Kamatrabszolga képzés a mocsárban , közben a gója ki ki kapja a húsosabb falatokat !!!

Kamatrabszolga képzés a mocsárban , közben a gója ki ki kapja a húsosabb falatokat !!!

A KETRECVÁROSBAN LASSAN LEJÁR AZ IDŐ

Talán nem tudatosult még mindenkiben, de bizony ma, mint már oly sokszor, történelmi időt élünk. Egy éve már annak, hogy a hatalmon levők sokasodó hazudozásai, tolvajlásai, csalásai, a miniszterelnöki székben ülő zavarodott elméjű, gátlástalan nemzetáruló országrombolása végül is valódi népfelkelésbe, forradalomba torkolt. A Kossuth téri Morális Forradalomnak nevezett eseménysorozat, a tv-székház ostroma, a szovjet címer leverése, Dunába hajítása, az október 23-i nagy csata, s a mára állandósult demonstrációsorozat, mai forradalmunk szerves részei. A forradalmaknak más és más, sokféle arca lehet, s egy év történelmi léptékkel mérve, nagyon kicsiny idő.

Mai forradalmunk portréja, ma már képet ölt, de még formálódik. Ezt a képet Gyurcsány Ferenc, alias fletó, kormánynak nevezett rablóbandája, annak botránypártjai nagy tehetséggel festik. Persze mi, hazafiak fogjuk az ecsetet, hogy remegő kezük színvallást ne tévesszen, s a mű végül is a mi elképzelésünk szerint alakuljon.

Jellemző e képre a tegnap lejátszódott epizód, aminek címe: Gyurcsány pokolra jut.

Kossuth tér 2007. Kordonok, rendőrsorfal, előtte kis színpad, amin népi játék folyik. Ebben magyar huszárok állítják elő a színre fletó maskaráját, s minden elkövetett galádságát fejére olvassák, majd ördögök vonszolják a pokol kénköves fenekére. Járókelők, turisták, összeverődött csoport hallgatja a spontán felszólalót, aki lehülyézi a hivatalban levő fletó miniszterelnököt, majd sietve folytatja útját, amit kikívánkozó véleménye miatt szakított meg pár percre.

És az idő lassan telik. Követik egymást az események. Ismét közeleg október 23. napja.

"Remélem mindenki tanult a tavaly ősz eseményekből", mondta fletó kínjában, s hát végül is igaza van. Mindenki tanult, csakhogy mindenki más leckét magolt be.

Gyurcsányfletó például megtanult félni. Ideges. Feszeng. Az egész bagázs megtanulta mára, hogy ott, bent a ketrecben, amit maguk számára voltak kénytelenek építeni, nincsenek biztonságban. Már tudják, hogy nagy a sikerük Európa előtt, vagyis körülbelül annyi, mint a majomketrec lakóinak az állatkertben. Bámulják, fotózzák őket az odalátogatók, s valószínűleg a homokosok törpepártjáról asszociálnak a bonomókra, akik orrba-szájba szeretkeznek, a közönség nagy szórakozására, a tolvajok pártjáról pedig nyilván a csimpánzok jutnak eszükbe, akik mohó kézzel markolnak a termeszek járataiban található fehérje-kincsek után, de a zsákmányt markoló kezük már nem fér ki a szűk nyíláson.

Kezdik megtanulni a hatalom bitorlói, hogy az általuk csőcseléknek nevezett tömegek valójában, velük ellentétben emberek. Talán egyszer még azt is megértik, hogy önérzetes, hazaszerető magyar emberek, akiknek emberi méltósága nem tűri, hogy Hazájuk sorsát, jövőjét méltatlan, érdemtelen páriák rombolják kényükre-kedvükre.

Mi hazafiak pedig ráébredtünk erőnkre. Megtapasztaltuk, hogy túlélhető az agresszió, s a kitartás, a bátorság, az összefogás a győzelem záloga. Átestünk a tűzkeresztségen, s megtanítottuk a brigantiknak, hogy sem könnygázgránát, sem gumilövedék nem védi meg őket, és nem vet véget a jogos fölháborodásnak. Nem odázza el a felelősségrevonást.

Megtanultuk, hogy harc nélkül nincs forradalom. Megtanultuk, hogy a harc olykor áldozatokat is követel. Megtanultuk, hogy ha győzni akarunk, akkor mindezt vállalnunk kell. És mi győzni akarunk. Ezért vállaljuk, és győzünk.

Mi hazafiak is tudjuk, és a történelem legutálatosabb miniszterelnöke tudja, hogy el fogjuk őt kergetni. Meg fogjuk őt fenyíteni. Ez az egy dolog van, amit mindannyian egyformán tanultunk meg.

A ketrecváros lakói, akárhány kordont is emelnek még maguk köré, megbűnhődnek, minden galádságukért. Az idő lassan lejár.

(Vass István/ 2007. 1

Stoffán György: "Nemzetvédő" bohóckodás és a valóság

Néha azt hiszem, hogy a megszüntetendő Lipótmező magánrádiójának híreit hallgatom a Kossuthon. Hol Ormos Mária beszél ostoba baromságokat és riogatja "történészi" szemmel a hallgatókat, hol meg a Magyar Gárda édes apukája nyilatkozik... közben meg emberek ezreit gyilkolja halomra a fékevesztett maffia-kormány... mert mindenről fecsegünk, de a lényegről nem beszélünk.

Belepofázunk abba, hogy Erdély Érseke kit hová helyez saját egyházmegyéjében, s olyanok írnak nyílt levelet Őkegyelmessége Jakubinyi György érseknek, akik tán a Miatyánkot sem tudják. És innen pofázunk bele, ahol a magunk háza táján is csak a küszöbre tudunk csinálni a rendtevés helyett. Mert bizony folyamatosan odacsinálunk a küszöbre, vagy éppen az asztalra, ahonnét eszünk. És szidjuk azt, akié büdösebb. Közben ellenségeink, és a nemzet ellenségei jókat röhögve kivégzik egy egészségügyi "reform"-mal a fél országot, s a BBC meg a CNN adja tudtunkra, hogy emberek százai haltak meg a nagy melegtől, s az elmúlt időszakban a gyilkos kormány eszeveszett ámokfutása miatt duplájára emelkedet azoknak a száma, akik infarktust kaptak. De kit a frászt érdekel mindez, a nagyszerű "nemzetmentő" jobboldalon? Az égvilágon senkit. Inkább segítségére sietnek e büszke magyar urak a gyilkos magyargyalázó söpredéknek, s világgá kiáltják, hogy biz'a ők egy Magyar Gárdát alapítanak, és a nyilasokéhoz hasonló egyenruhát öltve rakják a homokzsákokat ha árvíz lesz, és átvezetik a vakot a zebrán, meg fölfestik a turistautak jelzéseit oda, ahonnét már lekoptak azok a kék meg piros csíkok... Azután jönnek ujjongva a pártolók és egyetértők, hogy lám, már félnek is a kommunisták, mert mindenki erről beszél. Pedig a kommunista nem fél. Gyurcsány és társai magasról csinálnak a Gárdára, a fekete egyenruhára, és az Árpád-ház címerpajzsának díszítésére. Jókat röhögnek villáikban, s a nagyszájú vörös asszonyka zöldet okádva adja majd elő, hogy lám itt vannak a nácik, a nyilas egyenruhások, a félkatonai szervezetek, a fasiszták, akiktől félni kell. És majd jön a mindenre kapható Zoltai elvtárs és ő is sírva fog emlékezni a nyilasokra, összefüggésbe hozva a mai nagy észre aligha valló találmányt azzal, hogy bizony megakadályozták a tisztába rakását ezek a rohadt keretlegények a gettóban... Gyurcsány újabb adag gázt ígér a zsidó, koncentrációs táborban szenvedett 1960-as születésű idős asszonynak, s minden megy a maga útján tovább. De kellett egy balhé, ami alatt ismét el tudtak adni hatalmas pénzekért állami vagyonokat, s ki tudták fosztani a most bezárásra ítélt kórházak milliárdos értékű kincseit.

Nos, ti balga seggfejek, ti fekete ruhás, kommunistáknak dolgozó "nemzetvédők", most elmondom nektek, hogy olyan országban, ahol rendet akarnak teremteni, és diktátorokat szeretnének kifüstölni, a nemzetet akarják védeni az idegen fegyveres alakulatoktól, az újgazdag milliárdos maffiózóktól, hogyan csinálják: - Csendben! Szervezkednek, fegyvereket vesznek, külföldön kiképzik magukat, és öten hazajönnek. És öt városban - lehetőleg jó messze eső helyeken - egyszerre robban egy-egy szobor, rendőrőrs, pártház, ahol éppen gyűlés van stb... Azután megint elmennek külföldre és hazajön megint öt, és kezdődik minden elölről. Aztán egy-egy politikust lőnek agyon, mert a védelem soha nem lehet tökéletes. Nos, a fent leírtak a gerillaharc alapelemei, amit a neten bárki bármikor megnézhet, könyvekben olvashat, internetes játékokon lejátszhat. Nem kell hozzá visszamenni öltözetben és terminológiában a múltba, nem kell majmolni hülye eszméket, és nem kell hozzá gyűlölet, gyilkos hajlam. Mindössze piciny kis hazaszeretet kell hozzá, amely mindazon nemzetekben megvan, amely nemzetek a híradásokban szerepelnek. Igaz, terroristaként, bűnözőként, szabotőrként stb...

Nem helyeslem az erőszakot, csupán el akartam mondani, hogy egy szabadságra vágyó nemzet fiai hogyan harcolnak a nemzet elnyomói ellen. Nincs párt, pártvezér, nemzeti gondolkodókba rugdosó nemzeti gondolkodó. Tettek vannak, amelyek hatékonyak és a nemzet céljait, megmaradását szolgálják. Nem mondom, hogy itt is ezt kellene tenni. De azt sem, amit ti "hős nemzetvédők" tesztek. Mert egy Magyar Gárda megalapítása és efféle nagydobra verése sokkal többet árt, mintha semmit nem tennétek.

Látni kellene végre, hogy a hatalom, a pénz, a maffia-kormány, a gyilkos egészségügyi miniszter az elmúlt hat évben sokkal erősebbé váltak, mint voltak valaha is. Összetartanak, nincs vita, ha a nemzetgyalázó főhazudozó mellé kell állni, hiszen tudják, hogy együtt nevetnek, és együtt lógnak. Tehát inkább nevetnek. És ezért a nevetésért kiállnak egymás mellett. Mindent és mindenkit letarolva teszik ezt, mert az életükkel játszanak, ha egy is rosszul szól, rosszul lép. De nekik sem kellene félni. Nem is félnek. Ők félelmet keltenek, miközben hahotáznak rajtatok. És rajtunk, a nemzetben gondolkodókon. Hiszen mitől is kellene félniök? Attól a Fidesztől, amely olyan a politikában, mint egy kilencven esztendős úr egy tizennyolc éves lány mellett az ágyban? Attól a jobboldaltól, amelyet úgy bele lehetett rángatni a szarba, mint tették tavaly októberben? Azoktól a kis pártocskáktól, amelyek telis tele vannak egykori pártfunkcionáriusokkal? Vagy a Magyar Gárdától, amelynek csupán a segge lóg ki a fekete gyakorlóruhából?

Ők félnének, akik az izraeli magánhadsereget még a katonai objektumok őrzésére is felkérték, s akiken nem volt - mert nincs is nekik - azonosító október 23-án? Ma Magyarországon nincs mitől félnie a mai hatalomnak. Igaz, szeretik mondani, hogy erősödik a szélsőjobb... de hol van? Hiszen még jobb sincs. Mindössze egy vezérséget szerető, önmutogató impotens és frusztrált oldal van, amely önmagában is ezer darabra törve vegetál sajtó és pénz nélkül, politikai tudatlansággal és a húszas-negyvenes évek stílusában és az akkori politikai viszonyoknak is alig megfelelve igyekszik hangoskodni, főként egymás ellen.

Mindezekből harmincan a Szent Korona-tant hirdetik, hetvenen a sumerológiával vannak elfoglalva, megint tízen Szálasit éltetik haló poraiban, ismét mások úgy vélik, hogy majd ők mentik meg a nemzetet ketten. Magyarán, minden élcelődés nélkül "megint beszélünk, csak beszélünk..."

És írjuk a levelet innen, ebből a hatalmas nemzeti kuplerájból Jakubinyi Györgynek, hogy kit hová ne helyezzen, vagy helyezzen, vagy tartson a helyén. Mi írogatunk Erdélybe, akik még saját megmaradt kis pocsolyánkat sem tudjuk egységesen megvédeni, megóvni és megtartani!? Mi, akik Istenről immár hallani sem akarunk, s ebben vagyunk egyek a mai hatalom gyakorlóival. Mi beszélünk Szent Korona tanról, akik kedvünk szerint ócsároljuk a kereszténységet, az ősi magyar vallást, és ugyanígy a protestánsokat.... Mindenki mindenkit. Hiszen amikor vallási jellegű írás jelenik meg a neten, akkor az olvasottság minimális... még akkor is, ha papot ölnek, vagy templomot rabolnak.

Alakítsatok hát fekete ruhás karszalagos szabadcsapatokat, rakjátok a homokzsákot és vezessétek át a vakot a zebrán. Mert körülbelül ennyit tehet és ennyire képes ma a nemzeti oldal, a Jobbik és s tán még a Fidesz is képes volna ilyesmire... ha jól megfizetik. Egyben azonban legyetek biztosak, Ti "nemzetmentő" gárdisták. Ha ez így megy tovább, és csak ennyire képes a nemzeti oldal, akkor szeretettel üdvözölhetjük 2010-ben is Gyurcsány elvtársat és kormányát a választások után. És javaslom, olvassatok 1989-90-es lapokat, amelyekben előre megírtuk, hogy mi lesz az antalli hazaárulás eredménye: Ez! Ti! És íme igazunk lett... Csak akkor még minket kiáltottak ki nácinak, antiszemitának és nacionalistának. Ugyanazok, akik ma titeket. Mert akkor a Fidesz kivonult a 70. évfordulón a Parlamentből... ahelyett, hogy akkor alakított volna Nemzeti Gárdát...
Hát ennyit a máról, s ennyit a 2010-es választásokról, amelynek végeredményét ma szépen kovácsoljátok nemzettestvéreim... Fekete ruhában és szép színes karszalaggal.

(S.Gy./ 2007. 08.09)

A kocka el van vetve. Kinyitom az "olajdossziét"! Elõszó - utólag. Rájöttem, hogy "mûvemet" csak úgy tudom írni, ahogy a Talmudot irták. Hiába voltak okosok a rebbék, egyszerre nekik se' jutott minden az eszükbe. [Olykor többszáz év is eltelt két jó ötlet között...] Ezért néz ki úgy a MÛ szövegmezeje mint egy rongyszõnyeg.  Én a szintechnikát nem viszem tulzásba. Ezért az ujonnan beirt részeket néhány napra kijelölöm azután (a néhány nap multán) beolvasztom a szürke háttérbe. Aki netán az "illesztésekre" is kiváncsi, kénytelen a szöveget az elejétõl végigpörgetni. Esetleg megéri, mert "jókat" írtam be... Minden elõjel arra mutat [létérdekem, tévedni], hogy az olajügyben szintén érintett Gyurcsánynak és kormányzatának esze ágában sincs az egyik legnagyobb állami gengszterakció tényeit feltárni, az elkövetõket megnevezni. Ellenkezõleg: a Nemzeti Nyomozó Iroda máris tettenérhetõ elterelõ, megfélemlítõ müveleteket hajt végre [ill. készül végrehajtani] mindazokkal szemben, akik az olajügyrõl bármit tudhatnak és mondhatnának. Ami engem illet, letagadhatatlanúl egyike vagyok azoknak, akik az olajügyrõl tudnak egyet s mást. Hetvenöt éves vagyok, nem tudom kivárni amig az 'igazságot' a képzeletbeli tyúk kikaparja. Megírom hát, amit tudok és gondolok az olajügyrõl és annak azonositható szereplõirõl. Teszem ezt illúziók nélkül, hisz a világtörténelemben sohasem volt még arra példa, hogy a bûnözõ megbüntette volna önmagát olyan cselekedetéért, amelybõl hasznot húzott. Akit elevenen eltemettek, igyekszik kiásni magát. Talán nekem se' róják föl, hogy ezzel próbálkozom.           Érdekes, de nem véletlen körülmény, hogy ebben az ügyben már a fogalmak is többértelmûek. Én is azt írom feljebb, hogy "állami" bûnözés, holott a szervezés és az elosztás messze túlmutat azon a valamin, ami alatt az államot értjük. A gaztettet a "rendszerváltás" során a pártok vezetésébe, a Parlamentbe, a minisztériumokba, a bíróságokra, az ügyészségekre, a rendõrségre , stb. újonnan beférkõzöttek hajtották végre, az "ottmaradottakkal" teljes egyetértésben. Ezt a társaságot valami hülye "elitnek" nevezte. Azóta ez az elnevezés rájuk ragadt, holott sem tömbben sem egyénileg semmi közük az "elit", azaz a kiválóság fogalmához. Áldásos ténykedésük eredményeként elszegényedett az általuk igazgatott társadalom és állam, viszont õk milliárdosokká lettek . A cselekmény névkódja az  "olajszõkités" sem fedi a tárgyát, hisz a "fekete" olaj nagyobb részét egyáltalán nem szõkitették. A gázolaj - HTO - gázolaj aranyat termõ metamorfózisa jobbára papiron, elsõsorban vámpapirokon, ment végbe. A dolgok megértéséhez, az olvasmányosság rovására is, vissza kell térni ahhoz a történelmi eseményhez, amelynek elnevezése szintén ellentétes lényegével, a "Rendszerváltáshoz". Vitatják, volt e "Rózsadombi Paktum". Ha volt, ha nem volt, szóról - szóra minden úgy történt, ahogy annak valódi, vagy apokrif, jegyzõkönyvében le van írva. [Ezzel ugyanaz a helyzet, mint a "Cion Bölcseinek Jegyzõkönyveivel". Akár a cári Ochrana vagy más hamisította, akár a bölcsek írták - a jegyzõkönyvet csak rá kell illeszteni az ujkori történelemre és egy pillantással megállapítható: kisértetiesen klappol minden.] [Új kommentárt szándékozom irni egy valós, vagy nevetséges, felismerésemrõl. Az (elsõ) "eredeti tõkefelhalmozás" nyertese kétségtelenül a zsidóság "elitje"volt. Mára egyes családok, pl. a Rotschildok, kollektiv vagyonát dollár- trilliókban számlálják és a felhalmozás üteme folyton növekszik. Kétségtelennek tûnik, hogy újabb (második) "eredeti" tõkefelhalmozás folyik. Kérdés, mi célra? Nos erre próbálok majd válaszolni.] Nagyon ostoba aki máig sem látta be, hogy a "kor"  egyáltalán nem olyan, amilyennek Madách hitte és jellemezte. Nem, "folyam, mely visz vagy elmerit, nem vezére az egyén, úszója csak", hanem egy olyan szinjáték, amelynek történéseit, effektusait a, mint a szinházban, szinte a legapróbb részletekig elõre megtervezik, majd a "produkciót" szinfalak mögül éberen felügyelik, hogy a darab hatását, azaz a bevételt a legkisebb hiba se' veszélyeztesse. A bûnözés [olajbûnözés] társadalmi és erkölcsi televénye csak ott alakulhat(ott) ki, ahol olyan alak a miniszterelnök, mint Antall József.  Róla sokan sokat írtak, de mindannyian csak pedezegették, hogy számos betegsége közül a legsúlyosabb a moralis insania volt, amellyel kapcsolatban betegségtudata teljességgel hiányzott, következésképp elmulasztotta kezeltetni magát. [Mert milyen keresztény, illetve vallásos úriember az, akinek van egy felesége, attól gyereke, egy élettársa és attól gyereke, továbbá egy párt-üdvöskéje?] Mondják, illetve írják, hogy mielõtt, kövér döglégyként, dongani kezdett volna a politika egén elõbb Newyorkba utazott, ahova hívták - vagy küldték és ott a Zsidó Világkongresszusnál tárgyalt. Elõbb a kisgazdák hátán próbált landolni. Õk elhessentették. Maradt a köpenyforditó emeszempésekkel és volt vagy aktív besugókkal degeszre tömött, a messze legalacsonyabb átlagos intelligencia-hányadossal büszkélkedõ, társaság: az MDF. Ott telepedett le és jöttment létére pillanatok alatt sikerült kezébe kaparíntania a totális hatalmat. Erre jellemzõ, hogy "pártja" háta mögött, maroknyi politikai bünözõ,  [Kónya Imre, Ktrucz Katalin, Salamon Lászó, Balsai István] társaságában, a Tölgyessy Péter vezette SZDSZ-el titokban áruló paktumot kötött. Amikor ezt a párt irányitó szervei megkifogásolták, még neki állt feljebb és lemondássl, miegymással fenyegetõzve, utólag kizsarolta a paktum tudomásúl vételét. Azután a "minden a kádereken múlik" lenini elvek figyelembevételével alakitotta környezetét, amelytõl feltétlen lojalitást remélt, ill. követelt. Sorba kell vennünk az "antalli kádereket", mert - szinte kivétel nélkül - szereplõivé váltak az olajügynek is. Haladjunk rangsor szerint. Részben Antallnak köszönhetjük a köztársasági elnököt Göncz Árpádot, akit a rossz nyelvek a III/III szolgálat "Patkány" fedõnéven nyilvántartott ügynökeként emlegetnek és akit rabtársai állitólag "Takony" becenéven szólitottak. Az Országgyülés elsõ elnöke Szabad György biztos kézzel vezette a Ház hajóját, a fenékroncsoló szirtek irányába. Györgyi Kálmán egyetemi párttitkár, bosztására nézve dékán, tudományos fokozatát tekintve mindössze docens, kapta feladatul, hogy a kommunista hatalom öklét az ügyészséget tisztogatás után átterelje az Igazságügyi Minisztérium irányítása alá és segítse elõ az '56-os megtorlásokkal kapcsolatos igazságtétel érvényeülését a törvényhozásban és a végrehajtás terén egyaránt. Megállapitható hogy egyik vállalásának sem tett eleget. Nemhiába mondta Horn Gyula az MSZP elsõ választási gyõzelme után, hogy nagyrabecsüli Györgyi urat [elvtársat]. A Belügyminisztériumban a veszprémi piás biciklis, a nadrágcsiptetõs ügyvéd Horváth Balázs helyére az a Boross Péter került, aki az egyik legsötétebb alakja a magyar politikatörténetnek. Továbbá ha valaki megírná a magyar kriminalisztika igaz történetét, abban egy hosszú fejezet illetné meg. Boross egyik aláírója volt a "Rózsadombi Paktumnak". Nem tudjuk pontosan, milyen múltbeli érdemei alapján delegálták a magyar küldöttségbe. Kapott feladatát azonban utólag már sejtjük: neki kellett végrehajtani a demokratikus gengszterváltást. Eredményesen munkálkodhatott, hisz Antall betegsége idején õ volt az ügyvezetõ miniszterelnök. Halála után pedig - Antall akarata szerint - megörökölte a legöblösebb bársonyszéket. Nem csekély karrier ez egy vendéglátóipari középvezetõ részérõl...  De miket is beszélek? Hisz Szili Katalin épp most jelentette ki [Gondola 2007.07.14], hogy "az ünnepség elõtt két nappal köszöntötte fel Horn Gyulát. Továbbá azt a véleményét fogalmazta meg, hogy Horn Gyula ma olyan 'politikai idol' Magyarországon, mint amilyen Boross Péter. Hozzátette: mindkét volt kormányfõt tiszteli. Bölcsességük, tapasztalatuk miatt oda kell figyelni a véleményükre!" Az "idol" szimbólumot, de inkább bálványt jelent. A Wikipédia nemrég adott hirt a szegvár-tûzkövesi idolról, amely a "sarlós isten" becenevet kapta. Hasonlit Horn Gyulára! Hamármost Boross vállalná - és miért ne vállalná - hogy õ meg egy kalapácsot vesz a vállára, kettejükbõl páros idolt alkothatna Melocco Miklós. Makovecz Imre pedig egy mauzóleum félét tervezne és épitene [a költségvetésbõl] az összeillõ páros fölé, zarándokhelynek - turista csalogatónak. Mint ikrek jól mutatnának ketten. Akár sziámi is lehetne belõlük, ahogy közelednek... Ennek a mûveletnek egyik lényeges eleme Pintér Sándor kinevezése országos rendõrfõrfõkapitánynak, melynek folytán a káposzta õrzése a kecskére bízatott. Pintér esetében csak a jogkeresõ közönség nem tudta, hogy kitünõ referenciáinak forrása a szovjetunióbeli "alapkiképzés", amit a KGB-nél nyert el. Pintérnek igen rövid idõ alatt sikerült a rendõrtiszti kart a saját [erkölcsi] képére formálnia és ismert - fedezett disznóságaik révén vazallusaivá tennie õket. 1. Konfliktust keresek... Beleakadok a megyei rendõrfõkapitányba.  Itt léptetem a képbe Papp Imrét Hajdú Bihar Megye volt rendõrfõkapitányát. Nevezett is a szovjet KGB-nél nyert kiképzést. Ez a körülmény, valamint (a)morális adottságai, nem utolsó sorban felesége Ferenczi Flóra, alkalmassá tették e posztra, amit hajdúnánási majd nyiregyházi városi rendõrkapitánykodás után viszonylag hamar el is ért. Rossz sorsom, a sors kiszámithatatlansága folytán, ezzel a díszes házaspárral hozott össze az olajcsata frontján. E csatát nem nyerhettem meg, hiába voltak kiváló lapjaim, mert Györgyi, Boross és Pintér kártyáiról - hála a kiváló bíróságoknak - nem sikerült bizonyítanom, hogy cinkeltek. Ez még most, utólag is, bizonyítható. Ebbõl nekem nem sok hasznom lesz. A história mindenesetre tanulságos. A história azért megfelelõ mûfaj, mert olvasmányossá, érdekessé teheti a viszonylag régmult eseményeket is, ahogy azokat a szereplõk átélték a maguk idején. Ami most leírásra kerül, nem sorskesergõ! Azt viszont bátorkodom - nem elõször - leirni: az olajhidra ugyan nem Hajdú Biharban dugta ki elõször a fejét, de egész biztos, hogy én voltam az elsõ megyei fõügyész, aki hajlandó voltam észrevenni és azonosítani a rémet. Én voltam az elsõ fõügyész aki saját kezemmel próbáltam levagdosni a fejeket. Én voltam aki a sajtó nyilvánossága segitségével az Ország tudomására hoztam, hogyan - merre folydogál az olaj és az állami bevétel. [Aki korábbi hasonlókról tud, sziveskedjék tudomásomra hozni. Én 1992 decemberében kezdtem. A most sztárolt "Papa" több évvel késõbb. A jelek szerint sokan nem akarják, hogy kimásszak onnan, ahova temettek. Nos, megmozdultam...] Az egész hercehurca a megyében mûködõ "önálló szolgálatokkal" kezdõdött. Jelesül a Szervezett Bûnözés Elleni Osztály [Oláh István rendõrõrnagy], a BM - ORFK Rendvédelmi Szerve [Both István rendõrõrnagy] és a Nemzetbiztonsági Hivatal helyi kirendeltségeirõl [Bak István rendõralezredes] van szó, amelyek ugyan a rendõrfõkapitányság épületében voltak elhelyezve, de nem voltak alárendelve a rendõrfõkapitánynak. Ezekkel a szervezetekkel, illetve az oda beosztottakkal szivélyes és informativ (!) kapcsolatokat épitettem ki. Ezt õk kezdeményezték nálam, de én szivesen fogadtam közeledésüket, mert akkor még azt hittem a legfõbb ügyész szemében kedves egy jól tájékozott megyei fõügyész, tekintettel arra is, hogy a bünmegelõzés az ügyész alkotmányos kötelessége, ennek pedig van valami köze a jólinformáltsághoz ... Viszonylag hamar megtudtam, hogy ilyen - olyan módon mind a három szervezet "rádolgozik" a "fõkapitányékra" [rossz nyelvek szerint Ferenczi Flóra irányitotta a férjét otthon és a Rendõrfõkapitányságon is...], mert olyanokat csináltak sorozatban, amiket nem hagyhattak figyelmen kivül. A jóembereknek azt is tapasztalni kellett viszont, jelentsenek fölfelé bármit, a házaspár érinthetetlen. E helyzet felszámolása érdekében Oláh István rendõrõrnagy, az SZBSZ helyi rezidense azzal keresett fel, hogy egy a budapesti Ó utcában székelõ RVSZ [RSZVSZ] vezetõje Simon Sándor ezredes szeretne velem a debreceni problémákról konzultálni és megtiszteltetésnek venné, ha meglátogatnám. Oláh Istvánnal mentem fel. Sejtettem és nem tévedtem: rögtön Papp Imre került szóba. A problémát Simon úgy jellemezte, hogy náluk a téma a "Papp szindróma" fedõnevet viseli. Lényege abban áll, hogy a helyi megbizottaktól jelentések tucatjait kapják és ezeket Boross Péter belügyminiszternek, illetve Pintér Sándor rendõrfõkapi tánynak továbbítják. Itt megállt az elbeszélésben és addig pislogott amig én meg nem kérdeztem: "és azután?" Erre széttárta karjait... Értettem a dolgot és azt javasoltam, tegye lehetõvé, hogy az RVSZ helyi megbizottja Both István õrnagy, a hosszú, kacskaringós és a semmibe veszõ szolgálati út némi "leröviditésével" közvetlenül tájékoztathasson az operativ módszerekkel felderitett, egyértelmüen bizonyitható, "jelentésérett" ügyekrõl. Ebben maradtunk és rövidesen "épületes" információk birtokába jutottam. Ezidáig Papp Imrével nem volt semmi bajom. Sõt! Mint ügyvéd a hajdúnánási rendõröknek "ügyesbajos" dolgaikban [kényszervallatás, sulyos testi sértés, stb.] úgyszólván házi védõje voltam. Papp akkor ott volt kapitány. Elõfordult, hogy saját szolgálati kocsiján vitt fel egyik beosztottja budapesti tárgyalására. Nyiregyházi rendõrkapitánykodása idején nemigen találkoztunk. Ellenben mikor hajdú bihar megyei fõkapitány lett személyesen gratuláltam neki. Késõbb õ keresett ügyvédi irodámban, lógó orral, azt kérdezte magam mellé venném e irodámba, ha otthagyná a céget. Igennel válaszoltam. Késõbb derült ki a bánat oka: Pintér haver nem merte kinevezni Ferenczi Flórát a megyei rendõrfõkapitányság igazgatásrendészeti osztálya vezetõjének, az ordító összeférhetetlenség miatt. Igy a hölgy csak a Városi Rendõrkapitányság Igazgatás rendészeti Osztálya vezetõjeként disznólkodhatott, ami mélyen sértette mindkettõjük fejlett érzékenységét. Amikor engem neveztek ki fõügyésznek természetesen Papp is gratulált. Amikor megtudtam, hogy könyveket gyüjt, meg is ajándékoztam két nem értéktelen könyvpéldánnyal. Azt viszont mindíg tudtam, mi a különbség a haverkodás és a szolgálati viszony között. Ezt viszonylag hamar világossá is tettem, abból az alkalomból, hogy Papp értem jött, köszöntsük fel együtt a megyei vámparancsnokot, Dr. Meszlényi Sándor pénzügyõr ezredest, névnapja alkalmából. Elmentem, ittam az ünnepelt egészségére. Ám amikor hármasban maradtunk "viccesen" elmondtam nekik, ha valami disznóságról õszintén tájékoztatnak egy [fekete] pont, és segitek ha lehet,- ha magam jövök rá, két pont,- ha másoktól szerzek tudomást, három pont - minuszban. Jót röhögtek, pedig nem vicceltem. A vámparancsnoknak még szerepe lesz történetemben., Aztán jött az elsõ kázus. Berettyóujfalu térségében egy "magánkommandó" szervezõdött - rendõrtagokkal (!) -  a berettyóujfalui városi rendõrkapitány, Hudák István rendõrszázados  tudtával, Papp Imre támogatásával. Ezek aztán úgy kezdtek intézkedni, mint a Vasprefektus verõlegényei. [Összevertek, bilincseltek, személygépkocsi csomagtartójában szállitottak "gyanúsitottakat, stb.] Panasz érkezett, Papp Imréhez... Õ pedig, ahelyett hogy kizárólagos illetékességgel bíró, felügyeletem alatt álló, Ügyészségi Nyomozó Hivatalhoz tette volna át az ügyet, titkársága vezetõjét (!) bizta meg a vizsgálódással... Ekkor áthívtam és utasitottam, hogy a "házivizsgálat" iratait (!) nyomban küldje át nekem és a továbbiakban ne stratpálja magát. Meg is igérte, de utána vélhetõleg konzultált Flóra asszonnyal, aki megkontrázta az ügyet. Így csupán egy jelentést kaptam amit az emlitett Fõkapitányság titkárságának vezetõjeMarton Sándor rendõr õrnagy állitott össze. Ekkor ment az elsõ írásbali utasitás faxon és postán: terjessze fel az iratokat. [A jó Túrós András altábornagy úr azt volt szives kárhoztatni, hogy én "levelezek" a fõkapitánnyal, ami megengedhetetlen és példaként állitotta az állománygyülés elé Györgyi Kálmán és Pintér Sándor urak kiváló kapcsolatát. Igaza volt! E kapcsolatok valóban kiválóak voltak...] Nagyjából ezidõben futott be az elsõ anyag arról, hogy Ferenczi Flóra több mint egy tucat jogositványt adott vissza ittas vezetõknek, többnyire tehetõs vállalkozóknak, olyan véralkoholértékek ellenére, amelyeknél az akkor (is) érvényes belügyminiszteri rendelet a vezetõi engedélyt, mérlegelési jog biztositása nélkül, bevonni rendelte a büntetõ eljárás tartamára. A hölgy ezen "joggyakorlatát" a Megyei Fõügyészség már az én kinevezésem elõtt is kifogásolta. Õ azzal a hülyeséggel érvelt, hogy magasabb rendû jogszabály, az Államigazgatási Törvény, általánosságban feljogosítja a jogalkalmazót, hogy megváltoztassa az elsõfokú határozatot, ha a fellebbezéssel egyetért. Flóra asszonyt az Ügyéség már akkor kioktatta, hogy ez a rendelkezés nem vonatkozik az általa "elbírált" esetekre. A hölgy azonban leszarta az Ügyészséget és továbbra is visszaadogatta egyeseknek (!) a jogsikat. Akinek meg nem adta vissza azokkal szemben a belügyminiszteri rendeletre hivatkozott... Az Ügyészség pedig nem forszirozta tovább az ügyet... Ebben a helyzetben határoztam úgy, hogy megkerülöm a szolgálati utat. Személyzeti elõadóm társaságában barlangjában kerestem fel magát Pintér Sándor urat. Vele azt közöltem, hogy védencei garázdálkodását nem tûröm tovább. Nem akarok rendõrbotrányt. Kértem, takarítsa el valahová a párocskát és boritsunk fátylat az egészre. A látogatás május körül volt. Pintér augusztusra igérte (!), hogy intézkedik. Nem történt semmi. Utóbb kiderült, hogy próbálkozott... Flóra asszony elhelyezése ügyében tárgyalt az akkori Köztársasági megbizottal Virág Pállal, de a hölgy áthelyezése kapcsán olyan feltételeket támasztott, amelyek teljesitését a hatályos jogszabályok nem tették lehetõvé. Azt követelte, hogy "rendõrségi vezényléssel" helyezzék át, olyan megkötéssel, ha már nem férje lesz a rendõrfõkapitány, visszamehessen oda. Pintér tehát hallgatott. Ekkor elrendeltem ellene a nyomozást. A Legfõbb Ügyészségtõl kértem, keresse meg az Országos Rendõrfõkapitányt, Pintér urat, hogy a nyomozás tartamára függessze fel. Felterjesztésemre Vajda Alajos úr válaszolt, aki a Györgyi féle "tisztogatás" után is a Legfõbb Ügyészség legkényesebb osztályát az önálló nyomozások osztályát vezette. [Vajda elvtárs nélkülözhetetlen szakember volt. Moszkvában végzett és ügyészi pályáját is moszkvai ügyészségen kezdte...] Dr. Ferenczi Flórát. A 92.11.02-napján kelt Nyom.ell. 19.164/1992 sz. leirat a következõket tartalmazza. "Tájékoztatom, hogy a legfõbb ügyész úr dr. Ferenczi Flóra rendõr õrnagy állásából való felfüggesztését nem kezdeményezte." - Slussz! Kuss!   Itt kell még beszámolnom másik szolgálati útkerülésemrõl  Ennek másik szerplõje az akkori belügyminiszter Boross Péter. [Az aliast "Hóbagolynak"  is titulálták mielõtt, a szoci kormány idején, médiasztrárként, a haza bölcse nem lett belõle.] Máshol leírtam már, hogy Zsupos Lajos MDF országgyülési képviselõ látogatóban nálam járva megemlitette, hogy Borosshoz készül. Azt is szóbahozta, hogy szivélyes jóviszonyban vannak. Ekkor támadt az a hülye ötletem, hogy Zsupos révén egy nemhivatalos beszélgetést eszközlök ki Borosstól és arra fogom kérni, hogy az országos rendõrfõkapitánynál kezdeményezze a "Papp szindróma" békés megoldását. A ripõk kocsmáros nem válaszolt Zsuposnak, persze nekem sem. Legközelebbi látogatásomkor viszont Györgyi behozatott egy papirt és annak alapján kereszt kérdésket kezdett feltenni. Elég hamar rájöttem, Boross irányából bûzlik valami és hogy ne fárasszam, elmondtam neki az egész sztorit. Emiatt szóbeli figyelmeztetésben részesitett. Jól gondoltom. Boross "hivatalos átiratban" kifogásolta hogy megpróbáltam vele beszélni. Magyarán szólve feljelentett, bemószerolt. Közben megkezdõdött a bestia ügyészségi kihallgatása. Ezt a Katonai Ügyészség volt vezetõje Demeter Mátyás ezredes eszközölte. Rövidesen kiderült, a finomlelkü hölgy zokon veszi a "zaklatást". Kijelentette, "ha Szeszákék [a többesszám második tagja Márián Zoltán a Nyomozó Hivatal vezetõje volt] kiváncsiak, kivel 'baszok' kérdezzék meg személyesen õk..."  A gyöngéd hölgy nemhogy nem tiltakozott kijelentései jegyzõkönyvezése ellen, de kijelentette, megtagadja annak aláírását, ha az idézett kitételek nem lesznek benne. A Legfõbb Ügyészségnek a fentiekre nem volt észrevétele. De nem is maradt tétlen, lásd lentebb... Nem lévén kiváncsi, hogy a hölgy kivel baszik, nem hallgattam ki. Viszont nem csekély kárörömmel vettem az újabb jelentést arról, hogy a házaspár maguknak egy személy gépkocsit "importált" egy rokkant személy nevén és jogán, többek között közokirat hamisitást elkövetve. A "csinyt" Fóra asszony koncipiálta, de a közokirathamisitást a rendõrfõkapitány úr s.k. eszközölte, mivel a kocsit õ vitte vizsgára. Ráállitottam hát a Nyomozó Hivatalt az újabb ügyre. A legjobb vizslák tulajdonságait örökölt fiatal nyomozó kisvártatva jelentette, hogy jártában keltében tapasztalja, hogy civilruhás nyomozók járnak elõtte. Kihallgatják a tanúkat, sõt bizonyitéknak minõsülõ iratokat is "átvesznek". Sejtve, honnan fúj a szél személyesen berobogtam az ORFK fegyelmi fõosztályára. Annak vezetõjét, Piroska István ezredest, még debrecenbõl jól ismertem, és a jóismerõsnek kijáró közvetlenséggel szólitottam meg. "Pistukám, mi a fasznak karisztoltok Hajdúban? Papirokat is összeszedtek. Jól tudod, a nyomozás a Debreceni Ügyészségi nyomozó Hivatal kizárólagos hatáskörébe tartozik. Vagy ideadod az iratokat, vagy megnézheted magad." Ideadta! Nem jelentettem senkinek. Olyannyira nem haragudott rám, hogy késõbb rendõrjelvényes nyakkendõtûvel, mandzsettagombokkal és nyakkendõvel ajándékozott. meg. [Az utóbbit kiemelkedõ események alkalmával néha még viselem...] Persze a legfõbb ügyésznek erre is megvolt a válasza. Kizártak a nyomozásból! E müveletet Fábián János úr abszolválta. [1992.11.11 - Nyom.ell.19.164/1992/1-I] A számot érdemes megjegyezni, mert minden késõbbi ügyészi intézkedés erre utal vissza. A határozat azt tartalmazza, hogy [csak] a Ferenczi Flóra elleni vizsgálatból zárnak ki. az indokok a következõk. "... a nyomozati cselekmények a fõkapitányság vezetõjét is érinthetik. A megyei rendõrfõkapitány és a megyei fõügyész közötti kölcsönös együttmüködés és szükséges munkakapcsolat alapján az ügy elfogulatlan megitélése egyik részrõl sem várható..." Györgyi a kifogástalan úriember [márminthogy a mandzsettái kifogástalanok] a kizárást utólag azzal is indokolta, hogy korábban szivélyes kapcsolatban voltam a fõkapitánnyal, így elfogult lehetek. Az fel sem merült a jóember frejében, hogy csak javára lehetnék elfogult, az meg nem vagyok. Felhozta azt is, nem szerencsés ha egyik megyei vezetõ kitöri a másik nyakát, ezt másra kell bízni. Áttette hát az ügyet Szegedre.   Itt és most azt fontos megjegyezni, hogy mire az olajszagot megéreztem, Szegeden már, ill. még folydogált a nyomozás az emlitett ügyek miatt. ---------------------------------------------------- Ami most kovetkezik, arról már írtam máskor, máshol és máshogy! Az újabb részletek és dokufotók miatt ezek a részek esetleg azoknak sem lesznek tökunalmasak, akik már olvasgattak ezekrõl a témákról. 2007.07.08 2. Ajjaj fekete vonat... Fülesek [Innen a hivatkozások "dokumentálva" lesznek, vagyis szkennelt, fotózott, karak terfelismertõvel digitalizált formában jelennek meg. Olyan dokumentumok, amelyek a TV kamerák pergõtüzében lettek átadva Pallag Lászlónak a Parlamentben az olajbizottság azon ülése után ahol tanúvallomást tettem. Ez a vallomás kb. négymillió forintomba került. Szövege máris olvasható (!) azok számára akik szeretnek olvasni és nem restellik, hogy idõben kissé elõre ugorjanak. Máskor és máshol beszámoltam már arról, hogy a "kóborló olajvonatokról" egy rendõr tiszttõl és egy országgyülési képviselõtõl szereztem tudomást. Utóbbi hozott össze egy mávossal, aki beosztásánál,- hiúz szemeinél,- hosszú füleinél fogva mindenrõl tudomást szerzett, ami a Debreceni MÁV Igazgatóságon belül történt, sõt hozzáférhetett a vonatmozgásokkal kapcsolatos számitógépes adatokhoz is. Leirtam már, hogy tõle számitógépes leporellókat kaptam, amelyeket kérésemre "dekódolt". Amikorra idáig jutottunk, már csak egy szerelvény mozgott. Biharkeresztesnél lépett be egy 66 gázolajat tartalmazó tartálykocsiból álló szerelvény. Ezt Szabó Sándor vámtiszt Debrecenben háztartási olajként [HTO] vámkezelte. E disznó finánc miatt kellemetlen hangu levélváltás történt köztem és Csikos Endre örnagy - a megyei vámparancsnok - között. A jóember [1993.február 5 - 2007/1993. sz.] a következõket írta. "A konkrét 66 vasuti kocsirakomány vámkezelése során, mint a fegyelmi eljárás eddigi adatai tanusitják, a vámkezelést végzõ Szabó Sándor zászlós sorozatos szabálytalanságot követett el, Vámbiztositék követelése nélkül adott ki 25 vagon gázolajat, Ezt a tételt csak látszólag vette nyilvántartásba, mert a végleges behozatali nyilvántartási tételszám nem egyezik azzal, amit a 25 vagon kiadásánál, a vasuti értesitõ levél feltüntetett. Olyan behozatali engedélyt fogadott el, amelyre a Hungária Privát Petrol Kft. számára nem lehetett volna vámkezelést végezni. Kritika nélkül elfogadta a vám 91 nyomtatványon az ügyfél megbizottja által feltüntetett árúmegnevezést és nem vett vegyvizsgálati céllal mintát." Na most: hol a 91-es nyomtatvány? Ki írta alá? Hátha épp Papp Imre... Ha valaki ezek után azt hiszi, hogy a - cégtõl történt kirugáson kivül - a Mészáros úr által hülyének minõsitett - fináncot büntetõjogilag felelõsségre vonták, vagy akár egy peták kártéritésre kötelezték - téved. Tartotta - tarthatta - a pofáját és megúszta. Öt tartálykocsi gázolajnak már Hajdú Bihar Megyében gazdája akadt. Hatvanegy kocsi gördült tovább Veszprém felé. Intézkedésem alapján a szerelvényt feltartóztatták és lefoglalták, mert a kisérõiratok HTO-ra szóltak. A tartálykocsikban pedig szintiszta gázolaj volt. Az incidensrõl jelentést tettem Györgyi Kálmánnak. A jelentésrõl beszámoltam az Olajbizottságnak. Pallag Lászlónak átadtam a másolatát is. A "jogkeresõ közönség" annak hiteles szövegét elsõizben itt olvashatja. Elõre jelzem, hogy az alapszöveghez itt - ott megjegyzéseket, magyarázatokat fûzök, eltérõ szövegszinnel.       Hajdú-Bihar Megyei Fõügyész                                       1993.01.25 DEBRECEN A Magyar Köztársaság Legfõbb Ügyésze, Dr. Györgyi Kálmán Úr részére A jelentés bevezetõ részében a megyei rendõrfõkapitány visszaéléseinek széles spektrumát tárgyalom, majd elõjövök a "farbával". .... Erre vonatkozó „feltételezéseimet” talán nem merném ehelyütt papírra vetni, ha nem bukkan fel látókörömben az alábbi épületes eset: az olajvonatok ügye, amelyet a Vámhivatallal és egyidejûleg a Nemzetbiztonsági Hivatallal közölt alábbi rövid összefoglaló szemléletet. Feljegyzés. Téma: „Olajvonatok”. Több információ utal arra, hogy Hajdú-Bihar Megye területén és azon kívül kõolaj származékokat szállító szerelvények rendellenes mozgása észlelhetõ. 1.sz. információ - 1993.01.07 1992. 12.25.-31. között a Debreceni rendezõ pályaudvarra egy 66 tartálykocsiból álló kõolaj szállítmány érkezett, vélhetõleg Biharkeresztes irányból. A tartálykocsik CFR. jelzésûek. Rendeltetési hely (Debrecen) Pétfürdõ. Átvevõként a „Hungária Privát Petrol Kft.” Miskolc Marjalak u. 15. székhelyen mûködõ cég szerepel. Telefonszám 46. körzet 353-618, ügyvezetõ Jakobcsik Ferenc. Információm szerint azonban „ügyintézõként” lépett fel Dr. Papp Imre is, aki megadta a MÁV Debreceni Igazgatóságon 49-212. telefonszámát és lakcímét a valóságos adatokkal egyezõen. Nevezett a szállítmány mikénti továbbításával kapcsolatban tárgyalásokat folytatott Szombati Gáborral a MÁV Debreceni Igazgatósága helyettes vezetõjével és Dusnok Imrével a szállítási osztály vezetõjével. Az informátor feltevése szerint a szállítmányok gázolajat esetleg benzint tartalmaznak. A bevallott tartalom azonban fûtõolaj, ami lehetõvé teszi a vámköltségek szabálytalan csökkentését és a kõolaj származékok árai között mutatkozó rés szabálytalan felhasználását. 2.számú információ - 1993.01.07 Az említett Kft. valóban létezik. Cégbejegyzése iránt 192.12.23.-án nyújtott be kérelmet a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Cégbíróságon, a kérelem száma: 05-09-002417/1992. Az elsõ ügyvezetõ valóban a már említett Jakubcsik Ferenc a Kft. tagja még Fukk István Miskolc, Kassai u. 1. szám alatti lakos. Vele kapcsolatban az informátor olyan megjegyzést tesz, hogy elõélete alapján feltételezetõ hajlamos részt venni minden olyan tranzakcióban, amely a törvény megkerülésével magas hasznot hajt. A Kft-nek tagja még egy másik Kft. is: a Kormix Kft, amelynek székhelye Törökbálint, Károlyi u. 1. ez utóbbi Kft. ügyvezetõi Suba István, és Németh László. A Hungária Kft. egy számláját a Postabank és Takarékpénztár Kft. (?) Miskolci Cég kezeli. A számlaszám 024-05054. a cég 1.000.000. Ft. összegû törzstõkével alakult. Tevékenységi körei: 1- kõolaj-feldolgozás, 2- gépjármû üzemanyag nagykereskedelem, 3- gépjármû üzemanyag kiskereskedelem, 4- külkereskedelem. A cégbíró Dr. Schuller Zoltán, aki informátor elõtt megemlítette, hogy a gépjármû üzemanyag nagykereskedelem a Magyar Olajipari Részvénytársaság monopóliuma lévén ilyen tevékenységet Kft. nem folytathat. 3. számú információ - 1993.01.08 Romániából tartálykocsikból álló szerelvények lépnek be Magyarország területére kõolajszármazékokkal. E szerelvényeket több Magyarországon bejegyzett Kft. mozgatja a különbözõ célállomások megjelölésével. Ezek a szerelvények soron kívüli továbbítást élveznek, ugyanakkor a fuvardíjak elõleges elszámolása és befizetés nem történik meg. A szerelvényekkel kapcsolatos diszpozíciókat Dr. Papp Imre intézteti a MÁV Igazgatóságon. Az ügyben egy Ferenczi Lóránt nevû személy is eljár aki. Állítólag a MÁV Igazgatóságnál egy Bihariné nevû személlyel tárgyalt. Informátor egy meghatározott személyre utal, aki e szállítmányok tényérõl mozgatásáról részletesebb felvilágosítást kíván nyújtani és állitólagosan rendelkezéséreb állnak az ezzel kapcsolatos irásbeli bizonyitékok is. 4. számú információ - 1993.01.11 A 3. számú információban jelzett további személy közlései. Irritálja, hogy a múlt rendszerben a Budapesti MÁV Vezérigazgatóságnál magas pozíciókat betöltött személyek volt pozíciójukra és személyes összeköttetéseikre hivatkozással agresszíven követelõznek szabálytalan menetirányítás kikésztetése érdekében. 1992.12.27-én 9 óra 05-kor Mészáros András a MÁV budapesti Fõigazgatóságának volt igazgató helyettese lekezelõ hangnemben „segítséget” kért ahhoz, hogy Biharkeresztes fogadóállomáson léptessenek be kõolajszármazékokat szállító tartálykocsikból álló szerelvényeket sürgõs ügyintézéssel. Négy szerelvényrõl volt szó, ezek közül a telefonbeszélgetés óta kettõ lépett be az ország területére. A hívás a MÁV üzemi telefonvonalán történt. állítólag emlékeztették a hívót arra, hogy épp a MÁV Vezérigazgatóság tiltotta le korábban, hogy forgalmi ügyekbe bárki, akár a felettes MÁV szervek is beavatkozzanak, és hogy a szabálytalan és jogellenes beavatkozások az üzemi telefonvonal felhasználásával történjenek. Az informátor tudomása szerint nevezett rendszeresen megszáll a Debreceni állomáson lévõ vasutas szállóban, ezt a vendégszoba könyv adatai igazolják.   A beérkezett szerelvényeket 15-20 kocsiból álló egységekre bontják lés rendkívüli gyorsasággal továbbítják azokat különbözõ nagyobb kocsiszámú szerelvények. Ez abból következik, hogy különbözõ irányokból mozgatnak kisebb kocsilétszámú szerelvényeket, pl. Miskolc-Ófehértó, Tiszaújváros-Nyírbogdány, Mezõköves- Tolnamõzs, stb. relációban a megyén keresztül, olyanokat amelyeknél az eredeti nagyszerelvény nem Debrecenbe érkezett. Informátor tájékoztatást kért a különbözõ indító és fogadó állomások áruirányítóitól, hogy „mire megy ez a játék” ki csinálja a szerelvények gyors teheráruként történõ ilyen mozgatását, ebben a forszírozott tempóban. Az Ófehértói áruirányító (esetleg állomásfõnök) olyan közlést tett, hogy az intézkedõ urak luxuskocsikkal, néha diplomáciai rendszámot viselõ gépkocsikkal közlekednek, de rendelkezéseket telefax útján is kap. Szállítmány diszpozíciót Sípos István a jelenlegi MÁV Vezérigazgató helyettes is eszközölt. Az említett áruirányító (állomásfõnök) azt közli, hogy tulajdonképpen kis káefték fuvaroztatnak egymás között, oly módon tehát, hogy  a káefté a feladó és az árúfogadó is. [?]   Informátor átad 17 db. számitógépes leprellót, amelyek a szerelvényekre és azok mozgatására vonatkozó nyilvántartási adatokat tartalmazzák., és ezek közül az 1993.01.06-án kelt *)al jelzett dokumentum kapcsán emliti, hogy Dr. Papp Imre ezen szerelvény ügyében telefonon érintkezést keresett Gulyás Sándorral a MÁV Igazgatóság fõ-menetirányítójával és kérte, hogy Gulyás Sándor fogadja õt. Ez megtörtént. Dr. Papp Imre arra kérte Gulyás Sándort (ez a beszélgetés 1992.12.27-én történt) hogy a jelzett szerelvényt gyorsan továbbítsa Tolnamõzsre. A 66 tartálykocsiból álló szerelvénybõl, 48 tartálykocsi továbbítása történt a 1993.01.06-i adatlap szerint. Gulyás Sándor többféle problémát jelzett a szerelvénnyel kapcsolatban. Nem történt meg a fuvardíjak illetõleg a kocsi állás pénz kifizetése. A kocsik oldalán nincs szabályszerû bárcázás. Nincs feltûntetve, hogy tûzveszélyes rakományról van szó, illetõleg hogy háztartási olajról, gázolajról, vagy benzinrõl van-e szó, holott a feladónak ezt dokumentálni, illetve garantálnia kell. Gulyás úgy fejezte ki magát, hogy ez a szerelvény valahogy „becsúszott” az országhatáron, helytelen illetve szabálytalan vámkezelés révén. Ez ellentétes a MÁV Vezérigazgatóság telexen kézbesített azon intézkedésével, miszerint szabályszerû bárcázás hiányában a szerelvényeket nem lehet beléptetni, illetve vámkezelni. A vámkezelés során a vámokmányokon és vasúti kísérõ okmányokon feltüntetett és a valóságban szállított kõolajszármazék azonosítása végett mintavételt kell eszközölni, az adott szállítmánynál ez is elmaradt. Dr. Papp Imre megkérdezte Gulyás Sándort, hogy a szerelvény vonatkozásában a MÁV tarfa kb. milyen összegre rúg. Azt a választ kapta, hogy 12.000.000. Ft-ból vélhetõleg nem telik ki.   Ezt követõen 1992.12.29-én Dr. Papp Imre mos már Dr. Molnár Lajossal járt el a MÁV Igazgatóságon és ott Dusnoki Istvánnal az úgynevezett Ktg. Tiszttel tárgyaltak, aki állítólag közölte velük, hogy a szerelvény továbbítására, csak a MÁV-val szembeni fizetési kötelezettségek teljesítése, és a szabályszerû vámkezelés után kerülhet sor. Ennek ellenére a szerelvényt 15-20 kocsiból álló alszerelvényekre bontották és ezeket úgynevezett „hitelezett” fuvarlevelekkel az ország különbözõ területeire továbbították a *-al, */1-el, illetve a */2-vel jelzett fuvarkimutatásoknak megfelelõen. Az informátor nem tudja, hogy a fenti feltételek feltételek biztositása nélkül ki, hogyan intézte el a szabálytalan továbbitásokat. Úgy tudja, ez ügyben Mészáros András "intézkedett". Nem tudja azonban, kinél sikerült a fenti szállitásokat kieszközölnie.   Informátor szerint 1993.01.04-napján is jött szerelvény Biharkeresztes irányból [lásd az 1993.01.04-i #)- al jelzett okmányt. Ez a szállitmány Tolnamözsre lett továbbítva [lásd a #/1-el jelzett okmányt]   Tiszaújváros - Ófehértó relációban is történt januárban szerelvény mozgatás ugyanígy Debrecen- Szolnok vonatkozásában [lásd V)-vel illetve V6/1-el jelzett okmányokat].   Informátor szerint a szállítmányok volt katonai [titkos] objektumok területére nyernek továbbítást, olyan helyekre ahol korábban a honvédség által használt, iparvágány kõolajlefejtõ és kõolajtároló, berendezések vannak. Ilyenek: Ófehértó (Ligettana), Egyek, Mezõkövesd, Bicske, Szeged, stb. ezen objektumokat különbözõ Kft-k bérlik, és azok õrzésérõl - állítólag fegyverrel- nyugdíjas katonatisztek gondoskodnak, akik a Kft-k alkalmazottai. Több ilyen „fuvarügyintézõ” neve vált az informátor elõtt ismertté, ilyenek Sipos Istvánné, Mészáros András, Frank László (Leányfalusi Kft.) Jakusinszki (Miskolci Kft) Dr. Papp Imre, Szatmári Zoltán (Nyíregyházi Kft) stb. Dr. Papp Imre vonatkozásában megemlíteti, hogy 66 kocsiból álló szerelvény továbbításával kapcsolatos ügyintézésbe bevont egy Nagy András nevû személyt, aki aktív rendõr századosnak mutatkozott be.   Informátor említ egy általa ismeretlen férfit aki szürke színû Porsche gépkocsival közlekedik, amelyben rádiótelefon van,és úgymond „foghegyrõl rendelkezik” a MÁV Igazgatóság alkalmazottaival.   Az informátor úgy tudja, hogy a szabálytalan árumozgatás Debreceni rezidense Dr. Kiss Mihályné nevû jogász, akinek telefonszáma 11-795. Nevezettet a fentebb már említett Mészáros András egy alkalommal felhívta és felelõsségre vonta amiatt, hogy õ Budapestrõl lejött egy szállítmány sorsát intézni, a szállítmány viszont nem érkezett meg. Dr. Kiss Mihályné erre olyan választ adott, ne törõdjön vele, szálljon meg az Aranybikában és vacsorázzon meg az õ kontójára. Ezt Mészáros kikérte magának azzal, hogy fizetése (nyugdíja) fedezi ezeket a költségeket...   Informátor közli, hogy észleleteit sajátkezû feljegyzésben rögzítette, amely a rendszertelenségek és a rövidítések, nem utolsó sorban nehezen olvasható kézírása miatt kívülálló számára nem érthetõ. Ígérte, hogy a feljegyzések alapján észleleteit részletesebb és rendszerezett feljegyzésben rögzíti, és e feljegyzést pótlólag átadja. 5.sz. információ - 1993.01.12 Lupkovics György alhadnagy a VÁM Nyomozó Hivatal Vezetõje közli. [Az 1. illetve 2. sorszámú információ tartalmát Dr. Szeszák Gyula hivatalból közölte nevezettel, aki annak realizálása tárgyában intézkedéseket tett. Az ügyiratot bemutatta. ] Az 1. illetve 2. sorszámú információ birtokában úgy ítélte meg, hogy az ügy meghaladja a Debreceni Nyomozó Hivatal kompetenciáját, így hivatalosan értesítette a VPOP különleges ügyek osztályát. Az osztály képviseletében Mészáros József úr 1993.01.11. napján a vámhivatalnál [Debrecenben] látogatást tett, kiegészítõ információkat szerzett be, és a teendõ intézkedésekre nézve Lupkovics Úrral megállapodott. Kérésre közli nevezett BM telefonjának számát: 03.1.12924. Lupkovics György azt is közli, hogy szerelvények szabálytalan beléptetését, illetve szabálytalan vámkezelését máris megállapították,és a történtek tisztázása végett már meghallgatásokat is foganatosítottak. Illetõleg további információ beszerzéseket is eszközöltek. Ennek során jutott tudomására, hogy Dr. Papp Imre a vámhivatalnál is eljárt az olaj szállítmányok ügyintézése keretében, és vagy Pásztor István vámhivatali vezetõvel, vagy helyettesével Drágán Lajossal tárgyalt. Debrecen, 1993.január 13.                                 Dr. Szeszák Gyula s.k.                                                                              megyei fõügyész  -----------------------------------------------------------------------------------------------------        Dr. Szeszák Gyula a fenti feljegyzést átadja az alábbi elismervény ellenében Lupkovics György részére. Lupkovics györgy: A fenti feljegyzést azzal vettem át, hogy annak tartalma a Különleges Ügyek Osztályával közölhetõ, át nem adható és nem fénymásolható, addig, amíg a Legfõbb Ügyészség az ügyészségi nyomozóhivatal kompetenciájába esõ személyek, ill. tevékenységek tekintetében az eljáró szerv kijelölése tárgyában nem dönt.   Debrecen, 1993.01.14.                                        Lupkovics György s.k. 6.sz. információ 1993.01.14  Lupkovics György a fenti irat átvétele után az alábbiakat közli.   A biharkeresztesi vámparancsnok Nagy István a mai napon jelentette - írásban- hogy Dr. Papp Imre arra, próbálta rávenni, kezeljék le a 66 tartálykocsiból álló szerelvényt, bár ennek feltételei nem álltak fent. E jelentést Ujj alezredes (a vámhivatal új vezetõje ) ma magával vitte Budapestre.   Errõl [a Lupkovics által elmondottakról] kéziratos feljegyzés készült, amelyet Lupkovics György aláírt.   1993.01.14.                                                    Dr. Szeszák Gyula s.k.                                                                            megyei fõügyész ------------------------------------------------------------------------------------------------- Átvételi elismervény.   Alulírottak elismerjük, hogy a mai napon a fenti emlékeztetõ 1 - 1 fénymásolati példányát és az abban jelzett számítógépes szerelvények mozgatására vonatkozó nyilvántartást, mely 17 számozott lapból áll, átvettük.   A feljegyzés ill. a nyilvántartás egyenlõre nem fénymásolhat és sem postai sem elektronikus úton nem továbbítható addig, amíg a Legfõbb Ügyészség az ügyészségi nyomozóhivatal kompetenciájába esõ személyek, ill. tevékenységek tekintetében az eljáró szerv kijelölése tárgyában nem dönt. Tartalmukról a szolgálati felettes szerv tájékoztatható.  1993.01.15.   Hegedüs Gyula szds. s.k.                       Lupkovics György ahdgy. s.k.             NBH                                                       V.Ny.H.  * * *  A fenti „épületes história” kiegészítésére szolgáljanak a következõk.   Az elmúlt héten telefonbeszélgetést folytattam a jelentésekben hivatkozott Mészáros József úrral a VPOP különleges ügyek Osztálya vezetõjével. A telefonbeszélgetés tartalmára pontosan emlékszem. Lényegileg a következõket tartalmazza.  A 66 vagonból álló szerelvényt sikerült „elkapniuk”. A fenti - általam velük közölt - információk igazolódtak, ideértve Dr. Papp Imre rendõrfõkapitány úr szereplését is, aki valóban a „Hungária Privát Petrol Kft.” ügyintézõjének adva ki magát eljárt a szerelvény útjának zökkenõmentessé tétele érdekében, többek között a Biharkeresztesi Vámhivatal parancsnokánál és helyettesénél ezek együttes jelenlétében. Felhatalmazásom alapján az illetõket kihallgatták és a fenti tényt jegyzõkönyvezett vallomásuk mindenben alátámasztja.   Fentiekbõl kiderül, hogy az olajvonatokkal kapcsolatos információkat nem közöltem a rendõri szervekkel. Mészáros Úr közölte viszont velem, hogy az ügyrõl nála Dr. Pinter Sándor Úr érdeklõdött, illetõleg írásos összefoglalót kért, és kapott is. [Utólag az derült ki, hogy Mészáros egy írásos jelentést vitt Pintérnek.] Ezt azzal nyugtázta, hogy ismereteit közölni fogja a Szegedi Nyomozó Hivatallal.   1993.01.22-én telefonon érdeklõdtem Dr. Imolya Imre úrnál a Szegedi Nyomozó Hivatal Vezetõjénél, aki azt közölte velem - közléseinek tartalmára emlékszem- hogy Pintér úr telefonon kereste, de a beszélgetés az õ távolléte miatt nem történhetett meg. Abban maradtunk, ha e hívásra vagy bármiféle információ továbbítására kerülne sor úgy errõl soron kívül tájékoztat. Ma, azaz 1993.01.25. napján 10,15-kor nevezett hívott - szavaira emlékszem- és azt közölte, hogy a telefoni érintkezés közötte és Dr. Pintér Sándor Úr között megtörtént. Ennek során Dr. Pintér Sándor Úr az iránt érdeklõdött, hogy a nyomozás befejezése elõreláthatólag mikorra várható. Kérdését azzal indokolta, hogy 1993.02.15. napjáig Dr. Papp Imre ügyét le kell zárnia. [Tehát Pintér eltökitette ezt a jelentést is, mint annyi más hasonló jelentést, ill. bizonyitékot.]  Úgy vélem, a történtekhez, a „vizsgálatok” menetéhez, mikénti alakulásához szükségtelen kommentárt fûznöm.   Mindazonáltal azt a   k é r e l m e t   Terjesztem elõ, legfõbb ügyész úrnál, szíveskedjék a Hajdú-Bihar Megyei Fõügyészség az ügybõli kizárásának ténybeli megalapozottságát és törvényességét újra megfontolás tárgyává tenni.  Nem kérésem indokául csupán idetartozó meggyõzõdésem rögzítéseként említem, a kizárás a jelen helyzetben a Hajdú-Bihar Megyei Fõügyészség törvényi kompetenciájának kiiktatását jelenti, amelyre a kizárást elrendelõ személynek - meggyõzõdésem szerint- nem volt, nincs jogosultsága.   Úgy látom azonban, hogy a Papp ügy szegedi „alakulása” szoros korrelációba került tekintélyem és vezetõ-ügyészi akcióképességem morzsolásával. Szándékomban áll ezt ellensúlyozni, úgy vélem ezzel ezáltal teszek eleget oly kötelezettségeknek és gyakorlok oly jogosultságokat, melyek nem szervezeti felhatalmazásból, hanem a törvénybõl erednek.   Debrecen, 1993.01.25                                                                     Dr. Szeszák Gyula. s.k.                                                                           megyei fõügyész Eddig az "olajjelentés" amelyrõl azt gondoltam, hogy Györgyinek nem lesz mersze, ill. pofája félretenni. Tévedtem. Nem csak a könyveknek, a jelentéseknek is megvan tehát a maguk sorsa. A következõkben a jelentés miatti vesszõfutásról emlékezem meg. Az ehhez szükséges háttéranyag már szkennelve van. Holnap, helyesebben ma (!), felkerülnek ezek is. 2007.07.12  3.  Paragrafus taposás. Lehull az álarc. A továbbiak megértéséhez kénytelen vagyok jogi fejtegetésbe bocsátkozni. A fenti jelentés alapján Györgyi Kálmán úgy intézkedett, hogy a rendelkezésemre álló bizonyitékokat bocsássam a Szegedi Ügyészségi Nyomozó Hivatal rendelkezésére. A fõúr [1993. február 4 - Nyfl. 12856/1992] számú meghagyása így szól. "A Nyom. ell. 19164/1992.sz. intézkedés megváltoztatására törvényes indokot nem találtam" Ha el tetszenek olvasni, amit a kizáró határozatból fentebb idéztem, ez azt jelenti, hogy engem a megyei rendõrfõkapitánnyal való kötelezõ (?)együttmüködés végett kell továbbra is kizárva tartani... Most megkérdezhetik, ennyire hülye ez az ember. Talán nem, csupán ennyire slendrián és ennyire magabiztos. Ebben az idõben Papp Imrének nem éppen a megyei fõügyésszel való kapcsolattartáson járt az esze. Már 1992. December 2-án kelt szerzõdéssel megalakitotta a Strázsa Bt.-t [Cégszám 0906002238/1992], melynek fia Papp Tamás lett a beltagja, õ és Nagy András pedig kültagok. A tevékenységi körök között szerepelt a 7492 Nyomozási és biztonsági tevékenység is. Ez a cég vigyázta a zavartalan olajozást. Az utasitás így folytatódik. "Az elõterjesztésben felsorolt - büncselekmények gyanúját keltõ - tényállitásait igazoló bizonyitékait a Be. 122. §. (2) bekezdésének megfelelõen sziveskedjék az eljárás (???) lefolytatására kijelölt Szegedi Ügyészségi Nyomozó Hivatalhoz eljuttatni." Én [hülye] még ekkor is természetesnek vettem, hogy a szegediek lenyomozzák legalább a 66 vagonos olajszerelvény dolgát, amelynél naqgyon vastag festék fogta Papp Imrét. Ha valaki nem kifejezetten hülye, jelentésembõl tudnia kellett volna, hogy a "forró" bizonyitékok a VPOP. Különleges Ügyek Osztálya, ill. Pintér Sándor úr birtokában vannak. [A Pétfürdõnél elfogott, HTO-ként vámkezelt, de gázolajat tartalmazó 61 tartálykocsira, illetve annak dokumentációjára és az ezzel kapcsolatos meghallgatások jegyzõkönyveire és Mészáros József Pintér Sándornak tett jelentésére gondolok.] Ha valaki nem kifejezetten hülye, jelentésembõl tudnia kellett, hogy az olajat ugyan a Hungária Privát Petrol Kft. - Jakubcsik Ferenc - importálta, de a Kft. "képvislõjeként" minden lehetséges helyen Papp Imre, hivatalban levõ rendõrfõkapitány, járt el. Ennek tényei, bizonyitékai a következõk. Azazhogy, a MÁV igazgatóságon történtekre, a Papp Imre által a Hungária Privát Petrol Kft. képviseletében és érdekében folytatott tárgyalásokra, azok eredményére, senkit sem hallgattak ki. Ez pedig nem lett volna fölösleges, mert pl. Csárádi János MÁV vezérigazgató késõbb nálam (!) reklamált, hogy mintegy tizenkétmillió Ft. összegû fuvardíjukat nem kapták meg [a szerelvény lefoglalása miatt]. Ki intézte el az igazgatóságon a hitelfuvart egy olyan cég részére, melynek nem volt importjoga és nem volt rajta a hitelkedvezményezettek listáján? De még a magyarországi görgetés elõtt el kellett intézni a gázolajat tartalmazó szerelvény HTO-ként történõ vámkezelését. Papp Imre elõször a Biharkersztesi Vámhivatalnál próbálta nyélbeütni a dolgot. A Vám és Pénzügyõrség Debreceni Nyomozó Hivatala kihallgatásokat végzett ezzel kapcsolatban. Nagy István a hivatal dolgozója [93.01.20 - 5/1993 bü.]  vallotta, hogy a Kft. képviselõje [?] egy héten keresztül nyüstölte õket, hogy háztartási olajként vámkezeljék a gázolajat. Papp Imre is tárgyalt vele, hogy lehet vámkezelni az olajszállitmányt, mert, úgymond "nem akar szabálytalanságot".  Aki nem kifejezetten hülye, ill. taláros svihák, annak ismernie és alkalmazni kellett volna az akkor hatályos Büntetõ Eljárási Törvény irányadó rendelkezéseit. A Be. 121. §.-a szerint büntetõ eljárás feljelentés, bejelentés, vagy a nyomozó hatóság észlelése alapján indítható. Bárminek is tekintette Györgyi Kálmán a kezébe került fõügyészi jelentést eszébe kellett volna jutnia hogy épp nagyeszû helyettese Fábián János közölt egy tanulmányt az ügyészségi értesitõ 1981 évi 1. számábnan [32-36. old.] "A nyomozás elrendelésé vel kapcsolatos ügyészi tennivalók" cimmel.  De ahhoz nem is kellett Fábián, hogy felüsse a Be. 126.§.-ánál a törvénykönyvet. Ott ugyanis az áll, hogy ha a nyomozó hatósághoz feljelentés érkezik, három napon belül a nyomozás megtagadásáról, vagy elrendelésérõl kell határozni. [E határidõ meghosszabbítható.] Az sem jelenthetett akadályt, hogy "feljelentésem" a legfõbb ügyészhez lett benyujtva, mivel a Be. 125.§. (2) bekezdése szerint a feljelentést a hatáskörrel és illetékességgel rendelkezõ nyomozó hatósághoz kell továbbítani,- ha nem oda nyujtják be. Ma sem tudom, hogy jelentésemet miért nem Györgyi továbbitotta, miért engem kötelezett erre. Azazhogy tudom! Ha õ küldi le, valamit hozzá kellett volna fûznie. Nos épp ertrõl van szó, nem akart semmit hozzáfûzni... Továbbá, ha a feljelentés önmagában hiányos, vagy nem tartalmazza a megalapozott ságának elbírálásához szükséges adatokat, a Be. 126.§.(2) bekezdése szerint a felje lentés kiegészitésének van helye. Ennek keretében okiratok, adatok rendelkezésre bocsájtását lehet követelni [a feljelentett személy kivételével] bárkitõl, stb. A madzsettás párttitkár azonban ezt nem várta el a Szegedi Ügyészségi Nyomozó Hivataltól. Sõt! Imolya Imrének, ha szabad kezet kap, nyilván eszébe jutott volna, mit ír elõ számára a Törvény. De nem cselekedhetett a törvény elõírásai szerint. [Õt nem is kényszernyudíjazták...] A nyomozást a jogosítványok visszadásával és a "rokkantjogon" importált személygépkocsival kapcsolatos tényállások körében ugyanis, ripsz - ropsz, befejezték. Imolya Imre [1993.február 23 - Nyom. V. /1/15321/1992] közölte, a Papp házaspár ügyében a nyomozás befejezõdött. Merényi Kálmán, csongrádmegyei fõügyész, az aktával a hóna alatt felslattyogott Budapestre, ahol állitólag Vajda Alajosnak referált. Õk sem vették észre, ill. a Legfõbb Ügyészségen senki sem vette észre, hogy Papp Imre és Ferenczi Flóra esetében és érdekében a kötelezõ törvényi elõirások nagy ívben le lettek szarva. Mivel a nyomozás "mellõzését" a Törvény nem ismeri. A Legfõbb Ügyészség, élén Györgyi Kálmánnal, penetráns, azaz "bûzlõ" jogszabálysértést követett el. A Legfõbb Ügyészség a Debrecenben (!) elkövetett olajbüncselekmény további vizsgálatának felügyeletét a Miskolci Városi Ügyészségre, ill. a Borsod Abauj Zemplén Megyei fõügyészségre bízta, minthogy a fõkolompos Jakubcsik Ferenc ott lakott... Maga a nyomozás a rendõrség által, a rendõrségre vonatkozó jogszabályok alapján folytatódott. Megint egy kis [mellõzhetetlen] jogászkodás. Az akkor hatályos 9/1990 (II. 2) BM rendelet3.§. (1) bek a) pontja szerint a büntetõeljárás lefolytatására az a nyomozó hatóság illetékes, amelynek területén a büncselekményt elkövették. [ A c) pont kivételt ittas jármûvezetés, jármüvezetés tiltott átengedése esetén tette lehetõvé az elkövetõ lakóhelyén történõ nyomozást, de a kivétel alól kivételt képezett, ha a vizsgálat lefolytatása az elkövetés helyén volt célszerû, ott kellett, illetve lehetett lefolytatni. * * * Pötyögtetés közben sajnálattal kell konstatálnom, rendkivül nehéz egy logikai vonalat úgy vezetni, hogy a tények idõsorrendje se szenvedjen csorbát. Idõben elõreszaladtam egy kicsit. [Úgy lehet, a "javított és bõvitett kiadás" már nem tartalmazza ezeket a fogyatékosságokat.] Ott folytatnám, hogy miután minden jogkört és felelõsséget elvontak tõlem, nem volt más dolgom, mint ölbetett kézzel fõügyészkedni, ahogy ezt 1993 óta utódom nagy Kálmán teszi, és lesni a kommunista dandy Györgyi Kálmán legfõbb ügyész elvárásait. Lehet meg is tettem volna. Az események nem hagytak megtépázott babéraimon nyugodni. A bünözõk legbutábbika is okosabb lehet - adott esetben - mint egy legfõbb ügyész, aki amellett jogtudós is. Jakubcsik Ferenc, de fõleg Papp Imre idõben és helyesen érzékelték, hogy a legfõbb ügyész seggreültette a megyei fõügyészt, azaz nekik "adott igazat". Hatalmi vákuum keletkezett. A miskolci rendõrök és ügyész "kollegák" gyakorlatilag semmit sem csináltak. Õszintén szólva arról sincs tudomásom, hogy Borsodból egy árva rtendõr, finánc, vagy pláne ügyész megfordúlt volna Hajdú-Biharban. A bünözõk maguktól is rájöttek arra, amit a legfõbb ügyész késõbb kötelezõ doktrinaként meghirdetett, "meg kell tanulni együttélni a megnövekedett bûnözéssel", azaz velük... Mi sem természetesebb, hogy elpofátlanodtak. A bûnözésnek nálunk nincs igazán kockázata. [Ez nem kis részben a legfõbb ügyésznek is köszönhetõ, akit soha egyik bûnözõ sem akart még felrobbantani. Drágalátos nejét, a sztárügyvédet se' rabolta el busás váltságdíj reményében senki.] Az "olajvonat" elfogása olyannyira nem vette el Jakubcsik és Papp kedvét a további disznólkodástól, hogy Papp 1993. február 1-napján alakította meg A Hajdú Privát Petrol Bt.-t. Persze nem Miskolcon, hanem Debrecenben, a leszart megyei fõügyész illetékességi területén... [Cégbirósági ügyszám 0906002395/1993] Az egyik kültag a Hungária Privát Petrol Kft. lett, a másik Nagy András rendõrszázados. Innentõl A Kft. "importált", a Bt. pedig "forgalmazott", HTO-ként vámkezelt gázolajat, amint az a továbbiakból kiderül. Ezidõtájt' beszolgáltattak nekem egy "Üzleti ajánlatot", amelyben az ajánlattevõ a Hungária Privát Petrol Kft. A szövegre nyomott aláiró Jakubcsik Ferenc. Aki az ajánlatot kapta arra a következõt Irta "Papp Imre - 49-212. A papiron a Strázsa Bt. cégbélyegzõje szerepel... Közbensõ intermezzó egy fax és telefonváltás köztem és a MOL között. A 61 vagon olaj további sorsa felõl próbáltam tisztelettel érdeklõdni. Csabai Zsuzsa és Korompai Judit úrnõkkel tárgyaltam. Feléjük azt az igen kényes kérdést is felvetettem, való e, hogy a MOL - suba alatt - "egyedi", ill. "eseti" importengedélyeket adott magáncégeknek. [Ez azért "érdekes" kérdés, mert nagy valószinüséggel a MOL kútjainál mérték ki a "fekete" olaj döntõ hányadát. Késõbb valamelyik "úrnõ"mindenfajta felvilágositást megtagadott (!) arra hivatkozással, hogy a MOL Kereskedelmi-etikai Kódexe" ezt nem teszi lehetõvé. Tetszenek figyelni? Mol és etika? Hát ezen tényleg be kell szarni a röhögéstõl. Apróbb malõrök azonban elõadódhatnak egy "szabályosan" müködõ cégnél is. Ilyen malõrnek bizonyúlt a "Nagyállomási Incidens"-ként elhíresült eset. A Papp házaspárt épp felfüggesztette kissé Pintér úr. Számukra létkérdéssé vált a mindennapi betevõ falat megkeresése. Ferenczi Flóra az egyik ujságírónak azt mondta, inkább egy kis kenyeret adna a kérdezõsködés helyett, hiszen "éheznek". Nos az inkriminált helyen és napon,1993. február 15-én éjszaka egy rendõrökbõl és vasúti õrökbõl álló vegyesjárõr bóklászott a külsõ rendezõ pályaudvar sinei között. A járõr tagjai semmibe nem voltak beavatva, így észrevették hogy öt tartálykocsi körül gyanús mozgás van. Bejelentve akkor - oda semmi sem volt. Ennek ellenére személy és tartálykocsik parkoltak és közöttük többen sürgölõdtek. Igazoltatás során azonositották Papp Imrét, Ferenczi Flórát és Nagy Andrást. Az esetrõl nyomban jelentés készült, amely másnap reggel már az asztalomon volt. E lebukás "eseményeirõl" beszámol maga Ferenczi Flóra is egy általa írt kereset levélben [1993.május 18], amelyben potom huszonnégymillió Ft. kártéritést követelnek a Legfõbb Ügyészségtõl amiatt, hogy én üldöztem õket. A keresetlevél pimasz és hazug. Idézek néhány passzust. "Más megélhetés nem maradván vállalkoztunk ... Megbizás alapján a Hungária Privát Petrol részére vasúton érkezett olajszállitmány átfejtését és elszállitását [végeztük] ... Megszólitott a parancsnok, hogy ki van még jelen, így diktálta be a feleségem az én adataimat, bár akkor én nem is voltam ott." E müvelet két agyalágyult közremüködését tételezi fel. Az egyik az igazoltatott, aki jelenlevõként távollevõ személy adatait mondja be, a másik az igazoltató, aki jelenlevõként jegyzõkönyvez jelen nem levõ személyt. Mondhatjuk, hogy az ezredes úrnak és az õrnagy asszonynak elment az esze? Nem mondhatjuk! A legfõbb ügyésznem betudhatóan A diszes házaspárt minden hatóság távollevõnek tekintett. Mindenki kihúzta a gyufát aki velük olajozott [négy - öt év per kopf] õket pedig anyagilag és erkölcsileg "kártalanitotta" Pintér úr, Ferenczi Flórát még alezredessé is elõléptették. [Ez késõbb következik.] Utóbb Pappék azzal vádoltak, hogy az akciót én rendeltem el. Esküszöm nem így volt. Ha elõre tudok a dologról, nyomban õrizetbe vettem volna mindhárom tettenért jómadarat, kerül - amibe kerül... A pofátlanság csúcsa a folytatás is. A HBM. Rfk. gazdaságvédelmi osztály munkatársai meg is jelentek ... Minden tartályból mintát vettek. Bekérték a számlákat is." Hát igen! Ekkorra már kiteljesedett a szabotázs az "illetékes hatóságok" részérõl. Tóth János alezredes a gazdaságvédelmi osztály vezetõje és Fenyõs Gábor fõhad nagy, a helyettese, "intézkedtek" az ügyben. A tartálykocsikból vett minta vizsgálatra "nem volt alkalmas". A számlákat pedig nem értékelték tartalmuk szerint. Merõ véletlenségbõl rendelkezem két számla fénymásolatával. Ezekbõl "vicces" dolgok derülnek ki. Kétszer százezer liter olajat a Hajdú Privát Petrol Bt. megvásárolta a Hungária Privát Petrol Kft.-tõl. Az egyik számlán gázolaj (!) van feltüntetve, a másikon "ipari tüzelõolaj". Az egységár a gázolajnál 42.40 Ft. literenként, az ipari tüzelolajnál 40.80 Ft. Ez nem volt feltünõ az emlitett zsaru uraknak. [Fenyõs késõbb az APEH megyei igazgatója lett (!)] Az a kérdés sem merült fel a rendõr urak - ez ügyben tompa - agyában, hogy a néhány napos "kényszervállalkozók" honnan vették az 5.300.000 + 5.100.000 Ft.-ot, hogy az olajat "megvásárolják". Papp Imre mindenesetre kilécelt a Hajdú Privát Petrol Bt.-bõl. 1993. február 18-án a Bt. "drámai hangulatú" taggyülést tartott. Papp Imre bejelentette, hogy a továbbiakban nem tudja vállalni az üzletvezetõi megbizatást, sõt nem kiván a társaság tagja se' lenni. [A fõkapitány úr "elfelejtett" viszont kilépni a Strázsa Bt.-bõl. Errõl késõbb még szó esik.] Nekem viszont nem ért a nevem már ekkor. Szegeden a nyomozást az olajügy vonatkozásában, mint emlitettem, mellõzték. Jakubcsik ellen pedig Borsodban nyomoztak. Pappék tehát "területenkivüliséget" és "személyes mentességet" élveztek azoknak a büncselekményeknek a vonatkozásában, amelyeket Hajdú Bihar Megyében kegyeskedtek elkövetni. Már korábban leirtam, hogy görcsösen igyekeztem a Borsod Abauj Zemplén megyei ügyészi szervekkel egtyüttmûködni. az errõl írott részeket most lehozom ide, hogy az idõrend is kövesse az események természetes egymásutánját. A Legfõbb Ügyészség "sajditotta" hogy még valami lehet a zsákomban, ezért Dr. Mol nár Ervin útján arra utasitott [1993. április 13 - Nyfl.12865/1992], hogy a gázolaj üggyel kapcsolatos okmányokat legyek szives a nyomozati eljárást felügyelõ BAZ Megyei Fõügyészséghez eljuttani. Itt a fõnök az én "jó barátom" Dr. Boholy Zoltán fõügyész volt. A felügyeletet ténylegesen Dr. Széll Gabriella gyakorolta. Tényleg voltak nálam és folyamatosan érkeztek is hozzám holmi papirok. Ezeket úgy szerettem volna átadni, hogy Széll Gabriella Debrecenben felkeres és az iratokat jegyzék szerint, tételes információk [magyarázatok] mellett veszi át. Erre irányuló kérésemre Boholy úr a következõket válaszolta [1993. április 26 - Nyfel. 30.083/1993]. "Dr- Széll Gabriellát ... jelentõs munkahelyi elfoglaltsága miatt nem tudom a jelzett iratokért átküldeni. Kérem ... az iratokat ... megküldeni." Hát nem vicces? Megsértõdni nem szoktam. Sértõdést mímelni is csak akkor, ha attól valami hatást remélek... Így hát ujból próbálkoztam. 1993. julius 20-án [Ig. 18-25/199] egy faxot küldtem Széll Gabriella kisasszonynak kérve, engedélyezzen betekintést a náluk B.10.000/130/1993. sz. alatt folyó ügy irataiba. Erre a zért vetemedtem, mert úgy érzékeltem, hogy a folyó pocsolyává szelidült... A hölgyemény, válasz helyett, bepanaszolt Boholy úrnál, aki még aznap délután telefonon felhivott. Közölte, hogy a faxot "sértésnek" tekinti. A nyomozás anyagába betekintést nem engedélyez. Ezt a "választ" viszont írásban nem hajlandó megerõsiteni. A hallottakat azonnyomban hivatalos feljegyzésbe foglaltam, iktattam és elhelyeztem az irattárban. Fölösleges jogászkodás lenne idéznem azokat az elõirásokat, amelyek a nyomozást, illetve nyomozás-felügyeletet végzõket együttmüködésre kötelezik, de nem teszem, mert szükségtelen. Csupán megjegyzem, a legfõbb ügyész iránti seggnyaló lojalitás és a fõügyész kollegával való szolidaritás nem férnek össze. Ebben a kontextusban egy kis olajügyecske - smafu. Boholy urat nem nyugdíjazták idõ elõtt... Itt tennék egy kis kitérõt. Az "északi régió": Szabolcs Szatmár Bereg, Borsod Abauj Zemplén és Hajdú Bihar megyék ügyészi nyomozás felügyeletét a Hajdú Bihar Megye fõügyésze látta el a Debreceni Ügyészségi Nyomozóhivatalon és a Hivatalnak a másik két megyébe telepitett kirendeltségein keresztül. Ez a helyzet állandóan szúrta azoknak a fõügyészeknek az orrát, akiknek nem jutott "saját" nyomozóhivatal. A demokratikus érzelmektõl áthatott legfõbb ügyész végülis engedett az alulról jövõ nyomásnak és széttrancsirozta a regionális nyomozó hivatalokat. A kirendeltségek önálló hivatalok rangjára emelkedtek. De míg ez az idillikus állapot nem következett be a "sima" megyei fõügyészek sandán néztek a "hivatalos" fõügyészekre. Tették ezt annál is inkább, mert tapasztalták, hogy egyes nyomozók néha arra vetemednek, hogy kényes ügyekben egyenesen (!) hozzám fordúljanak. Nincs olyan férj, aki féltékenyebb lenne neje lukára, mint egy fõügyész a saját hatáskörére. Nos ebben a szituban kerestek fel egyizben a szabolcsi operatív nyomozók és a következõket "mesélték". Lembergbõl [Lwow] jeleztek egy 29 tartálykocsiból összeállitott szerelvényt, amely nem 50.000 literes, hanem nagy szovjet 80.000 literes tartálykocsikból állt. Ez nem volt feltünõ. Sok szerelvény járt akkor arrafelé. Kollegám Dr. Kovács András fõügyész egy nyilatkozatában kijelentette: "Olajbûnözés? Ha vóna én tunnék' róla!" Hát vót' ott is, csak épp û' nem tudott rulla'. Õt sem nyugdíjazták... Az emlitett "operativoknak" az tünt fel, hogy a szerelvényhez volt kapcsolva a lembergi vasutigazgató szalonkocsija. A szerelvény ittmaradt. A mozdony csak a szalonkocsit húzta vissza. A tartálykocsik pedig szõrén - szálán "eltüntek". Hogy a tartályokkal és tartalmukkal mi történhetett, errõl voltak fantáziaképeim. De hova lettek az óriási soktonnás alvázak? Jóval az eset után a Kárpátontúli Terület fõügyészét Alexander Bondarenko vezérõrnagy urat volt szerencsém vendégül látni, aki természetesen viszontmeghivással honorálta magyaros vendégszeretetemet. [Az oroszos (ukrános) vendégszeretet egyébként abból áll, hogy a sárgaföldig leitatják a vendéget. Nos az ungvári (uzsgorodi) ügyészségi annalesekben nyilván megörökitésre került, hogy Bondarenko kinálási rohamai ellenére talpon tudtam maradni...] De hogy témámnál, vagy legalábbis kitérõmnél maradjak, folytatom. Bondarenko emlitette, hogy Záhony - Csop térségében egy vasúti "javító" üzem van. Ekkor beugrott az eltünési sztori és azt kértem Szásától [én Djula voltam] kocsikázzunk kissé arrafelé. Kivánságom a barátomnak parancs volt. Nos tökéletesen elegendõ volt, amit kivülrõl láttam. Sinek, daruk, fémdarabolók, hegesztõk, stb. Arra gondoltam, de jó dolga lehet arrafelé egy MÉH telepvezhetõnek... Itt most beiktatok egy új felismerést, amivel még bõvebben foglalkozom majd. A Honlapomra feltett olajbizottság elõtti vallomásomat újraolvasva rájöttem, nem vagyok jó jogász! Legalábbis nem vagyok tisztában azzal, mi a hivatali bünpártolás és a [pszichikai] bünsegély között. Bünpártolást az követ el, aki a bünelkövetõnek utólag segitséget nyújt ahhoz, hogy cselekménye következményeit megússza. Az ott emlegetett [minõsitett] bünpártolás hivatali büntett. Ezzel szemben aki a büncselekmény elkövetését, ill. folytatását azzal "támogatja", hogy a bûnözõvel szemben kötelességellenesen passzív magatartást tanúsit, pl. nem intézkedik, az maga is köztörvényi büntett "elkövetõje" mint bünsegéd. [A bünsegély lehet pszichikai jewllegû is ("felbátoritás"). Látom már, jogi ismereteimet frissitenem kell és át kell értékelnem bizonyos állásfoglalásaimat. 2007.07.22. Sz. Gy.

(Közzéteszi: IMK / 2007. 07.24)

Olvasó: Olajos vér vagy véres olaj? - Nyílt levél Dr. Sólyom László bácsi részére Kedves Sólyom László bácsi! A napokban Öntől idézve azt olvastam, hogy a sztálini eredetű "Alkotmányunk" nagyon jól van és a "rendszerváltoztatás" is sikeresnek bizonyult. Arról az "Alkotmányról" beszélünk, amelyet pont a politikai elit dob sutba idestova 17 éve, és tipor lábbal látványosan. Remélem fenti állításait annak fényében is fenntartja, hogy az egyik rendőr százados szerint a Fenyő gyilkosság politikai gyilkosság volt, és a rendőrök már a gyilkosság után két héttel tudták, hogy ki ölt, kinek a megbízásából, ki adta a fegyvert, mi volt a gyilkos útlevélszáma, hogyan jutott be az országba és onnan hogyan távozott (mindez az újságban két évvel ezelőtt megjelent). Gratulálunk, hogy kilenc évig sikeresen el tudták leplezni az igazi gyilkosságra felbujtók névsorát. Hála Doszpot Péter "helyszínelő munkájának", a nyomokat csak részben sikerült eltüntetni. Ahol Doszpot a "sztárrendőr" megjelent, ott gyilkost és bérgyilkost soha nem fogott el a rendőrség. Gondolom az sem változtatott eddigi életfelfogásán, hogy tegnap előtt az olajügyekben sok - és a jelek szerint bizonyos nagykutyáknak túlságosan is fontos - információval bíró újságírónőt az olajmaffia meg akarta gyilkolászni! Ugye László bácsi, nem gondolja komolyan azt a baromságot, hogy 1500 milliárd Ft haszonnal járó olajszőkítést le lehetett úgy vezényelni, hogy azt nem segítette az illetékes kormány, a legfőbb ügyész, az országos rendőrfőkapitány, a MÁV vezérigazgatója, a Vám és Pénzügyőrség országos parancsnoka, a Nemzetbiztonsági Hivatal teljes vezérkara, a Nemzeti Bank elnöke, a megyei rendőrkapitányok, és természetesen a KGB.(?!) Vagonokat ezerszámra nem lehet éjt nappalá téve állomásokon félretolva átfejteni anélkül, hogy arról a szolgálatra beosztottak ne tudnának. Arról már nem is beszélve, hogy egyes olajtartályos vagonok a hírek szerint papírokon még Ciprust is megjárták, ahol nincs is vasút! A sorozatgyilkosságok, a merényletek szép hazánk éltető termőföldjébe itt-ott elkapart, másként betonba öntött áldozatai már nem beszélhetnek, az olajmaffiáról szóló dokumentumok azonban minta nem érdekelnék a nyomozószerveket, vagy az ügyészséget és a bíróságot. Erre varrjon gombot Laci bácsi! Ön az olajszőkítés idején az Alkotmánybíróság elnöke volt, s ahogy a maffiózók az olajtartályok alatt átállították a váltót, úgy siklatták ki Önök is a rendszerváltás cégéres gazembereivel együtt a születése előtt elkapart magyar demokráciát. Ha én tudom, bizonyára László bácsi is tudja, hogy miért kellett hivatalából eltakarodni Dr. Györgyi Kálmán Legfőbb Ügyész Úrnak. Csak azért írom le a történetet, hogy mások is értesüljenek róla. Györgyi Kálmán Legfőbb Ügyész Úr neje őnagysága ebben az időben ügyvéd volt. Mit tesz Isten: az olajszőkítésben érintett maffiózók kedvenc ügyvédje! A hölgy és irodája igen eredményesen védte az olajbárókat, mivel férje hatalmával visszaélve a feleség rendszeresen terrorizálta az olajügyben eljáró, de be nem avatott bírókat. Így történt ez Hajdú-Bihar megyében is, amikor egy tárgyalás után az egyébként vad kommunista vezetés bírósági elnöke bepanaszolta Györgyinét minősíthetetlen magatartása miatt. A hír eljutott Áder Jánosig, akinek a felesége szintén bíró. A Zsidesz-vezérkar úgy döntött, hogy a számukra egyébként is bizalom híján lévő Györgyinek menni kell. Ekkor hívta Áder János magához az olajszőkítés egyik fő védelmezőjét, és megkínálta azzal a félmondattal, hogy vagy neki, vagy az asszonynak takarodni kell! Nos mit gondol kedves László bácsi, hová indult munkát vállalni a fő machinátor? Természetesen Dávid Ibolya védőszárnyai alá az Igazságügyi Minisztériumba! Meg is érdemelte a védelmet, hisz ekkora már sikerült kikészíteni Borossal, Pintérrel (az alvilágban közkeletű nevén Sanyi bácsival) karöltve Dr. Szeszák Gyulát, az akkori Hajdú megyei főügyészt, mert Szeszák leleplezte, hogy az akkori megyei rendőrfőkapitány alakította ki Hajdú-Bihar megyében az olajszőkítés fellegvárát. Tetszik tudni Laci bácsi ezért merte pár nappal ezelőtt este Kálmán Olga a pont 7 című műsorban azt mondani, hogy a rendőrök és ügyészek nyakig ülnek az olajügyben. No meg a parlament fele, akik idegileg, mentálisan és anyagilag tönkretették Pallag László volt országgyűlési képviselőt. Ő egyedül, képviselői esküjét komolyan gondolva, hivatástudatból ki merte mondani, hogy az MDF és ZSIDESZ kormányból hányan érintettek az olajügyben, kik voltak a végrehajtók és kik biztosították az oroszok pénzügyi visszaosztását, kiknek tocsog keze a vértől iszapos olajban. Laci bácsinak biztos nincsen elég ideje olvasni a nemzeti parkok látogatása és nemzetbiztonságnál fontosabb környezetvédelmi tanácskozások közepette, ezért kérem szállítassa a Sándor Palotába az olajszőkítés mára több száz kötetesre rúgó könyvtárát és munkatársaival együtt mélyedjen el e kordokumentumokban. Ha esetleg az alkotmányos jogszabályok kilúgozása közben elkerülte volna a figyelmét, tőlem tudja meg Laci bácsi, hogy az egyik könyv szerint kb. 340 ember tűnt el nyomtalanul azok közül, akik a ténylegesen a vegyszeres szőkítést végezték. Ők voltak a nem kívánatos tanúk. Érti, Laci bácsi??? Kb. 340 embert tettek el láb alól a demokratikus jogállamnak hazudott, de már akkor is maffiózók által irányított Magyarországon, amíg maga az Alkotmányt gyomlálta, hogy a fontos bennfentes elvtársai közül nehogy valakit is felelősségre lehessen vonni a múltban és a jelenben elkövetett bűneiért. Laci Bácsi! Kedves Sólyom Elvtárs! Ez a 340 ember több, mint amit - az Ön kedves apósának legjobb barátja - Kádár János '56 után a bitófára küldött. Nem tűnt fel senkinek, és nem is fog mindaddig, amíg Ön beosztásával visszaélve védelmezheti az ügynökhálózatot és a gazember olajszőkítő kormánytagokat, valamint parlamenti képviselőket. Az Ön "áldásos" tevékenysége is hozzájárult ahhoz, hogy a magyar népet megfosztották 1500 milliárd Ft-tól és annak 12-17 éves kamatától. Még ma is él Záhonyban olyan vasutas, aki szívesen mesél arról, hogy Magyarországra pont annyi, szőkítésre váró olaj érkezett, amennyit irányvonatokkal éjszakánként be tudtak szállítani. Kármán Irén egyebek mellett a fent leírt tényszerű dolgokról tudott. Ugyanúgy, mint ahogy Ön is tudott az olajszőkítés teljes mechanizmusáról és minden olyan gazemberségről, amit a politika az elmúlt 17 évben a magyarság ellen megtett. Tud Ön arról is, hogy úgy került a Sándor-palotába, hogy a magyar parlament zsideszes tagozata Önt, egy teljesen törvénytelen kutyakomédia keretében - az Országgyűlés tekintélyét a sárba tiporva - "megválasztotta". Nagy lehet a lelki terhe a szabálytalan megválasztása miatt, ezért aztán nem feszegeti Ön, hogy Magyarország elmebeteg miniszterelnöke is törvénytelenül került hatalomra. Nem tartja Ön alkotmányos problémának azt sem, hogy Gergényi Péter és bandája népellenes bűncselekmények miatt mindmáig nem ül börtönben. Önnek nincs joga megtagadni Horn Gyula kitüntetésének az aláírását, mert semmivel sem nagyobb gazember a pufajkás gyilkos, mint a szemkilövésekre parancsot adó Gergényi, akit 2006. október 23-a után háromszor kitüntettek. Arra nincs bizonyítékunk, hogy Horn Gyula 1956-ban a Nyugati Pályaudvarnál csak hadonászott a dobtáras géppisztolyával vagy bele is lőtt a tömegbe, de arra van, hogy Gyurcsány Ferenc parancsára Gergényi Péter a rendőrruhába öltöztetett szörynszülöttekkel október 23-án véresre verette, és megalázta a magyart. Természetesen - az olajügyben és az áldemokrácia fenntartásában nyakig benne lévő - öt parlamenti párt most is kussol, és ha nem lenne Morvai Krisztina jogász, egyetemi oktató, akkor ezek a véreskezű gazemberek megúsznák a magyar népirtást. Mivel azonban a jogásznő nem fél még Önöktől sem, nagyon remélem, hogy ez a bűnszövetkezet előbb-utóbb a Hágai Bíróságon, vagy egy nemzeti kormány hatalomra kerülésével, a Csillagbörtönben fog kikötni. Hága talán azért jut hamarabb a jogot tisztelő embernek, Laci bácsi, mert itt tárgyalják a népellenes bűncselekményeket. Ide kerülnek a lövöldöző nemzetárulók, a népirtók, a népellenes bűncselekményeket elkövetők. Mert nincsenek elévülhetetlen bűnök, Laci bácsi, ezt csak Önök hazudták, ezzel csak Önök kábítják a megnyomorított, elvakított magyart. Erre pedig azért kerülhetett sor, mert az Ön által megnevezett és a magyar Országgyűlés által megválasztott Legfőbb Ügyész semmi nem tesz a bűnök feltárása érdekében, sőt az az érzésem, hogy idejének döntő részét azzal tölti, hogyan tudja eltussolni a vérbírák túlkapásait, illetve a rendőr terroristák gaztetteit. Kedves László bácsi! Nagyon remélem, nyugodtan telnek az éjszakái. Meg van elégedve azzal a "rendszerváltoztatással" amit Ön tevőlegesen "kiharcolt", és annak is örül, hogy a sztálinista "Alkotmánya" remekül és stabilan fenntartja a rendőrállamot, megcsúfolva a demokratikus jogállamot. Gondolom kiváló érzés egy banánköztársaság elnökének lenni. Abban a biztos hitben fejezem be levelem, hogy egyszer eljön a mindenható, és azt fogja súgni Önnek a fülébe, amit Áder János mondott Györgyi Kálmánnak! Ha Laci bácsinak esetleg néha napján álmatlan éjszakái lennének, ne csodálkozzon... elegendő oka van rá. Ilyenkor például eszébe juthatna, hogy volt már a Sándor-palotának olyan lakója is, aki - talán az egész művelt világot megrendítő módon - komolyan vette nemzetének adott esküjét.Irmuska  (Kuruc.info / 2007. 06.28)