2016. június 5., vasárnap

Ugye mi jó barátok leszünk !!!










Ugye mi jó barátok leszünk !!!





Merkel veresége:

alapjaiban rendeződhet át a német bel- és külpolitika






Németországban a regionális választások minden eddiginél kiszámíthatatlanabbá váltak, és a vasárnapi eredmények jelentős hatást gyakorolnak Angela Merkel pártjának sorsára. A Deutsche Welle szerint ez volt az első alkalom, hogy a német választók lehetőséget kaptak Merkel megbüntetésére, és a vereség-széria tovább folytatódhat.
A Szász-Anhalt tartományban 24% fölötti eredménnyel második politikai erővé vált az Alternatív Németországnak párt – a lap szerint Merkel migrációs politikáját büntették a választók, emiatt látványos a radikális jobboldal előretörése. A Deutsche Welle azt írja, a mostani választási eredmények a szövetségi kormány erőviszonyait is nagy mértékben átrendezik; az AfD fokozott politikai befolyásra tesz szert az egész országban, és a továbbiakban blokkolhatja a kormány migrációs politikájában hozott döntéseit.
Andreas Scheuer, a CDU bajor testvérpártjának főtitkára a választási eredményeket úgy kommentálta, hogy ezáltal a választók a szövetségi kormány migrációs politikája miatt protest-szavazatokat adtak le, de Bajorországban az AfD 10% alatti támogatottsággal rendelkezik. Bajorországban azonban a kormányfő maga képviseli a bevándorlást ellenző politikát, kizárólag emiatt nem tudott a Szász-Anhaltban mutatkozó mértékűvé erősödni a radikális jobboldal; az emberek nem kormányváltást akarnak, hanem konkrét problémák megoldását várják el a politikai vezetőktől, és a bevándorlás egy ilyen elsődleges probléma.
Miközben az AfD megerősödése alapjaiban rendezi át a német belpolitikai viszonyokat, a politikai elemzőket leköti a lakosság migrációellenessége, így egyelőre nem foglalkoznak kiemelten azzal a kérdéssel, hogy az AfD előretörése a német külpolitikában is lényegi változást hozhat. Beatrix von Storch EP-képviselő, az Alternatíva Németországnak párt vezető-helyettese novemberben kijelentette, hogy Törökországot ki kell zárni a NATO-ból, amiért lelőtte az orosz légierő gépét Szíria felett, ezáltal kiterjedt háborút akart kiprovokálni a NATO és Oroszország közt. A politikus azt is egyértelművé tette, hogy Törökország EU-csatlakozása az incidens után már nem megengedhető, mert abban az esetben az Európai Unió határos lenne Szíriával, Irakkal és Iránnal, miközben egy a három ország kormányaival ellenséges, háborús provokációt folytató politikai elit az Európai Unió egészét háborúba sodorná.



Új jobboldali erő juthat kormányra Németországban?




A legutóbbi helyi választások eredményei azt mutatják, hogy Angela Merkel támogatottsága véglegesen megfogyatkozott, a németek nem kérnek a multikulturalizmusból és liberalizmusból. A Drezdai Műszaki Egyetem politikai elemzője arra hívja fel a figyelmet, hogy a kancellár volt szavazóinak egy része már a szélsőjobboldalra voksol.
Werner Patzelt, a Drezdai Műszaki Egyetem politikai elemzője szerint Németországban is jelentkezik az európai trend, melynek lényege, hogy a migrációs válság miatt a választók elkezdenek átsorolni valamelyik szélsőjobboldali párt mögé, ha a kormány nem mutat kellően határozott fellépést és nem hajlandó leállítani a bevándorlást. A kancellár volt támogatóinak egy része ma már a szélsőjobboldalra szavaz, így a német politikai elemzők ma nem csak annak parlamentbe jutásával, hanem annak lehetőségével foglalkoznak, hogy a migrációs válság akár egyik évről a másikra, a semmiből előtűnve is kormányra juttathat egy szélsőjobboldali pártot.
Patzelt a legutóbbi helyi választások eredményei kapcsán rámutatott, hogy az Alternatíva Németországnak párt (AfD) gyakorlatilag a semmiből előtűnve lett harmadik legerősebb politikai erő Németországban, és a párt maga mögött tudja a kancellár volt szavazóinak egy részét. Hessen területén a március 6.-i választáson akereszténydemokraták a szavazatok 28,2%-át, a szociáldemokraták 28%-át szerezték meg, míg a radikális jobboldali párt 13,2%-ot kapott. Március 13.-án azonban újabb helyi választások következnek, melyek eredménye indikátora lesz annak, hogy Merkel meg tudja-e tartani hatalmát, vagy helyette egy új vezető jön, aki hajlandó megfelelni a választók elvárásainak.
A szakértő szerint az AfD a következő választásokon már 15%-ot kaphat. Önmagában a százalékos eredmény azonban semmit nem jelent, Patzelt szerint a fordulópontot az jelenti, hogy az AfD ezzel indirekt befolyást szerzett a német politikai döntéshozatal felett. Emellett, ha az AfD további három helyi parlamentben lépi át a bejutási küszöböt, az Angela Merkel pozícióit tarthatatlanná teszi, és valószínű, hogy felgyorsulhat a kereszténydemokrata szavazók átvándorlása a szélsőjobboldal mögé. Mostanra az AfD támogatottságát a migráció által erősebben sújtott területeken 20% fölé mérik, és a német politikai elemzőket annak gondolata foglalkoztatja, hogy a párt néhány év leforgása alatt kormányerős támogatottságot tudhat maga mögött.
Az AfD követeli a német határellenőrzés visszaállítását, és minden olyan migráns azonnali deportálását, akik illegálisan tartózkodnak Németországban. Félhivatalos becslések szerint mintegy félmillió olyan bevándorló él Németországban, aki illegálisan lépett be az ország területére, de nem is kért menedékjogot. Emellett hiába utasítják el a hatóságok rengeteg bevándorló menedékjogi kérelmét, a migránsok nem várják meg a kiutasítást, ehelyett százezres nagyságrendben tűnnek el a hatóságok szeme elől, így a Németországban illegálisan tartózkodó migránsok száma akár az egymilliót is elérheti.




Stabilizálta Szíriát az orosz beavatkozás




Hétfőn Vlagyimir Putyin orosz államfő váratlan bejelentést tett, miszerint Oroszország megkezdi katonai erőinek kivonását Szíriából. A két nap alatt számos elemzés, értékelés látott napvilágot ennek okáról, de a legfontosabb rész valamennyiből kimaradt; az orosz beavatkozás elérte célját, és stabilizálta az országot.
Hétfőn Putyin bejelentette, hogy a légierő szíriai beavatkozása elérte a kitűzött célok nagy részét, ennek okán megkezdik a kivonulást.
Az orosz hadsereg részvételével a szíriai hadsereg és a szíriai hazafias erők teljes fordulatot értek el a nemzetközi terrorizmus elleni harcban, és minden szükséges területen visszavettük a kezdeményezést ahhoz, hogy megteremtsük a feltételeket a békefolyamat megkezdéséhez.”
Azóta a nemzetközi sajtóban számos elemzés és spekuláció jelent meg arra vonatkozóan, hogy milyen mögöttes okai lehetnek a kivonulás megkezdésének. Vlagyimir Putyin azonban már az orosz légierő beavatkozásának kezdetén nyilatkozott arról, hogy az várhatóan meddig fog tartani.
Az államfő tavaly október 10.-én azt mondta, a beavatkozás sikeressége és időtartama főként a szíriai hadsereg eredményes fellépésén múlik. “Nem vállalhatunk többet annál, mint ami ésszerű, és soha nem is tettük. A szíriai területeken folytatott műveleteink a szíriai hadsereg offenzívájának időtartamára korlátozódnak. A feladatunk, hogy stabilizáljuk a legitim kormányt, és megteremtsük a politikai kompromisszumhoz szükséges feltételeket.”
A Moszkva és Washington közvetítésével elért tűzszünet, a Daesh (Iszlám Állam) és az Al Nuszra Front kiszorítása, a szíriai kormány fennhatóságának helyreállítása mutatja, hogy az orosz államfő által a beavatkozás kezdetén meghatározott célokat elérték.


Védelmi stratégiának nevezik Ukrajna gyarmatosítását


A fasz feláll az ész megáll , na gojok ezt kapjátok be , és rágódjatok rajta , holnap ti következtek !!!!!





Petro Porosenko ukrán elnök elfogadta az ország új védelmi stratégiáját, ami az USA geostratégiai céljainak rendeli alá Ukrajnát, és ütközőzónává változtatná Kelet-Európát.
Az elnöki hivatal weboldalán szerdán megjelent tervezet “gerincét” képezi az “orosz agresszió” elleni fellépés, a nyugati országok támogatásával. Porosenko szerint rövid távon az Ukrajnára leselkedő legnagyobb fenyegetést Oroszország agresszív lépései jelentik; a NATO-csatlakozást támogató politikus Moszkvát teszi felelőssé az ukrán gazdaság összeomlásáért, a politikai stabilitás megbomlásáért, emellett azzal vádolja Oroszországot, hogy destabilizálja a balti régiót. Előbbiek az ukrajnai illegális – ENSZ-BT felhatalmazás nélküli – NATO-beavatkozás legitimálását jelentik, míg utóbbi kijelentés megalapozza az észak-atlanti szövetség további erőfitogtatásait a balti országokban. Porosenko a Kaszpi- és Fekete-tenger országainak destabilizálásával is vádolja Moszkvát, ami arra enged következtetni, hogy a NATO Ukrajna feletti irányításának konszolidálását követően tovább nyomulna délkeleti irányba és folytatná terjeszkedését a térségi országokban.
A koncepció immár egyértelműen előírja Ukrajna számára a NATO-standard használatára való teljes átállást, és a NATO-tagállamok hírszerző ügynökségeivel folytatott együttműködést.
Porosenko 2015. szeptemberében fogadta el az új katonai doktrínát, ami célul tűzte ki, hogy Ukrajna 2020-ig át kell álljon a NATO-standard használatára. A nyugati integráció felgyorsítására annak okán került sor, hogy a puccsal hatalomra juttatott atlantista vezetők mostanra minimális lakossági támogatással rendelkeznek, és egy demokratikus választást követően nem kerülne újra nyugatbarát kormány Ukrajna élére. Petro Porosenko alig 17 százalékos támogatottságával nem nevezhető legitim vezetőnek; a NATO-integráció pályára állítását vélhetően még az újabb elnökválasztás elbukása előtt akarja keresztülvinni.
Kijevben 2013. novemberében kezdődtek álcivil tüntetések, miután szeptemberben Viktor Janukovics, az ország utolsó legitim elnöke úgy döntött, hogy mégsem írja alá a társulási egyezményt az Európai Unióval. A külföldről mozgatott civil tüntetések során 103 civil és 13 rendőr veszítette életét, 184 ember szerzett lőtt sebeket, 750-en pedig más sérüléseket. A puccsot követően az új – atlantista – kormány 8 hónapon át demokratikus felhatalmazás nélkül kormányzott. Ebben az időszakban több megye függetlenedett Ukrajnától, az ukrán gazdaság összeomlott, a hrivnya elértéktelenedett, gyakran hónapokon át nem érkezett utántöltés a benzinkutakra, és a gazdaság működése ellehetetlenült. Az állami hivatalok lefejezése és a hatalmi ágak összpontosítása után az atlantista csoport aláírta a társulási egyezményt az Európai Unióval, és megkezdte az ország NATO-integrációját – az ellenzéki pozícióban felelőtlen ígéretekkel szerzett lakossági támogatásuk azonban semmivé foszlott.





Külföldről szervezett forradalomról, európai szabadságharcról beszélt Orbán Viktor




Hazai eredetű és külföldről szervezett forradalmakról, a nemzetek, etnikumok felszámolásának veszélyéről, és az európai nemzetek ébredéséről beszélt Orbán Viktor március 15.-én, a ’48-as forradalommal kapcsolatos megemlékezésen. Magyarországon nem tudott meggyökerezni az internacionalizmus, a politikai fősodorba visszatér a nemzeti származás fontosságának gondolata.
A kormányfő március 15.-i beszédét a lengyel és magyar sorsközösségről, közös szabadságharcról értekezéssel kezdte, majd egyértelmű határvonalat húzott a hazai eredetű és a külföldről szervezett forradalmak közt. Orbán kijelentette; Európa szabadságharca megkezdődött, és Magyarország ebben sajátos szerepet tölt be, Lengyelország pedig fontos szövetségesünk a nemzetek felszámolása, a kontinens idegen civilizációs eredetű tömegekkel betelepítése, és az Európai Egyesült Államok létrehozása ellen vívott harcban.
Miként a szabadságharc döntő csatáiban, úgy most is itt van velünk egy lengyel légió. Köszöntöm Bem tábornok lelkes utódait, üdvözöljük a nagy lengyel nemzet fiait. Miként ezeréves közös történelmünk során mindig, most is mellettetek állunk a küzdelemben, amelyet hazátok szabadságáért és függetlenségéért vívtok. […] A lengyel-magyar sorsközösség megnyilatkozása, hogy a másik dicsőséges forradalmunk, az ’56-os is éppen a Bem szobor és a Kossuth tér között született meg.”
Orbán szerint a magyar ember “ritkán adja forradalomra a fejét”, nem keresi a bajt, és tisztában van azzal, hogy gyakran többre jut béketűréssel; harcot csak akkor vállal, ha muszáj, de akkor más irányba tereli a történelem folyását, emiatt a “két magyar forradalom” szerves részét képezi Európa történelmének. Ugyanakkor, a ’48-as és ’56-os forradalmakat éles ellentétbe helyezte a ’18-19-es bolsevik forradalmakkal, mintkülföldről szervezett, idegen célok szolgálatában álló felforgatással, ami ellentétben áll a magyar nép érdekével, és szellemi, politikai elfajzásnak tekintendő.
Tovább folytatván a gondolatmenetet, a kormányfő kifejtette, hogy a magyar nép két forradalmi hagyománnyal rendelkezik, ebből az egyik a ’48-as és ’56-os forradalom, valamint a rendszerváltás, ami a mai alkotmányos rendben végződik. “A másik hagyomány vérvonala pedig a jakobinus európai elődöktől 1919-en át a második világháború utáni kommunizmusba, a magyarországi szovjet világba fut.”
Nem beszélt bővebben a magyarországi balliberálisok tevékenységéről, de beszédéből a hallgatóközönség pontosan tudhatta, hogyan került elő ’48 kapcsán a “külföldről szervezett forradalom” képe – ma is két forradalom zajlik párhuzamosan; egyik Európa szabadságharca a végső megsemmisülést hirdető erőkkel szemben, míg a másik forradalom belülről próbálja semlegesíteni a nemzetek ellenállását, bár tevékenysége megtörik a nemzet élni akarásán.
A ’19-es hagyomány is velünk él még, bár leginkább csak pislákol, ha néha hangoskodik is – de gazdaállat híján meg vannak számlálva a napjai. Ha nem érkezik újabb nagy politikai és szellemi infúziós segélyszállítmány külföldről, akkor a levelek és az ágak után a gyökerek is elszáradnak az internacionalizmus befogadására alkalmatlan magyar anyaföldben – és ez jól van így.”
A kormányfő hangsúlyozta, hogy tisztességes, rendezett életvitelt folytató ember csak ritkán kezd forradalomba, mert tisztában van azzal, hogy a stabilitás és a megszokott élet egyensúlyának megbomlásából csak ritkán sülnek ki pozitív fejlemények. Mégis ők voltak azok, akik ’48-ban a forradalom derékhadát adták, és “az ő vérükkel fizettünk a magyarok becsületéért”. Ugyanakkor, ’48 örökségét érezhetően szembeállította napjaink forradalmaival, hangsúlyozván, hogy a történelem valós forradalmait nem “botcsinálta filozófusok, kudarcot vallott értelmiségiek” folytatták, hanem a magyar nemzet színe-java.
Minden forradalom olyan, mint azok, akik csinálják.”
Beszédében a napjainkban zajló változások kapcsán kifejtette, hogy ma a magyarság szabadságharca önmagában nem érhet el sikereket, az ország egymaga nem veheti fel a harcot a nagyhatalmakkal szemben – ehelyett Európa más nemzeteinek sorsával fonódik össze a magyarság sorsa, és egyesíteni kell az erőket a nemzetek felszámolására törekvő külső hatalmakkal szemben. Az Európai Unió egyelőre nem képes önálló döntéseket hozni, emiatt a nemzetek érdekének képviseletében elsőként Európát kell függetleníteni a külső hatalmaktól.
Ma egyetlen nép – a magyar sem – lehet szabad, ha Európa nem az. […] Európa nem szabad, mert a szabadság az igazság kimondásával kezdődik. Ma Európában tilos kimondani az igazságot. Fonják akár selyemből is, a szájkosár az szájkosár marad.”
Orbán az Európa-szerte életben lévő cenzúra kapcsán kifejtette; ma nem lehet kimondani, hogy Európát a népvándorlás fenyegeti, tízmilliók állnak készenlétben, hogy meginduljanak felénk, és az egész folyamatnak egyetlen célja van, hogy felszámolja a nemzeteket és nemzetállamokat, megsemmisítse az etnikumokat, mert az az internacionálé útjában álló utolsó akadály. “Brüsszelben egy Európai Egyesült Államok tervén dolgoznak, amire soha senki nem adott felhatalmazást” – de Európa népei felébrednek, rendezik soraikat, és hamarosan talpra állnak.
A kormányfő beszédében a korábbiaknál egyértelműbben (de szándékosan félreérthetően) kifejezésre juttatta, hogy Európa betelepítésével kapcsolatban nem önmagában a civilizációs és kulturális különbség jelenti a problémát – bár az is -, hanem az eltérő etnikum, ami betelepítve, integrálva is elkülönülne az európaiaktól.
Ma egy-kétezer betelepítettről van szó, de egyetlen felelős európai vezető sem meri letenni a nagyesküt, hogy az egy-kétezer nem szaporodik-e fel végül tíz- és százezrekre.”
Orbán Viktor korábban tusnádfürdői beszédében hozta előtérbe az európai szabadságharc gondolatát, egyben meghatározta a közélet formálásának új irányvonalát, ami azt követően mind erősebben megjelenik a magyar politikában. A kormányfő március 15.-i beszéde szintén mérföldkő jelentőségű: függetlenül a változásban érintett politikusok mint egyének hitelességétől, a kormányfő megnyilvánulásaival fokozatosan visszahozza a vérségi alapú társadalom gondolatát a politikai fősodorba, mentesítvén ezzel a következő évtizedek politikáját azoktól az akadályoktól, melyek a rendszerváltás utáni két évtized politikáját megbéklyózták.



Vörös vonal Magyarországnak: ki akarta megöletni Orbán Viktort?



Továbbra sincs bizonyíték az ellen a két férfi ellen, akiket a Terrorelhárítási Központ kommandósai novemberben fogtak el, a miniszterelnök ellen készülő merénylet miatt. Az elfogott személyeket lőfegyverrel való visszaéléssel gyanúsítják.
A Terrorelhárítási Központ kommandósai november 21-én, Újbudán fogtak el két férfit. Tasnádi László, a Belügyminisztérium rendészeti államtitkára akkor kijelentette, hogy a két őrizetbe vett személy egy kormánytagot akart “kivégezni”. Sajtóinformációk szerint M. Péter és R. Gyula a miniszterelnök ellen tervezett merényletet – ezt az információt kormányrészről azóta sem cáfolták. A két személytől őrizetbe vételükkor géppisztolyokat, hangtompítókat és nagy mennyiségű lőszert foglaltak le. Pintér Sándor belügyminiszter az intézkedés kapcsán kijelentette, hogy a célszemélyeket lehallgatták a lakásukon, az autójukban, illetve azt megelőzően telefonbeszélgetéseiket is lehallgatták az illetékes hatóságok.
A Magyar Nemzet azonban arról számol be, hogy két és fél hónappal az elfogásuk után az állítólagos merénylőket még mindig nem gyilkossági kísérlettel vagy terrorcselekmény elkövetésének előkészületeivel vádolják. A lap azt írja, hogy a Nemzeti Nyomozó Iroda lőfegyverrel, lőszerrel visszaélés megalapozott gyanúja miatt folytat nyomozást ellenük, pedig, ha elegendő bizonyíték állna rendelkezésre, már minden bizonnyal terrorcselekmény előkészületével vádolnák őket. A Magyar Nemzet információi szerint a merénylők ellen továbbra sincs erősebb bizonyíték, mint a lehallgatásaik hangfelvételei, melyeken a kormányfőt szidalmazzák, illetve arról beszélnek, hogy a kormánypolitikusokat fegyverrel kellene eltávolítani a hatalomból. Ilyen beszélgetéseket azonban bármilyen, a demokráciából kiábrándult ellenzéki közösségben lehallgathatnának.
Vezető liberális sajtóorgánumok a két személy letartóztatását követően kétségbe vonták, hogy tényleg gyilkossági kísérletet akartak volna végrehajtani Orbán Viktor ellen. Tevékenységük kimerült a történtek jelentőségének elbagatellizálásában, az ügy komolytalan színben feltüntetésében. A jobboldali ellenzék reakciói szintén megosztottak ezügyben: Mirkóczki Ádám, a Jobbik szóvivője az esettel kapcsolatos első bizottsági ülést követően kijelentette, hogy “valós fenyegetettségen alapuló, komoly bűncselekményt akadályozott meg a TEK, s ezért valamennyien elismerésüket, köszönetüket fejezték ki a TEK-nek.” A későbbiekben azonban a Jobbik-közeli Alfahír is az ügy komolytalanságát sejtető felhanggal tudósított az időközben felmerülő újabb információkról.
A történtek komolytalanságát – indirekt módon – elsősorban azzal indokolták, hogy mindkét feltételezett merénylő 60 évnél idősebb, és az általuk megjelenített szervezet “nem komolyan vehető”. A szervezet komolytalanságát pedig alátámasztja, hogy a hazai szélsőjobb-kutatást képviselő Athéna Intézet gyűlöletcsoport-adatbázisában fel sem tüntetik őket, tehát nagy valószínűséggel egy nem-létező vagy ál-szervezetről van szó.
Amennyiben a kormányfő ellen egy nem-létező álszervezet hajt végre állítólagos merényletet, az a hatalom-összpontosításra törekvés esetében visszavezethető lenne egyszerű politikai indokokra: ebben az esetben az őrizetbe vett személyeket terrorcselekmény előkészületével vádolnák, amit az ellenzéki csoportok elleni brutális fellépés követne. A tények azonban azt mutatják; a kormány nem törekszik arra, hogy főbb politikai ellenfeleit összemossa az állítólagos merényletkísérlettel. Se a Jobbik, se a balliberális pártok nem kerültek képbe a merénylet előkészületeivel kapcsolatban. Egy az ügyre rálátó forrásunk szerint az sem valószínű, hogy szélsőjobboldali szervezet által kigondolt merényletkísérletről van szó: az állítólagos elkövetőkkel kapcsolatos médiafelhajtásra sokkal inkább amiatt lehetett szükség, hogy de-eszkalálja a kormány és a balliberális ellenzéki pártokkal összejátszó civil szervezetek közti ellentétet. Egyszerűbben megfogalmazva: a nyilvánosság előtt nem a balliberális pártok külföldi kapcsolatait teszik felelőssé az eset kapcsán, mert ez a folyamatban lévő civil tüntetések szempontjából “olaj lenne a tűzre”.
Ugyanakkor, a sajtó már 2014 októberében annak lehetőségétől beszélt, hogy a Fidesz felsővezetői körében egy a CIA által tervezett puccskísérlettől tartanak. Ezt az információt a Hetek hozta nyilvánosságra, szintén nagy visszhangot keltve a hazai közéletben.
2015 júliusában a nemzetiarcvonal.net információkat hozott nyilvánosságra arra vonatkozóan, hogy amerikai ügynökök a sajtón keresztül közvetített üzenetekkel utasítanak magyarországi újságírókat kormánypolitikusok elleni lejárató kampányra. Mint a Hetek hasábjain megjelent cikk is rámutatott: a kormánypárt valós lehetőségnek tart egy olyan forgatókönyvet, melynek részeként idegen országok erőszakos úton akarnak kormányváltást végrehajtani Magyarországon.
Orbán Viktornak azonban nem csak az amerikaiak “vörös napjától” kell tartania. Az Associated Press amerikai hírügynökség 2015 szeptemberében a migránskvóták és multikulturalizmus elutasítása kapcsán egyértelmű vörös vonalat húzott a kormányfő számára. Ha a magyar kormány átlépi az amerikai külügy által szabott korlátokat, számolnia kell a következményekkel. Hogy ebbe belefér-e a gyilkossági kísérlet, azt az illetékes hatóságoknak kell tudnia. Később magyarországi liberális sajtóorgánumok ismeghúzták ugyanezt a vörös vonalat, ők már a migrációs válság okán a Fidesz visszaerősödésével kapcsolatban. A Hír24 újságírója belföldi elemzők kijelentéseit idézve kijelenti: “a magyar kormányfő a menekültkérdésben elfoglalt álláspontjával nagyon erős pozícióra tett szert. […] kérdés, hogy az Orbán által vezetett mainstream le tudja-e váltani a régi elitet, hiszen egyelőre nincs hatalma, csak tömegtámogatása, amit a demokrácia szabályai szerint előbb-utóbb hatalmi pozícióra válthat.”


A honvédelmi miniszter nem tud az amerikai tankok behívásáról



A “Magyar Nemzet” néven futó, Simicska Lajos médiabirodalmához tartozó sajtóorgánum szerint az Egyesült Államok Magyarországon is állandó jelleggel állomásoztatna M1 Abrams és M2 Bradley harckocsikat.
A lap információi szerint az amerikai harckocsik Tatán lennének állomásoztatva, az“Oroszországgal szemben indított Atlantic Resolve intézkedéssorozat” részeként. Annak ellenére, hogy az eseményre hónapokkal ezelőtt számítani lehetett, mégis érdemes alaposan mérlegelve fogadni ezeket a híreket. Első és legegyszerűbb indok az az egyszerű tény, hogy a lap semmilyen forrást nem jelölt meg. Simicska napilapja azon kívül, hogy “úgy értesült”, semmilyen forrással nem támasztja alá a bejelentést – aminek hitelessége így kétségbe vonható. Emellett az ország összes liberális sajtóorgánuma órákon belül átvette a hírt, ami szintén arra utal, hogy az információ bizonytalan lábakon áll. A napilap gyakorlatilag egyetlen tényt közöl: hogy a honvédelmi miniszter kijelentése szerint nem érkeznek amerikai tankok, és nem is volt ilyen megkeresés az amerikaiak részéről. Az információhalmazban fellelhető egyetlen tény: Hende Csaba honvédelmi miniszter cáfolta, hogy létezne hivatalos amerikai megkeresés”.
Mivel a honvédelmi miniszter szerint nem volt ilyen irányú megkeresés, emiatt több következtetés is levonható:
  • a Simicska-médiabirodalom vagy jobban értesült mint a honvédelmi miniszter (ami hazánkba érkező külföldi harckocsik esetében igen aggasztó lenne),
  • vagy a honvédelmi miniszter szavainak hitelessége vonható kétségbe.
Az amerikai páncélosok érkezése kapcsán azonban több tényezőt, korábbi eseményeket is érdemes figyelembe venni: Magyarországra ugyanis már az ukrán válság kezdete óta folyamatosan érkeznek amerikai páncélosok. Ezeket a híreket azonban – a képi bizonyítékok ellenére – a liberális sajtó nem kapta fel, és mélyen hallgattak róla. Ellentétben a ma reggeli hírrel, aminek semmilyen megnevezett forrása nincs, viszont valamennyi liberális sajtóorgánum tényként kezeli.
2015 március 14-én Tatabányán készült képi anyag arról, amint az amerikai hadsereg Stryker lövészpáncélosait épp Magyarországon keresztül, vasúti szállítással juttatják el Ukrajna közelébe. A képi bizonyíték ellenére a liberális sajtó hallgatott az amerikai páncélosok érkezéséről.
Június 9-én a karpathir.com közölt fényképeket arról, amint egy NATO konvoj átlépi az ukrán határt. Záhonynál az amerikai hadsereg HEMTT taktikai teherjárművei, Humvee terepjárók léptek be Ukrajna területére, melyek korábban a Capable Logistician 2015 hadgyakorlatra hivatkozva érkeztek Magyarországra. Az információt szintén elhallgatta a liberális sajtó. A Honvédelmi Minisztérium csak a képi anyag nyilvánosságra jutását követően reagált a történtekre, mely szerint az amerikaiak a “Fearless Guardian” nevű hadgyakorlatra mennek Ukrajnába, de majd visszatérnek (azóta is ott vannak).
A korábbi esetek tehát azt mutatják, hogy amennyiben valóban amerikai hadmozdulatok zajlanak Magyarországon, a fővonalú média ezeket elhallgatja, és a hatóságok bizonyíték nyilvánosságra jutása esetén sem minden esetben reagálnak. A fentiek miatt, ha éppen a liberális sajtó jelenti be, hogy “jönnek az amerikai tankok”, az információkat okkal gondolhatjuk egyszerű “wishful thinking”-nek, vagy a kormány irányába nyomásgyakorlásnak: vagyis éppen az információ terjesztésével akarják arra kényszeríteni a kormányt, hogy az engedélyezze és a lakosság felé is vállalja az amerikaiak állandó jelenlétét.
Érdemes megemlíteni, hogy miközben az úgynevezett “Dragoon Ride” során az amerikai hadsereg felvont zászlóval, a nagyobb városokon át vonult végig Közép-Európán, az amerikai fegyverszállítások, az Ukrajnába küldött amerikai páncélosok Magyarországon átvonulása teljes sajtócsend mellett zajlott, mert a kormány számára az nem csak külpolitikailag, de a szavazók felé is vállalhatatlan. Egy az ukrán válság berobbanását követő felmérés kimutatta, hogy a magyarországi lakosság kétharmada nem támogat semmilyen NATO-beavatkozást Ukrajnában, akkor sem, ha az békefenntartó jelleggel történik.
A Magyar Nemzet által közölt információk ugyanakkor legalább annyira szólnak a kormány felé történő nyomásgyakorlásról, mint az amerikai harckocsik érkezéséről. A lap szerint az Orbán-kormány “óvatosan viszonyul a kezdeményezéshez, tartva attól, hogy az árthat az orosz–magyar kapcsolatoknak”. Emellett megállapítja, hogy az amerikai páncélosok érkezéséről végül az országgyűlés dönthet. Ez összességében azt a megállapítást készíti elő, miszerint “Magyarország önállóan dönthet az amerikai katonai jelenlétről”, és amennyiben a kormány nemet mond, az a “NATO-szerepvállalások be nem tartása”. A lap tehát egyfajta nyomásgyakorlást folytat a kormánnyal szemben, emiatt okkal feltételezhető, hogy ha volt is ilyen megkeresés, a kormány nem, vagy a kormány nem minden tagja támogatja az amerikaiak kezdeményezését. Tekintve, hogy Simicska Lajos újságáról van szó, amit a liberális sajtó teljes spektruma is támogat, ez a megállapítás helytállónak bizonyulhat.
Annak ellenére, hogy a lap igyekszik hangsúlyozni: “Magyarország maga dönthet az amerikai katonai jelenlétről”, az orosz sajtó igen hamar rávilágított a lényegre. A Szputnyik hírügynökség angol kiadása “Hungary Games” kezdetű címmel számolt be a Magyar Nemzet értesüléseiről.
A híranyag címe utalás a “Hunger Games” című filmre; a filmtrilógia történetében a hatóságok erőszakkal válogatják be az “éhezők viadala” résztvevőit a “megmérettetésre”, ahol egymással élet-halál harcot kell vívniuk, és a harc nem érhet véget, mígnem egy kivételével mindenki meghal. A Szputnyik címadása éppen erre utal: Magyarország egyáltalán nem dönthet arról, hogy kellenek-e nekünk az amerikai páncélosok. Külső hatalmi tényező dönt erről, és ha akarnak, jönnek. Eddig is jöttek, folyamatosan az ukrán válság kezdete óta, és se a parlament, se a lakosság nem lett megkérdezve. Most miért is lenne?
Ennek ellenére ez az első alkalom, hogy elsődleges forrásként liberális sajtóorgánum tesz említést róla – ami annak jele, hogy egyes kormánypolitikusok fontolgatják: esetleg nemet mondanának a kezdeményezésre. Emiatt Washington számára a magyarországi kollaboráns sajtó nyomásgyakorlása szükséges; és abban az esetben, ha egy kormánypolitikus nemet mondana, az a sajtó számára az “oroszok ügynökévé” válik. Ha nem mondanak nemet, esetleg a paksi bővítés mégis drágább lesz – de az amerikaiak állandó jelenlétének egyéb következményei is lehetnek. Ennek ellenére nem ez lenne az első példa; a transzatlanti szabadkereskedelmi egyezmény kapcsán szintén összeállt az atlantista nagykoalíció, és 25 évi közös munka nosztalgikus hangulatában szavazták meg az éppen aktuális amerikai kezdeményezést.



Simicska bevásárolta magát a Jobbik korrupcióellenes hivatalába



Vona Gábor, a Jobbik elnökének kijelentése szerint Simicska Lajos vezethetné azt a korrupcióellenes hivatalt, amit a Jobbik kormányra jutása esetén akarna felállítani.
A pártelnök a “Vona7” című műsorban jelentette ezt be, hozzátéve, hogy szerinte Simicska az,
aki a legjobban ismeri ezt a rendszert, és ő az, aki a legjobban tudná ebben a rendszerben a problémákat megtalálni.
Simicska egyike azon volt kormányközeli oligarcháknak, akik a keleti nyitás politikájához hozzáigazodni nem hajlandóak, továbbra is elkötelezettek hazánk nyugati érdekszférában tartása mellett, emiatt a külpolitikai fordulat kezdetekor a kormány megkezdte kiszorításukat az államigazgatásból, majd a nemzetgazdaságból.
Külkapcsolataikat tekintve ezek a volt kormányközeli pénzemberek közös nevezőre hozhatóak a baloldali radikális atlantistákkal. 2014 május 29-én Bajnai Gordon neve volt az egyetlen magyar név a Bilderberg csoport Koppenhágában kezdődő találkozója meghívottjainak listáján. Koppenhágából hazaérkezését követően Bajnait a sajtó arról kérdezte, hogy milyen célból vett részt az összeesküvés-elméletek által övezett csoport találkozóján. A politikus akkor saját közösségi-média profilján számolt be egy újságíróval zajlott beszélgetésről, amelyben azt kérdezték tőle, “kapott-e bármilyen politikai, gazdasági kérdésekkel kapcsolatos, iránymutatást, felkérést, esetleg feladatot?” A politikus a kérdésre azt felelte; “Igen, hogy próbáljam Simicska Lajost megnyerni a Bilderberg szponzorai közé. A tavalyi osztalékból bőven telik rá.”
Simicska Lajos érdekeltségeinek látványos háttérbe szorítása Bajnai Koppenhágában tett látogatását követően kezdődött meg.
Február 27-én Vágó István az ATV Egyenes Beszéd című műsorában arról beszélt, hogy a kormány holdudvarából kiszorított oligarcha nem saját pártot fog alapítani, hanem támogatóként beáll a Jobbik mögé, és hosszú távon az akkor még nemzeti radikális párt irányvonalát fogja meghatározni. Vágó szerint Simicska számára egy kiemelkedően jó befektetési lehetőség a Jobbik körül épülő médiabirodalom, ami könnyen közös nevezőre juthat Simicskával, mivel a Jobbik-közeli sajtóorgánumoknak anyagi támogatókra, Simicskának pedig kormányellenes médiára van szüksége.
Az utóbbi hónapok során a Jobbik-közeli sajtó látványos fejlődésnek indult, de mindeddig senki nem ismerte el nyilvánosan, hogy a párt tényleg hajlandó lenne közös nevezőre jutni a Fidesz kegyvesztett milliárdosaival. A Jobbik azonban más lehetőséget is tartogat a kegyvesztett oligarcha számára:
a Jobbik korrupcióellenes hivatala lehetővé tenné Simicska számára, hogy politikailag igazolt módon leszámoljon riválisaival.
Simicska és a Jobbik összetalálkozása újra rávilágít a kényszerű tényekre; a párt nem “polgárosodik”, sokkal inkább a Fidesz korábbi külpolitikai irányvonalát meghatározó személyek kezdik meghatározni a Jobbik irányvonalát. Májusban Oroszország külügyminisztériuma jelentésében már neonáci pártként említette a Jobbikot, amiről a liberális sajtó többnyire oroszországi támogatottságot feltételezett.
Colleen Bell, az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetének kinevezésekor kifejtettük, hogy elődje, André Goodfriend valószínűsíthetően amiatt vállalt látványos szerepléseket a magyar közéletben, hogy elterelje a figyelmet a következő nagykövetelsődleges feladatáról. Az Egyesült Államok magyarországi képviselete a mai politikai helyzetben úgy tudja képviselni az amerikai érdeket Magyarországon, hogyWashington felé fordítja a jobboldali ellenzéket. Goodfriend közéleti ámokfutása – Gyurcsány Ferenccel gyakran együtt mutatkozott – segített fenntartani azt az illúziót, hogy Washington csak balliberális pártokkal hajlandó kapcsolatokat ápolni. Mint az új nagykövet kinevezésekor is kifejtettük: Magyarországon számolni kell a jobboldali liberalizmus, és a jobboldali radikális atlantizmus megjelenésével.
A Jobbik egyelőre a leglátványosabban növekedő jobboldali párt (bár ez a növekedés megtorpanni látszik), ezért a kormány külpolitikai váltását követően a Jobbik pártvezetése az amerikai érdekérvényesítés célpontjává vált. Hogy valóban megjelenik-e Magyarországon a jobboldali liberalizmus és jobboldali radikális atlantizmus, az elsősorban a párttagságon múlik.


Amerikai kormányfőt neveznek ki Ukrajna élére





Natalia Jaresko ukrajnai pénzügyminiszter lett Petro Porosenko egyik jelöltje a kormányfői posztra; ezzel alig két évvel a nyugatbarát kormány hatalomra juttatása után egy amerikait állítanak Ukrajna élére. Jaresko csak azt követően kapott ukrán állampolgárságot, hogy külföldiként kinevezték a pénzügyminisztérium élére.
Az ukrán elnöki sajtószolgálat bejelentése szerint a kormányfői poszt várományosai Natalia Jaresko, Ukrajna jelenleg pénzügyminisztere, és Andrij Szadovij, Lviv város polgármestere. A közlemény szerint az elnök jelenleg találkozik a frakciók vezetőivel, hogy közös megoldást találjanak a politikai válságra, mert az mostanra mindenki számára egyértelmű, hogy új koalícióra van szükség. Eszerint több forgatókönyv is lehetséges: “technokrata” kormány Natalia Jaresko vezetésével, az összes nyugatbarát (megfogalmazásuk szerint “Európa-párti”) párt támogatásával, vagy egy politikai kormányzat Andrij Szadovij vezetésével, ami “elsősorban a reformokra összpontosítana”. Az elnök sajtófőnöke egy harmadik opciót is említett; eszerint akinek nem teszik az első két alternatíva, az nevezzen meg egy harmadik jelöltet, és keressen hozzá a parlamentben 226 szavazatot.
Az ukrán országgyűlés munkája azt követően jutott zsákutcába, hogy a kormánykoalíció de facto összeomlott. Február 15.-én Porosenko frakciója elégtelennek minősítette a kabinet 2015-ös munkáját – másnap Arszenij Jacenjuk miniszterelnök túlélt egy ellene kezdeményezett bizalmatlansági indítványt, amelynek eredményeként a kormánykoalíció felbomlott. Mivel a hatályos törvények szerint legközelebb szeptember 6.-án lehetne bizalmatlansági indítványt kezdeményezni, az ukrán kormány működése ellehetetlenült. Az alkotmány szerint az elnök feloszlathatja a parlamentet és előrehozott választásokat írhat ki, ha 30 napon belül nem jön létre a többségi kormányzást garantáló új koalíció.
Natalia Jaresko származását tekintve félig ukrán, de az Egyesült Államokban nevelkedett, és ukrán állampolgárságot csak 2014. decemberében kapott, azt követően, hogy külföldiként kinevezték a pénzügyminisztérium élére. Victoria Nuland, az Egyesült Államok eurázsiai ügyekért felelős külügyi államtitkára 2014. februárjában – közvetlen Viktor Janukovics elűzését követően – elismerte, hogy az Egyesült Államok 5 milliárd dollárt költött Ukrajna “demokratizálására”. Úgy tűnik, ez az összeg magában foglalta egy amerikai kormányfő kinevezését Ukrajna élére.



Veszélyes társadalmi kísérlet zajlik Kelet-Európában


Arszenij Jacenjuk Natalia Jaresko hidfo.ru


Az Amerikai Egyesült Államok egy veszélyes társadalmi kísérletet folytat Európában: Ukrajnában puccsal eltávolítottak egy demokratikusan választott kormányt, és idegen állampolgárokat állítanak a helyére. Ha Kelet-Európa némán tűri a külföldi politikusok kormányra juttatását, nemsokára más országok is sorra kerülhetnek.
Újabb szakaszába jut a szomszédságunkban zavartalanul folytatott gyarmatosítás: nemsokára egy amerikai állampolgár, Natalia Jaresko lesz Ukrajna miniszterelnöke. ARon Paul Institute for Peace and Prosperity geopolitikai elemzője, Daniel McAdams szerint veszélyes kísérlet zajlik Európában; az amerikai stratégák jelenleg azt tesztelik, hogy a kelet-európai országok fellázadnak-e, ha nyíltan idegen állampolgárokon keresztül irányítják őket. A térségi országokban már több külföldi állampolgárt is vezető pozícióba juttattak, egy demokratikusan választott kormány megdöntését követően. Hiába tiltakoztak az ukránok, a tüntetés és tiltakozás ehhez kevés: a kijevi puccsot követően idegen állampolgárok irányítása alá került Ukrajna.
Petro Porosenko 2014. december 2.-án határozott arról, hogy idegen állampolgárokat von be az ország irányításába. Napokon belül a pénzügyminisztérium élére Natalia Jareskot nevezték ki, aki amerikai állampolgár. Gazdasági fejlesztési miniszternek a litván Aivaras Abromaviciust nevezték ki, egészségügyi miniszternek pedig a grúziai Alexander Kvitasvilit. Odessza kormányzójaként egy másik grúziai politikust kölcsönöztek, akit saját népe már elzavart korrupciós bűncselekmények és hatalommal való visszaélés miatt, és azóta körözés alatt áll. Mihail Szaakasvili előkészítette Grúzia NATO-csatlakozását és közeledését az Európai Unióhoz. Megbuktatását követően néhány hónapot az Egyesült Államokban tartózkodott (a publikus magyarázat szerint egyetemi oktatóként), majd problémamentesen áthelyezték egy másik országba, amit épp most vonnak be a NATO-ba és Európai Unióba: kinevezték Odessza kormányzójának.
Miközben az ország élére idegen politikusokat állítanak, az is teljesen nyilvánvaló, hogy az állampolgárságot saját politikai funkcionáriusaiknak feltétel nélkül osztogatják. Szaakasvili május 29-én kapta meg az ukrán állampolgárságot, hogy legálisan betölthesse a kormányzói szerepet. Natalia Jareskoról azt szokás említeni, hogy félig ukrán, de az igazság az, hogy ukrán állampolgárságot csak 2014. decemberében kapott, azt követően, hogy kinevezték az ukrán pénzügyminisztérium élére. Az Egyesült Államokban nevelkedett, Ukrajnába politikai funkcionáriusként érkezett, és személyének kiválasztásában vélhetően közre játszott, hogy olyan embert kellett egy ukrán minisztérium élére állítani, akinek legalább látszólagosan köze van az adott országhoz.
McAdams ugyanakkor arra hívja fel a figyelmet; az első dolog, amit Jaresko pénzügyminiszterként megtett, hogy levelet írt John McCain amerikai szenátornak, amiben kijelentette, hogy több fegyverre lesz szükségük. “Jaresko képviseli a legrosszabb fajta, korrupt amerikai politikus típusát, akiket ezekbe az országokba küldenek – kizárólag azzal a céllal, hogy megmutassák, milyen gazdag lehetsz, ha együttműködsz egy idegen hatalommal.” Jaresko hozzáférést kapott a USAID több mint 150 millió dolláros alapjához, aminek “az lett volna a feladata, hogy megmutassa a helyieknek, milyen szép a kapitalizmus és demokrácia. Ehelyett saját vállalatainak fizetett ki milliókat.”
Ugyanakkor, nem Jaresko személye maga a probléma. A nagyobb veszélyt az jelenti, hogy a XXI. század Kelet-Európájában egy idegen hatalom erőszakos úton eltávolította egy ország választott kormányát, a helyére idegen állampolgárokat ültetett, és mindkettő problémamentesnek bizonyult. A kijevi puccs három hónap leforgása alatt jutott el a civil tüntetésektől a fegyveres puccsig és a kormány megdöntéséig. Az ukránok talán azt gondolták, hogy ez egy belföldi eredetű forradalom volt, de
  • éppen a mai helyzet bizonyítja, hogy egy idegen ország szervezőereje nélkül önmagában a tüntetésekből nem következik a kormányváltás. Az USA által kinevezett idegen állampolgárokat már nem tudják eltávolítani, pedig Kijev központjában másfél éve egymást érik a tömegdemonstrációk.
Az Európai Unió vezető politikusai – sőt, gyakran ellenzéki pártok is – szótlanul tűrik, hogy egy európai ország élére idegen országok politikusait ültessék. A radikális atlantisták részéről érthető ez a hallgatás: az az irányvonal, amit Magyarországon a Gyurcsány Ferenc féle Demokratikus Koalíció képvisel, a független európai államok felszámolását hirdeti, amelyek helyére egy Európai Egyesült Államokat állítanának. Ebben a koncepcióban minden európai országot külföldiek irányítanának, hiszen az ő számukra nem fontos a nemzeti hovatartozás, nekik annyi a lényeg, hogy az adott politikus atlantista legyen.
Ukrajnában készül az európai nemzetállamok végső megsemmisítésének hatástanulmánya.
Ha a nép nem lázad fel a mesterségesen kormányra juttatott idegen urak ellen, más kelet-európai országokban is megismétlődhet az ukrán példa – és itt elsősorban az európai integráció tovább mélyítése szempontjából “problémás” országokra kell gondolni, mint amilyen hazánk is.
Fokozott aggodalomra ad okot, hogy nem Ukrajna az egyetlen ország, ahol a közvetlen szomszédságunkban külföldieket neveznek ki az ország irányítására. Horvátország új miniszterelnöke, Tihomir Oreskovic kanadai állampolgár, és alig beszél horvátul. A radikális atlantisták azzal próbálják legitimálni a külföldiek kinevezését, hogy a politikai tapasztalat hiányával szemben előnyként tüntetik fel az üzleti tapasztalatot, amit a gazdasági növekedés zálogként kommunikálnak. Egész nemzetek önbecsülését tiporják sárba ezzel a gyakorlattal: azt juttatják kifejezésre, hogy 40 millió ukrán, 14-15 millió magyar közül egyetlen ember sincs, aki alkalmas lenne vezető pozíció betöltésére. Valójában annyi történik, hogy a gyarmatosító hatalmak már egyre kevésbé foglalkoznak a látszattal. Nem éri meg nekik több tucatnyi politikust hosszú éveken át kitaníttatni egy kelet-európai országból, ha a gyarmatok lakossága már nem lázad fel a külföldi vezetők ellen.




Tízezrek tüntettek az amerikai katonák által elkövetett nemi erőszak miatt



Kitiltották az amerikai katonákat egy japán városból, az Okinava prefektúrában, ameddig folyamatban van egy újabb nemi erőszak eset kivizsgálása.
Az amerikai katonai személyzet tagjai éjszaka nem tartózkodhatnak Naha városának területén, ameddig folyamatban van egy helyi lakos ellen elkövetett nemi erőszak ügyének kivizsgálása. A rendőrség vasárnap tartóztatott le egy amerikai tengerészgyalogost Okinava tartományban, akit a bűncselekmény elkövetésével vádolnak. Az Okinava északkeleti részén állomásozó amerikai katonák számára az ügy lezárultáig tiltott a városban tartózkodás, a CNN jelentése szerint a környező településekre sem léphetnek be éjszaka.
A bűncselekmény elkövetésével vádolt katonát, Justin Castellanost vasárnap tartóztatták le, és minden vádat tagad. A japán kormány hivatalos úton is tiltakozását fejezte ki a történtek miatt, és felszólította az Egyesült Államokat, hogy törekedjen a fegyelem fenntartására, és előzze meg az ehhez hasonló incidenseket. A Kyodo hírügynökség szerint Japán külügyminisztere és védelmi minisztere a tokiói amerikai nagykövetségnek és az amerikai hadsereg tisztviselőinek küldött levélben tiltakozott a történtek miatt. Okinava kormányzója szintén nyilvánosan elítélte az esetet.
Vasárnap az Okinava tartományban több tízezer fős tömegdemonstrációk kezdődtek, ahol követelték, hogy az amerikai bázisok áthelyezése ne a tartományon belül történjen. A Kyodo hírügynökség szerint 28 ezren vonultak fel Tokióban a parlament épülete előtt, miközben öt másik városban zajlottak hasonló megmozdulások.
Japánban az utóbbi évtizedek során az amerikai bázisok környékén tömeges jelenséggé vált az ott állomásozó katonák által elkövetett nemi erőszak – a pontos szám ismeretlen -, a bejelentett esetek többségét pedig semmilyen büntetés nem követte az amerikai hadsereg részéről. Okinava jelenlegi kormányzója már azzal a választási ígérettel nyerte el pozícióját, hogy kitelepíti az amerikai hadsereg létesítményeit a tartományból. Ezt az eredményt az amerikaiak bevonulása után 7 évtized alatt nem sikerült elérni; az egyik helyi bázis áthelyezéséről 2006. óta vannak folyamatban a tárgyalások, de a kormány és a tartományi kormányzatok közti ellentétek eddig lehetetlenné tették a rendezést. Az amerikai bázisok környékén élők – a közvetlen érintettek – a teljes kivonulást követelik, a kormány viszont az adott tartományon belül akarna újabb helyszínt biztosítani az amerikai bázisoknak. A jelenlegi tervek Okinaván belüli áthelyezéssel számolnak, de erre csak 2019-ben kerülne sor.



Törökország megszállás alatt tartja Irak egy részét




Mintegy kétezer török katona tartózkodik Észak-Irak területén, annak ellenére, hogy a kormány tiltakozott a török csapatok bevonulása ellen. Bagdad nemzetközi segítséget kért, de a nyugati országok nem ítélik el az Irak elleni agressziót.
Az iraki Kurdisztáni Regionális Kormányzat képviselője Moszkvában hétfőn beszámolt arról, hogy a török katonák a nyugati országok hallgatólagos beleegyezése mellett ellenőrzés alá vonták Észak-Irak egy részét, és a kormány figyelmeztetései ellenére nem távoznak. Törökország decemberben küldött fegyveres erőt Ninive tartományba, Bagdad jóváhagyása nélkül. A török kormány azt állítja, hogy a helyi milíciákat kiképző török instruktorok védelmére küldte a katonákat, a terrorizmus elleni harc részeként. Aso Talabani, a regionális kormányzat képviselője azonban arra hívta fel a figyelmet, hogy ez a tevékenység Irak elleni agressziónak minősül, ami a nemzetközi közösség hallgatólagos beleegyezésével zajlik.
Mintegy 1500-2000 török katona állomásozik ott […] Irak figyelmeztetést adott ki és követelte, hogy hagyják el az országot, de a törökök ezt figyelmen kívül hagyták. Sajnálatos módon a Nyugat, az Egyesült Államok, és az ENSZ egyaránt hallgat ezügyben.”
Ugyanakkor, a tisztviselő kijelentette, hogy a törökök nem őket “segíteni” érkeztek.“Először amiatt jöttek, hogy harcoljanak a kurdok ellen. Másodsorban pedig, hogy miután Moszult felszabadították az ISIS megszállása alól, utána is Irakban maradhassanak.”
November 8.-án Núri el-Máliki iraki alelnök – már a törökök bevonulása előtt – kijelentette, hogy a nyugati koalíciónak nem célja az Iszlám Állam nevű terrorszervezet felszámolása, ehelyett Irak területi egységét akarja megbontani, hogy így kedvezőbb feltételeket idézzen elő bizonyos energetikai együttműködések megkötésére.
John McCain, az amerikai szenátus katonai bizottságának elnöke, és Lindsey Graham republikánus elnökjelölt november 29-én javaslatot tett arra, hogy török csapatok kezdjenek szárazföldi beavatkozást Irak területén. Napokkal az amerikai szenátusban elhangzott felszólalás után a török hadsereg bevonult Irakba. John McCain “ajánlásának” megfelelően, több ezer török katona lépett be Irak területére, anélkül, hogy arra az iraki kormánytól engedélyt kaptak volna.
John McCain és Lindsey Graham elgondolása szerint az Egyesült Államok nem önmagában kezdene katonai beavatkozást Irak (és Szíria) területén, hanem előbb Törökország, Egyiptom és Szaúd-Arábia hajtana végre szárazföldi hadmozdulatokat a két országban, azt követően érkezne tízezer amerikai katona.


A NATO-országok az olaj miatt három részre szakítják Irakot



Irak több részre szakításának részét képezheti a török katonák bevonulása Észak-Irakba. Szemjon Bagdasarov orosz politikai elemző szerint az Erdogan-rezsim három részre akarja szakítani az országot, és az Egyesült Államok ehhez beleegyezését adja.
Szerdán az ISIL terrorszervezet rakétákat lőtt ki egy észak-iraki katonai létesítményre, amelyben a török csapatok is állomásoznak. A török hadsereg közleménye szerint viszonozták a tüzet és harcba bocsátkoztak a terrorszervezet térségi erőivel. A Közel-Keleti és Ázsiai Tanulmányok Központjának igazgatója szerint azonban egy Ankara által kitervelt történés lehet az ISIL által végrehajtott támadás, hiszen ez a helyzet elsősorban a török katonai jelenlét fenntartásában érdekelt fél számára kedvező. Bagdasarov elmondása szerint az ISIL fokozott aktivitása a területen azzal magyarázható, hogy Törökország kizárólagos ellenőrzést akar Moszul városa felett. Az Erdogan-rezsim az ezzel járó gazdasági előnyök miatt provokatív akciókat végez a terrorszervezet segítségével, hiszen a fokozott érintettség miatt a török csapatok mélyebben érintetté válhatnak a térségben kibontakozó harcokban, emellett a “kiképzők és tanácsadók” fenyegetettsége ürügyet teremt arra, hogy Törökország további katonai erőt küldhessen Irak területére.
Bagdasarov emlékeztetett, hogy az Erdogan-rezsim kiváló kapcsolatokat ápol a Maszud Barzani által vezetett Iraki Kurdisztán Demokratikus Párttal, így legrosszabb esetben a török hadsereg nem függetlenül, hanem a kurd Peshmerga erők helyi szervezetével közösen űzné ki a terroristákat Moszul területéről. Egy ilyen fejlemény a török vezetés kezére játszaná a várost – amit a továbbiakban nem engednének el -, ezen felül a hatékony fellépésen keresztül megpróbálnák legitimálni a katonai jelenlétet Irakban, és további fegyveres erőket küldenének be. Bagdasorov kijelentését a török külügyminiszter közleménye is alátámasztja, miszerint “a szerdai összecsapás demonstrálta, hogy szükségessé vált a további támogató erők bevonulása Irakba”.
Ahmet Davutoglu török kormányfő szintén kijelentette, hogy az ISIL általi támadás alátámasztja a török katonai jelenlét szükségességét. Az orosz szakértő szerint ugyanakkor Törökország vezetőinek nyilatkozatai már azt mutatják, hogyszisztematikusan megszállás alá vonják egy másik ország bizonyos területeit, vagyis célszerű területrablást folytat az Erdogan-rezsim, amihez jelenleg történik az ürügyképzés, később pedig határozott lépéseket tesznek majd a megszállás nemzetközi elfogadtatására. Irak képtelen arra, hogy az ország területi egységének megbomlása közben, a terrorszervezet elleni harc mellett még egy szomszédos országgal is háborút vívjon, emiatt a török terjeszkedés a nemzetközi válasz elmaradása esetén az ország több részre szakadásához vezet. A nyugati országok máig nem ítélték el az Irak elleni török agressziót, a művelt gyakorlatilag az Egyesült Államok hallgatólagos beleegyezése mellett zajlik.
A közelmúlt eseményei azonban azt mutatják, hogy Irak egy részének török megszállása az amerikai külpolitika részét képezi. John McCain, az amerikai szenátus katonai bizottságának elnöke, és Lindsey Graham republikánus elnökjelölt november 29-én tett javaslatot arra, hogy török csapatok kell szárazföldi beavatkozást kezdjenek Irak területén. Elmondásuk szerint egy százezer fős török-szaúdi-egyiptomi haderő kell bevonuljon Irakba, később ennek támogatásaként vonulna be tízezer amerikai katona. Alig néhány nappal John McCain javaslata után a török hadsereg bevonult Irakba, miközben a bagdadi kormány egyértelművé tette, hogy erre nem adott engedélyt.
Irak miniszterelnöke, Haider al-Abadi az amerikai szenátusban elhangzottakra reakcióként kijelentette, hogy Bagdad nem engedélyezi az amerikai csapatok bevonulását, és nem ad engedélyt a tervezet részeként készülődő más országoknak – Törökország – sem a bevonulásra. Az iraki kormány hivatalosan is megszállásnak nyilvánította a török csapatok bevonulását.
November 8-án – hetekkel az amerikai szenátor török megszállásra vonatkozó javaslata előtt – Núri el-Máliki iraki alelnök bejelentette, hogy Irak egy regionális összeesküvés áldozatává vált, melynek eredményeként olyan helyzet állt elő, hogy megbomolhat az ország területi egysége. Az iraki alelnök egyértelművé tette, hogy a nyugati koalíciónak nem célja az Iszlám Állam nevű terrorszervezet felszámolása, ehelyett Irak területi egységét akarja megbontani, hogy így kedvezőbb feltételeket idézzen elő bizonyos energetikai együttműködések megkötésére. A közelmúltban bizonyítékok jutottak nyilvánosságra arra vonatkozóan, hogy az Erdogan-rezsim ipari méretekben vásárolja fel a terroristák által Irak és Szíria területén kitermelt olajat, amit folyamatosan több ezer tartályautóval hordanak a török határon túlra. Az Irak ellen kezdett török agresszió célja, hogy Moszul ellenőrzés alá vonása után a török hadsereg stabil kontrollt építhessen ki a térség szénhidrogén-lelőhelyei felett, és bebiztosítsa, hogy ezekhez a nyersanyagokhoz Irak több részre szakadása után hozzáférése lesz. A nyugati országok egyszerű gazdasági megfontolásból nem emelnek szót a török agresszió ellen: az Egyesült Államok maga kezdeményezte a török csapatok bevonulását (McCain javaslata), miközben egy svájci napilap arról számolt be, hogy svájci vállalatok exportálják a törökök lopott olaját Európába.




A volt NATO-vezető szerint három részre kell szakítani Szíriát



James Stavridis, a NATO európai erőinek 2013-ban nyugállományba vonult főparancsnoka nyíltan kiáll egy független ország területi egységének megbontása mellett; egy amerikai lapnak nyilatkozva kijelentette, hogy Szíriát három részre kellene szakítani. Kijelentése nem előzmény nélküli, a Szíriáról leszakított régiókban már az amerikai hadsereg két bázisa épül.
Stavridis a Foreign Policy amerikai magazinnak nyilatkozva vezette le a szíriai válság rendezésének lehetséges forgatókönyveit, melyek közül szerinte az lenne a leginkább kedvező, ha a válság Szíria három részre szakadásával végződne, és különálló alavita, mérsékelt szunnita, illetve kurd állam jönne létre. A volt főparancsnok kijelentette:
Szíria egyetlen entitásban történő újbóli stabilizálásának esélyei nagyon csekélyek. Itt az idő fontolóra venni a felosztást.”
A nyugállományba vonult volt NATO-vezető szerint csak olyan forgatókönyv lehetséges a szíriai rendezésre, ami a szíriai államiság megszűnésével vagy meggyengülésével zárul. Elmondása szerint az alternatívák a jugoszláv modelltől (teljes felbomlás) az iraki mintához hasonló gyenge föderális szerkezetig terjednek. Utóbbi eset kapcsán egyértelművé tette, hogy az magában hordozza a háború kiújulásának lehetőségét, hiszen Irakban 2003. óta nincs béke, a kormány nem tudott megbirkózni az ország területi egységének megbontására törekvő terroristákkal.
Stavridis maga is elismerte, hogy a több részre szakítás egy különösen veszélyes forgatókönyv, ami precedens értékűvé válhat, és világszerte elősegítheti a kisebbségek függetlenségi törekvéseinek fokozódását. Egyúttal azt is hozzátette, hogy az ország felosztása esetén is bizonytalan maradna a helyzet, hiszen az új államalakulatok pontos határait közel lehetetlen lenne letárgyalni az érintett felek közt, és a helyzet stabilizálásához nemzetközi katonai jelenlét válna szükségessé.
A publicisztika szerint, amennyiben az ország felosztására nem kerül sor, de “a kisebbségek nagyobb autonómiát kapnak”, az elsősorban a szomszédos – és térségi – országok területi egységét kezdené ki, mert előidézné a térségben élő etnikai és vallási kisebbségek függetlenségi harcát. A kisebbségek helyzetének rendezése pedig katonai konfliktust provokálna a térségi országok közt, hiszen Törökország már most katonai műveleteket folytat a kurdok ellen Irakban, Szíriában és belföldön egyaránt.
Ugyanakkor, a szerző által a szíriai válság rendezésére adott alternatívák összessége magában hordozza az amerikai külpolitika célkitűzéseit. Stavridis nem számol annak lehetőségével, hogy Szíria a jelenlegi államhatárok megtartásával stabilizálható, hiszen az Egyesült Államok nem engedne meg egy ilyen alternatívát, és Szíria területi egységének helyreállítása esetén Washington tovább folytatná azt a felforgató tevékenységet, amivel az ország területi egységének megbomlását idézte elő. Március elején egy kurd napilap arról számolt be, hogy az amerikaiak két katonai létesítményt építenek olyan területeken, melyeket az Iszlám Állam nevű terrorszervezet szakított le Szíriáról, majd később kurd fegyveres erők ellenőrzése alá kerültek.
A határ menti régiók felszabadítását követően a Szíriáról leszakított területek nem a szíriai állam ellenőrzése alá kerültek vissza, hanem az amerikai hadsereg megvetette lábát rajtuk, mintha nem egy független ország területének részét képeznék, hanem a nemzetközi jog semmibe vételével szabadon kisajátíthatók lennének.
November 8.-án Núri el-Máliki iraki alelnök szintén arról számolt be, hogy a nyugati koalíciónak nem célja az Iszlám Állam nevű terrorszervezet felszámolása; ehelyett Irak területi egységét akarja megbontani, hogy így kedvezőbb feltételeket idézzen elő bizonyos energetikai együttműködések megkötésére.



Az USA két katonai bázist épít a Szíriáról leszakított területeken



Az amerikai légierő két bázisának építése kezdődött meg Szíria azon területein, melyeket terrorszervezetek szakítottak le az országról, majd azt követően a kurdok ellenőrzése alá kerültek.
A kurdisztáni média beszámolója szerint Szíria északkeleti és északi “sarkaiban” már nem csak folyamatban van az amerikai bázisok építése, de az amerikai hadsereg közel végzett az építési munkálatokkal. Az Egyesült Államok úgy létesít légibázist Szíria területén, hogy ahhoz az ország legitim kormányának engedélyével nem rendelkezik, az építési munkálatoknak és a bázis működése megkezdésének semmilyen, Szíria és az Egyesült Államok közti kormányközi megállapodás nem teremtette meg a jogi feltételeit.
A BasNews a Szíriai Demokratikus Erők nevű ellenzéki csoportra hivatkozik, amely nyilvánosságra hozta, hogy amerikai szakértők dolgoznak a Haszaka kormányzóságban egy az iraki és a török határ mentén található légibázis felújításán. Elmondásuk szerint a munkálatok nagy részével már végeztek, és előkészítették a második légibázis építését Kobani területén, az Aleppo provinciában.
Januárban a Stratfor biztonságpolitikai elemzője műholdas fotókra alapozottan fejtette ki, hogy az amerikai fegyveres erők egy katonai repülőtér kialakítását kezdték meg a szíriai-török határon, és addigra az USA ezen tevékenységét már hetek óta folytatta. A szakértő szerint egy nagyobb létesítmény építését kezdték meg, amit arra használnák, hogy az amerikai légierő onnan kiindulva hajtson végre légicsapásokat Szíria területén, a kurd fegyveres erők támogatásában.
A nemzetközi elemzők ezt terrorellenes műveletnek nevezik. Ugyanakkor, az Amerikai Egyesült Államok a nemzetközi jog durva sértéseként kezdte meg a szíriai beavatkozást, mert arra az ország legitim kormányától engedélyt nem kapott, és Szíria külügyminisztériuma számos alkalommal kifejezte tiltakozását a nyugati országok beavatkozása ellen. A legitim kormány tiltakozása miatt az USA részéről nem segítségnyújtásról és terrorellenes harcról, hanem Szíria elleni agresszióról kell beszéljünk. Szíria hivatalos úton a nyugati országoktól nem, kizárólag Oroszországtól kért katonai segítséget a terrorszervezetek elleni harchoz, amely tavaly szeptemberben kormányközi együttműködés keretén belül, a nemzetközi jog szerint legálisan kezdte meg a terrorellenes műveletet Szíria területén.



Moszkva az utolsó pillanatban akadályozta meg az illegális NATO-beavatkozást



Az orosz légierő Szíriában kezdődő beavatkozása az utolsó pillanatban megakadályozta, hogy az Egyesült Államok és térségi szövetségesei “légtérzárat” hozzanak létre Szíria felett.
A Financial Times diplomáciai forrásokra hivatkozva arról számolt be, hogy az Egyesült Államok térségi szövetségeseivel közösen megakadályozta volna a szíriai kormányt abban, hogy a légierő bevetésével hatékonyan lépjen fel a “fegyveres ellenzéki csoportok” ellen – és ezzel kikényszerítették volna az Aszad-kormány bukását. A lap az amerikai vezetésű koalíció tárgyalássorozatában részt vevő diplomáciai forrásra hivatkozva kijelentette, hogy öt héttel ezelőtt a koalíció tagjai közel jutottak a légtérzárral kapcsolatos megállapodáshoz, és ez magyarázattal szolgálhat arra, miért pont most kezdődött meg az orosz beavatkozás, miközben a háború évek óta zajlik.
A Financial Times egy európai diplomatától értesült arról, hogy a nyugati koalíció a “politikai megoldást” légtérzár létrehozásával akarta kikényszeríteni, és az orosz légierő közvetlen az előtt avatkozott be, hogy az Egyesült Államok Szíria légterének egészét ellenőrzése alá vonta volna. A lap említi, hogy a nyugati koalíció egy Törökország és Jordánia által benyújtott tervezet mentén képzelte el a légtérzárat. A történtek alapján Washingtont és szövetségeseit felkészületlenül érte az orosz beavatkozás, mert Barack Obama szombaton még arról beszélt, hogy az Egyesült Államok “légi támogatást” biztosítana a “felkelőknek” (ez lett volna a légtérzár).
A Financial Times információi alapján Oroszország egy újabb, az ENSZ BT felhatalmazása nélküli NATO-beavatkozást hárított el Szíriában. Miközben a biztonsági tanácsban Moszkva minden bizonnyal megvétózná a nyugati beavatkozást – ezért került volna sor az ENSZ BT megkerülésére -, Oroszország Szíria legitim kormányának engedélyével hajt végre légicsapásokat Szíria területén, amit a két ország közti katonai egyezmények is lehetővé tesznek.


Szóvivő: Washington nem tud légtérzárat kialakítani Szíriában




Az amerikai külügyminisztérium helyettes szóvivője, Mark Toner bejelentette, hogy az Egyesült Államok nem képes légtérzárat létrehozni Szíriában, mert nem rendelkezik megfelelő logisztikai támogatással.
Toner hétfői nyilatkozata szerint nem tudnak pufferzónát kialakítani Szíriában, emiatt légtérzárat sem tudnak létrehozni, mert nem rendelkeznek helyben azzal a logisztikai támogatással, ami egy ilyen művelethez szükséges lenne. Toner szerint a logisztika hiánya miatt nem áll szándékukban a légtérzár kialakítása. Ugyanakkor, a nyilatkozatot azt követően tette, hogy a Financial Times bejelentette; közvetlen az lehetett az orosz légierő beavatkozásának kiváltó oka, hogy az Egyesült Államok és szövetségesei megállapodtak a légtérzár létrehozásáról. Toner tegnap már azt is tagadta, hogy Washington és a NATO támogatná az elgondolást.
Szeptemberben Törökország javasolta elsőként, hogy egy “terrorizmus-mentes” pufferzónát kell kialakítani Szíriában. Ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy a terrorszervezetek által ellenőrzés alá vont területekre benyomulna a NATO, és később ezt használnák fel légtérzár kialakítására Szíria felett. Bassár el-Aszad, Szíria elnöke ugyanakkor egyértelművé tette, hogy a nyugati országok beavatkozása egy független ország elleni agresszió, mivel Szíria legitim kormánya nem ad nekik felhatalmazást ilyen műveletre.
Az Egyesült Államok és a NATO-országok térségi logisztikája mostanra nem alkalmas arra, hogy ellenőrzés alá vonhassa Szíria légterét. Július 8-án az orosz Szputnyik hírügynökség beszámolt arról, hogy ismeretlen hackerek átvették az irányítást a Törökországba telepített Patriot rendszerek felett. A támadás július 7-én történt, és a NATO-erők magát a behatolást sem vették észre. A forrás szerint a támadók gyenge pontokat találtak a vezérlő rendszeren, és átvették az ellenőrzést a rakétaindítások felett. A beavatkozásra akkor derült fény, amikor a Patriot rendszerek “megmagyarázhatatlan”, ki nem adott parancsokat kezdtek végrehajtani. A támadás kiindulópontja felderítetlen maradt, a NATO-erők nem tudták visszafejteni a támadók kilétét és elhelyezkedését.
A Press TV iráni sajtóorgánum július 7-én beszámolt arról, hogy a török hadsereg rendkívüli parancsnoki találkozót hívott össze, melyen a Szíriával határos régiókban állomásozó erők vezetői kellett megjelenjenek. Az iráni forrás szerint a találkozón Szíria ellen kezdődő katonai beavatkozásról értekeztek, amelyben több mint 400 páncélozott harcjármű venne részt. Ennek hatására történt a nagyszabású kibertámadás a NATO rakétarendszerei ellen, ami egyértelművé tette, hogy a Patriot rendszerekkel nem számolhatnak egy szíriai beavatkozás során. Az invázió előkészületeit néhány hónappal sikerült hátráltatni, tegnap azonban arról számolt be a Financial Times, hogy az Egyesült Államok és térségi szövetségesei két hete megállapodtak a szíriai légtérzár létrehozásáról, és ez lehetett az orosz légierő beavatkozásának közvetlen előzménye.





Volt CIA-tiszt: az orosz légierő beavatkozása legális





Larry Johnson, volt CIA-tiszt szerint az Egyesült Államok fel kell függessze a szíriai ellenzéki erők katonai képzését és támogatását, mert amellett, hogy illegális, ez egy különösen veszélyes nemzetközi környezet kialakulásához vezethet.
Johnsont a Szputnyik hírügynökség kérdezte arról, hogy az Egyesült Államok az orosz légicsapások ellenére is folytatni fogja-e a lázadó csoportok támogatását. A volt CIA-tiszt szerint azonban ez Washington részéről felelőtlen lépés lenne, különösen azt követően, hogy nyilvánosságra jutott a “mérsékelt ellenzék” és a terrorszervezetek közti átjárhatóság. Chris Murphy amerikai szenátor kedden az orosz sajtónak nyilatkozva elismerte, hogy a “mérsékelt ellenzék” amerikai kiképzési programja“akaratlanul is” az Iszlám Állam nevű terrorszervezet támogatásához vezet. Térségi sajtó ilyen fejleményekről többnyire nem számol be, de a történtek annál nagyobb port kavarnak a nemzetközi médiában. A fentiek ismeretében az Egyesült Államok nem csak Oroszországgal szemben, hanem egy terrorszervezet oldalán pozicionálná magát a nemzetközi politikában, ha továbbra is folytatja a “mérsékelt ellenzék” kiképzését és fegyverzését.
Johnson szerint az Egyesült Államok jelen helyzetben le kellene állítsa a Szabad Szíriai Hadsereg kiképzési programját is, emellett le kell állítsa a fegyverszállítmányokat, mert azok közvetlen a terrorszervezethez kerülnek, és csak idő kérdése, hogy ezzel kapcsolatos információk mennyire gyorsan válnak globálisan ismertté. Amennyiben tovább folytatják a fegyveres ellenzéki csoportok támogatását, azzal a Pentagon azt kockáztatja, hogy az Egyesült Államok megítélése tovább romolhat nem csak Oroszországban és egyes közel-keleti országokban, hanem európai, térségi országokban is.
Johnson az orosz sajtónak nyilatkozva maga is elismerte, hogy a Szabad Szíriai Hadsereg a valóságban nem létezik, mindössze egy a CIA által létrehozott konstrukció, amit pszichológiai hadviselés céljából, a közvélemény formálására használnak. Ahhoz ugyanis, hogy az emberek elfogadják a szíriai beavatkozást, létre kellett hozni egy olyan konstrukciót, amit a “demokraták hadseregeként” lehet felmutatni a nyilvánosság számára.
A volt CIA-tiszt hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok 2011 óta fegyverzi és támogatja a kormányellenes erőket, ami a nemzetközi jog súlyos sértése, és ebből a szempontból éles ellentétben áll az orosz beavatkozással, ami a szíriai kormány kérésére kezdődött meg. Johnson kifejtette, hogy “a nemzetközi jog szerint Oroszország legálisan van jelen Szíriában, az ország szuverén hatóságának kérésére, ami az ENSZ szervezetében még mindig saját székkel rendelkezik, tehát legitim erőtényezőként van elismerve. Eközben az Egyesült Államok a nemzetközi jog szerint illegális katonai beavatkozásokat hajt végre”.
Oroszország szeptember 30-a óta hajt végre légicsapásokat Szíriában, melynek során eddig a terrorszervezet parancsnoki központjaira, logisztikai központjaira, rakétarendszereire, páncélozott harcjárműveire mértek csapást, hogy megakadályozzák a terrorszervezet további előrenyomulását. Az értékelések szerint a beavatkozás első három napja megsemmisítő csapást mért a terrorszervezet gazdasági hátterére, és megkezdődött a tömeges dezertálás, a fegyveres ellenzéki csoportok széthullása.


Nemzetközi terrorizmus: több mint 80 ország támogatja az Iszlám Államot



Bassár el-Aszad hidfo.ru

Bassár el-Aszad szíriai elnök interjút adott az El Pais spanyol napilapnak; elmondása szerint több mint 80 ország – különösen Törökország és Szaúd-Arábia – biztosít pénzügyi, logisztikai és tárgyi támogatást az Iszlám Állam nevű terrorszervezetnek.
Szíria elnöke a lapnak nyilatkozva továbbra is aktívnak és korlátlannak nevezte a terrorszervezet külföldi szponzoráltságát; működésének csak az szab korlátot, hogy mennyi emberanyag-utánpótlás érkezik Szíria területére – harcolni a terroristák oldalán -, mert számos külföldi ország közvetlen támogatja pénzzel a terrorszervezetet, mások logisztikai támogatást biztosítanak, rendszeres fegyverszállítmányokról és anyagi utánpótlásról gondoskodnak, vagy a toborzás szervezéséről gondoskodnak. Az államfő hangsúlyozta, hogy olyan országok is támogatják a Daesh működését, amelyek a nemzetközi politikában nyilvánosan elítélik a terrorizmust, és azt hangoztatják, hogy fellépnek a terroristák ellen. Vannak azonban olyan országok, melyek különböző politikai fórumokon politikailag támogatják a nemzetközi terrorizmus működését. Bassár el-Aszad azzal vádolja Szaúd-Arábiát, hogy a szíriai kormány megdöntéséért harcoló külföldi fegyveresek elsődleges támogatója.
Az államfő felszólította a nemzetközi közösség tagjait, hogy amennyiben valós tűzszünetet akarnak látni Szíriában és le akarják állítani a háborús helyzet miatt kialakult népvándorlást, akadályozzák meg, hogy bizonyos országok – különösen Törökország – újonnan toborzott terroristákat és még több fegyvert küldjenek Szíria területére, valamint logisztikai támogatást biztosítsanak a terroristáknak. Az ország legitim vezetője kizárólag Iránt és Oroszországot említette, mint a terrorizmus ellen valós harcot folytató országokat, segítségüket pedig a Szíriai Arab Hadsereg által folytatott harchoz létfontosságúnak nevezte. Aszad elmondása szerint Oroszország és Irán közreműködésének köszönhető, hogy öt évi háború után egy az ország bukásához közelítő helyzetből újra közel jutottak ahhoz, hogy stabilizálják Szíriát. Az erőteljesebb orosz fellépést pedig azzal magyarázta, hogy Törökország és Szaúd-Arábia kifejezte hajlandóságát a szárazföldi invázióra vonatkozóan. Így, mivel idegen hatalmak már nyíltan a legitim kormány beleegyezése nélkül küldenek fegyvereseket Szíriába, Moszkvának is nagyobb mozgástere van a szíriai rendezésre.
Aszad azonban egyértelművé tette, hogy amennyiben idegen hatalmak a kormány beleegyezése nélkül küldenek katonai alakulatokat Szíria területére, velük ugyanúgy fognak eljárni, ahogy az általuk küldött terroristákkal is az elmúlt évek folyamán.“Meg fogjuk védeni az országunkat. Ez idegen országok általi agresszió. Nincs semmi joguk beavatkozni Szíriában, se politikailag, sem pedig katonailag. Ez a nemzetközi jog sértése, és a szíriai állampolgárok elleni agresszív fellépés, akiknek viszont minden joguk megvan arra, hogy harcoljanak és megvédjék az országot”.
Az államfő hangsúlyozta, hogy a nyugati sajtó állításaival ellentétben az orosz légierő nagyon precízen választja meg célpontjait Szíriában, és a hatóságoknak nincs semmilyen arra utaló bizonyítéka, hogy a szövetségesek – Oroszország, Irán – beavatkozásának civil áldozatai lennének. “Valójában az amerikaiak tették ezt, rengeteg civilt öltek meg az ország északkeleti részén, mert nem a városokban támadnak, hanem a külvárosi részeket bombázzák.”
Szíria legitim kormánya érvényben lévő államközi szerződések alapján kérte fel Oroszországot a terrorizmus elleni fellépésre és katonai beavatkozásra, ami összhangban áll a nemzetközi joggal. A nyugati országok beavatkozását nem kérte a szíriai kormány, azok saját céljaik és motivációik mentén hajtanak végre bombázásokat egy független ország területén – annak ellenére, hogy annak külügyminisztériuma kifejezte tiltakozását a beavatkozások ellen -, ami a nemzetközi jog sértését jelenti. Mivel számos NATO-ország folytat katonai műveleteket Szíria területén, kijelenthető, hogy az országban az ENSZ-BT megkerülésével megkezdett – illegális – NATO-beavatkozás zajlik.



Törökország háborúban áll belföldön és a határon túl



Törökország kimondatlanul is háborúban áll, ami könnyen teljes körű háborúvá válhat; Ankara engedi a török állampolgárok Szíriába utazását, hogy fegyveres harcot folytassanak a kormány ellen, miközben maga is beavatkozott a konfliktus alakulásába.
Egy török politológus és újságíró, Nuray Mert a Hürriyet nemzetközi kiadásában kijelenti, hogy Törökország saját határain belül és a határon túl is háborúban áll. Ez egy ki nem nyilvánított és hivatalosan el nem ismert hadiállapot, ami ennek ellenére már több fronton zajlik, és bármikor teljes körű háború lehet belőle. Az újságíró szerint az Erdogan-rezsim támogatta a Szíriában működő radikális csoportokat, melyek közvetlen fegyveres harcot folytatnak az ország kormánya ellen, emellett szabad utat engedett a török állampolgárok Szíriába utazásának, hogy harcoljanak Bassár el-Aszad hatalomból való eltávolításáért. Később belföldön megtorlás szerű háborút indított a törökországi kurd kisebbség ellen, majd a kurd önvédelmi csoportok Szíriában aratott harctéri sikerei arra ösztönözték a török vezetőket, hogy Szíriában is katonai beavatkozást kezdjenek. Az elemző szerint a szíriai konfliktusban való részvétel már hadba lépést jelentett, ezt azonban se a török vezetők, se a nyugati országok vezető politikusai nem ismerik el.
Nuray Mert szerint Törökország mindent megtett annak érdekében, hogy az Egyesült Államok a kurdok fegyveres csoportjait is terrorszervezetnek kezelje, a kurd Demokratikus Egységpárt és a Népi Védelmi Egységek azonban Washington kulcsfontosságú “szövetségesei”, emiatt Törökország egymaga próbálja katonai beavatkozással megoldani azt a problémát, amit a Szíriában függetlenedő kurd régiók a jelenlegi Törökország területi egysége szempontjából jelenteni fognak. Az elemző hangsúlyozza, hogy ez a fellépés Törökországot a nemzetközi politikában egyfajta általános “bajkeverői” szerephez juttatta, ami akadályává vált a terrorizmus elleni harcnak és a szíriai rendezésnek. “Recep Tayyip Erdogan és az AKP úgy cselekszik, mintha már háborúban állnánk a belső ellenséggel – és ebbe a kategóriába sorol mindenkit, aki nem ajánlja feltétlen támogatását a kormánypárt és vezetője számára”. Végső konklúziója pedig, hogy Törökország urainak túl sok háborúja van túl sok ellenség ellen, a nemzetközi politika alakulása emiatt Erdogan ellen dolgozik.
Törökország korábban a legitim kormány beleegyezése nélkül küldött katonai alakulatokat Szíriába, ami egy független ország elleni agresszió és a nemzetközi jog sértését jelenti. Basar al-Dzsafari, Szíria ENSZ-nagykövete decemberben arról számolt be, hogy a török hadsereg fedezőtüzet biztosít a Szíriába érkező terroristák határátlépéséhez, és több alkalommal fegyveres összetűzésbe került a szíriai hadsereggel, amikor támogatóan lépett fel az Iszlám Állam offenzíváiban Szíria területén. Törökország februárban életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte egy török napilap vezető szerkesztőjét és tulajdonosát, amiért a lap beszámolt arról, hogy a török titkosszolgálat Szíria területére küld fegyverszállítmányokat.



Külföldre menti vagyonát az Erdogan-család



Egy török üzletember, aki korábban a fokozódó politikai leszámolások miatt menekült el Törökországból, újabb részleteket hozott nyilvánosságra a török államfő fiának pénzmosási gyakorlatáról.
A Ria Novosztyi hírügynökség a birtokába jutott dokumentumok alapján ír a török államfő családjának gazdasági bűncselekményeiről. Murat Hakan Uzan akkor kellett elmeneküljön Törökországból, amikor Recep Tayyip Erdogan kormányfő lett és leszámolásokat kezdett azokkal a vállalkozókkal szemben, akikkel érdekellentétbe került. Elmondása szerint Bilal Erdogan hatalmas mennyiségű készpénzzel és testőrökkel rendszeresen látogatott Olaszországba – később a török államfő fia az olasz nyomozóhatások célkeresztjébe került, és pénzmosás ügyében indult ellene eljárás.
A beszámoló szerint Bilal Erdogan először nagy létszámú testőrgárdával érkezett Olaszországba, akiket a hatóságok nem engedtek belépni az ország területére. A határon felmerült problémákat követően azonban órákon belül török diplomata útlevelet kaptak, így Bilal Erdogan fegyveresei a továbbiakban hivatalosan a török diplomáciai gárda részeként utazgattak Olaszországba.
Az Uzan által kiadott dokumentumok részét képezi a török államfő és fia közti telefonbeszélgetések felvétele és leiratozása is, melyek során arról beszéltek, hogyan szabaduljanak meg több millió euró készpénztől, amit akkor még otthonukban tartottak. Az üzletember elmondása szerint az Olaszországba irányuló pénzmozgások kapcsolatban állnak a 2013-ban kirobbant korrupciós botránnyal, amit a török hatóságok elfojtottak. Uzan az állítja, hogy az Erdogan-család külföldre menekíti vagyonának nagy részét, ami egy menekülési terv részét képezi; a török államfő attól tart, hogy nem sokára elveszíti hatalmát, és el kell tűnnie az országból, emiatt kimenekíti vagyonát európai országokba.



Erdogan és családja évi kétmilliárd dollárral támogatja az Iszlám Államot




Műholdas fotók sokasága bizonyítja, hogy az Iszlám Állam nevű terrorszervezet a török-szír határon át ipari mennyiségben csempészi az illegálisan kitermelt olajat. A török államfő és családja közvetlen profitál a lopott olaj újraértékesítéséből.
Az orosz védelmi minisztérium szerdai eligazítása során műholdas fotókat mutatott a képviselőknek, valamint számos adatot bocsátott rendelkezésükre az ISIL török-szíriai határon kiépített illegális olajkereskedelmi infrastruktúrájának kiterjedéséről. Anatolij Antonov védelmi miniszter helyettes kijelentette, hogy Recep Tayyip Erdogan török államfő és családja részt vesz ebben az illegális tevékenységben. Elmondása szerint az ISIL Szíria és Irak területén folytat illegális olajkitermelést, a lopott olajat pedig “harmadik félnek”, azaz Törökországnak értékesítik. Antonov kifejtette, hogy az ISIL napi szinten kétszázezer hordó lopott olajat exportál Törökországba, amivel éves szinten több mint kétmilliárd dollár profithoz jut.
Az olajkereskedelemből származó jövedelem a Szíriában működő terroristák legfontosabb bevételi forrása; éves szinten kétmilliárd dollár bevételt biztosít számukra, amiből a világ számos országából zsoldosokat fogadnak fel, és fegyverrel, felszereléssel látják el őket.”
Antonov hangsúlyozta, hogy Törökország a lopott olaj elsődleges felvásárlója, és ezáltal az Iszlám Állam elsődleges anyagi támogatója. Ennek a tevékenységnek pedig részét képezi a török államfő és családja.
A miniszter hangsúlyozta; Erdogan soha nem fogja elismerni, hogy a terroristákkal üzletel, és hasonlóképp, a lopott olaj felvásárlásában érintett más török politikusok sem fognak lemondani. Vlagyimir Putyin orosz államfő eközben kijelentette, hogy Törökország politikai struktúrájában mélyen beágyazódott a probléma. Ennek kapcsán két ellenzéki lap szerkesztőit említette, akiket “államtitkok nyilvánosságra hozatala” miatt tartóztattak le.
Az újságírók, akik le merték írni, hogy “Erdogan hazudott, és felvásárolja a terroristák olaját”, mostanra már börtönben vannak.
Antonov kijelentése szerint pedig a török vezetés cinizmusa határtalan, és ehhez hasonlóan fognak eljárni akkor is, amikor a világ közvéleménye már tisztában van azzal, hogy török kormánypolitikusok a terrorszervezet elsődleges támogatói. Az orosz miniszter kijelentette, hogy Moszkvának nem célja Erdogan lemondatása, ellenben arra akarnak rámutatni, hogy Törökország ipari mennyiségben felvásárolja a lopott olajat, és lehetséges, hogy azt továbbértékesítik a világ olajpiacain. Egyúttal kijelentette, hogy Moszkva célja a Szíriában működő terrorszervezetek felszámolása, és ehhez elengedhetetlen az anyagi támogatásaik elapasztása.
A műveleti parancsnokság vezetője eközben bejelentette, hogy az orosz légierő a Törökországba olajat szállító konvojok felét megsemmisítette. A beszámoló szerint összesen 1722 tartálykocsit fedeztek fel műholdas felderítéssel, és az ISIL kezén lévő konvojok, valamint az olajkereskedelem lebonyolítását segítő létesítmények ellen légi csapásokat hajtottak végre, ennek köszönhetően mostanra felére csökkent a török határhoz vezető utak mentén állomásozó tartálykocsik száma. Szergej Rudszkoj, a műveleti parancsnokság vezetője azonban kijelentette, hogy az Egyesült Államok által irányított koalíció részéről egyetlen légicsapást sem láttak, ami a Törökországba tartó olajkonvojokat célozta volna. Ellenben arról szintén műholdas felvételeik vannak, hogy a lopott olajat Törökországból is továbbszállítják más országokba.



Nemzetközi jogot sért aNATO kelet-európai terjeszkedése



Szergej Nariskin, az orosz parlament alsóháza szóvivőjének elmondása szerint a NATO és az Európai Unió a nemzetközi jog aláásását folytatja, a NATO keleti terjeszkedése a globális és regionális rend megbomlásával fenyeget.
Nariskin a parlament alsóháza előtt felszólalva kijelentette, hogy a NATO és az Európai Unió Oroszország-politikája már nyomokban sem nevezhető konstruktívnak. Az észak-atlanti szövetség fokozza katonai jelenlétét Oroszország és Belorusszia határai mentén, és ez egy olyan agresszív politika, ami a jövőben is folytatódni fog.
A NATO katonai infrastruktúrájának a belorusz és orosz határ irányába történő agresszív terjeszkedése, valamint a szankciós politika egyaránt a nemzetközi jogot sérti. A Nyugat szuverén országok belügyeibe avatkozik be, tömeges dezinformációs kampányt folytat országaink ellen, és ez a jövőben is folytatódni fog.”
Az orosz törvényhozó hozzátette, hogy a nyugati katonai szövetség és az Európai Unió politikája ellehetetleníti a kölcsönösen jövedelmező együttműködés minden formáját, politikájuk pedig Kelet-Európa biztonságát is aláássa.
A NATO 2014 áprilisa óta folytat haderőépítést Kelet-Európában és a Fekete-tengeren. A “keleti szárny megerősítését” azonban nem csak Oroszország nevezi a nemzetközi jog szerint illegálisnak. Február 13-án Javier Solana, a NATO volt főtitkára szintén kijelentette, hogy a további parancsnoki központok létrehozása Kelet-Európában a NATO-Oroszország Alapokmány sértését jelentené.



Török titkosszolgálat állhat a tömeges bevándorlás mögött?



Törökország és az Európai Unió közti titkos paktumról beszélt Orbán Viktor tegnapi értékelő beszédében; a kormányfő szerint az EU félmillió menekültet vesz át Törökországtól, de a brüsszeli vezetők ezt még nem merik nyilvánosságra hozni.
A Magyar Idők konzervatív napilap beszámolója szerint a kormányfő kijelentette, hogy a német és a török kormány alkuja most érkezett el a végrehajtás fázisába, és Törökország elérkezettnek látja az időt arra, hogy kikényszerítse mintegy félmillió menekült átadását az Európai Uniónak. A kormányfő szerint azonban nem csak Németországra vonatkozik ez a paktum – a törököktől átvett migránsokat az összes tagállam közt akarják szétosztani. Orbán Viktor emiatt a következő hónapok egyik legfontosabb feladatának nevezte annak megakadályozását, hogy ezt a titkos paktumot rákényszerítsék a tagállamokra.
Az Európai Unió vezetői tavaly novemberben kötöttek egy megállapodást Törökországgal, melynek értelmében Ankara több mint 3 milliárd euró támogatásban részesül, aminek döntő hányadát az EU tagállamai kell befizessék. Ebből az összegből Törökország több millió menekültet kellene elszállásoljon, abból a célból, hogy a menekültek tömegei ne utazzanak tovább Európába.
Az Ankarával kötött megállapodás kapcsán több európai politikus is jelezte, hogy a megállapodás nem humanitárius segítségnyújtást jelent, hanem Törökország zsarolja az Európai Uniót, mert az gyengeséget mutatott, és hosszú hónapok óta védtelennek bizonyult a migránsáradattal szemben. Január első hetében Iveta Grigule lettországi EP-képviselő a Baltkom rádiónak nyilatkozva kijelentette; Törökország zsarolja az Európai Uniót, és amennyiben nem kapja meg a “kért” anyagi forrásokat, további migrációs hullámot indít meg Európa felé.
Február 8-án egy görög napilap hozott nyilvánosságra információkat arra vonatkozóan, hogy Recep Tayyip Erdogan török államfő egy novemberi találkozó során megzsarolta az európai vezetőket, és 30 milliárd eurót követelt. A török államfő kilátásba helyezte, hogy amennyiben az Európai Unió nem adja meg a kért összeget, buszokkal fogják az összes migránst Európába szállítani.
Tavaly augusztusban Földi László titkosszolgálati szakértő a Magyar Hírlapnak nyilatkozva kifejtette, hogy a bevándorlók nem spontán menekülés szerűen érkeznek Európába, hanem kiterjedt kommunikációs hálózat és nagy anyagi háttérbázis áll a migrációs áradat mögött. Földi László szerint a tömeges bevándorlás egy irányított folyamat, ami katonai logisztikához hasonló módon szervezett, és vélhetően egy idegen ország titkosszolgálata áll a migránstömegek mozgatása mögött.
Októberben a liberális sajtorgánumok a cseh védelmi miniszter kijelentését idézve Oroszországot vádolták a migránsok Európába buszoztatásával. A vádak azonban bizonyítatlanok maradtak, ellenben a Törökországgal folytatott tárgyalási folyamat során kiszivárgott dokumentumok alátámasztják, hogy a török államfő kezében zsarolási tényezőt jelentenek a nagy migrációs hullámok, amit az Európai Unióval szemben anyagi támogatás kikényszerítésére használ.




Irán felhagy a dollár használatával az olajkereskedelemben




Irán átáll az euró használatára az olajkereskedelemben, hogy ezzel csökkentse az amerikai dollártól való függőséget. A szankciók feloldása után Teherán a korábban befagyasztott vagyonokat visszafizetését is euróban várja.
A Reuters hírügynökség számolt be arról, hogy Irán Nemzeti Olajvállalata már minden új olajüzletet euróban jegyez, beleértve a francia Total és a spanyol Sepsa vállalatokkal kötött üzleteket is. A forrás szerint a vevők mindenféleképpen euróban kell fizessenek, a tényleges kiszállítás környékén megállapított aktuális dollár/euró árfolyam alapján. A lap a Lukoil, a Total és Sepsa vállalatokat kereste fel ennek kapcsán. Előbbi két cég hivatalosan nem kommentálta ezeket az értesüléseket, utóbbi pedig nem válaszolt a megkeresésre. A Reuters nem-hivatalos forrása ugyanakkor arról is beszámolt, hogy Irán minden, korábbi kereskedelmi partnerétől – akik a szankciók miatt befagyasztott üzletek okán dollármilliárdokkal tartoznak a perzsa államnak – euróban várja a tartozások kifizetését.
A forrás kifejtette, hogy Irán központi bankja még a szankciós időszakban fogadott el egy új politikát, mely szerint a külkereskedelemben átállnak dollárról az euró használatára – de ezt a lépést a nyugati országok részéről többnyire nem tartották reális, megvalósítható intézkedésnek, mert politikai alapon született, miközben az is látható volt, hogy főként a szankciók feloldását követően lesz jelentősége, és Irán jelentős engedményeket lesz kénytelen tenni, mire a kereskedelmi korlátozások tényleges feloldásra kerülnek.
Az atomprogrammal kapcsolatos tárgyalások lezárását követően Irán számos, az amerikai szankciók miatt befagyasztott vagyonalapjához kapott újra hozzáférést – ennek során se dollárban, hanem főként a térségi arab országok fizetőeszközeiben tárolt vagyonalapokhoz jutottak hozzá. Amerikai tisztviselők szerint Irán több mint százmillió dollár külföldön tárolt megtakarítását zárolták a szankciós időszakban, ennek mintegy 50%-át oldották fel a tárgyalássorozat lezárása óta.
Az Irán elleni szankciókat január 16-án mind az Egyesült Államok, mind pedig az Európai Unió feloldotta. Az Indian Express beszámolója szerint India és Irán megállapodott, hogy minden jövőbéli üzletet rúpiában bonyolítanak, és lehetséges, hogy a szankciós időszakból hátramaradt 6 milliárd dollár tartozást is nemzeti valutában fizetik vissza.
Január végén a Wall Street Journal arról számolt be, hogy Irán jelentősen csökkenti az olaj árát európai üzletfelei számára, miközben ázsiai országok részére megnövelte az árakat. Az újonnan kötött üzleteket azonban euróban bonyolítják, ami Irán korábban megkezdett politikájának egyenes ágú folytatásaként az amerikai dollártól függetlenedést hivatott elősegíteni. Az utóbbi évek során a világ számos országakezdett felhagyni az amerikai dollár használatával, annak érdekében, hogy végleg felszámolják a dollár monopolhelyzetét a világgazdaságban. Ennek részeként a dollár használatát fokozatosan elhagyó országok saját nemzeti valutáikban kötnek üzletet, hogy a változással ne egy újabb valutát juttassanak egyeduralkodó helyzetbe.
A jelenlegi nemzetközi folyamatokat nem a multipoláris világrend kialakulásának keretein belül értelmező szakértők rendszerint az adott ország gazdasági lehetőségeinek szűküléseként értelmezik a dollártartalék fokozatos csökkentését. Számos nyugati szakértő még ma is az amerikai hegemónián és dollármonopóliumon alapuló egypólusú világrend keretein belül értelmezi ezeket a folyamatokat, ők többnyire az orosz gazdaság hanyatlására vonatkozó értékeléseket is a dollártartalék felhasználására alapozzák. Az Eurázsiai Gazdasági Unió országai azonban szintén döntést hoztak arról, hogy egymás között folytatott kereskedelemben 2020-ig teljes mértékben felhagynak a dollár használatával. Kereskedelmi partnereik tekintélyes része szintén nem dollárban várja a kifizetéseket, ezért értelemszerűen a korábbi méretű dollártartalékra sem lesz szükségük.



Iránba áramlik a nyugati tőke



Irán olaj hidfo.ru

Az Empresa Exterior spanyol napilap szerint ha júniusban visszavonják az Irán elleni nyugati szankciókat, Irán “nagyon jövedelmező piaccá válik a befektetőknek és nyugati magánvállalatoknak”.
A lap kifejti, hogy Irán a Közel-Kelet legnagyobb gazdasági lehetőségekkel rendelkező országa, és más közel-keleti országokkal összehasonlítva elsőszámú energiaexportőr, ezen felül a világ legnagyobb földgáztartalékával, és a világ negyedik legnagyobb olajtartalékával rendelkezik. A lap szerint a szankciók visszavonása esetén a nyugati országok számos energetikai megállapodást kötnének Iránnal, de nem csak az energetika terén születnének együttműködések, hanem a mezőgazdaság terén is, és ennek részeként jelentős nyugati tőke érkezne az országba.
A lap szerint a szankciók feloldásának egyetlen akadálya, hogy Irán azok azonnali visszavonást követeli, miközben a nyugati országok fokozatosan, több lépcsőben vonnák vissza a szankciókat. Irán ugyanis bár hajlandó a kompromisszumra, egyelőre a lehető legkisebb mértékű kompromittálódással akarna megszabadulni az embargótól. Az Empresa Exterior szerint a tárgyalásokon bebizonyosodott, hogy Irán hajlandó elfogadni a nyugati országok feltételeit, ha az a szankciók azonnali visszavonását vonja maga után. A nyugati országok ugyanakkor a szankciók több lépcsőben történő visszavonását akarják kierőltetni. Ez ugyanis lehetővé tenné számukra, hogy ne egy meghatározott feltétel ellenében legyenek elengedve a szankciók, hanem minden egyes újabb szakaszban újabb és súlyosabb feltételeket szabhassanak. Irán így abban az esetben szabadulhatna meg a gazdasági szankcióktól, ha hajlandó teljes mértékben együttműködni a nyugati országokkal.
Amennyiben vissza akarnák fordítani ezt a káros folyamatot, az olyan radikális intézkedések meghozatalát igényelné, amire az iráni vezetés már Ahmadinedzsád idején sem volt hajlandó. A nyugati országoktól függetlenség fenntartása esetén ugyanis teljes mértékben el kellene hagyniuk a dollár használatát, és a megállapodás kezdőfeltételéül szabni, hogy az Európai Unió nem fizethet dollárban és euróban az Iránból vett földgázért. Egy ilyen feltételt azonban olyan biztonságpolitikai intézkedések kellene megelőzzenek, amire Irán nem lesz hajlandó. A kelet-eurázsiai hatalmakkal fokozott együttműködés ugyanis már önmagában kiválthat a nyugati országok részéről egy destabilizációs tevékenységet, és ebben az esetben könnyen véglegessé válna, hogy a szankciókat sem oldják fel, ami Teheránt hosszú távon megfosztaná a nyugati országok részéről várható befektetésektől.
A nyugati befektetőket pedig láthatóan tárt karokkal fogadják Teheránban. 2015 május első hetében amerikai olajipari vállalatok vezetőiből álló delegáció érkezett Teheránba, ahol megbeszéléseket folytattak az olajügyi minisztérium illetékeseivel a kitermelési engedélyek megszerzéséről. Abbasz Seri Mokadam, Irán helyettes olajügyi minisztere az amerikai delegáció látogatása után kijelentette, hogy a nyugati országok feloldhatják a szankciókat, és a közeljövőben megjelennek Iránban a főbb amerikai olaj- és gázipari cégek. A találkozóról akkor a Mehr hírügynökség számolt be. Ezzel körvonalazódik egy olyan együttműködés, melynek részeként az iráni olajat és földgázt amerikai vállalatok fogják kitermelni, cserébe piacot biztosítanak az iráni földgáz számára az Európai Unióban. Április utolsó hetében iráni vezetők megbeszéléseket folytattak Bulgáriában a Nabucco projekt újrakezdéséről, többek között emiatt került sor Szijjártó Péter teheráni látogatására.
A megállapodás hosszú távon bebiztosítaná az Egyesült Államok fennhatóságát Európa felett, és lehetővé tenné, hogy Washington az európai országokat felhasználja Oroszország sakkban tartására; utóbbinak ugyanis mindössze annyi akadálya van, hogy az Európai Unió jelenleg fokozott függésben van az orosz energiahordozóktól, így Washington nem tud közvetlen konfrontációt kikényszeríteni Európa és Oroszország közt.





Francia vállalatok is beszállnak az iráni olaj és földgáz kitermelésébe



Irán olajügyi minisztere bejelentette, hogy a francia cégek kifejezték hajlandóságukat az iráni energiaszektorban befektetésre vonatkozóan, és a két ország vezetői jelenleg tárgyalásokat folytatnak az energetikai együttműködés kiterjesztéséről.
Laurent Fabius francia külügyminiszter Teheránban tett látogatását követően Bizsan Zangane az újságíróknak nyilatkozva elmondta, hogy a tárgyalások során megállapodtak az Irán és Franciaország közti együttműködés újraindításáról az olaj- és gáztranzit terén. A két ország vezetői megállapodtak arról, hogy a francia vállalatok számos befektetést eszközölnek Irán területén, és részt vesznek az iráni olaj- és földgáz kitermelésében. A tárgyalások során megállapodtak arról, hogy az egyeztetés a közeljövőben folytatódik, és vizsgálni fogják, milyen befektetési lehetőségeik lehetnek még a francia energetikai cégeknek Iránban.
Az olajminiszter szerint a francia vállalatok biztosítják az olajiparban szükséges technológiát és felszereléseket, amit értelemszerűen nem csak Iránban használnak majd, hanem a térségi export fokozására is törekszenek.
Zangane szerint az Olajügyi Minisztérium kiemelt jelentőségű befektetőnek tekinti a francia Total vállalatot, ami elsődleges partnerként részt vesz az iráni olajmezők infrastruktúrájának fejlesztésében. Laurent Fabius a találkozót követően bejelentette, hogy szeptemberben több nagy francia cég vezetőiből álló delegáció utazik Teheránba, hogy a további együttműködésről megkezdjék a tárgyalásokat.
Május első hetében amerikai olajipari vállalatok vezetőiből álló delegáció érkezett Teheránba, ahol megbeszéléseket folytattak az olajügyi minisztérium illetékeseivel a kitermelési engedélyek megszerzéséről. Abbasz Seri Mokadam, Irán helyettes olajügyi minisztere az amerikai delegáció látogatása után jelentette be, hogy a nyugati országok feloldhatják a szankciókat, és a közeljövőben megjelennek Iránban a főbb amerikai olaj- és gázipari cégek. Ez volt az első, arra vonatkozó nyilvános bejelentés, hogy az Irán elleni szankciók feloldásra kerülhetnek, és egyben azt is alátámasztotta, hogy az atomprogram kapcsán valós megállapodásra csak akkor kerülhet sor, ha Irán a kitermelt olajat és földgázt a nyugati országokba exportálja, és a kitermelésben nyugati cégek vesznek részt. Az amerikaiakkal megállapodást követően más nyugati országok vállalatai is megjelentek, a helyettes olajügyi miniszter szerint a kitermelésben érintett nyugati befektetők állandó képviseletet működtetnek az iráni fővárosban.
A Fitch nyugati hitelminősítő intézet szerint Irán megfelelő adottságokkal rendelkezik ahhoz, hogy a világ legnagyobb kőolaj- és földgázexportőreinek egyikévé váljon. Az iráni földgázkészleteket mintegy 34 trillió köbméterre becsülik, ami a Föld ismert földgázkészletének 18%-a. Az Egyesült Államok hosszú évek alatt felépített katonai nyomásgyakorlással kényszerítette Iránt tárgyalóasztalhoz; a megállapodás lényege, hogy a nyugati országok nem kezdenek háborút Irán ellen, cserébe az kiárusítja természeti kincseit a nyugati országoknak.
Washington tervei szerint Iránt az elkövetkező években az Európai Unió egyik legnagyobb földgázexportőrévé teszik, hogy ezzel kiváltsák Európa függő viszonyát az orosz földgáztól. Csakhogy ez a függő viszony máig egyedüli akadálya annak, hogy az Egyesült Államok bevonhassa Európát egy Oroszország elleni háborúba (Európa gázellátás nélkül maradna egy háború esetén). Az amerikai hadsereg jelenleg – Belorusszia kivételével – minden, Oroszországgal határos európai országban hadgyakorlatokat tart és fokozza katonai jelenlétét Kelet-Európában. A nyugati országok Iránnal folytatott intenzív energetikai együttműködésre törekvése emiatt – az európai biztonságpolitika szempontjából – egy újabb nagy háború előtt álló akadály megkerülésére tett kísérlet.





Amerikai cégek termelik ki és vásárolják fel az iráni olajat, földgázt




Ahmad Madavi, az iráni Petrolkémiai Ipari Vállalatok Szövetségének elnöke szerint Irán a következő hónapokban megkezdi a petrolkémiai termékek exportját az Egyesült Államokba.
A szövetség elnöke hétfőn jelentette ezt ki, hozzáéve, hogy az Egyesült Államok Irán kőolaj- és földgázexportjában fontos szerepet játszik majd. A Press TV iráni hírügynökség szerint az ország jelenleg sem ütközik problémákba az értékesítés terén, de a szankciók feloldását követően az export diverzifikálására törekszenek majd. Madavi kifejtette, hogy a szankciók feloldása után jelentősen megnőhet a kereslet az iráni olaj és földgáz származékokra, pedig a nyugati országok részéről már most is fokozott érdeklődés mutatkozik.
Bár Irán és a Nyugat közt még nem értek véget a tárgyalások, számos nyugati ország vállalatai kezdtek tárgyalást Iránnal a petrolkémiai termékek importjának folytatásáról.”
Madavi elmondása szerint a közeljövőben nem csak folytatják, de a korábbi kereskedelmi egyenleghez képest jelentősen fokozni fogják az exportot Európába, emellett Észak-Amerikába is megkezdhetik az exportot már a következő hónapokban.
Madavi az Egyesült Államokról mint elsődleges felvásárlóról beszél, ugyanakkor a nyugati cégek részt vesznek majd az iráni olaj és földgáz kitermelésében is. Május első hetében amerikai olajipari vállalatok vezetőiből álló delegáció érkezett Teheránba, ahol megbeszéléseket folytattak az olajügyi minisztérium illetékeseivel a kitermelési engedélyek megszerzéséről. Abbasz Seri Mokadam, Irán helyettes olajügyi minisztere az amerikai delegáció látogatása után jelentette be, hogy a nyugati országok feloldhatják a szankciókat, és a közeljövőben megjelennek Iránban a főbb amerikai olaj- és gázipari cégek. Ez volt az első, arra vonatkozó nyilvános bejelentés, hogy az Irán elleni szankciók feloldásra kerülhetnek, és egyben azt is alátámasztotta, hogy valós megállapodásra csak akkor kerülhet sor, ha Irán a kitermelt olajat és földgázt a nyugati országokba exportálja, és a kitermelésben nyugati cégek vesznek részt.
Mokadam hétfőn a Press TV-nek nyilatkozva kijelentette, hogy az európai országokkal folyamatban vannak a tárgyalások különböző befektetésekről, elsősorban olaj- és földgázkitermelésre vonatkozóan. A helyettes olajügyi miniszter szerint a kitermelésben érintett nyugati befektetők több alkalommal is ellátogattak Teheránba, és mostanra állandó képviseletet működtetnek az iráni fővárosban.


Rátelepült a szervkereskedelem a tömeges bevándorlásra



A migránsok jelenléte és a bűnelkövetések számának növekedése közt tagadhatatlan összefüggés van; Törökország Nemzetközi Stratégiai Kutatóközpontjának külpolitikai szakértője, Elif Ozmenek Carmikli szerint a migránsok megjelenését nem csak a most ismert bűncselekmények számának növekedése, hanem a szervkereskedelem megjelenése is kíséri.
A szakértő a Szputnyik hírügynökség török szekciójának nyilatkozva fejtette ki, hogy szerinte Európa egyértelműbbé kell tegye a bevándorlási törvényeket, mert ezzel lehetetlenné tenné, hogy a migránsok szervezett bűnözéssel kapcsolatba kerülve érkezzenek a kontinensre. Elmondása szerint Törökországban a szíriai válság kezdete óta folyamatosan bővülő menekülttáborok környékén általánosságban megnőtt a bűnelkövetői aktivitás, és kiterjedt embercsempész hálózat épült ki, amire a válság utóbbi éveiben ráépült a szervkereskedelem.
Carmikli arról számolt be, hogy a menekülttáborokban már nem a nők és gyermekek ellen elkövetett nemi erőszak jelenti a legsúlyosabb bűncselekményt, hanem a szervkereskedelem, ami Törökország arab szomszédságában kiterjedt, nemzetközi formában működik. Az Interpol a napokban számolt be arról, hogy mintegy tízezer gyermek tűnt el. Carmikli szerint a bevándorlási útvonalak mentén valószínűsíthető, hová tűnik el ennyi gyermek, mert a szervkereskedők az arab országokban a fiatal áldozatok belső szerveit tudják legdrágábban eladni.
A szakértő emlékeztetett, hogy a migrációs útvonalakra más, szervezett bűnözői csoportok is ráépültek. A migránsok Európába juttatását biztosító embercsempészek havi szinten 50-100 ezer euró bevételhez jutnak. Ez az embercsempész hálózat számára havonta 5 millió euró profitot jelent; bátrabb becslések szerint az illegális bevándorlók Európába juttatása több profitot hoz, mint amennyi a szegényebb balkáni országok éves állami költségvetése, ennek okán hatósági szervek is érintetté válhatnak az embercsempész hálózatban.
Carmikli szerint ezen a helyzeten csak azáltal lehetne változtatni, ha Európa világosan megfogalmazott feltételeket szabna arra vonatkozóan, kit fogad be és ki az, aki inkább meg se próbálkozzon a menedékkérelem beadásával. Szerinte a bevándorlás nem egyértelmű szabályozásának következménye, hogy migránsok milliói akarnak szerencsét próbálni az európai kontinensen, és amennyiben egyszer már bejutottak Európába, menedékkérelmeik elutasítását követően nem fognak önként visszautazni, ehelyett felszívódnak a feketegazdaságban, és a szervezett bűnözői csoportoknak állandó növekedési lehetőséget biztosítanak.
A szakértő szerint Európa bizonytalan és országonként eltérő bevándorlási törvényei arra ösztönzik emberek millióit, hogy a jobb élet reményében kockáztassák saját és családjaik életét, ezáltal tízezrek válhatnak szervkereskedők és más bűnözői csoportok áldozatává.







Egyszerű báb az amerikai elnök?


Nem csak egy lófasz , és mint azt Klintonnál láthattuk időnként le is szopják !!!


Az Egyesült Államok katonai beavatkozást kezd Irakban és Szíriában, annak ellenére, hogy az amerikai elnök több alkalommal is bejelentette: nem fog sor kerülni szárazföldi offenzívára, sőt, a korábbi háborúkat is leállítják. Sokaknak feltűnt, hogy nem az elnök mozgatja a szálakat; Obama csak tehetetlen bábként működik, semmiben nem övé az utolsó szó.
Az amerikai védelmi miniszter a napokban tett kijelentése, miszerint több ezer katonát küldenek Irakba és Szíriába, arról árulkodik, hogy az Egyesült Államokban nem az ország vezetője, hanem háttérben munkálkodó erők hozzák a döntéseket. Egy amerikai újságíró, Martin Berger arra hívja fel a figyelmet: Barack Obama korábban számos alkalommal egyértelműen kijelentette, hogy az Egyesült Államok nem fog érintetté válni egy újabb háborúban és kiterjedt szárazföldi offenzívában. Kijelentései azonban nem sokat nyomnak a latban, mert Ashton Carter a napokban kész tényként jelentette be, hogy több ezer katonát küldenek Irakba és Szíriába. Martin Berger a New Eastern Outlook hasábjain megjelent publicisztikában kijelenti, hogy ezáltal láthatóvá vált: az amerikai elnök szerepe nem több, mint hogy egyszerű bábként kiszolgálja a háttérben működő erők törekvéseit, miközben az emberek azt gondolják, hogy ő az ország vezetője.
Ashton Carter kijelentése egyértelműen megmutatja, ki a főnök Washingtonban. A mai Amerikában mindenről a nagy fegyvergyártó cégek döntenek. Ők mozgatják a szálakat, az amerikai elnöknek pedig az engedelmes báb szerepe jut.”
A szerző arra hívja fel a figyelmet, hogy az Egyesült Államok katonai erővel akarja megőrizni az amerikai hegemóniát, és a világ katonai kiadásainak harmadát drága fegyverekre pazarolják, miközben az amerikai lakosság egy része nyomorog – fegyverekre költenek ahelyett, hogy az emberek életkörülményeit javítanák, és agresszióval akarják terjeszteni azt, ami már belföldön sem működik.
Korábban John McCain és Lindsey Graham republikánus szenátorok indítványozták, hogy az Irakban szolgáló amerikai katonák számát háromszorosára kell növelni, miközben ugyanennyi létszámú haderőt kell küldeni Szíriába is.
Graham Szíria megszállására vonatkozó terveket javasolt, miszerint Szaúd-Arábia, Egyiptom és Törökország által beküldött százezres haderőt tízezer amerikai katona támogatna.”
Az újságíró emlékeztet, hogy a közös amerikai-arab inváziót John McCain javasolta, aki jó kapcsolatokat ápol a szaúdi vezetőkkel, és közvetlen profitra tesz szert a nekik eladott fegyverek értékesítéséből. Napokkal azt követően, hogy John McCainelőterjesztette ezt a tervezetet, a török csapatok átlépték Szíria határát, ami arra utal, hogy az amerikai fegyvergyártó cégek nem csak a Fehér Házban hoznak döntéseket, hanem a világ számos országában. A török agressziót követően a John McCain által javasolt tervezet alapján kerül sor több ezer amerikai katona Szíriába küldésére is.
Berger ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy az újabb amerikai katonai beavatkozás egy szuverén ország területén történik, az adott ország legitim kormányának beleegyezése nélkül, emiatt egy független ország elleni agressziónak minősül, ami az ENSZ alapokmányának 51-es cikkét sérti, mert az egyértelműen tiltja, hogy ilyen akcióra kerüljön sor az ENSZ Biztonsági Tanácsának döntése nélkül.
Amerikai tisztviselők gyakorlatilag úgy döntöttek, hogy keresztülviszik saját háborús terveiket nem csak az amerikai elnökön, de más országok kormányain is, miközben az ENSZ Biztonsági Tanácsára a régi világból visszamaradt relikviaként tekintenek, amit figyelmen kívül lehet hagyni.”
Az újságíró felszólítja a nemzetközi közösséget, hogy ne támogassa az “amerikai hadsereg bábjátékosainak” újabb “katonai kalandját”, mert az nyilvánvalóan újabb országok szétbombázásával végződik majd, ahogy korábban is történt más országokban. Ehelyett egy pártatlan nemzetközi szerv létrehozását javasolja, ami büntetőintézkedéseket alkalmaz a szuverén országok ellen inváziót kezdő nyugati hatalmakkal szemben.




Izrael egy terrorszervezet támogatásával fenyegeti a világ országait



Izrael védelmi minisztere, Moshe Ya’alon a Tel-Aviv központú Nemzeti Biztonságvédelmi Kutatóközpont konferenciáján kijelentette: “Ha Szíriában választani kell a Daesh és Irán között, a Daesht választom. Nincsenek olyan kapacitásaik, mint Iránnak.”
A védelmi miniszter szerint amennyiben Szíria elbukik, Izrael számára “egy iráni proxy-államnál elfogadhatóbb lenne, ha Szíria területeit a Daesh (Iszlám Állam) irányítaná”. A kijelentésben az izraeli álláspontra vonatkozóan tartalmi újdonság nincsen. Izrael a Szíria déli területén operáló iszlám terrorista csoportok kiképzésében aktívan vett részt a 2013-14 időszakban, biztosította ezen csoportok szabad mozgását a Golán területén, és sebesültjeik ellátására mobil katonakórházakat telepített a határkörzetbe. Az orosz beavatkozás óta azonban a zsidó állam ezeket a támogatásokat fokozatosan leépítette. A védelmi miniszter kijelentése rámutat arra, hogy az USA-Izrael közötti biztonsági együttműködés eddigi szintje az iráni embargó nemzetközi feloldását ellensúlyozó újabb amerikai szankciófenyegetések ellenére már nem elég biztosíték Tel-Avivnak. Ugyanígy az Oroszországi Föderációval kötött védelmi jellegű egyezmények sem jelentenek többé elég garanciát saját expanzív jellegű területi biztonságpolitikájának érvényesítésére. Ezek szerint a megállapodások ellenére valami végérvényesen megváltozott a térségben, ami Izrael geopolitikai érdekérvényesítő képességét nagyban csökkenti. Ez a változás olyan, két egyidejű okozó által előidézett helyzet, amelyben a zsidó állam manőverezési képessége középtávon nagymértékben leszűkül, és az izraeli vezetés ezt csendben feldolgozni nem képes, mert a regionális környezetet illetően olyan lépésekre kényszerül, amelyek súlyos politikai támadási felületeket nyitnak a nemzetközi közösség tagjai részéről Tel-Avivval szemben.
Az első ok, hogy a térségben az egypólusú világrend strukturális súlypontját érintő lényegi változást történt, mert az USA erőcentrumának feltétlen regionális hegemóniája megbomlott. Az eddig Washington közvetlen szövetségi kötelekébe tagozódó Jordánia az Oroszországi Föderációval közös műveleti központot állított fel területén a szíriai terrorcsoportok elleni harc hatékonyságának növelésére. Ezzel a fegyveres iszlám-extremista szervezetek Szíria déli részén végzett tevékenységének biztosítását Szaúd-Arábia felől egy Jordánián keresztül haladó utánpótlási útvonallal támogató mechanizmus kerül teljes felszámolásra. Ez a hidegháborús időszak hagyományos amerikai-jordániai katonai és szakszolgálati kooperációjának leépülésével jár, és Jordánia új szövetségi iránykeresése az USA eddig szorosan kontrollált regionális érdekszférájának fellazulását vetíti előre. A jemeni hadszíntérrel együtt, ahol a stratégiai erőviszonyait tekintve a Szaúd-Arábia vezette koalíció vereségre van ítélve, egy az egész Arab-félszigetet érintő határozott irányú elmozdulás látható az unipoláris világrend washingtoni hegemóniája alól egy többpólusú rendszerben való gyakorlati gondolkodás felé.
Ez az eddigi izraeli regionális érdekérvényesítési szupremáciát biztosító egypólusú rend végleges felbomlását jelzi.
Ezzel a folyamattal az izraeli vezetés teljesen tisztában van, ezért egy másik frontot nyitott, amely lehetőséget nyújtott volna az érdekérvényesítési képesség megőrzésére. Ez az egységes kurd államalakulat kialakítása lett volna egy az észak-iraki, erőforrásokban gazdag területek és a szíriai kurdok lakta övezet folytatólagos egybekapcsolódása révén. Tel-Aviv így remélte egy ellenőrzése alatt álló, az un. síita tengelybe beékelődő és Iránra közvetlenül területileg is nyomást gyakorolni képes autonóm kurd enklávé önálló államként való létrejöttét. Ez az (báb)állam nyomásgyakorló kapacitását, melyre garancia lenne az Izrael által évtizedek óta támogatott nagy létszámú kurd fegyveres alakulatok potenciálja, teljes mértékben képes lenne kifejteni az általa elfoglalt tengelyen. Egyetlen feltétellel, ha a kurd államalakulat teljesen önálló, a környező országokra való ráutaltság nélküli gazdasági keretek között valósul meg. Ennek egyetlen lehetséges módja pedig a Földközi-tengerre való önálló kijutás, amely nem fog teljesülni, mert ebben a török, a szír, az iráni és az orosz diplomácia között teljes érdekegyezés van. Ennek az érdekegyezésnek tulajdonítható a Latakia tengerparti sáv északi részének lebiztosításáért folytatott harc, amelyben a Szu-24 orosz vadászgép lelövésének incidense az egymás szándékaira irányuló politikai bizalmatlanságból következett be. Ez azt jelenti, hogy a török vezetés nem lehetett biztos abban, hogy az orosz-izraeli védelmi megállapodások után az orosz vezetés saját kontroll alatti próbálkozásban nem engedi esetlegesen kijutni a szíriai YPG kurd csapatokat a Mediterráneum partjára. Ez nem következett be, a Szíriában beavatkozó orosz légierő január eleje óta a Latakia északi részén fekvő frontvonalon segíti súlyozottan a Szíriai Arab Hadsereg előrenyomulását a partszakasztól egyre beljebb Idlib tartomány felé keletre, míg az Aleppótól északra fekvő Afrin régióban lévő kurd YPG csapatoknak támogatást nem nyújt. Ugyanebben a folyamatban jelzésértékű az is, hogy a törökországi kurd többségű körzetekben a török kormányerők által indított nagyszabású biztonsági hadművelet ellen tiltakozó akadémikus petícióhoz a világ számos országának egyetemeiről több ezer neves nemzetközileg elismert oktató csatlakozott, de az Oroszországi Föderáció területén található intézmények egyetlen tagja sem szerepel az aláírók között.
Ez alapján mérte fel az izraeli vezetés azt a tendenciát, hogy ez a második háttérfront elbukni látszik, és így érdekérvényesítő dominanciaképességének biztosítása kérdésessé válik a térségben.
Az izraeli védelmi miniszter kijelentése ezért az arrogancia iskolapéldája, mert a zsidó állam vezetése az érdekérvényesítő képesség megőrzésére tett tárgyalásos kísérletek helyett egy nyilvános kirohanást intéz a nemzetközi közösség ellen, az ENSZ által elítélt terrorszervezet burkolt támogatásával fenyegetve a világ országait.


Az USA körbevenné Kínát: 8 bázist vesznek át a Fülöp-szigeteken



2016 január 12.-én a Fülöp-szigetek Legfelsőbb Bírósága 10-4 szavazati aránnyal alkotmányosnak minősítette a 2014-ben az USA és a Fülöp-szigetek között megkötött Kibővített Biztonsági Együttműködés Megállapodása egyezményt. Ezzel Manila politikai vezetése előtt elhárult minden akadály arra nézve, hogy nyolc katonai támaszpontot bocsásson Washington rendelkezésére a szigetország területén.
Az amerikai csapatok 1991-es távozása óta a katonai együttműködés a két fél között időszakosan szünetelt, majd 2013-tól 500 fős tanácsadó-kiképző amerikai kontingens érkezett a szigetre. Ennek ellenére a közös nagyszabású gyakorlatok és akciók még mindig szüneteltek, egészen a Fülöp-szigetek déli tagján, a Mindanao szigeten 2015 januárjában végrehajtott Exodus-műveletig. Akkor az USA speciális katonai egységei a helyi különleges erőkkel együttműködve a sziget déli részén indítottak hajtóvadászatot, melynek célja hivatalosan az FBI körözési listáján szereplő két radikális iszlamista elfogása volt. Az FBI bejelentése szerint az akció során az egyik célpontot sikerült kiiktatni, ám a heves tűzharc miatt a holttest a helyszínen maradt. Csakúgy, mint az a 44 filippínó katona, akiket az amerikai állomány kimentése után visszatérő erősítés az iszlamisták által már felhagyott helyszínen holtan talált. A célszemély holtteste hivatalosan nem került elő, a terrorista halálát DNS minta egyezés alapján valószínűsítik. Az akció után a MORO radikális iszlamista szervezet és a manilai központi kormányzat közötti 2014-es, Kuala Lumpurban megkötött békeegyezmény végrehajtását felfüggesztették. Ezzel a Malajzia-Indonézia-Fülöp-szigetek találkozásánál fekvő szigetcsoport háromszögben (Mindanao-Szulavézi-Kalimantan) működő iszlamista szervezetekkel való tárgyalásos megegyezés lehetősége időszakosan megszűnik, ami a térség mindhárom országát érintő fegyveres destabilizációs folyamatok intenzitásának felerősödését valószínűsíti. Egy ilyen helyzetben az Egyesült Államok által szorgalmazott katonai együttműködés elfogadása az adott országok politikai vezetésének részéről törvényszerűen következik be. Ebben a kontextusban a legutóbbi Jakartában elkövetett merényletsorozat is egy ilyen lépés irányába való elmozdulást feltételez az indonéz kormányzatot illetően.
A biztonsági megállapodás értelmében a Fülöp-szigetek területén nyolc állandó támaszpont áll majd az Egyesült Államok katonai erői rendelkezésére, amelyeken az amerikai csapatok rotációs rendszerben váltják majd egymást. Ezek a támaszpontok haditengerészeti, tengerészgyalogos és légi erők súlyozott csoportoztatására alkalmas bázisok. A támaszpontok egy része az USA által a ’90-es évek előtt használt infrastruktúra (Subic Bay, Cubic Point, Clark légibázis, Batan-szigetcsoport), más részük a filippínó haderő önállóan kiépített strukturális bázispontjai(Magsaysay, San Antonio, Brooke’s Point, Oster Bay).
A térség újramilitarizálására irányuló washingtoni törekvés célja a geopolitikai realitás felől a Dél-Kínai tenger térségének, és az abból induló, Peking számára stratégiai fontosságú tengeri közlekedési útvonalak (Malaka-szoros, Luzon-szoros) csomópontjai feletti ellenőrzés. A Japán újrafegyverkezésén túl a fülöp-szigeteki támaszpontok által alkotott lánc folytatása a malajziai Labuan tengeri légibázis, ahonnan az USA P-3 és P-8 típusú tengerészeti felderítő és tengeralattjáró-vadász repülőgépeket üzemeltet. A szingapúri partszakasz mentén pedig négy amerikai harci fregatthajó (LCS) állandó állomásoztatását tervezik. Ez utóbbi az LCS építési programmal kapcsolatos gazdasági és technikai ellentmondások miatt egyelőre nem realizált.
Kína erre a nyomásra a hadiflotta modernizációjával válaszol. Az amerikai katonai szupremácia feltétlen biztosítására 1991 óta hadrendbe állított irányított rakétákkal rendelkező Arleigh Burke rombolóosztály 62 hajójával szemben Peking az Arleigh Burke kapacitásait meghaladó rombolóosztály felépítésébe kezdett. A 052D-DDG elnevezésű osztály első hajóját 2012-ben kezdték el építeni, és három év alatt Kína 10 ilyen hajót készített el, ezek közül 3 darab áll hadrendben, a másik hét bevezetése idén megtörténik. A 12 tervezett romboló hadrendbe állítása után pedig a 055 DDG következő generációs rakétacirkáló osztály bevezetésére kerül sor. A légierő modernizációja az ötödik generációs J-20 és J-31 típusú vadászgépek és az Y-20 nehéz szállítógép sorozatgyártásával új fázisba érkezik. Ezen felül Peking hozzákezd első teljesen saját tervezésű repülőgép hordozójának megépítéséhez. A kínai katonai struktúra teljes átszervezése a 2016 elején kiadott új szervezeti felépítés végrehajtását előirányzó terv keretében 18 hónap alatt zajlik le, és a konvencionálisan a Kína belső védelmére irányuló szárazföldi hadviselési koncepciót a gyors reagálási képességű, magas technikai szinten felszerelt haderőnemek összehangolt működését biztosító szervezeti keret váltja fel.
Az amerikai politika “súlypont-áthelyezés Ázsiába” elképzelés azon része, amely Kína katonapolitikai ellensúlyozását hangsúlyozza, ezért nem reális, és ezzel az USA is tisztában van. Az valós stratégiai cél a TPP szabadkereskedelmi egyezmény funkcionális elindítása, és a térség országainak beléptetése a gazdasági mechanizmusba. Ezért az USA haderejének regionális ismételt súlyozott csoportosítása csak kevésbé Kínával, de inkább a washingtoni szövetségi rendszerbe alárendelt pozícióba betagozódott országok hatalmi elitjeivel szembeni kényszerítő eszköz. Ez az eszköz az USA gazdasági hegemóniájának megőrzését szolgáló TPP egyezményformátum keresztülvitelének biztosítását szolgálja.




Megkezdődik a világ dollártalanítása




William Engdahl, a New Eastern Outlook politikai megfigyelője szerint minden térségi hatalomnak érdekében áll a multipoláris világrend kialakítása, mert az amerikai gazdaság elkerülhetetlenül összeroppan, és a dollár monopolhelyzetének fennmaradása esetén magával húzná a világ más régióit is.
Oroszország, Kína, India és más felemelkedő hatalmak együttműködnek a többpólusú világrend kialakításán: a nemzetközi kapcsolatok olyan rendszere jön létre, amelyben az euro-atlanti hatalom nem tudja ráerőltetni saját értékrendjét és politikai rendszereit más kultúrákra, mert elveszíti hegemónhelyzetét. Az amerikai külpolitika által uralt egypólusú világrend – úgynevezett “Új Világrend” – stabilitása megbomlott, mert az Egyesült Államok elveszítette monopolhelyzetét, és folyamatban van más hatalmi pólusok felemelkedése. William Engdahl szerint Washington már nem tudja megakadályozni – legfeljebb hátráltatni tudja – ezt a folyamatot, mert politikai hatalma folyamatosan gyengül, miközben gyakorlatilag államcsőd állapotában működik az Egyesült Államok.
A szakértő felhívja a figyelmet arra, hogy Oroszország és Kína fokozatosan csökkenti az amerikai dollárral szemben fennálló függő viszonyt. Oroszország az olajkereskedelemben rubel használatára történő átállása végleg aláássa az Egyesült Államok monopolhelyzetét; Engdahl szerint ezzel “megkezdődik a világ dollártalanítása”. Az átállásnak – az olajár rubelben jegyzésének – köszönhetően pedig Washington nem csak gazdasági, de politikai téren is elveszíti monopolhelyzetét. Megakadályozni a folyamatot közel lehetetlen, hiszen az Egyesült Államok a dollár korlátlan nyomtatása, és az adósságplafon évenkénti megemelése miatt gyakorlatilag egy állandó államcsőd állapotában működik, a térségi hatalmak pedig lehetőségként tekintenek erre a változásra. “A világ nagy része elkezdte felismerni, hogy az Amerikai Egyesült Államok, a hegemón, az egyetlen szuperhatalom, nevezzék bárminek is, de-facto csődbe jutott.”
Ennek részeként nem pusztán az olajkereskedelem dollármentesítéséről beszélhetünk, hiszen az Egyesült Államokat egyszerre több fronton sújtja komoly csapás. Teljes amerikai iparágak vannak kiszervezve más országokba, a munkanélküliség egyre nagyobb problémává válik, az USA államadósságát pedig trillió dollárban mérik, ami arról árulkodik, hogy az amerikai gazdaság egésze borzalmas állapotban van. A JP Morgan elemzői szerint az amerikai gazdaság lassulása a következő években 75%-kal fokozódhat. Miközben 2016-ban a globális gazdaság 2,6%-os növekedésével számolnak, az amerikai gazdaság a recesszió szélére jutott.


Kína és Oroszország együtt létrehozza az új internetet



Az Egyesült Államok nem hajlandó feladni saját monopolhelyzetét a technológiai civilizáció feletti ellenőrzésben. A felemelkedő hatalmak emiatt úgy döntöttek, párhuzamos rendszereket hoznak létre annak érdekében, hogy a haladással ne járjon együtt az amerikai fennhatóság szükségszerű elfogadása.
Az elmúlt hónapok során az Egyesült Államok az ukrán válságra hivatkozva beavatkozott a Krím-félsziget online környezetébe, és számos olyan domain-címet töröltek, ami az amerikai külpolitika számára nem megfelelő tartalmat szolgáltatott, emellett rengeteg IP-címet tettek működésképtelenné, szintén politikai tényezők mentén. Az Egyesült Államok láthatóan a globális internethálózat feletti ellenőrzés fenntartására törekszik, emiatt a felemelkedő hatalmak olyan döntéseket hoznak, melynek értelmében megteremtik egy az amerikai ellenőrzéstől független globális internethálózat feltételeit. Ezen a téren egy új orosz-kínai együttműködés van kibontakozóban, melynek részeként Oroszország és Kína egy új projekt keretén belül több mint száz, alacsony Föld körüli pályán mozgó műholddal fogja biztosítani a globális internetelérést.
Az új projekt mérföldkőnek tekinthető abból a szempontból, hogy a multipoláris világrend kialakulásának folyamata ezzel egyértelműen begyűrűzött a globális internethálózat feletti ellenőrzés hatalmi viszonyaiba.
Az utóbbi évek során a keleti hatalmak számos olyan projektet indítottak, amely lehetővé teszi, hogy a modern technológiai civilizáció kibontakozása a nem-nyugati országokban ne vonja magával szükségszerűen a nyugati fennhatóság elfogadásának kényszerét. Ennek jegyében született a GLONASSZ rendszer, ami az amerikai irányítás alatt álló GPS megfelelője, és mára annak globális lefedettségű alternatívájává vált. Ennek megfelelően párhuzamos rendszerek jöttek létre a globális pénzrendszerben is, amikor Oroszország a SWIFT rendszerének hazai alternatíváját kezdte fejleszteni, az IMF alternatívájaként pedig létrejött az Ázsiai Infrastrukturális Befektetési Bank.
A SWIFT-rendszer kiváltását a gyakorlatban az tette szükségessé, hogy az ukrán válság kezdetén nyilvánvalóvá vált; az Egyesült Államok képes arra, hogy adott helyzetben a bankközi adattovábbítási rendszereket politikai célokra használja, és ultimátumok, követelések mellé nyomásgyakorlásként működésképtelenné tegye az amerikai külügyi törekvésekkel érdekellentétben álló nagyhatalmak bankrendszerét. Oroszország hosszú éveken át titokban fejlesztette a nyugati bankközi fizetési rendszer alternatíváját, ami az Eurázsiai Gazdasági Unió bankrendszerének alapjává válik, és ezzel megalapozza a globális pénzrendszer többpólusúvá válását.
Ugyanez a folyamat zajlott le a GLONASSZ rendszer fejlesztése terén, aminek jelentősége a szíriai háború folyamán mutatkozott meg. Október 5-én Anatolij Nyestercsuk, az orosz fegyveres erők 15. lég- és űrvédelmi hadtestének tábornoka arról számolt be, hogy a szíriai konfliktusövezetben nem lehetséges a GPS használata, mert az Egyesült Államok szándékosan torzítja az adatokat, hogy az orosz légierő bombázásai célt tévesszenek. Nyestercsuk szerint Washington szándékosan segíti az Iszlám Állam nevű terrorszervezetet a GPS-adatok torzításával, amivel az orosz légierő által a terroristáknak okozott veszteségek csökkentésére törekszik, és összességében az orosz beavatkozást akarja ellehetetleníteni. Erre amiatt nem volt képes, mert Moszkva az utóbbi évek során saját globális helymeghatározó rendszert hozott létre, ami mostanra a GPS-szel egyenértékű hatékonysággal működik, de nem áll amerikai fennhatóság alatt.
Mindezek a lépések a multipoláris világrend kialakulásának részei; a felemelkedő hatalmak döntéshozatali központjai felismerték, hogy Washington soha nem fogja feladni a globális hegemón szerepét, és nem adja ki saját kezéből a már létező rendszerek feletti ellenőrzést – emiatt nem a már létező rendszerek hatalmi viszonyainak újraelosztására, hanem párhuzamos rendszerek kiépítésére kell törekedni, melyek az amerikai befolyástól függetlenül működnek. Ez a folyamat most érte el a globális internethálózatot, ami a közeljövőben szintén multipolárissá válhat; az internet többé nem a Nyugat kiváltsága, és nem a Nyugat nagy technológiai cégei szolgáltatják a világ más részeinek. A nem-nyugati országok új globális internethálózatot hoznak létre, és megteremtik annak fizikai feltételeit, hogy a technológiai civilizációval, a haladással ne járjon együtt az amerikai fennhatóság szükségszerű elfogadása. Ennek értelmében a globális internet ellenőrzéséért folytatott harc a közeljövőben nem az IP-címek feletti ellenőrzés újraelosztása köré fog szerveződni, hanem párhuzamos rendszerek létrehozására mutatkoznak határozott törekvések. Kína és Oroszország a Nyugattól független internet fizikai alapjait teremti meg, ami a jövőben követendő példává válhat minden más, nem-nyugati, de fejlődő civilizációs tömb számára.




Vihar készül – az amerikai évszázad véget ért



A nyugati szellemi elitnek nincs rálátása arra az erőközpontra, ami többek közt Oroszország cselekedeteit is meghatározza. Washington hiányt szenved szakértői gárda terén, emiatt többé nem értik, nem képesek előre jelezni a felemelkedő hatalmi pólusok lépéseit.
Washington Post értékelésében arra hívta fel a figyelmet, hogy mára számos amerikai tisztviselő elismerni; az Egyesült Államok hatalmi struktúrája többé nem képes előre jelezni Oroszország lépéseit, emiatt Moszkva külpolitikai stratégiája fokozott nemzetbiztonsági kockázatot jelenthet az Egyesült Államok számára. Az amerikai nemzetbiztonsági szolgálatok már nem rendelkeznek kellően kiterjedt szakértői gárdával ahhoz, hogy globális szinten felvegyék a versenyt egy felemelkedő világhatalommal – jelen helyzetben Oroszországgal, és több, az amerikai nemzetbiztonsági szolgálatok képességhiányait kihasználni kezdő térségi hatalmi pólussal. A lap emlékeztet arra, hogy az Egyesült Államok a hidegháború idején még magasan képzett specialisták sokaságát foglalkoztatta a Szovjetunió lépéseinek előrejelzésére, és ezek a szakemberek közvetlen kapcsolatban álltak a legmagasabb amerikai döntéshozói szinttel. A szerző ezzel kontrasztot vonva kijelenti, hogy matömeges oktatásban végzett, futószalagról érkezett fiatalok sokaságát foglalkoztatják (a publicista a loser – azaz vesztes – szót használta), akik nem képesek közvetlen befolyást gyakorolni a külpolitikára. A szakértőhiány eredményeként pedig az Egyesült Államok képtelen előre jelezni, valószínűsíteni Oroszország várható lépéseit, és ez a visszásság az utóbbi néhány év eseménysorozata kapcsán látványos méreteket öltött.
John McCain, az amerikai szenátus katonai bizottságának elnöke a Washington Postnak nyilatkozva maga is elismerte ezt a tényt. A szenátor úgy fogalmazott, hogy“minden egyes fordulaton meg kellett lepődnünk. Meglepődtünk, amikor bevonultak a Krím-félszigetre, és meglepődtünk, amikor megindultak Szíriában.” A szerző a szakértői gárda hiányát a posztszovjet országokkal folytatott kulturális csereprogramok leállítására vezette vissza, ami lehetetlenné tette, hogy a fiatal szakértők kellő megértéssel rendelkezzenek a másik nagyhatalom kultúráját illetően. Emellett indokként említette az egyetemeken az idegen nyelvű kurzusok finanszírozásának csökkentését, ami szintén hozzájárult ahhoz, hogy az amerikai egyetemek ne tudjanak kiképezni olyan szakértőket, akik kellően átfogó és mély megértéshez képesek jutni saját szakterületükön. A leépülés eredményeként az Egyesült Államok nem tudott összeállítani egy megfelelő létszámú és minőségű, “Oroszország-szakértőkből” álló gárdát. A folyamat közepette az amerikai külpolitikai irány maga is nehezítette a szakértők képzését, hiszen a mind ellenségesebbé váló viszony felszámolta a kiterjedt kulturális csereprogramok működtetésének lehetőségét – az ellenséges viszony miatt a fiatal amerikai szakértők számára közel lehetetlenné vált, hogy huzamosabb ideig Oroszországban tartózkodjanak.
Michael McFaul, az Egyesült Államok volt oroszországi nagykövete a Washington Postnak nyilatkozva kijelentette; “20 évvel ezelőtt hibát követtünk el azzal, hogy Oroszországot gyenge, hanyatló hatalomnak gondoltuk.” A diplomata szerint az vitatható, hogy Oroszország középhatalom vagy nagyhatalmi státuszú ország-e, ellenben az amerikai szakértők azzal kellett volna számoljanak, hogy súlyos válság idején is a világ 10 legnagyobb gazdasága közt van, a világ egyik legnagyobb atomhatalma, és Putyin intenzív befektetéseinek köszönhetően a világ legerősebb katonai hatalmainak egyikévé vált. “Ezek a trendek nem is változnak meg a következő 20-30 évben.” McFaul eközben elismerte, hogy Oroszország a globális információs térben is többnyire váratlan lépéseket tesz, amit az amerikai szakértők szintén képtelenek előre jelezni.
Egy másik amerikai lap, a Washington Times hasábjain december végén megjelent publicisztika szintén arról árulkodik, hogy az amerikai szakértőket meglepetésként érte Oroszország betörése a globális médiapiacra. A szerző kijelentette, hogy Oroszország újraszervezte és fokozta a nemzetközi propagandát – elmondása szerint olyan hatékonysággal, hogy az Egyesült Államok tétlenül nézi, amint vereséget mérnek rá egy nem várt információs villámháborúban. Ennek részeként a Russia Today előretörését említi, ami elmondása szerint nemcsak néhány év alatt a BBC globális vetélytársává vált, de mostanra 100 nemzet több mint 700 millió tagjához ér el, miközben a nézők a Fox News megszokott stílusához hasonló adást angol, arab és spanyol nyelven követhetik figyelemmel. A szerző ráadásként említi a Szputnyik hírügynökséget, ami egy évvel ezelőtt indulása óta “behatolt az amerikai társadalomba”, és – egy év leforgása alatt – több társadalmi réteg számára a fővonalú amerikai sajtó alternatívájává vált. A lapnak nyilatkozó szakértő kifejtette, hogy miközben Oroszország minőségileg magasan a hidegháború idejében tapasztalható feletti szintre fokozta a globális médiajelenlétet, az amerikai nemzetközi sajtó stagnálni látszik az elérések számában. A szakértő úgy gondolja, hogy Vlagyimir Putyin vihar szerű médiaoffenzívát indított Kelet-Európa, Közép-Európa és Dél-Amerika ellen, amit a nyugati sajtó nem tud ellensúlyozni, mert valamennyi régióban és széles társadalmi rétegek körében elveszítette hitelességét.
Az amerikaiak következetesen a propaganda-kiadások fokozásával akarják ellensúlyozni a látványos sikertelenséget, pedig rendre olyan sajtóorgánumaik mutatnak visszaesést, melyek dollármilliókból újságírók százait foglalkoztatják, valós idejű hírközvetítést folytatnak, és általuk a hitelesség szándékával felmutatott szakértőket szólaltatnak meg. Ugyanakkor, a globális médiapiac átrendeződése nem vezethető vissza egyszerű anyagi tényezőkre; amennyiben lehetőségük van rá, az emberek olyan sajtóorgánumokat követnek figyelemmel, melyek szellemisége közel áll a sajátjukhoz. Az amerikai hegemónia központú világrend megbomlásával, a további hatalmi pólusok felemelkedésével Washington többé nem tudja megakadályozni, hogy más hatalmi pólusok kivívják jelenlétüket a globális hírközlésben. A multipoláris világrend kialakulásának részeként a globális információs tér többpólusúvá válásának lehetünk szemtanúi. Az amerikai hegemónia által igazgatott “új világrend” megbomlott. Megkezdődött a világ egyensúlyi állapot felé elmozdulása, – s mert ez a rend lényegét tekintve természetellenes volt, létének alapja volt a képmutatás és a valóság kizárása, az új egyensúlyi állapot szükségképpen kaotikus, az állóvizet erőszakkal fenntartók számára pedig vihar-szerű változás.



Eurázsiai antant” jöhet létre a NATO ellen


Eurázsiai katonai integráció hidfo.ru

Mahdi Darius Nazemroaja geopolitikai szakértő szerint az eurázsiai integráció fenyegeti az Egyesült Államok fennhatóságát Európában, és a nyugati szövetséges országokat Washingtontól független cselekvésre készteti. A szakértő szerint egy Oroszország, Kína és Irán közti stratégiai szövetség komoly kihívást jelent a NATO keleti terjeszkedése számára, és ennek már látható jelei mutatkoztak az április 16-án, Moszkvában tartott nemzetközi biztonsági konferencián, ahol Oroszország, Kína, India, Irán és más hatalmak megállapodtak a NATO további terjeszkedésének megakadályozásáról.
Az esemény és a münichi konferencia közti elsődleges különbség, hogy itt a résztvevő hatalmak egyenlő félként jelentek meg és szólaltak fel, a szövetséges országok képviselőinek felszólalásait egyenlő mértékben figyelembe vették – ellentétben a NATO struktúráival, ahol az Egyesült Államok küldöttein kívül valamennyi politikai szereplőt teljes mértékben ignorálják és legfeljebb végrehajtó szerepet ruháznak rá.
Nazemroaja szerint a geopolitikai helyzetben viharszerű változások zajlanak, és a jelenlegi tendencia az Egyesült Államok érdekeivel alapvetően ellentétes. Elmondása szerint egy eurázsiai antant jöhet létre, aminek kezdő ütőerejét Oroszország, Kína és Irán hármas szövetsége alkotja, de a jövőben további politikai, stratégiai, gazdasági, diplomáciai és katonai egységesülésen fog keresztülmenni a szövetség, ami más hatalmakat is bevon vonzáskörzetébe. Ennek az Oroszország-Kína-Irán hármas hatalomnak közös nevezője, hogy elutasítják a jelenlegi status quo-t, miközben Washington egy olyan, korábbi állapotban akarná tartani a nemzetközi viszonyokat, amiben az amerikai külpolitika globális kezdeményező erővel rendelkezik, de más országok ellenlépéseket sem képesek tenni Washington egyoldalú cselekvéseire.
Ezzel szemben Oroszország kezdeti lépésként S-300 és S-400 rakétavédelmi rendszerekkel látja el Örményországot és Belorussziát, ami középtávon egészen Kamcsatkáig egy egységes védelmi fal létrejöttéhez vezethet. A szakértő elmondása szerint ez egy határozott ellenlépés az amerikai rakétarendszerek Európába telepítésére, ami az amerikai terjeszkedés ellen fellépő hatalmakat további katonai integrációra készteti.
Nazemroaja szerint az S-300 rendszer Iránnak történő eladása több mint üzlet. Ez egy politikai döntés, melynek célja az orosz-iráni katonai együttműködés fokozása, ami katalizátor szerepet tölthet be az eurázsiai integrációban. A szakértő szerint a közeljövőben létrejöhet egy egységes eurázsiai légvédelmi rendszer, ami Washingtontól függetlenül működik és az Egyesült Államoknak nem lesz irányítása felette.





Féltik a karrierjüket, de nem fogadják el a transzatlanti rémálmot



Németország semleges pozíciót kell felvegyen az Egyesült Államok és Oroszország gazdasági háborúja közepette, mert a minisztériumokban és a hadseregben egyre több tisztviselőnek van alternatív nézőpontja a kormány külpolitikai döntéseiről.
Monika Dorner osztrák jogtudós szerint a nyugat-európai országok minisztériumaiban és fegyveres erőiben egyre nő azon tisztviselők száma, akik alternatív nézőpontot képviselnek a meghatározó külpolitikai döntésekkel kapcsolatban, és ebben a tekintetben élen jár Németország. Elmondása szerint a hatalmi struktúrák alkalmazottai jóval mélyebb megértéssel rendelkeznek annál, mint amit az országok külpolitikája tükröz, de közülük csak nagyon kevesen merik kockára tenni karrierjüket azzal, hogy nagy nyilvánosság előtt hangot adjanak véleményüknek – emiatt nem születnek felelős döntések.
Dorner a Contra magazinnak nyilatkozva kifejtette, hogy az Egyesült Államok nyomást gyakorol a vezető nyugat-európai politikusokra, mert fokozottan tart attól, hogy az Európai Unió és a posztszovjet térség együttműködésében jóval több lehetőség rejlik annál, mint amit a transzatlanti együttműködés képvisel, és ezzel a nyugat-európai hatalmi struktúrák szakértői is tisztában vannak. Elmondása szerint az Egyesült Államok háborúra készül Oroszország ellen, mert nem várja meg, amíg Nyugat-Európa egy reális gazdasági együttműködés mellett dönt és függetleníti magát az amerikai befolyás alól.
Dorner felhívta a figyelmet arra, hogy a válság ellenére Európa nyugati országai máig fejlett iparral és technológiai szektorral rendelkeznek, Oroszország pedig kimeríthetetlen természeti erőforrásokkal, és olyan katonai erővel, ami stabilizáló tényező lehet Nyugat-Európa számára is.
A két gazdasági tömb együttműködése önmagában egy új, minden tekintetben önellátó szuperhatalom kialakulásához vezethet, amiben az Egyesült Államok részvétele szükségtelenné válik.
Washington emiatt próbál éket verni az Európai Unió és Oroszország közé, és ez az egyetlen oka annak, hogy a NATO haderő-összpontosítást folytat Kelet-Európában: az Egyesült Államok katonai konfliktust akar kirobbantani két rivális gazdasági térség közt, mielőtt azok szorosabb együttműködést alakítanának ki. Dorner szerint egyedül az amerikai nyomásgyakorlásnak tudható be, hogy az Európai Unió gazdasági háborút kezdett Oroszország ellen. A szankciós politika ugyanis megakadályozza, hogy a két gazdasági tömb szorosabb együttműködést kezdjen; ehelyett elszigeteli egymástól Washington két riválisát, ami mindkét felet sebezhetőbbé teszi az amerikai gazdasági érdekérvényesítéssel szemben.
Dorner szerint sokak számára Vlagyimir Putyin démonizálása jelenti azt a fordulópontot, ahonnan már nem tudják elfogadni az amerikai külpolitika által szabott irányt. “Ha Putyin olyan közveszélyes őrült lenne, mint amilyennek a média lefesti, ilyen katonai erővel már egy hét alatt meghódíthatta volna Európa felét.”Ezzel szemben a gyakorlat azt mutatja, hogy a transzatlanti tömb viselkedik agresszorként. Németország újraegyesítése után Mihail Gorbacsov ígéretet kapott arra vonatkozóan, hogy a NATO nem terjeszkedik tovább a volt Szovjetunió érdekövezetéhez korábban tartozó országokra. Ezzel szemben a NATO két évtized alatt bekebelezte Kelet-Európát, és már Oroszország határainál tart.
Dorner szerint a mai nemzetközi környezet legnagyobb kihívása, hogy újra fel kell ismerni, ki barát, és ki ellenség. Az Egyesült Államok pedig a felszínes diplomácia mögött arra törekszik, hogy Európát elszigetelje potenciális szövetségeseitől, mert két kisebb rivális könnyebben kezelhető, mint egy új szuperhatalom.


A NATO nem védi meg tagállamait egy háború esetén




Az Egyesült Államok vasárnap elkezdte kivonni Törökországba telepített Patriot rakétarendszereit. Török politikusok szerint “nem a legjobb időpontban”.
A Defense News hetilap egy neve elhallgatását kérő török diplomatára hivatkozva azt állítja, a török politikai elit körében felháborodást váltott ki, hogy az Egyesült Államok egy ilyen feszült helyzetben kivonja rakétarendszereit az ország területéről. Az amerikai rakétarendszerek amiatt állomásoztak a szíriai határon, mert Törökország korábban a NATO segítségét kérte a határon túlról érkező rakétafenyegetések elhárításában. A közelmúltban több incidens is történt, melynek során a török légierő vadászrepülőgépeit fenyegetés érte az ország légterén belül. Október 6-án “azonosíthatatlan” MiG-29-es vadászrepülőgépek sértették a török légteret. Október 7-én pedig a török hadsereg bejelentette, hogy Szíriában állomásozó rakétarendszerek okoztak problémát, miközben nyolc F-16-os vadászrepülőgépük a szíriai határ mentén teljesített járőrszolgálatot.
Az amerikai rakétarendszerek abból a célból állomásoztak a szíriai határ mentén, hogy Törökország a NATO szövetség védelmével is számolhasson egy esetleges, határon túlról érkező támadás esetén. Augusztusban azonban Németország is bejelentette, hogy kivonja a török-szíriai határ közelében állomásozó Patriot rendszereket. A döntést azt követően közölték, hogy az Egyesült Államok is arról tájékoztatta Törökországot; októberben már nem hosszabbítja meg a missziót, melynek részeként a Patriot rendszerek az országban tartózkodnak. Később Holandia is bejelentette, hogy saját Patriot rendszereit szintén kivonja Törökországból.
A Defense News szerint az amerikai fegyverek kivonása már megkezdődött, annak ellenére, hogy Törökország továbbra is a NATO védelmét kéri. Úgy tűnik, a NATO nem védi meg tagállamait, ha határaik mentén háború zajlik – ehelyett térségi hatalmakkal kötött paktumok alapján dönt arról, hogy az adott országnak szüksége van-e védelemre, és a döntés során a tagállam kérését nem veszik figyelembe.


Az Egyesült Államok kivonja és “modernizálja” az irányíthatatlanná vált fegyvereket



Kivonja az Egyesült Államok a Törökországba kihelyezett Patriot rakétavédelmi rendszereket. A két éves misszió idejét nem hosszabbították meg, miután bebizonyosodott, hogy a NATO nem tudja a Patriot rendszereket irányítás alatt tartani.
Az amerikai rakétavédelmi rendszerek egy kétéves misszió részeként állomásoznak Törökországban, melynek mandátuma idén októberben jár le, de a nyilvánosságra hozott információk alapján meghosszabbítását már nem tervezik. A közös török-amerikai bejelentés szerint a Patriot rendszereket visszaszállítják az Egyesült Államokba, hogy ott modernizálják és “biztosítsák, hogy alkalmas marad a globális fenyegetések elhárítására és NATO-partnereik védelmére”.
Július elején ugyanis bebizonyosodott, hogy a NATO Patriot rendszerei alkalmatlanok a misszióban megjelölt célok ellátására, és a NATO nem tudja azokat ellenőrzés alatt tartani.
Július 8-án az orosz Szputnyik hírügynökség beszámolt arról, hogy ismeretlen hackerek átvették az irányítást a Törökországba telepített Patriot rendszerek felett. Az egy nappal korábban történt támadás során a NATO-erők magát a behatolást sem vették észre. A támadók gyenge pontokat találtak a vezérlő rendszeren, és átvették az ellenőrzést a rakétaindítások felett. A beavatkozásra akkor derült fény, amikor a Patriot rendszerek “megmagyarázhatatlan”, ki nem adott parancsokat kezdtek végrehajtani. A beavatkozás kiindulópontja felderítetlen maradt, a NATO-erők nem tudták visszafejteni a támadók kilétét és elhelyezkedését.
A Press TV iráni sajtóorgánum július 7-én beszámolt arról, hogy a török hadsereg rendkívüli parancsnoki találkozót hívott össze, melyen a Szíriával határos régiókban állomásozó erők vezetői kellett megjelenjenek. A forrás szerint a találkozón Szíria ellen kezdődő katonai beavatkozásról értekeztek, amelyben több mint 400 páncélozott harcjármű venne részt.
A Patriot rendszerek elleni hackertámadás vélhetően a Szíria elleni háborús készülődés miatt, figyelmeztetés jelleggel történt, és a kivonás közvetlen előzményének tekinthető.
Hetekkel a hacker-támadás után a német kormány döntést hozott arról, hogy Németország visszavonja a Patriot rendszereket a török-szír határról. A Spiegel Online szerint a Patriot rendszerek kivonásáról hozott döntést végleges, emellett kivonnak 260 német katonát is. A hackertámadás bebizonyította, hogy a NATO nem képes ellenőrzése alatt tartani saját rakétarendszereit, és rejtélyes, beazonosíthatatlan támadók gond nélkül átvehetik fölötte az ellenőrzést. Emiatt Törökország biztonsága szempontjából súlytalanná vált, hogy maradnak-e a Patriot-rendszerek, vagy kivonják őket. Emellett nem többnek, mint egyszerű kármentésnek tekinthető a Patriot rendszerek kivonása; a nyugati hatalmi tömb ugyanis nem a rakétarendszerek terén van lemaradásban, hanem a kiberbiztonság terén: július 7-én a láthatatlan ellenségnek nem volt szüksége semmilyen fegyverre ahhoz, hogy a NATO rakétavédelmi komplexumait ellenőrzés alá vonja. Nem ellenséges hadsereggel kerültek szembe, hanem néhány számítógép előtt ülő személlyel, akik az elektronika felett vették át az ellenőrzést, így fejlettebb rakétára sem volt szükségük.


Nem Aszad rendszerét, hanem a szíriai államiságot akarják eltörölni



Egy amerikai geopolitikai elemző szerint Washington mindenáron meg akarja semmisíteni Szíriát, de az orosz terrorelhárítási művelet arra kényszeríti az amerikai külpolitikát, hogy az Aszad-kormány megbuktatására törekvés során egy nem-katonai megoldáshoz folyamodjon.
Eric Draitser a PressTV iráni hírügynökségnek nyilatkozva kifejti, hogy a konfliktus kezdetén Washington irányítása alatt álltak azok a lázadó csoportok, melyek célja volt, hogy rendszerváltást hajtsanak végre Szíriában. Ezen szervezetek közé tartozott az al-Nuszra Front és a ma Iszlám Állam néven ismert csoport kezdetleges formája. Az orosz légierő szíriai kormány kérésére történő beavatkozása azonban lehetetlenné tette, hogy az Egyesült Államok katonai eszközökkel buktassa meg Bassár el-Aszad rendszerét. A szakértő ugyanakkor rámutatott, hogy Washington nem csak az Aszad-rendszer megbontásában érdekelt, hanem a Közel-Kelet térképét akarja átrendezni.
Az Egyesült Államok Szíriát mint államot akarja megsemmisíteni. Az általunk ismert Szíriát végleg eltörölné, és Aszad eltávolítása ennek előfeltételét jelenti.”
Draitser szerint abban minden komolyan vehető elemző egyet kell értsen, hogy az orosz beavatkozás nélkül az Egyesült Államok nem lenne hajlandó nemzetközi fórumokon tárgyalni a szíriai rendezésről, és nem venne részt semmilyen érdemi politikai dialógusban. Ennél fogva a kormány kérésére kezdett orosz terrorelhárítási művelet egy pozitív fejlemény a szíriai konfliktus alakulásában, ami “átmeneti békét” hozhat az országnak, hiszen a katonai alapon kierőltetett rendszerváltás hosszú távon kivitelezhetetlenné válik.
A szakértő ugyanakkor arra figyelmeztet; Szíriában a rend helyreállítása és az ország stabilizálása nem jelenti, hogy Washington céljaiban változás történt volna; az Egyesült Államok azt akarja, hogy valaki olyan személy irányítsa Szíriát, aki nem Aszad köreiből kerül ki, tehát továbbra is a legitim államfő hatalomból való távozását próbálják elérni. “Egy másodlagos forgatókönyv megvalósítására álltak át. A káoszt és háborút használták fel arra, hogy politikai dialógust kényszerítsenek ki, amiben a további tárgyalások előfeltétele Aszad hatalomból való távozása lenne.”
Az elemző ugyanakkor említi, hogy Bassár el-Aszad továbbra is többségi támogatással bír Szíriában, és az Egyesült Államok elsősorban emiatt nem akarja, hogy részt vegyen egy az amerikaiak által is legitimként elismert elnökválasztáson, amit várhatóan 2017 nyarán tartanak. Az amerikai törvényhozók attól tartanak, hogy a szíriai szavazók Aszadra voksolnának, aki így megerősítené saját demokratikus legitimitását.


Kadhafi évekkel ezelőtt figyelmeztette Európát a terrorveszélyre




Moammer Kadhafi, volt líbiai vezető már hosszú évekkel ezelőtt figyelmeztetett arra a terrorveszélyre, ami most formálódik Európában. Ismert egy a volt líbiai vezető és Tony Blair brit ex-miniszterelnök közti telefonbeszélgetés átirata, melynek során Kadhafi a jelen lévő alvósejtekre figyelmezteti Európát.
A Telegraph mai cikke szerint tavaly kerültek elő néhány erre vonatkozó telefonbeszélgetés átiratai, amiket Tony Blair a Líbia összeomlását vizsgáló külügyi bizottság rendelkezésére bocsátott. A bizottság csütörtökön nyilvánosságra hozta a beszélgetéseket, amelyekből kiderül, hogy a líbiai vezető már 2011-ben figyelmeztette Európát a közelgő veszélyre.
Kadhafi 2011 február 25-én, a líbiai “polgárháború” kezdetekor közvetlen telefonbeszélgetést folytatott Tony Blair volt miniszterelnökkel, akinek arra hívta fel a figyelmét, hogy a dzsihádisták előbb a Földközi-tenger térségét akarják ellenőrzés alá vonni, utána pedig Európát. Kadhafi akkor úgy írta le a “polgárháborús helyzetet”, hogy:
Mi nem támadtunk rájuk [a tüntetőkre], ők támadtak minket. Az igazat akarom Önnek mondani. Ez a helyzet nem túl bonyolult, nagyon is egyszerű. Az Al-Kaida alvósejtjei voltak jelen Észak-Afrikában. Ezek ugyanolyan alvósejtek, mint amilyenek Amerikában voltak jelen szeptember 11. előestéjén.”
A dzsihádisták fegyverekhez jutottak, és megfélemlítik az embereket. Az emberek nem hagyhatják el otthonaikat. De erről nem adnak valós képet, nincsenek jelen külföldi tudósítók. A világ összes riporterét arra kérjük, hogy jöjjenek ide és saját szemükkel lássák az igazságot. Ezek fegyveres bűnbandák. Lehetetlen velük tárgyalni.”
A líbiai vezető arra figyelmeztetett, hogy “Irányítani akarják a Földközi-tenger partvidékét, utána megtámadják Európát.” A brit miniszterelnök nem adott érdemi választ ezekre a mondatokra, ehelyett a béke szükségességéről kezdett beszélni. Három héttel a beszélgetés után a nyugati országok – köztük Nagy-Britannia – elkezdett légicsapásokat folytatni Líbiában, ami végül Moammer Kadhafi hatalomból való eltávolításával és meggyilkolásával végződött. A dokumentum ugyanakkor említi, hogy Tony Blair kétszer is hívta Kadhafit, arról próbálta meggyőzni, hogy mihamarabb hagyja el az országot.





Az USA visszarendelte repülőgép-hordozóit a világtengerekről




Az Egyesült Államok egy kivételével az összes nukleáris meghajtású repülőgép-hordozó harccsoportját az anyabázisokra rendelte vissza. Az első ilyen mértékű egyidejű csoportoztatása ezeknek az egységeknek az anyakikötőkben – stratégiai visszavonulást, vagy paradigmaváltást jelez Washington részéről?
Az Egyesült Államok Haditengerészete nukleáris meghajtású repülőgép-hordozóinak csoportosítással egybekötött részes visszarendelése eddig összesen két alkalommal történt meg. 1997-ben (a csecsen szeparatistákkal vívott háborúnak az orosz katonai potenciálra nézve demoralizáló lezárta után), és 2012-ben (Vlagyimir Putyin elnöki pozícióba való visszakerülésének évében). Ebben a két esetben a Norfolk Tengeri Bázis anyakikötőjéhez rendelt öt repülőgép-hordozó anyahajó állomásozott egymás mellett a kikötőben rövidebb ideig, amely az egyidejű csoportos állomásoztatás biztonsági kockázatán kívül nem jelentett különös eltérést az USA hadiflottájának műveleti gyakorlatától. A séma szerint a 10 db Nimitz osztályú hordozó minimum fele a tengereken tartózkodik, míg a többi hajó kikötőkben állomásozik újrafeltöltési vagy karbantartási folyamatok végrehajtása céljából.
A mostani szituációban azonban egy kivétellel az összes hajó december 31.-ével az anyabázisra tért vissza és azóta is ott tartózkodik. Erre az egyidejű csoportosításos állomásoztatásra irányuló teljes visszarendelésre még soha nem volt példa.
Mivel a repülőgép-hordozók által vezetett un. hordozó harccsoportok az amerikai geopolitikai hegemónia globális erőkivetítésének expedíciós eszközei, a visszarendelési művelet sokkal inkább stratégiai, mint taktikai jellegű.
Ez a művelet lehet a külső körülmények kényszerítő hatására tett lépés, amely mögött az Oroszországi Föderáció Fegyveres Erői birtokában lévő zavaró elektronikai, hajó elleni rakéta, légvédelmi, és víz alatti fegyverrendszerek technikai fölénye, és az erősödő kínai védelmi struktúra nagyfokú modernizációja áll. A pekingi vezetés néhány napja jelentette be, hogy megépítik Kína első teljesen önállóan legyártott repülőgép-hordozóját, emellett felfejlesztik a védelmi és elrettentő stratégiai rakétarendszerek technikai és szervezeti rendjét.
Ugyanígy lehet szó belső körülmények hatásai alatt történő amerikai visszavonulásáról diplomáciastratégiai értelemben. A Pentagon katonai parancsnokai és a politikusok közötti stratégiai szemléletek különbözőségéből fakadó ellentétek kiéleződése egy ideiglenes kompromisszum-időszak bevezetésének szükségére késztethetik a két vezetési csoport döntéshozóit az elnökválasztási időszak végső stádiumában. Az Egyesült Államok külpolitikai stratégiáját jellemző magatartásfilozófia alapján azonban legvalószínűbb az a verzió, melyben az amerikai katonai-politikai-gazdasági körök egy előre egyeztetett szerepleosztás szerint tevékenykednek. Ezt a filozófiát a geopolitikai szakirodalom a héják és öszvérek összedolgozásának fogalmával aposztrofálja. Ebben az értelemben ez a visszavonulás egy tágabb geopolitikai művelet álcázását szolgálja, ahol az USA konvencionális hadereje helyett a szolgálati szervek fokozott aktivitásával, a hátulról történő vezetés gyakorlatának kiterjesztésével kell számolni.
A helycserés – a láthatóból rejtetté váló – stratégiai taktika fegyveres erőkre vonatkoztatott konkrét példája az ukrán hadseregben továbbra is a NATO-standardizálás érdekében tevékenykedő amerikai tanácsadók emelt számú jelenléte, vagy a felszámolt etiópiai drónbázis helyett a szomszéd Dzsibutiban titokban kiépített még nagyobb kapacitású reptér. Ezek mind a fegyveres erőkhöz köthető, de szolgálati operációs folyamatok segítségét igénylő történések.
Az abszolút rejtett “modus operandi”  kizárólag szolgálatokhoz köthető taktikájának előtérbe kerülése két azonnal következő, és egymásba kapcsolódó  geográfiai egység övében bekövetkező eseményen keresztül érzékelhető: Az észak-indiai katonai légibázist ért terrortámadás pakisztán-indiai-kínai-afgán-bengáli régióra gyakorolt destabilizációs hatásmechanizmus gerjesztését irányozza elő. A szaúdi síita teológus Nimr al-Nimr rezsim általi kivégzése pedig a Közel-Keleten generálható szektariánus jellegű szunnita-síita konfliktus elmélyítését célozza meg.
Ez az amerikai politikai körökben mérvadó Brzezinski-féle “eurázsiai balkanizáció és irányított káosz” stratégiai víziójának újraadaptálását jelzi. Ez az elképzelés az orosz-kínai erőcentrumok külső öv felőli nyomás alatt tartását célozza meg. A külső öv az “eurázsiai balkán”, ahol egy hátulról irányított és megszabott mértékű destabilizáció segítségével az öv gazdasági-társadalmi állapotának kaotikus alapjelleme miatt ez a destabilizáció csekély energiák befektetése mellett is megvalósítható. Az öv instabilitásának lényege az eurázsiai szárazföldi erőcentrumok számára okozott fenyegetés, melynek elhárítása érdekében kénytelenek lennének a felforgatásra szánt csekély energiával ellentétben óriási erőforrásokat felhasználni a stabilizálás végrehajtására. Ezeknek az erőforrásoknak az elvonása más területekről így ezen hatalmi centrumok gyengülését idézi elő.
Hogy ez az elmélet milyen mértékben kivitelezhető az abszolút együttműködő, és egyensúlyi politikát folytató orosz-kínai hatalmi pólusokkal szemben, abban nagyban közrejátszanak az elmélet által megcélzott eurázsiai öv országainak a politikai elit szintjén a provokatív destabilizációs kísérletekre megfogalmazott válaszai.


Magyar katonák Afrika tengelyén a nemzetstratégia érdekében




A Magyar Országgyűlés múlt heti – szerdai – vitanapján a szomáliai biz­ton­sá­gi erők kép­zé­se, va­la­mint a Kö­zép-Af­ri­kai Köztársaság területén bé­ke­te­rem­tés ér­de­ké­ben el­in­dí­tott ka­to­nai misszi­ók­ban va­ló sze­rep­vál­la­lási je­len­té­se­it taglaló témákban a Jobbik kivételével minden párt a két afrikai országra vonatkoztatott nemzetközi katonai stabilizációs missziókban való további magyar szerepvállalás mellett foglalt állást. A támogató pártok indokai azonban különbözőek, és ez a felszólalásokban hangsúlyozott retorika alapján nyilvánult meg.
Az MSZP a missziók támogatásán keresztül a honvédségi eszköztár modernizálásának sürgősségét hangsúlyozza, ami a liberális médiában intenzíven megindult amerikai fegyverlobbi propagandatevékenységével teljesen összhangban van, és a lehasznált amerikai fegyverrendszerek magyar védelmi eszköztárra erőltetését jelentik. Az LMP felszólalása az Európai Unió nemzetállamok feletti hatalomgyakorlási ideológiájának feltétlen támogatásának retorikája volt, mert az a kijelentés, miszerint “az Európai Uniót fő partnernek, humanitárius segítségnyújtónak” tartják, arra utal, hogy az LMP – az MSZP-vel ellentétben – nem egy az amerikai hatalompólus dominanciáját gazdaságilag biztosító, globális korporációk által irányított USA-EU szövetségi formában, hanem egy brüsszeli bürokrácia-központ abszolút technokrata irányítása alá helyezett, és nemzetközi civil szervezeteken keresztül kiterjesztett egységes európai liberál-demokrata területi ideológiában gondolkodik. A Jobbik saját magához konzekvensen nem támogatta a két afrikai misszióban való részvételt. A párt felszólalója szerint a hadászati szempontok mellett figyelembe kellene venni a külügyi és nemzetbiztonsági szempontokat is, emellett azt is kijelentette, hogy a szomáliai szerepvállalásban a magyar érdekeket még nagyítóval sem lehet felfedezni. Ezzel a kijelentéssel azonban saját stratégiai rövidlátásának adott hangot.
Miért külügyi, nemzetbiztonsági és konkrét magyar érdek a közép-afrikai és szomáliai missziókban való részvétel?
A Szomália területét is felölelő, “Afrika szarvaként” is titulált régió a Föld egyik legjelentősebb geostratégiai pontja. Itt található a Bab-el-Mandeb tengerszoros, amely a Vörös tenger Szuezi-csatornához vezető hajózó útvonalának a bejárata, és ilyen minőségében az Európát a Távol-Kelettel és Dél-Ázsiával összekötő áruszállító útvonal kiemelt kapcsolódási helye. A régiónak a szoros közvetlen határában fekvő országai kiemelt geopolitikai súlyozásuk miatt sorozatos kívülről irányított destbilizációs és restabilizációs folyamatokon mentek keresztül, a nagyhatalmi pólusok közötti erővonalak változásának függvényében. Az ezeket a periodikus változásokat generáló hatalmi pólusok köre azonban az elmúlt években az addig hegemón euroatlanti pólus, és az azzal alárendelt szövetségi függőviszonyban álló Öböl-államok (GCC) mellett Kínával bővült.
Kína erősödő regionális jelenléte ma már nem csak gazdasági vonalon számottevő, mert a térségben történt gazdasági és infrastrukturális hosszútávú befektetéseinek védelmét az ázsiai nagyhatalom katonai erő állomásoztatásáról kötött szerződéssel kívánja szavatolni, amely Dzsibuti stratégiai pontján történik. A hosszútávú befektetések közé tartozik a Dzsibuti kikötőt Etiópiával összekapcsoló sebes tehervasútvonal kiépítése, amely már most üzemel, és 2016-ra a teljes kivitelezés befejeződik. Etiópia az Afrikai kontinens második legnépesebb országa, és a világ jelenleg harmadik leggyorsabban fejlődő gazdasága, amiben Kínának óriási szerepe van. Az etióp mezőgazdaság még mindig a nemzeti össztermelés felét teszi ki – Afrika legnagyobb állatállományával és a világsorrendben harmadik helyen álló kávéexporttal -, de az ország feltáratlan arany- és tantáltartalékai miatt további ugrásszerű gazdasági növekedés előtt áll. A rendkívüli aszály miatt kieső élelemzési és takarmánygabona mennyiségi csökkenése vészhelyzetet teremtett idén Etiópiában, és Kína a dzsibutii tengeri kikötőből Addisz Abebába vezető teherszállító vasútvonal építési ütemének nagyfokú meggyorsításával, idő előtti beüzemelésével, és az azon keresztül lefolytatott gabonaexporttal hárította el egy olyan helyzet kialakulását, amely hasonló okok miatt 2011-ben egy mai napig tartó polgárháború kitörését eredményezte Szíriában. Ez a művelet egy magas fokú erkölcsi alapokra helyezett kínai érdekpolitika megelőző válasza volt egy fokozódó krízishelyzet kezelésére.
A vasútvonal kapacitása 3500 t/nap mindkét irányon, és két napi rendkívül veszélyes és leromlott állapotú kamionút helyett 10 órányi biztonságos utaztatásra rövidíti le az árucsere-forgalmat, a kapacitási szintet hétszeresére emelve. A vonal továbbépítésére Kína tárgyalásokat folytat az Etiópiától egy tengelyen nyugatra fekvő országokkal; Dél-Szudánnal, a Közép-Afrikai Köztársasággal, és az Atlanti Óceán partján fekvő Kamerunnal.
Ezekben az országokban Kína főként a könnyűipar fejlesztésében, a nyersolaj kitermelési és feldolgozási ágazatokban, az ipari gyémánt és a ritkaföldfémek bányászatának területén érdekelt. Mindezen különböző területek országonkénti fejlesztési lehetőségeinek felgyorsulása egy az egész fent megnevezett közép-afrikai régiós országokat közvetlenül összekötő infrastrukturális rendszer megvalósítása esetén óriási távlatokat nyit az eddig az euroatlanti hatalmi központtól félgyarmati függésben létező területen. Ez az infrastruktúra az ipari energiahordozó vezetékhálózatok, kikötőkapacitások bővítése, logisztikai és személyforgalmi út és vasútvonal fejlesztéseken keresztül valósulna meg. Ezzel Afrika óceánok közötti központi szélességi tengelye hosszútávon stabilizálódna, és magában hordozná a tengelyről kiindulva a stabilizáció észak-déli irányú kiterjesztésének lehetőségét. A Kenyát érintő USA-Kína közötti gazdasági dominanciaharc ebben a folyamatban a multipoláris világrend számára rejlő lehetőségek lekorlátolási szándékát jelzi Washington részéről.
Míg az USA itt közvetlenül nyílt gazdasági érdekháborút folytat az Afrikára irányuló kínai geopolitikai célok érvényesítése ellen, addig a Dzsibuti-Kamerun tengely mentén ugyanerre a hibrid hadviselésre proxy-államait ösztönzi. Az eritreai vezetés a katari elit pénzügyi támogatásával egyre erősebb Etiópia-ellenes háttérműveleteket folytat, az etióp határterületeken is intenzíven operáló szomáliai iszlamista terrorcsoport, az Al-Shabaab fegyveres és anyagi segítségét biztosítva. Az Al-Shabaab a Közel-Kelet (ebben az esetben Katar) központú szunnita iszlamista világkalifátus ideológia regionális szárnya. Ez a földrajzi szerkezetbe helyezett iszlamista kalifátus a regionálisan operáló radikális terrorcsoportok alapján egy az Atlanti-Óceántól a Csendes-óceánig terjedő, folytatólagosan kapcsolódó térségben rajzolódik ki, melynek az Al-Shabaab az első déli kiterjesztése és melynek egyéb fő szervezetei térségenként:
  • Boko Haram – Niger, Nigéria, Csád
  • Daesh (Iszlám Állam) és az ugyanezen területeken a forrásokért a Daesh-el rivalizáló Muszlim Testvériség – Tunézia, Líbia, Sínai-félsziget, Szíria, Irak, Kína (Xinjiang tartomány)
  • Al-Kaida – Jemen, Szíria, Pakisztán, Afganisztán
  • Moro és a JAT – a Daesh és az al-Kaida kiterjesztett helyi szárnyai Indonéziában, a világ legnépesebb muszlim országában.
A Szomáliából gyökerező és hektikus jelleggel Etiópiában, Dzsibutiban és Kenyában felbukkanó Al-Shabaab szervezetet az USA-Katar-Eritrea érdekkör Etiópia destabilizálására használná fel, habár az egyes szereplők érdekcéljai a destabilizálásra nézve különbözőek. Ennek az érdekkörnek a tagjai közé sorolható Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek is, mert Eritrea a Jemen területén háborút vívó nagykoalíció katonai szervezetébe történő beintegrálásával minden etióp-eritreai konfliktus esetén az összes öböl-béli arab ország Etiópa ellenében fellépő katonai blokádjához vezet, és a szudáni-egyiptomi neutralitás is kérdéses lenne egy ilyen konfliktus folyamatában. Ez a destabilizáció, a szíriai minta nyomán az Etiópián belüli szomáliai etnikum felszabadítására irányuló tevékenységként tüntetné fel az Al-Shabaab kelet-etióp régiókban végrehajtott támadásait.
Ennek megakadályozására szükséges a központi szomáliai kormányzat helyzetének megerősítése és Al-Shabaab elleni harcának támogatása egészen a szervezet felszámolásáig. Erre hivatott az ENSZ szervezeti kereteiben jelenleg az UNSOM, mint fegyveres kontingens nélküli támogató mechanizmus, az Afrikai Unió fegyveres béketámogató kontingense és az EU szomáliai biztonsági alakulatokat kiképző missziója – ez utóbbiban vesznek részt a magyar katonák is.
A Dzsibuti-Kamerun tengely megelőző széttördelésének, és így az összafrikai stabilizáció megakadályozásának másik pontja a Közép-afrikai Köztársaság, ahol a 2012-ben kiújult polgárháborút lezáró békefolyamat egy 2015 december végi általános választással stabilizálná az országot. December 13.-án a stabilizáció első lépéseként tartott alkotmányos népszavazást kísérő véres fegyveres provokációk, és a szavazás eredményességének hivatalos kihirdetése után a Noureddine Adam vezette minimális támogatással rendelkező fegyveres frakció azonnali területi elszakadási kísérlete egy kívülről vezérelt destabilizációs manőverre utalnak. Az Afrikai Unió ezért 5000 katonát küldött azonnali mozgósítással az ország területére a 18 hónapos politikai stabilizációs mechanizmus biztosítására, és az EUFOR missziót felváltó, ENSZ kereteken belül létrehozott békefenntartó kontingens maximális létszámának rövidített felfejlesztéséről határoztak. A magyar kontingens így az EUFOR alól az ENSZ kereteibe tevődik át.
Magyarország mind a Szomália, mind a Közép-afrikai Köztársaság területén folyó támogató mechanizmusokban részt vesz, és a kormány a létszám növelése és a missziók megerősítése mellett kötelezte el magát.
Az az általánosítás, ami az afganisztáni és iraki missziókkal egy kalap alá veszi a magyar részvételt a fent említett országokban, azért hibás, mert ezekben a különös esetekben (Szomália és a Közép-afrikai Köztársaság esetében) a kormány részéről a direkt reláció szintjén megnyilvánuló akció nem ideológiai alapokon, a szervezeti struktúra rendjében alárendelt szervilis függőségi viszonyból eredően cselekszik, hanem reális nemzeti és nemzetgazdasági érdekek mozgatják. Ugyanis a kínai közép-afrikai stabilizációs tengely létrejöttének magyar megtámogatása nemzetközi missziódiplomáciai eszközökkel a szintén kínai elgondolású és kivitelezésűbalkáni selyemút projekt megtámogatása is egyúttal, amely nemcsak Magyarország, hanem az egész kelet-európai régió Balkánig terjedő gazdasági stabilizációs lehetőségének a záloga.
Így a magyar kontingensek jelenléte, ha máshol nem, de a közép-afrikai tengelyen teljesen jogos, és egy az unipoláris világrendtől lassan elvonatkoztató magyar külpolitika útkeresési lehetőségeinek kibontakozását jelzik. Ennek felfedezéséhez pedig nem kell nagyító, elég a nemzetstratégiai gondolkodás művelése.


Gyerekek ezek a katonák a magyarok őshazáját kutatják , vagy turbó fasiszta képzésben részesítve ők lesznek a stadionok börtönőrei , mert oda harcképes állomány kell , és bizony ők harci feladatot hajtanak végre , hisz az ebolát kellett kikerülniük , és ha lehet akkor írányítottan kellet nekik terjeszteni a vírust .

Törökország juttatja vegyi fegyverhez a terroristákat



Árulással vádol Törökország egy ellenzéki politikust, miután kijelentette; a kormány tudott arról, hogy az Iszlám Állam Törökországon keresztül jut vegyi fegyverekhez.
Eren Erdem, a Republikánus Néppárt képviselője a RT hírügynökségnek hétfőn jelentette ki, hogy Törökország kormányának beleegyezésével, az országon keresztül szarin gázhoz jut az Iszlám Állam nevű terrorszervezet. A politikus elmondása szerint az ISIL a szarin gáz előállításához szükséges anyagokat szállította Törökországon át, amiről a kormánynak is tudomása volt, de semmit nem tett ennek megakadályozására. Szerdán a török sajtó már arról számolt be, hogy a legfőbb ügyész eljárást indított Erdemmel szemben, akit árulással vádolnak.
A szarin gáz az ENSZ besorolása szerint tömegpusztító fegyvernek minősül, és a közelmúltban a nyugati országok a szíriai kormányt vádolták azzal, hogy szarin gázt vetett be a civil lakosság ellen.
A nyugati országok Bassár el-Aszad kormányát vádolták a szarin gáz bevetésével
Erdem kijelentése alapján a vegyi fegyvert nem a szíriai kormány vetette be, hanem valaki az Iszlám Államnak szállít tömegpusztító fegyvereket, a török kormány pedig lehetővé teszi, hogy ez Törökországon keresztül történjen. A politikus kedden kijelentette, hogy a kormány azért nem hajlandó kivizsgálni az ügyet (nyomozás indult, amit egyik napról a másikra, hirtelen leállítottak), mert maga is érintett az Iszlám Állam vegyi fegyverekkel történő ellátásában, emiatt eltussolja az ügyet.
Eren Erdem elmondása szerint a vegyi fegyver előállításához szükséges anyagokat szállították Szíriába, az ISIL táboraiba, és egyúttal emlékeztetett, hogy a már lezárt nyomozás során ez bizonyított tény volt, mert az ISIL képviselői és török politikusok közti telefonbeszélgetések hanganyaga is bizonyította az együttműködést. Korábban a török hatóságok 13 embert vettek őrizetbe ennek okán, de később mindegyik gyanúsítottat szabadlábra helyezték, és a nyomozást lezárták. Erdem kijelentése szerint Törökország egy állami vegyészeti cége is érintett a terroristák támogatásában, ami a hadsereg számára állít elő vegyi fegyvereket.


Magyarország a békés lopás lehetőségének földje?


             Higgyetek neki !!! Ő már oszt tudja , a második luxus villát szerezte meg kézjelekkel !!! Közpénz a zsebbe onnan az ingatlan piacra, és a felújításra , majd a költség térítés a rezsi csökkentés , és már az új villa 
kipécézése zajlik a temető árok szélén !!! Mert még a kaszinóban sem megy a nyeremény özön végig , a bukta ott is útól ér , de ők itt is bebiztosították magukat a vissza osztás révén nem bukták el a vagyonukat csak kipróbálták magukat !!!



Szijjártó Péter hidfo.ru


Panagiotisz Lafazanisz görög energiaügyi miniszter felhívta a figyelmet arra, hogy az Egyesült Államok nyomásgyakorlást kezdett a térségi országokra, Washington ugyanis el akarja érni, hogy a térségi országok ne tudjanak egy stabil energetikai együttműködést kialakítani a Török Áramlat tervezett nyomvonalán.
Lafazanisz elmondása szerint Görögország az utóbbi hónapok során fokozott nyomásnak volt kitéve az Egyesült Államok részéről. A miniszter ugyanakkor kijelentette, hogy a kormány elkötelezett a Török Áramlat megépítése mellett, és nem engednek az amerikai nyomásgyakorlásnak, mert a projekt jövedelmező nem csak Görögország, de a régió egésze számára. A miniszter elmondása szerint az Egyesült Államok illetékese egy személyes találkozó alkalmából kijelentette, hogy a projekt egészét ellenzik, így az amerikaiak állásfoglalása hivatalosnak tekinthető; meg akarják akadályozni, hogy a Török Áramlat megépüljön.
2014 október végén magas rangú orosz vezetőkből álló delegáció érkezett Törökországba. Ankarában egy új megállapodás született, miszerint
  • Oroszország sokszorosára fokozza a Kék Áramlaton keresztül Törökországnak eladott gáz mennyiségét,
  • Törökország lesz az eurázsiai régió legnagyobb energetikai elosztó-központja, a jövőben az Európai Unió kizárólag Törökországon keresztül juthat orosz földgázhoz,
  • a két ország a gázkereskedelemben elhagyja a dollár és az euró használatát, ehelyett saját nemzeti valutáikban intézik a kifizetéseket.
Az új együttműködés, amely végül “Török Áramlat” néven jelent meg a nyilvánosság számára, közvetlen visszavezethető az amerikai külügyi stratégia egy korábbi “lépésére”. 2013 augusztusában Szergej Razumovszkij, az ukrán hírszerzés egykori tisztje kiszivárogtatta az információt, miszerint az Egyesült Államok Ukrajna destabilizálására készül, és ennek érdekében mintegy kétezer zsoldost vontak össze Bécs környékén. Razumovszkij szerint – román cégek bevonásával – Washington saját kézben akarja összpontosítani az Európai Unióba irányuló gáztranzitot. Az információt szinte minden orosz és ukrán sajtóorgánum leközölte, a nyugati sajtóban teljes hallgatás fogadta. Okkal; 2013 novemberében álcivil tüntetések kezdődtek Ukrajnában. 2013 december végére a tüntetéseket radikalizálták, januárra már fegyveres harc zajlott Kijevben. 2014 február végére Ukrajna utolsó legitim kormányát megdöntötték, fegyveres hatalomátvétellel egy olyan csoport jutott hatalomra, amely azonnal megkezdte az ország energetikai vállalatainak privatizációját: amerikai befektetők számára.
A kijevi atlantista kormány stabilizációja közvetlen vezetett ahhoz, hogy Moszkva döntést hozzon az ukrán gáztranzit-vonal felszámolásáról (mert az amerikai ellenőrzés alá került). Az Ankarában összeült orosz-török kormányközi bizottság megkötötte a Török Áramlat néven ismertté vált projekt keretmegállapodását. Recep Tayyip Erdogan török államfő azt követően igen éles amerikai-ellenes retorikát kezdett meg. Egy alkalommal az államfő nyilvánosan is kifejtette, hogyan gyakorol Washington nyomást a török kormányra. Erdogan szerint az Egyesült Államok mozgatja az Iszlám Állam nevű terrorszervezetet, és a terroristák amiatt foglalták el a török-szíriai határ menti településeket, mert eközben Washington nyomást gyakorol a török kormányra, és el akarják érni, hogy a terroristákra hivatkozva a török haderő bevonuljon Szíria területére. Ha nem teszi, az ISIS Törökországban is aktivizálódna. Erdogan pálfordulását fémjelezte, hogy Vlagyimir Putyin orosz államfő 2014 decemberében egy törökországi sajtótájékoztató alkalmával jelentette be, hogy leállítják a Déli Áramlat projektet. A projekt leállítására amiatt került sor, mert – szintén Washington nyomására – Bulgária nem adta meg ahhoz az építési engedélyeket. Ehelyett került sor a Török Áramlat megkezdésére.
A Török Áramlat azonban egyelőre ugyanott tart, ahol annak idején a Déli Áramlat. A gázvezeték nyomvonala Oroszország-Törökország-Görögország-Macedónia-Szerbia-Magyarország. A projekt nyomvonala menti országokban elsőként Törökországban próbálták megakadályozni az új együttműködést. A Déli Áramlat leállítását követően Federica Mogherini, az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője Törökországba utazott, hogy meggyőzze a török kormányt arról, “ne működjön együtt az oroszokkal”. Mogherini látogatását követően Erdogan Amerika-ellenes retorikája alábbhagyott, és Törökország késleltetni kezdte a megállapodást. Ennek részeként nem fogadták el a Moszkva által ajánlott gázárkedvezményt, hanem szándékosan olyan mértékű kedvezményt kértek, amit az orosz fél soha nem fogadna el. Moszkva végül azzal helyezett nyomást a török kormányra, hogy az állami gázvállalaton kívül egy sor magáncéggel megállapodott a gázárkedvezményről, így az állami gázvállalat piaci hátrányba jutott volna, ha tovább késleltetik a projekt megkezdését. 2015 májusára Törökország megállapodott Oroszországgal a gázárkedvezmény mértékéről, és a Török Áramlat építési munkálatai megkezdésének időpontjáról.
A megállapodás napján újabb beavatkozás történt a gázprojekt nyomvonala mentén; Macedóniában radikalizálódott egy kormányellenes tüntetés, több mint 30 rendőr megsérült. Szintén Macedóniában fegyveres terrorista csoportok kezdtek el működni (még a megállapodás napján), és a tűzharcban több rendőr életét vesztette. Az amerikai titkosszolgálat magánbeszélgetések hangfelvételeit szállította a nyugati ellenőrzés alatt lévő ellenzéki sajtónak, melyek így megkezdték a kormányellenes tüntetések felduzzasztását. Macedóniában a kormány nyíltan kezdett beszélni arról, hogy Washington részéről nyomásgyakorlás éri őket, és az ellenzék együttműködik külföldi titkosszolgálatokkal. Az is bebizonyosodott, hogy az álcivil tüntetéseket Soros György alapítványaival együttműködő csoportok szervezik. A kormány szintén nyíltan beszélt erről, aminek hatására több mint 90 ezer fő részvételével kezdődött kormánypárti demonstráció.
Washington szisztematikusan halad a Török áramlat nyomvonala mentén, és minden érintett országot nyomás alá helyez. Ami Törökországban és Macedóniában nem sikerült, azt tovább folytatták Magyarországon, és Görögországban. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter május 19-én Teheránba utazott, ahol megállapodás született a két ország közti energetikai együttműködésről. A Regnum orosz sajtóorgánum azonban rámutatott a látogatás előzményeire; április 26-án Bulgária miniszterelnöke személyes megbeszélést tartott az iráni nagykövettel annak kapcsán, hogy Irán visszatérne a Nabucco projektbe, és elkezdene gázt exportálni az Európai Unió területére – Bulgárián keresztül. Eközben a Mehr iráni hírügynökség arról számolt be, hogy május első hetében amerikai delegáció érkezett Teheránba, ahol az amerikai energetikai cégek kitermelési engedélyének megadásáról zajlottak tárgyalások. A tárgyalásokat követően Abbasz Seri Mokadam, Irán helyettes olajügyi minisztere jelentette be, hogy a közeljövőben megállapodás születhet az Irán elleni szankciók feloldásáról.
Az Egyesült Államok folyamatosan munkálkodik azon, hogy az Európai Unió gázellátása egy olyan projekten keresztül legyen biztosítva, ami amerikai ellenőrzés alatt áll. Razumovszkij bejelentése szerint ugyanez volt a célja az ukrán EuroMajdannak, Ukrajna destabilizálásának. Panagiotisz Lafazanisz görög energiaügyi miniszter most a Szputnyik hírügynökségnek nyilatkozva jelentette ki, hogy a kormányt amerikai nyomásgyakorlás éri, és Washington azt akarja, hogy Görögország ne vegyen részt a Török Áramlatban.
Enyhe kifejezéssel is szánalmas látvány, hogy miközben a projekt minden országa ellenállást mutatott az amerikai nyomásgyakorlással szemben, és arról nyíltan beszéltek, Magyarország kormánya az első udvariasan fenyegető szavakra megkezdte az amerikai ellenőrzés alatt álló gázprojekt letárgyalását. Macedónia fegyveres terroristákkal, az amerikai titkosszolgálattal együttműködő ellenzéki sajtóval, külföldről mozgatott kormányellenes tüntetésekkel és kiszivárogtatási botránnyal szemben védte meg korábbi állásfoglalását. Görögország vezetői szintén nyíltan beszélnek arról, hogy amerikai nyomásgyakorlásnak vannak kitéve. Törökország pedig az éppen aktuális erőviszonyoknak megfelelően foglal állást, de az államfőnek voltak tiszta és őszinte pillanatai. Magyarország kormánya nyomát sem mutatta annak, hogy lennének tiszta és őszinte pillanatai. Ugye senki nem feltételezi, hogy miközben a projekt nyomvonalának összes országa amerikai nyomásgyakorlásnak van kitéve, Magyarország érintetlen maradt? Az a tény, hogy a magyarországi politikusok nem mernek nyíltan beszélni a fenyegetésekről, csak annyit bizonyít, hogy az amerikaiak szájzárat tettek rájuk. Elszomorító látni, hogy hazánk minden történelmi időszakban így végzi; egy hanyatló hatalom utolsó csatlósaként, és a kormány még a végső pillanatban sem mer függetlenségre törekedni. Emiatt tart ott az ország, ahol éppen tart; a konfliktuskerülés, és az azzal együtt járó békés lopás lehetőségének elfogadása, ami a sírba viszi az országot.




Az Egyesült Államok Kelet-Európából mérne atomcsapást Oroszországra



Atomtöltet célba juttatására alkalmas repülőgépeket küld a balti országokba az amerikai légierő, egy újabb “hadgyakorlat” részeként. Az augusztus 25-én kezdődő “Atlanti Megoldás” művelettel az Egyesült Államok arra készül, hogy háború esetén Kelet-Európából mérhessen atomcsapást Oroszországra.
Miközben az európai fővonalú sajtó teljes mértékben lefedi az információáramlást a migrációs válsággal kapcsolatos hírekkel, az Egyesült Államok szeptember végén elfogadott egy tervezetet, melynek részeként még idén 20 újabb atomtöltetet helyeznek el Németországban. Az intézkedésről a ZDF televízió számolt be, majd Marija Zaharova, Oroszország külügyminisztériumának szóvivője egy rendkívüli interjú során kijelentette, hogy ezek a fegyverek Oroszország elleni háborús készülődés részeként érkeznek Európába. Zaharova elmondása szerint a tendencia egyértelműen látható: az amerikaiak modernizálják az Európában állomásoztatott bombáikat, a NATO európai tagjai pedig a légierőiket, ami alkalmas az amerikai nukleáris töltetek célba juttatására.
Ivan Konovalov biztonságpolitikai szakértő pénteken a Szputnyik rádiónak nyilatkozva kifejtette, hogy ezzel az Egyesült Államok amellett, hogy szándékos provokációt hajt végre Kelet-Európában, a hadgyakorlatok leple alatt atomháborúra készül Oroszország ellen. Konovalov szerint az amerikai légierő A-10-es gépei technikailag képesek atomtöltet célba juttatására az orosz határon túl, és az Egyesült Államok mintegy 200 B61 atomtöltetet tart készenlétben Európa területén.
Konovalov szerint Moszkva továbbra is azzal számol, hogy a NATO folytatja a haderő-összpontosítást Oroszország határai mentén, mert a nyugati katonai tömb inváziós előkészületeket folytat. Az atomtöltet célba juttatására alkalmas gépek megjelenése Észtországban heves reakciókat vált ki az orosz közéletben. Moszkva figyelemmel kíséri az amerikai atomtöltetek elhelyezkedését Európa területén, és megelőző intézkedéseket hozhat abban az esetben, ha az amerikaiak a balti országokban is atomfegyvert helyeznének el.
A várakozások szerint a következő hónapok során továbbra is folyamatosan áramlanak az amerikai fegyverek Kelet-Európába, és a NATO akár egy éven belül készen állhat egy Oroszország elleni offenzívára. Orosz katonai szakértők szerint az amerikai haderő Kelet-Európában 2016 végére éri el azt a készültségi szintet, hogy készen álljon a közvetlen konfrontációra Oroszországgal.



Washington atomfegyverekkel tartaná kontroll alatt Európát





Európa újra egy lehetséges atomháború ütközőzónájában van. A német sajtó épp az imént számolt be arról, hogy az Egyesült Államok újabb 20 atomfegyvert telepít Németországba, és ez már részét képezi a 2015-ös amerikai költségvetésnek.
Az újabb amerikai atomfegyverek érkezéséről a ZDF német televízió számolt be. Az Egyesült Államok immár bevallottan modernizálja nem csak a Németországban elhelyezett atomfegyvereit, de egész Európa azzal kell szembenézzen, hogy az amerikaiak egyre nagyobb atomfegyver-arzenált akarnak idetelepíteni. Belgiumban, Hollandiában, Olaszországban, Törökországban szintén készenlétben vannak az amerikai atomfegyverek, hogy egy háború esetén csapást mérjenek a politikai ellenfélre.
Marija Zaharova, Oroszország külügyminisztériumának szóvivője a hír leközlését követően rendkívüli interjút adott a ZDF televíziónak, melyben kijelentette; Moszkva számára fokozott aggodalomra ad okot, hogy az Egyesült Államok modernizálja a Németországba telepített amerikai atomfegyvereket, mert ez egyértelműen az Oroszország elleni háborús készülődés részét képezi. Egyértelműen – hiszen a német TV-csatorna szerint az atomtöltetek az “orosz veszély” miatt kerülnek Európába.
Zaharova szerint Európában is fokozott aggodalmat kelt Washington lépése, ami nem csak Európát sodorja veszélybe, de globális léptékben is visszájára fordíthatja a nukleáris leszerelés terén eddig elért eredményeket.
Európában – és nem csak Németországban, hanem Belgiumban, Hollandiában, Olaszországban – továbbra is készenlétben állnak az amerikai taktikai atomtöltetek. Az amerikaiak modernizálják a bombáikat, a NATO európai tagjai pedig modernizálják a légierőt, ami ezeket a bombákat célba juttathatja.”
Zaharova szerint a nukleáris leszerelés ezzel globális szinten lehetetlenné válik. Felbomolhat a nukleáris leszerelésről 1970-ben, 191 ország által aláírt egyezmény, és a világ országai újra atomfegyverek felhalmozására fognak törekedni, mert az Egyesült Államok egyértelmű jelzést adott arra, hogy a nukleáris csapásmérő erő fokozásával akarják megtartani az amerikai katonai fölényt az Egyesült Államok határain kívül.





Európa függetlenségi harcra készül, kivonja aranytartalékait New Yorkból




Egyre több európai ország vonja ki aranytartalékát a Federal Reserve New York-i páncéltermeiből, így a Fed által őrzött arany mennyisége évtizedes viszonylatban is rekord alacsonyra csökkent.
Elsőként Németország jelentette be igényét a nemzeti aranytartalék hazaszállítására vonatkozóan. Berlin példáját később Hollandia, idén májusban Ausztria is követte, és Európában trenddé vált az amerikai páncéltermekben őriztetett aranytartalékok repatriálása. Németország elsőként 2012-ben jelentette be igényét a nemzeti aranytartalék hazaszállítására, ami kisebb részletekben egészen 2020-ig fog zajlani. A német központi bank ugyanakkor számos alkalommal jelezte, hogy a szállításra vonatkozóan az amerikai fél részéről megmagyarázhatatlan időhúzást tapasztaltak.
Lew Rockwell, a Mises Intézet elnöke szerint az aranytartalékok repatriálása jó hatással lesz a világgazdaságra, és egyben egy új globális egyensúly kialakulását vetíti előre. Bár a Fed – és gazdaságpolitikájának támogatói – szerint a fizikai arany nem játszik jelentős szerepet a mai monetáris politikában, mégis évtizedeken át szükségszerűségnek tekintették, hogy az Egyesült Államokban halmozódjon fel más országok aranytartaléka. Rockwell szerint általános törvényszerűségnek tekinthető, hogy a birodalmak saját központjaikban halmozzák fel a gyarmatvidékek és függésben lévő országok aranykészleteit. Ugyanez volt megfigyelhető meg az Egyesült Államok esetében is, mígnem az amerikai gazdaság hanyatló pályára állt, és 2012 óta egyre több ország döntött úgy, hogy hazaszállítaná saját aranytartalékát a Fed páncéltermeiből.
A közgazdász szerint ez a New York-i bankok számára egyre komolyabb gondot okoz, más országoknak viszont jelentős lépés újbóli függetlenségük megalapozása felé. Egyes országok vezetői nyíltan kifejezésre juttatják azzal kapcsolatos félelmüket, hogy az Egyesült Államokban őriztetett aranyat az amerikai kormány már eladta, és saját nemzeti vagyonuk visszaszerzése csak diplomáciai botrányok sorozata árán vihető véghez.



Lavrov: Washington ki kell vonja az amerikai rakétákat Európából



Szergej Lavrov orosz külügyminiszter emlékeztetett Barack Obama korábbi kijelentésére, miszerint Európában az iráni atomfegyver fenyegetése miatt volt szükség az amerikai rakétapajzsra. Mivel Iránnal megállapodtak, amerikai rakétarendszerre sincs szükség Kelet-Európában.
A külügyminiszter az amerikai elnök egy korábban, 2009-ben tett kijelentésére emlékeztetett, melynek során Barack Obama először jelentette be, hogy amennyiben az iráni atomprogram kérdése megoldódik, nem lenne szükség amerikai rakétavédelmi rendszerre Európa területén. Moszkva most választ vár az Egyesült Államoktól arra vonatkozóan, hogy eloszlottak-e “félelmei” az iráni fenyegetéssel kapcsolatban. Lavrov emlékeztetett arra, hogy Barack Obama kijelentésének számos ország vezetői és a széles nyilvánosság is szemtanúja volt, így az amerikai elnöktől most reakciót várnak arra vonatkozóan, hogy visszavonja-e az Európába teleptett amerikai rakétarendszerekre vonatkozó igényét.
Az iráni atomprogramról szóló megállapodást ma jelentették be Bécsben, és a megállapodás biztosítéka annak, hogy már nem létezik az a fenyegetés, amit az amerikaiak ürügyként használtak arra, hogy rakétarendszereket telepítsenek Kelet-Európába. Amennyiben az Egyesült Államok az iráni fenyegetést nem csak ürügyként használta európai katonai jelenlétének fokozására, ki kell vonja az amerikai rakétarendszereket Európából, mivel azok jelenléte semmivel nem indokolható.
Ismervén az amerikai elnök szavahihetőségét azonban okkal tarthatunk attól, hogy az Iszlám Állam hamarabb fog atomfegyverhez jutni, mint hogy az amerikaiak ürügy híján kivonják a rakétáikat Európából. Iraki politikusok szerint az Iszlám Állam nevű terrorszervezet Washington irányítása alatt áll, és a csoport működésben tartásával az Egyesült Államok ürügyet teremt arra, hogy katonai erőt állomásoztathasson távol az amerikai határoktól. Ha Washington újabb ürügyet akar gyártani az amerikai rakétarendszerek európai jelenlétének megindokolására, a terrorszervezet a közeljövőben atomfegyverhez és ballisztikus rakétákhoz juthat, vagy a nemzetközi sajtó kezdhet álhírek terjesztésébe arra vonatkozóan, hogy a terroristák rakétái elérik Európát.


Sajtószabadságnapi extra (1)


M-11

2 friss Ulfkotte cikk /izraeli kémek Brüsszelben és 57 tonna kp migránsoknak/

 
Udo Ulfkottét nem kell bemutatni. Hosszú éveken át volt a Frankfurter Allgemeine Zeitung, Németország vezető lapjának haditudósítója, illetve külpolitikai szerkesztője. Több könyv szerzője. A megvett újságírókról szóló, 2014-ben megjelent sikerkönyve nálunk is kiadóra talált. A migránsokról szóló, tavaly októberi kötetének várható magyar kiadásáról még nem érkezett hír.
Említett könyveinek kiadója a német Kopp Verlag. Ez a kiadó jelentette meg nemrégiben Andreas von Rétyi Sorosról írt könyvét is. Kevesen tudják, hogy ennek a kiadónak Kopp Online néven hírportálja is működik. Mégpedig nem is akármilyen. És amelyet a német véleményformálók éppen úgy utálnak, mint magát a kiadót és Uflkottét. Most e fősodratú guruk utálatának két tárgya találkozott: tegnap Uflkotte cikket jelentetett meg a Kopp hírportálján ezzel a címmel: „Izraeli kémkedés a kancellári hivatalban: mennyire helyezhető nyomás alá Angela Merkel?”
Az alábbiakban e cikk ismertetése olvasható, ami után Ulfkotte egy másik, március 11-én ugyanezen a helyen megjelent cikkének összefoglalója következik.
Mielőtt belekezdenék, egy megjegyzés. Aki felteszi a kérdést, hogy mennyire megbízható Ulfkotte vagy a Kopp Verlag hírportálja, annak két ellenkérdés: a kérdező bemutatna egyetlen olyan kételkedő írást, amely Ulfkotte azon anyagainak hitelességére kérdezett volna, amelyeket még a Frankfurter Allgemeine Zeitung jelentetett meg?
A második viszontkérdés: a kétkedő hány kérdést intézett a nyugati világ szinte valamennyi fősodratú médiuma egyikéhez vagy másikához, amikor például azok azt a képtelen hazugságot írták le, illetve ismételgetik, hogy  Oroszország  az oka az európai migránsválságnak?
Most pedig következik a tegnapi Ulfkotte-cikk ismertetése.
 

Izraeli kémkedés a kancellári hivatalban: mennyire helyezhető nyomás alá Angela Merkel?”

 
A március 14-i keltezésű cikk „lead”-je, azaz kiemelt összefoglalója: Az elmúlt hetekben több helyen Európában izraeli kémtevékenységeket lepleztek le – először az EU központjában, és most a kancellári hivatalban is. A vezető német médiumok erről hallgatnak. De miért?”
A cikk így indul: „Amikor Quarnbekben az önkéntes tűzoltóknak néhány nappal ezelőtt valódi izraeli Mosszad-ügynököket kellett kimenteniük az iszapból, az valahogyan mulatságos volt. Az kevésbé mulatságos, hogy az izraeli titkosszolgálat, a Mosszad az EU biztonsági köreinek titkos találkozóit hallgatja le és szüremkedik be azokba – mint ahogyan az legutóbb 2016. január 16-án történt. Több európai médium tudósított erről. Csak a német média nem. /Kedves Udo kolléga, nem csak a német./
Ulfkotte ezután ismerteti, hogy a Mosszad miként utasított egy görög biztonságpolitikai képviselőt, hogy az milyen álláspontot foglaljon el egy olyan bizalmas uniós találkozón, amelyen a Közel-Keletről és az izraeli telepespolitikáról volt szó.
Néhány héttel ezelőtt pedig a berlini kormánynegyedben lepleztek le egy kiterjedt izraeli kémhlózatot. „Kiderült, a szövetségi kancellár közvetlen környezetében vannak olyan személyek, akik a Mosszaddal működnek együtt”. A német média ismét hallgatott. (Kedves Udo kolléga…)
Ulfkotte cikke végén felteszi a kérdést: miért e hallgatás? És „vajon a szövetségi kormány nyomás alá helyezhető? És miért csatlakoznak mindehhez a vezető médiumok?
Most pedig lássuk Ulfkotte következő cikkét, amely március 11-én jelent meg ezzel a címmel:
*             *             *




Fény derült egy CIA-műveletre? Egy hulla, 57 tonna készpénz és egy lefoglalt repülőgép

 
A lead: Amikor egy Németországban felszállt repülőgépből a földre szálláskor vér csöpög és a rakodótér törzsében egyszerre csak rátalálnak egy hullára és 57 tonna készpénzre, akkor az ember elvárná, hogy mindennek az okairól a német médiumok beszámolnak. De azok hallgatnak, mivel igen valószínűleg egy CIA-műveletről volt szó.”
A 95 tonna terhet szállítani tudó MD-11-es gépről van szó, amelyeket a Lufthansa légitársaság teherszállító flottájában is helyet kapnak. A szóbanforgó gép tulajdonosa a Western Global Airlines (WGA), ami a CIA egyik fedőcége, és annak három ilyen gépe van. Részben nigériai zászló alatt repülnek és ekkor az Allied Air név olvasható rajtuk. A WGA korábban Southern Air Transport néven működött, ami CIA alvállalkozás. A WGA azt állítja arcátlanul, hogy világszerte vágott virágot szállít.
Néhány napja a WGA egy MD-11-es, Münchenből indult gépe a dél-afrikai Durban felé tartott, és egy műszaki hiba miatt Zimbabwében szállt le. Mivel a gép törzséből vér csöpögött, az afrikai műszaki személyzet riasztotta a rendőrséget. Azok a törzsben egy hullát és 57 tonna készpénzt találtak. A gép személyzetét letartóztatták. Hat nappal később amerikai nyomásra elengedték őket. Az ügyről a New York Times is írt, csak éppen „elfelejtette” megemlíteni a légitársaság nevét.
A Kopp újságírói kiderítették, hogy a hullát Mozambik fölött akarták eredetileg kidobni a gépből. És azt, hogy a pénz azon összegek egy része, amelyekkel a gigantikus méretű, Afrikából és a Közel-Keletről Európába irányuló migránsáradatokat irányítják.
Eddig a második Ulfkotte-cikk.
Éljen március 15, a sajtószabadság napja!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése