2020. június 2., kedd

A gyilkosok köztünk élnek , és nem éheznek !!!!

























A gyilkosok köztünk élnek ,
és nem éheznek !!!!










Gyerekéhezés alulnézetből



2015. november 21., szombat, 07:00 Utolsó frissítés: 18 órája
Szerző: Pálmai Erika

Legalább 36–54 ezer gyerek rendszeresen, 200 ezer pedig alkalmanként éhezik.
Amikor egy óvodáskorú gyerek nem rohan visongva az ingyen használható ugrálóvárba, vagy ha igen, ott is csak lézeng, akkor az biztos jele annak, hogy valami nincs rendben. Erre hamar rájöttek a Magyar Máltai Szeretetszolgálat munkatársai is, amikor az ország legszegényebb településein vagy jobb módú városok szegregátumaiban állítják fel mozgó játszóterüket. „Furcsa volt látni, hogy három perc után leültek a gyerekek, de hamar kiderült az ok is: nem bírták tovább, mivel aznap még nem ettek semmit” – mondott példát a terepen szerzett tapasztalataikról Vecsei Miklós, a szeretetszolgálat alelnöke. Hozzátéve: ha kekszet és gyümölcsöt is tesznek a játékok mellé, akkor jellemző, hogy először jól feltankolnak a nélkülöző gyerekek, haza is fordulnak a nagyobbak az ennivalóval, és csak utána kezdenek játszani.
Miközben a politikusok arról vitáznak, ki tett többet a gyermekéhezés felszámolásáért, arról kevés szó esik, hogy 100 szegényből 34 gyerek vagy fiatalkorú. A Tárki legutóbbi felmérése szerint 2014-ben a magyarok 16,6 százaléka, vagyis 1,7 millió ember élt jövedelmi szegénységben, azaz háztartásuk összjövedelme nem haladta meg a 78 ezer forintot. A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat nemrég publikált közös tanulmánya szerint Magyarországon 36–54 ezer gyermek éhezik mindennap, s a kutatók kétszázezerre becsülik azon kiskorúak számát, akik időszakosan nem jutnak elegendő élelemhez – utóbbiakat kríziséhezőknek nevezik.
Menzakoszt. Nem ízlik
Fotó: Fazekas István
Az éhség sok mindent meghatároz: a gyerekek figyelmét, koncentrációképességét, és hatással van mindennapi tevékenységeik szervezésére is. „Hétfőnként, szünetek után, jobban fogy a tízórai, és többen repetáznak az ebédből is” – illusztrálta a HVG-nek a kríziséhezés jellemző tüneteit Kobra László, az 500 lelkes, Baranya megyei Dencsháza polgármestere. A kríziséhezők nem folyamatosan éheznek, hanem bizonyos időszakokban, rendszerint hétvégén és az iskolai, óvodai szünetekben, illetve a hónap végén, amikor a családnak már nincs pénze élelmiszerre. Látszólag ellentmondás, valójában az érintettek korlátozott döntési képességére is utal, hogy máskor viszont dőzsölnek. Amikor pénz áll a házhoz, jól fogynak az energiaitalok, és általában az egészségtelennek mondott, többnyire drága élelmiszerek.
Jól jelzi a helyzet abszurditását az is, amikor egy romatelepen élő családban a gyerekek minden reggel kakaós csigát esznek, még akkor is, ha a szülőknek ehhez az uzsorástól kell pénzt kérniük. Különösen a hónap vége felé jön el az élelmiszer-uzsora ideje, amikor a bolti ár háromszorosáért vásárolhat általában 2-3 család a „kölcsönadó” hűtőjéből élelmiszereket, végeláthatatlan adósságspirálba kergetve magát.
A mélyszegénységben élők helyzete sokszor az adósságspirál miatt teljesen kilátástalan, nincs hosszú távú céljuk, amiért megérné tartalékolni, nincs is miből félretenni. Így amikor pénz áll a házhoz, gyors örömforrásra költik, mint például az édesség, chips, energiaital”– magyarázta Both Emőke, az egyik romaintegrációs programot működtető Bagázs Közhasznú Egyesület elnöke. Hozzátéve, a telepeken élőknek jövőkép hiányában az egészséges táplálkozás nem bír jelentőséggel, „a gyermekek jólétét is szimbolizáló kakaós csigának elhagyására ezért önmagában sem az, hogy egészségtelen, sem az, hogy drága, nem jó érv”.
A nem megfelelő tápláltság egyszerre mennyiségi és minőségi kérdés: a mélyszegénységben élők nemcsak keveset, hanem egészségtelen dolgokat is esznek. A kutatások egybehangzó következtetése, hogy a mennyiségi éhezés legtöbbször minőségi alultápláltsággal párosul, míg fordítva ez nem igaz: a nem megfelelő összetételű étrend gyakran feleslegesen nagy energiabevitellel jár, ami elhízáshoz vezet. A szegény családokban általában szénhidrátokat visznek be vitaminok, fehérjék, rostok helyett, többnyire krumpli- és tésztaalapú ételeket fogyasztanak, sok kenyérrel. Ráadásul sok gyerek nem eszi meg a számára ismeretlen zöldségeket, gyümölcsöket, ételeket, ami a közétkeztetés számára előírt menük összeállításánál is problémát okoz. A kapkodva bevezetett menzareform pedig csak rontott a helyzeten.


Mindezek fényében meglehetősen cinikus kijelentés és nyilvánvalóan nem igaz, hogy „az Orbán-kormány felszámolta a rendszerszintű gyermekéhezést Magyarországon” – ahogy Hegedűs Zsuzsa miniszterelnöki főtanácsadó jelentette ki egy lapinterjúban. Igaz, totális tétlenséggel sem vádolható a magyar kormányok egyike sem. A még 2002-ben, vagyis a Medgyessy-kormány idején bevezetett ingyenes óvodai és iskolai étkezés fokozatos kiterjesztése (jelenleg havi 89 ezer forint/fő jövedelem a határ) például nyilvánvalóan sok rászoruló gyereknek segítség, és a már hároméves kortól kötelező óvoda bevezetése is javított valamit a helyzeten. Ugyanakkor meglehetősen ellentmondásos számok keringenek arról, hogy ezek az intézkedések ténylegesen hány gyereket érintettek. Ráadásul szakértői becslések szerint a rászoruló gyerekek legalább 70 százaléka a szünidőben – jellemzően nyáron – kiszorul a közétkeztetésből. Arról pedig szinte semmit sem tudni, hogy a nélkülöző gyerekek vajon milyen ételhez jutnak délután négy és reggel fél 9 között, ha egyes iskolákban már reggeli gyanánt kiosztják a tízórait.
Szegényebéd. Sok az éhes száj
Fotó: Túry Gergely
A szociális szakmán belül is állandó vita tárgya, hogy hol a határ az állam és a szülők felelőssége között. Az elhanyagolás például nemcsak abban mutatkozhat meg, ha egy gyereknek nem adnak enni – mert esetleg nem is tudnak –, hanem abban is, ha egészségtelen ételekkel tömik tele. Azért viszont még soha nem indult gyermekvédelmi eljárás, mert egy másodikos gyerek 70 kilósra hízott, és nem azért, mert beteg lett. Ugyancsak nehezen fogadható el, ha egy gyereket azért vesznek állami „védelembe”, mert a családja szegény, és ezért nem jut megfelelő élelemhez.
A gyermekéhezés olyan, mint egy járvány, és úgy is kellene rá reagálnunk” – hangsúlyozza Vecsei, aki szerint az ingyenes étkezés tüneti kezelésnek jó, de a problémát nem oldja meg. Az éhező gyerekek helyzetén szerinte csak akkor lehet érdemben segíteni, ha a szüleik is kikerülnek a nyomorból. Ő úgy látja, már ma is van annyi pénz a rendszerben, amivel érdemi változást lehetne elérni: „csak azt kellene elérni, hogy ezt a társadalom is akarja”.
PÁLMAI ERIKA


GYARMATI SOR – ÖNSORSRONTÁS


Bogár László: Tékozló Ország (TIT stúdió - 2014.10.22.)

2014 Balatongyörök - Dr. Bogár László

Dr. Drábik János: Egyenlők és egyenlőbbek - Könyvbemutató Bogár László, és Varga István méltatásával

Dr. Drábik János vendége: Pavics Lázár - Mennyibe kerül nekünk az EU?

Hatalmas ráfizetés az EU - Pavics Lázár közgazdász elemzése KSH adatok alapján

Pap Gábor - Kezdetben vala az Ige - Anyanyelvünk, a teremtő ige működése

Az Európai Unió egy Titanic mintájú rabszolga szállító - Vezér-Szörényi László, Jakab István

Az államadósság egy mondattal visszafizethető (Teljes)

Dr. Drábik János- Meg kell tagadni az államadósság visszafizetését!

WEIXL-VÁRHEGYI LÁSZLÓ: Lakossággyérítés állami segédlettel

A Háttérhatalomról 1.rész -Drábik János, Bogár László, Varga István

A Háttérhatalomról 2.rész -Drábik János, Bogár László, Varga István





Gyárfás Tamás

tündöklése és túlélése


DEZSŐ ANDRÁSKÖVETÉS

Sportújságíróként kezdte még a hetvenes években, tudatos kapcsolatépítésének és egy szerencsés Los Angeles-i találkozásnak köszönhetően viszont nyertese lehetett a rendszerváltásnak. Hosszú évekig érinthetetlen figurának tűnt, de egy rossz lépéssel magára haragította a Fidesz erős embereit. Sokan fogadni mertek volna rá, hogy a második Orbán-kormány hivatalba lépése után emiatt ő is eltűnik a színről, a nemzetközi sportdiplomáciában egyre erősödő befolyása végül mégis megmentette, így lett aztán a kormánypárt ellenségéből szövetséges. Portré Gyárfás Tamásról.

Köszönjük, hogy emlékeztettek minket arra, hogy Magyarországnak van tehetsége a sikerre, a becsületes munkára″ – a londoni nyári olimpia után Orbán Viktor kormányfő így köszönte meg a sikeres sportolók teljesítményét a tiszteletükre rendezett parlamenti ünnepségen 2012. szeptember 18-án. A rendezvényre Gyárfás Tamást, az úszószövetség elnökét is meghívták, aki azonban sokáig gondolkozott azon, talán jobb, ha mégsem megy el.
Két nappal korábban a Szépművészeti Múzeumban Balog Zoltán már tartott egy hasonló ünnepséget. Az emberierőforrás-miniszter egymás után kezet fogott a meghívott sportági szövetségek elnökeivel, de Gyárfással nem. És hogy ezt a gesztust ne csak az úszószövetség elnöke érezze, másnap a kínos jelenetről az akkor még kormánypárti Magyar Nemzet is beszámolt. Az úszószövetség elnökének a háta közepére sem hiányzott még egy ilyen megaláztatás, és okkal tartott attól, hogy a Parlamentben is hasonló élményben lesz része.
Végül az úszók miatt mégis elment a rendezvényre, amelyen Orbán Viktor mellett Áder János államfő és az Országgyűlés elnöke, Kövér László ünnepelte a legeredményesebb sportolókat. És ahol Gyárfás legnagyobb meglepetésére már nemcsak hogy kezet fogtak vele, de a Magyar Érdemrend középkeresztjével is kitüntették. Amikor a parlamenti ceremónia végén a pozitív gesztustól kissé megzavarodott sportvezető értetlenkedve kérdezte Deutsch Tamást, hogy akkor ezek után miként is értelmezze Balog két nappal korábbi gesztusát, az egykori sportminiszter odakísérte az emberierőforrás-miniszterhez, aki csak annyit kérdezett tőle:
Ugye ettől még tudott aludni?
Gyárfás ekkor már bő hat éve kegyvesztett volt a Fidesznél, ám a kitüntetés a kitaszítottság végét jelentette.
De hogyan lett Gyárfás Tamás mezei sportújságíróból milliárdos vállalkozó, a Fidesz ellenségéből az Orbán-kormány szövetségese? Mi lehet az oka annak, hogy noha már nem egyszer padlóra vitték, még mindig talpon van? Ezekre a kérdésekre kerestem a választ, amikor az elmúlt időszakban Gyárfás egykori munkatársaival, ismerőseivel, barátaival beszélgettem, és olyanokkal, akiknek a vállalkozóval konfliktusai voltak. És természetesen magával Gyárfás Tamással is, bár ő nem nagyon örült a megkeresésemnek. Ugyan tisztában van vele, hogy a Hosszú Katinka-ügy miatt ismét érdekessé vált a személye, de hangsúlyozta, ő csak végzi a dolgát a háttérben, és nem szeretne rivaldafényt. Végül mégis vállalta, hogy válaszol az életével kapcsolatos kérdéseimre, de ebben szerepet játszott, hogy tudta: a róla szóló portrécikk akkor is megjelenik, ha ő elzárkózik.

Egy sportújságíró, aki többre vágyott

A magyar–történelem szakos tanárként diplomázó Gyárfás Tamás édesapja anyagbeszerző, édesanyja áruházi eladó volt. Szerény körülmények között, egy négyes fővárosi társbérletben éltek. Karrierjét  egyszerű sportújságíróként kezdte, 1972-től tizennyolc éven át a Népsportnál dolgozott. Munkaalkoholistának, angolul és olaszul jól beszélő, rendkívül szorgalmas, tehetséges sportújságírónak írták le egykori kollégái. Egyben törtetőnek, igencsak ambiciózusnak is, aki keresi és ki is használja az adódó lehetőséget. Azt a jelzőt, hogy törtető, a Népsportnál is megkapta, mielőtt előléptették. Kollégája, Naményi József a szerkesztőségben őt védve azt mondta, „tegye fel a kezét, akinek Gyárfás akár csak egy fűszálat is keresztbe tett”. Senki nem jelentkezett. Nem egy érzelmes típus, emberi kapcsolataiban az érdekei mozgatják, nem kerüli a konfliktusokat, ha pedig megtámadják, nem hagyja magát – mondták róla azok, akik közelről ismerik.
Már a nyolcvanas években tudott élni a lehetőségekkel, és noha akkor még nem volt országosan ismert a neve, a sportújságírás akkori krémjében benne volt. Jóban volt a nyolcvanas évek sztárriporterével, Vitray Tamással éppúgy, mint Gyulai Istvánnal. Utóbbi a televízió ismert arcaként 1972 óta tudósított világeseményekről, a nyolcvanas évek közepétől pedig a Nemzetközi Atlétikai Szövetség tanácsába is beválasztották, később a szervezet főtitkára lett.
A fiatal korában aktívan sportoló Gyárfás számára Gyulai is egyfajta követendő példa volt, hozzá hasonlóan őt is vonzotta a sportdiplomácia világa, ami hamar össze is jött neki: amikor Gyulai, az addigi főtitkár távozott a Nemzetközi Sportújságíró Szövetségből, a helyére Gyárfást ajánlotta. Egykori kollégái szerint Gyárfás valóban odatette magát: amikor a Népsportban cselgáncsról írt, akkor rendszeresen járt cselgáncsedzésre, amikor a vízilabda volt a területe, akkor a sportújságírók szervezete vízilabda-bizottságának elnökévé választották, és amikor a kosárlabdarovatot bízták rá, akkor a Nemzetközi Kosárlabda Szövetség nemzetközi bizottságába került be, egyúttal a Magyar Kosárlabda Szövetség társelnöke, majd a nemzetközi szövetség (FIBA) magazinjának, az International Basketballnak a főszerkesztője lett.
Karrierjében mégis 1984 jelentette a fordulópontot.
Ebben az évben rendezték meg a Los Angeles-i olimpiát. A FIBA-s kapcsolatnak köszönhetően remek ajánlatot kapott. Az amerikai Sport Illustrated című lap felkérte, hogy a magazin kifejezetten az olimpiára készülő kiadványában írjon bemutatócikkeket a szocialista országokból érkező sportolókról. Gyárfást ezért három hónapra meghívták New Yorkba. Még kint volt, amikor megtudta, hogy az olimpiát a szocialista országok bojkottálják. De ha már ott van az Egyesült Államokban, maradjon is ott – üzente neki a Népsport főszerkesztője, így végül Gyárfás tudósíthatott Los Angelesből.

Földes László (Hobo), balról Novotny Zoltán, jobbról Gyárfás Tamás riporterek, 1980
Földes László (Hobo), balról Novotny Zoltán, jobbról Gyárfás Tamás riporterek, 1980
Fotó: Urbán Tamás / FORTEPAN
Az olimpiára barátja, Gyulai István is kiment, hogy a televízióban a nyitóeseményt közvetítse. Ha Gyulai nincs ott Los Angelesben, talán másképpen alakul Gyárfás karrierje is. Egy Kaliforniában élő magyar származású üzletember ugyanis kölcsönadott egy autót Gyulainak, ő pedig – mielőtt a nyitóünnepség után hazarepült volna – Gyárfást kérte meg arra, hogy vigye vissza a kocsit a gazdájának, mert neki erre már nem volt ideje.
Az autó tulajdonosát Bodnár Györgynek hívták.
Amikor Gyárfás visszavitte az autót, szóba elegyedett Bodnárral, a gazdag vállalkozó és az újságíró pillanatok alatt megtalálta a közös hangot.

Az amerikai barát

Bodnár egyike volt azoknak a magyar emigránsoknak, akik számára teljesült az amerikai álom, jóllehet a meggazdagodáshoz vezető út meglehetősen kalandos volt: a hetvenes években az amerikai börtönt is megjárt üzletember életének egy részében profi hamisítóként kamatoztatta tudását. Bár többen a mai napig hírbe hozzák a hetvenes-nyolcvanas években Los Angelesben aktív magyar maffiával, Bodnár inkább áldozata volt azoknak a részben a magyar állambiztonság segítségével kiszöktetett magyar erőszakos bűnözőknek, akik odakint igyekeztek megfejni, megzsarolni gazdagabb honfitársaikat. (A legendárium szerint Gyárfás Los Angelesben nemcsak Bodnárral, de későbbi üzleti riválisával, Fenyő Jánossal is találkozott, ez azonban nem igaz, a két üzletember ekkor még nem ismerte egymást.)
De a Los Angeles-i olimpián nem csak Bodnár és Gyárfás talált egymásra. A kaliforniai vállalkozó Gyulai Istvánon és Gyárfáson kívül Békesi Lászlóval, a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) tagjával is jó kapcsolatba került. Amikor a rendszerváltás hajnalán Békesiből a Németh-kormány pénzügyminisztere lett, ő tette meg az első lépést annak érdekében, hogy működhessen az a budapesti kaszinó, ami egy ideig Bodnár György, majd a mai napig Andy Vajna érdekeltségébe tartozik. (Gyárfás elmondása szerint Bodnár rajta keresztül ismerte meg az egyébként szintén Kaliforniában élő Vajnát. Amikor az ismert filmproducer Budapesten járt és a Nap Tv iránt érdeklődött, Gyárfás jelezte neki, hogy Bodnárral tárgyaljon Los Angelesben, a két amerikai-magyar így talált egymásra, mielőtt belevágtak volna közösen a kaszinóbizniszbe.)
Bár Gyárfás, Gyulai és Békesi már a szocialista érában is kivételezett helyzetben voltak, a nyolcvanas évek közepén a kapcsolatrendszerük nem nyújtott nekik teljes védelmet, így bizony megesett, hogy a szőnyeg szélére állították őket. Gyárfás egy másik újságíróval közösen még Los Angelesben kitalálta, hogy könyvet ír az olimpiáról, és miután hazatért, meggyőzte erről Békesit is, aki a készülő könyv lektora lett. „A könyv nem támasztotta alá a bojkottot, az olimpia hőseiről szólt, a résztvevőket és nem a távolmaradókat ünnepelte" – Gyárfás szerint ez volt az oka, hogy miután a kötet 1985-ben elkészült, az MSZMP Politikai Bizottsága kiakadt és vizsgálatot indított, amiért Gyárfásék szerintük nem egyeztettek a párttal, valamint saját zsebre dolgoztak, a kötet kiadását végző gazdasági munkaközösség pedig szerintük tiltott hirdetésszervezést folytatott.

Gyárfás Tamás a Los Angeles-i olimpia helyszíni tudósítójaként, 1984-ben
Gyárfás Tamás a Los Angeles-i olimpia helyszíni tudósítójaként, 1984-ben
A retorzió nem maradt el, mindannyian pártfegyelmit kaptak, Gyárfást lefokozták a Népsportnál, főmunkatársból, a nemzetközi rovat egykori vezetőjéből ismét csak egy mezei munkatárs lett. Sportújságírói karrierje viszont nem tört meg, az 1988-as szöuli olimpiáról is tudósíthatott. De ebben az időszakban Bodnár unszolására már sokkal inkább a saját ötletei megvalósítása és az üzleti vállalkozások érdekelték, mintsem az, hogy valamelyik állami lap szekerét tolja. És az addigra már kiépített kapcsolatrendszereinek köszönhetően mindez elérhetővé vált, főleg azért, mert pénzügyi befektetőként Bodnárt ekkor már maga mögött tudhatta.

Az első milliók Kaliforniából jöttek

A nyolcvanas évek vége felé a szocialista rendszer fellazult. Azoknak, akiknek volt elég pénze és kapcsolatrendszere ahhoz, hogy hasznot húzzanak a kapitalizmusba való zavaros átmenetből, Magyarország az ígéret földjévé vált. Az emigrációban meggazdagodott Bodnár is nyitott volt arra, hogy a pénzét Magyarországon fektesse be. Az céltudatos, hiperaktív és munkamániás Gyárfás pedig ideális partner volt ehhez. A sportújságírással azonban nem akart felhagyni, ezért Bodnár felajánlotta neki, hogy ha eljön a Népsporttól, akkor indít neki egy lapot. A kaliforniai üzletember kétmillió forintot szánt erre. Így született meg 1989 januárjában a Sport Plusz nevű sportbulvárlap, aminek először Bodnár, majd Gyárfás lett a tulajdonosa.
Az újságot Gyárfás egyik kollégájával, a lap jelenlegi tulajdonosával, Bocsák Miklóssal közösen csinálta. Gyárfás ráérzett arra is, hogy ha egy provokatív lappal ki akar tűnni a többi újság közül, akkor meg kell nyernie egy olyan sztárújságírót is, aki provokatív stílusával akkoriban a szakma fenegyerekének számított.
Ez volt Havas Henrik.
Engem azzal hívott fel, hogy minden héten csináljak egy politikussal egy kolumnás nagy interjút a sporthoz fűződő kapcsolatukról. Neki semmilyen kapcsolata nem volt akkor a politikával, én viszont a rádióriportereként  benne voltam a dolgokban" – emlékezett vissza Havas Henrik arra, miként ismerkedett meg Gyárfással.
Nem voltunk egy súlycsoportban. Többször kellett keresnie telefonon, hogy végül visszahívjam
– mesélte a tőle megszokott szerénytelenséggel Havas, aki ugyan ekkor már hallott Gyárfásról, de személyesen csak ekkor ismerte meg.
Nem a Sport Plusz volt az egyetlen projekt, amiben Bodnár és Gyárfás együttműködött. Bodnár első nagy magyarországi vállalkozásában, a Szaknévsor nevű sárga telefonkönyvet kiadó és 1988-ban alapított HTD Szaknévsor Kiadó Kft.-ben kezdetben Gyárfás ügyvezető volt. (Békesi pedig – már Gyárfás kiválását követően – évekkel később tulajdonostárs lett.)

Gyárfás Tamás, az Európa-bajnokságot előkészítő szervezőbizottság magyar elnöke és Bodnár György, a Szaknévsorral és a labdarúgó-mérkőzések televíziós jogainak eladásával foglalkozó üzletember részt vesz az Euro 2012 pályázatot előkészítő bizottság budapesti sajtótájékoztatóján, 2006. március 22-én
Gyárfás Tamás, az Európa-bajnokságot előkészítő szervezőbizottság magyar elnöke és Bodnár György, a Szaknévsorral és a labdarúgó-mérkőzések televíziós jogainak eladásával foglalkozó üzletember részt vesz az Euro 2012 pályázatot előkészítő bizottság budapesti sajtótájékoztatóján, 2006. március 22-én
Fotó: Illyés Tibor

Lecsapott a nagy lehetőségre

Mégsem a Sport Plusznak köszönhette Gyárfás, hogy sportújságíróból néhány éven belül milliárdos médiavállalkozóvá nőtte ki magát, hanem az 1989-ben induló első kereskedelmi magántelevíziónak, a Nap Tv-nek. Aminek az indulásához lényegében semmi köze nem volt, de ahhoz igen, hogy a Nap Tv nem sokkal az indulás után ne menjen csődbe és kinőhesse magát.
A Nap Tv-t egy egykori híradós, Székely Ferenc alapította még 1989-ben, majd egy joghézagot kihasználva elérte, hogy Budapest vonzáskörzetében fogható legyen. Ebben az időszakban nagyon sok tévés szakember került az utcára, Székely velük töltötte fel a stábot. De az alapító igazi támaszai Havas Henrik és Forró Tamás lettek, mert mindketten országosan ismert nevek voltak. Mivel Gyárfás a Sport Plusz révén már ismerte Havast, többször kérte, hogy hozza őt össze Székely Ferenccel, mondván, szívesen indítana egy sportrovatot az akkor már elég népszerű, de még csak heti kétszer jelentkező Nap Tv-ben.
Havas végül eleget tett a kérésnek, és 1989 őszén hármasban találkoztak a Fradi-pálya éttermében, szemben azzal a filmgyári stúdióval, ahol akkor a televízió üzemelt. Ekkor tudta meg Gyárfás, hogy a Nap Tv a csőd szélén áll, és ha nem jut pénzhez, akkor még azon a héten megszűnik. Havas emlékei szerint láthatóan meglepte Gyárfást ez az információ, de hamar feltalálta magát.
Gyárfás még ott az étteremben felajánlotta, hogy megoldja ennek a műsornak az anyagi hátterét
– mesélte Havas. A konstrukció lényege az volt, hogy ezentúl ő értékesíti a reklámidőt és biztosítja a pénzt a működéshez. „Csak sejtem, hogy a Szaknévsor ügynöki háttere lehetett az, amire a hirdetésszervezésben támaszkodhatott. A konstrukció másik fele az volt, hogy a Nap Tv-t készítő cégben tulajdonrészhez jut" – részletezte az étteremben felvázolt megállapodást Havas, aki úgy emlékezett, hogy Gyárfás saját pénzt nem rakott a televízióba. Utóbbi sejtést Gyárfás is megerősítette az Indexnek: hirdetésekből hozta be a szükséges pénzt, és így szerzett tulajdonrészt a Nap Tv-ben.
Teljesítettem a vállalást. Olyannyira, hogy a kezdeti heti két adásból rövidesen három lett, majd januártól a műsor már minden hétköznap jelentkezhetett" – magyarázta Gyárfás, hozzátéve: a tévé alapítói a kezdet kezdetén közölték vele, hogy „nekik mindegy, hirdetésekből hozza-e be a pénzt vagy sem, csak legyen". A konstrukció értelmében a hozzájárulása arányában szerzett végül többségi tulajdonrészt a tévében Bodnárral közösen.

Az egykori Nap Tv székháza az Angol utcában
Az egykori Nap Tv székháza az Angol utcában
Fotó: Huszti István / Index
Havas szerint az, hogy a Nap Tv túlélte az őskort, vitathatatlanul Gyárfás érdeme. Szerinte a sportújságíró – Bodnár pénzével a háta mögött – „felismerte a helyzetet, és lecsapott a lehetőségre", de Székely szakmai tudása nélkül nem jutott volna messzire. Így lett Gyárfásból producer és médiavállalkozó egyben. „Nem nagyon konyított a televíziós újságíráshoz, de nem is akarta elhitetni másokkal, hogy ért hozzá. Forró és én voltunk a sztárok, Székely jelentette a szakmai hátteret és Gyárfás volt az üzletember" – Havas szerint ez volt a felállás és egyben a siker titka.

Aranykor

Havasék számára nyilvánvaló volt, hogy Gyárfás az üzleti és politikai kapcsolatainak felépítéséhez kihasználja a Nap Tv adta lehetőségeket, de ez őket egyáltalán nem érdekelte, mert mint mondta, ebben az időszakban mindenki csinálta a saját bizniszét.
Korábban Gyárfásnak a politikához nem volt közvetlen kapcsolata, a Nap Tv miatt azonban szépen lassan mindenkivel kapcsolatba került, aki számított. Merthogy a Nap Tv-ben a kezdetektől megfordultak befolyásos politikusok és üzletemberek. Ennek ellenére Havas szerint Gyárfás valójában kispályás volt és nem minden lehetőséggel tudott élni: „1995-ben volt egy politikus-újságíró focimeccs. A kezdőrúgást civilben Horn Gyula végezte el. Akkor beszélgetett velem, és azt mondta, nagyon reméli, hogy mi hárman csináljuk majd meg az első kereskedelmi televíziót. A Forró, a Gyárfás meg én. Aztán ebből nem lett semmi. Egyszer-kétszer rákérdeztem Gyárfásnál az okára. Bár így nem mondta ki, de azt éreztette, hogy az túl nagy falat lett volna neki." Havas szerint a nagy lehetőség azért is maradhatott el, mert ebben az időszakban már lazult Gyárfás és Székely között a kapcsolat, márpedig a szakmai háttérhez ez utóbbi segítsége kellett volna.
Bár sokan kemény, rámenős, sokszor hideg üzletembernek írták le Gyárfást, valójában több arca van. „Ha kell, hajlong, ha kell, puszit ad, ha kell, kezet csókol. Mindenre képes, hogy elérje a célját. De titokban irigyelt. Volt olyan ember, akit összehoztam vele, és aki aztán felháborodva telefonált nekem, hogy egy ilyen mézes-mázas emberrel egyáltalán hogyan volt bátorságom összehozni. Ugyanezt az embert egy hét múlva láttam kijönni karon fogva Gyárfástól" – mondott egy példát a producer hatékonyságára Havas.

Orbán Viktor, a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség elnöke megérkezik a Nap Tv épületébe, ahol újságírókkal beszélget a Magyar Televízió Nap-kelte című  műsorában, 2004. december 2-án. Jobbra Lakat T. Károly, a Napkelte című műsor főszerkesztője, középen Gyárfás Tamás producer, hátul Tamás Ervin, a Népszabadság főszerkesztő-helyettese és Meszleny László, a Fidesz kommunikációs igazgatója
Orbán Viktor, a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség elnöke megérkezik a Nap Tv épületébe, ahol újságírókkal beszélget a Magyar Televízió Nap-kelte című  műsorában, 2004. december 2-án. Jobbra Lakat T. Károly, a Napkelte című műsor főszerkesztője, középen Gyárfás Tamás producer, hátul Tamás Ervin, a Népszabadság főszerkesztő-helyettese és Meszleny László, a Fidesz kommunikációs igazgatója
Fotó: Kovács Attila
Gyárfás kínosan ügyelt arra, hogy a Nap Tv-ben – ellentétben a köztévében tapasztaltakkal – ne szórják két kézzel a pénzt. Vidéki forgatások legfeljebb csak az elején voltak, de idővel egyértelművé vált, hogy a legtakarékosabb megoldás az, ha a téma, azaz a politikus házhoz jön. Azt pedig maga is elismeri, hogy okkal nevezték barterkirálynak, mivel rengeteg hirdető barterben fizetett.  Szerinte minden másodperc reklámidőt ki akart és ki is tudott használni.
Mindene a Nap Tv volt, ismerői szerint a családját is hanyagolta a munkamániája miatt, nem járt el sem szórakozni, sem nyaralni. Mindenen igyekezett rajta tartani a szemét. Hajnali háromnegyed négykor kelt, és amíg otthon a futópadon edzett, a paddal szemben lévő három televízión nézte az amerikai hírtévéket. Aztán a stúdióba befelé menet a szakadt Mercedesében egy kis tévékészüléken már a Nap Tv műsorát. Legmegbízhatóbb embere a stábban Lakat T. Károly főszerkesztő volt, aki Gyárfás szerint úgy dolgozott, akár „egy igás ló”, hozzá hasonlóan ő sem sokat nyaralt, szinte mindig a stúdióban gürizett.
Gyárfás hírérzékeny volt. A vendégek kiválasztásával kapcsolatban voltak kifogásaim, de olyan nem létezett, hogy a nap témájáról ne legyen szó, vagy a nap embere ne lehessen ott. Azon kívül eszeveszett szabad voltam, sosem próbálta megmondani, hogy kitől mit kérdezzek" – emlékezett vissza az Indexnek a Nap Tv-ben riporterként dolgozó Betlen János. Igaz, Betlen azt is elmondta, hogy 2008-tól Gyurcsány Ferenc, majd Bajnai Gordon közelébe nem engedték. Ez nem Gyárfás, hanem a miniszterelnöki hivatal kérése volt – állítja az újságíró. Gyárfás máshogy emlékszik erre, szerinte „Betlen Jani szerepvállalása soha nem volt korlátozva”.
A Nap Tv műsorpolitikája egyébként pofonegyszerű volt: mindenki jöjjön be, akivel történik valami figyelemreméltó, hogy elsőként ott szembesüljön az újságírók kérdéseivel. A műsor népszerű volt, és ugyan mind a díszletet, mind a riporterek teljesítményét később érték szakmai kritikák (például az, hogy elfogultak, vagy csak mikrofonállványként használják őket a műsorba járó politikusok), a nézettségi adatok Gyárfást igazolták, aki így okkal mondhatta azt, hogy nincs abban semmi kivetnivaló, ha a nézettségért cserébe a hirdetési bevételek a cégét gazdagítják. Ennek, és a politikai térbe való beágyazódottságának is köszönhette, hogy a Nap Tv körüli simlisségeknek sem lett semmilyen következményük. Így például annak sem, amikor kiderült, hogy állami közműcégek azért fizetnek a cégének, hogy a műsorban egy-egy vezetőjük interjút adhasson anélkül, hogy azok fizetett reklámként lennének feltüntetve.
De arra figyelt, hogy a pénz be, ne pedig ki folyjon, spórolási szokásairól legendák keringenek. Több egykori kolléga, köztük Havas is azt mesélte, hogy a vécében nem volt vécépapír, a sminkes „nem egy államtitkárt és minisztert látott pironkodva kijönni onnan". Gyárfás egy ilyen esetre maga is emlékezett, de mint mondta, „ha elfogyott a papír, nem én voltam hivatott arra, hogy pótoljam". A producer viszont azt nem tagadta, hogy minden fillért megfogott, és azért tényleg nagyon dühös tudott lenni, ha valaki kiment egy szobából, de égve hagyta a villanyt.
Bár lehajolt az apróért, Gyárfás üzletemberként sokszor hatalmas összegekről döntött villámgyorsan. Több olyan történetet is hallottam, ami arról szólt, hogy ha Gyárfás érdeke úgy kívánta, rendesen belenyúlt a zsebébe. Állítólag volt olyan eset, amikor egy külföldi magánnyomozónak fizetett ki egy nagyobb összeget, hogy az egyik üzleti riválisa eltitkolt külföldi vagyonát feltárja. Amikor Gyárfást erről kérdeztem, akkor annyit mondott, hogy „ez képtelen állítás, nem az én stílusom".

Kemény idők

Az a nagyvállalkozói közeg, ahol Gyárfás a kilencvenes években mozgott, amúgy sem volt konfliktusoktól mentes. Még nem alakultak ki a végleges erőviszonyok, így egymást fúrták a feltörekvő és helyezkedő üzletemberek. Gyárfásnak konfliktusai voltak Princz Gáborral, az egykori Postabank nagy hatalmú vezérével éppúgy, mint Fenyő János médiavállalkozóval, mert mindkettő meg akarta szerezni a Nap Tv-t.

Princz Gábor
Princz Gábor
Fotó: MTI
1990-ben a Postabank a televízió egyik tulajdonosa lett, mígnem egy belvárosi étterem bérleti jogáért cserébe a bank kivonult a tévéből – bár az ügyletet közelről ismerők szerint naivitás lenne elfogadni, hogy pusztán egy étteremért cserébe adta fel Princz a tévét. Azt, hogy Princz nem szívlelte Gyárfást, Betlen János is megerősítette az Indexnek. Betlen elmondása szerint amikor még Princz résztulajdonos volt, akkor előfordult, hogy a stábtagok nem kaptak időben fizetést. „Akkor felhívtam Princzet, és mondtam neki, hogy fizesse ki a munkatársakat. Ő meg szidta a Gyafit. Végül aztán fizetett" – mesélte az újságíró.
Gyárfás nem emlékezett arra, hogy amíg Princz is tulajdonos volt, elmaradozott volna a fizetés, de azt nem vitatta, hogy a bankvezérrel voltak konfliktusai. Princznek nemcsak az nem tetszett, hogy a Nap TV tulajdonosainak döntése értelmében jutalék járt annak, aki hirdetést hozott, hanem az sem, hogy Gyárfás cége bérleti díjat kapott az Angol utcai székház után. Gyárfás viszont úgy látja, az Angol utcában ő sokkal jobb feltételeket biztosított a tévének, mint a kezdetekben a stúdiót biztosító filmgyár.
A több médiumot is tulajdonló Fenyőnek is a Nap Tv-re (pontosabban a reklámidejére és a műsorba látogató vendégekre) fájt a foga. Amikor 1994-ben Székely Ferenc a köztelevízió alelnöke lett, Gyárfás arra számított, hogy a korábbihoz képest még jobb helyzetbe kerül, csakhogy egykori partnere lepaktált a riválisával, Fenyővel. A köztévé ekkor a Nap Tv és közte beiktatott egy céget, amiről kiderült, hogy Fenyőé. A Gyárfás–Fenyő-konfliktusról a nagypolitika is tudott, olyannyira, hogy 1997-ben az akkori kormányfő, Horn Gyula is arról győzködte Fenyőt, hagyja békén a producert.
Ez a konfliktus volt az oka annak, hogy miután 1998-ban egy bérgyilkos fényes nappal meggyilkolta Fenyő Jánost, akkor lehetséges megbízóként Gyárfást is hírbe hozták, noha azt a rendőrség is elismerte, hogy az áldozatnak rengeteg haragosa és ellensége volt. Ráadásul Gyárfás és Fenyő már rendezte a konfliktusait a gyilkosság idejére. A Fenyő-ügy nem volt téma a Nap Tv stábjának körében, bár azt több egykori kolléga is mesélte, hogy egy ízben Gyárfás a munkatársai előtt kijelentette, semmi köze a vállalkozó halálához. Ekkor az egyik kollégája viccesen csak annyit mondott:
Hiszünk neked, Tamás, hiszen a bérgyilkosok nem dolgoznak barterben!
Az mindenesetre nem tett jót Gyárfásnak, hogy Kovács Lajos egykori nyomozó, a Fenyő-ügy megszállottja a lehetséges megbízók között rendre egy médiavállalkozóra utalgatott. Ahogy az sem, amikor kiderült, hogy Gyárfás a XII. kerületben – igaz, évekkel a gyilkosság után – egy telekcserét bonyolított le egy nővel, aki történetesen a később több alvilági leszámolással meggyanúsított olajos vállalkozó, Portik Tamás élettársa volt. A Fenyő-ügyről és az ezzel kapcsolatos pletykákról Gyárfás barátja, Bánáti János ügyvéd tanácsára senkinek, így az Indexnek sem akart most nyilatkozni, de szerinte sokat elárul az egészről, hogy a Fenyő-gyilkosságot tárgyaló bíró is hazaküldte anélkül, hogy bármit is kérdezett volna tőle.

Fenyő Jánost, a Vico Rt. elnök-vezérigazgatóját 1998. február 11-én délután lőtték le Budapesten, a II. kerületi Margit utcában
Fenyő Jánost, a Vico Rt. elnök-vezérigazgatóját 1998. február 11-én délután lőtték le Budapesten, a II. kerületi Margit utcában
Fotó: Mihádák Zoltán
Gyárfás és családja nagyon nehezen viselte, ha a gyilkossággal hírbe hozta valamelyik sajtóorgánum, és ilyen esetekben keményen fel is lépett. Amikor például az egyik újság írt a témában egy számára nem tetsző cikket, a főszerkesztőt és két szerzőt az egyik ügyvédjének az irodájába hívta, az ajtót kulcsra zárta, és addig nem engedte ki onnan, amíg ki nem harcolta a helyreigazítást, és azt, hogy a cikket a lap online felületéről távolítsák el. Máskor Havas Henriket hívta fel számonkérően, amiért a TV2 Mokka című műsorában vezető hír volt egy Fenyő-üggyel kapcsolatos hír, amely a producer szerint azt sejtette, hogy ő áll a gyilkosság mögött.

Amikor úgy tűnt, mindennek vége van

Az első Orbán-kormány hatalomra kerülése után a Nap Tv-t száműzte a köztévé, de Gyárfásnak volt hova mennie. Először a TV3, majd miután az csődbe ment, az ATV fogadta be azonnal a Nap Tv-t. A producer szerint ebből is látszik, hogy amit csináltak, az jó volt, mert ha nem így lett volna, akkor nem kapkodtak volna utánuk. Amikor a Nap Tv-nek mennie kellett a köztévéből, a tulajdonostársak olcsón eladták a részüket Gyárfásnak, aki így 100 százalékos tulajdonosa lett a cégnek. Úgy tudni, a volt tulajdonostársak attól tartottak, hogy a kisebb csatornán a műsor már csak veszteséget fog termelni. Nem így történt, a bevételek nem csökkentek, ráadásul a Fidesz bukása után, 2002-ben visszakerült a Nap Tv a köztévébe. A drámára még négy évet várni kellett. 2007-ben Gyárfás és a vezető ellenzéki párt viszonya annyira megromlott, és a Fidesz bojkottot hirdetett a műsor ellen.
Noha kívülről úgy tűnhetett, hogy a Nap Tv elfogultsága miatt lettek dühösek a fideszesek, valójában ez csak a fedősztori volt, teljesen más állt a háttérben. Gyárfásék ugyanis a békesség kedvéért már a 2006-os választási kampány alatt felajánlották a fideszes politikusoknak, hogy maguk választhatják ki azokat az újságírókat, műsorvezetőket, akik majd az élő közvetítésekben a kérdéseket felteszik nekik, sőt a kormányoldali szereplések figyelembevételével az interjúidőpontokat is megszabhatták. A bizalmatlanság ugyan megmaradt az MTV-s műsor iránt, de az őszödi beszéd utáni zavargások idején nem volt semmi olyan látványos botrány vagy ellentét, ami indokolta volna a bojkottot.
A Fidesz valójában azért rágott be Gyárfásra, mert úgy látták, hogy meg akarja buktatni Schmitt Pál MOB-elnököt.

Schmitt Pál, a MOB elnöke beszél, balra Gyárfás Tamás és Bakonyi Tibor, a MOB alelnökei. Megkezdődött a Magyar Olimpiai Bizottság rendkívüli közgyűlése a Thermal Hotel Heliában, 2006. szeptbember 8-án. A tanácskozás egyetlen napirendi pontja a MOB hatékonyabb érdekképviseletének és érdekérvényesítési képességének helyreállítása valamint biztosítása és mindezek érdekében a MOB elnökének visszahívása volt.
Schmitt Pál, a MOB elnöke beszél, balra Gyárfás Tamás és Bakonyi Tibor, a MOB alelnökei. Megkezdődött a Magyar Olimpiai Bizottság rendkívüli közgyűlése a Thermal Hotel Heliában, 2006. szeptbember 8-án. A tanácskozás egyetlen napirendi pontja a MOB hatékonyabb érdekképviseletének és érdekérvényesítési képességének helyreállítása valamint biztosítása és mindezek érdekében a MOB elnökének visszahívása volt.
Fotó: Beliczay László
Gyárfás ugyanis még 2007 nyarán ultimátumot tett közzé Sport Pluszban, és egy decemberi időpontot jelölt meg a fideszes politikus távozására, de már szeptember 8-án, a MOB rendkívüli ülésén megpróbálták leváltatni az elnököt. Schmitt a szavazási hercehurcában először alulmaradt, de végül egy technikai hibára való hivatkozással a megismételt voksolás döntetlent hozott, és ezzel megmenekült a bukástól.
A Schmitt-ellenes akció előkészítésébe bekapcsolódott néhány MOB-tisztséget viselő kormánytag, és támogatták a MOB-alelnöki tisztét is betöltő Gyárfás kezdeményezését a koalíció polgármesterei is. Gyárfás utólag azt állítja: valójában nem ő kezdeményezte Schmitt menesztését, és akik mindezt elindították, azok sorra kifaroltak. De mint mondta, a kezdeményezők között nem csak baloldali politikusok voltak.
Gyárfás – aki két cikluson át volt a MOB alelnöke – egyik nyilatkozatában saját MOB-os karrierjét is feltette a váltás sikerére, Schmitt talpon maradása után azonban mégsem mondott le posztjáról. Utólag az Indexnek azt mondta: szerinte is a Schmitt-ügy állt a bojkott hátterében. De azt is hozzátette, hogy nagyon tiszteli Schmitt Pált „a kiváló sportvezetői tevékenységéért". Szerinte nem megbuktatni szerette volna, egyszerűen csak azt, hogy a fideszes politikus mindaddig, amíg EP-képviselőként külföldön van, csak tiszteletbeli elnök legyen, merthogy külföldről „senki nem tudna az operatív feladatokkal optimálisan megbirkózni".
A Fidesz azonban nem állt meg a bojkottnál, és borítékolni lehetett, hogy a választási kampányban a fideszesek már nem akarják látni a műsort a köztévén. 2009-ben, amikor már nyilvánvaló volt, hogy a következő kormányzati ciklusban a Fidesz diktál, a köztévéből kirúgták a Nap Tv-t. Nem is akárhogyan: egy pénteki napon, 2009. szeptember 25-én Lakat T. Károly éppen Eszenyi Enikő színésznővel vette fel a hétvégi adás egyik interjúját, amikor megjelent a Nap Tv székházában Dobos Menyhért közéleti igazgató (aki 2011 óta a Duna Tv vezérigazgatója), és közölte Gyárfásékkal, hogy vége, nem lesz több adás. Dobos át akarta adni a szerződésbontásról szóló értesítést, de Bánáti János ügyvéd tanácsára Gyárfásék azt nem vették át. A lényegen ez nem változtatott, Gyárfáséknak mennie kellett.
Ezután egy ideig úgy tűnt, a Story Tv lesz az új megrendelőjük. Már meg is állapodtak egy új műsorról, a szerződés is meg volt szövegezve, de két héttel az indulás előtt a Story Tv menedzsmentje visszalépett. Több, a tárgyalásokra is rálátó ember ezt az Indexnek azzal magyarázta, hogy a Fidesz informálisan jelezte az érintetteknek, nem örülnek a pártban annak, hogy Gyárfás folytatni akarja. A szép szóból mindenki értett.

Gyárfás Tamás 2007-ben
Gyárfás Tamás 2007-ben
Fotó: Barakonyi Szabolcs

A menekülőút

Így történt, hogy 2009-re Gyárfás elveszítette a közel két évtized alatt megszerzett médiabefolyását. Ugyanakkor volt egy olyan terület, ahonnan nem szorították ki: az úszósportból, hiszen a televíziózás mellett itt is befolyást szerzett még a kilencvenes években. 1993 óta a Magyar Úszó Szövetség elnöke, a kétezres évek végén pedig sorra szerezte meg a nemzetközi szinten is rangos pozíciókat. 2008-ban az európai úszószövetség, a LEN alelnökévé választották, a francia, az orosz, a német, a holland és a spanyol jelöltet is megelőzte. Egy évvel később a Nemzetközi Úszó Szövetség, a FINA Bureau tagja lett.
Persze a sportdiplomáciai előrejutása nem volt előzmények nélküli: a LEN-ben már 2004-ben elnökségi tag volt, és onnantól ő lett a médiakapcsolatokért felelős vezető. Így amikor a Nap Tv 2009-ben nem folytathatta azt, amit addig is, Gyárfás megtalálta a módját annak, hogy ne vesszen kárba az Angol utcai infrastruktúra és szakemberállomány, ezért műsorokat kezdett el gyártani a LEN-nek.
Ahogy nőtt az úszósporton belüli befolyása, úgy lépegetett előre a ranglétrán is. 2012-ben a LEN gazdasági vezetője lett, 2013-ban a FINA alelnöke, tavaly nyár óta pedig a nemzetközi szövetség végrehajtói bizottságának tagja. A FINA alelnökeként a szervezet kommunikációs tevékenységének irányítása lett a feladata. Így történhetett meg, hogy most az Angol utcában már nem a köztelevíziónak, hanem a LEN mellett a FINA-nak is gyárt filmeket Gyárfás Tamás cége, és ebben a munkában több olyan szakember segíti, akik korábban a Nap Tv-ben dolgoztak neki, így például a korábbi főrendező is. És íme, elérkeztünk egy újabb magyar sikerhez:
ma már a LEN és a FINA forgatócsoportjában kizárólag magyarok, Gyárfás emberei vannak.
Ráadásul 2010 óta Gyárfás a FINA 208 országába eljutó angol, arab és kínai nyelven készülő Fina Aquatics World Magazin főszerkesztője.
Miközben a nemzetközi sportbefolyása egyre inkább nő, sőt, a jövőben akár a FINA elnöki székére is esélyes lehet, fokozatosan válik meg a magyarországi érdekeltségeitől. Milliárdos vagyonát jelentő ingatlanjai jó részét állítása szerint eladta, és úgy tűnik, minden erejével a FINA-s karrier építésére hajt. Az Indexnek ezzel kapcsolatban azt magyarázta, hogy nem a pénz motiválja – ahogy fogalmazott: „megengedheti magának, hogy a kezdet kezdete óta az úszásért társadalmi munkában tevékenykedjen”.

Kényszerszövetség vagy barátság?

A sportdiplomáciában szerzett tekintélyes befolyása és a magyar úszósport sikerei ellenére Gyárfás a 2012-es londoni olimpiáig valóban azt érezhette, hogy a Fidesz a végét akarja. Ennek több mint egyértelmű jele volt például az, amikor a kormánypárti vagy jobboldali sajtó – részben az időközben letartóztatott szlovák bérgyilkos, Jozef Roháč vagy éppen Tasnádi Péter kétes múltú vállalkozó vallomásaira hivatkozva – a Fenyő-gyilkossággal összefüggésben kezdte el emlegetni a nevét. Ekkor mindenki úgy tudta, hogy Gyárfásra kilövési engedélyt adott a kormánypárt.

Orbán Viktor miniszterelnök, Julio Cesar Maglione, a vizes sportokat összefogó nemzetközi szövetség (FINA) elnöke, Paolo Barelli, a FINA főtitkára és Gyárfás Tamás, a Magyar Úszó Szövetség elnöke a 2019-es és 2021-es vizes világbajnokság rendezéséről tartott sajtótájékoztatón Barcelonában 2013. július 19-én
Orbán Viktor miniszterelnök, Julio Cesar Maglione, a vizes sportokat összefogó nemzetközi szövetség (FINA) elnöke, Paolo Barelli, a FINA főtitkára és Gyárfás Tamás, a Magyar Úszó Szövetség elnöke a 2019-es és 2021-es vizes világbajnokság rendezéséről tartott sajtótájékoztatón Barcelonában 2013. július 19-én
Fotó: Kovács Anikó
Az olimpia után azonban a Fideszben is nyilvánvalóvá vált, hogy Gyárfás „jobb élve, mint halva". Azaz a sikeres úszósporttal több hasznot hoz az országnak és ezáltal a kormányzatnak, mintha kicsinálnák. Kitüntették, majd egyre többet mutatkozott Orbán Viktorral, úgy hírlik, a megbékélésben közvetítő szerepet játszott Lázár János és Kósa Lajos is. A kormány számítása bejött, tényleg nyertek Gyárfással: 2013 júliusában egyhangú döntéssel ítélte Magyarországnak a FINA a 2021-es úszó- és vízilabda-világbajnokság rendezési jogát. A mexikói Guadalajara visszalépése miatt azonban úgy alakult, hogy Budapest már négy évvel korábban, 2017-ben otthont adhat a vizes világbajnokságnak.
A vébé szervezőbizottságának egyik elnöke Kósa Lajos lett, majd Seszták Miklós váltotta fel őt. A társelnök: Gyárfás.
Azt, hogy Gyárfásban mennyire bízik már meg a Fidesz vezérkara, ellentmondásos. Az egyik fontos kormányzati szereplő például a 2015-ös úszóvébé után felajánlotta neki, hogy akár tévézhet is, ha szeretne, ezzel a lehetőséggel viszont Gyárfás már nem akart élni. Egy másik fontos kormányzati szereplő az Indexnek azonban sokat sejtetően csak annyit mondott a sportvezető és a Fidesz kapcsolatáról, hogy „a jó ügyért való együttműködést nem lehet és nem is szabad összekeverni a barátsággal."
+


Hosszú Katinka vs. Gyárfás

Tavaly december 22-én az ötszörös világbajnok úszó Hosszú Katinka sajtótájékoztatót tartott a MOB székházában, ahol elmondta: most telt be a pohár nálam. Hosszú élesen kritizálta a Gyárfás vezette úszószövetséget. Másnap Gyárfás bejelentette, hogy 12 millió forintos ajándékot kap a versenyző. Január 6-án erre egy újabb sajtótájékoztatóval válaszolt az úszónő, ahol látványosan széttépte a szövetség által neki küldött szerződéstervezetet. Ebben a támogatás feltétele az volt, hogy a szövetség rendelkezésére kell állni. Azóta Kiss László szövetségi kapitány lemondott, amit Gyárfás nem fogadott el, így természetesen ő lesz a riói csapat mellett. A konfliktust Orbán Viktor a saját szintjére emelte, hiszen beszélt róla az év első rádióinterjújában.
+

(Borítókép: Áder János köztársasági elnök, Orbán Viktor miniszterelnök és Kövér László házelnök átadja a Magyar Érdemrend középkeresztje kitüntetést Gyárfás Tamásnak, a Magyar Úszó Szövetség elnökének a XXX. nyári olimpiai és a XIV. paralimpiai játékokon érmet szerzett sportolók állami kitüntetési ünnepségén az Országház kupolacsarnokában 2012. szeptember 18-án. Fotó: Illyés Tibor / MTI)


Megszólalt Gyárfás Tamás a Fenyő-ügyben – “Rám irányították az alvilág figyelmét”


SZENVEDI ZOLTÁN – PestiSrácok.hu
Köztudott, a Gyárfás-Fenyő háború szinte végig a nyilvánosság előtt zajlott, Fenyő 1996 óta állt perben Gyárfás Tamással, mivel a Vico szerkesztési jogot akart szerezni a reggeli, közéleti tévéműsorral jelentkező Nap-Kelte fölött. Fenyő János terhelő anyagokat gyűjtetett kapcsolatai segítségével a Nap Tv-t vezető Gyárfás állítólagos gazdasági visszaéléseiről, amely egyébként a médiamogul halála miatt végül nem került nyilvánosságra. Így tehát kézen fekvő volt, hogy a nyomozók a megbízók körében Gyárfást emlegették, mint akinek a leginkább jól jött Fenyő halála.

EGY NEVET AKART HALLANI A RENDŐR

Az úszószövetség elnöke a Nemzeti Nyomozó Irodában 2005-ben tett vallomása első részében felrótta kihallgatóinak, hogy néhány nappal korábban a Fenyő-ügyben nyomozó rendőrök és ügyészek házkutatást tartottak a Nap Tv-ben, ahol a biztonsági szolgálattól lefoglalták a látogatói könyvet. Erre azért volt szüksége a rendőrségnek, mert ellenőrizni akarták Tasnádi Péter testőrének, A. Gábornak a vallomását, aki a Fenyő-ügyben terhelő vallomást tett volt főnökére és Gyárfás Tamásra. A producer vallomásában elmondta, két alkalommal is járt a neki Fenyvesi Sándor néven bemutatkozó A. Gábor a Nap Tv-ben. Aztán elmondta a nyomozóknak jövetele igazi célját: “Úgy érzem, hogy mind a magam, mind pedig a kollégáim érdekében szükséges, hogy ma itt legyek, hogy háttérbe szoruljanak azok a kétségek, amelyek eddig visszafogtak abban, hogy az egész ügyről az illetékes hatóságnak tájékoztatást adjak, és minden kérdésükre a legjobb tudomásom szerint válaszoljak.” – magyarázta Gyárfás. Elmesélte, miként kereste fel őt 2004 május 29-én Fenyvesi. Elmondta, hogy a kopasz férfi Tasnádi Péter megbízásából érkezett hozzá, egy telefont nyomott a kezébe, majd közölte, hogy Tasnádi akar vele beszélni. Egy normafai találkozót beszélt meg vele végül. Tasnádiról egyébként elmondta, hogy 20-25 éve ismeri, több alkalommal felhívta őt a börtönből, amin nagyon csodálkozott. Az egyik ilyen telefonhívásakor közölte vele, hogy bent járt nála egy “tekintélyes rendőr”, aki kétszer is megkereste, hogy a Fenyő-gyilkosság ügyében nevet akar hallani”. De – mint Gyárfás mondta – Tasnádi nem mondott, hiszen nem is tudott nevet mondani.
Tasnádi Péter és testőre, A. Gábor - Mindketten terhelő vallomást tettek Gyárfásra. Fotó: Index.hu/PS
Tasnádi Péter és testőre, A. Gábor – Mindketten terhelő vallomást tettek Gyárfásra. Fotó: Index.hu/PS

ISMERT MÉDIASZEMÉLYISÉG

A normafai találkozóról Gyárfás azt vallotta, hogy az akkor szabadult Tasnádi 60 millió forintot kért tőle, hogy egy jövedelmező vállalkozást be tudjon indítani, amibe őt is bevenné. Gyárfás azonban – mint mondta – nem akart Tasnádival közös céget, azonban, hogy kifejezésre juttassam felé pozitív szándékomat, kölcsön tudok adni neki 10 millió forint erejéig.” Nem csak a jó szándék mozgatta tettében: az adott helyzetben szinte másodpercek tört része alatt, hazudnék, hogy ha azt mondanám: nem jutott eszembe Tasnádi Péter korábban már említett telefoninformációja, mely szerint tőle egy nevet akartak hallani. Büntető felelősségem tudatában kijelentem, hogy rám nézve terhelő kijelentést megalapozottan kiváltképp az adott ügyben senki sem tehet, mert soha életemben még a gondolata sem mertül fel, hogy ilyen szörnyűségen gondolkozzam, vagy bármely minőségben részt vállaljak. Az futott végig bennem, hogy jobb a békesség, magam, családom, a Nap Tv nyugalma ennél többet ér.” – fejtette ki Gyárfás Tamás kérdés nélkül, tagadva ezzel, hogy megbízást adott volna Fenyő János meggyilkolására, illetve hangot adva annak, hogy nem kizárt: zsarolás áldozata lett. Később a producer elmondta, hogy valóban rossz kapcsolata volt Fenyő Jánossal. A vitánk üzleti jellegű volt, mondhatni a nyilvánosság előtt zajlott, tudtak róla politikusok, többen tevőlegesen is szerepet játszottak a békítésünkben, és tudott róla a rendőrség is. (…) A gyilkosságot követően sajnos hosszú ideig számomra megmagyarázhatatlan módon, de éveken át rendszeresen a médiában megannyi utalásra került sor rám nézve vonatkozóan a gyilkosság felbujtóját illetően. “Ismert média személyiség” megfogalmazással szinte körülírtak, már-már nevesítettek.” – panaszkodott Gyárfás kihallgatóinak, akiknek elmondta, hogy pont e homályos megfogalmazás miatt tehetetlen volt, pedig újságíró kollégáitól tudta, rá vonatkoznak a célzások. Az információt pedig egy, az ügyben dolgozó tekintélyes” rendőr osztotta meg a sajtóval.
Gyárfás-fedlap

POTENS ESÉLYT JELENTHETEK AZ ALVILÁGNAK

Senkinek nem kívánom, hogy úgy éljen, hogy körülötte ebben az értelemben szinte elfogy a levegő.”fejtette ki a producer. Elmondta, hogy mindez végigfutott benne, amikor 10 milliós kölcsönt adott Tasnádinak. Papírt nem készítettek az ügyletről, bár nem tagadom, átfutott a fejemen, de úgy éreztem, hogy ez a jobb megoldás.” Aztán elmesélte, hogy az összeget három, vagy négy részletben fizette ki Tasnádinak. Azonban a zsarolások tovább folytatódtak. Mint mondta, később A. Gábor több alkalommal elment hozzá, hogy pénzt kérjen tőle. A testőr elmondta neki, hogy összeveszett Tasnádival és vádalkut kötött rá a rendőrségen, viszont a kettejük kapcsolatáról nem számolt be kihallgatóinak. “Elmondta, hogy pénzt akar, és ha kap, akkor változatlanul nem mond rólam semmit. Válaszként közöltem vele, hogy mondjon el mindent, nincs mit elhallgatnom.” – magyarázta Gyárfás. Vallomásában annak is hangot adott, hogy ha A. Gábor ilyennel próbálkozott, akkor nem lehet kizárni, hogy más bűnöző is megpróbálja a Fenyő-üggyel megzsarolni. Aztán a rendőrök feltettek egy kellemetlen kérdést is, miszerint miért gondolja azt, hogy éppen az ő nevét mondja be Tasnádi a Fenyő-gyilkosság felbujtójaként. Erre Gyárfás úgy válaszolt, hogy amikor ezt Tasnádi közölte vele, akkor már tudatában volt annak, hogy a Fenyő-ügyben nyomozó rendőrök őt tartják az első számú gyanúsítottnak, így több éves pszichikai nyomás alatt állt. Mint fogalmazott: Már a gondolata is megrémiszt, ha valaki egy szerény utalást tesz az ügyre”magyarázta lelki állapotát, bár hozzátette, hogy a Fenyő-ügyre való szuperérzékenysége attól függetlenül is megmaradt, hogy ügyvédei több alkalommal is elmondták, hogy az igazságszolgáltatás nem valakinek a “bemondása” alapján működik. Gyárfás elmesélt néhány fenyegetésszerű üzenetet is, amelyet telefonon kapott, s amit a fenti okok miatt elég rosszul élt meg. A producer azt is kijelentette, hogy úgy érzi, akaratlanul rá irányították az alvilág figyelmétPotens esélyt jelenthetek számára.”
Gyárfás-vallomás1

HÁZKUTATÁS A NAP TV-BEN

Az úszóelnök vallomásának komoly előzményei voltak, miként arról maga Gyárfás is beszél a rendőröknek. A vallomást kiváltó közvetlen előzmény az lehetett, hogy az ismert bűnöző, Tasnádi Péter testőre, A. Gábor 2005-ben a Fenyő-gyilkosság ügyében terhelő vallomást tett egykori főnökére és Gyárfás Tamásra az NNI-ben. A testőr vallomása alapján a rendőrség házkutatást tartott a Nap Tv Angol utcai székhelyén. Közölték, hogy a Fenyő-ügyben vizsgálódnak és ellenőrizték a biztonsági szolgálat beléptetőrendszerét, hogy járt-e a Nap Tv-ben A. Gábor, miként azt elmondta a rendőrségen. A rendszer több alkalommal is feljegyezte a férfi nevét, tehát úgy tűnt, Tasnádi testőre ebben a tekintetben igazat mondott. Vélhetőleg ezen húzta fel magát Gyárfás, és dühében berobogott a Nemzeti Nyomozó Irodába. Ügyvédei tanácsára nem a Fenyő-ügyben tett vallomást, hanem feljelentést tett, zsarolás miatt Tasnádi Péter és testőre ellen. A nyomozást azonban nem sokkal később megszüntették. A PestiSrácok.hu rendőrségi forrásból úgy tudja, hogy az akkori rendőri felső vezetés megtiltotta a feljelentést és Gyárfás tanúkénti vallomását felvevő nyomozóknak, hogy a Fenyő-ügyről kérdezzék az úszóelnököt.
Gyárfás-vallomás2

A GYÁRFÁS-SZÁL

Korábbi előzménye Gyárfás vallomásának az a közismert tény, hogy a Fenyő-gyilkosság ügyében nyomozó rendőrök leginkább a Gyárfás-szálat vizsgálták, amikor a gyilkosság megrendelőjét kereték. A két médiamogul ismert harcán kívül más okuk is volt erre. A kétezres évek előtt egy S. László nevű szélhámos azt vallotta a rendőrségen, hogyTasnádi Péter őt bízta meg azzal, hogy szervezze meg Fenyő János meggyilkolását, mivel jó barátjának, Gyárfás Tamásnak tartozik ennyivel. A rendőrök 2000 nyarán be is sétáltak az akkor éppen előzetesben ülő Tasnádihoz és kifaggatták az ügyről. Tasnádi tagadta, hogy megbízást kapott volna Gyárfástól riválisa meggyilkolására, mindazonáltal elmondta, hogy az örző-védő- és magánnyomozó irodájában lévő üzlettársa, Láposi Lőrinc 1997 nyár végén valakitől megbízást kapott Fenyő János mozgásának feltérképezésére”, de azt nem tudta megmondani kitől. Később azt is elmondta, hogy a már említett S. László 1997 október-novemberben azzal a lehetőséggel kereste meg, hogy 20 millió forint fejében vállalják fel valakinek a megbízásából Fenyő János megölését. A végrehajtást Salihi Meadra és albán illetve arab társaira bízta volna S. László. A megbízó személye S. ajánlatából nem derült ki.” – mondta el a nyomozóknak Tasnádi. Többet nem mondott az ügyről Tasnádi.
 Gyárfás-Fenyő háború szinte végig a nyilvánosság előtt zajlott, Fenyő 1996 óta állt perben Gyárfás Tamással. Gróf Balázs rajza - PS/2012
Gyárfás-Fenyő háború szinte végig a nyilvánosság előtt zajlott, Fenyő 1996 óta állt perben Gyárfás Tamással. Gróf Balázs rajza – PS/2012

6 MILLIÓ ELŐTTE, 6 MILLIÓ UTÁNA

Aztán 2012-ben, amikor a rendőrség újra nyitotta a Fenyő-aktákat, Tasnádi Pétert újból meghallgatták, ugyanis egykori testőre és volt felesége is úgy vallottak, hogy márpedig a rosszfiú elvállalta Fenyő megölését Gyárfás megbízásából. Mindezeket az egykori őrző-védő még a Fenyő-gyilkosság tárgyalásán is elmondta, igaz, merő komolytalansággal. Tasnádi vallomásában úgy fogalmazott: “Gyárfás engem megkeresett, hogy el kellene tenni ezt a palit, 6 millió előtte, 6 millió utána ellenében vállaltuk. Gyárfás a megbeszélés után 6-ot oda is adott.” “Ez 97 szeptemberében volt…” Azonban, mint mondta, nem vette komolyan az egészet, hiszen gyilkosságok megszervezésével nem foglalkozott, inkább arra gondolt, hogy “levágja” pénzzel a Nap Tv-s üzletembert. Aztán amikor Fenyőt valóban megölték, az éppen Las Vegasban nyaraló Tasnádi felhívta Gyárfást, hogy küldje el neki a másik 6 millió forintot, majd üzlettársa, Láposi Lőrinc átveszi tőle. Tasnádi elmondása szerint Gyárfás az MTV akkori alelnökét,Kósa Somogyi Györgyöt küldte el a hatmillióval. Megjegyzendő, hogy Kósa Somogyi nem volt az alelnöke az MTV-nek, hanem a Nap Tv főszerkesztőjeként dolgozott, igaz később programigazgató lett a Magyar Televízióban. Az újságírót is meghallgatták a Fenyő-ügyben, s lényegében megerősítette Tasnádi elmondását, legalábbis abban, hogy nem tagadta, valóban elvitt Tasnádi Péternek egy csomagot. “…egy alkalommal arra megkért Gyárfás Tamás, hogy egy iratdossziét vigyek el a Tasnádinak. Szerintem a boritékban kazetták voltak. Egy iratgyűjtőt adtam át, sárga borítékokkal és a borítékokban talán 4-5 videokazetta nagyságú tárgy lehetett.(…) Ha jól emlékszem, akkor a Budapest XII. kerületben a fogaskerekű felső megállójához közeli Szabadidő Központban találkoztunk. Ez valamikor 1997-ben volt, de a pontos dátumot nem tudom megmondani, talán ősszel.”mondta 2012-ben tett tanúvallomásában az egykori tévés. Aztán Tasnádi arról is beszámolt, hogy később, 2004-ben – amikor kijött a börtönből – is adott pénzt neki Gyárfás. “Ez olyan 10 millió forint körüli összeg lehetett.”mondta Tasnádi. “Azért adta, hogy újra épüljek fel, de nyilván ott volt a háttérbe, hogy félt attól, hogy borítok.”
kósa-somogyi

AZ A BIZONYOS DOLOG A FENYŐ MEGÖLÉSE VOLT

Tasnádi egykori testőre, A. Gábor a rendőrségen 2005-ben tett tanúvallomást a Fenyő-ügyben. Elmondásából kiderült, hogy Tasnádi még a börtönből is zsarolhatta az úszóelnököt. Elmondta, hogy Gyárfás Tamást elsőként 2003-ban kereste föl Tasnádi Péter kérésére, hogy az akkor éppen aktuális barátnőjét belobbizza a Nap Tv-be. Gyárfás ugyan megígérte, de végül nem segített elhelyezkedni az egyébként korábban a Kék fényben is dolgozó nőnek, s ennek Tasnádi nem nagyon örült. “Akkor a Péter egy beszélő alkalmával említette, hogy annak idején, amikor Gyárfásnak problémája volt, ő sokkal komolyabb dologban segített neki, és ez a minimum lenne, hogy amit ő kér, azt a Gyárfás teljesítse. Ekkor említett azt először, hogy az a bizonyos dolog a Fenyő megölése volt.” – mondta el a tanú. Tasnádi 2004 tavaszán szabadult, majd A. Gábor állítása szerint ketten megbeszélték, hogy Gyárfás Tamástól “kérnek” anyagi segítséget a szabadulás utáni talpra álláshoz. Mivel Tasnádi nem akarta személyesen felkeresni Gyárfást, A. Gábort küldte el ismét a Nap Tv-be, hogy adjon a kezébe egy telefont, amin lebeszélik, miként adhatna neki pénzt – magyarázta a tanú a rendőrségen. Tasnádi később elmondta testőrének, hogy mit beszéltek Gyárfással. “Péter tudtára adta Gyárfásnak, hogy ebből a közös együttműködésből neki még a mai napig problémája van.” Közölte Gyárfással – mint mesélte -, hogy neki pénzre van szüksége, anyagi segítségre, hiszen a bentléte alatt teljesen lenullázódott.Ehhez pedig pénz kell. Péter azt mondta, megállapodtak abban, hogy Tamás ad 10 millió Ft-ot két részletben, és aztán még beszélnek.” – vallotta A. Gábor, aki elmondta, hogy nem sokkal később az első részletért Tasnádi őt küldte el, Gyárfással a Normafán találkoztak és ott vette át tőle az újságpapírba és nejlonszatyorba csomagolt készpénzt. Egy héttel később pedig már együtt ment Tasnádi testőrével a Normafához, hogy átvegyék a második részletet. A szatyornyi pénzt Gyárfás a testőrnek adta oda, majd Tasnádival beszélgettek még. Tasnádi később elmondta a tanúnak, hogy kért még a producertől további 60 millió forintot, de Gyárfás ennyit nem tudott adni.

HOMÁLYOS UTALÁS

A nyomozást jól ismerő rendőrségi forrásaink szerint Gyárfás Tamás ott követhette el a hibát, hogy mind Tasnádi, mind Portik Tamás jelenlétében enyhén szólva is félreérthető kijelentéseket tett riválisára, és ezt a nyomozásban meghallgatott tanúk is megerősítették. Az is tény, hogy Fenyő nem válogatott az eszközökben, hogy a Gyárfás Tamás által létrehozott Nap Tv-t, valamint a producer cégeit tönkretegye, így valahol még meg is lehet érteni Gyárfás megnyilatkozásait, amikor Fenyőről beszélt a kétes társaságokban. Mindazonáltal egy homályos utalás nem jelenthet megbízást, így ezek büntetőjogilag értékelhetetlenek maradtak.
Címlapfotó: MTI
















Háború a nemzet ellen - Kül- és belháborúk a nemzet ellen - magyarirtás

A GMO szúnyogkísérlet fordítva sült el, de a „termék” forgalomba kerülhet



Aedes aegypti étkezés közben (Kép: Wikimedia commons)
Forrás: GeneWatch UK



Számos társadalmi csoport fejezte ki aggodalmát a napokban, miután kiderült, hogy a mocsárláz előfordulásának veszélye olyannyira megnövekedett, hogy az adott területen rendkívüli intézkedéseket vezettek be, éppen abban a brazil városban, ahol egy génmódosított szúnyogokkal végzett kísérlet folyik.
A kísérlet kezdeményezői azt ígérték, hogy a génmódosított szúnyogok véget vetnek majd a mocsárláz előfordulásának. A brazil Bahiaban végzett gyakorlati tesztek eredményeit azonban a mai napig nem tették közzé és nem értékelték az Aedes aegypti szúnyogfaj és a mocsárláz előfordulási aránya közötti összefüggéseket. (forrás)
Ettől függetlenül az illetékes brazil hatóság (CTNBio) zöld utat adott a Moscamed Brazil cég által, a brit Oxitec és a São Paulo Egyetem együttműködésével kínált technológia kereskedelmi forgalomba hozatalára.
A brazil sajtó üdvözölte a mocsárláz elleni új fegyvert, azonban a jelek szerint nem értesült arról, hogy a kísérleteknek helyet adó Jacobina polgármestere 2014 februárjában „a mocsárláz járvány jelentette biológiai katasztrófára” hivatkozva meghosszabbította a vészhelyzetet. Ezt megelőzően a Moscamed arról adott hírt, hogy az Aedes aegypti szúnyogfaj egyedeinek száma 81-100 százalékban csökkent Jacobinában, azt állítva, hogy ez a kísérletek sikerességét bizonyítja (forrás). Az Oxitec szerint a tesztjellegű szúnyogkibocsátások 2013 júniusában indultak Jacobinától észak-nyugatra, de a programnak az egész városra történő kiterjesztése 2-3 év alatt valósul meg.
A GM szúnyogok forgalomba hozatali eljárása során a brazil CTNBio hatóság egyik tagja egy jelentésben olyan információkat prezentált, amelyek megkérdőjelezik a GM szúnyogok által a mocsárláz előfordulási számára kifejtett hatást, figyelmeztetve, hogy bizonyos helyzetekben a kibocsátás ronthat a helyzeten, még abban az esetben is, ha az Aedes aegypti egyedek száma csökken. A felhozott ellenérvek nem győzték meg az illetékes bizottságot és a brazil közegészségügyi hatóság (ANVISA), amelyik immár az engedélyezési eljárásért és a termék felügyeletéért felel, heti 10 millió génmódosított szúnyog kibocsátását engedélyezte minden 50 ezer lakosra. Eközben az ígért kísérleti adatok közzétételének dátuma még mindig nem ismert.
Az Oxitec számos ország ajtaján kopogtat, azt állítva, hogy génmódosított szúnyogjaik megoldást nyújtanak a mocsárláz ellen. Ugyanakkor a cég semmilyen bizonyítékot nem produkált eddig a technológia hatékonyságára vonatkozóan, így a GM szúnyogok engedélyezése elsietett lépés lenne,”mondta Lim Li Ching, a Harmadik Világ Hálózat vezető kutatója.
Hihetetlen, hogy az Oxitec génmódosított szúnyogkísérletei akadály nélkül folytatódnak, sőt, a termék úgy került kereskedelmi forgalomba, hogy a szúnyogoknak a mocsárlázra kifejtett hatásáról semmit sem tudunk,” mondta Dr. Helen Wallace, a GeneWatch UK igazgatója.
A tény, hogy Jacobinában vészhelyzetet rendeltek el, riadót kellene, hogy fújjon a hatóságok fülében.”



Európa szegényei vagyunk


2014. október 10., péntek
Szerző: hvg.hu


Súlyos szegénységben több mint 3,2 millió magyar él. Az összes szegénységi mutatónk szerint az EU legszegényebb negyedébe tartozunk. Az 1,7 millió magyar gyerek közel fele kirekesztésben, nélkülözve, szegénységben él. Döbbenetes számok egy új szociológiai felmérésben. A közoktatás átszervezése elzárja a kiugrási utakat. Miért kell Nagykanizsán 5 milliárd forintért javítóintézet, ha ezt a pénzt jobban fel lehetne máshol használni? Csoda, ha a kormány nem akarja mutatni a számokat?






El akarok menni pulóvert venni. Az se baj, ha egész télen meg egész évben ezt a nadrágot kell hordjam, meg ezt a harisnyát, csak pulóver legyen, mert ugye ez a kabátom van, ez a dzseki, és ennek direkt ilyen lyukas az ujja, mert ez tavaszi kabát, és ha fúj a szél, most is kettő pulóver van rajtam, és ez hajnalban jó. Csak hát tegnap is, meg tegnapelőtt is a suliba pont ugyanígy voltam öltözve, és semmi nem változott.
Hol veszed a ruháidat?
Tavaly volt pénzünk, akkor szinte bárhol, lementünk a Hádába. A Háda az azért jó, mert tényleg elfogadható árak vannak, és mindenféle stílusba és mindenféle méretbe...
Háda, tehát használt ruha. És idén?
Idén még nem voltam ruhát venni. A tesóm, amit csencsel, azt hordom, mert jár egy cigányasszony, az hozza a ruhákat, és a tesóm, hogyha van valami, ami tényleg jó, akkor azt megveszi. Például ezt a harisnyát is tőle vette.
Ez a beszélgetés egy Budapestre középiskolásba járó 16 éves és a tanára között zajlott, és azt a nélkülözést érzékelteti, amellyel egyre több magyar gyerek kénytelen együttélni. Bár a példa önkényes, és az interjút készítő tanár is elismeri, az általánosításhoz szükséges mintáról nincs szó, csak a saját osztályába járó 21 gyereket kérdezte ki, mégis, amit hallott, sokkoló. Állítja, hogy a szakközépiskolások többsége így él ma Magyarországon, hasonló jövőtlenséggel, és a magyar társadalom egyik, egyre növekvő létszámú rétege zsákutcába kanyarodott, perspektíváikat tekintve olyan lefele tartó spirálba, amelyből a kitörés jelenleg csaknem lehetetlen.
Sajnos mára közhely, hogy nő a szegénység Magyarországon, ez egyre több statisztikából, adatból látszik. A gyermekszegénység területén viszont egyenesen katasztrofális a kép: az EU statisztikai hivatalának átfogó adatai szerint míg 2008-ban a magyar gyermekek 24,4 százalékának kellett szembenéznie komoly anyagi nélkülözéssel, 2014-ben már 35 százalékuk járt így. Ez már Romániánál is rosszabb (ott 34,4 százalék), és csak Bulgáriát előzzük meg.
Így érthető, miért hallgat mélységesen a kormány az egyre terebélyesedő és mélyülő, naponta emberek százaival, ezreivel bővülő szegénységről. Az állam 2012 óta már nem ad pénzt a társadalomkutatással foglalkozó műhely, a Tárki 1990 óta évente megjelenő kiadványára, a Társadalmi riportra. Pedig a jelentést mind belföldi, mind külföldi kutatóhelyeken, egyetemeken sokat használják. Az pedig külön pikáns, hogy lassan már csak a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) az egyetlen olyan intézmény, mely egyelőre nem közölte legfrissebb számait ebben az ügyben bizarr módon épp a takarékosságra hivatkozva.
Elképesztő mértékű a gyerekszegénység Magyarországon
Fotó: Stiller Ákos
Az utóbbi évek szegénységgel kapcsolatos kormányzati intézkedéseivel szemben táplált ellenérzéseiket a témával foglalkozó kutatók, szakértők nem is rejtik véka alá. A Gyereksegély Közhasznú Egyesület épp a napokban jelentetett meg egy rendkívül vaskos, több mint 350 oldalas jelentést a gyerekesélyekről, melyben komplex módon igyekeznek feltárni a szűkös erőforrások közepette a hazai helyzet alakulását. A fenti idézet is ebből a kiadványból származik. A szociológusok nemcsak a gyermekek helyzetét vizsgálták, hanem az őket körülölelő tágabb területeket – lakáskörülmények, foglalkoztatás, segélyezés, intézményrendszerek, oktatás például – is vizsgálták, emellett pedig nemzetközi kontextusba is helyezték a magyar állapotokat. A kép lehangoló.
Elszánt küzdelem indult a papírokon a gyerekek szegénysége, a romák kirekesztése, a vidék leszakadása ellen. A „Magyarország jobban teljesít” mindent elárasztó propagandája azt sugározza, hogy ezen vállalásaink is a siker útján robognak. Jelentésünk adatai mást mutatnak. Túl sok területen rosszabbul teljesítünk másoknál is, korábbi önmagunknál is – írja a tanulmány vezetői összefoglalójában Ferge Zsuzsa szociológus.
Hány szegény él Magyarországon?
A tízmillió alá becsúszott magyar lakosságból nagyjából 4-4,2 millió ember (1,4 millió háztartás) él a KSH által számított létminimum alatt. Nem egy biztató arány, de ezt árnyalja, hogy a létminimum inkább egy társadalmilag elfogadható szociális minimum jövedelem, nem a tényleges szegénységi küszöb. A létminimum azt jelenti, hogy ennyiből lehet megélni egy olyan életszínvonalon (lakhatást, élelmiszert, öltözködést, utazást is belevéve), amelyre a társadalom nagy része még úgy tekint, mint ami még éppen elfogadható. Az egy főre számított létminimum 2013-ban havi 87 510 forint, a két felnőtt, két gyermekes álló háztartások létminimuma pedig 253 779 forint volt.
A létminimum alatt élőknél valamivel kevesebben, de még így is több millióan vannak azok, akik súlyosabb szegénységben vagy kirekesztett helyzetben élnek. Az ő számuk 2012-ben valamivel 3,2 millió felett volt. Közéjük azok tartoznak, akik jövedelmi szegénységben vagy súlyos anyagi nélkülözésben, esetleg nagyon alacsony munkaintenzitású háztartásban élnek.
A jövedelmi szegénység határa a medián jövedelem (az a jövedelem, amelynél ugyanannyian keresnek kevesebbet, mint ahányan többet) 60 százalékát keresőknél húzódik, és nagyjából nettó 66 ezer forint havi jövedelemnek felel meg. Csak ebbe a kategóriába csaknem 1,4 millió magyar tartozik a 2012-es adatok szerint, és a 7. helyen állunk az EU-ban.
A súlyos anyagi nélkülözésben élők közé azokat sorolja az uniós statisztika, akik a következő 9 tétel közül legalább négyet nem engedhetnek meg maguknak: lakáshatási költségek fizetése, megfelelő fűtés, váratlan kiadások fedezése, hús/hal fogyasztása minden második nap, évente legalább egy hét fizetett üdülés, színes televízió, mosógép, autó, telefon. Ebbe a csoportba közel 2,6 millió magyar tartozik, és a 25. helyen állunk az EU 27 tagállama között.
Hárman vagytok a családi házban? Hogy tudjátok fenntartani?
Most úgy vagyunk, hogy nincs gáz. Aztán, hát rezsón főzünk, hát, így ennyi.
Fűtés?
Nincs. Mert hát a víz is gázról ment, mert olyan régi típusú bojler van.
Semmilyen fűtés nincs?
Vett anyu most ilyen sziesztát, ami gázpalackkal működik, de az csak a nappalit fűti be, de jobb, mint a semmi.
Ez egy másik 10. osztályos középiskolás beszámolója. A gyerek iskola mellett dolgozik. Nem csak ő van így ezzel – sőt, ő a többséghez tartozik. Egy másik társa így vall:
Azért vagyok néha ilyen bágyadt, fáradt, mert hétvégén se alszok. Hatkor kell kelnem mindig, hétvégén is. Amikor suliba jövök, akkor meg hat ötvenkor kelek. Szóval, jobban járok, ha iskolába jövök, mint ha oda megyek.
Harmadik társuk:
Dolgoztam nyáron, és amikor elkezdődött a suli, szeptemberben–októberben még jártam. De novembertől nem. Diákszövetkezet által dolgoztam a Tescónál árufeltöltőként, és hát természetesen a pénz miatt. Hogy tudjak segíteni a barátomnak meg a nagyszüleimnek. Nem sokat lehet vele keresni. Napi nyolc órában kellett dolgozni, és 565 forintos órabérünk volt. Benn voltam 11 napot augusztusban, és arra kaptam 24 ezer forintot. Szeptemberben már kevesebbet voltam benn a suli miatt, hat napot voltam bent, és kaptam 12 ezret.
Súlyos anyagi gondokkal küzdők
Fotó: Eurostat, Civil jelentés a gyerekesélyekről, 2012–2013
Ezen a nagy táboron belül azoknak a legrosszabb a helyzetük, akik gyermekeket nevelnek, és a munkanélküliség, a jövedelmi szegénység és a súlyos anyagi nélkülözés egyszerre sújtja őket. Ez nagyjából 481 ezer ember volt 2011-ben, de csak a KSH adatai szerint. A Tárki ezt már 2009-re vonatkozóan jóval magasabbra, 640 ezer főre becsülte, és úgy számolt, hogy számuk 2012-re 810 ezer főre emelkedett.
Európa szegényei 
A gyerekszegénység és a társadalmi integráció területén Magyarország teljesítménye folyamatosan romlik 2007 óta. Jellemző tendencia a szegények arányának folyamatos növekedése, a gyerekszegénységi ráta jelentős emelkedése, valamint az életkörülmények, az életminőség jelentős romlása. Miközben a szegények aránya nő, a szociális védelemre fordított GDP-arányos kiadások szinte változatlanok ebben az időszakban.
Az összes szegénységi mutatónk szerint az EU legszegényebb negyedébe tartozunk, és a szegénység mérésére összeállított 20 mutató közül 10 alapján az utolsó három ország közé sorolnak minket. Magyarország a 27 tagállam közül jellemzően a 25-27. helyen van. Sok esetben csak Bulgáriát, Romániát, esetleg Litvániát tudjuk „megelőzni”. A 20 mutató többségében az elmúlt években általában az EU többi tagállamához képest is romlottunk, beleértve azokat az országokat is, amelyekkel együtt csatlakoztunk 2004-ben. Utóbbi országokhoz képest annyival romlott a helyzet, hogy  a többiek „elszálltak” mellettünk a tanulmány szerint.
A gyerekszegénységi rátánk rendkívül rossz: az 1,7 millió gyerek 43 százaléka, több mint 730 ezer szegénységben vagy kirekesztésben él.
Szegénység és kirekesztettség
Fotó: Eurostat, Civil jelentés a gyerekesélyekről, 2012–2013
A kormány a csodát várja
A tanulmány készítői szerint a növekvő gyerekszegénység későbbi hatásai felmérhetetlenek, ezért indokolt lenne valahogyan több pénzt juttatni a szegényeknek.
A rossz helyzettel a kormány is tisztában van, például a tavalyi Nemzeti Reform Program azt írja, hogy a kiinduló 2008-as évhez képest 2012-ig romlott a helyzet, elsősorban a gyermekek körében. De kivárásra játszik, arra számít, hogy a gazdasági növekedéssel és a foglalkoztatás javulásával csökken majd a szegények aránya.
A szegény tömegen belül a gyerekek vagy a gyerekes családok helyzete minden egyes esetben rosszabb, mint a többieké – Magyarországon régóta érvényes az, hogy a gyerekkel sokszor együtt jár a szegénység, mert a családtámogatás nem bőkezű. És szinte minden esetben nagyobb a romlás 2010 és 2013 között, mint a közvetlenül a válságot követő években – pedig akkor sem történt semmi a szegények védelmére.
Fotó: Gyerekesély Közhasznú Egyesület
A legalsó tizedbe tartozó 1 millió fő havi jövedelme 2012-ben még névlegesen is valamelyest csökkent 2010-hez képest, nem egész 25 ezer forint volt. A társadalom összes jövedelméből az alsó 1 milliónyi 10 százalék csupán 3 százalékot szerzett. Egészen a hatodik tizedig mindenki kevesebbet kapott, mint az arányos rész – vagyis a „középosztály” zöme is. Csak a leggazdagabbak tudtak az arányosnál jóval többhöz, az összes jövedelem 24 százalékához jutni. A gyerekek jelentős része az egy főre jutó alsóbb jövedelmi decilisekben koncentrálódik.
A gyerekszegénység kiterjedtebb, mint a felnőtteknél
Fotó: Gyerekesély Közhasznú Egyesület
Szinte minden közmunkás család szegény
A gyerekszegénység legfőbb oka a szülők munkahiánya és – gyakran – alacsony keresete, áll a jelentésben. És hiába is erőlteti a kormány a közmunkát (idén minden hónapban 200 ezer közmunkást akar látni), ha az nem jelent kiutat a szegénységből – mert a közmunkás családok zöme a szegények közé tartozik.
A közfoglalkoztatási bruttó bér 2012-ben 71 800 forint, 2013-ban 75 500 forint, 2014-ben 77 300 forint, a nettó pedig kerekítve 47 ezer, 49 400, illetve 50 600 forint volt. Ezt a pénzt a közmunkások átlagosan 4 hónapig kapták, és ha nem volt 8 órás a munka, akkor a bér is kevesebb volt. A KSH által számított létminimum – erről bővebben itt írtunk 2013-ban egy főre 87 500, egy kétgyerekes házaspárra 254 ezer forint volt. Ha összeadjuk egy szegény család által kapható összes lehetséges forrást (közmunka bére, családi pótlék, a család maximum egy tagjának segélye, gyermekvédelmi kedvezmény, lakhatási támogatás stb.), akkor sem jutunk el 120 ezer forintig, azaz a létminimum feléig. Még ha az uniós, vagy OECD – alacsonyabb összegű – szegénységi küszöbértékeit is vesszük, akkor is az látszik, hogy gyakorlatilag minden közmunkás és családja szegény (ha képzettebb a közmunkás, akkor erre kisebb az esély, ám ők kevesen vannak).
Sokszor elalszok reggel. Nem érek be az iskolába időben. Azt mondják, hogy a vashiányom miatt, nagyon sokat tudok aludni. Van, hogy 17 órákat. Kéne rá gyógyszert szednie a fiatalnak, de nem szed, mert nincs rá pénz. Havi 2500 forintról van szó.
Lezárja a kiugrási utakat a közoktatás új rendszere
A jelentés szerint az aktív állam a közoktatás rendszerében okozta a legradikálisabb átalakulást. Legfontosabb jellemzője az állam korlátlan beavatkozási lehetőségének törvényesítése az oktatás teljes folyamatában. Az államosítás, illetve az állami (kormányzati) érdek minden részletre kiterjedő érvényesítése korlátozza a tanítás és a tanulás szabadságát, a pedagógusok, a szülők, a gyerekek jogait. Lehetetlenné teszi a rosszabb helyzetű többség számára a minőségi, boldogulásra felkészítő képzés elérését, veszélyezteti a társadalom egészének további fejlődését. Mindemellett  a 2011-ben elfogadottNemzeti Társadalmi Felzárkóztatási Stratégia (NTFS, itt érhető el) megvalósításából indoklás nélkül elmaradt az iskolai szociális munka feltételeinek kidolgozása és bevezetése, pedig a prevenció, a pozitív iskolai klíma, valamint az időben érkező szakmai segítség jelentős szerepet játszik a kamaszkori problémák megelőzésében.
A jelentés a közoktatásra kitérve megjegyzi, hogy az állami irányítás, fenntartás rendszere nem az esélyteremtést, hanem éppen ellenkezőleg, a teljes kiszolgáltatottságot, az alá-fölé rendeltséget, a függőségi lét megalázottságát hozta magával. A települési közösségek, az intézményi közösségek, a szolgáltatást igénybe vevők kiszorultak a döntési, az ellenőrzési folyamatokból, lényegében „érdektelenekké” váltak az egyes intézmények és maga az egész intézményrendszer sorsát illetően. A nyitott, befogadó, a partneri kapcsolatokra építő, az egyéni fejlődési útvonalak kidolgozásával a személyiséget a lehető legtágabb határokig fejlesztő iskola helyébe a hivatalként működő, a szakmai önállóságától megfosztott, számon kérő, a központi követelményeket leadó és behajtó, a büntetésre és fegyelmezésre alapozó iskola lépett, amelyben már nem a gyermek mindenekfelett álló érdeke a fontos. A jelentés megjegyzi, hogy aki lemarad, az kimarad, aki hibázik, az szigorú és következetes számonkérésre számíthat. Ez a pedagógiai hitvallása ennek a rendszernek, amely végletekig kizsákmányolja a pedagógust és a gyermeket.
Fotó: Stiller Ákos
Stratégiai hibák
A súlyos helyzetnek több oka is van, és ezek forrása a tanulmány alapján a mindenkori kormányok vagy a politikai elit inkompetenciája. Az elmúlt években a szegények és a gyerekek helyzetének romlása az egyenlőtlenségek növekedése, a gazdagok gazdagodása mellett ment végbe. Az egyik ok a gyerekpolitika: a legkevésbé gyerekpárti országok közé tartozunk, ami azt jelenti, hogy a gyerekekkel járó többletterheket kevésbé enyhítjük más államoknál. Csak a gyes és a gyed kielégítő, a többi ellátással (például a családi pótlék) viszont bajok vannak a tanulmány szerint.
A helyzetet jelentősen rontották a kormányok intézkedései is. A tanulmány szerint torzult az állami újraelosztás, amire példa az egykulcsos, de szegényekre is kiterjesztett adó, vagy a családi adókedvezmény, mely a könnyített feltételek ellenére sem, vagy csak részben éri el a szegényeket. Azért nem, mert a családi adókedvezménnyel az tud élni, akinek van munkája. Akinek meg nincs, az nagyobb eséllyel, ha így marad, lecsúszik.
A jövedelmi helyzet romlása abból is adódik, hogy a gyermekes családokat is érintő ellátások túlnyomó részét vagy nem emelték évek óta (családi pótlék, gyes), vagy az összeget csökkentették (foglalkoztatást helyettesítő támogatás, rendszeres segély), vagy a hozzájutás feltételeit szigorították úgy, hogy sokakat kizárnak a rendszerből. Az önkormányzatoknál például ezt gyakran azok a szabályok szolgálják, hogy csak az kaphat segélyt, aki rendben tartja az udvart, vagy akár a lakás belsejét is. Emellett a szegényeknek egy része kimaradt a rezsicsökkentésből is, azon egyszerű oknál fogva, hogy fával fűtenek a tanulmány szerint.
Pedig az EU felé vállalt, hangzatos stratégiánk is van, amellyel a politika kezelné a növekvő egyenlőtlenségeket, a gyermekszegénységet, a romaügyet és a hátrányos helyzetű térségeket (ez a Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégia 2011 óta). A tanulmány azonban a stratégia alapján nem tartja elérhetőnek, hogy 2,38 millióra csökkenjen a szegények és kirekesztettek száma.
A kormány úgy áll hozzá az egészhez, csalnak az emberek
A lényeg már a stratégia szövegében nagyon elcsúszott: például nincs benne, hogy hogyan lehetne növelni a szegények jövedelmét, pedig a minimális megélhetéshez alapvetően erre van szükség. A lakhatási feltételek javítása például csak olyan alcélokat tartalmaz, ami csak papírmunka, pénz nincs is hozzájuk rendelve, mivel az a stratégia szövege szerint „nem releváns”. Emellett a projektek mélyen alulfinanszírozottak és szétaprózottak.
A stratégia sokszor inkább arról szól, hogyan lehet csökkenteni a segélyeket és szigorítani a feltételeket, írja a tanulmány. Az eredményeket rosszul mérik, és amikor kifejlesztenek valamilyen nyomon követő rendszert, az is inkább arra szolgál, hogy kiszűrjék a rendszerből azokat, akik csalnak a juttatásokkal.
Az  intézkedések túlnyomó részéhez a forrásokat az Európai Szociális Alapból (ESZA) biztosítják, és a pénzekre összesen 61 intézkedést talált ki a kormány. A források nagyságrendjének összehasonlításához azonban nincs elég nyilvános adat. Az viszont jól látható, hogy nagy pénzeket olyan projektekre költenek, amik semmit nem tesznek hozzá a gyermekszegénység és kirekesztés csökkenéséhez, vagy az esélyegyenlőséghez. Például Nagykanizsán egy új javítóintézetet hoznak létre, amelyre összesen közel ötmilliárd forintot költenek.
Ha a cikket érdekesnek találta, látogasson el a hvg gazd Facebook-oldalra, és nyomjon rá egy "Tetszik"-et. Plusztartalmakat is talál!






Nem Isten hagyta el Európát, hanem Európa Istent



2015. december 29. 08:48
Ifj. Tompó László - Hunhír.info
kereszt-alkony.jpg


















Sohasem volt ínyemre a világ végére vonatkozó jövendölések, próféciák azonnali készpénznek vétele, és most sem az. De ami tény, tény. Ülök számítógépem előtt napról napra, és a hivatalos hírek, amik az EU tagállamaiból jönnek, csak arról győznek meg, hogy vén kontinensünkön nagyítóüvegezni kell mindazokat, akiknek bármi közük is van bizonyos fogalmakhoz. Ilyen mindenek előtt a kereszténység.


Magyar Menedék - Nemzeti Könyvhét


Elmegy egy keresztény hívő egy templomba valahol kontinensünkön. Többnyire mit hall bennük? Legyünk befogadók. Irgalmas szamaritánusok. Ha megdobnak kővel, dobjuk vissza kenyérrel. Ne ítélkezzünk semmilyen szinten senki felett sem. Nem hall arról azonban, legalábbis az esetek túlnyomó többségében, hogy valójában mit is hirdet a kétezer éve közénk lejőve emberi természetet magára öltött Isten. Vagy nem is akar hallani, hiszen akkor életét át kellene teljesen rendeznie. Ehelyett görcsösen el akarja hitetni önmagával és környezetével, hogy feleslegessé vált fogalom, sőt amolyan primitív babona, gyermekded dajkamese maga a krisztusi megváltás. Azt is állandóan hallani, hogy a kereszténység, mint olyan, mást se tett kétezer éve, mint lenézte a testet, az anyagot, a profán tudományokat.

Quid est veritas? Mi az igazság? – tehetnők fel a pilátusi kérdést. Pláne azok után, hogy gyakran éppen azok, akik egyre jobban csak panaszkodnak életünk mindennapjainkban rendszeresen megtapasztalt meddőségei miatt, utasítják el a kereszténységet. Elsősorban nekik szólnak az olyan, örök igazságokat tartalmazó művek, mint amilyen Bangha Béla jezsuitáé(Világnézeti válaszok, 1940). Ebből idézek néhány kérdést és feleletet- mindannyiunk okulására.

Vajon csakugyan megváltotta-e Jézus az emberiséget? Hiszen ma is mennyi a bűn, gyűlölet, háború a földön!

Igen, de pontosan ott, ahol Jézus tanait nem ismerik el, nem fogadják el és nem követik. Krisztus megváltotta a világot, amennyiben eleget tett az isteni igazságosságnak a mi bűneinkért s azon kívül megtanított minket az Istennek tetsző élet feltételeire. Azt azonban ránk hagyta, hogy megváltásának gyümölcseit saját önelhatározásunkból és saját erkölcsi törekvésünkkel a magunk hasznára fordítsuk. Ha ezt nem tesszük, akkor ránk nézve a megváltás csakugyan gyümölcstelen marad.

Ahol s amennyiben Jézus nyílt ajtókra talál a lelkekben s a társadalomban, ott lehet ugyan szintén szenvedés és megpróbáltatás, de azt is megnemesíti és megenyhíti a Jézus hite, a kegyelem segítsége s az örök remények ragyogása; a bűn és kétségbeesés ott nem ütheti fel tanyáját. Háborúk vannak? Gyűlölködés és kizsákmányolás van a földön? Igen; ahol Jézus nincs, vagy ahol az ő tanait nem értik meg s félremagyarázzák, ott csakugyan magasra burjánzik minden gonoszság. Ebből csak az következik, hogy a világnak nagyon sokat kell még fejlődnie, hogy igazán keresztény s ami ezzel együtt jár: igazán nagy, boldog és kiegyensúlyozott életű legyen.

A megváltás legföljebb abban áll, hogy Jézus megtanított minket a felebaráti szeretet törvényére.

A felebaráti szeretet Jézusnak csakugyan egyik legfőbb törvénye, bár nem a legelső, mert a legalsó parancs az Isten tökéletes szeretetére és szolgálatára kötelez minket. Az igazi isten- és emberszeretetnek azonban Jézusnál az igaz hit az alapja és feltétele, valamint a parancsolatok megtartása ennek a kettős szeretetnek érvényesítési területe. Ezt szeretik felejteni azok, akik az evangéliumból és Jézus rendeltetéseiből minden mást ki szeretnének küszöbölni s a felebaráti szeretetet is merőben természetes alapon, kiragadva az istenszeretetből, az igaz hit s az összes parancsolatok megtartásának kötelességeiből, szeretnék előtérbe állítani. Ez nem egyéb, mint Jézus vallásának megcsonkítása és meghamisítása. A megváltás lényege különben is nem a szeretet parancsában, hanem a bűneinkért való elégtételnyújtásban, a keresztáldozatban rejlik.

A kereszténység túlvilághite jelentéktelenné fokozza le a földi életet.

Ellenkezőleg: az adja csak meg neki igazán a teljes erkölcsi jelentőséget. Hiszen akkor ettől az élettől függ végtelen időkön át tartó, örök sorsunk. Akkor ez az élet hallatlanul fontos, mert örök boldogságunk vagy boldogtalanságunk kérdése azon dől el, hogyan használtuk fel ezt az életet: Isten parancsai szerint-e, vagy azok ellenére.

A kereszténység megveti a testet.

Talán inkább így: a kereszténység elsősorban a lélekkel törődik, mert csakugyan milliószor fontosabb, hogy a lelkünk értékeit ápoljuk-e, mint a testét. De a kereszténység nem veti meg az emberi testet sem, mint ahogy ezt egy bizonyos hozzá nem értő, vagy irányzatos irodalom állandóan ismételi, hanem ellenkezőleg, azt is szentnek: Isten remekművének s a lélek társának tekinti; templomnak, amelyben az Isten lelke lakik, ahogy Szent Pál mondja (1 Kor 3, 16.). A sokat rágalmazott keresztény középkor éppen nem vetette meg a testet; erre vall a középkori szobrászat és festészet nagyszerű fejlettsége, amely az ember külső alakját is tisztelte s mint a Lélek lakóhelyét szeretetteljes tanulmány és sokszoros művészi ábrázolás tárgyává tette.

A kereszténység világmegvetést tanít.

Nem, világmegvetést nem hirdet. Csak az evilági dolgoknak helyes alárendelését tanítja az örök cél s az isteni törvény alá.

Egyébként talán annyira kell-e félteni ma az embereket, hogy túlságosan meg találják vetni az evilági javakat? Sokkal nagyobb az a veszély, hogy a túlzott evilágiság fékevesztett versengésre, jogtiprásra, önzésre s a felebarát kiuzsorázására ragadja az embert. A népek földi boldogulásának legnagyobb előmozdítói is éppen a nagy keresztények és a szentek voltak.”

Világos válaszok. Hiába, a teológia minden korban eligazítja a kereső, sőt kétkedő embert is. Segít minket tudatosítani, hogy nem Isten hagyta el Európát, hanem Európa Istent.






Erdő (Grünwald) Péter nem velünk, 

keresztényekkel ünnepli a karácsonyt?



2015. december 26. 17:30
Ifj. Tompó László - Hunhír.info
erdo-radnoti-karacsony500.jpg














Igen, ismét a nagyváradi rabbiunokáról, Erdő (Grünwald) Péterről van szó. A mellékelt fényképen Radnóti Zoltánnal, a Budapesti Rabbiság igazgatójával, a Mazsihisz Rabbitestületének elnökével, a lágymányosi Bét Sálom Zsinagóga rabbijával látható együtt az alábbi aláírással: „Legyen mindenkinek szent és áldott a saját ünnepe!”

Igen egy sátáni homo szeánszon vesz 

részt és áldoz az oltáron !


Magyar Menedék - Ősmagyar


A fotó a Bét Sálom Zsinagóga fészbúk-oldalán jelent meg december 24-én, így megjelentetéséért feltehetően maga Radnóti rabbi felelős. Meg kell hagyni, beszédes kép, pláne az aláírással. Mindenesetre nem tudok arról, hogy maga Erdő (Grünwald) bíboros tiltakozott volna ilyetén szerepeltetése ellen. Bár ismerve apai ágon való zsidó származásán túl világnézeti irányultságát, nem csodálkoznék, ha ez elmaradna.

Miként is mondja a régi jó római közmondás? Similis simili gaudet. Hasonló hasonlót gyönyörködtet. Ugyanis a bíborosnak a zsidó hagyományok iránt eleddig is oly sokszor kimutatott feltűnő rokonszenve emlékezetembe juttat bizonyos történelmi folyamatokat, melyek közül most elég legyen csak egyet kiemelnem, éspedig a néhai spanyolországi „titkos zsidók”, a „marannók” tevékenységét. E téma mindmáig legjobb hazai ismerője, Petrányi Ferenc (1879-1944) kalocsai tanítóképzői tanár, délvidéki atya könyvéből (Az inkvizíció. Mi a valóság a sok hazugság között?, 1908) idézek róluk:

Névleg és hivatalosan keresztények voltak, de titokban zsidó szertartásokat használtak és a zsidókhoz szítottak. (A megkereszteltekről levakarták a szentelt olaj maradványait, a keresztség után is alávetették gyermekeiket a körülmetélés szertartásainak, szombaton kerülték a szolgai munkát, tüzet nem gyújtottak, ünnepi ruhában jártak.) Magas állásokhoz jutottak; sokan a zsidósághoz húzó lelkület mellett papokká, sőt püspökökké lettek.”

Beházasodtak a legelőkelőbb családokba. A vagyon kezükben volt; az ország nemzeti és keresztény jellege a legnagyobb veszélyben forgott; s ha ehhez még hozzávesszük, hogy Spanyolország régi ellenségeivel, a mórokkal a keresztény fejedelmek ellenében többször szövetkeztek, akkor nagyon könnyen megérthetjük a protestáns dr. Huber A. (Über spanische Nationalität stb. Berlin 1852.) a zsidóveszedelem nagyságáról írt jellemző nyilatkozatát: »A keresztény Spanyolország létéről vagy nemlétéről volt szó.« De Maistre írja erre vonatkozólag: »A zsidóknak remegniük kellett, mert különben ők remegtették volna meg a keresztényeket.« Az 1812-iki cortes (országgyűlés), mely az inkvizíciót megszüntette, kijelentette, hogy a zsidóság a 15. században „nép volt a népben”. – Borrow György, a londoni bibliatársaság kiküldöttje »The Bible in Spain« c. munkájában igen érdekes eseteket beszél el arra nézve, hogy még a 19. század elején is mennyi titkos zsidó élt Spanyolországban, s mily nagy volt azok befolyása. Talaverában 1838-ban találkozott egy titkos zsidóval, ki őt is izraelitának nézvén, elbeszélte neki, hogy ősei között sok püspök volt s hogy még akkor is (1836.) évente eljárt hozzá bizonyos ünnepeken négy magas egyházi állásban levő ember, kik bizalmas körben átkozódtak a kereszténység és egyes szertartásai miatt.

Ha a zsidóság szívósságát és faji összetartását figyelembe vesszük, nem fogjuk csodálni, hogy aránylag oly kevesen tértek át szívből a kereszténységre, s hogy oly sokan a félelemből történt megkereszteltetés után is gyűlölték, gyalázták a kereszténységet. Manapság is így gondolkoznak a zsidók! Az »Egyenlőség« c. zsidó-felekezeti lap 1908. május 10. számában így ír: »Felnőtt, intelligens hitetlen zsidó nem hihet, a hívő zsidó még úgysem a katolikus dogmákban. És ha mégis ünnepélyesen vallja azokat, mert másképp ki nem térhet, jellembeli folttal, képmutatással, félrevezetéssel, csalással lépi át új vallása küszöbét, mert hazudott a haszonért, melyet az új vallástól vár…Tiszta dolog, hogy a kitért zsidó nem hívő, hanem csak képmutató. Nem hisz a dogmákból semmit sem. Csak egyet hisz, hogy mint keresztény könnyebben éri el földi célját.« Mi ugyan más véleményen vagyunk a zsidóknak megtéréséről – általában; de mindenesetre jellemző ez a felfogás és könnyebben érthetővé teszi a marranóknak kereszténygyűlöletét, szentségtöréseit, titkos összeesküvéseit.”

No de száz szónak is egy a vége: örülnék annak, ha maga Erdő (Grünwald) tiltakozna a közös kép s pláne az alatta lévő felirat ellen, s tenné ilyetén hiteltelenné a címbeli kérdést. Egy bíboroshoz méltóan. Vagy ne kívánjunk tőle lehetetlent?




Annál nagyobb szerencse nem érheti 

az 

embert, mint hogy zsidónak született”

 – avagy miért nő az antiszemitizmus?



2015. december 18. 11:43
Ifj. Tompó László - Hunhír.info
zsidok-hosok-tere.jpg



























Az idézett mondat Ungvári Tamástól való, aki ezt a minap az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetemen való díszdoktorrá avatásán mondta a Mazsihisz róla beszámoló hírcikke szerint. Egyértelmű, nem? Aki zsidónak született, annak nyert ügye van mindig és mindenhol. Aki nem, az viszont...


Magyar Menedék - Tepe

Ungvári Tamás! Ha van valaki, aki akkor van elemében, ha zsidó származásával éjt nappallá téve kérkedhet, akkor ő mindenképpen. Mondhatnók, tipikus árokásó. Mármint a zsidók és a magyarok között. Szakmai szükségletből persze (tájékozódni kell minden fronton, nemde?) kénytelen az ember persze őt is meghallgatni. Van egy műsora ugyanis az ATV-n „Könyvjelző” címmel. Ennek specifikusságát az adja, hogy a benne általa bemutatott tíz könyv szerzői között akár egy is lehet, aki történetesen nem zsidó származású. De ritkán. Többnyire tízből tíz az arány.

Ungvárinál persze nem új jelenség az árokásás. Idéztem már számtalanszor, de most ismét kénytelen vagyok: amikor múlt századunk hetvenes éveiben egy középiskolai tanár a Magyar Nemzetben megjelent olvasói levelében arról számolt be, mennyire megrontja beszédünket a gajdolás, nemsokára Ungvári megrökönyödve megjegyezte ugyanott: ez már tömény antiszemitizmus, ami benne egyenesen az auschwitzi gázkamrák emlékét idézi fel. Ugyanő aztán a kilencvenes évek végén egy budapesti könyvesbolt katalógusát tanulmányozva nem kisebb megrökönyödéssel észrevételezte tulajdonosának, hogy a benne szereplő tíz legkeresettebb kiadvány szerzői közül csak három zsidó.

Annál nagyobb szerencse nem érheti az embert, mint hogy zsidónak született”, hallottuk most tőle mi magyarok, akiket ilyen szerencse nem érhet. Nyilván rossz helyre születtünk. Viszont aki zsidónak születik, az rendben van. Azt Jézus Krisztus is hagyja csak békében, meg a katolikus Anyaszentegyház!

Itt kapcsolódom egy másik, a Vatikáni Rádió közzétette hírcikkhez. Ebből idézek: „December 10-én hozta nyilvánosságra a Vatikánban a Zsidósággal való kapcsolatokért felelős Bizottság azt a dokumentumot, melynek címe: „Isten ugyanis nem bánja meg kegyelmi adományát és meghívását” (Róm 11, 29) – Reflexiók a katolikus-zsidó kapcsolatok teológiai kérdéseiről a Nostra aetate (4) 50. évfordulójára”.” A hét pontból álló dokumentumból csak az utolsót citálom ide:

„Jézus Krisztus halálán és feltámadásán keresztül minden ember részesül az üdvösségben, mindenki megváltást nyert. Jóllehet a zsidók nem hisznek Jézus Krisztusban, mint egyetemes Megváltóban, nekik részük van az üdvösségben, mert Isten adományai és a meghívás visszavonhatatlan (vö. Ró, 11,29). Az, hogy ez miként valósul meg, az Isten üdvözítő tervének kifürkészhetetlen titka.”

Az ember nem hisz a szemének. Aki csak egy kicsit is ismeri az újszövetségi Szentírást, tudja, hogy a zsidóság, mint olyan, nem ismerte fel Jézus Krisztusban a Megváltót csodatételei láttán, sőt feltámadása ténye ellenére sem, sőt megtagadva őt, keresztre feszíttette, s mindaddig, amíg nem tér meg, azaz amíg nem fogadja el Krisztust az élő Isten Fiának, sorsa megpecsételtetett. Ezzel szemben a mostani vatikáni dokumentumban ez olvasható: „A katolikus egyház nem irányoz elő a zsidók felé irányuló semmiféle intézményes missziót.”

Mi ez, ha nem Jézus Krisztus tanításának feladása, vagyis a népek, nemzetek Hozzá való térítéséről történő lemondás? És mi más lenne az indoklása, mint Ungvári mostani mondata? Aki zsidó, az tökéletes. Ezek után aligha kérdéses, miért nő az antiszemitizmus.




Ezek biztos zsidók , és nem kazárok ??!!

De ezek csak ugatják a zsidót , kis metszett farkúak ,

 de hangosan ugatnak !!!!


Kik képviselik az igazi hatalmat?



2015. december 14. 09:22
Ifj. Tompó László - Hunhír.info
hatterhatalom-250.jpg











Az igazi hatalmat egy internacionalista, abszolút nem magyar érzésű zsidó, sőt kifejezetten cionista csoport képviseli”, amely felhasználja a kommunista mezt uralma fenntartására, mert mindegy, tagjai „kit szolgálnak, a lényeg, hogy ők legyenek az uralmon”.


Magyar Menedék - Háttérhatalom


Veres Péter sokak számára kommunista társutas, pojácává tett csizmás honvédelmi miniszter, azonban, hogy mennyire nem szurokfekete vagy hófehér a világ, mutatja, hogy (amint erről rovatunkban korábban beszámoltunk) már 1945 előtt két művében (Számadás, Szocializmus – nacionalizmus) meglehetősen nyíltan írt az örökösen árokásó genetikus minoritásról, utána pedig, ha nagy nyilvánosság előtt nem is, még inkább, amiért életműve mindmáig olyannyira kirekesztett irodalomoktatásunkból, hogy ha nevét meg is említik időnként, ebbeli állásfoglalásairól azonban szerfelett hallgatnak, arról, hogy mint 1963-ban mondta, „az igazi hatalmat egy internacionalista zsidó, sőt kifejezetten cionista csoport képviseli”.

1943-ban megjelent regényes önéletrajzában, a „Számadás”-ban kora nemzeti radikális politikai elemzőihez kísértetiesen hasonlóan fogalmazta meg, miért nem lehetséges a velük való viszony kölcsönös rendezése: népünk, benne különösen parasztságunk, nem hisz nekik, mert csak kereskednek, de nem dolgoznak, márpedig „minden dolgozó megveti a nem dolgozót”, ezért „a passzív, inkább csak lenéző antiszemitizmus a háború alatt csak növekedett, mert az éhes és rongyos parasztbaka azt látta, hogy minden irodán, gazdasági hivatalnál, hadtápintézménynél, kádernél és gyűjtőállomásnál jól táplált és jól öltözött” képviselőikkel találkozik ügye intézőiként, és noha „minden általánosítás igazságtalan egyesekre, de van alapja, s ez olyan valóság, amellyel számolni kell, még hogyha elítéljük is”.

Azt is hozzátette ugyanakkor, hogy nem kellenek ahhoz feltétlenül radikális politikai pártok és mozgalmak, hogy világszerte valósággal „biológiai ellenszenvet” érezzenek velük szemben, ugyanis képviselőik lehetnek tisztábbak, finomabbak, sőt akár szebbek is másoknál, valahogy mégsem kellenek „a vérnek és az ízlésnek”, főleg, ha korszakváltáskor mindig és mindenütt elsősorban a „szemetjük” került felül. E kulcsmondatai köszönnek vissza Beke Albert 1963. március 7-én vele folytatott beszélgetéséből: az őt meglátogató fiatal középiskolás tanár, amint megörökítette könyvében (Szemben a széllel, 1994), amikor azt tudakolta tőle, „mennyire van ő most benne a politikai hatalomban?”, elmondta:

„Teljesen a periférián élek: az nem jelent semmit, hogy az Írószövetség választmányában benne vagyok, hiszen semmi hatalom nincs a kezemben, de a Darvaséban és a Paliéban sem, pedig Darvas[József – Ifj. T. L.] az Írószövetség, Pali [Szabó Pál – Ifj. T. L.] a Népfront alelnöke”, mégis, „az igazi hatalmat egy internacionalista, abszolút nem magyar érzésű zsidó, sőt kifejezetten cionista csoport képviseli”, amely felhasználja a kommunista mezt uralma fenntartására, mert mindegy, tagjai „kit szolgálnak, a lényeg, hogy ők legyenek az uralmon”, Kádár pedig sem bennük, sem Németh Lászlóban nem bízik meg úgy, mint a „Szabolcsi-féle cionista zsidókban” [célzás Szabolcsi Miklós pártideológus professzorra – Ifj. T. L.].




Európa erkölcsi-szellemi-intellektuális 

képviselői mikor fordulnak szembe a 

nemzetellenes liberalizmus 

doktrínáival?



2015. december 09. 15:02
Ifj. Tompó László - Hunhír.info
sajto.jpg










A hazai jobbközép médiaelit lépten-nyomon felteszi e kérdést, és nem véletlenül. Hiszen minden a kiművelt főkön nyugszik, mondhatnók. Igen, de hol vannak ilyenek, pláne államfői vagy miniszteri szinten?


Magyar Menedék - Badiny

Persze tudom, alighanem a naivitások naivitása lenne azt hinnünk, hogy a liberálisra bebetonozott európai hatalmi struktúrába bárki is bekerülhet, aki bármilyen szinten is ellenáll a nemzetellenes liberalizmus doktrínáinak. Az ilyen személyek nemhogy államfői vagy miniszteri posztot, de hovatovább főiskolai-egyetemi katedrát sem kaphatnak. Vén kontinensünk odáig süllyedt, hogy benne még sokszor a magukat keresztényeknek mondók sem azok, mint akiknek lenniük kellene – köszönhetően hitetlenségüknek.

Mindezeket a sorokat Tóth Gy. László publicisztikája (Európa árulói. Magyar Idők, 2015. december 5.) olvastán írom. Ebből idézek:

„Szinte érthetetlen, hogy még a Vatikán is arra biztatja híveit, hogy fogadják lakásukba az egyébként keresztényellenes, muzulmán, illegális bevándorlókat, akikről senki sem állítja, hogy nem emberi lények, de azt világosan látni kell, hogy ők egy másik civilizáció képviselői, akikkel nincs közös jövőnk. Ahogy a múltunk sem volt közös, és a jelenünk sem az. De arra sem kaptunk egyértelmű választ, hogy a kereszténység hazája Európa, miért nem fogadja be soron kívül a muzulmán világban megvetett és üldözött keresztényeket? A német menekülttáborokban gyakoriak a verekedések, a kisebb-nagyobb incidensek, és a kisebbségben lévők elnyomása. Európai ésszel felfoghatatlan, hogy szélsőséges muzulmánok az arab országokból menekült keresztényeket terrorizáljanak egy olyan országban, amelyik befogadta őket, és amelyet lényegében kereszténydemokrata pártok vezetnek. Mit képvisel valójában Angela Merkel? A CDU kereszténydemokrata vagy liberális párt? A férfiak és nők egyenjogúsága a német alkotmány egyik alapelve. Az NDK-s, ifjúkommunista agitpropos múlttal rendelkező kereszténydemokrata Merkelnek tudomásul kell vennie, hogy az ortodox zsidó rabbik után a jövőben a muzulmán imámok sem fognak vele kezet, ugyanis ők sem érinthetik meg a nőket. Nem véletlenül mondta Julia Klöckner német kereszténydemokrata képviselő, hogy nem Németországnak kell megváltoznia, hanem a menekülteknek, függetlenül attól, hogy milyen környezetben szocializálódtak.”

Az a politikai kakofónia, ami ma uralkodik kontinensünk nyílt fórumain, beleértve a vatikániakat is, szintén a hitetlenség „gyümölcse”. Amikor valaki Istennel mindenáron le akar számolni – mondván, ő már nem a Biblia köldökzsinórján csüng, mert ő „felvilágosult”, „modern”, „haladó”, mindennemű tekintélytől független, „autonóm” lény, az „ész királya” –, valójában saját jobbik énjével is leszámol. Nem lesz már ugyanis semminemű identitása. Nem lesznek sziklaszilárd nézetei. Csak az fogja érdekelni, hogy minél többet fogyasszon, amíg csak lehet, a multikulturális arzenál nyújtotta „élvezeti” cikkekből, s ennek érdekében átnézzen bárkiken is. Ha el is megy négyévenként szavazni, csak azért teszi, hogy a neki legtöbb üveggyöngyöt ígérő pártokat „hatalomba emelje” – „mert így jobb lesz nekem” –, felnőtt szamárként elhíve, mennyire fontos ehhez az „ő voksa”.

De mit is lehet ez ellen tenni, hogy legyen jövője Európának? – kérdethetnők. Átadom a szót ismét Tóth Gy. Lászlónak:

„Európa jövője lényegében attól függ, hogy erkölcsi-szellemi-intellektuális képviselői vállalják-e a történelem által rájuk rótt feladatokat. Az ellenséges szellemi közeg ellenére, vállalják-e végre, hogy szembefordulnak a tőlük idegen nemzetellenes liberalizmus doktrínáival, a baloldal utópisztikus eszmevilágával és az atlantista-globalista erők mindenen átgázoló pragmatizmusával. Európa összefogása, értékeinek és érdekeinek közös képviselete csak abban az esetben valósulhat meg, ha a baloldali és liberális politikai pártok és értelmiségi csoportosulások a „nemzeti” jelző használatát nem tartják elfogadhatatlannak, a nemzetállamok létezését, pedig nem történelmi tévedésként, hanem eredményként és lehetőségként értelmezik. Az uniós szabadságjogok: az áruk, a tőke, a szolgáltatások, és az emberek szabad áramlása önmagában nem old meg semmit. Az Európai Unió csak akkor lesz életképes, ha a nemzetállamok jogainak tiszteletben tartása mellett képes lesz egy új szellemiségű, azonos értékrendű, és nagy kohéziójú összefogás megteremtésére.
Jelenleg ennek nincsenek meg a feltételei.”

Bár ne legyen igazam, de szerény meglátásom szerint a baloldali, liberális politikai pártoktól és értelmiségi csoportosulásoktól azt elvárni, hogy elfogadják a nemzetek, nemzetállamok létét, paradoxon, magyarul fából vaskarika. Legalábbis ami a vezetőit, hangadóit illeti. Más kérdés azonban, hogy akiket „szavazópolgáraik”-ként uszályukba befogtak a nekik beígért nagyobb konc elnyerésének illúziójával, miként vannak ezzel, azaz mikor üt számukra a felismerés órája, annak belátása, hogy ezek MINDIG BECSAPJÁK őket is?






Itt élned, halnod kell”



Vörösmartyra emlékezünk

2015. december 01. 16:54
Ifj. Tompó László - Hunhír.info
vorosmarty-mihaly250.jpg










Emlékszem, 1986-ot írtunk. Még dúlt a kommunizmus. Egy szombathelyi általános iskolába jártam akkor. Internacionalizmus ide vagy oda, mégis meg kellett tanulnunk kötelezően a Himnuszt és a Szózatot. Ez utóbbi költőjére emlékezünk ezúttal.



Igen, kétszáztizenöt éve e napon született Vörösmarty. Nem, nem kezdem itt most bogozni költészete szálait. Csak eltűnődöm. Milyen korban is élt élete ötvenöt éve során? A „nemzeti romantika” korában, vágja rá az irodalomtörténet. Romantika? Azon valami sekélyest szokás érteni. Dagályosságot, érzelgősséget, rendszertelenséget. Pedig erről szó sincs!

A romantika, mint stílusirányzat és világkép, az embernek a történelmi múltban gyökerező lelkiségéből, szellemiségéből a magasztos vonásokat van hivatva megidézni. Ezért írta a Szózat lírikusa a Zalán futása, a magyar nemzeti hőseposz első éneke bevezetéseként:

Régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban?
Századok ültenek el, s te alattok mélyen enyésző
Fénnyel jársz egyedűl. Rajtad sürü fellegek, és a
Bús feledékenység koszorútlan alakja lebegnek.
Hol vagyon, aki merész ajakát hadi dalnak eresztvén,
A riadó vak mélységet fölverje szavával,
S késő százak után, méltán láttassa vezérlő
Párducos Árpádot, s hadrontó népe hatalmát?
Hol vagyon? Ah ezeren némán fordulnak el: álom
Öldösi szíveiket, s velök alszik az ősi dicsőség.
A tehetetlen kor jött el, puhaságra serényebb
Gyermekek álltak elő az erősebb jámbor apáktól.
Engem is, a nyugalom napján, ily év hoza fényre
Már késő unokát, ki előbb a lányka mulandó
Szépségén függtem gondatlan gyermeki szemmel,
S rajta veszett örömem dalait panaszosra cserélvén.
Hasztalanúl eget és földet kérlelve betölték.
Mégis az ifjúság háborgó napjai múlván,
Biztos erőt érzek: kebelemben nagyra kelendő
Képzeletek villannak meg, diadalmas Ügekről,
S a deli Álmosról, s Álmosnak büszke fiáról,
Párducos Árpádról... Óh hon! meghallasz-e engem,
S nagyra törő tehetősb fiaid hallgatnak-e szómra?
Megjön az éj, szomorún feketednek az ormok, az élet
Elnyugszik, s a fél föld lesz nyoszolyája; de engem
Fölver az elmúlt szép tetteknek gondja. Derengő
Lelkem előtt lobogós kopják és kardok acéli
Szegdelik a levegőt: villog, dörög a hadi környék.
Látom, elől kacagányos apák, s heves ifju leventék
Száguldó lovakon mint törnek halni, vagy ölni,
Zászlódat látom, Bulcsú, s szemem árja megindúl.
Óh hát halljátok, ti hazának gyermeki! szómat,
Későn hangzik már; de magában hordja halálos
Harcok fergetegét, s hű a haladékony időhöz.

Zalán bolgár hadvezért Árpád vezér legyőzi Tiszaalpárnál. Erről szól ez a hősköltemény, ez az eposz – amelynek idézett részletét nem mellesleg betéve kellett tudni ezerkilencszáznegyvennyolc előtt középiskoláinkban! Egy olyan kort igéz meg, amely nem ismert érdemtelen egoizmust, én-kultuszt. Egy olyan világot, amelyben rend volt, hierarchia, amelyben érdem nélkül senki sem juthatott egyről a kettőre. Enélkül ugyanis nincsen honfoglalás.

Honfoglalás? Most ne vitatkozzunk azon, amiről őstörténészek és követőik, hogy ez inkább honvisszaszerzés volt, semmint honfoglalás. Mert ha mondjuk „csak” ez utóbbi volt, akkor is lenyűgözve olvassa az ember Vörösmartyt. Idézett eposza ugyanis a lényegről szól. Arról, hogy a történelem, értelme szerint, nem más, mint a lélek kultúrája, a szellemiség szárnyalása, az egyén saját közösségéért való önfeláldozásában megnyilvánuló, krisztusi szeretetre valló hősiessége. E világi kicsinyességeinket ha kell, magunk mögött hagyva való küzdelmünk azért, hogy Istennek tetsző életünk legyen e földi tereken, miközben gondolatainkra és ezek szavakban való kifejeződésére éppúgy vigyázunk, mint a sebész arra, hogy ne az egészséges, hanem a beteg szövetet távolítsa el a testből.

1928. december 6-án Schütz Antal piarista hittudós a budapesti Piarista Diákszövetség lakomáján elmondott serlegbeszédében így fogalmazott (Eszmék és eszmények, 1933):

„Megidézem az ifjú Vörösmartyt, a romantikus rajongót, „ki életszomját el nem égeté”, ki „gyermeki szemmel” tud a nőre tekinteni, aki fázva és koplalva is „nagyra kelendő képzetek” közt új honfoglalást készít a nemzeti géniusznak. Ez az eszményekben hívő, hazájának nagyságán ábrándozó Vörösmarty kell nekünk! Én sajnálom azt a férfiút, akinek ifjúságában nem volt meg a maga romantikus kora, mikor szőtte termékeny ábrándjait magának és nemzetének nagyságáról; és nem látom biztató jövőjét annak a népnek, mely fásultan beletörődik a sofőrtípus uralmába, és jobblétre való törekvése kebeléből nem szüli meg a maga vörösmartyas ábrándozóit és rajongóit.

Visszakérdezek: vajon megvan-e a mai ifjúság „romantikus kora”? Iskolai, állami ünnepélyeken hányszor hangzik fel a Szózat! De akik hallgatják, vagy éneklik, vajon mit éreznek közben? Mit jelent számukra az, hogy „Itt élned, halnod kell”?






Ha nem Izrael áll a szörnyű párizsi 

terrorakciók mögött, akkor ki?



2015. november 30. 21:00
Ifj. Tompó László - Hunhír.info
zsidobeke.jpg
















Bizonyára ismerős sokaknak Kosztolányi Dezső regényéből, az „Aranysárkány”-ból Liszner Vilmos alakja, az érettségiig csupán kegyelemből eljutó, ám a matúrán mégis elbukó diák alakja, akinek nem használt nyolc éven át semmilyen szép szó a tanulásra. Nos, ilyen mind a Mazsihisz, mint az említett állam.


Magyar Menedék - Nemzeti Könyvhét

Honlapján ma Izrael Állam Nagykövetségének alábbi közleménye jelent meg:

„Izrael Állam magyarországi nagykövetsége a lehető leghatározottabban elítéli Szentgotthárd polgármesterének, Huszár Gábornak azt a kijelentését, amely a médiában is megjelent. Hangfelvétel is tanúsítja, hogy a polgármester azzal vádolja Izraelt, hogy a szörnyű párizsi terrorakciók mögött áll. A polgármester szavai ismételten bizonyítják azt, hogy vannak, akik nem tanulnak a történelemből, és továbbra is a zsidó államra, Izraelre, és a zsidókra vonatkozó összeesküvés elméleteket és negatív nézeteket hangoztatnak. Az ilyen jellegű uszítás vezetett a zsidók legnagyobb tragédiájához Magyarországon is.

Sajnálatos, hogy egy közszereplő, Szentgotthárd fideszes polgármestere – aki példakép kellene, hogy legyen a választókörzetében – ilyen hamis és nevetséges állításokat mond. Izrael, az egyetlen demokrácia a Közel-Keleten, és az az ország, amely a népe ellen elkövetett több ezer terrortámadás áldozata. A polgármester a kijelentésével összekeveri az elkövetőket és az áldozatokat.”

A polgármester állítása, kérdezem, mitől vád, sőt uszítás? De jó, fogadjuk el a nagykövetség által írottakat. A vád, az uszítás holokauszthoz vezet. De van itt egy bibi. Izrael – és persze a Mazsihisz – részéről mást sem hallunk, mint hogy a holokauszt egyedi történés – volt. Ma viszont, halljuk ugyanonnan, reneszánsz van. Zsidó reneszánsz. Most akkor melyiknek higgyünk?

Azon pedig már csak hahotázni tudunk, hogy „Izrael az egyetlen demokrácia a Közel-Keleten”. Kísértetiesen emlékeztet ez az 1945-ös korszakváltás zsargonjára: mi vagyunk a demokrácia, helyesebben a népi demokrácia! Ezt harsogták úton-útfélen Marx és Lenin tanítványai.

Tanulság? Liszner Vilmosok persze mindig voltak, de régente azért tudták őket kezelni. Még álmukban sem gondolhattak arra, hogy bárminemű felelős pozíciót kapjanak. Ma más a helyzet. Legalábbis a csillagfordulásig.




Ha ön, kérem, nem ért a sz@rhoz sem, 

miért akar atombombáról beszélgetni 

velem?”

2015. november 28. 15:51
Ifj. Tompó László - Hunhír.info
atombomba-250.jpg











Valahogy nem hagy nyugodni a tegnap ismertetett história, az, hogy „2017-től a jó helyesírást jutalmazni fogják, a hibákért pedig nem jár hibapont” az érettségin. A cél ezzel egyértelműen az embertömegek infantilissá tétele. De szó szerint!


Magyar Menedék - Tepe


Hiába, az ördögi műveletek mindig és mindenhol a legalsóbb szinten kezdődnek. Ne értsen a pusztabunkó magyar semmihez, de tegyen úgy, mintha értene! Hadd higgye azt, hogy ő is már valaki!

Van egy számítástechnikus ismerősöm, aki nagyon is jól ismeri a tömeghülyítés pszichózisát. Vele és egy hívatlan utastársával esett meg az alábbi, általa versbe szedett történet:

Egy zsidó és egy gój egy repülőn utazott,
és jegyet mindkettő egymás mellé kapott.
Egy jó könyve volt a kereszténynek,
gondolta, kiolvassa mire hazaérnek.
Ám a zsidónak az volt a terve,
az utazás alatt kicsit beszélgetne.
Mondta is a gójnak: - Beszélgessünk kicsit!
Ha beszélgetünk, az idő jobban telik!
Az udvarias gój most már mit tehetett?
A beszélgetésbe szépen bele is egyezett.
- Miről beszélgessünk? - kérdezte a zsidót,
aki pökhendien erre így válaszolt:
- Az atombombáról beszélgessünk, kérem!
Ha semmit nem tud róla, az se nagy szégyen!
A gójt a könyve pedig jobban érdekelte,
így a beszélgetést másfelé terelte:
- Kérem, mielőtt elkezdünk beszélni,
lenne egy kérdésem, ha megengedi!
- Kérdezzen nyugodtan! - felelte a zsidó,
de hangjában volt valami nyugtalanító.
Mert a gój a zsidót nagyon meglepte,
mikor a kérdését neki feltette:
- Ha ugyanazt a füvet eszi kecske, tehén és ló,
a trágyájuk akkor miért nem hasonló?
Míg a kecskének sok kis bogyó a végterméke,
addig a tehénnek nagy lepény az ürüléke.
A ló pedig hatalmas darabokat sz@rik,
miközben ő is ugyanolyan füvet eszik.
Míg a gój a zsidó feleletét várja,
a zsidó a karjait ostobán széttárja.
- Nem tudom a választ! - mondja a zsidó.
- Ez a kérdés nehezen megválaszolható!
A gój olvashat, nem lesz már más dolga,
mert a zsidónak a következőt mondja:
- Ha ön, kérem, nem ért a sz@rhoz sem,
Miért akar atombombáról beszélgetni velem?

Szétröhöghetjük magunkat, ámde a helyzet halálosan komoly. A mindenhez, valójában semmihez sem értők korát éljük. Amikor már írni sem kell tudniuk helyesen.




Háborús bűnösök”-nek titulált 

kormányfőink végre méltó sírhelyen 

nyugodhatnak majd?



2015. november 26. 12:35
Ifj. Tompó László - Hunhír.info
szalasi-ferenc.jpg


















Lassú víz partot most, mondhatnók, s bár így lenne ebben az esetben is. Mindenesetre nagy a jajveszékelés a véleményterroristák körében. Rettegnek attól, hogy előbb-utóbb helyére kerülnek történelmünk általuk csak mocskolt személyiségei


Magyar Menedék - Badiny
No de konkrétan miről is van szó? Olvasom az ATV-n Szobota Zoltán mai cikkét: „A vészkorszak kormányfőinek sírjait is felújítaná a kormány?” Már a címe is önmagáért beszél. Embereknek nem sírjaik vannak, hanem sírjuk. No de lépjünk tovább!

Egy a Magyar Közlönyben most megjelent kormányhatározat arra hívja fel a nemzetgazdasági miniszter és a Miniszterelnökséget vezető miniszter figyelmét, hogy 2016 január 31-ig biztosítsák az 1848–1947 között hivatalban lévő miniszterelnökök sírjainak felújításához szükséges forrásokat.”

Ezután Szobota persze hosszasan nyelvelt, hivatkozva bizonyos Harangozó Tamásra, aki az MSZP frakcióvezető-helyettese s elmondása szerint a fenti kormányhatározat alapján a harmadik Orbán-kabinet „számos olyan magyar kormányfő sírját is gondozni kívánja az adóforintokból, akik tevőlegesen is részt vettek a magyarországi zsidóság szellemi, gazdasági és fizikai megsemmisítésében”.

Tartjuk olvasóinkat annyira pallérozottaknak, hogy nem kezdünk itt most semmiféle történelmi okfejtésbe e tárgyban. Hanem ideidézzük még a cikk egy beszédes passzusát:

„Kerestük az ügyben a dokumentumot aláíró Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettest, akinek válaszával hamarosan frissítjük cikkünket. Egyik miniszterelnökségi forrásunk arra emlékeztet, hogy azok a kormányfők, akiket háborús bűnösként ítéltek el, és végeztek ki jeltelen tömegsírba kerültek, így nincs adóforintokból fenntartott, konkrétan felkereshető síremlékük Magyarországon. Példaként Imrédy Bélát, Bárdossy Lászlót, Sztójay Dömét és Szálasi Ferencet említi.”

Márpedig a sírhely, tesszük hozzá, mindenkinek kijár. Pláne egy ország kormányfőinek. Ha nincs ilyenjük, állítani kell nekik, füstölögjenek bármennyire is a véleményvezérek. És még egy. Egyre érzékelhetőbben nő azon egyetemisták száma, akik hitelesen szeretnének tájékozódni mindmáig gyalázott kormányfőinkről – merthogy a marxista-materialista, tudományos szocialista és liberális olvasatokból nem kérnek. Ezek szerzői jobb, ha belenyugodnak abba, hogy csillaguk leáldozóban van.




Önmegvalósítás helyett unokákat!



2015. december 16. 19:31
Ifj. Tompó László - Hunhír.info
villo-osku250.jpg










Hja, kérem, a liberális kényesebb állatfajta, mint a mimóza a növényvilágban. Mást sem akar, mint azt bizonygatni, hogy mindkét nem egyforma. Vérig sértődik, ha valaki azt mondja, hogy egyszerűen nincsen igaza.




Magyar Menedék - Badiny


Párhuzamos híreket idézek. Kovács Ákos énekes az Echo TV-nek hosszú interjút adott. Belőle néhány mondat felhőszakadást váltott ki az emberi jogok közismert harcosaiból. Megfeledkezve ugyanis a másság kultuszáról, megvallotta: ugyan tilos kimondani, de nem hisz a női egyenjogúságban. Nem hisz abban, hogy van „női súlyemelés”. Sőt többet mondott: „A nőknek nem az a dolguk, hogy ugyanannyi pénzt keressenek, mint a férfiak. Én így érzem.”Merthogy a nők dolga a női princípiumot beteljesíteni. Valakihez tartozni. Valakinek gyereket szülni. A nők és a férfiak egyformán fontosak, de ebből nem következik, hogy a nőknek és a férfiaknak versenyezni kéne a munkaerőpiacon.

Megszólalt aztán Kövér László is. Pártja mostani kongresszusán kijelentette: „Szeretnénk, ha lányaink az önmegvalósítás legmagasabb minőségének azt tartanák, ha unokákat szülhetnének nekünk.” Amire Vadai Ágnes hozta szokott stílusú reakcióját: „A nőgyűlölő hülyék szobacsarnokában kiemelt helyen lesz a szobra.” (Magyar Nemzet, 2015. december 15.)Mármint Kövérnek.

Nos, mind Kovács Ákosnak, mind Kövér Lászlónak teljesen igaza van, akárki akármit mondjon.A nőből anyává leendő szebbik nem valódi hivatását, függetlenül a gazdasági körülmények alakulásától, eldöntötte maga a Teremtő, gondoljanak erről bármit a bal- és jobboldal Zetkin Klárái és Bédi-Schwimmer Rózái.

Egy francia püspök magyarul is megjelent kiváló könyvéből (Émile Bougaud: A kereszténység és korunk, 1912) idézek:

„Tagadhatatlan, hogy a nő szellemét is művelni kell; úgy van, művelni, de nem nehézkessé tenni és ferde irányba terelni. Nyissuk meg előtte valódi világát: a vallás, irodalom, történelem, művészet, költészet, festészet, zene világát, az igaz, szép és jó látókörét, hadd fejlődjék e téren. És itt ragyogni is fog. De tudomány, algebra, számtan, vegytan, természettan, jogtudomány, földművelés, nemzetgazdászat? Nem neki valók! Nem tudomány, csak a tudomány virága való neki; de azt is csak ujja hegyével érintse.

Mily lángészt, mély ismeretet árul el Molière e gyönyörű szavaiban: Ám legyen a nőnek mindenről fogalma. Úgy van, de csakis fogalma. És nehogy túlhajtsátok a dolgot: Elég … többet ne követelj! Mert ha a nő tudóssá lesz, megállhatja-e, hogy abból mit se fitogtasson? Aztán ti tudjátok, hogy bármily csekély mérvben teszi, oda varázsa, oda befolyása.”

De ha ez nem lenne eléggé világos, tudok máshonnan is idézni:

„A nőnek nem az a hivatása, hogy a politika vagy a közélet terén érvényesüljön. A népek történetének tanúsága szerint mindenütt a férfit illette meg a politika és a közélet. Kétségtelenül a politikai élet szennyes hullámain könnyen szétfoszlik az a dicsfény, amelyet a nő alakja köré fonnak a családi tűzhely géniuszai. Ha azonban a törvényhozás ma már megadja a nőnek a választó jogot, éljen vele a köz javára, de ne higgye, hogy az ő hivatása a közügyek vezetése, mert ez a természet bölcs berendezése folytán nem a nő, hanem a férfi életkerete.

A kereszténység a női hivatást a Hitvesben és az Anyában látja. A nő életkerete a család. Ő ott a férfi életének ereje, ő a gyermekek anyja és az ő ölén bontakozik ki a jövendő nemzedék testi és lelki jóléte. A nő itt alkotja meg az ő nagyszerű alkotásait, amelyekért hálás lesz neki az emberiség. Ha a nők nem is építettek századokra szóló Szent Péter-templomot, nem faragtak mózesi szobrot, nem festettek raffaeli képeket, nem írtak wagneri operát és nem fedezték fel a modern technika csodáit, de megvan az az elégtételük, övék az a soha el nem múló dicsőség, hogy e nagy mesterek: Bramante, Michelangelo, Raffael, Wagner, Edison és az emberiség többi nagy képviselői mind az ő gyermekeik révén, tőlük kapták testi és lelki adományaikat és ők nevelték fel őket. És ha a nő nemcsak a családban, hanem ezenkívül még a karitatív társadalmi téren is teljesíti kötelességét, akkor ő építi fel az új világ boltíveit, amelyeknek árnyékában boldogabban él a jövő nemzedék.”

A nő az emberiség szívében mint Hitves és mint Anya áll a tisztelet legmagasabb fokán. Ez így volt mindig és ez így is lesz még akkor is, ha a nő idővel a társadalmi élet minden vonalán is érvényesülne. Mert ez a fenséges hivatás, amelyet a természet Alkotója szánt általánosságban a női nemnek. S ezért érthető is, hogy az emberiség miért fon lelkének sugaraiból dicsfényt a Hitves és az Anya alakja köré, és miért szenteli neki minden esztendőben az „Anyák napját”. Ő van hivatva arra, hogy ebben a züllésnek indult világban a romlástól megmentse társadalom utolsó életegységét, a családot és ezért illő, hogy ez a nap ünnep legyen nemcsak a férfi és a gyermek, hanem a társadalom lelkében is.”

Zborovszky Ferenc jezsuita atya művéből citáltam (Isten országa mibennünk,1940). A józan ész tehát azt diktálja, amit Kovács Ákos és Kövér László mondott. Aki pedig ezt nem így látja, nyugodtan beléphet Vadai Ágnes (amúgy léket kapott) pártjába...






Mennél jobban szaporodnak a szelíd 

hazafiak, annál inkább lesz szükség a 

vad magyarokra”



2015. december 13. 14:06
Ifj. Tompó László - Hunhír.info
Nyilzapor Opusztaszeren.jpg




















Mennél jobban szaporodnak a szelíd hazafiak, annál inkább lesz szükség a vad magyarokra” – figyelmeztette Benedek Elek fiát. Ady Endre pedig arra, hogy „kis nemzetnek még lélegzetet vennie is radikálisan lehet”.


Magyar Menedék - Ősmagyar

Sokak szerint a radikalizmus a hőzöngés, a hőbörgés, a délibábkergetés, a célok nélküli vágyak és álmok alapján való politizálás szinonimája, a világnézeti megalapozottság, a támadhatatlan tudás hiányának emocionális kompenzálása. Azonban eleink tudatában, a szó eredendő értelmében, valójában a dolgok mibenlétének kutatását, a gyökerekig való lenyúlást és az ebből következő határozott cselekvést, a felismert igazság kendőzetlen kimondásának a várható következményektől független kényszerét jelentette. Amiért is Benedek Elek fiát arra figyelmeztette, hogy „mennél jobban szaporodnak a szelíd hazafiak, annál inkább lesz szükség a vad magyarokra”, nem is szólva Ady Endréről, aki pedig arra, hogy „kis nemzetnek még lélegzetet vennie is radikálisan lehet”.

„Ne félj, ne szégyelld szeretni a hazát! Ma a világpolgárság a divat, de te ne hódolj e divatnak. Inkább légy „vad magyar”, mint „szelíd hazafi”. Mennél jobban szaporodnak a szelíd hazafiak, annál inkább lesz szükség a vad magyarokra” – figyelmeztette fiát a legendás székely mesemondó. Tudva, hogy a latin radix magyarul gyökeret jelent, így a belőle képzett fogalom például korántsem a tüntetések efemer sikereit hajhászó „radikális proliság” megfelelője, hanem a keresztény etika meghatározása szerint a sarkalatos erények (virtutes cardinales) közül az erkölcsi jót értelmünk benső világában biztosító okosság (prudentia), a helyes akaratot cselekvésünkben szabályozó igazságosság (iustitia), az azzal szembeni akadályok leküzdésében megerősítő bátorság (fortitudo) és a testi-szellemi törekvéseinket megfékező mértékletesség (temperantia). Vagyis maga az aurea mediocritas, az arisztotelészi aranyközép, a két véglet közötti igazság megtalálására való ösztönös törekvés, így mondjuk a gyávaság és a vakmerőség véglete közt a bátorság választása.

Igen, aki valóban radikális, mindig a dolgok, jelenségek miértjeit, jó vagy rossz, igaz vagy hamis voltukat keresi, utóbbiak esetében megváltoztatásukat pedig inkább evolúciós, mint revolúciós úton kívánja elérni. Vagyis nemcsak rombolni, hanem építeni is akar, megfogadva az evangéliumi intelmet („legyetek okosak, mint a kígyók és szelídek, mint a galambok” (Mt 10, 16), amiért is például a globális világ elleni valódi radikalizmusának jele korántsem a bankok előtti abcúgoló, netán kavicsdobálásos tüntetések szervezésében, hanem a tőlük való egzisztenciális függőség felszámolására irányuló hathatós törekvésekre találásában és azok ajánlásában rejlik.

Így ennek megfelelően taktikáit sohasem áldozza fel az etika oltárán, még akkor sem, ha a „tömeg árja” az ellenkezőjét kívánja. Tudja, többet ér a kevés oroszlán, mint a sok nyúl, amiért mindig sziklaszilárd és nyílegyenes, Fülep Lajos 1919-ben Szabó Dezső regényéről, Az elsodort faluról írt kritikája reá vonatkozó fogalmazásával „igazságfanatikus”, Ady szavaival a „Tűz csiholója”, aki tudja a költővel:

Csak akkor születtek nagy dolgok,
Ha bátrak voltak, akik mertek,
S ha százszor tudtak bátrak lenni,
Százszor bátrak és viharvertek.

Az első emberi bátorság
Áldassék: a Tűz csiholója,
Aki az ismeretlen lángra
Úgy nézett, mint jogos adóra.

Mint egy Isten, hóban, vacogva
Fogadta szent munkája bérét:
Még ma is minden bátor ember
Csörgedezteti az ő vérét.

Ez a világ nem testálódott
Tegnaphoz húzó, rongy pulyáknak:
Legkülönb ember, aki bátor
S csak egy különb van, aki: bátrabb.

S aki mást akar, mint mi most van,
Kényes bőrét gyáván nem óvja:
Mint ős-ősére ütött Isten:
A fölséges Tűz csiholója.




Íme a megtévesztés magasiskolája: 


nem Izrael, Brüsszel a hibás



2015. december 19. 21:14
Ifj. Tompó László - Hunhír.info
zsinagoga.jpgHát igen, ha léket kap a hajó, mindenki hibás, csak a kormányos nem. Ezt hirdeti az izraeli hivatalos kormánypolitika. Eközben persze szerfelett csodálkozik, hogy lassan már mindenkinek tele lesz vele ama bizonyosa.



Magyar Menedék - Nemzeti Könyvhét
Mazsihisz a minap a debreceni Pásti utcai orthodox zsinagógában „Zsidó kéziratok és szertartási tárgyak” címmel megnyílt kiállításon Ilan Mor nagykövet által elhangzottakat idézi, aki „hosszan beszélt Izrael és az Európai Unió közötti viszonyról, melyet leginkább egy szeretlek-is-meg-nem-is kapcsolathoz hasonlított. Kitért az Unió által támasztott igazságtalan és teljesíthetetlen követelményekre, a kettős mérce problémájára, de hangsúlyozta, hogy a súrlódás nem az egyes európai országokkal van, hanem a brüsszeli vezetéssel, hiszen a tagállamok mindegyikével remek kapcsolatot ápol Izrael, köztük természetesen Magyarországgal is”.

Jaj de jó! Nem Izrael felel a negatív fejleményekért. Nem, egyedül Brüsszel a mumus! Ha nem lenne rémesen komoly a helyzet, azt mondanám, szétröhögöm magamat ekkora orbitális ostobaság olvastán.

Na de akkor most ki és mi kicsoda, micsoda? A Mazsihisz-hírcikkről nem tudom nem idézniPozsonyi Ádám, korunk egyetlen magyar szépírója legújabb kötete (Irgalom atyja, ne hagyj el!)elbeszélését (Göncz eset):

„„Mindannyian görög zsidók vagyunk!” Ezt a biológiai nonszenszt Göncz Kinga osztotta meg a Facebook közösségi portálon. Mivel mindig is küldetésemnek éreztem a valótlanságok elleni küzdelmet, hát hozzá kommenteltem: „Ezt kikérem magamnak. Én nem!” Erre Göncz asszonyság ahelyett, hogy elgondolkodott volna, további képtelenségeket sorolt.

„A francia Le Monde a 2001. szeptember 11-iki New York-i merényleteket követően a címlapján ezzel jelent meg: „Mi mindannyian amerikaiak vagyunk!” Így fejezve ki a franciák együttérzését az amerikai néppel. Hasonlóképpen fejezte ki magát Kennedy amerikai elnök, amikor a hatvanas évek elején Berlinbe látogatott: „Mindannyian berliniek vagyunk!”, mondtam, utalva a Berlini Fal által kettéosztott főváros lakóival való szolidaritásra. A „Mindannyian görög zsidók vagyunk” azt jelenti, hogy együtt érzünk és támogatásunkról biztosítunk mindenkit, akit a szélsőjobb támad és fenyeget, legyen az Görögországban, Ausztriában vagy – Magyarországon!”

Úgy éreztem, továbbra is sületlenségeket beszél. Fel akartam hát nyitni a szemét:

„Nem emlékszem, hogy a zsidó szervezetek bármikor hangoztatták volna: „Mi mindannyian székely hazafiak vagyunk”, amikor falukat rombolnak le. Vagy amikor Felvidéken magyarokat ütnek-vernek, megkülönböztetnek, itthon és szerte a világban. Normális ember a saját fajtájáért izgul, küzd az érdekeiért, nem idegenek érdekeit, nézeteit, hasznát lesi, tolja előre és támogatja. Semmi közünk se a görög, se a fokföldi zsidókhoz. Nem haragszunk rájuk, nem is szeretjük őket, sorsuk közömbös. Lényegtelken, nem ránk tartozik. A francia lapok sem érdekesek, és az is teljesen közömbös, miféle szlogeneket szajkóz egy amerikai magazin. Miért kéne ahhoz idomulni, Másolni? Főleg követni! Bolond ember foglalkozik ezzel, esetleg olyan, aki az idegen érdekeit szolgálja.

De ezek a szocialisták nem akarják az igazságot. Fogta magát, és kizárt az oldaláról. Én megtettem mindent, ami tőlem elvárható. Innentől leveszem róla a kezem. Éljen tovább tudatlanságban!”

Hát éljenek. Csak akkor vállalják a következményeket SAJÁT tetteikért. A minden országban ZSIDÓ ZSIDÓK ne takarózzanak mások köpönyegébe! De ha mégis ezt teszik, ne csodálkozzanak viszont, ha az antiszemitizmus mindenhol növekszik.






ELVÁNDORLÁS


Itt a cáfolat: mégsem Orbán üldözi el a 

magyar fiatalokat


Laky Zoltán / 2014.07.02., szerda 19:07 /
HIRDETÉS
Nem Orbán Viktor miatt mennek el Magyarországról” – állapítja meg Imre Loránd Balázzsal készített interjúja címében az Origo. A rendező Menjek/Maradjak//London című új filmje hat magyar fiatalt mutat be, akik tartósan vagy átmenetileg Londonban próbálnak boldogulni – ki rúdtáncosként, ki komolyzenészként, ki kínai gyógyítóként, ki sofőrként.
Azért örülünk a filmnek (és interjúnak), mert segíthet eloszlatni egy, a baloldalon igazságként elfogadott, de semmivel alá nem támasztott toposzt, miszerint az elvándorlás mögött politikai okok húzódnak meg. A rendező maga is elárulta: amikor elkezdett készülni a filmre, az egyik televízióban (na, melyik lehetett?) ezt akarták a szájába adni. „Vicces volt, hogy amikor meghirdettük a Londonban élő magyarokról szóló kutatást, az egyik tévé megkeresett, és azt akarták, hogy mondjam azt, hogy az emberek a politikai rendszer elől menekülnek. Végül nem lett belőle anyag, mert nem tudtuk ezt mondani, nem ez volt a tapasztalatunk. Az volt a tapasztalatunk, hogy az emberek kint iszonyú keményen dolgoznak, és ott van lehetőségük rá. És ezt szerettük volna megmutatni” – mondja Imre Lóránd Balázs.
Megkérdeztük ezeket a dolgokat, de nem mondták azt, hogy mi az Orbán Viktor, a Bajnai Gordon vagy a Gyurcsány Ferenc miatt jöttünk el – teszi hozzá a rendező. – Szar, amikor idejössz Berlinbe, és külföldiek azt kérdezik tőled, hogy Magyarországon még ki lehet-e menni szabadon az utcára, és hogy akkor te most politikai ellenálló és üldözött vagy-e, és egyáltalán milyen egy diktatúrában élni ma Magyarországon. És olyan helyzetbe kerülsz, hogy neked kell megvédened ezt az idióta társaságot, neked kell azt mondanod, hogy hát, azért annyira mégsem durva, gyerekek, gyertek el Budapestre, töltsetek el két éjszakát, és meglátjátok, hogy miért voltunk mi a szocializmusban is a legvidámabb barakk.”
Ki tudja, talán a Magyar Narancs is azért készített interjút tavaly nyáron Melegh Attilával, a migráció első számú hazai kutatójával, hogy tudományosan támassza alá az „Orbán elüldözi”-dogmát.  Nem sikerült: a szociológus csak nem mondta ki bűvös tételt. „Már azt nagy sikernek könyvelném el a politikai közbeszédet illetően, hogy hagyják az embert normálisan megszólalni a dologban – fogalmazott a Corvinus professzora. – Két nagy illúzió van egyébként jelenleg: az egyik, hogy a jelenlegi helyzet miatt mindenki elmegy. De a migráció nem csak ezen múlik, hosszú távú, kumulatív folyamat, nyilván a hangulati elemek is szerepet játszanak, de abból nem lesz struktúra: ez aránytévesztés.”
Ha tisztán akarunk látni az országot érintő egyik legfontosabb társadalmi jelenségben, és nem olcsó politikai petárdákat akarunk puffogtatni, mindkét interjút érdemes elolvasni.

A kivándorlás korlátozásának esélyei nagyon kicsik” – Melegh Attila szociológus

Tényleg nagyon sokan hagyják el az országot? És valóban Orbán Viktor miatt? Hogyan lehet befolyásolni a kivándorlási kedvet? Mi az a bűvös szám, ami a magyarokat érdekli? Melegh Attila szociológust két friss kutatás apropóján kérdeztük a témáról.
magyarnarancs.hu: Miért kell új módon elemezni az elvándorlást, és mi a kutatás alapvetése?
Melegh Attila: Az egyik legfontosabb az, hogy hosszú távú történeti folyamatként kezeljük a migrációt. Ez ugyanis nem gyors folyamat. Igaz, a jövedelemkülönbségek szerepet játszanak a migrációban, és az elvándorlás révén az emberek valamilyen előnyt próbálnak szerezni egy hierarchikus térben, de annak az iskolának van igaza, amely azt állítja: mindezek alapjául masszív történeti kapcsolatok szolgálnak. A térségről szóló migrációs irodalom ráadásul cezúraként kezeli a szocializmus létét, én viszont ezt butaságnak tartom. Rendszereken túlnyúló folyamatokról van szó, és érdemes egyben nézni az egészet.
magyarnarancs.hu: Ez pontosan mit takar?
335 ezer fő
A KSH Népességtudományi Kutatóintézete „Magyarok külföldön” kutatásának becslése alapján a 18–49 éves magyar állampolgárok 6,8–8%-a tartózkodik tartósan külföldön. A becsült adatok alapján ez mintegy 335 ezer főt jelent. A fő célországok Németország (25,8%), Nagy-Britannia (25,6%), Ausztria (12,7%), a Benelux államok (5,8%) és Észak-Amerika (8,7%). A részletesebb, okokra és következményekre is kiterjedő vizsgálatok jelenleg is folynak a SEEMIG projekt (www.seemig.eu) keretében.
MA: Ez azt jelenti, hogy 1950-től nézzük az országot és a térséget. Hosszú távú fejlődési dinamikában gondolkodunk. A SEEMIG különben egy délkelet-európai programiroda által finanszírozott projekt, amelybe nyolc ország tartozik: Olaszország, Ausztria, Szlovénia, Magyarország, Románia, Szlovákia, Bulgária, Szerbia. A projekt 30 hónapos, Magyarország vezeti, és két dolgot szolgál: hosszú távú történeti elemzést ad, keresi a jövőbeli szcenáriókat, és egy adatrendszer-áttekintést is készít arról, hogy milyen adatokkal rendelkezünk a migrációra vonatkozóan. Ennek része az a kísérlet, amivel most megpróbálunk egy statisztikailag reprezentatív mintát létrehozni az elvándorlókból Magyarországon és Szerbiában (csak két országban kísérletezünk ezzel). Ez nagyon izgalmas, mert ha sikerrel jár, akkor lehet, hogy tudunk valamit mondani arról, milyen az elvándorlók összetétele. Megjegyzem, a migrációs statisztika a világon mindenütt komoly fejfájást okoz. A bevándorlásnál ugyanis vannak adminisztratív rendszerek – például a munkavállalás, az ingyenes orvosi ellátás a bejelentés függvénye, így a bevándorlónak érdeke magát nyilvántartásba vetetni –, de a kibocsátó közösség esetében a bejelentési kötelezettség igen laza, a bejelentési hajlandóság pedig kifejezetten alacsony. Nehéz „hazulról” mérni az elvándorlást. De mi mégis ezt próbáljuk.
magyarnarancs.hu: Milyen módszerrel lehetséges ez?





Fotó: Sióréti Gábor








MA: Az alapvető dolog, hogy az itt lévő emberektől kérdezünk az elvándoroltakra vonatkozóan. A magyar népszámlálás – 2011-ben – is tartalmazott ilyen kérdést. Ha azonban az egész háztartás elment, akkor komoly problémák merülnek fel, hiszen nincs információ a hollétükről, jellemzőikről. A SEEMIG-projekt azzal próbálkozott, hogy a negyedévente készülő, nagy mintás munkaerő-felmérés egyik hullámára rácsatlakozva kérdezett az elmenőkről. Nem csak a szűken vett háztartás tagjaira kérdeztünk rá, hanem a háztartásban élők testvéreire is. Emellett megpróbáljuk a megadott címeiken őket megtalálni, a kikérdezésük épp most zajlik. Nem egyszerű őket bevonni, és arra is vigyázni kell, hogy statisztikailag reprezentatív maradjon a minta. Ez nagyon fontos szakmai szempont. Az a baj, hogy - éppen az adatgyűjtés nehézségei és bonyolultsága miatt – előfordul, hogy amit a migrációról mondanak, az nem reprezentatív alapon történik. Az is probléma, hogy a magyar közvéleményt csak a bizonyos bűvös szám érdekli: mennyien mentek el. Ebben én nem hiszek: nem egy, hanem több bűvös szám van, hiszen a migráns definíciója is eltér a különböző elemzésekben, így például nem mindegy, hogy mennyi időre megy el valaki külföldre, folyamatosan vagy szezonálisan tartózkodik-e más országban, és így tovább. Alapjában egy  folyamatot kell értelmezni, azt kell megnézni, hogy pl. Magyarország miképpen illeszkedik be a globális vándorlási rendszerebe.
magyarnarancs.hu: Viszont itt ez a mostani adat, hogy 6,7–8 százalék az elvándorlók száma a 18–49 év közti korosztályban. Hogyan érdemes érteni ezt az adatot, ha nem a „bűvös szám” fontos?
MA: Elsősorban el kell helyezni a magyar helyzetet a nemzetközi kontextusban. Az ENSZ mérései szerint közel a duplájára nőtt a migránsok száma a világban az elmúlt húsz évben. Nemzetközi és szegmentált lett a munkaerőpiac, a nagyvállalati rendszer is erre épült rá. Percek alatt tűnnek el egész iparágak bizonyos térségekben, a helyi agrártermelést a világpiaci dömping elsöpörheti. A migráció mindenütt nő. Amikor tehát a magyar közvélemény szembesül azzal, hogy Magyarországon nő az elvándorlás, akkor elsőként az kell eszünkbe jusson, hogy a világ nagy részén így van. Magyarországról eddig azt gondoltuk, hogy bevándorló ország lettünk a nyolcvanas évek végén, most nagyon valószínű, hogy jó esetben a nulla körül van a vándorlási egyenlegünk, ha nem lejjebb. A volt szocialista államok meglehetősen nagy esést éltek át a világgazdasági helyzetüket illetően. Privilegizált helyzetből jóval rosszabb helyzetbe kerültek, ami lecsapódik a migrációban. 2010-ben a délkelet európai térség 18 millió állampolgára külföldön él Európában, Oroszországban vagy éppen a világ más tájain. Döbbenetes szám. Az államszocializmusból nem csak azért nem mentek el az emberek, mert a rendőrök nem engedték őket, hanem mert a foglalkoztatási szerkezet, a munkaerőpiac meglehetős stabilitással, kevés kizsákmányoltsággal viszonylag normális életet biztosított. Ez összeesett mindenütt a térségben, ami a migrációnak fontos mozgatórugója lett. Magyarország a 2008-as válságot követően visszacsúszott a világátlag közvetlen közelébe jövedelmi szinten, ez is átalakulásokat okoz: mintha mi is az elvándorló típusba mennénk át.
magyarnarancs.hu: Ennek milyen következményei lehetnek?
MA: Hogy tényleg lezajlik-e a folyamat, az még kérdéses. Azt látjuk a mérésekből, tükörstatisztikákból, hogy növekvő az elvándorlás Magyarországon. Ez többek közt annak is köszönhető, hogy az állam által eddig magasan tartott szociális védelmi rendszerek visszaszorulnak, beszűkülnek. Magyarország versenyképességét próbálják növelni. Így van ez más térségbeli országokban is. Az emberek azt látják, hogy csak magukra számíthatnak. A rossz foglalkoztatottság, a kinyíló tér és gyengülő szociális védelem miatt nagy valószínűséggel bekövetkezik az, hogy elvándorlási országgá válunk. Ha egyszer elindul a migráció (ami nagy network-folyamat), ha a network elkezd épülni, és nincs strukturális akadálya a dolognak (nincs, mert kialakult egy európai tér), ha közben Magyarország relatív helyzete romlik, akkor a mérleg átbillenhet. De megjegyzem, ez még nem egy lefutott meccs.
Összességében átalakul Magyarország integrációja a globális folyamatokba. Eddig az etnikai alapú bevándorlás volt jellemző, legjobb esetben ez most stagnál. A szakértelmiségi fiatalok egyre növekvő számban mennek ki. Ez az, amit agyelszívásként emlegetünk, azonban ezt nem tenném drámaivá. Ha minden igaz, a folyamat nem azzal jár együtt, hogy teljesen megszakad a kapcsolat, hanem hogy rövidebb-hosszabb távú ingázásra állnak rá az emberek. Szokták mondani, hogy a nagymértékű elvándorlás pozitív dolgokat is jelenthet a kibocsátó ország szempontjából. Veszteség, de közben mégis javítja a képességeket: hoz nyelvtudást, tud a vándor nemzetközi környezetben dolgozni, más munkakultúrát is képes megtanulni, kevésbé lesz rugalmatlan stb.
A negatív hatások közül a legnagyobb probléma – de ez nem csak a migráció nyakába varható – az, hogy elmegy a fiatal adóbefizető népesség, és kint fizeti a járulékokat. De a veszteség valós oka az, hogy nem találnak itt munkát. Hosszútávon nézve a magyar gazdaságból hiányzik másfél millió munkahely, ami megvolt még 90-ben. Magyarország még a volt blokkon belül is azokhoz tartozik, amelyek munkaerőpiaca elég gyalázatos. Demográfiai következménye pedig, hogy ha nagy az elvándorlás, az a család létrejöttét nehezíti. A migráció költséges, fáradtságos, nehézkes. El szoktuk felejteni, hogy a transznacionális család mekkora problémává válik. A magyar termékenység emiatt is kevésbé térhet magához.
magyarnarancs.hu: Lehet-e, vagy egyáltalán kell-e tenni az ellen, hogy átalakulunk elvándorló országgá?
MA: Így jó a kérdés, mert a migráció meglehetősen autonóm folyamat, mind a bevándorlás, mind a kivándorlás korlátozásának esélyei nagyon kicsik. Megpróbálták a 70-es években bezárni a kapukat pl. Németországban, de ha elkezdem a migrációt nyomni egy irányba, akkor a vándor minden eszközzel megpróbál a magasabb falon átugrani, és soha nem visszatérni. Ha alacsony a küszöb, akkor még lehet ide-oda mozogni. Pont az ellentettjét éri el a politika annak, amit akar, ha valamit elér egyáltalán. A politikának kell a folyamatokhoz alkalmazkodnia. De amivel lehet valamit kezdeni, azzal kell is, ez pedig a munkaerőpiac: stabil munkahelyeket kell létrehozni. A társadalompolitikát át kell alakítani, a magasabb szintű migrációhoz kell alkalmazkodni és hasznosítani azt. Három hónapja voltam az ENSZ-ben, másról se beszéltek, mint diaszpórakötvényekről – a hazautalt pénzek jobb hasznosításáról. Nagy munka folyik az egész világon, hogy ezeket a pénzeket pl. termelőtőkévé alakítsák. Ha nagymértékű az elvándorlás, ki kell tudni dolgozni stratégiákat arra vonatkozóan, hogy a hazautalt pénz, amitől egyre inkább függünk, jobb hasznosításra kerüljön.
magyarnarancs.hu: Többször említette a közbeszéd szerepét és a téma átpolitizáltságát. Ez mennyire befolyásolja a kutatást?
MA: Már azt nagy sikernek könyvelném el a politikai közbeszédet illetően, hogy hagyják az embert normálisan megszólalni a dologban. Két nagy illúzió van egyébként jelenleg: az egyik, hogy a jelenlegi helyzet miatt mindenki elmegy. De a migráció nem csak ezen múlik, hosszú távú, kumulatív folyamat, nyilván a hangulati elemek is szerepet játszanak, de abból nem lesz struktúra: ez aránytévesztés. A másik oldalon pedig az az állítás van, hogy itt nincs is tömeges elvándorlás... Ami biztos tény, hogy növekszik az elvándorlás, az is biztos, hogy alacsony szintről indult el, és még mindig alacsonyabb szinten vagyunk, mint a környező államok jelentős része – még Ausztriánál is alacsonyabban. A magyar sztorit el kell helyezni az egész kontextusában: jó lenne, ha ez tudatosulna, mert minden más gátolja a gondolkodást. Itt az ideje, hogy észnél legyünk, átkomponáljuk a magyar gazdaságpolitikát, népesedéspolitikát úgy, hogy figyelembe vegye a magasabb intenzitású migrációs folyamatokat. Az pedig alapvetés, és világossá kell tenni: morálisan nem elítélhető dolog, amikor a fiatalok és nem fiatalok magukról gondoskodva ad absurdum máshova mennek dolgozni. Mert nehéz körülmények között, ha az emberek gondoskodnak magukról, a családjukról, az öregekről, vagy idős asszonyként mennek másokat gondozni, hogy kiegészítsék a nyugdíjukat: ez nehéz, becsületes, áldozatos munka. Ennek a tiszteletét meg kellene adni.
szerző







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése