2016. november 1., kedd

Világhódítók a te hóhéraid is !!




Világhódítók a te hóhéraid is !!



Írta:  Marschalkó Lajos

XVIII. FEJEZET A világhódítók percig sem tudnának létezni, ha nem volnának segédcsapataik, melyeket ők irányíthatnak a kulcspozíciókból. Döbbenetes kép, hogy ma segédcsapatnak számít a demokrácia, éppúgy, mint a bolseviki diktatúra, a szabadkőműves páholy, sőt az egyházak egy része. A parlamentek és kormányzók a népek szórakoztatására, a közvélemény elaltatására rendezett színházi előadások, éppúgy, mint a bolseviki diktatúrák pártkongresszusai. A kormánykomisszárok és ellenzéki bábuk mögött azonban ott áll az ördögi igazgató: az Aranyborjú és pénzuralom, amely vért és aranyat szűr a föld 2500 millió lakosának verejtékéből. Miért van ez így? Miként lehetséges ez? Létezik-e csakugyan egy sötét világuralom?
A második világháború során, a szovjet harctéren egy Guzmin nevű bolseviki rendőrtisztviselő hullája mellett páratlan érdekességű jegyzőkönyvet talált a spanyol Kék Dandár egyik tisztje. A jegyzőkönyvet 1939-ben vette fel Guzmin Rakovszkij, volt párizsi orosz követtel, aki belekevertek a Tuhacsevszkij tábornok ellen megindított nagy összeesküvési perbe. Ehhez tudni kell, hogy Rakovszkij maga is zsidó volt. A jegyzőkönyvben, amelynek hitelességéhez kétség sem fér, sok mindenről sző esik. Hiteles tanú, Lenin egyik bizalmas munkatársa diktálta jegyzőkönyvbe az adatokat, amelyek fellebbentik a fátyolt a világ, a bolseviki rendszer egyik legnagyobb titkáról.
Rakovszkij ebben a jegyzőkönyvben nyíltan megmondotta, hogy az első világháború végén, az orosz ellenforradalom miatt már igen válságos volt a bolsevikiek helyzete. A bolsevizmus 1917 végén már csak a régi moszkvai hercegség területére szorult vissza. És ekkor jelentkezett egy felsőbb hatalom, amely Rakovszkij szerint a világot kormányozza. Nyugatról jelentkezett a felsőbb hatalom, amely megállította az ellenforradalom számára biztosított katonai és gazdasági támogatást.
Miért ez a váratlan, titokzatos támogatás? Lenin tényleges hatalmat adott Trockijnak, mikor a vörös hadsereg főparancsnokává nevezte ki. Trockij-Bronstein felesége Jitovszky Sedova annak a Jitovszkynak a lánya, aki már az orosz-japán háborúban társ volt a Warburg-fivérekkel, illetve ezek rokonságával, Jacob Schiff bankárral. Már a zsidó Kerenszky forradalmát is Trockij apósának üzlettársai, a Jacob-Schiff-Warburg-féle bankcsoport finanszírozták.
Rakovszkij egész bizalmas vallomás sorozatában azt állítja, hogy az 1927-es nagy New York-i tőzsdekrach egy titokzatos csoport, néhány ember által irányított felső hatalomnak műve volt. Ugyanez a világhatalom állította sorompóba Roosevelt híres New Dealját, de aztán ugyanez a világhatalom rendelte el az anyagi nehézségek közé jutott Hitler támogatását Schacht útján, aki titkos szabadkőműves volt.
"Ez a világhatalom - Rakovszkij szerint - sokkal nagyobb és egységesebb, mint a Komintern."
Rakovszkij Guzmin kérdezősködésére, hogy "tulajdonképpen kik hát e világhatalom letéteményesei" szüntelenül kitérő választ adott: ..."amazok", "azok a bizonyosok" - ismétli titokzatosan. Úgy látszik nem akarta kimondani, hogy a zsidók!
Azt állította, ő sem tudja egészen pontosan, kicsodák. Csak mindenütt jelen vannak, mindenütt jelentkeznek. Megfogható alakjuk nincs, legfeljebb a nemzetközi finánctőke köntösében járnak. Néha egyszerűen csak úgy nevezi őket: pénzhatalom. Egy bizonyos: ha ez a világhatalom valahol, valamiképpen közbelép, ha a kommunizmussal szemben túlságos egység jönne létre. Trockij, aki ezeket a bizonyosokat közelről ismerte, azt mondta egyszer Rakovszkijnak, "aki a szovjet blokádot széttörte, az a milliomos Walter Rathenau, a weimari miniszter volt." Említette Lionel Rotschildot is, aki a szovjet megszületésénél segített.
Néha célzást tesz arra is, hogy ez az ismeretlen világhatalom valamiféle szabadkőműves szervezetbe van összefoglalva. De még érdekesebb, amikor Rakovszkij azt mondja, hogy a kommunista világforradalmiságnak igazi atyja nem Marx Károly volt, hanem Adam Weishaupt, az IIluminánsok szabadkőműves rendjének megalapítója.
Ez a németországi Weishaupt természetesen zsidó volt és Mendelsohnnak, a zsidó filozófusnak tanítványa. Igen jó barátja volt az első Rotschildnak, aki - mint már említettük - többször mondogatta, hogy az ő házának vörös jelvénye, a vörös lobogó fog uralkodni az egész világon. Rakovszkij szerint Weishaupt volt a világkommunizmus első apostola.
Nincs helyünk ahhoz, hogy részletesen ismertessük Rakovszkij vallomását. Azonban rá kell mutatnunk, hogy lényeges tényeiben ez egyezik az USA States Secret Service (2-nd Army) Bureau már idézett jelentésével, amely ezeket mondja a párizsi Documentation Catholique 1920. március 6-i száma szerint.
"Ha figyelembe vesszük, hogy a Kuhn, Loeb and Co. zsidó bankház nagyon közeli kapcsolatban áll a Lazares Freres párizsi bankházzal (jelenleg a Free Europe egyik titkos irányítója), a Gousburg bankházzal, amelynek Párizsban, Leningrádban, Tokióban vannak filiáléi, ha tudjuk, hogy ezek a bankházak szorosan együttműködnek a zsidó Speyer et Co bankházzal, - Londonban, Frankfurban - úgy biztosan állítható, hogy a bolseviki forradalom bizonyos mértékig zsidó mozgalom, amelyben a zsidó bankházak és szervezeteik különösképpen érdekelve vannak."
A Kuhn, Loeb et Co. - 1935-ös adatok szerint - négy milliárd dollárnyi vagyont ellenőriz és azóta valószínűleg jóval többet.
Ennek a titokzatos hatalomnak világpolitikája nagyon érdekes. A cári Oroszország ellen olyan nagy volt a zsidóság gyűlölete, hogy ugyanez a Kuhn and Loeb az orosz-japán háború finanszírozására 130 millió dollár kölcsönt adott a japánoknak, majd amikor úgy látszott, hogy az első világháború végén a bolsevikieket leverik - akkor Rakovszkij adatai szerint - megmentette a bolsevizmust. Jól tudta, hogy az ellenforradalom győzelme, a megkínzott, becsapott orosz nép bosszúja az oroszországi zsidóság pusztulásához vezetett volna.
Azonban ennek az ördögi politikának legfélelmetesebb fejezete az, hogy Rakovszkij - de megbízható német források szerint is - ugyanez a világhatalom kezdetben nagyobb összegeket adott Hitlernek és a német nemzeti szocializmusnak is. Tudták, hogy ha Hitler uralomra kerül, akkor új háborúba lehet kényszeríteni Németországot. És a cél nem a nemzeti szocializmus elpusztítása volt: a végső, nagy, tündökletes cél: minden nem zsidó nép leigázása, biológiai tönkretétele.
Félelmes méretűvé nőnek itt Rakovszkij vallomásának egyes részletei. Ő, aki jól ismerte ezt a titokzatos világhatalmat, már 1938-ban, a börtönben kielemezte és előre megmondotta: "Hitler kezet fog nyújtani Sztálinnak Lengyelország miatt, Sztálin pedig elfogadja azt. És miután mindketten egy, a Nyugat számára fontos katolikus országot támadnak meg, Nyugat csak az egyik felet: Hitlert fogja támadónak minősíteni."
A német elhárításnak még a második világháború kitörése előtt kezére került a Grand Orient nagypáholy 1939. május 29-én tartott nagytanácsi ülésének jegyzőkönyve. Ebből kitűnik, hogy Graussier nagymester már ekkor fontos tárgyalásokat folytatott Bellittal, Roosevelt párizsi nagykövetével, és közölte a Grand Orient álláspontját, mely szerint minden eszközzel meg kell akadályozni, hogy a lengyel-német kérdésben Hitler és a lengyelek, másfelől Hitler és az európai nagyhatalmak között bármiféle megegyezés jöjjön létre. Chamberlainnal már 1939 márciusában közölték, hogy ha folytatja békülékenységi politikaját, Amerika minden morális és gazdasági segélyt megtagad Angliától.
Roosevelt tudvalevőleg a De Molay Rend főmestere a Libanoni Nagy Cédrus Páholyának legmagasabb rendű szabadkőművese és még számos szabadkőműves páholy tagja volt
Már jóval előzőleg közölte azonban a Catholic Gazette 1936. februári száma annak a Párizsban tartott zsidó gyűlésnek jegyzőkönyvét, amelyen láthatólag újra ez a titkos világhatalom jelentkezett, teljes nagyságában és jogos elbizakodottságában: a szónokok büszkén utaltak arra, hogy a népek legfontosabb vezetőit sikerül a szabadkőművességben egyesíteni, s Izrael céljai érdekében mozgósítani.
"Mi vagyunk a háború és a béke urai!" - hangzott a világhódító önvallomása - Franciaország a mi ölünkbe hullt, Anglia a mi pénzünktől függ és a mi rabszolgánk. Sok más országok, beleértve az USA-t is, meghajoltak a mi rendszerünk előtt.
Egyik oldalon Rakovszkij, egy kommunista vezér, másik részen egy ex-király, a mélyen katolikus XIII. Alfonz, a harmadikon a német nemzeti szocialisták által Párizs elfoglalása után megtalált titkos jelentések, negyediken a demokrata párti Forrestal naplója, s végül egy katolikus, lengyel diplomata iratai tanúsítják, hogy ez a világhatalom nemcsak létezik, de valójában a világ ura is.
Conte Jean Szembek, a lengyel külügyminisztérium tekintélyes főtisztviselője Franciaországban adta ki "Journal 1933-39" című naplóját. Ebben 1939. február 19-éről jegyzi fel a XIII. Alfonz spanyol királlyal folytatott beszélgetését. "A király pesszimisztikusan ítéli meg a világhelyzetet. A zsidóság és szabadkőművesség nagy szerepet játszanak a háború kirobbantására irányuló törekvésekben. Az angol szabadkőművesség teljes mértékben felzárkózott a francia Grand Orient mellett." 1939. július 6-án Washingtonból hazatért Varsóba jelentéstételre Lengyelország Amerikai követe, Jerzy Potoczky, aki azt mondotta; "Nyugaton mindenféle emberek vannak, akik a háború felé űznek minket: a zsidók, a nagytőkések, az ágyúgyárosok. Valamennyien úgy látják, hogy óriás konjunktúra előtt állnak. Úgy kezelnek bennünket, mint a négereket, akiknek egy kötelességünk van, hogy dolgozzunk az ő tőkéik megsokszorozása érdekében."
A zsidók és szabadkőművesek szövetségesekre találtak a legkülönbözőbb körökben. 1939. március 19-én kereste fel gróf Szembek a Jezsuita rend generálisát, gróf Ledochowszkyt és ezt jegyezte fel a megbeszélésről: "Véletlenül tanúja voltam egy tárgyalásnak, amelyet a (Ledochowszky) Marmaggi kardinálissal, a spanyol Falange egyik küldöttségének megérkezéséről folytatott. Mindketten igen hevesen fejezték ki véleményüket a fasizmusról, a hitlerizmusról. A Falange egy hasonló rendszerű mozgalom. Ledochowsky mindezeket a rendszereket úgy jellemezte, mint 'opera del diavolo' (az ördög művei). Április 21-én pedig közölte vele Monsignore Montini, aki akkor pápai államtitkár volt, hogy a Vatikán "hivatalos felfogása szerint, ha Lengyelország a háború eszközéhez nyúl is, az igazságos háború lesz".
Ugyancsak Szembek emlékiratai szerint a vatikáni lengyel követ 1939. augusztus 11-én közölte vele, hogy Németországgal szemben "hajthatatlan magatartást kell tanúsítani, amire a Vatikán nyíltan bátorít!"
Íme: jelentkezett újra a világhatalom új csatlóssága, maga a Vatikán is, amelynek semmiféle meggondolása nem volt a szovjet bolsevizmussal szemben.
Lehet, valóban igaz tehát, hogy van egy ilyen világösszeesküvés, amely a Wall Streettől Moszkváig és bizonyos vonatkozásban egész a Vatikán küszöbéig terjed?
A világhódítók politikai kulcspozícióit már vázoltuk. De a politikai előretörés csak szerény következménye annak a gadasági világhatalomnak, amelyet a világzsidóság már az évszázad kezdetén meghódított, hogy rajta keresztül uralja a népeket és a nemzeteket.
Marxisták, leninisták és ábrándos szocialisták "dollárimperializmusnak" nevezték ennek e titkos világhatalomnak jelentkezését. A "dollárimperializmus" zászlóit valóban amerikai katonák hordozták, amerikai fiúk vére hullt el érdekében. Azonban egy politikában tudatlan és járatlan nagy nemzet lobogói mögött valójában a világhódítók menetelnek és masíroznak ma is, a szabad, független népek leigázására.
Csak néhány példát sorolunk fel. A Speyer et Co. nevű nagy zsidó bankház adta Mexikónak, 1903-ban az első 12 és fél millió dolláros kölcsönt. Ezzel megszerezték Mexikó összes olajkoncesszióit. A "keresztény" Rockefeller, Morgan és túlnyomó részben Jacob Schiff, Speyer és a többi nagy zsidók lettek urai Mexikó csaknem összes természeti kincseinek. Bernhardt Manesse Baruch, a zsidó irányítás alatt álló National City Bank, Guggenheim, a zsidó rézmágnás lettek az ország tényleges urai. Kormányokat buktattak, diktatúrákat, katonai juntákat cseréltek. 1912-ben - éppen a mexikói ügyek kapcsán - William Howard Taft elnök kénytelen volt elismerni a szenátus egyik bizottsága előtt, hogy Mexikó ügyében nem cselekedhetett másként, mint, ahogy cselekedett, mert Jacob Schiff, Simon Guggenheim, J. et W. Seligman, James Speyer fizették a pártjának választási költségeit.
Nicaragua vámjövedelmeit, alkoholadóit, vasútait, hajózási vonalait zálogosította el már 1906-ban ugyanezeknek a világhódítóknak.
A Panama Canal Company of America egyik alapítója és fő finanszírozója a Kuhn and Loeb bankház volt. Kuba iparát a Guggenheimok kontrollálják túlnyomó részben. Sant Domingó véres harcok és a lakosság súlyos életveszteségei közepette vált a Kuhn and Loeb, Speyer and Co., Otto Kahn gyarmatává. Az USA katonai diktatúrát vezetett be, eltávolította a bennszülött hivatalnokokat, koncentrációs táborokba vitte a lakosság egy részét. Aztán a világhódítók megkezdték a kizsákmányolást.
Bolíviából Speyer, Guggenheim csináltak, a dollárimperializmus szentséges ürügye alatt zsidó gyarmatot, olyan mértékben zsákmányolva ki a cinkbányákat, ami páratlanul áll a gazdasági történelemben.
Chilében ma is a Guggenheim Trust és a Morganok uralják a salétromipar 35 százalékát és a rézpiac 90 százalékban az ő kezükben volt már 1935-ben is.
Peruban a Seligmanok, a Goldschmidtek az urai a rézbányáknak. Kanadában a nikkeliparban Lord Melchedt, eredeti nevén Mond, zsidó iparmágnás az úr. És a 30 milliárdnyi kanadai vagyonból három milliárdnyit amerikai zsidók ellenőriznek.
A Fülöp szigetek lakosságának egyhatoda elpusztult az idő alatt, amíg az amerikai dollárimperializmus, lényegében a Kuhn and Loeb, tengerészgyalogsága barbár kísérő jelenségek között meghódította a szigeteket.
A kínai kereskedelmet Morganékon kívül a zsidó vezetés alatt álló National City Bank és - természetesen a Kuhn and Loeb - szervezték. Később az International Banking Corporation, Edward Harriman, a vasút király és Isaac Guggenheimer kezdték meg Kína gazdasági kihasználását. Schiff, Morgan, Kuhn and Loeb, Harriman szűrtek aranyat a kínai vasútépítésekből.
Hihető, elképzelhető, hogy ezek a függöny mögött rejtőző és mégis az egész világot behálózó hatalmak nem lettek volna alkalmasak a világ leigázására, háborúk kirobbantására és "békék" teremtésére?
Rakovszkij szerint tőlük származik a bolsevizmus megmentése, ők urai a Németország elpusztítására irányított Hitler támogatásnak, Sztálinpaktumnak, a légiháborúnak, a 18 millió német kiűzésének, Európa rabszolgaságának, a függetlenségükért küzdő ázsiai népek elnyomatásának. Ez a világhatalom állt a nürnbergi per mögött, ez egyezkedett Yaltában, ez ölte meg a demokrata Forrestalt és a kommunista Zsdanovot, amidőn ezek törésre akarták vinni a dolgot a bolsevista és a kapitalista világ között. Ez tette el az útból az európai keresztény népek vezetőit háborús bűnösség címén, és ez eszelte ki a Szovjetunió megmentésére szolgáló újabb elméletet a koegzisztenciát.
A legborzalmasabb körülmények között mégis az atomkémkedések idején mutatta meg az arcát ez a Rakovszkij szerint "felsőbb" hatalom. Miért nem volt hajlandó bírái előtt elárulni Julius Rosenberg igazi megbízóit, holott ezzel megmenthette volna maga és felesége életét?
A felelet egyszerű. Ez a szegény kis zsidó, társaival együtt, ennek a világhatalomnak ügynöke volt. Nem a maga kezdeményezéseként adta át az atomtitkot Kaganovicséknak. Valakik megbízták, valakik beleszuggerálták, hogy neki a jó, hű nacionalista kis zsidónak szent, nemzeti, vallási kötelessége, hogy a Kremlnek átadja az atombombatitkot és ezzel megakadályozza a harmadik világháborút, amely a szent rabbik - már ismertetett - véleménye szerint a "világzsidóságának megsemmisítésére" vezetne. Kik voltak ezek a megbízók? Kuhn and Loeb, Oppenheimer, Strauss, vagy megint csak együttvéve valamennyien? Annyi bizonyos, hogy a kis Rosenberg és felesége, Ethel, valóban a mártírok némaságával haltak meg és sírjukba magukkal vitték a XX. század egyik legnagyobb titkát. A zsidóság, amely őrjöngő, fanatikus jelenetek között kísérte őket a temetőbe, tisztában volt vele, hogy ez a házaspár az ő életükért, megmaradásukért, a világzsidóságért áldozta fel magát az által, hogy nem nevezte meg a megbízóit, az igazi bűnösöket!
Ma ők csinálják a háborúkat és kötik a békéket. Erre vonatkozólag nagyon jellemző cikket írt a La Voix de la Paix című francia lap 1955. VI. 15-i számában egy baloldali publicista, aki öntudatlanul is élesen világít rá a kulcspozícióból kormányzott "demokráciák" lényegére.
"A francia parlament - írta - egy fajtája a zárt társaságnak, amelyben nagy bankcsoportok tagjai találkoznak. Ezek: 1.) Union des Banques Americaines, amelynek politikai képviselője Franciaországban René Pleven, aki pályafutását mint Jean Monnet titkára kezdte. 2.) Az Union Européenne, amelyben a Rotschild bankházak csoportosulnak. Ennek a politikai képviselője René Mayer, aki korábban a Rotschild vállalatok igazgatója volt. 3.) Egy kisebb pénzintézet, Banque Gradis, amelynek hatásköre nem terjed túl a francia határokon. A Banque Gradis szolgálatában állanak azonban olyan újságkirályok, mint Servan-Schreiber (zsidó), aki a L'Express című nagy befolyású hetilap pénzadója. (Az egyik Servan-Schreiber házassági kapcsolata révén is szoros kapcsolatban áll a Gradis-családdal.) A második világháború után a Gradisok, egy, a Lazard (zsidó) bankházzal kötött egyezményük segítségével jelentős mértékben kiterjesztették hatalmukat. Az Indo-Kínában folyt háború során a Rotschildok fő érdekeltségei az ország északi részében voltak. A Rotschild-ház véleménye szerint ez tette szükségessé a vietnami háború folytatását, mindaddig, amíg a hosiminheket meg lehet semmisíteni. Ezzel szemben a Gradis bankház - Lazard és Servan-Schreiber érdekeltségei főként Délvietnámban feküdtek. Így ezek okosabbnak tartották a béketárgyalásokat. Így csináltak miniszterelnököt Mendes France-ból, aki a parlamentben megkapta azokat a szavazatokat, melyekkel Jaquinot úr, az egyik Lazard-lány férje rendelkezett. A következmények ismeretesek. Hogy saját délvietnami érdekeltségeit megmentse a Gradis-Lazard et Co. Hosiminnek ajándékozta azt, ami a Rotschildoké volt."
Pár sorban félelmetes kép bontakozik ki Szent Lajos Franciaországáról, amely különféle zsidó bankházak és rothadt parlamenti demokraták parancsuralma alatt áll, ma az egyik fő támaszpontja a világot fojtogató nemzetközi összeesküvésnek.
A sok-sok leleplezés között, amelyek a második világháború után ezekről a titkos világhatalmakról megjelentek, talán legnagyobb figyelemre Prancis Quinsey-nek, az argentínai Der Weg-ben megjelent cikke érdemes, amelyet a Rockefellerek világpolitikájáról írt. Röviden összefoglalva a "keresztény" Rockefeller bankház jelenlegi ura, Nelson Aldrich Rockefeller már hosszabb idő óta szorosan együttműködik a Kuhn Loeb et Co. New York-i zsidó bankházzal. Ennek jelentősége csak akkor érthető meg, ha tudjuk, hogy a Rockefellerek öt milliárd dollárnyi amerikai vagyont kontrollálnak, és ha figyelembe vesszük, hogy Nelson Aldrich Rockefeller, mint haladó és progresszív milliárdos, a legszélsőségesebb vörös elveket vallja. Roosevelt a második világháború alatt Nelson Aldrich Rockefellert bízta meg a Coordinotor of Hemisphere Defence vezetésével, amelynek célja a délamerikai államok kézben tartása és a délamerikai piacok ellenőrzése volt. Ez a szervezet olyan vörös volt, hogy az amerikai néphumor szerint oda csak olyan emberek juthattak be, akik "Moszkvában kiállított, kifogástalan pártigazolvánnyal rendelkeztek."
Köteteket töltene meg annak leírása, hogy a Rockefeller-ház ura, vezettetve a szovjet bolseviki forradalmat és atombombát finanszírozó Kuhn Loeb and Co. bankháztól, milyen végzetes szerepet töltött be a világ bolsevizálása terén. A Wall Street Journal 1948. május 13-iki számában Ray Cromley amerikai újságíró erősítette meg, hogy már Yaltában, illetőleg még Yalta előtt titkos megállapodás jött létre Nelson A. Rockefeller és Gromikó, a Kreml zsidó megbízottja között a földgolyó két hemiszphérára való felosztásáról. A demarkációs vonal, amely a földgolyót ketté szeli, Finnország keleti határán, Svédország partjain halad keresztül, átszeli a kettéosztott Németországot, végigfut Ausztria keleti határain, áthalad Törökország északi határain, és befejeződik a perzsiai öbölnél. A keleti és nyugati összeesküvőknek ez a titkos megállapodása különös tekintettel volt arra, hogy Szaud-Arábia gazdag olajmezői a Rockefellerek és a mögöttük álló zsidó olajmágnások ellenőrzése alatt maradjanak.
Csaknem félelmetesen hangzik a fent idézett leleplezéseknek az a bizonyított része, hogy a koreai vörösök támadását egyedül és kizárólag az az olaj tette lehetővé, amelyet a kommunista hadigépezet számára Rockefeller és Kuhn and Loeb szaudi arábiai olajvállalatai szállítottak. Francis Quisney leleplezései szerint igen valószínű, hogy a Rockefeller-Kuhn and Loeb-csoport nem állott nagyon messze az atomtitok kiszolgáltatásától sem. Harry H. Hopkins, az amerikai politikának ez a kísérteties figurája, David E. Lilienthal és a kínai vörösök fő patrónusa, Lattimore professzor egytől egyig a Rockefeller Kuhn and Loeb csoport kreatúrái, támogatottjai és fizetett alkalmazottjai voltak.
A nyugati titkos összeesküvés sorozatosan mentette meg a bolsevizmust a biztos pusztulástól. Megmentette, midőn ugyanezek a titkos hatalmak, az angol szakszervezetek és az amerikai bankárok nyomására beszüntette a bolsevista ellenes intervenciós háborút, majd mikor hozzásegítette Sztálinékat a Szovjetunió iparosításához. Megmentette, amikor a Ribbetrop-Sztálin paktum idején nem mert egyszerre mindkét félnek háborút üzenni, hanem csak Hitlert választotta ki fő ellenségének. Megmentette, amikor 11 és fél milliárd dolláros csekket nyújtott át Litvinovnak La Guardia, és újra csak megmentette, amikor a második világháború idején Teheránban hozzájárult a balkáni partraszállás elhalasztásához, vagy amikor - idő előtt - megcsinálta a nyugati inváziót és nem várta ki, amíg a német és orosz diktatúrák seregei elvéreznek egymással szemben.
Pedig Truman, akit Amerika egyetlen antiszemita elnökének tekinthetünk Jefferson óta, 1941-ben a szovjet-német háború, kitörése napján megmondotta:
- Üssék, gyilkolják egymást. Mi nekünk mindig azt a felet kell támogatnunk, amelyik a gyengébbik!
Harry S. Truman, a déli demokrata, a bátor, kis civil és egykori haragos nyakkendőkereskedő, rettenetes örökséget vett át Roosevelttől. Fehér Házat, amely tele volt zsidókkal. Hadsereget, amely tele volt kommunista kémekkel. Egyesült Államokat, amelyben hemzsegtek az atomkémek, a szovjet ügynökök. Amerikapolitikát, amelyet Roosevelt agytrösztje úgy irányított, hogy a Rajnánál legyen a Szovjet és Amerika határa.
Egy bizonyos, Harry S. Truman, mire hivatali idejének végére ért, a Fehér Házból kisöpörte Roosevelt összes világhódítóit, beleértve Samuel Rosemant is, aki homoszexuális bűncselekmények miatt hét évi börtönre volt elítélve. Truman elnöksége alatt született meg a Marshall-terv, amelyhez a kollaboráns Marshall tábornoknak semmi köze sem volt, de amely mégis megakadályozta Európa gazdasági lerohanását. A Truman-doktrína állta útját a Dardanellák meghódításának és Irán lerohanásának. Truman elnöksége alatt szabadon folytak a McCarthy-vizsgálatok, és a McCarthy-bizottság a felelősségre vont 2900 áruló közül 2200 zsidó mivoltát állapította meg. Truman állt szembe bátran és elhatározottan az északkoreai vörösök támadásával.
Az amerikai zsidó sajtó nem egyszer írta meg Trumanról, hogy "antiszemita" politikát folytat. És a világhódítók tudják, hogy ki az ő ellenfelük. Truman megszigorította a DP-törvényt, és módját ejtette, hogy a "nácizmus hatmillió zsidó áldozata" közül lehetőleg minél kevesebb jöjjön Amerikába az atomkémek segítségére.
Truman még csak alelnök volt, és Roosevelt utolsó napjait élte, amikor a nyugati világban nagyon is komolyan felmerült az a gondolat, hogy a második világháború keretében el lehet intézni a szovjet kérdést is és - a trumani elmélet szerint - Hitler bukása, vagy halála pillanatában el kell pusztítani a bolsevizmust. A demokráciának, a szabadságnak ez volt az utolsó esélye a győzelemre.
Világosan látta ezt például Montgomery marsall, az angolok nagy hadvezére, aki 1945 áprilisában komoly katonai tárgyalásokat kezdett a már megvert német hadsereg vezetőivel, hogy egy formális kapituláció után együtt rohanják le a kivérzett és utolsó erejét fogyasztó szovjet hadvezetést. Mindazok, akik ezekben a lázas napokban Európában éltek, tudták, vagy legalábbis érezték, hogy a világ sorsát eldöntő nagy összeütközés a küszöbön áll. A német nácizmus ugyan meg fog semmisülni, azonban a győztes Wehrmacht együtt fog menetelni a nálánál is győztesebb angol amerikaiakkal.
A német, magyar rádióhallgató állomások, hadseregparancsnokságok már 1945 márciusában tisztában voltak vele, hogy a Szovjetunió erejének legeslegvégén áll. Magyarország és Kelet-Németország térségében egymás után vették fel s desiffrírozták a szovjet katonai parancsnokságok Moszkvának szóló segélykiáltásait. "Fegyvert! Muníciót! Ember utánpótlást!" - jajgattak a diadalmas szovjet parancsnokok.
És akkor, amikor minden lehetőség adva lett volna arra, hogy a demokráciák a német nemzeti szocializmussal együtt elpusztítsák a bolsevizmust is, az események folyásába belenyúlt megint a Rakovszij-féle titkos kéz: egy tipikus bábkatona, az Egyesült Államok jelenlegi elnöke, Dwight Eisenhower tábornok. A német Wehrmacht és Montgomery angol marsall közötti tárgyalások híre ugyanis nem volt mese. Legutóbb Rokossowszky vörös marsall, a lengyel kommunista hadsereg eltávolított főparancsnoka feltűnő adatokat hozott nyilvánosságra. Elmondotta, hogy Zsukov szovjet marsallnak bizonyítékok vannak a birtokában, melyek szerint az angolok a német Wehrmachttal szövetkezve 1945 áprilisában meg akarták támadni az Európában túlságosan előretört szovjet csapatokat. A szovjet vezérkar lehallgatta és desifrírozta azokat a táviratváltásokat, amelyek az angol és német főparancsnokság között ezidőben folytak. Mongomery egyedüli feltétele az volt, hogy a német hadsereg jelentse be a kapitulációt 1945. április 22-ig, s nyomban ezután megindul a közös támadás, amely legalább az Oderáig szorítja vissza a szovjet sereget.
Hillary, angol ezredes ezt a tervet elárulta Eisenhowernek, aki erre közölte, hogy amennyiben az angolok a németekkel szövetkeznek a bolsevisták ellen, megvonja tőlük a nélkülözhetetlen hadianyagokat és "lábhoz tett fegyverrel" fogja szemlélni az eseményeket.
Ma teljes joggal mondhatja el az emberi szabadság egyik utolsó eshetőségének nagy pillanatáról a véres kezű Zsukov marsall: "Eisenhower barátom közbelépése megakadályozta ennek az áruló tervnek a kivitelét." (Das Neue Zeitalter 1957. szeptember 28.)
Roosevelt házi generálisa, tekintélyes amerikai szabadkőműves mestere, akiről Mac Arthur oly találóan mondta: "Eisenhower nekem nem vezérkari tisztem, csupán írnokom volt", megsemmisítette az utolsó reményt. A Szovjetunió nemcsak megmenekült, hanem a világ egyik legerősebb hatalma lett. Ezután csak természetes, hogy Baruch és Morgenthau kedveltje, a Morgenthau-terv végrehajtója az Egyesült Államok elnöke lett, miközben a függöny mögötti hatalmak az elnökjelölésnél is elejtették úgy Taftot, mint Mac Arthurt, Eisenhower elnökségével megszűntek a McCarthy-vizsgálatok. A Fehér Házba visszatértek a világhódítók és ezekből a jelenségekből, talán a gyermek is megértheti - hogy Eisenhower teljes közönyével, egykedvűségével miért akadályozta meg az új sorsfordulatot jelentő
magyar forradalom megsegítését 1956. november 4-én.
A világhatalom keleti fele, Mr. Eisenhower jóvoltából újra megmenekült. És ennek a tipikus karrierista bábkatonának felelőtlensége folytán jutottak szovjet kézre a rakéta titkok is. 1945-ben a német tudósok, a bolsevisták közeledésének hírére, kiürítették Peenemündét, ahol a V l és V 2 készültek, s ahol készen állt már a V 9 is, a mai szovjet Szputnyik megfelelője. A németek 54 vagon műszaki rajzot, tudományos anyagot hoztak az amerikai szovjet határra és akartak átadni az amerikaiaknak. Az amerikai CIC, amely akkor szinte kizárólag világhódítókból állott, a német tudósoknak azt parancsolta, hogy az 54 vagon anyagot hagyják a szovjet kezén. Ők maguk átjöhetnek, de csak ötven kiló személyi csomaggal. Tudott-e minderről Mr. Morgenthau "főparancsnoka" Eisenhower? Mindez kérdés. A tény, hogy a rakéta titok, éppúgy, mint az atombomba a szovjet kezére került. Van-e tehát egy világot behálózó, nemzetek fölötti összeesküvés? És erre a kérdésre nem lehet másként felelni, mint határozott igennel. Ez az összeesküvés mindig is jelentkezett az emberiség nagy válságai idején. Keze ott volt a francia forradalomban, a XIX. század szocialista-kommunista mozgalmaiban, az első világháborút követő békekötésekben. Felmerültek körvonalai 1917-ben a cári Oroszország elpusztításakor, és Rakovszkij felidézett naplója szerint ennek az összeesküvő csoportnak köszönhető a bolsevizmus megmentése, a már-már győzelmes ellenforradalom idején. Ez a titokzatos hatalom robbantotta ki a második világháborút, pusztította el a keresztény Európát és annak szellemi vezető rétegét. Ez szolgáltatta ki az atomtitkot, és ez árulta el Amerikát.
Hogy kik ennek az összeesküvő csoportnak a tagjai? Nem kétséges, hogy elsősorban a világzsidóság tagjai, az ószövetségi, világhódító nacionalizmus megszállottjai, s ezek élén a nemzetközi nagytőke bankárai, valamint a bolsevizmus fő komisszárjai, a Kreml urai. Az utóbbiak közül talán nem mind. De közülük igen sokan, akik a Kaganovicsok irányítása alatt küzdenek a zsidó világkirályság megvalósításáért.
Náluknál csaknem veszedelmesebbek azok a segédcsapatok, amelyeket közel fél évszázad óta felsorakoztattak saját céljaik megvalósítása érdekében. Legújabb statisztikák szerint a földkerekségén hatmillió szabadkőműves van és ezek közül négymillió az Egyesült Államokban él. Ezek jó része valószínűleg nem kommunista, de öntudatlanul és akaratlanul is segíti a kommunista célokat, és tudatosan érdekből vagy meggyőződésből kiszolgálja a zsidó törekvéseket, amelyek végcélja a kommunizmus, a totális zsidó diktatúra megvalósítása, és minden emberi szabadság megsemmisítése.
Ennek az összeesküvésnek félelmetes méreteit csak akkor ismerhetjük fel, ha tudjuk, hogy az emberiség küszöbkorszakban él, és talán máris belépett a vaskorból az atomkorszakba. Nem kell nagy fantázia ahhoz, hogy megjósolhassuk: a túlnépesedett emberiség és az egész földgolyóbis sorsa, embermilliárdok élete és kenyere attól függ, hogy miként fogják ezt az atomenergiát a termelés javára hasznosítani. Ez az ördögi, vagy - ha akarjuk - isteni áldást hozó energia ma egy szűk embercsoportnak, a népek feletti nacionalizmus prófétáinak kezében van. Az emberiség jó része máris tehetetlen ezzel a csoporttal szemben, amely a céltalan atomrobbantási kísérletekkel egyelőre csak saját profitérdekeit szolgálja, de halálos sugárzással fertőzte meg máris vizünket, kenyerünket, születendő gyermekeink génjeit. Mi lesz, ha ez csoport az "atomenergia békés hasznosítása" címén kizárólagossági joggal kezébe veszi - mint, ahogy máris kezében tartja - ezt a végzetes energiát? Nem utópia, nem lázálom, hanem nagyon is közel fekvő valóság, hogy ennek az energiának segítségével meg fogják valósítani a világdiktatúrát. Hajtóerőt, villamos energiát csak az a földrész fog kapni, amely süketen, vakon behódol nekik. Aki nem szolgálja őket, hogy mindig a társadalmi gúla ormán maradhassanak, és az élet napos oldalán élhessenek, aki szót mer emelni életelemük - a kizsákmányolás - ellen az nyomorultul fog elpusztulni. Mert ez az ószövetségi nacionalizmus nem ismer könyörületet, emberséget.
Ha most, talán az utolsó pillanatban nem csavarják ki a kezéből a hatalmat, nem fosztják meg politikai, gazdasági és szellemi egyeduralmától, akkor egy-két évtizeden belül elkövetkezik a totális világterror, minden emberi szabadság, szépség, szellem elpusztulása, minden haza, minden emberi ideál megsemmisülése. Egyfelől marad négy milliárdnyi rabszolga, nemzet, faj, vallás, haza nélküli helóta tömeg, másfelől tizen-öt milliónyi kiválasztott, aki beteljesítette a Tóra próféciáját és valóban úrrá lett minden nemzetek fölött.
* * *
XIX. FEJEZET
Magyarországon 1956 októberében kitört a szabadságharc. Egy egész nép kelt fel, de nemcsak Kelet, hanem Nyugat ellen is. A magyar szabadságharc, amilyen hősiesen szembeszállt a zsidók vezette ÁVH, a kommunista kormány rendszerével, éppúgy utasította el magától a nyugati kapitalizmus korrupt csekk-könyvuralmát.
A szabad Magyarország, ha nem is tudott megszületni, de legalább a lelkekben új világ született. Az ős-szocializmus, de sokkal inkább lehet, hogy a legmodernebb szociális rend példamutató, új világa jött létre épp a munkásság és a proletariátus lelkében, elképzelésében. A szovjet államkapitalizmus, a gyárak, a bányák kizsákmányolt robotosa, a marxista-leninista intézet növendéke, a kommunista néphadsereg népi származású tisztje, közlegénye, a falvak parasztja egyértelműen kelt fel a bolsevizmus, mint a zsidó világuralom legmagasabb formája ellen.
A szabadságharc látszatát is elkerülte annak, hogy felvesse a zsidó uralom problémáját. Az ÁVH terroristáit és azok vezetőit nem mint zsidókat, hanem mint népgyilkos munkásellenes és antiszociális elemeket irtották ki ott, ahol lehetett. Természeténél, lényegénél fogva azonban mégis a világhódítók elleni első, igazi forradalom volt ez, mert a magyarországi bolsevista uralomnak vezérei, kulcspozícióban ülő vezetői, a terrort fenntartó rendőrtisztek, a hadsereg magasabb vezetői egytől egyig - vagy legalább is nagyon kevés kivétellel - zsidók voltak. Magának a terrornak is csak részben volt szláv bolsevista, sokkal inkább zsidó jellege.
"Belőlünk mindent elborító terror fakad!" - írták a Jegyzőkönyvek. S mindaz, amit a Jegyzőkönyvek jósoltak az " ő titkos rendőrségükről", hatványozott mértékben, szinte ezerszeresen megvalósult. A zsidó kézben lévő ÁVH minden egyes magyart kartotékozott. Mindenkinek titkos kartotékja, úgynevezett "káderlapja" volt. Ezekbe a káderlapokba beírták minden személy jellemét, apró tulajdonságait, véleménnyilvánításait. A legsúlyosabbnak azonban az számított, ha valaki "antiszemitának" volt minősítve. Tudunk olyan esetről, midőn egy fiatal tisztviselőnőt csupán azért bélyegeztek antiszemitának, mert nem barátkozott elég lelkesen kollégáival és kolléganőivel, akik "érezték rajta", hogy esetleg nem szereti a zsidókat.
Ezekhez a kartotékokhoz 40 000 főnyi hatalmas apparátus az Államvédelmi Hatóságok és ennek 400 000 spiclije gyűjtötte az adatokat a társadalom minden rétegében, gyárban, hivatalban. S aki valamilyen oknál fogva az ÁVH-ra került, azzal elképzelhetetlen kegyetlenséggel jártak el.
1945-46-ban a Zsidó Munkaszolgálatosok Bajtársi Egyesülete szállta meg a terrorrendőrséget. Ez a szervezet egy, korábban milliomos zsidó orvos, dr. Klár Zoltán, jelenleg amerikai "lapszerkesztő" vezetése alatt állt. Ezek egész csoportokat alakítottak, amelyek bejártak a fogházakba, hogy az ott letartóztatásban lévő női foglyokat rendszeresen, naponta többször is megbecstelenítsék. A kínzásnak olyan bestiális módszereit találták fel, amelyek elképzelhetetlenek még a kínai kínvallatás dús fantáziájában is.
Meztelenre vetkőzött zsidó rendőrnők a foglyok jelentésében vad orgiákat rendeztek, majd a foglyok hímvesszejébe vékony üvegcsövet toltak be, s kívülről egy kalapácsütéssel darabokra zúzták azokat. A sok éven keresztül megkínzott elítélteknek a fogházi séta alkalmával naponta vadul ütniük, verniük kellett társaikat. Jellemző, hogy még a kommunista Kádár Jánost is megkínozták, midőn pillanatnyilag szembefordult a moszkvai rendszerrel. Összes ujjáról letépték a körmöket, azután pedig szabályosan kasztrálták, mint ezt több svájci újság is közölte.
A börtönökből kiszabadult és Nyugatra jött szabadságharcosok tíz és tízezer hasonló esetről hoztak hírt. Midőn pedig sikerült megszállni az ÁVH épületeit, azokban a terrornak olyan bizonyítékait találták meg, amelyekben nem hitt volna senki Nyugaton. Hatalmas termekben százezer számra vették hangszalagokra a legjelentéktelenebbeknek látszó telefonbeszélgetéseket. A külföldről érkezett legártalmatlanabb levelet is mikrofilmre fényképezték és hatalmas kartotékrendszerben őrizték. Budapesten a Tisza Kálmán téren a félbehagyott földalatti villamos egyik főpályaudvara helyén 3000 cellával ellátott titkos börtönt építettek, amelynek létezéséről a szabadságharcig senki sem tudott. Földalatti börtönök voltak a vidéki városokban is, és egész alagútrendszereket fedeztek fel, amelyek arra szolgáltak, hogy forradalom esetén a "vezérek" biztonságba menekülhessenek,
S ha tekintetbe vesszük, hogy a vezetők mindenütt zsidók voltak, akkor nyugodtan el lehet mondani, hogy Magyarországon a zsidó világkirályság álmának legszélsőségesebb formája valósult meg.
Ennek a terroron kívül még egy másik eszköze is volt. A biológiai osztályharcon kívül, amely fizikailag is megsemmisítette a magyarság értékes rétegeit, folyt a politikai osztályharc. Akiknek nagyapja 20-25 holdas kisbirtokos, vagy akinek apja 1945 előtt állami kishivatalnok volt, azt egyszerűen "osztályidegennek" minősítették. Hiába rendelkezett valaki a legfelsőbb rendű orvosi, egyetemi tanári, jogi, vagy mérnöki képesítéssel, ha osztályidegen volt, nem dolgozhatott másként, mint egyszerű" fizikai segédmunkás. Ezek helyére részben tanulatlan kommunisták, főként azonban zsidók kerültek, akik a rendszer kulcspozícióit foglalták el. Ugyanakkor a befogadó ország intellektueljei közül 50 ezret vidékre - a legnyomorúságosabb körülmények közé - deportáltak. 1953-ban kb. 95 ezer politikai fogoly dolgozott az internáló táborokban, 25 ezerre rúgott a börtönökben lévő" politikai foglyok száma és 1945- 56 között 15 ezer "hivatalos" kivégzés történt. Az utóbbi adat csak akkor került nyilvánosságra, amikor 1956. november 1-én a szabadságharcosok a gyűjtőfogházat felszabadították.
Irtózatos számok ezek, ha tudjuk, a százmilliós cári birodalomban összesen csak 40 ezer száműzött volt, s ha tudjuk, hogy Magyarországon 1867 és 1939 között sztrájkok, tüntetések, zavargások során összesen 17 ember halt meg a karhatalom fegyverhasználata következtében. A cél világos és tagadhatatlan volt: tömeget, megfélemlített, szellemileg elbutított rabszolgát csinálni a népből és nemzetből, hogy afölött a Jegyzőkönyvek útmutatása szerint szabadon uralkodhasson a zsidóság. Október 23-án ez ellen az uralom, a zsidó világkirályság ellen kelt fel a magyarság, amelyet mégsem lehetett megtörni és akarat nélküli embercsordává tenni.
Budapest véres aszfaltján egyszerre bukott meg és szenvedett vereséget a világhódítók mindkét rohamlépcsője. A magyar proletárság, egyetemi ifjúság, kezében fegyverrel, a harmadik lépcső ellen harcolt: A terror, elnyomás erőszakszervei ellen küzdött, világot megrázó fanatizmussal. Azonban nem kívánta vissza a második lépcső, a liberális kapitalizmus uralmát sem. Nem kívánt sem hitleri rendszerű totalitarizmust, sem az egyházak világi uralmának visszaállítását.
Szocializmus, terror nélkül! Ez volt az íratlan program. Nemzeti szabadság - gazdasági függőség nélkül!
Világos, hogy egyelőre ezt a programot éppúgy nem tűrhette el Kelet, mint ahogy nem támogatta és teljesen magára hagyta Nyugat. A magyar szabadságharc nemzeti és nacionalista volt. Tehát éppúgy szemben állott a moszkovitizmussal, mint a világkormányos ENSZ-uralom másfajta terrorjával és más fajtájú rabszolgarendszerével.
A két hemiszféra elmélete akkor vált kísértetiesen világossá, midőn a keleti hemiszférából ki akart törni a magyar nép és a nyugatiból az arab világ, élén Egyiptom nacionalista rendszerével. Az még természetesnek látszott, hogy Kaganovics - aki ekkor hirtelen előlépett a Szovjetunió élvonalába - megindította Zsukov páncélosait Magyarország ellen. Az azonban már nem látszott ilyen egyszerűnek, hogy ugyanakkor Izrael, szövetségben Angliával és Franciaországgal, orvul megtámadja a szabad Egyiptomot.
A két világ szinte egy napon deklarálta, hogy a két hemiszféra elmélete ma is érvényes. És érvényes természetesen Yalta, Potsdam, a Gomberg terv. Az akkor megvont demarkációs vonalakat nem szabad átlépni sem Magyarországon, sem Egyiptomban. Különben jönnek Ben Gurion és Kaganovics páncélosai, hogy vérbe fojtsanak minden nacionalizmust, minden szabadságvágyat és nemzeti függetlenséget.
Október 23-án tört ki a magyar szabadságharc és október 29-én lépték át az izraeli csapatok az egyiptomi határt. Ugyanezen a napon jelentették a magyar szabadságharcos rádiók, hogy a Szovjetunió felől erős páncélos kötelékek megkezdték a bevonulást Magyarországra.
A Nyugat elképesztő árulást követett el Magyarország és Egyiptom ellen. Miután a New York-i zsidóság már a forradalom első napjaiban gyűlést tartott és azonnal "antiszemita" felkelésnek bélyegezte a magyar szabadságharcot, az UN sietett azt magára hagyni és kiszolgáltatni a szovjet páncélosoknak. Anglia, Franciaország pedig Ben Gurion szövetséges társaként siettek lebombázni a port-saidi "antiszemita" gyermekeket.
A nyugati árulás azonban fájdalmasabb, végzetesebb és árulkodóbb volt, mint a nyílt szovjet brutalitás. Nyugat elárulta saját magát is, a saját maga által hirdetett elveket, a demokráciát, humanitást és soha inkább, mint ezekben a napokban bizonyosodott be, hogy a szavak, frázisok mögött egy félelmetes idegen érdek, a zsidó világnacionalizmus könyörtelenül és mind nyíltabban képviselt érdekei húzódnak meg. A fegyverek mögött az ő érdekük áll, és uralja a világot. Ben Guriont senki nem állította a nürnbergi törvényszék elé, holott ugyanilyen "támadó háború tervezéséért" Jodlt és Keitelt kivégezték. Az Egyesült nemzetek pedig - 1800 közül 1200 zsidó alkalmazottal - elnézték, hogy szemük előtt a szovjet elkövesse a legrettenetesebb genocidiumot.
Mindez azonban csaknem természetesnek látszik, ha figyelembe vesszük, hogy amit visszaállítottak, az Rákosi-Roth Mátyás nélkül is a teljes és tökéletes zsidó világkirályság volt. A nyugati sajtó egy része szívesen terjeszti, hogy a magyar forradalmat követő kormány tulajdonképpen "antiszemita". Nézzük tehát a valóságot. Hiszen most bizonyul be legjobban a második vonal elmélete. Mert Kádár János, a kasztrált, idegroncs bábember, akit lényegében Csermáknak hívnak, és szláv származású, tényleg nem zsidó.
A két helyettes miniszterelnök, Apró-Apfelbaum Antal, és Münnich Ferenc azonban zsidók. A külügyminiszter, Horváth Imre zsidó. Minkét helyettese Sík Endre és Sebes István zsidók, Révész Géza honvédelmi miniszter zsidó, Antos István pénzügyminiszter zsidó, Nezvál Ferenc igazságügyminiszter zsidó, a kohó- és gépipari minisztérium első helyettes minisztere Bakonyi Sebestyén félzsidó, a külkereskedelmi miniszter, Incze Jenő zsidó, a belkereskedelmi miniszter, Tausz János zsidó. A kultuszminiszter, Kállai (Campescu) Gyula romániai zsidó, egyik helyettese, Aczél György, aki főszereplője volt az egyházak elleni hadjáratnak, szintén zsidó.
A kommunista párt központi bizottságában - amely a bolsevista rendszerekben tulajdonképpen a kormánynál is fontosabb szerv ismét hemzsegnek a világhódítók. A központi bizottság jelenlegi zsidó tagjai (1958) Apró-Apfelbaum Antal, Aczél György, Fock Jenő, Földes László, Friss István, Horváth Imre, Kállai (Campescu) Gyula, Kis Károly, Münnich Ferenc, Nemes Dezső a Népszabadság szerkesztő tanácsának elnöke, Nezvál Ferenc, Nógrádi Sándor, Orbán László, Révai Kálmán az elnöki tanács alelnöke, Révész Géza, valamennyien zsidók.
A félelmetes és rettegett hírű ÁVH-t, a gyilkosoknak és terroristáknak ezt a szervezetét teljes hatalmába visszaállították és - mint eddig is történt - a vezetői túlnyomó többségükben a világhódító faj tagjai közül kerültek ki.
Talán nem a magyar elfogultság mondatja velünk, hogy a magyar szabadságharcnak mégis világtörténelmi jelentősége volt. A munkásság és a világ igazi szocialistáinak lelkében véglegesen és tökéletesen megbukott a marxizmus minden formája, amely a zsidó világkirályság érdekében több mint egy évszázadon át szintezte lefelé az emberi értékeket. Megbukott a kulcspozíciókból irányított világuralom is, mert a munkásság és a proletariátus, a szellemi rétegekkel összefogva - egyelőre ösztönösen - ezeket a kulcspozíciókat számolta fel a vasfüggöny mögött. Magyarországon kiderült, hogy a munkásság nem kívánja az úgynevezett nyugati kapitalizmus rendszerét sem, mert elutasította magától a kizsákmányolásnak úgy keleti, mint nyugati formáját. A maga tulajdonában akarja látni a termelő eszközöket, de nem valami nemzeti kommunizmus, hanem egy új, totalitarizmus nélküli nemzeti és szocialista rendszer alapján. És ez a felismerés erős gondolkodásra kell, hogy késztesse a nyugati kapitalista világot, a nyugati munkásságot is. Az atomháború és az atomhalál elől csak az mentheti meg az emberiséget, ha Nyugat, Kelet munkásai felé fel tudja mutatni a szocializmusnak azt a formáját, amely Magyarországon született, amelynek ideológiáját csak később írják meg. Csak ilyen szocializmus tudja kivenni a terrorszervezetek kezéből a géppisztolyt, és tudja szétzúzni a nyugati aranyborjút, a zsidók által kormányzott nagytőke hatalmát. Csak egy gyűlölet nélküli szocializmus lehet az emberiség megmentője s mindaddig, amíg ki nem 1ehet kapcsolni a világ légköréből azt a gyűlöletet, amellyel a zsidó szellem legalább 2000 éve fertőzi a Nyugatot, addig mindig fölöttünk lebeg az atomhalál veszélye, vagy rabszolgasors végzete.
Mindezt azzal kell kezdeni, hogy fel kell számolni az antiszemitizmus infantilis formáit. Ki kell mondani bátran: nem vagyunk antiszemiták. Legelső sorban faji alapon ítéljük el az antiszemitizmust, mert az igazi szemiták a mi arab testvéreink, és a világharcban minden nacionalista erő természetes szövetségesei.
Nem vagyunk "antiszemiták" a szó hitleri értelmében, tehát faji alapon sem, és nem hirdetjük, de nem is ismerjük el egyetlen faj felsőbbrendűségét sem. Nem vagyunk "antiszemiták" vallási téren sem, mert elég felvilágosult emberek vagyunk ahhoz, hogy egyik vallást éppúgy tiszteljük, mint a másikat. Nem vagyunk "antiszemiták" legfőképpen pedig a tekintetben, hogy nem gyűlöljük a zsidó ember egyetlen tulajdonságát sem. Sem orrának alakját, sem társadalmi manírjait.
Amit gyűlölünk: az a zsidó világhatalom és 6000 éves nácizmus, amely le akarja igázni, s szolgaság, atomhalál és kizsákmányolás felé sodorja az egész emberiséget. És ezért nem szabad harcolnunk egyetlen zsidó emberi, faji, népi tulajdonságai ellen, de akár mint demokratáknak, akár mint szocialistáknak, vagy nacionalistáknak nemcsak jogunk, hanem emberi kötelességünk harcolni és pedig - kimondjuk ;- minden törvényes eszközzel, ha kell, forradalommal is a zsidó világuralom bármely formájának megmaradása ellen. Jogunk van szemben állni minden illegális hatalommal. Jogunk van felszámolni a második vonalat.
Ahol ez a világhatalom jelentkezik, ott könyörtelenül a közvélemény elé kell állítani cselekvéseit. Meg kell teremteni a világ antijúdaistáinak közös nagy nemzetközi - vagy jobban mondva - nemzetek fölötti szervezetét.
Ennek kötelessége lesz majd meghatározni a küzdelem módját, amely egyes országok helyi adottságaitól függ. Ne akarjon ez a szervezet a nemzeteknek államformát, politikai irányokat előírni. Amerikában talán a demokrácia fegyverével kell harcolni: szavazás, felvilágosítás, szükség esetén társadalmi és gazdasági bojkott. Az úgynevezett fasiszta országokban a központi hatalom megnyerésével. A szocialista országokban az őszinte, tiszta kezű szocialisták meggyőzésével. A vasfüggöny mögött - ha kell - partizánharccal, kizárólag a rendszer zsidó vezetői ellen. Itt jogos a géppisztoly is, amelyet olyan példamutatóan vettek kezükbe a magyar szabadságharc hősei. Terrorra terror! Terrorizmus - de csak a terroristákkal szemben!
A törvény és a rend uralma sehol sem jelentheti a szabadság eltiprását. Csak az afféle "szabadságnak" kell véget vetni, amelyben egyetlen törzsi nácizmus hordozóinak minden meg van engedve. Abban a pillanatban, amelyben az ilyen féle " szabadságot": a terror, a kizsákmányolás, korlátlan nyerészkedés egy népre korlátozott szabadságát, tehát a zsidó világhódítók kiváltságait meg lehet szüntetni, a zsidóság előtt is fel fog merülni saját sorsának nagy kérdőjele.
Meddig mehet ez így? Meddig lehet még csalódásból csalódásba vonszolni nemzeteket? Meddig lehet fenntartani a bolsevizmust, és mikor következik el Amerikában is a mindent elsöprő felébredés, amelynek földrengéseit már jelzi a szeizmográf? Meddig tűrik még a népek, nemzetek, hogy ők rabszolgák, elnyomottak, megcsalatottak legyenek és időről időre vad öldöklést rendezzen köztük egy vérszomjas, idegen nacionalizmus?
És a magyar szabadságharc itt nyitja meg előttünk a fényesebb egeket, az új világ kezdetét, s adja meg egyben a figyelmeztetést a világhódítóknak.
Ezt a világhódítást 2000 év óta mindig idegen fegyverekkel és idegen szuronyokkal tartották fenn s növelték a végtelenségig. "A nyugati zsidó 20 milliós keleti hadsereget fog felfegyverezni", írta a magyar látnok. Azonban a világzsidóság legnagyobb, legfélelmetesebb hadserege, a szovjet vörös armada megingott a magyar proletárok és munkásasszonyok égbe síró áldozata láttán. Miskolcon az egyetemi ifjúság ellen vezényelt orosz páncélos tisztek a nyílt utcán lőtték főbe magukat, hogy ne kelljen a vérgyilkos parancsot teljesíteni. Az orosz katonák sok helyen megadták magukat és kijelentették, hogy nem fognak magyar munkás testvéreikre lőni. A budapesti szabadságharc legkritikusabb pillanataiban megtörtént, hogy orosz páncélosok teljes legénységükkel átálltak a szabadságharcosok oldalára és együtt lőtték a terroristák bandáját. Vannak olyan hírek, amelyek szerint egy nagy 400 páncélosokból álló orosz egység parlamentereket küldött a magyar szabadságharcosokhoz, hogy kész elnyomói ellen fordítani a T 54-esek ágyúit, ha azok nem állanak szóba a nyugati kapitalistákkal. (Az egyezség tulajdonképpen a támadási parancs és a militarizmus fegyelme egyelőre győzött az egyes katona érzésein.)
A világzsidóság legnagyobb hadsereg lelkében megrendült. Vele együtt meginogtak, sőt nyíltan a nép pártjára állottak az elnyomott nemzetek katonái. A román hadsereget nem lehetett bevezényelni Magyarországra, mert a romániai zsidó vezetők figyelmeztették Moszkvát, hogy a román egységek át fognak állni a magyarok oldalára.
"Krisztus katonái" - mint az egykori washingtoni cionista gyűlésen nevezték a vörös hadsereget nem megbízhatók többé a cionizmus számára.
- Ha eljön az óra, - mondotta egy magas rangú orosz tiszt a magyar szabadságharcosok vezetőjének, - mi is a zsidó elnyomóink ellen fordítjuk a fegyvert, amint ti tettétek. A ti hibátok csak az volt, hogy idő előtt cselekedtetek!
A függönyök mögötti hatalmak nem számíthatnak többé az orosz katonára.
De vajon számíthatnak-e az amerikaira? Bármilyen morgenthaui futószalagon jár még az amerikai politika, az USA Army is sokat tanult 1945 óta. Látta Patton generális összezúzott testét, a német nép szenvedéseit, vérzett Koreában és látta, mint állította félre a világzsidóság Mac Arthurt, a győzelmes hadvezért.
A magyar forradalom nem a vég volt, hanem a kezdet. És ez a kezdet feladta a nagy kérdést a világhódítóknak: meddig még?
Lehet-e örökké így élni? Lehet az örökké valóságig fenntartani a hódítók életformáját? Lehet-e örökké páncélozott autóban járni, mint Rabinovics, Rákosi-Roth és a többiek, akiket egyelőre mongol, magyar vagy román testőrök kísérnek? Vajon nem lázad-e fel egyszer a mongol? Lehet-e így élni? Florida jachtján járni, a civilizáció, a luxus ormain ülni, és mindig remegni, hogy egyszer elvész a hatalom? Meddig lehet még beleszuggerálni a világba, hogy aki minket lát és tetteinket észreveszi, az gyűlölködő "antiszemita" és meddig kell égni más népek gyűlöletének tüzes kemencéjében, hogy egyszer eljöjjön a vég és italán Amerikában is egy Auschwitz borzalmai ismétlődjenek? Meddig kell még remegni, hogy a világ ébred, látni fog és észreveszi, hogy nem zsidók és nem a zsidók ellen kell folytatni ezt a harcot, hanem az elnyomók, a destruktorok, a diktátorok, az egy-faj rendszer képviselői, a népek megsemmisítői és terroristái ellen!?
Meddig mehet még az, hogy akasztófát állítunk a népek elitjének, és mikor a mi nacionalizmusunk ellen törnek ki felkeléseik, akkor telesírjuk a világot az "antiszemitizmus" vádjaival? Meddig lehet megőrizni a mimikrit és mégis, mint zsidók uralkodni a földgolyón? Meddig lehet még a népeknek internacionalizmust hirdetni és magunk között a legszélsőbb faji és törzsi nacionalizmust élni? Mik vagyunk mi tulajdonképpen? Üldözöttek, vagy elnyomók? Ha minket bántanak, az "antiszemitizmus", de ha mi gyilkolunk halomra népeket, készítünk Morgenthau-terveket, vagy szovjet tömegsírokat, az amerikai demokrácia, vagy orosz felszabadítás? Ha rombolunk, az építés, ha mi gyilkolunk, az szabadság, ha mi terrorizáljuk a világot, az demokrácia, de ha Ábrahám szent magjából elvész csak egyetlen egy is, akkor kötelességük sajnálni minket minden népeknek. Ha mi élünk a népekből, a magunk önzése szerint, az nem nacionalizmus. Ha más népek akarják önálló életüket élni, az náci barbárság!
Meddig mehet ez így? Mikor fog felébredni a világ? Meddig állhat fenn egymás mellett a kettős erkölcs, amely szerint a zsidónak minden szabad, minden megengedett más népekkel szemben? Mikor döbben rá a világ, hogy a háborúk, forradalmak, gazdasági válságok mögött mindenütt a mi akaratunk húzódott meg? A szimbolikus kígyó tekeredett végig a világon, a népek életén, gondolkodásán, erkölcsén, és fojtotta meg a keresztény országokat, a keresztény népeket, szintezte lefelé a tömegeket, irtotta az egyéniségeket, hogy szolgát csináljon a szabadokból? Mikor fog felkelni egyszer "szolgánk és teremtményünk, a barbár tömeg"? Mikor jön rá a világ, hogy nincsenek választott népek, csak - elnyomók! Nem jobb volna-e idejében felébredni nekünk is és megkeresni a hazát, amelyben csak magunk között és a magunk országában élnénk? Amelyben nem elnyomók volnánk, hanem szabad polgárok. Nem gyűlöltek, nem idegenek, hanem helyhez kötött, teljes értékű emberek. Vajon nem érné-e meg az országépítéssel járó verejték az Aranyborjúk és Géppisztolyok feláldozását? Vajon nem jobb volna-e ideje korán megállni és Ahasvérust megszabadítani a gyűlölet, az örök félelem átkaitól? Nem jobb volna-e az elnyomó hajszolt életénél, a bankár, a diktátor örök remegésénél, az uralkodó osztály bizonytalanságánál a biztos otthon, a verejtékkel épített haza?
Sion vénei bizonyára gondolnak erre, de a soviniszta őrület útján nincs megállás. Különösen nincs egy ilyen sok ezeréves nacionalizmus útjain. Ma már aligha van más választás: győzelem, vagy halál! Világuralom, vagy megsemmisülés!
A keresztény népek azonban azt mondják, van egy másik út is. A szimbolikus kígyótól fojtogatott rab világ fölött ma is ott jár a példa, az emberiség történelmének legnagyobb anti-júdaistája: a korbácsos Krisztus. A sadduceus gyűlölet keresztfái és a templom kufárjai között, egy izzó nacionalizmus lángolásai közepette magasra emeli a korbácsot. A keresztény forradalom ez, amely a világnak visszaadja, amit a júdaizmus elvett tőle: a személyiség tiszteletét, a népek független hazáját, a szegénynek a szociális igazságot. Megszenteli a proletár tömeget, és az anyagról az ég felé fordítja az ember tekintetét.
A keresztény forradalom ez a zsidó nacionalista világkirályság rendszerével szemben, a nagycsütörtöki felkelés. Az Új Szövetség ez! A teljes igazság, teljes emberség betöltése, talán az utolsó órán.
A megtévesztett tömeg előtt újra ott áll Péter s a lelki zsidóvá lettek, a "törvény alatt állók" számára a Szentlélek nyelvén kiáltja:
"Szakasszátok el magatokat e gonosz nemzetségtől!"
A Jegyzőkönyvek parancsainak teljesedésével szemben az új idők szava harsog minden rab ember felé. Száz év alatt egy másik jelszó hirdette: "Világ proletárjai egyesüljetek!" S a tönkretett földi világban az ébredő népek számára új parancs hangzik:
- Világ antijúdaistái - amíg nincs késő - egyesüljetek!
* * *
UTÓSZÓ
A magyar munkásság, parasztság, középosztály egyértelmű szabadságharca kötelez. Nemcsak minket. A földkerekség összes nemzeteit is! Ha együttes erővel nem tudjuk megtörni a világhódítók hatalmát, akkor vagy mint nyomorúságos rabszolgák, vagy mint stronciumtól meghülyült, degenerált emberroncsok lépnek a jövőbe, akik életben maradnak.
Ez a meggyőződés diktálta e könyvet és nem a gyűlölet! Épp ezért a szerző arra kéri a világhódítók hatalmasságait: ne intrikáljanak, hanem cáfoljanak, ha tudnak. Ne próbáljanak ismert módszereikhez nyúlni, mert minket nem lehet se megfélemlíteni, se anyagilag tönkretenni, mert az utóbbihoz túlságosan szegények vagyunk.
Ne jöjjenek a régi elkoptatott lemezekkel, hogy nácik vagyunk, mert a barna totalitarizmus éppolyan idegen tőlünk, mint a vörös, vagy akár a fekete. Ne állítsák, hogy a zsidók kipusztítására törekszünk, mert csak a világhódító nácizmust - mint szellemi és politikai irányzatot akarjuk megsemmisíteni, anélkül, hogy egyetlen emberéletben, vagy akár egyetlen zsidó emberi méltóságában kárt akarnánk tenni.
Ne mondják, hogy Amerika ellenesek vagyunk, mert szeretjük a farmerek, a munkások, a hősi pionírok Amerikáját, csak a Morgenthau, Baruch Amerikáját szeretnénk távol tartani Európától. És azt se hirdessék, hogy ellenségei vagyunk az orosz népnek. Mi csak a Kaganovicsok Szovjetuniójának és a bolsevizmusnak vagyunk engesztelhetetlen és halálos ellenségei.
Az utolsó kérésünk, hogy ne hamisítsanak. Ha idéznek, idézzenek értelem szerint. Ha pedig nem tennék ezt, akkor leleplezzük, falhoz szorítjuk őket.
A "ne zsidózzatok", "lapuljunk meg és tűrjünk", az "egyezzünk ki velük, mert az ő kezükben van a pénz" korszakának vége. Ne szajkózzák a kiöregedett jelszót, hogy itt valaki a "a buták szocializmusát" hirdeti. Mi csak az igazi, géppisztoly és aranyborjú nélküli szocializmusban hiszünk. Mi csak azt hirdetjük, hogy minden népnek joga van életre, kenyérre, szabadságra, emberi méltóságra, de egy népnek se lehetnek kiváltságai a többiek felett. Nincsenek, nem lehetnek "választott népek", csak egyenjogú szabad nemzetek. Ez az igazság!
S az igazság egyszer mégis győzni fog!
A szerző.




Világ antijúdaistái- amíg
  • nincs késő - egyesüljetek!








ÁVH – s vakoló zsidó gyilkosok



A Kossuth téri ÁVH-s sortűzre emlékeztek


  • a vakoló zsidó gyilkosok
  • ivadékai köztünk élnek


Dobrev Klára nagyapja

Közbekiabálásokkal megzavarták az 56-os Pesti Srác Alapítvány rendezvényét vasárnap a Kossuth téren Árpád-sávos és nemzeti színű zászlót lobogtató hazafiak. 

Az alapítvány képviselői a Parlament előtti jelképes sírnál emlékeztek az 51 évvel ezelőtti gyilkos sortűzre és mészárlásra, melyet a zsidókkal teletömött ÁVH hajtott végre. Az alkalomból az elhasználódott lyukas zászlót és zászlótartó rudat újra cserélték, amit a katolikus és a református egyház képviselői is megáldottak.

A tüntetők indulatait az váltotta ki, hogy Arany Tibor, az alapítvány kuratóriumi tagja és más szónokok is beszédükben ismeretleneknek nevezték azokat az ÁVH-s zsidókat, akik 1956. október 25-én a Kossuth téren a háztetőkről több mint 200 embert géppisztollyal megöltek, több százat pedig megsebesítettek. 




A Kossuth térről már korábban ismert tüntető hazafiak azt kiabálták: "hazug vagy" és "tudjuk kik a gyilkosok, fiaik ott ülnek a Parlamentben". Kéri Edit, aki könyvet írt a Kossuth téri sortűzről, beszédében azt mondta: kutatásai során eddig 234 áldozat és 150 gyilkos nevét sikerült kiderítenie, akik között országosan ismert politikusok szülei is szerepelnek.
Kuruc.info: ilyen gyilkos leszármazottja például a nagyfejű Bauer Tamás vagy Pető Iván, de lövetett Gyurcsány kurvájának nagyapja, az Apró (Klein) Antal nevű tetű zsidó is.

Kéri Edit nagyszerű könyvét szívből ajánjuk minden olyan magyarnak, aki tisztán akar látni.

Gonda László, a Magyar Nemzeti Bizottság 2006 ügyvivője azzal a felkiáltással, hogy "minden ki nem mondott igazság méreggé válik", többször a mikrofon közelébe lépve szót kért, de sajnos nem kapott. A rendezvényen mintegy 200 ember gyűlt össze, egy részük a megemlékezést követő kormányellenes tüntetésre érkezett.

A meghirdetettel ellentétben a spicli Rogán nem jelent meg az alapítvány megemlékezésén.
(MTI bővítve általunk, és persze javítva hamisításaik)Kapcsolódó cikkek:


Bizonyíték: Dobrev Klára nagyapja adott parancsot az 1956 október 25-i sortűzre


Ezer élet kioltására Gyurcsány feleségének nagyapja, Apró Antal adta a parancsot

Kéri Edit tizenöt éve folytatott kutatásainak eredménye a Magyarok Világszövetségének kiadásában most megjelent könyv. A szerző közli 195 gyilkos nevét, akik e napon a Kossuth térre néző öt épületből gépfegyverrel tüzet nyitottak a Himnuszt éneklő békés tüntetőkre: ÁVH-s kormányőrök, karhatalmisták, veterán partizánok, antifasiszták és 53-ban kiszuperált ÁVH-sok. Közülük 32-nek közli fényképét és 40-nek rövid életútját. A nevek között: Fónay Sándor, Ungár Lajos, Bauer Miklós dr. és felesége Schönberg Judit, Poros Tamás, Schlesinger (Seres) Márton.

A valóságos genocídium legfőbb parancsnoka pedig Apró Antal, aki nem más, mint Gyurcsány Ferenc feleségének nagyapja. A párt Központi Vezetősége aznap nevezte ki Apró-t a Katonai Bizottság teljhatalmú parancsnokává. Részlet a párt KV aznap reggeli ülésének gyorsírásos jegyzőkönyvéből: Apró (Antal) - Elvtársak, én a megbízást elvállalom, azzal a felhatalmazással, hogy a Központi Vezetőség az intézkedéseinket tudomásul veszi. . Nem szeretném, ha komolyabb akció után a felelősség kérdése úgy merülne fel, hogy miért ezt meg ezt tette, "miért adott ilyen vagy olyan intézkedésre parancsot." Teljes felhatalmazást kérünk. "A felhatalmazást a KV egyhangúlag megadta. Ezzel az ülés véget ért." Ezután a reggeli felhatalmazás után 11 órakor jött az embertelen sortűz - írja könyvének 71. oldalán Kéri Edit.

Rácz Sándor, az MVSZ tiszteletbeli elnöke a könyvbemutatón elmondta: ő maga öt nap múlva, 1956. október 30-án ment be Nagy Imréhez az Országházba, annak déli kapuján. Ekkor a fűben kéz- és lábfejek hevertek, az épület falán pedig cafatokban lógott az emberi hús.

A könyvbemutatón jelen volt Körömi Teréz, a könyv társszerzője is. Ő 234 Kossuth téri halott nevét gyűjtötte össze temetőkben, hozzátartozóktól, megjelent publikációkból. A könyv ezt a listát is tartalmazza. Körömi Teréz elmondta, hogy tudomása szerint a Fehér Házba is vittek hullákat. Nem tudja, hogy volt-e itt daráló, de azt tudja halászoktól, hogy a Duna partjának e szakaszán kövérre hízott húsevő halakat lehetett fogni.

Patrubány Miklós, aki a könyvbemutatót vezette, a Magyarok Világszövetsége nevében nyilvánosan felszólította Gyurcsány Ferencet: őrködjék afölött, nehogy Március 15-én a tüntetőkbe lőjön a rendőrség. Majd a sajtón keresztül feltette a kérdést:

Most, miután Kéri Edit könyvéből kiderült, hogy a magyarság ellen 1956. október 25-én, a Kossuth téren elkövetett genocídium - amelynek ezer ártatlan esett áldozatául - első számú felelőse feleségének a nagyapja, Apró Antal, most sem érez késztetést arra, hogy távozzék a magyar közéletből?

Budapest, 2007. március 12.
MVSZ Sajtószolgálat

Kéri Edit új könyve a Kossuth téri mészárlásról, ávósokról, Schmidt Mária apósáról
A szerző 195 gyilkos nevét közli, akik 1956 október 25-én öt épületből gépfegyverrel tüzet nyitottak a Himnuszt éneklő tömegre: ÁVH-sok, karhatalmisták, veterán partizánok, antifasiszták. Közülük 32-nek közli fényképét és 40-nek rövid életútját. Néhány név: Dobrev Klára nagyapja, Fónay Sándor, Ungár Lajos (Schmidt Mária apósa), Bauer Miklós dr. és felesége Schönberg Judit, Poros Tamás, Schlesinger (Seres) Márton, …

A valóságos genocídium legfőbb parancsnoka pedig Apró Antal, aki nem más, mint Gyurcsány Ferenc feleségének nagyapja. A párt Központi Vezetősége aznap nevezte ki Apró-t a Katonai Bizottság teljhatalmú parancsnokává. Részlet a párt KV aznap reggeli ülésének gyorsírásos jegyzőkönyvéből: Apró (Antal) – Elvtársak, én a megbízást elvállalom, azzal a felhatalmazással, hogy a Központi Vezetőség az intézkedéseinket tudomásul veszi. … Nem szeretném, ha komolyabb akció után a felelősség kérdése úgy merülne fel, hogy miért ezt meg ezt tette, „miért adott ilyen vagy olyan intézkedésre parancsot.” Teljes felhatalmazást kérünk. „A felhatalmazást a KV egyhangúlag megadta. Ezzel az ülés véget ért.” Ezután a reggeli felhatalmazás után 11 órakor jött az embertelen sortűz – írja könyvének 71. oldalán Kéri Edit.

Rácz Sándor, az MVSZ tiszteletbeli elnöke a könyvbemutatón elmondta: ő maga öt nap múlva, 1956. október 30-án ment be Nagy Imréhez az Országházba, annak déli kapuján. Ekkor a fűben kéz- és lábfejek hevertek, az épület falán pedig cafatokban lógott az emberi hús.

A könyvbemutatón jelen volt Körömi Teréz, a könyv társszerzője is. Ő 234 Kossuth téri halott nevét gyűjtötte össze temetőkben, hozzátartozóktól, megjelent publikációkból. A könyv ezt a listát is tartalmazza. Körömi Teréz elmondta, hogy tudomása szerint a Fehér Házba is vittek hullákat. Nem tudja, hogy volt-e itt daráló, de azt tudja halászoktól, hogy a Duna partjának e szakaszán kövérre hízott húsevő halakat lehetett fogni.

Patrubány Miklós, aki a könyvbemutatót vezette, a Magyarok Világszövetsége nevében nyilvánosan felszólította Gyurcsány Ferencet: őrködjék afölött, nehogy Március 15-én a tüntetőkbe lőjön a rendőrség. Majd a sajtón keresztül feltette a kérdést:

Most, miután Kéri Edit könyvéből kiderült, hogy a magyarság ellen 1956. október 25-én, a Kossuth téren elkövetett genocídium – amelynek ezer ártatlan esett áldozatául – első számú felelőse feleségének a nagyapja, Apró Antal, most sem érez késztetést arra, hogy távozzék a magyar közéletből?

Kéri Edit könyve Kik lőttek a Kossuth téren, október 25-én?, megvásárolható az MVSZ budapesti székházában: MVSZ - Magyarok Háza, 1052 Budapest, Semmelweis u. 1-3. Ára 2000 forint a helyszínen.

Magyarországon a könyv postai úton is beszerezhető, két módon:
2500 forint előzetes banki átutalása és a vevő pontos címének feltüntetése esetén postai küldeményként érkezik a könyv. Bankszámla: Magyarok Világszövetsége - MKB Rt., Számlaszám: 1030002-20102159-00003285;
utánvéttel is megrendelhető a könyv, Dér Judit terjesztési igazgató nevére küldött levéllel, vagy elektronikus levéllel ( der.judit@mvsz.hu ). Ez esetben a könyv ára 2900 forint. Az összeg a küldemény átvételekor, a postásnak fizetendő.

Az elcsatolt területeken postai utánvétellel érkezik a könyv. Ára ez esetben 2500 forintnak megfelelő nemzeti deviza, melynek számszerű összegét a küldemény tartalmazza.

Az Európai Unió tagállamaiba postai utánvéttel megküldött könyv ára 16 euró.


Ténylegesen létezett az emberdaráló (2010-12-15)






ÁDERDŰLŐ




Áder és a vakolók titkos tanácsa a döntések hátterében.

Révész Sándor2012. május 1.

Révész Sándor


A magyar demokrácia, a magyar alkotmányosság egyik leghatékonyabb ellensége lett Magyarország első számú közjogi méltósága. Ez logikus fejlemény. Nem minőségi különbség az eddigi helyzethez és az egyéb lehetőségekhez képest, de fokozati.
Miután dr. Nímand a dr.-sága után hullott, a marionettsort a zsinórrángatók köréből egészítették ki. Ennek egyrészt az az oka, hogy a gyengeség jelét az erő demonstrációjával kellett kompenzálni, demoralizáló erővel bemutatni, hogy akinek ártani sikerül, az is csak használ nekünk. Másrészt a szükségből hasznot húzva a gépies engedelmesség emberét a kreatív destrukció emberével lehetett fölváltani, s így megerősíteni a hatalomnak a népakarattal szembeni megtartásához szükséges legfontosabb hídfőállást, melynek ezzel együtt a bérleti ideje is kitolódott két fontos évvel.
Áder János mindig ott volt főszereplő, ahol a magyar alkotmányosságot a semmibevétel nyomatékos demonstrációjával pusztítani lehetett.
Ő vezényelte házelnökként a házszabály fölborítását 1998-ban, amikor a parlamenti ülésrendet az ellenzék tiltakozása ellenére megváltoztatták, hogy – Áder szavaival – eltűnjön „a parlament veszekedős arca”, vagyis a lényege. Ő mászott föl a szövegellenes jogszabály-értelmezés cinizmusának a csúcsára, amikor bemutatta, hogy a hetenként háromhetenkéntet is jelenthet, ha kell. Amikor az Alkotmánybíróság a házszabály egyoldalú fölrúgását alkotmányellenesnek minősítette, ezt Áder úgy értelmezte, hogy az lenne alkotmányellenes, ha széles körű egyetértés nélkül állítanák vissza a széles körű egyetértés nélkül megváltoztatott rendet.
Áder vezényelte le a kormánypártok és a MIÉP közös és szintén alkotmányellenesnek bizonyult akcióit is a közmédia kisajátítására. A „csonka kuratóriumok” létrehozásában övé volt a főszerep, hiszen annak az volt a kulcsmozzanata, hogy a házelnök a hatáskörét nyílt törvénysértéssel túllépve nem terjesztette föl szavazásra az ellenzék jelöltjeit. Az Alkotmánybíróság minimális többséggel úgy döntött, hogy politikailag egyoldalú kuratóriumot is létre lehet hozni végső esetben, ha az ellenzék (mint pl. a következő ciklusban a Fidesz) nem jelöl embereket a kuratóriumi elnökségbe, de az ellenzék Áder házelnöksége idején állított jelölteket, és azokból a többségnek módjában állt s kötelessége lett volna a megfelelő számú tagot az ellenzéki pártok súlyának megfelelő arányban beszavazni. Kifejezetten a házelnöknek kellett törvénysértést elkövetnie, hogy a kormánytöbbséget alkotmányos kötelezettsége teljesítésétől megóvja.
Áder házelnöksége idején maradhatott fenn házszabályellenesen és az Alkotmánybíróság döntését semmibe véve a MIÉP létszámhatár alá esett frakciója is. Később Áder vette tudomásul a kisgazda frakció törvényellenes döntését Torgyán József kizárásáról, majd ő vette semmibe a bíróság döntését, mellyel a frakció határozatát semmisnek nyilvánította.
Áder volt az, aki az Alkotmánybíróság álláspontját képviselő legfőbb ügyész állásfoglalását irrelevánsnak minősítette, és aki ezután őt valamilyen máig ismeretlen információ fölhasználásával lemondásra kényszerítette, s így megteremtette a lehetőségét annak, hogy a Fidesz a káderén keresztül elfoglalja az ügyészséget.
2005-ben a Fidesz frakcióvezetőjeként Áder János gondoskodott arról, hogy az államfőt alkotmányellenesen válasszák meg, ő fosztotta meg képviselőtársait a szabad és titkos elnökválasztás jogától. Annak érdekében, hogy megválasszák Sólyom Lászlót, aki a választás előtt leszögezte, hogy nem fér össze az alkotmánnyal a titkos szavazás semmiféle, akárha önkéntes nyilvánossá tétele sem. Ezt a nem túlságosan egyszerű történetet az egyszerűség kedvéért saját korábbi cikkemből idézem föl: „Az első fordulót a Fidesz bojkottálta, képviselői nem szavaztak saját jelöltjükre, Sólyom Lászlóra, aki így mindössze 13 szavazatot kapott. Áder János az első forduló után bejelentette, azért obstruáltak, hogy kiugrassák a nyulat a bokorból, de csak vakondokot találtak. Az ő számításai szerint az előzetes ígéretekhez képest három szavazattal több jutott Szilinek, ez pedig csak úgy lehetséges, hogy a sunyi, hazug MDF-esek átszavaztak. Két nappal később Horváth Balázs elárulta a sajtónak, hogy éppen az MDF-ből kiszorult, a Fidesszel együttműködő Nemzeti Fórum három képviselője szavazott megtévesztési célzattal Szilire, s ezt éppen Áder Jánossal beszélték meg (Népszabadság, 2005. június 9.). Áder tehát nem csupán lódított, de egyenesen maga szervezte meg az »árulást«, amivel az MDF-et megrágalmazta. (Az elnökválasztás után közvetlenül a Fidesz együttműködési megállapodást írt alá a Nemzeti Fórummal, miszerint a 2006-os választásokon legalább három biztos befutó helyet kapnak a megfelelő irányba fúró vakondokok.) Áder állítása szerint Sólyom László örült annak, hogy a Fidesz nem vett részt a szavazáson, mert így tisztább lett a kép. (Népszabadság, 2005. június 7.) A szavazáson jelen lévő, a saját jelölői által megalázott Sólyom László az öröm helyett inkább a megdöbbenés jeleit mutatta, s a következő forduló előtt telefonon jelölői értésére adta, hogy nem vállalja az elnökséget, ha nem tartják tiszteletben a választás titkosságát (Népszabadság, 2005. június 11.). Áder előre garantálta, hogy nem fogják tiszteletben tartani. Legalábbis úgy semmiképp, ahogy Sólyom a titkosság követelményét a fent idézett Népszava-interjúban értelmezte: »Frakcióvezetőként garantálom, holnapra a jogi lehetőségét is megtaláljuk, hogy a Fidesz 169 képviselője bebizonyítsa: a második fordulóban maradéktalanul Sólyom Lászlóra szavazott.« A döntő fordulóban Sólyom László 185, Szili Katalin 182 szavazatot kapott. A képviselők a jogi lehetőség helyett a gyakorlatit találták meg arra, hogy egymást ellenőrizzék, a szavazólapjaikat mutogassák, és a többiekét vizslassák.” (A múlt köde. 2005. június. Népszabadság, 2009. június 27.) A Fidesz képviselőinek kölcsönös ellenőrzését Áder frakcióvezető rendelte el és szervezte meg. Az egyetlen átszavazással próbálkozó fideszes képviselő, Láyer József le is bukott, és a politikai pályája le is zárult.
Ennek a múltnak a logikus jelene az alkotmányellenes alkotmány kidolgozásában való részvétel és a főszerep a demokrácia két alapintézményét, a választásokat és az igazságszolgáltatást érintő törvények megalkotásában. A Fidesz eredeti, arányosító tendenciájú választójogi törvényét Áder írta át az ellenkezőjére. Olyanra, hogy az a lehető legaránytalanabb legyen, a lehető legnagyobb mértékben torzítsa el a választói akaratot a relatív többséggel rendelkező párt – vagyis a Fidesz várakozásai szerint a Fidesz – javára, a lehető legnagyobb mértékben érvényesítse a Fidesz által önkényesen, a maga érdekei szerint átrajzolt választókerületi rendszer előnyeit, és lehetetlenné tegye a Fidesszel szemben álló pártok önálló, differenciált megjelenését és megmérettetését.
Ami pedig az igazságszolgáltatást átalakító törvényeket illeti, azok elsöprik a parlamentáris rendszerek alapnormáit, parlamentáris rendszerekben példátlan módon támadják meg az igazságszolgáltatás függetlenségét, közvetlen és szinte teljes egzisztenciális kiszolgáltatottságba vetik a bírókat. A vádlottakat megfosztják alapvető joguktól, elvonhatják őket a bírájuktól, s a jelenlegi kormányfő a bizalmi emberén keresztül gyakorlatilag beláthatatlan ideig biztosíthatja, hogy a néki megfelelő bírók a néki megfelelő bíróságokon a néki megfelelő ítéleteket hozzák.
Áder János tehát 1998 óta a Fidesz szempontjából példázatos következetességgel, gátlástalansággal és szenvtelenséggel rendeli alá az alkotmány, a törvények, a demokratikus alapelvek tiszteletét a Fidesz hatalmi érdekeinek. Ezért tehát valóban Áder János az ideális elnök a Fidesz szempontjából. Bízvást elhihetjük a Fidesz vezetőinek, hogy számukra a legfontosabb az új alaptörvény megvédése, és ehhez Áder János a legmegfelelőbb ember. Az új alaptörvény a demokrácia érdekeit és normáit mindenben következetesen alárendeli a kormánypárt érdekeinek, minden elemében azt a célt szolgálja, hogy ez a párt minél hosszabb ideig és minél nagyobb mértékben megőrizze a hatalmát, s hogy az Orbán Viktor által meghatározott „centrális erő” világképén és hatalomgyakorlásán kívül minden más világkép és hatalomgyakorlás lehetősége kiszoruljon a legalitásból. A Fidesz-párti alkotmányellenesség ezzel az alaptörvénnyel alkotmányos szintre emelkedett, tehát nagyon is logikus, hogy az alkotmányellenes érdekérvényesítés mestere ezzel az alaptörvénnyel emelkedjen az alkotmány védelmére hivatott pozícióig.
Áder János első ciklusa 2017-ben, a második 2022-ben jár, illetve járhat le. A Fidesz 2014-es választási veresége esetén a következő parlamenti többségnek a ciklus háromnegyed részében, 2018-as kormányváltás esetén az egészében kell(het) majd szembenéznie Áder János államfővel.
Akinek majd módjában áll addig ismételtetni a parlamenti választásokat, ameddig akarja, ameddig pártja érdekében áll. Semmi nem gátolja abban, hogy olyasvalaki(ke)t kérjen föl kormányalakításra – akár a bukott Orbán Viktort –, akiknek biztosan nem sikerül negyven napon belül a többség támogatását élvező kormányt alakítani, s akkor új választásokat lehet kiírni. Második opcióként: az új többség megörökli a régi által kialakított Költségvetési Tanácsot, az megvétózhatja a költségvetést, s ha március végéig nincs költségvetés, ismét csak föl lehet oszlatni az Országgyűlést új választások kiírásával. Amennyiben ezt a lehetőséget az elnök és pártja nem használja ki, mert tart attól, hogy a választási eredmények nem az ő javukra módosulnának, akkor viszont (l. alább) megbéníthatja a kormány működését.
Az államfő ombudsmannak, legfőbb ügyésznek, a kúria elnökének csupa olyan embert jelölhet, aki a többség számára elfogadhatatlan, s ezzel a Fidesz kádereinek megbízatása a végtelenbe nyúlik, annak minden következményével. Az államfő megtagadhatja bármely miniszter, nagykövet, jegybankelnök kinevezését, ha „alapos okkal arra következtet, hogy az az államszervezet demokratikus működésének súlyos zavarát eredményezné”, s kizárólag rajta múlik, mikor következtet erre általa alaposnak vélt okkal. Ha például úgy gondolja – s éppen azért lesz ő az államfő, mert úgy gondolja –, hogy a Fidesz alaptörvényének megváltoztatása veszélyezteti az államszervezet demokratikus működését, akkor ezen az alapon már kizárhatja, hogy olyan pártok vezetőinek adjon kormányalakítási megbízást vagy olyan párt jelöltjeit nevezze ki belügy- vagy igazságügy-miniszternek, melyek programjában szerepel az alaptörvény gyökeres megváltoztatása (ami persze minden ellenzéki párt programjában szerepelni fog).
Az a legkevesebb, hogy Áder János bármely lebukott fideszesnek kegyelmet adhat, ha valaminő szerencsétlen véletlen folytán a párt kezében lévő ügyészség és bíróság nem mossa ki a bűneiből. Igaz, az igazságügy-miniszter a törvény szellemének megcsúfolásával megtagadhatja ennek ellenjegyzését, ahogy arra Dávid Ibolya, Orbán első igazságügy-minisztere példát mutatott, de ennél egyébként is sokkal lényegesebb, hogy ha egyáltalán megalakul a kormány, akkor korlátlanul, bármily nyakatekert érveléssel az Alkotmánybírósághoz továbbíthatja Áder elnök a kormánytöbbség akárhány törvénytervezetét, az Alkotmánybíróság pedig igen hosszúra nyújthatja az elbírálás idejét. Az államfő szinte már önmaga is, de a Fidesz Alkotmánybíróságba beépített kádereinek a segítségével már egészen biztosan megbéníthatja a törvényhozást.
Az államfői jogosítványok nem lehetnek olyan gyengék, hogy egy államfő ne eredményezhetné „az államrend demokratikus működésének súlyos zavarát”, ha ez a célja. Abban pedig Áder eddigi pályájának ismeretében nem kételkedhetünk, hogy neki ez lesz a célja. Őt pontosan ezzel a céllal küldték be a Sándor-palotába.
Mit lehet tenni? Ez a kérdés az államfővel kapcsolatban is ugyanazokat a dilemmákat hozza elő, mint az alaptörvénnyel, a kinevezésekkel, a sok-sok véglegesen késznek szánt ténnyel kapcsolatban. Ezeket itt nem érdemes megismételni. Csupán azt a baljóslatomat erősíteném meg, hogy a Fidesz jelentős ellenzéki jelenléte mellett nem lesz működőképes és pláne nem a Magyar Köztársaság helyreállítására képes kormányzás. A megsemmisítőnél kisebb vereség esetén a Fidesz a most fölhalmozott jogi eszköztárával és káderállományával kormányozhatatlanná teszi az országot, eredménytelenségre, tehetetlenségre, vereségre ítéli a kormányt. A Fidesznek a megsemmisítőnél kisebb veresége a következő kormány számára bukást, a Fidesz számára diadalmas visszatérést ígér.
Attól tartok, a Fidesztől annak „természetes haláláig” nem fogunk megszabadulni. A Fidesz természetes halála akkor következik be, amikor végképp nyilvánvalóvá válik, hogy abban a rendszerben, amibe a Fidesz az országot át akarja vezetni, nincs életlehetőség. Akkor éri el Orbán táborát az a demoralizálódás, szétesés, bénulás, mely egész fölhalmozott eszköztárát leamortizálja. Az állampárt esetében ez sokkal nagyobb eszköztárral is megtörtént már. Sok, részben pótolhatatlan veszteség halmozódik fel, amíg idáig eljutunk. Nagy árat fogunk fizetni azért, hogy idáig kell eljutnunk. Szeretnék hinni benne, hogy olcsóbban is megúszhatjuk, de nem tudok.



A mai napig mindenhol az AVH-sok gyerekei ülnek a legkomolyabb pozíciókban



Még mindig az ÁVÓ-sok gyerekei vannak hatalmon





A bábuk a politika színpadán eljátszák , hogy nem is rángatják őket , hogy ők zsigerből rángatóznak . A zsidó vakolók , meg adják a hülyét , és közben a színfalak mögött nagyokat rúgnak a hatalom ittas helytartó jelöltekbe, hogy az idomítás csodáivá váljanak .








Koncepciós vádak és a rideg valóság




Rákosi Mátyás antiszemitizmusa: kommunista terrorszervezetek kapták meg a felszabadított zsidók külföldi támogatásait


A Katonai Felsőbíróság 1954. január 15-én Péter Gábort – akit 1953. január 3-án tartóztattak le Rákosi Mátyás Lóránt utca 4/B alatti villájában – és tizenhét társát különböző bűncselekmények vádjával jogerősen elítélte. Péter Gábor nem akarta elhinni, hogy elvtársa csapdába csalta, hiszen vendégségbe hívta, de valójában az elfogásához nyújtott segítséget.

Ez egyúttal egyfajta látlelet, illetve kórkép is az ÁVH-ról (Államvédelmi Hatóság), és az akkori pártvezetésről. Nem sokkal e pert megelőzően Rajk László és társai ellen folyt a tárgyalás koholt vádak alapján, és született halálos ítélet. Rákosi nem nyugodott, mindenáron bizonyítani akarta Moszkvának kommunista antiszemitizmusát. Kihasználta, hogy a Joint (zsidósegítő szervezet) a budapesti gettó felszabadulásával egy időben megkezdte tevékenységét. E tevékenységet kezdettől fogva a PRO (Politikai Rendvédelmi Osztály), majd később az ÁVO (Államvédelmi Osztály) lépésről lépésre figyelte, és mivel a segélyösszegek valutában érkeztek, megpróbálták ezeket a pénzeket részben vagy egészben megkaparintani. Ez óriási hasznot hozott a PRO és az ÁVO számára, mivel senki sem mert szembehelyezkedni velük.

A PRO szinte mindent tudott a Joint pénzügyeiről. Készült egy jelentés 1947 júliusában, amelyből megtudható, hogy a több száz rászorult mellett kik részesültek még az adományokból: például az Államügyészség, Debrecen város polgármestere, Budapest székesfőváros, Magyar Honvédelmi Minisztérium, Katonapolitikai Csoportfőnökség, a Magyar Országos Letartóztató Intézet őrszemélyzete, MKP, MADISZ, Népfőügyészség, Országos Vidéki Rendőregyesület, Államrendészet Főparancsnokság, BM Rendészeti Osztály, BM Rendőrkórház, főkapitányság, detektívfőnökség. Az összegek csak azokhoz nem kerültek, akikhez valójában kellett volna kerülniük, illetve ha csurrant-cseppent valami, az töredéke volt az országba érkezett támogatásoknak.

A hatalmas pénzmozgás óriási lehetőséget teremtett Rákosi Mátyásék számára a fényűző életmódra. Mindenre rá akarták tenni a kezüket, és keresték annak a lehetőségét, hogy egyfajta cionista pert kreálhassanak szovjet mintára. Betiltották 1949. március 13-án a Magyar Cionista Szövetséget, amelynek csaknem negyvenezer tagja volt. A pártvezetésben Szirmai István volt a zsidóügyek megbízottja, aki az 1930-as években maga is cionista volt. Majdnem tizennégyezer magyar zsidó vándorolt ki Palesztinába 1946 és 1949 között, illetve 1948 után az újonnan alakult Izraelbe.

Rákosi Mátyás, a nagy vezér, az egykoron Adán zsidóként született bolsevista visszaemlékezéseiben minden alkalommal elhallgatta származását, anyja nevét soha nem említette, apja nevét pedig meghamisította. Kevesen tudják, hogy apja és Béla nevű testvére Mauthausenben, a lágerban halt meg, húga, Hajnal pedig Bergen-Belsenben. Rákosi a börtönévek alatt is tagadta zsidóságát, nem kötődött semmiféle zsidó hagyományhoz, sőt, 1940-ben Moszkvában antiszemitává vált, holott pontosan tudta, elvtársainak jelentős része őhozzá hasonlóan zsidónak született. Vas Zoltánnak levélben adta tudtára, nem kerülhet komolyabb pozícióba zsidó származása miatt.

Minden igyekezete ellenére Rákosi Mátyás mélyen megsértette a szovjet párt etikettet, amely azt diktálta, hogy három zsidó származásúnál több ne legyen a vezetésben. Ezzel szemben a magyar vezérkarnak tagja volt Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Révai József, Farkas Mihály és Péter Gábor. Mindez hiába volt így, létük egy percig sem volt biztonságban, mivel Rákosit fűtötte a bizonyítási vágy Moszkva felé. Jó példával szolgált számára a prágai Slansky-per, amelynek kapcsán az 1952. november 27-én kihirdetett tizenegy halálos és három életfogytiglani fegyházbüntetést kiszabó ítélet után ismét felharsant az anticionista kórus.

A zsidóság elleni nyílt támadások 1953. január első heteiben a Szovjetunióban is megkezdődtek. A Pravdában január 13-án megjelent a Fehér köpenyes gyilkosok című mocskolódó írás, amellyel azt akarták bizonygatni, hogy a Kreml orvosai külföldi kémszolgálatok ügynökei voltak, és természetesen kapcsolatban álltak a Jointtal.

Rákosiéknak e két példa kapcsán le kellett leplezniük a magyarországi cionista vonalat, amely összejátszott a horthysta rendőrséggel, amerikai kémekkel, és szerepelnie kellett benne jugoszláv vonalnak is. A cionista összeesküvés első számú célszemélyének Péter Gábort választották, aki igen jó kapcsolatban állt a korábban háborús bűnösöket Magyarországra visszaszállító és a hatóságoknak átadó Himler Mártonnal, aki maga is zsidó származású volt. A hitközség vezetőit mindenképp bele kellett keverni az ügybe, többek között Stöckler Lajost, akinek a kihallgatását úgy kellett irányítani, hogy elismerje: beszervezte a Gestapo.

Domonkos Miksát, a Pesti Izraelita Hitközség főtitkárát az ÁVH 1953. április 7-én hurcolta el. A koncepció szerint Raoul Wallenberget az egykori Zsidótanács tagjai, Stöckler Lajos, Domonkos Miksa, József András és Csengeri Leó gyilkolta meg 1945-ben. A kihallgatások anyagából „világosan megállapíthatóvá kellett tenni, hogy a volt Zsidótanács tagjai valamennyien Gestapo-ügynökök voltak, és a tárgyaláson majd úgyis ki fog derülni, hogy nem antiszemitizmusból tartóztattuk le őket, hanem mert a Gestapo ügynökeiként a szegény zsidók gyilkosai és amerikai imperialista kémek”.

Péter Gábor és társai ügyében a vizsgálat az elejétől a végéig a felső vezetés szigorú ellenőrzése és irányítása mellett folyt le. Jellemző, hogy az ügy során készült aktákon az őrizetesek neve mellett egyszerre az eredeti nevüket is feltüntették. A lefogott zsidó vezetőkből két csoportot kreált az ÁVH. Az egyikben Benedek doktor mint a hazai orvos-összeesküvés irányítója szerepelt, a másikban Stöckler Lajos, akit a Gestapóval való kollaborációval és Wallenberg meggyilkolásával vádoltak.

Sztálin halála azonban borította a koncepciót. Végül is nem cionista perként folytatták le a tárgyalást. Péter Gáborékat különböző bűncselekmények – népellenes bűntett, hűtlenség bűntette, folytatólagosan elkövetett hivatali hatalommal visszaélés bűntette, ajándékok tiltott elfogadása és hivatali sikkasztás – miatt ítélték el jogerősen.
Vámos György





 A második tancsere, avagy enyém a bosszú




Ha valaha, úgy 1944 telének végén és 1945 tavaszán bizonyosult be, hogy a két nép együtt élése lehetetlenné vált. 1945 április 4-én vált teljesen világossá, hogy Kossuth szavai szerint a két politikai institúció nem egyeztetheto össze, bármilyen legyen a magyar országlási rend. Az ország liberálkapitalista iparmágnás urai Kurt Bechert jóvoltából már Amerikában voltak, vagy otthon próbálták "átvészelni". Helyükre azonos arcélu, de kommunista meggyozodésu új emberek jöttek, a szovjet szuronyok védelme alatt. Ezeket azonban ugyanazon országhódító akarat futötte, mint kapitalista elodeiket. Ezek is tudták, hogy a kommunizmus más formában és más jelszavak alatt ugyanaz az országhódítás, amelynek parancsa felharsant a kapitalista Mantefiore Mózes többször idézett felhívásában.
"Zsidó testvérek, foglaljátok el Galíciát és Magyarországot!"

Az öt percnyi szabad magyar lélegzetvétel után nem felszabadulás, hanem csupán újra tancsere történt. Akik Magyarországot Chorinék után visszafoglalták, a kommunizmus világmegváltó lobogói alatt, ismét csak zsidók voltak. Más jelszavakkal, de ugyanazon céllal. Nem az iparbárók csekk-könyvével, hanem géppisztollyal és terrorral, de ugyanazon idegen uralmi akarattal.

Amit Bródy Zsigmond a tiszaeszlári per idején hirdetett, hogy a magyar középosztálynak el kell tunnie, és át kell adnia helyét a befogadottaknak, most faji és biológiai osztályharc formájában fizikai megsemmisüléssé vált.
A tancsere jellegét az határozza meg legjobban, hogy kik hajtották végre a véres magyarirtást, és kiket semmisítettek meg.

Az úgynevezett zsidókérdés 1944 végén és 45 elején vált ijesztové, és teljes méretuvé a magyarság számára. Mert hiszen, kik is voltak azok, akik, mint kommunista emigránsok visszaszivárogtak Moszkvából, hogy a Chorinok helyett a zsidó kommunista proletár ortodoxia segítségével vegyék át a hatalmat Szent István országa fölött?
A moszkvai "hét nagy", akik a szovjet árnyékában visszaóvakodtak a hatalomátvételre: Rákosi-Roth Mátyás, Gero-Singer Erno, Vas-Weinberger Zoltán, Révai-Kahána József, Péter-Eisenberger Gábor, a terrorfonök, Gábor-Greiner Andor, Farkas-Wolff Izrael, valamennyien zsidók. Szokásos magyarázat, hogy hitetlenek. De a hitetlen német, vagy ateista angol is elsosorban angol, vagy német.
És a "hét nagy" megjelenése egymagában még nem is volna végzetes szerencsétlenség, mert amikor Moszkva 1943-ban, tagok és eredmények hiánya miatt felosztotta a magyarországi illegális kommunista pártot, annak alig volt több, mint száz tagja. Jönnek azonban a transistriai zsidók közé 1944-ben alámerült munkaszolgálatos ifjú ezrek, jönnek azok, akik munkaszolgálatban maradva, de mégis Magyarországon vészelik át a nekik nem kedvezo idoket, jönnek az auschwitzi "elégetettek", a mauthauseni deportáltak, akik az indulásnál már a vörös zászlót tuzik ki a repatriáló vonatra. Jönnek a pápai menlevéllel, vagy a svéd protestáns egyházak menlevelével "átvészelt" fajilag üldözöttek, akik most nem annyira a közvetlen ellenfeleknek vélt hungaristákkal akarnak leszámolni, hanem az egész magyar néppel.

Az úgynevezett faji kérdés, csak most, és csak általuk válik faji kérdéssé, mégpedig nyers és meztelen biológiai értelemben, a magyarság ellen irányuló kollektív gyulölet jegyében. Most már csak forma szerint van különbség jobboldali, vagy szélsojobboldali magyar között. A közvetlen ellenfél egyszeruen a magyarság, azon az elvi alapon, hogy "nem védtek meg minket a deportációtól". A mi ellenségünk, a németek oldalán harcoltak, és ezzel meghosszabbították a mi szenvedéseinket.

Most válik nyilvánvalóvá, hogy ez a kisebbség soha sem érezte magát a magyarság tagjának. Kiválasztott, uralkodó rétegnek tekintette önmagát, s amikor gyarmatosító uralmát elvették tole egy rövid idore, visszanyerte azt, azon a magyarságon állt véres bosszút, amely háromszor áldozta fel miatta és zúdította magára a német szövetséges bizalmatlanságát, majd az ország megszállását.

Ennek a bosszúnak és gyilkolási hadjáratnak vezetoje és legénysége az a munkaszolgálatos, ha volt, amelyet tulajdonképpen kész keretként kapott a terrorrendorség. A 40 ezer munkaszolgálatosnak jó része nyomban, mint rendorornagy, rendorezredes, rendorhadnagy, vagy rendornyomozó ült be a budapesti és vidéki rendorségekbe. Az oroszok erre a célra hazaengedték az úgynevezett hadifogságból azokat, a doni csatában átfutott, vagy a transistriai testvérek közé 1944 augusztusában tízezrével elvegyült munkaszolgálatosokat, akik ott kaptak kommunista ép rendori kiképzést a NKWD-tól.

Az 1956-os szabadságharc után elég hiteles helyrol jött a bevallása és bizonyítása mindannak, amit a magyar nép amúgy is tudott. Tel Avivból, a buenos airesi Hatikvában cikket írt dr. Dénes Béla, az ÁVH-nak elso rabfoorvosa, miután a budapesti cionista perben elítélték, s a szabadságharc alatt onnan kiszabadult. "Akármilyen kínos is, de meg kell írni, hogy nemcsak Rákosi, Gero, Farkas és a moszkovita tábor vezetoinek jelentos része volt zsidó, hanem jóformán száz százalékig zsidókból állt az ÁVH nyomozógárdája is. És az 1945 utáni egyre erosebben élesedo antiszemtizmusnak ez az oka."

Dr. Dénes Béla együtt ült a börtönben románokkal és lengyelekkel. "Nos kiderült folytatja , hogy Lengyelországban, Romániában, a Szovjetunióban ugyanazok a módszerek voltak érvényesek, mint a mi ÁVÓ módszereink, s nekik épp úgy a legtragikusabb élmények közé tartozott, mint ahogy nekem is, hogy a nyomozás során mindig a zsidókkal álltak szemben, s álltam szemben én is."

"Valójában nem a németek, hanem igenis, a magyarok voltak azok, akik minden élo zsidót, a legeldugottabb rejtekbol is igyekeztek elokeríteni. Hogy a magyar nép aljasságát tisztán lássuk, érdemes összehasonlítani például a román nép magatartásával... A román zsidók tömegével menekültek meg, míg a szomszédos magyar területek hazafias zsidói majdnem egy szálig elvesztek." - állítja a hiteles zsidó tanúval szemben egy cionista lap,

Az elkövetett kegyetlenségeket semmi esetre sem lehet "a forradalmi" kommunista módszerekkel magyarázni. Kegyetlenségek minden nép életében fordulnak elo. A szovjet bolsevizmus elso terrorgárdájában például véres munkát végeztek a zsidók mellett a lett és kínai, mongol, kalmük hóhérok is. Magyarországon azonban, még az ÁVH terrorgárdájában is kevés magyar származású akadt, aki a kegyetlenségekben részt vett volna.

Hogy van az, hogy a vezetok közt sok nem oroszt, hanem zsidót is kijelölt? kérdezték Lenintol.
Lenin: "Ez nálam tudatos volt, mert a zsidónak a világ új berendezésében óriási szerepe lesz. A zsidó simulékony, kitunoen alkalmazkodó, és foleg mérhetetlenül kegyetlen. Orosz ember egy orosz ellenforradalmárral soha nem tudna oly kegyetlenül eljárni, mint a zsidó megteszi."

Épp úgy, mint az 1919-es terroristák cselekményeiben okvetlenül szerepet játszott itt nem a vérség , hanem a több mint ezeréves Tan "nevelo" hatása. A Tan arra nevelte népét, hogy a nemzsidó nem ember, hogyha a vízbe fúl, nem szabad kimenteni, hanem a víz alá kell nyomni, hogy a gój barom és úgy kell velük bánni, mint az állattal. Szabad préda az életük, a vagyonuk. Az idegen állam alkotmányát nem szabad elismerni, és minden eszközzel "úrrá kell lennetek nálatok nagyobb és hatalmasabb nemzeteken is". A "minden eszközre" vonatkozólag borzalmas bizonyítékokat hoztak magukkal 1956 után a kommunista börtönökbol kiszabadultak.
"
A tízezrével elfogott hazafiak 20 körme alá tíz-tíz gombostut vertek, s aztán gumibottal összes körmeiket leverték. Vagy: az áldozatot seprunyélre kötve, talpával lefelé fordítva, talpait órákon át gumibottal addig csépelték, míg kétszeresére dagadt. Vagy: az áldozatról lehúzták a harisnyáit, szájába nyomták, hogy ne tudjon ordítani, még egy gázálarcot is rákötöttek hangfogónak, azután hozzáfogtak a legkülönfélébb "munkához": nemi szervét gumibottal cafatokra verték, vagy vékony üvegcsöveket dugtak belé, és vaskalapáccsal addig verték, míg az üvegcso apró szilánkokként belepréselodött. Az ilyen áldozat még két év múlva is sírt, ahányszor örökké gennyezo nemi szervén vizelnie kellett. (Rosenberg Ibolya vezette be ezt a kínzási módszert.)
Vagy: az áldozat nemi szervét íróasztal fióknyílásába tördelték. Vagy: az áldozat nemi szervére két-három gumiforrasztó sallert kötöttek, meggyújtották, és így a nemi szervet teljesen leégették. (Dr. Farkas Ferenc ügyvéden kipróbált módszer, aztán általános.) Ha no volt az áldozat, akkor nemi szervét addig döfködték gumibotokkal, míg véresen kifordult, és az áldozat hónapokon belül szörnyu kínok között meghalt. Vagy: az áldozatot hátrafektetve lekötötték, hasára vaslábos alatt patkányt kötöttek, a második vaslábosba föléje égo parazsat tettek, s így a patkányt arra késztették, hogy az áldozat hasán keresztül fúrja magát és elmeneküljön a megsüléstol. (Dr. Bohm Ferencen kipróbált módszer.) Ilyen kínzások közben egyedül a budapesti központjukban, az Andrássy út 60-ban naponta legalább 30-an, 40-en haltak borzalmas mártírhalált."

A szadizmusnak errol a különös fajtájáról érdemes tudni és megfigyelni, hogy az ószövetségi törvények szellemét "irtsd ki a magvát" még szimbolikusan is követi, amidon nemcsak az áldozat fizikai elpusztítására de az anyaméhe és a férfi nem szervei ellen irányul. A kihallgatásra hozott férfi foglyok elott meztelenre vetkozött ÁVH-s bestiák, akik izgalomba hozták a börtönökben kiéhezett férfit, aztán üvegcsovel és kalapáccsal törik össze annak szerveit, a XX. század barbarizmusának abszolút mélypontját jelentik. Százakról tudunk, akiknek heréit verték órákig gumibottal, s akik vagy belepusztultak ezekbe a kínzásokba, vagy örök életükre nyomorékok lettek.

Egészen riasztó, hogy a bosszúhadjárat lelki és faji motívuma között milyen megdöbbento nagy szerepet játszik a szexuális. Munkaszolgálatosok vagy ÁVH-s tisztek, akik rendszeresen bejárnak a börtönökbe, hogy ott sorozatosan meggyalázzák a prominensebb noi foglyokat, férfiak, köztük neves zsidó újságírók, csak azért mennek el a magyar mártírok kivégzésére, hogy ott szexuálisan kielégüljenek, sot ilyen természetu élményeiket meg is írják, zsidó doktorok, akik az "ampulla apát" propagálják, hogy ezzel is rombolják a keresztény anyák erkölcsét, és titkos célként igyekezzenek pótolni az elpusztult zsidó gyermekeket.

A börtönökben, illetoleg egyedül a Gyujtofogházban négy-ötezer a letartóztatottak száma, s ezek az ÁVH tortúrái után is tulajdonképpen az 1867-ben emancipált országhódító kisebbség foglyai. A magyarság ellen irányuló fajgyilkos tendenciát mi sem árulja el jobban, minthogy a letartóztatottak a magyar értelmiség, parasztság, késobb a munkásság tagjai, s akik a börtönökben kínozzák, megalázzák oket eltekintve néhány kubikosból lett ÁVH-stól , mint a hírhedt Lehota ezredes a legritkább esetben magyarok. Viszont az orvosok, akik a börtönökben tulajdonképpen élet-halál urai, kivétel nélkül az országhódító nép tagjai közül kerülnek ki. Dr. Ferenc Sándor, a Hatikva 1955 március 28i számában ÁVH-s orvosornagyi ruhában lefényképezve azzal dicsekszik, hogy o "pozitív zsidó", tehát cionista volt, és mint ilyen 204 nyilas gyilkos kivégzésénél vett részt. "Mikor elhagytam Budapestet, még 51 halálra ítélt volt a siralomházban" mondja.

Midon pedig oly sokat hallunk a humanizmusról, akkor ezek a "tudósok" vérpróbát vesznek minden politikai fogolytól, mert így akarják bizonyítani, hogy aki ellenük védekezni mert, az szifiliszes, elmebajos volt. Friedmann Ferenc, a kommunista állam foügyészének orvos öccse, György, már meg is írta világrengeto tudományos muvét a magyar középosztályról, midon aztán még Rákosiék is letartóztatják gyógyszerlopás miatt. Akiket a börtönökben agyonvertek, arról dr. Halász és dr. Benedek foorvosok kiállították a halotti levelet, hogy az áldozat influenzában, vagy tüdorákban halt meg. Matolcsy Mátyást, a kiváló magyar szociálreformert, dr. Benedek (Blau) Imre ÁVHs százados foorvos ölt meg akként, hogy midon 1953-ban a börtönben megrohanta az angina pectoris, halálos ágyánál a zsidóktól ellopott aranyok felol érdeklodött, majd sóoldat injekcióval átszállította a másvilágra. "Itt említem meg, hogy Benedek a magánzárkában levo betegekhez injekciós tuvel és sóoldattal ment be. Ezek a szerencsétlenek szintén megkapták a Benedek injekciót, s két óra múlva már szállították is oket a hullakamrába."
Hóman Bálinttal, a legnagyobb magyar történelemtudóssal a váci fegyház lépcsoit súroltatták, a 130 kilóról 70 kilóra soványodott Hómant be kellett szállítani a fogház kórházába, Halász (?) foorvos, humanista módon kérdezte tole: "Még mindig nem döglött meg Hóman?"

De ugyanilyen aeskulapi esküt megtagadva álltak Mindszenty hercegprímás kínzókamrájában Balassa-Blaustein és Weil Emil doktorok. Ugyanígy lövetett a váci fogházból szabaduló keresztény rabokra, midon azokat a parasztság felszabadította a munkaszolgálatos foorvos.
Teljesen téves és ördögien megtéveszto mindezeket a kegyetlenségeket a kommunizmus, vagy a szovjet orosz rendszer barbarizmusával magyarázni. Ezen belül létezik az a bizonyos mag, amelynek semmi, de semmi köze nincs Marx kommunista kiáltványához, de még Lenin elméleteihez sem. Ez a mag, a központi, életet adó csíra a Tan: a Talmud, a Sulhán Áruk, és az ennek szellemében nevelt nép. Csak ennek segítségével tud a bolsevizmus olyan terrorista és elnyomó, és olyan kegyetlen lenni, mint amilyen.

A börtönökben 1100 kalória értéku moslékot adnak a foglyoknak, emlékezetül arra, hogy állítólag ilyen kalóriamennyiségen tartották Hitlerék a "foglyokat". A humanista fogházigazgató azt mondja a raboknak: "Önök azért vannak itt, hogy három éven belül megdögöljenek, és a Vácra kiküldött orvosi bizottság megállapítja, hogy a foglyok testsúlya átlagban 48,3 kilogramm.
A "szigorított fogságra ítélt foglyoknak hatórás kurtavasat kellett elszenvedniük mindennap három hónapig szalmazsák nélkül, a földön fekve, 450 kalóriás koszton. A hatórás kurtavas irtózatos kínjai közepette arra kényszerítik a keresztény foglyokat, papokat, hogy egyházi énekeket énekeljenek.
Amikor pedig elfogynak a "háborús bunös fasiszták", ugyanezzel a szadizmussal rohanják meg a keresztény egyházak papjait. S itt a zsidókat védo 1944-es a magyar katolicizmussal és protestantizmussal szemben még világosabban és még érthetobben érvényesül az osi mózesi és talmudi törvény: "romboljátok le oltáraikat, szent fáikat égessétek el tuzben". Itt már egy bizonyos nemzeti kisebbség állami törvényei érvényesülnek nemcsak a magyar néppel, hanem immár Krisztus egyházával szemben. A proletár ortodoxia országhódítása útjából a magyarság utolsó bástyáját, a magyar lapis refugii-kat kell lerombolni.

Mindszenty József hercegprímást, aki ezer és ezer zsidó életét mentette meg, 83 óráig kínozzák, a börtönfal mellé állítják, ütik-verik, "Aktendron"-nal kábítják, mert mint a Sárga könyv mondja "antiszemita" volt. Kínzói közül egy sem tartozott valamely keresztény vallásfelekezethez. Kis Szalézt, a szentéletu pátert állítólagos összeesküvés vádjával forró tuzhelyre ültetik, s miután elégett egész alteste, agyonverik. Baranyay Jusztin, a magyar hittudomány egyik lángelméje, a rettento kínzások következtében a börtönben megorül és meghal.

Mindezekre a cselekményekre sem Marxnál, sem Leninnél nem találhattak eligazító utasításokat az ÁVH terroristái. Kizárólag a Talmud és Sulhán Áruk osi beidegzettségei képesek embereket ilyen borzalmas cselekményekre késztetni. A zsidó proletár ortodoxia uralma alatt már nem a klerikalizmus, a "csuhások" ellen, hanem osi módszerek szerint magára az egész kereszténységre tör, és minden gój népre vörös álarcban és vörös hóhérpalástban a Tan. S ezen nem lehet csodálkozni. A rabbinikus irodalomban Jézus sok neve közül elég ennyit felemlíteni: "trágya, ganéj, szemét, fajtalanság szülötte, utálatos csemete, tisztátlan és döglött, megdöglött kutya."

Ezek megszégyenítését, pusztulását kell óhajtania. Szabad keresztények Istenébol mint bálványistenbol gúnyt uzni, a keresztény vallást, templomokat, ünnepeket stb. megvetésbol gyalázó és gúnynevekkel illetni. "A keresztény papok ornátusa, a keresztények vallási könyvei bálványtiszteleti célra szolgáló tárgyak, tehát azok, akik azokat használják bálványimádók." A bálványimádókat pedig el kell pusztítani fizikailag is.
Vajon Marxtól, Lenintol vagy a Sulhán Aruktól tanulták a magyarországi egyfajú és lelku ÁVH-s terroristák mindazt, amit a szemtanú leír a váci börtönben lezajlott "kommunista nagypéntekrol", amelyen a kirendelt terroristák elobb ledöntötték a börtönkápolna keresztjeit, majd megtartották az utolsó misét, amelyet egy életfogytiglani börtönre ítélt rablógyilkos cigány "celebrált", surun átkozva Krisztust. Végül szétszaggatják az oltárterítoket, a szent ostyát bedobták a szemétkosárba, pontosan eleget téve a középkori ostyagyalázók talmudi parancsainak.

Pontosan ezt az osi motívumot lehet felismerni abban is, hogy amikor a szerzetesrendeket feloszlatják Rákosi-Roth Mátyásék, a szerzetesekre és apácákra ócska, rongyos ruhákat húznak, a papi talárokat, miseruhákat pedig a szemétkosárba hordják, miután mint írva van ezek "bálványtiszteleti tárgyak".
Ugyancsak az osrégi fanatikus egyik megnyilatkozása, hogy Kárpáti-Krausz birkózóbajnok, késobb ÁVH-s ornagy, aki részt vesz Mindszenty bíboros megkínzásában is, 1945-ben a debreceni rendorségi fogdában keresztre feszít egy csendort. Ez a muvelet nem újdonság, sem a hasonló származású kommunista elemek által kirobbantott spanyolországi polgárháborúban, ahol az apácákat és szerzeteseket feszítik keresztre, sot már a középkori Spanyolországban és más országokban sem, ahol ugyan még nincs kezükben az akkori hatalom, de bunt titokban el lehet követni.

Huber Lipót: a "Zsidóság és kereszténység" c. nagy teológiai munkájában gondosan kiszelektálja azokat az eseteket, amelyekben csak a legkisebb kétség merülhet fel. "Ezek azonban tények!" megállapítással a következo fanatizmusból elkövetett buntényeket sorolja fel. Az angliai Norvichban 1144 március 25-én keresztre feszítették Wensan és Elosim 12 éves fiát, a franciaországi Bloisban 1171-ben és 1179-ben egy-egy keresztény fiút, 1250-ben Saragossában a hétéves Diminguitó de Vált, Prágában 1305 nagypéntekén egy keresztény gyermeket, 1468 nagypéntekén Pacho Salamon rabbi kezdeményezésére egy keresztény leánykát, 1490-ben pedig tizenegy maranó (áttért zsidó) ismét egy keresztény leánykát "'A zsidók középkori buncselekményei nem koholt dolgok, nem ráfogások, nem rágalmak. A gyilkosságok sem az ok, hanem megcáfolhatatlan tények."

Egyedül az ÁVH hóhérja, Bogár József 3500 embert akasztott fel írja a Nation Europa 1962 szeptemberi számában Fiala Ferenc.

"A zsidóság sajátságai és tulajdonságai öröklöttek. Diszpozíciók, sokezer-éves gyakorlati fejlodés eredménye. Négyezer-éves beidegzettség nem maradhat nyomtalanul a faj idegrendszerében" írja Fejér Lajos, a kiváló zsidó szerzo, idézett könyvének 125. oldalán.

Hogy mennyire nem csupán kommunista bosszúhadjárat az, ami a magyarság ellen megindult, mi sem bizonyítja jobban, hogy ezt hatalmas mértékben segítik a nyugati demokráciába beépült különféle hasonló származású elemek. Himler Márton, az amerikai OSS-be szerzodtetett egykori mátraverebélyi zsidó tanító, aki ezredesi rangban végzi a leggyalázatosabb hóhérmunkát, hasonló fejvadászokat szerzodtetvén szolgálatába. Grandville-Grosz "amerikai", Izrael Márton és a Himler-csoport vezeto tagjai örökre és feledhetetlenül beírják nevüket a magyar zsidó viszonylat történetének szégyenlapjaira. Himler Márton Péter-Eisenberger Gáborral történt megegyezése alapján valósággal az amerikaiak, angolok szeme láttára lopja át a GPU börtöneibe a nemzeti magyar vezetoréteg legjobbjait. A kihallgatásoknál és a fejvadászat egész folyamán nem bolsevista, még csak nem is demokratikus, legkevésbé magyar népi szempontok uralkodnak. Nem az a kérdés, hogy ki nyilas, ki baloldali vagy középutas, hanem mit tett a zsidóság ellen.

Egyetlen szempont körül forog az egész úgynevezett háborús bunösség kérdése. S ennek következtében magyarok százai kerülnek börtönökbe, akasztófára, kivégzo oszlopok elé. Olyan magyarok, akiknek foglalkozása, hivatali beosztása kizárta, hogy valamely háborús bunt követhessenek el. S Nyugaton ugyanaz az idegen szadista bosszú, gyulölet fojtogatja oket, mint Keleten és Magyarországon, mert a kivitelezok ugyanazok. Magyar újságírók, színészek, muvészek indulnak el a kálváriás úton, börtönök és akasztófák felé, mert tehetségükkel félreszorítottak egy tehetségtelenebb országhódítót.

A cél világos és félre nem ismerheto. A nemzetet jó vagy rossz vezeto rétegétol kell megfosztani, ha másként nem, a biológiai megsemmisítés által.

Az így megsemmisített magyar politikusok, tudósok, írók, újságírók nevét fel sem tudjuk sorolni. Azonban az egész akció jellege sokkal inkább apróbb jelenségekbol ismerheto fel, népbírósági ítéletekbol, amelyek népellenes bunösnek minosítenek, és egy évre ítélnek egy házmesternot, mert állítólag nevetett, amikor a zsidókat deportálták. Népellenes bunös több újságíró, akik 1938-1939-es tudósításaikban megjegyezték, hogy a csalás, sikkasztás miatt elítélt vádlott zsidó. Népellenes Luzsénszky Alfonz, a békés tudós, mert magyarra fordította a Talmudot.
Népellenes a paraszt származású Dövényi Nagy Lajos, mert befejezetlen regényt írt Kaganovicsok cím alatt. Ugyancsak népellenes Dolányi Kovács Alajos, a nagy magyar tudós, mert statisztikai adatokat sorolt fel a zsidóság térfoglalásáról. Népellenes Dohnányi Erno, mert. 1944-ben olyan fényképen volt látható, amelyen rajta volt Szálasi Ferenc is. Az újságírókra, akik valaha is szót emeltek az országhódítók uralma ellen, ráfogják, hogy cikkeikkel meghosszabbították a háborút, és ezért halálra, vagy kényszermunkára ítélhetok. A keresztény kereskedok egyesületének a Baross Szövetségnek tagjai kollektíve népellenesek, mert konkurenciát csináltak az országhódítók kereskedelmének. Ugyanezért dobják ki az ÁVH negyedik emeletérol Wünscher Frigyest, a Hangya vezérigazgatóját, akit még a népbíróság sem tudna semmiféle jogcímen elítélni.

A kommunista rendszerben is az ország fölé kerekedett idegen proletár arisztokráciának keze nyoma mutatkozik meg az 1951-es deportálásokban is, midon kitelepítik a volt "Horthy-középosztály" tagjait, azokat tehát, akiket nem lehetett kiirtani a börtönökben, akasztófákon és a titkos mészárlásokon. Kifelé ez valami proletár elégtétel adásnak látszik, a Potemkin szocializmus igazságtételének azokkal szemben, akik talán nem mindig teljesítették nemzeti és szociális hivatásukat a magyar szegénységgel szemben. Azonban amikor az 1945 elotti arisztokrácia, középosztály, honvéd tisztikar maradék részét szétszórják a hortobágyi szikesekre, a vidéki szénapajtákba, beledobják a nyomor legmélyebb mélységébe, a magyar paraszti néplélek megérzi, hogy itt nem "szociális igazságtételrol" van szó, hanem az idegen nemzeti kisebbség új országfoglalásáról, amely már nemcsak a szegénység hanem minden magyar ellen irányul.
És amikor gróf Bánfy József földmuvelésügyi miniszter deportáltként formálisan kenyeret koldul az egyik nyírségi falu utcáján, a magyar paraszt, a legszegényebb is megosztja vele maradék kenyerét. Megosztja "a fasiszta" deportáltakkal, talán régebbi földesuraival. A csepeli "vörös" munkás, gyakran a kommunista is, bujtatja a magyar katonatisztet, a képviselot, hamis papírt, állást szerez neki. Feledi a múlt sérelmeit, mert megérzi, hogy most sokkal többrol, sokkal nagyobb dolgokról van szó.

A magyar nép minden felismerése igazolja, hogy egyetlen magyarság van csupán, és az oroszon kívül egyetlen elnyomó Rákosi-Roth Mátyás népe!

S ha a magyar "fasiszták", "klerikálisok", "csuhások", Jobboldali szociáldemokraták" sorsa és barbár megkínzatása nem igazolná tételünket, amely szerint a magyarországi bolsevizmus 90 százalékban az idegen kisebbség diktatúrája, igazolja ezt a nemzsidó magyar kommunisták sorsa. Az "antiszemita" Rajk László, a véreskezu kommunista belügyminiszter, egyik Rákosi és Gero ellen irányuló "antiszemita" kijelentés miatt végzi életét akasztófán. Kádár Jánost, aki "antiszemita" gyanús, Farkas Wolf Izrael és Farkas Wolf Wladimir szovjet NKWD ezredes kínoztatja félholtra, tépeti le a körmeit, és fosztja meg állítólag férfiasságától is. Nagy Imre kezdetben kétes szerepe után, magyar kommunizmust akar csinálni, amelyet az elso pillanatban "antiszemita fasiszta" felkelésnek bélyegez a New Yorki cionista nagygyulés, szintén akasztófán végzi az életét, talán ugyanott, ahol Szálasi Ferenc.
Azonban, hogy uralmukat megvalósíthassák, nemcsak a magyar államot kell lerombolni, nemcsak a fasizmust, hanem a magyar nép ezeréves intézményeit, magát a Regnum Marianumot is. A keresztény ország szimbólumába természetesen beleértjük Krisztus protestáns egyházait is, amelyek liberális múltjuk ellenére éppúgy áldozatul esnek az idegen ortodoxiának, mint a katolikusok.

A budapesti Regnum Marianum templom, amelyet 1938-ban építettek fel, jelképévé válik az országhódítók által leigázott keresztény Magyarországnak, Rákosiék 1950-ben, a vörös diktatúra virágkorában elrendelik a templom lebontását. A kommunista munkamódszerek következtében 25 magyar kényszermunkás hal meg a bontások során, mert sietni kell, hogy helyére, vagy közvetlen közelébe felállíthassák Kaganovics Róza férjének, Sztálin Józsefnek óriási szobrát.

Mi van alattad eltemetve, óh Regnum Marianum, Szent István, Bocskay, Bethlenek, Kossuthok, Petofik országa? A vérrel szentelt romok alatt ott fekszenek a cionista-kommunista bosszúhadjárat, az idegen állami törvény, a keresztény, de még a kommunista országlási renddel sem összeegyeztetheto idegen institúció áldozatai. Alig ötven évnek tíz magyar miniszterelnöke, 27 minisztere, megszámlálhatatlan katonája, hadvezére, hercegprímása, protestáns püspöke, középosztályának, szellemi gárdájának számos fia, leánya végzi életét az idegen institúció akasztófáin, börtöneiben, vagy a hontalanságban.

A zsidó vallás a régi zsidó állam törvénye az exilben is. Természetes, hogy ez a törvény kötelezo volt minden zsidóra és az állam minden polgárára. Az ellentét és a veszély ott van, hogy ok a maguk törvényét alkalmazzák a befogadó állam fiaira, leányaira, templomaira és erkölcseire.

A véres romhalom alatt ott fekszik a szovjet által deportált 600 ezer polgári és katonai személy, akiket 1943-ban Varga-Weiszfeld Jeno, az elso kommün népbiztosa, Sztálin elso számú gazdasági fotanácsadója ajánlott fel a Pravdában "élo jóvátételként" a szovjet humanizmus számára. Ott fekszenek a délvidéki partizánok által legyilkolt magyar negyvenezrek, akiket Titó helyettese, Mojse Pijade lövetett a szenttamási, zsablyai, csurogi, magyarkanizsai tömegsírokba.
S persze nem utolsósorban a véres bunszámlán ott van az otthoni negyvenezer mártír is, akit a jehovai bosszú alapjaiban a befogadott népidegen kisebbség munkaszolgálatosai juttattak hóhérkézre vagy a meszes gödörbe. És ott vannak a meg nem született magyarok, akiket a talmudista kommunista egészségügy-minisztérium vezetoi irtanak ki a születési korlátozások propagandájával rendkívül egyszeru módon.

Kodolányi János, az otthon élo nagy magyar író írja 1961 decemberében: "1952-ben még 240 ezer újszülött pillantotta meg a napvilágot. A születések száma 1962-ben már 49 ezerre zuhant. Százezres magyar városokat hajítottak ki az asszonyok a szemétre. A születések indexe 23 ezrelékrol 14 ezrelékre, a természetes szaporodás 4,9 ezrelékre süllyedt. A házasságon kívül élok száma az egész lakosságnak csaknem egyharmadára duzzadt. A teljesen meddo házasságok a lakosság 14 százalékára." Az egészségügyi minisztérium vezetoi, a születéskorlátozók között csupa álmagyarizált zsidók nevei szerepelnek.

És a lerombolt templom kövei alatt ott vannak az 1945-ben külföldre menekült 500 ezer magyarnak és az 1956-ban ugyancsak menekülo 172 ezer magyarnak búcsúkönnyei is, akik tulajdonképpen ma sem tudják, hogy egyedül és kizárólag egy 1867-ben befogadott fajta üldözöttjei, áldozatai, legyenek fasiszták, antiszemiták, filoszemita katolikusok, marxista szociáldemokraták, szabadkomuvesek, de sok esetben akár magyar kommunisták is.
És ott van a gyár, amelyre felírták: "Tiéd a gyár, magadnak dolgozol", de ahol a proletár ortodoxia munkásigazgatói az urak, a munkahajcsárok, a kizsákmányolók. Ott van a másik nagy jelszó: "Legfobb érték, az ember." És az ember, nem tud megszületni, mert a magyar anyák kénytelenek "százezres városokat a szemétre dobni".

Nem is száz év alatt idejutottál Mária és Kossuth országa, aki befogadtad az idegent, s könnyelmuen rábíztad a politikádat, gazdasági javaidat, szellemi értékeidet. Hiszen a Regnum Marianum templom helyén már ott áll a Sztálin szobor. A nagy Sztálin azonban csupán az idegen nemzeti kisebbség patrónusa magyar földön. A háta mögött ez uralkodik, ez ül a minisztériumokban, a terrorrendszer kulcspozícióiban, és orzi a börtönöket, és uralja tovább a szellemi és gazdasági életet.

Sion Bölcseinek Jegyzokönyvei akár igazak, akár hamisítások megvalósultak a magyar gyakorlatban is: " Szükséges, hogy minden országban rajtunk kívül ne legyen más, csak proletártömeg, továbbá a rendorséghez tartozó katonák." És akik a terror kulcspozícióit kezükben tartják, az ÁVH ezredesei, a kék parolis terrorezredekbe besorozott magyarok, cigányok, valóban a Jegyzokönyvek kísérteties meglátásait testesítik meg. "Rajtunk kívül ne legyen más, csak proletár tömeg." És nincs is más. "Belolünk mindent elborító terror fakad" jósolják a Jegyzokönyvek. És valóban az fakad.

Ha valahol, úgy Magyarországon 1956-ig megvalósult a teljes ószövetségi világterror. A Regnum Marianum véres köveit már széjjelhordozták, de a szobor talapzatától a városligeti kioszkig vezeto titkos, földalatti folyosó gondoskodik róla, hogy nagy felvonulások, fényes kommunista ünnepségek során bekövetkezheto kisebb-nagyobb lázadások esetén az ország idegen urai mindenkor menekülhessenek a feltámadt népharag elol.
A miskolci ÁVH-t, ahol különösen túlzott mértékben vannak képviselve az országhódító faj tagjai, szintén titkos alagút köti össze Lillafüreddel. Negyvenezer fonyi ÁVH-s praetorianus sereg mellett a magyar NKWD 400 ezer besúgója, spiclije, fizetett ügynöke és denunciánsa fordul a magyar nép ellen. Az 1956-os szabadságharc idején kiostromolt vidéki ÁVH-s központok, a Pártház meneküloi, a népharag által agyonsújtottak szinte egytol egyig joggal mondhatják el a Jegyzokönyvnek szavaival: "A gójok olyanok, mint a juhnyáj, és mi vagyunk a farkasok."

Azok, akiket nyomorult koldusként fogadott be a magyarság, most a magyar munkás és értelmiségi káderlapjait szortírozzák, és jaj annak az akár kommunista magyarnak is akirol feljegyzik, hogy zsidó fonökével vagy kolléganojével nem volt elég barátságos, vagy éppen görbe szemmel nézett rá. A népi demokrácia, vagy ha tetszik a "szovjet szocializmus" itt végleg elárulja, hogy nem más, mint a kisebbségi világuralom keleti fedoszerve. Jegyzokönyvek: Mi szemmel tartjuk mindazokat, akik útunkon akadályt képeznek.

Sion Bölcseinek 1895-ös nagy látomása a bolsevizmusról, mint a zsidó világuralom legmagasabb formájáról íme megvalósult Magyarországon. Földalatti alagutak állanak rendelkezésére az országhódítóknak, ha éppen menekülni kényszerülnének. Négyszázezer spicli ellenorzi a gyárakban, hivatalokban, hogy mit beszél magyar a magyarral. A budapesti ÁVH-n és annak vidéki kirendeltségein lefényképeznek minden külföldrol érkezo levelet, lehallgatnak minden helyi telefonbeszélgetést. S Csepelen, ahol 1938-ban 35 ezer munkás dolgozott 500 munkavezeto felügyeletével, 1952-ben 45 ezer munkás dolgozik ugyanott, de a felügyelok, ellenorök, munkahajcsárok száma 30 ezer!

"A megfélemlítés, a terror forrásai, mi vagyunk!" mondja a bázeli kongresszus tizedik ülésének jegyzokönyve, amely egyébként pontos harci utasításokat tartalmaz a világzsarnokság megvalósítására, a társadalmi osztályok fizikai kiirtására, amit Magyarországon csaknem tökéletesen meg is valósítottak.

1956 október 23., ha nem is volt "antiszemita" forradalom, Cion Bölcsei Jegyzokönyveinek megvalósult perfekcióját tárta fel. Földalatti alagút a Sztálin szobortól a szemben levo kioszkig, földalatti alagút a miskolci ÁVH-tól a lillafüredi szovjet fohadiszállásig, negyvenezer kartoték a kiostromolt gyori ÁVH-nál nyilvántartott külföldi levelekrol, lehallgatott telefonbeszélgetésekrol. S amikor a szabadságharcosok betörnek Rákosi-Roth Mátyás villájába, ott találják a krematórium kemencét, amelyben el lehetett tüntetni a magyar áldozatokat.
A diktátor luxusvillájában találtak hullakamrákat is, amelyben mésszel, formalinnal leöntött holttestek voltak. A hullakamrák fölött ott van a mahagóni berakással díszített dolgozószoba, a titkos telefonvonalak és számok serege, az országot leigázó egész hatalom minden titka. Mintha csak Zichy Géza regényének rossz álmai váltak volna valóra. S amiként Kun-Kohn Béláék 200 millió aranykorona értéku magyar vagyonnal menekültek a Szovjetunió felé ugyanúgy 22 vagon magyar értéket rakat fel Gero-Singer Erno, hogy Moszkva felé induló, számuzött kollégájának legyen mit aprítania a tejbe.

Orwelli ország rettento képe az, ami a befogadó nemzet szemei elott feltárul, amidon 1956 november 2-án a szabadságharcosok baggerokkal ásni kezdik a félben maradt földalatti vasút egyik részlegébe épített 3000 cellából álló börtönt, amelyben ismeretlen, eltüntetett rabok szenvedtek, akiket már nem lehetett kiszabadítani, mert jött a szovjet támadás. Magyarország számára csak egy tanulság maradt. A Jegyzokönyvek nagy és megvalósult programja: "Szükséges, hogy minden országban ne legyen más, csak proletár tömeg..., s a rendorséghez tartozó katonák."
A pártház kiostromlása megmutatta a magyar proletárnak, hogy kik voltak ezek a "rendorségi katonák". Asztalos-Apfelbaum ÁVH-s ezredes, aki ÁVH-s közrendori egyenruhában akarta megadni magát a csepeli kommunistákból, magyar proletárokból álló tömegnek, és akit 12 hasonló arcélu társával ízekre marcangolt a népharag.
Amikor a nemzeti jobboldalt akasztófákra hurcolják, vitéz Endre László, Pest vármegye mártír alispánja, aki valóban tudományosan kutatta a kérdést, kivégzése elotti éjszakán, 1946 március 21-én megírja a szeretteinek szóló búcsúlevelet:

" ... Cion Bölcseinek Jegyzokönyvei valóban igazak, ...az o kezükben van a világuralom megvalósulása és elpusztít mindent, ami az új világállam. felépítésében nekik akadályt jelent. Ami tehát most folyik, az nem igazságszolgáltatás, hanem prevenció és megtorlás egyben. Elpusztítása nemcsak azoknak, akik valamit csináltak, hanem azoknak, akik valamit csinálhatnának, vagy csinálhattak volna.
A nyugati hatalmak... tovább haladnak a mélypont felé. De egyszer csak túljutnak rajta. S ha most nem is, de évek, vagy rövid évtizedek múlva, ha bekövetkezik a fordulat, újra azok ellen fordul majd a milliók dühe, akik a mostani vérengzést csinálják."

Vitéz Endre László a halál küszöbén mit sem tévedett. Talán csak egy árnyalati különbséget látott sötéten, midon azt írta: "nem lesznek többé szabadságharcok, csak rabszolgalázadások."
Jönnie kellett tehát az 1956-os magyar szabadságharcnak, amely jött is a történelem logikája szerint feltartóztathatatlanul. "Az 1956-os magyar szabadságharc volt az elso pártpolitika-mentes forradalma a világnak."

Ez száz százalékig igaz. Azonban a szabadságharc semmit sem veszít dicsoségébol, ha bevalljuk róla: rabszolgalázadás volt. Szervezettségének hiánya és szervezhetetlenségének okából nem is lehetett más. Nem voltak vezetoi, szervezoi, Görgey méretu nagy katonai és Kossuth nagyságú Istentol rendelt vezérei. A rabszolgák lázadtak fel az idegen institúció, a bolsevizmus, rejtett kisebbségi uralom ellen, ha ezt nem is mondták ki, de cselekedték az ÁVH a kommunizmusba burkolt országhódító uralom fellegvárai ellen.
Azonban ez a rabszolganemzet kelt fel 1956 október 23-án. Nemzet, amelynek nem voltak már arisztokratái, proletár vezéregyéniségei, magyar szellemi nagyjai, mert tudatosan kiirtotta oket az idegen uralom, idegen törvény. A rabszolga magyar kelt fel, elokészületlenül, vezérek, okos tanácsadók, hadvezérek és politikusok nélkül. A csepeli munkásrabszolgák, a kolhozok és egyetemi klinikák rabszolgái lázadtak fel, hogy dicsoséges forradalmukkal és szabadságharcukkal megrázzák a világ lelkiismeretét.

És a magyar rabszolgák elott járó kísértetseregben ismét csak láthatatlanul most már ott ment Solymosi Eszter árnyéka mellett gróf Tisza István, gróf Teleki Pál, Szálasi, Bárdossy, Imrédy, Sztójai, a megkínzott prímás és a kommunista Rajk László véres árnyéka. A magyar sors rabszolgalázadásában összetalálkoztak osztályok, pártok, felekezetek, és a 14 éves "srácok" sírjai felett beteljesedett:

Minden kiontott magyar vér, minden magyar vér,
ami folyt, párolgott és virult belole
idegen trón, élosdi bolt,
minden kiontott ártatlan vér,

harctéren ontott hosi vér,
és munkában csorgott verejték,
és megrabolt bér és babér,
az én vérem is, az Anyámé
a régi libapásztoré, az O vére s legyalázott
szegény Solymosi Eszteré.

A magyarság világtörténelmi forradalmát eltaposta a szovjet tank, az amerikai árulás, Szueznél a bolsevikeknek adagolt nyugati segítség. A véreso azonban elhozta a nagy tanulságot is.
A magyarság szabad és boldog, csak nélkülük lehet, s csak úgy, ha többé egyetlen egy sem él közülük magyar földön.





ÁVH- s zsidó terrorista

szabadkőműves gyilkosok

még ma is 

gyilkolnak büntetlenül



Magyarországon 1956 októberében kitört a szabadságharc. Egy egész nép kelt fel, de nemcsak Kelet, hanem Nyugat ellen is. A magyar szabadságharc, amilyen hősiesen szembeszállt a zsidók vezette ÁVH, a kommunista kormány rendszerével, éppúgy utasította el magától a nyugati kapitalizmus korrupt csekk-könyvuralmát.

A szabad Magyarország, ha nem is tudott megszületni, de 
legalább a lelkekben új világszületett. Az ős-szocializmus, de sokkal inkább lehet, hogy a legmodernebb szociális rend példamutató, új világa jött létre épp a munkásság és a proletariátus lelkében, elképzelésében. 

A szovjet államkapitalizmus, a gyárak, a bányák kizsákmányoltrobotosa, a marxista-leninista intézet növendéke, a kommunista néphadsereg népi származású tisztje, közlegénye, a falvak parasztja egyértelműen kelt fel a bolsevizmus, mint a zsidó világuralom legmagasabb formája ellen. 
A szabadságharc látszatát is elkerülte annak, hogy felvesse a zsidó uralom problémáját. 
Az ÁVH terroristáit és azok vezetőit nem mint zsidókat, hanem 
mint népgyilkosmunkásellenes és antiszociális elemeket irtották ki ott, ahol lehetett. Természeténél, lényegénél fogva azonban mégis a világhódítók elleni első, igazi forradalom volt ez, mert a magyarországi bolsevista uralomnak vezérei, kulcspozícióban ülő vezetői, a terrort fenntartó rendőrtisztek, a hadsereg magasabb vezetői egytől egyig - vagy legalább is nagyon kevés kivétellel - zsidók szabadkőművesek voltak. Magának a terrornak is csak részbenvolt szláv bolsevista, sokkal inkább zsidó jellege írtsd a goj legjavát a nemzetalkotókat , az önálló életképeseket .
"Belőlünk mindent elborító terror fakad!" - írták a Jegyzőkönyvek. S mindaz, amit a Jegyzőkönyvek jósoltak az " ő titkos rendőrségükről", hatványozott mértékben, szinte ezerszeresen megvalósult. A zsidó kézben lévő ÁVH minden egyes magyart kartotékozott. Mindenkinek titkos kartotékja, úgynevezett "káderlapja" volt. Ezekbe a káderlapokba beírták minden személy jellemét, apró tulajdonságait, véleménnyilvánításait. A legsúlyosabbnak azonban az számított, ha valaki "antiszemitának" volt minősítve. Tudunk olyan esetről, midőn egy fiatal tisztviselőnőt csupán azért bélyegeztek antiszemitának, mert nem barátkozott elég lelkesen kollégáival és kolléganőivel, akik "érezték rajta", hogy esetleg nem szereti a zsidókat.

Ezekhez 
a kartotékokhoz 40 000 főnyi hatalmas apparátus az Államvédelmi Hatóságok és ennek 400 000 spiclije gyűjtötte az adatokat a társadalom minden rétegében, gyárban, hivatalban. S aki valamilyen oknál fogva az ÁVH-ra került, azzal elképzelhetetlen kegyetlenséggel jártak el. 
1945-46-ban a Zsidó Munkaszolgálatosok Bajtársi Egyesülete szállta meg a terrorrendőrséget. Ez a szervezet egy, korábban milliomos zsidó orvos, dr. Klár Zoltán, jelenleg amerikai "lapszerkesztő" vezetése alatt állt. Ezek egész csoportokat alakítottak, amelyek bejártak a fogházakba, hogy az ott letartóztatásban lévő női foglyokat rendszeresen, naponta többször is megbecstelenítsék. A kínzásnak olyan bestiális módszereit találták fel, amelyek elképzelhetetlenek még a kínai kínvallatás dús fantáziájában is.Meztelenre vetkőzött zsidó rendőrnők a foglyok jelentésében vad orgiákat rendeztek, majd a foglyok hímvesszejébe vékony üvegcsövet toltak be, s kívülről egy kalapácsütéssel darabokra zúzták azokat. A sok éven keresztül megkínzott elítélteknek a fogházi séta alkalmával naponta vadul ütniük, verniük kellett társaikat.Jellemző, hogy még a kommunista Kádár Jánost is megkínozták, midőn pillanatnyilag szembefordult a moszkvai rendszerrel.
 Összes ujjáról letépték a körmöket, azután pedig szabályosan kasztrálták, mint ezt több svájci újság is közölte.

A börtönökből kiszabadult és 
Nyugatra jött szabadságharcosok tíz és tízezer hasonló esetről hoztak hírt. Midőn pedig sikerült megszállni az ÁVH épületeit, azokban a terrornak olyan bizonyítékait találták meg, amelyekben nem hitt volna senki Nyugaton. Hatalmas termekben százezer számra vették hangszalagokra a legjelentéktelenebbeknek látszó telefonbeszélgetéseketA külföldről érkezett legártalmatlanabb levelet is mikrofilmre fényképezték és hatalmas kartotékrendszerben őrizték. Budapesten a Tisza Kálmán téren a félbehagyott földalatti villamos egyik főpályaudvara helyén 3000 cellával ellátott titkos börtönt építettek, amelynek létezéséről a szabadságharcig senki sem tudott. Földalatti börtönök voltak a vidéki városokban is, és egész alagútrendszereket fedeztek fel, amelyek arra szolgáltak, hogy forradalom esetén a "vezérek" biztonságba menekülhessenek,

ha tekintetbe vesszük, hogy a vezetők mindenütt zsidók voltak, akkor nyugodtan el lehet mondani, hogy Magyarországon a zsidó szabadkőműves világkirályság álmának legszélsőségesebb formája valósult meg. 

Ennek 
a terroron kívül még egy másik eszköze is volt. A biológiai osztályharcon kívül, amely fizikailag is megsemmisítette a magyarság értékes rétegeit, folyt a politikai osztályharc. Akiknek nagyapja 20-25 holdas kisbirtokos, vagy akinek apja 1945 előtt állami kishivatalnok volt, azt egyszerűen "osztályidegennek" minősítették. Hiába rendelkezett valaki a legfelsőbb rendű orvosi, egyetemi tanári, jogi, vagy mérnöki képesítéssel, ha osztályidegen volt, nem dolgozhatott másként, mint egyszerű" fizikai segédmunkás.

 Ezek helyére részben tanulatlan kommunisták, főként azonban zsidók kerültek, akik a rendszer kulcspozícióit foglalták el.

 Ugyanakkora befogadó ország intellektueljei közül 50 ezret vidékre - a legnyomorúságosabb körülmények közé - deportáltak. 1953-ban kb. 95 ezer politikai fogoly dolgozott az internáló táborokban, 25 ezerre rúgott a börtönökben lévő" politikai foglyok száma és 1945- 56 között 15 ezer "hivatalos" kivégzés történt.

 Az utóbbi adat csak akkor került nyilvánosságra, amikor 1956. november 1-én a szabadságharcosok a gyűjtőfogházat felszabadították.

Irtózatos számok ezek, ha tudjuk, a százmilliós cári birodalomban összesen csak 40 ezer száműzött volt, s ha tudjuk, hogy Magyarországon1867 és 1939 között sztrájkok, tüntetések, zavargások során összesen 17 ember halt meg a karhatalom fegyverhasználata következtében. 

A cél világos és tagadhatatlan volt: tömeget, megfélemlített, szellemileg elbutított rabszolgát csinálni a népből és nemzetből, hogy afölött a Jegyzőkönyvek útmutatása szerint szabadon uralkodhasson a zsidóság.


 Október 23-án ez ellen a szabadkőműves uralom, a zsidó világkirályság ellen kelt fel a magyarság, amelyet mégsem lehetett megtörni és akarat nélküli embercsordává tenni. 


Budapest véres aszfaltján egyszerre bukott meg és szenvedett vereséget a világhódítók mindkét rohamlépcsője. 
A magyar proletárság, egyetemi ifjúság, kezében fegyverrel, a harmadik lépcső ellen harcolt:

 A terror, elnyomás erőszakszervei ellen küzdött, világot megrázó fanatizmussal.

 Azonbannem kívánta vissza a második lépcső, a liberális kapitalizmus uralmát sem. Nem kívánt sem hitleri rendszerű totalitarizmust, sem az egyházak világi uralmának visszaállítását. 
Szocializmus, terror nélkül! Ez volt az íratlan program. Nemzeti szabadság - gazdasági függőség nélkül! 
Világos, hogy egyelőre ezt a programot éppúgy nem tűrhette el Kelet, mint ahogynem támogatta és teljesen magára hagyta Nyugat.

 A magyar szabadságharc nemzeti és nacionalista volt.

 Tehát éppúgy szemben állott a moszkovitizmussal, mint a világkormányos ENSZ-uralom másfajta terrorjával és más fajtájú rabszolgarendszerével. 
A két hemiszféra elmélete akkor vált kísértetiesen világossá, midőn a keleti hemiszférából ki akart törni a magyar nép és a nyugatiból az arab világ, élén Egyiptom nacionalista rendszerével. 

Az még természetesnek látszott, hogyKaganovics - aki ekkor hirtelen előlépett a Szovjetunió élvonalába - megindította Zsukov páncélosait Magyarország ellen. 

Az azonban már nem látszott ilyen egyszerűnek, hogy ugyanakkor Izrael, szövetségben Angliával és Franciaországgal, orvul megtámadja a szabad Egyiptomot. 
A két világ szinte egy napon deklarálta, hogy a két hemiszféra elmélete ma is érvényes. És érvényes természetesen Yalta, Potsdam, a Gomberg terv. Az akkor megvont demarkációs vonalakat nem szabad átlépni sem Magyarországon, sem Egyiptomban.

 Különben jönnek Ben Gurion és Kaganovics 

páncélosai, hogy vérbe fojtsanak minden

nacionalizmust, minden szabadságvágyat

és nemzeti függetlenséget. 

Október 23-án tört ki a magyar szabadságharc és október 29-én lépték át az izraeli csapatok az egyiptomi határt.
 Ugyanezen a napon jelentették a magyar szabadságharcos rádiók, hogy a Szovjetunió felől erős páncélos kötelékek megkezdték a bevonulást Magyarországra. 
A Nyugat elképesztő árulást követett el Magyarország és Egyiptom ellen. Miután a New York-i zsidóság már a forradalom első napjaiban gyűlést tartott és azonnal "antiszemita" felkelésnek bélyegezte a magyar szabadságharcot, az UN sietett azt magára hagyni és kiszolgáltatni a szovjet páncélosoknak.

 Anglia, Franciaország pedig Ben Gurion szövetséges társaként siettek lebombázni a port-saidi "antiszemita" gyermekeket. 
A nyugati árulás azonban fájdalmasabb, végzetesebb és árulkodóbb volt, mint a nyílt szovjet brutalitás. Nyugat elárulta saját magát is, a saját maga által hirdetett elveket, a demokráciát, humanitást és

soha inkább, mint ezekben a napokban bizonyosodott be, hogy a szavak, frázisok mögött egy félelmetes idegen érdek, a zsidó világnacionalizmus könyörtelenül és mind nyíltabban képviselt érdekei húzódnak meg.

 A fegyverek mögött az ő érdekük áll, és uralja a világot. Ben Guriont senki nem állította a nürnbergi törvényszék elé,holott ugyanilyen "támadó háború tervezéséért" Jodlt és Keitelt kivégezték.

 Az Egyesült nemzetek pedig - 1800 közül 1200 zsidó alkalmazottal elnézték, hogy szemük előtt a szovjet elkövesse a legrettenetesebb genocidiumot. 

Mindez azonban csaknem természetesnek látszik, ha figyelembe vesszük, hogy 
amit visszaállítottak, az Rákosi-Roth Mátyás nélkül is a teljes és tökéletes zsidó szabadkőműves világkirályság volt. A nyugati sajtó egy része szívesen terjeszti, hogy a magyar forradalmat követő kormány tulajdonképpen "antiszemita".

 Nézzük tehát a valóságot.Hiszen most bizonyul be legjobban a második vonal elmélete. Mert Kádár János, a kasztrált, idegroncs bábember, akit lényegében Csermáknak hívnak, és szláv származású, tényleg nem zsidó.
A két helyettes miniszterelnök, Apró-Apfelbaum Antal, és Münnich Ferenc azonban zsidók. A külügyminiszter, Horváth Imre zsidóMinkét helyettese Sík Endre és Sebes István zsidók, Révész Géza honvédelmi miniszter zsidó, Antos István pénzügyminiszter zsidó, Nezvál Ferenc igazságügyminiszter zsidó, a kohó- és gépipari minisztérium első helyettes minisztere Bakonyi Sebestyén félzsidó, a külkereskedelmi miniszter, Incze Jenő zsidó, a belkereskedelmi miniszter, Tausz János zsidó. A kultuszminiszter, Kállai (Campescu) Gyula romániai zsidó, egyik helyettese, Aczél György, aki főszereplője volt az egyházak elleni hadjáratnak, szintén zsidó. 

A kommunista 
párt központi bizottságában - amely a bolsevista rendszerekben tulajdonképpen a kormánynál is fontosabb szerv ismét hemzsegnek a világhódítók.

A központi bizottság jelenlegi zsidó tagjai (1958) Apró-Apfelbaum Antal, Aczél György, Fock Jenő, Földes László, Friss István, Horváth Imre, Kállai (Campescu) Gyula, Kis Károly, Münnich Ferenc, Nemes Dezső a Népszabadság szerkesztő tanácsának elnöke, Nezvál Ferenc, Nógrádi Sándor, Orbán László, Révai Kálmán az elnöki tanács alelnöke, Révész Géza, valamennyien zsidók. 

A félelmetes és rettegett hírű
 ÁVH-t, a gyilkosoknak és terroristáknak ezt a szervezetét teljes hatalmába visszaállították és - mint eddig is történt - a vezetői túlnyomó többségükben a világhódító faj tagjai közül kerültek ki. 
Talán nem a magyar elfogultság mondatja velünk, hogy a magyar szabadságharcnak mégis világtörténelmi jelentősége volt.

 munkásság és a világ igazi szocialistáinak lelkében véglegesen és tökéletesen megbukott a marxizmus minden formája, amely a zsidó világkirályság érdekében több mint egy évszázadon át szintezte lefelé az emberi értékeket.

 Megbukott a kulcspozíciókból irányított világuralom is, mert a munkásság és a proletariátus, a szellemi rétegekkel összefogva - egyelőre ösztönösen - ezeket a kulcspozíciókat számolta fel a vasfüggöny mögött. 

Magyarországon kiderült, hogy a munkásság nem kívánja az úgynevezett nyugati kapitalizmus rendszerét sem, mert elutasította magától a kizsákmányolásnak úgy keleti, mint nyugati formáját. A maga tulajdonában akarja látni a termelő eszközöket, de nem valami nemzeti kommunizmus, hanem egy új, totalitarizmus nélküli nemzeti és szocialista rendszer alapján. És ez a felismerés erős gondolkodásra kell, hogy késztesse a nyugati kapitalista világot, a nyugati munkásságot is. 

Az atomháború és az atomhalál elől csak az mentheti meg az emberiséget, ha Nyugat, Kelet munkásai felé fel tudja mutatni a szocializmusnak azt a formáját, amely Magyarországon született, amelynek ideológiáját csak később írják meg. Csak ilyen szocializmus tudja kivenni a terrorszervezetek kezéből a géppisztolyt, és tudja szétzúzni a nyugati aranyborjút, a zsidók által kormányzott nagytőke hatalmát. 

Csak egy gyűlölet nélküli szocializmus lehet az emberiség megmentője s mindaddig, amíg ki nem lehet kapcsolni a világ légköréből azt a gyűlöletet,

amellyel a zsidó szellem legalább 2000 éve fertőzi a Nyugatot, addig mindig fölöttünk lebeg az atomhalál veszélye, vagy rabszolgasors végzete. 
Mindezt azzal kell kezdeni, hogy fel kell számolni az antiszemitizmus infantilis formáit. Ki kell mondani bátran: nem vagyunk antiszemiták

.Legelső sorban faji alapon ítéljük el az 

antiszemitizmust, 

mert az igazi szemiták a mi arab testvéreink, és a 

világharcban minden nacionalista erő természetes 

szövetségesei. 

Nem vagyunk "antiszemiták" a szó hitleri értelmében,
 tehát faji alapon sem, és

 nem hirdetjük, de nem is ismerjük el egyetlen faj 

felsőbbrendűségét sem.

Nem vagyunk "antiszemiták" vallási téren sem,

 mert elég felvilágosult emberek vagyunk ahhoz, hogy

egyik vallást éppúgy tiszteljük, mint a másikat. 

Nem vagyunk "antiszemiták" 

legfőképpen pedig a tekintetben, hogy nem gyűlöljük a zsidó ember egyetlen tulajdonságát sem. Sem orrának alakját, sem társadalmi manírjait.

Amit gyűlölünk: az a zsidó szabadkőműves világhatalom és 6000 éves nácizmus, amely le akarja igázni, s szolgaság, atomhalál és kizsákmányolás felé sodorja az egész emberiséget. És ezért nem szabad harcolnunk egyetlen zsidó emberi, faji, 

népi tulajdonságai ellen,

 de akár mint demokratáknak, akár mint

szocialistáknak, vagy nacionalistáknak

nemcsak jogunk, hanem emberi

kötelességünk harcolni és pedig -

kimondjuk ;
  • minden törvényes eszközzel, ha kell,
  • forradalommal is a zsidó világuralom
  • bármely formájának 
  • megmaradása ellen.

Jogunk van szemben 

állni minden illegális

hatalommal. Jogunk 

van felszámolni a második

vonalat. Bármelyik szabadkőműves páholyokat

titkos társaságokat titkos

szolgálatokat is .


Ahol ez a világhatalom jelentkezik, ott könyörtelenül a közvélemény elé kell állítani cselekvéseit.

 Meg kell teremteni a világ antijúdaistáinak közös nagy

nemzetközi - vagy jobban mondva - nemzetek fölötti 

szervezetét. 
Ennek kötelessége lesz majd meghatározni a küzdelem módját, amely egyes országok helyi adottságaitól függ. Ne akarjon ez a szervezet a nemzeteknek államformát, politikai irányokat előírni. Amerikában talán a demokráciafegyverével kell harcolni: szavazás, felvilágosítás, szükség esetén társadalmi és gazdasági bojkott. Az úgynevezett fasiszta országokban a központi hatalom megnyerésével. A szocialista országokban az őszinte, tiszta kezű szocialisták meggyőzésével.

 A vasfüggöny mögött - ha kell - partizánharccal, 

kizárólag a rendszer zsidó vezetői ellen. Itt jogos a 

géppisztoly is, amelyet olyan példamutatóan vettek 

kezükbe a magyar szabadságharc hősei. Terrorra

terror! 

Terrorizmus - de csak a terroristákkal szemben! 


A törvény és a rend uralma sehol sem jelentheti a szabadság eltiprását
. Csak 

az afféle "szabadságnak" kell véget vetni, amelyben 

egyetlen törzsi nácizmus hordozóinak minden meg van 

engedve. 

Abban a pillanatban, amelyben az ilyen féle " szabadságot": 

a terror, a kizsákmányolás, korlátlan nyerészkedés egy 

népre korlátozott szabadságát, tehát a zsidó 

világhódítók kiváltságait meg lehet szüntetni, a

zsidóság előtt is fel fog merülni saját sorsának

nagy kérdőjele. 


Meddig mehet ez így? Meddig lehet még csalódásból csalódásba vonszolni nemzeteket? Meddig lehet fenntartani a bolsevizmust, és mikor következik el Amerikában is a mindent elsöprő felébredés, amelynek földrengéseit már jelzi a szeizmográf? Meddig tűrik még a népek, nemzetek, hogy ők rabszolgák, elnyomottak, megcsalatottak legyenek és időről időre vad öldöklést rendezzen köztük egy vérszomjas, idegen nacionalizmus?
És a magyar szabadságharc itt nyitja meg előttünk a fényesebb egeket, az új világ kezdetét, s adja meg egyben a figyelmeztetést a világhódítóknak. 
Ezt a világhódítást 2000 év óta mindig idegen fegyverekkel és idegen szuronyokkal tartották fenn s növelték a végtelenségig. "Anyugati zsidó 20 milliós keleti hadsereget fog felfegyverezni", írta a magyar látnok.Azonban 

a világzsidóság legnagyobb, legfélelmetesebb 

hadserege, a szovjet vörös armada megingott a magyar 

proletárok és munkásasszonyok égbe síró áldozata 

láttán. 

Miskolcon az egyetemi ifjúság ellen vezényelt orosz páncélos tisztek a nyílt utcán lőtték főbe magukat, hogy ne kelljen a vérgyilkos parancsot teljesíteni. Az orosz katonák sok helyen megadták magukat éskijelentették, hogy nem fognak magyar munkás testvéreikre lőniA budapesti szabadságharc legkritikusabb pillanataiban megtörtént, hogy orosz páncélosok teljes legénységükkel átálltak a szabadságharcosok oldalára és együtt lőtték a terroristák bandáját. Vannak olyan hírek, amelyek szerint egy nagy 400 páncélosokból álló orosz egység parlamentereket küldött a magyar szabadságharcosokhoz, hogy kész elnyomói ellen fordítani a T 54-esek ágyúit, ha azok nem állanak szóba a nyugati kapitalistákkal. (Az egyezség tulajdonképpen a támadási parancs és a militarizmus fegyelme egyelőre győzött az egyes katona érzésein.)

A világzsidóság legnagyobb hadsereg lelkében megrendült. Vele együtt meginogtak, sőt nyíltan a nép pártjára állottak az elnyomott nemzetek katonáiA román hadsereget nem lehetett bevezényelni Magyarországra, mert a romániai zsidó vezetők figyelmeztették Moszkvát, hogy a román egységek át fognak állni a magyarok oldalára. 

"Krisztus katonái" - mint az egykori washingtoni

cionista gyűlésen nevezték a vörös hadsereget nem

megbízhatók többé a cionizmus számára. 


- Ha eljön az óra,
 - mondotta egy magas rangú orosz tiszt a magyar szabadságharcosok vezetőjének, -

 mi is a zsidó elnyomóink ellen fordítjuk a fegyvert,

amint ti tettétek. A ti hibátok csak az volt,

hogy idő előtt cselekedtetek! 

A függönyök mögötti hatalmak nem számíthatnak többé az orosz katonára. 
De vajon számíthatnak-e az amerikaira? Bármilyen morgenthaui futószalagon jár még az amerikai politika, az USA Army is sokat tanult 1945 óta.

 Látta Patton generális összezúzott testét,

a német nép szenvedéseit, vérzett Koreában

 és látta, mint állította félre a világ cionista

szabadkőműves zsidósága Mac Arthurt, a

győzelmes hadvezért. 

A magyar forradalom
 nem a vég volt, hanem a kezdet.

 És ez a kezdet feladta a nagy kérdést a világhódítóknak: meddig még? 

Lehet-e örökké így élni? Lehet az örökké valóságig fenntartani a hódítók életformáját? Lehet-e örökké páncélozott autóban járni, mint Rabinovics, Rákosi-Roth és a többiek, akiket egyelőre mongol, magyar vagy román testőrök kísérnek? Vajon nem lázad-e fel egyszer a mongol? Lehet-e így élni? Florida jachtján járni, a civilizáció, a luxus ormain ülni, és mindig remegni, hogy egyszer elvész a hatalom?
 

Meddig lehet még beleszuggerálni a világba, hogy aki 

minket lát és tetteinket észreveszi, az gyűlölködő 

"antiszemita" és meddig kell égni más népek 

gyűlöletének tüzes kemencéjében, hogy egyszer

eljöjjön 

a vég és italán Amerikában is egy Auschwitz borzalmai 

ismétlődjenek? Meddig kell még remegni, hogy a világ 

ébred, látni fog és észreveszi, hogy nem zsidók és nem 

a zsidók ellen kell folytatni ezt a harcot, hanem az

 elnyomók, a destruktorok, a diktátorok, az egy-faj 

rendszer képviselői, a népek megsemmisítői és 

terroristái ellen!? 

Meddig mehet még az, hogy akasztófát 

állítunk a népek elitjének,

és mikor a mi nacionalizmusunk ellen törnek ki felkeléseik, akkor telesírjuk a világot az "antiszemitizmus" vádjaival?

Meddig lehet megőrizni a mimikrit és mégis,

mint zsidók uralkodni a földgolyón? Meddig lehet

még a népeknek internacionalizmust hirdetni és

magunk között a legszélsőbb faji és törzsi

nacionalizmust élni?

 Mik vagyunk mi tulajdonképpen? Üldözöttek, vagy elnyomók? 

Ha minket bántanak, az "antiszemitizmus", de ha mi 

gyilkolunk halomra népeket, készítünk Morgenthau-

terveket, vagy szovjet tömegsírokat, az amerikai 

demokrácia, vagy orosz felszabadítás? 

Ha rombolunk, az építés, ha mi gyilkolunk, az szabadság, ha mi terrorizáljuk a világot, az demokrácia, de ha Ábrahám szent magjából elvész csak egyetlen egy is, akkor kötelességük sajnálni minket minden népeknek. Ha mi élünk a népekből, a magunk önzése szerint, az nem nacionalizmus. Ha más népek akarják önálló életüket élni, az náci barbárság! 
Meddig mehet ez így? Mikor fog felébredni a világ? Meddig állhat fenn egymás mellett a kettős erkölcs, amely szerint a zsidónak minden szabad, minden megengedett más népekkel szemben?

Mikor döbben rá a világ, hogy a háborúk, forradalmak, gazdasági válságok mögött mindenütt a mi akaratunk húzódott meg?

A szimbolikus kígyó tekeredett végig a világon, a népek életén, gondolkodásán, erkölcsén, és fojtotta meg a keresztény országokat, a keresztény népeket, szintezte lefelé a tömegeket, irtotta az egyéniségeket, hogy szolgát csináljon a szabadokból?

Mikor fog felkelni egyszer "szolgánk és teremtményünk, a barbár tömeg"?

Mikor jön rá a világ, hogy nincsenek választott népek, csak - elnyomók!

Nem jobb volna-e idejében felébredni nekünk is és megkeresni a hazát, amelyben csak magunk között és a magunk országában élnénk? Amelyben nem elnyomók volnánk, hanem szabad polgárok. Nem gyűlöltek, nem idegenek, hanem helyhez kötött, teljes értékű emberek.

Vajon nem érné-e meg az országépítéssel járó verejték az Aranyborjúk és Géppisztolyok feláldozását? Vajon nem jobb volna-e ideje korán megállni és Ahasvérust megszabadítani a gyűlölet, az örök félelem átkaitól? Nem jobb volna-e az elnyomó hajszolt életénél, a bankár, a diktátor örök remegésénél, az uralkodó osztály bizonytalanságánál a biztos otthon, a verejtékkel épített haza?
Sion vénei bizonyára gondolnak erre, de a soviniszta őrület útján nincs megállás. Különösen nincs egy ilyen sok ezeréves nacionalizmus útjain.

Ma már aligha van más választás:

győzelem, vagy halál! Világuralom,

vagy megsemmisülés! 

keresztény népek azonban azt mondják, van egy másik út is. A szimbolikus kígyótól fojtogatott rab világ fölött ma is ott jár a példa, az emberiség történelmének legnagyobb anti-júdaistája: a korbácsos Krisztus. A sadduceus gyűlölet keresztfái és a templom kufárjai között, egy izzó nacionalizmus lángolásai közepette magasra emeli a korbácsot. 

A keresztény forradalom ez, amely a világnak 

visszaadja, amit a júdaizmus elvett tőle:

a személyiség tiszteletét, a népek független

hazáját, a szegénynek a szociális igazságot.

Megszenteli a proletár tömeget, és az 

anyagról az ég felé fordítja az ember tekintetét. 

A keresztény forradalom
 ez a zsidó nacionalista világkirályság rendszerével szemben, a nagycsütörtöki felkelés

Az Új Szövetség ez! A teljes igazság, teljes emberség betöltése, talán az utolsó órán. 
A megtévesztett tömeg előtt újra ott áll Péter s a lelki zsidóvá lettek, a "törvény alatt állók" számára a Szentlélek nyelvén kiáltja:
"Szakasszátok el magatokat e gonosz nemzetségtől!" 


A Jegyzőkönyvek parancsainak teljesedésével szemben


 az új idők szava harsog minden

rab ember felé. 

Száz év alatt egy másik jelszó hirdette:

"Világ proletárjai egyesüljetek!" 


S a tönkretett földi világban

az ébredő népek számára új

parancs hangzik:


  • Világ antijúdaistái
  • - amíg nincs késő
  • - egyesüljetek!




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése