2019. augusztus 14., szerda

Lukszús kurvák buzeráns politikusok kirabolt nemzet !!!! és az okult háttérhatalom !!!















Lukszús kurvák buzeráns
politikusok kirabolt nemzet !!!!

és az okult háttérhatalom !!!


Az illuminátusokban forr a gyilkolási láz

A kazár nemesség útjában álló királyi rendek , nemesség , az önálló gondolkodásra , és életre alkalmas parasztságig mindenkit a húsdarálóba haleledelnek feltálalva , a maradékokkal felépítetni a koncentrációs táboraikat , átnevelésre , és be chipeltetésükre , és a kezelhetetlennek minősített réteg megsemmisítő táboraiba kerüljenek !!!!

Már felépíttették veletek az egészségügy , az oktatás , a bérek felzárkóztatása , a nyugdíjak terhére , már majdnem biorobotokká neveltek benneteket !!! Időnként azért keljetek fel a karos székből , és ne hagyjátok , hogy ők gondolkodjanak helyettetek !!!

A gondolat még szabad ,de a chip beültetése után , már mű képzeleteket ültetnek az elmédbe , és biorobotként beprogramoznak gyilkoló géppé is , csak a jelszót kapod meg és akár egy atom háborút is elindítatnak veletek !!!!

Hát ez lesz a szép új világ a zsidó fasizmus világa ahol a chipek ciánt is tartalmaznak , és ha elvégezted a feladatod nem etetnek tovább megkapod a rádiófrekvenciás jelet a ciános kék álomra !!!!

Igyekezz , mert csak 500 millió biorobotnak lesz helye a földön az erőforrásokat e létszámra méretezték !!

Alkossátok meg a kobalt bombát , hogy az ő életük is tiszavirág élet legyen a táplálék lánc megszüntetésével !!! És természetesen az atomjégkorszakkal !!!!!

Hát ilyen lesz ez a pedofil világ a Hillary , és pedofil buzi sátánimádói még had rabolják Amerika ártatlan ifjuságát , hogy legyen nekik kiket megrontani !!!

A Hillary is csak így tud sátáni kecskére operált pinát nyalni a kis lezbi még világhatalomra törne , ha megfosztanák játékszerétől !!!

Kukkancsatok be orgiájukba , amitől titeket eltiltottak ők azon élvezkednek

A római birodalom fajtalanságai ezekhez az orgiákhoz képest csak ártatlan szüzesség elvesztések voltak . Igaza volt Pucsinnak ezeket géppisztollyal kéne szaporítani !!!


Orgia a Gellért fürdőben



Luxusszenny – Budapest másik arca



Prostituáltak és baldachinos ágyak szabad felhasználásra: a Hamburg-Mannheimer Biztosító 2007-ben a budapesti Gellért fürdőben látta vendégül legsikeresebb munkatársait egy frissítő szexpartira" - adta hírül a tekintélyes német lap, a Spiegel online változata. Az eset távolról sem egyedülálló: Budapest a prostitúció és a pornóipar egyik európai fővárosa.
A Hamburg-Mannheimer Biztosító szóvivője megerősítette a Spiegel állításait: „2007 júniusában jutalomutat szerveztek Budapestre. Kutatásaink során kiderült, hogy egy esti rendezvényen körülbelül húsz prostituált vett részt" - nyilatkozta a szóvivő. Az atv.hu megkeresésére a Gellért Fürdőt felügyelő Budapesti Gyógyfürdők és Hévizei Zrt. hivatalos nyilatkozatban reagált. Eszerint „a jelenlegi vezetőségnek nincs és nem volt tudomása arról, hogy a Gellért fürdőben orgiával egybekötött rendezvény lett volna".
Másnapra kiderült, a cég mintegy nyolcvanmillió forintot áldozott a munkatársak budapesti kirándulására, és - ilyen a német precizitás - arra is felhívta figyelmüket, hogy adóbevallásukban tüntessék fel a természetbeni juttatás értékét.
Budapest nemcsak a prostitúció, hanem a pornóipar fővárosa is" - összegezte ismereteit lapunk megkeresésére egy - neve elhallgatását kérő - riporter, aki több könyvet is megjelentetett a témában. Forrásunk szerint a prostituáltak alapvetően három kategóriába sorolhatók. Az elsőbe az országút szélén álló lányok tartoznak, akik néha maguk is meglepődnek, miféle jól szituált, gazdag üzletemberek állnak meg mellettük. A következő szintet a pesti masszázsszalonok alkalmazottai jelentik. Ezeken a helyeken szintén megfordulnak a felső tízezer tagjai és persze jól szituált külföldiek is, ám jóval gyakoribb vendégek a fiatal üzletemberek. Nekik se idejük, se energiájuk nincs rá, hogy normális kapcsolatot építsenek ki. Isznak, kábítószereznek, majd négyen-öten megjelennek valamelyik masszázsszalonban, és kitombolják magukat. A tombolást esetükben nem úgy kell érteni, hogy dzsentri módon üvegpoharat hajítanak a tükörbe, hanem mondjuk összehányják a mellékhelyiséget, és olyan ordenáré módon viselkednek, ami még ezeknek a lányoknak is sok - osztotta meg a könyvírás során szerzett információit forrásunk.
Az úgynevezett luxusprostituáltak meglehetősen diszkrétek, ám azt szinte minden megkérdezett megerősítette, hogy Budapesten rendszeresek a fürdőmedencés budai villákban tartott „partik", amiket általában gazdag üzletemberek szerveznek a családjuk távollétében. Forrásunk szerint ilyen rendezvényeken megjelennek a közélet neves személyiségei, köztük pártemberek is, és időnként „nagyon durván el tudják engedni magukat".
Meginterjúvoltam egy ismert modellt, aki tizenhét évesen kezdett bele a modellszakmába. Tényleg az akart lenni, naiv volt, de már az elején közölték vele, hogy ha nem vállal ilyenfajta közreműködést ezeken a partikon, akkor ne számítson sok jóra. És ezek a lányok előbb-utóbb elfogadják a feltételeket, mert jól megfizetik őket" - mondta a riporter.
Arra a felvetésre, hogy tartanak-e a lebukástól az efféle társasági életet élő elit tagjai, azt felelte, Magyarországon van egyfajta háttéralku a politikai pártok között, melynek értelmében ezekkel az ügyekkel nem élnek vissza, mivel mindegyik párt érintett. „Egy riportalanyom, nevezzük Barbinak, elmondta, mindig mosolyogni kényszerül, amikor meglátja a képernyőn azt a konzervatív polgármestert, aki nem mellesleg régi ügyfele" - említett egy konkrét példát forrásunk, hozzátéve, hogy hosszan tudná folytatni a sort a politika, a média, a gazdaság, a sport és a művészvilág területéről.
Egy-két botrányt leszámítva azonban - Kovács László »hölgyismerősei«, Deutsch Tamás számos házassága, Jakab István tettenérése a titkárnővel - a közvélemény nem értesül ezekről az ügyekről, mert a bulvársajtóban dolgozó főszerkesztők is pontosan tudják, hogy van egy alku, ami arról szól, hogy ilyenekkel nem foglalkozunk" - magyarázta informátorunk.
A Gellért fürdő orgiára történt bérbeadása legfeljebb azért kelthet megütközést, mert állami tulajdonú intézményről van szó. Másrész azonban nem kirívó, hiszen Magyarországon rendszeresen tartanak orgiákat elsősorban Nyugat-Európából érkező gazdag emberek: ilyenkor a legnagyobb diszkréció mellett bérelnek ki kastélyokat, kastélyszállókat, hasonlóan a Hamburg-Mannheimer Biztosítóhoz - mondta forrásunk, és hozzátette, ismeretei szerint a magyar rendőrség sosem jeleskedett az ilyen partik felszámolásában. Mint ahogy azzal a sajtóban is többször megjelent információval sem foglalkoztak a hatóságok, hogy budapesti szervezők nyíltan utaztatnak magyar lányokat Dubaiba és más arab országokba.
A szexipar másik pillére a - prostitúcióval szorosan összefüggő - pornófilmgyártás. Mindenki tudja, hogy Magyarországon virágzik a pornóipar, noha azok a producerek, akikkel informátorunk beszélt, kivétel nélkül azt állítják, ők „művészfilmeket készítenek felnőtteknek". Hollandia és Amerika óriási felvevőpiacot jelent a magyar pornófilmek számára, és ezen belül is kimagasló a homoszexuálisok számára készített filmek aránya. Informátorunk szerint ezek döntő többsége heteroszexuális fiúkkal készül. „Az egyik ilyen interjúalanyom a beszélgetés közben elsírta magát, és azt mondta, öngyilkos lesz, ha a menyasszonya vagy a családja megtudja, hogy ebből él. De olyan pénzeket kínálnak nekik gazdag homoszexuális férfiak, aminek nem tudnak ellenállni. Ugyanis nemcsak arról szól a történet, hogy filmekben vesznek részt, hanem - például a producer közreműködésével - prostituálttá válnak" - jegyezte meg.

Lecsapott a cenzorpallos



Donald Trump amerikai elnök élesen bírálta, gyakorlatilag a Demokrata Párt eszközének nevezte a hét végén a közösségi médiát működtető cégeket, miután a Facebook vezetése – a hivatalos indoklás szerint – gyűlöletbeszéd miatt „örökre” kitiltotta a portálról Louis Farrakhant, az Iszlám Nemzet vezetőjét, és több, az amerikai mainstream médiában szélsőjobboldalinak nevezett véleményformálót. Az elnök azt írta: „alaposan figyelni fogja az amerikai állampolgárok cenzúrázását a közösségi médiában”. Ezt a bejegyzését többször megismételte pénteken és szombaton. Korábban már kifejtette, hogy szerinte e cégek elfogultak a konzervatívokkal szemben, több, őt támogató véleményformálót igazságtalanul tiltottak ki felületükről.
Méltatlanok?
A legnagyobb port felvert kitiltás a zsidóellenes kirohanásairól elhíresült muszlim prédikátoré, Louis Farrakhané, továbbá Alex Jones InfoWar-alapítóé és a Trumpot támogató jobboldali provokatőré, Milo Yiannopoulosé lett, akik a Facebook megítélése szerint összeesküvés-elméleteket terjesztettek, és emiatt – így a Facebook – méltatlanná váltak arra, hogy publikálhassanak. A Facebook közleményében azzal indokolta a lépéseket, hogy „ideológiai tartalmuktól függetlenül mindig betiltottuk azokat a személyeket és szervezeteket, akik és amelyek erőszakot és gyűlöletet hirdetnek vagy támogatnak. Széles körben vizsgáljuk e szabály potenciális megszegőit, és ez vezetett mai döntésünkhöz az említettek oldalainak eltávolításáról.”
Mielőtt megismerkedünk a főszereplőkkel, egy kicsit ízlelgessük a kifejezést: mél-tat-lan-ná vál-tak. De ki szerint is? És kihez fordulhatnak, akiket a monopolhelyzetbe került véleményplatform megfosztott közönségüktől? Ez az ügy két kulcskérdése.
Kirakatügyek
A Hetekben tavaly már írtunk arról, hogy Alex Jones Infowars című portálját 2018 augusztusában már eltávolította a Facebook (lásd: Trumpnak is üzentek a techóriások, Hetek, 2018. augusztus 10.), de az Instagramon Jones mostanáig publikálhatott. Alex Jones saját portálján „tisztogatásnak” minősítette a kitiltást, és bár az elmúlt években Jones nem egyszer jelentkezett elképesztő összeesküvés-elméletekkel, most alighanem a fején találta a szöget.
A mostani kitiltottak látszólag elképesztő távolságban vannak egymástól. Közös jellemzőjük azonban, hogy – finoman fogalmazva – nagyon is vitatható figurái az amerikai nyilvánosságnak. Közülük Yiannopoulos és Jones fontos szerepet játszottak a Bush-korszak utáni amerikai jobboldali reneszánszban – a karakteres megmondóemberek karcos, nem ritkán a jó ízlés határán túlmenő megnyilvánulásaikkal tabukat döntöttek, polgárpukkasztóak voltak, közülük elsősorban Jones nem egyszer hajmeresztő összeesküvés-elméleteket terjesztett, Yiannopoulos pedig undorító módon viccelődött a pedofíliával – de ami ennél is fontosabb: mindketten az őrületbe kergették a véleménymonopóliumába belekényelmesedett mainstream média szereplőit.
Csakúgy, mint a ma 86 éves Louis Farrakhan, az afroamerikai közösségben évtizedek óta népszerű Iszlám Nemzet vezetője, aki a Facebookról történt kitiltása óta kénytelen a Twitteren obskúrus antiszemita rémmeséivel szórakoztatni követőit.
Farrakhant és az Iszlám Nemzetet évtizedek óta se kiköpni, se lenyelni nem tudja az amerikai baloldal – ugyanis a muszlim gyűlöletprédikátor egyszerre nehézsúlyú és radikális szereplője az amerikai közéletnek. A Clinton-kormányzat (teljes joggal) pánikba esett, amikor Farrakhan 1995 őszén megrendezte Washingtonban az afroamerikai közösség radikális tagjait megmozgató Egymillió Férfi Menetelését (ha nem is egymillió, de sok százezer résztvevővel), tudtára adva mind a Fehér Háznak, mind a törvényhozást egy évvel korábban elhódító republikánusoknak, hogy nagyon is van felvevőpiac az afroamerikai közösségben Farrakhan radikális (iszlamista, és nem ritkán antiszemita vagy fehérellenes rasszista) eszméire.
Ezek az eszmék túlzás nélkül visszataszítóak. Farrakhan számtalanszor szerepelt az elmúlt években a Simon Wiesenthal Center (SWC) antiszemita incidensekről készült listáján – cseppet sem indokolatlanul, és nem is akármilyen helyen: tavaly Farrakhan „sátáni zsidókról” szóló gondolatfutamait csak a pittsburghi neonáci antiszemita tömeggyilkosság előzte meg az SWC listáján. (Miután májusban Farrakhan Twitter-fiókját az említett kirohanás után a Twitter felfüggesztette, az Iszlám Nemzet vezetője novemberben egy iráni látogatással borzolta a kedélyeket – ellenfelei azzal vádolták, hogy Teheránban csatlakozott Amerika helyi gyűlölőinek napi rutinjához, a „Halál Amerikára” skandáláshoz, de ezt a vádat Farrakhan visszautasította.) 
Az első csapás?
A Facebook nyilván nem véletlenül e három közszereplő fölött lobogtatta meg cenzorpallosát. Jones és Yiannopoulos megítélése a Trump elnököt támogató jobboldalon is vegyes, Farrakhan gyűlöletprédikációi pedig teljes joggal váltják ki évtizedek óta minden jóérzésű amerikai ellenszenvét.
Ám két dolgot érdemes megjegyeznünk: az „örökre” szóló kitiltások más, a mainstream médiában szintén szélsőjobboldalinak bélyegzett személyeket is érintettek, vagyis a kitiltási hullám nem korlátozódott Jonesra, Yiannopoulosra és Farrakhanre. Hiba lenne tehát azt hinni, hogy Jones konteói, Yiannopoulos nem ritkán tényleg undorító polgárpukkasztása vagy éppen Farrakhan antiszemita kirohanásai a Facebook-rendőrség végső célpontja. Ha Jones, Yiannopoulos vagy Farrakhan kitiltását szó nélkül lenyeli az amerikai közvélemény, mi tarthatja vissza a Facebookot a Donald Trumpot támogató mémoldalak, vagy éppen a Twittert az elnök accountjának lekapcsolásától?
Az Egyesült Államokat többek között a szólásszabadság tette naggyá. A szólásszabadság viszont (fájdalom) nem csupán a számunkra rokonszenves, kedvesen előadott, politikailag korrekt nézeteket illeti meg. Hanem – a konkrét, bűncselekményre történő uszítás határáig – bizony az olyan ellenszenves frátereket is, mint Louis Farrakhan. A Joneshoz, Yiannopouloshoz és Farrakhanhez hasonló figurákat egy erős demokrácia – mint amilyen az amerikai volt sokáig – el tudja viselni, és el is kell, hogy viselje.
A Facebook jogorvoslati lehetőség nélküli, megfellebbezhetetlen döntése azonban sokkal veszélyesebb az amerikai demokrácia alapját képező szólásszabadságra nézve, mint a most letiltottak bármelyik megnyilvánulása. Ma ők azok, akiket az amerikai demokrácia nem tudott megvédeni a véleményplatformként monopóliummá vált Facebook önkényétől. És holnap?





Nem ügynökvadászat, amit teszek"



Hetek-interjú Mező Gáborral, a Hamvas Intézet kutatójával




Négy éve kezdett a pártállami állambiztonsági múlttal foglalkozni, azóta számos konkrét, a rendszerváltás után is törésmentes karriert befutó hálózati személy esetét mutatta be. Mező Gábort a velünk élő hálózatról kérdeztük.
Mikor kezdett el a pártállami titkosszolgálati múlttal foglalkozni?
– Mélyebben 2014 körül, amikor megkaptam a Hamvas Intézet két munkafüzetét. Mindkettőt Hankiss Ágnes írta. Az egyiknek Továbbélő hálózatok volt a címe, a másiknak Állambiztonsági játszmák. Ezekből vált világossá számomra, hogy a rendszerváltás körüli történéseket erősen manipulálták. Olyan háttérjátszma zajlott le a rendszerváltáskor és közvetlenül előtte, ami nem közismert. Elkezdtem ennek az időszaknak utánanézni, aztán annak, hogy mi történt ezekben a játszmákban azokkal a rendszerváltó személyiségekkel, akik nekem azóta is szimpatikusak.
Kik ők?
– Csengey Dénes és Krassó György. Egyre többet olvastam arról, hogy velük szemben milyen játszmák zajlottak, majd tágult a kör, és így kezdtem el a saját kutatásaimat.
Kiemelten foglalkozik a pártállami titkosszolgálat egykori munkatársainak a rendszerváltás utáni médiára gyakorolt hatásaival. Miért érdekli ez ennyire?
– Az egyszerű magyarázat az, hogy én is újságíró vagyok, látom a média hatalmát és megosztottságát. Az is érdekelt, hogy a hazai média mai állapotához mennyiben járult hozzá az átmentett titkosszolgálati személyek jelenléte.
Mi az összefüggés a jelenlegi magyar médiaviszonyok és a pártállami titkosszolgálatokhoz köthető személyek rendszerváltás körüli szerepe között?
– Annak biztosan messzemenő következményei vannak, hogy nem történt semmiféle tisztázás ezen a területen. Az átvilágítás jóval később, és eléggé felemás módon következett be. De ennél is nagyobb baj, hogy sokakat hiába világítottak át, nem derült ki róluk semmi, mert a dossziéik nem kerültek át a levéltárba, és amúgy is a III/III-ra szűkítették le a vizsgálatot. De ami a legfontosabb: sem szembenézés, sem bocsánatkérés nem történt, így a társadalom nem tudott megfelelő információk birtokában dönteni ezeknek az embereknek a pályafutásáról.
Miért maradt el ez a szembenézés?
– Számos oka van, de szerintem az egyik legfontosabb a rendszerváltás utáni médiarendszer minősége. A rendszerváltás utáni sajtó nem nagyon foglalkozott ezzel a kérdéssel, ami nem is meglepő, hiszen a legtöbb újságnál kulcspozíciókat foglaltak el az ügyben érintett emberek. Tőlük kevéssé lett volna logikus azt várni, hogy ezeknek az ügyeknek a feltárásában motiváltak legyenek.
Van visszhangja – akár az érintettek körében, akár más fórumokon – a cikkeinek?
– A legérdekesebb mindig azok reakciója, akikről írok.
Az áldozatokra vagy a hálózati személyekre gondol?
– Mindkettő nagyon izgalmas, de a legérdekesebb mégiscsak az úgymond leleplezett hálózati személyek reakciója. Amikor egy ismert, a katonai hírszerzésnek dolgozó külpolitikai újságíróról írtam néhány cikket, akkor ő hosszú kommentekben egészítette ki a történetet, természetesen a legendáját ismételgetve, viszont felsorolva egy csomó újságíró kollégáját, akikről azt állította, hogy ugyanazt csinálták, mint ő. Ezzel őket is lerántotta maga mellé. Egyébként az ő történetét sem tőle tudtuk meg korábban, hanem csak azért ismertük, mert az egyik magyar hírszerző, Belovai István annak idején átállt a NATO-hoz, és az átállása után kiadott pár hálózati embert a NATO-nak, köztük az érintett újságírót is.
A hálózati emberek narratívájának jellemző eleme, hogy arra hivatkoznak: úgymond muszáj volt belépni, együttműködni, és mindenki ezt csinálta. Ez abból a szempontból igaz, hogy aki külföldi tudósító volt akár az MTI-nél, akár a Népszabadságnál, akár a rádiónál vagy a tévénél, az valamilyen szinten a hálózat embere volt. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy az illető be volt szervezve, mert lehetett például társadalmi kapcsolat is, hiszen olyan ember volt, aki annyira megbízhatónak számított, hogy még arra sem volt szükség, hogy be legyen szervezve. Az azonban nehezen elképzelhető, hogy együttműködés nélkül dolgozzon valaki ilyen pozícióban. Annyit biztosan állíthatunk, hogy ha valaki külföldi tudósító volt a hatvanas évektől, annak mindenképpen érdemes megnézni közelebbről a karrierjét, és ez alapján eldönteni, mennyire hiteles a rendszerváltás utáni tevékenysége.
Sok ma is ikonnak számító, részben továbbra is aktív közszereplőt, újságírót, politikust nevezett meg cikkeiben. Kell bíróságra járnia?
– Azok közül, akiknek a hálózati kapcsolatairól írtam, még senki nem perelt be. Egy veterán újságíróval volt egy ügyünk, akiről nem írtam olyat, hogy hálózati ember lett volna, mert nincs bizonyíték ilyesmire. Ezen az egy eseten kívül nem volt rá példa, hogy bepereltek volna. Ennek az egyik oka, hogy nagyon vigyázok arra, hogy ne állítsak olyat, ami nincs benne az iratokban. A másik ok, hogy szerintem senki sem akar nagyon szerepelni egy ilyen perrel kapcsolatban a nyilvánosság előtt.
A dossziényilvánossággal kapcsolatban két markáns álláspont van. Az egyik, amit ma például az LMP képvisel, hogy legyen teljes dossziényilvánosság, míg – fogalmazzunk így – a mindenkori magyar kormánytöbbség azt mondja, hogy milyen nyilvánosságot követeltek, régesrég kutatható minden, mi a probléma?
– Ez az egyik legbonyolultabb kérdés. A teljes nyilvánossággal szemben is vannak érvek, például hogy kontrollálatlan lenne, de ennél szerintem fontosabb, hogy a „teljes” nyilvánosság is csak azokra az iratokra vonatkozhat, amelyeket nem tüntettek el.
Szerintem a teljes iratnyilvánosságnál sokkal fontosabb lenne, hogy a közvélemény valódi képet kapjon a hálózat működéséről.
Természetesen nem igaz, hogy a III/III-as ügynökök áldozatok lettek volna, hiszen áldozatok a megfigyeltek voltak. De az igaz, hogy az elmúlt évtizedekben aránytalanul sokat foglalkoztunk a velük kapcsolatos ügyekkel, míg alig kerültek szóba azok, akiket náluk jóval nagyobb felelősség terhel a rendszer működtetéséért, így – egy-egy esetet leszámítva – nemigen foglalkoztunk az SZT-tisztekkel, tartótisztekkel, és az ő feletteseikkel, és alig a III/II-vel, a III/I-gyel, nem beszélve a katonai hírszerzésről.
Az újságírókkal kapcsolatos ügyekben láttam, hogy már az sem mindegy, hogy kinek a dossziéja kerül át, és kié nem a levéltárba. Nem véletlen, hogy sokszor olyan emberekről írok, akik már meghaltak, hiszen leginkább róluk kerülnek át dossziék. Nagyon kevés olyan dosszié van, amely a rendszerváltás időszakában dolgozó újságírókról szól.
Ez azért van, mert az érintettek még élnek?
– Részben igen, részben viszont azért, mert a rendszerváltás időszakában nagyon sok dokumentumot megsemmisítettek.
Az nem egy, a teljes nyilvánosság ellenzői által kitalált legenda, hogy a dossziék tartalmát el lehet nyomtalanul  tüntetni? Létezik olyan, hogy a megsemmisített adatoknak sehol semmi nyoma nem marad?
– Létezik. Rengeteg olyan dosszié van, amelyik egyszerűen üres. A dossziékat állambiztonsági szakemberek szerint zsákokban vitték a hulladékégetőbe a rendszerváltáskor, és a zsákokkal együtt semmisítették meg őket. Persze néhányat kiemeltek közülük, későbbi használatra.
A legnagyobb probléma, hogy valójában nem tudjuk, mit tüntettek el. És az, hogy a hálózat rendszerváltás környéki tevékenységéről nagyon kevés dokumentumunk van. Ami megmaradt, például a Nagy Imre újratemetésével kapcsolatos iratok tömege, egy szépen dokumentált történet, utasításokkal, parancsokkal, jelentésekkel. Valószínűleg pont azért dolgozták fel többen, mert az előtte és utána lévő időszakkal kapcsolatban lényegesen sűrűbb a homály.
A rendszerváltást a titkosszolgálat tervezte meg és vezényelte le – állítja például az Ügynökök a paradicsomba mennek című filmben Dézsy Zoltán rendező. Mennyire tartja igaznak ezt az állítást?
– A helyzet árnyaltabb ennél, de tény, hogy az állambiztonságnak az eseményekkel kapcsolatban megvolt a saját forgatókönyve, csak ez nem érvényesült teljesen. Ha akarjuk látni, hogy hogyan néz ki egy teljesen a pártállami titkosszolgálat által levezényelt rendszerváltás, akkor érdemes megnézni, mi történt Bulgáriában, ahol az állampárt meg is nyerte az első szabad választást. Erről közöltünk egy angolból fordított hiánypótló tanulmányt Arc és Álarc folyóiratunk 2. számában.
Itthon részsikerrel járt az állambiztonság erőfeszítése. A sikereik közé tartozott például a radikálisabb rendszerváltók, többek között Krassó György marginalizálása az ellenzéki mozgalmakon belül. Ez tökéletesen sikerült. De hasonló forgatókönyv alapján működött a szociáldemokrata vagy a kisgazdapárton belüli bomlasztás is. Az előbbi – a legrégebbi magyar történelmi párt – már az 1990-es választáson leszerepelt, az utóbbiban pedig évekig tartó viharok következtek, aminek az oka részben nyilván valós személyi ellentét volt, részben viszont a hálózati személyek beépülésének lehetett a következménye.
És mi volt a helyzet a rendszerváltáskor megszülető új pártokkal, az MDF-fel, az SZDSZ-szel és a Fidesszel? Az utóbbi kettőről az volt a kép, hogy olyan összetartó társaság volt mindkettő, hogy oda nem tudott beférni az állambiztonság. Ez valóság volt vagy legenda?
– Az tény, hogy az SZDSZ-ben és a Fideszben nem volt annyi embere a belügynek, mint az MDF-ben, de a kutatásokból azért az is kitűnik, hogy a rendszerváltó Magyarország két világhatalom titkosszolgálati játszmáinak terepe volt. Az iratokból arra lehet következtetni, hogy az oroszok – ha már új pártot kellett választaniuk az MSZMP és utódpártja helyett – az MDF-et favorizálták, míg az amerikaiak az SZDSZ-t. Ez természetesen egy leegyszerűsítő leírása a történteknek, de nagy vonalakban azért igaz, még ha a nagyon kevés dokumentum nehézzé is teszi az ezzel kapcsolatos állítások alátámasztását.
2018 van, és mi egy budapesti kávézóban az 1990-ben véget ért kommunista diktatúra titkaival foglalkozunk. Ez egészen abszurd. Miért alakult így? Mi volt az a politikai szándék, amely ciklusokon átívelő módon megkímélte a hálózatot?
– Nem gondolom, hogy az elsődleges ok az ország valamiféle valódi nemzetbiztonsági érdeke lett volna. Az semmiképp nem volt az ország érdeke, hogy ne történjen semmi. A valódi rendszerváltáshoz hozzátartozott volna a korábbi állambiztonság lefejezése, és a teljes átvilágítás, vagy legalább a rendszerváltás előtti és alatti titkosszolgálati játszmákban leginkább kompromittálódott hálózati személyek eltávolítása. De az, hogy az egész struktúrát egy az egyben átemeljék a rendszerváltás utánra, teljességgel elfogadhatatlan.
Ha megnézzük a rendőrséget és a katonai szolgálatot, akkor azt látjuk, hogy nálunk – a vezetők legelső vonalának elküldését leszámítva – mégis ez történt. De ugyanez történt a médiában és a diplomáciai karban is – a meghatározó újságírók és diplomaták gyakorlatilag kivétel nélkül pozícióban maradtak 1990 után is. Olyan emberek töltöttek be továbbra is meghatározó pozíciókat, néhány esetben máig, akik esetenként 30 évig az állambiztonság titkos munkatársai voltak. Köztük akad olyan is, Várkonyi Tibor, akit mind a francia állam, mind a magyar kommunista hatalom kitüntetett a munkájáért. Ez például nem zavarta az Antall-kormányt, amely komoly diplomáciai feladattal bízta meg őt, ami még akkor is nonszensz, ha abban az időben talán még nem lehetett róla tudni, hogy titkos munkatárs volt. A legtöbb hasonló esetben a nyilvános, már 1990-ben is ismert életútjaik alapján is diszkvalifikálni kellett volna az érintetteket az ilyen pozíciók betöltése esetén. Ez nem egyedi eset, a rendszerváltás körüli időszak tele van törésmentes karrierekkel.
Ennek mi a magyarázata? Van egy láthatatlan hálózat, ami továbbra is védi, fedezi a tagjait, legyen szó gazdasági szereplőkről, újságírókról, papokról vagy politikusokról? El kell fogadnunk azt, hogy a hálózat örök?
– Szerintem azért sem kell ezt elfogadni, mert a magyar társadalom régi nagy problémája, hogy nem néz szembe a múltjával. Ez történt a nyilas múlttal is. Elítéltek pár embert, de a kisnyilasok jelentős részének haja szála sem görbült, egy részét átmentették mint állambiztonsági szakembert, nem történt igazi szembenézés. A rendszerváltás idején pedig teljesen elmaradt ez.
Nem ügynökvadászatként kell felfogni azt, amit teszek, mert a rendszer a fontos. Az ember azért legalább elvárna egy bocsánatkérést, de ez ritka mint a fehér holló. Talán 3-4 ilyen példára emlékszem, amikor valaki nyilvánosan bocsánatot kért, pedig a leleplezettek között igazán komoly, valódi életművel rendelkező emberek is voltak, akiknek a bocsánatkérése példaértékű lehetett volna a társadalom számára is. Ilyen lehetett volna Szabó István vagy Szepesi György is. Sajnos eddig nem éltek ezzel a lehetőséggel.
Ön számos ilyen ismert személyről írt. Érkeztek szokatlan reakciók? Volt, aki a dokumentumok láttán legalább azt mondta, hogy elgondolkodok arról, hogy hátha mégis érdemes lenne beszélni erről, akár önnek?
– Inkább a történelemhamisítás a jellemző, a saját verziójukat szeretnék bizonygatni, leírják cikkben, kommentben. Az első 20-30 cikkemnél mindig be is másoltam az iratokat, ma már nem mindig, mert remélem megbíznak bennem már annyira, hogy nem írok össze-vissza. Körültekintő vagyok, akiről például csak egy 6-os karton áll rendelkezésre, így csak azt tudjuk, hogy elvileg be volt szervezve, arról nem írok, mert fogalmam sincs, mit tehetett. Csak azokról tudok írni, akikről van annyi dokumentum, ami összeáll egy képpé, és lehet látni, hogy tényleg kint volt akkor, tényleg megírta az adott cikket. Ezt teljesen letagadni nagyon nehéz lenne, de magyarázni már lehet: nem így volt, mert mi segítettünk, mi harcoltunk, belülről bomlasztottam a rendszert. Mindig könnyebb egy saját narratívát erősíteni.
Sok közkeletű állítás van az ügynökvilággal kapcsolatban: párttagot nem lehetett beszervezni, sokan csak aláírtak, de nem adtak jelentést vagy szándékosan érdektelen dolgokat írtak és így tovább. Az ön által feldolgozott dossziék megerősítik ezeket?
– Minden történet más és más. De a legendagyártás nagyon erős eszköz, tudatosan felépített legenda volt például, hogy párttag nem lehetett ügynök, hálózati ember. Olyan jól felépítették, hogy még ma is működik, miként az is, hogy a III/III-asokra húztak mindent. A kutatásom elején én is azt gondoltam, hogy a III/III-asok a lényeg. Újságíróknál azonban nem azt látom, hogy III/III-asok az igazán fontosak, hanem mondjuk a III/I, a hírszerzés. Ezeket a külföldi tudósítókat szinte sohasem presszióval szervezték be, külföldre nem küldtek olyanokat, akikben nem bíztak meg teljesen. Oda kommunistákat küldtek, vagy olyanokat, akikről tudták, hogy a rendszer cinkosai, akikben vakon megbíztak. Akik kikerültek külföldre, azok tanultak meg tökéletesen idegen nyelveket, azok alakítottak ki jó kapcsolatokat, később is remekül el tudtak helyezkedni. Általában sokkal nagyobb karriert futottak be. Ráadásul most kezd világosság lenni a levéltárosok előtt is, hogy miközben a Belügyminisztérium hálózatát igyekszünk kutatni, az MNVK-2, a katonai hírszerzés sokkal komolyabb volt, úgy tűnt, messze a belügy felett állt. Azok az újságírók, akik itt szolgáltak, csak ritkán buknak le. Ilyen volt például az az egykori bonni tudósító, akiről csak azért tudjuk, hogy a katonai hírszerzésnek dolgozott, mert a neve párszor felbukkant a belügyes dossziékban. Az MNVK-2 embereiről ettől függetlenül szinte semmit nem tudunk, egyszerűen azért, mert ezeket az iratokat nem adják át a kutatóknak. Ez 2018-ban egészen elképesztő, hogy az MNVK-2 gyakorlatilag nem kutatható.
Mennyire segíthet a megtisztulásban az, hogy a biológiai törvényszerűségek miatt egyre kevesebben vannak olyanok, akik továbbra is aktívak a volt titkosszolgálati emberek közül?
– Sokan ebben is szkeptikusak, magamat is beleértve. Az tény, hogy ezek az emberek lassan eltűnnek, sokan már meg is haltak közülük, de azért eléggé odafigyeltek arra, hogy az utánpótlást kineveljék. Nem azt jelenti ez, hogy a fiatalabbakat beszervezték, de sokakat tanítottak, sokan tőlük tanulták meg az „újságírást”, például a tények elferdítését. Ezen a területen érdemes megnézni a magyar médiát, mert objektív sajtóorgánumot elég nehéz találni – és ebben egy kicsit haza is beszélek. A hatásuk tehát ma is érezhető.
A továbböröklődéshez a kibeszéletlenség is hozzájárul. Az újabb generáció esetében ez végképp megfoghatatlan, mert objektíven nem érintettek az egész korszakban, mégis továbbhordozói a megvallatlan múltnak. Látjuk, hogy a médiában is vannak generációkon átnyúló karrierek.
– A cikkeimben megtalálhatók ilyen történetek, például, amikor az apa az MNVK-2-nek dolgozott, a BM-es iratban megbízható kapcsolatként említik, amúgy pedig tanított a Nemzetközi Újságíró Szervezet budapesti iskolájában, ami a KGB fedőszervezete volt, tehát nem volt akárki. Évekig tudósítóként dolgozott Németországban, kint született meg a gyermeke, aki ösztöndíjas lett, természetesen tökéletesen megtanult németül, majd befutott egy óriási médiakarriert. Ez semmit nem csökkent a saját érdemein, de a sikeréhez hozzátartozik ez a háttér, a helyzeti előny, amibe az apja miatt került. Amiről természetesen egy szót sem ejtett senki.
A sok ön által feldolgozott karrierút, ügy közül volt olyan, amit még az átlagnál is felháborítóbbnak talált?
– Igen, Krassó György kikészítése olyan történet, ami személyesen, mélyen felháborított, különösen a Krassót lejárató két újságíró ténykedése. De leginkább hiányérzetem van. Van jó néhány olyan ember, akiknek látjuk a karrierútját, pontosan tudunk mindent róluk, már látjuk a mozaikdarabkákat, mégsincs semmiféle bizonyíték a kezünkben, ezért nem tudunk róluk írni. De a kutatásba ez is beletartozik, hogy a cikkeiken, felépített karriertörténetükön keresztül megállapítható, hogy hol dolgoztak és kinek, még akkor is, ha ezt nem tudjuk most dokumentálni.
Találkozott olyanokkal, akiket a rendszer – akár hazai, akár külföldi vonalon – tovább foglalkoztatott, és emiatt érinthetetlenné váltak?
– Nyilvánvalóan voltak, vannak ilyenek. Ha a rendszerváltást nézzük, Forró Tamáson kívül volt egyetlenegy meghatározó, igazán közismert újságíró is, aki lebukott? És neki is csak a szolnoki ügyeit ismerjük, de hogy később, az igazán meghatározó években mi történt vele, arról nincsenek iratok. Az tény, hogy a karrierje tovább szárnyalt a rendszerváltás után is, a Napkeltében és a Világgazdaság című lapnál. Pedig ezek feltárására is szükség lenne, hogy teljesebbé váljon a kép. Lássuk azokat, akiket erőszakkal szerveztek be, és azokat, akik a rendszert működtették, és igazi haszonélvezői voltak. Minden egyéni sors más és más. Az ügynökből a kiváló munkája miatt előléptetett SZT-tiszté, és azé is, aki másfél év után kiszállt az egészből, úgy is, hogy a tanulmányait, munkahelyét, későbbi karrierjét kockáztatta ezzel.










A HAZAI EROTIKUS KÖNYVKIADÁS TÖRTÉNETE

Már rengeteg cikket szenteltünk (...) a békebeli Budapest mulatóinak, a tivornyázó uraknak, művészeknek, bemutattuk a leghíresebb prostituáltakat és a nekik otthont adó örömtanyákat. Egyetlen témával nem foglalkoztunk, ez pedig, hogy az erotika hogyan jelent meg a kor rohamosan fejlődő kulturális kiadványaiban, kezdve a művészeti értéket képviselő versektől, novelláktól és regényektől, egészen a pornóba hajló sajtótermékekig, fotókig. Pedig erotikus töltetű művekből nem volt hiány, az is igaz, hogy kereslet is volt rá a felsőbb és alsóbb körökben egyaránt. De kezdjük az elején.
Harc a viktoriánus prüdéria és a modern kori nyitottság között
A kiegyezés utáni Budapestet a viktoriánus erkölcs uralta, amelynek lényege, hogy az emberekbe beleneveljék a szégyenérzetet az erotikus vágyaikkal és tevékenységeikkel kapcsolatban. Ironikus, hogy pont Viktóriáról nevezték el ezt a prűd irányzatot, holott az egykori angol királynőről tudni lehetett, hogy imádta a szexet. Természetesen az erkölcscsőszök szigorú elvei mellett más irányzatok is napvilágot láttak, amelyek jórészt a tabudöntögetést tartották szem előtt. Míg a művészek csak „virágnyelven” fogalmazták meg szexuális gondolataikat, addig a köznép vígan olvasgatta a vulgáris, erotikus vicclapokat. Előbbinek tipikus példája az úgynevezett „méhvers”, amely a méhecskékhez kapcsolódó szimbólumokkal írja le az aktust, a női és férfi nemi szervek egyesülését. Ez a műfaj olyannyira népszerű volt a békeidőkben, hogy még Arany János is írt méhverset.
Szexuális forradalom a Vurstliban
A századfordulóra polgárosodott Budapest társadalmi változásai magukkal hozták a közerkölcsök lazulását és az erotika mind nyíltabb megjelenését. Egyre többen felvállalták botrányos szerelmi viszonyaikat, az átlagtól eltérő szexuális vágyaikat és ezzel párhuzamosan a művészi és ponyvának számító irodalom jeles képviselői is egyre gyakrabban foglalkoztak a témával. (...) Számtalan erotikus töltetű vers született Ady Endre tollából is. A művészek mellett számos más társadalmi jelenség befolyásolta az emberek szexualitással kapcsolatos viszonyát. Így például a Vurstlinak – a Városligetben oly népszerű szórakoztató központnak – is fontos szerepe volt a szexről folyó közbeszéd alakításában. Az ezeréves ünnepségek idején itt nyílt meg a Plasztikon nevű panoptikum, amelyben a különböző horrorisztikus jelenetek mellett erotikus témákban sem volt hiány, volt itt szülő nő, vérbajos fallosz és meztelen hölgyábrázolás egyaránt. (...)
Budapesten még az erotikus lapok is szemérmesebbek voltak
Korábban már többször foglalkoztunk a békebeli Budapest legnagyobb lokáljaival, a Kék Macskával, a Somossy Orpheummal és a leghíresebb kurtizánok szalonjaival. Az ő életükről tudósított az 1890-ben útjára indult Mulatók Lapja, ahol bizony virágnyelven megfogalmazott erotikus hirdetésekben sem volt hiány, de helyet kaptak a legújabb óvszer-reklámok is. Hasonló témával foglakozott az 1911-ben rövid ideig megjelenő Az Éj című kiadvány is. Ezekben a lapokban túlnyomórészt szakmai cikkek jelentek meg a szórakoztató ipar történéseivel kapcsolatban és csak elvétve olvashattak benne az érdeklődők például erotikus novellákat. Ezek inkább az 1883 őszén indult Pikáns Lapok című újság lapjaira kívánkoztak. Még ennél a lapnál is vulgárisabb és merészebb volt az 1886-ban létrejött, és egészen 1914-ig megjelenő Magyar Figaró, amely már félmeztelen rajzokat, erotikus vicceket és pikáns jelenteket is közölt. Hasonló jellegű kiadvány volt a szintén az 1880-as évek közepétől megjelenő Amor is. Érdekesség egyébként, hogy ekkor már Budapesten is számtalan pornográf és meztelen kép készült a fotósok műtermeiben, de ezek maximum csak képeslapokon jelentek meg, a sajtóban nemigen. Holott Európa más nagyvárosaiban, Párizsban és Berlinben ez nem számított ritkaságnak. Ott nem csak pult alól lehetett hozzájutni az izgató fotókhoz és irományokhoz. (...)
Forrás: Lynxa: Szexuális forradalom a békebeli Budapesten (2018. szeptember 6.)
* * * * *
A rendőrség irtóhadjáratot indít az erkölcstelen könyvek ellen
Az utóbbi időben a rendőrség erkölcsrendészeti osztályának detektívjei, a királyi ügyészség utasítására, egész sereg budapesti könyvkereskedő és kiadóvállalat ellen jártak el pornografikus könyvek, erkölcstelen képekkel teli albumok készítése és forgalomba hozatala miatt. Amikor ugyanis a könyvek aránytalanul felsrófolt, magas ára következtében a könyvvásárlók száma erősen megcsappant és a könyvkiadók nagy része mindössze egy kisszámú, de tehetős réteg, a ritkaságkedvelő és könyvgyűjtő milliomosok kedvéért kezdte megjelentetni pergamenbe és bőrbe kötött, gondos és drága kiállítású kiadványait, kézenfekvő volt a gondolat, hogy a gyűjtők kedvéért olyan könyveket is ki fognak adni, amelyek egyáltalán nem kerülnek a nagyközönség elé. Sőt, nem kerülnek a hatóságok szemei elé sem, azt kizárólag a nagypénzű kiváltságosok, akik ügyes ügynökök révén korlátolt példányszámban előre előjegyezték, kapják meg.
Egyre-másra láttak tehát napvilágot a különböző pazar köntösű, a legtöbbször tagadhatatlanul művészi, bár mocsaras talajból kinőtt illusztrációkkal díszített erotikus albumok és hovatovább erősen elszaporodott a fővárosban az erotikus könyvgyűjtők száma. Ma mintegy húsz ilyen magyar könyvkiadó-vállalattól kikerült erotikus „díszmunka” forog közkézen előkelő klubokban, szőnyegekkel berendezett milliárdos magánlakásokban (...) és több ezer hatalmas értéket képviselő erotikus könyvtár húzódik meg előkelő budapesti dohányzószobák gondosan rejtegetett, Wertheim-záras könyvszekrényei mélyén.
A beteges, sőt veszedelmes jelenséggel szemben a rendőrség úgyszólván tehetetlenül áll. Amíg nyilvános forgalomba nem kerülnek, a rendőrségnek nincsen módjában üldözni ezeket a könyveket, sőt – följelentés hiányában – a szennykereskedelem üzérkedői és a bűnös könyvkiadó-vállalatok ellen sem járhat el.
A postai szállítás során, a cenzúra-ügyosztály révén, ugyan sokat elkoboznak, különösen a külföldről érkező ilyenfajta könyvekből, a magyar műveket azonban kufárok útján küldik szét és a csempészésben is fejlett technika alakult ki e téren. Hogy mégis – különösen a közelmúltban – az erkölcsrendészeti osztály detektívjei oly gyakran jártak el pornografikus és erotikus könyvek elkobzása körül, annak oka, hogy a sok milliós hasznot zsebelő üzleti élelmesség telhetetlen kapzsiságában már egész szemérmetlenül terjesztette e méregdrága munkákat.
Voltak belvárosi könyvesboltok, ahol ha nagyobb vásárlást eszközölt valamelyik bizalomgerjesztő külsejű férfi, nyíltan eléje rakták – természetesen a pult alól, rejtettebb helyről elővéve – kínálásra ezeket a pazar kiállítású díszmunkákat. (...)
Feljelentés esetében természetesen a legnagyobb szigorral jár el az erkölcsrendészeti kapitányság és a belügyminisztérium, mint a pornográfia ellen alakult nemzetközi küzdelem végrehajtó szervei.
A rendőrség munkája
Hétfői Hírlap munkatársának alkalma volt a pornográf kereskedelem terjedéséről és a rendőrhatóságoknak ez ellen folytatott megfeszített küzdelméről beszélgetést folytatni a budapesti államrendőrség egy magas állású főtisztviselőjével és a tárgyról, illetékes helyről, a következő felvilágosítást kaptuk:
- A kontinens összes rendőri hatósága a legnagyobb eréllyel igyekszik gátat vetni a pornográf termékekkel és ábrákkal folyó üzérkedésnek. Ez a harc azonban – sajnos – Európa-szerte igen nehéz, mert a közönség egyáltalán nem támogatja a rendőrséget ez irányú tisztító munkájában: a legnagyobb ritkaságok közé tartozik a magánosok részéről érkező ilyen irányú följelentés. Mintha a közönség hallgatólag a cinkosává szegődnék a szennykereskedők ez ocsmány táborának.
Prospektus a pornográf áruról
- A bécsi rendőrség a minapában ért el jelentős eredményeket a pornográf kereskedelem üldözése terén, leleplezvén – a legnagyobb csendben folyt, hosszú és fáradságos nyomozás betetőzéséül – az európai szennykereskedelmi hálózat egyik központi szervét és ártalmatlanná tévén annak főkolomposait és résztvevőit, (...) (...) sőt, rajtaütvén a pornográf központ műhelyein és raktárain is, amely egy külön e célra bérelt magánlakásban volt.
- A {bűnszövetség} egy pornográf 
folyóiratot is kiadott „Die Lampe der Psiche” cím alatt és e szinte tékozlóan pazar köntösű, méregdrága folyóirat egész sereg előfizetővel rendelkezett Magyarországon is.
A magyar pornográfiák
Magyarország a kilencvenes években a pornográf szennykereskedelem főfészke volt. Innen árasztották el egész Európát ezzel az áruval. Külföldön ugyanis korábban megkezdték üldözésüket, míg nálunk csak (...) 1908 táján vették fel a harcot hathatósabban az egész kontinensen hírhedt magyar gyártmányú szennytermékek készítői és forgalomba hozói ellen. (...) A mai idők ismét kezdenek veszedelmesen hasonlítani az akkori állapotokhoz: ismét igen sokan foglalkoznak és vagyonosodnak Magyarország e szennykereskedelem-fajtája révén és külföldön megint kezd hírre vergődni a magyar pornográf áru. Ideje, hogy a rendőrhatóság erélyes kézzel belenyúljon ebbe a darázsfészekbe. (...)
Forrás: Pornográf kereskedelem Budapesten (Hétfői Hírlap, 1923. október)
* * * * *
(...) „Az erotikus, illetve a pornográf irodalom Magyarországon (...) mindig is jelen volt. (...)” (...) Az 1920-as években Budapest már igazi „pornófővárosnak” számított. Virágzott a prostitúció, pezsgett az éjszakai élet. Érzékelni lehetett azt a nagy erjedést, ami az egész társadalom szerkezetére kihatott. „A világháború alatt sok minden megváltozott. Más lett például a nők helyzete. Dolgozni kezdtek, mobilabbakká váltak. Már nem kizárólag a tűzhelyet kellett őrizniük, hanem különféle érvényesülési lehetőségek nyíltak meg előttük, tágult a mozgásterük. Az első világháború évei alatt a társadalmi kontroll lazulása pedig magával hozta az erkölcsi szigor enyhülését, amely aztán a húszas években a konzervatív erők hatására ismét visszafordult. Ugyanakkor a felvilágosult gondolkodásmód egyre többeket ért el – modern eszmék terjedtek, kezdett átalakulni a családok berendezkedése, a polgárosodás újabb szintje jelent meg a társadalomban.” (...) (...) Ebben a közegben egyáltalán nem meglepő, hogy rengeteg pornográf mű született. Igaz, ezek többségét a cenzúratörvény miatt nem hazánkban, hanem a határokon túl, Temesváron vagy Bécsben adták ki. „Nem a nagyközönségnek szánt művek voltak, hanem olyan exkluzív, bibliofil kiadványok, amelyek egy bennfentes körnek biztosítottak kifinomult időtöltést. Árad belőlük a budoárhangulat, egyetlen céljuk a gyönyörködtetés volt. Nyelvi igényességgel megírt szövegek, amelyeket gyakran kiemelkedő szépségű illusztrációk tettek teljessé. Ebben a korban is létezett természetesen lektűr, de a pornográfia csak egy zárt világban mozgott, hiszen tiltották az ilyen témájú művek nyilvános terjesztését.” (...) Az ilyen műfajú regényekről, versekről csak nagyon kevés információnk van. Nem könnyű felkutatni magukat a vonatkozó műveket, még akkor sem, ha egykor nagy mennyiségben íródtak. Mivel általában kis példányszámban jelentek meg, talán még mindig magánkönyvtárakban pihennek. Néhány példány felbukkan árveréseken, mások antikváriumok legalsó polcain hevernek. (...) „Nehéz felfejteni egy-egy kötet eredetét. A szerző azonosítása körül támadnak nehézségek. (...) A nevek többsége álnév, előfordul, hogy az sem dönthető el bizonyosan, férfi vagy nő írta-e az adott szöveget.” (...) „(...) Több orvos, nőgyógyász publikált erotikus műveket. (...)” (...) Eddig szinte semmit {nem tudtunk} a húszas évek burjánzó erotikus irodalmáról. „(...) A hazai hivatalos irodalomtörténet prűd. Ami kívül esik a kánonon, arról nem beszélünk. Márpedig a nemzetépítő diskurzusba a pornográfia nem fér bele.” (...) „(...) Izgató regények, versek, amelyek amellett, hogy érzéki vágyakról mesélnek, a húszas évek társadalmáról is látleletet adnak. Bár nagyon sokat tudunk erről a korszakról, mégis rendkívül izgalmas, ahogy ezekben a művekben kirajzolódik a társadalmi rétegződés. (...)” (...)
Forrás: Diószegi-Horváth Nóra: Kéjjel töltött polcok (Vasárnapi Hírek, 2012. június 3-i szám)
* * * * *
(...) Létezik egy (...) szövegegyüttes, (...) Móricz korából, egy 40 (!) kötetből álló napló, amely (...) némi képet ad a testiség szöveggé alakításának korabeli nehézségeiről, és támpontot annak megértéséhez, hogy annak idején nem pusztán írói probléma vagy jogi kérdés volt a szexualitás nyelvének megtalálása. Az 1866-ban született, 1935-ben elhunyt Lowetinszky János József (foglalkozásai közt megtaláljuk többet közt a pénzügyőrt, a vasúti kocsifelírót és az irodai segédtisztet) (...) 16 éves korától egészen haláláig vezetett naplójából kiderül, hogy a gátak még akkor is megfigyelhetők, amikor a szerzőn kívül senki sem látja a szöveget. A hatalmas, és valószínűleg egyedülálló szövegfolyam, melynek szerzője egyik fontos (bár messze nem kizárólagos) feladatául jelölte meg közösüléseinek és ejakulációinak statisztikailag pontos regisztrálását, kimondottan saját használatra, és az utókor, illetve a tudomány számára készült – ennek ellenére Lowetinszky éppen „nemi életének egyes mozzanatait, szomszédsági pletykákat, valamint munkahelyi sikkasztásait rejtette morze-jelek, illetve – ritkábban – cirill-írás mögé”. (...) És hiába rejtőzködik effajta titkosírással, még rövidítésekkel is él: „Lowetinszky naplójában «Kéj»-ként, illetve csak «K»-ként tüntette fel közösülései során bekövetkező ejakulációit.” (...) Tisztában kell lennünk azzal, hogy értékelésének nehézségei éppen egyediségéből következnek. A rögzítés ekkora szövegmennyiséget eredményező vágya ugyan nemcsak a saját korában, hanem bármilyen időszakban kivételes lenne, ha viszont Lowetinszky tetteit kívánjuk értékelni, (...) az egykorú, összevetést lehetővé tevő források hiányába ütközünk: „a meglehetősen szabados életvitel, melyet különösen ifjúkorában űzött, egyáltalán nem számíthatott kirívónak korában és környezetében, legfeljebb ma már az utókor nemigen tud róla.” (...)
Szövegelemzés a tárgyalóteremben
A húszas-harmincas évek szeméremsértési pereiről összefoglaló, magyar nyelvű munkát nem találunk, holott a bíróságnak és az irodalomnak a periratokban írásos nyomot is hagyó találkozásai sok szempontból nagyon tanulságosak. Egyrészt figyelmeztetnek arra, hogy a (...) kínos sémák, feszengő hallgatások nem pusztán a magyar írók prüdériájából következtek, másrészt az ilyen ügyekbe keveredett írók életének és irodalmi beszédmódjának alakulására adnak legalábbis részleges magyarázatot, harmadrészt sajátos, közös szövegelemző szemináriumok anyagaként is olvashatóak, hiszen az ilyen perek során felolvasták a „bűnös” szöveget és együttesen értelmezni próbálták. (...)
Nem véletlen, hogy Magyarországon a harmincas években sokasodtak meg az irodalmi szeméremsértési perek: „1929-ben cikkelyezték be a 38 állam által elfogadott, «a szeméremsértő közlemények és a velük való üzérkedésnek elnyomása végett Genfben létrejött nemzetközi egyezményt», amely már a mozgóképre is kiterjedt. Ennek értelmében hat hónapig terjedő fogházzal volt büntetendő az, aki «szeméremsértő iratot, rajzot, metszetet, festményt, képet, falragaszt, jelképet, fényképet, mozgófényképfilmet vagy más ilyen tárgyat» kereskedés, szétosztás, közszemlére tétel céljából készít, forgalmaz (akár a nyilvánosság kizárásával) vagy hirdet, illetve üzletszerűleg kikölcsönöz.” (...) (...) Maga a törvény Európa-szerte az első világháború kiváltotta „morális pánik következménye volt”, „a magyarországi törvények közé becikkelyező jogszabály indoklása szerint éppen a nagy háború alatt «általánosan megrendült erkölcsi érzék» miatt” léptették életbe. (...)
Magyarország a megerősítő okiratot Genfben, 1929. évi február hó 12-én írta alá (...). (...)
Forrás: Szilágyi Zsófia: Szemérmetlenül? (2012. január 6.)
* * * * *
Farkas Judit Antónia: Erotika és bibliofília – Kellner István titkos könyves tevékenysége az 1920-as években [Korunk – III. évfolyam 3. szám, 89-95. oldal (2010. március)]
* * * * *
A konszolidált Kádár-rendszer 1963-1985
(...) Aczél György irányítása alatt a hatvanas és hetvenes években jelentős változások történtek [a] kultúrpolitikai életben. A (...) nevével fémjelzett korszak már érezhetően több engedményt adott az alkotóknak mint korábban. A Rákosi-korszak 2T-jét immáron kiegészítette egy harmadik is. A rendszer már nem csak a tiltást és a támogatást ismerte, hanem egyes alkotásokat, melyek nem vitatkoznak a fennálló rendszerrel és az ideológiával, már meg is tűrt. Az enyhülés azonban még mindig nem jelentette a teljes szabadságot. Tabutémák „természetesen” továbbra is voltak. (...) (...) Tiltások nem csak a politikai kérdések terén, hanem közéleti témák esetében is voltak. „(...) A trágár kifejezések és a pornográfnak minősíthető leírások {legalább a 70-es évek elejéig} {tabu alá estek} (...), habár e tekintetben a szerkesztőségeknek volt már némi mérlegelési szabadságuk.” (...) (...) A trágárság és a pornográf tartalmú témák tiltása szinte teljes társadalmi támogatásra talált. „(...) A szexualitás ábrázolásának tilalma (...) teljes mértékben élvezte a korabeli hazai közízlés támogatását, aminthogy a magyar irodalom is csak ritkán sértette meg ezt a normát.” (...)
Forrás: Lencz László Márk: A cenzúra története / Cenzúra a kommunista diktatúrákban (2009)
* * * * *
A cenzúra, a kiadás jogának állami monopóliuma hozta magával az illegális kiadványok megjelenését. A szamizdat a kommunista rendszerekben volt jelen, amelyet azért írtak, nyomtattak és terjesztettek titokban, mert a rezsim cenzúrája betiltotta volna a közölt tartalmak terjesztését. A magyar szamizdat irodalom vagy hazai szerzők munkája, vagy külföldön készült magyar, illetve külföldi szerzők írásainak hazai terjesztése volt.
* * * * *
szamizdat a szocializmus idején – Magyarországon főleg a 70-es évek közepétől –, írógépen másolt vagy stencilezett, illegálisan terjesztett kiadvány volt, aminek megjelenését tartalma miatt a cenzúra úgysem engedélyezte volna. (...)
* * * * *
(...) A szamizdatban – saját vagy álnéven – csak azok publikáltak, akik vállalták az egzisztenciális kockázatot és akik számára a folyamatos öncenzúra elfogadhatatlan kompromisszum lett volna. A többiek (jobb esetben) hallgattak vagy műfajt váltottak, az egyik leggyakoribb kényszermegoldás Kelet-Európa szerte a gyermekirodalomba való menekülés volt.
De mi a helyzet, ha a „klasszikus” diktatúra intézményrendszere összedől és mi ott állunk a reánk szakadt szabadság közepén? Ne higgyük, hogy ilyenkor nincs szükség valamiféle cenzúrára és öncenzúrára! A diktatúrában világos volt a helyzet, meghúzták a határokat, az önkény jegyében. A demokráciában ezeket a határokat etikai, erkölcsi alapon próbálják megszabni. Sokszor a közvéleményre hivatkozva. Ha ugyanis nincsenek határok, teljes lesz a káosz. Pornográfia, nácizmus és a többiek. (...)
Forrás: Kocsis Péter: „Agyamban kopasz cenzor ül...” (2014. március 25.)
* * * * *
(...) A diktatúrák idején a pornográf/obszcén irodalom erős elnyomás alatt, már csaknem a szamizdat szintjén, pince-irodalomnak számított. Magyarország esetében a kommunizmus volt számottevő. Az individuum szexualitása eltolódott kötelesség felé, elültette az érzést, hogy a kollektíva szintjén szégyen és gusztustalan dolog a szexről felszabadultan beszélni. A szexnek funkciója volt, az élvezetet, mint nyilvános beszédtémát száműzték.
A puha diktatúra utolsó 15-20 évében (...) megjelent a vágy... a szexuális magánéletre. Megvillant a funkció (gyermeknemzés) nélküli esztétikus kép, érzékiség. (...)
Forrás: Dr. Nagy Brigitta: Szociológia: Adoniszok és amazonok – 6 (2010. november 4.)
* * * * *
(...) Három T jelölte a korábbi kultúrpolitika anyagi-szellemi jelenlétének fokozatait a művészeti életben: Támogat, Tűr, Tilt. Mindez azonban már a múlté: levette rólunk kezét és lábát a pártállam, jogállam alakul, az idők átmenetiek, a jók és jobbak azon fáradoznak, hogy a kulturális élet anyagi bázisai a közérdeknek megfelelően jöjjenek létre, működjenek. Minthogy a köz érdekét csak a köz birtokolja, a közérdek szankcionált megfogalmazása nehézkesen, sok vitában fogalmazódik meg, lép gyakorlati rangra. Ezzel szemben az egyéni érdeket sokkal hamarább sikerült fölfogni, s akik ezt eddig sem vesztették szem elől, élvezettel halásznak a zavarosban. „Szabad a vásár!”-hangulat lett úrrá a könyvpiacon. Viszonylag kis anyagi ráfordítással gyorsan hozzá lehet jutni a befektetett tőke sokszorosához.
Tabuk nélkül
A korábbi gyakorlat szerint nem juthatott piacra a politikai szempontból tiltott témák taglalása {és} a pornográfia (...). A Nagy Imre miniszterelnök ellen lefolytatott per éppen úgy tilalmas volt, mint a nemiség firtatása (...). (...) (...) A kiadók abban voltak érdekeltek, hogy null-szaldós évvégi mérleggel zárjanak. Veszteség esetén „ugrott” a vezetők prémiuma, nyereség esetén csökkentették a következő évi állami támogatást. A dolog akkor kezdett fölborulni, amikor a gazdasági csőd következtében eleve csökkenteni kezdték a költségvetést, a kiadóknak több kapós könyvet kellett piacra dobni ahhoz, hogy a kisebb hasznot hajtókat is megjelentethessék. Sőt, a kiadás egyre kevésbé tudta az egyik szerzővel a másikat eltartatni: csökkent az állami beleszólás lehetősége, példányszámok arányában követelhették meg honoráriumaikat a szerzők. Közben nemcsak a struktúra borult, de a „politikai fegyelem” is: már a piac kezdett szabályozni. Ennek volt jó oldala. Tabu témák, szerzők, könyvek kezdtek megjelenni. (...) Az öt-tíz évvel ezelőtt kiadott könyvek sikerét nagyban fokozta az az aura, amit köréjük a tabuság vont. (...) A múlt év nyarára bekövetkezett politikai fordulat szükségképpen sikert garantált (...) a másszemléletű, addig csak szamizdatban vagy külföldi kiadásban terjedő könyveknek. A politikai konjunktúrában fel sem merült annak firtatása, hogy ezeknek a könyveknek milyen az esztétikai minősége, szemlélete, hitelessége. (...) De a művészetek területén (...) mindig megbosszulja magát a minőség rovására tett engedmény. (...)
Perverzek előnyben!
(...) A pornófilmek (...) (...) gyártói nem maradnak vevő nélkül. Nemzedékenként újratermelődik az érdeklődő publikum. Ezt bizony elmondhatjuk a szexirodalomról is. Csakhogy itt örökifjúságra azok a művek tarthatnak igényt, amelyek kor, stílus és más személyiségjegyeket nem hordoznak. Szapphó szerelmes éneke hol van már pikáns újdonság dolgában Verlaine Intézeti lányokjától, hol „merészségben” Boccaccio Fülemüléje (...) Sade márki Justine-jétől? Ahol érzés is ábrázoltatik, sőt humor is munkál, megmutatkoznak a személyiségjegyek, kiütközik a tehetség, ott az alkotás esztétikai minősége dominál. Nem a pajzán história, nem a gáláns kaland eseménye, nem a szexuális aktus, hanem az azt megélő ember ragad meg első helyen. A pornó azonban éppen ezt az emberi minőséget redukálja nullára, s voltaképp nem akar mást, mint bemutatni a nemi élvezetszerzés lehető legtöbb kombinációját. (...) Jóllehet ezek a kombinációk sokfélék, mégis végesek. A férfi és nő szexuális kommunikációs csatornái szerint genitális, anális, orális, manuális, korporális kombinációk lehetnek, s a pornográfia annyiban bővítette a látvány lehetőségeit, hogy divatba hozta a női homoszexualitást és a kezdeményező nőfigura ábrázolását. (Szinte teljesen hiányzik a férfi-férfi kapcsolat ábrázolása (...).) E lehetőségeket megtartva a szöveg számára nincs más, mint a bemutatást helyettesítő megnevezés. Az író, aki embert ábrázol, tehát érzést, kedélyt, valakinek a látószögét, bámulatos sokféleképp adhatja tudtunkra, mely erogén tájakat hoznak kapcsolatba szereplői. A pornóírónak három lehetősége marad: a pedáns orvosi kifejezés (pénisz, vagina), a még társaságban elfogadható megnevezések (farok, punci) és a már trágárságszámba menők (fasz, [pina]). Van, ahol ennél is kevesebbet használhat: klitorisz, csikló, vagy épp nincsen más szava: makk. Igazán jól szórakozhatik a már-nem-égőfülű-kamasz korosztályhoz tartozó olvasó, ha látja, mint kénytelen a szóismétlések kerülgetésével kínlódni a magyar pornószerző. E tárgyban kedvenc példám Czére Gyöngyvér, aki esztendeje A férfiak elárulása? című opuszával örvendeztette meg a leszbikus nők nemi gyakorlata iránt érdeklődő olvasóit, most pedig Vallomások szexuális fűszerekről és perverziókról című kötetével. Mindkét tomusza alkalmával azt a látszatot kívánja kelteni a szerzőnő, hogy nem saját tapasztalatára, avagy képzeletére hagyatkozik, amikor a szokatlan „szerelmi” gyakorlatokat leírja, hanem a szereplők maguk mesélték el neki. Ezzel a „kerettel” magára veszi az előszóban is vállalt és hangsúlyozott objektivitás köntösét, amit azzal is dekorál, hogy kijelenti: őszinte, emberi tragédiákat nyíltan föltáró vállalkozás az övé. „Nem tekintettem el a legintimebb vallomások naturalista részletezésétől sem, mert meggyőződéssel vallom, hogy mindent ki lehet mondani, ami emberi, ami két embernek – vagy akár több embernek egyszerre – örömöt, izgalmat szerez.” Sajnos, a magát tanárnőnek valló szerző csak azt nem tudja, hogy a világirodalom java éppen arról szól, sőt kifejezetten azért született, mert csak azt nem lehet kimondani, ami emberi. Megérzékíteni, megsejtetni lehet, kimondani nem tudjuk. Nincs rá szavunk. De ha ettől eltekintünk is, még ott a kérdés, miként emberiesíti dokumentarista szerzőnk a többnyire trágár kifejezésekkel elmondott szexuális orgiákat? Idézem: „Nemcsak forrón lucskos volt a kis puncija, hanem lappangó meleg források kigőzölgését is éreztem rajta, tudod, olyan illat volt ez, amelyet az ember akkor érez, amikor egy kénes vizű tó partjához közeledik, de a fűben, a tó partjának közelében is locsog már a bódító illatú víz, fel-feltör váratlan búvópatakként, mint az anyaföld mohó ejakulációja.” Ha az agg mesélő nem Bükkszék környéki nyugdíjas, vagy nem záptojás-dezodort használ, akkor azt kell hinnem, hogy a szagokról alkotott közhiedelem is megdőlt. Az már egyéni gusztus dolga, hogy a vallomástévőt ez hozza nemi izgalomba, mindenesetre Cili (e kénköves buzgárral rendelkező „kis boszorkány”) illata végig az elbeszélés fölött leng. Más. Szemérmes polgárasszonykát kerítő barátnővel lakásra csalja, leitatja, álomporral elzsibbasztja, majd gruppenszexbe kényszeríti a gaz csábító, s ezenközben fotókat is készít róla. E fotókkal kizsarolja, hogy egy egész napot (önként és mindenben kedvére téve) csábítóval töltsön jóhírét féltő asszonyka. Csábítónk e nap során szokatlan és erőszakos nemi aktusokat hajt végre hősnőnkön, aki bár most, midőn e szörnyűségeket felemlegeti is, minden ízében remeg, de végül is beismeri, hogy élvezte a borzalmakat. Ezt riporterünk is igazolva látja, mert: „Kimegyek pár percre a fürdőszobába, amikor visszajövök, az ajtóból látom, hogy bugyija alól húzza ki sebtében a kezét.” A nyájas olvasó hálatelt szívvel nyugtázza, hogy végül is mindenki jól járt, írónő leleményesen hitelesítette a történetet. Azt már csak a realista érzék téteti a sztorihoz, hogy a „meggyalázott asszonyka” végig hazudott, s a beszélgető – C.Gy. – csak azért látszott hitelt adni a mesének, hogy szado-mazochista hajlamainkat borzolgassa. Akiben ilyen nincs, annak viszont ott a fölényes szörnyülködés öröme: szegény asszonyka, mit meg nem tett a jóhír, a családi béke kedvéért. Bár a példák bővíthetők, ennyiből is nyilvánvaló: Czére Gyöngyvér „epikai költésbe” ágyazza „életből ellesett” történeteit, ahol magára az emberi különösségeket megértő, szabadelvű, felvilágosult bizalmas (Duenna) szerepét osztja, közben mindent elkövet, hogy a kukkoló alantasság helyzetébe hozott olvasót kiszolgálja. Ha nem akarna pszichológiai mélységeket feltárni (például: bizonygatni, hogy a homoszexuális nők korábban a férfiakkal létesített kapcsolataik során traumatizálódtak, s ezért menekülnek az egyneműekhez. Holott a szakirodalom szerint a homoszexuális hajlam éppen olyan veleszületett adottsága valakinek, mint a heteroszexuális), ha nem törekednék értelmezni, hogy szerelem nélkül miért élvezetes nemi aktust folytatni, s miért indifferens az élvezetvágyónak, hogy mikor, kivel, s miért épp a genitáliákon kívül jut gyönyörhöz, akkor írása az lenne, ami: pornó. Ő azonban szépírni próbál. Mivel azonban humora nincs, örömét nem leli abban, amit előad (jellegtelen emberek lihegve elmondják nemi szokásaikat) e szexuális ínyencségekből épp az hiányzik, ami a műfaj jeleseit elhíresítette: az elegancia, a képzelőerő, az életvidámság, tehát a pozitív emberi értékeket képviselő jelenlét. Nabokov Lolitája bármilyen alantas szinopszisú is (vén férfi együtt él gyermekkorú gyámleányával), a főhős szorongásainak, végső elmagányosodásának epikailag is igényes rajza a bűnt emberivé képes emelni, bár fölmentést nem ad. Sejthetőleg ezért nem pornóregény. (...) (...) A magyar író (...) úgy találja, hogy némi pénzre ideje már, hogy ő is szert tegyen, hát elhatározza, hogy ír egy pornót. Nehogy adócsalással vádolhassák, a címlapra saját nevét kanyarítja: Bólya Péter. Epikai fikcióképp azt állítja, hogy regénye egy ápolónő megtalált naplója, s uccu: Éva nővér, az üzemi rendelő egészségügyi alkalmazottja kedvére tesz a főorvosnőnek, a főnővérnek, az alorvosnak, csak éppen neki nincs kedve az egészhez. Ő ugyanis a narkomán, s ennek folytán impotens művészlelkű munkanélkülit szereti. Addig gyötri-ápolgatja, míg kicsiholja e betegből a maga számára kívánatos gyönyört, aztán eltűnik, vége a naplónak. Az íróként ismert, képesújság orvosi rovatában adott tanácsaiért népszerű szerző látható csüggedtséggel variálgatja Éva nővér szexuális partnereit és figuráikat. Oly messze járnak jelenetei az erotikus hatás felkeltésétől, mint a formalinos kádban boncolásra váró tetemek csupaszsága a sztriptízre vetkező hölgyekétől. Bólya ugyan kerüli az orvosi megnevezéseket, de unalomig ismétli az unottan abszolvált nemi gimnasztikázásra Éva nővér zsargonja szerint használt kifejezéseket: „kunnilingvál”, „kell a tej a pici babának”, „összkomfortos” (biszexuális). Bólya képtelen eltitkolni, hogy sivárnak tartja a nemi élet ilyetén folyását. Éva nővér végtelen sivár, kiszolgáltatott páriának hat, s akik kegyeiért tülekednek, még nála is nyomorultabbak. Így lesz ez a hevenyészve megírt pornóregény a pornóra vágyók kritikájává. Úgy tetszik, ez a kritika nem tudatos, az írói magatartásból egyetlen következetesen végigvitt szenvedély világlik elő: az egészségügyben dolgozók gyűlölete. Nem lennék meglepve, ha kiderülne, hogy a Matyasovszki e.ü. brigád – könyvének szereplői – valóban létező személyek, s bosszúképp kerültek pornóregénybe. Az író felnőtt ember, belátása szerint használhatja tollát, kivált, hogy a kritikusnak nem áll módjában olyan anyagi szabadságot biztosítani, hogy efféle vállalkozásoktól, mint ez a regény is, távol tartsa. Jelezni azonban kötelességem: kár a talentumait hamiskártyán elkótyavetyélni. (...)
Mintha
Ha ekkora a keletje a szex-ígéretű könyveknek, akkor legjobb, ha cégérül mezítelen keblek, csiklandós címek állnak a borítón. (...)
Tanulságok helyett kérdések
Tabuk tűntén természetes, hogy az addig tilalmas válik a legvonzóbbá. Az is nyilvánvaló, hogy korábban is meglévő vonzódások most felszínre kerülnek, s hódítani látszanak. Hogy ez a konjunktúra anyagi haszonhoz segéli az iparágban kereskedőket – szintén elkerülhetetlen. De nem látom be, miért ne húzhatna hasznot ebből a mind savanyúbb helyzetbe kerülő valódi író, s színvonalas könyvkiadás? (...) A pornó és egyéb könyvek után szedett adó miért ne áramolhatna a színvonalas könyvkiadásba? Miért ne kaphatna adókedvezményt az a vállalkozó, aki pornó helyett értékes művészetet publikál? Miért csak erénycsőszök prédikálnak a szennyirodalom ellen? Miért tesz úgy az igényes szabadelvű, mintha ez az „irodalom” nem is volna? Miért nem vesszük észre, hogy az olvasók nagy tömege vágyik a mesére, a cselekményes történetekre? Az írói önkifejezés mellett az olvasót is ki kellene fejezni: miért szükségszerű, hogy a piac lefelé nivelláljon, miért nincs serkentője, hogy fölfelé? Úgy tetszik, (...) könyvkiadásunk védtelen a papedli-vírussal szemben. Nem cenzor után kiáltok, de olyan gazdasági szűrőállomásokért, esztétikai közízlésterjesztésért, amelyik védekezést nyújthatna. Vagy bízzunk abban, hogy ha majd telezabálta magát a könyvpiac, akkor beáll a csömör? És mi lesz, ha felszívódik a vírus? Mi lesz azokkal, akik rákapnak? Ha ennyivé lesz a művészeti irodalmi piac? Csajkarendszer helyett a folytonos hamburger – soha fokhagymás ambrózia?
Forrás: Berkes Erzsébet: Papedli – most! (Könyvkiadásunk irányairól) [Mozgó Világ, 1990/6. szám]
* * * * *
A hazai szex- és pornóirodalom fejlődéstörténete
Hazánkban az erotikus, szex- és pornókiadványok sokáig hozzáférhetetlenek voltak. {Az utóbbi években Magyarországon a könyv- és folyóiratkiadás területén is jelentős változás következett be: a piacgazdaság kialakulása következtében bármit ki lehetett (és lehet) nyomtatni, amire kereslet van. Így kerültek az üzletekbe, az újságosbódékba a különböző szex- és pornókiadványok (...).} (...)
A „leplek lehullása” tulajdonképpen a felvilágosító irodalom megjelenésével veszi kezdetét. Ma már furcsa, de a haladás jele volt, hogy folyóiratokban, vagy könyvalakban felvilágosító írások láttak napvilágot. Ezek mellett nagy sikernek örvendtek a klasszikus tanító-könyvek (pl. Káma Szútra, Illatos kert), majd a nyolcvanas években {a riportkötetek (még Mezei András is írt egyet) és} a párkapcsolatok szociográfiáját boncolgató Miskolczi Miklós-könyvek (pl. Mindenki mással csinálja, Hazudni boldog hitvest). Aztán a hetvenes években már voltak meztelen nőket mutogató kártya- és aktnaptárak, illetve apró szexképek tarkították a Film-Színház-Muzsika, Magyar Ifjúság pletykarovatait (ez utóbbi rovatokban főleg azon funkcióval, hogy kifigurázzák a dekadens és rothadó kapitalizmus züllöttségét). Szintén a hetvenes évektől nagy keresletnek örvendett az alkalmanként megjelenő Tollasbál vagy a Színész-Újságíró Magazin (még a TV-Híradó is beharangozta megjelenésüket, s másnap reggel 1-2 óra alatt elkapkodták, jobb esetben „pult alól” lehetett hozzáférni). (...) A szexkiadványok csúcséve talán 1989/90. Kezdetben csak (...) klasszikusnak számító művek jelentek meg patinás kiadóknál, (...) [pl.] Sade márki: Justine – avagy Az erény meghurcoltatása (Európa, 1989) (...). Több kiadó olyannyira sikeresnek tartotta – az immár nemcsak klasszikus – erotikus és szexkönyvek megjelenését, hogy sorozatokat indítottak, pl. Európa (...) – Bibliotheca Erotica {[pl.] Pauline Réage: O története (1990)}, Unió (...) – Erato kiskönyvtár {[pl.] Guillaume Apollinaire: Tizenegyezer vessző (1990)}, Népszava (...) – Szex-tettek címmel. Hamarosan jöttek a gombamódra szaporodó új kiadók, rájöttek, hogy ez jó üzlet, kiadványaikkal sok pénzt kerestek, de a színvonal egyre süllyed(t). Ezidőben a lapkiadás területén is lehulltak az ágyékkötők, megjelentek az erotikus magazinok, mint pl. az EratoApollóSapphó (azóta valamennyi megszűnt). Ezek akkor még igen mértéktartónak számítottak, átlagos aktképeket közöltek (...).
Várható volt, hogy a fejlődés menete ezen a ponton nem áll meg. (...) „A szexuális tiltások nyomán sarjadó sokszínű erotikus kultúrát felváltja a szexuális demokrácia kíméletlen egyöntetűsége. (...) Az úgynevezett örömelvű szexuálpedagógia és a rámenős pornópiac sliccben nyitott társadalma tudniillik mélységesen aszexuális. Minél fásultabb, annál inkább rászorul az izgatószerekre. És minél inkább él velük, annál frusztráltabb, elégületlenebb, unottabb. Kényszeres kíváncsisággal követel valami újat: mi az, amit még a bűn és a titok aurája vesz körül? Jöjjenek a vérfertőzők, a kéjgyilkosok, a pederaszták!” Így születtek aztán sorra Czére Béla (amúgy (...) Perella márkinő) pornóregényei (...) és a kriminalizált szex. (...)
(...) [1989]-ben megfilmesítették L. di Sartore (D. Szabó LászlóPornósztár volt őnagysága c. könyvét. (...)
Helyzetkép itthonról
(...) (...) A szex nem sablon: ezáltal lehet informálódni, kommunikációt tanulni, fantáziát fejleszteni. (...) A pornográfia csökkenti a szexuális bűnözést, nincsenek társadalmi szempontból káros hatásai, elősegíti a helyes szexuális beállítottság kialakulását stb. (...) „(...) Ha a pornó szerelmi regényhez úgy viszonyulunk, mint olyan szöveghez, amelynek per definitionem nem lehet semmiféle értéke, akkor nem is találunk benne semmilyen irodalmi értéket. Ha viszont nyílt a hozzáállásunk, feltételezve a lehetőséget, hogy az ilyen irodalomban is megvalósulhat a kreativitás, akkor azt meg is találjuk. (...) Nem kell tőlük sokat várni, de épp tagadni sem kell minden értéküket. (...) A szuper-irodalom és a szub-irodalom között nem tátong abszolút szakadék.” Arról nem is beszélve, hogy a szex- és pornóirodalom (bármily pejoratív is az értelme) fontos szerepet tölthet be a szakemberképzésben, akár pszichológusokra, akár szociológusokra, néprajzkutatókra, történészekre, filozófusokra vagy irodalmárokra gondolok (ld. pl. Lőwy Árpád verseit a századelőről, vagy a középkori pajzán énekeket stb.). (...)
Forrás: Eszenyi Miklós: Szex a könyvtárban (Könyvtári Figyelő, 1993/4. szám)
* * * * *
(...) A pornográfia '8889-ig (...) tabu volt, de azért a magyar irodalomnak megvoltak a maga merész pillanatai. Sajátos módon a történelmi regényben. Hegedüs Géza, aki szoftos szexes könyvet nekünk is írt (Bordélyház Bizáncban) pl. a felnőtteknek szóló történelmi regényeiben szerepeltetett nagy, részletesen leírt szeretkezéseket (Várj, madár, várj...). Révay József pedig, a római kori történetek mestere az Égi jelbe csempészett egy olyan – sok oldalas – szeretkezési leírást. (...)”
Forrás: Személyes elektronikus levelezésem Verebics Jánossal (2015)
* * * * *
1987-89 semmihez nem hasonlítható, egyedi és – most már bizton állíthatjuk – soha vissza nem térő időszak volt a magyar szórakoztató irodalom (...) életében. A korábbi kényszerpályák, kiadói kizárólagosságok oldódni kezdtek, egymás után alakultak a bizonytalan jogi és pénzügyi hátterű kiadói (pardon: kiadásszervezői) vállalkozások, a nehézkes (de jól fizető) állami terjesztés mellett mindenütt megjelentek az utcán, asztalról áruló alternatívok. Jóformán minden eladható volt, ami a Nagyérdeműt szórakoztatni tudta (...). (...)”
Forrás: Verebics JánosA Fekete Síp legendája (2014. január 1.)
* * * * *
(...) A nyolcvanas évek vége felé (...) a magyar kultúrában is kialakultak „kapitalista zárványok”, szigetek, ahol a szocialista szellemhez igen kevéssé méltó módon megtűrt, sőt, kívánatos volt a profit hajhászása. Az állami kiadók körül GMK-k, kiadásszervező munkaközösségek alakultak, vagy maga a kiadó „nyitott” a nagy példányszámban fogyó, jelentős hasznot termelő szórakoztató irodalom felé. A Népszava könyvszerkesztőségei – több is volt – ezt csinálták. A (...) Mi Világunk magazinhoz kapcsolva füzetes kisregényekben, puhafedelű sci–fi- és krimisorozatokban, önálló regényekben {találták meg az aranybányát}. Kulcsár Ödön vezette ezt a szerkesztőséget, ahol néhány igazán nagyszerű ember főállásban és rengeteg nagyszerű ember külső munkatársként dolgozott. (...) (...) Külön tisztelgő emlékezés illeti a nagyszerű kollégát, (...) D. Szabó Lászlót, a Liszt Ferenc-külsejű vén bohémet, a háború előtti hírlapíró mindent túlélő őstípusát, aki jegyzett ugyan néhány szórakoztató regényt, de végül L. di Sartore néven pornóregények ünnepelt szerzőjeként „kúszott” be az irodalomtörténetbe (...). (...) A boldog békeidőknek aztán '89 körül vége szakadt. Drágult a papír, a nyomda. Előbb az árakat kellett emelni, aztán a közgazdaságtan örök törvényei szerint a költségeket csökkenteni. (...) Élesedett a piaci verseny, egyre több kiadó kínált ponyvát, szórakoztató regényt. A kilencvenes évek elején a Mi Világunk („és szerkesztőségei”) megszűntek létezni – az ártatlan malackodás és a még színvonalra törekedő szórakoztatás kora véget ért. Új világ köszöntött be – nem a mi világunk. Régi dolgaink azonban még fellelhetők az antikváriumok polcain – s azok emlékezetében, akik velünk szórakozva élték meg a szocializmusból a kapitalizmusba való átmenetet. (...)”
* * * * *
Kezdetben”, 1990 előtt vala a sok klasszikus vers és próza: novella és regény – Ovidius, a Babits-fordította Erato és a Faludy-ferdítette Villon, Az apácafőkötő, a Paraszt Dekameron, Chaucer, Boccaccio, Rabelais, Diderot, Aretino, de Laclos, Balzac, D.H. Lawrence, Updike – azoknak, akik erotikus szépirodalomra vágytak. Bizonyos falak már a rendszerváltozás előtt leomlottak: 1989-ben piacra kerültek az első pornókiadványok. Ezek nagy része színes szexlap volt, de akadtak egészen rossz, amatőr füzetek is. (...)
Módjával – 1990 előtt
leadben említett klasszikusok névsorát hadd egészítsem ki 1990 előttről: a Magyar Erato kötetben összegyűjtötték az erotikus magyar versek javát, Janus Pannoniustól Verseghy Ferencen át a legkiválóbbak közé tartozó Weöres Sándorig. Ide tartozik a Timár György fordította Szajna-parti Erosz. „Zaftos” részeket talált az olvasó Szász Imre Ménesi út és Szalay Károly Bikakolostor c. regényében. 1986-ban az Európa kiadta – Antal László válogatásában, fordításában, előszavával és jegyzeteivel – a 16. századi francia főnemes, Brantôme (Pierre de Bourdeille) Kacér hölgyek c. művét. Volt továbbá pl. Nabokov Lolitája, Henry Millertől a Ráktérítő, valamint Zola Nanája. Ezek persze csak részben-részleteikben pornográf művek.
Módfelett – 1990 után
Nincs semmi perdöntő abban a közismert tényben, hogy a legtöbb férfitól és nőtől nem telnek ki olyan szexuális hőstettek, amilyenekkel a pornográf művek szereplői dicsekedhetnek: hogy a nemiszervek mérete, az orgazmusok száma és tartama, a szexuális teljesítmények sokoldalúsága és kivihetősége, a szexuális energia mennyisége – mindez vaskosan eltúlzottnak látszik” – írja Susan Sonntag A pornográf képzelet c. esszéjében (A pusztulás képei. Modern Könyvtár 215).
(...) [Az] 1990-ben megjelent, (...) név nélkül kiadott kis ponyva, a Kató, mint asszony az úttörő, de semmiképp sem a maradandó irodalmi alkotások közé tartozik.
Természetesen a „szürrealista mozgalom egyik védőszentje”, az 1945 után Franciaországban újjáértékelt de Sade-tól kiadták a Filozófia a budoárban-t, a Justine-t és Restif de La Bretonne-tól A nagy francia ágy címmel az Anti-Justine-t. A franciáknál maradva nem hagyhatom említetlenül Apollinaire-t [(Tizenegyezer vessző)] (...). (...)
A legigényesebb vállalkozás, a Bibliotheca Erotica, az Európa gondozásában indult, itt látott napvilágot „Pauline Réage”-tól az O története, Vargas Llosától a Szeretem a mostohámat, (...) [Dzsunicsirótól A kulcs.] (...)
Tanulságok (...)
Nincs pontos, mindenki által elfogadott-elfogadható definíciója a pornográf irodalomnak (Gr. „porné”=szajha, „graphein”=írni). Néha nehéz eldönteni, erotikus vagy pornográf, obszcén, perverz alkotásról van-e szó. Amire ki van írva: Szigorúan csak felnőtteknek!, Csak 18 éven felülieknek!, az mindenesetre formailag annak minősül. Hogy aztán egyszerűen csak ponyváról, vagy művészi alkotásról van-e szó, az egy kicsit bonyolultabb kérdés (...). Mindenesetre a fentebb említett kiadványok között – szerencsére – egyre több a „klasszikus”, az újak legtöbbje pedig, szerénytelen véleményem szerint, nem felel meg az irodalomtól elvárható komplexitásnak. (...)
Forrás: Csokonai Attila: Erósz kertjében és a kertek alatt (KönyvHét, 2007/15-16. szám)









 I. Rész  
2012 - az antikrisztus felemelkedése? 



1.1 Miért éppen 2012 a nagy dátum? 
Miért olyan jelentős a 2012-es évszám a bukott angyalok és okkult követőik számára?  
Tisztában kell lennünk azzal, hogy Sátán nem egy ostoba lény, nagyon jól ismeri a Szentírás üzenetét, így tudatában van annak is, hogy Isten egy meghatározott időben véget kíván vetni az ő földünk fölötti uralmának. Tudja, Krisztus az, Aki méltóvá vált arra, hogy átvegye bolygónk és az emberiség vezetését, és pontosan e célból fog visszatérni a földre egy hozzávetőleg meghatározható időben. Sátán ugyanis tisztában van azzal, hogy Isten mikor teremtette meg Ádámot és Évát, így pontosan tudja azt is, hogy mikor jár le a neki adatott 6000 éves uralmi korszak az Isten által elrendelt naptárszámítás szerint. Emellett Sátán hihetetlen tudással és ismeretekkel lett megteremtve (v.ö. Ezék. 28:12), pontosan ismeri az univerzum működési rendszerét, így az asztronómiát és annak  minden törvényszerűségét is. Mindezeket az ismereteket fel is használja a maga érdekében azzal a szándékkal, hogy Krisztus visszatérését megakadályozza, illetve megnyerje magának az emberiség hódolatát. A dátum egy hosszú távú sátáni terv utolsó fázisának a kibontakozását rejti. 
A nagy Ellenfél, briliáns mivoltához mérten a lehető legnagyobb alapossággal készült fel erre a nagy találkozásra, illetve az utolsó napok gigászi küzdelmére. Legfőbb célja az, hogy e világnak az emberiség által elfogadott és kikiáltott istene legyen, hiszen ha az emberiség istenévé fogadja és imádja őt, akkor azzal megtagadja a visszatérő Krisztust. E munkában felhasználja hűséges emberi eszközeit, az ő ivadékait, vagyis azt az általa elplántált konkolyt (Mát. 13:25-30; lásd még A Sátán zsinagógájacikksorozatot), ami céltudatosan őt, és az ő érdekeit szolgálja e világban. Általuk hozott működésbe egy olyan rendszert még a történelem hajnalán, aminek végcélja az egész emberiség - s amennyiben ez lehetséges, még Isten választottainak is - teljes mértékű megtévesztése. Ez a gazdasági, politikai és vallásrendszer az utolsó időkben egy világméretű diktatúrába torkollik, ami uralni fogja az emberiség életének minden aspektusát. Ez a rendszer tehát azért lett létrehozva, hogy  az adott időben teljes rabságba vonja az emberiséget, Sátánt istenné kiáltsák, illetve hogy harcoljon a visszatérő Krisztus és szentjei ellen (Jel. 16:13-14; 19:19).  
Természetesen Sátán a maga rendszerén belül kellően ellátja az ő szolgáit a szükséges információkkal és ismeretekkel, sőt utasításokkal, amit az okkultizmus formájában ad át nekik. Sátán pontos stratégiájára és annak időkereteire ő maga vet fényt a szolgáinak adott kinyilatkozásai által, melyeket aztán "próféciákként" és titkos ismeretekként hirdetnek az okkult tudományokon keresztül. A nagy Ellenség tervét és stratégiáját tehát ezek az okkult rendszerek, illetve azok mesterei, a Sátán legelkötelezettebb követői és "prófétái" (a Sátán zsinagógájának) tárják fel. Ily módon ezeket a titkos ismereteket nyugodtan elnevezhetjük a Sátán apokalipszisének, hiszen ezek mutatják meg, vagy jelenítik meg Sátánnak az  utolsó időkre szabott programját (az apokalipszis jelentése: megjelentetés, feltárás, felfedés). Lényegében ez ad választ arra a kérdésre, hogy miért van oly sok pogány kultuszban jelentősége pl. ugyanazon dátumoknak és szimbólumoknak, stb. tudniillik az univerzum szerkezetének (a nagy órának) a működése Isten által lett létrehozva, és az idők megszabása ezek által történik (1Móz. 1:14).  Ahogyan a Korszakok Ura által kidolgozott nagy tervnek a mozzanatai is dátum szerint mennek végbe, úgy Sátán, a nagy hamisító tervei is dátumokhoz kötődnek.  Az okkultizmusban ezért van oly nagy jelentősége az asztronómiának.
Mielőtt tovább mennénk, egy dolgot nyomatékosan le kell szögeznünk: 2012 nem a bibliai kereszténység bármely ága által meghatározott időpont, noha számos felekezetet foglalkoztat a dátum és a vele kapcsolatos témakör. Ez az időpont a sátáni szellemvilág által lett kitűzve a globalizmus megvalósítására, valamint a világ egyesítésére a hamarosan visszatérő Krisztus ellen. Ez alapján 2012 tehát a sátáni terv egyik kulcsdátuma.
Ami mindennél lényegesebb, 2012  nem a világ végét jelenti,  mint inkább a vég kezdetét. Ez azért is fontos, mert sokak állítása szerint 2012 egyben Jákob nyomorúságának a kezdete, sőt, vannak, akik Krisztus visszatérését is erre az időpontra teszik. Ezeknek az állításoknak az alaptalansága kézenfekvő. Tudjuk pl. hogy mielőtt Krisztus visszatér, a két zsákruhát viselő tanúbizonyság 1263 napon át prófétál Jeruzsálemben, szembeszállva az antikrisztussal. Sem a próféták, sem az antikrisztus nincs még a színen. A nagy nyomorúság az izraelita nemzetek és az egyház szisztematikus üldözését és pusztítását hozza el, ami pedig csak akkor veszi kezdetét, miután az antikrisztus megszilárdítja az uralmát.  Mindezek előtt pedig meg kell jelennie a hamis prófétának is, aki elősegíti az antikrisztus uralomra jutását. Az okkult rendszerek 2012-re várt kiemelkedő egyéniségei a nagy hamis próféta és az antikrisztus lesz, s akik nincsenek ezzel tisztában, a megtévesztés áldozatai lesznek. Az alábbiakban meg fogjuk vizsgálni néhány jelentősebb okkult rendszer dátumait és próféciáit, és azt, hogy ezek miként kapcsolódnak a sátáni titkos erők programjához. 
Megjegyzés: A pogány népek 2012-re vonatkozó hiedelmeiről, illetve próféciáiról egy páratlan összefoglalót nyújt a Thomas Horn által megírt Appollyon Rising 2012 (Apollón felemelkedése 2012). A könyv lényegében összefoglalja a különböző ősi pogány kultuszok próféciáit és az általuk használt naptárok jelentőségét, így ebben az írásban gyakran hivatkozunk erre a remek háttéranyagnak mondható munkára.

1.2 A Maya naptár  
A maya naptárról manapság nagyon sok szó esik. A mayák által meghatározott 2012-es dátum, és annak jelentősége egyformán foglalkoztatja a keresztényeket, a kételkedőket, a "new age"-seket, a történészeket és a divatokkultistákat is. Ám kevesen vannak tisztában az idevonatkozó konkrétumokkal.  
A mayáknak és az aztékoknak hasonló hitrendszerük volt, a fennálló különbségek elsősorban abból álltak, hogy az adott hiedelmeken belül másra fektették a hangsúlyt. Amikor a spanyolok az Újvilágba érkeztek és kapcsolatba kerültek ezekkel a kultúrákkal, úgy vélték, hogy ezek a pogány népek ördögi tudományokat gyakorolnak. Erre hivatkozva a katolikus spanyolok egy Diego de Landa nevű püspök irányítása alatt égetni és pusztítani kezdték a mayák iratait, könyveit. A szerencsének köszönhetően azonban három főbb kódex fennmaradt, amelyeket ma Madridban, Drezdában és Párizsban őriznek, s amelyek ma e városok nevei után ismertek. Létezik egy negyedik is (Groiler kódex), amit azonban többen hamisítványnak vélnek. Időnként előkerülnek még további maya írástöredékek is. A legjelentősebb a Drezdai Kódex, ez tartalmazza a legtöbb asztronómiai megfigyelést és kalkulációt. Emellett ismert kilenc írás, amit Csilam Balam (Jaguár Sámán orákulumai) néven ismernek, s ezek tartalmazzák a legbővebb 2012-re vonatkozó utalásokat.  
A mayáknak rendkívül pontos asztronómiai ismereteik voltak, amit a Drezdai Kódex is bizonyít, ugyanis az abban lejegyzett ciklusok pontossága a modern naptárokat is megszégyeníti. Ez az utóbbi időkben igencsak elhíresült maya naptár a 2012. év december 21. napjával ér véget, vagyis a napforduló idején (11:11-kor (Greenwich Mean Time)). A maya naptár egy rövid és egy hosszú számítást tart számon, s ez utóbbi (13.0.0.0.0.) végződik, vagyis a szóban forgó 2012-es dátummal. Ekkor a téli napforduló alkalmával a nap egyenes vonalba kerül a Tejútrendszer galaktikus egyenlítőjével, ami tizenháromezer évente történik meg. Ezekkel a fordulókkal lezárul egy huszonhatezer éves nagy ciklus és véget ér egy asztrológiai korszak, a Halak (állatövi jegy) Korszaka, s kezdetét veszi a Vízöntő Korszak. Az új ciklus kezdetével a nap kiemelkedik Ouroborosz (a Tejútrendszer nagy kígyójának) szájából. Ouroborosz "a saját farkába harap," vagyis megkezdődik egy új ciklus.  
Thomas Horn megjegyzi, ez a Nyilas (december) állatövi jegyben felemelkedő nap, a nyilazó kentaur, Nimród jegye, amint kijön Leviatán szájából, és a napisten (Nimród, Ozirisz, Apolló) újra felemelkedik.   
A maya naptár szerint 2012 tehát nem a világ végét jelenti, mint inkább egy olyan korszakváltást, amikorra a pogány kultuszok által különböző névvel jelölt isten felemelkedik és új korszakot teremt. Nimród, Ozirisz és Apolló ugyanazon személy kultusza, különböző kultúrák általi megnevezésben. 
Ahogyan a későbbi inkák és aztékok, úgy a mayák is azt tartották, hogy az égitestek által befutott ciklusoknak próféciai jelentőségeik vannak. A maya papok, vagy sámánok számára minden prófécia párosult a naptár matematikájával, a jövendöléseiket adott asztrológiai ciklusokhoz kötötték.  
Mindeddig egyetlen olyan további maya leletet találtak meg, ami konkrét utalást is tesz a maya naptárt lezáró 2012 december 21.-i dátum jelentőségére. Ezt a vésetet a mexikói Tabasco megye Tortugero nevű helységében tárták fel. Habár a leletek erősen megrongálódtak az idők folyamán, a szakértők így is képesek voltak lefordítani azok egy részét. A lefordított részben utalás van a 2012-es évre, amikoris a 13.-ik Baktun után visszatér Bolon Jokte’ K’u, az alvilág fejedelme kilenc alistene kíséretében.  
A naptár láthatóan fejlesztéseken ment keresztül, jelenlegi formáját a Drezdai Kódex (i.sz. 934 körül) utáni időkben vette fel. Ez a naptár egy özönvíz utáni kreálmány, bár az özönvizet megelőző dátummal i. e. 3114. augusztus 13.-ával, a "Vénusz születésével" kezdődik, s a Drezdai Kódexhez viszonyuló eltérései alapján nem lehet túl ősi. A naptár meglehetősen komplikált rendszert alkot, ami többek között alapul veszi a hajnalcsillagként felemelkedő Vénuszt, és a jelenlegi (5.) korszakot, vagy nagy évet 13 Baktunra, azaz hozzávetőleg 5125 napévre kalkulálja.
Az időszámlálást a Nagy kör, vagy ismertebb nevén a Hosszúszámítás szerint kb. 5125 évente újból kezdik, és korszakokként számolják. A jelenlegi ciklus vége 2012. december 21-én végződik.
Ebben a naptárszerkezetben húsz napos hónapok vannak, amit uinal-nak neveznek. Az uinal jelentése személy, vagy ember. Ez talán kapcsolatban lehet az Isten által levetett renddel, miszerint az egyént 20 éves korától számítják felnőtt embernek. 18 uinal tesz ki egy Tun-t, vagyis egy 360 napos évet. A bibliai naptár évei szintén 360 napot foglalnak magukban. 
A naptárnak vannak sajátos időegységei, így vannak olyan évcsoportok, mint  a 100 hetvenkét napos ciklust, vagy 360 uinalt (hónapévet) magában foglaló időegység. Ezt a 7200 napból álló egységet Katun-nak nevezik. 20 ilyen Katun (vagy hónapév) 144.000 napból áll, amit Baktun-nak neveznek. A mayák általában ezekben a bonyolultabb időegységekben, a Baktumokban ésKatunokban adták meg a dátumaikat. 52 év = 73 tzolkin = 18 980 nap, amelyben 13 szökőnap van.
Jellegzetessége még, hogy tartalmaz egy "mágikus számot" is, ez 1.366.560 nap, s ennek több funkciója volt, így pl. két  "éves" ciklus által harmonizálta a Vénusz és Mars ciklusait a mayák által használt két ciklussal: a szent tzolkin 260 napjával és a Haab 365 napjával.  
Aki alaposabban ismeri a Bibliát, az azonnal látja, hogy bizonyos számok megegyeznek az isteni kormányzat számrendszerével, ahol szintén a 72-es alapszám (a tanács száma) adja ki a 144.000 számát. A maya rendszer tehát a napimádat kultuszok fölött uralkodó Hajnalcsillag uralmát és kormányzati rendszerét jelképezi. Más szóval, annak a felemelkedett Hajnalcsillagnak [Sátánnak] a kormányzati leosztását, aki földünk fölött uralkodik e jelen korszakban. Visszatérésekor Krisztus lesz az új Hajnalcsillag, Aki kiveti Sátánt az uralmából, s az alatta szolgáló 144.000-es uralmi struktúra váltja fel az azonos számból álló sátánit.  
Mint láttuk, ez a naptár jelen Nagy Korszaka  i.e. 3114-gyel kezdődik, s ez a dátum az özönvíz előttre visz bennünket. Ádám e dátum után még 40 évet élt, de életben voltak még Seth (3874-2964), Enos (3769-2864), Kenán (3679-2768), Mahalálel (3609-2714), Járed (3544-2582), Énok (3382, elragadtatása 3017), Matuzsálem (3317-2348), Lámek (3130-2353).  Tehát Noé kivételével (aki i. e. 2948-ban született) minden pátriárka élt még i. e. 3114-ben. A Vigyázók lázadása, aláereszkedése és asszonyokkal történő paráznasága Járed, Énok apjának idejében történt meg. Mahalálel egy erre az eseményre vonatkozó prófécia alapján nevezte el fiát Járednek (jelentése aláereszkedés, SHD 3382). Járed 430 esztendős volt i. e. 3114-ben, s tudjuk, az angyalok földre ereszkedése ezidőben történt meg. A történet jól ismert az Énok könyvéből, az asszonyokkal paráználkodó, lázadó angyalok számos tudományra is megtanították az embereket, ami bizonyos naptárismereteket is tartalmazott (v.ö. Énok 8:3).Az angyalok és asszonyok keveredéséből óriások születtek, akikre gyakran félistenekként tekintettek az átlagemberek.  Így ez a naptárkezdeti dátum nagy jelentőséggel bír.  
Énok tanúbizonyságot tett a Vigyázók ellen, majd Isten elvette őt a földről i. e. 3017-ben. A Jubileumok könyve szerint Énok engesztelő áldozatot adott az Úr négy szent hegyén, az eljövendő nemzedékek áldásáért (Jub. 4:24-26). Így nagy valószínűsége van annak, hogy a lázadó angyalok Tartaroszba való elzárása i.e. 3114-ben történt, bár az időkeret elég széles, és nehéz egy pontos eseményhez fűzni. Mindenesetre ez a dátum a naptár kezdete, a vége pedig az i. sz. 2012-re prognosztizált, amikor újra megjelennek az istenek.  I. e. 3113-tól hetven esztendő telt el Noé születéséig, akitől a 70 emberi nemzetség származik (v.ö. 1Móz. 10, 5Móz. 32:8). Ugyanakkor a naptár első napja Ahau 1. a felemelkedő Vénusz (Sátán, mint Hajnalcsillag) napja. Ahau 1. szószerinti jelentése: az Úr első napja, s az Ahau kifejezés nyelvezeti kapcsolatban áll a Jaho kifejezéssel. Mindenesetre a szimbolizációkból kivehetjük, ez a periódus Sátán hajnalcsillagkénti uralmát jelenti a nemzetek fölött. A + 2 nemzet, Izrael és az abba beoltott szent nemzetség (egyház) az JHVH öröksége (v.ö. 5Móz. 32:9).
A maya naptár számrendszere a mennyei nagytanács, valamint a szanhedrin tagjainak számával azonos számon alapul, ez a szám 72, (v.ö. még Luk. 10:1,17). Ez a szám az isteni tanács, vagy kormányzati rendszer egy fontos száma, illetve a világ fölött uralkodó 70+2 isten száma (lásd még Az Elohim vagy isteni tanács című írást).  
Mindent összevetve a maya naptár egy olyan struktúrát alkot, ami magában foglalja a sátáni rend és stratégia fő koncepcióit, beleértve a Sátánt jelképező Vénusz hajnalcsillag felemelkedését is. A mayák szerint a 13-as számnak mágikus jelentősége van (ahogy a modern okkultizmusban is) így a korszak, vagy Nagy Ciklus 5125 éve Vénusz felemelkedésével, i.e. 3114. augusztus 13.-ával kezdődik, és 13 Baktum-ból (1.872.000 napból) áll, ami 2012. dec. 21.-én ér véget. Az utolsó 13 Katun (13x19.7 évciklus, 1776-2012) pedig a végre való felkészülés, vagy annak előkészítésének az ideje. Ezzel jutunk el valakinek, vagy valaminek az eljöveteléhez.

1.3 Chilam Balam – a Jaguár Sámán próféciái
A sokat említett maya próféciát egy ötszáz éves maya tanácsoskönyv foglalja magában, amit Richard N. Luxton fordított le angol nyelvre, és adott ki a The Book of Chumayel: The Counsel Book of the Yucatec Maya 1539–1638 címmel (Csumayel Könyve: A Yucatek Maya tanácsoskönyv 1539-1638). A könyvben hangsúlyt kap a maya naptár néhány fontos évszáma is. Megjegyzendő, Richard N. Luxtonnak feltűnt, hogy az indián próféciák számos eleme hasonlatos a kereszténység utolsó ítélettel kapcsolatos tanításaihoz, amiket ki is hangsúlyozott kommentárjaiban.
A maya közéletet minden területét meghatározta a naptár, vallási szertartásaikat meghatározott dátumokon tartották, és a próféciák is pontos dátumokat foglalnak magukba.  A konkrét 1776 és 2012 közötti intervallum jelentőségét Csilam Balam (Jaguár Sámán) maya próféta szájhagyományok útján terjedő, de 1595-ben, a fentebb említett tanácsoskönyvben is lejegyezett jövendölései tartalmazzák. E prófécia szerint az utolsó 13 katun (1 katun = 19.7 évből álló ciklus), vagyis az 1776-2012 közötti időszak az isteni ítélet korszaka lesz, amit a társadalmi összeomlás, járványok, csapások és éhínség jellemez. Az időperiódus végén egymást követően két nagy próféta fog feltűnni. Ezeket az eseményeket természetesen a keresztény eszkatológia is magában foglalja, bár a maya jövendölés két nagy prófétája kétségtelenül a végidők hamis prófétája (ál-Illése) és vagy egy másik hasonló álpróféta, vagy pedig maga az antikrisztus lesz.

1.4 A cseroki indiánok "csörgőkígyó próféciája" 
Az észak-amerikai cseroki indián törzseknek a mezoamerikai indiánokéhoz hasonló naptáruk és hitviláguk van. Thomas Horn alaposan áttanulmányozta a cseroki indiánok hagyományait is, és könyvének (2012, Appolyon Rising) 311-313 oldalain feleleveníti a híres, 1811-1812-ben elhangzott Csikamaguan, azaz "csörgőkígyó próféciákat", vagy más néven a "cseroki csillagkép próféciákat" is.  A cseroki prófécia utolsó mondata: "És a cseroki naptár 2012-ben ér véget, a nagy Sápadtarcú visszatérésével." A prófécia a törzs főnökétől származik, és valószínűleg a tollas kígyóistennek, Quetzelcoatl-nak a 2012-ben történő visszatéréséről szól, aki egykor meglátogatta a mezoamerikai indiánokat. A cseroki naptár tehát ugyancsak 2012. december 21.-én ér véget, amikor a Vénusszal, Orionnal és Pleaidesszel (Fiastyúk) kapcsolatos égi jelek "felébresztik" a csillagrendszereket. A szóban forgó Csikamaugan prófécia idevonatkozó része így hangzik:
"Ekkor [2012-ben] a Jupitert megérintő ujjak felébresztik az Orion csillagrendszert. És a Fiastyúk és az Orion újra harcba szállnak, mint a régmúlt időben. Jupiter és Vénusz felébred az idő/időtlenség ciklusait érintő rendeltetésére. Az Orion harcolni fog a Fiastyúkkal és Jupiterrel és Vénusszal. … 2012-ben egy egybeesés történik úgy a cseroki naptárban, mint az égi Csörgőkígyó csillagképben … Ez a dupla fejű kígyó vessző. Ekkor az Orion és Jupiter vöröse szembeáll a Fiastyúk és Vénusz kék-fehérjével… 2012-ben a cseroki csörgőkígyó csillagkép más alakzatot vesz fel. Magának a kígyónak az alakzata megmarad, de a csörgőkígyó fejére tollak kerülnek, szemei felnyitódnak és ragyogni fognak, szárnyai nőnek, mintha szárnyas csörgőkígyó lenne. Karjai és kezei lesznek, amelyben egy kelyhet tart. A kehely vérrel lesz teli. Farkán hétrészes csörgő lesz, amelyen a Fiastyúk ragyog és jár. A csörgőkígyóból szárnyas csörgőkígyó lesz, ez az idő/időtlenség szárnyas kígyója. Ekkor [2012] a csörgőkígyón lesz a Tejútrendszer is, és láthatóvá válik a Tejútrendszer áthaladása és a cseroki naptár 2012.-ik évvel végződik, amikor a Sápadtarcú újra eljön."
Ahogyan a maya naptár, úgy a cseroki naptár is 2012. december 21.-ével ér véget. A bukott angyalok a nyilvánvaló és dramatikus asztronómiai jelenségeket is kihasználva fogják időzíteni a nagy hamis próféta és az antikrisztus megjelenését.

1.5 A hopi hagyományok
A spiritualitásukról híres hopi indiánok szájhagyományaiban is nagy szerepe van a próféciáknak. Az ősi hopi próféciák előrejelezték a fehér emberek megjelenését (az amerikai kontinensen), és pusztító fegyvereik hatását. A hopi időszámítás szerint jelenleg a Negyedik Világ (Tuwaqacsi) végén járunk, és az Ötödik Világ kezdete felé haladunk. A hopik szerint a korábbi világok végét az emberiség fokozódó romlottsága és a szellemitől való elfordulás hozta el. Próféciáik szerint az idő [kor] véget ér az "ötödik világ" eljövetelével. Bár a hopik nem adnak pontos dátumot, de azt hirdetik, hogy ez az idő megegyezik a mayák által meghatározott 2012-vel. A hopik egy aranykorszakot jövendölnek erre az időre, amikoris a próbák, szenvedések és a megtisztulás után az emberek "egy szívvel fognak érezni." (Pinchbeck, Daniel. 2012 The Return of Quetzalcoatl. Jeremy P. Tarcher/Penguin, NY, 2007, 381. o.).

1.6 Az aztékok és 2012 
A jól ismert, és szinte kultúrikonná vált azték naptárkő a szintén Mexikóban található Tenochtitlan templomából származik (az egykori azték templom fölött ma Mexico City főkatedrálisa áll). A naptárkövet a spanyolok ásták el, és 1790-ben került elő újra a földből. Ez a naptárkő további magyarázatot ad a dátumhoz. Az azték naptár szerint 2012. december 21.-e Tonatiuh napisten ötödik korszakának a vége, ez a korszak a maya naptárral megegyezően szintén i. e. 3114-ben kezdődött. Tonatiuh kegyetlen emberáldozatokat követelt, évente több mint húszezer embert áldoztak fel neki. Tonatiuh, akit a Tizenhárom  nap Ura-ként (minden 13. kavics, egy halál) is ismertek, fontos jövendöléseket adott az aztékoknak. A szabadkőművesek életben tartják a kultuszát.
Úgy az aztékok, mint a mayák hiedelme szerint a naptárszámításuk szerinti első korban óriások éltek a földön, akiket egy hatalmas özönvíz pusztított el. Mint már láttuk, a naptáraik kezdete valóban a bukott angyalok alászállásával és a nefilim (óriások) megjelenésével kezdődik. Az ötödik, az utolsó korszaknak pedig 2012. december 21.-én lesz vége.  

1.7 2012 szerepe a tibeti buddhizmusban 
Az elmúlt években a tibeti buddhizmusban is egyre nagyobb hangsúlyt kapott a 2012-es dátum. A "távolba látóik" szerint egy tüzes katasztrófa éri a földet, de a világűrből érkező barátságos lények közbelépnek, és megmentik bolygónkat a pusztulástól. Ezek az idegen lények jó szándékú tanítóink lesznek, és hatalmas tudományos és szellemi fejlődést tárnak az emberiség elé. Egy keresztény számára nem lehet kétséges az, hogy ezek a lények mely oldalt képviselik: amennyiben megtörténik egy ilyen alászállás - ami valóban nincs kizárva -, az a vigyázók, a Nefilim, vagy annunakik alászállásának ismétlődése lesz.

1.8 A Zohar és 2012 
A kabbalizmus (zsidó  miszticizmus, okkultizmus) szent írásait a Zohar nevű könyv foglalja magában. Az egy aránylag közismert tény, hogy a háttérhatalmi elit jelentős része mindenkor kabbalistákból állt. Sokak számára talán ez új, de a Zohar is megemlíti a 2012-es dátumot, ugyanis annak "Vaera" részében (3. fej. 34. rész) a Messiás eljövetelét a zsidó naptár szerinti 5773. év végére prognosztizálják. Ez természetesen 2012-re esik! A maya naptárban 2012. dec. 21.-e van megjelölve pontos dátumként, tehát szintén az év vége. Mivel a mélyen okkultista kabbalizmus nem fogadja el Jézus Krisztust a Messiásnak, így ez a messiás nem lehet más, mint az antimessiás, vagyis az antikrisztus. Így tehát több okkultista, és bukott szellemek által sugallott munka is azt érzékelteti, hogy fejedelmüknek (az antikrisztusnak) a megjelenését 2012. végére várják.  

1.9  2012 a kínaiaknál és az I-Ching-ben 
A kínai naptárban az évek állatjegyeket viselnek, s 1012 a sárkány éve lesz, 2013 pedig a kígyó éve. A jelenlegi 2010-es év a tigris éve, ami a konfliktusok kiterjedésének ideje. Nem csoda hát, hogy az okkultisták milyen mély elkötelezettséggel hisznek abban, hogy  uruk, a sárkány, illetve a kígyó teljes kontroll alá vonja a földet 2013-ban.
Emellett, a 2012-es dátumra utalás található az I-Ching-ben (Változások Könyvében) is. Az I-Ching valamikor i. e. 2700 körül íródott, így ezt az okkult munkát a legkorábbi jelenleg is forgalomban lévő könyvnek mondhatjuk. Az I-Ching közismert diagramjai (a 64 hexagram) előrejelzésekre is használhatók, s 2012. december 21-re vonatkozóan a hexagramok vonalainak összetételei egészen rendkívüli módon állnak össze, utalva egy nagyszabású változásra. Érdekes, hogy a vonalak összeállásai 2001. szeptember 11-re is kilengést mutattak, de nem olyan drasztikus módon, mint 2012-re vonatkozóan.

1.10 2012 az iszlámban 
Horn megemlít egy érdekes iszlám vonatkozású nézetet is a könyvében. Egy jelentősebb muszlim próféciaértelmező, az Iszlám Ébredés nevű szervezet egyik írója, Safar Ibn ‘Abd Al-Rahman Al-Hawali a The Day of Wrath (A harag napja) című könyvében az alábbiakat írja:
"Amikor Dániel meghatározta a nyomor és a megkönnyebbülés, a gyötrődés és áldás között időszakot, azt negyvenöt évben adta meg! Azt már láttuk, hogy az általa a pusztító utálatosságra megadott időszak pontosan 1967-ben történt. Így tehát a vég, illetve a vég kezdete az 1967+45, azaz 2012-ben történik meg." 
Megjegyeznénk, hogy ez a próféciai fejtegetés és számlálgatás csupán Dániel próféciáinak a muszlim értelmezését tükrözi (keresztény szempontból természetesen tévesen). Ám amennyiben az iszlám értelmezés 1967-re vonatkozik, azaz Jeruzsálem zsidókézre kerülésében látja a pusztító utálatosságot, amit 45 év elteltével az áldások követnek, úgy egy 2012-ben megjelenő személyiségben ők egyféle megváltót láthatnak. Más szóval, az iszlám egyes elemei eleve felültetik magukat az antikrisztus megtévesztésének.  

1.11 2012 és a Vatikán 
A katolikus egyházban szintén felütötte fejét a sátánizmus, ami eléri a Vatikán legfelsőbb köreit is (erről külön írásban foglalkozunk a Sátánizmus a Vatikánban címmel).  Itt csupán egy a dátummal kapcsolatba hozható rítusról teszünk említést. A katolikus egyház által véghezvitt sátáni ceremóniáról Malachi Martin, egykori jezsuita szerzetes és a vatikáni felső körök bennfentese adott egy pontos leírást az általa megírt, és nagy sikert arató Szélsöpörte ház (Windswept House, Broadway, NY. 1996) című könyvében. Ebben a munkában Martin arról tesz jelentést, hogy a Vatikán vezető köreit az utóbbi évtizedekben mélyen átitatta a sátánizmus, aminek egy jellemző megnyilvánulása volt a szóban forgó, Dél-Karolina államban 1963. június 29.-én végbement esemény is, amit szimbolikusan a 33. szélességi fokon tartottak meg. Tudni kell, hogy a 33. szélességi fokon fekvő Charleston, a hírhedt Albert Pike otthona hosszú időn át egyféle sátánista főhadiszállásnak számított, ahol Baphomet (Sátán) szobrát is felállították. 
Magának a szertartásnak a hivatalos oka VI. Pál pápává avatása volt, ami viszont egy sátáni próféciához kapcsolódik, miszerint a "herceg" (antikrisztus)  eljöveteléhez az fog közvetlenül elvezetni, hogy egy pápa felveszi Pál apostol nevét. Ez a pápa volt VI. Pál, és ezzel megkezdődik az ún. Várakozási, vagy kivárási idő (értsd a "herceg" megjelenésének kivárása). János Pál pápa alatt tovább folyt ez a várakozási idő, ami 1963-tól számítva egy jubileumi periódust, 49.5 évet foglal magában 2012. dec. 21.-ig. (a korrekt 50 éves jubileumi számítással 2013. júniusában, a kígyó évében jár le). Ennek, és a lokáció megválasztásának fényében a katolikus egyházat is okkult rendszerek részének tekinthetjük. 
Ha figyelembe vesszük a híres XII. századi katolikus próféta, az Armagh-i Malakiás (1094-1148) pápákat érintő jövendöléseit, akkor a következő pápa ("Péter a római") az utolsó pápa lesz, aki Róma pusztulásának  idején fog uralkodni. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi pápa az utolsó előtti, s ez igencsak 2012, illetve az azt közvetlenül követő periódus távlatába hozza Malakiás próféciáját, miszerint az utolsó pápa papjainak holttestei fölött hagyja el az elpusztult Rómát. A katolikus értelmezések szerint ez a pápa az antikrisztus eljövetelének idején fog regnálni, amikor Sátán behatol az egyházba. 

1.12 A Gergely-naptár, Dionysius Exiguus és az Anno Domini  
Tudnunk kell, hogy a földünkön legelterjedtebben használt naptár, a nyugati világ "keresztény" időszámítása, az ún. Gergely- (eredeti nevén Gregorian) naptár szintén pogány, azaz sátáni ihletésű. A Gregori egy görög eredetű név, jelentése Vigyázó. Az Énok könyvének görög változatában az asszonyokkal paráználkodó vigyázó angyalokat gregori-nak nevezik. A naptár neve így szó szerint a Vigyázó(k) naptára, s ez a "véletlen" kapcsolat mindenesetre némi figyelmet érdemel. 
Az európai és keresztény éra szerinti évek kezdőpontja Jézus Krisztus feltételezett (és bizonyítottan nem biblikus) születési ideje. Az így számított éveket az Anno Domini (A.D.), az Úr éveként jelölték.  Ez egy bizonyos Dionysius Exiguus nevű apátnak köszönhető, aki 525-ben kezdett neki a húsvétszámításhoz használatos táblázatai kidolgozásához. Dionysius szakított az addig szokásos módszerrel, miszerint az éveket Diocletianus császár trónra lépésétől számították, s ő az "Úr megtestesülésének" évétől számította az időt. Különféle számítások alapján jelölte ki Jézus Krisztus születésének évét a 195. olimpiász 1. évére, Róma alapításának 754. évére, a Szeleukida-éra 312. évére. Mindenesetre az több mint véletlennek tűnik, hogy a Dionysius által elkövetett hibás megjelölés a nyugati naptárt is azoknak a pogány naptároknak a részévé teszi, amelyek a Hermon hegyén i. e. 3114-ben történt angyali alászálláshoz kapcsolódnak, és amelyekhez a 2012-re vonatkozó próféciák is fűződnek. Így a nyugati, keresztény világ által használt naptár is annak sátáni  rendszernek a része, mint a maya és egyéb naptárak.   

1.13 Egyéb utalások a dátumra 
A 2012-es évnek természetes módon nagy jelentőséget tulajdonítanak a különböző okkultista hátterű titkos társaságok, így pl. a szabadkőművesek is.
Számos kommentátor szerint 2012 annak a korszaknak lesz a vége, amire Krisztus utalt a Máté 24 verseiben, amikor égi jelek lesznek láthatók, és olyan különös események történnek, mint amelyek Noé idejében is végbementek.
A Kali Yuga naptára hozzávetőleg a maya naptár ötödik nagy ciklusával kezdődik, és 2012-re szintén előjelez egy hatalmas globális kataklizmát. Egy az utóbbi időkben nagy népszerűségnek örvendő hindu guru, Vijay Kumar többek között az alábbi előrejelzéseket teszi 2012-vel kapcsolatban:
Az adharma (a törvénytelenség) végleg felszámoltatik. 2012 és az azt követő időszak a szellemi felemelkedés időszaka lesz. 2012-vel egy arany korszak köszönt ránk, 2012 után pedig megvalósul az egyetemes harmónia és béke.
A kimagasló  egyének tudatos áldozatokat hoznak, hogy megtisztítsák a társadalmat a betegségeitől 2012-ben … sokan lesznek, akik magukat áldozzák fel Isten oltárán. … Az ártatlanok vérét kiontják. Nincs más módja a gyógyulásnak …
2012 az Avatar éve, a korszak éve (isten megnyilvánul emberi test formájában) lesz… az emberek visszatartott lélegzettel várják Bhagwan Kalki eljövetelét, aki megmenti az emberiséget a jelenlegi bajaitól. Bhagtwan Kalkiban a legmagasabb rendű szellemi tanító és egy okos diktátor halálos párosulása jön el.
Amennyiben Vijay Kumar nézetei szélesebb körű befogadást nyernek a hindu világban, úgy az nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy a hinduk, ha ideiglenesen is, de elfogadják a bibliai fenevad fennhatóságát maguk fölött. Maga a "diktatórikus szellemi mester" természetesen az antikrisztus lesz, az aranykorszak pedig az ő "igazságosságos uralma". Mindez rámutat arra, hogy a világ szinte valamennyi vallásában felkészítik a híveiket a megtévesztő elfogadására, s lényegében ez a célja a vallásokat szinkretizáló "New Age" mozgalomnak. 

II. Rész 
Amit Sátán Jelenései és prófétái konkrétan elénk tárnak 

2.1 Sátán szócsövei 
Az idevonatkozó  bibliai igazságok ismeretében nem kell valami óriási elmének lenni ahhoz, hogy tudjuk, Sátánnak mi a célja. A Szentírás ugyanis nyilvánvalóvá teszi, hogy ez a szellemi hatalmasság Istennel vetekszik,  és ha kell, ennek érdekében elpusztítja az egész emberiséget. A jubileumi rendszer által tudjuk, hogy mikor fejeződik be Sátán 6000 éves uralma, s tudjuk, hogy az idő valamelyest rövidre lesz szabva, különben nem maradna meg egyetlen ember sem a földön (Mát. 24:22).  
Jerikó elesése és annak körülményei a végidőkben fennálló babiloni rendszer elpusztítását szimbolizálták. Sátán nagyon jól tudja, hogy Jerikó bevételét a Messiás, vagyis JHVH seregének vezére irányította, ami egyben azt is jelenti, hogy a Messiás már itt lesz a Millennium dátumának eljövetele előtt. Tudja azt is, hogy Isten nem tesz semmit anélkül, hogy előtte ne figyelmeztetné népét, és az egyházon keresztül az egész világot is mindarra, ami be fog következni. A törvény felolvasása már megtörtént az elmúlt két szombatévben, vagyis 1998-ban és 2005-ben. 2012 szintén egy szombatév lesz, amikor Isten törvényének felolvasásával elhangzik az utolsó figyelmeztetés. Sátánnak tehát mindent figyelembe véve a 2012 és 2019 közötti időkeret áll rendelkezésre ahhoz, hogy elvégezze mindazt, ami megengedtetett neki. Pontosan emiatt tartotta oly fontosnak ezt a dátumot, és egyeztette azt okkult rendszerekben oly módon, hogy az maximálisan az előnyére váljon.  
Sátán mindennek a fényében nyilatkoztatta ki híveinek a maga terveit és annak menetrendjét az okkult tudományokon keresztül. Azoknak, akik e rendszerhez kívánnak csatlakozni, több rétegben bizonyítaniuk kell a hűségüket, s osztatlanul el kell kötelezniük magukat Sátán felé. Mindazok, akik Sátán legmagasabb szintű eszközeivé válnak, "eladták a lelküket" neki, mint tette azt Júdás, (Ján. 17:12), vagy maga az antikrisztus (2Tessz. 2:3), akik így a kárhozat, vagy (el)veszedelem fiai.  
A sátáni kinyilatkozások nem csupán az okkultizmus szimbolikus és elrejtett, kódolt üzeneteiben nyilvánulnak meg, de gyakran nyílt "próféciákban" is. Minden idők egyik legjelentősebb sátáni ügynöke és prófétája Albert Pike, amerikai generális és luciferániusi nagymester volt. Albert Pike (1809-1891) a Skót Rítusú Szabadkőművesség déli körzetének 33.-ik fokozatú Szuverén Nagymestere volt. Miután az illuminátus Giuseppe Mazzini beszervezte őt az illuminátus rendbe, odaadó híve lett a világállam és a világkormány elképzelésnek. Pike később az Egyesített Szabadkőművesség Világtanácsának az élére került, a forradalmi stratégiájának álcázására pedig egy új rítusú szabadkőművességet hozott létre, amelyet az „Új és megreformált Palladian rítusnak" nevezett el.
Pike 1859-1871 között dolgozta ki és prófétálta meg a jövőben kirobbantandó forradalmak, és három nagy világháború katonai menetrendjét. Ez nyílt színvallás egy háttérhatalmi összeesküvésről, ahol a tervezett háborúk megvalósításával kívánták elérni azt, hogy kezükbe vegyék a világ egy központból történő teljes irányítását. A próféciaként is hitelesnek mondható stratégiát a Morals and Dogma of the Ancient and Accepted Rite of Scottish Freemasonry című munkájában vetette papírra, s ez az alábbi főbb célkitűzéseket foglalta magába:
I. Lépés: Az Első Világháború. Ennek kirobbantását azért kell megszervezni, hogy az illuminátusok megdöntsék a Romanov-dinasztia hatalmát Oroszországban. Ezután Oroszországban be kell vezetni a hatalom monopolizálásának egy általuk kidolgozott új rendszerét is, az ateista és keresztényellenes kommunizmust. Egy ilyen háborúhoz szükséges volt konfliktus kirobbantása a brit és a német birodalom között. A háború után megszilárdult kommunista rendszer aztán felhasználható további kormányok megdöntésére és az illuminátus hegemónia kibővítésére, ugyanakkor a kereszténység befolyásának csökkentésére.
Megjegyzések: A cárok elpusztítására Nathan Mayer Rothschild  még 1815-ben  ígéretet tett. A háború mindkét oldalát a Rothschildok finanszírozták.
II. Lépés: A Második Világháború. Ennek kirobbantásához az általuk létrehozott fasizmust és a politikai cionizmust kell szembeállítani egymással. Ebben a háborúban kihasználják a fasisztákat, hiszen a zsidók gyilkolása elősegíti magának a fasizmusnak a vereségét, majd a fasizmus, illetve a nácizmus megsemmisítésével létrehozzák Izrael államát Palesztinában. A második világháború alatt a nemzetközi kommunizmust meg kell erősíteni, hogy alkalmas legyen a világ sakkban tartására, és a z juttatják az extrém NSDAP-t. Az illuminátusok többször vettek részt a tárgyaláson Hitlerrel a hatalom átvételéig 1933-ban, amíg 130 millió márkával segítették ki. Jól számítottak, és ez kifizetődött nekik. Habár Amerikának és Kanadának ez a háború hihetetlen 400 milliárd dollárjába került, de az állami adósságot 220 milliárd USA dollárra növelték. Ezzel az Egyesült  Államok mélyen a nemzetközi bankárok hatása alá került, és fokozatosan növekedett a befolyásuk az állam szerepében.kereszténység további bomlasztására.
Megjegyzések: Ugyanakkor számos nyilvánosságra hozott okmány bizonyítja azt a tényt is, hogy az amerikai bankok és ipari körök támogatták Hitler 3. birodalmát. 1929. júliusában egy New York-i tárgyaláson, amelyiken részt vett a fiatal Rockefeller, mint a Standard Oil megbízottja, megállapodtak abban, hogy az akkori gazdasági válság befejezésére a leghatékonyabb lenne egy forradalom Németországban. Először a Német Kommunista Párt (KPD) támogatását fontolgatták, de ezt a gondolatot elvetették, mert a szovjetek nem kívánatos befolyásának bővítését jelentette volna. Végül is megegyeztek, hogy hatalomhoz juttatják az extrém NSDAP-t. Az illuminátusok többször vettek részt a tárgyaláson Hitlerrel a hatalom átvételéig 1933-ban, amíg 130 millió márkával segítették ki. Jól számítottak, és ez kifizetődött nekik. Habár Amerikának és Kanadának ez a háború hihetetlen 400 milliárd dollárjába került, de az állami adósságot 220 milliárd USA dollárra növelték. Ezzel az Egyesült  Államok mélyen a nemzetközi bankárok hatása alá került, és fokozatosan növekedett a befolyásuk az állam szerepében.kereszténység további bomlasztására.


Történelmi tény, hogy a kommunista blokk nem bírt volna fennmaradni, ha az utolsó  évtizedekben, ismételten nem lett volna támogatva az illuminátusokkal a CFR-en keresztül. Miközben a közvéleménynek azt állítják, hogy a kommunizmus a munkások mozgalma azért, hogy elpusztítsák a kapitalizmust, mind az angol, mint az amerikai titkosszolgálatok munkatársai hiteles okmányokkal tudják bizonyítani, hogy a nemzetközi pénzoligarchia, azaz a nagykapitalisták a nemzetközi bankhálózatukon keresztül látták el pénzzel az 1776 óta vívott valamennyi háború és forradalom résztvevőit, méghozzá mind a két oldalon.
III. Lépés: A Harmadik Világháború. Az Albert Pike által hirdetett program szerint a harmadik világháborúra azért kerülne sor, hogy kiszélesítse, majd megoldja a politikai cionizmus és az iszlám világ közötti konfliktust. A két oldal kölcsönösen kimerítené egymást, és ez előkészítené a háttérerők illuminátus világközpontjának az átfogó és teljes hatalomátvételét.
Megjegyzések: Ennek beteljesedéséhez szükség volt Izrael államának létrehozatalára, amit az e célból kidolgozott politikai cionizmus által valósítottak meg. Albert Pike tehát azért tudta 1871-ben, hogy ez az állam létre fog jönni, mert tervükben volt annak létrehozatala, és az azzal járó konfliktusok kiélesítése. Ez a bibliai jelenhez hoz bennünket, ahol a formálódó Észak (Európa és szövetségesei, köztük izraelita nemzetek is (v.ö. Dán. 11:14) és Dél (muszlim föderáció) királyai háborúba keverednek elsősorban Izrael állama miatt. Irán megtámadásával kiszélesedik a konfliktus, és lényegében kezdetét veszi a Harmadik Világháború, amit természetesen az Antikrisztus fog "megoldani", Jeruzsálembe való bevonulásával (Dán. 11:40-41).
A világháborúk közötti békeperiódusokban pedig tovább szélesedik a társadalmak bomlasztása, a nemzetek gazdasági tönkretétele, valamint az okkultizmus térnyerése és egyetemes befogadása is (lásd még a New Age kihívása című írást). A kirobbantott háborúk (Irak, Afganisztán stb.) végképp kimerítik a szóbanforgó nemzetek maradék anyagi, fizikai és szellemi tartalékait.
1871. augusztus 15-én Pike egy levelet írt Mazzininak, amelyben kevélyen azt ecsetelte, hogy a harmadik világháború milyen velejáró, nagy horderejű változásokat fog hozni a világtörténelemben. Ez az elhíresült levél a mai napig megtalálható a londoni British Museum Library-ben a katalogizált levelek között:
"A szabadjára engedett nihilisták és ateisták segítségével olyan félelmetes társadalmi kataklizmát provokálunk, amely szörnyűségében meg fogja mutatni a nemzeteknek az abszolút ateizmus, a barbárság, és a legvéresebb felfordulás hatékonyságát. A polgárok ekkor mindenütt rákényszerülnek, hogy védelmezzék önmagukat a forradalmárok kisebbsége ellen, és meg fogják semmisíteni a civilizáció lerombolóit. A többség, amelynek istenhívő szelleme ettől kezdve iránytű nélkül marad, kiábrándul a kereszténységből. Ezek a kiábrándult keresztények - vágyódva egy ideálért, de nem tudva hová forduljanak imádatukkal - el fogják fogadni az igazi fényt a tiszta luciferi doktrína egyetemes megnyilvánulásán keresztül, amely ekkor végre széles körben ismertté válik. Ez a megvilágosodás annak az általános mozgalomnak lesz az eredménye, amely a kereszténység és az ateizmus lerombolását vagy elpusztítását fogja követni, amelyek egyidejűleg lesznek legyőzve és megsemmisítve."
Zseniális ördögi csapda: a céltudatosan kifosztott, kimerített és szellemileg tönkretett embereknek biztosítják mindazt, amire azok leginkább vágynak. A luciferi fényben eljövő Antikrisztus elhozza majd a gazdasági, anyagi jólétet, megadja a biztonságérzetet, sőt még egy szellemi megújulást is nyújt a világnak - mindezt természetesen feltételekkel! Ezzel a nyilatkozattal kibújt a szög a zsákból. A végcél sohasem az egyetemes ateizmus és teljes káoszba, anarchiába torkolló liberalizmus bevezetése, vagy a demokratikus rend volt (ezek csupán ideiglenes eszközként szolgáltak), mint inkább a kereszténység megsemmisítése és a luciferi tanok egyetemes elfogadtatása. S végül, Sátán istenné való kikiáltása és követése. 
A problémákat azért kreálták, hogy aztán azok megoldásait ők szolgáltathassák. A társadalmak, a világgazdaság, az erkölcs és minden érték szétzilálása tudatosan történt, hogy a megfelelő időben az antikrisztus előállhasson a problémák megoldásaival, amiért imádatot és odaadást követel. 
Pike írásai minden kétséget eloszlatnak afelől, hogy a legfelsőbb háttérhatalmi elit tagsága szó szerint értelmezendő luciferiánusokból áll. A 28.-ik és 32.-ik fokozatok között már nyilvánvalóvá teszik a tagság számára, hogy Lucifert imádják és szolgálják. Pike 1889. július 14-én, vagyis a nagy francia forradalom 100. évfordulóján levelet írt a Palladian Tanácsokhoz, amelyekben ismerteti azt a tanítást, amit egyébként fő művében a „Morals and Dogma" című könyvében is részletesen kifejtett. Albert Pike szóban forgó levelében ez áll:
"Amit a tömegnek mondunk, az az, hogy ’mi az istent imádjuk’, de ez az isten az, akit az ember babona nélkül imád. Valamennyi magas fokozatú beavatottnak a luciferi doktrína tisztaságában kell megtartania a vallást... Igen! Lucifer isten. És szerencsétlenségünkre Adonai (a Biblia Istene) is isten... minthogy az abszolút csak, mint két isten létezhet. Így, a sátánizmus doktrínája eretnekség: és az igaz, tiszta filozófiai vallás, az Adonai-val egyenlő Luciferben való hit: de Lucifer, a fény istene, és a jó istene, harcol az emberiségért Adonai ellen, a sötétség és a rossz istene ellen."
Egy további idézet a Morals and Dogma című munkából: 
"A kabbalisták azt mondják, hogy Lucifer igazi neve, Yahweh megfordítva: mert Sátán nem egy sötét isten, hanem Isten megtagadása ... A szabadság és szabad akarata eszköze ...  LUCIFER, a fény hordozója! Különös és misztikus név ez, amivel a Sötétség Szellemét nevezik! Lucifer, a Hajnal Fia (Hajnalcsillag)! Ő az, aki a fényt hozza, melynek elviselhetetlen ragyogása elvakítja a gyenge, érzéki vagy önző lelkeket? Ebben ne kételkedjünk!" 
Ne gondoljuk, hogy akik kiterveztek és véghezvittek egy ilyen bonyolult, szellemi háttérből irányított munkát, nem is fogják befejezni azt.  Annuit Coeptis! – [Lucifer] sikerre viszi vállalkozásunkat! Ráadásul még a Szentírás is megerősíti, hogy elérik céljaikat, és ideiglenesen sikerrel járnak, hiszen Isten maga ad nekik hatalmat erre (Jel. 13:7) egy bizonyos ideig. 

2.2 Az US Nagypecsétje és a maya naptár – az okkult szimbolizációk kapcsolata 
Thomas Horn azon a véleményen van, hogy a 2012-es évvel kapcsolatos legtitkosabb ismeretek úgy voltak elrejtve, hogy közben a szemünk előtt, arcunkba tolva álltak már több mint kétszáz éve, többek között Washingtonban és a Vatikánban is. A titkos társaságok ugyanis számos kódolt információt hagytak ránk, hogy mit várnak ezzel a dátummal kapcsolatban: az istenek visszatérését, és egy luciferi pogány aranykor eljövetelét. Talán a legismertebb és legtöbbet eláruló kódolt szimbólumrendszert az USA egydolláros bankója tartalmazza, beleértve az US Nagypecsétet is.
1 Dollar Bill
Ezen a bankón szinte minden fontos okkult szám és szimbólum megtalálható.  
A pecsét egyik oldala egy kitárt szárnyú sast ábrázol, ami helyett eredetileg egy főnixmadarat kívántak megjeleníteni. (Ez a pecsét korai tervein nagyon jól kivehető, de mivel ez túl egyértelmű volt Ozirisz feltámadására vonatkozóan, így ezt inkább a sassal jelképezték, vagy helyettesítették be). Figyelemre méltó, hogy a sas jobb szárnyán 32 toll látható. Ez a (skót rítusú) szabadkőművesek első 32 fokozatát jelképezi. A balszárnyon azonban 33 toll van, ami pedig a 33.-ik, nagymesteri fokozatot jelképezi. A kilenc farktoll a York rítusú szabadkőművesek 9 fokozatára utal. A két szárnyon összesen 65 toll van, ez pedig a héber am echad, számértéke, jelentése: "egységben lakozni", vagy szabadabban szólva: egy nép, egy [világ] közösség.  
A sas csőrében egy szalag a következő felírással: „E Pluribus Unum”, vagyis:  „a sokból egy lesz.” - Ez alatt az egység alatt szintén a neo-bábelizmus, vagyis az egy emberiség világát kell érteni.
A sas egyik karmában olajágat tart, amelyen 13 olajbogyó van, a másikban pedig 13 nyílvesszőt, e kettő a háború és a béke jelképei. Az olajágak az uralkodás békés, diplomatikus megoldására utalnak, a sas feje is ez irányba tekint, de a másik karmában ott a nyílvessző köteg, arra az esetre, ha a békés megoldás nem jönne össze. Ehhez hasonló értelmezés, miszerint ez a hatalom nem fél a béke megőrzéséért háborúzni. Az állat feje mindig az olajágak irányába fordul, azonban szemei a nyilakra tekintenek vissza, mintha sejtené a háborút, teljes készenlétben állna egy esetleges bekövetkező csatára.
A sas feje fölött 13 csillag van elhelyezve a „Dicsőség felhőjében” úgy, hogy azok egy jól kivehető hexagramot, vagyis egy hatágú csillagot alkotnak. A hexagram a legjelentősebb okkult szimbólumok egyike. Az okkultizmusban fontos 13-as szám többszörösen ismétlődő motívum: 13 sáv a pajzson, 13 levél az olajágakon, 13 nyílvessző, mindegyiken 13 toll, két 13 betűből álló latin mondat, a piramis 13 téglasorból áll, stb.
A sátáni lázadásban résztvevő bukott angyalok rendkívül nagy jelentőséget tulajdonítanak a 13-as és 33-as számoknak, így ezek a számok az okkult rendszerekben is fontos szerepet kapnak.
A 13-as szám jelentősége a sátánizmusban a következő: 12+1 felbontás szerint a 12 a teremtés rendjét és harmóniáját jelképezi, az 1 viszont a Sátán, az egyetlen, illetve az első, aki teljesen elkötelezett ezen rend megtörésére. A 13-as szám tehát a teremtett világ rendjén való kívül helyezkedést jelenti, képjele ennek megfelelően egy kör és rajta kívül egy pont, avagy egy kisebb kör, jelezve, hogy a nagy Lázadó önmagában is szoláris természetűnek tekinti önmagát.
A 33-as szám jelentősége elsősorban abban rejlik, hogy Sátán az angyali seregek egyharmadát vitte lázadásba, vagyis az összes angyal 33.33% -át. Amikor a vigyázók, vagy őrangyalok fellázadtak és paráználkodtak az emberek lányaival, akkor az Ardisz (Hermon) hegyén ereszkedtek alá, ami történetesen a 33.33 szélességi és 33.33 hosszúsági fokon található, s ami 2012 mérföldre van az egyenlítő 0.-ik fokától. Ezeket a számokat tehát több rétegben is a bukott angyalokhoz és az általuk kijelölt időponthoz köthetjük.
De még ennél is többről van szó. Talán meglepő, de a maya naptár és próféciák tartalmaznak közvetlen utalást a Sátán zsinagógájának utolsó időkre vonatkozó aktivitásaira is.
Mindezzel egy több mint kétszáz éves nyílt titokra derül több fény, ugyanis az illuminátusok által az USA nagypecsétjére, majd egydollárosára helyezett szimbólumok megfejtése is teljessé válik! A maya próféciák szerint tehát a 2012-es korszakváltáshoz az utolsó 13 katun vezet el, ami 1776-ban kezdődik (bár a 13.-ik katun nem lesz teljes). Az USA 1 dolláros címkéjén látható piramis 13 téglasorból áll (összesen 72 téglából, s ennek a számnak a jelentőségére korábban már kitértünk). A 13 sor jelentőségét sokan próbálták megfejteni, s úgy néz ki, a maya naptár adja meg a választ ennek pontos jelentőségére.
Vegyük sorra: A piramis első téglasorán egy latin betűs számsor látható: 1776! Ezzel a dátummal kezdődik meg a korszakváltó utolsó 13 katun, s ez egy sokrétűen fontos okkultista dátum. Ennek a dátumnak tehát nagy jelentősége van, s többek között ekkor írták alá a Függetlenségi Nyilatkozatot, de egyben annak az illuminátus rendnek az aktiválási dátuma is, amely az új antikrisztusi világrend elhozatalát tűzte ki céljául! Az illuminátusok a tervüket szimbolikus kódokban mindenki szeme elé tárták az USA nagypecsétjén, majd az egydollároson is. Mivel az illuminátusok meghatározott lépcsőzetekben kívánták elérni céljaikat, ez kétségtelenül kapcsolatban van a 13 katunnal több szinten is. A háttérhatalom által kieszközölt forradalmak, a társadalmi és gazdasági rend felbomlasztása és a globalizációval járó egyéb csapások is ennek a folyamatnak a részei. A piramis azonban befejezetlen, a tizenharmadik sor fölött a fejkő lebeg, közepén a mindentlátó szemmel (Hórusz szeme, amely az emberi elmének a spiritualitás felé való megnyítását is jelképezi). A szimbolizációs jelentés szerint a piramis (a sátáni terv) tehát 2012 után válik teljessé, az istenek visszatérése után. Az sokak számára már régóta egyértelmű volt, hogy a piramis 13 téglasora bizonyos időperiódusokat takar, de a végleges megfejtést a maya naptár ismerete hozta meg.
Megfigyelhető továbbá, hogy piramis mögött sivatag van, előtte pedig növények nőnek. A sivatag jelképezi az új világrend előtt levő sötét korszakot, amikor az okkult rendeknek a háttérben, titokban kellett működnie és nem hozhatták meg gyümölcseiket. A piramis előtt pedig a virágzó életteli jövő, a New Age által is hirdetett aranykorszak, a hamis próféta által elhozott "békesség és biztonság" időszaka (I. Thess. 5:3), amikor már nem titokban, hanem nyíltan felvállalva lehet Lucifer imádatát folytatni, természetesen az ő által biztosított anyagi jólét és hatalom fejében. (Mát. 4:8-9) Mindezt a békét és jólétet a piramis felépítésű társadalmi rend hordozza magában élén annak királyával.
Ha a piramist egy hexagram felfelé mutató háromszögének vesszük, s hozzáadjuk vagy hozzáképzeljük a lefelé mutató háromszöget, akkor a felső, a mindentlátó szemet magábanfoglaló háromszög csúcsát kivéve az öt másik csúcs mindegyike a hexagramot körbefogó szövegek egy-egy betűje felé mutat. Azokból a betűkből, amelyekre a csillag csúcsai mutatnak a megfelelő sorrendbe helyezve az angol MASON, (magyarul KŐMŰVES) szót lehet összeállítani.  Nem valószínű, hogy csupán a spontán véletlen műve lenne az, hogy az új világrend építői is meg vannak nevezve ezen a kódolt módon.
A piramis alatt a NOVUS ORDO SECLORUM (AZ ÚJ VILÁGREND) felirat áll, fölötte pedig az ANNUIT COEPTIS (13 betű) aminek durva fordítása: "sikerre viszi a munkánkat." Mármint az, akiben bíznak. Mindezek a kapcsolatok nem lehetnek a véletlen művei, az okkultizmus egy szisztematikus, egybehangzó rendszert alkot, amit a New Age mozgalom égisze alatt egyesíteni is kívánnak.  (Lásd "a  Terv" - a New Age ördögi arca című írást) Az USA alapító atyái és vezetői között számos illuminátus és szabadkőműves működött, akik rendkívül fontosnak találták azt, hogy a világmegdöntő terveiket kódokban mindenki szeme elé tárják. És ezt nem csupán az USA egydolláros bankója, vagy Washington városterve, architektúrája és azok művészetei illusztrálják. A kevésbé ismert kódolt üzenetek szinte univerzálisan jelen vannak a világ főbb városaiban Washingtontól a Vatikánig.
Az egydolláros első felén még egy pecsét látható, amelyen szintén közismert és fontos szabadkőműves emblémákat láthatunk: egy mérleget, egy kulcsot és egy derékszöget.
Megjegyzendő, hogy az USA okkult üzenetekkel telített nagypecsétjét annak a Franklyn Delano Roosevelt elnöknek az utasítására helyezték az egydolláros címke hátoldalára 1933-ban, aki egy hollandiai szefárd zsidó, Claes Martenzet van Roosevelt leszármazottja volt.
A bukott angyali rend naptárai és számai egy hosszú távú terv részét képezik, amit évezredekkel ezelőtt vetettek le, figyelembe véve azt, hogy Isten mennyi időt szabott meg nekik.
Az USA a Sátán zsinagógájának irányítása alá került, beleértve a nemzet gazdagságát, gazdaságát, politikai intézményeit és katonai erejét is. Ezt a nyilvánvaló jelenséget tükrözik a szimbólumok úgy Washington épületein és művészeti munkáin, mint az egydolláros bankón.
Az Új Világrendre utaló mottó a legnyilvánvalóbb jele annak, hogy mire készülnek ezek a titkos háttérhatalmak: a cél egy teljesen általuk irányított globális birodalom létrehozatala, amelynek minden aspektusát ők irányítják.

2.3 Az USA Capitol Dome-ja és az obeliszk  
Az U.S. Capitol Dome kirívó példája annak, hogy az elkötelezett okkultisták milyen mélyen vannak jelen a politikai vezetés legmagasabb köreiben. A washingtoni dómot számos olyan okkult elemet tartalmazó művészeti munka ékesíti, amelyek szintén kapcsolatban vannak a maya naptárral. A Capitol Dome utálatosságnak mondható a szó vallási értelmében! A dóm legfőbb művészeti alkotása az a rotundát ékesítő freskó, melynek neve: The Aphotheosis of Washington – Washington megistenülése (vagy istenné válása, ahol Washingtonnal jelképezi mindazokat, akik lelküket Sátánnak eladva kívánnak megistenülni a legfelsőbb politikai körökben). 
A dómmal szemben áll az obeliszk, ami Ízisz és Ozirisz kultuszát reprezentálja.  Az obeliszk Ozirisz hímtagját szimbolizálja, a körülötte álló körök pedig Ízisz női nemi szervét, míg maga a  dóm Ízisz méhét jelképezik.  Az USA minden magas rangú okkultistája e helyen istenítette fel magát. Az itt végbemenő ceremóniák Washington elnöksége óta annak az önistenítésnek a célját szolgálták, amelynek teljességét 2012-re várják. Az obeliszk dimenziói a 666 számon alapulnak. 
A vatikáni Szent Péter téren látható obeliszk a heliopoliszi On templomának obeliszkje, amit Ra/Ozirisz és Ízisz hármasnak dedikáltak, és 1586-ban vittek Egyiptomból a Vatikánba. A Capitol Dome és obeliszk ugyanazt a rendszert jelképezi, ugyanazzal a felállással, mint amit a vatikáni obeliszk és dóm.  
A Capitol Dome rotund - Constantino Brumidi freskója
A Capitol Dome rotundáját a görög-olasz származású Constantino Brumidi freskója ékesíti, amit 1865-ben festett meg. Brumidi a jezsuiták irányítása alatt dolgozott, akik először elküldték őt Mexico City-be, hogy másolja le az ottani katedrális azték naptárkorongját, amit meg is tett. Washingtonba visszatérve az ottani szabadkőművesek megrendelésére és felügyelete alatt végezte munkáját. A szabadkőművesek és jezsuiták közötti viszály egy mítosz, a valóságban régóta nagyon szoros kapcsolatban állnak egymással (legalábbis amióta az illuminátusok mélyen beépültek a jezsuita rendbe). A dóm freskója pogány istenek sokaságát jeleníti meg (Victory/Columbia, Minerva, Neptun, Vénusz, stb.), ami elárulja az általuk áhított apotheosis (megistenülés) természetét. A 2012-vel véget érő azték naptárkorong szintén ábrázolva van a dómon.  
A hivatalos magyarázat szerint az Apotheosis of Washington az USA első elnökének (aki a Függetlenségi Háborúban a kontinentális hadsereg fővezére volt), George Washingtonnak a megistenülését ábrázolja. Az allegorikus reprezentációnak szánt képen a királyi bíborba öltözött és szivárványon álló Washingtont a klasszikus mitológia egyéniségei veszik körül, balján a harsonát fújó Victory (Columbia), jobbján pedig Liberty, a Nagy Francia Forradalom alatt elhíresült kúpalakú, vörös frígiai sapkában (a frígiai sapka eredetileg a felszabadult rabszolgák jelképe volt, amit a szabadkőművesek az Istentől való szabadság szimbólumaként használtak). Egyik kezében egy fasces (vesszőnyalábbal körülvett fejsze, a fasizmus szimbóluma (!)), másik kezében nyitott könyv. Körülöttük tizenhárom hajadon, mindegyikük feje fölött egy csillaggal. Washington feje fölött egy latin szöveggel írt transzparens: E Pluribus Unum (sokból eggyé lenni). Ezután hat képsor következik, amelyek jelképesen hat területre utalnak, ezek: háború, tudomány, tengerészet, kereskedelem, mechanika (ipar) és mezőgazdaság. Ez a hat képsor nem látható teljességében a Dóm padlójáról nézve, szinte azt érzékeltetve, hogy e területek  irányítása láthatatlan kezekben van. A képen három réteg különböztethető meg, és az egész freskót hetvenkét csillag keretezi.
Egy pillanatra se tévesszük szem elől azt a tényt, hogy az illuminátusok/szabadkőművesek szimbolizációs rendszerei többrétegűek, s mindenre  van egy felszínes, a nagyközönségnek szánt képlet, ami mögött a maguk rejtett, titkos értelmezései bújnak meg.
Washington testét soha nem helyezték el a dómban, ő szimbolikusan azokat jeleníti meg, akik magukat istenné kívánják emelni azáltal, hogy mesterüknek (Sátánnak) szolgálva teljesítik az ő akaratát a legmagasabb pozíciókat betöltve.
Visszatérve a piramis tizenhárom sorban elhelyezett hetvenkét téglájára: a 72-es szám a maya naptár fontos száma, ahogy az isteni kormányzati rend egyik fontos száma is. Ugyanakkor Ozirisz történetében is jelentősége van. A legenda szerint Oziriszt ugyanis gonosz testvérének, Szet-nek hetvenkét társa kötözte meg, helyezte egy mágikus ládába, s dobták a Nílus fenekére. A kép 72 szereplőjét hetvenkét ötágú csillagokból álló csillagsor keretezi.
Az USA, ami a háttérhatalmak fontos eszközévé vált, szintén 1776-ban adta ki Függetlenségi Nyilatkozatát. A nagypecsét "Új Világrend" mottója a lehető legtömörebben a különböző misztériumkultuszok célját tükrözi: a nimródi, oziriszi és hóruszi tradíciókban fellelhető, istengyermek által uralt pogány világrend visszaállítását.
Többen úgy vélik, hogy Barack Obama is egyféle színvallást tett, vagy rejtett üzenetet adott át (azok számára, akiknek ezt meg kell érteni) akkor, amikor a következőket mondta:  Az első 100 napomat elvégzem 72 nap alatt, és a 73.-ik napon megpihenek.

2.4 A Szibillák és az okkult számok, dátumok további kapcsolata az 1776-2012 közötti időszakhoz 
A Szibilla orákulumok vagy jóslatok, bizonyos ősi pogány és "keresztény" jövendölések különös gyűjteménye. Az eredeti szibillákat (jósnőket) maga "Apollón szállta meg", akik ennek hatása alatt jelentették ki jövendöléseiket. A kereszténység megjelenésével nagyszámú keresztény szibilla jóslat is elterjedt. Érdekes módon, az ún. cumaeai szibillákban Apollón és a Messiás nevének azonos számértéke van, ez a szám a görög betűk számértéke szerint 888 (Szib. Or. 1. Könyv, 324-333).  
Maga az orákulum: 
Akkor valóban eljön majd a nagy Isten fia, testet öltve, a földi halandó ember hasonlóságában, négy magánhangzót visel, s két mássalhangzó van benne. Megadom nektek a határozott számot, mert az nyolc, majd ugyanennyiszer tíz, s ezekhez még nyolcszáz jön, ami felfedi nevét a hitetlen emberek számára.  - (James H. Charlesworth, The Pseudoepigraphical Writings, 1. Köt. Sibylline Oracles 1. o. 342 1:324-333. versek). 
Tudnunk kell azonban, hogy a korabeli pogányok ezt a szibillát úgy értelmezték, hogy az Apollón visszatérését jövendöli meg. Apolló első prófétája, és orákulumai megalapítója, Olen szintén a 888-as számmal volt jelölve. Olen a szellemi napot jelképezte, aki a mindenlátó Apollót/Hóruszt övezte. A gnoszticizmus, miszticizmus és okkult követői a mai napig ezt az értelmezését vallják a szóban forgó szibillának.  Ha a két ellentétes erőt képviselő név (Jézus és Apolló) számértékét összeadjuk, akkor 1776-ot kapunk. A misztikusok gyakran utalnak a 888+888+1776 jelentőségére, amit esetenként (különösen a szabadkőművesek) a kétfejű sassal, illetve főnix-szel ábrázolnak. Ennek a dualizmusnak nagy jelentősége van tankönyveik szerint:  ez az összefonódás két isten összefonódását jelenti (jelen esetben Jézus és Apolló). A szabadkőművesek ennek fényében értelmezik az idevonatkozó Zsoltárok 118:22 és Ap.Csel.  4:11 verseit is, vagyis magukat tartják azon építőknek, akik elvetik a bibliai szegletkövet [Jézus Krisztust], s egy másik szegletkőre [Antikrisztus] építenek. Így a 888+888=1776 lényegében ezt fejezi ki. 
Az okkultizmusban így az 1776-os szám a messiások száma, ahol az egyik elfogadást nyer, a másik pedig megtagadást (a valódi megtagadtatik, a hamis pedig felmagasztaltatik). Másként szólva,  az okkult rendszerek messiása egy magát az igazinak  mutató, ám hamis, illetve ál-messiás lesz, s a számértékekkel ezt kívánták kifejezni.  Ennek az álmessiásnak az eljövetelére és elfogadtatására készítik fel az emberiséget. Ebben óriási jelentősége van az 1776-os évszámnak is, hiszen történetesen ekkor alakult meg az az illuminátus rend, amely aktívan előkészíti a hamis messiás eljövetelét.  
A hamis "szegletkővel" kapcsolatos képet még teljesebbé teszi az, hogy a szabadkőműves datálás szerinti évszámítás 5776 az Anno Lucis, vagyis a Fény Évének van kinyilvánítva. Ez a dátum pedig megegyezik 1776-tal! Ez annak a szabadkőműves datálási technikának az eredménye, amely hozzáad 4000 évet a nyugati világban használt naptár éveihez. Mivel az ember teremtését a Krisztus előtti, azaz i.e. 4000 évre teszik, s ahhoz hozzáadják az adott folyó év dátumát, így 1776 az 5776 volt (4.000+1.776=5.776).  Ez tehát a "Fény [Lucifer] Éve" számukra, ugyanis ezzel az időponttal kezdődött meg a végidők világrendjének 13 stációs aktív megformálása, vagyis a piramis [sátáni munka] befejezése.
Rendkívül "érdekes" módon a Gizában található nagy piramis teljes magassága az alaptól a fejkő csúcspontjáig pontosan 5776 hüvelyk.  Mindezek fényében már jobban megérthetjük, hogy a titkos társaságok számára miért is oly fontos szimbólum a gizai nagypiramis. A piramis az ördög 1776-ban megkezdett munkáját szimbolizálja, amit Apolló/Ozirisz/Nimród megelevenedése, vagyis a mindent látó [ellenőrző] szemmel szimbolizált antikrisztus fog bevégezni.

2.5 Nimród az antikrisztus prototípusa
Nimródra talán érdemes részletesebben kitérni, hiszen a szabadkőművesek számára ő volt az első építőmestere annak a munkának, amelyet maguk is folytatnak (nevet csinálni maguknak, és saját erőből, saját elképzeléseik által feljutni a mennybe, halhatatlanságot nyerni). Így a szabadkőművesek valójában Nimródban, Bábel tornyának építőjében látták az első "építőt", nem a salamoni templomot felépítő Hiram Abiff-ban!
Tartsuk tehát szem előtt, hogy a szimbólumok üzenetének lényege az istenember, az antikrisztus megjelenése, illetve eljövetelének kivárása. Apolló/Ozirisz/Nimród ennek az uralkodónak előképe volt.
A Szabadkőművesség Szimbólumai című munkában a mű írója, Daniel Beresniak a következő megjegyzést teszi:
Salamon király templomának elkészülése nem mindig volt kulcsfontosságú dátum a szabadkőműves kozmológiában. Eredetileg a központi szerep Bábel tornyának jutott. Az ősi Regius kézirat, amely húsz évvel megelőzi Cook [1410-ben kiadott] munkáját, Nimródot, a hírneves torony felépítőjét nevezte meg a "legelső és legkiválóbb mesterként". Ő [Nimród], nem pedig Salamon volt az, aki kiadta a Kőműveseknek az első feladatot, meghatározta számukra a viselkedésmódot és a hivatástudatot .
Az 1756-ból származó ún. Thistle szabadkőműves kézirat szintén ezt a nézetet hirdeti:
"Nimród "szervezte meg a [szabad] Kőműveseket", és ő adta meg nekik a jeleiket és szakkifejezéseiket, amelyek megkülönböztették őket a többi embertől … ez volt az első alkalom, amikor a Kőművesek mesterségük alapján szerveződtek meg."
A szoros kapcsolat még nyilvánvalóbbá válik, ha látjuk, miként foglalta össze Josephus Nimród munkásságát:
Ez a Nimród szította fel őket az Isten gyalázására és megvetésére. Ő Noé fiának, Khámnak az unokája volt, egy nagy erejű, merész ember. Meggyőzte őket afelől, hogy ne Istennek tulajdonítsák, s ne általa várják a boldogságot, hanem higgyenek abban, hogy a saját bátorságuk által nyernek boldogulást. Fokozatosan addig változtatta a kormányzati módszert, amíg az zsarnoksággá vált, mert nem látott más módot arra, hogy elfordítsa az embereket az Isten félelmétől, és azok teljesen az ő hatalmától függjenek.
Még azt is kijelentette, hogy bosszút áll Istenen, ha [Isten] újra a világ vízbefojtását tervezné; mert olyan magas tornyot épít, amelyet a vizek nem lennének képesek elfedni, és bosszút áll Istenen önmagáért, amiért elpusztította az őseit."  (Ant. I: iv: 2)
Amit itt Nimródról olvasunk, az ugyanaz a recept, mint amit a titkos társaságok a "felvilágosodás" eszmeiségével hirdetni kezdtek, majd a világkormány célkitűzéssel folytattak, folytatnak. Az ember önmegvalósítása, és boldogulása Isten, s a velejáró vallási kötelékek nélkül, s a kormányzatok, illetve majd az egy kézből irányított globalista világkormány szerepe mindennek a megvalósításában. És valóban, a háttérből irányított kormányzatok ma szintén ugyanezt a nimródi módszert alkalmazzák: az embereket a hatalmi struktúra függőivé, ráutaltjaivá, s lehetőleg a rendszer teljes és jól manipulálható kiszolgáltatottjaivá teszik. Az adott időben aztán visszaállítják a globális [bábeli] világrendet, a diktatórikus Nimróddal [Antikrisztussal] az élen, aki az igaz Isten ellen emeli hangját, s magát nyilvánítja ki Istenként.
Nimród neve a héber "marad" igéből származik, aminek jelentése "lázadó". A név kezdőbetűje, vagyis az "m" elé helyezett "n" által a név melléknévi igenévvé alakul: Nimrod, vagyis A Lázadó. Amikor Nimród uralkodott, még nem létezett a héber nyelv, így ez a bibliai héber megnevezés kétségtelenül nem volt a név által jelölt személy valódi neve (lásd Kautzsch 1910, 137 2b, és BDb 1963-597).
Nimród hatalmas [gibbór, azaz: nagy, hírneves, v.ö. (1Móz. 6:4)] vadász volt  JHVH előtt, amit úgy is lehet fordítani, hogy  JHVH ellenében:
1Mózes 10 8 Kus nemzette Nimródot. Ez volt az első uralkodó a földön. 9 Nagy (héb, gibbor) vadász volt az Úr előtt. Innen a szólás: Nagy vadász az Úr előtt, mint Nimród. 10 Uralma kezdetben kiterjedt Bábelre, Erekre, Akkádra és Sineár földjén minden városra.
Tény, hogy Nimród valóban szembeszállt JHVH-val, kegyetlen zsarnoki uralmával egy Isten ellen lázadó rendszert hozott létre, s neve is pontosan erre utal. Diktatórikus hatalmat gyakorolva mindent megtett annak érdekében, akár erőszak alkalmazásával is, hogy elfordítsa a népet Istentől! Nimród így valóban az antikrisztus prototípusa, és valóban az első építője volt annak a piramisnak [munkának], amire az Antikrisztus teszi fel majd az utolsó követ.
[Megjegyzés: A sumér Gilgamesh eposz az özönvíz utáni, s a még egy nyelvet beszélő emberiség, valamint a Nimród néven ismert ember korszakából származik. Főszereplője a korszak legnevesebb, legbátrabb hőse, Gilgamesh, akinek tettei csaknem párhuzamosak Nimród tetteivel. Jól megalapozott vélemények szerint a sumér Gilgamesh azonos a bibliai Nimróddal (lásd még a Nimród – Babilon és a neo-bábelizmus atyja című írást).
Minden jel arra mutat, hogy Nimród (akit több forrás is óriásnak mond) már maga is egy genetikailag kevert ember volt (ahogy Gilgamesh is). Nimród volt az akkor még egységben lakozó (az egymástól még nem elválasztott) emberiség első igazi uralkodója, a kor legnevesebb embere, akinek halála után felesége, Szemiramisz, a nap istenévé nyilvánította őt, és törvénytelen fiát, Tammúzt pedig Nimród csoda általi (szeplőtelenül fogant] újjászületésének. Ezzel vette kezdetét a háromságon alapuló misztériumvallás, és az istenanya- istengyermek kultusza. Míg Nimród a napistenként, addig Szemiramisz a hold és termékenység istennőjeként, valamint "istenanyaként" vált az imádat tárgyává.  
Pontosan ezt a háromságot eleveníti fel a történet egyiptomi változata, ahol csupán a megnevezések változtak Ozirisz, Ízisz és fiuk, Hórusz személyeiben. A szentháromságtan ugyanennek a misztériumvallásnak a "keresztényiesített" változata. A kereszténység karácsonnyal és Easter-rel [húsvéttal] kapcsolatos pogány tradíciói szintén ide vezetnek vissza. Kétségtelenül, az emberiség roppan mélyen, és több szinten is át van itatva azokkal a sátáni tanokkal, amelyek az antikrisztus elfogadására kondicionálják a föld lakóit. 
Horn felvet még egy figyelemreméltó gondolatot. Véleménye szerint a Gizában talált DNS-minták elméletileg lehetővé teszik azt, hogy azok felhasználásával "feltámasszák" Oziriszt.  Bár ez ilyen formában nem valószínű, hogy meg fog történni, de a messzemenő génmanipulációkat sajnos már készpénzként vehetjük.  

2.6 2016 egy további népszerű dátum 
A 2012-vel kapcsolatos okkult próféciák némelyikében egy három és fél évvel későbbi dátum, 2016 is nagy jelentőséggel bír. Ez nem kerülte el az amerikai evangélikus kereszténység figyelmét, s ezt a dátumot a saját teológiai nézeteik és próféciaértelmezésük igazolásának tartják. Mindezt a Dániel 9:25 rosszul értelmezett soraira alapozzák. A valós, bibliai szombatévek 2012 és 2019, ám a trinitarista kereszténység ezt figyelmen kívül hagyja. Véleményük szerint 2016-ban végződik a Dániel által említett hétéves periódus, ám ennek kezdete 2009-hez hoz bennünket. A trinitarista, elragadtatásban hívő evangélikusok ezt azzal próbálják megmagyarázni, hogy az antikrisztusi uralom 2009-ben a háttérben már kezdetét vette, csakhogy eddig semmi jelét nem látjuk sem az antikrisztus megnyilvánulásának, sem pedig Illés, illetve a két tanúbizonyság jeruzsálemi munkásságának.

2.7 A világgazdaság céltudatos összeomlasztása az antikrisztus közvetlen eljövetelének előkészítése 
A 2008-ban kezdődött, és jelenleg is folyamatban lévő nemzetközi pénzügyi válság egy előre kitervelt sátáni stratégia fontos része, aminek célja a világ jelenlegi gazdasági struktúrájának a teljes összeomlasztása. Ez az utolsó fázisa annak a tervnek, ami már közvetlenül vezet az új gazdasági, politikai és szellemi vonatkozású új világrend létrejöttéhez, illetve a nagy, minden bajt orvosló "vezér" megjelenéséhez. Mindez számunkra is nagy nyomatékot kell, hogy adjon a 2012-es évnek.  
Az elmúlt két  évben ugyanis egy gigantikus pénzhatalmi szemfényvesztés és kifosztás áldozata volt a világ. Az eseményeket a dátum közeledtével némileg fel kellett gyorsítani, így 2008-ban a világ pénzhatalmi oligarchiái azzal lettek megbízva, hogy egy mesterséges hisztériát keltve lényegében megzsarolják a világ államait. A zsarolás lényege abból állt, hogy amennyiben a nemzetek nem tesznek megfelelő lépéseket, akkor az globális összeomláshoz, teljes káoszhoz és polgárháborúkhoz vezet. A csőbe húzott kormányzatok eddig körülbelül 12.000 milliárd dollárt kitevő segélycsomaggal próbálták meg kielégíteni zsarolóikat, akik az így befolyt pénzből legelőször busás bonuszokkal jutalmazták meg magukat, a maradék pénzt pedig jegybankokba helyezték, hogy kamatozzon nekik. A kormányzatok deficitje így erősen megnövekedett, ami viszont elidegenítette a befektetőket, vagyis a "piacot". Az elképesztő deficitet természetesen a már így is teljesen kiszipolyozott adófizetőkkel fizettetik meg. A teljes összeomlás elkerülhetetlen, hiszen eleve ez volt a cél. A nemzetek teljes kifosztása, a jelenlegi gazdasági rend felszámolása, egy új globális pénzegység bevezetése, ezek végül a föld minden lakóját közvetlenül a háttérhatalom teljes kiszolgáltatottjává teszik.  
2010 és 2012 között a világ gazdasági és pénzügyi válságait addig fokozzák egy előre meghatározott terv szerint, amíg a megoldásokkal kecsegtető világkormány beiktatását fenntartások nélkül elfogadják a kivéreztetett nemzetek. A dollár kiiktatása erőteljesen folyamatban van, amivel megkezdődik az USA és egyéb angolszász nemzetek teljes összeomlása (lásd A Sátán zsinagógája és A születési jog áldásai című írást). Az Euro szintén megszűnik, és helyet ad az új globális pénzegységnek. Ennek az előre kitervezett gazdasági világválságnak további áldozatai lesznek, a fejlett világban tovább fog növekedni a munkanélküliség, tovább csökken az életszínvonal, az elmaradt országokban pedig fokozódik az eddig is kritikus mértékű éhínség. Maga az európai kontinens az új világrend gazdasági dinamójának a szerepét kapja. Az emberiség nagy része azonban fölöslegessé válik, s megkezdődik a mesterségesen előidézett népességcsökkentés.  
Időközben a hollywoodi kabbalisták sem tétlenkedtek, és kihasználva a 2012-es dátummal kapcsolatos rendkívüli érdeklődést, a témára irányították a filmipart, Sátán e jól bevált propagandagépezetét. Az utóbbi években szinte dömpingként árasztották a rettenetes katasztrófákkal, a földönkívüli lények megjelenésével és  genetikailag manipulált szuperhősökkel foglalkozó filmeket. 

2.8 Retrovírusok, járványok és génmanipuláció 
A Szentírás kinyilatkoztatásai szerint az utolsó időkben milliárdok, vagyis az emberiség nagy része el fog pusztulni különböző járványok és betegségek által, valamint háborúkban, illetve éhínség következtében. Ám mindennek okai, illetve okozói vannak. A háttérben működő erők gyakran mesterségesen idéznek elő olyan járványokat, éhínségeket és háborúkat, amelyek által el kívánják érni a nagyméretű népességcsökkentési programjukat. Nem titkolt utalások szerint a cél a föld lakosságát mindössze 500 milliós népességre csökkenteni, ez pedig hozzávetőleg hatmilliárd embert fölöslegessé tesz.  
Alattvalóiknakvagyis azok számára, akik eladják lelküket és behódolnak a rendszernek, a maguk módján kívánják biztosítani az örök élet reményét, elsősorban a különböző génmanipulációk által.
Amikor az angyalok elhagyták lakhelyüket, s alászálltak a mennyből, hogy paráználkodjanak az emberek leányaival (1Móz. 6:2,4; Júd. 1:6), a kapcsolatból hibrid lények jöttek létre. Más szóval, ezzel az idegen genetikai berontással megváltozott az ádámi emberiség genetikai arculata, és Isten özönvíz általi pusztulásra ítélte a testileg és szellemileg megromlott emberiséget. A keveredésből óriások és félig ember, félig állati lények (Kentaur, Minotaurusz stb.) jöttek létre, amiről számos ókori forrás tesz bizonyságot, mint Énok könyve (10:3-8), a Jubileumok könyveBáruk apokalipszisei, a Genezis Apokrifon, valamint Philo és Josephus munkái, s végül Az igazak könyve is (Szefer haJasher) 4:18. Modern nyelvezettel élve ezt nyugodtan nevezhetjük egyféle génmanipulációnak. A Szentírás szóhasználata egyértelművé teszi, hogy egyedül Noé és családja maradt genetikailag tiszta (1Móz. 6:9), s Isten e család által tartotta meg az ádámi emberiséget. Mivel az angyalok megfertőzték az állatvilág genetikáját is, Istennek gondja volt arra, hogy minden állatból megmentsen legalább egy sértetlen párt, amelyeket szintén a bárkára vezetett, hogy túléljék a vízözön pusztítását, majd újra szaporodásnak induljanak (lásd még A Nefilim és a démonokcímű írást). 
Pontosan az emberi és állati genetika megrontása miatt került elpusztításra az özönvíz előtti világ. A genetikai manipulálás sajnos korunkban újra napirendre került, ha némileg más formában is, a modern tudomány köntösébe bújtatva. Természetesen azt sem zárhatjuk ki, hogy a közeljövőben "az istenek visszatérésével" újra megismétlődik a közvetlen keveredés.  Mindenesetre a tudományos módszerekkel történő génváltoztatások lényegében ugyanazt az eredményt és ítéletet vonják maguk után, mint amit a bukott angyalok paráznasága okozott. 
Ne legyen semmi kétségünk afelől, hogy a tudomány és a technológiai fejlődés a sátáni rend szolgálatában áll, így végső soron mindenben a sátáni célokat szolgálják. Az emberiség egy része ma a modern géntudományok felhasználásában látja az emberi képességek növelését, sőt, az örök élet reményét. 
Horn szintén foglalkozik ezzel a kérdéssel az általa megírt munkában, sőt, idézi bizonyos vezető szerepet betöltő okkultista  egyének idevonatkozó utalásait: 
"Ozirisz ragyogó pompában fog feltámadni a halálból, és azon bölcsek és filozófusok által uralja majd a világot, akikben megtestesült a bölcsesség" (Manly P. Hall, 33.-ik fokozatú Szabadkőműves). 
"A világ hamarosan hozzánk fordul, hogy uralkodói és pápái legyünk.  Mi alkotjuk majd meg az univerzum egyensúlyát, és mi leszünk a világ Mesterei" (Albert Pike, A Skót rítusú szabadkőművesség uralkodó nagymestere).  
Én vagyok a Tegnap és én vagyok a Ma, és hatalmamban áll megszületni egy második alkalommal is" (Ozirisz szavai az Egyiptomi Holtak Könyvéből (ahogy Horn idézte munkájának 181. oldalán)).  
Sátán tehát elhiteti emberi imádóival és eszközeivel azt, hogy a genetikai tudományok által képes lesz elérhetővé tenni számukra az örök életet. Az eljövendő küzdelem, ahogy Noé idejében is, a teremtés egészéért és tisztaságáért fog folyni. 

2.9 A végjáték
Sátán jelenleg még ennek a világnak [korszaknak] az uralkodója (2Kor. 4:4), és mint láttuk, neki is megvannak a maga alárendelt emberi eszközei, a "hadvezérei", akik a Föld hatalmasai és irányítói (vö. 2Kor. 11:14-15), s akik az általa kapott hatalmat (Jel. 12:3) az ő ügyének szolgálatában használják felAhogy Istennek van egy egyháza, úgy Sátánnak is megvan a maga "gyülekezete", vagy "zsinagógája". Közvetve segítséget kap még az uralma alatt álló, megtévesztett tömegektől is, akik akarva-akaratlanul, de szintén az ő ügyét segítik elő, elsősorban ügynökeinek manipulálása által. Amikor az emberek éheznek vagy fáznak, családjuk létbiztonságáért aggódnak, akkor szinte mindent elfogadnak, ami eledelt, meleget és biztonságot nyújt számukra. A Sátán hatalmában álló emberi eszközei pedig könnyűszerrel előidézik az élelem- és energiahiányt, vagy az egészségügy széthullását okozzák, s végül háborúkat robbantanak ki.
Más szóval, ez a különböző titkos társaságokba tömörült elit oly módon vezérli a világ eseményeit, hogy az végveszélybe sodorja az egész emberiség és bolygónk létét. Mesteri módon olyan körülményeket hoztak létre a világban, hogy még az áldozataik is önszántukból vetik alá magukat ennek az Új Világrendnek. És való igaz, az áldozatok – az egész emberiség, kivéve a választottakat – örömmel veszik majd az Új Világrend létrejöttét, s egyféle megváltást látnak majd abban.
Minden nyilvánvaló  bizonyíték és jelek ellenére mégis csak kevesen hiszik azt el, hogy a világ jelenlegi kaotikus állapotát nagyon régen megtervezték. Tény viszont, hogy mindez csakis akkor valósulhat meg, amikor Isten meghatározta, hogy eljött az ideje a megváltó tervének menetrendje szerint.
A választottaknak nagyon oda kell figyelniük az egyre gyorsabban pörgő eseményekre, és szilárdan kell megállniuk a hitben. A végidők sátáni megtévesztése annyira meggyőző lesz, hogy megingattathatja még a választottakat is (Mát. 24:24). Aki nem a Sziklára épített, azt elsöpri az áradat (5Móz. 32:4; Zsolt 18:3; 96:7; Mát. 7:24-27). 
Abban teljesen biztosak lehetünk, hogy az Ellenfél nem vesztegetne oly sok időt és energiát az itt bemutatott egybehangzó okkult szimbolizmusokkal, tervekkel és jövendölésekkel, ha mindez nem lenne számára rendkívül fontos, az utolsó idők eseményeit,  és különösen az ekkorra szánt megtévesztést illetően.
Az okkult világerő programjai idézték elő azokat a jelenlegi állapotokat, amelyeket a Szentírás az utolsó idők jeleiként mutat be. Azok az államfők és politikusok, akik az új világrend eljövetelén dolgoznak, vagy Sátán elkötelezettjei, vagy pedig megtévesztett és megvezetett ostoba érdekpolitikusok, akiknek szigorúan felelniük kell minden tettükért. Ezeknek az embereknek, és mindenkinek, akiket megtévesztettek, már csak rövid idő áll rendelkezésre a megtéréshez. Amikor a Fenevad uralma eljön, az megköveteli Sátán imádatát, s vele a választást: mártírhalál vagy annak  bélyegének felvétele, ami kárhozatot hoz viselőjére. E kor utolsó nemzedékének szembe kell néznie ezzel a választással. Az az idő pedig gyorsan közeledik, s a homokra épült házat elsodorja az áradat. 
Hamarosan eljön annak az ideje is, amikor főbenjáró bűn lesz Jézus Krisztus nevének és a Benne való hitnek a megvallása, és megszívlelendő Krisztus idevonatkozó figyelmeztetése: 
Máté  10:32-33 32 Azokat, akik megvallanak engem az emberek előtt, én is megvallom majd mennyei Atyám előtt. 33 De aki megtagad az emberek előtt, azt én is megtagadom mennyei Atyám előtt. 




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése