2015. április 26., vasárnap

Kitalált Újkor


Kitalált Újkor


"A történelem előre „meg van írva”. A legnagyobb ellentmondás, hogy akik a valós történel­met csi­nálják – a királycsinálók -, egyidejűleg írnak egy fik­tív történelmet, afféle össztársadalmi igazságpótlék (vö. „kultúra”) gya­nánt. És ne­ked ki kell bogoznod, mit, miért csináltak „úgy” a múltban, hogy ma és holnap ugyanaz történjék, miközben félreve­zetnek egy folyamatosan újraírt ál-történelemmel, aminek kö­ze nincs az igazsághoz." (Czike László)

"Egy népnek, egy nemzetnek kellenek eszményképek, de ezek ne hamis és méltatlan eszményképek legyenek. (...) Nem csupán az a célom, hogy ledöntsek személyeket a piedesztálról, úgy, hogy oda ne kerüljön senki más. Az is célom, hogy meglássam és megláttassam azokat az alakokat is, akik valóban megérdemlik, hogy a piedesztálon álljanak."(Dr László András)


"Függetlenül attól, hogy a végső cél politikai, társadalmi, vagy vallási, a titkos társaságok működési elve ugyanaz: mozgásba hozni emberek tömegét és felhasználni őket egy olyan ügy érdekében, amiről nincs tudomásuk." (Nesta Webster: Titkos társaságok és felforgató mozgalmak )




Finnugratás, Habsburg ármány



"Pörzse arra kérte a kabinetet, hogy ne folytassák a Habsburg megrendelésre összetákolt történelemhamisítást."





Négyszáz évnyi holokausztot szerveztek a magyarságnak...



Az utóbbi évtizedekben hazafias közegünk radikálisabb részének fantáziájában újra központi kérdéssé vált "finnugorok vagyunk-e" témája és különösen a Nagy Történelemhamisítás vádjának a Habsburgok nyakába akasztása ügyében régóta viszket a billentyűzetem. A dolognak a mai (hamis) mítoszgyártásban elfoglalt központi szerepe indokolna egy alaposabb anyaggyűjtést és feldolgozást (az anyag gyűlik is), de most egy jobbikos parlamenti felszólalás nyomán hirtelen felindulásból a közepébe vágok a témának, aztán majd visszatérek rá, talán többször is.

A blog egyik bevezető jelmondata Nesta Webstertől nem véletlenül ez: "Függetlenül attól, hogy a végső cél politikai, társadalmi, vagy vallási, a titkos társaságok működési elve ugyanaz: mozgásba hozni emberek tömegét és felhasználni őket egy olyan ügy érdekében, amiről nincs tudomásuk."

Ezt átfogalmazhatnám úgy is, hogy az esetek többségében a megtévesztett tömegeket gyakorlatilag saját céljaik, érdekeik ellen viszik harcba a háttérből manipulálók, ami különösen igaz az újkori magyar Habsburg-ellenes "szabadságharcokra".  A gnosztikus-kabbalista irányítottságú prot-kur (protestáns-kuruc) propaganda a nemzeti szabadság demagóg jelszavával és az ország (magyarok hibájából két ország, Erdély törökpárti, majd kuruc vezetők általi leválasztása miatt két haza) egységét egyedül garantálni képes Habsburg-dinasztia hazug démonizálásával  az őszinte hazafiakat saját országuk szétverése érdekében küldte harcba évszázadokon keresztül. E megtévesztett közeg legnagyobb történelmi fájdalma, sebhelye teljes joggal Trianon, azonban többségük máig nem képes felismerni, hogy a történelmi Magyarország szétverését épp azoknak a háttérerőknek köszönhetik, amelyek állandóan az egyetlen olyan hatalmi tényező ellen uszították e közeg mindenkori képviselőit, melynek érdekei történelmi véletlen, illetve törvényszerűségek alapján a leginkább egybeestek nemzeti érdekeinkkel.

A modern kori (sőt, tulajdonképpen nagyon ősi) forradalomcsinálási tradíciónak régi eszköze a nyelvi elnyomás hamis vádjának bevetése a "despota" uralkodó ellen, aki valójában a kabbalista-gnosztikus erők világszétverésének áll útjában. 

Korábbi sorozatunk, a "Kik voltak a magyar illuminátusok" bejegyzései nyomán érdemes felidézni, hogy miért démonizálják a világszétverők a Régi Rendet képviselő uralkodókat és ennek kik, mik a leghatásosabb eszközei a kezükben:

Barruel szerint a Forradalom nem volt spontán népfelkelés, amely egy régóta elnyomott közakaratot fejezett volna ki.  Ehelyett egy egységes kisebbségi csoport műve volt, amely erőszakot, megtévesztést és terrort alkalmazva kényszerítette akaratát az ártatlan és mit sem sejtő lakosságra. Az Illuminátusok radikalizálták a mozgalmat a trón és oltár ellen, és a lakosság nagyobb csoportjait befolyásolták rejtett elveik elfogadására. Barruel úgy gondolta, hogy az összeesküvők igyekszenek "feltölteni az emberek agyát a felkelés és lázadás szellemével", radikalizmust reklámozva az egész társadalomban.
Minthogy a felfogás erejében rejlik az illuminátusok legfőbb hatalma, kezdettől fogva arra összpontosítottak, hogy olyan emberek közül gyűjtsenek híveket, akik foglalkozásukon keresztül közvetlen befolyást gyakorolnak az emberek gondolkodására :  írók, bölcselők és, mindenek felett, professzorok.  Az utóbbiak székeikben, az előbbiek írásaikban, a szekta eszméit terjesztik, miket különböző formákba rejtenek.  A közönséges szemmel gyakorta nem látható csirákat ezután társaságaikban kifejlesztik és a legkevésbé éleseszűek számára is érthetővé teszik.  Mindenek felett az egyetemek azok, ahol az Illumináti mindig nagy számú követőre talál. A szervezethez tartozó professzorok első sorban a tanulóik jellemét veszik szemügyre.  Ha a diák élénk gondolkodásról és buzgó képzelőerőről tesz bizonyságot, a szekta tagjai azonnal kinyúlnak felé és a zsarnokságról, önkényuralomról és az emberek jogairól duruzsolnak füleibe.  Mielőtt még bármi jelentőséget is csatolhatna e szavakhoz, ahogy évei telnek, a számára kiválasztott könyveket olvasva és értekezéseket hallgatva, fiatal agyában kifejlődnek az elültetett csirák.  Hamarosan forrni kezd képzelete és a történelem és csodás hagyományok felhasználásával a legvégsőkig fűtik lelkesedését és mielőtt még a titkos szervezetről hallana, máris az uralkodó bukásának elősegítése tűnik a legszentebb dolognak számára.
 Mint látni fogjuk egy későbbi bejegyzésben, a mi kuruc vonulatunknál később annyiszor bevetett elnémetesítés (nagyrészt alaptalan) vádját a németajkú király, vagy a katolikus egyház ellen már a husziták is alkalmazták a hazafiak felhergelésére. Tehát egy ősi eszköz azzal riogatni a megtévesztendő hazafiakat, hogy az "idegen zsarnok" A Nemzet Nyelvét, drága kincsét akarja elorozni és ezzzel összefüggésben a nyelv rangját, becsületét elvenni, lejáratni, hogy ezzel megtörje a nemzet öntudatát. A kozmopolita, végső célként a nemzeteket is eltörölni akaró szabadkőművesség szolgálatában álló prot-kur propagandistáink nagyon régóta vádolják ezzel a Habsburgokat, túlnyomórészt alaptalanul.
Az utóbbi években reneszánszát éli a vádaskodás, miszerint a nemzet öntudatát leromboló finnugor nyelvrokonság és származás elméletét a Habsburg-ház, konkrétan nyilván Ferenc József kényszerítette a magyarságra a Magyar Tudományos Akadémia útján. A többévszázados agymosásra sikerrel építő vád hirdetői egyetlen "bizonyítékot" szoktak emlegetni. Itt most nem megyek bele részletesen a Trefortnak tulajdonított hírhedt mondás kérdésébe és cáfolatába, eleget foglalkoztak már a kérdéssel mások, lényegében felderítették a hamis mém elterjedésének forrását és egyelőre senki nem cáfolta e cáfolók állítását, hogy sehol nincs az állítólagos mondásnak semmilyen eredetije, írásos forrása, vagy akár egy kortársi beszámoló róla. ( Történelem mindenkinek: Hamis-e a nemzetvesztő Trefort-idézet? )

Nyilvánvaló, hogy egy ilyen megalapozatlan állítást csakis azért fogadnak el a radikálhazafias közegben sokan igaznak, mert a sokévszázados Habsburg-démonizáló szabadkőműves propaganda olyanná tette a történelmi köztudatot, hogy annak hamis képébe ez a hamisítás beleillik. Ezért nem merül fel túl sokakban, hogy akkor nézzük, hogyan is működött az a mechanizmus, aminek keretében a dinasztia (tanácsadói) kitalálta, hogy a finnugor-nyelvrokonság elmélete lesz egy hatékony eszköz a magyarok elmagyartalanítására, milyen konkrét stratégiával tették ezt a romboló tant uralkodóvá a magyar tudományos életben, milyen személyzeti politikát folytattak ezügyben (konkrétan a Habsburgok, vagy megbízottaik), milyen nyomai maradtak ezirányú tevékenységüknek (mert ettől apróbb dolgoknak is maradtak nyomai), stb. Tehát hol van annak történészi feltárása, hogy hogyan lepték el a finnugrista összeesküvők az Akadémiát, az egyetemeket és hogy kapcsolódik ez a Habsburgokhoz?

Sehol. Pontosabban valakik azért egy kicsit utánajártak annak, hogy hogyan is lett a finnugor elmélet a magyar tudományosságban az egyedül üdvözítő hiteles tan, de érdekes módon nem a Habsburgokat találták a függöny mögött, hanem valaki egészen mást...

Ennek ellenére a hamis vád cáfolatára később még fel fogok hozni egy érdekes adalékot, hogy milyen is volt Habsburg-házi királyunk és családja hozzáállása a magyar őstörténethez, de e bejegyzésben a dinasztiáról már nem lesz szó. Továbbá itt most nem kívánok foglalkozni azzal sem, hogy vajon tudományosan hiteles, megalapozott-e a magyar nyelv finnugor rokonságát hirdető elmélet. Ide most erről elég annyi, hogy azt gondolom, van nyilvánvaló kapcsolata nyelvünknek a finn és ugor nyelvekkel is, meg másfélékkel is, de a nyelvcsalád merev besorolása és már elnevezése is inkább a korra jellemző politikai, mint tudományos tevékenység eredménye volt és nagyban összefügg az illuminátus-gnosztikus-kabbalista világszétverő körök által konstruált újkori hisztérikus nacionalista nemzettudatok projektjével. A mesterségesen konstruált, vagy a korábban is létezők, mint a magyar esetén eltorzított nemzettudatok a népek, tömegek jobb manipulálhatóságát, háttérhatalmi célokért  mészárszékekre küldhetőségét voltak hivatva szolgálni.

Itteni témánk az, hogy ki erőltette a kanonizált finnugor elméletet, ki helyezte azt és hirdetőit A Tudomány Felkent Papjainak pozíciójába.

Nézzük most az indulatomat kiváltó jobbikos parlamenti felszólalást, ami miatt kicsit összecsapva előrehoztam a téma felvetését! Nincs benne semmi új, vagy szokatlan az e téren megszokott prot-kur süketdumákhoz képest, engem azonban azért is irritál, mert a Jobbikra szavaztam. Nem azért tettem így, hogy az országgyűlésben illuminátus propagandával kábítsák a magyar közvéleményt, de a párt és politikusainak hitelessége túlmutat itteni témánkon...

Állítsák meg a történelemhamisítást! - erre kérte azonnali kérdésében az Országgyűlésben a kormányt Pörzse Sándor. A jobbikos politikus egy 150 millió forint közpénzből megtámogatott Magyarországon megrendezett finnugor konferenciát emlegetett fel: humángetekiailag bizonyított tény, hogy nem vagyunk finnugorok - mondta.
A nemzeti párt képviselője hangsúlyozta: tudja, hogy a válaszadó, L. Simon László kultúráért felelős államtitkár is ezt vallja, csak azt mondja, hogy a finnugor nyelvcsaládhoz tartozunk - legalábbis a Barikádnak ezt nyilatkozta. Pörzse arra kérte a kabinetet, hogy ne folytassák aHabsburg megrendelésre összetákolt történelemhamisítást. „Ez azért történt,  hogy megtörjék a magyarság identitását, hiszen az a nép, amelynek nincsen történelme, vagy ilyen történelme van, az nem tud a nagyjaiból építkezni. Eljött az ideje annak, hogy ha a kormány magát igazán nemzetinek vallja, egy nehéz feladat élére álljon, és megállítsa ezt a történelemhamisítást, ez ugyanis újabb hazugságokat szül, ami igen veszélyes. Jómagam sajnálok közpénzből 150 millió forintot egy finnugor kongresszusra egész egyszerűen azért, mert nem vagyunk finnugorok” - emelte ki a politikus.

A kultúraügyi szakpolitikus higgadtan érvel a kurva Habsburgok ellen.
Akkor hát nézzünk utána, ki erőszakolta a finnugrálást (melynek tehát tudományos helyességét most nem vizsgálom)!

Eddigi legérdekesebb leletem egy elég meglepő helyről került elő. Számomra legalábbis nagyrészt meglepően korrekt írás a forrásom ahhoz képest, hogy mit gondolok a publikációs közegéről és
 a szerzőpolitikai hátországáról, de az eset csak igazolja a középkori teológusok megállapítását, hogy a döglött kutya szájából is folyhat az élet vize, vagy mondhatnám, hogy néha a trágyadombon is lehet igazgyöngyöt találni.
(de amelyiken egyszer találtunk, azon se mindig terem csupa igazgyöngy...) 
A század közepén nagy változások történtek az Akadémián is. Az irányítás Toldy (Schedel) Ferenc (1805–1875) titoknok kezébe került: hivatali jogain kívül egyre nagyobb informális hatalom összpontosult nála. Jó osztrák és német kapcsolatokkal rendelkezett, főszerepe volt a különböző egyetemi, múzeumi, könyvtári állások odaítélésében, de legnagyobb kedvét abban lelte, hogy a háttérben szervezkedett. Kortársai nem tartották valami fennkölt jellemnek, intrikusnak annál inkább. Toldy, Regulyval kapcsolatban már emlegettük ezt,támogatta Reguly útját és gyűjtéseit – a kutató hazatérése után azonban mintha megszűnt volna a korábbi nagy lelkesedés. Toldy egyik kiemelt pártfogoltja ekkor már a szepességi német családból származó Hunfalvy (Hunsdorfer) Pál (1810–1891) volt, aki Toldy hatására cserélte föl a jogi pályát a bölcsészettel, 1849–1850-ben kezdett finnül tanulni, és 1851-benToldy segédletével kinevezést kapott az Akadémia könyvtárába. Hamarosan kiderült, hogy a figyelmét a szervezésre irányító Toldy Hunfalvyban megtalálta emberétHunfalvy lényegében egy személyben szervezte meg a finnugrisztikát: a korábbi, egyáltalán nem jelentéktelen kutatásokat – fogalmazzunk így – ügyesen fölhasználta, és nem csekély hivatalos segédlettel új intézményeket hozott létre. A finnugrista Domokos Péter karcosabb megfogalmazásában „valósággal kiütötte a tudományos életből az öreg Kállayt [... és ] úgyszólván beleült Reguly hagyatékába”.
Hunfalvy hívta Magyarországra a frissen doktorált német Josef Budenzet (1836–1892) 1858-ban Göttingenből, ahol Budenz elsősorban indoeurópai nyelvek kapcsolatait tanulmányozta, mindazzal a módszertani háttérrel, amelyet akkorra az összehasonlító nyelvtörténészek kidolgoztak. Kíváncsiságból kezdett magyarul tanulni, s mivel azt olvasta, hogy a magyart az ugor, a török és a mongol nyelvekkel hozták kapcsolatba, hát elkezdett az urál-altajinak nevezett nyelvcsaláddal foglalkozni. A fiatal Budenz két évi gimnáziumi tanárkodás után Hunfalvy segítségével nemcsak az akadémiai könyvtár segédkönyvtárosa lett, hanem – huszonöt évesen, még minden tudományos eredmény nélkül – az Akadémia levelező tagja is. Hunfalvytól azt a feladatot kapta, hogy teremtse meg a korszerű nyelvészeti alapokon nyugvó magyarországi finnugrisztikát, ezt a feladatot becsületesen teljesítette is. 1868-tól tanított a pesti egyetemen. 1872-ben, Toldy rektorsága alatt, az ő és Hunfalvy javaslatára új tanszéket is szervezhetett, s mivel akkoriban minden komoly nyelvész készpénznek vette az uráli és altaji nyelvek rokonságát, a tanszéket is az ural-altaji nyelvek tanulmányozására hozták létre. Budenz innentől kezdve már elsősorban a magyar és a finnugor nyelvek szókincsbeli és nyelvtani sajátosságaival foglalkozott, nem vetette azonban teljesen el a török kapcsolatokat sem – korábban pedig olyannyira nem, hogyegyetértett a „törökpártinak” címkézett Vámbéry Árminnal abban, hogy a magyar a török és a finnugor nyelvekkel is rokonságban áll. Így hát emberileg tökéletesen érthető volt Vámbéry megbántottsága, amikor Budenz elég keményen dorongolta le e nézete kifejtéséért.

Sándor Klárától végülis azért nem akkora meglepetés a cikk egészének mondanivalója, amiből ezt a részletet saját itteni céljaimra kiragadtam, mert mint altajisztika szakon végzett és turkológiából egyetemi doktori címet szerzett kutató, publikál e témában: 
Nyelvrokonság és hunhagyomány. Könyvének programja is ez: "Ezt a könyvet azért írtam, hogy megmutassam: a nyelvtörténet valósága és a mondák igazsága megfér egymás mellett. Összhangba hozható, hogy a magyar nyelv az urálinak nevezett nyelvekkel mutatja a legtöbb közös vonást, hogy a magyarok „török népként” érkeztek a Kárpát-medencébe, s hogy évszázadok óta hun eredetűnek tartják magukat."

 Nekünk most elég belőle ennyi, de 
legyünk hálásak azért, hogy bizonyára nem teljesen tudatosan (nem azért, amire én fogom használni...) elvégezte azt a munkát, legalábbis a tényanyag felmutatását, amelyet eddig a hisztérikus-habsburgozós finnugrisztikai összeesküvéselmélet vitájában mind a prot-kur csapat, mind az annak egyes állításait ellenzők elmulasztottak, dokumentálta, hogy ki állt a finnugrisztika tudománybeli egyeduralkodóvá tétele mögött! 

A finnugor nyelvrokonság tudományos értékének vizsgálatával (pl. komolyabb tudás híján ) a már leírt módon továbbra sem foglalkozva annyit máris láthatunk, hogy a prot-kur hülyítők és az általuk félrevezetett őszinte hazafiak állításaiban valóban van bizonyos igazság! 
Valóban volt az Akadémián és a magyar tudományos élet egészében "összeesküvés"a finnugrisztika bámulatos pozícióit nem éppen a tudomány hirdetett elveivel összhangban, szerves módon foglalta el, hanem egy intrikus szürke eminenciás irodalom- és tudomány-"diktátor", egy szervező-menedzselő tudomány-POLITIKUS és saját, szó szerinti KREATÚRÁI módszeres, nem tisztességes tevékenysége révén. Ennek része volt a finnugrisztikával őszintén, de politikai hátsó szándék nélkül foglalkozó kutatók eredményeinek lenyúlása és kitúrásuk a tudományos pozíciókból, hasonlóan a konkurens elméletek képviselőinek ellehetetlenítéséhez, gátlástalanul igénybe véve a tudomány-bürokráciai, adminisztratív, nem kis részben informális hatalmat. (És nyilván a titkos társasági kapcsolatokat, de ezt csak sejthetjük)

Hajmeresztő,  a finnugrisztikára (és a témába indokolatlanul belerángatott Habsburgokra) tűzet okádó prot-kur befolyásoltságú csapat által is állandóan emlegetett jelenség, de esetükben Schedel-Toldy szerepeltetése nélkül, hogy az elmélet egyeduralmát keresztülverő összeesküvő csapat hármasa kivétel nélkül nem magyar (történetesen német) anyanyelvű ember volt! Ez a jelenség bámulatosan emlékeztet arra, amivel további bejegyzésekben készülök foglalkozni, hogy a gnosztikus-szabadkőműves-illuminátus háttérerők által tudatos projektként elindított modern kori európai nacionalizmusokhoz mitikus pogány őstörténetet gyártó írók gyakran nem voltak anyanyelvi beszélői az általuk kultikusan imádott nyelvnek.

Az ősmítoszgyártók híres példaképe, az Ossziánt hamisító Macpherson lényegében nem tudott gaelül, a Kalevalát HAMISÍTÓ Lönnrot a finn nemzetébresztést lelkesen lefolytató finnországi elit zöméhez hasonlóan svéd nyelvű volt, a Kalevala egy részét előbb adta ki svéd "fordításban" (anyanyelvén!), mint finnül!!! (A finn tudományos akadémia már több évtizede működött, amikor épp Lönnrot elmondta benne az első finn nyelvű beszédet - ennyit arról, mekkora rang volt a nagymúltú magyar kultúra képviselőjeként a 19. században az épp legyártás alatt álló finn nemzet rokonának lenni...)
A hazafiaknak érdemes lenne felfognia, hogy a "nemzeti" propaganda hangoztatása gyakran rejt hátsó szándékot, manipulációt. (származástól függetlenül, hiszen nem kétlem, hogy válhat valaki jó hazafivá nem született anyanyelvi beszélőként is.)

A finnugrisztika nyomatásában fantáziát látó kultúra-diktátor Schedel-Toldy félreseperte az útból a finnugor-kutatás őszinte, becsületes megszállottjait, levette a kezét az először még általa támogatott Regulyról, hogy az autonóm kutatókat saját kreatúráival helyettesíthesse, akik mindent neki köszönhettek, tehát engedelmes eszközei voltak. Hunsdorfert Toldy irányítja át a jogról a bölcsészkarra, ő farag belőle finnugristát és talán még magyart is... Budenzt ők ketten csábítják Magyarországra, ők teszik a 25 éves fiatalembert "még minden tudományos eredmény nélkül" AKADÉMIKUSSÁ (!!!) és ők tolnak a feneke alá neki szervezett finnugrisztikai tanszéket Toldy rektorsága idején.

Nem folytatom, a hiteles tudomány, a kutatás eltorzítása, hátsó szándékból való eltérítése a hitelesség útjáról ennyiből  máris belátható.  Már csak az maradt hátra, hogy beazonosítsuk, ki volt a finnugrisztikai ÖSSZEESKÜVÉS főszervezője, Schedel-Toldy

Nem volt-e vajon Habsburg-ügynök Toldy??? - teszik fel nyilván a kérdést e ponton azok az olvasóim, akik a prot-kur maszlagon nevelkedtek. (Hiszen ekkor gondolatmenetem éppen az ő nézetüket támogatná meg olyan tényekkel, amiket boldogan beépítenének királygyűlölő vádbeszédeikbe.)

Nem bizony - nagyon nem... ÉPP ELLENKEZŐLEG.


Következő részek:

Finnugratás II - A Nagy Finnugor Összeesküvés irányítója: egy Habsburg-ellenes KOPONYA

Finnugratás III - A valódi "Habsburg-tananyag" a magyar őstörténetről

 



Finnugratás II - A Nagy Finnugor 


Összeesküvés irányítója: egy Habsburg-


ellenes KOPONYA


Az előző részben (Finnugratás, Habsburg ármány ) láttuk, hogy a finnugor-elmélet kizárólagos tudományos elfogadottságát valóban egy "összeesküvés" keretében érte el Toldy Ferenc kapcsolatrendszere és kreatúrái segítségével. A tények ennyiben még alá is támasztják a prot-kur csapat vádjait, hogy a tudományos kutatást politikai célból megerőszakolták. Prot-kurék azonban a Habsburgokat vádolják ezen erőszak elkövetésével, a történelemhamisítás kitervelésével, azzal, hogy ezúton akarták elvenni a magyarság öntudatát. Most nem foglalkoznék azzal, hogy valóban demoralizáló-e pl. a finnek rokonának lenni bármilyen téren, tekintettel a kis nép történelmének 19-20. századi sikersztorijára, vagy az észtekének, mégha az ő sorsuk valamivel tragikusabb is volt egy időben.

Most vizsgáljuk meg azt, ki volt Toldy, az összeesküvés irányítója, vajon a Habsburgok megbízásából avatkozott-e be nyelvünk és őstörténetünk tudományos kutatásába?

Kár, hogy még nem folytattam tovább a 
"Kik voltak a magyar illuminátusok" sorozatot, mert így most kénytelen vagyok e részben speciális témájú bejegyzésben egyúttal annak a sorozatnak a negyedik részét is elkövetni...
Nomen est omen. Schedel (Koponya) Ferenc, az Illuminátus Helytartó
Vágjunk a közepébe, nézzük, hol állt Schedel-Toldy a "Haladók" és "Reakciósok" harcában, ahol a Reakció elsőszámú jelképei a magyar hadszíntéren természetesen a Habsburgok!:

A magyar irodalom története - A liberalizmus és a korszerű műveltség terjesztője: az Athenaeum

"Az Athenaeum, Bajza, Vörösmarty és Toldy folyóirata, több volt, mint pusztán szépirodalmi lap, bár e tekintetben is a legkiválóbbak egyike, és színvonala megközelíti az Életképekét és a Nyugatét; jelentősége mindenekelőtt abban áll, hogy a reformkor egy szakaszában a hazai szellemi erők teljességének fókusza volt, az a műhely, ahonnan a polgári átalakulás liberális ideológiája szétáradt, s munkába vette a közvéleményt, oly eredményesen, hogy hatására nézve csak a Budapesti Szemle, fénykorában, és a Huszadik Század vetekedhetik vele."

"Bajza és szerkesztőtársa érdeme, hogy folyóiratukat a szabadelvű ellenzékiség orgánumávátudták fejleszteni. Vezetőjüknek büszkén vallották a rációt, a felvilágosult észt, ennek nevében tiltakoztak "a feudál rendszer képtelenségei" ellen, és meggyőződésük volt, hogy – mint Vajda Péter írta – a polgárosodás, "a munka győz a penészes kiváltságokon". Ha maguk nem beszélhettek, külföldi tekintélyeket sorakoztattak fel. Idézték Franklin elítélő véleményét a nemesi rendről; francia forrásból azt a gondolatot, hogy "az egyenlőség lépcsőnkénti kifejlése ... emberi hatalommal nem korlátozható"; és Pölitzcel cáfolták, hogy "a polgári s politikai szabadság eszméje ... ártalmas s veszedelmes". A feudalizmus nyűgeitől fejlődésükben gátolt országokkal szembeállították – mint már Bölöni Farkas Sándor – az amerikai szabad státusok hatalmas föllendülését, s ebben Tocqueville járt a kezükre: az új világ társadalmáról írt könyvéből"

"De az mindenesetre az Athenaeum érdeme, hogy szórványos és többnyire ingerült híradások után elsőként fordult komoly érdeklődéssel a szocialista elméletek felé."

"...a folyóirat páratlan eredményt mutathat fel: a szabadelvűséget olyannyira általánossá tette a közvéleményben, hogy ellenzéki lap létére szinte hivatalos tekintéllyel bírt, mely ellen csak egy törpe minoritás ágaskodott, és rövid idő alatt a nemzetnek olyan szellemi vezérkarát alakította ki, mely bízvást vállalhatott nagyobb és – noha ekkor még senki sem gondolt rá –majdan forradalmi feladatot is."  
"Kik voltak a magyar illuminátusok" sorozatban láttuk hogy az egész világot uralni készülő (és e téren sikeres) illuminátus mozgalom összeurópai célkitűzésének megfelelően nálunk is a hagyományos Rend lerombolását, a Trón és Oltár támadását, a királyi tekintély erodálását tűzte ki célul, annak alaptalan démonizálásával, zsarnokinak rágalmazásával, miközben a terrort alkalmazó illuminátus forradalmi mozgalmak voltak igazán zsarnokiak, népelnyomók. Ennek keretében főleg a fiatal értelmiség agyát igyekeztek (sikerrel) telerakni a lázadás eszméivel. Láttuk, hogy a felforgató mozgalom behatolási eszközéül az irodalmi és tudományos társaságokat, az önképzőköröket, az iskolákat, a sajtót és a könyvkiadást választotta, kiemelten ott, ahol a szabadkőművesség, elsőszámú "lova" tiltott volt, mint nálunk.
"Nézeteinket divatossá kell tennünk minden művészet által - fiatal írók segítségével kell terjesztenünk őket az emberek között. (...) Gondoskodnunk kell róla, hogy íróink nagy hírverést kapjanak, a kritikusok pedig ne írjanak róluk rosszat, ezért minden eszközzel törekednünk kell a kritikusok és újságírók megnyerésére, valamint a könyvárusokéra, akik idővel be fogják látni, hogy érdekükben áll mellénk állni."(John Robison: Bizonyítékok egy összeesküvésre:   II. fejezet: Az illuminátusok  109.old.)
"Rendünk nagy ereje az álcázásban rejlik, soha, sehol ne szerepeljen saját nevén, mindig rejtőzzön el egy másik név, egy másik tevékenység mögé. Semmi nem alkalmasabb erre, mint a szabadkőművesség három alsó fokozata, a közönség megszokta őket, keveset vár tőlük és ezért nem figyel rájuk. Ezután a legmegfelelőbb céljaink számára egy tudományos, vagy irodalmi társaság, és ha nem létezne szabadkőművességezt a fedőszervet kellene alkalmazni; és ez sokkal többet nyújthat, mint egy álca, ez egy nagyerejű gépezet lehet a kezünkben. Olvasókörök és könyvtárak alapításával, melyeket mi igazgatunk és ellátunk műveinkkel, arra irányíthatjuk a köztudatot, amerre akarjuk.

Hasonló módon kell megpróbálnunk befolyást szerezni a hadiakadémiákon (ennek hatalmas következménye lehet), a nyomdavállalatokban, könyvkereskedésekben, röviden minden intézményben, melynek bármilyen hatása van az emberek tudatának alakítására, szervezésére, vagy akár irányításáraa festészet és metszetek kiemelt figyelmünket érdemlik."
"Egy Irodalmi Társaság a legmegfelelőbb formája Rendünk meghonosításának egy olyan országban, ahol még nem vagyunk jelen." (112.old.)

Kulcsszerepe volt ebben az említett irodalmi és tudományos társaságok illuminátus vezetőinek, a felforgatás Helytartóinak, akik a weishaupti terv keretében gondoskodtak arról, hogy az irodalomban és a tudományban csak az ő eszméiket elfogadó, terjesztő szerzők érvényesülhessenek, ellenlábasaikat pedig elgáncsolják.
"Ha egy író bármit ír, amivel sikere van, és az önmagában helyes, de nem esik egybe terveinkkel, meg kell próbálnunk az oldalunkra állítani, vagy be kell feketítenünk.” (John Robison: Bizonyítékok egy összeesküvésre:   II. fejezet: Az illuminátusok, 111.old.)
E terv megvalósításának volt része többek között Petőfi tehetségének felhasználása is a rombolás demagóg propagandája, közte a királyellenes propaganda céljára, ennek bemutatásával indult a magyar illuminátusok-sorozat. Általánosságban a "Felvilágosodás" első hazai képviselőitől 1848-ig terjedő időszak magyar irodalma, színháza és a vele összefonódó tudományos élete az idézett illuminátus programnak megfelelően nagyrészt a lázadás, felkelés, forradalom, az összeurópai polgárháború hazai előkészítéséről szólt, ezért van tele a kor hazai irodalma is királyellenes felkelőkkel, merénylőkkel: csak kiragadva: Bánk Bán, (a majd csodásan Edvárd királlyá is átalakuló) Kont, a magyar kártyán szereplő Tell Vilmos (Habsburg-ellenes kitalált "szabadsághős"!) stb. stb. Az Illuminátus Helytartókat is feltáró sorozatban legutóbb Kazinczyig jutottunk.

Idézzünk egy fontos pillanatot a sorozatban már megidézett, szabadkőművességével is elbüszkélkedő irodalomtörténész szerzőnek a Kazinczy irodalmi-politikai HÁLÓZATSZERVEZÉSÉT bemutató cikkéből, melyben kifejti, hogy a Helytartó (ez az én kifejezésem, nem Szigetié!) a szabadkőműves kapcsolati hálóra támaszkodva folytatott irodalmi-politikai szervezőtevékenységet:


"...a két úr az idős Kazinczy Ferenc és a nála jóval fiatalabb Kisfaludy Sándor. Számomra kissé komikus, teátrális távolságból, mintha két ügyetlen balett-táncos lennének, mintha öles tánclépést tennének, egymás felé fordulnak, és kezet ráznak egymással. Kazinczy átadja az irodalmi vezér szerepét a következő nemzedéknek."
"Átadom a stafétát..."
Kazinczy Ferenc első találkozása Kisfaludy Károllyal.
Kőnyomat. Orlai Petrich Soma 1859-ben készült festménye után








Farkas Gyula: Író és olvasó a XIX. században 


A fiatal nemzedéknek csakhamar zászlóvivője is akad: Kisfaludy Károly, akinek nevére nemcsak bátyjának költői dicsősége vet fényt, hanem első drámájának („Tatárok Magyarországon” 1819) eleddig páratlan sikere. 1822-ben Auróra címen évkönyvet indít meg, mely csakhamar az új irodalom: a magyar romantika úttörő orgánumává válik. Ide írja műveit Vörösmarty Mihály, aki beváltja évtizedek magyar irodalmi álmát és megteremti a honfoglalás hősi eposzát. Szentimentális, németes ízű versekkel szerepel Bajza József, akiből nemsokára félelmes kritikus válik. Egyelőre a másoló diák szerepét játssza Toldy Ferenc, egy német polgári család ivadéka, aki első jelentős művét, a magyar irodalom első összefoglaló történetét, német nyelven jelenteti meg. (Bizonyára még nem tud elég jól magyarul... BCS)
"1830, Széchenyi „Hitel”-ének megjelenési éve jelentős változásokat idéz elő az irodalmi életben. November 17-én ünnepélyes keretek közt kezdi meg működését a Magyar Tudós Társaság, a későbbi Magyar Tudományos Akadémia. Általa Pest szellemi irányító szerepe döntő megerősítést nyer. Négy napra rá Kisfaludy Károly kezéből kihull a vezéri zászló. Nemsokára Kazinczy Ferenc is követi őt a halhatatlanságba. Az irodalmi vezetés terhes örökségét Kisfaludy legközelebbi barátai, Vörösmarty, Bajza, Toldy vállalják. 
A Triumvirátus Kisfaludy halálos ágyánál. "Átvesszük a stafétát..."
E triumvirátus az irodalmi életben csakhamar korlátlan hatalomra tesz szert. 1835-ben kibuktatja az arisztokraták kegyeltjét, Döbrentei Gábort az Akadémia titkári székéből és Toldyt ülteti helyébe. 1836-ban megteremti a Kisfaludy-Társaságot, az Akadémia szépirodalmi párjaként, mint a magyar költők és írók legmagasabb nemzeti fórumát. Bajza átveszi a Nemzeti Színház igazgatását, mely – régi nemzeti vágy beteljesüléseként – 1837-ben nyílik meg, Vörösmarty prológjával. Ugyanakkor a három barát megindítja az Athenaeumot, a magyar irodalom egyik leghatásosabb folyóiratát, melynek ítélkező szava hat éven át dönt költői értékek és sorsok felett." 
("A hazai német intelligencia így lelkileg magyarrá válik a hatalmasan fellendülő magyar szellemi élet hatása alatt, mielőtt még a nyelvet tökéletesen elsajátította volna. A hazai német nyelvű napilapok és folyóiratok szerkesztőségeiben most már nem németek, hanem német műveltségű zsidók ülnek. Ezek vállalják a közvetítést a német és a magyar kultúra között. A könyvkiadás egyelőre még a németség kezében marad."  Mindez az "emancipáció" előtt!!! BCS)

"Így a legifjabb nemzedék, mely első szervezkedésében Fiatal Magyarországnak” nevezi magát, nem kell írói pozíciókat megostromolnia: tág ajtókat talál Pest szellemi és politikai feszültségektől fűtött légkörében."
"Ennek a nemzedéknek öntudata már igen korán kialakul, mégpedig az e korban megszervezettiskolai önképzőkörökben. Míg az iskolák ódon szervezetük, latinos szellemük és nyelvük következtében mindjobban elmaradnak a magyar szellem fejlődésétől, az önképzőkörök ifjúságukat az életre nevelik. Itt ismerkednek meg a gyermekifjak Vörösmarty, Bajza, Kölcsey költészetével, itt kezdik első szárnypróbálgatásaikat. A pápai önképzőkör büszkesége Petőfi és Jókai, Eperjesen Sárosy Gyula, Kerényi Frigyes vezérkednek, Debrecen, Sárospatak, Kolozsvár kiadványaikkal tűnnek fel. Az önképzőkörök felveszik az összeköttetést egymás közt, de kapcsolatot teremtenek a pesti irodalmi élettel is. Valóságos „csodagyermekek” kerülnek ki körükből. Jókai 17 éves korában drámát ír a Nemzeti Színház pályázatára és dícséretet nyer,Gyulai Pál 16 éves, amikor Bajza első verseit kiadja, Petőfi Sándor – akinek életét a sors vajmi rövid időre szabta – húszegynéhány éves korában már világhírnévre tesz szert, Tompa Mihály is korán érvényesül."
Emlékszünk:
Weishaupt: "Nézeteinket divatossá kell tennünk minden művészet által - fiatal íróksegítségével kell terjesztenünk őket az emberek között."

A jelölteket nem tudom felhasználni jelenlegi állapotukban, hanem át kell gyúrnom őket.” A fiatalság alakítható a legkönnyebben. " ( Nesta Webster: Titkos társaságok és felforgató mozgalmak 237.old.)
Az eszmeterjesztést csak elősegítik a diák egyletek, ahol olvasásra, vívásra, játékra vagy pusztán kicsapongásra gyűlnek össze a tanulók.  Az illuminátusok beszivárognak az ilyen csoportokba és propagandájuk terjesztésének melegágyaivá teszik őket.
A szervezethez tartozó professzorok első sorban a tanulóik jellemét veszik szemügyre.  Ha a diák élénk gondolkodásról és buzgó képzelőerőről tesz bizonyságot, a szekta tagjai azonnal kinyúlnak felé és a zsarnokságról, önkényuralomról és az emberek jogairól duruzsolnak füleibe.  Mielőtt még bármi jelentőséget is csatolhatna e szavakhoz, ahogy évei telnek, a számára kiválasztott könyveket olvasva és értekezéseket hallgatva, fiatal agyában kifejlődnek az elültetett csirák.  Hamarosan forrni kezd képzelete és a történelem és csodás hagyományok felhasználásával a legvégsőkig fűtik lelkesedését és mielőtt még a titkos szervezetről hallana, máris az uralkodó bukásának elősegítése tűnik a legszentebb dolognak számára. ( Nesta Webster, 274-278. old.)  

Majd 1849 után:
"Bajza tébolyodottan jár, míg csak szenvedéseitől – Vörösmartyval együtt – meg nem váltja a halál. Czuczor a kufsteini börtön bilincseit hordozza, csak az egy Toldy folytatja rendületlenül életművét, mint a magyar irodalomtörténetírás megteremtője és – diktátora."
A Triumvirátus legravaszabb, erkölcsi érzékkel, lelkiismerettel nem sújtott tagja, Toldy nem exponálja magát 48-49-ben, hogy szürke eminenciásként immár az általuk is elősegített katasztrófa bűntudatától összeomlott társak nélkül egymaga uralkodhasson az irodalom és tudomány felett, utóbbit az illuminátusok világméretű terveibe valahogyan illeszkedő finnugrisztika uralkodó pozícióba menedzseléséhez is felhasználva (lásd afinnugratási sorozat előző részét).
Toldy a nem utolsó sorban a globális felforgatók által gyűlölt, lerombolni kívánt Régi Rend egyik fő támasza,a Habsburg-dinasztia uralmának megdöntésére  szervezkedő mozgalom egyik legfőbb vezetője, szürke eminenciása évtizedeken keresztül.

Tehát a finnugor elmélet uralkodó pozícióba helyezése nem a Habsburgok, hanem legádázabb ellenségeik műve.




Finnugratás III - A valódi "Habsburg-tananyag" a magyar őstörténetről





A sorozat első részében ( Finnugratás, Habsburg ármány ) láttuk, hogy a finnugor elméletet kizárólagossá tevő és őstörténetre, magyar néperedetre is értelmező tevékenység a prot-kur tábor állításával kisebb részben egybeesve valóban nevezhető összeesküvésnek, a tudományos kutatás torzító eltérítésének. Az összeesküvés fő irányítója pedig Toldy Ferenc volt.

A második részben ( Finnugratás II - A Nagy Finnugor Összeesküvés irányítója: egy Habsburg-ellenes KOPONYA ) láttuk, hogy a főintrikus Toldy, időnként  diktátortársakkal együtt a hazai irodalmi és tudományos életben évtizedeken át döntő befolyással rendelkezett. Az irodalom és a tudomány terén nem szabadon, külső, politikai-világnézeti-TITKOSTÁRSASÁGI befolyásoktól mentesen zajlott az alkotómunka, hanem egy jól körülhatárolható politikai-ideológiai közeg céljai szerint irányítva, amely közeget a nemzetközi felforgató illuminátusokban találtam meg, Toldy és társai pedig ennek helytartóiként működtek nálunk.

Ismét hangsúlyozom, a bejegyzéssorozatnak nem tárgya semmilyen versenyben levő nyelvrokonsági és néperedeti, őstörténeti elmélet helyességének ellenőrzése, tárgyunk a radikális jobboldalon máig nagy indulatokat keltő összeesküvéselmélet helyességének ellenőrzése, hogy
1. valakik torzították a tudományos kutatásokat, tanokat e téren,
2. ezek a valakik a Habsburgok voltak, a Gonosz Habsburgok, akik a prot-kur propaganda szerint amúgy is nemzetünk ősellenségei,
3. a finnugor rokonság erőltetésének célja a magyarok nemzeti öntudatuktól megfosztása volt.

A legkevésbé a 3. ponttal foglalkozok, röviden annyi a véleményem erről, hogy az ún. finnugor népek közül a finnek és észtek modern kori története, de főleg a finneké egy sikersztori, az oroszországi finnugor (vagy "finnugor") népek zöme meg eltűnőben van, egy-két nagyobbat leszámítva, összességében a velük való rokonság tudata nem demoralizáló a magyarságra nézve, tehát azt állítani, hogy az, tipikus szektás hiszterizáló hívószó. Éppúgy, mint a konkurens pánturanista, vagy sumérista, stb. szektás dumák. Nem elvárás, hogy a szektatagok a tényekkel vessék össze az állítást, a követelmény a HIT és a szektavezéreknek való engedelmesség, a mozgósításra való pozitív reagálás.

A fenti összeesküvéselméletnek az 1. pontban elkülönített részét lényegében igaznak, bizonyítottnak találtam, azonban a prot-kur befolyás alatt álló szektaközegben ezt a részt nem elkülönülve kezelik, hanem elválaszthatatlan egységben az alaphiedelemmel, hogy a Habsburgok nemzetünk gonosz gyilkosai és e gaztett is az ő rovásukra írandó. A sorozat második részében bizonyítottam, hogy az összeesküvésen rajtakapott Toldy és társai működésének egyik fő célja a Habsburgok magyarországi és birodalmon belüli uralmának megdöntése volt, összhangban a legtöbb más birodalmi dinasztia megdöntésének tervével.

A mai Habsburg-ellenes indulatok hisztérikus, irracionális, szekta-agymosás jellegét jól bizonyítja, hogy pl. Pörzse Sándor tipikus parlamenti felszólalásában több, mint 90 évvel a Habsburg-dinasztia magyarországi uralkodásának vége után még mindig ilyen gyűlölködő szavakkal és metakommunikációval emlegeti egykori uralkodóinkat, miközben mai bajainkért már akkor sem ők lennének a felelősek, ha a vád a múltra nézve igaz lenne. De, mint láttuk, nem igaz, nem "a Habsburgok", nem Ferenc József álltak a finnugristákat pozícióikba segítő hátszál mögött, hanem ellenfeleik.

A sorozat zárásául nézzük meg, milyen lehetett akkor mégis "a Habsburgok" felfogása, ismeretei a magyarok őstörténetéről, származásáról a szóbaforgó tágabb időszakban, amikor Toldy beprotezsálja kreatúráit az Akadémiára és egyetemi tanszékre!


A bejegyzés folytatása
Nem találtam e téren valami átfogó, vagy nagyon közvetlenül idevágó forrást, eleve úgy tűnik a király és a viszonyok ismeretében, hogy legnagyobb valószínűséggel - amit a hiszterizált, agymosott szektatagok el sem tudnak képzelni - Ferenc József nem törődött túl sokat az egész kérdéssel, az sem kizárt, hogy egyáltalán nem foglalkoztatta a dolog. Volt bőven más dolga...

Amit találtam, az azonban mégsem jelentéktelen dolog kérdésünkhöz, konkrétan az, hogy milyen felfogás alapján tanították a trónörökösnek, Rudolfnak a magyar történelmet:

A Wikipédia ezt tudja Habsburg-Lotaringiai Rudolf koronaherceg taníttatásáról a szerencsétlen első, ridegen katonás nevelési kísérlet után:
Az újonnan kinevezett nevelő, Joseph Latour von Thurmburg gróf kiváló pedagógiai érzékkel hamarosan komoly fejlődést és eredményeket ért el. A trónörökös tanárai között volt Rónay Jácint magyar püspök is, aki Rudolf 1868-ban született húgának, Mária Valéria főhercegnőnek is nevelője lett.
Nem is kissé lepődhetünk meg, ha utánanézünk, ki is volt ez a püspök, sőt, (a Ferenc József által láthatóan komolyan vett) kiegyezés ide, kiegyezés oda, kimondottan perverznek is tarthatjuk a helyzetet, hogy a rutinos pedagógiai szakember, 48-49-es forradalmár katolikus pap a tónörökös és húga előtt Kossuth gyermekeit is tanította az emigrációban!

"Kossuth gyermekeinek, valamint Rudolfnak és Mária Valériának nevelője."
"Diákjai között voltak Kossuth fiai, akiket latinra tanított 1859-ben, közben a családdal baráti viszonyba került."
Nem vagyok benne biztos, hogy a mai viszonyok között átmenne a nemzetbiztonsági vizsgálaton az államfő gyermekeinek tanárjelöltje, aki baráti viszonyban volt a hazatérést és állampolgári esküt megtagadó, adott pillanatban is aktívan rendszerellenes tevékenységet folytató emigráns lázadóvezér családjával...
Rónay liberális pap volt, a kisszámú forradalmár katolikus pap egyike, valamint a darwinizmus első magyarországi ismertetője, amit az egyházi vezetés rosszallott is, ezért lehetett csak címzetes püspök.

(nem ide tartozik, hanem a Maradi Vértanúk sorozathoz, hogy a forradalom kevés katolikus pap káderének egyikeként megmenthette egy rendtársát a forradalmi terrortól, ami ugyanaz volt pepitában, mint az aradi áldozatok kivégzése, csak éppen a forradalmárok kezdték, ráadásul Kossuthnak kijárt a "felségsértés" elleni védelem, fejvesztés terhe mellett:
A tavaszi hadjárat hírére Rimely Mihály főapát Bakonybélre helyezte, hogy távolabb legyen a győri forradalmi eseményektől. Hamarosan visszahívták, és a főapát Győrbe küldte Császár Herman rendtársuk megmentésére, akit a forradalmi hatóság halálra ítélt, mivel bántó és sértő megjegyzéseket tett Kossuthra.Poeltenberg tábornok segítségével megmentette rendtársát a kivégzéstől. )
Rónay politikai múltja  enyhén szólva ütközik azzal, amit a Wikipédián olvashatunk Rudolf nevelése ügyében Ferenc József szándékairól:
"A liberális „fertőtől” való félelmében Ferenc József nem engedte fiának, hogy egyetemi tanulmányokat folytasson, ismereteit és tudományos műveltségét barátaitól, autodidakta módon szerezte meg."

Ehhez képest Kossuth gyermekeinek nevelőjét alkalmazni, aki ráadásul: "A darwinizmus magyarországi megismertetője és első terjesztője!" 
Ezután visszatért Győrbe, ahol első intézkedése volt, hogy a Püspökvárból körlevelet intézett az egyházmegye papjaihoz, melyben az általános felkelésre és a végső ellenállásra szólította fel a papságot, és rajtuk keresztül a hívőket.

Az emigráció évei alatt számos neves emberrel állt kapcsolatban. Magyarok közül Vukovics Sebő volt igazságügyi miniszterrel, Mednyánszky Sándor ezredessel, Kmetty György tábornokkal, valamint az angol Guernsey szigetére is gyakran ellátogatott az ott önkéntes száműzetésben élő Victor Hugohoz.
Nem meglepő módon másik forradalmár katolikus püspök társához, a mindjárt szóbahozandó Horváth Mihályhoz hasonlóan emlegetik szabadkőművességét is. Furcsa nevelő a liberalizmus sátánjától fiát féltő királynak...

Persze a Kiegyezés kompromisszuma a magyarázat, melyhez a király is hűen tartotta magát, meg persze Erzsébet királyné is a közismert módon járt közben (családja és a Rend nemrégi nyílt ellenségeihez való hozzáállását egyébként jóindulata elismerése mellett is elég veszedelmesen naívnak kell minősítenem!):

A királyi gyermekek nevelője (emigrációból hazatérése után):
Az országgyűlésen mint a tanügyi bizottság tagja működött, egyúttal 1871-ben a Vallás és Közoktatási Minisztérium osztálytanácsosa. 1871. június 3-án az országgyűlés Rónayt ajánlotta Rudolf trónörökös tanárának. Az ajánlás Andrássy Gyulának volt köszönhető, aki Erzsébet királynénál javasolta Rónayt a tanári posztra. Erzsébet harcolta ki alkalmazást az udvarnál; alkalmazása azért volt problémás a mélyen hívő udvarnál, mert bencés szerzetes létére a darwinizmust hirdette. Rudolf nevelése miatt mondott le országgyűlési képviselőségéről. Szeptember végén Budán találkozott, Rudolf nevelőjével Latourral, aki közölte vele a személyére és tanítására vonatkozó feltételeket: magyar és saját szemléletének megfelelően oktassa a trón örökösét. Rudolf és Rónay október 20-án találkozott először, egy ebéd során. Rónay hetenként 3 órát adott főhercegi tanítványának, összesen 127 előadást. Rudolf 1872. december 23-án Budán tett kiváló előmeneteléről bizonyságot Horváth Mihály és Toldy Ferenc jelenlétében. Munkája elismeréséül megkapta a Szent-István-rend lovagkeresztjét (1876).


Lássuk tehát a trónörökös  magyar történelem tanárának a magyar őstörténetről vallott nézeteit, "saját szemléletét", mely alapján felhatalmazása volt Rudolfot oktatni:

Rónay, mint a darwinizmus híve és népszerűsítője az emigrációban írta  A tűzimádó bölcs az ősvilágok emlékeiről című geológiai művét, amit Széchenyi adatott ki Pesten. Ennek keretmeséjében olvashatjuk az alábbiakat, és feltételezhetjük, hogy ilyen szellemben kezdhette a magyar történelem ismertetését is a trónörökössel:
"Azon országban vagyok, mely hajdan megalázá Babylont, meghódítá Egyptomot – –, s uralgott kelet birodalmain.
Azon országban, mely Nagy Sándor diadalmas fegyverei előtt meghajolt, hogy utóbb a rómaiak világuralma előtt győzhetlenül álljon. 
A hatalmas Cyrus, a szerencsétlen Darius, a dicső Sah-Abbas országában, a tűzimádók honában, Iránban vagyok.
Két ezer éve már, hogy e nemzet haldoklik, s még is él; mert hű maradt önmagához – – – , hű maradt nemzeti szokásaihoz. Ott, hol bőség és élvezet oly könnyen tévútra vezeti az embereket, – magasabb körökben –, megfoganzott ugyan itt is az idegen szokások mérges növénye.
De a nemzet alantabb rétegeiben a nép még mindig olyan, milyen huszonkét század előtt Xenophon idejében volt.
A perzsa arcz váltig magyar, s ha romlatlan fiait magyar öltönyben láthatnád, megesküdnél, hogyeredeti szittya faj. A nemesek sisakban, vasingben – – olyanok, milyeneknek képzeljük őseinket a Hunyadiak hős korában.
És ha hallanád e népet beszélni, megütközve kérdeznéd, mért nem értem e nyelvet? hiszen minden szó magyarul hangzik.
Nem érzem magam sehol a világon oly honosán, s a távolságnak ellenére, sehol oly közel hazámhoz, mint Iránban."


"Midőn nyugaton az orvosi tudományokat tanulám, a magyar nép jellemével és nyelvével is megismerkedém; ön itt rokonok közt van.


A magyar, ama nagy népáradatnak, mely keletről nyugatra özönlött, egyetlen hulláma, mely keleti eredetének ismérveit megőrzé.
Mi parzsok, a közös ősök honát; önök magyarok, a közös ősök nyelvét bírják örökségül.
Itt, hol egykoron a birodalmak keltek és enyésztek, mint a sivatag pusztának porfellegei;
Itt, a rokonfajok életharczában elenyészett az ős nyelv, s töredékeiből a jelen zagyva nyelv merült fel;
Míg ott nyugaton, idegen ég alatt, idegen elemek közt, a magyar hű maradt önmagához:
S évezredes nemzeti életének vészei közt, az ős fajnak nyelvét, a hajdankornak e szent ereklyéjét megmenté az enyészettől."
Persze a korban sokakra jellemző módon Reguly és a vogulok nála megfértek a perzsa rokonsággal
"Louis Lucien Bonapartét is tanította magyar nyelvre és számos magyar írást fordított számára angolra (Reguly Antal hagyományai I. A vogul föld és nép), "
Az előző részben olvastuk, hogy eleinte még Budenznél is megfértek. 
Rudolf eléggé magyarosnak tűnő, tipikusan orientális eredetű díszítéses öltözetben. Nem "finnugor ruha"...
Mint láttuk, az illuminátus Helytartónak, Toldynak mindenbe bele kellett ütnie az orrát, naná, hogy pont a trónörökös vizsgáztatásáról nem marad le és nyilván a történelemtanár kiválasztására is volt befolyása, ha nem ment forradalommal és trónfosztással, menni fog behálózással, belülről szétrágással... Azonban úgy tűnik, a királyi tananyag a két másik szakember nézetei alapján nemigen lehetett telerakva erőltetett, torzított finnugor elmélettel, a behálózás a királyi ifjú általában vett liberalizmusára irányulhatott. (Vagy talán nem is kellett a nyitott kaput döngetni.) Toldy közeli jóbarátja volt Rudolf másik vizsgáztatója, a neves liberális, szabadkőműves történész, a korszak másik katolikus botránypapja,  Horváth Mihály.


Ő a felekezetéhez képest szokatlan felforgatásban Rónayn is túltett, hiszen részt vett az 1849-es Függetlenségi Nyilatkozat szövegezésében, majd a trónfosztás után a Szemere-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere, olyan vadradikális baloldali püspök, aki követeli az egyházi javak államosítását! Ezért Világos után távollétében halálra ítélték és in effigie fel is akasztották(akárcsak Rónay egyik beprotezsálóját, Andrássyt, akit a királyné ezért "a szép akasztottnak" nevezett - történelmi perverzió volt az ilyenek rajzása az udvarba...)
Az internetes források többsége őt is a trónörökös történelemtanárának nevezi egy valószínűleg téves közös forrás, valamelyik korabeli lexikon adata nyomán. Az életéről szóló monográfia, de a trónörökösről szóló Wikipédia-cikk sem tud erről, csak a Horváth Mihályról szóló cikk. Mint láttuk, igazából csak Rudolf vizsgáztatásában vett részt a sikeres magyar tanulmányok végén, valamint tudjuk, hogy Erzsébet királyné számára is tartott magyar történelmi tárgyú előadásokat. (pl. a szabadságharcról, amit a naív királyné félreértésen alapuló megértéssel, sőt ROKONSZENVVEL hallgatott és kommentált...).

Nem érdektelen itt szemléltetni, hogy ő, 
a trónörökös magyar történelem vizsgáztatója és a királyi család rendszeres házi történelem-előadója a is magyarok hun-szittya eredetét hirdette! :

Horváth Mihály: Magyarország történelme
I. kötet 13. oldaltól:

Honi iróink közöl első volt Horvát István, ki a scytha vélemények a nevezetből, mely alá a magyar is soroztatik, kiindulva, Perzsiában és Syriában pártos név alatt, — s a még régibb korba hátrálva, pélasgok neve alatt Görögországban, Kis-Azsiában, — s még elébbre menve, Egyiptomban és Aethiopiában kereste a hún-magyar-scytha népek eredetét. Ezen, némelyeknél bámulat, — másoknál sokféle gúny tárgyává lett történelmi nyomozásoknak a nagy tudós halálával megszakadt fonalát újabban is felfogta egy pár honi írónk. Jerney János a magyarokat szinte pártos eredetüeknek vitatja egy különben nagybecsű munkájában. Allításait némely régi görög írókon kívül arra alapítja, hogy nemcsak a magyar ősvallás, s a vallási tárgyak nevei meglepöleg hasonlók a perzsákéíhez, hanem igen sok perzsa uralkodók, hivatalok és helyek neveit is csak a magyar nyelvből lehet megfejteni és értelmezni ; a magyar név számos emlékei pedig máiglan élnek Perzsiában. Ö Partiából a 3-dik század elején hozza ki a magyarokat a Kaspi- és Fekete-tenger vidékére, hol más rokon scytha népek, hunok, kozárok stb. már régóta laktanak. Szerinte, e vándorlás után épitették volna a magyarok azon várost, melynek némi romjai a Kuma folyamnál máiglan léteznek, s mely az ott lakott népektől Madzsarnak neveztetett. 
Az indokok, melyek a magyarok pártiai származásáról fölállíttatnak, nem szűkölködnek ugyan minden erő nélkül.
Mondják ugyanis e vélemény pártolói, hogy ha egyebet nem tekintünk is, már egyedül a perzsa s magyar ősvallás tárgy-neveinek s intézményeinek meglepő hasonlatossága is elég arra, hogy történelmi ténynek tartsuk, miképen e két nép egymással s pedig hosszabb időn keresztül szorosabb viszonyban létezett, s melyről egykoron, ha majd a régi perzsa, örmény és arab évkönyvek bővebben felkutattatnak s tanulmányoztatnak, talán még nyerhetünk is némi felvilágosítást. Akkoron majd felderülhet az is, mennyiben alapos azon etymologiai szóhasonlatosság, melyre a magyarok pártus eredete építtetett. 

A külföldi irók


 A külföldi írók ellenben Jugriából, a finn népek szomszédságábal, származtatják a magyarokat, kiket szintúgy mint a hunokat, kozárokat és bolgárokat finn fajú népeknek tartanak. Jugria, vagy mint mások nevezik, Ugria, miként az újabb földirati nyomozások kétségtelenné teszik, azon roppant téreket foglalta magában, melyek az éjszaki szélesség 56-dik és 67-dik fokai közt, az Ural hegység keleti részén, az Obi folyam mind a két partvidékén, egészen az Ayan és Alsó-Irtis folyamokig — tehát körülbelöl az Altáj hegységig terjednek; s melyek délről török, éjszakról Vogul, Szamojéd s más finn eredetű népek földével voltak határosak. ,,Ime valódi helyzete azon híres Jugriának, mely régi hagyományok szerint a magyaroknak, s hihetőleg a hunoknak és avaroknak is hazája volt, — mely népek utóbb megremegtették a barbárságba sülyedt Európát" — mondja Klaproth. Es valamint a legtöbb német és szláv, s utánok a franczia irók ezen Jugriát állitják a magyarok ősi hazájának : ugy a magyarokat, kozárokat, bolgárokat, s néhányan a hunokat és avarokat is finn eredetű, népnek hiszik. E hitben vannak régi hagyományaik nyomán magok a finnek is, kik szerint ,,az Ural és Himalája hegység közt az Ob és Szir folyamok forrásai köri és mentében valának tágas lakhelyei a hún nevű népeknek, melyeknek utódjai a későbbi korok hunjai, magyarjai és finnjei."
Kik a magyarokat és finneket egy törzsből származtatják, azon rokonságra hivatkoznak, mely a magyar és finn nyelvek közt létezik. És valóban, az újabb összehasonlító nyelvészet nyomozásai után a rokonságot puszta tagadással nem is lehet többé elvitatni.
Azonban a nyelvészeti nyomozásokbúl az is kitűnik, hogy a török nyelvvel körülbelül szintannyi nyelvünk hasonlatossága mint a finnel.
Sőt kétségtelen az is, hogy nyelvünk a mandsu-mongolhoz is hasonlít mind szellemére, nyelvtani szabályaira, mind számos gyökszavaira nézve, úgyannyira, hogy némely szavainknak, miként ma azokat elszármazott alakjaikban birjuk, csak a mandsu-mongol nyelvből fejthetni meg értelmét. Mi több, még azt sem lehet kétségbe vonni, hogy számtalan gyök- és származék szavunk a sínai (értsd: kínai, BCS) nyelvben találhatja értelmének megfejtését. Miből ismét azon következmény áll elő, hogy a mandsu-mongol és sínai nyelvekkel egyaránt rokonságban áll a magyar nyelv.
Már pedig ha e nyelvrokonságból eddigelé még senkinek sem jutott eszébe azt állítani, hogy a sínai vagy a mandsu-mongoliai egy a magyarral : a nyelv-rokonságból arra sem lehet érvényesebben következtetni, hogy a magyar nép a finn-fajhoz tartozik.
Elismert tény a tudósok között, hogy a nyelvek hasonlatosságából nem lehet következtetést vonni a népfajok azonságára; két népet, csak azért, mert nyelvök egymással rokon, nem lehet egy eredetűnek mondani. „Alapos történelmi ismeretektől támogatott ethnographiai tanulmányok bizonyítják, — u. m. egy nagyhírű tudós — hogy a népeknek és nyelveknek, melyekkel e népek bizonyos időkorban éltek, összehasonlitásában nagy óvatossággal kell eljárni. Hódoltatás, hosszas együttlakás, idegen vallás befolyása, a törzsek összekeverése . . . mind a két continensen egyenlőkép megújuló oly tüneményt okoztak, miszerint egy s ugyanazon eredetű fajnál egymástól egészen különböző nyelvek, — s viszont egymástól igen különböző származású népeknél ugyanazon nyelvtörzs idomjai találtatnak." „A nyelvnek sem rokonsága, sem különbözése nem lehet elégséges megoldani a népek származásának nagy problémáját; mondja másutt ugyanazon tudós — azokból legfölebb valószínűségeket lehet következtetni." Népek eredeténél szükség egyebek közt még a physiologiai, vagyis a testalkati elemeket s idomokat is figyelembe venni, melyek bizonyára tartósabbak a nyelvieknél. A nyelvet többféle külbefolyás könnyen megváltoztatja: az csak, az idő dolga ; de nem a testalkatot. „Idegenek jöhetnek valamely nép közé, azt meghódíthatják, kifejthetik nyelvét, megváltoztathatják nevét anélkül, hogy annak testi jellegeit megmásítanák. Kis szám is elég meghódoltatni a sokaságot, s befolyni szellemére ; de a testalkat nem változik oly könnyen." 
Schlötzer óta divatossá lett a németeknél a finnekkel egy eredetűnek mondani a magyart, mivel nyelve rokon a finn népcsalád nyelveivel. De vajjon hasonló-e a magyar e népekhez testalkatra is ? A finn-faj általában vörös hajú ; a vogulok, osztjákok, szamojédek szemei kicsinyek, mély üregekben létezők ; arczcsontjaik kiállók, mint a mongolokéi, és szakállatlanok. Különösen „a vogulok arczában kalmük idomok léteznek, s általában nagyon kevés a szakálluk " A hol pedig e finn typus egyszer gyökeret vert, egyáltalában kiirthatatlannak látszik. Megmaradt az évezred múlva ott is, hol tulnyomólag van a finn összekeveredve más fajokkal. Azon finn-faj béli népek, melyek éjszaki Ázsiában maradtak, az osztjákok, vogulok, mordvinok, cseremiszek, csuvaszok, szamojédek, számos évszázad óta élnek együtt s összekeverve más testalkatú török-tatár-fajokkal a nélkül, hogy testi tulajdonságaik változtak volna. „Az európai finneknél az alkat már jóllét s miveltség által megnemesült némileg; de az arczjelleg mégis változatlan maradt." Ez ezen csodálatos szívóssága a typusnak s állandósága az idomoknak, mi a finn-fajú népeknek mindenütt, Európában szintúgy mint Ázsiában tulajdona, csak a magyarban hiányoznék, daczára finn eredetének? s hiányoznék olyannyira, hogy nem sokára bevándorlása után Pannonföldre egyikévé válhatott a legszebb typusoknak ?
Miben állapodhatunk meg tehát a magyar nép eredetét, fajrokonságát illetőleg? Abban, mit nemzeti hagyományainkból merítünk; mert ezt támogatják legkétségtelenebbül mind az |egykorú, legjobban értesülhetett külirók tanúbizonyságai, mind az összehasonlító nyelvészetből s a physologiai, testalkati viszonyokból merített indokok. Ezek szerint a magyar nép tagja az altáji, vagyis a húnscytha népcsaládnak s vérrokonainak számíthatja a hún vagy kun, a kozár, bolgár, avar, orosz (nem ruthen), palócz, úz és besnyö népeket.

E népek közül kisebb nagyobb csapatok részint vándorlásaik közben csatlakoztak a magyarokhoz, részint utóbb telepedtek meg köztök mai hazájokban. A megtelepülés, valamint a honfoglaláskor, ugy utóbb is jobbára tömeges volt ; minélfogva e népek szintoly könnyen megőrizhették, s bizonyosan meg is őrizték volna nemzeti nyelvöket, ha az különbözik vala a magyartól, mint megő rizték a magyarok közt lakó többi külön népek a magokét. De a mennyire történeti emlékeink terjednek, semmi nyomára sem akadunk, hogy ezen népségek a magyartól külön nyelvet beszéltek, külön testalkati jelleggel birtak volna. Ami különbség a nyelvben létezett, fenáll az maiglan a kun, palócz, székely, göcsei és csángó szójárásokban ; s maga ez is bizonyítja, hogy e népek egy eredetűek, egy törzsről szakadtak.
Hol volt ezen törzs shazája, hol sarjaztak ki abból e népek, mint megannyi külön, de testvérágak ? — nyomozni, hiú törekvés volt eddigelé s tán marad is minden korra, habár némi világot vethet is e kérdésre a régi arab, perzsa, örmény és sínai irók bővebb ismerete s tanulmányozása.
Elég tudnunk, hogy a magyarok hazája azon korig, melyről már kétségtelen történelmi bizonyságaink vannak, Lebediába vándorlásukig, az Atil vagy Volga folyamvidéke volt, azon tartomány, melyet lioni s külföldi irók egyaránt Baskardiának, Baskiriának vagy Dentumogeriának neveznek : s hol a Julián nevű magyar dominicanus szerzetes, szintúgy mint más külföldi utazók, még IV. Béla királyunk idejében is feltalálták az általok úgynevezett Nagy-Magyarországot.
Feltalálta őket (a magyarokat, Julián) a nagy Etil folyó mellett; kik őt látván, s megértvén, hogy magyar, nem kevéssé örvendeztek megérkezésén, körülvévén őt házanként és falvanként, s keresztény testvéreik királyáról s országáról tudakozódván. És bár mit akart nekik akár a hitről, akár egyebekről előadni, őt buzgóan hallgatták, mivel teljességgel magyar volt a nyelvök s megértették őt és ő is azokat...
Őseik hagyományaiból tudják azt is, hogy ama magyarok tőlök származtak, de hol volnának, nem tudták."

Horváth Mihály történelmi előadást tart a királynénak és gyermekeinek:

Hun-Szittya népnek tartotta a magyarságot
A fenti idézetben kifejtett nézetek tudományos helyességét éppúgy nem feladatom itt minősíteni, ellenőrizni, ahogy nem tettem a korábbi részekben a finnugor elmélettel sem. Az én bejegyzés-sorozatom témájához ez csakis abból a szempontból érdekes, hogy Horváth Mihály Toldyval való szoros barátsága és  szabadkőművessége ellenére egyértelműen szembenállt a Toldy kreatúrái által felépített, protezsált tudósok (vagy "tudósok") által képviselt, a nyelvrokonságra alapozott   finnugor eredetelmélettel és hogy ezzel a "szittya-hun" rokonságot valló nézettel a neves történész a Habsburg-dinasztiabeli trónörökös magyar történelem vizsgáztatója lehetett maga a királyi család, A HABSBURGOK felkérésére a Kiegyezés után, amikor a finnugristák már élvezték a Toldy által kijárt pozícióikat. Szerintem volt finnugrista összeesküvés, de annak megrendelői nem a Habsburgok voltak, hanem ellenségeik, akik egyben hazánk ellenségei is voltak. (Ismétlem, nem az az összeesküvés, hogy egyes tudósok szerint szoros összefüggés van a magyar és a finn, ugor nyelvek között, az lehet önmagában helyes nézet.)

Hogy akkor mire kellett a finnugor elmélet az illuminátusoknak? Tippem szerint arra, hogy alapvetően egy, az orosz birodalom gyengítésére alkalmas ideológiát lehetett rá építeni. Ez a legkevésbé a magyarokat érintette, de az összes többi szóbanforgó nép a lappok egy része kivételével az orosz birodalomban élt, ami a világszétverők által megdönteni tervezett birodalmak (pl. német, Habsburg, Oszmán- stb.) között az illuminátusok egyik legfőbb célpontja volt. Ezért vett részt Finnországnak az orosz birodalomhoz átkerülése után a helybenmaradt svéd anyanyelvű finnországi elit a modern finn nemzettudat megkonstruálásában (nem hihető, hogy ezt teszi, ha a finnek svéd alattvalók maradnak) és nem jelentéktelen szempont, hogy Svédország az újkori szabadkőművesség egyik fontos központja. Nem utolsósorban a Habsburg-ellenes koalíciók oszlopos tagja is a harmincéves háborútól az Erdély nagy romlását okozó lengyelországi háborúig is. Ezért nevezik el azt a(z elméletük szerint létező) nyelvcsaládot "Finn-ugor"-nak, melynek tagnépei közül az elmélet kialakulásakor és még hosszú évtizedekig egyedül a magyarság rendelkezett történelmi államisággal és melynek összpopulációján belül a magyarság önmagában több, mint 50%-ot képviselt. (Vagy mondjuk 1800 táján, amikor az elmélet már bontakozik, több, mint 80%-ot)

Ha egy ilyen felismerni vélt nyelvcsaládot politikai szempontoktól való megerőszakolás nélkül, pártatlanul, tudományos elvek alapján kutatnak akkor a szakemberek, akkor nem lett volna  logikus "Magyar nyelvcsalád"néven elnevezni? Esetleg magyar-finn, magyar-ugor, stb. néven?

Természetesen láttuk a sorozatban, hogy a "Felvilágosodás" jegyében az újkor irodalmi és tudományos élete a lehető legtávolabb állt attól, hogy politikai hátsó szándékoktól mentes lehessen. Azonban az ezeket eltorzító HATALOM nem a Habsburgoké és a többi megdöntésre szánt dinasztiáé volt, hanem épp ellenkezőleg, az ezeket rombolási terveinek útjában álló akadálynak tekintő felforgató körök informális hatalma. Az csak hab volt felforgatásuk tortáján, hogy egyes ilyenirányú saját gaztetteik elkövetésével épp az általuk démonizált ellenfeleiket, áldozataikat, a Régi Rendet képviselő dinasztiát vádolták meg. 

Tehát:
A Habsburgok nem finnugrattak*.
Az ország élén eltöltött uralkodásuk legvégéig tartó prot-kur-illuminátus démonizálásuk célja a nemzet saját érdekeivel  való szembefordítása, Trianon elősegítése volt. Ebbe a tendenciába fog illeni a kuruckultusz esztelen felszítása Thaly által hamisított kurocnótástól, Rákóczi újratemetésestől a Kiegyezés után, amikor a dinasztiával már semmilyen ellentét nincs, hogy az ország elkábított elitje a világháború végén maga zavarja el a területi integritással egyet jelentő uralkodóját, amikor nekik állt volna érdekükben a végsőkig ragaszkodni hozzá.

(*a szójátékkal nem áll szándékomban megsérteni a finneket, akiket nagyra becsülök)






Petőfi, az illuminátus propagandaszócső

avagy

KIK VOLTAK A MAGYAR ILLUMINÁTUSOK?  I. rész

Többször foglalkoztam már itt 1848 hamis, álhazafias propagandaimázsávalKossuthtalArannyalPetőfivel, a forradalmár költők, írók felforgató, a nemzeti érdekkel ellentétes cselekvésre uszító demagógiájával. A Petőfiről írt egyik bejegyzés lényege ez volt:
(...)legtöbb kanonizált újkori történelmi "hősünkhöz" és írónkhoz hasonlóan! - Petőfi irodalmi és politikai tevékenységével azokat a világszétverő erőket szolgálta, melynek eszközei a "haladó", "felvilágosult" eszmék és szervezetileg többek között a szabadkőművesség.
Ezek ravaszul fogták be az utóbbi évszázadokban nemzetünk legkiműveltebb emberfőit, tehetségeit saját céljaik szolgálatába, a saját hazájuk elleni országháborító, felforgató tevékenységre, kit megtévesztéssel, kit megvásárlással.

Számomra már csak az kérdéses, hogy például Petőfi csak a forradalmi, jakobinus, vagy netán az 1848-as Kommunista Kiáltványhoz is kötődő eszmék lelkes híve volt, ami nem kis karrier- és becsvággyal párosult nála, vagy pedig egy az egyben volt szervezeti kapcsolata is a világszétverő mozgalmakkal, konkrétan a szabadkőművességgel.

Nézzük meg most konkrétabban ezt az utóbbi kérdést, nem is a szabadkőművességre szűkítve, hiszen az az igazán komoly világszétverésnek inkább csak "lova", hasznosítható infrastruktúrája volt. 

Modern korunk szándékos rombolásának legfontosabb szervezeti kerete az Adam Weishaupt nevéhez fűződő Illuminátusság. Itt nem szükséges részletesebben ismertetni az Illuminátusok történetét, erről magyarul is elég sokat lehet olvasni, nem utolsósorban Drábik János publikációiban, ollózásaiban. 

(Azonban Drábik épp a magyar 1848 és Kossuth szerepe, vagy nyilván Petőfi megítélésében is alapvetően félrevezet, vagy tévedésből, vagy szándékosan, miközben általában az 1848-as európai forradalmi hullám illuminátus jellegét hangoztatja! Fából vaskarika nála, hogy a "Népek Tavasza" ugyan illuminátus felforgatóhadművelet volt, de ennek magyar aktivistái "tiszták maradtak", jó hazafiak voltak... A "Kossuth-bankó", mint Rotschild-ellenes "pénzügyi szabadságharc" elmélete pedig akkora marhaság, hogy érdemes lesz külön foglalkozni vele.)

Az illuminátusok szervezetéről persze a közkézen forgó ismertetőkben is szerepel, hogy sokkal ősibb hasonló felforgatómozgalmak folytatása, ehhez itt csak annyit tennék hozzá, hogy az egész felforgatás célja nem igazán az, amit általában emlegetnek. Weishaupt és társai, valamint követőik számára a magánpénzrendszer, az uzsoratőke hatalmának elősegítése, vagy a "Világuralom" megszerzése, az egységes Világállam kiépítése sem a legvégső célok voltak, ezek is csak eszközök. 

A legvégső cél a ROMBOLÁS, az egész emberiség, lényegében A TEREMTÉS MŰVÉNEK ELPUSZTÍTÁSA!

Drábik és mások is magától értetődő, bizonyított tényként említik, hogy az előző bejegyzésben Wurmbrand által cáfolhatatlanul sátánistaként leleplezett Marx és kommunista ideológiája is az illuminátus mozgalom körébe tartozott, a Kommunista Kiáltvány programja egy evolválódott szövegváltozata Weishaupt és társai eredeti programpontjainak. Tehát mindaz, amit Wurmbrand Marxról és elvtársairól megállapít, Weishauptra és az összes illuminátusra is igaz, ők Lucifer követői, céljuk az emberiség elpusztítása, a Mélységbe, a Pokolba zuhanása, ahová magukkal akarják rántani. E végső célt csomagolják be a "Felszabadítás" demagóg álca-programjának mindig a zsákmánytársadalmak sajátosságaihoz igazított változataiba. (Hol nemzeti, hol munkás- hol szexuális stb. "felszabadítás" hazugságába, csalijába.)
E cél elérésének elengedhetetlen eszköze a fennálló kormányzatok, vallások, intézmények, erkölcsök lerombolása, mindezeket démonizáló felforgató propaganda és mesterségesen szított forradalmak, konfliktusok, háborúk által.

Ezt a magyarázatot az illuminátusok, sőt elődeik romboló fellépésére persze már 
Nesta Webster "Titkos társaságok és felforgató mozgalmak" c. könyvében is megtaláljuk: 
Mi volt e rejtett hatalom célja ?  Pusztán egy bajor professzor agyában született, húsz évvel korábbi, pusztító terv volt-e, vagy már valami sokkal régebbi, rettenetes erő megjelenése, ami évszázadokon keresztül lappangott és amit Weishaupt és szövetségesei most felébresztettek?  A középkori sátánizmus kitöréséhez hasonló rémuralom nem magyarázható anyagi indítékokkal.  A gyűlölet, kéjvágy és kegyetlenség orgiája nem annyira a gazdagok ellen irányult, mint inkább a szegények ellen, de legfőképpen a tudomány, művészet és szépség elpusztítására, az egyházak és minden olyan nemes és szent dolog lerombolására, amit az emberiség nagy becsben tartott .  Mi volt ez, ha nem sátánizmus?
Az illuminátus rombolás hazai, magyar szervezetének és kádereinek konkrét feltárásához érdemes beletekintenünk Weishaupt összeesküvésének két korai, alapműnek számító leleplezésébe.

Az egyik a francia jezsuita Augustin Barruel abbé 1797-ben megjelent műve, "A jakobinizmus történetét bemutató emlékiratok" címmel, a másik John Robison magas rangú skót szabadkőműves professzor 1798-ban megjelent "Bizonyítékok egy Összeesküvésre Európa összes Vallása és Kormánya ellen, melyet a Szabadkőművesek, Illuminátusok és Olvasókörök titkos találkozóin szerveznek"  c. könyve.

Idézek néhány mondatot Barruel könyvének egy ismertetéséből, melyek teljes mértékben vonatkoznak a Világforradalom 1848-as felvonásának hazai hadszínterére és a forradalmat előkészítő "reformkor" erjesztésére is. Ez nem meglepő, hiszen ahogy az ismert vicc szerint "nincs két csőcselékünk", úgy az európai újkornak sincs két Világforradalmi szétverő folyamata, a magyar '48 sem lóg ki csodásan az egészből:
Barruel szerint a Forradalom nem volt spontán népfelkelés, amely egy régóta elnyomott közakaratot fejezett volna ki.  Ehelyett egy egységes kisebbségi csoport műve volt, amely erőszakot, megtévesztést és terrort alkalmazva kényszerítette akaratát az ártatlan és mit sem sejtő lakosságra.
Az Illuminátusok radikalizálták a mozgalmat a trón és oltár ellen, és a lakosság nagyobb csoportjait befolyásolták rejtett elveik elfogadására.

Barruel úgy gondolta, hogy az összeesküvők igyekszenek "feltölteni az emberek agyát a felkelés és lázadás szellemével", radikalizmust reklámozva az egész társadalomban.

Nézzük tehát a két kortárs leleplező mű (Weishaupt mindkettő szerzőjét túlélte!) néhány kiragadott részletét, melyek 
megvilágítók, Illuminálók lesznek a Világrombolás hazai ügynökeinek felismeréséhez!
Nem lesz meglepetés, hogy nem igazán a személyek fognak az ismeretlenségből előbukkanni, hanem épp ellenkezőleg, 
a legismertebbekről fog kiderülni a csak a fősodor történelemszemlélet és a széles közvélemény számára hihetetlen tény, hogy ők voltak a magyar illuminátusok! (már amennyiben a széles közvélemény értesülne ezekről a tulajdonképpen pofonegyszerű, banális, és a felszínen heverő összefüggésekről...):
John Robison: Bizonyítékok egy összeesküvésre
... Spartacus (Weishaupt) és Rendje összes elve és célja a legegyértelműbben látszik a harmadik Misztérium Osztályban. (...) A Pap fokozat tartalmaz: 1. Egy Bevezetést. 2. Az e fokozatba való Befogadás további követelményeit. 3. Amit úgy neveznek, hogy Útmutató a Harmadik Kamarában, amit a jelöltnek el kell olvasnia. (105 old.) (...) A Pap fokozatban a legfigyelemreméltóbb dolog az Útmutató a Harmadik Kamarában. Ez a vezetők magánlevelezésében található. (Nachtrage Original Schriften 1787, 2nd Abtheilung, page 44.) (106.old.)


"A királyok szülők. Az apai hatalom megszűnik a gyermek éretlenségének megszűnésével; az apa pedig kárt okoz gyermekének, ha továbbra is fenn próbálja tartani jogát ezen az időszakon túl. Amikor egy nemzet felnő, a királyok gyámsága végetér." (107.old)


A felvételi ceremónián a koronák és jogarok az emberi lesüllyedés jeleiként szerepelnek. (109.old.)

Vessük ezt össze Petőfi számos vad királyellenes verse közül ezzel:
A KIRÁLYOK ELLEN
Tudjuk, hogy játék kell a gyermekeknek;
Midon a népek gyermekek valának,
Magoknak cifra ragyogó játékszert,
Bibor karszéket, s koronát csináltak
,
S rányomták ezt egy fajankó fejére,
S felülteték e fajankót a székre.

S itt a királyság, ezek a királyok,
S ok, ahol ülnek, ahol fejök szédül,
Azt gondolják a kábító magasban,
Hogy uralkodnak isten kegyelmébül.
Csalatkozásban éltek, jó királyok,
Nem uraink, csak bábjaink valátok.

De nagykorú lett a világ, s a férfi
Nem gondol többé gyermekjátékáva
l.
Le hát a biborszékekrol, királyok,
És fejetekrol le a koronával! 

Ha nem teszitek azt le fejetekrül,
Leütjük, s majd a fej is vele gördül.

Így lesz s nem máskép. A bárd, mely Lajosnak
Párizs piacán lecsapott nyakára,
Elso villáma volt a zivatarnak
,
Mely rátok készül, s kitör nemsokára;
Igen, maholnap meglesz érkezése,
Nem én vagyok már elso mennydörgése!

Egy rengeteg lesz a föld kereksége,
S e rengetegben vadak a királyok,
Kergetjük oket, és fegyvereinket
Szilaj gyönyörrel sütögetjük rájok,
vérökkel fogjuk ezt az égre írni,
Hogy nem gyermek már a világ, de férfi!

Pest, 1844. december
Rengeteg hasonló példát hozhatunk még a lényegében szó szerinti megfelelésre az illuminátus program és Petőfi versei között, amit később érdemes is lesz megtenni, és nem is csak Petőfi esetén. Azonban már ez a kiragadott példa is elég ahhoz, hogy bizonyítsa, Petőfi írni tudása, költői tehetsége a leghétköznapibban vett MESTERSÉGBELI KÉSZSÉG, amit gátlástalanul bértollnokságra használt, vagy mondjuk így: ideológiai-politikai szócső-szerepre!!! Petőfi az illuminátus világszétverő titkos társaság propagandistája.Nincsenek semmiféle saját "látomásai", amiket annyi tanulmányban próbáltak megfejteni az irodalomtörténészek, egész egyszerűen BROSSÚRÁKAT kapott (nem elsősorban a királyok, vagy az egyház, hanem végső soron az Emberiség ellen!) összeesküvő feljebbvalóitól, amiket ő, a profi csak RÍMBE SZEDETT, kb. úgy, ahogy a nyomdász kiszedi másvalaki szövegét. 
Pokoli Pojácák (Zichy Mihály: Talpra magyar!)

Kik voltak a magyar illuminátusok? II. rész - A Behatolás Módja 

 

Kik voltak a magyar illuminátusok? III. rész - Az Első Helytartó






Kik voltak a magyar illuminátusok? II. rész - A Behatolás Módja



A régi sejtés után   beláttuk az előző részben, hogy Petőfi kétséget kizáróan tagja, propagandistája volt az illuminátus világfelforgató szervezet hazai hálózatának. A későbbiekben még ezt is érdemes lesz részletezni további műveinek illuminátus, sátánista programokkal, művekkel való egybevetése útján.

De kik szervezték be Petőfit és miért pont őt, a tehetséges ifjú költőt???

Idézzük ismét az illuminátusok világforradalmi terveit és tagjaiknak szánt rombolásmódszertani útmutatóikat  az összeesküvések leleplezőinek műveiből!


John Robison: Bizonyítékok egy összeesküvésre:   II. fejezet: Az illuminátusok
"Nézeteinket divatossá kell tennünk minden művészet által - fiatal írók segítségével kell terjesztenünk őket az emberek között. (...) Gondoskodnunk kell róla, hogy íróink nagy hírverést kapjanak, a kritikusok pedig ne írjanak róluk rosszat, ezért minden eszközzel törekednünk kell a kritikusok és újságírók megnyerésére, valamint a könyvárusokéra, akik idővel be fogják látni, hogy érdekükben áll mellénk állni."(109.old.)
"Ha egy író bármit ír, amivel sikere van, és az önmagában helyes, de nem esik egybe terveinkkel, meg kell próbálnunk az oldalunkra állítani, vagy be kell feketítenünk.” (111.old.)
"Rendünk nagy ereje az álcázásban rejlik, soha, sehol ne szerepeljen saját nevén, mindig rejtőzzön el egy másik név, egy másik tevékenység mögé. Semmi nem alkalmasabb erre, mint a szabadkőművesség három alsó fokozata, a közönség megszokta őket, keveset vár tőlük és ezért nem figyel rájuk. Ezután a legmegfelelőbb céljaink számára egy tudományos, vagy irodalmi társaság, és ha nem létezne szabadkőművességezt a fedőszervet kellene alkalmazni; és ez sokkal többet nyújthat, mint egy álca, ez egy nagyerejű gépezet lehet a kezünkben. Olvasókörök és könyvtárak alapításával, melyeket mi igazgatunk és ellátunk műveinkkel, arra irányíthatjuk a köztudatot, amerre akarjuk.

Hasonló módon kell megpróbálnunk befolyást szerezni a hadiakadémiákon (ennek hatalmas következménye lehet), a nyomdavállalatokban, könyvkereskedésekben, röviden minden intézményben, melynek bármilyen hatása van az emberek tudatának alakítására, szervezésére, vagy akár irányításáraa festészet és metszetek kiemelt figyelmünket érdemlik."
"Egy Irodalmi Társaság a legmegfelelőbb formája Rendünk meghonosításának egy olyan országban, ahol még nem vagyunk jelen." (112.old.)
Hogy jó fényben tüntesse fel a rendet, Weishaupt különösen hangsúlyozza köztiszteletben álló személyiségek toborzását, és mindenek felett fiatalokét, kiket a legígéretesebbeknek tartott.  „A jelölteket nem tudom felhasználni jelenlegi állapotukban, hanem át kell gyúrnom őket.”  A fiatalság alakítható a legkönnyebben.  (237.old.)
1814-ben Berckheim elkészítette jelentését a németországi titkostársaságokról .  E jelentés annyira fontos a mai forradalmi mozgalom működése megvilágításának szempontjából, hogy hosszan kell idéznem belőle... : 
Az illuminizmus tételei mindenféle királysággal szemben felforgatást hirdetnek.  A korlátlan szabadság és a teljes egyenlősítés a szekta alapvető tétele.  Minden erőfeszítésében arra törekszik, hogy elszakíthassa az uralkodót az állam népéhez kötő láncot."

A beavatásokkal nem jár együtt képzelgő szertartás, mint a kőművességben, hanem egyenesen a célra törnek és hosszú erkölcsi próbákkal biztosítják, hogy az illető hűséges és megbízható lesz.  Mellőzik az esküket, fenyegetéseket és a vallási szertartásokat.  Csak arrakötelezik a befogadottat, hogy szigorúan tartsa meg a szervezet titkait és rendíthetetlenül terjessze a belé sulykolt tanokat és minél több megtértet gyűjtsön.
Kétségtelenül hihetetlennek tűnhet, hogy bármiféle összhang legyen a szervezetben és, hogy egymástól távol élő, fizikai kötelék nélküli emberek gondolataikat egymással közöljék, terveket készítsenek és a kormányoknak félelemre adjanak okot, azonban létezik egy láthatatlan lánc, ami összeköti a szervezet szétszórt tagjait.
(... )Ezzel a módszerrel, az Illumináti, bármiféle nyilvánvaló szervezet és vezetők nélkül, a Rajnától a Néváig, a Balti-tengertől a Dardanellákig, egyöntetűen és folyamatosan azonos célok felé tud haladni anélkül, hogy olyan nyomot hagyna, ami leleplezné céljait vagy gyanút keltene tagjai iránt. A legbuzgóbb rendőrség is kudarcot vall ilyen szervezettel szemben.


Minthogy a felfogás erejében rejlik az illuminátusok legfőbb hatalma, kezdettől fogva arra összpontosítottak, hogy olyan emberek közül gyűjtsenek híveket, akik foglalkozásukon keresztül közvetlen befolyást gyakorolnak az emberek gondolkodására :  írók, bölcselők és, mindenek felett, professzorok.  Az utóbbiak székeikben, az előbbiek írásaikban, a szekta eszméit terjesztik, miket különböző formákba rejtenek.  A közönséges szemmel gyakorta nem látható csirákat ezután társaságaikban kifejlesztik és a legkevésbé éleseszűek számára is érthetővé teszik.  Mindenek felett az egyetemek azok, ahol az Illumináti mindig nagy számú követőre talál.  A szervezethez tartozó professzorok első sorban a tanulóik jellemét veszik szemügyre.  Ha a diák élénk gondolkodásról és buzgó képzelőerőről tesz bizonyságot, a szekta tagjai azonnal kinyúlnak felé és a zsarnokságról, önkényuralomról és az emberek jogairól duruzsolnak füleibe.  Mielőtt még bármi jelentőséget is csatolhatna e szavakhoz, ahogy évei telnek, a számára kiválasztott könyveket olvasva és értekezéseket hallgatva, fiatal agyában kifejlődnek az elültetett csirák.  Hamarosan forrni kezd képzelete és a történelem és csodás hagyományok felhasználásával a legvégsőkig fűtik lelkesedését és mielőtt még a titkos szervezetről hallana, máris az uralkodó bukásának elősegítése tűnik a legszentebb dolognak számára.


Utoljára, amikor már teljesen magukkal ragadták, és több éves próbatétel biztosítja titoktartását és odaadását, tudatják vele, hogy Európa országaiban szétszórva milliók vannak kik osztják nézeteit és reményeit és, hogy titkos lánc köti össze ezen óriási családot és, hogy az általa hőn óhajtott cél előbb vagy utóbb beteljesül.
Az eszmeterjesztést csak elősegítik a diák egyletek, ahol olvasásra, vívásra játékra vagy pusztán kicsapongásra gyűlnek össze a tanulók.  Az illuminátusok beszivárognak az ilyen csoportokba és propagandájuk terjesztésének melegágyaivá teszik őket. (274-278. old.)
Augustin Barruel"A jakobinizmus történetét bemutató emlékiratok" III. rész: Az Illuminátus kód
De e konspiratív akadémia egysége és egyetemes elterjedtsége nem elegendő a Szektának;látókörét kiterjeszti a nyilvános iskolákra és katedrákra is. ... Az ábécét tanuló gyermektől a tudós Doktorig mind ki vannak téve a Megvilágosításnak; és maga a tudomány is, mely oly fontos eszköze a Szekta előrejutásának, el kell süllyedjen a törekvés alatt, amivel elősegítik az oltárt és a trónt, minden törvényt, magántulajdont és nemzetet megsemmisítő Vandalizmust. (538-539. old.)

------------------------------------------
Ez a hosszúra nyúlt szemelvénygyűjtemény arra volt jó, hogy lássuk, hol, milyen fedőtevékenységek mögött kell keresnünk a magyar illuminátusokat. Már olvasásuk közben nyilvánvalóvá válhatott, hogy hol, kikre gondoljunk, a fenti betekintések a Világszétverők tikos terveibe, programjába megvilágította, ILLUMINÁLTA elménket. Illuminátuskereső reflektorunk fénycsóvája hazai újkori irodalmi- és tudományos életünk legnagyobbjaira, főszervezőire és főszereplőire vetül, akik eddig is reflektorfényben álltak, csak persze nem ilyen leleplező reflektoréban, mert a róluk eddig is tudott tényeket, ismereteket egy olyan fősodor történelemszemlélet magyarázta el nekünk, gyártott belőle kanonizált tananyagot, amely szemlélet maga is a világromboló erők műve és érthetően igyekezett eltüntetni a Nagy Összeesküvés nyomait, vagy ahol nem lehetett, ott hasznosnak, nemzeti érdeknek beállítani a forradalmat, a bomlasztást.

Ennek keretében "Nemzeti Hősök", "Legnagyobbjaink" hamis imázsát állították elő megtévesztésünkre, hazánk leghitványabb elárulóinak alakjára húzva!

A folytatásban jöjjenek  a leleplezett gonosztevők!
A kéretlen exportáru



Kik voltak a magyar illuminátusok? III. rész - Az Első Helytartó







Kik voltak a magyar illuminátusok? III. rész - Az Első Helytartó



A sorozat első részében felismertük, hogy Petőfi az illuminátus felforgatóhálózat propagandistája volt, kb. egy fordító-rímbeöntő kisiparosként.
A második részben megismerkedtünk az Illuminátus Rend behatolási stratégiájával a "Szűzföldekre", amit nyilvánvalóan hazánk esetében is alkalmaztak.
Most nézzük, kik építették ki a forradalomcsináló hálózatot Magyarországon!
(Itt egyelőre nagyrészt eltekintve a hálózat legelső építőitől, Martinovicséktól, akikkel később foglalkozzunk majd, most az ő bukásuk utáni, valójában második kezdetről lesz szó.)

Az előző részben idézett illuminátus pusztításmódszertan szerint egy olyan országban, ahol nincs jelen a szabadkőművesség - márpedig Magyarországon Ferenc KIRÁLY (a kurucok mindig következetesen császározzák) 1795-ös betiltó rendelete óta hivatalosan nem volt jelen - a legjobb álarc, sőt, nagyerejű gépezet hálózatuk kiépítésére, felforgató eszméik terjesztésére egy irodalmi és/vagy tudományos társaság és a kapcsolódó tevékenységek! Ha megnézzük a XIX. századi irodalomszervezők és a Magyar Tudományos Akadémia úttörőinek átfedéseit, akkor természetesen nem vagy, hanem ÉS.

A Felvilágosítás Sötét Alakja
Első emberünk, akire (Martinovics után) ráillik az illuminátus hálózatépítő  módszertani személyleírása, nem más, mint Kazinczy Ferenc


 „Ezért harczolt a szokás ellen a nyelvben, mert ha itt sikerül megtörnie azósdi csökönyösségeterőszakos újításaival kiemeli az egész nemzetet amaradiságból, fogékonyságot önt belé, s ha téved is a nyelv grammatikai tekintetében : az elidézett mozgalom végre is kiveti magából a salakot, s megtisztulva lép elő a mi a legfontosabb, a reformok iránti vágy.”

"Azt hiszi, 
minél jobban ismeri valaki a nyugati nyelveket : annál inkább törekszik a magyart is azok mintájára kiképezni ..."

"„Hogy az író föltétlen ura legyen a nyelvnek s 
ne engedje magát a szokástól korlátoztatni: e téves meggyőződés nagyrészt a Wieland tanítása után ersödik meg benne s a római és német írók példájával törekszik támogatni. "

"Azonban Kazinczy 
nem riad vissza az erőszaktól sem, a grammatikai törvényeket az aesthetikai szép nevében lábbal tiporja. Az írónak — szerinte — nem azt kell kérdeni:
szólanak-e így és szólott-e már így más ? hanem ezt : lehet-e nekem így szólani, hogy szólásom elegáns, energicus, új zengés legyen.”

„Kazinczynak nem annyira új szavait, mint inkább idegenszerű szó- és mondatfűzéseit, latinismusait és germanismusait támadták legtöbb joggal, mert a művészi szép nevében
átültetett idegen szólamok idézték elő a legerőszakosabb forradalmat.”

Életútja (1759-1831) szinte egybeesik Weishauptéval (1748-1830), akinek nevét levelezésében emlegeti is.
Már a jakobinus (tehát illuminátus!) összeesküvésben való részvétele előtt az állami szolgálatban is tipikusan a világfelforgatók programjával egyező tevékenységet végzett:


"1784. január 16-án gróf Török Lajos, a kassai tankerület főigazgatója és a miskolci szabadkőműves páholy nagymestere felavatta a páholy tagjai közé. 1785 augusztusában Bécsbe utazott, hogy van Swieten közoktatásügyi miniszternek bemutatkozzon és a Szepes, Sáros, Zemplén, Ung, Bereg, Gömör, Torna, Abaúj, Borsod, Heves, Jászság és Kis-Kunság megyei iskolák tanfelügyelőségét kérje, melyet november 11-én meg is kapott. E tisztséget öt éven át töltötte be, II. József császár rendelkezései szerint mintegy kétszáz iskolát állított fel, s ezzel nagy elismerést szerzett magának."
Emlékszünk:  (az illuminátus szekta) "látókörét kiterjeszti a nyilvános iskolákra és katedrákra is. ... Az ábécét tanuló gyermektől a tudós Doktorig mind ki vannak téve a Megvilágosításnak"
Érthető, hiszen a kor egyházi iskoláiban, legalábbis a katolikusokban, amikből nálunk (gondolom) a legtöbb volt,  még nem terjeszthették az illuminátus eszméket, annak ellenére, hogy a trón és oltár megdöntését tervező Rendhez kezdettől fogva csatlakoztak főpapok is, ahogy egyébként koronás fők is... Nem véletlen, hogy Kazinczy II.József szolgálatában szaporíthatta a felforgató indoktrinációra alkalmas állami iskolai hálózatot, hiszen II. József nemcsak szabadkőműves volt apjához, valamint öccséhez és utódához, II.Lipóthoz hasonlóan, hanem anyjával, Mária Teréziával közösen fejedelemnek kijáró módon fogadta Jacob Frankot, a katolicizmusba szétverési szándékkal "betérő" sabbateánus-sátánista zsidó szektavezért, az illuminátusok egyik emlegetett elődjét, majd annak lányával szerelmi viszonyt folytatott...
Az se meglepő, hogy Martinovics a hazai jakobinus szervezkedés elindítása előtt a két vakoló király szolgálatában állt, mint ügynök és spicli. I.Ferenc azonban annyira szégyellte és utálta apja (és nagybátyja) szabadkőművességét és sötét eszközöket alkalmazó kormányzását, hogy trónralépésekor apja összes iratát elégette, majd, mint tudjuk, elbocsátotta Martinovicsot a királyi szolgálatból, később a jakobinusokat példásan megbüntette (sajnos Kazinczynak megkegyelmezve...) és betiltotta a szabadkőművességet. Mindezek hatásosságát e blogbejegyzés tárgya is mutatja, azonban a jószándék és a cselekvés dicséretes!

Azzal kapcsolatban, hogy a felforgatók számára az egyházi iskolák általában voltak felhasználhatatlanok, vagy ez csak a katolikus iskolákra vonatkozott, 
a blogon volt már szó arról, hogy a hazai felforgató-kuruc-"szabadságharcos" mozgalmak káderanyagát a kezdetektől a nyugati rózsakeresztes-szabadkőműves központokból irányított hazai protestánsság tanárai, diákjai és lekészei szolgáltatták
Hogy Kazinczy "nyelvújító és irodalomszervező" tevékenységéről a Beavatottak már régóta, illetve nyilván kezdettől fogva TUDJÁK, csak porhintés, pontosabban fedőtevékenység volt, talán nem kell jobb példa a Krúdy által a Nyugatba a Himnusz születésének századik évfordulójára írt cikknél. Érdemes az egész cikket elolvasni, itt kénytelen vagyok rövidíteni:
Krúdy Gyula: A Himnusz bölcsőjénél, 1823 (Nyugat, 1923. 4.szám)
Martinovicsék legördülõ feje a budai mezõn: jó darab idõre elvette kedvét az összeesküvésektõl tábla bíráknak, literátoroknak és a többi fennkölt lelkû magyaroknak, akik már ebben az idõben, csaknem minden vármegyében, Dunántúl és Tisza mentén az esti faggyú gyertya világánál, könyvek kisbetûi mögött keresik a mindennapi mámort, nem pedig a kancsó hajtogatásában. A kúriák falain még ott függnek a nagy peleskei jegyzõ szerszámai, a tarsoly, a rezes kard, a kalap, de a ház ura már a lovasembert várja, aki a börtönben megjavult Kazinczy Ferencnek valamely legutóbbi levelét másolatban hozza. Igaz, hogy az udvarházakban még nem ismerik azt a szokást, hogy elõfizetni lehet a vértanú újságára, de az áhítatos kezek másolatában forgó leveleiért több mérföldnyire is elküldenek, mert ezek a levelek az új, vértelen összeesküvést hirdetik: a nyelvújítást. A széphalmi uraság jól ismerte fajtáját, a tespedõ, a rossz múlt idõk ócska szalmazsákján is szívesen hentergõ magyart.
(A Felvilágosult-Illuminált-Illuminátus haladár szerzők és politikusok szokott mucsaizása, magyarozása!)
A brünni várban, ahol a "Káté"-ért huzamos ideig üldögélt, tûnõdõ rab módjára, alaposan kigondolta, hogyan folytatja további életét, ha ismét a napvilágra kerül. A tizennyolcadik század immár avult, kijátszott kártya Mária Terézia és II. József kora, viszont a "szabad polgár" eszméiben megegyezett hazafiaknak leütik a fejét - valami új dologgal kell elõállni, amelymagyar is legyen, hogy felkeltse a hazafiak érdeklõdését, ártatlan és jámbor színezetû legyen, hogy félrevezesse a helytartóság szimatát, viszont legyen benne mag, amely egykor kirepülhet, mint a pisztoly magja, vagy terebélyes fává növekszik a jövendõben, mint a tölgy magja.
(Tehát "magyar" csak azért kellett legyen, hogy csaliként bekapják a hazafiak, a hasznos idióták, nemcsak a helytartótanácsot, hanem a hazafiakat is félrevezették, hisz a Felvilágosító eszmék egyik legfontosabbja a nemzetek eltörlése! Jellemző a militarista hasonlat, célozgatás, ma kényszerből még csak irodalom, nyelvújítás, a jövőben lesz még ebből pisztoly, forradalmi háború is!)
Könyvei, amelyek vele raboskodtak, tanácsot adtak a hosszú álmatlan éjszakákon. A vérévé, testévé vált irodalmi-kedv felgyújtotta a sötétség éveiben az útmutató lámpást. A szent férfiú kitalálta a börtönben nemzete megtérítésének a módját. És mikor a hét szomorú esztendõ után a Munkácsi vártorony alól Bányácska felé fordította szekere rúdját, oly vidám és fiatalos volt a rab viselt ember, mintha az idõ alatt legalább is az aranycsinálás titkát találta volna. Valóban nem is lehet egyébnek nevezni a nyelvújítás kitalálását, mint aranycsinálásnak, amely a magyar irodalomnak szerezte az aranyat, míg a feltalálójának elvitte az utolsó rezét is.
(A nyelvújítást úgy kellett kitalálni, mint ürügyet, meg egyébként is Kazinczyt zavarhatta, hogy nem tudja gördülékenyen magyarra fordítani a német nyelvű illuminátus brossúrákat.  Az aranycsinálással Krúdy céloz rá vájtfülű olvasóinak, hogy Kazinczy szabadkőműves és rózsakeresztes volt, bár a fizikai aranycsinálás kísérleteitől viszolygott.)
(...) Csokonai már haldoklik Debrecenben és Kölcsey Ferenc még tanuló ifjú, amikor Kazinczy irogatni kezdi leveleit az új "összeesküvés", a nyelvújítás érdekében. (...) Így indult az új, vértelen nemzeti forradalom.
(EGYELŐRE vértelen! PROPAGANDÁJÁBAN "nemzeti"!) 
(...) Különösen nagy élmény az egész életre felejthetetlen esemény volt Kazinczy levele annak a félszemû, árva ifjúnak, aki Kölcsey Ferenc néven a debreceni kollégiumban diákoskodott, látta vitéz mellbeteg arcát a péterfiai ablakocskán kitekintgetni és talán õ is üldögélt valaha a csittvári krónika hordája körül Jókai regényhõseivel együtt.
Habár ez utóbbi körülmény nem valószínû melankolikus, zárkózott ifjú életében, inkább elhisszük róla, hogy franciául és németül tanulgatott, az enciklopédistákat olvasgatta és csendesen készülgetett arra a nagy nemzeti forradalomra, amelyet a véres, háborús forradalmakkal szemben Beöthy Zsolt egyszer pantalló-forradalomnak nevezett. A széphalmi varázsló-mesternek könnyû dolga volt a mélabús érzékeny ifjúval, (keményebb lelkeket is megtört, mint például: a nyakas apjának se szófogadó és még akkor nem is nagyon mûvelt Berzsenyi Dánielt.)
(Hát nem irodalommal és nyelvvel foglalkozott a Mester, hanem MÁGIÁVAL???? MEGTÖRI ÁLDOZATAIT??? Hipnotizálja, őket, indoktrinálja beléjük Weishaupték tanait??? A mellékelt arckép épp ilyen gonosz varázslót sejtet...) 
A beteges állapotú, anyja halálát mindvégig gyászoló széplélek szelíd bárányként közeledett anagycélú, börtönviselt vértanúhoz, tanítványnak szegõdött a mesterhez, akinek tekintete oly messzire ért a magyar jövendõbe, hogy azt az ifjú Kölcsey fel sem foghatta...
(Mire céloz Krúdy? Kazinczy TUDTA, hogy jön 1848, netán 1918-1919? Hogy ledől majd tón és oltár? És Krúdy ennek Trianon után örül!) 
(Ha Kazinczyt nem vetik tömlöcbe a Martinovics-perben, ha az országgyûlések nem szegülnek ellen a magyar nyelv érvényességének, ha a kassai iskola felügyelõt vallás miatt el nem csapják hivatalából, (csupa történelmi ha-k!) - talán egészen másként alakul a magyar tizenkilencedik század. Kazinczy, a század magyar forradalmainak a kovásza, mindvégig Daphnéja lábainál marad, és élesztõ hiányában a fuvola-lelkû Kölcsey sem leendõ vezére a szónokok forradalmának.) De Kazinczynak szüksége volt Kölcseyre, mint a viharnak a tölgyre, mint a fájdalomnak a könnyre, mint a köszörûkõnek a kardra. Néha úgy tûnik fel a szereplése, mintha nem volna egyéb, mint az erõtlenedõ remete hangja a magyar mitológiai erdõbõl, máskor az ötvenesztendõs és vezérségét fáradtan viselõ fejedelemnek a kijelölt trón örököse, minden esetben õ az a megbízható ifjú barát, akinek karjában szívesen fogódznak séta közben a már haladozó vállú, de ideáljaikért mindvégig küzdõ férfiak. Egyszer famulus, aki tanítója diktandójára sastollat hegyez a régi baráti penna helyett, hogy a mesterét kötekedõ kedvében, igazságtevésében, bírói ítélet mondásában is híven kövesse, pedig olyan hívek felett kell bírálatot mondani, mint a holt Csokonai és a vérmes Berzsenyi, másszor úgy tûnik fel, hogy megunta az öreg vezér irányítását, szembeszáll a széphalmi eszmékkel és õ, a Szép Lenka írója, a magyar pusztákon érthetetlenül hangzó furulyaszóban hallja a nemzeti melódiát, pedig ennek a furulyának szilaj és forgószélként eljövendõ mestere még csak évek múltán fogan meg Hrúz Mária szíve alatt...
(Bizony, FAMULUS, akinek irodalmi-kritikai téren is HARCI FELADATAI vannak,  aki Rendbeli Feljebbvalója parancsára ÍTÉL, hiszen Weishaupték programja szerint az Ügy szolgálatától eltérő írókat "be kell feketíteni"! Petőfi Krúdy haladár üdvtörténetében szinte már illuminátus forradalmárnak fogan... Ha a valóságban nem is, de mint nagy tehetséget befogják majd, ha nem hagyná magát, ma nem ismernénk a nevét!)
Az egykori szentimentális ifjú mind feljebb lépdel a lépcsõkön, amerre a nemzeti fantomokmerészelnek járni.
("Fantom  járja be Európát, a Kommunizmus Fantomja!")
Emésztõ láng és a félszemében, amelytõl Kossuth is megretten a követek asztalánál, nem csapkodja kardjának tokjával az asztalt, de századoknak síri mélységébõl kong a hangja, maikor a magyar nyelv jogait követeli.
(Mi mindent fognak ezek a lángok elemészteni a hazában és a világban! Mennyi gonosz vérontás lesz még a nyelvdemagóg fanatizmusból, miközben a latin semleges uralma alatt mindenki úgy beszélt mindenhol, ahogy jólesett neki, magyarul, vagy egyéb anyanyelvén, de a közös Hungária lojális fiaként...) 
Pergament-színû arcával, korán õszült fejével, nyolcszáz esztendõ fanatikus hitével néha úgy tûnik ez a férfiú, mint a közelgõ századközép elõreküldött álma, míg az egykori mester, a neológ faltörõ kosokkal, a csány, a rény, az egély szavakkal parittyázó öreg Kazinczy mindinkább közeledik a kert felé, ahová ellensége: az egész régi Magyarországmadárijesztõnek állította ki.
(Kölcsey a közelgő 1848 rombolásának nem "előreküldött álma" hanem egyik vezető előkészítője. Persze hogy ellensége a Kazinczyknak és Krúdyknak, ami: RÉGI is, MAGYAR is!)

(...) De Kazinczy és Kölcsey nem képzelhetõ el egymás nélkül, bármily feledékeny is volt az elsõhöz a túlhaladott kor. A "pantalló-forradalom" új harci eszközökre tett szert a szónokok magyarázó, lelket ébresztgetõ elõadásában, újabb és újabb rétorok versengenek Kölcsey dicsõségéért, az ifjú Magyarország bálványozásáért, - kiment a divatból a gyalogpostás, aki a remete levelével szalad fölkelteni a szundikáló nemzetet. Ébren volt már mindenki az országban és Kölcsey Himnusza nyitott fülekre talál. - És mikor idáig eljutott az egyszemû üstökös a nemzeti égboltozaton: szembe találkozott az örök magyar fátummal. (...) Ott messze, ahol az ország szíve dobog, már a zempléni fiskális gyújtogatja a szíveket.
És nemsokára sok mást is gyújtogat majd az a fiskális, akinek Zemplénből elég gyorsan kellett távoznia az árvák rábízott pénzének és a két Andrássy grófnő (anyós és meny, kiknek egyszerre volt szeretője...) pénzének kártyaadósságra sikkasztása után. Az is egy tipikus illuminátus karriermodell, ahogy egy ilyen, korán gátlástalannak, morális akadályokat nem ismerőnek bizonyult ifjú ember a két szabadkőműves fészekben, Eperjesen és Patakon történt kiképzése után mindjárt eldugott vidéken induló pályája elején erkölcsi hullává válva a süllyesztőben eltűnés helyett rakétasebbességgel folytatja karrierjét immár az ország központjában, Pest megyében képviselővé választva, ahol se rokona, se ismerőse...

De Kossuthtal még további bejegyzésekben kell foglalkozni, most maradjunk a hálózatszervezés "nagyerejű gépezeténél", 
az irodalmi- és tudós társaságoknál!

Az 
"Ifjú Magyarország" sem csak egy romantikus jelző Krúdynál, természetesen ez egy egészen konkrét szervezeti keret neve, elég köztudott, hogy az "Ifjú" mozgalmak, Ifjú Németország, Ifjútörökök stb. világszerte az illuminátusok pusztító eszközei voltak, erről, ennek hazai vonatkozásairól is írtam már egy korábbi bejegyzésben.

Kazinczyhoz visszatérve, elég érdekes Szigeti Csaba költő egy cikke "
A Kazinczy-net régen és manapság" címmel. A szerző több, mint sejteti saját szabadkőművességét azzal, hogy beszámol róla, Kazinczy sírjára akácágacskát helyezett, amikor az írótábor tagjai koszorúztak ott. Néhány sokatmondó részlet arról, hogyan tekintenek vissza Mesterükre mai utódai, tisztelői, mit TUDNAK róla, éppúgy, ahogy korábban Satanello-Krúdy is:
    Évek óta mosolyogva emlegettük, hogy egyetemista korunkban tanultunk egy olyan jelenségegyüttesről, a magyar felvilágosodás kezdeteiről, melynek hirtelen előállása megmagyaráz(hat)atlan. Az tudniillik, hogy a szellemileg teljesen más beállítódású XVIII. század utolsó harmadában, egyik napról a másikra, erőteljesen jelentek meg új eszmék, és bizony nem kielégítő magyarázatnak tűnt, hogy Bécsről van szó és az ún. testőr-írókról. Azt hiszem, hogy – bár ez sem teljes magyarázat – a szabadkőműves-páholyok kiépülése áll a háttérben, mely páholyok egy összeurópai mozgalom műhelyei voltak, közösségjobbító törekvésekkel (mind a páholyok, mind a külső, „profán világ” javításának szándékával). Ami immáron Kazinczy Ferencet, e derék szabadkőművest illeti, őt én aligha tudnám elképzelni a „lózsik” – ő nevezte így a páholyokat – közege nélkül, és elegendő bepillantani csak hatalmas levelezésanyagába, hogy érezzük, e közeg egész munkássága szempontjából kiemelkedő fontosságú.
    Természetesen a Mária Terézia-féle (első) betiltás után – de a virágnak megtiltani nem lehet – az írásbeli érintkezésben megnőtt a szerepe a rendkívül bonyolult, szerteágazó kőműves szimbolikának, ami a páholyon belüli rituális munka alapját, a rítus alapját alkotja. 
E szimbolika magával hozott egy belső nyelvet, mai kifejezéssel egy belső kódrendszert, és ezen a belső nyelven árnyaltan lehetett kommunikálni.


(...) A kiállításon látható egy Orlay-Petrich Soma festette kép. E képről nemrégiben Pomogáts Béla írt szépeket, mintegy az irodalmi folytonosság ábrázálását látva benne. Van előtér és háttér: a háttérben, tisztelgő távolságban tekintélyes urak állnak körül két embert. Most már a magam képleírását folytatom: a két úr az idős Kazinczy Ferenc és a nála jóval fiatalabb Kisfaludy Sándor. Számomra kissé komikus, teátrális távolságból, mintha két ügyetlen balett-táncos lennének, mintha öles tánclépést tennének, egymás felé fordulnak, és kezet ráznak egymással.Kazinczy átadja az irodalmi vezér szerepét a következő nemzedéknek


(...) Ha a Pályám emlékezete című rendkívül izgalmas prózát olvassuk, látható, hogy e pálya csupa utazás, kapcsolatfelvétel, szervezés.


(...) De közben – a sír körül igen sok az akácfa – letörtem egy kis akácfaágat, és a kezemben tartogattam. Az akácág a kőműves szimbolika egyik hangsúlyos, fontos eleme, ám ettől függetlenül – hál’ istennek – senki nem törődött ezzel, vagyis észre sem vették. Egyetlen idős urat kivéve, akit évek óta ismertem, de a társaság zártsága nem engedi meg, hogy leírjam a nevét; kissé távolabbról, mosolyogva, rendkívül szeretetteljesen nézett rám (ránk): ő értette a letört akácfaág szimbolikáját, ismerte a belső kódrendszert, a belső nyelvet. 
    (Miután a hivatalos koszorúkat elhelyezték, s a társaság lassan szétoszlott, az ágacskát letettem a koszorúk mellé. Hogy ilyen emlékezés is legyen ott, aznap.) Nos, hosszú ideje nem tudom elképzelni a mi Kazinczynkat e közeg, a páholyok miliője nélkül. És ha ezt összekapcsolom rendszeres, már-már állandó utazásaival, elmondom, mit gondolok a Kazinczy-netről. A kőműves a gyakorlatban is kell hogy képviselje azokat az általános, a filantróp, az erkölcsi és a társadalmi eszméket, melyekért közössége és ő „odabent” dolgozik. Amikor Kazinczy elhatározta, hogy rendet visz a káoszba, legyen az akár nyelvi, akár irodalmi vagyegyéb természetű program, a kőműves szempontból második generáció tagjaként adott volt számára egy hálózat, Aranka Györgyéktől Pozsonyig és Bécsig. Tehát ha a legkülönfélébb ügy számára X-et vagy Y-t meg akarta nyerni, nem kellett a fejét olyan kerülő utakon törnie, ahogyan az illető megközelíthető. Ott volt a páholyok netje, a páholyok hálózata, s ezek látogatásával az akkori Magyarország nemesi-értelmiségi krémjével találkozhatott a kapcsolatfelvételnek ez a bajnoka.


(...) És megismétlem álláspontomat: ugyan számos dologra szintén csak részleges magyarázatot ad, de Kazinczyt nem tudom elképzelni a szabadkőművesség mint háttér nélkül.


(...) Nos, azt hiszem, Kazinczy költészete halottnak mondható, poétikai mögöttese, nyelv- és költészeteszménye a mai költői gyakorlatnak vajmi keveset, érzésem szerint semmit nem mond. A korszak néhány szakkutatója is így véli: Kazinczy költészete illisible, olvashatatlan, így a prezentizmus csak elejteni tudja. A levelezés ismét más természetű anyag: alapvetően hallatlanul értékes információforrás, és izgalmas a kapcsolatteremtés és ennek fenntartása, no meg a természete szempontjából. Több kutató is úgy véli, hogy ami igazán időtálló és olvasható is, az a Kazinczy-próza, a középpontjában a két memoár, a Pályám emlékezete és a Fogságom naplója.
Vagyis a szabadkőműves hagyományba Beavatott, a Nagy Elődöt tisztelő utód, mint irodalmár szerint is nyilvánvaló, hogy Kazinczy nem szó szerint vett irodalmi műveiért érdekes, hanem kapcsolatteremtőként, szervezőként, hálózatépítőként, illetve a már meglevő szabadkőműves hálózatot, mint igénybevett infrastruktúrát "egyéb természetű program" terjesztésére, megvalósítására felhasználó AKTIVISTA. A tény, hogy valaki úgy lehetett az irodalmi élet központi szervező alakja évtizedekig, hogy saját irodalmi életműve ezt utólag sem igazolja, viszont ő és társai működése eredményeként "látszólag megmagyarázhatatlanul" "hirtelen előáll a magyar felvilágosodás", arra kényszerít minket, hogy ezáltal a magyar gyakorlatban is megvalósultnak tekintsük Weishaupt Illuminátus Rendje behatolási tervét:

"
Rendünk nagy ereje az álcázásban rejlik, soha, sehol ne szerepeljen saját nevén, mindig rejtőzzön el egy másik név, egy másik tevékenység mögé. Semmi nem alkalmasabb erre, mint a szabadkőművesség három alsó fokozata, a közönség megszokta őket, keveset vár tőlük és ezért nem figyel rájuk. Ezután a legmegfelelőbb céljaink számára egy tudományos, vagy irodalmi társaság, és ha nem létezne szabadkőművességezt a fedőszervet kellene alkalmazni; és ez sokkal többet nyújthat, mint egy álca,ez egy nagyerejű gépezet lehet a kezünkben.""Egy Irodalmi Társaság a legmegfelelőbb formája Rendünk meghonosításának egy olyan országban, ahol még nem vagyunk jelen."

Magyarországon Kazinczy  börtönből szabadulása után papíron már nem létezett szabadkőművesség, tehát a második legjobb eszközt kellett alkalmazni, azonban, mint Szigeti Csaba is jelzi, természetesen Kazinczy még hosszú évekig támaszkodhatott az ország szellemi-hatalmi elitjének jó részét informálisan nyilván még a betiltás után is összekapcsoló "szabadkőműves Net"-re, kapcsolati hálóra.

A fent idézett cikkel közös szabadkőműves tematikájú válogatásban, 
a Napút 2009.októberi számában jelent meg egy másik tanulmány is Máté J.Györgytől: "A halál szeretete" címmel a szabadkőművesek halálkultuszáról, amire, aminek hazai irodalmi vonatkozásaira még visszatérek. Ez a szintén érdekes cikk egy illusztrációs jellegű fikcióval zárul, amely egy képzelt "vakolás" leírása Kazinczy és más neves szabadkőművesek részvételével : "Függelék: vakolás 1808-ban"
Az érdekesség az, hogy a szerző, aki cikke alapján nyilvánvalóan tisztában van a szabadkőművesség hazai történetével és maga is szabadkőműves, nem látott problémát abban, hogy ezen elképzelt, de nyilván valódiak mintáján ábrázolt "vakolás" időpontját évekkel a szabadkőművesség hivatalos hazai betiltása utánra tegye!!! Tudhat valamit...

De nézzük még Szigeti Csaba cikkének befejezését! Miután kifejti a közismert tényt, hogy Kazinczy szorosan vett irodalmi művei mára olvashatatlanok, ezért olvasatlanok, rámutat, hogy az életmű mégsem halott, mert a nem részletezett célok érdekében végzett hálózatépítésről titkos kód felhasználásával beszámoló prózai művei, visszaemlékezései még máig is ihletnek magyar költőt (helyesebben az idézet alapján "költőt"). Konkrétan Kovács András Ferencet, akinek "Üdvözlet a vesztesnek" című kötetecskéjében olvasható az "Erős várunk nékünk a Kufstein" (blaszfémikus) című vers. Részlet az ihletőjéhez méltóan amúgy olvashatatlannnak és olvasásra saját értékéért méltatlannak tűnő verset idéző cikkből:

"Széphalom mesterét köszönti.
Avagy az ún. 
magyar jakobinusokat. Vajon
voltak? Vajon 
vagyunk?"
"Már innen sejthető, hogy a költemény tud a szabadkőművességről, de hogyne tudna. Például: „Ah, te művészlélek, lengeteg 
illuminátus”, „Üdvtanok, titkos cathecismusok”, „Nem kell ahhoz Voltér, Russzó” stb. (...)
Persze mintha e mű megerősítené az irodalom történészeit abban a kérdésben, hogy mi az időtálló a Kazinczy-életműben, hiszen a legtöbb idézet a Fogságom naplójából való. 
Talán az akácfaág még nem hervadt el teljesen a síron Széphalomban. "

A befejezés teszi érthetővé, miért adta a szerző "A Kazinczy-net régen és 
manapság" címet cikkének. Mert tudomása szerint ez az illuminátus "Net" ma is létezik, vannak Beavatottak, akik tökéletesen tisztában vannak Kazinczy egykori hálózatépítésének jellegével, céljaival, illuminátusságával, és erre ma is büszkék! Éppúgy, ahogy más, ugyanebbe a "Net"-be beavatott szerzők eldicsekszenek Petőfi, Madách rózsakeresztes, alkímiai, illuminátus bevatottságával, vagy az egész "Reformkor" és 48-49-es "Szabadságharc" szabadkőműves jellegével.
Igaza lehet Szigeti Csabának, az akácfaág SAJNOS még nem hervadt el Széphalomban, Magyarországon és a világon!

Tekintsünk bele még egy tanulmányba Kazinczyról, mely emlegeti kapcsolatait a nemzetközi illuminátus hálózattal!


Folytatás következik

Kik voltak a magyar illuminátusok? I. rész: Petőfi, az illuminátus propagandaszócső  
Kik voltak a magyar illuminátusok? II. rész -  A Behatolás Módja 






Zsidók öltek zsidókat, hogy a túlélőket Izraelbe kényszerítsék




A palesztin állam létrehozása körüli huzavona kapcsán ideje rátérnünk a "kitalált újkor", a "hamis történelem" egyik legközpontibb kérdésére, de a Kertész Ákos-botrány is jelzi, mennyire alapvető fontosságú LENNE szembenézni korunk egyik legnagyobb hazugságával. Kiemelten a "jobboldalon", a "hazafias táborban", mert épp ez az a közeg, ami a hamis történelemcsinálók kedvenc célcsoportja, ezek a megcélzott közegek fogadják el a legnaívabbul a háttérhatalom által nekik gyártott "hősöket", valójában a világszétverők ügynökeit.
A fenti címmel természetesen egy jóval nagyobb horderejű kérdésről lesz majd szó, a Nagy Holokausztvallás központi témájáról, de bemelegítésnek itt egy fontos adalék a cionista háború egy mellékhadszinteréről, az arab és más iszlám országok zsidóságának eszközként kezeléséről.

Naeim Giladi : “
Ben Gurion botrányai: Hogyan gyilkolt a Hagana és a Moszad zsidókat


Jellemző, hogy az Amazon lehagyja a cím “kényes” részét, és hogy : ”Out of Print–Limited Availability.” - a könyv elfogyott…
Naeim Giladi, Iraki születésű amerikai zsidó újságíró: “Azért írtam ezt a könyvet, hogy elmondjam az amerikai embereknek, főleg a zsidóknak, hogy az iszlám országokból a zsidók nem önszántukból emigráltak Izraelbe, hanem azért, hogy erre kényszerítsék őket, zsidók zsidókat öltek; és hogy még több arab föld elkobzására nyerjenek időt, zsidók számos alkalommal elutasítottak őszinte békejavaslatokat arab szomszédaik részéről. Arról írok, amit az első izraeli miniszterelnök “kegyetlen cionizmusnak” nevezett. Azért írok erről, mert én is résztvevője voltam.” Giladi bemutatja a fájdalmas igazságot Palesztina cionista meghódításáról és arról, hogy David Ben-Gurion hivatali idejében mesterségesen keltettek antiszemitizmust az iraki zsidó közösségek ellen, hogy az iraki zsidókat Izraelbe vándorlásra ösztönözzék. A cionisták célja a nyers zsidó munkaerő importja volt a Közel-Keletről, hogy legyen, aki szánt és vet a frissen üressé tett földeken. Szintén fel kellett tölteni a hadsereget sorkatonákkal, hogy legyen aki megvédje a lopott területeket.”

Az alábbi interjúban  Giladi részletezi a zsidó titkosszolgálatok által zsidók közé dobott gránátokat, bombákat és általuk gyártott és Irakban terjesztett antiszemita röplapokat. Hogy az izraeli kormány az iraki angolbáb kormányt rávette, fossza meg a zsidókat állampolgárságuktól, mert zömük inkább maradt volna. A tapasztalatlan fiataloknak meg fűt-fát igértek az “igéret földjén”.
Nem minden zsidó ősi álma volt az alija, ezeket ösztönözni kellett, szó szerint “fegyvert tartva a homlokukhoz”. A fegyvert cionista zsidók tartották.

Volt persze ugyanenek a háborúnak egy hadszíntere a II. világháború alatti és utáni Európában is. Utóbbiban különösen a frissen szovjet megszállás alá került országok, közte hazánk túlélő zsidói ellen a zsidó vezetésű kommunista titkosszolgálatok által megszervezett pogromok az érdekesek. Természetesen a kommunista rezsim mindenestől a cionizmust is ESZKÖZÉÜL használó globális (nagyrészt zsidó származású vezetőkkel rendelkező) nagytőke műve, ahogy a hitleri rezsim is, de ez utóbbit még a radikális jobboldali, "antiszemita" közeg jókora, talán nagyobb része se képes felfogni. Működik a történelemhamisítás...

részletek:
Ben Gurionnak a “keleti zsidók” azért kellettek, hogy megműveljék a sokezer hektár földet, amit az izraeli csapatok által 1948-ban elűzött palesztinok hagytak hátra.
És kezdtem megtudni, milyen barbár módszerekkel szabadították meg a születő államot annyi palesztintól, amennyitől csak lehetséges. A világ ma hátrahőköl a baktériumhadviselés gondolatától, de valószínűleg Izrael használta ezt először a Közel-Keleten. Az 1948-as háborúban a zsidó csapatok kiűzték az arab falvak lakosságát, gyakran fenyegetéssel, néha egyszerűen lelőve egy féltucat fegyvertelen arabot, elrettentő például a többiek részére. Hogy az arabok ne térhessenek vissza újrakezdeni az életüket ezekben a falvakban, az izraeliek tífusz- és vérhasbaktériumokkal fertőzték meg a kutakat.
Uri Mileshtin, az Izraeli Hadsereg hivatalos történésze írt és beszélt a baktériumfegyverek használatáról. Mileshtin szerint Moshe Dayan, akkoriban hadosztályparancsnok adott parancsot 1948-ban az arabok kiűzésére falvaikból, házaik lebulldózerezésére és kútjaik használhatatlanná tételére tífusz- és vérhasbaktériumokkal.
Acre olyan fekvésű volt, hogy gyakorlatilag egyetlen géppuskával meg tudta magát védeni, ezért a Hagana baktériumiokkal fertőzte meg a forrást, amely vízzel látta el a várost. A forrás neve Capri volt és északról, egy kibuc mellől folyt a vize. A Hagana elfertőzte a vizet, a lakosság megbetegedett és a zsidó csapatok megszállták Acre-t. Ez olyan jól ment, hogy egy Hagana-osztagot arabnak öltözve beküldtek Gázába, ahol egyiptomi csapatok voltak, és az egyiptomiak elkapták őket, amint két doboz tífusz- és vérhasbaktériumot juttattak a vízellátó rendszerbe, mit sem törődve a civil lakossággal. “Háborúban nincsenek érzelmek” mondta az egyik elfogott Hagana-tag.”
"Az 1950-51-es es bombamerényletek
    Az 1941-es zsidóellenes zavargások kiváló ürügyet teremtettek a briteknek, hogy bevonuljanak Bagdadba visszajuttani a hatalomba a britpárti régenst és britpárti miniszterelnökét, Nouri el-Szaidot.  Szintén ürügyet nyújtottak a palesztinai cionistáknak egy iraki illegális cionista mozgalom létrehozására, először Bagdadban, majd más városokban is,  Bászrában, Amarában, Hillában, Diwaneiában, Abrilban és Kirkukban.
A második világháború után gyorsan váltották egymást az iraki kormányok. A palesztinai cionista hódítás, különösen a deir jasszini palesztinok lemészárlása felerősítette a britellenes mozgalmat Irakban. Amikor az iraki kormány új barátsági szerződést írt alá Londonnal 1948 januárjában, az egész országban zavargások törtek ki. A szerződést nemsokára érvénytelenítették és Bagdad követelte a brit katonai misszió kivonását, amely 27 éve irányította az iraki hadsereget.
1948 folyamán később Bagdad Palesztiinába küldött egy katonai különítményt a cionisták eleni harcra és amikor Izrael májusban kikiáltotta függetlenségét, Irak lezárta a haifai olajfinomítót ellátó olajvezetéket. Abd al-Ilah azonban még mindig régens volt és a britek quislingje, Nouri el-Said újra miniszterelnök volt. Én az Abu Gréb börtönben voltam 1948-ban, ahonnan csak 1949 szeptemberében szöktem meg Iránba.
Hat hónappal később – konkrétan március 19-én – bomba robbant Bagdadban az Amerikai Kulturális Központ és Könyvtárnál, megrongálva az épületet és többeket megsebesítve.  A központ a fiatal zsidók kedvenc találkozóhelye volt.
Az első közvetlenül zsidókra dobott bomba 1950. április 8-án 9.15-kor robbant. Egy három fiatallal arra hajtó autóból dobtak gránátot a bagdadi  El-Dar El-Bida Kávézóra, ahol zsidók ünnepelték a Pészahot.  Négy ember súlyosan megsérült.  Azon az éjjelen szórólapokat osztogattak, amelyek a zsidókat Irak azonnali elhagyására szólították fel.
Másnap rengeteg zsidó, többségükben szegények, akiknek nem volt mit vesztenie, zsúfolódott össze a kivándorlási hivatalokban, hogy lemondjon állampolgárságáról és beadja Izraelbe vándorlási kérelmét. Olyan sok volt a kérelmező, hogy a rendőrségnek zsidó iskolákban és zsinagógákban kellett regisztrációs irodákat nyitnia.
Május 10-én hajnali 3-kor egy gránátot dobtak a zsidó tuljadonban levő Beit-Lawi Automobil Vállalat kirakata felé, részben lerombolva az épületet. Személyi sérülés nem történt.
1950. június 3-án   egy újabb gránátot dobtak ki egy száguldó autóból Bagdad El-Batawin negyedében, ahol a legtöbb gazdag zsidó és középosztálybeli iraki élt.  Senki nem sérült meg, de a robbanást követően cionista aktivisták sürgönyöket küldtek Izraelbe, hogy az Irakra szánt bevándorlási kvótát növeljék meg.
Június 5-én 2.30-kor bomba robbant a zsidó tulajdonban levő Stanley Shashua épületnél az El-Rashid utcán, anyagi kárt okozva, de személyi sérülés nélkül.
1951. január 14-én délután 7-kor gránátot dobtak  a Masouda Shem-Tov zsinagóga előtt tartózkodó zsidók csoportjára.  A robbanás elszakított egy nagyfeszültségű vezetéket, három zsidót ért halálos áramütés, köztük egy fiatal fiút, Itzhak Elmachert, és 30 másik sebesült meg. A támadás után a zsidók kivándorlása napi 6-700 főre ugrott.
A cionista propagandisták máig azt állítják, hogy az iraki bombákat zsidógyűlölő irakiak robbantották, akik ki akarták űzni a zsidókat országukból.  A szörnyű igazság az, hogy a bombákat, melyek iraki zsidókat öltek és nyomorítottak meg és megrongálták a tulajdonukat, cionista zsidók dobták.
Úgy gondolom, hogy a könyvemben szereplő dokumentumok között a legfontosabbak közé tartoznak két röpcédula példányai, melyeket az illegális cionista mozgalom adott ki és amiken a zsidókat Irak elhagyására szólították fel.  Az egyik 1950. március 16-I, a másik 1950. április 8-I keltezésű.
A kettő közötti különbség döntő jelentőségű. Mindkettő feltüntették a kiadás dátumát, de csak az április 8-i mutatja az időpontot: délután 4 óra. Miért tüntették fel az időpontot? Ilyen pontosság példa nélküli volt. Még a vizsgálóbíró, Salaman El-Beit is gyanúsnak találta. Vajon a du. 4 óra feltüntetői alibit akartak a bombamerénylet idejére, amiről tudták, hogy öt órával később fog bekövetkezni?   Ha igen, honnan tudtak a merényletről? A bíró arra következtetett, hogy onnan tudták, hogy az illegális cionisták és a merénylők kapcsolatban álltak egymással.
Erre a következtetésre jutott Wilbur Crane Eveland, a CIA korábbi magasrangú tisztje is, akivel volt alkalmam találkozni New Yorkban 1988-ban. Homokkötelek c. könyvében, melynek megjelentetését a CIA ellenezte, Eveland ezt írja:
"Abból a célból, hogy az irakiakat Amerika-ellenesnek mutassák és hogy megrémítsék a zsidókat, a cionisták bombákat telepítettek az USA Információs szolgálat könyvtára és zsinagógák közelébe. Nem sokkal később röplapok tűntek fel, Izraelbe vándorlásra biztatva a zsidókat. . . .  Bár később az iraki rendőrség bizonyítékokat adott át nagykövetségünknek arról, hogy a zsinagóga és könyvtár elleni támadások, valamint a zsidóellenes és Amerika-ellenes röplamkampányok a földalatti cionista szervezet művei voltak,  a világ nagy része elhitte a jelentéseket, hogy arab terrorizmus váltotta ki az iraki zsidók menekülését, akiket a cionisták “megmentettek”, valójában azért, hogy növeljék Izrael zsidó lakosságát."
Eveland nem részletezi a cionistákat a támadásokkal összekötő bizonyítékokat, de én megtettem a könyvemben. Pldául 1955-ben szerveztem egy bizottságot iraki származású zsidó ügyvédekből, hogy képviseljék olyan iraki zsidók követeléseit, akik még mindig rendelkeztek Irakban tulajdonnal. Egy jól ismert ügyvéd, aki kérte, hogy ne közöljem a nevét, tudomásomra hozta, hogy az iraki laborvizsgálatok igazolták, hogy az Amerikai Kulturális Központ elleni bombatámadásnál talált röplapok ugyanazon az írógépen készültek és ugyanazon a stencilgépen lettek sokszorosítva, amiken a cionista mozgalomnak közvetlenül az április 8-i bombatámadás előtt terjesztett röplapjai.
Elemzések kimutatták azt is, hogy a Beit-Lawi támadásnál használt robbanóanyag megegyezett egy Yosef Basri nevű iraki zsidó aktatáskájában talált robbanóanyag-maradványokkal. A jogász Basrit Shalom Salih cipésszel együtt 1951. decemberében perbe fogták a támadásokért és a következő hónapban kivégezték. Mindketten a Hashura, a földalatti cionista szervezet katonai szárnyának tagjai voltak. Salih végül bevallotta, hogy ő, Basri és egy harmadik férfi, Yosef Habaza hajtották végre a támadásokat.
Az 1952 januári kivégzések idejére a becslés szerint 125 ezres iraki zsidóság 6 ezer fő kivételével már Izraelbe menekült.  Ráadásul a britbarát és cionistabarát báb el-Said befagyasztotta a vagyonukat, beleértve a készpénzt. (Volt lehetőség iraki dinárok kivitelére, de amikor a bevándorlók beváltották őket Izraelben, azt kellett tapasztalniuk, hogy az izraeli kormány megtartotta magának az értékük 50%-át.) Még azok a zsidók is elveszítették állampolgárságukat, akik nem jelentkeztek kivándorlásra, de éppen külföldön tartózkodtak, amennyiben nem tértek vissza egy meghatározott időn belül. Felszámoltak egy ősi, kulturált, prosperáló közösséget és tagjait áttelepítették egy keleteurópai zsidók által uralt országba, akik kultúrája nemcsak idegen, de teljesen gyűlöletes volt számukra."


Hasonló témájú bejegyzések:
"... én ma is kész vagyok rá, önként, hogy elvégezzem Izrael népéért a mocskos munkát, hogy szükség szerint arabokat öljek, hogy száműzzem, elkergessem, megégessem őket, hogy meggyűlöltessem magunkat, hogy forróvá tegyem a talajt a diszpórában élő zsidek lába alatt, és arra kényszerítsem őket, hogy jajgatva, de gyorsan idefussanak az országba.  Még ha itt is, ott is fel kéne ezért robbantanom egy csomó zsinagógát."


"... a németség pozíciói a háború és főleg Hitler tevékenysége nyomán sokkal rosszabbak, mint a háború előtt voltak!
Ezzel szemben a főleg zsidó eredetű (a judaizmus nihilista irányzataival kapcsolatban levő) globalista bankárelit tevékenysége minden területén nyert Hitler háborús tevékenysége és személyes döntései következtében"


"Ez a (végső) Megváltás ... magában fogja foglalni az összes nemzet lerombolását, elpusztítását, legyilkolását és kitörlését: az övéket, az őrzőangyalaikét és az isteneikét. ... A Szent (Isten), aki áldott legyen, el fogja pusztítani az összes nemzetet, Izrael kivételével." 

"A férfi a zsinagógába viszi a gyermekeit és ott, a Tóraszekrény előtt leöli őket: "És ráfröccsentette vérüket a Tóraszekrény oszlopaira ... és ezt mondta: 'Legyen ez a vér vezeklés az összes bűnömért' "






Kommunista bankrablókból államférfiak, sőt NEMZETI HŐSÖK lettek...



Bankrablás Tbilisziben, 1907
"Az 1907-es "Tifliszi bankrablás", vagy más néven "Jereván-téri expropriáció" egy fegyveres  banki pénzszállítmány-rablás volt, melyet bolsevik forradalmárok követtek el a grúziai Tiflisz városában (ma Tbiliszi, Grúzia fővárosa). A rablás 1907 június 26-án történt a Jereván- (ma Szabadság-) téren. A banki pénzszállítókocsi a postahivatal és az orosz birodalom Állami Bankja helyi fiókja között szállított pénzt, amikor megtámadták. A rablók a zsúfolt városi téren bombákkal és fegyverekkel támadták a kocsit és az azt körülvevő biztonsági erőket, ami hivatalos archív dokumentumok szerint negyven ember halálát és további 50 sebesülését okozta.  A rablók 341,000 rubel (kb. 3,4 millió 2008-as USA dollár) értékű zsákmánnyal menekültek el. A rablás kitervelésében és/vagy kivitelezésében forradalmi tevékenységük finanszírozása céljából jónéhány magasrangú bolsevik vett részt, többek között Lenin, Sztálin, Maxim Litvinov, Leonyid Kraszin, Alexander Bogdanov és Kamo (Simon Ter-Petroszjan). Később az akció rossz sajtóvisszhangját felhasználták Lenin és Sztálin ellen, akik mindketten igyekeztek elhatárolódni a rablástól."


A közveszélyes bűnöző a rendőri nyilvántartásban
"Az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt (RSZDRP), a Szovjet Kommunista Párt elődje 1898-ban alakult. A párt célja az orosz birodalom gazdasági és politikai rendszerének a marxi elveken alapuló proletárforradalom általi megváltoztatása volt. Politikai tevékenysége mellett az RSZDRP és más forradalmi szervezetek (pl. anarchisták, Eszerek) egy sor harci jellegű tevékenységet is folytattak, közte "expropriációkat" (kisajátítás), ami egy eufémikus elnevezése volt  a  forradalmi tevékenység finanszírozása céljából kormányzati, vagy magánpénz megszerzésére elkövetett fegyveres rablásoknak. 1903 után az RSZDRP két fő frakcióra oszlott, a bolsevikokra és a mensevikekre. A párt 1907 május-júniusában Londonban megrendezett 5. kongresszusán szerették volna elsimítani a bolsevik-mensevik ellentéteket. Az egyik ügy, amely  megosztotta őket, a fegyveres akciókra, kiemelten az "expropriációkra" vonatkozó nézeteik különbsége volt. A Lenin által vezetett legmilitánsabb bolsevikok támogatták a rablások folytatását, míg a mensevikek a forradalom békésebb és fokozatosabb módszereit támogatták és ellenezték a fegyveres akciókat."

Most átmenetileg ugorjunk egy kicsit az időben: 1920 augusztusába. Az alig néhány évvel korábbi kegyetlen bankrablók sikeresen végrehajtott forradalmuk eredményeképpen már Szovjet-Oroszország urai. Vörös Hadseregük megállíthatatlanul nyomul előre az újjászületőben levő Lengyelországon át nyugatra, hogy megvalósítsa a világforradalmat. Azonban ekkor az ún. 
Visztulai Csoda során a lengyel hadsereg Varsó alattJózef Piłsudski marsall, a Nemzetvezető (Naczelnik Państwa) főparancsnoksága alatt tönkreveri ezt a forradalomexportőr hadsereget és a forradalmi rendszert beszorítja Szovjet-Oroszország (nyugaton erősen megnyirbált) határai közé. A hálás lengyel nemzet mára országszerte számos emlékművet állított Nagy Fiának, A Függetlenség Atyjának. Aki tehát az antibolsevista erők megtestesült jelképe.
Igen, a valós és kitalált történelem szédítő fordulatai között valóban az lett, de erre 1907-ben, a véres tbiliszi bankrablás idején még nem sokan gondolhattak...

1908 szeptember 26-án a tbiliszi rablás után egy évvel és nyilván annak "hősies" példáján is fellelkesülve az Orosz Birodalom egy másik csücskében, a Wilna közeli Bezdan vasútállomásán a bolsevik vezetők régi elvtársai, a Lengyel Szocialista Párt Forradalmi Frakciója (egyúttal a párt fegyveres szárnya) vezetői lépnek akcióba egy postavonat ellen. Az esetet a támadás vezetőinek későbbi karrierjére utalva a "Négy miniszterelnök akciója" néven is emlegetik...
1908.IX.26. A bezdáni vonatrablás
Ennek az akciónak már sikerülnie kellett. Az 1905-ös forradalom után az LSZP-t megbénította a cári elnyomás és a pénzhiány.  Az LSZP Harci Szervezete forradalmárai nyomorogtak, nem volt pénz fegyvervásárlásra. Ezért Józef Piłsudski és Aleksander Prystor kidolgozták a Wilna-Pétervár postavonat elleni rablótámadás, vagy ahogy a forradalmárok nevezték, "Ex" (expropriáció) tervét. Hetente egyszer szállították a vonattal a wilnai körzet cári adóhivatalai által összegyűjtött pénzt a pétervári központi bankba.  Az LSZP HSZ lázadói Wilnától nem messze, Bezdánnál tervezték megállítani a vonatot, ártalmatlanná tenni a kísérőket és a pénzt a határon túlra, Galíciába vinni. A bonyolult akcióban 19 harcosnak kellett részt vennie.

Az első kísérlet szeptember 19-én kudarcot vallott. A lázadók túl későn indultak Wilnából, éjjel eltévedtek az erdőben, a csoportok elvesztették egymást.

Szeptember 26-án Piłsudski utasítására délelőtt indultak.  A harcosok az indulás előtt mausereket, browningokat, szendvicseket és konyakot kaptak.  Két-három fős csoportokra oszolva villamossal mentek Antokolig, onnan gyalog indultak Bezdan felé. Az utolsó csoporttal haladó Aleksander Lutze-Birk volt a  művelet szanitéce. Amikor leült a villamoson, a mellénye alá rejtett mauser csöve megnyomta a zsebében levő tömény ammóniás flaskát. Lutze-Birk Piłsudskival együtt azonnal leszállt.  Egész oldala fel volt marva, vérzett.  Piłsudski hazaküldte, de Lutze-Birk tovább ment.  Csak fegyverét adta át elvtársának, mert nem bírta el.  A harcosok a bezdáni állomás melletti gyülekezőhelyre több, mint egy órával  korábban érkeztek. Olyan fáradtak voltak, hogy Piłsudski parancsára, hogy hozzanak vizet a karbidlámpákba, senki sem mozdult.  Piłsudski maga ment érte. Közvetlenül a vonat érkezése előtt a lázadók kezdtek egyenként feltűnni a peronon.  A vonaton az utasok közé vegyülve érkezett Walery Sławek, Czesław Świrski, Józef Kobiałka  és Jan Fijałkowski.

A vonat fékezni kezd, ekkor Arciszewski, Balaga és Gibalski futni kezdenek az őrség kocsija mellett. Balaga  megpróbálja husánggal beverni az ablakot, de nem sikerül neki.  Az őrségből  Boriszov  csendőr kiugrik a kocsi átjárójára és lőni kezdi a futókat. Gibalski futásból viszonozza a tüzet.  A  lábán sebesült Boriszov  kiesik a peronra, de elkapja a lépcsőt és futásból felhúzza magát az átjáróra.  A ziháló Balaga végre beveri az ablakot és Gibalski bombát lök be a vagonba.  A robbanás a kerítésnek dobja őket, a sebesült Boriszov a sinekre esik. Gibalski a következő pillanatban a második bombát is bedobja a bevert ablakon át. Az őrség vagonjába beront Arciszewski. A padlón halott csendőr fekszik. Három puskás katona a robbanástól megsüketülve áll, a többi elmenekült.

A megégett Lutze-Birk feladata a vágány felrobbantása a mozdony előtt.  Kapkodva gödröt kapar a sín alá, beássa a dinamitot, de az nem robban fel. Elkeseredetten, a fájdalomtól sziszegve rálő a mozdonyvezetőkre és az állomásépületbe kíséri őket, ahol a támadók a civileket gyűjtik össze. Az egyik harcos őrzi őket, aki a fegyelem fenntartása érdekében időnként a plafonba lő egyet. Lutze-Birk visszatér a peronra, de elfelejti a jelszót mondani:"Kommunizmus". Az akció résztvevője, Helman négy lépésről lő rá. Csodával határosan elhibázza.

Eközben a támadók behatolnak a küldeményeket szállító szakaszba. A fal mentén végig faládák és bőrzsákok vannak. A postai küldeményeket Piłsudski kutatja át. Néha készpénzt talál, gyakrabban váltókat, amiket lehetetlen pénzzé tenniük. Egy "másfél millió rubel" feliratú borítékban két ötszázrubeles bankjegyet talál és a másfélmilliónyi értékben névreszóló váltókat. Józef Majewski  cári postahivatalnok kéri a harcosokat: "Uraim, vigyenek el mindent, csak könyörgök, rakják vissza a borítékokat  a helyükre, ne csináljanak rendetlenséget!".

A másik, úgynevezett pakkos vagonban elbarikádozták magukat a kalauzok. Lutze-Birk  dinamittal kirobbantja az ajtót. A második bombával való fenyegetésre a kalauzok megadják magukat.  A lámpa fényénél Lutze-Birk egy hatalmas fémládát lát a padlóhoz hegesztve. Felrobbantja. A belsejében faládák  vannak. A harcosok szétverik őket és a belsejükben kis vasdobozokat találnak. A füstgomolyagban nem veszik észre a sarokban heverő aranyérmekupacot. Az utolsó pillanatban veszik magukhoz.  A dobozokban jelentős, de nem szédítő összegeket találnak, néhányszáz,  néhány ezer rubeleket.  
23.40-kor Piłsudski kiadja a parancsot: "Öt perc múlva végzünk!". A vonat elindul Wilna felé. Gibalski  felkap egy ezüsttel teli zsákot - nem kellene elvinnie, mert túl keveset ér a súlyához képest.  Közvetlenül éjfél előtt Piłsudski belefúj a pályaőr trombitájába. Ez a visszavonulás jele. A harcosok nyugtalanul nekivágnak a zsákmánnyal a sötétségnek.
A támadók 200 812 rubelt és 61 kopejkát zsákmányoltak, ami akkori árfolyamon kb. 100 ezer dollárt ért, abban a korban és térségben komoly vagyonnak számított. A pénzt Galíciában létrehozandó lengyel katonai szervezetre, a pártmilícia korábbi adósságainak törlesztésére és bebörtönzött elvtársaik családjainak támogatására szánták. Az akcióban egy orosz katona meghalt, négy másik és egy postahivatalnok megsebesült, a lengyeleknek nem volt vesztesége.


Az akció hősei, akik vitték valamire: 
Jóképű vonatrabló, majd miniszterelnök
Walery Sławek : "a II. Köztársaság politikusa, Lengyelországháromszoros miniszterelnöke, a Szejm elnöke, szabadkőműves, a Lengyel Hadsereg okleveles alezredese"
Korábbi rablótámadásban szerzett sérülései után depresszióba esik,
életkedvét a bezdáni vonatrablástól nyeri vissza...
Aleksander Prystor :  "lengyel politikus a két világháború közti időszakban,miniszterelnök, a lengyel hadsereg ezredese. 1905 márciusában a Karl Nolken rendőrfőnök elleni merénylet főszervezője. A következő években az LSZP Harci Szervezetének jónéhány akcióját, közte pénztárak és posták kirablását, terrortámadásokat cári katonák és rendőrök ellen, diverziókat és szabotázsokat, továbbá szocialista tüntetések védelmét szervezte."

 

 

Tomasz Arciszewski :A Lengyel Szocialista Párt politikusa, az LSZP Harci Szervezetének egyik vezetője. Miniszter a Lengyel Köztársaság Ideiglenes Népkormányában és Jędrzej Moraczewski népkormányában. Országgyűlési képviselő 1919-től 1935-ig.  A lengyel emigránskormány miniszterelnöke 1944–1947 között.
Józef Klemens Piłsudski (1867 - 1935) Lengyel függetlenségi aktivista, katonai parancsnok, politikus. 1918-1922 között a lengyel állam Nemzetvezetője, 1918 november 11-től a Lengyel Hadsereg Főparancsnoka,  1920-tól Lengyelország Első Marsallja, kétszeres miniszterelnök (1926-1928 és 1930), a II. Köztársaság ún. szanációs kormányainak létrehozója az 1926-os államcsíny után.
És azelőtt: 1887-ben letartóztatják és Szibériába száműzik a Nemzeti Akarat Terrorista Frakció által a cár ellen tervezett merénylet szervezésében való részvétele miatt. A Lengyel Szocialista Párt  politikusa, 1894-től a párt Központi Munkásbizottságának tagja, a Munkás (Robotnik) c. pártlap főszerkesztője. 1896-ban a II. Internacionálé IV. kongresszusán Londonban képviseli pártját. 1906-tól a párt Forradalmi Frakciójának és Harci Szervezetének vezetője, az "Expropriációk" (rablások) szervezője.
A Lengyel Szocialista Párt logója
Ugorjuk most át a "II Lengyel Köztársaság" két háború közötti 20 évét, a szabadkőműves-szocialista-ügynök "elit" uralmát, közte Piłsudski erőszakor kormányzását, a politikai riválisok, közte ügynökmúltját ismerő tábornoktársak gyanús haláleseteit, ellenzékiek koncentrációs táborát (Bereza Kartuska) és vessünk egy tekintetet a Haza Atyja halála és holtteste sorsának bizarr körülményeire!
A Nemzetvezető 1935-ös halálakor Adam Sapieha herceg,  a konzervatív krakkói érsek-metropolita, bíboros, mint a Wawel házigazdája először nem akar beleegyezni, hogy a Wawelben temessék el a - szavai szerint - "bezdáni banditát". Végül a Marsall táborának nyomására beleegyezik.
Piłsudski testét környezete döntése alapján talán másfél évtizeddel korábban elhunyt egykori elvtársa, Lenin mintájára is bebalzsamozzák, (kapkodva, szakszerűtlenül...), hogy a Hálás Nemzet, az utókor mindig megcsodálhassa Bálványát. (akinek halála hírére országszerte sokan rendeltek HÁLAADÓ miséket, természetesen a gyászoló hívek emlékmiséi mellett) Végrendelete szerint szivét  külön, szülőföldjén, Wilnában temetik el, agyát pedig - szintén Leninéhez hasonlóan kiemelik, konzerválják és egy tudósbizottság vizsgálgatja, számos fényképet publikálva a nagy nyilvánosságnak a Hon Ereklyéjéről!!!

>A hevenyészve bebalzsamozott holttestet egy üveges koporsóban teszik közszemlére a Wawel katedrálisában, naponta kb. 20 ezer (!) ember tekinti meg.A látogatók által érezhető szag alapján és vizuálisan is nyilvánvaló konzerválási hiányosságokat éjszakánként egy katonaorvosi csapat próbálja meg kétségbeesett "karbantartással" kijavítani...
A katedrálisban a zajos tömeg zavarja a misézést, a látogatók fiatalabb tagjai a szögletekben végzik dolgukat. Végül  Sapieha érsek 1937-ben áthelyezteti a koporsót egy kápolnába, amiért országos vihar tör ki, egyesek követelik a főpap letartóztatását! Az üvegkoporsót lecserélik egy csak az arcot láttatni engedőre, később nehéz fémkoporsó belsejébe kerül az egész, de a bomló tetem szagát állítólag a 60-as évek elején még érzik a misék résztvevői.

A Piłsudski-féle "elit" tagjai a második világháború kitörésekor fejvesztve külföldre menekülnek és többek között kirobbantják az esztelen, öngyilkos varsói felkelést, közben az általuk korábban démonizált főpap végig kitart helyén, Frank főkormányzónak azzal adva át a Wawel kulcsait, hogy "ne felejtse el az úr távozásakor visszaadni!".
A 20. században hasonló bebalzsamozáson és tartós közszemlére tételen átesett állami vezetők még a már említett Leninen kívül: Dimitrov, Ho Si Min, Mao Ce Tung, Kim Ir Szen...




ÁTVERT Népek Tavasza





Czike LászlóRendszerváltó szabadkőművesek:


A történelem előre „meg van írva”. A legnagyobb ellentmondás, hogy akik a valós történel­met csi­nálják – a királycsinálók -, egyidejűleg írnak egy fik­tív történelmet, afféle össztársadalmi igazságpótlék (vö. „kultúra”) gya­nánt. És ne­ked ki kell bogoznod, mit, miért csináltak „úgy” a múltban, hogy ma és holnap ugyanaz történjék, miközben félreve­zetnek egy folyamatosan újraírt ál-történelemmel, aminek kö­ze nincs az igazsághoz. A titkolózás legfőbb célja, hogy ne de­rülhessen ki, mi, miért fog megtörténni. Ezért titok, hogy kik azok, akik a titkok évezredes selyemfonalát gombolyítják. Nehogy valaki felgöngyölje Ariadné fonalát. Nos, tehát: vagy beállsz hamis történelemgyártónak, vagy nekiállsz és felgöngyölíted az egészet...   „A világ a titok által létezik.” (Idézet: a Széfer ha-Zóhárból, ami a zsidó Kab­ba­lában a Fény Könyve.)
Egész virtuális, kitalált, hamisított történelemszemléletünk és nemzettudatunk kérdésén belül 1848, kiemelten magyar vonatkozásai, aminek legtiszteltebb nemzeti hőseinket  köszönhetjük, jónéhány bejegyzést, vagy sok mást is megérdemel. E bejegyzések célja, hogy rámutassak, valójában a valós történelem- és királycsinálók által nekünk gyártott "nemzeti hőseinket" "köszönhetjük" 1848-nak és más koroknak.
A globális erőforrásválság, a modern társadalom összeomlása szempontjából és a mai fejlemények helyes értékelése céljából nélkülözhetetlen szembenéznünk e hamisított "történelem", hamis hősök kérdésével.
Amíg nem tesszük ezt meg (és persze kollektíven nemigen fogjuk...) esélytelen, hogy elkerüljük a korábbi csapdákat, hogy nemzetünket, meg az összes nemzetet saját legjobbjainak karjaival, kardjaival igázzák le és leigázóik legaljasabbjait őszinte hazafiak azután is kultikus tisztelettel övezzék.
Ebbe a témakörbe tartozik a másik blogomon tárgyalt jelenség, hogy épp hazafias közönségünk körében a legnépszerűbb "organikus építészzsenink", miközben egy szabadkőműves-sátánista sarlatán és hogy épp hazafias közönségünk zöme övezi még most is tisztelettel és naív reményekkel a háttérhatalom által jelenleg nyakunkba ültetett legújabb diktátorunkat, komprádorunkat, nem kevés 1848-as párhuzammal (származási kérdéseket beleértve, de erről később).

Most azonban csak egyetlen vonatkozását szeretném kiemelni az 1848-as nagy illuminátus magyarszédítésnek, afeminista-genderista vonalat. Ez 1848-ban nálunk, a "vidéki" Magyarországon még csak csírájában jelentkezett, viszont cserébe nem akárki részéről!!!

A feminizmus-genderideológia, mint a világot sok szempontból irányító illuminátus háttérhatalom egyik fő romboló eszközének kérdéséhez is ajánlom követni egyik kedvenc "összeesküvéselmélet"-szerzőm, Henry Makow blogját. (amíg annyi mással együtt össze nem omlik az internet is...)
Neki, a zsidó származású, de ennek ellenére, vagy épp ezért a zsidó szellemi gyökerű romboló háttérhatalomnak a zsidósághoz való viszonyát talán a lehető legtisztességesebben értékelő szerzőnek épp a feminizmus, mint társadalomromboló csodafegyver az egyik fő témája. (amellett, hogy például a hitleri rezsim illuminátus-cionista eszköz voltáról, zsidó gyökerű globalista bankároligarchia általi finanszírozottságáról is sok figyelemreméltót publikál, ha nagyrészt mások kutatásai alapján is. Ez az, amit mostanában nem fog a kurucinfó publikálni... Vajon miért? Lásd - "fiktív történelem" - "fiktív szélsőjobb")

Makow  legújabb bejegyzésében is az illuminátus háttérhatalom manipulációs eszközéről, a homoszexualitást, mint életformát népszerűsítő, "normálisnak" beállító propagandáról ír, ennek kapcsán jegyzi meg:
"Az illuminátusok célja az emberek manipulálása családi identitásunk (férj, feleség, nővér, fivér, apa, fiú, anya, lány)elvételével. Az illuminátus Kommunista Kiáltvány (1848) céljai között sorolta fel a család lerombolását is. A kommunista árulók ma hatalmon vannak."
Nézzük, mit ír konkrétan Marx és Engels Kommunista Kiáltványa a családról:
"A család megszüntetése! Még a legradikálisabbak is felháborodnak a kommunisták e gyalázatos szándékán.


Mi a jelenlegi, a polgári család alapja? A tőke, a magánszerzés. Teljesen kifejlett alakban ez a család csak a burzsoázia számára létezik; de kiegészítői a proletár kényszerű családtalansága és a nyilvános prostitúció.
A burzsoá családja természetesen megszűnik e kiegészítőjének a megszűnésével és mindkettő eltűnik a tőke eltűnésével.
Szemünkre vetitek, hogy mi meg akarjuk szüntetni azt, hogy a szülők kizsákmányolják gyermekeiket? Ezt a bűntényt beismerjük. De, mondjátok ti, mi megszüntetjük a legmeghittebb viszonyokat, amikor az otthoni nevelés helyébe a társadalmit tesszük.
Vajon nem a társadalom határozza-e meg a ti nevelésteket is? Nem azok a társadalmi viszonyok határozzák-e meg, amelyek közt neveltek, a társadalomnak az iskola stb. révén történő közvetlenebb vagy közvetettebb beavatkozása? Nem a kommunisták találták ki a társadalom hatását a nevelésre; ők csupán megváltoztatják e hatás jellegét, kiragadják a nevelést az uralkodó osztály befolyása alól. A családról és a nevelésről, a szülők és gyermekek közötti meghitt viszonyról hangoztatott polgári szólamok annál visszataszítóbbak, minél inkább széttépi a nagyipar a proletárok minden családi kötelékét, minél inkább változtatja a gyermekeket közönséges kereskedelmi cikké és munkaszerszámmá.
De ti, kommunisták, a nőközösséget akarjátok bevezetni, kiáltja felénk karban az egész burzsoázia. A burzsoá puszta termelési szerszámnak tekinti feleségét. Hallja, hogy a termelési szerszámok közösségi kiaknázását követelik, és persze nem tud egyebet gondolni, mint azt, hogy ez a közösségi sors a nőket szintén éri majd. Nem sejti, hogy éppen arról van szó, hogy megszüntessük a nőknek azt a helyzetét, amelyben puszta termelési szerszámok.
Egyébként semmi sem nevetségesebb, mint burzsoáink magasztos erkölcsi felháborodása a kommunisták állítólagos hivatalos nőközösségén. A kommunistáknak nem kell a nőközösséget bevezetniök, mert ez majdnem mindig létezett.
Burzsoáink nem elégednek meg azzal, hogy proletárjaik felesége és leányai rendelkezésükre állanak, a hivatalos prostitúcióról nem is beszélve, hanem fő gyönyörűségüket abban lelik, hogy egymás feleségét elcsábítják.
A polgári házasság a valóságban feleségközösség. Legfeljebb azt lehetne a kommunistáknak szemükre vetni, hogy a képmutatóan leplezett nőközösség helyett hivatalos, őszinte nőközösséget akarnak bevezetni. Egyébként magától értetődik, hogy a mostani termelési viszonyok megszűnésével a belőlük fakadó nőközösség, vagyis a hivatalos és nem hivatalos prostitúció is eltűnik majd."
 A család megszüntetésének, a hagyományos emberi identitás családhoz kötődő szerepei lerombolásának egyik eszköze a férfi és női identitás lerombolása, különbségük elmosása, a "szerepcserék" propagálása is. (férfias nők, nőies férfiak).

De mikor is jelent meg ez a háttérhatalmi célokat "osztályharcos" követelésekkel leplező Kiáltvány?
1848 februárjában, jeladásként az Európa nagy részét lángbaborító "Népek Tavasza" megkezdésére.
Így ír erről Henryk Pająk, a sorozat előző bejegyzésében megidézett lengyel szerző "Uzsora - az emberiség rákja" c. könyvében:
Az 1848-as év nemcsak a "Kommunista Kiáltvány" éve, hanem szintén, vagy főleg az ún. "Népek Tavaszáé" is, melyet az akkori európai rend ugyanezen gyújtogatói készítettek elő. Kövessük nyomon e "Népek Tavasza" időrendjét és a világ gyújtogatóinak ezzel kapcsolatos utazásait:
1848 márciusában szinte egyszerre robbannak ki forradalmi felfordulások Budapesten, Bécsben, Prágában, Berlinben, Münchenben, Milánóban, Velencében, Palermóban, Firenzében.
Utcai zavargások törnek ki Dublinban, Kölnben, Londonban, Frankfurtban, Stuttgartban, Badenben, Schleschwig-Holsteinben, Szászországban, Galíciában és Dalmáciában is.
A gyújtogatók útjai e forradalmi forrongás közben: 1848 márciusában Marx Brüsszelből Pári zsba megy, júniusban Kölnbe, 1849 májusában megint Párizsba és onnan Angliába, amikor már tudja, hogy az európai forradalom kudarcot vallott.
1848 márciusában Kossuth kikiáltja Magyarország függetlenségét, de már augusztusban Törökországba szökve menti az irháját, onnan pedig Angliába megy. (A Pająk könyvében így szereplő elírás, vagy tévedés nem változtat a gondolatmenet és a tények tanúsága lényegén,  természetesen a trónfosztás és Kossuth menekülése 1849-ben történik, valóban  rövid időn belül, április-augusztus során. B.Cs.) F. Engels 1848 júniusában Párizsból Kölnbe utazik, augusztusban eljut Itáliába, onnan szökik Manchesterbe, Angliába.
A polkorrekt történelemkönyvekben Európa e többtucat központban történő egyidejű felgyújtási kísérletét a nagyhatalmi zsarnokságok megdöntése, "a munkás- és paraszttömegek életének javítása" kísérletének nevezik.  Nem írnak róla, hogy Európa szétverése ezen kísérletének semmi köze nem volt holmi "osztályharchoz", ez a keresztény, monarchikus Európa elleni harc volt.
Miért nem sikerült a próba Európa szintjén? Túl korán történt, amit a kommunista "szentírásban" a munkások "osztályöntudatának" hiányával magyaráztak. Az első világháborútól még több, mint 55 év választotta el az eseményeket. A zsidószabadkőművesség megértette, hogy az Egyesült Államok részvétele nélkül nem sikerülhet a világ felgyújtása. Ezért szerveztek európai helyi háborúkat, pl. a francia-porosz háborút, terrorizmust Oroszországban és az oroszok által megszállt lengyel területeken, még cárokat is sikerült megölniük,  de csak az európaival együtt befogott amerikai Nagy Uzsora (-tőke) tudta megrendíteni "a világ alapzatát".
Tehát nézzük, ki volt az 1848-as Kommunista (illuminátus) Kiáltványban többek között kilátásba helyezett családfelszámolást szolgáló, a női-férfi társadalmi szerepeket és identitást felcserélő feminista és genderideológia első ismert hazai úttörője!
A gyakori vád országunk, nemzetünk "mucsaiságáról" alaptalan, mert a Haladó Eszmének már a meghirdetés idején azonnal volt követője nálunk és mégcsak nem is mondhatjuk, hogy hazafias közönségünk mostohaként bánna emlékével, sőt nagy becsben tartja, igaz, valóban nem elsősorban ezért, vagy egyáltalán nem, de ez a hiány nemzettudatunkban szerintem pótolandó, ezért születik e bejegyzés.
A Wikipédia "Szendrey Júlia" c. szócikkéből:
" Petőfi Sándor tisztelte és becsülte George Sandot, a különc írónőt, aki Júliára is nagy hatással volt. A fiatalasszony egyike volt azon kevés nőknek, akik abban az időben szoknya helyett rendszeresen nadrágot viseltek és szivaroztak."
Pezenhoffer Antal: A magyar nemzet történelme, XI kötet, "Petőfi Sándor (1823-1849) c. fejezet, 244. old.:
Úgy látszik, hogy Szendrey Júliával, a feleségével is csak azért értették meg olyan jól egymást, mert az nemcsak elvallástalanodott mellette, hanem éppen olyan különc és extravagáns is lett, mint ő. Rövidre vágva hordta a haját (akkor ez még rendkívüli különlegesség volt, sőt a női társadalommal való szakítást jelentette) és szivarozott. Sőt férfiruhában járt.
Szobájuk falán a francia forradalmárok képei voltak láthatók. (Annyira felháborodunk az akkori „reakció” nagysága miatt, s lám, ezeket a képeket, mint láthatjuk, mégis már az „elnyomás” alatt is be lehetett az országba hozni, sőt a lakásukban a falra akasztani.) Ezeket a képeket utóbb a márciusi napok után, a megfelelő hangulat szerint még cserélgették is Petőfiék. Kezdték La Fayette-tel és Mirabeau-val, folytatták a girondistákkal s végül Robespierre-rel, Dantonnal és Marattal fejezték be. (Ferenczi, III., 174. o.)
Egy barátom épp most hívta fel rá a figyelmem, mennyire aktuális ez a kérdés.
A mai napon hazánk vette át az EU tanácsának elnökségét. Ennek honlapján olvashatunk egy Fontos , sőt Magas Szintű Munkacsoportülésről egy Nagyon Fontos Európai Kérdésben:


Hitler, a cionista báb




Ma van az auschwitzi koncentrációs tábor felszabadításának 68. évfordulója, a mai nap az ENSZ határozata nyomán  2005 óta "
A Holokauszt Áldozatainak Nemzetközi Emléknapja".

Általánosságban is és a bejegyzés nyomán esetleg feljelentésre gondolók kedvéért is előre kell bocsátanom, hogy nem tartozok sem azok közé, akik a Holokausztot tagadják (bár az elnevezését, mint majd látni fogjuk, miért, tragikusan bizarrnak tartom), sem pedig azok közé, akik pl. a kurucinfón szokásos vicc alapján "nem tagadják, de helyeslik".

Elítélem a holokauszttagadás törvényi tilalmát, magától értetődőnek tartom a "revízionista" történészek tevékenységét, de nem azért, mert kétségbe vonnám, hogy a második világháború idején zajlott egy tudatos népirtás, zsidóirtás, melynek során ártatlan emberek tömegeit küldték a halálba származási alapon. Ezt a népirtást aljasságnak, az emberiség elleni bűnök egyis súlyos esetének tekintem, épp ezért felháborító, hogy az áldozatok emlékén élősködő körök hamis adatokat és hazug legendákat sulykolnak a köztudatba hivatalos állami kultuszok keretében és a kultuszok hazugságait megkérdőjelezőket, például a valódi tényeket kutató történészeket börtönnel fenyegetik, vagy sújtják.

Az áldozatok emléke és az igazsághoz ragaszkodás, illetve a történelmi tanulságok levonásának igénye is megköveteli, hogy a "revizionistának" bélyegzett kutatás a szakma szabályai alapján szabadon folyhasson és ne legyen tabu se az áldozatok száma, se a tömeggyilkosságok során alkalmazott technológia, se semmilyen hasonló kérdés. Ne legyen Gondolatbűn a törvény erejével védett hivatalos kultusz dogmáit megkérdőjelezni, legyen ez a történettudomány egyik munkaterülete a sok hasonlóval azonos módon!

A fentiek értelmében természetesen a Kérdések Kérdése, ami sokkal fontosabb a technikai részletek, vagy az áldozatszám kérdésénél (de azokat is fel kell tárni!), hogy 
kik a főfelelősök ezért a népirtásért, melynek hatásai máig súlyosan befolyásolják az emberiség életét.
  • Hogyan keletkezett a zsidóirtásért felelős ideológia és politikai program?
  • Hogyan jutott hatalomra a zsidóirtást kivitelező náci rezsim?
  • Van-e a népirtásnak vallási, teológiai oka és ha netán igen, mi az? (MELYIK VALLÁSBÓL???) 
A fenti kérdéseknek természetesen a népirtás által érintettek leszármazottait, a zsidókat elvileg még sokkal inkább érdekelnie kellene, mint bárki mást. Hiszen nagyon nem mindegy, ki miatt került krematóriumba a dédnagymama! Érdekes módon csak egy kisebbségük elég nonkomformista ahhoz, hogy feltegye ezeket a kérdéseket és alaposabban utána is járjon a tényeknek, használva közben az elemi logikát. A többség beéri az agyába mosott, előregyártott tananyaggal, helyesebben "programmal". Igazi robothoz illően...
A bejegyzés folytatása

Minket, nemzsidókat, például magyarokat pedig a történelmi problémákat illető általános tudásvágyon túl azért is érdekelhetnek ezek a kérdések, mert a világméretű hivatalos Holokauszt-kultusz és a politikai korrektség terrorja jegyében állandóan bombáznak minket a propagandával, hogy bűntudatot kell éreznünk háborús elődeink, nagyapáink nemzedéke kollektív bűnössége miatt, és természetesen örök kárpótlással tartozunk ezért "áldozataink" utódainak.

A bennem régebb óta gyanút ébresztő hivatalos, egyedül üdvözítő, kanonizált Holokauszt-"Szentírás" magját érdekes, de nem meglepő módon igazából az e szempontból vett politikai-világnézeti spektrum két szélsőségén egyaránt elfogadják. A zsidóság zöme, illetve a ballib tábor egy az egyben, az "antiszemita", vagy idézőjel nélkül antiszemita, az Izrael-ellenes, anticionista, vagy gyakran csak hazafias közönség pedig a látszat ellenére szintén bekapja a horgot. Az ennek ellentmondó látszat az, hogy az utóbbi körbe tartozók általában vevők a revízionista nézetekre, vitatják a zsidóirtás áldozatszámát, hogy volt-e gázkamra, stb, és maguk is úgy vélik, hogy elutasítják a hivatalos Holokauszt-dogmákat. Azonban e kör jókora része hősének tartja Hitlert és úgy gondolja, hogy a hitleri zsidóellenes intézkedések indokoltak voltak és egy heroikus, bár végül elbukott önvédelmi harc részét jelentették a német nemzet, az európai, keresztény civilizáció, a fehér faj, stb. részéről a cionizmus, a zsidóság mételye ellen. Ezzel azonban lényegében elfogadják a cionisták magyarázatát a történtekre, csak éppen "a másik csapatnak szurkolnak".

Csakhogy néhány nyilvánvaló tény és a logika ellentmond ennek a lényegében közös történelemképnek.
Először is Hitler tevékenysége nyomán az általa vezetett Németország a háború végén romokban hevert,
elvesztette sokmillió állampolgárát, illetve a keleti németség tagját, a statisztika bizonytalanságai ellenére valószínűleg többet, mint a zsidók veszteségének nyilvánvalóan felnagyított hatmilliós számát. (A cionista szervezetek a háború előtt az európai zsidóság összlétszámaként emlegették a hatmilliós létszámot. A Holokauszt-propagandához automatikusan átvették ezt a számot, ami köreikben rég megszokott volt, miközben nem halt meg minden közép- és kelet-európai zsidó a háborúban.)

Németország valószínűleg örökre elvesztette jókora keleti területeit és a megmaradt rész is évtizedekre ketté lett  szakítva, a keleti részen szovjet megszállással és politikai rendszerrel. A Németországon kívüli keleti németség túlnyomórészt eltűnt. A németség szinte napjainkig a háborús bűnös nemzet szerepébe került a nemzetközi színtéren (a szövetségesek közül szinte egyedüliként a magyarsággal együtt), a német politika örök rituáléja a vezeklés és az ország örökös kárpótlási sarcra van kötelezve Izrael felé, a német nemzettudat is romokban hever. (Az ez elleni lázadási reakciók pedig a frusztráció miatt ritkán teljesen egészségesek.)

Vagyis 
a németség pozíciói a háború és főleg Hitler tevékenysége nyomán sokkal rosszabbak, mint a háború előtt voltak!
Berlin, 1945

Ezzel szemben a főleg zsidó eredetű (a judaizmus nihilista irányzataival kapcsolatban levő) globalista bankárelit tevékenysége minden területén nyert Hitler háborús tevékenysége és személyes döntései következtében:
Tehát logikusan úgy tűnik, hogy a globalista-cionista körök számára Hitler tevékenysége annyira kapóra jött, hogy ha nem lett volna,  nekik kellett volna kitalálniuk... 
1948. Ben Gurion deklarálja Izrael Állam létrejöttét. Hitler nélkül nem ment volna.

Természetesen e logika alapján a háború óta sok, a kérdésen gondolkodó emberben, szerzőben, köztük zsidókban fogalmazódott meg az intuíció, hogy akkor bizonyára ezek a körök is találták ki, építették fel, és e kutatók egy része szép számmal fel is tárt olyan tényeket, melyek azt a sejtést alátámasztják. (Vagy, mondjuk ki: bizonyítják.)

Nem minden ilyen témájú valóságfeltáró kutatás mondta ki végszóként, hogy a hitleri, náci rezsim, netán a Holokauszt a cionista bankárelit műve, az ilyen leleplező munkák egy része csak egyes részletekre koncentrált és részfelelősségeket állapított meg, azonban sokunk számára ezekből is összeáll egy kép, egyes szerzők pedig le is vonják ezt a végső következtetést.

Ilyen szerző például a világháborús német veterán Hennecke Kardel, akinek 
"Hitler, Izrael alapítója - Izrael zsidók elleni háborúja" (Hitler, founder of Israel - Israel in war with Jews) c. könyve elsők között fogalmazta meg ezt a tételt kompletten és akinek könyve a náci vezérkar jónéhány prominens tagja zsidó származásának állításával indul, köztük magáéval Hitlerével.

Kardel könyve kiemeli a cionisták és a nácik közötti érdekazonosságot és együttműködést a Palesztinába irányuló cionista bevándorlás, az alija ösztönzése terén. E témával számos zsidó szerző és forrás is foglalkozik.
Reinhard Heydrich, a Biztonsági és Rendőrfőnök, akit elsősorban a zsidók ellenőrzése kötött le, felfedezett egy katolikus zsidót, aki Haifában született, beszélt héberül, jiddisül és németül, és aki gyermekként apjával együtt Solingenbe, majd Linzbe került. Már jóval az Anschluss előttt a Führerért harcolt Ausztriában. Ezért Adolf Eichmannak Németországba kellett menekülnie, ahol csatlakozott az SS-hez. Adolf Hitler zsidóellenes professzora, Leopold Poetsch történelmet tanított a linzi középiskolában és Eichmann telve a leendő SS-karrier iránti reményekkel szintén a diákja volt. Hitler, aki egykor ugyanabba az iskolába járt, ahova Eichmann, találkozott vele, és erdei sétájuk során Hitler szorosan átölelte Eichmannt és hosszan a szemébe nézett. Ezután Heydrich mindenről gondoskodott és Solingenben gyártottak egy új születési anyakönyvi kivonatot az új elvtársnak, aki később alapos kiképzést kapott Heydrich felügyelete alatt. Tovább képezte Leopold von Mildenstein, a zsidó származású SS-tiszt és a cionizmus csodálója, aki lobbizott a tervért, hogy a zsidókat önkéntes Palesztinába vándorlásra kell ösztönözni. Miután túltették magukat a meglepetésen, amit Eichmann kirívóan szemita orra okozott, mely úgy nézett ki, mintha "a zsinagóga kulcsa meredezne az arca közepén",  SS bajtársainak nemes társasága csak ennyit mondhatott: "Pofa be! Ez a Führer parancsa!" - és mindenkinek minden egyértelmű volt, mert a Führernek mindig igaza volt. Eichmann tehát fel volt készítve, hogy megkezdhesse munkáját berlini Irodájában, a munkát, melyért védőügyvédje, Servatius a hatvanas években a jeruzsálemi bíróság előtt érdemrendet követelt neki, nyilvánvalóan Eichmann áldott tetteiért, amelyek a zsidók Palesztinába települését eredményezték.

Tisztafajú Árja. Közel-Keleti Típus...

Elég korán megjelent tehát az elmélet, mely szerint a farok csóválta a kutyát, vagyis propagandájával ellentétben a cionizmus nem az üldözött zsidók védelmére jött létre, hogy menedéket nyújtson nekik a Cionban, hanem épp ellenkezőleg, a nagy ötletre nem vevő zsidók tömegeit igyekezett mesterséges antiszemita provokációkkal, sőt, tömeges, Európa nagy részére kiterjedő zsidóüldözéssel és -irtással a Cionba vándorlásra kényszeríteni. Mivel Palesztina nem fogadhatta be az összes zsidót és az öregek, betegek, gyengék, szegények, analfabéták stb. tömege eleve felesleges volt a cionista utópiaépítéshez, egyrészt ezeket lehetett "leselejtezni" az országépítéshez használható emberanyag megriasztásául, másrészt a rájuk, mint tömeges áldozatokra hivatkozással lehet a világot azóta is örök szégyenkezésre, sajnálkozásra és kárpótlásra kényszeríteni. Továbbá a túlélő zsidók is hosszú történelmi korokra hiszterizálhatók, vagyis a cionista világelit számára könnyebben irányíthatók, manipulálhatók lettek a veszteségeik miatti érthető trauma következtében. "Gazdáik" kegyetlenül alkalmazták velük, elvileg "hitsorsosaikkal" szemben a pavlovi reflexeken alapuló kollektív idomítást. 
A cionizmus nem zsidó érdekvédelmi, hanem aljas céljai érdekében időnként zsidóirtást szervező ideológia és politika! A módszer alkalmazása nem ért véget a háborúval, egy korábbi bejegyzésben idéztem Naeim Giladi könyvéből, hogy hogyan szerveztek izraeli titkosszolgálatok véres zsidóellenes merényleteket pl. Irakban, hogy megsürgessék az alijázni nem kívánó, az országot hazájuknak érző ottani zsidókat:Zsidók öltek zsidókat, hogy a túlélőket Izraelbe kényszerítsék

Hasonló célt szolgáltak a háború után 
a szocialista országokban a zsidó káderállományú kommunista titkosrendőrségek, ÁVH-k által szervezett véres zsidópogromok a koncentrációs táborokból visszatért zsidók körében (pl. Diósgyőr, Kunmadaras, Kielce, stb.), ezekkel érdemes lesz egy későbbi bejegyzésben is foglalkozni. Hogy a kommunista ávószsidók nem azért szerveztek zsidógyilkosságokat, mert már semmi közük nem volt a zsidósághoz, ahogy azt az esetek naív kommemntátora, Pelle János, vagy recenzora, Varga Domokos György feltételezi, hanem épp azért, mert nagyon is volt kapcsolatuk a globális szervezett zsidóság hatalmi központjaival, és végig azok utasításait követték akkor épp ávós egyenruhában, azt bizonyítja Szűrös Mátyás megjegyzése:
Az első munkahelyem a külügyminisztérium volt, én ott találkoztam először ezzel a világgal.
A főnököm akkor, 1960-ban a Rákosi-titkárság egykori vezetője volt. Épp akkor fogták el 
Adolf Eichmannt Argentínában, s szállították Izraelbe titokban. A főosztályvezetőm ekkor azt mondta nekem, mint német referensnek, hogy menjek el egy megadott budapesti címre, s érdeklődjem meg az ott lakó úriembertől, hogy van-e nekünk bármiféle teendőnk az Eichmann-üggyel kapcsolatosan. Hangsúlyozom, egy magánlakásról volt szó. Becsöngettem, s Komlós János humorista, újságíró nyitott ajtót. Később tudtam meg, hogy az ÁVH egykori ezredese. Kérdésemre elmondta, hogy Magyarországnak semmiféle feladata nincs az Eichmann-ügyben, a Moszad teszi a dolgát, nekünk nem osztanak itt lapot. Ekkor találkoztam először titkosszolgálati emberrel.”
Hogy a misztikus céloktól vezérelt globális szervezett zsidóság helyi káderei mennyire szívbaj nélkül tudják váltogatni az egyenruháikat és identitásaikat, arról már volt szó a korábbi bejegyzésben:  Kitalált történelem: a kommunizmus "bukása" . Az idézett könyv bőségesen adatolja, hogy a wall streeti bankárok által létrehozott kommunista Szovjetuniót és a többi kommunista országot végig a bankárok rokonai, helyi zsidó káderek irányították, hogy amikor olyan döntés született "fent", a bankárközpontban, akkor ezek belülről bontották le a rezsimet és privatizálták az elődeik által korábban államosított vagyont maguknak és főnökeiknek és hogy a KGB és más szolgálatok (pl. NDK, de nyilván magyar is) káderei tömegesen vették fel a "rendszerváltáskor" az izraeli állampolgárságot, tovább üzletelve két "hazájuk" között. Amelyiket netán üldözte az új rendszer ügyészsége az emberiségellenes bűneiért, mint pl. Salamon Morelt, annak persze Izrael menedéket nyújtott, az "Utolsó Esély" akció csak egy irányba működik. Persze máris láttuk az okot, amiért eleve tragikomikusak a nácivadász akciók is, ahol a háborús bűnök tervezői és szervezői üldözik az általuk létrehozott zsidóirtó gépezetben egykor kis csavar funkcióját betöltő aggastyánokat.

Most az elképesztő folyamat vallási okaihoz szeretnék eljutni, azonban előbb érdemes bemutatni az egész elméletet (miszerint a zsidóirtást a cionizmus legfőbb irányítói szervezték meg) alátámasztó tényeket, folyamatokat.

Addig is még egy megjegyzés: fel kell, hogy tűnjön, mennyire képtelenség, nulla valószínűségű eset az, hogy
a világ egyik legnagyobb ipari-gazdasági-katonai és kulturális hatalmát képviselő nagy ország élére, melynek a többi hatalomhoz hasonlóan jól bejáratott elitutánpótlási mechanizmusai vannak, egyszercsak, mintegy varázsütésre egy ismeretlen külföldi állampolgár utcai festőcske kerül! Ahhoz képest, hogy például az első világháborúban résztvevő Német Birodalom vezető posztjaira milyen gigantikus tőkekoncentrációt képviselő és a hagyományos arisztokráciával összekapcsolódó gazdasági érdekcsoportok küldhették képviselőiket és hogy a nagynémet hazafiság imázsát is e körök formálták a kezükben tartott tudatipar révén (lásd az UFA filmgyár létrehozását a hazafias propaganda céljaira, persze csupa zsidó szakemberrel, az UFA-logóban már akkor benne rejlik a horogkereszt), a hitleri "csoda" csakis tudatos manipulációnak tekinthető, mely mögött a hatalom igazi ura, a nagytőke állt. A háborús vereség utáni válságban az utcáról halászott országmentő kisember-hős imázsa egyébként tudatos választás volt,Jeanne d'Arc példája járt a Királycsinálók és PR-osaik eszében.
Mayr szerint Erich Ludendorff tábornok (1865-1937), az első világháború hőse hetente találkozott nagyiparosok egy csoportjával a Müncheni Négy Évszak szállóban és bosszút forralt velük Németország háborús vereségéért.
A probléma az elfásult német munkás mozgósítása volt, hogy újra harcoljon. Ludendorff úgy döntött, egy Jeanne D'Arc-figurára van szükségük, egy közemberre, aki Isten szavára hallgatva vezeti őket csatába. Még a bajor Alpokat is bejárta a "vörös hajú parasztlányt" keresve, akit el lehet adni, mint isteni hírvivőt.
Ludendorff és barátai "olyanok voltak, mint a tehetséget kutató hollywoodi fejvadászok". Ekkoriban Hitler a hadsereg egy "kísérletének" résztvevője volt. " Pénzt kapott, hogy a Német Munkáspárt részére kocsmákban találkozókat tartson és mindenkinek vegyen virslit, sört és perecet. Néhány lelkesítő dal után mindenki "boldog és hálás volt", Hitler felugrott egy székre, vagy asztalra és rákezdett: "munkás-társak, Németország, ébresztő!"
"Ilyen derűs hangulatban jólesett a munkásoknak ébredni és emberesen éltetni mindent." Mayr ezt írja: "A Hitler bevonásával végzett kísérletet szponzorai kiemelkedően sikeresnek értékelték" és Hitler megkapta a Jeanne D'Arc-melót
Nem biztos, hogy a sztori mindent elmond Hitler kiválasztásáról, nem is biztos, hogy teljesen igaz, mégis elég jól megvilágítja a "válogatott cigánylegényből lett a királyfi" mesés jelenségét és okait.

Különféle szerzők, szervezetek a tények feltárása során az alábbi főbb tendenciákat mutatták fel, melyek alátámasztják az elméletet, hogy a második világháborús zsidóirtást a szervezett zsidóság legfőbb vezetői, a cionizmust is eszközként használó körök szervezték, amihez a nemzetiszocialista rendszert épp olyan bábrezsimként építették fel, mint kicsivel korábban a bolsevik rezsimet; és hogy Hitler és rezsimje harci feladata nem a német nemzeti érdek szolgálata volt hanem az okkult zsidó bankároké (ebbe a Ludendorff-félék nemigen voltak beavatva):
  • A Wall Street zsidó bankjai finanszírozták Hitlert és pártját
  • Zsidó szerzők és szervezetek szerint a cionista szervezetek vezetői szabotálták a nem Palesztinába irányuló zsidómentést
  • Szoros együttműködés volt a náci rezsim és a cionisták között, Hitler a Transzfer-egyezménnyel finanszírozta Izrael állam létrejöttét, pedig erre semmi nem kényszerítette és saját apparátusa figyelmeztette, hogy ez ellentétes a német érdekekkel
  • A náci vezérkar sok prominens tagja zsidó származású volt, köztük Hitler is
  • Hitler szabotálta a német háborús győzelmet, vagy akár a veszteség csökkentését, harci feladatai közé tartozott Németország teljes vereségének előidézése is

1. Hitler finanszírozói:


Antony C. Sutton: Wall street and the rise of Hitler - A Wall Street és Hitler felemelkedése 
A mű egy trilógia része, Sutton a három részben bemutatja, hogy ugyanazok a wall streeti bankok és ugyanazok a személyek álltak a bolsevik forradalom pénzügyi támogatása, F.D. Roosewelt elnökké választása és Hitler hatalomba finanszírozása mögött. Hangsúlyozza a nácizmus okkult, misztikus hátterét. A német hadiipar újjáépítése amerikai pénzügyi segítséggel és technológiatranszferrel megszakítás nélkül tartott 1918 óta, a náci hatalomátvétel ebben nem jelentett változást. A globális háttérhatalom az előző világháború végétől készült a második világháború Nagy Előadására, melyben minden szereplőt maga fegyverzett fel! Hitlert, pártját, az SA-t és az SS-t a kezdetektől főleg olyan németországi multinacinális óriáscégek támogatták, melyeket  a 20-as évek elejétől amerikai kölcsönökből építettek fel és melyeknek a 30-as években amerikai igazgatói és nagyrészt amerikai hitelezői voltak.
"Robert H. Williams őrnagy számolt be 1950 februári "Williams hírszerzési összefoglaló"-jában, James P. Warburg részvételéről a kereszténység elleni összeesküvésben. Ezt írja: "Múlt év novemberében a néhai Ludendorff tábornoközvegye a nürnbergi perben elmagyarázta, miért szakított a férje Hitlerrel, a jelentéseket meggyőző részletekkel igazolta.
Azt állította, hogy '...James P. Warburg már 1929 nyarán elvállalt egy feladatotamerikai pénzügyi köröktől, melyek kizárólagos befolyást akartak gyakorolni Németországra egy nemzeti forradalom elindítása terén. Warburg feladata volt egy megfelelő ember megtalálása Németországban, ő pedig Adolf Hitlerrel lépett kapcsolatba, aki ezután 1932 január 30-ig összesen 27 millió dollárt kitevő pénzösszegeket kapott, majd később még hétmilliót, amely lehetővé tette számára mozgalma finanszírozását.' "

Ludendorff is későn jött rá, hogy az ő őszintén hazafiasnak vélt tevékenysége a német visszavágás megszervezésére szintén csak a globális uzsorahatalom hasznos idiótakénti kiszolgálása volt...
A két világháború pokoli színjátékát előre megírták, többek között Németországnak, Magyarországnak és a keresztény civilizációnak a vesztes szerepét osztva!

2. A cionista szervezetek szabotálták a zsidómentést, kivéve a Palesztinába irányulót, de oda se engedtek akárkit:


Ezt a részt a bejegyzés túlzott meghosszabbítása ellenére is részletesen alátámasztom idézetekkel, olyan árulkodóak a cionizmus igazi arcáról.

A fenti vádat elsősorban a világi cionizmust és Izrael állam létét ellenző ortodox-zsidó szervezetek fogalmazzák meg, köztük az eléggé ismert 
Neturei Karta.
Az 1937-es londoni Cionista Világkongresszuson Dr. Chaim Weizmann (a Cionista Világszervezet elnöke, majd Izrael Állam első köztársasági elnöke ) szavaival kijelölte a politikai irányvonalat:
 "Európa hatmillió zsidójának reményei az emigrációra összpontosulnak. Megkérdeztek engem: "Ki tud hozni hatmillió zsidót Palesztinába?' Azt válaszoltam, 'Nem". ...A tragédia mélységeiből kétmillió fiatal embert akarok kimenteni... Az öregek meg fognak halni. El fogják viselni a sorsukat, vagy nem. Por voltak ők, gazdasági és morális por egy kegyetlen világban. ... Csak a fiatalság ága élheti túl... Ezt tudomásul kell venniük."
Innen a hatmilliós szám, 1937-ből, a Holokauszt előttről!!! Logikus, hogy a zsidóirtás áldozatainak összlétszáma nem egyezhet meg ezzel a háború előtti számmal, hiszen volt tömeges Palesztinába vándorlás és voltak lakóhelyükre visszatért, vagy (pl. Budapesten) onnan el sem hurcolt túlélők. A "Holokauszt-ipar" propagandája egyszerűen újrahasznosította a cionista mozgalomban a háború előtt amúgy is rutinosan ismételgetett számot, elvégre minél nagyobb ÁLDOZAT-létszámot kell felmutatni a jobb tárgyalási pozíciókhoz... (Ezt nem a Neturei Kartától idézem, B.Cs.)
Ben-Gurion ( a cionista mozgalom egyik fő vezetője, Izrael állam első miniszterelnöke) mondta 1938-ban:  
"Ha tudnám, hogy az összes németországi (zsidó) gyereket kimenthetjük Angliába, vagy csak a gyerekek felét Erec Izraelbe, én a második megoldást választanám. Mivel nekünk nemcsak e gyerekek életét kell számításba vennünk, hanem Izrael népének történelmét is."
"A cionizmus szerepe a Holokausztban": 

1940. február 1-én Henry Montor, az Egyesült Zsidó Felhívás szervezet igazgató alelnöke visszautasította, hogy közbenjárjon egy, a Dunán veszteglő, zsidó menekültekkel telt hajó utasai érdekében, kijelentve, hogy
 "Palesztina nem árasztható el... öreg, vagy nemkívánatos emberekkel."
1943. február 16-án Románia felajánlotta, hogy fejenként 50 dollárért a Dnyeszteren túli terület 70,000 zsidó menekültje távozhat. Ezt publikálták a new yorki újságok.
Yitzhak Greenbaum, a Zsidó Ügynökség  Mentési Bizottsága elnöke a Zionista Igazgatótanács 1943. február 18-i ülésén Tel Avivban ezt mondta:  
"mikor megkérdeztek, "nem tudnál pénzt adni az Egyesült Zsidó Felhívás pénzalapjaiból az európai zsidók megmentésére? azt feleltem: NEM! és újra azt mondom: NEM!...az embernek ellen kell állnia ennek a hullámnak,  amely a cionista tevékenységet a második helyre szorítja vissza."

"1944-ben a Zsidó Embereket Mentő Vészhelyzet Bizottság felszólította az amerikai kormányt egy Háborús Menekült Tanács létrehozására. Stephen Wise a kongresszus egy különbizottsága előtti meghallgatáson ellenezte ezt a javaslatot.

A fent említett tárgyalások során 
Chaim Weizman, az első "zsidó államférfi" kijelentette: "A zsidó nemzet legértékesebb része máris Palesztinában van, a Palesztinán kívül lakó zsidók pedig nem túl fontosak." Weizman társa, Greenbaum szinezte a megjegyzést: "Egy tehén Palesztinában többet ér, mint az összes európai zsidó".  (Ez egy idézet volt egy akkor ismert cionista regényből, B.Cs.)

És akkor, a zsidó történelem legkeserűbb epizódja után a cionista "államférfiak" arról győzködték a nincstelen menekülteket a deportálótáborokban, hogy maradjanak az éhségben és nélkülözésben és utasítsanak el minden Palesztinán kívüli letelepedést; csak azért, hogy az Ő államukat építsék.

1947-ben William Stration kongresszusi képviselő törvényjavaslatot nyújtott be 400,00 menekült azonnali befogadására az Egyesült Államokba. A törvényt a cionista vezetés bírálata hatására nem szavazták meg."
"Az alábbi kivonat szó szerinti fordítása a levélnek, amit a csehszlovákiai Zsidómentő Bizottság kapott a cionista "Zsidó" Ügynökség igazgatóságától Svájcból:"

"Ez válasz volt a Zsidómentő Bizottság bizonyító dokumentumokkal ellátott segítségkérő levelére a nácik által megszállt Európa zsidósága milliói ügyében." 
"Azért írunk Önöknek, hogy emlékeztessünk arra tényezőre, amit soha nem szabad szem elől veszíteniük: hogy végül a Szövetségesek fogják megnyerni a háborút.Győzelmük után az országhatárok át lesznek szabva, akárcsak az első világháború után. Akkor nyitva lesz az út mostani célunk felé. Mivel közeledik a háború vége,  mindent meg kell tennünk, ami módunkban áll, hogy Eretz Yisroel-t Medinat Yisrael-é változtassuk (Izrael Földjét, Országát Izrael Állammá, BCS) és máris sok lépést tettünk ennek érdekében. Ezért süket füleket kell mutatnunk a Kelet-Európából áradó követelések és sirámok felé. Emlékezzenek erre: a szövetségesek mind súlyos veszteségeket szenvedtek és ha mi nem nyújtunk hozzájuk hasonlóan emberi áldozatokat,   hogyan nyerhetünk jogot arra, hogy a konferenciaasztalnál ülhessünk, ahol újraszabják az országhatárokat? Emiatt meggondolatlanság és arcátlanság lenne részünkről tárgyalni a zsidó életekért cserébe nyújtott pénzről, vagy árukészletekről. Hogy merészelhetnénk arra kérni a szövetségeseket, hogy pénzt cseréljenek életekre, amikor naponta súlyos veszteségeket szenvednek el? Tehát, ami a tömegeket illeti: RAK B'DAM TIHJE LANU HAAREZ, (Erec Jiszroel csak úgy lesz a miénk, ha vérrel fizetünk érte), ami viszont a belső köreinket illeti:  ATEM TAJLU. A küldönc, aki ezt a levelet viszi, el fogja látni Önöket pénzzel erre a célra".
"Mikor képes voltam elolvasni ezt a nem szokványos írást, reszketni kezdtem, amikor felfogtam a "RAK B'DAM TIHJE LANU HAAREZ" jelentését. De hosszú hetek teltek el és még mindig nem értettem az ATEM TAJLU jelentését. Egyszer csak egy napon belémhasított: ATEM TAJLU azt jelentette: "Ti meneküljetek!", ahol a "tiyul" (kirándulás) szót használták eufémikus rejtjelként a "menekülés"-re. Ezen azt értették, hogy ti, "a Belső Párt tagjai" tizenöten, vagy huszan meneküljetek el Csehszlovákiából és mentsétek az irhátokatErec Jiszroel ára a férfiak és nők, ősz aggastyánok és karonülő csecsemők vére - de nem a TI véretek!  Ne rontsuk el ezt a tervet azzal, hogy a tengelyhatalmakat támogatjuk zsidó életek mentéséért cserébe.  De nektek, Elvtársak, mellékeltem az utiköltséget a menekülésetekhez.  Ez egy rémálom! A cionista ügynök "diplomata" eljön Csehszlovákiába és azt mondja: 'Ez egy nagyon drámai időszak. De ahhoz képest ez egyáltalán nem drámai nektek, csapdába esett zsidóknak. Mivel van egy sokkal fontosabb szükséglet, konkrétan a BINYAN HA-ARETZ (a Medinat Yisrael-ért fizetendő ár). Boldogan ontsátok a véreteket, mert a ti véretek olcsó. De a ti véretekért cserébe az Ország (Izrael) a miénk lesz!'  "

3. Együttműködés a náci rezsim és a cionisták között:

Hogy a cionizmus számára az antiszemitizmus nem valami ellenfél, hanem erőforrás, annak elvi alapjai egyértelműek:
Benny Morris izraeli történész fogalmazta meg, hogyan tervezte Herzl az antiszemitizmus kiaknázását a cionizmus megvalósítása érdekében. Kijelentette: 
"Herzl a cionizmus győzelmét elkerülhetetlennek tartotta, nemcsak azért, mert Európa egyre elviselhetetlenebbé vált a zsidók számára, hanem azért is, mert Európa érdeke volt megszabadulni a zsidóktól és az antiszemitizmustól: az európai politikai elit idővel meg lesz győzve, hogy támogassa a cionizmust. Herzl felismerte, hogy az antiszemitizmus felhasználható az ő cionista céljaira." (Righteous Victims,  21. old.)
Vagyis a farok csóválta a kutyát, Herzl nem megszüntetni akarta a zsidók és nemzsidók közti ellentéteket, hanem kihasználni terve céljára. Volt egy Megoldása, és ahhoz kereste a Problémát... (helyesebben felhasználta a létezőt, a kivándorolni nem akaró zsidókat pedig rákényszeríteni szándékozott a saját Megoldására, elvégre ő jobban tudta, mi kell a zsidóknak, mint azok maguk.)
Herzl Naplója: "Az antiszemiták a legmegbízhatóbb barátainkká fognak válni, az antiszemita országok a szövetségeseinkké."
A cionizmus propagandacélokra felépített, kitenyésztett saját "szentje", A Zseniális Einstein se árult zsákbamacskát, hogy a cionizmus, mint FAJELMÉLETEN alapuló ideológia antiszemitizmus nélkül hatástalan lenne, tehát Isten őrizz fellépni az antiszemitizmus ellen, értsd: megszüntetni az okait a zsidók asszimilációja útján:
"Az antiszemitizmusnak köszönhető, hogy megőrizhetjük létezésünket, mint faj; feltétlenül így gondolom."  Albert Einstein, 1920
(anticionista forrás eredeti újságmásolattal,  cionista forrás ugyanerről. Az Einstein-kultusz cionista céljairól és sok más témánkbavágó dologról lásd: C.J.Bjerknes: The Manufacture and Sale of Saint Einstein - The Propaganda of Supremacy)


A nácik és cionisták közötti gyakorlati együttműködés témáját jól összefoglalja Mark Weber cikke: 
A cionizmus és a Harmadik Birodalom ( Történelmi Revízió Intézet)
1935 elején egy, a palesztinai Haifába tartó utasszállító hajó hagyta el a német Bremerhaven kikötőjét. A tatján héber betűkkel viselte a nevét: "Tel Aviv", míg az árbocon egy horogkeresztes zászló lengett.  És bár a hajó cionista tulajdonban volt, kapitánya a Nemzetiszocialista Párt tagja volt. Évekkel később a hajó egyik utasa a szimbólumok e kombinációjára, mint "metafizikai abszurditásra" emlékezett vissza. Abszurd, vagy nem, ez csak egyetlen lap a történelem egy kevéssé ismert fejezetéből: a cionizmus és Hitler Harmadik Birodalma közötti széleskörű együttműködéséből. 
A cikk ismerteti, hogy a látszólag ellenséges nácizmus és cionizmus között a zsidókérdésben létezett egy felfogásbeli- és érdekazonosság: egyik se akarta, hogy a németországi zsidók asszimilálódjanak, hogy németek és zsidók keveredjenek, mindkettő azt akarta, hogy Németországot szabadítsák meg a zsidóságtól. A cionisták célja a zsidók Palesztinába vándoroltatására beleillett a nácik terveibe. (De már láttuk, hogy a cionisták nem számoltak az összes zsidó Palesztinába vándorlásával, ami valóban képtelenség lett volna, tehát a "feleslegesek" áldozattá, a békekonferencián és a leendő Holokausztipar zsarolásai során alkudozási aduvá tételére kellett nekik a náci rezsim, de ezt Weber nem írja! ) A hatalomra jutó Hitlernek a Német Cionista Szövetség udvarló hangvételű nyilatkozatban ajánlotta fel együttműködését a németek és zsidók elkülönítésére.

Az együttműködés meg is valósult, a náci kormányzat 1933-tól a világháború kitöréséig, sőt 1940-41-ig (amíg volt rá gyakorlati lehetőség) aktívan támogatta a cionizmust és a zsidók Palesztinába vándorlását. A náci párt és az SS lelkesen támogatta a virágzó cionista mozgalmat, cionista sajtót, könyvkiadást, sport- és kulturális egyesületeket, ifjúsági táborokat, stb.

Leopold von Mildenstein SS-tiszt és Kurt Tuchler, a Cionista Szövetség tisztviselője egy hat hónapos közös utazáson járták be Palesztinát, hogy felmérjék az ottani cionista fejlesztéseket. Tapasztalatairól von Mildenstein 1934-ben 12 illusztrált cikkben számolt be a berlini Der Angriff párt-napilapban, "Egy náci Palesztinába utazik" címmel. A cikkekben magasztalta a cionizmust és annak jótékony hatását a zsidókra és a világra, az "új zsidó" születését, a zsidó telepesek eredményeit, úttörő szellemét. A cionista kivándorlás elősegítése érdekében von Mildensteint az SS biztonsági szolgálata zsidó ügyosztálya élére nevezték ki. A közös SS-cionista utazás emlékére a Der Angriff egy speciális emlékérmét bocsátott ki, egyik oldalán szvasztikával, a másikon Dávid-csillaggal:
(Az utazásról és összefüggéseiről beszámol  Boas Jacob: A Nazi travels to Palestine  - Egy náci Palesztinába utazik c. cikke. Hogy a "furcsa pár" tagjait nem kizárólag valami befogott orral elviselt érdekközösség fűzte össze, azt jelzi, hogy  - mivel mindketten feleségestől vettek részt az utazáson - a Mildenstein és Tuchler-családok a háború után is tartották a kapcsolatot! Kardel szerint Mildenstein is zsidó származású volt - illik az elméletbe.)
A német hatóságokkal való együttműködés keretében a cionista csoportok egy kb. negyven táborból és mezőgazdasági központból álló hálózatot létesítettek Németország-szerte, ahol a leendő telepeseket képezték ki palesztinai új életükre.  Bár a nürnbergi törvények megtiltották a zsidóknak, hogy kitűzzék a német zászlót, meg volt nekik engedve, hogy kitűzzék a fehér-kék zsidó nemzeti lobogót. A leendő izraeli állami zászló lobogott a cionista táborok és központok felett Hitler Németországában. /19
Himmler biztonsági szolgálata együttműködött a Haganával, a palesztinai földalatti cionista fegyveres szervezettel. Az SS ügynökség Feivel Polkes Hagana-tisztviselőt fizette a palesztinai helyzetről szóló információkért és segítette a zsidó kivándorlást Palesztinába irányítani. Ezzel egyidejűleg a Hagana is jól volt informálva a német tervekről egy, az SS berlini főhadiszállásán elhelyezett kéme révén. /20 A Hagana-SS együttműködés még titkos német fegyverszállításokat is magában foglalt a zsidó telepesek számára a palesztin arabok elleni harcaikhoz. /21
A német államérdek, illetve a náci rezsim hivatalos propagandájával egybeeső érdek képviseletében az államaparátus vezető tisztviselői figyelmeztettek az együttműködés veszélyeire:
A Külügyminisztérium 1937. júniusában diplomatáinak küldött tájékoztatója szerint egy palesztinai zsidó állam létrejötte nem állna Németország érdekében, mert az nem tudná befogadni a világ összes zsidóját, de egy további hatalmi bázisul szolgálna a nemzetközi zsidóság részére, nagyrészt úgy ahogy Moszkva szolgált ilyenül a nemzetközi kommunizmus számára. /24

Egy SS hivatal azt jósolta, hogy egy zsidó állam "speciális kisebbségvédelmet hozna a zsidóknak minden országban, ezáltal jogi védelmet nyújtva a világzsidóság kizsákmányoló tevékenységéhez."/27  
Hitler személyesen vizsgálta felül a kérdést 1938 elején és a cionizmus ellen hangoztatott "szkepticizmusa" ellenére a Palesztinába irányuló kivándorlás még erőteljesebb támogatása mellett döntött azzal az indoklással, hogy Németország zsidóktól megszabadításának előnyei felülmúlják a zsidó állam létrejöttének potenciális veszélyeit. Hogy mit gondolt magában, őszintén, vagy mire kapott parancsot, netán agyprogramozást, azt csak ő tudhatta...

A náci-cionista együttműködés központi eleme a Cionista Világszervezet palesztinai központjával 1933-ban megkötött Transzfer Egyezmény, héberül "Haavara" egyezmény volt, amely több tízezer német zsidó számára tette lehetővé, hogy vagyonával együtt vándoroljon ki Palesztinába.
E nem mindennapi megoldás által minden Palesztinába tartó zsidó pénzt helyezett letétbe egy speciális németországi számlán. A pénzt német gyártmányú mezőgazdasági eszközök, építőanyagok, szivattyúk, műtrágya és hasonlók vásárlására fordították, melyeket Palesztinába exportáltak és ott eladta őket a tel avivi zsidó tulajdonban levő Haavara-cég. Az eladásból származó összeget a Palesztinába érkező bevándorló kapta meg németországi letétjének megfelelő összegben. Német áruk ömlöttek Palesztinába a Haavarán keresztül, amit nem sokkal később kiegészített egy barter egyezmény, melynek keretében palesztinai narancs cserélt gazdát német faáruval, autómobilokkal, mezőgazdasági gépekkel és egyéb javakkal. Az Egyezmény tehát szolgálta a cionista célt, hogy zsidó bevándorlókat és fejlesztési tőkét hozzanak Palesztinába, miközben egyidejűleg szolgálta a német célt, hogy megszabadítsák az országot egy idegen csoporttól.
Egyes német tisztviselők, például Németország jeruzsálemi főkonzulja, Hans Döhle 1937-ben, rendszeresen bírálták az Egyezményt. Rámutatott, hogy a német áruk más piacon eladva valutát hoznának, amit az Egyezményért feláldoznak. A Haavara monopóliuma sértette a térségbeli német és arab kereskedőket, a cionizmus hivatalos német támogatása pedig piacvesztést okozhatott az arab világban.
Egy 1937 decemberi német belügyminisztériumi feljegyzés áttekintette a Transzfer Egyezmény hatását:
"Semmi kétség, hogy a Haavara Egyezmény a legdöntőbb mértékben járult hozzá Palesztina fejlődéséhez 1933 óta. Az Egyezmény nemcsak a legnagyobb pénzforrást nyújtotta (Németországból!), de egyúttal a bevándorlók legintelligensebb csoportját is, és végül behozta az országba a fejlesztéshez nélkülözhetetlen gépeket és ipari termékeket."
A belügyminiszter az előnyök és a Döhle által is említett hátrányok összegzése után megállapította, hogy az egyezmény hátrányai mára meghaladták az előnyeit és ezért azt fel kell mondani.

A vitában csak Hitler dönhetett, személyesen vizsgálta felül az irányvonalat 1937 júliusában és szeptemberében, majd újra 1938 januárjában, és minden alkalommal az egyezmény fenntartása mellett döntött.
Hitler a tisztviselők által kifejtett német államérdekkel szemben csökönyösen támogatta a leendő cionista állam fejlesztését, miközben erre semmi nem kényszerítette! A háborús győzelem szabotálásáról szóló ponttal egybevetve ez is arra utal, hogy nem a német nemzeti érdek képviselete irányította, hanem a cionista, illetve a cionizmust is eszközül használó globális zsidó körök érdekeit szolgálta!

A cikk kitér a Haganából kivált Irgunból kivált
 Lehi ("Izrael Szabadságharcosai"), vagy ahogy az angolok és a palesztinai zsidó vezetők nevezték, "Stern bandája" részéről a náci Németországnak az angolok elleni közös harc érdekében 1941 januárjában felajánlott katonai szövetségre. Nem meglepő, hogy a marginális, szélsőséges  fegyveres csoport (melynek tagjai, majd vezetői között volt Jichak Samir későbbi miniszterelnök) kezdeményezésére a németek sem válaszoltak (legalábbis nincs nyoma ilyennek), és a palesztinai cionista elit is az angolokkal való együttműködés pártján volt Hitler legyőzéséig.

Az e bejegyzésben kifejtett elmélet helyessége esetén ez nem is lehetett másként, ugyanis a cionista vezetés egyrészt Hitlernek az Ördög szerepét osztotta a Nagy Előadásban (kiválóan játszotta...), vagyis fegyveres cionista nem harcolhatott Hitlerrel szövetségben, másrészt a globális cionista érdekérvényesítéshez, Izrael állam létjogosultságának vitathatatlanságához betervezték a Hitler által megszállt területeken kiirtandó zsidók vérét, mint föld- és hatalomszerző, örök kárpótlás-szerző "érvet". A Lehi által javasolt terv német elfogadása esetén pedig a zsidóirtásra nem került volna sor, hiszen a terv szerint fel kellett volna fegyverezniük és katonai kiképzésben kellett volna részesíteniük a megszállt területek zsidó férfijait, nyilván a családjukat békénhagyva. Ez a megoldás (a náci ideológia eredendően antiszemita jellege miatt egyébként is abszurd volta mellett) ellentétes lett volna a cionista tervekkel. Tehát Stern nem volt beavatva a cionista vezérkar elképzeléseibe. Meg is ölték nemsokára...
Lenni Brenner: Zionism in the age of the dictators - A nácizmussal együttműködő cionizmus

Henry Makow:  Zionism: A Conspiracy Against Jews


4. A náci vezérkar, köztük Hitler jónéhány prominens tagjának zsidó származása 


Hitler zsidó származása egy sokat emlegetett téma, de egyértelműen bizonyított nincs a sokféle elmélet között. A Rotschild-házból való származását nem is linkelem, mert olyan kevéssé meggyőző. A Führer zsidó származásáról Németországban már a nácik hatalomra jutása előtt is pletykáltak, állítólag Angliából érkezett unokaöccse zsarolni is próbálta ilyen iratokkal. A Grazi Frankenberger, vagy Frankenreiter nevű családdal való kapcsolatot, ahol Hitler nagyanyja lett volna cseléd, Ormos Mária hazai Hitler-életrajza is megemlíti, de awikipédia cikkéhez hasonlóan bizonyíthatatlanként.Ezt a származási adatot Hans Frank közölte kivégzésére várva. (Kardel könyve őt is a zsidó származású nácik között említi, neve megegyezik Jacob Frankéval, a nihilista zsidó álmessiáséval....) A Múlt-Kor cikke szerint (Hitler elátkozott családja): 
"Nyilvánvaló, hogy Adolf Hitler olyan családból származik, ahol a vérfertőzés, a közeli rokonok házasodása, nemi érintkezése egymás között inkább szabály volt, mint kivétel."
 Csak spekuláció, de e blogon egyből beugorhat a zsidó nihilista misztikus frankisták perverz vérfertőzős-beltenyészetes szubkultúrája, amelyből például Freud is származik és melynek szokásai alapján alkotta meg perverz szexcentrikus elméleteit, az egész emberiségre kivetítve.
"
A Hitler-család története" cikk szerint a vérfertőzés miatt a családban gyakori elmebeteg Hitler-rokonok egyike áldozatul is esett a náci eutanázia programnak.

A Hitler-család genetikai anyagának mai tudományos vizsgálata is azt bizonyítja, hogy az "árja faj tisztaságának" programja tragikomikus volt épp a Führertől:  
Haaretz, Izrael - "A DNS tesztek felfedik Hitler zsidó és afrikai gyökereit" . A Hitler-rokonok "genetikai ujjlenyomatát" jelentő domináns haplócsoport-kromoszómák kimondottan ritkák Észak- és Nyugat-Európában, de dominánsak Észak-Afrikában és az askenázi, illetve a szefárd zsidók körében.

Hogy Hitler nem volt éppen biztos saját árjaságában, vagy éppen hogy biztosan tudta, hogy van mit takargatnia, azt lényegében bizonyítja, hogy 
a családi múlt emlékeit szó szerint letöröltette a térképről
"A Hitler család, avagy a keserű örökségek krónikája":
"Schicklgruber Alois osztrák vámhivatalnok apjának Georg Hiedler volt a neve, de csak papíron, mert Alois (Adolf apja) törvénytelenül jött a világra, s így szülőanyja, Theresie Schicklgruber nevén anyakönyvezték. Alois csak 1875-ben vette föl a Hitler nevet, amikor 39 esztendős volt. A név olyan bizonytalanul szerepelt a különböző okmányokon, hogy az 
magyarázatul szolgálhat a dollersheimi körzeti elöljáróság (és vele együtt az irattár) megsemmisítésére. Amikor ugyanis Hitler megszállta Ausztriát, 1938 májusában parancsot adott, hogy a falut (apja szülőhelyét) és a körzet temetőjét tegyék alkalmassá a tüzérség és a gyalogság hadgyakorlatai számára. A lakosságot kiköltöztették házaikból, és az egész területet a temető valamennyi sírjával együtt, ágyútűz alá vették. A „Führer”, a nemzeti szocialista népirtás atyja, aki pusztulásra ítélte mindazokat, akik nem tudták igazolni, hogy a „Herrenvolk”-hoz tartoznak, gondosan megsemmisítette a saját iratait. Szülőhelyének, Braunaunak, sőt egész családfájának minden regisztrációját Dollersheimben őrizték. A halálos „igazoltatások” megkövetelője önmagát sohasem igazolta, innen valók a legkülönbözőbb és legsajátosabb találgatások és kombinációk a származását illetően. "
Őszintén meglep, hogy egy ilyen kényes témáról az Amerikai Népszava (is) közölt adatot...
Hogy zsidó körökben elterjedt volt a pletyka, azt 
Kardel könyvének bevezetése is jelzi, ahol a szerző egy Leningrád ostromából ismert egykori bajtársától, akinek ismerte nem árja származását, a háború után egy atlanti szigeti kaszinóban kérdezte néhány ital után: 
"Amigo, teljes zsidó létedre hogyan hordhatod ezeket az érdemrendeket és kitüntetéseket a szavasztikával a melleden?" "Nos", érkezett a válasz szép bécsi zsargonban: "miért nem kaparod meg magát Hitlert? Akkor látni fogod, hogy egy olyan bécsi zsidó fog előtűnni, mint én."
Anton Mayer, Hitler "árjásított félzsidó" katonája
Bryan Mark Rigg: "Hitler zsidó katonái" c. könyvéből kiderül, hogy a Leningrádot ostromló bécsi zsidó katona nem volt fehér holló a Wehrmachtban, legalább 150 ezren harcoltak a "teljes zsidónak", vagy "keveréknek" minősülők közül Hitler seregében,köztük két hadseregtábornok és tizenöt tábornok. Kb. 20 zsidó katona kapta meg a német lovagkeresztet. Erhard Milch, a Luftwaffe helyettes parancsnoka születési anyakönyvi kivonatát maga Göring hamisította meg, azzal válaszolva a kritikákra, hogy "Én döntöm el, ki zsidó és ki árja!", amivel persze csak az egykori kedélyesen "zsidófaló" antiszemita bécsi polgármestert, Luegert idézte. Jellemző, hogy mindkettőjüket, Göringet és Luegert is gyanúsítják zsidó származással, ami csak erősíti a hipotézist, hogy az antiszemitizmus a cionisták csodafegyvere, kedvenc manipulatív eszköze. Göring öccséről azóta dokumentálták, hogy zsidómentéssel foglalkozott, (ahogy eszerint a báty is...), tehát Kardel Bronder nyomán nagy eséllyel Göringet se alaptalanul sorolta a zsidó származású náci vezetők közé, az alábbi hátborzongató névsorban:
Hitler, Eichmann, Heydrich, Hess, Strasser, Göbbels, Rosenberg, Frank, Himmler, Ribbentrop (Weizmann, az első izraeli elnök barátja!), egy sor más fontos náci vezető és Haushofer professzor is.
Mindezek az 
okkult Thule Társaság tagjai, ami egy fontos kapocs lehetett a nácik harci feladatát kitűző, szintén misztikus célok által vezérelt cionista világközpont felé.

Természetesen a névsorban szereplő főnácik zsidó származásának hitelessége nem garantált, de Bronder ( a 
Before Hitler came c. könyv szerzője) maga is német zsidó volt, tehát jellemző, hogy egyes zsidó körökben ilyesmi teljesen hihetően hangzott.

Ugyanezen zsidó közeget képviseli George Tabori, magyarországi zsidó származású szerző, aki Mein Kampf című abszurd bohózatának Nemzeti Színház-beli előadását 
a Mazsihisz kritikusa nem igazán kedvelte meg:
"A Mein Kampf című darab a modern és tabudöntögető művészet eszközeit használja, amellyel magában nem lenne baj. Ízlés és gyomor dolga."
"A Meink Kampf című színdarab bulvármű, amely meghökkentőnek szánt állításait pletykákra és többször megcáfolt szóbeszédekre alapozta. A holokausztra és annak 6 millió áldozatára konkrétan csak egyszer, egy mondat erejéig utalnak, viszont tényként (!) közlik és sulykolják, hogy Hitler zsidó volt. A Sinkó László által játszott Herzl nevű könyvkereskedő Adolf Hitlert testvéremnek szólítja, amit Hitler (Mátyássy Bence) először beismer, majd tagadni kezdi."
 A kritikusnak az én blogom jelen bejegyzése se tetszene: 
"Emlékeztetőül, Hitler zsidó származásának felemlegetésével legutóbb az iráni elnök egyik tanácsadója operált. Ahmeninedzsádék mindezt arra használták fel, hogy bebizonyítsák: Hitler az egész holokausztot egy zsidó összeesküvés részeként csak azért vitte végbe, hogy a zsidók később megalapíthassák Izraelt."
Ahmadinedzsád csak tudja, lehet, hogy ő is bennfentes, elnézve egyrészt a származására vonatkozó pletykákat, másrészt, hogy tipikusan az egyik "korunk Hitlere" mumus-szerepet tölti be a cionisták számára, akivel ijesztgethetik, fegyelmezhetik az izraeli zsidó köznépet, rabszolgáikat, miközben az iráni lakosságnak kb. annyira hiányzik az anticionista mártírsors, mint egykor a Hitler karmaiba került német népnek...



5. Hitler szabotálta a német győzelmet, a háború egy gonosz színjáték volt


Ez is tipikus összeesküvéselmélet-téma, közte persze mesés elméleteké is, azonban józan ésszal nézve Hitler és a háború más vezetőinek sok, látszatra irracionális döntését jól magyarázza elméletünk.
Néhány fontosabb a különféle cikkek, blogbejegyzések által felsorolt érthetetlen "hibák" sorából, melyek viszont racionálisak, ha Hitlert nem a németség érdekéért élő-haló vezetőnek, hanem a cionizmust irányítók ügynökének tekintjük:
  • Hitler megengedte a Dunkerque-nél bekerített brit-francia csapatok evakuációját
  • Miért nem vette kézbe Hitler a francia flottát?
  • Miért nem zárta le Hitler a Gibraltári szorost? (a rendelkezésére álló francia flottával)
  • Miért folytatta Hitler az Angliai Csatát a siker esélyét kizáró módon?
  • Miért kezdett kétfrontos háborút?
  • Miért osztotta meg csapatait a Szovjetunió területén?
  • Miért tiltotta meg a visszavonulást a vesztésre álló csatákban, pl. Moszkva és Sztálingrád?
  • Tudta, hogy a siker esélye nélkül támad Kurszknál, mégis feláldozta páncélosai felét.
  • Hitler elutasította a szovjetekkel a különbéke tárgyalásokat, ahogy korábban Sztálin szövetségi ajánlatát is a Nyugat ellen.
  • Hitler feleslegesen ment Afrikába, de ha már ott volt, nem adott Rommelnek időben elég forrást a győzelemhez. Több katonát vesztett ott, mint Sztálingrádnál!
  • Értelmetlenül üzent hadat az USÁ-nak. (ettől még a háború köztük elkerülhetetlen volt)
  • Hitler akkor rendelte el a zsidók tömeges megsemmisítését, amikor már világos volt, hogy a háborút Németország nem nyerheti meg. Szándékosan növelte az ellenség bosszúvágyát és bosszú-indokát, kiszolgáltatva nekik a német népet.
Nemcsak Hitler szabotált, hanem más vezetők, Sztálin, Roosevelt is, utóbbi például előre tudott a Pearl Harbori támadásról, stb, ezek is a háború egy központból tervezettségének jelei. A fenti irracionális döntések egy része a háború elhúzódását és a nagyobb áldozatszámot, több szenvedést célozták. Ahogy a zsidó üldözötteket sem mentették a cionisták (csak kiválasztottakat), úgy a többi féle áldozatok számának csökkentése sem volt cél. Ennek gonoszul praktikus és rituális céljai egyaránt lehettek, de erre a folytatásban térek ki részletesebben.
Források (melyek mindig kritikusan kezelendők!):

Robert Pye:  
Történelmi anomáliák a II. Világháborúban - Hogy irányította a Globális Elit mindkét oldalt (szektás elfogultsága miatt több ponton durván torzít!)
Hitler szándékosan vesztette el a háborút? (egy zűrös blogról)

Henry Makow (zsidó származású keresztény): 
Nyolc jel, hogy a II. Világháborút az illuminátusok vezényelték
Illuminátus zsidók felelősek a Holokausztért?
Hitler egy illuminátus ügynök volt?

Katonai szempontból lehet találni komolyabb szaktörténész forrásokat is, de nekünk ide ez elég. Makow a maga területén komoly forrás.
Összefoglalva: a fentiek elegendő tényt, forrást jelentenek ahhoz, hogy megállapíthassuk, a világháborút gonosz színjátékként előre eltervezhették, a háborús felek mindegyikének felfegyverzése mögött ott állt ugyanaz a globalista uzsoratőke, Hitler, mint a színjáték Főgonoszának, Ördögének rezsimjét látszólagos ellenségei, amerikai zsidó bankárok építették fel, finanszírozták hatalomba. E háttérből mozgató körök nagyrészt zsidó származásuk ellenére megrendelői voltak a tömeges zsidóirtásnak, miközben a céljaikra kiszelektált zsidó "emberanyaggal" megteremtették Izrael államot. A "Holokauszt"-nak elnevezett népirtás cinikus eszköz volt a (nagyrészt) zsidó bankárok kezében.

Eddig a pontig az elmélet nem különösen tartozik a vallási területéhez, elvileg ilyen gigantikus manipuláció elképzelhető egyfajta gonosz praktikus, machiavellisztikus hozzáállás alapján. Az összeesküvéselméletek jókora része nem is megy túl az ilyenféle materialista magyarázaton, a gonosz összeesküvő háttérhatalom végső mozgatórugójaként a globális pénzuralom, egy Új Világrend megteremtését és fenntartását feltételezve. Természetesen már korábban is foglalkoztam a blogon azzal, hogy a globális felforgató körök tevékenységének végső mozgatórugója valójában vallási, misztikus, okkult jellegű, hogy konkrétan ez áll a Holokausztnak nevezett zsidóirtás mögött is, azt a folytatásban fejtem ki.


A bejegyzés folytatása: Kiddush Hashem - a Holokuszt zsidó receptje - II.rész - A vallási háttér



Kapcsolódó bejegyzések:




Kiddush Hashem - a Holokuszt zsidó receptje - II.rész - A vallási háttér



A bejegyzés előző része:  Hitler, a cionista báb


A zsidóirtás általánosan használt, sőt megkövetelt neve, a "Holokauszt" görögül teljesen elégő áldozatot jelent, az áldozat szó vallási értelmében, ahogy az ókori kultuszok részeként az oltáron égették el az áldozati állatot, vagy egyes esetekben embert. Akik a zsidó holokauszt-iparosok részéről így nevezték el ezt a tragikus eseményt, illetve folyamatot, azok tehát utaltak a zsidóirtás kultikus, vallási jellegére. Azonban furcsa módon a közvetlenül elkövetőnek, bűnösnek tekintett kivitelezők semmiféle vallási jelleget nem tulajdonítottak a zsidóirtásnak, a sokat emlegetett "Végső Megoldásnak"! Nemcsakhogy nyíltan, de ismereteink szerint még titkos belső körben se adták soha semmi jelét a náci rezsim vezetői, a zsidóirtás irányítói, hogy ez a népirtás valamiféle vallási kultuszcselekmény a részükről. Ez nem is meglepő, mert sem a német népi, vallási hagyományokban (beleértve a német keresztény, vagy akár a korábbi pogány germán hagyományokat), sem pedig a náci rezsimben, kiemelten az SS-ben egy időben jellemző okkult kultuszokban nem fordult elő semmi olyan elem, ami alapja lehetett volna ilyen kultikus népirtásnak, égőáldozatnak.   
Az Isten által parancsolt "Szent Népirtás" hagyománya


Megdöbbentő gondolat, mégis kézenfekvő és magától kínálkozó, hogy viszont mégis találunk a "zsidó" és a "vallási okból elkövetett népirtás", "népirtási kultusz" fogalmak egybevetése során olyan vallást, amelyben van hagyománya, sőt elég nagy jelentősége az "isteni parancsolatra" elkövetett népirtásnak. Természetesen ez a zsidó vallás, a judaizmus. A keresztény Biblia Ószövetségi részével nagyrészt egybeeső Tanakh, azon belül a Tóra tele van olyan ígéretekkel, illetve parancsokkal, melyekkel Jahve, a Féltékeny Isten, a Bosszúálló Isten megígéri, vagy megparancsolja Választott Népének különféle kánaáni népek, "gojok", teljes népirtás keretében történő megsemmisítését, exterminációját.

Csak néhány példa a judaizmusban a népirtásra, mint Istentől származó Szent Kötelességre vonatkozó hagyományra:
A bejegyzés folytatása



Kiv 23.23 Akkor angyalom előtted fog járni, elvezet az amoritákhoz, a hetitákhoz, a perizitákhoz, a kánaániakhoz, a hivvitákhoz, a jebuzitákhoz, és én kiirtom őket.


 MTörv 20.16 E népek városaiban, amelyeket az Úr, a te Istened örökségül ad neked, egyetlen lelket se hagyj életben.MTörv 20.17 Rajtuk töltsd be az átkot mindenképpen, a hetitákon, amoritákon, kánaániakon, perizitákon, hivvitákon és jebuzitákon, ahogy az Úr, a te Istened parancsolta,


Józs 10.28 Józsue még ugyanazon a napon bevette Makkedát, és királyával együtt kardélre hányta. Betöltötte rajta az átkot, s benne minden élőn: nem menekülhetett meg senki, Makkeda királyával pedig úgy bánt, mint ahogyan Jerikó királyával bánt.
Józs 10.29 Makkedából Józsue egész Izraellel Libna alá vonult és megtámadta -,
Józs 10.30 az Úr ezt is Izrael kezére adta, királyával együtt. Kardélre hányt minden benne élőt, senki sem menekülhetett meg. Királyával pedig úgy bánt, ahogyan Jerikó királyával bánt.
Józs 10.31 Libnából Józsue egész Izraellel Lachis alá vonult, körülvette és megtámadta -
Józs 10.32 az Úr Izrael kezére adta Lachist. A második nap bevette és kardélre hányt benne minden élőt, éppen úgy, ahogy Libnában tette.
Józs 10.33 Akkor Gézer királya, Horam segítségére jött Lachisnak, de Józsue legyőzte őt is, hadinépét is, nem menekülhetett meg senki.
Józs 10.34 Lachisból Józsue egész Izraellel Eglon alá vonult. Ostrom alá fogta és megtámadta:
Józs 10.35 még aznap bevették és kardélre hányták. Azon a napon minden élőt átok alá vetett benne, ahogyan Lachisban tette.
Józs 10.36 Eglonból Józsue egész Izraellel Hebronba vonult és megtámadta.
Józs 10.37 Bevették, és királyával, valamint a hozzátartozó helységekkel meg az ott élőkkel egyetemben kardélre hányták. Nem hagyott elmenekülni senkit, éppen úgy, ahogyan Eglonban tette. Betöltötte rajta és a benne élőkön az átkot.
Józs 10.38 Akkor Józsue egész Izraellel Debir ellen fordult és megtámadta.
Józs 10.39 Elfoglalták királyostul, s minden hozzátartozó helységgel együtt. Kardélre hányták őket és betöltötték minden benne élőn az átkot. Nem menekülhetett meg senki. Amint Hebronnal bánt, úgy bánt Józsue Debirrel és királyával is, egészen úgy, ahogyan Libnával és királyával bánt.
Józs 10.40 Így Józsue meghódította az egész földet: a hegyvidéket, a Negebet, a síkságot, a lejtőket, az összes királlyal együtt. Nem menekülhetett meg senki előle, minden élőn betöltötte az átkot, ahogyan az Úr, Izrael Istene parancsolta neki,
Józs 10.41 Kádes-Barneától egészen Gázáig és Gósen egész vidékén Gibeonig.
Józs 10.42 Ezeket a királyokat Józsue egyetlen hadjárat során kerítette hatalmába földjükkel együtt, mert az Úr, Izrael Istene harcolt Izraelért.


1Sám 15.1 Sámuel így szólt Saulhoz: "Az Úr küldött, hogy fölkenjelek népe, Izrael királyává! Hallgass hát az Úr szavára!
1Sám 15.2 Ezt mondja a Seregek Ura: Meg akarom torolni, amit Amalek Izrael ellen vétett: nem adott neki utat, amikor kivonult Egyiptomból.
1Sám 15.3 Rajta hát, menj, és támadd meg Amaleket, és töltsd be rajta és mindenén, amije csak van, az átkot. Ne kíméld, hanem ölj meg férfit és nőt, gyereket és csecsemőt, marhát és juhot, tevét és szamarat!"


Zsidó Enciklopédia, Amálek-Amálekiták: "Dávid szent népirtó háborút viselt az Amálekiták ellen..."

A judaizmus Választott Nép-elve és a (keletkezésükkor biztosan fiktív) népirtási hagyományok nyomán elég törvényszerűen született meg a Purim legendája, az Eszter Könyvében leírt eseménysor, melynek keretében a Perzsiában jövevényként élő zsidók saját magasabbrendűségtudatuktól és gojgyűlöletüktől vezérelve "preventív" népirtást rendeznek az őshonos, helyi többséget, vendéglátóikat jelentő perzsa lakosság körében. Miközben büszkélkednek azzal, hogy nem adják meg a fennálló rendet, társadalmi békét képviselő főtisztviselő iránt az állam minden lakosától  megkövetelt tiszteletet. A Purim sztorija a felforgató betolakodás és a kirekesztők törzsén kívüliek gyűlöletének dicshimnusza, nem véletlen, hogy a Purim az egyik legfontosabb és a Judaizmusra kívülről nézve legjellemzőbb zsidó ünnep.
Ráadásul a nemzsidók elleni zsidó agresszió egyik legfontosabb kiprovokálója:  
Elliott Horowitz - Reckless Rites: Purim and the Legacy of Jewish Violence (Meggondolatlan rítusok: A Purim és a zsidó erőszak öröksége)
A népirtási hagyomány tudatos fenntartásának jele, hogy a sztori szerzői Hámánt "amálekitának", Agág amáleki király nemzetségéből valónak tették meg, emlékeztetve rá, hogy a zsidóknak kötelessége az amálekitákat kiirtani.

A perzsiai gojirtás története eredetileg nyilvánvalóan legenda, csakhogy az ókortól napjainkig terjedő időszak eretnekmozgalmainak, forradalmainak, felforgatásainak története azt bizonyítja, hogy 
a vallás tekintélyével "Szentté" tett legendák, fantáziálások a történelem során rendszeresen FORGATÓKÖNYVVÉ válnak! És eléggé ilyen céllal is írják, (hamisítják) őket. Sokat elmond egy nép, vagy vallás szellemi, írástudó elitjéről, társadalommérnöki céljairól, hogy ilyen politikai forgatókönyveket, viselkedési mintákat adnak közösségük tagjainak.

Az ortodox zsidók számára 
máig kötelező 613 micva ("jócselekedet"!) közül három is a zsidók és az amálekiták viszonyára vonatkozik, miközben a rég eltűnt amálekiták alatt gyakran általában az épp aktuális "goj" szomszédaikat értik, például magyarokat, vagy palesztinokat:

- emlékezz rá, mit tettek az amálekiták a zsidókkal!
- ne feledd, mit tettek az amálekiták a zsidókkal!
teljesen, végleg semmisítsd meg az amálekitákat!


A "Holokausztot" megvalósító náci német rezsim és különféle csatlósai, szövetségesei társadalmainak kulturális háttere történelmileg a kereszténység. A keresztény vallás a zsidó vallásból keletkezett, azonban (ellentétben az utóbbi időszakban pl. 
zsidó származású pápák által hangoztatottakkal) kialakulása a zsidó vallással, annak jellegével való döntő szembefordulás eredménye. Nem kell bizonyítani, hogy míg a judaizmus hagyományában a népirtás a Választott Népnek Isten által ígért földek, javak tulajdonosai, a "gojok", "pogányok" ellen elfogadott és dicséretes, sőt vallási parancs, addig a kereszténység e téren is teljesen ellentéte az előzményét jelentő vallásnak. A keresztény vallási hagyomány nemhogy nem tart Isten iránti kötelességnek népirtást, hanem teljesen elutasítja azt. (Ettől még magukat kereszténynek hirdető szervezetek követtek el népirtásokat, de azt vallásuk ellenére tették)

A nácizmus okkult szellemi-ideológiai háttere ugyan a kereszténységgel szemben ellenséges közegből származik, például a 19. század végén jelképei közé a Dávid-csillagot és a Szvasztikát egyaránt felvevő zavaros Blavatsky-féle Teozófiai Mozgalomból, ami a legszorosabban összefügg a zsidó nihilista-kabbalai befolyásoltságú szabadkőműves közeggel, azonban a népirtást, és kiemelten a zsidóirtást vallási parancsolattá tevő tendencia e sötét szellemi irányzatban sem jelent meg, márcsak azért sem, mert nem egy  vezetője, pl. Blavatsky zsidó származású volt. (bár ez, mint már láttuk az előző részben és majd itt is, elvileg nem kizáró ok). A német népi hagyományokban, a korábbi pogány germán hagyományokban sem volt semmilyen ilyen elem, ráadásul az nyomtalanul el is tűnt a huszadik századra az ezzel ellentétes elméletek és a vakoló közeg újpogánykodása ellenére.
Tény, hogy a nácik nem tulajdonítottak a zsidóirtásnak kultikus jelentőséget.

A "Holokauszt-vallás"


A háború utáni időszakban a zsidóirtásról való megemlékezés hivatalossá tett és világszerte egyre erőszakosabban kikényszerített kultikus, vallási jellege viszont egyre nyilvánvalóbb:
Új vallás-e a Holokauszt saját Tízparancsolattal?

Jeruzsálem -- Yeshayahu Leibowitz, izraeli filozófiaprofesszor szerint a "Holokauszt" egy új vallás. Leibowitz honfitársai, Shraga Elam, Gilad Atzmon, Yoshua Shalev és mások továbbfejlesztették ezt a koncepciót, így okoskodva: A mai zsidók többsége ateista, vagy kerüli a zsidó vallást. Tehát a zsidó népnek a "Holokasztban", mint új vallásukban való hitet kellett elfogadnia. Ezt a vallást az egész világon elterjesztették. A "Holocauszt"-múzeumok az új szentélyek és a legtöbb nagyvárosban jelen vannak. Az új vallásnak megvannak a maga parancsolatai, törvényei, prófétái, főpapjai, szentjei, rítusai és zarándoklatai. Ez a vallás nem ismer sem kegyelmet, sem megbocsátást, sem irgalmat, csak a bosszú kötelességét. Ha kételkedsz a "Holokauszt Vallásban", börtönbe zárnak.
A "Holokauszt Vallás" Tízparancsolata az alábbiakban nyilatkoztatható ki:
1. Emlékezz, mit tett veletek Amálek (a nemzsidók)
2. Soha ne hasonlítsd a HOLOKAUSZTOT semilyen más népirtáshoz
3. Soha ne hasonlítsd a náci bűnöket Izraeléihez!
4. Soha nem kételkedj a 6 millió zsidó áldozat számában
5. Soha ne kételkedj bene, hogy ezek többsége gázkamrában halt meg!
6. Soha ne kételkedj Hitler, a SÁTÁN zsidók kiirtásában játszott főszerepében!
7. Soha ne kételkedj Izrael zsidó államkénti létezési jogában!
8. Ne kritizáld a zsidó szervezeteket és az izraeli kormányt!
9. Soha ne kritizáld a zsidó szervezeteket és a cionista vezetést az európai zsidóság sorsára hagyásáért a nácik idején!
10. E parancsolatokat vedd szó szerint és ne kegyelmezz azoknak, akik kételkednek bennük!
Európa védőbástyája a judaista-gnosztikus felforgatással szemben

A zsidó vallással szembefordult kereszténység és Európa nagyobb részén a katolikus egyház történelmileg hosszú korszakon keresztül, a korai kereszténység korától lényegében a II. Vatikáni Zsinatig, a második világháború utánig a normális emberi rend védelmét  képviselte a gyűlölködés és bomlasztás, az élet elpusztítására törekvés nihilista erői ellen. Kialakulása során kiküszöbölte szülő-vallása, a judaizmus emberellenes vonásait, korán kiszorította magából a gnosztikus nihilizmust és évszázadokon át kivetette magából a judaizmuson (kabbalán) és a gnoszticizmuson alapuló, belülről támadó felforgató eretnekmozgalmakat, kűzdött az ezeket képviselő titkostársaságok ellen. Nem e bejegyzés témája ezt alaposabban megvizsgálni, de ezért, a normális emberi társadalom védelmében kifejtett tevékenységért a kereszténységet és főleg a katolikus egyházat a felforgatás, bomlasztás erői folyamatosan démonizálják. Modern korunk kollektív történelemképe nagyrészt a romboló modernizációs folyamatokat vezérlő gnosztikus-kabbalista-szabadkőműves közeg propagandagépezetének műve, ezért a többség, köztük őszinte hazafiak, derék emberek, a modernizáció rombolásait elítélők is tömegesen hiszik el e démonizálás és történelemhamisítás dogmáit. Az előregyártott hamis történelemkép alapján hőseieknek tartják a különféle felforgató mozgalmak vezetőit, képviselőit, akiket a nihilista PR általában "szabadságharcosoknak" állít be. Itt most koncentráljunk ennek a Holokauszttal összefüggő vonatkozásaira! 

  A nácizmus és a cionizmus, mint forradalmi millenarista ideológiák


A történelmet a tények alapján kutató és bemutató szakmai munka egyik figyelemreméltó képviselője 
Norman Cohn professzor volt, akinek eredeti és (eléggé, ha nem is korlátlanul) bátor következtetéseket levonó úttörő munkáját más vonatkozásban is érdemes lesz tárgyalni máshol: A Millennium keresése: Forradalmi millenaristák és misztikus anarchisták a középkorban. A könyv első, 1957-es kiadása, mely szakmai körökben komoly feltűnést keltett, témánk szempontjából még kifejezőbb címet viselt: Forradalmi messianizmus a középkori és reformáció-kori Európában és összefüggése a modern totalitáriánus mozgalmakkal

Cohn így foglalja össze kutatása fő eredményét (nem szó szerinti idézet):

A középkor története tele van nehéz sorsuk javításáért indított, érthető és indokolt (és gyakran sikeres)  paraszt- és kézművesmegmozdulásokkal, de a társadalomba szervesen beilleszkedett parasztok és kézművesek nem indulnak uszító próféták szavára harcba, hogy a múltat végképp eltöröljék. A zűrös hátterű "próféták" (gyakran kiugrott alacsonyabb rangú papok) által ősi jövendölésekből (pl. Dániel Könyve, Jelenések Könyve, Szibilla-jóslatok, Fiorei Joachim spekulációi, stb.) összetákolt apokaliptikus tanok főleg a nagy átalakulásban levő korokban és társadalmakban, a korai, vagy előkapitalisztikus folyamatok által kitermelt lézengő, gyökértelen  városi tömegek, a csőcselék körében hatnak mozgósító erővel. A keletkező forradalmi mozgalom és kvázi-vallásos megváltás-tan elegye jellemzője, hogy célkitűzései és igéretei határtalanok. 
A tipikus forradalmi millenarista mozgalom célja nem valami konkrét, korlátozott társadalmi változás, hanem egy, a történelemben addig példa nélküli, mindent elsöprő kataklizma, melyből a világ teljesen átalakulva és "megváltva" kerül ki. Nem meglepő, hogy az ilyen fanatizált forradalmárok el vannak szánva a Gonosz Erőinek totális kiirtására, megsemmisítésére, akik útjában állnak az ő Földi Paradicsomuknak.
"A 'próféta' többnyire rendelkezett egy további tulajdonsággal: egy személyes vonzerővel, melynek köszönhetően meggyőző erővel tudta elhitetni, hogy az ő küldetése a történelmet eljuttatni kijelölt beteljesüléséhez. A próféta ezen állítása pedig mélyrehatóan befolyásolta a körülötte kialakuló csoportot. Ugyanis, amit a próféta ígért a követőinek, az nem egyszerűen az életszínvonaluk megjavítása és az őket nyomasztó gondoktól megszabadulás volt, hanem ezen felül, illetve elsősorban egy rendkívüli, semmihez nem hasonlítható fontosságú, Isten által elrendelt küldetés. E fantáziaképnek gyakorlati következménye lett számukra, egyrészt, mint menedék elszigetelt és atomizált állapotukból, másrészt, mint érzelmi kompenzáció nyomorúságos státuszukból, tehát e vágykép hamar elbűvölte őket. Ekkor kiemelkedett egy új csoport (élcsapat, B.Cs.)egy fáradhatatlanul dinamikus és végletesen könyörtelen csoport, apokaliptikus fantáziák megszállottja, eltelve saját tévedhetetlenségének meggyőződésével, amely végtelen magasságba helyezte saját magát az emberiség többi része fölé és nem vett figyelembe semmilyen más érdeket a saját képzelt küldetésén kívül.És végül ez a csoport nem minden esetben, de időnként sikeresen rá tudta erőltetni vezető szerepét a dezorientáltak, kiútkeresők és rettegők nagy tömegére. (285.old.)

A magát a társadalom felé helyező, missziójában vakon hívő és tévedhetetlenségéről meggyőződött forradalmár élcsapatot jól jellemzi a könyv két fejezetének címe: "
Egy amorális szupermenekből álló elit I-II".
Ez a jelenség szerepel a blogon már idézett Voegelin elméletében, mely a modern kor forradalmai és az azokat vezető amorális élcsapatok kitermelőjeként a gnoszticizmust látja: 
A menny fog a földre leszállni - Voegelin és a gnosztikus Petőfi. Érdekes módon Voegelin is csak a kommunizmus és a nácizmus gnosztikus gyökereit veszi észre teljes joggal, a cionizmus esetén ugyanez a millenarizmust máshol éles szemmel felfedező Cohnhoz hasonlóan elkerüli a figyelmét...
E hiányosságtól eltekintve kettőjük elmélete jól kiegészíti egymást.

Vegyük észre, hogy az amorális szupermenekből álló élcsapat-mentalitás mögött (ránk azért vonatkoznak más szabályok, mint a tömegre, mert mi Isten Küldetését teljesítjük", vagy: "Minket már megszállt a Szentlélek") ott áll a zsidóság Választott Nép tudatából kezdettől kialakult kettős erkölcsi mérce hagyománya is. A Tóra humánus parancsolatai az "embertársakkal", vagyis a többi zsidóval szembeni viselkedésre vonatkoznak, a gojokkal rosszabbul KELL bánni. Ezt közhelyes a mai talmudiskolák tananyagában is, de már a Tóra szerint is csak zsidótól nem szabad a kölcsönért kamatot szedni, a gojtól szabad, csak a zsidó nem ehet döghúst, adja oda, vagy adja el a gojnak, stb. Hiszen az egyik Választott, a másik meg nem... Ez már jólfejlett csírája az apokaliptikus forradalmi élcsapatok kettős moralitásának, köztük a cionista elitnek a zsidó tömegekkel szembeni "amorális szupermenkénti" döntéseinek is! Vagyis a morális választóvonal nem mindig a zsidó és nemzsidó között van, hanem a magukat kiválasztottnak, esetleg "még kiválasztottabbaknak" vélők és a többiek között.


A misztikus, erőszakos forradalmi millenarizmus, messianizmus e 
jelensége az európai történelem újra, meg újra felbukkanó jelensége, vagy úgy is mondhatjuk, folyamatos tradíciója.

Cohn helyesen vette észre, hogy a cseh husziták, a német parasztháború, az angol forradalom radikálisai mellett (és a szerző által nem vizsgált magyar erdélyi husziták, Dózsa-felkelők és 
pápistagyűlölő, katolikus magyarokat IRTÓ protestáns kurucok mellett!) a jelenség tipikusan ráillik a huszadik századi bolsevik és náci ideológiákra és mozgalmakra is.
"A könyvben elbeszélt történet végetért úgy négyszáz évvel ezelőtt, de saját korunkra nézve is van jelentősége. Ez a fajta különleges hit, amely a lényege nem önmagában a kiliazmusnak (millenarizmusnak), mint olyannak, hanem a militáns forradalmi kiliazmusnak: egy végső, döntő harc reményének, melyben a világot uraló zsarnokságot megdönti egy 'választott nép', amely által a világ megújul, és a történelem beteljesedik - ez nem tűnt el a münsteri Új Jeruzsálem bukásával. Folytatta homályos, földalatti létezését a századokon át, röviden fel-fellángolva az angol polgárháború és a francia forradalom perifériáin, míg a tizenkilencedik század során a természetfelettiben való naív és kifejezett hitet fokozatosan felváltotta egy szekuláris irányultság, amely magát még tudományosnak is kinevezte, így hát amit egykor Isten Akarata követelt meg, azt most A Történelem Célja követelte meg." (285.old.)
"...amikor Hitler és Rosenberg a faji dogma fogalmaival értelmezte újjá a Jegyzőkönyveket (Cion Bölcsei Jegyzőkönyveit, B.Cs.), az apokaliptikus légkör erőteljesebb volt, mint valaha. A zsidók egy démoni fajta, és zsarnokságuknak évről évre növekednie kell a végső harc napjaiig, amikor meg lesznek döntve és ezáltal a világ megújul. Az ősi fantáziaképet semmi nem fejezte ki jobban, mint Rosenberg magyarázata a Jegyzőkönyvekhez, mely 1923-ban jelent meg: 
'Az egész világ összeomlása közepette egy új korszak kezdődik... A világ új rendjéért kezdődő harc egyik előjele annak megértése, hogy mi az a démon, amely ebbe a helyzetbe juttatott minket. Ekkor az út nyitva áll az új kor felé.'
Hitler szavai a Mein Kampfban ugyanilyen apokaliptikusak:
'Ha népünk ... a nemzetek e vérre és aranyra éhes zsidó zsarnokai áldozatául esik, az egész föld fog e polip karjaiba fogva elsüllyedni; ha Németország kiszabadítja magát ennek szorításából, az egész föld megszabadul a népek e legnagyobb veszedelmétől. ... (A zsidó) a saját ártó útján jár, míg nem jön egy másik hatalom, mely szembeszáll vele és egy gigantikus harcban vissza nem veti a menny ezen ostromlóját Luciferhez.'
Ez a vízió áll az egyébként érthetetlen döntés mögött, melyet egy elkeseredett háború közepén hoztak meg óriási költségeket vállalva munkában, anyagban, szállításban körülbelül hatmillió zsidó férfi, nő és gyerek legyilkolásáról." (286. old.)
(A szokványos holópropagandába illő részletekről, hatmilliós áldozatszámról, a Jegyzőkönyvek teljesen hamis voltáról lásd alább a "farokszűrő" megjegyzést.)
"Míg a náci ideológia őszintén maradi és atavisztikus volt, a kommunista ideológia mindig "tudományosnak" és "haladónak" nevezte magát. ... a kommunisták a náciktól nem kevésbé voltak megszállottjai egy óriási 'végső, döntő kűzdelemnek', melyben egy 'választott nép' fogja megsemmisíteni a világ-zsarnokságot és ezáltal egy új korszak kezdetét jelezni a világtörténelemben. Ahogy a náci apokalipszisben az 'árja faj' fogja megtisztítani a földet a 'zsidó faj' megsemmisítése útján, úgy a kommunista apokalipszisben a 'burzsoáziát' kell kiirtania a 'proletariátusnak'. És itt is egy sokévszázados fantáziakép szekularizált változatával van dolgunk. Amit Marx hagyományozott a huszadik századi kommunista mozgalmakra, az nem sokéves közgazdasági és szociológiai tanulmányainak volt az eredménye, hanem egy kvázi-apokaliptikus fantázia (...). A Kapitalizmus, mint egy tökéletes Pokol, melyben egyre kisebb számú hihetetlenül gazdag ember könyörtelenül kizsákmányolja az elnyomorodott munkások egyre nagyobb tömegeit. A kapitalizmus, mint egy gigászi birodalom, melynek urai rendelkeznek az Antikrisztus kegyetlenségévél és álszentségével, a kapitalizmus, mint Babilon most készül a vér és tűz tengerében elmerülni, ami által megnyílik az út az egyenlőség Millenniuma felé (...). (286-287. old.)
A náci rezsim volt szives bizonyítékot nyújtani a fenti értékeléshez - miszterint "millenarista" volt - még azzal is, hogy teljesen hivatalosan ezeréves Birodalomnak" nevezte államát.

A kor politikai korrektségi korlátaiból már Cohn e megállapítása is épp eléggé kilógott, ezért nem lepődhetünk meg, hogy a részben zsidó származású, és
 a hivatalos Holokauszt-kultuszt igazoló könyveket is íróprofesszor, bár nyilván feltűnt neki, azt már "elfelejtette" megállapítani, hogy a bolsevizmus és a nácizmus mellett a modern politikai cionizmus is egy tipikus millenarista totalitáriánus ideológia és mozgalom.

Mi azonban bepótolhatjuk ezt a mulasztást! Mindjárt a könyv kezdetén kiütheti a szemünket, hogy a modern cionizmus a zsidó apokaliptikus üdvtanban gyökerezik és hogy eből a nézőpontból 
kicsit sem meglepő, hanem törvényszerű, hogy a modern Cion, Izrael Állam megteremtését egy "Holokausztot", kultikus áldozatként értelmezett zsidóirtást is magában foglaló világégés előzte meg! Nem meglepő, mert ez szerepelt az ősi, és hosszú évszázadok során (sok "próbaelőadás" során is) kicsiszolt "forgatókönyvben"
"Az apokaliptikus prófécia hagyománya

Zsidó és kora-keresztény apokaliptika
A nyersanyagok, melyekből a későbbi középkorban fokozatosan egy forradalmi eszkatológiaépült fel, az ókori világtól örökölt különféle próféciák gyűjteményéből állt. Eredetileg az öszes ilyen jövendölés arra szolgált, hogy vallási csoportok, először zsidók, majd később keresztények az elnyomás veszélyével vagy valóságával szembesülve ezek által vigaszt nyerjenek és bátorságot, önbizalmat öntsenek magukba. Teljesen természetes, hogy a legkorábbi ilyen jövendöléseket zsidóknak kellett létrehoznia. A zsidókat az ókori világ többi népétől a legélesebben a történelemhez és különösen a történelemben játszott saját szerepükhöz való viszonyuk különböztette meg.  Bizonyos fokig a perzsák kivételével a zsidók egyedülállók voltak abban, ahogy megkérdőjelezhetetlen monoteizmusukat társították egy rendíthetetlen meggyőződéssel, hogy ők maguk az egyetlen Isten Választott Népe. Legalább az egyiptomi kivonulás óta meg voltak róla győződve, hogy Jahve akarata Izraelre összpontosult, hogy egyedül Izrael volt felhatalmazva ezen akarat megvalósítására. Legalább a próféták ideje óta meg voltak róla győződve, hogy Jahve nem egyszerűen egy nemzeti isten, még ha hatalmas is, hanem az egy és egyetlen Isten, a mindenható Történelem Ura, aki uralta az összes nemzet sorsát.  Igaz, hogy a zsidók által e hiedelmekből levont következtetések nagyban különböztek. Sokan, mint a 'Második Izajás' úgy érezték, hogy az isteni kiválasztottság egy különleges erkölcsi felelősséget ruházott rájuk, egy kötelességet, hogy tetteikben igazságosságot és kegyelmet kell mutatniuk minden ember iránt. Az ő felfogásukban Izrael Istentől kijelölt feladata volt a nemzsidók megvilágosítása és ezáltal Isten üdvözítésének elvitele a világ minden részébe.(Lényegében ezt a felfogást vitte tovább a kereszténység. B.Cs.) De e mellett az etikus interpretáció mellett létezett egy másik, amely annál vonzóbbá vált, minél jobban ki volt téve ezen ősi nacionalizmus buzgalma ismételt vereségek, deportálások és szétszóratások sokkjának és feszültségének. Épp azért, mivel olyan rendíthetetlenül biztosak voltak benne, hogy ők a Választott Nép, a zsidók hajlamosak voltak a veszedelmekre, elnyomásra és nehéz időkre a totális győzelem és korlátlan jólét fantáziáival válaszolni, amiben Jahve mindenhatóságánál fogva részesíteni fogja Választottjait a végidőkben.

Már a Prófétai Könyvekben is vannak szakaszok (némelyikük már a nyolcadik századból), melyek megjövendölik, hogyan fog egy óriási kozmikus katasztrófából kiemelkedni egy új Palesztina, mely nem kevesebb lesz, mint egy új Éden, a visszanyert Paradicsom. A Jahvéről megfeledkező Választott Népnek éhínség és járvány, háború és fogság büntetésében kell részesülnie, egy megtizedelő ítéletben, mely olyan szigorú lesz, hogy egyértelműen véget vet a bűnös múltnak. El kell jönnie Jahve Napjának, a Harag Napjának, amikor a nap, a hold és a csillagok elsötétednek, amikor az ég összezárul és a föld megrendül. . Egy ítéletnek kell jönnie, amikor a hitetlenek - azok az izraeliták, akik nem bíztak Istenben és Izrael ellenségei, a goj nemzetek megítéltetnek és lesújtatnak, vagy éppen teljesen megsemmisíttetnek.

De ez nem a vég: Izrael egy 'átmentő maradéka' túléli ezeket a büntetéseket és e maradék által az isteni cél teljesül.  Amikor a nemzet ily módon megújul és megjavul, Jahve beszünteti bosszúját és a Megszabadítóvá válik. Az igazhívő maradék (a későbbi nézetek szerint az ekkor feltámasztandó igazhívő halottakkal együtt) újra összegyűjtetik Palesztinában és Jahve köztük lakik majd, mint uralkodó és bíró. Az újjáépített Jeruzsálemből fog uralkodni a Cion felett, amely a világ spirituális fővárosa lesz, melybe az összes nemzet fog seregleni. Ez egy igazságos világ lesz, melyben a szegények megvédetnek, és egy harmonikus és békés világ, melyben a veszélyes vadállatok szelidek és ártalmatlanok lesznek. A hold úgy fog világítani, mint a nap, a nap fénye pedig hétszeresére nő. A sivatagok és pusztaságok termékennyé és kiessé válnak. Bőségesen lesz víz és legelő a nyájaknak, az emberek bővelkedni fognak gabonában, borban, halban és gyümölcsben, az emberek és jószágaik hatalmasan megszaporodnak. Megszabadítva a betegségektől és mindenféle bajtól, nem követve el több gonosztettet, hanem Jahve Törvénye szerint élve, mely most már a szívükbe lesz írva, a Választott Nép örömben és boldogságban fog élni. (19-20.old.)
Itt nem lehet nem felismernünk a zsidók által létrehozott, zsidók által uralt és zsidó misztikus motívumokat különféle sztorikba csomagoló Hollywood első vonalbeli és gagyi akciófilmjeinek tipikus sémáját: a Jó és a Gonosz mindent romba döntő harca után az Igazaknak Happy End következik...
Az "Istenben nem bízó", megsemmisítendő Izraeliták a régi forgatókönyvnek a 20. század-közepén a cionisták általi "leforgatása" során  természetesen azok az európai zsidók, akik nem voltak vevők a cionisták utópiájára és maradtak volna Európában.
"A zsidó nép alsóbb rétegeinek szánt apokalipszisekben, mint a nacionalista propaganda egy műfajában a hangvétel durvább és nagyotmondóbb. Ez már a legkorábbi apokalipszisben, a Dániel Könyvének VII. fejezetét kitöltő 'látomásban', vagy 'álomban'  is szembetűnő, melyet a Kr.e. 165. évben, a zsidó történelem egy különösen kritikus időpontjában állítottak össze." (20.old.)
(...)
Amikor a szeleukida uralkodó, IV. Antiokhusz Epifánesz a görögbarát pártot támogatva olyan messzire ment, hogy megtiltotta az összes zsidó vallási tevékenységet, a válasz a Makkabeusok felkelése volt. A felkelés csúcsidőszakában szerkesztett Dániel Könyvében az 'álomban' négy fenevad jelképezi az egymást követő világhatalmakat, a babilonit, a (történelmietlen) médet, a perzsát és a görögöt -  melyek közül az utolsó 'különbözik a többi országtól. Ez felfalja, összetiporja és szétzúzza az egész földet.'

Mikor aztán ez a birodalom is megsemmisül, az 'Ember Fia'  által megszemélyesített Izrael:

'...az ég felhőin közeledik. (...) Amikor az Ősöreghez ért, színe elé vezették. Hatalmat, méltóságot és királyságot adott nekiMinden népnek, nemzetnek és nyelvnek neki kellett szolgálnia. Hatalma örök hatalom volt, amely nem enyészik el soha , és királysága nem megy veszendőbe. (...)
... a Fölséges szentjeinek népe nyeri el a királyságot, a hatalmat és a legnagyobb országot az egész ég alatt.

Ez messzebbre megy, mint bármelyik másik próféta: a dicsőséges jövőbeli királyság első alkalommal van úgy elképzelve, mint amely nemcsak Palesztinát foglalja magában, hanem az egész világot. Már itt is felismerhetjük azt a paradigmát, ami a forradalmi eszkatológia központi vágyálmává fog válni és az is marad. A világot egy gonosz, végtelenül romboló zsarnoki hatalom uralja, egy hatalom, amit ráadásul nem egyszerűen emberi, hanem démoni jellegűnek képzelnek el. E hatalom zsarnoksága egyre felháborítóbbá, áldozatainak szenvedései egyre elviselhetetlenebbé válnak, míg egyszercsak hirtelen üt az óra, melyben Isten Szentjei fellázadnak ellene és megdöntik uralmát. Ekkor maguknak a Szenteknek, a választott, szent népnek, mely addig az elnyomó igáját nyögte, kell örökölnie az uralmat az egész világ felett. Ez lesz a történelem beteljesülése; a Szentek Királysága nemcsak felül fogja múlni dicsőségben az összes korábbi királyságot, de ezt többé senki nem fogja legyőzni. E vágyálomnak köszönhetően bűvölték el annyira származékaikon keresztül  a zsidó apokalipszisek a későbbi korok elégedetlenjeit, frusztráltjait, még sokkal azután is, hogy a zsidók maguk megfeledkeztek ennek a létezéséről is. (21.old.)
Az utolsó félmondatot ne vegyük komolyan,  itt is működnie kell a szűrőnknek, mellyel Cohn egyébként nagyon értékes könyvének  (nem utolsósorban a holokausztvallás elvárásaihoz igazodó) "polkorrekt farkait" lenyesegetjük. (A szocializmusban ismert "vörös farkak" mintájára.) Más szerzők művei alapján is világos, hogy a zsidóság irányító szellemi elitje soha nem feledkezett meg a népének, pontosabban a Választottakon belül Még Kiválasztottabbaknak, a Belső Pártnak világuralmat igérő apokaliptikus próféciákról és épp ez a belső zsidó elit alkalmazta ezeket történelemmanipuláló FORGATÓKÖNYVKÉNT. A Választott Nép Külső Pártjának, a beavatatlan zsidó tömegeknek pedig a Cion visszanyerésében megtestesülő Apokalipszis során a forgatókönyv szerint elkerülhetetlen tömeges zsidó áldozat, veszteség szerepét szánták, ahogy az előző bejegyzésben láthattuk például a cionista központ által a nyitrai rabbinak írt levélben.

Feltűnő még, hogy Cohn folyamatosan kimutatja 
a millenarista forradalmi mozgalmakban a mindig feltűnő anarchista-kommunisztikus irányzatot, a huszita táboritáknál, a huszita és angol adamitáknál, a münsteri anabaptistáknál és máshol. Nem véletlen, hogy a messianisztikus-millenarista irányzatot felismerésünk szerint tipikusan képviselő modern cionista mozgalomban eleinte mennyire központi elem volt az utópisztikus-kommunisztikus kibbuc intézménye!

(Nem mellékesen itt látjuk a vallási forrását annak a jelenségnek, hogy a felforgató mozgalmak a történelem során mindenhol, így 
hazánkban is állandóan démonizálták a társadalmi rendet és békét fenntartó királyi és (katolikus) egyházi hatalmat, miközben céljuk többnyire az esztelen rombolás volt, illetve a fentieken alapuló irracionális és tömegeket feláldozni kész utópiaépítés. Ezt Cohn könyve is eléggé megvilágítja, de ezzel később lesz érdemes foglalkozni, a jószándékú, de naív hazafiaink agyába mosott "szabadságharcos" hőskultuszok verifikálása kapcsán.)

Cohn bolsevizmus és nácizmus, mint millenarista mozgalmak definícióját a cionizmusra alkalmazva érdemes elővenni Herzl "A zsidóállam"-át és más korai cionista műveket, ugyanazt a régi modellt találjuk bennük.
A főgonosz (ami a náciknál a zsidóság, a bolsiknál a burzsujok) Herzléknek az antiszemitizmus, mely egyre fokozódik. Ahogy a többi mozgalomban is Új Korszak kezdődik az elnyomóktól való megszabadulással, a cionisták is új korszakot igérnek a zsidóknak a gojoktól való TELJES elkülönülése, a Cionba vándorlása utánra. Herzl mozgalmának 20. századi továbbfejlesztői megtalálták, kitenyésztették a személytelen, tehát nem elég mozgósító antiszemitizmus főgonosz Ördög-figuráját, az Antikrisztust kiválóan megjelenítő Hitlert.
A Választott Népnek óriási véráldozatot kell hoznia a Megváltásért

Hogy egy millenarista-messianisztikus mozgalomban, mely az ősi apokaliptikus fantáziálásokban  gyökerezik, vagy ennek mintáját utánzó nemzeti retorikában mennyire elengedhetetlen kellék a Földreszállt Mennyország happy end-jét egy epizóddal megelőző nagy népirtás a Választottak körében, azt egy másik, a tágabb témával foglalkozó könyv idevágó részletének felidézésével szeretném megvilágítani:

Norman Housley: Vallási hadviselés Európában, 1400–1536
"Magyarország tehát a 16. században a kivételezettség - katasztrofális vereség - tisztító büntetés - megújulás ciklusán ment keresztül, amely visszhangozza a középkori Kasztíliának a Rekonkviszta során átélt tapasztalatát.
Nem meglepő, hogy a ciklus tükrözi a sorrendet, melyet többnyire jósolnak az apokaliptikus eseményekben, mivel csak egy bűnösségétől megtisztított nép alkalmas rá, hogy véghezvigye Isten eszkatológikus terveit." (42. old.)
(Kár, hogy a párhuzam nem teljes, mert Kasztíliával ellentétben Magyarországon nem jött el a ciklusbetetőzéseként az újjászületés a 16. században, csak később, lényegében a 18.-ban és épp a millenarista lázítóink által démonizált Habsburgok segítségével.)

Az elkerülhetetlen és TŰZ ÁLTALI megtisztulás elvének és hogy a Választott Népnek is csak a még Választottabbjai részesülhetnek még életükben a Megváltásban, bibliai forrása például Izajás próféta könyve:
Iz 9.15E nép vezetői tévútra tértek, s akiket vezettek, eltévelyedtek.Iz 9.16Ezért nem fogja kímélni az Úr az ifjakat, s nem könyörül meg az árvákon és özvegyeken. Mert valamennyi istentelen és gonosz, és minden száj ostobaságot beszél. De ezzel még nem csillapult le a haragja, keze továbbra is ki van nyújtva.Iz 9.17Mert az istentelenség lángra kapott, mint a tűz, megemészti a bogáncsot és a gazt, felgyújtja a sűrű erdőt, úgyhogy magasra csap fel a füstje.Iz 9.18A Seregek Urának haragjától lángba borul a föld, és a nép a tűz martaléka lesz. Senki sem kíméli embertársát,Iz 9.19bmindenki a másik ember húsát eszi.


Iz 10.20Azon a napon Izrael maradéka és Jákob házának menekültjei többé nem arra támaszkodnak, aki veri őket, hanem hűségesen az Úrra támaszkodnak, Izrael Szentjére.Iz 10.21A maradék megtér! Jákob maradéka az erős Istenhez.Iz 10.22Izrael, ha annyi volna is a néped, mint a tenger partján a fövény, csak a maradék tér meg belőleMár elhatároztatott a pusztulás, és az igazságos ítélet elsöpör, mint az áradat.Iz 10.23Igen, a pusztulást, amit elhatározott, végbeviszi a Seregek Ura az egész földön.

Tehát a Holokausztot megtervező körök számára is magától értetődő volt, hogy egy rendes apokaliptikus megváltás-sztoriban kihagyhatatlan a Választottak üdvözülés előtti tisztító megtizedelése... Ez a perverz vallási szempont és minta csak erősítette a cionisták praktikus logikáját, mely szerint az európai (és mizráhi) zsidók zömének esze ágában sem volt Palesztinába vándorolni (meg mind el se férnének ott), tehát népirtásig fokozódó szintre kellett felpörgetni a legalább egy részük távozását kiprovokáló mesterséges antiszemitizmust. (Az európai társadalmak időnkénti "természetes" immunreakciójának szintje ugyanis tömegek alijára késztetéséhez édeskevés volt - a többségi társadalomba őszintén asszimilálódó, velük többé nem ellenséges zsidókkal szemben pedig többnyire nem is voltak ilyen immunreakciók.)
A "nép tévútra tért vezetői" a cionizmust el nem fogadó hagyományos zsidó vezetők, pl. Magyarországon. A "Maradék", mely részesülhet a Megváltásban, természetesen a cionisták.
Iz 11.10Azon a napon az Izáj gyökeréből támadt sarj zászlóként áll majd a népek előtt. Keresni fogják a pogány nemzetek, és dicsőséges lesz a nyugvóhelye.Iz 11.11Azon a napon az Úr újra kinyújtja kezét, hogy birtokba vegye népe maradékát, amely megmaradt Asszíriából és Egyiptomból, Patroszból, Kusból és Elámból, Sineárból, Hamátból és a tenger szigeteiről.Iz 11.12Fölemeli zászlaját a nemzetek előtt, és összegyűjti Izrael menekültjeit, a föld négy széléről összeszedi, akik Júdából szétszóródtak.
Egy másik fontos megállapítás Housley-tól a későbbi próféciák és a rájuk alapozott politikai, történelemformáló cselekvés viszonyára, mint "mi volt előbb, a tyúk, vagy a tojás"-dilemmára vonatkozik:
"... az ilyen próféciák vajon leíró, vagy előíró jellegűek voltak? Magától értetődően nagy különbség volt annak felismerése között, hogy egy konkrét uralkodó, vagy pápa volt-e az Utolsó Császár, vagy az Angyali Pápa, meg aközött, hogy a jóslat alapján ösztönözzék őket egy konkrét háború elindítására." (22.old.)
Mivel a jövendöléseket rendkívül széleskörű érdeklődés övezte:
"... aligha fogadható el, hogy az ilyen elbűvöltség passzív volt, nem pedig abból a hitből fakadt, hogy az emberi cselekvést legitimálhatja és mobilizálhatja az Istennek a teremtésére vonatkozó akaratában való 'olvasás' képessége. Nagy eséllyel helyes Bernard McGinn jelemzése, mely szerint az apokaliptika egy 'politikai retorika és eszköz, ami olyan jelentést ad a világnak, amely egyéneket és csoportokat cselekvésre mozgósít’." (23.old.)
Tehát a "próféciák" zöme nem olyan, amit "médiumuk" jóhiszeműen maga is isteni kinyilatkoztatásnak vél, hanem gátlástalan Isten akaratára hivatkozás emberi agyakban születő politikai forgatókönyvek tekintélyének növelésére. (Ezzel a kérdéssel érdemes lesz alaposan foglalkoznunk a hazai kuruckodásaink mögött álló Comenius és strómanja, Drabik gyanúsan praktikus Habsburg-ellenes "próféciái" összefüggése kapcsán.)

Ezt az elvet nyíltan meg is fogalmazza 
visszaemlékezésében a magyarországi cionisták egyik későbbi meghasonlott képviselője, a Kasztner-vonatra, vagy "bárkára" felengedhető, főleg cionista zsidók egyik szelektálója, "élet-halál ura", Szilágyi Ernő és írásának értelmezője, Novák Attila ( a Magyarországi Cionista Szövetség volt elnöke): 
"Születése óta kettős volt az arculata a cionista gondolatnak. Politikai munka és gyakorlatszürkesége mögül időnként, épp válságos órákon, tüzes fénnyel ragyog felénk a messiási látomás ..." - írja. De a messiási látomás kiötlője nem istenség, hanem az ember: „Az ember maga az, aki megváltja magát. És önmagán keresztül Istenét is ...” - szögezi le nietzschei-buberi felhangokkal a szerző.

És e "megváltásnak" az ősi prófétikus recept alapján elkerülhetetlen előfeltétele a Megváltásban, a Cionban nem hívő zsidók tömegeinek pusztulása! Akiket a "messiási látomást kiötlő emberek", a 
cionista "politikai munka és gyakorlat" emberei nem engednek fel az életet jelentő vonatra... És a deportálást végrehajtó náci rezsimet a cionisták főnökei, a nihilista bankárok tőkéje építette fel, ezért vannak halálvonatok és néhány élet-vonat a legválasztottabbaknak! (Akik tömege megintcsak örök mesterséges "ostromlott erőd"-pszichózissal idomított massza lesz Izraelben... Hacsak nem még rosszabb sors vár rájuk is még később - lásd az Izrael pusztulására vonatkozó próféciákat.)

E ponton kell felidéznünk a gnosztikus-kabbalista alapokon álló 
zsidó nihilizmus egyik legsötétebb figurája, Jacob Frank "próféciáját", melyet egészen véletlenül épp a magyarországi (titkos) frankistákhoz írott egyik Vörös Levelében" fejtett ki, a néhai lengyel pápa zsidó származásáról szóló bejegyzésemben idézem:
"E publikáció közli és értelmezi a héber-zóhári levelet, melyet Jacob Frank három tanítványa írt 1800 körül a magyarországi zsidókhoz. (...) Dokumentumunk szerint Frank megjósolta az európai zsidóság pusztulását, hacsak a zsidók nem veszik fel "Edom szent vallását", vagyis a kereszténységet. A kereszténységre áttérésnek azonban eszközként kellett szolgálnia, mely a kereszténység végső legyőzéséhez vezet. A Frank személyében reinkarnálódott Jákob pátriárka küldetése volt, hogy Izrael élére álljon annak Edom elleni háborújában. "

"...a levél általános üzenete így összegezhető:
Frank megjósolja a zsidók eljövendő mészárlását Európa minden nagyobb és kisebb országában az apokalipszis részeként." (Holokauszt! Mi van, ha ez nem "jóslat" volt, hanemFORGATÓKÖNYV???!!!B.Cs.)
E kegyetlen terveknek a szervezett zsidóság sátánista  legfelső köreiben a 20. századra már régi hagyományai voltak! Csak annyit módosult ekkorra a terv, hogy az apokalipszis zsidómészárlását megúszni kívánóknak már nem a kereszténységbe kell betérnie, hanem a cionista mozgalomba, de a tűzben tartott vasak egyikeként ugyanakkor az "Edomot", a Római Egyházat belülről elfoglaló zsidók forgatókönyve is valóra vált! 


"Kiddush Hashem" - szüleik által leölt zsidó gyermekek vére, mint Megváltásgyorsító Szer


Most továbblépünk a Holokauszt judaista vallási gyökereinek megismerése egy hajmeresztő szintjére, először is ismerkedjünk meg egy fogalommal:
Zsidó Enciklopédia: KIDDUSH HA-SHEM és HILLUL HASHEM

"A zsidó történelem során a vallás miatt elszenvedett vértanúságot 'Isten neve megszentelésének' nevezik."

"Az 'Akeda' újévkor szokásos olvasását a zsidó nép a vértanúság mintájának tekintette, melyet Izsák összes utódának nyújtott. (Giṭ. 57b; IV Macc. xiv.-xvii.; Lam. R. i. 16; Schreiner, "Die Jüngsten Urtheile über das Judenthum," 1902, pp. 179-180)."


Wikipédia: Önfeláldozás a zsidó vallásjogban: "Amikor valaki a  yehareg ve'al ya'avor (inkább haljon meg, minthogy megsértse a törvényt) elve alapján feláldozza életét, az a Kiddush Hashem (Isten Neve Megszentelése) megvalósulásának minősül."
A zsidó vallásjog egyébként alapvetően a másik elvet (ya'avor v'al ye'hareg) tekinti követendőnek, miszerint inkább sértse meg a zsidó a törvényt, de mentse életét, ez alól azonban van három fontos kivétel.
Wikipédia: Kiddush Hashem: "A Hadrianus alatti üldözések idején elszenvedett vértanúságot a Bavli Berachot 20a és a Midrash Tehillim[3]-ben A Név Megszentelésének nevezik. A Név Megszentelésének legmagasabb foka, amikor egy zsidó kész inkább feláldozni az életét, minthogy megsértse Isten három fő törvényét, a bálványimádás tilalmát (Avodah Zarah, vagyis más vallás követését[4]), bizonyos szexuális bűnök tilalmát (mint a vérfertőzés, vagy házasságtörés), vagy a gyilkosság elkövetésének tilalmát."
"Egy másik módja, hogy valakik kedoshim-nak (szenteknek) számítsanak az, ha azért ölik meg őket, mert zsidók, még ha nem is kaptak lehetőséget az áttérésre, vagy a zsidó hit egyéb megtagadására. Tehát a Holokauszt során meggyilkolt zsidók kedoshim-nak számítanak.[hiányzó idézet]"

Az alábbiakban egy megdöbbentő és nagyon fontos könyvből fogok idézni:


I.J.Yuval a jeruzsálemi Héber Egyetem professzora, egy nagyon eredeti és bátor zsidó történész. Minket itt most könyve elsősorban a Holokauszt zsidók általi kitervelése és egy bábrezsim általi kivitelezése távirányítása lehetőségének szempontjából érdekel, de a bátor és az ADL-féle zsidó lobbista körök haragját kiváltó könyv számos más, kapcsolódó témában is megérdemli az alapos figyelmet. A könyv, illetve az általa úttörőként tárgyalt eredeti források egyszer s mindenkorra kivégzik a mindenféle vérvád vitában általában zsidók által hangoztatott ledorongoló érvet, hogy zsidók vallási törvényeik alapján nem követhetnek el rituális gyilkosságot, illetve nem használhatnak emberi vért rituális célra. Ez a hazugság ezentúl helyből kilőhető minden ilyen vita elején a könyv felmutatásával (rituális felmutatásával! :-) ), hiszentele van borzasztó, zsidók által elkövetett rituális gyilkosságok és rituális gyermekvér-felhasználások leírásával. Yuvalt a hírhedt "Vérhúsvétok" írójával, Ariel Toaffal ellentétben, aki szintén izraeli zsidó történész, a hiénák nem tudták meghurcolni és széttépni, vagy stílszerűen "keresztre feszíteni", talán mert óvatosabb volt, könyve szakmailag támadhatatlan és egyébként példás bátorsága nem lépett át bizonyos ésszerű határokat. Meghagyja a lehetőséget olvasóinak, hogy a bemutatott tényanyag alapján olyan következtetéseket is levonjanak, amit ő nem tett meg, vagy amikkel ellentétes következtetést vont le  - óvatosságból, néhol látványosan, mintha más írt volna egyes részeket... Természetesen ezt teszem én is, amikor a "zsidó vér zsidók általi kiontásával kiprovokált, megsürgetett megváltás" középkori módszerét a Holokauszt megszervezésében is felismerni vélem.

A könyv meggyőzően bizonyítja, amit mi, magyarok már Kornis Mihálytól is tudunk, hogy a zsidók a kezdetektől sokkal jobban gyűlölik a nemzsidókat, mint viszont és hogy ennek vallási, teológiai, eszkatológiai alapjai vannak. Yuval abba a kérdésbe nem megy bele részletesen, hogy vajon milyen hatással lehetett a zsidóknak a keresztény szomszédaik iránti mindennapi gyakorlati magatartására, viszonyulására a Talmudban részletezett kettős mércén túl a  tény, hogy a zsidók elképzelése szerint a Megváltó eljövetele(amit, mint Yuval bizonyítja, sokszor már életükben vártak!) a nemzsidók komplett kiirtásával fog járni. Miközben az erről sokáig mit sem sejtő keresztények a maguk Megváltójának második eljövetelétől csak a zsidók és a muzulmánok megtérítését várták... Viszont az elméleti síkon feltárt helyzet alapján mégis felül meri vizsgálni a napjainkban (a Holokauszt-kultuszzal összefüggően) már a csapból is dőlő dogmát, hogy az "antiszemitizmus" egy irracinális középkori babona, kiemelten azon az alapon, hogy épp a középkorból idézi fel a zsidó rituális gyilkosságok és a keresztények elleni zsidó agresszió számos hajmeresztő megnyilvánulását, közte a keresztények kiirtását sürgető imákat és átkokat, amikkel tele volt az askenázi liturgia:
A zsidók messianisztikus várakozásainak és a keresztények ezekre adott válaszainak összahasonlító vizsgálata komplexebb megvilágításba helyezi a középkori antiszemitizmus kutatásának egy alapvető feltételezését - konkrétan azt, hogy ez a gyűlölet irracionális képzelődések terméke. (288. old.)
A zsidó messianizmus fontos szerepet játszik annak a mechanizmusnak a megértésében, amely elszabadította a keresztényeknek a zsidókra vonatkozó fantáziáját. Tragikus asszimetria van a keresztények és zsidók messianisztikus várakozásai között. A keresztények a zsidóknak keresztény hitre térését várták, míg a zsidók  a keresztények megsemmisítését reméltékAz eszkatológiai szinten a judaizmus sokkal agresszívebb, mint a kereszténység...
Yuval következő félmondatát felelősségem teljes tudatában minősítem "polkorrekt faroknak", amit ő se gondolhatott komolyan, de nyilván nem volt kedve kockára tenni egyetemi állását:
"... - egy érthető reakció egy olyan csoport részéről, amely a gyakorlatban agresszió áldozata." (289. old.)
 Mi ehhez annyit tehetünk hozzá, hogy épp a zsidó lobbi nem véletlenül erőlteti annyi országban a "gyűlöletbeszéd" tilalmát, világos, hogy a gyűlölettel teli fantáziálást, vallási ideológiát és beszédet gyűlölettől vezérelt tettek is követik a mindennapokban. Például a vallásuk "heppy end"-jeként a nemzsidók kiirtását remélő zsidóknak a nemzsidók iránti ellenséges tettei... Vagyis a középkori judaizmus  - és nemcsak a középkori, hanem az újkori, részben vallási köntösét vesztett zsidó kollektív viselkedésminta is! - nemcsak az eszkatológiai szinten sokkal agresszívebb, mint a (korábbi) keresztény társadalmak, hanem a hétköznapi érintkezés szintjén is!

Bosszúálló Megváltás, Precíz Vérkönyvelés
"Ez a (végső) Megváltás ... magában fogja foglalni az összes nemzet lerombolását, elpusztítását, legyilkolását és kitörlését: az övéket, az őrzőangyalaikét és az isteneikét. ... A Szent (Isten), aki áldott legyen, el fogja pusztítani az összes nemzetet, Izrael kivételével." Sefer Nizzahon Vetus, 13. sz., Németország (93.old.)
Yuval szembeállítja a németországi askenázi zsidók könyörtelen "Bosszúálló Megváltás" koncepcióját, melynek része a "gojok" komplett kiirtása a spanyol, vagy provanszi zsidók szelídebb "Megtérítő Megváltás" koncepciójával, melyben a nemzsidók gonoszainak, elnyomóinak kiirtása mellett Isten többségüket az igaz, zsidó hitre téríti. Azonban saját idézett példái igazolják, hogy legalább a Zóhár születésének idejére az utóbbi területen is a gojirtó bosszuló megváltás felfogása lett domináns.
A zsidók bosszúvágyát az a frusztráció is fokozta, hogy miközben hitük szerint ők a Választott Nép, Isten kedvencei, a Szétszóratásban mégsincsenek (eléggé) uralkodó pozícióban, amit persze ők úgy fogalmaztak meg, hogy szörnyű elnyomatásban van részük. (Ezt a tények persze nem igazolják, térjünk majd vissza rá máshol, hogy például ekkoriban a késő-Árpádkor királyi pénzein a királyi pénzverde zsidó bérlői a hivatalos magyar pénzérméket héber betűkkel, mint felségjellel ellátva hozzák forgalomba! És ez, a zsidók uralkodók, egyházi és világi nagyurak általi kivételezettsége általános helyzet Európa-szerte. Soha rosszabb üldözést...)
"Az askenázi zsidók körében uralkodó nézet a Gojok megsemmisítését a messiási vízió főelemének tekintette. Ez az elképzelés visszamenőleg kívánja megjavítani a történelmet, a bosszúra kiosztva a múlt helyrehozásának szerepét mielőtt egy új világrend jöhet létre. (...)
Egy, az 1096-os első keresztes hadjárat pogromjai után a Tisá Béáv (az első és második Szentély lerombolásának gyásznapja) alkalmából írt gyászénekben írja Kalonymus ben Yehudah:
Vérem cseppjei egyenként számoltatnak
És életük vérét a te porphyrion-odra (királyi palástodra) hintik
Ő végrehajtja az ítéletet a nemzetek között, megtöltve őket hullákkal.
Ez egy szó szerinti vérkönyvelés.A gojok által megölt zsidók minden egyes vércseppje feljegyzésre kerül egy isteni "főkönyvben", amit egy bíbor palást képvisel. A számla - ha mondhatunk ilyet - az utolsó csepp vérig ki lesz egyenlítve."  (95.old.)
A könyv még számos példát idéz hosszan a középkori askenázi liturgiából és egyéb vallási irodalomból e vérbosszús kéjelgésekből. Ekkorra már egy komplett teológiai eszmévé, vallási ideológiává fejlődött és liturgikus művek sorában fejeződött ki, hogy Istent buzdítani kell a zsidó mártírok vérének megbosszulására és hogy ezzel siettethető a Megváltás. (97. old., 139. old.)

Idáig azonban a vérbosszú zsidó koncepciója, bár máris egyedülállóan eltúlzott, hiszen a Megváltás elengedhetetlen része, és gyakorlatilag előbb volt a következmény, mint az ok, hiszen láthatóan egyetlen vértanú sem kellett volna hozzá, hogy haragudjanak a "gojokra", mégsem tűnik tökéletesen irracionálisnak, vagy gonosznak. Úgy értem, ha valóban csak ellenség által megöltjeiket akarnák az ellenség bűnösein megbosszulni, vagy ha netán jobb híján azok rokonain, ez nem lógna ki a többi kultúrában sem ismeretlen vérbosszú jelenségéből.

Zsidók öltek zsidókat RITUÁLIS CÉLBÓL, Isten úgyis a "gojokat" bünteti meg...

Azonban legkésőbb az első keresztes hadjáratra induló sereg millenarista próféciák által is fanatizált csőcselék-része által elkövetett 1096-os pogromok idején (mely nagyrészt a zsidók erőszakolt - az egyház által elítélt - megkeresztelésére irányult), ez a megváltó vérbosszú koncepció pokoli irányba fejlődött.
Valahol a "lássuk Uramisten, mire megyünk ketten" elvén is, ha a "gojok" nem produkáltak elég ártatlan zsidó mártírt, akkor csináltak a zsidók maguknak többet...A tipikusan kitekert talmudi logikával azt vették alapszabálynak, hogy Isten az ártatlan zsidók (köztük gyermekek) kiontott vérét MINDENKÉPPEN, definíció szerint a "gojokon" bosszulja meg, tehát a vágyott bosszú szempontjából TELJESEN MINDEGY, KI ONTJA KI AZT A ZSIDÓ VÉRT, ONTHATJÁK MAGUK A ZSIDÓK IS!
"Amikor egy ember vezekelni kíván a bűneiért saját maga és gyermekei vérének kiontása által a mennyei oltáron, arra számít, hogy Isten elfogadja a vérét. Milyen célból? Erre az 1096 utáni nemzedék válasza ez volt: Izrael megváltásáért. A mennyei oltár a messianisztikus csatamező Edom fejedelme és Izrael fejedelme között. Mielőtt Isten palástja elvörösödne az eszkatologikus jövőben a keresztények vérétől, előbb megtelik zsidók vérével ezen a világon. A gyilkolás és öngyilkosság tetteit kísérő igazolást egy kísérletnek kell látnunk a jövendő Megváltás sürgetésére. Ez a nézet tartalmaz egy csipetnyi "politikai" tiltakozást az ellen, ahogy Isten irányítja a világot. Ez megmagyarázza a leírásokat, melyek a mártíroknak a legszélsőségesebb és szörnyűbb tetteket tulajdonítják: gyermekek megölését, vérük ráhintését a tóraszekrényre, a zsinagóga felégetését és más hasonló cselekedeteket -mindezt azért tették, hogy növeljék a felháborodást a mennyben." (140-141. old.)
Abban a gondolatban, hogy a Megváltás előtt előbb zsidók vérével telik meg Isten palástja, visszaköszön majd a cionisták évszázadokkal későbbi Nagy Holokauszt Projektjében...
"... ezek, a krónikákban nagy részletességgel leírt tettek nem keresztények keze által elkövetett gyilkosságok történetei, hanem zsidóké, akik megölték magukat és szeretteiket. Biztosra vehetjük, hogy ezek ritka esetek voltak, azonban itt egy olyan propaganda-szándékkal van dolgunk,  amely igyekszik a zsidó közvéleményt úgy formálni, hogy az tekintse az önfeláldozást és mások feláldozását kívánatos normának és követendő példának. Az elbeszélők egy az egyben résztvevői voltak az 1096-os események légkörének és hangulatának. A mártírok halála tény volt és most lehetett rájuk hivatkozni Isten haragjának Izrael ellenségei elleni felkeltése céljából."  (154.old.) 
"Kétséges, hogy meg tudjuk-e érteni azokat, akik megölték magukat és gyermekeiket. Ettől azonban fontosabb azok vallási ideológiája, akik elbeszélték tetteiket. A zsidó krónikások és a pijjutok (liturgikus imák díszítőversei) a tizenkettedik században széles körben vallott nézetet fejeznek ki, mely szerint a mártírok vére közelebb hozza a Megváltást. Ez egy hálaének amennyei véroltárhoz, melyen emberáldozatokat ölnek le, és biztosan tényleges eseteken alapul, mivel az igehirdetés nem alapozható teljesen fikcióra. (...) Ezen egyének tettei mindenképpen nagy benyomást hagytak maguk után és egy egész társadalom vágyait éslegmélyebb, legautentikusabb vallási érzéseit kifejező mítosszá váltak. (161.old.)

Fanatikus jiddise mámék és táték
" A gyermekek feláldozása
 A vérkultusz és annak rejtett potenciálja arra, hogy felháborodást és felfordulást okozzon a mennyben, a legélesebben a gyermekek 1096-os halálát elbeszélő liturgikus versekben vannak kifejezve. Ezeket a halálokat az önfeláldozás ideálja netovábbjának tekintették. Egy gyermek, akinek vérét kiontották, olyan volt, mint az oltáron leölt ártatlan bárány, ami nagy erővel képes fellázítani egy bosszúálló Isten haragját. " (154.old.)
A könyvben idézett sok borzasztó eset közül csak kettőt emelek ki:

Isaac ben David, a mainzi Parnas (a zsidó közösség vezetője) a helyi pogromot túlélő kisszámú zsidó egyike volt, aki beleegyezett a keresztény hitre áttérésbe. A krónika indoklása szerint azért volt hajlandó áttérni, nehogy fiait kereszténynek neveljék fel. Mivel az egyház ellenezte a kényszeráttérítést, a csőcselék elvonulása után nem volt akadálya a túlélők zsidó hitre visszatérésének. Isaac azonban a bűntudata miatt vezekelni akart. Két nappal a vész elmúlta után gondosan megjavíttatta háza megsérült ajtaját:
Anyja, aki megkeresztelés nélkül élte túl a pogromot, sérülten feküdt a megrongált házban, és amikor meghallotta fia szándékát, könyörgött neki a saját életéért és a fiáért, de hiába. A férfi elszántan bezárkózott a házba. Megkérdezte gyermekeit, akik érdekében beleegyezett, hogy megkereszteljék: "Akarjátok, hogy leöljetek titeket Istenünk oltárán?" A gyermekek, akiket a krónika korábban úgy írt le, hogy még nem képesek megkülönböztetni a jót a gonosztól, így válaszoltak: "Tégy velünk, amit akarsz" - egy világos utalás Ábrahám Izsáknak adott válaszára: "Isten majd gondoskodik magának a bárányról az égőáldozathoz, fiam". A férfi a zsinagógába viszi a gyermekeit és ott, a Tóraszekrény előtt leöli őket: "És ráfröccsentette vérüket a Tóraszekrény oszlopaira ... és ezt mondta: 'Legyen ez a vér vezeklés az összes bűnömért'"Majd visszatér apja házába és felgyújtja. Ekkor értjük meg, miért javíttatta meg előbb az ajtót - hogy a bentiek ne szökhessenek meg. Tehát az anyja halálra égett. Majd a férfi visszatér a zsinagógába és azt is felgyújtja: "És az istenfélő ember saroktól sarokig, faltól falig járt kezeit kinyújtva (imádkozva) Mennyei Atyjához, és imádkozott Istenhez a tűzből, nagy és szép hangon." Keresztények, akik látták, mi történik, kiabáltak hozzá: "Gonosz ember, gyere ki a tűzből" - és még ki is próbálták húzni, de ő visszautasította, hogy kimenjen. "És az ártatlan, igaz és istenfélő ember ottégett." Így jellemzi (korabeli zsidó, B.Cs.) krónikásunk az embert, aki sajátkezűleg ölte meg anyját, gyermekeit és gyújtotta fel Mainz zsinagógáját, nem a pogrom tetőpontján, hanem két nappal később, amikor a keresztesek már nem voltak a városban! (144-145.old.)
És a sokat emlegetett, a gyermekeit a "goj" anyától a zsidó legenda szerint sokkal erősebben szerető jiddise máme egy hátborzongató képviselője, a zsidó anya példaképe a közösség ideológusainak, társadalommérnökeinek normaadó műveiben:
"... egy bizonyos Ráhel Mainzban kérte barátját, hogy ne szánja az ő négy gyermekét:
És egy barátja eljött és fogta a kést, hogy leölje gyermekeit. És amikor a gyermekek anyja látta a kést, hatalmasan és keserűen felkiáltott és verte az arcát és a mellét és ezt mondta: Hol a te kegyelmed, ó Isten?! És az asszony keserű lélekkel mondta a barátjának: Ne öld le Jicákot fivére, Áron előtt, hogy ne láthassa bátyja halálát. És az elmenekült előle, és az asszony fogta a fiút és megölte, és ő kicsi volt és nagyon kedves. És az asszony kitárta karjait, hogy magára fogadja a vért és a ruhájára felfogta a kifröcskölődő vért (ahogy a Templomban volt szokás)És amikor a gyermek, Áron látta, hogy a fivérét legyilkolták, felkiáltott: Ne ölj meg engem! És elbújt az egyik szekrény alatt. És az asszonynak volt két lánya, Bella és Madrona, a ház büszkeségei, szépek, szüzek, a férje, Jehuda rabbi leányai; és a leányok fogták a kést és megélezték, hogy ne legyen vele gond és kinyújtották a nyakukat és az anyjuk Izrael Úristenének áldozta őket... És amikor a derék asszony befejezte gyermekeinek a Teremtő számára feláldozását, felemelte hangját és fiát hívogatta: Áron, Áron, merre vagy? Irántad sem érezhetek szánalmat és könyörületet. És kihúzta őt a lábainál fogva a szekrény alól, ahová bújtés feláldozta őt a magasságos Isten előtt. És magához fogta őket a két kezével, a méhe mellé, kettőt az egyik oldalról és kettőt a másikról, és mellette haltak meg, mikor az ellenségek bejöttek a szobába és ott találták ülve őket és (az anyát) gyászolva őket.... És amikor látták a gyermekeket legyilkolva, lesújtottak rá (az anyára) és megölték a gyermekek felett. (158.old.)

Yuval több példát is hoz rá, hogy a megdöbbentő eseményeket jól látó, zsidó szomszédaikat a csőcselék elől bújtató keresztények, köztük papok, püspökök igyekszenek megvédeni a feláldozásra szánt zsidó gyermekeket saját szüleiktől! (162. old)

Yuval Shalom Spiegel nyomán utal rá, hogy a gyermekeiket feláldozó "mártírok" Ábrahám példájára hivatkoztak, azonban a bibliai változatban Isten a döntő pillanatban leállítja az áldozatot. Az 1096-os események igazolási "szükséglete" nyomán az askenázik körében fősodorrá vált "Izsák Megkötözése", az Akeda történetének az addigi marginális midrási értelmezése, hogy Ábrahám ténylegesen feláldozta Izsákot. (160.old.) Tehát az askenázi írástudók a Tóra parancsaival teljesen szembenálló, POGÁNY ideológiát és gyakorlatot legitimálnak! Lásd a "vérvád"-viták tipikus lehengerlő érvét, hogy "a zsidóknak a Tóra szigorúan megtiltja ezt, vagy azt." Na és? Keresünk egy alternatív értelmezést a Midrásból...
(Alább látni fogjuk, hogy még maga Rasi is elég hasonlóan értelmezte Ábrahám készségét a ténylegesen végigvitt áldozatra és Rasi nem egy "marginális" tekintély a Talmudban...)


Zsidók által bemutatott emberi égőáldozat, Holokauszt


Az Izrael ártatlan gyermekeinek feláldozását dicsőítő liturgikus versekben rendszeresen felbukkan azégőáldozat (holokauszt!) kifejezés:
"A Mártíromság olyan, mint egy égőáldozat a mennyei oltáron, mely közelebb tudja hozni a Megváltást és a földi oltár újjáépítését.A mártírok kiontott vére forr a mennyei oltáron, felkeltve a bosszúálló Isten haragját." (Yuval, 149.old.)
A mainzi Parnas által (családja sajátkezű lemészárlása után) magára gyújtott zsinagóga utalás a Jeruzsálem elpusztításakor a zsidó papok által magukra gyújtott Templomra. (148.old.)
Yuval részletezi a korabeli vallásos irodalom fény-tűz szimbolikáját az 1096-os zsidó emberáldozatok kapcsán, mely eljátszik a héber fény (or) és tűz (ur) szavak hasonlóságával is.
Eszerint, aki tűzben ég el, miközben feláldozza magát (vagy feláldozzák más zsidók, a szüleik), annak elégése a "Nagy Fénybe", a Mennybe jutását jelenti. (150-151.old.)

A Messiás eljövetelének előfeltétele egy kiválasztott kisebbség alijája

Az 1096-os szörnyűségek után, azokkal összefüggésben is felerősödtek az ötödik zsidó évezred végével kapcsolatos messianisztikus, millenarista várakozások. A Messiás eljövetelére való felkészülés keretében megjelent egy új eszme, a cionizmus egyfajta középkori csírája:
"És senki nem gondolhatja, hogy a Messiás Király egy tisztátlan országban fogja felfedni magát. ...  És abba a tévelygésbe se essen senki, hogy ő Izrael országában a gojok között fog megjelenni ... De nyilvánvaló, hogy máris ott lesznek Izrael földjén a Tóra tanulmányozói, és istenfélő emberek és nagy tettek véghezvivői a világ mind a négy sarkából, egy egy városból és kettő egy nemzetségből, mindenki, akinek szíve inspirálta őt, és akikben felfénylett a tisztaság szelleme, alkalmassá téve a szent szeretetére. És azután a Messiás Király meg fog jelenni köztük. (Beszédek a Messiás Királyról, Gógról és Magógról, 268.old.)
Az idézetben kifejezett eszme egy totális újítás. (...) A hagyományos felfogás szerint a Messiás fogja összegyűjteni a szétszóródott Izraelt a Száműzetés minden részéből és visszavinni őket a Cionba, éppúgy, ahogy kivezette őket Egyiptomból, miközben még egy idegen országban éltek. Tehát az Egyiptomból való kivonulás egy modellként szolgál a jövőbeli Megváltáshoz, amiből következik, hogy a megváltás meg fogja előzni a Cionba visszatérést. (268. old.)
Ez volt tehát a hagyományos nézet az újítás megjelenéséig és ma is ez például a Neturei Karta, a modern Izrael Állam létét elutasító ortodoxzsidók álláspontja.

(A szöveg szerzője) és mestere úgy gondolja, hogy egy zsidó közösség jelenléte Izrael Földjén egy előfeltétel a Messiás megjelenéséhez." (269.old.)

"Ezért hát egy kiválasztott kisebbség Izrael Földjére vándorlása egy lényeges állomása bármiféle messianisztikus forgatókönyvnek, és (a megváltás) e ponttól kezdve természetes módon magától fog kibontakozni." (270. old.)

Ez is egyértelmű előképe a judaizmus hagyományában a modern cionista messianisztikus tervnek! A "kiválasztott kisebbség Izrael Földjére vándorlása" fordulatát olvasva nem lehet nem gondolni arra, hogy Yuval a sorok között céloz a modern cionista mozgalom e vallási forrására.
A könyv alapján a Holokauszt analógiája és gyökere világos: a zsidóság szellemi elitje 1096-ban és az 1930-as években egyaránt úgy gondolta, hogy joga van gyermekeit (a közösség kisebb befolyású tagjait, a kiszsidó tömegeket) kultikusan feláldozni, mert ez elhozza a zsidó Megváltást és annak keretében a szétszóratásban élő zsidók túlélő maradékainak egybegyűlését a Cionban. Perverz , csak a Kiválasztottságtudat alapján magyarázható (ha nem is érthető) logika, hogy Isten miért a "gojokon" fogja megbosszulni a zsidó kezek által kiontott ártatlan zsidó gyermekek (és felnőttek) vérét...
Az emberáldozás a felszínre szökik a judaizmus pincéjéből
Utolsó megidézett forrásként érdemes még Yuval könyvét egybevetni egy másik izraeli szerző előadásával, aki a pszichoanalízis szemszögéből közelíti Izsák Ábrahám általi feláldozása történetének átértelmezését a judaizmusban,  kapcsolatban a zsidó válságkorszakokban feléledő emberáldozat gyakorlatával. Ne arra helyezzük a hangsúlyt, hogy a szerző által hivatkozott Jacques Lacant egyébként teljes joggal nevezik sarlatánnak, ez a konkrét gondolatmenet helyességét most nem érvényteleníti. Témánkhoz elég fontosnak és megvilágítónak tűnik, ezért az írás zömét idézem:
Jacques Lacan szemináriuma: “Bevezetés Az Atya Neveibe"különösen fontosak az izraeli olvasónak, akit érdekel a vágy státusza a zsidó hagyományban, az Akeda, Izsák Ábrahám általi feláldozása bibliai történetén keresztül  (...)

szeszélyes Isten, aki áldozatot akar és örömét leli a lemészárlásban, ugyanaz az Isten, aki parancsát megbánva arra utasítja a megdöbbent Ábrahámot, hogy álljon meg, mert visszafogja a vágyát. Rasi nyomán Lacan azt állítja, hogy Ábrahám a meghiúsulás kompenzációjául legalább egy kis sikerélményt akart, ezt mondatva Ábrahámmal:

Amikor Ábrahám arról értesül az angyaltól, hogy nem kell feláldoznia Izsákot, Rasi szerint ezt mondja: Hát akkor most  mi legyen? Ha így áll a dolog, ok nélkül jöttem ide? Mindegy, megvágom egy kicsit, hogy csak egy kis vér folyjon ki. Szeretnéd ezt, Elohim?

A következőkben az Akeda zsidó hagyományával fogok foglalkozni, folytatva Lacan elemzését, aki utal Rasi kommentárjaira Ábrahámról, aki kéri, hogy legalább egy kis vért kionthasson, de azt Isten elutasítja, ugyanaz az Isten, aki ekkor ehelyett a Brit-Milá (körülmetélés) szinekdochéját adományozza Ábrahámnak.
(...)
De Lacan nyomán azt is érthetjük, hogy a vágy zsidója állandóan ott áll a bálványimádás élvezetébe való visszaesés küszöbén, a "csak egy kicsivel többet..." szenvedélye formájában, a Sötét Isten általi elnyeletés kísértése miatt.
És valóban, a zsidó mitológia és történelem bizonyítja számunkra, hogy ez a judaizmusban elnyomott elem gyakorlatilag tartósan létezik, még ha ritkán is tör a felszínre.

Elemzésemben bemutatom az Akeda, a "megkötözés" alternatív mitológiáját, egy történetet, mely egy olyan Izsákról szól, aki fel lett áldozva, felszállt a mennybe és feltámadott. Foglalkozok a zsidó történelemmel is, melyben zsidók rémisztően katasztrofális időszakokban legyilkolták fiaikat és lányaikat annak reményében, hogy egy hallgató Isten kizökken közömbösségéből és megváltja népét. Ezen elemzés és korunk Izrael állama szakadatlan válsága alapján azt is megkérdezem: hol áll a jelentések e tájképében a mai zsidó, Izrael országának zsidója? Még mindig elegendő-e a Milá, mint Szó?

A. Az önfeláldozás mítosza

Különféle kutatók állítása szerint egykor, az Első Templom időszakában és azután a korai héberek mitológiájának keretében létezett az Akeda történetének egy alternatív hagyománya. Vagyis a bibliai szöveg, mely elutasítja Izsák megölését, egy ellentétes álláspontot képvisel azzal szemben, mely úgy tűnik, tovább élt a korai héber hívők között.
A Biblia szerint, akárcsak az ősi keleti vallások szerint az elsőszülött fiú az Istené. Ennek a tulajdonjognak a rituális következményei gyakran a gyermek isteneknek való tényleges feláldozásában nyilvánultak meg.  A Biblia azonban e szemlélettel szemben egy szimbolikus alternatívát nyújt: Az elsőszülött ajándékként kerül Isten számára felajánlásra, amit a gyermek templomi szolgálata formájában teljesítenek, vagy a zsidók által a mai napig gyakorolt módon, az elsőszülött fiú megváltása által, egy szertartás útján, melyben az apa megváltja fiát Isten képviselőjétől, a Kohentől, a paptól. Hozzátehetjük, hogy a körülmetélés egy szinekdotikus helyettesítése az eredeti leölésnek, a fiú teljes teste és lelke feláldozásának. (Szinekdotikus, vagyis egy rész jelképezi az egészet, az előbőrt áldozzák fel az egész gyermek helyett, B.Cs.)

A Tóra által képviselt bátor állásponttal szemben szakadár irányzatok megkövetelték, hogy Ábrahám áldozza fel fiát. A fiú feláldozásához ragaszkodó Istennek ez a sötét víziójameglepő módon olyan válságok idején bukkant fel, melyek akkor következtek be, amikor Isten elfordította az arcát (választott népétől, B.Cs), amikor a zsidók igyekeztek ezt az arcot felfedni, megkísérelve kirángatni Istent a zsidók szenvedése idején mutatott közömbösségéből.
(Nem mondhatnánk, hogy Ábrahám lényegében eszközül használta a fia leölését ahhoz, hogy feloldja vegyes érzelmeit e ravasz Isten felé, vagy másképp fogalmazva, hogy Isten felfoghatatlansága feltüzelte a zsidó ösztönét a gyilkosság elkövetésére?)

A Bölcsek műve (a Misna), mely a Második Templom időszakának végefelé és lerombolása után íródott, Izsák feláldozásának egy másik verzióját ismerteti. Ebben az alternatív mítoszban Ábrahám és Izsák egyetértésben igyekszenek eleget tenni Isten eredeti követelésének Izsák feláldozására és sikeresen végre is hajtják a feladatot: a fiú feláldoztatik, a mennybe emelkedik és feltámad. Izsák nemcsak feláldoztatik, hanem lelkesen feláldozza magát, mivel bátorítja apját a feladat véghezvitelére. Ezt az ellenmítoszt a Bölcsek bizonyára a héber szóbeli hagyományból vették. (Nem is kell mondani, hogy ez a mítosz nagy fokban visszatükröződik a Pál-féle mítoszban Jézus, a Fiú feláldozásáról, amely oly hasonló a történet Izajás könyve 53-ban található korábbi változatához, "Isten Szolgájának" sztorijához).

B. Az Önfeláldozás Mítoszának gyakorlatba ültetése

Az ellen-mítosz idővel megjelent a valóságban: válságok idején a zsidók Izsák önfeláldozásának ellenmítoszát olyan példamutató ideálnak tekintették, melyet újra kell játszani annak keretében, amit később  “Kiddush ha-Shem,” martíromság néven neveztek el. Ezt az ideált alkalmazták a Hasmóneus korban aktív fanatikusok idején Hanna és hét fia (nyilván megtörtént eseten alapuló) mítoszában, később a Róma elleni lázadásban, a Második Templom lerombolása idején Maszada öngyilkosainak történetében elbeszélve, valamint Bar Kohba későbbi felkelése idején.
Azonban a legfeltűnőbb példára, amely a legtisztább kapcsolatot mutatja az Akeda ellenmítoszával, az Első Kereszteshadjárat (1096) atrocitásai idején került sor. Zsidók gyilkolták le gyermekeiket, bár e tettek "mártíromságnak" nevezése csak arra tett kísérlet volt, hogy elfedjék a zsidó vallási törvények megsértését.
A fiak és lányok e feláldozása lényegében egy Isten elleni dühkitörés volt, az aktív eszközül használás és szembeszegülés egy formája, még további szörnyűségek okozása zsidók számára azokon túl, amiket nemzsidóktól szenvedtek el.
E cselekmények célja az volt, hogy Istent rákényszerítsék közömbössége feladására. A zsidó hagyomány doktrínái között ez a közömbösség az "Isten Arcának Beárnyékolódása" (Hester Panim), amikor katasztrófaidőszakokban Isten úgy dönt, hogy elrejti arcát Izrael Fiai elől. (Ezt a doktrinális magyarázatot használják főleg ortodox zsidók a Holokauszt megmagyarázására, amely az európai zsidók többségét érintette Isten létezése ellenére).
Az Istennek ebből az önmagába zárkózottságából, hallgatásából való felébresztésére irányuló kísérlet, egy párbeszéd kezdeményezése önfeláldozás által, kapcsolódik egy másik dologhoz is, az árnyék, a Sötét Oldal judaizmusbeli fogalmához, amit nevezhetnénk a megszentségtelenítési komplexusnak, főleg a nemzsidók vonatkozásában.  A bibliai szövegben találkozunk a Másik (Isten) parancsával az ellenség, különösen Amálek totális elpusztítására, népirtás elkövetéséreA zsidók a bibliai kortól a Bölcsek korán át kifejlesztettek egy védekezési mechanizmust Isten erkölcstelen követeléseivel szemben, és ezt alkalmazták a bosszuló viselkedés helyett.  Azonban az önfeláldozás által az ellenségeit kiirtó Választott Nép megszentségtelenítésének árnyéka újra felszínre bukkan. Az önfeláldozás által megvalósul a cselekedet végső célja, Isten feldühítése, hogy álljon bosszút Izrael ellenségein és semmisítse meg őket.
(Hogy a rabbinikus judaizmus bölcsei "kifejlesztettek egy védekezési mechanizmust Isten erkölcstelen követeléseivel szemben, és ezt alkalmazták a bosszuló viselkedés helyett" az zsidó részről egy elterjedt mentegetőzés, de Horowitz cáfolja könyvében
"Goldberg a New Yorker-beli cikkében gálánsan a zsidó hagyomány védelmére kel, (megint csak nem egészen pontosan) kijelentve, hogy az amálekiták kiirtására vonatkozó parancsolat "talán a leginkább figyelmen kívül hagyott parancsolat a Bibliában". Ezt nem úgy értette, hogy magában a Bibliában volt figyelmen kívül hagyva, hanem "a rabbik, akik a Judaizmust formálták", akik Goldberg szerint "alig tudták magukat rávenni a gyilkosságért járó halálbüntetés alkalmazására és még sokkal kevésbé a népirtás alkalmazására", a morális problémát úgy oldották meg, hogy kinyilvánították: "az amálekiták már nem léteznek". Ez azonban nyilvánvalóan nem igaz. Nemcsak, hogy "a rabbik, akik a Judaizmust formálták", vagyis a talmudista bölcsek soha nem jelentettek ki ilyet, hanem még maga Majmonidész is - mint sok kommentátor megjegyezte - egyértelműen sugallta nagy tizenkettedik századi törvénykönyvében, hogy ellentétben az ősi Kánaán "hét nemzetével", melyeket szintén kiirtásra ítélt a bibliai parancsolat, az amálekiták még élnek és támadnak."
Ez Benyamini írásának egyetlen polkorrekt farka, nem lehet panaszkodni, farokszűrőnk szinte beporosodik...Izraelben élve nem lehet életbiztosítás így szembemenni a cionizmus habzószájú szélsőségeseivel! Más kérdés, hogy a primitív hitharcosok nemigen olvasnak eldugott egyetemi írásokat...)

A szövegben idáig jutva már sokadszorra tűnhet számunkra nyilvánvalónak, hogy a zsidó és  keresztény múltban közös messianisztikus-millenarista forradalmi eszme és a judaizmusban történelmileg vallási ideológiaként kialakult bosszúprovokáló vérkultuszos emberáldozat eszme mintául szolgált a modern cionista mozgalom és annak titkos projektjeként a huszadik századi "Holokauszt"  forgatókönyvéhez.

Azonban míg ezt a következtetést Cohn és Yuval művei esetén csak mi magunk tehetjük meg prezentált tényfeltárásuk alapján, legfeljebb gyanítva, hogy a sorok között maguk is sugallták ennek lehetőségét, addig Benyamini FÉLIG maga is megteszi ezt a logikus továbblépést! Azt ugyan még ő sem meri kimondani, hogy az Akeda-sztori ellen-narratívája, a teljes, sőt tömeges emberáldozatnak a judaizmusban válságkorszakokban feltörő atavizmusa magához a Holokauszthoz is mintául szolgált volna, azt viszont kimondja, hogy ez a szörnyű vallási tan a Holokauszt után, napjainkban is élő és népszerű viselkedésmintát képez az izraeli szélsőjobb veszett irányzataiban:
C. Ultra-cionista zsidók és a robbantás a Sziklamecsetnél

Ez a szándék az önfeláldozás ellenmítoszának újrajátszására Isten feldühítése és Izrael fiai bosszúllásra sarkallása céljából ma is megfigyelhető a fanatikus zsidó jobboldal domináns csoportjaiban.  E vágy megnyilvánult az 1980-as években, amikor a zsidó földalatti mozgalom képviselői megkísérelték felrobbantani a Sziklamecsetet, az iszlám szentélyt, mely a jeruzsálemi Templomhegyen áll. Céljuk az arabokkal aláírásra kész békeszerződés szabotálása volt, amely szerződést az izraeli polgárok egy jelentős része elszántan támogatott még a Szentföld egyes részeiről való lemondás árán is. Az összeesküvők remélték, hogy a Sziklamecset lerombolása egy szörnyű háborút robbanthat ki Izrael és az egész arab világ között.  Ekkor, ezt az ítéletnapot látva Izrael Istenének nem lenne más választása, mint megváltani a zsidó népet.A robbantási kísérletet meghiúsították, Áldott legyen a Szent Név, de egy ilyen forgatókönyv fantáziaképe nem kevés szélsőjobboldaliban ma is elevenen él.
Ez a fantáziakép bizonyos értelemben egy kinövése az Abraham Yitzhak Kook rabbi és fia, Zvi Yehuda rabbi által megfogalmazott megváltási víziónak. Az ő teológiájuk nyújtja a messianisztikus cionizmus és a Gush Emunim mozgalom ideológiai támaszát, amely a szekuláris cionizmust csak a Megváltás előzményének tekinti. (Ennek középkori előképét idéztem Yuval könyvéből, B.Cs.) Kook számára a megváltást élő emberek hajtják végre; a dolog nem vár a Végső Napokig, mint az ultraortodoxok (a haredik) hiszik. A cionizmus aktív folytatásával a zsidók meggyorsítják a Megváltó eljövetelét, kikényszerítve Istentől a megváltást.
(Ez a látásmód végül elérte az ultraortodox judaizmust is, ahol főleg a Chabad-mozgalomhoz kapcsolódók támogatják, ahol az ő felfogásuk a Megváltó eljöveteléről perverzül összekeveredik a szélsőjobboldali cionizmussal és egy keresztény-típusú messianisztikus hittel a Lubavicsi rabbiban (Menachem Mendel Schneerson rabbi), mint olyan személyben, aki nem hal meg, hanem feltámad, mint a Mennyei Messiás)  (...)
(A szöveg pszichoanalitikus befejezése most nekünk nem túl érdekes.)
Ne szerénykedj, Jahve, tudom én, hogy mit szeretnél...


Ha netalán Norman Cohn esetében feltételezne is valaki olyan vakságot (én nem), hogy nem vette észre történelmi modelljének a modern cionizmusra is illését, ha valaki lehet is bizonytalan benne, hogy vajon Yuval észrevette-e, hogy a (zsidó áldozatokkal elkövetett) zsidó rituális gyilkosság hagyománya a Holokauszt receptje is (én nem), Benyamini esetében ezt a vakságot feltételezni teljes képtelenség! Olyan "szendvicslátás" nincs a világon, hogy a kutató látja a jelenség kialakulását a múltban, élesen látja alkalmazását a jelenben, épp csak a jelen Izraeli valóságának kialakulásában döntő jelentőségű "tegnap" vagy történelmileg "fél órával ezelőtt" döntő fontosságú drámája, a Holokauszt esetében ne venné észre ugyanezt, ami még a magamfajta amatőrnek is kiüti a szemét, nemhogy neki, a felkészült szakembernek. De ENNEK kimondását tényleg ne várjuk izraeli állampolgárságú egyetemi oktatóktól, ez maga korunk Legfőbb Gondolatbűne! Viszont legyünk hálásak e derék kutatóknak, akik elmennek a lehetséges határig és azon túl is fél kocsihosszal az intuitív sejtés olyan tények feltárásával való alátámasztásában, amiket leginkább csak a judaizmus hagyományait belülről ismerők találhatnak meg.

Az egy másik téma, hogy a zsidók mindig megmaradtak-e más zsidók, zsidó gyermekek, stb. gyilkos feláldozásánál és csak az ő vérüket használták-e rituális célra vallásuk hivatalos törvényeit a legnagyobb mértékben megsértve, vagy pedig mégsem csak az e tényeken joggal megdöbbent keresztények fantáziája ment egy szükségtelen lépéssel tovább a "vérvád" felé, ahogy Yuval bizonygatja könyvében. Ezt máskor lesz érdemes megvizsgálni.

A Benyamini által idézett "Messianisztikus Cionizmus" alapgondolata, hogy a Megváltást emberek hajtják 
végre, valójában ismert és tudatos volt a nem különösebben vallásos cionista aktivisták számára is, a Holokauszt résztvevői számára is (nem csak, vagy nem éppen az áldozat szerepében!!!), érdemes itt még egyszer idézni a Kaszner-vonat egyik szervezője és a túlélésre jogosultak egyik szelektálója, Szilágyi Ernő emlékiratait és ismertetője (Novák Attila) kommentárját:
"Születése óta kettős volt az arculata a cionista gondolatnak. Politikai munka és gyakorlat szürkesége mögül időnként, épp válságos órákon, tüzes fénnyel ragyog felénk a messiási látomás…” – írja.[5] De a messiási látomás kiötlője nem istenség, hanem az ember: „Az ember maga az, aki megváltja magát. És önmagán keresztül Istenét is…” – szögezi le nietzschei–buberi felhangokkal a szerző.
Természetesen az Istenre, Isteni Tervre, Elrendelésre hivatkozás régi, perverz módszere a millenarista felforgatómozgalmak és a történelemmanipuláló gnosztikus kabbalisták beavatott belső körének is (a "kettő" nagyrészt egybeesik), akik régóta, korszakokon keresztül "Istent játszanak" és gonosz, de nagyon is materiális, emberi tevékenységük nyomán az emberiségre még teljes pusztulás is várhat, terveiktől legalábbis nem idegen ez a fajta Végítélet!!!

Holokauszt-teológia

Korábban idéztem, hogy a zsidóirtás emléke és állami erőszakkal biztosított hivatalos kultusza korunkra már egy kész "Holokauszt-vallás" formáját ölti. Az ironikus-szatirikus forma ellenére azt a szöveget is komolyan vehetjük, azonban vannak a jelenségnek teljesen komoly megfogalmazásai is: 
Wikipédia: Holokauszt-teológia

A komoly képű és a Wikipédián sok mellébeszélésbe csomagolt, polkorrekt dumából  csak néhány olyan elemet ragadok ki, melyek alátámaszthatják, hogy az eseményeket teológiailag értékelő zsidó vallási tekintélyek egy része vagy sejtéssel, vagy beavatotti tudással rendelkezik elméletünk tárgyáról, mely szerint a zsidóirtás a cionista tervek része, egyfajta gigantikus vallási ("vallási") célú és gyökerű emberáldozat a mártíromság judaista "Kiddush Hashem", "Isten Neve Megszentelése" elve középkori átértelmezése szerint.

Az első értékelés bizonyos értelemben nem is hülyeség, de ennek alkotója biztosan nem volt a cionista nagykutyák terveibe beavatva:
Richard Rubenstein
Richard Rubenstein professzor "Auschwitz után" c. írása szerint a Holokausztra adható egyetlen intellektuálisan tisztességes válasz Isten elvetése, annak felismerése, hogy végső soron minden létezés céltalan. Nincs isteni terv, vagy cél, nincs Isten, aki kinyilatkoztatná akaratát az emberiségnek, Isten nem törődik a világgal. Az Embernek kell megállapítania és megteremtenie a saját értékeit az életben. Ezt a nézetet a zsidó vallás minden változatának képviselői elutasították, de műveit széles körben olvasták a zsidó közösségben a 70-es években.
Annyiban biztosan igaza van, hogy nincs olyan Isten, amely a zsidókat, vagy bárkit etnikai alapon Választott Népévé tette volna... (gnosztikus jobboldali szellemi kábítószergyárosaink is hazudnak, külön Magyarok Istene sem létezik!) Talán azt ösztönösen érezte, hogy amit Isteni Tervnek neveznek (pl. az ő népében), azok emberi manipulációk.
Emil Fackenheim

Emil Fackenheim arról a felfogásáról ismert, hogy a Holokausztban egy új isteni Kinyilatkoztatást kell látnunk.  Fackenheim szerint a Holokauszt egy "korszakteremtő esemény".
Ez teljesen beleillik a történelemgyárosok terveibe, ilyen eseménynek számnták a Nagy Emberáldozatot, ami persze maga a Világháború volt (mindkettő, vagy az eddigi egynek a két felvonása) és amin belül csak a jókora zsidóirtás kapott kultikus emlékezetet. Valóban Új Korszak megnyitását erőszakolták ki a gigantikus összeesküvés irányítói a mészárlások praktikus és szimbolikus következményeivel, olyanét, mely az emberiségnek nem hiányzott.

Az alábbi teológus is kapizsgálja, hogy itt kultikus áldozattal van dolgunk:
Ignaz Maybaum

Egy ritka nézet részeként, melyet nem vett át semmilyen számottevőbb zsidó, vagy keresztény közösség, Ignaz Maybaum a Holokausztot a bűnök átvállalása legmagasabb formájának tekinti. A zsidó nép valójában az Izajás-féle "szenvedő szolga". A zsidó nép szenved a világ bűneiért.  Felfogásában: "Auschwitzban a zsidók az emberiség bűneit magukra vállalva szenvedtek."
A Wiki állításával szemben ez a "zsidóság, mint az Emberiség Krisztusa"-motívum gyakran megjelenik hivatalos polkorrekt (zsidó) szimbolikus ábrázolásokon is.
Dan Cohn-Sherbok: A keresztre feszített zsidó - húsz évszázad keresztény antiszemitizmus c. könyvében idézi:
"Például a brit zsidó teológus, Ignaz Maybaum azt állítja, hogy a zsidók Isten szenvedő szolgája és áldozati bárány szerepében az emberiség bűneiért haltak meg a koncentrációs táborokban. Maybaum számára Auschwitz a Golgota analógiája és a nácikat Isten akarata eszközének tekinti. Maybaum szerint a Jeremiás 27:6-ban Isten szolgájaként szereplő Nebukadnezár analógiájára Hitler az isteni eszköz szerepét játszotta egy bűnös világ megtisztításában.Istent egy sebészként ábrázolja Auschwitzban, aki egy szükséges műtétet hajt végre, kivágva Izrael egy részét az emberiség testének megújítása érdekében. A zsidók tehát Istennek a világ és népei feletti uralma elhozataláért szenvednek, Isten által kijelölt küldetésük a történelmi haladás elősegítése és az emberiség egy új korszakba juttatásának szolgálata."

A gondolat legdurvább változatában a (szerintem) főcionisták által halálba küldött zsidó tömegeket vádolja bűnösséggel és nyilvánítja őket olyanoknak, akik rászolgáltak büntetésükre, hogy cserébe az Arra Méltók (a Szent Cionisták), bejuthassanak a földi mennyországba, Izrael Államba. E pofátlan teológia megalkotója nem más, mint a hirhedt 
Yosef Ovadia rabbi, a legnagyobb izraeli ultraortodox párt, a Sasz spirituális vezetője, Izrael korábbi szefárd főrabbija:
"A Holokauszt hatmillió áldozata bűnösök lelkének reinkarnációja volt, olyan embereké, akik megsértették a törvényt és mindenféle olyat tettek, amit nem szabad tenni. Ők azért születtek újjá, hogy vezekeljenek."
A wiki-cikkben kibogozhatatlan a forrás, de ha hiteles, a rabbi még a fentire is rá tudott tenni egy jókora lapáttal:
"Még azt is állítják, hogy kijelentette: Hitler egy küldött volt, akinek Isten munkáját kellett elvégeznie, mielőtt eljön a Messiás."
Amennyiben tényleg mondott ilyet, az teljesen alátámasztaná sejtésemet, hogy Ovadia is tagja a cionizmust irányító beavatottak körének, akik nemhogy nem haragszanak Hitlerre, hanem tudják, hogy az ő emberük, ügynökük volt és hogy a nácizmus harci feladata, a Holokausztot beleértve az ő emberkézzel összekontárkodott "Megváltási" tragikomédiájuk nélkülözhetetlen fázisa. Ugyanez tűnik ki Maybaum értelmezéséből is.

Ovadia rabbi e mondásáról is hírhedt a világban:
"Mi szükség van a gojokra? Ők fognak dolgozni, ők fognak vetni, ők fognak aratni. Mi ülni és enni fogunk, mint egy effendi. Ezért lettek a gojok teremtve."
Ezek szerint nemcsak a "gojok" kihasználására kész az "effendi", hanem a cionista, világuralmista Belső Párt egyik tagjaként a Külső Párti, kevésbé kiválasztott zsidók tömegeinek kifacsarható és eldobható citromkénti alkalmazására is.

A fenti "bűnös zsidók pusztultak el a Holokausztban" (a cionizmus iránti közömbösségük volt a bűn...) állítással ugyan szembeszáll a Chabad-szekta "Messiása", de összeesküvéselméletünket nem cáfolja, sőt:
Menachem Mendel Schneerson

A Holokauszt, mint isteni büntetés magyarázatát elvető haredi személyiségek között a legfontosabb a Lubavicsi rabbi, Menachem Mendel Schneerson, aki szerint Isten ilyen ábrázolása blaszfémia. (...) Elvetette a magyarázatot, hogy a Holokauszt az érintett nemzedék bűneinek büntetése lett volna, ezt mondva: 'Hatmillió zsidó elpusztítása olyan szörnyű módon, amely felülmúlta az összes korábbi nemzedék kegyetlenségét, nem valószínű, hogy bűnök büntetéseként történt volna. Talán még maga a Sátán se találna elegendő mennyiségű bűnt ahhoz, hogy ilyen népirtást eredményezzen! Egyáltalán nincs racionális magyarázat a Holokausztra, kivéve a tényt, hogy ez isteni elrendelésre történt... hogy miért történt, az meghaladja az emberi felfogóképességet - de kizárt, hogy bűn büntetése lenne. Épp ellenkezőleg: Mindazokat, akiket meggyilkoltak a Holokausztban, "Kedoshim"-nak, "Szenteknek" nevezik, mivel őket I-n nevének megszenteléseként gyilkolták meg..."
Emlékszünk rá Yuval könyvéből, illetve a "tiszta áldozat" (judaista) vallási szabályából, hogy az Isten Vérbosszúját a Kiddush Hashem, a Név Megszentelése (az eredetihez képest módosult) elve keretében történő kiprovokálásához ÁRTATLANOKAT "kell" feláldozni a "mennyei véroltáron", tehát a Lubavicsi Rebbe ragaszkodása az áldozatok ártatlanságához teljesen logikus, különben az áldozat nem érné el a hatást, még elmaradna a "goj" nemzetek hullahegyekké változtatása... A lubavicsi szekta vezetője szintén beletartozhatott a Nagy Tervbe Beavatottak szűk körébe, elnézve például, hogy világszerte mennyi vezető politikus ápol feltűnően jó kapcsolatot a Chabad helyi vezetőivel, kapásból mondjuk Obama,  Putyin, vagy Orbán Viktor... 

Összefoglalva:

Korunk egyre elburjánzóbb és egyre nagyobb hatalmi terrorral kikényszerített Holokauszt-kultusza hazugságai eltakarják a tényeket, de a zsidóirtás jelenségének vallási eredetét mégis önkéntelenül elárulják, már az elnevezéssel is. A Holokauszt a gnosztikus-kabbalista felforgató háttérhatalmi erők aljas  történelemmanipulációján belül a messianisztikus cionista tervek elengedhetetlen elemeként valósult meg.
A pokoli logikájú tervben a nácizmus és a cionizmus együtt egy érdekes kétfenekű millenarista mozgalom-párost alkotott, melyet ugyanazok a körök hoztak létre. (Most nem beszélve az egyidejűleg szintén általuk létrehozott harmadikról, a bolsevizmusról.) A náci rezsimnek és ideológiának a fogyóeszköz szerepét szánták, valahol az űrrakéta elhasználása után leváló fokozatához hasonlóan, ahol a nácizmusnak csak a cionista "rakéta" célbajuttatásában volt kiszolgáló szerepe, eleve leselejtezésre, kiégésre volt tervezve. A Nagy Előadás rendezői ördögi groteszkséggel kettős szereposztást írtak a résztvevők egy részére, például Hitler a náci Ezeréves Birodalom, mint millenarista mozgalom saját apokaliptikus koreográfiája szerint az e rezsim Szentjeit jelentő Tisztafajú Árják részére a Megváltót játszotta, míg a "keretdarabban", a cionista drámában épp ellentétpárját, a másik főszereplőt, az Antikrisztust! (Az egyszerűség kedvéért nevezzük így a zsidó  apokalipszisben is!)
A zsidók a náci előadásban a Gonosz Antikrisztus katonái, népe közé számítanak, míg az ezt a náci millenarista utópiát "elfogyasztó" cionista utópiában épp a Megváltó üdvözülésre méltó Szentjei közé, a nácik pedig fordítva...

A zsidóirtás a cionizmus számára hajtott praktikus hasznain túl kultikus célú is volt, vallási alapelve a népirtási parancsolatokat magában foglaló judaizmuson belül, annak formális szabályait felülíró emberáldozati kultusz, vérkultusz, a Kiddush Hashem, Isten Nevének Megszentelése.

A cionizmus és a Holokauszt mögött álló vallási-messianisztikus próféciáknak ősidők óta alapeleme a zsidó világuralom igérete, e célt is szolgálják az irracionális jóslatok modern történelmi megvalósítási folyamatai, de ezt nem indokolt minden zsidó uralmaként elképzelni, hiszen a tapasztalatok szerint a legkiválasztottabbak sátáni hierarchiája a zsidók tömegeit éppúgy kész áldozati bárányként használni, mint bárki mást.


Kapcsolódó korábbi bejegyzések:




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése