Az emberi agy befolyásolása

Az emberi agy befolyásolása

2 A HAARP PROJECT 

Ha Alaszka déli részén végigautózunk az ún. Tok-Highwayn, a 11-es mérföldkőnél, Gakona település közelében az út mellett több kilométeren át szögesdrótkerítés húzódik. A kerítés mellett tábla figyelmeztet arra, hogy itt katonai terület kezdődik. Ez az ún. HAARP Project (haarp = hárfa) fellegvára. A HAARP a High Frequency Active Auroral Research Program, azaz aktív magas frekvenciás program az auróra kutatására elnevezést takarja, vagyis hivatalosan az északi fény létrejöttét és tulajdonságait vizsgálja. Közreműködői az US Navy (haditengerészet), a US Air Force (légierő), valamit néhány egyetem és beszállító cég. A terület tulajdonosa az USA Védelmi Minisztériuma. Egy kívülálló számára már az is elgondolkodtató lehet, hogy vajon miért érdeklődik az amerikai hadsereg az északi fény iránt? 
A projekt hivatalos leírása szerint a HAARP az ionoszféra fizikai folyamatait vizsgálja. Az ionoszféra a Föld légkörének felsőbb rétegei közé tartozik, a felszíntől számítva 60-1000 km között található. Nevét onnan kapta, hogy különösen gazdag elektromosan töltött részecskékben, ún. ionokban. A Napból és a kozmikus térből eredő természetes sugárzás folyamatosan újabb töltéseket hoz létre és süt ki. Az Északi- és a Déli-sark környékét sűrűn hálózzák be a földi mágneses tér erővonalai, ennek következtében itt gyakran fordulnak elő nagy felületre kiterjedő kisülések. Ezeket a földfelszínről is látható jelenségeket hívjuk északi fénynek vagy aurórának.
A HAARP kutatásainak alapját a fenti képen is látható antennaerdő képezi. Az ún. dipólusos antennákból jelenleg 48 van, a végleges kiépítettséghez 180 antenna felállítását tervezik. A kereszt alakú antenna egyik karja a 2,8-7 MHz-es tartományért, a másik a 7-10 MHz-es frekvenciasávért felelős. Az antennák úgy vannak kapcsolva, hogy az ionoszféra szűk tartományát is képesek pontszerűen magas frekvenciás rádióhullámokkal bombázni. Az ionoszféra megcélzott tartományában ez elektromágneses folyamatokat gerjeszt, ami rádióhullámok kisugárzását eredményezi.
Már régóta ismert, hogy az elektromosan pozitív ionoszféra az összességében negatív töltésű földfelszín ellenpólusa, így a két réteg között folyamatos az elektromos feszültség. Ez a feszültség rendszeresen kisül, amikor valahol a Földön kitör egy vihar. 
Az ionoszféra fizikai tulajdonságait használja a technika a drótnélküli információátvitelhez. A földi adók által kisugárzott rádióhullámok számára az ionoszféra olyan, mint egy hatalmas homorú tükör. Visszaveri a rádióhullámokat, amelyek így nagy távolságokat is képesek áthidalni. Aki már megpróbálkozott azzal, hogy egy a középhullámú sávon egy távoli adót hallgasson, tapasztalhatta, hogy a vételi viszonyok naplemente után jelentősen javulnak. Ennek oka, hogy ekkorra megszűnnek azok a zavaró effektusok, amiket a nap sugárzása okoz az ionoszférában. 

Tesla és Schumann felfedezései 

A fentiekben körülírt fizikai tényeket először Nikola Tesla horvát fizikus és feltaláló írta le a XX. század elején. Tesla akkoriban Colorado Springsben folytatott kísérleteket a drótnélküli energiaátvitellel. Kísérleti berendezéseivel több százezer volt elektromos feszültséget hozott létre, amellyel képes volt mesterséges villámok előállítására is. Rájött, hogy a villámlás mellékjelenségeként rendkívül alacsony frekvenciájú rádióhullámok kerülnek kisugárzásra, amelyek gyakorlatilag akadálytalanul képesek behatolni a földfelszínbe is. Ezzel a felfedezésével megtalálta azt a frekvenciát, amellyel Föld elektromágnesesen rezonál. Tesla munkáját akkoriban nem támogatta a tudományos közélet, és mivel felfedezéseinek gazdasági hasznát sem látták, munkájához nem talált szponzorokat, így az félbeszakadt. Majdnem egy fél évszázad telt el addig, amíg a müncheni egyetem egyik fizikusa - inkább véletlenszerűen - ugyanezt a felfedezést tette: Schumann megállapította, hogy az ionoszféra és a földfelszín közötti energia kisülések melléktermékeként rendkívül alacsony frekvenciájú rádióhullámok sugárzódnak ki, amelyek képesek rezonálni a Földdel. Ezek a rádióhullámok nemcsak behatolnak a Földbe, hanem ezáltal még fel is erősödnek, emiatt hatalmas állóhullámok képződnek, s ezek képesek hosszú időn át stabilak maradni. A Schumann-frekvencia pontos értéke: 7,8 Hz. 
A rendkívül alacsony frekvenciájú hullámok (ELF-hullámok) katonai hasznosítása szinte kézenfekvő. Miután ezek a hullámok majdnem veszteség nélkül képesek behatolni a földfelszínbe és az óceánok vizébe, kitűnően alkalmazhatók földalatti objektumok lokalizálására, de tengeralattjárók felderítésére és a velük folytatott kommunikációhoz is. 

Az emberi agy frekvenciái 
Az emberi agy elektromos áramainak EEG-vel történő mérései megállapították, hogy agyunk 1-20 Hertz közötti elektromágneses hullámokat termel. Az orvostudomány ezt a spektrumot négy főbb tartományra osztja, amelyek különböző tudatállapotokhoz kapcsolódnak: 
1. A delta-hullámok (1-3 Hz) az álom nélküli mélyalvásban és a komatózus állapotokban dominálnak. 
2. A théta-hullámok (4-7 Hz) azokra az alvási fázisokra jellemzőek, amikor álmodunk.
3. Az alfa-hullámok (8-12 Hz) a nyugalmas ébrenléti állapotokban lépnek fel (pl. meditáció során, röviddel az elalvás előtt, illetve közvetlenül az ébredés után).
4. A béta-hullámok (13-20 Hz) a normális ébrenléti állapotra jellemzőek. A Schumann-frekvencia (7,8 Hz) tehát az agy alfa és théta-állapotának határán helyezkedik el. Ezenkívül ez az agyfrekvencia jellemző a legtöbb emlősállatra is. Ez az azonosság minden bizonnyal nem véletlen: az evolúció folyamán alkalmazkodtunk az életterünk sajátosságaihoz, hiszen az előbbiekben láthattuk, hogy ez a frekvencia jellemző bolygónk egyes természetes állapotaira. 

A HAARP projekt lehetséges hatásai az emberi tudatra 
Az eddigi adatokból következik, hogy a HAARP projekt antennái tevékenységük mellékjelenségeként nagy mennyiségben termelnek olyan elektromágneses hullámokat, amelyek frekvenciája 7,8 Hz. A kérdés az, hogy ez a véletlen műve, vagy szándékosan előidézett jelenség?
Mérések szerint az emberi agy hipnotikus állapotban is dominánsan alfa-hullámokat termel. A vizsgálatok ugyanakkor azt is igazolják, hogy hipnózis alatt az ember huszonötször könnyebben befolyásolható szuggesztiókkal, mint normál éber állapotban. Nem kell túl sok fantázia ahhoz, hogy ezen információkat összekombináljuk.
Alaszka messze van? Az ionoszféra tükrözési effektusát kihasználva egy kisugárzott jel nagy pontossággal juttatható el Földünk bármelyik pontjára.
Amennyiben csak természetes állapotú Schumann-hullámokról van szó, nem feltétlenül kell rosszra gondolni, hiszen ezek a hullámokkal természetszerűen egyébként is napról napra találkozunk. Azonban könnyű visszaélni a Schumann-hullámok természetével: 
1. A mesterséges sugárzás intenzitásának növelése befolyásolhatja az ember tudati állapotát, érzékenyebbé teheti a mindennapi normális szuggesztív befolyásolások iránt (pl. reklámok). 
2. A rádiótechnikából ismerjük, hogy az adók közismert frekvenciái csak vivőhullámok, amelyekre a tulajdonképpeni információt ráültetik (felmodulálják). Ha például a rádiónkon beállítjuk az FM 104 MHz-es tartományt, nemcsak egy monoton hangot hallunk, hanem egy komplett rádióprogramot, beszédet, zenét. Ezeket a komplikált információkat a 94 Mhz-es vivőhullám segítségével juttatják el az adótól (rádióadól) a vevőig (rádiókészülékig), majd a rádiókészülék ezeket ismét hallhatóvá alakítja. Az adó és a vevő közötti útszakaszon semmit sem hallunk a műsorból. Mindennapjainkat ilyen jellegű elektromágneses hullámok sokasága között éljük, szervezetünk mégsem érzékeli őket. Ennek nyilvánvalóan az az oka, hogy a hagyományos rádiófrekvenciák egy olyan elektromágneses tartományhoz tartoznak, amiket az emberi agy nem képes érzékelni.
Mi történik azonban akkor, ha egy alfa-tartományú ELF-hullámra, pl. egy teljesen szokványos Schumann-hullámra ültetünk információt? Feltételezéseink szerint pont ezzel kísérleteznek, többek között a HAARP projekt keretein belül. Könnyen elképzelhető, hogy ily módon gyanútlan emberek ezreinek agyába lehet észrevétlenül információkat eljuttatni.
A HAARP projekt irányítói azzal nyugtatják a közvéleményt, hogy az alaszkai antennák teljesítménye nagyon alacsony. Azonban az emberi agy reakciója elektromágneses hullámokra még jobbára feltáratlan terület. Érdekes példa: egy hagyományos, kereskedelmi forgalomban is kapható játékmágnes térereje mintegy 1000 gauss, vagyis kerekítve kb. kétezerszer olyan erős. mint a Föld mágneses mezeje (0,3-0,7 gauss). Ha a testünk vagy fejünk közelébe tesszük az előbb említett mágnest, semmi jelét nem tapasztaljuk annak, hogy hatással lenne ránk. Ezzel szemben tudjuk, hogy az emberek és állatok a Föld mágneses terének legkisebb ingadozására is rendkívül érzékenyen reagálnak. Ezen alapul pl. az időjárási érzékenység, hiszen a közeledő vihar előtt lokálisan csökken a földmágnesesség.
Egész egyszerűen nem tudjuk még, hogy miért reagál az emberi agy gyenge impulzusokra ilyen erőteljesen, ugyanolyan jellegű erős impulzusokra pedig egyáltalán nem. 

A Bush-kormány tiltott számítógépes megfigyelést folytat?

2004. május 27. 23:33, csütörtök

Annak ellenére, hogy az amerikai Kongresszus kilenc hónapja leállított egy Pentagon által kifejlesztett számítógépes megfigyelési programot, a Bush-kormány továbbra is folyamatosan átfésüli a személyes nyilvántartásokat gyanús tevékenység után kutatva - jelezte egy kongresszusi beszámoló.

A Kongresszus tavaly szeptemberben személyiségi jogokkal kapcsolatos aggodalmak miatt állítatta le a Pentagon 54 millió dolláros "Totális Információs Készenlét" nevű projektjét, de a kormányzati számítógépek még mindig bűnügyi vagy terrorista tevékenységeket keresve vizsgálják át az óriási adatbázisokat - jelentették be a Legfőbb Állami Számvevőszék szakemberei. A kormányzat 199 "adatbányászó" kísérlete közül 36 esetben magánszektorból származó személyes információkat vizsgálnak, melyek felügyelet nélkül hagyva sérthetik a polgári szabadságjogokat. Ráadásul ezek közül jónéhány tűnik úgy, mintha a Totális Információs Készenlét programot másolták volna le, mely kritikusai szerint egy a lakosoknak minimális magánéletet nyújtó orwelli besúgórendszerhez vezetett volna. 

"Véleményem szerint a Totális Információs Készenlét program más neveken továbbra is folytatódik, és a Védelmi Minisztérium említett projektjei passzolnak a képbe" - nyilatkozta Peter Swire, az Ohio Állami Egyetem jogászprofesszora, a Clinton adminisztráció volt vezető tanácsadója. Swire kiemelte azt is, hogy a beszámolóban lévő listán nem szerepel egyetlen, az Igazságügy Minisztérium által jóváhagyott program sem, amely adatgyűjtő vállalatoktól származó információkat használna.

A Pentagon terrorellenes ügyosztálya ugyan nem dolgozik adatkereső projektekben, de más osztályok hírszerző beszámolókban, illetve az interneten végeznek adatkeresést annak érdekében, hogy külföldi terroristákat vagy olyan amerikai polgárokat keressenek, akik terrorcsoportokkal tartanak kapcsolatot. A Védelmi Minisztérium hivatalnokai nem válaszoltak a felvetésre, és az Igazságügy Minisztérium sem kívánta kommentálni a beszámolót.

A kormány és a magánvállalatok már évek óta használnak adatbányász szoftvereket, hogy az óriási adathalmazokból kikeressék a lényeges információkat. A bankok például az esetleges hitelkártya visszaélések kiszimatolásához használnak ilyen eszközöket. A beszámoló szerint a kormányzat adatkereső projektjeinek többsége a szolgáltatások javítását, valamint a veszteségek és a visszaélések csökkentését célozza. Az Egyesült Államok haditengerészete az 1980 óta rendelt összes alkatrészt nyilvántartja, és ez alapján meg tudják állapítani, hogy melyek hibásodnak meg a leggyakrabban. Az Oktatási Minisztérium a diákkölcsön nyilvántartásokat ellenőrzi velük, ezt egyeztetik a Szociális Biztonsági Hivatal nyilvántartásával, nehogy halottaknak folyósítsanak pénzt.

De számos projektnek piros lapot mutattak a magánszféra védelmezői. A beszámoló arra ösztönözte David Sobelt, az Elektronikus Adatvédelmi Központ tanácsadóját, hogy az Információs Szabadság törvényére hivatkozva alaposabban tájékozódjon a projektről. "A Kongresszusnak alaposabban meg kell vizsgálnia a lehetőségeket, hogy áttekintse és szabályozza kormányzaton belüli adatkeresési technikák használatát " - mondta.

Daniel Akaka, Hawaii demokrata szenátora bejelentette, hogy felkérte a Kongresszus nyomozati testületét, hogy néhány projektet alaposabban is vizsgáljon meg. "A szövetségi kormány amerikaiak személyes adatait olyan megdöbbentő mértékben gyűjti, használja fel és osztja meg más hivatalokkal, hogy az komolyan sérti a magánélethez való jogot" - jelentette ki nyilatkozatban Akaka.

"A beszámoló rámutatott, hogy az adatkeresés ugyan hasznos eszköz a kormány kezében, de biztosítékot kell nyújtani arra nézve is, hogy nem él vissza az információval" - jelentette ki Nuala O'Connor Kelly, a Belbiztonsági Hivatal vezetője.
A beszámoló nem vette figyelembe a tervezett légiutas átvilágító rendszert, amelyet a törvényhozás tagjai éppúgy széleskörűen kritizáltak, mint a légiutasok.

A hazai kiszolgálói helytartói várományosok

A szabadkőműves Martonyi János

yoda, h, 2008-06-09 15:16 Szabadkőművesség-Illuminátus

Az Egyesült Államok külföldi fegyveres beavatkozásai ellen legkövetkezetesebben fellépő amerikai képviselő, Ron Paul bajorországi támogató blogján megjelent a titokzatosBilderberg-csoport idei konferenciáján résztvevők listája, amelyen most előszörmagyar résztvevő neve is szerepel.

Néhány résztvevő: Condoleezza Rice amerikai külügyminiszter, Szófia spanyol királynő, Jean-Claude Trichet, az Európai Központi Bank elnöke,  Joaquín Almunia, az EU pénzügyi biztosa, Jan Peter Balkenende holland miniszterelnök, Oscar Bronner, az osztrák balliberális Der Standard napilap kiadója, Joschka Fischer, volt német külügyminiszter, Richard C. Holbrooke, volt amerikai ENSZ-nagykövet, Herny A. Kissinger, volt amerikai külügyminiszter, Peter Mandelson, az EU kereskedelmi biztosa, David Rockefeller, a Chase Manhatten Bank volt elnöke, Flemming Rose, a Jyllands Posten főszerkesztője (ezen dán lapban jelent meg a Mohammed próféta gúnyrajza),Martonyi János volt külügyminiszter (szerkesztő: és Marosvásárhelyi néven állambiztonsági jelentgető, besúgó(?)) és három ismert amerikai neokonzervatív: James Wolfensohn, Richerd N. Perle, valamint Paul Wolfowitz.

Forrás: http://bavaria-for-ron-paul.blogspot.com/

---

És álljon itt egy kis kiegészítés, mely a forrás megjelölésnél megtalálható:

"Bilderberg csoport" 

Előfordul, hogy arról faggatnak hitetlenkedve, hogy ugyan kik lennének azok, akik állítólag a háttérből diktálnak - még a magyar politikai "elitnek" is. Eddig Drábik Jánostól és másoktól olvastam erről, pl. a Leleplező című könyvújságban. Most egy svéd lapban megjelent cikket kaptam, - és továbbítom, tájékoztatásul.
Az alábbi cikk megvilágítja ezt a - közönséges emberek által ismeretlen - hátteret, és néven neveznek sok, abban résztvevő személyt. 

Értsünk a szóból. 

Megismétlem: NEM AKAROM, HOGY MAGYARORSZÁG CSATLAKOZZON AZ EURÓPAI UNIÓHOZ!
Többek között az alábbi cikk tanulsága miatt. 

- És mit szeretnék helyette? - Olvasható a www.fennmaradas.hu című honlapon is.
(KSM) 

Világkormány
A Bildenberg-csoportról 

Lars Adelskogh cikke
A "2000.Talets Vetenskap" c. svéd tudományos magazinból. 

2001 május 24-töl 28-ig tartotta a Bildenberg-csoport éves összejövetelét, ezúttal szeretett hazánkban, közelebbröl véve Stenugnsundban, a Stenungbad-szállóban. Cirka 120-an gyültek össze a csoport tagjai és a vendégeik, hogy megvitassák a fontos kérdések hosszu sorát. A Rothschild és Rockefeller bankházak részéröl mindig jelen van valaki, szintúgy a NATO fötitkára, a Világbank fönöke, az Europai Centrálbank vezetöségi tagjai, az EU-komisszionerek, a Világkereskedelmi szervezet képviselői, vezető politikusok, média-fönökök és ipari fejedelmek. Svéd részről holtbiztos résztvevő Percy Barnevik, Marcus Wallenberg és Carl Bildt. 

Az 1995-ös tanácskozáson, amit a svájci Bürgenstockban tartottak, a svéd kormányt Ines Uusman képviselte, de ott volt a svéd király, Carl-Gustav is. 1996-ban, Torontoban Mona Sahlin vesz részt. Az 1999-es éves ülésen, a portugál Sintra-ba többek között Björn Rosengren gazdasági-miniszter, 2000-ben a Brüsszel melletti Chateau du Lac-ba Leif Pagrotsky kereskedelmi-miniszter utazott. A legutóbbin, Stenugnsundban ismét Pagrotsky, de Göran Persson miniszterelnök is ott van. Az összejövetelt jóformán minden évben 

megtartották 1954 óta, mikor az elsö, a névadó, a holland Oosterbeekben lévö "Hotel-Bilberberg"-ben megnyílott. Europa és Amerika hatalmi elitjének felbecsülhetöleg kétezer tagja látogatott legalább egy fordulót a 47 év alatt. Csak egyszer, 1976-ban maradt el, mikor a kezdetek óta díszelnök holland Bernhard herceg kissé belebonyolódott a Lockheed-megvesztegetési botrányba. 

Eddig háromszor találkozott a Bilderberg-csoport Svédországban, (1962, 1973, 1984). Mindig a Grandhotel -"Saltsjöbaden"-ben. Híradás ezekröl a tanácskozásokról a tömegmediában egészen az utolsó évekig egyenlö volt a nullával. A nagyobb újságok, TV-csatornák egy kompakt érdektelenséget mutattak. Talán az lehet ennek az oka, hogy ezek tulajdonosai és a vezetö publicistái szintén ott ültek a résztvevök között?
Ahogy már a tavalyi Brüsszel-környéki tanácskozásnak is adódott egy kis visszhangja a médiákban, újabban az ez évi Stenugnsundin már bátortalan kritikák is jöttek a nagyobb svéd lapokban. Ez komoly fiaskót jelent a Bilderberg-csoportnak, akik eddig nagy sikerrel szervezték önmaguk media-megnemjelenését. 

A találkozókat nagy titkosítással és jelentös biztonsági erök, rendörség és katonaság bevetésével rendezik. A hotelt, a találkozó szinhelyét már jó elöre megtisztítják minden illetéktelentöl, kívülálló nem léphet be. Nem tesznek nyilatkozatot, nem készül munkaterv, vagy hasonló. Ezáltal, hogy nincs hivatalos nyilatkozat, könnyebb arra hivatkozni, hogy a csoport nem hoz határozatot, nem vezet jegyzökönyvet sem a találkozókról, s még résztvevök listája sem létezik. Hogy ez is merö hazugság, mindjárt mutatom. 

Bizony Robert Eringer kutatónak sikerült megszereznie egy példányát a francia Barbizonban, és ugyanabban az évben (1955) szeptemberben a nyugatnémet Garmisch-ban tartott összejövetelek titkos jegyzökönyvének. (Ez utóbbi vendége volt többek közt Herbert Tingsten, a Dagens Nyheter föszerkesztöje is). Itt áll a jegyzökönyv 30. oldalán: - Ezen konferencia résztvevöi azokat a megállapodásokat, amelyek a kifejtett vélemények után egy általános konszenzus folyamán születnek, a saját befolyás-övezetükön belül továbbadhatják, természetesen a forrás érintése nélkül. 

Egy levelében ezt válaszolja Eringernek a "bilderbergista" sir Paul Chambers: "-Semmit nem árulhatok el a Bilderberg-csoportról egy kívülállónak, aki nem tagja annak. Ez kötelességem. Nagyon sajnálom, hogy nem segíthetek Önnek, de erre abszolút nincs fölhatalmozásom, s ebben a vonatkozásban nagy hibát követnék el, ha bármit is mondanék a Bilderberg-csoportról.? Továbbá arra is hivatkozik, hogy a csoport privát polgárokból áll, akik nem hivatalosan vesznak részt a találkozokon. Ez is természetesen szemérmetlen hazugság, amit néhány példával könnyü leleplezni. 

1996 január elején írtam egy levelet az akkori miniszterelnöknek, Ingvar Carlssonnak. Kritikusan nyilatkoztam az olyan szervezetek létezése ellen, amelyek a "nem nép által választottak titkos-hatalomgyakorlását üzik", mert ez betüjében és szellemében is ütközik Svédország alaptörvényével: amely szerint ?- Minden nyilvános hatalom a népböl jön. Levelemben kertelés nélkül rákérdeztem a miniszterelnökre: Résztvett-e valamikor a Bilderberg-csoport éves találkozóján?
Válaszában (1996-02-16, diarienummer SB96/90) sok más között ezt írta: "Ami a Bilderberg-csoportot illeti, nem vettem részt egyik összejövetelükön sem. De véleményem szerint helyénvaló és hasznos, ha magas szintü - nemzeti és nemzetközi - reprezentáns személyiségei a politikának és a gazdaságnak, nem hivatalos formák között is tudnak találkozni és tapasztalatokat cserélni. Ezzel szemben természetesen az elképzelhetetlen, hogy én, mint svéd kormányfö, vagy jóváhagyásommal, a kormányom képviseletében valaki más részt vegyen az ilyen kötelezö erejü határozathozatalokban, az ehhez hasonló találkozókon."

Amit nem említett levelében, hogy "kormányának képviselöje", Ines Uusmann, 1995 májusában mégiscsak részt vett egy ülésen a svájci Bürgenstockban. Lars Andrén (TV-Aktuell) elmesélte, hogy 96 augusztus 12-én a Közlekedésügyi Minisztérium hivatalosan is megerösítette, hogy Uusmann tanácsos hivatalosan résztvett ott ?Ingvar Carlsson helyett?. Késöbb nagyon határozottan megállapították, hogy semmiféle adat sincs a Közlekedésügyi Minisztérium részvételével kapcsolatban, (ahol Uusman dolgozik). Ezzel szemben voltak hivatalos - de nem nyilvános - iratok az esettel kapcsolatban, az államtanács-elökészítö bizottságában, amelyek Gunila Rudling újságíró szerint továbbra is titkosítottak. Kérdés: hogy lehet egy privátszemély, mint Ines Uusmann részvétele egy privát összejövetelen (külföldön) titkosítás tárgya a miniszterelnök titkárságán? 

Valószínüleg azért vett részt Ines Uusmann ezen a tanácskozáson, hogy további instrukciókat kaphasson: az ?m/s Estonia? elsüllyedésével kapcsolatosan a valós körülményeket leplezve hogyan fokozzák a homályt. Végülis nem volt képes elviselni a pszichikai nyomást, s a kormány újraalakulásakor lecserélték egy másik bilderbergistára, Mona Sahlinra, aki most mindent megtesz, nehogy bármi igazság az Estoniával kapcsolatosan felmerülhessen.
Jelenleg a svéd külügyminisztériumnak kb. 400 titkosított irata van az m/s Estonia ügyében. Az érdeklödök olvashatnak cikkeimben e kérdésröl a NEXUS Nya Tider nr2 o 3 ĺr -99 és a Samtidsmagasinet Salt nr 9, jul-aug 2001-ben. 

Az 1998-as éves találkozón a skót Turnberry-ben résztvett George Robertson brit védelmi miniszter. Ekkor egy katonai helikopteren röpült a helyszinre. A kérdésre, miszerint ezt mivel tudják megindokolni, a miniszter szóvívöje ezt válaszolta: ?Ö hivatalos feladatot teljesített mint védelmi miniszter, s ilyen esetben az utazás a nyílvános költségvetés tehére kerül kifizetésre.? (Mail on Sunday, 14 juni 1998, s 15).

Ez máris visszavezet bennünket Uusmann részvételének kérdéséhez 1995-ben, Rosengrennek 1999-ben, és Pagrotskyéhoz a két utolsó évben rendezett találkozókon. Kizárt dolog, hogy ezek a svéd kormány képviseletében saját költségükre utaztak és állták a költségeket. Mindhárom esetben adott egy igen exkluziv hotel, ahol a szoba ára sokezer korona éjszakánként, s ahol a további fogyasztás sem lehet a legolcsóbb. Meghívták öket? Akkor ez megvesztegetés. Államköltségen utaztak? Ez esetben nincs helye a titkosításnak! 

Szeretnék, ha azt hinnénk, hogy a Bilderberg-csoport csak egy jámbor vitaklub. De a titokzatosság, kétszínüség, ködösítések, féligazságok és nyers hazudozások a csoport körül valami egészen mást mutatnak. 

A Bilderberg-csoport befolyását-hatalmát nem lehet másként kifejezni, csak hogy szörnyüségesen nagy. Csak néhány példát. A korábban emlitett titkos protokoll szerint 1955-ben áll, hogy a csoport ?közös felelössége?, hogy a legszükebb határidön belül létrehozzon egy szorosan vett európai közös piacot. 18 hónap múlva aláírták a Római-egyezményt, s így az EEC, az EG/EU kezdete megteremtödött. Az, hogy a Bilderberg-találkozó a szülöje, bevallotta késöbb az NSzK-beli amerikai nagykövet George McGhee, aki a Bilderberg-csoport irányító-bizottságának tagja. Az irányítóbizottság a majdnem-legbelsö magja a Bildenbergcsoportnak. 39 tagja van, egy tag minden fontosabb országból, és havonta találkoznak. A nagybefektetö Percy Barnevik a svéd "mi jóemberünk" az irányítóbizottságban, ami egy kicsit tulzó kijelentés, mivel a bizottság a legkevésbé sem törödik a svéd nép érdekével. 

1989 májusában megírta a "Spotlight" nevü amerikai elemzö újság, hogy az (ugyanehavi) Bilderberg-tanácskozás úgy határozott, hogy Margret Thatcher elmozdítandó Nagy Britannia miniszterelnöki posztjáról, mert "vonakodik feladni a brit szuverenitást egy európai szuperállam javára, ami 1992-ben fog képzödni". Ez meg is történt késöbb, mikor a hivatali periodusa közepén a saját, brit konzervativ pártja elmozdította hivatalából. Késöbb nyilatkozott így mrs Thatcher - James P. Tucker Spotlight-zsurnalistának: "Megbélyegezésem a Bilderbergek által úgy viselem, mint a becsületrendet."

Az 1991-es tanácskozáson Baden-Badenban résztvett egy amerikai kormányzó, aki ez idö tájt ismeretlen volt a hazai pályán kívül. Politikai vagy financialis értelemben sem volt számottevö. Kevesebb, mint három hónap múlva nominerad volt, mint pártja elnökjelöltje, s másfél év múlva beiktatták, mint az USA elnökét. 

Természetesen William Jefferson Clintonra célzok. Mi az, ami közös Bill Clinton, Henry Kissinger, Mary Robinson, Gerald Ford és Tony Blair személyében? Válasz: mindnyájan bilderbergisták voltak, jóval korábban, mielött elérték a hatalom ormait. Bildenberg egy kilövöállás a politikai karrier-rakétáknak. A karrierek természetesen a Bilderberg szerint alakulnak, pontosabban a Bildenberget irányítók akarata szerint. 

A NATO-fötitkári posztra beiktatni valakit - ezt is a Bildenberg-csoport intézi. A hivatal mostani birtokosa a fent említett George Robertson. Ö és elödei, Javier Solana, Willy Claes, Manfred Wörner és az utobbi harminc évben az összes korábbi fönök bilderbergistaként kezdte, mielött NATO-fönök lett. Még a dán Uffe Elleman-Jensen is, aki néhány éve erös kandidant volt a posztra, szintén szorgalmas látogatója az összejöveteleknek. 

Amit a kezdetben bemutattak és "eladtak" Európa népének, mint egy közös kereskedelmi övezetet, lépésröl - lépésre majd átváltozik egy európai szuperállammá, a leendö európai központi bank financ-diktatorikus kontrollja alatt. Egyidejüleg kialakulhat két további EG/EU-höz hasonló kereskedelmi blokk: egy jelentös az Észak-Délamerikai, és egy harmadik a Csendes óceán-övezetben. És ez talán nem is túl merész következtetés, mivel ezeket úgy tervezik, hogy lényegében azonos úton haladjanak. Eleinte persze mindegyik a sajátján. Késöbb összecsapódnak egy nagy blokká. Egy világállam, kezdetben beburkolva egy sajátos álruhába: -?csak egy-egy közös szabadkereskedelmi övezet, mi semmi más nem vagyunk..?
Ismerös a trükk?

A Bilderberg-csoport és néhány hasonló titkos társaság egy összefüggö hálózatát képezik a hatalom embereinek. A hálózatok vezetö személyiségei rendszerint tagjai több hasonló társaságnak is. Egy hasonló, de ifjabb testvérszervezet a Trilaterala comissionen (TC). 

Egy kicsit idösebb, de nagyon fontos az amerikai külügyi-politikai tanács (Council on Foreign Relations, CFR) amely a neve ellenére egy privát társaság. 1921-ben alapították, már a kezdetektöl a Morgan és Rockefeller érdekkör által anyagilag támogatva és vezetve, és ez a tanács nevezi ki már nagyon régóta az Egyesült Államok külügyminiszterét. 

Például: Mikor John F. Kennedyt (CFR-tag) 1960-ban az USA elnökévé választották, hallgatott Nelson Rockefeller (CFR-tag) tanácsára, hogy külügyminiszterré jelölje Dean Rusk-ot (CFR-tag), akit addig még sosem látott. Rusk idölegesen szolgálati felmentést kapott mint a Rockefeller-alapítvány fönöke, hogy az ajánlatot elfogadhassa.

Gazdasági miniszterré Kennedy Douglas Dillont (CFR-tag) nevezte ki. A CFR-nek van egy brit megfelelöje: A nemzetközi kérdések királyi intézete (Royal Institute of International Affairs, RIIA), amit amúgy Chatham House néven is neveznek a föhadiszállás alapján Londonban. 

A Királyi Intézet majdnem a legrégibb a titkos társaságok hálózatában. 1920-ban alapították a nagyon exkluzív Kerekasztal nevü szabadkömüves-páholy vezetöi, melynek brit  ágát lord Alfred Millner, az amerikai ágát (az u. n. Inquiry Group-ot) vezette Edward Mandel House "ezredes".
House "ezredes" kiadott 1912-ben egy közeljövöben játszódó regényt, Philip Dru: Administrator - címmel, ami egy USA-ban bekövetkezö államcsinyt követöen megalakuló világkormány beiktatását írja le. A világdiktaturát 13 ember irányította volna, s fontos szerepet kapott House szerint, miszerint kezdésnek bevezettek egy központosított bankot az USA-ban.

Következö évben valóban is megalakult az USA-ban egy szövetségi központi bank (Federal Central Bank) (ami nem egy szövetségi hatóság, mint gondolná az ember, hanem privátbankok kartellje). Ennek a projektnek a legfontosabb létrehozói voltak a kulisszák mögött, House ?ezredes?-en kívül a Rothschild-strómanok, Jakob Schiff és Paul Warburg, együtt Nelson Aldrich-kal, John D. Rockefeller jr. apósával, (és tehát Nelson és David Rockefeller nagyapjával). 

Az összejövetelek a Királyi Intézetnél tartandók az úgynevezett Chatham House szabály szerint. Ez így hangzik: ?Mikor egy ülés vagy egy hasonló zajlik a Chatham House szabályai szerint, a résztvevök szabadon használhatják a kapott információkat, anélkül hogy érintenék az elöadók vagy más résztvevök identitását, vagy felfednék, hogy az információt egy ülésen az Intézetben kapták. (RIIA Annual Report 1992-93) 

A ?Kerekasztal? szabadkömüves páholy az anyaorganizáció, a hálózat legidösebb társasága, amelyböl a fiatalabb ágak kivirágoztak. Ezt a páholyt 1891 február 5-én alapították Cecil Rhodes és Alfred Milner. Lord Milner késöbb a brit szabadkömüvesek nagymestere lett. Ezzel a közvetlen kapcsolatot a nemzetközi szabadkömüves mozgalom és a hálózat között, melybe a Bilderberg-csoport is tartozik, szerintünk feltérképezettnek tekinthetjük. 

Egy gyakran hallható ellenvetés a ?politikailag korrekt?, de szakkérdésekben járatlan emberek részéröl, hogy ezek csak ?konspiráció-teoriák?. Ezt ezennnel végérvényesen elutasíthatjuk, mivel ezek most már ?konspirációs-tények?. Carroll Quigley hagyott ránk Tragedy and Hope (Tragédia és remény) címü monumentális müvében egy alapos dokumentációt a Kerekasztal születéséröl és késöbbi elágazásairól (1964).

Az amerikai Quigley a modern historia professzora volt a Harvardon, a Yale-egyetemen és a Georgetown diplomata-föiskolán. A CFR tagja volt, 20 évig kutatta a "Kerekasztal" történetét, s két évig szabad bejárása volt a ?Asztal? titkos archívumába is. A 60-as évek közepéig szimpatizált a Hálózat céljaival, de végül megszegte a titkosságot, amint úgy kezdte látni, hogy a Hálózat hatalma messze felülmúlja azt, amekkora szerinte egy titkos társaságé lehet (Quigley, anf. Arb., s. 950). Tehát kezdett publikálni a kérdésröl. Rövidesen Quigley professzornak feltünt, hogy a karrierje már egy "nem létezö valami". Könyvét visszaküldték a könyvesboltokból, s furcsa módon a nyomdai nyomólemezek is megsemmisültek. Mielött 77-ben meghalt, még kiadott egy borotvaéles elszámolást a "Hálózatról"; (The Anglo-American Establishment). 

Aspenintézet és Rómaiklub: sok közös van bennük, már ami az eredetet, anyagi háttért és munkamódszert illeti. Carl Bildt, aki másképp nem szívesen ?hagyna ki? egy Bilderberg-éves találkozót, 2001-ben mégis az Aspenintézet éves közgyülését látogatta, amit pontosan ugyanakkor tartottak Brysselben. 

Pillanatnyilag valószínüleg a Bilderberg-csoport a nevezett hálózat legfontosabb szervezete. A hálózat egy hosszútávu stratégia alapján tevékenykedik, hogy célját elérve bevezessen egy világkormányt, egy világközponti bankot, és egy világhadsereget. Hihetjük-e, hogy a szivárványosan szép világállam majd egy óriási, világot átkaroló demokrácia lesz, ahol minden nép emberi és állampolgári joga lesz a törvény? Nem, ezt én sem hiszem. Valószínübbnek tetszik egy globális ültetvény képe, ahol Te és én, és minden egyszerü ember kb hasonlóan fogja érezni magát, mint egy napszámos egy brazil banánfarmon.
Így akarjuk ezt? Így kell ennek lenni? 

Egy fantasztikusan szép, gazdag bolygón élünk. Megadja a a lehetöségét, hogy mindenki minden országban emberhez méltó életet élhessen. A világ tele emberek millióival, a kik jóakaratuak. Ez a MI közös tulajdonságunk. A mi közös tudásunkat, tapasztalatunkat és ügyességünket nincs szó, ami kellöen értékelni tudná. Más szóval: Kezünkben minden lehetöség, hogy földünket paradicsommá változtassuk mindenki számára. Miért hagyjuk, hogy megakadályozzák?" 

------------------ 

A Bilderberg csoportban benne van Bokros és Surányi!

Nagy lenyúlások:

Az orosz (szovjet) államadósság kialakulása


Az orosz államadósság a 80-as évek második felében keletkezett, méghozzá úgy, hogy a fegyverkezési versenybe lassan, de biztosan belerokkanó Szovjetuniónak egyre több dollár kellett, ezért az a kőolaj, amit a magyar (vacak) termékekért adott egyre értékesebb lett a számára. Ráadásul a kőolaj világpiaci ára éppen csökkenőben volt, így a magyar vacakokért a Szovjetuniónak - elméletileg - egyre több, dollárért is eladható, tehát különösen értékes kőolajjal kellett volna fizetnie.
De nem is azért éltünk testvéri barátságban a minket megszállva tartó Szovjetunióval, hogy ne érvényesítse szemrebbenés nélkül az érdekeit velünk szemben. Magyarország 1986-tól kezdve éveken át rendületlenül szállította a vacakokat a Szovjetunióba, a Szovjetunió pedig nem hogy nem adott több kőolajat, de egyenesen csökkentette a szállításait. Így a rendszerváltás idejére a szovjet államadósság - hála az mi bőrünkre nagyvonalú elvtársias együttműködésnek - 1,8 milliárd transzferábilis rubelre rúgott (ami a KGST-n belül érvényes 1:1 arányú átváltási rendszer szerint 1,8 milliárd dollárnak felel meg).

A rendszerváltás után számtalan tárgyalást kezdeményezett Magyarország az orosz féllel az adósság kifizetése érdekében, de azok vajmi kevés eredményre vezettek.
Még 1990-ben a Németh-kormánynak sikerült abban megállapodnia az oroszokkal, hogy legalább arra legyenek hajlandóak, hogy a transzferábilis rubelben nyilvántartott adósságot 0,92 dolláros árfolyamon ismerjék el. Már ez is százmilliós nagyságrendű dollárveszteség, de legalább elismerték, hogy adósok. Ennek fejében viszont azt közölték, hogy sem készpénzben, sem kőolajban vagy földgázban nem hajlandóak fizetni, hadiipari termékekben viszont annál inkább, azonban Magyarországnak pont nem harckocsikra volt égető szüksége.

Ezek után több éven át tartó tárgyalássorozat eredményeként sikerült egyáltalán megegyezni az adósság pontos mértékéről, melyet 1,7 milliárd dollárban rögzítettek. Egy füst alatt beadtuk a derekunkat, hogy az 1,7 milliárd dollárból 800 millióért haditechnikai eszközöket fogunk kapni Oroszországtól. Végül ebből lett 1993-94-ben a 28 db MIG-29 vadászgépünk. De a fennálló tartozás még ekkor is több, mint 900 millió dollár volt.
Az adósság lebontása - az évszázad MSZP-s biznisze!
A Horn-kormány idején végül az a megoldás született - nagyon leegyszerűsítve - hogy a magyar állam úgy bontja le az orosz államadósságot, hogy megbíz magyar cégeket orosz termékek behozatalával és értékesítésével. A magyar cégek által megrendelt orosz termékek árát az orosz állam fizeti ki az orosz gyártóknak, a magyar állam pedig a vámmetesen behozott, majd eladott orosz termékek árából részesedve jut a pénzéhez, pontosabban a pénze egy részéhez.

A részleteket Pál László, akkori ipari miniszter vezetésével tárcaközi bizottság dolgozta ki, melyben a magyar "üzleti szférát" - Pál javaslatára - Hujbert Ottó az MSZP vállalkozói tagozatának elnöke képviselte.
Ez a bizottság döntött arról, hogy a magyar államnak a nyertes cégektől végül minden lebontott adósságdollár után 58 centet kell kapnia. Meglepő ez a döntés, hiszen a bizottság arról is döntött, hogy az államadósság lebontásában résztvevő cégeket pályázati úton fogják kiválasztani, de ha előre rögzítették, hogy mennyit kell a pályázóknak fizetniük, akkor valójában miről szólt a pályázat, ha nem arról, hogy melyik cég hajlandó minél többet fizetni a magyar államnak az üzletben való részvétel lehetőségéért?
A pályázat feltételeit az 1995. május 11-i dátumú titkos kormányhatározat rögzítette. Ezek után a bizottság a pályázaton, ami természetesen sose látott napvilágot, a fennálló 900 milliós adósságból összesen 550 millió dollár értékű pályázatot fogadott be, "meglepő módon" elsősorban Máté László MSZP pénztáros, Kapolyi László régi, megbízható elvtárs és Hujbert Ottó cégeitől. Az utóbbi különösen ízléses, hiszen Hujbert Ottó olyan pályázaton nyert, amelyet egy olyan bizottság írt ki, aminek ő maga is tagja volt.

Érdemes egy pillanatra belegondolni abba - legalább nagyságrendileg -, hogy mekkorát nyert az üzleten az, aki bekerült a kiválasztottak körébe. Hiszen mindaz amit az államnak fizetendő 58 cent fölött fogtak az üzleten az az ő hasznuk volt. Gondoljunk csak bele abba a forgatókönyvbe, amikor a pályázó cég az orosz kormány által kifizetett, majd vámmentesen Magyarországra behozott termékeket az államnak befizetendő 58% helyett mondjuk 68%-os, még mindig rendkívül kedvező áron adta el a piacon. Az 550 millió dollárnyi üzlet létrejötte esetén az 55 millió dollár, mai áron több mint 13 milliárd forint!
0 forint befektetéssel, mindössze a régi, jó MSZMP-s kapcsolatok segítségével az állam pénzéből ügyeskedve ez azért elég szép haszon. Persze, hogy valójában mekkorát szakítottak a tűz közelében ügyködő elvtársak, senki nem tudja, de az biztos, hogy súlyos, mindenféle valós versenyeztetés nélkül megszerzett milliárdokról van szó. 
Az adósság lebontása - az évszázad MSZP-s biznisze!

A Horn-kormány idején végül az a megoldás született - nagyon leegyszerűsítve - hogy a magyar állam úgy bontja le az orosz államadósságot, hogy megbíz magyar cégeket orosz termékek behozatalával és értékesítésével. A magyar cégek által megrendelt orosz termékek árát az orosz állam fizeti ki az orosz gyártóknak, a magyar állam pedig a vámmetesen behozott, majd eladott orosz termékek árából részesedve jut a pénzéhez, pontosabban a pénze egy részéhez.

A részleteket Pál László, akkori ipari miniszter vezetésével tárcaközi bizottság dolgozta ki, melyben a magyar "üzleti szférát" - Pál javaslatára - Hujbert Ottó az MSZP vállalkozói tagozatának elnöke képviselte.
Ez a bizottság döntött arról, hogy a magyar államnak a nyertes cégektől végül minden lebontott adósságdollár után 58 centet kell kapnia. Meglepő ez a döntés, hiszen a bizottság arról is döntött, hogy az államadósság lebontásában résztvevő cégeket pályázati úton fogják kiválasztani, de ha előre rögzítették, hogy mennyit kell a pályázóknak fizetniük, akkor valójában miről szólt a pályázat, ha nem arról, hogy melyik cég hajlandó minél többet fizetni a magyar államnak az üzletben való részvétel lehetőségéért?
A pályázat feltételeit az 1995. május 11-i dátumú titkos kormányhatározat rögzítette. Ezek után a bizottság a pályázaton, ami természetesen sose látott napvilágot, a fennálló 900 milliós adósságból összesen 550 millió dollár értékű pályázatot fogadott be, "meglepő módon" elsősorban Máté László MSZP pénztáros, Kapolyi László régi, megbízható elvtárs és Hujbert Ottó cégeitől. Az utóbbi különösen ízléses, hiszen Hujbert Ottó olyan pályázaton nyert, amelyet egy olyan bizottság írt ki, aminek ő maga is tagja volt.

Érdemes egy pillanatra belegondolni abba - legalább nagyságrendileg -, hogy mekkorát nyert az üzleten az, aki bekerült a kiválasztottak körébe. Hiszen mindaz amit az államnak fizetendő 58 cent fölött fogtak az üzleten az az ő hasznuk volt. Gondoljunk csak bele abba a forgatókönyvbe, amikor a pályázó cég az orosz kormány által kifizetett, majd vámmentesen Magyarországra behozott termékeket az államnak befizetendő 58% helyett mondjuk 68%-os, még mindig rendkívül kedvező áron adta el a piacon. Az 550 millió dollárnyi üzlet létrejötte esetén az 55 millió dollár, mai áron több mint 13 milliárd forint!
0 forint befektetéssel, mindössze a régi, jó MSZMP-s kapcsolatok segítségével az állam pénzéből ügyeskedve ez azért elég szép haszon. Persze, hogy valójában mekkorát szakítottak a tűz közelében ügyködő elvtársak, senki nem tudja, de az biztos, hogy súlyos, mindenféle valós versenyeztetés nélkül megszerzett milliárdokról van szó. 

AZ MSZP NAGYOBB KORRUPCIÓS ÜGYEI
Postabank-ügy Tocsik-ügy BKV-végkielégítések 4-es metró Kulcsár-ügy Zuschlag-ügy Hunvald-ügy Grippen-ügy	Hajdú-Bét-ügy Fitelina-ügy Bábolna-ügy EU-pénzek lenyúlása Orosz-államadósság átjátszása Autópálya-építés Önkormányzati visszaélések Törvénytelen közbeszerzések

	A FIDESZ NAGYOBB KORRUPCIÓS ÜGYEI
	Postabank-ügy    Grippen-ügy    Tokaj-Kereskedőház feltőkésítése    Millenáris-park    Autópálya-építés    Állami gazdaságok kijátszása    Kisgazda vesztegetési ügyek    Önkormányzati visszaélések    Törvénytelen közbeszerzések    EU-pénzek önkormányzati átjátszása

  

A lenyúlás kormánya

Az államosított adósságokra költhetik

Orbánék lenyúlják az MNB devizatartalékát is

A megyei önkormányzatok 180 milliárd forintos átvállalt adósságának kifizetésére és gazdaságélénkítő tőkeinjekcióra használná fel kormány a Magyar Nemzeti Bank devizatartalékainak egy részét.

Az Indexnek immár kormányközeli forrásból is megerősítették a szándék tényét. A törvényi feltételeket az új MNB-szabályozás megteremtette, a piaci szereplők szerint azonban hiába a valóban rekordmagas jegybanki tartalék, a tény, hogy a kormány közvetve rendelkezik felette, megijesztené a piacot és forintgyengülést eredményezne.

Az Index információi szerint már februárban bejelenthetik, hogy a magyar államadósság egyes tételeinek rendezésére használják fel a Magyar Nemzeti Bank devizatartalékainak egy részét. A 10 ezer milliárd forintot meghaladó, 35 milliárd eurós biztonsági tartalék kisebb hányadának felhasználásától azt remélik, hogy devizatartozások jelentős csökkentése jó pontokat szerezhet majd az országnak a hitelminősítőknél, miután egy ilyen lépés után csökkenne devizakitettségünk.

Az Index úgy tudja, hogy a kormány elsősorban a megyei önkormányzatoktól tavaly év végén átvett adósságokat kívánja kifizetni a keretből. Az országgyűlés még novemberben megszavazta Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter javaslatát, hogy az állam átveszi a megyei önkormányzatok fenntartásából az egészségügyi, oktatási, szociális, ifjúságvédelmi, közművelődési intézményeket, valamint a gazdasági társaságokat, alapítványokat. A döntéssel a megyék adósságállománya is az államra szállt.

Tovább növeli a január elsejei hatállyal átvállalt pénzügyi kötelezettségeket, hogy a fővárosi önkormányzattól az államhoz kerülő budapesti egészségügyi intézményeinek adóssága is a kormányhoz került.

A megyék összesen 187 milliárd forintos tartozással terhelték meg a központi költségvetést. Ez a tétel, amely változatos hitel- és kötvénytartozások formájában került át az államhoz, lenne információink szerint az első számú célpontja a gazdaságmentő akciónak. Valószínűsíthető azonban, hogy a tartozáscsökkentő lépések nem állnak meg ennél a relatíve kis tételnél. Az önkormányzatok helyzetét is alapjaiban könnyítené egy átfogó konszolidáció, hiszen összességében 1000 milliárd forintos tartozást halmoztak fel az elmúlt években. Az 1000 milliárdból a kötvényállomány 550 milliárd forintot, a hitelállomány 450 milliárd forintot tesz ki. A teljes összeg 60 százaléka devizaalapú tartozás, így az önkormányzatokat is mintegy 500 milliárdos tétel esetében nyomasztja a svájci frank árfolyamának elszabadulása.

Előbb megnézik, mit mondanak a bankok?

A terv nyitányát jelentheti Lázár János fideszes frakcióvezető, hódmezővásárhelyi polgármester csütörtökön az Erste Bankhoz intézett ultimátuma, amelyben a város devizakötvényei árfolyamveszteségének megosztását kéri a banktól. Az önkormányzat 2006-ban 173,4 forintos svájcifrank-árfolyam mellett bocsátott ki svájci frankban denominált kötvényeket összesen 69,4 millió svájci frankért, akkori árfolyamon számítva durván 12 milliárd forintért. Lázár a pénzintézet elnökének címzett levelében jogi lépéseket, és parlamenti intézkedést ígért be arra az esetre, ha a bank nem válaszol, vagy elutasítja az indítványt.

Az Index úgy tudja, hogy az MNB pénzéből további jelentős keretet, akár több százmilliárd forintot vállalkozásélénkítő programok beindítására és fenntartására különítenének el.

A jegybanki tartalékok kormányzati, gazdaságpolitikai célú felhasználása jogilag problémás lehet. Az unió működéséről szóló szerződés értelmében a központi bankok nem fogadhatnak el utasítást a tagállamok kormányaitól vagy bármely egyéb szervtől. A tagállamok kormányai pedig kötelezettséget vállalnak arra, hogy tiszteletben tartják ezt az elvet, és nem kísérlik meg a nemzeti központi bankok döntéshozó szervei tagjainak befolyásolását. Ezeket a rendelkezéseket a Magyar Nemzeti Bankról szóló, januártól hatályos törvény is tartalmazza.

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 123. cikke kifejezetten tiltja a monetáris finanszírozást, azaz, hogy Európai Központi Bank, illetve a tagállamok központi bankjai folyószámlahitelt vagy bármely más hitelt nyújtsanak az uniós intézmények, szervek vagy hivatalok, a tagállamok központi kormányzata, regionális vagy helyi közigazgatási szervei, közjogi testületei, egyéb közintézményei vagy közvállalkozásai részére.

Az MNB devizatartalékának célja a magyar gazdaság külső stabilitásának megőrzése. A devizatartalék képzése, kezelése az MNB alapvető feladatai körébe tartozik, arról az MNB önállóan dönt. Az EKB legutóbbi, 2010. májusi konvergencia-jelentése is kiemeli, hogy valamely harmadik félnek – például kormánynak vagy parlamentnek – bármely joga, amely lehetővé teszi, hogy befolyásolja a nemzeti központi bankoknak a hivatalos devizatartalékkal való gazdálkodásra vonatkozó döntéseit, nem felelne meg az Európai Unió működéséről szóló szerződés előírásainak. A tagállamok nem hozhatják nemzeti központi bankjukat olyan helyzetbe, hogy a nemzeti központi banknak ne álljon rendelkezésére elegendő pénzügyi forrás központi banki feladatai ellátásához, ez a helyzet sértené a központi bankok 

pénzügyi függetlenségét – írja az Index.

Guruló dollárok, guruló márkák
Dátum: 2007. May 31. Thursday, 20:36Rovat: Tények és dokumentumok

Úgy gondoltuk, összegyűjtjük, - a teljesség igénye nélkül -, az MSZP SZDSZ-hez köthető botrányokat és tolvajlásokat. A jobbosoknak jó szórakozást, a balosoknak hangos visítozást kívánunk.

- Tocsik-Szokai-botrány
- Politikatörténeti Alapítvány-botrány
- Kossuth Könyvkiadó-botrány
- Hotel Panoráma-botrány
- Ifjúsági Lapkiadó-botrány
- Környezetvédelmi Alap-botrány
- Bokros Lajos búcsúpénze
- Horn-villa
- Exporttámogatás-botrány
- Ok-Tat-botrány
- Diplomatawhisky-botrány
- Káosz a Tb-nél
- CM-Klinika-botrány
- Over-botrány
- TB székház-botrány
- Olajgate-botrány
- Nyírfa-botrány, zsurki vodkagyár
- Xénia-botrány
- Szdsz székház-botrány
- Vecsési számlagyár, MNB adósságcserének elnevezett bankári muvelete (3500milliárdFt)

- Bp.Bank-botrány Cw Bank-botrány(gyurcsányi anyós) Posta Bank-botrány, Agro, Konzum Bank-botrány
- 1-es villamos beruházásánál történo lenyúlások
- budai Hengermalom
- Altus-birodalom
- Báv-botrány
- Bankár Kft-botrány
- Búzaexport körüli visszáságok(több10milliárd)
- Kárpotlási jegyek(40x-es haszon)
- Tsz vagyon
- Óbudai és sasadi földek
- Szakszervezeti vagyon(365db ingatlan,Szot üdülök)
- Kisz vagyon (Csillebérc,Tata,Zánka...)
- Mszmp-s pártvagyon
- Orosz államadóság (Társaság keleti piacokért; Nádor, Pint-pont)
- Tribuszerné pilótajátéka
- Szekeres szállodája
- Traubi-botrány
- Kordax ,globex, Fotex,Caola,Égis, Conexus ügy
- Dunaferr (acél XXI)
- Zsinagóga felújítás botrány
- Hit gyülekezete (1,5milliárd)
- Kuncze tankönyvkiadó, Bauer ügyvédi iroda
- Zemplényi-ügy, London brókerház,
- Buda cash-botrány,és egyéb brókerbotrányok
- Honfogalalás (6 milliárd)
- 4-esMetro kampány botrány
- Central hotel, Zefirusz, Kime-net botrány
- M.P. ügyei (Gresham, Paks, Hajduszoboszló) Fovárosi - közmuvek priv. (Technomark-ügy)

Stratégiai ágazatok privatizációja: energiaszektor, bank...

- 2002.05.28.Százm millió közpénz a Medgyessy-villára
- 2002.06.27.Törzsutasok lesznek a kormánypárti-képviselok
- 2002.07.13.Erzsébet-híd felújítás 440 millióval többért
- 2002.07.23.250 millió tuzijátékra? Már megint??? Nahát!!!
- 2002.08.02.44 millió kormánypropagandára
- 2002.08.03.2,6 milliárd forintos baráti segítség
- 2002.08.14.A nagy sikerre való tekintettel: még 44 millió a MC Médiának
- 2002.08.21.Huszty András esete az MSZMP üdülo berendezésével
- 2002.08.25. 6,8 milliárdos mobiltelefon-tender
- 2002.09.05.Proware - Havi 150 millió a pazarlók leleplezésére
- 2002.09.07.MTV: Új autólízingek a 6,6 milliárdos hiány csökkentésére
- 2002.09.16.Demszky esete a FoVÁROSI közpénz elDUGÓval
- 2002.09.20.Milliárdos fovárosi közbeszerzés - Demszky módra
- 2002.09.24.SZDSZ-es Kossuth-ünnep - fejenként 132 ezer forintért
- 2002.09.30.200 millió október 23-ra - zárt,meghívásos eljárással
- 2002.10.02.Egy év alatt 100 millió a Demszky-kampányt bonyolító cégnek
- 2002.10.11.Köbányai helyzetkép: 2 milliárd az MSZP-s jelöltek cégeinek
- 2002.10.21.A Miniszterelnöki Hivatal teltkarcsúsítása
- 2002.10.29.Rágalmazásért 1 milliós büntetés Keller Lászlónak
- 2002.11.02.A visszaszerzett 1 milliárd
- 2002.11.04.Óvatos bérkiáramlás a kormányban
- 2002.11.12.Fantomok és strómanok
- 2002.11.14.MTV: Új arculat -természetesen közbeszerzés nélkül
- 2002.11.15.MTV: Olcsó arcok az olcsó tévében
- 2002.11.16.Orosz államadósság: ismét indul a nagy lenyúlás!
- 2002.11.18.Proware helyett Muskovszky?
- 2002.11.26.1 milliárd az üvegzseb-programra
- 2002.11.30.Ingyenjégpálya a Kossuth téren - 50 millióért
- 2002.12.05.A koccintás mellé 1 milliárd dolláros ajándék Romániának
- 2002.12.07.MEH irodabérlés évi 240 millióért
- 2002.12.12.Ingyenjégpálya 2. - Újabb MSZP-közeli gyoztes egy meghívásos pályázaton
- 2002.12.13.Autópályaépítés - szocialista közbeszerzéssel
- 2002.12.17.MEH irodabérlés évi 240 millióért
- 2003.01.06.Ido hiányában megint Geszti és Fatér
- 2003.01.08.Szemben a világgal: 11,25 milliárd szoftverre
- 2003.01.08.33 millió a miniszterelnöki tanácsadó cégének
- 2003.01.17.Március 15-i ünnepségek - zárt, meghívásos tenderrel
- 2003.01.24.Az EU-kommunikációs Közalapítvány pályázatának nyertesei
- 2003.01.31.Demszky büntetését a Városháza fizeti
- 2003.01.31.Ki pártközeli a 300 milliárdos honvédségi - gépjármubeszerzésben?
- 2003.02.06.Hálapénz Ron Werbernek
- 2003.02.07.Civil pályázatok kormányhatáskörbe vonva
- 2003.02.14.Még 320 millió Medgyessy romániai barátjának
- 2003.02.17.Eros beleerosített - 142,2 milliárd veszteség az MFB-nél
- 2003.02.21.1,5 milliárdos portál - kidobva
- 2003.02.25.Sulinet = Bulinet, avagy Magyar Bálint közbeszerez
- 2003.02.27.Kiss Elemér, a szocialista szent ember
- 2003.03.04.Az SZDSZ sem marad le - 64 millió a kampánytanácsadónak
- 2003.03.06.410 luxusautó a kormánynak 6milliárdért
- 2003.03.13.Hadihídon az Európai Unióba
- 2003.03.24.EU-rajzfilmtender: 400 millió elore leosztva
- 2003.04.11. Ügyvédbotrány az Informatikai Minisztériumban (is)
- 2003.04.12. 100 millió Medgyessy tolmácsának
- 2003.04.17. MÁV-os szakszervezeti vezetok havi 800 ezerért
- 2003.04.24. MALÉV: még egy 1 milliárdos buli
- 2003.05.07. Demszky terepjárója 17,3 millióért
- 2003.05.28. Csak 2,3 milliárd luxusautókra
- 2003.06.15. Magyar Bálint összegyujtött muvei(27,5millio a kabinetfonök volt cégének, Nemz. Szakképzési Int. 555millios pályázata, Cisco-sztori, 2,5 milliárdos PC-beszerzés, Kellemes hétvége az Ellenderrel, villaügy...)
- 2003.06.16. A Gripen, plusz 30 milliárdért
- 2003.07.02. MIG-29 felújítás - 140 milliós tanácsadás
- 2003.08.12. Postás táskák 177 millióért
- 2003.08.14. Paks, avagy kibújt a szocialista szakértelem zsákból
- 2003.08.21. Örömkoncert 168 millióért
- 2003.09.02. 7 milliárd forintos hitel Arhangelszknek

Privatizácio befejezése:Egészségügy?, MOL Rt.,Magyar Posta, Szerencsejáték
Rt., Földhitel és Jelzálogbank, Dunaferr, Bábolna Rt.,
,Hajogyárisziget,Tokaj Kereskedoház Rt.,+K&H botrány(Pannonplast-bomba)



JobbINFO: http://jobbinfo.tvn.hu

Olajgate: Jelentéstétel előtt, tökölés közben

Rövidesen befejezi munkáját az olajgate néven elhíresült ügyet vizsgáló parlamenti bizottság. Bár az Országgyűlésnek majdan benyújtandó jelentéstervezetnek még csak a bevezető és az első része készült el, az már ennyiből is kiderül, hogy az anyag nem csupán általános, semmitmondó megállapításokat tartalmaz. Persze ahhoz, hogy ezekkel az Országgyűlés majdan érdemben foglalkozni tudjon, az kell, hogy a bizottság többsége elfogadja a jelentést. Igaz, mint általában mindig, most is csak a kishalak akadtak fenn a hálón.

Rövidesen befejezi munkáját az olajgate néven elhíresült ügyet vizsgáló parlamenti bizottság. Bár az Országgyűlésnek majdan benyújtandó jelentéstervezetnek még csak a bevezető és az első része készült el, az már ennyiből is kiderül, hogy az anyag nem csupán általános, semmitmondó megállapításokat tartalmaz. Persze ahhoz, hogy ezekkel az Országgyűlés majdan érdemben foglalkozni tudjon, az kell, hogy a bizottság többsége elfogadja a jelentést. Igaz, mint általában mindig, most is csak a kishalak akadtak fenn a hálón.

A bizottság eredetileg a parlament nyári ülésszakának végére tervezte jelentése benyújtását az orosz-magyar olajszállítások és az orosz államadósság lebontása kapcsán felmerült összeférhetetlenségek kivizsgálásáról. (Lásd: Gáz van [és homály] - MaNcs, 1996. március 21.; Kincs, ami nem lesz - MaNcs, 1996. augusztus 1.) Ehhez képest jelenleg csupán egy tervezet létezik, s annak is csak az olajszállításokra vonatkozó - a már említett bevezető és első - része van szavazásra is bocsátható állapotban. A késedelem jelentős.

A tisztánlátás érdekében célszerű megvizsgálni, hogy az olajügyben szintén vizsgálódó Miniszterelnöki Hivatal (MeH), a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH), valamint maguk a parlamenti testület tagjai miként viszonyultak a közel egy éve megalakult bizottság munkájához.

A bizottság tavaly decemberben alakult, miután a Fidesz, a KDNP és az MDF két-két képviselője a parlamenti azonnali kérdések órájában az akkori ipari minisztert, Dunai Imrét arról faggatták, mit keresnek szocialista politikus-vállalkozók és miniszteri családtagok az orosz államadósság rendezése, illetve az olajkereskedelem környékén. Az ügy súlyára való tekintettel a Ház bizottságot hozott létre, amelybe négy tagot az ellenzék, négyet pedig a két kormányzó párt delegált. Az azóta csak olajbizottságként emlegetett grémium első ülésén rögtön a végével kezdték a képviselők: komoly vitát váltott ki ugyanis, hogy mi történjék szavazategyenlőség esetén, vagyis ha az eljövendő kész jelentést csak a testület fele támogatja. Evidens lett volna az ilyenkor szokásos gyakorlat, vagyis hogy a bizottság elnökének, jelen esetben az MDF-es Demeter Ervinnek a szava dönt, ezt azonban - tekintettel az ügy kényességére és a vezető szocialista politikusok érintettségére - elvetették. Maradt tehát az a megoldás, hogy a jelentést addig alakítják, amíg azt a bizottság többsége el tudja fogadni.

Még a laikus számára is egyszerűvé vált ezzel a képlet: működik a kormány-ellenzék törésvonal; az ellenzék minden olyat látni akar a jelentésben, amire az összegyűjtött dokumentációban csak halvány utalás is szerepel, a koalíciós képviselők viszont semmi olyat nem akarnak az anyagba betenni, amire nincs ezerszázalékos bizonyíték. Ez a patthelyzet persze tág teret biztosít mind az ellenzéki, mind a kormánypárti "értelmezéseknek", lehet egymásra mutogatni, hogy tudniillik miért nem történik már végre valami. Csakhogy ez nem ilyen egyszerű.

A kisgazdák által a bizottságba delegált Homoki János például rendre úgy csinált az üléseken, mint aki nem érti az egészet. Meggyőződése, hogy az orosz államadósságot valakik lenyúlták - ezeket ő magyar Ewingoknak hívja. Homoki képviselő a magyarok többségével együtt pár száz hete megtudta, hogy bizonyos Ewingok olajjal kereskednek, s mi tagadás, az is igaz, hogy az olajkereskedelem is a bizottság vizsgálódásának tárgyát képezi, ámbár semmi köze az államadóssághoz. A két ügyet csak az abban szereplők egy részének azonossága köti össze - ez a tény a nyolc bizottsági tagból hétnek már az első munkanap után világossá vált. Homoki képviselő viszont fél évvel a testület megalakulása után, a már félig kész jelentés birtokában készített egy alternatív anyagot, amelynek a fentebb említett rögeszme adja a vázát. (Homoki képviselő például javaslatot tesz arra, hogy a magyar Ewingok feltérképezésére alakuljon egy másik parlamenti bizottság.) Ezzel az anyaggal - amelynek terjedelme egyébként háromszorosa a bizottsági jelentésnek - elvileg foglalkoznia kell a testületnek, ami újabb időpocsékoláshoz vezethet. Homoki János delegált ezzel viszont (akarva-akaratlanul) az ügy szép csendes kimúlásában érdekelt szocialisták malmára hajtja a vizet.

A bizottságban Vancsik Zoltán frakcióigazgató a szocialisták vezére, s egyben ő a testület alelnöke is. Vancsiknak meglehetősen lesújtó véleménye van a bizottság ellenzéki tagjainak hozzáállásáról; ez érthető, ha arra gondolunk, hogy például a fideszes Kósa Lajos a közel egy év alatt csupán néhány testületi ülésen vett részt. Június 19-én a bizottság kormánypárti tagjai kivonulásokkal tiltakoztak amiatt, hogy az ellenzékiek rendszeresen hiányoznak az ülésekről. Egyedül az elnök, Demeter Ervin jelent meg minden alkalommal. A szabad demokrata Szalay Gábor viszont idővel lemondott bizottsági tagságáról, átadva helyét Mádai Péternek, aki körülbelül annyira van képben, mint a kisgazda Homoki.

Komoly fejtörést okozott a testületnek az a még tavasszal, az ellenzéki tagok távollétében megszavazott javaslat is, hogy a bizottság hallgassa meg a botrányt kirobbantó ellenzéki képviselőket. Ezzel csak egy gond volt, hogy közülük három tagja az olajbizottságnak. Tőlük - mivel hozott anyagból dolgoztak - mást nem nagyon lehetett volna kérdezni, mint azt, hogy ugyan mondanád már el, haver, ki nyomta az infót. Erre viszont választ senki nem remélhetett, ráadásul jogi aggályok is felmerültek a javaslattal kapcsolatban, így a kérdés megválaszolását az alkotmányügyi bizottságra bízták, amely egy szép áprilisi napon egyhangúlag úgy döntött, hogy nem foglal állást ebben a kérdésben.

Az olajbizottság tagjainak talpraesettségét bizonyítja, hogy mindezek ellenére néhány hét szünet után folytatták a munkát. Túl voltak már az érintettek meghallgatásán, kívülről fújták a Miniszterelnöki Hivatal szigorúan titkos minősítéssel ellátott, tavaly decemberben elkészült vizsgálati anyagát, csupán egy dolog hiányzott a boldogsághoz: a Nemzetbizottsági Hivatal nyomozását összefoglaló jelentés. Arra, hogy ilyen készült, több bizonyíték is van. Vizsgálódásának kezdetén a testület levélben kérte Horn Gyula kormányfőt, hogy küldje el a MeH-jelentés elkészítésekor felhasznált dokumentumokat. Válasz Kiss Elemér közigazgatási államtitkártól érkezett, aki leírta, hogy a titkosszolgálati anyagok kivételével már minden dokumentumot megküldtek, a Nemzetbiztonsági Hivatal anyagait pedig kérjék személyesen Nikolits István titokügyi minisztertől. A megkeresésre Nikolits válasza először az volt, hogy ilyen dokumentumok nem léteznek, a hivatal semmiféle nyomozást az ügyben nem végzett, a mennyezet azonban nem szakadt le - kibírt az már ennél is nagyobbat. Februárban aztán a miniszter Demeter Ervin sokadik levelére válaszolva küldött egy összefoglalót az ügyről, amelynek mintegy kétharmada szó szerint azonos a MeH jelentésével. (Ez utóbbiban egyébként többször is utalnak a Nemzetbiztonsági Hivatal közreműködésére.) Egyes bizottsági tagok szerint a titkosszolgálatnak a vizsgálatban betöltött tevékeny szerepére utal az a két, kézzel írt, "sürgős" fejlécű feljegyzés is, amelyet Kiss Elemér küldött tavaly decemberben Csatári Józsefnek, Nikolits István helyettes kabinetfőnökének. "Lehetséges, hogy eddig nem ismert anyagok a fentiek. Ma kaptam" - szól az egyik feljegyzés, amiből több mindenre is lehet következtetni, többek között arra, hogy a nemzetbiztonsági szervezet komolyan foglalkozott az olajgate-tel, s a dokumentumok mindegyike a titkosszolgálat, jelesül a rangsorban harmadik ember asztalán landolt. Ezt támasztja alá Kiss másik feljegyzése is, amelyet az államtitkár a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságáról érkezett jelentéshez csatolt, s amely a vizsgálathoz szorosan nem kapcsolódó ügyet mesél el. (Az ebben leírt és dokumentált eset egyik szereplője Csintalan Sándor, az MSZP akkori ügyvezető alelnöke.) A történetről végül kiderült, hogy csupán provokáció, az ezzel kapcsolatos dokumentumok mégis az ellenzéki képviselőkhöz kerültek. Tart tehát a huzavona Nikolits és az olajbizottság között, és - hogy is fogalmazzunk - erősen valószínűsíthető, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal vezetői többet tudnak az olajgate-ről, mint amennyit hajlandók elárulni.

A testület jelentése tehát félkész állapotban van, és a - szavazással ugyan még meg nem erősített - dokumentum neveket is tartalmaz. A bizottság az azóta lemondott Dunai Imre ipari miniszter, valamint Pál László (Dunai Imre elődje, jelenlegi MOL-vezér) és Hujber Ottó (az MSZP vállalkozói tagozatának elnöke) mellett három minisztériumi köztisztviselő törvénybe ütköző összeférhetetlenségét állapítja meg. Õk, amellett, hogy tagjai voltak az orosz államadósságra érkező pályázatokat elbíráló tárcaközi bizottságnak, felügyelőbizottsági, illetve igazgatótanácsi tagsággal rendelkeztek olyan cégekben, amelyek indultak és, mit ad isten, nyertek a pályázaton. (Jellemző módon róluk a MeH-jelentés egy árva szót sem szól.)

A bizottság egy része szerint azonban semmiféle törvénysértés nem történt. E véleményüket az sem befolyásolja, hogy a kormány tavaly december végén "az orosz államadósság rendezésével és az olajimporttal összefüggő kérdések vizsgálatáról" hozott, a Magyar Közlönyben is közölt határozata elismeri többek között azt, hogy az orosz államadósság lebontását koordináló tárcaközi bizottság működése szabálytalan volt, és kimondja: "biztosítani kell, hogy a döntések kialakításában egyéni érdekek ne játszhassanak szerepet".

És továbbra se szakad le.

MSZP-SZDSZ tolvajlások, botrányok

Guruló dollárok, guruló márkák  Tocsik-Szokai-botrány

Politikatörténeti Alapitvány-botrány  Kossuth Könyvkiadó-botrány

Hotel Panoráma-botrány  Ifjúsági Lapkiadó-botrány

Környezetvédelmi Alap-botrány  Bokros Lajos búcsúpénze

Horn-villa  Exporttámogatás-botrány

További maszop-szadesz tolvajlások és botrányok



Vecsési számlagyár  MNB adósságcserének elnevezett bankári művelete (3500milliárd Ft)

Bp.Bank-botrány  Cw Bank-botrány(Gyurcsány apósa)

Posta Bank-botrány  Agro,Konzum Bank-botrány

1-es villamos beruházásánál történt lenyulások  budai Hengermalom

Altus-birodalom  Báv-botrány 

További Maszop.szadest tolvajlások:


Bankár Kft-botrány  Búzaexport körüli visszáságok(több10milliárd)

Kárpotlási jegyek(40*-es haszon)  Tsz vagyon

Óbudai és sasadi földek  Szakszervezeti vagyon(365db ingatlan,Szot   üdülök)

Kisz vagyon ellopása (Csillebérc,Tata,Zánka...)  Mszmp-s pártvagyon

Orosz államadóság(Társaság keleti piacokért;Nádor,Pint-pont)

Tribuszerné pilotajátéka  Szekeres szállodája 

További maszop-szadesz tolvajlások


Traubi-botrány  Kordax , Globex, Fotex, Caola, Égis, Conexus ügy

Zsinagóga felújítás botrány (Mazsihisz nem tud elszámolni több százmillióval)

Dunaferr (acél XXI. Kft) botrány

Hit gyülekezete (1,5milliárd)  Kuncze tankönyvkiadó, Bauer ügyvédi iroda

Zemplényi-ügy, London brokerház,  Buda cash-botrány, és egyéb brókerbotrányok Honfogalalás (6 milliárd)

4-esMetro kampány botrány  Central hotel, Zefirusz, Kime-net botrány

M.P. ügyei (Gresham, Paks, Hajdúszoboszló) Fővárosi közművek priv.  Technomark-ügy

Stratégiai ágazatok privatizácioja: energiaszektor, bank.. 

További maszop-szadesz tolvajlások


Ezek pedig már a 2002 óta regnáló tolvajbanda botrányai:

2002.05.28. Százmillió közpénz a Medgyessy-villára

2002.06.27. Törzsutasok lesznek az kormánypárti-képviselők

2002.07.13. Erzsébet-híd felújítás 440 millióval többért

2002.07.23. 250 milló tüzijátékra? Már megint??? Nahát!!!

2002.08.02. 44 millió kormánypropagandára

2002.08.03. 2,6 milliárd forintos baráti segítség Mudurának közpénzből

2002.08.14. A nagy sikerre való tekintettel: még 44 millió a MC Médiának

2002.08.21. Huszty András esete az MSZMP üdülő berendezésével

2002.08.25. 6,8 milliárdos mobiltelefon-tender

2002.09.05. Proware - Havi 150 millió a pazarlók leleplezésére

További maszop-szadesz tolvajlások 2002-től


2002.09.07. MTV: Új autólízingek a 6,6 milliárdos hiány csökkentésére

2002.09.16. Demszky esete a FőVÁROSI közpénz elDUGÓval

2002.09.20. Milliárdos fővárosi közbeszerzés - Demszky módra

2002.09.24. SZDSZ-es Kossuth-ünnep - fejenként 132 ezer forintért

2002.09.30. 200 millió október 23-ra - zárt,meghívásos eljárással

2002.10.02. Egy év alatt 100 millió a Demszky-kampányt bonyolító cégnek

2002.10.11. Köbányai helyzetkép: 2 milliárd az MSZP-s jelöltek cégeinek

2002.10.21. A Miniszterelnöki Hivatal teltkarcsúsítása

2002.10.29. Rágalmazásért 1 milliós büntetés Keller Lászlónak

2002.11.02. A "visszaszerzett" 1 milliárd

2002.11.04. "Óvatos bérkiáramlás" a kormányban 

További maszop-szadesz tolvajlások 2002-től


2002.11.12. Fantomok és strómanok

2002.11.14. MTV: Új arculat -természetesen közbeszerzés nélkül

2002.11.15. MTV: "Olcsó" arcok az "olcsó" tévében (pl.: Pálffy István havi 2 millióért, Friderikusz adásonként közel 10 millióért stb.)

2002.11.16. Orosz államadósság: ismét indul a nagy lenyúlás!

2002.11.18. Proware helyett Muskovszky?

2002.11.26. 1 milliárd az üvegzseb-programra 

Kóka volt cége vizitdíj-automatákban utazik

Index, Joób Sándor

2007. február 13., kedd 18:15

Kóka János volt cége, a Meditcom Kft. is részt vesz a vizitdíj-automatákhoz kapcsolódó betegirányítási rendszer fejlesztésében. Ezt a komplex megoldást már megvette az Országos Baleseti és Sürgősségi Intézet. Az egészségügyi tárca pályázattal támogatja a vizitdíj automaták beszerzését, az olyan többletfunkciókkal bíró rendszerekért, amelyeket a Meditcom is készít, magasabb támogatás jár.


A Gazdasági és Közlekedési Minisztériumnál az Index kérdésére nem akarták kommentálni a Magyar Nemzet írását, amely szerint Kóka János gazdasági miniszter volt cége, a Meditcom Kft. is érdekelt a vizitdíj-automaták felállításában.

A lap szerint két vállalkozás automatáihoz is a Meditcom Kft. által kifejlesztett költséges, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár számítógépes rendszerével is együttműködő programot kínálják. Kóka János 2004. október 1-jéig volt a Meditcom Kft. résztulajdonosa. Amikor miniszter lett, kilépett a vállalkozásból.

Az állam is résztulajdonos?

A tárca mindössze egy nyúlfarknyi közleménnyel reagált a cikk állításaira. Eszerint "Kóka János gazdasági és közlekedési miniszter megerősítette a Magyar Nemzet mai számában megjelent információt, miszerint 2004. októbere óta semmilyen kapcsolata nincs a Meditcom Kft.-vel".

Kóka János 2003-ban volt felesége sógorával, Lepp Gyulával alapította a Meditcom Orvosi Informatikai és Kommunikációs Szolgáltató Kft-t. A cég ügyvezetője jelenleg Zsolnai Gábor, Kóka János korábbi évfolyamtársa az egyetemről. A Meditcomnak máig résztulajdonosa az állam kezében lévő RFH Informatikai Kockázati Tőkealap Zrt.

"Kóka nélkül is megy a Meditcomnak", a cég honlapján a sajtószemlében most is olvasható a Napi Gazdaság 2005-ös cikke. Az írás szerint Zsolnai ügyvezető akkor azzal büszkélkedett, hogy nem jutottak állami forrásokhoz, mégis többszázmilliós árbevétellel számolnak.
Több, mint automata

A Meditcom nem a vizitdíj-automatákhoz való szoftvert dolgozta ki, hanem két másik céggel közösen komplex rendszert fejlesztett ki, amely összekapcsolja a vizitdíj beszedését és a Meditcom kórházi betegirányítási, adminisztrációs rendszerét - mondta az Indexnek Dózsa Viktória, a cég marketing igazgatója.

A cél az volt, tette hozzá Dózsa Viktória, hogy a vizitdíj automata ne csak pénzbeszedő állomás legyen, hanem összekapcsolódjon egy sorszámkiadó berendezéssel, s a beteg adatait továbbítsa az orvos monitorán megjelenő várólistára, jelentést küldjön az OEP-nek, s alkalmas legyen látogató statisztika elkészítésére is.

Mint megtudtuk, a Meditcom, a vizitdíj automatákat fejlesztő Patient Media Kft. és az információs pultokkal foglalkozó Medical Systems Kft. közös rendszere az Országos Baleseti és Sebészeti Intézetnél működik majd.

A cég honlapján olvasható közlemény idézi a baleseti intézet informatikai és módszertani osztályvezetőjét, Czermann Imrét. Az osztályvezető szerint "az automata egy eszköz arra, hogy a betegek irányítása gördülékenyebb legyen, így az irodai munka helyett a gyógyítással foglalkozhassunk. Számítunk a betegeink érthető indulataira is, ezért szerencsés, hogy egy masszív gép áll az előcsarnokban, így talán csökkenthető a feszültség a kartonozó pult körül vagy a rendelőkben. „
Több támogatás

Mint kiderült, az ilyen rendszerek fejlesztéséhez az Országos Egészségbiztosítási Pénztár ingyen és bérmentve megadja a szükséges technikai segítséget. Az OEP átadja a szükséges protokollokat és leírásokat, a fejlesztést támogató szoftvert, s lehetőséget nyújt a rendszer kipróbálására egy megfelelő tesztkörnyezetben - mondta az Indexnek Beke György, az OEP főosztályvezetője. Az OEP ezért nem kér pénzt - tette hozzá, ezek a megoldások ugyanis segíthetnek a kórházaknak a pontosabb és egyszerűbb elszámolásban az egészségbiztosító felé.

A vizitdíj-automaták beszerzését az Egészségügyi Minisztérium pályázattal támogatja, amelynek február 16-án jár le a határideje. A kórházak, szakrendelők az automata vételárának 30 százalékát, de legfeljebb 250 ezer forintot kaphatnak darabonként. Külön említik viszont a pályázatban az alapfunkciókon túl betegirányító funkcióval is rendelkező gépeket, azaz a Meditcom által is szállított megoldásokat, amelyekért 300 ezer forint támogatást lehet kapni. 

Németh Miklós újraosztotta Magyarországot Aki kapta, marta • A Medgyessy-portré megrajzolását egy provokált tüntetés megszervezésének bemutatásával kezdtük. Amikor beszélgetünk, abban az idõszakban sztrájkoltak a Volán dolgozói. Ha meg lehetett szervezni az Erzsébet-hídi tüntetést, akkor az emberben felvetõdik a kérdés, hogy vajon a Volán-sztrájk, és egyáltalán a magyarországi sztrájkok nem a hatalom által engedélyezettek-e, úgy, hogy a háttérben megegyezik a szakszervezeti vezetés és a hatalom, mutatva Nyugatnak, hogy nálunk demokrácia van, nálunk lehet sztrájkolni. • Tökéletes a diagnózis. Az elmúlt tíz évben, amikor a munkáltatói- és munkavállalói jogok érvényesítésével kapcsolatban bármilyen polémia felvetõdött Nyugaton, itthonról azzal válaszoltak, igaz, hogy nincsen szociális ügyekben párbeszéd, bevezettük a Bokros-csomagot, de az alapvetõ jog, a sztrájkjog egy pillanatra sem sérült, a Munka Törvénykönyvében ez a jogosultság nemcsak írott malasztként van rögzítve. A szakszervezetek jelenleg is a baloldali magyar politikai élet tevõleges résztvevõi, legalább tíz listás képviselõjük van a parlamentben, több politikai államtitkár van közöttük, meghatározó parlamenti bizottsági elnökök, s van közöttük szakszervezeti kötõdésû miniszter is. Nyilvánvaló, hogy a Volán-tüntetést is az MSZOSZ-szel egyeztetni kellett, ezt kellett tenni párton belül is, mert ezek a szakszervezeti vezetõk egyúttal az MSZP tagjai is. Álságos az egész, csak arra való, hogy a Nyugatnak megmutassuk, nálunk igenis van joga tüntetni is a munkavállalónak. Viszont ennek az ellenkezõjére is van példa, a multik meg sem engedik, hogy területükön szakszervezeti mozgalom szervezõdjön. És ez ellen a magyar politikai vezetõk nem tettek semmit. Figyeljük meg, hogy a sztrájkokat az utóbbi tíz évben mindig az ÁPV-Rt. tulajdonában lévõ vállalatoknál szervezték, tehát a Volánnál, a MÁV-nál. Hogy érzékeltessük, mennyire vihar ez egy lavór vízben: a Magyar Köztársaság költségvetése jelenleg évente tízezermilliárd forint. A bérvonzata – amiért sztrájk volt a Volánnál – a költségvetés 0,1 ezrelékét sem éri el. Tehát ez nem tétel, morzsának sem tekinthetõ. A NATO-kötelezettség miatt viszont évente 13,5 milliárd forinttal köteles emelni a magyar költségvetés a hozzájárulást, s ez ellen nem tiltakozott senki. • Miközben már nincs ellenség, mert nincs Szovjetunió, az utód Oroszország pedig nem ellenség… • Miközben nincs ellenség, a magyar kormány évenként 0,16 ezrelékkel köteles emelni a költségvetésbõl a hozzájárulást. Hozzáteszem, hogy egyetlen állami közlekedési vállalatot sem tudtak nyereségesre kihozni az utóbbi idõben. Ez nem véletlen. Ez mutatja az állam pazarló gazdálkodását. Racionális érvekkel nem lehet megmagyarázni, hogy miért törvényszerû a biztos bevételt hozó vasúti társaság és a Volán állandó vesztesége, amelynek monopolhelyzete ugyanolyan egyértelmû, mint a BKV-é a fõvárosban. Ezeket a sztrájkokat fû alatt egyeztetik elõre, majd a nagy civódás után rendszeresen megjelenik a szakszervezeti vezetõ, aki tegezõ viszonyban van a vele partneri viszonyban lévõ, ÁPV-rt.-t képviselõ munkatárssal vagy politikussal. A dolgok pillanatok alatt rendezõdnek, és utána mind a két fél bejelenti, hogy milyen eredményes munkát végeztek, és az egymásnak feszülõ indulatok kölcsönös kompromisszumokkal lelohadnak. • Miközben a sztrájkban részt vevõ dolgozókat sok esetben azzal fenyegetik, hogy a sztrájk törvénytelen, és a károkat nekik kell megfizetni. • Ez így volt a MALÉV-sztrájkoknál és mindenütt. Ahol spontán indult meg a sztrájk, ott valóban volt is ilyen következménye. A magyar szakszervezeti mozgalom képviselõi a Medgyessy- és a Horn-kormányban még kormánytagok is lettek. De annyit hadd mondjak, a magyar szakszervezeti mozgalom az elmúlt tizenöt évben gyakorlatilag tönkre ment, csak önmaga bürokráciáját képviseli. Jellemzõ, hogy akár az IBM-botrányról, a hatalmas méretû elbocsátásokról vagy hasonlóról mindig utólag értesül a szakszervezet. Sõt, elfogadnak alkotmányellenes tételeket is, például hogy egy magániskolában – a Lauder iskolában – nem engedik mûködni a szakszervezetet. Tudniillik, közli a támogató, amennyiben szakszervezet alakul, akkor megvonja a támogatását. És ez nem egyedi eset. A multinacionális nagyvállalatoknál az üzemi tanácsok megalakítása is rendkívüli nehézségbe ütközött, nem hogy a szakszervezeti jogok, hanem az alapvetõ emberi jogok sem érvényesültek. Ennek következményét az Európai Unión belül nagyon sokan látják. A hatalom igazi félelme, hogy vajon mi lesz akkor, amikor spontán elindul valamilyen szervezkedés, amire nem látnak rá, amit nem tudnak kézben tartani, akár egy rövid telefonbeszélgetés erejéig is, hogy ugyan Géza, hagyjátok már abba a sztrájkot, nem kell tovább cukkolni az embereket. • Ez konkrét példa? • Volt egy rövid sztrájk, amikor a miniszter felhívta a barátját, hogy tényleg hagyjátok abba, nem kell tovább cukkolni az embereket, mert ebbõl akár még tömegdemonstráció is lehet. • Ez melyik sztrájk volt, ki a barát, és ki volt a miniszter? • A mostani kormányról, a mostani Volán-sztrájkról van szó. Nem légbõl kapott a dolog, úgymond a saját szakszervezeti vezetõire már nemigen akart hallgatni a fõkoordinátor, ezért kénytelen volt a miniszter is szólni neki, hogy hagyják abba. Ez azért történhetett meg, mert a miniszter is tudja, hogy bármikor bármilyen megegyezés bejelenthetõ. • Tehát itt arról van szó – hogy teljesen precízek legyünk –, hogy a miniszter hívta fel Inokai Gézát, a sztrájkot szervezõt, hogy hagyják abba? • Természetesen. A tulajdonos képviselõje hívta fel, a magyar kormány tagja. Kiss Péter többször beszélt a szakszervezeti vezetõvel személyesen, és Csizmár Gábor, a munkaügyi kapcsolatokért felelõs államtitkár is. Ezeknél az esetéknél azt kell látni, hogy bár látszólag egymásnak feszülnek az indulatok, mint ahogy a parlamentben megszoktuk, de „fû alatt” mennek a telefonok, az egymás közti, nem a nyilvánosságnak szóló kapcsolatok bensõségesek, barátiak minden esetben. • Ennek viszont eszköze az a magyar polgár, aki azt hiszi, hogy most itt a nagy lehetõség, keményen küzdhet az érdekeiért. • Errõl szól az egész átalakulás. A magyar polgár ugyanúgy félrevezetett egyenként és csoportosan. Nyilvánvaló, hogy abban az országban, ahol az alkotmányozás még a kezdeti idõszakát sem éli, és közben azt mondjuk, hogy a „rendszerváltozás” lassan befejezõdött, ott olyan alapvetõ problémák merülhetnek fel, hogy látszólagosak a jogok, a törvény elõtti egyenlõség írott malaszt csupán, látszólagos a tulajdonbiztonság, a jogbiztonság és a sztrájkjog is. A magyar polgárok, a munkavállalók elhiszik, hogy valóban az õ érdekükben történt egy-egy szervezkedés, a kudarc után azonban nehezen tudnak azzal a gondolattal megbarátkozni – és ez valóban romboló hatású –, hogy ismételten nem értek el semmilyen eredményt. Kaptak egy pár ígéretet, és ugyanazok a szakszervezeti vezetõk, akik a sztrájkra biztatták õket, felkérésre, megnyugtatják a munkásokat, hogy mindent változatlanul kell tovább folytatni, mert a költségvetésnek csak ennyi a lehetõsége. Minden egyes tárgyalás úgy fejezõdik be, hogy azt mondják, a jelenlegi költségvetési korlátok miatt nem lehet tovább fejleszteni a bért. Meg azt is mondják, a jelenlegi munkaszervezés nem eléggé hatékony, tehát nem felel meg a nyugati normáknak. Ez mind-mind nem igaz, mert Magyarországon a munkaerõ jelenlegi hatékonysága közel hetven százaléka az Európai Unió átlagnormájának, a bér viszont nem éri el az ottani bér húsz-huszonkét százalékát. Van egy közel ötvenszázalékos rés, s így nem lehet azt megmagyarázni, hogy miért nincs a magyar munkaerõnek ára. • Ha már szóba hozta a bért, mondjunk konkrét példát! Hasonlítsuk össze ugyannak a multi cégnek a magyarországi és a nyugat-európai óradíját. • Ezért a bérkülönbségért vannak itt a multinacionális cégek, és itt a szakszervezetnek iszonyatos a felelõssége. Elmondom, Nyugaton ezt hogyan csinálják. A német agrárszövetség például csak úgy enged be külföldi munkaerõt a saját piacára, hogy kiköti, csak és kizárólag a saját maga által kiharcolt munkabérrel lehet alkalmazni. Alacsonyabb bérért nem lehet, mert akkor a saját munkaerejét, elért eredményeit veszélyezteti. • Most viszont arról beszélnek, hogy miután Magyarországon valamelyest növekedett a munkabér, majd Kelet-Európa más régióiból hoznak be alacsonyabb bérért a multik Magyarországra embereket, akik kiszorítják a „többletpénzért” itt dolgozó magyarokat. • Ez EU-szabályzat ellenes. A német példa pontosan azt jelenti, hogy lehet Németországba menni dolgozni, de azonos munkáért azonos bért kell fizetni. Tehát így védik a munkaerõpiacukat a felhígulás ellen. A szakszervezetek a saját munkavállalóik hosszú távú érdekeit védik ezzel. Ezzel szemben Magyarországon, mondjuk az Audi, ma tizenegy márkás rezsióradíjat fizet egy csúcstechnológiával gyártott termékért, ami az anyacégnél száz márkás rezsióradíj alatt nem megoldható. Ez a tizenegy márka úgy alakul ki, hogy négy márkát eleve zsebre tesz az üzletkötõ, aki a munkást kiközvetíti. Tehát a magyar munkás egyórai munkájából nettó négy márka nyereséget kap a közvetítõ. Ez több, mint amennyi az összes magyar munkás nyeresége ugyanennyi óra alatt. Ez a kizsákmányolás – amely a szakszervezetek és a politikusok tudtával történik jelenleg Magyarországon – unióellenes és piacgazdálkodás-ellenes. A magyar szakszervezetek vagy nem ismerik az Európai Unió szabályzatát, egyáltalán a nemzetközi munkajogi szabályozást, vagy pedig fizetett alkalmazottai a jelenlegi bürokráciának. Ez utóbbit erõsíti meg az a tény, hogy a MÁV saját maga, havi hat-hétszázezer forinttal díjazza szakszervezeti vezetõit. Kit képvisel tehát a szakszervezet? A kérdés, azt gondolom, eldõlt. • A rendszerváltó miniszterelnökök sorát rendhagyó módon az elsõ, ebbe a kategóriába sorolható miniszterelnökkel zárjuk, Németh Miklóssal. Németh Miklós idõszakáról már sokat beszéltünk. Szóltunk az 1988. évi spontán privatizációs törvényrõl, a gazdasági társaságok megalakításáról szóló törvényrõl, amellyel megindult Magyarországon a szabadrablás. • Amit az idõ nagyon szépen betemetett. Az a tevékenység, amit akkor Németh Miklósék végeztek, látszólag a rendszerváltás törvényes véghezvitelét készítette elõ. Állítólag megszüntette a hatalmon lévõ MSZMP kizárólagos monopóliumát, leszerelte a munkásõrséget, elkezdte a tárgyalásokat a szovjet csapatok kivonásáról. Egyébként – kis iróniával mondva – a hazainduló szovjet csapatokat ebrudaltuk ki. • Ön szerint az oroszok egyébként is elmentek volna? Ez tehát nem egy rendszerváltó vívmány? • Elnézést kérek, mindenünnen elmentek. Semmi köze a közép-európai országoknak ehhez a hazamenetelhez. A felbomló Szovjetunió olyan konfliktushelyzetbe került afganisztáni veresége után, a hadsereg oly mértékben demoralizálódott, hogy ha például a rendszerváltó szocialista országokban maradt volna az akkori szovjet hadsereg, akár egy belsõ puccsot is végrehajtott volna. Az a szabadságérzés, ami a szovjet katonákat eltöltötte a „rendszerváltozás” ideje alatt, riadt intézkedésekre sarkallta a KGB és a szovjet politikai vezetés agytrösztjét. • Tehát, ha itt vannak a szovjet katonák – ez most számomra ad abszurdum –, esetleg az is bekövetkezhetett volna, hogy a rendszerváltozást igazán akaró magyarok oldalára átállnak? • Ez volt a válaszom lényege. Olyan szimpátiát váltott ki a szovjet katonaságban ez a látszólag szabad légkör, hogy akár a rendszerváltozás zsoldosaivá is válhattak volna. Meg kell mondani, hogy a magyar honvédséghez és a magyar fegyveres erõkhöz képest a jól képzett déli hadseregcsoport hatalmas fegyverarzenállal rendelkezett, ezzel az erõvel Magyarországot akár sakkban is tudta volna tartani. A valódi rendszerváltozást akarók oldalára állva, szembefordulhattak volna a magyarországi hatalmasságokkal. • Megint megdõlni látszik egy legenda. • Igen, az a legenda, hogy mi zavartuk el innen az orosz csapatokat. Ez olyan, mintha egy bolha ingerelné az elefántot. Tudomásul kell venni, hogy a szovjet, most orosz fegyveres erõk közel egyensúlyban állnak a világot egyébként gazdaságilag egyedül birtokló NATO és Egyesült Államok haderejével. Ha ez nem így lett volna, akkor az Orosz Köztársaság már régen nem ilyen belsõ törvények szerint mûködne. Nem engednék, hogy így mûködjön. De egy világbirodalmat nem lehet arra kényszeríteni, amit nem akar. Vegyük tudomásul, hogy soha a világtörténelemben olyan még nem történt, hogy egy túlsúlyban lévõ nagyhatalom önmaga érdekei ellen cselekszik. • S az nem lehetséges, hogy az akkori Szovjetunió pénzt kapott azért, hogy a katonáit hazavigye innen? • Ígéreteket kapott erre. Ez már a máltai egyezményben szerepelt. Reagen és Gorbacsov megegyezett ebben, aminek az volt a lényege, hogy amennyiben a szovjet csapatok visszavonulnak – akkor még nem volt szó a lett, a litván és az észt területekrõl, csak Kelet-Közép-Európáról –, akkor a szovjet gazdaság átmentei nehézségeit a mûvelt Nyugat, az ún. G-7-ek finanszírozzák. Ez nem kevesebbet jelentett, mint hogy azt kérték Máltán Gorbacsovtól, vonja vissza hadseregét. A hadsereg visszavonulásáért, leszereléséért, valamint az orosz gazdaság piacgazdálkodásra történõ átállításáért cserébe – akkori értéken – mintegy nyolcvan-százmilliárd dollárt fizetett volna Nyugat. Ezért a pénzért még valamit meg kellett volna azonban tenni az orosz vezetésnek: egyúttal vissza kellett volna vonniuk, nemcsak a Kelet-Közép-Európába beépített titkosszolgálatokat, hanem a nyugat-európai rendszerekbõl is ki kellett volna vonulniuk. Ez a megállapodás szavakban megtörtént, de egyik fél sem bízott a másikban, és ezért lett olyan felemás ez a rendszerváltozás minden oldalról. Az oroszok ugyanis látszólag visszavonultak, de nagyon jól tudták, hogy az energetikai rendszerük sérülékenysége miatt – tehát az olaj- és földgázfüggõség miatt – bármikor zsarolhatók, ezért azokat az évtizedek óta beépített szolgálati személyeket, akik a magyar gazdaságot, Kelet-Közép- és Nyugat-Európát teljes egészében behálózták, nem vonták vissza. Ezért Nyugat-Európa viszont a rendszerváltozás segítségére megígért összeg töredékét adta csak. Ez egyébként hatványozottan több, mint Magyarország teljes adósságállománya. Tehát az a legenda, hogy Kelet-Közép-Európából Magyarország és az utódállamok visszaszorították a szovjet hadsereget – egyszerûen nem igaz. • Ha már szóba került az adósságállomány, eszembe jutott az a riadt nyilatkozat, amit Németh Miklós tett 1989-ben, hogy Jézus-Mária, én mint miniszterelnök most tudtam meg, hogy Magyarországnak húszmilliárd dolláros külföldi államadóssága van. • Ez képmutató ijedelem volt, hiszen Németh Miklós korábban mint az MSZMP gazdaságpolitikai titkára felügyelte a magyar kormányt, az MSZMP KB-n belül. Ennek a mechanizmusa a következõ volt: a központi bizottság illetékes osztálya elõkészítette a döntést, jóváhagyta, utasította a kormányt annak végrehajtására, és az illetékes gazdaságpolitikai titkár pedig jóváhagyta a kormány döntését. Tehát, hogy akkor hallott elõször a húszmillió dolláros bruttó államadósságról, ez egyszerûen nem igaz. Megint más kérdés, hogy visszasírjuk azokat az idõket, amikor a magyar állam belsõ adóssága csupán ötszázmilliárd forint volt, és ezerkétszázmilliárd forint, tehát húszmilliárd dollár a külsõ államadóssága (hatvan forintos dollárral számolva), amely egyébként nettó adósságállományként nem érte el a tízmilliárd dollárt. Tehát ha beszámítjuk a nekünk tartozó országok adósságát is. Ez rendkívül gyorsan és jól kezelhetõ adósságállomány volt. Jelenleg ennek sokszorosa az adósságállományunk, miközben eltûnt a nemzeti vagyonunk. Németh Miklós tehát azt mondta, hogy szörnyûséges ez az állapot. Én viszont nagyon jól tudom, hogy a magyar kormányfõ és a vezetõ politikusok állandó teniszpartnere, a nemi másságáért oly elhíresült Mark Palmer amerikai nagykövet volt, aki ugyanebben az idõpontban minden helyen – elõször természetesen engedéllyel az SZDSZ-nél, majd utána az ellenzéki mozgalmaknál, az MDF-nél is – nyilvánosan, nemcsak négyszemközti beszélgetésekben, közölte, hogy a magyarok ne féljenek az adósságállománytól, mert ezt a mûvelt Nyugat a rendszerváltozás elsõ szabad kormányának megalakulása után természetesen azonnal elengedi. Ezzel megegyezõ kijelentéseket tettek Nyugat-Európa vezetõ politikusai. Nem tudom, Németh Miklós mitõl ijedt meg! Ezt mondta – személyesen hallottam – Alois Mock és Kohl kancellár is. Sõt Kohlék még Németh Miklós kormánya idején kétszer egymilliárd márka vissza nem térítendõ segélyt is adtak Magyarországnak a rendszerváltozás zökkenõmentessége érdekében. Ezek az álságos ijedelmek nemcsak Németh Miklós szájából hangzottak el. Németh kormányának sztárminiszterét úgy hívták, hogy Békesi László, aki pénzügyminiszterként az 1989-ben elfogadott 1990-es költségvetésre azt mondta, Isten óvja meg hazánkat! Pedig az államháztartás hiánya nem érte el tervezetten a három százalékot, és gyakorlatilag – a mai viszonyokhoz képest is – teljesen konszolidált, és nem túl bürokratikus költségvetést tudtak elfogadni. • Most kilenc-tíz százalék között van az államháztartási hiány. • Miután már a nemzeti vagyont is értékesítettük, s miután a magyar nettó reáljövedelem 1989-hez képest a töredékére süllyedt, ezzel a hatodik helyre csúsztunk Kelet-Közép-Európában. A bérek és árak közötti különbség rendkívüli mértékben nõtt, a nyugat-európai fizetések reálértékben a sokszorosára nõttek a magyarországi, leépülõ reáljövedelemhez képest. • Ki lehet fejezni forintban, hogy a magyar belsõ és külsõ államadósság egy emberre vetítve mennyit jelent? • Egy emberre körülbelül tízmillió forintot. Minden születendõ magyar embernek ennyi az adóssága, amit nettó értékben kell visszafizetnie. Minden születendõ magyar állampolgár örök életére adós marad, ha nem a klientúra része. Nyilvánvaló, hogy a belsõ információkhoz hozzájutó és így milliárdos jövedelmeket zsebre vágó embereknek ez az összeg semmi. De számoljunk: ha valamennyi magyar állampolgár havi nettó fizetése százezer forint – ami egyelõre még vágyálom – az évenként 1,2 millió forintos reáljövedelem. Magyarul: tíz évig, egy ereje teljében lévõ magyar polgár csak azért dolgozik, hogy csökkentse külföldi adósságát, s csak ezután kezdõdhet az építkezés, a saját egzisztenciája megteremtése. Nem kevesebbrõl van tehát szó, mint arról, hogy minden magyar állampolgár munkaerejének és jövedelmének jelentõs részét arra használja, hogy a vezetõi által eljátszott becsületet visszaszerezze, és anyagi javakat valamilyen úton-módon törlessze. • Nézzük akkor tovább a németh miklósi „értékeket”! Mennyibe került Magyarországnak a Németh-kormány tevékenysége? • Szinte felbecsülhetetlen nagyságú a kár! Németh Miklós és csapata látszólag elindította a folyamatokat, de egyúttal kényszerpályára állította az országot, és kényszeralkukra szorította az ún. ellenzéket. Ma már ez az érték azért számolható ki nehezen, mert a privatizációval együtt minimálisan negyvenbillió, azaz negyvenezermilliárd forint veszteség érte a magyar gazdaságot. Még akkor is, ha nem számoljuk azt, hogy a magyar gazdaság teljesítõképessége az 1989-es állítólagos válsághelyzethez képest 1993-ra mintegy húsz százalékkal csökkent, és legalább másfélmillió munkahely veszett el ebben az idõszakban. A II. világháború anyagi veszteségénél legalább tízszer nagyobb veszteséget okoztak az elmúlt tizenöt év folyamatai. Hogy ebbõl mennyit lehet Németh Miklós kormányára testálni, nehezen kiszámolható. Mert ha a társasági törvényt és az önprivatizációt az Antall-kormány megfékezi, és az akkor valóban menekülni akaró kommunista tolvajbagázst börtönbe csukja, tehát nem alkudja ki a törvényi mentességet, az amnesztiát, akkor teljesen bizonyos, hogy ez a folyamat nem hozott volna ilyen torz eredményt. Mert emlékezzünk rá, Németh Miklós kormánya után, amikor Antall József átvette a látszólagos hatalmat, valamennyi állami vállalat, minisztérium élén összecsomagolva üldögéltek az elvtársak. Bankártól kezdve mindenki összecsomagolt, tudták, hogy lejárt az idõ, odébb kell állni. Jelentõs részük egyébként gyorsan el is távozott, még a közelünkbõl is. Egy-két nagykövet nevét kell megemlíteni, Hajdú János például azonnal lemondott, hogy nem ért egyet ezzel a jobboldali kormányzással. Vagy Demján Sándor, a bankelnök is itt hagyott csapot-papot, és elment Oroszországba, a Komi Köztársaságba. • De utána az Orbán-kormány mellett tûnt fel, mint második Széchenyi. • Ez kiváltképp érdekes, mondhatnám mint Széchenyi leszármazott. Demján örökös gazdasági zseniként van nyilvántartva. Rendkívül ügyes ember egyébként, mérhetetlen vagyont halmozott fel, de a törvényes, tiszta utat nagyon ritkán lehetett felfedezni a tevékenységében. A barátaitól tudom, hogy táskában mennyi pénzt vittek ki a Hitelbankból, hogy történt a bankban a belsõ elszámolás, kellene ennyi pénz, és akkor gyere be érte… • Mennyit vittek el? • 1989-90-ben elég nagy pénz volt tíz-húszmillió forint, ami táskában került ki egy pillanat alatt, mindenféle átvételi elismervény nélkül. Én a bankároktól, a bankár miniszterelnököktõl és a bankár gazdasági szakemberektõl mindig azért félek, mert csak évek, évtizedek múlva derül ki, hogy milyen iszonyatos kárt okozott a tevékenységük. A kereskedelmi bankhálózat kiépítése 1989-re teljes egészében befejezõdött, az üzleti szféra már megismerte a kétszintû bankrendszert. Ez a bankári és politikusi „szórakozás” hiteleivel és a késõbb kiderült károkozásával együtt, mai értéken számítva, legalább ötezermilliárd, vagyis ötbillió forintba került. Ennek a bank- és az adóskonszolidációnál jelentkezõ hatása minimálisan olyan nagyságrendû, mint amennyi kárt okozott – elsõsorban az infrastruktúrában – a II. világháború Magyarországon. A Németh-kormány idején már valamennyi bankárt kineveztek a kereskedelmi bankok élére, legyen az Postabank, OKHB, Hitelbank vagy OTP, és közülük az elmúlt évtizedben csupán egyetlen embert, Kunos Pétert vonták csak felelõsségre, de õt sem azért, mert lopott, hanem mert ujjat mert húzni a politikai elittel. Látni kell tehát, hogy a bankári-pénzügyi oligarchia nagy mértékû kárt okozott Magyarországnak, fõleg azáltal, hogy a hazai érdekeket teljesen alárendelte a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap érdekeinek, s a károk felszámolása az elkövetkezendõ évtizedekben nagy nehézségek árán sikerülhet csak. Valamennyi ismert, vezetõ nyugati politikus, Mark Palmertõl Kohlig, Giscard d’Estaing-tõl Alois Mockig, Franz Vranickiig és Josef Straussig mind azt mondták, Magyarországon rendkívül gyors lesz az átalakulás, amihez az Európai Unió tevõleges segítséget nyújt azáltal, hogy Magyarország pár éven belül elnyeri a tagságát. Ennek az ígéretnek birtokában indult el a rendszerváltásba a magyar gazdasági és politikai vezetõ réteg. • Csak közben rájöttek arra õk is, hogy jobban járnak, ha ez lassabban történik, mert akkor õk is meggazdagodhatnak. • Magyarországon a mi vezetõink fékezték le – ma ez már egyértelmûen kimutatható, hogy idegen érdekek szerint – a „rendszerváltozás” törvényes folyamatát. Egy polgári demokráciában elõször az alkotmányt, a büntetõ és polgári törvénykönyvet és az önkormányzati törvényeket kellett volna szinkronba hozni. Ez még jelenleg sem történt meg, tehát a „rendszerváltozás” után tizenhárom-tizennégy évvel sincsenek szinkronban a belsõ normákkal, nemhogy az Európai Unió jelenlegi normáival. Az igazi probléma az, hogy bárki is jön Magyarországra, politikai vezetõként vagy nagykövetként, bármelyik országot képviselje is, Olaszországtól Németországig, Ausztriától Izraelig, ebben a közegben mindannyian korrupttá válnak. Miután kapcsolatba kerülnek a magyar politikai-gazdasági elittel, jelentõs részük olyan dicstelen karriert fut be, amirõl a magyar sajtó egyáltalán nem ír, még csak meg sem említi. A magyar sajtó nem írta meg például, hogy Mark Palmert úgy rúgták ki az Amerikai Egyesült Államok nagyköveti posztjáról 1989-ben, hogy még búcsúfogadást sem engedélyeztek neki. És nem a nemi mássága, hanem a gengsztersége miatt történt ez. Vagy említhetném Andreas Porias osztrák nagykövetet, aki Eörsi Mátyáson keresztül közvetlen kapcsolatba került a magyar munkaerõpiaccal és munkaközvetítéssel. Senki nem írt Magyarországon – Nyugaton viszont többen is – az EU Fõbizottság bukásáról, amelyet Jacques Santer vezetett, aki Fekete János barátja, és bankárból lett fõbizottsági elnök. Az EU kormányzata, korrupció miatt, mind a harmincegy tagot eltakarította a színrõl, mégpedig a Kelet-Közép-Európába behozott Phare- és Sapard-pénzek tisztességtelen felhasználása miatt. Ezeket a tényeket soha nem cáfolta meg senki, ám Magyarországon még csak nem is írtak róla. Tehát a kelet-közép-európai átalakulás – elsõsorban Magyarországon – hatalmas korrupcióval zajlott. Ma már Magyarország az EU korrupciós listáján az elsõ tízbõl a középmezõnybe esett vissza, magyarul mondva a korrupcióval súlyosan fertõzött országok sorába kerültünk. A szocializmus idõszakához képest, elismerten, két-háromszoros a korrupció ma Magyarországon, holott azt hittük hajdanán, hogy a szocializmusnál korruptabb rendszert még nem hozott létre az ember. Ma már tudjuk – és ezt a nyugati politikai vezetõk és a közgazdászok is elismerik –, hogy a korrupció melegágya mindig az ellenõrizetlen multinacionális nagyvállalatok voltak, amelyek elsõsorban a vonalas létesítmények, az infrastruktúra, az elektromos hálózat fejlesztésében vettek részt Délkelet-Ázsiától, Vietnamtól kezdve Mexikóig, a Panama-csatornáig. Oly módon beleágyazódott a személyekhez kapcsolódó korrupció Németh Miklós kormánya óta a magyar társadalomba, hogy például a legutóbbi idõben már a Moszad kelet-közép-európai fõnökét, Eleziar Gilad tábornokot is azonnali hatállyal hazarendelték, mert egy korábban börtönbüntetésre ítélt, Korb József nevû ügyvéddel együtt, a holokauszt áldozatainak pénzét megcsapolták. Nekik kellett ugyanis igazolni, hogy ki volt áldozat, és ezt az igazolást az áldozatoknak járó évi ezer eurós jövedelem huszonhárom százalékáért adták ki. Hozzátartozik ehhez az is, hogy Korb Józsefet Kádár idejében azért ítélték el, mert az akkori tanácsi lakások értékesítésénél panamázott. Igazából az a baj, hogy a magyar politikai elit, azaz amely önmagát politikai elitnek hiszi, közbûntényes emberekkel van közvetlen kapcsolatban, akik kvázi strómanként finanszírozzák a képviselõk, a bírók és mások jövedelemkiegészítését, és így közvetlenül kapcsolódnak a keleti és a nyugati politikai elithez. • Miközben beszélgetünk, az ország még nem tudja, de ön már említette, hogy például az Európai Unió nagykövetét, Michael Lake-et is hazarendelték. • Túl sok ideig volt itt, és kissé beszennyezõdött ebben a környezetben. • Õ is kapcsolatba került a maffiavilággal? • Kénytelen volt. Aki huzamosabb ideig Magyarországon van – az általam elmondottakból egyértelmûen kitûnik –, arról bizonyítható, hogy kénytelen-kelletlen maffiakapcsolatokat épít ki. Mondok egy példát: a Medgyessy-kormány több tagja Oroszországban járt az orosz államadósság-állománnyal kapcsolatban. Én láttam a küldöttség összetételét. A százötven üzletember jelentõs része nem üzletember, hanem egyszerûen gengszter. Az is közöttük volt, aki az elõzõ adósságállományt lenyúlta, mintegy 62,5 millió dollárral nem tud elszámolni. • Kire gondol? • Például Hujber Ottóra, aki egyéb olajmaffiózókkal, a Társaság a Keleti Piacokért szervezettel összefogva, a gazdasági lenyúlásban oly fontos szerepet játszott. Õk annyira korruptak voltak, hogy még Horn Gyula is, aki nem éppen a tisztakezûségérõl híres, kénytelen volt ettõl a tolvajbandától megszabadulni. De hogy még 2002-ben is ugyanõk mennek ki az orosz adósságállományt rendezni, az egyszerûen felháborító. Amit szeretnék ebbõl kihozni: Magyarországon hatványozottan érvényesült az, hogy ellenõrzés nélkül a társadalmi javakat önmaguk javára fordították a bennfentesek úgy – és itt a politikusokra, bankárokra, gengszterekre gondolok –, hogy hatalmukat a Nyugatnak köszönve, egyúttal anyagi elõnyökhöz is juttatták õket. Aki Magyarországról eltávozott, az már odahaza sem lesz becsületes ember, mert itt megfertõzõdött a korrupcióval. • Külföldi utat említett, egyetlenrõl szóljunk – és itt kicsit utaljunk vissza Medgyessy Péterre. 2002 végének, 2003 elejének egyik „szenzációja” volt, hogy Medgyessy Fidel Castro Kubájában nyaralt, abban az országban, ahol politikai nézeteikért ma is börtönben vannak emberek, akiket ütnek-vernek. Medgyessy Péter azt mondta, nem politikai kérdés, hogy hová megy nyaralni, ahol jó idõ van, ahol jó koktélokat készítenek, az az ország neki megfelelõ. De ki ment ki még Medgyessy Péterrel? Mert errõl nem írtak az újságok. • Ugyanebben az idõben volt kint Kubában az ÁPV Rt. volt elnök-vezérigazgatója, Faragó Csaba, vagy Földi László, a Defend Kft. volt vezetõje. • Mit gondol, az elõbb említett személyek nyaralása véletlenül esett egybe helyszínt és idõpontot tekintve Medgyessy Péterével? • Nem hiszek a véletlenekben. Például a Defend Kft.-rõl azt mondjuk, hogy a Fidesz magán õrzõ-védõ- és titkosszolgálata volt. De mekkora turpisság az, hogy amikor az MSZP-kormány jön, abban a pillanatban kiderül, hogy Csintalan Sándor a kisebbségi tulajdonos. Véletlen ez? Aligha! Utána Csintalan – aki a szocialisták által is elismerten szennyes múltú ember – azt mondja, nehogy azt higgye bárki, hogy a politika a gazdasági erõviszonyok mentén tagozódik. Magyarul ez azt jelenti, hogy egy maffia van, hogy aztán a maffia A vagy B csapata uralkodik politikusként, ez teljesen másodlagos dolog. Visszatérve a kubai útra: ilyen véletlenek nincsenek. Egyébként egy aktív miniszterelnök nem utazhat oda, ahova akar. Legyen az a nagyváradi gengszter- vagy üzletember barátjához vezetõ út, vagy éppen ez a kubai. Lássuk be, hogy egy ortodox kommunista országot – ahol jelenleg is több ezren sínylõdnek börtönben, politikai nézeteik miatt – nem látogathat meg egy miniszterelnök, magánemberként sem. De nekem egy másik találkozó is eszembe jut, amikor Medgyessy Péter Schmidt Máriával, a Terror Háza fõigazgatójával találkozott. Schmidt Mária története is nagyon érdekes. Fiatal történelemkutatóként az óceánon túl végezte aspirantúráját, és odakinti rokonánál, Ránki György Kossuth-díjas professzornál lakott, akirõl rendszeresen készített jelentéseket. • Ez még a kommunista rendszerben volt? • Természetesen. A szolgálatok kesze-kuszán ugyan, de teljesen behálózták az egész magyar közéletet. A közéletbe beleértem nemcsak az egyházakat, nemcsak az újságírást vagy a politika területét, hanem a sportét is. Az ÁVO például családilag is egészen belenõtt a magyar közéletbe. Nagyon érdekesek a rokoni kapcsolatok: Schmidt Mária jelenlegi apósának fényképe is nyugodtan szerepelhetne a Terror Háza múzeum falán, hiszen egy ávós tábornokról van szó. • Ungár Klára, volt fideszes képviselõ édesapjáról. • Ungár vezérõrnagy úrról, igen. Bár Klára a Fideszben kezdte politikai pályafutását, utána SZDSZ-es képviselõ lett, de családi kötõdése van a politikai rendszer legsötétebb kiszolgálójához, az ÁVH-hoz. Ami nagyon érdekes ebben a kérdésben: látszólag jobboldalon vannak ezek az emberek, de egyáltalán nem jobboldaliak, hanem rövid pórázra engedett, baloldalról küldöttek, akik a jobboldalon feladatot látnak el. E feladatok úgy summázhatók, hogy hûen kell szolgálni a szocializmust, majd amikor a szocializmus volt vezérkara demokratává válik, akkor a demokratákat kell szolgálni. A magyar rendszer így mûködik. • Ennek igazolására az Ellopott rendszerváltozás címû, elõzõ könyvünk elõszavából idézek néhány mondatot. „Közöttünk jár még mindig Raszkolnyikov, Szatmári Lajos, Vanek úr és hû társa, Szabó atya is. Szabó atya a III/IV-eseknek szóló jelentéseinek megbízhatóságáról két zalaegerszegi tartótisztje, N. István és M. Mihály is véleményt tudna mondani. De mivel a mi atyánk a III/III-asoknak is jelentett, ott O. András tartótiszt is minõsíthetné a besúgói buzgóságot, ha megkérdeznék õt. Nem feledkezhetünk meg a D-209-es és a D-8-as rettenthetetlen bátorságáról sem. Örökre szívünkbe zártuk az egykori rádiós fõszerkesztõt, a besúgóvá nemesedett Udvaryt, Nádudvar és a valamikori MSZMP Politikai Bizottságának egykori támogatottját, aki ma botcsinálta politikusként az egyik nemzeti párt vezérkara körül téblábol. De tegyünk említést egy másik mikrofonos emberrõl is, a tizenhét éves korában, külön apanázs fejében beszervezését vállaló, a pannonhalmi bencés tanárokról súgó, önmagát nemzetinek álcázó Fischerrõl. Szintén piros-fehér-zöld álcát visel a nehézsúlyú, testi erejével gyakran kérkedõ, jobbegyeneseirõl elhíresült K.O.-király, az ügynöki múltú újságíró, Bunyós is. Az 1987-ben beszervezett, a Fideszre állított, a marihuána rabjaként ismert, gyakran kolumnás cikkeket publikáló Egér is közénk tartozónak mondja magát, mint ahogy nemzeti érzelmûnek mutatkozik a Kádár-rezsimben besúgóvá süllyedt Madárka is, aki ma a hazai közszolgálat egyik fejedelemasszonya. Gondolkodjunk el az iménti nevekrõl! A beszervezett Fideszt figyelõ újságíró, Egér ugyan mit jelenthetett a szintén ügynök, fideszes politikusról, Vanek úrról? Áldozatként tünteti fel magát a Kádár-rezsimben garázdaságért 1975-ben fél évre elítélt (részegen levizelte a csepeli Lenin-szobrot), és beszervezett III/III-as ügynök Trepák is, aki a Csurka-féle Pannon Rádió munkatársaként ismert. A sajtó volt az igazi élettere a ma tulipános színekben politizáló D-52-esnek, és nem esik meszsze a betû a professzori talár mögé bújó D-54-estõl sem. A D-72-es szigorúan titkos tiszt pedig az ORTT Panaszbizottságában a sajtót felügyelte. Piros-fehér-zöldbe bújva alkotott elítélõ véleményt a nemzetet igaz hittel, mikrofonnal szolgálókról.” Számtalan nevet sorolhatnék még, a D-18-ast, aki ma a nemzeti oldal képviseletében igen magas közjogi méltóságot tölt be, akit 1963-ban úgy szerveztek be, hogy vendégtanárként Brüsszelbe, Strasbourgba utazhatott ki, de csak azzal a feltétellel, ha vállalja a beszervezést. Tehát ezekkel van az igazi baj ma, nem azokkal, akik a baloldalon megmutatják magukat, és gyûlölik a nemzeti érzelmûeket.” • Nem is kellett különösebb beszervezési nyilatkozat, fõleg a ’60-as, 70-es években azoknak, akik huzamosabb ideig mentek Nyugatra. Azt kellett csupán aláírniuk, hogy az útjukon keletkezõ valamennyi adatról tájékoztatják a politikai rendõrséget. Ezt egyébként minden egyes sportvezetõ, legyen az az olimpiai bizottság sportvezetõje, vagy önálló szakági sportvezetõ az ökölvívástól, a birkózástól a vízilabdáig és a labdarúgásig, mindenki aláírta. Ezért mondhatjuk azt, hogy az egész társadalmat befonta az ügynökhálózat, nemcsak a kultúrát, nemcsak a politikai szférát, hanem a tudományt, a sportot, a klasszikus civil szférát. De lehetne beszélni a békepapokról, hisz náluk igazán magas az ügynöki fertõzöttség, a politikai rendõrségnek szinte százszázalékos rálátása volt az egyházra. Elszomorító, hogy annak a rendszernek a tagjai, akik idegen érdekeket szolgáltak ki – elõször keleti, majd nyugati, az ún. multinacionális vállalatok érdekeit –, azok kontroll nélkül tehetnek bármit hazánk ellen, akár a politikusként, akár a civil szférában. • Még egy idézetet hadd mondjak el. Horváth József, a III/III-as fõcsoportfõnökség vezetõje 1989-ben huszonhat oldalas jelentést készített, és a tömegkommunikációban dolgozókról a következõket írta: „A tömegkommunikációban nagy gondot kell fordítani a már meglévõ operatív pozíciónk megtartására, és továbbiakban vonalas elv alapján való kiépítésére. Növelni kell a konspirált hírforrások számát, és a beszervezések, a társadalmi kapcsolatok létesítése mellett bátrabban kell az szt.-tiszti állományt is bõvíteni. Operatív pozícióval kell rendelkeznünk mindenütt, ahol ellenséges tevékenységet folytató személy dolgozik, és kapcsolatot kell létesítenünk azokkal az újságírókkal is, akik pozitív vonatkozásban felhasználhatók, akikre építhetünk. Az utóbbi esetben meg kell vizsgálni a menedzselés lehetõségét. A cél az lenne, hogy olyan újságírói kapcsolatkörrel rendelkezzünk, lehetõség szerint minden jelentõsebb sajtóorgánumnál, akiket a megfelelõ információkkal ellátva, a maguk területén sikerekhez juttatunk, és akik alkalmasak az általunk megjelölt témában a kívánt politikai hatású cikk vagy egyéb írás megjelenteté-sére.” Így összegezett tehát Horváth József 1989-ben, s akikrõl szó van, az újságírókról, õk jelenleg is dolgoznak a hálózatnak, csak éppen most – megint Antall Józseftõl véve a példát – a baloldalról jobboldalra átküldve. • Horváth József altábornagy úr elemzése tökéletes. Ezt az anyagot nevekkel együtt ismerem, mert megbízott bennem, és személyes találkozónkon átadta nekem. Igazából az a baj, hogy az elemzés nem a hazai érdekek védelmét szolgálja, hanem lokális, partikuláris csoportok érdekeit képviseli. Többször beszélgettem ezen gondolatok mentén mazsihiszes vezetõkkel, mondtam nekik, hogy le kell szállni arról a magas lóról, amelyen ülve lekezelik a társadalmat. Több belvárosi ügyvéddel is beszélgettem errõl, például a Göllner Gusztáv-féle csapattal, Tímár György baráti társaságban lévõ emberekkel is, akik még ma is azt az elfogadhatatlan butaságot hirdetik, hogy ha õk nincsenek, magyarul ha a zsidók nem kerülnek be a magyarság vérkeringésébe, és nem telepednek le itt, akkor mi még jelenleg is szatytyánbõr gatyában a trágyát taposnánk. Sajnálatos módon ezt nemcsak a minden pozíciót elfoglaló, hiteltelen mazsihiszes csapat mondja, hanem néha még ortodox zsidó testvéreink is hajlanak erre. Annak ellenére mondják ezt, hogy tudott, hogy a magyar kultúra milyen õsi gyökerekkel rendelkezik. Nekünk igazából arra kell a szolgálatokat, a faji és bármilyen másságot képviselõ barátainkat is ösztönözni, amit megtettem mind a két erõs zsidó csoportnál is, hogy igyekezzenek önkorlátozással magukat visszaszorítani, mert az nem állapot, hogy 2002 karácsonyán a közszolgálati 1-es televízió nem Jézus Krisztusról vetít filmet, hanem Mózesrõl. Valahol meg kell érteni, hogy ez enyhén szólva is felháborító. • Hogy a gõgre, a magyarság lenézésére, a provokációra példát is említsek, felolvasom Spiró György néhány verssorát. A mû a Mozgó Világ 1987. áprilisi számában jelent meg, a tolerancia jegyében. „Jönnek a dúlt keblû / mélymagyarok megint, / fûzfapoéták, fûzfarajongók, / jönnek a szarból, csönd van. …Ó, ha gyilkolni szabadna újra / Csámcsogva, hersegve szívnák a vért – / miért is? Ki tudja, Trianonért? – / …szégyen, szégyen, szégyen, / hogy mindenki kussol, hogy mindenki fél, / és nekünk kell jönnünk, / pár csenevésznek, / hogy bizonyítsuk: / nemcsak a szemetek tudnak magyarul.” Minden kommentár nélkül, csupán a közös gondolkodás miatt adtam teret ezeknek a „nagy ívû” gondolatoknak, de folytassuk… Ha az ember rádiót hallgat, vagy nézi a tévében a politikai személyiségeket, akkor lélekszámhoz viszonyítva – mondjuk ki – aránytalanul magas a zsidók jelenléte. • Amikor azt mondjuk, hogy aránytalanul magas, a másik oldalon mindig azt válaszolják, hogy olyan tehetségesek, hogy kirínak a többi magyar közül. Ez már az a pozitív megkülönböztetés, amit semmilyen normális országban nem tûrnek meg. Hangsúlyozom, amikor olyan pozitív megkülönböztetés és elhivatottság érzését tapasztalom zsidó barátaimnál, amit nem lehet sem tudományosan, sem hitéleti módon megmagyarázni, akkor ott valóban alapvetõ probléma van. Nem az a baj, hogy tizennyolcezer vagy százezer zsidó ember van-e közöttünk. Az a probléma, hogy egymást rendkívüli módon segítve, elvtelen elõnyökhöz juttatják egymást. Nagy probléma, hogy ezekrõl a kérdésekrõl egyáltalán beszélni sem szabad, mert abban a pillanatban antiszemitának kiáltják ki az embert. Én egy magyar származású New York-i, 93 éves fõrabbival, Rebével beszéltem errõl, aki úgy fogalmazott, hogy addig biztos nincs Magyarországon antiszemitizmus, bármennyire kiabálják is mazsihiszes társaink, amíg olyan emberek élnek közöttünk, mint Kõrösi Imre. És ezt nem négyszemközt mondta. Meghívott a saját asztalához, a saját ünnepi vacsorájához. Azt kell látni, hogy a mi „túlpörgött” és az ÁVH-hoz és az önkényuralmi rendszerhez nagyon kötõdõ Síp utcai csapatunk, már a saját oldaláról nézve is feleslegessé válik. Érdekes módon Eleziár Gilárd is elõször nagyon elítélõen nyilatkozott a Síp utcaiakról. • Mármint a MAZSIHISZ vezérkaráról. • Utána a véleménye megváltozott, feltehetõleg anyagi okok miatt. Ez nem normális állapot. Azt kell megérteni, hogy nem szabad provokálni soha sem a többségi társadalmat. Lehet pozitív megkülönböztetés az egyébként hátrányos helyzetû embereknél, és támogatni kell például a cigányság felzárkózását, amit valamennyi „rendszerváltó” kormány elhanyagolt, hisz lassan egymilliós tömeg él olyan körülmények között, ami nem a 21. századnak megfelelõ. De akik egyébként is elõnyben vannak, azokat nem szabad további elõnyökhöz juttatni. Nézem sokszor, hogy kik miatt veszekszik a magyar sajtó. Azt tapasztalom, hogy egyébként a magyarság sorskérdésétõl oly távol álló sztárriporter szintén teljesen fölösleges dolgokról faggatja a sztárnak kikiáltott írót vagy mûvészt, vagy éppenséggel politikust. Aki egy idõ után büszkén vallja meg zsidóságát, de tíz-tizenöt évvel ezelõtt tagadta. Nem létezik, hogy egy magyar rendõrfõkapitány, dr. Salgó László azzal kezdje, hogy édesapja zsidó fõrabbi volt Szegeden. Tudniillik, a fene se kérdezte. Tõlem sem kérdezték meg, és egyetlenegy magyar embertõl nem kérdezik meg, hogy katolikus, református vagy éppenséggel zsidó vallású-e. Nem tartozik a közélet körébe, hogy valaki milyen vallást gyakorol. Ne kérkedjünk azzal, hogy mi ennek a vallásnak a hirdetõi vagyunk. Egy valamit meg kell érteni: kultúránk valóban kötõdik a zsidó-keresztény kultúrához, de mi keresztények voltunk idejövetelünk elõtt is, görög-katolikus keresztények. • Nézzük meg Radnóti Miklóst – hogy a 20. századról beszéljünk –, aki zsidó származású volt, és magyarnak vallotta magát. Ma is a legnagyobb klasszikusaink között emlegetjük. • Az igazán nagy magyarok, akik a mûvészet vagy éppenséggel a haditudományok területén alkottak nagyot és maradandót, sokszor nem is magyarnak születtek. Beszélhetünk Petõfi Sándorról, József Attiláról, nemcsak Radnóti Miklósról, vagy az ugyancsak zsidó származású Erkel Ferencrõl, akik meghatározóak voltak a magyar kultúra fejlõdésében, legyen szó akár zenérõl, irodalomról vagy színházmûvészetrõl. Mindenkinek fel kellene ismerni, a zsidóknak is, hogy nem törhetünk kizárólagosságra sem a kultúra, sem az államélet egyik területén sem. • Egy jelenlegi példa: Kertész Imre magyar származású író – aki zsidó – Nobel-díjat kapott. Óriási lehetõsége volt Kertész Imrének, hogy hidat építsen vagy a hídépítést folytassa a keresztény és a zsidó vallásúak között. Ehelyett amikor Németországból hazajött, mert hogy ott él, azt mondta, Magyarországon antiszemitizmus van. És folyamatosan errõl beszélt, ahelyett, hogy próbálta volna kihasználni a Nobel-díj adta lehetõséget, még jobban egybeforrasztani az itt élõket. • Történelmi hibát követett el saját magával szemben is Kertész Imre, amikor olyan butaságokról beszélt, hogy hazájában antiszemitizmus van. Ha kimenne Amerikába, tapasztalná, hogy milyen szorító érzések feszítik az amerikai társadalmat. Vagy ha elmenne egy keleti országba, például Oroszországba, akkor tényleg tapasztalna antiszemita felhangokat. Olvastam Kertész Imrének egy-két megjelent esszéjét, amelyikben a félelemrõl beszél. Mindig a holokausztra tér vissza, pedig innen már ötven-hatvan évet kell visszatekinteni. Miért nem néz elõre, hogy mi okozhat a továbbiakban súrlódásokat az anyanemzet és egy önmagát is identitászavarban tartó népcsoportnál. Igazából Kertész Imre történelmi lehetõséget szalasztott el, amikor nem azt mondta, hogy Magyarország a hazám, és itt jól érzem magam, és köszönöm szépen, hogy itt alkothattam, hogy magyarul írhattam. • Azt mondta, hogy azért ment el Németországba, mert itt antiszemitizmus van, ezzel szemben – a történelmet jól ismerjük – a nácizmus Németországból indult el. • Az a sajátossága ennek az egész kérdéskörnek, hogy Magyarországon, hangsúlyozom, soha nem volt zsidó pogrom, amíg magyar hatalom volt. Az tény, hogy amikor a németek átvették a hatalmat, iszonyatos pusztítást végeztek zsidó testvéreinknél. Mégis azt mondom, mi mindig azt kerestük egymásban, ami bennünket összeköt és pozitív irányban tud elmozdítani! Sérelmeket találni nagyon egyszerű. De ha mi, a kultúránkat képviselő emberek, a,kik közszereplők vagyunk, önmagunk szítjuk az egyébként nem létező antiszemitizmust, akkor el kell gondolkodni rajta, hogy mikor és kinek adnak nyilvánosságot. Egyébként én soha nem estem hanyatt a Nobel-díjtól. Itt nem Kertész Imréről beszélek, de tudom azt, hogy például Tolsztoj nem kapott Nobel-díjat, nevesincs francia író viszont igen. -Wass Albert sem kapott Magyarországon, Márai Sándor sem, de lehetne sorolni tovább. -A világirodalom részei, mégsem kaptak Nobel-díjat. S ha végiggondolom, hogy bizony Nobel-békedíjat kapott Rabin és Arafat, vagy éppenséggel Anvar Szadat! Naponta gyilkolnak embereket, és akik ezt a folyamatot nem kezelték, hanem elindították, Nobel-békedíjasok. Tehát a díjaktól nem kell hasra esni. Nekünk a saját mércénket, a saját hazaszeretetünket, a saját hagyományaink tiszteletét kell mindenképpen előtérbe helyeznünk. Ha Wass Albert valaha életmű Nobel-díjat kap, akkor a világirodalom valóban büszke lehet a teljesítményére, és a Nobel-díjat osztogató bizottság is. Nem hiszem egyébként, hogy Magyarországon abba az irányba kellene elmozdulni, hogy a kialakult szituációkat kiélezzük. Azt hiszem, az a legfontosabb, hogy kibeszéljük magunkból a fájdalmunkat minden oldalról, de tudni kell, hogy a magyarság kultúrája pont azért olyan sokrétű és sokszínű, mert befogadó nép vagyunk. Befogadtuk békével a kunokat, a zsidót ugyanúgy. Miért nem azt hirdetjük mi magyarok, hogy van-e még olyan nép, amelynek királyai között, annyi szentté és boldoggá avatott lenne, amennyi nálunk, az Árpád-házban van? Miért nem azokra a csodálatos eredményekre, azokra a világ által elismert tényekre hivatkozunk, amelyekre büszkék lehetnek zsidó testvéreink is, ha magyarnak vallják magukat? Ma már beszélhetünk amerikai népről, de magyar népről még nem nagyon, mert akkor a nacionalizmus vádjával illetnek bennünket. Pedig az amerikai népet, tudomásul kell venni, több mint százötven népcsoport alkotja jelenleg is. Csak nyelvükben azonosak. De őrzik nemzeti kultúrájukat. Nálunk is őrizheti mindenki, csak éppenséggel az anyaország kultúráját nem lenne szabad lenézni. -Térjünk vissza, csak egy gondolat erejéig a miniszterelnökökhöz, mert hogy közbevetőleg beszéltünk az ügynökrendszerről. A „rendszerváltozás” miniszterei, miniszterelnökei közül hány ügynök volt? -Tíz-tizenöt hálózati személy volt például az Orbán- és az Antall- kormányban. A Németh-, a Horn- vagy a Medgyessy-kormány sem tiszta ilyen szempontból, hiszen az MSZMP tagoknak jelentési kötelezettségük volt. Az MSZMP- tagkönyv nagyjából azonos volt a cég belépési nyilatkozatával. Aki valaha Magyarországon komoly szerepet játszott, valamilyen kapcsolatban volt a szolgálattal. Először mint besúgó, majd mint tehetségesebb ember, esetleg aktív szt.-tiszt, vagy éppenséggel jelenleg is aktív hírszerző vagy elhárító tiszt. Legalább két tucat olyan régi emberről beszélhetünk, akik valamilyen módon jelenleg is kapcsolatban állnak a szolgálatokkal. De mondom, nem ez a probléma. A probléma elsősorban az, hogy ezt a kérdéskört ismételten kikerülte a politika, s az is gond, hogy bizonyos emberek azt hiszik, hogy el tudják tüntetni az adatokat. -Lehetséges, hogy az SZDSZ-esek között nem is voltak ügynökök? -Az az érdekes, hogy náluk egyáltalán nem vetődnek fel nevek, pedig hangsúlyozom, tények birtokában tudom, hogy ez volt az a párt, amelyik a cég szempontjából a legfertőzöttebb. De jelentős részüket soha nem fogják kiadni, mert a besúgókat áttették aktív állományba, az aktív állományt pedig soha, egyetlenegy ország titkosszolgálata sem adja ki. Ez annyit jelent, hogy a IV-es és V-ös ügyosztály tagjai lettek, jelenleg is aktívak. Az SZDSZ egyébként folyamatosan megszabadult a megszüntetett ügynököktől, 1989-ben adataikat jelentős mértékben bezúzták, azt hitték, hogy ezzel meg is szüntették ezeket. De nyilvánvaló, hogy az a frusztrált és átvilágítatlan, a nyilvánosságot állandóan uraló csapat, amely a magyar médiában jelenleg is szerepet játszik, soha nem hozná nyilvánosságra tagjai érintettségét. Még akkor sem, ha valós tények, adatok birtokában, akár közjegyző vagy bíróság által igazolt beszervezési nyilatkozatok napvilágra kerülnének. Az SZDSZ-es képviselők anyagát jórészt ismerem, meg kell hogy mondjam, hasonló vagy kicsit fertőzöttebb ez a párt, mint az MDF. Sajnálatos módon a „rendszerváltozást” jórészt ügynökökkel hajtotta végre a politikai hatalom.