás közötti viszonyainak
vázlatos feltérképezésével érzékeltethető. Komplementer
technológiák esetében a két technológia kölcsönösen
erősítheti a másikat, de nem eszközszinten, hanem társadalmi
megfontolásból, mint pl. az űrtechnológia és az
életkor-meghosszabbítás. Inkompatibilis technológiák esetében
ellenérdekeltség lép fel; ugyanazt a célt egészen más
eszközökkel, más fizikai hordozókkal akarják elérni – példa
erre a hardvermegőrző biotechnológiai életkor-meghosszabbító
módszerek (amelyek jelenlegi fizikai formájában szeretnék az
embert konzerválni) és a feltöltés révén történő
hardverváltoztató immortalizáció viszonya. A kompetitív
technológiák versengenek egymással ugyanazon cél elérése
kapcsán, pl. az immortalizáció, kognitív képességek növelése
esetében ilyen az őssejtterápia, szövetépítés,
nanotechnológia, géntechnológia, a hangulatjavítást illetően
pedig a pszichotróp szerek és a génterápia. Segédtechnológiák
esetében az egyik technológia segít a másik technológia egyes
részproblémáinak megoldásában: pl. a bionikus szervalkatrészek
(mondjuk titánötvözetből készült, beépített, utántölthető
elemekkel működő szív, művese, végtagprotézisek) az
életkor-meghosszabbításnál egyes biotechnológiai megoldások
(mint az őssejtterápia) mellé jó segítségnek bizonyulhatnak.
Alaptechnológia pl. a fejlett információtechnológia, hiszen
minden más transzhumanista technológiához szükséges
információfeldolgozási eszköz. Vagy mondjuk a terápiás
klónozás elégséges az embrionális őssejtek előállításához.
Végül van egy univerzálisan alkalmazható technológia: a
nanontechnológia.
A
végtelen számú technológiai lehetőség és a technológiák
közötti cseppfolyós viszonyok, azok átjárhatósága egymásba
segítenek megérteni a szingularitás gondolatát, melyet Vernon
Vinge vezetett be.54 A szingularitás egy olyan
jövőbeli hipotetikus pillanat, amikor a technológiai fejlődés a
pozitív visszacsatolások révén egymást erősítő technológiák
hatására olyan mértékben megugrik, hogy a világ rövid időn
belül a felismerhetetlenségig átalakul, és a jövő
megjósolhatatlanná válik.
A
szingularitás pillanatáig azonban nyilvánvalóan még sok vita
lesz a transzhumanizmus körül. Ahogy az is kézenfekvő, hogy egy
ilyen heterogén mozgalom esetén nehéz egységes érvelést pro
vagy kontra kialakítani. Úgyhogy a viták mederben tartásához –
a transzhumanizmus céljainak, kulcsfogalmainak fenti tisztázásán
túl – hasznos és fontos lehet, hogy különbséget tegyünk az
olyan etikailag erősen aggályos transzhumanista technológiák,
mint a csíravonali génmanipuláció vagy a neurofarmakológiai
szerek, és a kevésbé aggályosak, mint a feltöltés, az
embrionális őssejteket használó kutatások, a neurális
implantátumok vagy a nanotechnológia bizonyos felhasználásai,
illetve az egyáltalán nem aggályos technológiák, mint a felnőtt
szöveti őssejteket használó őssejtterápia és szövetépítés,
vagy éppen szomatikus génterápia között. Már amennyiben érdemi
vitát akarunk folytatni.
Jegyzetek
1
Persze ezek a preferenciák és ellenérzések könnyen
megváltozhatnak a személy információs állapotának módosulása
és a változatos élettapasztalatok függvényében. De annak kicsi
a valószínűsége, hogy bekövetkezzen egy olyan állapot, amikor
az illető az összes felsorolt lehetőséget támogatja, és az is
ugyanolyan valószínűtlen, hogy mindegyik alternatívát
elutasítsa.
2 http://www.transhumanism.org/translations/hungarian/MagyarFAQ.htm –
a
fordítást néhol módosítottam.
3
…an interdisciplinary approach to understanding and evaluating the
opportunities for enhancing the human condition and the human
organism opened up by the advancement of technology (Bostrom et
al.).
4
Transhumanism is an emergent school of speculative philosophy that
is predicated on the idea that the human species is not confined to
what biological evolution has thus far produced, and instead
suggests that humanity has entered a new era, sometimes referred to
as the post-Darwinian era, in which the species has the power to
direct its own evolution .
http://en.wikipedia.org/wiki/Transhumanism
5
Bostrom például ezt 70 éven belülre teszi.
6
Az embernek önkéntelenül is a „természeti korlátok
visszaszorításának” marxi gondolata jut az eszébe.
8
Ray Kurzweil: The Age of Spiritual Machines. Phoenix, 1999.
9
Magyarul lásd Francis Fukuyama: Poszthumán jövendőnk. A
biotechnológiai forradalom következményei. Európa Könyvkiadó,
2003.
10
178.
11
Daniel C. Dennett: Darwin veszélyes ideája. Typotex, 1998. 102.
12
Ha szabad két mondat erejéig ködös és semmire sem kötelező
nemzetkarakterológiai fejtegetésekbe bocsátkoznom, akkor azt
mondhatom, hogy az egész mozgalom nagyon amerikai jellegű. Ilyen
tulajdonságnak tekintjük a biológiai korlátok meghaladására
tett „bárki és bármi lehetsz még, csak akarnod kell” típusú
hozzáállást, a tudományba és technológiai alkalmazhatóságába
vetett határtalan és sokszor naiv hitet és hurráoptimizmust,
valamint az olyan, viszonylag nagy volumenű feladatok kapcsán
mutatott pragmatikus problémamegoldó szemléletet, mint az
immortalizáció, űrkolonizáció, mesterséges intelligencia.
13
A szövetség honlapját lásd: http://www.transhumanism.org/
15
Sandberg honlapja az egyik leginformatívabb transzhumanista
site: http://www.aleph.se/Trans
16
Bostrom személyes honlapja: http://www.nickbostrom.com
17
A mozgalom egy elszánt kritikusa, Wesley Smith a következőképpen
fogalmaz: „A transzhumanista gondolatok első látásra egy olyan
figura webes ámokfutásának tűnhetnek, aki kristálygúlát visel
a fején, nehogy a CIA olvashasson a gondolataiban. Éppen ellenkező
a helyzet. A transzhumanisták az akadémiai körök legfelső
szintjeiről jönnek.”
18
More Oxfordban tanult filozófiát, ma pedig technológiai cégek
tanácsadója.
19
Ez az a pont, ahol a transzhumanisták és a transzszexuálisok
összetalálkoznak.
22
Például 80 dollárért megvehető, 10 éves gyerek által is
használható DNS-izoláló és ujjlenyomat-készítő kitet.
23
Elég, ha itt csak a tűzlopó, a későbbi plágiummal vádolható
kutatók prototípusának tekinthető Prométheuszra, a racionális,
mérnöki szemléletmódot és eszközöket alkalmazó technológus
Daidaloszra vagy a Gilgames eposzban a halhatatlanság utáni
gyógynövényt kutató „biológus” királyra gondolunk.
24
Nem maradhat ki például Newton, Locke, Kant vagy a szabad idejében
az életkor-meghosszabbításról elmélkedő Franklin és Voltaire.
A vélt elődökről lásd
25
Olyan ismert tudósok és gondolkodók műveire kell itt gondolnunk
mint a biokémikus J. B. S. Haldane, a matematikus és filozófus
Bertrand Russell, aki a szigorú érvelési kánont bevezető
analitikus filozófia egyik megalapítója. Az írók is kivették a
részüket ebből a fajta gondolkodásból, pl. a már említett
Aldous Huxley.
26
A nagy nevek, mint Isaac Asimov, Arthur C. Clarke, Stanislaw Lem,
Robert Heinlein közismertek. Későbbi és a nagyközönség előtt
talán kevésbé közismertek az olyan sci-fi írók, mint Bruce
Sterling, Greg Egan, Vernor Vinge.
27
Az ötletet lásd
28
Lásd például Karl
Jahn, http://members.tripod.com/karljahn.com/trans.html
29 http://www.transhumanism.org/declaration,
magyarul
pedig http://www.transhumanism.org/translations/hungarian/nyilatkozat.htm
30
„A transzhumanisták szerint a halálnak önként választottnak
kell lennie.”
(http://www.transhumanism.org/translations/hungarian/MagyarFAQ.htm)
Ebből az is következik, hogy az önkéntes eutanázia is alapvető
emberi jog kell legyen.
31
Amennyiben lehetséges, akkor érdemes rajta dolgozni is, hiszen
minden bizonnyal az immortalizáció lesz a világ legnagyobb
üzlete, mert 1. potenciálisan minden embert érdekelne, 2. mert
valószínűleg nem egyszeri, hanem folyamatos beavatkozást jelent
egy életen át, 3. mert melléktermékeként rengeteg terápiás
eljárás, gyógyszer lenne fejleszthető vele. Az USA-ban már most
is dollármilliárdokat költenek az ún. longevity research-re,
például a Phoenix Egyetem alapítója, John Sperling 3 milliárd
dollárt szeretne ilyen kutatásra szánni, övé az Exeter Life
Sciences nevű cég, és ő áll a Kronos Longevity Research
Institute mögött is. Erről lásd Wired, 2004. február, 131–3.
33
A differenciáció az a folyamat, melynek során egy
nem-specializált embrionális sejt specializált funkció
ellátására alkalmas sejtté fejlődik.
34
A blasztociszta (blasztula) 30-150 sejtből álló (4-5 napos)
méhfalba történő implantáció előtti preembrió, ami áll egy
külső sejtrétegből (trofektoderma, trofoblaszt), egy folyadékkal
töltött üregből (blasztocöl) és egy belső sejtcsomóból
(Inner Cell Mass).
35
A gonadális csík magzatban található képlet, mely hím és női
ivarmirigyekké fejlődik.
36
Bjornson et al.: Turning brain into blood: a hematopoietic fate
adopted by adult neural stem cells in vivo. Science 283 (5401),
1999, 534–7. Clarke et al.: Generalized potential of adult neural
stem cells. Science 288 (5471), 2000, 1660–3.
37
Mezey É.–Key S.–Vogelsang G.–Szalayova I.–Lange GD.–Crain
B.: Transplanted bone marrow generates new neurons in human brains.
Proc Natl Acad Sci USA 100 (3), 2003, 1364–9.
38
In vitro: az élő szervezeten kívül, laboratóriumi körülmények
között, mesterséges környezetben.
39
In vivo: az élő organizmusban, szervezetben, természetes
környezetben.
40
Freed et al.: Transplantation of Embryonic Dopamine Neurons for
Severe Parkinson’s Disease. The New England Journal of Medicine
344, 2003, 710–9.
41
Levenberg et al.: Differentiation of human embryonic stem cells on
three-dimensional polymer scaffolds. Proc Natl Acad Sci USA 100
(22), 2003, 12741–6.
43
A mitokondrium saját DNS-állománnyal rendelkező sejtszervecske,
a sejt energiaraktára, a legtöbb ATP molekula (lásd
nanotechnológia rész) szintézisének helye. A mitokondriális DNS
eltérően a sejtmagi, kromoszomális DNS-től, anyai ágon
öröklődik.
44
Lásd például Wesley Smith már idézett írását: The
Transhumanists. The next great threat to human dignity.
45
Fukuyama: Poszthumán jövendőnk, 123.
46
Lindquist, S. Presentation at the Third Multidisciplinary Workshop:
Self-assembly of Peptides, proteins in Biology, Engineering and
medicine. Crete, Greece, August 1–5, 2003.
47
Zhang, S.: Fabrication of novel biomaterials through molecular
self-assembly. Nature Biotechnology 21 (10), 2003, 1171–8.
48
Drexler, E.: The Engines of Creation: The Coming Era of
Nanotechnology. 1986, és Nanosystems, JohnWiley & Sons, 1992.
50
I. m., 78.
51
Az agy-gép interfészek kapcsán jó áttekintést nyújt a
jelenlegi helyzetről és trendekről Mussa-Ivaldi, F. A., Miller L.
E: Brain-machine interfaces: computational demands and clinical
needs meet basic neuroscience. TRENDS in Neuroscience 26 (3), 2003,
329–34.
53
A jelenlegi űrtechnológiai, űrkolonizációs tervekről és
kritikájukról, valamint az űrhatalmi vetélkedésekről lásd
Galántai Zoltán írását „Az űrkolóniáktól a
szegénynegyedekig” címmel, Beszélő, 2004. február.
54
Vinge V.: The Coming Technological Singularity.
2003. http://www.rohan.sdsu.edu/faculty/vinge/misc/singularity.html)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése