Amerikai birodalom
Zsidó
gyarmat
Kik
valójában a birodalomépítők, és milyen birodalmat építenek?
”Az
imperializmus birodalmi politika, és egy birodalomban a nemzet
különböző fajokból áll, melyek különböző kormányzati
formák alatt állnak. Egy köztársaság nem lehet birodalom, mert a
köztársaság arra az elvre épül, hogy a kormányok jogszerű
hatalmukat a kormányzottak beleegyezéséből származtatják, és a
gyarmatosítás ellentmond ennek az elvnek… Gyarmatosítói
tapasztalataink szerencsétlenek. Profit helyett veszteséget hoztak.
Erő helyett gyengeséget. Dicsőség helyett megalázottságot,” -
William Jennings Bryan, USAdemocrata elnökjelölt 1900-ban.
Az USA létrejöttétől folyamatosan harcban állt nemcsak a szomszédos népekkel, de saját elveivel is. A szabadságot és demokráciát zászlajára tűző államban már kezdetektől gondot okozott a saját elvek betartatása a társadalom mohóbb tagjaival. Először az őshonos indiánok nagy részét irtották ki, illetve terelték őket rezervátumokba, majd a polgárháború véres vajúdása kellett az egységes összetartó Amerikai Egyesült Államok megszületéséhez. Bár a polgárháború a rabszolgaságot eltörlő északiak győzelmével zárult 1867-ben, Martin Luther King fekete emberjogi aktivistának 1968-ban még az életével kellett fizetnie a szegregáció elleni harcáért.
A hatalom és profit mániás ’imperialista’ összefonódásokat nem sikerült elnyomni, azok a háttérből időről időre érvényesíthették akaratukat mind az állampolgárokkal szemben, mind a külpolitikában, ahol a felszínes demokratikus és felszabadítási jelszavak jól álcázták az beavatkozások valódi természetét. Az oligarchiák a 20. században elsősorban a Rockefellerek befolyása alatt álló Külügyi Kapcsolatok Tanácsán (CFR) keresztül érvényesítették érdekeiket.
A gyarmatosítást több rendelkezés is támogatta, aminek elsősorban Latin Amerika látta kárát.
Doktrínák, mint a birodalom építés alapjai
Az 1823-ban kiadott Monroe doktrína látszólag az európai gyarmatosítást hivatott gátolni, de valójában az USA beavatkozásához teremtett jogalapot. A Monroe elvet Dél-Amerikában egy idő után ironikusan úgy értelmezték, hogy ”America for the Americans”, spanyolul "América para los americanos", tehát Amerika (az egész kontinens) az észak-amerikaiaké (’americans’ és az ’americanos’ szavak elsősorban az észak-amerikaiakat jelölik angolul ill. spanyolul). A Monroe elv alapján terjeszthette ki az USA a fennhatóságát a kontinensen.
1904-ben a Monroe doktrínát megtoldották a Roosevelt-i kiegészítéssel, ami alapján bármikor beavatkozhattak, amennyiben ”kirívó és rossz cselekedetek tapasztalhatók latin-amerikai országok részéről”.
A Monroe doktrína és annak Roosevelt-i kiegészítése lettek az ideológiai támaszai a sok esetben felszabadításnak álcázott gyarmatosításnak.
Az 1928-ban megfogalmazott és 1930-ban közzétett Clark elv értelmében már nem is volt szükség a Monroe elvre, hiszen magától értetődőnek vették, hogy az USA önvédelmi joga is elegendő bizonyos akciók igazolására.
Említést érdemel még a 80-as évek Reagan doktrínája, melynek célja a szovjetek által támogatott baloldali kormányok aláásása volt, akár titkos módszerekkel, megnyitva az országokat a kapitalizmus terjeszkedése előtt, ill. a 2001 szeptember 11-i merényletek következményeként 2002-ben bejelentett Bush doktrína, aminek értelmében veszélyeztetés esetén az USA megelőző beavatkozást hajthat végre (pl. Irak, Afganisztán megszállása).
Ideológiák
A doktrínák mellett két olyan ideológia, vagy inkább elképzelés létezik, melyek nélkül nehéz megérteni az USA politikáját. Ezek a sorsszerűség, és kivételezettség.
A ’megnyilvánult sorsszerűség’ (manifest destiny) értelmében az USA-nak mintegy sorsa, a többi ország jó irányba terelése. Az elképzelés William E. Weeks történész szerint három pilléren nyugszik.
1. Az amerikai nép által birtokolt erény és intézményrendszer;
2. Ezen intézményrendszer terjesztésének küldetése, miáltal a világ átformálódik az USA normáknak eleget téve;
3. Az isten általi elrendeltetés ennek a munkának a végrehajtására.
Az első pont lényegében az ’amerikai kivételezettség’ alapja, amit egyesek John Winthrop ”Város a dombon” 1630-ban tartott prédikációjáig vezetnek vissza, ahol Winthrop egy olyan erényes közösség létrehozását szorgalmazta, mely fénylő példát szolgáltathatna a régi világ számára.
1776-ban Thomas Paine ugyanezen gondolatot visszhangozta egy új és jobb közösség létrehozásának lehetőségét hangsúlyozva - ”Megvan az erőnk hozzá, hogy újra kezdjük a világot… Az új világ születése karnyújtásnyira van…”
A ’kivételezettség’ a George W. Bush adminisztráció idején kedvezőtlen irányba mozdult, mi szerint az USA felette áll a jognak, és ezért ’kivételezett’. Ennek értelmében a ’kivételezettség’ már nem az USA páratlan erényeiből következik, hanem a nemzetközi törvényekkel szembeni immunitásából, azaz az erejéből.
”Azt mondták, hogy az USA-nak nincs ideológiája, pedig ő maga az ideológia. Az amerikai kultúra patriotizmussal túlfűtött, és gyakran nem a jó értelemben vettel, hanem a piszkossal, amiben a büszkeség abban nyilvánul meg, hogy minden ami nem amerikai, az alsóbb rendű vagy nevetséges.”
Harold Koh a kivételezettség megnyilvánulását már 4 kategóriába sorolja, úgymind a megkülönböztetett jogok, különböző megjelölések, a tartógyám mentalitás ('flying buttress mentality' - az USA-ra támaszkodik a világ), és a kettős mérce. A négy közül a legutolsó a legveszélyesebb.
Lehet hogy a ’kinyilatkoztatott sorsszerűség’ eredménye, hogy az USA-nak 2003-ban mintegy 36 országban voltak katonai bázisai?
A második világháború óta az USA által kezdeményezett konfliktusokban több millióan vesztették életüket, és az áldozatok döntő többsége a civilek közül került ki. Az USA az egyetlen nagyhatalom ami civil városok ellen vetett be atombombát és amely folyamatosan megakadályozza, hogy pl. az izraeli háborús bűnösöket nemzetközi bíróság elé állítsák.
Talán a kivételezettséggel magyarázható, hogy az USA büntetlenül erőszakolhatja rá akaratát más országokra, és követheti el háborús bűneit. Persze nem a sorsszerűen elrendeltetett, hanem a gazdasági és katonai potenciáljából adódó kivételezettség miatt.
9/11, a Bush doktrína elfogadtatása, az új világrend hajnala
Az USA a 2001 szeptember 11-i terrortámadás miatt támadta meg Irakot és Afganisztánt.
Azóta kiderült, alaptalanul. A terroristákat feltehetően Pakisztánból és Szaúd-Arábiából, az USA két ’baráti’ országából támogatták, ill. szervezték. A fő bűnösnek kikiáltott Bin Laden zavartalanul vonulhatott ki kíséretével Afganisztánból az amerikaiak sorfala között a szomszédos Pakisztánba, ahol nyoma veszett. Az USA nemrégen hivatalosan is elismerte, hogy elfoghatták volna Bin Laden-t a kíséretével.
A WTC tornyok ellen tervezett merényletről tucatnyi titkosszolgálati értesítés érkezett a CIA-hoz. Az épületek 10 másodperces szabadeséses összeomlása és a tartó acélmag eltűnése, ill. helyenkénti ferde átvágása alapján a legtöbb szakember profi módon végrehajtott épületrobbantásra gyanakszik. Repülőkkel ugyanis képtelenség lett volna az erős acélszerkezettel rendelkező épület monstrumok ilyen mértékű lebontása. Ezt a feltevést erősítik a 11-e előtt végzett gyanús szerelési munkálatok, a hétvégi áramszünet, és hogy a bombakereső kutyákat pár nappal a merénylet előtt eltávolították az épületekből. Mivel a biztonsági felújítási munkálatokat W. Bush elnök testvére végeztette, a Kennedy gyilkossághoz hasonlóan itt is felmerül a Bush család érintettsége. A torony bentről történő felrobbantását erősítik meg a jelenlevők beszámolói az épület belsejében történt robbanásokról. Egyes felvételeken jól látszik, ahogy a robbanások keltette füst kicsap az összeroskadó épület alsóbb szintjein, ill. a faldarabok lövedékként csapódnak a környező épületekbe. Az acélt a kerozin lángja nem képes megolvasztani, ahhoz termit kell, amivel akkoriban csak a CIA rendelkezett.
Az ikertornyok alatt jelentős aranykészletet tároltak, melynek sorsát szintén homály fedi.
Nincs magyarázat a 7-es számú torony összeomlására sem, ami messzebb állt a két toronytól, és az épülettel együtt olyan korrupciós iratok semmisültek meg, mint a hírhedt Enron csalás dokumentációja.
Terroristatámadás, vagy összeesküvés állt a tornyok lebontása mögött?
Qui prodest (kinek az érdeke)?
A WTC tornyok több ok miatt is megértek a lebontásra. A hatvanas évek végén épült tornyok elavulttá váltak, üzemeltetésük ráfizetéses volt, egyre kevesebben béreltek benne irodákat. Nagy problémát jelentett, hogy a tűz elleni védelmet azbeszttel oldották meg, ami tudvalevőleg tiltott anyag a rákkeltő hatása miatt, és ennek eltávolítása szinte lehetetlen volt az épületek szerkezetéből. New York városának tehát egyre nagyobb teher volt a két torony. Ez persze nem indokolja a titkos felrobbantását a benne dolgozó emberekkel.
A legjobban az a vállalkozó járt, aki fél éve vette meg a tornyokat, melyeket aztán isteni sugallatra terrortámadás ellen is bebiztosított milliárdokat keresve a tragédián.
A sok halálos áldozattal csak az amerikai birodalom kiterjesztését szorgalmazók ’jártak jól’, hiszen az USA-ra lecsapó terroristák egyértelművé tették, hogy az amerikaiak akkor lehetnek biztonságban, ha már csírájában elfojtják a terrorista képződményeket, mégpedig abban az országban ahol létrejönnek. Hogy a csírákat esetleg pont a CIA hozta létre, lényegtelen.
Mivel a világkereskedelmi központban (WTC tornyok) sok ország képviseltette magát, ezért őket is támadás érte, nekik is érdekük az USA megelőző beavatkozása, amit ma Bush doktrínaként ismer a világ. A fenyegetettség jó ürügy az állampolgárok ellenőrzöttségének fokozására, akár jogaik megnyirbálása által, amit az USA-ban bevezetett Patriot törvénnyel valósítottak meg. És ezek a kategóriák már túllépik az USA határait, a terrorizmus elleni harc az egész világ ügye, az USA-ban hozott szigorításokat az egész világra ki lehet terjeszteni, a terrorizmus elleni harcba a többi országnak is szerepet kell vállalnia.
A tornyok lebontásával tehát jól jártak, akik egy új világrend szükségességét hirdetik egy egységes kormánnyal, egységesen ellenőrzött társadalmakkal.
Lehetséges lenne, hogy bizonyos befolyásos összefonódások emberek ezreit áldozzák fel a világ becsapása végett, céljaik eléréséért?
Kennedy elnök halála előtt felhívta a figyelmet a titkostársaságok veszélyére. Nemsokkal ezután meggyilkolták, a terhelő bizonyítékokat eltüntették, ill nem vettek róluk tudomást. A merénylet után több tucat embert öltek meg, akik valahogy kapcsolódtak az ügyhöz.
Az USA politikáját erősen befolyásolják a titkos szervezetek. A Bush család mindegyik tagja beavatottja a Skull and Bones (koponyák és csontok) nevű sátánista jegyeket is magán hordó titkos társaságnak. Ehhez a társasághoz több száz befolyásos tisztviselő tartozik. A szabadkőműves Clinton (volt) házaspár a Bilderberg csoportnak is tagjai, de rajtuk kívül számos politikus tagja valamilyen nem publikus szervezetnek. Vezető politikusok titkostársasági tagsága önmagában ellentmond a törvényeknek. A Bilderberg csoport egyre nyíltabban erőszakolja rá a világra új világrend elképzelését, melynek lényegéről csak a beavatottak tudnak. Soros György nyílt társaságként aposztrofálja a Bilderberg csoportot, csak elfelejt beszámolni a csoport elképzeléseinek és módszereinek ismertetéséről, ami ugye titkos. De miért titkos?
Elnökök az oligarchiák ellen
”Nyilvánvaló, hogy a Federal Reserve (az USA központi bankja) okozta a nagy válságot azzal, hogy egy harmadával csökkentette a forgalomban levő pénzmennyiséget 1929 és 1933 között.”
"...A jelenkor egyik megoldatlan problémája, hogy hogyan lehet megszabadulni a Federal Reserve-től…”- Milton Friedman, Nobel díjas közgazdász, 1996 –os interjú.
A Fed bankot Woodrow Wilson elnök idején hozták létre, Nelson Aldrich javaslatai alapján 1913-ban. Nelson Aldrich a Rockefeller családhoz tartozott, ő alkotta meg a jövedelemadót és a Központi Szövetségi Tartalék rendszert. Neki köszönhető elsősorban, hogy a Fedbank döntően magánbankok befolyása alatt áll. A Rockefellerek és Rotshildek Amerika legbefolyásosabb családjai. A Rockefellerek állandó tagjai a Külügyi Kapcsolatok Tanácsának (CFR). A CFR nagy befolyással szervezi a világ elitjének találkozóit és mind a Trilaterális Bizottsághoz (amit lényegében Z. Brzezinski hozott létre D. Rockefeller megbízása alapján) mind a Bilderberg csoporthoz szorosan kötődik, így jelentős világpolitikát befolyásokó tényező.
Az USA elnökei az alkotmány és a köztársaság védelmére esküsznek, ami konfrontációhoz vezethet az USA birodalmi jellegét erőltető oligarchiákkal.
Dwight D. Eisenhower és John F. Kennedy elnökök felhívták a figyelmet a háttérben munkálkodó hadiipari komplexumok és egyéb összefonódások veszélyeire.
”Úgy gyűlölöm a háborút, ahogy csak az azt megélt katonák tudják, akik látták a brutalitását, a haszontalanságát és butaságát.”
”Minden legyártott fegyver, minden elindított hadihajó, minden kilőtt rakéta végeredményben lopás azoktól akik éheznek és nincsenek megetetve, akik fáznak és nincsenek felöltöztetve…
Egy modern nehézbombázó ennyi: egy-egy modern tégla iskola több mint 30 városban…
Egyetlen vadászrepülőért fél millió véka búzával fizetünk… Egyetlen rombolóért annyi új házzal fizetünk, ami több mint 8 000 embernek lehetne új otthona…"—Dwight Eisenhower, 1953 április.
Kennedy elnök határozottan szembeszállt az oligarchiákkal fékezve az USA birodalom építő jellegét. Kirúgta a Rockefellerekkel szoros kapcsolatban levő CIA vezetőjét a helyetteseivel együtt, leállítatta a kubai inváziót, elrendelte a kivonulást Vietnámból, és 1963 június 4-én 11110-es számú rendeletével lehetővé tette, hogy a kormány a Fed bank kikerülésével bocsáthasson ki pénzt. Kennedy elnököt november 22-én Dallasban megölték, a gyilkosságot kivizsgáló Warren bizottságban helyet kapott Allen Dulles a Kennedy által kirúgott CIA igazgató, a merénylet egyik lehetséges megszervezője. A merénylet után azonnal megkezdődött a bizonyítékok eltüntetése (G. Ford ezt később elismerte), több tucat embert öltek meg, köztük a hivatalos verzió szerinti merénylőt is. 1968-ban meggyilkolták az elnökválasztások egyik esélyesét Robert Kennedy-t a 62-ben megölt elnök öccsét. (JFK fia JFK Jr gyanús repülőszerencsétlenségben halt meg 1999-ben.)
A birodalom építő oligarchiák az elnök megöletésével egyértelműen átvették az irányítást az ország felett. A későbbi elnökök közül Lindon Johnson, Richard Nixon, Gerard Ford és G.H.W. Bush (az idősebb) valamilyen szinten érintett volt a Kennedy elnök elleni merényletben, ill. annak eredménytelen kivizsgálásában.
Az USA politikáját befolyásoló oligarchiák közül ma a Bilderberg csoport a legmarkánsabb, a Rockefeller és Rotschild családokkal a háttérben.
Birodalom építés a múltban és jelenben
20. század első fele: Részlet Smedley Butler, a tengerészet vezérezredesének birodalom építő visszaemlékezéseiből: ”33 évet és 4 hónapot szolgáltam a katonaságnál, és legtöbb időmet a ’Nagy Üzletek’ első osztályú izomembereként töltöttem, a Wall Street és a bankárok szolgálatában. Röviden a kapitalizmus egyik zsarolója, egyik gengsztere voltam. 1914-ben segítettem megcsinálni Mexicót, különösen Tampico-t, hogy biztonságos helye legyen az amerikai olaj érdekeknek. Én segítettem lakályossá tenni Haitit és Kubát a National City Bank pénzgyűjtő fiainak. Segédkeztem fél tucat közép-amerikai köztársaság megerőszakolásában a Wall Street hasznára. Én segítettem Nicaragua megtisztításában a Brown Testvérek Nemzetközi Bankháza számára 1902 és 1912 között. Én világítottam rá a Dominikai Köztársaság jelentőségére az amerikai cukor biznisz szempontjából 1916-ban. Én segítettem rendbe tenni Hondurast az amerikai gyümölcs társaságoknak 1903-ban. Kínában is én segítettem a Standard Oil-nak, hogy zavartalanul ténykedhessen 1927-ben. Így visszatekintve, adhattam volna néhány jó tanácsot Al Capone-nak (egykori hírhedt gengszter vezér). A legtöbb amit ő tehetett, hogy három kerületet zsarolt. Én három kontinensen ténykedtem.”
20. század 2. fele: John Perkins 2004-ben adta ki saját karrierjét bemutató könyvét az ”Egy gazdasági merénylő vallomásai” (Confessions of an Economic Hit Man) címmel. A könyvben gazdasági merénylőnek (economic hitmen-EHM) nevezi azokat a ’szakembereket’ akik különböző eszközökkel segítenek egy ország gazdasági leigázásában, ill. kifosztásában (Smedley Butler- ’ nagy üzletek izomembere’).
John Perkins a következők szerint írja le a gazdasági merénylők szerepét:
”A gazdasági merénylő magasan-fizetett szakember, aki becsapja az országokat dollár milliárdokat csalva ki tőlük. A Világbanktól (és IMF-től), az USA Nemzetközi fejlesztési Ügynökségétől (USAID) és más külföldi ’segély’ szervezetektől csapolják a pénzt a néhány gazdag család birtokában levő nagyvállalatok kofferjeibe és zsebeibe, akik ellenőrzésük alatt tartják a bolygó természeti forrásait. Az eszközeik közt szerepel a hamis pénzügyi jelentések kiadása, választási csalások, megvesztegetések, kényszerítés, szex és gyilkosság. A játékot a régi birodalom szabályai szerint játsszák, ami új, rémisztő dimenziókat jelent a mai globalizációs világban.”
Perkins szerint Izlandod is ”IMF bűnözők támadták meg”. (Izland az ugyancsak IMF irányítással kifosztott Magyarországgal egyszerre lett fizetésképtelen.)
Perkins tagadja az ”összesküvések” létezését, helyettük a ”corporatocracy”-k azaz vállalati oligarchiák meghatározó szerepét hangsúlyozza.
A mai birodalomépítés jellegére vonatkozóan több feltevés is létezik, melyek közül talán a
”Hardt-and-Negri-ite” a legmodernebb. Ez az elmélet szorosan kapcsolódik a ”szuper-imperializmus” feltevéshez de a hatalom értelmezése eltérő, Perkins-éhez közelít .
Michel Hardt és Antonio Negri szerint az imperializmus kora lejárt és egy új világ felbukkanásának korszaka kezdődött el. Hardt szerint az Iraki háború imperialista volt, de a stratégiája már elavulttá vált. Az új korszakban is van gyarmatosító erő, de ez elmozdult a fizikai javak gazdaságán alapuló nemzeti katonai erőktől a gazdasági és információs ráhatással behálózott bioerő alapú felé.
Ezen szempont alapján az USA központi jelentőségű a nemzetközi hatalom és uralkodás ’Birodalom’-ként aposztrofált rezsimjének új globális megalkotásában, de a ’Birodalom’ decentralizált ill. globális és nem egyedüliként uralt. Az USA valóban kiemelt szerepet foglal el a birodalomban, de ez a kitüntetett szerep nem a régi európai birodalmak hasonlóságaiból származtatható, hanem azok különbözőségeiből.
A birodalom jövője
Idős iraki parasztember beszél a riporternek az amerikai megszállásról. Gesztikulálva meséli, hogyan várták a felszabadító amerikai katonákat, hajlongva mutatja hogyan kántálták, hogy ’éljen Amerika, vesszen Szaddam’. Aztán elkezdi sorolni a szomszédait, akiket amerikaiak öltek meg. Gyerekekről és asszonyokról beszél, akiknek semmi közük sem volt a terroristákhoz, vagy katonasághoz, vagy bármilyen ellenálláshoz.
”Én egyszerű ember vagyok - mondja magáról- de azt tudom, hogy Amerika el fog bukni. El fog bukni, mert gonosz ügyért harcol”.
A hullaház gondnoka kis füzettel a kezében nyitja ki a hullakamra ajtaját. Benn egymás hegyén hátán nők, gyerekek, civilek tetemei, itt-ott egy-egy katonáé. Olvassa a füzetbe írt neveket az életkorokkal, mintegy görcsösen bizonyítandó ami amúgy is látszik…
Az új világrend építői között vajon van olyan akit érdekelnek ezek a füzetek?
J.F. Kennedy volt az utolsó elnök, aki szembe szállt az Amerikát irányítani akaró oligarchiákkal. Az oligarchiák új világrenden alapuló birodalmának építése az ő meggyilkolásától kezdődik.
Míg a történelem nagy birodalmait nyíltan építették, ezt a birodalmat titokban szervezik.
Míg a történelem nagy birodalmait az erények és erő hangsúlyozásával hozták létre, ezt a birodalmat árulásra, hazugságokra, korrupcióra és gyilkosságokra alapozzák.
Egy hazugságokra épített birodalom csak addig életképes, amíg a hazugságok ki nem derülnek.
Az orosz Igor Panarin professzor, volt KGB analizáló elképzelhetőnek tartja, hogy az USA jövőre szétesik a gazdasági és morális válsága következtében. Őrültségnek hangzik?
Vincent Bugliosi Los Angeles volt főügyésze (21 tárgyalással és 21 győzelemmel - ítélettel- a háta mögött, köztük Charles Manson –al) 2008-ban könyvet adott ki ”Eljárás George Bush ellen gyilkosságért” címmel, melyben az elnök halálra ítélése mellett érvel.
”…feltéve, hogy Bush büntetőjogilag felelős több mint 100 000 ember haláláért az iraki háborúban, a szövetségi törvények értelmében csak a háborúban meghalt 4000 amerikai katona haláláért vonható felelősségre.” És ezért egy olyan országban, ahol egy ember megöléséért is halál jár, elméletileg kiszabható a legsúlyosabb büntetés.
Egy 2005-ben a New York Times-CBS által végzett országos felmérése alapján az amerikaiak többsége úgy gondolja, hogy Bush ”szándékosan félrevezette” a nemzetet Irak megtámadása érdekében.
Az USA vereséget szenvedett Vietnámban, Afganisztánban tíz éve nem bír az egykoron általa kiképzett talibánokkal, Irakban eddig csak a rombolás látszik, izraeli szövetségese pedig az USA támogatásával és háborús bűnökkel sem tudja megtörni a Palesztinok nemzeti ellenállását. Ahol az USA megjelenik, ott megjelenik a korrupció, a társadalom polarizációja miatti szegénység és az ebből következő feszültség, ami idővel nem a szabadságot, hanem az elnyomást erősíti. Az USA afganisztáni és iraki vergődése egyértelmű jele az épülő birodalom roskatag jellegének.
A gazdaság ingatagságához az USA által kirobbantott világválság tükrében nem fér kétség.
A gazdasági erőviszonyok átrendeződése egyre markánsabb. Az USA gazdasága (14,3 billiárd dolláros GDP-2008 CIA factbook) második helyre szorult az Európai Közösség mögött (18,1 billiárd dolláros GDP-2008 CIA factbook) és erősen jönnek fel az ázsiai országok, különösen Kína, mely egyben az USA legnagyobb hitelezője is. Az USA dollárt a folyamatos gyengülése miatt bármikor lelökheti a trónról az euró, és az egyes régiók uralkodó valutái is komoly fenyegetettséget jelentenek, különösen Ázsiában. A dollár trónfosztása az USA birodalom végét jelentené, és ez bármikor bekövetkezhet, sőt bizonyos értelemben már meg is történt. A globalizáció eddigi nyertese egyértelműen Kína, a vesztese pedig lehet hogy az USA lesz, aki az általa korábban elítélt védővámokkal kénytelen védekezni Kína gazdasági terjeszkedése ellen.
A Kennedy gyilkosság és a WTC tornyok felrobbantása az azt követő fasiszta elemeket tartalmazó Patriot törvény bevezetésével arra utalnak, hogy a birodalomépítők magát az USA lakosságát sem kímélik.
Kik valójában a birodalom építői? A Bilderberg csoport dominanciája (az USA politikáját befolyásolók jelentős része tagja a csoportnak) arra enged következtetni, hogy nemzetközi oligarchiák állnak a birodalomépítés mögött.
Ebben az esetben az USA csak eszköz, és ez az igazi átvágás.
Milyen birodalom építhető gyerekek, asszonyok, civilek, tudósok gyilkolásával, ahogy az Irakban történt? Mi lesz ha kiderül, hogy a háttérben lapuló valódi döntéshozók nem többek hatalommániás kapzsi szélhámosoknál? Mi lesz ha kiderül, hogy az USA elnökei nem többek ezen szélhámosok bábjainál, és nem az alkotmányos rendet, hanem a háttérben lapuló oligarchiák érdekeit védik? Mi lesz akkor a birodalommal?
Across
Az USA létrejöttétől folyamatosan harcban állt nemcsak a szomszédos népekkel, de saját elveivel is. A szabadságot és demokráciát zászlajára tűző államban már kezdetektől gondot okozott a saját elvek betartatása a társadalom mohóbb tagjaival. Először az őshonos indiánok nagy részét irtották ki, illetve terelték őket rezervátumokba, majd a polgárháború véres vajúdása kellett az egységes összetartó Amerikai Egyesült Államok megszületéséhez. Bár a polgárháború a rabszolgaságot eltörlő északiak győzelmével zárult 1867-ben, Martin Luther King fekete emberjogi aktivistának 1968-ban még az életével kellett fizetnie a szegregáció elleni harcáért.
A hatalom és profit mániás ’imperialista’ összefonódásokat nem sikerült elnyomni, azok a háttérből időről időre érvényesíthették akaratukat mind az állampolgárokkal szemben, mind a külpolitikában, ahol a felszínes demokratikus és felszabadítási jelszavak jól álcázták az beavatkozások valódi természetét. Az oligarchiák a 20. században elsősorban a Rockefellerek befolyása alatt álló Külügyi Kapcsolatok Tanácsán (CFR) keresztül érvényesítették érdekeiket.
A gyarmatosítást több rendelkezés is támogatta, aminek elsősorban Latin Amerika látta kárát.
Doktrínák, mint a birodalom építés alapjai
Az 1823-ban kiadott Monroe doktrína látszólag az európai gyarmatosítást hivatott gátolni, de valójában az USA beavatkozásához teremtett jogalapot. A Monroe elvet Dél-Amerikában egy idő után ironikusan úgy értelmezték, hogy ”America for the Americans”, spanyolul "América para los americanos", tehát Amerika (az egész kontinens) az észak-amerikaiaké (’americans’ és az ’americanos’ szavak elsősorban az észak-amerikaiakat jelölik angolul ill. spanyolul). A Monroe elv alapján terjeszthette ki az USA a fennhatóságát a kontinensen.
1904-ben a Monroe doktrínát megtoldották a Roosevelt-i kiegészítéssel, ami alapján bármikor beavatkozhattak, amennyiben ”kirívó és rossz cselekedetek tapasztalhatók latin-amerikai országok részéről”.
A Monroe doktrína és annak Roosevelt-i kiegészítése lettek az ideológiai támaszai a sok esetben felszabadításnak álcázott gyarmatosításnak.
Az 1928-ban megfogalmazott és 1930-ban közzétett Clark elv értelmében már nem is volt szükség a Monroe elvre, hiszen magától értetődőnek vették, hogy az USA önvédelmi joga is elegendő bizonyos akciók igazolására.
Említést érdemel még a 80-as évek Reagan doktrínája, melynek célja a szovjetek által támogatott baloldali kormányok aláásása volt, akár titkos módszerekkel, megnyitva az országokat a kapitalizmus terjeszkedése előtt, ill. a 2001 szeptember 11-i merényletek következményeként 2002-ben bejelentett Bush doktrína, aminek értelmében veszélyeztetés esetén az USA megelőző beavatkozást hajthat végre (pl. Irak, Afganisztán megszállása).
Ideológiák
A doktrínák mellett két olyan ideológia, vagy inkább elképzelés létezik, melyek nélkül nehéz megérteni az USA politikáját. Ezek a sorsszerűség, és kivételezettség.
A ’megnyilvánult sorsszerűség’ (manifest destiny) értelmében az USA-nak mintegy sorsa, a többi ország jó irányba terelése. Az elképzelés William E. Weeks történész szerint három pilléren nyugszik.
1. Az amerikai nép által birtokolt erény és intézményrendszer;
2. Ezen intézményrendszer terjesztésének küldetése, miáltal a világ átformálódik az USA normáknak eleget téve;
3. Az isten általi elrendeltetés ennek a munkának a végrehajtására.
Az első pont lényegében az ’amerikai kivételezettség’ alapja, amit egyesek John Winthrop ”Város a dombon” 1630-ban tartott prédikációjáig vezetnek vissza, ahol Winthrop egy olyan erényes közösség létrehozását szorgalmazta, mely fénylő példát szolgáltathatna a régi világ számára.
1776-ban Thomas Paine ugyanezen gondolatot visszhangozta egy új és jobb közösség létrehozásának lehetőségét hangsúlyozva - ”Megvan az erőnk hozzá, hogy újra kezdjük a világot… Az új világ születése karnyújtásnyira van…”
A ’kivételezettség’ a George W. Bush adminisztráció idején kedvezőtlen irányba mozdult, mi szerint az USA felette áll a jognak, és ezért ’kivételezett’. Ennek értelmében a ’kivételezettség’ már nem az USA páratlan erényeiből következik, hanem a nemzetközi törvényekkel szembeni immunitásából, azaz az erejéből.
”Azt mondták, hogy az USA-nak nincs ideológiája, pedig ő maga az ideológia. Az amerikai kultúra patriotizmussal túlfűtött, és gyakran nem a jó értelemben vettel, hanem a piszkossal, amiben a büszkeség abban nyilvánul meg, hogy minden ami nem amerikai, az alsóbb rendű vagy nevetséges.”
Harold Koh a kivételezettség megnyilvánulását már 4 kategóriába sorolja, úgymind a megkülönböztetett jogok, különböző megjelölések, a tartógyám mentalitás ('flying buttress mentality' - az USA-ra támaszkodik a világ), és a kettős mérce. A négy közül a legutolsó a legveszélyesebb.
Lehet hogy a ’kinyilatkoztatott sorsszerűség’ eredménye, hogy az USA-nak 2003-ban mintegy 36 országban voltak katonai bázisai?
A második világháború óta az USA által kezdeményezett konfliktusokban több millióan vesztették életüket, és az áldozatok döntő többsége a civilek közül került ki. Az USA az egyetlen nagyhatalom ami civil városok ellen vetett be atombombát és amely folyamatosan megakadályozza, hogy pl. az izraeli háborús bűnösöket nemzetközi bíróság elé állítsák.
Talán a kivételezettséggel magyarázható, hogy az USA büntetlenül erőszakolhatja rá akaratát más országokra, és követheti el háborús bűneit. Persze nem a sorsszerűen elrendeltetett, hanem a gazdasági és katonai potenciáljából adódó kivételezettség miatt.
9/11, a Bush doktrína elfogadtatása, az új világrend hajnala
Az USA a 2001 szeptember 11-i terrortámadás miatt támadta meg Irakot és Afganisztánt.
Azóta kiderült, alaptalanul. A terroristákat feltehetően Pakisztánból és Szaúd-Arábiából, az USA két ’baráti’ országából támogatták, ill. szervezték. A fő bűnösnek kikiáltott Bin Laden zavartalanul vonulhatott ki kíséretével Afganisztánból az amerikaiak sorfala között a szomszédos Pakisztánba, ahol nyoma veszett. Az USA nemrégen hivatalosan is elismerte, hogy elfoghatták volna Bin Laden-t a kíséretével.
A WTC tornyok ellen tervezett merényletről tucatnyi titkosszolgálati értesítés érkezett a CIA-hoz. Az épületek 10 másodperces szabadeséses összeomlása és a tartó acélmag eltűnése, ill. helyenkénti ferde átvágása alapján a legtöbb szakember profi módon végrehajtott épületrobbantásra gyanakszik. Repülőkkel ugyanis képtelenség lett volna az erős acélszerkezettel rendelkező épület monstrumok ilyen mértékű lebontása. Ezt a feltevést erősítik a 11-e előtt végzett gyanús szerelési munkálatok, a hétvégi áramszünet, és hogy a bombakereső kutyákat pár nappal a merénylet előtt eltávolították az épületekből. Mivel a biztonsági felújítási munkálatokat W. Bush elnök testvére végeztette, a Kennedy gyilkossághoz hasonlóan itt is felmerül a Bush család érintettsége. A torony bentről történő felrobbantását erősítik meg a jelenlevők beszámolói az épület belsejében történt robbanásokról. Egyes felvételeken jól látszik, ahogy a robbanások keltette füst kicsap az összeroskadó épület alsóbb szintjein, ill. a faldarabok lövedékként csapódnak a környező épületekbe. Az acélt a kerozin lángja nem képes megolvasztani, ahhoz termit kell, amivel akkoriban csak a CIA rendelkezett.
Az ikertornyok alatt jelentős aranykészletet tároltak, melynek sorsát szintén homály fedi.
Nincs magyarázat a 7-es számú torony összeomlására sem, ami messzebb állt a két toronytól, és az épülettel együtt olyan korrupciós iratok semmisültek meg, mint a hírhedt Enron csalás dokumentációja.
Terroristatámadás, vagy összeesküvés állt a tornyok lebontása mögött?
Qui prodest (kinek az érdeke)?
A WTC tornyok több ok miatt is megértek a lebontásra. A hatvanas évek végén épült tornyok elavulttá váltak, üzemeltetésük ráfizetéses volt, egyre kevesebben béreltek benne irodákat. Nagy problémát jelentett, hogy a tűz elleni védelmet azbeszttel oldották meg, ami tudvalevőleg tiltott anyag a rákkeltő hatása miatt, és ennek eltávolítása szinte lehetetlen volt az épületek szerkezetéből. New York városának tehát egyre nagyobb teher volt a két torony. Ez persze nem indokolja a titkos felrobbantását a benne dolgozó emberekkel.
A legjobban az a vállalkozó járt, aki fél éve vette meg a tornyokat, melyeket aztán isteni sugallatra terrortámadás ellen is bebiztosított milliárdokat keresve a tragédián.
A sok halálos áldozattal csak az amerikai birodalom kiterjesztését szorgalmazók ’jártak jól’, hiszen az USA-ra lecsapó terroristák egyértelművé tették, hogy az amerikaiak akkor lehetnek biztonságban, ha már csírájában elfojtják a terrorista képződményeket, mégpedig abban az országban ahol létrejönnek. Hogy a csírákat esetleg pont a CIA hozta létre, lényegtelen.
Mivel a világkereskedelmi központban (WTC tornyok) sok ország képviseltette magát, ezért őket is támadás érte, nekik is érdekük az USA megelőző beavatkozása, amit ma Bush doktrínaként ismer a világ. A fenyegetettség jó ürügy az állampolgárok ellenőrzöttségének fokozására, akár jogaik megnyirbálása által, amit az USA-ban bevezetett Patriot törvénnyel valósítottak meg. És ezek a kategóriák már túllépik az USA határait, a terrorizmus elleni harc az egész világ ügye, az USA-ban hozott szigorításokat az egész világra ki lehet terjeszteni, a terrorizmus elleni harcba a többi országnak is szerepet kell vállalnia.
A tornyok lebontásával tehát jól jártak, akik egy új világrend szükségességét hirdetik egy egységes kormánnyal, egységesen ellenőrzött társadalmakkal.
Lehetséges lenne, hogy bizonyos befolyásos összefonódások emberek ezreit áldozzák fel a világ becsapása végett, céljaik eléréséért?
Kennedy elnök halála előtt felhívta a figyelmet a titkostársaságok veszélyére. Nemsokkal ezután meggyilkolták, a terhelő bizonyítékokat eltüntették, ill nem vettek róluk tudomást. A merénylet után több tucat embert öltek meg, akik valahogy kapcsolódtak az ügyhöz.
Az USA politikáját erősen befolyásolják a titkos szervezetek. A Bush család mindegyik tagja beavatottja a Skull and Bones (koponyák és csontok) nevű sátánista jegyeket is magán hordó titkos társaságnak. Ehhez a társasághoz több száz befolyásos tisztviselő tartozik. A szabadkőműves Clinton (volt) házaspár a Bilderberg csoportnak is tagjai, de rajtuk kívül számos politikus tagja valamilyen nem publikus szervezetnek. Vezető politikusok titkostársasági tagsága önmagában ellentmond a törvényeknek. A Bilderberg csoport egyre nyíltabban erőszakolja rá a világra új világrend elképzelését, melynek lényegéről csak a beavatottak tudnak. Soros György nyílt társaságként aposztrofálja a Bilderberg csoportot, csak elfelejt beszámolni a csoport elképzeléseinek és módszereinek ismertetéséről, ami ugye titkos. De miért titkos?
Elnökök az oligarchiák ellen
”Nyilvánvaló, hogy a Federal Reserve (az USA központi bankja) okozta a nagy válságot azzal, hogy egy harmadával csökkentette a forgalomban levő pénzmennyiséget 1929 és 1933 között.”
"...A jelenkor egyik megoldatlan problémája, hogy hogyan lehet megszabadulni a Federal Reserve-től…”- Milton Friedman, Nobel díjas közgazdász, 1996 –os interjú.
A Fed bankot Woodrow Wilson elnök idején hozták létre, Nelson Aldrich javaslatai alapján 1913-ban. Nelson Aldrich a Rockefeller családhoz tartozott, ő alkotta meg a jövedelemadót és a Központi Szövetségi Tartalék rendszert. Neki köszönhető elsősorban, hogy a Fedbank döntően magánbankok befolyása alatt áll. A Rockefellerek és Rotshildek Amerika legbefolyásosabb családjai. A Rockefellerek állandó tagjai a Külügyi Kapcsolatok Tanácsának (CFR). A CFR nagy befolyással szervezi a világ elitjének találkozóit és mind a Trilaterális Bizottsághoz (amit lényegében Z. Brzezinski hozott létre D. Rockefeller megbízása alapján) mind a Bilderberg csoporthoz szorosan kötődik, így jelentős világpolitikát befolyásokó tényező.
Az USA elnökei az alkotmány és a köztársaság védelmére esküsznek, ami konfrontációhoz vezethet az USA birodalmi jellegét erőltető oligarchiákkal.
Dwight D. Eisenhower és John F. Kennedy elnökök felhívták a figyelmet a háttérben munkálkodó hadiipari komplexumok és egyéb összefonódások veszélyeire.
”Úgy gyűlölöm a háborút, ahogy csak az azt megélt katonák tudják, akik látták a brutalitását, a haszontalanságát és butaságát.”
”Minden legyártott fegyver, minden elindított hadihajó, minden kilőtt rakéta végeredményben lopás azoktól akik éheznek és nincsenek megetetve, akik fáznak és nincsenek felöltöztetve…
Egy modern nehézbombázó ennyi: egy-egy modern tégla iskola több mint 30 városban…
Egyetlen vadászrepülőért fél millió véka búzával fizetünk… Egyetlen rombolóért annyi új házzal fizetünk, ami több mint 8 000 embernek lehetne új otthona…"—Dwight Eisenhower, 1953 április.
Kennedy elnök határozottan szembeszállt az oligarchiákkal fékezve az USA birodalom építő jellegét. Kirúgta a Rockefellerekkel szoros kapcsolatban levő CIA vezetőjét a helyetteseivel együtt, leállítatta a kubai inváziót, elrendelte a kivonulást Vietnámból, és 1963 június 4-én 11110-es számú rendeletével lehetővé tette, hogy a kormány a Fed bank kikerülésével bocsáthasson ki pénzt. Kennedy elnököt november 22-én Dallasban megölték, a gyilkosságot kivizsgáló Warren bizottságban helyet kapott Allen Dulles a Kennedy által kirúgott CIA igazgató, a merénylet egyik lehetséges megszervezője. A merénylet után azonnal megkezdődött a bizonyítékok eltüntetése (G. Ford ezt később elismerte), több tucat embert öltek meg, köztük a hivatalos verzió szerinti merénylőt is. 1968-ban meggyilkolták az elnökválasztások egyik esélyesét Robert Kennedy-t a 62-ben megölt elnök öccsét. (JFK fia JFK Jr gyanús repülőszerencsétlenségben halt meg 1999-ben.)
A birodalom építő oligarchiák az elnök megöletésével egyértelműen átvették az irányítást az ország felett. A későbbi elnökök közül Lindon Johnson, Richard Nixon, Gerard Ford és G.H.W. Bush (az idősebb) valamilyen szinten érintett volt a Kennedy elnök elleni merényletben, ill. annak eredménytelen kivizsgálásában.
Az USA politikáját befolyásoló oligarchiák közül ma a Bilderberg csoport a legmarkánsabb, a Rockefeller és Rotschild családokkal a háttérben.
Birodalom építés a múltban és jelenben
20. század első fele: Részlet Smedley Butler, a tengerészet vezérezredesének birodalom építő visszaemlékezéseiből: ”33 évet és 4 hónapot szolgáltam a katonaságnál, és legtöbb időmet a ’Nagy Üzletek’ első osztályú izomembereként töltöttem, a Wall Street és a bankárok szolgálatában. Röviden a kapitalizmus egyik zsarolója, egyik gengsztere voltam. 1914-ben segítettem megcsinálni Mexicót, különösen Tampico-t, hogy biztonságos helye legyen az amerikai olaj érdekeknek. Én segítettem lakályossá tenni Haitit és Kubát a National City Bank pénzgyűjtő fiainak. Segédkeztem fél tucat közép-amerikai köztársaság megerőszakolásában a Wall Street hasznára. Én segítettem Nicaragua megtisztításában a Brown Testvérek Nemzetközi Bankháza számára 1902 és 1912 között. Én világítottam rá a Dominikai Köztársaság jelentőségére az amerikai cukor biznisz szempontjából 1916-ban. Én segítettem rendbe tenni Hondurast az amerikai gyümölcs társaságoknak 1903-ban. Kínában is én segítettem a Standard Oil-nak, hogy zavartalanul ténykedhessen 1927-ben. Így visszatekintve, adhattam volna néhány jó tanácsot Al Capone-nak (egykori hírhedt gengszter vezér). A legtöbb amit ő tehetett, hogy három kerületet zsarolt. Én három kontinensen ténykedtem.”
20. század 2. fele: John Perkins 2004-ben adta ki saját karrierjét bemutató könyvét az ”Egy gazdasági merénylő vallomásai” (Confessions of an Economic Hit Man) címmel. A könyvben gazdasági merénylőnek (economic hitmen-EHM) nevezi azokat a ’szakembereket’ akik különböző eszközökkel segítenek egy ország gazdasági leigázásában, ill. kifosztásában (Smedley Butler- ’ nagy üzletek izomembere’).
John Perkins a következők szerint írja le a gazdasági merénylők szerepét:
”A gazdasági merénylő magasan-fizetett szakember, aki becsapja az országokat dollár milliárdokat csalva ki tőlük. A Világbanktól (és IMF-től), az USA Nemzetközi fejlesztési Ügynökségétől (USAID) és más külföldi ’segély’ szervezetektől csapolják a pénzt a néhány gazdag család birtokában levő nagyvállalatok kofferjeibe és zsebeibe, akik ellenőrzésük alatt tartják a bolygó természeti forrásait. Az eszközeik közt szerepel a hamis pénzügyi jelentések kiadása, választási csalások, megvesztegetések, kényszerítés, szex és gyilkosság. A játékot a régi birodalom szabályai szerint játsszák, ami új, rémisztő dimenziókat jelent a mai globalizációs világban.”
Perkins szerint Izlandod is ”IMF bűnözők támadták meg”. (Izland az ugyancsak IMF irányítással kifosztott Magyarországgal egyszerre lett fizetésképtelen.)
Perkins tagadja az ”összesküvések” létezését, helyettük a ”corporatocracy”-k azaz vállalati oligarchiák meghatározó szerepét hangsúlyozza.
A mai birodalomépítés jellegére vonatkozóan több feltevés is létezik, melyek közül talán a
”Hardt-and-Negri-ite” a legmodernebb. Ez az elmélet szorosan kapcsolódik a ”szuper-imperializmus” feltevéshez de a hatalom értelmezése eltérő, Perkins-éhez közelít .
Michel Hardt és Antonio Negri szerint az imperializmus kora lejárt és egy új világ felbukkanásának korszaka kezdődött el. Hardt szerint az Iraki háború imperialista volt, de a stratégiája már elavulttá vált. Az új korszakban is van gyarmatosító erő, de ez elmozdult a fizikai javak gazdaságán alapuló nemzeti katonai erőktől a gazdasági és információs ráhatással behálózott bioerő alapú felé.
Ezen szempont alapján az USA központi jelentőségű a nemzetközi hatalom és uralkodás ’Birodalom’-ként aposztrofált rezsimjének új globális megalkotásában, de a ’Birodalom’ decentralizált ill. globális és nem egyedüliként uralt. Az USA valóban kiemelt szerepet foglal el a birodalomban, de ez a kitüntetett szerep nem a régi európai birodalmak hasonlóságaiból származtatható, hanem azok különbözőségeiből.
A birodalom jövője
Idős iraki parasztember beszél a riporternek az amerikai megszállásról. Gesztikulálva meséli, hogyan várták a felszabadító amerikai katonákat, hajlongva mutatja hogyan kántálták, hogy ’éljen Amerika, vesszen Szaddam’. Aztán elkezdi sorolni a szomszédait, akiket amerikaiak öltek meg. Gyerekekről és asszonyokról beszél, akiknek semmi közük sem volt a terroristákhoz, vagy katonasághoz, vagy bármilyen ellenálláshoz.
”Én egyszerű ember vagyok - mondja magáról- de azt tudom, hogy Amerika el fog bukni. El fog bukni, mert gonosz ügyért harcol”.
A hullaház gondnoka kis füzettel a kezében nyitja ki a hullakamra ajtaját. Benn egymás hegyén hátán nők, gyerekek, civilek tetemei, itt-ott egy-egy katonáé. Olvassa a füzetbe írt neveket az életkorokkal, mintegy görcsösen bizonyítandó ami amúgy is látszik…
Az új világrend építői között vajon van olyan akit érdekelnek ezek a füzetek?
J.F. Kennedy volt az utolsó elnök, aki szembe szállt az Amerikát irányítani akaró oligarchiákkal. Az oligarchiák új világrenden alapuló birodalmának építése az ő meggyilkolásától kezdődik.
Míg a történelem nagy birodalmait nyíltan építették, ezt a birodalmat titokban szervezik.
Míg a történelem nagy birodalmait az erények és erő hangsúlyozásával hozták létre, ezt a birodalmat árulásra, hazugságokra, korrupcióra és gyilkosságokra alapozzák.
Egy hazugságokra épített birodalom csak addig életképes, amíg a hazugságok ki nem derülnek.
Az orosz Igor Panarin professzor, volt KGB analizáló elképzelhetőnek tartja, hogy az USA jövőre szétesik a gazdasági és morális válsága következtében. Őrültségnek hangzik?
Vincent Bugliosi Los Angeles volt főügyésze (21 tárgyalással és 21 győzelemmel - ítélettel- a háta mögött, köztük Charles Manson –al) 2008-ban könyvet adott ki ”Eljárás George Bush ellen gyilkosságért” címmel, melyben az elnök halálra ítélése mellett érvel.
”…feltéve, hogy Bush büntetőjogilag felelős több mint 100 000 ember haláláért az iraki háborúban, a szövetségi törvények értelmében csak a háborúban meghalt 4000 amerikai katona haláláért vonható felelősségre.” És ezért egy olyan országban, ahol egy ember megöléséért is halál jár, elméletileg kiszabható a legsúlyosabb büntetés.
Egy 2005-ben a New York Times-CBS által végzett országos felmérése alapján az amerikaiak többsége úgy gondolja, hogy Bush ”szándékosan félrevezette” a nemzetet Irak megtámadása érdekében.
Az USA vereséget szenvedett Vietnámban, Afganisztánban tíz éve nem bír az egykoron általa kiképzett talibánokkal, Irakban eddig csak a rombolás látszik, izraeli szövetségese pedig az USA támogatásával és háborús bűnökkel sem tudja megtörni a Palesztinok nemzeti ellenállását. Ahol az USA megjelenik, ott megjelenik a korrupció, a társadalom polarizációja miatti szegénység és az ebből következő feszültség, ami idővel nem a szabadságot, hanem az elnyomást erősíti. Az USA afganisztáni és iraki vergődése egyértelmű jele az épülő birodalom roskatag jellegének.
A gazdaság ingatagságához az USA által kirobbantott világválság tükrében nem fér kétség.
A gazdasági erőviszonyok átrendeződése egyre markánsabb. Az USA gazdasága (14,3 billiárd dolláros GDP-2008 CIA factbook) második helyre szorult az Európai Közösség mögött (18,1 billiárd dolláros GDP-2008 CIA factbook) és erősen jönnek fel az ázsiai országok, különösen Kína, mely egyben az USA legnagyobb hitelezője is. Az USA dollárt a folyamatos gyengülése miatt bármikor lelökheti a trónról az euró, és az egyes régiók uralkodó valutái is komoly fenyegetettséget jelentenek, különösen Ázsiában. A dollár trónfosztása az USA birodalom végét jelentené, és ez bármikor bekövetkezhet, sőt bizonyos értelemben már meg is történt. A globalizáció eddigi nyertese egyértelműen Kína, a vesztese pedig lehet hogy az USA lesz, aki az általa korábban elítélt védővámokkal kénytelen védekezni Kína gazdasági terjeszkedése ellen.
A Kennedy gyilkosság és a WTC tornyok felrobbantása az azt követő fasiszta elemeket tartalmazó Patriot törvény bevezetésével arra utalnak, hogy a birodalomépítők magát az USA lakosságát sem kímélik.
Kik valójában a birodalom építői? A Bilderberg csoport dominanciája (az USA politikáját befolyásolók jelentős része tagja a csoportnak) arra enged következtetni, hogy nemzetközi oligarchiák állnak a birodalomépítés mögött.
Ebben az esetben az USA csak eszköz, és ez az igazi átvágás.
Milyen birodalom építhető gyerekek, asszonyok, civilek, tudósok gyilkolásával, ahogy az Irakban történt? Mi lesz ha kiderül, hogy a háttérben lapuló valódi döntéshozók nem többek hatalommániás kapzsi szélhámosoknál? Mi lesz ha kiderül, hogy az USA elnökei nem többek ezen szélhámosok bábjainál, és nem az alkotmányos rendet, hanem a háttérben lapuló oligarchiák érdekeit védik? Mi lesz akkor a birodalommal?
Across
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése