Megbukott a politikátok!

Az LHC tudósai azt remélik, hogy a napokban kapcsolatot teremthetnek párhuzamos univerzumokkal

 System Admin

A Nagy hadronütköztető (LHC) tudósai a jövő héten egy összetett kísérletet hajtanak végre abban a reményben, hogy kapcsolatot teremtenek majd egy párhuzamos univerzummal, mely a miénken kívül esik.

A nagy hadronütköztető ATLAS detektorának péítése alatt. Az LHC az egyik legbonyolultabb és legnagyobb tudományos eszköz 100 méterrel a föld alatt egy gyűrű alakú alagútban helyezkedik el melynek hossza 27 kilométer. Forrás : CERN/PA.

A Svájci Genevában működő CERN hihetetlenül összetett „atom-zúzó” részecskegyorsítója, a Nagy hadronütköztetőt az eddigi legnagyobb energiaszinten fogják üzemeltetni, ami remélhetőleg elégséges lesz ahhoz, hogy detektálhassanak, sőt, létrehozzanak egy miniatűr fekete-lyukat.

Ha a kísérlet sikerrel jár, egy teljesen új univerzumot fedezhetnek fel a tudósok átírva ezzel a fizika, sőt a filozófia könyveket is.

Az is lehetséges talán, hogy a gravitáció „átszivárog” majd a párhuzamos világegyetembe, nyilatkozták az LHC tudósai.

A kísérlet biztosan kiváltja majd az LHC kritikusainak tiltakozását, akik még a projekt indulásakor arra figyelmeztettek, hogy az LHC a kísérletei rendkívül veszélyesek lehetnek, voltak akik a saját univerzumunk pusztulását is előrevetítették.

De egyenlőre Geneva sértetlen és kényelmesen az eseményhorizonton kívül marad.

Valóban az LHC rendkívül sikeres volt az elmúlt években. Először is sikerült felfedezni a régóta keresett „Isteni-részecskét” a Higgs-bozont – mely kulcsfontosságú szerepet játszik a világegyetem természetében. Valamint látszólag jó úton halad a sötét anyag mibenlétének kiderítésében is – melynek létezését kezdetekben lehetetlenségnek gondolták, de mára kiderült, hogy a világegyetemünk oroszlánrésze sötét anyagból áll.

De a jövőheti kísérlet számít az igazán nagy dobásnak.

Mir Faizal a kísérlet mögött álló fizikusok egyike kijelentette: „Mint sok párhuzamos papírlap, melyek két dimenziós objektumok (szélesség, magasság) létezhetnek magasabb dimenziókban (mélység, egy könyv vastagsága) úgy a párhuzamos univerzumok is létezhetnek magasabb dimenziókban”

„Úgy véljük, hogy az extra dimenziókba átszivároghat a gravitáció, és ha így van, akkor az LHC-ben létrehozhatók miniatűr fekete lyukak.Normál esetben, amikor az emberek a párhuzamos világegyetemekre gondolnak, akkor a kvantummechanikából ismert sokvilág értelmezésre gondolnak, melyben minden lehetőség aktualizálódik. Ezt azonban nem lehet teszteli, ezért filozófia nem pedig tudomány. Amit mi párhuzamos univerzum alatt értünk, az nem ez, hanem valódi univerzumok magasabb dimenziókban.”

A gravitáció szivárgása a mi univerzumunkból a másikba egy mérhető jelenség, ezért miniatűr fekete lyukakkal lehetséges tesztelni az LHC-ben.

„Kiszámítottuk azt az energiaszintet aminél a Szivárvány Gravitáció szerint (egy viszonylag új tudományos elmélet) lehet számítani miniatűr fekete lyukakra. Ha találunk miniatűr fekete lyukakat ezen az energiaszinten, akkor az azt jelentené, hogy a Szivárvány gravitáció helyes és az extra dimanziók léteznek.”

Amikor az LHC-t beindítják az energiát Tera elektronvoltban, TeV-ben mérik, ami 1,000,000,000,000 elektron volt.

De a legújabb kutatások szerint ez a szint túlságosan alacsony, és a fekete lyukak keletkezésének energiáját hat dimenzióban 9,5 TeV míg tíz dimenzióban 11,9 TeV-re becsülik.

express.co.uk/news/world/565315/Scientists-at-Large-Hadron-Collider-hope-to-make-contact-with-PARALLEL-UNIVERSE-in-days nyomán SzabadonÉbredők

Londonból üzenik Brüsszelnek: megbukott a politikátok!

Egész Európa feszülten és lélegzet-visszafojtva várja, hogy hogyan döntöttek a britek a mai EU-tagságról szóló népszavazáson: Nagy-Britannia kilép-e az Európai Unió kapuján. A brexit politikailag és geopolitikailag is megváltoztathatja Európát, az esetleges kilépés mindent felforgathat. A PestiSrácok.hu az ügyben Kovács Istvánt, az Alapjogokért Központ stratégiai igazgatóját is felhívta, hogy megtudjuk, pro és kontra milyen brutális következményekkel járhatna a brit “önállósodás”. Kovács István elárulta, a kiugrásokra Brüsszel sincs felkészülve, az unió azt sem tudja, hogy milyen jogi procedúra mentén adhatná vissza uniós tagságát. Magyarország szempontjából azért sem mindegy, hogy a Nagy-Britannia kint, vagy bent marad, mert a brit miniszterelnök, David Cameron Orbán Viktor egyik szövetségese. “Az első számú politikai következménye az lehet az angolok kiválásának, hogy Cameron megbukik Nagy-Britanniában. A brit népszavazás ugyanakkor üzenet is Brüsszelnek, hogy központosító politikájuk a nemzeti szuverenitás rovására megy, és hogy bürokratáik, az EU jelenlegi vezetése elszakadt a választók akaratától” – nyilatkozta portálunknak Kovács István. A két fő kérdés, hogy ezeket az üzeneteket egyáltalán meghallja-e a süket Brüsszel, és hogy milyen Európában, Európára ébredünk péntek reggel.

Várhatóan péntek hajnalra születhet a brit EU-tagságról szóló népszavazás nem hivatalos, de a végső arányokat helyesen tükröző végeredménye. Csütörtökön 46 millió állampolgár voksolhatott 22 óráig arról, hogy az Európai Unió tagja maradjon-e Nagy-Britannia. Egész Európa feszülten és lélegzet-visszafojtva várja, hogy hogyan döntöttek a britek, mert a brexit politikailag és geopolitikailag is megváltoztathatja Európát. A PestiSrácok.hu Kovács Istvánnal, az Alapjogokért Központ stratégiai igazgatójával vette sorra a lehetséges forgatókönyveket. Kovács István elárulta, a kiugrásokra Brüsszel sincs felkészülve, az unió azt sem tudja, hogy milyen jogi procedúra mentén adhatná vissza uniós tagságát.

“Az Európai Unió joga, a 2008-as Lisszaboni Szerződés egyáltalán nem rendelkezett arról, hogy ki lehet lépni az unióból. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy formálisan ne lehetett volna kilépni, de például az ENSZ alapokmánya a mai napig nem rendelkezik arról, hogy ki lehet lépni, mégis volt már olyan ország amelyik megtette. Ellenben bizonytalanságot eredményezett, hogy nem volt rögzítve: ha valaki ki akarna lépni, az milyen jogrendben mehet végbe. Ezért 2008-ban bekerült a Lisszaboni Szerződés szövegébe az ezzel összefüggő rendelet. Mivel azonban a gyakorlatban nem történt még ilyen, nagyon sok kérdőjel van ezen jogi procedúrával összefüggésben” – szögezte le Kovács István.

Az első számú politikai következménye az lehet az angolok kiválásának, hogy Cameron megbukik Nagy-Britanniában. Ugyanis láthatóan erre tette fel a politikai karrierjét – vélekedik Kovács István, az Alapjogokért Központ elemzője. Cameron ugyanis Margaret Thatcher-i magaslatokba vágyott.

Thatcher volt az, aki kiharcolta az úgynevezett brit visszatérítést: a közös uniós szabályok a briteknek nem felelnek meg, mert túl sokat fizetnek be ahhoz képest, hogy mennyit kapnak. Ezért tulajdonképpen elfogadtak egy külön szabályt, aminek értelmében Nagy-Britannia befizet a közös kasszába, ugyanakkor vissza is kap valamennyi pénzt. Tulajdonképpen kivételeztek velük. Amikor az EU mostani intézményrendszerének alapjait lerakta, csak gazdasági együttműködés volt. A politikai együttműködés alapjait a Maastrichti-szerződés rakta le 1992-ben. Akkor az angolok kiharcolták, hogy nem kell részt venniük viszonylag sok politikában: a migráció például őket nem érinti, ezért az ő kampányukban a „migránsok” nem azt jelenti mint nálunk. A migránsok ott az EU-n belüli migránsokat jelenti az angoloknál. Vagyis rengeteg ilyen jogot harcoltak ki maguknak. Mindig is kicsit “külön utasok” voltak: nem csatlakoztak az Euró-zónához. Nem is akartak. Nem csatlakoztak Schengenhez sem. Dánia mellett mindig is Nagy-Britannia volt euroszkeptikus. Erre az útra akart Cameron is rálépni. Mivel megnövekedett az EU-szkeptikusok száma a választók körében, Cameron beígérte 2013-ban, hogy újratárgyalja a feltételeket.

„Ha a választók azt fogják mondani, hogy kilépnének az EU-ból, azzal azt is fogják mondani, hogy amiket kiharcolt Cameron, azok nem elég jók.”

Vagyis Cameron elégségesnek értékelte ezeket a kedvezményeket, és beállt a maradni akarók csoportjába.

JÓL FELÉPÍTETT BREXIT-KAMPÁNY

A kilépési kampány vezetője az a Boris Johnson volt, aki éppen Cameronnak gyerekkori barátja. London volt főpolgármestere.

„Kicsit furcsa, hogy Cameron kampányolt a bent maradás mellett, Boris Johnson pedig a kilépés mellett. Ez alapján nagyon sokan azt mondják, hogy Cameron bebiztosította magát: mert ha meg is bukik, ki is lépnek, ugyanahhoz az érdekkörhöz tartozó utódja lesz.”

A BRITEK KÉNYSZERBŐL LÉPTEK BE AZ EU-BA

Első számú szövetségesük a Brit Nemzetközösség, az Egyesült Államok és harmadik helyen szerepelt az Európai Unió. És ezért az ún. magországok, mindig egy kicsit „távolságtartóan viszonyultak a britekhez”. Az ellenérzés alapja az, hogy az alapítók mindig az egyre jobban összefonódó Európai Unióban hittek. Egyfajta európai föderalista együttműködésben gondolkoztak: egyre több mindent központosítanak, ami a nemzeti államok szuverenitásának rovására megy. Ez a nyugati-európai államok álma, illetve vágya. „Németország, Franciaország és a Benelux-államok mellett Olaszország ennek a szekérnek a fő tolói.”

EKÖZBEN A BRITEK MINDIG SZKEPTIKUSAN VISZONYULTAK EHHEZ A KÖZPONTOSÍTÁST TÁMOGATÓ IRÁNYVONALHOZ

A magyarországi térséghez köthető országoknak az az érdeke, hogy megmaradjon az erős nemzeti szuverenitás. Ez nem csak politikailag érdekünk.

„Nekünk nyilván gazdaságilag is ez az érdekünk, mivel a föderalista Európának, egyik legjelentősebb pontja a közös adópolitika lenne.”

NEKÜNK IS EZ A CÉLUNK

Most az összes kelet-európai országnak az a versenyelőnye, hogy olcsó a munkaerő és kedvezőek az adókulcsok. Ezzel tudunk idevonzani külső nagyvállalatokat. Viszont, ha harmonizálva lenne a teljes adópolitika, elveszítené Magyarország mellett az összes többi keleti tagállam is a versenyelőnyét.

„Ekkor viszont mindenki szívesebben fektetne be Németországban, mint mondjuk bármelyik visegrádi országban, vagy Magyarországon. „

– állítja a stratégiai igazgató.

JÖHET EGY KILÉPÉSI HULLÁM

Azzal, hogy ma úgy dönthenek a britek, hogy kilépnek, még nem automatikus a kilépésük az Európai Unióból.

„Ezt követi majd egy viszonylag hosszabb tárgyalási folyamat: a brit miniszterelnöknek formálisan is be kell jelentenie kilépési szándékukat, majd ezzel párhuzamosan megindul két tárgyalási folyamat is. Az egyik arról, hogy mikor és milyen feltételekkel szűnjön meg az ország tagsága. A másik pedig arról, hogy a kilépő ország milyen viszonyban marad az EU-val.”

TELJES SZÍVÜNKKEL AZ REMÉLJÜK, HOGY A BRITEK BENT FOGNAK MARADNI

Eddig reális opcióként sosem vetődött fel, hogy egy tagállam kilépjen, ugyanakkor ez egy jelzés lehet Brüsszel felé, hogy rossz irányba haladnak a dolgok. A britek népszavazását nem önmagában kell nézni és értelmezni. A hollandok uszkve egy hónapja döntöttek egy EU-párti miniszterelnök mellett az ukrán szabadkereskedelmi megállapodás ratifikációjáról. És elutasították! De ez a népszavazás is sokkal többről szólt, mint a szabadkereskedelmi megállapodásról.

„Nyilvánvalóan nem arról mondtak vélemény a szavazók, hogy Ukrajnával az Unió szabadkereskedelmi megállapodást kössön-e, hanem arról mondtak véleményt, hogy van egy szélsőségesen EU-párti kormányuk.(…) Az Ő politikáját, amiben ugye féltétlenül támogatta Merkelt és Junckert, – például a bevándorlás kapcsán -, azt utasították el már a holland választók is. És nyilván Mi is amikor ősszel szavazni fogunk, akkor azon túl, hogy a kényszerbetelepítésről szavazunk, van egy olyan üzenete is a népszavazásnak, hogy meg kell állítani Brüsszelt.”

HOGYAN ÁLLÍTSUK MEG A TERJESZKEDÉST, AMI EGYRE TÖBB POLITIKÁT KÖVETEL MAGÁNAK?

Az teljesen egyértelmű, hogy a brüsszeli központosítás egyre inkább a nemzeti szuverenitás rovására megy. Ezért is van az, hogy egyre több ország ismeri fel, hogy a jelenlegi brüsszeli politika, az EU jelenlegi vezetése, elszakadt a választók akaratától. Nem tudnak a tagállami vezetők hatékonyan fellépni. Egy országon belüli népszavazás sokkal jobban megmutatja a nemzeti érdekeket és gondolkozást, érzelmet, mint az Európai Parlamenten belüli politizálás.

MAGYARORSZÁGNAK KÖZVETLENÜL ÉRDEKE, HOGY NAGY-BRITANNIA AZ EU- TAGJA MARADJON

Az Angliában élő magyarok miatt is közvetlen és „önző” érdeke Magyarországnak, hogy az angolok csütörtökön a maradás mellett tegyék le voksukat.

„Rengeteg magyar dolgozik az Egyesült Királyság területén. Jelenleg nem tudja senki megmondani, és egy nagyon nagy bizonytalanságot eredményez az, hogy mi lenne az Ő sorsuk. Nyilván vannak, akik már nagyon rég óta kint vannak. Öt év után már állampolgárságot lehet kapni Nagy-Britanniában. Őket valószínűleg nem érintené nagyon rosszul, mert legrosszabb esetben állampolgárságot kérnének. Viszont azok, akik nincsenek kint ilyen régóta, függő helyzetbe kerülnének. „

Az EU-ból való kilépésről szóló tárgyalásoktól függne, hogy milyen helyzetbe kerülnek a kevesebb mint öt éve Angliában élő magyarok sorsa.

SENKI NEM VOLT MÉG ILYEN HELYZETBEN

Soros György korábban recesszióval riogatott az angolok kilépése esetén. Az Alapjogokért Központ stratégiai igazgatója szerint azonban még egyetlen ország sem volt ilyen helyzetben, így megjósolni sem lehet, hogy milyen gazdasági következményei lehetnek egy esetleges angol kiválásnak. Magyarországot feltehetően nem érintené olyan súlyosan a britek kilépése, viszont rövid távú hatása lehetne Európa gazdaságára Nagy-Britannia kilépése.

JÖHET-E AZ ESETLEGES KILÉPÉS UTÁN EGY OLYAN EMBARGÓ, AMIVEL AZ UNIÓ AZ OROSZOKAT IS BÜNTETTE?

„Ez túl megy a jogi kereteken. Nem adnak az uniós jogszabályok lehetőséget ilyen fajta embargó alkalmazására, de még egyszer mondom: nem lépett ki még soha senki az Európai Unióból. Tehát nem tudjuk, hogy mi történne. Jelenlegi jogszabályi keretek között nem lehetne ilyen embargóval sújtani, de nyilván a politika mindenre képes, és az Európai Unió nagyon kreatívan tud jogszabályokat értelmezni. „

A „jó Kádár” a forradalmárokról: Körmenetben kell őket kivégezni

Kevesellte a kivégzést és a büntetések számát Kádár János 1957-ben, nem sokkal azután, hogy amnesztiát ígért a forradalom hőseinek. Zinner Tibor 2002-ben megjelent, idén újra kiadásra kerülő műve, A kádári megtorlás rendszerebemutatja azt, hogyan építették fel Kádárék ügyészek, rendőrök, államvédelmisek, szovjet katonák, népbírák és vérbírók segítségével a megtorló-gépezetet. Leszámolunk a „jó Kádár” legendájával, a diktátor beszédeit, megjegyzéseit, tetteit felidézve.

KOVÁCS BÁLINT – PestiSrácok.hu

„A forradalomnak is voltak arcai és a megtorlásnak is voltak arcai. A 2016-os évfordulós évben ezekre az arcokra szeretnénk ráirányítani a figyelmet, miközben a megtorlás egész döntési és végrehajtási mechanizmusát is be kell mutatni” – mondta Kiss Réka történész, a kormány által életre hívott Nemzeti Emlékezet Bizottság elnöke nem is olyan régen a Magyar Hírlapnak. Lehet, hogy az elnök nem találkozott kollégája, Zinner Tibor jogtörténész 2002-es művével, amit már a megjelenése után röviddel elkapkodtak – s amelyet a Hamvas Intézet idén ismét kiad? Csakis erről lehet szó. Zinner ugyanis A kádári megtorlás rendszere című több mint négyszáz oldalas munkájában már tizenkét évvel ezelőtt részletesen feltárta, hogyan, milyen eszközökkel vezették le Kádárék 1956 novembere után a megtorlást, miként építették fel rendőrökből, ügyészekből, bírókból, népbírákból a megtorló-gépezetet.

ÖSSZESEPERTÉK A FORRADALOM „FALEVELEIT”

1956 novemberében járunk: Kádár János hazatért, az ország szétlőve,meggyalázva, a szovjet hadsereg inváziója befejeződött, néhány szabadságharcos tart már csak ki az országban, a Mecsekben vagy éppen Csepelen. Kádárék legfontosabb feladata a „rend” helyreállítása, s ehhez legfontosabb, elrettentő eszközük a megtorlás. Hogyan láttak „munkához”? Először, ahogyan maga a „jó Kádár” fogalmazott „összeseperték a falevelet”, azaz letartóztattak több mint harmincezer embert. Ehhez a feladathoz – a szovjet hatalom és hadsereg támogatásával – teljesen átalakították, „megreformálták” a forradalom alatt komoly vérveszteséget szenvedett rendőrséget, amelyből sokan kiléptek, mások „disszidáltak”. Az állományfeltöltéséhez jól jöttek az államvédelem sáros emberei, akiket egyszerűenáthelyeztek – ők szívesen elvégeztek a legmocskosabb munkákat is. Második lépésben átalakították, „megnevelték” az ügyészséget, „megreformálták” a bíróságot – sokan lemondtak, visszavonultak, mert nem akartak vérbírók lenni –, majd Dr. Frankensteinként megalkották a tökéletesen engedelmes, kézi vezérlésű népbíróságokat, amelyek mindig meghozták a diktatúrának megfelelő, tragikus ítéleteket.

Kádár üdvözli népét / Forrás: Fortepan

ELVETEMÜLT DIKTÁTOR: A „JÓ” KÁDÁR IGAZI ARCA

Külön érdekes, tipikus és ijesztő Kádár János átalakulása. A diktátor – maga nevezte 1957-ben diktatúrának a rendszert – a forradalom leverése után, 1956 őszén még rettegett (jegyzőkönyvek tanúskodnak arról, hogy attól féltek, elsöprik őket), amnesztiát emlegetett, majd egyre bátrabb, véresszájúbb lett. Miután1957 tavaszán Moszkvában szabad kezet kapott, már körmenetben akarta kivégezni a „horthystákat”. Talán felesleges felemlíteni, mennyire erős sokakban a gulyáskommunizmus iránt érzett nosztalgia, a „jó Kádár” és az „élhető kommunizmus” ábrándja. A kádári megtorlás rendszere bemutatja, hogyanörökítették át a „jó Kádárék” a forradalom leverése után Rákosiék rendszerét, átalakítva, de az elnyomás legfontosabb eszközeit, módszereit megőrizve. Akirakatpereket például nem kedvelték. Kádár szavait idézve láthatjuk, hogyan bánt ellenségeivel.

KÁDÁR: MOST A DIKTATÚRÁN VAN A HANGSÚLY

Kádár 1956. november 16-án az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottságának ülésén (miután találkozott a kínai nagykövettel) már diktatúráról beszélt, túl puhánaktartotta a rendőrséget – voltak, akiket le is váltott – : A kínaiak saját rendszerüket népi demokratikus diktatúrának nevezik, „amely tartalmában kifejezi a mi rendszerünk lényegét is: demokrácia a nép felé és diktatúra az ellenforradalom felé… Most, a jelenlegi helyzetben a diktatúrán van a hangsúly”. Majd később ugyanott: „A politikai rendőrség nagyon fontos dolog. Ezzel kapcsolatban olyan kifogás van – szerintem teljesen jogosan -, hogy a politikai rendőrségnek állandóan nekünk kell szólni, hogy valakit itt vagy ott le kell tartóztatni…. az a rendőrség a normális, amely mindenkit le akar tartóztatni. Ez egy hivatásérzés és tudat. Itt fordított helyzettel találkozunk, mindig mi szólunk, hogy ezt vagy azt le kell tartóztatni, bíróság elé kell állítani” (és ott halálra, esetleg ennyi és ennyi év börtönre ítélni – a szerk.).

Kádár, a rocksztár /Forrás: Fortepan

KÁDÁR: EGYETLEN DOLGOZÓNAK SEM ESIK BÁNTÓDÁSA

Kádár a forradalom leverésekor még amnesztiát hirdetett, de jól tudjuk, ez csak csel volt, kártékony hazugság. 1956 november 26-án még nem volt magabiztos –  nem kapott végleges megerősítést Moszkvától –, ezért a rádióban megint amnesztiáról beszélt: „Ismételten félreérthetetlenül kijelentem azt is: a kormány november 4-i felhívásában tett ünnepélyes ígéretét, mely szerint egyetlen dolgozónak sem esik bántódása amiatt, mert az október 23-án kezdődött tömegmegmozdulásokban részt vett”.

KÁDÁR MOSZKVÁBAN SZABAD KEZET KAPOTT

A diktátor Szovjetunióban tett látogatása után bátorodott fel, ezután már szó sem volt amnesztiáról, megbocsátásról. „Kádár keményebb hangvétele és agresszívebb fellépése mögött az 1957. márciusi moszkvai tárgyalások játszhattak főszerepet – írja erről Zinner Tibor. – Az ottani politikai vezetés, egyetértve a magyar delegáció tagjaival – miután „a falevélsöprés elég jól meg van szervezve” (tehát a BM állambiztonsági szerve szovjet közreműködéssel végrehajtotta a letartóztatásokat, illetve meghatározott személyeket, csoportokat őrizetbe vett) – elérkezettnek látta az időt a megtorlás igazságügyi eszközökkel történő lebonyolításához…”

Lufi, vörös csillag, Kádár /Forrás: Fortepan

KÁDÁR: KÖRMENETBEN KELL ŐKET KIVÉGEZNI

Kádár már 1957 április 2-án, az Ideiglenes Intéző Bizottság ülésén kimutatta foga fehérét: „Az országban aktivizálódtak, felléptek, hatalmat ragadtak a kezükbe horthysta katonatisztek, csendőrök stb. Ezeknek ügyét is komolyan kézbe kell venni, és nagyon tárgyalni nem is kell. Meg kell csinálni anépbíróságot, és ahol csak olyan, volt horthystákkal találkozunk, akik vették maguknak bátorságot és disznóságokat csináltak, körmenetben kell bíróság elé állítani, halálra ítélni és kivégezni. Ha ez nem történik meg, akkor a népneknyugalma itt soha nem lesz. Ezeket az ítéleteket nem kell az újságba hozni”.

KÁDÁR: PUHÁK AZ ÍTÉLETEK, ELVTÁRSAK

Kádár ugyanezen az ülésen visszahozta a színleg megtagadott Rákosi-kor módszereit, stílusát. Kevesellte a büntetéseket, lágyszívű bírókról értekezett: „Most is vannak olyanok, még a vizsgáló szerv emberei közt is, hogy például az írókkal kapcsolatban nem tudnak tárgyilagosak lenni, személyi befolyásuk alatt vannak – magyarázta. – A különböző bűncselekményeket elintézik 6-8 évi fegyházzal. Itt muszáj erősíteni. Már felmerül novemberben a gondolat, hogy létre kell hozni a népbíróságot, amely a legfontosabb államellenes bűnök tárgyalásával foglalkozna. Most meg kell újra nézni, hogy hányadán is állunk. Előfordult például, hogy Nezvál (Ferenc) elvtárs egy ilyen ügyben kiizzadt egy halálbüntetést, és a felső bíróságon megesett a szívük rajta, és büntetésétátváltoztatták életfogytiglani börtönre. Össze kell szedni egy tucat ilyen ügyet… A falevélsöprés elég jól meg van szervezve, a dolognak ez a része működik, de a többi nem működik”. Mit lehet tenni Kádár elvtárs? Át kell alakítani a bíróságot, létre kell hozni a népbíróságokat, akik rohamtempóban dolgoznak, és mindig kiszámolják a megfelelő büntetést („Virág elvtárs, ez az ítélet!” – A tanú…). Részlet az ülés jegyzőkönyvéből: „Az Intéző Bizottság szükségesnek tartja az ellenforradalom maradványainak komolyabb és gyorsabb felszámolását. Megbízza Münnich és Biszku elvtársakat, hogy a népbírósági törvény, illetve meglévő büntetőszerveink segítségével jelentős felelősségre vonásokat eszközöljenek sajtónyilvánosság nélkül”.

Kádár a középpontban, Biszku a jobbszélső /Forrás: Fortepan

KÉTSZÁZHUSZONKILENC EMBERT VÉGEZTEK KI

Embertelen statisztikák, Kádár – sokak által elfeledett, tudatosan relativizált – bűne: Zinner Tibor kutatásai szerint „1956 novemberétől 1957. május 1-jéig33704 főt vettek őrizetbe, közülük 14244 személy ügyét kivizsgálták, mert őket átadták az ügyészségnek. Így őrizetben tartottak még 14542 állampolgárt („Egyetlen dolgozónak sem esik bántódása”). Az ügyészségnek átadott és megvádolt személyek közül államellenes bűntett elkövetése miatt 1379 főt a bíróságok elítéltek. Internáltak 4500, rendőri felügyelet alá helyeztek 1500 személyt. Kétszázhuszonkilenc embert egyértelműen 1956 miatt végeztek ki,16798 személyt börtönbüntetésre ítéltek. A népbíróságok felépítésével, munkájával, a tisztességes bírák, ügyészek lemondásával, a rendőrség átalakításával következő cikkünkben foglalkozunk.

Lejáratás ’89 – Krassó, Havas és Forró: A jó, a rossz és a csúf

Máig nem tudjuk, hány menedzselt újságíró, megmondó ember dolgozott, dolgozik a magyar médiában a nyolcvanas évek óta. Forró Tamásról kiderült, hogy III/III-as volt, nem rá, hanem Krassó Györgyre emlékezünk, akivel a Forró-Havas Henrik duó éppen huszonöt éve, 1989 október 28-án beszélgetett a köztévében. Az állambiztonsági iratok segítségével elemezzük a résztvevők sorsát, a lejáratás módszerét, amely a beszélgetésből (is) könnyen analizálható. Krassóék őszinte mozgalma nem kellett az elitnek, s Forróék is megtették a “magukét”. A Hamvas Intézet munkafüzeteit használtuk.  

KOVÁCS BÁLINT – PestiSrácok.hu

RENDSZERVÁLTÓ-WESTERN: A JÓ, A ROSSZ ÉS A CSÚF?

Tanulságos és elszomorító az az éppen huszonöt éve, 1989 október huszonnyolcadikán készült és az M2-ön levetített beszélgetés, amelyben Havas Henrik és a – mint néhány éve kiderült – III/III-as titkos megbízott Forró Tamáspróbálta pellengére állítani Krassó Györgyöt, rendszerváltásunk legendás alakját(az őt nem ismerőknek két remek Index-cikk itt és itt). Krassót – aki nem tartotta legitimnek sem a választást, sem az Ellenzéki Kerekasztalt, és elítélte a kommunisták hatalom-átmentésében segédkező, de legalábbis ahhozasszisztáló pártokat – az állambiztonság kiemelten veszélyes ellenfélnek tartotta. Nem véletlen, hogy 1989-es hazatérése után megfigyelték, Nagy Imréék újratemetéséről – az Inconnu-csoporttal együtt – kiszorították, és igyekeztek ellehetetleníteni, lejáratni – ahogy az összes „radikális” rendszerváltást követelő személyiséget.

Vigyázat, hazajön / Ill.: PS

FORRÓ ÉS KRASSÓ: JELLEGZETES SORSOK

Ebben a lejáratásban vett részt a Forró-Havas duó is, lehet, hogy nem szándékosan, de az állambiztonság iránymutatásainak megfelelve. Itt jegyezzük meg: szomorú és jellegzetes a szereplők sorsa, Krassó tragikusan korán, már 1991-ben elhunyt – pártja a Magyar Október Párt is abban az esztendőben oszlott fel –, míg Forró és Havas a rendszerváltás nagy nyertesei közé tartozott.„Médialovagokból” milliomosokká letttek, s bár Forrót 2008-ban a Kulcsár-ügyben, azaz a brókerbotrányban felfüggesztett börtönbüntetéssel „sújtották”, sokan ezt és a harmincmilliós vagyonelkobzást is nevetségesnek ítélték. (Az ügyben úgy fest, új vádirat és fordulat jöhet). Ekkor már eltűnt a közéletből, ügynökmúltját még megpróbálta kimagyarázni – jelentést adóból lett rendszerváltó -, de erre senki sem volt vevő.

Páratlan páros / Ill.: PS

HAVAS ELÉGEDETT VOLT A VÁLTÁSSAL

De térjünk vissza 1989-hez, az esztendő nyarán elindult a híres/hírhedt Nap Tv, amelynek Forró és Havas volt a két legismertebb frontembere. S ugorjunkoktóber végére, amikor meghívták a stúdióba Krassó Györgyöt. „Azt hiszem, hogy Krassó György három-négy hónappal ezelőtti gondolatait enyhén szólva sem igazolta az idő” – kezdte Havas a beszélgetést félreismerhetetlen hanghordozásával. A ’56-os forradalmárt, elítéltet és „disszidenst” nem zavarta meg a csúsztatás (ahogyan a későbbikeresztkérdésnek tűnő felvetések sem): „Krassó György kijelentéseit kivétel nélkül igazolták az események” – válaszolta Havas stílusát átvéve, majd„kiváltságos ellenzéki csoportokról” és elitátmentésről beszélt. Krassó szerint az Ellenzéki Kerekasztal tevékenysége is megmutatta, hogy „az emberek véleményét nem kérdezik”. S bár Havas riporter „független, rendszerváltó értelmiségiként” is láthatóan elégedettnek tűnt a „leköszönő” rezsimmel, hiszen az minden követelésnek eleget tett, Krassó humorosan így felelt: „Lehet, hogy ate követelményeidnek eleget tettek”, de a népet kihagyták ebből is.

FORRÓ NEM FOGADTA EL A KÉTELYEKET

A hármas beszélgetésben ekkor lépett ki mikrofontartó, Sancho Panza-i szerepéből Forró Tamás – a III/III-as csoportfőnökség hajdani titkos megbízottja –, akire ezen a napon is büszke lehetett az állambiztonság: „Azt mondtad, aparlament tagjainak a hetven százaléka kommunista, de hát nincs is kommunista párt” – „javította ki” letegezve a nála jóval idősebb Krassót, amire ő előbb röviden („Gondolom, nem az elnevezésen múlik”), majd hosszabban, a jól ismert kuplerájos anekdota átírásával válaszolt. Ha változtatni akarunk, nem a lányokat kell kicserélni, hanem a madámot – szokták mondani, de a mi szocialista kuplerájunkban nemhogy a madámot és a lányokat, még bútorokat sem cserélték le – fejtegette Krassó. „Nem fogadom el, nem fogadom el” – ismételgette erre felháborodottan Forró – talán arra gondolva, hogy Krassó – akaratlanul – őt is lekurvázta (ha maradunk a költői képnél). Ezután “összefoglalta” szerinte miről szól Krassóék üzenete: „Nektek senki se jó”. Krassó később hiába szögezte le: „Ha komoly üzenetet adunk, akkor egyetlen lap, egyetlen cikket sem közöl róla” (nem véletlenül), Havasék ezen az apróságon is átléptek. „Miből gondolod, hogy te birtoklod a Bölcsek kövét?” – kérdezte később Krassótól Havas, amire a politikus visszakérdezett: „Én nem gondolom. Te miből gondolod, hogy te birtoklod?” „Jó kérdés” – ismerte el Forró. Kár, hogy máig nem sikerült rá válaszolni…

Kínpadon / Ill.: PS

VILÁGOS TÖREKVÉS KRASSÓ LEJÁRATÁSÁRA

Érdemes végignézni a teljes beszélgetést, Krassó nem hagyta magát, a Havas, Forró (egyikük részéről mindenképp bekötött, Havasról nem derült ki, hogy ügynök lett volna) kettős kitartóan próbálkozott a politikus lejáratásával. Mindent elkövettek, többek között arról beszéltek, hogy a közvélemény szemében aMagyar Október Párt „bosszantó” szervezet, Krassót meg úgy állították be, mint egy mindennel elégedetlenkedő bohócot. Nem véletlenül emeltük ki a lejáratásszót, hiszen utólag úgy tűnik, ez a beszélgetés is tökéletesen beleillett azállambiztonság tervébe. Nézzük a részleteket.

1989: SZÜKSÉGES A BOMLASZTÁS ÉS LEJÁRATÁS

Sorozatunk korábbi részeiben már foglalkoztunk azzal, hogyan intézte azállambiztonság a nyolcvanas évek végén a veszélyesnek tartott személyek lejáratását (Az elmaradt forradalom, Szétszakadt Magyarország). Ettől függetlenül nem árt felidézni mit mondott Horváth József, a III/III. Csoportfőnökség vezetője az 1989 június ötödikei parancsnoki értekezleten: „Az alternatív szerveződéseket aszerint kell megítélni, hogy alkotmányos keretekben működnek-e, tevékenységük hasznos-e a társadalom számára, hogy mennyire képesek pozitív társadalmi értékek, célok közvetítésére, mennyire érettek és képesek a józan politikai párbeszédre. Ma ez utóbbi elérése a fő cél és szerveződésünkben az ilyen irányú törekvéseket, folyamatokat kell elősegítenünk sajátos eszközeinkkel. Ahol lehetséges, ott orientáljuk, ahol szükséges, ott viszont bomlasszunk és a lejáratódást segítsük elő”.

Lejáratni, akit kell /Ill.: PS

SZÉLSŐSÉGES PÁRT A HATALOM SZEMÉBEN

Krassóék pártja (Magyar Október Párt – MOP -) állambiztonsági szempontbólkezelhetetlen volt (részlet a III/III 1989-es évértékelőjéből): „1989. februárjában megtörténik a bejelentés, ami lendületet ad azoknak a szerveződéseknek, amelynek addig is az „Igazságot 56-nak” jelszavával léptek fel. Közöttük, mint valamennyi jelenlegi hazai politikai szervezetek – megtalálhatók voltak amérsékelt, kompromisszumra kész, mint például a TIB és a szélsőségekre hajló pártok, mint például a POFOSZ és a MOP”. Tehát a MOP nem hajlik a kompromisszumra (vö.: Forróékkal, akik a minden pártot kritizáló, kákán is csomót kereső Krassót állítják kínpadra).

Szélsőséges MOP /Ill.: PS

HÁTTÉRBE SZORÍTANI A SZÉLSŐSÉGES ELEMEKET

„Most tehetjük a legtöbbet, hogy a jogállamiságba való demokratikus átmenet békés körülmények között, az MSZMP vezetésével valósuljon meg – szögezte leHorváth József a már említett júniusi értekezleten – néhány nappal Nagy Imréék újratemetése előtt. – Ha nem így lesz, akkor kell félni attól, hogy a titkok kikerülnek. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy „egy csónakban evezünk”. Ezért lényeges, hogy a hálózat velünk együtt mozduljon, hogy az információszerzés mellett olyan pozícióba hozza magát, ahol van, hogy az adott szervezeten belül segíthesse ennek az átmenetnek a szélsőségektől mentes megvalósítását. Mindebből következik, hogy az ésszerűség határain belül a hálózati személy irányításunkkal kezdeményező szerepet, illetve egyéb megbízatásokat vállalhat. Alapvető cél ennek révén a szélsőséges elemeket háttérbe szorítani e szervezeteken belül és a hatásgyakorlás a szervezet tevékenységére”.

Béke, béke, béketábor /Ill.: PS

KRASSÓT (IS) KOMOLY ELLENŐRZÉS ALÁ VONTÁK

Ennek érdekében minden fontos célszemélyt megfigyeltek. Krassó hazatérésétől tartottak. Két részlet az arra az évre tervezett intézkedésekből: „A BM III/III-4. És 6. osztályok szorosan együttműködve felderítik Krassó György és Zsille Zoltánbeutazási, részvételi terveit.” „Krassó Györgyöt beutazása esetén – tartózkodási helyének ismeretében szoros – 3/a operatív technikai ellenőrzés alá vonja.” Ma már tudjuk, ez is megtörtént. Krassó lakását bepoloskázták – és ez annyira nyilvánvaló volt – hogy az ott megforduló ellenzékiek papíron „beszélgettek”egymással. Szóban elmondták, hogy délután ötkor találkoznak az Emkénél, írásban pedig leírták a valós találkozási helyet.

Megfigyelni / Ill.: PS

AMERIKAI SEGÍTSÉG KRASSÓÉK KISZORÍTÁSÁRA

A lejárató akció ellenére Krassóék megalakították a Magyar Október Pártot, éstiszta üzeneteikkel, radikális hozzáállásukkal, egyenességükkel számos hívet szereztek. A párt kétségbe vonta a kerekasztal legitimitását, antidemokratikusnak tartotta a 90-es választást – mivel az ajánlási rendszerrelelvették az indulás lehetőségét a kis pártoktól –, és azt vallotta, az egész rendszerváltást felülről irányították, s így könnyen, a többséggel szembemenve átmentették az elitet. Ma már egyre tisztábban látjuk, hogy igazuk volt. Nem véletlen, hogy az állambiztonság mindenképp meg akarta akadályozni,hogy Krassóék “meggyalázzák” az újratemetést. Részlet az 1989-es intézkedésekből: „Így például értesítheti-e az USA Külügyminisztériumát, hogy aszélsőséges erők a kegyelet megadásának akadályozásával próbálkoznak, ezért kérje, hogy saját hatáskörében a lehetséges lépéseket ennek megakadályozására tegye meg. Utaljanak arra, hogy egy esetleges kalandor jellegű politikai akció az egyre szélesedő, erőteljesebbé váló magyar-amerikai kapcsolatokban zavart okozhatna, negatív hatást gyakorolna a megindult demokratizálódási folyamatra, a pluralista társadalmi berendezkedés irányába tett lépéseinkre”. Finom figyelmeztetés…

Finom üzenet / Ill.: PS

PALMER NAGYKÖVETET IS FELHASZNÁLTÁK

Majd az egyértelmű utasítás: „Az illetékes külügyi tisztviselőn keresztül egy„baráti” beszélgetés keretében hasonló tájékoztatást adjanak Mark Palmernek, az USA budapesti nagykövetének és kérjék fel, hogy az alternatív szervezetekben meglévő ismeretségeit felhasználva igyekezzen az esemény kegyeleti jellegét erősíteni, a politikai demonstrációról lebeszélni.” Ez az utasítás, az érdekesebb (és naiv) kérdés, miért, milyen érdekből tette meg ezt Palmer? Mitkaptak az amerikai cserébe?

Palmer engedelmeskedett / Ill.: PS

HORVÁTH IS BÜSZKE VOLT A BÉKÉS TEMETÉSRE

Tény, hogy Palmert sikerült felhasználni, a nagykövet lebeszélte Krassót a részvételről. A békés ceremónia „megóvásáról” később, 1990-ben Horváth csoporfőnök így büszkélkedett az állambiztonsági vezetőket meghallgató Belső Biztonsági Szolgálat Tevékenységét Vizsgáló Parlamenti Bizottságnak: „Szörnyűnehéz volt ezt hisztéria nélkül levezetni, mert június 16. előtt – jobbról és balról – különféle információk keletkeztek arra vonatkozóan, hogy Nagy Imre temetésétmeg fogják zavarni. Biztos, hogy egy sor pletyka volt, sok félelem keltette információ, de a lényeg az, hogy jobbról főként a Magyar Október Párt akkor alakult, Krassó György vezette csoportjáról volt szó, balról pedig hivatkoztak a Münnich Ferenc társaságra…”.

“Korrekt” dolog / Ill.: PS

HORVÁTH: KORREKT DOLOGNAK TARTOM

Krassó kiszorításáról meg így válaszolt az SZDSZ-t képviselő – Krassó őket iskeményen kritizálta – Tamás Gáspár Miklósnak: „Tamás Gáspár Miklós: Mark Palmer lebeszélte Krassót arról, hogy ellen-demonstrációt rendezzen. Horváth József: Önnek joga van ezt elmondani. Én korrekt dolognak tartom”. Mi viszontnem: Krassó ellen-demonstrációja a valóságban egy külön megemlékezés lett volna a Pesti Srácok tiszteletére…

FORRÓ TAMÁS ÉS A MENEDZSELT ÚJSÁGÍRÓK

Van min gondolkodni / Ill.: PS

És most nézzük a beszélgetés másik résztvevőjét, Forró Tamást, és az ő – és Havas kolléga – „pártatlan” kérdéseit az állambiztonsági iratok olvasása után. Avagy:matt, öt lépésben.

„A magyar tömegkommunikáció – MTV, MR, állami és független sajtó – célirányos felhasználást annak sugalmazására, hogy a nemzet érettségének bizonyítéka lesz, ha a június 16-i események rendben zajlanak le” (1989). 1–0.

„Arra kell törekedni, hogy ezek az SZT-tisztek mintegy „szabadon futóként” maguk keressenek olyan – tehetségükhöz, felkészültségükhöz illő – állást, amely operatív érdekeinknek is megfelel”. (1989) Talált! 2–0.

„A jövőben nem a foglalkozáshoz, munkahelyhez, beosztáshoz kötöttszemélyek bevonása lesz célszerű, hanem szellemi szabadfoglalkozású, ’szabadúszóké’, akiknek a kötöttségek nélküli mozgás lehetővé teszi az éppen szükséges politikai image kialakítását.” (1989) 3–0.

„A hálózati kontingens olyan kvalifikált, mélységi információszerzésre alkalmasszemélyekkel bővüljön, akik az alkotmányellenes, törvénysértő cselekmények felderítésén túl alkalmasak és képesek a szélsőséges elképzelések leszerelésére, a kívánatos hatás gyakorlására.” (1989) Sikerült! 4–0.

„Operatív pozícióval kell rendelkeznünk mindenütt, ahol ellenséges tevékenységet folytató személy dolgozik és kapcsolatot kell létesítenünk azokkal azújságírókkal is, akik pozitív vonatkozásban felhasználhatók, akikre építhetünk. Az utóbbiak vonatkozásában meg kell vizsgálni a „menedzselés” lehetőségét”. (1989 decembere) Sikerült! 5–0. 

Ha már menedzselés, talán sokak fejében megjelenik egy egészen hosszú névsor, akiket mindig, mindenhol láthattunk, hallhattunk, akik mindigmegmondták, elmagyarázták, akik mindig megvédtek minket az általuk elképzelt veszedelmektől. Ők a menedzseltek. 

Krassó György akcióban / Forrás: MTI

SENKI SEM ÁLLT MELLÉ

S álljon itt egy szomorú lezárás. Krassó György 1991-ben halt meg szívrohamban. „Igazát nemigen vonta senki se kétségbe, de mellé sem állt nagyon senki” – mondta Göncz Árpád a temetésén, és a senkik közé nyilván önmagát is beleértette. A Magyar Október Párt 1991. december 14-én megszűnt, illegalitásba vonult. Krassó volt a rendszerváltás igazi, tiszta hőseinek egyike – nem véletlen, hogy néhány éve az SZDSZ és a Jobbik egy napon emlékezett meg róla. Az utóbbi időben viszont már senki sem beszél Krassó Györgyről – ez persze nem róla, rólunk alkot ítéle

Láthatatlan, ma is aktív hálózat: a Parlamenttől a napilapokig

Csak az ügynökökről beszélünk, pedig a szigorúan titkos (SZT)-tisztek és a titkos munkatársak (TMT), titkos megbízottak (TMB) sokkal kártékonyabb munkát végeztek, végeznek napjainkban is. Felülről irányított az ügynökökre vetített reflektorfény, így a nagy halak árnyékban maradnak. A Hamvas Intézet munkafüzeteinek segítségével az SZT-tisztek szerepét elemezzük, a hamis legendákat (párttagot nem lehetett beszervezni) megcáfoljuk. Jó páran még ma is aktívak, ha ki is léptek a szervezetből, írásaikat olvassuk, szólamaikat hallgatjuk. A teljes névsort nem tudhatjuk meg, néha feldobnak egy nevet – a többiek pedig megnyugodnak.  

KOVÁCS BÁLINT – PestiSrácok.hu

KÓDSZÁMOK, LEGENDÁK, TITKOS MEGBÍZOTTAK

Jól tudjuk, hogy a – finoman szólva is – félresikerült rendszerváltás során, után elmaradt az állambiztonsági iratok nyilvánosságra hozása, elmaradt a szembenézés, a tisztázás, a valódi újrakezdés. Ezért számolhatott be a magyar sajtó még 2011-ben is arról, hogy hét egykori (?) szigorúan titkos (SZT) tisztet rúgtak ki a Külügyminisztériumből, miután a Szigoruantitkos.hu oldalon feltárult a múltjuk. Talán nem árt tisztázni az SZT-tiszt fogalmát. A Beszélőben megjelentÁllambiztonsági kisszótár meghatározása szerint: „szigorúan titkos állományú tiszt. Állambiztonsági szempontból fontos munkahelyen konspiráltan dolgozóBM-alkalmazott. Kódszámot kap”. A BM (azaz a Belügyminisztérium) az ővédelmüket tartotta a legfontosabbnak, ennek köszönhető, hogy igyekeztekminden nyomot eltüntetni. Nem csak fizikailag (iratmegsemmisítések),ködösítésekkel, legendákkal is. Így aztán a közvélemény a gyakran zsarolással beszervezett ügynökökre koncentrál, míg az önként jelentkező, meggyőződéses SZT-tisztekkel, titkos megbízottakkal (TMB), titkos munkatársakkal (TMT) kevesen foglalkoznak.

ELTERELÉS, MEGBÉLYEGZETT ÜGYNÖKÖK

„Az állambiztonsági hálózatok felépítéséről, a kapcsolatok fajtáiról még a téma iránt érdeklődők körében is tetemes ismerethiánnyal és legendával kell számolnunk – írta Hankiss Ágnes Továbbélő hálózatok című publikációjában. – Ebben döntő szerepet játszanak azok a tudatos dezinformációk, amelyekkel az utódpárt és maga a Szolgálat igyekezett átterelni a figyelmet a kommunista állambiztonság működésének teljes köréről és holdudvaráról egyedül a belső elhárítás által foglalkoztatott ügynökökre; ügyesen elfedve azt a tényt, hogy apolitikai manipulációkban, a rabló-privatizációban, a belőle ezerfelé burjánzófehérgalléros bűnözésben kulcsszerepet elsősorban nem az ügynökök játszottak, hanem sokkal inkább a titkos munkatársak, titkos megbízottak, a hálózaton kívüli elvtársi kapcsolatok és last but not least: a szigorúan titkos tisztek”.

Csúcstiszt: Medgyessy úr fiatalon /Forrás: Szigoruantitkos.hu

NYOLCVANNÉGY TMB, S CSAK NÉGY ÜGYNÖK

Nem véletlen, hogy bár időről-időre felmerül az ügynökdossziék nyilvánosságra hozásának kérdése (aztán gyorsan leszavazzák a Parlamentben), a Szolgálat (talán még ma is aktív) nagyobb halairól senki sem beszél. Pedig sokat mondó az a szintén Hankiss Ágnes által felkutatott jelentés, amelyet a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányságt Állambiztonsági szervéről készült: 1989 februárjában a107 aktív hálózati személy között két TMT, nyolcvannégy TMB, tizenhét T-lakás(bepoloskázott, konspirált, titkos találkozásokra alkalmazás hely) tulajdonos ésmindössze négy ügynök volt. Négy. Az SZT-tisztek teljes, valós számáról persze semmit sem tudni. Nem véletlenül: a III/III. Főcsoportfőnökség 1989 októberében kiadta az utasítást (részlet): „saját hatáskörben semmisítse meg az alábbi anyagokat: a/ SZT-tisztek irattározott „Biztonsági” és „Levelező” dossziéi, a kartonokkal együtt. B/ 1956 előtt irattározott operatív dossziék”.

Daráljunk elvtársak, daráljunk! / Ill.: PS

ELVTÁRSI ELITKLUB: HÍRSZERÉS ÉS KÉMELHÁRÍTÁS

A tudatosan terjesztett legendák egyike – de talán legfontosabb darabja – az (volt?), hogy MSZMP-tagot, KISZ-tagot nem lehetett beszervezni. „Csak éppen azt nem tették hozzá, hogy hány SZT-tiszt dolgozott feddésben éppen ott, az „élcsapat” káderképzőjében… Néha az embernek már-már az a benyomása, mintha a III-as csoportfőnökség „három-per-hármas kvótáját” tartották volna fenn a kisembereknek és az „osztályidegeneknek”, a hithű elvtársakat, és az ő gyermekeiket pedig szívesebben toborozták a magasabb presztízzsel bíró hírszerzés és kémelhárítás kötelékébe, az elvtársi elitklubként is üzemelő SZT-tiszti körbe” – jegyezte meg erről Hankiss Ágnes már a Hamvas Intézet másik,Állambiztonsági játszmák című kötetében.

SZELLEMALAKOK: 3710 TÖRÖLT NÉV

A neveket mindenesetre eltüntették: „Az operatív nyilvántartásban szép számmal szerepeltek MSZMP-tagok is. Statisztikai adataink csak 1988 nyaráig állnak a rendelkezésünkre. Ezek szerint ekkor az operatív nyilvántartásban 4795 fő MSZMP-tag szerepelt, és eddig a dátumig 3710 főt – párttagságuk meghagyása mellett – a felülvizsgálatok során töröltek az adattárból” – tárta fel Krahulcsán Zsolt Hatalom/át/mentés című kötetében, amit sorozatunk előző részében dolgoztunk fel (Jó előre megtervezték: ’90-ben bukunk, ’94-ben visszajövünk).

Törölni, törölni, törölni / Ill.: PS

MENEDZSELT, ÁLLAMBIZTONSÁGI ÚJSÁGÍRÓK – MINDENHOL

Természetesen nem csak politikusokról beszélünk, Horváth József, a III/III. vezetője az 1989. február 6-i parancsnoki értekezleten egyenesen azt fejtegette, hogy „kapcsolatot kell létesítenünk azokkal az újságírókkal is, akik pozitív vonatkozásban felhasználhatók, akikre építhetünk. Az utóbbi vonatkozásában meg kell vizsgálni a ’menedzselés’ lehetőségét. A cél az lenne, hogy olyan újságírói kapcsolatkörrel rendelkezzünk – lehetőség szerint minden jelentősebb sajtóorgánumnál – , akiket a megfelelő információkkal ellátva a maga területén sikerhez juttatunk, és akik alkalmasak az általunk megjelölt témákban a kívánt politikai hatású cikk vagy egyéb írás megjelentetésére.”

Menedzselni “újságíróinkat” / Ill.: PS

POLGÁR ŐRNAGY, POZSGAY IMRE TÁRSSZERZŐJE

Mivel a szembenézés, tisztázás elmaradt, ezért csak találgatni lehet: kikről is lehet szó? Az ügyesebbek eltüntették a nyomokat (a Nagy darálással későbbi cikkünkben foglalkozunk), de nem mindenkinek sikerült. Polgár Tibor (D-58) a Szigoruantitkos.hu szerint egészen az őrnagyi rangig vitte. Fedőmunkahelye azMTA Filozófiai Intézete volt, 2003-ban Pozsgay Imrével közösen jelentette meg könyvét A rendszerváltás (k)ára címmel. Elég sokat tudott (tudtak) róla, az biztos. Részlet Polgár jellemzéséből (1987): „Az állambiztonsági operatív munkát tudása legjavát adva, magas fokú hivatástudattal végzi… Az elmúlt időszakban több esetben fejtett ki pozitív irányú befolyásolást ellenséges tevékenységet kifejtőilletve azokkal szimpatizáló személyek vonatkozásában”. Kiérdemelte ő is a fizetését.

A közös mű /Forrás: Antikvarium.hu

BOROS IMRE SZÁZADOS: KONZERVATÍV, OROSZBARÁT

A mostanság szakértőként, újságíróként foglalkoztatott Boros Imre közgazdász-politikusról néhány éve jelent meg (szintén a Szigoruantitkos.hu oldalon), hogy a Belügyminisztérium Személyzeti Osztályán mint SZT-tiszt szerepel. Az adatok szerint 1989 márciusától 1990 márciusáig munkálkodott, „alapilletménye 12 400 Ft-ban lett meghatározva”. Százados volt. A honlapra feltett (saját kézzel írt levelében) így búcsúzott a szolgálattól: „Alulírott D-8-as az Önök konspiratív állományában dolgozom szakértői minőségben. Minisztériumukat az utóbbi időben ért folyamatos támadások miatt úgy érzem, hogy – noha szakértőként dolgoztam – a jövőben ez számomra elviselhetetlenül magas egzisztenciális kockázattal jár, amit vállalni nem tudok. Ennek alapján kérem, hogy az állományból azonnali hatállyal elbocsátani szíveskedjenek. Kérem nyilvántartási anyagaim és kartonjaim megsemmisítését. Tisztelettel: D-8-as”. (Ha már “D”: a D-209-es Medgyessy Péter ügyét azért a többség kivülről fújja. Más kérdés, hogy ez sem ment minket attól, hogy az Index szimpatikus mélyinterjút készítsenszegény elárult, szakértő miniszterelnökünkkel).

CÁFOLAT, LELKES MOSZKVA-PÁRTISÁG

Boros Imre szerint hamisításról volt szó, minden érintett laptól helyreigazítást kért. A történészek szerint viszont „eddig egyetlen olyan iratról sem derült ki,hogy utólagos hamisítvány volna, ami az Állambiztonsági Szolgálatok Történelmi Levéltárából jutott a kutatók kezébe”, ráadásul szerintük a már idézett levél is Boros kézjegyére utal. Igazságot tenni nem a mi feladatunk, de azért jegyezzük meg, hogy nem akárkiről van szó. Boros Imre az első Fidesz-kormány minisztere volt (igen rövid ideig), most a Magyar Hírlapban publikál – az elmúlt hónapokban lelkesen pártolja az oroszokhoz való közeledést és a Moszkvával kötött atomszerződést ünnepli, valamint a Nyugat alkonyát vizionálja. Feltette a régi lemezt?

A moszkvai atom, Boros 2014-es cikke / Forrás: Magyarhirlap.hu

ZELEY-ŐRNAGY ÉS HÍRES „TELLER-LEVELE”

Vagy ott van a „másik oldalról” Zeley László (E-13, D-55, őrnagy). Utóbbi a Népszabadságnál leközölt „Teller-levél” kapcsán vált hírhedtté. Ő volt ugyanis a világhírű tudós nevében megírt 2003-as állevél egyik szerzője: az irományban “Teller” a hazai jobboldalt bírálta. Miután a Népszabadságnak nem sikerült bebizonyítania, hogy a levelet az időközben elhunyt atomfizikus írta,bocsánatkérésre kényszerültek… Talán akad lelkes kutató, aki utánanéz, milyen ügyekben volt benne még a keze (tolla) Zeleynek, aki több kötetnél Teller társszerzője volt. Mi mindent kiszedhetett a zseniális tudósból? Zeley persze csak egy a sokból, Forró Tamás “rendszerváltó újságíró” munkásságát Laczik Erika remek cikkben dolgozta fel, s talán minden olvasóban felmerülnek újabb – le nem bukott, be nem sározott – emberek.

Lukra futott a Népszabadság / Ill.: PS

KELETEN A HELYZET VÁLTOZATLAN

Hányan vannak? Hány közszereplő, politikus, milliomos, milliárdos? Továbbra is csak morzsákat kapunk, SZT-tisztek neveit (itt lehet mazsolázni), néhány kiemelt, feldobott ügynök történetét. Egyetlen kormány sem vállalta a szembenézést, feltárást, teljes tisztázást. Jogos Hankiss Ágnes kérdése: (Továbbélő hálózatok): „Méltányos-e, hogy azokról, akiket fenti szövegrészekkel épp elégségesen jellemeztünk, szó sem esik, tevékenységük személyre szabott feltárása fel sem merül, miközben a zsarolással, megfélemlítéssel besúgásra kényszerített emberek leleplezésétől oly sokat remélünk?”

A nagy darálás – államvédelmi szatíra a modellváltás korából

Mintha már hallottunk volna a darálásról , de akkor még a nemzetté válás embereit darálták a Dunába azóta elég lett a papír darálása , de így is maradt elvarratlan szál , hisz minden csatolást nem tudtak semlegesíteni , aki akarja , és tudja vissza tudja fejteni a történteket .

„Hogy mennyire lázas tevékenység folyt, arra jellemző, hogy még éjszaka is ment; az osztályvezető különvonult és ő a maga anyagát külön vitte… Az én páncélszekrényemben, amikor eljöttem a Szolgálattól, a telefonkönyvemen kívül semmi nem volt” – mesélte Bajcsi István, egykori főhadnagy. Így nézett ki a nagy belügyminisztériumi darálás, amely 1989 karácsonyától 1990 elejéig tartott. Ilyen mértékű iratmegsemmisítés talán csak nálunk történt, mégsem vettek elő senkit. Sőt, Kékesdi őrnagyék tudásukat 2002-ben is felhasználhatták a Kulcsár-ügyben. 

KOVÁCS BÁLINT – PestiSrácok.hu

Remek filmet lehetne forgatni arról a lázas munkáról, ami ’89 karácsonyán folyt aBelügyminisztériumban. Micsoda harc lehetett az elvtársak között, hiszenösszesen egy iratzúzó gép volt a BM-ben, ledarálásra váró jelentés, akta pedig számtalan. (Az élelmesebbek persze kilopkodták, amit lehetett, ki tudja, kit, milyen eredménnyel zsaroltak, zsarolnak azóta.) Az állambiztonság által terjesztett egyik legenda a teljes iratmegsemmisítés volt, ügyes próbálkozás: ha így lenne, már semmit sem lehetne kideríteni. A helyzet azonban felemás, tény hogy, nem tudjuk, kiről, mit tüntettek el huszonöt éve. A kutatók csak abból dolgozhatnak, ami megmaradt. S amit kiadnak a titkok őrzői. A levéltárból vagy a fiókokból. A Hamvas Intézet munkafüzeteinek segítségével utazunk vissza az időben.

Az iratmegsemmisítésre térve talán nem árt feleleveníteni a történteket:

1989. március 22: Megalakult az Ellenzéki Kerekasztal
1989. június 16: Nagy Imréék újratemetése
1989. októbere: Az MSZMP helyett megalakul az MSZP
1989. október 23: Kikiáltják a köztársaságot
1989. december 22: Elkezdik az iratmegsemmisítést

Darálni, darálni, darálni! / Ill.: PS

A TITKÁRSÁGRÓL ÉRKEZETT A NÉVTELEN PARANCS

„Bár a Belső Biztonsági Szolgálat Tevékenységét Vizsgáló Országgyűlési Bizottság is sokat foglalkozott az iratmegsemmisítések körülményeinek a feltárásával, a jegyzőkönyvek tanúsága szerint jobbára hazugságokkal, csúsztatásokkal és retorikai bűvészmutatványokkal szembesültek tények helyett” – írja Hankiss Ágnes Továbbélő hálózatok című munkafüzetében amúltfeltárást meggátoló, a valódi rendszerváltás elmaradását elősegítő „nagy darálásról”. A ködösítés már a megrendelőre is kiterjedt. Bár ma már tudjuk, hogy a legfelső szintről érkezett a parancs, akkoriban Diczig István vezérőrnagy váltig aláírás nélküli, titkársági utasításra hivatkozott („Komoly, névtelen, géppel írott feljelentés” – A tanú): „1989. január 1-én még 105 személyi dosszié volt ezen a csoportfőnökségen, és ebből a vizsgálat idejére már csak három maradt… A jegyzőkönyv nélküli iratmegsemmisítésre egy aláírás nélküli, miniszterhelyettesi titkárságról származó utasítás ment ki. Ez az utasítás a birtokunkban van. A Bizottság tagjai majd megtekinthetik” – magyarázta. A már említett országgyűlési bizottság elfogadta a választ.

Egyértelmű parancs / Ill.: PS

PUHA BIZOTTSÁG, PASSZÍV DEBRECZENI JÓZSEF

Talán nem árt feleleveníteni, hogy kikből állt ez a rendszerváltás után felállított testület: Mezey Károly (független képviselő), Fodor László (MSZMP), Géczi István (semleges képviselőcsoport), Varga Sándor (MSZP), Viola Károly (független) és a jól ismert Debreczeni József (akkor MDF) mellett Tamás Gáspár Miklós (SZDSZ) alkotta. Nem szorongatták meg túlságosan a kulcsszereplőket, s akkor még finoman fogalmaztunk. „Debreczeni mindvégig meglehetősen passzív szereplő– ami az azóta megismert vagdalkozó és gátlástalanul vádaskodó pályafutásának az ismeretében elgondolkoztató –, Tamás Gáspár Miklós igen aktív tagja a Bizottságnak, de ami föltűnő – különösen a tőle megszokott lucidus és heves stílus ismeretében –, hogy ő sem szembesíti a meghallgatottakat őszintétlenségükkel annyiszor, ahányszor alapos okot adnának rá” – írta a mérsékelt teljesítményről Hankiss Ágnes..

Értelmetlen meghallgatás / Ill.: PS

„CSAK A DUNAGATE-BOTRÁNY MIATT KEZDTÜNK DARÁLNI”

Úgy tűnik, mintha profik „meccseltek” volna amatőrökkel, nem meglepő, hogy a sorozatunk olvasói által jól ismert Horváth József vezérőrnagy (a III/III-as csoportfőnökség egykori vezetője) is csak játszadozott a bizottsággal. A törvénytelen iratmegsemmisítés Horváth szerint csupán a Dunagate-botrány (a szövevényes üggyel a sorozat következő részében foglalkozunk, itt és itt írnak róla részletesen) következménye: „ha nem jön ez a botrány, akkor kapkodás nélkül, a törvényesség teljes betartásával tudtuk volna rendezni az iratanyagok megsemmisítését január végéig” – magyarázta. Csak egy aprócska tényt hallgatott el: „a jegyzőkönyv nélküli darálások december 22-én kezdődtek, aDunagate-botrány viszont csak január 5-én robbant ki” – emeli ki Hankiss Ágnes. Ezt a két hetet viszont kihasználták – éjjel-nappal folyt a munka. Különösen érdekes véletlen, hogy éppen ezekben a napokban nem írták össze, mely iratokat semmisítették meg, bár Ilcsik Sándor belügyminiszter-helyettes szerint „egy nagyon rövid időszakot kivéve” mindent feljegyeztek. „Az a rövid időszak adecember 22. utáni, azt hiszem, január 5-ig terjedő időszak” – mondta a politikus. Nahát.

Iránymutató /Ill.: PS

MAGYARÁZKODÁS – EGY KAPTAFÁRA

Tény, hogy mindenki megtanulta a leckét, ugyanazt a meglehetősen átlátszó magyarázatot adták az iratok eltüntetésére. Érvük – Hankiss összefoglalása szerint – az volt, hogy helyesen jártak el, hiszen „ha az általuk korábban gyűjtött információk törvénytelenek voltak, akkor alkotmányellenes és szégyenteljes cselekedet lett volna a pletyka-tömeget az utókornak megőrizni”. Tiszta sor.Pallagi Ferenc miniszterhelyettes is ezt a nótát énekelte: „nem valamifélepolitikai indítékú szemét eltüntetése volt. Ezt felelősséggel mondhatom. Kimondottan az Alkotmányból és a Büntetőtörvénykönyvből fakadókötelességnek tekintettük az iratmegsemmisítést. December 18-án írtam alá azt a jóváhagyást, hogy induljon meg ez a munka...” (Vö.: Diczig aláírás nélküli meséje). Horváth István egykori belügyminiszter is hasonlóan magyarázta: „az operatív feldolgozás iratait és a hálózatokra vonatkozó iratokat, ha azoknak az értelme megszűnt, meg kell semmisíteni… itt összegyűlt a történelem során elég sok minden, ami feleslegessé vált…. Ezeknek viszont a megtartása lett volna törvénytelen. Ugyanez vonatkozik a hálózati személyekre…. Ezek a 60-as, 70-es évekből való poros okmányok; egyik-másik a 80-as évekből. Ezeknek a megsemmisítése szerintem megfelelt azoknak a jogi változásoknak alkotmányos, büntetőjogi és büntetőeljárás-jogi vonatkozásban, valamint azoknak a parancsoknak, amelyek ezt előírják.”

Megtisztított dossziék / Ill.: PS

ÉJSZAKAI IS DARÁLTAK, ÜRES PÁNCÉLSZEKRÉNYEK MARADTAK

A meghallgatott, kihallgatott résztvevők közül egyedül Bajcsi István főhadnagy igyekezett őszintén válaszolni: „Hogy mennyire lázas tevékenység folyt, arra jellemző, hogy még éjszaka is ment; az osztályvezető különvonult és ő a maga anyagát külön vitte. Kérdezte, hogy hol van a megsemmisítő gép, mert azokat az anyagokat saját maga kívánja megsemmisíteni. Nekünk nem is adta ide.Hatalmas mennyiségű iratanyag semmisült meg. Az én páncélszekrényemben, amikor eljöttem a Szolgálattól, a telefonkönyvemen kívül semmi nem volt.” Bajcsisorsa érdekes és sajnos tipikus. Sokat köszönhetünk neki, mégse hallani róla (a Beszélő régi, vele készült interjúját érdemes elolvasni). Valahogy nem akarnak államtitkárt faragni belőle.

Kékesdy meghallgatása / Ill.: PS

ÁTMENTETT TUDÁS, ÁTMENTETT “SZAKEMBER”

Az iratmegsemmisítés ízére rákaptak az elvtársak, látható, hogy az utóbbi években is szívesen használták ezt a módszert. Vegyük például Kékesdi Gyulát (hézagos életrajza itt). Rendőr őrnagyként 1989 elején lett a III/III-7. osztály vezetője, korábban ő szervezte be Hegyes Zoltán írót és Kiss Ernő Csabát (utóbbi – is – jelentgetett az MDF rendezvényeiről). Kékesdi fontos szerepet játszott a rendszerváltás idején – Nagy Imréék újratemetése ügyében kapott komoly feladatokat -, s a már említett bizottság őt is kihallgatta. A beszélgetés komolyságát jól jellemzi egy általunk kiragadott részlet. Tamás Gáspár Miklóskérdése: „A másik: a személyes véleményét kérem, tehát találgatásra kérem Önt. Mi a véleménye arról: elképzelhető, hogy jelenleg a szolgálat operatív munkatársa a saját szakállára, a saját jövője érdekében folytatja ilyen típusú titkosszolgálati eszközök alkalmazását?” Kékesdi válasza tömör volt: „Lehetetlen”. A bizottság elfogadta a választ… Ma már tudjuk, hogy azállambiztonsági szervek egészen december végéig – vagyis a Köztársaság kikiáltása utáni hónapokban is – lehallgatták a demokratikus pártok vezetőit, munkatársait. Azt csak mi tesszük hozzá: miért hagyták volna abba?

Nem TGM, az lehetetlen! / Ill.: PS

KÉKESDI ELVTÁRSRA MÉG 2002-BEN IS SZÜKSÉG VOLT

Tóth András / fotó: Ah.gov.hu

Kékesdi – társaival együtt – jól válaszolt, ferdített a kérdésekre. Elengedték és pillangóként született újjá. Aszámtalan túlélő – modellváltó – egyike 2002 után főtanácsadója lett Tóth András szocialista titkosszolgálati államtitkárnak, aki – Hankiss Ágnes kiemelése szerint – leginkább a Kulcsár Attila-ügy tett ismertté. Nem véletlenül: az ő nevéhez (nevükhöz) fűződik a több száz oldalnyi lehallgatási jegyzőkönyv sietős ledarálása. Változó idők, változatlan módszerek.

Nagy Imre újratemetése: az elmaradt forradalom bábmesterei

Huszonöt éve, 1989 június tizenhatodikán temették újra Nagy Imrét és négy mártírtársát.  A felemelő eseményre az ellenzék, az MSZMP és az állambiztonsági szolgálat is különös figyelemmel készült. Az utóbbi mindent bevetett azért, hogy az átmenet ne torkolljon forradalomba. A Hamvas Intézet dokumentumgyűjteményének segítségével megírt riportunkban drámaian rajzolódik ki: alig volt olyan ellenzéki csoport, politikai alakulat, vagy szerkesztőség, ahol ne állt volna rendelkezésre beépített emberek egész hada az esetleges radikalizálódás megfékezésére. Másként szólva: az elvtársak nagyon odafigyeltek, nehogy mások forgatókönyve szerint menjen végbe a rendszerváltás. Cikkünk végén pedig egy olyan dokumentumba pillanthatnak bele, ahol a III/III. utolsó parancsnoka pontosan felvázolja: hogyan fogják a “nekik megfelelő embereket” a rendszerváltás után is helyzetbe hozni.

KOVÁCS BÁLINT – PestiSrácok.hu

„Tetszettek volna forradalmat csinálni!” – ezzel a cinikus mondattal vágott vissza a néhai miniszterelnök, Antall József az MDF-en belüli ellenzéknek, akkor, amikor többen kifogásolták a puha, túlságosan is puha rendszerváltást. Tény, hogy a számonkérés elmaradt, és a régi rendszer sikeresen átmentette magát. AHamvas Intézet Állambiztonsági játszmák című kiadványából (itt teljes egészében elolvasható) kiderül, hogyan manipulálta a közvéleményt és az ellenzéket a Szolgálat Nagy Imréék újratemetésekor. A kutatóintézet alapítója, Hankiss Ágnes publikációjában összegyűjtött titkos jelentések félelmetes szervezettségről árulkodnak: az állambiztonság a létező összes csatornát felhasználta ahhoz, hogy az újratemetés a „nemzeti megbékélés” ünnepe legyen. Csak semmi forradalom!

A nemzeti megbékélést erősíteni – Forrás: Hamvas Intézet

„POLITIKAI KOMPROMISSZUMOK IS ELKÉPZELHETŐEK”

’56 mártírjait 1989. június 16-án temették újra, az MSZMP és a Szolgálattermészetesen attól félt, hogy az esemény „rossz irányba” fordulhat és megismétlődhetnek a harminchárom évvel azelőtt történtek. ’89 májusánHorváth József „vezérőrnagy elvtárs ismertette az MSZMP Politikai Bizottsága álláspontját, mely szerint június 16-án nem tartja indokoltnak a temetés mellett politikai demonstráció szervezését. Ez az álláspontot az ÁB szolgálat is magáévá tette” – írja a jelentés. Azt ezt követő húszoldalas (!) Intézkedési Tervszerint „Nagy Imre és társai jogi rehabilitációját ez időpontig el kell végezni, elő kell készíteni a politikai rehabilitációjukat, ezen túl további politikai kompromisszumok is elképzelhetőek”.

Horváth József vezérőrnagy, forrás: Abtl.hu

A FIDESZ FÁKLYÁS MENETÉT KÜLÖNÖSEN VESZÉLYESNEK TARTOTTÁK

A  cél az ellenzék és a közvélemény befolyásolása volt: forradalom helyett békés átmenetre volt szükség. Ezt erősítették minden vonalon. Ahogy a már említettHorváth vezérőrnagy összefoglalja: „a társadalom felé megindult annak sugalmazása is, hogy június 16-át a temetés, a nemzeti megbékélés, a közmegegyezés napjának kell tekinteni”. Miért volt ez fontos? „Ha a kegyeleti, nemzeti megbékélés jelleg hangsúlyozása tovább terjed – ezt hálózati úton erősíteni kell – megakadályozhatók a különünnepségek” -írják. A Fidesz tervezettfáklyás menetét különösen veszélyesnek tartották.

Fidesz és SZDSZ – a szélsőséges csoportok – Forrás: Hamvas Intézet

BEÉPÍTETT ÚJSÁGÍRÓK SZINTE AZ ÖSSZES LAPNÁL

Meglevő pozíciónkat fel kell használni olyan cikkek megjelentetésére, amelyek azt sugallják, hogy a nemzet érettségének bizonyítéka lesz ha a június 16-i események rendben zajlanak le” – adja ki az utasítást az ÁB. Ezért a kezükben lévő és a láthatatlan, de legalábbis nehezen észrevehető dróttal mozgatott „lapok is a konfrontáció elkerülésére, a gyász, a kegyelet megadására szólítanak fel”. Egy későbbi jelentés már magabiztosan írja: „a tervezett cikkek előkészítése megtörtént”. Az Állambiztonság által megrendelt cikkel közül a „Székely László” fedőnevű titkos megbízott a Magyar Világban, az „Amatőr” fedőnevű pedig aMagyar Hírlapban jelentett meg írást, de a Magyar Nemzet sem maradhatott ki. „Ebben a temetést, mint társadalmi megbékélés, a konszenzus irányába tett politikai lépésként értékelik, melyen keresztül a kormányzat a múlt hibáin átlépve a kibontakozó demokratizmus békés továbbvitelére törekszik” – írja a jelentés. De a többi újságot is behálózták: a terv szerint kiemelten fontos volt a megrendelt cikkek elhelyezése a Reform és Unió című lapokban és a Hiány és Munkás című szamizdat-kiadványokban, nem beszélve az MTI megrendelt híreiről, a Magyar Rádióról és tévéről.

Tőke Péter beszervezési kartonja – Forrás: Rev.hu

BEÜTÖTT FŐSZERKESZTŐBŐL LETT A LELEPLEZŐ VEZETŐJE

Jó példa a beszervezett újságírók túlélésére és metamorfózisára Tőke Pétertörténete. Ő a Rev.hu adatbázisa szerint „1972-ben (beszervezésekor) a Hétfői Hírek, később a Reform munkatársa volt. A rendszerváltás idején a Reform főszerkesztője. Nagy Imre és társai újratemetésének operatív előkészületei kapcsán azt a feladatot kapta, hogy információkat szerez a független lapok temetéssel kapcsolatos terveiről, és interjút készít... Egy rövid interjú valóban készült is Horváth István belügyminiszterrel (és egy másik Kárpáti Ferenc honvédelmi miniszterrel), mellette „Puccs nélkül” egy másik cikke is megjelent”.Tőke Péter mostanság a Leleplező című „független, szólásszabadság folyóirat” főszerkesztőjeként ismert… „Botrányos valóságok! a döbbenet, a kijózanodás és a remény lapja. a jövő történelme. a nemzeti hírháló és a magyarok szövetsége partnere” – írja lázadó kiadványáról. Ez ám a karrier! – persze nem egyedülálló.

Szabad Európa Rádió. Zsebben? Forrás: PS

SZABAD EURÓPA RÁDIÓ – A SZOLGÁLAT ZSEBÉBEN?

Arra, hogy a polip csápjai még ekkoriban is – amikor már sokan erőtlennek hitték – elértek mindenhova, jellemző a Szabad Európa Rádiót érintő jelentések. Ezek szerint továbbra is voltak embereik a SZER-ben, nem véletlenül írják magabiztosan: a SZER felé a „megfelelő információt eljuttatták, valószínűsíthető, hogy a rádió a mi elképzelésünknek megfelelő műsorokat fog sugározni”.

Király-interjú rendben!, forrás: PS

MEGRENDELT KIRÁLY BÉLA-INTERJÚ A PANORÁMÁBAN

A közvéleményt célzó irányított agymosás mellett a belföldi és külföldi hangadókra is figyeltek. Tételesen felsorolták, melyik beépített emberük melyik nagykövetet, célszeményt keresse, kövesse, befolyásolja. Kiemelten fontos volt, hogy az emigránsok két jelentős, a temetésre hazalátogató alakját, Király Bélát és Kopácsi Sándort meggyőzzék arról, hogy az újratemetésnek kegyeleti eseménynek kell lennie. Egy jelentésben “boldogan” újságolják, hogy megvan aKirállyal készült interjú, amit a Panorámában fognak leadni. Ez minden valutát megért: egy titkos megbízottal (tmb) külön forgatócsoportot küldtek Amerikába, hogy otthonában faggassák a célszemélyt. A jelentésben megjegyzik: „Kopácsi Sándorral az interjú anyagi okokból nem realizálódott”.

Belülről bomlasztani a Fideszt – Forrás : Hamvas Intézet

FIDESZ: “BÉKÉLTETTEK” ÉS KONSPIRÁLTAK A BELSŐ EMBEREK

Azokat a titkos megbízottokat, akiknek nem jutott személyre szabott feladat, különböző osztályokba sorolták. A különösen veszélyesnek tartott Fideszre és az SZDSZ-re külön osztályt állítottak. Az Intézkedési terv szerint a 2. osztály „folyamatosan, naprakészen figyelemmel kíséri technikai és hálózati úton a FIDESZ álláspontjának alakulását. „Temesvári” és Ádám András” fedőnevű tmb-ken keresztül erősíti a demonstráció-ellenes álláspontot. „Kocsis Lajos”fedőnevű tmb-n keresztül a sajtó felé kiszivárogtatja a FIDESZ-nek a kérdésben tanúsított megosztott álláspontját”. A Republikánus Körben a beépített emberek feladata a „meglévő ellentétek szítása” és a békés szárny erősítése volt. AzMDF-ben „Erdélyi Miklós” feladata volt, hogy nyugalomra intse a többieket. Ő – ha minden igaz – be is ülhetett később a parlamentbe, talán egyszer azt is megtudjuk, mi volt a valódi neve.

„MAKULÁTLAN MÚLTÚ” EMBEREK A JÖVŐ ÜGYNÖKSÉGÉBE

Az ÁB (illetve az MSZMP) terve sikerült: az esemény békés volt, s utána is „rendben ment az átmenet”. Nem csupán a forradalom maradt el, sokan még a rendszerváltást is kétségbe vonják. No, de mi lett a hálózattal? Sokat mondó az a jegyzőkönyv, amely az 1989. június 22-én zajló III/III-1-es osztályértekezletén tanácskozásról készült, és amelyben Horváth József, a III/III utolsó parancsnoka vezeti le, hogyan kell megszerezniük a kulcspozíciókat a rendszerváltás forgatagában: „Nagyon fontos, hogy ne azokból az operatív tisztekből növeljük a létszámot, akiktől meg akarunk szabadulni és betesszük őket valamilyen állásba, ahol mindenki tudja, hogy az állambiztonságtól jöttek. Az ilyen állomány nem SZT-állomány, hanem egy groteszk, nevetséges szituáció. Ezzel szemben abból kell kiindulni, hogy a kinevezésre tervezett, tehetséges, hozzánk pozitívan kötődő ember olyan legyen, aki ízig-vérig állambiztonsági emberré válhat, akit ebben a minőségében a kapcsolattartóján kívül mást nem ismer. (…) A jövő útja, hogy a civil életből, megfelelő felkészültségű, funkcióban lévő, hozzánk pozitívan viszonyuló embereket nyerjünk meg és próbáljuk valamilyen módon, főként a tehetsége által megfuttatni, s így a nekünk megfelelő helyzetbe hozni”.

Horváth József, a III/III utolsó parancsnokának eligazítása ’89 júniusában – Forrás: Hamvas Intézet

Nem valószínű, hogy a következő években bíboros SZT-tisztünk lesz, de ezen a területen sem kell elvetni ezt a lehetőséget” – részlet Horváth József eligazításából

2014-ben úgy tűnik, ezen a téren is sikeresek voltak… (PS)

Vezető képünkön Galambos Tamás Nagy Imre újratemetése című festményének részlete látható.