Hirek a haditechnika világából

Hirek a haditechnika világából

Izrael aggódik az új amerikai véminiszter jelölése miatt Riadalmat keltett Izraelben, hogy Barack Obama amerikai elnök Chuck Hagelt jelölte védelmi miniszternek - írta január 8-án, kedden a helyi média. Az állami vezetők közül csak Reuven Rivlin parlamenti elnök fejezte ki aggodalmát. Hagelt korábbi nyilatkozatai nyomán sokan Izrael-ellenességgel vádolják - állította a helyi média. A sajtó szerint a republikánus miniszterjelöltet azért tekintik Izrael „ellenségének” a zsidó államban, mert elveti az Irán elleni megelőző csapást, és támogatja a Hamásszal folytatott párbeszédet. „Aggódunk Hagel korábbi kijelentései és Izraellel kapcsolatos álláspontja miatt” - nyilatkozott Reuven Rivlin, az izraeli parlament elnöke. Ugyanakkor hangsúlyozta az Izrael és Egyesült Államok közötti erős stratégiai együttműködés jelentőségét, hozzátéve, hogy - mint fogalmazott - „egy ember nem határozza meg a politikát”. Benjámin Netanjahu miniszterelnök hivatala, a külügyi és a védelmi tárca nem kommentálta Obama jelölését, de a szókimondásáról ismert Rivlin véleménye feltehetően tükrözi az izraeli vezetés álláspontját. Kedd kora este valamennyi televíziós híradó foglalkozott az amerikai védelmi tárca várományosával, egyöntetűen azt állítva róla, hogy szemben áll Izraellel.

Új védelmi minisztert és CIA-főnököt jelölt 

Obama

Chuck Hagel volt nebraskai republikánus szenátort az Egyesült Államok védelmi miniszteréül, John O. Brennan terrorelhárítási elnöki tanácsadót pedig a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) igazgatójául jelölte január 7-én, hétfőn Barack Obama amerikai elnök.

A két új vezető hivatalos kinevezéséhez - csakúgy, mint a nemrégiben a külügyminiszteri posztra jelölt John Kerry szenátoréhoz - a demokrata többségű szenátus jóváhagyása szükséges. A két jelölésnek a Fehér Házban történt bejelentésekor Obama elnök reményét fejezte ki, hogy a szövetségi felsőház a lehető leggyorsabban jóváhagyja a kinevezéseket. Az elnök méltatta Hagel hazafiságát és hangsúlyozta: olyan vezető ő, „amilyent a csapataink megérdemelnek”. Brennannal kapcsolatban a jelölt tapasztaltságát méltatta, valamint azt, hogy „fáradhatatlanul” folytatja majd a küzdelmet az al-Kaida ellen.



Hagel az első vietnámi veterán, akit a védelmi tárca élére jelöltek. A politikus 1997-től a visszavonulásáig, 2009-ig Nebraska államot képviselte a szövetségi szenátusban. Az Obama-kormányzatban nem ő lenne az első republikánus miniszter, hiszen a jelenlegi elnök első elnöki ciklusának kezdetekor megtartotta a védelmi tárca élén Robert Gatest, aki végül 2011 júliusában önként távozott. A Republikánus Párt tagja Ray LaHood közlekedési miniszter is. Hagel védelempolitikai nézetei ugyanakkor nem igazodnak pártjának hivatalos irányvonalához, ezért jelölése várhatóan heves bírálatokat fog kiváltani a keményvonalas republikánusok részéről. A nebraskai exszenátor egyebek között nem támogatta a Bush elnök idején végrehajtott iraki csapaterősítést, kétségbe vonta az Irán elleni szankciók szigorításának hatékonyságát, és az „izraeli lobbi” képviselői szerint nem támogatja eléggé a zsidó államot.

A pártonkívüli John Brennan 25 évig szolgált a CIA kötelékében. Már 2008-ban is felmerült, hogy ő legyen a hírszerző ügynökség igazgatója, ám emberi jogi szervezetek tiltakoztak ez ellen, arra hivatkozva, hogy a Bush-kormányzat idején köze volt a terroristagyanús személyek kényszervallatásához. Ezzel is összefüggésbe hozható, hogy Brennan a jelölés hivatalos bejelentésekor hangsúlyozta: irányítása alatt a CIA tevékenysége tükrözni fogja az amerikai szabadságjogokat és értékeket. Elnöki tanácsadóként John Brennan kulcsszerepet játszott az al-Kaida elleni harcban és Oszama bin Laden likvidálásában, a kiberbiztonság erősítésében és a természeti csapások elleni védekezésben.

Obama méltatta és megköszönte a védelmi tárcát vezető Leon Panetta miniszter és a CIA-t ügyvezetőként irányító Michael Morrell munkáját. Az elnök hamarosan új vezetőt nevez ki a pénzügyminisztérium élére is. A médiában megjelent értesülések szerint a tárca élén várhatóan Jack Lew, a Fehér Ház kabinetfőnöke váltja majd a leköszönő Timothy Geithnert.

Törökországba tartanak a német Patriot rakéták Behajózták január 8-án, kedden és útnak indítják a német Patriot rakétákat Törökország felé, az Ankara kérésére megszervezett küldetés célja annak megakadályozása, hogy a szíriai polgárháború átterjedjen a határon túlra. Az érintett két üteget hajón szállítják. A német hadsereg (Bundeswehr) rakétarendszereit tartalmazó mintegy 130 konténer behajózása kedden reggel kezdődött a lübeck-travemündei kikötőben. A német katonák első csoportja repülővel utazik Törökországba. A Bundeswehr felszerelését szállító dán teherhajó várhatóan január 21-én érkezik meg a törökországi Iskenderun kikötővárosba, ahonnan a rakétákat 170 német katona közreműködésével szállítják tovább. Az ütegeket a török-szíriai határtól nagyjából 100 kilométerre fekvő, 400 ezer lakosú Kahramanmaras város térségében telepítik. A NATO-műveletben Németország mellett az Egyesült Államok és Hollandia is részt vesz. Az észak-atlanti szövetség december elején döntött arról, hogy Ankara kérésére a szíriai hadsereg rakétáinak elfogására alkalmas légvédelmi ütegeket telepít Törökország szíriai határvidékére. A határozat szerint a rakéták kizárólag a szövetségi partner Törökország védelmét szolgálhatják. A német törvényhozás alsóháza (Bundestag) december közepén járult hozzá a küldetéshez. A parlamenti felhatalmazás 2014 január végéig érvényes. A Bundeswehr a rakétarendszereket kezelő összesen mintegy kétszáz fős személyzettel, valamint a biztonságukról és ellátásukról gondoskodó egységekkel és egy 50 fős tartalék egységgel vesz részt a műveletben. Az Egyesült Államok és Hollandia további két-két Patriot üteget telepít Törökországba. Valamennyi NATO-parancsnokság alatt áll majd. A tervek szerint január végére válnak bevethetővé, kiszolgálásukra összesen 1200 katonát vezényelnek török területre. A Szíriában 22 hónapja zajló konfliktusnak az ENSZ becslése szerint több mint 60 ezer halálos áldozata van.

Negyedik generációs nukleáris erőművet épít Kína Negyedik generációs, a szakértők szerint rendkívül biztonságos nukleáris erőmű építése kezdődött meg Kínában - számol be a kínai sajtó. A háromilliárd jüanes (108 milliárd forint) beruházással épülő, 200 megawatt kapacitású erőműnek a kelet-kínai tengerbe benyúló, Santung tartománybeli Rongcseng városa ad majd helyet. Az építtető és üzemeltető cég, a Huaneng Santung Sitao-öböl Nukleáris Erőmű (HSNPC) vállalat tájékoztatása szerint az építkezés már decemberben megkezdődött, a létesítmény pedig várhatóan 2017 végére kerül üzemképes állapotba. A santungi az első nukleáris erőmű, melynek a kínai vezetés a 2011-es fukusimai katasztrófát követően zöld utat adott, a japán szerencsétlenség után ugyanis a kormány nukleáris erőmű-építési moratóriumot hirdetett. Az állami kézben lévő Huanengen túl a CNEC nukleáris mérnökségi csoport és a pekingi Csinghua Egyetem van a projekt befektetői között. Utóbbi a reaktor kifejlesztőjeként annak „rendkívül biztonságos” mivoltáról nyilatkozott a kínai sajtónak, mondván, az erőmű negyedik generációs koncepció felhasználásával épül meg, vagyis vészhelyzet esetén olvadás és jelentősebb szivárgás nélkül, gyorsan lehet lezárni azt. A létesítmény Kína nukleáris iparának is lökést adhat, az ugyanis nagy arányban hazai fejlesztéssel készült, sikere esetén a technológiát más országokba is exportálni lehet - írja a Hszinhua hírügynökség. Az erőművet a következő évtizedekben egy jóval nagyobb, 6,6 gigawattos kapacitású erőműkomplexummá bővítenék a beruházók, amely így az ország legnagyobb ilyen létesítménye lehet. A kelet-ázsiai országban jelenleg 15 nukleáris reaktor üzemel csaknem 13 millió kilowatt kapacitással, 26 másik pedig építés alatt áll. Egy októberi, a kínai kormány által kiadott iparági fehér könyv szerint a központ célkitűzése az, hogy az ország nukleáris erőműveinek összkapacitása az évtized közepére a 40 millió kilowattot is elérje.

Irán hajóromboló rakétákkal kísérletezett a Hormuzi-szorosnál Hajóromboló rakétákkal kísérletezett Irán a Hormuzi-szoros közelében tartott ötnapos haditengerészeti hadgyakorlat utolsó napján, január 1-jén, kedden – jelentette az iráni állami televízió. A híradások szerint kétfajta, hadihajók megsemmisítésére kifejlesztett rakétát is bevetettek a hadgyakorlaton. A Mehr iráni hírügynökség idézte kedden Amir Rasztgari tengernagyot, a hadgyakorlat szóvivőjét, aki szerint az iráni haditengerészet és légierő harminc alkalommal figyelmeztette a hadgyakorlat helyszínét megközelítő, nem térségbeli országokból való felderítő repülőgépeket, pilóta nélküli kémrepülőgépeket, illetve hadihajókat. Rasztgari szerint a repülőgépek és hadihajók figyelembe vették a kérést, és távol tartották magukat. A pénteken kezdődött ötnapos hadgyakorlat újabb erőfitogtatás Irán részéről, amelyre az atomprogramja miatt egyre nagyobb nyomás nehezedik a nemzetközi közösség részéről. A Nyugat azt gyanítja, hogy Irán titokban atomfegyvert fejleszt. Teherán gyakran fenyegetőzik azzal, hogy ha katonai támadás érné vitatott atomprogramja miatt, lezárná a Hormuzi-szorost, amelyen a világ hajón szállított kőolajának 40 százaléka halad át. Az iráni haditengerészet 2011 decemberében is tartott hasonló, tíznapos gyakorlatot, négy hónapja pedig, amikor az Egyesült Államok és szövetségesei a Perzsa-öbölben a hajózási útvonalak esetleges felszabadítását gyakorolták, egységeik közelébe vezényelt egy tengeralattjárót és egy rombolót.

Ahol a radar nyelvét beszélik Lokátorok az Alföldön és a Bükk „tetején” Címkék: NATO, radar Lokátor, távolság, oldalszög, magasság, légi helyzetkép, radom, sugárzás, hozzáértés, szakértelem, közös nyelv – a legtöbbször ezekkel a kifejezésekkel találkoztunk, amikor a közelmúltban Békéscsabán és Bánkúton, a már felépült két 3D-s radarokat üzemeltető alegységnél jártunk. Helyszíni riportunk. Tudják, mi a hasonlóság a tengerszint felett 81 méter magasan fekvő, egyebek mellett a kolbászfesztiváljáról is híres Békéscsaba, valamint a 946 méter magasságban található, Magyarország legnagyobb síterepeként ismert Bánkút között? Segítek! Mindkét helyszínen található egy-egy, a Magyar Honvédség által üzemeltetett objektum, ahol az eddig már elkészült két darab 3D-s radar vár arra, hogy megkezdhesse működését. Húsz-harmincnégy-tizennyolc A radarok gyártmánya, típusa és működési paraméterei teljesen egyformák, a két építmény között azonban bőven van különbség. A legszembetűnőbb az, hogy a Békéscsaba határában, a Hódmezővásárhelyre vezető főút mellett felépített radartorony „mindössze” húsz méter magas, a bánkúti viszont harmincnégy. Ezekre építették rá a 18 méter átmérőjű, mintázatában leginkább egy focilabdára emlékeztető radomot, vagyis a radart rejtő, speciális anyagból épült gömböt. A laikus számára természetesen furcsa, hogy a sík terepen lévő betontorony majd feleakkora, mint a hegytetőn épült „testvére”. Gulyás László őrnagy, a Békéscsabán található MH 54. Veszprém Radarezred 1. Gerinc Radar Mérőpont parancsnoka szerint azonban nincs ezen semmi „csodálkozni való”, sőt „radaros szemmel” nézve tökéletes választás volt az Alföldre helyezni az egyik 3D-s radart. Hiszen bármilyen furcsa, de a terület földrajzi elhelyezkedése lehetővé teszi, hogy a lokátor képességeit a lehető legjobban kihasználják, azaz a berendezés „ellásson” akár 470–480 kilométeres távolságra is. Éppen ezért nem véletlen – teszi hozzá az őrnagy –, hogy a város határában található Fürjesi-laktanyában közel hatvan éve, egészen pontosan 1953. december 1-je óta működik radaros alakulat. A 3D-s radartornyot pedig 2003 novemberében kezdték el építeni, s alig egy évvel később már be is emelték a RAT–31DL típusú, olasz gyártmányú lokátort, amely – Gulyás László szavaival élve – „a 21. század technikája”. Bánkúton viszont csak a közelmúltban „telepedett meg” radaros fegyvernem. 2004 nyaráig mindössze egy honvédségi rádióátjátszó-állomás állt a sípályák közvetlen szomszédságában, azonban nem telt el egy év az „első kapavágástól”, és átadták a radar befogadására is alkalmas objektumot a Magyar Honvédségnek – ezt már Nagy Géza mérnök őrnagytól, a 3. Gerinc Radar Mérőpont parancsnokától tudjuk meg. Kibírja az orkánt és a földrengést is Itt, Bánkúton, közvetlenül a radom alatt, a 34 méter magasan található távközlési erkélyen sétálva csodálatos kilátás tárul elénk. A távolban kivehetők a Magas-Tátra vonulatai, és tisztább időben ellátni akár száz kilométeres távolságra is. Még egy-két nagyobb alföldi város is felsejlik a távolban… Természetesen Békéscsabán is szép a látvány, bár igaz, itt csak a szomszédos struccfarmot és a távolba vezető főút keskenyedő aszfaltkígyóját lehet megnézni madártávlatból. „Bármennyire is erőltetjük a szemünket, nem látjuk az előadást a szegedi Dóm téren” – mosolyog Gulyás őrnagy, miközben húszméteres magasságból mutatja be „birodalmát”, a több hektár területen elterülő békéscsabai laktanyát. A tornyok és a radom kialakítása egyébként mérnöki mestermű – erősíti meg mindkét parancsnok –, hiszen a tervezéskor és az építéskor nemcsak azt kellett figyelembe venni, hogy az üzemeltetéshez szükséges szobák mellett a különféle kiszolgáló helyiségeknek is legyen helyük, hanem számolni kellett azzal az elvárással is, hogy az építménynek ki kell bírnia a 200–210 kilométer/órás, orkánerejű széllökéseket és egy közepesebb erősségű földrengést is. Mindez NATO-előírás, amelynek természetesen megfelelnek a tornyok. Ekkora széllökést eddig még soha nem mértek Magyarországon, ám a Viharsarokban nem ritkák a szélsőséges időjárási jelenségek, sőt két évvel ezelőtt a bánkúti toronytól alig száz méterre „száguldott el” egy kisebb forgószél, letarolva a közeli erdőt; a radarnak azonban semmi baja nem esett. „Néztek már minket víztoronynak, gabonatárolónak, sőt még hatalmas, ám üres hirdetőtáblának is, amelyet megpróbáltak kibérelni” – mondja Gulyás őrnagy, amihez Nagy Géza még hozzáteszi: a Bükk tetején, a sípályák közelében is sok kíváncsi szempár szemléli meg a hatalmas „gömböt”, az emberek többségének azonban fogalma sincsen arról, hogy milyen „torony” üzemelhet a kerítéssel lezárt, szigorúan őrzött honvédségi területen. Tesztüzem után, éles működés előtt A békéscsabai és bánkúti radarnak – a majdan megépülő medinai lokátorral és a Csehországban található két másik radarral együtt – feladata lesz az ország és a NATO légtérvédelme. A berendezések tesztüzeme befejeződött, a két-két magyar és cseh helyőrségben csak arra várnak, hogy a NATO az úgynevezett végső eljárási folyamat során átvegye a berendezéseket a gyártótól, és a lokátorokkal megkezdhessék az „éles” működést. Pontos időpont még nincsen, a két Gerinc Radar Mérőpont parancsnoka azonban bízik benne, hogy mindez még az idén megtörténik. Az úgynevezett valós idejű légi helyzetkép előállítását addig is a „régi” orosz gyártmányú technikai eszközökkel, azaz a kupi, jutai, debreceni, békéscsabai és medinai radarszázadok P–37, PRV–17, P–18 és SZT−68U típusú lokátoraival végzi a Magyar Honvédség. „Jelenleg a radar olyan állapotban van, ami maximálisan teljesíti az Észak-atlanti Szövetség elvárásait. Mindezt a berendezés tesztjére felkért NATO-szervezet is megerősítette” – árulja el Nagy Géza mérnök őrnagy, akitől megtudjuk: a „3D” kifejezés azt jelenti, hogy a lokátor egyszerre képes mérni a „céltárgy” távolságát, oldalszögét és magasságát is, azaz háromdimenziós, ellentétben a korábban és jelenleg is használt – kétdimenziós – radarokkal, amelyek csak a távolságot és az oldalszöget, vagy a távolságot és a magasságot „látták”. Sugárzás: még a mobiltelefonnál is gyengébb „Sokat lehetett olvasni már arról, hogy az új, 3D-s radar által kibocsátott sugárzás jóval kisebb, mint a jelenleg is rendszerben lévő lokátoroké. A Sugárbiológiai Intézet által végzett mérések ezt igazolják. A tesztüzem során a békéscsabai radar közelében négy ponton mérték a sugárzást, amely mindenhol jóval az egészségügyi határérték alatt volt. Hogy a laikusok is értsék: egy mobiltelefon jóval nagyobb sugárzást bocsát ki magából, ami ráadásul folyamatosan egy ponton éri az embert, ám még így sem káros az egészségre” – erősíti meg Gulyás őrnagy a médiában már sokszor olvasott tételeket, miszerint az új radarok semmiféle veszélyt nem jelentenek az emberekre. A parancsnokok szerint a 3D-s lokátorok működését felügyelő békéscsabai és bánkúti katonák jól képzett villamos- és radarmérnökök, technikusok; szakértelmük és hozzáértésük vitathatatlan. Mindannyian legalább középfokú szinten beszélik az angol nyelvet. Van azonban egy másik közös nyelv, amit még az angolnál is jobban értenek és beszélnek, ez pedig a „radar nyelve”… Fotók: Dévényi Veronika és Rácz Tünde

Robotöszvér segítheti az amerikai katonákat A DARPA bemutatta újabb robotját, mely nagy segítséget jelenthet az amerikai katonáknak többek között a felszerelések szállításában. Egy négylábú, amerikai katonai robot 181 kilogramm felszerelést szállítva bemutatta, hogy képes a betanított öszvérhez vagy lóhoz mérten követni az embert. Az állathoz hasonlóan, ha véletlenül megbotlik, vissza is nyeri egyensúlyát. Az LS3 (Legged Squad Support System) robotot csendesebbnek fejlesztették a korábbi négylábú „Big Dog" vagy „AlphaDog" robotokhoz képest, melyek leginkább egy elszabadult fűnyírót idéztek. Az LS3 legfrissebb verziója az amerikai hadsereg reményeinek megfelelően olyan robotsegítőt reprezentál, mely a harci felszerelést nehezebb terepen is szállítani képes a katonák vagy tengerészgyalogosok számára. A Fejlett Védelmi Kutatási Projektek Ügynöksége (DARPA) új videója azt demonstrálja, a robot miként engedelmeskedik a verbális parancsoknak. A videó bemutatja, ahogy az LS3 emberi vezetője után baktat, mint egy túlméretezett, kissé csetlő-botló kölyökkutya, mely megpróbál lépést tartani gazdájával. Egy ponton megbotlik, és majdnem komikusan legurul egy lejtőn, mielőtt ismét szilárdan megvetné lábát. A Boston Dynamics fejlesztette robot képes fürgébb mozgásra is, mely némileg hasonlít a lóéhoz. A tesztek során sikeresen navigált a városi környezetet utánzó díszletek között, valamint az erdei terepen is. A DARPA szerint a robot mobil töltőállomásként is funkcionálhat a csapatok számára, hogy feltöltsék a rádiók és a mobileszközök akkumulátorát. A tengerészgyalogság már kísérletezik újrahasznosítható energiaforrásokkal – többek között hordozható napelemekkel -, hogy így váltsa ki a szállítandó akkumulátorokat. Az LS3 robot legnagyobb potenciálja mégis a harci felszerelés egy részének szállításában rejlik, melyet általában a katonák maguk visznek. Ennek súlya 45 kilogramm, és mind az aktív katonák, mind a veteránok esetén már komoly egészségügyi gondokat okozott

Bemutatták a török Altay harckocsi első prototípusát

A török Otokar, amely a Turkish Defence Industry legnagyobb magántulajdonú vállalata, bemutatta az általa tervezett és fejlesztett, ALTAY névre keresztelt harckocsi első prototípusát. A bemutatóra 2012. november 15-én az Otokar cég Sakaryban található bázisán került sor.

A bemutatón megjelent Recep Tayyip Erdoğan, Törökország miniszterelnöke, míg a házigazda Mustafa V Koc, a Koc Holding elnöke volt. Az eseményen jelen volt többek között İsmet Yilmaz védelmi miniszter, Necdet Ozel tábornok, a vezérkar főnöke, Hayri Kivrikoglu tábornok, a szárazföldi erők parancsnoka, valamint az Otokar cég elnöke, elnökhelyettese és vezérigazgatója.



Az ALTAY első prototípusa a 2009-ben elindított projekt eredménye. Az ALTAY első prototípusát a tervek szerint a harckocsi mobilitásának tesztelésére és optimalizálására fogják használni, míg a második prototípust az ALTAY tűzerejének, tűzvezető rendszerének tesztelésére. További két prototípus gyártását tervezik, amelyeknél már figyelembe veszik az első két példány tesztelésének eredményeit. A tervek szerint az ALTAY 2015-re fog készen állni a sorozatgyártásra.

Az ALTAY első prototípusa napjainkig több mint 2 000 km-t tett meg a tesztek során. A nap során a két prototípus egy különleges bemutatót tartott a meghívottak számára az Otokar vállalat harckocsi tesztpályáján, ahol többek között prezentálták az ALTAY gyorsulási képességét éppúgy, mint maximális sebességét, emelkedőn-lejtőn való mozgását. A bemutató dinamizmusa olyan benyomást keltett a résztvevőkben, mintha az ALTAY lenne a világ legmodernebb harckocsija.

Kurdet Onen, a Koc Holding Védelem Ipari Csoport, valamint az Otokar első embere mutatta be a résztvevőknek az ALTAY-t, majd a jövőre vonatkozóan elmondta: „500 mérnök dolgozik a projekten, akik közül 260 az Otokar alkalmazottja. Az ALTAY csapatnak és a közel 100 alvállalkozónak az az elsődleges célunk, hogy 2015-re az ALTAY készen álljon a sorozatgyártásra.” Onen hozzátette: „Napjainkban az Otokar cég mintegy 20 országba exportálja páncélozott járműveit. Az, hogy a világ számos hadseregében a cég több mint 25 000 járművét alkalmazzák, bizonyítja fejlesztési és termelési képességünket.” 

Őshonos ALTAY Tank Takes Off

http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=Q6XofoOyqRw

Milli Tank Projesi ALTAY

http://www.youtube.com/watch?v=w3nMEeHLQ0Y

Kanada dob ki az új Leopard tartályok

http://www.youtube.com/watch?v=HrAF5Sc4izk

2012 | T-90ms Tagil \ BMPT Terminator Lendületben | HD | Készítette SRB

http://www.youtube.com/watch?v=WszQUqEpTeU

REA 2011: T-90ms MBT! 3/3 rész

http://www.youtube.com/watch?v=JKFjoxllrT8

T-95: valóság vagy fantázia művész?

http://www.youtube.com/watch?v=gGe8U-PeVz4

Az ALTAY harckocsi technikai jellemzői: négyfőnyi személyzet (parancsnok, töltő-kezelő, irányzó és harckocsivezető); újgenerációs, 1500 LE motor; 122 mm-es simacsövű ágyú; távirányítású fegyverrendszer (12,7 és 7,62 mm); koaxiális géppuska; moduláris fegyverzet; újgenerációs tűzvezető rendszer; elektromos lövegtorony meghajtás; C3I (Command, Control, Communications & Information) rendszer; harctéri célazonosító rendszer; lézeres figyelmeztető rendszer; kémiai-, biológiai-, radiológiai- és nukleáris védelem; túlélést biztosító rendszer; tűzoltó- és robbanáselnyelő rendszer.

Az ALTAY harckocsi nevét Fahrettin ALTAY tábornokról kapta, aki az 191

Sikeresen landolt az első kínai vadászgép az ország első repülőgép-hordozóján Első ízben hajtott végre sikeres leszállást egy vadászgép Kína első anyahajóján, a Liaoningen – jelentette az állami média november 25.én, vasárnap . A kínai tervezésű és gyártású, fedélzeti leszállásra alkalmas J–15 típusú vadászgépet szeptember 25-én kapta meg a kínai hadsereg, s azóta több sikeres tesztet hajtottak végre vele és a Liaoninggel – tájékoztatott a légvédelem. J-15 take off and landing on board Liaoning http://www.youtube.com/watch?v=q2LSmpqAZ74&feature=player_embedded#! A harci gép többféle – hajók ellen bevethető – rakétával, levegő-levegő és levegő-föld rakétákkal, valamint nagy pontosságú irányított rakétákkal szerelhető fel. A szakértők szerint képességeit tekintve az orosz Szu–33-assal, vagy az amerikai F–18-as vadászgéppel hasonlítható össze. Kína első repülőgép-hordozójának vázát Ukrajnától vették. Hadrendbe állítása óta legénysége több mint száz kísérleti gyakorlatot hajtottak végre vele. A Liaoning repülőgép-hordozót a kínai hadsereg tesztelésre és kiképzésre kívánja használni. Katonai vezetők részéről korábban többször is elhangzott, hogy az ország több saját hajó építésére készül. A Mirror kínai nyelvű hongkongi lap decemberi számából előzetesen kiszivárgott információk szerint Kína jövőre elkészül első saját építésű anyahajójával, amelynek hadrendbe állítása 2015–2016 között várható, de időközben belekezdenek a második hajó építésébe is. A lap szerint Kína 2030-ra a világ egyik legfejlettebb, első osztályú haditengerészetével fog rendelkezni. Úgy vélik, hogy 2020 előtt elkészül az ország első atommeghajtású repülőgép-hordozója is. A világon a legtöbb repülőgép-hordozóval, szám szerint tizeneggyel az Egyesült Államok rendelkezik.

Modernizált indiai tengeralattjáró kezdte meg tengeri tesztjeit Oroszországban Címkék: haditechnika Az Indiai Haditengerészet Kilo-osztályú, dízel-elektromos meghajtású tengeralattjárói közül legutóbb az INS Sindhurakshak-on végezték el a felújítási, modernizálási munkálatokat az orosz Zvezdocska hajógyárban. A tengeralattjáró a napokban megkezdte tengeri tesztjeit is. Az INS Sindhurakshak-ot 1997-ben adták át az indiai haderőnem részére, modernizálását egy 2010 júniusában megkötött szerződés keretein belül végezték, mely közvetlenül a hajógyár és az indiai haditengerészet között köttetett. A hajógyár napokban megjelentetett közleménye szerint az indiai tengeralattjáró október 29-én kezdte meg tengeri tesztsorozatát. Az átfogó modernizációs program kiterjedt a hajótest szerkezetére, továbbá korszerűsítették az irányító rendszereket, az elektronikai hadviselés rendszereit, illetve az integrált fegyverirányítási rendszert is. A napvilágra került információk szerint a program értéke 80 millió dollár, a tesztek befejezése után a tengeralattjáró 2012 végén kerülhet vissza Indiába. Az INS Sindhurakshak 2010 augusztusában érkezett meg a Zvezdocska hajógyárba. Oroszország 10 Kilo-osztályú tengeralattjárót épített meg India számára, melyekből már négyet újítottak fel (INS Sindhuvir, INS Sindhuratna, INS Sindhughosh, and INS Sindhuvijay). A korszerűsített példányokat 3M–54–Club–S (SS–N–27) típusú hajó elleni cirkálórakétákkal, indiai fejlesztésű USHUS szonárral, CCS–MK rádió kommunikációs rendszerrel és Porpoise radarral szerelték fel.

Jön az orosz Aegis

Címkék: hadihajó, haditengerészet, rakéta

Az orosz katonai vezetés az amerikai Aegis-rendszer analógiájára kíván felállítani egy tengeri rakétavédelmi rendszert – nyilatkozta egy illetékles még augusztus utolsó napján. 

Az Aegishez hasonló, ballisztikus rakéták elhárítására szolgáló rendszert állítanának hadrendben az oroszok. A komplex hálózat elemeinek kidolgozására a PVO Almaz-Antej konzorcium egyes leányvállalatait kérték fel. Mindezt Anatolij Slemov, az orosz állami hajógyártó konszern igazgatója mondta el pénteken.

Az Aegis BMDS (Ballistic Missile Defense System) az Amerikai Egyesült Államok haditengerészeti rakétavédelmi rendszere, melynek segítségével a hadihajók képessé válnak arra, hogy a visszatérő fázis előtt megsemmisítsék a ballisztikus rakétákat. A jelenlegi architektúra a Lockheed Martin által gyártott Aegis fegyverrendszeren és a Raytheon RIM–161 SM–3 rakétán alapul.

Hadrendbe állt az oroszok 

legkorszerűbb atom-tengeralattjárója

Hadrendbe állították január 10-én, csütörtökön az orosz hadiflotta első legkorszerűbb, negyedik generációs atommeghajtású tengeralattjáróját, s ebből az alkalomból az orosz elnök is az északi flottához látogatott.

Vlagyimir Putyin a Murmanszki régióban lévő Szeveromorszkban állomásozó Nagy Péter atommeghajtású cirkáló fedélzetéről lépett kapcsolatba Szergej Sojgu védelmi miniszterrel, aki jelen volt Szeverodvinszkben az új tengeralattjáró átadásának hivatalos ünnepségén. A Moszkvát alapító Jurij Dolgorukij fejedelemről elnevezett, Borej (Északi szél) osztályú, 955-ös típusú hadászati rakétahordozó atom-tengeralattjáró építése 23 milliárd rubelbe (körülbelül 161 milliárd forintba) került.

A legkorszerűbb orosz nukleáris meghajtású tengeralattjáró típus első példányának tervei a szentpétervári Rubin tervezővállalatnál már 1996-ra elkészültek. Építését is elkezdték abban az évben a szeverodvinszki hajógyárban, de csak 2007-ben bocsátották először vízre. A hivatalos magyarázat szerint ekkor további munkálatokat kellett elvégezni az atom-tengeralattjárón. Szakértők szerint a Jurij Dolgorukij hadrendbe állításának elhúzódását előbb a pénzhiány, majd az új fegyverrendszerek és berendezések kifejlesztése, valamint az állomásoztatáshoz szükséges infrastruktúra hiánya okozta. Azóta 2004-ben, 2006-ban és 2012-ben újabbak is elkészültek a negyedik generációs atom-tengeralattjáróból Szeverodvinszkben.

A Jurij Dolgorukijt 16 darab R30-as Bulava (Buzogány) típusú, szilárd hajtóanyagú interkontinentális ballisztikus rakétával, valamint torpedókkal is felszerelték. Szergej Ivanov, az orosz elnöki hivatal vezetője ezzel kapcsolatban kijelentette, hogy a Kreml nem kételkedik a Bulava rakéták megbízhatóságában. A nyolcezer kilométer hatótávolságúra tervezett orosz ballisztikus rakéták fejlesztése során számos probléma adódott. 2009-ig 13 kísérleti indításból hat sikertelenül végződött.

A Jurij Dolgorukij atommeghajtású tengeralattjáró 170 méter hosszú, 24 ezer tonna súlyú, 450 méter mélyre tud süllyedni, sebessége elérheti a 30 tengeri csomót. Fedélzetén 170 fő teljesíthet szolgálatot. A Vesztyi orosz tévéhíradó hangsúlyozta, hogy a Jurij Dolgorukij építésekor figyelembe vették a Kurszk orosz atom-tengeralattjáró 2000. augusztusi tragédiáját, ezért a Jurij Dolgorukijba beépítettek egy, a teljes legénységet a víz felszínére juttató mentőkabint is. 2020-ig az orosz haditengerészetnél 51 korszerű hadihajót és 24 tengeralattjárót terveznek hadirendbe állítani. A nagyarányú fejlesztésre 4,5 ezer milliárd rubelt kívánnak fordítani a költségvetésből.

Új atomtengeralattjáró-fejlesztés az USA-ban

Érdekes információk láttak napvilágot az amerikai Virginia-osztályú nukleáris meghajtású tengeralattjárók fejlesztésével kapcsolatban. A Block III szériában készülő egységek ugyanis a manőverező robotrepülőgépek mellett már ballisztikus rakétákat is hordozhatnának. A módosítás a 2011 után készülő Virginia-osztályú tengeralattjárókat érinti majd.
A csapásmérő erők fejlesztésének részeként ballisztikus rakétákkal szerelik fel a Virginia-osztályú tengeralattjárókat is, így igazán multifunkcióssá válnak. Ezek az egységek ugyanis alkalmasak lesznek vadász-, taktikai csapásmérő és interkontinentális támadó feladatok ellátására is. A hajók jelenleg 12 vetőcsővel rendelkeznek, melyekből Tomahawk robotrepülőgépeket tudnak indítani. Ezek a silók mellett további kettő, némileg nagyobb méretű vetőcső azonban már ballisztikus rakéták indítására is alkalmas lesz.

A Virginia-osztályú új típusú tengeralattjáró terve, amelyet 2003 májusában hoztak nyilvánosságra. (kép: www.navy.mil)

Napjainkban a US Navy állományából csak az Ohio-osztályú SSBN tengeralattjárók rendelkeznek ezzel a képességgel. A korszerű, Virginia-osztályú egységekből eddig négy példány készült el, további négy pedig az építés különböző fázisaiban van a General Dynamics Electric Boat Division és a Northrop Grumman Newport News-i hajógyáraiban.

Az SSN kategóriájú egységek hossza 114,8 méter, a hengeres törzs legnagyobb átmérője 10,4 méter. A 7800 tonna vízkiszorítású „acélcápákon” 134 főnyi személyzet szolgál, melyből 14 fő a tiszti állomány. A beépített nukleáris reaktor teljesítménye 46 km/órás maximális sebesség elérését teszi lehetővé az egy hajócsavar meghajtása révén. A fegyverzetet a 12 vetőcsőből indítható Tomahawk manőverező robotrepülőgépek és a 4 torpedóindító berendezésből kilőhető Mk-48 torpedók alkotják. A tervek szerint a ballisztikus rakéták hordozására is alkalmas példányok építése 2015-től kezdődik meg.

 

Vegyifegyverekkel támadhat Asszad?

Azóta kiderült Türökországból származott a vegyifegyver amit a terroristák vetettek be !!!

Vagy is fordítva sült el a puska a zsidó lóding csődöt mondott , és nem lehetett lerohanni az országot következmények nélkül . Dollár milliárdokat költöttek arra hogy kiszorítsák Oroszországot a Földközi tengerről , de ez nem sikerült , jobban sebezhetőbbek lettek mint előtte , mert a migránsok egy terrorhálózattal felérő bizonytalanságot okoznak az Orosz fenyegetettség mellé . Így az arab tavasz egy nagy kudarc lett az elsődleges terrorista államok részére , mert így az arabok is a NATO, USA ,IZRAEL , elsődleges terroristái ellen foghatnak össze , és jogosan alkalmazhatják az öngyilkos merényleteket ezen ordzágok vezetői ellen mivel ők adták ki a parancsot a térség gyarmatosítására , és e gyarmatok élhetetlenné válására !!!

Így legalább látják az igazi ellenségüket és gyilkosaikat !!!

És megtanulják , hogy ne habozzanak , az adódó alkalmat kihasználva nekik is likvidálni kell az elsődleges terroristákat

Miután felmerült a gyanú, hogy a szíriai kormányerők vegyifegyverek bevetését fontolgatják, az USA válaszlépéseket helyezett kilátásba. Az ENSZ részlegesen kivonul Szíriából.Fokozódott a felkészülés egy esetleges szíriai vegyi offenzívára, miután az amerikai hírszerzés arra utaló jeleket észlelt, hogy Bassár el-Aszad elnök szakemberei megkezdték a szarin nevű idegméreg összetevőinek kombinálását.

Szíriáról feltételezik, hogy a világ harmadik legnagyobb vegyifegyverkészletével rendelkezik az USA és Oroszország után; valószínűleg nemcsak az említett szarin, hanem mustárgáz bevetésére is képes légi-, rakéta- vagy tüzérségi támadás útján. Az arab ország nem írta alá a Vegyifegyver-Tilalmi Egyezményt (Chemical Weapons Convention), sem a Biológiai és Toxinfegyver-Tilalmi Egyezményt (Biological and Toxin Weapons Convention).

A szíriai külügyminisztérium hétfőn az állami televízióban arról számolt be, hogy a kormány “semmi szín alatt nem használna vegyifegyvereket, ha rendelkezne ilyenekkel, a saját népe ellen”.

Obama: tragikus hiba

Kattintson és nézegessen az elhúzódó
szíriai konfliktusról!

Hillary Clinton amerikai külügyminisztert hétfőn Prágában érte a vegyi kockázat híre. Figyelmeztette a szíriai kormányt, hogy veszélyesen közelít a “vörös vonalhoz”, utalva Barack Obama elnök augusztusi nyilatkozatára, amely szerint a vegyifegyverek használata lenne az a vízválasztó, amely megváltoztatja az USA intervenciós politikáját Szíriával kapcsolatban. “Nem taglalnám részletesen, mit teszünk, ha konkrét bizonyítékát leljük annak, hogy az Asszad-rezsim vegyifegyverekhez folyamodik saját népe ellen, de legyen elég annyi, hogy mindenképpen lépni fogunk” – fogalmazott Clinton.

Obama később megerősítette ezt az állásfoglalást, emlékeztetve Szíria elnökét, hogy rajta a világ szeme; ha mégis elkövetné azt a “tragikus hibát”, hogy vegyifegyverek után nyúl, annak következményei lesznek, és felelnie kell döntéséért.

Hogy mi lehet az Egyesült Államok válaszlépése, arról csak találgatni lehet. A Washington Postelemzése szerint egy lehetséges opció a vegyi készletek megsemmisítése légitámadás útján. Erre azonban csak addig van mód, amíg az anyagok el nem készülnek a bevetésre; ezután a bombázás épp hogy felszabadítaná a mérgező gázokat. 

Az ENSZ fedezékbe vonul

Az elmúlt időszakban megnövekedett biztonsági kockázatokra hivatkozva az ENSZ úgy döntött, minimalizálja szíriai jelenlétét. A szervezet regionális koordinátora hétfőn bejelentette: a körülbelül 100 érintett munkatárs egynegyede távozhat a hét folyamán, a többieket pedig mind Damaszkuszba helyezik át. Az emberi jogi szolgálat szóvivője azonban hangsúlyozta: a segélyszállítmányokat továbbra is eljuttatják majd azokra a területekre, amelyek a konvojok számára elérhetőek maradtak.

Egyes elemzők szerint a létszámcsökkentés egyenes úton vezet az ENSZ teljes kivonulásához Szíriából, amelyre a több mint 20 hónapja tartó konfliktus alatt eddig nem volt példa. A nemzetközi szervezet élelmiszerprogramjának helyi igazgatója azonban megjegyezte: hasonló átcsoportosítás már júliusban is történt; akkor a közvetlen veszély elmúltával visszatértek az ENSZ-dolgozók Szíriába.

Időzített bomba lehet a francia gazdaság

Az 1997-es adatokat is felülmúlja a munkanélküliség nagysága Franciaországban, ahol a gazdaságot akadozó export és csökkenő fogyasztás jellemzi. Valóban igaza volt a briteknek, amikor időzített bombának nevezték szomszédaikat?A francia Nemzeti Statisztikai Intézet (INSEE) kiigazította a 2012-es évi bruttó hazai termékre vonatkozó előzetes adatokat, ugyanis a harmadik negyedévi számadatok felülvizsgálata gyengébb tevékenységet mutatott. Ez főleg a közlekedési ágazatot, a beruházásokat, és a szolgáltatási szektort érintette. Mindez alátámasztja a média által sokat emlegetett rémhírt, miszerint a recesszió egyre jobban eléri Európa második legnagyobb gazdaságát is. A The Economist című brit gazdasági hetilap év végén megjelent lapszámában például időzített bombának titulálta a francia köztársaságot.

Kattintson és nézegessen képeket is!

Ezen felül küzdenek az exporttevékenységek felélesztéséért is, amely rengeteg baj megoldását jelenthetné. A problémák igen szerteágazóak, többek között a munkahelyek egyre halmozódó megszűnése a leginkább kétségbeejtő, hiszen 15 éve nem látott munkanélküliségi adatokat mutatnak a statisztikák. A francia munkaügyi minisztérium adatai szerint a munkanélküliségi ráta további 0,9 százalékkal emelkedett.

A fogyasztói kiadások emelkedtek, azonban miután az inflációt is számításba vették, már ezen a területen sem tudtak pozitív fejleményekkel szolgálni a kutatók. Ezeknek a megnövekedett kiadásoknak az oka jellemzően a háztartási felszereltséghez kapcsolható, illetve az energiafogyasztáshoz volt köthető.

Az elemzők szerint Francois Hollande köztársasági elnök túl optimista, hiszen a banki szektor jövőjére is meglehetősen bizakodva tekint, és egyáltalán nem biztos hogy fiskálisan is alátámasztható az álatala elképzelt 0,8 százalékos növekedés.

Tiltott rakétafejek Oroszországban?

Az orosz hadsereg a Topol-M típusú rakétarendszert a tervek szerint 2010-re osztódásra képes robbanófejekkel szereli fel. A műveletet két-három éven belül tervezik befejezni.

A dátum annyiban bír jelentőséggel, hogy az ilyen típusú rakétafejek használatát a hidegháború idején kötött START I. szerződés tiltja, ám a megállapodás 2009-ben hatályát veszti. Az osztódó rakétafejek a rakétavédelmi mechanizmusok könnyebb kijátszását teszik lehetővé.

Jurij Szolomonov, egy moszkvai kutatóközpont vezetője és a Topol-M tervezője, korábban említette már a lehetőséget, hogy a rakétarendszer lehetővé teszi az átállást más fejekre. Szolomonov azt is hozzáfűzte, hogy az új típusú robbanószerkezettel Oroszország akár 2011-re is egyensúlyba hozhatja nukleáris arzenálját az amerikai atomfenyegetéssel.

Oroszország 2015-re körülbelül 1500 atomtöltettel rendelkezhet, ha a jelenlegi folyamat megtartja ütemét, vagyis a régi fegyverek leszerelése mellett újakkal töltik fel az arzenált. Washington 2200 atomtöltetet irányít, míg Oroszország az osztódó fejekkel 2000-re emelheti töltetei számát.

Oroszország elsőként a romániai

rakétapajzsot fogja megsemmisíteni

Az oroszok szerint, az USA kelet-európai katonai jelenlétének megerősödése hosszú távon veszélybe sodorhatja Oroszország nukleáris stratégiai potenciálját. Oroszország fenntartja jogát arra, hogy valamennyi rendelkezésre álló katonai eszközét bevesse.

Az Egyesült Államok Európában életbe léptetendő rakétavédelmi rendszere – beleértve a romániai és lengyelországi bázisokat – hosszú távon veszélybe sodorhatja Oroszország nukleáris stratégiai potenciálját. E fenyegetés semlegesítése érdekében, egy esetleges amerikai agresszió esetén, Oroszország fenntartja jogát arra, hogy valamennyi rendelkezésre álló katonai eszközét bevesse.

Amennyiben az Egyesült Államok megtámadná Oroszországot, a romániai deveselui légitámaszpont lesz az orosz offenzíva első célpontjainak egyike – ez egy, az Interfax ügynökség központi székhelyén rendezett keddi sajtótájékoztatón hangzott el, amelynek témáját az orosz rakétarendszer stratégiai fejlesztésének perspektívái képezték.

Viktor Jeszin vezérezredes emlékeztetett arra, hogy a deveselui bázison 2015-ben szerelik fel az amerikai rakétapajzsot. Az amerikai rakétarendszer harcképessé tétele az utolsó fázishoz érkezett. A felszerelési munkálatok augusztus végén befejeződnek – mondta a szakértő. Ez a 24 darab, 1A verziójú Standard-3M típusú rakéta idén harcra kész állapotba kerül.  

Arra a kérdésre, hogy a Topolhoz hasonló interkontinentális ballisztikus rakéták képesek lehetnek eljutni bármely amerikai rakétapajzsig, Jeszin azt nyilatkozta: bármely rendszerük képes eljutni bármely amerikai rakétarendszerhez, nem csupán a Topol.

„Én azonban nem látom szükségét annak, hogy a romániai bázist Topollal lőjük ki. Erre más eszközök is rendelkezésre állnak, amelyek képesek erre. A racionális tervezés azt jelenti, hogy minden célpont esetében azt az offenzív eszközt használjuk, amely a leghatékonyabb" – hangsúlyozta Jeszin. Hozzátette: az orosz stratégiai nukleáris erők azért szükségesek, hogy egy esetleges atomháborút megakadályozzanak.

„Biztosíthatom önöket, hogy ezért vannak a stratégiai nukleáris erőink: hogy ne robbanjon ki egy világháború".

Ugyanakkor az is elhangzott: nincs szükség arra, hogy túlzott mennyiségben álljanak rendelkezésre nukleáris eszközök. „Nem szükséges, hogy az ellenfelet kétszer-háromszor megsemmisítsük, bőven elég egyszer" – mondta Jeszin.

„A helyi fegyveres konfliktusokat követő események azt bizonyítják, hogy senki nem hajlandó részt venni abban, hogy mondjuk, Grúzia oldalán harcoljon Oroszország ellen, mint 2008-ban történt" – tette hozzá Jeszin. Orosz szakértők szerint a globális amerikai rakétavédelmi rendszerhez csatlakozók száma egyre növekszik.

„Jelenleg az Egyesült Államok globális rakétavédelmi rendszereit telepítik Dániában a Grönland szigeten, Nagy-Britanniában, Norvégiában, Japánban, Törökországban, Spanyolországban, és hamarosan Romániában és Lengyelországban." Nem kizárt, hogy Dél-Korea vagy Ausztrália is csatlakozik.  

A Deveselu községben épülő amerikai rakétavédelmi katonai bázis, amelynek kialakítási munkálatai 2013 októberében kezdődtek, és amely közel 220 hektáron terül el, 2015 végén válik működőképessé.

Az amerikai hatóságok több ízben világossá tették, hogy a rakéták nem lesznek nukleáris robbanófejekkel felszerelve, az ellenséges célpontok megsemmisítése kizárólag kinetikus energia révén valósul meg. A rakétapajzs rendeltetése nem csupán Románia területének megvédése, hanem az aktuális fenyegetésekre is választ kell adnia, ráadásul az új, folyamatosan fejlődő technológiákat is képes magába építeni. A pajzs egyébként Románia, illetve a szövetséges államok egész területét lefedi. Az Olt megyében található bázis kiépítését teljes egészében az Egyesült Államok Kormánya finanszírozza, költségei elérik a közel 350 millió dollárt.

(kolozsvaros.ro)

Az új tengeralattjáró után: új orosz bombázó

A stratégiai légierő számára Oroszország új rakétahordozó-bombázó repülőgép tervezésébe fogott, adta hírül a RIA Novosti A G5-ös bombázó képes lesz atomfegyverek szállítására, többek közt az új, precíz célzótechnikával és nukleáris robbanófejjel felszerelt rakéták hordozására is. Felszállási képességei rendkívül változatos körülmények közötti bevetést tesznek majd lehetővé, illetve a világtrendnek megfelelően radarral való észlelése sem lesz egyszerű feladat az ellenséges légvédelem számára. 

A repülőgép az első próbaútjára azonban csak tíz év múlva indulhat, jelentette Anatolij Zikharev tábornok, a 37. Légi Stratégiai Egység helyettes parancsnoka.

Jelenleg az orosz stratégiai légierő (Военно-воздушные силы, BBC, illetve latin betűkkel VVS) Tu-95MS, Tu-22M és Tu-160-as bombázókból áll. Ezek közül egyes gépeket továbbfejlesztenek, hogy egészen a század közepéig hadrenben maradhassanak.

Tiltott és etikátlan: emberkísérletek

2012. OKTÓBER 04. CSÜTÖRTÖK, 09:56

A humán kísérletek etikája ugyan időről időre változik, de alapvetően tiltottak voltak a fejlettnek tartott civilizációkban mindig is. Mire egy szer eljut a humán kísérleti fázisba, rengeteg állatkísérleten és tesztelésen esik át, csak önkéntes vetik alá magukat a humán szakasz eljárásainak. Ugyanakkor előfordult már a történekem során, hogy a kísérlet alanyai – hozzájárulásuk nélkül – rabok, árvák vagy az adott kutató családtagjai közül kerültek ki, néhány esetben pedig az orvos saját magán hajtotta végre a kísérletet. Feltárjuk történelmünk legetikátlanabb és legmegrázóbb emberkísérleteit. A Stanford-i börtönkísérlet vagy a „Monster study” néven elhíresült, de emberáldozatokat legalább nem követelő humán kísérletek mellett bőven akadt olyan a történelem során, mely sokak életét követelte – a semmiért cserébe. 1954-ben az amerikai kormány Project 4.1 fedőnevű kísérletében a Marshall-szigetek melletti Bikini atollnál történt nukleáris tesztrobbantás emberi szervezetre gyakorolt rövid és hosszú távú hatásait tanulmányozták. A robbantást követő első évtizedben megfigyelt hatásokat nem sikerült egyértelmű összefüggésbe hozni a radioaktív expozícióval, mert az első öt évben a vetélések és halva születések száma ugyan megduplázódott, később visszaesett a normális szintre. Jelentős mennyiségű fejlődési visszamaradást sem regisztráltak. A következő évtizedekben viszont egyértelműen megjelentek a robbantás hatásai. A gyermekeknél aránytalanul megnőtt a pajzsmirigyrák gyakorisága, s 1974-re az expozíciót elszenvedettek 1/3-ánál alakult ki valamilyen rákos megbetegedés. Az MK-Ultra fedőnevű CIA kísérletben a tudatmódosító szerek hatásait tanulmányozták az 1950-60-as években. A projekt során drogokkal és más módszerekkel manipulálták a gyanútlan résztvevők tudatállapotát. A CIA saját alkalmazottainak, katonáknak, orvosoknak, kormányügynököknek, prostituáltaknak és mentális betegeknek is adott be drogokat, legtöbb esetben a résztvevők tudta és beleegyezése nélkül. Ezzel a kutatók megsértették a nürnbergi kódex megállapodásait. Az Operation Midnight Climax nevű akció keretében a CIA bordélyházakat üzemeltetett, ahol a férfi vendégeknek LSD-t adtak és a bordélyban elhelyezett rendőrtükrökön keresztül tanulmányozták az alanyok reakcióit, amit filmfelvételeken rögzítettek is. 1973-ban az MK-Ultra dosszié valamennyi anyagát megsemmisítették, ellehetetlenítve a nyomozást és a felelősök felkutatását.   Az 1970-80-as években a dél-afrikai apartheid hadserege a fehér-bőrű homoszexuális katonákat kémiai kasztrálásra, elektromos sokkterápiára s más etikátlan orvosi beavatkozásra kényszerítette. Akiknél ez sem vezetett „eredményre”, azoknál elrendelték a nem változtató műtét végrehajtását. A kísérlet averziós projekt néven híresült el. A becslések szerint 1971 és '89 között több mint 900, 16-24 éves embert operáltak át a katonai kórházakban egy szigorúan titkos program keretében, melynek célja a katonák közt előforduló homoszexualitás teljes felszámolása volt. A hadsereg pszichiáterei és a tábori lelkészek „levadászták” a vélhetőleg homoszexuális katonákat, akiket a hadsereg Pretoria melletti pszichiátriai osztályára irányítottak. Ha az illetőt nem sikerült drogokkal, sokkterápiával, hormonkezeléssel vagy radikális pszichoterápiával „kikezelni”, akkor kémiai kasztrálásra vagy nemváltoztató műtétre került sor. Információk szerint a projekt egykori vezetője, Dr. Aubrey Levin jelenleg a University of Calgary Pszichiátriai Tanszékének professzora és egy jól menő magánpraxis tulajdonosa Albertában. A horrorisztikus észak-koreai kísérletek a náci német és fasiszta japán kísérletekhez hasonlíthatók. Az észak-koreai kormány tagadta a humán kísérletek létezését, s állításuk szerint Észak-Koreában mindig humánusan bántak a foglyokkal. Egy volt rab elmondása szerint azonban 50 egészséges nőt mérgezett káposztalevelek elfogyasztására kényszerítettek, miközben a rabok végig hallották a korábban már erőszakkal megetetett társaik halálhörgéseit. A kísérletben mind az 50 nő életét vesztette az alig 20 percen belül bekövetkező súlyos belső vérzések miatt. Egy másik rab olyan laboratóriumokról mesélt, ahol 3-4 fős családokkal kísérleteztek. Az üvegkamrába zárt embereket elgázosították, majd a „tudósok” az üvegfalon túl „tanulmányozták” a gázmérgezés következményeit. A volt rab állítása szerint szemtanúja volt egy család elgázosításának, ahol a szülők az utolsó pillanatig szájon át történő lélegeztetéssel próbálták menteni gyermekeiket.   A szovjet méregkeverő titkosszolgálat laborjaiban szagtalan, színtelen, post mortem kimutathatatlan anyag fejlesztésével kísérleteztek. Ennek érdekében több mérget kipróbáltak a Gulagra hurcolt foglyokon, pl. mustárgázt és digitoxint. A kívánalmaknak megfelelő készítményt végül C2-nek nevezték el. Tanúvallomások szerint a szer hatására az áldozat fizikailag összezsugorodott, legyengült és 15 percen belül meghalt. Az alabamai szifilisz tanulmány 1932 és 72 közt folyt. Hátrányos helyzetű és többnyire tanulatlan, afroamerikai mezőgazdasági munkásoktól tagadták meg a szifilisz kezelését, mert tanulmányozni akarták, hogy a toxikus és kérdéses hatékonyságú kezelés elhagyása milyen következményekkel járhat. A résztvevőket sem a tanulmány valódi tartalmáról, sem a diagnózisról nem informálták. Elhitették velük, hogy más vérbetegségük van, amit a részvétel fejében ingyen meggyógyítanak, ill. ételt, italt és temetési biztosítást is kapnak. A betegek egy részét szándékosan nem kezelték, egy részük pedig placébót kapott, hogy a kutatók tanulmányozhassák a halálos betegség progresszióját. A tanulmány végére a 399 betegből 74 alany maradt életben. 28-an a szifilisz miatt, legtöbbjük a járulékos szövődmények miatt vesztették életüket. 40-en továbbfertőzték a feleségüket, és 19 gyermek született kongenitális szifilisszel. A japán császári hadseregben folyó biológiai és kémiai kutatás részét képező borzalmas humán kísérletek némelyikét Shiro Ishii parancsnok rendelte el, köztük az Unit 731-et is. Ezek között élveboncolás, mesterségesen megtermékenyített terhes nők élveboncolása is előfordult, de megpróbálkoztak az amputált végtag a test egy másik részére történő „applikációjával” is. A rabok végtagjait mesterségesen lefagyasztották, majd felengedték, hogy tanulmányozhassák az üszkösödés folyamatát, és a gránátok, lángszórók hatékonyságát is előszeretettel próbálták ki laboratóriumi keretek közt élő embereken. A rabokat vírusokkal, nemi betegségekkel fertőzték meg, és tanulmányozták a kezeletlen betegségek lefolyását. Miután az amerikai hatóságok garantálták Ishi védettségét, soha nem vonták felelősségre. 67 évesen torokrákban halt meg.   A II. világháborús náci emberkísérletekről már mindenki hallott. Dr. Eduard Wirths vezetésével Auschwitz foglyain végeztek számos olyan kísérletet, melyek célja a háborús sérülések imitálása és azok mielőbbi regenerációja volt, hogy az így szerzett tapasztalatokat a német katonák hadi sérülései esetén alkalmazhassák. A hírhedtté vált Dr. Jozef Mengele, az ikerkísérletek során az ikrek közti genetikai és eugenetikai hasonlóságot és differenciákat tanulmányozta, valamint azt vizsgálta, hogy az emberi test manipulálható-e természetellenes módon. Ennek tisztázása érdekében az ikrek szemébe különböző kemikáliákat fecskendezett és várta, hogy megváltozik-e a szemük színe. Az is előfordult, hogy szó szerint összevarrt egy ikerpárt, abban a reményben, hogy így sikerül sziámi ikreket „létrehoznia”. Mengele több mint 1500 ikerpárt tanulmányozott, akik közül alig 200-an élték túl a kísérleteket. A Luftwaffe vezetésével zajlott 1942-es kísérletben a hypothermia kezelési lehetőségeit tanulmányozták, ezért a rabokat több órára jeges vízzel teli kádba fektették, vagy a téli fagyban meztelenre vetkőztették, majd értékelték a különböző felmelegítési módszerek hatékonyságát. 1942. júliusától 1943. szeptemberéig egy szintetikus antimikrobiális ágens, a szulfanomid hatékonyságát tanulmányozták. Ehhez az alanyokat különböző baktériumokkal megfertőzték, majd megsebezték. A seb körüli erek lekötésével elzárták a seb vérkeringését, így imitálták a háborús sérüléseket, majd a fertőzés súlyosbítása érdekében a sebekbe fűrészport és üvegszilánkot szórtak.

Nukleáris hullámsírok: atom-tengeralattjárók a tengerfenéken

2012. NOVEMBER 02. PÉNTEK, 12:33

Az ARD dokumentumai szerint egy régi szovjet atom-tengeralattjáró, a Barents-tenger mélyén 2003 óta fekvő K-159-es is szennyeződést okozhat, mert a roncs körül hiányzik a sugárzásvédelmet szolgáló építmény, ezért a tengeralattjárót legkésőbb 2014-ben ki kell emelni. Egy környezeti katasztrófa elsősorban a térség halállományát károsítaná, hisz a Barents-tenger a legfontosabb tőkehal halászterület a világon. De más helyen is vannak hasonló problémák, noha a Barents-tengerben 3 ilyen „atombomba” „tűnt” el, melyből 2 ma is ott van. Az USA haditengerészete máig 2, a Szovjetunió és a fő utódállam Oroszország haditengerészete 6 nukleáris meghajtású tengeralattjárót veszített el a tengereken. Közülük két hajó biztos, hogy nukleáris töltetű fegyverekkel is fel volt fegyverezve. Ezeken kívül egy dízel-elektromos meghajtású, de nukleáris töltettel felszerelt ballisztikus rakétákat hordozó szovjet tengeralattjáró is odaveszett. A nukleáris reaktorok és robbanófejek korróziója igen jelentős környezeti károsodással fenyeget. Pl. a Komszomolec Norvégiától északra, a világ legjobb halászvizeiben nyugszik. Félő, hogy a fegyverek plutónium tartalmának vagy a reaktor dúsított urán tartalmának szivárgása beszennyezheti a vizet. Egy ilyen szivárgás kb. 700 évre tenné lehetetlenné a halászatot. Az USA tengerben szunnyadó „időzített bombái” A USS Thresher a Thresher/Permit tengeralattjáró osztály első hajója volt. 1963. április 10-én mély-merülési próba során süllyedt el Cape Cod-tól 50 km-re keletre. A 129 fős legénység valamennyi tagja odaveszett. A USS Scorpion pedig egy Skipjack osztályú tengeralattjáró, mely 1968. május 22-én ismeretlen okból süllyedt el az Atlanti-óceánban, az Azori-szigetektől délnyugati irányban 740 km-re. Két nukleáris töltettel felszerelt torpedó és a teljes 99 fős legénység is odaveszett. A szovjetek és az utódállam oroszok „poklai” A K-27 a Project 645 tengeralattjáró osztály egyetlen hajója volt. Atomreaktorának szabályozása 1968. május 24-én egy balesetben meghibásodott. 9 ember halt meg a sugárfertőzéstől. A reaktor lekapcsolása és elszigetelése után a hajót szeptember 6-án a Kara-tengerbe süllyesztették. Szintén '68-ban a szovjet K-129 egy Golf II osztályú, dízel-elektromos meghajtású tengeralattjáró nukleáris töltettel felszerelt R-21 típusú ballisztikus rakétákat hordozott, mikor teljes legénységgel együtt elsüllyedt. 4,9 km mélyen fekszik a Csendes-óceánban. A Project 627 osztály K-8-as tengeralattjárója 1970. április 11-én veszett a mélybe, mikor egy fedélzeti tűz után viharos tengeren vontatták. A legénység nagy részét evakuálták, de a vontatás felügyeletére 52 ember volt a fedélzeten, akik valamennyien odavesztek Spanyolországtól 490 km-re északnyugatra. A K-219 a Project 667A osztályú tengeralattjáró volt, melyet egyik saját rakétájának robbanása rongált meg 1986. október 3-án. A legénységet evakuálták, de a hajó vontatás közben elsüllyedt. A fedélzeten tartózkodó 6 ember meghalt. A roncs az Atlanti-óceán északi részén, a Bermuda-szigetektől északnyugatra 1090 km távolságban található. A Barents-tenger 3 atomfegyvert is rejt. Az egyik a szovjet K-278 Komszomolec a Project 685 tengeralattjáró osztály egyetlen hajója volt. Fedélzeti tűz miatt süllyedt el 1989. április 7-én. A nukleáris reaktor mellett 2 nukleáris robbanófejet is hordozott. A balesetben 42 ember halt meg, s 25-en menekültek meg. A hajó 1680 m mélyen fekszik norvég vizeken. A másik a K-141 Kurszk Antyej osztályú tengeralattjáró volt. A hajót 2000. augusztus 12-én a Barents-tengeren egy hadgyakorlat közben megrongálta egy robbanás, melyet saját torpedójának szivárgó üzemanyaga okozott. A mentési munkálatok hosszas késlekedése és az oroszok titkolózása miatt a 118 fős legénység minden tagja odaveszett, noha a NATO és a norvég haderő is felajánlotta mentési segítségét (melyet az oroszok vonakodtak elfogadni). A roncs nagy részét később viszont kiemelték a tengerből. A 3. a K-159 egy szolgálatból kivont tengeralattjáró volt. A hajótestet egy vihar leszakította azokról a pontonokról, melyek vontatás közben a felszínen tartották. A balesetben 2003. augusztus 28-án 9 ember halt meg a Barents-tengeren. (Segítségünkre volt a Wikipedia)

A legjobb luxus tengeralattjárók

Légszennyezés, globális felmelegedés, kifosztott ásványkincs-lelőhelyek, nem csoda hát, hogy a felszíni élhetetlenség felé vezető úton sok tudományos-fantasztikus író víz alatti városokat vizionál. Íme a legjobb luxus tengeralattjárók ezek megközelítéséhez.

Még néhány évtized, és a világ egy-két országa annyira túlnépesedik, hogy kénytelen lesz víz alatti városokat építeni. Ezekben csak tengeralattjárókkal lehet majd közlekedni, de ez még a távoli jövő, kár ennyire előreszaladni.

A luxus vízi járműveknek azonban, haladjanak akár a víz felszínén, vagy alatta, már most is tekintélyes piaca van, akik megtehetik, már csak kedvtelésből is vásárolják ezeket. A víz alatti világ szerelmesei egyre több és több gyártó termékei közül választhatnak, a kínálat folyamatosan nő. 

Tekintse meg galériánkat a legjobb tengeralattjárókról!

A spanyol tervező, Guillermo Sureda-Burgos például három olyan személyi tengeralattjáró terveit is elkészítette, melyek bármikor tulajdonosaik rendelkezésére állnak. A Submersible Concepts sorozat járművei óránként négy-hat csomós (7-11 km/óra) sebességgel képesek haladni, az XS100 Trio Alphában három személy foglalhat helyet, míg az XS100 Duo Betában és Deltában ketten utazhatnak.

Az AQUA tengeralattjáró terveit a szöuli egyetem két kutatója, Szung-csul Jang és Vong-hi Han készítette, a jármű hangsúlyozottan egyszemélyes. A páros 2008-ban elnyerte az IDEA dizájn kitüntetést az AQUA-val, melynek formáját a jó közegellenállás érdekében delfin alakúra tervezték.

A különleges alkotásairól híres svájci Rinspeed műhely a márciusi Genfi Autószalonon megint előállt egy csodabogárral. Frank M. Rinderknecht ezúttal egy kétéltű (vagy hároméltű?) járművet épített, mely szárazföldön, vízen és víz alatt is képes közlekedni. A Kém, aki szeretett engem című James Bond-film híres tengeralattjáró Lotus Espritje után most itt van a világ első valódi búvár autója, a Rinspeed sQuba. Míg 30 évvel ezelőtt az alábukó Lotus csak animáció volt, addig a Rinspeed sQuba valóban képes alámerülni, akár tízméteres mélységben is tud haladni.

A C-Quester tengeralattjárók az U-Boat Worx munkái, két kivitelben érhetők el. A CQ1 egyszemélyes, míg a CQ2-ben két személy fedezheti fel a nagy mélység titkait, az apróságok maximális merülési mélysége száz méter körüli. Viszont akkumulátorral működnek, egy töltési ciklus 12 órán keresztül tart, és két és fél órás folyamatos működést biztosít.

Az EXOMOS vállalat egész sorozat olyan tengeralattjárót kínál, melyeket különböző kémfilmek inspiráltak. Herev Jaubert tervező modelljei személyes és katonai célokra is használhatók, minden ügyfél olyat kap, amire feltétlen szüksége van. A konfigurációs lehetőségek is széleskörűek, készülnek egy- és többszemélyes darabok is.

Az Innespace Sea Breacher igazi mechanikus delfin, mely az F-22 Raptor vadászgép pilótafülkéjét használja. Ez a megoldás lehetővé teszi, hogy a sofőr és utasa elé is mesés tengeri panoráma táruljon. A járművet kutatási és felderítési célokra is lehet használni, felületén ugyanis több kamerát helyeztek el. A Sea Breachert egy Atkins-motor hajtja, melynek teljesítménye nem is kicsi, pontosan 175 lóerő.

A SEAmagine Ocean Pearl modellje a jelenlegi legmodernebb technológiát testesíti meg, legalábbis ha tenger alatti kutatásról van szó. A kétszemélyes jármű maximális merülési mélysége 153 méter, tökéletes gömb alakú kabinja feledhetetlen panorámát biztosít. Az utasok életjeleire számtalan szenzor figyel, a kabin pedig kagylószerűen nyílik, egyszerű ki- és beszállást lehetővé téve.

A különlegességekre szakosodott Subeo vállalat saját bevallása szerint a világ első víz alatti sportkocsiját alkotta meg az Aquariusszal. A jármű maximális merülési mélysége száz méter, életfenntartó rendszerei 74 órán keresztül képesek folyamatosan működni. A sportkocsi elnevezés persze érdekes, az akkumulátoros jármű maximális sebessége ugyanis 15 km/óra körül van, ára viszont nyilvános: aki ilyen játékszerre vágyik, másfélmillió dollárt (249 millió forintot) kénytelen fizetni.

Az 1993-ban létrejött amerikai U.S. Submarines polgári célú tengeralattjárókra specializálta magát. A cég Triton 1000 nevű, tenger alatti közeledési eszköze összesen két utas számára elegendő hellyel bír. Bár nem ez a legkisebb kifejlesztett modellje a cégnek, kétségtelenül kecses jószágnak tűnik a milliomosok körében megszokott, minden luxussal felszerelt példányokhoz képest. Tévedés volna azonban azt gondolni, hogy a Triton 1000-et ne a dúsgazdagok játékszerének szánták volna a készítők. A személyi tengeralattjáró kereskedelmi ára ugyanis "csekély" 1,69 millió dollár, vagyis 267,1 millió forint.

A kétszemélyes Deep Flight Super Falcon egy vékony víz alatti jármű, melyet a vadászgépekhez hasonlóan szárnyakkal szereltek fel. Az akkumulátoros gép egy joystick-szerű eszközzel irányítható, merülési és emelkedési sebessége kiemelkedő. Tulajdonképpen ára is, a gyártó ugyanis kétmillió dollár (331 millió forint) körüli összeget kér érte. 

Repülés a tenger alatt

A Hyper-Sub Submersible Powerboat picit kakukktojásnak számít, hiszen nem igazi tengeralattjáró, hanem egyben hajó is. Csupán méreteinek köszönhetően is kiemelkedő luxust tud biztosítani utasainak, a víz felszínén 60 kilométeres óránkénti sebesség körül tud haladni, míg lemerülve 8 kilométeres sebességre képes. A kétéltű ára 3,5 millió dollár, azaz 580 millió forint.

Akiknek mindez nem lenne elég, vessen egy pillantást a Phoenix 1000 tervrajzaira. A U.S. Submarines 78 millió dollár, azaz 16 milliárd forint ellenében valóságos úszó víz alatti várost varázsol számunkra. A 65 méteres óriás három szinten összesen 460 négyzetméternyi utasteret kínál. Legfelül a jachtokéhoz hasonló flybridge-et találunk. Ez alatt helyezkedik el a hatalmas, nyomásálló ablakokkal körbevett szalon, ahonnan fantasztikus kilátás nyílik a víz alatti világra. A szalon elejében egy egyszerűsített kapitányi állás helyezkedik el, a Phoenix innen is irányítható, ha a felszínen haladunk.

A két alsóbb szinten találjuk a valódi pilótafülkét, a személyzeti hálókat, a konyhát, a vendégek kajütjeit és a tulajdonos luxuskabinját. A Phoenix 15 napot képes egyhuzamban a víz alatt tölteni.

Ugyan 305 méternél mélyebbre ez a modell sem tud merülni, de segít a problémán a hozzá tartozó mini-tengeralattjáró, amellyel kétszer ekkora mélységbe is lemerészkedhetünk. A 2-8 személyes jármű a mentőcsónak szerepét is elláthatja.

A Phoenixet emellett olyan speciális zsilippel is felszerelték, amelyen keresztül búvárruhában kiúszhatunk a hajóból, ha szeretnénk testközelből is megismerni a víz alatti világot.

Csordás Attila
Transzhumanisták

Képzeljük el, hogy a következő változások történnek velünk és a környező világban: nagyságrendekkel okosabbak vagyunk, mint mostani önmagunk, intellektuális képességeink meghaladják a ma ismert leggyorsabb szuperszámítógépét, több száz vagy ezer évig élünk egészségesen, öregedés nélkül, érzékszerveink felfogóképessége sokszorosan meghaladja a jelenlegit, halljuk az infra- és az ultrahangokat, szemünk felbontóképessége sokszorosa a maiénak. Érzelmi állapotunkat folyamatos flow-élmény jellemzi, és érzelmeinket a mostaninál sokkal tökéletesebben tudjuk megélni, feltöltik a kognitív állapotainkat egy számítógépre, és onnantól fogva virtuálisan létezünk tovább, gyerekeink (genetikai utódaink) még nálunk is tökéletesebbek lesznek génmanipuláció révén, lakóhelyünk valamelyik naprendszer bolygója vagy éppen egy űrállomás. Izgalmas kérdés, hogy ha átmennénk az említett változásokon, és környezetünk is ilyen radikálisan átalakulna, akkor választanánk-e ezen lehetőségeket külön-külön, netán összességében is? Nos, a magam részéről habozás nélkül vállalnék egy több száz, több ezer évig tartó egészséges életet, egy a mainál jóval okosabb agyat, egy jó kis high-tech lakhelyet egy űrállomáson, vagy egy másik naprendszerben egy bolygón. De nem szeretném magamat pszichofarmakológiai szerek révén mindörökké boldoggá tenni, számítógépre feltölteni és fizikai valómat odahagyni; nem szeretnék olyan bionikus alkatrészekkel telepakolt humanoid lenni, mint a Robotzsaru, és azért az ötletért sem rajongok túlságosan, hogy az elmémben levő összes információhoz hozzáférhessenek az agyamba épített, drótnélküli internet-eléréssel rendelkező implantátum révén.¹ Azok az emberek, akik szívesen vállalnák a fenti lehetőségek egyikét vagy többségét, és ezt hajlandóak beleépíteni racionális élettervükbe, transzhumanistának tekinthetőek.

Írásomban először szeretném körüljárni, hogy mit jelent a transzhumanizmus, milyen filozófiai elvek és tartalmak állnak mögötte, és milyenek a kritikai pozíciók vele szemben. Másodszor röviden kitérek a mozgalom történeti előzményeire, ezt követően pedig bemutatom a mozgalom mai formáit, különféle közösségeit, jelenlegi illusztris figuráit és politikához való viszonyát. Ezt követően ismertetek néhány technológiát, amelynek megvalósítása a transzhumanisták explicit céljai közé tartozik: ilyen technológia az életkor-meghosszabbítás kapcsán a krionika, az őssejt-terápia, a szövetépítés, a génterápia. Szóba kerül az univerzálisan alkalmazható nanotechnológia, a szuperintelligencia olyan megvalósítási lehetőségei, mint a neurofarmakológiai szerek, az agy-gépi interfészek és neuroimplantátumok vagy a feltöltés. Az emberi környezetet megváltoztató technológiák közül az űrtechnológiával és űrkolonizációval foglalkozom. Végezetül érzékeltetem a mozgalom heterogenitását, illetve különbséget teszek az egyes morálisan kevésbé vagy egyáltalán nem, valamint az erősen megkérdőjelezhető transzhumanista technológiák között.

Meghatározás

A transzhumanizmusnak nincsen kanonikus definíciója, ami egyszer és mindenkorra rögzítené, hogy mi a transzhumanizmus. Ennek egyik oka az, hogy a transzhumanisták igenelnek és támogatnak minden olyan új, ma még elképzelhetetlen technológiát, amely segíthet meghaladni a mai emberi állapot biológiai korlátozó tényezőit. Másképpen mondva: a transzhumanista felfogásba eleve bele van építve az, hogy mindig változzon a tartalma. Másik, történeti oka a szabatos definíció hiányának az, hogy a transzhumanizmus fokozatosan alakult ki az elmúlt két évtized folyamán laza, alulról szerveződő mozgalomként.

Nézzük meg a transzhumanizmus egy-két alapgondolatát néhány orientáló és autentikus szövegrész megidézésének segítségével.

„...azon az előfeltevésen alapul, hogy az emberi faj nem az evolúció vége, sokkal inkább a kezdete.”²

„…interdiszciplináris megközelítés a technológia fejlődése révén megnyíló olyan lehetőségek megértésére és értékelésére, amelyek tökéletesítik az emberi állapotot és az emberi szervezetet.”³

A kiváló open source kezdeményezés, az online megjelenő Wikipedia enciklopédia így fogalmaz: „A transzhumanizmus olyan formálódó spekulatív filozófia, amely szerint az emberi faj nem korlátozódik arra, amit a biológiai evolúció eddig létrehozott, hanem felteszi azt, hogy az emberiség belépett egy új, sokszor posztdarwiniánusnak nevezett korszakba, amelyben az embernek módjában áll irányítania a saját evolúcióját.”⁴

Két alapgondolat bontható ki ezekből a meghatározás-kísérletekből:

1. Egy evolúciós meggondolásokon alapuló filozófiai elgondolás, mely szerint az ember képes kontrollálni saját evolúcióját, képes megváltoztatni a jelenlegi emberi természetet, és egy átmeneti, transzhumán állapoton keresztül eljuthat fejlődésének poszthumán stádiumába.

2. Az a gondolat, hogy belátható időtávon⁵ belül megvalósítható lesz néhány olyan technológia, amelyek révén az ember meghaladhatja jelenlegi fizikai, biológiai, kognitív, érzelmi korlátait, illetve hogy meg kell vizsgálni ezen technológiák lehetséges társadalmi következményeit.⁶

Érdemes e ponton némi terminológiai tisztázást elvégezni. A transzhumán (transitional human) terminus olyan mérsékelten tökéletesített embereket jelöl, akiknek a képességeik a jelenlegi, tökéletesítetlen emberek és a teljesen – minden lehetséges technológia által – tökéletesített poszthumán lények közé esnek. A transzhumanista pedig az a mai ember, aki elfogadja a transzhumanista nézeteket.

Több szempontból is problematikusnak tűnik a két alapgondolat megfogalmazása és tartalma. Az első a megfogalmazások kétértelműsége. Nem lehet ugyanis egyértelműen eldönteni, hogy deskriptív állításokról vagy normatív megnyilvánulásokról van szó. Vagyis 1. esetében úgy értsük-e, hogy az ember képes szabályozni saját evolúcióját, megváltoztatni a jelenlegi emberi természetet, vagy erősebben értsük, úgy, hogy az embernek kézbe kell venni a saját evolúcióját és meg kell változtatnia a jelenlegi természetét. A második alapgondolat esetében pedig az-e az állítás, hogy belátható időn belül megvalósíthatóak a transzhumanista technológiák, vagy az, hogy meg kell valósítanunk, ki kell fejlesztenünk ezeket olyan rövid időn belül, ahogy lehet. Nem mindegy, hogyan értjük ezeket a megfogalmazásokat, és a transzhumanisták egyfolytában ingadoznak a kétféle megközelítés között, amivel bizonytalanná teszik a pozíciójukat.

A második probléma technológia és evolúció viszonyát érinti. Nyilvánvaló, hogy a két fogalom közötti viszony cél-eszköz viszonyként írható le, amelyben a vágyott és célként kitűzött poszthumán állapotot a transzhumanisták technológiai eszközök segítségével kívánják elérni. A transzhumanista irodalomban nem szokták szétválasztani a két gondolatot, hanem egyként kezelik; Nick Bostrom technológiai posztulátumnak⁷ nevezi, Ray Kurzweil pedig definíciószerűen egyesíti az evolúciót és technológiát, amikor a technológiát így határozza meg: „A technológia az evolúció folytatása más eszközökkel.”⁸ Ugyanakkor evolúció és technológia ilyen mértékű összekapcsolása fogalmilag indokolatlan, és kritizálhatóvá teszi a transzhumanista álláspontot. Vegyük észre ugyanis, hogy evolúció és technológia egymástól logikailag független fogalmak – nyilvánvaló, hogy az emberi biológiai evolúciós folyamat zajlik tovább technológiai eszközök folytonos feltalálása és alkalmazása nélkül is, és fordítva, az is igaz, hogy az egyes technológiai újítások bevezetése és alkalmazása nem jelenti egyben az emberi evolúció egy újabb állomását. A véletlen variációk – természetes szelekció – környezeti adaptációnak darwini mechanizmusai (pl. vírusrezisztencia kialakulása) tovább dolgoznak a mélyben, még ha a technológiai változások látványosabbak is, másfelől pedig például az űrtechnológia által lehetővé tett emberi jelenlét az űrben nem változtatja meg rövid távon az emberi faj evolúciós állapotát.

Az evolúciós, poszthumán gondolat kapcsán a kulcsfogalom az emberi állapot (human condition) vagy, más szóval, az emberi természet (human nature) sokat vitatott filozófiai fogalma. A harmadik probléma ezzel kapcsolatos. A hagyományos futurológia és a legtöbb politikai filozófia alappremisszája volt az az állítás, hogy az emberi természet állandó, hatalmas változások történhetnek a technológiában, kultúrában, társadalomban, de maga az emberi természet, akármi legyen is az, megváltoztathatatlan. A transzhumanisták elvetik ezt a feltevést, és a jelenlegi emberi kondíciót nem mindörökre rögzítettnek, hanem az evolúciós folyamat egy közbenső stádiumának fogják fel, amelyet technológiai eszközök révén megváltoztatni törekszenek. A transzhumanisták egyik legbefolyásosabb és legfőbb kritikusa, a konzervatív politikafilozófus Francis Fukuyama Poszthumán jövendőnk című könyvében⁹ éppen az emberi természettel kapcsolatos transzhumanista felfogást bírálva kongatja meg a vészharangokat. Érvelése szerint a biológiai felépítésünk által meghatározott emberi természet megváltoztatásával az egyenlő emberi méltóság kerül veszélybe, és sérülni fognak a liberális demokrácia alapjául szolgáló emberi jogok és értékek. E miatt a fenyegetés miatt a biotechnológia erélyes nemzetközi szabályozását tartja szükségesnek. Ám Fukuyama érvelésének hiányossága, hogy nem képes kielégítően definiálni az emberi természetet, amelynek védelmében pedig fellép. Legpontosabbnak tekinthető definíciója a következő: „Az emberi természet az emberi fajra jellemző, inkább genetikai, mint környezeti tényezőkre visszavezethető viselkedések, tulajdonságok összessége.”¹⁰ De ha nincsen egy szabatos fajfogalmunk, akkor ez a meghatározás nem sokat használ. Márpedig ilyennel nem rendelkezünk, a biológusok között jelentős viták folynak a különböző fajfogalmakról, melyek sokszor a vizsgált tudományos kérdésfeltevéstől, diszciplínától függenek. Vagy ahogy Daniel C. Dennett fogalmaz: „Kiderül, hogy a biológiában különböző fajfogalmak vannak, amelyek különböző használati módokkal rendelkeznek – ami működik a paleontológusoknak, nem sok hasznot hoz például az ökológusoknak – és nincs módja ezek egyesítésének vagy fontosság szerinti sorba rendezésüknek, nincs olyan mód, ami egyiküket (mint legfontosabbat) a faj fogalmaként megkoronázná.”¹¹ A transzhumanisták azzal, hogy az emberi állapotot állandóan változásra képesnek tartják, pontosan azt a régi vágású, arisztotelészi, esszencialista, szükséges és elégséges feltételekkel dolgozó fajfogalmat vetik el, amelyet Darwin kutatásai és evolúciós elmélete döntött romba. Ehelyett evolúciós meggondolásaik miatt a transzhumanisták a jelenlegi emberi természetet egy evolúciós történet adott ideig tartó epizódjának tekintik, egy óriási eseménysorozat picike részhalmazának, amely folyamatosan változik az őt ért szelekciós nyomások és az ezekre adott adaptív válaszok révén.

Korunk hősei

A transzhumanizmus, transzhumán kifejezéseket először a biológus Julian Huxley (Aldous Huxley bátyja) használta 1956-ban megjelent New Bottles for New Wine című kötetében. Mai értelmében a transzhumán kifejezést a fent leírt transitional human rövidítésére vezette be F. M. Esfandiary 1966-ban. Esfandiary később FM-2030-ként lett a transzhumanisták egyik korai főideológusa, és nem érvén meg az életkor-meghosszabbító technológiák jótékony hatását, ma elveivel messzemenőkig összhangban, lefagyasztva várja a poszthumán jövendőt. 1989-es, Are You a Transhuman? című műve az evolúciós gondolat korai manifesztációja.

A transzhumanizmus intézményesülése a ’80-as évek végére tehető. 1988-ban Max More és T. O. Morrow kiadták az Extrópia Magazin első számát, és négy évvel később, 1992-ben létrehozták a kaliforniai székhelyű¹² Extrópia Intézetet. Ezek az adminisztratív lépések nagyban elősegítették a korábban szétszórt, és izoláltan, vagyis kis hatókörrel működő futurista csoportok egyesülését. Mivel sok transzhumanista nem értett egyet az Extrópia Intézet általuk túlzottan libertáriusnak tartott nézeteivel, ezért Nick Bostrom és David Pearce kezdeményezésére 1998-ban megalakult a Transzhumanista Világszövetség a különböző csoportok legátfogóbb gyűjtőszervezeteként.¹³

Max More a transzhumanisták számát világszerte 5-7000 körülire teszi.¹⁴ A Transzhumanista Világszövetség regionális és érdeklődési alapon szerveződik, a lokális csoportok megtalálhatóak a legtöbb kontinensen. Magyarországon tudtunk szerint még nem alakult ki komoly és működőképes transzhumanista csoport. A Világszövetség vezetői alkotják a mozgalom mainstreamjét, köztük olyan nevek szerepelnek, mint Nick Bostrom, David Pearce, Anders Sandberg,¹⁵ a közgazdász Robert Hanson, Gregory Stock, a Redesigning Humans szerzője, Eric Drexler, Marvin Minsky, az M. I. T. mesterségesintelligencia-kutatója, és Ray Kurzweil, a The Age of Spiritual Machnines szerzője. A mozgalom központi figurájának, főideológusának Nick Bostrom¹⁶ tekinthető, aki főfoglalkozása szerint analitikus filozófus, a Yale egyetem professzora. Bostromék kifejezett célja, hogy a transzhumanizmust akadémikus bázisokkal rendelkező tudományos diszciplínának fogadtassák el, ezért jelentetik meg az akadémikus módon szerkesztett Journal of Evolution and Technology című elektronikus folyóiratot (korábbi név Journal of Transhumanism), amely transzhumanista technológiával foglalkozó tudósok tanulmányait közli.¹⁷

Példaként lássunk néhány fontos csoportosulást a Világszövetségen belül. Az extrópiánusok befolyásos, nagyszámú transzhumanista csoportot képeznek. Az extrópia neologizmust a termodinamikából és információelméletből ismerős entrópiafogalom ellentéteként alkották meg. Fő gondolataik az örök fejlődés és fejlődésképesség, azaz önátalakító-képesség, gyakorlati optimizmus, racionális gondolkodás, nyitott társadalom és intelligens technológia. Nem különböznek túlságosan a többi transzhumanista eszméitől, mégis a megfogalmazások, fellépések sokszor politikusabb, határozottan libertárius jelleget öltenek. Fő alakjaik Max More¹⁸ és Natasha Vita-More. Az extrópiánusok poszthumán jövőképe beépített szexuális kapcsolót is magában foglal, mely révén szabadon választható lenne a biológiai nem.¹⁹

Az Előrelátás Intézet²⁰ (Foresight Institute) leginkább a nanotechnológiai fejleményekre koncentrál, éves konferenciái komoly szakmai seregszemlék.

Az egyik markáns transzhumanista közösség az online²¹ és offline egyaránt megjelenő Wired magazin körül csoportosul. Az 1993-ban, San Franciscóban néhány szerkesztő által összeállított első szám megjelenése óta a magazin igencsak kinőtte magát. Az offline, reklámokkal igencsak túlzsúfolt kiadás valóságos vizuális merénylet a tapasztalatlan szemnek, a tematikai spektrum óriási. A lapban instant alkalmazható, hackernek adott szakszerű kód- és rendszerfeltörő tanácsokat, a legváltozatosabb és képtelenebb, elsőre felismerhetetlen funkciójú digitális kütyüket és biotechnológiai termékeket találhatunk,²² de olvashatunk a lapban az otthonában 350 dollárból nukleáris fúziós reaktort építő 15 éves kamaszról, a terápiás célú humánembrió-klónozásról közérthetően, mégis korrekten vagy éppen arról a neurális hálózatokat és genetikus algoritmusokat használó szoftverről, amelylyel a Jackson-féle Gyűrűk Ura csatajeleneteit készítették.

A transzhumanisták feladata nem lehetett túl nehéz, amikor világnézetük megalapozásakor kulturális és filozófiai előtörténetet kívántak konstruálni formálódó mozgalmuk számára. Hiszen céljaik, ti. az ember biológiai korlátainak meghaladása, vagyis „isteni” tulajdonságok megszerzése, egyidősek az emberi történelemmel.²³ Az újszerű és legitimitását éppen ezért biztosítani kívánó filozófia elődkeresése révén az új és legújabb kor majdnem összes fontos, valamilyen szempontból racionálisnak tekinthető tudomány- és kultúrtörténeti figurája helyet kap a transzhumanista panteonban.²⁴ Ezen múltkonstruálás érvényessége azonban erősen megkérdőjelezhető. Egyrészt azért, mert a huszadik századot megelőző évszázadokban nem lehetett komolyan gondolni olyan tervek megvalósítására, mint az életkor-meghosszabbítás, emberi jelenlét az űrben stb. Másfelől, mert egy lényegében a jövő felé orientálódó filozófiát nem érdemes túlzottan a múlttal megalapozni. Ugyanakkor a XX. század elején kiterjedt tudományos, ismeretterjesztő irodalom foglalkozott a tudományos és technológiai eredményeknek a társadalmat pozitívan vagy negatívan befolyásoló, az emberi állapotot tökéletesíteni képes potenciájával.²⁵ A század közepétől a transzhumanista gondolatok leginkább a tudományos-fantasztikus irodalom műfajában bukkantak fel.²⁶ Robert Ettinger 1964-es, The Prospect of Immortality című könyvével a krionikus mozgalom elindulásához járult hozzá döntő mértékben. 1972-es Man into Superman című könyve is igen nagy hatással volt a transzhumanista eszmék formálódására.

Ami az egyes transzhumanista csoportok esetleges politikai elköteleződését illeti, itt is, mint a témák kapcsán, különböző irányzatokkal találkozhatunk. Akiknek pl. az egyéni életkor-meghosszabbítás a szívügye, azokhoz jól illenek a libertárius-individualista értékek, míg mondjuk (a neurális-elektronikus interfészekkel és drótnélküli neteléréssel rendelkező emberekből álló) globális csoportelmét létrehozni kívánó transzhumanistákhoz²⁷ közelebb állnak az egalitárius-kollektivisztikus értékek. Másfelől viszont vannak politikailag értéksemlegesebbnek tekinthető technológiák is, amilyen mondjuk a nanotechnológia. Ha mindenáron címkézni akarunk, ami leginkább az ellenlábasok kedvelt módszere,²⁸ akkor jelenleg a transzhumanisták többsége leginkább a libertárius/individualista baloldalhoz sorolható, mindezeket a terminusokat szigorúan amerikai értelemben értve. Ugyanakkor a Transzhumanista Nyilatkozat²⁹ utolsó, 7. pontja leszögezi: „A transzhumanizmus nem támogat semmilyen konkrét pártot, politikust, politikai platformot.”

---

A következőkben ismertetek néhány, a transzhumanisták által erősen pártolt célt, és a cél megvalósításához felhasználni kívánt technológiai arzenált. Előbb vázolom, hogy hol áll ma a tudomány, és milyen eredményeket ért el, majd kitérek arra, hogy milyen sokszor jogos és sokszor jogtalan extrapolációt tesznek ezekből az eredményekből a transzhumanisták. Érdemes különbséget tenni magát az embert megváltoztatni kívánó technológiák, mint a biotechnológia, a nem magát az embert, hanem az emberi környezet megváltoztatni kívánó technológia, mint az űrtechnológia, valamint az embert és környezetét egyaránt megváltoztatni képes technológia, mint pl. a nanotechnológia között. A szerző kompetenciája csak az embert megváltoztatni képes biotechnológiákra terjed ki, információtechnológiára, mesterséges intelligencia kutatására, űrtechnológiára nem. Azért érdemes az utóbbi lehetőségekről is beszélni, mert csak így adható nagyjából teljes kép a jelenleg forgalomban levő transzhumanista technológiai elképzelésekről.

A halhatatlanság felé

Az egyik legfőbb, ha nem a legfőbb transzhumanista cél a jelenlegi emberi életkor szignifikáns meghosszabbítása, ezen általában több száz, esetleg több ezer éves életkort vagy az öregedés okainak teljes kiiktatását, azaz korlátlan, de véges élettartamot³⁰ értenek. Hogy ez utóbbi alternatíva, vagyis a potenciális halhatatlanság mennyire lehetséges,³¹ ennek tárgyalásába itt most nem megyünk bele. Jelenleg is igen nagy piaca van a különböző antioxidánsoknak, vitaminkombinációknak, hormonoknak, táplálék-kiegészítőknek, melyekre minimális életkor-meghosszabbítás reményében sokat költenek a fogyasztók. De több száz vagy ezer éves élettartamhoz némileg több szükségeltetik, mint napi egy-két pirula. Ezt a témához kapcsolódó tudományos/technológiai keretek bemutatásával világíthatjuk meg.

Azoknak az elszánt transzhumanistáknak, akiknek már nincs elég idejük megvárni a fizikai vagy egyéb immortalizációs technológiák megszületését, már ma is rendelkezésére áll a lefagyasztás lehetősége. Ezt „hivatalosan” halottnak nyilvánított emberekkel végzik – a személyek még életükben halálbiztosítást köthetnek egy krionikai szolgáltatást nyújtó céggel, aztán biológiai haláluk beállta után komoly mértékű sejtkárosodást szenved el a testük a fagyasztási folyamat során, majd állapotuk folyékony nitrogénben, –196 °C-on stabilizálódik. A krionika alapfeltevése az, hogy a jövőben kialakul az a technológia, amelynek segítségével újjáéleszthető lesz a lefagyasztott egyén, és elkerülhető lesz a halál eredeti oka, valamint a fagyasztással járó szöveti károsodás. A legkonkrétabb sejtés az, hogy a molekuláris nanotechnológia (lásd később) segítségével lesz a krionikus páciens újjáéleszthető. Erre a hipotézisre alapozva már ma is sok tehetős – hiszen az ilyen szolgáltatás költségei nagyok – transzhumanista vállalja a lefagyasztást. A bizonytalanság igen tetemes: a krionikai cég tönkremehet, a szerződés idő előtt lejárhat. De nem nagyobb ez a bizonytalanság annak bizonyosságánál, hogy ha egyszer meghalunk, és nem történik velünk lefagyasztás, akkor halálbiztos, hogy eredeti személyünk elvész. Erre mondják azt a krionicisták, hogy „a krionikus lefagyasztás a második legrosszabb dolog, ami történhet veled”.³²

Őssejtek

A őssejt (vagy törzssejt, stem cell) fogalma jelenleg is alakulóban van, de ismerünk két általánosan elfogadott kritériumot. Az egyik szükséges feltétel a korlátlan önmegújító képesség, vagyis az, hogy a sejtek tetszőleges számú osztódás révén képesek magukkal azonos, differenciálatlan³³ utódsejteket létrehozni. A másik szükséges feltétel, hogy megfelelő fiziológiai körülmények között a törzssejt önmagánál differenciáltabb utódsejtek létrehozására is képes legyen (pl. a hasnyálmirigy inzulintermelő sejtjeivé vagy szívizomsejtté alakul). Vagyis törzssejteknek nevezzük azokat a sejteket, amelyek aszimmetrikus osztódás révén egy változatlanul osztódó azonos és egy másik, eltérő fenotípusú sejtet hoznak létre. Utódsejtjeikből a szervezet specializált sejtjei alakulnak ki. Hogy ezek pontosan milyen sejtek lehetnek, azt részben az őssejtek fejlődési potenciálja, részben az utódsejtek környezete határozza meg. Az őssejtek sejtképzési lehetőségei jelentősen eltérnek attól függően, hogy milyen fejlődési stádiumban lévő organizmusból és milyen szöveti struktúrából származnak. Definíció szerint totipotens őssejteknek azokat a sejteket nevezzük, amelyek hólyagcsíra³⁴ (blasztociszta) állapotú embrióba implantálva potenciálisan a szervezet minden sejtféleségét (több mint 200-féle sejttípust) képesek létrehozni. Totipotens sejt az embrionális őssejt (ES), amely blasztocisztából vagy a gonadális csíkból³⁵ (germinatív embrionális őssejt, GS) nyerhető.

A legtöbb őssejt azonban a felnőtt szöveti őssejt kategóriába esik, amelynek fejlődési potenciálja eredetétől függően változó lehet. A szöveti őssejt egy nem differenciált sejt egy differenciált szövetféleségben, mely megújulásra, osztódásra képes. Újabb kísérleti eredmények szerint a központi idegrendszeri multipotens őssejtek más szövetek sejttípusainak létrehozására is képesek.³⁶ Más szervrendszerekből származó multipotens sejtek (pl. hematopoetikus sejtek) idegi differenciálódásának lehetőségei is fennállnak, ez az ún. transzdifferenciálódás, transzdifferenciáció jelensége.³⁷ Multipotens, azaz többféle sejtvonal kialakítására képes, felnőttkori őssejtek találhatók többek között a csontvelőben, szaruhártyában, retinában, májban, bőrben, vázizomban, bélrendszerben, hasnyálmirigyben és a központi idegrendszerben is. Ez utóbbi felismerés volt az 1990-es évek vizsgálatainak legérdekfeszítőbb eredménye, amely újabb horizontot nyitott a központi idegrendszeri sejtpótlások, transzplantációs próbálkozások terén. A legnagyobb fejlődési potenciálú, legtöbbféle differenciálódott sejtté alakulni képes, pluripotensnek tekinthető felnőtt őssejtekre a csontvelői vérképző őssejtek a jelöltek. Felnőtt, emberi csontvelőből származó őssejtek idegsejtté, szívizomsejtté, májsejtté, bőrré, bélcsatornát bélelő sejtté differenciáltathatóak in vitro³⁸ szövetkultúrákban.

Mire jók az őssejtek? Az alapkutatásban az ES sejtek kulcsfontosságú eszközök az embrionális fejlődés alapvető eseményeinek megértésében, és segítségükkel talán magyarázhatóak lesznek a születési rendellenességek, valamint ezek esetleges megelőzése vagy javítása is elgondolható lesz. Másfelől pedig, és itt ez a minket igazán érdeklő kérdés, a törzssejtek terápiás alkalmazásának lehetősége óriási. Említsünk meg három lehetőséget, melyek közül az első a legfontosabb: az őssejtek a) elméletileg használhatóak sérült, károsodott szövetek, szervek pótlására, b) olyan gének célzott bevitelére, amelyek hiányzó, gyógyító hatású, az adott funkciót ellátó biomolekulák termelődését biztosíthatják, és c) lehetséges gyógyszerjelöltek tesztelésére. A transzplantáció in vivo³⁹ regenerációt jelent: őssejtek, növekedési faktorok és hormonok adott célszövetbe vagy szervbe juttatását, amely in situ, helyben történő regenerációhoz, pótláshoz, funkció-helyreállításhoz vezet. Ez a stratégia eddig igen sok biztató eredményt hozott állatmodelleken. Csontvelői eredetű őssejteket diabéteszes egerekbe ültetve a sejtek preferenciálisan beépültek a sérült hasnyálmirigy-szövetbe. A transzplantáció után a vércukorszint szignifikánsan csökkent és az inzulintermelés növekedett, így a hasnyálmirigy károsodása helyrehozható volt. A multiplex szklerózis (MSZ) súlyos, agyat és a gerincvelőt károsító autoimmun betegség. Egerek agyából származó idegi prekurzorsejteket MSZ-szerű tüneteket mutató egerek vérébe és gerincvelőjébe jutattak. A kezelt egerekben a károsodás részlegesen helyreállítható volt.

Transzhumanista szempontból a legfontosabb, hogy emberben is történt már néhány embrionális őssejt- vagy progenitorsejt-transzplantáció. Az egyik legfontosabb ilyen próbálkozás során emberi embrionális eredetű dopaminerg neuronokat ültettek be ⁴⁰, súlyos Parkinson-kórban szenvedő páciensbe, 34 és 75 év között. Az eredmények szerint a beültetés szignifikánsan javította a fiatalabb, de nem befolyásolta az idősebb betegek állapotát.40 A szakirodalomban komoly vita bontakozott ki az eredményekről és azok interpretációjáról.

Szövetépítés

A szövetépítés félszintetikus, bioartificiális szövetek, szervek előállítása károsodott, elöregedett szövetek és szervek pótlására. Egy szövetépítő biotechnológus fő célja az in vitro szerv- vagy szövetszintézis. Az eljárás lényege az, hogy kultúrában állítanak elő szövetet, szervet úgy, hogy ES vagy felnőtt szöveti őssejteket és azok differenciálódását indukáló növekedési faktorokat helyeznek el egy biodegradábilis, a szervezetben káros melléktermék nélkül lebomlani képes polimer állványzatban (pl. kollagén), hordozóban, és azt egy bioreaktorban növesztik a megfelelő táplálék- és oxigénszint biztosításával addig, ameddig a sejtek benövik a hordozót. Ezután beültetik a struktúrát a testbe, a hordozó problémamentesen lebomlik és eltűnik a szervezetből, és visszamarad a funkcionális szövet, szerv. Ez olyan kompakt, határhártyával rendelkező szervek esetében ígéretes út, mint pl. szív, máj, vese, de nem igazán alkalmazható mondjuk a központi idegrendszerben.

Hol tart ma a szövetépítés? Vérmes remények azonnali valóra váltása helyett szolid, de biztos mérnöki fejlesztés folyik a fejlett világ egyetemeinek és biotechnológiai cégeinek kutatólaboratóriumaiban. Egy múlt októberben publikált kísérletsorozat keretében⁴¹ például humán ES sejteket kétféle polimerből álló háromdimenziós vázba ültettek, és különböző növekedési faktorokkal kezeltek. Az adott szöveti sejtek differenciálódását indukáló faktorok hatására megfelelő szövetspecifikus fehérjék és sejtenkívüli mátrixmolekulák termelődését, valamint az adott szövetre jellemző sejtalakok kialakulását figyelték meg, így például retinsav hatására neuronális sejtnyúlvány-képződést és idegsejtekre jellemző nesztinfehérje-termelést, inzulinszerű növekedési faktor (IGF) hatására vérérszerű struktúrák kialakulását, transzformáló növekedési faktor (TGF béta) hatására porcszerű struktúrák képződését. Ezután ezeket a szövetkonstrukciókat kb. 5 x 4 x 1 mm-es darabkákra vágták, és beültették immundeficiens egerek háti régiójába, bőr alá. Két hét után vizsgálva a konstrukciók megőrizték mechanikai szilárdságukat, háromdimenziós organizációjukat, valamint a sejtek morfológiai és biokémiai állapotukat, azaz differenciált formájukat. Ezenfelül pedig a gazdaállatból származó vérerek nőttek be a szövetkonstrukcióba és valószínűleg összenőttek néhány helyen a konstruktumból származó erekkel.

Ezek ígéretes kezdeményezések, de azért az nyilvánvaló, hogy igen hosszú út vezet a néhány köbmilliméteres szövetdarabkák konstruálásától pl. a több köbdeciméteres, sokféle sejttípusból és szövetből álló máj létrehozásáig. Vagyis nem nagyon valószínű, hogy mondjuk öt éven belül valamelyik nagy amerikai áruházlánc egyik üzletében levehetjük a polcról az első, szövetépítők által készített vesét. Mivel gyors megtérülés hiányában a kockázati tőke jelentős része kivonulóban van a szövetépítéssel foglalkozó biotechnológiai cégek piacáról, ezért lehetséges, hogy a közeljövőben a fejlesztés leáll, és a szakemberek más lehetőségekre fognak koncentrálni.

Amennyiben a kívánt cél az emberi szervezet bármelyik szövetének, szervének regeneráltatása, akkor ehhez az in vivo és in vitro eljárások nagymértékű kombinálására lesz szükség. Ezen terápiás lehetőségek kutatását nevezik együttesen regeneratív medicinának.

Terápiás klónozás

A klónozás az itt használt értelemben embrió kialakítását jelenti a nukleáris transzfer (NT, szomatikus sejtmag-átvitel) technikája révén, vagyis az eljárás során felnőttből (páciensből) nyert differenciálódott, egészséges sejtet fuzionáltatnak enukleált, sejtmagjától, a sejtmagi DNS-től megfosztott petesejttel, az így nyert sejtet pedig osztódásra késztetik és hólyagcsíra állapotú embrióig növesztik. Terápiás klónozás esetében a cél személyre szóló ES sejtek kinyerése, és a blasztociszta állapotú klónozott humán embriókat erre használják. ES sejteket ugyanis a legbiztosabban a blasztociszta ún. belső sejtmasszájából (ICM, inner cell mass) lehet kinyerni. Az eljárás jó úton halad afelé, hogy rutinmunkává váljon. Amerikában például az Advanced Cell Technology nevű cégnél végeznek gyakorta sikeres terápiás klónozási kísérleteket, a február 12-ei Science-ben pedig egy dél-koreai kutatócsoport számol be hasonló eredményekről.⁴²

Ha a blasztociszta-állapotú klónozott embriót anyaméhbe ültetve egy béranya kihordaná, akkor az feltehetően olyan életképes magzattá és végül emberi egyeddé fejlődhetne, akinek sejtmagi genetikai állománya azonos az eredeti sejtmagdonorral, így a donor klónjának tekinthető, amenynyiben elfelejtjük azt, hogy a felhasznált petesejt citoplazmájában is található a petesejtet termelő nőtől származó mitokondriális eredetű DNS.⁴³ Ez az eljárás az ún. reproduktív klónozás, és jelenleg erős közmegegyezés van arról, hogy etikailag megengedhetetlen, ezért tiltani kell. A reproduktív klónozást a transzhumanisták sem tekintik kívánatos technológiának, és nem is lobbiznak mellette.

Génmanipuláció

A génterápia a fejlett génmanipulációs, génsebészeti eljárások alkalmazása terápiás célokra. Segítségével adott egészséges gént vagy géneket hordozó DNS-szakaszokat építenek be a kívánt sejtekbe, szövetekbe, módosítanak meglévő, hibásan működő géneket az adott bázisszekvenciánál, vagy éppen kivágnak hibás géneket a sejtekből. Szomatikus génterápia esetében ezeket a manipulációkat adott egyén diploid, anyai és apai kromoszómakészlettel egyaránt rendelkező, testi sejtjeiben végzik el, csíravonali génterápia esetében pedig a haploid, csak egyféle kromoszómakészlettel rendelkező ivarsejtekben (petesejt vagy hímivarsejt). Csíravonal-manipuláció során a kívánt, bevitt tulajdonságot, tulajdonságokat hordozó gén(csoport) kifejeződik az utódokban, és örökletessé válik. Ez vezet ahhoz a lehetőséghez, hogy az embriókat módosítják a szülők által választott tulajdonságok szerint. Ilyen tulajdonság lehet az intelligenciaszint, testmagasság, szem- és hajszín, külső megjelenés, fizikai teljesítőképesség, szexuális orientáció. Amennyiben az öregedésért viszonylag kisszámú gén működése tehető felelőssé, akkor ezek génmanipulációval történő módosítása elvileg sokszorosára növelhetné az élettartamot, és ez egy olyan lehetőség, amit a transzhumanisták semmiképpen sem szeretnének elmulasztani. Alacsonyabb rendű állatokban, pl. a Caenorhabditis elegans nevű fonalféregben találtak olyan génmutációkat, amelyek révén a féreg életkora akár két és félszeresére növekedett, de találtak ilyen mutációkat az ecetmuslicában is. Jelenleg intenzív kutatás folyik az ezekben a mutációkban érintett gének emberi homológjai után, ám attól még igen-igen messze vagyunk, hogy minden, az öregedés folyamatában szerepet játszó gént és ezek fontos mutációit ismerjük. Ugyanakkor egyáltalán nem biztos az, hogy az öregedés ennyire jelentős mértékben genetikailag determinált program, amely csak a kromoszomális, sejtmagi DNS mutációira vezethető vissza, hiszen vannak rivális öregedéselméletek, mint pl. az öregedés kopáselmélete, vagy a szabadgyök- és mitokondriális elmélet, és ezek mellett szintén szólnak empirikus bizonyítékok.

A csíravonal-manipuláció alkalmazhatóságának egyik legkomolyabb elméleti akadálya, hogy a legtöbb, módosítani kívánt tulajdonság (mint pl. az intelligencia) kialakításában sok gén és fehérje-géntermék vesz részt. Ám a gének többsége az emberi élet folyamán többféle funkciót láthat el, és a módosítani kívánt komplex viselkedés sok-sok gén egymással és a környezettel való bonyolult, jelenleg kiszámíthatatlan kölcsönhatásainak eredménye. A szükséges interakciók ismeretének hiányában tudományos és etikai szempontból egyaránt igen felelőtlen vállalkozás lenne a komplex tulajdonságokkal kapcsolatos génmanipuláció.

Egy másik, etikai jellegű érv a csíravonali génmanipulációval szemben az, hogy megváltoztatja az emberiség közös génállományát, mégpedig irreverzibilis módon, és ez a manipuláció utáni generációk mindegyikét érinteni fogja. Vagyis ezektől a generációktól elveszi a választási szabadságot abból a szempontból, hogy ezek az emberek maguk nem dönthetnek arról, hogy kívánatosnak tartják és vállalják-e az adott, beépített génkombinációt. A transzhumanisták válasza az, hogy egy későbbi csíravonali génmanipulációval megszüntethetik a hatását a korábbi beavatkozásoknak, vagyis az ilyen típusú módosítás reverzibilis. Valóban, elvileg semmi akadálya annak, hogy ha beépítenek adott számú gént a hímivarsejtbe vagy petesejtbe, akár az eredeti kromoszómákba, akár mesterséges kromoszómakonstrukcióval, akkor azokat később el is távolíthatják, kivághatják a genomból, ismerve a manipuláció pontos helyét és mechanizmusát. De ebben az esetben is lesz legalább egy olyan generáció, akit érinteni fog a nem önként választott géntermékek fiziológiai hatása, pl. a memóriakapacitás megnövekedése, hangzik az ellenvetés. A válasz pedig erre is készen áll, hiszen létezik az a géntechnológia, amely révén kondicionált módon építenek be egy gént, mivel eléépítik egy ún. gátló represszorfehérje génjét, és ennek átíródását és termelését egy adott stimuláns szedése indukálja, meggátolva ezzel az eredeti memóriafokozó géntermék átíródását.

Egy harmadik, igen súlyos probléma az eugenika vádja. Több ellenző szemében⁴⁴ a transzhumanisták által pártolt csíravonali génmanipuláció, vagyis a csecsemőtervezés aktív eugenikának minősül. Ezzel kapcsolatban két dolgot érdemes meggondolni. Egyfelől a humán embriók preimplantációs diagnosztizálása és szelekciója már elég régóta bevett gyakorlat. Gondoljunk arra, hogy az embriókat már eddig is szűrték olyan jól ismert születési rendellenességek, mint a Down-kór vagy az olyan, egyértelműen örökletes eredetű betegségek, mint a cisztikus fibrózis, a sarlósejtes vérszegénység vagy egyes rákfajták kapcsán. De, folytatódik az ellenvetés, az előzetes szűrés és szelekció passzív eugenika, míg a tulajdonságokat a születendő csecsemőben tetszés szerint módosítani kívánó géntechnológia aktív eugenika, s mint ilyen etikailag megengedhetetlen. A kérdést tovább mélyítendő érdemes egy másik szempontot megvizsgálni, mégpedig az ilyen eljárások várható költségeit. Ha a géntechnológiai szolgáltatás igen költséges lesz, akkor a csecsemőtervezés a gazdagok, a társadalom egy igen kis része számára lesz csak hozzáférhető. Ekkor, érvelhetnek jogosan az ellenzők, fellép annak veszélye, hogy kialakul egy új, genetikai alapú arisztokrácia, amely kompetitív előnyét generációkon keresztül megtartja. Abban az esetben viszont, ha a géntechnológia olcsóvá válik, lehetséges lesz, hogy akár állami szinten is garantálható legyen. Ekkor egalitárius szempontok is érvényesülhetnek, ugyanis lehetővé válik például örökletes betegségekben szenvedők, fogyatékkal élők számára, hogy utódaik (illetve szomatikus génterápia esetében maguk az érintettek) „genetikai minőség tekintetében a lehető legmagasabbat érjék el”.⁴⁵ Ennél a verziónál a transzhumanisták érvelhetnek a génmanipuláció mellett.

Egyébként könnyen lehetséges, hogy a súlyos etikai aggályokat okozó géntechnológiák elavulttá válnak mielőtt még széles körben alkalmaznák őket, mivel a molekuláris nanotechnológián alapuló nanomedicina ugyanazokat a kívánt célokat sokkal hatékonyabban elérhetővé teszi.

Nanovilág

A nanotechnológia olyan interdiszciplináris megközelítést használó alkalmazott tudomány, amely elvben egyaránt alkalmas az ember és környezete átalakítására. A nanotechnológia a néhány száz nanométeres (1 nanométer = 10-9 m) és néhány mikrométeres (1 mikrométer = 10-6 m) mérettartományban lehetővé teszi az anyag szerkezetének manipulálását és molekuláris részletekre kiterjedő ellenőrzését. Ez a mérettartomány a biológiailag fontos makromolekulák (nukleinsavak, fehérjék, lipidek, szénhidrátok) mérettartományával esik egybe, így felveti a sejtek ezen építőanyagainak manipulálási lehetőségét, valamint azt, hogy a biológiai makromolekulák felépülését, összeszerelődését mintaként használjuk mesterséges nanoanyagok tervezésekor és gyártásakor. A nanotechnológia alapjául az a feltevés szolgál, hogy a kémiailag, energetikailag stabil és ismert szerkezetű anyagok meg is építhetőek.

Susan Lindquist a következőképpen fejezte ki a nanotechnológia által nyújtott lehetőségeket: „Körülbelül 10 000 évvel ezelőtt kezdte el az ember domesztikálni a növényeket és az állatokat. Most eljött az ideje a molekulák domesztikálásának.”⁴⁶

Jelenleg két, egymást kiegészítő módszert használnak molekuláris nanoméretű anyagok (pl. szén-nanocsövek, fém-nanohuzalok), köztük bioanyagok (pl. szövetépítéshez használatos biokompatibilis fehérje-polimervázak) építésére: 1. fentről-lefele (top-down) módszert, amelyben egy komplex szerkezetet a részeire szednek, bontanak, és így alakítják ki a kívánt nanoszerkezetet, valamint 2. az alulról-felfele (bottom-up) módszert, amely során molekuláról molekulára, esetleg atomról atomra szerelik össze a kívánt szerkezetet.⁴⁷ A természet számtalan hatékony és kifinomult bottom-up gyártási folyamatot fejlesztett ki, és ezek eredményei olyan különleges anyagok és molekuláris gépezetek, mint a szervetlen ásványok, a szerves és szervetlen anyagokat egyaránt felhasználó kagylók, korallok, fák, csontok, izomrostok, fogak és a sejtközötti állomány nagy részét adó extracellulárismátrix-molekulák, mint a kollagén, elasztin, valamint az olyan többfunkciós makromolekuláris szerkezetek (assemblerek), mint az oxigént a vértől a szövetekig és vissza szállító hemoglobin, a sejtmembrán különböző ioncsatornái, a nukleinsavakat szintetizáló polimerázok, a fehérjék összeszerelő szalagaként szolgáló riboszómák és a sejtek fő kémiai-mechanikus energia-átalakítójaként szolgáló ATP (adenozin-trifoszfát) molekulát szintetizáló ATP szintázok. Nem nehéz párhuzamot vonni a molekuláris gépezetek és az ember által fabrikált gépek között: a hemoglobin szállítóeszköz, a riboszóma (össze)szerelőszalag, az ATP szintáz motor és generátor, a DNS és RNS polimeráz másológép, az ioncsatorna kapu, a membrán elektromos kerítés, a fehérjebontó proteáz bulldózerek, és a sejtmagi nukleoszóma, amely DNS és fehérjék funkcionális komplexuma, ami pedig nem más, mint miniatűr („nanoatűr”) digitális adatbázis. Mindezek a molekuláris masinák mintául szolgálhatnak az ember számára saját nanogépezetei tervezésekor és építésekor.

Mire és hogyan szeretnék felhasználni a transzhumanisták a nanotechnológiát? A transzhumanista Eric Drexler több könyvében⁴⁸ is foglalkozott a nanotechnológia jövőbeni lehetőségeivel. A Drexler által megálmodott assemblerek olyan nanoszerkezetek, amelyeknek nanoméretű számítógép által vezérelt robotkarjai vannak, és ezek segítségével képesek lesznek önmaguk másolatait is elkészíteni. A ribonukleinsavakból és fehérjékből álló riboszómák elvileg ilyen assemblernek tekinthetők, hiszen ezek „gyártják le” a földi élővilág által használt összes fehérjét, így részben önmagukat is. A Drexler-féle általános assembler a jóval speciálisabb funkciójú riboszómát alapul véve képes lesz elvileg tetszőleges molekuláris szerkezetet molekuláról molekulára haladva megépíteni, mégpedig a riboszómáktól eltérően, amelyek csak peptidkötést létesítenek, többféle kémiai kötés felhasználásával. A transzhumanisták nem is olyan titkos favoritja a nanotechnológia, amely a technológiák jolly jokereként képes lesz gyakorlatilag az összes jellegzetes transzhumanista célt, azaz az ember biológiai, intellektuális, érzelmi korlátainak meghaladását megvalósítani. Az ilyen assemblereket azért is favorizálják, mert majdnem tökéletes, néhány angströmnyi pontossággal lesznek képesek az egyes molekulákat egymás mellé építeni, kiváló minőségű és hihetetlen megbízhatóságú termékeket állítanak majd elő, továbbá mert környezetkímélők lesznek éppen a pontosságuk miatt. Ugyanakkor attól sem kell majd tartani, hogy ezek a nanogépek kiszabadulnának a kontroll alól, hiszen ún. kondicionált nanorendszerek kialakításával, amelyek működése valamilyen kívülről adagolt ritka vegyszertől, katalizátortól függne, a probléma kezelhetővé válna.

---

Szuperintelligenciának neveznek a transzhumanisták minden olyan értelmet, amely nagyságrendekkel túltesz az emberi elméken minden szempontból, legyen szó akár a kalkulációs, szimbólummanipuláló képességek gyorsaságáról (órajel), memóriáról, kreativitásról, társadalmi képességekről, és függetlenül attól, hogy emberi (szénalapú) vagy nem-emberi (szilíciumalapú) eredetű a szuperintelligencia. A gépi szuperintelligencia esetében a klasszikus mesterséges intelligencia eljárásai vagy a genetikus algoritmusok és neurális hálózatok a mérvadóak. A másik esetben pedig három forgalomban levő technológiai lehetőségről is beszélnek, hogy az emberek szuperintelligenciákká válhassanak: 1. neurofarmakológiai szerek, nootrópikumok (agystimulánsok), 2. agy-gép interfészek, neurális implantátumok, 3. elmefeltöltés.

Boldogságtól ordítani

A transzhumanisták céljai között szerepel a kognitív kapacitás megnövelésén túl az ember jelenlegi érzelmi életének elmélyítése és gyógyszeres kontrollálása is. „Boldogság-központjaink átalakításával vagy gyógyszeres élénkítésével élvezhetjük érzelmeink sokrétűbb változatosságát, az életre szóló örömöt és a derűs élménymaximumokat mindennap.”⁴⁹ Olyan típusú pszichotróp gyógyszerek nagyon felturbósított változataira gondolnak, mint az antidepresszáns Prozac (fluoxetin) vagy a koncentrációs készséget és munkateljesítményt fokozó stimuláns, a Ritalin (metil-fenidát). Ezek a szerek Amerikában gyógyszernek minősülnek, és egyre több amerikai szedi őket. Ugyanakkor parázs vita folyik össztársadalmi hatásukról, melyben az egyik oldalon állnak a megengedők és igenlők, a libertáriusok, akik szerint mindenki azt szed, amit jónak lát, feltéve ha másoknak nem árt vele, és ebbe a táborba tartoznak értelemszerűen a transzhumanisták is, a másik oldalon pedig a korlátozó, szigorúbb gyógyszerfelírási és használati szabályozást követelő konzervatívok, mint például Fukuyama. Fukuyama érvelése igen érdekes és megfontolandó a pszichotróp szerekkel kapcsolatban; a sokféleség és különbözőség liberális értékeit szeretné védeni a többség zsarnokságaként értelmezett demokráciával szemben, mondván, hogy nemcsak a politikai ellenőrzés, hanem a társadalmi ellenőrzés és manipuláció is veszélyes, amelyet pl. a szülők és tanárok érhetnek el a neurofarmakológiai szerek gyerekeknek előírt használata révén.⁵⁰

Bizsergetés

Az agy-gépi interfészek és neurális implantátumok mögötti gondolat az, hogy mivel az agyban az ingerületek elektromos módon terjednek, és ezek az elektromos jelek, akciós és egyéb potenciálok például elektródokkal elvezethetőek, ezért a szenzoros bemenetek és motoros kimenetek, idegpályák, interneuronok kívülről, számítógéppel manipulálhatóak, a neuronok nyúlványait bele lehet növeszteni szilíciumchipekbe. Az elmúlt években igazán biztató eredmények születtek a különböző interfészek klinikai alkalmazásával.⁵¹ Ami a szenzoros, érzetfeldolgozó neurális területek elektromos ingerelhetőségét illeti, több ezer süket emberben lehetett tartósan hallásérzetet kiváltani a fülcsigába implantált elektródok segítségével. Hasonló kísérletek folynak annak érdekében, hogy vakokban látás- és fényérzetet váltsanak ki a vizuális kéreg ingerlésével. A Parkinson-kórnál a dopamin nevű idegi ingerületátvivő anyag csökkentett szintje két agyi régió, a nucleus ventralis posterior és nucleus subthalamicus túlzott működéséhez és végső stádiumban teljes mozgásképtelenséghez és halálhoz vezet. Mellkasba helyezett kis elektronikus kontrollegység és agyba implantált elektródok révén francia kutatók a két agyi mag stimulálásával jelentősen mérsékelni tudták a legsúlyosabb tüneteket, amikor kívülről rádiójelek segítségével bekapcsolták a készüléket. Ami a fordított irányt, vagyis a motoros kimenetek elvezetését és feldolgozását illeti, itt is intenzív munka folyik annak érdekében, hogy mozgássérült betegek tárgyakat tudjanak mozgatni a környezetükben, vagy éppen gerincvelői idegekhez kötött programozható protézisek segítségével mesterséges végtagok mozgását irányítsák.

A transzhumanisták a klinikai céloknál sokkal többet szeretnének elérni a bionikus agyimplantátumokkal. A komputációs képességet sokszorosára növelő, a memóriát lényegesen kibővítő, az érzelmi életet stabilizáló agyimplantátumokon túl most csak egy gondolatot említünk: a neurális-elektronikus interfészekkel és ezek által drótnélküli neteléréssel rendelkező emberekből álló globális csoportelme gondolatát.⁵²

Elmefeltöltés

A testi, fizikai, jelenlegi szénalapú hardverünket megőrző immortalizáció riválisa a hardverváltoztató feltöltés (elmefeltöltésnek, agyrekonstrukciónak is hívják), amely az adott emberi egyén teljes neurális hálózatát virtuális valóságban, számítógépekkel szimulálná. Egyes transzhumanisták elképzelései szerint az agy szinaptikus hálózatát le lehetne szkennelni fejlett leképező eljárások segítségével, esetleg nanotechnológiai eszközökkel atomokra bontva megszerezni a szükséges információt, és ezt számítógépen „programként” lefuttatva áthelyezni az emberi elmét. Milyen típusú információk begyűjtésére lenne szükség egy valamennyire is pontos másolat elkészítéséhez? Ismerni kellene az agyat alkotó idegsejtek szerkezetét, elhelyezkedését, háromdimenziós topológiáját, a neuronok egymás közötti drótozását, hierarchiáját, vagyis az idegsejt-nyúlványok, az axonok és dendritek hálózatát, a megközelítőleg teljes szinaptikus rendszert, az egyes régiók tüzelési mintázatait, a neurotranszmitterek pontos eloszlását, aztán mindezt az információt reprodukálni kéne egy számítógépen. Ezen a ponton érdemes néhány számmal előhozakodni, hogy érzékeltessük a feladat nagyságát. Az emberi agyban körülbelül 100 milliárd (1011) idegsejt található. Ha egy neuron átlagosan 1000 kapcsolattal rendelkezik, akkor ez összesen körülbelül 100 trillió (1014) kapcsolatot jelent. Tehát ezt a hálózatot kellene valahogyan leképezni, és számítógépen feldolgozni. Nem számoltuk bele az agysejtek támasztószövetét alkotó gliasejtek számát, amelyekből becslések szerint 10 jut egy neuronra. Ez összesen 1 trillió (1012) sejt, és a gliasejtek szerepét illetően a szakirodalomban az elmúlt években valóságos kis forradalom játszódott le: immár nemcsak mechanikus, idegsejtek számára letapadási felületet, megfelelő fiziológiai mikrokörnyezetet és az idegrostoknak védőburkot biztosító sejteket látnak bennünk, hanem alkalmasint neuronális őssejtraktárat, valamint az is felmerült, hogy az eddig feltételezettnél sokkal komolyabban részt vesznek az információfeldolgozó folyamatokban is.

Hogyan képzelik a transzhumanisták a feltöltést? Destruktív feltöltés esetében az eredeti agy megsemmisülne, nem-destruktív esetben pedig érintetlenül megmaradna. Destruktív esetben frissen lefagyasztott agyból indulnának ki, és szeletekre vágva, kétdimenziós szkennelő eljárásokkal, például elektronmikroszkóppal nézve, szeletről szeletre térképeznék fel az agyat, majd ezeket az információkat megfelelő szoftverek révén háromdimenziós hálózattá alakítanák. Az elvárás az, hogy az ily módon futtatni kezdett program azt állítaná, hogy ő az a személy, akinek az agyát sejtekre és molekulákra szedték szét, mivel ugyanaz lenne a személyisége, az érzései, az egyéni élettörténete, az emlékezete. Nem-destruktív esetben egy nem-invazív, azaz behatolást nem igénylő leképező eljárást használnának, például a nagy felbontású magmágneses rezonancián alapuló leképezés továbbfejlesztett formáját vagy valamilyen optikai leképező metódust.

Utóbbi helyzet elképzelésekor igen komoly szerep jutna a személyes azonossággal kapcsolatos filozófiai álláspontoknak, ugyanis el kéne dönteni például, hogy a nem-destruktív feltöltés után pontosan kivel is lenne azonos az eredeti személy, a feltöltött és futtatott szimulációval, vagy a fizikailag megmaradt mintapéldánnyal, esetleg mindkettővel, vagy éppen egyikkel sem. Egyelőre nem hallani olyan transzhumanistáról, aki feltöltéssel próbálkozott volna.

Miénk az űr

Az ember környezetére ható transzhumanista technológiák közül kiemelt szerepet kap az űrtechnológia. Ami a jelenlegi helyzetet illeti, van állandó emberi jelenlét az űrben, a Nemzetközi Űrállomáson (jóllehet ez 2010-ben megszűnik), és hatalmas publicitás övezi Bush 2003. december 17-ei bejelentését, mely szerint néhány évtizeden belül állandóan lakott holdbázist hoznának létre, és végrehajtanák az első emberes Marsot érintő űrutazást.⁵³ Az Európai Űrügynökség (ESA) 2030 körül véget érő Auróra programjának célja szintén emberek Marsra juttatása.

Az emberi időléptékben elképzelhetetlenül hosszú ideig tartó transzhumanista elgondolás a galaxis benépesítése. Űrkolonizáció, vagyis az emberi életforma kiterjesztése a térben és életkor-meghosszabbítás, vagyis az emberi életforma kiterjesztése az időben komplementer folyamatként foghatóak fel. A hosszú távú, más naprendszerekbe történő emberes űrutazások egyfelől vagy krionikus, lefagyasztó technológiát, vagy meghosszabbított életű személyzetet igényelnek, másfelől pedig az egy, a földi népesség számára széles körben elérhető életkor-meghosszabbító technológia által esetlegesen okozott túlnépesedési problémákat az űrkolonizáció értelemszerűen orvosolhatja.

---

A mozgalom heterogenitása, amely az egyes technológiák bemutatásából már eddig is kiderülhetett, a különböző transzhumanista technológiák egymás közötti viszonyainak vázlatos feltérképezésével érzékeltethető. Komplementer technológiák esetében a két technológia kölcsönösen erősítheti a másikat, de nem eszközszinten, hanem társadalmi megfontolásból, mint pl. az űrtechnológia és az életkor-meghosszabbítás. Inkompatibilis technológiák esetében ellenérdekeltség lép fel; ugyanazt a célt egészen más eszközökkel, más fizikai hordozókkal akarják elérni – példa erre a hardvermegőrző biotechnológiai életkor-meghosszabbító módszerek (amelyek jelenlegi fizikai formájában szeretnék az embert konzerválni) és a feltöltés révén történő hardverváltoztató immortalizáció viszonya. A kompetitív technológiák versengenek egymással ugyanazon cél elérése kapcsán, pl. az immortalizáció, kognitív képességek növelése esetében ilyen az őssejtterápia, szövetépítés, nanotechnológia, géntechnológia, a hangulatjavítást illetően pedig a pszichotróp szerek és a génterápia. Segédtechnológiák esetében az egyik technológia segít a másik technológia egyes részproblémáinak megoldásában: pl. a bionikus szervalkatrészek (mondjuk titánötvözetből készült, beépített, utántölthető elemekkel működő szív, művese, végtagprotézisek) az életkor-meghosszabbításnál egyes biotechnológiai megoldások (mint az őssejtterápia) mellé jó segítségnek bizonyulhatnak. Alaptechnológia pl. a fejlett információtechnológia, hiszen minden más transzhumanista technológiához szükséges információfeldolgozási eszköz. Vagy mondjuk a terápiás klónozás elégséges az embrionális őssejtek előállításához. Végül van egy univerzálisan alkalmazható technológia: a nanontechnológia.

A végtelen számú technológiai lehetőség és a technológiák közötti cseppfolyós viszonyok, azok átjárhatósága egymásba segítenek megérteni a szingularitás gondolatát, melyet Vernon Vinge vezetett be.⁵⁴ A szingularitás egy olyan jövőbeli hipotetikus pillanat, amikor a technológiai fejlődés a pozitív visszacsatolások révén egymást erősítő technológiák hatására olyan mértékben megugrik, hogy a világ rövid időn belül a felismerhetetlenségig átalakul, és a jövő megjósolhatatlanná válik.

A szingularitás pillanatáig azonban nyilvánvalóan még sok vita lesz a transzhumanizmus körül. Ahogy az is kézenfekvő, hogy egy ilyen heterogén mozgalom esetén nehéz egységes érvelést pro vagy kontra kialakítani. Úgyhogy a viták mederben tartásához – a transzhumanizmus céljainak, kulcsfogalmainak fenti tisztázásán túl – hasznos és fontos lehet, hogy különbséget tegyünk az olyan etikailag erősen aggályos transzhumanista technológiák, mint a csíravonali génmanipuláció vagy a neurofarmakológiai szerek, és a kevésbé aggályosak, mint a feltöltés, az embrionális őssejteket használó kutatások, a neurális implantátumok vagy a nanotechnológia bizonyos felhasználásai, illetve az egyáltalán nem aggályos technológiák, mint a felnőtt szöveti őssejteket használó őssejtterápia és szövetépítés, vagy éppen szomatikus génterápia között. Már amennyiben érdemi vitát akarunk folytatni.

Jegyzetek

1 Persze ezek a preferenciák és ellenérzések könnyen megváltozhatnak a személy információs állapotának módosulása és a változatos élettapasztalatok függvényében. De annak kicsi a valószínűsége, hogy bekövetkezzen egy olyan állapot, amikor az illető az összes felsorolt lehetőséget támogatja, és az is ugyanolyan valószínűtlen, hogy mindegyik alternatívát elutasítsa.

2 http://www.transhumanism.org/translations/hungarian/MagyarFAQ.htm – a fordítást néhol módosítottam.

3 …an interdisciplinary approach to understanding and evaluating the opportunities for enhancing the human condition and the human organism opened up by the advancement of technology (Bostrom et al.).

4 Transhumanism is an emergent school of speculative philosophy that is predicated on the idea that the human species is not confined to what biological evolution has thus far produced, and instead suggests that humanity has entered a new era, sometimes referred to as the post-Darwinian era, in which the species has the power to direct its own evolution . http://en.wikipedia.org/wiki/Transhumanism

5 Bostrom például ezt 70 éven belülre teszi.

6 Az embernek önkéntelenül is a „természeti korlátok visszaszorításának” marxi gondolata jut az eszébe.

7 http://www.transhumanism.org/translations/hungarian/mi_a_transzhumanizmus.htm

8 Ray Kurzweil: The Age of Spiritual Machines. Phoenix, 1999.

9 Magyarul lásd Francis Fukuyama: Poszthumán jövendőnk. A biotechnológiai forradalom következményei. Európa Könyvkiadó, 2003.

10 178.

11 Daniel C. Dennett: Darwin veszélyes ideája. Typotex, 1998. 102.

12 Ha szabad két mondat erejéig ködös és semmire sem kötelező nemzetkarakterológiai fejtegetésekbe bocsátkoznom, akkor azt mondhatom, hogy az egész mozgalom nagyon amerikai jellegű. Ilyen tulajdonságnak tekintjük a biológiai korlátok meghaladására tett „bárki és bármi lehetsz még, csak akarnod kell” típusú hozzáállást, a tudományba és technológiai alkalmazhatóságába vetett határtalan és sokszor naiv hitet és hurráoptimizmust, valamint az olyan, viszonylag nagy volumenű feladatok kapcsán mutatott pragmatikus problémamegoldó szemléletet, mint az immortalizáció, űrkolonizáció, mesterséges intelligencia.

13 A szövetség honlapját lásd: http://www.transhumanism.org/

14 http://www.natasha.cc/laweekly.htm

15 Sandberg honlapja az egyik leginformatívabb transzhumanista site: http://www.aleph.se/Trans

16 Bostrom személyes honlapja: http://www.nickbostrom.com

17 A mozgalom egy elszánt kritikusa, Wesley Smith a következőképpen fogalmaz: „A transzhumanista gondolatok első látásra egy olyan figura webes ámokfutásának tűnhetnek, aki kristálygúlát visel a fején, nehogy a CIA olvashasson a gondolataiban. Éppen ellenkező a helyzet. A transzhumanisták az akadémiai körök legfelső szintjeiről jönnek.”  

http://www.nationalreview.com/script/printage.asp?ref=/comment/comment-smith092002 

18 More Oxfordban tanult filozófiát, ma pedig technológiai cégek tanácsadója.

19 Ez az a pont, ahol a transzhumanisták és a transzszexuálisok összetalálkoznak.

20 ttp://www.foresight.org

21 http://www.wired.com

22 Például 80 dollárért megvehető, 10 éves gyerek által is használható DNS-izoláló és ujjlenyomat-készítő kitet.

23 Elég, ha itt csak a tűzlopó, a későbbi plágiummal vádolható kutatók prototípusának tekinthető Prométheuszra, a racionális, mérnöki szemléletmódot és eszközöket alkalmazó technológus Daidaloszra vagy a Gilgames eposzban a halhatatlanság utáni gyógynövényt kutató „biológus” királyra gondolunk.

24 Nem maradhat ki például Newton, Locke, Kant vagy a szabad idejében az életkor-meghosszabbításról elmélkedő Franklin és Voltaire. A vélt elődökről lásd       

http://www.transhumanism.org/translations/hungarian/MagyarFAQ.htm

25 Olyan ismert tudósok és gondolkodók műveire kell itt gondolnunk mint a biokémikus J. B. S. Haldane, a matematikus és filozófus Bertrand Russell, aki a szigorú érvelési kánont bevezető analitikus filozófia egyik megalapítója. Az írók is kivették a részüket ebből a fajta gondolkodásból, pl. a már említett Aldous Huxley.

26 A nagy nevek, mint Isaac Asimov, Arthur C. Clarke, Stanislaw Lem, Robert Heinlein közismertek. Későbbi és a nagyközönség előtt talán kevésbé közismertek az olyan sci-fi írók, mint Bruce Sterling, Greg Egan, Vernor Vinge.

27 Az ötletet lásd 

http://transhumanism.com/articles_more.php?id=1051_0_4_0_M

28 Lásd például Karl Jahn, http://members.tripod.com/karljahn.com/trans.html

29 http://www.transhumanism.org/declaration, magyarul pedig http://www.transhumanism.org/translations/hungarian/nyilatkozat.htm

30 „A transzhumanisták szerint a halálnak önként választottnak kell lennie.” (http://www.transhumanism.org/translations/hungarian/MagyarFAQ.htm) Ebből az is következik, hogy az önkéntes eutanázia is alapvető emberi jog kell legyen.

31 Amennyiben lehetséges, akkor érdemes rajta dolgozni is, hiszen minden bizonnyal az immortalizáció lesz a világ legnagyobb üzlete, mert 1. potenciálisan minden embert érdekelne, 2. mert valószínűleg nem egyszeri, hanem folyamatos beavatkozást jelent egy életen át, 3. mert melléktermékeként rengeteg terápiás eljárás, gyógyszer lenne fejleszthető vele. Az USA-ban már most is dollármilliárdokat költenek az ún. longevity research-re, például a Phoenix Egyetem alapítója, John Sperling 3 milliárd dollárt szeretne ilyen kutatásra szánni, övé az Exeter Life Sciences nevű cég, és ő áll a Kronos Longevity Research Institute mögött is. Erről lásd Wired, 2004. február, 131–3.

32 http://www.transhumanism.org/translations/hungarian/MagyarFAQ.htm

33 A differenciáció az a folyamat, melynek során egy nem-specializált embrionális sejt specializált funkció ellátására alkalmas sejtté fejlődik.

34 A blasztociszta (blasztula) 30-150 sejtből álló (4-5 napos) méhfalba történő implantáció előtti preembrió, ami áll egy külső sejtrétegből (trofektoderma, trofoblaszt), egy folyadékkal töltött üregből (blasztocöl) és egy belső sejtcsomóból (Inner Cell Mass).

35 A gonadális csík magzatban található képlet, mely hím és női ivarmirigyekké fejlődik.

36 Bjornson et al.: Turning brain into blood: a hematopoietic fate adopted by adult neural stem cells in vivo. Science 283 (5401), 1999, 534–7. Clarke et al.: Generalized potential of adult neural stem cells. Science 288 (5471), 2000, 1660–3.

37 Mezey É.–Key S.–Vogelsang G.–Szalayova I.–Lange GD.–Crain B.: Transplanted bone marrow generates new neurons in human brains. Proc Natl Acad Sci USA 100 (3), 2003, 1364–9.

38 In vitro: az élő szervezeten kívül, laboratóriumi körülmények között, mesterséges környezetben.

39 In vivo: az élő organizmusban, szervezetben, természetes környezetben.

40 Freed et al.: Transplantation of Embryonic Dopamine Neurons for Severe Parkinson’s Disease. The New England Journal of Medicine 344, 2003, 710–9.

41 Levenberg et al.: Differentiation of human embryonic stem cells on three-dimensional polymer scaffolds. Proc Natl Acad Sci USA 100 (22), 2003, 12741–6.

42 http://www.sciencemag.org/sciencexpress/recent.shtml

43 A mitokondrium saját DNS-állománnyal rendelkező sejtszervecske, a sejt energiaraktára, a legtöbb ATP molekula (lásd nanotechnológia rész) szintézisének helye. A mitokondriális DNS eltérően a sejtmagi, kromoszomális DNS-től, anyai ágon öröklődik.

44 Lásd például Wesley Smith már idézett írását: The Transhumanists. The next great threat to human dignity. 

45 Fukuyama: Poszthumán jövendőnk, 123.

46 Lindquist, S. Presentation at the Third Multidisciplinary Workshop: Self-assembly of Peptides, proteins in Biology, Engineering and medicine. Crete, Greece, August 1–5, 2003.

47 Zhang, S.: Fabrication of novel biomaterials through molecular self-assembly. Nature Biotechnology 21 (10), 2003, 1171–8.

48 Drexler, E.: The Engines of Creation: The Coming Era of Nanotechnology. 1986, és Nanosystems, JohnWiley & Sons, 1992.

49 http://www.transhumanism.org/translations/hungarian/MagyarFAQ.htm

50 I. m., 78.

51 Az agy-gép interfészek kapcsán jó áttekintést nyújt a jelenlegi helyzetről és trendekről Mussa-Ivaldi, F. A., Miller L. E: Brain-machine interfaces: computational demands and clinical needs meet basic neuroscience. TRENDS in Neuroscience 26 (3), 2003, 329–34.

52 http://transhumanism.com/articles_more.php?id=1051_0_4_0_M

53 A jelenlegi űrtechnológiai, űrkolonizációs tervekről és kritikájukról, valamint az űrhatalmi vetélkedésekről lásd Galántai Zoltán írását „Az űrkolóniáktól a szegénynegyedekig” címmel, Beszélő, 2004. február.

54 Vinge V.: The Coming Technological Singularity. 2003. http://www.rohan.sdsu.edu/faculty/vinge/misc/singularity.html)