Piszkos játszmák Budapesten

Piszkos játszmák Budapesten

Szorul a hurok - Orbánig ér a Microsoft-botrány 
   Nem nyomoznak a letelepedési kötvények ügyében 
   Átcsatornázva... 
   Lázár szerint a romákat sem sikerült integrálni, így a bevándorlókat sem lehet 
   Hivatal elé vonulnak a romák. Lázár fejét akarják 
   Érettségi találkozót szerveztek Farkas Flóriánnak 
   Saját kapujába rúgta a labdát a felcsúti akadémia neveltje - videó 
   Habony Árpád elszállt - a letelepedési kötvények útját egyengethette Hong Kong-ban 
   CÉLPONT - Miért olyan jó biznisz a letelepedési kötvény? 
   OLAF-jelentés: Magyarországon csalták el a legtöbb EU-támogatást 
   Mészáros Lőrinc: Kormányváltás után még sikeresebb leszek 
   Semjén vadászata már a svéd ügyészségen van 
   Novák Katalin is beszállt a pánikkeltésbe - Ha nem nyer a Fidesz, a családok elvesztenek MINDEN támogatást
   Áder János szerint ne szavazzanak olyanok, akik nem Magyarországon dolgoznak és adóznak 
   NYELVVIZSGA TERROR MIATT ÉRVÉNYTELEN EGYETEMI DIPLOMÁK 
   Simicska kivégzi a Fideszt...Viktornak meszeltek...?? 
   Mi derülhet még ki a miniszterelnökről? 
   Hatmillió forintra bírságolták a Tv2-őt, mert szinte csak fideszes politikusokat hívtak be a Mokkába 
   Még saját testvére sem támogatja Karácsony Gergelyt 
   Orbánnak százszor több esze van, mintsem elfogadjon egy ilyen hülye történetet Kósa Lajostól 
   Jobbik: Maffiaállami módszereket jelez az Orbán Ráhelről készült titkos felvétel 
   450 milliós agrártámogatást vett fel egy fideszes államtitkár felesége 
   Csak azok a rászorulók kaptak az élelmiszercsomagból, akik aláírtak a Fidesznek? 
   a 3 napja elhunyt demján sándor, vagyona 95 százalékát a szegény és éhező gyerekere hagyja! 
   Miniszterelnök-jelölti vita lesz az RTL-en a választások előtt, Orbán nem megy 

A V4-ek és Izrael terrorelhárítói tanácskoztak Gárdonyban 
   A zsidó világhatalmi törekvések, ennek részeként Magyarország meghódítása! 
   Csurka István: Zsidó betelepítés Magyarországra 
   Magyarország a tőzsdén? H Arcképek - Orosházi Ferenc 
   Palesztin elnök: Izrael felmondta az oslói megállapodást 
   Mesterlövészek százait telepítette az izraeli hadsereg a Gázai övezetbe 
   Morvai Krisztina: Mélyen megdöbbent, hogy a Jobbik látványosan közeledik a szemkilövető pártokhoz 
   Morvai Krisztina: "Gyurcsány és bandája a Jobbik hátán akar visszakerülni a hatalomba" 
   A Jobbik választási győzelmétől retteg a Fidesz testvérpártja, a Likud 
   Morvai Krisztina: Szégyellem, hogy fideszes voltam! 
   Morvai Krisztina korszakai 
   Majdnem MSZP-s miniszter lett Morvai Krisztina? 
   Sehol nem könnyebb zsidónak lenni, mint Magyarországon 
   DNS kutatás bebizonyította, hogy a modern Kazár "Zsidók" nem az ősi Izraeliták, és nem Ábrahám leszármazottai 

Válasz: Oroszország bezárja az USA szentpétervári konzulátusát és diplomatákat utasít ki 
   Így kínozd a fehéredet - hat órán át egy üres széf kulcsáért 
   Breaking News: Meglepő bejelentést tett az amerikai elnök pár perce 
   Az USA olajmezőket von ellenőrzés alá Szíriában 
   Az oroszokon kívül 160 ország szeretné látni a kém ügy bizonyítékait, de Anglia semmit sem tud bemutatni 

Így kínozd a fehéredet – hat órán át egy üres széf kulcsáért

Lovas István2018. március 29. 13:02 Terrorszemle

Így kínozd a fehéredet – hat órán át egy üres széf kulcsáért

Lovas István2018. március 29. 13:02 Terrorszemle

THE AUSTRALIAN

Ausztrália vezető lapja írta a cikket, iszonyatos fotókkal illusztrálva.

Nicci Simpson Johannesburgtól nyugatra fekvő farmjára délelőtt 10-kor érkeztek. Éppen el akart menni.

Megragadták kulcsát, térden rúgták, hogy a földre essen.

Három fekete volt. „Rablásnak” minősítette azt a dél-afrikai rendőrség, ami jóval több volt. Villanyfúróval átfúrták mindkét lábát. Utána két hónapon át tolószékhez volt kötve.

Azután elhurcolták a vaskapuhoz, ahol a széfhez vezető lépcső volt. Rátartották saját puskáját. Az egyik késsel hántolta le a húsát a karjáról. Rugdosták is. Közben rohadt fehér kurvának nevezték.

A széf üres volt, de volt benne egy köszörű, ami miatt nem akarta odaadni a kulcsot, mert félt, hogy azzal fogják kínozni.

Hat órán át kínozták. Egyre barbárabb módon.

Majd amikor megkapták a kulcsot, ellopták autóját és azzal távoztak.

Egy másik esetben egy fehér gazdálkodónőt erőszakoltak meg három gyermeke előtt.

Férjét kétszer karon lőtték. Egyik gyermeküket a lágyékukon lőtték.

A tetteseket itt sem találják.

Egy másik esetben négy fekete támadt meg egy 86 éves gazdálkodót. Vasrúddal verték és vasalóval égették meg. Verték, hogy adja meg a széfjéhez a biztonsági kódot.

Közben a dél-afrikai médiában olyanokról beszélgetnek, hogy „csak öt millió fehér él az országban és 45 millió fekete két hét alatt meg tudná ölni őket”.

Piszkos játszmák Budapesten

Így működik a város – ekként magyarázhatta több mint egy évtizeddel ezelőtt Demszky Gábor, akkori SZDSZ-es főpolgármester Aba Botondnak, a BKV volt vezérigazgatójának, miért kell végrehajtania a törvényesség határát súroló utasításokat is. Erről Aba a méregdrága Alstom-szerelvények korrupciógyanús beszerzését vizsgáló fővárosi bizottság előtt beszélt. Ilyen metrókocsik ütköztek össze és okoztak sérüléseket a hét elején a 2-es vonalon, a Pillangó utcai megálló szabadtéri sínjein. Ez a baleset, a kényszerű magyarázkodások, a 3-as metrón menetrendszerűen elfüstölő 30-40 éves szerelvények, a két és fél éve átadott, még ma is vadiújnak számító 4-es metrón történt közelmúltbeli leállás önkéntelenül is a Combino-villamosok 2006-os botrányát juttatták az eszünkbe. Amikor a balliberális városvezetés szintén aranyáron szerezte be a járműveket, amelyeknek a választási kampány idejére követelt beüzemelésekor csaknem leszakadt a Margit híd.

Ma természetesen minden egészen más. Már csak azért is, mert a főpolgármestert Tarlós Istvánnak hívják, akinek vezetésével a Fidesz–KDNP-kormány elmúlt hat évében kísérlet zajlott a súlyos Demszky–Hagyó-hagyaték eltakarítására. Nem is sikertelenül: a látható változásokra, az eltapsolt százmilliárdok legalább egy részének visszaszerzésére büszke is lehet a városvezetés. Csakhogy azok a piszkos játékok, amelyek a színfalak mögött zajlanak, a Fővárosi Közgyűlés szerdai ülésének eseményei, a mindenkinek egyre kínosabbá váló metróvita, s még inkább a Kopaszi-gát mellé tervezett 120 méter magas felhőkarcoló felépíttetésének áterőltetése a különbségek elemzése helyett sokkal inkább a párhuzamos jelenségek felismerésére ösztönöz. Annál is inkább, hiszen 2010 előtt egyszer már zajlott itt egy komoly magasház-vita, amely jelentős részben a volt főépítész, Schneller István lemondásához vezetett. A kétezres évek elején erőltették át az akkori szocialista és szabad demokrata többségű fővárosi közgyűlésen azt a döntést, hogy Budapest építészeti örökségét, amelynek pesti és budai belvárosi részei világörökségi védettségűek, megbontják. Már készen is álltak a tervek: a befektetőknek bagóért, viszont Csepel akkori szocialista vezetésének ölébe hullott mannaként csaknem 12 milliárd forintért eladott északi területekre „Kis-Manhattant” építettek volna. Ott ugyan nem lógtak volna bele a panorámába a tucatszám felhúzott felhőkarcolók, de a vita Budapest társadalmának erőteljes átalakításáról, az azóta megbukott „multikultiról” is szólt. A Fidesz egykor zászlóvivője volt annak, hogy meg kell akadályozni ezt az egész vircsaftot, most viszont a bizniszért feladja az elveit. A kilencvenes években a Fideszben volt egy mondás: azt teszik, amit mondanak, és azt mondják, amit gondolnak.

Sajnos ez ma már nem igaz, sőt az ellenkezője az. Olyannyira, hogy az a fideszes polgármester, aki fővárosi bizottsági elnökként „keresztbe feküdt” nem csak a városképrontó felhőkarcoló megépítésének és a mellé új lakossággal új városnegyedet létrehozó megalomániás elképzelésnek, a fővárosi közgyűlés toronyházról történt szavazásán már részt sem vett. A XVII. kerületi Riz Levente nem vállalhatta a véleményét, pedig azt nemzetközi világörökségi szakemberek, építészek sora támasztotta alá. Arról nem is beszélve, hogy a kiemelt állami beruházáshoz környezeti hatástanulmányt sem kértek. A becslések szerint több száz milliárdos beruházást szinte szó szerint a Fidesztől kapta meg a Fidesz-közeli vállalkozó, Garancsi István. Orbán Viktor kormányfő jó ismerőse a fővárosi tanácskozás közben juttatta el világraszóló „ajánlatát” a sunnyogásért cserébe: csaknem 3,5 milliárd forintból megtervezteti a budai fonódó villamoshálózat meghosszabbítását, sőt kerékpárutakat, jelzőlámpás csomópontokat, biciklikölcsönző állomásokat épít. Igaz, azt a közgyűlésnek kiosztott „településrendezési szerződésbe” nem vették bele, hogy minden út Rómába fut. Azaz az összes nagylelkű közcélú fejlesztés éppen a beruházónak az érdeke, tehát, amit a köznek szán, valójában saját magának is építi.

A lényeget Szeneczey Balázs főpolgármester-helyettes mondta ki: „Bejött egy módosítási igény. Egy modern városnak meg kell látnia és hallania a városfejlesztési igényeket. Ettől fejlődik a város.” Igen, elszólta magát, újra így működik itt minden, csak pepitában. Valójában a főváros szinte minden elemének újraosztási folyamata zajlik a szemünk előtt. Legyen szó itt a felújításra váró 3-as metró forrásainak visszatartásáról vagy éppen kiosztásáról a baráti vállalkozói köröknek, a szintén Fidesz-közeli vállalkozó kifizetésére kitalált szuperkórházról, vagy akár a kormánnyal is szembeszálló Tarlós Istvánt megrendszabályozandó, az Erzsébet tér „rekvirálásáról”.

Egyre nyilvánvalóbb: így többé nem fejlődhet és nem működhet Budapest. Vajon lesz-e olyan fideszes legény a (Kopaszi-)gáton, aki kimondja: elég volt?

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg.

A megjelenés időpontja: 2016. 12. 10.

Egyelőre nem lesz felhőkarcoló Budán

Egyelőre nem épülhet 120 méteres felhőkarcoló a Kopaszi-gát mellett, ahol Buda Part néven tervezett lakó-, iroda- és szórakoztatónegyedet építene a Garancsi István Fidesz-közeli vállalkozóhoz köthető Property Market Kft. – tudta meg a Magyar Nemzet.

A fővárosi városfejlesztési bizottság nemet mondott az újbudai önkormányzat javaslatára, a fővárosi rendezési szabályzat (frsz) módosítására.

Négy észrevétel érkezett, s ezek közül a bizottság elfogadta az Icomos (a UNESCO műemlékvédelmi világszervezete), valamint a Budapest Világörökségéért Alapítvány véleményét – közölte érdeklődésünkre Horváth Csaba, a fővárosi bizottság MSZP-s tagja. A fővárosi önkormányzat honlapján fellelhető dokumentumok szerint az Icomos a torony áthelyezését javasolja. Korompay Katalin, a Budapest Világörökségéért Alapítvány főépítésze szerint „belelátszik” a világörökségi panorámába. A tervezett 120 méteres magasság és a helyszín sem hagyható jóvá a világörökségi központtal való egyeztetés nélkül – írja a lap.

Kétmilliárdos kenőpénzt fizetett az Alstom a BKV-nak?

Újabb tenderbe vásárolhatta be magát az Alstom – tudta meg az Index a brit Súlyos Csalások Elleni Hivataltól.

A portál szerint a francia cég 2006–2007-ben több mint 2 milliárd forintnyi kenőpénzt juttatott két cégen keresztül a BKV-nak, hogy az Alstom nyerje a metrókocsitendert. A francia vállalat egy Hagyó-ügyben tett tanúvallomás szerint már a nagykörúti villamostenderen is próbálkozott.

Nagy-Britanniában négy Alstom-vezető ellen indítottak eljárást a budapesti metrókocsik beszerzésével kapcsolatban.

Magyarországon az ügyben hivatali vesztegetés gyanúja miatt nyomoz a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda.

Kétmilliárdos kenőpénzt fizetett az Alstom a BKV-nak? a Nemzeti.net-en jelent meg,

Hát ezért bányászott a kis zsidó másfél millióért havonta !!!

A fikáját neki !!!!

Vitézy: Visszatérünk a 70-es évekbe Budapesten

A hetvenes években szocializálódott mérnökgeneráció irányítja ma Budapest közlekedéspolitikáját, ezért torpant meg az elmúlt néhány év utasközpontú szemléleten alapuló, tömegközlekedés-orientált fejlődése – állítja Vitézy Dávid, a Budapesti Közlekedési Központ egykori vezérigazgatója, a Közlekedési Múzeum jelenlegi főigazgatója. Megvédte a Liget-projektet, beszélt a BKK-nál elkövetett hibájáról, és elmondta, miért értelmetlen az Uber–taxi vita.

A kormány jó úton jár, amikor a közlekedésre szánt uniós pénzeket főleg a vasútra költi, és Budapesten belül is erre helyezi át a hangsúlyt – erről is beszélt a BKK volt vezére az MNO-nak. Vitézy Dávid ugyanakkor úgy látja, ma Budapest közlekedéspolitikáját egy hetvenes években szocializálódott szakember-generáció irányítja, amely egyszer már megszüntette a villamosvonalakat, felszámolta a kerékpáros-útvonalakat, és teljesen az autók számára építette át Budapestet.

Szerinte most ugyanez a szemlélet érvényesül, a tömegközlekedés fejlesztése, színvonalas működtetése és a gyalogosok, a kerékpárosok szempontjai egyre jobban háttérbe szorulnak – például a fonódó villamosokat sem segítik a megfelelő lámpabeállításokkal, a Bartók Béla út rövidesen kezdődő felújításának terveiről pedig kihúzták az amúgy megtervezett biciklisávot. Emlékezhetünk rá: Tarlós István főpolgármester a Vitézy-féle BKK-t „szélsőségesen tömegközlekedés-orientáltnak” nevezte például akkor, amikor a nagykörúti jelzőlámpákat a kötött pályás közlekedésnek kedvező módon állították át.

Mindannyiunk érdeke

Csakhogy Vitézy szerint Budapest történelmi városszerkezete a mai autóforgalmat nem tudja kiszolgálni. A levegőszennyezés és a dugók miatt azon kellene dolgozni, hogy minél több embert csábítsanak át a tömegközlekedésre, vagy vegyenek rá a kerékpározásra. Ő úgy látja, ez mindannyiunk érdeke lenne, hiszen most a dugóban veszteglünk, megy az értékes időnk, miközben tönkretesszük a környezetünket és az egészségünket.

Fotó: Béres Attila / Magyar Nemzet

„A 70-es években külön szintű csomópontok rondították el a belvárost – például a Ferenciek terén vagy a Keleti pályaudvarnál –, a babakocsis anyukák nem tudtak közlekedni, kiszorultak a kerékpározók, megszüntették a belvárosi villamosvonalakat” – érzékelteti az akkori helyzetet Vitézy. Úgy véli, azok a városvezetők, akik – tulajdonképpen önhibájukon kívül – ebben a környezetben szocializálódtak, nem is nagyon tudnak túllépni azon a gondolkodásmódon, miszerint minden lehetséges közterületet az autóknak kell eluralniuk. A szakember viszont mondott példát egy másfajta irányvonalra. Göteborgban a dugódíj bevezetésének hatására ugyan tízből csak egy lakó tette le a kocsit, a többiek viszont jobban tudnak haladni, a befolyó pénzből pedig fejlesztették a tömegközlekedést, amiből az autót lerakók is profitáltak – rendszerszinten tehát mindenki jobban járt. Ez reális cél lehetne nálunk is.

Hasonló a helyzet a kerékpározással: ha valaki biciklizik, az mindenkinek jó, hiszen ha kisebb a forgalom, mindenki egy kicsivel tisztább levegőt szívhat, és mindenki élvezheti az egyautónyival kisebb dugót vagy az eggyel több szabad parkolóhelyet. Tehát a színvonalas kerékpáros infrastruktúra és az, hogy minél többen biciklizzenek, nemcsak a kerékpározók érdeke, hanem mindenkié.

Ömlenek az autók a Városligetre

Az autóuralom a Városliget felújításában is szerepet játszik. Vitézy, aki a Közlekedési Múzeum révén közvetlenül is érintett a fejlesztésben, rámutat: Budapest egyik legnagyobb köztéri parkját ma még kettévágja az M3-as autópálya bevezető szakasza és az azon hömpölygő kocsifolyam. Ezt a forgalmat át kellene irányítani a Kós Károly sétányról a park mellett húzódó Ajtósi Dürer sorra vagy a Thököly útra. „Őszintén meglep, amikor valaki azt mondja, a Városligetben minden jó a jelenlegi formájában, és nem kellene vele semmit csinálni” – mondja Vitézy. Szerinte ahhoz, hogy a terület ismét valódi park lehessen, a lerobbant zöld felületeket meg kell újítani. A tervezett beruházások körüli vitákra utalva hozzátette: ma sokan csak „kilóra” méricskélik a zöld felületet, és nem veszik figyelembe, hogy egy része az évtizedek óta elmaradó karbantartás miatt egyszerűen használhatatlan. „Láthatjuk Nyugat-Európában – sőt itthon a Kopaszi-gát esetében is –, hogy egy színvonalasan tervezett és karbantartott park mennyire más minőséget jelent azokhoz képest, amelyeket hagynak burjánzani.”

Elszalasztott lehetőség

Vitézy úgy látja, Budapest összességében nagyon környezettudatos város, a lakók körülbelül 60 százaléka jelenleg is használja a tömegközlekedést, vagy éppen kerékpározik, ezért is érdemes apellálni az ő belátásukra, és átlépni több évtizedes beidegződéseket. Saját hibájának nevezte például, hogy mialatt a BKK-t vezette, nem haladt a Kossuth Lajos utca és a Rákóczi út felújítása. „A tervek elkészültek, de elvéreztek a politikai vitákban. Ez ma Budapest sebhelye, ahol a leginkább érződik a 70-es évek autóközpontú felfogása. Bezárt boltok, halott környezet a város szívében. Ha valamikor, akkor a négyes metró átadásakor ki lehetett volna alakítani szélesebb járdákat, fasort, forgalomcsillapítást.”

Az Ubernek vagy a taxisoknak van igazuk?

Ismeretes, a fővárosi taxisok immár rendszeresen tartanak demonstrációkat az Uber fuvarmegosztó betiltásáért. A közlekedési szakember nyilvánvalónak tartja, hogy a szolgáltatás működése ütközik a jelenlegi fővárosi taxisrendelettel, és így jogellenes, ám szerinte mégiscsak van olyan piaci rés, amelyet az applikációfuvarosok be tudnának tölteni. Az amerikai agglomerációkban például az autósok az elővárosi vasutakra hordanak rá, amire itthon is lehetne bátorítani őket. Ez egy taxist nem tartana el, de az ubereseknek jól jöhet egy-két órányi pluszmunka. Vidéken is lehetne nekik szerepet találni, hiszen a taxik szinte mindenütt szervezetlenek, kapacitáshiányosak, és sokszor a vasútállomások elérése, megközelítése még a városaink központjából is nehézkes.

Vitézy ugyanakkor komoly eredménynek tartja, hogy három éve a taxisrendeletet úgy készítették elő, hogy annak értelmében ma már minden budapesti kocsiban elfogadják a bankkártyát, ezzel egész Európát, így Londont és Párizst is megelőztük. Úgy látja egyébként, hogy néhány éven belül mindkét szolgáltatás át fog alakulni a vezető nélküli taxik bevezetése miatt.

Mi lesz a vidék közlekedésével?

Visszás helyzet, hogy mind a MÁV, mind a Volán társaságok állami tulajdonban vannak, mégis versenytársak ahelyett, hogy segítenék egymást – közölte Vitézy arra a kérdésünkre, hogy milyen hibákat lát a vidéki tömegközlekedésben. A BKK-tól való 2014-es távozása után a szakember fél évre miniszteri biztos lett, ki kellett dolgoznia, hogyan lehet a vasutat és a buszokat összhangba hozni. Számos javaslatot tett le az asztalra, azoknak viszont csak egy része – mint a közös menetrendi kereső – valósult meg. A buszok azonban továbbra sem csatlakoznak a vonatokhoz, az állomások és a megállók a legtöbb nagyvárosban messze vannak egymástól, és nincs egységes tarifarendszer sem. Fontos lenne az utasok fejével gondolkodni, ez hiányzik talán a legjobban ma – mondta a szakértő.

Nem elég előrelátó a hármas metró fejlesztése?

Vitézy dicsérte ugyanakkor a kormányt az utóbbi évek vasútfejlesztési beruházásaiért, mára több mint száz korszerű motorvonat közlekedik nagyrészt Budapest elővárosában, és számos vasúti fővonalat is felújítottak. Szerinte ebből a szempontból előrébb járunk, és hatékonyabban használjuk fel a forrásainkat régiós versenytársainknál, Csehországnál és Lengyelországnál is. A vasúti és a buszos szolgáltatások már taglalt integrációja lenne a következő szükséges lépés. Budapesten is fókuszba került a vasútfejlesztés: a Nyugati rekonstrukcióját, a repülőtéri járatot és a körvasutat is tervezik.

A hármas metró felújításáról Vitézy azt mondta: mindenképpen szükséges, ám többet is ki lehetett volna hozni belőle. Alapvetően karbantartó jellegűnek látja a projektet, hiszen nem hosszabbítják meg a vonalat egyik irányba sem, de még azt sem veszik figyelembe, hogy éppen a körvasút építésekor új megálló épülne pont a hármas metró keresztezésénél. Az ehhez vezető új kijárat az Ecseri úti állomásról mégis kimaradni látszik a metrófelújítási projektből.

Új megközelítés a múzeumban

Fotó: Béres Attila / Magyar Nemzet

Vitézy arról is beszélt, milyen lesz a felújítás utáni Közlekedési Múzeum. A főigazgató szerint új felfogást próbálnak meghonosítani, amelynek segítségével bemutatják majd a magyar történelem és közlekedéstörténelem együttélését. A XIX. század végén hazánk a kontinens egyik innovátora volt – a kisföldalatti például Európa másodikként megnyitott metróvonala –, a múzeum célja bemutatni, hogy miként hatottak a fejlődésre az egyes történelmi helyzetek. Szemléletformáló szerepet is szeretnének az intézménynek, amely a tervek szerint tudásközpontként működne, közlekedési tudományos munkának és konferenciáknak is otthont adna.

A felszínen helyreállítják a Pfaff Ferenc tervei alapján 1896-ban épült és a második világháborúban megsemmisült épületet, de 9000 négyzetméternyi új kiállítóteret alakítanak ki a föld alatt is. A modern nyugati múzeumok mintájára egy méreteiben impozáns fogadócsarnokot hoznak létre, amely találkozóhelyként is szolgálhat majd.

Vitézy: Visszatérünk a 70-es évekbe Budapesten a Nemzeti.net-en jelent meg,

Beperelhetik az agrárkamarát a megsarcolt vállalkozások

Több ezer vállalkozást is érinthet, hogy a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) kötelező tagságot ír elő a cégek számára, ha tevékenységi körükben szerepel a mezőgazdaság is. A tagság több tízezer forintos éves díjjal jár, ennek meg nem fizetése esetén az adóhatóság inkasszót nyújt be.

Mindez igaz akkor is, ha a mezőgazdaság nem főtevékenység, a cég nem dolgozik ezen a területen, és egyetlen fillér bevétele sem származott belőle. A kamara minden olyan érintettel kapcsolatban értesítette a Nemzeti Adó- és Vámhivatalt (NAV), akik nem fizették be a megállapított díjat.

A követeléssel többek között a tízmilliós éves bevételt produkáló, egy főt foglalkoztatott Salco Kft.-t is megtalálták. Az ügyvezető, Kocsis Csaba lapunknak elmondta: a cég alapításakor, 1991-ben tüntették fel a mezőgazdaságot is a tevékenységek között, mert akkor szinte bármilyen tevékenységi kört megnevezhettek, ami nem volt engedélyköteles. Ezt elmondása szerint mindenki így csinálta akkoriban. Mezőgazdasággal viszont azóta sem foglalkoztak.

A kft. évtizedek óta szobor-, illetve bútor nagy- és kiskereskedelmi tevékenységet folytat, ezenkívül fordítással és tolmácsolással foglalkozik.

A NAK fél évvel ezelőtt mégis felszólította őket a tagdíj megfizetésére. Indoklásuk szerint közhiteles adatbázisban bukkantak rá arra, hogy a cégnél feltüntették a mezőgazdasági tevékenységet. Az ügyvezető levelezésbe kezdett a kamarával, amelyben kifejtette, hogy nem kíván tag lenni, ezért a megállapított 60 ezer forintot sem hajlandó megfizetni, közben pedig kivette a tevékenységi körből az agráriumot. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara (BKIK) tavalyi állásfoglalására hivatkozott, amelyben a szervezet azt közölte, „a tagságkeletkezést megállapító tömeges eljárás törvénysértő, mert az agrárgazdaság nem főtevékenységként folytatása pusztán a közhiteles adatbázisokból származó információk alapján nem állapítható meg”. Akkor azt is kijelentették, hogy amíg az agrárkamarai tevékenységet a gazdasági szereplő nem főtevékenységként szerepelteti, és ténylegesen nem is folytat ilyet, addig szerintük a tagság létrejötte törvényellenes.

http://mno.hu/

Kocsis Csaba mindezek ellenére kamarai igazolványt is kapott, s mivel nem fizette be a 60 ezer forintot, a NAV két héttel ezelőtt inkasszálta a céget. Számlájáról levették az összeget plusz a banki költségeket. Kapott egy levelet is a kamarától, amelyben közölték, ha nem végez ilyen tevékenységet, akkor mentesülhet a jövő évi tagdíj megfizetése alól. Ehhez a NAK honlapján lenne lehetősége egy nyilatkozat letöltésére, majd annak kitöltésére, a weboldal azonban az igazolványszámát nem ismerte fel, így ezt nem tudta elintézni. A nem kért kártya, amit 60 ezer forintért küldtek, tehát nem működik, a határidő pedig július utolsó napja. Az ügyvezető jelezte a szervezetnek, hogy nem üzemel a kártya, vagy hibás a honlap. Kérte, hogy küldjék el neki e-mailben vagy postán a nyilatkozatot, de választ még nem kapott. Kocsis Csaba pertársaság létrehozásán gondolkozik, szeretné ugyanis elérni, hogy senkinek se kelljen olyan tevékenységért fizetnie, amelyet valójában nem is végez.

Megkeresésünkre a NAK egy 2012-es törvényre hivatkozott, amely szerint pusztán az agrárgazdasági tevékenység bejegyzése a tevékenység folytatásának is minősül. Közölték, 2559 díjtartozással érintett kamarai tagnak (tehát a 400 ezres tagság hat ezrelékének) az adatait adták át a NAV-nak a meg nem fizetett összegek adó módjára történő behajtásáért. Azoknál kezdeményezték az adóhatósági behajtást, akik korábbi megkeresésükre nem reagáltak, és a 2016 decemberében, illetve 2017 januárjában kiküldött felszólítólevélben foglalt határidőig semmilyen mértékben nem tettek eleget tagdíjfizetési kötelezettségüknek, valamint nem éltek kifogással, és nem volt behajtást kizáró ok. Egy júniusi, iparkamarával közös sajtótájékoztatóra hivatkozva közölték, igénybe lehet venni visszamenőleg is érvényesíthető tagdíjkedvezményeket. Tavaly azokat a tagokat, akik korábban nem tettek eleget bejelentkezési kötelezettségüknek, levélben értesítették, megadták a lehetőséget arra, hogy a tárgyévi előírások teljesítése után, tevékenységi körük 2016. október 31-ig történő módosításával mentesüljenek a korábbi évek előírásai alól. Kiemelték, sajnálatos módon számos tag csak későn, a határidők lejárta után jelezte a tagsággal, illetve a díjakkal kapcsolatos kifogásait, továbbá hogy valamilyen kedvezménnyel kívánna élni. Ezért minden vállalkozót arra biztatnak, rendezze a cégbíróságon nyilvántartott tevékenységi körét. A vállalkozó honlappal kapcsolatos problémáival kapcsolatban közölték, rendszereik működésében általános hibajelenség nem tapasztalható.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.07.24.

Beperelhetik az agrárkamarát a megsarcolt vállalkozások a Nemzeti.net-en jelent meg,

Jeszenszky: Visszakaphattuk volna Kárpátalját?

(…)  Nekünk, magyaroknak mindig fájni fog a trianoni „rablóbéke” (ez volt a marxista minősítés), nem feledjük a tért, ahol hazánk történelmének annyi felemelő vagy fájdalmas eseménye történt, de nálunk ismeretlen az a zsigeri gyűlölet, amit egyes szomszédaink elvakult nacionalistái tanúsítanak magyar polgártársaik iránt. (…)

A Szovjetunió felbomlásakor pár éven át szoros, meghitt viszonyban voltunk területben és népességben legnagyobb szomszédunkkal, Ukrajnával. Ostoba és hamis mese, hogy az Antall-kormánynak módjában állt volna módosítani a magyar-ukrán határt, viszont új szomszédunk szerződésben vállalt kötelezettséget magyar kisebbsége jogainak biztosítására, sőt valamiféle területi és kulturális autonómiára is tett ígéreteket.

A 25 éve tett ígéretekből kevés valósult meg, és Ukrajnában is megjelent a kisebbségellenes nacionalizmus, de a vezető politikusok és pártok ettől elhatárolták magukat. (…)

Mindezek fényében érdemes drukkolnunk Ukrajnának, támogatni az Európai Unióval megkötött társulási és szabadkereskedelmi egyezményét, és sajnálkozni, hogy Hollandia egy nem kötelező érvényű népszavazáson – a választójoggal rendelkezők harmadának részvétele mellett – 61:39 arányban elutasította a szerződés ratifikálását? Ha nemzeti érdekeinkből indulunk ki – és szabad másból? -, úgy a válasz egyértelmű: magyar érdek a független, demokratikus, gazdaságilag sikeres Ukrajna, mely mentes a korrupciótól, amellyel vámok nélkül tudunk kereskedni.

(…)

Ha saját erőből ez a szerencsétlen ország nem képes megfékezni az éles belpolitikai vitákat, akkor erre csak „Brüsszel” kényszerítheti rá, éppen a társulási szerződés pontjaival. Ukrajna eltaszítása Oroszország számára látszólag talán siker lenne, a valóságban azonban súlyos kolonccal terhelné a válságos helyzetben lévő orosz gazdaságot.

Sérti ez a szerződés Oroszország érdekeit? Nem. Az Ukrajna elleni háború következtében ma gyakorlatilag nincs kereskedelmi forgalom a két ország között. Abból csak előnye származna Moszkvának, ha nyugati szomszédjában a nyomor és a politikai bizonytalanság helyébe a stabilitás lépne. (…)

Az egyezmény nem nyit utat ukrán állampolgárok vízummentes utazásához, és nem ígéri az országnak az EU-tagságot. A hollandok 20 százaléka valójában nem Ukrajna társulására mondott nemet, hanem az unióra. Ennek az önsorsrontó gondolkodásnak az orvoslása viszont csak az EU fogyatékosságainak kiküszöbölésével, radikális reformjával képzelhető el.

Heti Válasz – Jeszenszky Géza: Visszakaphattuk volna Kárpátalját? Ostoba és hamis mese az Antall-kormányról

Jeszenszky: Visszakaphattuk volna Kárpátalját? a Nemzeti.net-en jelent meg,

Itt a VW-válaszcsapás: egy eltitkolt végzetes tanulmány az amerikai autókról

Az, hogy nincsenek véletlenek a világunkban azt egy újabb leleplezéssel szeretnénk bebizonyítani. Azonban ezzel is csak arra mutatunk újra rá, hogy az emberélet továbbra is kevesebbre taksált, mint a profitérdek. Szóval, teljes gázzal előre!

Ki ne hallott a Volkswagen-botrányról?

Mint ismert, a németországi központú, multinacionális autógyár-óriást az Egyesült Államok környezetvédelmi hatósága, az EPA buktatta be, amikor nyilvánosságra hozta, a Volkswagen (VW) olyan szoftvert telepített a dízelüzemű járgányaiba, amelyek segítségével kijátszhatóak a károsanyag-kibocsátásra vonatkozó szabályok.

A csalás persze megtörtént, és ezt elismerte a VW vezetése is, azonban ez berkeken belül amolyan nyílt titok volt. Ugyanis a szigorodó környezetvédelmi szabályoknak és a vásárlók által igényelt teljesítményfokozásnak nem lehet egyszerre megfelelni,

így marad a hallgatólagos – képzavarral élve – félrenézés.

Ugyanolyan megengedő Angela Merkel, Brüsszel, de még Washington is amikor a gépjárművek kibocsátását nem a forgalomban tesztelik, hanem a méréseket laboratóriumi körülmények között végzik. Azonban, a hosszú évek óta tartó idilli állapotba most csúnyán beleköpött az EPA. A “Népautóba” belerúgni nem szép dolog, egyrészt azt még a német gazdaság is megérzi, másrészt bizonyos üzenetet is hordoz.

Ne felejtsük, arra a vállalatra mérhet ki az amerikai hatóság 18 milliárd(!) dolláros bírságot,

amelynek 600 ezer(!) dolgozója van (köztük 13 ezer Magyarországon), és amely az Audit, a Seatot, a Skodát és a Lamborghinit is ellátja motorral.

Ugyanakkor az Interbrand nevű tanácsadó cég szerint az 50 legismertebb német brand közül az első hat között 4 autómárka található, azaz, ha a VW-botrány kárt tesz a német (autó)ipar jóhírének, ha csökken a hitelesség, az óriási csapást jelentene a német gazdaságnak, és ami elszomorítja Merkelt, az egyenesen sírógörcsöt okoz Európa többségének – még Orbán Viktornak is.

Azonban, a VW-botrány csak felvezetése volt egy másik visszás, azonban a károsanyag-kibocsátásnál is veszélyesebb jelenségre, amit viszont eddig sikerült titkolnia az autóiparnak, és ami valószínűleg ki se szivárgott volna,

ha nem következik be a németek elleni amerikai támadás (ugyanis így is nevezhetjük ezt a gyereket…).

A washingtoni székhelyű Autógyártók Szövetsége (Alliance of Automobile Manufacturers – AAM), valamint annak európai megfelelője (European Automobile Manufacturers’ Association – ACEA) tavaly közösen rendeletek egy hatástanulmányt a Michigan-i Egyetem Közlekedés és Kutató Intézetétől, valamint a göteborgi Chalmers Műszaki Egyetemtől, hogy tudományos alapokon is bizonyítást nyerjen az a tény, hogy az Európai Unió és az Egyesült Államok útjain közlekedő autókra vonatkozó szabvány-rendszer között nincs különösebb különbség. A teszeten egyébként olyan nagy gyárak vettek részt, mint a Chrysler, a Toyota, a Jaguar, valamint a Land Rover és a Volkswagen(!!!).

Ennek kimondása azért lett volna fontos, mert az EU és az USA közti szabadkereskedelmi egyezmény (TTIP) egyik fontos pillére a (jogszabály)harmonizáció, azaz, hogy ne gátolják a kereskedelmet különböző szabványok, és ami elfogadott a tengerentúl, az itt is jó legyen (vö.: GMO).

A két egyetemnek az lett volna a feladata, hogy alátámassza, az emberi egészség számára elegendőek az amerikai – kissé megengedőbb – korlátok is.

Nem sikerült, sőt!

Pedig előzetesen nagyon biztosak voltak a dolgukban; az AAM vezetője, Robert Strassburgi úgy nyilatkozott a kutatásról, hogy “ez minden idők legambiciózusabb és legbonyolultabb kutatási erőfeszítése, amit a kereskedelmi csoport valaha is szponzorált”. Már csak azért is fontos lett volna a pozitív végkimenet, mert az autóiparágnak fontos a TTIP megkötése, ez becslések szerint egy évi 18 milliárdos biznisz lenne.

A hatástanulmány végül azzal a megállapítással zárult, hogy az amerikai szabványoknak megfelelő gépjárműveknél, frontális (front-side) balesetek esetében, 33 százalékkal nagyobb az esélye, hogy meghalsz, mint egy EU-s követelményekhez alkalmazkodó kocsiban ülnél. Megállapították azt is, hogy bár pontos mérőszámot nem lehet megállapítani, de az egyértelmű, hogy az amerikai kocsik potenciálisan nagyobb veszélyt jelentenek az emberéletre, mint az európai társaik.

Ez pedig nagyon nem jött jól – mondjuk, senkinek. S mit kell ilyenkor csinálni egy ambiciózus kutatással? El kell titkolni!

Egy ideig sikerült is.

Azonban a Európai Közlekedés Biztonsági Tanács (European Transport Safety Council – ETSC) ügyvezető-igazgatója, Antonio Avenoso, az Independent angol lapnak nyilatkozva kijelentette: ez a kiszivárogtatott tanulmány is azt bizonyítja, hogy az Egyesült Államok által ránk erőltetett szabadkereskedelmi egyezmény konkrét veszélyekkel jár, ezért lenne fontos, hogy a tárgyalások átláthatóak és nyilvánosak legyenek.

Nincsenek véletlenek…

Itt a VW-válaszcsapás: egy eltitkolt végzetes tanulmány az amerikai autókról a Nemzeti.net-en jelent meg,

Végül az Orbán-kormány nyitja meg Európa kapuit a GMO-k előtt?

Ahogy arról lapunk is beszámolt, megalakult a GMO-mentes Magyarországért Egyesület, amelyet történelmi jelentőségűnek nevezett Nagy István, a Földművelésügyi Minisztérium (FM) parlamenti államtitkára. Csakhogy, egyáltalán nem olyan egyértelmű a magyar kormány bátor kiállása GMO-ügyben, mint ahogy azt a hazai sajtóban próbálják eladni.

A 11 tagot számláló egyesület létrejöttét a politikus a Vitafort Első Takarmánygyártó és Forgalmazó Zrt. dabasi székhelyén jelentette be hétfőn – írta az MTI.

A parlamenti államtitkár az eseményen leszögezte: már az alaptörvény is rögzíti, hogy Magyarország GMO-mentes övezet szeretne lenni, így az EU-ban nem véletlenül hazánk volt a zászlóvivője a kételkedőket is meggyőzni igyekvő mozgalom elindulásának.

A politikus hangsúlyozta, hogy Magyarország ratifikálta először a GMO-mentességről szóló egyezményt, majd „saját hatáskörben” első lépésként kitiltotta a génmódosított anyagokat a köztermesztésből. „Itt azonban nem állhatunk meg, tovább kell menni; célunk, hogy először a hús, a tej, a tojás, a hal és a méz váljon GMO-mentessé, majd a lehető legtöbb élelmiszer” – húzta alá Nagy István.

Csakhogy, a múlt héten közreadott, szintén Nagy István által aláírt FM közleményben a szaktárca rámutat: a génmódosított élelmiszerek és takarmányok nemzeti szintű korlátozásáról és tiltásáról a részletes tárgyalások Magyarország elkötelezett fellépésének eredményeként indulhatnak meg.

Ez viszont iszonyatos öngól, stílszerűen egy újabb trójai faló az Európai Unió határain belül.

A GMO-lobbi, ami döntően az Amerikai Egyesült Államok mezőgazdasági mamutcégeinek érdekeit képviseli, egyik legnagyobb fegyvere éppen a nemzeti szintű korlátozás intézmények bevezetése lenne. S ennek belátásához egyáltalán nincs szükség tudományos fokozatra, elég hozzá a józan paraszti ész.

A génmódosított szervezetek okozta szennyeződést ugyanis nem lehet közigazgatási határokkal megállítani. Ez nem működik a menekült-politikával hasonlatos analógiára (vö.: plakátkampány, kerítésépítés). A GM-növényekből származó pollen a szélrózsa minden irányába terjed, így ha a szomszédos országban termesztenek génkezelt kukoricát, repcét, az tutira beszennyezi a határ másik oldalán található mezőket is.

Már pedig, ha a GMO-k esetében nem egységes a közösség, ha nem az Európai Unió minden országára kötelező érvényű tiltást vezetnek be, hanem a kormányok kezébe helyezik a döntést, akkor azzal zöld utat biztosítanak az Egyesült Államok cégei számára. (Egyébként a szennyeződés már hazánkban is többször előfordult, több ezer hektáron kellet már emiatt megsemmisíteni kukoricát).

S hogy mekkora a veszély?

A 2014-es – hivatalos – adatok szerint Európában a spanyolok, a csehek, a szlovákok és románok termesztenek genetikailag módosított növényeket, azonban – csakúgy mint ahogy Magyarország is – takarmányként más országokban is megjelennek génkezelt szervezetek. 

Jellemző példa, hogy holland kimutatások szerint, azon vasúti pályák mentén lévő gabonamezőkön, ahol az Amszterdamban behozott GMO-kat szállítják szét a kontinens országai között, szintén kimutatható a szennyezés.

S ha már az országhatároknál tartunk, nem szabad elfelejtenünk Kanada példáját sem. Az észak-amerikai ország mezőgazdaságát gyakorlatilag úgy zabálták föl az Egyesült Államok cégei, hogy át sem kellett lépniük a határt, a szél megtette helyettük a gyarmatosítást. Kanada elveszítette a GMO-kkal szembeni harcát, éppen ezért már nem is tud “tiszta” mezőgazdasági termékeket exportálni.

Ezt a Földművelésügyi Minisztérium államtitkárának egy másik megjegyzése miatt volt fontos leszögeznünk, ugyanis az Egyesület megalakulása kapcsán Nagy István arra is emlékeztetett, hogy ősztől, de legkésőbb jövő év januárjától védjegy tanúsítja majd a boltok polcain lévő árukon a génmódosítás-mentes minőséget. 

Csakhogy ez egy szabadkereskedelmet korlátozó kitétel, és mivel az EU és Kanada közti egyezmény (CETA) szövege már csak ratifikálásra vár, könnyen megeshet, hogy hiába a magyar alaptörvény, illetve a GMO-mentes védjegy bevezetése, nem állítható meg a dömping.

Mindamellett, a fideszes képviselők az Európai Parlamentben (a szocialistákkal és a gyurcsányistákkal egységben) igent mondtak az Egyesült Államok és az EU közti szabadkereskedelmi egyezményre (TTIP) is, amelynek az egyik legfontosabb pontja, az európai piacok megnyitása: az amerikai küldöttség már számos alkalommal kinyilvánította, hogy a génmódosított szervezetekre vonatkozó európai szabályokra és a gyakorlatra mint a kereskedelmet akadályozó korlátokra tekint, és a TTIP tárgyalásokkal pont az a célja, hogy ezeket a “korlátokat” feloldják.

Ezek után nehéz eldönteni, hogy kinek az oldalán is áll az Orbán-kormány.

Végül az Orbán-kormány nyitja meg Európa kapuit a GMO-k előtt? a Nemzeti.net-en jelent meg,

Történelmi mélyponton a magyar gazdaság

Történelmi mélyponton van a magyar gazdaság versenyképessége – állapította meg éves jelentésében a genfi székhelyű Világgazdasági Fórum szerdán publikált éves jelentése. A vizsgált 138 országból Magyarország 6 helyet rontva a 69. helyen áll, és az EU 28 tagállama közül is mindössze Horvátországot, Ciprust és Görögországot előzi meg. A jelentés szerint a magyar gazdaság egyik legfőbb baja a korrupció, s alacsony az oktatás színvonala is. A kormány szerint a felmérés szubjektív adatokon alapul, így nem vehető komolyan.

A jövő évi vizes világbajnokság teljes költségvetése egyes becslések szerint a 90 milliárd forintot is meghaladja. A fő helyszín, a Dagály Úszóaréna kivitelezését az Orbán Viktor barátjához, Garancsi Istvánhoz köthető Market Építő Zrt. végzi. A Világgazdasági Fórum jelentése szerint a magyar versenyképesség legnagyobb problémája, hogy a kormányzati döntések nem átláthatók, bizonyos kivételezett vállalkozások jelentős előnyt élveznek, emellett igen erősen jelen van a korrupció.

Ugyanerre a megállapításra jutott az EY nemzetközi könyvvizsgáló cég szintén szerdán publikált felmérése. „Mi már hosszú évek óta – ez a hatodik közös kutatásunk – mérjük a korrupció jelenlétét a magyar piacon. Sajnos nem változik, igazából romlik a helyzet. Azt látjuk, hogy a válaszadók 54 százaléka találkozott már valamilyen konkrét korrupciós helyzettel” – mondta Bíró Ferenc, az EY partnere.

A Világgazdasági Fórum felmérését mindössze 52 cég megkérdezése alapján készítették, ami a szakértő szerint nagyon kevés. Ezzel együtt a magyar gazdaság versenyképességét a gyenge oktatási rendszer is rontja. „Innovációban, humántőkébe való beruházásban, oktatási színvonalban nem vagyunk eléggé erősek. Itt megemlítem, hogy például a felsőoktatási rendszer minősége tekintetében a 114. helyen vagyunk, tehát ez is nagyon gyenge helyezés” – fejtette ki Csath Magdolna közgazdász.

A jelentés szerint kedvezően hat a versenyképességre a mérsékelt államháztartási hiány, az alacsony infláció, illetve az államadósság lassú csökkentése. „A jó munkaerő megtalálása jelent egyre nagyobb gondot az itt működő cégek számára. Reményeim szerint ezen is tudunk segíteni, a meglévő munkanélküli- réteget átképzésekkel, tanfolyamokkal, a szakképzési rendszer átalakításával, oktatással fogjuk segíteni abban, hogy megfelelő munkaerővé válva el tudjon helyezkedni a munkaerőpiacon” – fogalmazott Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter. A tárcavezető ezt egy csengeri cipőgyár avatásán mondta. A minisztérium szerint a magyar gazdaság versenyképességének valódi fokmérői a jelentésben is pozitívumként említett javuló makrogazdasági mutatók.

Történelmi mélyponton a magyar gazdaság a Nemzeti.net-en jelent meg,

Antidogma - Szabadesésben az amerikai gazdaság

2015 végére teljesen egyértelművé váltak az amerikai gazdaság közelgő összeomlását előrevetítő és már jó ideje e fatális végkifejlet felé mutató tendenciák.

Gyakorlatilag minden gazdasági indikátor a „nagy összeomlást” (Big Crash) valószínűsíti, kivéve a tőzsdét, de már ez utóbbi „szárnyalása” sem tarthat sokáig. A világ egyik legnagyobb vagyonkezelő cégét irányító Jeremy Grantham szerint – aki főleg arról ismert, hogy előre megjósolta több spekulatív buborék kidurranását – „az amerikai gazdaság bűzlik, és rövidesen a tőzsde is bűzleni fog” (Jeremy Grantham says America’s economy stinks, and soon its stock market will too, marketwatch.com, 2015. december 10.). A tengeri szállítási költségek alakulását mutató, ugyanakkor a jövőbeli gazdasági aktivitás előrejelzése miatt fontos gazdasági indikátornak számító Baltic Dry Index nemrég történelmi mélypontra süllyedt (Baltic Dry Index dips below 500 points for first time, splash247.com, 2015. november 20.). Ahogyan az egyik gazdasági elemző az átlagamerikai értelmi szintjéhez igazítva jellemezte az ország helyzetét, „Amerika olyan, mint egy ütésektől elkábult bokszoló (punch-drunk boxer), aki a legkisebb lökésre is kész elesni” (Dave Hodges).

Ennél frappánsabban nem is fogalmazhatott volna. Mára ugyanis az Egyesült Államok gazdasága szó szerint megroggyant. A számok és a tények magukért beszélnek. Az USA államadóssága meghaladja a 19 billió dollárt, a függőben lévő fizetési kötelezettségeinek összege (társadalombiztosítás, köznyugdíjak, jóléti szolgáltatások stb.) pedig a 240 billiót! (Összehasonlításul az ország GDP-je 17 billió körül van.) Az amerikai bankrendszer velejéig rohadt jellegét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a hat legnagyobb – vagy ahogy a szokásos amerikai önteltséggel nevezik: a „bukáshoz túl nagy” – bankja a spekulatív származékos termékek (derivatívák) piacán majdnem 280 billió dolláros adósságot halmozott fel, miközben az összes betétállományuk nem éri el a tízbilliót, vagyis (bankárzsargont alkalmazva) „a derivatívákkal szembeni kitettségük több mint 28-szorosa a teljes aktíváiknak”.

A helyzet súlyosságát jól érzékelteti, hogy ez hat megabank (sorrendben a J. P. Morgan Chase, a Bank of America, a Citibank, a Wells Fargo, a Goldman Sachs és a Morgan Stanley) birtokolja az amerikai bankrendszer összes vagyonának körülbelül kétharmadát (The six to big to fail banks in the U.S. have 278 trillion dollars of exposure to derivatives, theeconomiccollapseblog.com, 2015. április 13.). Mivel többé már nem bízik abban, hogy a következő válság esetén a kormány ismét támogatást nyújtana a bankoknak, a Standard & Poor hitelminősítő lerontotta a J. P. Morgan, a Goldman Sachs és hat másik vezető amerikai pénzintézet osztályzatát (J. P. Morgan, Goldman Sachs among „too-big-to-fail” U.S. banks downagraded by S&P, marketwatch.com, 2015. december 3.). Erre azután került sor, hogy az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed bejelentette, hogy a jövőben korlátozni fogja a vészhelyzetbe került bankok megsegítését (Fed ends „to big to fail” lending to collapsing banks, money.cnn.com, 2015. november 30.). Ilyen bizalmi környezetben nem csoda, hogy az amerikai vállalatvezetők által alkotott üzleti kerekasztal (Business Roundtable) kimondottan vérszegény üzleti befektetést prognosztizál a 2016-os évre (CEOs aren’t optimistic about economy in 2016, money.cnn.org, 2015. december 2.). Ugyanakkor a vállalati csődök szintje a legmagasabbra emelkedett a legutóbbi recesszió óta, különösen az olajkitermelő és olajfeldolgozó-iparban, mert a kőolaj alacsony világpiaci ára miatt egyre több cég képtelen törleszteni a hiteleit (Defaults soar to recession levels, fueled by cheap oil, money.cnn.com, 2015. december 2.).

Ez nagyon súlyos probléma az USA-ban, ahol a vállalatok adósságállománya megkétszereződött a 2007-es pénzügyi válság óta (The Shocking True State of the Financial System Today, zerohedge.com, 2015. december 2.). A Bloomberg úgynevezett meglepetésindexe (ECO U.S. Surprise Index), amely azt méri, hogy vajon a gazdasági teljesítmény valós adatai visszaigazolják-e az előrejelzéseket, a legalacsonyabb szintre esett 2009 óta, amikor az USA a legmélyebb recesszióban volt az 1929-es Nagy Pangás óta (Surprise: U.S. Economic Data Have Been the World’s Most Disappointing, bloomberg.com, 2015. március 13.). A Bloomberg nyersanyagár-indexe 16 éves mélypontjára süllyedt. Emlékeztetőül, 2008-ban a nyersanyagárak összeomlása közvetlenül megelőzte a tőzsde összeomlását (Commodities Plunge To New 16 Year Low…, zerohedge.com, 2015. november 23.). Az amerikai gyáripar 2015 novemberében a leggyorsabb ütemben zsugorodott az utolsó recesszió óta (Manufacturing in U.S. Contracts at Fastest Pace Since 2009, bloomberg.com, 2015. december 1.). Ráadásul a pénzmozgás sebessége (velocity of money) a valaha mért legalacsonyabb szintre esett, az amerikaiak 76 százaléka ugyanis teljesen feléli a fizetését, és nincsenek megtakarításaik, tehát nem tudnak költekezni, sőt egyre többen szorulnak állami segélyre (5 Sure Signs the U.S. Economy is Finished, totalwealthresearch.com).

Eközben a vagyoni egyenlőtlenségek rekordszintre emelkedtek, és jelenleg a legvagyonosabb 0,1 százaléknak ugyanakkora részesedése van a nemzeti vagyonból, mint a lenti 90 százaléknak! Harminc évvel ezelőtt ez a 0,1 százalék még csak a gazdagság 8-9 százalékát birtokolta, a 90 százalék pedig a 35 százalékát. 1944-ben a legvagyonosabbak jövedelemadója 94 százalék volt, 1964-ben 77 százalék és még 1981-ben is 67 százalék. Aztán jött Ronald Reagan, a hollywoodi hisztrió, akit a fináncoligarchia juttatott hatalomra, akinek gazdaságpolitikája egyetlen mondatban összefoglalható: „a leggazdagabbak maximum 50 százalék adót fizessenek!” Azóta az amerikai nép egyre szegényebb lett. Persze nem az az 5-10 százalék, amelyiknek a bankszámlája szemlátomást gyarapodott, hanem a maradék 90, amelyiknek a vásárlóereje megállíthatatlanul gyöngült. Hogy az örök növekedés illúzióját keltsék, féktelen fogyasztásra és felelőtlen eladósodásra bátorították az állampolgárokat. Ennek volt egyik következménye a 2008-as jelzáloghitel-válság. Ma a legvagyonosabbak már csak 32 százalék adót fizetnek jövedelmeik után. Ha valahol, hát az USA-ban tényleg megérett a helyzet egy forradalomra.

Antidogma – Szabadesésben az amerikai gazdaság a Nemzeti.net-en jelent meg,

Magyarország tragédiája II.

Szűk hét esztendeje terjedelmes írásban foglalkoztam a zsákutcás magyar „fejlődés” egyik legfontosabb problémájával, a középjobb gazdasági reformvonal teljes hiányával a releváns (parlamenti) magyar pártok között.

A helyzet azóta sajnos semmit sem változott. Igaz, a középjobb, gazdasági liberalizmust képviselő pártokra az utóbbi időben egész régiónkban is rájárt a rúd, de az elmúlt két-három évben a visegrádi szomszédoknál így is nagyjából 15 és 40 százalék között mozgott ezen pártok támogatottsága. Ezzel szemben a magyar parlamentben az egy szem Kész Zoltán képvisel ilyen nézeteket. 

A középjobb pártok hatalmon is voltak (vagy a kormányzó koalíciók fő erejét adták) Csehországban 2006 és 2013, Lengyelországban meg 2007 és 2015 között. Bár kormányzásuk messze volt az ideálistól, a két ország (jelenlegi) teljesítményén azért meglátszik nagyon is pozitív értelemben. Ahogy Szlovákiában is, csak ellenkező előjellel, mivel a 2006 óta eltelt tizenkét évből csak kettőben (2010-2012) volt törékeny, idő előtt felbomló jobbközép kormánykoalíció. 

Csakhogy Magyarországon nagyjából az első Orbán-kormány hivatali ideje első felének végétől, azaz körülbelül az ezredfordulótól nincs példa mértéktartó jobbközép reformpárti liberális gazdaságpolitikára. Józanság csak az országot a szakadék széléről visszarántó válságmenedzselő Bajnai-kormány idején mutatkozott, egyébként tombol a balos és nacionalista populizmus. Már úgy tizennyolc éve! Előző cikkemben azt jósoltam, hogy ennek a következménye Magyarország közép-európai szomszédjaitól való további leszakadása lesz, és ez be is következett.

2010-ben az egy főre jutó magyar bruttó hazai termék (GDP) az uniós átlag 65 százaléka volt, 2016-ra ezt sikerült 67-re, azaz két százalékponttal feltornázni. Szlovéniát és Horvátországot kivéve az összes térségbeli versenytárs gyorsabban zárkózott fel, közben Észtország, Litvánia és Lengyelország egy főre jutó GDP tekintetében megelőzte Magyarországot (Csehország, Szlovénia és Szlovákia már 2010-ben is előtte volt).

Az Orbán-kormányok ténykedésének „köszönhetően” ehhez hasonlóan egy sor területen sikerült régiós sereghajtóvá válni az EU-hoz 2004-ben csatlakozott posztszocialista államok (V4-ek, baltiak, Szlovénia) között. Például a svájci világgazdasági fórum (WEF) versenyképességi rangsorán, az IMD globális versenyképességi rangsorán vagy a Világbank vállalkozói környezetet vizsgáló összesítésében (Doing Business 2018). 

A kanadai Fraser Institute és az amerikai Heritage Foundation gaz­dasági szabadságot vizsgáló rangsorán ugyan sikerült leelőzni Szlovéniát ill. Szlovákiát és Szlovéniát, viszont itt meg Bulgária és Románia előzte be Magyarországot. Szóval már azzal sem lehet minden esetben önámítóan nyugtatgatni a magyar lelkeket, hogy a Balkán azért még mögöttünk van. 

És van még lejjebb, mert például a Transparency International legutóbbi Korrupcióérzékelési Indexe szerint Magyarország Bulgária után az EU második legkorruptabb tagállama. És itt jön a képbe az, hogy az Orbán-kormányok a gazdasági szabadság elleni harc (véletlenül sem „gazdasági szabadságharc”) mellett újabb frontot nyitottak, és nekimentek a demokráciának és a joguralomnak is, nyíltan vállalva, hogy illiberális államot építenek, ahol Erdogan Törökországa meg Putyin Oroszországa a példakép. Az eredmény: a Freedom House legutóbbi elemzése szerint Magyarország az EU legkevésbé demokratikus országa, és a sajtószabadságról szóló jelentésük szerint Görögországgal együtt szintén a megosztott (globálisan 44.), utolsó helyen áll az EU-ban. De Magyarország a német Bertelsmann Alapítvány (a demokratikus és szabadpiaci átalakulást vizsgáló) Transzformációs Indexe szerint is utolsó az EU átalakuló államai között.

Nyilván a kormányzati propaganda erre azt mondaná, hogy a fenti rangsorok mind Sorosbérenc szervezetek hazug kamu-elemzései, és bizonyára megkapjuk ezt a nívós hozzászólást a kedves internetes kommentelők részéről is. Ez a „körülöttünk mindenki hülye, csak mi vagyunk repülőgép-anyahajó” típusú mentalitás és reagálás bármilyen kritikára egyben jól mutatja, milyen szintre lett lezüllesztve (nem csak a magyarországi) magyar közbeszéd. Főleg a Fidesz és Orbán által.

Megelőző csapásként íme egy idézetet a második Orbán-kabinet (Matolcsy György által vezetett) Gazdaságfejlesztési Minisztériumának honlapján 2011 végén közzétett Magyar Növekedési Tervből: „A Versenyképességi Program azt a középtávú célt tűzi ki, hogy a három legelfogadottabb nemzetközi versenyképességi rangsorban (IMD, WEF, Doing Business) Magyarország három éven belül a legjobb 15 EU-tagállam – és ezzel egy időben a 3 legjobb kelet-közép-európai EU-tagállam – között legyen.”

A megálmodott és a valós helyzet között tátongó szakadék a versenyképességi rangsorok tekintetében csak egy a sok kudarc közül. Ugyanígy kudarc volt az államadósság elleni küzdelem: a Széll Kálmán Terv szerint a közszféra adóssága a GDP 50%-ára csökkent volna 2018-ra, ehelyett egyelőre 74% körül van. Kudarc volt a népesedési politika: a születések száma csökkent, a népességfogyás üteme minden korábbinál gyorsabb volt, ráadásul a fiatalok tömegével hagyták el az országot. Kudarc volt a keleti nyitás, kudarc volt a közszféra karcsúsítására tett igyekezet és kudarc volt Orbán legnagyobb rögeszméje, a foci feltámasztása, a labdarúgásba ölt forintszázmilliárdok eredményeihez alighanem elég három szó: Andorra, Luxemburg, Kazahsztán.

De a valóság véletlenül sem zavarja meg Orbánt, aki a Családok Budapesti Világtalálkozóján tavaly bejelenti, hogy 2018 a családok éve lesz és 2030-ra 2,1 százalékra kell emelni a születési rátát. (A 2,1-es szám egyébként nem a születési, hanem a termékenységi ráta és nem százalékban, hanem egy anyára jutó átlagos gyerekszámban mérendő…) De Matolcsyt se, aki Orbánnal együtt azt tervezgeti, hogy szintén 2030-ra Magyarország a legtöbb mutató tekintetében beéri Ausztriát, és a régió húzóországa lehet.

A grandiózus terveket először is a nyolc év alatt elért eredmények fényében és a versenytársakkal összehasonlítva kellene értékelni, másodszor meg figyelembe véve azt, hogy Magyarország kormánya alighanem egyedülálló lehetőséget szalasztott el, ami már soha nem tér vissza. 

Kivételesen kedvező volt a külgazdasági környezet rendkívül alacsony nemzetközi kamatszinttel, pénzbőséggel, növekvő kereslettel az exportpiacokon. Magyarországra kivételes nagyságú uniós forrás áramlott az EU közös költségvetéséből. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy a térségben a rendszerváltás óta nem volt olyan kormány, amelynek ilyen hosszú ideig ekkora hatalma lett volna ilyen sok rendelkezésre álló pénzügyi forrással. 

És itt nemcsak a „Brüsszelből” évente beömlő eurómilliárdokra kell gondolni, hanem a mintegy tíz­milliárd eurónyi elkonfiskált nyugdíjmegtakarításra is a második pillérből, plusz a megemelt (külön)adókból behajtott összegekre, és persze a korrupciós csatornákon magánszámlákra meg fekete pártkasszába csurgatott pénzekre is, ideértve a valóságos iparággá vált áfacsalásokból érkező províziókat is.

Mindezt figyelembe véve nyolc év után az eredmények harmatgyengének a grandiózus tervek meg hiú ábrándnak nevezhetők. A fentiekkel szorosan összefügg, hogy Magyarország egy dologban biztosan listavezető a térségben, éspedig az állami újraelosztás mértékében. A közkiadások GDP-arányosan átlagosan mintegy 49%-ra rúgtak 2010 és 2016 között, ilyen értékkel csak a jóval gazdagabb Szlovénia rendelkezik, a többi új uniós tagország átlaga csaknem tíz százalékponttal alacsonyabb. 

A hatalmas állami kiadások túladóztatáshoz vezetnek, de a korrupciót is táplálják. Minél több kiadás, annál több ellopható pénz, minél több állami vállalat, annál többet lehet megfejni, illetve pozíciókba juttatni a haverokat, minél magasabb áfakulcs, annál nagyobb előnybe kerül a piacon, aki el tudja csalni stb. És az állami kiadások Magyarországon a legmagasabbak, újra itt van a legtöbb állami vállalat is, és a fő áfakulcs (27%) itt a legmagasabb az egész unióban.

Különösen fájdalmas, hogy az említett tulajdonságokat a szemlélők többsége egyszerűen csak jobboldali gazdaságpolitikának tartja, hiszen Magyarországon a Fidesz a „jobboldal”. Nem is lehetnénk messzebb a valóságtól. Mert bizony a nagy állami újraelosztás és a magas adók és járulékok nem jobboldali politika, ahogy az állami szektor részarányának növelése újraállamosítások útján szintén nem az. 

Nem jobboldali a második nyugdíjpilléres vagyon kisajátítása, az ágazati különadók, sarcok bevezetése, egész ágazatok tulajdonszerkezetének teljes átrendezése és központosítása törvényi erővel (lásd trafiktörvény, tankönyvpiac, energetika, közműcégek), monopóliumok preferálása szabad verseny helyett, az önkormányzatiság megnyirbálása, a közoktatás centralizációja és persze a túlárazott közbeszerzésekkel felhizlalt korrupt oligarcha és stróman világ sem az. Röviden: a Fidesz gazdaságpolitikája döntően nem jobboldali (bár kétségtelen, hogy olyan elemei is vannak).

Ami a programjukat illeti, olyan már rég nincs, ezért a kampány nem is szólhat róla, ehelyett van migránsozás, sorosozás, Brüsszelezés, ENSZ-ezés és újra rezsicsökkentés is. Az ellenzék erre jó szokás szerint újra főleg fedezet nélküli kampányígéretekkel válaszol: megemelt minimálnyugdíj, megemelt közalkalmazotti bérek, megemelt szociális juttatások, megemelt nyugdíjak, ingyenes ajándékok, több állami kiadás erre meg arra, és persze a kihagyhatatlan 13. nyugdíj (MSZP). Amelynek beígérése az egész térségben a szociális demagógia és a balos populizmus lakmuszpapírja, és amely egyszer már jelentős szerepet játszott Magyarország csőd szélére juttatásában. Konzisztens középjobb programmal nyilván senki sem kampányol, például széleskörű privatizációt nem látni, pedig lenne mit magánosítani bőven. A gazdasági jobboldal Magyarországon sajnos (már rég) nem létezik.

Az igazságos az lenne, ha a Fidesz által kiépített rossz rendszer a Fidesz nyakába szakadna, mert beütne a nemzetközi gazdasági válság következő köre, megugranának a kamatok, megcsappanna az exportkereslet, jelentősen csökkenne az uniós nettó transzfer mértéke, elkezdenének felrobbanni az időzített bombák. Mondjuk bedőlne a magyar kézben lévő bankrendszer jó része, nem lenne pénz nyugdíjra és az IMF-hez meg az EU-hoz kellene fordulni mentőcsomagért. Így az emberek egyértelműen szembesülnének a zsákutcás politikával.

Csak az a baj, hogy még egy ciklus, és a Fidesz a liberális demokrácia maradékának jó részét is felszámolhatja, és esély sem lesz arra, hogy szabad választásokon leváltsák.

Az meg már végképp nem várható meg, hogy 2025-26-ban tényleg elkezdenek-e termelni Paks II. új erőműblokkjai és 2030-ban (a hatodik Orbán-kormány utolsó évében!) tényleg utoléri-e Magyarország Ausztriát, illetve felmegy-e a „születési ráta 2,1 százalékra”. 

Úgyhogy a zsákutcával való szembesüléshez egyelőre ott van az egészségügy vagy az oktatás, meg úgy általában a közszolgáltatások és az infrastruktúra állapota, a közalkalmazotti és közmunka-bérek, a Mészáros Lőrincek, és a felcsúti akadémiáról kijövő magyar focisták sikerei a világpiacon. Ez a demokrácia létének veszélyeztetésével együtt bőven elég kellene, hogy legyen arra, hogy az ország kritikus többsége nemet mondjon a Fideszre. Sokszor úgy, hogy a kisebbik rosszra szavaz, orrát befogva, gumikesztyűben. Mint a hozzám hasonló gazdasági liberálisok. Alighanem én is így tennék, de bevallom, ezzel kapcsolatban örülök, hogy nem vagyok magyar állampolgár.

Gál Zsolt

A szerző a pozsonyi Comenius Egyetem Politológia Tanszékének oktatója

Magyarország tragédiája II. a Nemzeti.net-en jelent meg,

Tusnádfürdői beszéd: össztüzet zúdítottak Orbánra

Az Együtt szerint a miniszterelnök „elképesztő” dolgokat mondott szombaton az erdélyi Tusnádfürdőn. A Jobbik úgy fogalmazott: az Orbán-kormány csak szavakban bátor, tettekben megalkuvó, míg az MSZP úgy véli, a miniszterelnök egyre veszélyesebb Európára nézve. A Magyar Liberális Párt szerint Orbán ellenségképeket keresett, „rémhíreket gerjesztett”, miközben nem tud elszámolni „saját kudarcos kormányzásával”, Schiffer András pedig közölte: Magyarországnak veszedelmesen szűk látókörű miniszterelnöke van. A Demokratikus Koalíció úgy véli, Orbán „vak és süket” Magyarország valós problémáira.

A Hajdu Nóra, az Együtt elnökségi tagja által jegyzett közleményben az ellenzéki párt azt írta: a magyar kormányfő „a sok üres szó mellett néhány igazán rettenetes dolgot is mondott” a 26. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor rendezvényén. „Egészen elképesztőnek” nevezte, hogy a kormányfő szerint „a fekete afrikai bevándorlók idejönnek és megerőszakolják az európai nőket”. A közlemény szerint „hajmeresztő” az is, hogy Orbán Viktor azt mondta, a baloldaliak nem szeretik a magyarokat.

Azzal kapcsolatban, hogy több mint egymillió ember töltötte ki és küldte vissza a nemzeti konzultációs kérdőíveket, azt írták: felhívnák Orbán Viktor figyelmét arra, hogy „Magyarországon több millió normális gondolkodású ember is él”. Az Együtt szerint Orbán Viktor ismét bebizonyította, hogy vele nem lehet és nem is szabad kiegyezni, mivel nem tekinti a nemzet részének azokat, akik nem értenek egyet vele. A közlemény úgy fogalmaz, hogy „Orbán Viktor nem része az európai értelmiségnek, nem az európai értékeket képviseli és keletre tart”.

Szavakban bátor, tettekben megalkuvó

A Jobbik azt írta: ha szükséges, Orbán Viktor kezdeményezze az uniós alapszerződés vagy a magyar csatlakozási szerződés módosítását is. Ha a miniszterelnök valóban a nemzetek önrendelkezésén alapuló Európáért és „a magyar Magyarországért” aggódik, akkor a többi között kezdeményeznie kell az önálló határőrség visszaállítását és annak a lehetőségnek a megteremtését, hogy a gazdasági céllal Magyarországra érkező migránsok visszafordíthatók legyenek – tették hozzá.

A közleményben, amelyet Z. Kárpát Dániel frakcióvezető-helyettes, a Jobbik alelnöke jegyez, kiemelték: az Orbán-kormány csak szavakban bátor, tettekben megalkuvó. Álláspontjuk szerint erre többek közt példa, hogy a kormányfő 2011 végén „harcosan felszólalt az uniós pénzügyi paktum ellen, majd parlamenti felhatalmazás nélkül aláírta, hogy Brüsszel beleszólhasson a magyar költségvetésbe”, valamint az is, hogy a Fidesz „hangosan tiltakozott” a Magyarországon keresztül Nyugat-Európába jutott illegális bevándorlók visszaküldése ellen, majd „beletörődött” abba, hogy az ezt lehetővé tevő dublini egyezmény „lényegét tekintve” hatályban maradjon.

Ezért a Jobbik szerint előre látható, hogy a miniszterelnök tusványosi beszédét sem követik majd tettek. Úgy vélik, hogy a miniszterelnök ugyanolyan „megalkuvó” lesz „a nemzeti önazonosságot leromboló multikulturalizmust, a terrorveszélyt, a munkanélküliség és a bűnözés növekedését magában rejtő migráció” esetében is, mint amilyenek a 20. század pártjai voltak.

„Egy piti balkáni politikai maffia feje”

Az MSZP szerint a rendszerváltó Orbán Viktor egészen biztos, hogy „gyomorgörccsel hallgatná végig” azt, amiről a mai Orbán Viktor beszél és amit képvisel. A miniszterelnök szavaira reagálva Ujhelyi István, az ellenzéki párt alelnöke budapesti sajtótájékoztatóján egyre veszélyesebbnek nevezte a miniszterelnököt egész Európára nézve. Az európai parlamenti képviselő visszautasította azt a politikát, amelyet Orbán Viktor megfogalmazott. Úgy indokolta, tudják, hogy Európa súlyos válságban van, ennek okozója azonban éppen az olyan politika, amelyet a magyar kormányfő képvisel.

Ujhelyi István úgy fogalmazott, a miniszterelnök „nem egy látnok, Európa legbölcsebb politikusa, hanem csak egy piti balkáni politikai maffia feje”. Szerinte Orbán Viktor úgy tesz, mintha az ország jövőjét akarná biztosítani, ám ehhez képest elzárja a magyarokat az európai közösségtől.

Orbán Viktor szombati beszéde bebizonyította, hogy a kormányfő csak visszafelé néz a múltba, fogalma sincs, merre van az előre és mi a célja Magyarországnak és Európának – tette hozzá.

Az MSZP alelnöke szerint az európai jobb- és baloldal, a szélsőségeseken kívül minden más politikai erő az ellenkező politikai irányba indul el, mint amit Orbán Viktor képvisel. Utalva Orbán Viktor 1989-es, 1990-es szerepére szimbolikusnak nevezte a sajtótájékoztató helyszínét, a Hősök terét, hiszen – mint mondta – „a rendszerváltó Viktor” most már egészen más politikát folytat.

„Orbán Viktor egy ügyű lett”

A Demokratikus Koalíció (DK) szerint Orbán Viktor miniszterelnök „vak és süket” Magyarország valós problémáira, illetve Tusnádfürdőn elmondott beszédével Magyarország kilenctizedét kiiktatta a nemzetből.

Gréczy Zsolt, az ellenzéki párt szóvivője Budapesten, a Hősök terén tartott sajtótájékoztatón úgy fogalmazott: amit ma Orbán Viktor előadott, „őrült beszéd”, és nincs is benne rendszer. Hozzátette: „Orbán Viktor egy ügyű lett”, mert csak egy ügyről beszélt, a bevándorlásról, és úgy látszik, hogy vak és süket Magyarország problémáira.

Ha valóban Magyarország érdekelné a miniszterelnököt és nem az, hogy az adófizetők pénzén ő és barátai meggazdagodjanak, arról kellett volna beszélnie, hogyan állítja meg a magyar fiatalok több százezres elvándorlását – közölte a DK szóvivője.

Gréczy Zsolt szerint a miniszterelnök arra is jogot formált, hogy megmondja, ki a magyar. Aki vele nem ért egyet, az nem magyar – közölte a DK-s szóvivő. Kifejtette, hogy „a nemzeti konzultációnak nevezett hazugságra” kiküldött nyolcmillió kérdőívből egymilliót küldtek vissza, nyilván ezt az egymillió embert tekinti magyarnak. Gréczy Zsolt szerint Orbán Viktor Magyarország kilenctizedét „laza mozdulattal kiiktatta a nemzetből”.

Amit Orbán Viktor mondott, minden demokrata és normális ember számára vállalhatatlan, és demokraták széles összefogására lesz ahhoz szükség, hogy az ország végre megszabaduljon ettől „a rettenetesen gonosz embertől” – hangoztatta Gréczy Zsolt.

Orbán ne Tusnádfürdőn legyen bátor

Schiffer András, az LMP társelnöke szerint Magyarországnak veszedelmesen szűk látókörű miniszterelnöke van, akinek láthatóan nincsenek válaszai a globális kihívásokra. Mint mondta, a miniszterelnök ne Tusnádfürdőn legyen bátor hanem Brüsszelben, Berlinben és Washingtonban.

Az ellenzéki frakcióvezető rámutatott: ha a miniszterelnök botrányosnak tartja, hogy a lehallgatási botrány után is folytatódnak a szabadkereskedelmi tárgyalások az Egyesült Államokkal, akkor azonnal jelentse be, hogy nem járul hozzá ehhez. Arra is adjon magyarázatot Orbán Viktor, hogy a Fidesz európai parlamenti képviselői miért adtak zöld jelzést a tárgyalások továbbviteléhez – tette hozzá.

Közölte, hogy a magyar miniszterelnöknek hisztériakeltés helyett közös európai megoldást kellene szorgalmaznia, és azt, hogy azok az országok, amelyek az elmúlt évtizedekben hasznot húztak a harmadik világ kizsákmányolásából, komolyabban vegyenek részt a bevándorlási krízis kezelésében.

Az LMP-s politikus úgy vélekedett, hogy a magyar embereknek nem a bevándorlóktól kell félteniük a megélhetésüket, hanem attól a kormánytól, amely tudatosan játszik a bérek leszorítására.

„Szélsőséges, gyűlöletkeltő” állítás

Az Magyar Liberális Párt arra hívta fel a figyelmet, hogy Orbán Viktor beszéd ének sablonjai  – az idegenellenes uszítás, az ellenségképek keresése és a rémhírek gerjesztése – ismerősek lehetnek mindazoknak, akik ismerik a két világháború közötti időszak történelmét. Hozzátették: idén Brüsszel, a baloldal és az afrikai éhezők „a miniszterelnök ellenségei”. Kiemelték, hogy a háború elől menekülők és a terrorizmus, a bűnözés összekötése nem más, mint „szélsőséges, gyűlöletkeltő és minden európai demokrata által elutasítandó” állítás.

Rogán: A baloldal nem szereti a magyarokat

Rogán Antal, a Fidesz frakcióvezetője a bírálatokkal kapcsolatban azt mondta: elfogadhatatlan, hogy az ellenzéki pártok továbbra is bevándorláspárti álláspontot képviselnek.

A kormánypárti frakcióvezető szerint ha az ellenzéken múlna, teljesen védtelenül hagynák az országot illegális bevándorlók millióival szemben. „Szégyenteljesnek tartjuk, hogy miközben a külhoni magyarokra nemet mondtak, a megélhetési bevándorlókat tárt karokkal várják” – hangsúlyozta, hozzátéve: a bevándorláspárti baloldal nem szereti a magyarokat, az ország érdekei helyett a bevándorlók érdekeit nézi.

Rogán Antal azt mondta, a Fidesz-frakció támogatja Orbán Viktor törekvéseit, hogy megvédje Magyarország és Európa határait, és arra kérik a kormányt, hogy továbbra is minden lehetséges eszközzel lépjen fel az illegális bevándorlás ellen.

Tusnádfürdői beszéd: össztüzet zúdítottak Orbánra a Nemzeti.net-en jelent meg,

Magyarország külföldi tulajdonban van – a sztárközgazdász kimondja az igazságot

A sztárközgazdász kiszámolta, hogy több profit megy ki Magyarországról nyugatra, mint amennyi uniós támogatás visszajön – Thomas Piketty a Makronómnak

Nem igaz, hogy Magyarország óriási adományokat kap az uniótól támogatások formájában. A francia professzor, Thomas Piketty most kiszámolta, hogy hazánk vált az egyik leginkább külföldi tulajdonú gazdasággá a kilencvenes évek óta. Ez az oka annak, hogy Magyarországról sokkal több profit megy külföldre, mint bármely más közép-európai országból, és annál is több, mint amennyit az ország uniós támogatásként visszakap. A sztárközgazdász a Makronómnak nyilatkozott.

Bukott éltanuló, avagy Magyarország eladó

Egy pszichológiai kutatás szerint nem azok a diákok viszik a legtöbbre, akik jeles bizonyítvánnyal rendelkeznek, mert ők kevésbé tudnak fontossági sorrendet felállítani az életben. Magyarország sem tudott: éltanulónak számított a privatizáció során a közép-európai országok között és a lecke minden részét kritika, koncepció és hosszú távú karriertervek nélkül magolta be.

A külföldi tudás és technológia megtermékenyíti a szabad piacokat, a frigyből pedig innovációk és jólét születik a szocialista magyar ugaron – ismételgették a leckét a szocializmust elég jól, de a kapitalizmust még kevésbé ismerő közgazdászok.

Bár a nagymértékben központosított kelet-ázsiai országok piacnyitása csak fontolva haladt, a közép-európai országokban azonban mintegy öt év alatt privatizálták az állam piaci vagyonának több, mint ötven százalékát általában jóval a könyv szerinti érték alatt.

Ennek oka, hogy a döntéshozók – különösen hazánkban – általános csodaszerként, túlzott elvárásokkal tekintettek a privatizációra. Ez a kor szabadpiac-párti ideológiájának való megfelelési kényszerrel társulva a stratégiai szemlélet, a vízió és a szakértői kapacitások hiányával együtt oda vezetett, hogy a kritikus infrastruktúra külföldi befektetők kezébe került,

a stratégiai befektetők leépítették a több évtizedes tudástőkét felhalmozó vállalatokat, a magyar cégek pedig elvesztették piacaikat

– írja György László Egyensúlyteremtés című könyvében.

Olyan országokban, amelyek határozott célokkal rendelkeztek, például meg kívánták védeni a munkahelyeket és állami tulajdonban igyekeztek tartani a stratégiai fontosságúnak tartott cégeket, a privatizáció sokkal mérsékeltebben haladt, sőt Lengyelországban meg is akadt, mert a kormányzat a neoliberális politikát követő magyar kormánnyal ellentétben szociális szempontokat is figyelembe vett és ebben a szakszervezetek támogatását is élvezte.

A külföldi tőke térségbeli térnyerését Thomas Piketty új cikke is megerősíti, mely szerint a nyugati befektetők fokozatosan megszerezték a posztszocialista gazdaságok állótőkéjének negyedét (a lakáspiacot is beleértve), a vállalatokat tekintve ötven százalékát, a legnagyobb cégek esetében pedig még többet.

Külföldi tulajdonú ország

A magyar cégek felvásárlása és az új, zöldmezős beruházások biztosították a magyar gazdaságnak a tőkét, a költségvetésnek pedig az óriási bevételeket. A magyar gazdaság megkezdte bekapcsolódását a világgazdaságba, alacsony bérű összeszerelő országként, már amikor nem zárták be végleg a külföldi tulajdonosok a velük együttműködő hazai szereplőktől megszerzett vállalatokat. A „hatékonyságnöveléshez” az állam is hozzájárult, bevételeit mindinkább az egymillió inaktivitásba vonuló dolgozó feltétel nélküli jövedelmeire költve.

Az elhibázott és túlzott, a külföldieket előnyben részesítő privatizáció súlyos következményekkel járt. A naiv hazai gazdaságpolitika még a közműcégeket is privatizálni kezdte, különböző külföldi vevők számára, hogy ne alakuljon ki monopólium a piacon. Mihályi Péter könyvéből azonban kiderül, hogy

a Bayernwerk, a Ruhrgas vagy a Powergen olyan külföldi cégek, amelyek külön-külön jelentkeztek egy-egy magyar közműcégért, majd otthon, Németországban óriásfúziók révén egyesültek,

és végül mégiscsak létrejött egy külföldi monopólium. A megszülető E.ON cégcsoport például a hazai áramszolgáltatásban 2007-re már 45 százalékos, a földgázkereskedelemben 28 százalékos részesedéssel rendelkezett.

A korábbi éltanuló ekkor sem eszmélt, mert a leckét félreértve azt hitte, hogy a piaci, külföldi monopólium sokkal jobb, mint a hazai, állami. Így végül az adósságvezérelt gazdasági növekedésnek is köszönhetően Magyarországon 2006-ban a nettó külföldi eszközök a GDP százhúsz százalékát tették ki, míg a többi közép-európai országban legfeljebb hatvanat (lásd a cikk végén). Épphogy alábbhagyott a gazdaság privatizációja, amikor már meg is kezdődött a kétezres évek eladósodási hulláma. Így hazánk vált az egyik legeladósodottabb országgá, de ennek nagy ára volt.

Nettó külföldi eszközök (vagyon) a GDP arányában

Forrás: Piketty és Novokmet (2018). További országok adatait lásd a cikk végén.

„Az egyik legfőbb egyensúlytalanság ma a külföldi és a hazai tőke egyensúlyának felborulása, amely szakpolitikaként elhibázott folyamat eredménye, de ideológiaként racionális és kifizetődő a gazdagabb országok részéről” – mondta erről György László, a Neumann János Egyetem docense. Felhívta a figyelmet, hogy „2009-2010 óta folyamatos a magyar gazdaságpolitika törekvése az egyensúly helyreállítására: a nettó külföldi vagyon aránya abszolút értékben csökkenő pályára állt és már elérte a 2001-es szintet, bár a cseh és szlovén értékekhez való felzárkózáshoz tovább kell növelni a hazai tulajdon arányát.”

Filip Novokmet, Thomas Piketty és Gabriel Zucman közgazdászok a térség országait egyszerűen külföldi tulajdonú országoknak nevezik.

A gazdaság újraállamosításának mítosza

A visszavásárlásokkal kapcsolatban jelentős mozgástér áll még a gazdaságpolitika előtt, mivel bár a második Orbán-kormány több, mint kétszáz céget és 1600 milliárd forint értékű vagyont vásárolt vissza, államosítási kiadásai szerénynek mondhatóak a kilencvenes évek nagy privatizációs bevételeihez viszonyítva. Mihályi Péter könyveszerint a visszavásárlásokat egyébként „a korábbi kormánypárt, az MSZP is támogatta”. Szerinte „az is fontos megállapítás, hogy a tranzakciók túlnyomó többsége jogi-közgazdasági értelemben nem is államosítás volt, hanem a korábbi tulajdonosok kivásárlása. Méghozzá olyan tranzakciók keretében, amelyeken inkább a Magyar Állam veszített”. Elmondható tehát, hogy a fejlett nyugati piacgazdaságokra jellemző tulajdonosi szerkezet kialakításához – ami a kormány fő célja a privatizációval György László szerint – további erőfeszítésekre lehet szükség.

Külföldi tulajdonú gazdaság, külföldre áramló jövedelem

A hazai gazdasági szektor jelentős lépéshátrányba került és létrejött a duális gazdaság, amelyben egy nagyon versenyképes multinacionális szektor ural akár teljes iparágakat, vagy válik a legfőbb foglalkoztatóvá több településen. Ez a piaci hatalom magyarázhatja, hogy a külföldi vállalatok alulfizetik a dolgozóikat a magyar cégekhez képest: a megtermelt jövedelemből kisebb hányadot fizetnek ki bérként, azaz a bérarány e cégeknél alacsonyabb.„Ha a külföldi és hazai tulajdon aránya felborul, akkor a tőke és a munkajövedelem elosztásának aránytalanságai is növekedhetnek” – mondta erről György László, a Századvég vezető közgazdásza.

A külföldi tulajdonú gazdaság ugyanis – még ha nagyobb növekedésre is lehet képes gazdasági fellendülések idején – a megtermelt jövedelmek egy részét is külföldi tulajdonúvá változtatja.

Nem csak a közműszektorokban, hanem egy másik stratégiai ágazatban, a bankszektorban is így történt ez. A privatizáció segítette a külföldi vállalatokat, hogy Lóránt Károly számítása szerint végül a piac nyolcvan százalékát megszerezzék. A privatizáció ugyanis épp olyan időszakot előzött meg, amikor nagy vállalati összeolvadások történtek a privatizált szektorokban, amelyekben így oligopol piacok alakultak ki – ami azt jelenti, hogy csupán néhány nagy cég uralja a piacot.

E cégek sokkal nagyobb hozamokat értek el hazánkban, mint anyaországaikban. A bankpiacot a külföldi cégek a magyar kormány segítségével hódították meg:

a kormányzat és a bankok is jól jártak a magyar lakosság devizában való eladósodásra ösztönzésével.

A külföldi szereplők vagyonszerzésével megismétlődött az, ami az államszocializmus előtt is jellemző volt. Akkor német, francia, osztrák vagy éppen oszmán kézen koncentrálódott a magyarországi tőkeállomány jelentős része. Ez akkor is és most is azt eredményezi, hogy a statisztikailag mért egyenlőtlenségek alacsonyabbak, mint valójában. Csak a hazai szereplők közötti egyenlőtlenség alacsony, az országot elhagyó jövedelmeket a statisztika nem veszi figyelembe – tudhatjuk Filip Novokmet kutatásaiból.

Nettó külföldi tőkejövedelem a GDP arányában 

Forrás: Piketty és Novokmet (2018)

A külföldre áramló tőkejövedelem márpedig épp Magyarországon volt a legmagasabb a visegrádi országok között a kétezres évekig, körülbelül háromszorosa a többi országból kiáramló GDP-arányos tőkejövedelemnek. Tőkejövedelem alatt a tőketulajdonosok (többek között a vállalatot vagy épp ingatlant birtoklók) tulajdonlásból származó jövedelmét, például bérleti díjat vagy éppen profitot értjük.

Míg Lengyelországból 2002-ig évente a GDP közel egy százalékára rúgó profit és tőkejövedelem hagyta el az országot, addig hazánkban ez egyes években a hat százalékot is túllépte és tartósan, drasztikusan meghaladta a többi térségbeli országot, 3,8 és 6,4 százalék között ingadozva. A kiáramló tőkejövedelem aránya 1995 és 2007 között megduplázódott. Az arány növekedése minden visegrádi országban lejátszódott.

Piketty és Novokmet friss számításai szerint pedig nem csak a kilencvenes években, hanem

2005 és 2015 között is átlagosan Magyarországot hagyta el a legtöbb külföldi tőkejövedelem évente,

nem csak a visegrádi országok között, hanem a közép-kelet-európai térségben is.

Eközben Szlovéniából vagy éppen Romániából átlagosan ennek kevesebb, mint a fele megy külföldre.

A francia közgazdász adatairól György László elmondta, hogy azok megerősítik azt a korábbi lengyel kutatást, amely „2012 körül megmutatta, hogy az uniós források több, mint fele végül visszaáramlik a nyugati országokba. Így az uniós támogatások nagy részben a nyugati nagyvállalatoknak nyújtott közvetett támogatásnak tekinthetők, a közép-európai országokon keresztül”.

Nyugat-Európa Magyarország egyik legnagyobb haszonélvezője

Ha ilyen sok tőkejövedelem és profit hagyja el a térséget, akkor fontos kérdéssé válik, hogy mennyit kap vissza Magyarország piacainak megnyitásáért és a magyar szempontból elhibázott privatizációs modell következményeinek enyhítése érdekében.

Thomas Piketty. Forrás: Flickr. Fronteiras do Pensamento / Greg Salibian

Thomas Piketty számításai szerint 2010 és 2016 között a profitok és más tőkejövedelmek éves kiáramlása átlagosan a GDP 7,2 százalékát tette ki Magyarországon, tehát ennyivel csökkentette a külföldi tulajdonú gazdaság a nemzeti jövedelmet. A közgazdász szerint ugyanebben az időszakban az uniótól hazánkba érkező éves nettó támogatások átlagosan épphogy elérték a magyar GDP négy százalékát.

Az ábra alapján úgy tűnik, hogy

Magyarország gazdasági értelemben az unió nettó befizetője, és felveti annak lehetőségét, hogy a legfejlettebb országok pedig nettó haszonélvezői.

Beáramló és kiáramló jövedelmek Közép-Európában (GDP százalékában, éves átlag, 2010-2016)

Forrás: Piketty és Novokmet (2018), Eurostat nemzeti számlák és költségvetési idősorok alapján.

Piketty ábrájának érdeme, hogy teljes képet ad a Magyarország és külföld közötti kölcsönös jövedelemáramlásokról. Rámutat, hogy a magyar gazdaság teljesítményének elemzése nem lehetséges a beáramló forrásokat jelentősen meghaladó külföldre áramló profitok nélkül, amelyek a nemzeti jövedelem mellett a potenciális beruházásokat és a megtakarításokat csökkentik.

A kérdés tehát, hogy miként teljesítene a magyar gazdaság uniós források nélkül önmagában nézve nem csak tudományos fantasztikum, hanem megtévesztő is. Sőt nincs még egy ehhez foghatóan értelmetlen és valós tartalom nélküli, ám ennyiszer hangoztatott kérdés a magyar gazdasági közbeszédben. Magyarország ugyanis bonyolult gazdasági kapcsolatokban áll a fejlett világgal, amelynek van egy mérlege. Eszerint hazánk sokkal több jövedelmet termel a nyugat-európai országoknak, mint amit uniós támogatásként visszakap.

Míg a hazai közgazdászok „mérlegének” általában egy, Thomas Piketty mérlegének két serpenyője van,

ezért képes kiegyensúlyozott képet adni a magyar gazdaságról.

Ezért alacsonyak a bérek

A magyar gazdaság külföldi tulajdonba adása miatt a magyarországi tőkejövedelmek egyre nagyobb része áramlik külföldre, ez pedig az alacsony fizetések mögötti okok egyike lehet. Több cikkünkben mutattunk rá, hogy a magyar munkaerő részesedése a megtermelt jövedelemből a visegrádi országokban átlagosan tíz százalékponttal alacsonyabb, mint a nyugat-európai országokban. Egyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy emiatt a közép-európai országokban kevésbé éri meg dolgozni, hiszen a létrehozott értékből a dolgozó kisebb részt kap, mint nyugati társa.

Erről kérdeztük meg a jövedelmi egyenlőtlenségek egyik legfontosabb szakértőjének számító Thomas Pikettyt. A közgazdász a Makronómnak elmondta, hogy

„az alacsony bérarány és a külföldi tulajdonosok jövedelmei között valóban összefüggés állhat fenn”.

Forrás: Flickr. Fronteiras do Pensamento / Greg Salibian.

„A térség alacsony béraránya nagyon erős és szemléletes bizonyítéka annak, hogy a külföldi tulajdonosok valóban magas hozamokat érnek el a kelet-európai országokban” – nyilatkozta Piketty. Hozzátette, hogy „emiatt nem csodálkozhatunk azon, hogy a kelet-európai politikusok gyakran hivatkoznak arra, hogy 

a külföldi befektetők a piaci erejüket arra használják, hogy alacsonyan tartsák a béreket, és így extraprofitot érjenek el”.

Ez összhangban áll a Magyar Nemzeti Bank jelentésével, amely szerint a külföldi vállalatok alulfizetik a magyar munkaerőt.

A következmények pedig súlyosak, hiszen a vagyoni és jövedelmi egyenlőtlenség akadályozza az innovációt, a vállalkozásokat és egy olyan rossz egyensúlyt tart fenn, amelyben a magasabb adók, az alacsony bérek, a magas adóelkerülés és a rossz minőségű közszolgáltatások megnehezítik a kormányzatnak a szegénység felszámolását.

Ráadásul a profit sokkal jobb forrása lehet a beruházásoknak, mint a támogatások, mivel utóbbi elszakadva a gazdasági szereplőktől bonyolult adminisztratív folyamatokon keresztül jut el a gazdaságba. És akkor a támogatások okozta ösztönzési problémákat (az úgynevezett holland kórt) még nem is említettük.

Az egyik fő európai törésvonal

„Brüsszel, Párizs vagy Berlin nehezen érti meg, hogy miért nem mutatnak a keleti országok több hálát az uniós támogatások miatt. Ők viszont úgy látják, hogy a térség nyugati befektetéseinek megtérülése magas volt, az országokból külföldre áramló profit pedig jelentősen meghaladja az uniós támogatások mértékét” – mondta el Piketty legújabb cikkére utalva.

Írásában a szakértő egyébként amellett érvel, hogy

a nyugati gazdasági hatalmak úgy tekintenek az egyenlőtlenségre, mintha az természetes lenne.

Eközben feltételezik, hogy a szabadkereskedelem a jólét méltányos elosztását eredményezi és úgy vélik, hogy ebből a természetes módon létrejövő egyenlőtlenségből méltányossági alapon nagyvonalú támogatásokat adnak a lemaradóknak. Azonban a jövedelmi és vagyoni viszonyrendszerek végtelenül bonyolultak, főleg egy az EU-hoz hasonlóan nagy politikai egységben, így a vagyoni viszonyok szabályozását nem lehet kizárólag a piac jóindulatára bízni.

Piketty reméli, hogy teljes szellemi és politikai megújulás következik Európában a 2018-as évben.

Oláh Dániel 

A szerző a Neumann János Egyetem tudományos munkatársa, a Makronóm felelős szerkesztője.

(Címlapkép: Fronteiras do Pensamento / Luiz Munhoz.)

http://makronom.mandiner.hu

NIF

Magyarország külföldi tulajdonban van – a sztárközgazdász kimondja az igazságot a Nemzeti.net-en jelent meg,

Árnyék: Ha bedől a Nyugat, összeomlik egész Európa!

Nyugat-Európa egy szakadék szélén áll! De azért egyet tudomásul kell venni, ha bedől a Nyugat, összeomlik egész Európa!
Itt a kerítés nem védik meg az egész kontinenst, csupán ideglenes megoldás.
Ha bedől a német gazdaság, bedől Magyarország, kerítés ide vagy oda!
E népvándorlás ügyében egy közös megoldás kell, és nem úgy, hogy olyan országot támogat pénzel migráns ügyben az EU, aki IGENIS ÉRDEKELT A NÉPVÁNDORLÁSBAN, ráadásul terrorista csoportokat támogat. Ez Törökország.
S hogy az iszlámnak van-e helye Európába?
Nos, mivel Londontól, Brüsszelen át, több német nagyvárosig, olyan területek vannak, ahová a hatóságok csak fegyvereserővel mernek behatolni beigazolódik/beigazolódott, hogy nagy százalékban nem lehet e tömeget integrálni!
Ezt az Európa szerte szilveszterkor garázdálkodó hordák is alátámasztották.
Tehát egy a keresztény világgal ellenséges vallás és teljesen más kultúra világából érkezők beáramlása végveszélybe sodorhatja az egész kontinenst!
Persze valóban lehet néhány rászorulót és főként intelligens embert befogadni, de nem százezres méretekben!
Hab a tortán, e beáramlott tömeg java része, még írni és olvasni sem tud, és az ilyen embereket, miként is lehetne integrálni?!
Végül hogy világos legyen, Közép-Európa eltartott terület, a Nyugat nélkül pár hónap és összeomlana, tehát itt közös, határozott megoldás a lehetséges esélyünk!

Rusznyák Zsolt

magyartudat.com

No visits yet

Árnyék: Ha bedől a Nyugat, összeomlik egész Európa! a Nemzeti.net-en jelent meg,

Ismét hazánkban vizsgálódik az OLAF

Újra a Csalás Elleni Európai Hivatal (OLAF) látókörébe került Magyarország. Lapunk brüsszeli forrásból úgy értesült, ezúttal a nagy, uniós finanszírozású infrastrukturális beruházások (közút- és vasútfejlesztések) miatt indult nyomozás, de a mezőgazdasági-vidékfejlesztési támogatások átvilágítása is változatlanul napirenden van.

Információink szerint a szervezet ismét magyar csoportot állított fel: egyidejűleg 18-20 nyomozó is a magyarországi ügyek felgöngyölítésére összpontosít, ugyanis a fenti területeken elnyert pályázatok többsége esetében felmerült a csalás gyanúja. Ez már csak azért is kiugróan magas szám, mert a 28 európai uniós tagországra összesen jut mintegy 170 szakember, köztük ügykezelők, jogi véleményezők és hírszerzési elemzők is vannak. Vagyis egy ország uniós forrásfelhasználásával átlagosan hat fő foglalkozik, esetünkben azonban ennek a létszámnak a háromszorosát is indokoltnak tartja az OLAF. A közúti-vasúti beruházásokkal, illetve a vidékfejlesztés felülvizsgálatával kapcsolatban a tét nem csekély, hiszen a csalás elleni hivatal 1999-es megalakulása óta a 3500 lezárt nyomozás 1,1 milliárd eurónyi uniós forrás visszafizetését, illetve 900 évnyi börtönbüntetést eredményezett.

A magyar szál felgöngyölítése nem kevés munkaóráját töltheti ki a brüsszeli nyomozóknak: a 2014–2020-as ciklusban integrált közlekedésfejlesztésre mintegy 1100 milliárd forintot kapott hazánk, terület- és településfejlesztésre pedig több mint 1000 milliárdot. Az éves fejlesztési terv szerint közlekedésre idén 288 milliárd forint jut, vidékfejlesztésre pedig 280 milliárd. Érdeklődésünkre az OLAF nem nevezte meg azokat a konkrét projekteket, amelyek az újbóli fokozott figyelmet kiváltották, mindenesetre nem árt felidézni az évtized végéig tervezett fontosabb beruházásokat.

Dobogósok vagyunk

A kormányhatározat 81 projektet sorol fel, melyek között hangsúlyosan szerepel, hogy az autópályát Debrecennél a román határig, Miskolcnál a szlovák határig, Bólynál a horvát határig kell megépíteni. Emellett prioritást élvez Salgótarján, Eger, Sopron, Vác, Békéscsaba, Zalaegerszeg, Szolnok és Szombathely gyorsforgalmi elérhetőségének megteremtése is. Terítéken van továbbá a komáromi új Duna-híd, a kalocsa–paksi Duna-híd, az új budapesti Duna-híd (Galvani híd) megépítése, a zalakomári és lajtai tengelysúlymérő állomások létesítése, illetve a nagykanizsai, hódmezővásárhelyi, kisvárdai, nyíregyházi, soproni, székesfehérvári, várpalotai elkerülő útszakaszok kivitelezése. A 2014–2020-as ciklus uniós finanszírozású beruházásai mellett a vizsgálatok visszatekinthetnek több tucat 2007–2013-as fejlesztésre is, ez már végképp indokolttá teszi a Csalás Elleni Európai Hivatal (OLAF) fokozott jelenlétét.

Az uniós intézményeken belüli korrupciót, súlyos kötelességszegést, valamint az EU-költségvetés terhére elkövetett csalást vizsgáló szervezet statisztikái szerint a 28 tagállam közül csak Romániában és Bulgáriában van több, csalás gyanúját felvető ügylet, mint hazánkban. Míg Budapesten 17 vizsgálatot folytatott 2015-ben az OLAF, addig Bukarestben 45-öt, Szófiában pedig 19-et. Ám ebből 12-t, illetve 2-t saját magával szemben kezdeményezett a román és a bolgár kormány, hogy tisztázza az agrárium fejlesztését érintő, 2007-es csatlakozásuk óta fennálló vitás pontokat. Ha ezeket az eseteket leszámítjuk, Magyarország máris holtversenyben a második a listán, de erre aligha lehet bárki is büszke. A tavalyi nyomozások alapján négy uniós tagállam állítható példaként a több mint 500 millió lakost tömörítő EU elé: Dánia, Írország, Luxemburg és Szlovénia esetében nem volt szükség csalás, korrupció vagy kötelességszegés miatt elrendelt brüsszeli vizsgálatra.

 A magyarországi viszonyok megértésében sokat segítenek a Transparency International tapasztalatai, melyek szerint például az önkormányzatok, vagy a nagy infrastrukturális fejlesztéseket megvalósító vállalatok gyakran az indokoltnál lényegesen nagyobb – és természetesen költségesebb – projektekért lobbiznak, és ehhez felhasználják engedélyezési hatáskörüket. A Transparency szerint a székesfehérvári vagy a váci vasútállomás felújítása, bővítése, illetve a sokat emlegetett stadionépítési program is ebbe a kategóriába tartozik. Olyan esettel is gyakran szembesült a szervezet, hogy a pályázatíró cégeknek belső információik voltak a kiírások indításáról, felfüggesztéséről, továbbá „kerettel” rendelkeztek egyes kiírások esetében, melynek erejéig kevésbé színvonalas pályázati anyagok benyújtásával is garantálni tudták a nyerést. A Transparency szerint a képzések terén is tetten érhető a csalás. Az interjúk során elmondott példák egyike az volt, amikor egy képzési komponenst is tartalmazó projektnél a kiírók megneveztek egy konkrét vállalkozást, amellyel 8 millió forintért volt „ajánlott” szerződést kötni, miközben a szolgáltatás valós piaci értéke körülbelül 1,5 millió forint volt.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 10. 01.

Ismét hazánkban vizsgálódik az OLAF a Nemzeti.net-en jelent meg,

„Összeszerelő üzem lett Magyarország”

Háromkulcsos személyi jövedelemadót javasol a Lehet Más a Politika (LMP) képviselője. Schmuck Erzsébet szerint a minimálbérig nulla-, az átlagkeresetig 12, majd a fölött 24 százalékos lehetne az adókulcs. – Nem csak az akut lakáshiány miatt alacsony Magyarországon a gyermekvállalási hajlandóság – közölte a családi otthonteremtési kedvezmény kapcsán. Szerinte elsősorban az életkörülmények javítására volna szükség, amibe beletartozik a bérek növelése, a részmunkaidős állások körének szélesítése és egy bérlakásprogram elindítása.

– Vannak közgazdászok, akik szerint továbbra is hiányoznak a hazai gazdaság belső erőforrásai, miután a növekedést nagyrészt külső tényezők, az uniós támogatások és a feldolgozóipari beruházások fűtik. Hogyan látja a magyar gazdaság teljesítményét?
– A növekedés elsősorban az Európai Uniótól érkező és a felzárkózást célzó támogatásoknak, a multinacionális cégek exporttevékenységének, valamint a külföldön dolgozó magyar munkavállalók által hazautalt jelentős összegeknek köszönhető. Ez pedig, a belső fogyasztáson keresztül, szintén hozzájárult a bruttó hazai termék (GDP) bővüléséhez. Nem látok különbséget a korábbi kormányok gazdaságpolitikájához képest, hiszen a jelenlegi kabinet ott folytatja, ahol a többi abbahagyta. A hazai gazdaság továbbra is kiszolgáltatott a multinacionális cégekkel szemben, a beáramló működő tőke túlnyomórészt olyan ágazatokba érkezik, ahol alacsony hozzáadott értéket állítanak elő. Az autóipar példája azt mutatja, hogy összeszerelő üzem lett Magyarország. Szeretném hangsúlyozni, hogy nem a külföldi cégekkel van problémánk, hanem az óriási aránytalansággal: például azzal, hogy az itt működő cégek ötször-hatszor annyi pénzt kapnak egy munkahely megteremtése után, mint a hazai kis- és középvállalkozások (kkv-k), vagy óriási adókedvezményekben részesülnek. Ez végső soron torz gazdasági szerkezetet eredményez. Mára mindenki számára világos lett, hogy mennyire függ a gazdaság teljesítménye az autóipartól. Az uniós támogatásokkal kapcsolatban gyakran hallani a kormányzati kommunikációt arról regélni, hogy milyen sikeresen hívtuk le a forrásokat, miközben keveset hallani a támogatások felhasználásáról. Az új tagállamok felzárkózását célzó forrásokat ugyanis Magyarország elégette, betonba öntötte, egyszóval olyan beruházások valósultak meg, amelyek hatékonysága megkérdőjelezhető. Az infrastrukturális fejlesztések – bár egyszeri hatásként beleszámítanak a GDP-be – sok esetben új értéket nem hoznak létre, miközben fenntartásuk később komoly összegeket igényel.

– A kabinet arra hivatkozik, hogy az előző kormányoktól örökölte meg a 2007–2013-es finanszírozási programot. A legújabb ciklusban viszont nagyrészt gazdaságfejlesztési programokat kíván megvalósítani. Nem gondolja, hogy ennek esélyt kéne adni?
– Azért elég groteszk egy kétharmados kormánynak arra hivatkoznia, hogy tehetetlen volt. Ez nem is igaz, fél-egy év alatt módosíthatták volna az operatív programokat vagy az intézményrendszert. Kérdés, hogy miért nem tették. Ha a korábbi uniós pályázatokból indulunk ki, amelyek kapcsán még tavaly is voltak kifizetések, azt láthattuk, hogy a kormány tudatosan egy olyan rendszert hozott létre, amelynek egy célja volt: túlárazott pályázatokon keresztül kitalicskázni a pénzeket. Bár azt ígéri a kabinet, hogy a 2014–2020-as költségvetési ciklus forrásait nagyrészt gazdaságfejlesztésre fordítja, szerintem most sem lesznek változások a pályázatok tisztaságában. A kormány az uniós pénzekkel a saját hátországát, a Fideszhez közel állókat támogatja, akik a körön kívül vannak, azoknak csak morzsák jutnak. Így járnak a fővállalkozók alatt állók is, akik lényegében az érdemi munkát végzik, de már csak apró- pénzt kapnak. Nincs arra garancia, hogy 2020 után is kapunk az EU-tól forrásokat, ezért elemi érdeke a magyar gazdaságnak, hogy a támogatásokat hatékonyan használja fel. A kormánynak a korábbi évek rossz tapasztalatait fel kellett volna használnia a jelenleg induló pályázatok esetében, amelyek sikerességével komoly kétségeim vannak.

– Úgy tűnik, most is csak a támogatások lehívásának aktivitásával kampányol a kabinet, holott a gazdaság fejlesztése komolyabb és összetettebb pályázatokat feltételez…
– Komoly kockázatokat rejt ez, nem hiszem, hogy a lehívások gyorsítása alapozza meg a támogatási összegek hatékony felhasználását. Lázár János miniszter tavaly ősszel többször megígérte, hogy a Miniszterelnökség elkészít egy, a felhasznált uniós forrásokról szóló értékelést. A dokumentum a mai napig nem készült el, pedig nagyon kíváncsi lennék, hogy a regionális fejlettségbeli különbségeket például hogyan csökkentették az uniós források, vagy a kkv-k termelékenységét mennyivel emelte, esetleg hogyan hatott a lakosság életkörülményeire. Fontos tanulsággal szolgálhatna az is, ha megtudnánk, hogy a multinacionális cégek mennyiben részesültek az uniós forrásokból, mekkora támogatást kaptak egy-egy új munkahely létesítéséért, és mennyit ért a hazai kkv-k foglalkoztatásbővítése. Sok példa van arra, hogy előbbi 10-15 millió forintért cserébe hozott létre egy új állást, míg a kisebb cégek esetében alig érte el a támogatási összeg az egy-két millió forintot.

– Az a furcsa helyzet állt elő, hogy már a munkaadók egy része is bérfelzárkóztatási programot javasol, mivel egyes ágazatokban komoly problémát okoz a szakemberhiány. Megoldást jelenthet-e ez az elvándorlás mérséklésére?
– Tény, hogy a legtöbb honfitársunk az alacsony hazai bérek miatt választotta a külföldi munkavégzést. Ez nemcsak azért okoz problémát a nemzetgazdaságnak, mert az elvándorlás következtében munkaerőhiány lép fel. Az állam rengeteget költött a külföldre távozottak oktatására, akik végül máshol kamatoztatják a „beléjük fektetett” tőkét. A minimálbér emelése megfelelő válasz lehet, azonban az egykulcsos személyi jövedelemadó miatt komoly terheket jelent a hazai kkv-szektornak a megemelt bérek kifizetése. Már korábban is hibának tartotta az LMP az egykulcsos szja bevezetését, mivel a jobban keresők élvezték az előnyeit, míg a gyengébb fizetéssel rendelkezőknek csökkent a jövedelmük. Mi azt javasoljuk, hogy három adókulcs szerint vonják le az szja-t. A minimálbérig az adó kulcsa legyen nulla, amelynek hatására a munkavállalók magasabb fizetést vihetnének haza, miközben a kisvállalkozóknak nem kellene nagyobb bruttó bért fizetni. A minimálbér felett és az átlagjövedelem alatt – ami most 164 ezer forintos nettó fizetést jelent – egy 12 százalékos adókulcs lenne megfelelő, míg az átlagkeresetek feletti jövedelmek 24 százalékos kulccsal adóznának. Ezzel párhuzamosan a járulékok csökkentését javasoljuk, amellyel kapcsolatban egy törvényjavaslatot is benyújtottam az Országgyűlésnek.

– Most ingyenhitelt is igényelhetnek azok, akik három gyermeket vállalnak. Mit szól a családi otthonteremtési kedvezményhez (csok)?
– Elsősorban nem az akut lakáshiány miatt alacsony Magyarországon a gyermekvállalási hajlandóság. Leginkább az életkörülmények javítására volna szükség. Ebbe beletartozik a bérek emelése, a bölcsődei és óvodai férőhelyek növelése, a részmunkaidős és rugalmas állások körének szélesítése és egy bérlakásprogram elindítása. A csoknál azt tapasztaltuk, hogy a Fidesz mindenféle hatástanulmány nélkül bejelentette a programot, majd többször módosította. A magyar társadalom már megégette magát a devizahitelezéssel, az állami kedvezményes kölcsön bár forintalapú, egy esetleges kamatemelési ciklus itt is növelheti a törlesztőrészleteket. A családtámogatás a Fidesz számára egy hirtelen bedobott ötletelés ahelyett, hogy a témakört összefüggéseiben átgondolták volna.

– Támogatja a 2024-es budapesti olimpia megrendezését?
– Nyilván egy ilyen rendezvény erősíti egy ország esetében a nemzeti érzést, az összetartozást, azonban más államok példája azt mutatja, hogy túl drága a megvalósítás. A jelenlegi gazdasági helyzetben Magyarország sajnos nem teheti meg, hogy egy masszívan veszteséges versenyt rendezzen.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 02. 08.

„Összeszerelő üzem lett Magyarország” a Nemzeti.net-en jelent meg,

Lavrov a Magyar Nemzetnek: Magyarország fontos partner

Kicsit túlértékeltük az európaiak önállóságát, az ukrán válság azonban megmutatta, hogy az Európai Unió politikai és gazdasági értelemben mennyire függ Washingtontól – fogalmazott a mai budapesti látogatása előtt lapunknak adott exkluzív interjújában Szergej Lavrov. Az orosz külügyminiszter úgy látja, Oroszország és az Európai Unió közötti viszony az ukrán hatalom felelőtlen politizálásának túszává vált. Moszkva ennek ellenére szeretne együttműködni egy erős Európai Unióval, olyannal, amely a saját érdekeiből kiindulva építi nemzetközi kapcsolatait. Az orosz külügyminiszter fontos és megbízható partnernek nevezte Magyarországot, amellyel az egyáltalán nem egyszerű európai helyzet ellenére is fejlődnek a kapcsolatok.

Miniszter úr, mint a gyakori kölcsönös látogatások is bizonyítják, a magyar–orosz viszony az elmúlt öt évben példaértékű. Miként fogalmazná meg e kapcsolat lényegét? Stratégiai, taktikai jellegű, avagy egyszerűen a pragmatizmus mozgatja?
– Magyarország fontos és megbízható partnerünk Európában. A két állam közötti viszonyt van mire alapozni, s nemcsak a hagyományokra lehet építeni, de jó potenciállal bír ez a kapcsolatrendszer a jövőre nézve is. Nagyra értékeljük, hogy a magyar vezetés őszintén elkötelezett a kapcsolatok további következetes fejlesztése mellett, ami véleményünk szerint országaink és népeink alapvető érdeke. Úgy gondoljuk, a sikeres munka záloga, hogy a magyar–orosz együttműködés az egyenlőségen, a pragmatizmuson, a kölcsönös tiszteleten és egymás érdekeinek tiszteletben tartásán alapul. Így az egyáltalán nem egyszerű európai helyzet ellenére szinte minden területen fejlődik. A szükséges lendületet ehhez megadják a két ország első számú vezetőinek folyamatos találkozói. Februári megbeszélésükön Vlagyimir Putyin és Orbán Viktor részletesen megtárgyalták a kapcsolatok kulcsfontosságú kérdéseit, s kijelölték a jövő irányait.

– A kétoldalú kapcsolatok kulcskérdése a paksi bővítés, amelyre egyre nagyobb brüsszeli nyomás nehezedik. Nem tart attól, hogy emiatt Magyarország kihátrál a projektből? Érzi ennek a veszélyét?
– A szovjet technikai közreműködéssel épült paksi atomerőműnek az orosz állami vállalat, a Roszatom által tervezett bővítése kétségkívül stratégiai jelentőséggel bír. Már csak a beruházás több mint 10 milliárd eurós értéke és 2032-ig tartó időtartama miatt is. Nem beszélve arról, hogy ez a bővítés milyen módon erősíti Magyarország energiabiztonságát, hiszen Paks már ma is az ország villanyáram-termelésének több mint 40 százalékát adja. Szeretném külön hangsúlyozni, hogy a munkálatok jelentős részét magyar cégek és szakértők végzik, s természetesen ők működtetik majd a kész blokkokat is. Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy e közös projektet milyen figyelemmel kísérik az európai szervezetek, így az Európai Bizottság, amely a beruházással kapcsolatban vizsgálatok sorát kezdeményezte. Jelen pillanatban nincs kétségünk afelől, hogy a magyar kormány, amely nemegyszer kifejezte elkötelezettségét a beruházás mellett, megnyugtató választ ad Brüsszel kérdéseire.

– Magyarország azoknak az uniós országoknak egyike, amelyek, ha meg is szavazzák, nem tartják helyesnek a jelenlegi szankciós politikát. Milyen konkrét lépésekkel tudja ezt a magatartást viszonozni az orosz fél, s milyen esélyt lát e szankciók eltörlésére?
– Egyértelmű, hogy az Oroszországra nehezedő egyoldalú szankciók nem tántorítanak el bennünket elvi alapvetésünktől, a nemzeti érdekek védelmétől. Az orosz válasz e barátságtalan lépésekre kiegyensúlyozott volt, amely figyelembe vette Oroszországnak a nemzetközi megállapodásokban rögzített, így a WTO-hoz kötődő jogait és kötelezettségeit egyaránt. Ami pedig e szankciók jövőjét illeti, ezt a kérdést azoknak kell feltenni, akik a szankciós spirál feszítésében voltak érdekeltek. Eddig sem tárgyaltunk, s a jövőben sem fogunk egyezkedni a megszorítások enyhítésének, illetve megszüntetésének feltételeiről. Az Európai Unió ezt a minszki megállapodások teljesítéséhez köti. Ez a feltétel azonban abszurd, hiszen mint tudjuk, Oroszország nem közvetlen érintettje a konfliktusnak. A kérdés ilyen felvetése csupán felbátorítja Kijevet a Minszkben megbeszélt rendezési terv megvalósításának következmények nélküli szabotálására. Ebből következően úgy tűnik tehát, hogy Oroszország és az Európai Unió közötti viszony az ukrán hatalom felelőtlen politizálásának túszává vált. Igyekszünk megmagyarázni partnereinknek, hogy mennyire rosszindulatú az ilyen logika, s mennyire kisstílű a kialakult helyzet. A lényeg, hogy az Európai Unió és tagállamai mutassanak politikai akaratot a kérdés rendezésére. Az uniós országokkal ápolt kapcsolataink révén állíthatjuk, hogy mind több partnerünk ismeri fel a szankciókra alapuló politika elfogadhatatlan és értelmetlen voltát. Egyesek, köztük magyar barátaink is nyíltan hangoztatják, hogy ezen a kellemetlen helyzeten a lehető leggyorsabban túl kell lépnünk. Sajnos ez a lépés egyelőre várat magára.

– Moszkva érezhetően csalódott Európában. Nem véletlenül, hiszen Brüsszel már agresszorként tekint a Kremlre, s a vele együttműködőket, így Magyarországot is Oroszország trójai falovának tartja, amelynek segítségével Moszkva meg akarja törni az unió egységét. Erős vagy gyenge Európában érdekelt Oroszország? Hogyan látja az Európai Unió jövőjét, s ennek fényében ön szerint az EU-nak van nagyobb szüksége Oroszországra, avagy viszont?
– Mindenekelőtt hadd jegyezzem meg, hogy az Oroszország és az Európai Unió között kialakult jelenlegi válság annak az eredménye, hogy a felek képtelenek voltak kialakítani valódi partnerségen alapuló párbeszédet. Emlékeztetnék arra, hogy Oroszország folyamatosan jelezte készségét az Európai Unióval folytatandó, a pár napos utazások vízumkötelezettségének eltörlésétől az energetikai együttműködésig a kérdések széles körét felölelő együttműködésre. Sajnos Brüsszel a keleti partnerség programjának kezdeményezésétől a kelet-európai térség országainak választásra kényszerítéséig az államok „saját” és „idegenek” alapon történő osztályozásáig a geopolitikai térnyerés szűk látókörű politikájának irányvonalát részesítette előnyben. Ennek a politikának a csúcspontja az uniós országok sora által is támogatott ukrajnai államcsíny volt. S amikor a Kijevben a hatalmat fegyveres úton megszerző nacionalisták felelőtlen magatartásukkal a szétesés szélére, polgárháborúba sodorták az országot, akkor a Nyugat valahogy mindenben Oroszországot találta vétkesnek, s vele szemben egyoldalú szankciókat léptetett életbe. Az az igazság, hogy kicsit túlértékeltük az európaiak önállóságát a világban! Az ukrán válság azonban megmutatta, hogy az Európai Unió politikai és gazdasági értelemben mennyire függ Washingtontól. Mi egy erős Európai Unióval szeretnénk együttműködni. Olyannal, amely a saját érdekeiből kiindulva építi nemzetközi kapcsolatait, s a régión kívüli szereplőkkel szemben nem mindenáron az atlanti szolidaritást helyezi előtérbe. Megjegyzem egyébként, hogy a Brüsszel által életbe léptetett szankciók az évtizedeken át kiépült üzleti kapcsolatok szétrombolásával milyen károkat okoznak maguknak a tagországoknak. Ez a politika gyengíti a kontinens stabilitását, s új választóvonalakat hoz létre Európán belül. Ennek ellenére meg vagyok győződve arról, hogy képesek vagyunk megtörni a jelenlegi negatív trendet, amelyet ismét az együttműködés válthat fel. Abból indulunk ki, hogy Oroszország és az Európai Unió között a kölcsönös előnyökön alapuló együttműködésnek nincs alternatívája. A földrajzi fekvéstől a gazdasági érdekeken át a történelmi és az átlagemberek közti kapcsolatokig túlságosan sok dolog köt össze minket. Oroszország és az EU az európai kontinens két legfontosabb tényezője. Oroszország az energetikai szférában belátható ideig az Európai Unió első számú partnere lesz. Közös érdekünk, hogy elmélyítsük az együttműködést, s együttesen tudjunk reagálni a jogvédelem, a tudomány és a kultúra területén jelentkező veszélyekre és kihívásokra. Logikus, hogy ez a munka nem lehet sikeres a szembenállás és a feltartóztatás logikájának feladása, a valóban egyenlő alapokon nyugvó, egymás valós érdekeit figyelembe vevő párbeszéd nélkül. Más szóval, az már nem megy, mint régen, amikor az orosz érdekeket figyelmen kívül hagyó, kész tények elé állító együttműködési modellt próbáltak ránk erőltetni. Oroszország és az Európai Unió kapcsolata ma válaszúthoz érkezett. El kell döntenünk, milyen együttműködést szeretnénk, merre induljunk. Meg vagyok győződve arról, hogy közös érdek az Atlanti-óceántól a Csendes-óceánig terjedő kiterjedt térségben az egyenjogú és oszthatatlan biztonságon alapuló gazdasági és humanitárius együttműködés zónájának lépcsőzetes megteremtése. Ebbe az irányba tett fontos lépés volna az európai és az eurázsiai integrációs folyamatok harmonizálása.

– Közép-Európában látványosan erősíti katonai jelenlétét – részben a NATO-n keresztül, részben azon kívül – az Egyesült Államok. A katonai infrastruktúra egyre közelebb kerül Oroszországhoz, s sokak szerint ez egyre közelebb hozza egy újabb világháború esélyét. Ön is így gondolja?
– Nem szeretnék azonosulni azokkal a felelőtlen politikusokkal, akik, nem számolva a következményekkel, folyamatosan félelmet keltve emelik a tétet, s saját ambícióik oltárán készek könnyű szívvel feláldozni a békét, valamint az európai stabilitást. Nem akarom feleslegesen dramatizálni a helyzetet, ugyanakkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül a NATO politikájának eredményeként egyre növekvő feszültséget, a mind látványosabb negatív tendenciákat sem. Az észak-atlanti szövetség az orosz határok közelében folyamatosan növekedő katonai potenciállal és az amerikai rakétavédelmi rendszer európai telepítésével tudatosan ássa alá a kontinensen a stratégiai egyensúlyt. Az ilyen lépések rövidlátók, és a bizonytalanságot erősítik. Másként ezt nem lehet értelmezni, s az orosz fél megteszi a szükséges lépéseket a nemzetbiztonságot fenyegető veszélyek elhárítására. Ezzel együtt Oroszország kész a kölcsönösen előnyös, a széles körű európai együttműködésen, az oszthatatlanság elvén nyugvó, a nemzetközi jogot tiszteletben tartó biztonsági struktúra megteremtésére. Bízunk benne, hogy a NATO-ban végül felülkerekedik a józan ész, nyugati partnereink erőt vesznek magukon, s elállnak a biztonságot mások kárára megteremtő konfrontációs politikától.

– Készül az új orosz külpolitikai doktrína. Melyek ennek a prioritásai? Hová pozicionálja magát Oroszország a változó világban? Regionális hatalomként globális ambíciókkal, vagy egyértelműen globális hatalomként?
– Valóban dolgozunk a külpolitikai koncepció megújításán. E dokumentum szövege – beleértve a nyugati kapcsolatok lehűlését, az eurázsiai térségben felgyorsult integrációs folyamatokat, a közel-keleti és az észak-afrikai helyzet romlását, ezzel kapcsolatban a terrorizmus és a szélsőségek megerősödését – már tükrözi az elmúlt három évben a világban zajlott változások értékelését. Új külpolitikai doktrínáról azonban aligha volna korrekt beszélni, hiszen a dokumentum csak megerősíti az orosz külpolitika alapelveit, kulcsfontosságú elemeit. Így a szuverenitást, a többvektorúságot, a nyitottságot az egyenrangú alapokon nyugvó együttműködéshez mindazokkal, akik erre többek között a világunk problémáinak hatékony megoldása érdekében készek. Ezek az alapelvek kiállták az idő próbáját, megmutatkozott a hatékonyságuk, s egyre népszerűbbek. A világban összetett, örvénylő folyamatok közepette formálódik a többpólusú berendezkedés. Egyre élesebb a verseny az e rendszer kontúrjait leíró elképzelések között. E körülmények közepette következetesen fellépünk a folyamatok civilizált mederbe terelése, a mindenki előtt álló, így a nemzetközi terrorizmus által jelentett kihívásokra adandó adekvát válaszok közös kidolgozása érdekében. Ezt az orosz megközelítést az államok többsége támogatja. Mindent megteszünk a helyzet javítása, a világban meglévő konfliktusok csökkentése érdekében. Felhasználjuk erre az ENSZ-ben, a G20-ban, az Eurázsiai Gazdasági Unióban, a BRICS-ben, a sanghaji együttműködésben és más többoldalú formációkban rejlő potenciált. Felhívnám a figyelmet arra, hogy sok tekintetben ennek az elvi és építő jellegű megközelítésnek köszönhetően sikerült megegyezésre jutni az iráni atomprogram kérdésében, elindítani a szíriai politikai rendezést célzó úgynevezett bécsi folyamatot, s egyeztetni más fontos nemzetközi problémák sorában.

– Mennyiben akadályozzák ezeknek az ambícióknak a megvalósítását Oroszország belső, mindenekelőtt gazdasági gyengeségei?
– Az orosz gazdaság alapvetően alkalmazkodott a kedvezőtlen külső körülményekhez, így az energiahordozók árának eséséhez vagy az Egyesült Államok és az Európai Unió részéről egyoldalúan bevezetett szankciókhoz. Sikerült stabilizálni az ipari termelést és a nemzeti valuta árfolyamát. Lassult az infláció üteme. Folytatódik a modernizáció, s egyebek mellett az import kiváltása, a hazai termékek versenyképességének és minőségének javítása révén a gazdaság diverzifikációja. Ezzel együtt Oroszország nem akar bezárkózni. Továbbra is nyitottak vagyunk mindenkivel az egyenrangú és kölcsönös előnyökön alapuló együttműködésre.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 05. 25.

Lavrov a Magyar Nemzetnek: Magyarország fontos partner a Nemzeti.net-en jelent meg,