2018. március 11., vasárnap

Álmodj királylány







Álmodj királylány


Álmodj királylány- Molnár Csilla halála (1986)


Fonyód, július 10. – Huszonöt évvel ezelőtt szülei holtan találnak Molnár Csillára, az 1985-ös szépségkirálynő-választás győztesére.

Ha 1986. július 10-én már működtek volna kereskedelmi televíziók Magyarországon, alighanem napokig ez a tragikus esemény lett volna „fókuszban”, és emiatt lettek volna „aktívak” a bulvárújságírók. Az egész országot megrázta ugyanis egy 17 éves fiatal hölgy halála.
Magyarország – a szocialista államrend puhulásának újabb jelenként – 1985-ben 50 év után először rendezett szépségkirálynő-választást. A versenyt a Magyar Média Reklám és Propaganda Szolgáltató Leányvállalat szervezte. Úttörő - bocsánat -, pontosabban merész vállalkozás volt, az ország azonban lázban égett. Mint ahogyan a kaposvári születésű Molnár Csilla is, aki hároméves kora óta Fonyódon élt, tanult. Egy gimnáziumi osztálytársa vette rá, hogy közösen induljanak a versenyen – édesanyja beleegyezett, édesapja viszont végig ellenezte mindezt, és a vele járó kellemes és kellemetlen zöngéket.
Dokumentumfilm Molnár Csilláról 1. rész:

Molnár Csilla a 21.században(080520)/1

XXI. század - ÁVH (Államvédelmi Hatóság)

ÁVH-s bűnözők, akik még ma is rendőrök

A mai napig mindenhol az AVH-sok gyerekei ülnek a legkomolyabb po

Bajnai Gordon Ki o valojaban 2

Bajnai Gordon Ki o valojaban 3

A Bajnai film: Kifosztottak





Több mint 2000-en jelentkeztek a megmérettetésre, ebből 600 lányt hívtak a hat selejtezőhelyszínre. Csillát Pécsre, de épp a kiválasztás napján volt az osztálykirándulásuk, ezért levélben kérte, hogy egy másik időpontban jelenhessen meg a zsűri előtt – így került a budapesti körbe. Továbbjutott. Az elődöntőt a pécsi Nádor szállóban rendezték, ahová Csillának a család vendéglőjében gyakran megforduló Balázs Klári énekes segített ruhákat választani. Itt indult a 18 éves Kruppa Judit is, akivel holtversenyben megnyerték az elődöntőt – később ő lett a királynő egyik udvarhölgye. A szervező cég a verseny indulása után előnytelen szerződést íratott alá a lányokkal– csak egy lány nem írta alá, ő végül a 6. helyen végzett.
A középdöntőt a fővárosi Fórum szállodában tartották, ahol 4. lett, Kruppa Judit ellenben megnyerte azt. Az 1985. október 5-én rendezett fináléban azonban fordult a kocka. A Budapest Kongresszusi Központban huszonöt lány mérte össze erejét: először nagyestélyiben, később egy-, majd kétrészes fürdőruhában vonultak fel. A műsorvezető Antal Imre és Cintula voltak, a gálán fellépett az Apostolegyüttes, Lui és Boncz Géza.
A zsűriben ott volt többek között Nagy Richárd, a Fővárosi Tanács elnökhelyettese, a zsűri elnöke,Chrudinák Alajos főszerkesztő, az MTV külpolitikai főosztályvezetője, Keveházi Gábor balettművész,Sztankay István színész, érdemes művész, Ernyey Béla színművész, Várszegi Gábor, a Fotex birodalom vezetője, Mizsér Attila öttusa-világbajnok.
A díjtáadás 1985-ben:
Molnár Csilla Andrea lett tehát a győztes, a második Kruppa Judit, a harmadik díj Füstös Veronikát illette meg. A királynő egy Pierre Carden kosztümmel, egy háromnapos bécsi kirándulással, az Izsáki Állami Gazdaság ajándékcsomagjával, valamint a Centrum Áruház 50 000 forintos reklámszerződés-ajánlatával lett gazdagabb – utóbbit nem fogadta el.
A királynő indulhatott az 1986-os máltai Miss Európa versenyen, ahol a harmadik helyet szerezte meg. A lányoknak a felkészítés alatt Münchenben zsúfolt, kimerítő programjuk volt, divatfotózásokon, bemutatókon vettek részt, amiért semmit nem kaptak cserébe. A szervezők azt kérték a magyar lánytól, vigye magával a koronáját, mert minden nemzet képviselője így tesz majd. A viadalon aztán az utolsó pillanatig Molnár Csillának volt a legtöbb pontja, végül azonban a svéd Raquel Bruhnt hozták ki győztesnek, ő lett Miss Európa. Ráadásul a fejére a mi lányunk koronáját tették – senki nem vitte el ugyanis a sajátját.
A 70 ezer forint értékű ékszer később visszakerült hazánkba, de azt Molnár Csilla már nem kapta vissza.
A dokumentumfilm második része - korabeli felvételekkel:

Molnár Csilla a 21.században(080520)/2



Hogy miért ért tragikusan fiatalon véget Molnár Csilla élete? Sosem tudjuk meg. Tény, megviselték a folyamatos pletykák, kizsigerelték a verseny szervezői. Magántanuló lett a verseny megnyerését követően, tanulmányi eredményei rosszabbodtak – ez is egy váltás volt korábbi életéhez képest. Édesapjával megromlott a viszonya, folyamatosak voltak a családi veszekedések.
Hirtelen jött a népszerűség, és a szerelem is – állítólag titkos viszonyt folytatott egy 41 éves herceggel. Akkor roppant össze teljesen, amikor kiderült, nem utazhat el a világversenyre. 1986. július 10-én találtak rá szülei fonyódi lakásukban. Búcsúlevelet is hagyott – gyógyszereket vett be.
A tragédia után riportok, könyvek születtek (többek között Friderikusz Sándor is megjelentetett egyet), verseket és dalokat szereztek emlékére. Az 1986-os szépségversenyt a középdöntőknél leállították, legközelebb csak 1989-ben tartották meg újra.

HOMONYIK SÁNDOR - Álmodj királylány

Demjén Ferenc - Honfoglalás

A VÉN EURÓPA

Omega - Gyöngyhajú lány

Ibolya Oláh - Magyarország

Homonyik Sándor - Álmodj királylány

Tabatabai Nejad Flóra - Valahol

Cigány Himnusz Magyarul

cigány himnusz eredeti nyelven

Hair magyarul - Jöjj el napfény!

Csend hangjai Magyarul

Csend hangjai.

a csend hangja

Felkelőnap háza magyar szöveggel

Hair magyarul - Jöjj el napfény!

Hair - Let the Sunshine In







Bizony száz és százas sorokban vonultak a halálba a bankárkaszt kívánsága szerint , a háborús bűnösség netovábbja ez fiatal életerős emberek mint a kutyák egymásra vannak uszítva és , ha kell , ha nem ölniük kell a piszkos cionista uzsorás zsidó bankárért mert ők úgy akarják , és természetesen nem a kiválasztottak esnek el , hanem munkanélküli Amerikai kiskatonák , hisz így kevesebb lesz a munkanélküli a birodalmi Amerikában , csak azt várom mikor szólal meg a nemzetállam Amerika , vagy azt már a zsidók végleg lenyúlták , és eltartatják magukat a jenkikkel. Kifele mutatják , hogy az államok elnöke irányít , de valójában egy báb figura kinek el kell játszani a szerepét a politikai sakktáblán , valójában Ő is egy paraszt bábú , kinek nincs sok választása , vagy ha úgy gondolja hogy mégis van , úgy jár mint Kenedi . Ne ragozzuk tovább bábok vagyunk valakinek a sakk tábláján , és megpróbálnak minket mindenre felhasználni , mint a Bacsó Tanúját . Mert az ÁVH – sok még mindig köztünk élnek , és bár már nem darálnak le bennünket , de azért ha nem vigyázol közlekedési baleset áldozata leszel , mert a gyilkosság BT még működik.
No de térjünk vissza az Álmodj királylány – hoz .
Ma már Krudinák sem esne a virágok közé , ha ez megtörténne a zsidók átsegítenék a másvilágra , hisz a média zsidó birodalom .


Egy házaspár szerint a királynő él

Rejtélyes ügy

Hogy csak rosszindulatú híresztelésekről, avagy valódi titkos iratokról van-e szó, nem egyértelmű. Eddig senki sem tartotta valószínűnek különösen nem az elhunyt szépségkirálynő családja, hogy 18 éve balatoni lány élne, kedd délután viszont fordult a kocka.
1985. október 5-e. 50 év szünet után újra szépségkirálynőt választottak Magyarországon. A győztes egy – akkor - 16 éves lány lett, Molnár Csilla. A fonyódi gimnazista előtt - akkor még úgy tűnt - fényes karrier áll. Néhány hónap múlva azonban más miatt került az újságok címlapjára.  1986 július 10-én Csilla önkezével vetett véget az életének. Délután három órakor bevette édesapja összes szívgyógyszerét. A kiérkező mentők már nem tudták őt megmenteni. A fonyódi szépség halála megrázta az egész országot.


18 évvel a szépségkirálynő halála után az egyik bulvárlap újságírója olyan dokumentumok birtokába jutott, amely szerint Molnár Csilla él és jelenleg Paraguayban tartózkodik. Koós Szabolcsot a lap egyik olvasója kereste meg, aki felajánlott neki egy – állítólagos – titkosszolgálati dossziét.


A lap birtokába került dokumentumok szerint Molnár Csilla már a szépségverseny ideje alatt is a magyar elhárítás ügynöke volt, Klemm Anna álnéven. Az elhárítási főcsoport pecséttel ellátott papírokból az olvasható ki, hogy a fonyódi lányt a titkosszolgálat utasítására választották meg szépségkirálynővé. Azért hogy külföldi útjai alkalmával hírszerzési feladatokat tudjon ellátni. Szerepel itt egy beszélgetés leírása, amely – állítólag – közte és az elhárítás vezérőrnagya között zajlott. Az iratok eddig őrzője szerint ezen a fotón Molnár Csilla szerepel, aki a legutolsó iratok szerint 1988-ban Paraguayból küldött képeslapot a rokonainak.
A Fókusz stábja természetesen megkereste azt a pincehelyi férfit, aki eddig az iratokat őrizte. 1988-ban, vagyis 2 évvel a szépségkirálynő halála után kerültek hozzá, állítólag az aktát egy elhárítási tiszt vette magához dokumentum megsemmisítés közben. Tóth László öreg korára és egészségi állapotára való tekintettel döntött úgy, hogy titkát nem viszi a sírba és a nyilvánosság elé lép.


Magyarország első újkori szépségkirálynője az elmúlt 18 évben valóságos legendává vált. Szobrokat, festményeket készítettek róla, számtalan zeneszámot írtak hozzá, a Kaposváron lévő sírja pedig valóságos zarándokhellyé vált. Éppen ezért a Molnár család is azt szeretné, ha egyetlen lányuk békében nyugodhatna.


„Örülnénk ha élne, Paraguayban, vagy Alaszkán, de ez nagyon súlyos érzelmeket váltott ki a családomban. És nem szerencsés, hogy ez a család ilyen módon oldotta ezt meg” – mondta Molnár Attila, Csilla tesvére.


Dr. Martinkó Károly nyugállományú ezredes és újságíró volt az, aki Csilla halála után oknyomozásba kezdett, hogy mi vezethetett az öngyilkossághoz. Szerinte a sikert követő óriási lelki nyomás volt az ok. Csilla halála szerinte biztos, ugyanis nemcsak boncolták, hanem többen is látták őt a koporsóban.


Az iratok egy részét megmutattuk a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok illetékesének, aki – kamerán kívül – elmondta, hogy a dokumentumok valószínűleg hamisítványok. A rajta lévő pecsétet például egyik titkosszolgálat sem használta. Molnár Csilláról pedig sem írásos, sem más anyaggal nem rendelkeznek.


A dokumentumok valódiságát, vagy hiteltelenségét – legalább is nekünk - egyelőre senki nem tudja 100 százalékos biztonsággal megállapítani. Egy azonban bizonyos. A dokumentumok feltűnése egy újabb adalék az egykori szépségkirálynő halálának rejtélyében.




















CSILLA
Molnár Csilla Andrea 1969. január 20-án született Kaposváron. Fonyódon élt vendéglátással foglalkozó szüleivel és öccsével. A fonyódi Karikás Frigyes (ma Mátyás Király) Gimnáziumban folytatta iskolai tanulmányait.
A szépségversenyre 1985 kora tavaszán jelentkezett. Az elődöntőn Kruppa Judittal holtversenyben első lett, a középdöntőn negyedik helyezést ért el, majd 1985. október 5-én este, a budapesti Kongresszusi Központban megrendezett döntőn messze a legmagasabb pontszámmal nyerte el a Magyarország Szépe címet és a koronát. Udvarhölgyei Kruppa Judit és Füstös Veronika lettek.
1986. február 28-án Máltán, a Miss Európa szépségversenyen 3. helyezést ért el.
Győzelme után néhány hónappal a gimnáziumot magántanulóként folytatta, hogy eleget tudjon tenni a királynőségével járó felkéréseknek. A 17 éves fiatal lány életét azonban megkeserítették a szervező cég részéről tanúsított negatív hozzáállás, a sorozatos megaláztatások, az alaptalan pletykák és rágalmak, s az egyre szaporodó családi konfliktusok. 1986. július 10-én kora délután, szülei házában halálos adag gyógyszert vett be, és már nem tudták megmenteni életét.
A tragédia miatt az 1986-os szépségversenyt a középdöntőnél leállították, és 1989-ig nem is rendeztek hazánkban ilyen vetélkedést.
Molnár Csilla Andrea Kaposváron, a Keleti temetőben nyugszik, csodálatos síremlékét Melocco Miklós szobrászművész készítette - Magyarország Szépe sírjához ma is sokan zarándokolnak el.
Halála után két könyv jelent meg: Gazsó L. Ferenc - Zelei Miklós 1986-ban megjelent Szépséghibák c. könyve a hazai szépségipar visszásságaira próbálja felhívni a figyelmet. Friderikusz Sándor: Isten óvd a királynőt! című, 1987-ben megjelent riportregénye pedig megrázó (kor)dokumentum Molnár Csilla Andrea életének és halálának körülményeiről.
Erről a szépségversenyről készített dokumentumfilmet Dér András és Hartai László Szépleányok címmel. Érdekessége, hogy már a verseny kezdetétől, a selejtezőktől kezdve forgattak, s a váratlan tragédia egész más színben tünteti fel az eseményeket. A film az 1987-es magyar filmszemlén, és többek között a mannheim-i filmfesztiválon is díjat nyert.
Molnár Csilla alakját két dal is őrzi: az Első Emelet együttes A szépek szépe balladája című száma Csilla halála után néhány hónappal jelent meg, néhány évre rá pedig Homonyik Sándor előadásában csendült fel az Álmodj, királylány című dal.
Pauer Gyula szobrász nem sokkal a szépségverseny után az első néhány helyezettről - köztük Csilláról is - szobrokat, ún. gipszlenyomatokat készített, ezek Sopronban, a Körmendi Galériában tekinthetők meg (a szoborcsoport címe: Szépségminták).
Tóth D. Lujza













Molnár Csilla Andrea

Kaposvár, Keleti temető: XIII-szegély [szobrász: Melocco Miklós]
Fotó: Fáth József



Molnár Csilla Andrea 1969. január 20-án Kaposváron látta meg a napvilágot. Szülei vendéglátásban dolgoztak, így Csilla és öccse is besegített a családi vállalkozásba, amikor csak idejük engedte. A család Fonyódon élt, így Csilla a helyi Karikás Frigyes Gimnáziumban koptatta a padokat. 
1985 tavaszán jelentkezett az első hazai szépségkirálynő választásra és bár sokszor úgy találta, hogy a többi lány sokkal szebb nála, a zsűri mégis neki ítélte a koronát. 1985. október 5-én a Budapest Kongresszusi Központban koronázták királynővé, mely hatalmas büszkeséggel töltötte el az alig 17 éves fonyódi diáklányt. Néhány hónappal később, 1986. február 28-án Máltán a Miss Európa szépségversenyen ismét dobogóra léphetett - ám mivel az élet nem Hollywood -, a dobogó harmadik fokára. A lányról szobor is készült.
Győzelme után magántanulóként folytatta a gimnáziumaot, hogy helyt tudjon állni Magyarország szépségkirálynőjeként, ám rengeteg pletyka és családi konfliktus nehezítette helyzetét. Valószínűleg épp ezért döntött úgy, hogy véget vet életének. 1986. július 10-én egy doboznyi gyógyszert vett be és hiába érkeztek mentők a házhoz, a lány életét már nem tudták megmenteni. A tragédiát követően az 1986-os szépségkirálynő választás leállították és csak 1989-ben rendezték meg újra. 
Csilla jelenleg a kaposvári Keleti temetőben nyugszik, síremlékét Melocco Miklós készítette. Életét és halálát többen szerették volna megörökíteni, így született meg Gazsó L. Ferenc és Zelei Miklós Szépséghibák című műve 1986-ban; valamint Friderikusz Sándor Isten, óvd a királynőt! című életrajzi dokumentációja 1987-ben.
Csilla a hazai film- és zeneipart is megihlette, így 1987-ben elkészült a Szépleányok című dokumentumfilm Dér András és Hartai László munkája nyomán, mely mű az 1987-es Magyar Filmszemlén és a mannheimi filmfesztiválon is díjat nyert. Csilla szépségét két dalban is megénekelték: míg az Első Emelet A szépek szépe balladájában; addig Homonyik Sándoraz Álmodj, királylány!-ban őrízte meg Magyarország szépének emlékét.



A halál a horoszkópban





Az ősidőkben természetesnek tartották az elmúlást, manapság azonban tabunak tekintik a témát. Pedig a legtöbb tanítás szerint az emberi lélek csak ideiglenesen tartózkodik a Földön.
Őseink meg voltak róla győződve, hogy ahogyan a Nap vagy a Hold az égbolton napról napra újjászületik, úgy az emberi lélek is csak időlegesen tartózkodik a fizikai testben, és annakmegsemmisülése után egy másik testben ismét megszületik. Ez a feltámadás, a reinkarnálódás, a születés, a halál, az újjászületés hosszú-hosszú láncolata, mely mindaddig tart, amíg a lélek el nem éri a megvilágosodást, és hasonlóvá nem válik teremtőjéhez.
Buddha 547 élete 
Alice Bailey, a 20. század egyik legnagyobb ezoterikusa a halálról a „Hét sugár” V. kötetében a következőket írta: „Az emberek szívesen megfeledkeznek arról, hogy mi minden éjjel az alvás óráiban fizikai szinten meghalunk és valahol máshol élők és tevékenyek vagyunk. …Végülis a halál csak egy közbenső időszak a fizikai szinten végzett tevékeny életek között; az ember csak hosszabb időre „elutazik”.
A napi alvás folyamata és az esetenkénti halál folyamata valójában azonos, azzal az egyetlen különbséggel, hogy az alvás idején a mágneses kötelék vagy energiaáramlás, melyen az életerők áramlanak, sértetlen marad, és a testbe való visszatérés útját alkotja. A halállal ez az életszél megtörik vagy elszakad. Ha ez történik, akkor a tudatos lényünk már nem képes a durva-fizikai testbe visszatérni, és ez a test, melyből az összetartás elve hiányzik, szétesik és feloldódik.”
A halál tehát a természet rendjéhez tartozik, és mivel a lélek örök és halhatatlan, és a test csak 
a lélek börtöne, a halál azt jelenti, hogy a lélek időről-időre lecseréli elhasználódott testét, és egy új környezetben, új testben újjászületik. 
A halál kérdésköre az asztrológiában tabu témának számít. Nyugaton a horoszkóp alapján végzett lelki támaszadást „életvitel segítő tanácsadásnak” nevezik. Ebben benne van az asztrológia lényege, az élettel kell foglalkozni és nem a halállal. Emiatt szinte minden asztrológus szövetség tiltja a tagjainak, hogy a halál idejéről bármiféle felvilágosítást adjanak a hozzájuk fordulóknak.
Bailey az Értekezés a fehér mágiáról című írásában azt írja, hogy „A valódi halál a törvény szerint akkor következik be, amikor a célt elértük, és az ezzel kapcsolatos tevékenységünk befejeződik.” Azaz az inkarnálódás, a lélek testet öltésének célja az, hogy a fejlődés útját járva a lélek egyre tökéletesebbé váljon a fizikai testben töltött életek során. (Buddha erről azt mondta, hogy neki 547 életre volt szüksége ahhoz, hogy eljusson a megvilágosodáshoz.) Ideális esetben a halál akkor következik be, amikor minden vállalt feladatot megoldottunk, és ezáltal a negatív karmától megszabadultunk, adósságainkat ledolgoztuk. Természetesen vannak olyan esetek, amikor nem sikerül teljesítenünk a feladatainkat. 
A halál a horoszkópban

Ezzel kapcsolatban a modern pszichológiai tapasztalatok a következőket mondják: a halál a védekező mechanizmusunk része is lehet. Sokan inkább meghalnak, mintsem szembe nézzenek problémáikkal, melyek megoldása nagy erőfeszítéseket igényelne, vagy hogy az adottságaikat kiteljesítve a szükségleteiknek legjobban megfelelő életkörülményeket teremtenének maguknak. Bár a válságok és a betegségek felhívják a figyelmüket arra, hogy helytelen úton járnak, elsődlegesen a lelki problémák miatt inkább a halált választják. Nem elsősorban az öngyilkosságról van szó; bár tulajdonképpen ez is a halálba menekülés; hanem arról, hogy a problémákkal szembeni védekezés eredményeképp hal meg idő előtt az ember. 
A közvetlen ok az esetek többségében pedig a betegség. Ebben az értelemben a betegség figyelmeztetés, és ha felismerjük azt, hogy mire figyelmeztet, akkor a betegség a fejlődésünket segíti.
Egy fával a halál ellen 
A statisztikai adatok szerint napjainkban a leggyakoribb halálokok sorrendben a következők: 
szívbetegség, rák, agyvérzés, baleset, krónikus tüdőbaj, tüdőgyulladás, influenza, cukorbaj, öngyilkosság, májbetegségek, AIDS.
Ezeket általában az alábbiak váltják ki (szintén gyakoriság szerinti sorrendben): dohányzás, helytelen táplálkozás, testmozgás hiánya, alkohol, toxikus anyagok, lőfegyver, szexuális magatartás, drogok, járművek.
Érdekes megvizsgálni a halállal kapcsolatos területi összefüggéseket is! Az indiai asztrológia azt tanítja, hogy az egyes helyeknek, országoknak más és más a karmája. Feltűnő, hogy például öngyilkosságban Finnország vezet, a gyermekhalandóság New Yorkban gyakoribb, mint a fejlődő országokban!
Mindezekből laikusok számára is látható, hogy nem véletlen a nyugati asztrológusok ódzkodása, hiszen a halállal való foglalkozás nem egyszerű feladat. Egyesek úgy vélik, hogy az asztrológiai tanácsadás nem teljes, ha az érintett nem tudja, hogy mennyi ideig fog élni, hiszen ennek ismerete nélkül nem tudja megtervezni az életét. Részben igazuk van, de mi értelme ideje korán a halálunkkal foglalkozni? Egy jó asztrológus az élet dolgaiban sokkal nagyobb segítséget tud nyújtani, a horoszkóp segítségével nagyobb önismeretre tehetünk szert, jobban megérthetjük embertársainkat, és ha tudjuk, mi vár ránk, fel tudunk készülni a várható eseményekre. Sokkal harmonikusabban és pozitívabban élhetjük az életünket, ha kihasználjuk a kínálkozó lehetőségeinket, és nem a halálunkat próbáljuk kutatni. 
Ha valakit mégis a saját elmúlása foglalkoztat, idézze fel, mit tart az ősi néphit. Azt mondják, hogy érdemes fát ültetni, mert az ember nem hal meg addig, amíg az általa elültetett fa meg nem termi első gyümölcsét. 
Ha úgy gondoljuk, hogy még vannak feladataink, céljaink, amit el akarunk érni, hát ne habozzunk, ültessünk minden évben egy-egy fácskát!
Dr. Szepesi János asztrológus
A legfrissebb pszichológiai kutatások szerint az idő előtti halál okai a következők: 
  • magányosság, lelki partner hiánya, társ halála,
  • a konzekvencia-elvhez – idejétmúlt normákhoz, elvekhez – való ragaszkodás; (elmúlt a betegségem,  de ha már be volt tervezve a műtét, el kell végezni),
  • Werther-effektus (öngyilkosság környezeti hatásra – mások is öngyilkosok lettek, nekem is azt kell tennem),
  • célok nélküli élet, ● túl naiv és pozitív gondolkodás
  • (a lehetőségek, a képességek túlértékelése, például a lavinaveszélyre való figyelmeztetés ellenére is ott síel),
  • az energiák helytelen felhasználása (stressz, túlerőltetés, elfojtott szexualitás vagy agresszió),
  • a születésünk előtti lelki benyomások a köldökzsinór-effektus által (terhesség alatti trauma).

Gordianus császárról jegyezték fel, hogy amikor fia sorsa felől érdeklődött, az asztrológus azt mondta, hogy „egy császár fia lesz és ő maga is császár lesz”. Majd az apa és a fiú számára is megadta a haláluk napját és módját, és azt a helyet is megjelölte, ahol haláluk be fog következni. A jóslat beteljesedett, mindketten 239. április 9-én haltak meg Karthagóban, az apa öngyilkos lett, fia pedig harcban esett el.

Pico Della Giovanni Mirandola (1463. II. 24. – 1494. XI. 17.) gróf egész életében azon volt, hogy bebizonyítsa, hogy az asztrológia babonaság. Személye felkeltette az asztrológusok érdeklődését, hárman is megjövendölték halálának idejét. Pechjére az asztrológia működik, hiszen pontosan akkor halt meg, amikorra ígérték.
A tübingeni professzor, Johann Stöffler saját halálának napját számította ki a horoszkóp segítségével. A csillagok balesetben bekövetkező halálra utaltak. A nevezetes napon, 1531. február 16-án a biztonság kedvéért otthon maradt. De amikor felállt egy székre, hogy levegyen egy könyvet a polcról, leesett és szörnyethalt.
1559-ben II. Henrik francia király egy párviadalban szerzett szemsérülés következtében halt meg. Halálát Lucas Gauricius 1556. február 5-én megjövendölte: „A 41. életévében óvakodjék a párviadaltól, mivel a csillagok a fejének megsérülésével fenyegetik, melynek következtében vagy megvakul vagy meghal.”
A legutóbbi időkben egy tunéziai asztrológus, Hassan Charni tett szert rendkívül nagy hírnévre. 1996. december 30-án az „Assarih” című hetilapban az 1997. évre vonatkozó előrejelzésében a következők szerepeltek: „Nagy-Britanniában az 1997. év legfontosabb eseménye Lady Diana fiatal korban bekövetkező halála lesz.” Még hozzátette a következőket is: „A Diana szerelmi ügyei körüli botrányok tragédiába torkollanak.” Diana 1997. augusztus 31-én halt meg máig tisztázatlan körülmények között.
Vannak, akik úgy gondolják, nincs értelme előre tudni, mikor következik be a vég, hiszen úgysem tehetünk ellene semmit. Így vélekedett Indira Gandhi is. Őt is figyelmeztették asztrológusai, hogy merényletet követnek el ellene, amelybe belehal. Azt válaszolta, ha a sors ezt szánta neki, akkor úgy kell történnie.




Friderikusz Sándor: Isten óvd a királynőt!


Posted by Nixy on 9:26 in riportkönyv | 0 hozzászólás
"Rémtörténetek arról, hogy a szépségkirálynőnek már a gyerekkora is igen mozgalmas volt – A többről többre jutás stációi a családban: avagy milyen áldozatokat kell hozni a harácsolásért – „Az apja és Csilla szinte rajongva szerették egymást. Aztán meg gyűlölték..” Mi jöhetett közbe? – A menedzser kocsiját feltörik. Hogy, hogy nem, csak Csilla szerződései tűnnek el belőle! – Mi lett a Kairóból átutalt ezer dollár sorsa? – A lányról készült meztelen fotókat eltüntették, miután kitört a botrány – A német herceg megerősíti: „A szerelem kölcsönös volt…” – Lopott ruhákban Máltán az Európa Szépe választáson? – Nyilatkozik a Magyar Média exigazgatója is (Végre!) – Maneken, zenész, fotós, színész, akik mind-mind valamiért sikkesnek találták együtt mutatkozni a szépségkirálynővel – Interjú Molnár Csilla tartós „kapcsolatával”, aki éppen két évvel idősebb, mint a lány apja – Kábítószer, ital, terhesség? avagy ezek is csak mind ostoba pletykák? – A boncolás eredményéről egy nyilvános előadás alapján – A riporter rekonstruálja a lány utolsó napját és arra a megállapításra jut, hogy valaminek történnie kellett, amiért hirtelen 26 lidocain tabletta után nyúlt Molnár Csilla – A koronatanú, a hét és fél éves unokaöcs beszámolója – A búcsúlevél – eredetiben… Mindössze három mondat – A mentőtisztet több évtizedes szolgálat után elbocsátották – Flipper Öcsi azt mondja: „Nekem Csilla nagyon szép emlék marad egész életemre.” – Van-e folytatás a Molnár család számára. Avagy – 78 interjú nyomán – egy család, egy vállalat és egy soha nem is volt karrier története a nyolcvanas évek Magyarországáról."


Pár éve hallottam erről a könyvről. Akkor csak annyit tudtam meg erről a kötetről, hogy egy szépségkirálynő öngyilkos lett. Azóta most sikerült megszereznem ezt és elég hamar el is olvastam.


Mivel amikor ez a történet zajlott, én még nem éltem, nem voltak így emlékeim róla és akikkel beszéltem az elmúlt 1-2 napban erről, nekik is csak homályosan rémlenek a dolgok. Így teljesen csak a könyvben leírtak után tud bennem összeállni egy kis kép.


Magyarországon az 1930-as évek után először 1985-ben rendeztek szépségkirálynő-választást, amit a 16 éves fonyódi gimnazista, Molnár Csilla nyert meg. Tragikus halála alig 8 hónappal a verseny után következett be. 2004-ben Csilla emlékére egy honlapot alapított két ifjú hölgy. A www.molnarcsilla.hu célja a lehető legtöbb írásos és képi emlék összegyűjtése Csilláról.


A kövekező cikket találtam ezen a honlapon:

"Új Néplap 2004. február 28.

TRAGIKUS TÜNDÉRMESE

Volt egyszer egy vidám, kedves és gyönyörű fonyódi diáklány, Molnár Csilla Andrea. Tizenhat éves volt, amikor 1985 tavaszán jelentkezett az ötven év kihagyás után megrendezett "első" magyar szépségkirálynő-választásra. A győzelem után csaknem egy évvel már nem élt.

Molnárék 1972 óta éltek Fonyódon. '85 tavaszán az egyik osztálytársnője, Cseh Erika vette észre egy újságban a szépségversenyről szóló felhívást. Ő ajánlotta Csillának, nevezzenek be mindketten. Csilla édesanyjának nem volt kifogása, édesapja viszont mindvégig ellenezte. Kétezren jelentkeztek, hatszázan jutottak be a selejtezőkbe. Az elődöntőkből tízen jutottak tovább. Csilla az első helyen végzett, Cseh Erika kiesett. Csak a középdöntő alkalmával tudták meg a fonyódiak, hogy "lányuk" is indul a szépségversenyen. Mindenki gratulált Csillának. A középdöntore is sokan elkísérték. Csilla a negyedik lett.

Budapesti Kongresszusi Központ, 1985. október 5. - a döntőt az akkor vadonatúj épületben rendezték. Óriási felhajtás fogadta a résztvevőket. Csilla annyira izgatott volt, hogy észre sem vette: szinte maximális pontszámot ért el. Csak a koronával a fején tudatosult benne: a második Kruppa Juditot és a harmadik Füstös Veronikát megelőzve ő lett Magyarország legszebb lánya. Molnár Csilla Andrea győzött, de a "királynő" élete pár nap múlva visszazökkent a régi kerékvágásba.

1986. július 11-i hír: "Molnár Csilla Andrea, 1985 szépségkirálynője tegnap kora délután fonyódi otthonában tragikus hirtelenséggel elhunyt". Aggasztó előjelek azért voltak. A hirtelen jött népszerűség után hirtelen mindennek vége szakadt. Csilla az iskolából egyre rosszabb jegyeket vitt haza. Édesapja tudta nélkül titkos szerelmi viszonyt folytatott egy 41 éves herceggel. Amikor Molnár István megtudta, ez egyenesen önkívületbe kergette. Mindennapossá váltak a veszekedések. Az utolsó csepp a pohárban az lehetett, hogy nem utazhatott el a világszépe-választásra. Csilla teljesen összeroppant. Július 10-én szobája magányában, egy búcsúlevelet maga után hagyva gyógyszert vett be. A mentők nem tudtak rajta segíteni. Magyarország szépe örökre elaludt. .."


Fiderikusz Sándor Isten óvd a királynőt! című kötete tényfeltáró könyv, eredeti dokumentumokkal és riportokkal. Molnár Csilla tragédiáján kívül körkép a 80-as évek Magyarországáról.


A könyv olvasása közben volt olyan érzésem, hogy Magyarország bő 2 évtizedben semmit sem változott. Ezt számomra a könyvben is megerősítésre nyert; Csilla anyukája a kötet végefele ezt mondta:

"Furcsa egy ország ez, én mondom! A lengyel szépségkirálynő ideérkezésekor nagy ünnepség, kimegy a TV-Híradó, fotózzák a lapok, dicshimnuszok úton-útfélen. Szegény Csillukát meg a kutya sem várta rajtunk kívül, amikor hazajött Máltáról. Nem hiszem, hogy én lennék nagy igényű! Inkább ez az ország kisszerű, amellett, hogy irigy és rosszindulatú. Hát most megkapták. A szépségkirálynő halott. Az én kislányom halott..."


A mostani Magyarországra ezt úgy fordítanám le, hogy mint akkor, most is: kifelé mutatjuk, hogy milyen szuper ország vagyunk, az itt élőket pedig minél jobban megpróbálja kiszívni, kihasználni. Pl. amikor nagy katasztrófa van bárhol a világban, az első hírek között halljuk, hogy már a magyar segítőcsapatok ott vannak, de amikor tavaly volt az iszap-katasztrófa vagy tavasszal a nagy árvíz, sehol senki nem volt segíteni nekünk....


Egy kis kitérővel vissza a könyvhöz. Kevés riport/dokumentumkönyvet olvastam mostanáig, ezért nem tudom kellőképpen eldönteni, mennyire állja meg a helyét a műfajban… Csilla személye viszont nagyon rokonszenves a számomra. Azt hiszem, sajnos sejthető lett volna, hogy egy ilyen becsületes és rendes lány nem fogja bírni a „gyűrődést” ebben az alattomos és felületes világban.


Nem a szenzáció miatt, még kevésbé Molnárék családi életének kiteregetése miatt volt nagyon érdekes a számomra a könyv; sok mindenen elgondolkoztam olvasás közben. (pl. az előbb említettem, hogy hogyan nem változott Magyarország) A Molnár család életét megismerve nem volt könnyű életük. Ha nem lett volna ez a szépségkirálynő-választás, akkor se volt náluk egyszerű az élet, de azt hiszem, sok ilyen átlagos család van hazánkban. Ami nem azt jelenti, hogy jó dolog. A Molnár szülők is próbáltak megélni, jobbá tenni az életüket, mint ahogy mostanában is erre törekszik az ember, csak az az érzésem, hogy akkor valahogy könnyebb volt boldogulni. A könyv elolvasása után az az érzésem, hogy szegény lányt csak kihasználta a nagy állami szervezet, aki -mint mindig- magát fényezi.

Az, hogy Csilla családi háttere sem volt stabil, csak elősegítette azt, ami bekövetkezett. Mint ahogy már említettem, ha csak a családi gondjai lettek volna, a szépségkirálynői cím nem nehezítette volna az életét, az is elég lett volna, mert egy átlagosnak mondott magyar családban is történnek dolgok. Ebben az esetben azért volt más, mint a többi, mert Csilla királynő volt... Azt hiszem, hogy ha a szülei kicsit jobban mellé állnak, kicsit másképp alakul a lány sorsa. Itt főleg az apjára gondolok, aki sokszor a lány fejéhez vágta, hogy miatta kapott szívinfarktust, miatta olyan nagyon beteg, ezzel csak a lány lelkiismeretfordulását növelte, mert az orvosok kimutatták, hogy az apának sosem volt infarktusa, csak megjátszotta magát. Bár az tény és való, hogy a Magyar Média is csúful eljárt a lánnyal, mert csak ígértek dolgokat, de nem váltották be, miközben Csillát magukhoz kötötték...


Csilla tragikus halála nemcsak ő és családja életét változtatta meg, hanem a szépségkirálynő-választás életét is. A verseny történetében újabb éveket hagytak ki: 1985. után csak 1991-ben választottak ismét Magyaroszág szépét.


Akit érdekel ez az időszak, az 1980-as évek Magyarországa, annak ajánlom Molnár Csilla történetét!



A Fenyő-gyilkosság



Közel két hónappal ezelőtt a blog törzsközönsége meggyőző többséggel amellett döntött, hogy a következő összeesküvéselmélet, amelyről olvasni szeretnének, a Fenyő János élete (pontosabban halála) köré szőtt titokzatos eseménysorozat legyen.
Lássuk tehát a hazai rendszerváltozás hajnalán az egyik gazdasági sikertörténetnek kikiáltott Vico Rt. létrehozójának és tulajdonosának fordulatos életét és továbbra is rejtélyek által övezett halálát. Előre szólok, hogy a poszt nagyon hosszú lesz, tessenek felkészülni rá!
Először is lássuk azt a keveset, amit nekünk, egyszerű földi halandóknak mai posztunk főszereplőjéről tudni lehet és érdemes.

1.) A kezdetek

Fenyő János 1954 tavaszán született Budapesten. Édesapja (Fenyő Imre) sokáig a MagyarFotóművészek Szövetségének titkára, nem kell tehát csodálkozniazon, hogy János már kisiskolás korában megkapta élete első (valószínűleg Pajtás 6×6 típusú) fényképezőgépét, amit kicsivel később egy Flexaret VI követett. A srác imádott fotózni, s nem volt még 12 éves, amikor a Lovag utcai lakásukban saját „labort” kapott mindennel felszerelve, amiről az analóg fényképezés korszakában egy pesti kiskamasz csak álmodni tudott.
Noha intellektuális képességei vitán felül alkalmassá tették volna egy egyetem elvégzésére (a család állítólag feltétlenül doktort szeretett volna csinálni belőle, de ő sem a jogi, sem az orvosi pályáról nem akart hallani), az érettségi után alkalmi fényképezgetéssel foglalkozik, külföldről ilyen-olyan módszerekkel behozott szaklapokat olvasgat (állítólag kifejezetten ezért tanul meg angolul és németül), majd 1974-ben leteszi az állami fotós szakmunkásvizsgát. Alig húsz éves, amikor felfedezi magának (hogy úgy mondjuk…) az akkoriban mindössze 16 éves Sütő Enikőt, akiről (pontosabban: akinek a meztelen hátáról) aztán a híres Fabulon-reklámfotó készült. 1977 tavaszán elvégzi az Újságírószövetség másfél éves szakiskoláját, fotoriporter specializálódással; időközben (atyai hátszéllel) a Magyar Távirati Irodánál helyezkedik el és a nemzeti hírügynökség fotóarchívumában dolgozik műszaki segédmunkatársként.
Érdekes momentum (amire később még visszautalunk), hogy 22 éves mezei világosítóként (legalábbis egyhajdani MTI-munkatárs szerint) többször megfordult a fotótár zárt részlegén is, ahová csak a jól kipróbált, minden szempontból megbízható elvtársak nyerhettek bebocsájtást; tudniillik itt tárolták azokat a (hazai és külföldi forrásokból származó) anyagokat, amelyeket a politikai cenzúra (ilyen-olyan okokból) nem engedett nyilvánosságra hozni.
Fényképészként egyre jobban elismerik; díjakat nyer, s olyan lapok is foglalkoztatják, amelyeknél már akkoriban is komolyan vették, hogy egy fotó többet ér száz szónál: Képes Sport, Új Tükör Magazin,Ez A Divat, Ország-Világ.

2.) Külföldön

János azonban sokkal nagyobbra tör, mint a lokális sikerek. Belátja, hogy hiába a tehetség, hiába a kiváló (politikai, sajtós és művészvilágbéli) kapcsolatok, neki nem pálya egy háromezer forintot érő címlapfotó a Habselyem Kötöttárugyár export minőségű fehérneműjében pompázó leányzóról, vagy egy tízezer forintos fényképsorozat a kohászok által elért ózdi sikerekről. És mivel nem csak a pénzt szerette, hanem a csinos lányokat, a márkás italokat, a kubai szivart és úgy általában az imperialista dekadencia valamennyi megnyilvánulási formáját is, a nyolcvanas évek elején úgy dönt, hogy tartósan külföldön marad: első körben a francia Lui magazinnak dolgozott, ahová művésziesnek szánt, (fél)meztelen lányokat ábrázoló fotói jelentek meg.
A „művészies” szó itt azt jelentette, hogy a Lui-ban megjelent fényképeken az akkoriban még főként borotválatlan ágyékú lányok nem tárhatták szét lábaikat fényképezés közben.
Boldog békeidők…
Nemzetközi pályafutását az USA-ban folytatja. Erről az időszakról elég kevés információ áll rendelkezésre; annyit lehet biztosra venni, hogy főként Kaliforniában időzik, ahol a filmezéssel kacérkodik: producer szeretett volna lenni. Sokan tudni vélik, hogy belekóstol a los angelesi pornóbizniszbe is, ami akkoriban (az Internet-korszakra még pár évet








várni kell) elég szépen gyarapította a vállalkozókedvű, akár rázósabb témákat is bevállaló, feltörekvő fotósok és mozisok számláját. Rosszakarói holmi szoros szálakról is rebesgettek, amelyek Fenyőt a kaliforniai (zsidó és/vagy magyar) maffiához kötötték. Ezen források szerint hősünk a szervezett alvilág pénzének tisztára mosásában serénykedett volna.

3.) Újra itthon

1987 végén úgy dönt, hogy – immáron amerikai útlevéllel és egy körülbelül 70 ezer dolláros fedezetű bankkártyával a zsebében – hazatér.
A hetvenezer dollár Fenyő saját bevallásán alapuló összeg; egyes visszaemlékezések szerint ezt egy további nullával nyugodtan kiegészíthetjük, ha az alany valódi tőkéjére vagyunk kíváncsiak.
Mindenesetre 1988-ban a HUF/USD árfolyam úgy 48-52 körül mozgott, ami annyit tesz, hogy a 70 ezer dollár nagyjából 3,5 millió (akkori) forintot ért, vagyis körülbelül egy combosabb fővárosi öröklakás árát; a 700 ezer pedig értelemszerűen tízszer ennyit.
Hazatérése után pár hónapot tájékozódik, rengeteg régi ismerőssel felveszi a kapcsolatot, majd 1988-ban elkezdi a videóbulit: először csak úgy finoman, majd (a sikereken felbuzdulva) egy év múlva megalapítja a Vico nevű céget (akkor még nem Rt.), amely elsődlegesen nagysikerű (főleg külföldi) mozifilmek videókazettán történő forgalmazásával (eladásával, illetve kölcsönzésével) foglalkozik, de a vállalati stratégiában már akkor szerepelnek olyanmozzanatok, amelyek a későbbi médiabirodalom csíráját jelentik. Szűk baráti körben többször kijelentette: aki a kommunisták (amúgy már előre látható) bukása után elsőként teszi rá a kezét a hazai sajtó legkiemelkedőbb lapjaira, óriási nyereségre és politikai befolyásra tehet szert.
Megtörténtek a ’90-es választások, a kommunisták tényleg megbuktak, s Fenyő János következetes maradt másfél évvel korábbi önmagához: elkezdte megvalósítani nagy tervét egy sajtóbirodalom létrehozásáról. Elsőként a legsikeresebb hazai hetilapra, a Nők Lapjára tette rá a kezét, majd a többszázezres példányszámú Rádió- és Televízióújság következik.
És itt még távolról sincs vége. Fenyő – a sikeres nyugati mintákat lekoppintva – minden olyan sajtótermékre rávetette magát, amely haszonnal (és/vagy befolyással) kecsegtetett. Nem volt válogatós; a már említetteken kívül egyformán kellett neki a Vasárnapi Hírek, a Buci Maci, a Bravo-lapcsalád, aCsaládi Lap, a Tina, valamint (1994-től) a Népszava is. És ha Fenyő János valamit meg akart szerezni, azt meg is szerezte.
A Vico-birodalom által kiadott sajtótermékek havi példányszáma 1994 végére meghaladta a 12 milliót.
Menedzseri és vállalatvezetői stílusáról oldalakat lehetne írni, de nem ez a célunk. Lényeg, hogy kíméletlen, olykor kegyetlen módszerei voltak, amelyek rengeteg ellenséget generáltak az üzletembernek. Legyőzött versenytársai közül sokan olyan zsidónak (finomabban: „a protestáns etikát nélkülöző, mediterrán típusú üzletembernek”) tartották, aki miatt a többség utálja a zsidókat: szerintük Fenyő abszolút prioritása a haszon volt, majd a befolyás, majd a hatalom, s újfent a pénz. Gyakran valódi hűbérúrként viselkedett, jutalmazásban és büntetésben egyaránt. Imádott ordítani és agresszíven lépett fel mindenkivel szemben, aki akár csak a legenyhébb ellentmondást is megengedte magának a Főnökkel szemben. Márpedig ő Főnök volt, méghozzá igazi oligarcha-típus.
Lakásügye a jéghegy csúcsának a hegye, de tipikusnak mondható:
Budapest egyik legszebb (nem mellesleg természetvédelem alatt álló) területén, a XII. kerületi Alkony úton (nem túl messze a Béla király úti kormányvendégháztól) kihasított magának egy másfél hektáros erdős területet, körbekerítette, majd a szintén engedély nélküli területrendezést és erdőirtást követően felépített rá egy villát (úszómedencével, parkkal, sétányokkal), amelynek bekerülési értéke már 1995-ben meghaladta a 350 millió forintot. A fegyveres őrség természetesen külön épületet kapott, a telket és az ingatlanokat összesen negyven biztonsági kamera és kéttucatnyi külső mozgásérzékelő vigyázta.
A Vico 1992-ben alakul át részvénytársasággá. Alaptőkéje 600 millió forint, ami (ha Fenyő hivatalos verzióját nézzük) nagyon jó eredmény az eredeti, alig négy évvel korábbi 70 ezer dollárhoz képest. A videóbiznisznek lassan bealkonyul, ugyanis több amerikai filmstúdió (például aFox és a Columbia) rájön, hogy alkotásaikat Budapesten mindenféle engedély nélkül  másolják és forgalmazzák. Beperlik a Vico-t, s három évnyi bírósági procedúra után végül megegyeznek abban, hogy Fenyőék fizetnek százezer dollár fájdalomdíjat és abbahagyják a jogtalan kazettaforgalmazást. János barátunk így teljes energiájával (és maradék pénzével) a média felé fordulhat.     
Az idők szavára hallgatva beszáll az elektronikus médiába is: megalapítja a Stáb TV-t s ezen keresztül érdekeltséget szerez a Gyárfás Tamás-féle Nap TV fő produkciójában, a Nap-keltében.A kilencvenes évek közepétől aktív szereplője lesz a magyar társasági életnek; minden olyan komolyabb rendezvényen megjelenik, ahol a politikai és gazdasági elit tagjai felbukkannak. Minden olyan szereplővel készül legalább egy fotója, aki (egyik vagy másik oldalon) akár csak egy kicsit is számít: Demszky Gábor, Pintér Sándor, Friderikusz Sándor, Horn Gyula, Csintalan Sándor, stb. Bizniszel Princz Gáborral, a már említett Gyárfás Tamással, s állítólag Csányi Sándorral,Demján Sándorral és Széles Gáborral is voltak üzleti kapcsolatai.

S ha már közismert nevekkel dobálózunk: tudjátok-e, hogy a Fenyő-gyilkosság után a Vico-lapok és -ingatlanok értékesítésével megbízottCA-IB Értékpapír Rt.-nek ki volt akkor (1999-ben) az ügyvezető igazgatója, majd vezérigazgató-helyettese? Nos, az akkor 31 éves fiatalembert Bajnai Gordonnak hívták (aki ezzel egyidőben aDanubius Rádió igazgatósági tagja is). És ki volt a vezérigazgató? Hát egy Simor András nevű arc.

4.) A gyilkosság

A számtalan homályos pontot és összetevőt leválogatva a gyilkosság tényei az alábbiakban foglalhatóak össze:
1998. február 11-ét írjuk. Szerda délután van, röviddel múlt fél hat. A budapesti Margit körút – Margit utca sarkán járunk, a forgalmi csúcs közepén, ahol Fenyő  fekete 600-as Mercedese (a Rózsadombon található Vico-székházból távozva) éppen megáll a pirosat mutató közlekedési lámpánál. Egyszer csak a mögötte közlekedő, világos színű Mitsubishi Galant anyósüléséről egy férfi ugrik ki, aki pár gyors lépéssel a Merci mellett terem, és egy horvát gyártmányú, Agram-2000 típusú hangtompítós géppisztolyból (itt alul),  egészen közelről mintegy húsz-huszonöt lövést ad le a vállalkozóra. A lövedékek közül legalább tucatnyi Fenyő Jánost éri (kilenc a koponyáját, a nyakát és a mellkasát); a halál gyakorlatilag azonnal beáll.
A lövések után az elkövető a fegyvert az egyik közeli autó alá dobja, majd a Margit körúton sietve távozik a Széna tér felé; közben az egyik kapualjban lekapja magáról sapkáját és a rövid kabátját, amelyeket a földre dob (később ezekről a ruhadarabokról rögzítenek DNS-mintát a nyomozók). Lazán továbbfutva befordul a Rómer Flóris utcába, ahol szem elől tévesztik (vélelmezhetően egy másik kocsiba száll, de az sem zárható ki, hogy az őt szállító, s a gyilkosság helyszínéről a lövésekkor azonnal elhajtó Mitsubishi vette fel).

5.) A nyomozás

A gyilkosságot követően a nyomozó hatóságok (a titkosszolgálatok bevonásával) azonnal mozgásba lendültek. A Rendőrség csúcsszervének számító (és az azóta dicstelen szakmai véget ért Kiss Ernő tábornok által irányított) Központi Bűnüldözési Igazgatóság (a továbbiakban: KBI) rögtön magához vonta a felderítést. Voltak hangok, amelyek szerint Fenyő János személye és tevékenysége már 1996-tól kezdve felkeltette az illetékesek érdeklődését, s az összes, rendelkezésre álló erővel, eszközzel és módszerrel figyelték a médiavállalkozót: lehallgatókészülékeket szereltek az irodájába és a gépkocsijába, telefonjait lehallgatták, környezetébe informátorokat küldtek, üzleti partnereit és személyes kapcsolatait figyeltették.
Nem tudni, mennyi igaz ezekből a hírekből, az viszont ma már világos, hogy Fenyővel szemben nem csak a klasszikus rendőri arzenált vonultatták fel, hanem a nemzetbiztonsági szervek lehetőségeit is kihasználták, különös tekintettel az áldozat roppant összetett politikai és gazdasági kapcsolataira.
Már a nyomozás első napjaiban felmerült egy koszovói albán, bizonyos Salihi Mead neve (mint elkövető), aki azonban hamarosan tisztázta magát. Ezután egy másik koszovói, Acifi Nijazi került célkeresztbe (itt alul éppen kiszáll a kocsiból), de miután (hosszas alkudozás után) sikerült őt meggyőzni, hogy önként (?) utazzon be Magyarországra és vesse alá magát a DNS-vizsgálatoknak, egy év elteltével őt is ki kellett zárni a gyanúsítható személyek köréből. Újabb albán (Sefedini Gvin, más források szerint Gzin) következett a potenciális bérgyilkosok sorában, de a Nemzeti Nyomozó Iroda (a KBI utódszervezete) vele is lyukra futott.
Persze a hasonló ügyekben a nagy kérdés mindig a megbízó személye. A klasszikus kriminalisztikaicui prodest (kinek használt?) logikai fonal azonban hamarosan olyan kuszává és átláthatatlanná vált, hogy a szóba jöhető nevek szaporodtak ugyan, a nyílt, bíróság előtt is felvállalható bizonyítékok viszont továbbra is várattak magukra – legalábbis a közvélemény ezt érzékelte. Cseppet sem túlzásazt állítani, hogy Fenyő János halála tucatnyi hazai és külföldi (politikai és gazdasági) potentátnak, érdekcsoportnak és intézménynek jött jól. Ezekre a konteók felsorolásánál kicsit részletesebben kitérünk.
A nyomozást 2002-ben felfüggesztették, majd közel három év elteltével (2004 késő őszén) hirtelen ismét elővették. A Rendőrség huszáros kommunikációs offenzívába kezdett, sGaramvölgyi László, az ORFK akkori szóvivője (itt jobbra) naponta átlagosan négyszer jelentette ki (délutánonként már igencsak csillogó szemekkel), hogy jó nyomon vannak, szorul a hurok a bérgyilkos, valamint a megbízó nyaka körül. A közvélemény feszülten várta a megfejtést, a bulvárújságok naponta eresztettek meg merészebbnél merészebb találgatásokat, de ma, 2010 késő őszén hivatalosan kábé ugyanannyit tudunk, mint öt (vagy akár tizenkét) évvel ezelőtt: ismeretlen fegyveres (ismeretlen megbízóval a háta mögött) agyonlőtte Fenyő János vállalkozót…

6.) A Perczel-vallomás

2004-ben (halála előtt pár hónappal) a rák végső stádiumában lévőPerczel Tamás (Fenyő János közeli barátja és pszichológusa, itt balra) egy húszórás videófelvétel-sorozaton mondja el sejtéseit, véleményét és meglátásait Fenyőről, ennek üzleti tevékenységéről, politikai és gazdasági kapcsolatairól, valamint a gyilkosság vélelmezett hátteréről és összefüggéseiről. A rögzítettekből egy hatórás vágott anyag készül Számvetés címmel, majd a Kapu Filmstúdió ezt a nyilvánosság számára is hozzáférhetővé teszi; 2005-ben még a Magyar Filmszemlén is bemutatják.
Perczel nyíltan nem vádaskodik, de kendőzetlenül mesél Fenyő üzleti kapcsolatrendszeréről, s (neki már minden mindegy alapon) kihangsúlyozza (egyebek mellett) Gyárfás Tamás, Princz Gábor,Kiss Ernő, Horn Gyula, valamint Székely Herbert (Fenyő üzleti örököse) helyét és szerepét egykori barátja kapcsolati hálójában. Egyértelműsíti: ezeknek az embereknek (számos más személyhez hasonlóan) biztosan érdekében állt a vállalkozó elhallgattatása.
Akit érdekel: a neten fellelhetőek a film részletei; a húszórányi (tehát vágatlan) anyagot a Rendőrség 2005 tavaszán lefoglalta, s tudomásom szerint ezt (mármint az eredetit) azóta sem látta senki. Azt mondják, hogy a nyomozati anyag mellékleteként valamelyik speciális irattárban pihen.
Perczel végkövetkeztetése: 1997 végére „a politikusok elengedték János kezét, mert elfogyott az iránta addig érzett politikai bizalom”, s ezt Fenyő ellenségei azonnal megérezték. Onnan kezdve már csak hetek kérdése volt, hogy mikor fogják végleg eltenni az útból a kényelmetlenné vált egykori szövetségest.

7.) A konteók

És akkor lássuk, szorgos népünk milyen izgalmas elméleteket dolgozott ki az elmúlt 12 évben Fenyő János erőszakos halála kapcsán.
Az esetleges feljelentések (lásd például a Gyárfás-Bencsik csörtét2005 februárjának végén) vagy más retorziók elkerülése érdekében ismételten felhívom mindenki figyelmét a blog címére és tematikájára. Köszönöm.

7.1.) A köztörvényes szál

Az, hogy Fenyő János világéletében meglehetősen, khm, rugalmasan értelmezte az üzleti tisztesség fogalmát és a Btk. törvényi tényállásait, még azoknak sem lehet meglepetés, akik eddig csak felületesen olvasták el az eddigieket.

7.1.1.) Az amerikai maffia

Kacérkodása a szervezett alvilággal már egészen korán, konkrétan az USA-ba történő távozását követő időszakban elkezdődött. Körülnézett a kaliforniai bizniszlehetőségek között és rájött, hogy igen kicsi a valószínűsége annak, hogy egy friss kelet-európai bevándorló reklám- és művészfotók készítéséből meg tudjon gazdagodni. Amerikában a Fabulon-plakátokkal és az Ez A Divat-illusztrációkkal dicsekedni olyan lett volna, mintha Tokajba, Szekszárdra vagy Villány környékére hirtelen megérkezne egy kanadai polgár és arra való hivatkozással akarna Magyarországon borász-karriert csinálni, hogy egyszer már ivott európai bort és vannak további ötletei.
Szóval Jánosnak döntenie kellett, és bizony belevágott a pornóüzletbe. Az első hónapokban még reménykedett abban, hogy az Európából magával hozott 18 ezer dollár elegendő lesz a kezdeti nehézségek áthidalására, de rá kellett jönnie, hogy ennyi pénz maximum a Duna partján, a hétkerben számít soknak. A forgatókönyv a klasszikus szabályokat követte: tartalékait gyorsan felélte, tartozásokat halmozott fel, ezeket törlesztendő kölcsönöket vett fel, elzálogosította ingóságait, újabb kölcsönök (ezúttal uzsorakamatra), satöbbi…
Mivel értelmes és talpraesett pasi volt, a neki kölcsönző alvilág rájött, hogy ebben a fazonban van fantázia. Meghallgatták hosszútávú terveit, utánanéztek európai kapcsolatainak és úgy döntöttek, hogy Fenyőt egyrészt pénzmosásra fogják felhasználni, másrészt pedig belé is fektetnek. Amikor 1987-ben úgy dönt, hogy hazatér, meggyőzte az üzlettársait, hogy Magyarországon hamarosan győz a kapitalizmus, márpedig a rendszerváltozás első éveiben óriásit lehet majd kaszálni. A maffia értett a szóból és meglehetősen szép összeggel szállt be János mellett a kazettakölcsönzési üzletbe – és nem csak ebbe.
Az ilyen fekete pénzeknek azonban van egy olyan tulajdonsága, hogy igen kemény kamatot számítanak fel utánuk. Fenyő ezt fizette, amíg fizette, majd ahogy erősödött idehaza a pozíciója, úgy vált egyre magabiztosabbá. 1998-ra már eljutott addig, hogy beintett a maffiának, abba a tévhitbe ringatva magát, hogy ő már érinthetetlen (Fenyő János halálakor a Vico Rt. vagyonát 15-17 milliárd forintra becsülték). Tévedett…

7.1.2.) A hazai alvilág

Nem tudom, olvasóink közül hányan emlékeznek a kilencvenes évek második felében lezajlott hazai erőszakos bűncselekménysorozatra. Voltak robbantások, olajszőkítés, eltűnések, ContiCar, Energol, Xénia Láz, Dietmar Clodo, no és számos bérgyilkosság (Prisztás József, Domák „Cinóber” József, Szlávy Bulcsú, Zubovics Gyula, Molnár Péter, Németh Zoltán, Nagy András, Boros „Aranykéz utca” Tamás, Döcher György, Seres Zoltán – hogy csak az ismertebbeket említsük).
Nem akarok itt kriminológiai, közgazdasági vagy szociológiaifejtegetésekbe bocsátkozni, ezért csak annyit mondok: az elsődleges felhalmozás időszakát éltük; azon ominózus „első millióknak” az összegyűjtése folyt, amelyekről (legalábbis a bon mot szerint) utólag nem szokták megkérdezni a milliárdosokat.

Ebben a környezetben egy Fenyőhöz hasonló arcnak óhatatlanul térfelet (ergo szövetségest és ellenséget) kellett választania, arról nem is beszélve, hogy a pénzmosási szolgálataira és politikai kapcsolataira a hazai alvilágnak is szüksége volt. A képlet egyszerű: az alvilág készpénzzel (és különféle szolgáltatásokkal) kisegíti Fenyőt, ha a vállalkozó üzleti érdekei úgy kívánják, cserébe a Vico Rt.-n keresztül megfuttatja a szervezett bűnözői körök piszkos pénzeit, kifehérítve (vagy legalábbis halványítva) azok eredetét.

A maffiával azonban még akkor sem lehet viccelni, ha kicsi, savanyú és magyar; Fenyő 1998 legelejére jutott el addig, hogy azt gondolta: már nincs szüksége az alvilágra. Ki akart szállni, kifizetni azonban nem tudta (vagy nem akarta) őket. Vesztére… Halála üzenet volt mindenki számára:
Aki dudás akar lenni, 
pokolra kell annak menni. 
Ott kell néki megtanulni, 
hogyan kell a dudát fújni.

7.2.) A politika

Emlékszünk ugye, hogy Fenyő 1987 végén tér haza, majd 1988-ban kezdi el a kazettabizniszt? Nos, nem vesztegeti az időt, mert tudja, hogy egy rezsim utolsó, illetve első éveiben a gazdasági hatalom politikai hátszél nélkül illékony, mint a kéjgáz. Jánosunk már a létező szocializmus utolsó két évében elkezdi a dörgölőzést azokhoz, akikben fantáziát lát, s akikről feltételezi, hogy egy rendszerváltozás esetén szavuk lehet az új körülmények között.
Óvatos duhajként viselkedik, ráadásul akkoriban a vagyona még „csak” milliókban és nem milliárdokban volt mérhető: teljesen nem kötelezi el magát egyik nagy ellenzéki tömörülés mellett sem, de értelemszerűen inkább a liberális SZDSZ, semmint a konzervatív, nép-nemzeti húrokat pengető MDF áll közelebb a szívéhez. A Fidesz akkoriban a „futottak még” kategóriában versenyzett, Fenyő csak legyintett rájuk; állítólag nem látott bennük „gazdasági fantáziát”.
Az SZDSZ-szel, valamint a szocialisták liberálisabb ágának egyik-másik képviselőjével az 1990-es jobboldali győzelem után is tartja a kapcsolatot, de leginkább a pénzre, az üzletekre koncentrál. Szűk körben többször hangoztatja, hogy „ezt a négy évet térdepelve is ki kell bírjuk”. Megalapítja a Vico-t, vagyona gyarapodik, ő pedig 1993 nyarától kezdve egyre többet szaunázik, vacsorázgat és szivarozik baloldali, illetve liberális politikusokkal, s komoly pénzeket fizet be az (akkor még) ellenzéki pártok kasszájába, ilyen-olyan támogatás és adomány címén. 1994 februárjától ezek az összegek megsokszorozódnak: itt a választási kampány…
Fenyő természetesen nem Róbert bácsi szerepét játszotta; tökéletesen tisztában volt azzal, amivel a gazdasági szereplők a mai napig élnek és visszaélnek: hogy egy jól megválasztott pártkasszába a választási kampányban befizetett forint a sikeres szereplés után minimum tízet, de az is lehet, hogy százat vagy ezret fial. János csengetett hát rendesen, s közben arra is ügyelt, hogy ne csak úgy általánosan, a pártoknál szerezzen jó pontokat, hanem személyesen is lekötelezzen pár kulcsembert. Beszélnek Fenyő által szponzorizált és 100-120 válogatott meghívott részvételével lebonyolódott házibulikról, születésnapokról, több ezer dolláros, névre szóló szivar-, whisky- és borszállítmányokról, általa beutaztatott, színesbőrű, egzotikus és fenemód készséges lányokról és fiúkról, továbbá hazai és külföldi vadászatokról.
Ugyanakkor Fenyő nagyon precíz is tudott lenni, ha érdekei úgy kívánták. Svarc kiadásairól korrekt (és diszkrét) kimutatást vezetett: mikor, kinek és mennyit fizetett. Rossz nyelvek szerint a bulikról olykor még színes-szagos felvételek is készültek, amelyeken a szereplők nem mindig előnyös oldalukról mutatkoztak be…
1994-ben kormányváltás volt, s a közhatalom új szereplői között szép számmal bukkantak fel olyanok, akiktől Fenyő János joggal várhatta el, hogy viszonozni fogják azt a rengeteg szívességet, amit a magyar sajtócézártól az elmúlt években kaptak. Voltak, akik értettek a szóból, de akadtak, akik immáron nem szívesen vállaltak közösséget ezzel az izgága, bizánci típusú, autokrata vezetési stílusáról hírhedt alakkal. Fenyő ilyenkor nem habozott emlékeztetni őket mindarra, amivel tartoznak neki…
1997-re hősünk elérkezett arra a pontra, amikor áttekintette a múltat és új stratégiát dolgozott ki. Röviden megfogalmazva: csalódott az MSZP-SZDSZ koalícióban, s az ekkorra már szépen összeállt Vico-sajtóbirodalom lehetőségeit figyelembe véve (elsősorban a konzervatív nézeteit nyíltan is felvállalóPerczel Tamás egyre erősödő hatására) komolyan fontolgatta, hogy „átáll” a Fidesz oldalára. A hagyományosan baloldali Népszavával akarta kezdeni a nagy kísérletet, amit a többi (kevésbé politikus) sajtótermék követett volna. Számításai szerint naponta több, mint egymillió választópolgár olvassa a Vico-birodalom kiadványait, s ha ezek közül csak minden ötödiket sikerül rávenni arra, hogy 1994-hez képest 1998 tavaszán a baloldal helyett a jobboldalra szavazzanak, máris ő lehet az új királycsináló.
1997 augusztusában ultimátumot intézett a Horn-Kuncze kormányhoz. A következő választás elé állította a koalíciót: vagy melléállnak és segítenek neki kinyírni két gazdasági ellenlábasát (fogalmazzunk inkább egyenesen: ellenségét), Gyárfás Tamást és Princz Gábort, vagy a Vico Rt. „hadban állónak tekinti magát az MSZP-SZDSZ koalícióval”. Azt is elmondta: tudja, hogy a KBI főigazgatója (a már szóba került Kiss Ernő tábornok) a Postabank vezérének csókos cimborája, de reméli, hogy ez nem fogja megzavarni sem Horn, sem Kuncze „éleslátását”.
Horn egy kis időt kért, majd 1997 szeptemberében magához kérette Fenyő Jánost és arra kérte: „a saját és a köz érdekében is” vonja vissza fenyegetéseit és törekedjen megegyezésre Gyárfással és Princzcel, továbbá Kiss Ernővel. Emlékeztette továbbá arra, hogy információi szerint a Vico-nak több, mint 500 millió forintos tartozása van, amit az állami-kormányzati reklám- és hirdetés-megrendelések elmaradása még súlyosíthat. Fenyő – állítólag – kikérte magának a burkolt fenyegetést, de nem akarta végleg elmérgesíteni viszonyát a kormányfővel, ezért ígéretet tett arra, hogy „részéről mindent meg fog próbálni”. Ezt azonban sem ő nem gondolta komolyan, sem Horn Gyula nem hitte el.
Négy hónap múlva a Margit körúton golyót (golyókat) kapott a fejébe.

7.3.) A gazdaság

Fenyő János elsősorban és mindenek előtt üzletember volt. Ha morbidok szeretnénk lenni, azt is mondhatnánk, hogy élt-halt a bizniszért. Lássuk hát, hogyan.

7.3.1.) A Gyárfás-vonal

Ahogyan azt már említettük, Fenyő már 1995-től kezdve ki akarta terjesztenibefolyását a Gyárfás-féle Napkeltére. Nem elégedett meg holmi szürke eminenciási szereppel, hanem komoly beleszólást akart a műsorszerkesztésbe is. Fenyő a saját képére akarta formálni a Napkeltét, riportereket akart futtatni, témákat meghatározni, reklámpolitikát írni, dizájnt rajzolni, Gyárfás Tamásban azonban emberére akadt.
„Ami nem megy gazdasági módszerekkel, menni fog politikával és a közvélemény befolyásolásával!” – gondolhatta Fenyő, és kétfrontos háborút indított.
Az első csapásirány páncélos éke a Népszava lett, amelyben 1996-tól kezdve számos leleplező cikk, gazdasági elemzésnek és véleménynek álcázott „tényfeltárás” jelent meg a Nagy Ellenség viselt dolgairól. Ahogy Perczel Tamás fogalmaz: halálos, kegyelmet nem ismerő, vérre menő és roppant sportszerűtlen küzdelmet folytattak sajtóban, a Fővárosi Bíróságon, továbbá a láthatatlan fronton, vagyis mindkét fél mozgósította rendőrségi és titkosszolgálati kapcsolatait annak érdekében, hogy a másikról minél több (és minél mocskosabb) információ birtokába kerülhessen.
A második offenzíva bekerítő jellegű volt: Fenyő (pontosabban az általa fizetett rendvédelmi, banki és nemzetbiztonsági szakemberek) egy kerek évig dolgoztak azon, hogy 1997 nyarára Gyárfásról összeálljon egy kötetnyi anyag, amelyben körülbelül kéttucatnyi (főleggazdasági) bűncselekmény történeti tényállása szerepelt, állítólagos bizonyítékokkal alátámasztva. A 120 oldalas dossziét hat példányban sokszorosította, majd ezek közül ötöt szétküldött; mindazok megkapták, akiktől Fenyő érdemi lépést várt az ügyben: Horn Gyulaminiszterelnök, Kuncze Gábor belügyminiszter, Katona Béla Nikolits István titkosszolgálati miniszter, Medgyessy Péter pénzügyminiszter, valamint Keleti György honvédelmi miniszter.

Pár hét elteltével Fenyő rendőri informátorai jelezték neki, hogy az anyagot Kuncze átnézte, majd „intézkedésre” átadta Forgács Lászlónak, az ORFK akkori vezetőjének. A vezérőrnagy nem sokat lacafacázott, s azonnal kiszignálta… na kinek? Igen, eltaláltátok: Kiss Ernőnek, a KBI főigazgatójának, aki viszont (mint már írtuk) Princz Gábor személyes jóbarátja volt. Márpedig akkoriban Princz és Gyárfás igencsak egy hajóban eveztek – legalábbis ha az ember Fenyő oldaláról nézte a versenyt. Külön érdekesség: Fenyő informátorai szerint az Aradi utcai KBI-központba megérkezett anyagból hiányzott mintegy 15-20 oldal – azok, amelyek a leghúzósabb Gyárfás-bulikról szóltak.
1998 februárjának első hetében a Vico-kiadványok tele voltak az úszóbotrány legújabb fejleményeivel; javában folyt a Zemplényi-per, s az úszómenedzser által elmondottak miatt az OTP megvonta a támogatást az úszószövetségtől, melynek főtitkára Gyárfás Tamás volt.
Zemplényi György (aki méltán pályázhat a leghíresebb magyar csalónak járó, aranynak tűnő rézéremre) máskülönben szűk egy évvel éli túl Fenyő Jánost; 1999 januárjában hunyt el, állítólag tüdőembóliában.
Gyárfás kedden, február tizedikén felkeresi Csányi Sándort, majd az OTP-székházból kijövet – az összegyűlt, szenzációra éhes zsurnaliszták előtt – spontán sajtótájékoztatót tartott „a személyét ért újabb, minden eddiginél gusztustalanabb” támadások miatt. Sokan hallani vélték, amint a sajttáj után Gyárfás magából kikelve ezt kiabálja: „Fenyő minden eddigi határt átlépett, keservesen meg fogja bánni!”
Másnap 17 óra 40 perckor Fenyő Jánosnak azonban semmire sem maradt ideje, keserves megbánásra sem.

7.3.2.) A Princz-vonal

Gyárfás Tamás mellett Fenyő másik nagy ellensége és gazdasági vetélytársa Princz Gábor volt, aki azzal hívta ki maga ellen a Vico Rt. tulajdonosának haragját, hogy a Postabankon keresztül mecénást játszott, pénzintézeti hátszéllel segítve talpon maradni olyan lapokat, amelyek (legalábbis Fenyő szerint) enélkül veszteségesek lettek volna, s mint ilyenek, rövid időn belül megszűntek volna. Ily módon a Vico-sajtóbirodalom olyan konkurenciával volt kénytelen szembesülni, amely nem a piacgazdasági törvények alapján működik.
Egyes állítások szerint Fenyőnek már az 1997-es Postabank-csődpánikban is könyékig benne volt a keze, s ezt Princz nem bocsájtotta meg neki. A bankár szemet vetett a Vico-termékekre, ezt viszont Fenyő gyomra nem tudta bevenni.
Hogy Gyárfás és Princz szövetkeztek volna a Fenyő-probléma megoldására, vagy csak az egyikük lépett, netán egyikük sem… ez is az egyike azon magyar közéleti rejtélyeknek, amelyeket valószínűleg sohasem fogunk tisztán átlátni.

7.4.) A Moszad

Az izraeli titkosszolgálat még 1985-ben, Amerikában figyelt fel az ambiciózus, törtető, sikerorientált fiatal magyar zsidóra. A los angelesi toborzótisztjük (katszájuk) többször beszélgetett vele, kifaggatta terveiről, elképzeléseiről, s végül (Tel Aviv jóváhagyásával) beszervezte. Első körben az volt a feladata, hogy általános szajjánként dolgozzon.
A szajján a Moszad nemhivatalos és önkéntes segítője; olyan zsidó, aki a diaszpórában élve bármikor készen áll arra, hogy az izraeli titkosszolgálat kérésére (ingyen és bérmentve) segítse azt azon a területen, amelyen dolgozik és amelynek szakértője. Egy orvos szajján kérdés nélkül elsősegélyben vagy gyógykezelésben részesíti a Moszad sebesült vagy beteg ügynökét; egy autószerelő megjavítja az operatív kocsit, az újságíró olyan cikket ír, amely megfelel a zsidó állam érdekeinek, a panziótulajdonos szállást ad neki, a határőr átsegíti egy államhatáron, a bankár pénzzel, a katona fegyverrel, az ügyvéd jogi tanáccsal látja el.
Becslések szerint a világon több ezer szajján él és dolgozik; sokan közülük csak egyszer-kétszer kerülnek olyan helyzetbe, hogy konkrét esetben segítsenek a Moszadnak, de vannak olyanok, akik egy-egy ügyben akár hónapokat vagy éveket is őshazájuk hírszerzésének szolgálatában töltenek – természetesen titokban.
Los angelesi szajjánként Fenyő János eleinte apró-cseprő feladatokat látott el: autót bérelt, amelyet aztán pár napra „továbbkölcsönzött”, segédfotósként idénymunkát adott „ismeretleneknek”, fényképezési tanácsokat adott ügynökönek és laborját ezek rendelkezésére bocsájtotta, stb. Miután a hazai helyzet úgy alakult, hogy világossá vált a hamarosan bekövetkező rendszerváltozás, azt a feladatot kapta, hogy települjön haza és építsen ki egy sajtóbirodalmat, amelyen keresztül Izrael érvényesítheti befolyását a magyar médiapiacon. Az újrakezdésheztetemes mennyiségű pénzt kapott a Moszadtól; többszázezer dollárról (egyes források egyenesen milliós nagyságrendről) beszélnek. Ekkor vált sima, mezei szajjánból a LAP (Lohamah Psichlogit, vagyis Lélektani Hadviselés) hivatalos közép-európai rezidensévé.
A LAP a Moszad negyedik ügyosztálya; feladata az Izrael-párti propaganda globális terjesztése, a külföldi műveletek lélektani előkészítése és támogatása, valamint a megtévesztő-félrevezető akciók megtervezése és lebonyolítása. Belső szlengben simán csak Dezinformnak becézik.
Fenyő eleinte készségesen teljesítette feladatait, de a könyvelés sohasem volt az erőssége, ráadásul – hogy úgy mondjuk – nagyvonalú is volt: nála a pár száz dolláros kiadások nem számítottak tételnek. Ezt a Moszad pénzügyi ellenőrei (akik állítólag a legkekecebbek az egész szakmában) nagyon nem nézték jó szemmel, de amíg János szállította az eredményeket és (nem mellesleg) fialtatta a pénzt, elnézték neki ezt a lezserséget.
1997-re azonban Fenyő egyre inkább önjáróvá vált. Annyit ismételgette, hogy kizárólag a maga erejéből érte el mindazt, amit elért, hogy már maga is elhitte. Elkezdett a sajátjaként bánni a pénzzel,és egyre kevesebbet egyeztetett az összekötőjével. Komoly tartozásokat halmozott fel (1997 végére már 500-600 millió forinttal lóg különböző üzlettársaknak, 25 polgári peres eljárásban alperes, további öt büntetőügyben terhelt), ráadásul agresszívvé is vált: megfenyegette a Moszadot, hogy ha nem szállnak le róla (magyarán: ha nem teheti azt a Vico Rt. pénzével, amit akar), hatalmas botrányt fog kavarni azzal, hogy nyilvánosságra hozza a LAP módszereit, technikáit, illetve mindazok nevét (számlaszámmal és átutalási összegekkel együtt), akik a magyar közéletben (a politikában, kulturális területen és a médiában) „kettős identitásúként” inkább Izrael, semmint Magyarország érdekeit tartják legfőbb vezérlő elvüknek.

Ha ehhez még hozzáadjuk Fenyő azon kósza tervét, amely szerint a ’98-as választási kampányban lapjaival átpártol a jobbközéphez (1997 második felétől kezdve egyre több fideszessel és emdéefessel szaunázott és vacsorázgatott), el bírjuk képzelni a tel avivi reakciót. Adtak még neki egy esélyt, amikor 1998 januárjának végén (egy nyugat-európai üzleti út legendájával) Izraelbe repítették és megkísérelték elmagyarázni neki, hogy miért nem lenne jó mindaz úgy, ahogyan folytatni kívánja. Akkor (látszólag) engedett, de amint visszatért Budapestre, találkozót beszél meg a Nemzetbiztonsági Hivatal főigazgatójával. Közvetlen környezetének azt mondja, hogy a Gyárfás- és Princz-ügy újabb fejleményeiről szeretné tájékoztatni Vidus Tibort, de úgy tűnik, hogy a Falk Miksa utcában akad valaki, aki (talán szajjánként) megneszel valamit és teszi, amit tennie kell…
Az NBH-főnök nagyon elfoglalt, de Fenyő mégiscsak egy olyan ember, akinek kiváló politikai kapcsolatai vannak; telefonon még viccelődve vissza is kérdez: Fenyő úr, ha nem babonás, pénteken, 13-án várom az irodámban.
Fenyő János nem babonás, viszont két nappal a találkozó előtt agyonlövik.
Utólag kiderül: az irodája melletti pihenőszoba falába süllyesztett páncéldoboz (amelynek a nyitókódját még legközelebbi bizalmasai sem ismerték, s amit a hagyatéki eljárás során, 8 órás megfeszített munkával sikerült csak felnyitnia a Hamburgból speciálisan ebből a célból érkezett két szakembernek) teljesen üres.

7.5.) A magyar hírszerzés

Vannak, akik szerint Fenyőt a nyolcvanas években a III/III képezte ki, majd kölcsönadta a III/I-nek, hogy a komancs hírszerzés a rothadó kapitalizmusba küldje azzal a céllal, hogy a tengerentúli magyar emigrációról írjon jelentéseket. Mások szerintFenyő eleve szigorúan titkos állományú tisztként dolgozott itthon és külföldön egyaránt, tehát nem informátor volt, hanem hivatásos. Emlékszünk még az MTI zárt fotótárába való belépéseire..?
Akárhogyan is történt, a forgatókönyv egyszerűnek tűnik. A rendszerváltozás küszöbén hazarendelik, mondván: most hagyjuk a külföldet, hiszen idehaza kell átmenteni a politikai horizonton feltűnő új rendszerbe mindazt, amit csak lehet: pénzt, ingóságot, elvtársakat, kapcsolati hálót, információt, adatbázisokat. És van-e alkalmasabb erre a feladatra, mint egy hazatért, minden gyanú fölött álló, módos amerikai-magyar kettős állampolgár, aki egy kisebb vagyonnal és hatalmas tervekkel lát neki sajtóbirodalmat építeni?
És innen kezdve lásd a 7.4-es alpontnál felsoroltak: önjárósodás, a jobboldallal történő kacérkodás, a céges (akarom mondani: a Céges) pénz sajátként való kezelése, zsarolás holmi ügynöklistákkal és/vagy rejtett felvételekkel… És hát ilyenkor az egykori III/I-esek utódszervezete, az Információs Hivatal sem kegyelmez, arról az apróságról nem is beszélve, hogy 1998 elején a magyar polgári hírszerzésben (is) azért még elég sok olyan arc dolgozott, akik alig tíz évvel korábban még a proletár internacionalizmus emlőit szopkodták – hogy ilyen finoman fogalmazzak.
Az IH-vezetők között most is sokan vannak ebből a dicső kasztból (akárcsak a többi hazai gumitalpú cégnél), de ez nem tartozik szorosan ide, csak úgy megjegyeztem.
Nos, kedves barátaim, itt fel is függesztem a konteók felsorolását, hiszen így is a blog eddigi leghosszabb posztját olvashattátok. A kommentekben biztosan szó esik majd további lehetőségekről(a CIA, az oroszok, netán a triviális „féltékeny feleség” megoldás, esetleg a sima, házon belüli leszámolás), de mindez a feladat már rátok vár. Persze csakis a szavazás után.
A voksolás előtt azért engedjétek meg, hogy beidézzem dr. Kovács Lajos nyugállományú rendőr ezredest (itt balra), aki többek között a Fenyő-gyilkosságban is nyomozott, s akivel a Nemzeti Nyomozó Iroda(a KBI jogutódja) azért nem hosszabbította meg az idén a tanácsadói szerződést, mert (miután megírta a véleményét a móri ügy teljesen elcseszett nyomozásáról és a jelenlegi NNI-vezetés számára elég kínos kérdéseket feszegetett), ilyeneket mert leírni az egyik könyvében (kiemelések tőlem. tiboru):
„A Fenyő-ügyben négy év folyamatos, szöszölős, alkudozásokkal és kudarcokkal övezett-tarkított, de eltökélt nyomozása után egészen pontosan tudni lehet a történtek lényegét, a bűntett hátterét, és a gyanúsításokra, a vádemelésre csak azért nem kerülhetett sor, mert a szereplők több szempontból prominens személyisége miatt az ügyészség képviselői – nagyon helyesen – nem adták hozzájárulásukat, engedélyüket; csak abban az esetben tették volna ezt, ha valamilyen, legalább egy közvetlen tárgyi bizonyítékot produkálunk a közvetettek meggyőző láncolatához. A detektívek istene – a szerencse – viszont ez esetben elpártolni látszott tőlünk.
Hiába tudsz valamit, ha nem tudod bizonyítani.”
És most szavazásra, majd kommentelésre fel!
Ápdét: A Fenyő-poszt kibővített, 10%-kal hosszabb verziója is elolvasható (29 másik konteó mellett) a Konteó 1 című könyvben, amelyet 20%-os engedménnyel ide kattintva rendelhetsz meg, vagy 2013. november elsejétől megvásárolhatsz az Alexandra és a Libri nagyobb boltjaiban.

Hogy dob ki egy kereső a szépségkirálynő választásra egy Fenyő gyíkosságot nem tudom felfogni de , mivel a közélet számos szélhámosa megtalálható a cikkben így bevágtam a témát , hátha érdekel valakit a sztori .



Egy királylány tragédiája


Koromnál fogva nem emlékszem rá, rövid csillogása és tragikus halála idején épp járni tanultam. Viszont tisztán cseng a fülemben a dal, amit később neki írtak. Nagyon szerettem, azt hittem, egy varázslatos királylányról szól, aki alszik. Aztán később persze megismertem a szomorú mesét. Molnár Csilla most lenne 44 éves.
Molnár Csilla Andrea 1969. január 20-án született Kaposváron. Fonyódon nőtt fel, családja vendéglátásból élt. Itt járt iskolába is, a Mátyás király Gimnázium tanulója volt, amikor 16 évesen, 1985 tavaszán jelentkezett a híres, és mint tudjuk számára sorsfordító szépségversenyre. A versenyfelhívásra egy osztálytársa bukkant rá, aki biztatta Csillát, hogy jelentkezzenek mindketten. Biztos jó bulinak tartották. Lássuk be, ilyen szépségversenyre korábban még nem volt példa, így az emberek nem tudták mivel is jár egy ilyen műsor. Még maguk a szervezők sem voltak pontosan tisztában vele. Csilla jelentkezett, édesanyja pedig nem tiltotta neki, hiszen ő sem tudhatott többet másoknál, nem sejtett rosszat. Édesapja jobban tiltakozott, de hát beszélhet az ember egy 16 éves lánynak... Ráadásul tavasz volt, a balatoni főszezon előtti szorgos időszak. Így a család dolgozott, Csilla pedig mit sem sejtve elindult a végzetes hírnév felé.
A verseny több fordulóból állt, több mint 2000 lány jelentkezett szerte az országból. Közülük 600-an jutottak be az elődöntőkbe, amiket hat különböző helyszínen, eltérő időben rendeztek. Csillának a pécsi Nádor szállodában kellett megjelennie a zsűri előtt, amire nagyon izgatottan készült. A selejtezőkkel ellentétben ezen a rostán már csak az juthatott tovább, aki megfelelő ruhában jelent meg, a legjobb formáját nyújtotta és természetesen elvarázsolta szépségével a zsűrit. A fiatal lánynak komoly problémát okozott a ruha kiválasztása, ugyanis 16 éves lányokhoz hasonlóan gardróbja nem nagyestélyiktől roskadozott. Végül Balázs Klári húzta ki Csillát a divatkelepcéből, aki rendszeresen megfordult a család fonyódi vendéglőjében. Klári szépen felöltöztette Csillát, aki így büszkén lépett a bírák elé. Kruppa Judittal holtversenyben elsők lettek, így továbbjutottak a középdöntőbe. Csilla osztálytársa kiesett az elődöntős rostán, azonban ez barátságukban nem okozott károkat. A középdöntőt pár nappal később Budapesten a Fórum szállodában tartották. Csilla édesapja ellenezte a további versenyzést, így szóba sem jöhetett, hogy ruhákat vásároljon lányának a nagy napra, pedig a szépség igencsak ruhaszűkében volt, nem tudott mit felvenni. Ekkor siettek Csilla segítségére osztálytársnői, akik mindenüket összeszedték, amit otthon találtak és bevitték az iskolába, hogy azok közül válogassák ki a tökéletes darabokat. Fürdőruha fronton komoly vita alakult ki köztük, sőt Csilla és édesanyja között is, ugyanis mindenki mást akart, mindenkinek más tetszett. Viszont a végső szó, ha tetszett, ha nem, úgyis a versenyzőé volt, így Csilla végül azt viselte, ami neki a legjobban tetszett. Sajnálatos módon véleményével kisebbségben maradt, a zsűritagok sem voltak elragadtatva az egyrészes fürdőruhájától, így ezúttal csak a negyedik helyezést szerezte meg. Kruppa Judit azonban ismét elsőként végzett. Innen szép győzni.
A döntőt 1985. október 5-én este tartották a Budapesti Kongresszusi Központban. A döntős 25 lány már kora reggel megjelent a helyszínen, délelőtt kamerapróbát tartottak, délután pedig púderfelhőbe burkolózva szépítkeztek, lakkoztak, göndörítettek, tupíroztak, sminkeltek. Egészen este 9-ig, amikor felcsendült a szignál: "amíg a földön lesz nyár, lesz mindig szépségideál." Ezt követően a lányok szépen sorban mind színpadra léptek egyrészes, kétrészes fürdőruhában és nagyestélyiben is. Lépcsőn fel, lépcsőn le, ami azért is dicséretes, mert lépcsőzni elég nehéz úgy, hogy az ember nem nézhet a lába elé, csak előre, és persze mosoly! A szépségversenyről az első pillanatoktól kezdve készültek felvételek, melyből Dér András és Hartai László később Szépleányok címmel dokumentumfilmet készített, amelyet aztán több díjjal is jutalmaztak. Elnézve a filmet tökéletesen átragad az emberre a feszültség. Annyira látszik, hogy a lányok titkokban méregetik egymást, latolgatják az esélyeiket, miközben szorgosan tanulják a helyes járást az oktatójuktól. Kedvenc mondatom a felkészülés perceiből: "mindenképpen mosolyogni kell, aki vállalta, hogy ide eljön és színpadra lép, annak vállalnia kell azt is, hogy mosolyog, akármilyen pontszámot kap." Ennyi. A lányok ezt szuperül megtanulták, nem volt hiba a járásban és a mosolyban sem. Még akkor sem görbült le senki szája, amikor kiderült, hogy kik végeztek az első három helyen. A két udvarhölgy: Füstös Veronika és Kruppa Judit, a nyertes pedig Molnár Csilla Andrea.
Miközben a fejére került a korona, zavartan mosolygott, ide-oda nézelődött kislányosan, szegényen látszott, hogy fel sem fogja, mi történt vele, nem igazán tudta kezelni a helyzetet. A zsűri azzal indokolta döntését, hogy Csillában minden királynői vonás megvan. Az arca gyönyörű, a teste, tartása tökéletes és kecses, minden mozdulata előkelő. A korona mellé számos nagyszerű ajándék is járt: 3 napos bécsi út, Pauer Gyula szobrot készített róla, 50.000 forintos reklámszerződés, amit azonban végül nem fogadott el. Meg persze az igazi fődíj, a lehetőség, hogy ő képviselje hazánkat a máltai Miss Európa döntőn. A megtiszteltetés igen nagy volt, a győzelem örömteli, azonban a következményekről, arról, hogy milyen kötelezettségekkel jár a korona senki sem beszélt. Senki nem tájékoztatta sem Csillát, sem családját a továbbiakról. Így kezdődött a mélyzuhanás. Már maga a máltai verseny is igen rosszul indult. A versenyzők Münchenben találkoztak, hogy részt vegyenek egy felkészítő táborban. Ehelyett viszont haknikörútra vitték a szervezők a lányokat, fotózásokon modellkedtek, divatbemutatókon jelentek meg, showműsorokban szerepeltek minden fizetség nélkül, miközben nem ez volt megbeszélve. Ráadásul Csillának egész úton cipelnie kellett a biztosítás nélküli (70.000 forint értékű) koronáját, ugyanis külön utasították, hogy ne hagyja otthon. Senki más nem vitte, csak ő! Csilla a versenyen nagyon szépen teljesített, ő kapta a legtöbb pontot a zsűritől, egész Európa elámult szépségétől, de mire nyertest hirdettek rejtélyes módon egy svéd lány örülhetett. A mi királynőnk csak a harmadik helyet szerezte meg. A legdöbbenetesebb azonban mégsem ez, hanem hogy az első helyezettet Csilla koronájával koronázták meg. A magyar szervezők ugyanis a háttérben felajánlották még korábban, hogy ugyan ne bomoljanak már a máltaiak, koronát akarnak csináltatni a versenyre? Minek? Kérem, nekünk van nagyon szép, odaadjuk mi szívesen. Majd Csilla kiviszi magával, aztán tessék szíves azt használni. Nem minősítem tovább ezt az észjárást, ami ehhez a döntéshez vezetett. A lényeg, hogy odaadtuk a koronát, amit csak Csilla halála után kapott vissza a család. 

 HOMONYIK SÁNDOR - Álmodj királylány

Kell ott fenn egy ország

Republic - Születni kell (Ég és föld között repülj velem) [Jó minőség!]

Republic - Ezt a földet választottam

Republic-Adj erőt és adj időt

Hair magyarul - Jöjj el napfény!



A PROFI - ENNIO MORRICONE - BELMONDO

VOLT EGYSZER EGY VADNYUGAT


Észre vetted e – hogy ők profik , és teketóriázás nélkül gyilkolnak . Ahogy van zsidóbérenc úgy van a bankárkasztnak is bérenc hálózata csak hogy ők biorobotokká alakított robotok , ha elhangzik a jelszó a beprogramozott gyilkosságokat elvégzik autómatikusan hipnotikus állapotban , és utána öngyilkosok lesznek, vagy balekként elviszi a balhét , mint ahogy láttad ezt a Kenedi gyilkosságnál. Minden esetben ritkán maradnak életben , nem kell a tanú . A Brejviknél ez kivétel volt , gyilkolt és életben hagyták , pedig Ő is biorobot volt a tett elkövetésekor. Nem tudod kit képeztek ki biorobottá lehet , hogy a szomszédod az illető , csak akkor aktíválódnak ha elhangzik a jelszó . Olyanok ők mint a vámpírok a sötétben ténykednek az életük sötét oldalával , ha kapcsolatba kerülsz nem biztos , hogy élve megúszod . De akár téged is kiképezhettek , ha a vakolók bandájába tartozol, egy kis bentlakásos tovább képzés , és mire hazajössz egy tökéletes bérgyilkos lehetsz , de végzed a munkádat mindaddig míg a jelszót elsuttogják a füledbe , és akkor beindulsz és végrehajtod a programot. No ennyit erről több írásban foglalkoztunk ezzel utána nézhetsz , így felfrissíted a memóriádat , és kapcsolod az eseteket .

Ébren vagy már játszanak velünk mint a cica a cérnagombolyaggal , közben az egér jóllakik az éléstárban , és már az egész Hofi paródia lesz . Csak az az igaz az egészből , hogy arat a halál köztünk az uzsorás bankárkaszt miatt kik kitaláltak egy újabb háborút nekünk , és sosem a kiválasztott nép hullajtja a vérét a kapzsi zsidó bankárért. Hát élj és ne háborúz te munkanélküli Amerikai fiatal , nem vagy te kutya , hogy mindenkire rá lehet uszítani , hogy mennyire vagy agymosott azt nem tudom de ez a háború nem a te háborúd . A Birodalmi Amerika háborúja , és nem a nemzetállam Amerika háborúja , csak az a baj , hogy a nemzetállamot a zsidók már rég gyarmatosították , és eltartatják veletek a terrorista zsidó állam alakulatott, mely a terrorizmus tűzfészke , és még meg is vezetnek benneteket . Ha nem háborúznátok , és ha nem rabolnának ki nap mint nap benneteket , nektek még adót sem kellene fizetnetek , csak , hogy akkor nemzetállammá kellene alakulnotok , és a birodalmi Amerikát , hagynotok kellene , hogy a zsidók csődbe vigyék , és utána végleg megszabadulni a zsidóktól , de mindtől menjenek az ígéret földjére és ott éljenek összezártan se ki se be nem mozoghatnának csak amit alkottak azt élhetnék fel , de szorgos nép lenne , ha életben akarnának maradni . Minden zsarolást megtorolni , főleg az atom fenyegetést , és ha kellene rájuk küldeni egy arabot atomtöltettel . Hogy tanuljanak meg rettegni , mint az arab szomszédaik . Az uzsorás zsidó bankrendszert a bankárkaszttal együtt felszámolni és az iszlámbankrendszert bevezetni világméretekben . Minden zsidó bankárt csak Izraelben kapna működési engedélyt , sehol másutt. Mindjárt nem lenne világhatalmi ambiciójuk , és a gyűlölet népe ha élni akar akkor először is önmagát kellene hogy meglopja , és megölje.

Csillától még a magyarországi döntő eredményhirdetése előtt megkérdezték, mik a tervei, ha ő nyeri meg a versenyt, miben változik majd az élete, amire azt felelte: szeretne leérettségizni és kozmetikus lenni. Faggatták, hogy nem érdekli-e a modellkedés, színészet, amire azt mondta, ha húszéves lesz, majd elgondolkozik rajta, de ő csak 16 éves, még túl fiatal. Az egész versenybe azért kezdett bele, mert jó bulinak tűnt, egy nagy játéknak. Idővel azonban a játék eldurvult. Miután nyert, mindenki vele kezdett foglalkozni. Hirtelenjében lett egy ismeretlen sztárja az országnak, akiről mindenki mindent tudni akart, mert ilyet még nem láttak. Csilla celeb lett egy olyan országban, ami azt sem tudta még, mi az a celebség. Jobbra húzták, balra tolták szegény lányt, mindenki úgy tett, mintha ő fedezte volna fel és követelésekkel álltak elő, rengeteg pénzt kerestek rajta, míg neki alig jutott valami. Az irigyek köszörülték a nyelvüket, mindenfélét pletykáltak, telefonon zaklatták a családot, feljelentették őket. A rosszmájúak csak mondták, csak köpködtek. Becsületes, jóakaratú embereket bántva ezzel. Meg is lett az eredménye a sok fröcsögésnek. Az addigi családi nyugalom megbomlott, mindenki ideges volt, zaklatott, a feszültég pedig ráment az egészségükre és kapcsolatukra is. Nem lehetett tovább bírni, Csilla sem bírta tovább, hogy így összecsaptak a feje fölött a hullámok és végzetes döntésre szánta el magát. 1986. július 10-én fájdalomcsillapító gyógyszereket vett be, de megbánta. Édesanyja felszaladt a lányhoz, aki akkor azt mondta: "Anyuka, nem akarok meghalni!" Segíteni azonban már az orvosok sem tudtak rajta. Meghalt, pedig nem is akart öngyilkos lenni. Molnár Csilla vasárnap lett volna 44 éves.
Elsőnek lenni jó, de veszélyes is, mert nincs előttünk térkép. Nem tudjuk, merre tanácsos menni, hol nincsenek csapdák. Bizonytalanul lépkedett Csilla is, akiből az ország királynőt csinált akkor, amikor erre még senki sem volt készen. A királynőt aztán magára hagyták a média útvesztőjében, ott, ahonnan sokszor csak tragédia árán lehet kikeveredni.




Bejegyezte: dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)