2018. november 11., vasárnap

Kobaltbomba








Kobaltbomba


A kettős mérce tipikus esete:
Izraelnek szabad titokban atomfegyvert előállítania, Iránnak nem


Józan ésszel azt gondolná az ember, ha valaki utánozza az én tetteimet, akkor nincsen jogom ítéletet mondani fölötte. A cionista gondolatmenet azonban más: ha bárki is ugyanúgy cselekszik, mint ahogyan ők, akkor azt esetleg helytelennek tartják, sőt az egész emberiségre nézve veszedelmesnek nyilváníthatják.
A zsidók ugyanis most attól félnek, Irán ugyanolyan ellentmondásos, homályos politikát folytat nukleáris programjával kapcsolatban, ahogy azt Izrael teszi. A világon mindenki tudja, hogy Tel-Aviv atomfegyverek sokaságával rendelkezik, ezt a tényt azonban a zsidók nem hajlandók beismerni. „A lehetőség, hogy Irán leutánozza a zsidó állam nukleáris politikáját, egyre növekszik” – jelentette ki egy névtelenségbe burkolózó izraeli kormányzati illetékes a The Jerusalem Post című napilapnak. Ami nem kevesebbet jelent, mint hogy az izraeliek immár teljesen nyilvánosan hirdetik felsőbbrendűségüket, hiszen ország-világ előtt kimondják: nekik joguk van olyan tetteket is végrehajtani, ami másoknak szigorúan tilos. 
A mai nap folyamán Leon Panetta, amerikai hadügyminiszter megbeszélést folytatott Ehud Barak izraeli védelmi miniszterrel. A tárgyalások középpontjában a perzsa állam atomfegyver kifejlesztésére irányuló állítólagos törekvései állnak, továbbá a felek megvitatták, miként lehet tovább növelni Izrael nyomasztó katonai erőfölényét a Közel-Keleten. Panetta az előzetes tervek szerint elzarándokol a Yad Vasem Holokauszt Múzeumba, ahol részt vesz a holokauszt vallási szertartásokon. Valamin nagyon törhetik a fejüket a fiúk, ugyanis az elmúlt héten James Stavridis, az USA európai haderőinek parancsnoka (aki egyúttal a NATO egyesített erőinek parancsnoka is) tette tiszteletét Jeruzsálemben. 
Az izraeliek most arról beszélnek, hogy az iráni reaktorokban jelenleg 20%-os szinten képesek uránt dúsítani, ami nem elég ugyan az atomfegyver előállításához, csakhogy néhány hónapon belül el lehet érni a 90%-os dúsítási szintet. Ami, ha sikerül, akkor már csak rövid idő kérdése az atomfegyver összeszerelése. Teherán abban a vonatkozásban is utánozza Izraelt, hogy igyekszik elrejteni a világ szeme elől nukleáris létesítményit. De ezek szerint amit „szabad Jupiternek, nem szabad az ökörnek”: az izraeliek szerint ugyanis Iránnak nincsen joga a Qom melletti hegyekben, mélyen a felszín alatt urándúsítást folytatni. Ezzel szemben Izrael természetesen rejtegetheti reaktorait, atombombáit, és még a nemzetközi Atomenergia Ügynökség ellenőreit is kitilthatja a zsidó állam területéről. Ehud Barak honvédelmi miniszter 2009-ben egy alkalommal arról beszélt, hogy a Qom városához közeli, föld alatti létesítményt nem is lenne lehetséges légicsapásokkal lerombolni.
A neve elhallgatását kérő izraeli tisztségviselő a The Jerusalem Postnak nyilatkozva kijelentette: “Irán egy jó ideig gond nélkül folytatni fogja jelenlegi nukleáris politikáját és az urándúsítást, anélkül, hogy egy határhoz elérkezne, és nyilvánosan bejelentené a nukleáris fegyver kifejlesztését”. 
A zsidók tehát attól tartanak, hogy Teherán – Észak-Koreával ellentétben, de Izraelhez hasonlóan – sohasem ismeri be ország-világ előtt, ha majd atombombákkal rendelkezik, ily módon igyekezvén elkerülni az ország ellen foganatosított szankciók szigorítását, illetve a perzsa állam elleni katonai csapást. Természetesen Izrael egyelőre fantomokkal viaskodik: a perzsa államnak jelenleg egészen biztosan nincs atomfegyvere, és az sem biztos, hogy Teherán a nukleáris bomba kifejlesztésén munkálkodik. De mindegy, elég a feltételezés, és a háború megindulhat. 
Egyébként egyáltalán nem lenne meglepő, ha Afganisztán, Irak és Líbia példáján okulva az irániak mégis csak szeretnének atomfegyverre szert tenni, mert ha kezükben lenne a bomba, aligha mernének ellenük csapást mérni a cionisták. 

A cionista rezsim 300 atomrakétájával fenyegeti az egész térséget.

Ahmadinezsád: "A cionizmus egy átültetett májhoz hasonlítható, melyet a szervezet kivet magából"

Nem úgy tűnik, mintha Mahmúd Ahmadinezsád iráni államfő különösebben meg lenne ijedve a cionista fenyegetőzések hallatán. Az egyiptomi al-Akhbar című lapnak nyilatkozva az elnök kijelentette: a cionista rezsim halálra van ítélve.
Izrael szétesése elkerülhetetlen, és a rezsim összeomlása a közeli jövőben fog bekövetkezni” – idézte az IRNA perzsa hírügynökség Ahmadinezsád szavait. Az iráni államfő szerint a zsidó állam és a nyugati hatalmak, kiváltképpen pedig az Egyesült Államok, félnek Irán erejétől, és háborúval akarják megállítani az iszlám köztársaság befolyásának növekedését; a támadás idejére pedig jelentős nemzetközi támogatást szeretnének maguk mögött tudni – hangoztatta az iráni elnök. Azonban, mint mondta, az „agresszív hatalmaknak tisztában kell lenniük azzal, hogy Irán nem fogja megengedni nekik, hogy bármilyen erőszakos lépést foganatosítsanak”.
Simon Peresz izraeli államfő egy korábbi fenyegető megnyilatkozására válaszolva Ahmadinezsád a következőt mondta: „Iránnak nincs nukleáris bombája, ezzel szemben a cionista rezsim 300 atomrakétájával fenyegeti az egész térséget.” Az államfő ismételten aláhúzta, hogy az iráni nukleáris program kizárólag békés célokat szolgál, és teljes mértékben összhangban van a nukleáris fegyverek korlátozásáról szóló nemzetközi egyezményekkel, melyeket Irán (Izraellel ellentétben) aláírt.
Ahmadinezsád rámutatott: az Egyesült Államok nem lesz képes megmenteni a cionizmust, amely, mint mondta, „egy átültetett májhoz hasonlítható, amit a test kivet magából, és ennek következtében szétmállik”.
Az interjúban Ahmadinezsád kitért arra az amerikaiak által fabrikált kémhistóriára, mely szerint Teheránnak köze lenne a Szaúd-Arábia washingtoni nagykövete elleni merényletkísérlethez. “Az USA ötlötte ki ezeket a hazugságokat azzal a céllal, hogy ellentétet szítson Irán és Szaúd-Arábia közt” – jelentette ki az iráni államfő, hozzátéve, hogy az „Egyesült Államok a világban a terrorizmus támogatója, melyet céljai érdekében használ föl”.
Látsd a zsidó terroristákat, az USA számára a zsidó terrorista jó terrorista csak 9/11 egyet csináltak az államok területén és atombombát még nem robbantottak az államokban .
Teherán és Rijád kapcsolatairól szólva annyit mondott, hogy nincsen szakítás a két ország között, és Irán mindenkor készen áll a közvetlen tárgyalásokra a meglévő problémák megoldása céljából.
Ami pedig az USA és Izrael kardcsörtetését illeti, az államfő azt mondta, hogy nincs ok különösebb aggodalomra. Annál is kevésbé, mivel az „Irán elleni fenyegetőzés egyáltalán nem valami új keletű jelenség”.
Perge Ottó - Press TV

Hogy is van ez ,, a bolha ugat az elefántra,, - Az én békés 300 db. Atombombám nem fenyeget senkit, de akkor zsarollak meg amikor én akarom, és akkor vetem be amikor én akarom. Én azért lettem kitalálva, hogy bármikor feszültséget tudjak szítani köztetek, ezért tudom búbolni még mindig Amerikát, és ha nem tetszik nekik, hát eljátszunk nekik egy arab terrorista támadást 9/11 ismerős dátum, ötleteink vannak, a FEMA táborok készek, a törvények is elkészültek mindent csak be kell üzemelni, és ha egy ilyen nagy nemzettel elbántunk, kik csak úgy ugatnak, ahogy mi fütyülünk nekik. Nálunk is ott a nagy kényszermunkatábor a Gázai övezet, gondoljátok, hogy az Amerikai segítséggel belőletek nem tudunk egy nagy koncentrációs tábort csinálni, ha nem tudnátok mi az egész emberiséget le akarjuk igázni, mert a goj nem ember az állatnak koncentrációs táborban a helye.


Hasadóanyagok táblázata [szerkesztés]



Nuklid
kritikus tömeg, kg
átmérő, cm
Ref
urán-233
15
11
urán-235
52
17
7
8,7
60
18
9,04–10,07
9,5-9,9
10
9,9
40
15
12
10,5
75–100
19-21
55–77
20-23
9–14
11-13
180–280
30-35
kűrium-243
7.34–10
10-11
kűrium-244
(13,5)–30
(12,4)–16
kűrium-245
9,41–12,3
11-12
kűrium-246
39–70,1
18-21
kűrium-247
6,94–7,06
9,9
6
9
5
8,5
2,73
6,9

A bomba alapvető működése

Adva van tehát a szükséges mennyiségű U-235 vagy Pu-239 hasadóanyagunk. De hogyan fogjuk elérni, hogy rövid idő alatt megfusson a reakció? Ez két fő eljárással valósítható meg. Az elsőnél két vagy több, a kritikus tömegnél kisebb anyagmennyiséget robbanótöltetekkel összelöknek, amihez általában plusz neutronforrást is biztosítanak, hogy a láncreakció garantáltan beinduljon. A hirtelen megfutó reakciót a gyors neutronok hozzák létre. Rövid idő alatt hatalmas energiák szabadulnak fel, és a másodperc milliomod része alatt több millió fokos hőmérséklet keletkezik. 
 
Ez az eljárás egyszerű, és a hatása sem kérdéses. Ilyen elven működött a Little Boy, amit Hirosimára dobtak le 1945 augusztusában. Azonban ez az eljárás csak U-235 esetén működhet, Pu-239 esetén nem, mivel abból nagyobb számban szabadulnak fel spontán neutronok, és a láncreakció által keletkező hő egyszerűen szétvetné a bombát, mielőtt a részek megfelelően egybeérnének, és kellően reaktívvá válna. Ennek a problémának a megoldására dolgozták ki a berobbantásnak nevezett megoldást.

Itt a reakcióanyag egy üreges gömb (de egyes bombáknál később állítólag áttértek az amerikai focilabdára emlékeztető alakra), amely körül robbanóanyag van. A robbanóanyagnak igen rövid idő alatt kell a Pu-239-et egyetlen pontba összenyomnia. A hirtelen felületcsökkenés (ahol a keletkező neutronok megszökhetnek) és a megnőtt sűrűség miatt szuperkritikussá válik az anyag. A reakció megindulását itt is egy neutronforrás biztosítja, és egy U-238- vagy berilliumtükör veszi körbe a plutóniummagot, amely nagyban javítja a fegyver hatásfokát. 
A modern, összetett berobbantási módszerekkel hatásosan lehet csökkenteni a szükséges reakcióanyag mennyiségét. Amíg egy tiszta Pu-239 hasadóanyag kritikus tömege gömb formában mintegy 10 kg körüli, berobbantásos eljárással ez 4 kg-ra, a fejlettebb berobbantásos megoldásokkal pedig egyes becslések szerint akár 1-2 kg-ra is lecsökkenthető. A berobbantásos eljárás használható az U-235-bombáknál is, ahol a kritikus tömeg mintegy 15 kg-ra csökkenthető le.
A neutronbomba

Ha egy kis méretű termonukleáris fegyvernél a felszabaduló neutronokat nem tartjuk bent a reakció lezajlása alatt a bomba belsejében, neutronbombát kapunk. Tömören így lehetne felvázolni e fegyver működését, amelynél a cél az volt, hogy az energia legnagyobb részét nukleáris sugárzás, elsősorban neutronsugárzás és röntgensugárzás formájában szabadítsuk fel. Egy neutronbombánál ez az arány az 50%-ot is elérheti, míg a hagyományos nukleáris fegyvereknél csak a 15%-a szabadul fel ebben a formában.

A neutronbomba két fő tervezett alkalmazási területe az ellenséges nukleáris robbanófejek tönkretétele, illetve az erős neutronbesugárzás által, ballisztikus rakéta-elhárító rakéták robbanófejeként használva. A harctéri, taktikai alkalmazás volt a másik cél: a neutronbomba robbanóereje viszonylag kicsi, de a felszabaduló neutronsugárzás elég nagy távolságból is képes halálos sugárzást okozni a területen lévő katonáknak.

Egy 1 kilotonnás neutron robbanófej felrobbanásakor az attól 690 méterre lévő korai T-72-es harckocsi személyzete szinte azonnal harcképtelen lesz, és rövid idő alatt meghal, de még ha a robbanás után egy új személyzet is száll a harckocsiba, a besugárzott acélpáncélzatból a személyzet 24 óra alatt halálos mértékű sugárzást kap. Nyílt terepen védelmi felszerelés nélkül tartózkodó katona 1100 méteres távolságon belül rövid időn belül meghal, 1350 méteren belül pedig rendkívül súlyos (mintegy 50%-os halálozási arányt jelentő) besugárzást szenved el.

A neutron robbanófejek előnye, hogy a baráti csapatokhoz viszonylag közel is bevethető, de természetesen a kockázati tényező így sem elhanyagolható. A modernebb harcjárművek egy részébe gyárilag neutronelnyelő burkolatot építenek a veszély csökkentése céljából.
Kobaltbomba, és más ítéletnap-fegyverek

Az ítéletnap-fegyverek egyik klasszikus változata az, hogy a Föld előre meghatározott pontjain egyszerre robbantanak fel nagy mennyiségű termonukleáris fegyvert, és a légkörbe kerülő radioaktív anyagok annyira elszennyezik a Föld felszínét, hogy az már alkalmatlan lesz az életre (nukleáris tél). Más elképzelések szerint föld és/vagy tenger alatti nukleáris robbantásokkal gigászi földrengéseket és szökőárat lehetne produkálni, melyek hatalmas pusztításra lennének képesek. Ezen tervek legnagyobb része azonban inkább a tudományos-fantasztikumhoz áll közel, mint a valósághoz. Persze ez nem jelenti azt, hogy az ítéletnap-fegyver teljesen fantazmagória lenne.

Szilárd Leó vetette fel először 1950-ben azt, hogy hamarosan akár olyan nukleáris fegyvereket is kifejleszthetnek, amelyekkel az egész Földön kiirtható az emberiség. A felvázolt terv alapja olyan termonukleáris fegyver, ahol a neutronsugárzás hatására egyébként stabil anyagokból (kobalt, arany, tantál vagy cink) erős gammasugárzást kibocsátó radioakítv izotópot hoz létre és szór szét az egész világon.

Szilárd Leo 1949-ben
A nukleáris fegyverekből bizonyos mennyiségű radioaktív anyag mindenképpen a légkörbe kerül, de a legveszélyesebb keletkező izotópok viszonylag rövid felezési idejük miatt hamar el is tűnnek. A kobalt-60 izotóp azért ideális e fegyver számára, mivel 5,26 éves felezési ideje miatt kevés az esély arra, hogy egy bunkerben ki lehessen húzni addig, amíg az izotóp magától eltűnik a légkörből. Leó - aki a kezdektől fogva az atomfegyverek által felvetett morális problémák egyik fő szószólója volt - nem komoly tervként hozakodott elő ezzel a rémképpel, hanem éppen a nukleáris fegyverkezés szélsőséges veszélyére akarta felhívni a figyelmet. Amennyire tudni lehet, egyetlen ország sem készített soha kobaltbombát. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése