Gyurcsányék meg több kárt okoztak mint a kommunizmus

Gyurcsányék meg több

kárt okoztak mint a

kommunizmus

Donald Sutherland elmagyarázza az "Éhezők viadala" valódi jelentését, és hogy miért kell megértenünk az üzenetét 

12/01/2015 TheFreeThoughtProject - Új Világtudat 

Vannak emberek Hollywoodban, akik megpróbálják felébreszteni a világot - Donald Sutherland az egyik közülük. 

"Azoknak a fiataloknak, akik látják ezt a filmet, fel kell ismerniük, hogy a jövőben 'a vezetőkben való vak hit el fog pusztítani', ahogy Bruce Springsteen mondta." 

Donald Sutherland hollywoodi színész egy jókora bombát dobott a hadiipari komplexumra. Sutherlandet, aki Coriolanus Snow elnököt játssza Az Éhezők Viadala című kasszasiker mozi sorozatban, nemrég arról kérdezték, hogy miről is szól a film valójában. 

"Ha van esetleg bármilyen kérdés, hogy mi ez az allegória, akkor elmondom. Ez a mindenkori hatalom az Egyesült Államokban. Ezek a haszonlesők. A háború a profitért van. Ez nem a 'mentsük meg a világot a demokráciáért,' vagy 'a királyért és az országért'. Nem, ez baromság. Ez a felső 10 százalék profitjáért van, és a fiataloknak, akik látják ezt a filmet, fel kell ismerniük, hogy a jövőben 'a vezetőkben való vak hit el fog pusztítani', ahogy Bruce Springsteen mondta." 

Azok, akik ráébredtek a hadigépezetre, és megnézték ezeket a filmeket, vagy elolvasták a könyveket, kétségtelenül láthatják benne a mögöttes intézményellenes témát. Azonban azoknak, akik nem veszik ezt észre, érdemes megfontolnuk Sutherland szavait. 

Nem kérdés, hogy a háború nagyon kevesek nyereségét szolgálja. Valójában, ahogy a híres, kétszeres becsületrenddel kitüntetett Smedley Butler tengerészgyalogos vezérőrnagy mondta: 

"A háború egy szélhámosság. Ez mindig is így volt. Ez talán a legrégebbi, a legjövedelmezőbb, és minden bizonnyal a legnagyobb gonosz. Ez az egyetlen, ami nemzetközi kiterjedésű. Ez az egyetlen, melynek nyereségét dollárban, és veszteségét emberéletben mérik. 

A szélhámosság a legjobb leírás, úgy hiszem olyasvalami, ami az emberek többsége számára nem tűnik annak. Csak egy kis 'bizalmas' csoport tudja, hogy miről van szó. Nagyon kevesek hasznára van, és nagyon sokak rovására. A háborúból néhány ember hatalmas vagyont csinál. 

A világháborúban csak maroknyian gyűjtöttek profitot a konfliktusból. Legalább 21,000 új milliomos és milliárdos született az Egyesült Államokban a világháború alatt. A hatalmas véráldozatukat sokan az adóbevallásukban ismerték el. Hogy hány háborús milliomos hamisította az adóbevallását, senki sem tudja. 

Hány ilyen háborús milliomos vetett a vállára puskát? Hányan ástak árkot? Hányan tudták, mit jelent éhezni egy patkány fertőzte lövészárokban? 

Hányan töltöttek álmatlan, rémült éjszakákat aknák, repeszek és géppuskagolyók között? Hányan védték ki az ellenség szuronydöfését? Hányan sebesültek vagy haltak meg a csatákban?" 

Sutherland egy dologban azonban téved, mégpedig abban, hogy hány százalék húzott hasznot a háborúkból. Ez közelében sincs a 10 százaléknak, ahogy állítja. Azok, akik hasznot húztak a háborúból, ahogy Smedley Butler fentebb rámutatott, csak emberek egy apró csoportja. Az uralkodó elit. 

Ezek a fegyvegyártók, fegyverkereskedők, a bizalmas politikusok, és maga az állam. Mindenki más, akik részt vettek a háborúkban, beleértve azokat is, akik meghaltak érte, csupán gyalogok. Csupán fogaskerekek egy gépezetben, melynek egyetlen célja, hogy halált és pusztulást terjesszen. 

Kapcsolódó: 
   Titkos földalatti koncentrációs táborok, a CIA kábítószerpénzei és az "új világrend" (pokolraveluk.com) 
   Tömegverekedés Berlinben egy menekültszálláson (pestisracok.hu) 
   Világbéke, vagy világháború? (leleplezo.hu) 
   Az USA parapszichológiai hadviselési programja (rejtelyekszigete.com) 
   Belgiumban az ismeretlenek elvágtak az elektromos kábel a nemzetközi vonatközlekedés vonalon(ntv.ru) 

*** www.nemzetihirhalo.hu - feliratkozas@nemzetihirhalo.hu ***

Titkos földalatti koncentrációs táborok, a CIA kábítószerpénzei és az „új világrend“ Háttérhatalom 2011. január 08. szombat, 19:06 Összesen kb. 180 titkos földalatti bázis és koncentrációs tábor található Észak Amerika területe alatt, de továbbiak épültek Svédország, Ausztrália és több más „demokratikus“ ország területe alatt is. Lézeres „sziklaporhanyító“ technológiákkal egész földalatti kisvárosokar lehet kivájni rövid idö alatt, s ezeket sokszázkilométeres földalatti alagútrendszerekkel keresztül-kasul összekötni. A lézert használó gépek energiaigénye hatalmas, ezért nukleáris meghajtásúak. Az egész földalatti birodalmat az amerikai hadsereg „fekete projektjei“ keretein belül hozták létre kisebbrészt adófizetöi, nagyobbrészt pedig CIAs és MI6-os kábítószerpénzekböl. Igen, kábítószerpénzekböl. Mint tudjuk, nagyrészt a nyugati titkosszolgálatok uralják a világ kábítószerkereskedelmét, s évi hasznuk ebböl kb. 500 milliárd dollárra van becsülve.Többek között azért lettek ezek a titkos táborok létrehozva, hogy a világ szeme elöl lehessen majd hova dugni a kialakulóban levö diktatorikus „új világrend“ politikai foglyait. A következö információk Phil Schneidertöl, az amerikai hadsereg titkos „fekete projektjein“ dolgozó egykori geológusától és bizonyos James Casbolttól, az MI6 egyik rebellis ügynökétöl származnak. Schneidert 1996. január 7-én „megöngyilkolták“, nem sokkal azután a 1995 novemberi elöadása után, melynek tartalmára alapozva született ez a cikk is. Megtalálható itt. James Casboltról nem tudni sokat, az írásai 2006 közepe tájékán jelentek meg az interneten (pl. itt:http://www.thewatcherfiles.com/future.htm ), melyekben arra hivatkozott, hogy a publicitásuk segítségével próbálta magát védeni a „megöngyilkolása“ ellen. Casbolt írása a földalatti bázisokon elrejtett ET-kröl is szól. A két egymástól független ember a titkos földalatti bázisok hollétét, számát és kialakítási módszereit illetöen ugyanarról beszél.  Miután véget ért a hidegháború, azt gondoltuk volna, hogy ezeknek a titkos katonai földalatti bázisoknak a száma le lesz csökkentve. Sajnos épp az ellenkezöje történt. A diktatorikus „új világrend“ háttéreröi tudták, hogy ezekre még nagy szükség lesz, így a régiek mellett újak építésébe kezdtek. Különösen a földalatti koncentrációs táborok építése lendült fel a kilencvenes években! Valódi kilétük még a titkosszolgálati dezinformátorok által gyakran uralt „alternatív médiákban“ is ködösítve van. Az „új világrend“ koncentrációs táborai nem a náci koncentrációs táborok mintájára épültek, mint ahogy például az Alex Jones nevü „alternatív ügynökféreg“ ragozza a weboldalán, és gyakran midenféle körbekerített, gizes-gazos területeket mutogat tudatos megtévesztésként, hanem mélyen a föld alatt vannak! Egy ilyen helyröl gyakorlatilag lehetetlenség a szökés! A táborrendszer még valamikor 2005 tájékán elkészült, és már csak a használatra vár! Aktívvá azután válnak majd, miután színre lépett a világkormány.  Az amerikai hadsereg szakterminológiájában a „DUMB“ szónak külön jelentése van: a „Deep Underground Military Base“ kifejezés rövidítése, ami magyarul Mélységi Földalatti Katonai Bázist jelent. Schneider beszámolója szerint már 1995-ben kb. 3 titkos földalatti bázis volt több amerikai szövetségi állam alatt, s a háromból egy a nyilvánosság elöl jól elrejtett földalatti koncentrációs tábor volt. A legnagyobb és legstratégiaibb földalatti bázisok Colorado állam alatt épültek, az egyik legnagyobb ilyen bázis a denveri reptér alatt található. Schneider szerint a legnagyobb titkos börtöntábor Dél-Kalifornia alatt van, 3 kilométer hosszúságú, és mintegy 2700 zárka található benne. A földalatti táborok és bázisok finanszírozása évi kb. 500 milliárd dollárba került, és az évente megépített földalatti létesítményekböl kb. 4 koncentrációs tábor volt. A pénz kisebb részét az amerikai hadsereg „fekete projektjeire“ kiszabott pénz, nagyobb részét pedig kábítószerpénzek tették ki. Mint tudjuk, a világ kábítószerkereskedelmének kb. 90 százalékát a nyugati titkosszolgálatok uralják, különösen a CIA és az angol MI6. Az afgán heroin és a kolumbiai kokain terjesztését egyaránt. Aki erröl még nem hallott, annak ajánlott a „Drogok, sátánizmus, atomkonfliktus, Bush család“ c. terjedelmes írás elolvasása, különösen az írás második fele. A létesítményeket sokszáz, esetenként ezer kilométeres földalatti alagutak kötik össze. Naponta (egy helyen) kb. 7 kilométer hosszú alagutat tudtak „kiolvasztani“ lézeres technológiákkal, a többinek könnyen utána lehet számolni. Az alagutakban a normál kétsávos utakhoz hasonló szélességü földalatti utak lettek kialakítva. A legnagyobb bázisokat és koncentrációs táborokat pedig földalatti gyorsvasút (!) köti össze. A táborok és az alagútrendszer kb. 2-3 kilométer mélyen találhatóak. Egy komplett földalatti világ. Vagy inkább alvilág. James Casbolt 2006-os írása Schneiderétöl is sötétebb képet fest. Casbolt szerint ilyen „új világrend“-es táborok és bázisok találhatóak még Svédország alatt is (az egyik Narvik-hoz közel, a másik a Gottland sziget alatt), Svájc alatt is (az egyik közel a Mont Blanchoz), Egyiptom alatt is (nem messze a líbiai határhoz), Ausztrália alatt is (pl. a pine gap-i bázis alatt, ahonnét az Echelon müholdrendszert is müködtetik), Mexikó, Kanada és még sorolhatnám hány „demokratikus“ ország alatt. Az Észak-Amerikán kívüli táborokat jórészt egy titkos, az ENSZ-hez tartozó „kéksapkás“ katonai szervezet müködteti. Igen, az ENSZ-röl van szó, mely valójában mindig is a nemzetközi bankárok befolyása alatt állt.

Tömegverekedés Berlinben egy

menekültszálláson

Tömegverekedés robbant ki szombat este Berlinben egy menekültszálláson, a német rendőrség és a tűzoltóság nagy erőkkel vonult ki a helyszínre.

A tűzoltóság szóvivője vasárnap hajnalban közölte, hogy hét embert kellett kórházba vinni. A verekedés szombat este kezdődött. Egyelőre nem tudni, mitől szabadultak el az indulatok. A helyzet gyorsan elmérgesedett, a rendőrség tájékoztatása szerint az emberek egyebek között kézi tűzoltó készülékekkel estek egymásnak. A nagy robaj és a habfelhők pánikot keltettek, sokan kimenekültek a szabadba. A mintegy ezer menekült fele a spandaui épület előtt a hidegben várt a késő éjszakai órákig, amíg a kedélyek lecsillapultak.

A hét végén több további incidens is történt a menekültválsággal összefüggésben. Berlinben vasárnap kora délután az egykori tempelhofi repülőtér egyik hangárjában kialakított szálláson ebédosztás közben tömegverekedés kezdődött, rendőrségi adatok szerint 100-200 menedékkérő részvételével. A rendőrség nagy erőkkel vonult ki a helyszínre. A biztonsági szolgálat két munkatársa és egy menedékkérő súlyosan megsérült. Több embert őrizetbe vettek. A hangárban 2300 menedékkérőt szállásoltak el.

Szombat este a Szász-Anhalt tartománybeli Klietzben működő befogadóállomáson is nagyobb verekedés volt. A német hadsereg (Bundeswehr) menekültszállássá átalakított helyi laktanyájában történt összecsapásban öten sérültek meg. Kórházba kellett szállítani őket. A nagyjából 700 fős szálláson a rendőrség teremtett nyugalmat. Ugyancsak szombaton egy müncheni befogadóállomáson meghalt egy nő, aki a férjével és három közös gyermekükkel lakott a szálláson. A hatóságok először gyilkosságra gyanakodtak. A bajor főváros rendőrsége vasárnap közölte, hogy a kelet-európai származású menedékkérő öngyilkosságot követett el. Szintén szombaton az Alsó-Szászország tartománybeli Sankt Andreasbergben működő szálláson 150 menedékkérő verekedett össze, a goslari rendőrkapitányság közleménye szerint egyelőre ismeretlen okból. Ezt a verekedést is rendőrök közreműködésével állították le. Az összecsapásban hatan megsérültek.

Az Észak-Rajna-Vesztfália tartománybeli Düren járási rendőrkapitányság szombaton közölte, hogy tűz keletkezett a Huchem-Stammeln nevű településen működő befogadóállomáson. Két menedékkérőt füstmérgezés miatt kórházba kellett szállítani, és csonttörést szenvedett egy lakótársuk, aki a szállás egyik emeleti szobájából az ablakon keresztül próbált menekülni, és lezuhant. Egy 18 éves, marokkói származású menedékkérőt őrizetbe vettek, a gyanú szerint miatta keletkezett a tűz. Az épület lakhatatlanná vált, 37 lakóját máshol helyezték el.

Brandenburg tartományban, a Brandenburg an der Havel nevű kisvárosban egy menedékkérőket befogadó állomásnak szánt, még üres épületben keletkezett tűz, egyelőre ismeretlen okból. Nagyobb kár nem keletkezett. A Baden-Württemberg tartományi Bruchsalban még pénteken őrizetbe vettek egy 22 éves iráni menedékkérő férfit, aki – a karlsruhei rendőrkapitányság és ügyészség közös közleménye szerint – a gyanú szerint “szexuális indíttatású támadást” kísérelt meg egy 36 éves szíriai nő ellen a menedékkérőket befogadó helyi állomás zuhanyzókonténerében.

mti

Meggyanúsították Kovács Bélát, aki a

mai napig “kémkedik”

Mit vagytok úgy oda az egész egy rágalom , de ha már itt tartunk , hadd mondjam el , hogy a politikai elitünk majd minden tagja jelent valahová , mint a MOSZAD, CIA , Francia , Angol , Német titkos szolgálatoknak , vagy csak a szabadkőműves páholyának , akik továbbítják azt a titkos szolgálatoknak . De van olyan hazaáruló aki mindenkinek jelent – volt III/ III .- Ok Ilyen helyek a kádertemetők a Külügyben sok az ilyen ingyenélő !!!

Az Európai Unió intézményei elleni kémkedés bűntettének megalapozott gyanúja miatt gyanúsítottként hallgatta ki Kovács Béla (Jobbik) európai parlamenti képviselőt pénteken a Központi Nyomozó Főügyészség – közölte Keresztes Imre főügyész az MTI-vel. 

Közleménye szerint Kovács Béla a gyanúsítással szemben panasszal élt. A jobbikos politikus tagadta a terhére rótt bűncselekmény elkövetését, és érdemi védekezést terjesztett elő. A bűncselekmény büntetési tétele 2 évtől 8 évig terjedő szabadságvesztés – tette hozzá. A nyomozás határideje december 20. A minősített adatokat is tartalmazó nyomozás állásáról további tájékoztatás nem adható  – olvasható az ügyészségi közleményben.

Szikinger István, a képviselő ügyvédje a PestiSrácok.hu-nak cáfolta, hogy minősített nyomozásról lenne szó. Mint mondta, valóban vannak az ügyben minősített adatok, ettől függetlenül nyílt nyomozás folyik ügyfele ellen. Az ügyvéd leszögezte: védence nem tagadta, hogy valóban találkozott orosz, kazah, üzbég diplomatákkal, akik között hírszerzők is voltak. “Erre azonban az Alkotmányvédelmi Hivatal, amelynek ez lenne a dolga, nem hívta fel a figyelmét Kovács Bélának.” – jegyezte meg Szikinger. Kérdésünkre elmondta, hogy a paksi bővítésről, a Déli Áramlatról és más egyéb, magyar vonatkozású ügyekről beszélt a diplomatákkal. Szikinger azonban leszögezte: ügyfele nem csak beszélt, hanem kérdezett is, a magyar érdekeket szem előtt tartva. Az ügyvéd arra is felhívta a figyelmet, hogy a bűncselekmény, amivel Kovácsot meggyanúsították, csak 2014 óta van benne a Btk.-ban, a gyanúsítás azonban 2010-től való kémkedést említ, így tulajdonképpen Kovács állítólagos kémkedésének 90 százalékát akkor követte el, amikor ez még nem volt büntethető. Arra a kérdésünkre, hogy ha ilyen gyenge lábakon áll az ügyészség gyanúja, vajon az Európai Unió illetékes szerve miért adta ki a képviselő mentelmi jogát, az ügyvéd felhívta arra a figyelmet: úgy adták ki ügyfele mentelmi jogát, hogy továbbra is végezhesse a feladatát, amit a mai napig meg is tesz. “Ha úgy tetszik, az ügyészség értelmezése szerint Kovács Béla a mai napig kémkedik, hiszen most is uniós képviselőként jár el különböző országokba, és ott diplomatákkal találkozik.”

Tavaly május 15-én vált ismertté, hogy a legfőbb ügyész három nappal korábban diplomáciai úton Martin Schulz európai parlamenti elnökhöz fordult, kérve, hogy az EP függessze fel a jobbikos képviselő mentelmi jogát. A politikus ellen az Alkotmányvédelmi Hivatal 2014 áprilisában tett feljelentést, miután a polgári elhárítás figyelmét felkeltette, hogy a képviselő rendszeresen találkozik konspiratív módon orosz diplomatákkal, és havi rendszerességgel Moszkvába látogat. Kovács Béla több nyilatkozatban tagadta a kémkedés vádját. Az Európai Parlament jogi bizottsága hónapokon át vizsgálta, hogy a magyar ügyészség kérése alapján kiadható-e Kovács Béla a magyar hatóságoknak; Polt Péter legfőbb ügyészt is meghallgatták. A többi ilyen ügyhöz hasonlóan az egész folyamat zárt ajtók mögött zajlott. Kovács Béla jobbikos európai parlamenti képviselő még október közepén, amikor az EP jogi bizottsága mentelmi jogának felfüggesztését javasolta, azt mondta: örül annak, hogy lassan vége lesz az ügyének, és reméli, hogy tisztességes eljárásban lesz része.

A nemzetbiztonsági bizottság elé kerül a pilisi vadászbolt és a HM fegyvereladási ügye

Az Országgyűlés nemzetbiztonsági és honvédelmi bizottságaiban is tájékoztatást várnak a Magyar Honvédség nagytételű fegyvereladási ügyében.

Tordai Bence, a Párbeszéd Magyarországért (PM) szóvivője kedden a honvédelmi tárca szerződéseire hivatkozva azt mondta, hogy egy vadászbolt 2013-ban és 2014-ben összesen 7,5 millió forintért 1357 repülőgépről indítható éles rakétát, 83 darab repülőgépre szerelhető gépágyút, 52 légvédelmi rakétát vásárolt fel. Egy másik szerződés szerint a cég 501 helikopterről indítható páncéltörő, 57 légvédelmi, 214 levegő-levegő és 1203 darab egyéb rakétát vett, miközben megvásárolt öt darab mozgócél-felderítő lokátort is – tette hozzá.

A politikus azt mondta, ezek lejárt szavatosságú, de felújítás után működő, éles harci eszközök, amelyek bevethetőek, “mondjuk közép-afrikai diktátoroknak vagy közel keleti terrorszervezeteknek tökéletesen megfelelnek”. Tordai Bence egyúttal bejelentette: pártjuk hűtlen kezelés miatt feljelentést tesz, illetve kérdéseket intéz Simicskó István honvédelmi, Varga Mihály nemzetgazdasági és Pintér Sándor belügyminiszterhez.

Molnár Zsolt MSZP-s képviselő az MTI-nek elmondta, hogy képviselőtársa Harangozó Tamás, a honvédelmi bizottság alelnöke elsősorban az értékesítés részleteiről vár válaszokat a testület következő ülésén a Honvédelmi Minisztériumtól (HM).

A nemzetbiztonsági bizottság jövő szerdán zárt ülés keretében mások mellett a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálattól a HM fegyvereladásának nemzetbiztonsági vonatkozásaira várnak válaszokat – tette hozzá Molnár Zsolt. Hangsúlyozta: veszélyes fegyverekről van szó. Fontos kérdés, hogy azokat kinek adták el, hová kerülhettek. Ha Magyarországon maradtak is, kérdés, hogy azokat megfelelően őrzik-e – fejtette ki.

Magyarország nemzetbiztonsági szempontjából az is kiemelten fontos, hogy a Magyar Honvédség fegyverei kerülhettek-e esetleg külföldi országokba, akár bűnszervezethez, terrorszervezethez – emelte ki a bizottság elnöke.

Molnár Zsolt kitért arra, hogy az egyéb napirendi pontok mellett a székelyföldi terrorváddal kapcsolatban is tájékoztatást kérnek a magyar titkosszolgálatoktól. A romániai szervezett bűnözés és terrorizmus ellenes ügyészség (DIICOT) kedden azt jelentette be, hogy a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) egyik helyi vezetője házi készítésű bombát akart felrobbantani a román nemzeti ünnep alkalmából tartott kézdivásárhelyi rendezvényen.

Forrás: MTI

Fotó: pilisdefence.com

Kérdésem : hány hazai zsidó szervezetet fegyvereztek fel egy polgárháború kirobbantásához elég fegyverrel , hogy a hülye gojokat kikergesék a saját hazájukból !!!

Hát ezek a hazaárulások nem a mondvacsinált Kovács Béla ügyek , amik csak arra jók , hogy a felkavart közvélemény szeme láttára a tényeket elfedve lerabolják újból a kis hazánkat !!!!

Tőke Péter: Világbéke vs. Világháború
Előszó

Ha hiszik, ha nem - sajnos, mi sem hisszük -, megszületett a lehetőség a Földön a világbékére! Egy MT Keshe nevű alapítvány ugyanis kifejlesztett egy olyan új technológiát, amely minden frekvencián meg tudja zavarni, illetve blokkolni képes a kommunikációs rendszereket. Ez valami hasonló lehet ahhoz, ami atombomba robbantásakor mindent elnémít a környékén. Persze ellene már kifejlesztettek olyan szuperhálózatot, amely ilyen drámai helyzetben is működik. Több ennél a Magrav-technológiának
nevezett új rendszer, amely képes blokkolni a különféle kommunikációs módszereket nemcsak egyes régiók, hanem távoli pontok között, sőt minimális erőfeszítéssel bármelyik műholdas adatátvitelt is képes leállítani. Négy évvel ezelőtt tesztelték az új háborút megakadályozó rendszert, és fantasztikus, szinte sci-fibe illő volt az eredménye. Ha az új technológiával ,,megcéloznak" például katonai támaszpontokat, anyahajókat, akkor azok nem tudnak parancsokat és jelentéseket küldeni egymásnak. Az alkalmazási terület azonban sokkal széleskörűbb: lottek a HAARP-nak és a tudatmódosításnak, de a
drónoknak is. Az utóbbiak azok a pilóta nélküli robotrepülőgépek, amelyek képesek felderíteni, állandóan megfigyelni, majd meg is semmisíteni például a terroristákat, de az USA egyik államában már rendőri feladatokra is használni kívánják. Képzeljék csak el, hiába keringenek a bolygónk körül
a kém-műholdak, információikat nem tudják elküldeni a földi megfigyelő állomásaiknak. De ez a Magrav-tecnológia képes megszüntetni a GPS-t és a műholdas telefonálást is. Az űrbeli és
földi mágneses tér megzavarásával, átalakításával, a frekvenciák közömbösítésével éri el a kommunikációs és adatátviteli kapcsolatok megszüntetését. Keshe, a feltaláló az emberi gonoszság, a háborúk és kis országok leigázása ellen fejlesztette ki. Képzeljék csak el, milyen háborút lehet vívni
irányíthatatlan repülőgépekkel, tengeralattjárókkal, hadihajókkal rakétákkal és tankokkal - kommunikáció nélkül? Csak a gyalogság futkoshatna puskákkal, géppisztolyokkal.

Úgy gondolom, nem járok messze az igazságtól, ha azt állítom, hogy az USA-nak nincs olyan rendszere, amely képes elhárítani, sőt legyőzni egy ilyen erős és fejlett technológiát. Keshe jó
szándékát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy először az amerikai elnökhöz, Obamához fordult a világbéke megteremtése érdekében.

Idézek a leveléből:

Obama elnök, kérjük, hogy megértse ezt a változást, hadd mutassam meg, hogy a technológiánk hogyan idézheti elő ezt. Ezután kérjük a világbékét egy közös asztalnál megkötni.

Itt kell megjegyeznem, hogy az új technológiát felajánlották az amerikai kormánynak is. Az alapítvány továbbra is nyitott, és meghívja az amerikai tudósokat, működjenek együtt velük, hogy fel tudják használni a technológiát az űrhajók védelmében a világűrben.

Folytassuk Keshe Obamának küldött ajánlatával: A közvetlen technológia demonstrációjára hívjuk meg Önt és a kabinetjét, egy semleges területen, ahol az iráni elnök is jelen lehet, és ahol senki sem csal a másik kárára, hogy mindannyian megértsük az alapvető változásokat, amelyek szükségesek az emberiség érdekében. Beszéljünk egy igazi világbékéről!

A feltaláló persze óvatos, a kapcsolathoz diplomáciai segítséget is igénybe vesz, derül ki a levélbol: Belgiumban a nagykövet és a konzul a korábbi megbeszélések és levelezés alapján közvetlen
hozzáférést biztosít a további kommunikációhoz.

Az ember azt gondolná, hogy az amerikai elnök barátságosan reagál, meghívja a Fehér Házba egy italra, hogy közben mindent megbeszéjenek. Végtére is Keshe nem az oroszoknak vagy a kínaiaknak
ajánlotta fel a lehetőséget. A válasz előre borítékolható volt. Komolyan vették az alapítvány világbéke-ajánlatát, de ezt, mármint a világbékét, az emberiségre veszélyesnek ítélték.

A 2012. április 23-án kiadott "elnöki rendeletet" arról ír, hogy "rosszindulatú technológiák" alkalmazása súlyos emberjogi visszaélésekhez vezethet... (pont Obama mondja ezt?) a számítógépes és hálózati zavarok, megfigyelés stb. mind a szabad kommunikáció gátjává és befolyásolásává válhatnak, továbbá sérthetik az USA nemzetbiztonsági érdekeit.

A reagálás ellenséges és elutasító volt. Keshe barátságos közeledését ultimátumnak vették. Szerintem a világbékével előállni, sőt ,,fenyegetőzni" ha nem is valamiféle elmebetegség, de úgy is felfogható, hogy zsarolás. A derék feltaláló ugyanis a levelében utalt arra, hogy az új technológiája oda vezethet, hogy az anyahajók múzeumok lesznek a rajtuk lévő vadászgépekkel együtt, vagy a fegyvergyáraknak
hasznos termékek előállítására kellene átállnia. Elképzelem, mekkorát derült ezen Obama elnök, sőt akár még hahotázhatott is. Bár én kinézek belőle jóindulatú szomorúságot is, mivel nem tehet semmit. Hiszen ebben a mai világban senki sem a maga ura. Még egy olyan nagyhatalmú elnök sem, mint Obama. Fölötte állnak a pénzhatalom globális urai és háttérhatalmi hálózatuk, no meg az a sokféle érdek, amely Izraeltől Oroszországon át Kínáig befolyásol minden döntést. Naivitás azt hinni, hogy az USA hatalmas profitot hozó hadiiparát megszüntetik, vagy az a hadsereget, amelyik a világon a szabadságot és demokráciát keresztes lovagok háborújaként erőszakkal, vagy anélkül terjeszti, lecsökkentsék.
Lemondanak a világ csendőre szerepről? No, nem.

Világbékéről szó sem lehet (talán majd egyszer, sok generáció múlva) pont most, amikor Izrael és Irán között háborút akarnak kirobbantani, aztán ezt ,,hagyni", hogy világháborúvá eszkalálódjon? Mert ez ez egy szűk pénzhatalmi globalizációs elit érdeke? Mert hegemóniájuk terjeszkedése megállt, s nem hagyhatják felbomlani. Utolsó lehetőségük, hogy egy globális pusztítást idézzenek elő, amikor a zavarosban, az elgyengülésben, a védelmi képességek meggyengülésében, a legyőzöttekre gyakorolható ultimátumokkal és fosztogató békeszerződésekkel újabb földrészekre tehetik rá a kezüket.

Keshe ajánlata naivitás. Fogalma sincs a bonyolult erőviszonyokról, a közelgő háborúra és az ellene védekezésre fordított hatalmas kiadásokról. Arról sem, hogy a zsidó-keresztény világot
irányító háttérhatalomnak inkább a háború, és ezzel a megrekedt hatalmi dominanciájának újabb térségekre kiterjesztése a célja. Mint ahogy arról sem, hogy Eurázsia új úton kíván járni, Oroszország és Kína létrehozza, vagy már létre is hozta a hatalmi egyensúly érdekében a második védelmi szövetséget.

Az idei első félévben kialakult helyzet háborús veszélyt sejtetett, aztán nyáron ez mérséklődött. Már-már azt hittük, a béke, a józanság győz, ám szeptemberre megint a nagy háború előjelei szaporodtak. A helyzet egyre zavarosabb még az ismert világban is, ám ennél is bonyolultabb az, ami a háttérben és  titokban zajlik. Egyre kevésbé lehet pontos választ adni arra, hogy ki hová tartozik. Ráadásul a gazdasági világháború a válságaival és buborékaival már folyik.

Ebbe a zavaros, manipulált világba kívánjuk beavatni az olvasót, hogy tisztábban láthasson és tehessen valamit. Könyvünk e háborús előkészületek, és veszélyforrások feltárásával, a harcias érdekcsoportok erősödésével, mindezek hátterének leleplezésével próbálja a megbetegedett világbéke gyógyítását
elősegíteni.

Read more: http://www.leleplezo.hupont.hu/129#ixzz3tOaVzJac

  Drábik János:

Zsebünkre megy a pénzügyi

terrorizmus

Új sorozat megdöbbentő háttérinformációkkal, titkokkal

(Elsőrész)

A pénzügyi terrorizmus a szervezett magánhatalom háborúja a világ pénzrendszere és a világgazdaság egésze feletti hegemónia megszerzéséért és megtartásáért. Ezt a háborút a globális hatalmi elit folytatja azért, hogy a világ erôforrásait megszerezze a közhatalmat gyakorló struktúráktól, elsôsorban a nemzetállamoktól, hogy azokat liberalizációval, deregulációval, privatizációval és globalizációval a saját ellenôrzése alá vonja. Ily módon a termelôgazdaság és a pénzgazdaság hozama az általa működtetett pénzügyi struktúrákhoz és multinacionális cégekhez áramlik. A globális hatalmi elit így tovább tudja koncentrálni és centralizálni a saját hegemóniája alatt az emberiség vagyonát, erôforrásait.

Ebben a pénzuralmi világrendben a közgazdaság (ökonómia) helyébe a pénzgazdaság (krematisztika) lép. A pénzuralmi világrend hatalmi technikáit tágabban és szűkebben is értelmezhetjük. Tágabb értelemben a pénzuralmi rendszer azt jelenti, hogy a gazdasági élet közvetítőközege (jelrendszere), vagyis a pénzügyi szféra veszi át az uralmat az érték-elôállító termelôgazdaság felett. A szervezett magánhatalom a krematisztika rendszerében a hangsúlyt a közvetítésre, a kereskedelemre helyezi. Elsôdleges célja a pénzbôl, ha lehet a termelôgazdasági kockázatok megkerülésével, még több pénzt elôállítani. Ehhez kamatmechanizmussal működtetett hitelpénz-rendszer kialakítására van szükség. Ennek a segítségével lehet eladósítani a gazdasági élet szereplôit, az egyéntôl a vállalatokon át az államokig. A krematisztika elôfeltétele, hogy magán-ellenôrzés alá kerüljön a pénzkibocsátás és a kamatszabályozás.

A szervezett magánhatalom ezért elsőlépésként a pénz kibocsátását veszi el a szervezett közhatalomtól, az államtól, és helyezi a saját ellenôrzése alá. Ennek egyik technikája a magántulajdonban, illetve magánellenôrzés alatt álló központi bankok létrehozása, és a monetáris szuverenitás megszerzése a részükre. A másik módszer, hogy csak olyan közvetítôközeg tölthesse be a pénz funkcióját, amely a szervezett magánhatalom ellenôrzése alatt áll. Ezért a közvetítôközeg lehetôleg olyan nemesfém legyen, amelybôl csak korlátozott mennyiség áll rendelkezésre, és amelyet gondosan adagolva, folyamatosan pénzszűkét lehet elôállítani. A pénzszűke pedig lehetôvé teszi hitelmonopólium létrehozását, és magas pénzhasználati díj, vagyis kamat szedését. A nemesfém tartalékként használása lehetôvé teszi a valódi pénz bankjegyek formájában, papírpénzként történőforgalomba hozatalát. Így lehetôvé válik a nemesfémpénz-mennyiség többszörösét kitevőpapírpénz forgalomba-hozatala, a „fractional reserve" pénzrendszer elterjesztése, általánossá tétele.

A magánellenôrzés alatt álló hitelpénzrendszerre áttérés megkönnyíti a szervezett pénzhatalom számára az irányított eladósítást, és kamat formájában az értéket elôállító gazdaság hozamának a kisajátítását. A nemzetközi pénzkartell az egyes államok eladósításával arra tudja használni ezeknek az államoknak az adószedési monopóliumát, hogy segítségükkel szedje be közadó formájában a magán-kibocsátású hitelpénze után követelt kamatsarcot. Ily módon az állam, a szervezett magánhatalom ingyenes kamatjövedelem behajtójává vált. Mindehhez arra volt szükség, hogy az államok saját pénz kibocsátása helyett, amelyre a szuverén államnak joga van, a nemzetközi pénzkartellt működtetőszervezett magánhatalomtól vegyenek kölcsön olyan pénzt, amelyet maguk is kibocsáthattak volna közérdekű feladataik finanszírozásához. Az államok eladósítását megkönnyíti az erôegyensúly politikájának a kialakítása, egymással szembenálló erôközpontok létrehozása és felfegyverzése, adott esetben pedig háborúk kirobbantása.

A háború sok pénzbe kerül, amit azonnal nem lehet adó formájában ráterhelni a lakosságra. Ezért háborús készülôdés és háború viselése idején minden állam maximálisan eladósodik. A szervezett magánhatalom mint pénzkartell ezért a szembenálló táborok kialakításával óriási extraprofithoz jut, és a hitelek gondos adagolásával még azt is el tudja dönteni, hogy meddig tartson a háború, és ki kerüljön abból ki gyôztesként. Azt is meg tudja szervezni, hogy ne csak a gyôztes fizesse meg a felvett háborús hiteleket kamatostul, de a legyôzöttnek is legyen annyi gazdasági ereje, hogy fizetôképes maradjon. Neki meg kell fizetnie nagyrészt az ôt legyôzőfél adósságait is, továbbá saját adósságát, valamint a jóvátételt.

Át kell állni tehát a közpénzrendszerrôl a magánpénzrendszerre, folyamatos pénzhiánnyal fent kell tartani a hitelpénz iránti növekvőkeresletet, és oly mértékben kell növelni az egyes személyek, vállalatok és államok eladósodását, hogy az értékteremtőgazdaság hozama ahhoz a pénzkartellhez áramoljon adósságszolgálat és kamat formájában, amely értéket nem állít elô, csupán a mások által elôállított árukat, szolgáltatásokat, erôforrásokat osztja szét. Ez olyan szélsôséges vagyoni megoszláshoz vezet, amelynek aránytalan hatalmi viszonyok a következményei. Ha egy szűk érdekcsoport ellenôrizetlen túlhatalommal rendelkezik, akkor szükségszerűen megjelenik a hatalommal való visszaélés. A túl-koncentrált, túl-centralizált pénzügyi hatalommal való visszaélés gazdasági terrorizmushoz vezet. Ma már bizonyított tény, hogy a gazdasági terrorizmus a fegyveres terrorizmus pusztító hatását is felülmúlja.

Terrorizmus az, ha a küzdőfelek szándékosan vagy gondatlanul beletörôdve veszélyeztetik a harcban nem álló ártatlan személyek életét és biztonságát. A világ pénzügyi rendszerét irányító nemzetközi pénzkartell a rendelkezésére álló pénzügyi eszközökkel - eladósítással, a kamat- és a profitszivattyú működtetésével - erôszakosan uralkodik a tôle függőországokon és népeken. Az elnyomó pénzdiktatúra következtében milliók veszítették el munkahelyüket, vagyonukat, egzisztenciájukat, és kerültek a létminimum közelébe, vagy süllyedtek a mélyszegénységbe. A pénzügyi és gazdasági eszközökkel végrehajtott erôszak olyan terrorizáló világerônek bizonyult, amely a fegyveres erôszakhoz hasonlóan képes veszélyeztetni ártatlan milliók életét. Minden egyes ember legfôbb értéke a saját élete, ezért aki ezt az életet nem fegyveres erôvel, de pénzügyi, gazdasági kényszerítőeszközökkel veszélyezteti, az ugyanúgy terrorcselekményeket követ el, mint a fegyverrel és bombával harcoló terroristák. Ezt tekintjük a pénzügyi terrorizmus tágabb értelmezésének.

A pénzügyi terrorizmus csúcstechnológiája

A pénzügyi terrorizmusnak azonban van egy szűkebb értelmezése is. Ez az, amikor a legváltozatosabb csúcstechnológiák felhasználásával egyes zárt, maffiajellegű pénzügyi érdekcsoportok - az érvényes jogszabályok durva kijátszásával - a gátlástalan profitszerzés érdekében tömeges méretű pénzügyi csalásokat hajtanak végre. Ezzel sokmillió embert, számos vállalatot és magát az államot is súlyosan megkárosítják. A pénzügyi rendszer állami ellenôrzés alól való kivonása, és a pénzügyi technikákkal végrehajtott tömeges fosztogatás az elmúlt évtizedben pénzügyi eszközökkel vívott háborúvá alakult át.

A Goldman Sachs, a nemzetközi pénzkartell leghatalmasabb befektetőpénzintézete kulcsszerepet játszott a 2008-2009-es pénzügyi világválságnak a kirobbantásában, és ma már bizonyíthatóan őhúzta a legtöbb hasznot belôle. A Goldman Sachs fokozatosan monopolizálta a maga számára a New York-i tôzsde komputerizált program üzletágát. Ez tette lehetôvé, hogy ennek a pénzügyi befektetőóriásnak döntőszerepe legyen a pénzügyi összeomlás elôkészítésében, valamint abban, hogy ne álljon rendelkezésre a válság elkerüléséhez szükséges likviditás.

2008. szeptember 29. bebizonyította, hogy ha egy szűk érdekcsoport kezében túl nagy hatalom összpontosul, akkor a nagy bankok könnyedén manipulálják a tôzsdei és pénzpiaci algoritmusokat, és így a pénzügyi és gazdasági mozgásokat a tetszésük szerinti irányba tudják terelni.

Ami 2010. május 6-án történt a New York-i tôzsdén, az valójában megismételte azt, amit korábban, 2008. szeptember 29-én már megtapasztalhattunk. 2008 ôszén hallgatta ki az Egyesült Államok Kongresszusa a Goldman Sachs felelôs vezetôit. Az amerikai törvényhozás szeptember 29-én szavazott arról, hogy a monopóliumellenes törvény alapján kisebb egységekre oszlassa fel azokat bankokat, amelyek „túl nagyok ahhoz, hogy csôdbe menjenek". A Wall Street irányítói nyomást akartak gyakorolni a színfalak mögül a közhatalom képviselôire, ezért a New York-i tôzsde fennállása óta a legnagyobb zuhanást érte el, amikor mindössze tíz perc leforgása alatt az index 700 pontot csökkent. Az amerikai törvényhozók ezen a napon nem szavazták meg az elsőbankmentőcsomagot, mire a pénzpiac napi 778 pontos zuhanással válaszolt. A félelemkeltés sikerült, mert a Kongresszus pánikba esve végül is elfogadta a tervezett bankmentőcsomagot. Az átlag amerikaiak közcélt szolgáló adóbefizetéseibôl átcsoportosítottak több trillió dollárt (egy trillió itt ezer milliárdot jelent) egy olyan idôpontban, amikor minden egyes dollárra szükség volt ahhoz, hogy működôképessé tegyék a megbénult gazdaságot. A gazdaság élénkítése helyett a pénzügyi spekulánsokhoz került a közpénz, pontosan azoknak a zsebébe, akik a pénzügyi összeomlást okozták, és akik ebbôl a katasztrófából óriási méretű profitra tettek szert.

A jól irányított, precíziós, magas frekvenciájú technikával végrehajtott pénzügyi támadás megmutatta a közhatalom képviselôinek - a washingtoni Kongresszus tagjainak -, hogy ki az igazi úr, ki a hatalom legfôbb birtokosa a mai Amerikában. Ma már a pénzpiaci tranzakciók 70%-át ilyen magas frekvenciájú kereskedelmi programok, vagyis komputer algoritmusok irányítják. A Goldman Sachs, amely monopolizálta a maga számára ezeket a programokat, tetszés szerint tudja elôidézni a tôzsdei árfolyamok szárnyalását vagy összeomlását. A Goldman Sachs, a Wall Streetnek ez a „vezénylőtábornoka", az elektronikusan programozott kereskedés monopóliumával ténylegesen egy pénzügyi tömegpusztító fegyverhez jutott a New York-i tôzsdén. A Wall Street Bonaparte Napóleonja, a Goldman Sachs 2010. május 6-án valójában a közhatalmat képviselőtörvényhozóknak szegezte pénzügyi tömegpusztító fegyverét, hogy engedelmességre kényszerítse ôket.

David DeGraw kidolgozott olyan „double-auction market-making" technológiát, amelyre a magas frekvenciájú kereskedésre vonatkozó HFT szabadalmak sorában 1996 óta 132-szer hivatkoztak. Ezért elgondolkodtató, hogy „High Frequency Financial Terrorism, Wall Street Bankster's Maintain Death Grip on United States" (Magas frekvenciájú pénzügyi terrorizmus, a Wall Street bankárgengszterei tovább fojtogatják az Egyesült Államokat, 2010. május 11.) című írásában ez a szakember azt állítja: a Goldman Sachs, a JP Morgan és társai egyszerűen kikapcsolták a komputer kereskedési programok „buys" (vételi) részét, és mesterségesen elôidézték a tôzsde összeomlását. Amikor tiszta lett a levegô, egyértelművé vált, hogy a politikusok nem fogják feldarabolni a „túlságosan nagy ahhoz, hogy csôdbe menjen" bankokat. Ekkor valamennyi eladási részt kikapcsolták a komputer programokból, és a tôzsde azonnal visszatért a normális üzemmódhoz.

Ezt DeGraw „Manchurian Candidate piacnak" nevezte, arra célozva, hogy úgy viselkedik, mint egy programozott agyú bérgyilkos, amely biorobotként végrehajtja az adott parancsot, ha elhangzik a titkos kód, amely beindítja az agyba beépített programot. Ily módon a Wall Street tetszése szerint tudja az általa kívánt irányba terelni a továbbra is piacnak nevezett, de robotként működőtôzsdét. Az átlagemberek milliói pedig azt hallják a tömegtájékoztatási eszközökön keresztül, hogy ezt az összeomlást nem a Wall Street pénzügyi terroristái idézték elô, hanem az ún. „piac" öntörvényű mozgásában beálló rejtélyes zavar okozta a katasztrófát.

A következőnapon a washingtoni Szenátus 61-33 arányban elutasította a túl nagy bankok felosztására vonatkozó törvényjavaslatot, továbbá megszületett az a megállapodás is, amelynek értelmében a központi bankra, a FED-re vonatkozó törvénybôl törölték a számviteli nyilvántartás ellenôrzésére vonatkozó rendelkezéseket. A Goldman Sachs képviselôi megkezdték a tárgyalást az Egyesült Államok Értékpapír- és Tôzsdefelügyelet Bizottsága illetékeseivel egyesség megkötésére az ellenük indított ügyben. A Goldman ezúttal is sikeresnek bizonyult, bizonyítva, hogy a rekordméretű pénzügyi csalások kifizetôdnek. A pénzkartell részérôl 2010 januárjában volt egy harmadik, kisebb támadás is. Obama elnök sajtóértekezleten jelentette be, hogy támogatja a FED korábbi elnökérôl, Paul Volckerrôl elnevezett Volcker-Rule-t (Volcker szabály), amely erôteljesen korlátozta volna a magas frekvenciájú komputer programokkal végrehajtott kereskedést. Ekkor a tôzsde-index mindössze 430 ponttal csökkent. Utána már egy szó sem esett a Volcker-Rule-ról, és maga Obama sem tett róla többé említést.

Az elmondottak lényege az, hogy egy már viszonylag jól lokalizálható pénzügyi terrorista hálózat - a globális hatalmi elit kezében lévőpénzkartell - vette át az Egyesült Államok pénzrendszerének irányítását. Az amerikai társadalom túlnyomó többsége ma már ennek a pénzügyi terrorista hálózat túszának tekinthetô. A pénz- és korporációs oligarchia gondoskodott arról, hogy a politikusokat érdekeltté tegye ezekben a nagystílű pénzügyi szélhámosságokban. Ha a pénzügyi terroristák valamiért nem tudják érvényesíteni akaratukat, akkor rendelkeznek akkora hatalommal, hogy óriási nyomást gyakoroljanak a társadalomra, és milliók életét keserítsék meg néhány perc alatt. Az általuk beindított pénzügyi világválság nyomán egyedül Amerikában 50 millióan élnek a szegénységi szint alatt vagy annak közelében. 30 millió munkaképes Amerikainak nincs munkája. Eddig ötmillió amerikai család ment csôdbe, és számuk várhatóan 15 millióra növekszik 2014-ben. Az amerikai gyerekek 50%-a élelmiszerjegyeken nőfel.

Az egyes tagállamokban rekordmagasságúra növekedett a költségvetési hiány, és az Egyesült Államok eladósodottsága miatt megszorításokra kell számítani. Mindez minden rekordot túlszárnyaló profitot és sokmillió dolláros bónuszokat jelentett a pénz- és korporációs oligarchia vezetőcsoportjai számára. Az átlag terroristák rögtönzött házi bombái helyett a pénzkartell CDO-kat (Collateralised Debt Obligation, fedezettel ellátott adóskötelezettség) használ. A pénzkartellnek nincsenek precíziós lézersugárral irányított rakétái, vannak viszont a magas frekvenciájú kereskedéshez hipermodern komputerprogramjai. Tömegpusztító fegyverei sincsenek, vannak viszont fegyverként bevethetőderivatívái. Tudomásul kell vennünk, hogy vannak toxikus, erôsen mérgezőpénzügyi eszközei, és olyan adósságbombái, amelyeket készen tart a bevetésre az amerikai lakosság ellen, ha egyszer valóban megindul a gazdaság növekedése. A fôhatalmat gyakorló pénz- és korporációs oligarchia nukleáris arzenálja több száztrillió titkos derivátumból és rejtett adósságbombából áll. Ezek a bombák már ketyegnek, és arra várnak, hogy a hatalomra jutott pénzkartell tetszés szerinti idôpontban bevesse ôket.

A pénzügyi és gazdasági terrorizmus visszaszorításához elengedhetetlenül szükséges a könyvvizsgáló cégek felelôsségének növelése. Az egyes vállalatok mérlegét készítô, illetve átvilágító könyvvizsgáló cégek azonban névtelenek akarnak maradni. Arra hivatkoznak, hogy ha nyíltan vállalják önmagukat, és közreadják adataikat, akkor kiszolgáltatják magukat a terroristáknak. A 2008-ban bekövetkezett pénzügyi összeomlás és gazdasági válság azonban arra késztette a PCAOB-t, a Public Company Accounting Overside Boardot, hogy kezdeményezze a könyvvizsgálati tevékenység átláthatóságának növelését, és a számviteli nyilvántartásokat és a vállalati mérlegek elkészítését körülvevőtitkolódzás enyhítését. Az ellenállás odáig ment, hogy az egyik legtekintélyesebb könyvvizsgáló cég vezetôje 2009 ôszén levelet írt az említett szabályozó hatóságnak, amelyben azt állította, hogy a hatóság által kért adatok nyilvánosságra hozatala, vagyis az, hogy az auditáló cégek írják alá jelentéseiket, a belföldi és a nemzetközi terrorizmus célpontjaivá tenné e cégeket. A levél írója, Paul Rohan odáig ment, hogy akár emberrablással vagy a mérlegkészítőszemély elrablásával is számolni kell.

Ennek a hisztérikus félelemkeltésnek az a célja, hogy a könyvvizsgáló és mérlegkészítőcégek ezt a fontos közérdeket szolgáló tevékenységüket a nyilvánosság elôl gondosan elrejtôzve, tetszésük szerint folytathassák. El akarják kerülni, hogy a pénzügyi átvilágítást végzőcégeknek és munkatársaiknak az adatai nyilvántartásba legyenek véve, ha az általuk készített dokumentumokról kiderül, hogy azok pontatlanul vagy szándékosan meghamisítva készültek. Európában már ez a norma, de az Egyesült Államokban ezt nem akarják bevezetni. Ha nem sikerül ezt a fontos tevékenységet a nyilvánosság nyomása alá helyezni, akkor az továbbra is lehetôvé teszi a pénzügyi és gazdasági hatalommal való visszaélést, a számonkérés és a felelôsségre vonás lehetôsége nélkül.

Kevin D. Freeman Pentagon számára készített jelentése nyomán a pénzügyi terrorizmusnak egy egészen más fajtája is a közéleti vita tárgya lett. A szerzőszerint a törékeny és fenntarthatatlan pénzügyi pálya, kombinálva homályos globális kereskedelmi gyakorlattal, könnyen kihasználható lehetôséget nyújtott a pénzügyi terrorizmus számára 2007-2008-ban. Több rendkívülinek mondható esemény a nemzetközi kereskedelemben, például a nyersolaj árának a szélsôséges megemelkedése, normális körülmények esetén nem szokott elôfordulni. Az Egyesült Államok vonatkozásában már kellôen megalapozza a kételyeket az amerikai pénzügyi intézményeknél bekövetkezett nagymértékű hirtelen zuhanás és óriási mennyiségű pénz eltűnése a piacokról rövid időalatt más rendellenességgel együtt.

Kevin Freeman Pentagonnak készített jelentése nem kíméli Amerikát. Behatóan foglalkozik az Egyesült Államok pénzügyi politikájának fogyatékosságaival, kormányzati intézményeinek felelôtlen döntéseivel, és a nyomukban elôálló eseményekkel. A jelentés három hipotézist fogalmaz meg, amely abból indul ki, hogy az Egyesült Államok az elôzőbekezdésben ismertetett okok miatt könnyen válhatott a pénzügyi terrorizmus célpontjává. A legtöbb olyan magyarázat, amelyeket lekezelôen összeesküvési elméletnek szoktak nevezni, bizonyíthatóan tartalmazhat késôbb igaznak bizonyult állításokat.

Mata Harley, aki az egyik legolvasottabb amerikai blognak, a „Flopping Aces"-nek („Sikertelen Aduk") a belsőmunkatársa, alapos elemzésben válaszolt a Freeman által készített jelentésre. Elsôként a kôolaj árának manipulálását vizsgálta meg (amelyet spekulációs fegyverként alkalmaztak) a „2008 Financial Terrorism - Conspiracy or Part of The Perfect Storm?" című tanulmányában, amely 2011. március 4-én már olvasható volt az Interneten. Normális feltételek között egy pénzügyi-gazdasági szereplőa hozam maximálására törekszik. Ennek érdekében lelassítja az áremelkedést, hogy így elhárítsa a gyanút, és minimalizálja a keresletre gyakorolt negatív hatásokat. Az áraknak a hirtelen kiugró megemelése ezért olyan szándékot jelez, hogy bizonyos érdekelt csoportok gazdasági fegyverként kívánják bevetni a kôolaj árának a szembeszökőfelhajtását. Az elsőszakasz célja az volt, hogy elég többletvagyon - likvid pénzeszköz - álljon rendelkezésre a második szakasz beindításához, a piacokon koordináltan, egy idôben végrehajtott „bear raids" tranzakciók finanszírozásához.

(A teljes cikk a Leleplező 2011/2 számában)

Read more: http://www.leleplezo.hupont.hu/71/a-penzugyi-terrorizmus-i-a-zsebunkre#ixzz3tOb7P3Om

Drábik János

A pénzügyi terrorizmus II.

(Részletek az izgalmas, rendkívüli tanulmányból:)

Matt Taibbi, aki a jelek szerint elvi alapokon elkötelezte magát a szerencsejáték kaszinóvá átalakított pénzrendszer visszásságainak a feltárására, érezhető méltatlankodással állapítja meg 2011. március 3-án közzétett írásában, hogy senkit se vontak felelősségre a Wall Street nagyobb bankjainak és befektető pénzintézeteinek a vezetői közül. Az már bizonyított tény, hogy a Wall Street játszotta a főszerepet azokban a pénzügyi botrányokban, amelyek következtében sokmillió amerikai szegényedett el, és nem milliárdok, hanem több trillió dollár értékű vagyon semmisült meg. (1 trillió itt 1000 milliárddal egyenlő.) A sokáig köztiszteletben álló és nagy tekintélynek örvendő Bernard Madoff kivételével, aki piramisjátékával magukat a szuper-gazdagokat rövidítette meg, senki nem került börtönbe. Azok a bankelnökök, vezérigazgatók, felügyelő bizottsági tagok, akik egy egész pénzügyi iparágat felölelő csalássorozat kiagyalói és végrehajtói voltak, s akik tömegesen hamis minősítést adtak a csalásra kitalált, jelzáloggal fedezett értékpapíroknak, eddig megúszták minden felelősségre vonás nélkül.

  

Ma már ismertek e világméretű csalássorozat főszereplőinek, a Wall Street meghatározó cégeinek a nevei: American International Group, AIG, Goldman Sachs, Lehman Borthers, JP Morga Chase, Bank of America és a Morgan Stanley. A felsorolt cégek közvetlenül is részt vettek egy alaposan átgondolt pénzügyi csalási sorozatban. A Lehman Borthers sok milliárd dollár kölcsönt eltitkolt a befektetői előtt. A Bank of America valótlanságokat állított a kifizetett milliárdos bonuszokról, a fizetésen felül juttatott rendkívüli osztalékokról és jutalmakról. A Goldman Sachs elhallgatta az ügyfelei előtt, hogy miként hozta létre első kibocsátásra azokat az értékpapírokat, amelyekről kezdettől fogva tudta, hogy értéktelenek, és csak veszteni lehet rajtuk, mert fedezetük a toxikusnak számító másodlagos jelzáloghitelekből kerül ki. Ennek ellenére jó befektetésként tömegesen adta el ügyfeleinek. (...)

A pénzügyi terrorizmus mega-hőstette

2010-ben a pénzügyi szektor kimentésére fordított összegek már elérték a 8,5 trillió dollárt. Nyolc hónapra rá ez az összeg megháromszorozódott. Ötven olyan bankmentő és gazdaságélénkítő programot indított be a Bush és az Obama kormányzat a Federal Reserve irányításával, amelyek az Egyesült Államok történetének legnagyobb vagyonátcsoportosítását jelentik. A Lehman Brothers szándékos csődbevitelét találták a Pénzkartell legfőbb irányítói olyan félelmetes eszköznek, amellyel a legegyszerűbb módon tudták kicsikarni több trillió dolláros vagyon átengedését a maguk számára bankmentő állami támogatás formájában. A világ hét évvel a WTC tornyainak az összeomlása után tanúja lehetett egy még hatalmasabb torony, az amerikai pénzügyi piramis összeomlásának. Az Egyesült Államok pénzrendszerét évtizedeken át építették, de a pénzügyi terroristáknak elegendő volt néhány hét az összeomlasztásához. Az amerikai tőzsde szárnyalt, amikor bombák hulltak Bagdadra és Belgrádra. A Pénzkartell óriási haszonhoz jutott, amikor csődbe vitte Oroszország monetáris és fiskális rendszerét. A Pénzkartell soha nem látott mértékben gazdagodott, miközben megtámadta Irakot, majd Afganisztánt, és nyomás alá helyezte Iránt.

Akik kritikus szemmel követik nyomon a fejleményeket, a Pénzkartell tagjait nem tekintik igazi amerikaiaknak, hanem olyan érdekcsoport tagjainak, akiket csak a minél gyorsabb meggazdagodás érdekel. Ez a viszonylag kis létszámú réteg csillagászati jövedelemhez jutott, miközben az amerikaiak többsége már nem tudta úgy ellátni családját és egyetemre küldeni gyermekeit, ahogy azt a 1960-as és 1970-es években még megtehette. A Pénzkartell felvásárolta magának a tömegtájékoztatási intézményeket, és hegemóniáját kiterjesztette az amerikai kormányzat szinte minden területére. E pénzoligarchák büszkék voltak arra, hogy a pénzügyi szektor működését tetszés szerint tudták átalakítani, és hogy a világ pénzrendszerének működését Henry Paulson pénzügyminiszter, Alan Greenspan, majd Bern Bernanke, FED kormányzók és Maurice Greenberg az AIG vezetője szabályozhatta meghitt bizalmas találkozókon. Ők építették fel a Pénzkartellnek azt a világát, ahol olyan természetes és jogi személyek voltak a főszereplők, mint a Lehman Brothers, a Merrill Lynch, a Goldman Sachs, illetve Marc Rich, Michael Milken, Andrew Fastow, George Soros és társaik. (...)

A világválság új mélypontja várható 2011 őszén

Az egyik tekintélyes európai gondolati műhely, a LEAP (Laboratoire européen d'Anticipation Politique), amely Global Europe Anticipation Bulletin (GEAB) címmel rendszeres elemzéseket tesz közzé 1997-től az európai helyzet és a világpolitika várható fejleményeiről, 2011. május 16-i közleményében (GEAB N°55) megismételte szerkesztőinek azt a korábbi álláspontját, hogy 2011 második felében a világrendszer globális válsága újabb kritikus ponthoz érkezik. A szerzők megemlítik, hogy 2008. februárjában már jelezték, hogy 2008. szeptemberében mély válság robban ki az Egyesült Államokban. Ugyanez az elemző csoport állítja most, hogy a világgazdaság, a globális pénzügyi és monetáris rendszer nagyon komoly méretű megbénulásával, esetleg összeomlásával kell számolni. Ennek a válságnak a méreteihez képest az, ami 2008 őszén történt, csak előkészítő eseménynek, „simple detonator"-nak, a hatalmas pénzügyi, gazdasági robbanást kiváltó oknak tekinthető.

A szakértői csoport úgy látja, hogy júliusra már mindazok a kondicionáló feltételek jelen vannak a világ pénzügyi és gazdasági rendszerében, amelyek ehhez a világcivilizáció irányát megváltoztató válsághoz szükségesek. Az emberiség hónapok óta már tanúja lehetett azoknak a geopolitikai, gazdasági és pénzügyi sokkhatásoknak, amelyek mind e robbanásszerű változás irányába mutatnak. Egyidejűleg a nemzetközi rendszer egész struktúrája oly mértékben meggyengült, a régi érdekstruktúrák gyors ütemben bomlanak fel, miközben hasonló tempóban új érdekérvényesítő csoportok és erőközpontok jönnek létre. A bekövetkezett változások arra utalnak, hogy nincs többé remény egy tartós világméretű gazdasági felépüléshez, mert a világgazdaság Euro-Atlanti régiója oly mértékben eladósodott, beleértve a legfontosabb centrum-országot, az Egyesült Államokat is, amelyre eddig a világtörténelemben nem volt példa.

A LEAP szakértői szerint az általános civilizációs válság kiváltója és katalizátora a nemzetközi pénzügyi rendszer összeomlása lesz, illetve egy olyan nemzetközi pénzügyi káosz, amelyet csak elmélyített a Japánt ért tragédia, illetve az, hogy az Egyesült Államok képtelennek bizonyult csillagászati deficitjének a jelentős csökkentésére. A „Quantative Easing"-nek, QE2-neknevezett likviditást növelő program kudarca, amelynek keretében a központi bank szerepét betöltő magán-Pénzkartell, a FED, sok százmilliárd dollár fedezetlen pénzzel árasztotta el az Egyesült Államok pénzügyi szektorát és termelőgazdaságát, hogy biztosítsa a működésüket. Ez a kudarc annak a korszaknak a végét jelenti, amikor az amerikai dollár, az Egyesült Államok nemzeti valutája egyben a világgazdaság tartalék valutája volt, és betölthette a világpénz szerepét. A korábbi időszakokban, amikor elsősorban a világgazdaság perifériáin törtek ki a válságok, a dollár volt az a pénz, ahová menekülni lehetett. 2011. júliusa óta a dollár egyértelműen a világ és az Egyesült Államok problémáinak a megoldását akadályozó legfőbb fenyegetéssé vált.

  

Izland pénzügyi csődjének okai és tanulságai

A reykjaviki kormány úgy érezte, nincs más választása, bele kell egyeznie London és Hága hat milliárd dollár összegű kárpótlásába, amely tizenöt éven át részletekben fizetendő. Ez azt jelenti, hogy a háromszázezer fő lakosságú Izland minden polgára köteles húszezer dollárt megfizetni a brit és a holland kormánynak. A reykjaviki kormány azt mondta az izlandiaknak, nincs más választás, mint elfogadni ezt a megállapodást, vagy pedig tudomásul venni, hogy Izlandot kizárják a globális pénzügyi rendszerből, az Izlandi állampapírokat leminősítik a bóvli kötvények sorába, és a Nemzetközi Valutaalap beszűnteti a kölcsönök folyósítását.

A választópolgárok 25%-ának az aláírásával az izlandiak azonban kitartóan követelték a kormánytól a megállapodás elutasítását. Ólafur Ragnar Grímsson államelnök válaszként nem írta alá a parlament által korábban jóváhagyott megállapodást, és helyette népszavazás megtartását kezdeményezte. A népszavazás pedig óriási többséggel végérvényesen elutasította a megállapodást.

A politikai elit tehát azt közölte az adófizetőkkel, hogy viselniük kell a magánbankok magánpénzemberei által hozott hibás döntések következményeit tekintet nélkül arra, hogy ezek milyen óriási összegekre rúgnak. Mert ha ezt nem teszik, akkor még súlyosabb gazdasági következményekkel kell számolniuk. Az izlandi polgároknak azonban más volt a véleményük. Első ízben fordult elő, hogy egy felháborodott lakosság egy kis országban keményen elutasította a pénzügyi és politikai hatalom diktátumát. Ez magyarázza a brit és a holland kormány sietségét, amikor elítélte az izlandiakat azért a merészségükért, hogy demokratikus jogaikat használva, maguk döntsenek arról, mi a valódi pénzügyi és gazdasági érdeke hazájuknak.

London és Hága határidőt szabott Reykjaviknak a válaszadásra 2011. június 11-én. Ha Izland a következő három hónapon belül nem fizeti vissza a négymilliárd eurót, amely összeget az Landsbankinál működő Icesave-Fond annak idején a brit és a holland befektetőktől összegyűjtött, vagy ugyanezen idő alatt nem kezdi meg legalább az adósság törlesztését, akkor Nagy-Britannia és Hollandia bepereli Izland államát. Már említettük, hogy az Izlandi lakosság már két népszavazáson is nagy többséggel úgy döntött, hogy meg kell tagadni ennek az adósságnak a visszafizetését, és el kell utasítani London és Hága követelését.

(...)

Izland tehát nem olyan megszorító intézkedéseket hozott, amilyeneket az 1970-től 1990-ig terjedő időszakban csődbe jutott harmadik világbeli országok a Nemzetközi Valutaalap követelésére hoztak, és amelyek az egyre növekvő eladósodás zsákutcájába juttatták ezeket az államokat. Az Althing tehát fel merte vállalni, hogy megváltoztassa a pénzuralmi világrendben érvényes pénzügyi szokásokat. Forradalmi tettnek számít, hogy Izland nemzetgazdasága teljesítőképességétől tette függővé azt, hogy visszafizesse Nagy-Britanniának és Hollandiának privatizált magánbankjai spekulációs ügyleteiből keletkezett adósságot. Erről így rendelkezik az elfogadott törvény:

„A megállapodások felülvizsgálatához szükséges előfeltételek kiértékelésénél számításba kell venni a nemzetgazdaság és a kormány pénzügyi helyzetét, bármely időpontban, és ebben a vonatkozásban különös figyelmet kell fordítani a külföldi valutákkal kapcsolatos ügyletekre, az átváltási arányok fejleményeire, a fizetési mérlegre, a gazdasági növekedésre, a nemzeti össztermékben előálló változásokra, valamint a népesség méreteire és foglalkoztatására."

Az Althing javaslatát az Icesave Bank adósság rendezésre London és Hága azzal utasította el szenvedélyesen, hogy ez „elképzelhetetlen". Erre viszont Reykjavik azt válaszolta, akkor nem fizetünk, és forduljanak bírósághoz. E sorok írásakor, 2011 augusztusában, itt tart az ügy.

(...)

Elkerülhetetlen a jelenlegi pénzrendszer összeomlása

Franz Hörmann, a bécsi Közgazdasági Egyetem tanára szerint a jelenlegi kamatozó hitelpénzrendszer intézményesített csalási modell. Ehhez hozzátehetjük, hogy e modell fehérgalléros bűnőzöknek minősíthető működtetői a világgazdaság túlnyomó részében kisajátították maguknak a hitel útján történő pénzteremtést. A bécsi egyetemi tanár a globális pénzpiac hamarosan bekövetkező összeomlásával számol, amely méreteiben tízszeresen is felülmúlhatja a 2008-ban kirobbant válságot. Az alapvető változás nagy valószínűséggel az Egyesült Államokból indul ki. 2011-ben már 44 millió amerikai élt élelmiszersegélyen, és egyre többen költöznek olyan városszéli viskó-városokba, ahol nem kell lakbért fizetni. Azok is, akiknek az évi jövedelme 80 és 120 ezer dollár között mozog, már nem tudnak ebből tisztességesen megélni. Ha ezek az amerikaiak megszerveznék önmagukat, és elhatároznák, többé nem veszik igénybe ezt a fajta pénzt és nem a jelenlegi formájában végeznek munkát a jövőben, akkor már gyökeres fordulatra kerülne sor.

Azoknak, akik ma munkát vállalnak, mert úgy hiszik, hogy dolgozniuk kell azért, hogy pénzt keressenek, azonnal abba kellene hagyniuk ezt a fajta munkát, és csatlakozniuk kellene azokhoz, akik ma munkanélküliek. Az a fontos, hogy minél előbb új termelési kapcsolatrendszert, kereslet-és kínálati viszonyokat hozzanak létre. A fennálló jogrendszertől és pénzrendszertől teljesen függetlenül csak azzal kellene foglalkozniuk, amit ők határoznak el, ők tartanak szükségesnek és jónak. Ennek a vállalkozásnak a tulajdonosai maguk is aktívan részt vennének ennek az új rendszernek a működtetésében. Akik a jelenlegi gazdaság eszközrendszerét kitalálták és működtetik, mindig azok fölé kerekednek, akik nem tartoznak a beavatott bennfentesek közé. Mivel mindig övék volt a nagyobb piaci erő és az információs fölény, ezért a társadalom többségét eleve előre programozott vesztesnek tekinthetjük. Soha nem volt reális esélyük a nyerésre.

Az első olvasásra furcsának tűnő javaslatát Hörmann ('Crash der Weltweiten Börsen im August 2011 erwartet'- 'A világ tözsdéinek az összeomlása várható 2011 augusztusában') azzal támasztja alá a The Intelligence-nak adott intejújában, hogy „egy meztelen embernek nem lehet a zsebébe nyúlni és kirabolni". Ha a jelenlegi pénzrendszer prognosztizált méretű összeomlása csakugyan bekövetkezik, akkor nem lesznek többé bankok. Feltehetően a kényszer-kisajátítások is megszűnnek, mert az európai polgárok nem fogják ezt többé megengedni. Az embereknek tehát össze kellene fogniuk, és egy új életmódot kellene kialakítaniuk. Ehhez Hörmann alaposan átgondolt megoldásokkal kíván hozzájárulni, mert meggyőződése szerint a jövő az egymással a teljes egyenjogúság alapján együttműködő csoportok összefogásán múlik. Ezeket az alulról szerveződő csoportokat a közös érdekek és kölcsönös előnyök tartják össze, és nem a demokrácia, hanem az ókori Athén történelméből ismert demarchia szabályai szerint működnének. Ebben a rendszerben a vezetőket nem választották, hanem az irányítók sorshúzással nyerték el meghatározott időre tisztségeiket.

Hörmann arra számít, hogy amikor a jelenlegi pénzrendszer összeomlik, a jogrendszer is felbomlik. A bankok, mint intézmények, ezt az összeomlást nem élik túl. A bankrendszernek nem lesz többé lehetősége arra, hogy az emberek tulajdonát kisajátítsa. Ez politikailag ugyanis már nem lesz keresztülvihető. Ha mégis ehhez az eszközhöz nyúlnának, akkor Európa-szerte lángolni fognak az utcák. Nem kell másra gondolni, csak hogy Párizsban mi történt néhány éve, és mi történik ma Görögországban. (...)

A pénzügyi terrorizmus elleni védekezéshez nyújthat segítséget az alternatív pénzeszközök létrehozása és működtetése technikáinak a megismerése. Az egyik ilyen legfontosabb alternatíva a duális pénzrendszer meghonosítása, amely már számos országban sikeresnek bizonyult. Ezért szóltunk Bernard Lieater és munkatársai e téren elért eredményeiről. Magyarország is megtette már az első lépéseket a duális pénzrendszer létrehozására. Varga István, Vezér-Szörényi László, Szalay Zsuzsanna, Perkovátz Tamás, Léhmann György és más szakemberek, valamint a létrehozandó Új Pénz Alapítvány segítheti a magyar lakosságot is a jelenlegi fosztogató pénzrendszer elleni védekezésben.

A pénzügyi terrorizmus megszüntetéséhez nem a globalizmust kell felszámolni, hanem azt a pénzuralmi világrendet, amelynek segítségével az államok feletti Pénzkartell diktatórikus hatalmat gyakorol az emberiség felett. A globalizáció nem azonos az emberiség egészére rákényszerített és kamatmechanizmussal működtetett hitelpénzrendszerrel. A globalizáció valójában azt jelenti, hogy nincs többé elszigetelhető lokalizált gazdaság és gazdaságpolitika. Az emberiségnek egyetlen élő környezete és termelési helye van, a Föld nevű bolygó, amelyen valójában egyetlen nagy nemzet él, az egész emberiség nagy családja. A világot ma irányító hatalmi elittel csupán azt kell megértetni, hogy a jelenlegi pénzrendszer eltörlésével elveszítenek ugyan néhány előnyös dolgot, de azoknak a többsége csak számokból, papírokból és elektronikus jelekből állt. Ha viszont az egész emberiség együtt tud működni, akkor meg lehet alkotni az életnek egy új formáját, amelyben mindenki megtarthatja munkájának és életének teljesítményét, és senki nem halmozhat fel mások munkájából túlzottan nagy vagyont, amely lehetővé teszi a hatalom megszerzését és a hatalommal való visszaélést. Ez az új civilizáció lenne a harmonikus világrend, ahol csak természetes személynek lehet vagyona és vagyonának mértéke élete teljesítményétől függ. Minden más az emberiség közös öröksége.

(A tanulmány teljes szüvege a Leleplező 2011/3 új számában olvasható!)

Read more: http://www.leleplezo.hupont.hu/77/a-penzugyi-terrorizmus-ii-drabik-janos#ixzz3tObjePzh

Drábik János: A pénzkartell hódító

háborúja

A pénzügyi terrorizmus III. Egy láthatlan karmester vezényli a hitelminősítőket, a spekuláns tőkét, az óriásbankokat, a nagybefektetőket és a picot. Nem tudni, hogy Soros György kiket és hogyan irányít, de ő a kulcsfigura? (...)

Soros György és az Európai Unió válsága

Ismert tény, hogy a 2007-2008-as pénzügyi válság nyomán a Soros Fund Management vagyonkezelő pénzintézet tovább gyarapította az általa kezelt vagyont, miközben a vetélytársak óriási összegeket buktak. Egyedül 2008-ban 1,1 milliárd dollárral sikerült Soros Györgynek a magánvagyonát gyarapítania. A befektetőbankárnak az a véleménye, hogy egy erős és egységes közép-európai hatalom hiánya miatt a jelenlegi pénzügyi válság súlyosabb kimenetelű lehet, mint amilyen a Lehman Brothers világcég 2008. szeptember 15-i összeomlása után következett. Soros kijelentette: „Igen nagy az esély arra, hogy ez a válság súlyosabb kimenetelű legyen, mint a Lehman Brothers bukása nyomán bekövetkezett válság. Ezért is jelent komoly problémát. Szükség van a válságra, hogy Európában kialakuljon a központi hatalom iránti igény és közös akarat. Azonban azt még nem lehet tudni, hogy mit fog tenni ez a központi hatalom." (Olvasható a New York Times 2011. szeptember 6-i számában)

Hozzátette még, hogy Európának három hiányzó tényezőre van sürgősen szüksége: központi hatalomra, euró-kötvényekre és egy kilépési mechanizmusra az euró-zónából a csődbe jutott országok számára. Soros utalt arra is a New York Times-nak adott interjújában, hogy az Egyesült Államokban újabb mély válság van kialakulóban. Erre ő személy szerint úgy reagált, hogy saját fedezeti alapja 2011. szeptember közepétől már nem elérhető külső befektetők számára.

Nemcsak Soros György, de Jean-Claude Trichet is központi kormányzást akar Európában, amely képes lenne szorosan integrálni az Európai Unió-hoz tartozó országok gazdasági életét, és azt hatékonyan irányítani. Az Európai Központi Bank elnöki tisztségét 2011. november 1-ig betöltő Trichet (utóda az olasz központi bank elnöke Mario Draghi lett) valójában a mostaninál kevésbé „nehézkes", vagyis kevésbé demokratikus rendszert akar ráerőltetni az európaiakra. A tagállamok polgárainak többé már nem lenne semmilyen beleszólása abba, hogy miként használják fel az adóikból befolyt összegeket. A jelenleg érvényben lévő rendszer szerint a görög kölcsön folyósításához valamennyi tagállam parlamentjének meg kell szerezni a jóváhagyását, és ratifikálnia kell ezt a döntést. Egy ilyen eljárás több hónapot is igénybe vesz. Amikor azonban sürget az idő, az ilyen lassú, nehézkes rendszer már nem kielégítő.

Trichet a Bilderberg csoporthoz tartozó közéleti személyiség, és az államok feletti Pénzkartell bizalmi emberének számít. Véleményét tehát a globalista hatalmi elit álláspontjának is tekinthetjük. A Pénzkartell azért kívánja gyengíteni az Európai Unió gazdasági rendszerét, hogy előkészítse az egységes világkormány hatalomátvételét a válság megoldásaként. Maga Trichet, az EKB korábbi elnökeként, számos pénzügyi tranzakcióval készítette elő azt a pénzügyi válsághelyzetet, amely nemcsak Görögországot sújtja, de súlyos következményekkel járhat az euró-zóna valamennyi tagállamára és az Európai Unió egészére. Trichet 2010-ben a nagyhatalmú Külkapcsolatok Tanácsának a New York-i központjában terjesztette elő a G20-ak és a bázeli Nemzetközi Fizetések Bankja, a BIS tervezetét egy világszintű központi kormányzati struktúra létrehozására. A bázeli Bank for International Settlements irányító bankárai közé tartozik többek között Ben Bernanke, a FED első embere, valamint Mervyn King, a Bank of England, a brit központi bank elnöke is, vagyis a világ két legfontosabb pénzpolitikusa.

2011. április 8 és 11 között a New Hampshire tagállamban lévő Bretton Woodsban a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap alapításának színhelyén Soros György fontos tanácskozást szervezett, ahol az új pénzügyi világrend aktuális kérdéseit vitatta meg a tudományos élet, az üzleti világ és a kormányzat mintegy kétszáz vezető személyisége az Institute for New Economic Thinking, INET (az Új Gazdasági Gondolkodás Intézete) rendezésében. A Mount Washington Hotelben tartott tanácskozáson részt vett többek között Paul Volcker, a FED korábbi elnöke, Gordon Brown, volt brit kormányfő, valamint Joseph Stiglitz, a Columbia Egyetem tanára, a Világbank egyik Nobel-díjas volt irányítója.

Soros György azért választotta a történelmi helynek számító Bretton Woods-ot, mert így is jelezni akarta, hogy olyan korszakalkotó reformokat szeretne, mint amilyenekre 1944-ben került sor John Maynard Keynes, brit közgazdász irányításával. A XX. század talán legkiválóbb közgazdásza már 1936-ban befejezte fő művét, „A Foglalkoztatás, a kamat és a pénz általános elmélete", röviden az „Általános elmélet" című korszakalkotó munkáját. A keynesianizmus tette lehetővé a Nyugat kiemelkedését a világháborús pusztításából. Keynes ugyanis javasolta, hogy tegyék lehetővé az államoknak és a kormányoknak a pénz kibocsátását, és szüntessék meg azokat a korlátozásokat, amelyeket a pénz aranyfedezethez való kötöttsége jelentett. Már ekkor is a nemzetközi Pénzkartell és globális pénzügyi struktúrái ellenőrzése alatt állt a világ aranykészletének a túlnyomó része, Keynes mégis keresztül tudta vinni elképzelését. A Pénzkartell azért egyezett bele a keynesianizmus általánossá tételébe, mert elősegítette a gazdasági növekedést és a gazdasági stabilitást. Ez a növekedés és egyensúly hosszabb időn át biztosította a Nyugat jólétét. Hátránya viszont az volt, hogy a történelemben eddig nem ismert mértékben adósította el a világ egészét, beleértve az államokat és a gazdasági élet szinte minden szereplőjét, a vállalatokat, a bankokat és az egyes személyeket. Ennek a rendszernek a hátrányos következménye végül is a világ pénzügyi rendszerének az összeomlásában csúcsosodott ki.

Soros György az 'új Keynes'

Úgy tűnik, hogy Soros György egyfajta ‘új Keynesként‘ kívánja megmenteni a világgazdaságot, létrehozva az új pénzügyi világrendszert. Az ő fennkölten hangzó kétértelmű megfogalmazásában a világ pénzügyi problémáit reformokkal, kooperációval, egyenlő részvétellel és hasonlókkal lehet megoldani. Soros akkor mondja ki a lényeget, amikor az eddig ismert állami szuverenitás feladását szorgalmazza. Véleménye szerint az új világrendnek túl kell haladnia a pénzügyi rendszeren. („Reorganizing the world order will need to extend beyond the financial system", idézi Pete Papaherakles az American Free Press 2011. április 7-i számában.)

Ugyancsak Pete Papaherakles idézi fenti írásában Soros Györgyöt, amely szerint „America should be replaced by a world government with a global currency under UN rule" Eszerint a pénzügyi összeomlástól és gazdasági válságtól gyengélkedő Amerikát fel kell cserélni egy világkormányzattal, amelynek átmenetileg saját világvaluta áll a rendelkezésére az ENSZ keretében. Soros szerint már most el kell ismerni, hogy a világgazdaságban Kína a legfontosabb szereplő, és az Egyesült Államok jövőben csak másodhegedűs lehet. Az államok feletti Pénzkartell frontembere, Soros, elhallgatja azt, hogy az Egyesült Államok iparának a több évtizede tartó kiszervezése, „offshore"-olása - kitelepítése Ázsiába és Dél-Amerikába - valamint az amerikai határok megnyitása és az erőforrások értelmetlen háborúkra való elpazarolása, a nemzetközi Pénzkartell világstratégiájának megfelelően került megvalósításra. Be volt tervezve az is, hogy a nemzetközi Pénzkartell és nagyhatalmú irányítói most azt mondhassák a világnak: a jelenlegi pénzrendszer összeomlott, és pontosan azok a spekulánsok, akik ezt az összeomlást előkészítették és végrehajtották, alkalmasak arra, hogy ezt a rendszert egy újjal, egy állítólag jobbal lecseréljék.

A hivatalos tömegtájékoztatás nem sokat beszél róla, de megfigyelők számon tartják, hogy Soros György első milliárd dollárját devizaspekulánsként 1992-ben szerezte, amikor megshortolta az angol fontot, és ezáltal brit polgárok millióit károsította meg. Ismertebb Sorosnak az 1993-tól 1999-ig tartó oroszországi gazdasági és pénzügyi válságban játszott szerepe. Ennek részleteit elolvashatjuk Szergej Glazijev „Népirtás, Oroszország és az Új Világrend" című munkájában, amely angolul (Genocide, Russia and the New World Order) 1999-ben Washingtonban jelent meg.

Egy másik orosz kutató, O. A. Platonov azt is megírja könyvében (O. A. Platonov: 'Oroszország a szabadkőművesek uralma alatt.' Moszkva, Ruszkij Vjesztnyik, 2000, 53. old.), hogy Soros György volt csaknem az összes olyan pénzügyi-gazdasági manipuláció központi alakja és kezdeményezője az 1990-es években Oroszországban, és az általa szorgalmazott sokkterápia volt az, amely végül az 1998-as pénzügyi összeomláshoz vezetett. Ő állt  Csubajsz, Gajdar, Burbulisz és más újonnan feltűnt magasrangú orosz szabadkőműves funkcionárius háta mögött a privatizációnak nevezett közvagyon-fosztogatás végrehajtásában. Ezek eredményeként az orosz nép tulajdonának döntő hányada rövid idő alatt a nemzetközi pénz-és korporációs oligarchia tulajdonába került. Az Állami Vagyon-bizottság (Goszkomimusesztvo) elnökének, V. P. Polevanovnak az adatai szerint Oroszország 500 legnagyobb privatizált vállalatát, amelyek reális értéke 200 milliárd dollárt tett ki akkori árfolyamon, szinte ingyen adták el (körülbelül 7,2 milliárd USA dollárért) a multinacionális korporációknak és felbérelt stróman-struktúráiknak. A Pénzkartell Oroszországot is az arctalan pénzviszonyokba elrejtett és ellenőrizhetetlen jogiszemély-hadosztályaival szállta meg.

Soros Györgynek tehát kulcsszerepe volt abban, hogy az 1990-es években csaknem összeomlott Oroszország gazdasága, és az orosz állam csődbe jutott. Ami akkor bekövetkezett, azt történészek az emberi történelem egyik legnagyobb méretű kollektív rablásának nevezik. Két évvel korábban, 1997-ben, Soros hasonló spekulációs tranzakciókat hajtott végre Thaiföldön és Malajziában is. Ezzel váltotta ki az ázsiai pénzügyi válságot. A malajziai kormányfő, Mahathir Mohamad, Soros Györgyöt gonosztevőnek, míg Thaiföld miniszterelnöke egyszerűen Drakulának nevezte. A Pénzkartell frontembereként fontos szerepe volt a Jugoszlávia felbomlasztásával járó nyugati stratégia kidolgozásában, de Japánban, Indonéziában, Grúziában, Ukrajnában és Burmában is számon tartják romboló hatású pénzügyi spekulációit. A Soros György által finanszírozott alapítványok és mozgalmak jelenleg is támogatják az abortuszt, a könnyű kábítószerek legalizálását, a szexuális tabuk rombolásának túltengő reklámozását, az eutanázia elterjesztését, a feminizmus minden változatát, az önvédelmi fegyverviselés korlátozását, a tömeges ázsiai bevándorlást, az azonos neműek házasságát, a multikulturalizmust és a gyökértelen kozmopolitizmust. Soros György bőkezűen támogatta Barack Obama elnökválasztási kampányát, és ezért szívesen látott és gyakori vendég a Fehér Házban. A 81 éves Soros György azt is nyíltan elmondta már széleskörű nyilvánosság előtt, hogy élete legnagyobb kihívásának tekinti, hogy megszabadítsa a világot az Egyesült Államoktól, mint nemzetállamtól, amely a stabilabb és igazságosabb új világrendnek az egyik akadálya. Soros György véleménye szerint ahhoz, hogy egy új Amerika megszülethessen, a régit le kell rombolni, mert eljött az idő a világfejlődés mély és alapos kiigazítására.

A jelenlegi monopolista pénzrendszer bírálói Soros Györgyöt a globalista pénzügyi-ragadozó prototípusának tartják. Már utaltunk rá, hogy 1992-ben egy milliárd dollár haszonra tett szert az európai monetáris politika szabotálásával. Támadást intézett az európai valuták árfolyamát szabályozó rendszer, a European Exchange Rate Mechanism (ERM) ellen. Ezt rendkívül magas-szintű tőkeáttételes spekulációval hajtotta végre az angol font ellen. Így tudta kikényszeríteni Nagy-Britannia nemzeti valutájának a leértékelését, és az Európai árfolyam-mechanizmus felbomlasztását.

Neil Clark volt az, aki a News Statesman hasábjain 2003. júniusában részletesen dokumentálta a „nyílt társadalom" prófétájának is nevezett Soros György agresszív befektetői tevékenységét. Ebből kiderül, hogy többmilliárdos hasznot húzott a kelet-ázsiai országok pénzügyi összeomlásából 1997-ben. 2002-ben pedig egy francia bíróság marasztalta el és bírságolta meg tiltott bennfentes kereskedésért. Amikor megkérdezték, mi a véleménye az általa okozott pénzügyi zavarokért, azt válaszolta, hogy „mint piaci résztvevőnek, nem kell törődnöm tetteim következményével". Tény, hogy Soros milliárdokat keresett éveken át olyan tevékenységgel, amellyel világszinten millióknak okozott súlyos károkat. A nyílt társadalom is elsősorban azt jelenti számára, hogy akadálymentesen tud bármely országban akár pusztító hatású spekulációs műveleteket is folytatni, amelynek a teljes hasznát akadálytalanul viheti ki az adott országból. Barátai és együttműködő politikustársai között megtalálhatjuk Zbigniew Brzezinski-t, Al Gore-t, Wesley Clark tábornokot és a neokon politikusok olyan ismert személyiségeit, mint Richard Perle és Paul Wolfowitz.

1998-ban levélben szólította fel Bill Clinton, akkori amerikai elnököt olyan átfogó politikai és katonai stratégia kidolgozására, amely eltávolítaná a hatalomból Saddam Hussein iraki elnököt, és rendszerváltást hajtana végre Irakban. Soros György ma is szoros kapcsolatban áll a Carlyle Group-pal, amely hatalmas profitokat zsebelt be háborúval kapcsolatos üzletkötésekből. E csoport üzleti partnerei közé tartozott az idősebb George Bush, volt elnök, James Baker, a külügyminisztere, Colin Powell, aki ebben az időben a vezérkari főnökök egyesített tanácsának az elnöke volt, de közöttük van John Major, korábbi brit miniszterelnök és még a Bin Laden család tagjai is. A Soros György által alapított vállalatok, NGO-k, civil szervezetek szorosan összefonódtak annak a Pénzimpériumnak a terjeszkedésével, amely eszközként használta e célból az Egyesült Államok erőforrásait és katonai erejét.

Soros keményen bírálta az ifjabb Bush elnököt, de nem stratégiai céljai, hanem az ezekhez vezető taktikai lépései miatt. A tények arról győzik meg a kutatót, hogy Soros György mindig is erőteljesen támogatta mind a pénzügyi eszközökkel, mind a hagyományos katonai módszerekkel vívott hadviselést a nagyobb profit elérése érdekében. Nyíltan megmondta, hogy célja globálisan megszerezni az ellenőrzést a pénzügyek, a gazdasági és kereskedelmi erőforrások felett. Mindezt azonban simulékonyan, lehetőleg a nyilvánosság elkerülésével hajtja végre, és így állítja kész helyzet elé a világot.

Soros György Kelet-Európa

'koronázatlan királya'

A nemzetközi Pénzkartell megbízottjaként - 'ügyvezető igazgatójaként' - Soros rendszerint jól célzottan befektet néhány milliárd dollárt a megfelelően kiválasztott vagy általa létrehozott civil szervezetekbe. A rendszerváltás elérése érdekében hatékonyan tudta alkalmazni a „narancsos forradalom" több helyen is bevált technikáját. Így költséges háborúk nélkül tudta eltávolítani az üzleti világ számára kényelmetlen kormányzatokat, olcsón megszerezve az adott ország közvagyonát, és egyidejűleg még tetszeleghetett is a nemzet filantróp jótevőjének a pózában, zsebre téve a kifosztott 'hasznos idióták' háláját a kifosztásukért.

Mivel a jugoszlávok makacsul ellenálltak, és többször is megválasztották Szlobodán Milosevics reform-kommunista pártját, ezért Soros Nyílt Társadalom Intézete több mint százmillió dollárt fordított a Milosevics-ellenes erők támogatására. Ebből az összegből finanszíroztak politikai pártokat, kiadókat és a 'független' tömegtájékoztatási eszközöket. Mindezt a nyugati életforma és a demokrácia térhódításának tüntették fel, miközben Soros György, a nemzetközi Pénzkartell frontembere, valamennyi országban komoly üzleti előnyökhöz jutott a valódi szabadság, az érdemi demokrácia és a társadalom egészének a jóléte rovására.

Soros György Koszovóban ötvenmillió dollárt fektetett be azért, hogy az ellenőrzése alá kerüljön a Trepca bányászati komplexum, ahol nagymennyiségű nemesfém, arany, ezüst, ólom és más ásványkincs található, amelyek értékét ötmilliárd dollárra becsülik. Megismételte azt, amit egész Kelet-Európával kapcsolatban alkalmazott: a sokkterápiát és a gazdasági reformokat. Ezután pedig a vele együttműködő kollaboránsokkal felvásárolta az adott ország vagyonát a valódi értékének a töredékéért. Sorost joggal tekinthetjük a pénzügyi hadviselés és hódítás elsőszámú világstratégájának, a pénzügyi világháború győzelmet győzelemre halmozó vezénylő-tábornokának.

(A teljes cikk a Leleplező 2011/4 számában olvasható)

Read more: http://www.leleplezo.hupont.hu/22/a-penzkartell-hodito-haboruja-drabik-janos#ixzz3tOcfPKsY

Hát ez a terrorizmus , nem az mikor egy füstös egy puskával hadonászik . Itt milliók életét teszik tönkre , népeket sűjesztenek a középkor szintjére csak hogy a rohadt bankárkasztnak nőjön a profitja . Szaporítani kell őket golyószóróval !!!

 VÖRÖSBELŰ A FIDESZES NARANCS... AVAGY, A BEVÉTEL ERŐSÍTI A SZABÁLYT?

 

Hagyóék családi koalíciója a Jászságban is őrzi a „Hagyó"- mányokat: itt is a kubikosok talicskáznak kevesebbet?

Szinte nincs olyan jelentős párt, melynek képviselőit ne lehetne megtalálni a BKV botrányokról elhíresült Hagyó Miklós családjában. Amíg Hagyó Miklós az MSZP-t erősítette, édesapja (id. Hagyó Miklós) a Kisgazda Párt színeit viselte, máskor Fideszesként vagy függetlenként ült a jászberényi önkormányzatban. Ugyanakkor a kisebbik fiú, Hagyó Tamás aki a jászberényi Fidesz szervezetet és később a terézvárosi Fidelitast is vezette, 2002 és 2006 között önkormányzati képviselő volt Jászberényben, valamint a 2002-es országgyűlési választásokon 135. a Fidesz országos listáján.

A testvérek édesanyja pedig egy ideig az MDF jászberényi szervezetének alelnöki tisztségét töltötte be.

Történetünk további szereplői sem esnek messze a családtól. A család barátja Juhász Dániel (alpolgármester) korábban a FIDELITAS jászberényi szervezetének vezetője pedig, Hagyó Tamás gimnáziumi barátja, akárcsak az a Piroska Miklós, aki jelenleg a helyi Polgármesteri Kabinet Iroda vezetője. A nagyszerű összefonódást erősíti Ifj. Szatmári Zoltán személye, akinek édesapja korábban az MSZP polgármester jelöltje volt, jelenleg pedig őt választották a JVVZRT Városi Vagyonkezelő cég felügyelőbizottságnak elnöki posztjára.

Az Id. Szatmári fia tulajdonában álló cég, a LOGI-LOGÓ Kft. lehetett a kivitelezője az épülő helyi óvodacentrum tetőszerkezet munkálatainak és a teljes beruházás bonyolítás is hozzájuk került. Korábban ők nyerték el annak a fahídnak a megépítésére kiírt pályázatot is, melynek kivitelezéséért 25 millió Ft-ot kaptak, bár szakemberek szerint a híd megépítése jóval kisebb költséget igényelt. A hidat ugyan már régen tervezett megépíttetni az önkormányzat, de csak akkor vált sürgőssé, amikor a Juhász - Piroska - Ifj. Szatmári által alapított gazdasági társaság (Tri-Jász Kft) a helyi piacon kibérelt egy vendéglátó egységet, és megközelítéséhez a híd különösen hasznossá vált. A tendernyertes Kft. a pályázat kiírása előtt rövid idővel alakult, korábban építési tapasztalata nem volt. A híd nem az elfogadott tervek szerint készült el, és mintegy 10-15 Millió Ft - tal olcsóbban is meg lehetett volna építeni, állítja egy szakértői vélemény.

Zavaros a helyzet Jászberény egyik legértékesebb telkének az un. csemegetömb értékesítése, hasznosítása körül is. Megtévesztették a képviselő testület tagjait, hogy a telkek tulajdonosai már mind belegyezésüket adták az új beruházáshoz, így a képviselők is elfogadták az előterjesztést, azonban ez nem volt igaz. Az elfogadás után még a szerződés tartalmát is megváltoztatták, az eredetileg javasolt 50 Mft kötbér helyett, csupán 5 Mft szerepel a szerződésben, az építkezés fél éven túli csúszása esetén.

A telek azóta is üresen áll.

Hogyan lehetséges mindez? Talán azért, mert Juhász Dániel alpolgármester, egyben a helyi képviselő testület tagja, és ezzel párhuzamosan a Közbeszerzési Döntő és Felügyelő Bizottság elnöke. Talán azért, mert a FIDESZ többségű képviselő testület továbbra is jó barátságot ápol az MSZP-s érzelmű üzlettársaikkal.

A városatyák tagjainak névsorát böngészve, a laikus is észreveheti, hogy ugyan azon személyek voltak a tagjai Jászberény Város Önkormányzat Pénzügyi és Tulajdonosi Bizottságának, mint a Jászberényi Vagyonkezelő és Városüzemeltető Zrt. Felügyeleti Bizottságának. Tehát saját magukat ellenőrizték. Hasonló érdek összefonódások találhatók a Szent Erzsébet kórház üzemeltetői, és a vagyonkezelést ellenőrző korábbi felügyelő bizottság tagjai között is.

A jászberényi Polgármesteri Hivatalt a helyiek csak „rabosított városházának" nevezik.

„rabosított városháza"

Mégpedig azért, mert ha egy egyszerű polgár szeretne bejutni az intézmény vezetőihez, akkor háromszoros beléptetői rendszeren keresztül kell áthatolniuk, személy azonosságukat okmányokkal igazolniuk kell, és felveszik az adataikat, hogy mikor, ki, és milyen ügyben járult a tisztviselők elé? E szigornak bizonyára oka van; hogy vajon mi, azt döntse el ki - ki saját maga....

Ez még csak, a kezdet folytatás a következő lapszámunkban...

Szlimák Hajnalka

Read more: http://www.leleplezo.hupont.hu/91/hagyoek-csaladi-koalicioja-a-bevetel-erositi#ixzz3tOeZkzA5

Virág András: Európa átjátszása Ázsiának! 

Hatalmas gazdasági pofon vár az EU-ra - Nincs összefogás a háború ellen?



Német–francia hatalmi centrum


Körülbelül két évvel ezelőtt következett be az a pillanat,
amikor a két nagy hatalmú európai vezető arra a következtetésre
jutott, hogy – vállalva a valószínűsíthető politikai,
gazdasági és társadalmi konfliktusok sorozatát – a fenyegető
pénzügyi és gazdasági válságot csak a legdrasztikusabb és a
legkeményebb, új szemléletű európai reformpolitikával élheti
túl az EU. Ha a mélyére ásunk ennek a gondolatnak,
kristálytisztán kirajzolódnak azok a hatalmi ambíciók, amelyek az
európai közösség létrehozásánál egyértelműen motiválták
Németország és Franciaország cselekedeteit. Magyarán szólva
Merkelben és Sarkozyben egyaránt tudatosult, hogy a NATO keretei
által meghatározott – és egyértelműen az USA érdekeinek
alárendelt – külpolitika és nemzetközi fellépés semmiképpen
nem elegendő országaik világpolitikai pozícióinak megőrzéséhez,
vagy erősítéséhez. Ettől kezdve lassan, de annál határozottabban
érzékelhetővé vált, hogy az agyonadminisztrált és valójában a
nemzetektől mind jobban elidegenedő európai intézményrendszert
Berlin és Párizs kényszerítő erővel fogja presszionálni az EU
eredeti céljainak megvalósítása érdekében. Ez pedig nem más,
mint egy olyan hatalmi és gazdasági erőcentrum létrehozása, amely
meghatározó szerepet játszik az új világrend kialakításában.

A mai világpolitika mélytendenciáinak elemzése során kevesen
veszik figyelembe azt az alapvető tényt, hogy a második
világháború utáni újrarendeződés a két ellentétes
ideológiájú világrendszer létrejötte melletti leglényegesebb
eleme éppen a Német Szövetségi Köztársaság és Franciaország
viszonyának alapvető változása és az a történelmi jelentőségű
erőfeszítés, amellyel Konrad Adenauer kancellár és de Gaulle
tábornok képes volt lebontani a válaszfalakat, amelyek a két
legnagyobb európai nemzet közeledésének útjában álltak. Annak
idején akár Bonn, akár Párizs volt a kiindulópont, egyértelművé
vált, hogy a német–francia kérdés egyrészt alapvető feltétele
mindkét nemzet további fejlődésének, másrészt az, hogy
amennyiben sikerül megtalálni a megbékélés, a múlttal történő
őszinte és nyílt szembenézés és a mindenre kiterjedő szoros
kooperáció lehetőségét, akkor egész Európa egy új és erős
hatalmi centrum vonzásába kerül. Kicsit nyersen fogalmazva: ez volt
az eredeti értelme egy európai együttműködési platform
kialakításának, amelynek nyomán egy olyan világpolitikai, illetve
világgazdasági konstrukció alakulhat meg, amely ugyan az USA
mögötti pozíciót foglalhatja el, de mindenki másnál erősebb. Az
minden vitán felül áll, hogy az Európai Unió létjogosultságát a
német–francia megbékélés alapozta meg és tette lehetővé. A
második alapvető vonása az uniós gondolatnak az a látens, de
reális elképzelés, hogy egy európai szövetség elméletileg
rendkívül erős versenytársa lehet az Egyesült Államoknak. De
Gaulle ebből nemigen csinált titkot, hiszen a tábornok ősellensége
volt az amerikai diktátumoknak. Ugyanakkor van egy harmadik, ugyancsak  rendkívül lényeges eleme a német–francia bázisra épülő
Európának: ez pedig a geopolitikai realitások figyelembe vétele,
vagyis annak elkerülhetetlen és szükségszerű beépítése az
uniós gondolatkörbe, hogy határozott és együttműködésre
törekvő aktivitással erős és tartós kapcsolatrendszert kell
kiépíteni a Szovjetunióval, illetve Oroszországgal. Ezek a
tényezők állnak de Gaulle híres kijelentése („Európa az Uralig
terjed”), a Willy Brandt és Helmut Schmidt nevével fémjelzett
„új keleti politika” mögött és a már ma legendásnak mondható
nagy német–francia csúcspolitikus-párosok: Adenauer és de Gaulle,
Schmidt és Giscard d’Estaing, majd Kohl és Mitterrand új európai
víziójának hátterében.

Nem lehet tudni, hogy pontosan miért, de a német–francia
együttműködés világpolitikai sodrása érzékelhetően gyengült
Merkel és Sárkozy színrelépésének kezdő periódusában, annak
ellenére, hogy a két főszereplő mindent megtett a külsőségek
terén e látszat eloszlatására. Nem valószínű, hogy egyáltalán
fölmerült volna a koncepció felülvizsgálatának igénye bármely
oldalon. Inkább arról lehetett szó, hogy a francia elnök
elképesztően dinamikus és határozott fellépése óvatosságra
intette az amúgy is rendkívül megfontolt Merkelt. Kicsit furcsa volt
látni azt az operativitást, amellyel Franciaország bekapcsolódott a
NATO hadműveleteibe, valamint azt a fenntartás nélküli támogatást
is, amiben Németország részesítette ezeket a katasztrofálisan
rossz lépéseket. Mindez nyilván a szövetségen belüli pozíciók
stabilizálásának eszköze volt. Körülbelül ugyanebben az
időszakban hangzott el Putyin nyilatkozata arról, hogy az orosz–EU
kapcsolatok további fejlesztésének feltétele az, hogy a lényeges
kérdésekben az EU minél előbb dolgozza ki a tagállamok közös
álláspontját, és ezek alapján folytassák a kooperációs
tárgyalásokat. A pénzügyi válság megfékezhetetlen vírusa és a
kelet-európai tagállamok ellentmondásos politikai és gazdasági
helyzete azonban aggasztó mértékben gyengítette az EU belső
kohéziójának erejét és az összeomlás réme jelent meg a
horizonton.


Európa újraalapítása

A két vezető a krízis kellős közepén eszmélt rá arra, hogy ha
nem dinamizálják közös érdekeik szerint az EU-projektet, a
regionális főhatalom sajtja egyszerűen kirepül a szájukból. A
pénzügyinek nevezett válság bomlasztó széruma már a tavalyi
évben erőteljesen éreztette hatását, főként a dél-európai
övezetben és a volt keleti tömb néhány országában. A válság-
kezelés értelmezése nem azonos a washingtoni és a francia–német
politikai centrumokban. Az Egyesült Államok számára a katonai
felvonulási terület védelmezése, illetve a globális
pénzszivattyú működtetéséhez szükséges társadalmi stabilitás
jelenti a prioritást, és ez a követelmény egészen a legutóbbi
időkig teljes mértékben meghatározta az EU irányító-
apparátusának tevékenységét. Ettől eltér Berlin és Párizs
megközelítése. A két ország korántsem akar ingyen áldozatokat
vállalni az amerikaiak expanzív háborúskodásáért és
határozottan kiáll az európai gazdasági potenciál erősítése, az
államok közötti sokoldalú kooperáció fejlesztése és a francia–
német regionális mozgástér maximalizálása mellett. Míg az USA
kizárólag az IMF és a globális pénzvilág szemüvegén át
értékeli az európai fejleményeket, a két vezető európai hatalom
most már teljesen nyíltan beszél arról, hogy az európai pénzügyi
válságnak alapvetően politikai okai vannak, tehát a megoldás felé
a regionális politikai hatalom erősítésén és az unió egységes
politikai akaratának biztosításán keresztül vezet az út. A
világhelyzet pillanatnyi stádiumában az amerikai és az európai
megközelítés eltérő vonásai nem okoznak súrlódást a NATO-
keretek közé szorított szövetségi külpolitika gyakorlatában,
annak ellenére, hogy a legutóbbi hetekben az afrikai, közel- és
távol-keleti események több komoly érdekellentétet hoznak
felszínre Amerika és Nyugat-Európa érdekei között. Az orosz
külpolitika csendesen, de stabilan áll a francia–német közös
koncepció érvényesítése mellett.

Ezek a felismerések felpörgették az eseményeket. Merkel és Sarkozy
megbeszélések sorozatát tartotta a problémák egységes
értelmezéséről. Érdekesnek látszik a kirajzolódó végeredmény,
amely nem jelenti sem az eredeti német, sem az eredeti francia
koncepció győzelmét. Sokkal inkább úgy tűnik, hogy a két vezető
közös cselekvési iránya a Giscard d’Estaing által meghatározott
normarendszer szerint halad, amelyik nem más, mint intelligens és
óvatos összehangolása a bilaterális kapcsolatokat favorizáló
német és a határozottan föderatív szellemiségű francia
klasszikus eu-elképzeléseknek.

A megbeszélések olyan intenzitással zajlottak, hogy a politikai
pletykák azon csemegézhettek, hogy az EU legnagyobb
előkelőségeinek tiszteletére rendezett protokolláris
hangversenyről Merkel és Sarkozy diszkréten leléptek, és egy
különteremben folytatták egyeztetéseiket. Egy ilyen megbeszélésen
került sor arra, hogy az addig tartózkodó magatartást tanúsító
kancellár asszony szívélyesen gratulált a francia elnöknek és
feleségének gyermekük megszületése alkalmából és egy
plüssmacival ajándékozta meg az újszülöttet. A megfigyelők
szerint ez a gesztus a megegyezés első jele volt. A két állam
egyetértésre jutott a pénzügyi válságkezelés és a közös
hatalmi pozíció biztosításának kérdésében. Mindezt persze
sokféleképpen lehet magyarázni, ám a lényeg mégiscsak az, hogy a
jövőben változnia kell az EU-irányítás szellemiségének, és az
amerikai dominancia mellett megjelenő sajátos európai hatalmi
viszonyok érvényesítésének fokozott szükségessége. A két
állam közötti megállapodás létrehozta azt a valóságos
„gravitációs központot”, amely a jövőben meghatározza az
unió politikai arculatát, és döntő lépést tett az európai
politikai akarat határozott megjelenítése érdekében.

Hogy az USA miként viszonyul ehhez az újszerű megközelítéshez,
egyelőre kérdéses. Hiszen a francia–német egyezség egyszerűen
lesöpörte és a perifériára szorította azokat a tagállamokat
(mindenek előtt az eurózónán kívül lévő országokat), amelyek
képtelenek fölvenni a Berlin és Párizs által megkövetelt
dinamizmust és túlságosan gyöngék ahhoz, hogy tevőleges részt
vállaljanak az európai érdekek kemény képviseletére a globális
világrend kialakításában. Nem véletlen, hogy az USA diplomáciája
aggódik amiatt, hogy a perifériára szorított szövetséges
államokban olyan súlyos társadalmi feszültségek keletkeznek,
amelyek megzavarhatják az észak-atlanti tömb stabilitását. Nagyon
könnyen előállhat egy olyan furcsa helyzet, hogy az USA inkább az
unió hátsó udvarában lévő politikai rend fenntartására
összpontosít, miközben a nagy európai projektek irányítása a
Berlin–Párizs érdekszövetség befolyása alá kerül. A maga
módján ennek mintegy előképe volt Berlusconi megbukatása, amit nem
az USA, hanem Merkel és Sarkozy döntött el. Állítólag maga Merkel
telefonált az olasz köztársasági elnöknek Berlusconi azonnali
menesztése érdekében. Ez mindenesetre új jelenség az európai
politikai világban. Berlusconi leváltása nem csak az EU-tagok
számára szolgál tanulsággal. A lépésbe Merkel és Sarkozy
valószínűleg finoman belekomponált egy bizalomerősítő, egyben
figyelemfelkeltő hangsúlyt Moszkva irányába is. Oroszország minden
esetre érdemi kommentár nélkül, némán vette tudomásul egyik
legfontosabb nyugat-európai szövetségesének hirtelen
leléptetését a politika színpadáról.

A jelek szerint tehát Német-ország és Franciaország megerősödve,
nemzetközi hatósugarát megnövelve foglalta el az irányító
pozíciót az európai válságkezelésben. Lehetséges, hogy valóra
vált Joschka Fischer évtizedes jóslata arról, hogy az unió
politikai és gazdasági súlyának fönntartása és növelése
elképzelhetetlen Európa újraalapítása nélkül.



Ez volt az utolsó pillanat

Egészen biztos, hogy az óriási erőfeszítéssel tető alá hozott
német–francia paktumnak egy egész sor olyan titkos eleme van, amely
egyhamar nem lesz ismert a világ előtt. Még azt is meg lehet
kockáztatni, hogy Merkel és Sarkozy csak az utolsó pillanatban vette
észre, hogy a katasztrófával fenyegető pénzügyi válság adja meg
azt a valóságos kiinduló pontot, amelyről végrehajtható a nagy
európai manőver, azaz a keleti ballasztok kidobálása a nyugat-
európai kosárból, a déli régió kemény megszorítása és az
unió északi (fejlett) régiójának fölszabadítása német–
francia irányítással. A világsajtó egyelőre a válságkezeléssel
kapcsolatos ügyekkel van elfoglalva, és nincs abban a helyzetben,
hogy érdemi elemzéseket közöljön a Berlin– Párizs paktumról.
De tény: ha kétséges az, hogy a két államnak máris kezében lenne
a nyerő lap Európa helyzetét illetően, legalább annyira
valószínűtlen, hogy az Európai Unió vonata tovább mehet a
korábban lefektetett vágányokon. A paktum lényegét elsőként azok
az (északi) államok értették meg, amelyek elszántak,
felkészültek és elég erősek ahhoz, hogy a globalizmus viszonyai
között megvédjék nemzeti érdekeiket, ugyanakkor prosperáló,
fejlődő gazdaságot működtessenek. Ez az igazi választóvíz az
úgynevezett gravitációs centrum és a periféria között.
Lényegében akárhogy is nevezzük ezt a stratégiát, teljesen
nyilvánvaló, hogy Berlin és Párizs kivárta a történelmi
pillanatot, amikor egyetlen huszáros suhintással képes ismét
kettévágni Európát, amely innentől kezdve valóban kétsebességes
lesz, sőt a valódi helyzet az, hogy a periférián rekedt államok
sorsa teljesen kiszámíthatatlan. Jellemző, hogy a hivatalos
szóhasználattal szemben korántsem csak az euróövezet
kérdéséről van szó, hiszen a gravitációs erőteret képező és
a német vezető pozíciót feltétel nélkül elismerő tábor szerves
része – Hollandia, Finnország, a balti államok, Lengyelország,
valamint Németország és Ausztria mellett – Svédország és Dánia
is. Egyelőre persze nincs szó semmiféle „északi unió”-ról, de
kétségtelen tény, hogy a nemzetközi politikában az egypólusú
erőtér teóriáját drasztikusan félresöpri a geopolitikai
stratégia teljesen újszerű megközelítése. Ez az a tényező,
amire Brzezinski évek óta figyelmezteti az amerikai politikai
döntéshozókat, de szavai süket fülekre találtak Washingtonban.
Európa jövője az erős észak és a gyenge dél közötti politikai
és gazdasági kiegyensúlyozás minőségétől függ és
elkerülhetetlen, hogy Németország – Franciaország-gal az oldalán
– világpolitikai felelősséget vállaljon Európa sorsáért.
Kérdés, hogy Németország kellően felkészült-e az új
történelmi szerepre. Az óriási horderejű döntés megköveteli,
hogy a német külpolitika átgondolja és a kialakult új helyzethez
illessze a német nemzeti prioritások egész rendszerét. Nem vitás,  hogy az Egyesült Királyság nem mond le kiváltságos globális pozíciójáról az USA oldalán, és ebben a kényszerhelyzetben Franciaország számára elutasíthatatlan az európai „másodhegedűs” regionális hatalmi pozíció elfoglalása. A német–francia hatalommegosztásnak nemcsak politikai és gazdasági, de rendkívül komoly lélektani sajátosságai vannak.
Németországnak szembe kell néznie azzal a ténnyel, hogy az
elkerülhetetlenül válságba sodródó déli övezet – mindenek
előtt Görögország, Olaszország, Spanyolország és Portugália –
a legsötétebb történelmi analógiák talaján fogadja majd a német
diktátumokat. Világos, hogy már ideig-óráig sem alkalmazható a
gyenge-erős gazdaságokra történő hivatkozás, hiszen Olaszország  esetében Berlusconi a világ nyolcadik legerősebb gazdaságát
reprezentáló állam vezetői pozíciójából bukott ki egy pillanat
alatt. A német politikai befolyás rendkívül erős és Amerikának
rövid távon semmiképpen nem érdeke, hogy megzavarja az európai
német manővereket. A pénzhatalom ebből a meggondolásból teljes
mellszélességgel bevetette magát a német érdekek érvényesítése
mellett, és nincs a világon jelenleg olyan gazdaság, amely
ellenállhat a pénzhatalom összpontosított támadásának. Ez a
helyzet késztette Sarkozyt arra, hogy a Merkel által fölkínált
pozíciót villámgyorsan elfogadja, amivel egyébként elképzelhető,
hogy kiütötte saját magát a közelgő elnökválasztás győztes
pozíciójából. A francia politikai osztály egyelőre nem
emésztette meg, hogy egy olyan helyzetben találja magát, amelyben a  világháborúban győztes Francia-ország a vesztes Németország
mögé kénytelen besorolni. Ugyanakkor az is tény, hogy a realitások
elől nem lehet meghátrálni. A soha ki nem mondott, de a valóságban
létező orosz–német paktum alapján egységesült Németország az
NDK területének visszaszerzésével a legerősebb európai állammá
vált, és ennek politikai hozadékát most látja aktuálisan
érvényesíthetőnek.

Az amerikai politika végülis a mai napig nem fedte fel európai
kártyáit. Sarkozy a maga módján mindent megtett azért, hogy
Franciaország a transzatlanti pályán ne kerüljön hátrányba
Németországgal szemben. Az USA egyelőre hallgat erről a
kérdésről, értelmezésében a politikai szövetség jellegét
szigorúan a NATO keretei határozzák meg. Ennek ellenére Franciaor-
szágnak reális világpolitikai pozíciói vannak, amelyek látszólag
érintetlenek és globális szinten legalábbis kiegyensúlyozzák az
európai német előretörést. Brzezinski, aki egyre kritikusabban
szemléli az USA külpolitikáját egy tavaly decemberben adott
interjújában félreérthetetlenül céloz arra, hogy az USA
Európában egy teljes évtizedet vesztegetett el (itt nyilvánvalóan
a keleti bővítés körüli problémákra gondol), miközben
pozíciója Oroszországgal szemben meggyengült, így az –
egyébként indokolható – európai politikai és gazdasági
„visszavonulás” nem kívánatos felhangokat kap. Vagyis: egyelőre
kénytelen passzívan tudomásul venni, hogy Európa politikai
irányítása egy olyan dominancia befolyása alá kerül, amelynek
érdeke Oroszország minél intenzívebb és hangsúlyosabb bevonása
az európai erőtérbe. Brzezinski úgy látja, hogy az USA nemzetközi
politikája egyre inkább diszharmóniába kerül a reális
folyamatokkal, ezért fölvetette: itt az ideje annak, hogy az
Egyesült Államok felülvizsgálja egész külpolitikai rendszerét
és új nemzetközi stratégiát dolgozzon ki.

Soros az unió összeomlásától tart

Korántsem lehet azt állítani, hogy a Merkel–Sarkozy akció
egységesen pozitív fogadtatásra talált a világban. Elsőként és
nagyon határozottan Soros György illette kemény kritikával a német
kancellárt és kifejtette, hogy a határozottsága és az aktivitása
példamutató, de az általa kijelölt irány nemcsak hogy rossz, de
előbb-utóbb Európa teljes szétesését fogja eredményezni. Soros
nem csinál titkot abból, hogy amennyiben nem sikerül megfékezni a
krízist, a pénzügyi válság megrengeti az északi régió államait
is, ami ellenőrizhetetlen pénzügyi és politikai anarchiába
taszítja az egész földrészt. Soros kritikájának legfontosabb
eleme látszólag a társadalmi szolidaritás talajáról fogalmazódik
meg, ugyanis állítása szerint a Merkel által diktált
megszorítások a déli államok gazdasági teljesítményének
drasztikus visszaeséséhez, a fogyasztás csökkenéséhez,
végsősoron társadalmi ellentétek kirobbanásához vezetnek, amelyek
aláássák a politikai stabilitást. Soros ebből kiindulva követeli,
hogy Németország tegye lehetővé bizonyos új hitelkonstrukciók
bevonását a pénzügyi reorganizációs rendszerekbe. Figyelemre
méltó, hogy az Egyesült Államok külügyminisztériumának egy
friss elemzése hasonló aggodalmakat fogalmaz meg, ami azt jelzi, hogy  már az első ütemben ütközésre kerülhet sor az európai német
és a globális amerikai megközelítés között.

Minden jel arra mutat, hogy az USA a krízis jelenlegi szakaszában
Európa irányában a politikai stabilitás kritériumának ad
prioritást, és nem kíván közvetlenül beavatkozni az egyes
országokat közvetlenül érintő pénzügyi műveletekbe. A globális
pénzhatalom azonban – annak ellenére, hogy számít az
elkerülhetetlen részleges amerikai politikai visszavonulásra –
mindenáron folytatni akarja az európai országok
kizsákmányolását, és nem kívánja enyhíteni a pénzszivattyúk
szorítását. Jelenleg felmérhetetlen mennyiségű pénz áramlik az
amerikai hadiiparba, és semmi jele annak, hogy ez a helyzet a
közeljövőben változik.

Merkel azonban nem egyetlen kottából akarja vezényelni az európai
műveleteket. A világ vezető hatalmai hónapok óta elemzik azt a
helyzetet, ami egy pesszimistán alakuló európai tendencia esetén
bekövetkezhet. Amit Soros jósol, nem a megalapozatlan fantasztikumok
birodalmába tartozik, hiszen a megoldatlan problémák egész hegyét
maga előtt toló Európa hatalmasat bukhat egy rosszul kezelt
pénzügyi krízis következményeként. Ezt egyébként maga Merkel is
hangsúlyozza. Ez a dilemma az egész Európai Unió
alapfilozófiáját érinti és felszínre hozza, hogy a nemzetek
fölé növő „európai kormányzás” valóban képes a teljes
összeomlásba és egy új háborúba taszítani a földrész
államait. Ennek veszélyére már közel egy évszázaddal ezelőtt
Lenin hívta fel a figyelmet, amikor mélyreható vizsgálat alá vette
a nemzetek fölött álló Európai Egyesült Államok problémáit.
Híres állásfoglalása ismert a világ előtt: a Szovjetunió igent
mondott a szabad nemzetek Európájára és nemet a globális tőke
hatalma alá vont Európai Egyesült Államokra.

Nem lehet figyelmen kívül hagyni azokat az amerikai kritikákat,
amelyek az egész amerikai Európa-stratégia biztonságát,
mindenekelőtt az Oroszországgal szembeni elégséges
erődemonstráció stabilitását látják veszélyeztetve az Európai
Unió egyre zavarosabb belső viszonyai miatt. Ezek a kritikák arra a
már korábban is megfogalmazott teóriára épülnek, amely szerint az
önálló Európa valójában nem más, mint politikai fikció, mivel
Európának csak statisztikai értelemben van ereje, saját politikai
arculata nincs, de ha lenne is, nincs valóságos (katonai) ereje
saját érdekeinek érvényesítéséhez. Az európai konstrukció
tetején billegő kormányzati vízfej semmi másra nem alkalmas, mint
arra, hogy adminisztrációs tengerekbe fojtsa a fellépő
problémákat, véget nem érő és teljesen eredménytelen vitákkal
vezesse le a jelentkező belső feszültségeket. Az Európai Unió
egyetlen tényleges ereje a NATO, ami viszont egyértelműen az USA
irányítása alatt áll. Ezen az alapon tartják veszélyesnek az
európai ügyek átadását akár Németországnak, akár más európai
hatalomnak, hiszen az unió adminisztrációs képessége adott esetben
nem helyettesítheti a szükségessé váló katonai fellépést.
Márpedig az USA jelenlegi világstratégiája egyértelműen
legalizálja az amerikai érdekek védelmében történő katonai
fellépéseket.

Soros nem kis részben ugyanezen a bázison látja kockázatosnak a
jövőt, amely a végsőkig kiélezheti bizonyos európai államok
között az ellentéteket. Az elmúlt hetekben bizonyos források
szerint titkos konzultációkra került sor az USA, Anglia,
Németország, Franciao-rszág, illetve Oroszország és Kína magas
rangú diplomatái között az európai válságkezelés
kérdéséről, mindenekelőtt a legrosszabb forgatókönyv
érvényesülése esetén bekövetkező helyzetről. A hírek szerint
Oroszország és Kína egyaránt leszögezte, hogy nem áll érdekében
az unió összeomlása, és a krízishelyzet további európai
terjedése. Megállapodás született arról, hogy mind Oroszország,
mind pedig Kína jelentős összegekkel segíti az európai válság
rendezését.



Stratégiai ütközések Európában


A német dominancia alá kerülő Európa előbb-utóbb olyan
kérdéseket hoz felszínre, melyek igencsak kényes pozícióba
szorítják a világ vezető hatalmait. Biztosra vehető, hogy
Oroszország és Kína sajátos szerepvállalása az unióban csak idő
kérdése, az ide vezető utakat már kikövezték. Ez egyrészt
bizonyos értelemben segítheti az európai konszolidációt,
mindenekelőtt a legproblematikusabb déli területeken, egyúttal
azonban fölveti annak valószínűségét, hogy Kína új és nem
gyönge pozíciókhoz jut az európai gazdaságban. Más természetű
az a perspektíva, ami Oroszország befolyásának
föltartóztathatatlan erősödésével jár. A Moszkva–Berlin
tengelynek ma is kényes pontja Ukrajna kérdése, aminek kapcsán igen könnyen számottevő feszültségek keletkezhetnek az Európai Unió és az Egyesült Államok között. Érdekes módon ebben a tekintetben Németország fogja kijátszani a francia gyökerű föderatív
megközelítés aduját, ami bonyodalmakhoz vezethet a transzatlanti
kapcsolatokban. Arról van ugyanis szó, hogy már most látható, hogy
Oroszország pontosan érzékeli az Európai Unió bizonytalanságait a
keleti bővítések által előállt helyzet kezelésében és –
részben ezt kihasználva – magasabb sebességre kapcsolt a
Belorussziával és Kazahsztánnal előkészített Eurázsiai Unió
megalakításában. Nincs kétség afelől, hogy Ukrajna potenciálisan
értékes és fontos tagja lehet ennek a szövetségnek, és várható,
hogy a közeljövőben valamilyen formában fölmerül Kijev (sőt
akár Moldova) integrációjának kérdése is, aminek politikai
vetülete súlyos bonyodalmakat jelez mind az Európai Unió, mind a
NATO szempontjából. A közelmúltban Hu Jintao kínai elnök
látogatást tett Ukrajnában (Oroszország és Kazahsztán mellett),
és mindkét fél stratégiai fontosságúnak nevezte a kétoldalú
kapcsolatok fejlesztését. De ezen túlmenően nem lehet szem elől
téveszteni azt, hogy az orosz külpolitika nem adja fel a pánszláv
orientáció eszméjét, amit a szláv országokkal történő
kétoldalú kapcsolatok új szintre emelését vetíti előre. E
tekintetben Szlovákia az egyik fő célországa az eurázsiai tömb
európai aktivitásának. Pozsony, Moszkva és Peking jelenleg is több
nagy volumenű közös projekt megvalósításának lehetőségeit
vizsgálja. A Szerbiával ápolt orosz viszony politikai felhangjait
legalábbis kiemeli, hogy a balkáni államok a legutóbbi időszakban
látványosan fejlesztik katonai kapcsolataikat Kínával. A román
nemzetvédelmi miniszter Pekingben tartózkodott a Kínai Kommunista
Párt kongresszusa idején, és táviratban köszöntötte a
kongresszust, ami éppenséggel nem megszokott gesztus a NATO-államok  részéről. A kínai központi katonai tanács elnökének belgrádi
látogatása, illetve a szerb védelmi miniszter pekingi tárgyalásai
egyaránt komoly konzultációkat valószínűsítenek Kína és
Szerbia vonatkozásában. A magas rangú kínai katonai delegáció
Bulgáriában haditengerészeti bázisokat látogatott meg és
megállapodás jött létre Kína és Bulgária haditengerészeti
együttműködéséről. A NATO belgrádi csúcsértekezlete és az azt
kísérő nyugati kommentárok egyértelművé teszik, hogy Szerbiának
megkülönböztetett jelentősége van/lenne az európai NATO-
stratégiában. Ezt a reménykedést a jelek szerint nem árnyékolta
be, hogy a tanácskozás ideje alatt a belgrádi fiatalok folyamatos
tüntetéseken adtak új értelmezést a NATO nevének (Észak-Atlanti
Terror Szervezet).



Az igazi probléma kétségtelenül az, hogy Európa katonai vonalon
egyetlen olyan önálló lépést sem tehet, ami abban a pillanatban ne
robbantana ki globális fegyveres konfliktust. Az európai haderő –
bár létezik egy-két, inkább egyfajta kirakatnak szánt, a NATO-tól
látszólag független „európai” hadosztály bizonyos államok
együttműködése keretében – gyakorlatilag alkalmatlan az európai
érdekek önálló védelmére. Ez komoly problémát jelent, hiszen a
közeljövőben több európai országnak súlyos biztonsági
konfliktusokkal kell szembenéznie, nemcsak a nemzetközi terrorizmus,
hanem a beláthatatlan méretű és erőszakos bevándorlás, a
vallási és etnikai szegregáció és nem utolsósorban a tömeges
elszegényedés miatt. Az a helyzet sem tartható fenn az idők
végtelenségéig, hogy miközben a legnagyobb európai államoknak
eminens érdeke a kiegyensúlyozott és prosperáló viszony
kialakítása Oroszországgal, a NATO-csapatok keretében tevőlegesen
részt vesznek olyan hadműveletekben, amely közvetlenül érintik
Oroszország biztonságát, és felvetik az orosz katonai
válaszlépések lehetőségét. Ez az érdekütközés már jelenleg
is létezik és Moszkva jelezte, hogy a kooperáció és a diplomáciai
gesztusok nem ellensúlyozzák az Oroszország katonai beszorítására
törekvő észak-atlanti hadműveletek fenyegetését. Ne legyen
kétsége senkinek a tekintetben, hogy az orosz fegyveres erők
elrettentő csapásokkal képesek válaszolni minden potenciális
támadásra – jelentette ki nemrég Medvegyev.


Vissza a geopolitikához!



Az elmúlt hónapok folyamán az EU-ban szinte csak olyan események
zajlanak, amelyeket mindössze vékony és gyönge határvonal választ
el a súlyos konfliktusok kirobbanásától. Már önmagában az a
tény is figyelemre méltó, hogy Anglia szótlanul és passzívan
szemléli, hogy Németország és Franciaország foglalja el az egykori
– brit részvétellel létrejött – vezető triumvirátus
pozícióját. Több megfigyelő szerint Nagy-Britanniának a jelenlegi
helyzetben is megfelel a viszonylagos európai elszigeteltség (a
történelmi „splendid isolation”), mivel az USA első számú
szövetségeseként minden tekintetben módjában áll megkerülni az
európai intézményeket saját hatalmi politikájának
érvényesítése érdekében. Mindemellett azonban nyilvánvaló, hogy
a három nagy európai állam között több nézetütközés áll fenn
a globális világrend berendezkedését illetően. Anglia  fellépésének határozottságát erősíti a szoros politikai kötődés az USA nemzetközi aktivitásához és az a rendkívül erős amerikai fegyveres stratégiai katonai potenciál, amely a brit szigeteken lévő támaszpontokon állomásozik. Kétségtelen, hogy Anglia sokkal inkább a katonai akciókon keresztül érvényesített amerikai külpolitikához áll közelebb, mint a diplomáciai eszközök, a bonyolult tárgyalások és véget nem érő egyeztetések módszerével operáló Európai Unió.

Brzezinski „Stratégiai Vízió” (Strategic Vision) című,
rövidesen megjelenő nagy tanulmánya kiemeli, hogy a fejlődő világ
válsága és Oroszország megerősödése (amit a „Szovjetunió
reinkarnációjának” nevez) mélyreható befolyást gyakorolnak az
USA jövőbeni politikájára. A nagy amerikai stratéga a
legjelentősebb globális folyamatnak az általa „második
vonalbeli” országok közül Japán, India, Brazília
megerősödését, illetve az Egyesült Államok és Oroszország
jövője előtt álló kérdőjeleket tekinti. Brzezinski nyíltan a
globális hatalom hanyatlásáról beszél, és a korábbinál is
nagyobb hangsúllyal áll ki amellett, hogy az európai stabilitás
elválaszthatatlan az Oroszországgal való stratégiai
megállapodástól. (Lásd: Leleplező, 2011/1.) A világfolyamatok
legnagyobb kockázata az, hogy a demokráciák egyelőre nem találták
meg a megerősített nemzetbiztonság szavatolásának módszerét, ami
pedig alapvető követelménye lenne az új világ berendezkedésének.
A jelenlegi helyzet már most eléri a legmagasabb háborús
kockázatok szintjét, és olyan konfliktusok alakulnak ki
világszerte, amelyek bármelyike gyújtópontja lehet egy új
világháborúnak.

Brzezinski ugyan tételesen nem mondja ki, de felfogása egyértelműen
mutatja, hogy az Oroszország katonai beszorítását célzó amerikai
katonai stratégia kudarca minden tekintetben új megközelítések
kidolgozását követeli az Egyesült Államoktól. Ennek az új
stratégiai vonalnak szerves része az európai szerepvállalás és
katonai jelenlét átalakítása. Ezzel kapcsolatban egyre
kategorikusabb és egyre vészjóslóbb prognózisok kerülnek ki a
világ nagy stratégiai tervező központjaiból. Az a tény, hogy az
Egyesült Államok olajszükségletének már ma is legfeljebb 50
százalékát képes saját forrásaiból biztosítani, azt jelenti,
hogy az USA legkésőbb 2020-ban drámai helyzet elé kerül,
amennyiben nem sikerül rátennie a kezét a Föld legjelentősebb
energiaforrásaira. E probléma megoldása – a most látható
perspektívák alapján – csak nemzetközi méretű és rendkívül
kockázatos háborúkon keresztül lehetséges. Alapvető kérdés,
hogy az európai NATO-szövetségesek számára hol a határa az
amerikai érdekekért vállalt fegyveres részvételnek. Az ugyanis
teljesen egyértelmű, hogy minden látszat és politikai manőver
ellenére az európai államok politikája nem mondott le végleg a
nemzeti fejlődés perspektívájáról, ami akár oda is vezethet,
hogy az USA európai szerepének gyengülése az Európai Unió
jelenlegi szerkezetének villámgyors összeomlását vonja maga után.
Ez ma még teljesen beláthatatlan politikai változások sorozatát
indíthatja be Európában. Brzezinski kiemeli, hogy a
bizonytalanságból fakadó óriási kockázatok mérséklése
Európában csak az oroszokkal kialakított új geopolitikai
stratégiai együttműködés alapján lehetséges.

A jelek szerint Oroszország nem fél az európai változásoktól.
Moszkva magabiztos abban a tekintetben, hogy Európa saját érdekei
miatt nem törekszik olyan fordulatra, ami tovább mélyítené az EU
és Oroszország közötti árkokat. A fő kérdés pillanatnyilag az,
hogy az erős amerikai presszió, ami a rakétapajzs telepítésével
kapcsolatban érvényesül, mennyire fékezi le az Európa–
Oroszország kapcsolatrendszer fejlődését.



Az orosz diplomácia ezekben a hetekben óriási aktivitást fejt ki 

annak érdekében, hogy az európai államok és Moszkva viszonyai ne a
konfliktusok, hanem a kooperáció irányába fejlődjenek. Az európai
politika rettegve várja az amerikai „kivonulás” kezdetét, ami a
politikai átrendeződések sorozatát indíthatja el a földrészen.
Bár az USA egészen egyszerűen tagadja ezt az összefüggést, és
nem is emeli be az európai politikusokkal folytatott tárgyalásainak
témakörébe, figyelemre méltóak azok a hírszerzői információk,
amelyek a kínai alelnök, Kszi Jinping (a „trónörökös”) idén
februári amerikai látogatásáról szivárogtak ki.


Csomagol az amerikai és az izraeli tőke?

A kínai alelnök amerikai látogatása legalábbis különösnek
mondható. Programját az USA-ban és Kínában is nagy
sajtónyilvánosság követte, és a tudósítások szerint a
kétoldalú kapcsolatok, illetve a világgazdasági helyzet állt a
tárgyalások középpontjában, megkülönböztetett fontosságot
tulajdonítva természetesen a pénzügyi krízisnek. Kína már az
eddigiekben is többször kinyilvánította, hogy intézkedések
széles skálájával kész kivenni részét a válság
megoldásából. Mindemellett Peking a Sanghaji Egyezmény keretében
gazdasági kapcsolatainak egy részében áttért az egyezményes,
rubel elszámolásra, amelyet az utóbbi hetekben kiterjesztett az
Iránnal folytatott együttműködésre is. E témák mellett a sajtó
igen nagy nyilvánosságot biztosított annak, hogy Kszi Jinping
személyében egy olyan kínai politikust üdvözölhetett Amerika, aki
ismeri, érti és rendkívül nagyra becsüli a hagyományos amerikai
gazdálkodás erényeit, ráadásul elkötelezett híve az amerikai–
kínai gazdasági kapcsolatok elmélyítésének. Kszi Jinping 28
évvel ezelőtt a kínai Hebei tartomány tisztviselőjeként tett
tanulmányutat az USA-ban és az Iowa-állambeli Muscatine-ben
ismerkedett meg az igazi amerikai farmergazdáolkodással, ami –
szavai szerint – mély benyomást tett rá. Mindez ma már csak a
múlt emléke. Kszi Jinping pályafutása során soha nem feledkezett
meg Muscatine-ról. Hebei és Iowa immáron két évtizede
testvérállamok, az Iowából Hebeibe irányuló szállítások
értéke az elmúlt évben megközelítette a 700 millió dollárt. A
minden területen fejlődő kapcsolatok ellenére sem hitték azonban
Muscatine lakói, hogy az egykori szerény és lelkes kínai
fiatalember a világ legnagyobb gazdasági hatalmának alelnökeként
visszatér hozzájuk. Kszi Jinping ugyanis ragaszkodott a város
meglátogatásához, és az Obama elnökkel folytatott első
tárgyalását követően be is kopogtatott egykori szállásadóihoz.
Muscatine ezzel fölkerült a világpolitika színpadára, és az
újságokat ellepték a kedves, családias hangulatú találkozókról
a kínai alelnökről szóló visszaemlékezésekről szóló hírek. E
két vezető sajtótéma mellett azonban a látogatásnak volt egy nem
nyilvánosságra került vonatkozása is, ez pedig a kínai és az
amerikai álláspont egyeztetése az európai problémákkal
kapcsolatban. A rendkívül érzékeny témáról Obama és Kszi
Jinping négyszemközti megbeszélést tartott, amelyen állítólag
megegyeztek abban, hogy mindkét nagyhatalom tart attól, hogy a
közvetlen amerikai befolyás gyengülése veszélyes folyamatok
beindulásával fenyeget az Európai Unión belül. Nyilván-való,
hogy a közeljövőben a már meglévő és egyelőre nem csillapodó
pénzügyi krízis mellett egy sor újabb válsághullám érheti el
Európát, amely recesszióhoz, a társadalmi feszültségek drámai
kiéleződéséhez, politikai változásokhoz vezethet. Egyelőre
pontos prognózisok nincsenek, de ijesztő találgatások annál
inkább arról, hogy a várhatóan növekvő migrációs hullám
hátán Európába benyomuló szélsőséges iszlám szervezetek minden
bizonnyal közvetlen veszélyt jelentenek az európai országok
biztonságára és stabilitására. Orosz információk szerint Európa
rövidesen képtelen lesz ellenőrizni és politikailag kezelni az
amerikai háborúk következtében elszabaduló szélsőséges
irányzatok tevékenységét. Az orosz hírszerzésnek vannak adatai
arról, hogy a legutóbbi időszak folyamán Nyugat-Európában
történt szélsőséges, antiszemita megnyilvánulások és a zsidók
ellen elkövetett merényletek mögött az Európában berendezkedni
készülő iszlám terrorszervezetek állnak, amelyek gyorsan
kapcsolatot találnak a helyi antiszemita erőkkel. Összességében a
jelenlegi helyzet rendkívül bonyolult és nagy veszélyeket rejt
magában. Vitán felüláll, hogy ha megkezdődne az amerikai,
ráadásul az izraeli tőke kivonulása Európából, azonnali
következményként munkahelyek milliói szűnnének meg, és az
európai gazdaság jelentős része teljesen megbénulna. A CIA joggal
tart attól, hogy a szélsőséges iszlám szervezetek mögött álló
hatalmas pénzek révén félelmetes politikai átrendeződés indulna
meg Európá-ban. Ez az alapja annak, hogy az USA hónapok óta titkos  konzultációkat folytat Kínával és Oroszországgal a helyzetről.
Henry Kissinger professzor, a politikai stratégák koronázatlan
királya, aki mostanában csak a legritkább esetben mozdul ki
luxuspalotájából, néhány hete váratlanul Moszkvában tűnt fel,
ahol – mint kiderült – megbeszéléseket folytatott Putyinnal és
Medvegyevvel. Feltűnésénél csak az okozott nagyobb meglepetést,
hogy a kíváncsiskodó újságírókkal mosolyogva közölte, hogy az
utóbbi időszakban legalább tíz személyes találkozóra került sor
közte és Putyin között. A három nagyhatalom közösen keresi a
megoldást a közelgő nagy európai válságra. Oroszország és Kína
egyaránt kinyilvánította, hogy nem érdekelt egy európai gazdasági
összeomlásban, ezért feltételezhető, hogy óriási összegek
beforgatásával fogják enyhíteni a várható amerikai
tőkekivonásokat. A feltételezések szerint Kszi Jinping és Obama
között létrejött az erre vonatkozó titkos megállapodás, míg az
orosz–amerikai egyeztetések egyelőre nem zárultak le. Európa
óriási kihívások előtt áll, és jelenleg nem úgy tűnik, hogy
felkészülten várja a nagy megpróbáltatásokat. Nagyon rossz jel,
hogy az amerikai és az izraeli tőke a Távol-Kelet felé veszi az
irányt. Senki nem tudja megmondani, mi várható, ha Európa magára
marad. Egy biztos: a történelem folytatódik.

A LELEPLEZŐ KÖNYVÚJSÁGOT KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL, VAGY RENDELJE MEG AZ ALÁBBI ERLÉRHETŐSÉGEN, A LEGÚJABB SZÁMTÓL AZ ELSŐ PÉLDÁNYOKIG:

Read more: http://www.leleplezo.hupont.hu/97/europa-atjatszasa-azsianak-virag-andras#ixzz3tOgbzSo3

Nem álltak le a méregkeverők 

Juhász Dániel 2015. nov 30. Népszava 
Tovább zajlik a méregkeverés az almásfüzitői vörösiszap-tározóban, hiába utasította el még nyáron a hulladékgazdálkodást végző cég működési engedélyének meghosszabbítására vonatkozó kérelmét az illetékes Kormányhivatal. A Greenpeace szerint ez jogszabályellenes, azonnali fellépést követelnek. 

Egy jogi kiskaput kihasználva hordja még mindig a veszélyes hulladékokat a Duna közvetlen közelében lévő almásfüzitői vörösiszap-tározóba annak tulajdonosa, a Tatai Környezetvédelmi Zrt. (TKV) - hívta fel a figyelmet a Greenpeace. Ahogy arról korábban lapunkban is beszámoltunk, a Győr-Moson-Sopron Megyei Kormányhivatal nyáron elutasította a cég működési engedélyének meghosszabbítására vonatkozó kérelmét, ugyanis számukra is egyértelművé vált, hogy a tározóban hulladékhasznosítás helyett hulladékhígítás és lerakás zajlik. 

A TKV még 2010-ben kapott engedélyt veszélyes és nem veszélyes anyagok hasznosítására, a tározón "ráhordásos technikával" igyekeztek megelőzni a vörösiszap kiporzását. A vörösiszap lefedésénél ez bevett gyakorlat, csakhogy mint kiderült, a cég veszélyes hulladékokat is a tározóba önt. Ezt "komposztálásnak" hívják, ám a veszélyes hulladékok keverésével biztos, hogy nem lehet biológiailag hasznosítható mesterséges talajt előállítani, a tározóban a veszélyes anyagok mennyisége egyre csak nő. 

A Greenpeace 2011 óta küzd azért, hogy leállítsák a veszélyes hulladékok beszállítását az almásfüzitői tározóba, 2013-ban pedig az Európai Bizottság indított kötelességszegési eljárást Magyarország ellen, mert vizsgálataik során arra jutottak, hogy ami a tározóban történik, az ellentétes a hulladékkezelés magyarországi és európai szabályaival, valamint veszélyezteti a környezetet. A cég működési engedélye idén áprilisban járt le, ekkor kezdeményezték annak meghosszabbítását, amit aztán a Kormányhivatal - valószínűleg a brüsszeli nyomásnak is köszönhetően - elutasított. 

A TKV azonban fellebbezett, szerintük tevékenységük hasznos és eredményes, s nincs káros hatása a környezetre. Az Országos Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főfelügyelőség októberben megsemmisítette az első fokon eljáró Kormányhivatal határozatát, és a hatóságot új eljárás lefolytatására utasította. Eközben a TKV a 2010-es engedélye alapján továbbra is tonnaszámra fogadhatja a veszélyes hulladékokat, a cég engedélyében ugyanis van egy olyan sajátos kitétel, mely szerint amíg nincs új engedély, addig a lejárt engedély szerint folytatható a tevékenység. 

Törvényesen "egységes környezethasználati engedély" csak meghatározott időre adható, ami jelen esetben öt év, ez pedig idén áprilisban lejárt. A Greenpeace szerint a TKV engedélyében szereplő kitétel jogszabályellenes, ezért felszólították az illetékes Kormányhivatalt, azonnali hatállyal lépjen fel a jogsértő helyzet megszüntetése érdekében. A környezetvédő szervezet azt szeretné elérni, hogy a tározóban ne mérgező anyagokkal folytassák a vörösiszap porzás-mentesítését. Kerestük a Győr-Moson-Sopron Megyei Kormányhivatalt, ám nem tudtuk meg, mikor és milyen lépésekre lehet számítani: mivel folyamatban lévő ügyről kérdezősködtünk, nem kívántak sajtónyilatkozatot tenni. 

A környezetvédelmi cég szerint náluk minden rendben 

Érvényes engedély alapján, a környezet számára hasznos munkát végez a Tatai Környezetvédelmi Zrt. Almásfüzitőn - közölte lapunkkal a cég. 

Mint ismert, az Országos Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főfelügyelőség helyt adott a Tatai Környezetvédelmi Zrt. (TKV) fellebbezésének, és 2015. október 19-én megsemmisítette a Győr-Moson-Sopron Megyei Kormányhivatal határozatát, amely elutasította a cég EKH engedély felülvizsgálati kérelmét. A másodfokon eljáró hatóság határozatában egyben utasította a győri kormányhivatalt egy új eljárás lefolytatására. 

A cég közleményében azt írta, a 2010-ben kiadott engedélyük jelenleg is érvényes, hiszen a jogszabály és a hatósági határozat is kimondja, hogy az a felülvizsgálati eljárás során hozott határozat jogerőre emelkedéséig érvényes. A TKV 2014. január 14-én nyújtotta be a teljes körű felülvizsgálati kérelmét, mely eljárásban jogerős döntés a mai napig nem született. "Az új eljárásban várhatóan rövid időn belül megkapjuk a következő öt éves időszakra vonatkozó hulladékhasznosítási engedélyünket" - írták. 

Aranybánya a vörösiszap 

Szinte korlátlan nyersanyagforrás lehet a vörösiszap. Világszerte 60 gigantikus tározóban 3 billió tonnát tárolnak,és ez a mennyiség évente 150 millió tonnával nő. A vörösiszap feldolgozására ígéretes technológiákat dolgoztak ki, ezek bevezetése egyre sürgetőbb, de a végén megérheti, hiszen ritkaföldfémek, vas és bauxit is visszanyerhető ebből. 

Értékes nyersanyagforrás lehet a vörösiszap. A kolontári katasztrófa kapcsán az érdeklődés központjába került anyag világszerte problémát jelent: tárolása költséges, feldolgozása pedig eddig megoldatlan. Az alumínium gyártás hulladékaként világszerte 3 billió tonna vörösiszapot tárolnak - és ez a mennyiség évi 150 millió tonnával nő. (Magyarországon a kolontári katasztrófát követően röviddel megszűnt a bauxitfeldolgozás, így ,,csak" a tározókban levő 60 millió tonnával kell számolni.) 

A vörösiszap feldolgozásának lehetőségekről az elmúlt héten rendeztek konferenciát a belgiumi Leuvenben, ahol 28 ország kutatói és szakértői elemezték a megoldási lehetőségeket.A tározókban elhelyezett anyagból elsősorban vasoxidot és alumínium is visszanyerhető. Ezek mennyisége a vörösiszap teljes tömegének akár 50 százaléka is lehet. A vasoxid kinyerése után alumínium és titán marad a feldolgozható salakban, míg az ásványi anyag tartalom teljes egészében az építőiparban felhasználható például hőszigetelő kőzetgyapotként nyerhető ki. 

A ritkaföldfémek közül a szkandium érdemel kiemelt figyelmet, hiszen alumíniummal ötvözve a repülőgépgyártás és a hadiipar egyik kulcsfontosságú anyaga. A neodimnum vas-bór ötözetben speciális, szupererős mágnesek alapanyaga - ezt szélturbinák esetében és az autógyártásban alkalmazzák. Szintén jelentős mennyiségben található a vörösiszapban a európium, amelynek oxidja a síkképernyős televíziókban és energiatakarékos fénycsövekben hasznosítható. Nem is beszélve az ittriumról, amely a LED fényforrások lelke. 

Az Ajkán, Mosonmagyaróváron és Almásfüzitőn tárolt vörösiszap ipari méretű feldolgozása ugyan ma még költségigényes technológiák bevetését kívánja meg, de az így kinyerhető nyersanyagok jelentős bevételi forrást is jelenthetnek. Arról nem is beszélve, hogy a tározók fenntartása, őrzése és rekultivációja is évi sok száz millió forintba kerül.Magyarországon Ajka körzetében, a visszamaradt vörösiszapot a település melletti tározókban tárolják, ezek egyikének gátja szakadt át 2010-ben. A gyártás, a katasztrófát követően, átalakult száraztechnológiás folyamattá, a tározókat a kiporzás miatt gyors ütemben lefedték, amely várhatóan a jövőben is munkát jelent majd. Ennél fejlettebb megoldás a Mosonmagyaróváron illetve Almásfüzitőn alkalmazott rekultiváció. 

 
Videó: https://www.facebook.com/manuelzozoiaca/videos/933885863347698/

Akkor területről van szó, mint Magyarország. 60 millió köbméter mérgező iszap került a környezetbe és a Rio Doce folyó élővilágát 660 km-en kipusztította. 
A "sok muzulmán" terrorizmus miatt nem maradt hely a médiában az újkor története legnagyobb környezeti terrorizmusáról beszélni. 
Igen tudatosan mondom, hogy nem baleset, mert a mai kapitalista és keresztény értékrendszer gazdasági modellje felelőtlenül és megtervezve bánik a környezettel. Az ökológia egy üres szlógen, az értékrendszerünk lényege a profit mindenáron való növelése és ekkor megtörténnek az ilyen bajok. 

Klíma Manipuláció, Időjárás Háborúk és a Civilizáció Összeomlása
Videó: https://www.youtube.com/watch?v=vPhRQnDlftI

Az apokalipszis projekt: BLUE BEAM (survinat.com)

Kapcsolódó: 
   Vegyicsík Oroszország felett! (survinat.com) 
   Kondenzcsík, chemtrail vagy valami más? (urbanlegends.hu) 
   Hivatalosan elismert éghajlat-módosítás chemtrailekkel (youtube.com) 
   Munkavacsorára ment Párizs szívében a klímacsúcs nyitónapja után Barack Obama amerikai és François Hollande francia elnök (euronews.com) 

*** www.nemzetihirhalo.hu - feliratkozas@nemzetihirhalo.hu ***

Kondenzcsík, chemtrail vagy valami más?

Az összeesküvés-elméletek hívői különös felhőket látva az égen az öklüket rázzák, és titokzatos kormánybeavatkozást emlegetnek. Pedig csak nem ismernek egy rakás teljesen hétköznapi dolgot. Vendégposzt Landy-Gyebnár Mónikától.

Korábban összegyűjtöttem már röviden egy cikkben a chemtrail-elmélet egymásnak ellentmondó állításait, illetve a főbb vádpontokra adott szkeptikus válaszokat. Most a Facebookon keresztül jelentkezett Landy-Gyebnár Mónika, az MCSE folyóiratának rovatvezetője, hogy rendelkezésemre bocsátaná a furcsa kondenzcsíkok keletkezését megmagyarázó cikkeit. Az alábbiakban az ő ezzel kapcsolatos írásainak összefoglalását olvashatjátok.

Az emberek nagy része csak akkor néz fel az égre, ha mennydörgést hall, vagy ha egy romantikával és szúnyogzümmögéssel átitatott naplementére kíváncsi. Nagy ritkán azonban véletlenül mégis észrevesznek valamit, ami eltér a megszokottól. Akinek van némi tudományos érdeklődése, az kérdezősködik vagy utánaolvas. Akinek nincs, az kimondja az ítéletet: íme a bizonyíték, hogy a kormány méreggel permetez minket.

A nézet, miszerint a kormány és a hadsereg a repülőgépek segítségével különböző vegyi anyagokat szór szét a légkörben, Amerikából terjedt el. Az ottani gyanakvók, amikor egy olyan kondenzcsíkot vettek észre az égbolton, amely nem keskeny és szögegyenes volt, azonnal titokzatos kormányakciót kiáltottak. A feltételezett repülők nyomait rögtön el is nevezték chemtrail-nek, amit a contrail (kondenzcsík) és chemical (kémiai) szavak keresztezésével jött létre.

A kondenzcsíkról és formálódásáról

A kondenzcsík egy olyan felhő, aminek egy emberi tevékenység, a repülés segíti elő a létrejöttét. Azáltal keletkezik, hogy a hajtóművek üzemanyagot égetnek el, aminek következtében különféle égéstermékek – oxidok, kén, nitrogén, szén-dioxid, víz és koromszemcsék – kerülnek a levegőbe. Amennyiben jelen van kellő mennyiségű víz a repülési magasságban, akkor ezekre a mikroméretű szemcsékre víz csapódik. Vagyis olyasmi történik, mint normál felhőképződéskor, vagy mint hűvös reggelen a fűszálakkal, amikre a levegő páratartalma csapódik ki harmat vagy dér formájában.

A fátyolfelhők közé sorolható kondenzcsíkok – hasonlóan a normál felhőkhöz – ugyanúgy válaszolnak a légkör fizikai hatásaira: ha fúj a szél, szétfújódnak, ha kiszárad a levegő, feloszlanak, ha nedvesebb a levegő, kiterjednek és megnőnek.

Előfordulhat, hogy a repülőgépről kis örvények szakadnak le, amik aztán továbbterjednek a gép mögötti területen; ettől láthatók sokszor csomók vagy csavarodások a kondenzcsíkban. Hasonló figyelhető meg egy vízfolyásban lévő akadály – például egy folyóban álló hídpillér – mentén is, ahol jól látható kis örvények képződnek.

Ha tehát valaki szán rá egy kis időt, hogy megfigyelje: egy elhaladó repülő vékonyka csíkja miként terjed szét, a saját szemével győződhet meg róla, hogy gyakori és természetes folyamatot lát. Az, hogy mennyire láthatóak a kondenzcsíkok, milyen sokáig maradnak fenn és mennyire terjednek szét, attól függ, hogy az adott légréteg páratartalma, hőmérsékleti- és szélviszonyai mit tesznek lehetővé. Sok esetben egészen rövidke csíkot látunk – például egy hidegfront átvonulta utáni száraz levegőben. Melegfront előtti nedves légtömegekben azonban nagyon sokáig, olykor órákig is fennmaradnak a csíkok, kiszélesednek, a magaslati szelek megcsavarják, és feldarabolják őket.

Számtalanszor látni, hogy nincs kondenzcsík a repülő mögött, vagy egy darabig van, aztán eltűnik. Ilyenkor nem a kapitány kapcsolja ki a hajtóműveket (vagy az elmélet szerint a permetezőt), hanem a gép érkezik olyan légtömbbe, ahol nincs számottevő nedvesség, ami kicsapódhatna kondenzcsík formájában. Aztán – kicsit távolabb – megint csík képződik egy másik, nedvesebb levegőrétegben. Azt is megfigyelhetjük, hogy a négymotoros repülők mögött kialakuló négy különálló csík egy idő után összeforr kettővé – ezt is a turbulenciák okozzák, ahogy a gépet követő légáramban egymásba csavarnak két-két csíkot a repülő két oldalán.

Amikor a kondenzcsík kis kerek örvényekre szakad, vagy spirálisan végigcsavarodik az égen, az az ún.Crow-instabilitás miatt lép fel: a spirálisan forgó légrétegben az örvények szétszakadnak és újra egyesülnek, ebből jönnek létre a gyűrűszerű képződmények, illetve nagyobb léptékben a teljes kondenzcsík spirálisan felcsavarodik.

Előfordul – főleg nagy sebességű vadászgépeknél – hogy nem a hajtóművek kondenzanyaga válik láthatóvá, hanem a szárnyvégeken képződik vékony aerodinamikai kondenzcsík. Ez úgy jön létre, hogy a szárnyvégek keltette örvénylés hatására kis területen erős nyomáscsökkenés lép fel, s emiatt ott buborékok képződnek, s így kis csomókban az örvény mentén összegyűlik a víz, de ez csak nagyon páradús levegő esetén alakul ki. Ilyesmi kialakulhat bármilyen, gyorsan repülő gépről kiálló tárgy mögött.

Tehát a kondenzcsíkok kialakulása számtalan alapvető fizikai körülmény hatása alatt történik, s ezek egytől egyig érthető és természetes magyarázatot adnak a kondenzcsík formavilágára, változásaira.

A chemtrail-elmélet „bizonyítékairól”

De mi van azokkal a felvételekkel, amelyek során a kondenzcsíkon túl jól láthatóan valamilyen más anyagot is kibocsát a repülőgép? E jelenségre két egyszerűbb magyarázat is létezhet a chemtrail-elméletnél: vészhelyzetben egy repülőgép képes az üzemanyagtartályát a levegőben kiüríteni; illetve vannak speciálisan átalakított repülőgépek, amelyeket például tűzoltásra használnak. Számtalan ilyen esetet ábrázoló felvételt próbálnak azzal magyarázni, hogy a kormány által különféle célokkal a levegőbe engedett anyagok látványos leleplezéseit láthatjuk.

Szintén a neten terjedő „bizonyíték” az a fotó is, amelyen egy repülőgép belseje látható különféle csövekkel és tartályokkal feltöltve: ez pedig egy olyan tesztrepülőgép, ahol az említett eszközök segítségével repülés során a gépen belüli súlyeloszlás változásait lehet szimulálni, a repülésbiztonság növelése érdekében.

Számtalan esetben olyan légköroptikai jelenségeket neveznek ki chemtrail-bizonyítékoknak, amiknek az oka szintén egyszerű fizikai tény. Ilyen jelenségek például azok a színes felhőcsíkok, ívek, foltok, amelyek a felhőket alkotó, jó esetben szabályoshoz közeli, hatszögletű jégkristályok fénytörési jelenségei hoznak létre. E jelenségeket összefoglaló névvel halójelenségeknek nevezzük (a népnyelv holdudvar, napudvar néven ismeri a legtöbbet), s a Nap vagy a Hold fénye törik meg a jégkristályokon. A kristályok alakjától, szabályosságától, egységes vagy vegyes voltától függően más és más fénytörés alakul ki. Sok esetben nem látszik a teljes jelenség, csak egy-egy darabja azon égboltrészen, ahol a körülmények megfelelőek, s akik nem ismerik a jelenségkört, könnyedén hisznek el félrevezető rémhíreket kémiai anyagok légköri jelenlétéről.

Néhány esetben (ez nem hazánkra jellemző) a felbocsátott rakéták nyomvonalán láthatóak színes, felcsavarodó “kondenzcsíkok”, ezek azonban nem a troposzférában (az időjárásunk terepéül szolgáló alsó 8-15 km légréteg), hanem a sztratoszférában vannak, s a hajtóművek égéstermékei is különböznek a repülőgépekétől. Ez esetben a csík anyagában kénsav, kénessav, salétromsav, sósav is van, ha csak kis mennyiségben is, ezek az anyagok aztán odafenn a helyi párával keveredve sokszínű és látványos felhőket alkotnak a magas légkörben.

Hasonló jelenség előfordul rakéták nélkül is. Télen, a sarkvidék környékén a sztratoszférában kialakulhatnak úgynevezett gyöngyházfényű felhők, amelyek létrejöttében sima vízjég vagy a rakéta-“kipufogógáz” savas összetevőihez hasonló normál légköri anyagok játszhatnak szerepet, az utóbbi esetben színesebbek a felhők. Klimatológiai és környezetvédelmi kutatások során fontos jelek ezek a felhők, ugyanis pont a savasságuk miatt részben emberi hatásúnak gondolják. A sztratoszférába feljutó vulkáni eredetű savak szintén elősegíthetik a gyöngyházfényű felhők kialakulását – ez a természetes forrásuk e felhőknek.

A kondenzcsíkok maguk is válhatnak színessé, ha nem is túl gyakran. És most ne az alkony- vagy hajnalpír által vörösre festett kondenzekre gondoljunk, hanem nappali körülmények között létrejövő jelenségre. Elsőre elég titokzatosnak tűnik, miért lesznek egyes repülőgépek kondenzcsíkjai színesek, de erre is van kézenfekvő magyarázat. Itt is az aerodinamika felel a színekért, és a repülőgép szárnyai felett és mögött kifagyó kristályok vagy a kondenzálódó páracseppek szórják a fényt attól függő színben, milyen távol vannak a Naptól. Amikor a repülőgép egy megfelelően párás légrétegen halad át, ahol a szél nem fújja szét azonnal a kialakult csíkot, a napfény megfelelő szögű érkezése esetén igen látványos színek jöhetnek létre. Nem csoda, ha a jelenséget nem ismerők különféle misztikus történetekkel rukkolnak elő.

Aztán vannak olyan esetek is, amikor az ember befolyásolja a felhőképződést. Elsősorban a jégeső-elhárítást érdemes említeni: nálunk a hetvenes években kezdődött ez a tevékenység, azóta pénz hiányában egyre kisebb a jelentősége. Ez esetben a potenciális jégesőveszélyt jelentő felhőbe ezüst-jodidot lőnek fel, ez kondenzmagokat biztosít, így a felhőben lévő pára nem a már meglévő kisebb jégszemcsék méretét növelve fagy ki, hanem az új (mesterségesen bevitt) kondenzmagokat részesíti előnyben. Így a képződő jég apró szemcsés lesz, nem tud károkozásra képes méretűvé nőni, s így a talajig eljutni.

Olvashattunk felhőoszlató eljárásról a pekingi olimpia vagy akár korábban, a moszkvai G8 találkozó kapcsán is. Ez esetben is voltaképp esőt csinálnak, vagyis az adott hely fölé esőt hozó légtömegből még az adott helyre érkezése előtt kicsapatják a vizet. A jégeső-elhárításhoz hasonlóan itt is használhatnak ezüst-jodidot, vagy szárazjeget, esetleg cseppfolyós nitrogént. Moszkvában bevett gyakorlat, hogy nagy országos ünnep – például a Győzelem Napja vagy május elseje – előtt felhőoszlatást alkalmazzanak, amelynek során a várostól 100-200 km-re katonai repülőgépekről szórják a fentebb említett anyagokat a levegőbe, s így a célterepen néhány órára esőmentes idő garantálható. Ez nem olcsó dolog, ha pusztán a repülőgépek egyre drágább üzemanyagát vesszük is számításba: az olimpiai nyitó- és záró díszünnepély előtt Peking környékén 30 katonai repülő, 7 ezer légvédelmi ágyú és 5 ezer rakétakilövő járult hozzá az esőmentességhez.

Összefoglalhatjuk annyival a témát, hogy bár rendkívül izgalmas a chemtrail összeesküvés-elmélet, delétezik egyszerűbb, érthető és logikus fizikai magyarázat a felmerült kérdésekre. A már „kész” híveket biztosan nem győzik meg a fentiek, azonban a nyitott gondolkodású érdeklődők számára hasznos információ lehet.

Fotók és szöveg: © Landy-Gyebnár Mónika

Hivatalosan elismert éghajlat-módosítás chemtrailekkel

https://www.youtube.com/watch?v=gImG8sHLKjE&honnan=Nemzeti_Hirhalo

Drámaian gyorsul a kivándorlás - Trükköznek a számokkal 

2015. nov 27. nepszava.hu 
Drámaian, egyes esetekben 70 százalékkal nőtt két év alatt azoknak a magyaroknak a száma, akik hivatalosan is Nyugat-Európában vállalnak munkát. Ez derült ki azokból a statisztikákból, amelyeket a Magyar Nemzetnek küldött a brit és a német statisztikai hivatal. Németországban például 2012-ben még csak 47, tavaly már 80 ezer magyar dolgozott hivatalosan, a valós szám azonban ennél jóval nagyobb lehet. 

A német és a brit statisztikai hivatal 2014. év végi adatai szerint Németországban körülbelül 80 ezer, az Egyesült Királyságban megközelítőleg 55 ezer magyar dolgozik - írja a mai Magyar Nemzet 

Németországban két év alatt a kereső tevékenységet végző regisztrált magyarok száma csaknem 70 százalékkal nőtt. A német adatok szerint 2014-ben az országban tartózkodó 115 ezer magyarból 80 ezer folytatott regisztrált kereső tevékenységet, 2012-ben még csak 65 ezerre tették a magyarok számát, közülük 47 ezren dolgoztak. A brit Nemzeti Statisztikai Hivatal tájékoztatása szerint 2014-ben az országban 55 ezren voltak a 16 évesnél idősebb, magyar származású, kereső tevékenységet folytatók. 2012-ben 35 ezer bejelentett munkahellyel rendelkező magyar volt a briteknél. 

Lényeges, hogy az adatok nem tartalmazzák azokat, akik nem bejelentett munkahellyel rendelkeznek, így a lap becslései szerint legalább 350 ezer, legfeljebb 500 ezer magyar dolgozhat összesen külföldön. Magyarországon eközben a munkaadók egyre többet panaszkodnak arra, hogy nincs elég szakképzett munkaerő. A hazai hiányszakmák listája hónapról hónapra bővül - jegyzi meg a lap. 

Ahogy a Népszava is beszámolt róla, a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének elemzése szerint elsősorban a magasan képzett munkavállalók hagyják el az országot, köztük is leginkább a fiatalok, ami komolyan kihathat a következő évtizedek népesedési és gazdasági viszonyaira. A nőtlen, illetve hajadon fiatalok többsége elsősorban Nagy-Britanniában keres megélhetést, az első generációs kivándorlók - azaz tartósan berendezkedők - száma már meghaladhatja a 86 ezret a kutatók szerint - írta nemrégiben a Világgazdaság. 

A külföldön letelepedők száma négy év alatt megduplázódott, a válság előtti időszakban még "csak" 17 ezer ilyen állampolgárról tudtak. Főként a munkaerő szabad áramlásának köszönhető a kivándorlás felerősödése, azonban a kutatók arra jutottak, hogy a pénzügyi problémákon túl többen a politikai helyzetet és a korrupciót is említették, de a közoktatás és a felsőoktatás átalakítása is közrejátszott. A folyamatokból kirajzolódik, hogy az elvándorlás erősödni fog. 
Kapcsolódó: 
   Kivándorlás: "Kalandvágy és európai tendenciák" (alfahir.hu) 
   Orbán Viktor elmagyarázza az igazságot a külföldön élő magyarokról (mkh.valosag.net) 
   Orbán Viktor: tömegével jönnek majd vissza külföldről a fiatalok (nol.hu) 
   Így várja haza a Fidesz a "kalandvágyból" külföldre kényszerült magyar családokat - olvasónk tapasztalata (kuruc.info) 
   Mi lesz így? Történelmi csúcson az adósságunk (mfor.hu) 
   Brókerbotrány után: feladja a kormány a biztonsági vésztartalékot (agrarszektor.hu) 
   A (baráti) külföldi sajtó dicséri Orbán gazdaságpolitikáját (magyarhirlap.hu) 
   Tégy Magadért, tégy a Ceta és a TTIP ellen! Felhívás! (youtube.com) 

*** www.nemzetihirhalo.hu - feliratkozas@nemzetihirhalo.hu ***

KIVÁNDORLÁS: "KALANDVÁGY ÉS EURÓPAI TENDENCIÁK"

November elején politikai vitanapot kezdeményezett Farkas Gergely, a Jobbik országgyűlési képviselője a Magyarországról történő elvándorlás okairól és a folyamat megállításának lehetséges megoldásáról. A radikális képviselő javaslatához végül 20 MSZP-s és az 5 LMP-s politikus is csatlakozott, így az Országgyűlés házszabálya értelmében meg kellett tartani a Fidesz számára rendkívül kínos elvándorlásról szóló vitát.

Farkas Gergely az elvándorlásról szóló vitanap szükségességét az indítványában többek közt a következővel indokolta: "Míg a Kormányfő kalandvágyból külföldre költőzőkről beszél, addig a most napvilágot látott statisztikai adatokból egyre nyilvánvalóbb, hogy elsősorban a munkalehetőségek hiánya, a létminimum alatti fizetések és a bizonytalansága vezettek sok százezer honfitársunk külföldre távozásához.

Mint írja, annak érdekében, hogy a súlyos demográfiai és szociális katasztrófa elkerülhető legyen, a kormányzatnak szembe kell néznie a valós számokkal és valós okokkal. A jobbikos képviselő szerint a mellébeszélés helyett a cselekvés idejének kell eljönnie, ami magában foglalja egy "átfogó, oktatási helyzetre, munkanélküliségre és lakhatásra kiható programcsomag" megteremtését annak érdekében, hogy a még itt élők itthon maradjanak, a külföldre menekültek pedig hazajöjjenek.

"Általános probléma"

A kormány és a kormánypártok felszólalói részéről érezhető volt az egész vitanap alatt, hogy az "általános európai tendenciával" magyarázzák a migrációt, amelynek része a Magyarországról történő elvándorlás is. 

Czunyiné Bertalan Judit, az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) köznevelési államtitkára vitaindítójában azt mondta, általános tendencia Európában az elvándorlás, de európai összehasonlításban még mindig "alacsony" a külföldön élő magyarok aránya. Hozzátette: Magyarországon a diplomás migráció - az egészségügy és kisebb mértékben a mérnöki munkakörök kivételével - eddig nem okozott szakemberhiányt.

Elmondta, hogy a statisztikák szerint a kivándorlásban "legveszélyeztetettebb" korosztály a fiatal felnőtteké, a kormány legfontosabb feladata ezért a szociális biztonság megteremtése és a gyermekvállalás segítése. Czunyiné Bertalan Judit felidézte az egészségügy területén az elvándorlás megállítására tett lépéseket: a 2011-es egyszeri juttatást, amely 68 ezer főt érintett, illetve a 2012-es, 2013-as kétlépcsős, 95 ezer dolgozót érintő béremelést. Szerinte az intézkedések hatására 2013-ban már második éve kevesebb orvos kért külföldi munkavállaláshoz igazolást, az első alkalommal hatósági bizonyítványt kérő orvosok száma pedig 200 fővel, 28 százalékkal volt kevesebb.

Tállai András, a Nemzetgazdasági Minisztérium parlamenti államtitkára közölte: a kormány azzal teheti a legtöbbet, hogy olyan gazdasági környezetet teremt, amely megfelelő szakmai életutat és perspektívát biztosít a fiataloknak. A foglalkoztatáspolitika területén tenni kell azért, hogy hazavonzzák a fiatalokat azzal, hogy itthon teremtenek számukra versenyképes kilátásokat - mondta. Az államtitkár szerint nincsenek pontos adatok a külföldi munkavállalásról, de KSH adatok alapján úgy "becsülik", az ezredfordulón 10 ezer, 2010-ben 51 ezer, 2014 harmadik negyedévében pedig mintegy 100 ezer ember dolgozott külföldön - mondta.

Beszélt arról is, hogy egy friss KSH-kutatás szerint 2013 elején 350 ezer olyan magyar élt a világban, aki 1989 után és legalább egy évvel a felmérés előtt hagyta el Magyarországot. Ha ehhez hozzáadják azokat, akik ideiglenesen, azaz egy évnél rövidebb ideig dolgoznak külföldön, akkor is maximum 450 ezer olyan magyar állampolgárról van tudomásuk, aki részben Magyarországon kívül él, illetve dolgozik - hangsúlyozta.

Az államtitkár elismerte, hogy nemcsak a bérekben, hanem az árszínvonalban is jelentős eltérés van a migráció szempontjából célországnak tekintett államok és Magyarország között, de mint mondta, eddig elért eredményeket is meg kell becsülni. Az utóbbi négy évben a reálbérek nemzetgazdasági szinten átlagosan mintegy 10 százalékkal emelkedtek, a minimálbér vásárlóértéke pedig az utóbbi két évben együttesen 7,2 százalékkal nőtt - mondta.

Fidesz: "nincs értelme elvándorlásról beszélni, mert bármikor hazajöhetnek"

Ahogyan várható volt, a kormánypárt a szokásos kincstári cinizmussal próbált védekezni. Bánki Erik, a Fidesz vezérszónoka - a vitanap címére utalva - azt mondta, nincs értelme ki- és elvándorlásról beszélni, mert bármikor visszatelepülhetnek Magyarországra azok, akik tanulni, szakmai gyakorlatra vagy munkát vállalni mentek átmenetileg külföldre (a külföldön dolgozó olvasóinktól most türelmet kérünk - a szerk.)

Kormánypárti részről nem igazán kértek az elvándorlás kérdéséből...

És jön a kalandvágy: Bánki szerint a mai magyar fiatal generáció az első, amelynek a külföld fogalma nem az emigrációval kapcsolódik össze, hanem más kultúrák megismerésével, kipróbálásával. Vagyis a mai fiatalok már úgy szocializálódtak, hogy "nyitottak az európai határok, szabadon lehet mozogni, tanulni, dolgozni - magyarázta." A kormánypárti politikus szerint nem arról van szó, hogy ezek az emberek politikai vagy magyarországi életkörülményekből adódó elégedetlenség miatt mennek külföldre, ezt sokkal inkább például szakmai kihívások, valamint a magyar és a nyugati bérek közötti különbségek magyarázzák (akkor ez most mi, ha nem elégedetlenség? - a szerk.). A KDNP-t külön nem idézzük, gyakorlatilag ugyanazt mondták el mint a Fidesz, annyi különbséggel, hogy Hargitai János szerint a magyar kivándorlók száma viszonylag még mindig alacsony... 

MSZP: a kormány nem veszi komolyan a kivándorlás problémáját

Nem vicc, ezt a nyolc éven át tömegpusztító fegyverként uralkodó egykori utódpárt képviselője hangoztatta a vitanap során. Igen, az MSZP úgy érezte, nekik ma itt fel kell szólalni.

Bangóné Borbély Ildikó, az MSZP vezérszónoka arról beszélt, hogy az elmúlt években megindult tömeges kivándorlás a Fidesz-KDNP kormányzásának eddigi legszomorúbb, egyben helyrehozhatatlan következménye, ez a folyamat ugyanis keresztülhúzhatja a Magyarország gazdasági rendbetételével kapcsolatos elképzeléseket. A kormány azonban nem veszi komolyan a kivándorlás súlyos problémáját - jelentette ki. Az MSZP-s parlamenti képviselő véleménye szerint a kormány politikája megbukott, tömegeket kényszerít ugyanis arra, hogy elhagyja hazáját.