2019. november 7., csütörtök

Az illuminátusi elmekontrol























Az illuminátusi elmekontrol



Az amerikai gulágokról



1972-ben az USA-ban kevesebb, mint 300.000 ember ült börtönben. 1990-ben már 1.000.000 Jelenleg az USA - ahol több, mint 2,3 millió a foglyok száma - vezeti azon országok  listáját,  ahol a legtöbb embert tartják rács mögött. Ez a 2,3 millió azt jelenti, hogy Földünk minden 4. börtönben csücsülő embere az Amerikai Egyesült Államok polgára.

(Érdekes arány: az USA  a Föld népességének 5%-át, bebörtönzöttjeinek kb. 25%-át mondhatja magáénak.) Az Államok 100.000 polgárából 754 rács mögött van, ezzel a mutatóval szintén világelső az országok elítélt/népesség rangsorában.

Egy speciális kiadvány, a "California Prison Focus" szerint az emberiség történelmében nem volt még egy olyan társadalom, amelyik ennyi tagját tartotta volna börtönben. Néhány érdekes összehasonlítás: a Kínai Népköztársaságban - bár lakóinak száma bő négyszerese az USA-nak, félmillióval kevesebb fogvatartott van. Finnországban 5,3 millió polgárból 3.400 ül börtönben, a 128 milliós Japánban 80.600.  Az 1930-as évek hírhedt szovjet GULAG-jait (1938-ban 1.881.800 fogoly volt a SZU-ban...a ford.)méretében már meghaladja a XXI. szd.-i amerikai büntetés végrehajtási rendszer.

Azonban ha a ténylegesen börtönben levők számához hozzáadjuk a feltételesen szabadultak és a büntetésük végrehajtása elkezdésére várakozókat, akkor kiderül, hogy gyakorlatilag 7,3 millió amerikai állampolgár áll a büntetés végrehajtási rendszer fennhatósága alatt, azaz az USA minden negyvenedik lakosa.

Az USA jelenlegi elnöke afroamerikai. Az a statisztikai adat azonban, miszerint egy feketének hétszer nagyobb esélye van arra, hogy rács mögé kerülljön, mint egy fehérnek, Obama regnálás alatt sem változott egy szemernyit sem. Jelenleg a börtönben levő és feltételesen szabadlábon levő afroamerikaiak száma meghaladja az 1850-ben az Államokban élő rabszolgák számát.

A "rendpárti" lobbisták arra törekszenek, hogy bármilyen törvénysértést börtönbüntetéssel sújtsanak. Az amerikai törvényalkotási folyamat elemzése jelentős "fejlődést" mutat abbeli törekvésében, hogy az amerikai polgárokat lakóházaikból börtöncellákba költöztesse át. Szövetségi törvény szerint 5 év börtön jár 5 gramm crack (kábítószer fajta) birtoklásáért, 2 unciáért (1 uncia =28,35g) pedig 10 év a feltételesen szabadlábra helyezés kizárásával. Ugyanez a törvény 500 gramm tiszta kokain birtoklásáért csak 5 évet szab ki, elvégre a kokain a valóban gazdagok kábítószere. Texasban 4 uncia marihuana-ért több, mint 2 évet kaphat az ember. New-York államban az 1973-as drogellenes törvény alapján 4 uncia bármilyen tiltott szer birtoklásáért 15 évtől életfogytiglanig terjedő börtönbüntetés szabható ki. Az elítéltek 57%-a valamilyen kábítószeres ügy miatt került rács mögé.

A "rendpártiak" elérték, hogy 13 államban érvénybe lépett a "3 bűncselekmény" törvény. Ennek alapján azt, aki 3 börtönbüntetéssel járó bűncselekményt követett el -függetlenül azok súlyosságától- élete végéig rács mögött kell tartani.

A "rendpártiak" törekvéseinek egy másik iránya az, hogy maximálisra növeljék a börtönbüntetés idejét. Ennek érdekében különböző törvénykiegészítéseket szavaztatnak meg. Például olyanokat, amik lehetővé teszik, hogy a fogva tartás idejét a rab legkisebb szabálysértése esetén is meghosszabbítsák - erről kizárólag az intézmény vezetése dönt. Egy Új-Mexikó államban végzett vizsgálat kimutatta, hogy az állami börtönben ülő rabnak nyolcszor akkora esélye van arra, hogy "jó magaviseletéért" korábban szabaduljon, mint egy magánbörtönben ülőnek.

A "rendpártiak" a börtönlakók számának növelése érdekében törvénytelen eszközöket is bevetnek. Hatalmas visszhangja volt a 2008-ban Pennsylvania-ban történt esetnek. Két, rövid büntetési idejű fiatalkorúak fogva tartására szakosodott magánbörtön tulajdonosa 2,6 millió USD összeggel bírókat vesztegettek meg, hogy a lehető legszigorúbb, leghosszabb időtartamú büntetést szabják ki. Olyan "borzalmas" bűncselekményekért szabtak ki börtönbüntetést, mint az iskolaigazgató kigúnyolása a neten, behatolás egy használaton kívül álló ingatlanba, egy DVD ellopása. A vizsgálat kiderítette, hogy 2.000 fiatalkorú jogtalanul kapott börtönbüntetést.

Mégis, mi az értelme mindennek, hiszen a foglyok számának meredek növekedése hatalmas terhet jelentek úgy a szövetségi, mint az egyes államok költségvetése számára? A terhek növekedésére kiváló példa Kalifornia. (Az állam költségvetése évek óta igen ingatag lábakon áll...a ford.) Itt egy elítéltre évi 50.000 $-t költenek, ez egy iskolásra költött összeg hétszerese. A prioritások egyértelműek: 20 évvel ezelőtt Kalifornia kétszer annyit költött felsőoktatásra, mint börtönlakóira. Mára ez az arány megfordult.

2008-as adat: az USA büntetés végrehajtási rendszere 770.000 főt foglalkoztatott, köztük 620.000 börtönőrt. Ugyanebben az évben az USA autóiparában 880.000 ember kereste kenyerét.
Válaszért nem a régimódi "Keresd a nőt!", hanem a mai világunkra jellemző "Keresd az üzletet!" úton kell elindulni. Ezzel választ találunk arra is, hogy miért beszélünk egyáltalán amerikai GULAG-okról.
Sztálin tömeges méretekben használta fel a minden joguktól megfosztott foglyok munkaerejét. Mellesleg nem ő az "ötletgazda". Az északiak polgárháborús győzelme eltörölte a rabszolgaságot, délen hatalmas munkaerőhiány lépett fel az ültetvényeken. Már az 1860-as évek második felében elkezdődött a rabok munkaerejének tömeges felhasználása: javarészt pitiáner indokokkal börtönbüntetésre ítéltek sok feketét, akiket immár nem rabszolgaként, hanem törvény által elítélt bűnözőként dolgoztattak az ültetvényeken.
Jelenleg az USA Alkotmányának 13. kiegészítése van érvényben. Az kategorikusan tiltja a rabszolgatartást és a munkára való kényszerítést. Van azonban van rajta egy hangárajtónak is beillő "kiskapu". Nevezetesen: "kivéve azokat az eseteket, amikor ez (a munkára kényszerítés) büntetés azért a törvényszegésért, amiért az illetőt törvényeink szerint elítélték."

John Hudson, aki a new-yorki Rikers Island javítóintézetben töltötte le hét éves büntetését, a következőket mondja: "-Az emberek többsége, aki börtönt csak filmen látott, azt hiszi, hogy a foglyok egész nap sétálgatnak az udvaron meg testépítéssel foglalkoznak. Valójában az elítéltek döntő többségét állandó munkára kényszerítik. A munkánkért a kevésnél is kevesebbet kapunk; 10-40 (a legújabb adat 17 - 50 cent/ óra) cent az órabér. Ilyen fizetés csak a mesében és a börtönben van. Pénzedért élelmet vehetsz a börtön magazinjában. Ha nem teljesíted a normát, verést kaphatsz, esetleg a Protective Housing Unit (teljes elszigeteltséget biztosító magánzárkás részleg) lakója lehetsz." csak tájékoztatásul: jelenleg az USA-ban 7,5 USD a minimális órabér. Obama most győzködi a törvényhozókat, hogy hét év után végre emeljenek rajta, s legyen 9$.

Az amerikaiak nem a  GULAG szót használják a folyamtra, saját szakkifejezésük a börtön - ipari komplexum. Ez voltaképp a szövetségi-, állami- és magánbörtönök, valamin termelésüket a foglyok ingyenmunkájával elvégeztetni akaró cégek szövetsége.

A rabokat "kölcsönadó" szerződéseken az illető börtön neve mellett olyan cégek szerepelnek, mint a Chevron, Bank Of America, AT&T, Starbucks, Walmart, IBM, Boeing, Motorola, Microsoft, Dell, Nike, Intel és mások.

A munkáltatónak igen kényelmes a helyzete. Nincs szakszervezet, nincs sztrájk, bérkövetelés, a dolgozónak nem jár szabadság, semmiféle egészségüggyel vagy nyugdíjjal kapcsolatos gond nincs, a legkisebb kihágást is a bérbeadó bünteti.  A munkáltatók mellett a bérbeadók sem járnak rosszul. Kimutatták, hogy pl. a szövetségi börtönök minden bérbe adott foglyukra költött 1$ után 5$-t kapnak vissza.

Az amerikai sajtó egyre gyakrabban közöl adatokat arról, hogy a börtön - ipari komplexum nagy tempóban terjeszkedik, már előfordul, hogy egyes termékek kizárólagos termelője lett. Például ez gyártja az USA fegyveres erői számára a páncélsisakok, derékövek, váll- és kardszíjak, az egész testet védő golyóálló ruházat, a dögcédulák, ingek, nadrágok, sátrak, hátizsákok és kulacsok 100%-át. A börtönipar adja a hadseregnek az egyszerű szerszámok 98%-át, a golyóálló mellények 46%-át, a hétköznapi használati eszközök 36%-át, a fülhallgatók, mikrofonok és megafonok 30%-át, az irodák, a repülőgépek és kórházak berendezéséhez szüksége bútorok 21%-át, és a sort napestig lehetne folytatni.

Könnyen extrapolálható, hogy a törvényhozás és a törvénykezés segítségével az eddigi ütemet tartva az évszázad közepére a Szabadság Terjesztője, az Emberi Jogok Tántoríthatatlan Védelmezője eléri, hogy 30.000.000 állampolgára fog a büntetés végrehajtási rendszer fennhatósága alá tartozni a biznisz és a profit legnagyobb örömére.

A zeneipar másik oldala: Monarch elmekontroll



Az alteregó kifejezést szinte mindannyian ismerjük, és sok esetben szeretjük használni, amikor leírunk (akár jogosan vagy játékosan) valamilyen tett mögötti indokot, melyben nem veszünk részt rendszeresen. Az alteregó definíciója szerint egy második én, amely olyan jellemzőkkel, viselkedéssel vagy hitrendszerrel bír, mely észrevehetően különbözik az elsődleges éntől. A hírességek között az alteregó létrehozása egy népszerű dolog, számos prominens figurával a jelenlegi szórakoztatás élén, akik rendelkeznek egy második énnel - például Beyonce "Sasha Fierce", Eminem "Slim Shady", Nicki Minaj "Roman Zolanski", és Lady Gaga "Jo Calderon", hogy csak néhányat említsünk.
Az alteregó elismerése annyira népszerűvé és általánossá vált, hogy még egy egész gyerekprogramot, a Hannah Montana történetet is ennek szentelték, melyben egy tinikorszak előtti második személyiséget kellett létrehozni, hogy segítsen elválasztani a főszereplő híres és normális énjét.
Az alteregók a szórakoztató világban nem tűnnek alkalomszerűnek. Talán az alternatív személyiségek létrehozása elsődleges célja lehet a Monarch elmekontrollnak, a jól ismert CIA fejlesztette 
MK Ultra programkiterjesztésének? A Monarch elmekontroll egy agykontroll technikaként ismert, kombinálva okkult rituálékkal, pszichológiával és idegtudománnyal, hogy ezek segítségével egy kívánt témájú alteregót hozzanak létre. A Monarch elmekontroll alanyára gyakran hivatkoznak mint "rabszolgára", míg azok, akik felelősek mind az alkalmazásáért, mind az aktiválásáért, "kezelőkként" ismertek. Sokan úgy tartják, hogy az egyszer már teljesen programozott Monarch rabszolgákat azután igénye szerint használja egy elit csoport rituálék, előadások elvégzésére, üzenetek kézbesítésére stb., melyek összhangban vannak a kívánt eredménnyel.
Ugyanakkor nem lehet teljes bizonyossággal kijelenteni, hogy a Monarch elmekontroll állhat a mai szórakoztatás alteregói mögött. Az viszont megállapítható, hogy néhány érdekes és figyelemre méltó megállapítás összekapcsolható az elmélettel. Természetesen az olvasó dönti el, hogy az itt bemutatottak visszhangra találnak-e benne, mint igazságra, vagy csak egy véletlen egybeesés.


A Monarch programozás története



Elmekontroll technikákat régóta lejegyeztek a történelemben, mely visszanyúlik az ókori Egyiptomig. Az elmekontroll nem lépett be a tudomány birodalmába egészen az 1930-as évekig, amikor egy Josef Mengele nevű orvos be nem hozta a gyakorlatba a náci koncentrációs táborokban. Mengele elmekontroll kutatásainak legnagyobb része a mai napig titkos maradt, de valahogyan néhányuk nyilvánosságra került, köztük annak elismerése, hogy alapja volt a titkos CIA kutatási programnak, az MK Ultrának.

Az MK Ultráról széles körben ismert, hogy az 1950-es és 60-as években működtették, és bevallottan azzal a céllal tették, hogy a legjobb kínzási és vallatási módszert fejlesszék ki, melyet később az állam ellenségein alkalmaztak volna. A vizsgálatokat végzők szerint része volt, de nem korlátozódott LSD beadására, elektrosokkra, fizikai bántalmazásra, elszigetelésre és érzékszervektől történő megfosztásra, és mindezeket felnőtt és gyerek vizsgálati alanyokon végezték. Miután fény derült az MK Ultra létezésére az 1970-es években, a CIA gyorsan előlépett mondván, hogy már befejeztek minden ilyesfajta kísérletet. Mivel ezen a ponton számos informátor került előtérbe, és elmondták, hogy a projektet teljesen a föld alatt végezték, a titkolózás tovább folytatódott.

A Monarch elmekontroll intenzív traumát és elviselhetetlen fájdalmat használt a korábban említett módszereken keresztül, hogy az alanyokat a valóságtól való elkülönülésre kényszerítsék. Az elkülönítésről úgy vélik, hogy kritikus azon képesség felszabadítása szempontjából, mely létrehoz egy rabszolga lelkű második személyiséget, hogy aztán a kezelők által programozható és tetszés szerint aktiválható legyen.

Egy ellentmondásos és bátor 1992-es beszédében a megbecsült író és pszichológus, Dr Cory Hammond sokat foglalkozott mélységében a Monarch elmekontroll folyamatával, hogy rávilágítson, hogyan működik valójában.Kutatását terapeuta társaival és olyan emberekkel történt beszélgetéseire alapozta, melynek során számos gyakori agymosási technikát azonosított. Néhány kulcsfontosságú részlet a beszédéből:

"Amikor rendkívül azonos ezoterikus információt találsz különböző államokban Floridától Kaliforniáig, és más országokból, akkor elkezdesz azon gondolkodni, hogy valami nagyon nagy, és nagyon jól koordinált dolog folyik. Úgyhogy elmentem olyanokhoz, akik nem tudták, hogy mit is gondoljanak az egészről, és olyanokhoz, akik egyértelműen úgy hiszik, hogy a rituális visszaélés valóságos."
"Amit ezekben a programokban tesznek, hogy vesznek egy gyereket, és alapvető formában programozni kezdik, úgy tűnik mikor két, két és fél évesek, miután a gyermeket elkülönültté tették. Elkülönültté nem csak a durva bánásmódon keresztül teszik, mint a szexuális visszaélés, hanem olyan dolgokkal, mint az ujjaira rakott egérfogó, és a szülők tanítása, "Nem mehet be, amíg a gyerek abba nem hagyja a sírást. Csak akkor mehetnek be, és vehetik le azt." A kezdetleges formát két, két és fél éves kor körül kezdik, majd úgy tűnik, hogy hat, hat és fél éves korban nagyobb sebességre kapcsolnak. Folytatják a serdülőkoron keresztül az időszakos megerősítést egészen felnőttkorig."
"Mi ennek a célja? Leginkább úgy hiszem, hogy szeretnének egy egész sereg mandzsúriai jelöltet, több tízezer szellemi robotot, akik rávehetők mindenre, prostitúcióra, gyermekpornográfiára, drogcsempészésre, nemzetközi fegyvercsempészetben való részvételre, és mindenféle más nagyon jövedelmező dologra. Ezek a mandzsúriai jelöltek mestereik parancsát hajtják végre, hogy végül a csúcson lévő megalomániások azt higgyék, hogy létre tudnak hozni egy sátáni rendet, amely uralja a világot."


Dr Hammond egyik legerősebb példája, melyet a beszédében is felhozott, Bernard Diamond eredményei voltak, aki együtt dolgozott Sirhan Bishara Sirhannal, azzal a személlyel, akit 1969 óta bebörtönözve tartanak Robert F. Kennedy meggyilkolása miatt. Mind a mai napig Sirhan teljes amnéziában szenved Kennedy meggyilkolásával kapcsolatban, de amikor hipnózis alatt van, mindenre nagy részletességgel képes emlékezni. Vajon ez azt sugallja, hogy Sirhan tette a Monarch elmeprogramozás eredménye volt? Talán az elkülönült alteregója volt programozva és aktiválva, hogy végezze el ezt mandzsúriai-szerű tettet? Nem mondható biztosan, de minden bizonnyal érdemes figyelembe venni.

"Lee Harvey Oswald, Sirhan Sirhan, Charlie Manson, John Hinckley, Mark Chapman, David Koresh, Tim McVeigh és John Salvi néhány figyelemre méltó becstelen név, erősen gyanítható, hogy az MK Ultra szülte gyalogok voltak." - Ron Patton

Azt is érdemes megjegyezni, hogy nem sokkal elhangzott beszéde után Dr. Hammond teljesen leállt minden kutatással és publikációval ebben a témában. Az elsődleges érvelés az aggasztó számú fenyegetés, köztük halálos fenyegetések, melyeket a kinyilatkoztatásaira kapott válaszul. Vajon ezek a fenyegetések azoktól érkeztek, akik azt remélték, hogy a Monarch elmekontrollt a nyilvánosságtól távol tarthatják? Lehetséges, de mindenesetre megfontolásra érdemes.


 A popkultúra potenciális Monarch elmekontroll áldozatai





Mindannyian láttuk már. Sokan gyakrabban, mint amennyit valószínűleg szeretett volna látni. Nem másra utalva, mint Miley Cyrus "performanszára", melyet gyakorlatilag az egész emberiség láthatott a 2013-as MTV zenei díjátadón. A szakadatlan pörgéstől, a szexuálisan lealacsonyító domborításig, nem beszélve a nyelvéről, melyet képtelen volt a szájában tartani, Mileyn külsőleg nagyszerű munkát végzett valaki, aki őt erre beprogramozta. Az a tény, hogy az előadás időzítése egybeesett a globális szíriai válság néhány igen kritikus pillanatával, nagy valószínűséggel nem csupán véletlen. Az utolsó dolog, amit a kormányzó hatalom szeretne, hogy az észak-amerikaiak többségét jobban foglalkoztassa egy függőben lévő 3. Világháború, mint egy 20 éves riszálása. Ezt ismét érdemes megfontolni.

Függetlenül attól, hogy szándékos volt vagy sem, akkor is működött. Michael Lofti, egy perzsa-amerikai politikai kommentátor által működtetett statisztikai analízis kimutatta a Google keresési érdeklődést (1-től 100-ig tartó skálán), amikor "Miley Cyrus" felugrott és ott is maradt a 100-as értéken, miközben "Szíria" a kiábrándító 2-es szintre esett, ugyanabban az időben.








Sokan azt hiszik, hogy magát az előadást szimbolizmussal szórták tele, ami arra utal, hogy Miley a 2013-as évben Amerikában a "jó kislányok rosszak lesznek" szándékos változata.

Miley természetesen nem az első híresség, aki azon gyanú közt találja magát, hogy potenciálisan Monarch elmekontroll manipuláció áldozata.Britney Spears talán a leghírhedtebb amerikai popsztár, aki végül élő példaként találta saját magát, akit manipulálnak. Britney emlékezetes performanszára szintén "véletlenül" került sor az MTV zenei díjátadón 10 évvel Miley bukása előtt, és szerepelt benne az extravagáns zenei legenda Madonna, aki nyilvánosan csókot váltott mind Britneyvel, mind Christina Aguileraval az élő adás részeként. Ez volt az a csók, mely Britneyt hivatalosan is Amerika új "rossz kislányának" címével pecsételte meg, melyet zenéje tartalma is alátámasztott, amikor elmúltak az ártatlanság napjai (Oops I Did It Again), és belépett az ellenőrizhetetlen szexualitás korába (I’m A Slave 4 U).

Eltekintve mindkettejük nyilvánosan rossz kislányos szórkoztatásától egyazon emelvényen, mi az ami Britneyben és Mileyban is közös? A jó kislány képet mindketten a Disney gyermekkori karrierjén keresztül alakították ki. A Disneyt véletlenségből több alkalommal is összefüggésbe hozták, hogy filmjeit potenciálisan a Monarch elmekontroll részeként használják, és szintén sokan hiszik, hogy emögött az egyik vezetőjük áll.

...a Disney filmek és más műsorok annyira fontosak a programozóknak.Ezek a tökéletes hipnotikus eszközök, hogy a gyermek elméjét szétválasszák a helyes irányban... A legtöbb Disney filmet programozási célra használták. Néhányat ezek közül kifejezetten elmekontrollra terveztek. - Fritz Springmeier, Illuminátus formula az elmekontroll rabszolga létrehozására

Ha Britney valóban a Monarch elmekontroll áldozata volt, akkor ezt minden bizonnyal érdemes megjegyezni. A droghasználat, az érzelmi instabilitás, a megkérdőjelezhető szülői döntések és a véletlenszerű fejborotválás csak néhány azon viselkedés közül, melyet sokan megkérdőjeleztek Britneyvel kapcsolatban az idő múlásával. Talán a legerősebb bizonyíték a potenciális manipulációra, és egy második személyiség meglétére, egy interjúban került felszínre, melyet Diane Sawyernek adott, mely alább nézhető meg.

Függetlenül attól, hogy Miley vajon egy hasonló úton találja magát, most még nem lehet tudni, de a korai jeleket és hasonlóságokat minden bizonnyal érdemes megjegyezni, különös tekintettel Miley zenéjének szexuális fordulatára, ugyanúgy, mint előtte Britneynél.

Monarch szimbolizmus a szórakoztatásban



A mindent látó szem, démonok, ősi szimbólumok és az ördög csupán néhány visszatérő elem és téma, mely úgy tűnik, hogy szeret megjelenni, általában teljesen független módon a tartalomtól, kezdve a zenei vieóktól, egészen a filmekig és tévéműsorokig. Létezésük csak egy dolog, melyeket mint tényt érdemes 
megjegyezni. Megnézve a következő zenei videókat nem mondható el, hogy a képi szimbolika közvetlen kapcsolatban van a dalok tartalmával.Ugyanakkor ha valaki valóban úgy érzi, hogy ezek a szimbólumok helyénvalóak, és nem szándékosan helyezték el őket, a véleménye természetesen tiszteletben lesz tartva. De azt is érdemes megjegyezni, hogy ez az öt videó nincs egyedül, csupán egy kis minta abból a több százból, ha nem ezerből, melyekben úgy tűnik, hogy ezeknek a szimbólumoknak különböző mértékben, de van funkciójuk.

Feltéve, hogy ezek a szimbólumok és témák valóban visszatérnek, a kérdés az, hogy miért? Lehet, hogy egybizonyos szintű programozás, melyet rajtunk, nézőkön próbálnak ki? Lehet, hogy érzéketlenné akarnak bennünket tenni a létezésükre? Vagy lehet, hogy egyszerűen csak művészi véletlen? A válasz erre talán a kérdésben rejlik. Legyen ez a cikk egy kiindulási pont a saját kutatáshoz mind a Monarch elmekontroll, mind az MK Ultra vonatkozásában. Tényleg sok információ és jól megformált vélemény található arra nézve, amit érdemes megfontolni. A kutatás után mindenki eldöntheti, hogy mi talál visszhangra önmagában, és ne féljen senki attól, hogy ezt másokkal is megossza még akkor sem, ha mások körében ez nem túl népszerű. Nem számít, hogy valaki melyik oldalon áll, de tudatában lenni ennek a témának sokkal fontosabb.














A hatalom anatómiája



Hatalom. A hatalom az a képesség amivel valóssá tehetjük mindazt, amit eldöntöttünk. Ebben a definícióban az is benne van, hogy képesek vagyunk valóra váltani akkor is, ha az másoknak nem tetszik.Hatalommal találkozhatunk a munkahelyünkön, az intézményekbe lépve, ahogy elhaladunk a biztonsági őrök mellett, az iskolapadban, a politikában. A politikai hatalmat a hozzájuk kapcsolódó erőszakszervezetek érvényesítő ereje, tehát az erőszak tartja fent. Képzeljük csak el milyen rövid életet élnének politikusaink ezen szervezetek működése nélkül...Az erőszak, a szabadságvesztés lehetőségének puszta demonstrálásával az emberek jelentős része sakkban tartható, az elenyésző maradék pedig az említett szervezetekkel sikeresen elnyomható. A politikai hatalmon alapul a gazdasági hatalom. A törvények és az azokat betartató erőszakszervezetek nélkül nem működhetne a gazdaság sem. A gazdasági hatalom látszólag szelídebbnek tűnik a politikai hatalommal szemben. Ám a munkahely megszerzése, megtartása, a biztos megélhetés fenntartása, az éhhalál réme olyan cselekedetekre sarkallhatja az embert, ami ellent mond a jó erkölcs határainak és a józan észnek.
Ezzel el is érkeztünk a legfontosabbhoz, az emberi tényezőhöz. Miért tartóztatja le a rendőr a számára teljesen ismeretlen bűnözőt? Miért ítéli el a bíró azt a személyt akivel előtte életében nem találkozott? A katona miért lövi agyon a számára teljesen ismeretlen másik katonát? Persze rávághatnánk, hogy ez a parancs, azt mondták neki. Sőt hadbíróság elé állítják, ha nem teszi meg. De ki állítja hadbíróság elé és az miért teszi ezt? Minden kérdést egy újabb követ.

A szabadságtól való megfosztással, fizikai erőszakkal sok mindenre rávehető rengeteg ember. De ettől még nem fognak elkezdeni hinni. 
Mindaddig, amíg nem hisznek abban amit cselekszenek, addig minden esetben szükség van az erőszakszervezetekre ezért rendkívül fontos a hit kialakítása.Sokkal egyszerűbb a mindenkori hatalomnak, ha az emberek meggyőződésből viselkednek úgy ahogy elvárják tőluk és nem kényszer hatására. Sokkal egyszerűbb háborúba küldeni embereket, ha azt gondolják, hogy "jó ügyért" cselekednek, vagy "a hazát szolgálják"... Mivel valósítható ez meg? Pontosabban "kiknek" a hatására jöhet ez létre? Ők a tekintélyek, akik eszméket, viselkedésmintákat, és egyéb termékeket adnak el. Hajlamosak vagyunk rájuk úgy gondolni, mint az igazság egyedüli forrásai, közben eszünkbe sem jut, hogy talán politikai, vagy anyagi érdekből teszik azt, amit elvárnak tőlük.
A mindenkori hatalom legnagyobb félelme, hogy egy napon rájövünk arra hogy mi magunk vagyunk azok, akik lehetővé teszik nekik a hatalmuk gyakorlását.Mi alkotjuk a gazdaságot, az oktatást, az egészségügyet, a szolgáltatói szférát, de még az erőszakszervezeteket is. Mi vagyunk azok akik tüntetnek, de ha tetszik ha nem, a rendőrkordonok soraiban is mi állunk. Mi adtuk a gyeplőt a nemzetközi bankkartellek és a hozzájuk tartozó korrupt politikai slepp kezébe. Épp emiatt az emberi tényező miatt van bukásra ítélve a hosszútávú működésük, ugyanis idő kérdése és a tömegek számára nyilvánvalóvá válik, hogy ki is vehetjük onnan. Miért is? Egyszerű az ok. Többen vagyunk. Többen, akik változást akarnak. Akik számára nincs rendjén, hogy míg az úgynevezett "fejlett társadalmak" az anyagi javakat hajhásszák, addig a Világ másik fele nyomorban tengődik. Akiknek már elege van Amerika terrorizmus elleni háborújából és kérdik, hogy hány millió civil áldozatot követelnek még geopolitikai érdekek? Akik felháborítónak tartják, hogy a titkosszolgálatok minden telefonos és internetes kommunikációs csatornára rá vannak tapadva, ezzel teljesen megsértve a magánszféra intézményét. Akik tisztában vannak vele, hogy rengeteg megújuló energiaforrás van kiaknázatlanul szerte a világon és kihasználásuk kizárólag üzletemberek és a mindenható profit miatt nem lehetséges.

Rendkívül izgalmas korban élünk, mégpedig egy olyan korban, ahol a válság nem csak gazdasági, de társadalmi jellegű is. Láthatjuk benne a rosszat, sőt ismernünk is kell a rendszer anomáliáit, ugyanis csak ezek ismeretével vagyunk képesek közösen kijavítani azokat. De láthatjuk benne a lehetőséget is. Lehetőséget egy olyan társadalmi és gazdasági struktúrának megteremtésére, amit nyugodtabb szívvel hagyhatunk örökül a következő nemzedékeknek.

Hatalom eddig is volt és eztán is lesz. Egyvalamit viszont hajlamosak időről időre figyelmen kívül hagyni: Mi mossuk a szennyesedet, mi visszük el a szemetedet, mi tankoljuk tele az autódat, mi állítjuk elő az élelmiszered, mi viszünk kórházba, és mi őrizzük éjjel az álmod. Ne húzd ki nálunk a gyufát.


A szabadság rabszolgái





A különböző történelmi korszakok sosem egyik napról a másikra következtek be, mindig egy folyamat előzte meg őket, ami aztán szépen lassan elvezetett egy minőségileg új, más vagy részben más irányelveket hangsúlyozó társadalmi berendezkedés felé. Nemrég olvastam egy írást, amelyben egy unoka kérdezgette a nagymamáját arról, hogy a náci Németország hogyan alakult ki és leginkább, hogy engedhették meg elszabadulni azt az ideológiát, ami tömegek szabadságjogait korlátozta nagy mértékben, és amelynek háborús gépezete milliókat temetett maga alá végérvényesen. A nagymama válasza egyszerű volt és teljesen érthető: "nem egyik napról a másikra történt..." Fokozatosan, alattomosan aknázta alá a politika és a propaganda az emberek mindennapi életét...



A 21. század hajnalán bizonyos értelemben "szabad az információ". Ez azt jelenti, hogy minden háztartásban jelen van az internet, nevetséges áron kínálják a  könyvtárbérletet, szinte bármilyen tudásanyaghoz pár percen belül hozzájuthatunk. Egy ilyen korszakban nem lenne meglepő, ha feltalálók, polihisztorok, nagy gondolkodók lepnék el a Földet. Tudom, nem tanítják az iskolában, de bármi lehetsz, csak akarnod kell!

Ennek ellenére az emberiség nem csinál mást, mint "benzint csapol, hamburgert árul, vagy nyakkendős rabszolgának áll"...

A propaganda nyughatatlan, folyamatos és túlontúl hatásos. Ördögien kieszelt terv, aminek hatására saját magunk kérjük "foglárainktól", hogy a karajainkra szoruló bilincs kulcsát minél messzebbre hajítsák.
Nézzük mit is kapunk cserébe!


Fogyassz, fogyassz fogyassz! 

A vezényszó, amelynek hatására az emberiség költekezési szokásai szépen lassan megváltoznak és hátborzongató méreteket kezdenek ölteni. "Dobd el, ami csak kicsit is rossz! Ne javítsd meg! Vegyél újat, hisz olcsó!" Reklámok parancsaira szinte mindenki többet vásárol, mint amennyit megengedhetnek magának. A bankhitelek észrevétlenül kezdik végérvényes rabszolgasorsba taszítani az emberiség életszínvonal-hajhászóit. Csak itthon 5 év alatt a négyszeresére nőtt az eladósodott emberek száma, de nem csak Magyarország jár élen ebben a  kérdésben.


Végtére is, mi mással lenne ellenőrizhetőbb, kontrollálhatóbb az ember mint a pénz által? Értéktelen papírdarabkákért és fiktív számjegyekért dolgozunk, amik hónap elején (jobb esetben) megjelennek az elektronikus számlaegyenlegünkön.



Háborúk


A háború lényege a pusztítás, nem szükségszerűen az emberi életek kioltása, hanem az emberi munka termékeinek a megsemmisítése, továbbá a társadalom feletti kontroll fenntartása és fokozása. A háborúk, fegyveres és etnikai villongások, mindig és minden esetben általánosítással kezdődnek. Tehát ha öt, tegyük fel afganisztáni merénylő pokolgépet robbant egy stratégiailag fontos amerikai területen akkor a cikkek kövér szalagcímei arról fognak szólni, hogy az "AFGÁNOK" merényletet követtek el. Értjük ugye? Egyáltalán nem biztos, hogy a teljes afgán közvélemény egyezik a merénylők gondolkodásával. Lehet, hogy teljesen szemben áll azzal. Ezzel nagy mértékben sikerül manipulálni a közvéleményt és észre sem vesszük, de egyik pillanatról a másikra változik meg a közvélekedés adott népcsoportról és pillanatok kérdése, hogy a közvélemény szentesíti a "szent háborút" adott népcsoport, vagy ország ellen. Tehát a lényeg nem más, mint a tálalás:




A hamis zászló technikája, avagy fogd rá a nyuszira! 


Ez nem jelent mást, mint egy precedens értékű ügy, ("casus belli"- azaz háborús ürügy) szándékos, előre kitervelt végrehajtása, amit később annak az országnak a számlájára írnak, ami ellen politikai, vagy anyagi érdekekben kívánnak fegyveresen fellépni. Van pár példa erre a közelmúltban ugye?


TV


Nézz tévét, lehetőleg minél többet! Ez az a készülék, ami minden háztartásban fellelhető, és a leghatásosabb szócsöve a regnáló társadalmi rendszer propagandagépezetének. Ezen keresztül jut el minden háztartásba a vezényszavak garmadája, amiket hosszútávon sulykolnak az emberbe, aki még ha az elején tiltakozik is, végül elhiszi az erőltetett maszlagot. Szinte minden reklámban, vagy fontos tudósításbanmegjelennek az úgynevezett "szakértők", akik az adott témában a tudományos álláspontot hivatottak képviselni. Így olajozottan működik a hatalom meggyőző ereje. Az "intelligens mosóport", a fogkrémeket, a bankkölcsönöket is "szakértők" ajánlják. Márpedig, ha maga Vágó István, aki egy széles látókörű, kiemelkedő lexikális tudással rendelkező ember ajánlja elhisszük, hogy nem csalódhatunk a felkínált termékben. "Szakértőket" kérdez meg a híradó riportere, akik magabiztosan hirdetik, hogy hogyan KELL vélekednünk az adott témáról. Korábban írtam már a tekintélyek szerepéről. Unalmasak a balesetekről szóló tudósítások? Azért töltik meg vele a híradót, hogy elhidd: neked jó, veled nem történt ilyen, te biztonságban vagy.  Elterelik a figyelmet a leginkább fojtogató társadalmi problémákról olyan hírekkel, amik bár érzelmileg megérintenek semmi fontosat nem közölnek. Lehet, hogy ma is valahol épp pandák születtek... Aludj szépen tovább!


Mérgező élelmiszerek

"Az vagy, amit megeszel és azzá válsz, amit gondolsz". Teljes mértékben igaz. A gondolat, minél gyakoribb és erősebb, annál nagyobb eséllyel "kocsonyásodik" anyaggá. Az sem mindegy, hogy milyen minőségű üzemanyagot és kenőolajat töltesz az autódba ugye? Az embernek kétféle táplálékra van szüksége: az egyik szellemi, a másik pedig fizikai táplálék. Mindkettő kielégítésre szorul és ezek minősége egyáltalán nem mindegy. Az ízek (tudom furcsán hangzik elsőre)MÉRGEK. Színező, ízesítő, tartósítószerek garmadája található a bolti termékekben, amire nem biztos, hogy teljes mértékben fel van készülve az emésztőrendszerünk. Az emésztésünk képességeinek alakulása egy hosszútávú evolúciós folyamat része. Nem biztos, hogy képes a szervezetünk mindent lebontani, vagy kiválasztani.
Ezt (ne) vedd be! - Gyógyszeripar


A görög "pharmacon" szónak két jelentése is van. Az egyik gyógyszert jelent, a másik pedig mérget. A kettő közötti különbség az adott kemikália alkalmazásának mennyiségében keresendő. Arisztotelész szerint "az első kupa bor az egészségé, a második a jókedvé, a harmadik a mámoré a negyedik pedig a gyalázaté..."Észrevettük, hogy mennyi gyógyszerreklámot sugároznak a tv-ben? Néha 2-3 ilyen témájú reklám is követi egymást. Vedd csak be, ez AZONNAL elmulasztja! A tüneti kezelésben élen jár a gyógyszeripar, csak a probléma valódi forrását nem tudják megszüntetni a rengeteg tablettával. Ellenben tonnaszámra állítják elő azt a mérget, amiről persze bárki megkérdezheti "kezelőorvosát, gyógyszerészét..."
Megfigyelés


A propaganda vezérszavai hatására szépen lassan elhisszük, hogy nagy veszély fenyeget
, hogy nem vagyunk biztonságban. Mivel mindenki biztonságra törekszik (mert egyszerűen "így vagyunk összerakva"), ezért önként és dalolva vetjük alá magunkat a globális kontrollnak. Mindezt csak azért, hogy szíveskedjenek megvédeni! Hogy kitől, azt igazából nem is igazán tudjuk... Gondoljunk csak bele, mennyire lenne kézzel fogható a szabadságjogaink csorbulása és privát szféránk korlátozódása, ha minden egyes telefonbeszélgetés, sms, internetes kommunikációnk szövegét egy mellettünk ülő kormánybiztosnak kellene átadnunk ellenőrzésre?  Ez történik most is, csak azzal a különbséggel, hogy nem ül mellettünk az említett személy, mégis tudom, hogy a leírtakban szerepel olyan "kulcsszó" amire, hogy úgy mondjam: "ugranak a robotok". Ilyen jellegű "szűrők" működnek minden internetes kommunikációs platformon. Ugye nem árulok el nagy újdonságot azzal, hogy a mobiltelefonok követhetőek és lehallgathatóak, még kivett akkumulátorral is? Be és kikapcsolt állapotban is képesek a beépített kamerákon keresztül megfigyelni akárkit, aki az úgynevezett "kockázatelemzésen" egy kicsit magasabb pontszámot kapott...
A szabadság rabszolgái

A szabadságunk nem több csupán, mint jól felépített illúzió. Úgy érezzük bármit és bármikor megtehetünk, közben elfelejtjük, hogy csak kizárólag az előzetesen belénkplántált szuggesztiók és társadalmi parancsok szerint működik mindez. Előre kitervelten nem jutunk egyről a kettőre, hiába dolgozunk egyre többet. A tévé elhitette velünk, hogy egy nap filmsztárok, rocksztárok, legfőképp gazdagok és boldogok leszünk, de mára kezdünk rádöbbenni, hogy ennek a fele sem igaz. Termékeket fogyasztó termékek lettünk, akik jól felhasználhatóak az új világrend háborúiban és gazdasági körforgásában. Folyamatos megfigyelés alatt állunk annak érdekében, hogy ne veszélyeztessük a fennálló társadalmi rendet és nehogy valamilyen módon is beavatkozzunk a hatalom terveibe. Közben szépen lassan elfelejtjük, hogy a legnagyobb változások mindig a fejekben kezdődtek el, vertek gyökeret és képesek voltak olykor megváltoztatni egy egész világ gondolkodásmódját.


Észrevétlenül épül a nagy titkos dosszié. Igen, rólad is!



Az emberiség nagy része mára már be lett "hálózva" Elmondhatjuk, hogy internet nélkül lassan létezni sem lehet. Emlékszem, mikor még csupán c64-ek léteztek az otthonokban, az internetnek nyoma sem volt, legalábbis a köznép számára. És mégis boldogultunk, talán sokszor jobban is. Az emberek (mivel nem volt más, esetleg vonalas telefon, az is kuriózum számban) "kénytelenek" voltak a valós világban "valós kapcsolatokat" fenntartani. Mára ez kezd átbillenni a virtuális oldal javára. Elemezhetjük, hogy mi volt/lenne a jobb. Jó-e vagy nem az internet. Ebbe most ne menjünk bele.
Csak két számomra fontos dolgot ragadnék ki a világhálóval kapcsolatban, amik szerintem a jövőnk és életünk legmeghatározóbb dolgai lehetnek:
Ahogy egy sima papírlapra is írhatunk, nyomtathatunk "jó" és "rossz" dolgokat, ugyanúgy az internetet mint médiumot is megtölthetünk velük...de egy biztos és már nyílt titok: bármit keresünk, bármit írunk online, egyáltalán bármilyen hálózatképes eszközt használunk annak adatai, tartalma rögzítésre kerül az NSA (vagy nevezzük aminek akarjuk-Nagy Testvér) által...Így szépen lassan minden emberről összeállításra kerül egy "akta" vagy "profil" ( politikai érdeklődésed, vallási irányultságod, hobbid, baráti köröd, tartózkodási helyeid, a legtitkosabb dolgaid-amit a "privát" üzeneteidben osztasz meg, titkos vágyaid - amiket csak egyedül az interneten keresel, nézel.. pénzügyeid, tranzakcióid, kamerás TV-d, telefonod, tableted videóképei kikapcsolt állapotban mi mindent mutatnak...és sorolhatnánk).

A helyzet az, hogy az összes "rossz indulatú" valaha létezett titkosszolgálat (gestapo,stasi...) is megirigyelné ezt a módszert. Hiszen az emberek mit sem sejtve, a "tagadás állapotában élve"- hogy úgysem történhet meg újra a sok szörnyűség- önként, örömmel, szórakozva osztják meg és szolgáltatják ki egész életüket a háttérhatalomnak, abban a hiszemben hogy az egész internet és média azért elérhető számunkra, hogy nekünk "jobb legyen". Nincs nyomás, nincs vallatás, nincs "kényszerítés" és kínzás..nem kell minden emberre egy ügynököt aggatni, nem kell szomszéd besúgó. Elképednénk, ha megmutatnák nekünk az így elkészült "előzményeinket" és "profilunkat"..talán mi magunk sem ismerjük magunkat úgy mint ez a "szörnyeteg".
Történelmünk ismétli önmagát, ne gondoljuk, hogy nem jön el egy olyan világ, amikor fejek hullanak ismét és elbújni sem lehet, sem tagadni dolgainkat. Ezek egy "alattomban" épülő diktatúra jelei, ami egyszer kimutatja igazi arcát - és az emberek későn kapcsolnak majd, főleg azok akik így gondolkodnak ma: "Mit érdekel engem, hogy ki néz és figyel engem...nem vagyok én terrorista...". Bizony az vagy! Az USA-ban már minden állampolgár potenciális terrorista, és bizonyíték nélkül előállítható, bebörtönözhető... Nem lesz ez másképp az EU-ban sem. Aki sodródik az árral, aki mindig egyetért a rendszerrel és ahhoz fordul aki éppen kenyeret és cirkuszt ajánl, annak nem kell félni... De aki a dolgok mögé lát, megkérdőjelezi és nem hajlandó a tömegekkel együtt sodródni, annak előbb-utóbb hátra tétel jár, akár az életébe is kerülhet. Hisz ha válsághelyzetet kreálnak és csak az vehet és adhat el, akin a fenevad (hatalom) bélyege van..ott már vérre megy minden. Hamarosan egy klikkre letilthatják személyazonosítód, útleveled, bankszámlád, az egész földi egzisztenciádat, még csak börtönbe sem kell zárni. A tartózkodási helyek többé nem rejtvények... Mindenhol van egy kamera és egy mikrofon ma már...
Egy német unoka kérdezte egyszer a nagymamáját, hogy miért nem tettek semmit a hitleri birodalom kialakulása ellen. Erre az asszony elmagyarázta neki, hogy a náci birodalom sem egycsapásra állt elő... évek teltek el, törvényeket hoztak, módosítottak és sokan nem gondolták, hogy mi lesz belőle. Csak az USA-ban olyan állampolgár-ellenes és alkotmányt felkoncoló törvényeket hoztak az elmúlt 10-évben, hogy hihetetlen.










A tömegmanipuláció kulcsfigurái - A tekintélyek



A következő sorokban a tekintélyekről lesz szó. Kik is ők és milyen szerepük van a nagyközönségre nézve? Mire képes egy egyenruha, egy öltöny, vagy egy orvosi köpeny?


Az angol nyelvben két szó használatos az ismert személyiségekre és az ún. tekintélyekre, tehát azokra az emberekre, akik valamilyen szereppel bírnak, valamilyen értékrendet képviselnek és minden bizonnyal hatással vannak a környezetükre és a társadalmunkra nézve. Az egyik a "celebrity" azaz a magyar zsargonban már élő "celeb" szó és a "star" azaz csillag szó. Gondolkozzunk csak el a "csillag" szó jelentésén. Évezredek óta a csillagok olyan égi jelenségek szerepét töltik be, amik tájékozódási pontként szolgálnak, azaz viszonyító pontok. A mi "csillagjaink" is viszonyító pontok a közösség életében, ugyanis mindegyikőjük képvisel valamit, amit az emberek vagy elfogadnak, vagy sem. Bizonyos esetekben követendő példaként is tekinthetnek a személy által közvetített értékrendre és viselkedésre.
Az egyszerűség kedvéért: ha egy együttes tagjainak a drogokhoz való viszonya az image-ük részét képezi, akkor ezzel a szemlélő egyetérthet vagy sem, de egy biztos, hogy a nagyközönség felé egyfajta értékrendet és viselkedési normát közvetít. Ezek az emberek legyen szó bármilyen művészeti vagy közéleti szerepről valamit mindenképpen sugároznak és hatással van ránk ha akarjuk, ha nem. 


John Lennon a következőket mondta 1962-ben Tony Sheridan-nak a hamburgi Starclub-ban:
"Tudom, hogy a Beatles-nek olyan sikere lesz, amilyen eddig még semmilyen más zenekarnak sem volt. Azért tudom ezt ilyen biztosan, mert ezért a sikerért én eladtam a sátánnak a lelkemet."


Az iskola, az egyetem az alapműveltség tanítása melletttekintélyelvűségre nevel, jó előre programozza belénk, hogy a tekintélyek véleményét, viselkedését tiszteletben tartsuk elfogadjuk, vagy mi több, követendő példaként tekintsünk rájuk. Ami még érdekesebb, hogyezekkel a tekintélyekkel nem csak értékrendet, eszméket lehet közvetíteni, hanem eladni is lehet velük különböző árucikkeket. Sikeresen eladható velük tehát egy ideológia, de akár egy termék is. Gondoljunk csak bele és eszünkbe juthat néhány pártrendezvényen fellépő ismert előadó, aki fellépésével a párt törekvéseit népszerűsíti ha akarja ha nem, vagy egy ismert tévés személyiség, akinek annak idején az "überintellektüell" szerepét szánták a kvízműsorokban, mára hitelkonstrukciót reklámoz. Ezekben a koncepciókban érezhető valami ördögien jól működő tudatosság. Nem véletlenül ő reklámozza az adott hitelt. Az emberek nagy részének halvány fogalma sincs arról, hogy mit ír alá egy hitelszerződésben (ha lenne, vagy lett volna, akkor nem lenne ennyi "hitelcsapdába" keveredett, eladósodott ember). De itt a hősszemély, aki persze mindig, mindent tud és persze jobban (ugyanis neki ez a tudatosan, előre kialakított szerepe) és elmondja, hogy erre a termékre miért is van szükségünk és ha ő mondja teljes magabiztossággal, akkor nem lehet bajunk belőle, ugye?


A társadalom kondicionálását illetően roppant nagy szereppel bírnak ezek az emberek. A segítségükkel, "gondolatbálványokat" adnak el. Mi is az a gondolatbálvány? Úgy tartja a mondás: "ép testben ép lélek". Ez egy nagyon egyszerű példa. Elfogadjuk? Már rég elfogadtuk, hogy ez így van ugyanis rengeteg embertől és tekintélytől hallottuk, beépítettük a gondolkodásunkba és meg vagyunk győződve róla, hogy ez így is van. Ezekből a gondolatbálványokból áll össze a Világról és a környezetünkről, tehát az életről alkotott képünk. Ha bekopogtatnának a karhatalmi szervek az ajtón és közölnék, hogy adott kérdésről hogyan kell gondolkodnunk és milyen véleményt KELL formálnunk róla, akkor az kevésbé tetszene ugye? Tiltakoznánk is? Hát persze. A recept egyszerű: végy ismert és kedvelt embereket, győzd meg őket (ha máshogy nem megy akkor pénzzel), hogy egy adott ideológiát közvetítsenek, vagy terméket használjanak. Rengetegen fogják követni a példát.


Azt mondják minden hit kérdése. Kinek mit hiszünk el és miért? Ha valaki az utcán közölné velünk, hogy egy komoly, gyógyíthatatlan betegségünk van és a végső stádiumban vagyunk elhinnénk neki? Bizonyára azt gondolnánk, hogy az illető őrült és elvesztette a valósággal a kapcsolatot... Ha ez a szituáció úgy történik meg velünk, hogy ez az illető egy fehér köpenyes orvos, akinek nyakában fonendoszkóp lóg és a kezében egy vizsgálati eredmény akkor az már teljesen más helyzet ugye? Tisztában vagyok vele, hogy minden példa sántít, de talán érthető, hogy mire is szeretnék kilyukadni.


Egyszer azt olvastam, hogy a magabiztosság kizárólag az ember "hangjában" létezhet. Egy biztos, különleges egyenruhák és öltönyök vannak, amik mögött manipuláció és különböző eszmék rejtőznek. Próbáljuk meg először átgondolni és megvizsgálni, hogy mit is akarnak "eladni" nekünk. Főleg az előtt, hogy bármiféle gondolkodás nélkül elhiggyünk mindent, amit megpróbálnak elhitetni velünk.


Az évszázad rablása



A legnagyobb bankok egykori alapítóinak leszármazottai a mai napig megtalálhatóak a pénzügyi elit soraiban. Ezek a dinasztiák évtizedek óta birtokolják azt a hatalmat, ami országok és nemzetek felett állva dönt gazdasági, geopolitikai és társadalmi kérdésekről. Ők azok akikkel zárt ajtók mögött tárgyalnak elnökök és miniszterek. Ha érdekükben áll átrajzolják a térképet, fegyveres konfliktusok kimenetelét döntik el és rajta tartják az ujjukat egyes országok gazdasági mutatóin. Kik ők pontosan és honnan jött az a hatalom, amit már jóideje birtokolnak?

A Rothschild dinasztia



Lord Jacob Rothschild
1744-ben Mayer Amschel Rothschild egy majna-frankfurti pénzváltó fiaként látta meg a napvilágot. Sikerült az európai bankárok legjobbjai közé küzdenie magátm ám a nagy áttörést számára a tartomány fejedelméhez fűződő kapcsolata jelentette. Vilmos hanaui herceg, kasseli választófejedelem adósaitól a Vilmos által kihelyezett pénzt, melynek felhasználására szabad kezet kapott. Rothschild kihasználta a lehetőséget, és Nagy-Britanniában kezdte üzleteit bonyolítani. Az apa, fiait bevonva a "családi üzletbe" létrehozta a Rothschild bankárdinasztia nemzetközi hálózatát. A fiúk Londonban Párizsban Nápolyban és Bécsben hoztak létre fiókokat, amelyek (mondanom sem kell) nyereségesnek bizonyultak. A dinasztia leszármazottjai a mai napig jelen vannak és magas pozíciókat töltenek be a bankszektor berkein belül.


A Rockefeller dinasztia



David Rockefeller
John D. Rockefeller neve által vált híressé a Rockefeller név. 1863-ban olajfinomítót hozott létre. Jó időben szállt be a "bizniszbe", ugyanis az olajipar ebben az időszakban még mondhatni gyerekcipőben járt. 1885-re a világ legsikeresebb vállalatává nőtte ki magát. Roosevelt monopóliumellenes politikája szétrombolta a céget, de valami hasonló történt, mint nálunk a rendszerváltás időszakában. Ahogy a politikai hatalommal bírókból "zöldbárók" lettek, úgy mentette ő is át a pénzügyi hatalmát. Fia megépíttette a Rockefeller Center-t és később ők adományoztak telket a New York-i ENSZ-székház számára. Ők építtették a World Trade Center-t is, ami mint tudjuk az amerikai gazdaság egyfajta szimbólumává vált. David Rockefeller tagja a Bilderberg-csoportnak és alapító tagja a Trilaterális Bizottságnak.


A Bilderberg-csoport



Az első Bilderberg konferencia 1954-ben
Az 1952-ben alakult társaság Bernát holland herceg ötlete nyomán jött létre, aki aki megbeszéléseket kezdeményezett a világ problémáinak megvitatására. Az első tárgyalás 1954-ben történt Hollandiában, az Oosterbeekben található Bilderberg Hotel-ben. Azóta minden évben megrendezik éves megbeszélésüket, természetesen szigorúan zárt ajtók mögött.

A tagok a világ kulcspozícióban lévő elitjéből kerülnek ki. Mellesleg találni közöttük 
három magyar tagot. Frei Tamás biztosan örülne... Természetesen David Rockefeller, Henry Kissinger, a belga és a spanyol királynő is megtalálható a tagok között.


Az anyagi javak egyenlőtlen eloszlása


A következő videóban Berni Sanders, Vermont független szenátora arról beszél, hogy gyakorlatilag háború folyik, miközben a középosztályt módszeresen szétverik, megnyirbálják az oktatást, egészségügyet, addig a milliárdosok és nagyvállalatok óriási adókedvezményeket kapnak a képviselőháztól cserébe kampányaik pénzeléséért, a vagyon pedig egyre jelentősebb arányban az egyre mohóbb felső 1% kezébe kerül.

Képviselő, aki elmondja az igazat


Mi az oka annak, hogy újból és újból ezekbe a nevekbe botlunk? Nem más mint az, hogy az a bizonyos felső 1% a összjövedelem  23.5%-át szerezte meg, többet mint az alsó 50% együttesen. A világ 85 leggazdagabb embere 
annyi vagyon felett rendelkezik, mint a világ legszegényebb 3,5 milliárdja. Ezt az adatot az Oxfam nemzetközi jótékonysági szervezet hozta nyilvánosságra. Ráadásul a hozzájuk áramló jövedelem a 70-es évek óta megháromszorozódott. A probléma tehát az, hogy míg a tisztes haszont felváltotta a gátlástalan nyerészkedés, addig mi szépen csendben hagytuk meglopni magunkat...

Kiszivárogatott telefonbeszélgetés az ukrán mesterlövészekről

A küszöbön álló palesztin holokauszt - The Truthseeker

9/11 és a Gladio hadművelet - The Truthseeker

Nemzetközi hamis zászlós támadások B Gladio kódnéven - The Truthseeker

Az USA megelőző atomcsapást tervez Oroszország ellen - The Truthseeker

A NATO Gladio hadserege Ukrajnában - The Truthseeker

Bilderberg döntés - Drábik - a megváltozott amerikai katonai doktrináról







A világtörténelem legnagyobb népirtása



Az oktatási intézményekben és a frissen gőzölgő hálaadásnapi pulyka fölött gyakran esik szó a szép meséről, miszerint Amerikába az európaiak vitték el a civilizációt. A második világháború le nem tagadható rémtetteiről naponta értesülünk az ilyen-olyan ismeretterjesztő csatornákon, de van amiről nem beszélnek napjaink történelemkönyvei. Ássunk a dolgok mélyére!

Idézet egy felfedező jegyzeteiből: "A Földön található legcsodálatosabb város. Ötször akkora, mint London vagy Róma. Hatalmas épületek emelkednek ki a vízből. 60.000 ragyogó ház, és milyen tágasak, milyen jól meg lettek tervezve, gyönyörű kőfalakból és cédrusfákból és más, édes illatú fákból épültek. A város számtalan utcája és sugárútja olyan tiszta és rendben tartott a nagyszámú lakosság ellenére. Csatornák bonyolult hálózata metszi keresztül-kasul a várost, mint egy óriási Velence, csodálatos lebegő kertjei pedig a világon sehol másutt nem láthatók... ...A színes ruházatot viselő lakosság személyi tisztasága és higiéniája, a szappanok, dezodoráló szerek és leheletfrissítők pazar használata megdöbbentő volt."
Eközben az európai lakosság szennyezett városi folyókból ittak vizet, legtöbbjük szinte sohasem fürdött és mindig magán hordta a ruháját. Freenie Ziner biográfus szerint a zarándokoknak borzalmas szaguk volt (most kapaszkodjunk!) bár az indiánok hasztalanul próbálták meg őket a fürdésre megtanítani...




Telepesek





Az első telepesek történetét szándékosan változtatták meg, jegyzi meg James Loewen író, mivel az igazság olyan szégyenletes volt. Valójában több száz mérföldnyire délebbre telepedtek le, és Amerikában maradtak, mert a küldetés sikertelen volt. A valódi cél az volt, Robert Beverly történész szerint, hogy aranyat találjanak és visszavigyék Európába. Találomra ásták a gödröket a földbe arany után kutatva ahelyett, hogy növényeket ültettek volna. "Hamarosan éhezni kezdtek és arra kényszerültek, hogy rothadó indián tetemeket ássanak ki a földből, hogy megegyék." -mondja Beverley. Bennszülötteket fogtak el, akiket arra használtak, hogy tanítsák meg őket gazdálkodni. A telepesek egy része képes volt a bizalmukba férkőzni és ilyen módon megtanulhatták a termelés lehetőségeit. A befogadóikkal történő lakomázás azonban nem egészen úgy történt, ahogy a Hálaadást a tévé és a tankönyvek tanítják. "A gyarmatosítók pohárköszöntőt mondtak az indiánoknak az örök barátságra, miközben a törzsfőnök, a családja és kétszáz követője holtan estek össze a méregtől."


A történelemkönyvekben talán a "szűzföld" a legelterjedtebb kifejezés az amerikai földre. "Valójában megözvegyült föld" - jegyzi meg Francis Jennings történész.




Holokauszt



A második világháború alatt az Európában végzett náci etnikai tisztogatás épp elég borzalmas volt, jegyzi meg David Stannard amerikai professzor, mégis teljes mértékkel eltörpíti a világtörténelem legnagyobb tömeges népirtása, ami százmillió indián halála az amerikai holokausztban. Egyesek betegségektől haltak meg, de nagyon nagy számban haltak meg szándékos politika eredményeként, amelynek célja a faj kiírtása volt és ezt a tényt az általánosan használt történelemkönyvek továbbra is eltitkolják. Az első amerikai kormány költségvetésének 80%-át a meglévő indián települések támadására költötte, hogy elvegyék fejlett farmjaikat. Amerika teljes lakosságának 95%-át pusztították el akkor. A telepesek városról-városra jártak és szándékosan ölték meg az összes férfit, nőt és gyermeket.


George Washington közvetlen utasítására legalább 28-30 szeneka várost és a mohawk, onondaga és kajuga nép összes városát egyszerűen a földdel tették egyenlővé. "Az indán országot el kell pusztítani" - George Washington. Thomas Jefferson az indiánok teljes kiirtását tűzte ki célul, míg a Nobel békedíjas Theodore  Roosevelt "kedvezőnek" nevezte a bennszülött faj kiirtását. Az indiánokat gyakorlatilag az mentette meg a teljes pusztulástól, hogy rabszolgaként kívánták felhasználni őket. Az indián lánygyermekek három éves kortól magas értékük volt mivel "munkát végeztek és testi vágyat élhettek ki rajtuk" - mondja Marysville Appeal.


A megmaradt indián lakosságra kényszerítették a nyugati civilizáció sajátosságait: kötelesek voltak nyugati névre változtatni a nevüket, a fehér ember ruháját viselni, fehérek hajviseletét hordani, felvegyék a keresztényéget és európai mintára működő iskolákba járjanak, hogy idézem: "kiirtsák belőlük az indiánt..."




A könnyek útja





A délkeleti törzseket sújtó legsúlyosabb csapás Andrew Jackson elnök 1830-as Indián Eltávolítási Törvénye volt, amely megtiltotta, hogy a Mississippitől keletre indiánok maradjanak. Az intézkedés főként azokra a népekre – vagyis a fehérek által az Öt Civilizált Törzsként (cseroki, csikaszó, csaktó, krík és szeminol) emlegetett népekre – irányult, amelyek ironikus módon oly sokat tettek a fehér ember befogadása érdekében. Legtöbbjüket nyugatra küldték, gyakran olyan erőltetett menetben, hogy ezrek pusztultak el útközben. A cserokik útvonalukat csak a „Könnyek útja”-ként emlegették, mely kifejezést hasonló megpróbáltatásaik érzékeltetésére más törzsek is átvettek.




Jogos?



"A Legfelsőbb Bíróság még ma is másodrangúnak tartja a bennszülötteket" - írja az ismert jogtudós, Robert Williams. "A statisztikák szerint élete során minden harmadik indián nőt megerőszakolnak. Az esetek 86%-ban az áldozatok arról számolnak be, hogy nem indián követte el a nemi erőszakot. Ennek közvetlenül az az oka, hogy a törzsek nem tudnak bírósághoz fordulni az ilyen bűncselekmények miatt. Egy tanulmány azt állapította meg, hogy az Egyesült Államokban a törzsekkel megkötött minden egyes szerződést lényegében valamikor megszegték. A Legfelsőbb Bíróság szerint nem voltak vagyoni jogaik, és ezért nem voltak igazságos kártérítésre jogosultak, és ez a vélemény borzalmas módon mondta ki, hogy a bíróság elismeri, amit mindenki tud, azt, hogy Amerika bennszülött törzseit leigázták, és a szerződések értelmetlenek. Tehát a sztereotípiák fennmaradtak, ez még mindig érvényes törvény az Egyesült Államokban, még mindig érvényes precedens." - mondja Robert Williams (köszönet Sevaster1-nek a fordításért!)




A lehetőségek hazája



Az 1900-as évek derekán, a New Deal idején megalakult Szövetségi Író Program keretén belül rengeteg műfajban különböző művek láttak napvilágot, amiknek célja az amerikai identitás és hazaszeretet erősítése volt. Reneszánszát élte a western-műfaj és azok a dalok amik ontották, hogy miért is jó amerikainak lenni.
Eközben meggyilkolt emberek millióin épült fel az Egyesült Államok képmutató szervezete, ami ma is erőszakos külpolitikájával és fegyveres beavatkozásaival húz hasznot más országok békés polgáraival szemben. Ők papolnak nekünk szabadságról és emberi jogokról. Eközben egy velejéig romlott agymosott társadalmat hízlalnak kövérre, ahol az erkölcs, az erények és a szabadság lassan  üres "szóvirágokká" silányulnak.
forrás: RT News - www.rt.com/news/






Az államcsínyek előidézésének gépezete: Avagy a demokrácia felszámolása



A külföldi kormányok megdöntésére irányuló amerikai erőfeszítések a világot veszélyesebbé, igazságtalanabbá teszik, s megölik a reményt

Nemsokkal a Haitin 2004-ben történt amerikabarát fordulat után - ekkor űzték el az ország elnökét, Jean-Bertrand Aristidet- meghallgattam Ira Kurzban, Arisztide védőügyvédjének Miamiban tartott felszólalását. Beszédét egy találós kérdéssel kezdte: "Miért nincs soha Washingtonban államcsíny?" A megfejtést is azonnal közölte: "Azért, mert Washingtonban nincs USA követség." Az ügyvéd beszédének ezt a részét viharos tapssal díjazta a hallgatóság, aminek nagy része nálunk élő haiti-i volt. Ők igen jól értették, hogy mit is mond Kurzband.
Ukrajna volt biztonsági főnöke, Alekszandr Jakimenko közölte, hogy az ország megválasztott kormányát elűző zavargások szervezői "szó szerint az amerikai követségen laktak. Minden nap megjelentek ott." A nagy nyilvánosságot kapott orosz lehallgatási anyagokból azt is tudjuk, hogy ezek az emberek szoros kapcsolatban álltak Pyatt követtel és más, az államcsínyben jelentős szerepet játszott magas beosztású amerikai vezetőkkel. Köztük volt Dick Cheney volt munkatársa, Victoria Nuland, aki hivatalosan az államtitkár európai és eurázsiai ügyekért felelős helyettesének posztját töltötte be. Feltételezhető, hogy ezek a jóideje követségünkre járó emberek sok napot töltöttek el a követendő stratégia és taktika kidolgozásával. Előadóik, segítőik személyesen a CIA kurátorai voltak.

Ha az ukrajnai államcsínyt történelmi kontextusba helyezzük, rájövünk, hogy az Egyesült Államok 1953-tól kezdve legalább 80 alkalommal szervezett sikeres, vagy sikertelen hatalomváltást külföldön. Mindez akkor kezdődött, amikor Eisenhower Irán példáját látva rájött, hogy a CIA képes olyan törvényesen megválasztott kormányokat megdönteni (Irán ugyanis államosította olajkincsét...a ford.), amelyek nem voltak hajlandóak népük jövőjét a Nyugat gazdasági és politikai érdekeiért feláldozni. Az amerikabarát hatalomváltások többsége durva represszióhoz, emberrablásokhoz, nyomozás és bírósági ítélet nélküli kivégzésekhez, kínzásokhoz, korrupcióhoz, elképesztő szegénységhez és vagyoni egyenlőtlenséghez vezetett, ráadásul az ilyen fordulatot elszenvedett országok népeinek minden demokratikus törekvése hosszú évekig kudarcara ítéltetett. Azok a plutokrata és ultrakonzervatív erők sem fognak kivételt képezni, amelyek most az USA segítségével uralomra jutottak Ukrajnában.




Noam Chomsky szerint "a legjobb könyv ebben a témában" William Blum "A remény megölése: az amerikai katonák és a CIA intervenciói a II. Világháború után"(Killing Hope: U.S. Military and CIA Interventions Since World War II) c. könyve. Amennyiben igényük van arra, hogy történelmi kontextusba helyezzék mindazt, amit most Ukrajnáról olvasnak vagy látnak a televizióban, akkor ez a könyv lehetővé teszi ezt. Ez a könyv semmi mással nem helyettesíthető, főleg most, amikor azt tapasztaljuk, hogy Ukrajna minden régiója lakóinak reményeit ugyanazokért a célokért áldozzák fel, amik miatt Irán (1953), Guatemala (1954), Thaiföld (1957), Laosz (1958-1960), Kongó (1960), Törökország (1960, 1971, 1980), Ecuador (1961 és 1963), Dél-Vietnam (1965), Brazilia (1964), Dominikai Köztársaság (1963), Argentina (1963), Honduras (1963 és 2009), Irak (1963 és 2003), Bolivia (1964, 1980), Indonézia (1965), Ghana (1966), Görögország (1967), Panama (1968 és 1989), Kambodzsa (1970), Chile (1973), Bangaladesh (1975), Pakisztán (1977), Grenada (1983), Mauritánia (1984), Guinea (1984), Burkina-Faso (1987), Paraguay (1989), Haiti (1991 és 2004), Uganda (1996) és Libia (2011)népe annyit szenvedett. A felsorolás nem teljes, és nem szerepel benne a hasonló számú sikertelen puccskísérlet (Pl. Kuba, Disznó-öböl...a ford), valamint azok a hatalomváltások világszerte, amelyeknél konkrét bizonyíték nincs az amerikai beavatkozásra, csak alapos gyanú (Pl. Egyiptom, tavaly...a ford.).

Világunknak, amiben élünk, riasztó realitása, hogy miközben az USA a demokrácia védelmezőjének állítja be magát, minden erőfeszítése annak felszámolására irányul. Tevékenysége a világot veszélyesebbé, igazságtalanabbá teszi, megöli a reményt. Amikor 2005-ben (Amerika kegyetlen iraki háborúja ekkor tetőzött) Harold Pinter megkapta az irodalmi Nobel díjat, az átadási ünnepségen tartott beszédében elemezte ezt a tudathasadásos realitást. Így nyilatkozott az Államokról: "Amerika egyszerűen betegesen manipulálja a hatalmat világszerte, s ezt mindenki számára áldásos jótéteménynek álcázza. Ez a hipnózis ragyogó, okos és igen sikeres megnyilvánulása... Ez egy durva, közömbös, dölyfös és kegyetlen, de igen átgondolt tevékenység."

Az amerikabarát államcsínyek végrehajtásának alapvető mechanizmusa 1953 óta nem ment át különösebb változtatáson. A különböző országokban és más-más időszakokban megvalósított kormányváltások közti különbség az USA tevékenységének mértékében, részvétele nyilvánossági fokában és az alkalmazott erőszak hevületében van. Szoros kapcsolat van az erőszak szintje és aközt, hogy Amerika mekkora részt vállal a végrehajtásban. Az egyik szélsőséges eset az volt, amikor az amerikaiak Irakban háborúztak, ez a rezsimváltás százezernyi amerikai katona részvételével történt, s százezernyi halottat követelt. Másrészt az USA részvétele Szuharto tábornok 1965-ös indonéziai puccsában titokban maradt, bár ez szinte ugyanakkora emberáldozattal járt, mint Irak. Amerika hivatalnokai csak sok évvel az események után ismerték be azt a tényt, hogy közreműködői voltak Szuharto tömeggyilkosságainak. Valamikor eljön az az idő, amikor Ukrajnában játszott szerepükkel is kérkedni kezdenek.

Harold Pinter magyarázata szerint az Egyesült Államok mindig előnyben részesíti az "alacsony intenzitású konfliktusokat", nem szívesen alkalmazza a katonai intervenciót és a megszállást. A CIA helyi bábfigurákat, az USA különleges egységeinek titkos műveleteit alkalmazza a kormányok megdöntésére és az olyan mozgalmak felszámolására, amelyek kihívást jelentenek Amerika csillapíthatatlan hataloméhsége számára. Az államcsínyt ezek idézik elő, s ha a "kis intenzitású" módszerek hatástalanok, akkor a célország az USA közvetlen katonai agressziójának áldozata lesz. Irakba csak azután törtek be az amerikai katonák és szállták meg, hogy 1996. júniusában kudarcba fulladt ott a CIA hatalomváltási kísérlete. 1989-ben az Egyesült Államok csak azután támadt Panamára, hogy öt puccskísérlete sem tudta eltávolítani a hatalomból Norega tábornokot. Korábban úgy Huszein, mint Norega hosszú ideig jó kapcsolatokat ápolt a CIA-val, és nagyon jól ismerték az amerikai módszereket, eljárásokat. Ez tette lehetővé, hogy elhárítsák a megdöntésükre irányuló kísérleteket mindaddig, amíg az amerikaiak be nem vetették elsöprő fölényben lévő katonai erejüket.

Alapjában véve azonban az amerikabarát hatalomátvételek végrehajtásának metodikája 1953-tól 2014-ig, tehát napjainkig, az ukrán fordulatig nem változott különösebben. Ez a módszer három, egymást követő részből áll.

1.) Az ellenzéki erők létrehozása és megerősítése



Az amerikai rendszerváltó tervek első szakaszában nincsen különösebb különbség a hatalomváltás szavazó urnákkal vagy alkotmányellenes módon történő megvalósításában. Ezeknek az eljárásoknak és módszereknek zömét a II. Világháború után dolgozták ki azzal a céllal, hogy elkerüljék a baloldali erők hatalomra jutását Európa és Ázsia megszállt országaiban. A módszerek közt szerepel konzervatív politikai pártok, diákszervezetek, szakszervezetek és tömegtájékoztatási eszközök alapítása és pénzelése, valamint egy igen jól megszervezett és megfizetett propagandahadjárat végrehajtása úgy az áldozatul kiszemelt országban, mint a helyi, nemzetközi és amerikai tömegtájékoztatásban.




A fentiekre jó példa a háború utáni Itália. Ekkor Franciaországban és Itáliában az "American Federation of Labor" (szakszervezeti szövetség az Államokban...a ford.) ügynökeit használták fel arra, hogy a helyi nem kommunista irányítású szakszervezetek közvetítésével pénzeljék a konzervatív jelölteket és politikai pártokat. Az 1946-os választásokon azonban szavazattöbbséget szereztek a szocialisták és a kommunisták. (Azóta szerepel Olaszország címerében az ötágú vörös csillag...a ford.) Az 1948-as választásra készülve egyesítették erőiket, és megalakították a Népi Demokratikus Frontot. Az USA a katolikus egyházzal karöltve nagyarányú propagandahadjáratot folytatott olyan olasz-amerikai hírességek bevonásával, mint Frank Sinatra. Kinyomtattak 10.000.000 propaganda levelet, s felkérték az olasz gyökerekkel rendelkező amerikaiakat, hogy azokat magánpostájukkal küldjék el otthon maradt rokonaiknak. Az USA azzal is megfenyegette a háború által hiszterizált - a szövetséges bombázásoknak 50.000 civil áldozata volt, sok város romokban hevert - országot, hogy beszünteti a segélyezést.

1946-ban a Népi Demokratikus Front tagjai összességében a szavazatok 40%-át kapták, 1948-ban ez 31%-ra csökkent. Ennek eredményeként az USA támogatása felhasználásával Itália egy egyre korruptabbá váló koalíció kezébe került. Az elkövetkező 46 éven át ez a kereszténydemokraták vezette koalíció irányította az országot. Olaszországot megmentették a kommunista diktatúra veszélyétől, de ami ennél sokkal fontosabb, "megmentették" a szociáldemokraták független programjától is, akik a munkások jogaiért küzdöttek és védték az itáliai kis- és középvállalkozásokat az amerikai transznacionális korporációk ellen.

Az 1960-as évek környékén az USA hasonló módszereket alkalmazott Chilében is, hogy megakadályozza Salvador Aliende megválasztását. 1958-ban a szavaztok 3%-a hiányzott ahhoz, hogy elnök legyen. Ezért Kennedy adminisztrációja egy 100 fős, kormányzati és CIA munkatársakból álló csapatot vezényelt Chilébe. Az volt a feladatuk, hogy -az egyik csapattag kifejezésével élve "rámenősen és a pofátlanság határát súrolva"- felforgató tevékenységgel kísérletezzenek az 1964-es választások előtt. A CIA csaknem a felét állta a kereszténydemokraták kampányköltségeinek, valamint tömeges propaganda akcióba kezdett a mozi, televízió, rádió és újságok bevonásával, plakátolt és röplapokat terjesztett. Ez egy klasszikus, a "vörös fenyegetésen" alapuló kampány volt, bőségesen adagolta a szovjet harckocsikat és kivégző osztagokat, s elsősorban a nők megfélemlítését célozta. A CIA naponta 20-20 híranyagot készített, amit minimum 45 rádióadó sugárzott a tucatnyi hamis hír mellett. Gyermekeket homlokukon sarló-kalapácsos pecséttel ábrázoló plakátok ezrei jelentek meg. A választáson Eduardo Frei, a kereszténydemokraták vezetője a női szavazatoknak köszönhetően 17%-kal megelőzte Aliendét.

Azonban a folyamatos amerikai propaganda ellenére 1970-ben Aliendét mégis elnökké választották. 1973-ban, amikor is megerősítette helyzetét a kongresszusi választásokon, függetlenül az amerikai embargótól és az egyre erősödő destabilizációs kampánytól, sorsa megpecsételődött, arról az USA támogatását élvező Pinochet tábornok vezette hadsereg és titkosszolgálat döntött.

Ukraját 1991-ben vette kezelésbe az USA, amikor az kinyilvánította függetlenségét. Előtérbe tolta a nyugatbarát pártokat és képviselőjelölteket, ez vezetett 2004-ben az ukrán "narancsos forradalomhoz". Azonban a Nyugat által támogatott Viktor Juscsenko és Julia Tyimosenko kormánya ugyanolyan korrupt és népszerűtlen volt, mint elődei, ezért 2010-ben Janukovicsot választották elnöknek.

Az USA bevetette minden hagyományos eljárását és módszerét, s 2014-ben megtörtént a választott hatalom leváltása. A "National Endowment for Demokracy" (a demokráciát támogató amerikai nemzeti alapítvány) részben átvette a CIA szerepét az ellenzéki képviselőjelöltek, pártok és politikai mozgalmak felkészítésének területén. Az alap évi 100 millió dollárral gazdálkodik, tevékenysége az egész világra kiterjed. Nem is titkolja, hogy fő működési területe Ukrajna, ahol 65 projektet finanszíroz. Ennyit egyetlen más országban sem támogat. Az alap neokonzervatív elnöke, Carl Gershman a Washington Postban 2013 szeptemberében megjelent cikkében Ukrajnát "fődíjnak" nevezte, s ezzel azt jelezte, hogy az ott folytatott amerikai művelet második szakaszába lépett.

2.) Utcai tüntetések erőszak alkalmazásával




2013 novemberében az EU Janukovics elnök elé terjesztett egy 1.500 oldalas "szabadkereskedelmi egyezményt". Ez igen hasonlított az Északamerikai Szabadkereskedelmi Egyezményre (NAFTA) és a Transz - Csendes óceáni Partnerségre, egyébként szó sem volt benne Ukrajna EU tagságáról. Ez az egyezmény megnyitotta volna Ukrajna határait a nyugati export és befektetések előtt, de nem helyezte kilátásba, hogy az EU viszonossági alapon szintén megnyitja határait. Ukrajna nagy gabona- és szárnyas állat termelő. Az egyezmény szerint az EU az ukrán gabona 5%-át, a szárnyasok 1%-át vette volna át. Nem elhanyagolható az sem, hogy Nyugat, kihasználva a különleges ukrán-orosz kereskedelmi kapcsolatokat, olcsó ázsiai termékekkel áraszthatta volna el Oroszországot. Az oroszok rákényszerültek volna ezeket a kapcsolatokat felülbírálni, s lezárni az ukrán határt. Ez Kelet-Ukrajna ipari bázisára halálos csapás lett volna.


Teljesen érthető és indokolt okok miatt Viktor Janukovics elnök visszautasította a szerződést. A kijevi nyugatbarát és jobboldali csoportosulások számára ez volt a jeladás az utcai tüntetések elkezdésére. Az utcai demonstrációkban mi itt, Nyugaton rendszerint a populizmus és demokrácia fellángolását látjuk. Azonban különbséget kell tenni: nem mindegy , hogy a baloldal tüntet egy jobboldali kormány ellen, vagy a jobboldal demonstrál erőszakos eszközöket is bevetve egy baloldali kormány ellen. Ez utóbbi az amerikai hatalomváltó stratégiának meghatározó része volt, és az is marad.

1953-ban Teheránban a CIA dollármilliókat költött arra, hogy banditákat és Kermit Roosevelt -a CIA akkori főnöke- szóhasználatával élve "a kompetencia magas fokán álló professzionális szervezőket" fogadjon fel. Egyre durvuló utcai demonstrációk végrehajtása volt a feladatuk, végül a dolog addig fajult, hogy harci cselekmények kezdődtek a hatalom hívei és a lázadók közt. Legalább 300 ember meghalt. A CIA dollármilliókat költött parlamenti képviselők és befolyásos iráni személyiségek megvásárlására is. Mossadegh kénytelen volt lemondani, a pávatrónra lépő sah pedig visszahelyezte tulajdonosi jogaiba a Nyugatot, visszakapta az ország kőolajiparát. A BP és amerikai cégek osztozkodtak az iráni olaj eladásából származó hasznon mindaddig, míg 26 év elteltével elűzték Reza Pahlavi sahot, és újra államosították az olajipart. Jellemzővé kezd válni az a törvényszerűség, miszerint a CIA nem túl hosszú életű sikere után bekövetkezik az amerikai érdekeltségi körtől való függetlenedés. Leginkább Latin-Amerikában járnak ilyen eredménnyel az államcsínyek - közeli szomszédaink egyre gyakrabban szabadulni akarnak az USA politikai és gazdasági kötelékeitől.

2004-ben az amerikai elit alakulatok 200 főnyi csapata kiképezte a FRAPH (Fegyveres Forradalmi Front Haiti Fejlődéséért) és egyéb, a haiti-i kormány ellen fellépő szervezetek 600 harcosát. A felkészítés a szomszédban, a Domikai Köztársaság kiképző központjában történt. Ezek az erők betörtek Haiti északi részébe, káoszt teremtettek és általánossá tették az erőszakot, ezzel előkészítették a talajt Arisztide elnök elűzéséhez.

Ukrajnában az utcai tiltakozások 2014. januárjában kezdtek erőszakos jelleget ölteni, amikor a tüntetők élére a neofasiszta "Szvoboda" (Szabadság) párt és a "Pravij Szektor" harcosai álltak. A "Pravij Szektor" harcosai Ukrajnában mindössze hat hónappal az események előtt jelentek meg, bár már korábban is létező csoportosulások és bandák is beléptek soraikba. Ezt a szervezetet részben az USA-ban és Európában élő ukránok pénzelik. Nem kizárt, hogy a "Pravij Szektor" a CIA gyermeke. Amikor a "Pravij Szektor" kormányzati épületeket kezdett elfoglalni, a parlament törvénytelennek nyilvánította a tüntetéseket. A rendőrség elfoglalta a Függetlenség terének (Majdan) egy részét, ennek során két tüntető meghalt. (Ekkor már Nyugat-Ukrajnát napok óta a "Szvoboda" és a "Pravij Szektor uralta. Elfoglalták a hivatalokat, rendőrőrsöket, tisztviselőket váltottak le és neveztek ki, tehát egy mai szóhasználattal élve "szakadár" rezsimet működtettek. Sem az EU, sem Obama nem tiltakozott ez ellen, nem állt ki a törvényesség mellett...a ford.)

Február 7-én az oroszok nyilvánosságra hoztak egy lehallgatott telefonbeszégetést. A vonal egyik végén Nuland államtitkár-helyettes, a másikon Geoffrey Pyatt, az USA ukrajnai követe volt. Ez a felvétel akár egy részlet is lehetne John Le Carre regényében:"Úgy vélem, hogy beléptünk a játszmába...Gondolom, ez jó alkalom arra, hogy ebben a helyzetben gyorsan cselekedj, és túlszárnyalj minket". Az volt a feladatuk, hogy eltávolítsák a "játéktérről" Vitalij Klicskot. A nehézsúlyú bokszoló a "forradalom" népszerű arcává vált, s neki szavazott bizalmat az EU. Úgy kellett intézni a dolgokat, hogy az amerikai favorit, Arszenyij Jacenjuk üljön a miniszterelnöki székbe.

Február 17-én este a "Pravij szektor" bejelentette, hogy másnap menetet indít a Függetlenség teréről a parlamenthez. Ezután néhány napig tartó elkeseredett összecsapások kezdődtek, amikben 110 ember -tüntető, ellentüntető és 16 rendőr- meghalt. Több, mint ezer ember megsebesült. Vjacseszláv Veremijt -ismert kormánypárti újságíró- kirángatták egy taxiból a Majdan közelében, és e tömeg szeme láttára agyonlőtték. Lvov közelében a "Pravij szektor" betört egy fegyverraktárba, s az összes ott talált fegyvert elvitte. Vannak bizonyítékok, amik arra utalnak, hogy mindkét oldal mesterlövészeket is bevetett; épületekben elrejtőzve tüzeltek a tüntetőkre és rendőrökre. A már említett Jakimenko - az ukrán biztonsági szolgálat volt főnöke azt állítja, hogy a Zenepalotából tüzelő mesterlövészek az amerikaiak által fizetett külföldi zsoldosok voltak, hasonlóak azokhoz a volt Jugoszláviából származó mesterlövészekhez, akik Szíriában napi 2.000 dollárért ölik a kormány katonáit.

Miközben az utcákon az erőszak uralkodott, az ellenzéki pártok és a kormány Franciaország, Németország és Lengyelország külügyminisztereinek közvetítésével sürgős tárgyalásokba kezdtek, két ízben is megegyeztek a megbékélésről, először február 19-én este, majd 21-én. A "Pravij szektor" azonban mindkétszer felrúgta a megállapodást, és Janukovics menesztéséig, a kormány teljes hatalomfosztásáig tartó "népi forradalomra" buzdított.

3.) Az államcsíny





Az ellenzéki erők megteremtése és azok felkészítése az aktív cselekvésre, valamint az utcai erőszak kiterjesztése - mindez a rendkívüli helyzet kialakításának céltudatos stratégiája. Ezt használják fel a megválasztott vagy alkotmányos kormányzat államcsínnyel való eltávolítására. Amikor a CIA kurátorai kitanították és felkészítették a hatalomváltás vezéreit, az amerikai vezetés saját tervei léptek a megvalósulás útjára. Menetrendszerűen elkezdődött az utcai erőszak, teljesen megszűnt a rend és a törvényesség, az állami intézmények nem funkcionáltak, az alkalmas pillanatban már csak egy határozott ütést kellett mérni ahhoz, hogy a kormányt megfosszák hatalmától, s helyére az államcsíny vezérei kerüljenek. Iránban Mohammed Mossadegh szembesülve azzal, hogy az utcán százszámra halnak meg az emberek, lemondott, hogy véget vessen a vérontásnak. Chilében Pinochet tábornok légicsapást mért az elnöki palotára. 2004-ben Haitin amerikai katonák szálltak partra, hogy eltávolítsák Arisztide elnököt és megszállják az országot.

Ukrajnában Vitalij Klicsko jelentette be, hogy a parlament elkezdi Janukovics elnök leváltási procedúráját. Egyébként ugyanaznap azután, hogy nem sikerült a leváltáshoz szükséges 338 képviselői szavazatot ehhez megszerezni, a képviselők alkotmányellenes, kisebbségi határozattal leváltották Janukovics elnököt, s helyére az ellenzéki "Batykivscsina" párt képviselőjét, Alekszandr Turcsinovot választották meg. A "Pravij szektor" ellenőrzése alá vonta a kormányépületeket, és járőrözni kezdett az utcákon. Janukovics nem volt hajlandó lemondani, törvénytelen államcsínynek minősítette a történteket. A hatalomváltás vezetői jelezték, hogy a tüntetők halála miatt bíróság elé állítják. Janukovics Oroszországba menekült. Február 27-én Arszenyij Jacenyukot miniszterelnökké nevezték ki - pontosan úgy történt minden, ahogy Nuland és Pyatt eltervezte.

Ami leginkább megkülönbözteti az amerikabarát ukrán államcsínyt az USA szervezte hatalomváltások többségétől az, hogy ebben vajmi kevés kevés szerepe volt az ukrán hadseregnek. 1953-at követően az amerikaiak szervezte rezsimváltások során a választott vagy uralkodó vezetők eltávolítását célzó utolsó csapás mérésére többnyire helyi magas rangú katonatiszteket használtak. Jutalomként elnöki posztot, diktátori teljhatalmat és más zsíros posztot kaptak az új, az Államok által támogatott rezsimben. Az amerikai hadsereg fejleszti kapcsolatait és egyéb viszonyait azokkal a külföldi katonákkal, akik kinyilvánították, hogy készek vezető szerepet vállalni egy esetleges hatalomváltásban. Az a tény, hogy Obama az amerikai speciális haderő tevékenységét a Föld 134 országára kiterjedően engedélyezte, arról tanúskodik, hogy ez a hatalomváltó folyamat folytatódik, s nem gyengülni, hanem erősödni fog.

A Szovjet Hadseregből 1991-ben kivált ukrán haderő katonáinak semleges, bár inkább oroszbarát beállítottsága miatt nem volt alkalmas egy oroszellenes fordulat végrehajtására. Nuland és Pyatt ezért Ukrajnában egy fontos újítást alkalmazott; az újfasiszta "Szvoboda" és "Pravij szektor" pártokat használta a zavargások kirobbantására és a hatalom megszerzésére. Ahhoz, hogy sikerrel járjanak, egy igen kellemetlennek és zavarosnak mutatkozó szövetséget kellett létrehozni az újfasiszták és és a nyugatbarát ellenzéki "Batykivscsina" és "UDAR" pártok között. Az ellenzék a 2012-es parlamenzi választásokon a szavazatok 40%-át kapta.

A közelmúlt történelmét vizsgálva megállapítható, hogy az amerikabarát államcsínyek közel fele kudarcba fullad, sikerük nem garantált. Azonban akár sikerül a puccs, akár nem, végeredményben nem az amerikaiak szenvednek és halnak meg, nem ők szegényednek el. Az erőszakért, a káoszért, a szegénységért és instabilitásért mindig a célország népe fizet meg. A hatalomváltást levezénylő Nulandok és Pyattok pedig gyakran nem az első tortaszeletet kapják, hanem esetleg a harmadik - negyedik- ötödiket - tovább lépegethetnek felfelé az állami bürökrácia vagy a CIA karrier-lépcsőjén. A hatalomváltásig soha nem szerepelt a tervekben az, hogy katonailag nyíltan beavatkozzon az Államok Ukrajna dolgaiba. Most azonban a rezsimváltás destabilizálhatja az országot, gazdasági káosz fenyeget, ez vagy szétszakíthatja Ukrajnát, vagy konfliktusba keveredhet Oroszországgal. Ez új, megjósolhatatlan feltételeket teremt, teljesen reális lehetőség egy NATO intervenció.

Oroszország egy értelmes javaslatot tett a krízis blokkolására. Annak céljából, hogy feloldják az Ukrajna nyugati és keleti része közt a Nyugattal és Oroszországgal való kapcsolatuk megítélésének teljesen ellentétes voltát, az oroszok szövetségi államformát javasolnak. Ebben Ukrajna két része nagyobb önállóságot kapna. Ez stabilabb rendszer lenne a jelenleginél. Most az egyik oldal uralkodni akar a másik felett külső szövetségesek segítségével. Ukrajna és népe a nyugati- és NATO-terjeszkedés terepe lett, az orosz javaslat meg gátolja ezt a nyomulást. Az orosz javaslat olyan kötelezettségvállalást is tartalmaz, miszerint Ukrajna semleges marad és nem lesz NATO tag. (Gorbacsovnak a NATO megígérte, hogy a felbomlott Varsói Szerződés államait nem veszik fel az Északatlanti Szövetségbe...Jelcinnek megígérte a NATO, hogy a felbomlott Szovjetúnió volt tagállamai nem léphetnek be a szövetségbe...Ennyi és ekkora átverés után nem csoda, hogy az orosz medve morcos...a ford) Valószínű, hogy néhány héttel ezelőtt Obama és Kerry beleegyeztek volna a krízis ilyen megoldásába. Ódzkodásuk az értelmesnek látszó orosz javaslattól lehet, hogy pusztán presztízs- és reputáció okokkal magyarázható. Azonban az sem kizárt, hogy a Washington politikáját továbbra is diktáló neokonok előre megtervezett és végrehajtott puccsa arra készteti Obamát és Kerryt, hogy a krízist eszkalálják.

Az amerikai hatalomváltó gépezet aktívan dolgozik Venezuelában is, ahol 2002-ben egyszer már kudarcot vallott. Raul Capote, a volt kubai kettős ügynök a CIA-nak dolgozott Kubában és Venezuelában. Nemrég arról beszélt, hogy létezik egy hosszútávú terv arra, hogy ellenzéki mozgalmakat hozzanak létre a venezuelai felsőoktatási intézményekben felső- és középosztályból származó diákok részvételével. Mára ezek az erőfeszítések kezdik meghozni első gyümölcsüket egyre durvább utcai tüntetések és önvédelmi egységek szerveződésének formájában. Mindez hat rendőr, és legalább öt tüntető halálát eredményezte. A tiltakozások pontosan egy hónappal a decemberben megtartott helyhatósági választások után kezdődtek, ezeken a hatalmon lévő párt 10%-kal több szavazatot kapott, mint az összes többi induló együttvéve. A tavaly áprilisi elnökválasztáson ez a különbség csak 1,5% volt. Mint ahogy Chillében 1973-ban, egy választott kormányzat sikere gyakran arra ösztökéli a CIA-t, hogy fokozza erőfeszítéseit, s hogy a propagandáról és jobboldali politizálásról áttérjen az utcai erőszakra. Minden bizonnyal Venezuela kormányának népszerűsége váltott ki ezt a reakciót.

Az amerikabarát fordulatoknak egy másik jellemző vonása az a szerep, amit a nyugati tömegtájékoztatás játszik a hivatalos legendák és fedőtörténetek terjesztésével és a valódi tényközlő újságírás elfojtásával. Ezt a szerepet szintén 1953 óta tölti be, s a tömegtájékoztatási nagy cégek fejlődésével, és azok tulajdonosi körének koncentrálódásával állandóan aktívabbá válik. Természetüknél fogva az államcsínyek titkos műveletek, és az amerikai tömegtájékoztatásnak tilos kifecsegnie olyan "nemzetbiztonsági" titkot is, mint amilyen a puccsokban közreműködő CIA alkalmazottak neve. Azzal, hogy csak a hivatalos legendát közlik, a tömegtájékoztatás eszközei az ilyen műveletek rendkívül fontos propaganda-komponensének akaratlanul is segítői és részvevői lesznek. Az amerikai tömegtájékoztatási óriások "erényessé" váltak, elégedettség tölti el őket, hogy közreműködhetnek Amerika kiszemelt ellenségeinek démonizálásában, és örülnek, hogy támogathatják az Államok megsemmisítésükre tett erőfeszítéseit. Szőnyeg alá söprik az USA felelősségét a káosz és erőszak előidézéséért, az amerikai politikát jó szándékú erőfeszítésnek állítják be, ami szembeszáll mások veszélyes és irracionális tevékenységével.

Ez sokkal több annál, mint amit a szigorú törvénykövetés és titokvédelem megkövetel. Nagyon sokunknak ez a véleménye arról a légkörről, ami a tömegtájékoztatásban uralkodik, s ami körülvesz minket. A nyugati tömegtájékoztatási eszközök mai állapotukban -néhány kivételtől eltekeintve monopol helyzetben levő nagyvállalkozások tulajdonában vannak- korszerű, totális propaganda-gépezetek, ilyenekről a 20. szd. véleményformálói nem is álmodhattak. A médiaóriások részesülnek a Nyugat geopolitikai és gazdasági terjeszkedésének előnyeiből. Üzleti modelljük szerves része az ilyesfajta, terjeszkedést kiszolgáló propaganda funkció, nem pedig valamilyen, az állami hatalom által rájuk kényszerített furcsaság. Az ilyen korporációktól zsurnalisztikai tényeket és eredeti híreket várni az amerikabarát államcsínyekről naívság - aki ilyen, nem érti, hogy ezek a médiaóriások voltaképpen mik és kiket szolgálnak.




Nemrég végzett felmérések kimutatták, hogy az emberek valósabb képet kapnak a folyó ügyekről John Stewart humoros "Daily Show"-jából a "Comedy Centrál" tvcsatornán, mint egy átlagos tvhíradó megnézésből. Azok az emberek, akik nem nézik ezeket a "híreket", jobban eligazodnak a nemzetközi ügyekben, mint az MSNBC vagy a "Fox News" nézői. Egy felmérés -három hónappal azután csinálták, hogy az USA lerohanta Irakot- kimutatta, hogy az amerikaik 52%-a biztos abban, hogy az USA megdönthetetlen bizonyítékokat szerzett arra, hogy Szaddam Huszein kapcsolatban állt az "Al-Kaidával". Azon repuklikánusoknál, akik kijelentették, hogy "figyelmesen követik az Irakból érkező híreket", ez az arány 78% volt, ugyanekkor az összes megkérdezett repulikánus 68%-a hitte ezt. (Mellesleg ez a "kapcsolat" hír, hasonlóan a "világbékét fenyegető tömegpusztító fegyverekről" szólóhoz, blöff volt. Évekig egy 2.000 fős amerikai szupercsapat keresett bizonyítékokat ezekre az állításokra Irakban. Eredmény "0"...a ford.)

Ha ezeknek a média korporációknak az a feladata, hogy tényeket és eredeti információkat közöljön, akkor az említett felmérés és a hozzá hasonló kutatások munkájukat és eredményeiket elítélő elrettentő vádiratok. Azonban ha megértjük, hogy mi a feladatuk - legyenek expanzionista politikai-gazdasági rendszerünk propaganda eszközei - akkor világossá válik előttünk, hogy a legendák és dezinformációk terjesztése kormányzati politikánkat támogatja, és hogy ez tevékenységük szerves, központi része. Ukrajnával kapcsolatban kitűnően megoldják ezt a feladatot, mint ahogy tették ezt Irakban is. Elhallgatnak mindent, ami az USA ukrajnai összeesküvésben vállalt szerepével kapcsolatos, villámgyorsan átváltottak a hatalomváltás nyomán támadt krízis magyarázatáról Putyin támadására Krím Oroszországhoz csatolása okán. Egyébként ha Önök reális tényeket akarnak megtudni az amerikai hatalomváltó gépezetről, akkor kapcsolják ki tévéiket, s tvnézés helyett olvassák a megbízható információforrások híreit - az "Alternetét", a "Consurtium Newsét" vagy a "Venezuela Analysisét", meg a hozzájuk hasonlókét. (Meg a Kontrollblogot...a ford.)


forrás: ("AlterNet", USA) Nicolas J.S.Davies - Köszönet a fordításért Aleksz-nak!



Te döntesz! Kormányt és társadalmi rendszert is





Elgondolkoztál már azon, hogy mi minden változott az utóbbi évtizedekben? Milyen mértékben fejlődik a technika? Milyen ipari vívmányok láttak napvilágot a termelékenység növekedésének érdekében? Mik azok a társadalmi jelenségek, amik előtérbe kerültek? Milyen képet kapnánk ha összehasonlítanánk az ötven évvel ezelőtti állapotokat a maival? Ötven év. Mi ez a pár évtized az emberi civilizáció történetének évei szempontjából? Nem sok. Ennek ellenére rengeteg változás figyelhető meg minden fronton, legfőképpen azokon a szegmenseken, ami a "modern" társadalmunk alappilléreit jelentik.

Az ötvenes-hatvanas évek emberének szociális kapcsolatai nem a közösségi portálokon való kommunikációban merültek ki. Nem azért siettek haza a munka után, hogy esténként egy szerkezetet bámuljanak, amiből fröcsög az erőszak és butábbnál butább műsorok és felkapott tévés személyiségek garmadája köszön vissza a nézőire. Azért siettek haza, hogy a családjukkal lehessenek és érezhessék mindazt, amit egy békében és szeretetben élő család közössége nyújthat. Vegyük észre, hogy mindez csupán azért történik, hogy elszakítsanak minket egymástól, hogy ne legyünk képesek közösen érvényesíteni mindazt amire mindannyiunknak szüksége van. Ez pedig nem más mint a boldogulásunkhoz és szabadságunkhoz való jogunk.
Ma ha végigmegyek este az utcán, minden ablakból monitorok és tévékészülékek villódzó kék fényeit látom. Látok egy generációt, ami fáradtan és fásultan rogy le esténként különböző készülékek elé, ahol feltétel és gondolkozás nélkül fogadja be és raktározza is el mindazt a mocskot, ami a tv képernyőjén keresztül jut el hozzá. Egyre kevesebb idő jut a gyermekek nevelésére, mivel minden időt és energiát felemészt a pénz előteremtése. Gyakran kizárólag csak azért, hogy a mindennapi betevő meglegyen... Ez rabszolgaság a szó legegyszerűbb értelmében, ugyanis ha kizárólag azért dolgozunk, hogy előteremtsük a mindennapi ételünket, akkor az nem más, mint rabszolgaság. Emellett a kapcsolatainkra rendkívül kevés idő marad.

De tényleg fontosabb az anyagi javak előteremtése annál, hogy gyermekeink megfelelő nevelésben részesülhessenek? Mintha az "egésznapos iskola" intézménye sem szólna másról, minthogy addig, amíg az oktatási intézményben "melegednek" gyermekeink addig sincs gond velük... Valahogy mintha minden egyéni érdekek mentén történne. Mindenki azért dolgozik, hogy a legújabb kacatokat, ruhákat, háztartási cikkeket és elektronikai eszközöket megvehesse, mert ez jelenti a boldogságot. Nagyképernyős tévé, okostelefon, intelligens mosópor, egy autó, ami után megfordulnak az utcán. Tényleg erre van szükségünk? Vagy csak elhitették velünk a mindenható profit érdekében?

Tisztában vagyunk azzal, hogy a boldoguláshoz többel rendelkezünk mint elegendő? Nincsen semmiben hiány. Sem vízben sem egyéb erőforrásokban, még ha ezt is hiteti el velünk a média. Ha az emberiség által előállított termékekből származó bevétel arányosan lenne elosztva közöttünk, akkor nem lenne szegénység az egész világon. Ha a Föld erőforrásainak elosztása arányos volna, nem lennének egész országokra jellemző éhínségek. 60 éve azt jósolták a közgazdászok, hogy egy fő heti pár órás(!) munkájából egy család kényelmesen elélhet mivel olyan szinten növekedik a termelés. Tisztában vagyok vele, hogy a legelső amire ilyenkor gondolunk az az, hogy "ez egy utópia, a kapitalizmus fogaskerekei ezt nem teszik lehetővé, a gazdasági rendszer nem működne így, stb." Ez köszön vissza a történelemkönyvekből, az újságokból a tévék képernyőiről, de csak azért, mert EZT AKARJÁK, hogy gondold.
A valóság az, hogy magas szinten képzett csalók és korrupt üzletemberek "szipkázzák" ki kezeink közül mindazt az értéket, amit a munkánkkal előállítottunk. A saját, egyéni érdekeiket tartják szem előtt, míg a mi jussunk az éhbér és az, hogy talán egyik napról a másikra megélünk. Mi ebben a legborzasztóbb? Rengeteg idő telt el már eddig is amíg ezt hagytuk, és nem parancsoltunk megálljt ennek a folyamatnak.

Míg egyre inkább a kényelmes foteleinkbe süppedünk a számítógépeink és tévéink képernyői előtt, szépen csendben elfelejtjük, hogy kizárólag mi vagyunk azok, akik a saját sorsunkat irányíthatjuk. Ebből kifolyólag gyermekeink és az egész civilizáció sorsa a kezünkben nyugszik. Képesek vagyunk hihetetlen társadalmi változásokat elindítani ugyanis rengetegen vagyunk, sajnos rengetegen olyanok, akik érzik, hogy a regnáló társadalmi és gazdasági rendszer teljes mértékben hibás és nem szolgálja a közösségünk érdekeit, ezzel ellentétben rablók, csalók és nemzetközi szinteken fosztogatók malmára hajtja a vizet.

A rendszer problémáinak mértékét megfelelően tükrözik a lassan mindenhol megjelenő tüntetések, felkelések. Jelzik, hogy az állapotok tarthatatlanok. Egy jól működő rendszerben nem lenne szükség tüntetésekre, rohamrendőrökre vízágyúkra és tömegoszlató fegyverekre. Ne felejtsük el, hogy a jelenlegi hatalom semmitől sem fél jobban, mint tőlünk. Tőlünk, akiket elvileg képviselnie kellene... Minden pillanat egy kritikus pillanat, ahol dönthetsz arról, hogy milyen utat választasz, hogy cselekszel. A döntéseid befolyásolják az életedet és a környezetedben élők életét is. Te döntesz! Akár kormányt és társasalmi rendszert is.

Te döntesz!



A szabadság lassú és csendes felszámolása

(a pénzoligarchia államában)



A megfigyelő már hosszabb ideje tanúja lehet annak, hogy a hatalom birtokosai tudatosan korlátozzák az emberek szabadságát, és olyan intézményeket, módszereket dolgoznak ki, amelyek lehetővé teszik a polgárok hatékony ellenőrzését. A hatalmi elit persze mindig valamilyen közérdeket szolgáló nemes célra hivatkozik, mint például a bűnözés visszaszorítása, a közbiztonság megerősítése, és jelenleg természetesen a terrorizmus elleni harc. A demokratikus állam elnyomó állammá való átalakítása már régebben elkezdődött, de az utóbbi időben ez a folyamat felgyorsult. Arról nem tájékoztatják a közvéleményt, hogy a kamatkapitalizmus pénzviszonyai okozzák azokat a feszültségeket, amelyek tömegméretű bűnözéshez, a társadalom destabilizálódásához vezetnek. A polgárait szigorú pórázon tartó, alig álcázott rendőrállam kialakulása különösen felgyorsult az elmúlt néhány évben, és nyílt rendőri diktatúra kialakulásával fenyeget. Már most igen nehéz az eredményes ellenállás, de ha a folyamat befejeződik, akkor gyakorlatilag lehetetlenné válik.


Németországban, pl. 26 évvel ezelőtt még komoly alkotmányossági problémát jelentett, hogy a hatóságok lehallgathassanak telefonokat. Nagy volt az aggodalom, hogy egy ilyen lépés veszélyeztetné az állampolgárok szabadságjogait. Időközben a lehallgatáshoz lassan hozzászokott a lakosság. Ez lehetővé tette, hogy 1998-ban megváltoztassák a német alkotmányt a nagyarányú telefonlehallgatás engedélyezése érdekében. A szövetségi kormány még egy speciális rendelkezést is hozott a telefonlehallgatás megkönnyítése érdekében.


phone_tappingHasonló a helyzet Japánban is, ahol a tokiói Alsóház 1990-ben számos olyan jogszabályt fogadott el, amely törvényesítette a lehallgatást. A lehallgatás és megfigyelés nemzetközileg is hatékonyan intézményesült, erre utalnak azok a kemény tárgyalások, amelyeket az Európai Unió folytatott az Egyesült Államokkal ebben a kérdésben. A cél az volt, hogy a nemzetközi telefon- és internetforgalom minél hatékonyabban ellenőrizhető legyen.
Az Európa Parlament 2000. márciusában hivatalos jelentést készített arról, hogy az Egyesült Államok NSA (National Security Agency) nevű elektronikus hírszerző szolgálata bármely telefon, fax, és Internet üzenetet le tud hallgatni, és le is hallgat. Itt nemcsak emberek, de vállalatok megfigyeléséről is szó van. A lehallgatás része a gazdasági rivalizálásnak, és lehetővé teszi a gazdasági hírszerzést. A globális ellenőrzésben fontos szerepet játszik az Echelonelnevezésű megfigyelőrendszer, amely amerikai, ausztráliai, új-zélandi, kanadai és angol részvétellel ellenőrzi a világ telekommunikációs rendszerét. Az Echelon rendszer napi 3 milliárd telefonbeszélgetés, fax és Internet kapcsolat megfigyelésére képes kulcsszavak használatával. Ezek az ultramodern eszközök lehetővé teszik a nemzetközileg integrált hatalmi elit számára a rendszerrel kritikusan szemben álló személyek megfigyelését, és szükség esetén őrizetbe vételüket is a föld szinte valamennyi államban.


group-of-surveillance-cameras-cctv



A bűncselekmények elleni harc ürügyével egyre terjed a videó-kamerákkal történő megfigyelés is. 2000. márciusában csak azért nem szereltek fel, pl. Németországban több ezer videó-kamerát a közterületekre, mert ezt a növekvő társadalmi ellenállás megakadályozta. Az adatvédelemmel foglalkozó szakemberek hangsúlyozzák, hogy ez a fajta mindenre kiterjedő megfigyelés ellenkezik az alkotmányokban megfogalmazott szabadságjogokkal. Folyamatban vannak olyan programok is, amelyek keretében minden házat lefényképeznek. Ezt a programot Németországban azzal indokolták, hogy szükséges adott esetben a tűzoltók és a mentőautók jobb irányításához. A Ház- és telektulajdonosok Szövetsége követelte a program azonnali leállítását. A fényképfelvételek ugyanis megkönnyítik, hogy gazdasági káosz és társadalmi zűrzavar esetén a rendőri egységek célzottabban és gyorsabban bejussanak a lakásokba, és vehessék őrizetbe a rendszerkritikus személyeket.
Már utaltunk rá, hogy valamennyi fontos amerikai komputer programban úgynevezett hátsóajtók vannak beépítve. Ezek segítségével a National Security Agency, az NSA, nemcsak az adatok mozgását tudja figyelemmel kísérni, de a komputerek memóriarendszerében rögzített adatokhoz is hozzá tud férni. Az amerikai software készítők számára kötelező, hogy programjaikban az írásvédettség lehetőségeit korlátozzák, és az adatok leolvasásához szükséges kódokat a hatóságoknak átadják, hogy ezzel a komputer tartalma kívülről is ellenőrizhető legyen. Az Intel nevű processzor-készítő cég bejelentette, hogy a Pentium-III. processzoroktól kezdődően valamennyi processzor olyan sorozatszámmal van ellátva, amely kívülről leolvasható. Ezáltal valamennyi komputert a világ bármely táján lokalizálni lehet.

Az új világrendet bevezető uralkodó elit fontosnak tartja az egyes állampolgárok mozgásának, utazásainak is a megfigyelését.


20120304-google-460Elsősorban a személyautó forgalmat kontrollálják. Azzal a népszerű érveléssel, hogy csökkenteni kell az autólopások számát, az ellopott kocsikat ma már részben műbolygó segítségével kutatják fel, és a kódolt gépkocsi kulcsokkal, pl. le tudják állítani az autókat a szatelitán keresztül is. Ez a rendszer felkeltette a NASA érdeklődését és máris döntés született, hogy az új űrállomáson kipróbálják. A gépkocsik megfigyelése Szingapúrban olyan tökéletes, hogy az összes jármű fel van szerelve egy kis műszerrel, amelyben hitelkártya van. Ez minden alkalommal rögzíti az úthasználati díjat, amikor a jármű egy ellenőrző ponton áthalad. Hasonló rendszer bevezetését tervezik Németországban is. Angliában egy szatelita által irányított jármű-megfigyelési rendszert terveznek, amelynek Orwell nyomán “Nagy Testvér” lenne a neve. Ez elsősorban a gépjárművek sebességét ellenőrizné. A rendszer lehetővé teszi a megengedettnél gyorsabban közlekedő járművek automatikus lefékezését. Még a vonatközlekedésnél is ellenőrizni kívánják az utasok mozgását. Németországban bevezetik, hogy a jegyárakat az utazást megelőző jegyvásárlás időpontjától tegyék függővé. Azok, akik több nappal korábban megveszik jegyeiket, olcsóbb árat kapnak. Előnyben részesítik azokat, akik az Internet segítségével szerzik be jegyeiket. Jövőben azzal is számolni kell, hogy a jegypénztárakat bezárják, és aki utazni akar, annak az ellenőrzött hálózaton keresztül kell megvásárolnia útjegyét.
Már említettük, hogy különösen alkalmasak a polgárok ellenőrzésére a mobiltelefonok, mert a beszélgetés lehallgatását, és a telefonáló tartózkodási helyének a megfigyelését egyszerre teszik lehetővé. Ez volt az egyik oka annak, hogy jól megszervezett propagandával igen gyorsan elterjesztették nemcsak Amerikában, de Európában is a mobiltelefonok használatát.

A legjobban azonban a pénzen keresztül lehet ellenőrzés alatt tartani a lakosságot.

Először csak a készpénz külföldre szállítását korlátozták az egyes államok, később az egyéb értéktárgyak határforgalmát is ellenőrzés alá vették. Különös fontossággal bír a bankszámlák ellenőrzése. Németországban, pl. e célból egy külön szervezet is létrejött. Ha a potenciális ügyfél nem adja meg a banknak személyi adatait, akkor vagy nem nyithat számlát, vagy nem juthat hitelhez. A nyugati országokban ma már bankszámla nélkül nem lehet sem munkahelyhez, sem lakáshoz jutni. Ha valaki hitelt akar felvenni, akkor egész élettörténete kibontakozik, mivel a bank automatikusan megvizsgálja korábbi hitelfelvételeit. 2001. szeptember 11. óta pedig világszerte szigorodtak a pénzforgalom szabályai. Ennek természetesen a terrorizmus és a pénzmosás elleni harc a hivatalos indoka, ugyanakkor az egyes államok és nemzetközi szervezetek az emberek megfigyelésének újabb, a korábbinál jóval szigorúbb rendjét vezették be.


Tovább folytatódik a készpénzmentes fizetés kiterjesztése.


filesA hitelkártyával történő vásárlás központilag való rögzítése totális megfigyelést tesz lehetővé. A hatóság pontosan tudhatja, ki, mikor, mit, mennyiért vásárolt. A lakosságnak csak az előnyös oldalakról szólnak elhallgatva azt, hogy aki hitelkártyával vásárol, annak szinte minden tevékenységéről tudnak, hiszen nyomot hagy arról, hogy hol járt, mikor és mennyi pénzre volt szüksége. A forgalomban lévő pénzérmék és papírpénzjegyek egy bizonyos vásárlóerőnek a kézbenlévő bizonyítékait jelentik. A készpénzmentes pénz viszont csupán valamelyik bank ígéretét jelenti, hogy szükség esetén készpénzt szolgáltat ki. Ha például pénzügyi összeomlás esetén csődbe megy egy bank, vagy hitelintézet, akkor ígérete is semmissé válik és a készpénz nélküli pénz teljesen értékét veszti.
Az államok ellenőrzése a pénz segítségével


0





A pénz és a pénzforgalom felhasználásával nemcsak az egyes embereket és vállalatokat lehet megfigyelni, és kontrollálni, hanem az egyes államokat is. AzEurópai Unió, amely a világot irányító nemzetközi pénzügyi közösség új világrendjének egyik fontos regionális tömbje, fokozatosan központosított unióvá alakul. Romano Prodi az Európai Bizottság elnöke 2001. november 12-én Bruges-ben mondott beszédében bejelentette, hogy az EU megszilárdítja ellenőrzését Nagy-Britannia és más tagállamok adózási és költségvetési politikája felett. Prodi szerint az EU gazdasági növekedéséről és stabilitásáról szóló paktuma nem alkalmas arra, hogy megvédje hosszútávon az Európai Unió új pénzét, az eurót. Az EU kormányának az elnöke “mintaköltségvetés” bevezetését ajánlotta az Unió gazdasági integrációjának a következő fokozataként. Ez kötelező magatartási szabályokat írna elő valamennyi ország számára a költségvetési szabályok betartása érdekében azért, hogy azok az euró-övezet gazdaságpolitikájával minden tekintetben összhangban legyenek. Prodi szerint a bevezetendő mintaköltségvetés a gazdaság irányításának a mechanizmusa lenne. Ez a megfogalmazás jelzi, hogy a tervezett elgondolások túlmennek minden eddig meglévő uniós jogszabályon. Prodi szerint az új költségvetési politika az euró-övezetben a monetáris kérdésekben illetékes Európai Központi Bank partnere lenne az állami pénzügyek terén. Az új költségvetési politika az EU valamennyi tagjára vonatkozna tekintet nélkül arra, hogy bevezették az eurót, vagy sem.
Az új elképzelés megfosztaná a tagállamokat attól a lehetőségtől, hogy ők alakíthassák országaik költségvetését.
esm
Egyes szakértők szerint ez az elgondolás újabb lépés a gazdaság központosított kormányzásának a kialakítására. Megerősíti azt, hogy az euró csak egy lépcsőfok az egységesített adózási és költségvetési rendszer bevezetéséhez. Prodi szerint 2001. szeptember 11. óta annyira megváltozott a nemzetközi helyzet, hogy az európai integrációt fel kell gyorsítani a terrorizmus elleni védekezés érdekében. Szorgalmazta az Európai Unió kül- és biztonsági politikájának a központosítását is, mivel a “csepegtetett diplomácia” megakadályozza az EU-t, hogy teljes súlyával részt vegyen a világpolitikában. Prodi sürgette egy integrált európai rendőrség létrehozását a terrorizmus és a szervezett bűnözés ellen, megerősítve az Europol hatáskörét. Az EU bizottság elnökének szóvivője szerint az Európol betöltheti az FBI szerepét Európában és átveheti annak szervezeti felépítését. A brüsszeli bizottság eddig tagadta, hogy tervbe vették egy uniós rendőri szervezet felállítását.

Már 2001. szeptember 11-ét megelőzően voltak olyan társadalomtudósok, akik végiggondolták, hogy milyen következménnyel járhat a világ jelenlegi pénzrendszerének az összeomlása. Az egyik következmény lehet a társadalmat központilag szigorúan ellenőrző állam létrehozása, amelynek a tevékenysége, központosítottsága hasonló lenne a nemzetiszocialista, illetve bolsevik típusú diktatúrához. Egy másik következmény lehet háborúban keresni a kiutat. A történelemben már számos alkalommal előfordult, hogy a gazdasági nehézségek háborús konfliktusokban végződtek. Éppen ezért számolni lehet azzal, hogy a pénzügyi rendszer megingása most is háborúba torkollhat. Ez egyrészt lehetővé teszi a közvélemény figyelmének az elterelését a belső problémákról, másrészt a polgároknak a saját uralkodó elitjük elleni elégedetlenségét külföldi ellenség felé lehet terelni. Hogy ezt a reális alternatívát konkrétan elemezhessük, célszerű az elmúlt háborúk okait közelebbről szemügyre venni.

Ma is divatos a háborúk okait vérszomjas diktátorok kielégíthetetlen hatalomvágyára visszavezetni. Még azokban az esetekben is, ahol a meghatározó okok egyértelműen a gazdaságban lelhetők fel.
Hilary-Clinton-calls-for-execution-of-Qaddafi


Elemezzük ebből a szempontból a 2. Világháborút. Az 1920-as években gyors gazdasági fejlődés volt, amelyet a részvényárfolyamok is tükröztek. A helyzet alapvetően megváltozott, amikor 1929. októberében a New York-i tőzsde összeomlott. A pénztőke kivonult a reálgazdaságból, és ez nagyarányú árcsökkenést eredményezett. A defláció következtében visszaesett az áruk forgalma, hiszen mindenki arra várt, hogy áruját kedvezőbb áron tudja értékesíteni. Az így leálló vállalatok elbocsátották dolgozóikat, aminek következtében a vásárlóerő tovább zsugorodott. A bankok is jelentős részt bezártak, mert hiteleiket nem tudták behajtani. Ez az ördögi kör reménytelen helyzethez vezetett. Csak a 2. világháború kitörésével sikerült a világgazdaságot rövid időn belül fellendíteni, mivel a hadiipar ismét nyereséges befektetési lehetőséget nyújtott, és ezzel lehetővé tette a pénzjövedelem növelését. A világháború tehát véget vetett a deflációnak. A háború elpusztított óriási mennyiségű reáltőkét, olyan fizikai vagyontárgyakat, mint a lakóházak, üzemek, gépek. Ennek következtében ismét nagyarányú hitelszükséglet alakult ki. A pénz utáni kereslet lehetővé tette a kamatok növelését, ezáltal a pénzvagyon tulajdonosoknak ismét jó üzlet volt, ha pénzüket a reálgazdaság rendelkezésére bocsátották. Ezáltal megnőtt a befektetések aránya, de csak akkor, amikor a fizikai vagyontárgyak elpusztulása már egy bizonyos szintet elért.

A háború ebből a szempontból nézve azt a célt szolgálta, hogy az összeomlott pénzrendszerben újra működésbe lépjen a kamatmechanizmus, és megkezdődjön a pénzvagyon felhalmozása. Ebből a szempontból a háború részleteinek az ismertetése csak másodlagos jelentőséggel bírt. A nagy gazdasági világválság Amerikában kezdődött, de különösen keményen sújtotta az első világháborúból vesztesen kikerült Németországot, ahol drasztikusan romlott a gazdasági helyzet és az életszínvonal. Ekkor a német márka az érvényben lévő aranyfedezet révén az arany árához volt kapcsolva. Amikor az Egyesült Államok hitelezői hitelembargót léptettek életbe Németországgal szemben, és a Deutsche Reichsbank kénytelen volt a német aranytartalék egy jelentős részét átadni, akkor a forgalomban lévő papírpénz értékét is arányosan csökkenteni kellett. Az aranytartalék rendszer lényegében azt jelentette, hogy a forgalomban lévő pénz egyharmadát aranyrudakban kellett tartani a központi bankban. Amikor az aranytartalék csökkent, akkor annak a háromszorosát kellett a forgalomban lévő papírpénzből kivonni. Ennek eredményeként összezsugorodott a gazdasági folyamatok közvetítésére szolgáló forgalomban lévő pénz mennyisége. Az így kialakult defláció eredményeként 1928-tól 1932-ig 40%-kal csökkent a német nemzeti jövedelem. A magánberuházások még nagyobb arányban visszaestek, mert 75%-kal csökkentek ugyanezen idő alatt. Ennek egyik következménye a mintegy 7 milliónyi német munkanélküli volt. Ez teremtette meg a megfelelő társadalmi körülményeket ahhoz, hogy a nemzetiszocialista párt hirtelen nagy létszámú tömegpárttá alakulhasson.

Áttérve a jelenlegi kamatkapitalizmus elemzésére, a helyzetet leginkább az államadósság alakulásával lehet szemléltetni. A pénzrendszerben működő kamatmechanizmus következtében az egyesállamok eladósodása egyre növekszik, méghozzá a kamatoskamat automatizmusa következtében mértani haladvány szerint. Minden egyes államnak, tehát a legfejlettebb ipari államok közé tartozónak is, el kell adósodnia annak következtében, hogy a kamat által minduntalan csökkenő pénztőke egy része ismét visszakerüljön a reálgazdaságba, és teljesítse valódi rendeltetését, azaz a fizikai gazdaságban lezajló folyamatok közvetítését. Idővel azonban annyira megnövekednek a kamatterhek, hogy az állam rákényszerül egy gazdasági válság elviselésére, vagy pedig arra, hogy külföldi terjeszkedéssel szerezzen tőkét adósságszolgálati terheinek a kiegyenlítésére. Azért, hogy ezt a pénzügyi és gazdasági összeomlást lehetőleg elkerüljék, illetve bekövetkezését kitolják, arra kényszerülnek az egyes államok, hogy exportjukat más nemzetek kárára megnöveljék. A többi állam is ugyanezekkel a nehézségekkel küzd, ezért ők is arra kényszerülnek, hogy a másik rovására növeljék kivitelüket. Ez fokozza a konkurenciát, kiéleződnek a nemzetközi kapcsolatok, amelyek elvezethetnek fegyveres konfliktusokhoz is. Az első és a második világháború esetében ez volt a forgatókönyv. Ma az államoknak a globalizáció következtében világszinten kell egymással versenyezniük. Mivel a kamatterhek robbanásszerűen növekednek, ezért kemény küzdelem folyik a világpiaci részesedés megnöveléséért. Ha ebben a helyzetben egy világgazdasági válság összezsugorítaná globális szinten a piaci lehetőségeket, akkor megint a háború válik egy lehetséges kiúttá. Érdemes ezt részleteiben is végiggondolni.


kamat_az_igazi_terroristaA kamatok a pénzvagyon koncentrációjához vezetnek, mert azok, akik sok pénzzel rendelkeznek, és ezt befektetik, egyre növekvő kamatjövedelemhez jutnak. Az így megnövekedett pénzvagyont ismét befektetik, amely a következő évben még nagyobb kamatjövedelemhez és profithoz juttatja őket. Mivel azonban a kamatok nem a semmiből származnak, hanem meg kell termelni őket, ezért az értékelőállító lakosság kamatterhei egyre gyorsabban növekednek. Egy bizonyos ponton az adósságszolgálatiterhek olyan magasak lesznek, hogy munkával már nem lehet fedezni az adósságszolgálati terheket. Mivel a jelenlegi pénzrendszerben pénzt kamat nélkül nem lehet igénybe venni, ezért ha a reálgazdaságban értéket előállító termelő nem tud kamatot fizetni, akkor többé nem jut hitel formájában pénzhez. Megkezdődik a pénz visszatartása. Ez deflációt jelent, amely szükségszerűen visszafogja, majd csökkenti a gazdaság teljesítményét. Ha elmélyül a defláció, akkor gazdasági válság lép fel valamennyi kísérő jelenségével, a tömeges munkanélküliséggel, a szegénységgel és a társadalmi nyugtalansággal.
Ha egy gazdasági válság elhúzódik, akkor a társadalmi feszültségek annyira kiéleződhetnek, hogy gyakran a háború tűnik a legjobb kiútnak. Ha napjainkban egy újabb gazdasági világválságra kerülne sor, a Föld valamennyi országa érintve lenne. Nincs egyetlen egy ország sem, amely ne lenne eladósodva. A helyzet ma lényegesen kedvezőtlenebb, mint amilyen az 1929-es világgazdasági válság előtt volt. Különösen érintettek azok a nagyobb államok, amelyek jelentős katonai potenciállal rendelkeznek. Ezért kézenfekvő, hogy ezek az államok a hadseregüket is igénybe veszik, ha nem látnak más kiutat. Számolni kell azzal is, hogy a jelenlegi konfliktusok nemcsak helyi jellegű, hanem nagyobb térségekre is kiterjedő erőszakos összecsapásokhoz vezethetnek. Annan ENSZ főtitkár is utalt rá, hogy a világ bizonytalanná váló politikai helyzete a világgazdaság kiegyensúlyozatlanságára és megosztottságára vezethető vissza, vagyis nem egyedül bin Ladenre és terrorista hálózatára.

A nyugati nagy hitelezők tovább élezik a helyzetet, mivel szankciókkal fenyegetik a súlyosan eladósodott Pakisztánt. Az Európai Unió 1999. őszén megfenyegette Pakisztánt, hogy nem nyújt hiteleket, ha nem vezet be demokratikus reformokat. Pakisztán külső adóssága meghaladja a 32 milliárd dollárt. Az ország devizatartalékai még négy hónapi importra sem elegendőek. A gazdasági helyzet súlyosságát jelzi az is, hogy a pakisztáni kormány engedélyezte a cserekereskedelmet. A pakisztáni legfelsőbb bíróság ítéletbenkövetelte a kormánytól a kamatmentes pénz bevezetését 2001-ig.

Ilyen pénzzel az állam azonnal függetlenné válhatna a külföldi tőkétől, és saját erejére támaszkodva stabilizálhatná gazdasági helyzetét. A kamatmentes pénzrendszer bevezetése persze könnyen vezethetne a nemzetközi pénzvilág ellenlépéséhez, és akár még háborús okot is szolgáltatna. A pakisztáni helyzetet nem könnyítette meg az afganisztáni háború kitörése. Az ország lakóinak jelentős része az iszlám követőjeként rokonszenvez a tálibokkal, ezért a pakisztáni elnöknek és kormányának igen nehéz fenntartani nyugatbarát magatartását.Pervez Musharraf tábornoknak azonban eddig sikerült úrrá lenni a helyzeten. Abból indul ki, hogy a háború tényeinél fontosabb, hogy miként érzékeli a lakosság ezt a konfliktust. Amerika-barát magatartásáért jutalmul a nemzetközi pénzvilág 2001. októberében felfüggesztette a hitelembargót, és az ország újból jelentős hitelekhez jutott. Pakisztán pénzügyi helyzete máris jelentősen javult és a Nyugat további segítségére is számíthat. Mindez eddig biztosította a lakosság együttműködését a kormánnyal.


Az államnak kell létrehoznia, kibocsátania és forgalomba hoznia akormányzat költségvetési igényének és a fogyasztók vásárló erejének a kielégítéséhez szükséges valamennyi pénzt és hitelt. A pénzteremtés és kibocsátás privilégiuma nemcsak a kormány legfontosabb előjoga, de ez egyben a kormány legnagyobb alkotási lehetősége. Az egységes közvetítő közeg iránti igényt ezeknek az alapelveknek az elfogadásával lehet kielégíteni. Ezáltal hatalmas kamatösszegeket lehet megtakarítani az adófizetők számára. Ily módon a gyakorlati kormányzás feladatává válik a közüzemi vállalatok és költségvetési intézmények finanszírozása. A pénz így uralmi eszközből az emberiség szolgájává válik.”
~ Thomas Jefferson
forrás: 2002. / Dr. Drábik János: Uzsoracivilizáció: http://mek.niif.hu/06800/06897/html/0305.htm




A Chomsky-tízparancsolat, avagy hogyan mossák a TE agyadat is

Noam Chomsky aki – a 85 éves korához képest elképesztő szellemi frissességről tesz tanúbizonyságot, a mai napig a híres MIT(Massachusetts Institute of Technology) nyelvészeti és filozófiai tanszékének rendszeres előadója. Hosszú és tartalmas élete során foglalkozott ő mindennel, ami nyelvészet, filozófia, médiaszociológia, tömeglélektan, de még a számítástechnikai programozás bizonyos területeibe is beleásta magát. A számítástechnikával 65 éves korában kezdett foglalkozni.

A jövőre vonatkozó megállapításait az akkori hatalmi tendenciák és folyamatok figyelembevételével állította össze. Ezt a 10 pontot nevezik 
Chomsky Tízparancsolatnak.

Érdekes ma olvasni, 20 évvel ezelőtt miképp látta a következő időszak vezetőinek ideológiai irányvonalát...
1.) Az emberek agyát és figyelmét le kell foglalni másod- és harmadrangú problémákkal. Ennek érdekében figyelmüket el kell vonni a valós és súlyos szociális gondokról, mégpedig olyan hírekkel, amelyek társadalmi jelentősége kicsi ugyan, de érzelmileg erősen megérintik őket. Támaszkodjunk a bulvársajtóra, amely hű szolgánk lesz.2.) A nép úgy kell tekintsen politikai vezetőire, mint a nemzet megmentőire. Ennek érdekében (elsősorban a média segítségével) hamis riasztások és nemlétező fenyegetések tömkelegét kell rájuk zúdítani, amelyek miatt aggódni, később szorongani kezd. Ha a szorongás elérte a kritikus szintet, lépj közbe és oldd meg a (máskülönben nemlétező, illetve általad gerjesztett) problémákat. Hálásak lesznek, s önmaguk fogják kérni szabadságjogaik csorbítását.3.) A nemzetnek mindig készen kell lennie arra, hogy valami rosszabb következik. Ennek sulykolása érdekében használd fel a „fehér” propagandát (vagyis nyíltan a kormány irányítása alatt álló médiumokat), a „szürkét” (azokat a sajtótermékeket, amelyek csak részben állnak kormánybefolyás alatt), s a „feketét” (amelyekről senki sem gondolná, hogy valójában a hatalom szolgálatában állnak). Ezek karöltve azon kell munkálkodjanak, hogy egy olyan kormány képét vetítsék a lakosság szeme elé, amely minden erejével azon munkálkodik, hogy a jövő egét beárnyékoló sötét fellegek legalább egy részét elhessentsék a nemzet feje felől. A kemény, megszorító intézkedéseket fokozatosan kell bevezetni, mert így az emberek hozzászoknak a rosszhoz, sőt: örülnek, hogy még mindig nem a legrosszabb következett be.4.) A nemzetet meg kell győzni, hogy minden rossz, ami aktuálisan történik, az kizárólag azért van, hogy a szebb jövőt biztosítsuk számára. Vagy ha nem a számára, akkor a gyermekei számára. Az emberek reménytelenül idealisták és hiszékenyek, akik ezt az érvet („majd a következő generációknak sokkal jobb lesz, nekünk ezért kell áldozatokat hoznunk”) évszázadokon keresztül hajlandó benyelni és elfogadni.5.) Az embereket le kell szoktatni a gondolkodásról, s arról, hogy a történésekben felfedezzék az ok-okozati kapcsolatokat. Ennek érdekében a politikai vezetők egyszerűen kell megfogalmazzák az üzeneteiket, már-már infantilis módon, minimális szókinccsel, rövid mondatokban. A hallgatóság ily módon megszokja a felületességet, naív lesz és hajlamos az információs beetetések elfogadására.6.) Minden adandó alkalommal az emberek érzelmeire kell hatni, nem a racionális gondolkodásukra. Bátorítani kell mindenféle emocionális megnyilvánulást, mert az érzelmeket sokkal könnyebb manipulálni, mint a rációt.7.) Az embereket a lehető legnagyobb tudatlanságban és műveletlenségben kell tartani, mert így nem lesznek motiváltak magasabb ideálok és összetettebb tervek megvalósításában. Butítsd le az oktatásügyet, tedd korrupttá és hozd a működésképtelenség küszöbére. Egy ilyen iskolarendszer a közvélemény manipulálásának ideális eszköze.8.) A népet el kell zárni az objektív, korrekt és teljes tájékozódás/tájékoztatás minden forrásától. Ennek érdekében pénzügyileg támogatni kell azokat a médiumokat, amelyek butítják és félretájékoztatják az embereket, s gazdaságilag el kell lehetetleníteni azokat, amelyek ennek ellenkezőjét próbálják elérni.9.) A nyájszellem erősítése prioritás! Az egyénben fel kell ébreszteni a szégyen- és tehetetlenség-érzetet, s választható (pontosabban választandó!) alternatívaként ezzel szembe kell állítani az igazodási, csatlakozási kényszert. Az egyéniségeket nélkülöző nyájat mindig könnyebb irányítani, ellenőrizni és befolyásolni.10.) Mindent meg kell tenni az egyének megismerése érdekében. Ezt elérendő belső (és titkos) nyilvántartásokat kell felfektetni az egyén különféle (ízlésbeli, politikai, ideológiai, viselkedési) preferenciáiról, opcióiról, egyszóval teljes pszichológiájáról. Törekedni kell arra, hogy jobban megismerjük az egyént, mint ahogy ő ismeri önmagát. Fel kell használni a társadalomtudományok (szociológia, lélektan, csoportképzés pszichológiája, stb.) legújabb vívmányait céljaink elérése érdekében, de ezeket a lépéseket a legnagyobb titokban kell tartani. Megfoghatatlan, érzelmi töltetű, nagy és közös célokat kell kitűzni, amelyek alkalmasak arra, hogy lelkesítsék a tömegeket. Ha nyilvánosságra kerülnek, ezeket a törekvéseinket határozottan (ha kell: erőszakosan) tagadni és cáfolni kell.
Forrás: http://konteo.blogrepublik.eu/2012/11/06/a-chomsky-tizparancsolat/

Idővel mindenkinek nullára csökken a túlélési esélye
A görög mitológiában Hüpnosz, az Álom és Thanatosz, a Halál istene ikertestvérek, mindketten az Éj istennőjének fiai. Érdekes kapcsolat ez a mai kor szemszögéből nézve. Pont annyira nem élünk úgy ahogy kéne, mint amennyire erősen plántálódnak belénk azok a negatív szuggesztiók, amiket a televízió az internet és bármilyen médiacsatorna ránkzúdít. A nyílt és bújtatott üzenetek, amik észrevétlenül vernek gyökeret az elménkben nagy hatásfokkal képesek befolyásolni későbbi cselekedeteinket és a valóságról alkotott képünket. Gyakran úgy, hogy észre sem vesszük. Pedig minden pillanat egy kritikus pillanat, amiben képesek vagyunk dönteni merre indulunk tovább és hozhatunk olyan döntéseket, amik egycsapásra megváltoztathatják a későbbi életünket, sorsunkat. Ezt hívják szabad akaratnak és talán még létezik...
Ez pedig az én történetem.




Idővel mindenkinek nullára csökken a túlélési esélye





"- Megérkeztünk. Ez itt a mélypont. Nem mondasz valami alkalomhoz illőt? - Semmi nem jut az eszembe...". Így kezdődik a Harcosok Klubja c. amerikai (ennek ellenére) kivételesen jó mozifilm. Idővel mindenkinek nullára csökken a túlélési esélye. Így történt ez velem is.  Az egyetem második vagy harmadik évében lehettem, amikor az akkori munkahelyemen orvosi alkalmassági vizsgálatra küldtek. Beléptem az orvos ajtaján, aki a következő kérdéseket szegezte nekem: "- Iszik? - Ennyire látszik? - feleltem. A viccet félretéve nem iszom alkoholt. - Dohányzik? - Igen. - Mikor volt tüdőszűrésen utoljára? - Körülbelül két éve. - Akkor menjen el, itt a beutaló." - És már írta is, hogy alkalmas vagyok a munkavégzésre... Természetesen elmentem a kórházba tüdőröntgenre és elvégezték rajtam a vizsgálatot. Két napra rá kellett befáradnom a leletért, amit meg is tettem. Az üvegablakon keresztül feltették a szokásos kérdéseket: neve, stb. és átnyújtották a leleteim. A modern orvostudomány a mai napig egy holt nyelven kommunikál, ugyebár latinul, hogy még csak véletlenül se értse meg az egyszerű halandó... Egy szót azonban minden probléma nélkül értelmezni tudtam és ez volt az a szó, ami ha úgy tetszik teljes mértékben felforgatta az életem: Pozitív. Milyen irónikus, hogy egy lap, egy szó, néhány megfelelő sorrendben írt betű, milyen mértékben képes megváltoztatni az ember hangulatát, érzéseit, egész életét.


A doktornő részletesen elmondta, hogy mire számíthatok és hogy milyen kezelésekre és további vizsgálatokra lenne szükségem. Álltam ott és igazából a leginkább azon tűnődtem, hogy akarom-e ezt az egész procedúrát. Ilyenkor beindul az "alkudozás" és nagy nehezen kierőszakoltam belőle a kérdésemre a választ. Arra a kérdésre, amire jóérzésű orvos (tehát aki nem szereti és nem is játszik szívesen "istenszerepet") csak habozva válaszol: "Mennyi időm van még?" Biztosat persze nem tudott mondani, de másfél évet jósolt ameddig kezelések nélkül húzhatom. A kórházból hazafelé menet megvásároltam magamnak a legjobb minőségű, legfinomabb cigarettát...


Kérjük tegyék meg tétjeiket! - már ha van tét...





Elisabeth Kübler-Ross a haldoklás öt pszichológiai stációját fogalmazza meg: "elutasítás, düh, alku, depresszió és elfogadás." Nem tudom ezek milyen módon és mikor jelentkeztek nálam, viszont még aznap eldöntöttem, hogy első dolgom egy ejtőernyős ugrás lesz. A maradék időmet pedig azoknak az embereknek fogom szentelni, akik közel állnak hozzám, továbbá kedvenc hobbimnak. Szándékomban állt otthagyni a munkahelyemet és befejezni még abban az évben az egyetemet. Luxusnak tartottam az időpazarlást arra, hogy olyan előadásokat hallgassak, amik a foglalkozásom mélyebb megértését és hosszútávú, eredményesebb művelését segítik elő, ugyanis egyértelmű volt, hogy felesleges hosszútávra terveznem...


Életem egyik legfantasztikusabb élménye volt. Igen, fantasztikus. Valójában nem is tudom hogyan fogalmazhatnám meg de elképesztő élmény, amikor az ember válláról egy pillanat alatt lezúdul mindaz a teher, amit hosszú éveken át hurcol magával. A rengeteg kérdés: Meg fogok felelni a szakmámban és az életemben? Képes leszek megbirkózni mindazzal az akadállyal, amit az élet elémgördít? Képes leszek fenntartani magam és a családom? Milyen körülmények között fogok élni? Meddig juthatok és legfőképp, hogyan? Mit kell tennem, hogy elérjem a céljaim? Elég kitartó leszek-e és végül: sikerül megvalósítani mindazt, amit elterveztem? Súlyos terhek ezek és valójában alig érezzük, hogy mekkora nyomást gyakorolnak a gondolkodásunkra és a mindennapi életünkre.


Azt tettem és azzal foglalkoztam, amivel akkor éppen jól esett. Azt ettem, ittam, ami akkor éppen kedvemre való volt. Nem voltak kérdések, nem léteztek határidők, jobban mondva csak egy határidő volt, ami lássuk be egyszer ígyis-úgyis beköszönt. Éltem. Élek a mai napig méghozzá intenzíven. A megszokott mindennapok megszokott történései silány, együgyű, értelmetlen foglalatossággá szürkültek. Élményekre vágytam. És ez az egész volt tulajdonképpen a "legéletközelibb" élményem.




Cinkelt kártyák





Gyakran kedvem telt benne, hogy mindenféle cél nélkül sétálgassak az utcákon. Élveztem, hogy "még itt vagyok". Cirkáltam fel és alá és figyeltem a szembejövőket. Mindenki igyekezett egyik helyről a másikra, nehogy elszalasszon valami fontosat. Ami a legmeglepőbb volt, hogy nem láttam mosolyt az arcokon. Üres szemek, élet nélküli tekintetek néztek vissza rám. Azon gondolkoztam, hogy miért nem örülnek? Nekik rengeteg idejük van még, amit olyan dolgokra fordíthatnak, amiben nekem már nem sok részem lehet. Igazából akkor fogalmazódott meg bennem, hogy itt valami egészen elképesztő szörnyűség történik. Mindenhol emberek, akik A-pontból rohannak B-be elvégezni olyan feladatokat, amikben jól láthatólag nem sok örömük telik. Mindez kizárólag azért történik, hogy hónap elején be tudják fizetni a számlájukat enni tudjanak és jobb esetben megvehessék azokat a dolgokat, amikre azért van szükségük mert elhitették velük hogy anélkül nem élet az élet. Vágyakoznak valami után, amit soha nem érhetnek el. Mert ez a cél. Hogy soha ne érhessük el azt amire igazán vágyunk, hogy minduntalan többet és többet dolgozzunk értük. Ez rabszolgaság.

Nem akartam életem hátralévő időszakát kórházról-kórházra járva tölteni. Barátaim folyamatos unszolására részt vettem egy CT-vizsgálaton, ahol kiderült hogy semmilyen kóros elváltozás nem található a tüdőmön... A CT és egy ezt követő, következő tüdőröntgennek köszönhetően kiderült, hogy elcserélték a leleteimet. A röntgenképet a mai napig őrzöm, mert emlékeztet arra az élményre, ami felhívta a figyelmemet arra, ami a legfontosabb talán: Úgy kell éljek, hogy bármelyik pillanat az utolsó lehet és fontos észben tartanom, hogy a legfontosabb az, hogy milyen úton járok és hogyan járom az utamat. Az út a cél. És ami a legfontosabb: nincs veszteni valóm.




Most





Egészséges vagyok. Dohányzok továbbra is. Jól esik. Azt mondják "carpe diem", hogy élj a mának. Ez egy hazugság. Tudatosan terjesztett, szemenszedett hazugság, ami a pillanatnyi élvezetekre és az élvhajhászásra sarkall. A pontos megfogalmazás az, hogy éld a mát, élj a mában. Légy résen mindarra, amit az élet tartogathat számodra és élj a lehetőségeiddel és az adottságoddal úgy, hogy közben ne árts másoknak vele. Igyekszem megőrizni és aszerint élni, amit tanultam ezen az élményen keresztül. A legfontosabb számomra, hogy milyen "lenyomatot" hagyok magam után. Ennek köszönhetően teljes erőbedobással tudom végezni a munkám. Sejtem azt, hogy számít ha egy ember életében pozitív változásokat tudok elindítani, vagy tanul valamit a munkám során. Ha egy írásom is képes arra, hogy bármelyikőtök, aki ezeket a sorokat olvassa elkezdjen gondolkodni arról, hogy nem jó az irány, amit alternatívaként kínálnak számunkra a fősodrású média csatornáin keresztül, akkor nekem ez már elég. Nem vagyunk termékeket fogyasztó termékek! Nem kell elhinnünk, hogy nincs kiút. Nem szabad hagynunk, hogy testestül-lelkestül felzabáljon minket egy korrupt rendszer. Amit birtokolsz az birtokba vesz. Élj úgy, hogy a leghasznosabb legyél a környezeted számára!




Kontrollblogadmin




A fejlett nyugati civilizáció a jelenlegi formájában megbukott



Ha esetleg valakinek nem lenne még világos, jó ideje bebizonyosodott, hogy a jelenlegi gazdasági és társadalmi rendszer nem fenntartható. Ha kételyeink támadnának ezzel a kijelentéssel kapcsolatban, vizsgáljuk meg kicsit a rendszer sajátosságait és a társadalom viszonyulását ahhoz. A rendszer szó hallatán mindig eszembe jut Müller Péter egyik könyve, amiben a következőt írja: "...a rendszer, az Isten által teremtett rend ördögi paródiája...". Rendre van szükségünk és nem rendszerre.


A túléléshez a szó "nomád" értelmében mi szükségeltetik? A sok kacat? Számítógép, internet, mobiltelefonok, hi-fi, egy új nyári ruhakollekció dizájnos és esztétikus darabjai? Egyáltalán nem. Az anyagi javak hajkurászása felőröl minden időt és energiát. Azt gondoljuk, hogy ha szert teszünk a legújabb termékekre boldogabbak leszünk. Sőt, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ha veszünk egy szép kanapét, akkor a kanapé-kérdés egy egész életre letudva... Az elromlott készülékeket és egyéb használati tárgyakat, ha elromlanak vajon javíttatni visszük először, vagy megnézzük, hogy mennyi a termék ára újonnan és valahogy "majd csak kinyögjük"? Tévedek talán?

A 60-as évek embere számára a szabadságot a Nyugat és Amerika jelentette, de szépen lassan rájöttünk, hogy csak a "kukát küldték ide nekünk..." Az ördögien jó pszichológiával megszerkesztett reklámok szuggesztiói és parancsai folyamatosan kódolnak minket, legfőképp arra hogy tudjuk "mire is van szükségünk..." Egyre több dolog megszerzése válik a célunkká, fizetjük a hiteleinket, közben a fizetésünk reálértéke egyre csökken. A közös, önként vállalt idiotizmus kora ez, ahol ha nem konformizálódik az egyén, abban a pillanatban saját közvetlen környezete süti rá az ilyen-olyan bélyegeket. Ez az úgynevezett "kényelmi zóna" amirőlDavid Icke beszélt.




A civilizáció fejlődése azt jelenti, hogy bizonyos kérdésekre kifinomultabb válaszokat vagyunk képesek adni, és a problémákat nagyobb hatásfokkal vagyunk képesek megoldani, valamint mindinkább előtérbe helyezzük a közösség szolgálatát. Arisztotelész szerint a "köz szolgálatánál nincs nemesebb". A modern közgazdaságtani elmélet szerint a legjobb megoldás adott problémára mindig az, ami a legjobb az egyénnek és a közösségnek egyaránt.

Korunk népbetegsége a depresszió és a  rák. A depresszió 
Feldmár Andrásszerint nem más, mint amikor az egyén rájön, hogy egész eddigi életében "szerepeket játszott" és rádöbben erre. Nem is igazán tudja (mivel eddig folyamatosan szerepben volt), hogy ő valójában kicsoda és hogy mi dolga itt? Eddig még nem látott napvilágot kutatási eredmény, ami bebizonyította volna, mérhető módon, hogy létezik az "agyi, kémiai egyensúlyzavar", ami állítólag az összes mentális betegség oka. Ezekre a betegségekre a gyógyszergyártó cégeknek persze "jobbnál jobb" orvosságai vannak... Beveszed?
A rák elég egyszerűen hasonlítható a regnáló gazdasági rendszer berendezkedéséhez és működéséhez. Ugye egyet értünk azzal, hogy az élet ebben az egész univerzumban fejlődésalapú? Ahol megáll a fejlődés ott hamarosan az élet is elsorvad. Tekintsünk az egyénre úgy, mint az emberi szervezet egy önálló sejtjére. Valójában az önállósága teljes mértékben megkérdőjelezhető, ugyanis egy "szervezet" része és neki pontosan kijelölt és megtervezett feladata van. A közösségért dolgozik, hogy a szervezet jól működjön és ő is tápanyaghoz jut a szervezeten keresztül. Az egyén a társadalom "szervezetébe" akkor illeszkedhet be hasznosan, ha feladata, hivatása van, amivel képes áldozni a közösség oltárán. Mi történik, amikor egy sejt úgy dönt, hogy önálló lesz és a szervezettel szemben a saját érdekeit helyezi előtérbe? Egyre nagyobb lesz vagy osztódni kezd, elkezd burjánzani, ami ha úgy tetszik, a rák maga... Az egyén ha kiszakad a társadalom szervezetéből és kizárólag a saját, önös érdekei kezdik el vezérelni, akkor hasonlóképpen kezd el működni a rákos sejthez. Ha igaz az alapvetés, hogy a lélek teremti a testet, és hatással van a fizikai állapotunkra akkor kizárólag idő kérdése az ilyen jellegű lelki betegség szomatizálódása... Valahogy így terjeszkednek a multik és nagyvállalatok is nemde?

A fejlődés és annak minősége tehát kulcskérdésként kell szerepeljen minden eddigi és elkövetkezendő generáció életében. Nem nevezhető fejlődésnek az az irány amerre a 21. század "fejlett" emberisége teljes gőzzel robog. Nem fejlődés az, ha egyre több kacatunk van, de egyre kevesebb szociális kapcsolatunk, ha egyre nagyobb összeg jelenik meg a bankszámlánkon, de egyre kevésbé tudjuk értékelni a közösség szolgálatát, ha egyre több dolgot szerzünk meg, de egyre boldogtalanabbak vagyunk.


10 bizonyíték, hogy egy hamis gazdaságban élünk

Ideje belátni, hogy egy hamis gazdaságban élünk. A szemfényvesztés minden létező elemét bevetik, hogy elhitessék a világgal a gazdaság valódiságát, de ezek mind csupán jól kidolgozott illúziók. A hatalom egyik oldalán izgatott kijelentéseket hallunk a fellendülés visszatérésének jeleként értelmezett „zöld hajtásokról”, a másikon pedig a fiskális szakadék veszélyeire hívják fel a figyelmet, javasolva, hogy korlát nélküli monetáris enyhítésekre van szükség.
Halljuk, ahogy az emberek munkáért könyörögnek és halljuk, ahogy a politikusok munkát ígérnek nekik, pedig egy politikus nem tud munkahelyeket létrehozni. Látjuk, hogy tömegek táboroznak a boltok előtt, hogy leértékelt vackokat vegyenek fekete pénteken, elhitetve egyesekkel, hogy a fogyasztói társadalom virágzik, a következő pillanatban viszont kiderül, hogy mindent hitelre vásároltak.
A főáramú média pedig mindent megtesz, hogy elvonja a figyelmünket mindenről, ami valós. A hírekből olyan emberekről hallunk, akik a hírnév által váltak gazdaggá, és/vagy a gazdagság által váltak híressé és a címlapokon értesülünk arról, ha egy ilyen híresség macskája megdöglik. De erről talán ennyi elég is.
Közben a pénzügyi média megpróbálja agyon bonyolítani és érthetetlenné tenni a gazdasági kérdéseket és kizár mindenkit, aki esetleg kimondaná az igazságot.

Nem csoda, ha az emberek dühösek és össze vannak zavarodva. Talán az alábbi tíz gondolat segít némileg szétoszlatni a ködöt.

1. Hamis munkahelyek. 
Nem csupán arról van szó, hogy a hivatalos munkanélküliségi adatok hamisak, a munkahelyek sem valósak. Tedd fel magadnak a kérdést, hogy hány hivatásos munkavállaló termel értéket. A munkahelyek 80%-a úgy eltűnhetne holnap, hogy nem befolyásolná az alapvető emberi túlélést vagy boldogságot. Igen, tudjuk. A mai társadalomban pénzre van szükség a túléléshez és a munkahely pénzt jelent, de ebből nem következik egyértelműen, hogy minden munkahely a társdalom javát szolgálja.

2. Nem a megoldások, hanem a problémák teremtik a munkahelyeket. 
Nem hozhatjuk helyre az igazi problémákat, mert ezzel még több munkahelyet szüntetnénk meg. Nem vethetünk véget a háborúknak, mert akkor mit csinálna az a rengeteg katona munkahely nélkül. Nem vethetünk véget a kábítószer elleni harcnak, mert akkor mit csinálna az a rengeteg ügynök, börtönőr, bíró és többi alkalmazott helyette. Nem egyszerűsíthetjük az adózást, mert akkor mihez kezdenének a könyvelők, adótanácsadók és hasonló szakértők. Nem csökkenthetjük az állami és egészségügyi bürokráciát, mert mit csinálna akkor az a rengeteg aktatologató. Nem hagyhatunk fel a lakosság megfigyelésével, mert ma már ez az iparág több millió embernek ad munkát. Nem vethetünk véget a Wall Street-i kaszinónak, mert akkor talán mindenki munka nélkül maradna. Mi lenne az egyetemekkel, ha ez emberek rájönnének, hogy az általuk kínált termék fele annyit sem ér, sőt, ugyanezt a tudást szinte ingyen is megszerezhetik? Más szóval számos problémát hoztak létre, hogy hamis munkahelyeket teremtsenek.

3. A pénznek nincs értéke. 
A pénz mind között a legnagyobb illúzió. A pénzünket önkényesen meghatározott kamatra adott hitellel hozzák létre bizonyos magánmonopóliumok. A pénz nem egyéb, mint egy ígérvény. Azért van értéke, mert a törvény ezt mondja, az értékét pedig az határozza meg, hogy mennyi van belőle forgalomban, amit szintén egy haszonérdekelt monopólium határoz meg. A valós értéke tulajdonképpen nulla, mert nem egyéb, mint egy különleges tintával kiszínezett papírdarab. Az emberek számára csakis a készségek (munka), szerszámok és anyagok, az étel, a víz vagy az energia jelentenek értéket.
4. A Fed vásárolja fel az államadósság 90%-át. 
A Federal Reserve pénzt ad kölcsön az amerikai kormánynak, a kormány pedig kötvényeket bocsát ki a kiadások fedezetére. Ezeket a kötvényeket aukciókon értékesítik a piacon olyan befektetőknek, akik úgy gondolják, hogy az USA tartani fogja magát ígéretéhez a kötvények beváltását illetően. Most úgy tűnik, hogy az Egyesült Államoknak nincsenek már befektetői, mert az államkötvények 90%-át maga a Fed veszi meg. Ezt az adósság pénzzé alakításának, monetizálásának nevezetik, ebben az esetben viszont a pénzt alakítják pénzzé, tehát az egész nem egyéb, mint egy hatalmas piramisjáték. A lényeg, hogy a kamatokat mesterségesen alacsonyan tartsák, mert ahhoz, hogy külső „befektetőket” csábítsanak magukhoz, meg kellene emelni őket. Laikusok számára is érthető módon az a lényeg, hogy a monetáris rendszer olyan, mint egy hatalmas papírtigris vagy kártyavár, de kereshetnénk még vagy egy tucat hasonlatot a „hamis” szó leírására.

5. Mi a dolgok értéke? 
Az ármeghatározási mechanizmus olyan tekervényessé vált, hogy egy eszköz valós értékének meghatározása szinte lehetetlen. Az étel, üzemanyag, oktatás, lakás, biztosítás és egyebek állami támogatása, az adók, szabályok és törvények, a pénz értékének és a kamatoknak a manipulálása és a tőzsdei kaszinó mellett hogyan is határozhatnánk meg bárminek is a valós értékét? Például miért kerül egy uncia marihuána (egy bárhol megtermő gaz) 500 dollárba? Vajon az igazi érték a munkán és az anyagszükségleten, a kínálaton és keresleten múlik? Persze, hogy nem. A dolgok értékét leginkább a törvények és szabályok fújják fel.

6. A bukást jutalmazzák. 
Onnan tudjuk, hogy egy hamis gazdaságban élünk, hogy a bukást jutalmazzák, a sikert pedig büntetik. Mindenhol a világon azt mondják az embereknek, hogy szorosabbra kell húzniuk a nadrágszíjat és keményebben kell dolgozniuk, hogy kimenthessék az államot, a bankokat, a biztosítókat vagy akár az autógyártókat. Amikor pedig ezt megtesszük és keményebben dolgozunk a kevéske siker reményében, hihetetlen adókkal sújtanak, hogy vég nélkül finanszírozhassák ezeket a csaló intézményeket. Ugyanakkor a korlátlan pénznyomtatás és az egyre emelkedő adók fényévekre vannak a problémák gyökerének megoldásától. A helyzet az, hogy a bankok által kínált megoldások képezik a problémát, hiszen a befektetőosztályt gazdagítják a középosztály rovására. A globális bankárok az adófizetők és a jövő generációinak pénzével játszanak ebben a globális kaszinóban, amit eleve összeomlásra terveztek, hogy az összeomlás által elvehessék az emberek javait. Mindent feltettek a játszmára, de hamis pénzzel játszanak, a mi értékeink viszont, amiket kockáztatunk, valódiak.

7. Az üzleti társaságok ugyanolyan jogokkal rendelkeznek, mint az emberek, de nem sújthatók ugyanolyan büntetéssel. 
Azzal, hogy az amerikai legfelsőbb bíróság az emberekkel megegyező szólásszabadságot biztosított az üzleti társaságoknak, az utolsó szöget is beverte a köztársaság koporsójába. A pénz most már nyíltan finanszírozhatja a választásokat, és megvásárolhatja a büntetlen működéshez szükséges törvényeket. Lehet, hogy egy társaság is emberekből áll, de nem esnek az emberekkel megegyező elbírálás alá. A „Mi lenne ha a BP ember lenne?” című cikk részletesen foglalkozott ezzel a kérdéssel. A feltevés szerint, az emberekhez hasonló elbírálás alapján a BP egy pszichopata gyilkos lenne. Ugyanez elmondható a legtöbb multi fenevadról, élén a hadiipari cégekkel. Ráadásul ma már ezek a cégek a kormánnyal is összefonódtak. Ez alapján miként definiálnánk magát a kormányt? Úgy gondolják, hogy a definíciók megváltoztatásával megváltoztathatják a valóságot, de ettől még nem válik igazsággá.
8. Az emberek olyan dolgokat vásárolnak, amikre nincs szükségük, olyan pénzből, ami nem az övék. 
A kormány adósságörvénye és őrült költekezése a fogyasztói szokásokban is tükröződik. Az infláció, az emelkedő munkanélküliség és az ingatlanpiac folyamatos zuhanása ellenére a hitelfelvétel nem állt meg. Az AP a következőket írta:
Az amerikaiak gyakrabban fizettek hitelkártyával és több hitelt vettek fel tanulmányaikra vagy autóvásárlásra október hónapban, mint korábban, aminek eredményeként a mindenkori legmagasabb szintre emelkedett a lakossági hitelállomány.
A Federal Reserve adatai szerint szeptemberről októberre a fogyasztói hitelek 14,2 milliárd dollárral emelkedtek, 2,75 ezermilliárd dollárra emelve a teljes lakossági hitelállományt.
A gépjárműveket és tanulói hiteleket is tartalmazó kategóriában a hitelek összege 10,8 milliárddal nőtt. A hitelkártyás vásárlások 3,4 milliárd dollárral nőttek.
A legaggasztóbb, hogy pont a negatív megtérülést jelentő hitelek, mint a diákhitel, az autóvásárlás és a hitelkártyás fizetés mértéke növekedett.
9. A vállalkozókat büntetik. 
Mára szinte lehetetlenné vált egyszerű megélhetéshez jutni önállóan. Az Egyesült Államok (és sok más ország, Magyarországot is ide sorolva) a bürokrácia országa lett, ahol a kisvállalkozások létrehozását megnehezítik és büntetik a függetlenséget. Az Egyesült Államokban az igazi önellátás és a legfontosabb vállalkozásforma elleni állami támadásokat leginkább a családi gazdaságok ellen folytatott harc szemlélteti. Az Agenda 21-hez hasonló kollektivista modelleknek köszönhetően egyre több ilyen gazdaságot számolnak fel, úgynevezett „védett zónákká” nyilvánítva a lefoglalt földeket. Az egyik legújabb ilyen esetben egy családi osztriga farmot zárattak be, arra hivatkozva a farm káros hatással van a környezetre. A hamis állítások alapján véghezvitt hadjárat egy 80 éve működő helyi vállalkozást tett tönkre, ami 50.000 turistát vonzott évente és 30 helyi lakosnak adott munkát. Sok ilyen esetben az elkobzott területek fejlesztők kezében landolnak, akiket egy cseppet sem érdekel a helyi gazdaság. A hamis gazdaság egyik elengedhetetlen része, hogy olyan területeken hoz létre függőséget, ahol erre nem lenne szükség. (Rövidfilm angol nyelven a gazdasági illúzióról és az értelmetlen törvényekről: link)
10. Irányított rabszolgaság. 
Szóval úgy gondolod, hogy a rabszolgaság intézményét az 1800-as években felszámolták? Nem egészen. A gazdasági behajtók (hitelezők) a hitelek segítségével rabszolgasorba döntötték a világot, a nemzetektől, az iparon keresztül, a helyi önkormányzatokig és a föld szinte minden állampolgáráig. Ráadásul ezt a szolgaságot olyan pénzen vásárolták meg, ami nem is az övék, csak úgy a semmiből nyomtatták. Akinek nincs hitele vagy hitelkártyája az is fizet a Fednek az infláción és a jövedelemadón keresztül. Ahogy John Perkins, az „Egy gazdasági bérgyilkos vallomásai” szerzője mondaná: itt az idő, hogy behajtsák a nekik járó „egy fontnyi húst” az állampolgároktól, a magasabb adók, alacsonyabb mértékű szociális juttatások és a nyugdíjak lefoglalása, más szóval a „megszorítások” által. (2 perces rövidfilm az “Egy gazdasági bérgyilkos vallomásai” alapján)
George Carlin azt mondta, hogy „azért hívják ezt Amerikai Álomnak, mert csak az hiszi el, aki alszik.” Már egyetlen ország megfertőzése is elég rossz lenne, pedig ma már az egész világ kollektív álomba merült és álmában a kormány az utolsó pillanatban szépen megold mindent. Az igazi világban azonban az összeomlás elkezdődött. Amíg nem a fenti 10 tényezőn próbálunk változtatni, a hallucináció fogságában maradunk. Az egyre több helyen induló tüntetések és helyi alternatív valutakezdeményezések és egyéb kreatív megoldások némi reményt adnak, hogy az emberek kezdenek ráébredni, hogy eddig aludtak. Mélyen a tükörbe nézve rájönnek, hogy a szemük elé vetített álomszerű gazdaság egyik célja, hogy a rossz irányba küldje az embereket a megoldásokat keresve.








Vitathatatlan, hogy egy világméretű "ébredés" kezdetén vagyunk, ami a társadalmi változásoknak köszönhető, ugyanis bátran kijelenthetjük, hogy a fejlett nyugati civilizáció a jelenlegi formájában gazdaságilag és morálisan is megbukott. Ez magában hordozza a kényszerű és elkerülhetetlen változást. Egyre többeknek kezd világossá válni, hogy a "körénk épült börtön" rácsai csak addig szilárdak, amíg annak gondoljuk őket. Gondolkodásmódunk megváltoztatásával könnyedén átléphetünk rajtuk. Rajtunk a sor, hogy mit teszünk, hogyan gondolkozunk és ebből kifolyólag hogyan cselekszünk. Léteznek különböző csoportok akikről korábbi cikkeimben írtam, valamint emberek akik bizonyíthatóan nagyobb mértékben járultak hozzá a társadalom romlásához, de tükörbe kell nekünk is néznünk. Nem kereshetünk tovább felelősöket, mivel ennek a társadalomnak MI is részesei vagyunk egytől egyig. Nincs már lehetőségünk karba tett kézzel üldögélni, ugyanis nem mindegy, hogy mire jutunk a saját életünkkel, a környezetünkkel ami körülvesz, és milyen világot hagyunk örökül a következő generációk számára.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése