2015. április 29., szerda

Díszmagyarba öltözött MOSZAD ügynökeink a homokozóban holokamut játszanak .



Díszmagyarba öltözött MOSZAD ügynökeink a homokozóban holokamut játszanak .

Kell -e nekünk ez a homokozó mikor az országban a gyerekek éheznek , a családok feje felül az össze kuporgatott vagyonkájukat az uzsorás bankok elveszik , és ezek a jött ment hazaárulók az utolsó vagyonkánkból is kiforgatnak , most trafik mutyi bank mutyik , a jó ég tudja mivel állnak elő, hogy egzisztenciánkat máról holnapra a porba dobják . Ha állattartó voltál , most nem kapsz földet ahol az állataid legeljenek , éhhalálra itélték állataid , és téged is családostul . De had ne soroljam a tényeket a lényeg nem kell nekünk ez a homokozó , és a MOSZAD ügynökeink sem hiányoznak senkinek, és vagyonuk elkobzásával még talán az állat állományaink is megmenthetők lesznek . Polgárainkból megpróbálnak terrorista képet festeni, hogy legyen nekik ellenségképük. És , hogy a TEK is jól végezze a dolgát , Hát a mi terroristáink mankóval járnak olyan idősek , hogy már foguk is alig van , de ezek a mi terroristáink .A nemzet vagyonát is ő tőlük lopták el , mégis úgy lesz , hogy ők lopták el. Kell a balek a Pintér gyilkosság BT – je több hallottat hagyott a magyar ugaron , mint a Kádári vészkorszak . De azért a vakolók becsületrendjeit büszkén viselik . És nem vesszük észre , hogy az igazi terroristáink ezek a díszmagyarba öltözött politikai elitnek csúfolt maffia csökevények, még akkor is ha a pénz még nincs a kezükben , de már igyekeznek a bankokra rátenni a kezüket.

És hogy mit akarok mondani azt itt vetem papírra.

Ősnyelvünk és a lehazudott történelmünk!



Európai ősgén kutatás területén meg van a térkép, ami 35-40.000 éves, az a Kárpátmedencei magyarság, és a székelység hordozza.

Franciaországban, nyelvészeti kutatás szerint keresték az ősnyelvet, és vizsgálták az összes élő és volt nyelvet.

68%-ban a magyar nyelv tartalmazza az ős gyököket, Türk nyelv 27%-ban, utána a Szanszkrit majd az Indiai 12% ban és a Germán Latin mindössze 5%-ban.








Matsumoto Hideo japán génkutató felfedezte a gének szerepét a népek őstörténetében és megtalálta a japánok génjét, amit kimutatott több eurázsiai népben és a magyarban is. 

A Sciense 2000 nov.-i számában 17 élenjáró genetikus az USA-tól Ukrajnáig közzétette az európai génkutatás eddigi eredményét.

A princetoni egyetem génkutatóinak összefoglaló munkájában szintén érdekes dolgokkal találkozunk. És most pillantsunk bele együtt, hogy mely népek is állnak hozzánk legközelebb a gének alapján és melyek a távoliak. 


A kisebb számok a legközelebb álló népeket jelenti, míg a nagyobbak a messzebb állókat: 


lengyelek 7,  svájciak 14,  skótok 26, németek 8, hollandok 15, spanyolok 27, osztrákok 9, 

angolok 16, finnek 29, oroszok 9, belgák 17, baszkok 30, olaszok 11, dánok 17, svédek 31, 
portugálok 11, norvégok 18, írek 35, franciák 12, csehek 22, lappok 52.







A sátáni hatalom által finanszírozott politikai báb kormányok, vallási dogmák és a média, a megosztásra, a hazugságok megvédésére, a totális butításra, és a történelem hamisításra épül, hogy megalázhassanak, bűntudatba tarthassanak, kifoszthassanak és uralkodhassanak rajtunk.


Elképesztő hazug történelmi és vallási dogmák, a magyarság tudat ellen!







Bizonyított tény, hogy lehetne újra írni az egész történelmet, de a sátáni hatalom érdeke egészen más! 





A világ beavató nyelve a magyar, igazán büszke lehetsz rá!



Színia - Szertan









A Magyarok Eredete - Tények és bizonyítékok


A Magyarok Eredete - Kiszely Istvan 01/2




A Szent Korona vétójoga a pápaválasztásnál


A Szent Korona vétójoga a pápaválasztásnál






A krisztusi tanítás alapja a Szkíta-Magyar Biblia Kr.e. 4000-ből, amely Jézus anyanyelvén, a kaldeusok arámi nyelvén íródott.
Részletek: http://szkitahun.wordpress.com/2011/03/25/kaldeusi-biblia-kaldeusi-osi-szovetseg/


Szent Korona kódja




A Szent Korona kódja Az Időkód









Van-e a világon még egy nép, amelynek ilyen ősi írott emlékei volnának, mint a magyar népnek?


A hieroglif írás is magyar írás.





A fáraók királycímei magyar nyelven íródtak...ma is jól olvashatók...





Várták Isten Fia születését...





Az istenek nem istenek, csak híres őseink, szentek, akik magyarok a vízözön utánról...




A piramisok és templomok szövegei magyar nyelven jól olvashatók...







A sírokban, koporsókon is magyar szövegek olvashatók...






Hittek a halál utáni életben. Tudták, hogy van ítélet, Pokol és Mennyország.




Ez az oldal a Magyar rovásírás leletek megfejtései és képei folytatása.

Az ősi magyar rovás és hieroglif írás mássalhangzós írás. Megfejtése nehéz, mert a magyar nyelvbe más magánhangzók behelyettesítésével más szót és értelmet kapok. Lehet több olvasata is egy szövegnek. Pl: R jelét olvashatom ar, ár, er, úr, űr, ra, rá, re, rí, ró, stb szótagként. Ugyanígy minden mássalhangzónkhoz tudok magánhangzókat kötni. Az itt bemutatott olvasataim közül mindezeket figyelembe vettem. Minden mássalhangzót felhasználtam, egyet sem hagytam ki, egyet sem cseréltem fel a szavak értelme megfejtésekor. A korabeli író meghagyta az utókorban élő olvasóknak az értelmezés szabadságát, de csak magyar nyelven.

A kövek fognak megszólalni...


Magyarul jól olvasható nemzeti kincsek képeit és elolvasásuk módját mutatom be, melyek sok esetben a történelem előttről, a bibliai időkből, az őskorból, vagy a vízözön előtti időkből származnak. A legrégibb leletet 14 ezer évesre becsülték. A kincsek korának meghatározását idegen nyelvű kutatók írják le internetes honlapjaikon, melyeket tudományos módszerekkel ellenőriztek, de arra nem jöttek rá, hogy

BIZONYÍTÉKOK MAGYAR NYELVŰEK.
Több feliratot én fordítottam először rovás-magyar betűről a mai írásunk szerinti latin-
magyar betűkre.

Ezen a honlapon a bizonyítékokat mutatom be, hogy a híres Egyiptomi Birodalom Magyar Nyelvű állam volt, a fáraók magyarok voltak, az isteneknek nevezett személyek nem istenek, de híres emberek a Vízözön utáni korból. A legtöbb bemutatott leletet én fordítottam magyar - hieroglif írásról mai latin betűs írásunkra.

Minden jel mellé beírtam a mai betűinket, nem tettem hozzá, nem vettem el belőle, minden jelet felhasználtam és összeolvastam.


(A magyar népek egyik legcsodálatosabb országa, ma Egyiptom.)

Az magyarkodik, és azt mondja a magyarkodás vádját, aki kevésbé magyar. Az nacionalista és az mondja a nacionalizmus vádját, aki kevésbé hazafi.



Tutanhamon koporsóján magyar szöveg van


Tutanhamon (=Tudónk a Mén) koporsójának talpazatán is magyar szöveg van, ezt már természetesnek veszi mindaz a kedves olvasó, aki az előző címeknél 129 hieroglif leletet velem olvasott.

 A szöveget balról jobbra olvasom, oszloponként fentről lefele, a képre írtam  sorszámokkal, az olvasás menetét.


Az írásjeleket, olvassuk közösen:




  1. Népe két honában, Nap Képe, 3 nép ura két honban(honból) 
  2. hívta (értsd: a kar lefele áll, meghalt) királyodat ki, Isten-be (értsd: Isten a királyt magához hívta). 
  3. Hunok magyar király ura, Úr képe (értsd: Isten képe, földi helyettese.) Hármak
  4. nagy főura (ez a fáraó szó), Úrfőnk, élet honában él/úr ( a jelet kétféleképp tudom olvasni, ha az élet honában, tehát az Örök életben él, - értelmes a mondat. Ha az örök életben úr, -értelmes a mondat.).
  5. Itten árpádi magyar honi hódolók Napúr Nagyurat
  6. három magyarok Napurát (értsd: Napkirályát) Népe honába kíséri koporsóját. ( A járó lábak a koporsót jelentő doboz alatt.)





 


Most az alsó oszlopokat olvasom a képen bejelölt sorrendben. Mikor középre érünk, a képírást kell olvasni, utána befejezésül ismét a jeleket .
7, Fő jó  magyar (mai szórendünkkel: Jó Főmagyar) a nagy trónod Szüze idebent honodban (értsd: a koporsóban őrzi a tested).

8, Napúrban pap magyar főn nagyúr király. Úr Isten


9, honában, Istennél hazájában Magyar...


Most a képírás jeleit olvasom össze, beírtam a színes képre:


Nagy alakú úrnő, a szűz, a kinek tollas kezei felfelé állnak. Aki ránézett, azonnal tudta a képírási jelentését:


Magyarok Nagyasszonya,  Királynője, a Szűz. (Innen az Ízisz név)


Magyar Arany Országban (értsd: Arany Magyarország) itt úrnőd ( szem+orr+száj+nyak = összecsengése Szemországnak, itt ) Napországnak


Füle: árpádi,


kendője: nemes,


nyakéke: úr,


mellei: nő. Együtt olvasva:  Arany Magyarországnak,  Napországnak árpádi nemes Úrnője.

Tollak: magyarok,


karja áll: király,


alakja: nő, úrnő.


Széke: Arany Magyarország honában védelmezőt...


10, rövid oszloppal folytatom: kap a magyar (haza).







(Mai megfogalmazással: A népe abba a földbe temeti urát a Napkirályt, amit tőle kapott, hogy azon élni tudjon.)

Összefoglalva:

Megtudtuk Tudónk a Mén magyar királyról, hogy a mai fogalmainkkal Alsó és Felső Egyiptom ura volt, 3 nép ura. (Már korábban írtam: magyarok, kusok, hunok ura.) A földön Isten képe, helyetteseként uralkodott, de most Magyar Isten magához hívta az Örök Életbe. Népei kísérik a koporsóját a sírhoz (holtak honába). A Főmagyar testét és koporsóját a Szűz őrzi. 

Ő a Magyarok Nagyasszonya, Királynője. Arany Magyarországnak, Napországnak árpádi nemes Úrnője. Arany Magyarország védelmezője.

A népe imádkozik királyáért  és abba a földbe temeti urát a Napkirályt, amit tőle kapott, hogy azon éljen.


MInd magyar nyelven jól érthető csodálatos szöveg, Kr. e.: 1330-40 körüli időből. Kb háromezer évvel megelőzi a Halotti beszédet. (Isten neve Magyar, ezért még Petőfinél is a Magyarok Istenére esküszünk...most is van Magyarok Nagyasszonya ünnepünk.) Hagyományaink régebbiek mint gondolták...

Árpád neve gyakran szerepel, királyaink (fáraók), híres őseink az ő leszármazottainak tartják magukat. Árpád vezérünknek tudatosan választották e nevet. Az ősi időkben egy Árpád a vízözön után szervezte meg az újrakezdést.

 Katt: Árpád neve a Régi Keleten  "Ezen a területen az eredeti lakosság igen hosszú ideig, a jelen időszámítás 635. esztendejéig folyamatosan élt."


 A helyes olvasás első feltétele az, hogy minden egyes jel hangértékét felhasználom egyet sem hagyva ki, egyet sem módosítva. Jelen és minden esetben ez így történt.

A második ismérv az, hogy eredményül értelmes mondatot kapunk amelyben a szavak egymással szoros gondolati egységbe kapcsolódnak! Olvasatom ennek a kívánalomnak is megfelel.

 Végül harmadszor legyen meg az írásnak a korra jellemző fonetikus grafikája. Ezt is látjuk. Írástechnikailag tehát nem lehet az olvasás ellen kifogást emelni. A helyes megfejtésnek azonban tárgyi ismérvei is vannak, ezeket láttuk.

 Talán felesleges újra felhívni a figyelmet arra, hogy a tárgyalt írott magyar nyelvemlékek nem az Ural hegység vidékéről kerültek elő, hanem a Nílus felső völgyéből és hogy az egyiptomi-magyar közös szavak nagy dörömböléssel követelik, a magyar eredet ural- szibériai elméletének módosítását.

" A TUDÁST ...  INGYEN KAPTÁTOK, INGYEN IS ADJÁTOK..."


RÉSZLETEK: http://www.rovasoldal2.eoldal.hu


Eltitkolt 1848


A magyar történelem könyvek semmit sem érnek. Hazugságok, eltussolt igazságok és eltitkolt hőstettek. Csak a veszteségek, vereségek és árulások vannak kiemelve benne. Minden megvan benne, ami csak egyre mutat, vesztes nép vagyunk. A lelki beteg magyar receptkönyvének is nevezhető, a sok tűzre és zúzdába való, zsidó gyökerű megtévesztő iromány. A magyar történelem véleményformáló és költségvetési támogatásból működő központjai megszállás alatt vannak, és voltak korábban is. Jól tükrözik ezt a kikerülő hazugságok könyvbe kötve, vagy az iskolai tankönyvek.
Az 1848-as forradalomnak és szabadságharcnak már a hivatalos elnevezése is hazugság. Nem 1848-as forradalom és szabadságharc, hanem forradalom, szabadságharc - és polgárháború.
A történelmi könyvek nem beszélnek nagyon a horvátok támadásairól, a szerbek csapásairól vagy a románok harcairól a magyarság ellen. De más is titokban maradt, történetesen a legtitkoltabb epizód az 1848-as zsidók elleni pogromok. Mondhatnánk, hogy Magyarország németajkú városi polgársága és a magyarság hamarabb akart leszámolni a zsidók pénzügyi és uzsorás elnyomásával, mint a Habsburgokkal. Azonban a magyar politikai élet és a birodalmi liberális gondolkodás, a zsidókkal szembeni engedmények mind gondot okoztak a hétköznapi becsületes embereknek.
Az 1840-es törvénycikk zsidópártisága
A bécsi udvar azon volt, hogy javítson zsidóságának helyzetén. A felsőtáblai vitában Eötvös József kortársai között az elsők között vetette fel a keresztény társadalom felelősségét ”a gyűlölt zsidó tulajdonságok” kialakulásában: A főrendiek közül Dessewffy Aurél is szorgalmazta a zsidók jogi egyenlőségének megvalósítását. A hosszas vita után megalkotott 1840. évi 29. törvénycikk az alábbiak szerint rendelkezett:


  1. nem törölte el a türelmi adót
  2. az egységes birodalom elve alapján nem korlátozta a zsidók bevándorlását
  3. megengedte, hogy a zsidók bármely vidéken letelepedhessenek az országban
  4. megengedte a zsidóknak a szabad kereskedelmet, gyáralapítást, bármely mesterség gyakorlását
  5. állandó vezeték és személynév használatára kötelezett

Legnagyobb vívmánya a szabad letelepedés volt, mert ettől kezdve a szabad királyi városok is megnyíltak előttük (bár a bányavárosok továbbra is zárva maradtak). Ennek hatására soha nem tapasztalt betelepedés kezdődött: becslések szerint 1840-1850 között 76 ezer zsidó érkezett Magyarországra, s a természetes belső szaporulattal együtt 10 év alatt 244 ezerről 368 ezerre nőtt a zsidóság létszáma, az összlakosságon belüli aránya elérte a 3,6%-ot. Nem más folyt, mint a zsidó terjeszkedés, miközben a politikai „elit” rászabadította a társadalom minden rétegére ezt a csőcseléket, amely Galíciából jött be és jórészt, oda is már száműzte őket az orosz cár politikai-gazdasági bölcsessége.
Nem csoda, hogy mind a magyar, mind pedig a magyarországi németség egyből szembe ugrott 1848-ban a zsidókkal, hiszen a galíciai jövevény zsidó had sok dolgot tönkre tett és mindenkinek rontotta az üzletét. Aljasság, uzsorás és körmönfont taktikák, a gazdasági hatalom megragadásának aljas módszerei jellemezték már ekkor is őket. Mindent megszálltak és elloptak. Tönkretették Hegyalja örmény és görög borkereskedőit. Megszállták a magyar terménykereskedelmet. A magyart több helyen földtúrónak használták és mindenből a lehető legnagyobb hasznot fölözték le. Azonban jött egy történelmi rés, amikor megfizethettek az elnyomottak a gazember hordának. Nem haboztak jó németajkú polgáraink és a magyarok, az első pillanatban ütöttek és odacsaptak ennek az élősködő gazdasági bűnöző hadnak. Március 17-én elkezdődtek már a dicsőséges napok. A zsidókat kezdték megcsapni hős forradalmáraink és megkezdték zsidóellenes szabadságharcukat.
1848.03.17. Pest A zsidók elleni forradalom és szabadságharc kezdete. Itt zsidók nem léphetnek be a nemzetőrségbe, számukra külön egységeket szerveznek. A pesti polgárőrség magyar gyalogzászlóaljának tagjai gyűlést tartottak, és kijelentették, hogy inkább mindnyájan leteszik a fegyvert, mintsem hogy akár egyetlen zsidóval is együtt szolgáljanak a nemzetőrségben. Ugyanígy határoztak a német vezényleti nyelvű dragonyosok, vadászok, illetve a magyar vezényleti nyelvű „huszárok” is.
1848.03.20-21 Eperjes Egy pálinkamérés-bérlő ügyvéd kezdeményezésére népgyűlést hívtak össze a zsidók ellen. A városbíró azonban nem volt hajlandó elnökölni a rendezvényen, így az eredménytelenül feloszlott. Miután megérkezett Batthyány miniszterelnök körlevele, melyben a rend fenntartását a hatóságok kötelességévé tette, a városbíró közölte a bujtogatóval, hogy bármilyen antiszemita incidensért őt teszi felelőssé. Így a zsidók ablakainak tervezett betörése sajnos elmaradt.
1848.03.19-20. Szeged A lakosság antiszemita tüntetést rendez a piacon. A szegedi zsidók március 19-én hálaadó istentiszteletet tartottak a piacon. Másnap a nép felszaggatta a járdaköveket mondván, hogy a helyet „Mózes követői lábaikkal megfertőztették.”
1848.03.23. Varasd Zsidóellenes zavargások törnek ki, majd elüldözik a zsidókat. Március 23-án zsidóellenes zavargások törtek ki „a zsidók élete és vagyona ellen”. Az izraelitákat ezután kitiltották a városból.
1848.03.26. Óbuda Összetűzések törnek ki a magyar és zsidó nemzetőrök között, a zsidókat kizárják a nemzetőrségből. A helyi zsidó és magyar nemzetőrök között állandósultak az összeütközések, ezért az izraeliták csak a sorkatonasággal együtt mertek járőrözni. A Pest megyei Rendre Ügyelő Választmány emiatt március 26-án úgy döntött, hogy a zsidókat időlegesen kizárja a nemzetőri szolgálatból.
1848.03.28-04.17. Temesvár A lakosság ki akarja űzni a zsidókat Temesvárról, de a kormány közbelépése miatt erre végül nem kerül sor. Temesváron a legtöbb zsidó a Gyárváros nevű peremkerületben lakott. Március végén a helyi, többnyire horvát polgárok a városkapitány elnöklete mellett magukhoz hívták a zsidó családfőket, szidalmazták és felszólították őket, hogy távozzanak a városból. Preyer János polgármester ugyanaznap jelentette Batthyánynak, hogy a lakosság nagyobb része „a zsidók ellen olyannyira felhevült, hogy azon esetre, ha a zsidók emancipációja törvénnyé válnék, itt helyütt is sajnos eseményektül tartani kellene.” Április 10-én Preyer felterjesztette a helybeli kereskedelmi társulatok, céhek és más polgárok nyolc pontból álló petícióját. Ez a következőket kérte: a zsidókat utasítsák ki a belvárosból és a külvárosokból, tiltsák el őket „a belső városban házaknak vevésétől, az árucikkek és kézimunkáknak szállítása iránti nyilvános árverésektől, úgyszinte a vendégfogadók s kávéházaknak kibéreltetésétől”, szüntessék meg a házalói és kereskedői ténykedésüket, tiltsák el „a zsidókat és egyéb idegen kereskedőket a helybeli heti vásárokoni árulástól”, a helybeli országos vásárt a jövőben korábbi helyén, a városon kívül tartsák, és a jövőben a Helytartótanács a városi tanács, a céhek és kereskedelmi társulatok beleegyezése nélkül senkinek ne adjon „kereskedelmi és mesterségi jog iránti engedelmet.”
1848.03.27-04.04. Pécs A lakosság nyomására a városi hatóságok kiűzik a zsidókat, akik a kormány közbelépésre végül visszatérhetnek Pécsre. Március 26-án Pintér Mihály városi főbíró arról értesült, hogy többen a zsidók kiűzésére készülnek, ezért rábeszélte a zsidó kereskedőket, hogy másnap ne nyissanak ki. Március 27-én a városi tanács ülésén „számos lakos” (a Pesther Zeitung szerint 2000 fő) azt követelte, hogy a zsidóság „háromszor 24 óra alatt e városbuli kiköltözésre szoríttassék.” A tanács tagjai sikertelenül próbálták elmagyarázni nekik, hogy a lakhatási engedéllyel rendelkező zsidókat nem tilthatják ki. Így „minden felszólítás, csillapítás hasztalan lévén, s ellenállásra erő nem lévén, nehogy a közrend megzavartassék”, a gyűlés kimondta, hogy a zsidóknak költözniük kell. A tanács délután 4 órakor újabb gyűlést tartott, és elrendelte, hogy „a zsidók akármi bántalmakkal ne illettessenek, vagyonok és személyek bátorsága megőriztessék.” Az ülésen ismertették a zsidók kérelmét, amelyben arra kérték a hatóságokat, hogy a városban maradhassanak. Ugyanezen a napon Perczel Imre, Baranya megye másodalispánja tiltakozott a városi tanácsnál a kitiltó határozat ellen, és egyben jelentette az ügyet Batthyány Lajos miniszterelnöknek. Március 28. és 30. között 40 zsidó család elköltözött a városból. Atrocitásokra nem került sor. A helyben maradt zsidók március 28-i hirdetményükben védelmet kértek „a tiszta keblű hazafiaktól”. Március 29-én a városi tanács a közhangulat megnyugtatására úgy határozott, hogy kiutasítja a városból az engedély nélkül ott tartózkodó zsidókat. Másnap Pintér Mihály főbíró jelentette Batthyánynak, hogy a 40 család nagyobb része elhagyta a várost, és visszatért oda, ahonnan beköltözött. 
1848.03.29-04.13. Esztergom A városi lakosság ki akarja űzni a zsidókat. Néhány erőszakos cselekményre is sor került, de a helyi hatóságok és a kormány fellépésére helyreáll a rend. Március 29-én éjjel a megyei hatósághoz tartozó Szenttamás mezővárosban a zsidókkal szembeni „ellenszenv szóval és némü ingerültséggel mutatkozott”. A tisztviselők erélyes felszólítása után azonban a nép csendesen szétoszlott. A megye a zsidóellenes hangulat lecsillapítására Besze Jánost rendelte ki. Aznap Kakass Ferenc városkapitány jelentette, hogy az egész város „a zsidóság elleni ingerültségben van, és azokat a városból erőszakkal kiűzni törekszik.” A városi tanács a közrend fenntartására utasította a nemzetőrséget. Ugyanakkor felszólította a kapitányi hivatalt, hogy az ellenőrizze a helyi zsidók lakhatási engedélyét. Az ilyen dokumentummal nem rendelkezőket ki kellett utasítani a városból és tilos volt újabb zsidók befogadni.
1848.04.04-24. Szombathely. A Nemzetőrség megrohanja a zsinagógát és kifosztja a zsidók házait, a helyi hatóságok pedig kiutasítják őket a városból. A rendet a kormány és a katonaság állítja helyre. Április 4-én este 7 órakor a gyakorlatozásból hazafelé tartó nemzetőrség egy része feldúlta a szombathelyi zsinagógát, kifosztotta a zsidók által bérelt szőkeföldi borospincéket, és megtámadta a szentmártoni és perinti izraeliták házait.
1848.04.06. Rábahídvég A lakosság antiszemita tüntetést rendez és zsidó házakat támad meg. Este fél 8-kor „az összes közbirtokosság mintegy kétharmada a kebelbeli zsidóság kitiltására összealakulván”, nagy lármával végigjárta az utcákat. Három zsidó lakos ablakait betörték, többeket „gúnyos káromló” szavakkal illetnek.
1848.04.09-16. Kőszeg A lakosság követeli a zsidók kiűzését, kisebb erőszakos cselekményekre, ablakbeverésekre is sor kerül. A délutáni órákban a gyakorlatozásra összegyűlt nemzetőrség és a nézelődők előtt felolvasták a Miniszteri Országos Ideiglenes Bizottmány április 3-án kelt rendeletét a zsidók védelméről. Erre a több száz főnyi, főleg szegényebb elemekből, napszámosokból, szőlőkapásokból álló tömeg kijelentette, hogy nem megvédeni, hanem inkább elüldözni kívánják a zsidókat. A feldühödött sokaságot az elöljáróságnak nem sikerült jobb belátásra bírni, ezért a vezetés a városházához vonult vissza. A tömeg ide is követte őket, és csak akkor oszlott fel, amikor a főbíró megígérte, hogy minél előbb gyűlést hív össze a sérelmek rendezésére.
1848.04.14-16. Nagyenyed A lakosság egy részének nyomására az 1837 előtt beköltözött zsidókat kiűzik a településről.
1848.04.12-13. Buda A polgárok egy csoportja zsidóellenes zavargásra készül, de a pesti ifjúság megakadályozza a tervezett támadást. Az április 13-i helyi tisztújításra tabáni polgárok antiszemita zavargásokat készítettek elő. Az erről értesülő Einhorn Ignác április 12-én este felkereste a Pillwaxban az ifjúság képviselőit, akik segítséget ígértek.
1848.04.19-25. Nádas A lakosság feldúlja és kifosztja a zsinagógát és a zsidó házakat.
1848.04.23-25. Pozsony A két napig tartó, halálos áldozatokat is követelő pogrom során a hadsereg és a polgárőrség utcai harcokat vív a fosztogató zsidóellenes erőkkel. A városban már március 19-21-én antiszemita zavargások törtek ki, amelyeket a katonaság, a nemzetőrség és az országgyűlési ifjak erőteljes fellépése fojtott el. A hamu alatt azonban tovább izzott a parázs. Április 23-án az esti órákban néhány száz, botokkal felfegyverkezett mesterinas katonai rendben megindult zsidónegyed felé, a Várhegy Duna felőli kapujához. Útközben nagy tömeg csatlakozott hozzájuk. A nép állítólag amiatt elégedetlenkedett, hogy a zsidók húsvétkor nemcsak a várhegyi zsidónegyedben lévő, hanem az azon kívül található boltjaikat is nyitva tartották. A kapuhoz érve a sokaság elkezdte gúnyolni a zsidókat, azok pedig köveket hajigáltak a tömeg felé. Ezt követően a tüntetők megtámadták és kifosztották a kapu előtti, illetve a Várhegyen kívül lévő zsidó boltokat.
1848.04.27-29. Szered és környéke A tömeg feldúlja és kirabolja a zsidók lakásait és üzleteit, kifosztja a zsinagógákat. A rendet a katonaság állítja helyre.
1848.05.02. Vágújhely A program során több ezren támadnak a helyi zsidókra, lakásaikat kifosztják és feldúlják, két zsidót megölnek. A zavargásoknak a nemzetőrség vet véget. Sajnos a Batthyány kormány meghozta az április 3-i emancipációs törvényt.
Sajnos a kormány megvédte ezeket a közellenségnek számító uzsorásokat ekkor is. 1867 után jogaik tovább bővültek, majd később ők irányították a vörös terrort, végül pedig ránk szabadítottak egy millió cigányt, és az uzsorázást most már IMF cimbora bankjaikon keresztül végzik. Azonban reméljük, hogy hamarosan végleg lezárhatjuk ezt a korszakot!
Jövőnk.info - Történelmi Tényfeltáró Munkacsoport




VISSZAÁLLÍTHATÓ A SZENT KORONA ORSZÁGAINAK UNIÓJA! 

2014/02/02 Nemzeti InternetFigyelő (NIF) 

A napokban értesültem Geönceöl Gyulától arról, amit az alábbiakban Cúth János fogalmazott össze, ill. először hozott nyilvánosságra hazánkban. 
Mivel régi vesszőparipám a Szentkorona Országainak Uniója, így örömmel adom közre a cikket. Olvassuk el, s tanuljunk belőle! Tanuljuk meg, hogy a lehetőség mindig az igazság oldalán áll, még akkor is, ha ez nem könnyen észrevehető! 
Bene Gábor 


LESZ TÖRTÉNELMI MAGYARORSZÁG! 

Visszaállítható a Szent Korona Országainak Uniója! 

A minap kaptam kézhez nagyrabecsült barátom, Geönczeöl Gyula felkérését arra vonatkozóan, hogy ismételten megosszam ismerőseimmel és barátaimmal azt a páratlan és fölbecsülhetetlen értékű dokumentumot, amely a számunkra legfájóbb, lelkünket máig égető, húsunkba vágó kérdésről, Trianon kérdéséről intézkedett (volna) abszolút kielégítő módon. Mielőtt magát a dokumentumot ismertetném, szükséges azt történelmi keretbe helyezni, hogy érthető és világos legyen. 

1990-et írtunk, amikor egyes nemzetek számára valóban történelmi változások történtek, természetesen kisebb-nagyobb áldozatok árán, de megtörténtek. A Szovjetunió széthullott. Az általa korábban bekebelezett országok önállósultak, Jugoszlávia elemeire bomlott, Csehszlovákia két részre oszlott, stb. Mindez természetesen nem ment végbe spontán módon, s mindebben egyező álláspontra kellett jutniuk az európai nagyhatalmaknak. Ez meg is történt annak érdekében, hogy az egyes, önállóságra törekvő országok igényei kapcsán nehogy politikai vagy gazdasági összeütközésekre kerüljön sor a nagyhatalmak között. Ilyen szempontból került terítékre Magyarország jóvátételi kérelmének megtárgyalása is. A két leginkább érintett nagyhatalom, a volt Szovjetunió akkori vezetői, Gorbacsovval az élen, Németország akkori kancellárja, Kohl és bizalmasai 1990 szeptemberében titkos tanácskozásra ültek össze Genfben, hogy egyezségre jussanak "Közép-Európa földrajzi-politikai kérdéseiben"... 

Most tessék figyelni!: Ezek a nagyhatalmak teljesen tisztában voltak azzal, hogy a többi európai országhoz hasonlóan, Magyarország is benyújtja jogos követelését történelmi határainak visszaállítása érdekében, azaz a gyalázatos és becstelen trianoni országcsonkítás jóvátétele, az eredeti, történelmi-földrajzi állapotok visszarendezése érdekében. Ez egyáltalán nem volt kérdéses sem a német, sem az akkori szovjet vezetés számára. Annak érdekében tehát, hogy a magyar követelés benyújtása idején a két leginkább érintett nagyhatalom felkészülten és egyetértésben tudjon szembesülni a várható magyar követelésekkel, egy 12 pontból álló dokumentumot állítottak össze. 

Az alábbi dokumentum szövegét elsőként a cseh Politika című, magánkézben lévő politikai és gazdasági hetilap közölte 1991. november 20.-án. A Szabad Újság, amely a mai napig legkitűnőbb képviselője a felvidéki magyarság érdekeinek, 1992. október elsején jutott hozzá a két nagyhatalom szakértői által összeállított dokumentumhoz, amelyet alább csaknem teljes terjedelmében adok közre, a bennünket nem, vagy kevéssé érintő passzusok kihagyásával: 

1. A Német Szövetségi Köztársaság kompenzálást követel a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségétől az annektált Kelet-Poroszországért és az Odera-Neissetől keletre fekvő térségért; 
2. ... 
3. A Szovjetunió nem fogja akadályozni Csehszlovákia felbomlását, mégpedig amiatt, hogy nincs elég garancia a közép-európai politikai egyensúlyra, illetve amiatt, hogy nincs elegendő feltétel Csehszlovákia nemzeteinek államalkotó tényezőként való elismeréséhez; 
4. A Szovjetunió egyetért azzal, hogy a cseh-morva régió a jövőben , 12-15 éven belül bekerül az NSZK gazdasági érdekszférájába. Egyetért továbbá a régiónak Németországba történő politikai átirányításával; 
5. ... 
6. Tekintettel arra, hogy amennyiben Magyarország hajlandó volna megőrizni a politikai és gazdasági stabilitást a Duna menti régióban, a SZOVJETUNIÓ ÉS AZ NSZK NEM FOGJA AKADÁLYOZNI A TRIANONI SZERZŐDÉSIG ÉRVÉNYES HATÁROK VISSZAÁLLÍTÁSÁT. Az NSZK növeli a Magyarországnak nyújtandó gazdasági segítséget, hogy a magyarországi életszínvonalat a szlovákiai fölé emelje, hogy azzal a Magyarországhoz történő csatlakozás a szlovákok számára is vonzó legyen 
7. A Szovjetuniónak nincsenek ellenvetései azzal szemben, hogy német egyetemeket és középiskolákat alapítsanak a cseh-morva régióban, s ezeket az oktatási intézményeket Németország finanszírozza; 
8. A Szovjetuniónak nincsenek ellenvetései Jugoszlávia feloszlásával szemben, egyetért Horvátországnak és Szlovéniának az NSZK gazdasági érdekszférájába történő átkerülésével; 
9. ... 
10. Az NSZK nem kötelezi el magát Ukrajna, Litvánia, Lettország és Észtország kérdésében, s e térségeket nem tekinti az elviselhető mértéken felül gazdasági érdekszférájának; 
11. A SZOVJETUNIÓ NEM FOGJA AKADÁLYOZNI KÁRPÁTALJA LESZAKADÁSÁT AZ UKRÁN NACIONALISTÁK DESTABILIZÁCIÓS TEVÉKENYSÉGE ESETÉBEN, ÉS AZT SEM, HOGY KÁRPÁTALJA A MAGYAR KÖZTÁRSASÁGHOZ CSATLAKOZZON; 
12. A Szovjetuniónak nincsenek ellenvetései a cseh határvidék szovjetek és németek általi fokozatos kolonizálásával szemben. 

Íme a nagyhatalmi szerződés, amely megalapozta a magyar nemzetet ért legnagyobb és legbecstelenebb csapás jóvátételét, a magyar lelkek gyógyulását, a történelmi Magyarország határainak visszaállítását! A nemzetidegen és áruló, anti-magyar kormány (Antallal az élen), azonban elárulta a nemzetet, és föl se vetette a jogos trianoni jóvátétel, a jogos határrevízió kérdését. Nemzetünk sok évezredes történelmében ilyen arányú árulásra nincs példa! Sajnos, mivel ez a dokumentum "titkos" volt, valóban csak kevesen szerezhettek róla tudomást, így nem válhatott mozgósító erejű üzenetté, amelynek hatására megfelelő lépésekre lehetett volna kényszeríteni a hatalmat bitorló kormányt. Maradt tehát az árulás, a csonka hon, az elszakított magyar milliók megaláztatása, kisemmizése, folyamatos beolvasztása és a lelkek nyomorgatása... 
Ámde nem véglegesen! A Történelmi Magyarország - a Kárpát-medencei Szent Koronai Országai - továbbra is követelik a maguk jussát. Igaz, immár nem a fenti dokumentum alapján, mert annak időszerűsége felett elszállt az idő. Ennek ellenére ott tartunk, hogy bármely "magyar" kormány egyetlen nyikkanására, egyetlen beadványára elindulhat a lavina, amely maga után vonja a Történelmi Magyarország visszaállítását! 

Ez hamarosan meg fog történni, s a területrablóknak még arra sem lesz idejük, hogy szájukra vegyék álnok és hamis szólamaikat. Nem lesz idejük krokodilkönnyeik szétmaszatolására, mert olyan hatalom fogja követelni a határrevíziót, amellyel szemben pillanatnyilag nem létezhet ellenvetés. Ez természetesen bennünket sem vigasztal. Arról a láthatatlan hatalomról beszélek, amely észrevétlenül hódít teret Magyarországon, észrevétlenül lopakodott a hatalomba, s szinte észrevétlenül érvényesíti akaratát. A betelepülésük folyamatos, s mint olyanok, semmivel sem elégednek meg. Amikor - bármelyik pillanatban - úgy döntenek, hogy az országon belüli hatalmuk elég erős és immár megdönthetetlen, nem elégednek meg tovább az ország jelenlegi területével, mert hatalom-és területéhségük is határtalan. Kihirdetik tehát a trianoni országcsonkítás jogtalanságát és annak tarthatatlanságát, aminek jóvátételéhez azonnal csatlakozik majd a világ összes állama, kivéve a területrablókat, s a régi, t örténelmi határok újrarajzolása immár csak a technikai megvalósítás idejét igényli... Mindenki eldöntheti magában, hogy ez mit jelent majd számunkra. Tény, hogy világraszóló ünneplésre nem lesz okunk. Sajnos ezt eredményezte folyamatos elárultatásunk és a magyar (?) diplomácia, valamint politika impotenciája. Mindezek ellenére, ezzel kapcsolatban azt üzenem a Magyarországot körülvevő területrablóknak, hogy lassan vége a pünkösdi királyságnak!.. Az a Magyarországon kiterebélyesedő hatalom, amely bennünket is nyomaszt, rájuk telepszik, s egyik napról a másikra beléjük fojtja a szuszt új, viharos sebességgel meghozott törvényekkel és rendeletekkel. Még azt sem dönthetik el végérvényesen, hogy mit is hazudtak maguknak: "nagymorva" státuszt vagy dák dicsőséget, arra ébrednek, hogy tehetetlen rabszolgákká váltak. 

Velünk egységben felléphettek volna minden idők legkegyetlenebb és legádázabb rabszolgatartói ellen, de mivel se nem láttak, se nem hallottak a bennük mesterségesen felszított magyarellenesség szürkehályogán keresztül, eszük ágában sem volt velünk szövetkezni, hogy együttesen lesöpörjük magunkról a közös ellenséget, azt a pióca réteget, amely ránk telepedett és megfojtással fenyeget bennünket. Pedig együttesen megtehettük volna... Mi, magyarok voltunk számukra az "ellenség". Ehhez a magyarellenességhez és magyargyűlölethez gyűjtötték és halmozták magukban a kocsmabölcsességet és hazug szólamokat. Ennek most érik be a gyümölcse: Külön-külön lesznek bedarálva és a történelem süllyesztőjébe hányva, ahol a pokol, mély, fekete gyászdrapériája alatt elhal a "Madari za Dunaj" hőzöngés. 

Cúth János


Hitler zsidó kollaboránsai - I. - "Add, hogy 


a gojok kezébe kerüljünk, csak ne adj 


minket zsidó ügynök kezére!"



A fenti idézet ("Add, hogy a gojok kezébe kerüljünk, csak ne adj minket zsidó ügynök kezére!") egy tragikus fekete humorral megfogalmazott viccbeli ima volt amit túlélők visszaemlékezése szerint a második világháborús lengyel gettókban, például a varsóiban mondogattak a zsidó kisemberek. Amikor a hitleri náci fenevad által képviselt végveszélyt fokozva zsidó zsidónak farkasa volt...

A minapi hír szerint a kormány Orbán Viktor személyes döntése nyomán visszavonta a döntést a német megszállás tervezett emlékművének megépítéséről, mely az utóbbi időszakban  a zsidólobbiból  a tőle megszokott hisztérikus, kettős mércén alapuló támadást váltotta ki minden létező tömegkommunikációs médiumban. (Népszabadság: 
Elszállt a birodalmi sas: nem lesz megszállási emlékmű )

A hisztérikus magyargyűlölet kampányában a zsidólobbi legfőbb vádja az, nemcsak a szerintük történelemhamisító emlékmű ellen, hanem a magyarság ellen (most és mindörökké), hogy a zsidók deportálásában, illetve megsemmisítésében az emlékműterv szimbolikájával sugalltakkal ellentétben nemcsak a náci németek bűnösök, mert a magyar állam és a magyar nép 
lelkes és túlbuzgó együttműködése, KOLLABORÁCIÓJA nélkül a népirtásra nem kerülhetett volna sor.
Csak egyetlen példa, hogy e perverz felfogásban lényegében 
már a magyarság  válik kollektíven a Holokauszt főbűnösévéaz Index cikke az emlékműépítés elhalasztásáról e mondattal zárul:
"A korszakot kutató, elismert történészek azonban egyetértenek abban, hogy a tömeges deportálás a magyar szervek túlbuzgóságának az eredménye."
Értjük, ha nincsenek túlbuzgó magyar szervek, nincs tömeges deportálás, Hitler szerepe a dologban jelentéktelen... A kampány részeként Radnóti Zoltán, a Bét Sálom Zsinagóga "Zolirabbija"  blogján közzétett eredeti dokumentumok nyomán a Mandiner közölt egy iratgyűjteményt a gettóba hurcolt zsidók javainak igénybevételéről, amit "a zsidóvagyon (magyar) össznépi szétrablásaként" tálalnak:"Így zsidótlanított a magyar állam". A zsidó közvéleményformálók e manapság tipikus álláspontja az Amerikai Népszava megfogalmazásában:
A történelemhamisítás lényege, hogy minden felelősséget a német nácik és a nyilasok nyakába helyezze, a magyar “keresztény-nemzeti” jobboldal antiszemitizmusát, a népirtásban játszott szerepét és felelősségét letagadja. Haláltáborokba küldtek 430 ezer embert, férfiakat, nőket, fiatalokat, öregeket és kisgyermekeket, a vagonokba való berugdosásuk előtt kiszedték az aranyfogaikat, a végbelükben turkáltak az értékeik után, a kedves magyar szomszédokakik a redőny mögűl passzívan figyelték a sárga csillaggal megjelölt szomszédjaik terelését, azonnal elfoglalták a deportáltak lakásait és elrabolták a javaikat.”
Tehát az uszítókórus tagjai "A" zsidóság nevében lépnek fel "A" magyarság ellen, kollektíven vádolva minket, természetesen az események után születetteket is. A cirkusz nem a történelmi igazság megismeréséről szól és nem is az a célja, hogy kialakuljon egy konszenzusos,őszinte, alaptalanul senkit nem vádoló, nem megbélyegző szembenézés a tragikus múlttal és hogy az ártatlan áldozatok minden jóakaratú embertől megkaphassák a nekik kijáró megemlékezést, részvétet. A cél most is a "bűnös nemzet" sémájának erőltetése, mellyel szemben a zsidók az örök áldozati bárny mitikus szerepét töltik be, éppoly kollektíven, mint mi a bűnösökét. A vádlók nem törekszenek a tények alapos, szakszerű feltárására, ez egy koncepciós per, ahol az ítélet előre kész: mindenért a magyar, a goj a felelős.

A zsidólobbi e vádjával való szembeszállásnak nem célja a Holokauszt, a zsidóirtás eltagadása, helyeslése, vagy az egykori áldozatok, minden áldozat sorsa feletti megrendülés indokoltságának tagadása.
A történelmi igazság megismeréséhez, a holokausztipar hazug vádaskodásai leleplezéséhez nélkülözhetetlen 
a zsidóirtásban a hitleri rezsimet túlbuzgó és kegyetlen kollaboránsként kiszolgáló zsidók sokezres tömegének tetteit megvizsgálni.  Ez ugyanis megvilágítja, hogy ez ügyben sem indokolt a kollektív bűnösség elvének alkalmazása, ahogy nem minden magyar volt bűnös a deportálásokban, úgy a zsidók sem mind tartoztak az ártatlan áldozatok közé. A mai vádaskodók még a passzivitást is a szemére hányják a magyar lakosságnak, de a zsidók együttműködésére mindig készek a felmentéssel, hogy "nem volt más választásuk".

A téma természetesen érinti a magyarországi deportálásokat is, ahol ugyan nem volt zsidó gettórendőrség, de éppúgy voltak a deportálást kiszolgáló zsidótanácsok, mint Lengyelországban és volt Kasztner-vonat, azonban most ismerkedjünk meg a zsidótlanítás a magyarnál sokkal erőszakosabb lengyelországi eseményeiben való zsidó együttműködés tényeivel 
Ireneusz T. Lisiak “Hitler zsidó kollaboránsai” című könyve alapján!
A varsói gettórendőrség zsidó rendőreinek karszalagja

A bejegyzés folytatása

Itt nem térek ki Bryan Rigg "Hitler zsidó katonái" c. könyvére, amely a náci német hadsereg és hadiipar zsidó származású, gyakran személyesen Hitler által mentesített katonáiról, tábornokairól, magas rangú hivatalnokairól ír. A témáról jó bevezető cikkek magyarul:
Múlt-kor: Zsidók is szolgáltak Hitler hadseregében
kuruc.info: Meglepetés: Hitler zsidó tábornokokra, főtisztekre bízta százezer katonáját
nyest.hu: 
Minden a protekción múlt? Tiszteletbeli árják a Harmadik Birodalomban
       
Azzal sem foglalkozok most, hogy a szörnyű zsidóirtó program kezdeményezői nem a német, vagy a magyar tömegek voltak, hanem a millenarista-messianisztikus cionizmust is gonosz céljaik eszközéül használó globalista gnosztikus bankárkörök, erről szól kétrészes bejegyzésem: 
Hitler, a cionista báb  és  Kiddush Hashem - a Holokauszt zsidó receptje.
    
Témánk most: csak magyarok működtek-e együtt "túlbuzgóan" a náci hadigépezettel a zsidódeportálásokban és vettek részt a zsidóvagyon eltulajdonításában,  illetve hogy a zsidók, minden egyes zsidó magától értetődően lehet-e az a vádló, aki ezzel minket megvádol és a bíró, aki elítél.

A jelenség nem korlátozódik Magyarországra, ugyanezt adják elő a holokausztiparosok Lengyelországban is:


Hitler zsidó kollaboránsai
Israel Singer, (Zsidó Világkongresszus elnöke 1986-2001, Zsidó Kárpótlási Világszervezet elnöke) jelentette ki 1996-ban:
Több, mint hárommillió zsidó halt meg Lengyelországban és a lengyelek semmit nem tesznek a lengyel zsidók örököseiért. Soha nem fogjuk ezt megengedni. (…) Tudomásunkra jutott, hogy Lengyelország be akarja fagyasztani az országban maradt zsidó vagyon visszaszolgáltatását. Ha Lengyelország nem teljesíti a zsidó követeléseket, nyilvánosan fogjuk támadni és megalázni a nemzetközi fórumokon."
Ezt a programot következetesen végre is hajtják, miközben I. Singert az USÁ-ban a zsidó kárpótlási pénzek többmillió dollárjának elsikkasztása vádjával leváltották tisztségéből.  Egyes külföldi zsidó körök a legszélsőségesebben vádolják Lengyelországot és a lengyeleket a világháború alatti zsidógyilkolásban való együttműködéssel, gyakran a szörnyűségek egyedüli elkövetőjének beállítva őket. A rágalmazókampányok fő célja a lengyelek következetes átminősítése áldozatokból "hóhérokká", hogy később könnyebb legyen csillagászati kárpótlásokat kikényszeríteni belőlük. A vádakkal, hogy a lengyelek a németek lelkes tettestársai voltak, megpróbálják elfedni maguknak a zsidóknak a német megszállók iránti magatartását. Ez pedig, mint történészek kutatásai mutatják, gyakran gyalázatos volt. Sok zsidó, mielőtt a népirtás áldozatává vált, a legnagyobb bűnt követte el: részt vett a saját népe elleni népirtásban, gyakran saját családtagjait is feláldozva. Vajon a tény, hogy végül sok zsidó kollaboráns ugyanarra a sorsra jutott, mint a legtöbb zsidó, igazolja az övéik ellen elkövetett aljasságokat? És milyen indoklással? Jobb étkezésért, amikor mások éhenhaltak, más zsidók kirablásának lehetőségéért?
Nézzük hát, hogyan viselkedtek maguk a zsidók és hogy van-e erkölcsi alapjuk másokat, különösen a lengyeleket becstelennek ítélni!

 A megszállt Lengyelországban zsidók sokkal gyakrabban kollaboráltak a németekkel, mint lengyelek. Még akkor is megtették ezt, amikor megkezdődött a Holokauszt. Ma a lengyeleket nevezik a németek kollaboránsainak és tettestársainak a zsidóirtásban. A zsidók kollaborációját a XX század legnagyobb zsidó filozófusnője, Hannah Arendt „Eichmann Jeruzsálemben" című könyvében  élesen elítélte:
A zsidók számára a szerep, melyet a zsidó vezetők játszottak saját nemzetük megsemmisítésében, kétségkívül az egész történelem legsötétebb fejezetét képviseli.” (...) „Miközben a Quisling-típusú kormányok többnyire az ellenzéki pártokból kerültek ki, a zsidótanácsok tagjai többnyire az elismert helyi zsidó vezetőkből álltak, akiknek a nácik óriási hatalmat adtak addig a pillanatig, amíg őket magukat is nem deportálták.” 
A Zsidótanácsok létrehozására az RSHA (Birodalmi Biztonsági Főhivatal) vezetője, Reinhard Heydrich adott parancsot 1939.09.21-én. Elrendelte a "Vének Tanácsai" létrehozását, melyeket a zsidó társadalom befolyásos személyiségeiből kellett megalakítani, ami, mint a gyakorlat megmutatta, a német utasítások hatékony és túlbuzgó végrehajtása garanciájának bizonyult. A Zsidótanácsok feladata a német utasítások végrehajtása volt és adminisztratív hatáskörökkel rendelkeztek, élelemellátás megszervezése, lakosságnyilvántartás, egészségügy, temetések. Ezen túl a Judenrat-ok kötelesek voltak munkaerőt szállítani, megszervezni a transzportokat a munkatáborokba és megsemmisítőtáborokba, nyilvántartani a lengyel hadseregnek a  szeptemberi hadjáratban résztvett volt zsidó katonáit és értesíteni a németeket tartózkodási helyükről, valamint összeírni a lakosságot a németek számára társadalmi helyzetük és vagyoni állapotuk pontos feltüntetésével. A Zsidótanácsok alá tartozott a Zsidó Rendfenntartó Szolgálat (Jüdischer Ordnungsdienst), egyfajta belső gettórendőrség.
Bevetésre készen a varsói gettórendőrök


A Zsidótanács tagjai hamar elidegenedtek a zsidó társadalomtól:
Különleges fejadagot kaptak – írja Jacob Zylberstein. – Külön boltjaik voltak, ahol minőségi ennivalót kaptak, elég sokat ahhoz, hogy jól éljenek. Nagyon dühös voltam, hogy a gettó lakóinak egy kis csoportja ilyen ellátásban részesül, de a többség egyszerűen nem törődött ezzel”.
A varsói gettó Zsidótanácsa épületének bejárata. Nem mindenkinek jutott az elitboltok árujából.

Zsidó soviniszták nyíltan kifejezték elégedettségüket, hogy a megszállók Lengyelország területén gettókat hoztak létre, melyekbe beterelték az egész zsidó lakosságot. A zsidó állam egy változatát látták ebben, melynek létrehozásáról a cionista mozgalom kezdetei óta ábrándoztak.  (lásd: V. Żabotyński, „The Jevish War Front, London”, 1940.)
Zsabotinyszky cionista Bétár szervezetének tagjai Berlinben, Hitler uralmának 3. évében. Kit utánoztak???

Már 1939. szeptemberében, amikor Lengyelországban még folytak a harcok, sok lengyel város zsidó lakói ünnepélyesen köszöntötték a Wehrmacht bevonuló egységeit. Így történt többek között Łódźban és Pabianicében, ahol a helyi zsidók kezdeményezésére még felvirágozott diadalkapukat is építettek, a német katonákat pedig a delegációk kenyérrel és sóval üdvözölték. Ez a viselkedés egyáltalán nem volt meglepő a zsidók részéről. Amikor kitört a háború, a zsidók nem kis része úgy gondolta, hogy az új helyzethez való alkalmazkodás jegyében elegendő elismerni a német uralmat. Az ilyen nézőpont felvétele automatikusan vonta maga után annak elítélését, ami azelőtt volt, a háború előtti lengyel államot, amely szerintük még meg se tudta védeni magát. A gettók létrehozásakor a cionisták egyből megkezdték a lengyel nyelv használatának felszámolását a gettók adminisztrációjában és iskoláiban.
A németekkel való kollaborálásban  a zsidótanácsoknak és eszközüknek, a Zsidó Rendőrségnek (Jüdischer Ordnungsdienst) jutott a főszerep. Baruch Milch zsidó szerző így írt a Lengyelország volt keleti végein, a Lemberg és Tarnopol megyékben élő zsidók sorsáról:
Mindenesetre a Judenrat eszközzé vált a Gestapo kezében a zsidók megsemmisítéséhez, ahogy később a tanács tagjai maguk fejezték ki: “a zsidónegyed Gestapójává” lett. A tanácsok létrehozták a Rendfenntartó Szolgálatot (Ordnungsdienst), mint végrehajtó szervet, ami a leghitványabb elemekből állt. (…) lényegében a Judenrat rablópolitikát kezdett folytatni a saját zsebei megtöltése céljából, hogy ezzel a pénzzel megvesztegesse a hatóságokat és a Gestapót, de csakis a saját maguk és legközelebbi családtagjaik sorsának biztosítása érdekében. Nem tudok egyetlen esetről sem, amikor a Judenrat önzetlenül segített volna bármilyen zsidónak (…). Erkölcstelen tetteik végrehajtásához, mint a hatalmas adók és kivetett hozzájárulások behajtása, a lágerekbe küldendők razziái és a zsidó házak elleni rablótámadások, a zsidótanácsok a saját Ordnungsdienstjeiket használták, melyeknek százalékot adtak a zsákmányból, ezek tagjai pedig tizen-tizenöten támadtak az emberekre, kegyetlenül összeverve őket, pusztítva és rabolva, amit csak lehetett, és mindezt szörnyű közömbösséggel”.  (Baruch Milch, „Testamentum”, Varsó, 2001, 106-107. old.)
A zsidótanács a kollaborációt a munkatáborokba szánt emberek összefogdosásával, razziákkal kezdte. Ebből a zsidók kivásárolhatták magukat. Ludwik Hirschfeld professzor írta visszaemlékezéseiben:
"Behívták az illetőt a zsidótanácshoz és követeltek tőle egy bizonyos összeget, mondjuk 200 złotyt havonta. Az alkudozás végén 20 złotyban maradtak. Akinek pedig nem volt ennyije, az ment a munkatáborba."
A rendőrök is szedtek kenőpénzt. Ezek a – többek között a megsemmisítőtáborokba történő deportálási akciók során – összerabolt pénzek és értéktárgyak a túlélés esélyét adták a rendőröknek. Volt mivel megfizetniük a rejtegetésért a gettó felszámolása után. A háború és megszállás brutális törvénye volt, hogy a legnagyobb esélye a túlélésre a gazdag zsidóknak volt. A rendőrök gazdagsága azonban azoknak az áldozatoknak a tulajdonából származott, akiket ők rángattak ki lakásaikból és tereltek a munkatáborok, vagy megsemmisítőtáborok felé tartó transzportokba.
"Soha és semmivel nem lehet igazolni a Zsidó Rendfenntartó Szolgálat szerepét, mely oly buzgó volt az emberek transzportba történő összefogdosásában és beszennyeződött a hátrahagyott javak elrablásával és ellopásával, gyalázatot hozott magára a transzportba kerülés elleni váltságdíj kikövetelésével"
  – írta Stefan Ernest az események közelségében, még a német megszállás idején.
Baruch Milch könyvének 126-127. oldalán olvassuk:
A Judenrat kiadta ezeknek a gyilkosoknak, hogy három órán belül szállítsák le nekik a megkövetelt háromszáz embert. Maguknak a zsidóknak kellett összefogdosni saját fivéreiket és nővéreiket és átadni őket a hóhéroknak, akik a major udvarán álltak a lakásunk mellett és a beterelt embereket gumibotokkal és ostorokkal fogadták, aztán Bełżecbe szállították őket a mészárszékre. (…) A Judenrat emberei és az Ordnungsdienst az ukrán rendőrök és néhány német segítségével, akiknek külön fizettek, hogy gyorsan dolgozzanak, úgy rohantak az utcákon, mint a veszett kutyák, vagy a megszállottak és patakokban ömlött róluk az izzadság. (…). Szörnyű látvány volt, amint zsidó vitte a zsidót a halálba. (…)”.

A varsói gettó ismert krónikása, Emanuel Ringelblum így írt a zsidó rendőrségről, melynek a holokausztban betöltött szerepéről sok zsidó történész "megfeledkezik": 
A zsidó rendőrségnek már a kitelepítés előtt is nagyon rossz híre volt. Ellentétben a lengyel rendőrséggel, mely nem vett részt a munkatáborokba irányuló razziákban, a zsidó rendőrség belevetette magát ebbe az ocsmány munkába. Szintén kirívóan korrupt és demoralizált volt. Az aljasság mélypontját azonban csak a kitelepítés során érte el. Egyetlen tiltakozó szó sem hallatszott a visszataszító feladat ellen, mely a saját testvéreik mészárszékre hurcolását jelentette. A rendőrség lelkileg fel volt készítve erre a piszkos munkára, ezért buzgón hajtotta végre. Utólag észbontó belegondolni: hogyan történt, hogy zsidók  – túlnyomórészt művelt emberek, volt ügyvédek (a zsidó rendőrség tisztjeinek többsége a háború előtt ügyvéd volt) – maguk nyújtottak segítő kezet saját testvéreik kiirtásához. Hogy került sor arra, hogy zsidók kézikocsikon gyerekeket és asszonyokat, öregeket és betegeket vonszoltak, tudva, hogy mind a mészérszékre mennek. (…). A zsidó rendőrség kegyetlensége nagyon gyakran nagyobb volt, mint a németeké, ukránoké, letteké. Nemegy búvóhelyet a zsidó rendőrség "fedezett fel", amely "katolikusabb akart lenni a pápánál", hogy a megszállók kedvében járjon. Menekülőket, akik eltűntek a német szeme elől, a zsidó rendőr kapott el (…). A zsidó rendőrség általában érthetetlenül, vadul brutális volt. Honnan jött ez a veszettség zsidóinknál? Mikor neveltük ki ilyen gyilkosok százait, akik az utcán kapják el a gyerekeket, a kocsira zsúfolják és húzzák őket az Umschlagra? (a bevagonírozó placcra) Mindennapos jelenség volt, hogy ezek a haramiák kezüknél és lábuknál fogva dobálták az asszonyokat a kocsikra (…)” (E. Ringelblum, „A varsói gettó krónikája 1939 szeptember – 1943 január”, Varsó, 1988, 426, 427, 428. old.)
Akcióban a zsidó gettórendőrség
A zsidók egy részének a németekkel való kollaborálása még megdöbbentőbb és szégyenletesebb volt a résztvevők társadalmi háttere ismeretében. Ugyanis ellentétben a lengyelekkel, akik közül általában csak a marginális rétegek tagjai, a csőcselék volt kész a németekkel kollaborálni, a zsidók közül az elit jókora része vett részt a kollaborációban…” (Hannah Arendt, „Eichmann Jeruzsálemben”, Krakkó, 1987).
A varsói gettórendőrség főparancsnoka 1940 decemberétől a zsidó Józef Szeryński volt, aki kikeresztelkedésekor változtatta meg a nevét, ami előzőleg Szenkman, Szynkman, vagy Szeinkman volt. Szeryński  1920-ban kezdte pályafutását a lengyel Állami Rendőrség biztosaként és a háború kitörésekor már Lublin megyei rendőrkapitányhelyettese volt. 1940. október 9-én a varsói zsidótanács elnöke, Adam Czerniaków megbízta a Zsidó Rendőri Szolgálat létrehozásával. Mint a Jüdischer Ordnungsdienst parancsnoka felelős volt a gettó lakóinak veréséért és üldözéséért, részt vett a házkutatásokban és letartóztatásokbban, egyik koordinátora volt az Umschlagplaz-ról a megsemmisítőtáborokba irányuló embertranszportoknak. Állítólag az ő ötlete volt, hogy "marmeládéosztás" igéretével csalogassák a szegény zsidókat az Umschlagplaz-ra, ahol brutálisan vagonokba rakták és Treblinkába szállították  őket. Hangoztatta, hogy a gyerekek, öregek és betegek táborokba küldésével megadja a túlélés esélyét a legerősebbeknek. A gettóban kivételezett személy volt, a kevesek egyikeként nem volt köteles a Dávid-csillagos karszalagot viselni. Szeryński helyettese a gettórendőrség élén, Jakub Lejkin a háború előtt ügyvéd volt. Lejkin főszerepet játszott a zsidók megsemmisítőtborokba deportálásában és hírhedt volt különleges brutalitásáról. 1942.10.29-én Eljasz Różański, a baloldali Zsidó Harci Szervezet harcosa lőtte agyon a kapitányságról hazafelé menet.
A. Szeryński/Szynkman helyettese, Jakub Lejkin jelentését fogadja, 1941, május
Ez csak néhány, de jellemző példa a zsidó rendőrség tagjainak korábbi társadalmi státuszára. Ilyen körökből, iskolázott emberekből, értelmiségiekből került ki a Jüdischer Ordnungsdienst tagjainak és parancsnokainak döntő többsége. A közrendőrök többnyire fiatal önkéntesek voltak, nagy számban volt diákok, vagy a háború előtt felsőiskolákat végzettek, ők tartották fenn a rendet a gettóban, de járőröztek is a gettó területén a német katonákkal közösen, illetve őrszolgálatot láttak el a zsidónegyed kapuinál.

Baruch Goldstein, a háború előtt a zsidó szocialista Bund fegyveres csoportjainak egyik szervezője kertelés nélkül írta:
 „Fájdalommal és iszonyodva emlékszem vissza a zsidó rendőrségre, a varsói gettó félmillió szerencsétlen zsidó lakosának szégyenére (…). Az SS-tagok és csendőrök által vezetett zsidó rendőrség úgy támadt a gettóra, mint  vadállatok bandája. Hogy mentse a saját irháját, minden zsidó rendőr minden nap elővezetett hét embert,  hogy feláldozzák őket a népirtás oltárán. Magával hozott bárkit, akit el tudott kapni – barátokat, rokonokat, még a legközelebbi családtagjait is. Voltak olyan rendőrök, akik saját idős szüleiket áldozták fel azzal az indoklással, hogy azok amúgy is nemsokára meghalnának.” (B. Goldstein, „The Star Bear Witness”, New York 1949, 66, 106, 129. old.).
Chaim A. Kaplan, a háború előtt egy varsói héber nyelviskola igazgatója írja naplójában:
A zsidó rendőrség, melynek kegyetlensége nem kisebb a nácikénál, a Stawki utcai transzport-állomásra több embert szállított, mint amennyi a Zsidótanács által vállalt normában szerepelt. (…). A nácik elégedettek, hogy a zsidók exterminációja egészen hatékonyan halad. Ezt a tettet zsidó mészárosok hajtják végre. (…). A zsidó rendőrség a legkegyetlenebb az elítéltekkel szemben (…). A náciknak öröme telik a zsidó rendőrség, a zsidó társadalom e csapásának munkájában (…). Tegnap, augusztus harmadikán kipusztították a Zamenhof és Pawia utcákat (…). Az SS-gyilkosok őrt álltak, miközben a zsidó rendőrség dolgozott a belső udvarokon.  Ez mészárlás volt a javából - még a gyerekeknek és csecsemőknek sem kegyelmeztek. Mindenkit kivétel nélkül elvittek a halál kapujába.” (“Scroll of Agony. The Warsaw Diary of Chaim A. Kaplan”, New York 1973, 384, 386, 389, 399. old.). 
Kaplan könyve 231. oldalán keserű korabeli zsidó tréfát idéz, mely rövid ima formáját öltötte: 
Add, hogy goj ügynökök kezébe kerüljünk, csak ne adj minket zsidó ügynök kezére!”
Csk a varsói gettóban kb. 2500 zsidó rendőr teljesített szolgálatot. A második legnagyobban, a Łódź-i gettóban 1200 volt belőlük, a lembergi gettóban pedig majdnem 500. A teljes németek által megszállt Lengyelországban ez lehetett akár több tízezer ember is. A Zsidó Rendfenntartó Szolgálat tagjai nap mint nap végeztek házkutatásokat, razziákat és irányították zsidók ezreit a haláltranszportokba. Ezt olyan buzgalommal és könyörtelenséggel tették, ami példátlan más nemzetek körében.

A buzgóság, a tervek túlteljesítése nem is maradt jutalom nélkül:
"A nácik elégedettek..." "A Hűséges Szolgálatért" Litzmannstadt (Łódź) gettórendőreinek érdemérme




  • A Lauder-kapcsolat - a magyar politikai elit (a jobboldal!) kapcsolatai a hamiszászlós merényleteket elkövető globális cionista vezérkarral
  • Kaméleon - (Morvai Krisztina csodálatos átváltozása a Lauder-holdudvar tagjából a Jobbik húzónevévé)




"... hogy forróvá tegyem a talajt a 


diaszpórában élő zsidek lába alatt..."

 


"én ma is kész vagyok rá, önként, hogy elvégezzem Izrael népéért a mocskos munkát, hogy szükség szerint arabokat öljek, hogy száműzzem, elkergessem, megégessem őket, hogy meggyűlöltessem magunkat, hogy forróvá tegyem a talajt a diszpórában élő zsidek lába alatt, és arra kényszerítsem őket, hogy jajgatva, de gyorsan idefussanak az országba.Még ha itt is, ott is fel kéne ezért robbantanom egy csomó zsinagógát."


Korábban idéztem e blogon Naeim Giladi könyvét, melyben beszámol róla, hogyan követtek el izraeli titkosszolgálatok antiszemitának álcázott merényleteket iraki zsidók, például zsinagógák előtti tömeg ellen:  Zsidók öltek zsidókat, hogy a túlélőket Izraelbe kényszerítsék

Ennek alapján is felvetettem, hogy gyanús, ha egy Mohamed nevű arab követ el zsidó nők és gyerekek elleni merényletet, mi van, ha az izraeli titkosszolgálatok igyekszenek fenntartani a világ zsidóin a nyomást: 
Kinek volt fontos, hogy MOHAMED 3 éves IZRAELI kisgyereket öljön Franciaországban?

Ismertettem az elméletet, hogy a "Holokauszt" néven emlegetett zsidóirtást és az azt kivitelező náci rezsimet, Hitlert a cionizmus mögött álló zsidó bankárok, nagytőkések irányították, például, hogy Izraelbe vándorlásra kényszerítsék az erre maguktól nemigen hajlamos zsidó tömegek nekik kellő fiataljait, képzettjeit, a többit meg küldték a levesbe:  
Hitler, a cionista báb

Izraeli és más zsidó szerzőkre támaszkodva bemutattam, hogy ennek még judaista vallási alapja és mintája is volt:  
Kiddush Hashem - a Holokuszt zsidó receptje - II.rész - A vallási háttér


Most az egyik legismertebb izraeli író, 
Ámosz Oz: Keresztül-kasul Izrael országában 1982 őszén című, magyarul 1988-ban kiadott könyvéből idézek egy fejezetet, mely eléggé megvilágítja, hogy a cionista elit körében például a 80-as évek elején mennyire tudatos, ismert és büszkén vállalt elv volt, hogy a diaszpórában élő zsidók lába alatt maguknak a cionistáknak kell forróvá tenni a talajt, ha kell, zsinagógákat robbantva, hogy alijára kényszerítsék őket. Vagyis, hogy nem a cionizmus, az eszme van az emberért, a zsidókért, hanem fordítva.
A bejegyzés folytatása

Az akkoriban a békepárt egyik értelmiségijeként ismert Oz utal rá az általa lejegyzett monológ közben, hogy vendéglátója egy magasrangú, mindenki által ismert nevű fontos katonai vezető. Palesztin források nyomán a blogoszférában elterjedt a téves információ, hogy Saron volt a házigazda, de ezt cáfolja, hogy egyrészt az illető megemlíti Saront a szövegben, másrészt Oz később azt írta, sose beszélt Saronnal személyesen.

A tanulságos pokoli igehirdetés elkövetője által folyamatosan használt "zsid" szót így magyarázza a fordító a könyv jegyzeteiben: 
zsid -  a cári Oroszországban a zsidókra használt lenéző és antiszemita felhangú megnevezés. " (257. old.)
Véletlenül a magyar nyelv zsidókra használt elnevezése alig különbözik ettől a szláv nyelveken használatos szótól, (talán ebben a konkrét formájában szláv jövevényszó, a szláv nyelvterületről érkező zsidókkal együtt jött), ezért talán elhiszik nekem a magyar nyelvű olvasók, hogy a "zsid" kizárólag annyit jelent lengyelül, hogy "zsidó" és biztos vagyok benne, hogy oroszul is. Ebbe beleérezni, hogy a szó önmagában "lenéző és antiszemita felhangú", része a tipikus zsidó kiválasztottságtudattal és gojgyűlölettel járó kollektív hisztériának. Akinek nem inge, ne vegye magára... (Nem kétlem, hogy lehet a szót olyan metakommunikációval kimondani, hogy "lezsidózásnak" érződjön, de a szó önmagában nem jelent ilyet automatikusan. Az  "Így gondozd a magyarodat" szövegösszefüggésében is "lemagyarozás", magyargyűlölet kifejezése céljával használja a szerző az önmagában semleges népnevünket. És minő véletlen: zsidó szerző teszi a "magyar" népnevet "a magyarokra használt lenéző és antimagyar felhangú megnevezéssé" ...)


82. old.:
- Felőlem annak nevezel, aminek akarsz. Nevezz szörnyetegnek. Nevezz gyilkosnak. Csak légy szives megjegyezni magadnak, hogy én nem vagyok arabgyűlölő. Én személy szerint őköztük - különösen a beduinok között - sokkal jobban érzem magam, mint a zsidek között. Az arabok - már akiket még nem rontottunk el idáig - büszke, logikusan gondolkodó emberek, kegyetlenek és nagyvonalúak, ahogy a szükség diktálja. A zsidek teljesen nyomorékok. Ha meg akarod kísérelni kiegyenesíteni őket, erőnek erejével át kell őket hajlítanod a másik oldalra. Röviden szólva ennyiből áll az egész tudományom.

Felőlem Izrael Államnak is adhatsz olyan csúfnevet, amilyet csak akarsz. Nevezd judeonácinak, ahogy Lejbovics teszi. Miért ne? Hogy is szokás mondani? Jobb egy élő judeonáci, mint egy halott szent. Én, mit bánom én, hogy Kadhafi vagyok, vagy sem. Én nem keresem a gójim elismerését és nem szorulok rá a szeretetükre. És az olyan zsidókéra sem, amilyen te vagy. Nekem élnem kell. És az a törekvésem, merő véletlenül, hogy a gyerekeim is éljenek, akár áldását adja, vagy nem adja rám a pápa meg a New York Times többi  Tóra-tudósa. Bárki, aki kezet emel a gyerekeimre, azt én elpusztítom a gyerekeivel együtt - a fegyverek nevezetes tisztaságával, vagy anélkül - és engem nem érdekel, hogy az illető keresztény-e, mohamedán-e, zsidó, vagy pogány. Az egész történelem során mindenkit, akinek ellenére volt, hogy öljön, azt megölték a szomszédai. Ez vastörvény.

És ha matematikailag bebizonyítod is nekem, hogy az a háború, amit most Libanonban viselünk - eddig még nem fejeztük be - , az csúnya, nem szép, illetlen háború, pfuj, meg hogy nem méltó hozzánk, hát engem az se érdekel. Sőt, ennél még többet is mondok neked: ha matematikailag bebizonyítod is nekem, hogy Libanonban nem értünk és nem érünk el semmi célt, sem egy baráti libanoni kormányt, sem a szíriaiak szétzúzását, sem a PFSZ megsemmisítését, sem Haddadot, sem a negyven kilométert, engem az sem érdekelne: megérte. És ha kiderülne, hogy egy év sem telik el és Galileát újból lőnék a katyusák, hát még az se érdekelne, újabb ilyen háborúba kezdünk és ölünk és rombolunk, de kétszer annyit, amíg csak el nem megy a kedvük.

És tudod, hogy az egész miért érte meg? Azért, mert láthatóan komoly kilátás van rá, hogy ez a háború megint gyűlöletessé tett minket a magát civilizáltnak nevező világ szemében.Végérvényesen. És mostantól talán egyszer vége szakad az egyedülálló zsidó erkölcsről szóló locsogásoknak, a holocaust és az üldöztetések erkölcsi tanulságának, annak a tételnek, hogy a zsidók megtisztult lélekkel, szellemmel kerültek ki a gázkamrákból. Hálász. Most már végeztünk ezzel a szemétséggel. Az a csekélyke rombolás, amit végeztünk Tyrben és Szidonban, az a pusztítás Én-Hilvében(kár, hogy nem töröltük el véglegesen a föld szinéről a férgeknek ezt a fészkét), azok a tisztességes bejrúti bombázások és az a picinyke mészárlás - ötszáz arab, az is mészárlás? - azokban a táborokban (kár, hogy ezt a falangisták csinálták, nem pedig mi a gyöngéd kezeinkkel!), mindezek a kötelező tettek és jótétemények végleg elnémították a régi nyámmogásokat a "kiválasztott népről" és "a népek szövétnekéről". Szar került a szent olajba! Vége: nincs kiválasztottság, nincs szövétnek, és áldott legyen Isten, aki mindettől megszabadított minket.
Hogy tudjad: nekem, személy szerint semmi kedvem, meg semmi okom sincs, hogy jobb legyek Khomeininél, vagy Brezsnyevnél, vagy Kadhafinál, vagy Asszádnál, vagy Thatcher asszonynál, vagy Harry Trumannál, aki két remek bombával megölt félmillió japánt. De hogy okosabb legyek, azt igen! Okosabb, ügyesebb és rátermettebb akarok lenni náluk, de semmi esetre sincs olyan ambícióm, hogy szebb, meg jobb legyek náluk. Mondd meg magad: ami a gonoszokat illeti, hát nekik van valami bajuk ezen a világon? Nincs meg mindenük? Ha valaki csak megpróbálja, hogy hozzájuk nyúljon, annak levágják a kezét-lábát, és néha még annak is, aki nem is próbálkozik hozzájuk nyúlni. Ha valamire étvágyuk támad és van hozzá elegendő erejük, hogy vadásszanak rá és széjjeltépjék, akkor arra vadásznak és széjjel is tépik. És sem a gyomrukat nem rontják el vele, sem az Ég nem szab kirájuk semmi büntetést.
Ezért hát szeretném most már Izraelről is azt tudni, hogy tagja ennek a klubnak. Sok szerencsét hozzá! Talán a világ végre-valahára megtanulja, hogy ne szánakozzék rajtam, hanem féljen tőlem. Talán kezdenek majd félni az őrültségeimtől, ahelyett, hogy magasztalnák lelki szépségemet. Áldott legyen, aki megengedte ezt megélnünk, én mondom neked. Csak had reszkessenek. Csak nevezzenek engem, minket őrült országnak. Meg kell érteniük, hogy mi egy vad állam vagyunk, halálos veszedelem az egész szomszédságunkra, hogy úgy kell félniük, mint az Istentől, hogy nem vagyunk normálisak, akik képesek vagyunk rá, hogy őrjöngjünk, amiért meggyilkolták valamelyik gyerekünket - ha csak egyet is! -, hogy elfogjon bennünket a veszettség és lángba borítsuk a Közel-Kelet összes olajmezőjét. Egyébként ha ez a gyerek - ne adj' isten - a te gyereked volna, te is ugyanígy beszélnél, ahogy én. Jól teszik, ha úgy kalkulálnak Washingtonban, Moszkvában, Damaszkuszban és Kínában, hogy ha lelövik valamelyik követünket - vagy akár csak egyik konzulunkat, vagy azt az attasénkat, aki a filatéliai ügyeket intézi -, mi képesek vagyunk rá, hogy hirtelen, csak úgy, reggeli előtt elkezdjük a harmadik világháborút.
Az, hogy ilyen az arculatunk, irántunk - ne csodálkozz - bizonyos rokonszenvet kelt: abban a légkörben, amely ma az ifjúság, a nyugati értelmiség, a széplelkek, meg a cukrozott mosolyú nők körében uralkodik, ha mi így viselkedünk, az annak a jele, hogy bennünk elkeseredett harag tombol. És ha mi el vagyunk keseredve és szétvet bennünket a harag, az annak a jele, hogy velünk szemben jogtalanságokat követtek el, smi azoknak vagyunk az áldozatai. És ha mi áldozatok vagyunk, akkor gyorsan tüntetni kell értünk, a javunkra, azonosulni kell velünk. Ígyműködik a perverz széplelkek perverz lélektana. Olvasd csak Franz Fanont! Akárhogy is, ha vannak, ha nincsenek rokonszenvtüntetések a kétségbeesett, a veszedelmes Izrael mellett, a lényeg az, hogy majd iparkodnak lábujjhegyen járni Izrael körül. Hogy ne bőszítsék fel a sebzett vadat. Hogy úgy járjanak körülöttünk, hogy a talpuk szinte nem is érinti a földet. Itt a legfőbb ideje!
C. takaros falusi házának teraszán ülünk, az egyik legszilárdabban megalapozott közösségi faluban. Nézzük, ahogy nyugaton a lemenő nap lángba borul a felhővonulatok között, és a látóhatárt is felgyújtja fakó citromsárga, lila és pislákoló-szürke tűzárnyalatokkal. A citrusfélék érzéki, sóvár illatot árasztanak. Előttünk vékony, magas poharakban házilag készült jeges kávé.C. tetterős, ötven körüli férfi, akit a neve itt is, ott is megelőz - ismert valaki. Testes, erős ember, rövid tornanadrágot visel, atlétatrikó nincs rajta, teste bronzosan barna, olyan ez a barna szín, mint azoké a szőkéké, akik napfényben élnek. Szőrös lábait fölrakja az asztalra, ráncos kezei úgy nyugszanak a szék karfáin, mint két nagydarab, fárdat igavonó jószág. A nyakán fakó heg. Szeme ide-oda jár a gyümölcsöskertjén és a domboldalon levő ültetvényein. Cigarettától rekedt hangon, de folyékonyan diktálja nekem világnézetének főbb elveit:

- És van még valami, ami talán fontosabb az előzőknél mind. Ez pedig ennek a Libanonban folyó bőséges levű háborúnak a legédesebb gyümölcse. Most már nem csupán Izraelt gyűlölik. Most már - hála nekünk - gyűlölik mindezeket a feinschmecker zsidókat, Párizsban, Londonban, New Yorkban, Frankfurtban, Montreálban, az összes odvaikban. Végre-valahára gyűlölik ezeket az aranyos zsideket is, ezeket, akik egész nap, folyton azt kiabálják, hogy ők egészen mások, hogy ők nem azok az útonálló izraeliek, hogy ők egészen és teljesen más zsidók, tiszták, rendesek.Ahogyan Bécsben, vagy Berlinben azért rimánkodott az antiszemitának, hogy őt nehogy összetévessze azzal a harsány és büdös kelet-európai zsidóval, aki az ukrajnai, vagy lengyel gettó mocskából egyenesen belopózott a kulturált környezetbe. Ez nem fog segíteni rajtuk, ezeken a tiszta zsideken, ahogy nem segített rajtuk Bécsben és Berlinben sem. Csak kiabálják álló napig, hogy ők nem helyeslik Izrael Állam létét, hogy ők rendesek, hogy ők nem akartak és nem akarnak a légynek sem ártani, hogy ők jobb néven veszik, ha lemészárolják őket, semmint, hogy ők harcoljanak, és egyáltalán: ők vállalták magukra, hogy ránevelik a gójimot, hogyan kell igazi kereszténynek lenni és mindig odatartani a másik orcájukat is. Nem, ez nem fog rajtuk segíteni. Ők most miattunk szenvednek, és én mondom neked, ezt nem kis gyönyörűség látni. Ámeháje.
Ezek azok a zsidek, akik arra késztették a gójimot, hogy engedjenek a vietnámi csibészeknek, hogy engedjenek Khomeininek, hogy engedjenek Brezsnyevnek, hogy szánják meg Záki Jámáni sejket boldogtalan gyermekkora miatt, és egyáltalán, hogy szeressenek ahelyett, hogy háborúskodnának. Vagy sem az egyik, sem a másik: hogy doktori disszertációt készjtsenek a szeretetről és a háborúról. Mostantól vége ennek. Most már a legeslegszebb zsid is utálatossá vált, megvetés jár neki, nem elég, hogy keresztre feszjtette Jézust, most már Szabrában és Satillában is keresztre feszítette Arafatot is. Őket, a zsideket most már azonosjtják velünk, nem tesznek különbséget, és ez nagyszerű! Meggyalázzák a temetőiket, felgyújtják a zsinagógáikat, ismét a régi, kedves beceneveikkel illetik őket, kirekesztik őket minden valamirevaló klubból, egyenesen belőnek az ő zsidó éttermeikbe, legyilkolják egypár kisgyermeküket, kényszerítik őket a mezúzáik eltávolítására, arra, hogy más lakásba költözzenek, hogy foglalkozást változtasanak, és hamarosan rápingálják a palotáikra a címet: Zsid, eredj Palesztinába! És tudod mit? Majd eljönnek Palesztinába! Nem lesz más választásuk!

És mindez prémium a libanoni háború révén. Mondd meg magad is: hát nem megérte? Most, komám, nemsokára eljönnek a jobb napok. Majd kezdenek jönni a zsidók. A bevándorlók nem vándorolnak vissza, akik pedig visszavándoroltak, ismét bevándorolnak. Az asszimilánsok meg fogják végre érteni, hogy rajtuk nem segít, ha magukra vállalják, hogy ők lesznek "az emberiség lelkiismerete" meg ilyesmi. "Az emberiség lelkiismerete" a valagán fogja megérteni, ami nem ment be az ostoba fejébe: hogy a gójim most pontosan úgy, mint mindig, már betegek azsidektől meg a lelkiismeretességüktől. És ilyképpen Izrael népének nem marad, csupán egyetlen útja: hazajönni. Mindenkinek, gyorsan, megépíteni egy vastag acélajtót, felhúzni egy komoly kerítést, a kerítés minden sarkán felállítani géppuskaállásokat, és harcolni, mint az ördögök, mindazok ellen, akik csak nyikkanni is mernek a környéken. Minden szomszédunktól, aki kezet emel ránk, erővel el kell vennünk mindig mindenének a felét, a másik felét pedig fel kell égetnünk. Beleértve a kőolajat is. Beleértve azt is, hogy atomfegyverrel. Míg csak el nem megy a kedve, hogy összeakaszkodjon velünk.

És tudod, hogy mi jön ki ebből a végén? Fogózkodj meg a székedben, cimborám, mert egy kis meglepetésben lesz részed, én pontosan megmondom neked, mi jön ki a végén ebből az egészből. Három roppant jó dolog jön ki belőle, erkölcsi, igazságos dolgok ezek, olyanok, amilyeneket magad is óhajtasz, csak éppen nem tudod, hogyan lehet elérni őket:
a. a diaszpóra teljes összegyűjtése;
b. A Cionba való nagy viisszatérés, faltól falig;
c. valódi, állandó és életképes béke.
Igen. És utána az országnak nyugalma lesz negyven évig, vagy még tovább. És azután minden megvalósul, amit kívánunk. És azután nem kell kitépned, ami el van ültetve. "Mindenki a saját szőlőjében."
Mindjárt azután, hogy befejeztük ezt a fejezetet, az erőszak fejezetét, tessék, rajtatok a sor, hogy színre lépjetek a ti szövegeitekkel. Teremtsetek itt nekünk kultúrát, értékeket, humanizmust. Teremtsétek meg a népek közti egyetértést. Legyetek a népek világossága. Amit akartok. A próféták morálját. Mindent. Teremtsetek egy olyan humanista államot, amitől az egész világ olvadozik, és ti magatok is majd olvadozhattok magatoktól. Micsoda tetszésnyilvánítást, tapsokat arathatunk réveteken. Az erkölcsi magassági csúcs világkupáját. Kérem alássan. Így van ez, cimborám: előbb Jehósuá bin Nún - Józsua -  és a gileádi Jiftáh - Jefte - megtisztítják a terepet, előbb kiirtják Ámálek emlékét is, és talán csak azután jön el Jesájáhú - Ézsaiás - próféta ideje a farkassal és a báránnyal, a párduccal és a gödölyével, és ezzel az egész csodaszép állatkertttel. Mindössze az a követelmény, hogy az idők végén mi legyünk  a farkas, és az összes gójim itt a szomszédságunkban legyen a bárány. Már a nagyobb biztonság kedvéért.

Azt kérdezed, nem félek-e azoknak a zsideknek a tömegeitől, amelyek az antiszemitizmus elől menekülnek ide, hogy vajon nem kennek-e be bennünket a maguk szentelt olajával, hogy ellágyítsanak és magukhoz hasonlóvá tegyenek bennünket. Ide hallgass: a történelemnek megvan a maga agyafúrtsága. Van dialektika. Van irónia. Ki tágította ki a zsidók államának határait csaknem olyan nagyra, mint Dávid király tette, ki terjesztette ki a Hermón-hegytől egészen Rasz-Muhammadig? Lévi ben Dvórá (Eskól). Pontosan ez a gordonista szocialista, ez a vegetáriánus, ez az inkább nő, mint férfi. És ki akar bennünket visszavezetni egyenest a gettó falai közé? Ki az a holló, az a hülye, Krilov meséjéből, amelyiktől azt kérte a róka, hogy énekeljen, és az kiejtette csőréből a sajtot? Ki engedte át az egész Színáj-félszigetet, hogy civilizáltnak mutatkozzék? A lengyelországi BÉTÁR vezére. A hajlíthatatlan. Menáhém ben Hászjá (Begin). Szóval soha nem lehet tudni. Én csak egyet tudok: mindaddig, amíg magáért a fennmaradásért folyik a harc, minden meg van engedve. Az is meg van engedve, ami tilos.Még az is, hogy az összes arabot kiűzzük a Nyugati-partról. Minden meg van engedve.
Igen. Judeonácik. Lejbovicsnak igaza van. És miért is ne? Mert mi van? Hallgass ide, cimbora: az a nép, amelyik így beletörődött, hogy elpusztítsák és kiirtsák, amelyik engedte, hogy gyermekeikből szappant főzzenek és az asszonyainak bőréből lámpaernyőt készítsenek, az sokkal bűnösebb a gyilkosainál. Az rosszabb a náciknál. A farkasok világában ököl nélkül, fogak nélkül, karmok nélkül lenni nagyobb bűn, mint gyilkolni. Tény: Himmler és Heydrich és Eichmann unokái vígan élnek és gyarapodnak, sőt, még ki is oktatnak bennünket e szép ünnepi alkalommal, hogy mi az erkölcs. Csakhogy a Báál Sém Tovnak és a vilnai gáónnak és az összes humanista, pacifista zsidónak, akik olyan gyönyörűen filozofáltak Prágában és Berlinben, az unokái már nem tanítanak erkölcsöt senkinek. Mert ők már nincsenek. És nem is lesznek.
Tedd meg, hogy elolvasod Úrí Cví Grínberg verseit ahelyett, hogy Gordon és Martin Buber kenetes írásait olvasnád. Olvasd el az Istenem, népek atyja című versét. Talán még kívűlről is meg fogod tanulni. Ez egyszer még talán megmenti a gyarmekeidet. Ha az atyáink, azok a mi nagyon drága őseink, ahelyett, hogy könyveket írtak volna az emberiség szeretetéről, ahelyett, hogy a Semá Jiszaráél éneklésével a gázkamrákba mentek volna, idejében idejönnek és  - le ne ess a székről! - elpusztítanak hatmillió arabot, vagy mondjuk csak egymilliót, mi történt volna? Nem vitás, két, vagy három nem éppen hízelgő oldalt írtak volna rólunk a történelemkönyvekben, mindenféle jelzőkkel illettek volna bennünket, de mint huszonötmilliós nép élhetnénk itt! Tisztelettől övezve, nem? És az írók fogták volna magukat és szép regényeket írtak volna, mint Günter Grass és Heinrich Böll, a bűntudatunkról, a szégyenről, és a megbánásról, és mennyi irodalmi és erkölcsi Nobel-díjat kaptak volna! És a kormány az iraki olajbevételeinkből talán adott volna valamicske jóvátételt azoknak az araboknak, akiket már nem sikerült kiirtanunk. De Izrael népe a saját országában élne. Húszmillió, huszonötmillió! A Szuezi-csatornától az olajmezőkig terjedne most az országunk, és hidd el nekem, az összes bűbeink ellenére reggeltől estig körüludvarolnának bennünket az összesrohadtak, és elhalmoznának minket javaslataikkal és ajánlataikkal, Moszkvából, Pekingből és Washingtonból. Annak ellenére, hogy a kezünket vérrel szennyeztük be, meg ehhez hasonlók.
Hadd mondjak valamit: én, én ma is kész vagyok rá, önként, hogy elvégezzem Izrael népéért a mocskos munkát, hogy szükség szerint arabokat öljek, hogy száműzzem, elkergessem, megégessem őket, hogy meggyűlöltessem magunkat, hogy forróvá tegyem a talajt a diszpórában élő zsidek lába alatt, és arra kényszerítsem őket, hogy jajgatva, de gyorsan idefussanak az országba.
Még ha itt is, ott is fel kéne ezért robbantanom egy csomó zsinagógát.


Nem számít. És az sem számít, nem érdekel, ha öt perccel azután, hogy végeztem ezzel a mocskos munkával, hogy ez az egész elgondolás készen van, rendben testet öltött, engem nem érdekel, hogy te egy nürnbergi perben törvényszék elé állítasz engem. Engem azután életfogytiglan börtönbe dughatsz. Ha akarod, fel is akaszthatsz mint háborús bűnöst. Utána pedig majd szépen megmosod klórban a zsidó lelkiismeretedet, és beléphetsz a magad teljes nagyságában, szépségében és egészségében a humanista kultúra népeinek tiszteletre méltó klubjába. Kérem szépen. Én magamra vállalom a szennyes munkát, és te mindennek elmondhatsz, ami csak az eszedbe jut. Amit ti valamennyien még képtelenek voltatok felfogni, talán óriási eszetek miatt, az az, hogy a cionizmus szennyes munkája még nem fejeződött be. Messze vagyunk tőle. Valóban, már befejeződhetett volna negyvennyolcban, csakhogy ti megzavartátok. Megakadályoztátok. Nem hagytátok befejezni. És mindezt a lelketekben meglevő zsidizmus miatt. A diaszpóra-szellemetek miatt. A Hirbet-Hize-komplexusotok miatt. Kár! Ma már túl lehetnénk mindenene, egy normális nép, tele vegetáriánus értékekkel, humánus jószomszédi kapcsolatokat tartva fenn Irakkal és Egyiptommal, és egy kicsinyke bűnös múlttal: mint a többiek is mind. Mint az angolok, a franciák, a németek, az amerikaiak, akiknek már bőven volt idejük elfelejteni, mit tettek az indiánokkal, és az ausztrálok, akik szinte egy szálig kiirtották az őslakókat. És ki nem?

No, és mi rossz van ebben: adva van egy nép, civilizált, tekintélyparancsoló, egy nép némi bűnös múlttal. Ilyesmi a legjobb családokban is előfordul. És én már megmondtam neked: ezt a bűnös múltat én kész vagyok magamra vállalni, Sárónnal, Beginnel és Étánnal egyetemben. És azt sem bánom, ha ezután te majd jössz, és te leszel a rózsaszín, a tiszta, a vegetáriánus jövő. Írd meg az engesztelés könyveit a bűneimről. És majd megbocsátanak neked. De mennyire, hogy megbocsátanak! A széles nyilvánosság csodálattal ismeri majd el a lelkiismeretességedet! Bevezetnek téged a legelőkelőb szalonokba! De csak azután, hogy az én ágyúm, meg a szennyes napalmbombám elvette az indiánok kedvét, meg az erejét is attól, hogy megskalpolják a te gyerekeidet meg az enyéimet, és csak azután, hogy zsidek milliói itt lesznek, idehaza, és csak azután, hogy a ház már elég nagy és tágas lesz s benne bőven szobák.
Hogy miért emlegetem őket folyton így, zsidek? Megmondom neked, miért. És nem pusztán az én szavaimmal - hiszen én judeonáci vagyok, nem igaz? -, hanem Mózes mesterünk szavaival, annak a zsidónak a szavaival, aki a maga tízparancsolatával elnyerte még a felvilágosodottgójim díszoklevelét is. Ő eképpen szólt rólunk: "De még azok közt a népek közt sem pihenhetsz meg, nem lesz egy talpalatnyi nyugvóhelyed sem. Rettegő szívet, szomorú szemet és csüggedt lelket ad neked az ÚR. Hajszálon függ az életed, riadozni fogsz éjjel-nappal, és nem bízhatsz abban, hogy életben maradsz." Röviden szólva, így fest az egész diaszpóra. Ez a zsid pontos leírása. Mint egy mikroszkóp alatt. És azért jött a cionizmus, hogy ennek véget vessen. De lehetetlen mindaddig véget vetni neki ameddig a zsidek fel nem fogják, hol élnek, mi vár rájuk, ha nem térnek haza sötétedés előtt. És a zsid nehéz felfogású. "Egy nép, amely olyan, mint a szamár." "Bolond és esztelen nép." Ha kinyitod a szemedet és alaposan megnézed magadnak a világot, megláthatod, hogy közeledik a sötétség. A sötétség visszatér. És ha a zsidó a sötétség óráiban kinn marad, már láttuk, mi a sorsa. Jó tehát, ha ez a kis háborúcska Libanonban egy picike sötétséget vitt a zsidek szemébe, hadd féljenek, hadd szenvedjenek, s aztán gyorsan, sebes futással jöjjenek haza, még mielőtt beáll az igazi sötétség.
Antiszemita vagyok? Igen? Jó, rendben van. Akkor húzz ki engem. Ne írd meg, amiket mondok. Minek egy antiszemitát idézgetni. Helyette írd meg, amit Lilienblum mondott. Ő biztosan nem volt antiszemita. Még egy csinos utca is van róla elnevezve Tel-Avivban. (C. egy kis füzetből olvas fel, ami ott volt előtte a teraszasztalon, mielőtt még én odaérkeztem volna.)
"Mindez nem kétségtelen jele annak, hogy már apáink és mi is... az emberiség szégyene és a népek megvetettjei akartunk lenni? hogy minekünk tetszik, ha cigány módra élhetünk?"
Ez Lilienblum, ez nem én vagyok. Ide hallgass, cimborám, én végigszántottam a cionista irodalmat. Hidd el nekem. Mindent tudok dokumentálni.
Van kedved talán meghallgatni, mit mond maga Herzl? Kérlek alássan: "Amikor az ember egészséges és a dolgai jól állnak, minden egyebet el tud viselni." Nem tudom, beszélt-e Herzl jiddisül. Azt mondják, nem. De ezt a mondatát egyenesen a zsid perverzitása diktálta. Direkt a jiddis nyelvből. Ez a mondat pontosan kijelöli az Auschwitzba vezető utat. Neked kevés Lilienblum és Herzl? Akkor gyere, hallgasd meg, mit mond a Rámbám. Egy nemzetközi filozófus és nemzetközi orvos. Ő ezeket mondja rólunk: "Ez az, ami miatt elveszett a birodalmunk és elpusztult a Szentélyünk, és a végtelenségig elnyúlt a számkivetettségünk... mert az elődeink vétkeztek... mert nem foglalkoztak a hadtudománnyal és hódítással." Hódításról beszél, cimborám, nem a vagyon, meg az élet megvédéséről. Nem a "zöld vonalról"! Nem arról, hogy "nincs más alternatíva, csak a háború"!
Egyébként feljogosítalak rá, hogy azt írd rólam, én az emberiség söpredéke vagyok. Nincs ellene kifogásom. Ellenkezőleg, én ezt a munkamegosztást javaslom: én megteszek mindent, hogy az arabokat mennél messzebbre űzzem innen, mindent megteszek, hogy felszítsam az antiszemitizmust, ti pedig írjatok költeményeket az arabok keserű sorsáról, és álljatok készen a vödrökkel, hogy összegyűjtsétek a zsideket, akiket én idekergetek, és neveljétek őket úgy, hogy a népek világossága lehessenek. Én lerombolom Hirbet-Hizét, ti meg majd tüntettek ellenem, az arabokat pedig meggyászoljátok. Ti lesztek a család büszkesége, és én leszek a folt, amely beszennyezi a család becsületét. Kérem alássan. Megegyeztünk?
Egy pontnál, talán éppen itt, de lehet, hogy előbb, egy percre megszakítottam C. folyékony monológját, és hangosan egy olyan futó megjegyzést tettem, talán inkább magamnak, mint vendéglátómnak: vajon amit Hitler a zsidókkal tett, nem csupán kardcsapás volt, hanem kígyómarás is? Nem hatolt be vajon az a méreg a szívekbe, egyes szívekbe, hogy ott pezsegjen tovább? C. nem tiltakozott az elmefuttatásom ellen, még csak föl sem emelte a hangját, mint ahogyan az egész monológja alatt egyszer sem emelte föl, és mint ahogyan - minden bizonnyal - azokban a nehéz órákban, azokban a nevezetes kalandokban sem, amelyekből valamikor kivette a részét. Nagy nyugalommal így felelt:
- Figyelj ide, cimborám. Ha az a sokat dicsért zsidó ész egy kicsit kevesebbet fordított volna a világ megváltására, az emberiség megjobbítására - Marx, Freud, Kafka meg ezek a többi lángeszűek, meg persze Einstein is -, ha helyette egy icipicit - csak tíz évet, nem többet - azon iparkodott volna, hogy megalapítson egy iciri-piciri zsidó államocskát, egyfajta önálló hídfőt Hádérától Gedéráig, és feltalált volna még idejében egy iciri-piciri atombombácskát ennek az iciri-piciri államocskának, ha megcsinálták volna ezt a két dolgot, akkor nem lett volna egyáltalán Hitler. És nem lett volna holocaust. És nem akadt volna senki az egész világon, aki ujjal is érinteni merte volna a zsidókat. És akkor ma itt húszmilliónyian élnénk, a Szuezi-csatornától az olajmezőkig. És még csak le sem kellett volna dobnunk ezt a bombát a németekre, vagy azt arabokra. Elég lett volna, ha harminchatban vagy harminckilencben, van egy ilyen bomba az iciri-piciri zsidó államocska egyik raktárában, egyetlen Hitler sem mert volna akár csak ujja hegyével hozzányúlni egyetlen zsidóhoz sem. És mindenki, aki meghalt, most élne. Ők, meg az ivadékaik. Mit, igazán erején felüli lett volna a zsidóknak, hogy a harmincas években felállítsanak egy kis államot a kicsinyke bombával? Talán így még a második világháborút is megtakarítottuk volna a népeknek. Talán magunknak is megtakarítottunk volna öt-hat háborút az arabokkal.
Hallgasd meg, mit ír erről Mózes az ötödik  könyvében: "És bár olyan sokan voltatok, mint az égen a csillag, mégis kevesen maradtok meg, mert nem hallgattatok Isteneteknek, az ÚRnak a szavára." Nem fut át a hátadon a hideg, amikor ezt hallod? És emellett a vers mellett, nem messze tőle szó esik az olyan típusú zsidókról is, amilyen te is vagy:
"A leggyengédebb és legelkényeztetettebb ember... a fiainak a húsából" eszik "... az ostrom nyomorúsága idején, amikor az ellenség ostromolja városaidat". Ugye ez nem tetszik neked, mi? Lerí a képedről, hogy ebben a versben nemigen leled élvezetedet. Ilyesmi nemigen fér meg Izrael legjobb hagyományaival, hogy a fiaink húsát együk. Igazad is van. Pfuj. Ez borzalom. De ha azt akarjuk, hogy ez még egyszer ne történjen meg velünk, végre-valahára ki kell gyógyulnunk a zsid-kórból. Nem szabad többé a "leggyengédebbnek és legelkényeztetettebbnek" lennünk. Semmiképpen sem ezen a bolygón. Talán a kis herceg bolygólyán, de ezen a bolygón nem. 
Gyere, cimborám, menjünk be a házba. Ezek az én szúnyogjaim nemigen szimpatizálnak baloldaliakkal. Ahogy elnézlek téged, eléggé rád fér egy pohár whisky. Ülj le, jó whiskym van. Kétféle is. És van Campari meg Dubonnet is. Szóval mit iszol? Bizonyára kell hozzá egy-két perc, amíg el tudod dönteni. Hát csak gondolkozz rajta, cimborám, melyik a jobb. Kérlek alássan. Ha gondolkoztál és döntöttél, mondd meg, melyiket választottad, és iszunk az egészségünkre. Semmi baj. Voltaképpen téged is, meg az összes elvtársadat fel kellett volna akasztanom és lásd, ahelyett előadásokat tartok neked, és a végén még whiskyvel is itatlak. Lehet, hogy már magam is egy kicsit zsid lettem? Ez nagyon ragályos.

"még ha itt is, ott is fel kéne ezért robbantanom egy csomó zsinagógát"

Hogy a fenti, kicsiszolt világnézet, illetve annak e propagandája nem valami elszigetelt, szélsőséges vélemény volt akkor és az azóta is, arra sok hasonló szöveget lehetne idézni az izraeli elit, illetve a cionista világlobbi vezetőitől, de talán elég egyetlen példa. A monológ azon részére, melyben "C." a híres veterán katonai parancsnok azon kéjeleg, hogy Izraelnek a veszett kutya imázsára van szüksége a világban (ez persze Machiavelli régi tanítását is tükrözi), teljesen rímel egy magas rangú izraeli katonai-stratégiai  szakember tudatosan nagydobra vert "kiszivárogtatása" az izraeli atomfegyver-készletek potenciáljáról és birtokosainak vad elszántságáról:
 Talán kezdenek majd félni az őrültségeimtől, ahelyett, hogy magasztalnák lelki szépségemet. (...)  Csak had reszkessenek. Csak nevezzenek engem, minket őrült országnak. Meg kell érteniük, hogy mi egy vad állam vagyunk, halálos veszedelem az egész szomszédságunkra, hogy úgy kell félniük, mint az Istentől, hogy nem vagyunk normálisak, akik képesek vagyunk rá, hogy őrjöngjünk, amiért meggyilkolták valamelyik gyerekünket - ha csak egyet is! -, hogyelfogjon bennünket a veszettség és lángba borítsuk a Közel-Kelet összes olajmezőjét. (...) Jól teszik, ha úgy kalkulálnak Washingtonban, Moszkvában, Damaszkuszban és Kínában, hogy ha lelövik valamelyik követünket - vagy akár csak egyik konzulunkat, vagy azt az attasénkat, aki a filatéliai ügyeket intézi -, mi képesek vagyunk rá, hogy hirtelen, csak úgy, reggeli előtt elkezdjük a harmadik világháborút.
A fentieket Ámosz Oz 1982 őszén jegyezte le, Martin Levi van Creveld, a neves izraeli hadtörténész és stratégiai szakértő, számos nyugati stratégiai akadémia előadója pedig 2003-ban nyilvánvalóan felső utasításra nyilatkozott hasonlót a világ közvéleményének tájékoztatása (betojatása) céljából, ami az első félhivatalos izraeli elismerése volt az amúgy is nyílt titoknak, a cionista állam atomfegyverkészletei létezésének és a Sámson-opciónak, mint állami katonai doktrínának. van Creveld a könyvbeli "C" egyéniségéhez hasonló Dayanra hivatkozik, aki azonban nem lehet azonos "C"-vel, mert előző évben meghalt és eleve idősebb volt, de ez az elv egyfajta "uniformis" lehet az izraeli állami-katonai elitben:
Wikipédia: Egy 2003 szeptemberében a holland Elsevier hetilapnak Izrael és az azt Irán, a palesztinok és a világközvélemény részéről fenyegető veszélyek témájában adott interjúban van Creveld kijelentette:
Többszáz atomrobbanófejjel és rakétával rendelkezünk és bármilyen irányban levő célpontokra képesek vagyunk kilőni őket, talán még Rómára is. A legtöbb európai főváros célpont a légierőnk számára. Hadd idézzem Moshe Dayan tábornokot: 'Izraelnek olyannak kell lennie, mint egy veszett kutyának, túl veszélyesnek ahhoz, hogy ingerelni merjék.' Én e pillanatban az egészet reménytelennek látom. Meg kell próbálnunk megakadályozni, hogy a dolgok ide jussanak, ha egyáltalán lehetséges. Azonban fegyveres erőink nem a harmincadik legerősebbek a világon, hanem inkább a második, vagy harmadik helyen állnak. Megvan hozzá a képességünk, hogy magunkkal rántsuk a mélybe a világot. És biztosíthatom, hogy ez meg fog történni, mielőtt Izrael elpusztul.
Most nem megyek bele, hogy a zsidó vallási és misztikus előzmények ismeretében nem olyan biztos, hogy a cionizmus mögött álló erők számára ez a világpusztítási opció csak egy végső visszarettentő lehetőség Izrael ellenségeivel szemben, nagyon is gyanús, hogy eleve a világ elpusztítása a céljuk.
"képesek vagyunk rá, hogy hirtelen, csak úgy, reggeli előtt elkezdjük a harmadik világháborút"

A témánál maradva, "C" monológja magáért beszél. Határozottan alátámasztja a korábbi bejegyzésekben tárgyalt "összeesküvéselméletet", hogy a cionista elit teljesen tudatosan terrorizálja bele a diaszpórában élő zsidókat egy olyan helyzetbe, amiben az egyetlen kiútnak az alija látszik számukra. Azt is alátámasztja a beszéd, aminek formailag persze ellentmond, hogy magát a Holokausztot is a cionista vezérkar, illetve a cionizmust eszközül használó elitcsoport érdekében állt megszervezni.
A monológ egyes pontjait azért még érdemes lesz elemezni, mert néhol logikusnak látszhatnak. (Néhol önmagukban azok is.)

Folytatás következik.

Az Átlátszó megtalálta, honnan szedhette össze Orbán Ráhel a 15 milliós svájci egyetemi tandíjat



A lap abból indul ki,
 hogy Orbán Ráhel ominózus Facebook-posztjában, amelyben édesapját és saját gazdagságát mentegeti-magyarázza, igazat ír: saját erejükből jutottak annyi pénzhez, hogy abból – többek között – futott a lausanne-i École Hoteliere kurzusára.
Férjemmel önálló családunk van, saját lábunkon állunk, saját erőnkből boldogulunk, saját életünket éljük.
Az Átlátszó szerint a szállodaiparban három év alatt nehezen szedhette meg magát Orbán első lánya, hiszen ott az átlagkereset a KSH szerin 145 ezer forint.
Kezébe vette a jövőjét (Fotó: Burger Barna / MTI)Kezébe vette a jövőjét (Fotó: Burger Barna / MTI)
Ezért aztán – szokásukhoz híven – átnézték férje, Orbán Viktor veje, Tiborcz István cégeinek bevételeit, és arra jutottak, hogy igen, ebből már telik a 15 millió forintos félévekre.
Tiborcz cégével ugyanis sorra nyerte a megújuló energiaforrások témakörben kiírt közbeszerzéseket, annak ellenére, hogy cége (E-Os Innovatív Zrt., majd Elios Zrt.) nem sokkal korábban alakult: 2009-ben mindössze 8,4 milliós árbevétele, 2010-ben már 686 millió, 2011-ben pedig 3 milliárd (!!!) forintnyi bevétel van a cégnek.
Ennek a hallatlan sikernek az okairól már korábban beszámolt az Átlátszó, az uniós pályázati sikerekben vélhetően közrejátszhatott az is, hogy a Közbeszerzési Döntőbizottság elnöke, Kövesdi Zoltán volt akkoriban, aki az ugyancsak szépen gyarapodó Simicska-féle Közgép felügyelőbizottságában ült.
Az Átlátszó szerint ezután, mivel a Közgép kiszállt a cégből, csökkentek a bevételek egészen 2014-ig, amikor is újra nőni kezdtek köszönhetően a sikeres közbeszerzéseknek, összesen 2,9 milliárd forint értékben. Ráadásul tipikusan olyan tendereken nyertek el egymilliárd forintnyi pályázati pénzt, ahol az előkészítést, korábbi üzlettársa, Hamar Endre cége, a Sistrade végezte.
És még ennél is több baráti tenderen jeleskedett Orbán Ráhel férje, Orbán Viktor miniszterelnök veje, még több nyomasztó részlet az Átlátszón.


KILAKOLTATÁSOK: MÁR VÉGLEGES A DÖNTÉS ÉS AZ IDŐPONT

Az ÉnPénzem  cikke: A parlament előtt levő törvényjavaslat szerint kilakoltatásokra (a felfüggesztett, majd újraindított végrehajtások következményeként) 2015. szeptember 16-ától kerülhet sor. Ez most az elszámolás után harminc nappal indulhatna. A felszámolást vitatni is másképp lehet majd, pedig – mint az Azénpénzem.hu megtudta – már 24 ilyen ügy van folyamatban a Pénzügyi Békéltető Testület (PBT) előtt.
A hátralékos adósok elleni végrehajtási eljárásokat az elszámoltatási törvény keretében felfüggesztették, de – mint arra már többször figyelmeztettünk – a folyamat a banki értesítő megküldését követő egy hónap után újraindulhat. A parlament előtt levő törvényjavaslat az előbbi harminc napot tolja ki szeptember 15-ére. A kilakoltatások eszerint szeptember 16-tól indulhatnak. A módosító indoklása szerint a megakasztott végrehajtási eljárások folytatásának lehetséges időpontját azért módosítják, mert „folyamatban van a családi csődvédelem szabályozásának előkészítése”.
A hátralékos adósok számára látszólag kedvező változtatás közelebbről megnézve nem is annyira kedvező. Valójában nem alaptalanul mondták az érintettek, hogy „nem eszik olyan forrón”. Az előírások szerint ugyanis, ha valaki a banki értesítő kézhezvétele után nem jelez a követeléskezelőnek, akkor annak meg kell várnia, amíg a pénzügyi szolgáltató minden adóssal elszámol, és ennek tényét a honlapján és bankfiókjaiban közzéteszi. Most ez az „úszó” határidő válhat teljesen konkréttá. (A mostani módosítás még a részletes vitánál tart, így nem zárható ki, hogy azt tovább alakítják.)
Az mindenestre elég furcsa, hogy most – immár teljesen a célegyenesben – ismét átszabják az elszámoltatási szabályokat. (Érdemes felidézni, hogy tavaly az elfogadott törvényt már egyszer alaposan átírták.) PR-fogásban persze nincs hiány, a benyújtott javaslat ugyanis a „banki elszámolás során tapasztalt visszaélések elleni fellépéshez szükséges törvények módosításáról” szóló, igen hangzatos címet viseli. Az általános indoklás szerint a mostani passzusok „segíteni fogják a fogyasztókat abban, hogy az elszámolással kapcsolatos jogaikat hatékonyabban intézhessék”.  Annyi tény, hogy a törvénybe bekerült egy, akár Lex Lombardnak is nevezhető passzus (a lízingcég gyakorlatával kapcsolatos kifogásról itt írtunk). A lényeg röviden (a jogszabály igencsak kacifántosan írja ezt le), hogy a jegybanki ellenőrzés alapjául szolgálhat a kölcsönszerződés vagy pénzügyi lízingszerződés fogyasztói jellegének el nem ismerésére, eltérő minősítésére való törekvés.
A módosítások többsége valóban az elszámolás vitatásával kapcsolatos. Ez elvben nem is elkésett intézkedés, hiszen csak a következő két hétben gyorsulhatnak fel igazán a devizahiteleseknek a dolgok, hiszen eddig arányában csak nagyon kevesen kaphatták kézhez az elszámolást. Panaszok azonban már így is akadnak. A PBT-nél – válaszolta a felügyeleti hatóság az Azénpénzem.hu megkeresésére – összesen 24 elszámolással összefüggő ügy van már folyamatban. Mint hangsúlyozták: a PBT hetente 65-70 meghallgatást tart (ebbe minden, tehát a nem elszámolási kifogások is beletartoznak), az ügyek intézése folyamatos.
Néhány konkrét változtatás a javaslatból
A módosítás szerint a továbbiakban a felszámolás vagy végelszámolás alatt nem álló pénzügyi intézmények is alkalmazhatnak becslést az elszámolás során. A felügyeleti hatóság számára azonban igazolni kell, hogy hiányosak az információik.
További változtatás, hogy ha az elszámolást olyan ügyfél vitatja, aki már nyújtott be panaszt a pénzügyi intézményhez, a panaszokat együtt kell elintézni. A panasz elintézésére nyitva álló határidőt pedig a később érkezett panasz beérkezésétől kell számítani. Amennyiben a panaszos korábban már fordult ilyen ügyben a PBT-hez, arról tájékoztatni kell a testületet. Az elszámolás pedig nem vitatható olyan okból, amelyet a Pénzügyi Békéltető vagy a bíróság már jogerősen elbírált.
A hatályos jogszabály szerint a PBT-nek bármely fél kérésére meghallgatást kell tartania. A mostani módosítás alapján azonban ez csak egy lehetőség. Nemcsak a PBT, hanem a bíróság számára is (a passzus szerint: a „bíróság – ha a döntéshez szükséges – a feleket meghallgathatja”). Bekerül az a kitétel is, hogy amennyiben a tanács a kérelmet érdemi elbírálásra nem tartja alkalmasnak, megszüntetheti az eljárást. (Tartani lehet attól, hogy ebbe a kategóriába rengeteg panasz kerülhet majd, hiszen az adósok – az általunk eddig megismert elszámolási értesítők alapján – aligha lesznek abban a helyzetben, hogy szakszerű, pontos kifogásokat fogalmazhassanak meg.)
Az elszámolás, de a PBT döntése is megtámadható. A mostani szabály szerint a bíróság állapítaná meg, hogy az elszámolás helytelen, és az állapítaná meg a helyes elszámolást is. Az eleve elég életszerűtlen (a bírák a perek során sem jeleskedtek éppen számítási ismereteikkel vagy akár készségükkel) passzust most úgy változtatják meg, hogy a bíróság ilyenkor új eljárásra kötelezi a PBT-t. A perben továbbra is csak arra hivatkozva lehet hivatkozni, hogy az elszámolásban helytelen adat, illetve számítási hiba szerepel. Újdonságként a PBT-t támadni csak azzal lehet, hogy jogszabályt sértett. Érdekesség még, hogy a javaslat szerint a korábban felfüggesztett pereket meg kell szüntetni, ha a PBT megállapította a helyes elszámolást. – Az ÉnPénzem nyomán Nemzeti Civil Kontroll 

Vagyonosodási vizsgálatot kezdeményeztek Habony Árpád ellen


Az Együtt szeretné tudni, miből telik a miniszterelnök főtanácsadójának arra, hogy az újonnan fölállítandó fideszes médiabirodalom fele részének tulajdonosa legyen.

Sajtóhírek szerint az új – értsd: nem Simicska-érdekeltségű – jobboldali médiabirodalom feje lesz azáprilis 9-én megalapított Modern Media Group Befektetési és Vagyonkezelő (MMG) Zrt. A cégnek két tulajdonosa van, Habony Árpád miniszterelnöki főtanácsadó, valamint Győri Tibor korábbi miniszterelnökségi államtitkár – kezdi közleményét az Együtt.
A párt régóta szeretne fényt deríteni arra, hogy miből él az Orbán Viktor miniszterelnök első számú bizalmasának és tanácsadójának számító Habony Árpád. Ugyanis nincs nyoma annak, hogy bármely tevékenységéből jövedelme származna, ennek ellenére drága autókkal száguldozik, és félmilliós táskákat villant.
Ahogyan arról beszámoltunk, a miniszterelnök főtanácsadója tavaly decemberben egy 520 ezer forintos (akciósan 364 ezer forintért megvásárolható) Gucci-táskával a kezében szelte át a szociális megszorítások ellen tüntetők tömegét a parlamentnél.
Az Együtt a Nemzeti Adó- és Vámhivatalhoz fordul annak érdekében, hogy kiderüljön, miből telik Habony Árpádnak a luxusélet mellett még arra is, hogy médiacézárként irányítsa az új fideszes hazugsággyár munkáját – zárja közleményét az Együtt.


Átvilágítottuk Hegedűs Zsuzsa gyermekalapítványát, és padlót fogtunk a zűrzavartól


Titokzatos baszk beszállító, 160 milliós fuvardíj, börtön közeli malacok, elpusztult csibék, állami cégektől érkező tízmilliók és zavaros elszámolás félmilliárd forint körül. Hegedűs Zsuzsa mégis sikernek értékeli az alapítványt: szerinte sikerült megállítani az elszegényedést.
Lassan öt éve, hogy 2010. január 21-én nyilvántartásba vették Hegedűs Zsuzsa alapítványát, a Minden Gyermek Lakjon Jól Alapítványt (MGYLJ). Mielőtt részletesen bemutatnánk az alapítvány működésének sajátosságait és célját, röviden összefoglaljuk a legérdekesebb tényeket.
–    közel 600 millió forint adományról beszélünk
–    a szétosztásra szánt csibéket Spanyolországból hozatták
–    csak a szállításra több mint 160 millió forint ment el
–    az alapítvány titkolja a baszk vállalkozó nevét
–    a kacsák viszont Franciaországból érkeznek
–    disznókat Pintér Sándoron keresztül börtöngazdálkodásból szerezték be
–     semmilyen felmérés, tanulmány nincs arról, hogy sikeres-e az alapítvány, vagy sem
–      több ellentmondást találtunk az elszámolásban
–      az egyik beszállító tavaly óta felszámolás alatt áll
–      a nagy állami, tehát közpénzen működő cégek adományai meghaladják a 100 millió forintot
–      a legkomolyabb segítség a Szerencsejáték Zrt.-től és az MVM-csoporttól jön
–      CBA is komoly támogatónak számít
–      az adományokat sokszor eladják a szegények, vagy gyorsan elpusztulnak az állatok
–       Hegedűs Zsuzsa szerint visszaszorították a szegénységet
–       valószínűleg az MGYLJ már nem működik sokáig
Az alapítvány beszámolói szerint a szervezet 2010 és 2013 között mintegy 608 millió forint bevételre tett szert (2014-es adatokkal még nem rendelkezünk), míg az idei osztásra költött összeggel együtt – legalábbis a beszámolók alapján – kis híján 572 millió forint kiadása volt. (A honlapon szereplő költségvetés jóval kevesebbel, 532 millió forinttal számol. Cikkünk készítésekor még működött a honlap, ám a megjelenés előtt már nem volt elérhető. Reméljük, a probléma csak átmeneti.) Ha figyelembe vesszük, hogy az alapítvány az első évben még nem ültetni és nevelni valót, hanem élelmiszercsomagokat osztott, valamint hogy az általunk vizsgált években – 2011-ben, 2012-ben és 2013-ban – 4,8 millió forintot költött anyagjellegű ráfordításra, akkor durván 490,9 millió forint sorsáról lesz szó a következőkben.
Nincs felmérés
Amikor Medgyessy Péter 2002-ben meghívott egy kávéra, elmagyaráztam neki, hogy ne kérjenek semmilyen papírt a segélyen élő szülőktől, legyen automatikusan ingyenes az étkezés a bölcsődében, óvodában és iskolában. Aztán 2009 novemberében a Népszabadság arról írt, hogy egy baranyai iskolában, ahová főként hátrányos helyzetű gyerekek járnak, csak zsíros kenyérre telik. Annyira inflálódott az állami kvóta, hogy nem tudták megoldani az étkeztetést, ha az önkormányzat nem egészítette ki a fejadagot. Végigtelefonáltam az összes iskolát, és közben találtam ki az alapítványt és egy tűzoltó akciót, ami arról szólt, hogy a gyerekek hetente egy élelmiszercsomagot kaptak, benne egy hétre elegendő fehérjével és gyümölccsel. Nem a gyerekszegénységet akartam megoldani, hanem azt, hogy rendes tápértékű ennivalóhoz jussanak” – magyarázta Hegedűs Zsuzsa a magyarnarancs.hu-nak, mi motiválta az alapítvány alapítását.

Hegedűs Zsuzsa





 
Az MGYLJ Alapítvány 2009 decemberében kérte nyilvántartásba vételét közhasznú szervezetként, amit a bíróság 2010. január 21-én szentesített. (Hegedűs 2010 júliusa óta Orbán Viktor társadalmi felzárkóztatásért és konfliktusok kezeléséért felelős főtanácsadója, ezért havi 997 ezer forintot kap havonta.)
A Hegedűs elnökletével létrejött szervezet alapítói fél-fél millió forinttal járultak hozzá az induláshoz, a CBA Magyar Kereskedelmi Kft. és a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége (Magosz) segítette továbbá a szállítást. A cél 2011-ben még az volt (lásd korábbiGyorsított tanfolyam című cikkünket), hogy 2012-re a 47 leghátrányosabb helyzetű kistérség összes rászoruló családja a program részese legyen, majd a nagyvárosok szegény gyermekei következtek volna.
A társadalmi leszakadás miatt veszélyes helyzetbe került gyermekek étkezési támogatását célul kitűző alapítvány ugyanakkor szokatlan működési modellben igyekszik elérni céljait.
Nincs alkalmazottja, se infrastruktúrája, nem tart fent irodát, nem fizet telefonszámlát, és nem bérel autót. 2010 júniusáig a Commitment Zrt. biztosította a működési eszközöket – autót, telefont, irodát –, azonban „amikor a miniszterelnök főtanácsadójaként kezdtem el dolgozni, a Commitment által biztosított infrastrukturális támogatás egy része és a munkatársak biztosítása szükségtelenné vált” – mondta Hegedűs a lapunknak még 2011-ben. Az MGYLJ-nek még saját könyvelője sincs. Így történhetett meg, hogy 2012 és 2014 júliusa között egyáltalán nem küldték be a bíróságnak a bevételeket és kiadásokat összesítő beszámolókat és közhasznúsági mellékleteket, idén pedig csak azt követően abszolválták a három év beszámolási kötelezettségét, hogy kitartóan érdeklődtünk utánuk (a beszámolók körüli visszásságokról bővebben Végső megoldás című keretes anyagunkban olvashat).
Az MGYLJ működtetője, szóvivője és adományfelhajtója egy személyben Hegedűs Zsuzsa, illetve munkatársa, Bogdán László, aki főként adminisztratív és logisztikai feladatokat lát el. Mindezt társadalmi munkában, a parlament miniszterelnökségi szárnyában, a főtanácsadó kétszobás irodájából végzik, osztási kampányidőszakban pedig szintén a Miniszterelnökség biztosította sofőr és jármű fuvarozza az elnök asszonyt. E nyilvánvaló kormányzati kötődések és közvetett finanszírozások ellenére Hegedűs büszkén állítja, hogy az alapítvány sem kormányzati, sem pályázati támogatást nem fogad el, továbbá sem tiszteletdíjat, sem költségtérítést nem fizet senkinek, kizárólag adományból, társadalmi munkában teljesíti a vállalt feladatokat. „Vegyük észre, hogy a jóléti társadalom már régóta fenntarthatatlan, és egyébként sem lehet minden szegénységi probléma az állam feladata. A második világháború előtt sem léteztek jóléti rendszerek Európában, és az emberek mégis gondoskodtak a magukat ellátni képtelenekről. Az alapítvány gazdálkodási modelljét követendő példának szántam, hogy mások is lássák, fizetett munkaerő és működési költségek nélkül is meg lehet oldani a dolgokat” – summáz Hegedűs.
A modell hátránya ugyanakkor, hogy a működésért, adományszervezésért, logisztikáért és módszertanért felelős egységek hiányában a feladatok összemosódnak vagy egészében kimaradnak, a szereplők pedig túlterheltté válnak. Ennél is kellemetlenebb, hogy az alapítvány tevékenységéről (azaz csaknem 600 millió forint elköltéséről) négy és fél év alatt egyszer sem készült reprezentatív szociológiai vizsgálat, egyedül a Hegedűs által szerkesztett kérdőíveket küldik szét évente a polgármestereknek, akik maguk intézik a felmérést. Szerettük volna megkapni a kérdőívet, de ezt az elnök asszony elutasította, arra hivatkozva, nehogy illetéktelen kezekbe kerüljön a know-how, ahogyan azt a biztatásunkat is, hogy legalább egy tanulmányban foglalja össze a program tapasztalatait.
De miből lett a pénz?
Hegedűs Zsuzsa alapítványa elvileg tehát nem közpénzen működik, hanem magánpénzből. (Ez azonban nincs teljesen így, mert állami cégek adományairól is szó van, de erről később.) Ugyanakkor az állami és pályázati források elutasításával az alapítvány gazdálkodásának ellenőrzésére csak korlátozott mértékben van mód. Míg közpénz esetén minden szerződés közérdekű adat és a pályázatok is szigorú számadást követelnek meg, addig a magánadományokból beszerzett vetőmagcsomagokra és háztáji állatokra vonatkozó szerződéseket nem köteles kiadni a szervezet; és csakis ilyen típusúakkal rendelkezik.
Az alapítványi bevételek két irányból érkeztek. Hegedűs azt hangoztatja, hogy a legtöbb támogatást az egyszerű emberektől kapják. Kétségtelen, hogy 2011-ben egymillió ember telefonált a Való Világ felhívására, majd a 2012-es szériában is propagálták az adományvonalat, 2013-ban pedig a Tv2 tartott Gyerekhetet az alapítvány támogatására.
Adományok magánemberektől
Való Világ (2011) 169,8 millió forint
Adományvonal (2012–2013) 62,1 millió forint
Adó 1 százalék (2012–2013) 36 millió forint
Forrás: MGYLJ
Az első években 24 órában foglalkoztam az alapítvánnyal, rengeteg településen jártam, több ezer kilométert tettem meg havonta. AValó Világ óriási ismertséget eredményezett, akárhol megálltam, azzal szólítottak meg, hogy mi is néztük, és mindenkinek szóltunk, hogy telefonáljanak” – emlékszik vissza Hegedűs a 2011-es eseményekre. A bevételszerkezetből ugyanakkor két támogatói oldal rajzolódik ki markánsan, amelyek hozzájárulása szinte azonos: a magánembereké (beleértve az adományvonalat és az 1%-os felajánlásokat) és a céges támogatóké. (Az MGYLJ-től megkaptuk a céges adományozókról vezetett részletes kimutatást.)
Az alábbi táblázat összefoglalja a beérkezett összegek eredetét (az összegek millió forintban értendők):
Év
Összes adomány
Céges adomány
Adományvonal
1%
2010
79,4
29, 3
2011
233,4
52,6
169,8
2012
116
46,8
54,6
19,5
2013
170,5
83,55
7,5
16,5
Össz.
599,4
212,3
231,9
36
(Forrás: MGYLJ)
A teljes adománybevételt tekintve utóbbiak – figyelembe véve, hogy a 2010-es évről nem kaptuk meg az erre vonatkozó teljes adatsort – több mint 25%-a állami tulajdonú vállalat, vagy a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) portfóliójába tartozik. Az MGYLJ egyébként nem csupán az MNV-cégektől vár támogatást, hanem az MNV alá tartozó cégek dolgozóitól is. Tavalyi felhívásukban arra kérték az embereket, hogy fizetésükből támogassák az alapítványt havonta 200 forinttal 3, 6, 9 vagy 12 hónapon át. A magyarnarancs.hu-nak küldött táblázat szerint idáig kétmillió-négyszázezer forint folyt be a dolgozóktól, azonban a 2014-es év eredményei még nem ismertek.


 
(A táblázatra kattintva évekre lebontva megkaphatja az adományozó cégek nevét.)
A nagyobb céges támogatások 2010 és 2013 közt – a részünkre megküldött dokumentumokból jól látszik – a következőképp alakultak: Szerencsejáték Zrt. 60 millió forint, MVM-csoport (Villamosművek, Paks, Partner, Trade) 41 millió forint, MFB Zrt. 30 millió forint, Mavir 8,5 millió forint, Magyar Posta 7 millió forint.
A bevételeket mutató táblázat összesítésében jól látszik: az MGYLJ az elmúlt években 608 millió forint bevételhez jutott, és a beszámoló szerint 571,5 milliót el is költött. A következőkben azt fogjuk megnézni, hogy mire.
Csibék és kacsák
Az alapítvány tájékoztatása szerint a csibéket több mint kétezer kilométerről, Spanyolországból, Baszkföldről szállítják hazánkba, adásvételüket – a naposkacsákkal együtt – egy abádszalóki vállalkozó, B. István intézte, akire Bogdán László talált rá „von aus haus” ismereteit felelevenítve.
A számlázás azonban már nem felé, hanem az egyéni vállalkozó párja, K. Éva felé történik – így viszont a cégadatbázisból nem ellenőrizhetők a vállalkozás pénzügyi számai, azokba csak a NAV tekinthet bele. De miért kell ilyen elképesztő távolságról szállítani? – kérdeztük Hegedűst. „Végigjártuk a hivatalos egységeket, de senki nem vállalta 524 ezer kapirgálós naposcsibe szállítását” – mondja Hegedűs Zsuzsa, aki ugyanerre a kérdésünkre 2011-ben hasonlóan válaszolt. „A csibék és kacsák Spanyolországból jöttek, és onnan is fognak jönni. Hiába próbáltunk ugyanis magyarországi keltetőkkel tárgyalni, havonta maximum ezer kapirgáló csibét tudtak volna biztosítani, miközben mi két hónap alatt ötszázötvenezret osztottunk ki.” A főtanácsadónak ugyanis a „legfontosabb kritérium mind a vetőmagoknál, mind a háztáji állatoknál, hogy biók legyenek, hiszen így nem kell rájuk költeni az egyébként is nagy szegénységben élő családoknak. A vetőmagokat nem kell trágyázni, a szabad tartású csibéknek pedig nem kell tápot adni, mert kikapirgálják maguknak az eleséget.”
A magyarnarancs.hu-nak küldött, darabszámra vonatkozó egységárak legkézenfekvőbb értelmezése alapján – miszerint az ár csak a csibékre vonatkozik, a kacsákról pedig nem küldtek árat – annyit tudunk, hogy egy naposcsibe 2011-ben 96, 2013-ban 185 forintba került, míg 2012-ben 300 forintot fizettek az előnevelt négyhetes csibékért, és ez az ár a szállítással 280, 380, 390 forintra emelkedett. Eszerint 2011 és 2013 között az alapítvány több mint 157,5 millió forintot fizetett ki csibékre, miközben Spanyolországból Magyarországra történő szállításuk 163,5 millió forintnál is nagyobb összeget emésztett fel.
A nehezen értelmezhető adatok miatt pontosító kérdésekkel fordultunk az alapítványhoz, de ezekre már nem kaptunk választ, ezért kénytelenek voltunk több verziót vázolni a költségvetésre – hozzátéve, hogy nem tudtuk, a csibék és kacsák mellé kiosztott tápot tartalmazza-e a küldött ár vagy sem.
A második verzióban az első számsort a csibékre, a másodikat a kacsákra vonatkoztattuk szállítási költséggel együtt, míg a harmadik változatban úgy okoskodtunk, hogy a szállításra vonatkozó kérdésünkre beírt ár nem a szállításra, hanem a csibék és kacsák együttes értékére Azonban bárhogyan is számoltunk, az eredmények egyik esetben sem egyeztek a beszámolókban található kiadási adatokkal (nagyításért kattintson a táblázatra):
Az első költségvetés esetében a végösszeg inkább túllicitálta a hivatalos kiadást, ezzel szemben a második 28–50 millió forinttal alul, a harmadik változat szerint pedig legalább 20 millió forinttal többe kerültek a kiosztott adományok, mint amennyi pénz az alapítvány rendelkezésére állt.
Titok a baszk cég neve
Miután az MGYLJ Alapítvány nem árulta el a baszkföldi cég nevét, magunk eredtünk a magyarországi beszállító nyomába. A próbarendelés során készségesen álltak rendelkezésünkre, így tudtuk meg, hogy a jövő évi rendelésünk sorsa azon múlik, mennyit rendel az alapítvány, a baszkokkal kötött előnyös szerződés ugyanis elsősorban a nagy tételnek köszönhető.


Összesen (darab)
Csibe
977 ezer
Kacsa
193 ezer
Tyúk
156 ezer
Nyúl
2818
Malac
811
Kiderült, hogy mind a csibéket, mind a kacsákat, mind a takarmányt rajtuk keresztül szerzi be az MGYLJ, a naposkacsák viszont nem Spanyolországból, hanem Franciaországból érkeznek, a csibék pedig sosem voltak kapirgálós, azaz szabad tartású fajták, hanem az ún. boyler redro típusba tartoznak – jellemzőjük, hogy vöröses színűek, nagyon húsosak és sok tojást tojnak. Egy naposcsibét tavaly még 135 forintért adtak szállítással együtt, jövőre azonban inkább 150 forintban jelölték meg az árát, míg egy naposkacsa értéke nagyjából 250–300 forint körül mozog. Csak emlékeztetőül: az MGYLJ tájékoztatása szerint az egynapos csibe 2013-ban 185 forintba került, azaz 50 forintnyi különbséget regisztrálhatunk.
A magyarnarancs.hu által készített költségvetési táblázatok negyedik verziójában ezekkel az árakkal számoltunk, de hozzátesszük, hogy a takarmány ára, valamint a beszállító és az MGYLJ közötti szerződés tartalma továbbra sem állt rendelkezésünkre. Mivel az MGYLJ-nek nemcsak beszállítanak, hanem országszerte ki is szállítják adott településre az állatokat, valamint a takarmánybeszerzés is feladatuk, külön megállapodásban határozták meg az árakat, amelyek adott esetben magasabbak lehetnek a nekünk mondott árakhoz képest.
Disznók a börtönből
A csibe- és kacsabizniszhez képest a 65 millió forintot kitevő, nagyjából 157 ezer tyúk elenyésző mennyiségnek tűnik. (Ugyanakkor a beszállító tavaly nyár óta felszámolás alatt áll, az alapítvány pedig feljelentést tett ellene, mert megpróbálta átverni őket.) Nyulakból három év alatt kevesebb mint háromezret osztottak ki. Az inflációval arányosan növekvő áron (2140, majd 2230, végül 2870 forintért) vásároltak őstermelőktől, akik a kezdeti tápot és a szállítást is biztosították ezen az áron. A tradicionális háztáji állatfelhozatalhoz hozzátartozna két disznó is, de ez már nem fért volna bele a büdzsébe, így megelégedtek egy jószág adományozásával.
A malacokra ugyanakkor még így sem mutatkozott nagy érdeklődés, hiszen azokat tényleg etetni kell, és ez különösen nehéz ott, ahol még a saját étkezésükről sem tudnak gondoskodni az emberek. Első évben az egymilliárd forint feletti nettó árbevételű Kardoskúti Zrt. szállította az állatokat darabonként 15 ezer forintért, majd 2012-től már a tizenegy Büntetés-végrehajtási Gazdasági Társaság egyike a beszállító. A büntetés-végrehajtás területén évtizedes hagyománya van az elítéltek mezőgazdasági társaságokon belüli foglalkoztatásának,ráadásul a Pálhalmai Agrospeciál Mezőgazdasági Termelő Értékesítő és Szolgáltató Kft. kedvezőbb, 14 ezer forintos áron, táppal együtt vállalta a feladatot. Mint Hegedűstől megtudtuk,az ügylet hátterében a Pintér Sándor belügyminiszterrel való jó kapcsolata áll, akivel a közmunkaprogramot is együtt dolgozták ki. Ennek eredményeként az egész közmunkaprogramot a Belügyminisztérium irányítja, valamint az elítéltek is a program résztvevői lettek.
Eladják, elpusztulnak
Az is probléma továbbá, hogy amint arról mi is beszámoltunk, a kiosztott állatok sokszor elpusztulnak, másesetben pedig eladták őket új gazdáik. Mivel nem készül felmérés, nem tudni pontosan, hogy mennyi adomány hasznosul ténylegesen.
 
A változatos zöldségeket tartalmazó biovetőmag-csomagokat kezdetek óta a családi vállalkozásként indult, mára stabilan egymilliárd forint feletti nettó árbevételt teljesítő Garafarm Kft. szállítja. A vállalkozást 1989-ben indították kifejezetten a kiskerttulajdonosokra és hobbikertészekre gondolva, de a vevők mára több mint négyszáz zöldség-  és virágfajta közül választhatnak. A csomagokat 2011–12-ben 700 forintos, 2013-ban 830 forintos, idén pedig 900 forintos egységáron vásárolták meg. A kiszállítást a cég ingyen végzi társadalmi felelősségvállalás keretében.
Megoldotta a szegénység problémáját
MAI PROGRAMOK
Hamlet három széken
Hamlet három széken
2015. április. 19. 19:00
Mu Színház
Az alapítvány jövőbeni tevékenysége egyelőre még nem körvonalazódott. Hegedűs szerint egyre kevesebb család jelentkezik vetőmagokért és háztáji állatokért, ami azt mutatja, hogy sikerült megállítani és visszafordítani a szegénység újratermelődését.Idén 7500 új család jelentkezett, jövőre 4-5 ezer jelentkezőre számít, de hozzáteszi, hogy még akkor is csinálni fogja, amikor már csak 1000 pályázó lesz. (Igaz, az újak mellett azok, akik korábban kaptak, továbbra is hozzájutnak az adományhoz.) A kuratóriumi elnök ugyanakkor valószínűsíti, hogy pár éven belül okafogyottá válik az alapítvány működése. A társadalmi felzárkóztatásért felelős főtanácsadó asszony szeretné más ötleteit is megvalósítani a leszakadó rétegek felzárkóztatásának területén: OKJ-s képzéseken takarítónőket képezne a leghátrányosabb régiókban (ez a képzés már el is indult), akik ha itthon nem is, de külföldön biztos munkához jutnának, továbbfejlesztené a szociális szövetkezeteket, és az MGYLJ új programjának részeként az orvosokat helyettesítő gyógyítójárgányok mellett tanuszodákat létesítene azokon a településeken, ahol a gyerekek ennek híján vannak.
Végső megoldás
A civil szervezetek gazdálkodásának átláthatóságát elsősorban az éves beszámolók és közhasznúsági mellékletek biztosítják, amelyeket minden év május 31-ig kell elküldeni az Országos Bírósági Hivatalnak (OBH). Ezek a birosag.hu-n a társadalmi szervezetek nyilvántartása menüben bárki számára hozzáférhetők, és a szervezeteknek a közzétételt követően legalább két éven át a saját honlapjukon is elérhetővé kell tenni ezeket. Az MGYLJ az OBH-nak július végén küldte be a 2011-es, 2012-es és 2013-as beszámolókat, amelyek a napokban a nyilvántartásba is felkerültek. 2013-tól a közhasznú szervezeteknek ún. kiegészítő mellékletet is csatolni kell a beszámolóhoz, ebben felhasznált támogatásonként elkülönítve kell számot adni arról, hogy az adott összeget mire fordították. „Az indulásnál a Commitment Zrt. biztosította az apparátust, így a könyvelés is náluk volt, és ott is maradt. Átküldtük a papírokat, aztán nem foglalkoztunk a dologgal, ők pedig csak akkor jeleztek, ha probléma volt” – vallotta be Hegedűs, aki megköszönte a beszámolók utáni érdeklődésünket, mert így legalább rátelefonáltatott a könyvelőre. Az általunk megkérdezett, civil ügyekben jártas jogász szerint a több mint kétéves csúszás „nem törvényes működést feltételez, hiszen a civil- és számviteli törvénynek is ellentmond, ha egy szervezet nem készíti el határidőben a beszámolóját”. A jogkövetkezmény nem automatikus, egyéves késés után a bíróság értesítheti az ügyészséget, hogy folytasson le törvényességi ellenőrzési eljárást [civiltörvény 30 § (5) bekezdés], amelynek eredménye lehet a közhasznú státusz elvesztése, vagy az alapítvány megszüntetése. Az ügyészség a Hatvannégy Vármegye ellen kezdeményezett például ilyen típusú eljárást.



Emlékművet állított az egyházmegye a holokauszt szegedi áldozatainak + FOTÓK

Ez fontos !!!!

Lázár: nem maradhatunk némák és tétlenek

Szerkesztő: Attila Bencze Idő: 13:08 / komment : 0


Hát ne legyél néma , és legalább lóbáld meg a kezedet.

2015. április 4., szombat

A világ utolsó elnyomó apartheid-


rendszeréből 2015.márciusának 


megdöbbentően kifejező képei



A szabadság minden élet alapja ! Egyik faj sem bitorolhatja azt kizárólag maga részére, míg közben másokat elpusztít !!!

Számtalan megdöbbentő és sokkoló videót lehetne ide hozni, hogyan működik gátlástalanul Izraelben a kirekesztő és faji alapon megkülönböztető apartheid-rendszer. 
Annak ellenére, hogy Dél-Afrikában sikerült elbontani ezt a fajta fasiszta berendezkedést, a "Közel-Kelet egyetlen demokráciájának" (papíron) kikiáltott államában él és virul.

Annak ellenére, hogy milliók élnek ebben a hatalmas koncentrációs táborban nemcsak jogaiktól, de már életterüktől és életben maradási feltételeiktől is megfosztva - a világ tétlenül nézi... Otthonaikat lerombolják, állandó rendszerességgel bombázzák, az ellenállókat és aktivistákat megölik vagy börtönbe zárják. A zsidó telepeket pedig az elüldözött palesztinok földjén minden nemzetközi nyomás ellenére folyamatosan bővítik... De a mindennapi élet is minden másodpercben a megkülönböztetésről és kirekesztésről szól ! (SBG Buddha - VilagHelyzete)

"Ha közömbös maradsz egy igazságtalan helyzetben, akkor Te az elnyomó oldalát választod. Ha egy elefánt lába tapos egy egér farkán és Te azt mondod, hogy semleges maradsz, az egér nemigen fogja értékelni a Te közönyödet." (Desmond Tutu)
Beszéljen erről ez a sok 2015 márciusában készített fotó és 2 olyan videó, amely mellett jó érzésű ember nem tud szó nélkül elmenni. 
Ciszjordániában külön úton közelíthetik meg a pátriárkák sírját a palesztinok és a zsidók. Az izraelita és a muszlim hívők számára is szentnek számító helyet a zsidók a széles, lebetonozott főúton közelíthetik meg, míg a palesztinoknak egy hepehupás, ócska, szűk kis földút marad mellette. Faji alapon dől el, ki, melyik utat használhatja. Csodálja meg ön is az élő és viruló apartheid-rendszert működés közben, ahol a kordonnál posztoló katona kereken megmondja: "csak zsidóknak!" "Hogy ki a zsidó és ki nem, azt én döntöm el "- mondta állítólag annak idején Hermann Göring. A náci vezető szemléletét az izraeli hadsereg is magáévá tette. A felvételből ugyanis kiderül: a kordonoknál semmilyen papírt nem kérnek, a katonák ránézésre, face controllal döntik el, ki tartozik a választott néphez, és ki a palesztin.

הצבא מפריד בין יהודים לפלסטינים ברחוב ראשי, חברון 2015


Hebronban egyébként számos más szegregációs szabály is érvényben van, a hatóságok igyekeznek minél jobban elszigetelni egymástól a zsidó telepeseket és az őshonos palesztinokat. Az intézkedések levét természetesen az utóbbiak isszák meg, akik lényegében ki vannak tiltva a belvárosból, ahol a legtöbb izraeli telepes él. Tavaly szeptemberben az egyik ellenőrzőpontról egy 12 és egy 7 (hét!) éves kisfiút hurcoltak el, mert állítólag köveket dobáltak az állig felfegyverzett izraeli katonákra.

Seven year-old child violently detained by Israeli forces



Ruhák száradnak GÁZA keleti részében az izraeliek által lebombázott otthonokban, al-Shaaf kerületben, az al-Tuffah negyedben március 21-én  (Anne Paq / ActiveStills) 


4 izraeli rendőr és egy civil sérült meg, amikor az izraeli határrendészet bázisához közel egy palesztin férfi közéjük hajtott a megszállt Kelet-Jeruzsálemben. Az elkövetőt egy rendőr lelőtte. (Muammar Awad / APA images) 

Palesztin nő tüntet az izraeli megszállás ellen Qalandiya nevű ellenőrző pontnál Ramallah West Bank nevű városrészében március 7-én , egy nappal a nemzetközi nőnap előtt.  (Faiz Abu Rmeleh / ActiveStills) 


Az izraeli erők által legyilkolt palesztinok poszterei borítják egy mini-market ajtaját Jenin menekülttáborban, észak-West Bank területén március 8-án.  (Ahmad Al-Bazz / ActiveStills) 


Palesztin férfi ül otthonának romjain, amit az izraeli hadsereg rombolt le Tulkarem terület Jarushiyya nevű falucskájában március 9-én. (Nedal Eshtayah / APA images) 


Muhammad Musallam szülei, azé a palesztin srácé, akit az ISIS terrorbrigád tartott fogságban Szíriában. A fotó a család otthonában készült Kelet-Jeruzsálemben március 10-én. Az Iszlám Állam milicistái által közzétett videó szerint Musallam-ot egy gyermek lövi agyon, mivel azzal vádolták meg, hogy Izraelnek és a Mossad-nak dolgozik. (Muammar Awad / APA images) 


Az izraeli határrendészet letartóztat egy tiltakozó lányt a Ramallah közeli tüntetésen, melyet éppen az izraeli börtönökben raboskodó egyetemisták szabadon bocsátásáért tartottak március 10-én .  (Shadi Hatem / APA images) 


Palesztinok által elkobzott izraeli termékek, melyet a Strauss-csoporthoz tartozó teherautóról foglaltak le Nablus-ban, West Bank északi részén március 11-én.  (Ahmad Al-Bazz / ActiveStills) 


Egy palesztin férfi lovagol a West Bank, Jordán-folyó melletti völgyében március 13-án. A Jordán-völgy jelentős része teljes izraeli katonai ellenőrzés alatt áll, hogy megakadályozza a palesztinok fejlődési lehetőségeit. (Ahmad Al-Bazz / ActiveStills) 


A Palesztin Hatóság vezetője Mahmoud Abbas találkozik az egyiptomi Abdulfattah al-Sisi tábornokkal, akit a 2013-as katonai puccs során juttattak hatalomra, valamint a Jordán Abdullah királlyal és az USA külügyminiszterével John Kerry-vel az egyiptomi Sharm el-Sheikh üdülővárosban március 13-án.  (Thaer Ganaim / APA images) 


Ayman Odeh, az Egyesült Lista nevű szövetség vezetője beszél a sajtó képviselőivel a választási kampány során Jaffa városban március 14-én. A szervezet az izraelben élő palesztinokat próbálja meg képviselni.   (Yotam Ronen / ActiveStills) 


Tamer Nafar, a DAM nevű hip-hop együttes produkciója egy rendezvényen, amit Dahamash nevű település elismeréséért tartottak március 14-én. Dahamash, egy Izrael által el nem ismert falu Izrael középső részén, mely ellenáll az otthonok és lakóházak lerombolásának és harcot vív az elismeréséért. (Yotam Ronen / ActiveStills) 


Egy palesztin gyermek leckéjét tanulja gyertyafénynél GÁZA déli részén, Rafah-ban. Az izraeliek által kiváltott gyakori áramszünetek miatt körülbelül 220.000 lakos szenved napi szinten. (Abed Rahim Khatib / APA images) 


Katonák tartóztatnak le egy palesztin fiút március 17-én, mert tiltakozott Eizariya faluban az izraeli terv ellen , hogy a West Bank részét az izraeliek által ellenőrzött Jeruzsálemhez csatolják. (Ahmad Al-Bazz / ActiveStills)


Forgó kampányfelület Tel Avivban a regnáló Benjamin Netanyahu és kihívója Isaac Herzog, Cionista Baloldali Pártvezető számára március 17-én. Azóta mint tudjuk Netanyahu újabb elnökségét töltheti a zsidó állam élén. (Oren Ziv / ActiveStills) 


A 4 éves kislány Meena Ahmed al-Nashash áll azon plakát előtt, mely megemlékezik a 2008-as izraeli offenzíva és támadások során megölt palesztinokról és áldozatokról Rafah településen március 18-án. A kislány családja 2014. július 27-én tűnt el, amikor egy izraeli rakéta 100 méterre csapódott be az otthonuktól. Családjának 7 tagja halt meg a támadásban ! (Anne Paq / ActiveStills) 


Palesztin gyermek játszik egy kis oroszlánnal Rafah menekülttábonál, GAZA déli részén március 19-én.  A kislány nagypapája szerezte meg a két kölyköt, amit valószínűleg az Egyiptommal határos csempész alagúton hozhattak be. (Abed Rahim Khatib / APA images) 


Ahmed al-Sawafiri, aki mindkét lábát és az egyik karját veszítette el a 2008-as izraeli bombázások során, most egy általános iskolás osztályt tanít GAZA City-ben március 19-én.  Két gyermek apja egyébként és miután hamarosan befejezi a főiskolát iszlám tanulmányokból szerez majd diplomát júniusban. (Ashraf Amra / APA images) 


Raed Issa Simple Dreams (Egyszerű Álmok nevű) kiállításának megnyitóján az Eltiqa Gallery-ben GAZA City-ben március 23-án. A kiállítás olyan festményeket tartalmaz, melyeket tavaly nyáron lebombázott otthonának romjai alól sikerült kimenekíteni. A művész legtöbb műve és alkotása viszont odaveszett a pusztításban. (Anne Paq / ActiveStills) 


Fiatalok tiltakoznak Rami Hamdallah, a Palesztin Hatóság miniszterének látogatása ellen Erez ellenőrzőpontnál GAZA-ban március 25-én.  (Ashraf Amra / APA images) 


Fiatal lányok vesznek részt március 26-án azon a négy napos menetelésen és megmozduláson a Negev-sivatagon át Jeruzsálemig, amit a délen lévő 46 beduin falu megmentéséért és elismeréséért tartanak. Azaz Izrael ne rombolja le azokat az otthonokat. (Oren Ziv / ActiveStills) 


Palesztin fiú ugrik fejest a Földközi tengerbe egy meleg napon, március 27-én Gaza City kikötőjénél. (Mohammed Asad / APA images) 


Palesztin tiltakozó nézi a távolban egyre terjeszkedő izraeli telepesek házait március 28-án. A tiltakozást a Palesztin Föld Napján tartották a West Bank-ben Nabi Saleh településen, Ramallah közelében. A Palesztin Föld Napját azon 6 palesztin ember tiszteletére tartják meg mindig, akiket 1976-ban a földelkobzások elleni tiltakozás során öltek meg az izraeli rendőri erők, az IDF.  (Shadi Hatem / APA images) 


Mushir al-Masri, Hamas miniszter és szóvivő tart beszédet Jabaliya-ban, GAZA északi részén, melyben elítéli a Palesztin Hatóság vezetőjét Mahmoud Abbas-t március 29-én. Abbas elleni dühöt az váltotta ki, hogy felszólalt a 26. Arab Liga Csúcstalálkozón Sharm el-Sheikh-ben és a Jemenben zajló szaúdi légitámadásokat használta fel arra, hogy a Hamas-t támadja: "Remélem az arab államok ugyanezt a politikát fogják bevetni, amit Jemenben, az olyan arab nemzetek esetében is, melyek belső konfliktusoktól szenvednek, mint Palesztina, Szíria, Líbia és Irak". (Ashraf Amra / APA images)


Palesztinok tartják kezükben eltűnt családtagjaik fényképeit a helyi önkormányzat előtt március 31-én Gaza City-ben. Rengeteg gázai palesztin mai napig nem került elő arról a hajóról, amit embercsempészek szándékosan borítottak a Földközi-tengerbe 500 emberrel a fedélzetén. Egyiptomból próbáltak eljutni Olaszországba. Nagyon sok gázai és szíriai menekült fulladt a tengerbe az elmúlt időszakban, mikor megkíséreltek átjutni Afrikából Európába. (Ashraf Amra / APA images)
Forrás: http://electronicintifada.net/
Fordította: SBG Buddha - VilagHelyzete.com






Holokauszt-biznisz miatt indul per New Yorkban

2010. november 10., szerda, 05:31 Utolsó frissítés: 2010. november 10., szerda, 05:26
Szerző: MTI


Kárpótlási alapok összesen 42,5 millió dollárt fizettek ki 5500 olyan kérelmezőnek, aki erre nem volt jogosult. 17 ember ellen emeltek vádat kedden New Yorkban.

A gyanú szerint a 17 ember a holokauszt idején elveszett zsidó javak Németországtól való visszakövetelésére 1951-ben alapított konferenciát, közismert nevén a Claims Conference-t károsította meg - közölte a New York-i szövetségi ügyészség. A nonprofit szervezet két pénzalapja szenvedett kárt, az egyik egyszeri, 3600 dolláros kárpótlást ad holokauszt-áldozatoknak, a másik 411 dolláros havi járadékot.
A 17 gyanúsított többsége orosz származású, és köztük van a Claims Conference hat alkalmazottja is. A kárpótlási szervezet közölte, hogy amikor tavaly decemberben felfedezték a csalást, a Szövetségi Nyomozó Irodához (FBI) fordultak. A sikkasztók 2000 óta folytatták tevékenységüket. New Yorkban élő orosz zsidókat vettek rá arra, hogy nyújtsanak be kérelmet a kárpótlási alapokhoz. A hamis kérelmek elkészítésében és benyújtásában segítettek nekik. Ennek fejében részt kértek tőlük a kárpótlási összegből. Több kiszemelt emberrel még azt is elhitették, hogy jogosult a kárpótlásra. A 17 gyanúsított közül 12-t kedden tartóztattak le, ötöt korábban. Többségükre 20 évi börtönbüntetés vár, ha bűnösnek találják.


Különös egybeesések: a Charlie Hebdo egészen véletlenül a Rothschildok kezébe került néhány nappal a merénylet előtt
Hogy micsoda véletlenek vannak! Rothschild-tulajdonos a Charlie Hebdo mögött; érdekes párhuzamok a párizsi merénylet és World Trade Center ikertornyok felrobbantása között. A holland Quote gazdasági magazin közlése szerint Edouard de Rothschild családja 2014 decemberében többségi tulajdonrészt vásárolt a Libération francia napilapban, amely egyúttal a Charlie Hebdo kiadója is. Edouard de Rothschild, december óta a Charlie Hebdo többségi tulajdonosa A Quote írása szerint a család egyik fiatalabb tagja, Philippe de Rothschild azt mondja, a családban viták folytak a vásárlásról, végül is mellette döntöttek.  A 2015. január 7-i támadásban 13 személy halt meg, köztük a lap főszerkesztője.  A korábbi 60 ezres helyett a lap e héten már milliós példányszámban jelent meg. A zsidó Rothschild család a XVI. századra visszavezethetően foglalkozik banki ügyletekkel. A XIX. században a Rothschildok voltak az európai államok legfontosabb hitelezői. Ma is a világ leggazdagabb és legbefolyásosabb családjai közé tartoznak. Eddig a holland lap tudósítása. Ehhez csak azt fűzzük hozzá, kísérteties a hasonlóság a 2001-es World Trade Center felrobbantása előtti eseményekhez. Ott egy zsidó pénzügyi befektető, Larry Silverstein, a Silverstein Properties Inc. tulajdonosa a szeptemberi események előtt 3 hónappal, ki tudja, milyen meggondolásból, kibérelte a World Trade Centert annak tulajdonosától, a New York-i és New Jersey-i Kikötői Hatóságoktól. Larry Silverstein. A WTC ikertornyok fölrobbanása miatt érzett fájdalmát enyhítette a 7,2 milliárd dolláros "kártérítés" A bérleti szerződés szerint Silverstein a következő 99 évben összesen 3,2 milliárd USD bérleti díjat fizet a tulajdonosnak. Silversteint azonban nem gyötörték gondok az ikertornyok fölrobbantása után. Valami titkos elővigyázatosságtól vezérelve, a bérleti szerződés megkötése után olyan biztosítási szerződést kötött, melynek értelmében 7,2 milliárd USD üti markát kár, megsemmisülés esetén. Tehát még egyszer: nem a (közszolgálati) tulajdonosnak, hanem a zsidó bérlőnek járt a kártérítés. Így a német viszontbiztosító, a Müncher-Rück révén Németország is hozzájárulhatott Isten választottjainak kárpótlásához.  Az ilyen nagyszerű embereknek, mint Silverstein, nagyszerű barátaik vannak. Hála New York zsidó polgármesterének, Bloombergnek, sikerült befektetőket találni az új World Trade Center felépítésére, úgy, hogy Silverstein 7,2 milliárdja a bankszámláján maradhatott. Mint tudjuk, Isten kedveltjei mellett másoknak is csalhatatlan ösztönük volt a közelgő katasztrófát illetően: három tőzsdei nappal a merénylet napja előtt megsokszorozódott az United Airlines légitársaság részvényeinek opciós kereskedelme. (Opciós kereskedelem: az illető nem egyszerűen részvényt vesz, hanem a részvény értékének csökkenésére vagy emelkedésére spekulál. Kedvezőtlen esetben minden föltett pénzét elvesztheti, de ha szerencsés szimatja volt, megsokszorozhatja a föltett pénzt.) Visszatérve a Charlie Hebdo esetéhez, foglaljuk össze még egyszer a tényeket: - A gyilkosok 5 perc alatt 13 embert végeznek ki abszolút profi módon. Utána kezdő amatőrökké mutálnak, akik a meneküléshez használt autó hátsó ülésén hagyják az igazolványt, ami azonosításukhoz vezet. Egyébként: ki az a sofőr, aki előveszi igazolványát, és a hátsó ülésre dobja? Nehéz itt nem 9/11 arab terroristájára, Attára gondolni, akinek tűznyomoktól mentes útlevele 2 nappal később került elő a WTC környékén. - A gyilkosokat nagy és erős testalkatú férfiaknak írják le. Hogy illik ez ahhoz, hogy a fivérek egyike 1,69 cm és vékony testalkatú volt? Az interneten mindenki megkeresheti Cherif Konachi nevét és képét. - A lap szerkesztősége 2014. májusában költözött a jelenlegi helyére. Számos korábbi, merénylettel történt fenyegetés miatt a lap némileg álcázta a szerkesztőséget. Az annak helyt adó emeleten cégtábla nem volt. A heti szerkesztőségi konferencia pontos időpontját csak a résztvevők és néhány bennfentes tudta. Az iszlamista terroristáknak nem lehettek eszközeik ezeknek kiderítésére, titkosszolgálatoknak annál inkább. - Az egyik túlélő újságírónő azt mondta, hogy a támadók egyike kék szemű volt. Hogy lehet ez, mikor a terrorista fivérek barna szeműek voltak? - Az ügyben nyomozó egyik rendőr (állítólag) öngyilkosságot követ el. Mi űzte őt halálba? - Hogyan lehetséges, hogy órákkal az esemény után a rendőrség rendelkezésére áll a tettesek életrajza, amelyből az is kiderül, hogy egyikük rendőrségi megfigyelés alatt állt? - Hogyan lehetséges, hogy egy újságírónak és nem rendőrnek sikerül kapcsolatba lépni a menekülő tettesekkel? Hogyan lehetséges az, hogy a kóser szupermarket támadója és túszejtője, Amedy Coulibaly megbilincselt (esetleg csuklójánál összekötözött) kézzel próbál menekülni, és így lövik szitává? Lásd a videót és a kinagyított képeket, pl. itt. Nem volt még rá példa, hogy valaki megbilincselt kézzel menjen túszejtésre. A Kuruc.info beszámolt róla, hogy a Charlie Hebdo elsősorban a kereszténységet, különösen a katolikus vallást gyalázta, gúnyolta. Mindezek után elmondhatjuk, a milliós tömeg nemcsak azt skandálta (tudatosan), én is intoleráns vallásgyalázó, kereszténységgyűlölő vagyok, hanem (öntudatlanul) azt is: én is egy megvezetett buta goj vagyok. Hogy mekkora hatalma van az állítólag mindenről azonnal és pontosan tudósító médiának, mutatja, hogy egy 2003-as felmérés szerint a New York-iak 42%-a nem is tudott arról, hogy a World Trade Centerben volt egy 7-es épület. Mint tudjuk, a 7-es épület pont úgy dőlt össze önmagában, mintha csak szakszerűen felrobbantották volna. Anélkül, hogy repülőgép vagy bármi más megrongálta volna. A holland gazdasági lap tudósítása itt olvasható: Quote: “DE ROTHSCHILD’S DRUKKEN CHARLIE HEBDO: ’WIJ TWIJFELDEN OF WE KRANT MOETEN UITGEVEN”, 9.01.2015. A National Journal tudósítását a http://globalfire.tv/nj honlapon olvastuk 2003-ban. A mostani párizsi eset gyanús körülményeit a http://www.extremnews.com/berichte/weltgeschehen/6688152d08e34d0 honlap foglalta össze. Összefoglalta: Bálint József

10th Anniversary TV Ad - Remember Building 7

WTC 7 - BBC The Third Tower - Conspiracy Files


Forrás: https://kuruc.info/r/6/138526/?honnan=Nemzeti_Hirhalo



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése