Elmentek a tankok – bejöttek a bankok!

Elmentek a tankok – bejöttek a bankok!

A régi mondás szerint a rendszerváltozásnak elkeresztelt generáció-váltást követően mindössze ennyi történt. Történt más is, például az, hogy az államot kikiáltották rossz tulajdonosnak, és ennek ürügyén szétlopták a vagyonát! Tetszettek volna forradalmat csinálni! – mondta Antall József, az 1990. áprilisában megválasztott miniszterelnök. Azt is mondta persze, hogy lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke. Forradalmat csinálni akkor, amikor a szovjet tankok még az országban állomásoztak, és atomfegyvert is tároltak a Dunántúlon, tiszta öngyilkosság lett volna. 1848 és 1956 után egy újabb fiaskó! Az egyiket a Habsburgok kérésére az oroszok verték le, a másikat Kádárék jóvoltából a Szovjetunió! A két leverő azonos, és már megint a spájzban vannak!

Az első többpártrendszerű választás nem azt az eredményt hozta, amit a rendszerváltozás kiötlői (Aczél György vezénylete mellett a láthatatlan, mára már látható hatalom) akartak. Biztosra vették a Szabad Demokraták Szövetségének győzelmét. Ez a párt kommunistázott a leghangosabban, és ígért fűt-fát. Az úgynevezett négy igenes népszavazás (vonuljanak-e ki a pártok a munkahelyekről, megszűnjön-e a munkásőrség, az országgyűlés válassza-e meg a köztársasági elnököt, számoljon-e el az MSZMP a pártvagyonnal) elbaltázott kampánya nagyon betett a Magyar Demokrata Fórumnak. Arra biztatta a választókat, hogy ne menjenek el szavazni! Magyarul: ne vegyen részt a nép a népszavazáson. A nép szerette volna, ha az MSZMP elszámol a vagyonával, amit ugyebár a nép hozott létre, és nem a párt. A köztársasági elnök megválasztásának lehetőségét a parlament elé azért kellett vinni, nehogy már a nép Pozsgay Imrét válassza meg. A munkahelyekről a pártok kivonultak –e, nem tudom… Azt sem tudom, az MSZMP elszámolt-e a vagyonnal? És a KISZ, a szakszervezet, és a többiek?

Az első szabadon választott kormány és vezető ereje, a Magyar Demokrata Fórum ott követte el a legnagyobb hibát, hogy választási ígérete ellenére (amit a kampányban óriás plakáton hirdetett), nem hajtotta végre a tavaszi nagytakarítást. Az elvtársak és az elvtársnők a hivatalokban és a minisztériumokban a helyükön maradtak, és ott tartottak be az új hatalomnak, ahol csak tudtak. És bizony jócskán tudtak! A nagytakarítás elmaradását talán a külügyminisztérium szenvedte és szenvedi meg a legjobban. A Magyar Demokrata Fórum mára önmaga paródiájává vált a hatalom felé abszolút elkötelezett elnök-asszonyával. Hogy tagsága van –e még, az csak költői kérdés lehet. Csapody úr tolja még a szekeret, mert a felesége jó állásban van Hiller úrnál.

Naivul azt hittük, hogy a nagy öregek nyugdíjba vonulnak, és jön a friss erő, a fiatalság. Ma már látható, hogy ez ámítás volt, mert a feltörekvő ifjak rosszabbak, mint a nagy öregek voltak: sokkal dörzsöltebben, jólfésülten mossák a választópolgárok agyát! A sok ifjú Török, Bárándy, Újhelyi, Arató, Gusztos és társai mosolyogva utálnak bennünket. A Fidesz meg már arra a parlamenti ülésre sem megy be teljes létszámában, amelyiken saját interpellációja révén leszavazhatná a kisebbségi kormány tagját. Legutóbb kilenc fő hiányzott…

Az orosz tankok 1991. nyarán hagyták el Magyarországot. Amit maguk után hagytak, azt talán soha nem heveri ki az a föld, amit tönkretettek. Amit lehetett, lepusztítottak maguk után. Ennek a felmérése nem volt ekkor a lényeges, az volt a fontos, hogy tényleg hagyják el az országot.
Mire ez az esemény bekövetkezett, az eufória jórészt alább hagyott az emberekben.

1989-ben a magyarországi eseményeket a romániai falurombolással kapcsolatos nagy tüntetés gyorsította fel, majd következett a romániai forradalom. A forradalmárok részére segélycsomagokat gyűjtöttünk és vittünk ki. A romániai forradalom sok emberáldozattal járt, de az sem azt az eredményt hozta, amit a forradalom résztvevői gondoltak. Főleg a magyar résztvevőket marasztalta el később az új román hatalom, ami bizony erős KGB-, és ki tudja milyen gyökerekkel rendelkezett.

Megalakultak lassan hazánkban is a pártok: a Magyar Demokrata Fórum egyesületből párttá alakult, a Szabad Kezdeményezések Hálózatából megalakult a Szabad Demokraták Szövetsége. Volt egyetlen történelmi párt is, mert 1948-ban a kékcédulás választások után elfelejtették feloszlatni: a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt. Ez utóbbinak lettem magam is a tagja, majd később főállású megyei tisztviselője. Létrejött a Kereszténydemokrata Néppárt, és nagyon sok kis pártocska. Nagyon könnyű volt pártot alapítani, mindössze tíz tag kellett hozzá, és már dőlt is az állami támogatás. Ezekkel a pénzekkel hány számolt el, nem tudom, de talán nem nehéz kitalálni: egy se.
A választási kampányban előkerültek a szép szavak, amiket akkor még ittak az emberek: vissza a földet a parasztságnak, tavaszi nagytakarítás és a többi. A pártokba beépültek az ügynökök, sőt sok párt megalakulásánál bábáskodtak, vagy esetleg ők maguk alapították a pártot. Ügynök nélkül nem élet az élet, és nem párt a párt! Ez napjainkban is sajnos így működik!

Az Antall-kormány óriási ellenszélben kezdte meg a működését, mivel nem a láthatatlan hatalom kedvence nyerte meg a választásokat. A társadalombiztosítási kassza és a nyugdíj-kassza üres volt. A hadiipar megszűnt, mert nem dőlt tovább az állami támogatás. Ugyanezen okból bedőlt Bábolna, Nádudvar és több más mezőgazdasági mintaüzem. Mivel a „kassza” üres volt, áremelések történtek. A romló közhangulatot az SZDSZ meglovagolta, és segített kirobbantani a benzinár-emelés miatti taxis-blokádot. Egyértelmű cél a kormánybuktatás volt, ami nem sikerült. Az ezt követő áremelések már nem érték el az ingerküszöböt!

A hadiüzemekkel kapcsolatban megemlítem, hogy a hetvenes évek elején titkos ügykezelőként (nem titkos ügynökként!) volt „szerencsém” részt venni egy egyhetes titkos ügykezelői tanfolyamon. A helyszín Balatonlelle, honvédelmi üdülő. Eligazítás még a tanfolyam előtt: mindenki hozzon magával egy A4-es keményfedelű kockás füzetet a gyárigazgató által hitelesítve (ez a füzet 100, azaz egyszáz lapot tartalmaz), leplombálva. Az üres füzetet be kellett mutatni a megérkezéskor. Az első előadáson már jegyzeteltünk vasszorgalommal. Nagyon meglepődtünk, amikor a nap végén beszedték az összes füzetet, és bezárták egy páncélszekrénybe.
A tanfolyam végeztével lezárt borítékban megkaptuk a füzeteinket azzal az utasítással, hogy azt hazaérkezve az igazgatónak kell átadni. A vonaton és egyéb közlekedési eszközön nagyon óvatosan kell kezelni a füzetet, lehetőleg a bőrönd aljában kell elhelyezni, nehogy az imperialistáknak feltűnjön a leplombált boríték. Ma már megmosolygom a dolgot, de akkor ez bizony véresen komoly volt. Jó lenne tudni, mi történt a füzettel…
Tanultunk valamennyi hadiüzemről, például a győri Rábáról, Dunaújvárosról, a Lenin Kohászati Művekről, az Ikaruszról, a Csepel Autógyárról, a Forgácsoló-szerszámgép Gyárakról, a Ganz-Mávag-ról. Sokat közülük az egészségbiztosítási és a nyugdíjbiztosítási alapból támogattak. Békéscsabán három hadiüzem volt: egy a Temető soron az úgynevezett BHG, egy a Berényi út végén, a HAFE és a Forgácsoló a Kisréten. A Szarvasi úton sokáig volt egy huppanó egy vakvágány miatt. Még a rendszerváltás után is megvolt, mára már begyógyították, nincs huppanó. A vakvágányt feltüntették a mi okosaink a haditérképeken, hogy az ellenség majd azt bombázza le. Ma is megvan a vasúti sín úgy tudom. Jaminát köti össze a Mokri lakóteleppel a sín melletti gyalogösvény. Nagyon sok pénzt emésztettek fel a hadiüzemek.

A Kádár-rendszert ahogy romlik az ország helyzete, egyre inkább visszasírják főleg az idősek: volt biztos munkahely, volt egy szoba-konyhás lakás, Trabant is esetleg, és egy hétvégi telek. Amikor reggel bementek dolgozni, tudták, hogy holnap is be kell menniük. Ma már ez sem biztos. A legnagyobb baj az, hogy újra egy párti és ráadásul korrupt kormányzás van, amely kormány nem kötődik a nemzethez. Elszabadult hajóágyúként közlekedik az országban, óriási karhatalmi készültség kíséretében. Erre van rendőr, de a közrend védelmére már nem annyira… A Kádár-rendszerhez képest nyomasztó lehet sokaknak a nyakukba szakadt demokrácia. Bár ami napjainkban van, nagyon nagy jóindulattal lehet annak nevezni.
A parlamentből hiányzik a politikai etikett, a szokásjog szabályai, a demokrácia kultúrája legalább alapfokon.

Az első szabad választást megelőző ellenzéki kerek-asztal tagjait nem választotta senki. Kik voltak ők, hogy kerültek oda, miben döntöttek? És amiben döntöttek, miért van még mindig hatályban? A választójogi törvényt Tölgyessy Péter és társai hozták össze. Az 1949 évi 20-as törvényt (Alkotmányt) is toldozták-foldozták, de a mai napig nincs új Alkotmány. A választókerületek nagy szerepet kapnak a választások során. Kialakításuk során a volt járások területét vették alapul. Békés megyében hét választókerület van, az országban működő valamennyi választókerülethez hasonlóan változó lélekszám mellett. Van olyan egyéni országgyűlési képviselő, aki 70 ezer polgárt képvisel, és van olyan, aki ennek többszörösét. Mert az egyes választókerületek lélekszáma nyilvánvaló, hogy nem azonos. Ezen azóta sem módosítottak. A pártokra leadott szavazatokkal lehet játszani, áttekinthetetlen az egyszerű választó számára, hogy mi is történik a szavazatával. Nem tudja, hogy azáltal, hogy leszavazott egy pártra, annak pártlistáján kit juttat be a parlamentbe? Az uniós választás azért valamivel jobb, mert akkor az egész ország egy választókerület.
Volt egy furcsa szójáték a rendszerváltozás környékén: miért 386 képviselő foglal helyet a parlamentben? Azért, mert eredetileg annyi szék van beépítve, kár lenne szétverni. Lehet, hogy most ez a logika érvényesül még? Mert a létszámot csak szavak szintjén csökkentik.

A mostani országgyűlési képviselők egyetlen esetben hoznak egyhangú döntést: amikor a saját fizetésük emeléséről van szó! Most feltalálták a 15 százalékos adókulcsot. A költségtérítési átalány ennyivel fog adózni. Havi 400 ezer forint körüli összegről van szó. Amennyiben a képviselő Budapesttől távolabb lakik, úgy a költségtérítés magasabb. Szerencsés esetben a 400 ezer forint tiszta pénz, mert valamennyi képviselő az ország valamennyi tömegközlekedési útvonalán ingyen utazik… Ebből 60 ezer forint körül leadózni bagatell, mert a választóik ennél lényegesen magasabb kulccsal adóznak.

A megszorítások mindenkit elértek, kivéve a parlamenti képviselőket és a minisztereket. Nekik továbbra is jár a havi egymillió körüli juttatás. Egyes vélemények szerint ezt emelni kell, mert más országokban ennél sokkal többet keresnek! Igen kedves képviselő hölgyek és urak, de más országban az átlagpolgár sem ennyit keres! Az országért kellene tenni, nem a saját pecsenyét sütögetni! Az már csak hab a tortán, hogy a nyugdíjas képviselő rájár a nyugdíj-kasszára is.
Négy évre „szerződik” egy képviselő, amikor megválasztják. Általában a házastársa a személyi titkára és közvetlen segítője. Mindkettőjük kap hat havi végkielégítést abban az esetben, amennyiben a következő ciklusban már nem lesz képviselő.
A 13. havi nyugdíj ígéretével már két ízben választást lehetett nyerni. Egyszer még egy hatalmas hazugsággal is meg kellett toldani a kampányt: az Orbán-kormány elvett minden nyugdíjastól 19 ezer forintot. A nyugdíjas boldogan elhitte, és ment volna a Lendvai Ildikó féle csekkel azonnal, hogy fizessék ki neki a pénzt. Végül is miután megnyerték vele a választásokat, a nyugdíjasok megkapták a 19 ezer forintot. Megkapták azok a nyugdíjasok is, akik az Orbán-kormány bukása után mentek nyugdíjba. Hogy ez mire volt jó? És miért emelték fel duplájára a miniszterek és az államtitkárok fizetését? A megszorítások miatt legelőször a nyugdíjasok 13. havi juttatását vették el, vagy kurtították meg, és a tisztviselők 13. havi bérét elvették, de maradt a kormány és államtitkárainak duplájára emelt fizetése.

Visszatérve a bankokra: Az Antall-kormány a magyar bankokat hatalmas összeggel konszolidálta. Miután ez megtörtént, privatizálták a bankokat. Ma már valamennyi bank (a Magyar Nemzeti Bank kivételével) a nemzetközi tőke tulajdonában van. Az OTP-t még magyar banknak szoktuk nevezni, de az a cég, amelyik tőzsdén van, már nem magyar tulajdon. Az OTP talán 14 százalékban még magyar. Most készülnek az oroszok bekebelezni, legalább az ukrajnai fiókokat. Csak nehogy úgy járjanak, mint a MALÉV!
A Magyar Nemzeti Bank bécsi leányvállalata épületestől (nagy értékű épületről van szó!) eltűnt a sötétben! Ugyanez történt a postabanknál is. A postabank hiteles könyvvizsgáló cégét vajon ki vezette? És miért hagyta jóvá az éves mérlegbeszámolót, ha látta, hogy mekkora bajok vannak? Az 1998-as választást megünnepelni készülő Princz-csapat a központi banképületükben már feltálalta a vacsorát, amikor kiderült, hogy nem a szocialisták nyerték meg a választásokat, hanem a Fidesz. A vacsorára nem Orbán érkezett, hanem Deautch Tamás. Ebből már Princz tudta, hogy a játszma véget ért. Azóta is zajlik valami látszat szintjén még a bírósági eljárás. Mert Isten és a magyar bíróság malmai lassan őrölnek. Princz Gábor is kijelentette, hogy ártatlan. Kulcsár Attila is az, mert Gyuszi taxis és a pénztáros a hibás. Meg lehet úszni egy Na és!-el mindent?

Az amerikai bankválság végigvonult az egész világon. Magyarországot felkészületlenül és sajnos leromlott egészségi állapotban, és egy tehetségtelen kisebbségi kormánnyal az élén találta. Nálunk már ezt megelőzően is válság volt, mert a szocialista kormányok, ha nincs válság, akkor csinálnak. Gyurcsánynak úgy kellett a világválság, mint egy falat kenyér.

Egy nemzetet kétféle módon lehet leigázni: háborúval vagy bankkal. Mi az utóbbit kaptuk. A magyar állampolgárokat a hiszékenység vámszedői ezen a téren is alaposan rászedték. Vegyél fel hitelt, ráérsz hat hónap múlva fizetni. És felvette, de hat hónap múlva már nincs munkahelye. Munkanélküli segélyből hitelt fizetni, kifizetni a mára már kifizethetetlen lakásrezsit, megélni, és megbetegedés esetén még gyógyszert is kiváltani – hát ez már nem fog menni. A devizahitelekkel vitték legjobban a jégre az embereket. A havi törlesztő részletek ma még beláthatatlan mértékben nőni fognak.

Az IMF által lepusztított Latin-Amerika ébredezik: Ecuador új kormánya felülvizsgálja a felelőtlenül felvett hiteleit, és büntetni rendeli a hitelt felvevő kormányokat. 1981. óta folyamatos a kis ország kifosztása, a nép hatalmas méretű elszegényedése. Lepusztították IMF-ék azzal Bolíviát, hogy privatizálnia kellett a vízkészletét. Talán az indián származású elnöke tenni tud még valamit, hogy ne haljon éhen a lakosság. Az IMF ahol megjelenik, mindenütt bekövetkezik a pusztítás. Minket akkora hitelhez juttattak, és azt is tudták, hogy kiknek adják oda, hogy már borítékolható: nem tudjuk visszafizetni. Mi következik ezután? A Latin-Amerikai példák intő jelként kellett volna, hogy szolgáljanak a hitel felvétele előtt! Mert az ígéret így szól: nem baj, ha nem fizetsz! Elvesszük a nemzeti vagyonodat. Magyarországon már alig van ilyen, de a legeslegfontosabbal, a 2011-től szabad áruvá előlépő az édes anyaföldeddel törleszthetsz, vagy adod a vízkészletedet. Esetleg mindkettőt. Mert a mi kormányunknak nem lehet annyi pénzt adni, amennyit ne tudna eltüntetni.

Az uniós támogatásokból eddig a kevés pénznek is csak három százaléka jutott vállalkozásfejlesztésre. Épül támogatásukkal négyes metró, majd az ötös is? Meg nyolc milliárdért Szegedre fürdő. A fürdők felépítésénél és üzemeltetésénél kellenek a munkáskezek, de messze nem annyi, amennyi munkanélküli máris van. És lesz még további százezer, mert ezt a kormányt a polgárai csak négy évente szokták érdekelni. Akkor kapnak lejárt szavatossági Veres-féle száraztésztát, használtruhát, esetleg lisztet és étolajat. Vígan leszavaznak megint, és utána forog tovább a mókuskerék. Négy évente meddig lehet ezt eljátszani, ki tudja. Az agymosással a lassan serdülő korba lépőket is eléri pártunk és kormányunk. Már Erdélybe is kijár terjeszteni a ron werberi vírust, és ott is örökös hatalomban marad Markó elvtárs.

Most itt az új tünemény: a hőre eltűnő tinta. Ezzel egyelőre a munkavállalói kiskönyveket töltik ki, és tüntetik el utána belőle az adatokat! Jó lesz ráfigyelni erre a dologra, mert az ördög nem alszik: szavazni csak saját tolladdal szavazz!!

Az Európai Unió kormánya ugyanolyan pénzügyi hatásfokkal működik, mint a magyar kormány. Hihetetlennek tűnik, de igaz: 100 ezer euróért kávéfőző-gépeket vásárolt a bizottság. A dolog úgy derült ki, hogy minőségi hiba miatt a garanciális időn belül felléptek a beszállító ellen. A szegények megsegítésére Brüsszelből kétezer uniós képviselő, uniós biztos, uniós alkalmazott repült át külön-gépekkel Strassburgba. Belgiumból Franciaországba. Olcsó játék elvtársak! A kétezer ember evett-ivott három napig, és eldöntötte a kaviárral is megrakott pezsgős asztaloknál, hogy melyik szegény ország mennyi segélyt kapjon.
Magyarországon is így működik: a mi szocialistáink dúsan terített asztal mellett döntötték el, hogy a nadrágszíjat a derekunkról felhelyezik a nyakunkra! Legalább ez intő jel lehetne nektek is, kedves szocialista és liberális szavazók! Hogy is mondta Obersovszky Péter az Egy halálraítélt vallomása című dokumentumfilmben? „Nem a néptől rossz a hatalom, hanem a hatalomtól rossz a nép!” Mert félrevezették, hazudoztak és hazudoznak összevissza neki!

Azt mondta Gyurcsány Ferenc a választások megnyerése után, hogy Nem hazudtam, csak nem bontottam ki az igazság minden részletét! Az igazság létezik, csak a hazugságot kell kitalálni! – ez már nagyon megy. És sikerült elmondani az őszödi beszédet is a főböszmének, amit azon a bizonyos frakcióülésen az alböszmék szó nélkül hagytak. Ezzel a főböszme tettes társai lettek. Azóta is szedik sokadmagukkal a nagy jövedelmet a semmiért, illetve a károkozásért! Ami a legszomorúbb, hogy Magyarország mindenkori leggyengébb miniszterelnöke már több, mint négy éve ül a bársonyszékben, és tömi tovább a saját zsebeit! Például azt, amire a Himnusz hallatán odaszorítja a kezét! Vállalkozásának jár a széndioxid-kvóta és a kedvezményes villanyáram is.

Néhány mondat erejéig térjünk ki a mai Csabára is. A képviselő-testület döntése értelmében házakat kell építeni a kukáknak. Tisztelettel érdeklődünk: tessék mondani, hová kerül a csabai szemét: valóban európai uniós elvárás szerinti a tárolási mód? Mert uniós elvárásnak tüntetik fel a kukaházak megépítésének szükségességét. Jó lenne, ha hozzáértő környezetvédő szakember megtekintené a csabai szeméttárolót, és véleményt mondana róla. A hajléktalanokkal is tessék foglalkozni végre hölgyek és urak ott a magas testületben!
A közelmúltban itt járt a miniszterelnök, majd néhány nap múlva a felesége, aki újabban közügyeinkbe is belemászik. Mit privatizált vajon Csabán a milliárdos páros? Nem hinnénk, hogy szimpla pofafürdőt vettek!

A megfelelő szemételhelyezésről és tárolásról jut eszembe: tavaszra el kell végezni az országos nagytakarítást! Ezúttal felülről kell kezdeni, amint azt a thaiföldi példa is megmutatta!
Szebb jövőt Magyarország!

(Forrás: BSZO http://barikad.hu /

Sárdy Barbara:

"Mielőtt antiszemitának gondolnak, bevallom: én vagyok, aki fél."

Kedves Honfitársaim!

6 millió – mi jut erről eszükbe? Áldozatok. Milyen áldozatok? 6 millió meggyilkolt magzat, ugyebár. 6 millió meg sem született magyar. 1956. június 4-én engedélyezték államilag az abortuszt. Június 4-én, éppen a gyalázatos békediktátum aláírásának évfordulóján.

És ha azt mondom: Fajgyűlölet, kirekesztés, félelem, koncentrációs tábor – akkor mi jut eszükbe? Mert nekem az, hogy nap mint nap magyarokat vernek a gúnyhatárokkal szétszabdalt ősi magyar területen csak azért, mert magyarok. Az, hogy a magyarság, saját sorsának intézéséből módszeresen kirekesztődik, hogy egzisztenciális rettegésben élünk, létbizonytalanságban, félünk, féltjük a gyerekeinket attól, hogy csak szolgának kellenek, vagy annak se’, hogy lassan nem jut számukra egy talpalatnyi hely; megfogyatkozva, kisemmizve, szűkülő élettérrel, beszoríttatnak egy gyűjtőtábornyi területre. Egy magyarrezervátumba. Magyar Holocaust. Népirtás. Ezt éljük most.

Hogy jutottunk idáig? Ki tette, ki teszi ezt velünk és miért hagyjuk? Múlt héten tüntettek a közszolgálati dolgozók. Pedagógusok, mentősök, tűzoltók, apeh dogozók, vámosok, rendvédelmi szervek dolgozói. Ők egyébként –a rendőrök-, rendkívül ötletes szimbólumot találtak az ágazat helyzetének érzékeltetésére; vállukon vittek egy koporsót, amire az volt ráírva: TÖRVÉNYESSÉG.

Hogy szemléletesebb legyen a példa, képzeljük el, hogy a tanárok felállítják a TUDÁS, az orvosok a GYÓGYÍTÁS, a papok a HIT ravatalát...nem is, inkább egyetlen, hatalmas koporsót képzeljünk el, de az aztán mindenki vállát nyomja és arra pedig az van ráírva nagy, öles betűkkel: GYERMEK.

Igen, mert ebben az országban, éppen a jövőt temetik. Itt állunk a jövő nemzedékek országgyűlési biztosának hivatala előtt; a helyzet már-már tragikomikus. Ez az ember –amint az kiderült róla, a néhány magyar sajtóorgánumban napvilágot látott elszólásából-, egy nagycsaládellenes természetvédő, egy életellenes környezetbarát. A „jövő nemzedékek ombudsmanja”, a globalizmus ívelő karrierű építőmunkása, nyilvánvalóan világpolgár, de azért lám-lám, itt egy elszólás – hiába minden magyarázkodás- és mindent megtudunk a kilétéről: igazából csak egy báb, egy dísz, egy kellék. A rothadó rendszer statisztája. Mire számíthatnak a „jövő nemzedékek”?

Fogyatkozó, öregedő társadalom vagyunk, a fehér emberfajta amúgy is zsugorodó populációjában. Az Európai Unióban nálunk a legrövidebb az emberek várható élettartama. Naponta heten lesznek öngyilkosok Magyarországon. Egymillióan vannak a „kezelt” alkoholisták, ugyanennyien a „kezelt” depressziósok, és nagyjából egymillióra becsülik a funkcionális analfabéták számát is, tehát azokét, akik elvileg, iskolai végzettségük alapján megtanultak írni,olvasni, számolni, de ennek mégsem tudják hasznát venni, helyesebben szólva; nem képesek ezt a „tudományt” alkalmazni. Az államadósság már eddig is visszafizethetetlen volt, de most ez a legújabb „válságkezelő” IMF gyorshitel, talán irreverzibilissé tette a balsors átélését. Hazánk virtuális határaira kitették a „végkiárusítás” táblát. Itt most minden „akciós” lesz, minden le lesz árazva. Mert az IMF, a Világbank, az EU, a horribilis összegért cserébe, bejelenti a követeléseit: Az ország hajtson végre jövőre egy 300 milliárd Forintos kiadáscsökkentést, valamint GDP lassulással és ne növekedéssel számoljon.

Hát „kellenek” a megszorítások: ezért bokájuknál fogva rázzák ki az utolsó forintokat –amúgy is, valami életfogytig tartó lakáshitel törlesztőrészleteit- a közalkalmazottakból, ezért befagyasztják a nyugdíjminimumot, aminek következményeként a Gyes, a Gyet, a családtámogatási rendszer nem tud lépést tartani az inflációval, ezért megnyirbálják már a nyugdíjakat is.

De hát miért csodálkozunk? A kölcsönök általában nem szabad felhasználásúak. A hitelezők pedig profitorientáltak, türelmetlenek, ezért politikai, gazdasági és kulturális területen is, a leghatékonyabb felszámolóbiztosokkal dolgoztatnak. És hogy a felvett hitel, hová vándorol? Szórakoztató műsorokba. Bankár markokba, sztár gázsikba, a politikai maffiához, az országhódító gazdasági-politikai-kulturális elit kezeibe. Zömében zsidó zsebekbe.

Nézzük csak, mit támogatnak a megszorítások közben? Egyrészt az abortuszt évi 1.6 milliárd forinttal, ami ugye - bizonyítékául annak, hogy jövőre több ilyen műtétet „terveznek”-, 100 millióval több, mint amennyit az idén költöttek erre. De mindenekelőtt azokat a multivállalatokat, globális cégeket, amelyek eddig is jelentős adókedvezményeket élveztek a hazai kis- és középvállalkozókkal szemben, amelyek most a világválságra hivatkozva mégis becsődölnek és állami segítséget kérnek, pedig éves bevételük adott esetben többszöröse az ország teljes évi nemzeti jövedelmének.

Izrael legnagyobb arányú közvetlen külföldi tőkebefektetése Magyarországon van, izraeli üzletemberek –mint azt Simon Pereztől megtudhattuk- éppen hatékonyan gyarmatosítják Magyarországot. A pénzügyi befektetők, ingatlan befektetők, amint az a cégjegyzékek alapján kiderül; szinte kizárólagossággal a zsidó tőkét képviselik.
Katonaság, nemzetvédelem helyett, köztudottan izraeli érdekeltségű örző-védő cégek vigyázzák a gyarmatosító mechanizmus zavartalanságát. Az elsunnyogott rendszerváltozásnak, a megbocsájthatatlan, hazaáruló rózsadombi paktumnak köszönhetően a vezető közéleti pozíciókat olyan emberek töltik be, akiknek felmenői, családtagjai között a múlt rendszer haszonélvezőit, magyar életek hóhérait találjuk, nem egy esetben ÁVÓ-s gyilkosokat. Persze, hogy az apák bűneiért nem felelősek a fiúk –meg a lányok-, na de azt se mondja nekem senki, hogy az ilyen családokban a túláradó hazaszeretet, hitében is erős nemzeti öntudat adja a leszármazottaknak az útravalót, a közéleti tevékenységhez. Illetve lehet, hogy az adja… de az nem ez a haza, nem ez a hit, nem ez a nemzet. Így aztán nem értem, miért kellene fenntartások nélkül elhinnünk, hogy bár az apa anno a magyarok közé lövetett, a fiú alkalomadtán nem fog?

Mielőtt antiszemitának gondolnának, bevallom: Tulajdonképpen én vagyok az, aki fél. Félek bizonyos zsidóktól. Ismerjük el, az elmúlt 160 évben, a magyarsággal való véres leszámolások intézői közé, igen szép számban odakeveredtek. Csakúgy, mint az elvtelen alkuk, paktumok megkötése mögé.

Haynau, Szamuelly, Rákosi, Eörsi, Bauer – a nemzetidegenség, a fékevesztett magyargyűlölet testi-lelki öröksége vonul végig a névsoror...a gyűlölet és olykor szadizmus számunkra talán ismeretlen mélysége. Kétségbeejtő előadást hallottam nemrégiben arról, hogy a globalizmus fellegvárai, mint az IMF, Világbank, WTO, valamint néhány transznacionális nagyvállalat, hogyan teszi rabszolgává, hogyan gyarmatosítja a világot. Hogyan tüntethet el nemzeteket. Ez úgy zajlik, hogy adott egy ország, amely valamilyen szempontból célországgá válik; természeti kincsei, erőforrásai miatt. Mint például Magyarország. A termőföldjéért, vagy mert itt –ahogy a neve is mondja: medencében; Kárpát-medencében- található Európa édesvízkészletének a döntő hányada. Ekkor az első stratégiai lépés: az adott országot adósságba taszítani.

Egyezkedni mindig van kivel, a pénz motivációs erő; fejlesztenivalót pedig minden társadalom talál a háza táján, főleg, ha kommunista utódállamról van szó. Ekkor tehát tőkét, azaz adósságot áramoltatnak az országba. Igen ám, de ez esetben az állam csak közvetítő, a pénz valójában a fejlesztés helyszínére, különböző cégekhez, vállalkozásokhoz, külföldi befektetőkhöz, de legalábbis multinacionális üzleti érdekeltségekhez kerül. Vagyis ugyanahhoz a brancshoz. (Erről tartja a mondás: a pénz a bankokban születik és nagyvalószínűséggel ott is végzi.)

Viszont úgy jelenik meg, mint államadósság, vagyis az állampolgárok tartozása. Tehát innentől kalapács alá kerülhetnek az állam, az állampolgárok közös javai. Sőt, támadhatnak bizonyos igények:
- Adjátok nekünk, adjátok el nekünk ezt, vagy azt!
- Hadd építsünk nálatok katonai bázist!
- Szükségetek van valamire? Majd mi eladjuk nektek!

Ez az államadósság, és a kamatok, általában eleve kiszámítottan visszafizethetetlen nagyságrendűek. A hitel hitelt szül, ez tartja mozgásban a rendszert, mígnem az elkerülhetetlen mélyponton jöhet a mentőangyal, jöhet a második lépés; ismét ajánlatot tesz a Valutaalap, meg a Világbank:
- Majd mi újrafinanszírozzuk nektek ezeket a hiteleket!
A feltételek viszont szigorodnak:
- Adjátok el nekünk az erőforrásaitokat, részesedést kérünk a közüzemi szektorból, energiaiparból, biztosítási, egészségügyi, szociális, iskolai rendszerből! Ezzel gyakorlatilag felvázolódott az egész gazdasági gyarmatosító folyamat.

Ezzel gyakorlatilag összefoglalódott Magyarország történelme, az elmúlt 20 évben. Az Antall Józsefék által kötött paktumtól, az ellenvetés, fenntartás nélkül átvállalt 22 Mrd USD államadósságtól, egészen eddig a mostani IMF kölcsönig. Óriási pénzek vannak mozgásban, az ország társadalmi erőviszonyai megint átrendeződnek. Új hatalomelosztás szerveződik, megkezdődik a legújabbkori honfoglalás utolsó fejezete, a befejezéshez már csak az őslakosokat kell megritkítani.

És ezzel el is érkeztünk ahhoz a ponthoz, ahonnan kiindultunk. A fentiekből azt kell megérteni, hogy az abortuszra szánt keret növelése, valamint a családtámogatási rendszert érő megszorítások ugyan fájdalmas részletei, de csak részletei, szimptómái egy betegségnek; egy olyan betegségnek, amelyet felismerünk, beazonosítunk; tudjuk, hogy halálos, a nevét viszont nem ejtjük ki, mert ez a betegség azokkal végez először, akik megnevezik, akik beszélnek róla. A fertőzés átvitele rákiabálással történik, a kórokozót úgy hívják: antiszemitizmus. Igen, igen jól értik, maga a betegség terjeszti ezt a kórokozót, természetesen azért, hogy önmagát fenntarthassa.

Többször is leírtam azt a szót, ami pedig első helyen szerepel „minden jóérzésű magyar ember”, a „békés többség” tagjainak tilalmi listáján. Nem gyűlöletből tettem, nem vak indulattal, hanem rideg tényeket felsorakoztatva. Az igazság észrevétele, kimondása viszont olyan reakciókat teremt manapság, mint ahogy a kicsi gyerek viselkedik az injekció beadásakor: még hozzá sem ér a tű, csak látja, hogy közelít; ő máris ordít, mint a fába szorult féreg. Esze ágában sincs arra gondolni, hogy az a tű, neki esetleg jót akar.

A közszolgálati dolgozók tüntetésére visszatérve: Az egyik szervező szakszervezet szóvivője leszögezte, hogy természetesen elhatárolódnak a szélsőségektől. Létezik, hogy ez a sok jóember nincs tisztában vele, hogy miközben küzd a saját megélhetéséért, életteréért, már régesrég szélsőségesnek számít ő is? S hogy a szélsőségesség, az már maga egy dobbantó, egy ugródeszka, a fogalmi zsákutca végső bugyrába: az antiszemitizmus, a terrorizmus, riasztó sötétségébe?

Ebben persze a hazai álbal- és áljobboldal, maradéktalanul és következetesen közös nevezőre jut mindig: antiszemitizmussá ködösíteni a létért folyó küzdelmet, az önvédelmet, gyakorlatilag az életösztönt.
Ezért hát kétszer is vegyük szemügyre a közéleti szereplőket, akik antiszemitáznak, mert vagy tudatosan akarják félrevezetni a közvéleményt, vagy azt sem tudják mit beszélnek. Nevessünk azokon az áljobboldaliakon, akik mindig sietnek elhatárolódni; és a nagy bátor „kommonistázás” közben éppen csak arról feledkeznek el, hogy abból a szemszögből, ahonnan a nemzetközi zsidóságot kihagyni a kommunizmus történetéből olyan lenne, mint kifelejteni rántottából a tojást; ők is antiszemiták.

Le a gyávákkal, le a mellébeszélőkkel, le az óvatoskodókkal, le a jóllakottan nagyszájúskodó fotelforradalmárokkal. Állítólag megesik, hogy az igazgató a legőrültebb az elmegyógyintézetben. Így megeshet, hogy éppen a magyarsággal járatják a bolondját, saját hazájában. Madách írja Az ember tragédiájában (Hetedik szín –Konstantinápoly-, Lucifer):
„A kor folyam, mely visz vagy elmerít,
Úszója, nem vezére az egyén.”
(…)
„Nem a kakas szavára kezd virradni,
De a kakas kiált, merthogy virrad.”

Most véget ér egy korszak. Új fejezet, új nap kezdődik, itt az ideje a felébredésnek és a kijózanodásnak. Hallom, hogy „Szól a kakas már”... Kimondom, amit hallok, még akkor is, ha ez egyesek számára már önmagában véve antiszemitizmus: Magyar akarok maradni!

Sárdy Barbaraelőadóművész, a Hazafias Magyarok Szövetségének alelnöke

(Forrás: www.barikad.hu /

MAGYAROK motto:a tudomány nem dogma A tudományban - pláne a történelemben - nincsenek sarokigazságok, csak érvek alapján közmegegyezéssel elfogadott hipotézisek, amelyek addig érvényesek, míg valaki meg nem cáfolja õket. Minél kevesebb bizonyíték van valaminek a létezésére, annál hamarabb megdõlhet az adott érvek alapján felállított elképzelés.A történelemben a dolgok rendjébõl adódóan az õstörténelem a legingoványosabb terület. Így aztán nem csoda, ha a magyarok feltételezett származási helye is állandóan változik. 150 éven át - osztrák nyomásra - a finnugor eredet volt az elfogadott nézet, ahol az õshaza a Közép-Uralba , a Káma folyó vidékére helyezõdött. E szerint az õsmagyarok idõszámításunk kezdetén még halászó-vadászó hordát alkottak egy olyan területen, ahol a régészet becslése szerint a népsûrûség 0.1-0.2 ember volt km2-enként.(a franciák szerint 1-2 fõ) "...Az állítják, hogy a magyar nyelv, amely a világ egyik leggazdagabb szókincsû õsnyelve, több százezer szóval, szóbokorral, eredetileg csak abból a 4-500 (maximum 660) szóból állt volna, amely - úgymond - minden finnugor nyelvben fellelhetõ. Az a szavunk, amelyik nincs meg egyik rokonnyelvben sem, az eredetileg nem létezett. A biztos vogul megfelelés száma: 319, az osztyáké 287, a zürjéné 221, a votjáké 199, a cseremiszé 153, a mordviné 156, a finné 212, az észté 160, a lapp megfelelés száma pedig 173 szó. A Kr.sz. elõtti VI-IV. évezredben, így szól az elmélet, vagyis az un. uráli korban, amikor még valamennyi finnugor elõ-õsnép együtt élt valahol Szibériában vagy az Ural nyugati oldalán vagy a keleteurópai hátságon (õshazalánc?!) vagy másutt, beszélték, képzetük szerint, az un. uráli õsnyelvet. Ma is azt vallják a nyelvészek, hogy a rekonstruált alapnyelv a valóságban létezett, sõt az alapnyelvet beszélõ népek nyelvszövetségeket (Sprachbund) hoztak létre, s ezek a nyelvek családfa-modellben felrajzolhatók (August Schleier találmánya a nyelvek családfája!). Hóman Bálint szavával élve: uráli õsnép természetesen nem volt, amint uráli õsnyelv sem létezett soha. Ma már sok nyelvész is idejétmúltnak nevezi a keletrõl nyugatra vándorló népek nyelvi migrációját. De alapjukat vesztették az un. õshaza-meghatározások is. Azért kell a kitalált õshazát az Ural környékére és Szibéria tajgáira és tundrás vidékeire tenni, mivel a rokon kis népek ma is ezen a területen laknak, érvelnek vonalas és mérvadó tudósaink. A finn õstörténészek azonban egyre határozottabban utasítják el a keletrõl bevándorlás dogmatikus hipotézisét s síkraszállnak amellett, hogy az õ eleik 8-9 ezer éve ugyanott laknak, azaz Skandináviában, mégpedig a lappokkal együtt! Ezzel halálos döfést kapott a finnugrizmus. Amikor a szamojédok kiváltak, így szól a hivatalos elmélet, akkortól már az un. finnugor alapnyelvet beszélõk maradtak csak együtt. Ez Kr.sz. elõtt 4000-3000 tájékán lehetett. Ezután ismét osztódott a nép: s lett finn-permi és ugor ág. Az ugor ágból 2500 körül vált ki az elõmagyarság, de továbbra is gyûjtögetésbõl, halászatból, vadászatból éldegélt, majd egyszercsak a korábbi sztyeppe félsivataggá vált, amikor is a vogulok és az osztyákok északra a hideg és zord tajgára-tundrára költöztek rénszarvasaikkal és kutyaszánjaikkal, az elõmagyarság azonban, valamilyen oknál fogva, helyben maradt, illetve délebbre vándorolt és áttért az állattenyésztésre. Majd valamikor Kr.sz. elõtt 500 körül a magyarság a mai Baskiriába költözött, onnan pedig lesodródott a Fekete-tenger vidékére, innen tovább, megveretve és elüldözve, fejveszett meneküléssel bezúdultak a IX. században a Kárpát-medencébe. Annak pedig, hogy délen nem olvadtunk bele a török népek tengerébe, az az oka, egy másik jeles mérvadó akadémikus (Róna-Tas András) szerint, hogy vészhelyzetben eleink egyszerûen visszaszaladtak a rejtekadó erdõkbe s ott vészelték át a nehéz idõket. Majd a vész elmúltával újra elbújtak az erdõrengetegekbõl. Íme, itt a nagy elmélet, põrére vetkõztetve. S aki ezen teóriát nem fogadja el, amint ezt a közelmúltban elhunyt egyik mérvadó akadémikusunk (Engel Pál) nagy garral kijelentette: az kirekeszti magát a tudományból, mert a finnugor rokonság-elmélet tagadásánál véget ér a tudomány! (t.i. a finnugorászok tudománya! a szerk.) Nos, milyen új eredmények születtek az elmúlt évtizedekben s ezek az eredmények megerõsítik a finnugor-elméletet avagy ellenkezõleg: megcáfolják? Kezdjük a nyelvészettel. A több százezres magyar szókincs-állomány elemzése során a Magyar nyelv etimológiai szótárának készítõi arra az "exakt eredményre" jutottak, hogy az alapszókincsen kívül (4-600 szó) a magyar szavak javarésze idegen nyelvekbõl átvett jövevényszó, közel fele azonban ismeretlen eredetû. Az tehát fel sem vethetõ, hogy a magyar átadó nyelv is lehetett, csakis és mindig kizárólag átvevõ. Átvettünk mindent az iráni nyelvekbõl, a török nyelvekbõl, a szláv nyelvekbõl, a német és latin nyelvbõl, etc. Azon tényt azonban, hogy ti. az un. magyar- finn típusú nyelvek, nyelvtanilag is és csekély szókészleti egyezés révén is, közel állanak a magyarhoz, nem lehet kétségbe vonni. Mi hát a valós magyarázat? Nyilvánvalóan az, hogy ezredévekkel, vagy az obi ugorok esetében cca. másfélezer évvel ezelõtt a nagy lélekszámú magyarság szállásterületének közelében laktak ezek a kis, nyelvileg és gazdaságilag is fejletlen népcsoportok, akik a kereskedelmi és egyéb kapcsolatok folytán átvették a magyar nyelv szerkezetét és bizonyos mennyiségû alapszavát. Ez a térség Közép-Ázsiában és Nyugat-Belsõ-Ázsiában volt, ahonnan eleink a VII. század végén nyugatabbra költöztek, mégpedig három irányban. A nép zöme a kazár birodalom része, létrehozója lett a Kaszpi-tenger és a Kaukázus vidékén, egy részük a kaukázusi szavárd magyarok õsei lettek, a harmadik csoport pedig a volgai bolgárokkal felhúzódott a Volga-Káma vidékére, õk Julianus barát baskiriai magyarjai. Az obi-ugor vogul (manysi) és osztyák (hanti) nyelvben például megvan a magyar ló (lu) szó és több más lótartásra vonatkozó kifejezés, ám lovat sohasem tenyésztettek, nem hátálták, magyarán: nem voltak lovas nép. Vagyis: csak átvették a szavakat és elsõsorban az isteneik történeteiben szerepeltették õket, mint "a déli tájak szárnyaslábú szép állatait" vagy az isteneik áldozati állatait, ami azt is jelzi, hogy a magyarok uralmuk alatt tartották ezeket a mongoloid és paleoszibirid népeket. A kengyel szó is megvan a vogulban, de bõrharisnyát jelent! A lovagló ostor alapszava pedig egyszerû vesszõt jelent. Nem arról van tehát szó, hogy az õsmagyarok, úgymond, kiszakadtak az uráli, majd a finnugor õshaza primitív népei közül és valamilyen csoda folytán, egyedül e csoportok közül, dél felé sodródva, a törökök vezetésével, megtanulták az állattartás fortélyait, hanem arról, hogy a magyar nyelvû nép a kultúrájával és az erejével hatott a peremterületeiken élõ kis népek nyelvére, mint közlekedõ nyelv (lingua franca). Az elmaradott peremterületek izolált nyelveit beszélõk ugyanis mindig nyelvileg is és kulturálisan is átvették a fejlettebb szomszédaik nyelvét és mûveltségének bizonyos elemeit. A magyar és a finnségi nyelvek keleti és permi csoportjának érintkezési területe azonban nem a szibériai tajga és tundra volt, hanem Közép-Ázsia térségének északi, északkeleti és északnyugati övezetei. Ugyanakkor ma már az is világos, hogy a magyar nyelvhasonlítás eddig követett útja tökéletes zsákutca, hiszen minden nem finnugor típusú nyelvvel való egybevetés fõ bûnnek és tudománytalan, gálád tettnek minõsül. Holott igenis szükséges és fontos a török, a mongol, a sumer, stb. nyelvvel való egybevetés, aminthogy továbbra is vizsgálni kell a finn, az észt, a lapp, a lív, etc. nyelvvel való rokonság történeti, régészeti és nyelvészeti hátterét. Annál is inkább, mert az elmúlt évtizedekben a finn kutatás alapjaiban döntötte össze a finnugor rokonság dogmáját, kimutatván, hogy a finnek õsei sehonnan sem vándoroltak mai hazájukba, hanem mindig (8-9000 éve!) ott élnek, ahol ma. Lehetséges, hogy az embertanilag a germánsághoz közeli nép nyelvcsere révén jutott a nyelvéhez valahol Közép-Európában vagy annak északkeleti térségében. Még azt sem helyénvaló kategorikusan kizárni, hogy az õskor idejében végbemehetett egy nyugat-keleti irányú népmozgás is, akár a Kárpátmedencébõl kiindulóan is. Amint a szkíta-szarmata népek nyelvi hovatartozását is szakadatlanul vizsgálni kell, hiszen hiteles bizonyítékunk máig sincs arra nézvést, hogy a szkíta és a szarmata nyelv iráni nyelv lett volna, aminthogy a finnségi nyelvek közül sincs egyiknek sem, nemhogy többezer éves, archaikus nyelvemléke, de félezer esztendõs is csak a finneknek. Az elfogadott tudományos dogmák a tudomány fejlõdésének legnagyobb kerékkötõi. Ugyanis vitathatatlanul olvasható (tehát két vagy több nyelvû, mint például a világhírû rosette-i kõ vagy az Orchon vidéki türk rovásfeliratok!) szkíta, szarmata, hun és avar nyelvemlékünk nincs! Tettek és tesznek ugyan kísérleteket, mint például a magyar nyelvben fellelhetõ avar szavak összegyûjtése (törõ, terem, etc), ám ezek még nagyon a kezdeti stádiumban vannak. Ugyanakkor fellendültek az antropológiai kutatások, amelyek kimutatták, hogy a magyarság embertani alkata még ma is 46%-ban turanid és csak 4,6%-ban kelet-balti (Henkey Gyula adatai), sõt a történeti antrpológiai adatok szerint a IX-XI. századi magyar csontvázak legközelebbi rokonleletei a Kaszpi-tenger melléki szarmata sírokban lelhetõk fel (Tóth Tibor). Ma már egyértelmûen bizonyított, hogy a finnugristák által az eddig fõ érvekként felsorakoztatott adatok és forrásidézetek nem alkalmasak a magyar nyelv- és néprokonság un. finnugor származtatására. Kiderült, hogy a XV. századi adatok nem a vogulokra és az osztyákokra vonatkoznak, kiderült, hogy az un. ugor õshazának vélt Jugriához az Ungariának és a magyarságnak semmi köze sem volt, Jugria nem Szibéria tartománya volt, kiderült, hogy Sigismundus Herberstein XVI. századi királyi követ megjegyzéseinek semmi alapja sincs, kiderült, hogy Philip Johann Strahlenberg 1730-ban kiadott mûve nem tartalmaz perdöntõ adatokat, csak megerõsíti a finnségi nyelvek, kivált az obi ugor nyelvek és a magyar nyelv közötti felszínes nyelvi rokonság tényét. Kiderült, hogy nagyon is igaza volt azoknak a nyelvtudósoknak, akik a magyar nyelvet egy eredeti õsnyelvnek tekintették, így mindenek elõtt Sir John Bowringnak, aki a következõket állapította meg: "A magyar nyelv távoli és magányos. Pontos megértéséhez más nyelvek tanulmányozása rendkívül csekély haszonnal jár. Lényegében saját öntõformájából került ki, kialakulása és felépítése bízvást oly korszakra tehetõ, amikor a mai európai nyelvek többsége vagy nem is létezett, vagy nem hatott a magyarlakta térségre." Beigazolódott, hogy a magyar nemzeti történetírás jelesei kezdettõl elutasították a finnugor származás-elméletet: Beregszászi Nagy Pál, Körösi Csorna Sándor, Jászay Pál, Fessler Ignác, Wenczel Gusztáv, Szabó Károly, Toldy Ferenc, Bartal György, Ribáry Ferenc, Vámbéry Ármin, Czuczor Gergely, Mátyás Flórián, Szilády Áron, etc. A hivatalos és a bécsi udvar által elismert és támogatott történeti irányzat az 1848/49-es forradalom és szabadságharc után mégis döntõ fölénybe került, elsõsorban Hunfalvy Pál, Budenz József, Pápay József, Munkácsi Bernát révén. A kiegyezés korában a kérdés másodrendûvé vált, a trianoni Magyarország pedig elfogadta a finnugor származás-elméletet, aminthogy teljesen vitathatatlanná és támadhatatlanná tették ezt az elméletet a marxista történettudósok 1945 után, akik és utódaik ma már odáig jutottak el, hogy kijelenthetik: aki a finnugor rokonság és származáselméletet nem fogadja el vagy kritikával illeti, egyszer és mindenkorra kizárja magát a történettudományból. A finnugor-elmélet egyeduralma azonban a XX. század elmúlásával végetért. Új korszak kezdõdött, új kutatási módszerekkel és új kutatási szemlélettel. A finnugor származás-elmélet összeomlását elõidézõ a legnagyobb erejû bomba a legújabb DNS-vizsgálatok egyre bõvülõ sorozatai, amelyek természettudományos módszerekkel mutatták ki, hogy a magyaroknak semmi közük sincs sem a finnekhez, sem a permi, sem az obi-ugorokhoz. Maradtak persze nyitott kérdések, mint például a finn és a magyar nyelv rokonságának okai és kialakulásának helye és ideje, avagy a török-magyar nyelvi kapcsolatok kora és mélysége, de ezekre a kérdésekre is meg fogjuk találni a helyes és hiteles válaszokat. Törõdnünk kell a múltunkkal, mert az a sajátunk, az a mi õsi örökségünk. Hallgassunk Bél Mátyás intelmére: "Az a mi népünk legfõbb baja, hogy a saját dolgaival rút hanyagságig nem törõdik és semmibe veszi a sajátját, csak az idegent magasztalja." A magyar nyelvre pedig jobban kell vigyáznunk, mint a szemünk fényére, mivel - ahogyan a német Eugen Kremserbõl lett magyar író, Rákosi Jenõ mondotta volt - "a magyar nyelvnek rendkívüli ereje van. A magyarság fennmaradásának egyetlen biztosítéka és jövõjének záloga a nyelv. Ez a nyelv csodatévõ hatású, titokzatos erõ van benne s még fizikailag is átalakítja annak az agyvelejét, aki elsajátítja." Egy negyed évezred óta mozdultak meg hatalmas erõk a magyar nyelv és ezen keresztül a magyar nép közvetett kiirtására, mindenek elõtt múltjától való megfosztása révén, amelyet kiválóan jelez az, hogy a magyar nyelv használatát már a XV. században meg akarták tiltani, majd II. József, a kalapos király rendeletben tiltotta meg a magyar történelem tanítását az iskolákban! S hogy egy nép kiirtása lehetséges, ezt éppen egy finnségi nyelvû nép, a lív igazolja, akikbõl ma már csak húsz fõ él a világon!..." Az elmúlt másfél évszázad alatt a finnugorizmus is némi fejlõdésen ment át. Ma már nem nevezik rokonnak finnugor nyelvészeink a finneket, csak NYELVROKONnak. Ami valóban vitathatatlan tény, csak a nyelvrokonsági fokon lehet vitatkozni, meg az átvétel irányán. A finnugorászok sem egységesek már: VERES PÉTER: Az uráli és magyar õshaza meghatározása a legújabb adatok fényében"....Az õsmagyarok minden valószínûség szerint a Kr. e. 12-10. század között kerültek az erdõ zónájából a sztyeppövezetbe. Ezt az ökológiai okok által kiváltott vándorlást tükrözi az andronovói jellegû cserkaszkuli régészeti kultúra beékelõdése a sztyepp zónájába. Õseink a Kr. e. 2-1. évezred fordulója után váltak klasszikus lovasnomádokká, amikor a 12-7. évszázad között az eurázsiai sztyeppi nagyállattartás mint gazdasági-kulturális típus kialakult...." Egy link a finnugorászathoz: modern finnugorászat   Hajdu Péter már a hatvanas években az Urál keleti oldalára helyezte az uráli õshazát is! Vagy lásd például Veres Péter Akadémiai székfoglalóját:"A magyarok õsei sohasem éltek az Urál hegység európai oldalán, a Volga–Káma folyók erdõs vidékén, amely nézet a hazai szakirodalomban Köppen hibás koncepciója hatására 1916 óta széleskörûen elterjedt." Fodor István is az Urál hegység két oldalára teszi az uráli õshazát és õ sem követi a régi elméletet. Fodor István és Veres egész máshogy képzeli el a dolgot ... Veres: "Kr. e. 12–10. század között kerültek az erdõ zónájából a sztyeppövezetbe... " Fodor: "Valószínûleg az õsmagyarság és néhány más ugor csoport hagyatékát láthatjuk az Irtis–Isim-vidéki vaskori szargatkai kultúrában... " ....és még egy finnugorász cikk: modern finnugorászat2 ...és egy kis kritika:Hogyan lettünk finnugorok?Fontos alapfogalmak: Az "urali" nyelvcsalád a "finnugor" és a "szamojed" nyelvekbõl áll. A "finnugor" nyelvek a "finn-permi" és az "ugor" nyelvekbõl állnak. Az "ugor" nyelvek közé a 8000 fõs Manysi, a 20000 fõs Hanti és a 15000000 fõs magyar nyelvûeket soroljuk. A "finnugor" és "ugor" kifejezés nyelvészeti mûszó, mivel finnugor és ugor törzs soha nem létezett. A genetikának hála, ma már azt is tudjuk, hogy elvi lehetetlenség rokonságot keresni a magyarok és a többi - uráli nyelvet beszélõ - nép között. Ha pedig soha nem voltak az uraliak rokonaink, akkor nem is válhattak ki a magyarok õsei közül, csak szomszéd törzsként leshették el nyelvünket.   A finnugorászokra az elsõ, és legnagyobb követ Vámbéry Ármin és követõi dobták. Ez az irányzat a magyarokat a török nyelvûek családjába sorolja, és nem indokolatlanul. A magyar nyelv kis mértékben rokonítható a törökkel ,s a magyarok õsmondái is Ázsia irányába mutatják az eredetünket. A turk elmélet hívei szerint a mai Magyarország területére több hullámban érkezõ turk nyelvû népcsoportok - hunok, avarok, magyarok - leszármazottaiból jött létre a magyar nemzet. (Csak azt nem értem - ha már egyszer mi vagyunk a törökök - miért nem lehet azt mondani: Ezek magyar (legalább õsmagyar) nyelvû törzsek voltak! Mintha csak a finnugorászok támadtak volna fel bennük...a szerk.) A "turk" elmélet szerint a Kárpát-medencébe elõször az Észak-Kina területérõl származó fekete hunok érkeztek kb. AD 380 tájékán. ( Mintegy 3-500 éves út végeredményeként) A hunok másik ága -a hephthalita (fehér) hunok- ez idõ tájt (400-550) India NW részén és a mai pakisztáni, afgán területen alkottak birodalmat. Késõbb - az egyik alirányzat szerint - a fehér hunok települtek be "avar" néven a Kárpát-medencébe. (Csak mi, az egyszerûség kedvéért avar helyett fehér hunt, rövidebben hunt mondunk) A harmadik magyar néphullám az Árpád vezette turkok. A turkok egy alirányzat szerint Mongólia északi részérõl indultak (lásd:Róna Tas), míg mások szerint a szaka-szkíta nép, amely a Pártus birodalom irányából (Mezopotámiából?) indult és az idõk és vándorlások során változtatta (változtatták?) nevét. (ez a szaka népcsoport nem keverendõ össze az írással rendelkezõ keleti szakákkal!)   Mindenesetre a Nimród eredettudat alapot ad erre az elképzelésre...na meg néhány kisebb belsõ-ázsiai nép (pl. iráni, türkesztáni) genetikai és nyelvi hasonlósága, a ma is ott élõ népek eredettudata. A régészet is támogatja ezt az elméletet. Nem véletlen, hogy annak idején Róna T. András is a Torgaj kapuhoz tette az "Õshazá"-t. Ugyanis azon a tájon tártak fel egy nagy temetõt, amely a régészek álláspontja szerint hun vagy magyar temetkezési hely volt. (Ha ennyire nehéz megkülönböztetni a két népet, akkor hogyan tudta Rasko úr egy kiásott hun? sirmaradványból megállapítani, hogy a hunok és a magyarok között nincs genetikai kapcsolat!? /viszon ma már Raskó úr szalonképes lett,s elnyerte a régészeti genetika program irányítását/) A turk irányzat szerint pedig mind a hunok, mind a magyarok átvonultak azon a területen. /Vajon miért nem képesek tudósaink azt mondani /ha már õsmagyart az istenért sem mondanak/, hogy turk nyelvû népek? Miért kell törököt mondani? ..pláne, ha egyszer turk=magyar? Különösen azok után, hogy a törökök kijelentették: Õk a hettiták árja? leszármazottai! S, ha megnézzük genetikájukat, talán nem is tévednek nagyot!/ Szóval a "turk-vonal" idõrendje alapján a hunok kb. 380-ban megérkeztek a Kárpát-medencébe és megkezdték birodalom építõ tevékenységüket. Csúcspontjukat Attila, az Isten ostora idején érték el, amikor fél Európa (a Rajnától keletre és az Alpoktól északra) a hun birodalomhoz tartozott. Ez a birodalom Attila halála után felbomlott. Ekkor az egyik alirányzat szerint a hunok kivonultak Szkítiába és rövid gepida ? stb uralom után megérkeztek az avarok (akik fehér hunok voltak), s kezdetét vette az avar birodalom kialakítása. Itt megint bejön egy al-alirányzat, mert míg egy csoport szerint az avarok egyszer jöttek és Nagyonnagy Károly (meghalt a julián naptár - és a sirköve - szerint krisztus után 814-ben) végzetes csapásáig maradtak, addig egy másik történész csoport szerint az avarok két hullámban érkeztek. Az elsõ hullám belsõ-ázsiai erdetû és az 500-as években települt be, a második hullám pedig kaukázusi (tarsolyos) eredetû és a 600-as években érkezett ide. (az egyik keleti-avar a másik nyugati avar nyelven beszélt, míg a szkítiába kivándorolt hunok hun beszéltek - hun nem!)/De, ha megnézed a megmaradt pár hun szót, az jobban hasonlít a magyarra, mint a legközelebbi rokonnak tartott hanti. Lehet, hogy a hunok ugorok voltak?/ Az avarok átvették a hun örökséget és birodalmukat szintén a Rajnáig terjesztették ki. Ezek az irányzatok nem vonják kétségbe Nagyonnagy Károly uralmát, sõt a késõbbi történettudatuk szerint a kalandozó magyarok pusztán a Károly által elrabolt óriási és pótolhatatlan kincshalmaz visszaszerzéséért folytattak kalandozó hadjáratokat az óceánig, s csak azokat a helyeket támadták, ahová jutott az avar kincsbõl. A magyar õskrónikák a turk eredetvonalat támasztják alá, Anonymous (1060 körül) Gesta Hungarórum-ában Árpád családfáját a hun Attilán keresztül Nimródig vezeti vissza. A kérdés csak az, hogy ez a turkok vagy a magyarok õskrónikája? Na , és a GH szerint nem is voltak avarok, csak a hun maradványt nevezik egyesek annak. Hiszen 104 évvel Attila halála után már bevonult Árpád hadaival, de ez már egy megint más alirányzat..( 100 év Szaltovo-ban!)(Történelem hamisítás!)   Ma már régebbinek gondoljuk nyelvünket! Napjainkban egyre hangosabb egy új (régi) nézet, mely szerint a magyarok az õsi pannonok leszármazottai (is), s a Kárpát-medencét idõnként elözönlõ népek vagy továbbálltak (lásd: gótok, longobárdok, tatárok, török, német, orosz stb) vagy beleolvadtak az itt élõ õslakosságba. (pl. besenyõk, kabarok, jászok, kunok, betelepített németek). Itt kell megemlítenünk Radics Géza és Magyar Adorján nevét, akik a Kárpát-Medence eredetrõl vallanak. (Vigyázat! Ez még nem a Krantz-féle kárpát-medencei kirajzás! Ez csak a BC1000 - AD1000! Ha valakit bõvebben érdekel a magyar nyelv 10 000 éve , az itt olvashat Krantzról.) T.képpen az (Pannonos) irányzat lényege, hogy a mai magyarság õsei közül a zöm a Kárpát-medence õslakosa, s az õ magyar nyelvüket beszéljük ma mi, s az õ génjeiket hordozzuk nagyobb arányban. A többi összetevõnk(õsünk) ebbe a masszív magyar tömbben feloldódott. Ennek a tömbnek nincs igazán õstörténete, mert vszínûleg szolgák voltak, mint a szlávok. De vajon miért mentek az erõs rómaiak inkább a távoli, hideg, esõs Albionba, s hagyták békén a szomszédos magyarokat só- és aranybányájukkal, gabonájukkal együtt? Ennek az irányzatnak látszólag ellent mond, hogy Juliánusz barát Baskíria környékén magyarokat talált a 13 sz. elején, egy másik utazónk (Otto barát) pedig a Kaukázusban lelt magyarokra. (Akiket a sánta ördög késõbb teljesen kipusztított) Viszont - ha elengedjük kissé a fantáziánkat- akkor feltételezhetjük, hasonlóan a "turk" vonalhoz, hogy a gabonaövben végig az õsi magyar nyelvet beszélték.(nem tudjuk,milyen nyelven beszéltek!) Ha pedig ez fennáll, akkor sokkal egyszerübb elképzelni a szolga népet nem érintõ, számukra vértelen hatalomváltozások sokaságát. Számukra a hatalom változása nem jelentett mást, mint hogy Attila helyett ezután Baján kagán kéri a gabona adót. Mert ugye a harcosok nem mûvelték a földet akkor sem...Viszon a csatákban véreztek és fogytak, míg a föld szolga népe gyarapodott az idõvel. A "pannonos" eredet több lehetõséget ad a kelta és az etruszk rokonság magyarázatára is, bár a sumer rokonság -legalábbis számomra- csak némi vargabetüvel magyarázható.   Ma magyar nyelven beszélünk Eddig azon a nézeten voltam, hogy ez csak akkor lehetséges, ha: 1.) Árpád magyarul beszélõ népe sokkal nagyobb létszámú volt, mint a KM lakossága, ezért azokat magába olvasztotta. ( Csak hol sirjaik domborulnak?... Tudom, belepte az AVAR!) 2.) Árpád magyarul beszélõ népe valamaivel kevesebb volt a KM népességénél, de katonai, gazdasági, szellemi erejénél fogva nyelve átvételére késztette õket.( A KM lakossága nem tünik a történelem során olyan elmaradottnak!) 3.) Árpád népe magyar-turk keverék volt, de a KM többi magyar néprészével egyesülve a magyar nyelvûek döntõ többségbe kerültek, s az õ nyelvük lett a domináns. (Hány turk szót ismerünk?) 4.) Árpád népe turk volt. Viszont létszámuk elhanyagolható /100 000:1 000 000/ volt KM õsmagyarul beszélõ lakosságához képest. ( A nagy történelemhamisító Biborkán kívül ki állítja még, hogy 2 nyelvû volt a KM lakossága a IX. században?) 5.) A gabonaöv nyelve az õsmagyar volt (lingua franca). (legalább nyelvükben megértették egymást!) Az idõ elõrehaladtával mintha ezek a lehetõségek fogynának! Ma egyre jobban hajlok a következõ változat felé: A KM területén és zömében Szkítia területén az õsmagyart beszélõ népek éltek. Ez esetben csak azt kell majd megmagyarázni, hogy Ukrajnában már miért nem magyarul beszélnek? Egy példa: Amikor a turkok és az akkor kangarnak nevezett besenyõk közt háború ütött ki, a turkok hadserege vereséget szenvedett és két részre szakadt. Az egyik rész kelet felé, Perzsia vidékén telepedett le, s ezeket a turkok régi nevén mostanáig savartoi asfaloi-nak hívják, a másik rész pedig vajdájukkal, Levedivel nyugatra ment lakni, az Etelkuzu nevü helyre. (DAI 38,24-31) Ez nem mást mond, mint a turkok és a szavárd magyarok azonosságát! Ha viszont a turkok, az egyik legelterjedtebb népcsoport magyarul beszélt,s a Kaukázusban még ma is rengeteg hun-avar-magyar szó ismerhetõ fel, s ezt összevetjük az etruszkok egyre nyilvánvalóbb õsmagyar eredetével , akkor a gabonaöv õsmagyar nyelve elég hangsúlyossá válik. A finnek, permiek feltehetõleg még az archaikus magyarból váltak ki, minimum 8000 éve, vagy (ami valószínûbb) a sztyeppe határán vették át a nyelvet... (Persze, ez is csak olyan NET-es DAI! Ugyanis lehet olvasni arról is, hogy Biborka szerint a szavárdok a Zab folyóról kapták nevüket, a Volga-Don közén élõ szabírokat, turkokat csak a perzsák nevezték kazárnak (vándornak). A szarmaták meg a szkíták reinkarnációja, bár Herodotos megkülönbözteti a szkítákat a sauronatáktól.)   A magyar nyelv kialakulásáról alkotott elképzelésekben ezek a dolgok úgy elsikkadnak, mint a történelmi atlaszokban Nimrud város és Árpád fejedelemség! Pedig most, hogy megállapodás született, nem volt õshaza! idõszerû lenne a történelmi térképeken a nyilakat átrajzolni. Mindenesetre a dogmák (igen lassan) megdõlni látszanak, így a továbbiakat a magam részérõl már a szakma nagyjaira bíznám, akár csak az ominózus történelemhamisítás bizonyítását vagy bizonyított elvetését. Egy dolog tilos egy tudósnak: ignorálni a kérdést.....Az nem lehet kifogás, hogy van nekünk bajunk a nélkül is elég!..Lehet, hogy ott a megoldás kulcsa!   ....és itt olvasható a végsõ igazság.   Érdekes linkek:   Cselekvõ tudósaink: Szabó István Mihály:A magyar szaknyelvi-kommunikációs kultúra az ezredfordulón Szabó István Mihály:Válaszlevél Buróné Benedekfy Ágnes:Megoldódhat-e az etruszk Gábor Z.Bodroghy: Etruszkok Bakay Kornél: Népünk   Egyéb fontos linkek: Az etruszk rokonság Kézai Simon Germán kitérõ Sumerekrõl Kánnai Zoltán(pdf) Marácz László Kõkorszaki kontinuítás (English) Magyar õskrónikák Megszólal a zamárdi temetõ Forrás: Tarihi Üngürüsz 1. rész Forrás: Tarihi Üngürüsz 2. rész Történelemhamisítás X.sz.   Nyelvészet - antropológia - genetika: nyelvészet - angolul Henkey Gyula Raskó István Biológiai rokonság Genetika érintõlegesen Genetikai non plusz ultra Link az egyetlen - történelemhamisítással foglalkozó - oldalhoz: Kitalált középkor honlap   http://torch.fx3.hu/Magyar/magyar.html

(IMK / 2008.10.14.)

Czike László: Magyarország újrafelosztása

Előre bocsátom, hogy most "kapitális baromságokat" fogok leírni.

Hogy miért? Egyrészt, mert ha már az ország (és persze a glo­bali­zált világ) mindenkori-mai vezetőinek "van joguk" reggeltől estig, (mi több, éjjel is!) kapitális baromságokat mondani, nyilatkozni, s főleg cselekedni, akkor miért ne lenne nekem, egyszerű - amúgyis a közélet szinte minden területén deklaráltan felesleges - közállampolgárnak is jogom ugyan­ezt tenni? Bőven van kiket majmolnom! Másrészt pedig alapvető, íratlan, megelőző egészségvédelmi szabály, hogy ami az emberből hirtelen kikívánkozik, nos, azt bizony célszerű mielőbb kiengedni, mert a tartós visszatartás súlyos következményekkel - pl. felfúvódás, bélcsavarodás - is járhat.

A "fáradt gőzt" tehát ki kell engedni.


Dél van.

Hallgatom valamelyik kereskedelmi rádiót, amelyik éppen azt magyarázza - szerintem nagyjából 2 éve -: miért is kell min­denáron megakadályoznunk, hogy a bécsi OMV felvásárolja a pesti MOL-t. Beszél a keleteurópai piac egyensúlyának megbomlásáról, nemkívánatos monopolhelyzet kialakulásának veszélyéről, osztrák birodalomépítő hátsó szándékokról - édes Istenem, mintha nem ez lenne a (nemzetközi, globalizált, spekulatív, derivált, damned, mi több, fucking tőke szerves természete! -, s közgazdasági érvekről, nota bene csak arról nem, mikor lesz olcsóbb az a rohadt benzin. Hogy a MOL a mi kis (nagy) legféltettebb nemzeti kincsünk, ezért szent, hazafias kötelességünk az OMV ellenséges kivásárló hajlamát "leépítenünk", s megakadályoznunk, hogy a MOL részvényei az osztrák cég tulajdonába kerüljenek. Mert az OMV: ellenségünk!

Nem akarunk több(é) osztrák naftát tankolni, inkább a halál!

Töprengek nagyon, mi a franc lehet emögött a már-már paranoiás rettegés mögött? A labancok most a mi benzinünket, olajunkat is le akarják nyúlni, hogy aztán Habsburg Ottó révén újra a (túl)élés­kamrájukká aljasítsák hazánkat és a hátunkra kapaszkodva újraszervezzék, visszaállítsák az EU romjaiból a szent Monarchiát?

Sejtik ezt vajon: Blair, Putyin, Rasmussen, és a többiek?

Megvallom őszintén azt is - lehet, hogy ez már egyenesen polgárpukkasztás! -, hogy ez a hülye molrészvény-ügy (ami nyilván átlátszó, ostoba ürügyként csak arra való, hogy a megtéveszthetőknek szájába rágja: Gyurcsány Ferenc mélyen nemzeti érzelmű, sőt, nagyformátumú európai, globális közgazdasági gondolkodó, netán filozófus, akinek egyaránt szívügye a liberális demokrata Európa, s benne a kis Magyarország, a Harmadik Köztársaság, hisz' megőrzi magyarnak a "nemzeti" MOL-t!) számomra is csak ürügy...

Ürügy, hogy allegorizálhassak egy magasabb célért.

Hogy kiterebélyesedhessék a nagy nemzeti persziflázs, de persze anélkül, hogy magasabb érdekek ütközőpontjává, homokzsákjává válnánk, amelyet először felpofoznak, aztán kidobnak valamelyik gárda szemétdombjára.

Nem mindegy-e, hogy a MOL Rt. "magyar nemzeti" részvénytársaságként, vagy szupranacionális multiként hízik-e vastagra a mi igencsak vékony büdzsénk és bukszánk terhére? Nem mindegy-e, hogy a Kék Áramlat, vagy a Nabucco felsteigerolt árain érkező olaj derivatíváit milyen zászló alatt égetik szmoggá a "magyar" légtérben Trabantok és Gripenek? Árpádsávosok vagy kékcsillagosok?

A globális világállam uniformisos vagy uniformizált katonái?

Helikopterszemlélettel közelítve a kérdést - tök mindegy.

Osszuk fel az egész kócerájt, legitimálva a tényeket.
Elöljáróban utalok arra, hogy egyfajta felosztás már a Rózsadombi Paktum szövegében - a legfontosabb pontjaiban - felismerhető. Az egyszeri magyar - akár eredetiben olvashatta, akár a KAPU-ban - mindjárt azt gondolta: na itten szokás szerint kiegyeztek egymással a nép feje felett a külföldi titkosszolgálatok és a bel­földi ügynökvezérek, az igazhitű s nem igazhitű egyházak, a szabadkőművesség és az ÁVH maradványának képviselői, egy bizonyos Jóska bácsi szállásadó jelenlétében, aki valószínűleg a világegyetemes Jóisten, más szóval a Nagy Építőmester rezidense lehetett, már így retrospektív megközelítéssel. Akkor nem tudtuk.

Nehogy baj legyen a nagy rendszerváltozásból...

Nos, hát ugye, a nevezetes paktum nemcsak azért született, hogy Boross Péter és Pető Iván (a Nagy Kelet és a Kárpitosok Szövetsége) örök kényszerfrigyre lépjenek egymással - amely kötelezettség most Orbánra és Fodorra látszik, mintha (looks like) szakrális békegalamb lenne alászállni -, hanem elsősorban távlati, stratégiai nemzetközi érdekből kifolyólag. Mármint, hogy jóelőre le kellett vajazni, mi legyen itten perspektivikusan a társadalmi tulajdonnal (ma nemzeti működő tőkének hívnák, ha szőrén-szálán nem tűnt volna el), az állammal, a szövetségi rendszerekkel, az át­örökölt "jogfolytonos" és újkeletű adósságfizetéssel a vörös cégérnek és különböző nevű, de közös gyökerű bankjainak, a liberális demokratává átvedlett régi/új elittel, a politikával.

Mivel a Szabad Kezdeményezések Hálózatának írásban terjesztett félrevezető tézisei többek között a svájci típusú semlegesség megvalósítását is célul tűzték ki - '56 eszméihez akartak, ki tudja, miért, hűnek látszani? -, kellett egy minden fontos kérdést összefogóan rendező paktum, mely egyszer s mindenkorra lefogja az álmodozók kezét (később a szemét is), nehogy valaki azt higgye, eljött végre a szavak és a tettek egységének várva várt aranykora.

Mert nem jött el. '48 és '56 pusztába kiáltott sóhaj maradt.

Köztársasági jelkép, induló - bénakacsa államfőknek...

A kollaboráns elitnek beavatás a "lovagrendek"-ben.

A népnek meg tisztavatás a televízióban.

Emlékeznek még szépemlékű John Lennon evergreen dalára?
"Power to the people! - Hatalmat a népnek!" - volt a címe.

Hát Magyarországon a legkevésbé sem erről volt szó...
1. A bukott rendszer vezetői volt politikai hatalmukat a rendszerváltással gazdasági hatalomra, pénzre és portfolióra váltják. Pártvezetőkből közép- és nagytőkések, a multik szálláscsinálói lesznek. Majd 12 év elteltével a teljes politikai végrehajtást is visszakapták.

2. A társadalmi tulajdonból a népet kisemmizik, és a profittermelő nemzeti vagyont fillérekért átadják a multinacionális tőkének, pro forma, az előző rendszerben rekonstruálhatatlan körülmények között felhalmozott "államadósság" fejében. Menetközben ez a tézis - evés közben jön meg az étvágy! - megváltozott. A vagyon eltűnt, az adósság pedig fennmaradt, mi több megtízszereződött.

3. A törvényhozás, a pénzügyek, a jogalkalmazás és a rendészet mindvégig (reform)kommunista kézben marad. (Mert nem volt elég Nathan Rothschild híres mondását: "Adjátok nekem egy ország pénzügyeit, s nem érdekel, kik hozzák a törvényeket!" - megvalósítani, biztos, ami biztos, a törvényhozás is kellett.)

4. A nagypolitika irányultsága orosz, a piac és az üzlet amerikai hitbizomány - minden ellenkező, vagy kombinált látszat ellenére.

Minden paktumos tudta: az Európai Unió csak gittegylet.

Az első leosztás alapján kialakult status quo egyfajta nemzetközi bazár "plurális" jellegét mutatja, amelyben minden valamirevaló náció megtalálta a számításait; épp' csak a bennszülöttek lógnak ki az egyébként harmonikus, konszolidált és békés összképből.

Mármost, ha így van - márpedig így van! -, akkor hát miért is kell, miért is kellene elkendőznünk, takargatnunk az igazságot, mintha mindenáron ragaszkodnánk a paranoid-skizofrén, hazug, álszent életmódhoz, amelyben a szavak mind eredeti jelentésük ellenkezőjét, vagy már azt sem jelentik, amelyben a közbeszéd csak oda­vissza kódolt-dekódolt hamisságok és nonszenszek cifra formájá­ban "működik", pusztán azért, hogy minden eredeti és saját bűn fedett maradhasson, míg csak parlagfű nő a Kárpátmedencében? Azért, hogy egyetlen kóbor csirkefogó önérzetén se eshessék, még a legapróbb csorba - innuendo? - sem. Számomra rendkívül furcsa, hogy még az ügynök-rendszerváltás egyetlen - és önmagában rendkívül kétes értékű! - "vívmányát" sem engedjük maradéktalanul érvényre jutni; nevezetesen, hogy ha már úgyis elment minden hajó, hát legalább őszintén kimondhassuk, megbeszélhessük, mi is történt velünk a szólás- és cselekvésszabadság ígért kivívása helyett. Hogy hová lett a pénz, az igazság, a szabadság, s a becsület.

Mert mindez eltűnt, mintha csak leradírozták volna a térképről.

A tényeken úgysem változtatna, ha legalább megbeszélhetnénk!

Anélkül, hogy báránynak látszó farkasok (3) fenyegethetnének.

Adjunk oda mindent annak, azoknak, akié-akiké - amúgy is.

Hiszen Jézus is ezt tanította: oszd szét minden vagyonodat.

Kezdjük a 4 pontban foglalt posztulátumok legvégén.

A nagypolitikai hatalmat

Én az oroszoknak adnám, hiszen ma is olyan jól bánnak vele.

Mert úgyis az övék, hiszen Kelet-Európa mindig is az oroszok befolyási övezete volt, s ezen nem változtatott semmit, sem a NATO-ba, sem az Európai Unióba történt kényszerű beléptetésünk. Az előbbit soványka 49,12 %-os részvétellel - a törvény az év végéig még minimum 50 %-ot írt elő! - sikerült abszolválnunk, utóbbit pedig afféle csordaeffektusnak is tekinthetjük, hisz' az úniós jogszabályokat, normákat sem ismeri egyetlen közmagyar sem, nemhogy az inkriminált lisszaboni szerződést. Nem beszélve az Atlanti Paktum, az Atlanti Szövetség, az Atlanti Tanács - the truth, my friend, is blowin' in the wind - valós nemzetközi szerepéről, amely messze túlmutat az úniós, sőt, a globális "demokratikus" határo­kon is. Szóval, hiába ragasztotta ki az MDF 1990-ben szinte mindenhova, hogy "továriscsi konyec", valójában semminek nem lett konyec, csak a nemzeti vagyonunknak, a létbiztonságunknak és az egészségbiztosításunknak. Mellesleg az orosz megszálló csapatok is itt maradtak, még jó 1 évig, miután lezajlottak az első "szabad" választások, amelyen az MDF-SZDSZ paktum, az illuminált globális hatalom kettős janus-arca fényes győzelmet aratott Magyarország és a józan ész felett. Gondoljuk csak meg: Oroszország is deklaráltan a NATO-ba igyekszik, miközben paranoiásan retteg az amerikaiak rakétaelfogó rakétarendszer és radarállomás telepítéseitől, közvetlenül a határai előtt, mellesleg Európa szívében. A szeretet és a gyűlölet néha rokon érzelmek, mint tudjuk. Nos, úgy látom, sokkal inkább szemfényvesztés ez az egész. A csak későn, vagy soha ki nem derülő titkos paktumok - vö. pl. a máltaival - jellemzik az egész világpolitikát, akkor hát miért csodálkozunk, ha a belpolitikánkat is áthatja? "A világ a titok által létezik." (Zóhár)

A politikusok csak bohócok, nem a történelem producerei.

De van még egy megfellebbezhetetlen, specifikus érvem is az oroszok mellett. Röviden: Gyurcsány Ferenc és aprócska, de hatékony klánja. Cáfoljon meg valaki, ha tud. Hisz' még Orbán, Antall örököse is csak szeretetcsomagokért megy választások előtt nyugatra meg délre; az olajat ő is Keletről hozatja, illetve önti a tűzre...

Oroszország európai és hazai befolyása újra növekszik.

Majd Gyurcsányé is, a Gazprom révén.

Távlatban létrejöhet egy Párizs-Berlin-Moszkva tengely.

A tengely a későbbiekben kibővülhet Kína, India, Pakisztán, a két Korea, Malajzia (a Kis Tigrisek), Japán és az arab világ részvételével. Csak így jöhet létre az a globális ellenerő, mely potenciálisan megtörheti az USA világhatalmi (pénzügyi és katonai) monopóliumát, a judeo-angol­szász üzleti, kulturális, vallási és lifestyle világhegemóniát. A monopóliumot, mely egyrészt a világpénz, a dollár­fétis, a Mammon-aranyborjú pogány imádatára, másrészt viszont egy olyan "Messiás"-ra vár, aki itt, a Földön teremtené meg a kiválasztottak mennyei királyságát. A hegemóniát, amely az USA-dollárra, a politikai neokonzervativizmusra - ami a keresztény cionizmus szinonimája -, vallási tekintetben pedig a szabadkőműves "egyenvallásra", az Antikrisztus felemelkedésének várására épül.

Aki talán Tony Blair lehet, az Európai Unió "királyaként".

Reá épülhet az a perszonálunió, amely az egykor volt császárság késői utánérzése lehet. És akkor a földi hatalomhoz megszerezheti a pápai trónt is, hogy beteljesítse Nostradamus szörnyű jóslatát.

Meg kellene vizsgálni e tekintetben a Meroving vérvonalat...
Vajon Blair nem Sinclair-e, vagy maga, Simon Templar?!

De az is lehet, hogy Tony Blair "csak" a megelőző próféta szálláscsináló (királycsináló) szerepét tölti majd be, így a Szakrális Király egy "reinkarnált Dávid" lehet, például Viktor révén a Vörös Cégér egyik legifjabb hajtása.

Az üzleti és a mindenfajta piacot

Az amerikaiaknak adnám, hiszen ők "értenek" hozzá a legjobban; és hát egyébként is "az övék" a globalizált pénz- és kereskedelmi világpiac. A világpiac, ahol ma sem euróval, hanem dollárral hiteleznek és fizetnek. Ha pénteken nem küldenek nekünk fiktív, virtuális, ám nagyon is valóságosan visszafizetendő elektronikus dollárhitelt, akkor még hétfőn sem lesz nyugdíjfizetés.

Európa is csak az egyesült Rothschild-Rockefeller dinasztia, illetve világkonszern provinciális-perifériális leányvállalata. Hiába is álmodozik a mi Sándorgyurink arról, hogy egyszer majd ő itt mond valamit, és az majd ott, Amerikában valósul meg. Az utasítások és az ajánlások iránya éppen fordított - más kérdés, hogy ilyen távolság­ból a dollár az egyetlen "ellenszer" az orosz medve lihegésével szemben. Egyszer csak fúj egyet, s a kis hamis dollárkötegeket elfújja a semmiből hirtelen támadt orosz forgószél...

Az ingatlan és pénzpiacot, a bankokat, a médiát, a kultúrát és a belbiztonsági szolgálatot - mivel ők értenek a legjobban hozzá - a zsidóknak adnám, persze szerves egységben a globalizált világpiac minden más területével, és természetesen az angolszász birodalmi törekvésekkel, hiszen egyszerre pendül, ugyanaz a (Ben) húr. Mivel Ariel Sharon, Izrael miniszterelnöke több ízben és összefüggésben is leszögezte már, kik is irányítják az amerikai Kongresszust; mi több, nemrégiben Simon Perez államfő oly' nagy gazdagságról, tehetősségről beszélt, ami lehetővé teszi, hogy népe - nemzete, állama, mit tudom én, mije, stb. - cashből megvásárolhassa Manhattant, Lengyelországot és Magyarországot. El lehetne gondolkozni rajta, mi a fenének vesz meg valaki valamit, ami már régen az övé, de mindegy - ez még mindig jobb, hogy fizetnek érte, értünk, hiszen annak idején a tatárok, a törökök, az osztrákok, a németek és az oroszok egyszerűen elvették, ami kellett nekik, még a lányaink szüzességét, asszonyaink becsületét is, fizetség nélkül.

Szóval - az a lényeg, hogy ha már megvesznek bennünket kilóra, a jobbikok vegyenek meg minket, és ne a rosszabbikok. Olyanok vegyenek meg, akik értenek az üzlethez, teli vannak pénzzel, uralják a bankrendszert, s mindezt meg is tudják zenésíteni, el is tudják adni az írott és az elektronikus médiában. Magyarán: akiké a tájékoztatás is. Az is nagyon fontos, hogy a megvásárolt tulajdont (benne minket!) meg is tudják védeni mindenféle ellenséges behatolástól, mint amilyen például az OMV mi szegény kis MOL-unkra irányuló fondorlatos kivásárlási szándéka. Magyarán: a Maccabi, meg az In-Kal Security, netán még az úniós keretből bevásárolt izraeli vízágyúkkal is felszerelkezve, majd megvédi Magyarországot (Gyurcsány szerint már amúgysem Szűz Mária országa), meg a kivásárolt ingatlanainkat, dunahouse-ostul bármilyen idegen térhódítástól, mielőtt még egy utántöltős Gripen megfordulhatna Nyíregyháza felett, útban Nagykanizsa felé. Ami pedig a kultúrát illeti; - már Landeszmann rabbi óta tudjuk, nem kéne a Jobbiknak meg a Gárdának a keleti kultúraelemek kivonására törekednie, mert akkor nem marad más, mint a teliszart bőgatya, meg a fütyülős pálinka, mely utóbbiról azóta kiderült, hogy eredetileg szintén jiddish találmány, márminthogy a kóser változata. Kétségtelen, hogy a kultúra és a nemzeti médiumok (van ilyen?) birtoklása tekintetében lehet/lesz némi villongás a régi/új tulajdonosok meg a résztulajdonos templomosok között, dehát ilyen az élet, ezt a határvitát majd elintézik családon belül, csakúgy, amint a boldogult középkorban is meg tudtak egyezni egymással, gondok nélkül a templomos és a zsidó bankárok. Meg kell értenünk, hogy csak a jó gazdától remélhetjük, hogy a jó gazda kötelező gondosságával csatol minket a globalizált világállamhoz. Integrálódjunk a főáramlattal, és a világért se' a periférián...!

A bel-és külkereskedelmet

én a gyors(ított) ütemben betelepülő kínaiaknak adnám, tekintve, hogy minden bóvlit képesek eladni, igen kedvező árfekvéssel, no és azt se feledjük, hogy a szólás szerint egy kínai (kereskedő) ravaszabb hét zsidónál - vagy hogyan is van! -, hogy az előzetes arányokat ne is firtassuk. Gondoljuk csak meg, micsoda hihetetlen előny! Mi, bennszülött magyarok termelhetjük tovább a jól bevált bóvlijainkat, ők meg majd - kéz a kézben - méregdrágán eladják cikkeinket az Unióban, a flamandoknak meg a vallonoknak, amitől hirtelen meglódulhat a magyar termelékenység, egyszerre kistigrissé válunk, és legott teljesül a konvergencia program, amiről pedig már régen lemondtunk. Engels óta tudjuk, hogy "a kereskedelem intézményesített csalás", ami tudományosan, és nem ilyen szélsőségesen kifejezve azt jelenti, hogy a haszon nem a termelésben, a kereskedelemben realizálódik. Termelhet az egyszeri gazda akármilyen ízletes zöldséget és gyümölcsöt, ha nem tudja jó áron eladni, úgy jár, mint a magyar gazda, legalább 30 év óta...

Majd a milliószám betelepítendő kínaiak megoldják, ezt is.

A "zöldségek", illetve a környezetvédelem ügyében

már megvalósult egyfajta közös, ökológiai "kényszer-kézfogás" és együttműködés szinarchisták és anarchisták között, amelynek egy cseppet sem lebecsülendő eredményeként a búzaföldjeinket benőtte a repce, s a magyar táj elkezdett szépen úniós ökotájjá átalakulni. A kultúrában már jóval korábban sikerült elérni, hogy a nemzeti kulturális alapból egyaránt finanszírozott génkezelt búza tartós szimbiózisban virágozzék együtt a konkollyal, bár ez a stabilnak látszó, göndören burjánzó, langyos dolce vita Gyurcsány óta mintha kissé felbomlott volna, hiszen - mint tudjuk - nála semmilyen kultúra nem létkérdés, s a környezetvédelem pedig valahogy nem fért bele az általános tanulmányíratás-bevásárlás egyébként bővülő kereteibe. Ki látott már ávóst vidáman szájharmónikázni?

Ez nem biztos, hogy ideillő vicc volt, de jól hangzik.
Mindazonáltal nem elég a zöld selymet azonos telephelyen gombolyítani, többet kell tenni azért, hogy a környezetvédelem ma még éretlen, zöld területein is a szinarchia győzedelmeskedjék.

Bízzuk ezért az ökológiát a szabadkőművesekre.

Az útépítést, főleg az autópályaépítést az olaszoknak, sőt, konkrétebben az olasz maffiának adnám;

tekintve, hogy egyszer (1993-1999.) már az övék volt, másrészt sokkal olcsóbban csinálták, a technológia pedig mit sem változott. Amióta az állami autópályaépítést a szocialistának nevezett maffia uralja, a fajlagos költségeket "sikerült" minimum meghatszorozni, ami hovatovább - a hitelkamatokon keresztül is - a költségvetés bedőlését fogja eredményezni. A multik és a szuprák pedig majd keresztbekasul, megállás nélkül, új autópályákon száguldoznak át Magyarországon, nekünk meg nem marad, nem jut más, csak a kamatrabszolgaság, meg a végtelen repceföldek, ameddig a szem ellát. A gazdagodó kollaboránsoknak meg nyaralóhelyként - Eilat.

Az energiaszektort - MVM, stb. - a németeknek és a franciák­nak adnám, tekintve, hogy már úgyis az övék.

Rendkívüli értékű vízkincsünket, benne az Európai Unióban egyedülállóan gazdag hőforrásainkat nem tudom, kinek lehetne "odaadni", de valószínű, hogy horderejénél, jelentőségénél fogva szintén angol-amerikai konzorciumoké - pl. az iraki Tigris és Eufrátesz folyókat már kisajátító Bechtelé - lesz a kitermelés és a hasznosítás joga, mint a Makó környéki gázmezők, gáztárolók, vagy a pécsi uránbányák esetében, mint hírlik.

"Tanulmányomat" azzal a békés és keresztény szándékkal írtam, miszerint legyen béke az olajfák alatt, kapja meg mindenki szelíd egyetértésben mindazt, amire Magyarországon okkal-joggal pályázik. Mit is tanácsolt Jézus Krisztus az Őt kérdező ifjúnak? Miután a vagyonát szétosztotta a szegények között - kövesse őt. Mi ugyan nem "a szegényeknek" osztottuk/osztjuk/osztanánk ingyen a magyar nemzeti vagyont, hanem gazdagoknak, de hát előbb megy át a teve a tű fokán...; mi, magyarok pedig inkább a mennyei, örök értékekre pályázzunk, tehát a mennyben építsünk magunknak/­magunkban autópályát, hiszen látható, itt a Földön úgysem nő fű a teheneink számára. A globalizációt úgysem állíthatjuk meg, van erre egy bölcs mondás: "Amit úgysem tudsz megállítani, annak állj az élére!". Ezt kellene tennünk, önként s dalolva, amíg nem késő, máskülönben kiirtanak. Húzzuk keresztül a gonosz számításokat, bilderbergi mesterterveket! Hajtsunk fejet egységesen a "nagyobb" erő előtt , és akkor nem fognak bántani. Talpra magyar, feküdj le!

Más már úgysem segít rajtunk, csak az önként megadás.

Egyidejűleg megvalósul a világot előbb felforgató, majd több nagy, közös karám (USA, EU, NATO, OPEC, KGST, IMF, ENSZ, stb.) felállításával egybeolvasztó szupranacionális anarchisták (elkoptatott nevükön: kommunisták) - "szupranacionálé", vagy milyen cím alatt dalba is költött - vágyálma: nemzetközivé lesz a világ, benne elsőként: Magyarország!

Vác, 2008. július 22.
Czike László

Cion bölcsei és egyéb furcsaságok

2008 szeptember 09 - kedd, 6:23

Vannak pofonegyszerű dolgok a világon, amelyek az emberi természetből fakadnak. Ilyen például, ha valamit - főleg valami átlátszó hazugságot - a törvény erejével akarnak ráerőszakolni az állampolgárokra, mint valami megkérdőjelezhetetlen vallási dogmát, akkor a végén már azt sem hiszik el belőle az emberek, ami talán még megfelelne a valóságnak.

Gondoljunk csak vissza azokra a gyönyörű időkre, amikor úton útfélen csak azt hallottuk, olvastuk, hogy a dicsőséges Szovjetunió a föld legszebb, legtökéletesebb országa, maga a földi paradicsom, a szovjet ember pedig a legokosabb a világon. A végén már valóban elmebetegnek kellett lenni ahhoz, hogy ezt a maszlagot valaki elhiggye, pedig gondoskodtak róla az elvtársak, hogy a kételkedőknek elvegyék a kedvét.Manapság a Szovjetunió és a szovjet ember helyébe egy másik nagyszerű ország, illetve embertípus lépett: Izrael és a zsidóság. Mi, egyszerű halandók hiszünk benne - mert szigorú törvények előírják - hogy 1945 óta nincs negatív jellemű zsidó ember, s ha valaki mégis ezt állítaná, az csak egy alávaló antiszemita uszító.

A zsidóság a legdemokratikusabb, leghumánusabb és legokosabb lakója földünknek (erre őket kiválasztották!), halljuk, olvassuk a szélrózsa minden irányából, ezt sulykolják agyunkba a különböző rádió- és TV-adók évtizedek óta. Ez a hivatalos álláspont, a demokratikus("politikailag korrekt"- gyuszuSS) gondolkodás alfája és omegája. Aki ebben kételkedik, az csak egy megrögzött fasiszta lehet, s ellene a törvény minden szigorával kötelességünk fellépni.

Szervesen hozzátartozik ehhez a demokratikus szemlélethez az úgynevezett zsidó holokauszt iránti hit (mint egy új világvallás), s az ebből származtatott jóvátételek jogosságának örökké tartó elismerése. Az persze szintén a fasizmus kategóriájába tartozik, ha valaki - mivel a holokauszt történetének valódiságát a dogma hangoztatásán túl bizonyítani nem tartják szükségesnek - kételkedni merészel annak ilyetén való megtörténtében, és főleg csillagászati számokban lefektetett nagyságában. Nem kell hozzá sok ész, hogy kitaláljuk, vajon mit gondolnak valójában az emberek erről az egészről?

Egy másik, szintén pofonegyszerű dolog a világon, hogy ha valamit tűzzel-vassal tiltanak, akkor biztosak lehetnek benne, hogy önmagában ezzel a ténnyel még azok érdeklődését is felkeltik, akiknek különben esze ágába sem jutna foglalkozni a dologgal. Mindez azért jutott az eszembe, mert nemrég a jól ismert hazai (sőt nemzetközi!) médiamaffia szűköléséből mindenki megtudhatta, hogy "elvetemült neonácik" egy budapesti pincehelységben levetítették a JUD SÜSS című világhírű, de 1945 óta tiltólistán szereplő (csupán, mert negatív színben tünteti föl a történelmileg bizonyítottan negatív főszereplő, Joseph Süss-Oppenheimer személyét) "antiszemita propagandafilmet". Még jól emlékszem, hogy micsoda ricsajt csapott itt ugyanaz a törpe minoritás, amikor néhány évvel ezelőtt valaki alacsony példányszámban újra kiadta magyarul az "antiszemiták bibliájának" számító "Cion bölcseinek jegyzőkönyvei" című állítólagos hamisítványt. (És micsoda ricsajt fog csapni, ha megtudja, hogy ugyanazok a "javíthatatlan neonácik", akik a Jud Süss film vetítéséről is gondoskodtak, hamarosan díszkiadásban is megjelentetik!)

Lett is riadalom hétpróbás demokratáink körében. Akkor is rögtön rendőrért és bíróért kiáltottak, hisz egy ilyen könyv alkalmas arra - mondták -, hogy tovább szítsa az amúgy is eléggé antiszemita magyarság ok nélküli viszolygását a zsidósággal szemben. Mindenekelőtt vizsgáljuk csak meg, hogy kik is ezek a "Bölcsek" és mit is tartalmaznak valójában ezek a "Jegyzőkönyvek", amelyeket a múlt század eleje óta szinte a világ összes nyelvére lefordítva kiadtak már, s csak 1945 után sikerült elérnie a "haladó világnak", hogy - akár a törvény minden szigorával - megakadályozzák további terjedését.

"Cion bölcsei" - így nevezték magukat - uralkodni akartak az egész világon. Már több mint egy évszázad telt el azóta, hogy titokban találkoztak és összeesküdtek homályos céljaik megvalósítására: a zsidó világuralom megteremtésére. 24 jegyzőkönyvben foglalták össze határozataikat: az alapoktól kezdve, a stratégián keresztül egészen a végcélig mindent írásba foglaltak. Megtárgyalták az addig elért eredményeket, megvitatták a további teendőket éppúgy, mint a céljaik elérésének pillanatában alkalmazandó módszereket.Már akkor büszkén jelentették ki: "Csak néhány lépés választ el bennünket céljaink elérésétől". A Francia Forradalom segítségével már sikerült "a nem zsidó államok alapjait teljesen széttörni". A liberalizmus teljesen aláásta a hagyományokon nyugvó társadalmakat. A "Bölcsek" szemében a "Szabadság, Egyenlőség, Testvériség" magasztos szólamai nem mások, mint a buta tömegek elkábítására kitalált hazugságok. "A sajtó már a kezünkben van." Ennek segítségével sikerült g azdasági válságokat kirobbantani, és a keresztény államokat arra rávenni, hogy még jobban eladósodjanak, míg végül a kamatok agyonnyomják őket. A győzelem tudata beszél a következő sorokból: "Kezünkben van napjaink legnagyobb hatalma - az arany", vagy "jelenleg, mint nemzetközi hatalom legyőzhetetlenek vagyunk", mivel a tőke kormányozza a világot. "Eszközeink: az erőszak és a megtévesztés."

A gyanútlan gójok csak érezzék magukat biztonságban, "de a kulisszák mögött két dolog érvényesül: manipulálás és megosztás". A káoszt minden erővel szorgalmazni kell. "Szolgálatunkban állnak reakciósok, monarchisták, demagógok, szocialisták, kommunisták és mindenféle álmodozók. A munkásokat fellázítjuk, ugyanakkor a megélhetési költségeket egyre csak emeljük, s hatalmunknál fogva a spekulációs üzleteket támogatjuk, sőt háborúkat provokálunk."

A züllés elősegítésére - különös tekintettel az alkoholizmusra és a prostitúcióra - nagy gondot fordítanak, a nyomort pedig éhség és járványok előidézésével fokozzák. "Mi farkasok vagyunk, a gójok pedig egy birkanyáj."Amennyiben terveik megvalósításával szemben ellenállás mutatkozna, a "Bölcsek" erre is felkészültek. Titkos földalatti bázisok kiépítésével, szükség esetén a föld alól irányítanák a további terrort, és ha kell, a velük ellenséges lakosság egész városait a levegőbe röpítenék.

A "Jegyzőkönyvek" szerint céljukat elérve a messiási kor köszöntene a földre. A trónon egy herceg ülne Dávid nemzetségéből, a zsidók pedig - ahogy Isten megígérte nekik - uralkodnának a világ fölött. Mindenki más nekik szolgálna, mint szigorúan tartott rabszolga, jogok, de egyúttal gondok nélkül, hisz a világ népei boldogok lennének, hogy egy ilyen nagyszerű uralkodót szolgálhatnak.

Ennyit dióhéjban a "Jegyzőkönyvek" tartalmáról.

A könyv terjesztésének tiltói szerint, ez az előítéletekből, félelemkeltésből és összeesküvési teóriákból egy totális utópiává gyúrt fércmunka a világ összes antiszemitájának a bibliája, akik azt hiszik, hogy ebben a könyvben a zsidók lépésről lépésre lefektették a világ általuk történő meghódításának tervét. Mások meg vannak győződve, hogy itt nem egy gyűlöletkeltő hamisítványról, hanem egy véletlenül napvilágra került titkos terv írásos bizonyítékáról van szó. A tántoríthatatlan antiszemitákat már az sem különösebben érdekli, hogy hamisak-e vagy sem ezek a jegyzőkönyvek: szerintük - akárki is írta azokat - a zsidóság lelkivilágából fakadó tevékenységre derítenek fényt.Akármi is az igazság, az még csak fel sem merül a demokrata tilalomfa-állítók agyában, hogy a jelenlegi - esetleges - zsidóellenesség oka nem a "Jegyzőkönyvek" és hasonló irományok hatására, hanem jóval inkább a zsidóság bizonyos reprezentáns rétegének jelenlegi viselkedésére vezethető vissza. Az meg termé szetesen csak a véletlenek furcsa összejátszása, vagy antiszemita agyrém, hogy a száz év előtti "hamisítók" által papírra vetett dolgok félelmetes pontossággal egybevágnak korunk számtalan- pozitívnak egyáltalán nem nevezhető - jelenségével.

A kilencvenes évek vége felé egy üzletemberekből és tudósokból álló japán delegáció izraeli látogatása alkalmával a csoport vezetője a "Jegyzőkönyvek" egy luxuskiadását nyújtotta át zsidó üzlettársainak ajándékba. A kényelmetlenül mosolygó, de láthatóan meghatódott házigazdáknak elmondta, hogy ez az ajándék a zsidók iránti csodálatuknak a jele, mivel a könyvben lefektetett, nehezen megvalósítható terveket olyan bámulatos ügyességgel ültették át a valóságba. (Forrás: Der Spiegel Magazin, 1998/19. szám, 196-200 old.)A tudósítás egy szóval sem említi, hogy a japán delegáció esetében rendőrért vagy bíróért kiáltottak volna az "elérzékenyült" házigazdák. És itt álljunk meg egy pillanatra.

Ha valóságként elfogadjuk a zsidóság világuralmát, akkor akár nyugodtan a Dunába is ugorhatnánk, hisz a "Jegyzőkönyvek" is azt sugallják, hogy minden a kezükben van, s ez ellen bármit is tenni csak hiábavaló próbálkozás lenne. Tehát kussoljunk és örüljünk, hogy a számunkra megszabott keretek között vegetálhatunk. És itt van a kutya elásva.

Kinek az érdeke lehet, hogy ez a felfogás eluralkodjon az emberiség nem zsidó többségének tudatában egy kb. 17 milliós - de létszámát nézve valóban világszerte felülreprezentált - nációval kapcsolatban? Csakis magának a zsidóság önkiválasztott, élősködő és hangadó rétegének! Mert ezáltal önkéntes feladásra ösztökélik mindazokat, akik, bár saját bőrükön érzik az életüket behálózó tömérdek igazságtalanságot és hazugságot, s naponta tapasztalják egy gátlástalan kisebbség undorító tobzódását, de "ez van, ezt kell szeretni" alapon végül belenyugodnak a "megváltoztathatatlanba". De tegyük fel a kérdést: Valóban ez van, és valóban ezt kell szeretni?

Nem, kedves barátaim, nem ez van, szeretni pedig főleg nem kell! A zsidóság világhatalma - elismerve e téren elért valóban jelentős sikereiket - korán sem olyan erős és főleg végleges, amibe bele kellene nyugodni. Ezt a hazugságot - ugyanúgy, mint a többit - csak ők szeretnék elhitetni a világgal, hogy senkinek még eszébe se jusson: ha akarunk, változtathatunk a dolgok menetén! Ezért, és csakis ezért kellett kitalálni és a jól ismert segédeszközökkel (sajtó, TV, rádió, stb.) az emberiség tudatába sulykolni, hogy Izrael egy sebezhetetlen nukleáris katonai világhatalom, vagy a Moszad a világ legprofibb és legfélelmetesebb titkosszolgálata, stb. stb.Gondoljunk csak bele, mi lett volna, ha annak idején az Öböl-háború alkalmával Szaddam Husszein által Izraelre kilőtt elavult szovjet rakéták közül egyben is komoly töltet van? Hol volt akkor a sebezhetetlen szupervéderő? Pedig még Amerika is odavitte a legmodernebb elhárítási gépezetét. Ekkor lepleződött le egyértelműen, hogy Iz rael és a zsidóság nagyon is sebezhető, ha valaki fittyet hányva az évtizedes, sőt évszázados vagy évezredes mítoszokra - veszi a bátorságot és visszaüt.

Mert nincs terror - csak gyávaság van!

Ezt bizonyítja a palesztinok félévszázados bátor, önfeláldozó küzdelme is, amely egyszer biztosan elnyeri megérdemelt jutalmát. Ők nem törődtek bele a "megváltoztathatatlanba", és a történelem őket igazolta. Vagy ép ésszel elképzelhető lenne, hogy Izrael - és a zsidóság - meghátrálna a kődobálók népétől, ha valóban olyan világuralommal rendelkezne, ahogy azt sokan gondolják? Az ő erejük nem más, mint a mi gyengeségünk és gyávaságunk. Nincs Istentől kiválasztott nép, csak egekig érő hazugsághegyek és mérhetetlen butaság, amely ezt az állapotot legalizálja. Érdemes megemlíteni még az izraeli hadsereget tönkreverő pár ezer fős létszámú Hezbollahot is, amely a 2006-ban Libanon ellen indított zsidó agressziót hárította el.) A "Jegyzőkönyvek" valóban hamisítványok abban a tekintetben, hogy egy túldimenzionált, homályos világuralmat lebegtetnek a szemünk előtt, holott nem láthatatlan sátáni erők tesznek bennünket tönkre, hanem nagyon is jól látható emberekről van szó. Az évezred es cél mindenkori ügyeletes megvalósítóiról, és az őket szolgamód kiszolgáló erkölcsi hullák sisere hadáról. Megnevezésük és leleplezésük a magyar jövő érdekében elsőszámú kötelességünk. A hazug mítoszokra és szélhámosságokra épített kártyavárak ideje végéhez közeledik.

A palesztinok, a sajnos levert Irak, és a még le nem vert Irán után most végre a még mindig atomhatalomnak számító, megújult Oroszország is ébredezik, mit sem törődve az - állig felfegyverzett - "örök humánusok" kétségbeesett visítozásával vagy fenyegetőzésével. Az új évezred első százada választ ad majd mindenre, s ki mint vetett, azonképpen arat.Nálunk, Magyarországon is attól függ minden, hogy merünk-e végre bátran, félelem nélkül a saját érdekeinkért kiállni. Ha lassan is és elvétve, de néhány jel arra mutat, hogy igen. Ezekkel a jelekkel kapcsolatban egy magát szintén "Bölcs"-nek képzelő "sajtószakemberünk" nemrég szomorúan megjegyezte: "sötétedik Magyarországon". Sötétedik?
Igen.
Sötétedik.
Nekik!
Nekünk azonban ez azt jelenti, hogy: pirkad!Dobszay Károly
Front 2008. szeptember

Magyar feltámadás?
Sajtó és szabadság Magyarországon

Elhangzott május 24-én a Szittya Világtalálkozón
Rozgics Mária

Nem mondok újdonságot azzal, hogy a média napjainkra a negyedik nagyhatalmi ágból az első helyre rukkolt elő. Az írott és elektronikus média bárkivel bármit megtehet, hiszen tapasztalhattuk, hogy míg az egyik pillanatban hős valaki, milyen gyorsan válhat szánalmas alakká, ha mások úgy gondolják, túl veszélyes lehet a felkapott személy népszerűsége. Példaként említhetem jelenkorunk egyik otromba botrányát, a Zuschlag-ügyként elhíresült esetet, bár több ezret lehetne, sajnos ide citálni.

Ma azt mondják, hogy egy láthatatlan hatalom formálja, irányítja mindennapjainkat, holott ez is torzítás, hiszen nagyon is jól érzékelhető, miféle hatalom az, amely a világot uralja. Most hagyjuk a világuralmi helyzetet és tekintsünk csak Hazánkra, a Kárpát-medencében élő magyarságra. Hányszor és milyen galád módon hamisították, ferdítették történelmünket, kultúránkat, hiszen a mai napig homály fedi a magyarság földre születésének körülményeit, eredendő célját. Miközben az emberiség történetét régészek, tudósok, művészettörténészek és lélekbúvárok lelkesen kutatják, egyről mintha elfeledkeznének; a média az ember születésével egyidős, hiszen az első pillanattól kezdve az ember igyekezett minden őt ért hatást megörökíteni valamilyen módon, akár, hogy társait figyelmeztesse, vagy pedig, hogy a jövőnek megőrizze mindazt a tudást, amit gondolataiból előhívott. Idézzük csak fel emlékezetünkben a régi barlangrajzokat. Mik ezek, ha nem média-üzenetek, mint ahogy a kőtáblákba vésett írások is, amelyek az akkor élt emberiség tudtára adták a törvényt, az uralkodók rendelkezéseit, intelmeket, és hiedelmeket rögzítettek. De ha azt mondjuk, hogy a média az emberiség leszületésével egyidős, akkor azt is megállapíthatjuk, hogy a hamisítások, az elhazudások, a ferdítések is elég régmúltra nyúlnak vissza, ezek közül egy világméretű ferdítés bizonyára mindenki által ismert, mégpedig az ószövetség, amelyben annyi az összekuszáltság, hogy ha másért nem, hát ezért a hazugságok gyűjteményének Nobel-díját a kiagyalói megérdemelnék.

Média és ószövetség, egymástól nem idegen fogalmak, hiszen az önmagát kiválasztott nép ma is erre való hivatkozással formál jogot arra, hogy az emberiség túlnyomó többségével bármit megtegyen, méghozzá büntetlenül, következmények nélkül. Ez az a legújabb kori történelmünkben is ismert világméretű hamisítás, hazugság, amelyből a mai médiacézárok kinőttek, hiszen az alappróba, úgy is mondhatnánk mai modern szlogennel, hogy beetetés sok száz éve megtörtént. Eleink akkor nem tulajdonítottak kellő jelentőséget ezeknek az alattomos hamisításoknak, s mire észbe kaptak, mire felismerték a korabeli média-hatalom kiteljesedését, bizony már késő volt. Mint ahogy napjainkban is a huszonnegyedik órában járunk, s ha nem képes a magyarság felismerni e lélekromboló és emberiség-ellenes média hatását, akkor ugyanoda jutunk, mint az ószövetséget megalkotók idején az igazhitűek, az egyistenhitet valló őszinte keresztények; tűzzel vassal kiirtanak bennünket, hogy ha hagyjuk, hogy írmagunk se maradjon. A magyar ember "médiuma" éppen ezért hosszú időn keresztül a lármafa volt, amellyel a veszélyre figyelmeztetett, ha idegen rabló horda akart betörni szép Hazánk földjére.

A magyarság sajtóterméke a monda, a hit világában leledzett, a mesékben, a regékben, a népköltésekben és népdalokban élt évszázadokon át, mert nem volt hajlandó a hazug horda mocskos urait szolgálni. Nem volt hajlandó az elhazudott történelmünket elfeledni, a meghamisított kultúrát magáénak mondani, ezért inkább szájról-szájra terjesztette az igét, a hitet, a magyarság megmaradásának éltető erejét. A minap egy székely ember úgy fogalmazta meg ezt az óriási küzdelmet; apáink fejéből bunkós bottal akarták kiverni mindazt, amit magyarnak, hitnek és az emberiség eredetének tudtak. Hát, hogy ne tudják végképp kiűzni a kobakunkból, bezártuk azt a szívünkbe, s itt őrizzük ma is, de hogy ha már lehet, előhozzuk azt és megmutatjuk, mint ahogy Jézus is megmutatta a szívét, amely az emberfiáért dobogott. Mert mi, magyarok vagyunk Isten ember fiai, akiket saját képére formált meg azért, hogy a tudást, az ősi hitet őrizzük és adjuk tovább. Nem véletlen az a mondás, hogy amíg egy magyar él a Földön, addig nem veszett el semmi sem. De, hogy ne vesszen el végleg, ahhoz azért egy magyar kevés.

Nekünk, mai magyaroknak, a tudás népének bizony fel kell már ébrednünk, s végre valahára merjünk magyarokká lenni. Nem kell itt kicsikké silányulnunk, vagy nagyokká nőnünk, mert mi egyik nemzet rovására sem akarunk sem kicsik, sem nagyok lenni, de végre valahára merjünk már magyarokká lenni. Magyar honban, magyar múltunk is erre kötelez, és jegyezzük meg, hogy nem az a magyar, aki a nyelvet megtanulta. Nem! Magyar az, aki sorsközösséget vállal a magyarsággal. Hiszen voltak sok ezer éves múltunkban olyan hősök is, akik még nyelvünket is alig értették, de sorsközösséget vállalva kardot fogtak a magyarság megmentéséért, s amikor a becsület, a tisztesség úgy kívánta, akkor életüket is áldozták, ha kellett, a harcmezőn, ha a sors azt kívánta, akkor a kivégzőosztag előtt, vagy a bitófán, mintsem elárulják ezt a nemzetet, amely az örök élet titkát hordozza magában.

Mert a mai hazug média nem erről szól, hanem a szennyet, a mocskot, a magyarsággyalázást árasztja minduntalan, holott nem lehet elégszer idézni Prohászka Ottokár örök érvényű gondolatát, amelyet végre meg is kellene fogadnunk, de nemcsak a média vonatkozásában. Amikor a köztiszteletben álló püspök az ablaka alatt lezajlott párbeszédet óhatatlanul kihallgatta, így bölcselkedett. A kis rikkancs fiút a zsidó kereskedők rendreutasítottak, hogy jegyezze meg, tisztességes zsidó ember nem vesz magyar sajtóterméket, akkor Prohászka Ottokár ezt helyeselte. Igazuk van, ez az ő dolguk, de vajon a magyaroknak nem kellene-e ezen elgondolkodni, hiszen a fő kérdés az, hogy tisztességes magyar ember vesz-e zsidó sajtóterméket! S akkor kedves szittya testvéreim, nézzenek csak a lelkükbe, hogy hányszor vásárolták meg a szennyet, a zsidó mételyt, amely már belopódzott nemcsak az otthonunkba, a hálószobáinkba, de a lelkünkbe is.

Hányszor vették meg az otromba szennyet könyv vagy film formájában, miközben a sok tízezer magyar népköltésből, csodálatos mondáinkból elfelejtkeznek gyermekeinknek felolvasni. Milyen szánalmas, hogy az óvodás gyermekeink ma már pókemberek, dartwaiderek és a jó ég tudja, milyen szörnyszülöttek akarnak lenni a farsangi mulatságokon vagy a játszótéri küzdelmekkor, s nem Dobó Istvánok, Tenkes kapitányok, Dugovics Tituszok és Rákóczi hadnagyai. S ez bizony a szülők hibája, mert hagyták, hogy a hazugságládán nőjön fel több generáció is, miközben már a Hiszekegyet sem tudják elmondani. Most, amikor állítólag szabadság és demokrácia van, ugyan mi tartja vissza az édesanyákat, nagymamákat attól, hogy legalább a kisunokáikkal odahaza megtanítsák a Magyar Miatyánkot és a Hiszekegyet? A legvéresebb rákosista diktatúrában, amikor az ÁVH éjszakánként számos otthon nyugalmát feldúlta, minden magyar kisgyermek betéve tudta ősi imáinkat. S ma? A nagy szabadság idején babma dalszövegeket és obszcén történeteket magolnak.

Remélem a jelenlévők közül sokan ismerik az egyik legrégibb imánkat a Boldogasszony Anyánkat. A média hazugsága ezt sem kímélte meg, hiszen ma már mindannyian úgy énekelik, hogy Régi nagy Patrónánk. Vajon elgondolkoztak azon, hogy mitől Régi a mi Patrónánk? Mert bizony az eredendő szöveg szerint Mária Reginánk, Patrónánk volt, s ez ugye nem ugyanazt jelenti, Mert a Magyarok Királynője volt mindig is Mária, s amikor egy otromba anarchista vezér azt merte nyekeregni világnak csúfjára, hogy Mária levette a kezét a magyarságról, bizony nem is nagyot lódított, mert mi hagytuk, hogy még imánkba is belerondítsanak, s nincs, aki nemet mondana erre!? Tudom, nem nagy dolog, de ha ismét Reginánkká hozzuk vissza Máriát, akkor higgyék el, már egy lépést tettünk afelé, hogy merjünk ismét magyarokká lenni. Mert a magyarság nem ott kezdődik, hogy magyarnak vallom magam! A magyarság nem azonos azzal, hogy itt élek a Kárpát -medencében, s még csak azzal sem, hogy kiválóan beszélem ezt a gyönyörű nyelvet. Nem. Magyar akkor vagyok, ha sorsközösséget vállalok a sok-sok ezer éves múltunkkal, jelenünkkel és jövőbe vetett hitünkkel. Mert arról sem lehet ma már sehol olvasni, hallani, hogy valamikor, kezdetben amikor csak az Ige vala, bizony minden ember egy nyelvet beszélt és egy nagy család volt.

A kedvező életfeltételek a népszaporulatot segítették elő, s őseink nem kalandozni rajzottak ki az élet bölcsőjéből, hanem megfelelő életteret biztosítani saját nemzetségeiknek. S az új és új családokból kinőtt nemzetségek paradicsomi idilljébe rondított bele a darwini úton feljött kiválasztott nép, amely a gyilkolásra, a hamis esküvésre, és ármánykodásra választotta ki önmagát, s ezért vonta magára Teremtő Urunk haragját. De azt is meg kell értenünk, hogy nem azért születtünk a Földre, hogy egymást gyilkoljuk, eláruljuk rabigába hajtsuk, s bizony a mi emberfeletti küldetésünk az, hogy ezeket a darwini fajokat megtérítsük, mert ez Isten akarata. Hiszen ez a sokat szenvedett Földgolyó még így is, ilyen rettenetes körülmények közepette is emberhez méltó életet tud biztosítani a lassan hétmilliárddá szaporodott emberi fajnak is, akkor, ha visszatérünk arra az útra, amelyről letérítettek bennünket. Nézzük meg, ez a fogyasztói társadalom mivé silányított bennünket. Pénzteremtő robotokká váltunk, akik már élni sem tudunk, hiszen lassan elfeledjük a pacsirtaszót, el a napfelkelte csodálatát, a friss akác illatát, mert bezártuk magunkat egy mókuskerékbe, ahonnan nem tudunk, mert nem akarunk kiszállni.

Ma már az emberiség nem él, hanem tenyészik. Pénzt keres, hogy még több pénze legyen, s amolyan "egyszerhasználatos" páriákká váltunk, akik reggel benyomjuk a hazugságládát, s amíg késő éjjel el nem alélunk, mételyez bennünket szüntelenül. Reklámok, pornó, terror... mert megérdemeljük, s közben már azt sem tudjuk, hogy a muskátli piros és a szarkaláb kék. Nem tudjuk, hogy több százezer értelmes szavunk van, mert megelégszünk azzal a pár százzal, amit ezek a szennyládák, valami ocsmány brazil-néger-zsidó-keverék nyávogással elénk böfögnek.

Nem ismerjük a népmeséket, népköltéseket, holott csupán csak a Mátyás király meséinkből több van, mint a híres Grimm és Andersen fivérek által írott valamennyi mese. Nem énekeljük népdalainkat, pedig csak a régi szép altatódalainkból több ismert, mint valamennyi nagy operák áriái és betétdalai. Elfeledtük a népviseleteinket, holott azok sem öncélúak voltak. Egy-egy párta, fejkendő, kalap, keszkenő elárult mindent a viselőjéről. Tudták, hogy eladósorban van-e a lány, aki vele szembe jön, s, hogy a kalapos ember még legényember-é, vagy már házas. De az is látszott, hogy módosabb gazda menyecskéje-e a fiatalasszony, s hogy melyik vidékről származik, mert hát a kék-piros-fekete-zöld hímzésminták a legeredetibb média-üzenetek voltak, amelyekből tán még az ómamáink tudnak olvasni. Helyette mi van? Farmer és farmer. Ami uniszexszé teszi fiainkat, lányainkat, nemcsak külsőségeikben. Mert a farmer Kríza Kálmán tanár úr gyűjtése alapján a néphagyomány szerint csak tökaszaló kék va saló. S ha humorosan hangzik is, ez az öltözék a nemiséget roncsolja, jellemhibássá teszi viselőit, s amellett számos betegség forrása is.

De ha már a betegségeknél tartunk, arról sem ír a mocskos és hazug média, amely a világon mindenütt egyforma, hogy a mesterséges megbetegítésünkkel mivé silányították a magyart. Az elmúlt esztendőben több mint 1000 milliárd forint volt csak a magyarországi gyógyszermaffiák tiszta nyeresége! Ma minden egyes magyar ember a csecsemőtől az aggastyánig 25 ezer forintnyi gyógyszert eszik meg havonta, - és ebben a különböző vitaminféleségek és egyéb kotyvalékok még nincsenek is benne - miközben a magyar ember átlagéletkora a bantu négerekénél lényegesen rosszabb. Nálunk egy átlagos férfiember sajnos már 66 évet sem él, a nők talán még valamivel többet, de ez az arány rohamosan romlik. Én csak saját családomat hozhatom példaként: nagyszüleim, akik még a múlt század elején születtek, s két világégést, a padlás-lesöprést és egy szabadságharcot is megéltek, az ÁVH zaklatása mellett, közel nyolcvan évig voltak közöttünk. Gyermekeik már nem élték meg a 70 évet, s az ő gyermekeik közü l így a nővérem is már az 54. évét sem élhette meg, miközben egy kislánya már 4 évesen agydaganatban hunyt el. Hát ez volna az a modern kor, amit a fejlődés hozott?!

S akkor megint csak felteszem a kérdést: miért nem merünk végre magyarok lenni? Én szerencsés vagyok, mert a folyamatos kényszerlakhelyek és kitelepítések miatt sok időt nagyszüleimnél tölthettem egy Debrecen melletti kisfaluban, ahol nagyanyám megtanított arra, hogy valóban a fűben, fában, földben van az orvosság, s erre neveltem a fiaimat is. Mi a kalmopyrinen kívül más gyógyszert nem ismertünk, mert ott volt a zsurlótea, a csalán, az útifű, a cickafark, zsálya, rezeda, hagymatea, hárs, kamilla, s végtelenségig sorolhatnám mindazt, ami a magyar embert életképessé és egészségessé tette. Miért nem élünk vele? Miért hisszük el, hogy az immunrendszert leromboló védőoltások a halált hozzák előrébb?

Amerikában lefolytattak egy kísérletet, ahol a tízezer önként jelentkező felének mindenféle védőoltást és csodavitamint adtak, míg a másik fele vállalta, hogy semmilyen gyógyszert, vitamint, védőoltást nem szed be, csak életveszély esetén. S másfél év után leállították, sőt titkosították a kísérletet, mert a védőoltásos-csodavitaminos csoportnak több mint felénél rosszindulatú sejtek kezdtek el burjánzani. Ma már védőoltása van az influenzának, az agyhártyagyulladásnak, a kullancsnak, de már a védőoltásnak is védőoltása van. Legutóbb pedig a méhnyakrák ellen kezdték oltogatni kislányainkat, a biztos meddővé tétel reményében, de sajnos nem egy haláleset is történt már ettől a "csodagyógyszertől".

Ma már a fegyvernél nagyobb üzlet a gyógyszer, mert az immunrendszer legyengítésével egy időben egész életre gyógyszerfüggővé tesznek mindenkit. Gyermekkoromban a falunkban zsurlóval, sóval, ecettel és szódabikarbónával a legsúlyosabb vírusos, gombás, baktériumos fertőzésekből is mindenkit kigyógyítottak, s orvost csak akkor hívtak, ha már valóban nagy baj volt. Miért nem élünk hát a termőföldünk által adott kincsekkel: magyar zöldséggel, takarmánynövényekkel, s házi tejjel, tejtermékkel, miért nem adunk életlehetőséget a vidéknek? A magyarságot akkor taglózták le először, amikor ezekbe az otromba ládaházas városokba kényszerítették, elszakították a földjétől, amellyel mindig is összenőtt a lelke. Ugye milyen szépen hangzik: anyaföld! Hát magyar ember létezhet az anyaföld nélkül? Akkor miért nem vagyunk képesek felismerni, hogy vissza kell térnünk oda, ahol még minden rendben volt! Gazdálkodni, saját életünket megtervezni, s ezzel másoknak is példát mutatni, mert ez a mi történelmi küldetésünk.

A közelmúltban megpróbáltuk barátainkkal összeszámolni, mi mindenhez ért egy parasztember, s itt most a szó igaz értelmében vett parasztra gondolok, aki nem bunkót, nem tanulatlan tahót jelentett, hanem önállóan gazdálkodó szabad embert, aki ura volt saját házatájának, s ura volt akaratának. Csak az ószövetséges hazugok tették rabszolgává, cseléddé, bunkózták le, bár a lába nyomáig sem érhetnek fel azok, akik belerondítottak életébe. Nos, a számlálást száznál abbahagytuk, mert rá kellett döbbennünk, hogy egy parasztember mindenhez ért, ami az életben maradásához szükséges. Tud földet művelni, állatot nevelni, házat építeni, kutat fúrni és kenyeret sütni, szőni, varrni, mosni, vasalni, szőlőt nemesíteni és bort érlelni, s ha az élet úgy hozza, akár mint nagyapám is, gyermekeit is maga segíti a világra. Mert a magyar élet ilyen! De erről a mai média nem szól, mert akkor azt is el kellene ismernie, hogy a magyarság a testvéri szeretetet hordozza önmagában. Hunor és Magor pél dája a magyar szóban benne foglaltatik. Az egymásért és nem az egymás ellen való küzdelem, amely az emberiség megmaradásának záloga, s erről kellene napjainkban a médiának szólnia, hiszen ma már nem csupán a magyarság, de egész Földünk végveszélybe került. A terrorizmus ugyan uralmába hajthatja az egész emberiséget, de a természet felett soha nem arathat győzelmet. Hiszen erre figyelmeztetnek az egyre gyakoribb katasztrófák, szökőárak, és földrengések, szárazságok és özönvizek, amelyek egyre ijesztőbb hatásukkal próbálják figyelmeztetni ezt a vesztébe rohanó globalista hatalmat a megállásra.

A médiának, ha valóban az emberiséget szolgálná és nem ezt az elvetemült gyógyszer és fegyvermaffiát, akkor arra kellene figyelmeztetnie, hogy ez a felgyorsult fejlődési iram nem tette boldogabbá az emberiséget! Nem lett se szebb, se jobb az életünk, sőt napjainkban már az emberiség kétharmada életképtelenné vált, miközben egyre jobban lerövidült a földi életidőnk is. Hát ez volna az a Kánaán, amit ígértek nekünk évszázadokon keresztül? Ez volna az az élhető élet, amiért Isten a Földre teremtett bennünket?! Ez volna az élet értelme, hogy gyilkoljuk le egymást, tapossunk át egymáson, raboljuk ki a Föld minden kincsét és ha nincs más, akkor gyermekeink jövőjét is felélve pusztuljunk el a földgolyóbisunkkal együtt!

Azt hiszem minden magyar ember számára egy hatalmas NEM kiáltás a válasz! Csakhogy ha ezen változtatni akarunk, akkor nem holnap kell elkezdeni a küzdelmet, hanem már most. Már most tessék töltekezni lélekben, hogy igen is bátran vállalom magyarságomat. Vállalom, hogy akár még áldozatok árán is, de ahol csak tehetem, magyar terméket vásárolok. Lemegyek vidékre, keresem a kapcsolatot a falvak lakosságával és közös erővel megteremtjük, hogy egymás szükségleteit előállíthassuk. Úgy is, hogy a városi ember előleget ad a zöldség, a gyümölcs, az aprójószág felneveléséhez, a falusi ember pedig igyekszik a lehető legjobbat kihozni a gazdálkodása során a rendelkezésére álló termékekből. A becsapás, a felül érett, alul rothadt termék rásózása nem magyar eredetű, itt már a média-métely köszön ismét vissza. Gyermekkoromban nagypapám megtiltotta, hogy köszönjek annak az embernek, aki nem tartotta a szavát. Mert hiába hazudják, hogy mi olyan pusztában kóborló nomád pogányok voltunk, én tudom, és minden szittya, szkíta, sumér, szumír, kelta, avar, vagy bárhogy is nevezték el a hazugságra alapozó médiumok, szóval a hun-magyar ember mindig is ragaszkodott a földhöz, ősei múltjához, gyökereihez, tehát nem lehettünk olyan pusztában kóborló hitetlenek. Azok nem mi voltunk. Barbárok sem voltunk, legalábbis nem úgy, ahogy ismételten belerondítottak a történelmünkbe, mert a régi barbárság anyaközpontúságot jelentett, s nem azt, ahogyan ezt a szép szavunkat is mára elferdítették. Valamikor a magyar ember még olyan volt, mint ahogy már csak sajnos népmeséink őrzik, hogy azt mondta: itt a kezem, nem disznóláb, s nem kellettek a talmudra esküdött cselszövők, hogy megtartsuk a szavunkat.

S úgy nem voltunk pogányok sem, ahogy hazudják, mert a pogányság eredetileg a férfiuralom eljövetelét jelentette, de születésünk pillanata óta keresztények voltunk és vagyunk, mert a magyarokat valóban a Teremtő Atya teremtette, szemben azokkal, akik Darwin elmélete alapján érkeztek! Mi mindig egyetlen Istenben, a Magyarok Istenében bíztunk és bízunk ma is, csakhogy a közmondásunk is arra figyelmeztet; segíts magadon, az Isten is megsegít. Tehát, legyünk magyarokká. Emeljük fel a fejünket büszkén és rázzuk le a gyalázatot, mit a századok során ránk raktak. Halhatatlan költőnk nem győz figyelmeztetni bennünket a Nemzeti Dalban, hogy a Magyarok Istene itt van közöttünk, de ahhoz fel kell emelni a fejünket! Elég volt az örökös bűnös nemzet bélyegének ránk sütéséből! A hazug médiának köszönhető nemcsak ez az aljas rágalom, hanem ennél sokkal nagyobb bűn, Trianon elszenvedése is. Egy olyan "művelt" nyugat akar bennünket erkölcsre, hitre tanítani, amely gyilkosságok árán maradt fenn, s amely még a legnagyobb gaztettet, egy Haza megcsonkítását is büntetlenül elvégezhette. Miközben önmaguk előtt is elhazudják, hogy a rablott országrészekkel egyikük sem lett sem boldogabb, sem gazdagabb. Egy olyan Európa akar bennünket nem európaiként kezelni, amelyért évszázadokon, mi több, évezredeken át hullattuk a vérünket, védtük, óvtuk az isteni útról letért hordákkal szemben, s mi ne lennénk európaiak.

Azért kellett a gyönyörű Kárpát-medencénket szétdarabolni, hogy eltüntessék Európa földrajzi középpontját, amely ma világnak csúfjára Ukrajnához csatolva őrzi az egykori magyar jelkövet. Azért kellett tűzzel-vassal irtani ősi kereszténységünk megvallóit, hogy egy talmudista szemlélettel az egész világot halálba küldjék, fertőbe süllyesszék? Nem gondolkodtak még el azon, hogy az összes keresztesháborúban, az összes mohamedán, iszlám, és egyéb vallásháborúkban mindig a zsidóság pénzelte az egymással hadakozó feleket, s a véráldozatot hozókkal szemben mindenkor busás haszonnal léptek tovább a népirtásokon?! S ennek a hazugságáradatnak is a média engedett teret. Mint ahogy azt is elferdítik, hogy napjainkra az emberiség egyik legalattomosabb megrontója a bankárvilág, amely polipcsápjait mindenre és mindenkire kiterjesztette. Amikor elhitették a dolgos-szorgos magyarsággal, hogy lehet munka nélkül is gazdagodni, bankbetétekkel, kamatokkal jól élni, akkor kaptuk a következő tag lót, amelynek eredményét ma már világosan láthatjuk. A nemzeti kincseink, vagyonunk szinte 99 százaléka a bankármaffia kezén, államadósságunkra kivetett éves kamata meghaladja az egy éves nemzeti jövedelmünket, s ma már a lakosság döntő többségének ingatlanjain jelzálogjogot jegyeztek be, mint ahogy földjeink, természeti kincseink is, s lassan már a vizeink mellett a levegő is a kezükbe kerül. A privatizációnak csúfolt fosztogatásaikkal 50 ezer milliárd forinttal nem tudnak elszámolni, ami kézen-közön tűnt el, s a magyarországi médiumok erről jól felfogott érdekükben hallgatnak.

Mindezek tudatában merjünk tehát végre magyarokká lenni, s lebbentsük fel a hálót a szemünkről, mely a média-hazugság képében elhomályosítja a látásunkat. Engedjenek meg egy példát, hogyan dolgozik a média: Naponta felröppen egy-egy hír, óriási szenzáció, micsoda nagy leleplezések. S olvashatjuk, hogy az egyik cionista bankár hogyan fosztotta ki a másikat, bepillantást nyerhetünk - na csak annyira, amennyire az érdekeik éppen megkívánják, hogy a Fuggerek, a Morgenek, Rothschildok és Rokefellerek hogyan verték át egymást, s mi pedig rohanunk és faljuk ezeket a szüleményeket. Szupremáció és frigyláda, holokauszt-ipar és Harry Potter. Utána számoltak már, hogy ez mibe került? Kedvezményes áron is 4-5 ezer forintokat fizetnek kötetenként, miközben legalább két-három hét szabadidőt is elrabolnak maguktól, amíg elolvassák, aztán a családban végigjár a remekmű, majd hónapokon át ez a fő beszédtéma, s észre sem veszik, hogy ezalatt egy percet sem foglalkoztak a magyar mondákkal, szépirodalommal, regékkel, énekekkel, hagyományokkal, nem volt a kezükben egy lelket gyógyító imakönyv, de hát ez is kell, mert megérdemeljük! Mert kell, hogy tisztán lássanak. Ugyan mit? Mondják meg, hogy a cion bölcseinek olvasása után ugyan mi újat tudnak még ezek nekünk mondani? Emlékeznek még, mit is idéztem Prohászka Ottokártól? A tisztességes zsidó nem vesz magyar sajtóterméket? S a tisztességes magyar? Ugyan van-e még prohászkai értelemben tisztességes magyar? Gondolkodjanak el ezen őszintén? Mert amikor az ő termékeiket veszik, amikor az ő médiájuk mételyezi a mindennapjaikat, az mind-mind egy-egy koporsószöge a magyarságnak.

Nemrég szárnyat bontott a Nádori Szövetség, amely minden magyarnak szövetséget nyújt, aki sorsközösséget vállal a magyarsággal. Ide bárki jöhet, aki azzal kopogtat, hogy mit tud tenni a megmaradásunkért, felemelkedésünkért. Május 3-án volt a Nádori Szövetség alakuló ülése, s eddig több mint 108-an jelezték, hogy hozzáfogtak az építkezéshez. Van, aki az iparitanuló-képzés elméletét fektette papírra, mások a Védd meg magad magyar mozgalmat indítják útjára, megint mások így például Tácsi István - akinek itt lett volna a helye a mostani szittya világtalálkozón, csak sajnos a média az ő három évtizedes munkásságát sem röpítette hírré, pedig A Magyarok Istene, az Ősi Napisten újra fénylik tanulmánya világszenzáció. Világszenzáció, mert Petőfi Sándor után először ő vette a bátorságot és bebizonyította, hogy a Magyarok Istene nem egy költői fantázia szüleménye, hanem nekünk magyaroknak az Istenünk az a Teremtő Atya, amely a Földi életet is megalkotta. Ez a tanulmány az, amelyet mindenféle szenzációhajhász, mi lett volna, ha és melyik bankár volt a nagyobb tolvaj tartalmú agymosásra gyártott globalista terméke helyett minden igaz szittyának el kellene olvasnia. Attól még nem találunk vissza a helyes útra, ha tudjuk, hogy 1920-ban a Rockefellerek vagy a Morgenek loptak-e többet, azzal még nem fogunk sorsközösséget vállalni a magyarsággal, ha azt kutatjuk, hogy hol lehet az aranyborjú és a frigyláda vagy létezett-e egyáltalán, de ha hisszük a Magyarok Istenét, akkor már őszinte hittel mondhatjuk, ha Isten velünk, ki ellenünk?!

Mert a mi küldetésünk azért emberfeletti, mert ránk méretett az a feladat, hogy ezt a romlásba rohanó világot megtanítsuk a Hunor-Magor testvériségre, hogy rádöbbentsünk mindenkit, hogy az eredendő bűn nem az életet teremtő szerelem, hanem a Káin és Ábel viszály, hogy Boldogasszony Anyánkat, a Magyarok Regináját visszahelyezzük méltó helyére, oda, ahol mindig is helye volt, hiszen a magyar nyelv oly csodálatosan fogalmazza ezt meg: Édesanyánk, Teremtő anyánk, anyaszentegyházunk, anyaföldünk, anyanyelvünk... Ugye fölösleges is mondani, a média legnagyobb gyalázata abban mutatkozik meg, hogy a legszentebbet, az édesanyát, az élet hordozóját gyalázta meg. Azzal is, hogy Boldogasszony Anyánkat levetette a trónusáról, s azzal is, hogy földi képviselőit, az édesanyákat meggyalázta. Először csak az asszonynév elvételével, aztán az abortusszal, majd a meddővé tétellel, hogy közben a köldök és fenékmutogató fiatal lányokkal éppen az anyaméh tisztaságát mocskolják be, s innen már c sak egy lépés, hogy a szerelmet ősi mesterséggé silányítsák, hiszen nagyon jól tudták, hogy a család összetartó ereje az édesanya. A nemzetségek összetartó ereje az anyaközpontú közösség, s a nemzetek felemelkedését az édesanyák tisztelete, szeretete és példaképpé állítása segítette elő, miközben a magyarság létét is Mária trónra ültetése segítette. Nem véletlen az sem, hogy Szent Koronánkról Mária képmását kellett eltüntetni, s imáinkból az Atya és Fiú mellől az Édesanyát kellett eltávolítani.

Merjünk hát végre magyarok lenni, akik a Magyarok Istenében bízva Regina Patrónánkat méltó helyére visszatéve visszatalálunk a helyes útra, a testvéri szeretetben gyökerező élhető életre. A hazug média sugallta birkamódi alázatra, hogy ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel pedig az lehet a válaszunk, hogy a kenyér már elfogyott. Nekünk a kő maradt, de a kő maradt! S hogy milyen is a magyari élet, végezetül engedjenek meg egy rövid történetet: Csíksomlyón Boldogasszony Anyánk köszöntésére érkezve hatalmas záporeső zúdult ránk, s a Kis-Somlyó hegyről lefelé araszolva én is nyakig sáros lettem, a csúszós, ragacsos úton, ahol többször is megbotlottam. Így, ilyen sártól koszlottan nem akartam belépni Babba Mária templomába, ezért társaimat kértem, foglaljanak helyet számomra is és elindultam, hogy valahol csak kapok egy kis vizet és szappant, hogy valamennyire rendbe hozzam magam. A zarándokok forgatagában, hiszen egymilliónál többen voltunk, az egyik tornácon időse bb pár üldögélt, beköszöntem hát, s kértem, engednék meg, hogy lemosdjam a kerti csapnál. A háziasszony kisietett, s ellentmondást nem tűrve a fürdőszobába tessékelt. Mire lefürödtem, a ruhám kimosva, hajszárítóval megszárítva, s ízlésesen terített ebédlőasztal várt, gőzölgő aranysárga tyúkhúslevessel, sülttel, süteménnyel, ánizspálinkával és hideg sörrel, kávéval. Búcsúzókor pedig tiltakoztak, hogy ne hálálkodjak, ők mondanak köszönetet az Úrnak, mert ezen a búcsún hozzájuk eddig nem érkezett vendég, s már azon szomorkodtak, hogy akkor minek készítették a sok finomságot. Így most boldogok, mert hozzájuk is küldött a Jóisten vendéget, s ezért ők tartoznak köszönettel.

Hát kedves szittya magyar testvéreim, ilyenek voltak mindig is az igazi magyarok, s nekünk, akikben még a lelkünkben benne ég ez az ősi hit, ide kell visszatalálnunk. Ehhez pedig egyet kell mindannyiónknak megfogadnunk: Merünk végre magyarok lenni!

Ezért fogadjuk meg halhatatlan költőnk esküvését is: "A Magyarok Istenére Esküszünk! Esküszünk! Hogy rabok tovább nem leszünk!
Úgy legyen!

A Lugano-i tanulmány "A Luganó-i tanulmány" globalizációs krimibe illő írás. Szerzője Susan George, amerikai filozófus és politológus, aki 1994 óta francia állampolgár, jelenleg is Párizsban él, és a társadalmi igazságosságért tevékenykedő "Transznacionális Intézet" társigazgatójaként, valamint a "Globalizációs Obszervatórium" alelnökeként harcol a globalizáció ellen. "A Luganó-i tanulmány " című könyve angolul 1999-ben, franciául pedig 2000-ben jelent meg. A könyv alcíme: "Hogyan őrizzük meg a kapitalizmust a XXI. században". A könyv lényege, hogy egy szűk szakértői csoport, a könyvben pontosan meg nem határozott "titkos megbízói kör" kérésére egy évig dolgozik a svájci Luganóban azzal a céllal, hogy végigelemezze a világgazdaság lehetséges jövőit. Vizsgálataiknál abból kell kiindulniuk, hogy a jelenlegi liberális, globalizálódó gazdasági rendszer fenntartása megkérdőjelezhetetlen cél. Éppen ezért fel kell deríteniük mindazokat a veszélyforrásokat, amelyek gátolhatják ennek a célnak az elérését. A könyv olvasója számára végig nyilvánvaló, hogy Susan George meg van győződve arról, hogy a "titkos megbízói kör", amelyről csupán annyit sejtet, hogy a "globalizáció irányítóit és menedzserei"-t foglalja magában világosan látja és tudja, hogy milyen drámai következményekkel jár majd gazdaságpolitikája. Arra azonban mégis képtelen, hogy lemondjon róla, hiszen óriási haszna van belőle. Helyette saját túlélési lehetőségeit keresi. Ezért ad megbízást a szűk szakmai körnek a jövő vizsgálatára, és az ajánlások megfogalmazására. A szakértői csoport megállapításai lesújtók: rámutatnak arra, hogy a globalizáció környezeti, szociális és egyéb katasztrófákba torkollhat, és ezért hosszútávon nem fenntartható. Ha azonban ez így van, akkor felmerül a kérdés: hogyan tudnák a globalizáció nyertesei saját kényelmes jövőjüket mégis biztosítani? Ere a kérdésre is választ várnak a szakértőktől. A válasz pedig szörnyű: cinikus és kegyetlen. És bármennyire is csak a képzelet terméke minden, mégis nagyonis valóságosnak és lehetségesnek tűnik. A szerző, Susan George ezért utószót illeszt a könyvhöz, amelyben megvilágítja, hogy hogyan kerülhető el a "titkos megbízói kör" számára a szakértői csoport által javasolt, hátborzongató megoldás. A különböző szaktekintélyek lelkesen fogadták "a luganói jelentést". Ilyen vélemények hangzottak el róla: "Kiváló és eredeti írás, amely remek iróniával festi le a globalizáció 22-es csapdáját." "Kérlelhetetlenül őszinte és innovatív elemzés. Garantáltan rabul ejti az olvasót, és világossá teszi a számára azt, hogy a "globalizálódó világgazdaság" előnyeiről festett mítoszokat kritikával kell fogadnia." A továbbiakban három részben foglaljuk össze a 213 oldalas könyv legfontosabb megállapításait, és Susan George javaslatait. A sorozatot a tanulságok saját helyzetükre való alkalmazásával zárjuk. Csak az a vég, csak azt tudnám feledni. "A luganói tanulmány" nem más, mint a liberális, globális gazdaság szakszerű, statisztikai adatokra támaszkodó hideg kritikája. Annak a gazdasági ideológiának a leleplezése, amely saját bukását csak mások "kiiktatásával" képes elkerülni. Ehhez van szükség a "grandiózus népességcsökkentő tervre", amelyet a szakértői csoport végül a "titkos megbízók" asztalára letesz. A tervet a "titkos megbízói kör" csupán a kiválasztott államfőkkel, titkosszolgálati vezetőkkel, vállalati- és pénzvilág-irányítókkal beszéli meg. A "szűk szakértői csoport" pedig ígéretet tesz arra, hogy elemzéseit és javaslatait titokban tartja, és ha azokból mégis valami nyilvánosságra kerülne, akkor letagadja. A titokban tartandó ill. letagadandó javaslat pedig éppen az a "grandiózus népességcsökkentő terv", amely sokak számára a véget jelenti. De kezdjük az elején. Nézzük, hogyan is vélekedik a világról, és a liberális gazdaságpolitikák uralmának további biztosításáról a szakertői kör. 1. A leselkedő veszélyek Az ökológiai katasztrófák lehetősége A liberális nézetrendszer és a globalizáció végső győzelmét gátolhatja maga a természet. Ez a gazdasági rendszer ugyanis gyorsuló és növekvő mértékben terheli a természetet: írtja az erdőket, intenzíven aknázza ki az erőforrásokat, szennyezi a levegőt és a vizeket, és rengeteg hulladékot termel. A természet túlzott terhelése miatti problémák már ma is egymás után jelentkeznek: áradások, szárazságok, szélviharok lépnek fel, és az is tagadhatatlan, hogy elindult a globális felmelegedés. Az ökológiai katasztrófák politikai instabilitáshoz, helyi háborúkhoz vezethetnek, hiszen csökken a megművelhető terület, a termés áldozatul esik a természeti katasztrófáknak, és ez az embereket új élőhelyek keresésére kényszerítheti. A helyzet a globalizáció szerencsefiai számára is egyre ellentmondásosabbá válik, hiszen az óriáscégeknek és a gazdagoknak is hosszútávon kell együtt élniük azokkal, a természeti környezet romlásából fakadó következményekkel, amelyeket éppen az ő meggazdagodásukhoz vezető liberális gazdaságpolitikák és a globalizáció okoztak. Mivel a globalizáció a nemzeti érdekek ellen lép fel, a kormányok sem tehetnek semmit a destruktív gazdasági gyakorlatok ellen. Nem lesz tehát senki, aki a folyamatot megállítsa. Veszedelmes növekedés Nyilván furcsának tűnik a jelző: hogyan lehet "veszélyes" a liberális gazdasági felfogás egyik alappillére, az állandó növekedés? Hiszen naponta halljuk, hogy a növekedés az a motor, amelyik a gazdaság és az emberek ügyét egyaránt előreviszi. A helyzet azonban ennél bonyolultabb. A "több" és a "nagyobb" ugyanis nem feltétlenül "jobb". Más a gazdasági növekedés, és megint más az emberek életszínvonala. Nézzünk egy példát! 1995-ben az autólopások miatt az USÁ-ban az emberek 675 millió dollár értékű elektronikus biztonsági rendszer beépítésére kényszerültek. 2000-re ez az érték elérte az 1.3 milliárd dollárt. A liberális nézetek szellemében örömmel nyugtázhatnánk, hogy ez az iparág óriási növekedést produkált. De tényleg jobb lett-e ettől az emberek életszínvonala és életminősége? Semmiképpen sem. Ennek ellenére a növekedés mérésére használt GDP - a bruttó hazai termék - növekedett. De növekedésként számolják el a börtönépítést, a vízszennyezés miatt szükségessé váló víztisztítást és a romló halálozási ráta miatt megnövekedett koporsó és temetkezési igények kielégítését is. A GDP növelés egyik legjobb módja egyébként a háborúviselés. Ha a növekedés valamennyi költségét számbavennénk, akkor világossá válhatna számunkra, hogy a gazdasági növekedés és a természeti környezet romlása között szoros kapcsolat van. Ezért is nevezhetjük ezt, a GDP-vel mért növekedést veszélyesnek. A társadalmi problémák is egyre nagyobbak. A rendszer jobb működéséhez szükséges lenne a jövedelmek egyenletesebb elosztása. A szegényebb rétegek vásárlásai ugyanis növelik a termékek iránti keresletet. A gazdagok már csak luxuscikkeket vásárolnak, vagy ingatlanokba, értékpapírokba fektetik pénzüket. Ezért nem teremtenek elegendő keresletet. Így a cégek eladásai csökkenhetnek, ami visszaeséshez, a növekedés megtorpanásához vezethet. A tények viszont azt mutatják, hogy a globalizáció éppen a jövedelmek polarizálódásához vezet: egyre több jut a felső rétegeknek és egyre kevesebb mindenki másnak. Ez pedig nemcsak a növekedést gátolhatja, de sztrájkokhoz, lázadásokhoz is vezethet. További gond, hogy a tudás és az információ megszerzése drága, ezért sokan nem juthatnak hozzá. A cégek viszont egyre inkább a felkészült embereket keresik. A csak "izommal" rendelkezők iránt csökken a kereslet. Előbb-utóbb rájuk egyáltalán nem lesz a cégeknek szüksége. Részben ez okozza a magas munkanélküliséget több országban már ma is. A várható társadalmi problémák miatt viszont a gazdagok egyre inkább védekezésre kényszerülnek: fegyvert tartanak, őrzött lakóparkokba költöznek, őrző-védő szolgálatokat foglalkoztatnak, a cégek pedig védelmi pénzeket fizetnek. Az országok is polarizálódnak. Ez azt jelenti, hogy a szegény országoknak egyre kisebb a reményük arra, hogy felzárkózzanak, ami tömeges kivándorlásokat indíthat el a gazdag országok felé. A bevándorlók pedig destabilizálhatják a gazdagabb országok belső rendjét. Gengszterkapitalizmus Terjed a világban a fegyverkereskedelem, a kábítószerkereskedők is egyre nagyobb területre terjesztik ki tevékenységüket, és a pénzmosásnak, a gengszterbandák, maffiózók tevékenységének, az embercsempészetnek és a korrupciónak sem tudnak már a kormányok megálljt parancsolni. Ennek egyik oka az, hogy a maffia-bandák beépülnek a kormányokba is. Ez a tendencia nagyon komoly veszélyeket rejt magában, mivel kialakulhat egy párhuzamos gengsztergazdaság, ami szétzilálja a piacgazdaságokat, és anarchiát okoz. Pénzügyi krízisek Az elmúlt néhány évben veszélyes pénzügyi válságok rázták meg Dél-Amerikát, Ázsiát és Oroszországot. Ezeknek a válságoknak a terjedése, sőt felerősödése várható. Ez pedig szintén veszélybe sodorhatja a liberális piacgazdaságokat, hiszen elviselhetetlen veszteségeket okoz emberek tömegeinek. Már az eddigiek alapján is látható, hogy a liberális piacgazdaság és a globalizáció sikeres fennmaradását sokféle veszély is fenyegeti. Természetesen működnek már ma is olyan ellenőrző mechanizmusok, amelyek ezeket a veszélyeket próbálják elhárítani. A veszélyelhárító mechanizmusok Már ma is léteznek a globális rendszert védő intézmények, mint például a Világbank, az IMF, az ENSZ, a WTO és a globális vállalatok. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy ezek nem alkalmasak a liberális világrend fenntartására. Nézzük, miért! A Világbank és az IMF (Nemzetközi Valutaalap) A két intézmény - amelyeket "Bretton Woods"-i szervezeteknek is hívnak, 1944-ben jött létre. Korunkban rendkívül értékes tevékenységet folytatnak azzal, hogy szigorúan ellenőrzik és befolyásolják a fejlődő országokban, a volt Szovjetunió utódállamaiban, továbbá a Kelet-Középeurópai országokban követett gazdaságpolitikát. Sőt 1997-ben sikeresen terjesztették ki hatásukat az eddig pénzügyileg független Dél-kelet-ázsiai országokra, mint pl. Thaiföldre, Koreára és Indonéziára is. Ugyanis az eladósodott országoknak nincs más választásuk, mint elfogadni és bevezetni a Világbank és az IMF által kitervelt "struktúra-átalakító programokat", liberalizálni és privatizálni gazdaságukat, megszüntetni az állami ellenőrzést a nemzeti valuták felett, és tovább fizetni az adósságot. Ezek természetesen jelentős eredmények, és csak köszönet illetheti a két intézményt, azért, amit a liberális gazdaságpolitika és a globalizáció teljes győzelméért tesz. A két intézmény szintén nélkülözhetetlen a pénzügyi válságok idején, hiszen az ő segítségükkel jutnak hozzá a külföldi spekulánsok - természetesen a helyi lakosság kárára - a nagy kockázattal befektetett pénzükhöz. Ezt ráadásul olyan ügyesen oldja meg a két intézmény, hogy a bajba került országok lakosságának eszébe sem juthat, hogy adóforintjaik a külföldi spekulánsok zsebébe vándorolnak. Ez a két intézmény továbbra is igen hasznos lehet. Az IMF esetén bizton lehet számítani arra, hogy nem ereszti ki szorításából az adós országokat, rájuk erőltetve a különböző megszorítási programokat és a pénzügyi ortodoxiát. Ezek az intézmények sem lesznek azonban képesek arra, hogy a továbbra is várható válságokat mindig sikeresen elhárítsák. Emlékezzünk csak arra, hogy a két intézmény sok ezer jól képzett és különlegesen jól fizetett közgazdásza sem volt képes arra, hogy az 1994. évi mexikói pénzügyi válságot előre jelezze. Ugyancsak sikertelenül értékelték és kezelték később az orosz és az ázsiai kríziseket. Mindezek ellenére természetesen nem gondolunk arra, hogy ezt a két intézményt be kellene zárni. Hiszen kiváló szolgálatot teljesítenek azzal, hogy továbbra is hatékonyan erőltetik a szegény országokra a liberalizációt, a privatizációt és a "struktúra-átalakító programokat", vagyis azokat a gazdaságpolitikai lépéseket, amelyeket a fejlett világ vezetői elvárnak, de egyénileg nem kényszeríthetnek ki a kevésbé fejlett országokból, hiszen ezt "szuverén államok belügyeibe való beavatkozásnak" lehetne tekinteni. A látszatra pedig adni kell. Az ENSZ Úgy látjuk, hogy az ENSZ, jelenlegi felállásában nem alkalmas arra, hogy a globalizáció ügyét előrevigye. Az ENSZ különböző intézményei egyébként semmi érdemi hatalommal nem rendelkeznek. Pl. az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet, a FAO semmilyen befolyással nincs a világ élelmiszertermelésére és elosztására, az ENSZ környezeti problémákkal foglalkozó szervezete, az UNEP semmit sem tud tenni a környezet megóvásáért, és a Kereskedelmi és Fejlesztési Szervezet, az UNCTAD nem tudja befolyásolni a világkereskedelem szabályait. Az ENSZ leginkább azért hasznos, mert ez az egyedüli olyan nemzetközi fórum, amely a kisebb, gyengébb országoknak azt az illúziót kínálja, hogy részt vehetnek a világ ügyeinek intézésében. A Kereskedelmi Világszervezet (WTO) A WTO a globalizáció szempontjából legsikeresebb szervezet. Azt is mondhatnánk, hogy ez az 1995-ben életre hívott szervezet az "új világrend" képviselője, hiszen az alapító kormányok óriási hatalommal ruházták fel. A WTO szabályai szerint ugyanis az egyes országok többé nem "akadályozhatják" a szabadkereskedelmet. Ha mégis megpróbálnák, akkor kemény szankcióknak tennék ki magukat. Nem véletlen, hogy a WTO igazgatója öntudatosan így nyilatkozhatott: "mi fogalmazzuk meg az egységes globális gazdaság alkotmányát". A WTO szabályai szerint sem a környezet, sem pedig az egészség védelme érdekében nem korlátozható a cégek tevékenysége. Éppen nagy hatalma miatt azonban a WTO növekvő ellenállásra számíthat. A gazdag országok lakossága is egyre jobban fog tiltakozni a csökkenő környezeti, egészségügyi és élelmiszeripari normák ellen. Pl. a WTO szabályok szerint az Európai Únió kénytelen lesz beengedni piacára a hormonkezelt amerikai marhahúst és a különböző génmanipulált élelmiszereket, ami nyilvánvalóan nem tetszik majd az európai lakosságnak. A szegény országok lakossága pedig azért tiltakozhat, mert a fejlett országok exportja tönkreteszi a hazai vállalatokat, és ezáltal munkanélküliséget okoz. Az eddigiekből láthatjuk, hogy a bemutatott nemzetközi szervetek jól szolgálják a liberalizáció és a globalizáció ügyét. A teljes sikerhez azonban még ennél is többre van szükség. A globális cégek A globális érdekek legkeményebb érvényesítői azonban kétségtelenül a globális cégek. Érthető, hiszen ezzel egyben saját profit-érdekeiket is érvényesítik. Ezek a cégek jól látják, hogy a piaci verseny nem szolgálja profit-érdekeiket. Az ugyanis jobb és olcsóbb munkavégzésre, a vevők kiszolgálására sarkallná őket. Hasznosabb ezért a megegyezés, és ezzel a monopolhelyzetek kialakítása. Ezt szolgálják a közelmúlt vállalat-összeolvadásai és a stratégiai szövetségek kötése. Van azonban egy megoldhatatlannak látszó probléma. Ugyanis az összevonások, a vállalati "karcsúsítások" miatt egyre több dolgozót bocsátanak el a cégek, ezzel egyben piacaikat is beszűkítik. A munkanélkülivé váló, elszegényedő emberek viszont alig vásárolnak. Ez pedig azt jelenti, hogy óriási kihasználatlan kapacitások halmozódnak fel, ami az 1930-as világválság-közeli állapotba sodorhatja a világot. A paradox helyzet tehát az, hogy azzal, hogy a globális cégek kegyetlenül érvényesítik érdekeiket, akár magát a globalizációt is veszélybe sodorhatják. A pénzpiacok szabályozása Ma a pénzpiacok már határok nélküliek. A modern információ-technikának köszönhetően óriási pénzek mozoghatnak a világban a másodperc tört része alatt. Ez egyben arra a veszélyre is rámutat, hogy mára gyakorlatilag a pénzmozgások teljesen szabályozatlanná váltak. Az államkötvények jelentős része külföldiek kezében van, akik- ha valami nem tetszik nekik - pillanatokon belül kivonhatják pénzüket az adott országból. Gondoljunk csak Soros György font elleni spekulációjára, amivel szemben még a brit központi bank is tehetetlen volt. A nemzeti pénzpiacok mára teljesen globálissá váltak, és határozottan elszakadtak a reálgazdaságtól. Például a valutapiacokon naponta megforduló összegek legalább 50-szer nagyobb értéket képviselnek, mint a megfogható termékek kereskedelmével létrejövő értékek. Ez a rendszer óriási hozamokat biztosít a spekulánsoknak, a bankoknak, a bróker-házaknak, a nyugdíjpénztáraknak, miközben maga az egész rendszer rendkívül bizonytalan alapokon nyugszik. A rövidtávú egyéni érdekek hajszolása ezért könnyen vezethet újabb pénzügyi katasztrófákhoz. A szabályozás ellen azonban - éppen az óriási haszon miatt - a kulcsszereplők tiltakoznak. A szabályozás ugyanis azt jelentené, hogy jövedelmük egy részét meg kellene osztaniuk a szegényebbekkel. Ebből követketik, hogy a közeljövőben nem várható a pénzpiacok szabályozása. Szabadság és korlátozás A jelenlegi rendszer haszonélvezőitől nem várható el, hogy bármilyen korlátozásra szavazzanak, hiszen ez sértené saját, elsősorban profit-érdekeiket. Tehát, ellentmondásos módon, a liberális világgazdaság számára a legnagyobb veszélyt éppen "túlzott sikere" jelenti: vagyis a "liberalizált piac" csődbe juttathatja önmagát. Hiszen - amint azt már az eddigiek alapján láthatjuk - túl kevés nyertest és túl sok vesztest teremt, felesleges kapacitásokhoz és a növekvő szegénység miatt kevés fogyasztáshoz vezet, miközben súlyosan károsítja a természeti környezetet. A Keynes-i szabályozó állam megoldás lehetne a problémára. Ezt azonban el kell vetnünk, mivel ez a liberális gazdaságpolitika feladását jelentené. Itt van ezért az ideje annak, hogy saját megoldási javaslatainkat megbízóink elé terjesszük. 2. Mi befolyásolja a jövőt? A jövő alakulását lényegében három tényező fogja a leginkább befolyásolni: a világ népessének növekedése, a fogyasztás mennyisége és minősége és azok a technológiák, amelyekkel a fogyasztási cikkeket előállítják. A fogyasztás a jövedelmektől függ. Ezért annak a "morális kérdésnek" hogy pl. az átlag svájci miért fogyaszthat 17-szer többet, mint az átlag nigériai, nincs semmi értelme. Ez a kérdés egyszerűen nem kérdés. A globális piacgazdaság logikája szerint erre a felvetésre csak így lehet reagálni: na és? Nigéria számára pedig az a megoldás, hogy termeljen többet és csökkentse lakossága számát. A technológiák továbbra sem környezetbarátok. Változás pedig, a profitérdekek miatt, egyelőre nem várható. Így a környezetszennyezés és a hulladékgyártás továbbra is probléma marad. Népesség: jelenleg a világ népessége közel 6 milliárd. Ha semmi nem változik, akkor ez az érték 2008-ban 7 milliárd, 2020-ban pedig 8 milliárd lesz. Ráadásul a lakosság növekedése gyorsabb a szegény országokban, mivel egyrészt itt alacsonyabb az átlag- életkor, másrészt pedig itt a gyermek nagyobb érték: hiszen dolgozni tud és eltarthatja a családot. A gazdag országokban viszont egyre jobban figyelembe veszik az emberek azt, hogy a gyermeknevelés nagyon is költséges. Következtetések: A föld nem képes eltartani 6-8 milliárd embert. Ezért általánossá és elfogadhatóvá kell tenni a következő alapelvet: "minél kevesebb embernek kell osztoznia a gazdagságon, annál több marad a nyerteseknek." Ennek az alapelvnek a következetes végrehajtásától várható csupán, hogy a liberális gazdasági rendszer - amelynek nem a munkahelyteremtés, hanem a profittermelés a célja -fennmaradhasson. A profit mint cél ugyanis egyet jelent azzal, hogy nő a globalizáció hasznából kirekesztettek, a szegények, a munkanélküliek száma. Ezek az emberek megélhetést követelnek, ami óriási terhet rak a társadalomra. A javak megosztása ezekkel az emberekkel idegen a liberális rendtől, annak megszüntetését jelentené. Mivel azonban abból indultunk ki, hogy a liberális rendnek fenn kell maradnia, ezért csak egy megoldást javasolhatunk: a lakosság létszámát kell csökkenteni. Csak ez az egyedüli lehetséges módja annak, hogy a liberális világgazdasági rend fennmaradhasson. A kevesebb ember pedig a természetet is kevésbé fogja károsítani, és kevesebb szociális problémát is okoz. Tehát mindenki boldog lesz, a föld és azon a liberális rend tovább él. Így megvalósulhat a fenntartható fejlődés. De hogyan érhető el a lakosság-csökkenés? A szokásos módszerek: világháborúk, etnikai-nyelvi csoportok kiirtása, és az egyéb durva, direkt módszerek ma már nem alkalmazhatók. Ezek ugyanis túl költségesek és nem elég hatékonyak. Fel kell vetnünk tehát a kérdést: hogyan oldható meg mégis a radikális népességcsökkentés? Fogalmazzunk meg először néhány alapelvet! Az alkalmazandó módszereknek: olcsónak kell lenniük, nem szabad semmilyen speciális berendezést igényelniük továbbá az "áldozatok" kiválasztását nem vállalhatja senki, azt magukra az "áldozatokra" kell bízni, az államoknak nem kell közvetlenül résztvenni a munkában. Jobb ha azt ráhagyja a magánszektorra. Ha a népességcsökkentési tervet jól átgondoljuk, és megfelelő erőforrásokat és akciókat rendelünk hozzá, a stratégia valószínűleg sikeres lesz. A stratégiának két területre kell készülnie: a születésszám csökkentésre, és a halálozási számok növelésére. Végső célként pedig azt kell kitűzni, hogy 2020-ra a világ jelenlegi 6 milliárdos lakossága 4 milliárdra csökkenjen le. Ehhez el kell érni, hogy a népesség a 20 év alatt évente átlagosan legalább 100 millióval csökkenjen. A csökkenés legalább 90 %-ának - de ha lehet még többnek - a kevésbé fejlett világban kell megtörténnie. Ez a születésszám csökkentésével és a halálozás gyorsításával oldható meg. A módszerek pedig - mint már említettük- nem lehetnek durvák, nyilvánvalóak. Hogyan alapozhatjuk meg a népesség csökkentési tervet? A négy pillér, amire támaszkodhatunk a következő: ideológiai-etikai, gazdasági, politikai és pszichológiai. Nézzük röviden ezek lényegét! Az ideológiai-etikai pillér azért fontos, mert az emberek igényelik a magyarázatokat. A magyarázatokat, a megideológizálást és az etikai elfogadhatóság biztosítását jól fizetett írókra, gondolkodókra, média-szakemberekre kell bíznia. Biztosítani kell, hogy zavartalanul publikálhassanak, és szót kaphassanak a TV- és rádióadásokban. Különösen fontos, hogy a fiatalokra minél nagyobb hatást tudjanak gyakorolni. A gazdasági pillér, a struktúra-átalakító programokkal és a gazdasági megszorításokkal a Világbanknak és az IMF-nek köszönhetően ma már "teszi a dolgát". Segít kiépíteni a "helyi elitet", amelyik sokkal elkötelezettebb a globalizáció, mint saját népe, nemzete iránt. A "gazdasági pillér" segítségével nő a szegénység, romlanak az életkörülmények, csökkennek az egészségügyi kiadások, csökken az élettartam, csökken a születések és nő a halálozások száma. Különösen jól tetten érhetők ezek a tendenciák Kelet-Közép-Európában. A politikai pillér: bár a gyengébb, kisebb nemzetek általában nem állnak ellent a "gazdasági pillér" Világbank és IMF általi működtetésének, mégis - a biztonság kedvéért - folytatni kell a nemzetállamok legyengítését. Ebben továbbra is vezető szerepet játszhat az IMF azzal, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy ne csökkenhessen ezen országok adóssága, és így kénytelenek legyenek eleget tenni az IMF követeléseinek. Jól járul hozzá a nemzetállamok lebontásához a WTO is, és ha valaha mégis sikerül keresztülvinni a MAI - a többoldalú beruházási megegyezés - aláírattatását ezekkel az országokkal, akkor a nemzetállam megkaphatja végre az utolsó, halálos döfést. Az új rend fenntartásán pedig sikeresen működnek majd a globális cégek és a NATO. A pszichológiai pillér: a nemzeti kisebbségek ösztönzése önállóságuk erősítésére és az önmegvalósítás bátorítása a különböző deviáns csoportoknál jó hatással van a nemzetállam lebontására. Lehetővé kell tenni ezért számukra, hogy megfelelő sajtójuk legyen, hogy csoportérdekeiket gyakran és határozottan jeleníthessék meg. Erősíteni kell minden szeparatizmus iránti igényt, és növelni kell az egymás iránti bizalmatlanságot. Ez jól szolgálja a nemzeti összetartozás, a szolidaritás leépítését, és így azt, hogy a lakosság- csökkentési terv észrevétlenül végrehajtható legyen. Azokat a nemzeti elkötelezettségű vezetőket pedig, akik értik mi történik, és tenni akarnak ellene, lehetetlenné és hiteltelenné kell tenni. Így el lehet érni, hogy az emberek bizalma elforduljon tőlük. Ha a négy pillér már áll, hozzákezdhetünk a "grandiózus népességcsökkentő terv" konkrét elemeinek bevezetéséhez. 3. A "grandiózus népességcsökkentő terv" elemei A terv elemeit a könyv több mint 80 oldalon részletezi, ezért ezeknek csak rövid összefoglalását adhatjuk. Természetesen továbbra is a szakértői csoport tagjainak véleményét ismerhetjük meg. Nagyon fontos, hogy a terv mögött ne legyen látható a tervező. Olyan durva módszereket nem lehet alkalmazni, mint pl. a Shell Nigériában, ahol az Ogoni népességet a cég bizonyíthatóan 20 éven keresztül mérgezte, és ezzel a kihalás szélére sodorta. Ez a brutalitás nagy butaság volt. Az ilyen tettek ellen maguknak a globális cégeknek is fel kell lépniük. Ugyanis az ilyen viselkedés nyílt ellenállásra ösztönzi az embereket. Melyek is lehetnek azok a láthatatlan fegyverek, amelyeket a "grandiózus népességcsökkentési terv" megvalósítására be lehet vezetni ? Az elhalálozások számát növelő módszerek: kívülről kirobbantott belső háborúk: vagyis konkrét beavatkozás nélkül elintézni azt, hogy az emberek egymást öljék; a helyi kisebbségek, elégedetlen csoportok felfegyverzése, fegyverkereskedelem; esetenként közvetlen beavatkozás jól megmagyarázott indokkal; magánhadseregek, őrző-védő szolgálatok bevetése a kellemetlen embercsoportok ellen; elszegényítés, éhínség, a föld megszerzése a szegény országokban, rontva ezzel a helyi önfenntartás esélyeit; olyan magok használatának ráerőltetése a szegény országok parasztjaira, amelyekből csak olyan növények termeszthetők, amelyek magjai alkalmatlanok a továbbtermesztésre; környezetszennyezés, víz-levegő-szennyezés; a mezőgazdaság további liberalizálása, az - időlegesen olcsó - import élelmiszerekkel a szegény országok mezőgazdaságának legyengítése, a fejlett országok mezőgazdaságától való függőségük növelése; a kisgazdaságok tönkretétele, a kevésbé fejlett országok rákényszerítése arra, hogy a tömegtermelést folytató, génmanipulációs kísérleteket végző óriási külföldi "agrobusiness"-eket beengedjék, sőt saját parasztgazdaságaikkal szemben előnyben részesítsék, élelmiszersegély nyújtása éppen akkor, amikor a helyi gazdálkodók betakarításra készülődnek, egészségügyi intézmények leépíttetése a szegény országokkal, kórházi ágycsökkentés, a orvosok számának csökkentése, egészségügyi privatizáció; differenciált beteggyógyítás; azokra koncentrálni, akik tudnak fizetni; a cigaretta-termelés és értékesítés növelése a szegény országokban, a dohányáruk reklámja betiltásának megakadályozása; az urbanizáció, a földelhagyás, a városba költözés bátorítása: ugyanis ez is kiszolgáltatottabbá, védtelenebbé teszi az embereket; közszolgáltatások privatizálása, hozzájárulva ezzel az árak megugrásához, és a lakosság elszegényedéséhez, a gyógyszerárak erőteljes növelése: így a szegények, közöttük a nyugdíjasok csak nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem jutnak majd a számukra szükséges gyógyszerekhez, az új gyógyszerekkel való tömeges kísérletek lefolytatása a szegény országokban úgy tüntetve fel, mintha ez nekik lenne jó. Mellékhatásként ez is halálesetekhez vagy gyógyíthatatlan betegségek kialakulásához vezethet. az AIDS további terjedése és a tuberkolózis esetek számának újbóli növekedése is jól segíti a népességcsökkentési tervek végrehajtását. (Igaz, ezeket a betegségeket gazdag emberek is megkaphatják, de nekik jó esélyeik vannak a felépülésre), a drogok legalizálása (ha valaki drogtól akar meghalni, miért kellene ebben megakadályozni?); a csecsemőhalandóság jelentősen növelhető a fejlődő világban azzal, ha az anyákat lebeszélik a szoptatásról, és rábeszélik a tápszerek használatára, ami növeli a fertőzések lehetőségét. A halálozások számát növelő módszerek után térjünk át a születések számát csökkentő módszerekre. abortusz és sterilizáció bátorítása; a gyermeknevelés megnehezítése, költségeinek növelése; a gyermekek számának csökkentését a "struktúra-átalakítási programok"-ba is bele kell foglalni; anyagi ösztönzés kínálása azoknak, akik nem vállalnak gyermeket; a gyermekvállalás érzelmi fontosságával szemben az anyagi hátrányainak hangsúlyozása. További olyan, nem közvetlen módszereket is fel lehetne sorolni, amelyek vagy a születések számának csökkenését, vagy a halálozások számának növekedését okozhatják. A lényeg az, hogy ezeket a módszereket tervezetten, rendszeresen és egymásra való hatásukat is kihasználva kell alkalmazni. Jó példa erre az a mezőgazdasági projekt, amelybe India a Világbank javaslatára kezdett bele. A projekt hatására malária-járvány tört ki. Mivel azonban közben, az IMF előírására jelentősen csökkentették az egészségügyre szánt keretet, az országot a járvány felkészületlenül érte, ezért elég sokan meg is haltak. 4. Zárógondolatok Ahogy az már a cikk elején is nyilvánvalóvá vált, "a luganói tanulmány" elkészítésének története kitalált történet : Susan George fejében született meg. A benne szereplő adatok, hivatkozások, és példák azonban mind tényeken alapulnak. Susan George, kiindulva abból, hogy mi is történik ma a világban, arra következtetett, hogy egy "titkos megbízói kör" illetve egy "grandiózus népességcsökkentő terv" léte nem is lehetetlen. Az pedig ezek után mindegy, hogy kik is a "kör" tagjai, és hol és mikor született meg a terv. Susan George úgy gondolja, hogy a "luganói tanulmány", vagyis könyve háromféle lehetséges hatást válthat ki az olvasókból: elutasítják a könyvet, mint olyat ami olyan szörnyűségeket ír le, amelyek teljeséggel lehetetlenek; elgondolkodnak a felsorakoztatott tényekről, elfogadják az elemzéseket, de kételkednek abban, hogy azokból csak egy lehetséges megoldás, a "grandiózus népesség-csökkentő terv" kidolgozása és megvalósítása következhet; ráébrednek arra, hogy az egy bemutatott, lehetséges megoldás valóban következik az előzetes feltételezésekből és az elemzésekből. Vagyis a vélt veszély nagyonis valóságos. Ez utóbbi csoportba tartozó emberek jönnek rá először arra, hogy a neoliberális rend mennyire hazug: hiszen - ígéretei ellenére - egyre többen lesznek a kárvallottai, mint a nyertesei. Arra is ráébrednek, hogy családjuk, saját maguk, kisvállalkozásuk, környezetük, kisebb közösségük mind-mind komoly veszélyben van. Hiszen, ha a transznacionális cégek egyedül a tulajdonosok érdekeit szolgálják, ha a kormányok egyre tehetetlenebbek a globális erőkkel szemben, ha a globális pénz uralma mindenre rátelepszik, akkor valóban nem marad más hátra, mint a feleslegessé váló emberek "kiküszöbölése" a rendszerből, a tőlük való megszabadulás. Erre pedig valóban megoldás lehet egy "grandiózus népességcsökkentő terv". Hacsak, azok az emberek, akiknek végre kinyílik a szemük, és megértik, hogy mi történik körülöttük, ezt meg nem akadályozzák. A könyvre a harmadik módon reagáló emberek bizonyosan azok között lesznek majd, akik tenni akarnak valamit a "kitervelt vég ellen". De milyen lehetőségek állnak nyitva előttük? Ezek összefoglalásával zárja a könyvet Susan George. A vég másféle is lehet A másféle megoldás ismertetése előtt azonban először fel kell tenni két egyszerű kérdést: Kik felelősek a jelenlegi ill. a jövőben is várható válságokért? Hogyan akadályozható meg további károkozásuk? A globalizáció magától nem fog leállni. A transznacionális cégek hatalmának további növekedésével, a korlátok nélküli globális pénzmozgással rákos állapotba kerül a világgazdaság: folytatja az emberi és természeti értékek pusztítását annak ellenére, hogy tudja, hogy ez a pusztítás előbb-utóbb önmagára is káros hatással lesz majd. A kockázat tehát egyre nagyobb. Ezért haszontalan arra kérni a transznacionális cégeket, hogy legyenek egy kicsit jobbak, felelősségteljesebbek. A lényegük ellen kell fellépnünk. Vagyis le kell számolnunk a transznacionális zsarnoksággal, mielőtt az számolna le velünk. Ki kell szabadulnunk alávetettségünkből, igazi polgárrá kell válnunk, aki nem hagyja másra sorsa irányítását. Ehhez szövetségeseket kell keresnünk. Nem véletlen, hogy a szakértők azt tanácsolták a "titkos megbízóknak", hogy bátorítani kell a széthúzást, a megosztottságot, a szeparatizmust. Először is ezt kell leállítani. Egy francia mezőgazdasági szakember hallgatva egy jobboldali és egy baloldali érzelmű parasztszövetség vitáját, így kiáltott fel: mit számít, hogy bal- vagy jobb-oldali parasztok vagytok-e? Hiszen hamarosan egyáltalán nem lesztek! A legfontosabb feladat tehát újraszőni a társadalom szövetét, amit a neoliberalizmus igyekezett szétszaggatni. Erősíteni kell a helyi kedvezményezéseket. Lokalizálni kell. Fel kell lépni a környezetet károsító külföldi cégek, a veszélyes hulladék-feldolgozók ellen, tiltakozni kell a globális cégek érdekeit szolgáló autópályák építése ellen, máskor pedig az ellen, hogy egy céget privatizáljanak vagy bezárják, és ezáltal emberek tömegei veszítsék el munkájukat, életlehetőségeiket. Növelni kell a helyi fogyasztásra termelő kisvállalkozások számát, a külföldi helyett hazai terméket kell vásárolni. Helyi kisbankokat kell csinálni, amelyek a helyi megtakarításokat helyi fejlesztések támogatására használják. Harcolni kell az őstermelők jogaiért, nem szabad hagyni, hogy olyan szabályokat kényszerítsenek rájuk, amelyek ellehetetlenítik őket. A lokalizáció mellett szükség van továbbá arra is, hogy az állam ne gyengüljön tovább, hanem inkább nyerje vissza erejét, lássa el hagyományos gazdaságfejlesztési és szociális feladatait és védje meg a nemzeti érdekeket a transznacionális zsarnoksággal szemben. Azt is el kell érni, hogy a pénzt ne onnan vegye el, ahol a legkevésbé van: az állampolgároktól és a helyi kis- és közepes vállalkozásoktól, hanem onnan, ahol bővében vannak neki: vagyis a globális cégektől és a pénzpiac szereplőitől, elsősorban azok tisztességes megadóztatásával. Az ökológiai adó bevezetésével meg kellene állítani a természeti környezet további károsodását. Vagyis azt kellene jobban adóztatni, amiből kevesebbet, és azt kevésbé, amiből többet akarunk. Így csökkenteni kellene a foglalkoztatáshoz kapcsolódó adókat, és jelentős adókat kellene kivetni a környezetet károsító tevékenységekre közöttük a hulladéktermelésre is. Ezekkel és az ehhez hasonló lépésekkel kerülhető csak el a luganói tanulmány "végső megoldása". 5. Utószó. A könyv megismerése után mi is választhatunk: reálisnak tartjuk-e Susan George elemzését vagy nem. Beteges fantáziálásnak gondoljuk-e a "titkos megbízói kör" által kiadott feladatot, hogy érdemesnek tartjuk arra, hogy elgondolkodjunk róla. Akárhogyan is vélekedünk a könyvről, a bemutatott tényeket nem tagadhatjuk, hiszen azokat saját bőrünkön is megtapasztaltuk. Még emlékszünk a Bokros-csomagra, tudunk a kórházi ágyak számának csökkentéséről, az egészségügynek juttatott csökkenő támogatásról, a lakosság fejlődő országoknál is rosszabb egészségi mutatóiról, az alacsony várható élettartamról, és a magas halálozási számokról. Naponta éljük meg az alacsony életszínvonal valamennyi hátrányát, a közüzemek monopolhelyzetéből fakadó áremelések derékszíj-összehúzó hatásait, látjuk az elesetteket, a hajléktalanokat, megtapasztaljuk a társadalmi kohézió hiányát, azt, hogy hogyan próbálják a globalizáció hívei szétzülleszteni, kiiktatni nemzeti érzéseinket, nemzeti kultúránkat. Végül intőjelként arra is gondolnunk kell, hogy az IMF és a Világbank hazánk esetén is már korábban megfogalmazta a "tervet", ami szerint túl sokan vagyunk, 2-3 millióval kevesebb magyar is elég lenne. Susan George könyve tehát nagyon is az elevenünkbe vág. A lokalizációval kapcsolatos befejező gondolatait ezért akkor is nagyon komolyan kell vennünk, ha érvelését esetleg nem tudjuk teljesen elfogadni. Dr.Csath Magdolna, egyetemi tanár http://www.zpok.hu/globalizacio/lugano.htm

(IMK 2008.05. 26)

Amerikában megfogalmazott óhaj!
Zsidók, miért nem hagytok bennünket békében?


Nincs rátok szükségünk ahhoz, hogy boldogok és gazdagok legyünk. Bárhol éltünk a Földön, mindenütt nagyon jól kijöttünk nélkületek. Nézzük csak meg a világ utolsó fehér foltját, a kis Izlandot, és rendet láttok, ahol szinte nincs bűnözés, mert a fontos pozíciókat nem zsidók foglalják el. A Föld összes többi fehér nemzete folyamatosan csúszik lefelé, mert az ott élő zsidók olyan posztokat foglalnak el, melyekre semmi módon nem támaszthatnának igényt, sem fajuk, vallásuk, vagy kultúrájuk, sem tehetségük vagy jellemük miatt.Nincs szükségünk sztárjaitokra. A tévé határozottan jobb lenne olyan szereplők nélkül, mint Seinfeld, Koppel, Wallace, Rivera, Larry King, Barbara Walters és végül de nem utolsósorban Jerry Springer.
Még emlékszünk olyan időkre, amikor zsidók jó filmeket és jó tévét csináltak, mert akkor a zsidó mozi és tévé stúdiótulajdonosoknak ügyelniük kellett arra, hogy ne sértsék meg az árja közönség érzéseit. Ma, hogy hatalmatok és befolyásotok szinte határtalan, azt hiszitek, nem kell minket többé figyelembe venni, így valódi ízlésetek és valódi szándékaitok mind nyíltabban vehetők észre.
(A Jerry Springerre való utalás váltja ki belőlem azt a megjegyzést, hogy az Egyesült Államokban senki nem testesíti meg jobban a zsidó mentalitást, mint ez a "népszórakoztató": mindent jobban tudó, agresszív, mindig tetszésre és elismerésre vágyik, amellett messzemenően bizonytalan, és nem utolsósorban mániákusan vonzza minden mocsok, melyben egy tisztességes ember sem mászna be önként.)Nincs szükségünk tudósaitokra, noha sok kitűnő tudósotok van. Tény ugyanis, hogy a nyugati civilizáció legnagyobb tudósai, azok, akik tényleg lényeges fölfedezéseket csináltak és találtak föl, mind árják voltak: Leonardo da Vinci, Galileo, Newton, Kopernikus, Leibnitz, Kepler, Lilienthal, Oberth, hogy csak néhányat említsünk, mind északi emberek voltak. Itt jön föl a kérdés, hogy hány potenciálisan nagy felfedező és föltaláló fajunkból soha nem tudta képességeit kifejleszteni, mert túl sok zsidó, túl sok egyetemen foglalta el azokat a helyeket, melyekre nekik lett volna szükségük és joguk!Nincs szükségünk hadi embereitekre.

Nincsenek nagy katonai hagyományaitok, nincsenek tábornokaitok, mint Nagy Frigyes, Napóleon, Wellington, Nelson, Robert E. Lee, Nimitz, stb... Követeléseitek, hogy nők férfiakkal együtt harcoljanak a csatatéren, és hogy a homokosságot "más nemi irányzat"-ként tűrni kellene a hadseregben, a hadseregeket tönkreteszik.Nincs szükségünk pszichiátereitekre, pszichológusaitokra, iskolai tanácsadóitokra és vigasztalóitokra, magányos szívek számára. Népeink sokkal boldogabbak és egészségesebb lelkűek voltak tanácsaitok nélkül. Ha erkölcstelen, etikátlan, nihilista tévétekkel és rádiótokkal, "nevelési programotokkal" és sajtópropagandátokkal nem romboltátok volna le a tömegek egészséges értékeit, és ezzel nem ástátok volna alá a családot, mint a társadalom alapelemét, akkor ma senkinek sem lenne szüksége arra, hogy Ann Landersnek, Abigail van Burennek vagy Laura Schlesingernek kiöntse a szívét.Nincs szükségünk Spielbergjeitekre, Katzenbergjeitekre, Eisnerjeitekre, és más hasonlókra. Egyetlen rendezőtök sem jobb, mint David W. Griffith, Walt Disney vagy Leni Riefenstahl művészetileg, vagy tehetség terén.

 

Nincs szükségünk orvosaitokra és fogorvosaitokra sem, noha sokuk nemcsak elismert szakember, de emberbarát is, és mestere a modern orvosi technikai eszközök használatának. De egy árja, ha róluk beszél, föltétlenül Röntgenre, Behringre vagy Flemingre gondol és sok más árja tudósra, akik tanulhattak egyetemeinken, mert a numerus clausus megakadályozta a zsidók túltengését. (Hány tehetséges diákunk nem jut el ma az egyetemre, mert zsidók foglalják el helyét?)

Nincs szükségünk a divatokra, melyeket kerülő utakon ránk erőszakoltok. Büszkék vagytok rá, hogy ma ravasz agymosásotok eredményeként emberek milliárdjai, "haladó" ruhadarabokat, mint farmernadrágot hord, melyeket régen akkor vettek föl, amikor az ólat takarították vagy más piszkos munkát végeztek? Propagandátok eredményeképpen olyan emberek, akik különben az egyenruhát, mint a fensőbbséggel szembeni alázat jelképének ellenségei, nem szeretik, loncsos egyenruhába öltöznek, amely nem szabadságot és egyéni jogokat, hanem anarchiát és "politikai korrektséget" testesít meg.

Nincs szükségünk filozófiátokra, és arra a hitre, hogy éppenséggel ti teszitek a világot jobbá, vagy ti alkotjátok meg a tökéletes világot.

Nincs szükségünk politikusaitokra és politikai rendszeretekre, melyet arra találtatok ki, hogy érdekeiteket támogassa, és mely nekünk teljesen idegen, mert hazugságon és csaláson, korrupción, terroron és álszenteskedésen alapul. őseink, évszázadokon át kitűnően elboldogultak nélkületek. Önmagukat kormányozták, és kormányzásuk megfelelt igényeiknek, kívánságaiknak és vágyaiknak. Nem kellenek háborús uszítóitok, mint pl. Walter Lippman, Samuel Untermeyer, Rabbi Stephen S. Wise, Ilja Ehrenburg és a többiek. Tudjuk, hogy arra kellettek nektek, hogy az amerikaiak, oroszok és más népek között háborús hisztériát keltsetek, ha ez céljaitokat szolgálta. Népeink biztosan jobban éltek volna, ha egyszerűen a valóságot ismerték volna. Csak a valóság tesz hosszú ideig tartó békét lehetővé, de a valóság terjesztése n em áll érdeketekben - vagy állt ez valaha is?

Nincs szükségünk "szakértőitekre", a tévében, rádióban és a sajtóban, akik a világ történetét zsidó szemmel mutatják be nekünk, és arra okítanak bennünket, hogy hogyan tehetjük életünket boldogabbá. Mielőtt tömegesen közénk furakodtatok volna, népeink Istent félőbbek (Istent szeretőek), boldogabbak és sokkal elégedettebbek voltak, mint ma.

Nincs szükségünk fajkeveredést hirdető apostolaitokra, multi-kulti rajongóitokra, liberálisaitokra, integráció-propagálóitokra, szocialista ál-humanistáitokra, és a különbözőségért rajongó vándorpapjaitokra sem. Szervezeteitek, mint az ADL, a Simon Wiesenthal központ, az AJC és hasonlók, jól tennék, ha először saját soraikban hoznák létre a "különféleséget", 'integrációt" és hasonlókat, mielőtt ezeket a nem zsidók nyakába akarják varrni, akiknek nem tetszik, hogy szerintetek mindenki másnak el kell szakadnia gyökereitől, csak nektek nem.

Nincs szükségünk gazdasági hatalmasságaitokra. Embereik százmillióinak menne jobban, ha nem lennének a zsidó pénzmágnások, mint a Baruchok, Schiffek, Greenspanok, Rubinok, Milkenek és mások, akik fő célja nyilvánvalóan az, hogy a mások által létre hozott vagyonokat megcsapolják. Elképzelhetjük, ma mennyivel boldogabbak lennének Ázsia tömegei, ha George Soros, nyilvánvalóan fajtársai tevékeny segítségével, nem érezte volna a mohóságot még több kincs után, és nem rombolta volna le az Ázsiai és orosz pénznemeket.

Nincs szükségünk emberbarátaitokra. Aki egy milliárdot lopott, annak könnyű százmilliót elajándékozni és magát az emberiség jótevőjeként dicsőíteni. Az emberiség tényleges jótevői, mint például a katolikus nővérek a kórházakban, a Vöröskeresztnél, a harcmezőkön, a gyerekek SOS falvainak dolgozói vagy az Üdvhadseregnél tevékenykedők, kevés kivételtől eltekintve, nem zsidók.

Nincs szükségünk hitelcsalóitokra,gengsztereitekre, pornókirályaitokra, játékbarlang tulajdonosaitokra, selyemfiúitokra és kábítószer kereskedőitekre. Néhány országban az ilyen üzelmek még tiltottak, és tudjuk, hogy ott a bűnözés alacsonyabb. Igaz, hogy a szervezett bűnözés nélkül kevesebb munka adódik a zsidó bírók, ügyvédek és jogászprofesszorok számára, de erről nagyon szívesen lemondunk. Nincs szükségünk korunk zsidó teremszentjeire, sem Albert Einsteinra, sem Siegmund Freudra, sem Karl Marxra. A kár, melyet - többnyire az egész zsidóság szívélyes támogatásával- okoztak, mérhetetlen. Nekünk megvannak saját gondolkodóink, mint Luther, Kant, Schopenhauer, Nietzsche és Heidegger, hogy csak párat említsünk a sok közül.

Nincs szükségünk műkereskedőitekre, művészeti szakértőitekre és műkritikusaitokra, akik olyan vadul próbálják néptömegeink ízlését meghamisítani, ösztönös képességét, a szép és csúnya közt különbséget tenni, megszüntetni. Ha fajtársaitok nem lennének a művészeti üzletben, gój művészek újra lehetőséget kapnának arra, hogy mesterműveket alkossanak, melyek évszázadokig és évezredekig fönnmaradnak.

Nincs szükségünk minisztereitekre, hogy kormányozzanak bennünket, követeitekre, hogy képviseljenek bennünket, névtelen tisztviselőitekre, hogy előírásokat hozzanak arról, hogy hogy viselkedjünk egy olyan országban, melyet főleg angolszászok és németek kultiváltak. Politikusaitok, mint a Kissingerek, Albrightok, Achtenbergek, Rubinok, Holbrookok, Kornblumok és Lawrencek nem méltók arra sem, hogy tehetséges politikusainknak, mint George Washingtonnak, Thomas Jeffersonnak, John Adamsnak és Benjamin Franklinnak, akár a cipőjét megpucolják.

Nincs szükségünk nagykereskedőitekre. Jóval megjelenésetek előtt már volt lengyel és ukrán gabona Nyugat-Európában, anélkül, hogy nagykereskedőitek azon nyerészkedtek volna, skót viszkit is szállítottak a világ minden zugába, amikor még senki sem hallott a Bronfmanokról. Nürnberg, Augsburg, Lipcse, Firenze, Velence és Milánó virágzó kereskedelmi központok voltak, jóval azelőtt, hogy Gimbel, Sachs, May és Bloomingdale megjelentek volna a színen.

Nincs szükségünk zenétekre, sem Schönbergre, sem Mahlerre, sem Bernsteinra vagy más hegedűsökre a háztetőn. Még sokkal kevésbé van szükségünk a "zenének" hívott mocsokra, melyet fiatalságunknak kínáltok föl nap, mint nap, förtelmes, lélekgyilkos zajt, melyet rapnak vagy heavy metelnak neveztek. Ha Wagner, Tannhäuser, Beethoven Kilencedik szimfóniáját, Strauss "Zarathustra beszélt", vagy Mozart muzsikáját halljátok, megértitek, miről beszélek. Egy zsidó sem lenne képes, akárcsak ennek a közelébe kerülni. Mendelsohn, egyik legnagyobbatok sem. Önmagáért beszél, hogy a zsidó zeneszerző és karmester, Leonard Bernstein, halála előtti utolsó fellépésekor nem saját zenéteket játszatta, mondjuk Gustav Mahlert, hanem Beethoven Hetedik szimfóniáját.

Nincs szükségünk festőitekre, szobrászaitokra és építészeitekre. Nézzétek meg a vackokat, amit vezéralakjaitok alkotnak, és propagálnak, ha a látványt el tudjátok viselni. Különös figyelemmel nézzétek meg beteges holokauszt- "művészeteteket". Aztán hasonlítsátok össze ezt a régi görögök és rómaiak, Michelangelo, Rembrandt, Dürer, Tizian, Breker, Wren, Schinkel és más nagy árja művész alkotásaival, A különbség önmagáért beszél.

Nincs szükségünk feltalálóitokra és találmányaitokra. MINDEN nagy találmány, mely mindennapi életünket megkönnyítette - autó, repülő, tévé, holdrakéta, számítógép, elektronmikroszkóp, hogy csak néhány példát említsünk - árjáktól származik. A legszörnyűbb zsidó találmány az atombomba, amin valószínűleg el fogtok csúszni.

Nincs szükségünk Hollywoodotokra és mindarra, ami ezzel kapcsolatban van. Mérhetetlen mennyiségű kárt okoztatok hollywoodi stílusban forgatott filmjeitekkel és tévéadásaitokkal, az árja lelkekben. Nagyon jól tudjátok, hogy milyen károsak ezek a termékek fiatal nemzedékünk számára, különben miért csinálnátok tabut abból, hogy ma milyen sok fiatal lövi le tanárját vagy pajtását. Ennek nem a fegyverviselés az oka. Nincs szükségünk rabbijaitokra, akik nekünk testvériséget, toleranciát és megértést prédikálnak mások mássága iránt, míg maguk - és ti- a világ legmerevebb és intoleránsabb lényei vagytok. Hány goj áll az ADL, az amerikai zsidókongresszus, a Wiesenthal Center vagy más zsidó szervezetek élén? Egyetlen egy sincs? Miért nincs egy sem? Hol van ilyenkor testvériségetek, toleranciát ok és megértésetek a másság iránt?

Nincs szükségünk professzoraitokra és tanáraitokra, akik fiatalságunkat olyan intenzíven agy mossák, hogy semmit sem tudnak már saját múltunkról, ehelyett kedvelik az erkölcstelenséget, az arroganciát, a becstelenséget és a durvaságot. Egyesített erőitekkel úgy összezavarjátok fiataljainkat, hogy, noha az állítás hamis volta nyilvánvaló, szinte tényleg elhiszik, hogy nincsenek különbségek a fajok, népek, törzsek és egyének között - eltekintve természetesen a zsidóktól, akik azt akarják velünk elhitetni, hogy ők Isten kiválasztott népe, és nem tűrik az ellentmondást ezzel az állítással szemben.

Nincs szükségünk magzatelhajtó orvosaitokra sem. Hány ártatlan fehér gyereket ölt meg holokausztotok, anyja testében? Egyetlen zsidó "orvos", Dr. Morgenthaler, mellékesen "holokauszt túlélő", 1998 októberében bevallotta, hogy addig 65 ezer magzatelhajtást vitt véghez, és "páciensei" nagy része kétségkívül árja fehér nő volt. Mi hajtja orvosaitokat csoportosan ehhez a szégyenletes iparághoz? Csak a könnyű anyagi nyereség kilátása, vagy élvezik minden egyes főtusz meggyilkolását, mert ez megakadályozza, hogy abból a zsidók számára gyűlöletes felnőtt árja lesz?

Nincs szükségünk hivatásszerű holokauszt túlélőitekre, mint Elie Wiesel és Simon Wiesenthal, akik Prof.Arthur Butz szavaival élve, a század csalását hozták létre. A tények és képzelet aljas keverése olyan mese létrejöttéhez vezetett, mely ideiglenes jellegű, de melyet a következő századokban, a világot áthidaló sikeres propagandacsalás leglátványosabb példájaként lehet bemutatni.

Nincs szükségünk bíróitokra, akik népünknek - és ezekből áll ma az USA polgárainak többsége - meg akarják tiltani, hogy a napot imádsággal kezdjék. Nem kell, hogy előírják nekünk, hogy vakokat alkalmazzunk a számítógépek kezelésére, hogy lakásunkat homokosoknak adjuk bérbe, akik gyakorlatát mélyen megvetjük, vagy hogy a magzatelhajtást legálissá tegyük.

Nincs szükségünk arra sem, hogy intelligens és nehéz felfogású gyerekeket, ugyanabban az osztályban oktassák, azzal az eredménnyel, hogy a tanár elsősorban a tehetségtelenekkel foglalkozik.

Nincs szükségünk törvényeitekre. Sok közülük élesen ellenkezik a természeti törvényekkel. Az, hogy gátlástalanul a múltra is érvényes törvényeket hoztok, és a bevált elévülési elv felrúgása számunkra visszataszító, akkor is, ha ti ezeket a trükköket állítólagos igazságossági törekvéseitekbe burkoljátok. Mielőtt sikerült volna nektek befolyásolni a jogot a nyugati félteke országaiban, nálunk soha nem üldöztek embereket olyan tettekért, melyeket ötven évvel ezelőtt, háborús időkben követtek el. OSI- tok, ami zsidó követelésre alapított szervezet, állítólagos "náci bűnök" üldözésére, az egyik legvisszataszítóbb példája olyan jogtalan, ferde és eszement törvények alkalmazásának, melyeket kizárólag egy bizonyos népcsoport bosszúszomjának az oltására találtak ki.

Nincs szükségünk számtalan szabályotokra és előírásotokra, melyeket ránk kényszerítettetek és melyeket szinte törvény szintjére emeltetek: a kisebbségtámogató akciók, azaz származási kvóták felvételnél, Polgárjogok, Az egyház és állam különválasztása, Harmadik világbeli emberek bevándorlása, HIV- pozitív homokosok előnyben részesítése, fegyver ellenőrzés, buszozás (fehér gyerekek szállítása kevertfajú iskolákba),- a példák végtelen számúak. Mindezek a rendelkezések egyetlen eredménye a polgár szabadságának további beszűkítése. A "demokrácia" mai formája a ti játékszeretek. Az adóemelések ellen pedig csak nagyon kevés zsidó képviselő szavazott.

Nincs szükségünk jogászaitokra, mindegy, hogy magánszemélyeknek, vállalatoknak vagy a kormánynak dolgoznak. Ritka hivatáscsoport okozott annyi kárt a nemzetnek, mint a zsidó (vagy talmudi világnézettel fertőzött nem zsidó) jogászok az Egyesült Államoknak. Harvard, ma a zsidók fő képzési helye, valaha sokkal jobb egyetem volt, mielőtt zsidó diákok és oktatók szállták volna meg. Jobb lett volna a régi bevált numerus clausust bevezetni ezek számára.

Nincs szükségünk íróitokra. Szinte az egész angol nyelvű irodalom, megjelenésetek előtt a mi embereink műveiből áll. Mivel a hirdetési szakemberek, a kiadók, az irodalomkritikusok és az újságok tulajdonosai, akik az utóbbiak kritikáit kinyomtatják, ma nagy részben fajotok tagjai, logikus, hogy a mai jól eladott könyvek nagy részét ti írjátok - de vajon ennek akárcsak ellentétben - nem léteznétek nélkülünk. Magatokra hagyva meghalnátok. Cionista művetek Közel-Keleten, a zsidó állam, Izrael, külső segítség nélkül, vagyis az Amerikától és Németországtól szedett sarc nélkül, egy évig sem lenne életképes, és ilyen nép akarja a világot gyógyítgatni? Viccelődtök? Ettől függetlenül bárki, aki arcátlan elképzelése szerint a világot akarja "rendbehozni" és földi tökéletességet akar létrehozni, csupán kis szentségtörő.

Nincs szükségünk a ti New York Timesotokra, Washington Postotokra, US News & World Reportotokra és a számtalan más, zsidó tulajdonú vagy zsidók által irányított újságra, melyek tömegeinknek a világ torzképét mutatják. Tényleg azt hiszitek, hogy tudásunk nő és lelkileg egészségesebbeké válunk, mert nekünk, többségükben zsidó szerkesztők, a világ történéseit saját szempontjukból kiindulva tálalják? Lenne ma a mi H.L. Menckenünknek és Oswald Spenglerünknek esélye, hogy gondolataikat egy nagy újság kinyomtassa? Mi jó okkal kételkedünk ebben!

Nincs szükségünk arra, hogy ti, mások intoleranciájának önkinevezett örök áldozatai népünkbe bűntudatot csöpögtettek. Ami veletek a múltban történt, az többnyire aljas ármánykodásotokra történt vészreakció volt. Váljatok el tőlünk - mi nem gátolunk benneteket ebben - és aztán nem kell többet szenvednetek. Magatokra utalva, meglesz a lehetőségetek álmaitok földi paradicsomának megalkotására.

Nincs szükségünk örök felhívásaitokra változásra, haladásra, reformra, növekedésre vagy forradalomra. Népeink elégedettebbek mindennapi életükkel, mint azt sokszor gondolnák, és állandó törekvéseitek, a meglevő boldogságot a jövőbeni boldogságra való hivatkozással tönkretenni, nem eredményeznek mást, mint szerencsétlenséget és lelki békétlenséget. Készségesen elismerjük, hogy nagyszerű politikusok vagytok. Sokkal jobbak, mint mi valaha is voltunk vagy leszünk. Mindenkinél céltudatosabbak vagytok; politikai ügyességeteket évezredek során tökéletesítettétek, és nagy előnyötök, hogy nincs rossz lelkiismeretetek, mert mások szenvednek miattatok. Csodálatra méltó módon uszítjátok az egyik oldalt a másik ellen. Ezért életelemetek a "demokrácia". Megvesztegetitek a politikusokat és bírókat, hazudtok a választóknak, jócskán kihasználjátok mások emberi gyöngeségeit, és feszültséget teremtetek ott, ahol azelőtt nem volt feszültség.

A fiút az apa ellen uszítjátok, a lányt az anyja ellen, fivért a fivér ellen; törzseket, népeket, nemzetetek uszítotok egymásra. Aki benneteket és tetteiteket hosszabb ideig figyeli, elcsodálkozik azon, hogy milyen könnyedséggel hoztok létre hamis értékeket a semmiből, és valódi értékeket addig szidtok, míg azok elvesztik értéküket.

Nincs nálatok jobb szemfényvesztő. Tehetségetek figyelemre méltó, ahogy a nem zsidó tömegek figyelmét elvonjátok, kis trükkjeitekkel az élet fontos kérdéseiről. De ahogy tőzsdei alkuszaitok is csak a gazdagság képét festik elénk, vitathatatlan politikai ügyeskedésetek csak a szabadság látszatát hozza létre. Intelligenciátok és politikai ügyességetek az sugallja nektek, hogy jobb világot alkottok az emberiségnek, míg a valóságban tevékenységetek mindent elront, amit csak megérintetek. Sajnálunk benneteket.

Végül: Nem veszitek észre, hogy megfojtotok bennünket? Ha körülöttünk vagytok, nem kapunk levegőt, alkotóképességünk jelentősen csökken. Nem akarjuk a világot zsidó szemüvegen keresztül látni, de ma gyakorlatilag erre kényszerítenek bennünket. Abe Rosenthal, Charles Krauthammer és William Safire képvieslik fajotok ezreit, akik előgondolkoznak számunkra, és megakadályozzák, hogy a legszükségesebbet is tegyük saját érdekünkben. Embereitek a ködösítés, a hazugság, a csalás és a becstelenség mesterei, mivel válogatott információkat szállítanak nekünk.

Fáradozásotok, az árja lelket manipulációkkal megváltoztatni, csak békétlenséghez és harcokhoz vezet. Noha, olyan jól ismertek bennünket, megérteni nem tudtok mégsem, és mi soha nem fogunk benneteket igazán kiismerni, és ez veszélyes. Tudjuk, hogy magatokat a legjobb és legügyesebb embereknek tartjátok a Földön, és azt képzelitek, hogy életünket hihetetlenül gazdagabbá teszitek. Ha logikusan gondolkodunk, az egyiket szembe kell állítanunk a másikkal: Vitathatatlan tehetségeteket az egyik területen, a megsemmisítő befolyással, melyet életünk minden területére gyakoroltok.

A legsúlyosabb talán az, hogy sok szándékotok és célotok közvetlenül ellentmond elképzelésünknek, egy teljes és gazdag életről. Tudjuk, hogy bebeszélték nektek, hogy mi gyűlölünk benneteket, és legtöbben hisztek ebben. Ezért vitték keresztül fanatikus aktivistáitok, hogy alkotmányainkat úgynevezett törvényekkel a "gyűlölet ellen", fölvizezzék, és csak azért hozták őket, hogy nektek előjogokat biztosítsanak.

őszintén szólva: Nem gyűlölünk benneteket.
Gyűlöljük hazugságaitokat és alapvető becstelenségeteket. Sok szégyenletes tevékenységeteket gyűlöljük.Gyűlöljük, ahogy egységesen, népi és vallási közösségként erkölcstelenségeteket akarjátok ránk kényszeríteni, gyűlöljük az etikai értékek nálatok tapasztalható teljes hiányát, furcsa, avítt világnézeteteket.Gyűlöljük, mikor munkánk gyümölcsén hizlaljátok magatokat, és azzal dicsekedtek, hogy mindez a ti munkátok eredménye. És egész különösen utáljuk, amit gyerekeinkkel tesztek. Ez mindennél jobban rombolja lelküket és ezzel jövőjüket.Ezért hadd mondjuk el nektek: Tűnjetek el az életünkből.

Hagyjatok minket egész egyszerűen békén! Hiszen olyan intelligensek vagytok, magatokat toronymagasan fölöttünk állóknak hiszitek, és meg vagytok győződve arról, hogy Isten saját népe vagytok. Mutassátok hát meg, hogy mit tudtok, amikor önerőtökből életképes államot hoztok létre; az izraeli parazita állam nyilvánvalóan nem ilyen. Ha elvonultok, vigyétek magatokkal az aranyat és gyémántokat, melyeket olyan szorgalmasan összegyűjtöttetek.Nincs rájuk szükségünk.

Cseréljük ki kulturális javainkat: Ti viszitek Picassoitokat, Oldenbourgjaitokat, Rothkoitokat, Warholjaitokat és Epsteinjaitokat és értük adjátok vissza Rembrandtjainkat, Tizianjainkat, Dürereinket, Holbeinjainkat és Michelangeloinkat. Korrekt üzlet! Ti visszakapjátok, amit kedveltek, és mi visszakapjuk, aminek szívünk örül, olyan műremekek, melyek vágyainkat tükrözik és igényeinket kielégítik. Képzeljétek el, a tiétek lesz az egész nagyszerű absztrakt művészet, holokauszt emlékműveitekkel együtt! Ez biztosan boldoggá tesz benneteket! őszinte jókívánságaink kísérnek benneteket, és szentül megígérjük, nem háborúzunk ellenetek, és nem kívánunk részt abból a jólétből, melyet remélhetőleg saját erőtökből teremtetek meg!FAREWELL - SHALOM Hans Schmidt, Florida
[Forrás: Hans Schmidt]
( Felvidéki Polgár Info