2018. április 23., hétfő

Mentsd meg uram ezt a szegény országot a FIDESZ barátaitól.





Mentsd meg uram ezt a szegény országot a FIDESZ barátaitól.



Orbán Viktor: Műveleti területté nyilvánították az országot


2014. december 16., kedd 16:32, frissítve: kedd 21:04 , forrás: MTI, szerző: TK

A magyar kormány egyelőre nem tudja, mi az oka annak, hogy az Egyesült Államok több száz millió dolláros forrást különített el arra, hogy mintegy kéttucatnyi közép- és kelet-európai országgal szemben akcióterveket készítsen és hajtson végre kifejezetten azért, hogy nyomás alá helyezzék e két tucat ország kormányát – reagált Orbán Viktor miniszterelnök kedden Belgrádban az emberi jogokért és demokráciáért felelős amerikai államtitkár erre vonatkozó kijelentéseire.
Szokatlan és újszerű helyzetben találta magát a magyar parlament – fogalmazott Orbán. A kormányzat annyit tudott válaszolni a képviselőknek, hogy keresi, van-e vajon összefüggés a folyamatban lévő, az Európai Unió és az Egyesült Államok közötti szabad kereskedelmi megállapodások és a mostani amerikai akcióterv között.

Mi az a műveleti terület?
Földi László titkosszolgálati szakértő szerint egy műveleti területté nyilvánított országban gyakorlatilag mindent szabad a titkosszolgálatoknak.

Az Információs Hivatal egykori műveleti igazgatója az M1 Híradó kérdésére úgy nyilatkozott, hogy a „műveleti terület” egy operatív kifejezés, általában titkosszolgálatok használják. Ha valahol kimondják azt, hogy „mindent szabad, azaz műveleti területté válik, az azt jelenti, hogy gyakorlatilag mind a technikai lehallgatás, mind az ügynökszervezés, mind a források beszervezése engedélyezett”. Olyan szervezet támogatásai is engedélyezett, amely az adott ország stabilitását aláássa, kormányt akar buktatni – tette hozzá.

Földi László arról is beszélt, hogy szövetséges országok nem használnak egymással szemben semmi olyan operatív eszközt, ami sérti egy másik ország szuverenitását.

Senki nem örül Magyarországon annak, hogy az országot műveleti területté nyilvánították húsz-egynéhány másik országgal együtt – tette hozzá a magyar kormányfő a Kelet-Közép-Európa–Kína csúcstalálkozót megelőzően Belgrádban.

Megvannak az együttműködés lehetőségei

Nincsen rendjén, hogy „nyilvános előadásokból kell tudomást szereznie kormányoknak arról, hogy akcióterveket hajtanak végre nemzetközi pénzből oly módon, hogy nyomás alá próbálják helyezni ezeket a kormányokat a saját országuk területén szervezett civil társadalmi akciókkal” – részletezte Orbán Viktor. Leszögezte, hogy az együttműködésnek megvannak a lehetőségei. „Ha valaki együtt akar működni Magyarország vagy Közép-Európa bármely kormányával bármely jó cél érdekében, akkor mi arra nyitottak vagyunk, nem kell bennünket nyomás alá helyezni, nem kell pénzt elkölteni a hátunk mögött, nem kell ellenünk szervezni semmit, hiszen mi a józan ész talaján állunk, és minden jó cél érdekében mindenkivel szívesen működünk együtt” – magyarázta a kormányfő.
A magyar kormány szeretne minél hamarabb kiutat találni ebből a helyzetből. „Jobb, hogyha az emberek tudják, mi a helyzet, az a jó, ha tiszta vizet öntünk a pohárba” – fogalmazott, hozzátéve, hogy Magyarországon is inkább a sunyiság, a ravaszkodás, a diplomáciai ügyeskedés irritálja az embereket, „mert ha valaki akar tőlünk valamit, akkor mondja meg egyenesen, a magyar ember ehhez van szokva, ezt kedveli, szereti tudni, hogy tiszta a víz a pohárban”.
Lezárásként hozzátette még, azért tartja fontosnak, hogy az Országgyűlés foglalkozzon a kérdéssel, hogy akit érdekel, az a magyar parlamenten keresztül nyomon tudja követni az eseményeket.


Konzultáció
Hétfő délután konzultált a magyar külügyminisztérium André Goodfrienddel, a budapesti amerikai nagykövetség ügyvivőjével.

Megszólalt Sewall

A magyar miniszterelnök Sarah Sewallnak, az amerikai külügyminisztérium egyik államtitkárának múlt heti nyilatkozatára reagált. Ebben Sewall azt hangoztatta, hogy a korrupció – mint fogalmazott – sebezhetővé teszi az országokat és a népeket a közvetlen belső veszélyekkel, illetve a külső manipulációkkal szemben a Balkántól a Fekete-tengeren át a Bengáli-öbölig. „Érzékeljük ezeket a veszélyeket, és nagykövetségeink kéttucatnyi kelet- vagy közép-európai országban éppen azon dolgoznak, hogy akciótervet állítsanak össze az illető fogadó ország számára az ottani korrupcióellenes reform támogatására és az ebben az ügyben való együttműködésre” – jelentette ki.
Az amerikai államtitkár nyilatkozatára reagált kedden az Országgyűlésben a magyar külgazdasági és külügyminiszter is. Szijjártó Péter hangsúlyozta: Magyarország szuverenitása szempontjából aggodalomra okot adónak tartaná, ha egy ország akciótervet akarna végrehajtani a kormánnyal való egyeztetés és annak egyetértése nélkül.
Takács Szabolcs, a Miniszterelnökség uniós ügyekért felelős államtitkára az úgynevezett Általános Ügyek Tanácsában,  a tagállamok európai ügyekért felelős minisztereinek megbeszélésén közölte: Magyarország aggályosnak tartja, hogy egyik legfontosabb szövetségese az érintett országok kormányainak bevonása nélkül készít elő akcióterveket Kelet-Közép-Európában.
Támogatás
Orbán Viktor miniszterelnök ismét támogatásáról biztosította Montenegró euroatlanti integrációját, amikor kedden Belgrádban tárgyalt Milo Djukanovic montenegrói kormányfővel – közölte a megbeszélésről beszámoló Havasi Bertalan, a Miniszterelnöki Sajtóiroda vezetője.

A belgrádi Kelet-Közép-Európa–Kína csúcstalálkozó keretében tartott megbeszélésen – amelyen magyar részről jelen volt Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter is – Orbán Viktor kifejtette: Magyarország álláspontja szerint Montenegró készen áll a NATO-csatlakozásra.

Havasi Bertalan tájékoztatása szerint a találkozón szó volt arról is, hogy 2015–16-ban Magyarország delegálja a NATO kapcsolattartó nagykövetét Podgoricába.

Emellett Orbán Viktor és Milo Djukanovic is üdvözölte a podgoricai magyar kereskedőház megnyitását, amitől a kétoldalú kereskedelmi forgalom további növekedését várják – közölte a Miniszterelnöki Sajtóiroda vezetője.

Vajon a Likudos MOSZAD – os barátai is kilövési engedéllyel rendelkeznek , és mikor váltják be a fenyegetésüket, hisz ők annak idején még a Klintonnét is likvidálni akarták . Ezek az igazi barátok , ha hátat fordítasz nekik egy kést kapsz a bordáid közzé . - De miért is kell nekünk a barátságot tartani , hogy jobban ki tudjanak rabolni, vagy , hogy a gyarmati függőséget jobban érvényesíthessék, és ne szurjon szemet senkinek , ha éppen titkos műveletben valakit likvidálni fognak , mert nem elég nekünk a Pintéri gyilkosság BT ténykedése , és a hatalom intézményeiben elkövetett gyilkosságok , még a FIDESZ barátai is likvidálják a magyart . Miért is költünk milliárdokat az Atlanti Tanács félékre, és közben a magyarok házára egy fillér sem jut , de a Habsburg alapítvány zsidó és szabadkőműves slepje milliókat kap , és sorolhatnánk , hogy hogy züllesztik a magyar sorsot a magyar életet a sárba , hogy fel se tudjon állni , ha véletlenül sikerül neki felegyenesedni mindjárt kirugják a lábát alóla. Ez ma magyar ország szégyen és gyalázat , csak a hatalom vágy az mi ösztönösen motiválja a hatalom csúcsán lévőket a kis biorobotokat .







Az Olajfák hegyén temetik el a kóser bolt áldozatait



2015. január 11., 10:47, frissítve: 10:58 , forrás: MTI, szerző: TK

Jeruzsálemben, az Olajfák hegyén lévő ősi zsidó temetőben helyezik kedden örök nyugalomra a párizsi kóser élelmiszerüzlet túszdrámájában meggyilkolt négy zsidó áldozatot – közölte vasárnap a Ynet, a Jediót Ahronót című újság honlapja.
A hírt Robert Ejnes, a halottak Izraelbe szállítását intéző szervezetnek, a francia zsidók ernyőszervezetének (Conseil Représentatif des Institutions juives de France, CRIF) igazgatója közölte a lappal.
A párizsi áldozatok erős kapcsolatokat ápoltak életükben a zsidó állammal, az egy éve a kóser boltban dolgozó húszéves Yohan Cohen számos alkalommal járt Izraelben, legutóbb egy hónappal ezelőtt, amikor nagyapját temették.

Nem ért véget a terrorfenyegetettség
Véres véget ért pénteken a két napja a Charlie Hebdo című szatirikus lap elleni támadással kezdődött franciaországi terrorcselekmény-sorozat, miután a biztonsági erők két párhuzamos akcióban megölték a merénylet elkövetésével gyanúsított két testvért, valamint a Párizsban egy kóser élelmiszerboltban túszokat ejtő iszlamista fegyverest is, az utóbbi helyszínen azonban négy túsz is meghalt.

Boltbeli munkája mellett közgazdaságtant tanult és később egy bankban szeretett volna elhelyezkedni. A rendőrség közlése szerint amikor a terrorista azzal fenyegetőzött, hogy megöli a szintén túszul ejtett hároméves kisfiút, akkor megszerezte a támadó fegyverét, de nem sikerült használnia, és ekkor a merénylő fejbe lőtte.
A negyvenöt éves Philippe Braham négy gyermek édesapja, akinek első házasságából származó tizennégy éves fia szeptember óta édesanyjával Izraelben él. Eredetileg informatikus volt, de az utóbbi időben biztosítási ügynökként dolgozott a bolt közelében.
Braham testvére egy párizsi előváros rabbija. Ismerősei szerint évek óta tervezte, hogy Izraelbe vándorol családjával, szüleit is ott temettette el, édesanyját néhány hónappal ezelőtt.
Yoav Hattab huszonegy éves volt, egyedül élt diákként Párizsban. Édesapja Benjámin Hattab rabbi Tunéziában iskolaigazgató, az ottani zsidó közösség egyik vezetője. A merénylet előtt röviddel tért vissza Izraelből, ahol egy az országot zsidó fiataloknak bemutató körutazáson vett részt.
A negyedik áldozat, a hatvannégy éves Francois-Mivhel Saada is Tunéziában, a fővárosban, Tuniszban született, nyugdíjszakértőként dolgozott. Mindkét gyermeke Izraelben él, akik a többi áldozat családjához hasonlóan azt kérték, hogy őt is ott temessék el.

A megsértett többi vallás követői úgy látszik toleránsabbak voltak a holokamus uszítókkal szemben, pedig nekik is ezt kellet volna cselekedniük. Mert ki is a terrorista szerintem nem az akit a vallása sértése miatt ezt cselekedte , hanem a zsidó liberalizmus , kik beszámították ezt a viselkedést is és ki akarták élesíteni az ellentétet kerül amibe kerül , és az Európai gojok most megint bocsánatokért esdekelnek a zsidó tetvek előtt , és megint elvesznek az emberi függetlenségünkből még ami maradt a kamatrabszolgaságra ítélt új uzsora civilizációnkból . Te tetves goj veszed a lapot ha felébredtél már . Kilövési engedéllyel vadásznak rád felfegyverzett hóhérsegédek .






Orbán Viktor: Az európai ember áll támadás alatt


2015. január 11., 11:01, frissítve: 11:16 , forrás: MTI, MNO, szerző: TK
Orbán Viktor miniszterelnök szerint új politika kell, Európának új véderőművekre és stabilizátorokra van szüksége ahhoz, hogy megakadályozza a biztonságát fenyegető rengéseket és mozgásokat.
A kormányfő erről szóló nyilatkozatát Havasi Bertalan, a Miniszterelnöki Sajtóiroda vezetője juttatta el az MTI-nek a franciaországi mészárlás miatt szervezett megemlékezésre Párizsba utazó magyar delegáció indulása előtt vasárnap. A delegációnak tagja Trócsányi László igazságügyi miniszter ésHajdu János, a TEK főigazgatója is.
Tombol a terror
A Boko Haram szélsőséges iszlamista szervezet tagjai 16 falut és Baga városát égették fel Nigériában az elmúlt napokban, tízezreket kényszerítve otthonuk elhagyására. A terrorszervezet történetének ez volt az eddigi legnagyobb mészárlása. A legfrissebb becslések több százra teszik a halottak számát, az utcákat oszlásnak indult holttestek borítják mindenütt. Az áldozatok legnagyobbrészt gyermekek, nők és idősek.

Legalább tizenkilenc ember meghalt és tizennyolcan megsebesültek, amikor egy tíz év körüli kislány felrobbantotta magát az északkelet-nigériai Maiduguri város egyik zsúfolt piacán szombaton.

Síita mecsetnél követtek el merényletet a pakisztáni Ravalpindiben pénteken, a robbantás következtében legalább heten meghaltak és tizenöten megsebesültek.

Kávéházban robbantotta fel magát egy öngyilkos merénylő a libanoni Tripoliban szombaton, a detonációban legalább kilencen meghaltak és harmincöten megsebesültek.
Az együttérzését kifejező miniszterelnök úgy fogalmazott: a terrorizmus előretörése Európában ma már valóság, ami napról napra növekszik. Az európai ember áll támadás alatt, az európai ember szabadsága és életformája – fejtette ki a kormányfő. Hozzátette: mindez a hétköznapjaink biztonságát fenyegeti. Nem tehetjük meg, hogy nem nézünk vele szembe – szögezte le.
A kormányfő hangsúlyozza, Európának képesnek kell lennie arra, hogy megvédje magát. A politikai korrektség már nem nyújt védelmet a kegyetlen barbársággal szemben – teszi hozzá.

Új védművek kellenek Európának

Kiemeli, hogy Magyarország elkötelezte magát az európai értékek védelme mellett, és a maga erejével kiveszi a részét ebből a létfontosságú küzdelemből. Hangsúlyozza, hogy ugyanakkor az is kiderült, hogy a jelenlegi európai politika nem tudja megvédeni az európai embereket.
Véleménye szerint ezért új politika kell, Európának új véderőművekre és stabilizátorokra van szüksége ahhoz, hogy megakadályozza a biztonságát fenyegető rengéseket és mozgásokat. „Mi,  magyarok készek vagyunk együttműködni minden olyan európai politikai erővel, amelynek van megoldási javaslata és küzdeni akar az új fenyegetések ellen” – jelentette ki Orbán Viktor.

Külföldi vezetők Párizsban

vasárnapi megemlékezésen a francia politikusokon – köztük Francois Hollande francia államfőn – kívül mintegy 45 külföldi vezető vesz majd részt. Köztük Angela Merkel német, David Cameron brit, Matteo Renzi olasz, Mariano Rajoy spanyol kormányfő, Orbán Viktor magyar miniszterelnök, Bohuslav Sobotka cseh és Zoran Milanovic horvát kormányfő, Klaus Johannis román államfő vagy éppen Donald Tusk, az Európai Tanács és Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke. Elmegy a tiltakozó menetre például II. Abdalláh jordán király, Petro Porosenko ukrán államfő és Szergej Lavrov orosz külügyminiszter is.
Bernard Cazeneuve francia belügyminiszter bejelentése szerint a hatóságok 2200 rendőrt és katonát vetnek majd be a megmozdulás biztosítására. Így például mesterlövészek lesznek a menet útvonalát szegélyező házak tetőin.

Túszejtéssel ért véget

Ismert, véres véget ért pénteken a két nappal korábban a Charlie Hebdo című szatirikus lap elleni támadással kezdődött franciaországi terrorcselekmény-sorozat, miután a biztonsági erők két párhuzamos akcióban megölték a merénylet elkövetésével gyanúsított két testvért, valamint a Párizsban egy kóser élelmiszerboltban túszokat ejtő iszlamista fegyverest is, az utóbbi helyszínen azonban négy túsz is meghalt. Őket Jeruzsálemben, az Olajfák hegyén lévő ősi zsidó temetőben helyezik kedden örök nyugalomra.
Vasárnapi brit sajtóértesülések szerint a brit hatóságok hamarosan elrendelhetik a legmagasabb szintű terrorkészültséget, mivel attól tartanak, hogy dzsihadista csoportok Nagy-Britanniában is a párizsi vérengzéshez hasonló terrorcselekményre készülnek.



Na így nyilatkozik egy becsavart villanykörte , a biorobot megtette kötelességét , most lekapcsolják , mert egy másiknak kell égnie .

És mi csüngtünk ajkán szótlanul mint gyümölcs a fán .

Drón ez a bio robot , vagy egy álcázott mecénás , ki kiszabadult a fogságból és most önmaga körül pörgésbe kezdet , és akit eltalál azt kiüti a sakktáblából, csak utána megnyugvás kövesse az eseményeket.






Az USA a Pentagon kiszivárgott kézikönyve szerint dönt meg külföldi államokat! Ukrajna a célkeresztben





Egy mai napon nyilvánosságra hozott, 68 országban készített közvélemény-kutatás szerint a világban a békére a legnagyobb fenyegetést ma az Egyesült Államok jelenti. Nem csak az Amerika-ellenes államokban, de olyan szövetséges partnereinél is így gondolják, mint Törökország vagy Görögország.

Nem hiszem, hogy ezt bárkinek bizonygatni kellene, aki igazságkutató oldalakat olvas vagy egy kicsit tisztában van az elmúlt száz év VALÓDI történelmével. 
Viszont az RT News oknyomozó műsora hozzáférhetővé teszi a bizonyítékokat és a kiszivárgott amerikai rendszerváltási kézikönyv segítségével tárja fel az ukrajnai és más beavatkozásokat. 
A Pentagon borzalmas tervei demokráciák módszeres és erőszakos megbuktatására irányulnak.
Az ukrán kormány Amerikából irányított mostani destabilizációja betű szerint követi a Fehér Ház rendszerváltási kézikönyvét. Pentagonból kiszivárgott új katonai kézikönyv szerint: "megsemmisíteni bármilyen módszerrel, hogy megakadályozható legyen a leleplezés". 

Amerikából irányított rendszerváltás Ukrajnában a Pentagon kézikönyve szerint - The Truthseeker

https://www.youtube.com/watch?v=dGOC-_Jngzc



Kiszivárgott amerikai rendszerváltási kézikönyv tárja fel az ukrajnai és más beavatkozások hátterét. 
- A Pentagon borzalmas tervei demokráciák módszeres és erőszakos megbuktatásáról árulkodnak !
- Miért osztogat John Kerry helyettese cukorkákat fanatikus tüntetőknek, akik buldózerrel mentek az embereknek ?
- Figyelmeztetés arról, hogy Washington "dzsihádistái" készek a világháborúra.
Amikor a 20.századi nyugati gyarmatosítók kitiltották a kutyákat és a kínaiakat Shanghai parkjaiból, nem árulták el odahaza, hogy fajüldözők és egész népeket döntenek rabszolgasorba, rabolják el erőforrásaikat. A főáramú médián keresztül arról biztosították a népet, hogy "civilizálják a bennszülötteket".

A 21.század okosabb nyilvánosságának átveréséhez Noam Chomsky tudós szerint még óvatosabb ürügyre van szükség, a  gyakorlatban azonban a Nyugat továbbra is kormányokat buktat meg az egész világon és bábrendszereket állít fel.  

Nebojsa Malic washingtoni elemző szerint az ukrán kormány Amerikából irányított mostani destabilizációja betű szerint követi a Fehér Ház rendszerváltási kézikönyvét.
A jéghegy csúcsa, hogy amerikai szenátorok utaznak Kijevbe (pl. McCain) és csatlakoznak a tüntetőkhöz, miközben Victoria Nuland külügyi államtitkár cukorkákat osztogat.

A valóság az, hogy vezető amerikai tisztviselők máris szankciókat követelnek az ország ellen, ami pontosan azokat a hétköznapi embereket érintené, akikért állítólagosan beavatkoznak most. Emellett a tömegmédia hisztérikusan vérért kiált, teljesen eltúlozza a tiltakozók számát és figyelmen kívül hagyja erőszakosságukat.

A Virtual Politics szerint az amerikai kormány a 2004-es narancsos forradalom óta pénzeli az ellenzéki politikusokat Ukrajnában, bár elismeri, hogy az általa támadott kormány demokratikus kormány.
Sőt, a "Lator állam: Útikalauz a világ egyetlen szuperhatalmához" c. könyv azt írja, hogy az USA legalább egy tucat független nemzet esetén finanszírozott adott pártokat vagy jelölteket, és még több nemzet kormányát kényszerítette lemondásra. (Hozzáteszem, hogy ezek magyarországi megfelelőit is jól ismerjük és nap, mint nap láthatjuk megnyilvánulásaikat, amikben külföldi megrendelőket igyekeznek kiszolgálni.)
Ugyanakkor az amerikai törvények szigorúan tiltják, hogy saját politikáját bármilyen külföldi finanszírozza: 

"Törvényellenesnek minősül, ha egy külföldi nemzetiségű pénztámogatást nyújt politikai hivatallal kapcsolatban."
/ US Code Amended Article 2, Section 441E (A) /

Ha egy külföldi mozgalom csatlakozott volna az Occupy Wall Street tüntetőkhöz és fizette volna az ellenzéket, hogy segítse az amerikai kormány megdöntését úgy, ahogy Washington teszi Ukrajnában és máshol, az elemzők szerint a Fehér Ház nagyon begurult volna.  

"Hisztériásak lennének. A kormányvezetők ezt az Egyesült államok belügyeibe való teljesen elfogadhatatlan beavatkozásnak tekintenék. Ugyanakkor bűntudat nélkül teszik ugyanazt most Ukrajnában és sok-sok más esetben a világ minden részén. Egyértelmű, hogy az Egyesült államok kormánya rendszerváltást akar Ukrajnában és ennek semmi köze ahhoz, amiért állítólagosan aggódnak: tehát az emberi jogokhoz vagy a demokráciához."

"Miért nincsenek szankciók az Egyesült államok ellen azért, amit Irakban tettek vagy amit Afganisztánban tesznek, vagy Vietnámban és a világ sok más országában ?"

Emellett színészek egyre nagyobb számban próbálják saját hírnevüket felhasználva befolyásolni a közvéleményt a világpolitikáról. George Clooney a tüntetőket üdvözli és ukrán szöveget olvas fel..., Angelina Jolie Irakban .... (részletek a videóban) 

Létezik egy CIA rendszerváltási kézikönyv, amit a nyugati szervezetek és kormányok által fizetett emberek betű szerint követnek. Ilyen anyagokat néhány évtizeddel ezelőtt repülőgépekről dobálták azokban a demokratikus országokban, amelyek nem hódoltak be eléggé. A "szabadságharcos kézikönyve" tetszelgős címet viselő propaganda füzeteket szórtak szét Nicaraguában, ami útmutatást adott az állampolgároknak arról, hogyan szabotálják saját országukat telefonvezetékek elvágásával, fák országutakra való döntésével.
A CIA dokumentuma nyilvánosan engedi meg a terrorizmust. Gondosan kerüli a sajtóban az olyan szavakat, mint "meggyilkol" és az országok bíráinak és kormánytisztviselőinek "megsemmisítésére", kiiktatására szólít fel. A maffia nyelvét használva azt írja, hogy hivatásos bűnözőket fogadnak fel a kiválasztott "munka" elvégzésére. 

Aligha mondanak le ezekről az irányelvekről, amint láthatjuk, sőt az illegális, titkos műveletek az amerikai külpolitika kiegészítő taktikából elsődleges taktikává léptek elő ! - tárja fel a Pentagonból kiszivárgott új katonai kézikönyv. A titkosnak szánt megsemmisítési utasítás ezt mondja: "megsemmisíteni bármilyen módszerrel, hogy megakadályozható legyen a leleplezés".

kézikönyv hivatalosan utasít olyan viselkedésre, ami, mint írja, törvénytelen, beleértve az amerikai katonáknak adott parancsot arra, hogy más országok katonai egyenruháját viseljék. Arra is parancsot ad, hogy szivárogjanak be polgári csoportokba, és "gerilla csapatokat" képezzenek.A dokumentum szerint más országok belügyeibe való törvénytelen beavatkozás most már az amerikai politika alapelve. 

Az Irán elleni amerikai támadások "ugyanabból a szövegkönyvből" származnak, mint Ukrajnával és Grúziával szembeni támadások. Amerika iráni terroristákat képez ki - jegyzi meg a BBC - és több ezer gyilkosságért felelős. És amint a Pentagon elkezdte finanszírozni őket, Hillary Clinton levette a terroristacsoportot a hivatalos terroristákat tartalmazó listáról. Alapvető gyógyszereket zárnak el Irán elől az USA szankciókkal. A Guardian arról számol be, hogy ezzel szó szerint milliók életét kockáztatja. A háborús bűncselekményekkel foglalkozó leghíresebb ügyész, Francis Boyle professzor arra figyelmeztet, hogy az iráni gyerekek az iraki sorsra jutnak. A PBS News jelentése szerint a 90-es évek óta folytatódó amerikai szankciók felelősek közvetlenül félmillió gyermek haláláért. 

-

Azt hallottuk, hogy több, mint félmillió gyermek halt meg Hiroshimában. Megéri ezt megtenni ?
- Azt hiszem nagyon nehéz döntés, de úgy gondoljuk, hogy megéri.  

RT: Irán esetén mit értenek a "megéri" szó alatt ? 
- Pepe Escobar (Asia Times) nyilatkozik: "A nukleáris program problémáját előre kiagyalták, főleg az USA. Azzal a hátsó gondolattal, amit mindenki ismer: hogy rendszerváltás legyen."

Barack Obama és David Cameron folyton azt mondja, hogy a nemzetközi közösség támogatja őket ebben a rendszerváltásban. Tényleg elfogadják ezt az emberek ? 
"- Tegyünk különbséget az USA / Kanada - a kormány és nem a kanadaiak - és a három európai hatalom (Franciaország, Nagy-Britannia, Németország) között, illetve az emberiség többsége között. Fogalmazzunk így, ami azt mondanám, hogy a világ lakosságának 85%-a, ha nem több. Mindent tudnak az iráni aktáról, mert olvassák a helyi sajtót elfogulatlanul követik azt az egyeduralmú Reuters vagy AP tudósítások mellett."

A Pentagon új doktrínája egyszerűen elveti a szuverenitás vagy jogállamiság nemzetközi alapelveit. Egy washingtoni bennfentes azt mondta, hogy "egyetlen céljuk a világuralom és nem tűrnek semmilyen függetlenséget"

"Ellenfeleinket az általunk választott időben, helyen és módszerrel győzzük le. Globális szerepünkhöz szükséges, hogy erőinket távoli környezetekben is bevessük, ahol ellenfeleink megbújhatnak előlünk."

A Pentagon a szépnek hangzó "megvédés kötelessége" kifejezésbe önti ezt a doktrínát. A szkeptikusok szerint ez valójában olyan, mint "engedély a gyilkolásra". 

RT: - Miért ütközik az USA mindig olyan nagy ellenállásba azok részéről, akiket állítólag "véd" ? 
Richard Falk a Princeton nemzetközi jogi professzora és az ENSZ emberi jogi szervezetének vezetője válaszol : 
"Meglehetősen gyanúsak a humanitárius beavatkozással kapcsolatos kijelentések. Gyakorlatilag megnagyobbítja az erőszak területét és formáját és a szándékolttal ellentétes hatást vált ki."

Szíriában ez az ellentétes hatás vízválasztó lehet az USA számára. Az Amerika és az Al-Kaida között folytatott és kiszivárgott múlt heti beszélgetések szerint Washington már nem ragaszkodik az ottani rendszerváltáshoz.
Az USA emberi belső szerveket megevő partnereinek beszámolója, miszerint "Amerika a következő, ha győznek Szíriában", még a neokonzervatívokat is kissé felidegesítette. 

RT: Dr. Gilad Atzmon gyilkosságnak nevezi az intervenciókat. Ha az USA többé nem avatkozik be, mi lesz a többi szegény emberrel a világon, akik arra várnak, hogy az USA bombázzon és megmentse őket ? 

"A beavatkozás az óriási katasztrófa receptje. Éppen ezt látjuk Irakban és Afganisztánban. Hagynunk kell, hogy az emberek maguk találják meg a megoldást. Ha Afganisztánban a nők szabadok akarnak lenni, keményen dolgozniuk kell ezért."

A "HUMANITÁRIUS IMPERIALIZMUS - Háborút elfogadtatni emberi jogokra hivatkozva" alapmű a témában, amely azt írja le, hogy a beavatkozást hírdető háborúpárt plakáthősök - a koszovói és jugoszláv háborúkban - az USA beavatkozásnak éppen az ellenkező, borzalmas következményeit igazolják. 

Maga az intervenció szó is azt jelenti, mint fogalom, hogy az USA beavatkozása automatikusan megszünteti az ország nemzeti önrendelkezését vagy a demokráciát, amit Washington hozna el állítólag.

A könyv szerzője Jean Bricmont professzor válaszol:
RT: - Miért ellenzi ezt a politikát ?

- "A demokrácia önrendelkezést feltételez. Amit az USA tesz, az valójában nemzetközi parancsuralom. Ha állandó beavatkozással, az ellenzék lefizetésével, a választások megvásárlásával...stb elveszik az emberek szuverenitását, az olyan, mint a parancsuralom."

RT: - Egyesek szerint Vietnam óta minden amerikai intervenció sikertelen volt és ezért gyűlölik őket az emberek. Akkor miért folytatják továbbra is a beavatkozást ? 

"Ez olyan, mint a fanatikus vallás. A mi 'dzsihádunk'. Az emberi jogokért harcolók a dzsihádistáink."

A könyv emellett felsorolja az álcázott rendszerváltás néhány jelét: 
  • A kormányzati sajtó ezt kiabálja: "Adj esélyt a háborúnak!"
    * Ha McCain terroristákkal pózol fényképeken...., * a Fehér Ház kijelenti, hogy gyalázat történt, hogy ürügye legyen a támadásra.
    * Ha celebek hirtelen érdeklődést tanúsítanak távoli gazdaságok iránt...az egy intervencionista dzsihád vagy még inkább a Nyugat új "keresztes hadjáratának terve lehet.


Keressük az igazságot a tények alapján ! A Truthseekerst látták... 
Köszönöm a videót sevaster1-nek ! :)
SBG Buddha voltam - Képezd magad ! Tájékozódj ! Ébredj ! 2014-ben is...
"Mert az igazság attól még igazság, hogy senki nem tudja ! 
A hazugság pedig mindig hazugság marad, még ha mindenki azt hiszi vagy úgy tudja!"


Néhány érdekes dokumentumot még előkerestem nektek:
Sustaining US Global Leadership: Priorities for 21st Century Defense (PDF)
Bejegyezte: SBG Buddha dátum: 19:31 




Tőke Péter:

Másként gondolkodva Ukrajnáról Kijevben az amerikai zsoldosok, az EU-fasiszták és az Izraeliek győztek





A régi vicc aktualizálva:
Két jól táplált, bozontos férfi sült libát fal sólettal egy kijevi kóser étteremben. Egyik kinéz az ablakon az üdvrivallgó tüntetőkre:
– Na megint győztünk.
– Ki?
– Mi!

Hát igen. Ukrajna elbukott, Ukrajna felszabadult. A jogállami törvényes rendszert megdöntötték, az elnököt, aki Oroszországot járja, tömeggyilkosként körözik, a CIA által pénzelt rendszerváltó roadshow megbízói akaratának megfelelően elvégezte a feladatát. Nemsokára mehetnek társaik után rendszert dönteni Venezuelába, Thaiföldre, vagy aki lusta sokat utazni, annak közelebb is akad meló: térdre kényszeríteni Boszniát!
Mi magyarok, itt a szomszédban történteket figyelemmel kísérve megtapasztalhattuk, milyen gyenge és törékeny egy jogállam. Mit sem számít, hogy a nép demokratikus szavazással kiket választott meg, kire ruházta a hatalmat. Valakik, valahol kitalálják, hogy melyik ország, s főleg miért legyen a célpont, máris elhangzik egy vád: korlátozott a demokrácia, a népet elnyomják, katasztrófális a gazdaasági helyzet, stb., s máris elindulhat a titkos hadművelet. A CIA-énak és a Pentagonnak kiszivárgott kézikönyve a világ számos országának megdöntésére, politkai átalakítására, rendszerének megváltoztatására megfelelő programot kínál. Kicsit pofozni kell rajta csupán és máris kész a forgatókönyv, indulhatnak a tüntetések, barikád építések, kitörhet a ,,demokratikus” forradalom. (Erről a mindenhol bevethető ország-gatyába rázó, már nem titkos szakanyagról, e cikk folytatásában olvashatnak.) Közben a ,,karmester” meg megadta az á hangot, az EU és az USA is neki kezdhet a megszerzett fontos birodalom-rész demokratikus, szabad országgá való átszervezéshez. Az IMF és az Egyesült Államok elkezdheti összekapirgálni azt a 35 milliárd dollárt, ami az ukrán csődtömeget megmentheti az összeomlástól. Valójában az EU és az USA is át lesz verve, mert a hatalmas országot nem ők fogják uralni, ők csak a szükségszerűen igénybe vett balekok. Szabadság, demokrácia mindenkinek! – szajkózzák majd azok, akik ténylegsen lenyúlják szegény keleti szomszédunkat.
A szakértő, akivel beszéltem egyértelműen közölte: a győztes Izrael. Ezt én teljes képtelenségnek tartom, de az illető érvelése elgondolkodtatott:
– Kik indulnak és nyerhetnek a májusi elnökválasztáson?
1.Klicsko,
2.Timosenko.
Mindketten izraeliták. (Júlia már tárgyalt is McCain szenátorral.)
Nézzük tovább. Az ukrán parlament Alexander Turcsinovot (az első Timosenko-kormány titkosszolgálatának vezetőjét) választotta meg az ország ideiglenes megbízott elnökévé. Turcsinov ugyancsak izraelita. Az egyik tüntetőtábor pedig teljesen az.
A szakértő nem sorolta tovább, de még azt is megemlítette, hogy Szakasvili, Grúzia korábbi ,,izraelita” irányítója is ott járt a tűntetők között és buzdította őket. Aztán újabb bizonyíték került elő arra nézve, hogy a kijevi tüntetők bizony igen erős amerikai-izraeli, cionista segítséget kaptak és kapnak. Kiderült, hogy – a pénzügyi segítségen és izraeli szervezői segítségen kívül – Ben Moses ismert zsidó filmrendező készítette a tüntetők legismertebb videóját, amiben egy ukrán (?) lány beszél arról, hogy milyen a “tüntetők” helyzete, és segítséget kér elcsukló hangon.

Janukovicsot már másodszor csinálják ki

Teljesen elképedtem. Ha igaz, hogy a tüntetők magja, és az ukránnak beöltözött egyenruhások fizetett zsoldosok, akkor egyértelműen igaz és valós a CIA és a Pentagon kiszivárgott (független jogállamoknál alkalmazandó) rendszerváltó kézikönyve. (Erről a 68. oldaltól olvashatnak) Valahol ez, már szinte akasztófahumor, hogy 2004-ben is a törvényes rendet és Janukovicsot döntötték meg a tüntetők, igaz, akkor a dollár mellé egyensálat is kaptak. Ez az ország úgy látszik már alergiás a választásokra és az annak eredménye alapján hatalomra kerülő kormányokra. Kijevvel ezt bármikor, újra és újra meg lehet csinálni. Ha Putyin nem egyenes ember, hanem gazember lenne, akkor a CIA-Moszad módszerét leutánozva ősszel a saját zsoldosaival indítana hatalmas és kormánydöntő tüntetés-sorozatot.
A kérdés csak az, Bolívia, Thaiföld és Bosznia mellett miért rendelhették meg az Ukrán ,,rendszerváltást is?” Az ok nemcsak az volt, hogy Janukovics az EU helyett Moszkvát választotta. Ha messzebbre tekintünk, felsejlik Zbrezinsky hosszútávú terve, miszerint Oroszországot fel kell majd darabolni. Méghozzá három részre:

1. Az Uralig terjedő Európai Oroszország,
2. Nyugatszibériai Oroszor-szág
3. Távolkeleti Oroszország.
E terv megvalósításának fontos feltétele, hogy Ukrajna amerikai, vagy izraeli irányítás alatt álljon.
No persze az ezzel kapcsolatos lépéseket Putyin elnök sem nézi ölbetett kézzel. Ezért is kellett neki ütköző zónának a balek-Ukrajna.
A problémák csak ezután jönnek. A hatalmas BRICS, Oroszország Kína, India, Dél-Afrika és Brazília közössége nem tűrheti sokáig, hogy a zsidó-keresztény euroatlanti háttérhatalom ekkora tért nyerjen. A pénz- és multi-világ urai jól kitalálták, hogy a III. világháború helyett ezzel az új ,,kézikönyves” módszerrel terjeszkedjenek. És ide a bökőt, hogy ezt az izraeli-amerikai nyugat-ukrajnai demokratúrát sem engedi sokáig az örömtől tollászkodni. Először is Kelet-Ukrajna inkább orosz. Ha jól emlékszem a Krím félsziget pedig Oroszország része volt, csakhogy 1954-ben Hruscsov egyik cár atyuskás, vodkagőzös pillanatában neki ajándékozta Ukrajnának. Hát most visszaveszik, mondjuk azon a címen, hogy egy (Szanyi után:) zakkant elhízott gyilkos diktátor döntései érvénytelenek. Erre nem hiszem, hogy szükség lesz, hiszen a krími autonóm köztársaság már önként fegyvert fogott, s nyilván orosz segítséggel, és fegyverrel akadályozta meg, hogy az izraeli-amerikai ukránnak álcázott fegyveres bandák a Krímet is szétverjék. Ide kívánkozik, hogy Gorbacsov mit mondott az amerikai és uniós banditákról: Az USA és az EU nem küldhet banditákat Ukrajnába, a nép saját maga kell, hogy döntsön a jövőjéről. A “tanácsadók” csakúgy hemzsegnek, szinte csak bulldózerrel lehetne őket eltolni.
Putyin elnök bölcsen nem avatkozik be, legalábbis a régi szovjetuniós módszerrel nem fogja megszállni Kelet-Ukrajnát. Erre nincs is szükség, mert a Krími és egy másik orosz többségű térség március végén demokratikusan népszavazást tart, hogy Ukrajna mellett marad-e, vagy Oroszországhoz csatlakozik. Ez még odébb van, de több internetes hírportál és blog máris is arról cikkezik, hogy Ukrajna kettészakadása megkezdődött. A gyakorlatban két Ukrajna létezik: egy nyugati Ukrajna, melynek központja Kijev, - illegitim elnökkel, illegitim törvényekkel, a nyugati országok által elismert zsidó vezetőkkel, - és egy dél-keleti Ukrajna, melynek központja átmenetileg Harkov, helyhatóságai pedig az ukrán alkotmányos rendet képviselik.
Ezeket a vélekedéseket hamar megcáfolták a Krími események, a helyi oroszokból verbuválódott, jelzés nélküli egyenruhás fegyveres csoportokáltal a helyi parlament és a repülőterek elfoglalása, az utakon ellenőrző pontok felállítása és az orosz támaszponttól való segítségkérés.
Közben a másik oldalon újabb és még újabb lebukások árulták el, hogy demokratikus intervenció történt. A kedves Julia Timosenko is elárulta, hogy színjáték folyik.

Timosenko csodálatos gyógyulása

Ukrajna - A fél világ tátott szájjal ámul a betegsége miatt tolószékhez kötött Julija Timosenko csodálatos gyógyulásán, aki az USA kijevi nagykövetségén felkelt és járt…
A minap Julia Timosenko az amerikai nagykövetségen vendégeskedett, ahol többek között Jeffrey Payette nagykövettel és Jan Tadeusz Tombińskivel, az Európai Unió ukrajnai képviseletének a vezetőjével folytatott tárgyalásokat. A találkozó végén a hátpanaszokkal küzdő ukrán vaslady minden segítség nélkül felállt a székéből, és mosolyogva pózolt vendéglátói társaságában a kamerák előtt.

A Wikipediát felkészítették az ukrán orosz ellenességre

Itt lehet látni, hogy a térkép február 5-én az oldalon szereplő változata még hozzávetőlegesen a valós nemzetiségi arányokat tartalmazta, ám ezt február 20-án már korrigálták is egy jóval nyugatbarátabb verzióra. Csak nem azt akarják bemesélni, hogy az orosz ajkú lakosság két hét alatt elhagyta Ukrajna keleti részét? A magyarázat sokkal egyszerűbb: felkészítenek minden információforrást az ukrán szakadás legitimálására, ha valaki magyarázatot akarna keresni, már a hazugsággal találkozzon.
(...) Ukrajna dél-keleti régiói, valamint a Krím-félsziget autonóm köztársasága vállalta az alkotmányos rend fenntartását. Azt azonban egyértelművé tették, hogy nem fogadják el alkotmányosnak a Kijevben működő törvényhozás által hozott döntéseket.
A jelen helyzet alapján arra lehet következtetni, hogy az országgyűlési választások és a májusi elnökválasztás alapján kialakulhat a két elkülönülő Ukrajna politikai gépezete, vagyis a két terület külön államisággal fog rendelkezni. Csakhogy az orosz többségű régiók és a Krím félsziget nem vár májusig. Már március végén népszavazáson kívánnak dönteni hovatartozásukról.
Az itt közölt térképből kiderül, hogy melyik rész mekkora és mi a címere. Leginkább az döbbentett meg, hogy a nyugati szabad sajtóban erről hallgatnak, s csak a kijevi győzelem miatt hozsannáznak.
Szinte elképesztő, hogy a Drábik Jánossal közösen írott könyvünkben a független államok megdöntésével kapcsolatban leírt módszerek sorra megvalósulnak. Saul Alinsky a radikalizmus (és a neoanarchia) amerikai pápája dolgozta ki az alapokat a kormányok elleni bomlasztáshoz, harchoz, majd a jogállam megdöntéséhez. Ezeket az alapelveket fejlesztette tovább több titkosszolgálat. Ebből született az Arab Tavasz, s a könyvünk instrukciói alapján folyik a harc per pillanat, több független állam megdöntésére. Ukrajnában győztek, Szíriát elbaltázták, de Bosznia, Thaiföld, és Venezuela még küzd a fennmaradásáért.

Jogállamok megdöntése az új módi

Az a cím, amit a könyvnek korbban adtunk: Obama elkergeti Orbán Viktort, már idejét múlta, a kötet egyéb anyagai váltak aktuálissá, különösen fontossá. Még az idei választások után is érdemes elolvasni, mert mit sem számít ki győz. Azok a háttérhatalmi erők, akik Ukrajna szétverését megrendelték, ahogy a könyv is írja, Magyarországot is eldádázhatják. Charles Gáti, Bajnai fő támogatója, Soros jó embere, egyszer utalt rá, hogy ha nem sikerül Orbán rendszerét választások útján megdönteni, akkor elkergethető fegyverrel is. Mentségére legyen mondva szó szerint nem így hangzott a fenyegetése, de erre lehetett következtetni belőle. Charles pedig nem akárki. Tom Lantos utóda, a Central for American Progress vezető személyisége, felesége pedig Hillary Clinton (a következő választásokon USA elnökségéért induló jelölt) legjobb barátnője. Tetszenek most már érteni, miért nagyon fontos a magyarországi izraeliták kibékítése, kívánságaik teljesítése? Itt a választási bohózat másodlagos, amikor a létünk a tét! És ezért fontos ellensúly az orosz és kínai barátságunk!
Ami Ukrajnát illeti sok meglepetés várható még, nekünk pedig ezévtől a legfontosabb feladatunk, hogy mindig a béke megőrzéséért lavírozzunk.
A cikkemben leírtakat megerősítik az alábbiak:
Az USA a Pentagon kiszivárgott kézikönyve szerint dönt meg külföldi államokat! Ukrajna
a célkeresztben

2014 jan 03 vilaghelyzete.blog
Egy a mai napon nyilvánosságra hozott, 68 országban készített közvélemény-kutatás szerint a világban a békére a legnagyobb fenyegetést ma az Egyesült Államok jelenti. Nem csak az Amerika-ellenes államokban, de olyan szövetséges partnereinél is így gondolják, mint Törökország vagy Görögország.
Nem hiszem, hogy ezt bárkinek bizonygatni kellene, aki igazságkutató oldalakat olvas, vagy egy kicsit tisztában van az elmúlt száz év VALÓDI történelmével.
Viszont az RT News oknyomozó műsora hozzáférhetővé teszi a bizonyítékokat és a kiszivárgott amerikai rendszerváltási kézikönyv segítségével tárja fel az ukrajnai és más beavatkozásokat.
A Pentagon borzalmas tervei demokráciák módszeres és erőszakos megbuktatására irányulnak.
Az ukrán kormány Ameriká-ból irányított mostani destabilizációja betű szerint követi a Fehér Ház rendszerváltási kézikönyvét. Pentagonból kiszivárgott új katonai kézikönyv szerint: “megsemmisíteni bármilyen módszerrel, hogy megakadályozható legyen a leleplezés”.
http://www.youtube.com/watch?v=dGOC-_Jngzc

Kiszivárgott amerikai rendszerváltási kézikönyv tárja fel az ukrajnai és más beavatkozások hátterét.

- A Pentagon borzalmas tervei demokráciák módszeres és erőszakos megbuktatásáról árulkodnak !
- Miért osztogat John Kerry helyettese cukorkákat fanatikus tüntetőknek, akik buldózerrel mentek az embereknek ?
- Figyelmeztetés arról, hogy Washington “dzsihádistái” készek a világháborúra.
Amikor a 20.századi nyugati gyarmatosítók kitiltották a kutyákat és a kínaiakat Shanghai parkjaiból, nem árulták el odahaza, hogy fajüldözők és egész népeket döntenek rabszolgasorba, rabolják el erőforrásaikat. A főáramú médián keresztül arról biztosították a népet, hogy “civilizálják a bennszülötteket”.
A 21.század okosabb nyilvánosságának átveréséhez Noam Chomsky tudós szerint még óvatosabb ürügyre van szükség, a gyakorlatban azonban a Nyugat továbbra is kormányokat buktat meg az egész világon és bábrendszereket állít fel.
Nebojsa Malic washingtoni elemző szerint az ukrán kormány Amerikából irányított mostani destabilizációja betű szerint követi a Fehér Ház rendszerváltási kézikönyvét.
A jéghegy csúcsa, hogy amerikai szenátorok utaznak Kijevbe (pl. McCain) és csatlakoznak a tüntetőkhöz, miközben Victoria Nuland külügyi államtitkár cukorkákat osztogat.
A valóság az, hogy vezető amerikai tisztviselők máris szankciókat követelnek az ország ellen, ami pontosan azokat a hétköznapi embereket érintené, akikért állítólagosan beavatkoznak most. Emellett a tömegmédia hisztérikusan vérért kiált, teljesen eltúlozza a tiltakozók számát és figyelmen kívül hagyja erőszakosságukat.
A Virtual Politics szerint az amerikai kormány a 2004-es narancsos forradalom óta pénzeli az ellenzéki politikusokat Ukrajnában, bár elismeri, hogy az általa támadott kormány demokratikus kormány.
Sőt, a “Lator állam: Útikalauz a világ egyetlen szuperhatalmához” c. könyv azt írja, hogy az USA legalább egy tucat független nemzet esetén finanszírozott adott pártokat vagy jelölteket, és még több nemzet kormányát kényszerítette lemondásra. (Hozzáteszem, hogy ezek magyarországi megfelelőit is jól ismerjük és nap, mint nap láthatjuk megnyilvánulásaikat, amikben külföldi megrendelőket igyekeznek kiszolgálni.)
Ugyanakkor az amerikai törvények szigorúan tiltják, hogy saját politikáját bármilyen külföldi finanszírozza:
Törvényellenesnek minősül, ha egy külföldi nemzetiségű pénztámogatást nyújt politikai hivatallal kapcsolatban.”
/ US Code Amended Article 2, Section 441E (A) /
Ha egy külföldi mozgalom csatlakozott volna az Occupy Wall Street tüntetőkhöz és fizette volna az ellenzéket, hogy segítse az amerikai kormány megdöntését úgy, ahogy Washington teszi Ukrajnában és máshol, az elemzők szerint a Fehér Ház nagyon begurult volna.
Hisztériásak lennének. A kormányvezetők ezt az Egyesült államok belügyeibe való teljesen elfogadhatatlan beavatkozásnak tekintenék. Ugyanakkor bűntudat nélkül teszik ugyanazt most Ukrajnában és sok-sok más esetben a világ minden részén. Egyértelmű, hogy az Egyesült államok kormánya rendszerváltást akar Ukrajnában és ennek semmi köze ahhoz, amiért állítólagosan aggódnak: tehát az emberi jogokhoz vagy a demokráciához.”
Miért nincsenek szankciók az Egyesült államok ellen azért, amit Irakban tettek vagy amit Afganisztánban tesznek, vagy Vietnámban és a világ sok más országában ?”
Emellett színészek egyre nagyobb számban próbálják saját hírnevüket felhasználva befolyásolni a közvéleményt a világpolitikáról. George Clooney a tüntetőket üdvözli és ukrán szöveget olvas fel..., Angelina Jolie Irakban .... (részletek a videóban)

CIA rendszerváltási kézikönyv

Létezik egy CIA rendszerváltási kézikönyv, amit a nyugati szervezetek és kormányok által fizetett emberek betű szerint követnek. Ilyen anyagokat néhány évtizeddel ezelőtt repülőgépekről dobálták azokban a demokratikus országokban, amelyek nem hódoltak be eléggé. A “szabadságharcos kézikönyve” tetszelgős címet viselő propaganda füzeteket szórtak szét Nicaraguában, ami útmutatást adott az állampolgároknak arról, hogyan szabotálják saját országukat telefonvezetékek elvágásával, fák országutakra való döntésével.
A CIA dokumentuma nyilvánosan engedi meg a terrorizmust. Gondosan kerüli a sajtóban az olyan szavakat, mint “meggyilkol” és az országok bíráinak és kormánytisztviselőinek “megsemmisítésére”, kiiktatására szólít fel. A maffia nyelvét használva azt írja, hogy hivatásos bűnözőket fogadnak fel a kiválasztott “munka” elvégzésére.
Aligha mondanak le ezekről az irányelvekről, amint láthatjuk, sőt az illegális, titkos műveletek az amerikai külpolitika kiegészítő taktikáiból elsődleges taktikává léptek elő ! - tárja fel a Pentagonból kiszivárgott új katonai kézikönyv. A titkosnak szánt megsemmisítési utasítás ezt mondja: “megsemmisíteni bármilyen módszerrel, hogy megakadályozható legyen a leleplezés”.
A kézikönyv hivatalosan utasít olyan viselkedésre, ami, mint írja, törvénytelen, beleértve az amerikai katonáknak adott parancsot arra, hogy más országok katonai egyenruháját viseljék. Arra is parancsot ad, hogy szivárogjanak be polgári csoportokba, és “gerilla csapatokat” képezzenek.
A dokumentum szerint más országok belügyeibe való törvénytelen beavatkozás most már az amerikai politika alapelve.
Az Irán elleni amerikai támadások “ugyanabból a szövegkönyvből” származnak, mint Ukrajnával és Grúziával szembeni támadások. Amerika iráni terroristákat képez ki - jegyzi meg a BBC - és több ezer gyilkosságért felelős. És amint a Pentagon elkezdte finanszírozni őket, Hillary Clinton levette a terroristacsoportot a hivatalos terroristákat tartalmazó listáról. Alapvető gyógyszereket zárnak el Irán elől az USA szankciókkal. A Guardian arról számol be, hogy ezzel szó szerint milliók életét kockáztatja. A háborús bűncselekményekkel foglalkozó leghíresebb ügyész, Francis Boyle professzor arra figyelmeztet, hogy az iráni gyerekek az iraki sorsra jutnak. A PBS News jelentése szerint a 90-es évek óta folytatódó amerikai szankciók felelősek közvetlenül félmillió gyermek haláláért.
- Azt hallottuk, hogy több, mint félmillió gyermek halt meg Hiroshimában. Megéri ezt megtenni ?
- Azt hiszem nagyon nehéz döntés, de úgy gondoljuk, hogy megéri.
RT: Irán esetén mit értenek a “megéri” szó alatt ?
- Pepe Escobar (Asia Times) nyilatkozik: “A nukleáris program problémáját előre kiagyalták, főleg az USA. Azzal a hátsó gondolattal, amit mindenki ismer: hogy rendszerváltás legyen.”
Barack Obama és David Cameron folyton azt mondja, hogy a nemzetközi közösség támogatja őket ebben a rendszerváltásban. Tényleg elfogadják ezt az emberek ?
- Tegyünk különbséget az USA / Kanada - a kormány és nem a kanadaiak - és a három európai hatalom (Franciaország, Nagy-Britannia, Németország) között, illetve az emberiség többsége között. Fogalmazzunk így, ami azt mondanám, hogy a világ lakosságának 85%-a, ha nem több. Mindent tudnak az iráni aktáról, mert olvassák a helyi sajtót elfogulatlanul követik azt az egyeduralmú Reuters vagy AP tudósítások mellett.”
A Pentagon új doktrínája egyszerűen elveti a szuverenitás vagy jogállamiság nemzetközi alapelveit. Egy washingtoni bennfentes azt mondta, hogy “egyetlen céljuk a világuralom és nem tűrnek semmilyen függetlenséget”.
Ellenfeleinket az általunk választott időben, helyen és módszerrel győzzük le. Globális szerepünkhöz szükséges, hogy erőinket távoli környezetekben is bevessük, ahol ellenfeleink megbújhatnak előlünk.”
A Pentagon a szépnek hangzó “megvédés kötelessége” kifejezésbe önti ezt a doktrínát. A szkeptikusok szerint ez valójában olyan, mint “engedély a gyilkolásra”.
RT: - Miért ütközik az USA mindig olyan nagy ellenállásba azok részéről, akiket állítólag “véd” ?
Richard Falk a Princeton nemzetközi jogi professzora és az ENSZ emberi jogi szervezetének vezetője válaszol :
- “Meglehetősen gyanúsak a humanitárius beavatkozással kapcsolatos kijelentések. Gyakorlatilag megnagyobbítja az erőszak területét és formáját és a szándékolttal ellentétes hatást vált ki.”
Szíriában ez az ellentétes hatás vízválasztó lehet az USA számára. Az Amerika és az Al-Kaida között folytatott és kiszivárgott múlt heti beszélgetések szerint Washington már nem ragaszkodik az ottani rendszerváltáshoz.
Az USA emberi belső szerveket megevő partnereinek beszámolója, miszerint “Amerika a következő, ha győznek Szíriában”, még a neokonzervatívokat is kissé felidegesítette.
RT: Dr. Gilad Atzmon gyilkosságnak nevezi az intervenciókat. Ha az USA többé nem avatkozik be, mi lesz a többi szegény emberrel a világon, akik arra várnak, hogy az USA bombázzon és megmentse őket ?
- “A beavatkozás az óriási katasztrófa receptje. Éppen ezt látjuk Irakban és Afganisztánban. Hagynunk kell, hogy az emberek maguk találják meg a megoldást. Ha Afganisztánban a nők szabadok akarnak lenni, keményen dolgozniuk kell ezért.”
A “HUMANITÁRIUS IMPERIALIZMUS - Háborút elfogadtatni emberi jogokra hivatkozva” alapmű a témában, amely azt írja le, hogy a beavatkozást hírdető háborúpárt plakáthősök - a koszovói és jugoszláv háborúkban - az USA beavatkozásnak éppen az ellenkező, borzalmas következményeit igazolják.
Maga az intervenció szó is azt jelenti, mint fogalom, hogy az USA beavatkozása automatikusan megszünteti az ország nemzeti önrendelkezését vagy a demokráciát, amit Washington hozna el állítólag.
A könyv szerzője Jean Bricmont professzor válaszol:
RT: - Miért ellenzi ezt a politikát ?
- “A demokrácia önrendelkezést feltételez. Amit az USA tesz, az valójában nemzetközi parancsuralom. Ha állandó beavatkozással, az ellenzék lefizetésével, a választások megvásárlásával,..stb., elveszik az emberek szuverenitását, az olyan, mint a parancsuralom.”

RT: - Egyesek szerint Vietnam óta minden amerikai intervenció sikertelen volt és ezért gyűlölik őket az emberek. Akkor miért folytatják továbbra is a beavatkozást ?

- “Ez olyan, mint a fanatikus vallás. A mi ‘dzsihádunk’. Az emberi jogokért harcolók a dzsihádistáink.”
A könyv emellett felsorolja az álcázott rendszerváltás néhány jelét:
* A kormányzati sajtó ezt kiabálja: “Adj esélyt a háborúnak!”
* Ha McCain terroristákkal pózol fényképeken....,
* a Fehér Ház kijelenti, hogy gyalázat történt, hogy ürügye legyen a támadásra.
* Ha celebek hirtelen érdeklődést tanúsítanak távoli gazdaságok iránt...az egy intervencionista dzsihád vagy még inkább a Nyugat új “keresztes hadjáratának terve lehet.
Keressük az igazságot a tények alapján !
SBG Buddha voltam - Képezd magad ! Tájékozódj ! Ébredj ! 2014-ben is...
Mert az igazság attól még igazság, hogy senki nem tudja !
A hazugság pedig mindig hazugság marad, még ha mindenki azt hiszi vagy úgy tudja!”
Néhány érdekes dokumentumot még előkerestem nektek:
- Sustaining US Global Leadership: Priorities for 21st Century Defense (PDF)
- The National Military Strategy of the United States Of America (PDF)
- National Security Strategy Archive
Bejegyezte: SBG Buddha
(…)
(A teljes írás a Leleplező 2014 /1 tavaszi számában olvasható, a folytatás (Ukrajna kifosztása, aranytartalékának rejélyes elszállítása, Drábik János elemzése pedig a nyári számban jelenik majd meg.)



Ma Ukrajnába ugrottak be , egy kis gyalázatért , holnap hozzánk jönnek , hogy a böjti szeleket megállítsák , és felperzseljék a vidéket , hogy a cigány is vethessen , és a zsidó biztosan arathasson a paraszttól elrabolt földeken .







Vezér-Szörényi László:

Transzatlanti szabadkereskedelmi és befektetési megállapodás

Európa monetáris gyarmatosítása?


Transatlantic Trade and Investment Partnership
Az Egyesült Államok vezetése 2013 februárjában széles körű szabadkereskedelmi megállapodás kidolgozását kezdeményezte az Európai Unióval.
Barack Obama amerikai elnök bejelentése a megállapodásról nem lepte meg az Európai Unió vezetését. A háttértárgyalások már régebben megkezdődtek, a bejelentést az elnök a nemzethez intézett beszédéhez időzítette. Utasította gazdaságpolitikai tanácsadóját, Michael Fromant, hogy sürgősen kezdjen tárgyalásokat az Európai Bizottsággal.
Beszédében felvázolta a legnagyobb volumenű üzleti megállapodását, amit valaha kötöttek a világon. A tervek szerint az áruk, szolgáltatások és a pénzügyi tranzakciók akadálytalanul áramolhatnának a két kontinens között. Barack Obama USA elnök és José Manuel Barroso az Európai Bizottság elnöke 2013. február 13-án közös nyilatkozatban erősítették meg a tárgyalások megkezdését.
A szabadkereskedelmi megállapodás egy olyan egyezményt jelent, mely megszünteti a vámokat, importkvótákat, és az egymás között kereskedett termékek és szolgáltatások közti preferenciákat. A szabadkereskedelmi egyezményt aláíró országok egy szabadkereskedelmi övezetet alkotnak, ugyanakkor nincs meghatározott közös külső vám- és kvótarendszerük.
Tulajdonképpen miről is lenne szó, mit jelentene ez egész Európa, és benne Magyarország számára?
Először is egy fogalmi zavart kell eloszlatnunk. Sokan arra gondolnak, hogy egy klasszikus vámunió jönne létre, olyan, mint pl. az USA és Kanada között.
Itt most alapvetően másról van szó. Már jelenleg is szinte súrlódásmentesen cserélődnek ki a javak a két kontinens között, mindössze 3%-uk vám-, vagy járulékköteles valamilyen formában. A lényege, hogy nem csupán országok közötti megállapodásról lenne szó, hanem egy közös gazdasági unió létrehozásáról. Gazdasági és pénzügyi szempontból az USA és az EU egyesülnének.
A gyakorlatban ez azt jelentené, hogy pl. egy finn cég áruját török eredetű alapanyagból ukrán beszállítókkal, litván végszereléssel belföldi áruként kínálhatja az Egyesült Államokban. Tehát sokkal mélyrehatóbb együttműködésről lenne szó, mint első hallásra tűnik. Ahhoz, hogy mindez működhessen, rengeteg akadályt kell elhárítani, különben a megállapodás csak egy illúzió marad. Elsősorban a következő területek érintettek:
Ipari szabványok
Környezetvédelmi előírások
Mezőgazdasági és élelmiszeripari előírások
Állami- és kormányprojektek
Szociális rendszerek, munkaerő piaci szabályok
Adó- és pénzforgalmi rendszerek
A feladat óriási, és a múltban már sok kormány és politikus próbálkozott hasonlóval, de eddig még senkinek sem sikerült. Mindezt tető alá hozni, hatalmas, gigászi munka lenne. Obama elnök által kitűzött időpont, 2014 vége, sokak szerint túl optimistának tűnik.
Jelen esetben azonban nem az áruk és szolgáltatások transzferjére, nem is a problémák megoldására szeretnék koncentrálni, hanem egy ennél sokkal fontosabb dologra. A szabadkereskedelmi megállapodás pozitív csengése mögött halkan, de elhangzik a lényeg: egymás pénzpiacaihoz való korlátlan hozzáférés megteremtése. A tőke szabad és korlátlan transzkontinentális áramlása.
Mit jelentene ez számunkra, mint európai országra és annak polgáraira?
Mindenki számára világos, hogy Európa devizája az euró, komoly problémákkal küzd. Dmitrij Medvegyev orosz miniszterelnök szavaival élve, az euró helyzete szánalmas. Sajnos a mi forintunk sem áll sokkal jobban, ugyanis a forint mögött döntő hányadban euró van, csak éppen az úgynevezett „piacok” által beárazott jó magas kamatfelárral. A forint jelenleg nem más, mint egy nagyon drága euró. Míg az euró jegybanki alapkamata 1%, addig nálunk 5% körül mozog. Bár a jelenlegi pénzügyi kormányzat sokat tett ennek javítására, de csodát nem tud művelni. A baloldali kormányok dilettáns pénzügyi politikája 2002 – 2010 között óriási károkat okozott az országnak, amelynek korrigálása hosszabb folyamatot vesz igénybe.
Európa közös devizája az euró elsősorban annak katasztrofálisan rossz konstrukciója miatt nem működik. A közös központi jegybank és a közös deviza mellé egy kaotikus, átláthatatlan nemzeti monetáris és fiskális rendszer került. A fejlett központi ipari országok és a fejletlen periféria országok együtt működésképtelennek bizonyultak és permanenssé vált az Európai Unión belüli pénzügyi válság.
Ezt a tényt természetesen az Atlanti-óceán másik oldalán is észrevették, és mielőtt az euró végleg bedőlne, tálcán kínálják a megoldást egy szabadkereskedelmi megállapodás keretében.
Ha létrejönne a megállapodás, senki előtt nem lehet kétséges, hogy az euró pillanatok alatt elvérezne a dollár erejével szemben. A dollár jelenleg a világ vezető devizája, az összes tranzakció több mint 60%-át dollárban számolják el, míg euróban alig 25%-át. A dollár erejével szemben bármely más deviza esélytelen, csak idő kérdése, hogy mikor vezetik ki az eurót, illetve mikor vezetik be helyette a dollárt, vagy egy közösnek nevezett devizát.
Amennyiben ez megvalósulna, az Európai Unió az USA gazdasági, az amerikai jegybank szerepét betöltő magánbank a FED (Federal Reserve), monetáris gyarmatává válna.
Ennek elkerülésére és lehetséges megoldásaira a későbbiekben visszatérek.
Egy másik fontos szempontot is meg kell vizsgálnunk: mi lenne akkor, ha mindez nem következne be? Ugrásra készen ott áll két gazdasági hatalom: Kína és Oroszország nagyratörő terveikkel. Ha Amerika nem lép sürgősen, akkor Oroszország vagy Kína gazdasági hatalmat nyerhetne Európa felett. Dimitríj Medvegyev orosz miniszterelnök egyértelműen megfogalmazta terveit még 2012 folyamán az Eurázsiai Unió létrehozására. Tehát megindult a harc Európáért, a kérdés csak az, ki lesz a győztes és ki lesz a befutó.
A legnagyobb esélye természetesen az Egyesült Államoknak van, hiszen nagyon szoros az együttműködése már most is az Európai Unióval. Magyarországnak monetáris szempontból nem kell feltétlenül követnie az Uniót. Egyelőre nem tartozunk az eurózónához, a forint legalábbis elvben független deviza.
A világon sehol sem működnek egydevizás rendszerek. Kína és Svájc példája egyértelműen bizonyítja a többdevizás rendszerek fölényét az egydevizásokkal szemben. Magyarország egyetlen esélye, ha megtartja a saját nemzeti devizáját, így elkerülheti az eurótól vagy a dollártól való közvetlen kiszolgáltatottságot.
Szeretnék utalni Dirk Müller német közgazdász és tőzsdeguru cikkére a Handelsblatt nevű, nagytekintélyű német újságban, aki épp ilyen megoldást tart az egyetlen járható útnak. Arra is szeretnék utalni, hogy ugyanezt a megoldást e sorok írója már 2011-ben felvázolta és nyilvánosságra hozta.
Az eurót 3 éve már csak mesterségesen tudják életben tartani, agóniájának mérföldkövei Görögország 2011, Ciprus 2013, ha nem történik sürgősen mélyreható változás, még ebben az évben több ország pénzügyi rendszere bedőlhet. Gondoljunk itt Szlovéniára, Portugáliára, Olaszországra, Spanyolországra és Írországra.
Most kanyarodjunk vissza a szabadkereskedelmi megállapodás világpolitikai jelentőségére. Sem Kína, sem Oroszország nem fogja ölbe tett kézzel várni, hogy tőlük függetlenül kialakuljon a világ legnagyobb gazdasági térsége. Már most is több cikk jelent meg a médiájukban, pejoratívan gazdasági NATO-nak nevezve a szabadkereskedelmi megállapodást. A cikkírók közül sokan utalnak gazdasági hadüzenetre.
Magyarország néhány középeurópai országgal pont ütközőfelület lenne a gazdasági nagyhatalmak között. Ennek akár haszonélvezői is lehetünk, ha okos politikát folytat a magyar kormány. Amennyiben tisztában van azzal, hogy a jelenlegi európai pénzügyi rendszer kevés nyertesre és sok vesztesre osztja az EU országait, akkor azzal is tisztában kell lennie, hogy maga a rendszer kiterjesztése az USA-EU gazdasági megállapodásával még inkább rontaná gazdasági, és vele együtt pénzügyi esélyeinket. Mi, magyarok a vesztesek közé kerülnénk.
Ennek elkerülésére az egyik megoldás a monetáris függetlenségünk legalábbis részbeni fenntartása lenne, azaz a forintot továbbra is meg kell tartanunk, és a forint mellett nyugodtan használhatnánk akár a dollárt, akár a leendő közös európai - amerikai devizát, sőt mi több, használhatjuk nyugodtan a keleti gazdasági nagyhatalmak devizáit is. Így nem kerülnénk kiszolgáltatott helyzetbe, mint jelenleg Dél-Európa országai.
A másik megoldás talán még több sikerrel kecsegtetne. Ha ugyanezt a stratégiát a visegrádi négyek, azaz Csehország, Lengyelország, Szlovákia és Magyarország együtt, összehangoltan valósítaná meg, akkor kihasználva helyzetünket, az EU-n belüli második legnagyobb gazdasági tömörülésként ellensúlyozhatnák Németország domináns szerepét. Mi több, egy közös pénzügyi alap létrehozásával, amely éppúgy tartalmazná a tagországok saját nemzeti devizáit, még előnybe is kerülhetünk a következetesen egydevizás rendszert használó régiókkal szemben.
Tehát nem érdemes kimaradnunk az EU-USA szabadkereskedelmi megállapodásból, de megtartva monetáris részfüggetlenségünket, abból okosan a legnagyobb hasznot jelentő megoldást kell választanunk. A tennivalók a következők:
Saját nemzeti deviza megtartása
Közös pénzügyi alap létrehozása a visegrádi négyekkel
Elfogadni a megállapodást, de nem elfogadni a kizárólagosságot
Vegyes devizarendszer működtetése
Könnyen belátható, ha egy közös alapban cseh korona, lengyel zloty, magyar forint, esetleg a szlovákok eurója lenne, a spekulánsoknak sokkal nehezebb dolguk lenne nyomás alá helyezni bármelyik nemzeti devizát. Egyszerre három, vagy négy devizát szinte lehetetlen bedönteni, emiatt a rendszer stabil, gyakorlatilag kikezdhetetlen lenne.
Magyarország számára jelentősen csökkenne a pénzügyi- pénzpiaci kiszolgáltatottság, és végre elindulhat egy stabil, hosszútávon biztosítható fejlődési úton.
Végül is megállapíthatjuk, hogy Európa monetáris gyarmatosítása valószínűleg meg fog történni, de mi magyarok ebből kimaradhatunk. Csak az okos politikai előrelátáson múlik, hogy most végre kiszabadulunk az évszázados pénzügyi béklyóból, vagy ellenkező esetben végleg más hatalmak pénzügyi gyarmatává válunk.

Vezér-Szörényi László






Mihálffy Balázs (Abdul Rahman sejk):
GLOBALIZÁLÓDÁS AZ ISZLÁM VILÁGBAN




Sokakban merülhet fel a kérdés joggal, hogy miként zár össze a világ egy sokszínűséget, de mégis közös célt megvalósító folyamatban és ebben miként vesznek részt az iszlám országok.
Az iszlám népesség, a maga közel másfél milliárdos létszámával a földkerekség legnépesebb vallási közösségének tekintheti magát. Ez a tény nem teszi elhanyagolhatóvá az iszlám világ globalizációjának mikéntjét, a közös kulturális és civilizációs megjelenésben való képviseletének jelentőségét.
Az iszlám világ azonban politikai és szektáns síkok mentén megosztott. Hiába az egyetlen Korán, mely minden szektában és gondolkodási iskolában szó szerint ugyanaz, az interpretációk sokasága ezerfelé szakítja a hívők tömegét. Ez az önmagával is viaskodó embertömeg, az egymással hitvitába keveredett mecsetek sokaságával, a magukat tévedhetetlenek kikiáltó, agymosott vezérszónokaival és militáns csoportjaival, sokkal inkább tekinthető destabilizáló tényezőnek, mint egy békés, közös utat kereső folyamat részesének.
Mivel az ideológiai-vallási alapú megközelítés ingoványos, maradt a piaci szemlélet, amelyben az iszlám világ tényezői hasonló törvényességi igénnyel rendelkeznek. Ez azt jelenti, hogy akár Dubai, Malajzia, vagy Szaúd Arábia piacán csak az iszlám szokások által előírt ún. HALAL élelmiszerek, fogyasztási cikkek, kozmetikumok, stb.. kaphatnak fogyasztói felületet, melyek specifikációja alig különbözik a piacok függvényében. Tehát a HALAL piacok igénye teszi ma az iszlám világot egységessé. Ez vonatkozik a pénzpiacokra is. Az iszlám rendelkezései ugyanis a pénzforgalomra is előír HALAL, azaz a sharia által előírt és elfogadott ún. shariya-compliant folyamatokat.
Az iszlám hálózatok kapcsolataként tekint a világra. A változások, amelyek a gazdasági aktívitás lényegi elemei, zavarólag hat(hat)nak ezekre kapcsolatokra. Sok, ezzel a témával foglakozó, társadalomtudós szerint ez az egyik oka, hogy az iszlám országok gazdasági versenyképessége nem feltétlenül az ilyen listák élén helyezkedik el. Az iszlám elfogadja az egyéni érdekek létét, de nem teszi magáévá a piaci fundamentalizmust. A magánvállalkozás, a magántulajdon az iszlám egyének joga, de a vallás morális kereteket szab az egyének számára. A muszlim hívők számára az igazságosság a legfőbb parancs. Minden emberi tevékenységnek meg kell felelnie egy morális minimumnak, ezt a jelen nyugati világ üzleti racionalitása sem írhatja felül.

Talán jelentős egyszerűsítésnek tűnhet, de gyakorlatilag a jelenleg is működő globális pénzügyi-gazdasági rendszer a zsidó-keresztény kultúrkör alapjain építkezett az elmúlt évszázadokban, míg az iszlám kultúrkör „álmát aludta” (a keleti világvallásokat itt most a hely szűkössége miatt nem taglaljuk, illetve mivel az „elfogadó jelleg” erősebb náluk, így globális gazdasági hatásuk is kisebb volt az elmúlt századokban). Most úgy tűnik, hogy világban zajló globalizációs folyamatok, és nem kevésbé azok problémás volta miatt az iszlám pénzügyek olyan terület lehet, ahol újra termékenyítőleg hathat az iszlám a világ többi részére (ne felejtsük el, hogy amíg Európa kihagyott a fejlődés szempontjából néhány „sötét évszázadot”, aközben az iszlám tudósok vitték előre a haladás fáklyáját jó néhány tudományterületen).

Az iszlám banki térhódítás számokban

Mi az oka annak, hogy egyre többet foglalkozik a gazdasági-pénzügyi sajtó az iszlám pénzügyekkel? A legfőbb ok a már a bevezetőben is említett tény, miszerint az iszlám pénzügyi terület mára már több mint 1,3 trilliárd dolláros eszköz állománnyal rendelkező, globális szinten is érzékelhető piaci szegmensé nőtte ki magát, és a jelenlegi trendek gyorsuló növekedést vetítenek előre középtávon is.
Nézzünk néhány olyan adatot, ami segít a terület jelentőségének megvilágításában.
Eszközállomány - 2013-ben várhatóan 1,3 trilliárd dollárra növekszik az iszlám bankok globális eszközállománya, ami közel 30 %-os növekedést jelent a 2012 évi 1 trilliárd dollárral szemben. Ez egyébként felülmúlja az 1975-től tapasztalt éves 15-20%-os növekedést, ami mára elérte a teljes globális eszközállomány kb. 1%-át.
A világgazdasági válság az Arab-öböl mágnásait is elgondolkodtatta. Talán ők voltak az amerikai bankok, főleg a Lehman Brothers of New York spekulációinak és befektetési ügyleteinek legnagyobb vesztesei. Több száz milliárd dollárjuk veszett oda és erről nem is nagyon szólhattak, hiszen az iszlámmal ellentétes ügyletekben forogtak pénzeik. Az esetből tanulva tömegesen mentik át tőkéjüket iszlám bankokba, ezért a 2013-ban 20% fölé emelkedett az iszlám bankok eszközállománya.

Földrajzi megoszlás A muszlim népesség által meghatározott földrajzi elterjedés mellett Nagy-Britannia szerepe is figyelemre méltó ezen a piacon, amit London vezető pénzügyi központi szerepe alapoz meg, míg Délkelet-Ázsiában Malajzia vezető szerepe elvitathatatlan.

Kamatmentes pénzügyek? - Iszlám pénzügyi alapelvek

Mi rejlik a fenti számok, és a több mint 30 éves töretlen fejlődés mögött? Az iszlám pénzügyek alapelvei az iszlám vallás írásos, és íratlan erkölcsi tézisein nyugszanak. Mindazonáltal ez a pénzügyi szegmens is integráns része a jelenlegi globális kapitalizmusnak. Egy profitorientált üzleti tevékenységről van szó. Egy iszlám bank ügyfelévé válni, oda megtakarításokat elhelyezni, vagy finanszírozást vásárolni, az ügyfelektől semmilyen vallási elkötelezettséget nem kíván meg.
Mégis milyen fundamentális jellemzők különböztetik meg az Iszlám bankokat (IB) a konvencionális bankoktól (CB)? Leegyszerűsítésként, a pénzügyi, tudományos és szakmai közvélekedés (is), azt a kézzelfogható, és a számunkra idegenül hangzó fundamentális különbséget jegyzi meg, hogy az iszlám pénzügyi elvek szerint a gazdasági eseményekkel párhuzamosan zajló pénzügyi műveletek során tilos kamatot felszámítani. (A keresztény kultúrkörön nyugvó nyugati világ számára is ez volt valaha a kiinduló pont, ami csak a reneszánsz idején változott meg. Firenzében 1403-tól vált törvényessé a kamat felszámítása a kölcsönökre, amikor egy teológus-jogász Antonio Ridolfi pert nyert és elismerték jogát a kamat felszámítására egy kölcsönügyelt kapcsán. Korábban a középkor ideológusai, a skolasztika hívei - hűségesen ragaszkodva Arisztotelész elveihez - állították, hogy a piacon mindig az “igazságos árnak” kell érvényesülni. „Pénz nem szülhet pénzt” - azt vélték, hogy tilos a haszonnal történő kereskedés és a kamatra adott kölcsön. A fentebb említett dátum tényleg forduló pont volt, de a kamatszedés „legalizáltatása” az egyházzal egy hosszabb folyamat eredményeként született meg Európában. Mindenesetre ezzel nagyjából egy időben alakultak meg az első bankok Olaszországban és Spanyolországban, és vették kezdetét azok a folyamatok, amik a ma is működő kapitalista gazdálkodás alapjaivá váltak.
Az iszlám pénzügyi intézmények számára a kamatszedés tilalma azt jelenti, hogy a középkori skolasztikusok által meghatározott alapelv lényegében ma is él, pénz nem szülhet pénzt, a pénznek nem lehet belső értéke, lényegében csak a cserében betöltött funkcióját ismerik el az iszlám pénzügyi jog tudósai.
Amennyiben szeretnénk felsorolást adni az alapelvekről, úgy – a fentiek ellenére - mégsem a kamatszedés tilalma az, amit elsőként kell említenünk, illetve a kamatszedés tilalmát tágabb összefüggésekben érdemes vizsgálnunk.
Nemzetközi forrásokba sokszor „sharia-compliant” megjelölést használnak az iszlám banki szektor megjelölésére. Az arab saría szó magyarul ösvényt, forráshoz vezető utat jelent. Ez a muszlimok számára az isteni eredetű törvények olyan összessége, amely életüket, mindennapjaikat teljes mértékben meghatározzák. Ennek megfelelően a saría az alapja azoknak az alapelveknek is, amelyek az iszlám banki rendszer erkölcsi, etikai alapját adják.

1. Valódiság, a reálgazdasági folyamatokhoz való köthetőség

Az iszlám pénzügyi intézmények azon üzleti és kereskedelmi ügyletekben tudnak pénzügyi közvetítőként részt venni, ahol az üzleti tranzakciót minden esetben alapvető, valódi kereskedelmi és/vagy üzleti jellegű tevékenység kíséri. Ez szoros kapcsolatot követel meg a pénzügyi és a reálgazdasági folyamatok között, amelyre az iszlám pénzügyek kizárólagosan alapulnak. Ezen alapelvből (is) következik a kamatszedés tilalma. A pénz az iszlám felfogása szerint nem árucikk. A pénzt csupán csereeszköznek, értékmegőrzőnek és az értékmérés eszközének tekintik. A tisztán pénzügyi tranzakciók nem elfogadottak, a pénzügyi közvetítés csak a reálgazdasági folyamatokat segítendő jöhet létre.

2. Méltányosság és a kockázat megosztás kölcsönössége
A méltányosság elve az iszlám pénzügyi tranzakciók kockázat- és a nyereség-megosztó jellegében tükröződik elsősorban. Ebből a „kockázatmegosztás nélkül nincs nyereségmegosztás” elvből is levezethető a kamatfizetés tilalma, hiszen a konvencionális banki ügyletek esetében az adós kötelezettsége akkor is fennáll, ha a kölcsön célja – annak elköltése ellenére - nem teljesül. Ezt az iszlám nem tartja méltányosnak; minden gazdasági szereplőt, így a pénzügyi közvetítőket is egy szintre kíván hozni a kockázatviselés szempontjából.

3. A bizonytalanság kerülése

Az IB ügyletek minden formája mentes kell legyen a túlzott bizonytalanságtól. Tiltott minden fajta származékos termék használata, sőt a konvencionális biztosítási tevékenység is.

4. A társadalmi felelősségvállalás szükségszerűsége

A pénzügyi ügyletek során be kell építeni egy adakozási motívumot (lásd az iszlám 3. pillérét fentebb, zakat), aminek segítségével a szegények oktatási, egészségügyi ellátásában dolgozó non-profit intézményekhez jut forrás a gazdaság szereplőitől.

5. Az iszlám értékrendjébe ütköző tartalmú ügyletek/üzletek finanszírozásának tiltása)

Az alkohol, kábítószer, sertéshús előállításának és kereskedelmének, a szexuális tartalmú termék, és szolgáltatás, valamint a szerencsejáték finanszírozása.
Ezen túlmenően az iszlám bankok szervezetében működik egy tanácsadói és ellenőrző testület (sharia board), mely kötelező érvénnyel hagyja jóvá az egyes újonnan bevezetendő ügylet/termék típusokat. Feladata lényegében az, hogy az sharia szerint végrehajtsák a fenti elemeket magukba foglaló előzetes morális szűrést.
A fenti elvek alapján a következő általános séma szolgál egy ügylet elbírálására, ahol a bevitt tőke nem fordulhat át spekulációs célokra:

Kockázat megosztás és kockázat transzfer

Eszköz oldal Forrás oldal Konvencionális bankok kockázati transzfere A hitelfelvevők kötelesek kamatot fizetni a felvett kölcsönre függetlenül annak az üzleti vállalkozásnak a sikerétől, ahol azt felhasználták. A betétesek átadják a kockázatot a banknak, amely előre meghatározott megtérülést (kamatot) garantál számukra. Iszlám bankok kockázat megosztása Az iszlám bankban megengedett ügylettípusok (lásd később), melyek eleget tesznek az IB alapelveknek, azaz sharia-compliant-ek. A forrás oldalon: befektetői-számlák, illetve azok pénzegyenlege, melyek tulajdonosai osztoznak a bankkal a kockázat és a profit tekintetében egyaránt. Forrás: The Banker [2010]

A leggyakrabban alkalmazott iszlám pénzügyi alapszerzôdés típusok

1. Mudharabah (nyereség és veszteség megosztás)
A tőkét rendelkezésre bocsátó, és egy másik vállalkozó fél között létrejött megállapodást jelenti. Ez a megállapodás lehetővé teszi a vállalkozó számára, hogy üzleti projekteket bonyolítson le. A nyereséget előre egyeztetett nyereségrészesedési arányban osztják fel. Elsősorban „kölcsön ügyletek” alapjául szolgál. A profitmegosztás lényegében addig folytatódik, amíg a befektetés meg nem térül. Leginkább a Profit and Loss Sharing konvencionális módszerhez hasonlít.

2. Murabahah (költségtöbblet)
Termékek olyan áron történő értékesítését jelenti, amely magában foglalja a felek által elfogadott haszonkulcsot. Az ilyen adásvételi szerződés érvényességének feltétele, hogy az adásvételről történő megállapodás időpontjában rögzítsék az árat, az egyéb költségeket és az eladó haszonkulcsának mértékét.

3. Musyarakah (partnerség)
Egy adott üzleti partnerséget vagy vegyes vállalatot jelent, amelyben a nyereség felosztására a megállapodás szerinti arányban kerül sor. Az esetleges veszteséget a két fél saját tőkéje arányában viseli.

4. Ijarah (lízing, bérlet-vásárlás)
Olyan megállapodást jelent, amelynek értelmében a haszonbérletbe adó a felek között létrejött megállapodás szerint megállapodott bérleti díj(ak)ért, vagy árért cserébe eszközt ad haszonbérbe egy ügyfél részére, míg egy másik adásvételi szerződéssel, az ügylet végén, a bérelt eszköz tulajdonjoga is gazdát cserél.

5. Biy’a Assalam („zöld hitel”)
Ebben az ügyletben a bank a termelőnek a termelés megindítása előtt hitelt ad. Ennek alapja a termelővel jóváhagyatott közös kalkuláció. Pl. egy farmer a banktól megkapja azt a hitel mennyiséget, amely búza vetőmagra, műtrágyára, növényvédőszerre, energiára, munkabérre és a kalkulált haszonra fedezetet nyújt. A hitelszerződésben rögzítik a búza majdani felvásárlási árát, és a hitelintézet maga a termény vevője. A farmer egy kötelező és ellenőrzött technológia szerint állítja elő a terméket, és már a vetés pillanatában biztosítva van a piacról és a saját hasznáról. Ugyanakkor a pénzintézet nem csak egy farmerrel, hanem a térség számos termelőjével hasonló szerződést köt, így a végleges piaci árat a bank határozza meg, amelyben saját nyereségét kalkulálhatja. Ebben a konstrukcióban is mindkét fél kockázati részaránya felfedezhető, ami nem teszi egyik felet sem „sérthetetlenné”.
Amikor, egy betétes egy iszlám bankban helyezi el a pénzét, akkor természetesen nem kamat alapú tőkelekötést ajánlanak számára, hanem a fent ismertetett alaphelyzetek valamelyikére illeszthető valós vállalkozásban nyitnak tőkéje számára befektetési kapukat. A bank tisztviselője ismerteti a vállalkozásokban való részvételi lehetőségeket, kockázatokat, az elérhető osztalék nagyságát, és a betétes saját felelősségére választhat, mely HALAL tranzakcióba fekteti a pénzét. A spekuláció esete mindenkor kizárt.

Következtetés:

Válság, az elmúlt négy év talán egyik legtöbbet hallott szava a közbeszédben (is). A globális kapitalizmus jelenleg olyan problémákkal szembesül, melyekre a korábbi receptek jó eséllyel nem használhatóak. A reálgazdasági válságból való kilábalás 2013 végén, rendkívül gyenge lábakon áll. A pénzügyi problémákat eddig csak áttranszferáltuk a magánbankoktól, az államháztartásokba, a legproblémásabb államháztartások pedig egymásnak (az IMF, EU, és a Világbank intézményein keresztül).
A pénzügyi válság kirobbanásakor, az első döbbenet hatására, a politikai döntéshozók készen álltak a tabuk ledöntögetésére (például globális pénzügyi felügyeleti szabályok megalkotására, a spekulációs tőkemozgások megadóztatására/korlátozására), a pénzügyi szektor óriásai pedig csendes hallgatásba burkolóztak. Majd az állami mentőcsomagok hatására újraéledő pénzügyi rendszer – ha némileg alacsonyabb fordulatszámon is – és az USA jegybankjaként működő FED pénzpumpájának hatására újra kezdődött az eszközárak emelkedése, és a pénzügyi szektor szereplői megpróbálnak úgy tenni, mintha misem történt volna. A nagy vehemenciával beharangozott reform elképzelések megszelídültek, és egyáltalán nem biztos, hogy képesek lesznek megakadályozni azt, hogy a pénzvilág maga alá temesse a reálgazdaságot.
Az iszlám banki rendszer nyilván nem csodaszer, de egy olyan működő pénzügyi szisztéma, ami fundamentális alapjaiban tér el a világunkat meghatározó konvencionális pénzügyi közvetítő rendszerétől. Ennek területnek a közgazdasági, jogi, szociológiai, vallástudományi elemzése segítséget adhat a válságjelenségek leküzdésében.
David C. Korten megfogalmazásával élve - „fölfelé kell néznünk a folyón” - azaz a fenti kérdésekben is sürgősen el kell kezdenünk foglalkozni azokkal az erkölcsi, etikai, jogi kérdésekkel, melyek az igazi kiinduló pontját adták a jelenlegei globális pénzügyi-, gazdasági nehézségeknek.
A folyó mellett egy ember állt, és arra lett figyelmes, hogy egy kisgyermek kapálózik a vízben. Gondolkodás nélkül beugrott és kimentette. Amint óvatosan letette a parton, újabb gyermeket látott, és beugrott, hogy kimentse, majd ismét egyet, és ismét. Mivel figyelmét teljesen lekötötte a gyermekek mentése, nem gondolt arra, hogy megnézze a folyó felsőbb szakaszát, és válaszoljon a kézenfekvő kérdésre: honnan jönnek ezek a gyermekek, és hogyan kerültek a vízbe?”
(A teljes cikk a Leleplező 2013/4 téli számában olvasható)





Könyvünk leleplezi a támadó kampányhoz és az Orbán-buktatáshoz adott USA-anyagokat (Részletek:)





Miután már annyit emlegettük Alinsky módszereit, ideje, hogy Önöket is kezdő anarchistákká, pontosabban radikális közösségszervezővé képezzük.
Méghozzá nem intervenciósokká, hanem a 2/3-ot támogató nemzetiekké. Miért legyen ez a tudomány csak egy szűk szocliberális elité, miért ne lehetne az Önöké is? Már csak azért is, hogy Bajnaiék következő hónapok alatt várható sunyi és alattomos akcióit Önök is leleplezhessék, megértsék, kik vannak a háttérben, és megakadályozhassák a kampány során, majd választások idején az újabb Fidesz-győzelem elleni aknamunkát.
A hatalom megkaparintásáért hadba szállt múlt-legényeket a saját módszereikkel kell ellehetetleníteni.

Nézzük tehát, hogy ők miből táplálkoznak, vagyis mik azok a legfontosabb alapelvek, amelyeket Saul Alinsky a radikális közösségszervezők legfontosabb szabályaiként meghatározott! Ezek nem éppen széplelkű elképzelések, hanem Alinsky gyakorlati tapasztalatai alapján tesztelt harci útmutatók 12 szabályba tömörítve.
Használd a renszer-romboláshoz, a politikai ellenféleid lejáratásához, és a hatalom megdöntéséhez
1. Nemcsak az a hatalom, amivel valóban rendelkezel, hanem az is, amiről az ellenség azt hiszi, hogy rendelkezel. A hatalomnak két fő forrása van: a pénz és az emberek. Akiknek nincs pénzük, a testükből kell felépíteniük a hatalmat.
2. Sose kerülj kívül az embereid tapasztalati körén. Csak zavarodottságot, félelmet és meghátrálást fog eredményezni.
3. Amikor csak lehet, kerülj az ellenség tapasztalati körén kívülre. Keresd a módját, hogyan növelhetnéd a bizonytalanságát és az idegességét.
4. Kényszerítsd az ellenséget, hogy a saját szabályai szerint járjon el. Ha az a szabálya, hogy minden levélre válaszolnia kell, küldj 30 000 levelet. Ezzel kinyírhatod, mert senki sem képes megfelelni az összes, maga állította szabályának.
5. A nevetségessé tevés az ember leghatásosabb fegyvere. Nincs védekezés. Irracioná-lis. Dühítő. Döntő nyomásgyakorlási pontként is szolgálhat, hogy engedményekre kényszerítsd az ellenfelet.
6. Az a jó taktika, amit élveznek az embereid. Unszolás nélkül is tenni fogják. El fogják végezni a feladatukat, és még jobbakat is fognak javasolni. Ebben az értelemben a radikális aktivisták semmiben sem különböznek a többi emberi lénytől. Mind kerüljük az örömtelen tevékenységet, de élvezzük azt, ami működik és eredménnyel jár.
7. Az a taktika, ami túl hosszan alkalmazol, teherré válik. Sose válj unalmassá. Még a radikális aktivisták is elunják magukat.
8. Tartsd fenn a nyomást. Ne engedd fel. Folyamatosan próbálj ki új dolgokat, hogy bizonytalanságban tartsd az ellenfelet. Ahogy az ellenfél kiismer egy taktikát, vágd lágyékon valami újjal. Támadj, támadj, támadj minden irányból, sose hagyj esélyt a tántorgó szervezetnek a pihenésre, átcsoportosításra, talpra állásra és a stratégiája újragondolására.
9. A fenyegetés gyakran rémisztőbb, mint maga a dolog. A képzelet és az ego gyakran sokkal több negatív következményt képes vizionálni, mint bármely aktivista. És amit valóságnak észlelnek, az azzá válik. A nagy szervezetek mindig a legrosszabb forgatókönyvre készülnek fel, ami talán végtelenül távol áll az aktivista elképzeléseitől. Az eredmény az lesz, hogy a szervezetek hatalmas mennyiségű energiát és időt fognak azzal tölteni, hogy számbaveszik a legszörnyűbb következményeket. Ez könnyen megmérgezi a gondolkodást, és demoralizálja őket.
10. Ha egy negatívumot elég keményen nyomsz, végül pozitívvá fog válni. Ha a másik oldal erőszakot alkalmaz, könnyen a te oldaladra állítja a közvéleményt, mert az a gyengébb féllel szimpatizál.
11. A sikeres támadás ára a konstruktív alternatíva. Soha ne hagyd, hogy az ellenfél pontot vigyen be, mert azon kapnak, hogy nincs megoldásod a problémára. Régi bölcsesség: ha nem vagy része a megoldásnak, akkor a probléma része vagy. Az aktivista szervezeteknek van programja, és az a stratégiájuk, hogy odaülhessenek a tárgyalóasztalhoz. Mindenképp rendelkezniük kell egy kompromisszumos megoldással.
12. Válaszd ki a célpontot, izoláld, nevezd meg és polarizáld. Vágd el a támogatói hálózatától és szigeteld el a célpontot a szimpátiától. Embe-reket támadj, ne intézményeket, mert az emberek sérülékenyebbek, mint az intézmények.












Drábik János: Igazságos közpénzrendszert kamatmentes kölcsönnel

Hogyan védekezhetünk a kamat pusztításával szemben?



(Részletek)

Ha nincs adósságunk, akkor is fizetjük a kamatokat
Sokan úgy vélik, hogy csak akkor fizetnek kamatot, ha kölcsönt vesznek fel és adóssá válnak. Ha azonban közelebbről szemügyre vesszük ezt a feltételezést, akkor rá kell jönnünk arra, hogy minden árucikk és szolgáltatás árának egy része kamat, mert az áru és a szolgáltatás nyújtóinak fizetniük kell a banknak, hogy beszerezhessék az áru és a szolgáltatás előállításához szükséges termelőeszközöket. Margrit Kennedy számította ki, hogy az 1980-as és 1990-es években, Németországban, a szemétdíj 12%-kát, az ivóvíz díjának 38%-kát és a szociális lakások építésének a 77%-kát tette ki a kamat.1
Németországban egy lakás élettartama kb. 100 év. A bérlők 25 év alatt kamatostul megfizetik az építési költségeket a lakbérrel, de még 75 évig fizetik a kamatokat a lakbérbe beépítve. Egyetlen bérlő sem gondol arra, hogy lakbércsökkentést kérjen azon a címen, hogy már kifizette a kamatokat. Így az ingatlan egész élettartama alatt meg van terhelve kamattal, amit a bérlő a bérleti díj részeként fizet. Még akkor is, ha a lakás tulajdonosa nem vett volna igénybe bankkölcsönt, akkor is a saját ingatlanba befektetett tőkéjének a kamatait felszámítaná a lakbérbe. Ha ugyanis a pénzét nem ingatlanba fektette volna, hanem bankbetétbe, akkor a bank neki kamatot fizetett volna. Egy átlagos háztartás által igénybe vett áruknak és szolgáltatásoknak a kamatterhei Németországban, 2007-ben, az árak 35%-kát tették ki. E közvetett kamatfizetések nélkül mindannyiunk jövedelme egyharmaddal magasabb lehetne, vagy egyharmaddal kevesebbet kéne dolgoznunk ahhoz, hogy megtarthassuk életszínvonalunkat. (Uo. 29. old.)

A kamatmechanizmus éjjel-nappal mûködô
pénzszivattyú

A kamat látszatra igazságosan jár azoknak, akik takarékoskodnak és tisztességes díj azok számára, akik ezt a pénzt kölcsönveszik. Aki megtakarít, az kamathoz jut. Aki a pénzt kölcsönadja, az kamatot fizet. Még az iparilag fejlett és gazdag országokban is a lakosság mintegy 80%-ka kétszer annyi kamatot fizet az árakba elrejtett kamatok formájában, mint amennyi kamathoz juthat. A lakosság 10%-ka esetében a kamatkiadások és a kamatbevételek egyensúlyban vannak. A leggazdagabb 10% - amely a nagy vagyonokat tudhatja magáénak - teszi el azt a hatalmas összeget, amelyet a lakosság 80%-a kamat formájában kénytelen fizetni.
Ismét Margrit Kennedy-re hivatkozunk, aki azt is dokumentálta Occupy Money
című könyvében, hogy Németországban 2007-ben ez a szupergazdag 10% minden nap 600 millió euró jövedelemhez jutott a társadalom 80%-ka által fizetett kamatokból. Ez az éjjel-nappal működő pénzszivattyú tehát nap-nap után automatikusan elvett 600 millió eurót a 80%-tól és átadta a 10%-nak. A magán-monopolista pénzrendszer és a benne működő kamatmechanizmus a fő okozója annak a közhellyé vált igaz ténynek, hogy „a gazdagok egyre gazdagabbak és a szegények egyre szegényebbek lesznek”.
A pénzhatalmi világelit, amely ennek a pénzrendszernek a tulajdonosa és haszonélvezője, természetesen azt állítja a szolgálatában álló közgazdászokkal együtt, hogy ennek a rendszernek nincs alternatívája. A pénz valódi természetét nem határozzák meg tudományosan, csak ködösen és homályosan, és legfőképpen hiányosan írnak róla az egyetemi tankönyvekben. Az ily módon képzetlen lakossággal azt próbálják elhitetni, hogy „a pénz képes dolgozni”. Az önmagában értéktelen pénz csupán szükséges jel – közvetítő közeg -, amely természetesen nem képes dolgozni. Munkát csak az ember – és a társult ember – képes végezni a rendelkezésére álló technikai eszközökkel. A közvetítőközeg szerepét betöltő jel – a pénz – csak arra képes, hogy újraossza a reálgazdaságban működő emberek teljesítményét. A pénzrendszerben dolgozó tehetséges embereknek tudniuk kellene, hogy semmilyen értéket nem állítanak elő, csupán a mások által létrehozott értékeket osztják újra. Valójában veszni hagyják alkotóképességeiket ezzel a lényegében improduktív munkával, amelynek az elvégzésére sokkal kevesebb munkaerő is elég lenne. Ha ennek kellően a tudatában lennének, akkor szerényebben viselkednének.
A jelenlegi magánellenőrzés alatt álló pénzrendszer másik konstrukciós hibája a leállíthatatlan infláció, a pénz folyamatos hígulása, értékvesztése. Ma már ott tartunk, hogy az emberek többsége nem is tud elképzelni egy olyan pénzrendszert, amelyben ne lenne infláció. Mivel a pénz - mint közvetítésre használt jel - megfelelő gazdasági mutatók alapján összehasonlítja az árukban és a szolgáltatásokban lévő teljesítményt, így mérőeszközként is szolgál. Fontos szerepe van a teljesítmények nyilvántartásában, összehasonlításában és cseréjében. A mértékegységül használt pénznek stabilnak kellene lennie, ahogyan többi mértékegység, pl., a méter, vagy a kilogramm se változik évről évre.
Az infláció a kamatmechanizmus miatt lett a jelenlegi monopolista pénzrendszer integrális része. A kamat egyik indoka úgy hangzik, hogy szükség van rá az infláció – vagyis a pénzhígulás – pótlására. A valóság azonban az infláció esetében is bonyolultabb. Az elmúlt két évtizedben mindössze két éven át igazodott az infláció a kamatokhoz.
A bázeli Nemzetközi Fizetések Bankja, a BIS, kimutatta, hogy 1974 és 2007 között 100 milliárd dollárról 3400 milliárd dollárra nőtt a pénzügyletek száma. Ezekhez az adatokhoz a pénzpiacok napi forgalma alapján jutottak. A megkötött pénzügyleteknek kevesebb, mint 2%-ka elég lett volna ahhoz, hogy a reálgazdaság igényeit kielégítse és a tényleges áru- és szolgáltatás-forgalmat lebonyolítsa. A BIS által irányított központi bankok világszerte azonban csak ennek az összegnek a töredékével rendelkeznek tartalékdeviza és rúdarany formájában. Ezért azok a pénzügyi termékek – mint például a derivátumok -, amelyek a pénzügyi-követeléseken alapuló követeléseknek a követeléseire tartanak igényt, rendkívül kockázatosak. A globális pénzrendszer tehetetlenül ki van szolgáltatva, mivel nincs olyan pénzügyi központ, amely válsághelyzetben megfelelő hatalommal rendelkezne a beavatkozásra, azaz képes lenne tartalékaival megakadályozni a pénzrendszer összeomlását.
Az a módszer, amit ma a FED (az Amerikai Központi Bank) és az EKB (az Európai Központi Bank) alkalmaz – nagy mennyiségű fedezetlen pénz kibocsátása -, nem oldja meg a problémát, csak súlyosbítja azt. Az elektronikus ’bankóprés’ gátlástalan működtetése, amelynek keretében a FED havonta 85 milliárd dollárt pumpál a pénzrendszerbe a likviditás fokozása érdekében, felgyorsítja a dollár elértéktelenedését. A ’Quantitative Easing’-nek (QE-1-nek, QE-2-nek, QE-3-nak) nevezett pénzhígítás már évek óta folyik, és szó van róla, hogy beindul a QE4 fázis is.
A pénzhatalmi világelit irányítása alatt álló globális média azt sulykolja az emberek fejébe, hogy ez a nyilvánvalóan hibás pénzrendszer az egyetlen lehetséges megoldás. Az államok és a pénzügyi nemzetközi pénzügyi szervezetek is ehhez a nézethez tartják magukat. Ez tükröződik az egész hitelrendszerben is, amely viszont a pénzhatalmi világelit pénzkibocsátási monopóliumán nyugszik. A reálgazdaság a pénzgazdaság uralma alá került, és aki ezt a pénzrendszert kétségbe vonja, saját gazdasági túlélését teszi kockára. A gazdasági élet szereplői közül már senki nem autonóm és a rendszer minden megváltoztatása életveszélyes lehet.

Szükség van-e az állandó növekedésre?

Az elkoptatott, de igaz állítások közé tartozik, hogy véges Földünkön semmilyen alrendszer nem növekedhet végtelenül. Ahhoz, hogy Földünk északi féltekéjén az emberiség megőrizze jelenlegi létfeltételeit, már nincs szüksége a reálgazdaság növekedésére. Az emberi élethez szükséges erőforrások megtartására van szüksége. Ehhez azonban az embereknek meg kell változtatniuk életmódjukat. Ha ezt optimálisan hajtják végre, akkor az nem csökkenti az életminőséget, hanem még növeli is. A társadalmi igazságosság és a közjó érvényesüléséhez tehát nincs már szükség a reálgazdaság növekedésére. Az uzsoracivilizáció lecserélésére van szükség.
John Maynard Keynes 1936-ban utalt arra, hogy a XXI. század Silvio Gesellé lesz és „a jövőben többet fogunk tanulni Gesell, mint Marx szellemétől”. A német-argentin közgazdász és szociálreformer Gesell főművének ’A természetes gazdasági rend’ címet adta. Ő azt a gazdasági rendet tartotta természetesnek, amely kiváltságok, monopóliumok és a tőke dominanciája nélkül tud hatékonyan működni. Egy ilyen rend azonban nem jön létre magától, ezt létre kell hozni. Az előjogok eltörlése pedig nem megy harc nélkül. Gesell egy nemzetközi valutaszövetséget akart létrehozni, amely az összes nemzeti valután felülálló semleges világpénzt bocsátana ki, és azt úgy kezelné, hogy elvezessen a szabad világkereskedelmi kapcsolatok kiegyenlítődéséhez.
Margrit Kennedy - Gesell elmélete nyomán – azt hangsúlyozza, hogy a pénz, amelyet nap mint nap használunk, kétféle egymásnak ellentmondó célt szolgál: egyrészt csereeszköz, a munkamegosztás feltétele, és így minden civilizáció alapja. A pénz másrészt felhalmozható eszköz, s e minőségében akár akadályozhatja is a cserekereskedelmet. Szinte minden árucikk valamilyen formában veszít értékéből, ha kivonják a forgalomból. A pénz, amelyért azonban megvennék, megőrzi értékét akkor is, ha a tulajdonosánál marad. Mivel a pénz mindenre használható, forgatható közvetítő eszköz, ezért használati díjat, kamatot lehet kérni érte. Tulajdonosa úgy juthat jövedelemhez, hogy nem kell érte munkát végeznie. Azok, akik a társadalmi igazságosságot, és a közjót tartották szem előtt, a termelőeszözök államosításával akartak ezen a helyzeten változtatni. A problémát azonban félreismerték. Az értéktöbblet ugyan a termelőszektorban keletkezik, nagyságát és eloszlását azonban a csere körfolyamata határozza meg. Ezt a problémát sem az államszocializmus tervgazdasága, sem a magánkapitalizmus piacgazdasága nem tudta megoldani.
A piacgazdaságot sem a szocializmus, sem a kapitalizmus nem volt képes emberközpontú igazságos és környezetbarát rendszerré átalakítani. A szocializmus és a kapitalizmus ugyanis nem egymás ellentétei, hanem ugyanazon rendszernek a különböző változatai. Az alapvető hibákat a pénzrendszer felépítésében és működésében találjuk meg. Ezek a hibák – Síklaky István szerint – négy alapvető tévedésre vezethetők vissza.
Első tévedés a növekedési folyamatok eltérő sebességével kapcsolatos. A kamat mindig csak középtávon és soha sem hosszabb távon biztosítja a pénzforgást. A második alapvető tévedés azzal kapcsolatos, amiről korábban már írtunk. Ez az a vélekedésünk, hogy csak akkor fizetünk kamatot, ha kölcsönt vettünk fel. Már részleteztük, hogy minden ár tartalmaz kamatot, amelyet a termelő és a szolgáltató fizet a banknak. A harmadik alapvető tévedés abban nyilvánul meg, hogy azt hisszük, ez a kamat feltétlenül jogos. A kamatnak és a kamatos-kamatnak a javak folyamatos újraelosztásában van szerepe, mégpedig a kispénzűektől a nagy jövedelemmel rendelkezők felé. A negyedik alapvető tévedés, amikor azt hisszük, hogy azért kell kamatot fizetnünk, hogy az inflációt kiegyenlítsük. Valójában az infláció annak a pénzrendszernek a szükséges velejárója, amelyben a kamat biztosítja a pénzforgást. A kamat teljesítmény nélküli jövedelmet tesz lehetővé, növekedésre kényszeríti a gazdaságot tovább növelve a jövedelmek közötti egyenlőtlenséget. Az elmúlt 25 évben a rendelkezésre álló pénzmennyiség 2-3%-ka is elég lett volna ahhoz, hogy világszerte minden áruforgalmat le lehessen bonyolítani. A világpénzrendszerben forgó pénzmennyiség 97%-ka spekulációs célokat szolgál.
Gesell elgondolása szerint kamatszedés helyett a pénzrendszert kellene állami irányítás alá vonni, továbbá a pénzforgás biztosítása érdekében vagy pénzhasználati, vagy pénzvisszatartási illetéket kellene szedni. Egy ilyen megoldás nem azoknak kedvezne, akiknek a szükségesnél több pénzük van, hanem a közérdeket képviselő közhatalomnak, az államnak, vagy annak a gazdasági régiónak vagy közösségnek, amely ezt a közvetítőközeget kibocsátja és használja. A pénzt – ezt az egyezményes jelet – a csereeszköz funkciójára kellene korlátozni.
A pénz és a kamat ma is kiemelt fontosságú kérdés, nemcsak Magyarországon, de az egész euróatlanti térségben. A 2008-as pénzügyi világválság óta az euróatlanti világrégió országaiban az adósságszolgálat és a kamatfizetés már túlszárnyalja a szociális kiadásokat. A deficit és az adósság növekedése az Európai Unió országaiban a hisztériakeltéssel túl magasra vitt kamatok együttes következménye. Az összeurópai pénzhatalmi diktatúra nem jelent sem rövid, sem hosszú távra megoldást. Az erőltetett pénzügyi centralizációt, a monetáris és fiskális hatásköröknek a nemzetállamoktól való elvételét le kell állítani. Más megoldás is van a problémákra. Ezek közül az egyiket szintén Margrit Kennedy dolgozta ki a már hivatkozott ’Occupy Money’ című könyvében, amelynek második fejezete a pénzválságból való kiút lehetséges módozatait elemzi. (Továbbra is támaszkodunk az itt található adatokra, érvekre és javaslatokra.)

A fennálló pénzrendszer alternatívája a kamatmentes hitel és kölcsön

A kamat eltörlése lelassítaná, sőt, esetleg le is állítaná a pénz forgását. Ezért úgy kell a kamatot semlegesíteni, hogy biztosítva legyen kamat nélkül is a pénz továbbadása annak érdekében, hogy csere-funkcióját meg tudja tartani. Erre - Margrit Kennedy szerint - ma két megoldási lehetőség is van. Az egyik a svéd JAK-Modell, és a másik pedig a pénzvisszatartási díj bevezetése.
A svéd JAK Bank 1965 óta olyan módszert alkalmaz, amely messzemenően kikapcsolja a kamatot a pénzrendszerben. A „J” a Jord szót jelzi, amely földet, termőföldet, mezőgazdaságot, vidéket jelent. Az „A” betű a munkára utal, a „K” pedig a tőkére. A JAK Bank a legtöbb kereskedelmi banktól eltérően az ügyfelek tulajdonában lévő bank, amelynek eredeti célja a gazdaság pénzügyi megerősítése a mezőgazdasági művelést folytató vidéki területeken. A földművesek érzékelik a leggyorsabban, hogy az általuk megművelt termőföld hozama nem képes lépést tartani a kölcsönökért fizetett kamatok hatványozott ütemű növekedésével. Ezen felül ez érinti a tőkeáramlást a városi központokban, ahol nagyobb nyereséget lehet elérni, mint a vidéken. Ezért ők elsősorban a JAK-rendszert veszik igénybe. Megalapítása óta ehhez még számításba kell venni Svédország egész szociális spektrumát. 2008-ban a JAK Banknak 35 ezer tagja volt és 97 millió euró betéttel rendelkezett és a hitel nagysága elérte a 86 millió eurót.
Miközben a legtöbb bank profitorientáltan működik, a JAK Bank közhasznú intézmény, amelyben hosszú távon minden érdekelt nyer. A jogi forma megfelel egy szövetkezetnek, de a JAK bankárok szívesebben használják a tagsági-bank elnevezést, mert ez egyértelműbbé teszi a tagok körében a szociális igényt és együttműködést. Ebben a vonatkozásban különbözik a német szövetkezeti-bankoktól, amelyek elvben ma már, mint eredeti pénzintézetek működnek. A JAK tagsági-bank egészen más módon, közvetlen személyi viszonyban van a résztvevőkkel, mivel szükséghelyzetben a szövetkezeti tagok kölcsönösen segítik egymást. Mindenesetre csak olyan meghatározott nagyságig működnek, ahol a méretek még lehetővé teszik a személyi kapcsolatokat.
A legtöbben ház-vásárlásra, felújítására, vagy egzisztencia megalapozására vesznek fel kölcsönöket. Mindenki, aki számlát nyit, a szövetkezet tagja lesz. Ez azt jelenti, hogy a fontos döntéseknél a tagok egy szavazati joggal rendelkeznek, és ily módon részt vesznek a saját bankjuk fejlesztésében és irányításában, függetlenül attól, hogy mekkora a saját betétjük. A részesedési érték így működtetési értékké alakul át. Az eredeti értelemben vett profit részesedés helyett a mindenkit megillető nyereség védelmezői lesznek. Normálisan a bankoknak szükségük van kamatbevételre az ügyfeleik betéteinek a biztonsága érdekében azért, hogy fedezni tudják az ügyintézést és a személyi kiadásokat, az infláció kiegyenlítését, valamint a tulajdonosoknak járó hozam biztosítását. A JAK-megoldás mindezeket a terheléseket a bank működési költségeire redukálja, amelyek általában a 8% kamatköltségből 1,7%-kot tesznek ki. A kamat többi alkotóeleme – így a 0,8% kockázati felár, a 4% likviditási prémium, amelyet a megtakarító kap, valamint az 1,5% infláció-kiegyenlítés – itt elmarad. Kamatmentes pénz esetében tehát nincs kockázati és likviditási prémium, valamint inflációs kiegyenlítés. Csak a bank munkadíja szerepel. Ez a kamatozó kölcsön esetén számított összköltség 8% helyett mindössze 1,7% költséget tesz ki.
Miután valaki a szövetkezet tagjává válik, első lépésként megtakarítja az igényelt hitelösszeg mintegy 10%-kát, és ezért takarékossági pontokat írnak jóvá a részére. Az előteljesítésre alapozva engedélyezik a hitelt. A szokásos arányban fizeti a kölcsönfelvevő vissza a kölcsönvett összeget, és ily módon egyidejűleg ismét megtakarít. Nem fizet a hitelért, és nem kap kamatot a saját takarékbetétjére, mert a megtakarítás arra szolgál, hogy a következő hiteligénylőnek kamatmentes kölcsönt lehessen nyújtani. Azt az előnyt, amit valaki maga élvez, időbeli eltolódással egy másik ügyfélnek adja tovább. Az utolsó hitelrészlet befizetése utáni fél évre a hitel felvevője ismét szabadon rendelkezik a megtakarított pénz mintegy 90%-kával. A kamatkövetelés helyett a hitelt felvevőnek csak a kölcsönvett összegnek megfelelő takarékpontokat kell kiegyenlítenie azért, hogy személyes megtakarításának és kölcsöneinek a mérlege ismét nulla legyen.
A számítás egyszerű. Aki egy svéd koronát egy hónapon át megtakarít, egy takarékpontot kap. Aki egy svéd koronát egy hónapig kölcsönbe vesz, egy mínusz pontot kap. Minél hosszabb ideig nyújt valaki kölcsönt tagként, vagy minél többet megtakarít, annál több takarékpontot írnak jóvá neki. Az, aki egy hitel felvétele előtt már sokat megtakarított, legközelebb már keveset kell takarékoskodnia. Aki nem tud sokat megspórolni, annak viszont hosszabb ideig.
Ha valaki felvesz 200 ezer SKr (svéd korona) hitelt 25 éves futamidővel, egy hagyományos banknál 8% kamatot fizet érte, ami havi 1588 SKr jelent. Ha viszont a JAK-megoldás szerint fizeti a havi törlesztő-részletet, az csak 1511 SKr-t tesz ki. Ebből 667 SKr-t tesz ki a kölcsön visszafizetése, 190 SKr-t a bank munkadíja, és 654 SKr a takarékszámlára kerül befizetésként. 25 év múlva egy hagyományos bank, kamat és törlesztés formájában kap 470400 SKr összeget. A JAK Bank kap 453300 SKr-t. A kölcsön igénybevevőjének azonban a JAK Banknál felgyülemlett a betétszámláján 196200 SKr megtakarítás. Ezzel szemben a hagyományos banknál nincs semmi megtakarítása a 470400 SKr-ből, mert ebből az összegből 270400 SKr felhasználásra került díjként, és kockázati-felárként, valamint a tőke befektetőjének kifizetett kamatként.
A JAK Banknál a kölcsönfelvevő köteles a kapott kölcsönök 6%-kát a szövetkezet számára kockázati fedezet céljára befizetni a kölcsönfelvétel időpontjában. Ez biztosítási díjhoz hasonlítható és minden szokásos bankkölcsön tartalmazza. A normális banktól eltérően ezt az összeget a JAK Bank héttől-kilenc hónapig terjedő idő elmúltával visszafizeti, ha a kockázat nem lépett fel. Mivel minden tag viseli saját intézetének a sikerességével vagy sikertelenségével járó kockázatot, ezért azoknak, akik pénzügyileg nehéz helyzetbe kerültek, amennyire csak lehet, segítenek, mivel mindenki vissza akarja kapni a kockázati prémiumát.
Aki továbbra is a szövetkezet tagja marad és megtakarított pénzét a számláján hagyja, azt újabb megtakarítási pontokkal jutalmazzák. Ezzel az illető ismét új kölcsönt gyűjthet össze, vagy elajándékozhatja, de nem adhatja el. Ezt az igényt gyakran közhasznú programokra fordítják, vagy saját tőkével nem rendelkező fiataloknak adják, akik abból finanszírozni tudják továbbképzésüket, illetve házat építhetnek, vagy vásárolhatnak. Ez a megoldás világossá teszi, hogy a JAK Bank lényege az egyensúly a kölcsönnyújtás és a megtakarítás között.
A JAK-modell megfelel a magas etikai követelményeknek, és a szociális igazságosságnak. Ez is lényeges motívum amellett, hogy gazdaságilag vonzó és kifizetődik. A legtöbb JAK-ügyfél tag marad még akkor is, ha már többé nincs szüksége kölcsön felvételére. Tapasztalatból tudják, hogy milyen előnyei vannak egy kamatmentes pénzrendszernek. A JAK-Banknak nincsenek leánybankjai, és a postai, illetve az elektronikus pénzátutalási rendszert használja. A bank alkalmazottai munkabért kapnak, amely valamivel alacsonyabb, mint a többi bankalkalmazott fizetésének az átlaga. Ezt a helyzetet elfogadják, mert egy kamatmentes takarékossági és kölcsönzési rendszer értéket jelent a számukra. A JAK-Bank tevékenységét 700 tiszteletbeli tag segíti, akik nem kapnak fizetést, de évente költségmentesen továbbképzésen vesznek részt. Ők azok, akik a helyszínen az ügyfelekkel foglalkoznak, és munkájukat egy központ irányítja. Mindennek az összhatásaként a tagbankok rendkívül alacsony díjat számolnak fel a nyújtott kölcsönökért. Már sok éve átlagosan 2%-kot tesz ki ez az összeg. A kölcsönök felvevői ily módon sokkal biztonságosabban tervezhetnek, mint egy szokásos bank esetében. Ez utóbbiakban ugyanis a kamatok nagysága a pénzpiaci költségek változásaihoz igazodik.
Fontossága miatt megismételjük: a hagyományosan működő bank számára a kölcsön felvevőjének kamatot kell fizetnie, ezzel szemben a JAK-rendszerben a kölcsönfelvevő jelentős összegű megtakarítást tud összegyűjteni, amely viszonylag rövid idő elteltével őhozzá kerül. Ezen túlmenően hozzásegít másokat a kamatmentes hitelhez. További előnye ennek a rendszernek az, hogy hosszútávon is szilárdan megmaradhat, mivel nincs a hatványozott ütemben növekvő kamatok nyomása alatt. Minél nagyobb a JAK-Bankban résztvevő ügyfelek száma, annál szilárdabb a rendszer.
Ha csak a JAK-modell szerint működő bankok léteznének, akkor a termékek ára is kedvezőbben alakulna. Ma átlagosan minden áru árában 35%-kot a kamat tesz ki. Ha JAK Bankok működnének, akkor ez az összeg csak 2% lenne, mivel ennyi szükséges egy ilyen önköltséges rendszer működtetéséhez. Ily módon a tőke folyamatos átcsoportosítása egy kisebbség számára abbamaradna. Emlékeztetünk Margrit Kennedy megállapítására, hogy Németországban a fennálló pénzrendszer az elmúlt évtizedben naponta átutalt 600 millió eurót a pénzvagyon-tulajdonosok számára.
Igen fontos előnye a JAK-rendszernek, hogy alacsony a költsége és fix kamatozással működik, amely megkönnyíti a tervezést a vállalkozók számára. A különbség azok között, akik a pénzt adják, és azok között, akik a pénzt kölcsönveszik, eltűnik, mert periódusosan ismétlődő módon mindenki betölti mindkét szerepet. Egyszer kölcsönadóként, máskor pedig kölcsön-felvevőként funkcionál.
A JAK-modell azért is ígéretes alternatíva a jelenlegi kamatmechanizmussal működtetett hitelpénzrendszerrel szemben, mert sok ember számára lehetővé teszi a pénz tartós forgalomban-tartását a jelenlegi rendszerben is. A hajózásban, a vasúti- és közúti fuvarozásban ismert fogalom a fekbér vagy álláspénz. Ezt akkor kell fizetni, ha például egy vasúti teherkocsit nem rakodnak ki az előírt időben. Ennek a díjnak az a rendeltetése, hogy a tehervagonok minél előbb újból használhatóak lehessenek. Ehhez hasonló helyzet az, amikor egy csekély díjat fizetünk, ha pénzünket magunknál, vagy nem kamatozó folyószámlánkon tartjuk. Úgy kell az így ideiglenesen a forgalomból kivont pénzért „állásdíjat” fizetni, ahogyan a szállítmányozásban is a forgalom folyamatos fenntartását fekbérrel vagy álláspénzzel biztosítják. Ezt a pénzt közvetlenül nem kapjuk vissza, csak közvetve. A bank ennyivel csökkenti a díjait. Ha többlet-összegekkel rendelkezünk bankszámláinkon, el kell döntenünk, hogy azt mire fordítjuk. Az egyik lehetőség, hogy a bank rendelkezésére bocsátjuk. Akkor viszont ő kerül nyomás alá, hogy azt tovább adva befektesse. Ily módon ugyanúgy előáll a pénz továbbadásának a kényszere úgy, ahogyan a kamat esetében is. Hiányzik azonban a hatványozott ütemű növekedési kényszer, és a pénz nagyméretű újrafelosztása. Ha a banknak több pénze van, mint amekkora a kereslet, akkor ő ezt a pénzt veszteségmentesen el tudja helyezni a központi bankban. A központi bank ily módon a pénzmennyiség szabályozását lényegesen pontosabban tudja elvégezni, mint ahogyan az ma történik.
Aki forgásbiztos-pénzrendszert támogat, annak búcsút kell vennie attól az illúziótól, hogy kamat és kamatos-kamat révén gazdagodhat. A kamatmechanizmus a legtöbb ember esetében veszteséget eredményez. Az emberek többsége az árakban rejtőző kamatok és az infláció miatt folyamatosan veszít, ezért a forgásbiztos-pénzrendszer nem jelent veszteséget az emberek többsége számára. Ugyanakkor, a jelenlegi pénzrendszer haszonélvezői - a nyereséget besöprő 10% - hozzájutnak egy értéktartó pénzhez.
Felmerül a kérdés, hogy a pénz „fekbére” nem azonos-e az inflációval? A kettő azonban különbözik. A kamat az mézesmadzag, az infláció pedig furkósbot. A pénz forgalombiztosításához szükséges „fekbér” azonban homlokegyenest ellenkező hatású, mint az infláció. Ezt Margrit Kennedy egy példával szemlélteti: egy német háztartásnak átlagosan 5.000 euró kézpénze van rendszerint a folyószámláján, és mintegy 100.000 euró pénzvagyonnal rendelkezik. A „fekbér” 6% lenne, amely 5.000 euróra átszámítva 300 eurót tenne ki évente.
Egy 6%-kos infláció viszont, amely nemcsak a folyószámlán levő pénzt érinti, hanem az egész pénzvagyont, az összesen évi 6.000 euró veszteséget okoz. A 300 eurós megterhelés „fekbér” címén csak legrosszabb esetben kerülne levonásra, amennyiben valaki egész éven át megfeledkezne arról, hogy a számára szükségtelen pénzt a folyószámlájáról a takarékszámlájára utalja át, ahol ő ugyan nem kapna kamatot, de a pénz nem veszítene az értékéből és vásárlóerejéből.
A „fekbér” (a pénz állásdíja) megakadályozza, hogy pénzbirtoklás következtében teljesítmény nélküli jövedelem jöjjön létre. Ez a likviditás fenntartásának a jutalmazása lenne, ami csak kevesek számára előnyös, miközben az emberek többsége erre ráfizet. A „fekbér” hatásaként az az illető, aki az én pénzemnek a jövőbeni értékét biztosítja és azért munkát teljesít, fontos közérdeket szolgál és ezért meg kellene jutalmazni. Ezért a szolgáltatásáért azonban nem kap díjazást. De a „fekbér” azt is megakadályozza, hogy a kamat és a kamatos kamat-mechanizmus következtében hatványozott ütemű növekedés jöjjön létre, amelynek a haszna viszont a pénz-újrafelosztás következtében a lakosság többségétől a 10%-nyi kisebbséghez kerül.
(A teljes cikk a Leleplező 2013/4 decemberi számában olvasható)












Bartus László:

Móricka programot hirdet

Mocskolódás a köbön!

Kritizáljuk a bérkritikust



(A negyedéven át elhallgatott cikket a választási kampány előtt elküldték nekünk, hogy odavágjunk vele Mesterházy Attilának. Jó. Leközöljük, de csak úgy, hogy megjegyzésekkel egészítjük ki, s megvédjük a Összefogás miniszterelnök-jelöltjét. Most már olvashatják:-Szerk.)
Elolvastam Mesterházy Attila kongresszusi beszédét. Nem tudok megszólalni. Dermedten ülök magamba roskadva. Én még ilyet nem láttam. Ha nem az MSZP oldaláról töltöm le, azt hiszem, valami paródia. Selmeczi Gabriella rossz vicce. Ellenőriznem kellett, nem hekkelték-e meg az oldalt. Egy kongresszusi beszédnek műfaji szabályai vannak, az egy politikai beszéd. Ezt a Mesterházy-beszédet a világ összes kommunikációs szakán és politológus-képzésén elrettentő példaként fogják mutogatni. (Nem hiszem, már rég elfelejtették!-Szerk.)
A beszéd nem felel meg a legalapvetőbb szakmai normáknak, semmiféle műfaji követelménynek, de a magyar nyelv elemi szabályainak sem. Tartalmilag pedig nem üti meg Selmeczi Gabriella színvonalát. Azt hiszem, ennél nagyobb sértés nincs a világon, pedig ezzel még mindig nem fejeztük ki a lényeget.
Rosszkedvűen ülök magamba roskadva. Nem szívesen bántom meg Mesterházy Attilát. Ha nem erőltetné ezt a pártelnökséget, és valami olyasmivel foglalkozna, amihez van felkészültsége, akár barátok is lehetnénk. Nem akarom megalázni. Biztosan szép családja van. Nincsenek kétségeim a jószándékát illetően. De arra a feladatra, amelyre vállalkozik, totálisan alkalmatlan. Nem azért, mert nem lenne rá képes, hanem azért, mert nem felkészült rá. Nem organikusan nőtt bele a feladatba, és pártjában már nincsenek olyan szocializációs mechanizmusok, amelyek egy kapitalista társadalomban eligazodni képes, annak működéséhez értő európai államférfiakat nevelnének ki.
Mesterházy Attila ebben a beszédben olyanokat mond, amelyek félelemmel töltenek el minden gondolkodó embert, aki már látott valamit a világból. Megrendítő, mennyire nincs fogalma arról, mi egy állam feladata, hogyan működik egy ország, egy gazdaság, egy vállalkozás. Ijesztő az a totális hozzá nem értés, amely ebből a szövegből árad.
Nem mentség, hogy ki az ellenfele. Egyszerűen nem jelent alternatívát, mert arra az országra, amelyet ilyen dermesztő dilettantizmust sugárzó hozzá nem értéssel vezetnének, ez halálos veszedelmet jelent. Ez egy szakma. Ehhez érteni kell. Nem elég az ifjúszocialista aktivista múlt, a mozgalmi tapasztalat, a generációváltás jelszava és a hamis ambíciók, amelyeket felelőtlen emberek oltottak belé. A kialakult helyzetért nem Mesterházy Attila a felelős, hanem azok, akik álnok módon maguk elé tolták villámhárítónak. Olyan feladattal bízták meg, amelyre nem felkészült. Akik elhitették vele, hogy erre ő készen áll, azok felelőtlen szélhámosok, akik egy országgal és emberi életekkel játszanak.
Mesterházy Attila nem tehet erről, jót akart. Ha valaki politikusi pályára lép, pártelnök és miniszterelnök akar lenni. Az ő hibája legfeljebb annyi, hogy elhitte a hazugságokat, megbízott azok véleményében, akik maguk sem tudnak többet a világról, mint ő maga. De ha valaki ilyen komoly feladatra vállalkozik, kell rendelkeznie annyi önismerettel, önkritikával, hogy felmérje: alkalmas-e ebben a pillanatban, erre a feladatra? Ezért a kialakult helyzetről ő is tehet. Mondhatott volna nemet. (A politikában? És két komoly ellenfél legyôzése után?)
Ha Mesterházy Attila már képtelen ezzel szembenézni, akkor a kongresszusi beszéde után a párt, a baloldal néhány meghatározó személyiségének válságtanácskozásra kellett volna összeülnie. (Na ne, Bartus, ez nem Amerika.-Szerk) Miután felocsúdtak az első döbbenetből, szembe kellett volna nézni a ténnyel, és ki kellett volna mondani, hogy krízishelyzet van. Ezzel az emberrel nemcsak azért nem lehet nekimenni a választásoknak, mert esélye nincs a győzelemre, hanem azért sem, mert ha valami katasztrófa folytán ölébe hullana a győzelem, a felkészületlenségével és a hozzá nem értésével effektív életveszélyt jelent az ország és lakói számára. (Ez azért túlzás.- Szerk.)
Ám ilyen agytröszt már nincs az MSZP-ben. Túlélésre játszó és az utolsó mócsingokra ácsingózó egyének és érdekcsoportok vannak. (Ne Simicskázz, ne keverd a szezont a fazonnal!-Szerk.)
Nem szeretném Mesterházy Attila egész beszédét alapos elemzés tárgyává tenni, mert ezt a munkát arra hivatott szakembereknek kellett volna elvégezniük a beszéd elhangzása előtt. Nem fogok egy olyan munkát elvégezni itt ingyen, amiért egy alsó kategóriás kommunikációs cég is legkevesebb százezer dollárt kérne. Csupán érzékeltetni szeretném azt, ami ebből a beszédből árad, mert meggyőződésem, hogy Mesterházy Attila hallgatóságának és Magyarország lakosságának fogalma sincs arról, mi a baj ezzel a beszéddel.
Először néhány alapvető formai kifogást tennék, utána pedig a tartalommal foglalkoznék, amely ennél lényegesebb.
Először is, egy politikai beszéd nem tér el a műfajától. Egy elnök a párt kongresszusán nem fecseg Deutsch Tamás twittereiről, nem fogalmaz konyhanyelven, nem rögtönöz. Ez a szöveg minősíthetetlenül alacsony színvonalú. Mesterházy Attila nem tud nyomdakészen fogalmazni a nyilvánosság előtt , ahogyan én sem. (Dehogynem.-Szerk.) Meg lehet tanulni, de amíg ez nem megy, addig egy pártkongresszuson az elnök felolvassa az előre megírt, jól megszerkesztett, a legjobb beszédírókkal hússzor átbeszélt végleges szöveget. Egy ilyen beszéden a legnagyobb kommunikációs cégek is heteken át dolgoznak. Ha az elnök nem akarja papírból felolvasni, akkor monitoron ki kell vetíteni elé. Előre be kell gyakorolnia a szöveg érthető, hangsúlyozó, hatásos, tagolt felolvasását. Azt, amit Mesterházy nulla politikai gyakorlattal megengedett magának, egy második ciklusát töltő amerikai elnök sem engedheti meg magának. És nem engedik meg neki. (Hm.-Szerk.)
Mesterházy ne játssza meg Fidel Castro-t vagy Kádár Jánost, mert hozzájuk képest egy óvodás kezdő. Én is az lennék. (Te biztosan.-Szerk) Nincs nekünk meg az ilyen kötetlen beszédhez szükséges élettapasztalatunk. Hiányoznak mögüle a megharcolt csaták, egy küzdelmes élet letisztult bölcsessége, ereje, hitele. Enélkül a személy súlytalan, a szöveg pedig borzasztó. Móricka beszédet mond. (Ha a szerző szerint Móricka egyenlő Mesterházyval, akkor hol vannak a disznóviccek?-Szerk.)
Ez nem játék. Húsz év után és tizenkét év kormányzás után jut el egy párt a totális amatőrizmus szintjére? Egy politikust fel kell építeni. Aki Mesterházyt odaengedi kötött szöveg nélkül beszélni, annak fogalma nincs erről a szakmáról, máskülönben pedig egy felelőtlen barom. Előre mondom, hogy október 23-án egy másik műfajban kell beszédet tartania, de annak is megvannak a szakmai szabályai. Ki ne álljon fejből és vázlatból beszélni, mert az egy tragédia lesz. Ha még nem lett az MSZP-ből Fidesz, Mesterházy-ból Orbán, akkor egy pártban kell lennie egy kommunikációs stábnak, amely ilyen ügyekben dönt. Ráparancsolnak ilyenkor a párt háttér emberei, hozzáértő szakemberei az elnökre, hogy nem állhat ki locsogni-fecsegni egy naggyűlésen a tömeg elé. Ez a kongresszusi beszéd (helyesebben: hablatyoló süketelés) egy tragédia volt. Ez nem ismétlődhet meg még egyszer. (Miért is ne, a nagyérdeműt szórakoztatni kell, ez meg ingyencirkusz.-Szerk.)
Mesterházynál a pártkongresszuson elhangzott beszéde után (...), komolyan fel kellett volna vetni az alkalmatlanság és a felelőtlenség kérdését. Ezen a kongresszuson ez az elnök lejáratta a pártját.
Az más kérdés, hogy ezt a pártot már nem lehet lejáratni, mert ennek a pártnak nincs önérzete, nincs tartása, nincs érzéke a legelemibb szabályokhoz sem. Ez a párt ebben a formájában megérett a megszűnésre. És ezzel kellene szembenézniük azoknak, akikben van egy kevés felelősségérzet, mert nem lehetséges, hogy egy diktatúra elfogadható ellenzék nélkül maradjon. Ez a kongresszusi beszéd nem ütötte meg egy vidéki KISZ alapszervezet színvonalát. Miközben ez a párt a legnagyobb ellenzéki párt, és a baloldal megszokásból mögötte áll. Ez valami tragédia. (Neked. Mi örültünk neki.-Szerk.)
(...)
Hagyjuk azokat az ostobaságokat, hogy a hatalom szeretetéről vagy a haza szeretetéről szólnak a 2014-es választások, miközben egy illegitim rendszert hoztak létre. Azt nézzük meg, hogy Mesterházy Attila mit gondol egy esetleges MSZP-kormány működéséről. Megkockáztatom, hogy amit elmond, az akkora állatság, hogy hozzá képest az öltöző-filozófus Orbán egy korszakos zseni, akit halálos vétek lenne leváltani. (Kösz, pajti.-Szerk.) Mesterházy a maga gazdaságpolitikai elképzeléseivel ma nagyobb veszélyt jelent Magyarországra, mint Orbán Viktor (...) rendszere. (Kihúztam a két pocskondiázó szót, mert ellent mondasz magadnak, vagy dicsérd, vagy bíráld!-Szerk.)
(Pajti idéz:-Szerk.) “Ha ezt egyszerűen kell megfogalmazni, akkor azt mondanám, hogy ezt úgy fogjuk megvalósítani, hogy munkát és kenyeret adunk mindenkinek”. Itt van egy másik ígérgető szélhámos, aki munkát és kenyeret ad mindenkinek. Hogyan Attila? Jön a jóságos állam bácsi és ad munkát? Csinál gyárat, ahol mindegy mit termelnek, és ad nekik pénzt? Miből?
Hallgassuk ezt a demagóg baromságot tovább: “Mert, tisztelt Hölgyeim és Uraim, ha van munka és kenyér, akkor van biztonság és jólét. Ha van biztonság és jólét, akkor van igazi szabadság.” Mekkora ökörség ez. A munka és a kenyér még nem azonos a biztonsággal és a jóléttel, és nem akkor van igazi szabadság, ha van munka. Ott is lehet szabadság, ahol nincs munka, és lehet munka úgy is, hogy nincs szabadság. Hamis lózungok ezek. Teljes foglalkoztatottság. Orbán csak egymillió új munkahelyet ígért, Mesterházy pedig mindenkinek munkát. Nagyobb hazudozóval állunk szemben, mint Orbán. (Derék, Pajti, vállonveregetünk!-Szerk.)
Azt mondja Mesterházy, az a baj, hogy “sok magyar mikro- és kisvállalat van, amely kénytelen volt abbahagyni a tevékenységét, mert egyszerűen nem jutott piachoz, nem tudta eladni a termékeit és semmilyen segítséget nem kapott senkitől”. Aki nem tudja eladni a termékét, az menjen tönkre, aztán gyártson valami olyat, amit el tud adni, vagy tegye versenyképessé az áruját. Miért kellene eladhatatlan terméket gyártó vállalkozásokat támogatni? Kinek a pénzéből? Miért lenne ez feladata az államnak? Visszahozzuk a szocialista termelést, ahol a termelés a cél, nem a termék, és létrehozzuk a gyáron belüli munkanélküliséget?
Ha Orbán a Horthy-rendszerhez megy vissza, akkor Mesterházy hova megy vissza? Mesterházy azt a látszatot kelti, mintha Magyarország problémája csak az lenne, hogy a megtermelt javakat nem igazságosan osztják el. Mintha a megtermelt javak valami földön kívüli adomány lenne, egy állandó létező, és a kormányok feladata az, hogy ezeket igazságosan osszák el, és a különbségeket megszüntessék. Aki tehetséges, ügyes és eredményes, attól a hasznát elvegyék, és odaadják annak, aki nem elég ügyes, tehetséges és eredményes. Ezért annak se lesz, akitől elvették, de az se megy vele semmire, akinek átadják. Mesterházy nem tudja, hogy az olyan siker, ami nem az emberből nő ki, nem ér semmit. Az olyan, mintha kidobnád az ablakon.
Azt mondja: “Magyarország tele van igazságtalanságokkal. Ezeket az igazságtalanságokat ki kell küszöbölni, és ezen változtatni kell. És tudják, ez egy ember felelőssége, egy ember bűne: Orbán Viktor felelőssége és Orbán Viktor bűne.” Ezek szerint a különbségeket nem a piac és nem az eredményesség hozza létre, hanem Orbán Viktor. Az ő bűne, hogy a gazdag gazdag, a szegény pedig szegény. Nincs más dolgunk, mint ezt az igazságtalanságot megszüntetni. Kun Béla sem mondhatta volna szebben. Éljen a Tanácsköztársaság.
Azt mondja Mesterházy, hogy “soha nem fogunk abba belenyugodni, hogy nincs mindenkinek munkája Magyarországon!” Csakhogy munkát a gazdag emberek, tőkések adnak. De ha Te elveszed a pénzt a gazdag emberektől, hogy igazságosan a szegényeknek add, és megszüntesd a nagy jövedelmi különbséget, akkor annyi cég sem lesz, aki munkát adjon, mint eddig. A gazdag embert segíteni kell, hogy még gazdagabb legyen, mert ha elég gazdag, akkor lesznek befektetések, munkahelyek. Akkor nem te fogod az igazságos elosztásoddal etetni és tengődő szinten tartani a szegényt, hanem a szegény képes lesz gondoskodni magáról, mert megkeresi a jólétre valót a gazdag embernél. Ez a szabadság gazdasági alapja, nem a te újraelosztásod. Abból lesz prosperáció, tanulás, célok, oktatás, megfelelő egészségügy, ha virágoznak a gazdag emberek nagy cégei. Ha elveszed a gazdagtól, és odaadod a szegénynek, azzal a szegényt teszed véglegesen tönkre. (Micsoda ravasz, a liberális multik és nemzetközi bankárok gazdasági filozófiájával etet. Itt az a pont, hogy szegény Mesterházyt is védeni kell!-Szerk.)
Itt van Magyarország tönkretételének programja: “Mi mindenkit képviselni akarunk, mi mindenkinek segíteni akarunk. Igen, úgy, ahogy egy baloldali értékrendből következik: hogy a gazdagoktól több felelősségvállalást kérünk, a kisebb keresetűeknek és a szegényeknek pedig több segítséget akarunk adni. Mert ez a lényege a szolidaritásnak, az igazságosságnak, az esélyek kiegyenlítésének.” A “több felelősségvállalás” azt jelenti, hogy elveszik tőle, amire az ügyessége és a szorgalma révén jutott, és odaadják azoknak, akik képtelenek értéket előállítani, és elherdálják azokét is, akikben benne lenne a növekedés lehetősége. Így aztán mindenki nyomorogni fog.
A legfélelmetesebb az a világkép, hogy a kormány mindenható, csak a jó belátásán és a jóságán múlik, hogy a jövedelmi különbségeket kiegyenlítse: “Orbán Viktor egymaga tudja irányítani ezt az egész országot, ha az akaratát mindig mindenen keresztül tudja vinni, akkor miért nem abba az irányba állítja az akaratát, hogy ezeknek az embereknek, ennek a több millió, nehéz sorsban élő embernek segítsen?” Ha jó ember lenne, segítene, és nem lenne baj. De nem jó ember. Mi jó emberek vagyunk, majd mi jobban elosztjuk a javakat: elvesszük a gazdagtól, és odaadjuk a szegénynek. Ennyi a dolgunk.
A pusztulásba vezető kérdés ez: “Sokan kérdezik tőlünk – és a program is erre koncentrál egyébként: mondjuk meg, kik járnak majd jobban az MSZP politikájával, mely társadalmi csoportokra lehet azt mondani, hogy ha MSZP-kormány lesz, akkor egészen biztosan ok a nyertesei lesznek ennek a politikának.” Ez a szemlélet tette tönkre és versenyképtelenné Magyarországot. (...) (Itt már megint fasisztázott, szegény Mussolini forog a sírjában. Ez a Berija-Heydrich tömeggyilkos szellemi leszármazott még azt sem tudja, mi a fasizmus-Szerk.) A kormány kiválasztja és kijelöli, ki járjon jól. Normális helyeken nem jelölik ki a győzteseket, hanem létrehozzák a jó feltételeket, és az jár jól, aki nyer.
Mesterházy teljes tandíjmentességet ígér, ingyen lesz az oktatás. Azonnal rátesz az államra egy olyan terhet, amely mellé még tesz kettőt-hármat, és már nem is tud tovább osztogatni, csak fosztogatni, és mindenki belefullad a levébe. Mesterházynak nincs fogalma arról, hogy egy rendszer nem működik így, nem lehet rendszeridegen módon beavatkozni. Ha valami pénzbe kerül, azért fizetni kell, legfeljebb hozzá kell segíteni azokat, akik nem tudnak fizetni, hogy tudjanak fizetni. Meterházy programja az orbáni államosításra még nagyobb államosítással válaszol. Miközben a működőképesség az ellenkező irányba vezet.
Mesterházy azt mondja, hogy “a kormányzásunk első évének a végére megszüntetjük a gyermekéhezést Magyarországon, és nullára csökkentjük az éhező gyermekek számát”. (Igen, ha más nem akkor ő maga tömi meg szegénykéket lazacos szendviccsel, mint a libákat!-Szerk.) Két hét alatt pedig rendbe tesszük a közbiztonságot. Csakhogy, ha elveszed a gazdagoktól a pénzt, és nem tudnak fejleszteni, még többet termelni, ha a fizetőképesek se fizetnek semmiért, akkor te nem csökkenteni fogod az éhező gyerekek számát, hanem növelni. (Hülyítesz, Pajti!-Szerk.)
Figyeljük ezt a logikát: eltörlik a bölcsödei díjat is, mint mindent, olcsóbbá tesznek mindet, de bővítik a férőhelyek számát, mert ez csak jószándék kérdése. A gonosz Orbán is megtehetné, de ő nem teszi, mert gonosz. Mesterházy komolyan azt hiszi, hogy valahonnan az égből potyog a pénz, és az ő dolga az, hogy jóságosan szétossza. Megbünteti a gazdagokat, mert gazdagok. De arra nem gondol, hogy az elosztható jövedelem abból van, ha a gazdagok még gazdagabbak lesznek. A szegény gazdagok mellett nincs mit elosztani. Még óvodaépítési program is lesz, mert ez is csak szándék kérdése, hogy a szülők mehessenek dolgozni. Hova is? Mert a gazdagoktól már elvettük, amivel munkahelyet teremthetnének.
Mesterházy világában a munkahelyek nem azért vannak, hogy valami eladható és profitot termelő terméket létrehozzanak. Íme: “fontos, hogy rugalmas, családbarát munkahelyek legyenek Magyarországon, mert akkor tudjuk garantálni azt, hogy ezek az anyukák megfelelő körülmények között és megfelelő módon tudják végezni a munkájukat”. Családbarát munkahelyeket kell létrehozni, a munkahely célja, hogy az anyukák jól érezzék magukat. Az már csak természetes, hogy “azt garantáljuk a munkavállalók számára, hogy minden családban legyen legalább egy kereső”.
Tök mindegy, hogy a családban valaki ért-e valamihez, használható-e bármire, van-e versenyképes tudása, nem is kell szert tennie erre, mert jön a jóságos MSZP, akire nem érvenyesek se a piac, se a fizika törvényei, és mindentől függetlenül garantálja, hogy legalább egy kereső legyen a családban. Nem alkalmassá teszi őket, hanem garanciát ad, hogy akkor is lesz munkád, ha különben nem lenne, mert nem értesz semmihez, nem vagy használható semmire. Ezért téged megjutalmaznak, de a gonosz gazdagokat, akik megtanultak valamit, és képesek valamit termelni, azokat megbüntetjük, mint Orbán Viktor. A keresztényfasiszta ideológiát leszámítva semmi különbség nincs, legfeljebb Mesterházy programja durvább, mint Orbáné, és előbb vezet a totális összeomláshoz.
Ez a szöveg már olyan, mintha paródia lenne, itt hangosan felröhögtem: “új munkahelyeket fogunk teremteni. Ott, ahol a piac nem tud vagy nem akar munkahelyeket teremteni, ott mi vállaljuk, hogy az államnak kell belépni, és az államnak kell munkahelyeket teremteni. Mert nem fogadhatjuk el azt a helyzetet, hogy valaki, ha az országnak az egyik vagy másik részén él, akkor ő így járt, mert oda éppen nem akarnak menni a vállalatok”. Ez azt jelenti, hogy az állam nem piaci alapon teremt munkahelyet, hanem igény szerint. Mesterházy Attila megsuhintja a varázspálcát, teremt munkahelyet, varázsol gyárakat, amelyek nincsenek a piac törvényeinek alávetve, csak az igényeknek. Hó végén újabb pálcasuhintás, lehet menni a fizetésért.
Akinek nem ment el a kedve az élettől, és még hajlandó piaci alapon valami eladhatót termelni, azt agyonvágják, itt a program lényege: olyan adózás lesz, hogy “fizessenek többet a gazdagok, és fizessenek kevesebbet a szegények”. Az ember azt hinné, hogy a szegénynek a kevesebb jövedelemből automatikusan kevesebbet kell adózni, míg a gazdag adóalapja magasabb, ezért többet fizet. De nem, hanem megbüntetik azt, aki képes valamire, az inproduktív ágazatot megjutalmazzák, és újratermelik. Ehhez képest a Közgép maga a versenyszféra, az 1:8 a fényes győzelem.
De még ez sem elég, hanem a gazdagnak még ezen felül is “szolidaritási adót” kell fizetni, hogy dögölne már meg, hogy miért gazdag. Ez a tipikus magyar irigységre és simlisségre épülő program, amely a rosszat jutalmazza, a jót bünteti. Miért is? “Mert kérem, ez így tisztességes és így igazságos.” Vicc. Ezután jön a legdurvább bejelentés: “Én közgazdász vagyok, Budapesten tanultam a Közgazdaságtudományi Egyetemen.” Micsoda?
Van egy szó szerinti idézet is a Mesterházy-beszédben: támogatni kell a kis- és középvállalkozásokat is (kit nem?), a munkahelymegtartó-képességük miatt. Hát ha csak támogatással tudják a munkahelyeket megtartani, akkor ez a képességük elég szerény. Az egész gondolkodás fordított: a cégeknek kellene támogatni az állam nem termelő szférában levő közkiadásait, nem az államnak fizetni azért a cégeknek, hogy megőrizzék a látszat munkahelyeket.
Na és aztán jönnek a nyugdíjasok. Ez mindig a szoci program csúcsa. Nem a fejlesztés, a kutatás, a csúcstechnológia, a befektetések, hanem a nyugdíjasok. A nyugdíjas természtesen nem annyit kap, amennyit megtakarított, nem is buzdítanak senkit nyugdíj előtti spórolásra, valahogy addig kell kibliccelni, aztán onnantól majd az állam eltart. Természetesen az idősekről való gondoskodás is csak jószándék kérdése. Nem azért, és nem annyit érdemel mindenki, amennyit megtermelt. Más szempontok vannak: “Egy olyan társadalmi csoport tagjairól beszélünk, akik felépítették nekünk, fiataloknak a II. világháború után ezt az országot. Néha szó szerint tégláról téglára. Egy ilyen társadalmi csoport megbecsülést, tiszteletet érdemel, nem pedig azt, amit ettől a kormánytól kap.” Hát persze, ott a feneketlen zsák, tele pénzzel, csak rajtunk múlik, mennyit adunk.
Az ilyen süket szövegek miatt hiszik azt a nyugdíjasok, hogy a nyugdíjuk összege független saját munkájuktól, a gazdaság helyzetétől, a költségvetéstől. Csak a kormány jóindulatán múlik, mennyit fizet. S mivel Magyarország kihalásra ítélt ország, egyebek mellett az ilyen gazdasági programok miatt, a nyugdíjas korosztály a legnagyobb szavazó. Nekik kell hazudozni a legtöbbet, és elhitetni velük, hogy a gonosz Orbán csak azért nem fizet többet, mert nem becsüli a II. világháború utáni újjáépítést. 25. havi nyugdíjat! (Fárasztasz, Bartus)
Természetesen nem a nyugdíjasok, nem a szegények, az elesettek, a munkanélküliek ellen vagyunk, hanem az ilyen közgazdasági szempontból képtelen hazugságok ellen. A világ nem így működik. Kell gondoskodni, meg kell védeni, de fordított logika alapján.
A Mesterházy-program természetesen itt is azokat bünteti, akik tanultak, képezték magukat, többre vitték, többet fizettek a közösbe, mert ők kevesebb nyugdíjat kapnak, akik egész életükben leszarták mindezt, ezért alig kerestek, és a nyugdíjuk is alacsony, azok kapnak több nyugdíjat. Kijelölve az utat a következő generációnak, melyik a célravezetőbb stratégia.
Ingyen sör még nincs, de igyen kaja már lesz. “Emellett ingyenes étkeztetést fogunk adni azoknak a nyugdíjasoknak, akik rászorulnak.” Felmérte Mesterházy, hány embert kell ingyen etetnie? Természetesen gondoskodni kell a magatehetetlen és éhező idős emberekről. De biztos, hogy így kell? Biztos, hogy az állam varázspálcájára kell ezt bízni, miközben már adóval, és mindennel megölték a bevételi forrásokat, de a kiadásoknak se szeri, se száma. Szó nincs a magánszektor és egyéb önsegélyező és társadalmi hálózatok, alapítványok ténykedéséról, mindent az állam feneketlen bukszájából adna.
Még a közlekedést nem tették tönkre, de a beszéd végére erről is gondoskodik Mesterházy: Horn Gyula legkárosabb örökségét óvják, a 65 évesek “Gyula-bérletét”. Aki a dolga után menne, nem is fér a közlekedési eszközökre, mert az ingyen utazó nyugdíjasok töltik meg a buszokat és vonatokat, fizető utas alig akad. Amerikában is vannak kedvezmények, de nem 65 éves kortól, és nem korlátlanul. De Magyarország gazdagabb ország, mint Amerika.
A végére csak felmerül a kérdés a közgazdász Mesterházy-ban is: “Persze sokan kérdezhetik azt is, hogy miből fogjuk finanszírozni ezeket az ügyeket.” Bizony felmerül. Mesterházy maga is kimondja totális tévedését, miszerint azt gondolja kormányzásnak, hogy szétosztja a javakat, kiegyenlíti a természeti és társadalmi törvények okozta különbségeket. “Igazságosan, józanul és tisztességesen fogjuk elosztani a rendelkezésre álló forrásokat.” De mik ezek a források?
Igazából itt dob hátast az olvasó. Mesterházy nem beszél egy működőképesebb modellről, a társadalmi elosztórendszerek reformjáról, fogalma sincs, hogy az egész rendszert át lehetne szervezni, a jelenlegi állapotot állandó adottságként fogadja el. Ezen belül gondolja, hogy azért lenne jobb az MSZP, mert jószívűbben és igazságosabban osztogat. De a legmegrázóbb az, hogy miből. Mesterházy azt gondolta ki, hogy erre a sok mindenre abból lesz pénze, hogy nem költi arra, amire a Fidesz. Nem épít stadiont, nem vesz MOL-részvényt, nem  támogatja a focicsapatokat, nem építi át a Kossuth teret.
Vagyis, nem lesz itt semmi változás, társadalmi-gazdasági átalakulás, nagyobb bevétel, prosperálás, csak az orbáni költekezés átszervezése és átirányítása. Ennyi az MSZP programja. Stadion helyett, ingyenkonyha. Amit Orbán elver, azt nem beforgatja, nem hoz létre működőképesebb struktúrákat, mert azokról nem is hallott, csak azt a szegényekre költi, és a gazdagokat ugyanúgy megbünteti. Ez valami tragédia. (Az!)
A végén még beszél egy pártelnöki kongresszusi beszédhez méltatlan tónusban az “Orbán-klánról”, de az egész szöveg Mikle János felszólalásait idézi a brigádgyűlésen, két nagyfröccs után.
Ezek után jön a kérdés: mi a különbség? Természetesen a klerikálfasiszta és náci ideológia. Mesterházy gazdasági programja ugyanis pusztítóbb, mint Orbáné. Ugyanaz, csak még rosszabb. Az ostobaság és a csőd itt szociális demagógiával van leplezve, a másik oldalon nacionalizmussal (a magyarokat támogatjuk). A lopásban nem nagyon maradnának le az elvtársak sem a polgártársaktól.
Ezért az a tévhit, hogy mindegy, mekkora baromságokat beszél Mesterházy. Nem számít, ha Mesterházy ugyanolyan demagóg, mint Orbán rezsicsökkentése. Továbbra is egymással versengenek a hazug ígéretekben, döntik romba, felváltva  az országot. Csakhogy a szociknak ahogy elveik, úgy ideológiájuk sincs, hacsak nem az, hogy a nagy süket szociális halandzsa árnyékában degeszre tömjék a zsebüket. Viszont legalább másokat békén hagynak, nem mondják meg, miben kell hinned, mit kell gondolnod, nem csinálnak fasiszta diktatúrát. Ezért mindegy milyenek, nem szabad őket kritizálni, hanem támogatni kell őket, mert semmi nem számít, csak Orbán bármi áron történő leváltása, (ami amúgy sem lehetséges).
Ez tévedés. Amikor ugyanis Mesterházyt rombolóbb gazdasági programját választod, nem a fasizmust utasítod el, hanem két lépcsőben a fasizmust öleled kebledre. Mesterházy programja nem alternatívája Orbán-rendszerének, hanem előidézője. Ha megválasztod, nem megszabadulsz a klerikálfasiszta agyatlanságtól, hanem előidézed. Annak, amit Mesterházy előadott, nem lehet más következménye, csak fasizmus. A demokráciának álcázott kommunizmusból nem lesz demokrácia, hanem demokráciának álcázott fasizmus lesz belőle. Ezek nem kizárják, hanem feltételezik egymást. Ezek tézisei, és nem antitézisei egymásnak. Örökre akarod Orbánt? Szavazz Mesterházy és az MSZP programjára. (Thank you, Pajti)
Arra nincsenek szavak, hogy a kapitalizmus híve, Bajnai Gordon ennek a pártnak választási szövetségese, és nem alternatívája. Ez mindennél jobban megkérdőjelezi a motívumokat. A leplezett fasisztáknak nem a leplezett kommunisták az alternatívái, hanem a liberális demokraták. A liberális demokratáknak nemcsak az álcázott fasiszták az ellenfelei, hanem az álcázott kommunisták is velük együtt.
Ijesztő, hogy az MSZP mennyire nem szociáldemokrata párt. Szociál, de nem demokratikus. A demokrácia liberális, a liberalizmus autentikus gazdasági formája a kapitalizmus. A kapitalizmus ellenkezője ennek a szociális hazug demagógiának. A demokrácia ellenkezője annak, amit az MSZP képvisel. Ez a párt nem demokrata párt. Ez a párt nem alternatíva. Az egyik szocializmust hirdet, a másik nemzeti szocializmust.
Mesterházy kongresszusi beszéde után a párt, a baloldal néhány meghatározó személyiségének válságtanácskozásra kellett volna összeülnie. Miután felocsúdtak az első döbbenetből, szembe kellett volna nézni a ténnyel, és ki kellett volna mondani, hogy krízishelyzet van. (Még valami marhaságot!)
Megmondjam, mennyi a különbség az MSZP és a Fidesz között?
Orbán ezt mondja: “Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok!” Mesterházy pedig ezt: “Éljen Magyarország! Hajrá MSZP!”




Grüner Miklós szenzációs leleplezése:

csaló a Nobel-díjas, hamis Eli!

Egyedülálló-e a zsidó mártíromság?





Egy a sok közül a FIDESZ barátai és a kamu életük is olyan mint a két köves itatás szegény teve , hogy jól tele igya magát az arab tevehajcsár két kővel össze üti a teve tökét , hogy kiigya a vizet a vályúból és bírja a sivatagi megpróbáltatásokat ezt is el kellet viselnie , de a józan goj társadalmak miért nem ütik össze e szélhámos tökeit , hogy kiessen a hazugságaiból , de maga at egész holokamu is egy nagy hazugság csak arra jó , hogy egyesek kényelmes álláshoz jussanak a gojok jóvoltából .




















































Benjamin Netanjahu, izraeli miniszterelnök mondta, hogy „Izrael a holokausztból született”. A holokauszt tragédiájának egyik élő lelkiismerete, aki már életében legendává vált, a béke Nobel-díjjal kitüntetett író, Elie Wiesel.
Grüner Miklós személyes kérésére Henry Makow 2009. március 4-én tette közzé honlapján (http://henrymakow.com) azt az írást, amelyet Elie Wiesel és Grüner Miklós vitájáról készített, aki orvosa kíséretében járt az írás szerzőjénél. A látogató elmondta, hogy 1944 májusában, 15 éves korában, az Auschwitz melletti Birkenauba deportálták Magyarországról családjával együtt. Vele volt anyja, apja és mind a fiatalabb, mind az idősebb fiútestvére. Édesanyját és öccsét azonnal a gázkamrába vitték. Őt és bátyját, valamint apját miután karjukra tetoválták az azonossági számukat, munkára vitték egy szintetikus benzint gyártó üzembe, amely az IG Farbenhez tartozott. A kemény munkában apja hat hónap múlva belehalt. Ezután bátyját átvitték Mauthausenbe, ő maga pedig Birkenauban maradt apja két magyar barátjával, Wiesel Lázárral és Ábrahámmal.
Ezt követően Grüner Miklós és a Wiesel testvérek szoros barátokká váltak. Wiesel Lázár 1944-ben 31 éves volt. Miklós jól megjegyezte tábori számát, ami A-7713 volt. 1945 januárjában, amikor már az orosz hadsereg közeledett, a tábor foglyait átszállították Buchenwaldba. A tíz napos utat részben gyalog, részben vonaton tették meg, és a deportáltak fele meghalt az úton, köztük Wiesel Ábrahám, az idősebb testvér is. Ezt így mondja el interjújában Grüner Miklós:
Lázárral szabadultam, ami szintén összekovácsolt minket: a németek visszavonulásával előbb Glivicében meneteltették a tábort 1945. hófúvásos januárjában. Rengetegen meghaltak az erőltetett menetelésben. Három hónap múlva nyitott marhavagonokba zsúfoltak minket, de mire elértük Buchenwaldot, az emberek több mint fele meghalt, köztük Ábrahám is.”
1945. április 8-án az amerikai hadsereg felszabadította Buchenwaldot. Grüner Miklós és Wiesel Lázár a túlélők között volt. Miklóst tuberkulózissal egy svájci klinikára vitték, és így elkerült Lázártól. Miklós, amikor felgyógyult, Ausztráliába vándorolt ki, míg idősebb testvére, aki ugyancsak túlélte a háborút, Svédországban telepedett le.
1986-ban megkereste Miklóst a svédországi Malmö egyik újságjának, a Sydsvenska Dagbladetnek a munkatársa, és meghívta: találkozzon egy régi barátjával, akit Elie Wieselnek hívnak. Miklós azt válaszolta, hogy ő nem ismer senkit ezzel a névvel, erre azt válaszolták neki, hogy Elie Wiesel ugyanaz a személy, akit Miklós ismert a náci koncentrációs táborokban, és akit akkor úgy hívtak, hogy Lázár Wiesel, és akinek a fogoly száma A-7713 volt. Miklós emlékezett erre a számra, és ez meggyőzte őt arról, hogy valójában régi barátjával, Lázárral találkozhat, és ezért boldogan elfogadta a meghívást. A találkozóra 1986. december 14-én, Stockholmban a Savoj Hotelben került sor.
Erről Grüner Miklós így emlékezik: „Nagyon örültem annak az ötletnek, hogy találkozzam Lázárral, de amikor szembe kerültem az ún. „Elie Wiesellel”, megrökönyödve láttam egy férfit, akit én egyáltalán nem ismertem fel, és aki egy szót sem tudott magyarul vagy jiddisül, és e helyett angolul beszélt igen erős francia akcentussal. Találkozónk tíz percen belül véget ért. Búcsúzóul ez a férfi egy könyvet adott nekem, amelynek az volt a címe, hogy Night (Éjszaka), amelyről azt állította, hogy ő a szerzője. Én elfogadtam a könyvet. Nem tudtam ebben az időben, de mindenkinek elmondtam, hogy ez az ember nem az, akinek kiadja magát!”
Grüner Miklós visszaemlékszik rá, hogy a találkozó során Elie Wiesel nem volt hajlandó megmutatni a karjába tetovált számot, arra hivatkozva, hogy nem akarja a testét mutogatni. Grüner Miklós ehhez hozzáteszi, hogy Elie Wiesel mégis megmutatta ezt a karjába tetovált számot egy izraeli újságírónak, akivel később találkozott, és ez az újságíró azt mondta neki: nem volt ideje arra, hogy ezt a számot beazonosítsa, de teljesen bizonyos abban, hogy az nem tetovált szám volt. Ehhez Grüner Miklós hozzátette: „Az Elie Wiesellel való találkozó után 20 éven át kutattam, és meg kellett állapítanom, hogy az az ember, aki magát Elie Wieselnek nevezi, soha nem volt náci koncentrációs táborban, mivel neve a foglyok egyetlen hivatalos listáján sem szerepel.”
Grüner Miklós azt is megállapította, hogy az a könyv, amit Elie Wiesel 1986-ban adott neki, valójában az a könyv, amelyet régi barátja - Wiesel Lázár - 1955-ben magyar nyelven írt, és Párizsban publikálta „Un di Velt hot Gesvigen” címmel, amely hozzávetőleg annyit jelent jiddisül, hogy „És a világ csendben maradt (hallgatott)”.
Az 1958-ban jelent meg „La Nuit” című kötet, amit Night címmel adtak ki angolul, az eredeti 250 oldalas könyv helyett csak 115 oldal terjedelmű volt, és szerzőként nem Eliezer, azaz Wiesel Lázár volt feltüntetve, hanem Elie Wiesel. Ez lett az a világsikerű könyv, amelyből tízmillió példányt adtak el, és amelyért Elie Wiesel-nek odaítélték a Nobel béke-díjat. Elie Wiesel sok más kitüntetés mellett megkapta a Magyar Köztársaság Érdemrend Nagykeresztjét is 2004-ben, a lordi címet pedig Angliában.
Grüner még hozzá tette, hogy Elie Wiesel ezután már nem akart vele találkozni. Híres ember lett, aki egy-egy holokausztról tartott 45 perces beszédéért 25 ezer dollárt kap. Grüner hivatalosan is jelentést tett minderről az FBI Los Angelesi részlegénél. Panaszt tett kormányhatóságoknál, valamint tömegtájékoztatási intézményeknél is, mind az Egyesült Államokban, mind Svédországban, de minden eredmény nélkül. Sőt, névtelen telefonhívásokat kapott, amelyek tudomására hozták, hogy le is lőhetik, ha nem tartja a száját, de nem hallgat el, mert egyáltalán nem fél a haláltól. Letétbe helyezte az ügy iratait négy különböző országban, és ha hirtelen meghalna, akkor azokat nyilvánosságra hozzák. A világnak tudnia kell, hogy Elie Wiesel csaló, és ő ezt nyilvánosságra hozza. Kiad egy könyvet az igazságról, amelynek „Ellopott személyazonosság A-7713” lesz a címe.
A hivatkozott honlapon fényképek is láthatók. Ebből a leghíresebb az, amely 1945. április 16-án készült Buchenwaldban. Ezen Grüner Miklós látható, akiről viszont azt állítják, hogy ő Wiesel, az nem azonos sem Wiesel Lázárral, sem azzal a személlyel, aki magát Elie Wieselnek nevezi. Grüner a fényképről ennyit mond: „Itt voltunk 1945. április 8-ig, itt szabadítottak fel minket a bevonuló amerikai csapatok. Én rajta is vagyok azon a fényképen, amit a táborról készítettek, és bejárta a világot.”
Figyelemre méltó az a beszélgetés, amelyet Elie Wiesel folytatott New Yorkban az ottani ortodox zsidók nagytekintélyű spirituális vezetőjével, a Rebbe-vel.
Azt kérdezte a Rebbe, hogy miket írok. Történeteket, válaszoltam. Ezután azt tudakolta, hogy milyen fajta történeteket. Igaz történeteket? Olyan emberekről, akiket ismertél? Igen. Emberekről, akiket ismerhettem volna. Olyan dolgokról, amelyek megtörténtek? Igen, olyan dolgokról, amelyek megtörténtek, vagy megtörténhettek volna. De ugye ezek nem történtek meg? Nem, egyáltalán nem. Ezek valójában ki lettek találva csaknem az elejétől a végéig. A Rebbe ekkor előrehajolt, mintha felmérne engem, és inkább szomorúan, mint mérgesen a következőt mondta: Ez azt jelenti tehát, hogy te hazugságokat írsz. Nem, válaszoltam azonnal. A bennem élő megfedett gyermeknek semmi nem jutott az eszébe a saját védelmére. Mégis igazolni kellett magamat. ’A dolgok nem olyan egyszerűek, Rebbe. Bizonyos dolgok megtörténnek, de nem igazak. Mások, igazak, noha soha nem történtek meg.’”
(Ez idézet volt Elie Wiesel „Legends of Our Time” című könyvének a szerző által írott előszavából, amely New Yorkban, 1982-ben jelent meg a Schocken Books nevű kiadónál.)
Grüner Miklós Nyíregyházán mondta el a Metapedia szerkesztőjének, hogy amikor az FBI-nál járt, és jelentette, hogy ő Elie Wieselt szélhámosnak tartja, 14 napot kértek, de lényegében nem intézkedtek. Elekes István blogjában 2009. július 9-i dátummal olvasható egy hosszabb bejegyzés Elie Wiesel és Grüner Miklós vitájáról. A blog szerzője írja:
Grüner Miklós történetében talán a legnagyobb logikai bukfenc az, hogy a Nobel béke-díjat Oszlóban adják át, s akkor miért egy stockholmi szállodában találkozott volna Wiesellel. És mivel Grüner 1982 óta Malmőben él, 1986-ban nem kellett Svédországba repülnie.” Elekes így folytatja:
Az ellentmondások ezzel nem értek véget, sőt egyre szaporodtak, ahogy beleástam magam ebbe a témába. Meglepő, de Grüner Miklós (Nikolaus Gruner) életéről semmilyen hivatalos, megbízható adatot nem találtam a világhálón. A már említett, kanadai Henry Makow, aki magát összeesküvés szakértőnek nevezi, tíz nappal a Hajdú Online-on megjelent írást követően angol nyelven is közzétette, és a magyar internetes hírportált ‘our Budapest Bureau’-nak, Budapesti Irodánknak nevezte. Az angol nyelvű változat több helyen eltér a Hajdú Online-on közölt eredeti magyar szövegtől. A magyar szövegben még nincs megnevezve, az angol nyelvűben pedig már nevesítve van, hogy melyik malmői svéd újság kereste meg Grüner Miklóst 1986-ban. A magyar szövegben nincs megnevezve a város és a szálloda, ahol Grüner Elie Wiesel-lel találkozott, az angol nyelvűben viszont már szerepel egy stockholmi szálloda neve, a Savoy Hotel, a találkozó időpontjának pontos dátumával.
A magyar változatban az szerepel, hogy Wiesel nem tudott magyarul, és francia akcentussal beszélte az angolt, az angol változatban már az van, hogy jiddisül sem tudott. A magyar szövegben nem szerepel az, hogy a „Világ hallgat” című könyvet Lázár Wiesel, Grüner Miklós barátja valójában magyarul írta, és csak a címe volt jiddis. Makow angol nyelvű verziójában Grüner Miklós látható azon a világszerte ismertté vált fényképen, amelyet a buchenwaldi koncentrációs tábor felszabadításakor amerikaiak készítettek. Grüner a háború után kivándorolt Ausztráliába, ahol sikeres festő és szobrász lett. 1962-ben lánytestvérét követve Svédországba települt át, és egy magyaros kolbászt készítő üzemet működtetett. Ez az üzem azonban csődbe ment, amikor a svédeknek a holokauszt idején játszott szerepét firtatni kezdték.”
Elekes István ezután elgondolkodtató megjegyzéseket fűz Grüner Miklós (Nikolaus Gruner) történetéhez, aki a weboldalakon csak azóta tűnt fel, amióta a Pogrom-éjszaka 68. évfordulóján a németek meghívták azokat a túlélőket, akik az említett híres fényképen láthatók. A köztudatban a betört ablakokra és az utcákat borító üvegdarabokra utaló náci elnevezés, a „Kristályéjszaka” helyett manapság német nyelvterületen a Pogrom-éjszaka kifejezést használják. Elekes felteszi a kérdést, hogy az ominózus képen látható személyek közül miért csak hármat hívtak meg ezekre az összejövetelekre és megemlékezésekre. A fellelhető információk szerint legalább nyolc túlélőről tudnak az illetékesek, köztük a Nobel békedíjas Elie Wiesel-ről. Kérdés, hogy Wiesel miért nincs a meghívottak között. Ha pedig meghívták, de valamilyen oknál fogva nem tudott a meghívásnak eleget tenni, akkor egy mentegetőző levél nyilvánosságra hozásával a rendezők emelhették volna az esemény rangját és hírértékét. Az is furcsa, hogy Grüner Miklós ezeken az összejöveteleken nem hangoztatja Elie Wiesel-lel kapcsolatos kételyeit. Holott ezek erre jó alkalmak lennének. Ehelyett a Hajdú Online-hoz és a Bors Online-hoz fordul aggályaival. Az sem teljesen világos, hogy az interjút miért csak a kuruc.info vette át, és az országos napilapok pedig hallgattak róla.
Elekes arra is kitér, hogy ha jobban szemügyre vesszük a magyar weboldalra kitett fényképeket, és azt összehasonlítjuk azzal a képpel, amely a három évvel korábbi német találkozón készült, Grüner úr úgy tűnik, mintha megfiatalodott volna. A magyar oldalakon nincs utalás a fotók származására, illetve elkészültük időpontjára. Egyedül a Bors-Online utal a Reuters-ra, mint forrásra, noha a kép három másikból összeollózott montázs.
Grüner Miklós saját elmondása szerint Auschwitzban, pontosabban a tábor melletti Buna Werke műgumigyárban dolgozott kényszermunkásként apjával együtt. Itt találkozott a Wiesel testvérekkel, Lázárral és Ábrahámmal. Miután Grüner legyengült apját visszaküldték a főlágerbe, azaz a biztos halálba, a magára maradt tizenéves Miklóst az erdélyi Máramarosszigetről származó Wiesel fivérek vették a szárnyuk alá. Grüner Miklós Wiesel Lázár segítségével vészelte át a Buna kényszermunkatábor felszámolását, és az embertelen körülmények közötti átszállítást a Buchenwaldi táborba. Ez utóbbi láger felszabadítása után életútjuk szétvált. Több mint negyven évvel később, 1986-ban találkozhattak volna ismét, amikor Wiesel-t Nobel békedíjjal tüntették ki, és Miklóst a híres háború utáni buchenwaldi fénykép alapján a dél-svédországi napilap megkereste. Mint már utaltunk rá, Grüner Elie Wiesel-ben nem ismerte fel azt a férfit, vagyis Wiesel Lázárt, akivel előzőleg a Buna művekben dolgozott, és akivel egy életre szóló barátságot kötött.
Grünert a sikertelen találkozás és a csalódás arra késztette, hogy megkeresse egykori sors-, rab- és lágertársát. Mindenáron ki akarta deríteni hollétét. Húsz évet szentelt ennek a feladatnak. Sikertelen kutatásait papírra vetette, és 2008. novemberében leadta a Svéd Állami Könyvtárba „Stolen Identity” (Ellopott személyazonosság) címmel.
Elekes István úgy gondolta, hogy félreértésről lehet szó. Ezt látszik alátámasztani Elie Wiesel életrajza is. Grüner Miklós két fiútestvérről, Lázárról és Ábrahámról beszél, ugyanakkor az interneten fellelhető hivatkozások szerint Elie Wiesel-nek nem voltak fiú testvérei, hanem három lánytestvére volt, akik közül kettő túlélte a holokausztot. Elképzelhető tehát, hogy névrokonságról van szó, hiszen Máramarossziget környékén több Wiesel nevű család is élt. Grüner kutatásai során az auschwitzi tábor nyilvántartásában talált egy 1913-mas születésű Wiesel Lázárt, ugyancsak Máramarosszigetről.
Feltételezése szerint későbbi segítőjét és jótevőjét 1944-ben, mint magyart, vagyis magyar nevűt (Lázárt) regisztrálták a lágerben, és ő a háború után változtatta meg nevét a héber-jiddis Eliezer-re, majd vette fel az Elie, írói nevet. Az amerikai író és közéleti személyiség Elie Wiesel azonban 1928-ban született, és egy magyar nyelvű méltatás szerint Jenő néven látta meg a napvilágot. Elie Wiesel a Román Királyáságban született, ahol felettébb furcsa, ha egy ortodox zsidó család magyar nevet (Jenő) ad a gyerekének. Ezt anyakönyveztetni is nehéz a román hatóságoknál. Az viszont szinte biztos, hogy a Wiesel család otthon jiddisül beszélt. Ez az a nyelv, amelyet a közel negyvenezer fős haszid zsidó közösség Máramaros környékén beszél. Elie Wiesel egy helyen meg is jegyzi, hogy édesapja magyar származású, hiszen az Osztrák-Magyar Monarchia fennállása idején Magyarországon született. Ő viszont a Román Királyságban. Az 1930-as években környezetében mindenki jiddisül beszélt, az üzletekben azonban magyarul, románul, németül és ukránul. Azt is írja, hogy 12 éves korában kellett megtanulnia a magyar himnuszt egy éjszaka alatt, mert másnaptól már a románt nem volt szabad énekelni. Családja és a környékbeli zsidóság úgy gondolta, hogy a magyarok megjelenésével helyzetük, sorsuk jobbra fog fordulni és el tudják kerülni a lengyel zsidóság sorsát. Legalábbis ezt sugallta számukra a Teleki kormány háborúellenes politikája.
Az 1944. március 19-i német megszállás ezt a reményt szertefoszlatta, s kiderült a magyarok sem tekintették a zsidóságot a magyar nemzet részének. Elekes ezzel magyarázza, hogy Elie Wiesel nem akart magyarul megszólalni azon a sokat emlegetett 1986-os találkozón. Elekes idézi Elie Wiesel egyik életrajzíróját, amely szerint Wiesel jiddisül gondolkodik, franciául ír és angolul éli mindennapi életét. Ez jellemzi egész életútját. Otthon a család jiddisül beszélt, a környezete magyarul és németül, miközben 1940. őszéig a román volt a hivatalos nyelv. A románt 12 éves korában felváltotta a magyar, ami 16 éves korában 1944 nyarán a német követett. A lágerből szabadulva Elie Wiesel Franciaország felé vette útját izraelita árvák egyik csoportjának a tagjaként. Jiddisül ír és tudósít izraeli újságoknak, és önmagának fogadalmat tesz, hogy a holokausztról nem beszél. Isten létezését kétségbe vonja, amiért ezt a tragédiát megengedte. Párizsban találkozik és köt barátságot híres katolikus francia íróval, a Nobel-díjas Francois Mauriac-kal, aki rábeszéli a haláltáborban szerzett tapasztalatainak a megírására.
A jiddis nyelven írt könyvet Argentínában jelenteti meg, de elsajátítja a francia nyelvet, és ugyancsak Mauriac javaslatára több száz oldalas írását száz oldalra lerövidíti, és csak a személyes, családi vonatkozásokat hagyja meg. Ezt fordítja le franciára Éjszaka címmel, majd ebből készül az angol nyelvű változat, amely világsikert arat. Éjszaka című első és legsikeresebb könyvét sokan támadták és bírálták. Egyes feltevések szerint nem is Wiesel, hanem Mauriac írta. Mások szerint az átírás csak azt a célt szolgálta, hogy kikerüljenek az eredeti jiddis szövegből az ortodox zsidó vonatkozások, és így egy ’modern’, ’balos’, sőt ’katolikus’ mű szülessen. Wiesel 1986-ban nem irodalmi munkássága miatt kapott Nobel békedíjat, hanem az erőszak, az elnyomás, a rasszizmus elleni küzdelem, azaz az emberi jogok hirdetése és védelme miatt.
A vádak között szerepel az is, hogy maga is részt vesz a ’holokauszt bizniszben’, és abból csinál pénzt, amelybe mások belehaltak. Grüner is erre utal, amikor kijelenti: Wiesel sikeres gazdag ember lett, aki 25 ezer dollárért tart egy 45 perces előadást, miközben az igazi Wiesel Lázár, a volt barát, a könyv megírója valahol elfeledetten él, nyomorog, vagy már nem is él. Elekes úgy látja, hogy ez az a pont, ahol érthetővé válik Grüner elkeseredettsége az átélt megpróbáltatások fényében. Ugyanakkor így már az is érhető, hogy ebből a konfliktusból a holokauszt-tagadók és az antiszemiták politikai tőkét szeretnének kovácsolni. A poklot megjárt tizenéves Grüner Miklós emlékeit és szavait megpróbálják egy ugyancsak a tizenéves fejjel a holokausztot átvészelt másik tizenéves Elie Wiesel ellen fordítani, és így egy ismert közéleti személyiséget lejáratni.
Elekes még megjegyzi: Lehet, hogy csak a holokauszt-tagadáshoz kapcsolható egyéni akcióról van szó, ami félresikerült. A magyar hírportálokon közölt fényképeken Grüner előszeretettel mutatja a bal alkarjára tetovált azonosítószámot, illetve a buchenwaldi koncentrációs tábor felszabadítása után róla is készült képet. Grüner Miklós feltűnésére azután egy hónappal került sor, hogy Richard Williamson püspök ismét kétségbe vonta a népirtás mértékét és a gyilkosságok technikáját. Ezért a Wiesel Lázárról szóló történet a holokauszt-üzlet elleni tiltakozás valamiféle mellékszála.
E sorok írója elsősorban a tények lehetőleg minél pontosabb megismerését tartja feladatának. Ezért e kérdésben a további tényfeltáró kutatást részesíti előnyben. Elgondolkodtató az is, amit Grüner Miklós folyamatosan hangsúlyoz: „A táborban Wiesel Lázár az A-7713 azonosítót kapta, amit jelenleg állítólag Elie Wiesel visel – ám ő senkinek sem hajlandó azt megmutatni, mondván, az az ő teste, és nem mutogatja.” Grüner véleménye szerint Wiesel azért nem mutatja meg ezt a számot, mert nem azonos Wiesel Lázárral, bár az ő életét éli, és az ő sikereit bitorolja. Bármi is legyen az igazság, Elie Wiesel vitathatatlanul fontos közéleti személyiséggé vált, aki maradandó életművet alkotott, akár azonos Wiesel Lázárral, akár csak névrokona. A vitára pontot tenne azonban az, ha Elie Wiesel mégiscsak megmutatná a testére tetovált azonosítószámot. (…)




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése