2019. november 9., szombat

Agymosás
























Agymosás



Aldous Huxley: 

Visszatérés a Szép új 

világhoz - Agymosás







A két előző fejezetben azokról a módszerekről ejtettem szót, amelyeket nagykereskedelmi agymanipulációnak is nevezhetünk; írásos történelmünk legnagyobb demagógja és legsikeresebb kereskedelmi ügynökei éltek vele. De egyetlen emberi problémát sem lehet kizárólag nagykereskedelmi módszerekkel megoldani. Mindennek megvan a maga ideje: van ideje a fegyvernek és van ideje az injekcióstűnek is. A következő fejezetekben azokról a módszerekről lesz szó, amelyekkel nem tömegeket, nem a széles nyilvánosságot, hanem egyes egyéneket eredményesen manipulálhatnak. 
  
A feltételes reflexszel kapcsolatos korszakalkotó kísérletei során Ivan Pavlov megfigyelte, hogy a kísérleti állatok tartós fizikai vagy lelki stressz hatására az idegösszeroppanáshoz hasonló tüneteket produkálnak. Agyuk, amely már képtelen tovább elviselni a tűrhetetlen helyzetet, úgymond "sztrájkol", és vagy teljesen felmondja a szolgálatot (a kutya elveszti az eszméletét), vagy lelassul, szabotázsba kezd (a kutya a megszokottól eltérő módon viselkedik, vagy olyan fizikai tüneteket produkál, amit egy ember esetében hisztérikusnak neveznénk). Néhány állat a többinél jobban tűri a stresszt. Pavlov szerint a "könnyen ingerelhető" kutyák gyorsabban megbetegszenek, mint a csupán "eleven" vérmérsékletűek. A "gyenge gátló" reflexű kutyák ugyanakkor sokkal gyorsabban kimerülnek, mint a "nyugodt, egykedvű" állatok. De a végtelenségig még a legsztoikusabb kutyák sem bírják. Ha a stressz, aminek kiteszik őket elég erős, vagy elég sokáig tart, a kutya olyan szánalmasan és biztosan sodródik az idegösszeroppanás szélére, mint a legkevésbé ellenálló fajtatársai.


Pavlov megállapításai a két világháború alatt széles körben és igen aggasztóan beigazolódtak. A katonáknál bénító lelki-fizikai tünetek léptek fel egyetlen rettenetes élmény vagy egy sor, önmagában kevésbé felkavaró, de gyakran ismétlődő ijedtség hatására. Rövid eszméletvesztés, szélsőséges szorongás, letargia, funkcionális vakság vagy bénulás, az események kiváltotta szokatlan reakciók, egy életen át beidegződött viselkedési formák megváltozása, vagyis pontosan ugyanazok a tünetek léptek fel az első világháborúban "harctéri idegsokként", a másodikban "háborús idegkimerültségként", mint amiket Pavlov a kutyáknál már megfigyelt. A tűréshatár egyénenként változó volt, akárcsak a kutyáknál. A modern hadviselés feltételei mellett, többé-kevésbé folyamatos stressz hatására a legtöbb ember maximális állóképessége harminc nap. Az átlagnál érzékenyebbek már tizenöt nap után összeomlanak. Az átlagnál szívósabbak negyvenöt vagy akár ötven napig is bírják. Már legalábbis azok, akik eleve épelméjűek. A dolog iróniája, hogy egyedül az elmebetegek bírják a végtelenségig a modern háborúval járó stresszt. Az egyéni elmebaj immunis a kollektív elmebaj következményeivel szemben.


Időtlen idők óta ismert tény, hogy minden embernél van egy tűréspont, és ezt régebben ki is használták. Ember ember ellen elkövetett iszonyatos kegyetlenségeit egyes esetekben a kegyetlenség szörnyű és gyönyörű szeretete motiválta. Az egyszerű szadizmust később a haszonelvűség, a teológia vagy az államérdek alakította át. Az ügyvédek kínzással és másfajta stresszel oldották meg a nem különösebben beszédes tanúk nyelvét, a papok a liberális gondolkodásúakat büntették, és véleményük megváltoztatására kényszerítették őket, a titkosrendőrség vallomást csikart ki azokból, akiket kormányellenes tevékenységgel gyanúsított. Hitler alatt a kínzást, majd az azt követő tömeges népirtást a biológiai eretnekekkel, a zsidókkal szemben alkalmazták. Egy ifjú náci számára a koncentrációs táborokban letöltött szolgálat - Hitler szavaival élve - a "legjobb kiképzés" volt, amit "alsóbbrendű lényeken és emberalatti fajokon" szerezhetett meg. Ha a bécsi nyomornegyedekben a Hitlerbe fiatalemberként beleivódott antiszemitizmus rögeszmés jellegét tekintjük, a Szent Inkvizíció eretnekek és boszorkányok elleni irtó hadjáratának felelevenítése elkerülhetetlen volt. De a pavlovi felfedezések és a pszichiátereknek a háborús neurózisok kezelése terén szerzett tapasztalatai fényében ez az irtó hadjárat undorító és groteszk anakronizmusnak tűnik. A teljes idegösszeroppanást kiváltó stresszt olyan módszerekkel lehet előidézni, amelyek bár szörnyen embertelenek, messze alatta maradnak a fizikai kínzásnak.


Bármi történt is korábban, nagy bizonyossággal állíthatjuk, hogy a kommunista rendőrség manapság széles körben már nem alkalmaz kínzást. Nem az inkvizítortól vagy az SS-tiszttől vesznek ötleteket, hanem a fiziológustól és módszeresen kondicionált állataitól. A diktátor és rendőrei fontos gyakorlati következtetéseket vonnak le Pavlov eredményeiből. Ha a kutyák központi idegrendszerét tönkre lehet tenni, akkor a politikai foglyokéit is. S ehhez mindössze kellő ideig tartó, megfelelő mennyiségű stressznek kell őket kitenni. A rab a beavatkozás végén neurotikussá vagy hisztérikussá válik, és kész bármit bevallani, amit fogvatartói hallani szeretnének tőle.


Csakhogy azok nem érik be a vallomásával. Egy gyógyíthatatlan neurotikussal senki sem tud mit kezdeni. Az intelligens és gyakorlatias diktátornak nem egy elmegyógyintézetbe bedugható beteg, sem pedig egy agyonlőhető áldozat kell, hanem egy megtért ember, aki az ügyért töri magát. Pavlovtól azt is megtudta közben, hogy a végső idegösszeroppanás előtt a kutyák a normálisnál befolyásolhatóbbá válnak. Amikor a kutya idegrendszeri tűréshatárára vagy annak közelébe kerül, új viselkedésformákra tanítható, és úgy tűnik, hogy ezek kitörölhetetlenek. Az állatot többé lehetetlen másra szoktatni, vagyis amit stressz hatása alatt tanult, örökre bevésődik a szervezetébe.


Pszichikai stresszt sokféleképp előidézhetünk. A kutyák szokatlanul erős inger hatására megzavarodnak, vagy amikor az inger és az inger által kiváltott reflex közötti időt ok nélkül megnyújtják, és az állatot bizonytalanságban hagyják, vagy amikor az inger épp az ellenkezője annak, amit az állat korábban megszokott, és el is vár, vagy amikor az állat a maga vonatkoztatási rendszerében semmihez sem tudja kapcsolni az ingert. Arra is rájöttek, hogy a félelem, harag vagy szorongás szándékos előidézése jelentősen növeli az állat befolyásolhatóságát. Ha elég hosszú ideig igen nagy intenzitással fenn tudják tartani ezeket az érzéseket, az agy "sztrájkol". És amikor ez bekövetkezik, a lehető legkönnyebben alakíthatunk ki az állatoknál új viselkedésformákat.
  
A kutya befolyásolhatóságát növelő fizikai stressz kimerültség, sebek és betegségek révén váltható ki.


Az önjelölt diktátor számára mindez gyakorlati jelentőséggel bír. Például azt bizonyítja, hogy Hitlernek igaza volt, amikor azt mondta, hogy hatásosabb éjjel, mint nappal tömeggyűlést rendezni."Az ember akarata erősen lázong nappal az ellen, hogy mások akaratának vagy véleményének alávesse magát" - írta. - "Este azonban könnyebben megadják magukat az erősebb akarat gúzsba kötő hatalmának."


Ebben Pavlov is egyetértett volna vele. A fáradtság valóban növeli a befolyásolhatóságot. (Más okok mellett ezért is választják a televízió kereskedelmi szponzorai az esti órákat, és készek hirdetéseik sugárzásáért súlyos összegeket fizetni.)


A betegség a fáradtságnál is jobban növeli a befolyásolhatóságot. A kórtermek már a múltban is számtalan vallási áttérés helyszínéül szolgáltak. A jövő tudományosan képzett diktátora birodalma minden kórházát elektronikus rendszerrel és párna alatti hangszórókkal látja majd el. Előre felvett propagandaszöveget közvetítenek napi huszonnégy órán át, és a fontosabb betegekhez politikai lélekmentők és tudatmódosítók járnak, ahogy őseiket annak idején papok, apácák és ájtatos világiak látogatták.


Már jóval Pavlov előtt megfigyelték és kihasználták azt a tényt, hogy erős negatív inger hatása alatt a befolyásolhatóság nő, és a vélemény könnyebben változik. Mint Harc az elméért című gondolatgazdag könyvében dr. William Sargant leírja, John Wesley elsöprő prédikátori sikereit a központi idegrendszer működése intuitív megértésének köszönhette. Prédikációit mindig azoknak a gyötrelmeknek hosszú és részletes ecsetelésével kezdte, amelyeknek hallgatósága egy örökkévalóságon át minden kétséget kizáróan ki lesz téve, ha nem tér meg. Amikor azután a rémület és a kínzó bűntudat hallgatóságát a teljes idegösszeroppanás határára sodorta vagy olykor össze is roppantotta, Wesley más húrokat kezdett pengetni: megváltást ígért azoknak, akik hisznek és megbánják bűneiket. Prédikációival Wesley többezer férfit, nőt és gyermeket térített meg. Intenzív, hosszan tartó félelmet idézett elő bennük, majd a fokozott befolyásolhatóság állapotába hozta őket. Ebben az állapotban eszükbe sem jutott megkérdőjelezni a prédikátor teológiai kijelentéseit. Később vigaszt nyújtó szavaival visszaemelte őket a kegyelem állapotába, s megpróbáltatásaik után a hívek új, általánosságban jobb viselkedésformákkal folytatták életüket, és ezek a viselkedésformák kitörölhetetlenül bevésődtek agyukba és idegrendszerükbe.


A politikai és vallási propaganda eredményessége az alkalmazott módszereken s nem a tanított doktrínákon múlik. A doktrína lehet igaz vagy hamis, üdvös vagy káros, mindez kevéssé lényeges vagy lényegtelen. Hatni fog, ha az oktatásra az idegkimerültség megfelelő állapotában kerül sor. Kedvező feltételek mellett gyakorlatilag bárkit bármire rá lehet venni.

Részletesen leírták a kommunista rendőrség politikai foglyokkal szemben alkalmazott módszereit. Az áldozattal szemben bebörtönzése első pillanatától fogva a fizikai és pszichikai stressz változatos formáit alkalmazzák. Kevés és rossz táplálékot kap, kényelmetlen körülmények között él, éjjelente nem alhat pár óránál többet. Közben pedig végig bizonytalanságban, feszült lelkiállapotban és szörnyű rettegésben tartják. Nap mint nap - vagy inkább minden éjjel, mert ezek a pavlovi rendőrök jól ismerik a fáradtság befolyásolhatóság fokozó hatását - olyan nyomozók hallgatják ki, gyakran egyvégtében órákon át, akik mindent elkövetnek, hogy megijesszék, összezavarják, és rémülettel töltsék el. Néhány heti vagy havi gyötrelem után a fogoly idegei felmondják a szolgálatot, és bármit bevall, amit kínzói a szájába adnak. Végül, amikor golyó helyett a megtérést ajánlják fel, ezzel reményt adnak neki. Még megmenekülhet, ha áttér az egy igaz hitre, persze nem a következő életben - hiszen hivatalosan nem létezik túlvilági élet -, hanem ezen a világon.


Hasonló, bár kevésbé drasztikus módszereket alkalmaztak a koreai háborúban a hadifoglyokkal szemben. A fiatal nyugati foglyokat a kínai táborokban szüntelen stresszes állapotban tartották. A legjelentéktelenebb szabályszegésért a vétkest becitálták a parancsnoki irodába, ahol vallatták, durván bántalmazták, és nyilvánosan megszégyenítették. Ugyanezt a nap és éjszaka bármely órájában újra meg újra megismételték. Az állandó zaklatás zavarodottságot és krónikus szorongást váltott ki a foglyokból. A raboknak, hogy bűntudatuk még kínzóbbá váljék, hosszú önéletrajzi beszámolót kellett írniuk hibáikról, majd ezt egyre bizalmasabb részletekbe menően többször is át kellett írniuk. Miután bevallották bűneiket, be kellett vallaniuk társaik bűneit is. Ennek az eljárásnak az volt a célja, hogy a táborban egy lidérces társadalmat hozzanak létre, amelyben mindenki mindenki ellen kémkedik, mindenki besúgó. A mentális stresszhez járult az alultápláltság, kényelmetlenség és betegség okozta fizikai stressz. Az így kiváltott befolyásolhatóságot azután a kínaiak ügyesen kihasználták: a betegesen fogékony elméket tömény kommunistabarát és kapitalistaellenes irodalommal tömték. Ezek a pavlovi módszerek hihetetlenül célravezetőek voltak. Hétből egy amerikai foglyot közvetlenül, háromból egyet közvetve találtak bűnösnek a kínai hatóságokkal való kollaborálásban.


Egy pillanatig se essünk abba a tévedésbe, hogy azt feltételezzük: a kommunisták csupán ellenségeikkel szemben vetik be ezeket a módszereket. Azoknak a fiatal munkásoknak, akiknek az új rendszer első éveiben Kína számtalan városában és falvában kommunista hittérítőként és szervezőként kellett dolgozniuk, előbb egy, a hadifoglyok megpróbáltatásainál jóval keményebb kiképzésen kellett átesniük. R. L. Walker Kína a kommunizmus idején című munkájában leírja a módszereket, amelyekkel a párt vezetői egyszerű férfiakból és nőkből önzetlen fanatikusok ezreit állították elő, akiktől azután elvárták, hogy a kommunista evangéliumot és a kommunista politikát terjesszék. A kiképzés során az emberi nyersanyagot különleges táborokba szállítják, ahol az újoncokat hermetikusan elszigetelik barátaiktól, családjuktól és általánosságban a külvilágtól. Kimerítő fizikai és szellemi munkát kell végezniük: soha nem maradhatnak egyedül, mindent csoportosan csinálnak, ráveszik őket, hogy kémkedjenek egymás után, önmagukat ostorozó önéletrajzokat kell írniuk, félnek a büntetéstől, ami rájuk vár, amiatt, amit a besúgók állítanak róluk, vagy amit saját maguk bevallottak. Fokozott befolyásolhatóságuk közepette intenzív elméleti és gyakorlati marxista oktatásban vesznek részt, majd az oktatás végén, ha megbuknak a vizsgákon, a büntetés a megalázó kicsapástól a kényszermunkatáborban letöltött büntetésig, sőt akár a kivégzésig is terjedhet. Hat hónapon át tartó szellemi és fizikai megtöretésük odavezet, amire Pavlov megfigyelései nyomán számítani lehet. Az újoncok egymás után vagy csoportosan behódolnak. Ideges és hisztérikus tünetek lépnek fel náluk. Van, aki öngyilkos lesz, mások - becslések szerint az összlétszám húsz százaléka - mentálisan súlyosan sérülnek. Azok, akik a kemény térítést túlélik, új, kitörölhetetlen viselkedésformákkal lépnek ki a tábor kapuján. A múlttal megszakadt minden kapcsolatuk, szakítottak barátaikkal, családjukkal, a hagyományos társadalmi konvenciókkal és apró örömökkel. Új emberekké váltak, akiket új istenük képére és hasonlatosságára teremtettek, s akik csakis az Ő szolgálatának szentelik életüket. 


A kommunista világban mindenütt évente több tízezer fegyelmezett és odaadó fiatalt bocsátanak ki az ilyen átnevelő táborokból. Amit az ellenreformáció alatt a jezsuiták a római katolikus egyházért tettek, azt most tudományosabb és sokkal keményebb kiképzésen átesett fiatalok teszik, és kétségtelen, így tesznek majd a jövőben is Európa, Ázsia és Afrika kommunista pártjaiért.  


Pavlov régimódi liberális volt. A sors iróniája, hogy kutatásai és azok az elméletek, amelyekre alapozta őket fanatikusok hatalmas hadseregét eredményezte, akik - ahol csak tehetik - testüket-lelküket, reflexeiket és idegrendszerüket a régimódi liberalizmus elpusztításának szentelik.  


Most gyakorolt formájában az agymosás hibrid eljárás, mivel eredményessége részben az erőszak szisztematikus alkalmazásától, részben ügyes manipulációjától függ. Azt az átmenetet képviseli, amelynek során az 1984hagyománya a Szép új világ hagyományává válik. Egy régóta fennálló és jól bejáratott diktatúrában jelenlegi félerőszakos manipulációs módszereink kétségtelen nagyon nyersnek tűnnének. Az átlagos közép- vagy alsóbb kaszthoz tartozó, kiskorától megfelelően kondicionált (esetleg biológiailag eleve erre rendelt) egyénnek nem is szükséges átnevelésen vagy akár az igaz hitet felfrissítő kurzuson átesnie. A legfelsőbb kaszt tagjainak új helyzetekhez illő új gondolatokat kell kiötleniük, nevelésük ennélfogva kevésbé lesz szigorú, mint azoknak a kiképzése, akiknek nem az a dolga, hogy kisüssék a miértet, hanem hogy a legkisebb hűhóval megtegyék azt, amit kell és meghaljanak. Ezek a felsőbb kaszthoz tartozó egyének még mindig egy szelídítetlen faj tagjai lesznek, vagyis a teljesen megszelídített hatalmas állatcsorda csak egész mérsékelten kondicionált kiképzői és őrzői. Szelídítetlenségük folytán hajlamossá válhatnak az eretnekségre és a lázadásra. Ha pedig ez bekövetkezik, vagy meg kell őket semmisíteni, vagy agymosással vissza kell őket téríteni az igaz hit ösvényére, vagy mint a Szép új világ-ban, valami szigetre kell száműzni őket, ahol nem okozhatnak több gondot, legfeljebb csak egymásnak. De az egyetemes csecsemőnevelés, a manipuláció és irányítás más módszerei provizórikus módszereire kell majd hagyatkozniuk.  


Úgy tűnik, hogy az új kínai népi kommunákban az eddig csak hittérítőknél alkalmazott oktatási módszereket vetik be mindenkinél. A tizenkét órás munkanap biztosítja, hogy az emberek állandóan kimerültek legyenek, a tartós szorongásról a kémkedés, feljelentés és a mindenütt jelenlevő rendőrök gondoskodnak, a szexuális ösztönök és az egyszerű keresetlen érzelmek kényszerű elfojtása mély, reménytelen frusztrációt szülnek. A kipróbált pavlovi módszerekkel megdolgozott nőkre, férfiakra és gyerekekre parancs és dogmatikus győzködés, szenvedélyes, harcias hazafiaskodás és gyűlöletzsolozsmák, az eljövendő dicsőség ezeréves ígéretével mérsékelt borzalmas büntetésekkel való fenyegetőzés soha nem szűnő áradata szakad. Majd még kiderül, hogy hány millióan roppannak össze az átnevelési megpróbáltatás során.
1948



Oswald Spengler: A 

Nyugat alkony II. (1922)

Szellem és pénz (demokrácia). A sajtó. A demokrácia önfelszámolása a pénz révén

 Rövidített, kivonatos verzió. A teljes és csonkítások nélküli fejezet itt.


... A demokrácia írott malaszt maradt volna, ha hirdetői között nem lettek volna igazi uralkodói természe­tek, akik számára a nép voltaképpen nem volt egyéb puszta objektumnál, és az ideálok sem voltak többek eszközöknél, még ha nem mindig tudatosult is ez bennük. A demagógia összes módszerét, még a legjelentéktelenebbeket is - amelyek végül is teljesen olyanok, mint az ancien régime diplomáciája, csak fejedelmek és követek helyett tömegekre, kiművelt kopo­nyák helyett sivár véleményekre, hangulatokra, dühkitörésekre támaszkodtak: rézfúvószenekarra klasszikus kamarazene he­lyett - mozgósították ezek a jóravaló, de gyakorlatias demok­raták, és a tradíció pártjai eltanulták tőlük.

Mindenesetre a demokrácia jellegére vall, hogy a „népi" alkotmányok szerzői terveik végleges hatását még csak nem is gyanították, sem a „serviusi" alkotmány megteremtője Rómában, sem a nemzetgyűlésé Párizsban. Mivel ezek a formák nem természetes fejlődés eredményei, mint a hűbériség, hanem kiagyaltak, mégpedig nem az emberek és a dolgok mély ismerete, hanem a jogról és az igazságosságról való elvont képzetek alapján, ezért aztán mély szakadék tátong a törvények szelleme és a gyakorlati szokások között, mely az utóbbiak nyomása alatt formálódik csendesen, hogy a valóságos élet taktusához simuljon vagy attól távol maradjon. Csak a tapasztalat döbbentett rá, és csak az egész fejlődés végén, hogy a nép jogai és a nép befolyása: két különböző dolog. Minél általánosabb a választójog, annál kisebb a választók hatalma.

Egy demokrácia születésénél a szellem uralja kizárólagosan a terepet. Nincs nemesebb és tisztább jelenet, mint 1789. augusztus 4-ének éjszakai ülése és a labdaházi eskü, vagy az egybegyűltek lelkülete a frankfurti Szent Pál-székesegyház­ban, ahol az emberek a hatalom birtokában általános igaz­ságokat fogalmazgattak - míg aztán a valóság hatalmai össze nem álltak, és az álmodozókat félre nem tolták. De elég hamar megjelenik eközben minden demokrácia másik tényezője, és figyelmeztet a tényre, hogy alkotmányos jogai­val az ember csak akkor élhet, ha pénze van.

[... Az igazságok és a tények a párteszmény és a pártkassza alakjában végérvényesen elváltak egymástól. Az igazi parlamenti képviselő éppen a pénz folytán érzi úgy, hogy megsza­badult a függőségtől, ami a választók naiv felfogásában a megválasztottak­tól elvárható.]

Hogy a választójog akár csak megközelítőleg teljesítse azt, amit az idealisták gondolnak róla, ahhoz fel kell tételezni, hogy nincs intézményesült vezetés, amely a saját érdekében és a rendelkezésre álló pénz mértékében befolyást tudna gyako­rolni a választókra. Mihelyt van ilyen, a választásnak már csak cenzurális jelentősége lesz: a tömeget csupán meghatá­rozott szervezetek alá osztják be, melyek kialakítására végül már semmilyen befolyásuk nincs. És ugyanígy puszta teória marad a nyugati alkotmányok azon ideális alapjoga is, hogy a tömeg szabadon választja meg képviselőit, hiszen a való­ságban minden kialakult szervezet - kooptálással - maga egészíti ki önmagát. Végül olyan érzése támad az ember­nek, hogy az általános választójog egyáltalán semmiféle valóságos jogot nem tartalmaz; még a pártok közti választás jogát sem, hiszen a hatalmi képződmények pénzeszközeikkel a maguk területén a szó és az írás összes szellemi eszközét uralják, és ezáltal tetszés szerint irányíthatják az egyéneknek a pártokról alkotott véleményét, miközben másrészt a hivatalok, a befolyás és a törvények feletti ren­delkezésük következtében feltétlen hívek csapatát nevelik ki maguknak - éppen a fentebb említett „Caucus"-t, ami a többieket kirekeszti, és olyan választási apátiába süllyeszti, ami végül a nagy válságok idején sem lesz legyőzhető.

Látszólag jelentős a különbség a nyugati, parlamentáris demokrácia és annak az egyiptomi, kínai, arab civilizáció­nak a demokráciája között, melytől az általános népi vá­lasztás gondolata teljesen idegen. Csakhogy a mai korszak­ban a tömeg választóként pontosan abban az értelemben van „formában", ahogy az előzőben alattvalóként volt, közelebbről: objektum egy szubjektum számára, ahogy Bag­dadban vagy Bizáncban szektaként vagy szerzetesi rend­ként, illetve máshol kormányzó hadseregként, titkos szövet­ségként vagy az államban fennálló államként. A szabadság itt is pusztán negatív. A tradíció visszautasításából áll: a dinasztia, az oligarchia, a kalifátus elutasításából; persze a hatalom gyakorlata azonnal és minden további nélkül túllép ezeken új hatalmak felé, pártvezetők, diktátorok, trónköve­telők, próféták és ezek hívei felé, és ezekkel szemben a tömeg továbbra is feltétlen objektum marad.

[Ha magát ennek ellenére szabadnak érzi, ez megint csak a nagyvárosi szellem és a természetesen kibomló tradíció közti alapvető különbség bizonyítéka, miközben belső kapcsolat áll fenn tevékenysége és a között a tény között, hogy őt magát a pénz irányítja.]

„A nép ön­meghatározásának joga" - nem több ez udvarias szólam­nál; a valóságban az általános - anorganikus - választójog nagyon hamar felszámolja a választás eredeti jelentését. Minél alaposabban felszámolják politikailag a rendek és a foglalkozások természetes tagozódását, annál formátlanab­bá, annál magárahagyottabbá válik a választók tömege, annál feltétlenebb lesz kiszolgáltatottsága az új hatalmak­nak; a pártvezetőségeknek, akik a szellemi kényszer minden eszközét felhasználva saját akaratukat erőltetik rá, és akik maguk közt vívják meg a hatalomért a harcot, olyan módsze­rekkel, amelyekből a tömeg végső soron se nem lát, se nem ért semmit, és akik a közvéleményt csak maguk kovácsolta fegyverként használják - egymással szemben. De éppen ezért űz minden demokráciát valamiféle ellenállhatatlan erő arra az útra, amely végül is önfelszámolódásához vezet.

[Az 1919-es német alkotmány, tehát egy a leszálló ágban lévő demok­rácia küszöbén létrejött alkotmány, teljes naivitástól áthatva, pártgépezetek egyfajta diktatúráját vázolja fel, melyek minden jogot önmagukra ruháznak, és egyúttal komolyan senkinek sem felelősek. A hírhedt arányos választási rendszer és a birodalmi lista biztosítja számukra az önreprodukciót. A „nép" jogai helyett ... csak pártok jogai léteznek, ami ártatlanul hangzik, mégis magában rejti a szervezetek cezarizmusát. ... felismerhető már benne a vég ...]

„Minél nagyobb lesz a gazdagság, amely egyesek kezében koncentrálódik, annál inkább a pénzkérdés körül forog a politikai hatalomért folytatott harc."(Gelzer) Ezzel mindent elmondtunk. Mégis mélyen hamis lenne, ha ennek okán korrupcióról beszélnénk. Nem az erkölcs elfajulása ez, hanem maga az erkölcs; az érett de­mokrácia erkölcse, amely sorsszerű szükségszerűséggel ilyen formát ölt.

... a demokrácia talaján az alkotmányos jogok pénz nélkül semmit sem jelen­tenek, pénzzel viszont annál többet. ...Vilá­gosan kell látni: a mintegy százötven évvel azelőtt, elvek mentén kialakult pártok személyi kíséretekké oldódnak fel, olyan emberek kíséreteivé, akiknek magáncéljaik vannak, és értenek koruk fegyvereihez.

... A „nép" igencsak meglepődne, ha látná, hogy az ülések acsarkodó beszédei után, amelyek a sajtónak szólnak, a pártellenfelek hogy tapsolnak egy­másnak. Emlékezzünk azokra az esetekre is, amelyekben egy párt szenvedélyesen száll síkra egy javaslat mellett, miután az ellenféllel va­ló megállapodás alapján már biztosan tudja, hogy nem fogadják el. ...

... az európai-amerikai politika a sajtó révén a szellemi és a pénzügyi feszültségeknek az egész földre kiterjedő olyan erőterét hozta létre, amelybe - anélkül, hogy tudomásuk lenne róla - mindenkit bevont, mégpedig úgy, hogy innen kezdve mindenkinek azt kell gondolnia, akarnia és tennie, amit és ahogy azt valahol a távolban egy uralkodó személyiség célszerűnek tart. ... Nem pár­beszéd zajlik az emberek között; a sajtó és vele együtt az elektromos hírszolgálat egész népek és kontinensek éberlétét elvek, jelszavak, álláspontok, jelenetek, érzések állandó béní­tó pergőtüze alatt tartja, napról napra, évről évre, úgy, hogy az egyes egyének fokozatosan valamiféle félelmetes szellemi gépezet puszta funkcióivá válnak. A pénz a maga politikai útját nem fémként járja egyik kézből a másikba. Nem játékká és borrá változik. Erővé alakul át, s ennek mennyisége hatá­rozza meg a megdolgozás intenzitását.

Lőpor és könyvnyomtatás összetartozik. Mindkettőt a kései gótikában találják fel: a fausti távolságtaktika eszkö­zeként mindkettő a germán technikai gondolkodás szülemé­nye. A reformáció látta a kései kor kezdetén az első röpcédulákat és tábori lövegeket, a francia forradalom a civilizá­ció kezdetén az első brosúrarohamot (1788 őszétől) és Valmynál a tüzérség első sortüzet. De a tömegesen előállított, végtelen sok példányban kinyomott és terjesztett szó félelmetes fegyverré válik azok kezében, akik azt irányítani tudják. Franciaországban 1788-ban még magánmeggyőző­dések eredeti kifejezéséről volt szó, de Angliában már terv­szerűen arra törekedtek, hogy nyomást gyakoroljanak az olvasókra. Ennek első jelentős példája a Napóleon ellen Londonból irányított és francia földön cikkekkel, röpira­tokkal, hamis memoárokkal folytatott háború. A felvilágosodás korának szórványos lapjai „sajtóvá" alakulnak át, ahogy jellemző anonimitással mondani szoktuk. Megjele­nik a sajtóhadjárat, mint a háborúnak más eszközökkel való folytatása - vagy előkészítése -, és előcsatározási, látszatmanőverezési, rajtaütési és rohamozási stratégiái a XIX. század folyamán olyan fokig tökéletesednek, hogy egy há­borút már azelőtt el lehet veszíteni, mielőtt egyetlen lövés eldördült volna, mert a sajtó időközben már megnyerte azt.

Ma szinte ellenállás nélkül annyira e szellemi tüzérség befolyása alatt élünk, hogy a menetébe való belelátás hiá­nyában e színjáték félelmetes voltát képtelenek vagyunk akár csak felfogni is. A tisztán demokratikus álruhában fellépő hatalomakarás azzal teljesíti ki mesterművét, hogy ezzel a valaha létezett legteljesebb szolgasággal az objektu­mok szabadságérzületének még hízeleg is. A liberális polgártudat büszke a cenzúrának, az utolsó korlátnak az eltör­lésére, miközben a sajtó diktátora - Northcliffe! - olvasói­nak rabszolgaseregét vezércikkeinek, közleményeinek és il­lusztrációinak a korbácsa alatt tartja. A demokrácia az újság révén teljesen kiszorította a könyvet a néptömegek szellemi életéből. A könyvek világa a maga nézőpontgazdagságával, ami a gondolkodást választásra és kritikára fogta, már csak egy szűk kör számára van valóban jelen. A nép a kizárólagost, a „maga lapját" olvassa, mely millió példányban mindennap minden házba benyomul, a szellemeket kora reggeltől bűvkö­rében tartva, mellékleteivel a könyveket feledésbe süllyesztve - s ha egy-egy könyv mégiscsak felbukkanna a látóhatáron, hatását egy előzetes kritikával már eleve semlegesíti.

Mi az igazság? A tömeg számára az, amit naponta olvas és hall. Ha valahol egy szerencsétlen flótás érveket gyűjtöget, hogy megállapítsa, mi is az „igazság" - ez az ő igazsága. A másik, a pillanat nyilvános igazsága, melyről az okok és az okozatok tényvilágában valóban szó van, ma a sajtó terméke. Amit a sajtó akar, az az igaz. A sajtó parancsnokai hozzák létre, alakítják át, cserélik ki az igazságokat. Három hét sajtómunka, és az egész világ miegismri az igazságot.

[A legkeményebb példa a jövő nemzedékei számára a világháborús felelősség kérdése lesz, vagyis annak a kérdésnek az eldöntése, ki az, aki az összes földrész sajtójának és kábeleinek a birtoklása révén a hatalmat gyakorolja, aki a világ közvéleménye számára olyan igazságot szajkóz, mely politikai céljainak megfelel, és amelyet addig tart fenn, amíg szüksége van rá. Egészen más az a tisztán tudományos kérdés - amelyet csak Németországban cserélnek fel az elsővel -, hogy kinek az érdekében állt, hogy egy eseményt éppen 1914 nyarára időzítsen - amiről egyébként akkoriban könyvtárnyit írtak.]

Érvei mindaddig megcáfolhatatlanok, amíg pénz van rá, hogy sza­kadatlanul ismételje őket. Az antik retorikát is hatására, nem pedig tartalmára nézve alakították ki (Shakespeare az Anto­nius halotti beszédében fényesen bizonyította, mire is megy ki a játék), mindazonáltal a jelenlévőkre és a pillanatra korlátozódott. A sajtó dinamikája tartós hatásra törekszik; a szellemet állandóan befolyás alatt kell tartania. Érvei megdőlnek, ha az ellenérveket nagyobb pénzerő hitelesíti, és gyakrabban jelennek meg a szem és a fül számára. A közvélemény mágnestűje minden pillanatban az erősebb pólus felé fordul. Mindenki azonnal meggyőződik az új igazságról. Hirtelen ráébredünk tévedésünkre.

A politikai sajtóval függ össze az általános iskolai képzés szükséglete, ami az antikvitásban még teljesen hiányzott. Teljesen öntudatlan kísérlet ez arra, hogy a tömegeket mint a pártpolitika objektumait az újság hatalmi eszköze alá rendeljék. A korai demokráciák idealistái számára ez - minden hátsó gondolat nélkül - a felvilágosodás mozzana­taként jelent meg, és még ma is vannak itt is, ott is ostoba emberek, akik lelkesednek a sajtószabadság eszményéért - de éppen ez biztosít szabad utat a világsajtó eljövendő cézárainak. Aki megtanult olvasni, az ő hatalmuk rabja lesz, és a kései demokrácia az álmodott önmeghatározás világa helyett a népek radikális meghatározottá válásának a birodalma lesz azon hatalmak révén, akiknek a nyomta­tott szó engedelmeskedik

Ma úgy folyik a harc, hogy a felek egymás kezéből igye­keznek kicsavarni ezt a fegyvert. Az újság hatalmának naiv kezdetein cenzúratilalmakkal próbálták kordában tartani, tiltással próbáltak ellene védekezni a tradíció képviselői, és felhördült a polgárság, hogy veszélyben a szellem szabadsá­ga. Ma a tömeg nyugodtan végzi dolgát; ezt a szabadságot mindenkorra megszerezte - a háttérben persze láthatatlanul új hatalmak kelnek hadra egymással, hogy megvásárolják a sajtót. Anélkül, hogy az olvasónak feltűnne: megváltozik az újság, mert megváltozott a főnök.

[A világháború előkészületei során egész országok sajtója került pénzügyileg London és Párizs parancsnoklása alá, de ezzel az idetartozó népek is szigorú szellemi rabszolgaságba jutottak. Minél demokratikusabb egy nemzet belső formája, annál inkább és annál teljesebben ki van téve ennek a veszélynek. Ez a XX. század stílusa. Egy régi típusú demokrata ma nem sajtószabadságot, hanem a sajtótól való szabadságot követelne, persze ezenközben a vezetők „befutott emberek" lettek, és pozíciójukat a tömeggel szemben kell megvédeni.]

A pénz itt is győze­delmeskedik, és a szabad szellemet szolgálatába kényszeríti. Az állatszelídítőnek sincs jobban hatalmában az állatsereglete. A népet mint olvasótömeget szabadjára engedik - az átviharzik az utcákon, ráveti magát a megjelölt célra, fenye­getőzik, és beveri az ablakokat. Egyetlen intés a sajtóstábtól - mindenki elcsendesedik és hazamegy. A sajtó ma egyfajta hadsereg; gondosan megszervezett fegyvernemekkel: az új­ságírókkal mint tisztekkel és az olvasókkal mint katonák­kal. És itt is, mint minden hadseregben: a katona vakon engedelmeskedik, és a háború céljában vagy a hadműveleti tervben anélkül áll be változás, hogy erről bármilyen infor­mációja volna. Az olvasó mit sem tud róla, hogy mi a szándékuk vele, de nem is kell erről tudnia, ahogy arról sem, milyen szerepet játszik ő mindebben. Nincs félelmetesebb szatírája a gondolat szabadságának, mint ez. Egykor meg sem kísérelhették az emberek, hogy szabadon gondolkodja­nak; most megtehetik, csak éppen képtelenek már rá. Arra gondolnak, amire gondolniuk kell, és ezt érzik szabadság­nak.

E kései szabadság másik oldala: mindenkinek meg van engedve, hogy azt mondja, amit akar; persze a sajtón múlik, hogy tudósít-e róla vagy sem. Minden „igazságot" halálra ítélhet, ha nem vállalja, hogy közvetíti a világnak - az elhallgatás félelmetes cenzúrája, amely annál mindenha­tóbb, minél kevésbé tűnik fel az újságolvasók rabszolgaha­dának. Itt, ahogy a cezarizmus vajúdása során mindenütt, az elmerült korai kor egy darabja bukkan megint elő. A történet íve lezárulóban van. Ahogy a beton- és a kőépületekben a korai gótika önkifejezési akarata bukkan újra elő, de hidegen, fegyelmezetten, civilizáltan, úgy jelenik meg itt a gótikus egyháznak a szellemek feletti hatalmat követelő vasakarata - mint a „demokrácia szabadsága". A „könyv" korszakát a gótikus prédikáció és a modern újság fogja közre. A könyvek a személyesség kifejeződései, a prédikáció és az újság egy személytelen célnak engedelmeskedik. A vi­lágtörténelemben a skolasztika évei jelentik a szellemi neve­lés egyetlen olyan példáját, amely egyetlen írást vagy beszé­det, egyetlen gondolatot sem engedett sehol a világon meg­születni, ha az az elvárt egységnek ellentmondott. Ez szelle­mi dinamika. Az antik, az indiai, a kínai ember elborzadt volna ennek a színjátéknak a láttán. De éppen ez tért vissza mint az európai-amerikai liberalizmus szükségszerű ered­ménye, úgy, ahogy Robespierre gondolta: „a szabadság despotizmusaként a türannisszal szemben". A máglyák he­lyébe a nagy hallgatás lép. A pártfőnökök diktatúrája a sajtó diktatúrájára támaszkodik. Az olvasóközönséget, egész népeket próbálnak a pénz segítségével az ellentétes függőségből kiemelni és saját eszmei befolyásuk alá vonni. Itt már csak az jut el hozzájuk, amit tudniuk kell, egy magasabb akarat alakítja világképüket. Már nincs rá szük­ség - ahogy a barokk fejedelmeinek -, hogy az alattvalókat katonai szolgálatra kötelezzék. Cikkekkel, közleményekkel, képekkel korbácsolják fel szellemüket, míg­nem maguk követelik a fegyvert, és maguk kényszerítik vezetőjüket arra a harcra, melybe voltaképpen őket akarták belehajtani.

Ez a demokrácia vége. Ha az igazságok világában a bizo­nyíték dönt el mindent, a tények világában a siker. A siker - egy meghatározott létáradat győzelme a többi felett. Az élet kerekedett felül; a világjobbítók álmai az uralomra termettek eszközeivé váltak. A kései demokráciában előtör a rassz, és leigázza az eszményeket, vagy kacagva taszítja őket a mélybe. Így volt ez az egyiptomi Thébában, Rómá­ban, Kínában is, de egyetlen más civilizációban sem öltött a hatalom akarása ennyire könyörtelen formát. A tömeg gondolkodását és ezáltal cselekedeteit kérlelhetetlen nyo­más alatt tartják. Ezért és csakis ezért jelenik meg az ember olvasóként és választóként; kettős rabszolgaságban tehát, miközben a pártok kevesek engedelmes kíséreteivé válnak, akikre a cezarizmus már rávetette első árnyékát. Ahogy az angol királyság a XIX. században, úgy válnak a XX. szá­zadban a parlamentek lassan ünnepies, de üres színjátékok­ká. Ahogy ott a jogart és a koronát, úgy hordozgatják itt fényes ceremóniák közepette a tömeg előtt a népi jogokat, és annál aggályosabb figyelemmel, minél kevesebbet jelente­nek. Ez magyarázza, hogy az eszes Augustus miért nem szalasztott el egyetlen alkalmat sem, hogy a római szabad­ság ősi szent szokásait hangsúlyozza. Mindazonáltal mára már a hatalom a parlamentekből a magánkörökbe helyező­dött át, és a választás is - ahogy annak idején Rómában -feltartóztathatatlanul egyre inkább komédiává süllyed. A pénz szervezi a folyamatokat azok érdekeinek megfelelő­en, akik rendelkeznek vele, a választás előre megbeszélt színjáték lesz, amelyet persze a nép önmeghatározásaként visznek színre. És ha a választás eredetileg forradalom volt legitim formában, ez a forma mára kimerült, és az embe­rek a maguk sorsát megint a véres hatalom eredeti eszközei­vel fogják „választani", ha a pénz politikája már elviselhe­tetlen lesz.

[Itt a titok nyitja, miért válik minden radikális, tehát a szegényeket képviselő párt szükségképpen a pénzhatalmak (... a tőzsde) eszközévé. Elméletileg a tőkét támadják, gyakorlatilag azonban nem a tőzsdét, hanem annak érdekei szerint a hagyományt. ... A népvezérek fele pénzzel, hivatallal, üzletekben való részesedéssel megvásárolható, és velük az egész párt.]

A pénz révén maga a demokrácia fogja megsemmisíteni magát, miután a pénz a szellemet már kiirtotta. De éppen azért, mert szétfoszlott az az álom, hogy a valóság egy Zénón vagy egy Marx gondolatai következtében valaha is megjavítható lenne, és mert az emberek megtanulták, hogy a valóság birodalmában a hatalmi akarat csak egy másik által dönthető meg - ez a „hadakozó fejedelemségek korá"-nak nagy tapasztalata -, nos ezért végül mély vágy támad aziránt, ami az ősi, nemesi tradíciókból még él. Az emberek megcsömörlöttek a pénzgazdaságtól. Egy bárhonnan jövő megváltásban reménykednek, s várják, hogy megszólaljon a becsület és a lovagiasság, a belső nemesség, a lemondás és a kötelesség igazi hangja. És már hasadozik annak a kornak a hajnala, ahol a mélyben újból feltámadnak a vér formateljes hatalmai, amelyeket a nagyvárosok racionalizmusa lefojtott. Mindaz, ami a dinasztikus tradícióból, az ősi nemességből, az előkelő, a pénz felett álló erkölcsből még megvalósulásra vár; mindaz, ami önmagában is elég erős ahhoz, hogy (éppen a korlátlan hatalom birtokában) kemény, lemondással teli, gon­dos munkálkodással - Nagy Frigyes szavaival - az állam szol­gálója legyen; mindaz, amit a kapitalizmussal szemben szocializmusnak neveztem, nos mindez hirtelen roppant életerők gyűjtőpontjává válik. A cezarizmus a demokrácia talaján sar­jad ki, de gyökerei mélyen a vér és a tradíció altalajába nyúl­nak. Hatalmát az antik cézár a tribunátusnak köszönheti, de méltósága és tisztének ezáltal tartóssága csak mint princepsnek van. E tekintetben is még egyszer feltámad a korai gótika lelke: a lovagrendek szelleme legyőzi a prédaleső viking szelle­met. Ha a jövő hatalmasai - mivel a kultúra nagy politikai formái visszavonhatatlanul szétesnek - a világot magánbir­tokként uralják is, e formátlan és korlátlan hatalomnak akkor is feladata lesz a világról gondoskodni, ami szöges ellentéte a pénzuralmi korszak érdekeinek, és ami magas fokú becsületes­séget és kötelességtudatot követel. De ezért kezdődik mármost végső harc a demokrácia és a cezarizmus között, egy diktatóri­kus pénzgazdaság vezető erői és a cézárok tisztán politikai rendakarása között. ...




 Gustave Le Bon: A tömegek lélektana (1895)

(részletek) 






.. A tömegeknek mindig jelentékeny szerepük volt a népek életében, de sosem olyan nagy mértékben, mint napjainkban. A mai kor egyik legfőbb jellemvonása, hogy a tömegek tudattalan tevékenysége lép az egyének tudatos tevékenységének helyére. ...
... a társadalmi organizmusok épen olyan összetettek, mint egyéb organizmusok, és semmiképpen sincs hatalmunkban, hogy mélyreható átalakításokkal hamarjában fölforgassuk. ... ezért semmi sem veszedelmesebb valamely népre, mint a nagy reformok után való mánia, bármilyen helyesnek látszanak is ezek a reformok elméletileg. ... A lelket nem változtathatják meg az intézmények és a törvények, mert belőle származnak. ...
A tömeg szó közönséges értelemben bizonyos egyének együttlétét jelenti, tekintet nélkül nemzetiségükre, foglalkozásukra, nemükre vagy a véletlenre, mely őket összehozta.

Lélektani szempontból a "tömeg" kitétel egészen mást jelent. Bizonyos adott körülmények között, de csakis ezek közt a körülmények közt, valamely embercsoportnak új és az azt alkotó egyénekétől nagyon eltérő jellemvonásai vannak. A személyiség tudata eltűnik s az összes egyedek érzelmei és gondolatai ugyanazon irányt vesznek. Egy kollektív lélek formálódik, átmeneti módon ugyan, de jól megkülönböztethető jellemvonásokkal. Bizonyos együttesség jött létre, amit jobb szó híján organizált tömegnek vagy ha úgy tetszik, lélektani tömegnek nevezek. Ez most már egyetlen lény és alá van vetve a tömegek lelki egységbeli törvényének.

... a véletlen körülmény, hogy sok ember együtt van, még magában nem elég arra, hogy az organizált tömegek sajátságait fölvegyék. ... Hogy speciális sajátságokat vegyenek föl, ahhoz bizonyos izgalom befolyása szükséges...

tudatos személyiség megszűnése, azérzelmeknek és gondolatoknak bizonyos határozott iránya, ezek a főbb jellemvonásai a szerveződő tömegnek; nincs mindig szükség arra, hogy sok egyén egy időben egy helyen együtt legyen. Számtalan egymástól elkülönített egyén fölveheti a tömeglélektani jellemvonásokat bizonyos erős izgalom ... hatása következtében. Más részről pedig egész nép, anélkül, hogy csoportosulást lehetne látni, tömeggé válhat bizonyos befolyások közreműködése révén.
...

A tömegek szuggerálhatósága és hiszékenysége
 
A tömegek meghatározása alkalmával említettük, hogy általános sajátságaik egyike a rendkívüli szuggerálhatóság és kimutattuk, hogy a szuggesztió mennyire ragadós minden emberi sokadalomban; ez magyarázza meg, hogy az érzelmek roppant gyorsasággal nyernek egy bizonyos határozott irányt.

A tömeg feszült figyelemben van leggyakrabban akkor is, ha közömbösnek gyanítják, s ez könnyűvé teszi a szuggesztiót. Az először nyilvánuló szuggesztió a lelki infekció folytán megszállja az agyvelőket és nyomban megvan az érzelmi egység. Mint minden szuggerált lénynél az agyat elfoglaló képzet tetté igyekszik változni. A tömegnél egyforma könnyen megy, akár arról van szó, hogy felgyújtson egy épületet, akár arról, hogy önmagát feláldozza. Minden az izgalom módjától függ és nem, mint az izolált egyénnél, a kivitel és a megfontoló ész közti kapcsolatoktól, ami a megvalósítást meggátolhatná.

És mivel 
a tömeg folyton a tudattalan határai közt bolyong, s minden szuggesztiónak könnyen aláveti magát és megvan benne az érzelemnek az a hevessége, mely csak az ész befolyása alá menekülni nem tudó lények sajátsága, hiányában minden ítélő észnek, nem is lehet más, mint a legszélsőbb mértékben hiszékeny. Valószínűség nem létezik nála; erre kell gondolnunk, hogy megértsük azt a könnyű módot, amellyel a legendák és a legvalószínűtlenebb történetek keletkeznek és elterjednek.

A tömegeknél oly könnyen elterjedő legendák keletkezését nem csupán a teljes hiszékenység okozza. Az is ok még, hogy az események borzasztón elferdítve jutnak az embercsoportok képzeletébe. A legegyszerűbb esemény is átváltozik, ha tömeg látta. A tömeg képekben gondolkozik és a fölidézett kép egész sor más képet hív elő, de ezek nincsenek az elsővel logikai kapcsolatban. ... ezek közt a képek közt nincs összefüggés, de a tömeg ezt nem látja; összezavarja a valódi eseményt azzal, amit az ő mindent kiforgató fantáziája hozzátesz. ...

... nem szabad a tömeget alkotó egyének lelki sajátságait érvül felhozni. Ez a tulajdonság jelentéktelen. Attól a perctől, hogy a tömeg közé kerültek, tudós és tudatlan egyformán elveszti megfigyelő-képességét. ...

Hogy a tömeg elveszítse a tisztánlátás képességét, azt a dolgot illetőleg, ami előtte történik, és a valóságot vele kapcsolatban sem lévő hallucinációk helyettesítsék, nem kell neki nagyszámúnak lennie. A tömeg mindenféle emberből van összetéve; ha szemenszedett tudósokból áll is, ezek mindenben felveszik a tömegek sajátságait, ami az ő szakjukon kívül esik. ...
A képek, szavak és formák

A tömegek képzelőerejének tanulmányozása közben láttuk, hogy főleg a képek teszik őket benyomásra fogékonyakká. Ezek a képek nem állnak mindig rendelkezésünkre, de előhívhatók szavak és formáknak ügyes alkalmazásával. Művészettel alkalmazva, csakugyan megvan az a titokzatos hatalmuk, amit egykor a mágiába beavatottak tulajdonítottak nekik. A legborzasztóbb viharokat fel tudják kelteni a tömegek lelkében és le is tudják csendesíteni. Cheops piramisánál magasabb piramist lehetne emelni csak azoknak az embereknek csontjaiból, kik a szavak és szóképek hatalmának áldozatai. 

A szavak hatalma az előhívott képekhez kapcsolódik és merőben független valódi jelentésüktől. Nem egyszer ép azoknak van legnagyobb hatásuk, melyeknek értelme leghatározatlanabb. ilyenek például az ilyen kitételek: demokrácia, szocializmus, egyenlőség, szabadság stb.; értelmük oly szétágazó, hogy vaskos kötetek nem volnának elegendők megállapításukra. És mégis bizonyos, hogy valóságos varázslatos hatalom fűződik e kurta szavakhoz, mintha az összes problémák megfejtését hordoznák magukban. Mert összetevői a legkülönfélébb tudattalan vágyaknak és a reményeknek, hogy megvalósulnak.

Az ész és érvek hasztalan küzdenek bizonyos szavak és formák ellen. Áhítattal ejtik ki a tömegek előtt, s amikor kimondták, az arcok ünnepélyes színt öltenek és a fejek helyeslőleg bólintanak. Sokan természeti erőknek vagy természetfölötti hatalmaknak tekintik őket. A lelkekben nagy hatású és határozatlan képeket hívnak elő és ép ez a homályosság, mely őket beburkolja, növeli titokzatos erejüket. A szentek szentje mögé rejtett félelmetes és titokzatos istenségekhez hasonlíthatnók őket, ahová a hívő csak remegve közeledik.

Mivel a szavak által előhívott képek függetlenek a szavak értelmétől, azonos formák alatt korok és népek szerint változnak. Bizonyos szókhoz csak ideiglenesen csatlakoznak bizonyos képek; a szó csak külső kép, mely őket megjeleníti.

A képek előhívására nincs valamennyi szónak és formának ereje; vannak olyanok, amelyek elavulnak és nem ébresztenek föl többé semmit a lelkekben. Ilyenkor üres hangokká válnak és csak az a hasznuk lesz, hogy azoknak, kik használják őket, nem kell gondolkozniok. Egy kevés szóforma- és fráziskészlettel, amit az ember fiatal korában elsajátít, untig el van látva mindennel, hogy az életen átevickéljen, anélkül, hogy meg kellene magát a gondolkodásban erőltetnie.

Ha megfigyeljük valamelyik nyelvet, azt találjuk, hogy a szók, melyekből áll, az idők folyamán elég lassan változnak; ellenben szüntelen változnak a képek, mit fölidéznek és az értelem, mely hozzájuk fűződik. ...

Nagyon sok szó van, melynek értelme az idők folyamán lényegében úgy megváltozott, hogy csak nagy erőlködéssel tudjuk megérteni, hogy egykor hogyan értették. Nagyon jól mondották, hogy sok olvasásra van szükségünk csak annak megértésére, hogy mi volt a jelentése dédapáinknál a «király» és «királyi család» szavaknak. Hát még a komplikáltabb kifejezéseknek?

A szavaknak csak bizonytalan, átmeneti, korok és népek szerint változó jelentése van. És amikor a tömegre akarunk velük hatni, azt kell tudnunk, hogy mi a jelentésük a tömegnél az adott pillanatban és nem azt, hogy mi volt egykor és hogy mi lehet más lelki alkatú egyéneknél.

Ha tehát a tömegekben politikai zavarok vagy nézetváltozás miatt mély ellenszenv ébredt bizonyos szavak által felébresztett képek iránt, a valódi államférfiúnak első kötelessége a kifejezéseket megváltoztatni, de — jól megértsük — úgy, hogy ez magukat a dolgokat ne érintse. Ezek ugyanis sokkal jobban össze vannak forrva az öröklött lelki alkattal, mintsem, hogy változtathatók volnának. Már régen megjegyezte a szellemes Toqueville, hogy a konzulátus és a császárság műve főleg abban állott, hogy új szavakba öltöztette a múlt intézményeinek nagy részét, azaz, azokat a kifejezéseket, amelyek a tömegek képzeletében gyűlölt képeket idéztek elő, újakkal cserélte föl, s ezeknek új volta meggátolta felidéződésüket. A «taille» lett telekadó, a «gabelle» lett sóadó, a fogyasztási adók indirekt és jövedelmi adók lettek; a mester- és céhtaxát kereseti adónak nevezték stb.

Az államférfiak egyik legfontosabb tevékenysége, hogy azokat a dolgokat, melyeket a tömegek régi nevükön nem tűrnek, népszerű vagy legalább is semmitmondó nevekre kereszteljék. A szavak hatalma oly nagy, hogy elég jól megválasztott szóval jelölni a leggyűlöltebb dolgokat, hogy a tömegek elfogadják. Jól jegyzi meg Taine, hogy a jakobinusok a szabadságra és testvériségre, az akkor népszerű szavakra való hivatkozással, "Dahomey-hoz méltó zsarnokságot, az inkvizícióhoz hasonló törvényszéket és a régi mexikóiakhoz hasonló emberáldozatokat rendeztek". A kormányzás művészete épúgy, mint az ügyvédség, szavak alkalmazásában áll. Ennek a mesterségnek az egyik legnagyobb nehézsége, hogy ugyanabban a társadalomban ugyanazoknak a szavaknak igen gyakran nagyon eltérő jelentése van a különböző társadalmi rétegeknél; látszólag ugyanazokat a szavakat használják,  de  sohasem beszélik  ugyanazt  a nyelvet. ...

Az ész

Mivel előszámláltuk a tömeglélekre hatni tudó tényezőket, szinte fölösleges volna az észt megemlítenünk, ha nem volna szükség befolyásának negatív értékéről szólanunk.

Már kimutattuk, hogy a tömegek nem befolyásolhatók észokokkal és csak a durva képzettársításokat értik meg. Épen ezért midig az érzelmekhez fordulnak és sohasem az észhez azok a szónokok, kik őket befolyásolni tudják. A logika törvényeinek nincs náluk foganatja. A tömeg meggyőzése céljából eleve jól számot kell vetni az őket lelkesítő érzelmekkel, színlelni kell, hogy bennünk is megvannak, aztán módosítani kell őket, felidézve a kezdetleges asszociáció segítségével bizonyos nagyon szuggesztív képeket. Szükség esetén ismételni kell tudni ezt a munkát és mindenekfelett kitalálni a keletkezendő érzelmet. Annak szükségessége, hogy az ember szónoklás közben a pillanatnyi hatás szerint folyton tudja beszédét módosítani, előre hatástalanná teszi a megtanult és elkészített beszédet. Mert ha a szónok saját gondolatait és nem a hallgatókét követi, ez már magában megsemmisíti befolyását.

A logikus elmék, kik hozzá vannak szokva, hogy valamennyire szoros gondolatláncolattal győzik meg őket, önkéntelenül választják ezt a módszert akkor is, ha tömeghez fordulnak és mindig meglepődnek érveik hatástalanságán. ...


A hatás eszközei a vezetőknél: az állítás, ismétlés, a lelki infekció

Mikor arról van szó, hogy valamely tömeget egy pillanatra magunkkal ragadjunk, és rávegyük, hogy valami tettet elkövessen, egy palotát kiraboljon, gyilkoltatni engedje magát egy megerősített hely vagy barikád védelmében, gyors szuggesztióval kell rá hatni; ezek közül legerősebb maga a példa. De szükség van arra is, hogy a tömeget már bizonyos körülmények előkészítsék és főképen, hogy abban, aki magával akarja ragadni, meg legyen az a tulajdonság, amit alább presztizs néven fogunk tanulmányozni.

Midőn arról van szó, hogy eszméket, hiedelmeket belerögzítsünk a tömegek elméjébe — pl. modern, szociális elméleteket — a vezetők eljárasa különböző. Erre szolgál főképen az a háron nagyon biztos eljárás: az állítás, ismétlés és lelki infekció. A hatás elég lassú, de a hatás eredményei annál tartósabbak.

A puszta, egyszerű állítás menten minden következtetéstől és bizonyítástól, a legbiztosabb mód arra, hogy valamely gondolat a tömeg elméjét megragadja. Minél határozottabb az állítás, minél inkább meg van fosztva a bizonyosságnak és bizonyításnak látszatától, annál nagyobb a tekintélye. A vallásos könyvekben és minden idők törvénykönyveiben az egyszerű állítás a mindenkor követett eljárás. Az államférfiak, kik hivatva vannak valamely politikai ügy védelmére, az iparosok, kik hirdetményekkel terjesztik áruikat, ismerik az állítás értékét.

Az állításnak azonban csak akkor van igazi hatása, ha folyton ismételik és lehetőleg ugyanazon kifejezésekkel. Azt hiszem, Napoleon mondotta, hogy egyetlen komoly retorikai alakzat az ismétlés. Az állított dolog az ismétlés által annyira elfoglalja az elméket, hogy végre bebizonyított igazságnak tekintik.

Az ismétlésnek a tömegekre való befolyását jól megértjük, mert hisz látjuk, hogy milyen befolyással van felvilágosodott elmékre. Ez a befolyás pedig onnan ered, hogy az ismételt dolog a tudattalannak mélyen fekvő részeit teszi magáévá, s előkészíti tetteinek rugóit. Bizonyos idő multán már nem tudjuk, hogy az ismételt állításnak mi az alapja, és határozottan hiszünk benne. Ebben rejlik a hirdetésnek csodálatos ereje. Amikor már százszor, ezerszer olvastuk, hogy legjobb az X. csokoládé, azt képzeljük magunknak, hogy ezt már sok felől hallottuk mondani és határozottak vagyunk bizonyossága felől. Mikor már százszor-ezerszer olvastuk, hogy az Y. por kiváló személyiségeket gyógyított ki makacs betegségből, azon vesszük magunkat észre, hogy magunk is próbát tennénk vele, ha hasonló nyavalyába esnénk. Ha folyton azt olvassuk ugyanabban az újságban, hogy A. közönséges gézengúz és B. ritka tisztességes ember, határozottan meg leszünk róla győződve, legalább is akkor, ha nem olvassuk az ellenkező véleményen levő újságot, ahol a két kvalifikáció meg van fordítva. Az állítás és ismétlés magukban elég erősek arra, hogy egymással küzdjenek.

Mikor valamely állítást elégszer ismételtek, és az ismétlésben meg van az egybevágóság, ép úgy, mint a bizonyos neves pénzügyi vállalatoknál történik, hogy elég gazdagok arra, hogy megvegyék a konkurenseket, képződik az a bizonyos valami, amit gondolatáramlatnak neveznek és főkép a lelki infekció hatalmas mechanizmusa. A tömegekben a gondolatok, érzelmek, emóciók, hiedelmek ragályos befolyást érnek el, s az ép oly intenzív, mint a mikrobák befolyása. Ez a jelenség egész természetes, mint ezt a tömegben élő állatoknál is megfigyelhetjük. Egyik mozgolódását csakhamar utánozzák az ugyanabban az istállóban levő többi lovak is. Néhány juhnak a félelme vagy zavaros mozdulata mindjárt átragad az egész nyájra. A tömeghez tartózó embereknél minden lelki indulat roppant gyorsan átragad, s ez magyarázza meg a pánikok villámgyorsaságát. Az agybeli rendellenességek ép úgy ragadósak, mint a butaság. Tudjuk, hogy az őrültség milyen gyakori az elmegyógyászoknál. Újabban megemlékeznek az őrültség formái közt az agoraphobiáról, mely az emberről átragad az állatokra.

Az infekció nem jár az egyéneknek egy ponton való kölcsönös együttlétével; nagy távolságban is bekövetkezhetik bizonyos események befolyása alatt, melyek egy érzelemben összekapcsolják az elméket és megadják nekik a tömegek speciális jellemvonásait, különösen akkor, ha előkészítették az elméket azok a közvetett tényezők, melyekről föntebb beszéltem. Ilyenszerű volt pl. az 1848-ki forradalom kitörése; ez Párisból indult ki, nagy hirtelen Európa nagy részét átjárta és megrázkódtatta a különböző monarchiákat.

Az utánzás, melynek a társadalmi jelenségekben oly nagy jelentőséget tulajdonítottak, voltaképpen nem egyéb, mint a lelki infekció egyszerű hatása. Egyébként befolyását már kimutatván, annak ismétlésére szorítkozom, amit több mint húsz évvel ezelőtt elmondtam, s amit azóta újabb munkákban több író továbbfejlesztett: 

«Az ember az állatokhoz hasonlóan természeténél fogva utánzó lény. Az utánzás szükséglet rá nézve, különösen akkor, ha ez az utánzás mindenképpen könnyű; ez az a szükséglet, mely a divatnak nevezett hatalmas befolyást gyakorolja. Mert akár véleményről, eszméről, irodalmi nyilatkozatról vagy ruháról van szó, ki meri magát kivonni uralma alól? Nem érvekkel, hanem mintaképekkel vezetik a tömegeket. Minden korszakban van néhánv egyéniség, ki viselkedésének módjával hatást kelt és ezt a tömeg öntudatlanul utánozza. Ezeknek az egyéniségeknek azonban nem szabad az elfogadott eszmékkel túlságosan szakítani. Akkor nagyon nehéz lenne őket utánozni és nem lenne semmi befolyásuk. Épen azért azok az emberek, kik korukban túlságosan kimagaslanak, nem gyakorolnak rá semmi befolyást, mert igen nagy a távolság. Ez az alapja annak, hogy az európaiak kultúrájuk minden előnyével is csak igen jelentéktelen befolyással vannak a keleti népekre, mert igen nagy a különbség köztük.

«A múltnak és a kölcsönös utánzásnak kettős hatása egy országnak és kornak embereit végre annyira egyformákká teszi, hogy a gondolat és stílus egy családhoz tartozókká teszi még a filozófusokat, tudósokat és írókat is, kiknek látszólag leginkább ki kellene ez alól vonniok magukat és rögtön felismerhető, hogy mely korhoz tartoznak. Nem is kell valakivel sokáig beszélgetnünk, hogy megtudjuk olvasmányait, mindennapi elfoglaltságát és környezetét, amelyben él.

A lelki infekció oly hatalmas, hogy rákényszerít az egyénre nemcsak bizonyos nézeteket, hanem bizonyos érzési módokat is. Az infekció az oka, hogy megvetnek bizonyos korszakban némely műveket, mint pl. a Tannhauser-t és néhány évvel később csodálják épen azok, akik előbb legjobban lesajnálták.

A lelki infekció útján és sohasem a gondolkodó ész mechanizmusa útján terjednek a tömegek nézetei és hiedelmei. A munkások mindennapi fogalmai a korcsmában a repetició, affirmáció és lelki infekció révén alakulnak ki; és az összes korok tömegeinek hiedelmei sem másképpen jöttek létre. Találóan hasonlítja össze Renan a keresztyénség első megalapítóit a "szocialista munkásokkal, kik korcsmáról-korcsmára terjesztik eszméiket"; és már Voltaire jegyezte meg a keresztyén vallást illetőleg,  hogy "száz éven keresztül a leghitványabb csőcselék tartozott hozzá".

Megjegyzendő, hogy a lelki ragály, az előadott példák módjára, miután a néptömeget magáévá tette, átragad a felsőbb társadalmi rétegekre is. Ez az, amit napjainkban a szocialista tanoknál látunk, amelyek azoknál kezdenek hódítani, akik legelső áldozatoknak vannak kiszemelve. Olyan erős a lelki fertőzés mechanizmusa, hogy működése előtt minden személyes érdek megsemmisül.

Innen van, hogy minden népszerűvé lett vélemény nagy erővel ragadja magával a legmagasabb társadalmi osztályokat is, bármennyire nyilvánvaló a diadalmas tan esztelensége. Itt az alsóbb társadalmi osztályoknak a felsőbb társadalmi osztályokra való reakciójáról van szó, ami annál érdekesebb, mert a tömeghiedelmek többé-kevésbé mindig valami magasabb eszméből erednek, mely gyakran nem volt hatással abban a környezetben, ahol létrejött. Ezt a magasabb eszmét az érte lelkesülő vezetők magukévá teszik, kiforgatják, alapítanak egy szektát, és újra átgyúrja, aztán a tömeg közé jut, s ez tovább-tovább alakítja. Így népszerű igazsággá lesz, valami formában visszajut a forrásához, s ekkor áthatja a nemzet magasabb rétegeit. Elvégre az értelem vezeti a világot, de ez az értelem nagyon messze van tőle. A filozófusok, az eszmék megteremtői már réges rég porrá váltak, amikor a most leírt mechanizmus útján gondolatuk végre diadalt arat.
...

Próbálom majd folytatni... (1913-as reprint kiadásból van intézve. Ezért van az, hogy a helyesírás és a nyelvezet sci-fi.)




Ébresztőfilm 1/16 - Intro (A Mátrix)

Ébresztőfilm 2/16 - A Globális Elit (benne: Zeitgeist)

Ébresztőfilm 3/16 - Bilderberg-csoport (benne: Alex Jones)

Ébresztőfilm 4/16 - Globalizmus (benne: David Icke)


Ébresztőfilm 5/16 - Illuminátusok (benne: Jordan Maxwell)

Ébresztőfilm 6/16 - Bohém Klub (benne: Alex Jones)

Ébresztőfilm 7/16 - 2. Rész: Probléma, Reakció, Megoldás (benne: Loose Change, 9/11)

Ébresztőfilm 8/16 - A Két Torony (benne: Loose Change, 9/11)

Ébresztőfilm 9/16 - Háború a profitért (benne: Zeitgeist)

Ébresztőfilm 10/16 - A gonosz terroristák (benne: David Icke)

Ébresztőfilm 11/16 - A mikrochip (benne: Aaron Russo)

http://www.youtube.com/watch?v=xjXNSdYNC94

Ébresztőfilm 12/16 - 3. Rész: Elme Kontroll (benne: Bill Hicks)


Ébresztőfilm 13/16 - Tömeg-hipnózis (benne: David Icke)

Ébresztőfilm 14/16 - Agymosás (benne: John Taylor Gatto)

Ébresztőfilm 15/16 - Ideje felébredni! (benne: George Carlin)

Ébresztőfilm 16/16 (benne: Bill Hicks)



Pszichiátria: Halálipar. -- Emberek idomítása -- An Industry of Death

Pszichiátria - A halálipar (HUN)

A pszichiátria igazi arca

A Pszichiátria ✡ Leghalálosabb Csalása

LSD - Áldas vagy átok

A RETTEGÉS KORA - A pszichiátria rémuralma - (Teljes film)

Pszichiátria - A halálipar





Síri találkozások

Holtak napja (teljes film)

Álomörzők 1.rész ( Teljes film )

Álomörzők 2.rész.( Teljes film )

Halállista - Egy Új Világ Istene (MOOVIE-HUN)

Halálos Terápia - teljes film

Re-Cycle A holtak birodalma nyitva áll ::TELJES FILM::

Kisertetjaras.Connecticutban.2009.MAGYAR





Óriási globális krízis 

közeleg – fenyeget a víz-, 

élelem-, és energiaválság






A brit kormány legfőbb tudományos tanácsadója szerint 2030-ra az egész bolygót fenyegető krízishelyzet alakulhat ki, mivel akkorra komoly gondok adódhatnak az ivózvíz-, élelmiszer-, és energiaellátást tekintve. A BBC értesülései szerint John Beddington professzor, kormánytanácsadó előrejelzésében figyelmeztetett a fenti körülmények várható együttállására, amelyek következményeit és lehetséges megoldásait részletezte írásában.

A szakember szerint 2030-ra események egész sora kulminál majd a világban, amelyek egyenként is meglehetősen súlyosak, egyesítve azonban még komolyabb gondokat okozhatnak a bolygó lakóinak. Az előrejelzés szerint eddigre ugyanis a Föld lakossága a jelenlegi hatmilliárdról nyolcmilliárdra gyarapodik (33 százalékos növekedés), miközben az élelmiszer és energia iránti igény 50, a víz iránti igény pedig 30 százalékkal növekszik majd.

Meg tudunk birkózni a növekvő vízigénnyel?” kérdezte Beddington a márciusban Londonban megrendezett SDUK 09 nevű konferencián.„Tudunk-e elegendő energiát biztosítani mindenkinek? Képesek vagyunk-e mindezt végrehajtani, miközben alkalmazkodnunk kell a klímaváltozás kihívásaihoz? Vajon képesek vagyunk-e mindezt véghezvinni 21 év alatt?”

A krízishelyzet egyes összetevői bizonyos területeken erősítik is egymás hatásait. Az intenzív mezőgazdasági tevékenység például nagy mennyiségű vizet és energiát emészt fel. Beddington professzor szerint azonban emellett további tényezők bonyolítják a helyzetet és súlyosbítják a várható következményeket.

Megvan a veszélye, hogy a Föld éghajlatának változása drasztikusan hat majd az élelmiszertermelésre – például a korallzátonyok eltűnése egymilliárd ember táplálkozását befolyásolhatja, fehérjeszükségleteik ugyanis ezekről a területekről származnak. De ide sorolhatjuk a monszunesők gyengülését, vagy éppen erősödését is.

Egyes kutatók emellett arra figyelmeztetnek, hogy előrejelzéseik szerint 2030-ra az Északi-sark csaknem teljesen jégmentessé válhat, amely felgyorsíthatja a globális felmelegedést, mivel az eltűnő jégtakarók miatt a Nap hője csak kisebb mértékben verődik vissza a Föld felszínéről.

A növekvő népesség egyre nagyobb része költözik majd városokba, amely tovább fokozza a víz iránti igényt. Ez a folyamat önmagát erősítheti, a vízforrások kimerülésével ugyanis egyre több vidéki kényszerülhet majd otthona elhagyására, hogy városokban folytassa az életét.

Az életszínvonal növekedése az étkezési szokások megváltozásával is jár. A dinamikusan fejlődő gazdaságok – mint például Kína és India – lakosai egyre több húst és tejterméket fogyasztanak majd, amelynek előállításához több energiára van szükség, mint a zöldségekben gazdag táplálkozás esetén. Az emelkedő életszínvonal egyben azt is jelenti, hogy a tehetősebb emberek egyre több kényelmi szolgáltatást vesznek igénybe, amelyekhez szintén energiára van szükség. Az energiaéhség pedig egyre nagyobb teret ad majd a bioüzemanyagok előállításához szükséges növények termesztésének, amely az élelmiszerek elől veszi el a termőföldet.

Beddington professzor abbéli reményét fejezte ki, hogy a világ tudósai képesek lesznek választ találni a problémákra, emellett üdvözölte, hogy a politikusok egyre jobban hallgatnak a tudományos szakértők tanácsaira.Komoly befektetésekre van szükségünk a tudomány és technológia területén” – tette hozzá. „Különben nagyon komoly problémákkal találjuk magunkat szembe, 2030 pedig nincsen már annyira távol.” 

Az előrejelzés a lehető legrosszabb helyzettel számol, amely mindenképpen egy valós fenyegetés” – nyilatkozta a BBC-nek David Pink professzor a Warwick University munkatársa Beddington prognózisáról. „A népességszaporulattal kapcsolatban van némi vita ugyan, az azonban tény, hogy egyre többen vagyunk a bolygón, ezért az élelmiszer-ellátás komoly problémákat okozhat. A fejlődő világ egyre jobban növekszik, lakói pedig egyre tehetősebbek lesznek. Egyre nagyobb lesz az igény olyan élelmiszerek iránt, amelyekről azt gondoltuk, hogy mindig lesz belőle elegendő. A táplálék ára növekedni fog, s erre fel kell készülnünk. John Beddington szerint komoly lépéseket kell tennünk, hogy megelőzzük a krízist, erre pedig a legjobb módszer, ha felvázolja a legrosszabb lehetőséget. Annyi bizonyos, hogy problémát fog okozni a világ lakosságának élelmiszer-ellátása, ennek mértékét azonban egyelőre még nem látjuk pontosan.”

Az általános felvetés, mely szerint számos kritikus tényező együttállása fenyeget, helytálló” – fejtette ki Jules Pretty professzor az Essex egyetem szakértőja. „A 2030-as dátum azonban puszta becslés. Nem tudjuk, hogy ezek a krízisek 2027-ben, vagy 2047-ben éreztetik-e a hatásukat. Annyi azonban biztos, hogy ha nem teszünk ellenlépéseket, a következő generációnak komoly problémákkal kell szembenéznie, ezért is fontos, hogy megpróbáljunk megoldást találni ezekre a kérdésekre. Mindig kétségbeesem, amikor a világ kormányai arról beszélnek, hogy 2050-re ennyi és ennyi százalékkal csökkenteni kell a károsanyag-kibocsátásunkat. Nincs ennyi időnk, minél hamarabb lépnünk kell, az emberiségnek ugyanis még nem kellett ilyen komoly és összetett problémával szembenéznie!”
(hvg.hu, 2009. augusztus 25.)






Globális vészhelyzet

Kizökkent világ

Élet a síron túl Bill Wiese 23 perc a pokolban

A háttérhatalom és a balesetnek álcázott merényletek - 2012.01.13.

300 család, kb. 6000 ember uralja a világot













Aldous Huxley: 

Tudatalatti meggyőzés




Könyve, az Álomfejtés 1919-es kiadásához csatolt lábjegyzetében Sigmund Freud felhívta a figyelmet dr. Poetzl osztrák neurológus művére, egy akkortájt közzétett tanulmányra, amelyben a tachistoszkóppal kapcsolatos kísérleteinek eredményeit összegezte. (A tachistoszkóp egy műszer, és két változata létezik: egy doboz, amelybe beletekintve az alany a másodperc töredéke alatt felvillanó képet nézi vagy egy nagy sebességű zárral ellátott laterna magica, amely egy pillanatra a vászonra vetíti a képet). Kísérleteiben "Poetzl arra kérte a kísérleti alanyokat, hogy rajzolják le azt a képet, amelyet a tachistoszkópban láttak, és tudatosan emlékezetükbe véstek... Ezt követően azt vizsgálta, mit álmodnak másnap éjjel a kísérleti személyek, és arra kérte őket, hogy ismét rajzolják le álmuk idevágó részét. Kétségtelen bebizonyosodott, hogy a vetített képnek azok a részletei, amelyeket az alanyok nem jegyeztek fel, szolgáltatták az anyagot az álom felépítéséhez."



Poetzl kísérleteit számos változtatással és finomítással több ízben is megismételték, legutóbb éppen dr. Charles Fisher, aki három kitűnő értekezést írt az Amerikai Pszichoanalitikai Társaság folyóiratába az álmokról és a "tudatelőttes érzékelésről". Eközben az elméleti pszichológusok sem tétlenkedtek. Tanulmányaik - Poetzl eredményeit megerősítve - kimutatták, hogy az ember valójában jóval többet lát és hall, mint amiről tudatosan fogalma van, és mindaz, amit tudatosság nélkül hall és lát, rögzül a tudattalanjában, és kihat tudatos gondolataira, érzéseire és viselkedésére.


tiszta tudomány nem marad tiszta az idők végezetéig. Előbb-utóbb könnyenalkalmazott tudománnyá s végül technológiává válik. Az elméletből ipari gyakorlat lesz, a tudásból hatalom, a képletek és laboratóriumi kísérletek metamorfózison mennek át, és hidrogénbomba kerekedik belőlük. Jelen példánknál maradva Poetzl tisztán tudományos kísérletei a tudatelőttes érzékelés területén meglepően hosszú ideig megőrizték tisztán tudományos jellegüket. Majd 1957 kora őszén, pontosan negyven évvel azután, hogy Poetzl tanulmánya napvilágot látott, bejelentették, hogy ez már a múlté: alkalmazták őket, s átkerültek a technológia birodalmába. A bejelentés nagy port vert fel, és a civilizált világban sokat beszéltek és írtak róla. S ez nem is csoda: az ún. "tudat alatt befolyásoló erő" új módszere szoros kapcsolatban áll a tömegszórakoztatással, és a civilizált emberiség életében ez most olyan jelentős szerepet játszik, mint a középkorban a vallás. Korunkra sok becenevet ragasztottak: a szorongás kora, atomkorszak, űrkorszak. Legalább ennyi szól amellett, hogy a "szenvedélyes televíziózás korának", a "szappanoperák korának", a "lemezlovasok korának" nevezzük. Egy ilyen korban az a bejelentés, hogy Poetzl tiszta tudományát a tudatalatti befolyásolás módszereként alkalmazták feltétlen élénk érdeklődésre tarthat számot a világ tömegszórakoztatási ipara körében. Az új módszer ugyanis éppen ellenük irányult, s célja nem volt más, mint gondolkodásuk észrevétlen befolyásolása. Külön e célra tervezett egyedi tachistoszkópokkal egy ezredmásodperc vagy még rövidebb idő alatt szavakat vagy képeket villantanak fel a képernyőkön vagy a mozikban a film alatt (s nem előtte vagy utána!). "Igyon Coca-Colát!" vagy "Gyújtson rá egy Camelre!" feliratot filmeznek rá a szerelmesek ölelkezésére, a megtört szívű anya könnyezésére, és a nézők szemidegei felfogják ezeket a titkos üzeneteket, tudatalattijuk reagál rájuk, és idővel tudatos vágyat éreznek arra, hogy szénsavas üdítőt fogyasszanak vagy cigarettára gyújtsanak. Eközben tudatos elméjük számára más, titkos üzeneteket suttognak sejtelmesen vagy sivítanak élesen a fülükbe. A hallgató tudatosan talán odafigyel egy olyan mondatra, hogy "Drágám, szeretlek", a tudat alatt, az érzékelés alatt végtelenül érzékeny fülével és tudat alatti elméjével a dezodorokról vagy hashajtókról elhangzó jó híreket fogadja be.


Valóban beválik-e az effajta kereskedelmi propaganda? Az a bizonyíték, amit a tudatalatti kivetítés módszerét először alkalmazó kereskedelmi cég nyilvánosságra hozott, meglehetősen homályos, és tudományos szempontból elégtelen volt. A filmvetítés közben rendszeres időközönként vetített felszólítás, hogy vegyenek több pattogatott kukoricát, az elmondások szerint a szünetben a pattogatott kukorica eladás ötven százalékos emelkedését eredményezte. De egyetlen kísérlet még nem sokat bizonyít. Ezt a kísérletet ráadásul igen rosszul szervezték meg. Nem voltak kontrollcsoportok, meg sem próbálták számba venni azt a sok változót, amelyek egy moziközönségnél a pattogatott kukoricafogyasztást kétségtelen befolyásolják. Egyébként is ez lett volna a tudatelőttes érzékelés terén hosszú évek alatt tudományos kutatók által felhalmozott tudás alkalmazásának leghathatósabb módja? Valójában feltételezhető-e, hogy egy termék nevének s annak a parancsnak a felvillantásával, hogy vásároljuk meg, képesek lennénk ledönteni a vásárlással szembeni ellenállás falait, és új vevőket toborozni? E kérdésekre elég nyilvánvalóan nemleges a válasz. Ez természetesen még nem jelenti azt, hogy a neurológusok és pszichológusok tudományos eredményei gyakorlati jelentőség híján lennének. Poetzl remek, tisztán tudományos témája agyafúrt gyakorlati alkalmazás révén a mit sem sejtő agyakat manipuláló hathatós eszközzé válhat.


Néhány sokatmondó utalás erejéig a pattogatott kukoricaárusok után nézzük azokat, akik kisebb csinnadrattával, de dúsabb képzelőerővel és jobb módszerekkel ugyanezen a téren kísérleteztek. Nagy-Britanniában, ahol a gondolkodás tudatküszöb alatti befolyásolását "stroboszkopikus betáplálásnak" nevezik, a kutatók a tudatalatti meggyőzés kellő pszichológiai feltételei megteremtésének gyakorlati fontosságát hangsúlyozták. Az agyra a tudatküszöb felett ható javaslat erősebb befolyást gyakorol a befogadóban, ha az enyhe hipnotikus transzban, bizonyos kábítószerek hatása alatt vagy betegség, éhezés vagy bármilyen fizikai vagy érzelmi feszültség miatt legyöngült állapotban van. Az, ami a tudatküszöb feletti sugallatokra áll, igaz az az alattiakra is. Úgy is mondhatnánk, hogy minél alacsonyabb szinten van valakinek a pszichikai ellenállása, annál nagyobb hatást gyakorol rá a stroboszkopikusan bevitt sugallat. A holnap tudományos diktátora majd iskolákban és kórházakban állítja fel suttogó gépeit és tudatalattira ható vetítőgépeit (a gyerekek és a betegek igen befolyásolhatók), valamint minden olyan nyilvános helyen is, ahol a hallgatóságot előzőleg befolyásolhatóság növelő "puhító" szónoklatoknak vagy rituáléknak vetik alá.


A feltételekről, amelyek mellett a tudatalatti sugallatok hatásosnak bizonyulnak, most térjünk át magukra a sugallatokra. Milyen formában szólítsa meg a propagandista áldozatai tudattalanját? A közvetlen parancsok ("Vegyen pattogatott kukoricát!" vagy "Szavazzon Jonesra!") és általános kijelentések ("A szocializmus kész katasztrófa" vagy "X.Y. fogkrémjétől elmúlik a kellemetlen szájszag") valószínűleg csak olyanok gondolkodására hatnak, akik már eleve kedvelik Jonest és a pattogatott kukoricát, tudatában vannak a kellemetlen testszagok veszélyeinek és a termelési eszközök köztulajdonba vételének. De nem elég a meglévő bizalmat erősíteni; egy valamit is érő propagandistának tisztában kell lennie azzal is, hogyan támasszon új hitet, hogyan állítsa a maga oldalára a közönyöseket és a döntésképteleneket, képesnek kell lennie arra is, hogy az ellenséges érzületűeket megbékítse, netán még meg is térítse. Tudja, hogy a tudatalatti állítást és parancsot tudatalatti meggyőzéssel is meg kell toldania.


A tudatküszöb felett az irracionális meggyőzés egyik legeredményesebb módszere az ún. asszociációs meggyőzés. Választott termékét, jelöltjét vagy ügyét a propagandista önkényesen egy olyan fogalomhoz, egy olyan személynek vagy tárgynak a képéhez kapcsolja, amit az adott kultúrán belül az emberek többsége kétségbevonhatatlanul jónak tart. Egy eladási kampány során például a női szépséget önkényesen a buldózertől a vízhajtóig bármihez köthetik, egy politikai kampányban a hazafiságot az apartheidtől a teljes faji egyenlőségig bármihez vagy Mahatma Gandhitól McCarthy szenátorig bárkihez kapcsolhatják. Évekkel ezelőtt egyszer Közép-Amerikában az asszociációs meggyőzés egy olyan példájának voltam tanúja, ami undorral vegyes bámulattal töltött el azok iránt, akiknek fejében az ötlet megfogant. Guatemala hegyei közt az egyetlen importált művészeti termék a színes falinaptár, amit az indiánoknak termékeiket eladó külföldi cégek ingyen osztogatnak. Az amerikai naptárakon kutyák, tájképek és félmeztelen fiatal nők láthatók. De az indiánoknál a kutyáknak csak használati értékük van, a táj az, amit élete minden napján, néha még egy kicsit túl sokat is lát, a félmeztelen szőkéket érdektelennek, sőt egy kicsit visszataszítónak találja. Az amerikai naptárak ezért aztán jóval népszerűtlenebbek a német naptáraknál, mert a német reklámszakértők vették a fáradságot, és utánajártak, hogy az indiánok szemében mi az érték, és mi érdekli őket. A kereskedelmi propaganda egy remekműve élénken megmaradt az emlékezetemben. A naptárt egy aszpiringyártó cég adta ki. A kép alján ott volt a fehér tablettákkal teli ismerős üveg, rajta az ismerős márkanév. Felette pedig nem havas tájak vagy őszi színekben pompázó erdők, nem cockerspánielek vagy dúskeblű táncosnők voltak. Ó, nem. A furfangos németek a fájdalomcsillapítót a gomolyfelhőn Szent József, Szűz Mária, különféle szentek és egy csomó angyal társaságában trónoló Szentháromság élénk színekkel megfestett, döbbenetesen életszerű képével kapcsolták össze. Az indiánok egyszerű és mélyen vallásos gondolkodásában az acetilszalicilsav mágikus tulajdonságait így maga az Atya és a mennyei seregek garantálták.


Az ilyen asszociációs meggyőzéshez felettébb illenek a tudatelőttes kivetítés módszerei. A New York-i Egyetemen, az Országos Közegészségügyi Intézet égisze alatt kísérletsorozatot végeztek, s arra az eredményre jutottak, hogy ha egy tudatosan látott képet tudat alatt egy másik képhez vagy - ami még jobb - értékhordozó szavakhoz kapcsolunk, akkor ezzel megváltoztathatjuk a képhez fűződő érzéseket. Tudatalatti szinten a "boldog" szó hallatán egy kifejezéstelen, tompa arc a megfigyelő szemében mosolygósnak, barátságosnak, nyájasnak és extrovertáltnak tűnik. Tudatalatti szinten ugyanezt az arcot "dühös" jelző esetén a nézők fenyegetőnek, ellenségesnek és mogorvának látták. (Egy fiatal nőkből álló csoport azt férfiarcnak vélte, míg a "boldog" arckifejezést nőnek tulajdonították. Jó lesz vigyázni, apák és férjek!) Ezek az eredmények igen nagy jelentőséggel bírnak egy kereskedelmi vagy politikai propagandista számára. Ha áldozatait természetellenesen befolyásolható állapotba sikerül hoznia, és ha ebben az állapotban meg tudja mutatni nekik azt a tárgyat, személyt vagy valamilyen jelkép közvetítésével azt az ügyet, akit vagy amit reklámozni akar, és ha tudatalatti szinten ezt a tárgyat, személyt vagy jelképet még egy értékhordozó szóval vagy képzettel össze is tudja kapcsolni, akkor talán annyira meg tudja változtatni áldozatai érzéseit és véleményét, hogy azoknak sejtelmük sem lesz arról, hogy mi történik velük. Egy vállalkozó szellemű New Orleans-i reklámcsoport szerint ezzel a módszerrel szórakoztatóbbá lehetne tenni a filmeket és tévéjátékokat. Mivel vonzódunk az erős érzelmekhez, szívesen nézünk tragédiákat, krimiket és thrillereket, romantikus-érzelmes meséket. A nézőkben erős érzéseket ébreszt egy filmen vagy színpadon látott verekedés vagy ölelés. Érzéseiket csak fokozná, ha a látottakat tudatalatti szinten megfelelő szavakkal vagy jelképekkel kapcsolnák össze. A Búcsú a fegyverektől filmváltozatában még fájdalmasabbá lehetne tenni, hogy a hősnő belehal a szülésbe, ha a jelenet közben a vetítővásznon fel-felvillantanák a baljós "fájdalom", "vér" és "halál" szavakat, és így hatnának a nézők tudatalattijára. Tudatosan észre sem vennénk, tudatalattinkra ezek a szavak mégis igen komoly hatást fejtenének ki, és ezt a hatást a tudat szintjén erőteljesen fokoznák a színészi játék és párbeszéd keltette érzelmek. Ha - s ezt csaknem bizonyosra vehetjük - a tudatelőttes kivetítés következetesen erősíti a mozinézők érzéseit, a mozifilmipart esetleg még vissza lehet rángatni a csőd széléről, már amennyiben a tévéjátékok producerei nem kapcsolnak előbb.


Az asszociációs meggyőzésről és a tudatelőttes kivetítés révén felfokozott érzelmekről elmondottak fényében próbáljuk meg elképzelni, milyen lesz a jövőben egy politikai gyűlés. A jelölt - bár még az is kétséges, hogy lesznek-e egyáltalán jelöltek - vagy az uralmon lévő oligarchia meghatalmazott képviselője beszédet mond, amit mindenki hall. Közben pedig a tachistoszkópok, suttogó és nyikorgó gépek, halványan vetítő gépek - hogy a képet szabad szemmel nem, csak a tudatalattinkkal lássuk - mindent, amit csak mond, megerősítenek, és az embert, valamint az általa képviselt ügyet pozitív töltésű szavakkal és megszentelt képekkel szisztematikusan összekapcsolják és támogatják, amikor pedig a szónok a párt ellenségeit említi, negatív töltésű szavakat és visszatetsző jelképeket szúrnak közbe. Az Egyesült Államokban a szónoki emelvényre Abraham Lincoln képét és a "nép kormánya" szavakat vetítik majd. Oroszországban a szónokot természetesen Leninnel és a "népi demokráciával", valamint Marx atyuska profetikus szakállával hozzák összefüggésbe. Most még nyugodtan mosolyoghatunk rajta, hiszen mindez egyelőre a jövő zenéje. De tíz-húsz év múlva már biztos nem találjuk ilyen mulatságosnak. Ami ma még tudományos, fantasztikus jövőkép, az akkorra mindennapos politikai ténnyé válhat.


Poetzl egyike volt azoknak az orákulumoknak, akikre a Szép új világ írásakor nem figyeltem fel. Mesémben nem említettem a tudatelőttes kivetítést. Ha regényemet ma írnám, ezt a mulasztást okvetlen pótolnám.
1948








Nőmozgalom
"Mindegyik nemzet kölcsönösen utálja egymást, de mindegyik utálja a zsidót."/Mark Twain/

 

Egyenlősdi és a polgárjogok mint fegyver - Feminizmus


Nemzetünk feláldozásával a lehetetlen fekete "egyenlőség" oltárán elindult a hasonlóan elképzelt ötlet támogatása a nemi egyenlőségről. Azt mondták a nőknek, hogy lelkileg ugyanolyanok, mint a férfiak, és csak környezetük tette őt nővé és anyává ahelyett, hogy kutatók, tudósok és ipari vezetők legyenek. A "nők fölszabadítói" nemcsak arról próbálták meggyőzni a nőket, hogy a következő generáció fölnevelése és gondozása kevésbé fontos, mint egy futószalag mellett izzadni, vagy egy vezetői gyűlésen résztvenni, de ennél sokkal tovább menve leértékelték a feleség és anya szerepét. 

Freud azzal járult hozzá a család szétveréséhez , hogy támogatta a szabad szerelem általi szexuális felszabadítást. A nyugat egyik erőssége mindig is a szülők és gyermekek kapcsolatának komolyan vétele volt szemben a harmadik világgal. Freud és zsidó pszichoanalízisgyártó társai egybeolvasztották a szexet a szerelemmel, és a család szétbomlasztását olyan dolgokkal igazolták, mint a nem kielégítő nemi kapcsolatbeli elismerés.

A nők felszabadítása teljesen átalakította az amerikai családot, mivel a legtöbb feleséget és anyát a munkahelypiacra kényszerített új gazdasági szabványaival, kevesebb szereplehetőséget hagyva a nőknek. Sok kutató azt mondja, hogy dolgozó anyák millióinak létrehozása káros hatással volt a család stabilitására és a gyerekek fejlődésére. Ennek eredményeként ma sok asszony harcol mint egyetlen kereső a maga és gyerekei számára, és a stabil családokban levők gyakran túlerőltetettek és erejüket elveszi, hogy egyidőben a családanya szerepét játsszák, és emellett napi nyolc órát dolgoznak a családon kívül.

  
A legismertebb nőmozgalmi aktivisták Gloria Steinem, Betty Friedan, és Bella Abzug. Érdekes módon mindhárman a nemileg legelnyomóbb vallásból jönnek: a judaizmusból. A lyuk a lapon, melyet Evelyn Kaye írt, aki ortodox családban nőtt föl, bemutatja a zsidó hitben a nőkkel szembeni lealacsonyító és gyakran tiszteletlen bánásmódot, és a gyűlöletet, melyet a környező nemzsidókkal szemben éreznek. A bár mizváról ír, és a férfiak fölényes viselkedéséről ezt írja: 

   "Az imádságok között, melyet a férfiak minden reggel elmondanak, egy sor áldás a következőt mondja: 'Köszönöm, Uram, hogy nem lettem nemzsidó, rabszolga vagy nő.' "

   Susan Weidman Schneider könyvében a zsidókról és nőkről Laura Geller rabbi ezt mondja: "A menstruációs tabuk felelősek a zsidó nők nézőpontvesztéséért önmagukról és testükről. Találkoztam olyan nővel, aki a tórából csak annyit tanult meg, hogy nem érintheti meg a tórát amikor menstruál. ... Önmaguk érzékelése, mint 'alacsonyabbrendű' zsidók áthatja kapcsolatukat hagyományaikhoz és saját testükhöz."

   Kaye a zsidó ortodoxia gojellenes természetét is merészen kommentálja. "A végső fordulópont számomra a gojellenesség volt. "

Az igazán odaadó haszidi vagy ortodox zsidót és sok más zsidót a nemzsidók iránti föltétlen gyűlölete tünteti ki. Ez az ultraortodox és haszidi filozófia alapja. Konok, ok nélküli és lehetetlen, mint a zsidóellenesség, rasszizmus és nemi mánia, és ugyanolyan nehezen kezelhető.

Azt mondja, hogy az összes nemzsidó avagy goj (melynek jiddis többesszáma gojim), rossz, gonosz és megbízhatatlan.

A nemzsidókról a szörnyű dolgok egész litániája van, amit az ortodoxok hisznek. Többek között:
- minden goj alkoholt iszik és mindig részeg.
- minden goj kábítózik.
- minden goj gyűlöli a zsidókat, akkor is, ha látszólag barátságos velük.
- minden goj antiszemita függetlenül attól, hogy mit mond vagy tesz.
- minden goj családi élete borzalmas, verik feleségüket és gyerekeiket.
- gojok állandóan disznóhúst esznek
- a gojok soha nem olyan ügyesek, szívélyesek, bölcsek és becsületesek, mint a zsidók.
- egy gojban soha nem lehet megbízni.

Ennél sokkal több ilyen állítás van. De a gojellenességet a zsidó gyerekek az anyatejjel szívják magukba, és azt tovább fejlesztik, etetik és öntözik, míg egész életükre szóló utálat lesz belőle.

A talmud a nőket gyakran tisztátlan csaló kurvákként írja le, mit alacsonyabbrendű lényeket. Hosszabb részekben igazolja felnőtt férfiak nemi kapcsolatait kis lányokkal. Az ortodox zsinagógában a nők külön helyen vannak. A nőket csaknem úgy becsmérli, mint a gojokat. Figyeljük meg a következő talmudi idézetet, amire Kaye utal:

   " Légy áldott... aki nem tettél gojjá ... nem tettél nővé, és izraelitává tettél .. és nem tettél rabszolgává. " (Judah Ben Ilai) 

   Ha egy férfinek egy kislánnyal nemi kapcsolata van, az semmi, mert a kislány fiatalabb három évesnél, akkor ez olyan, mintha valaki kezét a szemébe teszi és az könnyes lesz, újra és újra könnyes, és visszatér a látása, így jön vissza a szüzesség, ha a kislány fiatalabb három évesnél. (Kethuboth 11b)

Egy három éves és egy napos lánnyal lehet közösülni és házasodni (Sanhedrin 55b és 69a-69b) és (Yebamoth 57b 58a, 60b) 

Igen a nőmozgalom zsidó főpapnői kevés rohamot vezettek a fenti egyenlőtlenségek reformálására. Csak a júdaizmus reform-ága teszi a nőket valamivel egyenlőbbekké. De Izraelt ortodoxok vezetik, és szinte minden reform és konzervatív szervezet a világon teljes szívvel támogatja Izraelt.. A faji származás kérdése mindenféle vita fölött áll. Vicces, mert éppen a nőket erősen lenéző vallási kultúrát magukba szívott nők hirdetik a nemi reformot európai nőtársaik körében. Idejüket, úgy tűnik, sokkal jobban tölthetnék azzal, hogy saját udvarukban sepregetnek az egyenjogúság érdekében.

Egy harmadik világbeli társadalom sem tiszteli a nőt és anyaságot annyira, mint a nyugati keresztény civilizáció. A sötétebb fajok nem adnak a nőknek sem annyi szabadságot, sem annyi tiszteletet. A legtöbb harmadik világbeli népnél a nőt afféle ingóságnak tekintik. Nők millióit metélnek körül és zárják le nemi szerveiket csattal. A verésben náluk semmi különös nincs. Afrikában a nők tartják el magukat és gyerekeiket, míg a férfiaknak a nemiség játék, és ritkán tartanak ki egy nő mellett.

A célzatosan hangsúlyozott nemi különbözőség akkor osztja meg a fehér amerikaiakat, amikor mindennél fontosabb lenne, hogy egységesek legyünk. A fehér férfiak és nők között ék gyakran megosztja szavazatainkat és jobban segít kisebbségi és kisebbségeket támogató jelölteknek és liberális ügyeknek, mint azt a férfiak egyedül tennék. A fekete és fehér faj közti nagy különbség dacára a nők státuszát és jólétét illetően, a nőmozgalom szövetkezett a fekete "polgárjogi" mozgalmakkal. Azt mondták nekik, hogy a "fehér férfiak patriarchátusa" az ellenség, mely a nemek között haragot és ellenségeskedést teremt népünk számára, ha nem teszünk ellene. Sok nőcsoport nyíltan harcol zsidó és fekete érdekekért, és őket megáldjál a nőmozgalom zsidó főpapjai. De ha fehér nők kizárólag európai eredetük ápolására alapítanak egyesületeket, akkor elátkozzák őket.


   Olyan fehér férfiak és nők, akik látják fajunk tragikus hanyatlását, arra kell törekedniük, hogy a nyugati nőt visszahozzák saját faja egységébe. Legalapvetőbb érdekei, hasonlóan a nyugati férfi érdekeivel Saját alapvető érdeke, mint a fehér férfiaknak is, hogy megőrizzék faji eredetüket és nyugati kultúrájukat, mely számukra létfontosságú. A fehér államokban a nőknek mindig legnagyobbfokú személyes biztonságuk és egészségügyi lehetőségeik voltak, a legjobb oktatásuk és gazdasági lehetőségeik, a legjobban el voltak ismerve, és családi életük a legstabilabb volt.

A legjobb példa a nőmozgalomban uralkodó vad kisebbségi rasszizmusra, hogy felvonulást tartottak O. J. Simpson felmentése ellen, aki a feleségét verte és megölte. A nőmozgalom egy képviselője felhívta a nőmozgalmat, hogy mondják le a tiltakozást, mert az a feketéket sértené. Úgy látszik, ma a feketék érzékenysége sokkal fontosabb, mint a nők élete és biztonsága - legalábbis a fehér nőké. 

A nőjogi mozgalom nemigen ismert a harmadik világban, ahol a nők fölött férfiak uralkodnak esetenként brutális módon. A férfisovinizmus hangját néha lehet halkan hallani nyugati népeknél is. A sötétbőrű népeknél a férfisovinizmus nem irodai csevegés és humor formájában létezik csak, hanem a mindennapi életben, ahol nők millióit kezelik brutálisan, nyomják el őket, nemi részeiket erőszakkal eltorzítják, és elnyomják őket. Ha a nők észreveszik, hogy teljes felszabadításuk csakis a nyugati társadalmakban lehetséges, akkor felszabadul a nyugati férfi is. Lehet hogy népünkben vita van a nők és férfiak szerepéről, de ilyen vitát csakis nyugati társadalmakban lehet hallani. Ha nemzetünk a sötétbőrű világ szokásai szerint alakul, akkor nem lesz tisztelet a nők számára, és megszűnik a vita is erről. Tisztán önző, nőmozgalmi szempontból nézve is, társadalmunk átalakítása genetikailag és kulturálisan harmadik világi ország mintájára megöl minden jogot a nőmozgalom számára.

Egyenlősdi és a polgárjogok mint fegyver


Mikor fölfedeztem a fehérellenes és családellenes irányzatok zsidó uralmát, megütött a gondolat, hogy sok hatalmas zsidó úgy tekinti Amerikát, mint valaha a cárt és a fehér oroszokat. Arra gondoltam, vajon elűznek-e bennünket, hadsereg és fegyverek nélkül, a pénz és a sajtó erejével.

   
Ha nem tekintenek bennünket annak, aminek Theodor Herzl tekintett - idegeneknek-, akkor miért támadta olyan sokuk a keresztény dalokat az iskolákban? Noha nem minden zsidó részese az ellenünk folytatott keresztes háborúnak, nagy többségük támogatja a soviniszta zsidó szervezeteket és a köztisztviselőknek mindenkor foglalkozniuk kell zsidó ellenvetésekkel. A zsidók támogatása sokkal többet jelent, mint szavazatokat: teljes kampányládát jelent és a hatalmas médiák támogatását.

  
Zsidó aktivisták állandóan támogatják a pluralizmust az amerikai politikában és kultúrában. A hangzatos zsidó ígéreteket az ún. polgárjogi mozgalmaknak - szeretet, béke és testvériség - felváltották a rapzene erőszakos és közönséges dalai. A feketék számára, akik valaha békés városi közösség voltak, ma a fegyver hangját visszhangozzák, a fiatal feketék egyharmada börtönben ül, vizsgálati fogságban, vagy feltételesen van szabadlábon, az alkohol és a kábítószerek leláncolják a kezeket, lábakat és a lelkeket.


A fehéreket, akik elmenekültek apáik városaiból, nagy adó sújtja, amit aránytalan mértékben fordítanak terméketlen kisebbségek jólétére és a büntetőtörvényszékekre, melyek tele vannak kiskorú bűnözőkkel. Akik nem tudnak menekülni, romló környezetben élnek. Gyerekeik primitívséget kell, hogy elviseljenek, és a főleg feketék látogatta iskolák félelmét nagyvárosainkban, míg szüleik rácsokkal zárják le lakásaik ajtaját és ablakait. Gyakran elvesztik önmagukat a TV ál-világában, ahol egykedvűen nézik történelmüket, és lelkük könyörtelen támadásnak van kitéve, míg testük az utcai bűnözésnek.
Mit nyertek a zsidók a kisebbségek hatalmából Amerikában? A marxisták nyilvánvalóan a feketéket és más kisebbségeket megbízható szövetségesnek tekintették napirendjük megvalósítására és politikai sikerük számára. Az elmúlt évtizedekben a fekete szavazatok létfontosságúak lettek a liberális politikához. Talán még fontosabb, hogy a babilonszerű többfajú Amerika létrejötte zsidó érdek. Egy megosztott országban a legegységesebb csoporté a legnagyobb hatalom. Egy összekuszált, tarkabarka társadalomban az idegen erő nyilvánvalóbb a többség számára, mert ha egy kisebbségnek van többségellenes napirendje, a kisebbségnek a lehető legkevesebb feltűnésre kell törekednie. A többfajúság összezavarja a vizet. A zsidók mindig ilyen babilonokban tenyésztek. Minden csapás, ami megtöri az összetartást és növeli az alapító és valaha uralkodó amerikai többség tulajdonrablását, szélesebbre nyitja a kaput az új trónkövetelőknek.

A visszafejlődés nagy része még csak nem is tervezett. A Theodor Herzl által leírt idegenség látható ezer ütésben és testi támadásban a régi angloamerika hagyományai és értékei ellen. Hogy megtiltanak egy nyilvános karácsonyi ünnepséget, ha egy katonai akadémia nőket is fölvesz, a reggeli rádióadás az emberi ürítésről szól, a kábító dicsőítéséről filmekben és novellákban, az ütések folytatódnak, és a dobot olyanok ütik, akik majdnem büszkék természetükre. A dallam Amerika és a nyugati világ gyászmenetének dallama.
Elmossák nemzetünk európai gyökereit, egyre több befolyást és hatalmat nyerve, és ennek ellenére kívülállónak tekintve magukat, amik is: lelki, kulturális és genetikai különállók, akik ma Amerika erejét belülről uralják. Tekintsük egy zsidó tudós állítását, aki sikeres és híres volt: "Évtizedekkel később, a folyó mellett sétálva a texasi határőrökkel, akik átkelő mexikóiakat fognak el. Megállok és leülök. Azt mondom, ez elég- én egyike vagyok a nedveshátúaknak, és nem a vadászoknak."A. M. Rosenthal írta ezt, aki a The New York Times főszerkesztője, Amerika legnagyobb újságjáé. Pénzével és elismeréseivel - ott ül a Rio Grande iszapos partján a porban - Rosenthal kívülállónak tekinti magát. Nem lojális a többi amerikaival, akik meg akarják tartani életformájukat. Azokkal az idegenekkel azonosítja magát, akik meg akarják azt változtatni.

A kisebbségi rasszizmusnak - a "polgárjogok és az egyenlősdi" -, amely Amerikában virágzott, eredete az idegen fajiságban van. Nemzetünk, valaha természetében kizárólag európai, gyorsan tűnik el. Nem Babilon húsos edényeiben főtt, de ha csak nem jön nagy változás, azokban fogja kilehelni lelkét.

A legtöbb olyan amerikai, aki harcolt a polgárjogi mozgalom ellen, helyesen úgy vélve, hogy az a társadalom erejét akarja szétzilálni, soha nem vette észre, hogy mi erejének a forrása. Délen néhányan szidták a "jenkiket", néhány politikus és a média egy része. Kevesen értették meg, hogy a polgárjogi mozgalom ugyanannak a hatalomnak a kinövése, mely az orosz forradalmat hajtotta, amelyik hatására Amerika részt vett az első világháborúban, amelyik elősegítette a második világháború kitörését, és amelyik végül Izrael államot hozta létre.

 Milyen vicces, hogy a polgárjogi mozgalom gyökerei a rasszizmusban vannak, ami a legfajközpontúbb nép fegyvere volt a Földön mindig is környezete ellen. A feketék csak parasztok egy nagyléptékű politikai játékban. A nemzsidó fehérek, akik az ügy híveivé szegődtek, soha nem vették észre, hogy a harc célja nem a polgárjogi mozgalom győzelme. A résztvevők, mint maguk a feketék, akik egy sokkal nagyobb harc részesei voltak, a zsidók harcának a hatalomért.


Ugyanaz a társaság, mely szentírásként prédikálja a faji egyenlősdit és egybeolvadást, soha nem engedi, hogy az amerikaiak elfelejtkezzenek a zsidók jogairól - valójában a zsidók szent kötelességéről, hogy mind itt, mind zsidó államukban megtartsák örökségüket. A TV-ben és máshol folyamatosan emlékeztet bennünket hihetetlen jóságosságukra, örök ártatlanságukra és áldozat voltukra. Tudósaik és íróik szemtelenül vallják a zsidó szellemi, kulturális és erkölcsi felsőbbrendűséget. Médiájuk naponta szentté avatja őket, míg akik ellentmondanak nekik azokat ördögként festik meg. Az új holokauszt vallás szentélye az amerikai főváros, Washington, D.C. közepén áll. Abban az emlékműben az amerikai nép imádhatja a kiválasztott népet, és bűnösnek érezheti magát ellene elkövetett bűnei miatt. Ott megtanulhatják, hogy a legnagyobb bűn egyáltalán: az egyetlen igazi "polgárjog", a zsidóság jogát megkérdőjelezni, hogy uralkodhasson rajtunk kulturálisan, lelkileg és politikailag.
Az idegen elnyomás önmagában is borzasztó, de uraink fajunk nyilvánvaló megsemmisítését is megtervezték. Mióta ez világossá vált számomra, nem tudtam tovább csöndben maradni a zsidó hatalmat illetően nyugaton. Folyamatos uralmuk elsöpri népünket a növekvő bevándorlás árjával, a fajkeveredéssel, a nem fehérek szaporaságával és a fehérek önmagukat terméketlenné tevésével.

Az idegenek által uralt médiák a legtöbb fehér amerikait teljes tudatlanságban tartják népünk jövendő kifosztását illetően - és egy része éppenséggel hangosan üdvözli ezt. Elkezdtem észrevenni, hogy a média volt a leghatalmasabb fegyver, melyet ellenünk vetettek be, így következő megfigyeléseimet arra fordítottam, hogy fölfedjem az amerikai tömegtájékoztató médiákba való zsidó beszivárgást és az ott levő zsidóuralmat.










Vulkánkitöréseket okozhatunk – mondta az amerikai védelmi miniszter (Próféták és illuminátusok)



Forrás: www.echelon8.org
molnar_f_arpad_thinker_blueMolnár F. Árpád (ELI) (Halálos fenyegetésekkel üldözött, BETILTOTT ésspeder_zoltan_potfolioSzupertitkolt Keresztyén (tehát Keresztény) Emberjogvédő, Roma Jogvédő, a HÍRHÁTTÉR Alapító-Főszerkesztője, az Alsóörsi Hírhatár főszerkesztő-helyettese, minden magyarok Első és a világ Legmélyebb HAARP- és Elmetechnológiai Filmjeinek Rendezője, akit minden európai idők Legtöbb Echelon-Tanúja keresett meg, és aki általános vélekedések szerint a bolygó Legfőbb Echelon-Tanúja.)
(Világszerte postázva – mint mindig – Eleni Tsakopoulos Kounalakis amerikai nagykövettől és Ilan Mor izraeli nagykövettől kezdve Budapest összes rendőrkapitányságán át a magyar és külföldi polgári és katonai titkosszolgálatok sokaságáig, az FBI és más nemzetközi nyomozószerveknek, számos külföldi diplomáciai követségnek, több tucat magyar országgyűlési képviselőnek, Orbán Viktor és más miniszterelnökök címeire, belföldi és külföldi médiumokig és kormányszervekig, a legnagyobb magyar médiumoktól a vezető külföldi médiumok sokaságáig bezárólag stb.)
Bill Clinton, a legnagyobb elnök
claudia_mullen_valerie_wolf_christine_denicolaBill Clinton lehet akár minden idők legfontosabb amerikai elnöke. Utódai a nyomába sem léphettek.William Jefferson “Bill” Clintonhozta létre a magyar forradalom és szabadságharc évfordulójának napjára, 1995. március 15-ére azt az elnöki bizottságot, amelyen nem kevesebb, mint félszáz Echelon-tanú számolt be nyilvánosan arról, hogy a CIA milyen elmeprogramozásokat hajtott végre rajtuk, 1995-höz képest is évtizedekkel korábban! Az Elnöki Bizottság megalakítását Valerie B. Wolf, a Zsidó Nők Nemzeti Tanácsának elnöke szervezte meg, főleg amerikai és kanadai Echelon-tanúkkal. Az Elnöki Bizottságon készült dokumentumfilm-felvételeket elsőként és azóta is kizárólag a HÍRHÁTTÉR MULTIMÉDIA publikálta, számos dokumentumfilmünkben bemutatva. Az a HÍRHÁTTÉR, amely Előre Bejelentve lett minden magyarok Legüldözöttebb és Legbetiltottabb médiája, egyúttal a Legeltitkoltabb is.
bill_clinton_donna_e_shalalaUgyancsak Bill Clinton nevéhez fűződik az amerikai egészségügy modern reformja. Miután az USAvezetői folytatólagosan szervezték az USA lakosságának és a világ népeinek a májgyulladás és az AIDS halálos vírusával – vérkészítmények útján – végrehajtott szándékos megfertőzését, Bill Clinton volt az, aki megreformálta az amerikai egészségügyet, a bukás szélére sodorva a fertőzött vérkészítményekből extrém módon meggazdagodott, nevükben gyógyszergyártó óriáscégeket, és Elnöki Bizottságot hozott létre a túlélő és még életben maradt áldozatokból, amelynek egyik fő hangadójaDonna Edna Shalala lett, Bill Clinton elnök egészségügy-miniszter asszonya. Donna Shalala az USA 18. egészségügy-minisztere volt és bill_clinton_william_cohen_in_pentagonBill Clintonnal együtt kitöltötte a teljes 8 esztendőt. A HÍRHÁTTÉR cikke a témában a következő címen kereshető: “2012-04-12. Super 8: Élet és Halál – A Hemophilia és az AIDS állami Holocaustja; A Predesztinált népirtás” (KLIKK!).
Bill Clinton 1993. január 20-tól 2001. január 20-ig volt az Amerikai Egyesült Államok elnöke.
William Cohen, az USA 20. védelmi minisztere is azIsten részéről kivételezett Bill Clinton amerikai elnök alatt tevékenykedett, így nem meglepő az az evidens felvilágosultság, ami Clinton elnök védelmi miniszterét is jellemezte. A védelmi miniszter William Cohen 1997. április 27-én (16 évvel ezelőtt!), a Georgia Egyetemen tartott előadásán például az alábbiakat nyilatkozta:
- Elektromágneses hullámokat használhatunk geofizikai események előidézésére, mint pl. földrengés, éghajlat megváltoztatása, vulkánkitörések és hasonlók okozására.
(Angolul: “Electromagnetic waves can be used to stimulate geophysical events such as earthquakes, climate change, volcanic eruptions and the like.“)

Ugorjunk tovább.
Mi okoztuk a földrengést – jelentette be dr. Brooks Agnew
Dr. Brooks A. Agnew híres, népszerű és sokoldalú amerikai tudós. Pasadena-ban nőtt fel. 1973-ban belépett az amerikai légierőbe és osztályelsőként szerzett elektromérnöki diplomát. Elektromágneses és radartechnológiai tudósként ő volt minden idők publikus eredményeinek egyik legsikeresebb kőolaj- és földgáz-lelőhely feltárója. Technológiai fejlesztéseit azóta a híres Mars Express programba is adoptálták.
brooks_agnewA PhD fokozatú tudós, Brooks Agnew az alábbiakban érintett időben egy vállalat megbízásából végzett gáz- és olajlelőhelyek utáni kutatást, mégpedig a HAARP-technológiában is alkalmazott ELF-hullámokkal. Az ELF az angol “extremly low frequency” rövidítése, ami magyarul “extrém alacsony frekvencia”. A diszciplínát, amelynek módszerével, elektromágneses hullámokkal feltárták a föld mélyét, kőzet tomográfiának is nevezik. Ennek lényege, hogy a föld mélyébe irányuló különböző frekvenciájú besugárzások során az elektromágneses hullámok a kőzetben, kőolajban stb. elnyelődnek, majd azon nyomban egy olyan frekvencián sugárzódnak vissza, amely kizárólag arra a konkrét anyagfajtára jellemző. A kőzet tomográfia során besugárzott elektromágneses hullám a különböző rétegekben először elnyelődik, majd az atomokban keltett feszültségtől, amit okoztunk, más és más tartományokban verődik vissza, mindig olyan hangon szólalva meg, amilyen a besugárzott réteg anyaga. Más hangon énekel a kőolaj és más hangon a földgáz, a szén, az arany, a gyémánt és az ember stb.
Megér egy kis kitérőt: Ugyanis amikor élő vagy élettelen dolgot besugárzunk, akkor annak atomjaiban feszültséget okozunk. Az atomok külső elektronjai úgynevezett kvantumugrást hajtanak végre és nagyobb pályán kezdenek el – idézőjelben – keringeni. Minden élőlénynek és tárgynak megvan a robbanási, szétvetési frekvenciája is. Amikor megfelelő frekvencián sugárzunk be egy embert, akkor szívleállást, agyvérzést stb. okozunk, továbbá besugárzással kőzetek, víztározó gátak, iszaptározók, erőművek és atomerőművek, épületek, vulkánok és hegyek, valamint állatok és emberek molekuláinak kötéseit fokozatosan vagy – kívánság szerint – azonnal szétrázhatjuk; tehát atomjaira bonthatunk bárkit és bármit.
A fentiek alapján tehát nem csodálkozhatunk azon, amiről dr. Brooks Agnew beszámolt, hogy 100%-os eredményességgel tárták fel kőzet tomográfia útján a földgáz- és kőolaj-lelőhelyeket.
1987 tavaszán, az USÁ-ban, Oregon államban, a 20 ezer lakosú Roseburg városban folytattak olaj- és gáz-lelőhely feltárásokat. Brooks Agnew szavait idézzük:
- Ahogy megkezdtük az energiasugárzást, a Richter-skála szerinti 4-es, 4 és feles amplitudójú földrengés pattant ki. (…) Bekapcsoljuk a műszert és lám, megmozdul a föld!

Brooks Agnew meg van győződve róla, hogy ők okozták a földrengést, de állítja, hogy nem szándékosan, hanem ez egyike ama “baleseteknek”, amikor eredetileg nem az a cél, hogy földrengés legyen, hanem úgymond “véletlenül” okoznak földrengést.
Már ebből is végiggondolhatja minden kívülálló, miket művelnek a kormányok és a titkosszolgálatok, amikor a kifejezetten földrengésgyártásra kifejlesztett és egymásnak eladott eszközökkel operálnak! Természetes, hogy amióta az alprojecteknek is megvan a technológia – hozzávetőleg 80 éve -, azóta nem biztosíthatja magának senki sem azt a luxust, hogy csak úgy hagyja a földrengéseket, hadd mozduljon meg alattuk a talaj, amikor akar! Logikus, hogy ha magunkfajta keresztényeknek áll ilyen a rendelkezésére, akkor is mi döntjük el, mikor legyen földrengés, csak a világ kormányaival, titkosszolgálataival és pénzügyi, monetáris kasztjaival ellentétben érthető, hogy nem a saját anyagi gyarapodásunkat, hanem például az emberéletek védelmét preferáljuk.
Nagyon fontos megjegyezni, hogy Brooks Agnew és munkatársai nem a HAARP-technológiát használták a földrengés előidézésekor! Azért is fontos ez a tény, mert azt kell megérteni: nem szükségesek látványos HAARP-antennák és ilyen antennaerdők ahhoz, hogy földrengést okozzunk! Földrengéseket egy hangárból éppen úgy előidézhetünk, ahogyan zöldségtermesztési intézetnek álcázott területek épületeiből, elhagyott, romos házakból, dzsipekből vagy légvédelmi bunkerekből!
Brooks Agnew-ék – ellentétben a HAARP-pal és más elektromágneses fegyverekkel – rendkívül csekély energiával okoztak földrengést. De akkor hogyan sikerült?
A válasz egyszerű: az Oregon államban fekvő 20 ezres lélekszámú roseburg_oregon_usaRoseburg az USA nyugati partvidékén, a Csendes-óceántörésvonalainak közelében fekszik. Amikor a föld kéreglemezei egymásnak feszülnek, egymásra tolódnak, még sokáig nem okoznak földrengést, viszont az úgynevezett helyzeti energiájuk egyre növekszik. Az esetek többségében előbb-utóbb – 5 év múlva, 10 vagy 20 év múlva, vagy például 100 évvel később – bekövetkezne a földrengés, de az elektromágneses hullámokkal ennek dátumát bármikor előbbre hozhatjuk! Bármikor azonnal előidézhetjük! A besugárzott energia egyszerűen olyan rezgést (remegést, rázkódást) idéz elő az egymásnak feszülő kéreglemezekben, hogy azok elcsúsznak egymáson, ezzel azonnal előidézve a földrengést!
Ugyanezzel a technológiával a hatalmas földrengéseket is elháríthatjuk például akként, hogy sok apró földrengéssé változtatjuk. Lehet, hogy ezt sem írták le még sehol a Föld bolygón. Miről van szó?
Arról, hogy amikor a föld lemezei egymásnak ütköznek, idővel a helyzeti energiájuk általában egyre és egyre nagyobb lenne, de mi nem várjuk meg, hogy évtizedekig vagy évszázadokig halmozódjanak, hanem katasztrófa-elhárításként időről időre besugározzuk a talajt, hogy kipattanjon a földrengés. Képzeljük el, hogy egy nagyváros alatt törésvonal feszül, aminek helyzeti energiája évente 5 egységgel növekszik. Ez 60 év alatt 300 egységet jelentene, ami tömegpusztító földrengéshez vezetne! De ha ezt a feszültséget évente kisütjük, akkor olyan csekély földmozgásokat kapunk, amiket kizárólag műszerekkel lehet mérni!
Elhárítjuk a katasztrófákat, ahol akarjuk, és előidézzük, ahol akarjuk.
A világ államai, titkosszolgálatai és a Háttérhatalom persze nem keresztényként viselkedik. A sok katasztrófa-elhárítás helyett éppen az tűnik ki, hogy ahogyan szaporodnak az elektromágneses eszközök és a HAARP-projectek, annál többször vannak és annál nagyobbak a földrengések, annál több a belvíz, az árvíz, az aszály, annál nagyobbak és pusztítóbbak a viharok, annál több a hurrikán – melyek ráadásul egyre gyakrabban nagyon furcsán viselkednek és mozognak – stb.
muholdak_satellite_around_earthA mesterséges katasztrófák szervezett világhálózatáról
Képzelje el a Kedves Olvasó, hogy titkosszolgálati, hadászati vezetőként mi mindent tenne – vegyük az egyszerűség kedvéért csak a földrengésgyártást – a földrengések előidézésére alkalmas fegyverekkel. Hogyan működik például az amerikai kormány vagy a CIA? Túl a hatalmi törekvéseken mi az, ami a politikusokat általában a leginkább motiválja?
Hát a pénz. A pénz és a pozíció. Hogy is megy ez?
A kapitalista világrendszer kormányai mindenhol ugyanúgy vannak felépítve: vannak a pénzügyi hatalmasságok és vannak a politikusok, a támogatott bábok. A bankárkaszt érintett családjai, konkrét monopoltőkések stb. megrendelik a titkosszolgálattól a földrengést, az aszályt, az árvizet, az erdőtüzeket stb., más alkalmakkor a titkosszolgálat kapcsolattartója szól a nagytőkésnek, a multinacionális vállalati vezetőnek vagy igazgatósági tagnak, hogy ekkor és ekkortájt, itt és itt földrengés lesz vagy ködösítve csak annyit mond: itt és itt a hétvége előtt nagy katasztrófa lesz, a nagytőkés pedig szépen eladja a bukásra ítélt részvényeket, felvásárolja a győztesnek predesztinált részvényeket, a nyereségből pedig visszajuttat az amerikai kormány, a CIA, a Pentagon, a NATO, a KGBés az orosz maffia stb. számláira, valamint ígéretet tesz vagy garanciákat vállal arra, hogy jelentős vagy iszonyatos összegekkel támogatni fogja Barack Obama elnököt vagyVlagyimir Putyin valamelyik arab terrorista politikusát a következő választásokkor.
100 nagyobb földrengésből csaknem 100-at ionoszféra-zavarok előztek meg!
Kalifornia államban, a San Franciscoi-öböl partján fekszik a 64 ezer lakosú,Magyarországon szokatlanul elhallgatott, több tekintetben rekordtartó Palo Alto.Kalifornia 18. kongresszusi kerületében, a neves Szilícium-völgyben fekvő városban olyan vállalatok központja található, amilyen a Hewlett-Packard, a Tesla Motors, a VMware, aNing, az IDEO, a Wealthfront és a Palantir Technologiespalo_altoPalo Alto olyan más high-tech vállalatoknak szolgált még inkubátorként, mint a Google, a Facebook, az Apple Inc., a Logitech, a PayPal, az Intuit, a Sun Microsystems és a Pinterest.
Itt, Palo Alto-ban működik az a NASAkutatóközpont is, amely egy 2001-es kutatása során napvilágra hozta, hogy miután 100-nál több 5-ös és annál nagyobb erejű földrengést megvizsgáltak, azt találták, hogy a földrengések csaknem összese akkor következett be, miután az ionoszférában elektromágneses zavarok történtek!
Hogy mit jelent ez? Azt, Tisztelt Látogató, hogy a 100-nál több földrengés kapcsán egyértelműen kiderül, hogy azok csaknem mindegyike mesterségesen, a légkör besugárzásával keltett földrengés volt!
biblia_fenysugar_kek_keret_szentMert megvan a technológiánk a földrengések gyártására, előidézésére, ezért természetes, hogy mi idézzük elő a földrengéseket!
Biblia nevet kapott Ókori Történelmi Dokumentumgyűjtemény – a Jézus Krisztus Által Kijelentve – Deklarálja, hogy az utolsó időkben megszaporodnak a katasztrófák, a földrengések, az aszályok és az árvizek, színre lép a titokzatos Nagy Babilon, amely egy világméretű kereskedelmi rendszert működtet, amely homlokra sütött pecsétjével elmeuralom alá hajtja az egész bolygót és annak minden népét, nemzetét, rasszát, faját és nyelvét, és aztán jön el a vég! Erre következik a Világrendszer igazi összeomlása, amelyre rá a sokak által várt földönkívüliek eljövetele, akik egyébként nem földönkívülieknek, hanem kezdettől angyaloknak nevezték magukat. Vezetőjüket pedig ők maguk nevezték az Istennek, a Teremtőnek, a Mindenség Atyjának és Urának, Aki a Jézus Krisztus Által – Aki nem csak Személy, hanem az Ige – Teremtette a látható világot és minden benne valókat.
Epilógus helyett
Magyarországon az Echelon létezésének első tényfeltárói Kopács Miklós és Molnár F. Árpád voltak.
Az emberprogramozásról az első – és azóta is az egyetlen – könyvet dr. Drábik János írta, aki a Szabad Európa Rádió (SZER) szerkesztője volt.




Emberprogramozások Magyarországon, Európában és

más kontinenseken – Beszámoló attól, akit minden

európai idők legtöbb Echelon-tanúja keresett meg!





Posted by hirhatter.multimedia in May 15, 2012, under Uncategorized
A Tényfeltáró Cikket Írta: Molnár F. Árpád “ELI” (halálos fenyegetésekkel üldözött és 100%-ban BETILTOTT Keresztyén (tehát Keresztény) Újságíró, Emberjogvédő, a Legkedveltebb Roma Jogvédő, Operatőr, Filmrendező, minden magyar idők első és a világ legmélyebb HAARP- és Echelon-Filmjeinek rendezője, általános vélekedések szerint a bolygó Legfőbb Echelon-Tanúja)
És megkerestek Echelon-tanúk, kémek, illuminátusok, HAARP-fejlesztők…
Az első Echelon-tanúk már akkor jelentkeztek nálam, amikor az Echelon elmetechnológiai rendszerek, módszerek, eszközök stb. leleplezésébe még bele sem kezdtem. Ezen személyek között voltak, akik a titkosszolgálatoktól értesültek arról, hogy mélységi ismeretekkel és közvetlen beavatásokkal rendelkezem, és voltak, akik felismerték az illuminátusi kódolásokat a HÍRHÁTTÉR filmjeiben, amik szerkesztései kívülállók előtt olyan rejtettek és érthetetlenek voltak, mint magyarok előtt a kínai írás, vagy ellenségeink előtt a bölcsesség.
Háttérhatalmi beavatásukat és interaktivitásukat felfedők között olyanok is voltak, akik egyik-másik kormány legfőbb vezetői közül kerültek ki, és akiknek esze ágában sem volt titkolni, hogy interaktív háttérhatalmi beavatottak, és annak ellenére tudják, hogy én is az vagyok, hogy soha, senkinek nem beszéltem erről, de még a HÍHRÁTTÉRT sem hoztam létre.
Az eltelt időszakokban a világ mindenféle részéből jelentkeztek üldözöttek, túlélők, ahogyan a skandináv és az amerikai HAARP fejlesztői, kutatói és tanácsadói közül valók is, ahogy olyanok is, akik viszont a magyar polgári és katonai titkosszolgálatok hivatásos és volt hivatásos állományú tagjai, valamint titkosszolgálati vezetők rokonai, családtagjai voltak, továbbá olyanok, akik más magyar titkosszolgálatok belsősei vagy eminensei voltak. A magyar polgári és katonai titkosszolgálatok, valamint más belföldi, de szintén állami titkosszolgálatok ügynökei, valamint magyar titkosszolgálati vezetők rokonai, családtagjai Orbán Viktor 2010-es miniszterelnökségétől kezdve – jobbára igen látványosan politikai, azaz titkosszolgálati vezetői megbízásokat teljesítve – a Pintér Sándor vezette Belügyminisztérium, a Balajti László vezette Alkotmányvédelmi Hivatal (AVH) – régi nevén Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) -, a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat (NBSZ, NSZ), valamint a Hende Csaba által irányított katonai titkosszolgálatok részéről kértek találkozókat. Ez utóbbiak legalább zöme utólag is élesen tetten érhetően a HÍRHÁTTÉR ellen és ellenem szervezett koncepciós perekhez keresett útvonalat, és próbált verbális információkat szerezni arról, melyik orbáni politikusról, pintéri főrendőrről, a Fidesz által védett maffiákról és keresztapákról milyen információkkal és bizonyítékokkal rendelkezem. Mint mondom, ezen megkeresések zöme Orbán Viktorék, valamint Pintér Sándor felől lett megvalósítva, mert úgy próbálkoztak ellenem szervezkedni, hogy közben azon aggodalmaskodtak, kikről miket tudok még, valamint hogy akiket aztán a koncepciós perekben megbíztak, mennyi egyéb terhelő adattal és bizonyítékkal tudok szolgálni a megbuktatásukra. Voltak természetesen jóindulatú informális megkeresések is.
A HÍRHÁTTÉR 2007 nyarától kezdődő szakaszaihoz visszatérve: Ezen időszakban és azt követően, az Echelon-filmek gyártási (már gyakorlatilag) éveiben, hosszú-hosszú időn át az engem ért megkeresések szinte 100%-a során bárkit be tudtam szervezni a rejtett rendszerbe, a titkosszolgálatok mögé, a világ titkosszolgálatainak mozgatójába, a Háttérhatalomba, s vagy annak Végső Forrásába, Akit mi az Istennek nevezünk, minthogy tapasztalati keresztények vagyunk. Sőt, általános volt, hogy mielőtt a jelentkezővel (aki sokszor azt sem tudta, mi fog vele történni és hova jön) az első találkozás megtörtént volna, már kimerítő Ismereteket Kaptam nem csak az érdeklődési területeiről és gondolatvilágáról, de a szexualitása eltitkolt irányairól és milyenségéről is. Hogy egy – az Isten Áldásából Biztosított – mélységi háttérhatalmi beszervezés/beavatás mit jelent, a kívülállók számára pontosabb felvilágosításként most annyit: a régi-régi Echelon-tanúk beszámolóiból is dokumentált, hogy már a régi elmeprogramozások, titkosszolgálati fájlerek, élő könyvtárak, szexrabszolgák stb. felépítése is kiemelkedően olyan technológiai eszközökkel kerültek realizálásra, amik során a programozott alanyhoz egyáltalán nem értek hozzá. Hanem pusztán az elektromágneses hullámok erejével, amikor az alanyt mint egy mikrohullámú sütőbe, beültették, előtte képeket, hangokat stb. vetítettek egy monitoron, és elektromágneses hullámokkal mélybe véstek, kódoltak, töröltek információkat, memóriafalakat húztak fel és bontottak le, míg a kívánt hatást el nem érték.
A világszerte számos országból jelentkező Echelon-tanúk kapcsán az engem ért megkeresések zömében könnyű volt és maradt a hitelességükről tájékozódni mindenféle csodálatos jelenség nélkül is, mert a tanúskodó üldözöttek olyan dolgokról, továbbá biofizikai tapasztalatokról számoltak be, amiket kizárólag Echelon-tanúk ismernek, és amikről egyébként egymás közt sem beszélünk, de amikről minden mélyebben kvalifikált Echelon-tanú tud, és amikről ezen Echelon-tanúk félszavakból és pillantásokból is bőségesen megértik egymást, mire gondol a másik.
Az Echelon-tanúk nagyon jelentős része azért válik az Istenben hívővé, mert olyan hatalmas rejtett tudásra és ismeretre tesz szert, ami egyrészt elkerülhetetlenné teszi annak logikai úton végrehajtott megértését, hogy az Istennek mindenképpen léteznie kell, másrészt pedig a Kapott és Biztosított erkölcs automatikusan eredményezi azon Kijelentéseket, amiket a Jézus Krisztus Kijelentéseiként olvashatunk az Újszövetség elnevezést kapott ókori történelmi dokumentumokban, valamint a Mennyei Jelenések Könyvében; utóbbiban arról az új rendről is, a keresztények ama rendjéről, amely közvetlen Beavatkozások és Kapcsolat útján tud a legfőbb elmeprogramozó Háttérhatalomról, amely a világ országait, népeit, hadseregeit, titkosszolgálatait az Isten után irányítja. Ez ama Rendszer, amely a titkosszolgálatok földi sötétségbe zárt szülőatyja, a világ minden népét és nemzetét egyetlen központi irányítás alá vont, titokzatosnak nevezett Nagy Babilon, a Bibliában és a Jelenések Könyvében – a Jézus Krisztus Által – részletesen Megprófétált Háttérhatalom. Az illuminátusok létrehozója. Az a központi, az egész világot irányító hatalom, amelyről burkoltan és nyíltan beszélt Cathy O’Brien amerikai túlélő titkosszolgálati könyvtár és programozott szexrabszolga, továbbá sokak mellett Mark Phillips, az amerikai titkosszolgálatok hivatásos elmeprogramozója, vagy az ellenoldalon pl. Henry Kissinger, de John Fitzgerald Kennedy (JFK) is.
A mentális, a fizikai és a szexuális zaklatások miatt engem megkereső személyek létszáma hullámokban változott. Voltak igen csendes időszakok, máskor pedig glédában jöttek, és jó néhányszor megesett, hogy egy nap alatt többen is.
Magyarországi emberprogramozások
A főleg Magyarországról, kis részben Romániából és más környező országokból megkereső tanúk között is kisebbségben vannak azok, akiket állami intézményekben programoztak és kódoltak, és ezen belül is jóval kevesebben, akik alá is írták, hogy hozzájuk nyúlhatnak! Egyébként amikor az alanyokat intézményekben programozták, a programozásokat szinte az összes esetben már kisgyermekkortól kezdték el! Gyermekek természetesen nem írnak alá, de a felnőttként aláírók között relatíve gyakori, hogy programozásuk már kiskorukban elkezdődött, így kellően hajlítható akarattal rendelkeztek arra, hogy felnőttként – olykor másik államban, azaz Magyarországon – már önként vállalják a folytatást. Ez is bepillantást enged a titkosszolgálatok nemzetközi nyitottságába, s hogy a titkok zöme csak a lakosság előtt titok, amely a vezetők szemében puszta eszköz és fogyóeszköz a hatalom megszerzéséhez, megtartásához és erőszakos gyakorlásához.
A programozások és a személyiség-, valamint képesség-átszerkesztések jellemzően magánklinikákon, állami pszichiátriákon és katonai létesítményekben történtek és folynak. Az állami pszichiátriákra a régi, brutális, elavult módszerek sokkal jellemzőbbek, mint amiket magánklinikákon és katonai intézményekben folytatnak. A titkosszolgálatok – Magyarországon éppen úgy, mint külföldön – egyszerre folytatnak elmeprogramozásokat elavult módszerekkel és technológiai eszközökkel, valamint sokkal modernebb tudományos eszközökkel és módszerekkel. A titkosszolgálatokra itt is, ahogy a világon mindenütt az jellemző, hogy azt is újra kifejlesztetik és feltaláltatják, ami ugyanabban az adott államban egyébként már évtizedek óta rendelkezésre áll és bevett, alkalmazott találmány.
A legtöbben természetesen nemhogy nem írtak alá semmilyen dokumentumot, hogy engedélyeznék a rajtuk végzett agyprogramozásokat és mentális beavatkozásokat, de sokáig – akár évtizedekig – azt sem tudták, mi történik velük, míg sokan csak a HÍRHÁTTÉR tudományos és ismeretterjesztő, tehát az állam és a média által Üldözött, Elhallgatott és Betiltott Film- és Cikkirodalmából jöttek rá, hogy mi a valóság.
Jobban jártak, akiket én vittem be…
Mind az általam bevitt személyek, mind a tőlem függetlenül beavatásra került tanúknál gyakran felmerült probléma volt a nem közvetlen kontaktus által okozott környezeti, fizikai és szellemi zaklatások. Sok kellemetlen és veszélyes következményről – a beavatási időszakban – azért nem beszéltem az alanyoknak, mert nem állt szándékomban elriasztani őket attól a kiváltságos és felelősségteljes lehetőségtől, hogy olyan ismeretek és Kapcsolatok birtokába jutva, amikről mások nem is álmodhattak, a Megkapott Ismereteket akaratuk szerint tovább adva gyarapítsák az elveszett lelkű, fogságba vitt Emberiséget, szolgálva ezzel a Jelenések Könyvében egyébként Megprófétált és Elkerülhetetlenül bekövetkező, a világ minden részébe eljutó alapismereteket és bizonysághegyeket arról, hogy az Emberi Faj totális irányítás alatt áll, és egyedül az Istent a Jézus Krisztus által kérvén nyerhető menekülési útvonal és boldog halhatatlanság.
A súlyos fizikai zaklatások, továbbá a kimondottan pokoli közérzetet indukáló szexuális zaklatások viszont – az Istennek hála – kifejezetten olyan személyek ellen került elkövetésre, akiket nem én vittem az Interaktivitásba. A fizikai zaklatások közt olyan pokoli formák is léteznek, amiket általában jobb nem felfedni, mivel a titkosszolgálatoktól kezdve az Istenig az volt a jellemző mindig, hogy a titkosszolgálatok és a Hatalom bizonyos algoritmusok és kulcsok szerint Mozdul, ekképpen a sok tekintetben való titkolózással számos veszedelmes beavatkozás és globális, fizikai és szellemi vírusfertőzés elkerülhetővé válik.
Kik a zaklatók?
Az üldözöttekre Magyarországon is az jellemző, hogy sokan, akik nem rendelkeznek kellő ismerettel, a zaklatások eredetét kisebb csoportokhoz, szűkebb maffiákhoz és azok jobbára technológiai terrorizmusához kötik, valamint az üldözésüket kiváltó okok után keresgélnek. Sokan nem lepődnek meg, hogy a legtöbb személyi, idő- és eseménybeli egyezés miatt az áldozatok a legtöbbször felelősnek a magyarországi Hit Gyülekezetét, annak vezetőit és kimondottan Németh Sándort, a HGY magyarországi vezetőjét nevezik meg. Egyébként hasonló a helyzet a hagyományos maffiaügyeknél is, amik vonatkozásában Orbán Viktor és Pintér Sándor első helye után rögtön Németh Sándor és a hozzá kötött, vele egyként mozgónak deklarált titkosszolgálatok üldözéseiről, zaklatásairól, életveszélyes fenyegetéseiről, követéseiről, illegális behatolásairól etc. számolnak be. Az Echelon-ügyeket illetően tény, hogy azok legalább 90%-a semmiképpen nem írható Németh Sándor számlájára, aki tud az emberprogramozásról és hallgat róla, és aki ugyanakkor viszont feltétlenül eszköz a különböző őt pártoló és rá ellenségesen tekintő titkosszolgálatok kezében, hogy pro és kontra különféle maffiabotrányok vegyék körbe, valamint a mesterségesen előidézett mentális behatások változatos és jelentős botrányokat okozzanak; hol azért, hogy erősítsék, hol azért, hogy elriasszák a Hit Gyülekezete potenciális és jövőbeni, valamint alkalmazott keresztényeit. Fontos, hogy Németh Sándor az Echelon-botrányoknak nem a fő mumusa, hanem csupán statisztikailag – amikor közvetlen felelőst neveztek meg – Németh Sándorban gyanították a fő gonoszt. Tehát rengeteg zaklatásos botránnyal kerestek meg, de összességében mindezek csupán töredéke, amikor Németh Sándort gyanították afféle keresztapának.
Amikor az áldozatok – köztük teljes családok – különböző kisebb csoportokat sejtenek a sokszor évek óta tartó üldözések és kifejezett Echelon-zaklatások mögött, olyankor legtöbbször igyekszem lassan megértetni, hogy az alsó szinten folytatott zaklatásoknak is – most kifejezetten a technológiai eszközökkel elkövetett zaklatásokról beszélünk – jellemző háttere a katonai titkosszolgálat, amely ritkán választ terrorizmusa tárgyául tetten érhető bűnök alapján célcsaládot, célszemélyeket stb., hanem alsó szinten is számítógépes programok választanak – bizonyos algoritmusok szerint – személyeket, családokat. A választásokra ok bármi lehet: származás, valamely felmenő rokon valamilyen testi betegsége, a szülők egykori munkahelye, a célszemély vagy a család valamilyen genetikai sajátossága, egy-egy adott biológiai, elektromágneses, kvantum-összefonódási stb. fegyver tesztelése egy adott egészségügyi és szociális, illetve társadalmi sajátossággal, pozícióval stb. rendelkező család vagy családtag miatt, amiket mindig betetőz egy olyan – a titkosszolgálatok előtt is ritkán és maximum is csak részben ismert – fősodratú, a civilizációt és a fajokat Tervezetten meghatározó project, amikről legjobb esetben is csak fogalmuk lehet, de ők maguk sem tudják, miért hajtják végre a műveleteket és az üldözéseket, csak végrehajtják azokat. Úgy, ahogyan a Skull and Bones (Koponya és csontok), a Bohemian Grove és más elnöki, főbankári etc. háttérhatalmi szekták az imádatot, a szexuális rítusokat és emberáldozatokat stb. Egy olyan titokban megnyilatkozó háttérhatalomnak, amely a sötétségből való, amelynek szülője a Sátán, és amelynek célja az Emberiség tönkre tétele és az emberi lelkek kárhozatba taszítása.
Hogyan lehet védekezni? (A terjedelem miatt itt csak nagyon keveset)
A hozzám fordulóknak szinte vagy mindig elmondom, hogy ilyen ügyekkel üldözötteknek sosem tanácsos sem rendőrséghez, sem ügyészséghez, sem pszichiáterekhez fordulni. Ezen beszervezett állami maffiák azok, amik a leginkább agyonvertek rosszindulattal és sátáni sötétséggel. Ezek a rétegek azon halmazba tartoznak, akik a társadalom legalacsonyabb rendű szociális és törvényi indexével rendelkeznek, valamint a társadalom és az Emberiség védelmét célzó legpatológiásabb, legkevésbé megbízható és legkritikátlanabb felelősségi hányadosával bírnak.
Korábban a politikusok is kifejezetten életveszélyesek voltak, akiknek a legapróbb értesítése is gyakran azonnal maga után vonta a halmozott titkosszolgálati üldözéseket, melyeknek az Internet tulajdonképpen kezdeti szakaszában is olyan személyek voltak a Világhálón beszámoló tanúi – sokak nagy riadalmára -, amilyen az országról országra menekült Kopács Miklós volt, aki 1990 körül menekült német menekülttáborba, ott klasszikus körülmények között leleplezte a Moszadot, és pillanatok alatt olyan háborúba keveredett, hogy a CIA müncheni összekötő irodájától a német BND-n át, Magyarországra visszaköltözvén a helyi titkosszolgálatok részéről is halmozott zaklatásos terror alá került. A magyarországi titkosszolgálati bűnözésben a sok kiemelendő személy közül érdemes külön megemlíteni Orbán Viktor mellett az Orbán-kormány egykori igazságügy-miniszterét, a Kopács Miklós elleni megfigyeléseket és titkosszolgálati terrorizmust aláírásaival gyakran ismétlő Dávid Ibolyát, aki az MDF nevű párt elnöke volt.
Ma már – minthogy az Internet miatt rengeteg titok került nyilvánosságra – a politikusok értesítése általában csekély kockázattal jár, azaz nem von maga után azonnali fékevesztett titkosszolgálati üldözést. Természetesen ez is időszakonként fog változni, de most, 2012-ben, Magyarországon ez az érvényes. Túl sok információ lett publikus, túl sok ténytanút kellene a legszélsőségesebb üldözés alá venni, és túl nagy a politikusok és a titkosszolgálatok lebukásának veszélye.
A tanúk közül relatíve jelentős százalékban felkeresik a titkosszolgálatot, ahol mindig közlik velük, hogy ők nem folytatnak ilyen üldözéseket, illetve hogy nem ők azok, akik a zaklatásokat elkövetik, valamint – az ügyesebbek ezt is kihalásszák belőlük – ezen ügyekről és ilyen személyekről titkosszolgálati dokumentumokat nem adhatnak ki, mert ezen anyagok és a megfigyelt személyek anyagai államtitkot képeznek. Mivel az üldözés a mai nyilvánosság körülményei stb. okán a titkosszolgálatok felkeresését követően maximum is csekélyebb mértékben szokott felerősödni, ezért a tanúknak nyitva szoktam hagyni a lehetőséget, mondván: nem baj, hogy felkeresték a szolgálatokat, mert ezzel is politikai nyomást gyakoroltak – az egyébként elkerülhetetlenül bekövetkező – globális nyilvánosság irányába, amivel a technológiai rendszer létezése nyilvános beismerésre kerül.
A tanúknak szoktam javasolni, hogy írjanak az ombudsmannak, aki udvariasan fog felelni, hogy sajnos nem tud mit tenni az ügyben, legalább addig, amíg az alany végig nem járta a többi jogi procedúrát, és jogorvoslatra nem talált. El szoktam mondani, hogy az ombudsmanhoz azért célszerű fordulni, mert hadd szaporodjanak a titkos zaklatásos üldözésekről szóló, iktatott tanúbeszámolók, melyek már az első lépésben is további politikai nyomást képeznek ezen egyszerű tudományos, technológiai és hadászati tények köztudatba emeléséhez és elfogadásához, tehát a Háttérhatalom és titkosszolgálatai léte, eszközei és módszerei globális feltárásához, mely amúgy is elkerülhetetlenül bekövetkezik, de nekünk célunk, hogy a nyilvánossággal biztosítsuk az áldozatok életének és biztonságának védelmét, valamint az Isten Létezése bizonyítását, amik szintén elkerülhetetlenül bekövetkeznek.
A zaklatások olykor rendkívül erőteljessé, illetve elviselhetetlenné válnak. Ilyen esetekben jelentős enyhülést okozott az, ha a zaklatások áldozata legalább telefonon felkeresett (legalábbis amikor már fel bírta emelni a telefont). Akik tudatában vannak ezen látens rendszerek működésének, a legtöbben máris megértik, hogy a legalább telefonos megkeresésem minimum miért hozott azonnali enyhülést vagy radikális felszabadulást. Tehát akinek baja van, és képes rá, minimum hívjon fel telefonon!
Az erőteljes, elviselhetetlenségbe torkolló zaklatások elleni másik védekezési mód, amikor az áldozat legalább pár napra vagy egy hétre helyszínt változtat: ismerősökhöz, rokonokhoz stb. utazik. Ugyancsak nagyon fontos körülmény, hogy a célszemély ne maradjon egyedül! Ahogyan a Bibliában Kinyilatkoztatásra került a Mindenhatóról, az Örökkévalóról, hogy “rejtőzködő Isten vagy Te!”, úgy igaz ez a Háttérhatalomra és a titkosszolgálatok összesére is! Mások előtt elkövetett titkosszolgálati botrányok mindig több kockázatot hordoznak magukban, ezért a legtöbb esetben – egyelőre – az Echelon Victim, tehát az Echelon-áldozat számára menedéket szokott jelenteni a társaság.
Azt is el kell mondani, hogy amíg ez a Tényfeltáró Cikk is hadtörténeti múzeumba nem kerül, azaz amíg nem lesz mindenki számára nyilvános és megértett, hogy az elmeprogramozói és biofizikai kontroll (világ)rendszere létezik, addig az Echelon-áldozatoknak nem célszerű olyanok előtt beszélni mindenféléről, akik nem tájékozottak, akik nem elég értelmesek, szakavatottak.
A javarészt elektromágneses és fejlettebb technológiákat alkalmazó üldözéseknek Magyarországon is célkeresztjében állnak – természetesen sokan megkerestek emiatt, így az elmúlt hetekben is – teljes családok is. Nem túl ritka, amikor – az elmúlt napokban is volt ilyen megkeresés – nagyszülő, szülő és felnőtt utód egyaránt széles körű titkosszolgálati, háttérhatalmi vagy magasabb hátterű zaklatásnak és üldözésnek van kitéve, és a pánik ilyen esetekben olykor elementáris. Amikor – ugyancsak konkrét magyarországi botrányokról beszélek – szülő és gyermek, máskor szülő és kisgyermek az üldözés alanya, olyankor is előidézett az elszigetelés, azaz mivel mindketten célponttá váltak és mindketten tudnak a titkos módszerekről, ezért van, hogy a háttér, a titkosszolgálat és akik ezek felett állnak, nem rejtik az üldözések tényét.
A családok és családtagok effajta üldözése ritkább, és a legtöbb tanú ma még arra panaszkodik, hogy környezete jobbára csak tévét néz, és mivel abban és a politikusok mindent elhallgatnak, ezért ismerőseik annyira buták, hogy sem megbeszélni nem tudnak velük semmit, sem a védelmükre nem számíthatnak. Nyilvánvaló, hogy az orbáni ésSemjén Zsolt-féle antikrisztusoknak és pszichiátriai terroristáknak ezek is a legfőbb céljaik közé tartoznak. Orbán Viktor egyszerűen egy elképesztően, valóban kivételesen sötét sátáni gonosztevő, akinek vágtaszerű szellemi és morális leépülése abszolút szemmel követhető volt, Semjén Zsolt pedig legalább egy rendkívül gyenge és gyáva jellem, akinek valódi keresztény Istenhite csak annyira volt elegendő, hogy a háttérhatalom titkai és mészárlásai védelmében pozícióját megtartsa, valamint az Istent, a Jézus Krisztust, a világ keresztényeit és az Emberiséget elárulja, és az emberi faj gyászából és bukásából teletömve véres szajha zsebeit, nagyokat lakomázzon és haragborozzon a világ leghitványabb ördögeinek és antikrisztusainak júdásasztalánál.
A titkosszolgálati és háttérhatalmi brutális fizikai bántalmazásokhoz, kínzásokhoz és elviselhetetlen szexuális zaklatásokhoz képest más az, amikor pl. Salvador Dali festőművészről azt halljuk, hogy akkor volt a feleségéhez legközelebb, amikor egymás mellé ültek az autóban, mert Dali egyébként szeretkezni is úgy szeretkezett, hogy külön szobában, külön ágyon feküdtek. Mindegy, hogy Daliról mennyire ellenőrzött ez a tévében is elhangzott hír, mivel az Echelon-tanúk és az illuminátusok jelentős része közötti szexuális és egyéb, szavakkal le sem írható kontaktusok a kívülálló pogányok és a nem kellően szent keresztények álmaival vetekednek. Nem véletlenül nevezi a Jézus Krisztus a Mennyei Jelenésekben ezt a Rendszert a föld paráznáinak és utálatosságainak anyjaként, aki részeg a szentek vérétől, mivel egyebek mellett természetes, hogy az Echelon-tanúk és az illuminátusok jelentős része ‘tetszik vagy sem ez van’ alapon meríttetik alá a közeli és távoli társas kapcsolatokban, ahol olykor – nem véletlen, hogy az amerikai kormányokról is annyi szexuális botrány került napvilágra programozott szexrabszolgák részéről – a gátlások nem igazán az emberi faj biológiailag elrendelt normáihoz szabottak. A gondolatok változatos egyesítése nem csak kénytelen eltüntetni a titkokat, de – ahogyan Drábik János állítólag beszámolt a “Tudatmódosítás” című könyvében, amikor az NSA-s, számítógépek előtt, fejfedővel dolgozó ügynökökről beszélt – a rejtett hatalom kikapcsolja a gátlásokat is.
2012.04.28., 8.kerület, Budapest, Hungary
HÍRHÁTTÉR MULTIMÉDIA (HHMM): 
http://www.hirhatter.org/
hirhatter.multimedia@gmail.com
Telephone: +36/30/919-6386






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése