GMO krumpli

GMO krumpli

A téma aktualitását az élelmiszer lánc nagyobb áruházaiban kimondottan csak francia burgonya kapható már hónapok óta . Mire gyanús lett , és kezdtem körülnézni , hogy miért is van ez így arra a meglátásra jutottam , hogy : -1 mint ahogy volt nálunk a gulyás kommunizmus ma a választás évében ez átcsapott a banánköztársaság maffia választási csalétekjébe , - az – az minden családnak négy zsák krumpli , hogy legalább paprikás krumplit tudjanak enni . Gondoltam így lesz ez a maffia választás paprikás krumpli éve , de ahogy beljebb rágtam magam a témába kiderült , hogy nem a fidesz vásárolta fel a kiosztandó burgonyát . De ahogy az egyik élelmiszerláncunk zöldségesében elhintettem a - 2 GMO krumpli mivoltát , de tényleg ki ellenőrzi azt hogy az áru nem GMO termék – ugye senki – a hülye magyar goj mindent megeszik , mert minden szart eddig megetettek velünk , most is kísérleteznek velünk !!! Közben a Mari néni , és a Juliska tánte úgy gondolta , hogy elfogyott a család burgonyája , így ez lesz a jövő évi vetőmag amit elvet , így a GMO termény szaporítása is megoldott , hisz sok Mari néni és Juliska tánte gondolkodik , és cselekszik így . Közben nem tudni , hogy a következő évet megéli e még a családja , vagy a GMO genetikailag módosított növényünk mennyi időt hagyott a családnak , hogy élhessenek , vagy ne . Ha élhetnek , de milyen betegségben szenvedve , és mind ezt azért , hogy a kereskedő láncok nagyobb profitott realizáljanak , akkor felvetődik egy kérdésünk !!!! Mivel tudatosan kísérleteznek velünk mint hajdanán Mengele , és őt mindenképpen likvidálni akarták , de a CIA mint MK Ultra programozóként foglalkoztatta Dr Grén álnév alatt .!!!!! Hogy ne ismételje a történelem önmagát szabad legyen felgyújtani azt az élelmiszer lánc üzleteit akik arra kényszerítenek bennünket , hogy GMO termékeket fogyasszunk , és tücsköt bogarat kínálnak desszertként hozzá , mert migránsként kezelnek saját hazánkban , azt hiszem jogunk , és kötelességünk is , hogy porig égessük azokat az üzletláncokat akik veszélyeztetnek bennünket unokáinkat , hogy megakarják fosztani egészséges jövőjüktől , vagy egyáltalán a jövőjüktől , mert lehet , hogy csak rövid távra tervezhetnek !!!!Mi nem rabolhatjuk el e láncok tulajdonosait , és csak GMO – s krumplit zabáltathatnánk vele , így marad az üzleteinek a felgyújtása , hogy se migránsnak , se hülye gojnak ne nézzen minket , és mint állat szarral etessenek minket !!!! De egy két felelős politikust csak ezzel etetném , családostól , hogy tudja azt , milyen is , ha kipusztulásra itélték a családját !!!!

GMO-k engedélyezése Magyarországon

A géntörvény 1999. évi hatályba lépése óta Magyarországon kizárólag kutatási célra kerültek engedélyezésre GM növényfajták rendkívül szigorú biztonsági feltételekkel, helyenként maximum néhány száz négyzetméteres területen. A kísérleti parcellákat körbe kell keríteni, folyamatosan őrizni kell, a termést, és a növényzetet ellenőrzés mellett meg kell semmisíteni, azok nem kerülhetnek kereskedelmi forgalomba. Magyarországon az elmúlt évben nem sok szántóföldi kísérletre került sor. Kísérletek leggyakrabban génmódosított kukoricával folynak, ezek általában totális gyomirtó szerrel, kukoricamollyal vagy kukoricabogárral szemben ellenálló fajták.
Az engedélyezett kísérleti kibocsátások adatai a Magyar Biosafety Honlapon megtekinthetők.
Az Európai Unió azonban több génmódosított élelmiszer és takarmánytermék behozatalát és forgalmazását is engedélyezte, ezek hazánkba is bekerülhetnek. Az EU-ban engedélyezett élelmiszerek és takarmányok listája itt érhető el. Fontos, hogy a génmódosítás tényét a termékek csomagolásán fel kell tüntetni, így a lakosság számára biztosított a tájékoztatás és a választás szabadsága.
Az Európai Unióban eddig két géntechnológiával módosított növényt (MON810 GM kukorica és Amflora GM burgonya) engedélyeztek termesztésre, Magyarországon azonban mindkét GM fajta termesztése tilos.

Magyarországnak volt igaza: törvénysértő az Amflora GM-burgonya uniós engedélye és maga az engedélyezési eljárás is

Sajtóközlemény - december 13, 2013

Újabb siker az egészséges élelmiszereinkért és GMO-mentes termelésünkért vívott harcban! Az Amflora génmódosított burgonya uniós engedélyezését Magyarország 2010-ben támadta meg az Európai Bíróságon, mert véleménye szerint az eljárás során a Bizottság több eljárási hibát is vétett: többek között nem kérte ki a tagállamok véleményét a módosított javaslatról, vagyis nem megfelelően vonta be őket a döntéshozatali folyamatba. Az uniós bíróság ma hirdetett ítéletet, melyben kimondta, hogy Magyarországnak volt igaza. A Bíróság arra a megállapításra jutott, hogy a Bizottság súlyosan megsértette az eljárásjogi kötelezettségeit, így a Törvényszék megsemmisíti az engedélyezéshez kapcsolódó megtámadott határozatokat. (1)

A Greenpeace gratulál Magyarországnak a bátorságáért, hogy elindította az eljárást. Büszkék vagyunk arra, hogy Magyarország és a perben később hozzá csatlakozó tagországok – Ausztria, Lengyelország, Luxemburg és Franciaország – az Európai Bíróságon kiálltak igazukért az engedélyezésben vétett nyilvánvaló hibákat tapasztalva. Külön öröm számunkra, hogy a jogi eljárás fő kezdeményezője, dr. Rodics Katalin azóta a Greenpeace agrártémákkal foglalkozó regionális munkatársa lett, és továbbra is harcol egészséges élelmiszereinkért, a magyar mezőgazdaság jövőjéért.

A 2010-ben az engedélyezési eljárás hibái miatt indított jogi eljárás és a meghozott ítélet komoly hatással lehet a 1507-es GM-kukorica és más GM-növények engedélyezési eljárására is. Az Amflora-ügy indoklásában az Európai Bíróság alátámasztja a Greenpeace érvelését, miszerint ha a tagállamok szakértői által megszavazott európai bizottsági javaslat módosul, akkor arról a tagállamoknak újra kell szavazniuk. Azt reméljük, hogy a bírósági döntésnek köszönhetően a jövőben már nem fordulhat elő olyan eset, amikor a tagállami szakértők nem vehetnek részt megfelelő súllyal az engedélyezési folyamatban.

Miután kiderült, hogy nem is volt valós piaci igény erre a génmódosított burgonyára, a 2010-ben az engedélyezett Amflorát az Európai Unió területén összesen alig több mint 100 hektáron vetették (2), így valójában nagyon hamar a gazdasági kudarc szimbóluma is lett. Vetése csak egészségügyi és környezetvédelmi kockázatokkal járt, piaci előnyöket nem hozott. Ezért az ezt előállító BASF vállalat 2 évvel az Amflora engedélyezése után leállított a GM-burgonya forgalmazását, sőt géntechnológiai tevékenységével is kivonult Európából, és Amerikába telepedett át. (3)

Összefoglalva: az Európai Bíróságnak ez a precedens értékű döntése a GM-növények jövőben zajló engedélyezési folyamatai szempontjából kiemelkedő jelentőségű.

VÉGE

További információ:
Rodics Katalin
regionális kampányfelelős
katalin.rodics@greenpeace.hu
+36 20 479 1916

Angolok írták burgonyáinkról, nem csak angoloknak

http://opbf.org/knowledgebase/basic-concepts-open-plant-breeding/sarpo-potatoes

http://www.telegraph.co.uk/gardening/3346498/potato-blight-Take-a-history-lesson.html

A SÁRVÁRI REZISZTENS BURGONYAFAJTÁK SZEREPE

A VILÁG TÁPLÁLKOZÁSÁBAN

A burgonya, mint a világ egyik alapvető élelmiszere:
    Az emberi élelmiszerbázis egyre jelentősebb növénye a burgonya. A világon szinte mindenütt megtermelhető, kiterjedtebb termesztési övezetekben, mint a gabonafélék, vagy a rizs.
    A burgonya által egy hektáron megtermelhető összes fehérjemennyiség meghaladja a fehérjenövényként ismert szója fehérjetermelő képességét. A burgonya esetében 35 tonna/ha terméshozam mellett, 2,5 %-os fehérjetartalom esetén 875 kg/ha fehérjehozam biztosítható, ami a szója esetében 500-550 kg/ha, míg a búza esetében 400-450 kg/ha. 
    Egy m3 víz felhasználásával burgonyából 5600 kcal, kukoricából 3800 kcal, búzából 2300 kcal, rizsből 2000 kcal emészthető energia állítható elő.

A vírus-fogékony burgonyák termesztésének környezeti hatásai:

    A világon legelterjedtebb, burgonyabetegségekre fogékony burgonyafajták csak különböző növényvédő szerek felhasználásával termeszthetők.
    A burgonya termesztése során felhasznált vegyszerek (csávázószerek, talajfertőtlenítők, a gyomirtók, a rovarölők, a gombaölők, a lombperzselő-desszikáló anyagok) jelentős költségnövelő tényezők is a termesztés során.

vegyszerek csoportja	átlag mennyiség kg/ha	vegyszermaradvány gramm/ha	vegyszerezés költsége Ft/ha
Csávázószerek	2,5	2	45 000
Talajfertőtlenítők	12,0	2	15 000
Gyomirtó szerek	3,0	6	35 000
Gombaölő szerek	7,5	4	70 000
Rovarölő szerek	0,2	1	10 000
Desszikáló szerek	4,0	10	35 000
	29,2 kg/ha	25 gr/ha	210 000 Ft/ha

Vegyszerköltség Magyarországon (20 000 ha) : 584 000 kg/év vegyszer mennyiség =  4 200 000 000 Ft/é v= 140 000 000 Euró/év
Vegyszerköltség igény a világon (20 millió ha): 584 000 000 kg/év vegyszer mennyiség = 140 000 000 000 Euró/év
Egészséget károsító vegyszer hatóanyag maradvány, csak az elfogyasztott burgonyában:
Magyarországon: 500 kg/év (3570 ember halálos adagja/év!)
A világon: 500 000 kg/év (3 570 000 ember halálos adagja/év!)
    A burgonya ételekben visszamaradt vegyszermaradványok elfogyasztása miatt kialakult egészségkárosodásának egészségügyi ellátása, és az emberek munkából való kiesése, valamint az egyéb járulékos környezetkárosító hatások kárai úgyszólván felbecsülhetetlenek.

A rezisztenciával rendelkező Sárvári-féle burgonyafajták jelentősége: 
    A 70 év nemesítői munkájával a magyar Sárvári család által kizárólag természetes keresztezési eljárással (GMO mentesen!!!) létrehozott, multilaterális vírus-rezisztenciával rendelkező Sárvári burgonyafajtákat vegyszerek felhasználása nélkül lehet termeszteni, egészségünk és a környezetünk védelme mellett.   
    A világon jelenleg 20 millió hektár területen termesztenek olyan burgonyafajtákat, amelyek a legelterjedtebb vírusokkal szemben nagyon fogékonyak. Ez a gyakorlat azzal a következménnyel jár, hogy a vírusok okozta leromlás miatt legalább 250 millió tonna/év burgonya nem terem meg ezen a 20 millió hektáron. E terméskiesés értéke legalább 120-130 milliárd Euró/év.
    A legnagyobb terméskiesést okozó (PLRV, PVX, PVY, PVA és komplexeik), vírusos leromlással szembeni komplex rezisztenciákat a Sárvári család nemesítői kiegészítették a rendkívül nagy kárt okozó fitoftórával (Phytophthora infestans gombabetegséggel) szembeni horizontális típusú rezisztenciával. A fitoftóra gombával szembeni rezisztencia, a gyorsan változó biotípusaival szemben is kiváló horizontális rezisztenciát biztosít a Sárvári burgonyafajták számára. A horizontális típusú, magas rezisztenciaértékű fitoftóra-rezisztencia is kuriózum a világban, de a vírusos leromlással szembeni rezisztenciákkal kombinálva, kiemelkedően egyedi!

A multilaterális rezisztenciájú burgonyák lehetősége a világ élelmezésében:
    A multilaterális rezisztenciájú, Sárvári-féle burgonyafajták potenciális termesztési lehetőségét összehasonlítva a hagyományos, nem rezisztens, a világon jelenleg elterjedt, legfeljebb 3 évig szaporítható fogékony burgonyafajtákkal az eredmény a következő:
    A vírusos leromlásra fogékony, nem rezisztens burgonyafajták 1 hektár kezdeti területnagyságról indulva, - 6-szoros szaporodási hányadossal számolva - három év alatt 36 hektár területre szaporíthatók fel, miközben ezek a fajta burgonyák elveszítik termőképességüknek legalább 50-60 %-át.
    A Sárvári-féle vírus-rezisztens burgonyafajták 10 évi termesztés után is megőrzik termőképességüknek legalább 90 %-át. A szintén 1 hektár kezdeti területnagyságról indulva, úgyszintén 6-szoros szaporodási hányadossal számolva, 10 év alatt 10 millió hektár területre szaporíthatók fel, miközben a potenciális termőképességükből legfeljebb 10 %-ot veszítnek a vetőanyag megújítása nélkül.
    2050-re a világ népessége megközelítheti a 10 milliárdot…

Hogyan kerüljük el a GMO élelmiszereket?

Érvek a bio mellett

Egyre több ember számára fontos, hogy természetes módon őrizze meg, vagy állítsa helyre egészségét és ezzel együtt a fogyasztók próbálják elkerülni a génmódosított élelmiszereket. Az ökológiai jelölés nem mindenkinek elegendő és sajnos néhány laboratóriumi vizsgálat kimutatta, hogy néha az ökológiai jelöléssel ellátott élelmiszerek is szennyeződhetnek génmódosított szervezetekkel. (Cikkünk egy USA helyzetét elemző írás alapján készült. )

A nem túl távoli jövőben valószínűleg eljutunk odáig, hogy törvényben írják elő a GMO-t tartalmazó élelmiszerek jelölését, ezzel biztosítva a fogyasztók védelmét, azonban amíg a Monsanto befolyásolja a kormányt, ez még várat magára.

A génmódosított élelmiszerek elkerülésének legjobb módja, ha a fogyasztó tisztában van vele, mely élelmiszerek génmódosítottak és melyek nem. Fontos, hogy megértsék, mi a különbség a heirloom, a hibrid és a génmódosított növények között. A heirloom növények esetében egy kedvező tulajdonságokkal rendelkező zöldség vagy gyümölcs magját gyűjtjük be. Ilyenkor nem válogatunk, hogy melyik növény magvait fogjuk vissza és a magok nem manipuláltak. A növények beporzása szabadon történik, fejlődésük, érésük teljesen természetes módon megy végbe.

Az emberek gyakran összemossák a hibrid és a GMO fogalmát, amikor a GMO-k mellett érvelnek. Bár mindkettő esetében genetikai szinten változnak a növények, a hibrideknél ez nem úgy történik, mint a GMO-knál. Hibridizációnál két, valamilyen domináns kedvező tulajdonságot hordozó növény keresztbeporzása történik és ennek eredményeként az utód mindkettő kedvező tulajdonságával rendelkezik. A mag nélküli dinnye a hibrid növények egy jó példája. Sok ember kerüli a mag nélküli dinnyét, mert azt gondolja, hogy az egy génmódosított növény, pedig nem az, hanem hibrid. Leginkább azért nem érdemes ezt fogyasztani, mert kevésbé ízletes, mint a hagyományos dinnye és valószínűleg kevesebb tápanyagot tartalmaz.

Egy másik példa a fogalmak keveredésére a burgonya. Sok fogyasztó tapasztalta, hogy a burgonya nem csírázik ki. Korábban a burgonya, ha nem fogyasztották el időben, kicsírázott. A szokványos, zöldségesnél vásárolt burgonya már nem csírázik ki, de ez nem azért van, mert génmódosított, hanem azért, mert vegyszerekkel kezelték. A nem tudatos fogyasztók számára ezek az élettelen burgonyák tökéletesen megfelelnek, hiszen sokáig elállnak a polcon.

10 GMO-val legszennyezettebb élelmiszer

Génmódosított élelmiszerek

A répafélék, a kukorica, a gyapot, a hawaii papaya, a szója, a rizs, a repce, a lucerna, az élesztő (a borászatban használt), a tej (RBGH) mind génmódosított élelmiszerek, melyeket emberi fogyasztásra alkalmasnak ítéltek, ezeket termelik és értékesítik is a fogyasztóknak (elsősorban az USÁ-ban).

A világon termesztett gyapotnak több mint fele génmódosított. A gyapotból nemcsak ruhát, hanem olajat is készítenek, amit gyakran használnak az élelmiszeriparban. Jóváhagyták a génmódosított rizst is, de ennek használata még nem terjedt el széles körben. Hawaii-on nemrég betiltották a GMO-kat, de kivételt tettek a papayával. Már kifejlesztették a génmódosított búzát is, azonban emberi fogyasztásra még nem hagyták jóvá. Sajnos előfordult, hogy génmódosított vetőmaggal szennyeződtek a kereskedelmi céllal termesztett búza termőterületei (az USÁ-ban), így előfordulhat, hogy az ottani fogyasztók már találkozhattak vele.

Vannak olyan génmódosított növények is, amelyeket bár emberi fogyasztásra alkalmasnak nyilvánítottak, nincsenek kereskedelmi forgalomban (vagy csak nagyon ritkán), ilyenek a tök, a cukkíni, a paradicsom és a burgonya.

Egyéb jóváhagyásra váró GMO élelmiszer mellett a rizs, a lazac, a banán, a nem barnuló alma és a lila paradicsom lehet, hogy nemsokára az élelmiszerüzletek polcaira kerül.

Hogyan kerülhetőek el a GMO élelmiszerek?

Ha nem szeretnénk génmódosított élelmiszert fogyasztani, a legegyszerűbb, ha teljes értékű, feldolgozatlan, ökológiai élelmiszert vásárolunk.

Ha az ökológiai nem elérhető, tudni kell, mely élelmiszerek lehetnek nagy valószínűséggel génmódosítottak, ezek a szója, a csemegekukorica, a lucerna és a hawaii papaya. Csomagolt élelmiszerek vásárlásakor szintén fontos a lehetséges génmódosított összetevők ismerete. Amennyiben nincs GMO-mentességre utaló jelölés a terméken, érdemes kerülni a kukoricát, a tejtermékeket, a szóját, a repceolajat, a répacukrot, és a szokványos húsokat. A szokványos nagyüzemi gazdaságokban az állatokat génmódosított takarmányokkal etetik, és ezek közt sok olyan is van, amit emberi fogyasztás céljára nem hagytak jóvá.

A GMO-k biztos elkerülése érdekében mindenképpen ügyelni kell arra, még ökológiai élelmiszer vásárlása esetén is, hogy ha szójáról, kukoricáról, búzáról, répacukorról van szó, ismerjük a gyártót és megbízzunk benne. Egy neves vállalat, amelyik törődik a vásárlók egészségével és biztosítja számukra a szabad választás jogát, az rendszeresen vizsgáltatja a termékeit. A GMO szennyezettség nagyon komoly probléma, egyre nehezebb lesz úgy élelmiszert termelni, hogy a génmódosított vetőmagok ne szennyezzék a többi növényt és ne terjedjenek.

Fordította: Nagy Judit
Forrás: www.organiclifestylemagazine.com
(Biokultúra 2015/2)

Csontos Erika:
GM-game A "Pusztai-botrány" hullámverései a nemzetközi és a magyar sajtóvisszhang tükrében

"Biztosítottak bennünket afelől, hogy egészen biztonságos."
Pusztai Árpád

Az alábbiakban részletek olvashatóak Csontos Erika összeállításából, amely a 2000 folyóirat 2011. februári-márciusi számában jelenik meg. A lap már az újságárusoknál van. Vegye meg, amíg még kapható! Vannak, akik nem szeretnék, hogy olvasható legyen!

Google hirdetés

 

Jelen írásban egy géntechnológiai úton módosított (GM) burgonyával kapcsolatos eset, az úgynevezett "Pusztai-ügy" különböző olvasatait szeretném szembesíteni egymással. Amikor összeállításom címét és alcímét "teszteltem" bölcsész és közgazdász végzettségű barátaim körében, kiderült, hogy a "Pusztai-botrányról" eladdig - egyetlen kivétellel - senki sem hallott. Mondanom sem kell, hogy fél évvel ezelőttig én se. Sőt, volt, aki azt sem tudta, hogy minek a rövidítése a GM (génmanipulált; genetikailag módosított; géntechnológiai úton módosított).

Az események váza - ami felkeltette az érdeklődésemet - a következő. Pusztai Árpád a Skóciában élő 68 éves biokémikus, aki a lektinek biológiai hatásának felfedezője, és világelsőnek számít a lektinkutatásban, 1998. augusztus 10-én a Granada TV World in Action című esti műsorában néhány mondat (egész pontosan 150 másodperc) erejéig utalt munkacsoportjának kutatási eredményeire. Eszerint a hóvirág hagymájából vett lektin génekkel a levéltetvekkel szemben ellenállóbbá tett GM-burgonya kórosan befolyásolta a kísérleti patkányok és belső szerveik növekedését, valamint immunrendszerük működését. Kifejezte aggodalmát, hogy nem kellő mélységben tesztelik a GM-élelmiszereket, és hozzátette, hogy nem tisztességes dolog kísérleti nyulat csinálni az állampolgárokból.

Két nappal a tévériport után Pusztai Árpád akadémikust - aki korábbi vizsgálatai kapcsán a géntechnológia elkötelezett és lelkes hívének mutatkozott - felfüggesztik állásából, számítógépét, adatait elkobozzák, hosszú időre hallgatásra kötelezik, miközben lejárató sajtókampány indul ellene; ugyanakkor a kutatási témát leállítják, a 23 fős kutatócsoportot szélnek eresztik. Szerződését nem hosszabbítják meg. A médiahajcihő és a hatalmas tudománypolitikai ellenszél dacára Pusztai, valamint patológus munkatársa, Stanley Ewen közösen írt tanulmányát egy bő év múlva (1999. október 16-án) sikerült közölni a patinás orvosi folyóiratban, a Lancetben.

Persze ugyanezt a történetet úgy is el lehet mesélni, hogy egy idős kutató összekevert két kísérletet, és félretájékoztatta a közvéleményt. Vagy: a kísérleti terv eleve pocsék volt, így a belőle levont következtetések is tévesek. Vagy: a kelet- európai disszidens felrúgva az elemi szakmai etikát, publikálás előtt kiszivárogtatott eredményeivel feleslegesen borzolta a kedélyeket. Szöget ütött a fejembe: vajon mekkora hibákat követhetett el ez a világhírű tudós, közel negyven év tapasztalatával a háta mögött?

[ ... ]

Egyik barátom, akinek röviden meséltem Pusztaiék kálváriájáról, tréfásan ugyan, de összeesküvés-elméletek terjesztésével gyanúsított meg. Ez volt az a pont, amikor elhatároztam, hogy a nyilvánosság elé tárom, amit összegyűjtöttem, hiszen a Pusztaiügy újra és újra felbukkan a GM-élelmiszerek megkérdőjelezett biztonságosságával kapcsolatos sajtóvitákban vagy a nagyközönségnek írt könyvekben is - egymástól homlokegyenest eltérő tálalásban.

[...]

150 másodperc, amely megváltoztatta a GM-vitát

[...]

E ponton nem árt tisztázni, hogy mit is mondott pontosan Pusztai Árpád 1998. augusztus 10-én azon a bizonyos hétfő estén, a World in Action adásában, mert általában csak a kísérleti nyulas metaforát szokás idézni tőle. Andrew Rowell tényfeltáró könyvében majdnem az első szótól az utolsóig közli Pusztai mondatait:

"Biztosítottak bennünket afelől, hogy egészen biztonságos. Folyamatosan fogyaszthatjuk. Folyamatosan fogyasztanunk kell. Nincs ismeretes káros hatása. A területen dolgozó tudósként azonban úgy gondolom, hogy nagyon nem korrekt dolog embertársainkat kísérleti nyulakként kezelni. A kísérleti nyulaknak a kísérleti laboratóriumokban a helyük. Pusztainak azt mondták, hogy ne menjen bele a kísérlet részleteibe, annyit azonban elmondott egyetlen, a későbbi viták középpontjába kerülő mondatában, hogy "[a GM-burgonya] hatására a növekedésben kis mértékű visszamaradást tapasztaltunk, illetve azt, hogy befolyásolta az immunrendszert is. Az egyik genetikailag módosított burgonya 110 nap után azt eredményezte, hogy a patkányok gyengébb immunválaszt produkáltak." Majd így folytatta:

"Ha volna választásom, bizonyosan nem ennék ilyen élelmiszert mindaddig, amíg nincsenek ahhoz fogható kísérleti eredmények, mint amilyeneket mi biztosítottunk a genetikailag módosított burgonyánk esetében. Hiszek benne, hogy ez a technológia a javunkat fogja szolgálni. És ha a genetikailag módosított élelmiszerek biztonságosnak bizonyulnak, akkor valóban nagy szolgálatot tettünk embertársainknak. Őszintén hiszek ebben, és éppen ez az egyik oka annak, hogy a szabályozás és a normák szigorítását követelem" (Rowell, 2003: 86).

"Félremódosított tájékoztatás"

Pusztai a Tv-ben a Rowett Kutatóintézet igazgatójának engedélyével szerepelt (1998. aug. 10.). Az igazgató másnap [aznap, lásd Rowell, 2003: 86 - CSE] még felhívta Pusztaiékat és gratulált a sikeres szerepléshez, harmadnap viszont felfüggesztette Pusztait állásából és felmentette nemzetközi kötelezettségei alól. No comment. Pusztaitól elvették az összes kísérleti jegyzőkönyvet és a kiszámított adatokat. A korábban nyílt, ún. akadémiai témát titkosnak minősítették. Megtiltották Pusztainak, hogy szóba álljon húszfős kutatócsoportjának tagjaival, a GMO kutatási program automatikusan megszűnt. Azt is megtiltották Pusztainak, hogy bárkinek is nyilatkozzon GMO-ügyben. [A GM- burgonya ügyében - CSE.] Felhívták figyelmét az általa aláírt, könyvvastagságú szerződés egyik oldalára, miszerint joguk van a tiltásra, és ha nem tartja be, akkor beperlik. Pusztai egy ilyen pert megnyerhetett volna, de közben anyagilag tönkremegy, ezért nem mert szóba állni a lakásához özönlő újságírókkal. Pusztait tehát úgy hallgattatták el, hogy bármit lehetett mondani róla, nem védhette meg magát. A vezető tudományos lapok, így a Nature és a Science folyóiratok, valamint a napilapok olyan információt szereztek, hogy Pusztai el sem végezte a szóban forgó kísérleteket (Nature, 1998, 394: 714), illetve hogy egy toxikus lektinnel dolgozott. Mindezek mélyen beleivódtak a világ tudományos közösségének gondolkodásába, különösen azokéba, akik épp ezt kívánták hinni - írja Baintner Károly 1999 szeptemberében, "A genetikai módosítás és a félremódosított tájékoztatás" című cikkében a Biokémiában. Az interjúra a Monsanto [amerikai székhelyű, multinacionális géntechnológiai vállalat] szóvivője már másnap reagált a televízióban. Azt állította, hogy Pusztaiék a ConA - egy ismerten mérgező - lektin génjével, és nem a hóvirág (GNA) lektin génnel dolgoztak. "Ha ciánt keverünk a vermutba, és azt tapasztaljuk, hogy ez nem tesz jót az egészségünknek, akkor ebből nem azt szűrjük le, hogy minden koktél ártalmas és be kell tiltani" - humorizált Pusztaiék rovására Robert May, a kormány egyik tudományos tanácsadója, a Royal Society akkori elnöke is (Robin. 2007: 207). Az, hogy a ConA gént "hírbe hozták" Pusztaiék kutatásával kapcsolatosan, nem lehet tudni, hogy miért, de a Rowett igazgatója, Philip James is megerősítette, és ez további félreértelmezéseket eredményezett a sajtóban (Darvas, 1999a; Rowell, 2003). Marie- Monicque Robin írja Monsanto-könyvében, hogy a Le Monde is átvette az információt: "Dr. Pusztai összekevert két kísérletet."

[...]

"Megalapozatlan félelemkeltés"

Dudits Dénes géntechnológus 1999 júniusában így foglal állást a Biokémiában, "A géntechnológia szerepvállalása a növénytermesztésben: a Pusztai-botrány üzenete" című, "Optimizmus és hitvallás" alcímű cikkében:
A Pusztai Árpád által elindított kampány azért tekinthető kifejezetten félrevezetőnek és károsnak, mert egy korai fázisban félbeszakadt kísérletet ragad ki példaként, és figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy kísérletei egyetlen láncszemet jelenthetnek egy közel évtizedes fejlesztési folyamatban. [...] Pusztai Árpád jelentése, illetve a terjedelmes irodalom a Rowett Kutató Intézet honlapján belül megtalálható. Különösen aggasztó a média torzító, felfokozó hatása. Igen nagy a kutató felelőssége, hogy ne adjon tápot megalapozatlan félelemkeltésre. A magyar lakosság - köszönhetően a kiemelt figyelemnek - félreinformálása olyan jól sikerült, hogy az emberek nem mertek zöldséget vásárolni. Mindez azért, mert egy fejlesztési projekt kezdetén problémák jelentkeztek.

Pusztainak a vitára írt összefoglaló válasza éppen egy évvel később, 2000 júniusában jelent meg, ebben olvashatók az alábbiak:
"A GM-párti tudósok állandóan csepülik a napi sajtót, mert ezek, mint állítják, szenzációhajhászásuk miatt mindent meghamisítanak. Kétségtelenül ebben van valami igazság. Sajnos a Biokémiában és a Magyar Tu dományban megjelent cikkek is jó példáját adják annak, hogy a tárgyi tévedések, félremagyarázások, túlzások, rosszindulatú és kiragadott idézetek használata nem csak a zugsajtó privilégiuma. Vegyük példaként Dudits Dénes akadémikus cikkét a Biokémiában. Az ember azt gondolná, és joggal, hogy ha egy elismert és magas pozíciójú tudós véleményt nyilvánít egy ilyen fontos és a szakmájába vágó problémával kapcsolatban, előzőleg részletesen elolvassa a művet, amit kritizálni akar, elemzi az adatokat, felméri az azokból eredő következtetések helyességét, és ezután mondja el véleményét. Ezzel szemben mi történt? Dudits akadémikus a Biokémiában írott cikkében ugyan hivatkozott a Rowett Kutatóintézet honlapjában közölt adatainkra, de miután ezek elolvasására nyilván nem tudott elég időt szakítani, többségüket félreidézte. Csak néhány példát ragadok ki. Nem indítottam el semmiféle kampányt, sem a GM-élelmiszerek ellen, sem mellettük.

Egy tv-program 150 másodpercében a nem tesztelt, de már közforgalomban lévő GM-élelmiszerek esetleges veszélyességével kapcsolatos aggályaimról beszéltem az angol közönségnek, és ezt teljesen jogosan tettem, miután a Rowett Kutatóintézetben folyó kísérleteket az angol adófizetők finanszírozták, és hasonló, a biotechnológiai vállalatoktól független, kísérletsorozat nem létezett, és még ma sem létezik. Dudits akadémikus szerint én figyelmen kívül hagytam, hogy ezek a "korai fázisban félbeszakadt kísérletek [...] egyetlen láncszemet jelenthetnek egy közel évtizedes fejlesztési folyamatban". Sajnos cikkében idézett irodalmi hivatkozásai ezt nem erősítették meg, pedig a magam részéről szívesen vettem volna, ha ennek a láncszemnek legalább egyik-másik kimagasló példáját közölte volna, mert tudomásom szerint ezt az évtizedes fejlesztési folyamatot csak egy nem független (a Monsanto kutatói által írott) cikk jelzi. [...] Dudits akadémikus nyilvánvalóan nem érti a különbséget, amit az angol fogyasztóközönség kiválóan érzett: a Rowettben a biotechnológiai vállalatoktól függetlenül folytatott kutatómunka és a biotechnológiai vállalatok tudósainak kutatása között a lényeges különbség az volt, hogy nekünk nem fűződött semmi érdekünk ahhoz, hogy GM- burgonyáink különböznek-e a konvencionális burgonyától vagy sem. A mi munkánk hitele 40 év tapasztalatain és 280 - nemzetközi tudományos folyóiratokban közölt - cikken alapult, és ami a legfontosabb, mi nem csupán függetlenek voltunk, de az angol közönség is annak látott bennünket (Pusztai, 2000).

A teljes cikk a 2000 című folyóirat már megjelent 2011 február-márciusi számában olvasható.

Amit tudnunk kell a GMO növényekről

A GMO megnevezés olyan növényeket és állatokat takar, amelyek génállományát mesterséges úton változtatták meg.

"StarLink" elnevezésű, genetikailag módosított kukorica.

A genetikai módosítás során az alanyba más élőlény (például: baktérium, vírus) DNS-ét helyezik, a gének kombinálásával létrejött élőlények tehát a természetben nem fordulnak elő, hagyományos keresztezés révén nem születnek. A módosítás oka lehet a terméshozam növelése, tolerancia és stressz tűrés, valamint akár ellenállóképesség kiépítése egyes betegségekkel szemben.

Első körben le kell szögeznünk, hogy részletes kutatás még nem született a GMO hosszútávú egészségügyi és környezeti hatásairól.

A genetikailag módosított élelmiszereket szigorúan nyomon követik és szabályozzák világszerte. Vajon miért?
A hatások még nem ismertek, bár ez idáig már több tanulmány is kapcsolatba hozta a módosított élelmiszerek fogyasztását az ételallergiával, idegrendszeri zavarokkal, antibiotikum rezisztenciával, sőt, a rák kialakulásával is. Mindemellett létezik már néhány kutatási eredmény is, amelyek bizonyítják a GMO természetre gyakorolt pusztító hatásait. Például egy 2012-es felmérés szerint az amerikai farmerek fele gyomírtószer toleráns növények (ún. szupergyomok) elszaporodásáról számolt be. Válaszul a farmerek egy része erősen mérgező szereket vetett be ellenük, amelyek hatóanyaga a dikamba és a 2,4-D. Mindkettő fő okozója lehet születési rendellenességek és akár rák kialakulásának is. A genetikailag módosított növények további káros hatásokkal bírnak, mivel a rájuk szálló beporzó rovar is megfertőződik, és egyben hordozóvá is válik, ezáltal más élőlények is veszélybe kerülnek. És ez csupán egy példa a sok közül.

Milyen ételek tartalmaznak GMO-kat?
A Kaliforniai Élelmezési és Mezőgazdasági Minisztérium becslése szerint az Egyesült Államokban forgalomban lévő élelmiszerek 80 százalékában találhatunk genetikai módosulást. A négy leggyakoribb GMO-növény a kukorica, szója, repce és a gyapot, emellett pedig kezd elterjedni a módosított burgonya, paradicsom és papaya termesztése is. A szennyezett élelmiszerek listáján szerepel még a cukorrépa, cukornád, rizs, sőt a hús-és tejtermékek is.

Az USDA (United States Departmen Of Agricultue) 2010-es adatai szerint az Egyesült Államokban a kukoricatermesztés 86 százalékban GMO szemekkel történt. A módosított szójabab és gyapot aránya egyaránt 93% volt. A kártevők ellen kezelt burgonya pedig 10%-ban volt jelen a mezőgazdaságban.

A genetikailag módosított élelmiszerek fogyasztása tudatos vásárlással természetese elkerülhető, még az USA-ban is. Írtunk nemrég néhány hollywoodi hírességről, köztük Meryl Streep-ről is, aki ökotudatosként a "tiszta" élelmiszerek híve.

Az élelmezés mellett gyógyászati és katonai felhasználása is vanA módosított baktériumoknak kiemelkedő szerepük van például a gyógyászati hasznú emberi fehérjék tömegtermelése során, mivel ilyen többsejtűek állítják elő a cukorbetegség tüneteit kezelő inzulint. Emellett ilyen baktériumok termelik azt a véralvadási faktort, ami a vérzékenység tüneteit enyhítik, illetve növekedési hormont, amely a növekedési zavarokra jelent megoldást.

A biológiai fegyverkezésben is hasznosíthatóak a GMO-k, általuk az emberi kórokozók hatékonyabbá tehetők. A Szovjetunió illegális biofegyver programjában például antibiotikumok elleni rezisztencia-géneket ültettek a tömegtermelésre szánt pestis és tularémia baktériumokba, valamint létrehoztak „kiméra-jellegű”, hibrid kórokozókat is.

GMO ellenes projekt
Noha GMO terén az Egyesült Államok áll a legrosszabbul, ott  és Kanadában létezik egy szervezet, amelynek célja, hogy felhívja a vásárlók figyelmét a "szennyezetlen" termékekre. A "Non-GMO Project" nonprofit szervezete tanúsítványokkal, feliratokkal látja el az általuk biztonságosnak ítélt természetes termékeket. Ilyen a "Bio", és "Organikus" jelzések is, amelyek garanciát jelentenek a GMO-mentességre, mivel ezeket a védjegyeket a GMO termékek előállítói és forgalmazói nem szerezhetik meg.

Továbbá több mint 60 országban, köztük az Európai Unió országaiban is kötelező "GE" (Genetikailag Módosított), "GMO", vagy "géntechnológiával módosított" feliratokkal ellátni a módosított alapanyagokat tartalmazó élelmiszerek csomagolását.

Nem kell megijednünk
Magyarországon legalábbis nem, ugyanis az alaptörvény szerint a testi és lelki egészséghez való jogot hazánk többek között a genetikailag módosított élőlényektől mentes mezőgazdasággal segíti elő. A GMO fajták előállítása tehát tiltott Magyarországon.

A GMO kérdésköre természetesen ennél jóval összetettebb, tehát fogunk még foglalkozni a témával.

Indulhat az új génmanipulált krumpli az USA-ban!

A világban nagy háború folyik a világ élelmiszerellátásával kapcsolatban. Az amerikai lakosság azt kéri a hatalomtól, hogy tüntessék fel az árusított élelmiszereken a GMO összetevőket. Ezek ellenére az amerikai hatalom engedélyt adott a GMO burgonya nagyüzemi termelésére!

Az USA kormánya és a biotechnológiai cégek közötti dokumentált kapcsolatot mélyen tükrözi a génmanipulált burgonya nagyüzemi termelésének engedélyezését.



Az előzményeket figyelembe véve nem egészen az Amerikai Egyesült Államok a felelős a következményekért.

Az USA-t és más nemzeteket is keményen megfenyegettek olyan élelmiszer kereskedelmi, akár vérre menő háború kirobbantásával, amelyért még maga a Monsanto sem tudja és nem is akarja magát képviselni.
A szomorú az, hogy ezeknek a burgonyáknak a felvásárlói a nyugati világot elárasztó egyik leggonoszabb hamis lánc a McDonald’s. Beszállítója pedig nem más, mint a Monsanto.

„A mezőgazdasági minisztérium pénteken jóváhagyta az első génmódosított burgonya kereskedelmi termesztését az Egyesült Államokban. A döntés bizonyára erős reakciót vált majd ki az élelmiszerek mesterséges manipulálását ellenző csoportok körében.
A J.R. Simplot Co. által kifejlesztett Innate burgonyát úgy módosították, hogy az kevesebbet tartalmazzon egy rákkeltőnek vélt anyagból, ami a hagyományos burgonya olajban történő sütésekor keletkezik, azon kívül kevésbé hajlamos a szállításból eredő sérülésekre” – írja The Washington Post.
Boise, az Idaho állambeli Simplot a McDonalds gyorsétterem óriás egyik legnagyobb burgonya beszállítója.
Ez a döntés mindennél jobban felhívja a figyelmet arra, hogy nem lehet annak hinni, hogy a kormány az amerikai emberek érdekeit képviseli.

„Egyszerűen nem tudunk eleget az RNS beavatkozási technológiákról ahhoz, hogy megállapíthassuk, a GMO termények emberi fogyasztásra alkalmasak, valamint, hogy károsítják-e a környezetet. Lehet, hogy a lépéssel jóságos kinézetet próbáltak kölcsönözni a biotechnológiának, ehelyett azonban leleplezték, mennyire hiányosak a GMO terményeket szabályozó törvények. Az engedélyek tele vannak hiányosságokkal és rendkívül aggasztóak” – nyilatkozta Doug Gurian-Sherman az Élelmiszerbiztonsági Központ (CFS) kutató-igazgatója.
Forrás: idokjelei

Magyarországra nem jön az Amflora

2010-03-04

Génmódosított burgonya termesztését engedélyezte Brüsszel. Bár a krumplit ipari hasznosításra szánják, melléktermékein keresztül a táplálékláncba is bekerülhet, magával hordozva néhány antibiotikummal szembeni ellenálló képesség génjét.

Zöldkörökben megdöbbenés fogadta az Európai Bizottság keddi döntését: 1998 óta ugyanis Brüsszel először engedélyezte génmódosított növény termesztését az unióban.

– A növénynemesítők örömmel üdvözölték a döntést –mondta Máté József, a Pioneer Hi-Bred Zrt. kelet-európai szabályozási igazgatója, és várják a folytatást, hiszen – mint elmondta – több tucatnyi, kutatóintézetek által bizonyítottan emberre és állatra veszélytelen, géntechnológiával előállított fajta vár uniós engedélyre. A német BASF Amflora névre hallgató burgonyájának termesztése kapott engedélyt. Kertész Péter, a BASF Hungária Kft. kommunikációs vezetője elmondta, ez a burgonyafajta műszaki alkalmazásokra optimalizált, tiszta amylopektinkeményítőt tartalmaz. A magas keményítőtartalmú burgonyából kivont anyagot a textilipar, a papír- és az építőanyaggyártás hasznosíthatja. Az ipari termékek a cég szerint a jelenleginél tartósabbak, jobb minőségűek és nagyobb használati értékűek, szemre tetszetősebbek. Elhangzott az is, hogy az Amflora nem kerül Magyarországra, de már az idén termesztik Németországban, Csehországban és Svédországban.

A hivatalos magyar álláspontot ismertetve a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium szóvivője elmondta, hogy az engedélyezési folyamat 1998-tól 2004-ig húzódott el, tekintettel az EU „de facto” moratóriumára. Dékány András hozzátette, hogy sem a szabályozási bizottságban, sem a Tanácsban nem alakult ki minősített többség, így a határozattervezetről az általános eljárási szabályok szerint az Európai Bizottságnak kellett döntenie. A termesztési, illetve a mellékterméktakarmányozási célú felhasználására vonatkozó engedélyező döntést 2010. március 2-án jelentették be. Magyarország a GMO-burgonya termesztése és a takarmányozási célú felhasználása ellen szavazott, a tagállamok többségéhez hasonlóan. Hazánk és számos tagállam aggályát fejezte ki, hogy az ellenőrzés és nyomonkövetés rendszere az ipari felhasználás során nem tudja garantálni a teljes elkülönítést, így a GMO-burgonya esetlegesen az élelmiszerlánc ba bekerülhet.

– Az ötpárti konszenzussal elfogadott, géntechnológiai tevékenységgel kapcsolatos országgyűlési határozat szerint GMO-mentességünk fenntartása növekvő piaci versenyelőnyt jelent számunkra, továbbá jelentősen javítja környezet- és élelmiszer-biztonságunkat – közölte a szóvivő.

Elhangzott az is, hogy a jelenlegi magyar termesztési tilalom (védzáradék) csak a MON 810 genetikailag módosított kukoricára terjed ki. A genetikailag módosított burgonyával szemben ez nem érvényes. A GMO-növények kitiltásáról szóló országgyűlési határozatnakmegfelelően, a jogszabályok alapján meg lehet vizsgálni egy új védzáradéki eljárás megindítását. Erről az egyeztetések megkezdődtek a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériummal.

A GMO-burgonya szabad forgalmazását lehetővé tevő uniós döntés nem jelenti automatikusan a hazai felhasználás azonnali lehetőségét. A szóvivő szerint a jelenleg hatályos jogszabályok alapján genetikailag módosított növényfajták termesztésére nagyon szigorú engedélyezési eljárást követően, kizárólag jogerős termesztési engedély birtokában kerülhet sor. Bár a GM-burgonya termesztése a szaporodásbiológiai tulajdonságai miatt nem jár olyan kockázattal, mint a kukorica, termesztésénél mégis indokolt egy szigetelő távolság kijelölése. Ennek mértékére vonatkozóan a hatályos jogszabály módosítása jelenleg közigazgatási egyeztetés alatt áll. Aki géntechnológiával módosított burgonyát kíván esetlegesen termeszteni, ezt csak a későbbiekben meghatározandó szigetelő távolságon belüli földtulajdonosok hozzájárulásával teheti. Amennyiben a szomszédos földterület tulajdonosai a termesztéshez nem járulnak hozzá, a termesztés nem kezdhető meg.

A GÉNKEZELT KRUMPLI ELSORVASZTJA AZ AGYAD

Hogyan lehet élelemmel ellátni a túlnépesedő emberiséget? Meddig lesz még elég élelmiszer mindannyiunknak? Eljöhet az a pillanat, amikor kiürülnek a boltok polcai és kitör az éhínség? Amikor már nem lesz sikk nagyvárosban élni és mindenki vidékre akar költözni, ahol megtermelheti magának a napi betevőt. Sokak szerint erre már nem kell sokat várnunk. Magyar prófétái is akadnak az elkövetkező apokalipszisnek, az elhíresült Hetesi jelentés szerint a fejlett nyugati társadalom gazdasága hamarosan kártyavárként dől össze. Ha most körülnézünk, lehet, hogy ez nem is olyan nagy butaság.

Hetesi szerint a fő problémát az olaj elapadása fogja okozni. Most legyinthetnénk, hogy majd maximum nem járunk annyit autóval. Igen ám, csak az a baj, hogy  a modern mezőgazdaság szinte teljes mértékben a fosszilis tüzelőanyagokra épül, mint például az olaj és a földgáz. Ezek nélkül nem lehet műtrágyát előállítani, nem lehet a traktorokat, egyéb gépeket üzemeltetni. A villamosenergiával is problémáink adódhatnak, mivel az áramtermelés több mint 50%-át a fosszilis tüzelőanyagok elégetéséből nyerjük. És arról se feledkezzünk meg, hogy a műanyagokat is olajból állítjuk elő.

És akkor végre megérkezik a felmentő sereg! Legyen üdvrivalgás és zúgjanak a harsonák! A génmanipuláció segítségével megetethetünk mindenkit! Majd lesz olyan búza, kukorica, szója és még ki tudja, hogy mi, ami ellenáll a kártevőknek, sokkal nagyobb a terméshozama, nem kell neki műtrágya és még talán le is aratja magát beavatkozás nélkül. Annyi élelmiszerünk lesz, hogy még az éhínséggel sújtott régióknak is jut bőven.

A viccet félretéve, mi más alternatívánk lenne az egyre gyorsabban növekvő népesség élelmezésére? Az ember olyan, mint egy vírus, időszámításunk elején még ezer év kellett a népesség megduplázódásához, ma viszont ehhez elég mindössze 35 év!

A föld teljes eltartóképességét  a WWF szerint az 1980-as években lépte túl az emberiség, és jelenleg már 20 százalékkal több természeti erőforrást használunk, mint amennyi fenntarthatóan rendelkezésünkre állna. Ha ez így megy tovább, 2050-ben 3 földre lesz szükségünk az életben maradáshoz.

Ezek után mindenkinek be kell látnia, hogy a génmanipulált élelmiszerekre igenis szükségünk van, vagy éhen fogunk halni.

Lehet, hogy így éhen nem fogunk halni, éppen csak az agyunk fog elsorvadni, vagy  a májunk, a vesénk és a tüdőnk súlya csökken. Persze nem feltétlenül fognak mindenkinél ezek a nem várt mellékhatások jelentkezni. Ez attól függ, hogy ki milyen génkezelt élelmiszerekhez jut hozzá.

1988-ban, a skóciai Rowett Kutatóintézat munkatársa,  Dr. Pusztai Árpád volt az egyik vezetője egy rovarkártevőkkel szemben ellenálló burgonya kifejlesztésére és vizsgálatára létrejött programnak. A program eleinte rendben ment, megtalálták a megfelelő rovarírtó hatású anyagot, a hóvirág hagymájában termelődő egyik fehérjét (lektint). A lektinek olyan anyagok, amiket a növények az elfogyasztóik ellen fejlesztettek ki. Nemes egyszerűséggel mérgek, melyek elsősorban a beleinket támadják meg, más élőlényekre, pl. rovarokra pedig halálos hatásúak lehetnek. Itt kell megjegyeznünk, hogy lektinek nem csak a génkezelt burgonyában vannak, hanem minden hüvelyesben és gabonában is. Persze az nem mindegy, hogy milyen lektinek…

Ezek után viszont egyre-másra jöttek a nem várt eredmények. A génmanipulált burgonya összetétele több ponton jelentősen eltért az eredeti fajtól, például 20%-al kevesebb fehérjét tartalmazott. A tíznapos, patkányokon végzett etetési kísérlet is megdöbbentő eredményekkel szolgált. A patkányok bélrendszerében és más szerveiben jelentős elváltozásokat figyeltek meg: a máj, a vesék, a tüdők és az agy súlya is csökkent.

Dr. Pusztai joggal gondolta, hogy ennek a kérdésnek jobban utána kell járni és gondos tesztelés alá kell vetni a génkezelt burgonyát. 1998 augusztusában ennek a véleményének pár percben hangot is adott egy TV műsorban, felhívva a figyelmet a génkezelt élelmiszerek veszélyeire, mondván: „nagyon igazságtalan embertársainkat kísérleti nyulakként használni".

A nyilatkozat után pár nappal Pusztait felségével együtt felfüggesztették az állásából, megtiltották, hogy az intézet nevében nyilatkozzon és megpróbálták szenilisnek titulálni. Villámsebességgel felállítottak egy vizsgálóbizottságot is, mely hamar meghozta a várt eredményt, Pusztai kísérletei nem bizonyítják a génkezelt burgonya egészségre veszélyes voltát. Pusztait az év végén nyugdíjazták és az ügy lassan feledésbe merült volna, ha a kutató nem áll ki a saját igaza mellett.

A következő év február 11-én egy brit alsóházi meghallgatáson 22 elismert kutató állt ki közleményben a professzor következtetései mellett. Pusztai azóta is meg van győződve, hogy a génmanipulált élelmiszerek mögött álló nagytőke próbálta meg félreállítani.

A professzor 2004-ben megjelent értekezése sok problémás területre hívja fel a figyelmünket. A propaganda és a tudósok egy részének állítása szerint a transzgének bevitele (a kívánt tulajdonságot hordozó külső gén) pontosan meghatározható következményekkel jár és semmiféle veszélyt nem hordoz magában. Ezzel szemben Pusztai véleménye szerint ezek a bevitt gének megjósolhatatlan láncreakciókat indítanak el a gazdaszervezetben, melyek akár komoly egészségügyi kockázatot jelenthetnek. Jelesül akár el is sorvadhat az agyunk, ha génmanipulált burgonyát eszünk.

Szerencsére Európa, és ezen belül Magyarország is elég konzervatívan áll hozzá a kérdéshez, így hazánkban tilos génmanipulált élelmiszerek előállítása és forgalomba is csak úgy kerülhetnek, hogy a 0,9%-nál magasabb GMO értéket jelölni kell a címkén. Persze volt már rá példa, hogy ezt elmulasztották, illetve sokan el sem olvassák az apróbetűs részeket.

A kérdés csak az, hogy meddig tudunk ellenállni a tőke nyomásának és hogy marad-e elég ennivaló a tányérunkon akkor is, ha ellenállunk a génmanipulált élelmiszereknek?

És hát ez is megtörtént, erről legalább tudunk:

Nyolc somogyi gazdálkodó/kereskedő Somogyszob, Szorosad, Kaposvár, Balatonszentgyörgy, Siófok és Kánya településeken vetett génmódosított kukoricát, melyet meg kell semmisíteni. Közülük egy kaposvári cég Hetes, Berzence, Balatonboglár, Csákány, Kisbárapáti, Szenna, Nemesvid és Csurgó településekre értékesítette tovább a szennyezett vetőmagot. Somogy megyében is folytatódik a génmódosított vetőmaggal esetlegesen szennyezett további területek felmérése. A megsemmisítések koordinátorai a vetőmag-felügyelet illetve a falugazdászok lesznek, a növényvédelmi felügyelők esetleges bevonásával. Somogy megyében vetőmag-felügyeleti osztály nincs. A felügyelet regionális szintű, Somogy Baranya megyéhez tartozik.
A Somogy Megyei Kormányhivatal arról is tájékoztatta szerkesztőségünket, hogy a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal 2011. július 4-i vizsgálati eredménye GMO szennyeződést talált a DKC 5311 fajta kukoricahibrid H-8-001/0717 fémzárszámú vetőmagtételben. Az eredményt 2011. július 12-én az MgSzH Élelmiszer- és Takarmánybiztonsági Igazgatóság Élelmiszer Mikrobiológiai Nemzeti Referencia laboratóriumának vizsgálati jegyzőkönyve megerősítette.

Fehérjedús GMO-burgonya Indiából

Génmódosítással fejlesztettek ki indiai kutatók olyan burgonyát, melynek fehérjetartalma akár hatvan százalékkal nagyobb a szokásosnál, és ezzel a benne lévő esszenciális aminosavak szintje is magasabb.

Az amerikai tudományos akadémia folyóiratában (PNAS) kedden közzétett tanulmányban a szerzők annak a reményüknek adtak hangot, hogy a transzgénikus burgonya nagyobb elfogadottságra talál, mert a génmérnöki beavatkozásnál egy másik ehető növény, az amaránt (Amaranthus) génjét használták.

A szerzők úgy vélik: mivel a burgonya fontos részét képezi számos ember étrendjének a fejlett és a fejlődő világban egyaránt, ezért eredményük hozzájárulhat az emberek jobb egészségéhez. Világszerte több mint egymilliárd ember fogyaszt naponta burgonyát. 

Az amaránt magas, nagy levelű növény, amelynek apró magjai vannak. Az aztékok és a korai amerikai kultúrák fontos élelme volt, az 1970-es évek végétől pedig nagyüzemileg is termesztik az Egyesült Államokban. A növény egyik génjét - az AmA1 jelűt (Amaranth Albumin 1) - mezőgazdasági szempontból fontosnak tartják, mert ez ruházza fel a növényt és magvait nagy fehérjeszinttel és az esszenciális aminosavak magasabb koncentrációjával. 

Szubhrá Csahrábórti kutatásvezető, az indiai Országos Növénygenom-kutató Intézet (Újdelhi) munkatársa és csoportja ezt a bizonyos gént hét burgonyafajtába vitte be, majd két éven át növesztették a transzgénikus krumplit. A kutatók mérései szerint a transzgénikus burgonyafajták harmincöt-hatvan százalékkal több fehérjét tartalmaztak, mint a nem módosított növények. Nagyobb volt bennük egyes aminosavak szintje is, különösen a lizin és a tirozin koncentrációja, de megemelkedett a burgonya kéntartalma is. 

A transzgénikus burgonyát patkányokkal és nyulakkal etették meg, melyeknél semmiféle elváltozást nem észleltek a vizsgálatok során.

Részletek:

Pusztai Árpád - Bardócz Zsuzsa

A genetikailag módosított
élelmiszerek biztonsága

A genetikai módosítás alapjai -
egy csöppnyi tudomány

A genetikai módosítás - hogyan csinálják?

Az emberi test szervekből (szem, máj, bél, vér, haj, bőr stb.), a szervek szövetekből, s azon belül sejtekből és a sejtek közötti állományból állnak. Az egyes szerveket többféle sejt alkotja. A sejtek citoplazmájában folyik a fehérjeszintézis és a sejtmagban található az örökítő anyag, a DNS, azaz itt tárolódik a szervezetre vonatkozó genetikai információ.

A sejteket többféle molekula építi fel: szénhidrátok (avagy cukrok), zsírok, nukleinsavak és fehérjék sokasága. A fehérjék gyártják az összes többi molekulát.

A fehérjék aminosavakból épülnek fel. Az aminosavak különféle módon összekapcsolódva sokféle fehérjét hozhatnak létre. A kisebb fehérjék száz körüli aminosavból állnak, de az óriás fehérjemolekulák létrehozásához több száz vagy ezer aminosavra is szükség lehet. A fehérjékhez sokszor más molekulák: cukrok, savak, zsírok stb. is kötődhetnek, de csak az aminosavak összekapcsolása után. Ha megfelelő fehérjék állnak rendelkezésre, akkor a sejtek jól működnek. Az egészséghez a szervek és ezen belül a sejtek összehangolt működése szükséges. Ha az összhang megbomlik, megbetegszünk. Ezért a különböző fehérjék gyártásához szükséges információt, és hogy melyik sejtnek mikor mire van szüksége, az élőlények generációról generációra továbbadják az utódaiknak. Ezt az információt tárolja az örökítő anyag, a DNS (dezoxi-ribonukleinsav). Ha ezt az információt idegen genetikai anyag bevitelével művi úton megváltoztatjuk, genetikai módosításról, génmanipulációról, vagy génsebészetről beszélünk. Mindhárom fogalom ugyanazt jelenti, csak érzelmi színezetben van köztük különbség. Olyan laboratóriumi tevékenységet takarnak, amelyben az evolúció évmilliói során kialakult és kisebb módosulásokkal (amely hosszú távon a környezetében megméretik) generációról generációra szálló örökletes információ gyorsan és fokozat nélkül megváltoztatható.

Ahhoz, hogy megérthessük a genetikai módosítás folyamatát, és hogy ez milyen esetleges veszélyeket rejthet, először azt kell megértenünk, hogy mi az örökletes anyag, mi az a DNS. Itt kezdődik a probléma. Korunk tudománya még nem teljesen érti a DNS működését. Sokat tudunk róla, de valószínűleg sokkal több az, amit nem. A legnagyobb gondot mégis az okozza, hogy nagyon sok dolgot rosszul gondolunk.

A DNS feladata kettős: 1.) tárolja a generációról-generációra szálló genetikai információt, és 2.) mint egy szuperkomputer vagy kezelő központ, irányítja a sejt működését és termékeivel "utasítja" a sejtet, hogy mikor mit csináljon. A DNS 4-tagú információs-rendszeren alapul. A DNS négy bázist: adenint (A), citozint (C), timint (T) és guanint (G) használ amelyek glikozidos kötéssel dezoxiribózt is tartalmaznak és a DNS-ben ezek a nukleozidok foszfát észtereken keresztül kapcsolódnak egymáshoz. A bázisok közül 2-2 párt alkot. Az A a T-vel, a C a G-vel képez bázis-párokat. A párok tagjai csakis egymással illenek össze. Párképzéskor a DNS szálai fej-láb és láb-fej irányban helyezkednek el. A DNS két összekapcsolódott szála azonos információt hordoz

---

. Hogy az információ minél kisebb helyen elférjen, a DNS kettős spirál szorosan fel van tekeredve. Képzeljünk magunk elé egy létrát! A létra két oldala a DNS két szála és a fokokat az összekapcsolódó bázispárok alkotják. Most gondoljuk el, hogy ezt a létrát egy óriás hosszában megcsavarja, és utána felülről összenyomja, megsodorja és ráadásul feltekeri. Az így kialakult kompakt szerkezet teszi lehetővé, hogy a rendkívül hosszú DNS szál elférjen a sejtmagban.

A legtöbb vírusban és baktériumban a teljes genetikai információ folyamatos, azaz az összes gén egyetlen gyűrű alakú kettős-spirálon található. A bonyolultabb szervezetekben, a növényekben, állatokban vagy az emberben az információ nem folyamatos, hanem szakaszos: a DNS kisebb egységekre van felszabdalva. Ezeket az egységeket kromoszómáknak hívjuk. A kromoszóma nem más, mint a fehérjék köré feltekert hosszúkás alakú, sok millió nukleotidpárból felépített, és több gént tartalmazó fonalas szerkezetű DNS darab. A sejt DNS-ének összességét genomnak nevezzük. A DNS-szálon tárolt, funkcionálisan értelmezhető, különválasztható információ-egységeket géneknek nevezzük.

Sejtosztódáskor, amikor a sejtek szaporodnak, a feltekeredett DNS kitekeredik és kettéválik. A kettévált szakaszokról mindkét szálon azonnal másolat készül. Az újonnan keletkezett DNS szálak a párképzés után feltekerednek. Az új információs csomag átkerül az újonnan létrejött sejtbe. A másolat természetesen azonos az eredetivel, így az új sejt is ugyanazt a használati utasítást kapja, mint amit az eredeti sejt tartalmazott. Sejtosztódáskor tehát a sejt teljes DNS-készlete lemásolódik. Ez annyit jelent, hogy a DNS teljes hosszáról elkészül a másolat. Ha a sejt nem osztódik, akkor nincs szüksége az összes DNS-ben tárolt információra. Ugyan minden sejtben benne van a teljes genetikai információ, de ebből az egyes sejteknek csak a rájuk vonatkozó információra van szükségük. Az adott sejttípusban egy meghatározott időben csak a szükséges információt hordozó gének DNS szakaszai csavarodnak ki és válnak hozzáférhetővé, azaz, csak ezek expresszálódnak. Ez lehetőséget ad arra, hogy ugyanaz a teljes DNS minden sejttípusnak különböző információt adhasson és utasítsa a különféle sejteket, hogy melyik, mikor és milyen fehérjét szintetizáljon. Ehhez a DNS-ben tárolt információnak valamilyen közvetítő segítségével át kell kerülnie a sejtmagból a citoplazmába. A közvetítő szerepét az RNS (a ribonukleinsav) játssza. Az információ átkerülését átírásnak vagy transzkripciónak hívjuk.

Az RNS a DNS-hez hasonlóan ugyancsak négyféle bázisból (adenin (A), timin (T), guanin (G), és uracil (U) áll. A 4 bázisból 3 azonos a DNS-ben használttal. Ezek a bázisok is képesek egymás közti párképzésre (az A a T-vel és az U a G-vel), de a legfontosabb jellemzőjük az, hogy az RNS bázisai a szétnyílt DNS bázisaival is párosodnak és így az RNS összekapcsolódhat a DNS-sel (az A a T-vel, míg a G az U-val vagy a C-vel képes párt alkotni). A sejtben az adott pillanatban szükséges fehérjéket kódoló DNS szakaszok (gének) szétnyílnak, hogy az RNS számára hozzáférhetőek és lemásolhatóak legyenek. Ezt a folyamat teszi lehetővé, hogy a DNS-ben tárolt információ átkerüljön az RNS-be. A sejtben az expresszálódott génekről RNS változat készül, így a DNS-ben tárolt információ átkerül az RNS-be. A fehérje szintézishez az RNS közvetíti a működő gének üzenetét. Ugyancsak az RNS molekulák felelősek a szükséges fehérjék gyártásáért. Az RNS-nek három fő típusa létezik. Ezek egyike az mRNS, ami a DNS-ben tárolt genetikai információt aminosav-sorrendre fordítja le. A másik típus a tRNS, ami az mRNS-ben meghatározott sorrendnek megfelelően felismeri, és a helyszínre szállítja a fehérjék építőköveit, az aminosavakat. A harmadik típus az rRNS, ez az aminosavak egymáshoz kapcsolásában segít. Az RNS molekulák gyártják (szintetizálják) a fehérjéket úgy, hogy az mRNS-ben meghatározott sorrendnek megfelelően, a tRNS leszállítja, és az rRNS segítségével egymáshoz kapcsolja az aminosavakat.

Számos fehérjét jelzésekkel kell ellátni azaz a szintézis után módosítani kell ahhoz, hogy a sejtben a helyükre kerüljenek és ott a feladatukat jól tudják végezni. Ez úgy történik, hogy az aminosavak összekapcsolása után a frissen szintetizált fehérjéhez más vegyületek kapcsolódnak: cukrok, zsírok, foszfát- vagy szulfát-csoportok stb. Azt, hogy az egyes sejtekben milyen molekulák kapcsolódhatnak a különféle fehérje molekulához, a sejttípus és a szervezet evolúciós fejlettsége határozza meg. Ezután következik a gyártási folyamat utolsó lépése: a szintézis és a módosítás után a fehérjék térszerkezetét pontosan ki kell alakítani, azaz megfelelő módon fel kell őket tekerni. Ezt a feladatot a fehérjék kísérői, a saperonok látják el.

A genetikai módosításhoz használt gének

Genetikai módosításkor a növények genetikai anyagát idegen DNS bevitelével megváltoztatjuk. Az idegen DNS származhat természetes forrásból (azaz más élőlényből) de szintetizálható a laboratóriumban is (kurtított, mesterségesen előállított DNS-szekvenciák). Az így átalakított növényeket GM-növényeknek hívjuk. A GM-növények előállításakor eleinte csak egyetlen, ma azonban már számos ismert tulajdonságú fehérjét kódoló gént (transzgént) juttatnak be a genomba. A sikeres génátültetéshez azonban a tarnszgénen kívül más gének vagy gén-szekvenciák is kellenek.

A GM-növények előállításához kell a promóter, ami a bevitt gént bekapcsolja, illetőleg működőképessé (átmásolhatóvá) teszi. A promóter segítsége szükséges ahhoz, hogy a DNS egy bizonyos szakaszon széttekeredjék és átmásolódjon. Kell a transzkripciót leállító génszakasz is (stop jelzés). Ez megmondja, hogy a transzgén-szekvencia olvasását hol kell abbahagyni, azaz hol kell a DNS-nek az RNS-be írását leállítani. Szükség van továbbá olyan génekre, amelyek jelzik, hogy melyik sejtet sikerült a transzgénnel átalakítani. Ezt nevezzük szelekciónak. A szelekcióhoz alkalmas markergén és/vagy a riporter gén antibiotikum-rezisztenciát-, herbicid-toleranciát kódol, esetleg fluoreszcenciával vagy más hasonló reakcióval megkülönbözteti az átalakított sejteket az át nem alakítottaktól. Így a génbevitelt lehetővé tévő génkonstrukcióban a transzgénen, a kívánatos génen kívül még legalább három másik, de néha még ennél is több gén DNS-ét használják fel.

A promóter

Az ember DNS molekulája hárommilliárd bázispárból áll, és ez az információ van jelen minden egyes sejtünkben. Az egyéni sejtekben vannak olyan gének, amelyek állandóan gyártják a fehérjéket (bekapcsolt állapotban vannak) és vannak olyanok, amelyek pihennek (silent gének). Ez utóbbiak ki vannak kapcsolva. Hallgatnak, mert az általuk kódolt fehérjére abban a sejtben épp akkor nincs szükség. Hogy melyik gén aktív, és melyik hallgat, azt a promóterek (azaz a kapcsolók) határozzák meg. Például a köröm gyártásáért felelős fehérje génje aktív a körömágyban, de pihen a kézfej hámsejtjeiben. Ha ez nem így lenne, akkor az egész kézfejünket szarupikkely borítaná. De honnan tudja egy sejt, hogy dolgozzon vagy pihenjen? Onnan, hogy a különböző sejtekben minden génnek van munkaköri leírása. Az utasítás minden sejttípusra különböző. A munkaköri leírás változhat a sejtben aszerint, hogy a sejtnek adott pillanatban mire van szüksége. A promóterek mondják meg a géneknek, hogy dolgozzanak, pihenjenek, vagy csak meghatározott ideig működjenek. A promótert még a genetikai módosítás megkezdése előtt hozzákapcsolják az átvitelre szánt génhez. A promóter kiválasztása nagyon fontos, mert ettől függ, hogy az átültetett génről az egyes sejtek hol, mikor és mennyi transzgén-fehérjét fognak termelni.

A növényi és állati sejtekben bonyolult védőrendszer gátolja meg, hogy idegen genetikai anyag kerülhessen a genomba. Vannak azonban olyan agresszív szervezetek, amelyek képesek a DNS védőrendszerét áttörni. Ezek közül a legismertebbek a vírusok és baktériumok, amik kijátsszák a sejtek védőrendszerét. A GM-növények átalakításához a biotechnológusok a promótert a karfiol-mozaikvírusból vették kölcsön. A forgalomban lévő majdnem minden GM-növényben ezt a promótert (az ún. CaMV 35S promótert) használták. Ezt a promótert a természet úgy tervezte, hogy arra kényszerítse a sejtet, hogy saját magáról és a hozzá kapcsolt DNS szakaszról sok-sok másolatot készítsen. Ez a promóter minden növényi (és számos állati) sejtben is működik, és a sejtet arra kényszeríti, hogy folyamatosan gyártsa az általa kódolt, és a hozzákapcsolt transzgénnek megfelelő fehérjét, és ezzel felülbírálja a sejt eredeti utasításait.

A marker- és riporter gén

A marker- és riporter gének segítségével tudjuk meghatározni, hogy a rengeteg átalakításra szánt sejt közül melyik az, amely befogadta az idegen génkonstrukciót. Ehhez legtöbbször az úgynevezett "antibiotikum rezisztencia", vagy a "herbicid-tolerancia", esetenként az UV fényben zöldesen fluoreszkáló fehérje előállításáért felelős gént használják, amit előzőleg ugyancsak a génbevitelre szánt génhez kapcsolnak.

Antibiotikumok jelenlétében sok baktérium elpusztul. Az antibiotikum rezisztenciát kódoló gén olyan enzim-fehérjét termel, ami képes az antibiotikumot lebontani. Így azok a növényi sejtek és baktériumok, amelyeknek a genomjában jelen van az antibiotikum-rezisztenciát kódoló gén antibiotikum rezisztenssé válnak. A génátvitelhez használt génkonstrukciót általában baktériumokban szaporítják fel. Azok a bakteriális sejtek, amelyekben sikeres volt a génátvitel képesek antibiotikum jelenlétében is életben maradni.

A totális gyomirtók (herbicidek) megölik a növényi sejteket. A valamilyen herbicidre rezisztenciát kódoló gén olyan enzim-fehérjét kódol, ami képes azt a bizonyos gyomirtó szert kevésbé hatékony származékká módosítani. Ha a növény olyan gént hordoz, aminek a fehérjéje el tudja valamelyik herbicidet bontani, akkor rezisztenssé válik ezzel a bizonyos gyomirtó szerrel szemben és nem pusztul el, ha ezzel permetezik. Ezt úgy mondjuk, hogy a növény herbicid-toleránssá, vagy herbicid-rezisztenssé vált. A legtöbb marker gén baktériumból származik.

A stop jel

A stop jel olyan génszakasz, ami az üzenet vége jelzést hordozza és utasítja az RNS-t, hogy az üzenetet ne másolja tovább. Ezek leggyakrabban patkányból, vagy baktériumból származnak.

A transzgén

A transzgén, avagy a hasznos gén az a gén, ami azt a bizonyos kívánatos tulajdonságú fehérjét kódolja, amit be szeretnének juttatni a módosítandó szervezet genomjába. Az EU-ban jelenleg a GM-növények két fő típusát engedélyezik: azokat, amik maguk állítják elő a növényvédő szert (peszticidet), és azokat, amik képesek egy bizonyos gyomirtó elbontására (herbicid-toleráns GM-növények). Ennek megfelelően haszonnövényeink genetikai módosításához leggyakrabban a Bacillus thuringiensis (Bt) valamelyik toxinját kódoló cry-gén valamelyikét, vagy a glyphosate- illetve glufosinate-rezisztenciát kódoló transzgéneket használták.

A cry-transzgént hordozó Bt-növények maguk termelik a kártevők elleni vegyszert, így a célállat ellen nincs szükségük rovarölőszerre. A cry-gén a Bacillus thuringiensis nevű baktériumból származik. Ez a baktérium-család többféle méreg-előanyagot (protoxint) termel, ami számos növényi kártevőt is elpusztít, ha bekerül a bélrendszerükbe, ugyanis az emésztés során a protoxin (azaz a méreg előanyaga) aktív méreggé alakul. A baktérium genomja a protoxin előanyagának génjeit hordozza. A genetikusok a Bacillus thuringiensis genomjából a gén aktív mérget kódoló szakaszát izolálták és vitték át a Bt-növényekbe.

A Roundup Ready, vagy glyphosate, vagy más néven RR-gyomirtót gyártó cég észrevette, hogy bizonyos baktériumok életben maradnak az üzem szennyvíz tárolójában. A herbicid szennyezés miatt ez csak akkor lehetséges, ha ezek a baktériumok képesek a gyomirtó szert metabolizálni. Ezeket a baktériumokat a vízből izolálták, és valóban megtalálták bennük azt az enzim-fehérjét, ami a glyphosate-ot módosítja. A baktérium genomjában azonosították az enzim előállításáért felelős gént, amit a gyomirtóról Roundup Ready-génnek, avagy glyphosate-rezisztencia génnek neveztek el. Ezt a gént használják a növények módosítására. Hasonlóképp azonosítottak és izoláltak más olyan géneket is, amelyek terméke másféle gyomirtó szer elbontására képesek.

A GM-növények előállítási módszerei

A génátvitelre az eredeti szervezetből (a donorból) való kivágás- és az átalakítandó szervezetbe (recipiensbe) való átültetés-beültetés vagy a beillesztés kifejezést használjuk. A valóság az, hogy a transzgéneket, a legtöbb esetben egy a vektort (promótert, transzgént, stop jelzést és marker gént) tartalmazó génkonstrukció részeként gén-puskával belövik a sejtekbe, vagy baktériumok segítségével megfertőzik ezzel a sejteket.

A génpuska

Apró wolfram részecskék felületét a génátvitelre szánt DNS-sel vonják be, majd ezeket több száz km/óra sebességgel belövik a sejtbe. A sejteken áthaladó lövedékről az idegen DNS belekenődik a sejtbe és így jut be a gazdasejt genomjába. A biotechnológusok szerint ez precíz és irányított génátvitel.

Fertőzés Agrobacterium plazmiddal

Elvileg hasonló módszer az is, amikor a DNS-vektorral megfertőzik a módosítandó növényi sejtet. Erre az Agrobacterium tumefaciens nevű talajbaktérium plazmidja (gyűrű alakú bakteriális DNS) kiválóan felhasználható, mert sokféle növényi sejtet képes megfertőzni és bennük tumoros változásokat létrehozni. Ha a plazmidot megszabadítjuk a tumorképző képességétől és összekapcsoljuk a bevitelre szánt gént tartalmazó vektorral, a fertőzés révén a módosításra szánt gént be lehet vinni egyes sejtekbe és így a növényt genetikailag módosítani.

A génpuskás és a fertőzéses génátviteli módszer hatásfoka általában olyan, hogy ezerből csak néhány sejt genetikai módosítása sikeres.

Az oldószeres és egyéb módszerek

Az oldószeres módszer jelenleg kevésbé terjedt el. Ennek az a lényege, hogy bizonyos oldószerekben a sejtfal ellenállása lecsökken és így meg lehet növelni a sejtek DNS felvételét. Ez a folyamat önmagától is végbemegy, de mértéke gyakorlatilag nem számottevő. Vannak ugyan még más módszerek is, de ezeket jelenleg alig használják a genetikai módosítás gyakorlatában.

Szelekció és szaporítás

A génbevitelt egyszerre sok ezer sejten végzik, de a hatásfok elég alacsony. A marker-gén vagy a riportergén segítségével lehet meghatározni, hogy a rengeteg sejt közül melyik az, amely befogadta az idegen DNS-t. Miután a DNS-t valamilyen módszerrel bevitték a sejtekbe, a marker és a riporter gén természetétől függően antibiotikummal vagy növényvédő szerrel kezelik őket, esetleg UV fénnyel megvilágítják stb. Azok a sejtek, amelyek befogadták a transzgént (és ezzel együtt a marker és riporter gént), rezisztenssé válnak, és életben maradnak, vagy az UV fény alatt világítanak, így elkülöníthetőek azoktól a sejtektől, amik nem fogadták be az idegen DNS-t. Ez a folyamat a szelekció.

A szelekció után következő feladat az, hogy a sikeresen módosított sejtből a GM-növényt regenerálják. Noha a laboratóriumban az ehhez szükséges módszereket gondosan kidolgozták, a sikeresen módosított sejteknek még így is csak kis hányadát sikerül növénnyé regenerálni. A következő lépésben megnézik a GM-növény morfológiáját (azt, hogy a GM-növény egészséges-e, van-e gyökere, levele, virágzik-e, hoz-e magot stb.). Az üvegházban sikeresen felnevelt GM-növényt ezután már a szabadban termesztik tovább, és megvizsgálják a termesztésben fontos jellemzőket és tulajdonságokat, mármint hogy a GM-növény mennyire hasonlít a szülő vonalhoz, nagyságban, hozamban stb. A szabadföldi növények közül választják ki azt a növényt (a GM-vonalat) felszaporításra, amelynek az agronómiai sajátságai is megfelelőek. A továbbiak során az így szelektált GM-növényt három generáción át tovább szelektálják. Ezután a GM-növényeket vagy egymással, vagy a hagyományos növényekkel keresztezik, ugyanúgy, mint ahogy azt a tradicionális növénynemesítésben is teszik.

Ha a növény megfelel minden követelménynek, akkor a génátalakítást sikeresnek tekintik és elkezdődhet az engedélyezés.

A GM-növények engedélyezése

Az engedélyező hatóságnak az a feladata, hogy a GM-növényeken kibocsátásuk előtt részletes egészségügyi és környezetbiztonsági kockázatbecslést hajtsanak végre. Hogy ez hogyan történik, azt később részletesen fogjuk tárgyalni. Itt csak annyit bocsátunk előre, hogy ezek a hatóságok a GM-növények és a belőlük készült élelmiszerek biztonságáról jelenleg nem részletes vizsgálatok alapján döntenek, hanem az un. lényegi azonosság elvét alkalmazzák.

Ajánlott irodalom:

Venetiáner Pál: A DNS szép új világa (1998) Kulturtrade Kiadó Kft. Budapest

Dudits Dénes: Növénynemesítés géntechnológiai segédlettel (1998) MTA Géntechnológiai Központ, Winter Fair Kft, Szeged

Dudits Dénes és Heszky László: Növényi biotechnológia és géntechnológia (2000) Agroinform Kiadó, Budapest

A tények és a tudományosan megalapozatlan állítások

A genetikai módosítás nem a tradicionális növénynemesítés kiterjesztése

A fajokon belül a DNS molekula evolúciója a mutáció folytán változik és a szexuális szaporodás során keveredik. Kivételt képeznek ez alól a vegetatívan vagy szűznemzéssel szaporodó fajok. A hím és női ivarsejtekből származó DNS darabok (kromoszómák) egyéni módon kombinálódnak az utódokban. Így minden utód mindkét szülőtől származó DNS darabokat hordoz, de különféle kombinációban.

A tradicionális növénynemesítés hosszú történelmi hagyományokra támaszkodik. Sokan úgy tartják, hogy a növényfajok keresztezése és ezen keresztül új, és előnyösebb növényfajták előállítása egyidős a mezőgazdasággal és ettől az időponttól számíthatjuk az ember társadalmi fejlődését. A földművelők és az állattenyésztők szándékosan párosították az előnyös tulajdonságokkal rendelkező növényeket vagy állatokat. Ezzel azt akarták elérni, hogy a kedvező tulajdonságok tovább öröklődjenek. Például, ha egy ellenálló rizsfajtát olyannal kereszteztek, amelynek jó volt az íze, akkor remélhették, hogy a következő évi vetőmagból jó ízű és egyben ellenálló rizs is kikerül. Ez néha sikerült, néha nem, attól függően, hogy milyen génpárok találkoztak egymással. A genetikai módosításon alapuló biotechnológiai ipar azt állítja, hogy a genetikai módosítás nem más, mint a hagyományos növénynemesítés újabb, gyorsabb és tudományosabb formája és lényegében nem különbözik attól. Ez a nézet azonban nélkülöz minden tudományos alapot. Ugyanis a hagyományos növénynemesítésben az azonos, vagy egymáshoz igen közel álló fajták egyedeit keresztezzük (intraspecifikus hibridizáció) azzal a céllal, hogy új és számunkra előnyösebb fajtákat hozzunk létre. Ez adja meg a módszer alapvető fontosságát, és egyben a korlátját is. Rokon növényfajokat is nehezen lehet egymással keresztezni (interspecifikus hibridizáció), míg igen távoliakat egyáltalán nem. A hagyományos növénynemesítési módszer, a keresztezés és az ezt követő szelekció, összhangban áll a fokozatos fejlődés elméletével, bár tudnunk kell, hogy a kultúrnövényeink genetikai szintű biodiverzitása éppen a túlzott szelekció miatt igen csekély. Lényegét a következőképpen lehetne röviden összefoglalni. A növények sejtmagjában a kromoszómák párokban vannak jelen. Ezzel szemben a hím- illetve a női-ivarsejtekben a kromoszómák páratlanok. Keresztezéskor egy véletlenszerű folyamat eredményeként a két ivarsejtből származó hasonló kromoszómák párosulnak az utódsejtben. További variációs lehetőséget biztosít az, hogy a sejtosztódást megelőzően a kromoszómák szétválásakor az egyes DNS szakaszok kicserélődhetnek és amikor párosodnak új kombinációban jelenhetnek meg (ez a rekombináció egyik formája). Ebből világossá válik, hogy az utód genetikailag nem azonos a két szülő kromoszómáinak az összegével, de DNS-ük csak a szülőktől származik. Ez adja meg a fajon belüli genetikai változás lehetőségét.

A növények vagy állatok keresztezése után megvan annak a lehetősége is, hogy az utódokból kiválaszthassuk azokat az egyedeket, amelyek a számunkra kívánatos tulajdonságokat hordozzák. Ha ezeket tovább szaporítjuk, kiválaszthatók a kedvező tulajdonságokat hordozó növények vagy állatok. Tehát a hagyományos nemesítéssel soha sem lehet a szülői génekből hiányzó, teljesen új tulajdonságokat átvinni az utódba, viszont a párosodás során bekövetkező rekombináció lehetőséget ad arra, hogy a már meglevő, és számunkra kedvező gének működését felerősítsük, vagy a nem kívánatosakat lecsökkentsük.

Ezzel szemben a genetikai módosítással történő nemesítésnél a biokémikusok különféle trükköket használnak. A szexuális úton való párosítás helyett a DNS-molekulákból kivágják a kívánt géneket és ezeket parazita fajokból származó DNS-darab segítségével beszállítják az átalakítandó szervezet DNS-molekulájába. Genetikai módosításkor bármely fajból származó genetikai információt bármely más fajba át lehet tenni, csak az a kérdés, hogy ott működni fog-e, és ha igen, akkor ugyanúgy működik-e majd, mint az eredeti szervezetben. Míg az ivaros szaporodás csak azonos, vagy egymáshoz igen közel álló testvér-fajok között jöhet létre, addig a genetikai módosítás esetében a biokémikust semmi sem korlátozza. Az állati géneket átrakhatja növényekbe, az emberi géneket növényekbe vagy állatokba, ahogy érdeke diktálja.

Például, ha valaki hidegtűrő paradicsomot akar előállítani, és tudja, hogy valamelyik sarkvidéken élő hal melyik génje felelős azért, hogy a hal a jeges vízben ne fagyjon meg, akkor a halból ezt a gént átrakhatja a paradicsom DNS-ébe. Annak ellenére, hogy a természetben ez a gén sohasem kerülne át a paradicsomba, a genetikai módosítással előállított GM-paradicsom hidegtűrő lehet, és az utódai is fagyállóvá válhatnak. Ma még a biotechnológusok többsége azt vallja, hogy a genetikai módosítás a természetes növénynemesítés kiterjesztése, de ezt a kutatók többsége már nem fogadja el.
A Nobel-díjas orvosprofesszor George Wald az "Érvek a genetikai módosítás ellen" című cikkében (1) az ellenkezését úgy fogalmazta meg, hogy a genetikai módosítással az emberiségnek a tudomány történetében először olyan problémával kell szembenéznie, amelyhez hasonló eddig még nem fordult elő, és amely a földi életet teljesen megváltoztathatja. "Ez a technológia lehetővé teszi, hogy az emberek megváltoztassák azokat az életformákat, amelyek kialakulásához az evolúciós fejlődésnek hárommilliárd évre volt szüksége. Az ilyen beavatkozást nem szabad összekeverni azokkal az apró változtatásokkal, amiket a növény- és állatnemesítők az évezredek során elértek. Még akkor sem, ha az emberek eddig is képesek voltak mesterséges mutációkat létrehozni, pl. röntgensugárzással. Minden eddigi, korábbi módszer tiszteletben tartotta a fajok közötti határokat. Az új technológiával éppen az a probléma, hogy a géneket a fajok között oda-vissza mozgathatja és semmiféle, a természetben az evolúció során bölcsen kialakított és hosszú időn keresztül az ökoszisztémákban kipróbált korlátozást nem vesz figyelembe." Wald szerint az, hogy a hal nem tud a paradicsommal közösülni nem a véletlen műve, hanem a földi élet fejlődésének következménye. Amikor a molekuláris biológusok a természetben időtlen időktől uralkodó, a fajokat elválasztó határokat átlépik az nem azonos a fajtanemesítéssel, hanem ilyenkor "...olyan tevékenységet folytatnak, amellyel, olyan önreprodukcióra képes új fajt hoznak létre, ami ezután véglegesen jelen lesz a Földön. Ha egy ilyen faj egyszer elszabadult, azt soha többé nem lehet visszahívni vagy megállítani". Wald figyelmeztet arra, hogy "...eddig minden élőlény lassan fejlődött ki és volt ideje a környezetébe beilleszkedni. Manapság egy nap alatt egészen új fehérjék kerülhetnek új szervezetekbe, új körülmények közé, újfajta kombinációkban. Ez az új szervezetre és a többi élőlényekre is olyan következményekkel járhat, amit senki sem tud előre megjósolni". Szerinte a génmanipuláció "...valószínűleg sokkal nagyobb etikai problémát okoz, mint amivel az emberiségnek korábban szembe kellett néznie". Arra is figyelmeztet, hogy "...ezt az utat választani nemhogy hibás döntés, de valószínűleg rendkívül veszélyes is mivel új növényi-, állati- betegségek, járványok fejlődhetnek ki."

A genetikai módosítás technológiája világosan és merőben különbözik a hagyományos keresztezés módszerétől. Ennek a technológiának nincs elvi korlátja. A növények genetikai módosításához csak az kell, hogy össze tudjunk állítani egy olyan működőképes vektort, amiben benne van a bevitelre szánt gén, és módot találjunk arra, hogy ezt a DNS-t valamilyen technológiával bevigyük a növényi sejtbe. Sokan nem értik, hogy a biotechnológia hívei a két módszer különbségét miért próbálják elrejteni ahelyett, hogy kihangsúlyoznák. Nyilvánvaló, hogy a két növénynemesítési módszer alapjában különbözik egymástól, de a genetikai módosítás sokkal nagyobb lehetőségeket ígér, mint a keresztezés vagy a mutáció. Az ok nagy valószínűséggel az, hogy a genetikailag módosított növények hatósági engedélyezése azon a feltételezésen alapszik, hogy a GM- és a tradicionális növények "lényegileg azonosak". Azzal, hogy a biotechnológusok az előállítási módszerek azonosságát és nem a különbözéségét hangsúlyozzák, megtakaríthatják a biológiai tesztelés jelentős költségeit.

Az antisense-technológia

A molekuláris biológusok szerint az antisense-DNS technológiával nincs és nem is lehet probléma, illetve ez a technológia nem jelenthet veszélyt, mert a növénybe nem visznek be új gént, hanem az egy már a növényben lévő gént hallgattatnak el. Ez nem teljesen fedi a valóságot, ugyanis ehhez a technikához ugyanúgy kell a promóter, a markergén, az üzenet végét jelző génszekvencia, és persze az átvitelre szánt transzgén is, bár ez a gén különbözik kissé a többi transzgéntől abban, hogy nem egy meghatározott tulajdonságú fehérjét kódol, hanem a kikapcsolásra ítélt gén komplimentáris szekvenciáját tartalmazza, esetleg olyan változatban, amibe szándékosan néhány bázis hibát is raktak.

Ez a transzgén-szekvencia a genomba jutatva párképzéssel hozzákapcsolódik a kikapcsolásra szánt génhez. Amikor a sejtben másolat készül a DNS-ről, akkor a pozitív és negatív DNS szál szétnyílik és a szintetikus génnel összetapad, így egyik sem képes működni.

Az alapötlet kitűnő, de ez a technológia is terhes mindazokkal a problémákkal, mint amiket más transzgének átvitelével kapcsolatban tárgyalunk. Ezzel az antisense-technológiával állították elő a GM-növények közül elsőként forgalomba hozott Flavr-Savr-paradicsomot, amit azóta már ki is vontak a forgalomból. Hivatalosan azért, mert nem volt rá kereskedelmi igény (ami igaz), és még azért, mert ez a paradicsom ugyanúgy megpuhult, mint a többi.

A terminátor technika

Terminátor technikának hívunk minden olyan eljárást, amely steril GM-növény képződéséhez vezet, vagy megakadályozza a GM-növény továbbszaporodását (a magképződést vagy a mag kicsírázását) függetlenül attól, hogy a virágpor, a női ivarszervek sterilitásával, vagy bármely más technikával érik el a sterilitást. Jelenleg ugyan egyetlen terminátor technikával előállított növény sincs forgalomban, a biotechnológiai vállalatok többsége több érvényes szabadalommal rendelkezik, és így a technológia bevezetése valószínűleg csak idő kérdése. Hivatalosan meg nem erősített adatok szerint évekkel ezelőtt több szabadföldi kísérletet is folytattak terminátor génstrukturákat tartalmazó növényekkel dél-nyugat Angliában. Annak dacára, hogy a populációgenetikusok szerint jó megoldás lenne a GM-fajták terjedésének megakadályozása (bár ezek a GM-növények terjeszthetik a hímsterilitást), a közgazdászok szerint ez a technológia a vetőmagpiacon keresztül a növénytermesztés monopolizálásához vezethet.

A terminátor-technika azon alapszik, hogy vannak a DNS-ben olyan gének, amelyek csak akkor működnek, ha az előttük lévő promóterhez egy bizonyos vegyi anyag (pl. egy hormon, vagy egy más fehérje, stb.) kapcsolódik. Ha ez a kapcsolódás létrejött, akkor a gén aktiválódik, és a DNS anyaga először átíródik RNS-be, majd ennek alapján elkészül a kívánt fehérje. Ha ez az anyag nem kapcsolódik a promóterhez, akkor a gén csendben van, és nem termelődik az a fehérje, amit kódol.

A vállalatok többfajta terminációs módszert dolgoztak ki. Az egyik példa a terminátor-technikára a barnáz nevű enzimen alapuló hímsteril rendszer. (A barnáz egy RNS-t bontó fehérje.) A rendszer úgy működik, hogy ugyanannak a növénynek három különféle vonalát állítják elő. Az első, ún. hímsteril vonalat hemizigóta állapotban tartják. Ez azt jelenti, hogy a barnázt kódoló, ún. öngyilkos gént a GM-növény herbicid-rezisztenciát kódoló transzgénjéhez kapcsolják. A növény ennek a génszekvenciának (a barnáz génnek és a herbicid-rezisztencia génnek) csak egy példányát tartalmazza. Ezek elé olyan porzó-specifikus promótert tesznek, ami természetesen csak a porzóban működik. Így a barnáz génből az enzim csak a porzóban képződik, és mint hatásos sejtméreg, megakadályozza a virágban a virágpor előállítását. A vetőmagként használandó növényeket úgy tartják hemizigóta állapotban, hogy a barnázt és a herbicid-rezisztencia transzgént tartalmazó növényeket egy nem-GM-vonallal együtt termesztik, hogy egymást beporozzák, majd a növényeket herbiciddel lepermetezik. Azok a növények, amelyek nem tartalmazzák a barnáz gént a herbicid-rezisztencia-génhez kapcsolva, elpusztulnak. Az életben maradt növények adják a hemizigóta hímsteril vetőmagot.

A sterilitást egy másik, ún. hímsterilitást helyreállító GM-vonal szünteti meg. Ez a vonal is homozigóta és a sterilitást helyreállító génnek, a "barnstar"-nak két kópiáját tartalmazza (ugyancsak a herbicid-rezisztencia génhez kapcsolódva). A barnstar gén a barnstar nevű fehérjét kódolja. Ez gátolja az RNS-bontó barnáz enzimet és nem engedi, hogy a barnáz lebontsa az RNS-t és megölje a virágport termelő sejteket. A barnstar gént és ezzel együtt a herbicid-rezisztencia gént is porzó-specifikus promóterhez kapcsolják.

A hímsteril vonalat a sterilitást-helyreállító vonallal keresztezve olyan hibridet kapnak, amely képes a virágpor termelésére.

A terminátor technikának tudományosan sok sebezhető pontja van, így bevezetését nemcsak a különböző zöld szervezetek támadják ideológiai alapon, hanem sok kutató is ellenzi. Az egyik probléma, hogy a hibrid mind a hímsterilitást, mind a herbicid-rezisztencia gént terjesztheti. Európában még most is számos olyan szabadföldi kísérlet folyik, ami magában hordozza azt a veszélyt, hogy a hímsterilitás gén sokféle növény virágporképzését megakadályozhatja. Ez a biodiverzitás csökkenéséhez vezethet mind a természetben, mind a mezőgazdaságban.
A keresztbeporzás eredményeként a nem GM-vetőmag is GM-mé válhat, vagy új, eddig nem létező GM-variánsok jöhetnek létre. A terminátor technológia bevezetését megkérdőjelező növénybiológusok és agronómusok fő problémája éppen ezzel kapcsolatos, ugyanis nem tartják kielégítőnek az eddig elvégzett kísérleteket annak a tisztázására, hogy a biodiverzitás csökkenése ennek az irreverzibilis technológiának a bevezetésével elkerülhető-e, és milyen alapfeltételek szükségesek ennek biztosításához.

A vállalatok attól is tartanak, hogy a gazdák a keresztbeporzást kihasználva illegálisan a szabadalmazott GM-vetőmag birtokába kerülhetnek. A terminátor technika alkalmas arra, hogy megakadályozza a magok illegális újrafelhasználását akkor, ha a gazdák nem veszik meg a sterilitást megszüntető vegyszert, vagy azt a vetőmag-keveréket, amit ugyancsak a vetőmag-előállító és forgalmazó vállalat ad el.

A biotechnológiai ipar egyik legnagyobb problémája az, hogy a GM-növények kifejlesztése és forgalmazása óriási anyagi ráfordítást igényel. Ezek a vállalatok dollármilliárdokat költöttek a növénygenetikai és molekuláris biológiai kutatásokra. Így érthető, hogy minden lehetséges óvintézkedést megtesznek azért, hogy termékeik intellektuális tulajdonjogát, vagy a forgalmazásukkal járó profitot megvédjék azoktól, akik a GM-növényeket illegálisan próbálják termeszteni. Figyelembe véve a GM-növényekkel bevetett földterület nagyságát ez még akkor sem könnyű feladat, ha a vállalatok saját nyomozókat alkalmaznak. Ezeknek az a dolguk, hogy felderítsék ha valamelyik farmer illegálisan GM-vetőmagot vet, vagy GM-növényeket termeszt anélkül, hogy megfizetné a technológia-díjat.

A vállalatok természetesen mást mondanak. Szerintük a terminátor technikát azért vezették be, hogy megakadályozzák a GM-virágpor terjedését és a keresztbeporzást. Ennek a technikának a bevezetésével és általánossá válásával azonban lehetőség nyílik számukra a vetőmagpiac teljes ellenőrzésére. A hagyományos vetőmagok használatakor szokásos volt, hogy a gazdák a termésből félretették a következő évi vetőmagot. Ezt a GM-vetőmagokkal is megpróbálták annak ellenére, hogy ezt a vállalat és a farmerek közötti szerződés szigorúan tiltja. A múlt hagyományainak megfelelően arra is volt példa, hogy a gazdák a GM-vetőmagot egymás közt elcserélték, noha ez is illegális. A megtartott GM-magok újraültetésével és egymás közti cseréjével meg tudták kerülni a biotechnológiai vállalatok szabadalmait és nem volt szükségük arra, hogy a GM-vetőmagot mindenki minden évben újra megvegye. Így jutott el a GM vetőmag Brazíliába, ahol a törvények 2003-ig nem engedték a GM-növények termelését. Jelenleg egy évre adtak engedélyt a GM-szója kipróbálására. A terminátor technika az illegális GM-vetőmagfelhasználást van hivatva meghiúsítani.

Váratlan következmények

Wald professzor és mások figyelmeztetése ellenére is a biotechnológusok több ezer genetikai módosítást hajtottak végre a fajok között. Bár ezek egy része, legalább is rövidtávon sikeresnek tűnik, meglepetésben is volt részünk. Előre ki nem számítható, váratlan eredményekben. Íme néhány példa az amerikai napilapokból:

+ 1986-ban, hogy sovány hússertéseket tenyészthessenek, az emberi növekedési hormon génjét átvitték a sertésekbe. A végeredmény cirkuszi rémbemutató lett. "A sertések egyáltalán nem úgy néztek ki, mint ahogy azt a nagyapám farmján megszoktuk. Ezek drótszőrű, széles pofacsontú állatok voltak" - írta a St Louis-i Dispatch magazin riportere. Az első alomból származó egyik állatnak nem volt végbélnyílása. Néhány állat annyira letargikus volt, hogy fel sem akart állni. Más állatok bélgyulladástól, vesebetegségtől vagy bőrbetegségtől szenvedtek, néhánynak szívnagyobbodása lett - írta a Harpers Magazin.

+ Amikor a dohányt olyan céllal módosították, hogy egy bizonyos fajta vegyületet termeljen, a gyártók másféle dohányt kaptak, mint amire számítottak. Az új dohány ugyanis egy olyan új mérget kezdett termelni, ami egyébként nincs jelen a termesztett növényben (2).

+ Az élesztő átalakításakor az élesztőben csak kismennyiségben előforduló méreg mennyisége 40-200-szorosára nőtt, pedig ebben az esetben a gént nem is más fajból vitték át. A kutatók, akik ezt a váratlan hatást észlelték kijelentették, hogy az eredményeik megkérdőjelezik a genetikai módosítási módszer biztonságát és igazolják azoknak a fenntartásait, akik biztonsági okokból nem akarnak genetikai módosítással előállított élelmiszereket fogyasztani (3). Hozzátették, hogy a genetikailag módosított élesztő nem azonos a hagyományos élesztővel, ahogy azt az amerikai FDA állítja.

+ Az első évben, amikor a Monsanto cég GM-gyapotját termelni kezdték Missouriban (USA), a vetőmag majdnem 20000 hektárnyi területen okozott problémát. Néhány növény ledobta a gyapotot tartalmazó fejet. Volt olyan eset, amikor a növények a permetezőszertől pusztultak el annak ellenére, hogy a herbiciddel szembeni ellenállás génjét vitték át beléjük.

+ Texasban azt a gyapotot, amelynek magának kellett volna termelni a kártevők elleni védő anyagot (Bt-gyapot) megtámadták a kártevők és volt olyan eset, amikor a vetőmag ki sem akart csírázni. Máskor a növények visszamaradtak a fejlődésben, csökkent a terméshozamuk, vagy egyéb problémák jelentkeztek.

A meglepetést kiváltó okok közül az egyik az, hogy nem értjük igazán, mi irányítja a gének kifejeződését (expresszálódását) és, hogy az ún. transzgén beépülése a növényekbe véletlenszerű (4). A másik ok az, hogy a génmanipulálás elve egy olyan hipotézisen alapul, amiről ma már tudjuk, hogy hibás.

A genetikai determinizmus: a génmanipuláció hibás feltételezésen alapszik

A tudósok a hidegtűrésért felelős gént azért tudták kiszedni a halból, mert tudták, hogy melyik gén gyártja a fagyállóságért felelős fehérjét. Ugyanis nem a gén, hanem a fehérje az, ami a halat megmenti a megfagyástól. A gén hordozza a fehérjék tervrajzát és utasítja a sejtet, hogy milyen fehérjét termeljen, de a hidegtűrésért a fehérje a felelős.

A genetika általános elmélete, a genetikai determinizmus azt állítja, hogy minden egyes gén meghatároz egy, és csakis egy, rá jellemző fehérjét, vagy fehérje domént (a fehérje szerkezetének egy részét). Ezen az elméleten alapulva támadt az az ötlet, hogy egy bizonyos tulajdonságért felelős fehérje génjét ki lehet venni az eredeti (donor) szervezet genomjából, és át lehet tenni egy másik (a befogadó) szervezet genomjába. Azt remélték, hogy az új szervezetben a beillesztett gén ugyanazt a fehérjét fogja termelni, mint amelyet a donor szervezetben is termelt.

Ennek az elméletek alapján kezdtek neki a Humán Genom Projektnek is. Mivel több, mint százezer emberi fehérjét ismerünk, a tudósok azt jósolták, hogy az emberi genom is kb. százezer génből áll. Amikor a szekvenálási munka befejeződött, kb. 30 ezer gént találtak. Ennyi gén jelenléte nemcsak hogy a százezer-féle fehérje jelenlétét nem tudta megmagyarázni a klasszikus genetikus determinizmus elve alapján, de azt sem, hogy mi a felelős az emberi faj sokrétűségét jellemző számtalan örökölhető tulajdonságért. Ennél még néhány növény is több gént tartalmaz, pl. a rizsnek is majdnem 50 ezer génje van. Kiderült, hogy a hiba nem az emberi gének számában, hanem az elméletben van. Úgy néz ki, hogy számos gén nem csak egyetlen meghatározott fehérjét, hanem többet is képes kódolni. Például, ugyanaz a gén a májban az enoláz enzimet, a szemben pedig a szemlencse egyik építő anyagát kódolja. A rekordot a Drosophyla nevű légy tartja egy olyan génnel, amiről bebizonyosodott, hogy minimum 16 tagú fehérje családot képvisel, de elméletileg akár 38016 fehérjét is elő tud állítani. Az emberi gének többsége két, vagy több fehérjét is kódolhat. Azoknak a humán géneknek a száma, amik csak egyetlen fehérjét kódolnak, nagyon kevés. Amíg nem értjük, hogy ez hogyan lehetséges, addig nem érthetjük meg a genetikai módosítással foglalkozó kutatókat érő váratlan eredményeket sem.

Spliceszómák (spliceosomes)

Ahhoz, hogy a sejt a gén-kódolta fehérjeszintézisét el tudja indítani, a DNS-nek át kell adnia a fehérje tervrajz másolatát az RNS-nek. Néha, még mielőtt a fehérjéket az RNS alapján az aminosavakból összeállíthatnák megjelennek a spliceszómák. Ezek olyan molekulák, amelyek felvágják az RNS-t, majd a részeket új sorrendbe rakhatják, de közben egyes részeket kihagyhatnak. Emiatt az aminosav-sorrend megváltozik. A sejt az így összeállított új mRNS-sel már nem a DNS tervrajza alapján dolgozik, és eltérő fehérjéket készíthet. Képzeljük el, hogy a spliceszómák olyan minőségellenőrök, akik folyamatosan nézik az előttük elhaladó RNS-eket és összehasonlítják őket a maguknál tartott listával, amin a gyár számára az épp akkor szükséges RNS-ek leírása van. Ha olyan RNS-t látnak, amiből ez a hiánycikk könnyen elkészíthető, azonnal átalakítják az RNS-t, hogy létrejöjjön a hiányzó molekula.

A spliceszómák csak meghatározott helyen vágnak és ragasztanak. Az alternatív vágás nem kötelezően következik be, de azt, hogy egy bizonyos GM-növényben megtörténik-e, ki lehetne zárni. Ha megtörténik, akkor a következményeket a biotechnológusoknak meg kellene vizsgálni, mert a spliceszómák az RNS molekulát sokféleképpen vághatják fel és illeszthetik össze, így ugyanarról a DNS-szálról vágott és ragasztott RNS-ekből különféle fehérjemolekulák készíthetők.

Amíg az volt az elfogadott elképzelés, hogy egy gén csak egyetlen fehérjét vagy annak egy doménjét termelheti, biztosak lehettünk abban, hogy az átvitt gén a kívánt, és csakis a kívánt fehérjére vonatkozó információt fogja átadni a befogadó szervezetnek.

Barry Commoner, a Queens College Természetes Rendszerek Biológiája nevű kutatóközpontjának a vezető tudósa szerint (5) "Az a tény, hogy a gének számos fehérjét is kódolhatnak... lerombolja egy többmilliárd dolláros üzlet, az élelmiszer-növények genetikai módosításának elméleti alapjait" A spliceszómák jelenlétében a GM-növénybe átvitt idegen génből származó mRNS "...a jövevény fehérje számos változatát hozhatja létre, és ezen kívül olyan fehérjéket is, amelyek nem is hasonlítanak az eredeti elképzelésre. Ennek beláthatatlan következményei lehetnek a környezetre és az egészségre" írta a Harpers magazinban.

A gének és a spliceszómák kapcsolata hosszú, évmilliárdos múltra tekint vissza, olyan hosszúra, mint a DNS evolúciója. Még nem ismerjük a gének és a spliceszómák együttműködését a különféle fajokban. Azt sem tudjuk megjósolni, hogy mi történik akkor, ha az egyik fajból származó gén egy másik faj spliceszómájával találkozik. Észreveszi-e egyáltalán a spliceszóma az új gént? Megpróbálja-e átalakítani, mintha a befogadó szervezet eredeti génjének másolata lenne? Mi lesz mindennek a következménye? Előfordulhat-e, hogy új mérgező, vagy allergiát kiváltó anyag, esetleg új betegséget előidéző fehérje keletkezik? Erre a kérdésre nem könnyű válaszolni. Az a fő probléma, hogy ezt csak kutatómunkával lehetne tisztázni, de ezzel a biotechnológiai ipar nagyjából adós maradt. Így az a feltételezés, hogy a spliceszómák valahogy elkerülik a genetikus módosítással átvitt idegen géneket nincs tudományosan alátámasztva. Ez a legjobb esetben is csak a bakteriális génekre vonatakozhatna, ugyanis a spliceszómák a növényi és állati sejtekkel ellentétben a bakteriális géneket nem változtatják meg. A gént csak akkor keverik meg, ha az bizonyos jelzésekkel (intronokkal) van ellátva. A jelzés üzenetet küld a spliceszómáknak, hogy engem dolgozz át!

A kutatók feltételezik, hogy a spliceszómák minden olyan gént megkevernek, ami ilyen jelzést visel, de békén hagyják a jelzés nélkülieket. A legtöbb növényi és állati génen van ilyen jelzés, de a bakteriális géneken általában nincs. Így a kutatók feltételezik, hogy a bakteriális géneket a befogadó szervezet spliceszómái békén hagyják. Ez annyit jelent, hogy a Bt-növényekben (amikbe a Bacillus thuringiensis baktérium toxinjának génjeit tették át) a spliceszómák a transzgéneket nem bántanák, mert nincs rajtuk jelzés. De amikor az első genetikailag módosított Bt-növényt megcsinálták, az átvitt gén nem dolgozott valami jól. Hogy több toxint termeljen a Bt-növény, a molekuláris biológusok jelzést akasztottak a cry-génre. Ugyanis azt találták, hogy ezek a jelzések nemcsak a spliceszómáknak szólnak, hanem megnövelik az előállított fehérje mennyiségét is. A jelzéssel ellátott gén valóban több fehérjét termelt. A kérdés az, hogy mi történik a transzgénnel, és felismerték-e a jelzést a spliceszómák? A Bt-növényekhez hasonlóan mesterséges jelzéssel látták el a baktériumból származó glyphosate-rezisztenciát kódoló Roundup Ready (RR) gént is. Ez a gén már a legtöbb szójában, sok kukoricában és repcében is jelen van. Azt a kérdést, hogy a spliceszómák megváltoztatták-e a jelenleg forgalomban lévő GM-növényekbe átvitt bakteriális eredetű transzgéneket, a jelenlegi tudásunk alapján nem lehet eldönteni. Megfelelő bizonyítékok hiányában nem fogadható el az a feltételezés, hogy a bakteriális gének a GM-növényben is csak egy, és ugyanolyan fehérjét szintetizálnak, mint amilyent a baktériumban. A spliceszómák és a génen lévő szignálok közötti összefüggések kutatása már 1974 óta folyik, és a Human Genome Project eredményeként minden szakembernek szembe kellene nézni a spliceszómákkal kapcsolatos eredményekkel.

A fehérjék szintézis utáni módosítása

Ha az új gazdaszervezetbe átvitt gének észrevétlenül suhantak el a spliceszómák szeme előtt és elkészült a transzgén alapján az új fehérje, még akkor is várhatnak ránk meglepetések. Az újonnan szintetizált fehérjék a fajtól és a sejt-típustól függően különféle módosításokon eshetnek át és módosító molekulákat vagy csoportokat szedhetnek fel. Ezek a molekulák segítenek abban is, hogy az egyes fehérjék a sejtben a helyükre kerüljenek.

Ezek a módosítások, azaz a fehérjére kerülő molekulák lehetnek szénhidrátok, zsírok, foszfátok, szulfátok stb. Ezekből minden sejt saját repertoárral rendelkezik. Ezek a molekularészek eltérők lehetnek a szervezet különböző részeiben. Lehetséges, hogy ugyanaz a fehérje molekula a májban másfajta kiegészítőket vesz fel, mint az agy idegsejtjében. Ezért ugyanannak a fehérjének más lehet a térszerkezete, a stabilitása és esetleg a biológiai hatása is módosulhat a test különböző szerveiben.

Az tehát a kérdés, hogy a rovarölő-hatású toxikus fehérjét kódoló idegen gén alapján gyártott fehérje felvesz-e kiegészítő molekularészeket a Bt-kukoricában - például a kukoricára jellemző cukrokat? Megváltozik-e ettől a kukorica termés minősége? Ugyanazt a kiegészítőt veszi-e fel a fehérje a növény gyökérében, levélében, szárában, termésében, vagy másféléket? Megváltoztatják-e ezek a fehérje viselkedését? Ez ismét kísérletesen megközelíthető kérdés, amit esetenként el kellett volna dönteni. Mégsem tudjuk.

A fehérjék kísérői, a saperonok

A fehérjék biológiai hatását az aminosav sorrenden és a hozzájuk kapcsolódó molekulákon kívül a fehérje alakja is befolyásolja. Ez attól is függ, hogy az újonnan szintetizált fehérje szerkezete hogyan alakul. A fehérje akkor látja el jól a feladatát, ha a frissen szintetizált szalagszerű molekula meghatározott térszerkezetűvé tekeredik fel. A korábbi elképzelés szerint a fehérjemolekula önmagától mindig helyesen tekeredik fel, mert az aminosav sorrend eleve meghatározza a térszerkezetet. Ma már tudjuk, hogy nagy valószínűséggel a szintézis után magára hagyva a legtöbb fehérje hibásan csavarodna fel. A rosszul feltekeredett fehérjék nem képesek a feladatukat ellátni. Ezért a sejtben a szintetizálódó fehérjékhez egy másik, saperon nevű fehérje is kapcsolódik, hogy segítse a fehérjemolekula helyes feltekeredését. A saperonok tehát a fehérjék kísérői.

A genetikai módosítással itt is probléma van: mi történik, ha mondjuk egy baktériumból származó toxin-fehérje a kukorica saperonjával találkozik? Jól tekeri-e fel ez a saperon a toxinfehérjét? Természetesen ezt nem tudhatjuk előre, mert a saperonok eddig még sohasem találkoztak ezzel az új molekulával. Az Auckland Egyetemen dolgozó Peter Willis figyelmeztet bennünket, hogy a hibásan feltekert sejtfehérjék bizonyos körülmények között neurológiai rendellenességekhez vezethetnek. Ez történik a kergemarhakór esetében is (6), amikor az egyik hibás szerkezetű fehérje a másik fehérjét is hibás szerkezetűvé alakítja (lásd a kergemarhakórt okozó prion nevű fehérjéket).

A genetikai módosításkor előre nem látható következmények kutatása eléggé elhanyagolt terület. A fehérjeszintézissel kapcsolatos komplex folyamatok az evolúció során alakultak ki és kiállták az idők próbáját. Amikor bakteriális géneket ültetnek át haszonnövényekbe (szójába, kukoricába, repcébe stb.) akkor a gén olyan új környezetbe kerül, amellyel az evolúció során még nem találkozott. Az idegen gén és új környezete között nem áll fenn kipróbált kapcsolat. Nagyon valószínű, hogy az esetleges zavarokat sem előre megjósolni, sem precízen leírni nem lehet. Azt viszont, hogy ilyen zavarok kialakulhatnak, számos kísérleti kudarc igazolja. Commoner ebből arra következtetett (5), hogy a "...biotechnológiai ipar az újabb kísérleti eredményeket semmibe vevő, negyven évvel korábbi tudományos elméleteken alapszik". Ami a gének egyik fajból a másikba való áthelyezését illeti, ez önmagában is elég ok az aggodalomra. "Amitől az emberek félnek az nem a kísérleti kutatás, hanem az az eszelős elhatározás, hogy anélkül, hogy a következményeket fel tudnánk mérni, a természetet használjuk kísérleti laboratóriumként".

Richard Strohman a Kalifornia Egyetem Biokémiai- és Molekuláris Biológiai Intézetének professzora ehhez annyit tett hozzá (7), hogy "...krízisponton állunk. Azt már tudjuk, hogy melyek a genetikai determinizmus hibái, de arról fogalmunk sincs, hogy mik a hiányok és hogy az új eredményeket hogyan lehetne összefüggő elméletté kovácsolni".

A befogadó sejt génjeinek meghibásodása - elkerülhetetlen veszteségek

Amikor az idegen sejt beépül a genomba, drasztikus változások következhetnek be. Megvan annak a lehetősége is, hogy egyes génekben az öröklődésért felelős információ átrendeződhet.

Michael Antoniou, az egyik londoni orvosi egyetem Molekuláris Patológia Intézetének docense szerint (8) ez a génbeviteli módszer "... megváltoztathatja a befogadó szervezet genomját és ennek következményeit nem lehet előre kiszámítani."

Még Marcia Vincent, a Monsanto egyik sajtószóvivője szerint is mindenki elismeri a gén-beillesztés környékén történő genetikai átrendeződés lehetőségét. A BBC "Tomorrow's World" című tudományos programja ennél sokkal nyíltabban beszélt (9): A génátalakítás egyszerűen "...a találat vagy a mellétrafálás esete". A gének rossz pozícióban, esetleg több példányban, szétszóródva épülhetnek be a genomba. Az is lehetséges, hogy egy másik génbe épülnek be, és megszakítják annak folytonosságát. Ami még ennél is aggasztóbb, hogy labilissá tehetik a genomot, és ennek a következményei a jelenlegi tudásunk alapján kiszámíthatatlanok. Az egyes gének működését ki- vagy bekapcsolhatják, és ennek is többféle hatása lehet. "...A gének megváltoztathatják a pozíciójukat, ami újfajta mérgező anyag keletkezéséhez vezethet. A kis mennyiségben jelenlevő mérgek termelése sokszorosára növekedhet, és az is előfordulhat, hogy egyes problémákat csak a génátalakítást követő ezredik generációnál veszik észre"- mondta Antoniou (8). Az átalakított DNS labilitása a génmanipuláció természetes velejárója (10). Ezt egy felmérés szerint 30 GM-termékeket előállító vállalat mindegyike tapasztalta. Az újonnan kifejlesztett DNS-csip technológiával lehetőség nyílik a genomban bekövetkezett változások kimutatására. Ezzel a módszerrel meg lehet vizsgálni, hogy az újonnan beültetett gén milyen hatással van a többire. Az egyik ilyen kísérletben a gének 5 %-ában mutattak ki eltéréseket. Ez azt jelenti, hogy a transzgén beültetése minden huszadik gén működését előre nem látható módon megváltoztatta.

Schubert szerint (11) a kiszámíthatatlan változások nagyon is valóságos veszélyt jelentenek, de ezeket a genomban bekövetkező változásokat a DNS-csipekkel kísérletezőkön kívül sokan nem veszik figyelembe. Hozzátette még, hogy "...a génkifejeződés megváltozásának a fehérjeszintézisre gyakorolt hatását sem lehet előre kiszámítani."

A genomba beépülő transzgén által előidézett változásokat mutációnak hívják. Ilyen mutáció okozott a génterápián átesett gyermekekben leukémiát (12).

A transzgén pozíciójának a meghatározása

Jelenlegi tudásunk szerint megjósolhatatlan, hogy az idegen gén hová kerül a genomban, noha ez döntő fontossággal bírhat az új GM-növényben. Attól függően, hogy a transzgén hová épül be a DNS-be, számos gén működését hibásíthatja meg.

+ Ha a transzgén egy a genomban található gén közepébe épül be, idő előtt kikapcsolhatja annak működését.

+ Ha a beépülés olyan génbe történik, amely valamilyen toxin termelését akadályozza, akkor a génmanipuláció eredményeként beindulhat a toxin-termelés.

+ A Chicagói Egyetem kutatói felfedezték (13), hogy a mustár Brassica növénycsalád keresztbeporzási képessége attól függően változott, hogy az idegen gén hová került. A beépülés helye azt is meghatározta, hogy milyen jól működött a bevitt gén. Például, amikor a kutatók a dohányban és a petúniában ki akarták kapcsolni a virág színéért felelős gént, azt remélve, hogy ezzel a virágok azonos színűek lesznek, azt tapasztalták, hogy a virágok színe és mintázata attól függően változott, hogy hová épült be az idegen gén. Újabb meglepetés várta őket, amikor a virágok színe megváltozott a virágzás során. A beültetett gének közül néhány kikapcsolt. A virágok esetében a transzgén elhallgattatása, vagy kikapcsolása a környezeti hatásoktól függött.

A promóterek és a gének ki-és bekapcsolása

A ma forgalomban lévő GM-növények többségében a karfiol-mozaikvírus 35 S promóterét (CaMV 35S) használják kapcsolóként, ami a transzgént a növény minden egyes sejtjében állandóan bekapcsolva tartja. Ha egy baktériumból a rovarölő hatásért felelős gént átrakják a kukorica DNS-ébe, akkor annak ott nincs "munkaköri leírása". A használt promóterhez kapcsolt gén állandóan a bekapcsolt állásban van. Ezzel eddig a befogadó DNS és a sejt még sohasem találkozott.

Egyes molekuláris biológusok arra figyelmeztetnek, hogy ez a gyártási kényszer kimerítheti a sejt készleteit és energiáját. Nem lehet tudni, hogy emiatt a sejtben milyen fontos feladatok hanyagolódnak el, és hogy különösen hosszútávon mi lesz ennek a következménye. Mivel a karfiol-mozaikvírus 35S promótere a sejt saját DNS-ének normális működési rendszerén kívül operál, sok kutatónak az a véleménye, hogy ezt a kapcsolót nem lenne szabad génmanipulációra használni és be kellene tiltani. Egyik ok az aggodalomra az, hogy ez a promóter néha nem csak a transzgént kapcsolja be, hanem a sejt saját génjeiből is néhányat. Ez annyit jelent, hogy azok a gének, amelyeknek nyugvó állapotban kellene lenniük, bekapcsolhatnak. A CaMV 35Spromóter néha még más kromoszómán lévő, azaz más genetikai egységen található géneket is bekapcsolhat. Az eredmény olyan fehérjék szintézise lehet, amelyekre a sejtnek nincs is szüksége és esetleg még károsak is.

A kutatások azt is mutatják, hogy a karfiol-mozaikvírus promóter a DNS-ben ún. "forró pontokat" hozhat létre. Ez azt jelenti, hogy a DNS egy szakasza, esetleg az egész kromoszóma instabillá válhat.

A karfiol-mozaikvírus promóter más veszélyt is rejtegethet. Egyes laboratóriumi kísérletek azt mutatták, hogy ha különböző vírus-részeket összekevernek, akkor új vírusok keletkezhetnek. Amikor a genetikailag módosított növényeket vírus-fertőzött rovarok támadják meg, fennállhat annak a veszélye, hogy új, fertőző vírusok keletkezhetnek.

Hogy ezt megérthessük, vissza kell térnünk a genetika elméletének fejlődéséhez. Az emberi DNS-nek csak kb. 1,5 %-át azonosították génként, a többit felesleges, avagy szemét (junk) DNS-nek hívták. Úgy gondolták, hogy ez a DNS a törzsfejlődés során maradt vissza. A biotechnológusok azt hitték, hogyha a transzgént ezekbe a DNS-szakaszokba viszik be, az semmiféle veszéllyel sem jár, bár ez egyáltalán nem biztos. A feleslegesnek gondolt DNS darabokról kiderült, hogy nagy részük nyugvó vírus, vagy vírusmaradék. Nem lehet tudni, hogy ezek a szakaszok miért maradtak meg a genomban. Egyesek szerint lehetséges, hogy ezeknek a visszamaradt DNS daraboknak a jelenléte a funkcionálisan akti géncsoportok között előnyt jelenthet a sejt számára. Valószínű, hogy ezeknek a virális DNS-daraboknak a kémiai szerkezete sérült, és normális körülmények között legtöbbjük elvesztette az újra-aktiválódás képességét. Azonban előfordulhat, hogy némelyikük újra bekapcsolható.

A biotechnológusok az előkutatások során nem zárták ki azt a lehetőséget sem, hogy a karfiol-mozaikvírus promóter a nyugvó vírusokat aktiválhatja. Így a genetikailag módosított kukoricában, szójában és a többi növényben ez a promóter elősegítheti, hogy a vírusgén horizontális génátvitellel átkerülhessen egyik fajból a másikba. Ha az ember genetikailag módosított növényt tartalmazó élelmiszert fogyaszt, akkor fennállhat annak a veszélye, hogy a táplálékban lévő karfiol mozaikvírus promóter a bélhámsejtekben hozzákapcsolódhat az egyik nyugvó vírus DNS-éhez és azt aktiválhatja. Bár erre nem tudunk példát, hiszen ilyen jellegű kutatásokat eddig még nem végeztek, de fennáll a nyugvó vírus aktiválódásának és az új vírusok keletkezésének a lehetősége, ezért ezt a biotechnológusoknak kísérletesen meg kellett volna vizsgálniuk. "A karfiol-mozaikvírus - a tömegszerencsétlenség receptje" című cikkében Ho, Ryan és Cummins (14) azt írja, hogy a CaMV promóter azon kívül, hogy képes a nyugvó vírusokat aktiválni, horizontális génátvitellel új összetételű vírusokat is tud kreálni. Ha a genetikai módosítás eredményeképpen új növényi vírusok jönnek létre, akkor annak a lehetőségét sem zárhatjuk ki, hogy ezek az érintett növényben járványokat okozzanak. A helyzet hasonló lehet a genetikai módosítás eredményeként keletkezett állati vírusokkal is.

Horizontális génátvitel

Horizontális génátvitelről akkor beszélünk, amikor a gének egyik fajból a másikba kerülnek. Bár ennek a folyamatnak a fontossága nyilvánvaló, mégis nagyon kevés ilyen jellegű kísérletet végeztek. Ezek közül az egyik legjobban dokumentált szabadföldi kísérletet Frank Gebhart és Kornelia Smalla végezte genetikailag módosított cukorrépával a németországi Növényi Virológiai, Mikrobiológiai és Ökológiai Intézetben (15). A cukorrépát rhizomania-ellenállóvá tették. Az ehhez szükséges transzgénhez markerként a kanamycin-rezisztencia gént kapcsolták. Arra voltak kíváncsiak, hogy a transzgén kimutatható-e a talajban és átkerülhet-e a növényből a talajbaktériumokba. Annak ellenére, hogy már nyolc éve több millió hektáron termelnek GM-haszonnövényeket, eddig ez volt az egyetlen olyan kísérlet, amiben a horizontális génátvitelt nem csupán közel rokon fajok között vizsgálták. Még két évvel a GM-cukorrépa termesztése után is kimutatható volt a talajban a transzgén. Ez a fontos eredmény azt bizonyította, hogy a transzgén-DNS annyira stabil, hogy a természetben még évek alatt sem bomlik el. Másfél évvel a betakarítás után a talajból még mindig több kanamycin-rezisztens baktérium kolóniát mutattak ki. Bár magyarázatként felvetették annak a lehetőségét is, hogy ezek a talajbaktériumok már eleve antibiotikum-rezisztensek lehettek, de mivel hét telep közül kettő a transzgént is tartalmazta, ez a magyarázat nem valószínű. Azt is felhozták ellenvetésként, hogy a transzgén csak rátapadt a baktérium felszínére, és nem épült be a genomba. Avval a kísérlettel, amiben a transzgénhez sterilizálatlan talajt adtak négy napon át és naponta izolálták a bakteriális DNS-t, ezt a lehetőséget is kizárták. Ugyanis azt találták, hogy az első napon csökkent, de utána folyamatosan nőtt az izolátumban a transzgén mennyisége. Ez csak akkor lehetséges, ha a transzgén bekerült a baktériumba és az így keletkezett GM-baktérium kezdett szaporodni. A szerzők az eredményből azt a következtetést vonták le, hogy "a kompetens baktériumok felvehetik a transzgént". Ez egyértelműen azt jelenti, hogy bekövetkezett a horizontális génátvitel.

A transzgén a táplálékból a szájban is átkerülhet az ott élő baktériumokba.

Mercer és Flint (16) az aberdeeni Rowett Intézetben emberi nyállal kevertek össze genetikusan módosított plazmid DNS-t. Egy óra múlva a kémcsőben az eredeti DNS-nek 6-25 %-a nem bomlott még le. Ennél is fontosabb volt az a megfigyelésük, hogy amikor az egyik szájban élő baktérium faj egyedeit összekeverték a részben lebomlott transzgénnel, a baktérium rövid időn belül (kb. tíz perc alatt) transzformálódott (felvette és beépítette a transzgént a saját genomjába). Ez egyben azt is jelenti, hogy a genetikailag módosított növényekből az antibiotikum rezisztenciát hordozó markergén étkezéskor átkerülhet a szájban és az emésztőcsatornában élő baktériumokba.

Nagy-Britanniában a leedsi egyetemen John Heritage (17) vezetésével azt vizsgálták, hogy a kérődzők gyomrában a GM-tápból a transzgén átkerülhet-e a bendőbaktériumokba? Úgy találták, hogy a bendőben a transzgén gyorsan lebomlik, de ez a rövid idő is elég arra, hogy a bendő-baktériumok felvegyék a transzgént, azaz bekövetkezzen a génátvitel. Így ha a GM-takarmányban antibiotikum rezisztenciát kódoló markergén van, akkor a kérődzők bendőjében élő baktériumok is antibiotikum-rezisztenssé válhatnak.

A legmeglepőbb kísérleti eredményeket a kölni egyetemen Dörfler professzor csoportja kapta (18). Ők terhes egereket tápláltak egy bizonyos fajta génnel és azt találták, hogy ez a gén megjelent az embriók agyában. Ez két dolgot bizonyított: az egyik az, hogy a DNS ahelyett, hogy a gyomorban lebomlott volna, felszívódott a bélből; a másik, hogy a gén bekerült a magzati agyba. Az agyat a vér-agy gát védi az idegen anyagok bejutásától. A magzatot pedig a méhlepénynek kellene megvédenie minden idegen behatástól. Ennek ellenére, a DNS képes volt ezeken az alapvető védőrendszereken is keresztüljutni. Dörflerék egy másik kísérletben arra voltak kíváncsiak, hogy a DNS hogyan bomlik le a bélben. Elhatározták, hogy összehasonlítják a szója levelében található fehérjékhez kötött DNS, és egy a természetben is előforduló, de mesterségesen szintetizált, csupasz DNS lebomlását. A természetes DNS-t 49 óráig lehetett a vékonybélben kimutatni. Azt találták, hogy az a DNS, amihez fehérjék és egyéb molekulák voltak kötve sokkal tovább maradt a bélben és sokkal lassabban bomlott le, mint a csupasz DNS. Így az ilyen DNS-nek sokkal nagyobb az esélye arra, hogy átkerüljön a bélbaktériumokba, mint a csupasz DNS-nek (19).

A newcastle-i egyetemen (20) hét olyan beteggel végeztek kísérletet, akiknek a vastagbelét valamilyen megbetegedés miatt kioperálták. Ezekben az emberekben a vékonybél végét a hasfalon át kivezették, így a táplálék megemésztetlen része (a béltartalom) a bélfalhoz erősített cserélhető zacskóban gyűlik össze. A hét betegnek egyszeri alkalommal genetikailag módosított szójából készült ételt adtak, és megnézték, hogy milyen mértékben bomlott le a belükben a transzgén DNS. Bár különböző mennyiségben, de minden egyes beteg béltartalmában teljes hosszságában ki lehetett mutatni a GM-szója transzgén szekvenciáját (20). Néhány mintából még négy átoltás után is kimutatható volt a szója transzgénje. Ez a kísérlet azt bizonyítja, hogy a GM-szójába átvitt transzgén a vékonybélben nem bomlik le teljesen. Még ennél is riasztóbb megfigyelés volt az, hogy a bélbaktériumok képesek a transzgént felvenni és átadni az utódaiknak. Eszerint, ha csak egyetlen alkalommal fogyasztunk GM-növényből készült ételt, még akkor is átkerülhet az antibiotikum-rezisztenciát kódoló gén az ember belében élő baktériumokba és átadhatja az antibiotikum-rezisztenciát. A kísérlet másik felében egészséges emberekkel etették ugyanazt a GM-szójából készült ételt, de a székletből már nem tudták a transzgént kimutatni. A transzgén a vastagbélben vagy elbomlott, vagy bekerült a bélbaktériumokba. Ez csak annyit jelent, hogy a kiürülő széklet már nem szennyezi a környezetet, de azt nem bizonyítja, hogy az antibiotikum-rezisztenciát kódoló gén a GM-növényből nem kerülhet át a bélbaktériumokba.

A newcastle-i kísérlet sajnos az egyetlen, ellenőrzött körülmények között embereken folytatott kísérlet, és ékesen bizonyítja a horizontális génátvitel lehetőségét. Az ellenőrzött körülményeket azért fontos hangsúlyozni, mert jelen körülmények között szinte mindannyian kísérleti nyulak vagyunk egy gigantikus, de rosszul tervezett kísérletben, ugyanis tudtunkon és akaratunkon kívül GM-élelmiszereket (többnyire GM-szóját) fogyasztunk. Ráadásul ebben a kísérletben a körülményeket sem lehet megválasztani és tudományosan kiértékelni, mert nincs megfelelő kontroll (azaz összehasonlítási alap). Ugyanis senki sem tudja, hogy mikor, mennyi és milyen GM-növényből készült élelmiszert fogyaszt. Ennek oka az, hogy Észak-Amerikában a GM-tartalmú növények termeszthetők, de a belőlük készült élelmiszerek jelölése nem kötelező.

Daganatos és egyéb betegségek

A bélhámsejtekben a karfiol mozaikvírus promóter nemcsak a vírusokat kódoló, hanem a sejtben jelenlevő más géneket is aktiválhat. A GM burgonyát tartalmazó tápon tartott patkányok gyomor- és bélfalának szövettani vizsgálatakor kiderült, hogy a CaMV és a genetikai módositásban használt más DNS darabok hatására a hámsejtekben felgyorsul a sejtosztódás. Ennek alapján Stanley Ewen az aberdeeni egyetem vezető patológusa úgy gondolja, hogy a transzgének a bélben nem szabályozható növekedést válthatnak ki (21), ami végül is vastagbélrák kifejlődéséhez vezethet. A Skót Parlament Egészségügyi Bizottságához eljuttatott beadványában (22) figyelmeztetett annak a veszélyére, hogy a genetikailag módosított növények szabadföldi parcellás termesztése során a transzgén átkerülhet a táplálékba és a talajvízbe és ezen keresztül bekerülhet az ember emésztőcsatornájába. Ennek különösen fontos lehet az egészségre gyakorolt esetleges káros hatása Észak-Kelet Skóciában, ahol a bélrendszerrel kapcsolatos betegségek aránya többszöröse az országos átlagnak.

Az a laboratóriumi vizsgálatok során tett megfigyelés, hogy a CaMV promóter kölcsönhatásba léphet az emberi bőrsejtekkel, további esetleges veszélyre hívta fel a figyelmet. Ugyanis a GM-anyagból a promóter még akkor is át tud kerülni a bőrsejtekbe, ha közös kémcsőbe rakjuk azokat, vagy ha az ételkészítés során érintkeznek egymással. Ez azért lehetséges mert a GM- növényekben a CaMV promótert kódoló DNS darab szabad, és nincs a fehérjeköpennyel körülvéve, mint a karfiol mozaik vírusban. Így a GM-élelmiszerek esetén a CaMV promótert a fehérje köpenyre specifikus ellenanyagok nem tudják semlegesíteni.

A Brit Kormány Élelmiszerbiztonsági és Minőségi Csoportja levelet írt az amerikai Élelmiszer és Gyógyszerbiztonsági Bizottsághoz (FDA) a GM-virágpor belélegzésének esetleges veszélyeivel kapcsolatban. A levélből kiderült, hogy a GM-virágpor belélegzése nem csak a földeken a GM-növényekkel dolgozó munkásokra, hanem a lakosságra nézve is veszélyes lehet, hiszen a virágport a szél messzire elviheti.

A biotechnológiai ipar évek óta állítja, hogy a GM-élelmiszerek esetében a horizontális génátvitel nem fordulhat elő. A kutatókat és a lakosságot a kísérleti bizonyítékok hiányában azzal nyugtatják, hogy a karfiol-mozaikvírus-promóter csak növényi sejtekben működik, állati sejtekben nem aktív. Bár ennek a lehetőségét egyszerű kísérletekkel el lehetne dönteni, a kérdést mégsem vizsgálták.

Ha valaki a karfiol-mozaikvírus promóter használatát aggasztónak találja, a magyarázat így szól: az emberek évszázadok óta eszik a mozaikvírussal fertőzött kereszteseket (karfiolt, káposztát, brokkolit stb.) és ettől senkinek sem esett baja. Ez igaz, de nem lehet egyenlőségjelet tenni aközött, hogy az ember az egész vírust eszi, vagy csak a vírusból kivont szabad DNS-t. Amikor a vírust esszük, annak a genetikai anyaga a vírus fehérjetokjába van burkolva, és ez az, ami meghatározza a vírus specifitását (azt, hogy milyen fajokat és egyedeket képes a vírus megtámadni). A specifitás az evolúció során alakult ki úgy, hogy a karfiol-mozaikvírus tokja csak a káposztaféléket betegíti meg a káposzta kártevőinek segítségével, de az emberi sejtek többségéhez nem kötődik. Így ha karfiol-mozaikvírussal fertőzött növényeket eszünk, a vírus változatlanul megy át a szervezetünkön. Ezzel szemben ha a vírus genetikai anyagát szabadon, a vírusköpeny nélkül esszük, akkor a vírus-promóter és esetleg más hozzácsatolt DNS darabok is átkerülhetnek a GM-növényből a bélhámsejtekbe és a vérbe, sőt ahogy azt Dörfler professzor kísérletéből is láttuk (18), néha még a vér-agy gáton és a méhlepényen is átjuthatnak. Ezért a génmódosításhoz használt csupasz, vagy szabad DNS más veszélyeket hordoz, mint a vírus. Ezeket azonban még nem vizsgálták meg kellőképpen.

A csupasz DNS

A biotechnológiai kutatás és a GM-növények termesztése során nagyszámú új, fehérjéhez nem kötött, szabad, vagy csupasz DNS keletkezik és kerül a környezetünkbe. Ezek a szerkezete és nagysága változó. Lehetnek aránylag kicsik (oligonukleotidok), de az is lehetséges, hogy több millió nukleotid-párból állnak. A csupasz DNS-molekulák különböző kombinációkban patogén baktériumokból, vírusokból és egyéb parazitákból vagy más élő orgnizmusokból eredő géneket tartalmazhatnak. Legtöbbjük előzőleg nem is létezett, ezért ezek tulajdonképpen az élő szervezetek számára nem mások, mint idegen eredetű, szaknyelven xenobiotikus kémiai vegyületek.

A DNS-molekulák hosszú ideig megmaradnak a környezetben, beleértve az emésztő csatornát is, és alkalmasak arra, hogy horizontális génátvitellel más élőlények sejtjeit is transzformálják. Az így felvett DNS szakaszok beépülhetnek a sejtek genomjába és ennek következményei kiszámíthatatlanok. Feltételezik, hogy az antibiotikum-rezisztencia széleskörű elterjedéséhez hozzájárulhattak a GM-növények előállításához használt antibiotikum-rezisztenciát kódoló marker gének is, amelyek horizontális génátvitellel kerültek be a baktériumokba.

A jelenlegi engedélyezési rendszer és szabályozás nem veszi figyelembe az ezzel kapcsolatos veszélyeket. A biotechnológusok azzal érvelnek, hogy a GM-baktériumok közül csak az "ártalmatlanokat"engedik szabadon, és ezek nem jelenthetnek semmiféle veszélyt a környezetre. Úgy gondolják, hogy a már nem-élő baktériumok DNS-étől nem kell tartanunk. A biotechnológiai kutatásokat engedélyező hatóságok szerint csupasz DNS darabokkal csak ellenőrzött körülmények között, zárt rendszerekben (contained use) lehet dolgozni és ezeket "szabadon" nem használhatják. Ezzel szemben, a biotechnológiai ipar szerint a csupasz DNS molekulák biztonságosak és nem jelentenek semmiféle veszélyt a környezetre és nincs is szükség a szabályozásukra. Sajnos, ezt az állítást kutatási adat nem támasztja alá. Így nem tudjhatuk, hogy a horizontális génátvitel szempontjából legfontosabbnak ítélt, és elképzelhetően veszélyes, nagymennyiségű csupasz transzgénikus DNS, ami a már elpusztított GM-baktérimokból hulladék formájában kerül ki, jelenthet-e valamiféle veszélyt a környezetre. Ennek a DNS-nek egy részét mint élelmiszert vagy takarmányt használják fel, műtrágyaként kiszórják a földekre, vagy egyszerűen kiöntik a szeméttelepre. Az elővigyázatossági elv alapján a biotechnológusoknak erre vonatkozólag kísérleteket kellett volna végezniük, de ahelyett csak feltételezésekre támaszkodnak.

A GM-technológiával kapcsolatos egyéb
problémák és megalapozatlan feltételezések

Az egyik alapvető feltételezés, amire a GM-technológia biztonságát alapozzák az, hogy a transzgén a befogadó szervezetben ugyanúgy viselkedik, mint a donor szervezetben. Mindezt tetézi, hogy a genetikai módosításhoz használt legtöbb transzgén nem ez a természetes gén, hanem annak mesterségesen szintetizált, vagy kurtított formája. Ugyanis beültetés előtt a bakteriális géneket úgy alakítják át, hogy a növényi génekhez hasonlóan viselkedjenek. Azonban sok olyan különbség van a két fajta gén között, amit figyelmen kívül hagytak. Például, nem vizsgálták meg részletesen, hogy a cry-gént-tartalmazó Bt-növények és glyphosate gyomirtónak ellenálló Roundup Ready-kukorica és -szója különbözik-e valamiben a természetes kukoricától és szójától. Ennek ellenére az engedélyezésért felelős hatóságok kételkedés nélkül elfogadták a biotechnológiai vállalatoknak azt az állítását, hogy a GM- és a hagyományos növények lényegileg azonosak. Sokan úgy gondolják, hogy az engedélyezési hatóságok rendkívül naivak a genetika és a molekuláris biológiai területén.

A növények genetikai módosításra való hajlama rendkívül különböző.

Egyes haszonnövények átalakításakor könnyebb, más fajokban elérni, hogy a növény a kívánt mennyiségű transzgén terméket előállítsa. Vannak olyan növények, amelyek hajlamosabbak arra, hogy veszélyes vegyületeket termeljenek, de a biztonsági vizsgálatok nem fektetnek elég súlyt az ilyen jellegű vizsgálatokra, annak ellenére, hogy génmódosításkor összetett és megjósolhatatlan kölcsönhatások léphetnek fel. Amikor a transzgént beültetik egy idegen genomba, az egész növény anyagcseréje megváltozhat, hiszen a génátültetéskor az ember nem csak egy dolgot változtat meg. Minden változás hatni fog a növényben végbemenő biokémiai folyamatokra. Az is lehetséges, hogy az új gén egy sor olyan változást is elindít, amiről jelenleg még semmit sem nem tudunk. A gének befolyásolják egymást, és a fehérjék is hatnak egymásra is, meg a génekre is. A megjelenő fehérjék bizonyos géneket aktiválhatnak vagy elhallgattathatnak. Minden változással új kölcsönhatás jöhet létre, ami további változásokat okozhat.

Több gén egyszerre történő átültetésekor, amikor a szervezetbe nem csak egy gént, hanem egyszerre több gént raknak át, még nagyobb annak az esélye, hogy váratlan dolgok történjenek. Például a Monsanto "New Leaf" nevű burgonyájába nyolc új tulajdonsággal rendelkező gént ültettek át. Ez a burgonya maga állított elő Bt-tartalamú rovarölő szert, ellenállt a vállalat gyomirtó szerének és számos növényi betegségnek, nagyobb volt a súlya és jobban bírta a sérüléseket is. A vállalat mégis úgy döntött, hogy ennek a GM-burgonyának a forgalmazását felfüggeszti, a felfüggesztés okának a megnevezése nélkül.

Az idegen megporzású növények új tulajdonságokra tehetnek szert, ha azokat a GM-növények porozzák be. Például Kanadában a GM-növényből történő génfelvétellel a vadon élő repce három különböző vállalat gyomirtó szerével szemben is rezisztenssé vált. Az így keletkező GM-növénybe bevitt gének és az általuk termelt fehérjék veszélyes kölcsönhatásba is léphetnek egymással. A hagyományos növényvédő szerek példáját használva könnyen megérthetjük, hogy milyen veszélyekről van szó. Ha a különféle permetszereket összekeverjük, akkor a hatékonyságuk bizonyos esetekben megsokszorozódhat. A kutatók véletlenül felfedezték, hogy a cry-toxint tartalmazó kukorica, repce és gyapot kártevők elleni hatékonysága megnő, ha azokat kismennyiségű antibiotikummal is bepermetezik. Olyan vizsgálatot viszont nem végeztek, ami megmutatta volna, hogy az állatokra, madarakra és emberekre is mérgezőbb-e ez a kombináció.

A GM-növényben az előre nem látható változások közül az egyik lehetőség az új toxinok termelése. A hagyományos növényekben gyakran kis mennyiségben előfordulhatnak olyan mérgező anyagok, amelyeknek ebben a koncentrációban az eredeti növényben ránk nézve láthatóan nincs káros hatásuk. Előfordulhat azonban, hogy a GM-növényben a genetikai módosítás során megnő ezeknek a káros anyagoknak a mennyisége. Így kockázatbecslés nélkül nem lehet megjósolni és kizárni annak a lehetőségét hogy a toxin-szint a baktériumokban, élesztőben, növényekben, vagy a transzgénes állatokban megnövekszik-e vagy változatlan marad a genetikus módosítás után. Ha a GM-növény termelte kémiai anyagok szintjében változás történik, mindaddig észrevétlenül növekedhet a toxinok koncentrációja, amíg esetleg ettől valaki meg nem betegszik. Különösen aggasztó, hogy a GM-élelmiszereknek nem csak azonnali, de elnyújtott káros hatása is lehet. Ezeket néha észreveszik, néha nem.

Az is előfordult, hogy a hatóságokhoz benyújtott adatok hibásak. Egy olyan esetről, ahol ezt észrevettek, a brit Sunday Independent újság számolt be. Az újsághír szerint a Monsanto-nál felcseréltek és összekevertek fontos, a növényvédő szernek-ellenálló kukoricára vonatkozó információkat, és a hibás adatokat nyújtották be az Egyesült Királyságban a genetikailag módosított növények engedélyezéséért felelős bizottságához. Amikor a bizottság tagjai észrevették, hogy a vállalat hibás adatok alapján akarta engedélyeztetni a terméket a Monsanto-t felületes kutatással, szegényes adatértelmezéssel és a hozzáértés hiányával vádolták. Nem meglepő módon az alacsony színvonalú munka miatt a beadványt elfogadhatatlannak minősítették. Ez rendkívül aggasztó, mert ez nemcsak azt jelentette, hogy a Monsanto-nál valaki valamit rosszul csinált, hanem azt is, hogy miután az USA-ban már engedélyezték ezt a kukoricát, az ottani hatóságnál senki sem vette észre ugyanezt a hibát.

Még ennél is aggasztóbb, amikor a forgalmazó vállalat nem vész észre olyan változásokat a GM-növényben amiknek a biológiai következményei esetleg döntő fontosságúak lehetnek. 2000 májusában egy olyan eset került napvilágra, amely az emberi hiba és az előre kiszámíthatatlan hatások kombinációjából jött létre. A Monsanto genetikailag módosított szójababjáról van szó, ami ekkorra már hét éve volt a kereskedelmi forgalomban. A vállalat úgy tudta, hogy csak a glyphosate-rezisztencia génjét vittek át a szójába (természetesen a promóteren, markeren és az egyéb géneken kívül). A vállalat is nagyon meglepődött, amikor kiderült, hogy véletlenül még két másik géndarab is átkerült a szójabab genomjába.

Se Mater szerint (23), aki a Brit Génfigyelők Független Kutatócsoportja nevű szervezet igazgatója, "...ezek az eredmények azt bizonyítják, hogy a genetikai módosítás felületes dolog, és nem olyan pontos, mint amilyennek mondják". Nemcsak, hogy a folyamatot nem lehet szabályozni, de még azt sem lehet előre tudni, hogy hány gént vittek át, milyen sorrendben és hová. Hozzátette azt is, hogy lehetséges, hogy a bekerült gén-darabok, vagy másolataik befolyásolhatják a többi transzgén működését és hatását, megváltoztathatják a növény kémiai összetételét, és ennek komoly hatása lehet a környezetre és az egészség biztonságára. Charlie Kronick, a Greenpeace szóvivője azt kérdezte, "... hogyha sem a vállalat, sem a hatóságok nem tudják, hogy milyen gének kerültek a szójába, mi mást nem tudnak még?"

Egy belga kutatócsoport kimutatta (24), hogy a véletlenül átvitt géntöredéken kívül a szójában van egy olyan, 534 bázispárból álló DNS-szakasz is, amely a módosítatlan szója genomjában nem fordul elő és nem volt benne az eredeti Monsanto beadvány adataiban sem. Ennek a DNS szakasznak biológiai jelentőségét senki sem kutatta és így erről csak találgatások jelentek meg a napilapokban.

A New York Times szerint (25) lehetséges az, hogy az új géndarab benne volt a szójában, de az eredeti DNS átrendeződött a genetikai módosítás során. Az is lehetséges, hogy a szója saját DNS-ének egyik szakasza elveszett, és emiatt más DNS került oda, ahol eddig ez a génszakasz nem fordult elő. Az újabb kutatások szerint van egy harmadik lehetőség is: a növény saját hibajavító enzimjei átrendezhették az idegen gén bázissorrendjét. Akármi is az oka, az új DNS-szakasz elég nagy ahhoz, hogy egy új fehérjét kódoljon. A kérdés az, hogy veszélyes-e ránk nézve ez az új fehérje. Jelenleg senki sem tudja, hogy tulajdonképpen mi ez az új DNS-szekvencia, mit termel és mi a hatása. A Monsanto-t képviselő Tony Combes az újonnan felfedezett géndarab biztonságosságát azzal próbálta védeni, hogy az eredetileg elvégzett vizsgálatok melyek a GM-szóját biztonságosnak találták úgyszintén ezzel az extra DNS szakaszt tartalmazó szójával történtek, és ezek mind azt mutatták, hogy a szója biztonságos, ezért az extra DNS-darabok nem lehetnek ártalmasak.

Külön problémát jelent a GM-növényekkel kapcsolatban az is, hogy a különböző herbicid-rezisztens GM növények termesztésével megnőtt az ezekhez szükséges herbicidek használata anélkül, hogy ezeknek az egészségre és a környezetre gyakorolt hatását minden esetben kielégítően megvizsgálták volna. Így a manapság a genetikailag módosított növényeknek, mint pl. aglyphosate-rezisztens (Roundup Ready, RR) szójának a termesztéséhez használt glyphosate hatóanyagnak az egészségre esetleg kifejtett hatása különösen nagy fontosságú lehet. Köztudott, hogy minden növényvédő szerre az engedélyezéskor előírnak egy maradványértéket (MADI értéket), amiről azt tartják, hogy még biztonságosan fogyasztható. Mielőtt a RR-szója forgalmazását engedélyezték volna az EU-ban, azt a megoldást választották, hogy a tagállamok, törvényeik szigorúságától függően, 8-20-szorosra megemelték a maradványértéket. Ennek a változtatásnak a bevezetését különösen nehéz megérteni mert a glyphosate megemelt szintjének a környezetre és az egészségre gyakorolt hatását nem lehet megállapítani anélkül, hogy a glyphosate humán toxicitását megvizsgálnák, ez pedig nem történt meg. Az igazság az, hogy az új GM-növények termesztési technológiájával rendkívül nagy mértékben megnövekedett a glyphosate használata. Emiatt az alacsony maradványérték nem teljesíthető és így a GM-szója nem is kerülhetne kereskedelmi forgalomba. Ez egyaránt sértené a gyártók és a termelők érdekeit is. A jelenlegi helyzet súlyosságát mutatja, hogy Dániában betiltották a glyphosate széleskörű használatát. A dán törvények megkövetelik, hogy a talajvíz- szennyezettség hivatalos mérés-adatait minden évben nyilvánosságra hozzák. A legújabban közzétett dán adatok szerint ugyanis a talajvizek glyphosate tartalma aggasztóan megnőtt, mert ez a hatóanyag vízoldható. A dán előrejelzések szerint, ha ezt a növényvédő szert nem tiltanák be, vagy legalább is nem korlátoznák, akkor az ivóviz glyphosate koncentrációja 10 éven belül elérheti az egészséget veszélyeztető szintet.

Az engedélyező hatósághoz beadott anyag szerint a glyphosate a talajban 20 percen belül elbomlik. Ezt úgy állapították meg, hogy a laboratóriumban a talajmintát glyphosate-tal permetezték, majd vízzel összerázták, és ebből különböző időpontokban mintát vettek. A mintákat lecentrifugálták, hogy a talajt a víztől elválasszák, majd megmérték a talajban maradt glyphosate mennyiségét. Természetesen azt találták, hogy a talajban nincs glyphosate, hiszen az a vízben maradt. Az ipar szerint a glyphosate-rezisztens növények termesztése környezetbarát, és esetükben kevesebb növényvédő szert kell használni. Ez nagyon jól jön RR-növények forgalmazóinak és a glyphosate növényvédő szert használó farmereknek, mert azzal nyugtatják meg a lelkiismeretüket, hogy a glyphosate nem szennyezi a környezetet. Kétségtelenül, amikor glyphosate-tal permeteznek az egyéb növényvédő szerekből kevesebb szükséges, de nem a glyphosate-ból, mert az egyetlen kezelés - amit reklámoznak - sohasem elég. Ennek az az oka, hogy a gyomnövényfajok nem egyszerre csiráznak, így a kezelést ismételni kell. A megnövekedett vegyszerhasználat másik oka az, hogy ha a farmer RR-növényt termeszt, akkor a növényvédő szert nem kell olyan pontosan adagolnia, hiszen nem kell attól félnie, hogy a gyomnövényekkel együtt a haszonnövény is elpusztul. A glyphosate szélesebb körű használatának az elterjedését az is elősegítette, hogy ennek a szernek a szabadalmi joga már lejárt. Így a glyphosate-ot ma már más vállalatok is forgalmazhatják. Ez ennek a növényvédő szer árának a csökkenéséhez vezetett. Az is érdekes, hogy egyes biotechnológiai vállalatok a GM-vetőmag vásárolásakor szerződésben kötelezik a farmert, hogy a növényvédő szert csak tőlük veheti meg.

Hasonló problémákat vetett fel a Bt-növények széleskörű termesztése. A Bacillus thuringiensis (Bt) környezetbarát védekezési eszköz. Használatát még a biotermesztésben is engedélyezik és így senkinek sem lehet kifogása az ellen, hogy ennek a toxinnak a génjét genetikus módosításra használják fel. Bár ennek a szólamnak is van igazságmagja mert a biogazdálkodás valóban engedélyezi a permetezést a Bt baktériummal, de ez a módszer teljesen más elveken nyugszik, mint a Bt-növények használata.

A Bt-baktérium többféle protoxint, azaz méreg előanyagot termel. A biogazdák a baktérium szuszpenzióját permetezik ki. Ebben ugyan benne van a Bt-toxin előanyaga, de ahhoz, hogy az előanyag toxinná alakuljon a kártevőknek először meg kell enniük és a bélrendszerükben (és csak ott) az előanyag méreggé alakul. A Bt-növényekbe a kurtított gént ültették be. méghozzá olyan formában, hogy ebből a növény minél többet termeljen. Ez a toxin a tarlómaradvánnyal nagy mennyiségben kerül a környezetünkbe.

Van más különbség is van a biogazdálkodásban kipermetezett és a GM-növényekben termelt "növényvédő szer" között. A biogazdaságokban a növényeket csak akkor permetezik, ha erre a sok kártevő miatt szükség van. A szer a növények felületére kerül, ahol a nap ultraibolya sugarai hatására hamarosan lebomlik vagy onnan a még nem hatástalanított szert le lehet mosni mielőtt a növény fogyasztásra kerülne. Ezzel szemben a Bt-növény minden egyes sejtje napi 24 órán át termeli a toxint és így ez felhalmozódhat a termőföldben. Ennek a lehetséges következményei ismeretlenek.

A közös tényező ebben a fejezetben az, hogy bár a biotechnológusok érvei tudományosnak látszanak ugyan, de csak azokat tudják meggyőzni, akiknek vagy hiányos a tárgyi tudása, vagy akik hinni akarnak ebben a technológiában. Ezt a "propagandát" nemcsak a biotechnológiai ipar szószólói fújják, hanem bizonyos politikusok, és a tudományos világ egyes vezetői is. A biotechnológusok azt is hangoztatják, hogy a módosítás jelenleg használt módszere biztonságos és sem a környezetet, sem az emberek egészségét nem fenyegeti. Amikor a természetvédők megkérdezik, hogy hogyan lehetnek ebben olyan biztosak, akkor rendszerint tudományos fél-igazságokat vagy téves információkat kapnak válaszul. Ezeknek a tudományosnak hangzó torzításoknak a főbb pontjait igyekeztünk összefoglalni az alábbi táblázatban, ahol a propaganda-szólamot szembeállítottuk a valósággal:

PROPAGANDA	MI TÖRTÉNIK A VALÓSÁGBAN?
A transzgén csak egy fehérjét kódol	A transzgén többféle fehérje szintézisében is részt vehet. Ennek a következményeit nem lehet előre megjósolni
A transzgén kódolta fehérje ugyanúgy fog viselkedni az új szervezetben, mint ahogy a donor szervezetben	Az idegen fehérje hibásan tekeredhet fel, vagy a sejtben összekapcsolódhat valamilyen más anyaggal és így megváltozhatnak a tulajdonságai. A befogadó szervezettől függően az új környezetben megváltozik a génexpresszió (a gének ki- vagy bekapcsolt állapota)
Egy idegen gén beültetése precíz és megjósolható. Az új gén nem okoz változást a genomban	Az idegen gén beültetése meghibásíthatja a befogadó sejt DNS-ének szerkezetét és génjeinek működését. Ki- és bekapcsolhat géneket, eddig nem létező DNS szekven-ciák kialakulásához vezethet és labilissá teheti a genomot
Az emésztés során a DNS elbomlik	A DNS nem bomlik el teljesen az emésztés során
A transzgén a táplálékból nem kerülhet át a bélbaktériumokba. Így az antibiotikum rezisztenciát kódoló gének használata biztonságos	Egyetlen GM-szóját tartalmazó hamburger fogyasztása elegendő ahhoz, hogy a transzgén átkerüljön a táplálékból a bélbaktériumokba
A transzgént bekapcsolva tartó promóter, a karfiol-mozaikvírus promóter egyedül a transzgén működését befolyásolja	A promóter a transzgént befogadó sejt genomjában más géneket is bekapcsolhat. Ez olyan fehérjék szintéziséhez vezethet, amelyek hatását nem lehet előre kiszámítani. A promóter a sejt genomjában található nyugvó vírusokat is aktiválhatja.
A karfiol-mozaikvírus promótere stabil	Ez a promóter destabilizálhatja a befogadó sejt genomját és rekombinációs forró pontokat képezhet. Ennek eredményeképp egyes gének, DNS részek, esetleg még a kromoszómák is képlékeny állapotba kerülhetnek. Így a DNS fragmentálódhat, egyes gének pozíciója megváltozhat úgy, hogy azok még más kromoszómákra is átkerülhetnek
A karfiol-mozaikvírus csak növényi sejtekben működik	Ez nem egy kísérletileg bizonyított tény. Sokak szerint (beleértve a saját nem közölt kísérleteinket) ez a promóter állati sejtekben is aktív.
A növények tápértéke nem változik génmódosításkor	Lényeges különbségeket figyeltek meg a szülővonal és a GM-növények összetételében (a fehérje tartalomban, az emésztést gátló fehérjék mennyiségében stb.)
A transzgén és az általa kódolt fehérje megjelenése semmiféle káros hatással sem jár a befogadó szervezetre és nem befolyásolja annak anyagcseréjét	Az idegen gén beültetése és az általa kódolt fehérje komplex, előre nem látható és számunkra ismeretlen kölcsönhatásokat idézhet elő a sejt működésében. A komplexitás csak fokozódik a több idegen gén egyidejű beültetésével
A GM-növények allergiát kiváltó hatása minimális	A GM-szója bevezetése óta a szója-allergia 50 %-al megemelkedett.

Ajánlott irodalom:

Mae-Wan Ho: Genetic engineering dream or nightmare? (1998) Gateway, Dublin

Andrew Rowell: Don't worry, it is safe to eat (2003) Earthscan Publications, London UK