Hun
volt, hun nem volt,
mint
Palesztina
"Izrael kijelölt bennünket új hazának"
mose,
2005, augusztus 14 - 21:32
Az
alábbi beszélgetés Lakatos Pállal a Szentendrén,
Pilisszentlászlón és Leányfalun fogható Endre TV-ben 2005.
augusztus 11-én és augusztus 13-án hangzott el, közvetlenül a
Szanyi Tíborral, a gazdasági minisztérium politikai
államtitkárával készült interjú után. Állandó műsorvezető:
Kovár Gyula (szerepelt a 209-es listán, amelynek közzététele
után a Szentendre és Vidéke című, kéthetente megjelenő lapban
megerősítette, hogy valóban III/III-as ügynök volt)
Kovár Gyula: Amikor ezt a beszélgetést rögzítettük, akkor én még nem tudtam, hogy elhangzott egy nyilatkozat, pedig ez állítólag már több hónapja megtörtént, de a sajtó valahogy most ébredt fel, most harapott rá. Én egy napilapban, nem titok, a Magyar Nemzet címoldalán olvastam mindazt, ami felkeltette az érdeklődésemet. Talán szó szerint tudom idézni, a lényege az volt, hogy Szanyi Tibor egy tanácskozáson kijelentette: Izrael nem állam, az egy szervezet. Ennek kapcsán figyelmembe ajánlottak egy hetilapot (Magyar Világ – K.P.), hogy ott is megjelent valami, engem biztos érdekelni fog. Mit tudtam tenni, ha már figyelmembe ajánlották, és legnagyobb örömömre, talán így is mondhatom, a cikk szerzője nem más, mint volt rádiós kollégám, a Szentendrén élő Lakatos Pál (a magyar Rádió Vasárnapi Újság című műsorának volt felelős szerkesztője – K.P.), aki jelenleg ennek a hetilapnak a főmunkatársa. Ezért hívtam meg a stúdióba, el is fogadta, hallgassuk meg a vele készült beszélgetést.
Lakatos Pál: Én azt gondolom, hogy amikor azt akarjuk föltárni, hogy Magyarországon mi történt a mögöttünk lévő gyűlöletes, hazugságos 16 esztendőben, akkor nem az az érdekes, hogy Csintalan Sándor, akiről a cikkben szó van, hány milliárdot szedett össze, vagy Máté László, vagy Orbán Viktor
,
vagy Gyurcsány Ferenc, vagy Boros Péter, vagy mondhatnám az egész
politikai palettát, mert a dolog erről szól. Inkább arról kell
itt beszélni, hogy mi hogyan történt. És az oknyomozás, az nem
egy ember utáni oknyomozás, hanem az események egymásra rakása.
Ha megértjük azt, hogy 1989-ben az Ellenzéki Kerekasztal hazugság
volt, hogy az MSZMP odaküldte minden pártba az embereit és így
alakultak ki a későbbi vezetők, mert a Televízió megismertette
őket a nyilvánosság előtt is, így már rájuk szavaztak
később.
Kovár Gyula: Szabad Európa kezdte…
Lakatos Pál: Hogy a fenébe ne, amikor a Szabad Európa, pontosabban a Kossuth Rádió azt mondta 1956-ban, hogy hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal, hazudtunk minden hullámhosszon, ez ugyanúgy érvényes a Szabad Európára, hogy hazudtak éjjel, hazudtak nappal, hazudtak minden hullámhosszon. Tudniillik Bécsben Aczél Györggyel találkoztak a magyar osztály vezetői és beszélték azt meg, hogy kiket kell futtatni az úgynevezett ellenzéki oldalról – természetesen a volt kommunisták gyerekeiről van szó, ÁVH-sok gyerekeiről –, akik majd később vezetői lesznek ennek az országnak: SZDSZ-ben, MSZP-ben, MDF-ben, Kisgazdapártban, Fideszben, kereszténydemokratáknál, mindenhol. Na de van egy érdekes dolog, tovább megyek. Megtörténik ’90 májusában a választás második fordulója, azt mondjuk, hogy az első szabad választás, akkor alakul meg a kormány, s tulajdonképpen a Parlament kétharmada ügynökökből áll. Nem csak ilyen kis egyszerű III/III-as, III/II-es…
Kovár Gyula: D 209-es…
Lakatos Pál: …szigorúan titkos tisztekből, hanem moszados, kágébés, szekuritátés, sziájés, a francia, brit, csehszlovák titkosszolgálat tagjai, ezek nekem megvannak a fejemben, tehát tudom, hogy mi történt.
Kovár Gyula: Most már le is van írva, azt hittem, kiesik az újság a kezemből.
Lakatos Pál: Csodálkoznak nagyon sokan, amikor valakinek a nevét mondják, és én mosolygok, azt mondják, ugyan kérem, ne tessék neki hinni, rám néznek, azt mondják, magának Lakatos úr senki nem jó, mert maga mindenkiben ügynököt sejt. Fordítsuk meg a dolgot: csak azokból lehettek vezetők ’90-től Magyarországon, akiket az MSZMP kijelölt, és azok az ügynökök voltak. Legyen az bármelyik párt, tehát nem függ ez életkortól. És ezek tulajdonképpen ki voltak jelölve arra, hogy szétlopják Magyarországot, hogy a nagypolgárság belőlük alakuljon meg, de minél hamarabb. És úgy alkottak törvényeket, hogy az ő tolvajlásaik azok mindig törvényesek legyenek. Ágy tűnt el a nemzeti vagyon, így került idegen kézbe a nemzeti vagyonunk 90 százaléka körülbelül. Ott tartunk most, hogy tulajdonképpen van 1,2 millió olyan ember, aki kényszervállalkozó, van egymillió ilyen projeck-menedzser, meg hozzá hasonló, aki megint csak nem nagyon termel értéket, és a kétkezi munkások, akik most dolgoznak, munkahelyük van, azoknak a 10 százaléka az, amelyik értéket termel. Ez az ország a csőd felé rohan, pontosabban csődben van. Egy ország, amikor úgy tudja az államadósságait kifizetni, hogy kölcsönt kell fölvennie arra, hogy az adósság kamatát fizetni tudja, az az ország csődben van. Na most hogyha aztán már végérvényesen be fogják vallani, hogy csőd van és nincs más megoldás, akkor nem lesz nyugdíj, nem lesz fizetés, megáll az élet.
Kovár Gyula: Lehet, hogy te nem olvastad azt az interjút, amire most szeretnék hivatkozni, amivel szeretném alátámasztani épp azt, amit eddig Lakatos Pál elmondott, én olvastam, mert nekem Makovecz Imre is a kedvencem, nem csak te vagy a kedvencem. Makovecz Imre a napokban azt nyilatkozta, semmi titok, a Magyar Nemzetben jelent meg, Pozsgay Imrére hivatkozva mondja Makovecz, hogy 1949-ben hozták azt a rendelkezést, amely alapján a társadalomtól bejövő minden pénzt a kormány alá kell rendelni, hogy újra elossza. Ameddig ezt meg nem változtatják, addig minden politikai erő azt hiszi, hogy ő lophat és osztogathat.
Lakatos Pál: Ez igaz 2005-re, meg 1989-re is, hiszen 1988-ban kezdődött a szabadrablás Magyarországon, Tulajdonképpen Aczél György mondása kezd valósággá válni. Amikor Aczél György ’85-ben azt mondta, talán még néhányan emlékezünk, hogy ő volt a nagy pártideológus, válasszunk ki 250 kommunista ivadékot, vigyük őket nyugatra, tanítsuk meg őket jogra, közgazdaságtanra és idegen nyelvre, és amikor hazajönnek, ők fejezik be majd azt, amit mi elkezdtünk. Hát most tartunk ott, hogy lassan befejeződik az, amit Aczélék elkezdtek, mert ugye Aczélék ellopták a vagyont a néptől, aztán a rendszerváltozáskor nem a népnek adták vissza, akitől ellopták, hanem azoknak, akik ellopták vagy azok leszármazottainak. Ágy alakul ki a vagyonos réteg, így történhet meg az, hogy a száz leggazdagabb magyar közül van, akinek 40-43 milliárd a bevallott vagyona, nincs benne az offsor cég, nincs benne a különféle sumákság. Hát most Gyula, gondold végig, ja és van olyan ember, olvastam, hallottam, aki a horvát tengerparton 30 millió forintot költ el ebben a szezonban a nyaralására.
Kovár Gyula: Csak nem a főváros hercegéről van szó?
Lakatos Pál: Nem mondok nevet, a nagypolgári rétegről van szó, annak egy tagjáról. Sok ember életében nem keres 30 millió forintot, még bruttóban sem.
Kovár Gyula: Ezzel kapcsolatban ebben a lapszámban is (Magyar Világ – K.P.), még egyszer hadd mutassam meg – lapszemle, ha nincs Szentendre és Vidéke, akkor másik lapszemle legyen –, szerepel az a megállapítás, amivel önök fognak találkozni a magazinunkban is Szanyi Tibor kapcsán, aki itt vendégeskedett Szentendrén, aki azt mondta, hogy Izrael az nem egy állam, márpedig 60 évig úgy tudtuk, az egy szervezet. Erről nekem az a gondolat jutott eszembe, hogy akkor Magyarország sem állam, hanem ez egy vállalkozás.
Lakatos Pál: A Magyar Nemzetnek pontosan megvolt a szöveg, hogy mi hangzott el, mit mondott Szanyi Tibor az információs hivatal főnökei előtt, és ez megvan hangszalagon, de nem merte leírni. Az jelent meg, hogy szervezet, de nem jelent meg, amit igazán mondott Szanyi Tibor, hogy ő is szervezet, ez megvan szalagon. Tessék csak elgondolni, ha valaki kimondja azt Izraelről, hogy egy bűnszervezet, az egy államtitkár, egy funkcióban lévő politikai államtitkár. És nem fedik meg őt, nem váltják le. Itt is egy érdekes dolog van, mert hogyha megnézzük a világfolyamatokat, ebben megnézzük Magyarországot, koránt sem arról van szó, hogy mi egy szerencsétlen, minden rosszal agyon sújtott nemzet vagyunk, hanem egyszerűen Izrael kijelölt bennünket új hazának, Magyarországot. Ennek megfelelően történnek a betelepítések, aztán ezek majd fölgyorsulnak, és az egész világot tulajdonképpen a cionista, globalista szervezet, a szabadkőműves páholy irányítja mindenhol. Magyarországon nem tudsz olyan politikust megnevezni, vagy fontos kádert művészeti területen bárhol megnevezni, aki ne lenne valamelyik szabadkőműves páholynak a tagja. Gondold el, amikor a száz leggazdagabb magyarból, akik a gazdasági életben funkciót töltenek be, ha azt mondom, hogy öt nem tagja egyetlen egy titkosszolgálatnak sem, 95 viszont igen, vagy azt mondom, hogy a politikusok jelentenek a Moszadnak, jelentenek a KGB jogutódjának, és így tovább, akkor adott esetben milyen érdeket képviselnek: Magyarország érdekét vagy a megbízóik érdekét? Erről van szó, ezért van az, hogy Magyarország ennyire leromlott. Mi ma Ausztria színvonalán élhetnénk, hogyha a mai forintban mérve 36 ezer milliárd forint értékű eladott nemzeti vagyonunkat piaci alapon értékesítettük volna. Ehelyett ott vagyunk, hogy a magyar munkás fizetése a nyugat-európai tizenötökhöz viszonyítva egyötöde, miközben minőségben semmivel sem produkál rosszabbat, sőt.
Kovár Gyula: Ha adhatok tippet egy oknyomozó újságírónak, írónak, könyvsorozat szerzőjének: állandóan hallom, hogy milyen jók vagyunk turizmusban, hogy mennyien jönnek ide. Tavasszal volt az újságíró szövetségben egy tájékoztató a turisztikai szakosztály szervezésében, és az illetékesek mondták, ilyen vezérigazgató, olyan államtitkár, hogy egy bizonyos területről mennyien érkeznek ide. Nem bírtam megállni és félhangosan megjegyeztem: és mennyien utaztak vissza?
Lakatos Pál: Izrael, nyilvánvaló, jönnek felmérni a terepet. Tudniillik Magyarország rendkívül gazdag például édesvízi forrásokban, és hogyha a jövőt nézzük, eltűnik az olaj és bizony Magyarországon nekünk megvannak azok a találmányaink, amelyekkel a hidrogént és az oxigént külön lehet választani. Ezzel lehet a motort működtetni és a megmaradó oxigén az pedig ilyen hatalmas léggömbökön fölmehetne a levegőbe, és bizony az ózonlyukat be lehetne vele foltozni.
Kovár Gyula: Megvan a Rubik kocka.
Lakatos Pál: Megvan a Rubik kocka, csak mivel ma még az olajlobi sokkal erősebb, mint az igazi, természetvédelemben is gondolkodó tudomány, ezért ha ezek az emberek előjönnének, akkor bizony megölnék őket, számtalan embert eltettek már láb alól, számtalan embert öltek meg, azért mert hamarabb tudott valamit, mint kellett volna.
Kovár Gyula: Lesz a Magyar Világban a turizmusról, az itt maradt turistákról…
Lakatos Pál: Folyamatosan van róluk szó, hiszen például olyannyira tetszik nekik ez az ország, hogy az óbudai Hajógyári szigetet, amelyiknek a piaci értéke 80 milliárd forint, 4 milliárd forintért vették meg. De nem fizették ki, vettek föl rá 5 milliárd forintos banki kölcsönt, azt kivitték offsor cégekbe, és senki nem kérte tőlük számon, hogy na kérem mégis hogyan is van ez? Öt Izraelben élő Moszad ügynök neve benne van.
Kovár Gyula: Olvastam.
Lakatos Pál: Ahogy a Magyar Világ elindította azt, hogy kik a Moszad ügynökök, kik a magyar politikai életben a Moszad ügynökök, mert leírtuk egy jelentős részét, azután elkezdtek Amerikában, Nyugat-Európában mindenhol kutatgatni, hogy hol is vannak az ő Moszad ügynökeik, nem számol be róla a magyarországi sajtó. Nem magyar sajtó – magyarországi sajtó. Rengeteg Moszad ügynököt letartóztattak Nyugat-Európában, mert már eljutottak odáig, hogy az amerikai fejlesztéseket ellopják, hazaviszik Izraelbe, és saját találmányként dobják a piacra, ennek megfelelően hatalmas kár éri Amerikát.
Kovár Gyula: Erre szokta Kohn bácsi mondani: ügyes.
Lakatos Pál: Igen.
Hangfelvételről lejegyezte: Kertész Péter
Kapcsolódó anyag: {node:36216}
Kovár Gyula: Amikor ezt a beszélgetést rögzítettük, akkor én még nem tudtam, hogy elhangzott egy nyilatkozat, pedig ez állítólag már több hónapja megtörtént, de a sajtó valahogy most ébredt fel, most harapott rá. Én egy napilapban, nem titok, a Magyar Nemzet címoldalán olvastam mindazt, ami felkeltette az érdeklődésemet. Talán szó szerint tudom idézni, a lényege az volt, hogy Szanyi Tibor egy tanácskozáson kijelentette: Izrael nem állam, az egy szervezet. Ennek kapcsán figyelmembe ajánlottak egy hetilapot (Magyar Világ – K.P.), hogy ott is megjelent valami, engem biztos érdekelni fog. Mit tudtam tenni, ha már figyelmembe ajánlották, és legnagyobb örömömre, talán így is mondhatom, a cikk szerzője nem más, mint volt rádiós kollégám, a Szentendrén élő Lakatos Pál (a magyar Rádió Vasárnapi Újság című műsorának volt felelős szerkesztője – K.P.), aki jelenleg ennek a hetilapnak a főmunkatársa. Ezért hívtam meg a stúdióba, el is fogadta, hallgassuk meg a vele készült beszélgetést.
Lakatos Pál: Én azt gondolom, hogy amikor azt akarjuk föltárni, hogy Magyarországon mi történt a mögöttünk lévő gyűlöletes, hazugságos 16 esztendőben, akkor nem az az érdekes, hogy Csintalan Sándor, akiről a cikkben szó van, hány milliárdot szedett össze, vagy Máté László, vagy Orbán Viktor
,
vagy Gyurcsány Ferenc, vagy Boros Péter, vagy mondhatnám az egész
politikai palettát, mert a dolog erről szól. Inkább arról kell
itt beszélni, hogy mi hogyan történt. És az oknyomozás, az nem
egy ember utáni oknyomozás, hanem az események egymásra rakása.
Ha megértjük azt, hogy 1989-ben az Ellenzéki Kerekasztal hazugság
volt, hogy az MSZMP odaküldte minden pártba az embereit és így
alakultak ki a későbbi vezetők, mert a Televízió megismertette
őket a nyilvánosság előtt is, így már rájuk szavaztak
később.Kovár Gyula: Szabad Európa kezdte…
Lakatos Pál: Hogy a fenébe ne, amikor a Szabad Európa, pontosabban a Kossuth Rádió azt mondta 1956-ban, hogy hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal, hazudtunk minden hullámhosszon, ez ugyanúgy érvényes a Szabad Európára, hogy hazudtak éjjel, hazudtak nappal, hazudtak minden hullámhosszon. Tudniillik Bécsben Aczél Györggyel találkoztak a magyar osztály vezetői és beszélték azt meg, hogy kiket kell futtatni az úgynevezett ellenzéki oldalról – természetesen a volt kommunisták gyerekeiről van szó, ÁVH-sok gyerekeiről –, akik majd később vezetői lesznek ennek az országnak: SZDSZ-ben, MSZP-ben, MDF-ben, Kisgazdapártban, Fideszben, kereszténydemokratáknál, mindenhol. Na de van egy érdekes dolog, tovább megyek. Megtörténik ’90 májusában a választás második fordulója, azt mondjuk, hogy az első szabad választás, akkor alakul meg a kormány, s tulajdonképpen a Parlament kétharmada ügynökökből áll. Nem csak ilyen kis egyszerű III/III-as, III/II-es…
Kovár Gyula: D 209-es…
Lakatos Pál: …szigorúan titkos tisztekből, hanem moszados, kágébés, szekuritátés, sziájés, a francia, brit, csehszlovák titkosszolgálat tagjai, ezek nekem megvannak a fejemben, tehát tudom, hogy mi történt.
Kovár Gyula: Most már le is van írva, azt hittem, kiesik az újság a kezemből.
Lakatos Pál: Csodálkoznak nagyon sokan, amikor valakinek a nevét mondják, és én mosolygok, azt mondják, ugyan kérem, ne tessék neki hinni, rám néznek, azt mondják, magának Lakatos úr senki nem jó, mert maga mindenkiben ügynököt sejt. Fordítsuk meg a dolgot: csak azokból lehettek vezetők ’90-től Magyarországon, akiket az MSZMP kijelölt, és azok az ügynökök voltak. Legyen az bármelyik párt, tehát nem függ ez életkortól. És ezek tulajdonképpen ki voltak jelölve arra, hogy szétlopják Magyarországot, hogy a nagypolgárság belőlük alakuljon meg, de minél hamarabb. És úgy alkottak törvényeket, hogy az ő tolvajlásaik azok mindig törvényesek legyenek. Ágy tűnt el a nemzeti vagyon, így került idegen kézbe a nemzeti vagyonunk 90 százaléka körülbelül. Ott tartunk most, hogy tulajdonképpen van 1,2 millió olyan ember, aki kényszervállalkozó, van egymillió ilyen projeck-menedzser, meg hozzá hasonló, aki megint csak nem nagyon termel értéket, és a kétkezi munkások, akik most dolgoznak, munkahelyük van, azoknak a 10 százaléka az, amelyik értéket termel. Ez az ország a csőd felé rohan, pontosabban csődben van. Egy ország, amikor úgy tudja az államadósságait kifizetni, hogy kölcsönt kell fölvennie arra, hogy az adósság kamatát fizetni tudja, az az ország csődben van. Na most hogyha aztán már végérvényesen be fogják vallani, hogy csőd van és nincs más megoldás, akkor nem lesz nyugdíj, nem lesz fizetés, megáll az élet.
Kovár Gyula: Lehet, hogy te nem olvastad azt az interjút, amire most szeretnék hivatkozni, amivel szeretném alátámasztani épp azt, amit eddig Lakatos Pál elmondott, én olvastam, mert nekem Makovecz Imre is a kedvencem, nem csak te vagy a kedvencem. Makovecz Imre a napokban azt nyilatkozta, semmi titok, a Magyar Nemzetben jelent meg, Pozsgay Imrére hivatkozva mondja Makovecz, hogy 1949-ben hozták azt a rendelkezést, amely alapján a társadalomtól bejövő minden pénzt a kormány alá kell rendelni, hogy újra elossza. Ameddig ezt meg nem változtatják, addig minden politikai erő azt hiszi, hogy ő lophat és osztogathat.
Lakatos Pál: Ez igaz 2005-re, meg 1989-re is, hiszen 1988-ban kezdődött a szabadrablás Magyarországon, Tulajdonképpen Aczél György mondása kezd valósággá válni. Amikor Aczél György ’85-ben azt mondta, talán még néhányan emlékezünk, hogy ő volt a nagy pártideológus, válasszunk ki 250 kommunista ivadékot, vigyük őket nyugatra, tanítsuk meg őket jogra, közgazdaságtanra és idegen nyelvre, és amikor hazajönnek, ők fejezik be majd azt, amit mi elkezdtünk. Hát most tartunk ott, hogy lassan befejeződik az, amit Aczélék elkezdtek, mert ugye Aczélék ellopták a vagyont a néptől, aztán a rendszerváltozáskor nem a népnek adták vissza, akitől ellopták, hanem azoknak, akik ellopták vagy azok leszármazottainak. Ágy alakul ki a vagyonos réteg, így történhet meg az, hogy a száz leggazdagabb magyar közül van, akinek 40-43 milliárd a bevallott vagyona, nincs benne az offsor cég, nincs benne a különféle sumákság. Hát most Gyula, gondold végig, ja és van olyan ember, olvastam, hallottam, aki a horvát tengerparton 30 millió forintot költ el ebben a szezonban a nyaralására.
Kovár Gyula: Csak nem a főváros hercegéről van szó?
Lakatos Pál: Nem mondok nevet, a nagypolgári rétegről van szó, annak egy tagjáról. Sok ember életében nem keres 30 millió forintot, még bruttóban sem.
Kovár Gyula: Ezzel kapcsolatban ebben a lapszámban is (Magyar Világ – K.P.), még egyszer hadd mutassam meg – lapszemle, ha nincs Szentendre és Vidéke, akkor másik lapszemle legyen –, szerepel az a megállapítás, amivel önök fognak találkozni a magazinunkban is Szanyi Tibor kapcsán, aki itt vendégeskedett Szentendrén, aki azt mondta, hogy Izrael az nem egy állam, márpedig 60 évig úgy tudtuk, az egy szervezet. Erről nekem az a gondolat jutott eszembe, hogy akkor Magyarország sem állam, hanem ez egy vállalkozás.
Lakatos Pál: A Magyar Nemzetnek pontosan megvolt a szöveg, hogy mi hangzott el, mit mondott Szanyi Tibor az információs hivatal főnökei előtt, és ez megvan hangszalagon, de nem merte leírni. Az jelent meg, hogy szervezet, de nem jelent meg, amit igazán mondott Szanyi Tibor, hogy ő is szervezet, ez megvan szalagon. Tessék csak elgondolni, ha valaki kimondja azt Izraelről, hogy egy bűnszervezet, az egy államtitkár, egy funkcióban lévő politikai államtitkár. És nem fedik meg őt, nem váltják le. Itt is egy érdekes dolog van, mert hogyha megnézzük a világfolyamatokat, ebben megnézzük Magyarországot, koránt sem arról van szó, hogy mi egy szerencsétlen, minden rosszal agyon sújtott nemzet vagyunk, hanem egyszerűen Izrael kijelölt bennünket új hazának, Magyarországot. Ennek megfelelően történnek a betelepítések, aztán ezek majd fölgyorsulnak, és az egész világot tulajdonképpen a cionista, globalista szervezet, a szabadkőműves páholy irányítja mindenhol. Magyarországon nem tudsz olyan politikust megnevezni, vagy fontos kádert művészeti területen bárhol megnevezni, aki ne lenne valamelyik szabadkőműves páholynak a tagja. Gondold el, amikor a száz leggazdagabb magyarból, akik a gazdasági életben funkciót töltenek be, ha azt mondom, hogy öt nem tagja egyetlen egy titkosszolgálatnak sem, 95 viszont igen, vagy azt mondom, hogy a politikusok jelentenek a Moszadnak, jelentenek a KGB jogutódjának, és így tovább, akkor adott esetben milyen érdeket képviselnek: Magyarország érdekét vagy a megbízóik érdekét? Erről van szó, ezért van az, hogy Magyarország ennyire leromlott. Mi ma Ausztria színvonalán élhetnénk, hogyha a mai forintban mérve 36 ezer milliárd forint értékű eladott nemzeti vagyonunkat piaci alapon értékesítettük volna. Ehelyett ott vagyunk, hogy a magyar munkás fizetése a nyugat-európai tizenötökhöz viszonyítva egyötöde, miközben minőségben semmivel sem produkál rosszabbat, sőt.
Kovár Gyula: Ha adhatok tippet egy oknyomozó újságírónak, írónak, könyvsorozat szerzőjének: állandóan hallom, hogy milyen jók vagyunk turizmusban, hogy mennyien jönnek ide. Tavasszal volt az újságíró szövetségben egy tájékoztató a turisztikai szakosztály szervezésében, és az illetékesek mondták, ilyen vezérigazgató, olyan államtitkár, hogy egy bizonyos területről mennyien érkeznek ide. Nem bírtam megállni és félhangosan megjegyeztem: és mennyien utaztak vissza?
Lakatos Pál: Izrael, nyilvánvaló, jönnek felmérni a terepet. Tudniillik Magyarország rendkívül gazdag például édesvízi forrásokban, és hogyha a jövőt nézzük, eltűnik az olaj és bizony Magyarországon nekünk megvannak azok a találmányaink, amelyekkel a hidrogént és az oxigént külön lehet választani. Ezzel lehet a motort működtetni és a megmaradó oxigén az pedig ilyen hatalmas léggömbökön fölmehetne a levegőbe, és bizony az ózonlyukat be lehetne vele foltozni.
Kovár Gyula: Megvan a Rubik kocka.
Lakatos Pál: Megvan a Rubik kocka, csak mivel ma még az olajlobi sokkal erősebb, mint az igazi, természetvédelemben is gondolkodó tudomány, ezért ha ezek az emberek előjönnének, akkor bizony megölnék őket, számtalan embert eltettek már láb alól, számtalan embert öltek meg, azért mert hamarabb tudott valamit, mint kellett volna.
Kovár Gyula: Lesz a Magyar Világban a turizmusról, az itt maradt turistákról…
Lakatos Pál: Folyamatosan van róluk szó, hiszen például olyannyira tetszik nekik ez az ország, hogy az óbudai Hajógyári szigetet, amelyiknek a piaci értéke 80 milliárd forint, 4 milliárd forintért vették meg. De nem fizették ki, vettek föl rá 5 milliárd forintos banki kölcsönt, azt kivitték offsor cégekbe, és senki nem kérte tőlük számon, hogy na kérem mégis hogyan is van ez? Öt Izraelben élő Moszad ügynök neve benne van.
Kovár Gyula: Olvastam.
Lakatos Pál: Ahogy a Magyar Világ elindította azt, hogy kik a Moszad ügynökök, kik a magyar politikai életben a Moszad ügynökök, mert leírtuk egy jelentős részét, azután elkezdtek Amerikában, Nyugat-Európában mindenhol kutatgatni, hogy hol is vannak az ő Moszad ügynökeik, nem számol be róla a magyarországi sajtó. Nem magyar sajtó – magyarországi sajtó. Rengeteg Moszad ügynököt letartóztattak Nyugat-Európában, mert már eljutottak odáig, hogy az amerikai fejlesztéseket ellopják, hazaviszik Izraelbe, és saját találmányként dobják a piacra, ennek megfelelően hatalmas kár éri Amerikát.
Kovár Gyula: Erre szokta Kohn bácsi mondani: ügyes.
Lakatos Pál: Igen.
Hangfelvételről lejegyezte: Kertész Péter
Kapcsolódó anyag: {node:36216}
Titkosszolgálati kislexikon
A
Medgyessy-ügy kirobbanása óta számos titkosszolgálati kifejezés
került be a köztudatba. Valószín? azonban, hogy a nem beavatottak
nincsenek pontosan tisztában az ügynök, szigorúan titkos tiszt,
operatív tiszt és ezekhez kapcsolódó más szavak pontos
jelentésével. Az alábbiakban ezért lexikonszerűen tekintünk át
néhány mostanában divatba jött kifejezést.
Vlagyimir Putyin, korábban a KGB, ma Oroszország első embere. Magyarországról is kaphatott jelentéseket Fotó: archív
Csoportfőnökségek
A ma ismert formájában 1962-ben kialakult titkosrendőrség, vagy más néven III-as Főcsoportfőnökség 1990 februárjáig működött, és alapvetően öt részre tagozódott:
A III/I-es csoportfőnökségnek a hírszerzés volt a feladata, vagyis hogy külföldről szerezzen információt.
A III/II-esnek az volt a célja, hogy minden Magyarország ellen irányuló kémtevékenységet elhárítson, vagyis külföldi hírszerző szervezet ne tudjon az állam érdekeit sértő módon információhoz jutni.
A III/III-mas csoportfőnökséget azért működtették, hogy a Magyarországon lévő belső ellenzéket kontrollálja, szétverje, erkölcsileg bomlassza, demoralizálja.
A III/IV-es csoportfőnökség katonai hírszerzéssel és elhárítással foglalkozott. Információkat gyűjtött külföldi katonai objektumokról, repülőterekről, vasutakról, egy adott állam tartalékairól, a legújabb fegyverekről, csapatmozgásokról, illetve próbálta elhárítani a Magyarországra irányuló katonai kémtevékenységet.
A III/V-ös csoportfőnökség a műszaki csoportfőnökség volt, ez biztosította a többi csoportfőnökség munkájához szükséges technikai-műszaki eszközöket: kamerát, lehallgató készüléket; náluk működött a figyelőszolgálat, ők készítették a környezettanulmányokat, ők intézték a levelek felbontását.
Hierarchia
A különböző céllal létrehozott csoportfőnökségek felépítése nagyjából hasonló volt: csoportfőnök, csoportfőnök-helyettes, osztályvezetők, alosztályvezetők, operatív tisztek, a szigorúan titkos tisztek, aztán a társadalmi kapcsolatok, majd a társadalmi megbízottak, és végül az ügynökök.
Operatív tiszt
Az operatív tiszt a központban dolgozó tiszt, ő irányítja a fent megnevezett kategóriákba tartozó embereket. Ezek számára feladatot ad, ellenőrzi őket és az általuk szállított információkat. Az operatív tisztek hivatásszerűen végezték feladatukat: legtöbbjük a speciális kiképzés mellett civil szakmával is rendelkezett, és több nyelven beszélt.
Szigorúan titkos tiszt
A szigorúan titkos tisztek (szt-tiszt) a titkosrendőrségnél voltak főállásban, feladatuk információk szerzése és átadása volt. E célból fedőfoglalkozással is rendelkeztek, ahol szakemberekként dolgoztak, ugyanakkor specializáltan ismerték azokat a módszereket és eszközöket, melyek segítségével mélyebb információkhoz juthattak. Az szt-tiszt tehát civil munkahelyen dolgozott, de a belügyminisztérium állományához tartozott.
Társadalmi kapcsolat
Ezek azok az emberek, akik pozíciójuknál fogva kötelesek voltak együttműködni a III-as Főcsoportfőnökséggel: vállalati vezetők, igazgatók, főosztályvezetők, az országos tervhivatalban osztályvezetői szinten is. Munkaszerződésükben az is szerepelt, hogy kötelesek együttműködni a titkosszolgálatokkal. Ezzel együtt legtöbbjüket a passzivitás jellemezte, ezért sokszor születtek olyan jelentések, amelyeket valójában az operatív tisztek írtak, hogy a főnökeiknek el tudjanak számolni.
Társadalmi megbízott
Olyan civil személyek, akik nem munkaköri kötelességükből fakadóan, és nem is zsarolás hatására működtek együtt a titkosrendőrséggel. Kisebb részük a fennálló rendszer iránti elkötelezettségből, nagyobb részük a "megkeresés" esetleges elutasítása miatt érzett félelemből vállalta az együttműködést. Feladatuk a saját környezetükben, illetve munkahelyü-kön keletkezett információk gyűjtése és átadása volt.
Ügynök
Az ügynökök mindig kényszerítés hatására vállalták az együttműködést. Az illetőket különféle módon megzsarolták, majd tevékenységükért jutalmazták: vagy pénzt kaptak, vagy valamilyen korábbi törvénysértésért nem vonták felelősségre őket. Tipikus ügynök volt például az az ember, aki hajlandó volt
a III/III-nak dolgozni, hogy a szülei átjöhessenek Erdélyből Magyarországra.
Miután az ügynök elvégezte első munkáját, magával az ügynöki tevékenységgel is zsarolták, hiszen környezete elítélte volna tettét, ha nyilvánosságra kerül.
Hírszerzés
Hivatalos neve: külföldre irányuló támadólagos elhárítás, gyakoribb szóval kémkedés. Bázisai a Magyar Népköztársaság külföldön lévő követségei, kereskedelmi kirendeltségei, illetve az IBUSZ, a MALÉV és más nagy állami cégek külföldi képviseletei voltak.
Hírszerző tiszt
T, vagyis titkos állományú tisztek, akik a központban vagy külföldön dolgoztak. Feladatuk volt a külföldön működő ügynökök felügyelete, irányítása, ellenőrzése és feladattal való ellátása, jelentéstétel a központnak és újabb célszemélyek felkutatása.
Elhárító tiszt
Hasonló feladatokat végzett, mint a hírszerző tiszt, de azzal ellentétben kizárólag Magyarországon. Az ügynökök mellett társadalmi kapcsolatokat és társadalmi megbízottakat is "mozgatott".
Beszervezés
A beszervezés a munka egyik legkockázatosabb része volt, előfordult, hogy többéves előkészítés előzte meg, mely során a célszemélyről "mindent" megtudtak, és minden adatot leellenőriztek. A beszervezés alapját képezhette a fennálló rendszer iránti elkötelezettség, preszszió, illetve anyagi ellenszolgáltatás. Míg az elhárítás többnyire az első két módszerrel élt, a hírszerzés az anyagi motivációval is.
Párttagot csak a Központi Bizottság engedélyével lehetett beszervezni.
Illegális hírszerzés
A hírszerzés speciális formája. Magyarországhoz érzelmileg nem kötődő embereket választottak ki az egyetem első, második évfolyamáról. Felajánlották nekik, hogy bizonyos feladatok elvégzése fejében néhány éven belül lakáshoz juthatnak, illetve külföldi kiküldetésre kerülnek. Miután az illető elvállalta a feladatot, több éven át tartó, szigorú, szakmai és nyelvi képzésben részesítették, végül új identitással látták el. A célországba egy harmadik országon keresztül telepítették be. Az illegális hírszerző feladata a céltársadalomba való beilleszkedés, egy olyan iskola jó eredménnyel történő elvégzése, mely a későbbiekben lehetővé tette számára olyan munkakör betöltését, amely Magyarország számára hírérték? forrással rendelkezett: pártközpontok, minisztériumok, a NATO, illetve a Közös Piac intézményei.
Például keresnek Marokkóban – korábban olasz gyarmat volt – egy olyan elhalt olasz családot, ahol volt egy Giuseppe nev? gyerek. Ez a "Giuseppe" – azaz valójában a fenti tehetséges magyar fiatal – egyszer csak hirtelen megérkezik Marokkóból Olaszországba az olasz "rokonaihoz". Egy ideig a "rokonoknál" lakik, majd fél év után azt mondja az olaszországi rokonoknak: "Szeretnék Belgiumba menni."
Elutazik Brüsszelbe, öt év alatt kijárja az egyetemet, közben – például házasság révén – megszerzi a belga állampolgárságot. (A "tartótiszt" folyamatosan tartja vele a kapcsolatot.) Jó pár évig eltart ez a folyamat, de előbb-utóbb, mondjuk, harmincöt éves korában "Giuseppe" olyan pozícióba kerül, hogy már tud információt szerezni és adni, és innentől akár évtizedeken keresztül szállítja a híreket.
Visszavonulás
Amikor egy hírszerző pozíciója megszűnik, véglegesen megszakítják vele a kapcsolatot, vagy beutaztatják Magyarországra. Jellemző azonban, hogy a hírszerzők egy részét a több évtizedes külföldi tartózkodás már teljesen a célországhoz köti mind emberi, mind anyagi szempontból, ezért véglegesen a célországot választják lakóhelyül. A kinti letelepedést maga a szolgálat is támogatja, mivel így eszköze és módszerei felfedetlenül maradnak.
Bukás
Megtörténhet azonban, hogy minden elővigyázatosság ellenére fény derül az illegális hírszerző kilétére. Ilyenkor speciálisan képzett kollégák menekítik ki a célországból az anyaországba.
Megtörtént eset: egy hírszerző házaspár tagjai kerülő utakon jutottak Franciaországba, ott újra összeházasodtak. Letelepedtek, beépültek, évek óta küldték a jelentéseket haza. Időközben gyermekük is született, és amikor a gyermek már tizenhét éves volt, az anya lebukott. Egyetlen éjszaka alatt el kellett hagyniuk Franciaországot. A neheze azonban ezután jött: a tizenhét éves gyereknek el kellett magyarázni, hogy a szülei nem is franciák, hanem magyarok, és hogy onnantól a francia életszínvonalat fel kell cserélni a létező szocializmus kínálta lehetőségekre, Párizst pedig Békásmegyerre.
Gyilkosság
Hozzátartozik a szakmához. Vannak titokhordozók, akik dezertálásukkal olyan károkat okoznak, melyek helyreállítása több évtizednyi munkába kerülne, vagy hálózatok felszámolásához, illetve nemzetközi vagy bilaterális konfliktushoz vezetne. Ilyen esetben a titokhordozót inkább likvidálják. A szocialista táborban az efféle piszkos munkát általában a KGB végezte.
A megrendelők
A magyar titkosszolgálatok a szocialista táborban nem- csak a magyar, hanem a szovjet politika aktív kiszolgálói is voltak. Ezenkívül a Varsói Szerződés tagállamainak titkosszolgálati vezetői is rendszeresen találkozókon vettek részt, tapasztalatot és információt cseréltek, adott esetben egymás munkáját segítették. Minden szocialista ország titkosszolgálatánál delegált KGB-tiszt felügyelte az eseményeket.
A megrendelést a főcsoportfőnökségről a hierarchia útján osztották el a különböző csoportfőnökségekre, majd a munka elvégeztével az "eredmény" bekerült az elemző-értékelő osztályra, és innen bocsátották a Magyar Népköztársaság számára felhasználásra vagy eladásra.
Szakma
A szakma tényleg ősi, hiszen már Nagy Sándor is használta hódításai során az ellenség erejének felmérésére. Ugyanúgy jelen van a diktatúrákban, mint a polgári demokráciákban vagy monarchiákban. Ez a tevékenység minden esetben sérti az emberi jogokat, a magánszférát. Érdekesség, hogy míg a legtöbb ország titkosszolgálatait – érthető okokból – nem övezi túlzott megbecsülés, két kivétel akad: az izraeli Moszad és az MI 5 és 6, a brit titkosszolgálat. E két ország állampolgárai megtiszteltetésnek veszik, ha ezek a szervezetek igénybe veszik szolgálataikat.
Jelen
Minden ötödik évben minden titkosszolgálat belül átszerveződik. Csak az eszközök, módszerek maradnak ugyanazok.
SZITTYA
HÍRSZOLGÁLAT:
Lakatos Pál:Júdások a magyar parlamentben - Másfél évtized sötétségben (Magyar Világ, 2005. már. 31.
Háborog a gyomrom, a világ mocska üli meg. Ha tehetném, kiöklendezném magamból ezt a szennyet, amit rendszerváltozásnak csúfolnak nálunk. Rendszerváltozás ügynökökkel, szigorúan titkos tisztekkel, szabadkőművesekkel, az izraeli, az orosz, az amerikai, a francia, a kelet-német, a román, az angol titkosszolgálatoknak jelentőkkel!
Az idei nagypénteken, Jézus kereszthalálának napján, március 25-én, a magyar nemzet keresztre feszítésének tizenötödik esztendejére is emlékeztünk.
Tizenöt évvel ezelőtt, 1990. március 25-én tartották Hazánkban az első „szabad” választásokat. Ezerhatszáz jelölt indult az országgyűlési képviselői helyekért, közülük sokan naiv hittel, az igazi változás reményteli érzésével. Kampányoltak vonaton, buszon, rozoga Trabanton utazva, nem is gondolva arra, hogy többségük csupán kellékként szolgál a már korábban megtervezett színjátékhoz.
Akkor, amikor még nem alakult párttá az MDF, amikor tagjai között - mert a kettős tagság engedélyezett volt - több volt az MSZMP tag, mint a csak MDF-es, 1989 őszén Lakiteleken, Mark Palmer, az Amerikai Egyesült Államok nagykövete az MDF szűkebb vezetése előtt kijelentette, hogy az MDF jobboldali párt lesz, Antall József lesz az elnöke és a tulipánvirágosok nyerik meg a választásokat. Ők alakítanak kormányt, a külföldi államadósságot pedig a nyugati világ elengedi Magyarországnak. Honnan tudhatta mindezt Palmer? Az MDF-esek ugyanis akkor még többségükben azt sem tudták, ki az az Antall. S hogy ők jobboldaliak lesznek? A tagság nagyobb része ekkor még zsebében hordta MSZMP-s tagsági könyvét. Aztán minden úgy történt, ahogy azt az amerikai nagykövet előre jelezte. Az MDF jobboldali párt lett, megnyerte a választásokat, Antall lett a miniszterelnök. A külföldi államadósságot azonban nem engedték el. Ez az ígéret nem teljesülhetett, mert akkor Hazánk talpra tudott volna állni. De honnan ismerték az amerikaiak Antallt? Onnan, hogy számtalan, már Amerika által kiszemelt jelölttel egyetemben, persze külön-külön, őt is fogadták a „szabadság’’ hazájában. A kiszemelt lehetséges miniszterelnököket arról faggatták, ha hatalomra kerülnek, megmentik-e a kommunistákat, a bírókat, az ügyészeket a helyükön hagyják-e, lesz-e elszámoltatás, a nemzeti vagyon osztogatását, amit Németh Miklós korábban már elkezdett, folytatják-e. Látszott, aki a legtöbbet ígér, a nemzet kárára, ő lesz a befutó. Így lett Antallból 1990. május 2-án miniszterelnök. De előtte még sok víz lefolyt a Dunán.
1987. szeptember 27-én például megalakult Lakitelken az MDF. A bölcsőnél azonban ott bábáskodtak a Kádár-rezsim ügynökei. A közszáznyolcvanegy regisztrált jelenlévő közül nyolcvanegyen tartoztak a hivatásos fülelők é. Volt közöttük, aki belföldre, volt , aki küldöldre jelentett, de volt olyan is, aki a hazai és a határokon túli megrendelők igényeit is kielégítette egyszerre. Így, a nyolcvanegy jelentő ember közül ötvennégyen voltak hazai besúgók, tizenketten szigorúan titkos tisztek, huszonkilencen pedig informátorai voltak a kelet-német (Stasi), az izraeli (Moszad), az akkori szovjet (KGB) és az amerikai (CIA) titkosszolgálatnak. Ha összeadom, tudom, hogy a végeredmény nem az általam már leírt 81, hanem 95, de még egyszer ismétlem, többen, többféle feladatot is elláttak. Mint ahogyan tették ezt a későbbi időszakban, például az 1989-es ellenzéki kerekasztal tárgyalásokon. Ott is az ügynökök tanácskoztak a sorsunkról, különböző pártszínekben, de ők döntöttek az MSZMP kongresszusának 1989-es őszi összehívásáról, ahol aztán megszüntették az MSZMP-t, és megalakították az utódpártot, az MSZP-t.
És így jutottunk el a bevezetőben már említett, hányingert keltő, országgyűlési képviselőválasztások második fordulójáig, így jutottunk el 1990. március huszönötödikéhez, ahol az MDF 164, az SZDSZ 92, a Független Kisgazdapárt 44, az MSZP 24, a Fidesz 21, a KDNP 21 mandátumot szerzett. Emellett bejutott a parlamentbe öt független jelölt, két Fidesz-SZDSZ közös jelölt és egy-egy-egy jelölt az Agrárszövetségtől, a Fidesz-KDNP-SZDSZ és az Agrárszövetség-Szövetség a Faluért és a Vidékért formáció képviseletében. A végső szám: 386. Csupán érdekesség, de ugyanakkor elgondolkoztató is, Kövér László a Fidesz országos választmányának elnöke, sok más rang birtoklója, akkor Fidesz-Szdsz közös jelöltként indult.
Ez eddig még rendben lévő is lehetne, ám ha a nevek és a számok mögé tekintünk, megdöbbentő tényekkel szembesülünk. Az 1990-es parlamenti választásokon az MDF-KDNP-Független Kisgazdapárt összetételű kormánykoalíció képviselői között százharminc ügynököt találunk. Így már érthető Antall általunk sokat emlegetett kifakadása, nevezetesen: „Ha elfogadjuk az ügynöktörvényt, elvész a koalíciós többség’’. Hát bizony elveszett volna, vagy ha kiderül, hogy a Fideszesek között is tizenhét, az SZDSZ-nél negyvenhat, az MSZP-nél meg húsz ügynök található, de még a függetlenek között is ült két besúgó, új választásokat kellett volna kiírni Magyarországon.
Adják össze a számokat, s elsápadhatnak, az első, úgynevezett szabadon választott képviselők kétharmada ügynök volt. És akkor gondolkodjanak el azon, milyen lényeges magyarellenes törvényeket fogadott el ez a parlament. Míly mértékűvé vált Hazánk vagyonának ki- és átjátszása? Ha górcső alá veszik az „eredményeket’’, levonhatják a következményeket, egyáltalán nem véletlen kifosztásunk, a jog lábbal tiprása.
De vallassuk tovább a számokat, újabb összefüggésekre jövünk rá. Láthatjuk, hogy a kormánykoalíció ügynökei többségükben piti kis III/III-as besúgók voltak, itt-ott akadt egy-két szigorúan titkos tiszt.(A szigorúan titkos tiszt, a korábbi beszervező, akkor képviselőtárs, csak összevonta szemöldökét, s a spicli úgy ugrált, azaz szavazott, ahogy egykori tartótisztje akarta A pártszínek nem jelentettek akadályt. Az MSZP meg még inkább elemében volt, hiszen tudta, egykori MSZMP-sként kit szerveztetett be.) Az SZDSZ, az MSZP és a Fidesz mélyen fedett emberei azonban zömében külföldi titkosszolgálatoknak jelentettek, az MSZP emberei elsősorban a KGB-nek, az SZDSZ, meg a Fidesz képviselői pedig az izraeli titkosszolgálatnak, a Moszadnak és az amerikai CIA-nak.
Az első parlament tagjai között százötvenkét besúgót számoltam össze, huszonheten a Moszadnak, húszan a KGB-nek, tizenegyen pedig a CIA-nak küldték Hazánkat eláruló információjukat. De küldtek jelentéseket az angol, a román és a szlovák szolgálatoknak is. A képviselők jelentős százaléka, elsősorban a befolyásosabb emberek, valamelyik szabadkőműves páholynak is tagjai voltak, s tagjai ma is. Kiszolgálói a globalizált hatalomnak, a gátlástalanul romboló pénzvilágnak.
Kiknek az érdekében döntöttek ezek az általunk megválasztott képviselők?
A mi érdekünkben biztosan nem. Gondolják el, az ügynökök, a külföldre jelentők között a legmagasabb tisztségeket betöltők találhatók meg. Így árultak hazát a magyar érdekek „őrzői’’.
De vizsgálhatjuk az 1994-ben, 1998-ban és a 2002-ben megalakult parlament összetételét is. A matematika rávilágít, ha mind a négy „szabadon’’ megválasztott parlamentünk összetételét megnézzük, a mögöttünk lévő tizenöt évet hazaárulás szempontjából vizsgáljuk, láthatjuk, hogy a másfél évtized alatt háromszázhatvanöt ügynök, besúgó, Moszadnak és „társaiknak’’ jelentő ember ült a parlamenti padsorok között. Még a 2002-ben képviselővé „nemesedettek’’ között is ügynökök , külföldre jelentők sokaságát találjuk. Pedig közben megszületett az ügynöktörvény, folyamatosan zajlanak az átvilágítások, az ügynökök meg a szemünkbe röhögnek. Igen kérem, röhögnek, mert ennyire mamlasz módon egyetlen Hazáját féltő nemzetet sem lehetne hülyévé tenni. Márpedig ők majmot csináltak és csinálnak belőlünk. Ne jöjjön nekem senki, hogy a Lakatos már megint összeesküvés-elméleteket gyárt! A számok makacs dolgok. Én csak összeadtam, kivontam, s megállapítottam a végeredményt. Nem a tükör a hibás, ha a beletekintőnek bandita kinézése van. Már pedig bennünket banditák, maffiózók adtak el. Látszólag különféle pártokba tartozók, de a valóságban egyetlen dologra, a kifosztásunkra szövetkezők.
Belőlük, s holdudvarukból lettek Hazánkat „képviselő’’ nagykövetek, bennünket „szolgáló” miniszterek, államtitkárok, főhivatalnokok, közjogi főméltóságok.
Pedig ezek az emberek mindenféle átvilágításon, az úgynevezett „C” típusún is átestek. Porhintés ez is. Jogállamiságot imitálnak a jogtalanság közepette.
Most már érthető ugye, hogy miért uszítottak egymás ellen bennünket? Hogy mocskosságuk, árulásuk soha ne derüljön ki. A terv sátáni, amíg mi egymás torkának estünk, különböző pártokért rajongva, addig ők nemzeti vagyont loptak, unokáink életlehetőségét herdálták el. S ha szótlanul tűrünk, ugyanezt folytatják 2006 után is.
Mert tudják mit figyeltem meg, a neveket 1990-ig visszamenőleg böngészve? Az országgyűlés összetétele 15 év alatt úgy ahogy változott, de az 1990-ben meghatározóvá vált emberek továbbra is nyomogatják a gombokat. Határoznak rólunk, fölöttünk. S teszik ezt úgy, hogy ezeknek az embereknek jelentős része piszkos múltja és még mocskosabb jelene miatt, fogott. Azaz zsarolható. Zsarolható hazája ellen. Nemzetünk érdekei ellen cselekszik. Csak mosolyogni tudok a „műbalhékon’’, figyelemelterelő csetepatékon. Orbán házat épít Felcsúton, Kékessy veje áron felül megvásárolta Orbán volt lakását, a mi szent emberünk, mármint Orbán, miniszterelnöksége idején vissza nem térítendő állami támogatást kapott felesége, a tokaji szőlőterületük felvirágoztatására. Mécs Imre legyen a köztársasági elnök, hirdeti 56 önmagát értelmiséginek tartó magyar
Mit mondott Székhelyi Szegeden? Rágjuk a gumicsontot, miközben fejünk fölül elviszik a tetőt is. Nem tetszenek már észhez térni?!
Nem veszik észre, hogy a külföldi titkosszolgálatok, összefogva a hazaival, 1990 óta azon mesterkednek, hogy a nemzeti egység legkisebb esélyét is a porba tapossák, lábbal tiporják. Ha apátiába esünk, ha egymással marakodunk, rátehetik mocskos mancsukat a még megmaradt értékeinkre. A cselekvésre serkentőket meg ellehetetlenítik, állásaikból kirúgják, telefonjaikat lehallgatják, életüket veszélyeztetik. Miközben mocskolódó, lejárató kampányt folytatnak ellenük. Nekem valóban fáj, ha nemzeti imánkat, Himnuszunkat gúnyolják, alantas politikai céljaikra használják fel. De nem erről van ma szó! Vagy kábíthatnak bennünket továbbra is, vagy végre eszmélünk, s a sarkunkra állunk, hiszen ha nem így teszünk, nemcsak imádságunkat nevezhetik dalnak, slágernek, hanem Hazánkat is elveszik tőlünk.
Nem hiszik el? Várjanak, figyeljenek csak türelemmel, ne tegyenek semmit, csak gúnyolják a tenni akarókat. Ha megfogadják, rövidesen hátukra vehetik házukat, meg cipelhető értékeiket, s irány az ismeretlen. Ezt az utat szánták és szánják nekünk. Ha tétovázunk.
Mert, s már ezt leírtam egyszer, az önmagukat leggazdagabbnak hirdetők nem a Haza érdekeit szolgálják. Ők is azért gyarapodhattak, mert ügynöki múltjuk adja meg ehhez a lehetőséget. Csak emlékeztetőül, a meghirdetett 100 leggazdagabb közül csupán ötnek tiszta a múltja. A többi idegen érdekeket szolgál. Az idegen érdekeit tartja szem előtt a politikus, a főhivatalnok, a milliárdokat maga alá söprögető, s a nekik lelkesen hozsannázó újságíró „elit’’.
Vagy ahogy Csintalan Sándor, a Kádár rezsim szakszervezeti vezetője, 1990 után az MSZP ügyvezető alelnöke, később renegát szocialista, a történelmi szociáldemokrata párt egyik szétverője, a Fidesz-közelinek nevezett HÍR TV-ben, saját műsorában így nevezte őket: a médiaburzsoázia.
Hát mit mondjak, igen messzire jutott ez az egykori tanár ember, első generációs értelmiségi. Húsvét vasárnapján, fölül piros pólóingben, alul bizonyára szakadt farmernadrágjában „szolgálta’’ a nagyérdeműt. Azt hiszik Orbánék, hogy a nép elfeledte, mit is tett a most Fideszhez édesgetett Csintalan Sándor, Szűrös Mátyás és Pozsgay Imre? Velük akarnak csatát nyerni? Ők próbálkozhatnak, de az igazi vesztesek megint mi leszünk. Ül Csintalan a kamera előtt, s a betelefonáló Gyurcsány gazdagodása miatt háborog. Megveti Gyurcsányt, látszik rajta, gyarapodása hatalmas szálka a szemében. A dolgot én sem tartom erkölcsösnek, erről többször írtam is már. De azért megkérdezem, Csintalan úr vagyontalan, néhány száz forint kuncorog csupán a zsebében, vagy talán legalább tízmilliárd forintos saját szerzemény birtokosa? Ha ez utóbbi igaz, megint csak kérdezem, ő hogy szerezte? Tisztességes úton hozzá lehet jutni ekkora birodalomhoz? Volt-e esetleg valamiféle köze az úgynevezett olajügyekhez? Oligarchákról, médiaburzsoáziáról, tisztességtelen vagyongyarapodást elítélő mondatokról hallani Csintalantól, több mint megbotránkoztató.
Azt kéri a nézőtől Csintalan, ne üljön fel az oligarchák, médiaburzsoázia kijelentéseinek, ne üljön fel annak a kijelentésnek, hogy nálunk nincs szükség politikusokra. Az a jó, ha a politikusok állandóan szívatják egymást, hangzik el a veretes mondat Csintalan szájából. Nem az, ha nemzetét szolgálja? - kérdezem csendesen. Ő vajon milyen érdekeket szolgál, a szabadkőművesség milyen távol áll tőle?
Érdekes, sőt meghökkentő volt a piros trikós volt kommunista, ma Fidesz-barát tébláboló újságíró reagálása, amikor egy nézője arról faggatta, szerinte volt-e csalás a 2002-es választásokon. Arról a választásról beszélek, amelyről az Orbán-kormány akkori belügyminisztere, Pintér Sándor, a magyar parlamentben azt mondta, az Orbán-kormány véleményeként, hogy teljesen tiszta, rendben lévő volt.
Csintalan válasza a következőképpen hangzott: a 2002-es országgyűlési képviselő választáson csalás nem történt. Azonban meg nem engedett eszközöket használtak Jogilag aggályos, ha úgy tetszik, törvénytelen volt
Ha törvénytelen volt, akkor nem volt csalás? - kérdezem, ismételten, s ha jogilag aggályos, tehát törvénytelen, nem kellett volna megismételni? De hát ezt az ellenzékbe került Fidesz sem szorgalmazta.
A Medgyessy önpuccsa (ezt én nevezem így) után kialakult helyzetről a botcsinálta társalgó, a HÍR-TV-beli saját műsorában a következőképpen moralizált: ilyenkor a kormányok le szoktak mondani, az elemi erkölcsi szabályok szerint előrehozott választásokat kellett volna tartani.
Ezt mondja a Fideszhez édesgetett Csintalan. Az embernek az az érzése, a választók megnyerése érdekében a Fidesz most vele korrigáltatja korábban meghozott rossz döntéseit. Hiszen emlékezhetünk, Gyurcsány hatalomra kerülése előtt, a köztársasági elnöktől távozóban Orbán azt nyilatkozta a médiaburzsoáziának: az előre hozott választások nem kerültek szóba.
Akkor meg miről szónokol ez a Fidesz-köpenyébe bújt „Táncsics-díjas’’ hivatásos beszélgető?
Egyébként Pozsgay, Szűrös, Csintalan Fideszhez történő édesgetése körülbelül annyit hozhat a konyhára, mintha a „Fradi’’ a felcsúti focicsapatból erősítene. Leigazolná a negyvenegy éves Orbán Viktort.
Edward Snowden: Az ISIL terrorszervezet vezére a MOSZAD által lett kiképezve!
Edward
Snowden Oroszországba menekült volt CIA ügynök leplezte le az
Abu Baker Al-Bagdadi néven ismert ISIL terrorszervezet vezér
valódi kilétét, Snowden szerint Bagdadit a Moszad képezte ki, és
alapos teológia és nyilvános beszéd kiképzéseken esett túl a
különböző katonaitanok mellett!
Snowden kiszívárogtatott jelentései alapján 3 ország titkoszsolgálata dolgozik évek óta egy terrorszervezet létrehozásán, melynek célja egy Izraellel ellenséges ország létrehozása, melynek a látszata a háborúzás Izraellel és a cionista érdekek veszélyeztetése, de szerepe a valódi Izraelt fenyegető erők elleni harc és folyamatos poglárháború keltés a régióban.
A
titkos műveletet melyet a volt CIA ügynök fedett fel "Darázs
fészeknek" hívnak, és nem meglepő módon az amerikai az
izraeli meg a brit titkosszolgálatok műve.
Érdemes
tudni hogy Snowden a Nyugat által egyik legkeresetebb ember kit az
orosz állam védelmez, és sokak szerint az egyik legerősebb
kártyája Putyin elnöknek az Amerikai Egyesült Államok
hazugságainak teljes leleplezéséhez.
Kapcsolódó:
ISIS és a III. világháború - David Icke
ISIS és a III. világháború - David Icke
AMERIKA
TEHETETLEN A KÖZEL-KELETEN
Úgy
tünik új helyzet állt elő a Közel-Keleten. Az, hogy az
izraeli-palesztín csatározások folynak már megszokott dolog, de
az már figyelemre méltó, hogy a Hamas megsorozta újabb
rakátákkal Izrael déli részét és semmi károkról nem
számoltak be. Hallgatnak arról is, hogy a zsidó légvédelem
miért nem képes lelőni a primitív rakétákat? A hazai hirekbe
elég szűken és elnagyoltan foglalkoztak azzal a terror-bandával,
amelynek az angol rövidített neve ISIS és muzulmán birodalmat
akarnak kiépíteni, ami már Iránnak sem tetszik. Ez a banda
szinte az összes fegyverét elrabolta az iraki hadseregnek és a
más korszerű fegyvereik is vannak és egyelőre nem tudja
megállítani őket senki. Ezek pedig megmozgatják a közelkeleti
helyzetet. A külföldi képeken a banda területfoglalásai,
fölesketik a Koránra az átált katonákat, de a többieket
kivégzik, ahogy a nyugati képeken látni. Úgy látszik a
nagyhatalmak várják a banda fejleményeit, de már szír
területeken is ott vannak.
A
D-144-es szigorúan titkos tiszt esete Ábrányi Auréllal és 120
millió dollárral
 Főszereplőnk, Ábrányi és felesége fogadta Nagy Ferenc volt miniszterelnököt és feleségét Bécsben, 1956-ban |
Levéltári kutatások, dokumentumok és bizonyítékok nélkül csak hiteltelen és megalapozatlan kijelentéseket lehet tenni ügynökügyekben. Húsz évvel a rendszerváltás után levegőben lógó találgatásokkal, fantáziadús bulvármesékkel, amatőr és dilettáns mendemondákkal van tele az internet, önmagát újságírónak nevező szélhámos, jól értesült tömegkommunikátor, intézeti médiamenedzser, gátlástalan cédulás celeb közöl magabiztosan listákat nemcsak hazai, hanem CIA-, KGB- és Moszad-ügynökökről is. Sőt, volt ügynökök - hivatalosan: állambiztonsági hálózati személyek -, hogy eltereljék magukról a figyelmet, saját maguk készítenek és küldözgetnek listákat - volt hivatásos állambiztonsági tisztekről is -, mint például "Óvári" titkos megbízott (M.K.) Somogy megyében. Idővel persze lelepleződnek, de addig megtévesztő tevékenységüknek áldozatai is vannak a tájékozatlan, félrevezethető, hiszékeny emberek körében.
Harminc
évig dolgoztam a Magyar Televíziónál (1969-1999),
s abból 15 évig vezettem (1984-1999) az "Új Reflektor
Magazin"-t, amely nemcsak a kisemberek érdekvédelmét
szolgálta, hanem valóságfeltáró riportjaival, a múlt kritikai
elemzésével a rendszerváltás előkészítését is.
1989-90-91-ben több részes sorozatot készítettünk egy
állambiztonsági tisztről, a Vörös Hadsereg volt elhárító
hadnagyáról, aki előbb hazarabolta Bécsből Ábrányi
Aurél újságírót, a SZER tudósítóját, majd sikeresen
tönkretette a rá bízott nagyvállalatot, végül pedig személyes
kapcsolatai révén kicsalt 120 millió dollárt a magyar államtól.
Aztán eltűnt Izraelben, élete végéig nem született ellene
jogerős bírósági ítélet. Akkor alig volt kezünkben néhány
hivatalos irat, csak az érintettek, a tanúk, a megszólalók
igazmondásában bízhattunk. Ez pedig ilyen ügyekben meglehetősen
aggályos és becsapós.
1995-ben
az MTV egy másik stábja szerecsenmosdató műsort készített
ugyanerről az állambiztonsági tisztről. Ebből az alkalomból az
egyik jobboldali napilap megszólaltatta Farkas Vladimir volt
államvédelmi alezredest, akinek semmi köze nem volt az ügyhöz,
bevallottan nem ismerte a szereplőket, nem tudott róluk semmit,
semmilyen iratot nem látott, semmilyen dokumentumot nem tudott
előhúzni, de két egymást követő napon, két teljes oldalon
blöffölt, találgatott, okoskodott és fontoskodott, etetve a lap
munkatársát, aki szintén megeresztette a fantáziáját és azokat
kezdte kritizálni, akik máig időt állóan tárták fel a
helyreigazításra nem szorult tényeket. Ilyeneket voltak
olvashatók: "Farkas Vladimir 1955-ig dolgozott a
hírszerzésnél. Ábrányi beszervezése 'igen előrehaladt
stádiumban volt', de a végső lépést addig még nem tették
meg." Ezzel szemben, Ábrányit már 1949. április
23-án beszervezte a HM. katonapolitikai osztálya és májusban
átdobta Ausztriába hírszerző feladatokkal. Farkas Vladimir ekkor
még nem dolgozott az ÁVH hírszerzésénél két okból, egyfelől
azért, mert még nem volt ÁVH, csak ÁVO, másfelől azért, mert
még nem engedték a hírszerzés közelébe, hanem az ÁVO operatív
technikai alosztályán telefonlehallgatásokat és
levélvizsgálatokat irányított. Majd csak 1950-ben szervezi meg az
ÁVH határon túli politikai felderítését, mint a hírszerző
főosztály vezetője, 1953-tól az egységes BM.-ben az I.-es
(államvédelmi) Főcsoportfőnökség II. főosztályának
(hírszerzés) helyettes vezetője 1955-ig. Ám amikor Ábrányi
hazahozatala történik (1961. október 12.) már nincs abban a
helyzetben, hogy bármi felett diszponáljon: 1956. október 5-én
letartóztatták, bűneiért 12 évre ítélték, amiből négy évet
töltött le, 1960-ban amnesztiával szabadult. Említett, zavaros és
semmitmondó nyilatkozatának második részében (1995. december 8.)
kijelentette: "Szerintem Ábrányi ügyiratainak teljes
anyaga minden valószínűség szerint a PGU-nak, tehát a KGB I.
főosztályának, a hírszerzésnek az irattárában megvan."
Nem
kellett odáig mennem. Húsz évvel azután, hogy műsoromban, az "Új
Reflektor Magazin"-ban az első riportot elkészítettük az
Ábrányi-Gerő ügyről, de még nem folytathattunk levéltári
kutatást, 2009 nyarán tudományos kutatóként az Állambiztonsági
Szolgálatok Történeti Levéltárában keresni kezdtem az
ügy dokumentumait. Döbbenten hallottam, hogy ezeket még soha senki
sem kérte ki előttem.. Várnom is kellett, míg kutatásra a
levéltárosok előkészítették azokat. Minden ügydöntő
dokumentumot (még) nem találtam meg, de sokat igen. Az ügyet
összefüggéseiben kiterjesztő, a történések körülményeit
jobban megvilágító, a főbb szereplők alakját a korábbi
ismereteinknél árnyaltabban, több konkrét információval
bemutató kutatási eredményeimet most teszem közzé először.
"Ábrányit
1961-ben hazahoztuk"
Dr.
Ábrányi Aurél (Szentendre, 1914. június 10., Várnai
Róza) a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett jogi diplomát.
Apja az operaház karmestere volt. Unokaöccse, Ábrányi Emil
népszerű lírai költő. Ügyvédi irodát nyitott, majd újságíró,
1943/44-ben az "Új Nemzedék" politikai rovatának
vezetője. A világháborúban haditudósító zászlós, 1945
márciusában a Dunántúlon szovjet fogságba esett és a
székesfehérvári hadifogoly-táborba került, ahonnan júniusban
elengedték. Egy gépkocsikat forgalmazó kereskedelmi cég
társtulajdonosa lett 1948-ig, miközben 1946-ban egy kőnyomatos
lapot indított, hamarosan a "Képes Figyelő" riportere. A
szerkesztőség 1948-ban Párizsba akarta küldeni tudósítónak, ám
az Államvédelmi Hatóság nem engedélyezte kiutazását.
 Ábrányi Aurél kémfotója |
Ekkor elhatározza, hogy második feleségével (Szlatkovszky Ibolya, Budapest, 1925. május 23.) és gyermekével nyugatra szökik. (Ábrányiné apja postai szerelő volt, 4 polgárit végzett, a vendéglátóiparban kiszolgálónő, majd 1943-ban a HM-ben gépírónő. 1944-ben ment férjhez először, 1946 másodszor, Ábrányihoz.) Ábrányi az üzleti világból ismerte Kerényi János szombathelyi autókereskedőt, aki segítséget ígért az illegális határátlépéshez. 1948. november 2-án gépkocsival érkeztek Budapestről Kőszegre, ahol Kerényi várta a családot, összeismertette őket Weöres Mihály ny. honvéd őrnaggyal, vele egy Óvári Lajos nevű asztalosmesterhez mentek, akinél egy orosz katona várta gépkocsival, ő vállalkozott a határon való átjuttatásukra. Ábrányi egy borítékban átadott Weöresnek 9 ezer forintot, amiből Kerényi 3500-at, Óvári és a gépkocsival várakozó orosz katona 1000-1000 forintot kapott, a többit Weöres őrnagy megtartotta magának. A határ előtt azonban már orosz járőrök várták a gépkocsit, feltartóztatták, s utasait bevitték a szombathelyi ÁVH-hoz. Ábrányi nem tudta, hogy a három segítőkész magyar közül kettő: Kerényi János és Weöres Mihály a HM. katonapolitikai osztályának hálózati besúgói, Óvári Lajos asztalosmester pedig előre jelezte az akciót a szovjet határrendészetnek. (ÁBTL. 3.1.9. V-76756.)
Ábrányit
budapesti őrizete alatt a HM katonapolitikai osztálya 1949.
április 23-án " Relly" fedőnév
alatt beszervezte és májusban Ausztriába telepítette a francia
hírszerző szervek elleni feladattal. (ÁBTL. 4.1.A-2127/4: a BM.
III/I csoportfőnökség jelentése "Az
Ábrányi-Struzziero-Atkáry kémcsoport felszámolása 1955-ben",
"Dr. Ábrányi Aurél nemzetközi kém, áruló volt ügynök
ügye, 1949-1961", "Relly", "Wholl", "Woll
János", "Nyíri", "Lovag" fn. ügy.")
A jelentés elején kissé zavaró az a zárójeles megjegyzés,
hogy "más adat szerint az ÁVO 1948. november 11-én
beszervezte", mert a jelentés további része egyértelműen
a kat. pol. beszervezésére hivatkozik, másrészt az Államvédelmi
Hatóság is ezt állítja minden későbbi iratában, végül 1948.
szeptember 10-től már nem volt ÁVO - a Magyar Államrendőrség
Államvédelmi Osztálya -, hanem az abból alakult BM. Államvédelmi
Hatósága működött, amely aztán 1949. december 28-án
olvasztotta magába a HM. Katonapolitikai Főcsoportfőnökségét
(katonai hírszerzés, elhárítás) közvetlenül a
Minisztertanácsnak alárendelve. A III/I csoportfőnökség
(hírszerzés), mint jogutód jelentése ezt követően - a részletek
előtt - négy mondatba sűríti Ábrányi sorsát, benne a záró
kulcsmondattal. Ábrányi "...néhány hónapon
át megfelelően teljesített. 1950-ben szembefordult velünk és
mintegy 11 éven át különféle ellenséges speciális szervek
hazánk ellen dolgozó aktív ügynöke volt. A
magyar állambiztonsági szervek prominens elhárítási (itt egy
vagy két szó törlése következik az ÁBTL anyagában) 1950-1954
között hírszerzésünk játszmás-kísérleti ügye volt. 1961-ben
Ausztriában ellene végrehajtott akció eredményeként hazahoztuk,
1963-ban 13 évi börtönbüntetésre ítélték."
 A III/I jelentése: Ábrányit beszervezték, telepítették, majd hazahozták |
Ábrányi azzal a feltétellel vállalta az együttműködést, hogy idővel családja is Ausztriába távozhat. Ábrányinét szabadlábra helyezték. Az ország elhagyása előtt férje elmondta neki, hogy addig is, míg kiengedik hozzá, havonta ezer forintot fog kapni postán a hatóságtól, s megadta annak a tisztnek a telefonszámát, akit fel kell hívnia, ha valami problémája adódik. 1950 végén Ábrányiné érzékelte, hogy a kapcsolat megromlott férje és a hírszerzés között, a pénzküldemények elmaradtak, hiába hívta a szokásos telefonszámot, az ismerős tisztet már nem tudta elérni. Ábrányiné 1952 szeptemberében nyugatra akart szökni leányával Csehszlovákián át, de a csehszlovák határőrök elfogták, Pozsonyba vitték és tiltott határátlépésért 15 napi börtönbüntetésre ítélték. Ennek letöltése után még 8 hónapig visszatartották és csak 1953 májusában adták át Magyarországnak. Itthon 3 év és 10 hónap börtönt kapott, amit Balassagyarmaton, majd Kalocsán töltött, ahol 1954 augusztusában a BM. I. (államvédelmi) Főcsoportfőnökség I. főosztálya (kémelhárítás) beszervezte, s szabadlábra helyeztette. (ÁBTL. 3.1.9. V-140799.)
 A HM Katonai Elhárító Főcsoportfőnöksége, benne a hírszerzéssel |
 Ábrányi Aurélnét is beszervezték |
Kiszabadulása
után új kapcsolattartó tisztjétől megtudta, hogy az
együttműködés férje és a magyar hatóságok között férje
hibájából - miután nem volt hajlandó az utasításokat
végrehajtani - megszakadt. Ezután sikeresen felderítette Atkáry
Arisztid kémtevékenységét, ami azért nem volt nehéz, mert férje
távozása után 1949 és 1951 között Atkáry szeretője volt,
együtt élt vele, s kiszabadulása után ismét felvette vele a
kapcsolatot. Újra érintkezésbe lépett férjével, annak minden
lépéséről (levél, pénz, csomag, csempészáru, futárüzenet,
kérés, egyes személyek felkeresése stb.) azonnal tájékoztatta a
hatóságot, ennek nyomán vették őrizetbe például Felkai Ferenc,
Ráthonyi János, Szvatkó Pál, Csontó Menyhért, Marschalkó
Teofil és Jogics József újságírókat. 1955-ben Ábrányinét
átvette a II. főosztály (hírszerzés) és feladattal Bécsbe
küldte.
Ábrányi
Aurél 1949-ben Bécsbe érkezve hamar kapcsolatba kerül a francia
hírszerzéssel (SDECE) régi ismerőse, Lázár Ödön révén, aki
akkor már francia ügynök és a SZER tudósítója. Lázár
javasolja a bécsi francia nagykövetség sajtóattaséjának Patrice
Duvaitnak, hogy vonják be Ábrányit a hírszerző munkába. Dornier
százados, a francia hírszerzés tisztje alkalmazza is kutató
ügynöknek és fordítónak. (ÁBTL. 4.1. A-2127/4) Ezzel egy időben
a bécsi argentin követség tanácsadója is jogi és sajtóügyekben.
 Egy másik elmosódott kép Ábrányi ügynökről |
"Ábrányi
az első időben értékesnek tűnő információkat adott. Egyben
állandóan szorgalmazta, hogy anyagilag támogassák, családját
engedjék ki. Mivel ezen követeléseit nem teljesítették,
jelentései egyre értéktelenebbek lettek." (BM.
III/I. "Az Ábrányi-Struzzeiro-Atkáry kémcsoport felszámolása
1955-ben." - ÁBTL. 4.1. A-2127) 1950. március 12-én a
Budapestről Bécsbe utazó hírszerző tiszt, Vértes János őrnagy
a személyes találkozón kísérletet tett "Relly"
fedőnevű ügynökük foglalkoztatásának felújítására, a
kapcsolat megerősítésére. "A találkozót lefolytató
hírszerző tiszt véleménye szerint Ábrányi a részünkre átadott
anyagokat a francia hírszerzés tudtával készítette, s azok nagy
része feltehetően dezinformáció." Ezt követően
több kísérlet történt az együttműködés visszaállítására,
ezek azonban meghiúsultak, mert "Relly" nem volt hajlandó
a megjelölt helyre menni, kizárólag saját bécsi lakásán akart
találkozni az összekötővel. 1951 januárjában a kapcsolat
véglegesen megszakadt. Ábrányi Aurélt február 22-én a
hálózatból kizárták azzal az indokkal, hogy "Viselkedéséből,
jelentéseiből biztosra vehető, hogy az ellenség ügynöke."
A
hírszerzés jelentése így folytatódik Ábrányiról: "1951-től
1954-ig lényegében nem volt vele kapcsolatunk. Időközben
feleségét beszerveztük és kiengedtük. 1954-ben Bécsben újból
személyes találkozót tartottunk. (Itt Dobróka János
alezredes utazására utalnak bizonytalanul - megj.: I.
Cs.) "Relly"-t nem tudtuk úgy kompromittálni,
presszionálni, hogy mellettünk dolgozzon. 1954-től ÁB. szerveink
- több-kevesebb együttműködéssel -tervezték és szervezték
"Relly" titkos anyagainak, illetve személyének
kiemelését, hazahozatalát."
(A
jelentés utal arra, hogy „Relly” ügyében az állambiztonsági
szervek számos ügynököt foglalkoztattak, pl. „Dunai”, „Szőke
Imre”, „Gerendás”, „Nyíriné”, az olasz diplomata, az
„Acél”-„Rónai”-„Szirom” akciócsoport (!), stb.)
Kémrezidentúra
Budapesten Struzzieróval
Ábrányi
a francia hírszerzés mellett 1951-től a Szabad
Európa Rádiónak is dolgozik, 1956-ig annak bécsi
különmegbízottja, havi 400 dolláros fizetésért. A CIC (Counter
Intelligence Corps: az USA totális elhárítást végző
titkosszolgálati szerve) részére végzendő kémtevékenység
céljával 1951-ben Bécsben beszervezte a budapesti olasz
nagykövetség sajtóattaséját Struzziero Adalbertót:
hozzon létre kémrezidentúrát Magyarországon, s az összegyűjtött
politikai, gazdasági, katonai információkat juttassa ki hozzá
Ausztriába. (Az olasz diplomata értesüléseit ezzel párhuzamosan
átadta a bécsi olasz nagykövetségen Noel Mortennek, aki az olasz
hírszerzés megbízottja volt.) Struzziero a kémrezidentúra
létrehozásakor, a beszervezéseknél arra hivatkozott, hogy a
munkájához szüksége van olyan információkra, amelyek a sajtóban
nem jelennek meg, ezért havi 800-1500 forintot tud fizetni. Csak
később mondta el az ügynököknek, hogy jelentéseiket Ábrányihoz
juttatja el Bécsbe, s azokat a Szabad Európa Rádió felhasználja.
Esetenként bekapcsolta a kémanyagok továbbításába Anne Marie
Durand-ot, a budapesti francia nagykövetség alkalmazottját.
Az
olasz diplomata Ábrányi megbízólevelével és a tőle
becsempészett pénzen a következőket szervezte be:
Atkáry Arisztid akkor 29 éves volt üzemtulajdonost, önálló fordítót. 1945 után az apjától örökölt gyárat vezette. Apja a Schönwald Vegyészeti Gyár részvényese volt és az I.G. Farbenindustrie magyarországi fiókvállalatának elnöke. Az államosítás után a megmaradt értékek eladogatásával foglalkozott és fordítói munkát vállalt. 1952-től '55-ig végzett kémtevékenységet ellenszolgáltatásért. Atkáry fontos információkat kapott nagybátyjától, Kemenes Ödöntől, aki a Magyar Postánál dolgozott bizalmas munkakörben. Ilyen volt például a pécsi uránbányákban folytatott kutatás, melyet Bogomolov akadémikus irányított; a postai titkos levélellenőrzések rendje; egyes ÁVH-objektumok, így a hármashatár-hegyi és a szabadság-hegyi rádióadók; néhány kiemelt nagyüzem termelési adatai; a diósgyőri vasgyár kompresszorának felrobbantása stb.
Atkáry Arisztid akkor 29 éves volt üzemtulajdonost, önálló fordítót. 1945 után az apjától örökölt gyárat vezette. Apja a Schönwald Vegyészeti Gyár részvényese volt és az I.G. Farbenindustrie magyarországi fiókvállalatának elnöke. Az államosítás után a megmaradt értékek eladogatásával foglalkozott és fordítói munkát vállalt. 1952-től '55-ig végzett kémtevékenységet ellenszolgáltatásért. Atkáry fontos információkat kapott nagybátyjától, Kemenes Ödöntől, aki a Magyar Postánál dolgozott bizalmas munkakörben. Ilyen volt például a pécsi uránbányákban folytatott kutatás, melyet Bogomolov akadémikus irányított; a postai titkos levélellenőrzések rendje; egyes ÁVH-objektumok, így a hármashatár-hegyi és a szabadság-hegyi rádióadók; néhány kiemelt nagyüzem termelési adatai; a diósgyőri vasgyár kompresszorának felrobbantása stb.
 Atkáry Arisztid személyi törzslapja a hatóságnál |
Jeszenszky Antal dr., az akkor 37 éves volt katonatiszt jogi egyetemet végzett, a Külügyminisztérium sajtófőnöke 1945 előtt. 1945 után háborús és népellenes cselekmények miatt két évre ítélték, de a Népbíróság Országos Tanácsa felmentette. Nyelvórák adásából élt és a felesége tartotta el. Hetente szolgáltatott katonai, politikai, gazdasági és kulturális adatokat jelentés formájában. 1953-ban a kémelhárítás beszervezte és a Chemolimpex Külkereskedelmi Vállalathoz helyezte.
Darvas
Attila, 33 éves gépészmérnök, kizárt MDP-tag. 1944-ben a
Gestapo beszervezte, de a németek gyors visszavonulása miatt
gyakorlati tevékenységet nem folytatott. Nyugatra menekült,
ahonnan 1945 végén tért vissza. A Kohó és Gépipari Minisztérium
különböző vállalatainál dolgozott. Miután 1953-ban Atkáry
beszervezte, a KGMTI-től ellopta a Dunai Vasmű tervfeladatairól
szóló 170 oldalas szigorúan titkos anyagot, majd a dunaújvárosi
kokszolómű alaprajzát, egy nehézipari vállalat beruházásának
leírását és bizalmas adatokat közölt a komlói szénbányák
termeléséről.
Wágner
Márton 31 éves alkalmazott 1946-ban katonai szolgálatot
teljesített a híradó építő zászlóaljnál, s innen biankó
katonai űrlapokat lopott, melyeket Atkárynál helyezett el, aki
ezek, valamint más, Wágnertől kért katonai iratok segítségével
hamis okmányokat készített.
Szegedi
(Stern) Sándor 34 éves jogi egyetemet végzett, előbb
önálló kisiparos, majd a Háztartási és Fémtömegcikk Ktsz.
elnöke, Struzziero Adalberto sógora. Jelentett a gazdasági
helyzetről, a normarendezésről, a lakosság hangulatáról;
pártkiadványokat, népnevelő füzeteket, Magyar Közlönyöket
adott át a diplomatának. Az Ábrányitól főleg dunai hajósok
útján érkező csempészárút (valuta, arany, ékszer, márkás
óra, esőkabát, nejlonharisnya, irídium tollhegy, stb.) rajta
keresztül értékesíti Struzziero.
Szegedi
Sándorné Lajtha Edit 29 éves, elvált muzeológus
kiállításokról, színdarabokról, filmekről írt jelentéseket.
Egyed
Béla 41 éves munkás a Háztartási és Fémtömegcikk
Ktsz.-ben dolgozott, húsz jelentést írt kézzel politikai és
gazdasági hírekről, ő juttatta el a külföldről becsempészett
és szétosztott forintküldeményeket a megadott címekre. 1954
nyarán 102 darab Napóleon-aranyat, egy aranyrudat és 5
aranykarórát rejtett el lakásán Szegedi Sándor részére.
Bazovszky
Péter 49 éves szlovák származású ügyvéd fordítóként
dolgozott a szovjet gépipari vagyonkezelőségnél, közvetlenül a
„2-es számú expedíció” fedőnév alatt működött
uránérckitermelő vállalatnál szerezte titkos információit a
kutatási és termelési eredményekről.
Sugár
Györgyné Götler Vera 28 éves tisztviselő, időelemző.
Szegedi Sándor barátnője, akit majd feljelentési kötelezettség
elmulasztása miatt vonnak felelősségre, mert noha Szegedi
elmesélte neki a volt feleségével együtt végzett
kémtevékenységet és a SZER-től kapott anyagi ellenszolgáltatást,
nem tájékoztatta a hatóságot.
Ruszkay
György 32 éves grafikus, az „Új Világ” külső
munkatársa, Atkáry gyermekkori barátja a Vörös Csillag nyomdából
csak belső használatra kiadott „Magyar Rendőr” és „Határőr”
újságokat hozott ki és adott át Atkárynak.
Ábrányi
mind értékesebb és bizalmasabb információkhoz jut és azokat
továbbítja megbízóinak, akik sikeresnek minősítik és
honorálják tevékenységét. Néhány megszerzett további kémadat:
a Temesvár környéki rakétakilövő helyek építéséről,
melyeket Jugoszlávia ellen terveznek felhasználni; az alagi
lőszerraktár felrobbanásáról; a magyar és csehszlovák
kormányküldöttségek tárgyalásáról a dunai vízlépcső
megépítésével kapcsolatban; a magyar börtönügyi rendszer
átszervezéséről; a magyar-export-import helyzetéről, a
Bakonyban állomásozó katonai alakulatokról; s folyamatosan a
lakosság hangulatáról: normarendezés, közellátási nehézségek,
áramkorlátozások, stb.
A
BM. I. (államvédelmi) Főcsoportfőnökség I. főosztálya
(kémelhárítás) 1954 elején fokozott erőfeszítéseket tesz a
kémrezidentúra teljes felderítésére. Márciusban egy "Pénzes"
fedőnevű ügynök lakásán tetten érik Struzzierót,
aki az Ábrányitól kapott 200 ezer forintot adta át szétosztásra
utasításokkal együtt öt ügynök címére: Atkáry Arisztidnak,
Jeszenszky Antalnak, Egyed Bélának, Szegedi Sándornak és Szegedi
Sándornénak. A megrémült olasz diplomata beismerő vallomást
tett kihallgatásán, melynek során beszervezték és azt az
utasítást adták neki, hogy Ábrányival és a rezidentúra
tagjaival továbbra is tartsa a kapcsolatot, a kémjelentéseket
azonban a kijuttatás előtt mutassa be a vele kapcsolatot tartó
operatív tisztnek. Az együttműködés folytatódik, Ábrányi
viszonyt kezd Struzziero feleségével. Mások is részt vesznek már
a kém-és csempésztevékenységben, így például Mahmud Omeri
budapesti török diplomata és Latapie Jean francia követségi
tisztviselő. Ábrányi új bécsi fedőcímről jelentkezik.
Struzziero nem bírja idegekkel a megpróbáltatásokat és
öngyilkosságot kísérel meg. A kórházban ismerőseinek,
diplomáciai feletteseinek feltárja kapcsolatát a magyar
kémelhárítással. Dekonspirálódott több személy előtt. Az
olasz külügyminisztérium hazarendelte.
Eddig
a megszerzett titkos információkat Struzziero révén az olasz
nagykövetség diplomáciai futárpostájával juttatták ki Bécsbe.
Ezt követően Atkáry Arisztid és Darvas Attila levélben
titkosírással küldte jelentéseit, a rezidentúra többi tagja
beszüntette tevékenységét.
Struzziero vallomása alapján 1955. szeptember 22-én letartóztatták a felsorolt tíz személyt. "Ezen kívül két személyt csempészárúval való üzérkedés büntette miatt átadtunk a rendőrségnek, három személyt figyelmeztetésben részesítettünk, négy személyt az illetékes operatív szerveknek átadtunk felhasználásra, egy személy ellen pedig ügyész nyomozásra tettünk javaslatot. A felmerült többi kompromittált személyt nyilvántartásba vettük." A letartóztatottak majd mindegyike mellé fogdaügynököt telepítettek, s majd mindegyiküket beszervezték.
Struzziero vallomása alapján 1955. szeptember 22-én letartóztatták a felsorolt tíz személyt. "Ezen kívül két személyt csempészárúval való üzérkedés büntette miatt átadtunk a rendőrségnek, három személyt figyelmeztetésben részesítettünk, négy személyt az illetékes operatív szerveknek átadtunk felhasználásra, egy személy ellen pedig ügyész nyomozásra tettünk javaslatot. A felmerült többi kompromittált személyt nyilvántartásba vettük." A letartóztatottak majd mindegyike mellé fogdaügynököt telepítettek, s majd mindegyiküket beszervezték.
A Budapesti
Helyőrség Katonai Bíróságának Andó tanácsa 1956.
június 27-től 29-ig tárgyalta a kémügyet. Mindenki beismerte
bűneit, kivéve Bazovszky Pétert. Az ítéletek: Atkáry: 15 év
börtön; Darvas Attila: 10 év; Szegedi Sándor: 8 év; Jeszenszky:
7 év; Egyed: 4 év; Szegediné: 3 év; Wágner: 1 év; Sugárné: 1
év (3 évre felfüggesztve); Bazovszky: 10 hónap (3 évre
felfüggesztve).
 A Katonai Bíróság ítélete 1956-ban |
"Darvas Iván az ÁVH ügynöke"
 Darvas Iván |
Az
ÁVH a nyomozás, a büntetőeljárás, majd a bírósági tárgyalás
során is külön kezeli Darvas Iván színművész
ügyét. (Eredeti neve: Darvas Szilárd Leo, 1925. június 14., Bene
- Csehszlovákia -, Jevdovkimova Antonia), akit az I. Főosztály, a
kémelhárítás ügynöknek beszervezett. (ÁBTL. 3.1.9. V-140799)
Darvas
Attila II. r. vádlott öccséről, Darvas Ivánról a BM Vizsgálati
Főosztályának 1956. január 6-án kelt jelentése egyebek között
a következőket állapítja meg:
Atkáry
Arisztid "...szoros kapcsolatot tartott fenn Darvas Iván
és Tolnay Klári színészekkel... a hamis iratok készítésében
segítséget nyújtott neki barátja Wágner Márton, továbbá
Darvas Iván színész is, aki tudomással bírt kémtevékenységéről
és adatokat is szolgáltatott neki. Ezenkívül 1955 nyarán Atkáry
levélben közölte Ábrányival, hogy apjának a frankfurti Rheim
Main Banknál nagyobb nyugdíjkövetelése van, s kérte őt, hogy
annak egy részét csempésztesse be neki. Ábrányi három
részletben 44.000. forintot küldött be Atkárynak csempészeken
keresztűl. A csempészektől a pénzt Darvas Iván színész vette
át, s juttatta el Atkárynak.
Atkáry a pénzt, továbbá a titkosíráshoz használt vegyszert, valamint hamis igazolványait Darvas Iván lakásán rejtegette, amit nála meg is találtunk. Darvas Ivánt az I. főosztály beszervezte. Wágner beszervezésével a VII. osztály foglalkozik.
Beismerte továbbá Atkáry, hogy 1953 nyarán rokona Wack Gézáné 20 db. Napóleon aranyat adott át neki azzal, hogy azt értékesítse. Atkáry az aranyérméket ismerősének Tolnay Klári színésznőnek adta át, aki azokat egy előtte ismeretlen személynek eladta."
Atkáry a pénzt, továbbá a titkosíráshoz használt vegyszert, valamint hamis igazolványait Darvas Iván lakásán rejtegette, amit nála meg is találtunk. Darvas Ivánt az I. főosztály beszervezte. Wágner beszervezésével a VII. osztály foglalkozik.
Beismerte továbbá Atkáry, hogy 1953 nyarán rokona Wack Gézáné 20 db. Napóleon aranyat adott át neki azzal, hogy azt értékesítse. Atkáry az aranyérméket ismerősének Tolnay Klári színésznőnek adta át, aki azokat egy előtte ismeretlen személynek eladta."
 „Darvas Ivánt az I. főosztály beszervezte” |
Darvas Attila "Beismerte végül, hogy Atkáry szoros baráti kapcsolatban állt öccsével Darvas Ivánnal is. Tudomása van arról, hogy Atkáry 1955 nyarán megbízta Darvas Ivánt, hogy külföldről érkező pénzösszeget és vegyszereket lakásán elrejtse. Darvas Iván és Atkáry ilyen irányú kapcsolatáról Tolnay Klári Kossuth díjas színésznőnek is tudomása van."
A BM. Vizsgálati Főosztálya 1956. május 9-i jelentéséből: "Az anyagok bizonyítják, hogy Darvas Iván színművész tudatosan segítséget nyújtott Atkáry Arisztid "SZER" ügynöknek kémtevékenység végzésében. Szóban adatokat közölt vele, különböző kulturális és politikai vonatkozású eseményekről, s egy esetben dokumentációs anyagot is adott a nevezettnek." "...bűnös tevékenysége bizonyítva van. Bűncselekményét saját beismerő vallomása és Atkáry Arisztid valamint Darvas Attila előzetes letartóztatottak vallomásai bizonyítják. Darvas Iván letartóztatásához a jogi alap megvan." Barna Péter áv. örgy., Kollár László áv.fhdgy.
A
Főosztály május 15-i jelentéséből az is kiderül, milyen
"dokumentációs anyagot" adott át a színművész
Atkárynak. "...1954 elején Darvas részletesen
beszámolt neki a Színház és Filmművészeti Szövetség egyik
ankétjának lefolyásáról, 1953 végén pedig átadott neki a
Szövetség egy másik ankétjáról készített, mintegy 60 oldal
terjedelmű sokszorosított jegyzőkönyvet, s egy magyar tárgyú
színdarab szövegkönyvét. Darvas Iván tudta, hogy Atkáry ezeket
az adatokat a kémtevékenység végzése során felhasználja."
Darvas
Iván ügynöki beszervezését az ÁBTL. 3.1.9. V-140799 jelzetű
dosszié 204. oldalán találjuk, a tényállítás megismétlődik a
421. oldalon, ám érdekes módon a 184. oldalon ezt valaki még
kihúzta. A tény eltüntetéséről a hálózati nyilvántartásból
- később. (A fogdaügynökök nevét is igyekeztek eltüntetni a
cenzorok, ám elég hanyagul dolgoztak. A Darvas Attilával egy
cellába telepített Pleskonits István nevét például a jelentések
többségéből kihúzták, de volt, ahol bent felejtették: ÁBTL.
3.1.9. V-140799/1, 71.old. Tárgy: Pleskonits István jelentése
Darvas Attiláról, 1955. november 25.; u.o. 55. old. cím és dátum
nélkül Pleskovits István jelent cellatársáról Darvas Attiláról;
a V-140799/1 jelzetű dosszié 84. oldalán pedig egy szolgálati
jegy árulkodik a fogdaügynök átmeneti megbüntetéséről: "Kérem
Pleskonits István elítélttől a tipuskosztot és a cigarettát
1955. dec.10-ig megvonni. Béres Andor áv.örgy.oszt.vez.
BM.Vizsgálati Főosztály.")
"Darvas
Ivánt - figyelembe véve közéleti szereplését - nem tartóztattuk
le" - írja Piros László államvédelmi
altábornagy, belügyminiszter a kormányhoz eljuttatott és
megjelentetésre javasolt sajtókommüniké szövegéhez
megjegyzésként.
Nem
tartóztatták le és ügyét nem akarják a többiekével együtt
nyilvános tárgyaláson tárgyalni. Szalma József áv. őrnagy, a
BM. Vizsgálati Főosztályának vezetője jelentésében világosan
megfogalmazza ezzel kapcsolatos aggályát: "A tárgyalás
nyilvánossá tétele szempontjából nehézséget okoz az a tény,
hogy Atkáry Arisztid és Darvas Attila kapcsolatban voltak Darvas
Ivánnal és csekély részben Tolnay Klárival is. A tárgyalás
előkészítésének lenne a feladata, hogy a letartóztatottak a
bírósági tárgyaláson vallomásaikban a jelzett személyekre ne
térjenek ki. Ezt előreláthatólag csak úgy tudjuk elkerülni,
hogy Atkáryval szemben a forintkiajánlás és okirat hamisítás
bűntettét elejtenénk."
Két héttel a tárgyalás előtt annak nyilvánossága ellen riadót fúj Szalma József főosztályvezető, 1956. június 14-i jelentése egészen a Politikai Bizottságig jut el. [BM. Vizsgálati Főosztálya, "Jelentés Atkáry és társai bírósági tárgyalása ügyében." 101-1128/2/56, "Szigorúan titkos", "Különösen fontos" "Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, hogy Darvas Iván az ÁVH ügynöke és feltehetően erről a tárgyaláson említést fog tenni." "Megjegyzés: Tudomásomra jutott, hogy Molnár Erik igazságügy-miniszter elvtárs holnap, 15-én, pénteken a Politikai Bizottság ülésén ezt a kérdést felveti vezető elvtársaknak és javasolja, hogy az ügyben ne legyen nyilvános tárgyalás..."]
Két héttel a tárgyalás előtt annak nyilvánossága ellen riadót fúj Szalma József főosztályvezető, 1956. június 14-i jelentése egészen a Politikai Bizottságig jut el. [BM. Vizsgálati Főosztálya, "Jelentés Atkáry és társai bírósági tárgyalása ügyében." 101-1128/2/56, "Szigorúan titkos", "Különösen fontos" "Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, hogy Darvas Iván az ÁVH ügynöke és feltehetően erről a tárgyaláson említést fog tenni." "Megjegyzés: Tudomásomra jutott, hogy Molnár Erik igazságügy-miniszter elvtárs holnap, 15-én, pénteken a Politikai Bizottság ülésén ezt a kérdést felveti vezető elvtársaknak és javasolja, hogy az ügyben ne legyen nyilvános tárgyalás..."]
Nem
lett nyilvános tárgyalás. 1956. június 27-29-én a Budapesti
Helyőrség Katonai Bírósága Andó Ferenc hadbíró alezredes
elnökletével a nyilvánosság kizárásával tárgyalta az ügyet.
Az I.r. vádlott Atkáry Arisztidet bűnösnek mondta ki hűtlenség
bűntettében, a honvédelem érdekét sértő bűntettben, 2
rendbeli közokirat-hamisítás bűntettében, személyi igazolvány
meghamisítása bűntettében és 2 rendbeli devizagazdálkodás
szabályait sértő bűntettben, ezért 15 évi börtönre, mint
főbüntetésre ítélte, mellékbüntetésként 10 évre eltiltotta
egyes állampolgári jogai gyakorlásától és teljes
vagyonelkobzást mondott ki vele szemben.
Darvas
Ivánról külön, 1956. augusztus 4-én hozott ítéletet a
Budapesti Helyőrség Katonai Bírósága B. II.0064/1956. sz. alatt.
Feljelentési kötelezettség elmulasztása miatt 1 év
börtönbüntetésre, 10 ezer forint vagyonelkobzásra ítélte, a
börtönbüntetést 3 évre felfüggesztette. Ezt abból a
jelentésből tudjuk, melyet Harangozó Szilveszter r.
alezredes, a BM. III/III-4 osztályának, tehát a kulturális
elhárításnak a vezetője írt alá 1965. március 31-én. Ebben
felülvizsgálja Darvas Iván nyilvántartását. (ÁBTL. 3.1.9.
V-140799, 529-530.old.) Ennek kapcsán összefoglalja a színművész
terhére rótt más törvénybe ütköző cselekményeket is: "...
az ellenforradalom alatt a Művészeti Szövetség "Forradalmi
Bizottságának"volt tagja, mint ilyen aktív ellenforradalmi
tevékenységet fejtett ki. Lázító beszédeket tartott. Tagja volt
a Gyűjtőfogházban lévő politikai foglyok kiszabadítására
alakult bizottságnak. E tevékenységéért 1957. V. 28-án előzetes
letartóztatásba helyezték. A Budapesti Fővárosi Bíróság 1957.
X.16-án kelt B.I.3678/1957/5. szám alatti ítéletében a népi
demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalomban való
tevékeny részvétel btt. és forint kiajánlás btt. miatt 2 év
börtönre, 5 év egyes jogoktól való eltiltásra és 4.000 Ft.
részleges vagyonelkobzásra ítélte, valamint elrendelte az
1956-ban felfüggesztett 1 éves börtön letöltését is. A
Budapesti Katonai Bíróság 1958. IX.5-én kelt B.IV. 0040/58. számú
ítéletében összevontan jogerősen hűtlenséggel kapcsolatos
feljelentési kötelezettség elmulasztása, katonai okirat
hamisítás, deviza btt., demokratikus államrend megdöntésére
irányuló mozgalomban való tevékeny részvétel btt. miatt 2 év 8
hó börtönre, 5 év közügyektől való eltiltásra és 4.000 Ft.
vagyonelkobzásra ítélte fenti tevékenységeiért. Kegyelemben
részesült az 1959. évi 12. tvr. 1,2,3,4.§-a alapján."
Harangozó
Szilveszter javaslatára Darvas Iván ügynök beszervezési
dossziéját a Nyilvántartó Osztály 1963. VII.26-án
megsemmisítette. "Ezt kérem a nyilvántartásba is
bevezetni, hogy prioráláskor ne szerepelhessen." Ez
azt jelentette, hogy priorálás kérésével a BM. egyes szervei
ezután már nem leltek a színművész ügynök múltjának nyomára.
 Harangozó: „…prioráláskor ne szerepelhessen” |
 |
Darvas Iván 1990-94 között az első szabadon választott magyar országgyűlés képviselőjeként az SZDSZ frakcióban politizált.
Gerő,
a "10" sz. r. százados és a D-144-es szt.-tiszt színre
lép
 Gerő a 60-as években |
Az
Ábrányi - Struzziero - Atkáry kémrezidentúra dossziéinak
egyikében (ÁBTL. 3.1.9.V-140799/1) 1955-ben megjelenik későbbi
főszereplőnk, Gerő László neve. A BM.
Vizsgálati Főosztályának Előállító Csoportja vizsgálati
utasításra tájékozódik felőle azért, mert feltűnt Darvas
Attila társaságában. Darvas a fogdában ceruzás feljegyzést
készít ismeretségükről, amely 1948-ban kezdődött, amikor a
Bosch Róbert Kft.-nél (később Autóvillamossági Berendezések
Gyára) dolgoztak együtt, Darvas üzemvezető mérnök, Gerő
személyzetis, de érdekes módon ezzel egy időben egy kis
leányvállalatuk, a Gázóra és Számlálókészülék Gyár
igazgatója is. Gerő agresszív és erőszakos viselkedése miatt
feszült volt a viszony köztük, Gerő népszerűtlen volt a
dolgozók körében is és az általános elégedetlenség miatt 1949
márciusában távozott a vállalattól. 1951-ben, amikor kijött a
börtönből, ahol egy évet töltött halálos gázolás miatt (a
pártból is kizárták), felkereste a Kohóipari Tervező Iroda
fordító osztályát vezető Darvast és munkát kért tőle,
hivatkozva perfekt orosz nyelvtudására. Darvas, feledve korábbi
ellenséges viszonyukat, munkát adott kollégájának, akitől
családja és barátai is elfordultak. Ám a munkafegyelem felrúgása
miatt el kellett bocsátania. Később mégis több fordítási,
lektorálási munka, könyvkiadás összehozta őket. 1955-ben,
amikor Gerőt már visszavették a pártba és a Partizánszövetség
vezetőségének is tagja lett, egy műanyagfeldolgozó ktsz.-nél
pedig mint műszaki vezető dolgozott, Darvas felkereste, hogy
tanácsot kérjen tőle egy olyan ügyben, amely rögtön felkeltette
a volt szovjet kémelhárító figyelmét, mert összefüggésben
volt az Ábrányi-Struzziero-Atkáry kémrezidentúra titkos
tevékenységével. Ettől a pillanattól már nem tévesztette szem
elől Ábrányit, szerepe innen már nem véletlen.
 Gerő 1989-ben, Bécsben |
1989.
december 14-én találkoztam Gerő Lászlóval Bécsben,
a Shoping City Süd melletti Novotel Szállóban, ahol két szobát
bérelt egész napra abból az alkalomból, hogy az MTV Új
Reflektor Magazin című érdekvédelmi műsora és
a Reform hírmagazin munkatársait fogadta interjú
céljából. (Ravasz kémelhárítóként nem a lakására hívta az
újságírókat, hanem egy nagy forgalmú helyre, ahol a feltűnést
legfeljebb az keltette, hogy jelenlétünk alatt a folyosón
mindvégig cirkáltak bérelt testőrei, figyelve a stáb tagjainak
minden mozdulatát, felszerelését, csomagját.) Gerő mindjárt az
elején kikérte magának, hogy belügyi nyugdíjasként tituláljuk,
s "csak" két dolgot állított kategorikusan és
visszatérően több órán át: 1., Soha semmi köze nem
volt a magyar állambiztonsági szervekhez; 2., Semmi köze nem volt
Ábrányi Aurél erőszakos hazahozatalához, mint külkereskedő
ügyvédként foglalkoztatta Ábrányit odakint.
Akkor
levéltári dokumentumok híján nem tudtuk az első állítást
kategorikusan cáfolni. Ma már - több évi kutatás után -
bizonyítani tudom. A másodikat azonban csak nagy valószínűséggel.
Kezdjük
azzal, hogy Gerő László (Budapest, 1923. május 24., Gerő Ibolya)
bizony az állambiztonsági szolgálat nyugdíjasa volt. Az
Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában található
2.8.2.2. D-144 és 2.8.2.2. 141 jelzetű dossziék iratai szerint
a D-144-es szigorúan titkos állományú rendőr
századost először 1975. február 28-i hatállyal helyezik
nyugdíjba a BM. III/II, a kémelhárítás 7. osztályáról,
amely a külkereskedelmi elhárítással foglalkozott.
 Gerő leszerelési lapja |
Szolgálati idejét ekkor 27 év 59 napban állapítják meg, nyugdíja ennek megfelelően 6.285 Ft. A nyugállományba helyezést követően 1978. április 30-ig munkaviszonyban töltött újabb 3 év 4 hónap után nyugdíja 8.733. Ft. Majd egy újabb határozat arról szól, hogy munkaviszonya 36 év 59 nap szolgálati idő után, 1979. január 29-én szűnt meg, szolgálati nyugdíja havi 9.037. Ft.
 Teljesítménykiegészítés a D-144-es r. százados elvtárs nyugdíjához |
A szigorúan titkos állományba történt kinevezése és véglegesítése 1967. szeptember 15-én történt, akkor "10" sz. r. százados fedőnéven a III/II-1 osztályra főoperatív beosztottnak, konspirált munkahelyét ezen a napon foglalta el az INTERAG RT.-nél, igazgatóként. A kémelhárítás ezen osztálya az USA és egyes latin-amerikai országok hírszerzésével szemben folytatott elhárítást, ide tartoztak a követségek is. 1969-ben átkerül a III/II-10 osztályra, amely fő területe a nemzetközi együttműködés volt. (Ekkor munkaviszonyának kezdetét 1948. január 1-től határozzák meg.)
 Gerő szt-tiszti állományban kinevezve és véglegesítve |
Szülei politikai emigránsok voltak a Szovjetunióban 1930-37 között, Gerő ott végzett 5 középiskolai osztályt. 1937-ben hazatérve szerszámkészítő, lakatos és műszerész szakmát tanult, különböző gyárakban dolgozott. 1939-ben vették fel a kommunista pártba. 1944 áprilisában munkaszolgálatra hívták be Miskolcra, ahonnan megszökött a Mokán partizánokhoz, majd novemberben átment a frontvonalon a szovjetekhez. 1944. november 15-től 1945. május 8-ig a 7. novoukrajnai gépesített hadtest törzskarában a katonai elhárításnál tolmács, Berlinig jutott, ahonnan hadnagyi rangban jött vissza Budapestre. A Magyar Államrendőrség Politikai Rendészeti Osztályán, a hírhedt Andrássy út 60-ben tolmács és összekötőtiszt Péter Gábor, Fehér Lajos és a szovjet tanácsadók között, majd a Szövetséges Ellenőrző Bizottság szovjet képviselője mellett teljesít szolgálatot 1946 decemberéig, amikor a szovjet érdekeltségű gépipari vállalatok igazgatóságára kerül káderesnek, több szovjet vállalatnál tölt be vezető funkciót. 1950-ben Heves megyében halálos gépkocsibalesetet okoz, egy évet tölt börtönben, kizárják a pártból, anyját alacsonyabb belügyi állásba helyezik. Kiszabadulva műszaki fordító, lektor, majd a Csepel Autógyárban és a KGM Autó- és Traktoripari Igazgatóságán dolgozik, szövetkezetek műszaki vezetője. "Pályafutásom alatt - meg kell mondanom - általában olyan beosztásokba kerültem, amelyekkel azelőtt soha, semmilyen vonatkozásban nem volt kapcsolatom, s mindent menet közben kellett megtanulnom, amit nem volt könnyű öt elemi végzettséggel..." - mondta 1989 decemberében Bécsben az Új Reflektor Magazinnak. "Azért neveztek ki a magyar-szovjet olajművekhez, mert soha azelőtt olajjal, finomítással nem foglalkoztam... nyilvánvalóan politikailag eléggé megbízható lehettem ahhoz, hogy minden szakmai tudás és felkészültség nélkül elküldjenek engem Szőnybe, az üzembe, gyártelepvezetőnek."
 Gerő László és Ilkei Csaba 1989 decemberében, Bécsben |
1956-ban egy XIII. kerületi rendőrőrsön fegyvert szerez, jelentkezik a Partizán Szövetségben, amely a Belügyminisztériumba irányítja."...fegyveresen vettem részt az általam még ma is ellenforradalomnak nevezett eseményeken. A Párt oldalán, annak a pártnak az oldalán, amelyiknek én akkor nem voltam tagja... s megsebesültem.. aztán pártonkívüliként szerveztem a pártot, úgyhogy mint párton kívüli egy ideig én töltöttem be a XII. kerületi pártbizottság titkárának a tisztjét, mert a korábbi titkárt nem lehetett a búvóhelyéről előkaparni." - Bécs, 1989. (Párttagságát 1975-ben helyreállították és 1939-től elismerték; megkapta a Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérmet, a Fegyverrel a Hazáért partizán érmet, a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát, a Szabadság Érdemrend ezüst fokozatát és több szovjet elismerést, így a Harci Érdemekért elnevezésűt is. ("1943-ban megnősültem, ebből a házasságomból Judit nevű leányom született, aki férjezett, - Gajdos Lajosné. 1951-ben elváltam, majd 1955-ben újra megnősültem, feleségem: Fekete Zsuzsanna, tanult mestersége varrónő, jelenleg az INTERAG RT. dolgozója." (Önéletrajzából, ÁBTL. 2.8.2.2. 141)
 Gerő, Ilkei és Dézsy Zoltán, Bécs, 1989 |
"Lopok,
csalok, hazudok..."
 Gerő: „minden szakmai tudás és felkészültség nélkül…” |
"A
külkereskedelembe 1956. október 15-vel került, mint műanyag
szakértő, az ARTEX Külkereskedelmi Vállalat dolgozójaként.
1957-ben ügynöki vállalatot szervezett, amelyet 1966-ban a
Gazdasági Bizottság külkereskedelmi ügynöki vállalatként
deklarált. Az 1966-ban 50 fővel dolgozó és mintegy 20 milliós
állóeszközzel rendelkező ügynöki vállalat Gerő elvtárs
vezetésével az elmúlt 10 év alatt ezer fős nagyvállalattá
fejlődött, amelynek 1975. évi forgalma 2 Mrd. Ft. volt." (Gerő
László minősítése a Külkereskedelmi Minisztériumban, 1976.
június 1. Udvardi Sándor miniszterhelyettes.) A szakemberek előtt
azonban nyilvánvaló volt, hogy az INTERAG sikertörténetéhez
kellett a világhírű Shell cég is. Erről Gerő
1989-ben Bécsben őszintén beszélt: "...gyakorlatilag
sikert nemigen értem el addig, amíg 1960-ban nem kaptam meg a Shell
magyarországi képviseletét. Ez egyik napról a másikra
megváltoztatta a helyzetet, mert ha valaki a Shellt képviseli, az
rangot, címet adott a világ gazdasági életében. Meg kell
mondanom, nagyon keveset értettem a külkereskedelemhez akkor, de
Darvas barátom, aki úgy emlékszem akkor vállalati vezérigazgató
vagy már külkereskedelmi miniszter-helyettes volt, régi
barátságunkra való tekintettel engem javasolt Bíró Józsefnek,
az akkori londoni kereskedelmi tanácsosnak, - a későbbi
külkereskedelmi miniszternek, - s Bíró mutatott be a Shell
Kelet-európai igazgatójának, John Coopernek."
Az
eredmények elismerése mellett azonban már kezdetben, később
egyre erősödő kritikával azt is szóvá teszik felettesei a
Külkereskedelmi Minisztériumban, hogy érdemei és személyes
politikai kapcsolatai fedezékében a gazdasági és pénzügyi
rendet önkényesen felrúgja, akárcsak a kollektív és
demokratikus vezetés alapelveit, egyszemélyi diktatórikus
módszerekkel, kíméletlen arroganciával minden döntést saját
magának tart fenn, a szubjektivizmusból származó rögtönzései,
ötletei károkat okoznak a tervgazdálkodás folyamatában és
nehezen oldható feszültségeket a vállalat vezetőinek körében.
Ez vezet majd végül oda, hogy Bíró József miniszter egy súlyos
visszaéléseket feltáró KNEB-vizsgálat után fegyelmi vizsgálatot
rendel el ellene 1978. május 18-án, annak megállapításai alapján
pedig augusztus 16-án elbocsátja a Shell-INTERAG RT.
vezérigazgatóját. A pártból nem zárják ki, szigorú megrovást,
utolsó figyelmeztetést kap pártbüntetésként. (Külkereskedelmi
Minisztérium irattára, miniszteri archívum.)
 Vezérigazgatóként elbocsátották a Shell-INTERAG Rt.-től |
De szt.-tisztként, belügyi állományban sem értékelik másképp, csak elnézőbbek vele szemben: "...a negatív véleményeket táplálta Gerő elvtárs esetenként sértő hanghordozása, kellően át nem gondolt megjegyzései, ingerlékenysége. Tapasztaltuk, hogy a legjobb szándékát sem tudja mindig megfelelő hangnemben közölni. Ezen hiányosságára több esetben figyelmeztettük." (BM. Minősítés, 1970. december 23. ÁBTL.2.8.2.2. 141)
"Miért
tartottak engem diktatórikus, egyszemélyi vezetőnek? -
ismételte meg kérdésünket 1989-ben Bécsben - Mert az
voltam! Rossz modorú, erőszakos ember vagyok. Hogy nekem mindent
megengedtek? Nekem annyit engedtek meg, amennyit bátorságom volt
magamnak megengedni. Kiváltságos voltam? Tehetségesebb voltam
azoknál, akik nem voltak kiváltságosok. Kikkel tartottam
kapcsolatokat? Mindenkivel, akivel érdemes volt. Vagy azért, mert
emberileg szimpatikusnak tartottam, vagy azért, mert úgy gondoltam,
hogy a munkám során fel tudom használni. Az INTERAG homlokzatára
láthatatlan betűkkel egy jelszó volt felírva: Lopok,
csalok, hazudok, hogy becsülettel szolgálhassam a népgazdaság
érdekeit!"
Gerő
László 1989 decemberében, Bécsben az Új Reflektor
Magazinnak: "...az ellenforradalom leverése után
visszatértem munkahelyemre az ARTEX-hez, ahol úgy döntött az
akkori vezetőség, hogy valakinek ki kell mennie Bécsbe, felvenni a
kapcsolatot a különböző üzletfelekkel. Valamilyen okból
kifolyólag az akkori munkástanács, az akkori igazgató az én
személyemben állapodott meg. Kiutaztam Bécsbe és megkezdtem a
saját nevem alatt, tehát Gerő Lászlóként egy export-import
ügynökség szervezését."
 Az szt. r. százados minősítési lapja, 1970 |
 Biszku Béla belügyminiszter |
Volt
állambiztonsági vezetők szerint Gerő kapcsolata a szovjet katonai
elhárítással (SZMERZS) sohasem szakadt meg, baráti viszonyt ápolt
a BM szovjet tanácsadóival, a budapesti KGB-megbízottakkal,
(mesélik: ismerte a szakma tolvajnyelvét is, bizonyos vicceket csak
ő tudott lefordítani társaságban), szinte biztosra vehető, hogy
Bécsbe érkezése után vodkával várta az MGB ausztriai központja
Baden bei Wienben, s csak azután kereste fel a BM. III.
Főcsoportfőnökségének bécsi rezidenturáját. A levéltárban
nincs meg (még) az az irat, amelyet egyesek 1990 előtt állítólag
láttak: Ábrányi hazahozatalának tervét "Evezős"
fedőnévvel előszőr 1957 szeptemberében terjesztették fel Biszku
Béla belügyminiszterhez, aki erről tájékoztatta Marosán
Györgyöt, a PB állambiztonságot felügyelő tagját.
 Marosán György, a PB tagja: „…volt valamilyen hazahozatali ügye…” |
(Marosán
1991-ben munkatársamnak, Dézsy Zoltán riporternek telefonon
elmondta: igen, ismerte Gerőt, emlékszik rá, "volt
valamilyen hazahozatali akciója, amiért sokáig nem
tehette be a lábát osztrák területre...") Gerő már
hivatkozott 1970. évi minősítésében érdemei felsorolásakor van
egy nem konkretizált, de sokat sejtető félmondat: "...egyes
operatív feladatok végrehajtásához hatékony segítséget
nyújtott."
Ábrányi
Aurél ellen 1959. VII. 8-án adták ki körözést a II/2-c
osztályon, ahol Lukács István hadnagy volt a tartótisztje, ez
derül ki a K-1163 sz. ellenőrző-figyelő dossziéból, amelynek
mozgása érdekes: az oldalon található bejegyzés
szerint: "1975-ben anyaga 'Zárt' anyagként irattárba
lett helyezve 'Szerkesztő' fedőnév alatt." (ÁBTL.3.1.5.
K-napló.). 1978. október 17-én kéri a III/II-3 osztály az ÁB.
Operatív Nyilvántartó Osztálytól a 40-15-1146/78 sz.
feljegyzésben, hogy töröljék Ábrányi operatív kartonjának I.
rovatát, valamint a 13-K-1163 dosszié számát az 1975-ben
elhelyezett "zárt" anyagból. (ÁBTL.1.11.10. Körözési
értesítők, 97. doboz.)
Mérgezési
kísérlet és kitervelt emberrablás
Pergessük
és gyorsítsuk fel a bécsi események filmkockáit. Ábrányi, aki
Bécsben a III. ker. Modena park 14. szám alatt lakik jó
körülmények között, az emigráns társadalmi élet közkedvelt
figurája, művelt, elegáns, kitűnő társalgó, megnyerő modorú,
a diplomaták keresik barátságát, a nők ragadnak rá, 1956 őszén
elsőként fogadta a repülőtéren a forradalom hírére Amerikából
Bécsbe érkező Nagy Ferenc volt miniszterelnököt és feleségét.
(Nagy Ferenc az utolsó szabadon választott magyar miniszterelnök
volt, akit Rákosi emigrációba kényszerített.) Gerő hamar
megnyerte Ábrányi bizalmát. "... szerettem volna egy
vegyes vállalatot alapítani, s valaki ajánlotta a magyarul beszélő
ügyvédet, hogy vele csináltassam meg a jogi előmunkálatokat, így
kerültünk kapcsolatba... és Ábrányi javaslatára, az ő
közreműködésével béreltem egy lakást" -
emlékezett vissza Gerő 1989-ben. Idehaza gyártott "játékanyagot"
juttatott el Ábrányinak, mint aktuális és titkos katonai,
gazdasági híreket, amelyek kezdetben nagy meglepetést keltettek az
amerikai hírszerzés felügyelte müncheni Szabad Európa Rádióban.
Ábrányi és felesége fogadta Nagy Ferenc volt miniszterelnököt és feleségét Bécsben, 1956-ban |
1960 októberében
egy este felhívta Ábrányit munkahelyén, hogy jöjjön és
segítsen neki, mert defektet kapott a Bécs melletti Riedbergben. Ő
oda is sietett, s csak éjfélkor érkezett haza. Hajnalban rosszul
lett, a kihívott mentők agyvérzés gyanújával a bécsi
Rosenhügel-i kórházba szállították. Mérgezést állapítottak
meg az orvosok. Ábrányi emlékezett arra, hogy kerékcsere közben
Gerő egy szalámis zsemlével kínálta, amit keserűnek és romlott
ízűnek talált, ezért az első harapás után eldobta. Mégsem
gondolt szándékos megmérgezésére, s elköveti azt a hibát, hogy
felgyógyulása után úriember módjára túlteszi magát a gyanún,
újra felveszi a kapcsolatot Gerővel, aki vonzó bőkezűséggel
honorálja ügyvédi erőfeszítéseit. (1962 júniusában egy ilyen
nyomot nem hagyó, szendvicsbe rejtett méreggel percek alatt
megölték Bécsben a magyar állambiztonság átszökött
főtisztjét, Lapusnyik Bélát. A "Mr. Seven" fedőnevű,
feltehetően orosz ügynök kínálta szalámis zsemle elfogyasztása
után Lapusnyiknak hirtelen megdagadt a mandulája, légzési
nehézségei támadtak, s érgörcsök, nagy fájdalmak közepette
magas lázban halt meg néhány órával azelőtt, hogy elrepülhetett
volna az USA-ba.)
1961 májusában
Gerő arra kérte Ábrányit és feleségét, szerezzenek neki egy
olyan lakást, amely közvetlen összeköttetésben áll a
hozzátartozó garázzsal, ami gyorsan és biztonságosan
megközelíthető. Találtak is egy ilyet az osztrák főváros 12.
kerületében, a Kaulbach Strasse 1-3 szám alatt, amit Gerő hamar
el is foglalt. Október 12-én délután Gerő
felhívta a dr. Adler László ügyvédi irodájában dolgozó
Ábrányit, hogy sürgősen látogassa meg, rendkívüli megbízást
szeretne adni számára. Ábrányi délután négy órakor köszönt
el kollégáitól. Többé nem látták. Mivel nem ment haza,
felesége másnap reggel a rendőrségre rohant, bejelentésére
megszállták a házat, s betörték Gerő főbérletének ajtaját.
A jegyzőkönyv szerint: dulakodás nyomai, vér, injekciós tű,
ampullák, bennük morfium, dionin, ópium és codein. (Gerő
1995-ben az MTV egy másik stábjának azt mondja: nem is volt
otthon, mert főbérletének kulcsát azon a napon kölcsönadta
ügyvédjének, Ábrányinak, aki egy ismerős német vendég család
részére kérte el azt néhány napra.)
Az
osztrák rendőrség megállapítja, hogy Gerő október 12-én este
21 órakor Berg községnél lépte át a határt Csehszlovákia felé.
Nemzetközi körözést adnak ki ellene, mert a talált vérnyomok és
a kitépett hajcsomók szerintük Ábrányitól származnak. Az
emberrabló különleges akció csoport - állítólag - a gépkocsi
csomagtartójában szőnyegbe csavarva a magyar műszaki
zárhoz vitte Ábrányit, ahol már várták, éket
nyitottak neki, majd gyorsan visszazártak. Az állambiztonsági
jármű biztonsági kísérettel hajnalban ért Budapestre a
Gyorskocsi utcai vizsgálati főosztályra, ahol az orvos ellátta a
félig ájult férfi fején tátongó nyílt sebet.
Gerő
1961. december 1-jén Budapesten levélben cáfolja az osztrák
nagykövetnek azokat a vádakat, melyekkel tele van a bécsi sajtó.
Az osztrák nagykövet nem válaszol, ám egy bécsi ügyvéd arról
tájékoztatja az osztrák ügyészséget, hogy védence nem kap
kiutazási engedélyt a magyar hatóságoktól. (Gerő erről
1989-ben, Bécsben: "... a Belügyminisztérium vezető
tartottak attól, hogy az újságcikkek eredményeképp provokációra
kerülhet sor ellenem, ami később… kompromittálható lehet a
magyar hatóságok számára is. Ezért úgy ítélték meg, hogy
egészségesebb dolog, ha én nem utazom sehova, s nem idézek elő
akaratlanul olyan szituációt, ami semmiképpen sem használ a
hatóságoknak, a magyar államnak.")
 Ábrányiné és Ilkei Csaba, Bécs, 1991. június 5. |
Ábrányiné
hiába keresteti férjét, nincs válasz. A bécsi hatóságok
javaslatára 1973-ban holttá nyilváníttatja férjét.
Viszont ezt követően kérése ellenére sem folyósítottak számára
férje után semmilyen pénzjáradékot. Ismételt beadványát
1976-ban elutasította a bécsi Tartományi Főtörvényszék, majd
fellebbezés után 1978-ban az osztrák Legfelsőbb Bíróság is,
amely az ítélet indoklásában tényként állapítja meg Ábrányi
elhurcolását: "A megállapított tényállásból arra
lehet következtetni, hogy dr. Ábrányit, mint 'nyugati
ügynököt' Magyarországra hurcolták.
Ennek folytán azonban csak lehetségesnek tekinthető, de nem
valószínűnek, hogy Ábrányi egy ellene elkövetett bűncselekmény
következményeibe halt bele. Maga az elhurcolás nem teremt olyan
bűncselekményi tényálladékot, amely az alperest a felperes által
kérelmezett járadéki igények teljesítésére kötelezné."
 Makra Zoltán, a müncheni Nemzetőr főmunkatársa |
Az
emberrablás vizsgálatának első pillanatától felvetődik, hogy
azt többen követhették el. Ugorjunk egy kicsit időben előre.
1986. május 15-én dr. Makra Zoltán, a Münchenben
megjelenő magyar nyelvű Nemzetőr főmunkatársa - miután április
15-én lapjában terjedelmes cikket közölt az Ábrányi-Gerő
ügyről - büntető feljelentést tett a wiesbadeni Szövetségi
Bűnügyi Hivatalnál Gerő ellen, aki utazó üzletemberként
gyakran megfordult az NSZK-ban. (Makra 1935 óta ismerte Ábrányit,
együtt végezték a jogi egyetemet Budapesten, s barátként
üdvözölték egymást, amikor Ábrányi Bécsbe érkezése után,
1949-ben nyomban találkoztak a magyar menekültek központjának
számító Mészáros Kávéházban.) A Bűnügyi Hivatal kihallgatta
Makrát, s érintkezésbe lépett a bécsi bűnügyi rendőrséggel.
Egy év múlva közlik Makrával: nem találják Gerőt, ezért az
eljárást meg kell szüntetniük. A Nemzetőr főmunkatársa azonban
időközben fontos tanút jelent be és idéztet meg. 1987. április
12-én a Hivatal tanúként hallgatja meg a München, Stemplinger
Anger 5. sz. alatt lakó Reményi Károlyt. Reményi
(Rosner) Kálmán 1922-ben született, nevét 1946-ban először
Radványi Kálmánra változtatta, majd 1962-ben a Reményi Károly
nevet vette fel. 1946-ban már a politikai rendőrségen dolgozott,
1957-től pedig a belügyi hírszerzésnél őrnagyi rangban. Marosán
György 1989-ben elmondta, hogy ismerte Reményit, aki személyes
biztosító tisztjeként 1960-ban Bécsen keresztül elkísérte
Rómába, az olasz Kommunista Párt kongresszusára. Reményi-Rosner
később a római magyar nagykövetségen kap szolgálati beosztást.
A BM kötelékéből való elbocsátása után, 1983-ban turistaként
hagyta el az országot, s 1989-ben bekövetkezett haláláig
Ausztriában és az NSZK-ban élt. Ő mondta el müncheni
kihallgatásán, hogy Ábrányi elrablását egy 6-8 tagú akció
csoport hajtotta végre, melynek Gerőn kívül tagja volt többek
között Földes György későbbi belügyminiszter-helyettes (?) és
az elhunyt Kertész József is. (Makra azt is megírta lapjában,
hogy beszélt a Shell INTERAG disszidált munkatársaival,
olyanokkal, akik évtizedeken át baráti viszonyban voltak Gerővel.
Ők mondták el: Gerő maga dicsekedett el nem egyszer nekik, s
külföldi partnereinek, hogy valami olyat tett, ami miatt nem
lépheti át a nyugati határt, mert azonnal letartóztatnák.)
Harangozó
1987-ben: "Gerő elvtársat tájékoztatni kell!"
 Bogye János vezérőrnagy, a III/I csoportfőnöke, 1977-1989 |
Reményi
állítását alátámasztó dokumentumot nem találtam az
Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában. (Földes
György ezredes legmagasabb beosztása: a III/I-4 osztály vezetője
1969-től; a római követségen rezidens 1962-66 között.) Arra
vonatkozólag viszont találtam, hogy Gerő László haláláig
(1998) kapcsolatban volt a BM. III Főcsoportfőnökséggel, melynek
vezetője belügyminiszter-helyettesként folyamatosan tájékoztatást
kért róla, "vigyázott rá", s figyelmeztette a
veszélyekre. Ez a legnagyobb veszély idején, 1986. május-1987.
október között jól nyomon kísérhető a megmaradt
dokumentumokban. (ÁBTL. 2.7.1.NOIJ-III/I-1-208) 1986. május 22-én
a BM. III/I csoportfőnöke, Bogye János r.
vezérőrnagy jelenti Harangozó Szilveszter r.
altábornagy állambiztonsági főcsoportfőnök,
belügyminiszter-helyettesnek, hogy az NSZK-beli magyar emigráció
likvidálni akarja Gerő Lászlót, aki ellen az osztrák hatóságok
még 1961-ben körözést adtak ki Ábrányi Aurél eltüntetése
miatt. Az ellenséges hangulat azóta fokozódik, amióta Makra
Zoltán terjedelmes cikket írt az ügyről a Nemzetőr 1986. április
15-i számában. Gerőt nemrég az NSZk-ban látták és felismerték.
A tájékoztatást folyamatosan kapja a magyar állambiztonság első
embere.
Lényeges,
új információ 1987. március 10-én kerül Harangozó Szilveszter
asztalára, amit felterjesztenek "Miniszter és Államtitkár
elvtársnak" is. "Újabb, operatív forrásból
származó információ szerint a nyugatnémet igazságügyi
miniszter kérte az osztrák hatóságoktól az Ábrányi-ügy
anyagainak kiadását arra hivatkozva, hogy amennyiben Ausztria az
osztrák-magyar kapcsolatok féltése miatt nem akarja Gerőt
felelősségre vonni, akkor az NSZK vizsgálná ki az ügyet, különös
tekintettel arra, hogy Gerő gyakran megfordul az NSZK-ban, főleg
Münchenben. (Ábrányiné hozzájárult ahhoz, hogy bárki eljárjon
férje ügyében.) Az osztrák kormány az Ábrányi-ügy anyagainak
kiadását megtagadta azzal, hogy az osztrák nemzetbiztonsági ügy.
A nyugatnémet fél azonban - amely úgy vélekedik, hogy az
osztrákok inkább a nagymarosi beruházási megrendelést féltik -
'kis kaput' keresett és meg is találta az INTERPOL-ban, abból
kiindulva, hogy az INTERPOL-megkeresést az osztrákok már nem
tagadhatják meg. Ebben a stádiumban érkezett Gerő Münchenbe.
NSZK-beli tartózkodása során végig ellenőrzés alatt állt. Egy
nyilvános helyen provokált verekedés ürügyén akarták őrizetbe
venni, de végül az akció elmaradt."
 Harangozó Szilveszter altábornagy, a BM III. főcsoportfőnöke, belügyminiszter-helyettes |
1987.
július 27-én, amikor már nem először jelentik, hogy "Gerőt,
ha azonosítani tudják, letartóztatják, akár az NSZK, akár
Ausztria területén tartózkodik.", Harangozó Szilveszter
altábornagy, állambiztonsági főcsoportfőnök,
belügyminiszter-helyettes saját kezűleg írja a jelentésre
intézkedésként, hogy: "Gerő elvtársat is
tájékoztatni kell." (ti.: nemcsak a III/II és a
III/III csoportfőnökséget.) (ÁBTL. 2.7.1. NOIJ-III/I-146.) 1987.
október 23-án Bogye János, a hírszerzés főnöke jelentésében
két új elemet közöl: "A bécsi ellenséges magyar
emigráció az Ábrányi ügy felújítását tervezi. Ez a Magyar
Népköztársaság elleni támadás mellett arra irányul, hogy a
Bécsben élő Ábrányiné nyugdíjat kapjon. Az akciót a Magyar
Szövetség az Emberi Jogokért és a Nemzetőr szerkesztősége
szervezi." "Az ügyről Makrának a római magyar
nagykövetség disszidált hajdani munkatársa szolgáltatott
adatokat."
 Harangozó 1987-ben: „Gerő elvtársat is tájékoztatni kell.” |
 |
Tájékoztatták "Gerő elvtársat", aki úgy gondolta, legbiztosabb, ha Izraelbe megy. 1988-tól izraeli állampolgár, útlevélszáma: 4062264. Lakást vesz Tel-Avivban, a Yossi ben Jossef utca 27. szám alatt. Itthon a Moszad segítségéről és annak szolgálatáról egyaránt suttognak. Gerő 1989-ben dörzsölt kémelhárítóként lakást vált és elköltözik az 54. Pinkas Street 15/62-be, IL-62261, telefon: 3-414193, fax: 3-412058. Nem sokáig lakik benne. Súlyos tévedéseként azt hiszi, hogy az emberrablás büntette elévült, az 1961-ben kiadott körözést visszavonták ellene, ezért magabiztosan ismét Bécsben terem és bejelentkezik az 1030 Weyrgasse 6. III.em. 11. sz. alatti lakásba saját nevén! Már új bécsi lakásáról jön interjút adni 1989. december 14-én az MTV Új Reflektor Magazinjának és a Reform című hetilapnak a bécsi bevásárlóközpont, a Shopping City Süd melletti Novotel Szállóba. Amikor aztán az interjú első részét sugározza Budapestről az MTV az "Új Reflektor Magazin" 1990. január 10-i adásában, s látják benne Gerőt Ábrányiné bécsi ismerősei, rögtön értesítik az asszonyt, hogy az emberrabló ismét Bécsben van. Csakhogy nem tudni, hol a lakása, hisz nem ott nyilatkozott, hanem előrelátóan a műsor bevezetőjében megnevezett és képben is bemutatott Novotel Szállóban. Ábrányiné nyomban a rendőrségre siet, megismétli az emberrablás el nem évült vádját és az 1961 óta érvényes körözésre hivatkozva kéri Gerő letartóztatását. A rendőrség azért nem tartóztatja le azonnal, mert születési dátuma nem volt egyértelmű, hol 1923, hol 1925 volt feltüntetve az iratokban. Szeptember 14-én veszik őrizetbe a lakásán, élettársa, Nagy Ferencné jelenlétében. A jegyzőkönyv szerint zsebében 1638 schilling készpénz volt, Visa, Diners és American Express hitelkártya, eurócsekkek. Szociális biztosítási kártyájának száma: 4541. Október 9-én Dr. Anton Zelenka bíró elutasította Gerő jó nevű ügyvédjének, dr. Rudolf Mayernek az ajánlatát: félmillió schilling óvadék ellenében helyezzék szabadlábra védencét. Gerő végig tagadta a gyanúsítást: ismerte Ábrányit, az ügyvédje volt, de semmi köze elrablásához, szerinte Ábrányi Brazíliába menekült adósságai elől. Mind gyakrabban jelent rosszullétet, az orvosi igazolások egyre betegebbnek mutatják, kisebb agyvérzése után kiengedik, a tárgyalást pedig 1996 januárjára halasztják.
Ábrányi
13 éve a Gyorskocsi utcában
Magyarországon
hivatalosan 1961. október 16-án rendeltek el nyomozást Ábrányi
Aurél ellen hűtlenség bűntette miatt. Ábrányi október
12. óta volt a BM Vizsgálati Főosztályának Gyorskocsi utcai
fogdájában. A Legfelsőbb Bíróság katonai tanácsa 1963.
november 30-án Kat. II.0061/1963. számú ítéletével államtitok
tekintetében rendszeresen és kémszervezet tagjaként elkövetett
kémkedés, valamint béke elleni bűntett miatt jogerősen 13
év szabadságvesztésre ítélte.
Hogyan
töltötte napjait? Az Írónak nevezett szigorúan zárt emeleten az
Író-10-es számot viselte, csak különleges igazolvánnyal volt
látogatható. A különleges zárkák őre Kubik Lajos volt,
felettese Révész Sándor; Ábrányi kihallgató
tisztje Kugler Ferenc százados, felettese Dr.
Deák József ezredes osztályvezető. Minden
visszaemlékezés szerint Ábrányinak megkülönböztetett
bánásmódban volt része, a környezetétől eltérő kivételes
körülményeket teremtettek ahhoz, hogy minél többet megtudjanak
tőle a francia és az amerikai hírszerzésről, a Struzziero
kémrezidentúra működéséről. (Kihallgatói és feletteseik
régóta arra gyanakodtak, hogy a megszerzett fontos népgazdasági
és katonai információk a politikai és gazdasági élet két magas
pozícíóban lévő tagjától származnak, s erről csak úgy
győződhetnek meg bizonyossággal, ha hazahozzák Ábrányit és
elegánsan vagy drasztikusan kiszedik belőle a neveket.)
Egy
névtelen szemtanú visszaemlékezéséből: "Minden
reggel felvitték a 310-esbe, ott töltött négy órát, délben
visszavitték ebédelni, aztán délután újra felkísérték."
"Állandóan kapta a sok géppapírt és gépelt. Mindig
fogalmazott valamit..." "Volt egy tiszt, aki csak neki
vásárolt, aztán egy őr, aki vigyázott rá. Ugyanazon a szinten
volt elhelyezve, ahol más őrizetesek, csak neki külön lakosztály
járt: volt benne egy kis előtér vécével, s két zárka állt
rendelkezésére, egy nappali és egy háló. Külön kijelölt
fodrász nyírta, borotválta. Kapott egy Szokol rádiót is.
Reggelenként fülhallgatóval a fülében sétálgatott fel s alá a
cellájában. Civil volt végig, ritkán, de új ruhát is kapott,
ügyelt arra, hogy jólöltözött legyen." "Még narancsot
is hoztak neki."
Magatartásának
megváltozását így magyarázta az egyik őr: "Valahogy
átjutott az ellenőrzésen egy Népszabadság, amiből megtudta
édesapja halálhírét. Valamit kérhetett ezután amit nem
teljesítettek, s ettől kezdve megváltozott: komor, befelé forduló
lett és különös sztrájkba kezdett: megtagadta a késő esti
sétákat."
1974.
október 11-én dr. Deák József ezredes, a BM. III/I
osztályvezetője "Szigorúan titkos" szolgálati
feljegyzést küld az Igazgatásrendészeti Csoportfőnökség
vezetőjének, Kukk István rendőr ezredesnek, akit
arról értesít, hogy Ábrányi letöltötte 13 évi
börtönbüntetését, 1974. október 15-én reggel
9 órakor szabadul, tegye meg a szükséges intézkedéseket.
 Ábrányi szabadulásának előkészítése 1974. október 11-én |
 Rajnai (Reich) Sándor hírszerző vezérőrnagy, moszkvai nagykövet, aki Izraelbe, majd az USA-ba távozott |
Többek
egybehangzó visszaemlékezése szerint 1974 augusztusában Ábrányit
zárkájában többször felkeresi Rajnai (Reich) Sándor r.
vezérőrnagy a III/I csoportfőnöke, főcsoportfőnök-helyettes (a
hírszerzés főnöke 1967-1976, később moszkvai nagykövet
1982-1989 között) két ismeretlen civil ruhás férfi társaságában
és hosszan tárgyalnak. Ezt követően október 15-én
nyugat-európai eleganciával felöltöztetik Ábrányit és Rajnai
vezérőrnaggyal és két fős kíséretével eltűnik a gyorskocsi
utcai objektum zsilipjében.
[1990.
november 23-án Horváth Balázs, az Antall-kormány
belügyminisztere tájékoztatja Boross Pétert, a
polgári titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli
minisztert, hogy Ábrányi Aurél eltűnése ügyében
államigazgatási eljárást folytat az ORFK Vizsgálati Főosztálya.
1990. december 10-én a Nemzetbiztonsági Hivatal mb.
főigazgatója, Dr. Simon Sándor jelenti Boross
Péter tárca nélküli miniszternek - egyebek között - a
következőket: "1961-ben Ábrányit
erőszakkal Magyarországra hozták és bírói
ítélet alapján az Állambiztonsági Vizsgálati Osztály
Gyorskocsi utcai objektumában elkülönítve 1974. okt. 15-ig fogva
tartották. Szabadulása előtt két hónappal magas beosztású
vezetők - Rajnai Sándor és két eddig ismeretlen személy -
intenzív tárgyalásokat folytatott nevezettel, majd közvetlenül
szabadulásakor, 1974. okt. 15-én kívánságának megfelelően
luxus színvonalon felöltöztették. Dr. Ábrányi Aurélt a
Gyorskocsi utcai objektum 'zsilipjében' Rajnai Sándor és két fős
kísérete átvette. Ettől az eseménytől kezdődően további
sorsa ismeretlen." A jelentés a folytatásban -
egyebek között - a következő meglepő mondatot
tartalmazza: "1974. október 31-én (!) a BM. III/II-3
osztály (elhárítás az európai NATO országok -
az NSZK és Ausztria kivételével -, Törökország és a semleges
államok hírszerzésével szemben) "Szerkesztő"
fedőnéven játszmát kezdeményezett.
A BM. Adatszolgáltató Osztály birtokában lévő irattári karton
utal az ügy dossziéira, ám azok 1989 végén vagy 1990 elején
eltűntek."]
Dr.
Pajcsics József r. ezredes, az ORFK Vizsgálati
Főosztályának mb. vezetője, aki 1967-től teljesített
szolgálatot a Gyorskocsi utcában, 1991. április 22-én a következő
tájékoztatást adta az Interpolnak, majd Ábrányi
feleségének: "Dr. Ábrányi szabadságvesztés
büntetéséből 1974. október 15-én szabadult. 1974. október
16-án 13.10. órakor a soproni határátkelőhelyen a
W 637-656 frsz-ú személygépkocsival Ausztria felé
kilépett Magyarországról. További sorsának
alakulásáról semmilyen információval nem rendelkezünk. Adataink
szerint kizárható, hogy az említett időben Magyarországon vagy
Csehszlovákiában elhunyt volna." 1991. július 11-én
Pajcsics ezredes az Új Reflektor Magazin stúdiójában még
hozzátette: "...ismerjük annak a svájci személynek
az adatait is, aki beutazott ezzel a személygépkocsival
Magyarországra."
Pajcsics
1992-ben az osztrák-magyar jogsegélyegyezmény keretében
tanúvallomást tett a Pesti Központi Kerületi Bíróságon az
Ábrányi-ügyben. (1.Pk.176.556/1992) "Olyan adataink
is vannak, hogy Ábrányit Csehszlovákiában elgázolta egy
tehergépkocsi..." "Ábrányi Aurélról egy hétkötetnyi
dokumentumcsomagot készítettek, amelynek fedőneve "Szerkesztő"
volt, s melyet 1974-ben az archívumban helyeztek el. 1988-ban még
megvolt ez az akta. 1989-ben már nyoma veszett. A dokumentációnak
egy másik része Gerő Lászlóval is foglalkozott. 1980-ban még
megvoltak az akták. A Gerő László ügynöki munkájáról szóló
akta 1961-ig igazolta tevékenységét. 1961 után nem áll
rendelkezésünkre több adat."
Variációk
egy játszmára és a 120 millió dolláros átverés
Amikor
Ábrányi Aurél feleségét, Ingeborg Ábrányit 1991.
június 5-én felkerestem Bécs 1010 Ganzagagasse 5. szám
alatti lakásában, - Dézsy Zoltán kollégám társaságában -
elmondta, hogy szerinte férjét Oroszországba vitték, s ott is
halt meg. (MTV "Új Reflektor Magazin", 1991. június 13.
és július 11.)
 Ábrányiné, Ilkei Csaba és Dézsy Zoltán 1991 nyarán Bécsben |
Egy Gyorskocsi utcai őr biztosan hallotta, hogy Csehszlovákiában elütötte egy szemetesautó. Vajon mit jelenthetett az a bizonyos "játszma" a következményeket tekintve?
1.,
Ábrányit kicserélték valakiért.
2., Kettős ügynök lett, egy színlelt és egy valódi megbízással.
3., Ellátták új személyi okmányokkal és pénzzel, s hagyták távozni a semleges Svájcba, ahonnan esetleg tovább repült az USA-ba.
4. Látszólag elengedték a nyugati határon túlra, valójában ott rögtön újból elrabolták és átadták a csehszlovák vagy a szovjet állambiztonsági szerveknek.
2., Kettős ügynök lett, egy színlelt és egy valódi megbízással.
3., Ellátták új személyi okmányokkal és pénzzel, s hagyták távozni a semleges Svájcba, ahonnan esetleg tovább repült az USA-ba.
4. Látszólag elengedték a nyugati határon túlra, valójában ott rögtön újból elrabolták és átadták a csehszlovák vagy a szovjet állambiztonsági szerveknek.
Gazdag
titkosszolgálati tapasztalatok birtokában, s jó fantáziával a
variációk és a kombinációk száma tovább bővíthető. Magas
rangú volt állambiztonsági főtisztek szerint most jött el annak
az ideje, hogy az elkövetkező néhány évben megszólaljanak azok,
akik eddig hallgattak, de tudják a még megfejtetlen rejtély
titkát. A legtöbbet tudó tanú: Rajnai (Reich)
Sándor 1992-ben Izraelbe távozott, majd onnan az USA-ba,
ahol újsághírek szerint 1994-ben halt meg. Az államvédelmi
operatív munka, a játszmás nemzetközi műveletek egyik
legképzettebb kádere volt, kétszer tanult a Szovjetunióban:
1952-ben a Dzserzsinszkij Állambiztonsági Főiskolán, majd 1954-55
között a Lenin Egyetemen, s kétszer volt nagykövet Moszkvában:
1964-66 és 1982-89 között. Azon ritka megbecsülésben volt része
- avatott és értő belső informátorok szerint -, hogy a világ
első három titkosszolgálata (CIA, KGB, Moszad) ismerte el
munkáját. S ha ő valamilyen nemzetközi akciót indított
Budapestről, annak végrehajtására a világ minden részén
garanciák voltak. Soha, sehol nem hallgatták ki az
Ábrányi-ügyben Harangozó Szilveszter rendőr
altábornagyot, aki 1989. április 30-án vonult nyugállományba 40
évi szolgálat után. Érdekes, hogy Ábrányi USA-ban élő fia,
aki egyébként a szállodaiparban találta meg helyét, soha nem
kutatta apja sorsát, mintegy kimondatlanul is erősítve azt a
feltételezést, hogy Ábrányi az USA-ba távozhatott, s ott
feltűnés nélkül, gondtalanul élt.
Gerő
romló egészségi állapotára tekintettel lassan haladt Bécsben a
bírósági eljárás, ítéletre pedig nem került sor, mert
Gerő 1998-ban elhunyt. De nem búcsúzhatunk el tőle
úgy, hogy ne említenénk azt az elhíresült üzletét, mellyel 120
millió dollárt vett ki a magyar állam zsebéből egy
törvénytelen hitel folyósításának kierőszakolásával
személyes kapcsolatai útján. A nagy átverés ügyében 1994-ben
így interpellálták a parlamentben a legfőbb ügyészt: hova tűnt
a magyar állam 120 millió dollárja (akkori áron 10 milliárd 800
millió forint, a kamatokkal együtt 24 milliárd forint), amelyet
1986 márciusa és 1987 júniusa között a Magyar
Külkereskedelmi Bank adott hét gyors hitel formájában
azon négy cégnek, melyek két üzletember: Gerő László izraeli
lakos, valamint Oscar Schmidt osztrák vállalkozó érdekeltségi
körébe tartoztak? Ekkora összeget csak a Magyar Nemzeti Bank
előzetes engedélyével lehetett volna kölcsönözni kellő
pénzügyi fedezet biztosítása mellett. Ilyen engedély nem került
elő. Fentről a Magyar Külkereskedelmi Bankra osztották a
feladatot, amelynek nem volt ennyi pénze, külföldi hitelezőitől
kellett kérnie, ám arra nem kapott garanciát, hogy a szokatlan
kölcsön felvevői vissza is fizetik ezt a nagy összeget,
hitelkockázati számításokra nem volt idő. Mi történt
lényegében? Ahogy az lenni szokott, Gerőnek volt egy ötlete, - ez
esetben egy kaliforniai olajfinomító, a Powerine Oil
részvényeinek megvásárlása - s annak realizálására
mozgósította politikai, kormányzati kapcsolatait.
 Gerő: „Még időben meg is kaptuk a pénzt!” |
 Németh Miklós, az MSZMP KB titkára |
Gerő
erről 1989 decemberében így beszélt Bécsben: "...a
jó üzlet bukni látszott a Magyar Külkereskedelmi Bank késlekedése
miatt. A veszteség megakadályozása érdekében fordultam Németh
Miklóshoz, aki annak idején az MSZMP KB titkára volt.
Feltártam előtte az előzményeket, az egész ügyletet, ám miután
először látott életében, nem hitt nekem, legalábbis
kételkedett, ezért megkérdezte, hogy ki tudja igazolni az
igazmondásomat.
 Fekete János, a MNB alelnöke igazolta Gerőt |
Válaszoltam: Fekete
János. Jelenlétemben felhívta Fekete Jánost, aki szó
szerint igazolta az általam elmondottakat, s ez meggyőzte Némethet
igazamról. Intézkedett, hogy a távol lévő pénzügyminiszter,
Medgyessy Péter helyett másnap hajnalban, reggel hétkor fogadjon
engem Madarasi Attila államtitkár.
Madarasi berendelte magához Patkó
András miniszter-helyettest, aki az egész ügyet
folyamatában nagyon jól ismerte, hisz naponta referáltam neki és
megkérte, hogy ezt a hitelügyletet rendezze. Még időben meg is
kaptuk a pénzt..." (Segített Németh
Károly is, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a párt
főtitkár-helyettese, korábban KB-titkár, később az Elnöki
Tanács elnöke.)
Gerő
csak úgy kaphatta meg a pénzt, ha örököséül a magyar államot
jelöli meg. Megírta a végrendeletét, folyósították a hitelt. A
pénz egynegyedéért Gerő Lichtensteinben bejegyzett cége, a
GELACO AG. meg is vette a Santa Fében lévő olajfinomítót. A
további dollármilliók sorsa ismeretlen maradt, a hitelt nem
törlesztették üzlettársával, s jobbnak látta Izraelbe költözni.
Az MKB pert indított Los Angelesben, ami végül peren kívüli
egyezséggel végződött: a 120 millió dollár egynegyedéért
futni hagyták Gerőt, aki 1995-ben a börtönben új
végrendeletet írt: az állam helyett élettársára, Nagy
Ferencnére hagyta vagyonát, leánya örökségét a köteles részre
korlátozta. A hitel később ugyanúgy belekerült a
bankkonszolidációba, mint a többi bank kétes kintlévősége. A
hatalmas hagyaték személyes rendezése vagy tán más miatt is Gerő
arra a váratlan elhatározásra jutott, hogy hazajön
Magyarországra. Egy nappal a tervezett út előtt váratlanul
meghalt. Sietősen elhamvasztották. Hogy hová lett 200 millió
dollárra becsült vagyona, csaknem száz bankkártyája? Még nem
tudjuk. 1989-ben Bécsben büszkén említette, hogy változatlanul
az MSZMP (Munkáspárt) tagja, rendszeresen fizeti a tagdíjat, s
olvassa a Szabadságot. Mert mindig az elvek pártján állt, s
kommunista maradt.
És
mit válaszolt Györgyi Kálmán legfőbb ügyész 1994-ben Homoki
János kisgazda képviselő interpellációjára a magyar
országgyűlésben? "1993-ban született meg a XVII.
törvény, amely 1993. május 15-én lépett hatályba. Ez
módosította a Btk.-t és a szabálysértési törvényt a
devizajogsértések következményei tekintetében. Míg korábban a
külföldieknek engedély nélkül nyújtott hitel az értékhatártól
függően bűncselekménynek minősülhetett, az új szabályozás
szerint az engedély nélküli hitelezés értékre tekintet nélkül
szabálysértésnek minősül, így szól a módosított
szabálysértési törvény 116.§(1) bekezdés b. pontja. Ha az
elkövetés és az elbírálás között új törvény lép hatályba,
s az új törvény szerint a cselekmény már nem bűncselekmény,
akkor az új törvényt kell alkalmazni a hatálybalépés előtt
elkövetett cselekményre..." Tehát csak szabálysértés
volt a 120 millió dollár kivétele az adófizető magyar polgárok
befizetéseiből, de az is végrehajthatatlan maradt.
 Gerő százados dekonspirálódott, ami gátolja eredményes felderítő munkáját |
Nemcsak az igazságszolgáltatás, hanem az állambiztonság is könyörületes volt vele, ápolta és eltakarta, fizette és kitüntette. Keveseknek adatott meg, hogy noha szt-tisztként dekonspirálódtak, mégis tovább szolgálhattak a szigorúan titkos állományban. Márpedig Gerővel ez történt. BM. minősítéséből tudjuk, mely 1970. december 23-án készült. Emlékeztetőül: Gerő 1967. szeptember 15-én foglalta el konspirációs munkahelyét az INTERAG RT. igazgatói székében "10" r. százados fedőnéven. Elég hamar ismertté vált küldetése. A minősítés erről: "Operatív munkájának értékelésénél figyelembe kell venni, hogy önhibáján kívül dekonspirálódott. Ez gátolja az eredményes felderítő munkáját. Gazdasági munkája jelentősen leterheli, ami szintén kihat operatív feladatainak végzésére. A gátló körülmények ellenére állambiztonsági munkájában voltak eredmények: több lényeges jelzést felszínre hozott; ügynököknek operatív lehetőséget biztosított; részt vett állambiztonsági feladatok céljait is szolgáló objektumok létrehozásában és a társszervek részére egyes operatív feladatok végrehajtásához hatékony segítséget nyújtott." BM. Minősítési lap, "Szigorúan titkos". (ÁBTL. 2.8.2.2. 141.)
A
levéltár dossziéit kinyitottam, de az ügyet nem zárhatom le,
mert a történetnek nincs vége: nem tudjuk a teljes igazságot.
Dr.
Ilkei Csaba
tudományos kutató
tudományos kutató
(Kuruc.info)
Ilkei
Csaba további írásai:
A
D-144-es szigorúan titkos tiszt esete Ábrányi Auréllal és 120
millió dollárral
Főszereplőnk, Ábrányi és felesége fogadta Nagy Ferenc volt miniszterelnököt és feleségét Bécsben, 1956-ban |
Levéltári kutatások, dokumentumok és bizonyítékok nélkül csak hiteltelen és megalapozatlan kijelentéseket lehet tenni ügynökügyekben. Húsz évvel a rendszerváltás után levegőben lógó találgatásokkal, fantáziadús bulvármesékkel, amatőr és dilettáns mendemondákkal van tele az internet, önmagát újságírónak nevező szélhámos, jól értesült tömegkommunikátor, intézeti médiamenedzser, gátlástalan cédulás celeb közöl magabiztosan listákat nemcsak hazai, hanem CIA-, KGB- és Moszad-ügynökökről is. Sőt, volt ügynökök - hivatalosan: állambiztonsági hálózati személyek -, hogy eltereljék magukról a figyelmet, saját maguk készítenek és küldözgetnek listákat - volt hivatásos állambiztonsági tisztekről is -, mint például "Óvári" titkos megbízott (M.K.) Somogy megyében. Idővel persze lelepleződnek, de addig megtévesztő tevékenységüknek áldozatai is vannak a tájékozatlan, félrevezethető, hiszékeny emberek körében.
Harminc
évig dolgoztam a Magyar Televíziónál (1969-1999),
s abból 15 évig vezettem (1984-1999) az "Új Reflektor
Magazin"-t, amely nemcsak a kisemberek érdekvédelmét
szolgálta, hanem valóságfeltáró riportjaival, a múlt kritikai
elemzésével a rendszerváltás előkészítését is.
1989-90-91-ben több részes sorozatot készítettünk egy
állambiztonsági tisztről, a Vörös Hadsereg volt elhárító
hadnagyáról, aki előbb hazarabolta Bécsből Ábrányi
Aurél újságírót, a SZER tudósítóját, majd sikeresen
tönkretette a rá bízott nagyvállalatot, végül pedig személyes
kapcsolatai révén kicsalt 120 millió dollárt a magyar államtól.
Aztán eltűnt Izraelben, élete végéig nem született ellene
jogerős bírósági ítélet. Akkor alig volt kezünkben néhány
hivatalos irat, csak az érintettek, a tanúk, a megszólalók
igazmondásában bízhattunk. Ez pedig ilyen ügyekben meglehetősen
aggályos és becsapós.
1995-ben
az MTV egy másik stábja szerecsenmosdató műsort készített
ugyanerről az állambiztonsági tisztről. Ebből az alkalomból az
egyik jobboldali napilap megszólaltatta Farkas Vladimir volt
államvédelmi alezredest, akinek semmi köze nem volt az ügyhöz,
bevallottan nem ismerte a szereplőket, nem tudott róluk semmit,
semmilyen iratot nem látott, semmilyen dokumentumot nem tudott
előhúzni, de két egymást követő napon, két teljes oldalon
blöffölt, találgatott, okoskodott és fontoskodott, etetve a lap
munkatársát, aki szintén megeresztette a fantáziáját és azokat
kezdte kritizálni, akik máig időt állóan tárták fel a
helyreigazításra nem szorult tényeket. Ilyeneket voltak
olvashatók: "Farkas Vladimir 1955-ig dolgozott a
hírszerzésnél. Ábrányi beszervezése 'igen előrehaladt
stádiumban volt', de a végső lépést addig még nem tették
meg." Ezzel szemben, Ábrányit már 1949. április
23-án beszervezte a HM. katonapolitikai osztálya és májusban
átdobta Ausztriába hírszerző feladatokkal. Farkas Vladimir ekkor
még nem dolgozott az ÁVH hírszerzésénél két okból, egyfelől
azért, mert még nem volt ÁVH, csak ÁVO, másfelől azért, mert
még nem engedték a hírszerzés közelébe, hanem az ÁVO operatív
technikai alosztályán telefonlehallgatásokat és
levélvizsgálatokat irányított. Majd csak 1950-ben szervezi meg az
ÁVH határon túli politikai felderítését, mint a hírszerző
főosztály vezetője, 1953-tól az egységes BM.-ben az I.-es
(államvédelmi) Főcsoportfőnökség II. főosztályának
(hírszerzés) helyettes vezetője 1955-ig. Ám amikor Ábrányi
hazahozatala történik (1961. október 12.) már nincs abban a
helyzetben, hogy bármi felett diszponáljon: 1956. október 5-én
letartóztatták, bűneiért 12 évre ítélték, amiből négy évet
töltött le, 1960-ban amnesztiával szabadult. Említett, zavaros és
semmitmondó nyilatkozatának második részében (1995. december 8.)
kijelentette: "Szerintem Ábrányi ügyiratainak teljes
anyaga minden valószínűség szerint a PGU-nak, tehát a KGB I.
főosztályának, a hírszerzésnek az irattárában megvan."
Nem
kellett odáig mennem. Húsz évvel azután, hogy műsoromban, az "Új
Reflektor Magazin"-ban az első riportot elkészítettük az
Ábrányi-Gerő ügyről, de még nem folytathattunk levéltári
kutatást, 2009 nyarán tudományos kutatóként az Állambiztonsági
Szolgálatok Történeti Levéltárában keresni kezdtem az
ügy dokumentumait. Döbbenten hallottam, hogy ezeket még soha senki
sem kérte ki előttem.. Várnom is kellett, míg kutatásra a
levéltárosok előkészítették azokat. Minden ügydöntő
dokumentumot (még) nem találtam meg, de sokat igen. Az ügyet
összefüggéseiben kiterjesztő, a történések körülményeit
jobban megvilágító, a főbb szereplők alakját a korábbi
ismereteinknél árnyaltabban, több konkrét információval
bemutató kutatási eredményeimet most teszem közzé először.
"Ábrányit
1961-ben hazahoztuk"
Dr.
Ábrányi Aurél (Szentendre, 1914. június 10., Várnai
Róza) a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett jogi diplomát.
Apja az operaház karmestere volt. Unokaöccse, Ábrányi Emil
népszerű lírai költő. Ügyvédi irodát nyitott, majd újságíró,
1943/44-ben az "Új Nemzedék" politikai rovatának
vezetője. A világháborúban haditudósító zászlós, 1945
márciusában a Dunántúlon szovjet fogságba esett és a
székesfehérvári hadifogoly-táborba került, ahonnan júniusban
elengedték. Egy gépkocsikat forgalmazó kereskedelmi cég
társtulajdonosa lett 1948-ig, miközben 1946-ban egy kőnyomatos
lapot indított, hamarosan a "Képes Figyelő" riportere. A
szerkesztőség 1948-ban Párizsba akarta küldeni tudósítónak, ám
az Államvédelmi Hatóság nem engedélyezte kiutazását.
Ábrányi Aurél kémfotója |
Ekkor elhatározza, hogy második feleségével (Szlatkovszky Ibolya, Budapest, 1925. május 23.) és gyermekével nyugatra szökik. (Ábrányiné apja postai szerelő volt, 4 polgárit végzett, a vendéglátóiparban kiszolgálónő, majd 1943-ban a HM-ben gépírónő. 1944-ben ment férjhez először, 1946 másodszor, Ábrányihoz.) Ábrányi az üzleti világból ismerte Kerényi János szombathelyi autókereskedőt, aki segítséget ígért az illegális határátlépéshez. 1948. november 2-án gépkocsival érkeztek Budapestről Kőszegre, ahol Kerényi várta a családot, összeismertette őket Weöres Mihály ny. honvéd őrnaggyal, vele egy Óvári Lajos nevű asztalosmesterhez mentek, akinél egy orosz katona várta gépkocsival, ő vállalkozott a határon való átjuttatásukra. Ábrányi egy borítékban átadott Weöresnek 9 ezer forintot, amiből Kerényi 3500-at, Óvári és a gépkocsival várakozó orosz katona 1000-1000 forintot kapott, a többit Weöres őrnagy megtartotta magának. A határ előtt azonban már orosz járőrök várták a gépkocsit, feltartóztatták, s utasait bevitték a szombathelyi ÁVH-hoz. Ábrányi nem tudta, hogy a három segítőkész magyar közül kettő: Kerényi János és Weöres Mihály a HM. katonapolitikai osztályának hálózati besúgói, Óvári Lajos asztalosmester pedig előre jelezte az akciót a szovjet határrendészetnek. (ÁBTL. 3.1.9. V-76756.)
Ábrányit
budapesti őrizete alatt a HM katonapolitikai osztálya 1949.
április 23-án " Relly" fedőnév
alatt beszervezte és májusban Ausztriába telepítette a francia
hírszerző szervek elleni feladattal. (ÁBTL. 4.1.A-2127/4: a BM.
III/I csoportfőnökség jelentése "Az
Ábrányi-Struzziero-Atkáry kémcsoport felszámolása 1955-ben",
"Dr. Ábrányi Aurél nemzetközi kém, áruló volt ügynök
ügye, 1949-1961", "Relly", "Wholl", "Woll
János", "Nyíri", "Lovag" fn. ügy.")
A jelentés elején kissé zavaró az a zárójeles megjegyzés,
hogy "más adat szerint az ÁVO 1948. november 11-én
beszervezte", mert a jelentés további része egyértelműen
a kat. pol. beszervezésére hivatkozik, másrészt az Államvédelmi
Hatóság is ezt állítja minden későbbi iratában, végül 1948.
szeptember 10-től már nem volt ÁVO - a Magyar Államrendőrség
Államvédelmi Osztálya -, hanem az abból alakult BM. Államvédelmi
Hatósága működött, amely aztán 1949. december 28-án
olvasztotta magába a HM. Katonapolitikai Főcsoportfőnökségét
(katonai hírszerzés, elhárítás) közvetlenül a
Minisztertanácsnak alárendelve. A III/I csoportfőnökség
(hírszerzés), mint jogutód jelentése ezt követően - a részletek
előtt - négy mondatba sűríti Ábrányi sorsát, benne a záró
kulcsmondattal. Ábrányi "...néhány hónapon
át megfelelően teljesített. 1950-ben szembefordult velünk és
mintegy 11 éven át különféle ellenséges speciális szervek
hazánk ellen dolgozó aktív ügynöke volt. A
magyar állambiztonsági szervek prominens elhárítási (itt egy
vagy két szó törlése következik az ÁBTL anyagában) 1950-1954
között hírszerzésünk játszmás-kísérleti ügye volt. 1961-ben
Ausztriában ellene végrehajtott akció eredményeként hazahoztuk,
1963-ban 13 évi börtönbüntetésre ítélték."
A III/I jelentése: Ábrányit beszervezték, telepítették, majd hazahozták |
Ábrányi azzal a feltétellel vállalta az együttműködést, hogy idővel családja is Ausztriába távozhat. Ábrányinét szabadlábra helyezték. Az ország elhagyása előtt férje elmondta neki, hogy addig is, míg kiengedik hozzá, havonta ezer forintot fog kapni postán a hatóságtól, s megadta annak a tisztnek a telefonszámát, akit fel kell hívnia, ha valami problémája adódik. 1950 végén Ábrányiné érzékelte, hogy a kapcsolat megromlott férje és a hírszerzés között, a pénzküldemények elmaradtak, hiába hívta a szokásos telefonszámot, az ismerős tisztet már nem tudta elérni. Ábrányiné 1952 szeptemberében nyugatra akart szökni leányával Csehszlovákián át, de a csehszlovák határőrök elfogták, Pozsonyba vitték és tiltott határátlépésért 15 napi börtönbüntetésre ítélték. Ennek letöltése után még 8 hónapig visszatartották és csak 1953 májusában adták át Magyarországnak. Itthon 3 év és 10 hónap börtönt kapott, amit Balassagyarmaton, majd Kalocsán töltött, ahol 1954 augusztusában a BM. I. (államvédelmi) Főcsoportfőnökség I. főosztálya (kémelhárítás) beszervezte, s szabadlábra helyeztette. (ÁBTL. 3.1.9. V-140799.)
A HM Katonai Elhárító Főcsoportfőnöksége, benne a hírszerzéssel |
Ábrányi Aurélnét is beszervezték |
Kiszabadulása
után új kapcsolattartó tisztjétől megtudta, hogy az
együttműködés férje és a magyar hatóságok között férje
hibájából - miután nem volt hajlandó az utasításokat
végrehajtani - megszakadt. Ezután sikeresen felderítette Atkáry
Arisztid kémtevékenységét, ami azért nem volt nehéz, mert férje
távozása után 1949 és 1951 között Atkáry szeretője volt,
együtt élt vele, s kiszabadulása után ismét felvette vele a
kapcsolatot. Újra érintkezésbe lépett férjével, annak minden
lépéséről (levél, pénz, csomag, csempészáru, futárüzenet,
kérés, egyes személyek felkeresése stb.) azonnal tájékoztatta a
hatóságot, ennek nyomán vették őrizetbe például Felkai Ferenc,
Ráthonyi János, Szvatkó Pál, Csontó Menyhért, Marschalkó
Teofil és Jogics József újságírókat. 1955-ben Ábrányinét
átvette a II. főosztály (hírszerzés) és feladattal Bécsbe
küldte.
Ábrányi
Aurél 1949-ben Bécsbe érkezve hamar kapcsolatba kerül a francia
hírszerzéssel (SDECE) régi ismerőse, Lázár Ödön révén, aki
akkor már francia ügynök és a SZER tudósítója. Lázár
javasolja a bécsi francia nagykövetség sajtóattaséjának Patrice
Duvaitnak, hogy vonják be Ábrányit a hírszerző munkába. Dornier
százados, a francia hírszerzés tisztje alkalmazza is kutató
ügynöknek és fordítónak. (ÁBTL. 4.1. A-2127/4) Ezzel egy időben
a bécsi argentin követség tanácsadója is jogi és sajtóügyekben.
Egy másik elmosódott kép Ábrányi ügynökről |
"Ábrányi
az első időben értékesnek tűnő információkat adott. Egyben
állandóan szorgalmazta, hogy anyagilag támogassák, családját
engedjék ki. Mivel ezen követeléseit nem teljesítették,
jelentései egyre értéktelenebbek lettek." (BM.
III/I. "Az Ábrányi-Struzzeiro-Atkáry kémcsoport felszámolása
1955-ben." - ÁBTL. 4.1. A-2127) 1950. március 12-én a
Budapestről Bécsbe utazó hírszerző tiszt, Vértes János őrnagy
a személyes találkozón kísérletet tett "Relly"
fedőnevű ügynökük foglalkoztatásának felújítására, a
kapcsolat megerősítésére. "A találkozót lefolytató
hírszerző tiszt véleménye szerint Ábrányi a részünkre átadott
anyagokat a francia hírszerzés tudtával készítette, s azok nagy
része feltehetően dezinformáció." Ezt követően
több kísérlet történt az együttműködés visszaállítására,
ezek azonban meghiúsultak, mert "Relly" nem volt hajlandó
a megjelölt helyre menni, kizárólag saját bécsi lakásán akart
találkozni az összekötővel. 1951 januárjában a kapcsolat
véglegesen megszakadt. Ábrányi Aurélt február 22-én a
hálózatból kizárták azzal az indokkal, hogy "Viselkedéséből,
jelentéseiből biztosra vehető, hogy az ellenség ügynöke."
A
hírszerzés jelentése így folytatódik Ábrányiról: "1951-től
1954-ig lényegében nem volt vele kapcsolatunk. Időközben
feleségét beszerveztük és kiengedtük. 1954-ben Bécsben újból
személyes találkozót tartottunk. (Itt Dobróka János
alezredes utazására utalnak bizonytalanul - megj.: I.
Cs.) "Relly"-t nem tudtuk úgy kompromittálni,
presszionálni, hogy mellettünk dolgozzon. 1954-től ÁB. szerveink
- több-kevesebb együttműködéssel -tervezték és szervezték
"Relly" titkos anyagainak, illetve személyének
kiemelését, hazahozatalát."
(A
jelentés utal arra, hogy „Relly” ügyében az állambiztonsági
szervek számos ügynököt foglalkoztattak, pl. „Dunai”, „Szőke
Imre”, „Gerendás”, „Nyíriné”, az olasz diplomata, az
„Acél”-„Rónai”-„Szirom” akciócsoport (!), stb.)
Kémrezidentúra
Budapesten Struzzieróval
Ábrányi
a francia hírszerzés mellett 1951-től a Szabad
Európa Rádiónak is dolgozik, 1956-ig annak bécsi
különmegbízottja, havi 400 dolláros fizetésért. A CIC (Counter
Intelligence Corps: az USA totális elhárítást végző
titkosszolgálati szerve) részére végzendő kémtevékenység
céljával 1951-ben Bécsben beszervezte a budapesti olasz
nagykövetség sajtóattaséját Struzziero Adalbertót:
hozzon létre kémrezidentúrát Magyarországon, s az összegyűjtött
politikai, gazdasági, katonai információkat juttassa ki hozzá
Ausztriába. (Az olasz diplomata értesüléseit ezzel párhuzamosan
átadta a bécsi olasz nagykövetségen Noel Mortennek, aki az olasz
hírszerzés megbízottja volt.) Struzziero a kémrezidentúra
létrehozásakor, a beszervezéseknél arra hivatkozott, hogy a
munkájához szüksége van olyan információkra, amelyek a sajtóban
nem jelennek meg, ezért havi 800-1500 forintot tud fizetni. Csak
később mondta el az ügynököknek, hogy jelentéseiket Ábrányihoz
juttatja el Bécsbe, s azokat a Szabad Európa Rádió felhasználja.
Esetenként bekapcsolta a kémanyagok továbbításába Anne Marie
Durand-ot, a budapesti francia nagykövetség alkalmazottját.
Az
olasz diplomata Ábrányi megbízólevelével és a tőle
becsempészett pénzen a következőket szervezte be:
Atkáry Arisztid akkor 29 éves volt üzemtulajdonost, önálló fordítót. 1945 után az apjától örökölt gyárat vezette. Apja a Schönwald Vegyészeti Gyár részvényese volt és az I.G. Farbenindustrie magyarországi fiókvállalatának elnöke. Az államosítás után a megmaradt értékek eladogatásával foglalkozott és fordítói munkát vállalt. 1952-től '55-ig végzett kémtevékenységet ellenszolgáltatásért. Atkáry fontos információkat kapott nagybátyjától, Kemenes Ödöntől, aki a Magyar Postánál dolgozott bizalmas munkakörben. Ilyen volt például a pécsi uránbányákban folytatott kutatás, melyet Bogomolov akadémikus irányított; a postai titkos levélellenőrzések rendje; egyes ÁVH-objektumok, így a hármashatár-hegyi és a szabadság-hegyi rádióadók; néhány kiemelt nagyüzem termelési adatai; a diósgyőri vasgyár kompresszorának felrobbantása stb.
Atkáry Arisztid akkor 29 éves volt üzemtulajdonost, önálló fordítót. 1945 után az apjától örökölt gyárat vezette. Apja a Schönwald Vegyészeti Gyár részvényese volt és az I.G. Farbenindustrie magyarországi fiókvállalatának elnöke. Az államosítás után a megmaradt értékek eladogatásával foglalkozott és fordítói munkát vállalt. 1952-től '55-ig végzett kémtevékenységet ellenszolgáltatásért. Atkáry fontos információkat kapott nagybátyjától, Kemenes Ödöntől, aki a Magyar Postánál dolgozott bizalmas munkakörben. Ilyen volt például a pécsi uránbányákban folytatott kutatás, melyet Bogomolov akadémikus irányított; a postai titkos levélellenőrzések rendje; egyes ÁVH-objektumok, így a hármashatár-hegyi és a szabadság-hegyi rádióadók; néhány kiemelt nagyüzem termelési adatai; a diósgyőri vasgyár kompresszorának felrobbantása stb.
Atkáry Arisztid személyi törzslapja a hatóságnál |
Jeszenszky Antal dr., az akkor 37 éves volt katonatiszt jogi egyetemet végzett, a Külügyminisztérium sajtófőnöke 1945 előtt. 1945 után háborús és népellenes cselekmények miatt két évre ítélték, de a Népbíróság Országos Tanácsa felmentette. Nyelvórák adásából élt és a felesége tartotta el. Hetente szolgáltatott katonai, politikai, gazdasági és kulturális adatokat jelentés formájában. 1953-ban a kémelhárítás beszervezte és a Chemolimpex Külkereskedelmi Vállalathoz helyezte.
Darvas
Attila, 33 éves gépészmérnök, kizárt MDP-tag. 1944-ben a
Gestapo beszervezte, de a németek gyors visszavonulása miatt
gyakorlati tevékenységet nem folytatott. Nyugatra menekült,
ahonnan 1945 végén tért vissza. A Kohó és Gépipari Minisztérium
különböző vállalatainál dolgozott. Miután 1953-ban Atkáry
beszervezte, a KGMTI-től ellopta a Dunai Vasmű tervfeladatairól
szóló 170 oldalas szigorúan titkos anyagot, majd a dunaújvárosi
kokszolómű alaprajzát, egy nehézipari vállalat beruházásának
leírását és bizalmas adatokat közölt a komlói szénbányák
termeléséről.
Wágner
Márton 31 éves alkalmazott 1946-ban katonai szolgálatot
teljesített a híradó építő zászlóaljnál, s innen biankó
katonai űrlapokat lopott, melyeket Atkárynál helyezett el, aki
ezek, valamint más, Wágnertől kért katonai iratok segítségével
hamis okmányokat készített.
Szegedi
(Stern) Sándor 34 éves jogi egyetemet végzett, előbb
önálló kisiparos, majd a Háztartási és Fémtömegcikk Ktsz.
elnöke, Struzziero Adalberto sógora. Jelentett a gazdasági
helyzetről, a normarendezésről, a lakosság hangulatáról;
pártkiadványokat, népnevelő füzeteket, Magyar Közlönyöket
adott át a diplomatának. Az Ábrányitól főleg dunai hajósok
útján érkező csempészárút (valuta, arany, ékszer, márkás
óra, esőkabát, nejlonharisnya, irídium tollhegy, stb.) rajta
keresztül értékesíti Struzziero.
Szegedi
Sándorné Lajtha Edit 29 éves, elvált muzeológus
kiállításokról, színdarabokról, filmekről írt jelentéseket.
Egyed
Béla 41 éves munkás a Háztartási és Fémtömegcikk
Ktsz.-ben dolgozott, húsz jelentést írt kézzel politikai és
gazdasági hírekről, ő juttatta el a külföldről becsempészett
és szétosztott forintküldeményeket a megadott címekre. 1954
nyarán 102 darab Napóleon-aranyat, egy aranyrudat és 5
aranykarórát rejtett el lakásán Szegedi Sándor részére.
Bazovszky
Péter 49 éves szlovák származású ügyvéd fordítóként
dolgozott a szovjet gépipari vagyonkezelőségnél, közvetlenül a
„2-es számú expedíció” fedőnév alatt működött
uránérckitermelő vállalatnál szerezte titkos információit a
kutatási és termelési eredményekről.
Sugár
Györgyné Götler Vera 28 éves tisztviselő, időelemző.
Szegedi Sándor barátnője, akit majd feljelentési kötelezettség
elmulasztása miatt vonnak felelősségre, mert noha Szegedi
elmesélte neki a volt feleségével együtt végzett
kémtevékenységet és a SZER-től kapott anyagi ellenszolgáltatást,
nem tájékoztatta a hatóságot.
Ruszkay
György 32 éves grafikus, az „Új Világ” külső
munkatársa, Atkáry gyermekkori barátja a Vörös Csillag nyomdából
csak belső használatra kiadott „Magyar Rendőr” és „Határőr”
újságokat hozott ki és adott át Atkárynak.
Ábrányi
mind értékesebb és bizalmasabb információkhoz jut és azokat
továbbítja megbízóinak, akik sikeresnek minősítik és
honorálják tevékenységét. Néhány megszerzett további kémadat:
a Temesvár környéki rakétakilövő helyek építéséről,
melyeket Jugoszlávia ellen terveznek felhasználni; az alagi
lőszerraktár felrobbanásáról; a magyar és csehszlovák
kormányküldöttségek tárgyalásáról a dunai vízlépcső
megépítésével kapcsolatban; a magyar börtönügyi rendszer
átszervezéséről; a magyar-export-import helyzetéről, a
Bakonyban állomásozó katonai alakulatokról; s folyamatosan a
lakosság hangulatáról: normarendezés, közellátási nehézségek,
áramkorlátozások, stb.
A
BM. I. (államvédelmi) Főcsoportfőnökség I. főosztálya
(kémelhárítás) 1954 elején fokozott erőfeszítéseket tesz a
kémrezidentúra teljes felderítésére. Márciusban egy "Pénzes"
fedőnevű ügynök lakásán tetten érik Struzzierót,
aki az Ábrányitól kapott 200 ezer forintot adta át szétosztásra
utasításokkal együtt öt ügynök címére: Atkáry Arisztidnak,
Jeszenszky Antalnak, Egyed Bélának, Szegedi Sándornak és Szegedi
Sándornénak. A megrémült olasz diplomata beismerő vallomást
tett kihallgatásán, melynek során beszervezték és azt az
utasítást adták neki, hogy Ábrányival és a rezidentúra
tagjaival továbbra is tartsa a kapcsolatot, a kémjelentéseket
azonban a kijuttatás előtt mutassa be a vele kapcsolatot tartó
operatív tisztnek. Az együttműködés folytatódik, Ábrányi
viszonyt kezd Struzziero feleségével. Mások is részt vesznek már
a kém-és csempésztevékenységben, így például Mahmud Omeri
budapesti török diplomata és Latapie Jean francia követségi
tisztviselő. Ábrányi új bécsi fedőcímről jelentkezik.
Struzziero nem bírja idegekkel a megpróbáltatásokat és
öngyilkosságot kísérel meg. A kórházban ismerőseinek,
diplomáciai feletteseinek feltárja kapcsolatát a magyar
kémelhárítással. Dekonspirálódott több személy előtt. Az
olasz külügyminisztérium hazarendelte.
Eddig
a megszerzett titkos információkat Struzziero révén az olasz
nagykövetség diplomáciai futárpostájával juttatták ki Bécsbe.
Ezt követően Atkáry Arisztid és Darvas Attila levélben
titkosírással küldte jelentéseit, a rezidentúra többi tagja
beszüntette tevékenységét.
Struzziero vallomása alapján 1955. szeptember 22-én letartóztatták a felsorolt tíz személyt. "Ezen kívül két személyt csempészárúval való üzérkedés büntette miatt átadtunk a rendőrségnek, három személyt figyelmeztetésben részesítettünk, négy személyt az illetékes operatív szerveknek átadtunk felhasználásra, egy személy ellen pedig ügyész nyomozásra tettünk javaslatot. A felmerült többi kompromittált személyt nyilvántartásba vettük." A letartóztatottak majd mindegyike mellé fogdaügynököt telepítettek, s majd mindegyiküket beszervezték.
Struzziero vallomása alapján 1955. szeptember 22-én letartóztatták a felsorolt tíz személyt. "Ezen kívül két személyt csempészárúval való üzérkedés büntette miatt átadtunk a rendőrségnek, három személyt figyelmeztetésben részesítettünk, négy személyt az illetékes operatív szerveknek átadtunk felhasználásra, egy személy ellen pedig ügyész nyomozásra tettünk javaslatot. A felmerült többi kompromittált személyt nyilvántartásba vettük." A letartóztatottak majd mindegyike mellé fogdaügynököt telepítettek, s majd mindegyiküket beszervezték.
A Budapesti
Helyőrség Katonai Bíróságának Andó tanácsa 1956.
június 27-től 29-ig tárgyalta a kémügyet. Mindenki beismerte
bűneit, kivéve Bazovszky Pétert. Az ítéletek: Atkáry: 15 év
börtön; Darvas Attila: 10 év; Szegedi Sándor: 8 év; Jeszenszky:
7 év; Egyed: 4 év; Szegediné: 3 év; Wágner: 1 év; Sugárné: 1
év (3 évre felfüggesztve); Bazovszky: 10 hónap (3 évre
felfüggesztve).
A Katonai Bíróság ítélete 1956-ban |
"Darvas Iván az ÁVH ügynöke"
Darvas Iván |
Az
ÁVH a nyomozás, a büntetőeljárás, majd a bírósági tárgyalás
során is külön kezeli Darvas Iván színművész
ügyét. (Eredeti neve: Darvas Szilárd Leo, 1925. június 14., Bene
- Csehszlovákia -, Jevdovkimova Antonia), akit az I. Főosztály, a
kémelhárítás ügynöknek beszervezett. (ÁBTL. 3.1.9. V-140799)
Darvas
Attila II. r. vádlott öccséről, Darvas Ivánról a BM Vizsgálati
Főosztályának 1956. január 6-án kelt jelentése egyebek között
a következőket állapítja meg:
Atkáry
Arisztid "...szoros kapcsolatot tartott fenn Darvas Iván
és Tolnay Klári színészekkel... a hamis iratok készítésében
segítséget nyújtott neki barátja Wágner Márton, továbbá
Darvas Iván színész is, aki tudomással bírt kémtevékenységéről
és adatokat is szolgáltatott neki. Ezenkívül 1955 nyarán Atkáry
levélben közölte Ábrányival, hogy apjának a frankfurti Rheim
Main Banknál nagyobb nyugdíjkövetelése van, s kérte őt, hogy
annak egy részét csempésztesse be neki. Ábrányi három
részletben 44.000. forintot küldött be Atkárynak csempészeken
keresztűl. A csempészektől a pénzt Darvas Iván színész vette
át, s juttatta el Atkárynak.
Atkáry a pénzt, továbbá a titkosíráshoz használt vegyszert, valamint hamis igazolványait Darvas Iván lakásán rejtegette, amit nála meg is találtunk. Darvas Ivánt az I. főosztály beszervezte. Wágner beszervezésével a VII. osztály foglalkozik.
Beismerte továbbá Atkáry, hogy 1953 nyarán rokona Wack Gézáné 20 db. Napóleon aranyat adott át neki azzal, hogy azt értékesítse. Atkáry az aranyérméket ismerősének Tolnay Klári színésznőnek adta át, aki azokat egy előtte ismeretlen személynek eladta."
Atkáry a pénzt, továbbá a titkosíráshoz használt vegyszert, valamint hamis igazolványait Darvas Iván lakásán rejtegette, amit nála meg is találtunk. Darvas Ivánt az I. főosztály beszervezte. Wágner beszervezésével a VII. osztály foglalkozik.
Beismerte továbbá Atkáry, hogy 1953 nyarán rokona Wack Gézáné 20 db. Napóleon aranyat adott át neki azzal, hogy azt értékesítse. Atkáry az aranyérméket ismerősének Tolnay Klári színésznőnek adta át, aki azokat egy előtte ismeretlen személynek eladta."
„Darvas Ivánt az I. főosztály beszervezte” |
Darvas Attila "Beismerte végül, hogy Atkáry szoros baráti kapcsolatban állt öccsével Darvas Ivánnal is. Tudomása van arról, hogy Atkáry 1955 nyarán megbízta Darvas Ivánt, hogy külföldről érkező pénzösszeget és vegyszereket lakásán elrejtse. Darvas Iván és Atkáry ilyen irányú kapcsolatáról Tolnay Klári Kossuth díjas színésznőnek is tudomása van."
A BM. Vizsgálati Főosztálya 1956. május 9-i jelentéséből: "Az anyagok bizonyítják, hogy Darvas Iván színművész tudatosan segítséget nyújtott Atkáry Arisztid "SZER" ügynöknek kémtevékenység végzésében. Szóban adatokat közölt vele, különböző kulturális és politikai vonatkozású eseményekről, s egy esetben dokumentációs anyagot is adott a nevezettnek." "...bűnös tevékenysége bizonyítva van. Bűncselekményét saját beismerő vallomása és Atkáry Arisztid valamint Darvas Attila előzetes letartóztatottak vallomásai bizonyítják. Darvas Iván letartóztatásához a jogi alap megvan." Barna Péter áv. örgy., Kollár László áv.fhdgy.
A
Főosztály május 15-i jelentéséből az is kiderül, milyen
"dokumentációs anyagot" adott át a színművész
Atkárynak. "...1954 elején Darvas részletesen
beszámolt neki a Színház és Filmművészeti Szövetség egyik
ankétjának lefolyásáról, 1953 végén pedig átadott neki a
Szövetség egy másik ankétjáról készített, mintegy 60 oldal
terjedelmű sokszorosított jegyzőkönyvet, s egy magyar tárgyú
színdarab szövegkönyvét. Darvas Iván tudta, hogy Atkáry ezeket
az adatokat a kémtevékenység végzése során felhasználja."
Darvas
Iván ügynöki beszervezését az ÁBTL. 3.1.9. V-140799 jelzetű
dosszié 204. oldalán találjuk, a tényállítás megismétlődik a
421. oldalon, ám érdekes módon a 184. oldalon ezt valaki még
kihúzta. A tény eltüntetéséről a hálózati nyilvántartásból
- később. (A fogdaügynökök nevét is igyekeztek eltüntetni a
cenzorok, ám elég hanyagul dolgoztak. A Darvas Attilával egy
cellába telepített Pleskonits István nevét például a jelentések
többségéből kihúzták, de volt, ahol bent felejtették: ÁBTL.
3.1.9. V-140799/1, 71.old. Tárgy: Pleskonits István jelentése
Darvas Attiláról, 1955. november 25.; u.o. 55. old. cím és dátum
nélkül Pleskovits István jelent cellatársáról Darvas Attiláról;
a V-140799/1 jelzetű dosszié 84. oldalán pedig egy szolgálati
jegy árulkodik a fogdaügynök átmeneti megbüntetéséről: "Kérem
Pleskonits István elítélttől a tipuskosztot és a cigarettát
1955. dec.10-ig megvonni. Béres Andor áv.örgy.oszt.vez.
BM.Vizsgálati Főosztály.")
"Darvas
Ivánt - figyelembe véve közéleti szereplését - nem tartóztattuk
le" - írja Piros László államvédelmi
altábornagy, belügyminiszter a kormányhoz eljuttatott és
megjelentetésre javasolt sajtókommüniké szövegéhez
megjegyzésként.
Nem
tartóztatták le és ügyét nem akarják a többiekével együtt
nyilvános tárgyaláson tárgyalni. Szalma József áv. őrnagy, a
BM. Vizsgálati Főosztályának vezetője jelentésében világosan
megfogalmazza ezzel kapcsolatos aggályát: "A tárgyalás
nyilvánossá tétele szempontjából nehézséget okoz az a tény,
hogy Atkáry Arisztid és Darvas Attila kapcsolatban voltak Darvas
Ivánnal és csekély részben Tolnay Klárival is. A tárgyalás
előkészítésének lenne a feladata, hogy a letartóztatottak a
bírósági tárgyaláson vallomásaikban a jelzett személyekre ne
térjenek ki. Ezt előreláthatólag csak úgy tudjuk elkerülni,
hogy Atkáryval szemben a forintkiajánlás és okirat hamisítás
bűntettét elejtenénk."
Két héttel a tárgyalás előtt annak nyilvánossága ellen riadót fúj Szalma József főosztályvezető, 1956. június 14-i jelentése egészen a Politikai Bizottságig jut el. [BM. Vizsgálati Főosztálya, "Jelentés Atkáry és társai bírósági tárgyalása ügyében." 101-1128/2/56, "Szigorúan titkos", "Különösen fontos" "Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, hogy Darvas Iván az ÁVH ügynöke és feltehetően erről a tárgyaláson említést fog tenni." "Megjegyzés: Tudomásomra jutott, hogy Molnár Erik igazságügy-miniszter elvtárs holnap, 15-én, pénteken a Politikai Bizottság ülésén ezt a kérdést felveti vezető elvtársaknak és javasolja, hogy az ügyben ne legyen nyilvános tárgyalás..."]
Két héttel a tárgyalás előtt annak nyilvánossága ellen riadót fúj Szalma József főosztályvezető, 1956. június 14-i jelentése egészen a Politikai Bizottságig jut el. [BM. Vizsgálati Főosztálya, "Jelentés Atkáry és társai bírósági tárgyalása ügyében." 101-1128/2/56, "Szigorúan titkos", "Különösen fontos" "Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, hogy Darvas Iván az ÁVH ügynöke és feltehetően erről a tárgyaláson említést fog tenni." "Megjegyzés: Tudomásomra jutott, hogy Molnár Erik igazságügy-miniszter elvtárs holnap, 15-én, pénteken a Politikai Bizottság ülésén ezt a kérdést felveti vezető elvtársaknak és javasolja, hogy az ügyben ne legyen nyilvános tárgyalás..."]
Nem
lett nyilvános tárgyalás. 1956. június 27-29-én a Budapesti
Helyőrség Katonai Bírósága Andó Ferenc hadbíró alezredes
elnökletével a nyilvánosság kizárásával tárgyalta az ügyet.
Az I.r. vádlott Atkáry Arisztidet bűnösnek mondta ki hűtlenség
bűntettében, a honvédelem érdekét sértő bűntettben, 2
rendbeli közokirat-hamisítás bűntettében, személyi igazolvány
meghamisítása bűntettében és 2 rendbeli devizagazdálkodás
szabályait sértő bűntettben, ezért 15 évi börtönre, mint
főbüntetésre ítélte, mellékbüntetésként 10 évre eltiltotta
egyes állampolgári jogai gyakorlásától és teljes
vagyonelkobzást mondott ki vele szemben.
Darvas
Ivánról külön, 1956. augusztus 4-én hozott ítéletet a
Budapesti Helyőrség Katonai Bírósága B. II.0064/1956. sz. alatt.
Feljelentési kötelezettség elmulasztása miatt 1 év
börtönbüntetésre, 10 ezer forint vagyonelkobzásra ítélte, a
börtönbüntetést 3 évre felfüggesztette. Ezt abból a
jelentésből tudjuk, melyet Harangozó Szilveszter r.
alezredes, a BM. III/III-4 osztályának, tehát a kulturális
elhárításnak a vezetője írt alá 1965. március 31-én. Ebben
felülvizsgálja Darvas Iván nyilvántartását. (ÁBTL. 3.1.9.
V-140799, 529-530.old.) Ennek kapcsán összefoglalja a színművész
terhére rótt más törvénybe ütköző cselekményeket is: "...
az ellenforradalom alatt a Művészeti Szövetség "Forradalmi
Bizottságának"volt tagja, mint ilyen aktív ellenforradalmi
tevékenységet fejtett ki. Lázító beszédeket tartott. Tagja volt
a Gyűjtőfogházban lévő politikai foglyok kiszabadítására
alakult bizottságnak. E tevékenységéért 1957. V. 28-án előzetes
letartóztatásba helyezték. A Budapesti Fővárosi Bíróság 1957.
X.16-án kelt B.I.3678/1957/5. szám alatti ítéletében a népi
demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalomban való
tevékeny részvétel btt. és forint kiajánlás btt. miatt 2 év
börtönre, 5 év egyes jogoktól való eltiltásra és 4.000 Ft.
részleges vagyonelkobzásra ítélte, valamint elrendelte az
1956-ban felfüggesztett 1 éves börtön letöltését is. A
Budapesti Katonai Bíróság 1958. IX.5-én kelt B.IV. 0040/58. számú
ítéletében összevontan jogerősen hűtlenséggel kapcsolatos
feljelentési kötelezettség elmulasztása, katonai okirat
hamisítás, deviza btt., demokratikus államrend megdöntésére
irányuló mozgalomban való tevékeny részvétel btt. miatt 2 év 8
hó börtönre, 5 év közügyektől való eltiltásra és 4.000 Ft.
vagyonelkobzásra ítélte fenti tevékenységeiért. Kegyelemben
részesült az 1959. évi 12. tvr. 1,2,3,4.§-a alapján."
Harangozó
Szilveszter javaslatára Darvas Iván ügynök beszervezési
dossziéját a Nyilvántartó Osztály 1963. VII.26-án
megsemmisítette. "Ezt kérem a nyilvántartásba is
bevezetni, hogy prioráláskor ne szerepelhessen." Ez
azt jelentette, hogy priorálás kérésével a BM. egyes szervei
ezután már nem leltek a színművész ügynök múltjának nyomára.
Harangozó: „…prioráláskor ne szerepelhessen” |
|
Darvas Iván 1990-94 között az első szabadon választott magyar országgyűlés képviselőjeként az SZDSZ frakcióban politizált.
Gerő,
a "10" sz. r. százados és a D-144-es szt.-tiszt színre
lép
Gerő a 60-as években |
Az
Ábrányi - Struzziero - Atkáry kémrezidentúra dossziéinak
egyikében (ÁBTL. 3.1.9.V-140799/1) 1955-ben megjelenik későbbi
főszereplőnk, Gerő László neve. A BM.
Vizsgálati Főosztályának Előállító Csoportja vizsgálati
utasításra tájékozódik felőle azért, mert feltűnt Darvas
Attila társaságában. Darvas a fogdában ceruzás feljegyzést
készít ismeretségükről, amely 1948-ban kezdődött, amikor a
Bosch Róbert Kft.-nél (később Autóvillamossági Berendezések
Gyára) dolgoztak együtt, Darvas üzemvezető mérnök, Gerő
személyzetis, de érdekes módon ezzel egy időben egy kis
leányvállalatuk, a Gázóra és Számlálókészülék Gyár
igazgatója is. Gerő agresszív és erőszakos viselkedése miatt
feszült volt a viszony köztük, Gerő népszerűtlen volt a
dolgozók körében is és az általános elégedetlenség miatt 1949
márciusában távozott a vállalattól. 1951-ben, amikor kijött a
börtönből, ahol egy évet töltött halálos gázolás miatt (a
pártból is kizárták), felkereste a Kohóipari Tervező Iroda
fordító osztályát vezető Darvast és munkát kért tőle,
hivatkozva perfekt orosz nyelvtudására. Darvas, feledve korábbi
ellenséges viszonyukat, munkát adott kollégájának, akitől
családja és barátai is elfordultak. Ám a munkafegyelem felrúgása
miatt el kellett bocsátania. Később mégis több fordítási,
lektorálási munka, könyvkiadás összehozta őket. 1955-ben,
amikor Gerőt már visszavették a pártba és a Partizánszövetség
vezetőségének is tagja lett, egy műanyagfeldolgozó ktsz.-nél
pedig mint műszaki vezető dolgozott, Darvas felkereste, hogy
tanácsot kérjen tőle egy olyan ügyben, amely rögtön felkeltette
a volt szovjet kémelhárító figyelmét, mert összefüggésben
volt az Ábrányi-Struzziero-Atkáry kémrezidentúra titkos
tevékenységével. Ettől a pillanattól már nem tévesztette szem
elől Ábrányit, szerepe innen már nem véletlen.
Gerő 1989-ben, Bécsben |
1989.
december 14-én találkoztam Gerő Lászlóval Bécsben,
a Shoping City Süd melletti Novotel Szállóban, ahol két szobát
bérelt egész napra abból az alkalomból, hogy az MTV Új
Reflektor Magazin című érdekvédelmi műsora és
a Reform hírmagazin munkatársait fogadta interjú
céljából. (Ravasz kémelhárítóként nem a lakására hívta az
újságírókat, hanem egy nagy forgalmú helyre, ahol a feltűnést
legfeljebb az keltette, hogy jelenlétünk alatt a folyosón
mindvégig cirkáltak bérelt testőrei, figyelve a stáb tagjainak
minden mozdulatát, felszerelését, csomagját.) Gerő mindjárt az
elején kikérte magának, hogy belügyi nyugdíjasként tituláljuk,
s "csak" két dolgot állított kategorikusan és
visszatérően több órán át: 1., Soha semmi köze nem
volt a magyar állambiztonsági szervekhez; 2., Semmi köze nem volt
Ábrányi Aurél erőszakos hazahozatalához, mint külkereskedő
ügyvédként foglalkoztatta Ábrányit odakint.
Akkor
levéltári dokumentumok híján nem tudtuk az első állítást
kategorikusan cáfolni. Ma már - több évi kutatás után -
bizonyítani tudom. A másodikat azonban csak nagy valószínűséggel.
Kezdjük
azzal, hogy Gerő László (Budapest, 1923. május 24., Gerő Ibolya)
bizony az állambiztonsági szolgálat nyugdíjasa volt. Az
Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában található
2.8.2.2. D-144 és 2.8.2.2. 141 jelzetű dossziék iratai szerint
a D-144-es szigorúan titkos állományú rendőr
századost először 1975. február 28-i hatállyal helyezik
nyugdíjba a BM. III/II, a kémelhárítás 7. osztályáról,
amely a külkereskedelmi elhárítással foglalkozott.
Gerő leszerelési lapja |
Szolgálati idejét ekkor 27 év 59 napban állapítják meg, nyugdíja ennek megfelelően 6.285 Ft. A nyugállományba helyezést követően 1978. április 30-ig munkaviszonyban töltött újabb 3 év 4 hónap után nyugdíja 8.733. Ft. Majd egy újabb határozat arról szól, hogy munkaviszonya 36 év 59 nap szolgálati idő után, 1979. január 29-én szűnt meg, szolgálati nyugdíja havi 9.037. Ft.
Teljesítménykiegészítés a D-144-es r. százados elvtárs nyugdíjához |
A szigorúan titkos állományba történt kinevezése és véglegesítése 1967. szeptember 15-én történt, akkor "10" sz. r. százados fedőnéven a III/II-1 osztályra főoperatív beosztottnak, konspirált munkahelyét ezen a napon foglalta el az INTERAG RT.-nél, igazgatóként. A kémelhárítás ezen osztálya az USA és egyes latin-amerikai országok hírszerzésével szemben folytatott elhárítást, ide tartoztak a követségek is. 1969-ben átkerül a III/II-10 osztályra, amely fő területe a nemzetközi együttműködés volt. (Ekkor munkaviszonyának kezdetét 1948. január 1-től határozzák meg.)
Gerő szt-tiszti állományban kinevezve és véglegesítve |
Szülei politikai emigránsok voltak a Szovjetunióban 1930-37 között, Gerő ott végzett 5 középiskolai osztályt. 1937-ben hazatérve szerszámkészítő, lakatos és műszerész szakmát tanult, különböző gyárakban dolgozott. 1939-ben vették fel a kommunista pártba. 1944 áprilisában munkaszolgálatra hívták be Miskolcra, ahonnan megszökött a Mokán partizánokhoz, majd novemberben átment a frontvonalon a szovjetekhez. 1944. november 15-től 1945. május 8-ig a 7. novoukrajnai gépesített hadtest törzskarában a katonai elhárításnál tolmács, Berlinig jutott, ahonnan hadnagyi rangban jött vissza Budapestre. A Magyar Államrendőrség Politikai Rendészeti Osztályán, a hírhedt Andrássy út 60-ben tolmács és összekötőtiszt Péter Gábor, Fehér Lajos és a szovjet tanácsadók között, majd a Szövetséges Ellenőrző Bizottság szovjet képviselője mellett teljesít szolgálatot 1946 decemberéig, amikor a szovjet érdekeltségű gépipari vállalatok igazgatóságára kerül káderesnek, több szovjet vállalatnál tölt be vezető funkciót. 1950-ben Heves megyében halálos gépkocsibalesetet okoz, egy évet tölt börtönben, kizárják a pártból, anyját alacsonyabb belügyi állásba helyezik. Kiszabadulva műszaki fordító, lektor, majd a Csepel Autógyárban és a KGM Autó- és Traktoripari Igazgatóságán dolgozik, szövetkezetek műszaki vezetője. "Pályafutásom alatt - meg kell mondanom - általában olyan beosztásokba kerültem, amelyekkel azelőtt soha, semmilyen vonatkozásban nem volt kapcsolatom, s mindent menet közben kellett megtanulnom, amit nem volt könnyű öt elemi végzettséggel..." - mondta 1989 decemberében Bécsben az Új Reflektor Magazinnak. "Azért neveztek ki a magyar-szovjet olajművekhez, mert soha azelőtt olajjal, finomítással nem foglalkoztam... nyilvánvalóan politikailag eléggé megbízható lehettem ahhoz, hogy minden szakmai tudás és felkészültség nélkül elküldjenek engem Szőnybe, az üzembe, gyártelepvezetőnek."
Gerő László és Ilkei Csaba 1989 decemberében, Bécsben |
1956-ban egy XIII. kerületi rendőrőrsön fegyvert szerez, jelentkezik a Partizán Szövetségben, amely a Belügyminisztériumba irányítja."...fegyveresen vettem részt az általam még ma is ellenforradalomnak nevezett eseményeken. A Párt oldalán, annak a pártnak az oldalán, amelyiknek én akkor nem voltam tagja... s megsebesültem.. aztán pártonkívüliként szerveztem a pártot, úgyhogy mint párton kívüli egy ideig én töltöttem be a XII. kerületi pártbizottság titkárának a tisztjét, mert a korábbi titkárt nem lehetett a búvóhelyéről előkaparni." - Bécs, 1989. (Párttagságát 1975-ben helyreállították és 1939-től elismerték; megkapta a Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérmet, a Fegyverrel a Hazáért partizán érmet, a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát, a Szabadság Érdemrend ezüst fokozatát és több szovjet elismerést, így a Harci Érdemekért elnevezésűt is. ("1943-ban megnősültem, ebből a házasságomból Judit nevű leányom született, aki férjezett, - Gajdos Lajosné. 1951-ben elváltam, majd 1955-ben újra megnősültem, feleségem: Fekete Zsuzsanna, tanult mestersége varrónő, jelenleg az INTERAG RT. dolgozója." (Önéletrajzából, ÁBTL. 2.8.2.2. 141)
Gerő, Ilkei és Dézsy Zoltán, Bécs, 1989 |
"Lopok,
csalok, hazudok..."
Gerő: „minden szakmai tudás és felkészültség nélkül…” |
"A
külkereskedelembe 1956. október 15-vel került, mint műanyag
szakértő, az ARTEX Külkereskedelmi Vállalat dolgozójaként.
1957-ben ügynöki vállalatot szervezett, amelyet 1966-ban a
Gazdasági Bizottság külkereskedelmi ügynöki vállalatként
deklarált. Az 1966-ban 50 fővel dolgozó és mintegy 20 milliós
állóeszközzel rendelkező ügynöki vállalat Gerő elvtárs
vezetésével az elmúlt 10 év alatt ezer fős nagyvállalattá
fejlődött, amelynek 1975. évi forgalma 2 Mrd. Ft. volt." (Gerő
László minősítése a Külkereskedelmi Minisztériumban, 1976.
június 1. Udvardi Sándor miniszterhelyettes.) A szakemberek előtt
azonban nyilvánvaló volt, hogy az INTERAG sikertörténetéhez
kellett a világhírű Shell cég is. Erről Gerő
1989-ben Bécsben őszintén beszélt: "...gyakorlatilag
sikert nemigen értem el addig, amíg 1960-ban nem kaptam meg a Shell
magyarországi képviseletét. Ez egyik napról a másikra
megváltoztatta a helyzetet, mert ha valaki a Shellt képviseli, az
rangot, címet adott a világ gazdasági életében. Meg kell
mondanom, nagyon keveset értettem a külkereskedelemhez akkor, de
Darvas barátom, aki úgy emlékszem akkor vállalati vezérigazgató
vagy már külkereskedelmi miniszter-helyettes volt, régi
barátságunkra való tekintettel engem javasolt Bíró Józsefnek,
az akkori londoni kereskedelmi tanácsosnak, - a későbbi
külkereskedelmi miniszternek, - s Bíró mutatott be a Shell
Kelet-európai igazgatójának, John Coopernek."
Az
eredmények elismerése mellett azonban már kezdetben, később
egyre erősödő kritikával azt is szóvá teszik felettesei a
Külkereskedelmi Minisztériumban, hogy érdemei és személyes
politikai kapcsolatai fedezékében a gazdasági és pénzügyi
rendet önkényesen felrúgja, akárcsak a kollektív és
demokratikus vezetés alapelveit, egyszemélyi diktatórikus
módszerekkel, kíméletlen arroganciával minden döntést saját
magának tart fenn, a szubjektivizmusból származó rögtönzései,
ötletei károkat okoznak a tervgazdálkodás folyamatában és
nehezen oldható feszültségeket a vállalat vezetőinek körében.
Ez vezet majd végül oda, hogy Bíró József miniszter egy súlyos
visszaéléseket feltáró KNEB-vizsgálat után fegyelmi vizsgálatot
rendel el ellene 1978. május 18-án, annak megállapításai alapján
pedig augusztus 16-án elbocsátja a Shell-INTERAG RT.
vezérigazgatóját. A pártból nem zárják ki, szigorú megrovást,
utolsó figyelmeztetést kap pártbüntetésként. (Külkereskedelmi
Minisztérium irattára, miniszteri archívum.)
Vezérigazgatóként elbocsátották a Shell-INTERAG Rt.-től |
De szt.-tisztként, belügyi állományban sem értékelik másképp, csak elnézőbbek vele szemben: "...a negatív véleményeket táplálta Gerő elvtárs esetenként sértő hanghordozása, kellően át nem gondolt megjegyzései, ingerlékenysége. Tapasztaltuk, hogy a legjobb szándékát sem tudja mindig megfelelő hangnemben közölni. Ezen hiányosságára több esetben figyelmeztettük." (BM. Minősítés, 1970. december 23. ÁBTL.2.8.2.2. 141)
"Miért
tartottak engem diktatórikus, egyszemélyi vezetőnek? -
ismételte meg kérdésünket 1989-ben Bécsben - Mert az
voltam! Rossz modorú, erőszakos ember vagyok. Hogy nekem mindent
megengedtek? Nekem annyit engedtek meg, amennyit bátorságom volt
magamnak megengedni. Kiváltságos voltam? Tehetségesebb voltam
azoknál, akik nem voltak kiváltságosok. Kikkel tartottam
kapcsolatokat? Mindenkivel, akivel érdemes volt. Vagy azért, mert
emberileg szimpatikusnak tartottam, vagy azért, mert úgy gondoltam,
hogy a munkám során fel tudom használni. Az INTERAG homlokzatára
láthatatlan betűkkel egy jelszó volt felírva: Lopok,
csalok, hazudok, hogy becsülettel szolgálhassam a népgazdaság
érdekeit!"
Gerő
László 1989 decemberében, Bécsben az Új Reflektor
Magazinnak: "...az ellenforradalom leverése után
visszatértem munkahelyemre az ARTEX-hez, ahol úgy döntött az
akkori vezetőség, hogy valakinek ki kell mennie Bécsbe, felvenni a
kapcsolatot a különböző üzletfelekkel. Valamilyen okból
kifolyólag az akkori munkástanács, az akkori igazgató az én
személyemben állapodott meg. Kiutaztam Bécsbe és megkezdtem a
saját nevem alatt, tehát Gerő Lászlóként egy export-import
ügynökség szervezését."
Az szt. r. százados minősítési lapja, 1970 |
Biszku Béla belügyminiszter |
Volt
állambiztonsági vezetők szerint Gerő kapcsolata a szovjet katonai
elhárítással (SZMERZS) sohasem szakadt meg, baráti viszonyt ápolt
a BM szovjet tanácsadóival, a budapesti KGB-megbízottakkal,
(mesélik: ismerte a szakma tolvajnyelvét is, bizonyos vicceket csak
ő tudott lefordítani társaságban), szinte biztosra vehető, hogy
Bécsbe érkezése után vodkával várta az MGB ausztriai központja
Baden bei Wienben, s csak azután kereste fel a BM. III.
Főcsoportfőnökségének bécsi rezidenturáját. A levéltárban
nincs meg (még) az az irat, amelyet egyesek 1990 előtt állítólag
láttak: Ábrányi hazahozatalának tervét "Evezős"
fedőnévvel előszőr 1957 szeptemberében terjesztették fel Biszku
Béla belügyminiszterhez, aki erről tájékoztatta Marosán
Györgyöt, a PB állambiztonságot felügyelő tagját.
Marosán György, a PB tagja: „…volt valamilyen hazahozatali ügye…” |
(Marosán
1991-ben munkatársamnak, Dézsy Zoltán riporternek telefonon
elmondta: igen, ismerte Gerőt, emlékszik rá, "volt
valamilyen hazahozatali akciója, amiért sokáig nem
tehette be a lábát osztrák területre...") Gerő már
hivatkozott 1970. évi minősítésében érdemei felsorolásakor van
egy nem konkretizált, de sokat sejtető félmondat: "...egyes
operatív feladatok végrehajtásához hatékony segítséget
nyújtott."
Ábrányi
Aurél ellen 1959. VII. 8-án adták ki körözést a II/2-c
osztályon, ahol Lukács István hadnagy volt a tartótisztje, ez
derül ki a K-1163 sz. ellenőrző-figyelő dossziéból, amelynek
mozgása érdekes: az oldalon található bejegyzés
szerint: "1975-ben anyaga 'Zárt' anyagként irattárba
lett helyezve 'Szerkesztő' fedőnév alatt." (ÁBTL.3.1.5.
K-napló.). 1978. október 17-én kéri a III/II-3 osztály az ÁB.
Operatív Nyilvántartó Osztálytól a 40-15-1146/78 sz.
feljegyzésben, hogy töröljék Ábrányi operatív kartonjának I.
rovatát, valamint a 13-K-1163 dosszié számát az 1975-ben
elhelyezett "zárt" anyagból. (ÁBTL.1.11.10. Körözési
értesítők, 97. doboz.)
Mérgezési
kísérlet és kitervelt emberrablás
Pergessük
és gyorsítsuk fel a bécsi események filmkockáit. Ábrányi, aki
Bécsben a III. ker. Modena park 14. szám alatt lakik jó
körülmények között, az emigráns társadalmi élet közkedvelt
figurája, művelt, elegáns, kitűnő társalgó, megnyerő modorú,
a diplomaták keresik barátságát, a nők ragadnak rá, 1956 őszén
elsőként fogadta a repülőtéren a forradalom hírére Amerikából
Bécsbe érkező Nagy Ferenc volt miniszterelnököt és feleségét.
(Nagy Ferenc az utolsó szabadon választott magyar miniszterelnök
volt, akit Rákosi emigrációba kényszerített.) Gerő hamar
megnyerte Ábrányi bizalmát. "... szerettem volna egy
vegyes vállalatot alapítani, s valaki ajánlotta a magyarul beszélő
ügyvédet, hogy vele csináltassam meg a jogi előmunkálatokat, így
kerültünk kapcsolatba... és Ábrányi javaslatára, az ő
közreműködésével béreltem egy lakást" -
emlékezett vissza Gerő 1989-ben. Idehaza gyártott "játékanyagot"
juttatott el Ábrányinak, mint aktuális és titkos katonai,
gazdasági híreket, amelyek kezdetben nagy meglepetést keltettek az
amerikai hírszerzés felügyelte müncheni Szabad Európa Rádióban.
Ábrányi és felesége fogadta Nagy Ferenc volt miniszterelnököt és feleségét Bécsben, 1956-ban |
1960 októberében
egy este felhívta Ábrányit munkahelyén, hogy jöjjön és
segítsen neki, mert defektet kapott a Bécs melletti Riedbergben. Ő
oda is sietett, s csak éjfélkor érkezett haza. Hajnalban rosszul
lett, a kihívott mentők agyvérzés gyanújával a bécsi
Rosenhügel-i kórházba szállították. Mérgezést állapítottak
meg az orvosok. Ábrányi emlékezett arra, hogy kerékcsere közben
Gerő egy szalámis zsemlével kínálta, amit keserűnek és romlott
ízűnek talált, ezért az első harapás után eldobta. Mégsem
gondolt szándékos megmérgezésére, s elköveti azt a hibát, hogy
felgyógyulása után úriember módjára túlteszi magát a gyanún,
újra felveszi a kapcsolatot Gerővel, aki vonzó bőkezűséggel
honorálja ügyvédi erőfeszítéseit. (1962 júniusában egy ilyen
nyomot nem hagyó, szendvicsbe rejtett méreggel percek alatt
megölték Bécsben a magyar állambiztonság átszökött
főtisztjét, Lapusnyik Bélát. A "Mr. Seven" fedőnevű,
feltehetően orosz ügynök kínálta szalámis zsemle elfogyasztása
után Lapusnyiknak hirtelen megdagadt a mandulája, légzési
nehézségei támadtak, s érgörcsök, nagy fájdalmak közepette
magas lázban halt meg néhány órával azelőtt, hogy elrepülhetett
volna az USA-ba.)
1961 májusában
Gerő arra kérte Ábrányit és feleségét, szerezzenek neki egy
olyan lakást, amely közvetlen összeköttetésben áll a
hozzátartozó garázzsal, ami gyorsan és biztonságosan
megközelíthető. Találtak is egy ilyet az osztrák főváros 12.
kerületében, a Kaulbach Strasse 1-3 szám alatt, amit Gerő hamar
el is foglalt. Október 12-én délután Gerő
felhívta a dr. Adler László ügyvédi irodájában dolgozó
Ábrányit, hogy sürgősen látogassa meg, rendkívüli megbízást
szeretne adni számára. Ábrányi délután négy órakor köszönt
el kollégáitól. Többé nem látták. Mivel nem ment haza,
felesége másnap reggel a rendőrségre rohant, bejelentésére
megszállták a házat, s betörték Gerő főbérletének ajtaját.
A jegyzőkönyv szerint: dulakodás nyomai, vér, injekciós tű,
ampullák, bennük morfium, dionin, ópium és codein. (Gerő
1995-ben az MTV egy másik stábjának azt mondja: nem is volt
otthon, mert főbérletének kulcsát azon a napon kölcsönadta
ügyvédjének, Ábrányinak, aki egy ismerős német vendég család
részére kérte el azt néhány napra.)
Az
osztrák rendőrség megállapítja, hogy Gerő október 12-én este
21 órakor Berg községnél lépte át a határt Csehszlovákia felé.
Nemzetközi körözést adnak ki ellene, mert a talált vérnyomok és
a kitépett hajcsomók szerintük Ábrányitól származnak. Az
emberrabló különleges akció csoport - állítólag - a gépkocsi
csomagtartójában szőnyegbe csavarva a magyar műszaki
zárhoz vitte Ábrányit, ahol már várták, éket
nyitottak neki, majd gyorsan visszazártak. Az állambiztonsági
jármű biztonsági kísérettel hajnalban ért Budapestre a
Gyorskocsi utcai vizsgálati főosztályra, ahol az orvos ellátta a
félig ájult férfi fején tátongó nyílt sebet.
Gerő
1961. december 1-jén Budapesten levélben cáfolja az osztrák
nagykövetnek azokat a vádakat, melyekkel tele van a bécsi sajtó.
Az osztrák nagykövet nem válaszol, ám egy bécsi ügyvéd arról
tájékoztatja az osztrák ügyészséget, hogy védence nem kap
kiutazási engedélyt a magyar hatóságoktól. (Gerő erről
1989-ben, Bécsben: "... a Belügyminisztérium vezető
tartottak attól, hogy az újságcikkek eredményeképp provokációra
kerülhet sor ellenem, ami később… kompromittálható lehet a
magyar hatóságok számára is. Ezért úgy ítélték meg, hogy
egészségesebb dolog, ha én nem utazom sehova, s nem idézek elő
akaratlanul olyan szituációt, ami semmiképpen sem használ a
hatóságoknak, a magyar államnak.")
Ábrányiné és Ilkei Csaba, Bécs, 1991. június 5. |
Ábrányiné
hiába keresteti férjét, nincs válasz. A bécsi hatóságok
javaslatára 1973-ban holttá nyilváníttatja férjét.
Viszont ezt követően kérése ellenére sem folyósítottak számára
férje után semmilyen pénzjáradékot. Ismételt beadványát
1976-ban elutasította a bécsi Tartományi Főtörvényszék, majd
fellebbezés után 1978-ban az osztrák Legfelsőbb Bíróság is,
amely az ítélet indoklásában tényként állapítja meg Ábrányi
elhurcolását: "A megállapított tényállásból arra
lehet következtetni, hogy dr. Ábrányit, mint 'nyugati
ügynököt' Magyarországra hurcolták.
Ennek folytán azonban csak lehetségesnek tekinthető, de nem
valószínűnek, hogy Ábrányi egy ellene elkövetett bűncselekmény
következményeibe halt bele. Maga az elhurcolás nem teremt olyan
bűncselekményi tényálladékot, amely az alperest a felperes által
kérelmezett járadéki igények teljesítésére kötelezné."
Makra Zoltán, a müncheni Nemzetőr főmunkatársa |
Az
emberrablás vizsgálatának első pillanatától felvetődik, hogy
azt többen követhették el. Ugorjunk egy kicsit időben előre.
1986. május 15-én dr. Makra Zoltán, a Münchenben
megjelenő magyar nyelvű Nemzetőr főmunkatársa - miután április
15-én lapjában terjedelmes cikket közölt az Ábrányi-Gerő
ügyről - büntető feljelentést tett a wiesbadeni Szövetségi
Bűnügyi Hivatalnál Gerő ellen, aki utazó üzletemberként
gyakran megfordult az NSZK-ban. (Makra 1935 óta ismerte Ábrányit,
együtt végezték a jogi egyetemet Budapesten, s barátként
üdvözölték egymást, amikor Ábrányi Bécsbe érkezése után,
1949-ben nyomban találkoztak a magyar menekültek központjának
számító Mészáros Kávéházban.) A Bűnügyi Hivatal kihallgatta
Makrát, s érintkezésbe lépett a bécsi bűnügyi rendőrséggel.
Egy év múlva közlik Makrával: nem találják Gerőt, ezért az
eljárást meg kell szüntetniük. A Nemzetőr főmunkatársa azonban
időközben fontos tanút jelent be és idéztet meg. 1987. április
12-én a Hivatal tanúként hallgatja meg a München, Stemplinger
Anger 5. sz. alatt lakó Reményi Károlyt. Reményi
(Rosner) Kálmán 1922-ben született, nevét 1946-ban először
Radványi Kálmánra változtatta, majd 1962-ben a Reményi Károly
nevet vette fel. 1946-ban már a politikai rendőrségen dolgozott,
1957-től pedig a belügyi hírszerzésnél őrnagyi rangban. Marosán
György 1989-ben elmondta, hogy ismerte Reményit, aki személyes
biztosító tisztjeként 1960-ban Bécsen keresztül elkísérte
Rómába, az olasz Kommunista Párt kongresszusára. Reményi-Rosner
később a római magyar nagykövetségen kap szolgálati beosztást.
A BM kötelékéből való elbocsátása után, 1983-ban turistaként
hagyta el az országot, s 1989-ben bekövetkezett haláláig
Ausztriában és az NSZK-ban élt. Ő mondta el müncheni
kihallgatásán, hogy Ábrányi elrablását egy 6-8 tagú akció
csoport hajtotta végre, melynek Gerőn kívül tagja volt többek
között Földes György későbbi belügyminiszter-helyettes (?) és
az elhunyt Kertész József is. (Makra azt is megírta lapjában,
hogy beszélt a Shell INTERAG disszidált munkatársaival,
olyanokkal, akik évtizedeken át baráti viszonyban voltak Gerővel.
Ők mondták el: Gerő maga dicsekedett el nem egyszer nekik, s
külföldi partnereinek, hogy valami olyat tett, ami miatt nem
lépheti át a nyugati határt, mert azonnal letartóztatnák.)
Harangozó
1987-ben: "Gerő elvtársat tájékoztatni kell!"
Bogye János vezérőrnagy, a III/I csoportfőnöke, 1977-1989 |
Reményi
állítását alátámasztó dokumentumot nem találtam az
Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában. (Földes
György ezredes legmagasabb beosztása: a III/I-4 osztály vezetője
1969-től; a római követségen rezidens 1962-66 között.) Arra
vonatkozólag viszont találtam, hogy Gerő László haláláig
(1998) kapcsolatban volt a BM. III Főcsoportfőnökséggel, melynek
vezetője belügyminiszter-helyettesként folyamatosan tájékoztatást
kért róla, "vigyázott rá", s figyelmeztette a
veszélyekre. Ez a legnagyobb veszély idején, 1986. május-1987.
október között jól nyomon kísérhető a megmaradt
dokumentumokban. (ÁBTL. 2.7.1.NOIJ-III/I-1-208) 1986. május 22-én
a BM. III/I csoportfőnöke, Bogye János r.
vezérőrnagy jelenti Harangozó Szilveszter r.
altábornagy állambiztonsági főcsoportfőnök,
belügyminiszter-helyettesnek, hogy az NSZK-beli magyar emigráció
likvidálni akarja Gerő Lászlót, aki ellen az osztrák hatóságok
még 1961-ben körözést adtak ki Ábrányi Aurél eltüntetése
miatt. Az ellenséges hangulat azóta fokozódik, amióta Makra
Zoltán terjedelmes cikket írt az ügyről a Nemzetőr 1986. április
15-i számában. Gerőt nemrég az NSZk-ban látták és felismerték.
A tájékoztatást folyamatosan kapja a magyar állambiztonság első
embere.
Lényeges,
új információ 1987. március 10-én kerül Harangozó Szilveszter
asztalára, amit felterjesztenek "Miniszter és Államtitkár
elvtársnak" is. "Újabb, operatív forrásból
származó információ szerint a nyugatnémet igazságügyi
miniszter kérte az osztrák hatóságoktól az Ábrányi-ügy
anyagainak kiadását arra hivatkozva, hogy amennyiben Ausztria az
osztrák-magyar kapcsolatok féltése miatt nem akarja Gerőt
felelősségre vonni, akkor az NSZK vizsgálná ki az ügyet, különös
tekintettel arra, hogy Gerő gyakran megfordul az NSZK-ban, főleg
Münchenben. (Ábrányiné hozzájárult ahhoz, hogy bárki eljárjon
férje ügyében.) Az osztrák kormány az Ábrányi-ügy anyagainak
kiadását megtagadta azzal, hogy az osztrák nemzetbiztonsági ügy.
A nyugatnémet fél azonban - amely úgy vélekedik, hogy az
osztrákok inkább a nagymarosi beruházási megrendelést féltik -
'kis kaput' keresett és meg is találta az INTERPOL-ban, abból
kiindulva, hogy az INTERPOL-megkeresést az osztrákok már nem
tagadhatják meg. Ebben a stádiumban érkezett Gerő Münchenbe.
NSZK-beli tartózkodása során végig ellenőrzés alatt állt. Egy
nyilvános helyen provokált verekedés ürügyén akarták őrizetbe
venni, de végül az akció elmaradt."
Harangozó Szilveszter altábornagy, a BM III. főcsoportfőnöke, belügyminiszter-helyettes |
1987.
július 27-én, amikor már nem először jelentik, hogy "Gerőt,
ha azonosítani tudják, letartóztatják, akár az NSZK, akár
Ausztria területén tartózkodik.", Harangozó Szilveszter
altábornagy, állambiztonsági főcsoportfőnök,
belügyminiszter-helyettes saját kezűleg írja a jelentésre
intézkedésként, hogy: "Gerő elvtársat is
tájékoztatni kell." (ti.: nemcsak a III/II és a
III/III csoportfőnökséget.) (ÁBTL. 2.7.1. NOIJ-III/I-146.) 1987.
október 23-án Bogye János, a hírszerzés főnöke jelentésében
két új elemet közöl: "A bécsi ellenséges magyar
emigráció az Ábrányi ügy felújítását tervezi. Ez a Magyar
Népköztársaság elleni támadás mellett arra irányul, hogy a
Bécsben élő Ábrányiné nyugdíjat kapjon. Az akciót a Magyar
Szövetség az Emberi Jogokért és a Nemzetőr szerkesztősége
szervezi." "Az ügyről Makrának a római magyar
nagykövetség disszidált hajdani munkatársa szolgáltatott
adatokat."
Harangozó 1987-ben: „Gerő elvtársat is tájékoztatni kell.” |
|
Tájékoztatták "Gerő elvtársat", aki úgy gondolta, legbiztosabb, ha Izraelbe megy. 1988-tól izraeli állampolgár, útlevélszáma: 4062264. Lakást vesz Tel-Avivban, a Yossi ben Jossef utca 27. szám alatt. Itthon a Moszad segítségéről és annak szolgálatáról egyaránt suttognak. Gerő 1989-ben dörzsölt kémelhárítóként lakást vált és elköltözik az 54. Pinkas Street 15/62-be, IL-62261, telefon: 3-414193, fax: 3-412058. Nem sokáig lakik benne. Súlyos tévedéseként azt hiszi, hogy az emberrablás büntette elévült, az 1961-ben kiadott körözést visszavonták ellene, ezért magabiztosan ismét Bécsben terem és bejelentkezik az 1030 Weyrgasse 6. III.em. 11. sz. alatti lakásba saját nevén! Már új bécsi lakásáról jön interjút adni 1989. december 14-én az MTV Új Reflektor Magazinjának és a Reform című hetilapnak a bécsi bevásárlóközpont, a Shopping City Süd melletti Novotel Szállóba. Amikor aztán az interjú első részét sugározza Budapestről az MTV az "Új Reflektor Magazin" 1990. január 10-i adásában, s látják benne Gerőt Ábrányiné bécsi ismerősei, rögtön értesítik az asszonyt, hogy az emberrabló ismét Bécsben van. Csakhogy nem tudni, hol a lakása, hisz nem ott nyilatkozott, hanem előrelátóan a műsor bevezetőjében megnevezett és képben is bemutatott Novotel Szállóban. Ábrányiné nyomban a rendőrségre siet, megismétli az emberrablás el nem évült vádját és az 1961 óta érvényes körözésre hivatkozva kéri Gerő letartóztatását. A rendőrség azért nem tartóztatja le azonnal, mert születési dátuma nem volt egyértelmű, hol 1923, hol 1925 volt feltüntetve az iratokban. Szeptember 14-én veszik őrizetbe a lakásán, élettársa, Nagy Ferencné jelenlétében. A jegyzőkönyv szerint zsebében 1638 schilling készpénz volt, Visa, Diners és American Express hitelkártya, eurócsekkek. Szociális biztosítási kártyájának száma: 4541. Október 9-én Dr. Anton Zelenka bíró elutasította Gerő jó nevű ügyvédjének, dr. Rudolf Mayernek az ajánlatát: félmillió schilling óvadék ellenében helyezzék szabadlábra védencét. Gerő végig tagadta a gyanúsítást: ismerte Ábrányit, az ügyvédje volt, de semmi köze elrablásához, szerinte Ábrányi Brazíliába menekült adósságai elől. Mind gyakrabban jelent rosszullétet, az orvosi igazolások egyre betegebbnek mutatják, kisebb agyvérzése után kiengedik, a tárgyalást pedig 1996 januárjára halasztják.
Ábrányi
13 éve a Gyorskocsi utcában
Magyarországon
hivatalosan 1961. október 16-án rendeltek el nyomozást Ábrányi
Aurél ellen hűtlenség bűntette miatt. Ábrányi október
12. óta volt a BM Vizsgálati Főosztályának Gyorskocsi utcai
fogdájában. A Legfelsőbb Bíróság katonai tanácsa 1963.
november 30-án Kat. II.0061/1963. számú ítéletével államtitok
tekintetében rendszeresen és kémszervezet tagjaként elkövetett
kémkedés, valamint béke elleni bűntett miatt jogerősen 13
év szabadságvesztésre ítélte.
Hogyan
töltötte napjait? Az Írónak nevezett szigorúan zárt emeleten az
Író-10-es számot viselte, csak különleges igazolvánnyal volt
látogatható. A különleges zárkák őre Kubik Lajos volt,
felettese Révész Sándor; Ábrányi kihallgató
tisztje Kugler Ferenc százados, felettese Dr.
Deák József ezredes osztályvezető. Minden
visszaemlékezés szerint Ábrányinak megkülönböztetett
bánásmódban volt része, a környezetétől eltérő kivételes
körülményeket teremtettek ahhoz, hogy minél többet megtudjanak
tőle a francia és az amerikai hírszerzésről, a Struzziero
kémrezidentúra működéséről. (Kihallgatói és feletteseik
régóta arra gyanakodtak, hogy a megszerzett fontos népgazdasági
és katonai információk a politikai és gazdasági élet két magas
pozícíóban lévő tagjától származnak, s erről csak úgy
győződhetnek meg bizonyossággal, ha hazahozzák Ábrányit és
elegánsan vagy drasztikusan kiszedik belőle a neveket.)
Egy
névtelen szemtanú visszaemlékezéséből: "Minden
reggel felvitték a 310-esbe, ott töltött négy órát, délben
visszavitték ebédelni, aztán délután újra felkísérték."
"Állandóan kapta a sok géppapírt és gépelt. Mindig
fogalmazott valamit..." "Volt egy tiszt, aki csak neki
vásárolt, aztán egy őr, aki vigyázott rá. Ugyanazon a szinten
volt elhelyezve, ahol más őrizetesek, csak neki külön lakosztály
járt: volt benne egy kis előtér vécével, s két zárka állt
rendelkezésére, egy nappali és egy háló. Külön kijelölt
fodrász nyírta, borotválta. Kapott egy Szokol rádiót is.
Reggelenként fülhallgatóval a fülében sétálgatott fel s alá a
cellájában. Civil volt végig, ritkán, de új ruhát is kapott,
ügyelt arra, hogy jólöltözött legyen." "Még narancsot
is hoztak neki."
Magatartásának
megváltozását így magyarázta az egyik őr: "Valahogy
átjutott az ellenőrzésen egy Népszabadság, amiből megtudta
édesapja halálhírét. Valamit kérhetett ezután amit nem
teljesítettek, s ettől kezdve megváltozott: komor, befelé forduló
lett és különös sztrájkba kezdett: megtagadta a késő esti
sétákat."
1974.
október 11-én dr. Deák József ezredes, a BM. III/I
osztályvezetője "Szigorúan titkos" szolgálati
feljegyzést küld az Igazgatásrendészeti Csoportfőnökség
vezetőjének, Kukk István rendőr ezredesnek, akit
arról értesít, hogy Ábrányi letöltötte 13 évi
börtönbüntetését, 1974. október 15-én reggel
9 órakor szabadul, tegye meg a szükséges intézkedéseket.
Ábrányi szabadulásának előkészítése 1974. október 11-én |
Rajnai (Reich) Sándor hírszerző vezérőrnagy, moszkvai nagykövet, aki Izraelbe, majd az USA-ba távozott |
Többek
egybehangzó visszaemlékezése szerint 1974 augusztusában Ábrányit
zárkájában többször felkeresi Rajnai (Reich) Sándor r.
vezérőrnagy a III/I csoportfőnöke, főcsoportfőnök-helyettes (a
hírszerzés főnöke 1967-1976, később moszkvai nagykövet
1982-1989 között) két ismeretlen civil ruhás férfi társaságában
és hosszan tárgyalnak. Ezt követően október 15-én
nyugat-európai eleganciával felöltöztetik Ábrányit és Rajnai
vezérőrnaggyal és két fős kíséretével eltűnik a gyorskocsi
utcai objektum zsilipjében.
[1990.
november 23-án Horváth Balázs, az Antall-kormány
belügyminisztere tájékoztatja Boross Pétert, a
polgári titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli
minisztert, hogy Ábrányi Aurél eltűnése ügyében
államigazgatási eljárást folytat az ORFK Vizsgálati Főosztálya.
1990. december 10-én a Nemzetbiztonsági Hivatal mb.
főigazgatója, Dr. Simon Sándor jelenti Boross
Péter tárca nélküli miniszternek - egyebek között - a
következőket: "1961-ben Ábrányit
erőszakkal Magyarországra hozták és bírói
ítélet alapján az Állambiztonsági Vizsgálati Osztály
Gyorskocsi utcai objektumában elkülönítve 1974. okt. 15-ig fogva
tartották. Szabadulása előtt két hónappal magas beosztású
vezetők - Rajnai Sándor és két eddig ismeretlen személy -
intenzív tárgyalásokat folytatott nevezettel, majd közvetlenül
szabadulásakor, 1974. okt. 15-én kívánságának megfelelően
luxus színvonalon felöltöztették. Dr. Ábrányi Aurélt a
Gyorskocsi utcai objektum 'zsilipjében' Rajnai Sándor és két fős
kísérete átvette. Ettől az eseménytől kezdődően további
sorsa ismeretlen." A jelentés a folytatásban -
egyebek között - a következő meglepő mondatot
tartalmazza: "1974. október 31-én (!) a BM. III/II-3
osztály (elhárítás az európai NATO országok -
az NSZK és Ausztria kivételével -, Törökország és a semleges
államok hírszerzésével szemben) "Szerkesztő"
fedőnéven játszmát kezdeményezett.
A BM. Adatszolgáltató Osztály birtokában lévő irattári karton
utal az ügy dossziéira, ám azok 1989 végén vagy 1990 elején
eltűntek."]
Dr.
Pajcsics József r. ezredes, az ORFK Vizsgálati
Főosztályának mb. vezetője, aki 1967-től teljesített
szolgálatot a Gyorskocsi utcában, 1991. április 22-én a következő
tájékoztatást adta az Interpolnak, majd Ábrányi
feleségének: "Dr. Ábrányi szabadságvesztés
büntetéséből 1974. október 15-én szabadult. 1974. október
16-án 13.10. órakor a soproni határátkelőhelyen a
W 637-656 frsz-ú személygépkocsival Ausztria felé
kilépett Magyarországról. További sorsának
alakulásáról semmilyen információval nem rendelkezünk. Adataink
szerint kizárható, hogy az említett időben Magyarországon vagy
Csehszlovákiában elhunyt volna." 1991. július 11-én
Pajcsics ezredes az Új Reflektor Magazin stúdiójában még
hozzátette: "...ismerjük annak a svájci személynek
az adatait is, aki beutazott ezzel a személygépkocsival
Magyarországra."
Pajcsics
1992-ben az osztrák-magyar jogsegélyegyezmény keretében
tanúvallomást tett a Pesti Központi Kerületi Bíróságon az
Ábrányi-ügyben. (1.Pk.176.556/1992) "Olyan adataink
is vannak, hogy Ábrányit Csehszlovákiában elgázolta egy
tehergépkocsi..." "Ábrányi Aurélról egy hétkötetnyi
dokumentumcsomagot készítettek, amelynek fedőneve "Szerkesztő"
volt, s melyet 1974-ben az archívumban helyeztek el. 1988-ban még
megvolt ez az akta. 1989-ben már nyoma veszett. A dokumentációnak
egy másik része Gerő Lászlóval is foglalkozott. 1980-ban még
megvoltak az akták. A Gerő László ügynöki munkájáról szóló
akta 1961-ig igazolta tevékenységét. 1961 után nem áll
rendelkezésünkre több adat."
Variációk
egy játszmára és a 120 millió dolláros átverés
Amikor
Ábrányi Aurél feleségét, Ingeborg Ábrányit 1991.
június 5-én felkerestem Bécs 1010 Ganzagagasse 5. szám
alatti lakásában, - Dézsy Zoltán kollégám társaságában -
elmondta, hogy szerinte férjét Oroszországba vitték, s ott is
halt meg. (MTV "Új Reflektor Magazin", 1991. június 13.
és július 11.)
Ábrányiné, Ilkei Csaba és Dézsy Zoltán 1991 nyarán Bécsben |
Egy Gyorskocsi utcai őr biztosan hallotta, hogy Csehszlovákiában elütötte egy szemetesautó. Vajon mit jelenthetett az a bizonyos "játszma" a következményeket tekintve?
1.,
Ábrányit kicserélték valakiért.
2., Kettős ügynök lett, egy színlelt és egy valódi megbízással.
3., Ellátták új személyi okmányokkal és pénzzel, s hagyták távozni a semleges Svájcba, ahonnan esetleg tovább repült az USA-ba.
4. Látszólag elengedték a nyugati határon túlra, valójában ott rögtön újból elrabolták és átadták a csehszlovák vagy a szovjet állambiztonsági szerveknek.
2., Kettős ügynök lett, egy színlelt és egy valódi megbízással.
3., Ellátták új személyi okmányokkal és pénzzel, s hagyták távozni a semleges Svájcba, ahonnan esetleg tovább repült az USA-ba.
4. Látszólag elengedték a nyugati határon túlra, valójában ott rögtön újból elrabolták és átadták a csehszlovák vagy a szovjet állambiztonsági szerveknek.
Gazdag
titkosszolgálati tapasztalatok birtokában, s jó fantáziával a
variációk és a kombinációk száma tovább bővíthető. Magas
rangú volt állambiztonsági főtisztek szerint most jött el annak
az ideje, hogy az elkövetkező néhány évben megszólaljanak azok,
akik eddig hallgattak, de tudják a még megfejtetlen rejtély
titkát. A legtöbbet tudó tanú: Rajnai (Reich)
Sándor 1992-ben Izraelbe távozott, majd onnan az USA-ba,
ahol újsághírek szerint 1994-ben halt meg. Az államvédelmi
operatív munka, a játszmás nemzetközi műveletek egyik
legképzettebb kádere volt, kétszer tanult a Szovjetunióban:
1952-ben a Dzserzsinszkij Állambiztonsági Főiskolán, majd 1954-55
között a Lenin Egyetemen, s kétszer volt nagykövet Moszkvában:
1964-66 és 1982-89 között. Azon ritka megbecsülésben volt része
- avatott és értő belső informátorok szerint -, hogy a világ
első három titkosszolgálata (CIA, KGB, Moszad) ismerte el
munkáját. S ha ő valamilyen nemzetközi akciót indított
Budapestről, annak végrehajtására a világ minden részén
garanciák voltak. Soha, sehol nem hallgatták ki az
Ábrányi-ügyben Harangozó Szilveszter rendőr
altábornagyot, aki 1989. április 30-án vonult nyugállományba 40
évi szolgálat után. Érdekes, hogy Ábrányi USA-ban élő fia,
aki egyébként a szállodaiparban találta meg helyét, soha nem
kutatta apja sorsát, mintegy kimondatlanul is erősítve azt a
feltételezést, hogy Ábrányi az USA-ba távozhatott, s ott
feltűnés nélkül, gondtalanul élt.
Gerő
romló egészségi állapotára tekintettel lassan haladt Bécsben a
bírósági eljárás, ítéletre pedig nem került sor, mert
Gerő 1998-ban elhunyt. De nem búcsúzhatunk el tőle
úgy, hogy ne említenénk azt az elhíresült üzletét, mellyel 120
millió dollárt vett ki a magyar állam zsebéből egy
törvénytelen hitel folyósításának kierőszakolásával
személyes kapcsolatai útján. A nagy átverés ügyében 1994-ben
így interpellálták a parlamentben a legfőbb ügyészt: hova tűnt
a magyar állam 120 millió dollárja (akkori áron 10 milliárd 800
millió forint, a kamatokkal együtt 24 milliárd forint), amelyet
1986 márciusa és 1987 júniusa között a Magyar
Külkereskedelmi Bank adott hét gyors hitel formájában
azon négy cégnek, melyek két üzletember: Gerő László izraeli
lakos, valamint Oscar Schmidt osztrák vállalkozó érdekeltségi
körébe tartoztak? Ekkora összeget csak a Magyar Nemzeti Bank
előzetes engedélyével lehetett volna kölcsönözni kellő
pénzügyi fedezet biztosítása mellett. Ilyen engedély nem került
elő. Fentről a Magyar Külkereskedelmi Bankra osztották a
feladatot, amelynek nem volt ennyi pénze, külföldi hitelezőitől
kellett kérnie, ám arra nem kapott garanciát, hogy a szokatlan
kölcsön felvevői vissza is fizetik ezt a nagy összeget,
hitelkockázati számításokra nem volt idő. Mi történt
lényegében? Ahogy az lenni szokott, Gerőnek volt egy ötlete, - ez
esetben egy kaliforniai olajfinomító, a Powerine Oil
részvényeinek megvásárlása - s annak realizálására
mozgósította politikai, kormányzati kapcsolatait.
Gerő: „Még időben meg is kaptuk a pénzt!” |
Németh Miklós, az MSZMP KB titkára |
Gerő
erről 1989 decemberében így beszélt Bécsben: "...a
jó üzlet bukni látszott a Magyar Külkereskedelmi Bank késlekedése
miatt. A veszteség megakadályozása érdekében fordultam Németh
Miklóshoz, aki annak idején az MSZMP KB titkára volt.
Feltártam előtte az előzményeket, az egész ügyletet, ám miután
először látott életében, nem hitt nekem, legalábbis
kételkedett, ezért megkérdezte, hogy ki tudja igazolni az
igazmondásomat.
Fekete János, a MNB alelnöke igazolta Gerőt |
Válaszoltam: Fekete
János. Jelenlétemben felhívta Fekete Jánost, aki szó
szerint igazolta az általam elmondottakat, s ez meggyőzte Némethet
igazamról. Intézkedett, hogy a távol lévő pénzügyminiszter,
Medgyessy Péter helyett másnap hajnalban, reggel hétkor fogadjon
engem Madarasi Attila államtitkár.
Madarasi berendelte magához Patkó
András miniszter-helyettest, aki az egész ügyet
folyamatában nagyon jól ismerte, hisz naponta referáltam neki és
megkérte, hogy ezt a hitelügyletet rendezze. Még időben meg is
kaptuk a pénzt..." (Segített Németh
Károly is, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a párt
főtitkár-helyettese, korábban KB-titkár, később az Elnöki
Tanács elnöke.)
Gerő
csak úgy kaphatta meg a pénzt, ha örököséül a magyar államot
jelöli meg. Megírta a végrendeletét, folyósították a hitelt. A
pénz egynegyedéért Gerő Lichtensteinben bejegyzett cége, a
GELACO AG. meg is vette a Santa Fében lévő olajfinomítót. A
további dollármilliók sorsa ismeretlen maradt, a hitelt nem
törlesztették üzlettársával, s jobbnak látta Izraelbe költözni.
Az MKB pert indított Los Angelesben, ami végül peren kívüli
egyezséggel végződött: a 120 millió dollár egynegyedéért
futni hagyták Gerőt, aki 1995-ben a börtönben új
végrendeletet írt: az állam helyett élettársára, Nagy
Ferencnére hagyta vagyonát, leánya örökségét a köteles részre
korlátozta. A hitel később ugyanúgy belekerült a
bankkonszolidációba, mint a többi bank kétes kintlévősége. A
hatalmas hagyaték személyes rendezése vagy tán más miatt is Gerő
arra a váratlan elhatározásra jutott, hogy hazajön
Magyarországra. Egy nappal a tervezett út előtt váratlanul
meghalt. Sietősen elhamvasztották. Hogy hová lett 200 millió
dollárra becsült vagyona, csaknem száz bankkártyája? Még nem
tudjuk. 1989-ben Bécsben büszkén említette, hogy változatlanul
az MSZMP (Munkáspárt) tagja, rendszeresen fizeti a tagdíjat, s
olvassa a Szabadságot. Mert mindig az elvek pártján állt, s
kommunista maradt.
És
mit válaszolt Györgyi Kálmán legfőbb ügyész 1994-ben Homoki
János kisgazda képviselő interpellációjára a magyar
országgyűlésben? "1993-ban született meg a XVII.
törvény, amely 1993. május 15-én lépett hatályba. Ez
módosította a Btk.-t és a szabálysértési törvényt a
devizajogsértések következményei tekintetében. Míg korábban a
külföldieknek engedély nélkül nyújtott hitel az értékhatártól
függően bűncselekménynek minősülhetett, az új szabályozás
szerint az engedély nélküli hitelezés értékre tekintet nélkül
szabálysértésnek minősül, így szól a módosított
szabálysértési törvény 116.§(1) bekezdés b. pontja. Ha az
elkövetés és az elbírálás között új törvény lép hatályba,
s az új törvény szerint a cselekmény már nem bűncselekmény,
akkor az új törvényt kell alkalmazni a hatálybalépés előtt
elkövetett cselekményre..." Tehát csak szabálysértés
volt a 120 millió dollár kivétele az adófizető magyar polgárok
befizetéseiből, de az is végrehajthatatlan maradt.
Gerő százados dekonspirálódott, ami gátolja eredményes felderítő munkáját |
Nemcsak az igazságszolgáltatás, hanem az állambiztonság is könyörületes volt vele, ápolta és eltakarta, fizette és kitüntette. Keveseknek adatott meg, hogy noha szt-tisztként dekonspirálódtak, mégis tovább szolgálhattak a szigorúan titkos állományban. Márpedig Gerővel ez történt. BM. minősítéséből tudjuk, mely 1970. december 23-án készült. Emlékeztetőül: Gerő 1967. szeptember 15-én foglalta el konspirációs munkahelyét az INTERAG RT. igazgatói székében "10" r. százados fedőnéven. Elég hamar ismertté vált küldetése. A minősítés erről: "Operatív munkájának értékelésénél figyelembe kell venni, hogy önhibáján kívül dekonspirálódott. Ez gátolja az eredményes felderítő munkáját. Gazdasági munkája jelentősen leterheli, ami szintén kihat operatív feladatainak végzésére. A gátló körülmények ellenére állambiztonsági munkájában voltak eredmények: több lényeges jelzést felszínre hozott; ügynököknek operatív lehetőséget biztosított; részt vett állambiztonsági feladatok céljait is szolgáló objektumok létrehozásában és a társszervek részére egyes operatív feladatok végrehajtásához hatékony segítséget nyújtott." BM. Minősítési lap, "Szigorúan titkos". (ÁBTL. 2.8.2.2. 141.)
A
levéltár dossziéit kinyitottam, de az ügyet nem zárhatom le,
mert a történetnek nincs vége: nem tudjuk a teljes igazságot.
Dr.
Ilkei Csaba
tudományos kutató
tudományos kutató
(Kuruc.info)
Ilkei
Csaba további írásai:
Átmentett állambiztonság
Ágoston
Balázs, Magyar Demokrata,
2013. július 31. 12:38
Egyetlen kémet sem sikerült elfogni az elmúlt huszonhárom évben, és senki ne mondja, hogy azért, mert Magyarországon nem dolgoznak idegen hírszerzők! Hol volt az átmentett magyar szolgálatok hozzáértése? – mondta a Demokratának Bálint László nyugalmazott kémelhárító alezredes.
Hogyan lett egy szegedi ötvenhatos „ellenforradalmár” gimnazistából a Kádár-rendszer állambiztonsági szolgálatának kémelhárítója?
Egyetlen kémet sem sikerült elfogni az elmúlt huszonhárom évben, és senki ne mondja, hogy azért, mert Magyarországon nem dolgoznak idegen hírszerzők! Hol volt az átmentett magyar szolgálatok hozzáértése? – mondta a Demokratának Bálint László nyugalmazott kémelhárító alezredes.
Hogyan lett egy szegedi ötvenhatos „ellenforradalmár” gimnazistából a Kádár-rendszer állambiztonsági szolgálatának kémelhárítója?
– Nyolc-kilenc
évesen, amikor már túl voltam Verne Gyulán és May Károlyon,
elvarázsoltak a detektívregények, és elhatároztam, hogy én is
nyomozó leszek. Mondanom sem kell, az életem egész más irányt
vett, és csak jókora vargabetű után, 1969 nyarán adtam be a
jelentkezésemet a Budapesti Rendőr-főkapitányságra. A
személyzeti osztályon kézzel írott önéletrajzot kértek, és
sok más papírt töltettek ki velem, majd hosszan vártam. Később
tudtam meg, hogy alaposan ellenőriztek, környezettanulmányt
készítettek, véleményt kértek a munkahelyemről, felmérték a
családi körülményeimet. Végül ismét behívattak, és közölték,
hogy 1969. augusztus 1-jétől rendőr vagyok. Aláíratták az
esküokmányt, majd átvittek egy irodába, ahol megtudtam, hogy
alhadnagyi rangban a politikai osztály kémelhárító alosztályára
helyeztek.
Bedobták a mély vízbe.
– Köpni-nyelni nem tudtam, nem erre számítottam, és nem is erre vágytam. Sokáig azt hittem, csak velem történt ilyen különös fordulat, de későbbi kutatásaim során több olyan esettel találkoztam, hogy valakit rendőrnek vettek föl, majd átirányították az állambiztonsághoz. A BRFK személyzeti osztályára érkező jelentkezésekből a különféle osztályok személyzeti előadói válogattak, aszerint, hogy épp milyen területen volt szükségük emberre. Mivel a rendőrség rendszerén belül az akkori politikai osztály volt a legerősebb, legbefolyásosabb részleg, elsőbbséget élvezett, így elsőként emelhette ki azokat, akiket alkalmasnak talált. Így lett belőlem kémelhárító, noha akkor elképzelésem sem volt erről a munkáról.
Nem különös, hogy egy középosztálybeli, mondhatni, osztályidegen családból való fiatalembert ilyen kényes feladatra szemeltek ki?
– Dehogynem, én sem értettem, hogyan esett rám a választás. Egyetlen magyarázatom, hogy előtte tíz évig melósként dolgoztam Angyalföldön, aminek ugye kiemelt jelentősége volt a kommunista mitológiában. A kémelhárításnál először beiskoláztak egy rendkívül intenzív, bő két hónapos, reggeltől estig tartó tanfolyamra, ezt követően idősebb kollégák mellett dolgoztam, sokat tanultam tőlük. Később elvégeztem a Rendőrtiszti Akadémiát, majd a Rendőrtiszti Főiskola állambiztonsági szakát. Ezt követően is folyamatosan tanultam, képeztem magam, a moszkvai KGB-akadémián való tanulás lehetőségével viszont nem éltem.
Miért nem?
– Ahogy én láttam, ez leginkább anyagilag érte meg azoknak, akik kint voltak, hiszen folyósították nekik az itthoni fizetést, miközben napidíjat is kaptak, jókat vodkáztak, és csónakmotortól színes tévéig mindenfélét hazahurcoltak, szakmailag viszont semmivel sem lettek jobbak. Egyszerűen nem láttam értelmét kimenni. A parancsnokaim nehezteltek ezért, de aztán napirendre tértek fölötte.
Olyan nem fordulhatott elő, hogy valaki magyar állambiztonsági emberként ment ki, és KGB-informátorként tért haza?
– Ha volt is ilyen, soha nem jöttünk rá, mert ezt senki sem ellenőrizte. Hogy is mert volna bárki ilyesmit firtatni? A KGB úgynevezett tanácsadói ott ültek a BM III-as Főcsoportfőnökségen.
Önnek mi volt a feladata?
– A BRFK III/II-A-1 csoportjában kezdtem, ez az amnesztiával hazatértek – akkori kifejezéssel: disszidensek – közül szűrte ki azokat, akiket külföldön ellenérdekelt titkosszolgálatok esetleg beszerveztek. Engem az úgynevezett USA-vonalra osztottak be, de ez a tevékenység akkoriban már háttérbe szorult. 1971-ben a BRFK Politikai Osztályából BRFK Állambiztonsági Szerv lett, ezt rövidebben BRFK III-nak hívták, a kémelhárításért a BRFK III/II felelt, én ennek C alosztályára, az ipari elhárítási vonalra kerültem. Ez a népgazdasági jelentőségű budapesti vállalatokkal foglalkozott, például az Egyesült Izzóval, a Ganz-Mávaggal, a Híradótechnikai Vállalattal, utóbbi a hadiiparnak is termelt. Az én feladatom az operatív feldolgozás volt, vagyis az úgynevezett szűrő-kutató munkával látókörbe került célszemélyek tevékenységének felderítése, megszakítása a legkülönbözőbb operatív módszerekkel. Alapelv, hogy a kémelhárítás az ellenérdekelt hírszerzés hibájából él, mert mindenki követ el hibát. Ha ezt sikerül dokumentálni, akkor sikerül behatolni az információs résen, ha nem, akkor lehet, hogy több évig is kell várni egy következő alkalomra.
Mely országok ügynökeivel kerültek szembe?
– Az összes akkori NATO-tagország hírszerző rezidentúrája dolgozott Magyarország ellen. Szakmai szempontból azok az ügynökök voltak érdekesek, akik konspirációs okokból nem tarthattak kapcsolatot az érintett külföldi nagykövetségekkel, ahol egyébként diplomáciai fedésű hírszerzés is folyt. Az ilyen ügynököket valamikor beszervezték, telepítették, majd személytelen összeköttetést tartottak fenn vele. Az 1960-as években főleg nyugatnémet ügynököket buktatott le a magyar kémelhárítás, később számos amerikai ügynök akadt fenn a rostán. Minden esetben egyértelműen a rengeteg konspirációs hiba okozta vesztüket. Nem tagadom, érdekes volt ez a munka, de közben felütötte fejét a szakmai féltékenység. 1985-ben pártfegyelmivel leváltottak a csoportvezetői tisztemről. Ezután egy ismerős segítségével sikerült elérni, hogy áthelyezzenek a központnak is nevezett BM III/II Csoportfőnökségre, az izraeli hírszerzés ellen dolgozó alosztályra. Évtizedeim a titkosszolgálatnál címmel megjelent emlékirataimban részletesen beszámolok a Moszad elleni hadakozásról, amely több szempontból is érdekes volt.
Olvasta már Bálint László könyvét? Letehetetlen!
Évtizedeim a titkosszolgálatnál – Egy magyar kémelhárító emlékiratai (Kárpátia Stúdió, 2012)
A Moszad igen eredményes titkosszolgálat hírében áll.
– Leginkább azért, mert nagy és jól szervezett a hírverés, úgy is mondhatnám, a reklám velük kapcsolatban. Előnyükre szolgál, hogy Izrael gyakorlatilag létrejötte óta háborúzik, ez pedig folyamatos készenlétet, akcióképességet követel, de ők is követnek el hibákat. A Moszad legfőbb sajátossága az arcátlanságig menő öncélúság, amivel adott esetben elhallgatnak információkat a partnerszolgálatok elől, miközben gond nélkül „dolgoznak rájuk” is. Ez az öncélúság egyébként szakmai szempontból kifejezetten erény.
Mennyiben volt más az izraeliek ellen dolgozni az amerikaiakhoz vagy a nyugatnémetekhez képest?
– Nagy nehézséget okozott, hogy 1967-ben szovjet nyomásra megszakítottuk a diplomáciai kapcsolatokat Izraellel, így Budapesten nem működött diplomáciai fedésű izraeli rezidentúra. A legközelebbi nagykövetségek Bécsben és Bukarestben voltak. Az 1980-as évek vége felé lassan újraéledt a diplomáciai kapcsolat Magyarország és Izrael között. Ekkoriban egyre több zsidó kulturális és más egyesület kezdett működni, melyek iránt a Moszad – érthető okokból – élénken érdeklődött, és ezen érdeklődésből kifolyólag mi is. A munka tanulságos is volt. Az alosztályon mintegy kívánalom volt, hogy zsidó származásúak ne dolgozzanak izraeli vonalon, ám a kémelhárítás által beszervezésre kiszemeltek esetében épp fordított volt a helyzet, hiszen zsidó egyesületekről, szervezetekről volt szó. A kiszemelteket prioráltuk, ennek kapcsán időnként találtunk átfedési pontokat a belső elhárítás, vagyis a BM III/III, azon belül is az egyházi reakció ellen dolgozó alosztály által foglalkoztatott személyekkel, akik között akadnak ma is futtatott közszereplők, médiaszemélyiségek.
A rendszerváltozás hogyan változtatta meg az állambiztonsági munkát?
– Az addigi ellenségekből hirtelen barátok lettek, a barátokból pedig ellenségek. Én átkerültem az arab országok vonalára, az első Öböl-háború, majd a délszláv háborúk boszniai eseményeinek muzulmán vonatkozásai sok munkát adtak nekünk. 1995-ben mentem nyugdíjba, akkor már a Nemzetbiztonsági Hivataltól, de úgy, hogy nem írtam alá a titoktartási kötelezettséget, amivel sok ellenséget szereztem magamnak. A lényeg azonban nem ez, hanem az, hogy az 1990 előtti személyi állomány megdöbbentő módon majdnem teljesen érintetlen maradt. A BM III/III-as csoportfőnökséget ugyan megrendítette és szétzilálta Végvári József emlékezetes kitálalása, a „Dunagate” néven elhíresült botrány, de összességében megmaradtak a régi struktúrák. Bár szerettem a munkám, az általános benyomásom erről a közegről, az ott uralkodó légkörről összességében nagyon negatív volt. Korábban nagyon sok egykori ávós, hithű, keményvonalas kommunista dolgozott a szolgálatnál, többen közülük alkoholisták voltak. Nem véletlenül voltak velük emberi és szakmai konfliktusaim. Rengeteg olyan ember dolgozott ott, aki 1945 után politikai alapon került oda, és ők nevelték az utánpótlást is, amely a rendszerváltozást követően is a helyén maradt.
Ez hogy történhetett meg?
– A bukott rendszer káderei dörzsöltek és ügyesek voltak, az új politikai garnitúra pedig semmit sem tudott erről a területről. Még Németh Miklós kormánya idején lett nemzetbiztonsági szolgálat a korábbi állambiztonsági szolgálatból. A rendszerváltozás idején az állomány fő célja saját maga átmentése volt, amin főleg a vezető elvtársak buzgólkodtak. A legkompromittáltabb, idősödő emberek nyugállományba vonultak, de előbb kinevezték saját utódaikat, azokat, akik egyébként is a nyomukba léptek volna. Ezzel biztosították a mentesülést minden bűn következményei alól, és eredményesen megetették Antall József kormányát azzal a hazugsággal, hogy ők szakmailag nélkülözhetetlenek. Az MDF-ben annyira nem értették meg a probléma lényegét, hogy egy velem kapcsolatba került MDF-es politikus csak egy gyorshajtási ügy elsikálásában kérte a segítségemet. Még a nyolc-tíz évvel ezelőtti nemzetbiztonsági vezetők kétharmada is a kommunista állambiztonságnál kezdett működni.
De ha az MDF-kormány végrehajtja a beígért, majd elmaradt nagytakarítást, lett volna elég képzett ember, aki képes ellátni a nemzetbiztonsági feladatokat?
– Egyik napról a másikra biztosan nem lett volna. De a kommunistáknak sem volt 1945 után, mégis a legbrutálisabb módszerekkel leradírozták a színről a Horthy-rendszer minden maradványát, helyükre képzetlen, tapasztalatlan embereket ültettek, és néhány év alatt szovjet tanácsadókra támaszkodva eredményesen dolgozó szolgálatokat hoztak létre. Ha 1990-ben alapos tisztogatás történt volna, mondjuk NATO-tanácsadók segítségével, ma már a nyugdíj felé közelednének az akkori kezdők. Tudással, tapasztalattal. Ezeken a területeken minden, valóban radikális változás ugyanezt eredményezi a világban. Ráadásul a hithű kommunista állambiztonságiból nemzetbiztonságivá lett vezetők nélkülözhetetlenségét, nagy mellénnyel hirdetett szakmai kiválóságát alapjaiban cáfolja meg az elmúlt huszonhárom év. 1990 után elképesztő szakmai nihil lett úrrá a nemzetbiztonságon, például máig nincs tettese a Mátyás-templom, illetve a Parlament elleni robbantásos merényleteknek, nem sikerült felderíteni 1991-ben a volt Szovjetunióból Budapesten keresztül Izraelbe tartó zsidók elleni merényletet, melyben furcsa módon csak a buszt kísérő magyar rendőrök sérültek meg. Utóbbi robbantás szélsőbaloldali német tettesei 1999-ben Bécsben buktak le egy bankrablási kísérlet során, egyiküket az osztrák rendőrség agyonlőtte, másikuk Németországban ül börtönben egy ottani terrorcselekményért. Egyetlen kémet sem sikerült elfogni huszonhárom év alatt, és senki ne mondja, hogy azért, mert Magyarországon nem dolgoznak idegen hírszerzők! Hol volt az átmentett magyar szolgálatok hozzáértése?
Hogyan lehetett volna rendszerváltást végrehajtani a nemzetbiztonság területén?
Bedobták a mély vízbe.
– Köpni-nyelni nem tudtam, nem erre számítottam, és nem is erre vágytam. Sokáig azt hittem, csak velem történt ilyen különös fordulat, de későbbi kutatásaim során több olyan esettel találkoztam, hogy valakit rendőrnek vettek föl, majd átirányították az állambiztonsághoz. A BRFK személyzeti osztályára érkező jelentkezésekből a különféle osztályok személyzeti előadói válogattak, aszerint, hogy épp milyen területen volt szükségük emberre. Mivel a rendőrség rendszerén belül az akkori politikai osztály volt a legerősebb, legbefolyásosabb részleg, elsőbbséget élvezett, így elsőként emelhette ki azokat, akiket alkalmasnak talált. Így lett belőlem kémelhárító, noha akkor elképzelésem sem volt erről a munkáról.
Nem különös, hogy egy középosztálybeli, mondhatni, osztályidegen családból való fiatalembert ilyen kényes feladatra szemeltek ki?
– Dehogynem, én sem értettem, hogyan esett rám a választás. Egyetlen magyarázatom, hogy előtte tíz évig melósként dolgoztam Angyalföldön, aminek ugye kiemelt jelentősége volt a kommunista mitológiában. A kémelhárításnál először beiskoláztak egy rendkívül intenzív, bő két hónapos, reggeltől estig tartó tanfolyamra, ezt követően idősebb kollégák mellett dolgoztam, sokat tanultam tőlük. Később elvégeztem a Rendőrtiszti Akadémiát, majd a Rendőrtiszti Főiskola állambiztonsági szakát. Ezt követően is folyamatosan tanultam, képeztem magam, a moszkvai KGB-akadémián való tanulás lehetőségével viszont nem éltem.
Miért nem?
– Ahogy én láttam, ez leginkább anyagilag érte meg azoknak, akik kint voltak, hiszen folyósították nekik az itthoni fizetést, miközben napidíjat is kaptak, jókat vodkáztak, és csónakmotortól színes tévéig mindenfélét hazahurcoltak, szakmailag viszont semmivel sem lettek jobbak. Egyszerűen nem láttam értelmét kimenni. A parancsnokaim nehezteltek ezért, de aztán napirendre tértek fölötte.
Olyan nem fordulhatott elő, hogy valaki magyar állambiztonsági emberként ment ki, és KGB-informátorként tért haza?
– Ha volt is ilyen, soha nem jöttünk rá, mert ezt senki sem ellenőrizte. Hogy is mert volna bárki ilyesmit firtatni? A KGB úgynevezett tanácsadói ott ültek a BM III-as Főcsoportfőnökségen.
Önnek mi volt a feladata?
– A BRFK III/II-A-1 csoportjában kezdtem, ez az amnesztiával hazatértek – akkori kifejezéssel: disszidensek – közül szűrte ki azokat, akiket külföldön ellenérdekelt titkosszolgálatok esetleg beszerveztek. Engem az úgynevezett USA-vonalra osztottak be, de ez a tevékenység akkoriban már háttérbe szorult. 1971-ben a BRFK Politikai Osztályából BRFK Állambiztonsági Szerv lett, ezt rövidebben BRFK III-nak hívták, a kémelhárításért a BRFK III/II felelt, én ennek C alosztályára, az ipari elhárítási vonalra kerültem. Ez a népgazdasági jelentőségű budapesti vállalatokkal foglalkozott, például az Egyesült Izzóval, a Ganz-Mávaggal, a Híradótechnikai Vállalattal, utóbbi a hadiiparnak is termelt. Az én feladatom az operatív feldolgozás volt, vagyis az úgynevezett szűrő-kutató munkával látókörbe került célszemélyek tevékenységének felderítése, megszakítása a legkülönbözőbb operatív módszerekkel. Alapelv, hogy a kémelhárítás az ellenérdekelt hírszerzés hibájából él, mert mindenki követ el hibát. Ha ezt sikerül dokumentálni, akkor sikerül behatolni az információs résen, ha nem, akkor lehet, hogy több évig is kell várni egy következő alkalomra.
Mely országok ügynökeivel kerültek szembe?
– Az összes akkori NATO-tagország hírszerző rezidentúrája dolgozott Magyarország ellen. Szakmai szempontból azok az ügynökök voltak érdekesek, akik konspirációs okokból nem tarthattak kapcsolatot az érintett külföldi nagykövetségekkel, ahol egyébként diplomáciai fedésű hírszerzés is folyt. Az ilyen ügynököket valamikor beszervezték, telepítették, majd személytelen összeköttetést tartottak fenn vele. Az 1960-as években főleg nyugatnémet ügynököket buktatott le a magyar kémelhárítás, később számos amerikai ügynök akadt fenn a rostán. Minden esetben egyértelműen a rengeteg konspirációs hiba okozta vesztüket. Nem tagadom, érdekes volt ez a munka, de közben felütötte fejét a szakmai féltékenység. 1985-ben pártfegyelmivel leváltottak a csoportvezetői tisztemről. Ezután egy ismerős segítségével sikerült elérni, hogy áthelyezzenek a központnak is nevezett BM III/II Csoportfőnökségre, az izraeli hírszerzés ellen dolgozó alosztályra. Évtizedeim a titkosszolgálatnál címmel megjelent emlékirataimban részletesen beszámolok a Moszad elleni hadakozásról, amely több szempontból is érdekes volt.
Olvasta már Bálint László könyvét? Letehetetlen!
Évtizedeim a titkosszolgálatnál – Egy magyar kémelhárító emlékiratai (Kárpátia Stúdió, 2012)
A Moszad igen eredményes titkosszolgálat hírében áll.
– Leginkább azért, mert nagy és jól szervezett a hírverés, úgy is mondhatnám, a reklám velük kapcsolatban. Előnyükre szolgál, hogy Izrael gyakorlatilag létrejötte óta háborúzik, ez pedig folyamatos készenlétet, akcióképességet követel, de ők is követnek el hibákat. A Moszad legfőbb sajátossága az arcátlanságig menő öncélúság, amivel adott esetben elhallgatnak információkat a partnerszolgálatok elől, miközben gond nélkül „dolgoznak rájuk” is. Ez az öncélúság egyébként szakmai szempontból kifejezetten erény.
Mennyiben volt más az izraeliek ellen dolgozni az amerikaiakhoz vagy a nyugatnémetekhez képest?
– Nagy nehézséget okozott, hogy 1967-ben szovjet nyomásra megszakítottuk a diplomáciai kapcsolatokat Izraellel, így Budapesten nem működött diplomáciai fedésű izraeli rezidentúra. A legközelebbi nagykövetségek Bécsben és Bukarestben voltak. Az 1980-as évek vége felé lassan újraéledt a diplomáciai kapcsolat Magyarország és Izrael között. Ekkoriban egyre több zsidó kulturális és más egyesület kezdett működni, melyek iránt a Moszad – érthető okokból – élénken érdeklődött, és ezen érdeklődésből kifolyólag mi is. A munka tanulságos is volt. Az alosztályon mintegy kívánalom volt, hogy zsidó származásúak ne dolgozzanak izraeli vonalon, ám a kémelhárítás által beszervezésre kiszemeltek esetében épp fordított volt a helyzet, hiszen zsidó egyesületekről, szervezetekről volt szó. A kiszemelteket prioráltuk, ennek kapcsán időnként találtunk átfedési pontokat a belső elhárítás, vagyis a BM III/III, azon belül is az egyházi reakció ellen dolgozó alosztály által foglalkoztatott személyekkel, akik között akadnak ma is futtatott közszereplők, médiaszemélyiségek.
A rendszerváltozás hogyan változtatta meg az állambiztonsági munkát?
– Az addigi ellenségekből hirtelen barátok lettek, a barátokból pedig ellenségek. Én átkerültem az arab országok vonalára, az első Öböl-háború, majd a délszláv háborúk boszniai eseményeinek muzulmán vonatkozásai sok munkát adtak nekünk. 1995-ben mentem nyugdíjba, akkor már a Nemzetbiztonsági Hivataltól, de úgy, hogy nem írtam alá a titoktartási kötelezettséget, amivel sok ellenséget szereztem magamnak. A lényeg azonban nem ez, hanem az, hogy az 1990 előtti személyi állomány megdöbbentő módon majdnem teljesen érintetlen maradt. A BM III/III-as csoportfőnökséget ugyan megrendítette és szétzilálta Végvári József emlékezetes kitálalása, a „Dunagate” néven elhíresült botrány, de összességében megmaradtak a régi struktúrák. Bár szerettem a munkám, az általános benyomásom erről a közegről, az ott uralkodó légkörről összességében nagyon negatív volt. Korábban nagyon sok egykori ávós, hithű, keményvonalas kommunista dolgozott a szolgálatnál, többen közülük alkoholisták voltak. Nem véletlenül voltak velük emberi és szakmai konfliktusaim. Rengeteg olyan ember dolgozott ott, aki 1945 után politikai alapon került oda, és ők nevelték az utánpótlást is, amely a rendszerváltozást követően is a helyén maradt.
Ez hogy történhetett meg?
– A bukott rendszer káderei dörzsöltek és ügyesek voltak, az új politikai garnitúra pedig semmit sem tudott erről a területről. Még Németh Miklós kormánya idején lett nemzetbiztonsági szolgálat a korábbi állambiztonsági szolgálatból. A rendszerváltozás idején az állomány fő célja saját maga átmentése volt, amin főleg a vezető elvtársak buzgólkodtak. A legkompromittáltabb, idősödő emberek nyugállományba vonultak, de előbb kinevezték saját utódaikat, azokat, akik egyébként is a nyomukba léptek volna. Ezzel biztosították a mentesülést minden bűn következményei alól, és eredményesen megetették Antall József kormányát azzal a hazugsággal, hogy ők szakmailag nélkülözhetetlenek. Az MDF-ben annyira nem értették meg a probléma lényegét, hogy egy velem kapcsolatba került MDF-es politikus csak egy gyorshajtási ügy elsikálásában kérte a segítségemet. Még a nyolc-tíz évvel ezelőtti nemzetbiztonsági vezetők kétharmada is a kommunista állambiztonságnál kezdett működni.
De ha az MDF-kormány végrehajtja a beígért, majd elmaradt nagytakarítást, lett volna elég képzett ember, aki képes ellátni a nemzetbiztonsági feladatokat?
– Egyik napról a másikra biztosan nem lett volna. De a kommunistáknak sem volt 1945 után, mégis a legbrutálisabb módszerekkel leradírozták a színről a Horthy-rendszer minden maradványát, helyükre képzetlen, tapasztalatlan embereket ültettek, és néhány év alatt szovjet tanácsadókra támaszkodva eredményesen dolgozó szolgálatokat hoztak létre. Ha 1990-ben alapos tisztogatás történt volna, mondjuk NATO-tanácsadók segítségével, ma már a nyugdíj felé közelednének az akkori kezdők. Tudással, tapasztalattal. Ezeken a területeken minden, valóban radikális változás ugyanezt eredményezi a világban. Ráadásul a hithű kommunista állambiztonságiból nemzetbiztonságivá lett vezetők nélkülözhetetlenségét, nagy mellénnyel hirdetett szakmai kiválóságát alapjaiban cáfolja meg az elmúlt huszonhárom év. 1990 után elképesztő szakmai nihil lett úrrá a nemzetbiztonságon, például máig nincs tettese a Mátyás-templom, illetve a Parlament elleni robbantásos merényleteknek, nem sikerült felderíteni 1991-ben a volt Szovjetunióból Budapesten keresztül Izraelbe tartó zsidók elleni merényletet, melyben furcsa módon csak a buszt kísérő magyar rendőrök sérültek meg. Utóbbi robbantás szélsőbaloldali német tettesei 1999-ben Bécsben buktak le egy bankrablási kísérlet során, egyiküket az osztrák rendőrség agyonlőtte, másikuk Németországban ül börtönben egy ottani terrorcselekményért. Egyetlen kémet sem sikerült elfogni huszonhárom év alatt, és senki ne mondja, hogy azért, mert Magyarországon nem dolgoznak idegen hírszerzők! Hol volt az átmentett magyar szolgálatok hozzáértése?
Hogyan lehetett volna rendszerváltást végrehajtani a nemzetbiztonság területén?
- Szolgálatonként ki kellett volna választani negyven-ötven valóban hozzáértő, politikailag nem kompromittált, nem párttitkári múltú, nem a KGB-nél végzett, nem ávéhás leszármazott szakembert, döntési hatáskör nélkül kiképzőként, tanácsadóként alkalmazni őket, a többieket pedig ki kellett volna rúgni, és új emberekkel feltölteni az állományt. Ha ez megtörtént volna, ma nem kellene azzal szembesülni, hogy Galambos Lajost, a Nemzetbiztonsági Hivatal 2004 és 2007 közötti vezetőjét kémkedéssel vádolják, hogy Laborc Sándort, a polgári elhárítás volt főigazgatóját dandártábornokból honvéddé fokozzák le jogosulatlan információgyűjtés miatt, nem fordulhatna elő, hogy a Katonai Biztonsági Hivatal tevékenysége tisztázatlan módon összekapcsolódik a cigánygyilkosságok egyik vádlottjával, nem kellene a Laborc–Portik-üggyel foglalkozni, és nem fordulhatna elő olyan kutyakomédia, mint amely az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése körül folyik.
Dandártábornokból honvéd lett Laborc Sándor
2013.
május 30., csütörtök 05:12 , szerző: Magyar Nemzet
Nyugállományú honvéd lett Laborc Sándorból, a polgári elhárítás egykori főigazgatójából, akit a Fővárosi Ítélőtábla egy zárt ajtók mögött tartott tárgyaláson jogerősen is megfosztott dandártábornoki rendfokozatától. A Laborcot is érintő kémügyben bő egy hónap múlva hirdethetnek ítéletet – tudta meg a Magyar Nemzet.
Másfél millió forint pénzbüntetésre és lefokozásra ítélte a Fővárosi Ítélőtábla katonai tanácsa május elején Laborc Sándort. A Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) egykori főigazgatóját kétrendbeli, társtettesként elkövetett jogosulatlan titkos információgyűjtés miatt marasztaltak el. Mint az a Magyar Nemzet által megismert adatokból kiderül: az ügyszáma alapján szigorúan titkos minősítésű eljárásban a Gyurcsány-kormány idején a polgári elhárítás élére kinevezett, azóta már nyugállományú dandártábornokot első fokon a Fővárosi Törvényszék katonai tanácsa is bűnösnek találta. A legsúlyosabb, a katonai bíróság által kiszabható mellékbüntetés Laborc nyugdíját is érintheti, mert a rendfokozatától megfosztott, immár nyugdíjas honvédtól megvonhatják járandóságának azt a részét, amelyre a tábornoki cím viselése miatt eddig jogosult volt.
Az ügy részleteiről, arról, hogy Laborcot pontosan miért ítélték el, további részleteket nem sikerült megtudni. Az azonban bizonyos, ez az eljárás is azok sorába illeszkedik, amelyek a főigazgató hivatali utódja, Balajti László feljelentései alapján indultak. Laborc a közelmúltban maga is nyilatkozott a vele szemben indult büntetőeljárásokról és egyéb ügyekről, amikor a Népszabadságnak az olajmaffiózóként ismert Portik Tamással tartott kapcsolatát magyarázta.
A volt főigazgató az interjú készítése idején még nem tudott beszámolni lefokozásáról, azonban elismerte, hogy a hivatal éléről távozása óta legalább másfél tucatszor jelentették fel, nyolc ügyben hallgatták ki gyanúsítottként, kilencszer rabosították, hét ügyben emeltek ellene vádat, és több más pernek is érintettje.
További részletek a Magyar Nemzet csütörtöki számában.
(Swendt Pál)
Nyugállományú honvéd lett Laborc Sándorból, a polgári elhárítás egykori főigazgatójából, akit a Fővárosi Ítélőtábla egy zárt ajtók mögött tartott tárgyaláson jogerősen is megfosztott dandártábornoki rendfokozatától. A Laborcot is érintő kémügyben bő egy hónap múlva hirdethetnek ítéletet – tudta meg a Magyar Nemzet.
Másfél millió forint pénzbüntetésre és lefokozásra ítélte a Fővárosi Ítélőtábla katonai tanácsa május elején Laborc Sándort. A Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) egykori főigazgatóját kétrendbeli, társtettesként elkövetett jogosulatlan titkos információgyűjtés miatt marasztaltak el. Mint az a Magyar Nemzet által megismert adatokból kiderül: az ügyszáma alapján szigorúan titkos minősítésű eljárásban a Gyurcsány-kormány idején a polgári elhárítás élére kinevezett, azóta már nyugállományú dandártábornokot első fokon a Fővárosi Törvényszék katonai tanácsa is bűnösnek találta. A legsúlyosabb, a katonai bíróság által kiszabható mellékbüntetés Laborc nyugdíját is érintheti, mert a rendfokozatától megfosztott, immár nyugdíjas honvédtól megvonhatják járandóságának azt a részét, amelyre a tábornoki cím viselése miatt eddig jogosult volt.
Az ügy részleteiről, arról, hogy Laborcot pontosan miért ítélték el, további részleteket nem sikerült megtudni. Az azonban bizonyos, ez az eljárás is azok sorába illeszkedik, amelyek a főigazgató hivatali utódja, Balajti László feljelentései alapján indultak. Laborc a közelmúltban maga is nyilatkozott a vele szemben indult büntetőeljárásokról és egyéb ügyekről, amikor a Népszabadságnak az olajmaffiózóként ismert Portik Tamással tartott kapcsolatát magyarázta.
A volt főigazgató az interjú készítése idején még nem tudott beszámolni lefokozásáról, azonban elismerte, hogy a hivatal éléről távozása óta legalább másfél tucatszor jelentették fel, nyolc ügyben hallgatták ki gyanúsítottként, kilencszer rabosították, hét ügyben emeltek ellene vádat, és több más pernek is érintettje.
További részletek a Magyar Nemzet csütörtöki számában.
(Swendt Pál)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése