A MAGYARSÁG TRAGÉDIÁI
A
XX. SZÁZADBAN
TÖRTÉNELMI DRÁMA 3 FEVONÁSBAN
13 képben
S Z Í N : K Á R P Á T - M E D E N C E
é s k ö r n y é k e
IDŐPONT: 1914 2000
FŐSZEREPLŐK
Királyok : I.
FERENC József (1848-1916), IV. KÁROLY (1916-18).
Köztársasági
elnökök : gróf KÁROLYI Mihály
(1919), TILDY Zoltán
(1946-
48), SZAKASITS Árpád
(1948-49), SZŰRÖS Mátyás
(1989-
90),GÖNCZ Árpád
(1990-).
Elnöki
Tanács elnökök : SZAKASITS Árpád (1949-50), RÓNAI Sándor
(1950-
52),
DOBI István
(1952-67), LOSONCZI Pál
(1967-87), NÉMETHKároly
(1987-88), STRAUB F.
Brúnó (1988-89).
Kormányzók : JÓZSEF (Károly
Lajos) főherceg (1919), HORTHY Miklós
(1920-1944).
Nemzetvezető : SZÁLASI
Ferenc (1944-45).
Bolsevik
vezérek : KUN
Béla, RÁKOSI Mátyás, KÁDÁR János.
További
szereplők : ANTALL József, BOROSS Péter, GERŐ Ernő, HORNGyula,
MALÉTER Pál, NAGY Imre, ORBÁN Viktor
és még sokan mások.
�Statiszták : magyar,
székely, orosz, osztrák, német, szerb,
lengyel,
szlovák, szlovén, horvát, cseh, ukrán, szovjet, román,
bolgár,
stb. emberek.
Súgók : ANDROPOV (Jurij
Vlagyimirovics), BREZSNYEV (Leonyid
Iljics), GORBACSOV (Mihail
Szergejevics), HITLER (Adolf), HRUSCSOV(Nyikita
Szergejevics), LENIN (Vlagyimir
Iljics), MAO
CE- TUNG, TITO(Joszif
Broz), SZTALIN (Joszif
Visszarionovics).
Zene : Himnusz,
csasztuskák-indulók, Internacionálé, Szózat.
Koreográfus : NEMZETKÖZI
POLITIKAI HELYZET.
Díszlet : n e m z e t i, barna, zöld és vörös színek.
Írta : megtörtént
események alapján, © Prof.
Dr. BOKOR
IMRE
Rendezte :
A
TÖRTÉNELEM &
A
SORS.
Mielőtt megismernéd a darabot fel kell hívni a figyelmet egy pár kiegészítésre , ami a darab folytatását jelentené , és ezt a munkát Bokor úrnak kellene pótolni . ..
Rendszerváltás gengszter váltás .
Olaj maffiától a maffia állam megteremtése
.
A kazár megszállás fasizálódásunk
kamatrabszolgaságunkig .
Családok kilakoltatása , kimentek a tankok ,
bejöttek a bankok .
Kitántorog másfél millió emberünk ,
polgárháborús helyzet kikényszerítése .
Cigány – magyar ellentét polgárháborúja
, a vagyonunk a kazárok őlébe húllása .
Maradék vagyonaink elrablása , - természeti
erőforrásaink megszerzése vízkészleteinkkel
Már zsellér sem lehet a magyar saját
birtokán , mert azt is elvesztették .
Csak annyi magyar élhet a Kárpát –
Medencében akik kiganéznak a kazár zsidók után .
De lehet más is a megmaradásunk története
!!!!
I. FELVONÁS
1.
kép.
Az első világháború
Szarajevóban,
1914. június 28-án, Gavrilo Princip szerb diák megölte Ferenc
Ferdinándot, az Osztrák-Magyar Monarchia trónörökösét. A
merénylet ürügyeként kirobbant nemzetközi
konfliktus világháborúba torkollt,
amelyben a központi hatalmak oldalán
(a Monarchia tagjaként) Magyarország is részt vett
az antanthatalmak ellen.
A
harcoló felek számára mérhetetlen veszteséget, valamint
pusztulást okozó háború váltakozó sikerrel folyt, és
elhúzódó jellegűvé vált. A gyors győzelmet ígért, és 1916.
november 21-én elhunyt I. Ferenc József osztrák császárt és
magyar királyt, IV. Károly követte a Monarchia trónján.
Az
antanthoz tartozó cári Oroszországban háború és rendszerellenes
zavargások robbantak ki, amelyek 1917. március 10-én kiváltották
a cári hatalmat elsöprő polgári demokratikus
forradalmat. Kerenszkij (Alekszandr
Fjodorovics) eszer-párti politikus alakított koalíciós
összetételű kormányt.
1917.
április 6-án az Amerikai Egyesült Államok hadba lépett a
központi hatalmak ellen. A háború kimenetele ezzel lényegében
el is dőlt, mivel az antant
döntő anyagi, technikai és létszámbeli fölényének
érvényesülése csupán idő kérdése volt.
A
harctevékenységek elhúzódása, a sorozatos kudarcok és
veszteségek az egyes harcoló felek
hátországaiban elégedetlenséget, zavargásokat valamint háború
és rendszer ellenes forradalmi megmozdulásokat eredményeztek.
Elsőként az oroszok anyagi és személyi tartalékai merültek ki.
1917. november 7-én Oroszországban a bolsevikok Trockij
(Lev Davidovics, alias: Bronstein) és Lenin (Vlagyimir Iljics,
alias: Uljanov) vezetésével sikeres puccsot hajtottak
végre a Kerenszkij-kormány ellen, és a hatalom birtokosává
váltak. 1918. január 12-én kikiáltották az Oroszországi
Föderatív Szocialista Szovjetköztársaságot, és 1918.
március 3-án aláírták a breszt-litovszki békeszerződést
Németországgal.
Az
antant azonban az oroszok nélkül is erősebbnek bizonyult a
központi hatalmaknál, és sikeres hadműveleteinek hatására
kapitulált vagy fegyverszünetet kért: Románia (1918. május 8.);
Bulgária (1918. szeptember 29.); Törökország (1918. október
30.); a Monarchia (1918. november 3.) és Németország (1918.
november 11.), ezzel a központi hatalmak a háborút elvesztették.
Az
Osztrák-Magyar Monarchia szétbomlott. 1918. november 12-én
kikiáltották az Osztrák Köztársaságot, november 16-án pedig a
független és önálló Magyar Népköztársaságot.
∑ Az
első világháborúban a frontokon hősi
halált halt és eltűnt magyar katonák száma 530 965
fő, a sebesültek
száma 1 492 000 fő (ebből a a hadirokkantak száma 375 000
fő ). A polgári lakosság vesztesége mintegy 28
ezer főt tett ki. (Az
adatok a történelmi Magyarország veszteségeire vonatkoznak.)
2.
kép.
Vörösterror
Magyarországon
1919.
január 11-én gróf Károlyi Mihályt, a Nemzeti Tanács
köztársasági elnökké nevezte ki. Károlyi 1919. március 21-én
átadta a hatalmat a Magyarországi Szocialista Párt-ba egyesült
kommunista és szociáldemokrata pártok vezetőinek. Kikiáltották
a Magyar Tanácsköztársaságot, amely
legfelsőbb vezető testülete aGarbai Sándor elnöklete
alatt megalakult Forradalmi Kormányzótanács lett. A
valóságban viszont az orosz hadifogságból 1918-ban hazatért Kun
Béla külügyi népbiztos és elvtársai gyakorolták
a hatalmat. Kun Béla 1917-től az Oroszországi Kommunista
(bolsevik) Párt /OK(b)P/ tagja volt, egyben a Kommunisták
Magyarországi Pártjának (KMP) megalapítója (1918-ban).
1919.
március 22-én bejelentették a bankok, bányák, üzemek
államosítását, kihirdették a statáriumot, a
Szovjet-Oroszországgal való eszmei és fegyveres közösséget,
valamint a proletárdiktatúrát.
Kun
Béla és társai - a szovjet-bolsevik uralom lekopírozásával -
példátlan méretű terrort vezetett be az országba: vizsgálatok
és bírósági ítéletek nélkül likvidálták a
számukra ellenséges (nem kívánatos) elemeket. Szamuely Tibor
közoktatásügyi népbiztos (hadügyi népbiztos helyettes)
un. „akasztófa vonattal” járta
az országot, és nem csupán egyik irányítója, hanem tevékeny
részvevője volt a gyilkolási akcióknak. Feltehetőleg Lenintől
vette át ezt az új oktatási módszert, amikor meglátogatta a
Kremlben lévő rezidenciájában.
Kun
Bélának azt a „világforradalmi” tervét, hogy a környezetükben
is szovjet-tipusú államok jöjjenek létre, sem az antant, sem a
szomszédos államok nem nézték jó szemmel. Az elhibázott
külpolitika következtében a csehekkel és a románokkal kirobbant
fegyveres konfliktus újabb - súlyos – megpróbáltatások elé
állította a kivérzett és gazdaságilag tönkrement országot. A
Tanácsköztársaság Vörös Hadserege váltakozó kimenetelű
harcokat folytatott az országba behatolt csehszlovák és román
csapatok ellen. Ezzel egy időben, a hátországban
garázdálkodtak a „Lenin-fiúk”, a „Vörös őrség” és a
„Vörös gárda” tagjai.
A
vörös terroristák gyilkosságainak színhelyei (93 helység,
abc-sorrendben):Abony, Akasztó,
Alsózsid, Alsózsolca, Balatonkenese, Bélamajor, Berettyóújfalu,
Budapest, Cegléd, Császár, Csorna, Debrecen, Derecske, Devecser,
Domony, Dömsöd, Dunaföldvár, Dunamócs, Dunapataj, Emiliamajor,
Érsekcsanád, Esztergom, Garta, Gesztely, Gödölypuszta, Gyöngyös,
Harta, Hatvan, Hajdúszoboszló, Hernádszurdok, Heréd,
Hódmezővásárhely, Jászapáti, Járokszállás, Jászberény,
Jászjákóhalma, Jászkarajenő, Jászladány, Kalocsa, Karcag,
Kecel, Kecskemét, Kiskőrös, Kiskunfélegyháza, Kópháza,
Kapuvár, Komárom, Köröstárkány, Lovászpatona, Madocsa, Makó,
Mezőcsát, Mezőtúr, Monosbél, Nagybakónak, Nagykanizsa,
Nagytétény, Nyíregyháza, Onga, Őrtilos, Paks, Poroszló, Putnok,
Pusztaszentimre, Püspökladány, Ráckeve, Sárospatak,
Sátoraljaújhely, Solt, Soltvadkert, Sopron, Sopronkövesd,
Szarkásszöllö, Szarkástelek, Szatmárcseke, Szelevény,
Szentendre, Szentistván, Szentkirály-puszta, Szolnok, Tapolca,
Tápióbicske, Tass, Tilajpuszta, Tiszaroff, Tiszavárkony,
Tolnatamási, Újpest, Vác, Vámosgyörk, Várpalota, Zagyvarékas,
Zólyom.
Az
egyre fokozódó és brutális terror országos
félelmet, nyugtalanságot éselégedetlenséget váltott
ki. A terror felszámolására új nemzeti kormány jött létre
Aradon (1919. május 5-én), majd Szegeden (1919. május 31-én). A
szegedi kormányban Horthy Miklós ellentengernagy (az otrantói
tengeri ütközet hőse) kapott hadügyminiszteri kinevezést, és
fővezére lett (augusztus 9-én) a megalakult nemzeti hadseregnek.
A
Forradalmi Kormányzótanács az antanthatalmak
elégedetlensége, a katonai vereségek, és
a nemzeti erők növekedésének együttes
hatására lemondott (augusztus 1-jén). Kun Béla néhány
elvtársával és az államkasszával (25
millió aranykoronával) Bécsbe menekült, így
elkerülte a felelősségre vonást. Kun Béla Bécsből 1920-ban a
Szovjetunióba távozott, ahol 1937-ben, egy koncepciós perben
elítélték és Sztalin parancsára kivégezték. Az eltulajdonított
milliók további sorsa ismeretlen.
A
133 napos proletárdiktatúra időszakának 590
áldozata volt, vagyis a vörös
uralom minden napjára több
mint négy gyilkosság esett!
A
frontokon hősi halált halt és eltűnt katonák száma 31 ezer, míg
a polgári lakosság vesztesége mintegy 17 ezer főre tehető.
Az
anyagi veszteséget jól jellemzik Mardarescu tábornok, a megszálló
román csapatok főparancsnokának 1919. augusztus 5-én, a magyar
kormánynak átadott fegyverszüneti feltételei:
I.
a/ A magyar népköztársaság átadja az összes hadianyagot, kivéve
azt, amely a megengedett fegyveres erő fenntartásához szükséges.
b/
A magyar népköztársaság mindazon gyárakat , melyek fegyver és
muníció gyártásával foglalkoztak, Románia javára
leszereli, ezen leszerelést román specialisták és magyar munkások
hajtják végre.
c/
A magyar népköztársaság átadja mindazon felszerelés 50%-át,
amely 300 ezer főnyi hadsereg szükségletét fedezi.
d/
A magyar népköztársaság átadja vasúti felszerelésének,
gépeinek, a vasúti mozgó anyagoknak, s a javításukhoz szükséges
eszközöknek 50%-át.
e/
A magyar népköztársaság átad 400 személyszállító
és 400 teher autómobilt jó és üzemképes állapotban.
f/A
magyar népköztársaság átadja minden szarvasmarháinak és egyéb
állatállományának 30%-át.
g/
A magyar népköztársaság átadja minden mezőgazdasági gépének
30%-át.
h/
A magyar népköztársaság átad 20 ezer vagon búzát, 10 ezer
vagon tengerit, 5 ezer vagon árpát és rozsot.
i/
A magyar népköztársaság átadja vízijárműveinek 50%-át.
II.
A magyar népköztársaság saját költségén tartozik élelmezni a
megszálló román haderőket, amelyek a Tiszától nyugatra szállták
meg az országot.
III.
/…..d/ Azon esetben, ha a magyar népköztársaság ezen
feltételeket el nem fogadná, a román királyi csapatok a
feltételekben meghatározott anyagkészletet és állatállományt
kénytelen lesz elvenni. (Sic!)
3.
kép.
Fehérterror
Magyarországon.
A
Tanácsköztársaság bukását követően megalakult a Peidl Gyula
vezette szakszervezeti kormány (1919. augusztus 1-jén). Augusztus
7-én József főherceg (jogfolytonossági alapon, kormányzóként)
kinevezte a Friedrich István-féle ideiglenes, augusztus 15-én
pedig a végleges kormányt. Ugyanekkor letette az esküt József
főherceg előtt Horthy Miklós, mint az összes fegyveres erők
főparancsnoka.
Horthy
Szegeden alakult tiszti különítményesei közül
a Prónay, az Ostenburg és a Héjjas-féle csoportok
„önállósították” magukat és megtorló
akciókba kezdtek a proletárdiktatúra során - vélt vagy valós -
vétkesekkel szemben. Főként a Dunántúlon, de az
ország más területein is önbíráskodtak. Horthy Miklós, mint a
fegyveres erők főparancsnoka, majd pedig 1920. március 1-től,
mint az ország kormányzója, mindent megtett a konszolidáció
érdekében a különítményesek megfékezésére, de érdemi
eredményeket csak hatalma megszilárdulását követően tudott
felmutatni.
Fokozatosan
oszlatta fel a különítményes csoportokat, és a felelősségre
vonásokat bírósági útra tereltette. A helyzet normalizálódására
utal, hogy megalakultak és működtek a vörösterror alatt
betiltott pártok, beleértve az ellenzéki pártokat is. A
különítményesek (Brittania Szállóban és Ehmann-telepen lévő)
utolsó objektumait november elején számolták fel a katonaság és
rendőrség közös akciójával.
1921-ben,
az utolsó Habsburg-uralkodó: IV. Károly, kétszer tett
eredménytelen kísérletet a magyar trón visszaszerzésére (egyes
főurak, egyházi méltóságok és tiszti különítményesek
támogatásával), de Horthy és hívei meghiúsították a terveit,
a Magyar Nemzetgyűlés pedig 1921. november 6-án kimondta a
Habsburg-ház trónfosztását (1921: XLVII. törvénycikk).
A
különítményesek fehérterror alatti önbíráskodásainak
színhelyei (19 helység, abc sorrendben): Budapest,
Csurgó, Diszel, Dunaföldvár, Enying, Izsák, Kaposvár, Kecskemét,
Kistelek, Kőszeg, Marcali, Orgovány, Ozora, Siófok, Simontornya,
Szatymag, Szekszárd, Tapolca, Tolna.
Tagadhatatlan,
hogy a fehérterrort a vörösterror indukálta. Az ártatlan
áldozatok tehát – főként – azoknak a lelkét terhelik,
akik kezdeményezői, ösztönzői és végrehajtói voltak
a törvénytelen leszámolásoknak, az atrocitásoknak, majd pedig a
felelősség elől „kereket oldottak”.
A
mintegy tíz hónapig tartó fehérterror
áldozatainak száma 227 fő volt.
4.
kép.
†
Trianon
Magyarország
1920. jún. 4-én, a Párizs környékén lévő versailles-i
Kis-Trianon palotában elfogadott
békeszerződés értelmében, elvesztette területének mintegy kétharmadát és lakosságának közel 60%-át.
Bolygónkon
nincsen még egy olyan nemzet, amelyet így szétszaggattak volna az
országhatár erőszakos, átgondolatlan, értelmetlen, hibás és elfogultmegváltoztatásával. A világon
jelenleg a magyar nemzeti kisebbség a legnagyobb
létszámú, azon nemzetiségek között amelyek az
anyaországgal közvetlen határos államok területeire lettek
kirekesztve!
A
háborús vérveszteségtől legyöngült,
a trianoni békeszerződéssel megcsonkított,
a románok és csehszlovákok, valamint a hazai bolsevikok
által pusztított és kirabolt ország népe
iszonyatos erőfeszítéssel és élni akarással állt talpra.
Horthy
Miklós kormányzó vezetésével, a magyar nemzet viszonylag rövid
idő alatt (6-8 év elteltével) megkezdte a felzárkózást a
nyugati államok szintjéhez. Fellendült a mezőgazdaság, az ipar
és a kereskedelem. A Pengő (a Koronát 1926-ban felváltó új
pénzegység) Európa egyik legerősebb valutája lett, és
értékállósága a második világháború végéig stabil maradt!
Világ
és európai hírű gyárak tömegei nőtték ki magukat az országban
(Ganz, Weiss Manfréd, Láng, Tungsram, Hoffer, Telefongyár, Kábel
Művek, Chinoin, Richter, Ózdi Vasművek, Győr, stb., stb.). Üzembe
helyezték Európa egyetlen ópiumgyártó üzemét Bűdszentmihályon
(jelenleg Tiszavasvári).
Az oktatás,
az orvosi ellátás és
a közbiztonság mintaszerűen lett
megszervezve! Az igazságtalan, embertelen,
gyászos és ostobán kiagyalt
trianoni békeszerződésellenére a
magyarság bebizonyította, hogy a legnagyobb tragédiából is van
kiút, ha a csüggedést a hit és
a tenni akarás váltja fel az
emberekben, és olyan vezetők állnak az élükre, akik értik a
dolgukat.
A
statisztikai adatok igazolják a lakosság lélekszámának
növekedését, és a gazdaság fejlődését. A lélekszám
alakulása: 1920-ban 7,6 millió; 1930-ban 8,7 millió, 1940-ben (az
utolsó békeévben) ~9,5 millió. A gazdaság fejlődése átlagosan
évi 0,8÷1,2%-os növekedést mutatott, a külkereskedelem egyenlege
(a Duna-medence államaival) 1930-tól kezdve
mindig pozitív volt!
∑ A
Trianon nevével „fémjelzett” békeszerződés következményeként
az ország területe 283 ezer km2-ről
93 ezer km2-re,
lakossága pedig 18,3
millióról 7,6 millióra csökkent.
Megközelítőleg 5
millió magyart
rekesztettek ki az
anyaországból! Az elvesztett területeken voltak az
ország leggazdagabb
ásványi lelőhelyei, erdő-és
vadgazdaságai.
6
5.
kép.
Gazdasági
világválság
Az
1929-ben kezdődött és 1933-ig tartó világméretű
gazdasági válság fokozott mértékben
sújtotta az ásványi kincsei zömétől megfosztott magyar
gazdaságot. Miként szerte a világon, hazánkban is milliók
kerültek a létminimum alá vagy közelébe. A
kilátástalannak tűnő helyzetben sokan a kivándorlást
választották, és Európa nyugati államaiban vagy az USA-ban
próbáltak munkalehetőséghez jutni.
A
biztos lábon álló állami és magáncégek többsége - nagy
nehezen - átvészelte a krízishelyzetet, a
közalkahnazotti réteg létbiztonságát (általában) nem
fenyegette veszély, de a mostoha (természeti, gépesítési,
külpiaci-értékesítési) körülmények az ipari és a
mezőgazdasági dolgozókat rendkívül hátrányos helyzetbe hozták.
A
kivándorlás még a gazdasági fellendülés időszakában is
folytatódott. Sokakat vonzott a gyors meggazdagodás (vélt)
lehetősége, bízván a Nyugat-Európában és az USA-ban a XIX.
század vége felé beindult, az ipari forradalom második
szakaszának (villamosítás, vegyipari fejlődés, automatizálás)
felgyorsulásából eredő (munkavállalói, értékesítési és
fogyasztási) kilátások kedvező prognózisában. A kivándorlók
zöme megtartotta magyar állampolgárságát, sokan visszatértek
néhány év elteltévei, ezért hiteles adatok nem ismeretesek a
véglegesen) kitelepüIt magyar állampolgárok számáról. Meg kell
jegyezni, hogy kivándorlások már az első világháború előtt
megkezdődtek és a semleges államok útján a háború alatt sem
szűntek meg, habár a kiutazások száma jelentösen lecsökkent.
Megközelítő
adatok szerint mintegy 2.3 millió
magyar vándorolt kiNyugatra, döntő
többségük az USA-ban telepedett le.
6.
kép.
A második
világháború előzményei
Az
oroszországi 1917-es bolsevik puccsot követően, a V.I. Lenin, majd
halála után a J.V. Sztalin vezette Szovjetunióban, a
proletárdiktatúra égisze alatt, minden ellenzéki (másként
gondolkodó) szervezetet és személyt üldöztek vagy likvidáltak,
sőt ideológiai és katonai invázióval fenyegették a világot,
vindikálva maguknak azt a jogot, hogy a kapitalista államok
proletárjait "felszabadítsák" a tőkések rabigája
alól. A Moszkvában (1919-ben) megalakitott "Komintem"
segítségével osztályharcos
forradalmakat szándékoztak
kirobbantani a fejlett ipari országokban.
A
Vörös Hadsereg már (1917-ben) megkísérelte meggátolni
Finnország függetlenségi törekvését, és a balti-államok
elszakadási szándékát. Grúziát, Ukrajnát, Örményországot,
Kazahsztánt, Csecsen-és Ingus-földet (1919-1921-ben)
fegyveres erővel kényszerítették, hogy
szovjet tagköztársasággá, illetve autonóm köztársaságokká
váljanak. Lengyelország annektálása (1920-ban) csupán a lengyel
hadsereg ellenállása következtében hiúsult meg. (Magyarország
hadianyag szállitásokkal segitette Pilsudski tábornok lengyel
seregeit. A szerk.)
Szovjet
segítséggel győzött Mongóliában - 1923-ban - a Szuhe-Bator
vezette Mongol Népi Forradalmi Párt, és 1924-ben kikiáltották
a minden tekintetben szovjet befolyás alatt álló Mongol
Népköztársaságot.
Az
első világháború során súlyos vereséget szenvedett
Németországban, a sértett nemzeti büszkeség, a területveszteség
és a gazdasági válság okozta munkanélküliség, valamint a
kommunisták erőszakos fellépése kiváltotta a
szélsőséges nacionalistákmegerősödését.
1933.
7
január
30-án Hitler Adolf kancellárrá történt kinevezését követően,
egy diktatórikus, revansista és fajüldöző rendszer jött létre.
A sztalini
bolsevik és a hitleri náci diktatúrák közös
jellemzői voltak: nyílt vagy
álcázott terjeszkedés (hódítás), világuralomra
való törekvés;emberek, népek és fajok
kíméletlen üldözése és
irtása; hibás, torz, értelmetlen és
ártalmas ideológiájuk erőszakos
terjesztése. A közös jellemzők
ellenére, a bolsevizmus és a nácizmus egymás halálos ellenségei
voltak. Ennek ellenére,- Hitler sok mindenben utánozta Lenint és
Sztalint (például az egypárt rendszer
és a koncentrációs táborok létrehozásában, vagy pártbéli
ellenfelei likvidálásában).Csupán idő kérdése volt,
hogy a két -
folyamatosan terjeszkedő -birodalom mikor
csap össze egymással.
1936
júliusában kitört a spanyol polgárháború. Sztalin a
madridi baloldali kormánynak nyújtott katonai segítséget, és a
Komintern aktív közreműködésével kommunistákból, valamint
szocialistákból álló (szovjet haditechnikai eszközökkel
ellátott) nemzetközi brigádok léptek harcba a Franco tábornok
vezette jobboldali erők ellen.
Válaszlépésként
(1937. április 26-án) Hitler a
Kondor-Iégiót irányította Franco segítségére, aki az olaszok
támogatását is elnyerte, és 1939 áprilisában győzelmet aratott
a kormány, valamint az internacionalista erők felett.
1938.
március 13-án Hitler bekebelezte Ausztriát, szeptember 29-én
pedig a Csehszlovákiához tartozó Szudéta-vidéket.
1938.
szeptember 14-én, a magyar kormány jegyzéket intézet a német
birodalmi külügyminisztériumba, jelezvén, hogy érthetetlennek
tartanak minden olyan rendezést a csehszlovák ügyben, amely
amagyar érdekeket nem veszi figyelembe.
1938.
november 2-án a tengely hatalmak (Németország és Olaszország)
kihirdették a bécsi Belvedere-kastély arany termében,az
első bécsi döntés néven
ismertté vált határozatukat, miszerint: Csehszlovákiától 927
négyzetkilóméteres területet (869 ezer, 86.5% magyar és 9.8%
szlovák nemzetiségű lakost) Magyarországnak ítélnek (Kassa,
Ungvár és Munkács városokkal együtt). A magyar csapatok november
5-én megkezdték az átadott felvidéki és kárpátaljai
területekre való bevonulást.
Miközben
Sztalin Németországot, Hitler pedig a Szovjetuniót tartotta
legveszélyesebb ellenfelének, a nagy politikai játszma, valamint a
megtévesztés és félrevezetés részeként, 1939. augusztus 23-án
szovjet-német megnemtámadási szerződés aláárására került
sor. A szerződés titkos záradékában szerepelt Lengyelország
megtámadása és szétdarabolása, valamint a baltiállamok
"szovjetesitése".
II. FELVONÁS
7.
kép.
A második
világháború
1939.
szeptember elsején Hitler megtámadta Lengyelországot. Ezt követően
kitört a második világháború, mivel a lengyelekkel kölcsönös
segítségnyújtási szerződésben lévő NagyBritannia és
Franciaország hadat üzent a németeknek, majd néhány nap múlva
Ausztrália, Új-Zéland, India, Dél-afrikai Unió és Kanada
(később más államok is) csatlakoztak a náciellenes fronthoz
A
németek, - technikai fölényük birtokában - "villámháborús"
sebességgel haladtak Varsó felé, elsöpörvén az alig gépesített
lengyel csapatok hősies ellenállását.
Sztalin
1939. szeptember 17-én hátba támadta a
németek ellen harcoló lengyeleket, akik szeptember 28-án
kapituláltak, a két diktátor pedig felosztotta egymás közt
Lengyelországot
Meg
kell jegyezni, hogy Horthy Miklós
kategorikus nemet mondottHitler kérésére,
aki magyarorszagi útvonalakat akart igénybe venni a lengyelek
elleni felvonulás céljára. Horthy még azt is kilátásba
helyezte, hogy amennyiben német katonai alakulatok engedély nélkül
lépnének magyar területre, akkor a Magyar Királyi Honvédség
fegyverrel is megakadályozza az átvonulásukat!
1939.
november 30-án a szovjetek ismét orvtámadásba lendültek:
Finnországot választották ki újabb zsákmányul, és nyomasztó
technikai, valamint létszám beli fölényüket kihasználva (nem
törődve a kirívóan magas veszteségeikkel) 40 ezer km2-nyi
területet hasítottak ki maguknak a finnektől, azon a címen, hogy
erre a területre szükségük van Leningrád (esetleges) védelme
érdekében.
1940-ben
tovább folyt a barna és a
vörös diktatúrák terjeszkedése.
Április 9-én a német csaoatok betörtek
Dániába és Norvégiába, május 10-én pedig Franciaországba,
Belgiumba és Hollandiába. Villámháborús akciójukat siker
koronázta, Dániát, Belgiumot és Hollandiát néhány hét
leforgása alatt megszállták, Franciaországot pedig június 22-én
kényszerítették fegyverszünetre. Nagy-Britannia
légvédelme - átmenetileg - egyedül állta a
sarat a Luftwaffe csapásai ellen, a brit flotta erejének
ismeretében pedig Hitler nem merte megkockáztatni a szigetország
elleni inváziót.
A
nácik aktivitásán felbuzdulva, - a szovietek
sem maradtak tétlenek. Júniusban
Besszarábiát és Észak-Bukovinát szakították el Romániától,
júliusban pedig a német-szovjet paktum titkos záradéka alapján
bekebelezték Észtországot, Lettországot és Litvániát, majd
augusztus ban Moldávia vált szovjet tagköztársasággá (kb. 34
ezer km2-es terület, lakosságának összetétele: 65% román, 16%
ukrán, 11% orosz).
1940.
augusztus 30-án megszületett a
második bécsi döntés:Észak-Erdély a
Székelyfölddel, Nagyváraddal és Kolozsvárral (43,591 km2
terület, és mintegy 2,2 millió lakos, 51,4% magyar, 42,1 % román)
Magyarországhoz kerult.
1940.
szeptember 5-13 között, - az átadott területeken - magyar
csapatok váltották fel a román erőket. Horthy Miklós kormányzó
szeptember 12-én ünnepélyesen bevonult Kolozsvárra.
8.
kép.
Hitler és Sztalin összecsapása
A
szovjet-német megnemtámadási szerződéstől függetlenül,
mindkét diktátor készült arra, hogy fegyveres erővel vívja ki
elsőbbségét a másikkal szemben.
Hitler
először Angliával akart leszámolni, mert a németek történelme
is ellent mondott a kétfrontos hadviselés
ésszerűségének. Bár az eddig megjelent katonapolitikai
értékelések évtizedeken át - a németeket
marasztalták el jogosan) a Szovjetunió elleni támadása miatt, ma
már azonban bizonyítható, hogy a Hitler által emlegetettpreventív
támadás nem minden alapot nélkülözve
lett beindítva.Sztalin legalább annyira
hibás volt a háború
kirobbantásában, mint Hitler, - csupán
az időtényezőn múlt, hogy nem ő lett a kezdeményező fél.
A
háborút megelőző ötéves tervekben ugyanis, Sztalin,- az
iparosítás fejlesztésén belül a hadiipar elképesztő gyorsaságú
felfuttatását favorizálta. Példátlan nagyságrendű katonai
költségvetésük tartósan a GDP
40-60%-át (!) szippantotta
fel!
1939
szeptemberében kilenc új repülőgépgyár
építésébe kezdtek, és kilenc felújításán dolgoztak. 1939.
január és 1941. június között a hadsereg 18 ezer
harci repülőgépet kapott,
amelyből 1700 darab
az akkori világszínvonalat is meghaladta! A harckocsiipar termelési
kapacitása 1941 nyarán másfélszeresen
múlta felül a németekét, és az
előzőleg jelzett időszakban 7000
harckocsit gyártottak, amelyek közül
mintegy 1000 darab (amerikai
licenc alapján készült KV és T-34-es típusok) szintén az akkori
kor legjobbjának számított!
Hihetetlen
gyorsasággal fejlesztették a
tüzérséget, és különösen a
BM-13-as reaktív működésű sorozatvetőket (Sztalin-orgonákat),
így ahadsereg lövegállománya 1940
májusát a háború kezdetéig több mintmásfélszeresére
növekedett! Aknavetőkből 1941 nyaráig kétszer
annyit készítettek, mint az előző
évben! A szovjet hadihajó-ipartermelési
kapacitása 19391940-ben
megháromszorozódott!
A
háború kezdetéig közel 25 millió (!)
tartalékost képeztek ki, a hadsereg létszámát pedig 1941
júniusáig 5,4 millió
főre duzzasztották föl az 1939.
szeptemberi 2,2 millióról! A Szovjetunió nyugati katonai
körzeteiben diszlokált szovjet csapatok létszáma megközelítette
a 3,9 millió főt (!).
1941-ben Sztalin a kibocsátott tisztiiskolások előtt nyíltan
hangoztatta a németekkel való konfrontáció közeledtét. Májusban
500 ezer tartalékos katonát irányítottak a nyugati katonai
körzetekbe, majd júniusban újabb 300 ezer hadkötelest vonultattak
a határokhoz. Számoltak azzal is, hogy a nácik
légiereje alaposan meggyengült az
angliai légiháborúban, csapataik jelentős része pedig szét volt
szórva Európa számos országában (Franciaország, Benelux
államok, Norvégia, Románia, Bulgária, Lengyelország,
Csehszlovákia, Ausztria,), beleértve az 1941. április 6-án
.Jugoszlávia és Görögország területére betört, és a két
országot megszálló német csapatokat is.
A
délvidéken élő magyarok védelme érdekében, 1941. április
ll-én, a magyar királyi honvédség is bekapcsolódott a
jugoszlávok elleni hadműveletekbe, és 11 417 km2-es egykori
magyar területre vonult be.
A
Szovjetunió elleni német támadás 1941. június 22-én 153
hadosztálynyi erővel kezdődött. A szoviet-német erőviszony
mennyiségi mutatóit a következő
adatok jellemzik:
- élőerő - 1:0,9; repülőgépek -1:1; tüzérség -
1:0,8; harckocsik -
1:0,9; páncélozott járművek és
tehergépkocsik- 1 :4.
Mindezekből
kitűnik annak az állításnak a tarthatatlansága, hogy a németek
nyomasztó fölényben voltak. Ugyanakkor kétségtelen, hogy a
mobilitásuk jelentősen felülmúlta a szovjetekét, harcitechnikai
eszközeik (zöme) korszerűbb volt, híradástechnikai berendezéseik
mennyiségi és minőségi mutatói pedig összehasonlíthatatlanul
jobbak voltak, mint a Vörös Hadseregé.
Olaszország
és Románia még a támadás napján (a Szlovák Hadsereg néhány
nappal később) csatlakozott a németekhez. Hitler a román
kormányfőnek a magyarokkal szembeni területi követeléseik
teljesítését helyezte kilátásba.
A
támadók kezdeti (elsöprő) sikerei a következő tényezőkkel
magyarázható:
1
A szovjet csapatok kizárólag (!) támadásra
voltak felkészülve, és egyáltalán
nem foglalkoztak a védelemmel;
2/
a csapatoknál kevés
páncélelháritó eszközök voltak, a
harckocsik elleni védelem nem lett megszervezve;
3/
az első hadászati lépcső zöme támadó
csoportosításokból állt, amelyek
azonnal védekezni kényszerültek, miközben Sztalintól
"kosárszámra" kapták a támadási parancsokat, és
csupán június vége felé rendelték el a hadászati védelembe
való átmenetet;
4/
a szovjet katonai vezetők gyengén
felkészült, "gyorstalpalót"
végzett káderekből álltak;
5/
a harcosok kiképzése rendkívül
alacsony színvonalú volt, a technikai
eszközökhöz nem értettek;
6/
a legfelsőbb állami és politikai vezetés (Sztalinnal az élen) nem
értette a stratégiai elveket, konokul
ragaszkodtak ahhoz a párthatározathoz, hogy az agresszort a saját
földjén kell megsemmisíteni;
7/
a katonai vezetők munkáját hihetetlen mértékben akadályozták
a melléjük rendelt komisszárok, elbizonytalanodtak
a döntések meghozatalában, megszokták a "felülről"
történő irányítás rendjét;
8/
a villámháborús harci tapasztalatokkal
rendelkező mozgékony, német földi és légi erőknek (eleinte
- nem okozott gondot a dezorganizált szovjet erők szétzúzása.
Ezek
az adatok még a hozzánemértőket is meggyőzhetik arról, hogy a
szovjetek ugrásra készen álltak a Nyugat ellen, és ezt a
szándékukat esetenként nem is akarták vagy nem tudták titkolni.
Ha
még azt is figyelembe vesszük, hogy 1941. április 13-án aláírták
a szovjet-japán semlegességi
egyezményt, akkor nyilvánvaló, hogy
Sztalin nem tartott a kétfrontos háború veszélyétől, amely
viszont Damoklesz-kardjaként függött Hitler feje felett. Az is
kézenfekvő, hogy a Nyugat lerohanására "ugrásra készen
álló"támadó
csoporlosításukat hosszabb ideig nem
lehetett (volna) tétlenül diszlokáltatni a határmenti kiépítetlen
körleteikben. Sztalin úgy számolt, hogy
az ősz vége táján indítja meg a hadműveleteket, mivel a szovjet
gyakorlat szerint a hadsereg és a diákság közreműködése nélkül
a kolhozok és a szovhozok képtelenek voltak az aratással és a
mezőgazdasági termények betakarításával megbirkózni, Az sem
volt mellékes szempont, hogy az európai hadszíntér út-és
időjárási viszonyai a mostohább
körülményekhez szokott szovjet katonáknak kedveztek volna az
őszi-téli évszakokban,
Mindezeket
értékelve megállapítható, hogy Sztalint nem sürgette az idő,
viszont Hitler nem várhatott tovább júniusnál, de a Moszkváért
vívott hadművelet kudarca is igazolta, hogy ez az időpont is
késeinek bizonyult, mert a mozgékonyságra épült, de a téli
harctevékenységre felkészületlen német erők támadási
lendülete előbb a sárbafúladt,majd
a korán beköszöntött hideg miatt ledermedt. Meg
kell említeni, hogy a németek "késlekedése" a
Jugoszlávia (1941. április 6-17.) és Görögország (1941. április
6-29.) elleni katonai akciójuk miatt keletkezett.
A
németek sorsa már akkor megpecsételődött, amikor Nagy-Britannia
június 22-én) nyilatkozott a Szovjetunió támogatásáról, és az
USA biztosította a szovjeteket július 30-án), hogy tengeri úton
szállít számukra haditechnikai eszközöket, valamint a hadiipar
számára nélkülözhetetlen nyersanyagokat.
9.
kép.
Magyarország a második világháborúban
Németország
katonai sikerei, a trianoni határok Magyarország javára történő
megváltoztatásában játszott (meghatározó) szerepe, valamint
antibolsevista politikája, elnyerte a magyar
nép többségénekrokonszenvét,
és a magyar kormányt, személyesen pedig Horthy kormányzót a
németek oldalára állította.
A
német-szovjet háború kitörésévei a magyar
kormány lépéskényszerbe került! Sem
a késlekedés, sem
pedig egy gyors döntés kimenetele
nem kecsegtetett semmi jóval! A választást"megkönnyítette",
hogy 1941. június 26-án Kassát bombatámadás érte,
amelyet - a hivatalos közkmény szerint - szovjet
bombázók hajtottak végre. A közlemény igazságtartalmát már
sokan és sokszor megkérdőjelezték, de 100 %-os bizonyító
adatokkal még senki sem szolgált. Elképzelhető, hogy német
provokációs tett volt, bár ez nem illeszkedik abba a képbe,
miszerint Hitler - akkor még -
nem tartott igényt a magyarok katonai segítségére. Az sem
kizárt, hogy a szovjet vezérkar azonnali válaszcsapást
követelő parancsára a (szétvert és
dezorganizálódott) szovjet légierő pilótái tévesztették el a
célt, mert a logikának ellent mond, hogy a legfelsőbb szovjet
állami és politikai vezetésnek érdeke lett volna - a
kialakult katasztrofális helyzetükben -szándékosan növelni
ellenségeik számát.
Vitathatatlan,
hogy 1941 nyarára létrejött európai katonapolitikai helyzetben, a
magyar kormány egyszerűen nem
maradhatott passziv szemlélőie a németek és szovietek permanens
terjeszkedésének! Ha nem lépett
volna be a háborúba Hitler oldalán, akkor az
ország megszállása hamarabb bekövetkezett volna vagy/és
egy német győzelem esetében mérhetetlen hátrányba kerül a
velük harcoló román, szlovák, horvát, osztrák, bolgár,
spanyol, olasz, ukrán és más nációkkal szemben.
Az
is ismert volt a magyar kormány előtt, hogy a szlovák és a román
kormányok kizárólag azért támogatták a németeket, mert
ígéretet kaptak Hitlertől arra, hogy a háború befejeztével
támogatni területgyarapítási szándékukat. Geostratégiai
helyzetünket figyelembe véve (és reálisan értékelve),
Magyarország számára semmilyen más út
nem létezett (!) abban
a katonai-katonapolitikai-és
nemzetköi;helyzetben, mint a kisebbik rossz
választása: a németekkel szövetségben lenni.
Aki
ezt nem ismeri el, az elfelejtette, hogy a Wehrmacht
a világ egyik legerősebb és legkorszerűbb hadserege volt,
néhány hét alatt térdre kényszerítette Franciaországot (43
nap), Belgiumot (17
nap),Hollandiát (36
nap), Norvégiát (60
nap), Dániát (16
nap),Görögországot
II
(27
nap), Jugoszláviát (12
nap), és a szovjetek elleni háború kezdetétől június 22)
számított három hét elteltével a
német csapatokLeningrád, Szmolenszk és
Kijev alatt álltak, vagyis a határtól
mintegy 600-900 km-es távolságra, és szeptember 30-án már
közvetlenül Moszkvát veszélyeztették.
Magyarország
megszállása nem okozott volna semmi gondot Hitlernek (mint ezt
1944. március 19-én bizonyította), viszont hosszabb ideig tartott
volna az ország erőforrásainak gátlástalan kihasználása, a
harcoló alakulatok mennyiségének növelése, és a zsidók elleni
törvények radikálisabb érvényesítése.
Mai
ismereteink birtokában természetesen más optikán keresztül
látható Hitler törekvése és célja, de abban az időben olyan
személyiségek is hittek az ígéreteinek (vagy pedig úgy tettek,
mintha hittek volna), mint Chamberlein, ll. Pius pápa, id. Kennedy
vagy V. György, nem beszélve Sztalinról, aki a lengyelek vérével
pecsételte meg a szovjet-német szerződést!
Horthy
Miklós kormányzó igyekezett minél kevesebb vérrel és
veszteséggel átvészelni a háborús időszakot. A frontra
irányított magyar erők zöme a front mögötti megszállási
(út-és területbiztosítási) feladatokat látott el. A támadó
hadműveletekben lényegében egy hadtestnyi erő vett részt, de
hadseregünk felszerelése egyébként sem volt alkalmas offenzív
tevékenység végrehajtására. Hitler és a német vezérkar
fokozódó nyomásának - lassan - engedve, a
honvéd vezérkar növelte a fronton harcolók létszámát és
(részben) pótolta a bekövetkezett veszteséget. A (gyakran
változó) magyar kormányok minden lehetőséget kihasználtak, bogy
a németek egyre növekvő követeléseit mérsékeljék.
Horthy
és a magyar kormány nehezen álcázható taktikája, valamint a
szövetséges erők sorozatos győzelmei következtében Hitler arra
az elbatározásra jutott, bogy megszállja Magyarországot (1944.
március 19-én), hogy kényszerítse a háborúban való max.
erőkifejtésére. Horthy kormányzó a helyén maradt, és továbbra
is igyekezett fékezni a német követelések teljesítési ütemét.
Titkos megbeszéléseket kezdeményezett a szövetségesekkel
(eredménytelenül), majd kapcsolatba lépett a szovjetekkel
fegyverszüneti tárgyalások céljából. A jól funkcionáló német
elhárítás felfedte Horthy terveit, és Szálasi Ferencet, a
Nyilaskeresztes Párt vezérét, 1944. október 15-én puccsal
hatalomra segítette, meghiúsítva Horthy kiugrási kísérletét.
Szálasi nemzetvezetőként irányította
az országot, bevezette atotális
katonai és gazdasági
mozgósítást, valamint
a nyilasterrort.Rendeletet
hoztak a zsidóvagyonok állami tulajdonba vételére(3840/1944. sz.
kormányrendelet), Budapesten gettót jelöltek ki a zsidók számára
(november 15-én) és kötelezték őket a sárga csillag viselésére.
A Városmajorban lévő nyilasház pincéjéből mintegy kétszáz
zsidó foglyot hajtottak ki a Duna-partra, és kivégezték őket.
Dezertált katonák sokaságát állították statáriális bíróság
elé de előfordult, bogy a helyszínen felkoncolták a szökevényeket
vagy a behívó parancs teljesítése alól bujkálókat. A Vörös
Hadsereg elől fokozatosan visszavonuló német és magyar csapatok,
valamint nyilas pártszolgálatosok,- sok értéket kiszállítottak
nyugatra (ezek zöme később visszakerült az országba: koronázási
ereklyék; a Nemzeti Bank aranykészlete; MÁV gördiilő állománya,
stb.,), de óriási károkat okoztak a dunai-hidak és a vasúti
sínek felrobbantásával, valamint más értelmetlen rongálásokkal.
A
harcoló szovjet csapatokat speciális ,,zsákmányoló"
alakulatok kisérték, amelyek az ipari
berendezésektől kezdve,
a képzőművészeti alkotásokon át
a mezőgazdasági termékek, valamint
a haszonállat-állományig
bezárólag mindent vagonokba raktak és
kihurcolták az országból. Ezzel együtt, a minden magyar ember
számára ismertté és hírhedtté vált: "málenkij
robot" hangoztatásával, tízezer
számra vitték ki a férfiakat (esetenként a nőket is) a
Szovjetunióba. Nemrégiben tudódott ki az is, hogy a háború
befejeztével, a német koncentrációs
táborokból kiszabadult, és vasúton
Magyarországra szállított zsidó
férfiak/nők egyes szerelvényeit megállás
nélkül továbbították a szovjet
GULAG-szigetvilágba, ahonnan csak
elvétve jutott haza néhány túlélő.
A
magyarság tragédiái közt kell megemlíteni a második
világháborút követö kitelepítési procedúrákat. Vétlen
emberek (családok) tíz-és százezreit üldöztek el
III
FELVONÁS
- kép.
Magyarország
szovjet megszállás alatt
szülőfóldjükről,
20-50 kilós csomagokat vihettek magukkal, és földönfutóként
keresték a helyüket idegen környezetben. A Felvidékről kb. 130
ezer embert telepítettek ki a szlovákok, Erdélyből és Újvidékről
tízezreket üldöztek el vagy hurcoltak el ismeretlen helyekre.
Rákosi szintén kiüldözött az országból mintegy 25 ezer magyar
állampolgárt német származásuk miatt.
Budapestről
és más nagyobb városokból több tízezer embert (családot)
deportáltak (telepítettek) vidékre, lakásaikat pedig (minden
ingósággal egyetemben) kisajátították az új rend prominens
személyei, beleértve az ÁVO (majd pedig az ÁVH) tisztjeit is.
Magyarország
második világháborús veszteségei:
-250
ezer hősi halott;
-120
ezer eltűnt;
-750
ezer sebesült és hadirokkant;
-45
ezer polgári halott személv a hátországban;
-372
ezer magyar zsidó halott a náci koncentrációs táborokban;
-340
ezer elhurcolt polgári személy a GULAG-ra
-Újvidéken
legyilkoIt -45 ezer magyar (Tito bandája által).
-elhurcolt
javak Németországba (becsült adatok szerint kb. 22 milliárd pengő
értékben
42,502.456
pengő és 43 fillér:
-az
országban tartózkodó német katonai alakulatok és egyéb szervek
pénzellátása:
1,569,000,000 pengő:
-német
tulajdonban lévő magyarországi kibocsátású részvények
felvásárlása: 107,304,061 pengő és 50 fillér:
-német
katonai alakulatok részére végzett bérmunkák költségei:
301,363,863
pengő és 50 fillér
(összesen
2,137,225,697 pengő és 50 fillér). ami az 1938-as évi nemzeti
jövedelem (4 milliárd pengő) több mint 50%-át tette ki:
-200
millió dollár jóvá.étel a Szovietuniónak;
-70
millió dollár jóvátétel Jugoszláviának;
-30
millió dollár jóvátétel Csehszlovákiának;
-elvesztett
erdélvi. felvidéki és újvidéki területek:
-a
háborús károk ősszege kb. 25 milliárd
pengőt tett ki. ami Magyarország
1938. évi nemzeti iövedelmének több mint hatszorosa volt.
A nemzeti vagyon mintegy 40%-a
megsemmisült.
1944.
december 22-én, a Debrecenben - előző nap - megalakult Ideiglenes
Nemzetgyűlés megválasztotta az Ideiglenes Nemzeti Kormányt (INK),
amelynek elnökévé
13
dálnoki
Miklós Bélát választották. Az INK december 23-án
fegyverszünetet kért a Szovjetuniótól, december 28-án pedig
hadat üzent Németországnak.
A
hazánkat elözönlő és elfoglaló szovjet csapatokat árnyékként
követték a Szovjetunióban kiképzett (felkészített)
kollaboránsok, és azonnal megkezdték az aknamunkát a bolsevik
rendszer létrehozására. Rákosi (alias: Róth) Mátyás, Sztalin
"legjobb magyar tanítványa" (aki Kun Bilához hasonlóan
szintén szovjet "exportból" került hozzánk), a
megszálló erők szuronyaira támaszkodva:csalással,
megfelemlítéssel, erőszakkal és
kíméletlen terrorralmegszerezte
a hatalmat, megszüntette a löbbpártrendszert, bevezettea
kitelepítéseket, deportálásokat, a koncepciós
pereket, amagántulajdon
elrablását, és mindent megtett, hogy
anemzettutudatot kiölje az emberekből, az
országot pedig a kialakulóban lévő szocialista világrendszerhez
kapcsolja.
1945.
november 4-én, a nemzetgyűlési választások eredményeként, az
FKGP 57%-ot, a SZDP 17,4%-ot, az MKP 17%-ot, a Nemzeti Paraszt Párt
(NPP) 6,8%-ot, a Polgári Demokrata Párt (PDP) 1,7%-ot ért el.
1946.
február l-én a nemzetgyűlés eltörölte a királyság intézményét
és Magyarországot köztársasággá nyilvánította, Tildy Zoltánt
pedig a köztársaság elnökévé választotta. Tildyt 1948-tól
50-ig Szakasits Árpád követte a köztársaság elnöki székben,
valamint az Elnöki Tanács elnökeként. 1950-52-ben Rónai Sándor,
majd 1967-ig Dobi István voltak az Elnöki Tanács elnökei.
A
második világháborút lezáró párizsi békeszerződést követően
(1947.február 10.) Magyarország határai Ausztriával, Romániával
és Jugoszláviával megegyeznek az 1938. január 1-jei (trianoni)
határokkal, a Szovjetunióval az új határ Kárpátaljánál a
trianoni csehszlovák-magyar határral azonos, azzal a különbséggel,
hogy a Duna jobb partján fekvő Horvátújfalu, Oroszvár és
Dunacsun községeket Magyarország köteles volt átengedni
Csehszlovákiának.
A
békeszerződés Magyarországot kötelezte, hogy a Szovjetuniónak,
Jugoszláviának és Csehszlovákiának – jóvátétel címén -
300 millió USA dollárt fIzessen (200:70:30 milliós arányokban).
A
békeszerződés előírta, hogy 90 napon
belül hazánk területéről minden szövetsége fegyveres erőt ki
kell vonni, kivéve azokat a szovjet
erőket, amelyek az ausztriai szovjet megszállási övezettel való
közlekedést biztosítják.
A
négy nagyhatalom (USA, Nagy-Britannia, Szovjetunió és
Franciaország) külügyminiszterei által 1955. május 15-én aláírt
osztrák államszerződés értelmében Ausztria független,
demokratikus és semleges állammá
alakul, és a szerződés július 27-én lép életbe.
Ennek
alapján Magyarországról távozni kellett volna az
útvonal-biztosító szovjet csapatoknak. Viszont egy nappal az
osztrák államszerződés aláírása előtt, 1955. május 14-én
(!) létrehozták a Varsói Szerződést (tagjai: Albánia /két
évvel később felmondta/, Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország,
Német Demokratikus Köztársaság, Románia, Szovjetunió). A
szerződést az országgyűlés 1955. május 25-én iktatta
törvénybe, és június 6-án lépett életbe.
A
szerződés értelmében lehetőség nyilt szovjet csapatok
Magyarország területén való állomásoztatására. Ezzel a
"megoldással" de jure is
legalizálva lett az ország de facto megszállásának ténye!
A
szovjetek ideiglenesnek feltüntetett
jelenléte valójában egyhosszú távú
berendezkedést tükrözött, de az sem
kizárt (hogy a Csecsen-földhöz hasonlóan) a végleges betelepedés
relációjában gondolkoztak.
Az
un. "Déli Hadseregcsoport'" erői (és család tagjaik)
171helyőrségben voltak
elhelyezve, átlagos létszámuk 100,120
ezer főttett ki, mintegy 6,5 - 7
ezer objektumot birtokoltak, és 48 ezer
hektárnyi területet használtak gyakorlatozásra.
Közép-Európában itt üzemeltették a legnagyobb lőtereket.
Gyakran előfordult, hogy a hortobágyi természetvédelmi terület
egyes részeit használták a repülőgépeik bombavetés céljára.
Ritkaságnak számított olyan nap, amikor különféle (személy,
teher vagy páncélozott) járműveik, valamint harckocsijaik ne
mozogtak volna az ország fő vagy mellék útvonalain.
14
A
világ egyik legszebb építészeti remekmüvének tartott gödöllői
Grassalkovich kastélyt úgy "belakták", hogy
az épületkomplexumban mintegy 15 milliárd
forintértékü kár keletkezett!
"Úttörő"
példát mutattak a később kirobbant kínai nagy "kulturális
forradalom" részvevőinek azzal, hogy a pótolhatatlan barokk
díszítésű ajtókat, ablakkereteket és falburkolatokat elégették,
az értékes bútorokat, festményeket és csillárokat
"elrekvirálták", a hintókat szétverték, az őspark
nagy részét kivágták és a földterületet
harckocsikkal "megboronálták" .
A
Honvédelmi Minisztériumba is betelepedtek, mégpedig a miniszteri
rezidencia (emelet és szárny) közelében lévő irodákba.
Gyakorlatilag szabad belépésük volt minden helyiségbe, vagyis:
azt ellenőrizték, amit csak akartak! A HM-ből közvetlen
összeköttetésben voltak a moszkvai védelmi minisztériummal és a
vezérkarral. Jellemző a gőgösségükre, hogy még itt
Magyarországon is konokul ragaszkodtak a “moszkvai idő"-höz,
a közös gyakorlatokon a moszkvai időpontokat adták meg, azt
kellett "áttranszformálni" helyi időre az érintett
magyar alakulatoknak.
Bár
ezek a jelenségek tizedrangúaknak minősülhetnek, de a szovjet
megszállás tényét abban az értelemben hűen
tükrözik, hogy még ilyen apróságnak
tünő kérdésekben is megmutatták, hogy
mihez (vagy kihez) kell igazodni a
magyaroknak.
A
szovjet megszállásból keletkezett anyagi veszteségek:
-a
megszálló erők és családtagjaik ellátási költségei
(elhelyezés-Iakás. lakberendezési tárgyak), irodák, irodai
beredezések, írószerek, telefon. Villany, víz, csatornázási
díiak, szállodai számlák, protokoll vadászatok, horgászatok.
pincelátoflatások. személykocsik-és autóbuszok igénybevétele.
Ajándékok, 45 év alatt (jelenlegi forintértékben kb.
800 milliárd forint;
A
megszálló erők által okozott rongálásuk értékben (és
műemlékekben) környezetben, utakban (jelenlegi forint értékben
számolva) kb. 200 milliárd forint;
-HM.
BM. Párt és Munkásőr üdülők igénybevételi költségei: kb.
15 milliárd forint:
Ebben
a tételekben nem szerepelnek a haditechnikai anyagokra
(felszerelésekre) feleslegesen kiadott összegek, a rossz minőségű
technikai eszközök jelentős menayiségű pótaIkat részekre
kiadott összegek, a nyugati relációból a szovjetek számára
valutáért beszerzett COCOM-listán (Coordinating
Committee for Multilateral Export Controls" Többöldalú
Exportellenőrzést Koordináló Bizottság) lévő anyagok, a
szovjet hadászati felderitésnek dolgozó magyar katonai
felderitésre fordított költségek, amelyek becsült összege nem
kevesebb, mint 500 milliárd forint!
Lehetetlen
felmé i azokat a kiadásokat, amelyekkel a fegyverkezési
verseny
kapcsán közvetlen vagy közvetett módon “kapcsolódtunk" a
szovjetek költségeihez, mivel ezeket még ma is "hétpecsétes"
titokként kezelik. De itt-ott fellebbent a fátyol a Vietnamba.
Mozambikba, Libiába, DéI-Jemenbe, Szíriába, lránba és Irakba.
stb., irányított szellemi-személyi-anyagi export egyes
részleteiről. a hosszúlejáratú (soha meg nem térülő)
kölcsönökről (kintlévőségeinkről), de feltételezhető, hogy
ezek a tételek is hozzájárultak az 1989-ig "begyüjtött"
21 milliárd dolláros adóssághalmazunkhoz.
11.
kép.
A
szovjet megszállás, a Rákosi és bandája által
bevezetettproletárdiktatúra, a
paraszti földek erőszakos
kollektivizálása, az ÁVO
(Államvédelmi Osztály), majd ÁVH (Államvédelmi Hivatal)
embereinekgarázdálkodása, a
nemzeti értékeink, a történelmünk és
szimbólumaink meghamisítása,
meggyalázása, pusztítása és megmásítása, az
un. "Békekölcsön Kötvények" jegyzéseinek
kötelezővé tétele, a
munkanormák permanens növelése, és
számos más tényező hatására, országszerte egyre növekvő
elégedetlenség bontakozott ki.
Hatalmi
harc dúlt a Szovjetunióból hazatért kommunisták és hazai
elvtársaik között, koncepciós
perekkel "ritkították" egymás sorait.Sztalin
halálát követően (1953. 03. 05.) Rákosi pozíciója is
megrendült, kezdetét vette az állami-és pártvezetésben
a káderek csereberéje, Nagy
Imrét(1953.július 4.) majd Hegedűs Andrást (1955. április 18.)
nevezik ki miniszterelnöknek, Farkas Mihályt minden funkciójából
felmentették, Rákosit Gerő Ernő váltotta fel az MDP első
titkári pozíciójában (1956. július 18.).
A
személycserék azonban nem nyugtatták meg az embereket. 1956.
október 6-án, a Kerepesi-temetőben több tízezer ember
részvételével újratemették az 1949-ben kivégzett Rajk Lászlót,
Pálffy Györgyöt, Szőnyi Tibort és Szalai Andrást. A
gyászünnepségen részvevők rendszerellenes jelszavakat
hangoztattak és reformokat, valamint a kormány lemondását
követelték.
Ezt
követően,- egyre több helyen, mind többen és többen
csatlakoztak az elégedetlenségüket nyíltan kifejezők táborába,
diákok és írók, munkások és mezőgazdasági dolgozók mozdultak
meg a diktatúra felszámolására.
Az
utcai tüntetések forradalmi megmozdulásokba torkolltak 1956.
október 23-ával kezdődően, különös tekintettel arra, hogy a
kormányküldöttség vezetőjeként Jugoszláviából visszatért
Gerő Ernő a rádióban lekezelően nyilatkozott a tüntetőkről,
és világossá vált mindenki előtt, hogy ugyanazt a politikát
folytatja, mint elődje, - Rákosi Mátyás.
A
szabad magyar rádióért tüntető tömeg ellen az AVH-sok fegyvert
használtak, az erősítésükre érkezett katonaság viszont a
tüntetők oldalára állt, akik ennek eredményeként fegyverhez
jutottak és megostromolták, majd birtokba vették a rádiót.
Gerő
Emő a szovjetekhez fordult segítségért, és a hazánkat megszálló
szovjet erők brutális módon felléptek a forradalmárok ellen,
ezzel kezdetét vette az idegenek és kollaboránsaik elleni
szabadságharc. 1956. október 25-én megalakult a Nagy Imre vezette
új kormány, amelynek - többek között - tagja
lett Apró Antal és Münnich Ferenc. Gerő Ernő helyett Kádár
Jánost választották meg az MDP első titkári tisztségre.
A
magyar nép elsöprő többségének erkölcsi és anyagi
támogatását, valamint szimpátiáját élvező fiatal
forradalmárok (a "Pesti Srácok"), a hadsereg minimális
támogatásával, de ellenakciójától nem zavartatva, kiharcolták
a szovjet csapatok kivonását Budapestről. A
szovjetek kormánynyilatkozatban
deklarálták tárgyalási készségüket csapataik
hazánk területéről való kivonásáról.
A
kompromisszumos megoldási készséget tükröző szovjet
kormánynyilatkozat tömény hazugságnak
és szemfényvesztésnek bizonyult, hiszen
nyolc nappal azelőtt (1956. október
23-án 19.45 h-kor!), a
Kárpáti Katonai Körzet parancsnoka, Pável (Ivanovics Batov)
hadseregtábornok, harci riadót rendelt el egy lövész hadosztály
és egy gépesített gárdahadosztály részére, és megparancsolta,
hogylépjék át a magyar
határt Csap-Beregszász-Nagyszőlős
sávjában és vonuljanak Hatvan-Jászberény, valamint Szolnok-Abony
körzetébe.
A
két hadosztály október 23-án éjfélkor átlépte a határt és
október 24-én 07.00 h-ra beérkezett a kijelölt gyülekezési
körletekbe. Nyilvánvaló, hogy a hadseregtábornok csak felsőbb
parancsra cselekedhetett, tehát
a szovjet kormány már korábban
meghozta a döntését. Dokumentumokkal
bizonyítható, hogy Hruscsov nem
csupán a Nagy Imre kormányt vezette félre, hanem becsapta
a kínaiakat és
a jugoszlávokat, valamint
a Varsői Szerződés tagállamait, amikor a beleegyezésüket kérte,
a már napokkal azelőtt beindított akcióhoz.
1956.
október 31-én Nagy Imre átalakította a kormányt, Kádár János
államminiszter lett, ugyanakkor Janza Károly helyett Maléter Pált
nevezték ki honvédelmi miniszterré és megkapta a vezérőrnagyi
rendfokozatot is. Maléter október 25-én vált ismertté, amikor a
Kilián laktanyába lévő három kisegítő műszaki zászlóaljhoz
ment ki miniszteri paranccsal rendcsinálás, és a laktanyával
szemben lévő Corvin-közi forradalmárok lefegyverzése céljából.
A laktanyában berendezte a harcálláspontját, majd Janzának
telefonon jelentette a BM-be, hogy a szabadságharcosok követeléseit
jogosnak tartja és nem hajlandó ellenük harcolni. A műszakiaknak
voltak kisebb konfliktusai a Corvin-köziekkel, de megbeszéléseiket
követően ezek megszüntek. Ugyanakkor Maléter mindvégig
tartózkodott attól, hogy fegyveresen fellépjen az egyre nagyobb
számban beözönlő szovjet csapatok ellen.
Az
október 24-én már hazánkba irányított két szovjet hadosztályt
további tíz követte! November negyedikéig, - szünet
nélkül, éjjel-nappal özönlöttek
hazánkba a
harckocsi-Iövészgépesített-légideszant-légvédelmi-vadászrepülő-hadosztályok,
továbbá a megerősítésükre alárendelt tüzér, repülő,
műszaki, felderítő, híradó, valamint más egységek, osztályok
és alegységek.
Eközben
Andropov (Jurij Vlagyimirovics, későbbi KGB-s főnök, és
Brezsnyev halálát követően a szovjet párt-és állami vezetés
első embere), a Szovjetunió magyarországi nagykövete azzal
áltatta Nagy Imrét, hogy az új alakulatok csupán azért jöttek
Magyarországra, hogy bíztosítsák az itt állomásozó Pjotr
(Nyikolájevics Lascsenko) altábornagy vezette különleges hadtest,
valamint a szovjet polgári személyek hazaszállítását.
Nagy
Imre, megelégelvén a szovjetek inkorrekt eljárását, 1956.
november 1-jén deklarálta Magyarország semlegességét és a
Varsói Szerződésből való kilépését az ENSZ, a nagyhatalmak és
a világ közvéleménye számára. Ugyanezen a napon Kádár
Jánosrádióbeszéd- ben jelentette be az
MSZMP megalakulását, és az előkészítő bizottság, valamint a
saját nevében is támotgatta a
kormány politikáiát. személv
szerint pedig az általa “mélven tisztelt és barátjának
titulált" Nan Imrét.
November
2-án Kádár János és Münnich
Ferenc, a kormány tagjai, minden
bejelentest mellőzve, konspiratív módon, a budapestiszoviet
nagykövetségre szöktek. majd
onnan ismeretlen helyre (feltehetőleg Moszkvába)
távoztak, elárulták kormányukat,
miniszterelnöküket és hazájukat.
Tények
és nevek sokaságával igazolható, hogy a szökés, a menekülés,
a visszahúzódás, és a kivárás jellemezte az elvtársak és
"főelvtársak" döntő többségét. Cserbenhagyták
pártjukat, családjukat, barátaikat, egyetlenegy cél lebegett a
szemük előtt: menteni az "irhájukat". .Az egykori
vezető "hősök" egyike sem fogott fegyvert a
nagy-budapesti pártház védelmére, de szívfájdalom nélkül
odadobták a felingerelt tömeg haragjának a kis "mezei"
párttagokat és az ÁVH-s sorkatonákat, és megvárták, mig a
szovjet "testvéreik" megtisztítják számukra a
hatalomhoz vezető utat.
Az
MDP-vé, majd MSZMP-vé átkeresztelt kommunista pártömlesztette
magából a vezető beosztásokban
lévő árulókat és
kollaboránsokat. Marosán György, a
szociáldemokraták egyik legnagyobb árulója, a hordószónokká
avanzsáIt péklegény, a tököli szovjet bázisra szökött
elvtársaival egyetemben (Nógrádi Sándor, Kiss Károly, Rónai
Sándor, Andics Erzsébet, Apró Antal, stb.).
November
3-án este Maléter Pál bonvédelmi miniszter, Kovács István
vezérőrnagy, vezérkari főnök, Szűcs Miklós ezredes és Erdei
Ferenc ex-miniszterelnökhelyettes, Tökölön találkoztak a szovjet
kormány megbízottjával, Malinyin (Mihail Szergejevics)
hadseregtábornokkal (a szovjet fegyveres erők vezérkari főnökének
első helyettesével), a csapatkivonás részleteinek megbeszélése
céljából. A tárgyalások kezdete után néhány perccel,
géppisztolyos katonák kiséretében berontott a terembe Szerov
(Ivan Alekszandrovics), a KGB elnöke és letartóztatta a magyar
delegációt.
Ezzel
Hruscsovék "megkoronázták" hazugságaikat, és
nemzetközi diplomáciai gyakorlatban páratlanul
aljas módon, kelepcébe csalták a szuverén magyar állam törvényes
kormányának miniszterét, valamint a delegáció tagjait.
A
letartóztatást követő kihallgatásuk során,- Maléter Pál,
Kovács István és Szűcs Miklós készséggel
tájékoztatták Zürjanov
vezérőrnagyot a magyar csapatok diszlokációs helyzetéről és a
forradalmi erők összetételéről, valamint fegyverzeteikről.
Ezzel ők is hazaárulóvá váltak, hiszen a fogságba esett katonák
nem kötelesek (és nem kényszerithetők) bajtársaik feladására,
valamint katonai titkok kiadására.
Nyilvánvaló,
bogy Maléterék menteni akarták a "bőrüket", és
elhitték Zürjanov ígéretét, hogy csupán "átmenetileg
tartják őket fogságban, de idővel minden tisztázódik, és akkor
szabadon engedik mindnyájukat" (idézet Zürjanov 1956.
november 3-án készített feljegyzéséből).
November
4-én a szovjet csapatok összehangolt támadást indítottak
Budapest és más városok, illetve helységek és objektumok ellen.
Számos helyen válogatás nélkül lőtték a szabadságharcosokat,
a katonákat és a polgári személyeket.
Nagy
Imre a korareggeli órákban rádiószózatot intézett a nemzethez,
bejelentette a szovjetek támadását, az ENSZ-hez fordult
segítségért, és közölte a közvéleménnyel, hogy a kormánya
helyén van, a csapatok pedig harcban állnak a támadókkal.
A
két utóbbi állítás nem felelt meg a valóságnak! Nagy Imre és
kísérete a jugoszláv követségre távozott, a kollaboráns
(áruló) magyar katonai vezetők pedig megakadályozták, hogy a
hadsereg ellenálljon az inváziónak.
A
mérhetetlen nagy túlerő, és a polgári lakosságot, valamint a
fővárost vagy a vidéki városokat és helységeket nem kímélő
pusztító és romboló harcitechnikai eszközök ellen, a maroknyi
és hiányos fegyverzetű szabadságharcosoknak semmi esélyük nem
volt, mégis kemény leckét adtak a betolakodóknak:
benzines-palackokkal, elavult kézifegyverekkel, de rettenthetetlen
kiállásukkal,- olyan sebet ütöttek a bolsevik Góliáton, amelyet
többé képtelen volt kiheverni, és kezdetét vette a hosszadalmas
agonizálása.
Az
56-os forradalom és szabadsállharc mérlege:
-7.5
ezer halott;
-18
ezer sebesült:
-200
ezer nyugatra menekült állampolgár;
-21
milliárd forint értékű anyagi kár (1956-os értékben).
Szoviet
részről (becslések szerint) kb. 3.5 ezer halott és sebesült: 250
megsemmisített harckocsi, szállítóiármű és löveg: egy
repülőgép.
A
forradalom és szabadságharc során a népitéletnek"
áldozatul esett (birósági eljárás nélkül kivégzett). valamint
fegyveres összecsapások során meghalt személvek száma: 26 fő.
12.
kép.
A MEGTORLÁS
A
szovjet segítséggel hatalomra került "Forradalmi
Munkás-Paraszt Kormány", (vagyis a "Kádár kormány"),
példátlan megtorló akciót foganatosított a szabadságharcosok
leverése során, és a leverést követő időszakban.
Kádárék
létrehozták a karhatalmi (pufajkás) ezredeket, amelyek mind a
fővárosban, mind pedig vidéken a szó szoros értelmében
vérfürdőket rendeztek az ország számos helységében.
A
szovjet megszállókkal együttműködő karhatalmisták
megfélemlítették a lakosságot, napirenden voltak a
letartóztatások, gumibotozások, válogatott kínzások, sortüzek
és deportálások. Nem kímélték a kiskorú gyermekeket, de azokat
sem, akiknek Kádár büntetlenséget ígért a rádióban és az
újságok hasábjain.
Halálraítélték - többek
között - Nagy Imrét, aki így a megtorlás áldozatává
vált, és halálával érdemelte ki sokak bocsánatát, a magyar
néppel szemben (korábban) elkövetett bűneiért. Hasonló sors
jutott osztály részéül Maléter Pálnak is, aki a "vérbíróság"
előtti gerinces magatartásával feledtette a forradalom-és
szabadságharc során produkált ingadozó (kétértelmű)
viselkedését.
A
sortüzek színhelyei (58 helvségben. abc sorrendben): Baja,
Barcs, Berettyóújfalu, Berzende, Budaörs, Budapest, Cegléd,
Csongrád, Debrecen, Eger, Esztergom, Gyoma, Gyöngyös, Győr,
Gyula, Gyülevész, Hajdúnánás, Hódmezővásárhely, Jászberény,
Kalocsa, Kecskemét, Keszthely, Kevermes, Kiskőrös, Kistelek, Kóka,
Komárom, Komló, Lenti, Maglód, Magyaregregy, Miskolc, Morahalom,
Mosonmagyaróvár, Nagykanizsa, Nyíregyháza, Őrkény, Paks, Pápa,
Pásztó, Pécs, Pilis, Ráckeve, Salgótarján, Sikonda,
Szabadszállás, Szeged, Szentendre, Székesfehérvár, Sztálinváros,
Tatabánya, Tápiósüly, Tápiószecsö, Tinnye, Tiszakécske, Vác,
Várpalota, Zalaegerszeg.
A
megtorlás mintegy négy évig tartott, de "szelídebb"
változatában még évtizedeken át folytatódott, mivel a
társadalom perifériájára szorították azokat, akiknél a
legkisebb gyanú is felmerüIt, hogy szimpatizáltak a forradalom és
szabadságharc törekvéseivel, beleértve az érintettek rokoni és
baráti köreibe tartozókkal szemben érvénybe léptetett (nyílt
és burkolt) diszkriminációt (útlevél kiadás, beiskolázás,
munkahelyi előremenetel, elismerések és kitüntetések,
lakás-gépkocsi-telefonvonal kiutalások elbírálása, stb., stb.).
A
terrorral kierőszakolt konszolidáció annyira jól sikerüIt, hogy
Hruscsov felvetette Kádárnak a szovjet csapatkivonás lehetőségét.
Kádár azonban nem bízott sem a hadseregben, sem kedvenc
munkásőreiben, és meggyőzte Hruscsovot a kialakult állapot
fenntartásának szükségességéről. Nem
ez volt az első - hazájával szemben
elkövetett - vétke!
Hruscsovot
felváltó Brezsnyev (Leonyid Iljics) idejében (1964-82) többé nem
került szóba ez a kérdéscsomag. Brezsnyevet az '56-os
forradalmunk és szabadságharcunk leverésében aktívan közreműködő
Andropov (Jurij Vlagyimirovics) követte (1982-84) a legfelsőbb párt
és állami vezetés posztján, majd Cservenyko (Konsztantyin
Usztyinovics) vette át rövid időre (1984-85) a "stafétabotot",
ortodox bolsevikok révén, azt a bel-és külpolitikát folytatták,
amit neves elődeik. Gorbacsov (Mihail Szergejevics) hatalomra
jutását követően (1985-91) vette kezdetét egy bukdácsolva
haladó demokratizálódási folyamat, amely lehetővé tette, hogy
egyes (az "érdekszférájukhoz" tartozó) államok
elnyerjék az addig megnyirbált függetlenségüket.
A
megtorlás egyenlege:
-a
kádári bíróságok által halálraítéltek és kivégzettek
száma: 290 fő;
-Jogerősen
szabadságvesztésre ítéltek száma: 16748 fő;
-bírósági
ítélet nélkül rövidebb-hosszabb ideig: letartóztatottak
száma: - 40 ezer fő;
-sortüzek
áldozatainak száma: 870 fő;
-a
pufajkások által (bírósági ítélet nélkül) kivégzettek
száma: -140 fő.
A
kádári "puha" becenevű diktatúra több mint három
évtizede alatt, évenként mintegy 2,5-3 ezren hagyták el az
országot (akkori kifejezéssel éve: disszidáltak), mert képtelenek
voltak elviselni azt a légkört, amelyet Kádár és egyik legfőbb
segítője: Aczél György megvalósítottak az országban. A
disszidensek hozzátartozóit (általában) üldözték vagy
zaklatták, az esetek többségében az ingatlanaikat és
ingóságaikat kisajátították. Mivel a disszidensekre vonatkozó
adatokat a legszigorúbb titoktartás övezte, így csak becslés
alapján lehet következtetni, hogy mintegy
három évtized alatt: - 70 -80
ezer ember hagyta el az országot!
13.kép.
Rendszerváltozás
A
piacgazdaság látványos
(gazdasági-tudományos-technikai-technológiai) fejlődését tagadó
(és elutasító) szocialista tábor országai krónikus áruhiányban
szenvedtek, a fegyverkezési verseny felgyorsulásával pedig a
nyolcvanas évek elejétől kezdve egyre nagyobb mértékben
eladósodtak a nyugati államok felé.
Hazánk
adóssághalmaza 1989-re elérte a 23,5 milliárd
dollárt,és az államkincstár
pénzügyi tartalékai szinte teljesen kimerültek.
1989
márciusában az MSZMP KB zárt ülésén a
jegyzőkönyvben rögzített feljegyzések jól érzékeltetik az
ország csődhelyzetét:
-GROSZ KÁROLY: "Magyarország
ma gazdasági értelemben szuverenitásának nagyobb részével már
nem rendelkezik. A gazdasági lét az összeomlás napi dilemmájával
küzd"; -SZŰRÖSMÁTYÁS: "Meg
kell kísérelnünk a hitelkérést. Újabb hitelhez jutva meg kell
fontolnunk, hogy mire fordítjuk a pénzt, mit támogatunk
gazdaságunkban, nehogy ennek is pocsékba menjen a nagyobbik része";
-MEDGYESSY PÉTER: ,,A
devizatartalékok lesújtóan alacsony színvonalon vannak.
Tulajdonképpen azon a határon mozognak, ami már a biztonságunkat
veszélyezteti ", Hasonló
"csődhelyzet" alakult ki a "szocialista tábor"
teljes vertikumában!
Bebizonyosodott,
hogy minden egyes "szocialista"
országnagyságrenddel (évtizedekkel)
maradt el a nyugat- európai államok indexeitől az átlag
életkorban, a munkabérek
nominálértékében, aközszükségleti
cikkek, valamint a szolgáltatások
választékában, minőségében,
mennyiségében és árfekvéseiben, a közlekedés
infrastruktúrájában, a gépesítés
és automatizálás mutatóiban.
Megállíthatatlanná
vált az a spontán növekvő tömegmozgalom, amely függetlenséget,
reformokat, radikális változásokat, többpártrendszert, szólás
és sajtószabadságot, vagyis: demokráciát követelt. Ez a
mozgalom kibontakozott a Szovjetunióban is, és összekapcsolódott
az egyes tagköztársaságok
függetlenségi törekvéseivel Gorbacsov,
ha nehezen is, de belátta, hogy "kifizetőbb" a
mozgalmakat támogatni, és bizonyos mértékben kordában tartani,
mintsem a sztalini módszerekhez visszatérni. Azzal kevesen
számoltak, hogy az események felgyorsulnak és a Szovjetunió mind
gazdasági, mind katonai, mind pedig politikai értelemben
látványosan összeomlik.
A
hazánkban létrejött ellenzéki csoportok és pártok rövid idő
alatt olyan erővé váltak, hogy az évtizedeken át hegemón
helyzetben lévő kommunista pártot az első
szabad választások alkalmával
gyakorlatilag "lesöpörték" a politikai palettáról. A
választásokat 1990-ben a Magyar Demokrata Fórum (MDF)
nyerte 42.7%-oseredménnyel,
a 386 parlamenti helyből 165-öt mondhatott magáénak! Az MSZMP-ből
MSZP-vé átkeresztelkedett és ideológiát váltott (?)kommunisták
8,5%-al (33 képviselővel) a negyedik
helyre szorultak, a második helyen lévő
SZDSZ (24,4%, 94 képviselői hely) és a harmadik helyet elfoglaló
FKGP (11,4%, 44 képviselői hely) mögött.
Az
eufóriás hangulatú, és gyökeres változásokban reménykedő
tömegek, mélységesen csalódtak az Antall József vezette új
kormány tevékenységében (1990-93), és ez a csalódás nem
csökkent az Antall halálát követő Boross Péter-féle vezetéssel
szemben sem (1993-94).
A
beígért "tisztogatások" elmaradtak, az országot csőd
helyzetbe vivő politikusok és/vagy gazdasági vezetők pillanatok
alatt "köpönyeget váltottak", potenciális politikai,
gazdasági vagy társadalmi pozíciókba kerültek.
Elmaradt
a gyilkosok, felbujtók, uszítók,
verő1egények és besúgókszámonkérése
(megnevezése, elmarasztalása), és a gazdaságilag is megerősödött
kádári rezsim haszonélvezői, valamint rokoni és barát
(elvtársi) köreik fokozatosan a kezükbe kaparintották a
közvélemény befolyásolását biztosító médiákat, valamint a
velük kollaboráló, jól megfizetett újságírókat, riportereket,
(egyes) művészeket (humoristákat).
A
'94-es választások előtt 1-1,5 évvel már olyan közhangulat
alakult ki, hogy várható volt az MDF választási veresége. A
"fóldcsuszamlás" mégis nagyobb volt, mint azt az
elbizakodott kormánypárti politikusok gondolták volna. Az 1994-es
választások során az előzőleg "utcahosszal" nyert MDF
42,7%-ról 9,84%-ra (1) esett vissza, az
MSZP pedig felkapaszkodott 54,14%-ra! Ekkora
bukást, - még Karinthy Frigyes:
Bauer-féle ,,bizonyítvány
magyarázkodási" módszerével sem
lehetett a közvélemény előtt igazolni.
Függetlenül
attól, hogy az Antall-Boross kormány miért nem teljesíthette vagy
teljesítette a választási ígéretét (tapasztalatlanságból,
hozzá nem értésből, paktumból, különféle feltételek
hiányából, stb.,), a megkeseredett emberek - elsöprő
többséggel - azokat szavazták vissza, akiktől négy
évvel azelőtt megszabadították magukat! A kádári ideológiai
agymosás, a tömegek
fásultsága és a
médiák közvetlen és
közvetett választási kampányt segítő
tevékenysége idézte elő azt
az abszurd helyzetet,
hogy az 56-os forradalom és szabadságharc eltiprásában
bizonyítottan és önként rész vett Horn Gyula lehetett az új
kormány miniszterelnöke, mi több: a népszerűségi indexe alapján
mindig az "éllovasok" csoport jához tartozott! A
hatalomra jutott MSZP (az SZDSZ-el fuzionálva) mindent megtett, hogy
tartósítsa ezt a status
quo-ját. Erőlködése viszont eleve
kudarcra volt ítélve, mivel a formális
logika törvényszerűségeinek is ellent mondott volna, hogy
az a párt építse sikeresen a piac
gazdaságot, amelyik a szocialista
gazdaság alapjait sem volt képes negyven év alatt lerakni.
Ennek
ellenére az egykori szocialistákká átkeresztelkedett kommunisták
megerősödtek, mert:
1/ a
párt és az állami vagyonok jelentős részének
megkaparintásával óriási tőkére tettek szert;
2/ jól
kiépített üzleti-információs - és személyi kapcsolatokkal,
valamint pozíciókkal rendelkeztek (és rendelkeznek);
3/ jól
működik köreikben, az egykoron bedresszírozott pártfegyelem;
4/ összekovácsolja
ó'ket a felelősségre vonás miatti félelem;
5/ kezükben
van a közvéleményt manipuláló (manipulálható) médiák
mintegy 95-97 %-a.
Végezetül,
meg kell említeni az országgyűlési
képviselői helyek mennyiségét és a
rendszerváltás egyik "hozadékának"
minősülőországgyűlési képviselői
választás rendszerét.
Ekkora
létszámú képviselői gárda (386 fő) nem csak szükségtelen,
hanem az érdemi munkát is hátráltat ja. Ezt az európai
elsőségünket célszerű lenne minél hamarabb megszüntetni. 220 -
230 országgyűlési képviselő bőven elegendő egy ilyen kis
ország számára, és ez a mennyiség megfelelne az európai
átlagnak is.
Ha
meggondoljuk, hogy a történelmi Magyarország
63vármegyéjére, valamint
a 8 horvátszlavón megyékre (ezen
belül Fiume és kerületeire) alakították ki a plenáris
ülésterem ülőhelyeinek számát, akkor - a
jelenlegi 19 megyénket figyelembe
véve - hihetetlen luxusnak számít ekkora (kezelhetetlen)
apparátus fenntartása.
A
választási rendszer ellent mond a józan észnek, és a
népképviseleti érdekeknek. Tekintettel arra, hogy a listán való
bejutás kizárólag az egyes pártok vezetőjének vagy vezetési
testületének szubjektív megítélésétől függ, így a választók
szavazási aktusa egy "zsákbamacska" játékhoz
hasonlítható! És itt nem csupán arról van szó, hogy olyan
személyek is bekerülhetnek a parlamentbe, akiket az egyéni listán
a választópolgárok kiejtenek, vagy egyéni listán meg sem
méretkeztek, de rokonsági alapon mandátumhoz juthatnak, hanem
arról, hogy olyan személy is bejuthat a parlamentbe, és
törvényalkotóvá válhat (?), akinek az IQ-ja alapján egy portási
beosztás is sok lenne!
Ezek
a kérdéseket azért illenek a magyarság tragédiáiba, mert amíg
az állam legmagasabb szintű testületébe az juthat be, akit egy
(vagy néhány) személy jónak lát, akkor sem hívható vissza, ha
semmilyen munkát nem végez, úgy viselkedhet mint egy külkerületi
talponálló törzsvendége, és időszakos amnéziában esik, ha
párt jának választási ígérete kerül terítékre, akkor nem
várható - országos szinten - a rend, a
munkamorál és az adott szó értékének növekedése, az erkölcsi
normatívák betartása, és az emberek közti széthúzás
megszűnése.
Márpedig
a sokat emlegetett, legendás "turáni
átok" Mohácstói kezdve a
rendszerváltásig bezárólag szám os tragédiánk közvetlen vagy
közvetett katalizátora volt! Ideje lenne az új évezredben
megszabadítani magunkat ettől az "örökségtől". És ez
az egy művelet, amely független a környezetünktől, a keleti vagy
nyugati erővonalaktói, egyedül és kizárólag csak rajtunk áll
vagy bukik!
FINÁLÉ
Az
egyes felvonások képeihez tartozó személyi és anyagi
veszteségeink
összegezése:
-
1. világháborúban hősi halált halt és eltűnt katonáink: 530
965 fő;
- 1.
világháborús sebesültek és rokkantak: l 492000 fő;
- 1.
világháborús polgári áldozatok: .28 000 fő;
- Trianoni
békeszerződéssei elcsatolt terület: 190 000 km2;
- Trianoni
békeszerződéssei az országból kirekesztett magyarok: 5 000 000
fő;
-
1. világháborús anyagi veszteségeink: ………….2 000 000
korona;
-
a vörösterror áldozatainak száma: ... . ..590 fő;
-
a fehérterror áldozatainak száma: 227 fő;
- a
cseh -és román intervenció során elszenvedett veszteségek:
-hősi
halottak és eltűntek 31 000 fő;
-polgári
áldozatok ..17 000 fő;
-anyagi
veszteségek 750 000 000 korona;
- a
gazdasági válság során kivándoroltak száma: 2 300 000 fő;
-
II. világháborúban hősi halált halt katonáink: 250 000 fő;
- II.
világháborús sebesültek és rokkantak: 750 000 fő;
- II.
világháborúban szovjet hadifogságban eltűntek: 130000 fő;
- a GULAG-ra hurcolt polgári személyek: …340 000 fő;a német koncentrációs táborokban meghalt magyar zsidók: 372 000 fő;
- II.
világháború polgári áldozatai: ...45 000 fő;
-
Újvidéken legyilkolt magyarok: ., .45 000
fő;
.
II. világháborús területi veszteségek: ..66 935 km2;
.
kitelepített magyar állampolgárok száma: száma: 250 000 fő;
-
II. világháborús károk: 25 milliárd pengő;
- német
megszállás és adósság költségei : 2,137,225,697.-pengő;
-
jóvátételi összegek: ..200 millió dollár;
-'56-os
forradalom és szabadságharc áldozatai: 7 500 fő;
.'56-os
forradalom és szabadságharc sebesültjei és rokkantjai: 18 000 fő;
.'56-ban
a szovjetek okozta anyagi károk: ..21 milliárd forint;
-
a kádári terror elől kimenekültek száma (' 56-tói 1989-ig):
.-283 000 fő;
- a
kádári megtorlás áldozatai (sortűz +kivégzettek): l 300 fő;
- a
kádári gazdasági (pénzügyi) politika egyenlege: 23,5 milliárd
dollár
adósság;
.
a szovjet megszállásból keletkezett anyagi veszteségek (2003 első
negyedévében számított
értékben): l billió
15 milliárd forint.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése