2016. június 5., vasárnap

Túl az oksági viszonyokon








Túl az oksági viszonyokon



Az elme jelenségét és műveleteit megfigyelve jól láthatóak működésének folyamatai, amelyek aztán mindinkább eltünedeznek. Fennmaradásához az egonak hinnie kell, hogy valóságos, és önálló, független léttel bír. Az ego/elme ezért mindenféle formájában és külsőségében szüntelenül az uralom lehetőségét és saját hasznát keresi. Sikerre törekszik, bármi legyen is csalóka céljának mércéje. A boldogság mindig csak egy karnyújtásnyira van, ezért még jobban nekigyürkőzik, hogy elérje céljait.
Egy bizonyos ponton illúziói szertefoszlanak, és elérkezik a spirituális út-keresés kezdetéhez. Keresésében kívülről befelé fordul, és válaszok után kezd kutatni. Ha szerencséje van, az igaz megvilágosodás tanításaival találkozik, és nem tér el azok lényegétől. Az idő múlásával az eredeti tanításokat kísérő magyarázatok és értelmezések közül sok elveszett, és félre-értelmezéssé silányodott. Évszázadok elteltével a legnagyobb tanítások némelyike olyannyira eltorzult, hogy végül értelmük megdöbbentő módon az eredeti pontos ellentéte lett. Később ezekre a tanításokra hivatkozva szítottak viszályt, és fedték el az igazságot.
Nem hangsúlyozhatjuk eléggé, hogy minden kétséget kizáróan meg kell ismernünk bármely tanító vagy tanítás igazságszintjét, mielőtt követőivé vagy tanítványaivá szegődnénk, netán híveivé vagy beavatottjaivá válnánk. Csakis az Igazság mellett kötelezzük el magunkat. A tanítóknak tisztelet jár, de csak az Igazságnak lehetünk odaadó hívei. Ahogy Buddha mondta: „Ne rendelj más főt a sajátod fölé.” Ezzel arra utalt, hogy egyetlen igazi gurunk az Én (a Buddha-természet).
A tanító és a tanítvány Énje egy és ugyanaz. A tanító ösztönöz és tudást ad át, és ez az ösztönzés segít a keresésben.
Megertes
Vajon a spirituális elkötelezettség azt jelenti, hogy le kell mondanunk a világról? Természetesen nem. Csupán annyi szükséges, hogy új összefüggésbe helyezzük az evilági életet, átszervezzük, és más képet alkossunk róla. Nem arról van szó, hogy a világ kelepce volna, de kötődésünk hozzá és vele kapcsolatos észleleteink megzavarnak az Igazság keresésében. Némely csábításnak engedve csupán az időnket pocsékoljuk, míg mások veszélyes csapdát rejtenek, amelyek rémisztő következményei a mélybe rántják az óvatlanokat. Ugyanakkor néha csak az eltévelyedés gyötrelmei vezetnek el odáig, hogy valaki a mélypontra érve lezárja addigi életét, és elfogadja a kedvezőbb választási lehetőségeket. Ezért soha nem állíthatjuk, hogy bárki is rossz úton jár, mert akármilyen kínokat él is át, talán éppen azok vezetnek végső megszabadulásához
Nem árt emlékeznünk rá, hogy az Igazság és a Megvilágosodás nem olyan dolgok, amelyeket megtalálhatunk, kereshetünk, megszerezhetünk, elnyerhetünk vagy birtokolhatunk. A Korlátlan Jelenlét mindig jelen van, és felismerése akkor következik be, amikor ennek útjából elhárultak az akadályok. Ezért nem szükséges az igazságot tanulmányoznunk, csupán el kell hagynunk a megtévesztőt. Azok nyitották meg az utat, akik előttünk jártak, és ők teremtették meg a tudati lehetőséget mások számára, hogy végigmenjenek rajta. Az evilági törekvéseket és vágyakat a megfelelő időben a spirituális szándék és figyelemösszpontosítás váltja fel. Az értelem és a logikus gondolkodás helyébe a közvetlen tudás lép, és a megérző tudatosság a célok és a forma részletei helyett inkább az élet lényegére és hatóerőire összpontosít.
A Korlátlan Jelenlét mozdulatlanságában az elme hallgat, mintha nem volna mit mondani – minden tökéletesen és pontosan magától értetődő. E felismeréssel meghaladjuk a lét és nem-lét végső kettősségét, mert csakis a létezés lehetséges. Az Igazság ellentéte nem létezik, mert a Valóság kizárja a valótlanságot. Ebben a felismerésben lakozik Isten békessége.
A tudás átadásának kockázata abban rejlik, hogy a hallgató egoja megkísérli intellektuális adatként feldolgozni az információt, és itt meg is áll. Vannak olyan spirituális tanítványok, akik a szó szoros értelmében tanfolyamok és előadások ezrein vettek részt, egész könyvtáruk van spirituális témájú könyvekből, de egyáltalán nem haladtak előre a tudatosság útján, és egy helyben topognak. Újabb tanfolyamot keresnek, majd mennek a következőre, keresik az újabb könyvet, egy másik gurut, és így tovább.
A spirituális munkát nem az értelem végzi (amely segítségével doktori címet szerezhetünk összehasonlító vallástörténetből vagy teológiából). Az igazi metafizika olyan elvonatkoztatás, amely abban segít, hogy megfogalmazva és szavakba öntve elmondhassuk, ami szavakkal valójában kifejezhetetlen. Nem a szavakat kell felismernünk. A megismert igazságokat kell átültetnünk mindennapi életünk gyakorlatába, mert azok csak így érvényesülnek, és meghaladják a szóbeli kifejezést. Ha ezt megtettük, megváltozunk. Az információnak annyi a szerepe, hogy megismerkedünk vele, magunkba fogadjuk, majd megértéssé érleljük.
Let There Be Light
Megértés
A spirituális munkában a megértés önmagában is előidézheti a változást. Egyfajta katalizátorként működik, és újszerű látásmódra nyitja a szemünket. Ezáltal fejlődünk, és előrelépünk a spiritualitás útján. 
További szellemi fejlődésünk közben elhagyjuk a régi gondolkodásmód és összefüggés szemléletét, amit az új felfedezések öröme kísér. Már nem gerjesztenek haragra az élet képtelenségei, hanem csak nevetünk rajtuk, ami fölött a világ nagy része siránkozik és amit érzelgős színjátékként nagyra tart, az most mulatságosnak tűnik. A szellemi tanításokat el kell fogadnunk, hogy magunkba építhessük. Az ellenállást az ego fejti ki, mert benne nincs alázat, és büszkesége miatt rossz néven veszi, ha nincs „igaza”. Érdemes inkább felismernünk, hogy nem a helytelen nézeteinket adjuk fel, hanem jobbakat teszünk magunkévá. Értelmünk felfogja, hogy a béke jobb a háborúnál, a szeretet pedig a gyűlöletnél, de az ego lázadozhat, ha le kell mondania kedvenc gyűlöletéről és jogosnak ítélt sértődöttségéről.
Bolygónkon sok millió ember, egész kultúrák és társadalmak létének kizárólagos indítéka és értelme a gyűlölet. Társadalmuk egésze a bosszúra, az áldozat és a tettes kettősségére épül. A világ teljes térségei szentelik magukat a gyűlölet kifejezésének, amit a régmúlt eseményeinek felemlegetésével újra és újra megalapozottnak látnak. 
A társadalom nem szenved hiányt a gyűlölet igazolásában. Mindig idézhetjük a rég halott ősök szavait, hogy jogosnak állítsuk be az ősi ellenségeik iránti gyűlöletet. Ez akár hősies, hazafias, dicséretreméltó vagy politikailag korrekt tettnek is tekinthető.
Meditáció
Rendszerint a gondolatfolyamot a newtoni lineáris paradigma korlátolt szemléletéből kiindulva magyarázzák, amely oksági összefüggéseket feltételez ott, ahol valójában nincsenek ilyenek. A gondolatok véletlenszerűnek, nem lineárisnak és kaotikusnak tűnnek, és nem létezik megbízható mód előrejelzésükre. A dicséretes erőfeszítések ellenére voltaképpen nem adhatunk igazolható magyarázatot a gondolatokra, képzetekre, elképzelésekre, emlékekre, ábrándokra, érzésekre, reményekre vagy félelmekre, és az elme tartalma nem hajlandó alávetni magát uralmunknak. Az elme rétegeinek összessége, a gondolatok mátrixa a folyamatos gondolatalkotás révén jön létre, amely a gondolatok végeláthatatlan sorozatát sugalmazza. Ezeket szándékosan veti közbe, hogy kizárja a csend minden lehetőségét. Minél inkább próbáljuk befolyásolni, annál több cselhez folyamodik, fellázad, ellenáll az irányításnak, és egyre megzabolázhatatlanabbnak tűnik.
Meditáció közben a szemlélő, a megfigyelő nézőpontjából tekintve azt látjuk, hogy az elmét maga a tudatmező figyeli, és hiábavaló küzdeni vele.
elme
Ha nem a test, és nem is az elme a valódi énünk, akkor semmi szükség megsemmisíteni, leigázni őket, vagy küzdeni ellenük. A gondolatok önmaguktól bukkannak fel, és nem azért, mert valaki vagy valami előidézi őket.
Az elme természetéből adódóan gondolkozik. Összpontosítással és szánt-szándékkal rövid, összefüggő és értelmes gondolatmenetekre kényszeríthetjük. Ilyen módon képes „problémákat” megoldani. Az elme gyors és okos. Elismerést vár a gondolataiért (azaz a jó gondolatokért).Rendkívül éles figyelemre és összpontosításra van szükség, hogy észrevegyük, amikor a gondolat megjelenését követő másodperc töredékének elteltével a magáénak vallja a gondolatot. Ha tetten érjük az elmét, az „én gondolom” látszata szertefoszlik.
A Buddha ugyanezt mondta: a Buddha-elme a gondolatok között fedezhető fel. Valójában a gondolatok nem jelentenek semmit, és nem szükségesek a túléléshez. Az ego nagyjából egy tízezred másodperc után tulajdonít sajátjának egy gondolatot. Tulajdonképpen minden magától történik. Az életünket folyamatosan ajándékként kapjuk, és folytonosságát pillanatról pillanatra Isten tartja fenn, nem pedig az ego. Nincs értelme a gondolatok kirekesztésével próbálkozni, úgyis visszatérnek. Az emberek attól félnek, hogy ha feladják az elméjüket vagy a gondolatalkotást, netán nem figyelnek rá eléggé, vagy nem próbálják irányítani, meghalnak vagy megőrülnek.
Az ego/elme céljai elérhetetlenek.
Az elmét a folyamatos előretekintés sürgetése hajtja, hogy megkísérelje befolyásolni a tapasztalat következő egy milliomod másodpercét.
Bátorságra, hitre és meggyőződésre van szükségünk, hogy az ismerten túlmerészkedjünk.
Az átlagos elme nem tud könnyen megbocsátani, aminek a helyes és helytelen, a méltó és méltatlan, az igazságos és igazságtalan ellentétpárjainak kettősségét létrehozó önkényes szembeállítás az oka. Ez az „ellentétek problémája*, és eme ellentmondásának feloldásához tisztában kell lennünk valamennyire a tudat természetével.
Az emberi gyengeség iránti könyörület mérsékli az ítélkezési hajlamot. Az elme az általa előírásszerűnek vélt kívánalmak alapján ítéli meg az emberi viselkedést, amely a merev erkölcsiség mellett foglal állást.
Ezzel szemben a tudat természeténél fogva ártatlan. Fokozatosan beprogramozódik, méghozzá gyakran járulékos társadalmi hatások révén.
Az akaratot a megértés és a felfogás határozza meg, amelyet az összefüggés által meghatározott jelentés befolyásol. Az evilági indítékokat a szükségletek és vágyak, a vonzó dolgok csábításai adják. Az ilyen igények és vágyak elveszítik ösztönző erejüket, amikor a szándék és az elhatározás föléjük kerekedik. A szellemi fejlődés és a tudat evolúciójának tehát az akarat az alapja. Ekkor nem annyira a valótlanság taszít, inkább a valósághoz kezdünk vonzódni. 
A szellemi tudatosság elérésének belső sürgetése megszűnik, mert már nem keressük az Igazságot, hanem a tanúi vagyunk. Az erőfeszítéseket a felfedezés mesterkéletlen könnyedsége váltja fel.
A béke természetéről
A Csendben az a Mélységes Békesség uralkodik, amely az idő tapasztalatának a végét jellemzi.
b2b9c525f7c1bb49a335e91be11dad8b_XL
Az idő illúziója nem teszi lehetővé ezt a Békességet, mert a veszteségérzet vagy a dolgok várt alakulásának kilátásait vetíti előre. A szokványos tudati szinteken az idő szorítása és az ezzel járó nyugtalanság nem tudatosul, észrevétlenül van jelen, mint ahogy egy idő után a magasvasút mellett lakó emberek is megfeledkeznek a zajról. De ha a vonatok megállnak, megrendíti őket a hirtelen beálló, néma csend. Egyeseket, akik már hozzászoktak a hangzavarhoz és a lármához, zaklatottá tesz a csend és a nyugalom, és igyekeznek visszatérni a zaj és az emberek nyüzsgésének ismerős világába. Az Igazság csendje azonban végtelenül megnyugtató és kiteljesítő.
David R. Hawkins:


Agy-jóga



Kezdjük az elején. Az embernek két agyféltekéje van. A bal az analizátor a jobb az intuitív, bár ezek a megkülönböztetések, még kevésbé tárják fel lényegüket. Tény, hogy a lineáris gondolkodás a balhoz kötődik. A tanult ok-okozati működés esetén a  jobb a kreatív, illetve intuitív kevésbé jut szóhoz. A kettő egyensúlyba hozatala a cél, illetve a jobb dominanciája a későbbiekben. Ez az úgynevezett horizontális, vagy vízszintes megközelítés.
Ez történhet sokk-szerűen is, amikor az emberi agy hosszabb időre is kikapcsolhatja a túlerőltetett szektort. De van ennek szelídebb útja is, amikor fokozatosan tapasztalja meg az ember az átállást.
Ilyenkor az elme ütemezetten, saját tempóhoz mérten, – irányítottan fárad bele az analizálásba és az ego szintű akaratba. Itt szeretném hangsúlyozni, hogy az ego, mint énkép nem ellenség, hanem a fizikai síkon megnyilvánuló fejlődési lehetőség kulcsa.
Key-to-success
Ez egy szükséges szellemi lépcsőfok az emberi tudat kibontakozásának. – Ennek felismerése minden esetben szenvedéssel jár, hiszen a megszokott komfortzóna elhagyására kényszerít. Ilyenkor történik az, hogy a neuron hálón, új szinapszis-ösvények alakulnak ki és kimozdul a megszokott keretekből. Ezt nevezzük mindennapi értelemben biokémiai reakcióknak, érzelmeknek. Ennek szoros velejárója, hogy fokozott transzverzális hullámmozgások generálódnak, ami fontos kelléke például a kompresszió jógának.
KOMPRESSZIÓ JÓGA
Biológiai szervezetekre gyakorolt mérsékelt nyomás a bennük felhalmozott latens energiák felszabadításához vezet.
Ez a jelenség nem korlátozódik kizárólag a szerves világ tárgyaira. Hasonló reakció következik be anorganikus objektumoknál, csak az itt szükséges presszió sokkal nagyobb. Ismeretes a fizikából, hogy bizonyos fémek, kompresszió hatása alatt, elektromosságot fejlesztenek, illetve természetes felületi feszültségüket növelik.
A tünemény magasabb szubsztanciák birodalmában is érvényes. Szellemi tekintetben valamely sürgető, fenyegető vagy ingerlő fogalomkomplexum pszichikai presszióként hat, amire funkcionális intenzitás keletkezik, fokozott teljesítményekkel. A processzus akkor is megindul, ha a presszió faktort tudatosan alkalmazzuk. Ez teszi lehetségessé a kompresszió jógát.
Ennek értelmében az univerzális életfolyamatok területén alkalmazott kompresszió felhasználható mind további transzcendentális célok, mind a pszichofizikai funkció amplifikációjának érdekében.(Amplifikáció: kibővítés, kiszélesítés.)
A fizikai vagy pszichikai nyomást tetszés szerint megválasztott eszközökkel, esetleg számunkra effektív fogalmakkal magunk alkalmazzuk, saját intellektusunk közegére kiszabott feladatok formájában, egyéni érdeklődésünk területén.
A gyakorlás menetében határidőket tűzünk ki, és speciális feltételekhez kötjük azok végrehajtását. Elnéző megítélés vagy könnyítés nem engedhető meg. Sikeresen végzett kompresszió tréning után nemcsak élettevékenység intenzitásunk fog növekedni; hanem végül mágikus ágenciák lépnek működésbe későbbi céljaink elősegítése érdekében. Ágencia: ügynökség, de itt: hatóerő, mozgató erő.
mozgató erők
Az intenzitástan helyes módon folytatott praxisának legfőbb ajándéka, hogy asztromentális miliőnk kreatív hatalmak erőkötegeinek fókuszába kerül, aminek következtében akkor is mágikus események siettetik missziónk megvalósulását, amikor fizikai erőfeszítést nem fejtünk ki!
Más, különös tüneménye az intenzitás mágiának, hogy egyetlen eredményesen keresztülvitt praktikus manőver a hasonló, de nem közvetlen szándékolt változások egész sorozatát indítja meg. A változások pozitív, építő jellegűek. A kompresszió jóga tehát kamatos kamattal fizet.
A Biosz frekvenciái szabályozhatóak. Intenzitásnövekedés, vagy ami más néven nevezve az élet magasabb fokozataihoz vezet, mindenkor az adott kiinduló potenciál felfelé tágításából nő ki. Tudnivaló azonban, hogy a frekvenciák három nagy kvalitás csoportra oszlanak. Az emberi szervezet különben komplikált transzformátor konstrukció, amely nagyon alkalmas átmeneti frekvenciák és intenzitások beállítására. Csak ismerni kell a folyamatokat, mert minden a kontaktus-hálózat helyes kapcsolásán múlik.
/Vajon hogyan néz ki ennek a kontaktus-hálózatnak a függőleges tengelye, amikor már nem az agy és a személyiségeink horizontális értelmezése a fő szempont? – Nézzük, hogy ezek a stádiumok, hogyan is koordinálhatóak: a szerk./
A fizikai sík frekvenciáinak kormányzói elsősorban a táplálkozás vegyi anyagai, vitaminjai, hormonjai. Ezen a nagy területen meglehetősen alapos ismeretek szükségesek, ha valaki az itt vezető úton kívánna járni, és a fizikai test élet-tevékenységének szintjén túlemelkedve óhajtana magasabb létfokozatot elérni. Mint ismeretes, az átlagembernek többnyire ehhez az úthoz van bizalma. Az eredmény azonban a feladat nagysága miatt természetesen silány.
Az pszichikum frekvenciáinak módszertana a szublimált szexualitással, a psziché érzelmi töltésének fokozásával, és a lelki élmények szaporításának eszközével operál. Ezek a processzusok az egy síkkal alacsonyabb fizikai koordináta számára felsőfokot, ideált képeznek, a maguk síkján azonban csak mentális színezettel hozhatnak létre életintenzitást. A szexualitás a fiatalkor mohó sietségében kétségkívül előidézi az életérzés időleges maximális intenzitását. Kizárólag animális jelleggel űzve azonban hamarosan elveszíti fokozó hatását, és éppoly unalmassá, illetve megszokottá válik, mint más biológiai funkciók. Az érettebb művészi fantázia romantikus rendezésében Ámor és Psziché mítosza tartósabb élményeket jelent. De soká ez sem hat. Igazi felsőfokát akkor éri el az ősi dualisztikus színjáték, ha kozmikus mítosszá emelkedik, és a szereplők személyében Isis és Osiris szereti egymást! Ennél a fokozatnál talán még magasabb az a stádium, mikor a duális keresés a vágyak egymásban való kialvásának útjára tér, és beáll a nirvanisztikus extázis állapota, ami a létezés intenzitásának utolsó elérhető földi lépcsőfoka.
A mentális frekvenciaszabályozás azok számára való, akiknek a két előző mód nem áll rendelkezésére, vagy meghaladták. Ez az út a leggazdagabb a három közül.
focused-mind-energy[1]-710228
Itt minden szellemi ideál, amelynek érdekében megfeszített erővel tudunk dolgozni, megteremti a kívánt intenzitásnövekedést. A szellemi tevékenységek, de a művészi koncepciók is egész életet betöltő energiagócok.
Hogy az egyes biológiai etapok kinél, mikor kezdődnek és meddig tartanak, az az egyéni kvalitásoktól függ. Az egyéniségek természetesen nem mindig mennek keresztül az összes fázisokon. Lesz, aki egész életében nem nő ki az elsőből, lesz, aki a második érzelmi útvesztőben megreked. Normális körülmények között azonban lefolyik a három stádium, és ebben az esetben kijelölhető, mi tartozik az éppen vizsgált periódus lehetőségei közé. Káros hatás csak akkor lép fel, ha a kísérletező nem veszi figyelembe érettségi fokozatának megengedett módszereit.”
Wictor Charon
Mint a fentiekből érzékelhető, hogy a mindennapokban sok irányzat mintegy ráérzett ezeknek a működési mechanizmusoknak az újszerű és ősi jellegére, de a mindennapokban is ösztönös alkalmazásba került. Az ösztönös alkalmazás, illetve a kevésbé tudatos, vagy hiányos ismeretekkel végrehajtott tréningek, a legtöbb esetben „anyázással” végződnek, mivel a konstruktív mivolta rejtetten marad. Az első fokozat működése úgy gondolom tiszta. A második fokozathoz kapcsolódóan megemlíthető például a tantrikus irányzatok elterjedése, de a legtöbb esetben a sérült egyedek állati nívóját nem haladja meg. A harmadik fokozat már azt igényli, hogy a rapszodikus ego, egy egyéni célt választva az akaratát, elhivatottsággá nemesítse. A fizikai síkon a fejlődést biztosító legfőbb elemek, az érzelmek. Az érzelem, latinul kimozdulást jelent és ez az, ami a szokásainkat képes megingatni, illetve a gondolkodás és megértés határait tágítani. Ez akkor képezheti tananyag tárgyát, ha tudatosan van végigzongorázva, hiszen az emberi viselkedés köznapi értelemben mintákra és szokásokra épülnek fel, melyek emberi szerepjátékok. A szerepek megvilágítása, kimozgatása, egyben jelenti az egyéniség ébredését is, hiszen felismerhetővé és meghaladhatóvá válnak.
Amennyiben harcolunk, és akarati szempontokat veszünk számításba ezzel a megszemélyesített belső és külső tünet-együttessel szemben, minden esetben áldozatokká válunk. Mivel az elme csak az alacsonyabb szintű akaratot preferálja, ezzel biztosítja azt is, hogy ne legyen megváltó jellegű az ösztön szinten folytatott “adok – kapok”.
original
Tehát nem az a baj, hogy akar az ember. Pusztán nem tudja, nem tapasztalja, hogy van magasabb akarat is, ami a felszínes tudattól függetlenül, – egyébként is irányítja az ember életét.
Az emberi akarat, míg meg nem haladja a tagadás és állítás polaritását abszolút személyiségfüggő. A személyiségek váltakozó dominanciája eredményezi, a hol ezt akarom, hol azt akarom című össznépi játékot. És ez a fajta szubjektív akarat, fizikai síkú sajátosság, ahol semmilyen segítség nem érkezhet, hiába imádkozik akár az éghez, akár a pokolhoz. – Az még nagy fejezet, hogy ez hogyan tevődik össze és erre már az Intenzív spirálokban próbáltunk utalni, de igazából ez már egy “mentális nyújtózkodás”.
- Még ebben az összefüggésben szintén megemlíthető, hogy ebből kifolyólag a bal agyfélteke ösztönös használata az, ami szinte kihívja a sorsot, a jobb az, ami ebből kifolyólag, meg is szenvedi. Továbbá ezeknek az energetikai töltete nagyban befolyásolja a fizikai síkon való tartózkodásunk hullámzásának működési mechanizmusait.
Próbáljuk meg ezt lineárisan értelmezni. Az agyat nem tudjuk kikapcsolni ellenben a biokémiánkat egyensúlyba hozva, egy új perspektívát nyithatunk, ami már “függőleges” kimozdulást is lehetővé tesz. És ez az a jóga, amihez már nem csak a fizikai testünket használjuk, hanem alanyi jogon betekinthetünk egy olyan valóság-látásba, ami nagyságrendekkel nagyobb megértést biztosít még a mindennapjainkban is.
Murzsicz András

Valami visszafordítatlanul megváltozott


Valami visszafordítatlanul megváltozott és mi még mindig azt hisszük, hogy élünk. Ma, hogy az utolsó nap van ebből az évből, tudomásul kell vennünk, hogy továbbra is változni fogunk, úgy kívül, mint belül. Nem váltott meg senkit semmi, hacsak az a fajta megváltást nem vesszük figyelembe, ami azt akarja mondani mindannyiunknak, hogy ezt mégiscsak magunknak kell végigcsinálni. Megváltás ez a javából, mert annak felismerése, hogy isten gyermeke még az is, aki elnyomja az elnyomottat, az emberi elme számára kiábrándító. Egyben ez biztosítja azt is, hogy biztosan belefáradjon a valamivel szembeni automatikus ellenállásba. – Ebben mindenki tart valahol.
Azt észre lehet venni, hogy az írott és hivatalos történelmünk mellett van egy párhuzamos történelem és tudomány is, ami ténylegesen irányítja a jelenünket és azokat a dolgokat, amik ezután fognak velünk történni. Rengeteg információ kering a köztudatban, de ezeket ennyire felhígítva alig fogja fel a ma embere.
shutterstock_9623992
Mikről is van szó? Az ominózus kijelentés, hogy akinek van füle az hallja, akinek van szeme, az látja, mára még legtöbb esetben szavak maradtak. Igazából az, hogy a kollektív tudat ebben a döbbenetesen gyorsuló információáramlásban, még mindig a jövőbe helyezi a megváltás fogalmát, végérvényesen bebizonyította, hogy nem járható ösvényre vezette az emberi elmét.
A legnagyobb színjáték ez, amit az ember és isten együtt ki tud találni. Azért jövünk valójában ebbe a fizikai létformába, hogy belefeledkezhessünk egy időre, hogy aztán újra felnyíljon a szemünk és újra egységben érzékeljük azt a valóságot melyből kiszakadtunk. Ahogyan Lao Ce mondaná; Kipróbálhassuk a Taotól eltérő elképzeléseinket.
Az, hogy valami végérvényesen megváltozott, azt jelenti, hogy ez egyre inkább le fog lepleződni és fog látszani. – Hála a ragyogó Foton-övnek! :) A nagy változást nem fogja senki sem megúszni. Ez több síkon is be van biztosítva, vagyis mindegyiken, mert a síkok törvény-rendszere önmagán belül, önmaga fenntartására törekszik. De ezt csak akkor lehet már látni, ha több síkot is be tud azonosítani az ember Önmagán belül is. A víz szintje meg tud ám bodrozódni, ami minden esetben hullámokat jelent még az ötéves gyermek számára is. Ez természetesen szintén minden szinten biztosítja azt, hogy ennek megértése is síkon belül maradjon és a mindennapi „milyenségekkel” foglalkozó ember számára meg egyre inkább felismerhető poklot jelentsen. Az, amiben létezünk az maga az “árnyék-világ”. És ennek, hogy tudományos megfogalmazással éljünk, – hullám-természete van.
Persze ez is csak a létezésre érvényes, mivel a valódi történelem ciklikus, bármeddig is próbálnánk hinni a lineárisan hullámzó tudatfejlődésben. Két síkot, vagy dimenziót viszont minden esetben állóhullámok kötnek össze és erről már szintén nagyon sok szó esett. Ebből a szempontból mutatkozik meg, hogy az a bizonyos isten mennyire türelmes, az oly sok mindent „akaró” rapszodikus és skizofrén elmével szemben. A saját jelenlétünk elfogadása és megértése egyre inkább kényszerítő erőként működik még a műkedvelő tudomány és a felébredést már kereső, szintén műkedvelő ezoterikusok számára is.
Valamikor az utunk során rádöbbenünk, hogy egyedül vagyunk. Először nagyon fáj. – Majd nagyon örömteli. Aztán, hol ilyen, hol olyan, de közben kitágul csendesen valami kívül is meg belül is. Azt ami viszont belül van, azt nem lehet megmutatni, de a tér az döbbenetesen kitágul, újrastrukturálódik a tudat-küszöb és az összes küszöbőrző mosolyogva engedi át az “utazót”.
laptopmann
A párhuzamosan működő valóság is egy jóval tágabb világegyetem létét bizonyítja és a hivatalos tudomány is már vallja, de felfogni, csak az egyéniség képes, akinek egyre inkább van rálátása erre. Ez egyfajta kiemelkedést is jelent az előbb említett horizontális „adok-kapokból”. És higgyük el, egyre inkább átszövi a mindennapjainkat ennek a fraktál-univerzumnak, az egyéniségekből “álló”, vagy skalárhullámként működő térháló-szerkezete.
- Ha csak az elmúlt húsz évet vesszük, nem is nagy idő a történelemben. Ez alatt szűkebb hazánkban is voltak nem kis változások, még a gazdasági és politikai szférában is. Ami valójában számottevő, hogy ma már a vízcsapból, meg a kereskedelmi csatornákból is folyik a; – „Majd én megoldom helyetted és megmondom a tutit, csak tejeljél” című össznépi majomkodás, ami természetesen egy szükséges lépcsőfok szükségszerűen elkényelmesedett társadalmunkban. De ezzel, hogy ez mégis van, – megadja az alapokat és a lehetőséget, hogy nagyon sok ember ezeken továbbléphessen.
Ha belegondolunk ez is szerves része a „Dimenzióváltásnak”, csak ezt egy „másfajta” szemmel lehet követni elfogadni és látni, mert a kocka az rendesen el lett vetve, de ebben a kockában valami van.
Cube_Universe
Ami igazából számít, az az emberek fókusza, a gondolkodás, a figyelem ezen irányokba való terelése. És ez az állítólagos “kaporszakállú”, nagyon jól tud görgetni. És addig-addig csinálja ezt, ameddig az emberi elme fel nem ismeri a szögletes mivoltának a működési mechanizmusát.
- Hogy aztán minden, de minden kiteljesedjen, – ahogyan a folyó görgeti a követ, – lekoptassa az éles sarkait, melynek következtében senki se tudja többé azt hátrakötni.
einstein-magnetic-energy
Ebből a szempontból még az összeesküvés elméletek is hasznosak, mert nagyon sok feszültség halmozódik egyre inkább ebben a 3D univerzumban és nagyon rendes dolog az összeesküvőktől, hogy vállalják a céltábla szerepét az elégedetlenkedni akarók számára.
Azt már sokszor leírtuk, hogy minden új rend kialakulásához szükség van az előző káoszára, de míg ez is csak a szavak szintjén van értelmezve, addig mindig lefelé görget bennünket a víz. Azt is említettük már párszor, hogy ami megosztott, illetve valamelyik oldalon, valami ellen harcol, vagy valamit polarizál, az mulandóságra és változásra van ítélve. Sokan játszanak sokféle szerepet, de a szerepeknek mindig minden esetben a halál vet véget. A lélek fogalma, meg egyre inkább újra és újra fog értelmeződni egészen addig, míg megtisztul az elme lineáris tevékenysége által és alól.
- Szóval mégis jól van ez így. Az ember egocentrikus korszaka is egyre inkább fénybe kerül és egyre kevésbé lesz letagadható. Ebben az értelemben vallható a Dimenzióváltás eszmeisége. És mint már azt egyre többen tudják ez egy belső változásról szól és az, ami kívül van, az csupán ennek a tükre. – Ha jól körbenézünk, – jó sok trágyánk van és ettől az egész Föld képes immár megújulni. Aggódni is csak egyfajta maszturbáció a fenntartható fejlődés, meg a Föld ökonómiája miatt.
A Föld készül ropni táncát, – lerázni az ego igáját”
cream_profile_pictures
Ha csak az egy képpel feljebbi fazonra nézek, be kell vallanom, hogy egyre inkább jókedvem van.
- Mindnyájan rettenetesen gazdagok vagyunk lehetőségekben és lelkileg. Csodálatos a világítás ebben a transzverzális rezgésektől hemzsegő fizikai valóságban. Az evangéliumok is örömhírt jelentenek szó szerinti fordításban is. – Bár nem tűnnek annak sokáig, hiszen csak a szenvedés értelmének meghaladása után kapnak új tartalmat a pszichikai hullámzásaink. Ezek meg azt bizonyítják, hogy mennyire döbbenetes a fantáziánk, mennyire széles perspektívái vannak a biokémiai reakcióinknak. Nem is csoda, ha ennyire finom csúsztatásokkal próbálják társítani a mentális dimenzió ideáival például a reklámiparban, vagy a politikában.
És itt be is zárul a kör.
Magunk megyünk elébe a megváltásnak. Mert a ma alkalmazott marketingstratégiák, ego-játszmák és egyebek megpróbáltak visszaélni a még emberi aggyal is felfogható ideák szentségével. Ezek viszont belülről jártak át bennünket, emelték és emelik észrevétlenül a rezgésünket. És ebben tényleg nem is kell semmit sem misztifikálni. általános iskolás tananyag; – közlekedő edények elve. – Hát most mindenki meg fogja enni ezt a “levest”. Sokkal közelebb van a megváltás, mint ahogy ezt gondolja a ma embere. És ettől egyre derűsebb a világ. Angyalok és démonok, mind azt szolgálják, hogy az ember ezt megtalálja.
Talán ez a cikk is ezért sikeredett ennyire színesre. – Elvégre az új év, új reményeket ad. S bár nem nevezhető könnyűnek ami előttünk van, valamikor nagyon meg fog szépülni. De akkor már a reményre sem lesz szükségünk, mert visszanézve olyan lesz, mint amikor valaki megpihen a jól végzett munka után. – S a Föld munkásai ébredeznek.
Mivel ebben az évben ez az utolsó bejegyzésünk, köszönjük mindenkinek az eddigi figyelmét és hogy ennyi helyről követitek blogunkat.
Mindannyiunknak megértésekben gazdag, tartalmas esztendőt!
Murzsicz A


Agykutatás és a tudat



Amikor az agykutatásról beszélünk, akkor részben saját életfolyamataink bizonyos szintű koordinálásáról, részben pedig gondolati tevékenységünkről gyűjtünk információkat, nem a tudatról.
Én azt hiszem, hogy a tudatkutatást máshol kell kezdeni, nem az agynál.
A bioinformatika területén azt látjuk, hogy az egyes sejtek működése önmagában is nagyon komplex; a szövetek, a szervek működésének összehangolása még sokkal bonyolultabb; az egész szervezet anyagcseréjének szinkronizálása pedig hihetetlenül összetett folyamat. Ha összekapcsolnánk valamilyen különleges szoftverrel az összes számítógépet a világon, akkor sem lennénk képesek arra, hogy akár csak egyetlen élő szervezetet irányítsunk vele.
Az agy a hétköznapi szóhasználatban a tudat központjaként kerül említésre. Azonban minden kutatás és mérési eredmény azt bizonyítja, hogy a tudat nem köthető egy adott szervhez.
380769_364220666950039_170979629607478_1022348_618281628_n
Ma azt mondjuk, hogy minden egyes sejtnek megvan a saját tudata, és én azt gondolom, hogy az az „információkezelés” ami egy-egy sejtben végbemegy valóban tudatosnak minősíthető. Mi azzal foglalkozunk a bioinformatika keretein belül, hogy hogyan képes ezt a szinte átláthatatlanul sok biokémiai folyamatot akár egy-egy sejt is önmaga szinkronizálni.(Átlagosan 7000 biokémiai reakció/sejt/másodperc.) Ekkora összerendezettség feltételezhetően csak tudatos tevékenység eredménye lehet. Egyértelmű a tudatosság abban az értelemben, hogy a sejt a környezetéből őt elérő mindenfajta jelek közül képes kiszűrni a számára fontosakat, és azokra reagál, azok függvényében adaptációs lépéseket hajt végre. Tehát nemcsak a szervezet, hanem maga a sejt is megteszi a saját adaptációs lépéseit. A jelfeldolgozás folyamán tehát információkat nyer önmaga számára, de nem feltétlenül reagál rájuk azonnal. Nem mechanikusan viselkedik, mint egy labda, amelyik odébb száll, vagy odébb gurul, hogyha belerúgok; másképp, tudatosan viselkedik. Például adott pillanatban egy hatás éri, és majd később eldönti, melyik pillanatban reagál rá. Ez a fajta időzített és szelektív reakció az, amit a tudat kritériumának, vagy a tudatosság kritériumának lehet nevezni. Tehát ez egy specifikus (egyéni szabályokon alapuló, ugyanakkor idővel változó karakterisztikájú) információkezelés, és ilyen alapon azt mondhatjuk, hogy minden egyes sejt tudatosan működik.
Az ismert, és általánosan használt kifejezés például, hogy „kipattan az isteni szikra a fejéből” valójában egyre inkább tudományosan is igazolhatóvá válik. A földi légkör ugyanis számunkra egy nagyon izgalmas valami, ami életműködéseink fenntartásához és ritmizálásához nélkülözhetetlen elektromágneses jeleket tartalmaz. A földkéreg és az ionoszféra bizonyos rétegei között, mint egy hangszer dobjában, állandóan bizonyos vibrációk, jelek képződnek és alkotják életterünket (természetes vibráció). Ez azt jelenti, hogy „üreges rezgőtestben” élünk, ahol a szervezetünk számára legfontosabb elektromágneses jelek egy része a természetes életterünkben, azaz a bioszférának a földfelszín és az ionoszféra Heavyside rétege közötti tartományában képződik. („Heavyside réteg”, az ionoszféra egyik rétege, amit a Heavyside nevű egyesült államokbeli tudós fedezett fel.). A vibrációk egy részét – a kozmoszból hozzánk érkező és minket befolyásoló sokféle hatáson kívül – maga a nap, egy részét bolygónk saját elektromágneses aktivitása, egy részét pedig specifikus légköri jelenségek hozzák létre. Ilyen például az egyenlítő mentén tapasztalható folyamatos villámlás. Tehát villámlás nélkül, – akármilyen furcsának tűnik, – nem lenne emberi élet a számunkra megszokott formában. Miért?
draft_lens4758642module146336251photo_1294783971hippocampus-brain-1
A központi idegrendszerünkben van egy vizicsikóra hasonlító struktúra, a hippocampus (hippocampus görög szó, vizicsikót jelent), ami egy különleges antennaként működik. Állandó összeköttetése van az ionoszféra alapvibrációival. Tehát rajta keresztül mi, emberek állandó összeköttetésben vagyunk a légköri jelekkel, valamint egymással, és az összes emlőssel is, mert az összes emlősnek hasonlóan van hangolva a hippocampus nevű agyközpontja. Vagyis a villám, a gondolataink, és az érzelmeink a hippocampusunk segítségével összehangolódnak. Megfigyelések szerint ez az összehangolódás gátolt azoknál, akik ma vastag falú vasbetonépületekben laknak, vagy a föld alatt dolgoznak, és nagyon ritkán jutnak ki természetes környezetbe. Ők hiányában vannak ezeknek a természetes, szabályozó jeleknek, és ez a hiány komoly idegrendszeri, később pedig hormonális, és egyéb funkcionális elhangolódásukhoz vezet. Összegezve tehát, a bioszférában képződő jelek alapvető szükségleteink közé tartoznak, normál létünk és biológiai működésünk feltételei. Amennyiben ez az összefüggés a villám meg „isteni szikra” között, akkor valóban úgy tűnik, hogy nemcsak a közvetlen életterünkkel van folyamatosan kapcsolatunk, hanem az egész naprendszerrel, sőt az egész kozmosszal. Vagyis kapcsolatunk van a távoli naprendszerekkel, és erről már tudtak az ilyen különlegesen tömör összefüggéseket megfogalmazó őseink. A távolból minket folyamatosan elérő jelek, és konstellációk képesek létrehozni bennünk különböző, az adott szimmetriaviszonyoknak megfelelő rezonanciát, és ezek a rezonanciák utána, mint intuíció, gondolattá tudnak formálódni az agyban.
intuitiv
Tehát a mostani kutatási eredmények is azt mutatják, és a régi kultúrák is arról számolnak be, hogy az agy nem a tudatnak, inkább a gondolatoknak a központja. A gondolatok valószínűleg az agyban születnek, de azok is inkább csak leképeződnek. Tehát a tudat egy általánosabb fogalom, a gondolat pedig csak egy kis része a tudati működésnek. Ez azt is jelenti, hogy, ha valakinek az agya, mondjuk így, a tudatától „nem veszi el a teret”, akkor a tudata közvetlenül megnyilvánul. Ha valakinek „túl kiegyensúlyozottan és túl jól” működik az agya, akkor szinte biztos, hogy nem lesz semmilyen zseni tulajdonsága, bár nagyon rendszeres, és rendszerezett lehet. A zseniknél pont az a lényeges, hogy a központi idegrendszer kis „defektusán” átsüt az „isteni szikra”, így jobban megnyilvánul a bioszféra aktuális dinamikája. Tehát pont fordítva van, mint ahogy azt általában gondoljuk.
A bölcsesség és a szellemiség a szimmetria helyreállítását, vagyis a kozmikus renddel való azonosulást jelenti (amikor a tágabb értelemben vett kozmikus életterünk hosszútávú dinamikai jellemzői is megnyilvánulnak antennáinkon keresztül), ellentétben a személyes gondolatok erőltetésével; vagyis az az ember tekinthető bölcsnek, aki felfedezi saját kozmikus mintáit, átéli a hasonlóságokat, és tudatosan vállalja kozmikus integrációját.
A Tudat – ha nem csak a gondolkodással összefüggő tevékenységeket értjük alatta, írjuk nagy T-vel, – a kapcsolódást jelenti mindazzal, aminek a része vagyunk. Hiszen azt pontosan tudjuk, hogy a szervezetünket alkotó atomok az egész kozmosz részei. Szervezetünk összes reakciója kapcsolódik a körülöttünk lévő kozmikus változásokhoz. Például jól ismert az immunsejtek működése és a napfoltkitörések aktivitása közti összefüggés. Valójában mi itt a környezetünk „reprezentációja” vagyunk, ahol az egyetlen stabil pontunk a DNS, amelyből az adaptációs mechanizmusokat állandóan „elővesszük, felidézzük”.
image004m
Elvileg a Tudatunk végtelen, gyakorlatilag pedig a személyes tudatunk egy folyamatos bővülésen megy keresztül. Sőt, az adottságaink – mondjuk úgy, hogy – kiegészíthetők, a hátrányaink „behozhatók”, hiszen a központi idegrendszer, vagy az agy bármit képes megtanulni. Ez csak rajtunk múlik. Bár ha nem tartjuk elég érdekesnek, vagy eleve lehetségesnek képességeink bővítését, akkor képtelenek leszünk arra, hogy agyunk megfelelő részét fejlesszük. Sőt, ha azt tapasztaljuk hosszú éveken át, hogy készségeinket inkább érdemes lefaragni, mert az eredményesebb az adott környezetben, akkor inkább erre mutatunk hajlandóságot. Egy idő után már személyes tudatunk egyenesen tagadja, hogy képes lenne bármi másra is, hiszen korábban annyiszor büntették bizonyos képességeiért. Agyunk tehát jó tanuló, a korlátozásokat legalább olyan hatékonyan érvényesíti, mint a bővülést.
Én azt hiszem, hogy a mai biofizika arra figyelmeztet bennünket, mennyire keveset ismerünk az emberből, és az ember szelleméből még sokkal kevesebbet.
Az utóbbi évtizedekben sokkal inkább a biokémiával foglalkoztunk, az ipari társadalmakban a szellem egyértelműen háttérbe szorult. Most, hogy a szervezet belső informatikáját kezdjük megérteni, látjuk, hogy szellemi potenciálunkat a mostani európai körülmények között alig-alig használjuk ki. Talán nem is nagyon tudjuk, hogy mikor vagyunk teremtő módon aktívak.
Még egyelőre véletlenszerű az is, hogy mikor milyen minőségünket használjuk; ám ha mindez tudatosodik bennünk, és bölcs akaratunknak megfelelően élünk, akkor ez a felismerés szinte elképzelhetetlen új lehetőségeket nyit számunkra.
Lednyiczky Gábor


Önvalónk, élményeink árnyékában



Az emlékeink, stresszeink hasonlóképpen lenyomatot képeznek bennünk. A lelkünkben zajló mozgás kaotikus, ugyanakkor pontosan meghatározott, kétségtelenül örvényszerű (pl. ösztönmozgások).
A vertikális és horizontális tengelyen való rugalmas elmozdulás teszi lehetővé az energiaáramlást az egó, a külvilág és a belső világunk között. Ez nem más, mint a transzperszonális kapcsolatunk a rajtunk kívül létező erőterekkel, energiamezőkkel.
Inner-self
Ilyen örvénylési jelenséget tapasztalhatunk a homeopátiás és kineziológiai kezelések során is, ahol az önvaló (belső én, ős-én vagy Selbst) tengelyén létrejövő sodrás éppen úgy bevonzza a környezetében lévő ősképeket, régi működési mintákat, ösztönmechanizmusokat, mint egy szokványos örvény a vízen úszó tárgyakat.
Például az aktuális élethelyzetéből most kiutat nem találó egyén „önrágódása”, álmai, vagy kezelése során, szimbólum formájában olyan őskép jelentkezik, mely éppen a leghasznosabb információt közvetíti a megfelelő erő kíséretében. A kapott kép megrázó, felrázó, rémisztő, vagy felemelő jellege segíti a feldolgozatlan élménytömeg megfelelő értékelését, a saját működési mintázat felismerését, aminek következtében túl tud lépni az addig megoldatlan élethelyzetén. Ezek a kollektív tudattalanból, egy központi ősképéből származó információk, melyek mindig is megvoltak, most viszont valamilyen aktuális élményre rezonálva a megfelelő időben a megfelelő helyre kerülnek, és ott az eredeti mintázatban elvegyülve a megfelelő módon megnyilvánulnak.
 Vegyük példának okáért az allergiát.
- A velük kapcsolatos feldolgozatlan élményeink zavart okoznak a kommunikációs rendszerünkben. Néhány megfigyelés azokból, amik az utóbbi évszázadban tudományosan megfogalmazódtak:
• Klemens von Pirquet közel 100 évvel ezelőtti megfogalmazása még ma is érvényes: egy előzőleg megszokott – lehet egyébként ártalmatlan – anyagra először érzékenység (szenzibilizáció) alakul ki, majd kórosan megváltozik a szervezet reakcióképessége.
• Minden anyag egyben hullám is, rendelkezik egy csak rá jellemző „információs kóddal, ”, egy elektromágneses rezgésben megnyilvánuló spektrummal. Így van ez az allergiát kiváltó anyagok esetében is.
• Az egészséges sejtek más frekvenciatartományú rezgésekkel rendelkeznek, mint a betegek.
• Allergiás reakciók nem anyagi természetű ingerekre is kiváltódhatnak, vagyis olyan (elektromágneses) jelekre, melyek az allergén fizikai információit tartalmazzák (Monroe és Smith, 1980).
• A fizika egyik törvénye kimondja, hogy amplitúdójától és frekvenciájától függetlenül minden hullám pontosan nullára redukálható, vagyis kioltódik, ha pontos szimmetrikusával találkozik. Ezt hívjuk inverz rezgésnek.
cropped-fotolia_31485668_m
• Peter Schumacher szerint az allergiaengram, olyan memória-lenyomat, amely öröklési hajlam alapján elektromágneses bevésődésként jön létre, a szervezetet ingerlő anyagokkal való ismétlődő érintkezés esetén.
A korábbi eredményeken felbuzdulva sok kutató olyan módszer kidolgozásán fáradozik, amellyel könnyen felderíthetővé és gyógyíthatóvá válik az allergia.
Dr. Jane Monroe és Smith például allergiás pácienseket figyeltek meg, akiknek erős elektromágneses érzékenységük volt. Mozgásterüket, életüket ez jelentősen korlátozta, például rendszeresen elájultak nagy feszültségű helyeken, metróban nem is tudtak közlekedni. Egyesével kellett berendelni a betegeket, mert egymásból is elképesztő reakciókat (pl. anafilaktikus sokk) váltottak ki. Volt, akinek a jelenlétében a műszerek leálltak, másoknál váratlanul elindultak, így egy üres szobába ültették őket, amibe egyetlen kábelen vezették be a jeleket. Pár éves kutató munkával sikerült megállapítani, hogy frekvencia, intenzitás szempontjából az allergiás egyén számára mely tartomány az, amire intenzíven reagál. Azt is meg tudták határozni, hogy mely tartomány provokálja, melyik kompenzálja a tüneteit, és melyik védi (teszi immunissá) a szervezetüket. A homeopátiás szer potenciálása során is az egyikből el lehet jutni a másikba. Ha változik az állapot változik a sáv is, és ezzel együtt a potenciál. Minden információátvitelnél megfigyelhető, hogy csak bizonyos sávok vannak ránk hatással (pl. halk vagy hangosabb beszéd, bizonyos tónusok), amelyen kívül nem tudjuk megfelelően értelmezni az bejövő jeleket. Az aktuális fizikai állapotnak megfelelő sávot nevezzük biológiai ablaknak (Adey ablak).
Út az allergia mentes állapot eléréséhez
Ugyanaz a jel egy rendszeren belül bizonyos körülmények között teljesen elenyésző, extrémen kicsi, más körülmények között pedig meghatározó, vagy elsöprő erejű. (például cunami – az óceánon egy fodor, a parton 10 – 30 méter magas, mindent elsöprő vízfal.) A szervezetünkben működő, vagy bekerülő extrém gyenge jelek “saját” , azaz konform területre érve (sejtek, szövetek, szervek) a helyi struktúrától függően erősödnek, és gyengülnek, hisz minden a saját struktúrától válik érintetté, a legspecifikusabb egyedi szűrőn keresztül történik a jelmoduláció. Az „örvénnyel” odasodort információ így mindig a legspecifikusabb helyi sajátosságok szerint kerül feldolgozásra, az üzenet így mindig pontosan célba ér!
És mi történik erős behatás esetén?
A biorezonancia-terápiával (BRT) bármely életkorban és élethelyzetben – a szövet-specifikus regenerációs lehetőségek segítése révén – az élettanilag fontos szervek és szövetek biofizikai és biokémiai irányítása a lehető legindividuálisabban és a ma ismert legmélyebb oki szinten válik kezelhetővé. Az Adey-ablakok célzott befolyásolása és szelektivitásának helyreállítása az anyagcserére nem csak sejt szinten, hanem szervi és szervrendszeri szinten is nagyon pozitívan hat. Az endogén BRT egyedi beavatkozást biztosít, a szűrésre kerülő jeleket a szervezetből nyeri.
Ma már a szervezet „informatikai rendszerének” BRT-s vizsgálata lehetőséget ad a méreganyagok gyors és konkrét tesztelésére is (nehézfém-terheltség), fájdalommentesen felderíthetők a szervezetet terhelő kórokozók, megállapítható a fennálló vitamin-, ásványi anyag-, és nyomelem hiány, a specifikus szövetek és funkciók terheltsége, valamint lelki problémáink.
semantic
Minden adaptáció, a gyógyulás minden fázisa energiát igényel. Energia hiányában, nem érdemes a specifikus kezelést elindítani, mert a kapott információkat képtelen hasznosítani.
Elmondhatjuk tehát, hogy több lehetőségünk van, mint gondolnánk, csak ehhez komolyan kell venni a gondolatainkat is, mert mint azt a keleti bölcsesség is mondja: holnap azzá válunk, amit ma gondolunk. A pusztán testi szintű tisztítás ezért csak rövidtávon jelent segítséget. Negatív emócióink és gondolataink erős mérgek, így egészségünk szempontjából létkérdés, hogy sikerül-e elengednünk őket.
A természetes gyógymódok közül tehát az allergia gyógyításának legsikeresebb módszere a biorezonancia-terápia. Alapja a már említett inverz rezgés, amelynek segítségével az allergiát okozó allergén anyag rezgésinformációja, az allergiaengram kioltható.
A kezelésekkel elérhetjük, hogy még a legmakacsabb allergiával küszködő beteg is tünetmentessé váljék. A terápia után többé már nem szükséges teljes mértékben megtartóztatnia magát az allergiát kiváltó anyagoktól. Ezzel a terápiával lehetővé válik, hogy az allergiát ne csak kezeljük, hanem a kiváltó mechanizmusokat egyszer s mindenkorra megszüntessük.
Németh Hermina
Dr. Pfeifenróth Anna


Inogni látszik az elektromágnesesség eddigi elmélete



Átértékelésre szorulhat a fizika egyik alappillére, amennyiben igazolást nyernek az Egyesült Államok Nemzeti Szabványügyi és Technológiai Intézete (NIST) új ion-csapdájával végzett kísérleteinek eredményei.
A Physical Review Letters-ben közzétett eredmények szerint az elektromágnesességen alapuló jóslatok nem teljesen fedik le az atomok egzotikus állapotokban tanúsított viselkedését. A kérdéses elmélet az úgynevezett kvantum-elektrodinamika (QED), ami a modern fizika egyik fő támasza az anyagra gyakorolt elektromágneses hatások pontos leírásának köszönhetően, különös tekintettel az elektronok viselkedésével kapcsolatos magyarázatára. Az elmélettel kapcsolatos kiváló tapasztalatok ellenére a fizikusok jó ideje gyanítják, hogy a QED nem ad teljes képet a valóságról. Az NIST legfrissebb eredményei igazolni látszanak ezeket a feltevéseket, amik a fizika más területeire is kihathatnak.
eGhxYWdrMTI=_o_quantum-electrodynamics
Az NIST ion-csapdája A QED tesztelésének egyik módja, hogy veszünk egy viszonylag nehéz atomot – például titánt, vagy vasat – és megfosztjuk a mag körüli elektronjainak többségétől. “Ha a titán huszonkét elektronjából húszat eltávolítunk, egy magasan töltött iont kapunk, ami sok tekintetben hasonlít egy, az eredeti méretének tizedére összezsugorított hélium atomra” – magyarázta John Gillaspy, a NIST fizikusa. “Ironikus, de ebben a szokatlan állapotban a QED hatásai felerősödnek, így részletesebben vizsgálhatjuk azokat”
A kvantum-elektrodinamikának számos alkalmazása van, például megjósolható vele, mi történik, ha egy atommag körül keringő elektron összeütközik egy elhaladó részecskével. A gerjesztett elektron egy pillanatra egy magasabb energiaállapotba ugrik, azonban gyorsan vissza is tér eredeti pályájához. A folyamat fénykibocsátást eredményez, egy foton szabadul fel, a QED pedig képes megjósolni ennek a fotonnak a színét, vagyis előrejelezhető a hullámhossza. Az NIST csapata azt vette észre, hogy az erős pozitív töltésű ionokban a fennmaradó elektronok észlelhetően más színű fotonokat generálnak, mint amit a QED megjósol. Ez megingatja az elektromágnesesség, a világegyetem négy alapvető erői egyikének elméletét.
Gillaspy reméli, hogy eredményeik a kísérlet megismétlésére sarkallják majd tudóstársait, melyekből még pontosabb mérések születnek. Az NIST csapat jelenleg egzotikus atomok által kibocsátott fény mérésén dolgozik, ami Gillaspy szerint meg fogja erősíteni a jelenlegi eredményeiket.
Az elektromágnesesség
Az elektromágneses kölcsönhatás, vagy elektromágnesesség az elektromágneses mező fizikája. Az elektromágneses mező az elektromos és mágneses mezők által létrehozott, a tér teljességét betöltő hatásmező. Míg az elektromos mező a statikus elektromosságot előidéző töltés eredménye (amely elektromos vezetőben elektromos áramot hoz létre), addig a mágneses mező az elektromos töltés mozgásából származik (mint egy elektromos vezetőben folyó áram) és az állandó mágnesekhez hasonló mágneses erőben nyilvánul meg.
Electromagnetic_Fields_Energy
Az “elektromágnesesség” kifejezés az elektromosság és mágnesesség közeli kapcsolatára utal. Például a mágneses mező változása elektromágneses indukciónak nevezett elektromos mezőt hoz létre, amely lehetővé teszi olyan hétköznapi eszközök létezését, mint az áramfejlesztő generátorok (és dinamók), villanymotorok és transzformátorok. Az elektrodinamika az elektromágnesesség és a mechanika közös területe, amely az elektromágneses mezőnek az elektromos töltésű részecskékre gyakorolt mechanikai hatásait tanulmányozza.
Elektromágneses erőnek nevezik az elektromágneses mezőnek az elektromos töltésű részecskékre gyakorolt hatását. Ez a fajta erő a természet négy alap-erőinek egyike. A másik három 1) az atommagot összetartó erős nukleáris erő, 2) a radioaktív bomlás bizonyos fajtáiért (Béta-bomlás) felelős gyenge nukleáris erő 3) a tömegvonzási (gravitációs) erő. A fizikai testek közötti minden kölcsönhatás (erő) végső soron e négy alapvető erők következménye, mégis a hétköznapi életünkben a gravitációtól eltekintve, gyakorlatilag minden jelenségért az elektromágneses erő felelős.
Durva megközelítésben, az atomok közötti kölcsönhatásokban, minden erő az atom belsejében lévő elektromos töltésű protonokra és elektronokra ható elektromágneses erőre vezethető vissza. Például, mikor húzunk, vagy nyomunk valami tárgyat, az általunk kifejtett erő a testünk és a tárgy egyes molekulái közötti kölcsönhatás eredménye, sőt, az elektronok keringéséből adódó kölcsönhatásokon keresztül minden kémiai folyamat is ez erőkön keresztül zajlik le.
atom2
Mindezeken felül, a fény- és rádióhullámok nem mások, mint az elektromágneses mező megháborításának mozgása, amit elektromágneses hullámoknak hívunk. Tehát minden optikai, vagy rádió-frekvenciás jelenség ténylegesen elektromágneses természetű. Elektromágneses erőnek nevezik az elektromágneses mezőnek az elektromos töltésű részecskékre gyakorolt hatását. Ez a fajta erő a természet négy alap-erőinek egyike. A másik három 1) az atommagot összetartó erős nukleáris erő, 2) a radioaktív bomlás bizonyos fajtáiért (Béta-bomlás) felelős gyenge nukleáris erő 3) a tömegvonzási (gravitációs) erő. A fizikai testek közötti minden kölcsönhatás (erő) végső soron e négy alapvető erők következménye, mégis a hétköznapi életünkben a gravitációtól eltekintve, gyakorlatilag minden jelenségért az elektromágneses erő felelős. Durva megközelítésben, az atomok közötti kölcsönhatásokban, minden erő az atom belsejében lévő elektromos töltésű protonokra és elektronokra ható elektromágneses erőre vezethető vissza.Például, mikor húzunk, vagy nyomunk valami tárgyat, az általunk kifejtett erő a testünk és a tárgy egyes molekulái közötti kölcsönhatás eredménye, sőt, az elektronok keringéséből adódó kölcsönhatásokon keresztül minden kémiai folyamat is ez erőkön keresztül zajlik le.
Mindezeken felül, a fény- és rádióhullámok nem mások, mint az elektromágneses mező megháborításának mozgása, amit elektromágneses hullámoknak hívunk. Tehát minden optikai, vagy rádió-frekvenciás jelenség ténylegesen elektromágneses természetű.
  sg.hu/richpoi.com


Együtt-érzés



A valódi együttérzés megtapasztalása az egyik legnagyobb élmény, ami egy emberrel megtörténhet. Miért? Mert annak átélésével az egyén képes lehet túllépni a korlátozott, elkülönült személyiség keretein: a vágyakon és a félelmeken. Természetesen nagyon sokféle formában és körülmények között jöhet létre az együttérzésnek nevezett energiaminőség átélése. Ennek az írásnak nem a formai megnyilvánulás leírása a célja, hanem a következő kérdések vizsgálata (az olvasóval közösen): Miért van szüksége az egyénnek és a világnak erre az energiára? Miért is érdemes az együttérzésnek teret adni szívünkben, lelkünkben, tudatunkban? Mi lehet a megtapasztalás következménye egyéni és közösségi szempontból? S ami a legfontosabb: Hogyan lehet ezt megvalósítani?
Az első két kérdésre a legegyszerűbb a válasz. Az együttérzés átélése egyenlő annak a dimenziónak a megtapasztalásával, amelyről a legtöbb bölcs, misztikus és próféta beszélt, mint az emberi létezés természetes és harmonikus állapotáról. Ennek a jellemzője, hogy az egyéni elkülönülés okozta félelem, hiány, elégedetlenség elhalványul, vagy akár teljesen eltűnik, hiszen azok az elmének (a formák világa) a sajátosságai. A valódi Együttérzés viszont már túlmutat az elme keretein, vagyis a forma nélküli tudatosság jellemző minősége. A testi, a gondolati, sőt az érzelmi szinten létezik elkülönülés – ez nem vitatható, ez tapasztalat. Aki azonban csak ezekre a valóságtartományokra korlátozza a saját létezését, nagyon leszűkíti lényének megnyilvánulási lehetőségeit.
Évezredek óta a legtöbb szellemi, spirituális tanítás azt hangsúlyozta, hogy létezik valami sokkal hatalmasabb dimenziója a Valóságnak, mint amit az elme képes felfogni. Ott már nem létezik elkülönülés, hanem Egység van. S ennek átélésére minden embernek még életében lehetősége van, s nem kell a fizikai test feloldódásáig várni, mint azt egyes vallások hirdetik. Természetesen ebben a kérdésben is mindenkinek megadatott a szabad akarat és választás lehetősége: elhiszed –e másoknak, vagy kipróbálod saját magad. Az együttérzés egy csöppnyi ízelítő a fent említett, forma nélküli tudatosság világából. S ennek az élménynek a hatására lehet képes az ember gyökeresen átalakítani elképzeléseit önmagáról, a világról és azok kapcsolatáról. Az átéléssel együtt mindig megjelenik a Szeretet, hiszen az nem választható szét az Együttérzéstől, hiszen ugyanarról az energia frekvenciáról beszélünk, mindössze az elme az értelmezés érdekében külön szavakat kreált ugyanarra a jelenségre. Sőt, ha azt a szót használjuk, hogy Béke, akkor hellyel-közzel ismét ugyanoda jutunk. S valljuk be őszintén, kimondva vagy kimondatlanul, de minden ember végső célja ennek a létezési minőségnek az átélése, annak ellenére, hogy lelki érettségének megfelelően más és más utakat keres a megvalósításra.

S ha az eddig leírtak nem váltottak ki nagy ellenállást benned, s felébredt a szívedben a kíváncsiság, akkor rátérhetünk a következő kérdéseke: Én, mint egyén, miként valósíthatom meg az együttérzés megjelenését és fennmaradását az életemben? Mit tehetek, hogy ne csak olvasgassak erről a csodáról, hanem a mindennapjaim része legyen? A válasz nagyon egyszerű, mégis nagyon összetett, mint minden olyan kérdés, ami túlmutat az elme dimenzióján. 
A legfontosabb, hogy megértsd azt, hogy a társadalom által annyira tisztelt akarat és erőfeszítés itt nem segít, sőt a legfőbb akadályozó tényező lehet. Hiszen ha valaki pusztán az agy, az intellektus segítségével változtat a cselekedetein, az alapvető kiinduló energia ugyanaz marad: ez pedig a többre való igény. Az így megváltozott viselkedésforma és cselekedet talán együttérzést sugallhat, s ily módon akár mások tiszteletét is el lehet nyerni, azonban a valódi tapasztalat elmarad. Pedig az a cél és nem a társadalmi elismerés kivívása.
A valódi együttérzés a tudatosság és az éberség következménye, hozzátartozik és mégis más. Mit is jelent ez? Gondolj egy virágra és az illatára. Összetartoznak vagy sem? Nehéz eldönteni… Hasonló a helyzet a tudatossággal és együttérzéssel is. Ha tudatossá és éberré válsz a testi, a mentális, az érzelmi szokásaidra, rá fogsz döbbenni arra, hogy Te azokon túl létezel. Felfedezed a tudatosságnak azt a dimenzióját, melynek a legjellemzőbb minősége az együttérzés. Miért is kell ehhez megfigyelni a belső szokásrendszeredet? Mert öntudatlanul az azokkal való azonosulás hozza létre a személyiséged, mely az elkülönülés gyökere (vagy éppen eredménye, hiszen az ok-okozat viszony itt már nem működik). Amíg az elkülönült éneddel azonosítod magad, hogyan érezhetnél együttérzést bármivel kapcsolatban? Sajnálatot, szánakozást talán igen, de ne keverd azt össze az együttérzéssel. Amikor először megtapasztalod, hogy Te a megfigyelő, és a megfigyelt jelenség a valóság egy szintjén nem vagytok különbözőek, és elválaszthatatlanul összekapcsolódtok, akkor éled át az Együttérzést vagy inkább az Egyben Létezést.

S itt eljutottunk ahhoz a kérdéshez miért is van sokkal nagyobb szüksége a világnak az Együttérzésre, mint még több információra, tudásra vagy fejlettebb technológiára. Egyszerűen azért, mert a Tudat fejlődése egy olyan evolúciós szakaszba lépett, amikor ez a minőség a változás egyik fő katalizátora. Ez a frekvencia vagy rezgés lehet az a tényező a világban, amely elősegíti az egyének és emberi közösségek békés, harmonikus együttélését. Nézz körül a világban: a legnagyobb gond nem az elkülönülés? S nem annak következményei – a félelem, a hiány – okoznak minden szenvedést mind az egyéni és mind a közösségi szinten?
Ha azonban valaki a saját tapasztalatának hatására felismeri – s nem csak elhiszi valamilyen vallásnak, tanításnak vagy gurunak -, hogy a lényének egy része, mégpedig a legjelentősebb része, nemcsak összeköttetésben van másokkal, hanem egy és ugyanaz, akkor ez hatalmas változást fog eredményezni egyénileg és globálisan egyaránt. Képzeljük el azt a kommunikációt az emberek között, melyben természetes annak tudata, hogy a valóság egy szintjén nem vagyunk elválasztva. Gondoljunk bele, milyen hatással lenne a társadalmi életre, és az emberek egymás közötti viszonyaira, ha az együttérzés minél több emberben megjelenne és természetessé válna. Lehetne-e a folytatni a kicsinyes párkapcsolati, munkahelyi, politikai, gazdasági vitákat, konfliktusokat? Egymás ellen lehetne-e fordítani különböző politikai vagy vallási jelszavakkal az embereket? Sokkal nehezebben vagy egyáltalán nem lehetne a hatalom birtokosainak manipulálni az embereket, hiszen az Együttérzés tapasztalata felülírja a jól hangzó, de semmit sem jelentő politikai, vallási szlogeneket, jelszavakat.
Természetesen nem az a lényeg és cél, hogy az együttérzés jelensége köré valamilyen intellektuális megértés, elképzelés vagy koncepció formálódjon. Ez az írás inkább arra biztat mindenkit, hogy megtapasztalja ezt a létezési minőséget, ne csak pusztán gondolkozzon rajta vagy olvasson róla. 
S el kell ismerni, ez nem mindig könnyű, hiszen ehhez éberré és tudatossá kell válni az egyéni elkülönülés okozta félelemre, hiányra és bizonytalanságra. Ezt pedig az elme inkább elkerülni, mint felismerni szeretné. S megvannak a jól bejáratott menekülési útvonalai gondolati és érzelmi szinten egyaránt.

Szerencsére napjainkban egyre több szellemi irányzat és spirituális iskola próbálja hozzásegíteni az egyént a tudatosabb létezéshez. Arra azonban érdemes figyelni a szellemi út kiválasztásánál, hogy mennyire gyakorlatias és nyitott egy „iskola”. A jel a gyakorlatiasságra, hogy ott van-e az egyik leghatékonyabb módszer a „tananyagban”, melyet már évezredek óta használnak a tudatosság mélyítésére. Ez pedig az éberség elsajátítása, amit persze sokféle néven is lehet nevezni: önmegfigyelés, tudatos figyelem, vipaszana, szemtanúság, önkutatás, stb. A nyitottságra a jel, hogy nem jelenti ki magáról a szellemi iskola, hogy az igazság vagy tudás egyedüli letéteményese, hanem képes elfogadni, sőt integrálni más módszereket, elveket és megközelítéseket.Ez a két jel, és a Te nyitott hozzáállásod a biztosítéka, hogy a gyakorlásod eredményeképpen megtapasztalod és ráébredsz: a Valóság egy szintjének átélésénél már nincs elkülönülés, csak  Együtt-Érzés.
Szatmári L. Miklós


Kvantumszemlélet és a Tudás



Képzelj el egy embert, aki egy teljesen sötét és bútorokkal telezsúfolt szobába van bezárva és ki kell onnan jutnia. Paradox módon azonban a villanykapcsoló a szobán kívül van, tehát csak akkor fog látni, ha kijutott. A sötétségtől való félelme hajtja előre, hogy megtalálja a kijáratot. Mivel vakon rohan előre, mindenbe belekapaszkodik és minden egyes lépéssel összetör valamit a szobában, amivel teljesen tönkreteszi önmagát és a környezetét is. Az egyre nagyobb rendetlenség következtében keletkező akadályok meggátolják a kijutást, vagyis a fény megjelenését. Ez a kis analógia szimbolizálja az emberiség eddigi, illetve jelenlegi próbálkozásait önmaga és környezete megértésére.
Talán a 2012-es évvel eljött annak az ideje, hogy megnézzünk egy új lehetőséget: először kapcsoljuk fel a villanyt (egy új szemléletmód és tudatállapot megvalósítását), és csak azután próbáljunk kijutni a szobából (megoldani a problémákat, megérteni bizonyos kérdéseket).
Hasonló a helyzet a 2012-vel kapcsolatos „próféciák” esetében is. A legtöbb elmélet és koncepció egy kapaszkodó, amivel a jövő bizonytalanságának „sötétsége” elől szeretne az elme menekülni. Az egyre gyarapodó magyarázatok viszont csak fokozzák a zavarodottságot. Végül az elme kiválaszt egyet és meggyőzi magát annak igazáról. Ha őszinte vagy önmagadhoz, beismerheted, hogy csak rajtad múlik, mennyire hiszel egy adott teóriának. Minden jövendölés azáltal válik valódivá, hogy azzá teszed. Hiszen mivel tudná bárki is bebizonyítani, mit akart üzenni a maja naptár? Vagy éppen mit nem? S hogyan is kellene értelmezni azt? S lesz-e dimenzióváltás vagy tudatváltás?
Az tény, hogy napjainkban mind több ember ismeri fel, hogy a jelenlegi civilizációnk fejlődési iránya hosszú távon egyre nehezebben járható. Ez nem szorul különösebb magyarázatra, elég, ha megnézed az esti hazai és nemzetközi híreket. A fenntartható fejlődés teóriája már csak egy mítosz, amivel a jelenlegi vezető rétegek ámítják önmagukat és a tömegeket. A történelem már sokszor bizonyította, hogy a túl gyors változás és a túl sok új információ nehezen befogadható az elme számára, ami hatalmas bizonytalanságot hoz létre az egyéni és a kollektív emberi pszichében egyaránt, és aminek elkerülhetetlen mellékterméke a nyugtalanság és a feszültség.
Az elmúlt évtizedekben olyan információs robbanásnak voltunk tanúi, amire még nem volt példa az ismert történelemben. A megkönnyebbülés lehetőségét és a felgyülemlett energiák levezetésére a megoldást az elméleti koncepciók, teóriák kínálják, melyek a megértés illúzióját adják, az „én már tudom” biztonságos érzését.
Azt a jelenséget vizsgáljuk meg, hogy miért tapasztalják azt nagyon sokan, hogy a spirituális tudás, az önismeret ösvényén a rengeteg könyv elolvasása, tanfolyam elvégzése, technika, módszer elsajátítása után mégis ott van egy halvány kis érzés: valami még hiányzik, s nem is olyan könnyű alkalmazni a megszerzett ismereteket.
A kvantumszemlélet gyökeresen új tudományos szemszögből vizsgálja meg az Ember és az Univerzum kapcsolatát, s általában az élet jelenségeit, sajátosságait. Így a megismerés, az értelmezés és a tudás kérdését is. Érdemes megkülönböztetni az időben összegyűjtött információkat, és azok értelmezését (tudás), valamint a tudatosság növekedésével megjelenő intuitív bölcsességet (Tudás). Az előbbi az elme racionális, logikus, lineáris értelmezésének eredménye, az utóbbi a Tudat egységes megértésének felvillanása. S míg az önismeret vonatkozásában a Tudás a szabadsághoz, szeretethez és együttérzéshez vezet, a tudás ragaszkodáshoz, félelemhez és elkülönüléshez.
Természetesen a tudás nélkülözhetetlen az életben. A tudás az információk megismerését, összegyűjtését, rendezését, és azokból való következtetések levonását jelenti a racionalitás és a logika segítségével.  Ezeknek megvan a maguk haszna a technikai oldalról. Egy nyelv megtanulása, egy új készség elsajátítása, egy képesség fejlesztése nem nélkülözheti ezt a folyamatot. Azonban van-e, lehet-e jelentősége a valódi önismeret megjelenésében? Önmagad megismerése szempontjából nem kell-e valami más utat választanod? Hiszen az 
a tudás, amit összegyűjtesz önmagadról, az látszólag hasznos, azonban valójában megakadályozza a valódi önismeretet, ami önmagad időn túli részét jelenti. Vajon meg lehet-e ismerni  az időben létrejött tapasztalatok és időbe ágyazott emlékek, információk elemzésével azt,  ami az időn túl létezik? Ráadásul az élet változásában egy ponton az elme telítődik az információkkal, és azokat elkezdi sablonszerűen használni. Ennek eredményeképpen elveszti a frissességét, a spontaneitást és a kreativitás lehetőségét. Létrehoz egy szűrőt, amin keresztül megszűri a világ eseményeit, jelenségeit s így lecsökken a valódi élmények és örömök átélése. Ami új megjelenik az életben, azt legtöbbször a már ismert és elfogadott koncepciók alapján rendezi, ezáltal elkezd egy viszonyt, egy koncepciót kialakítani az élet eseményeivel kapcsolatban. Ezt nevezzük hiedelemnek, aminek az a legnagyobb csapdája, hogy meghatározza, determinálja a tapasztalatok, a kapcsolatok kimenetelét. A tapasztalatok pedig megerősítik a hiedelmet, s a kör bezárul. Így egy igazságnak elfogadott hiedelem évekre, évtizedekre vagy akár életekre (ha valaki hisz ebben) determinálhatja az egyén tapasztalatait.
Van még egy érdekes kérdése a tudásnak, ha önmagadra vonatkoztatod. Érdemes megvizsgálni, hogy ha Te ismered önmagad, akkor a megismerő és a megismert elkülönült egymástól, ami a benned lévő Egység megszűnését jelenti, ami pedig minden konfliktus, félelem és szenvedés alapját jelenti.
A valódi Tudás önmagad megismerésében nem gondolatok és információk útján való ismeretet jelent, hanem egy intenzív Jelenlét megélését, amiben a gondolatokon és szavakon túl érted meg önmagad és a világ jelenségeinek összefüggéseit. Nem véletlenül helyez sok szellemi iskola és tanító nagy hangsúlyt az intuíció fejlesztésére. Az intuíció alatt nem valami homályos megérzést kell érteni, amikor megsejted, hogy ki hívott telefonon, vagy ráérzel, milyen idő lesz holnap. Az hasznos és tökéletes első lépésnek, azonban még mindig mindössze felszínes megjelenése a mindenkiben ott élő mélyebb érzékelésnek. Az intuíció ugyanis a kvantumszemlélet tükrében azt a képességet jelenti, amikor képes vagy érzékelni az Egység folyamatos változását, ami különböző finomságú s felismered: bármilyen kiragadott rész értelmezése csak részleges megértéshez vezethet. A racionalitás, a gondolatok által keletkezett fogalmi világ kereteinek meghaladását jelenti, amikor nem részeket, struktúrákat, hanem egymást építő és egymásba olvadó folyamatokat érzékelsz a tudatosság terében. Természetesen ezt át lehet élni, azonban verbálisan – vagy írásban – visszaadni már nem igazán könnyű feladat.
A valódi bölcsesség a felismerés: Amiről azt hiszem, hogy tudom, nem biztos, hogy  Tudom. Mindössze egy nézőpontja, értelmezése a végtelen változásnak. Nem több, de nem is kevesebb.” Aki ezt megérti, abban jelentősen csökken a ragaszkodás az elméleti ismeretek „igazsága” iránt, és megszületik benne a nyugalom és a nyitottság, a befogadás az új eszmék, nézőpontok és lehetőségek iránt. Az önismeretben pedig az lesz ennek a következménye, hogy ráébredsz: semmilyen verbális vagy gondolati konstrukció nem képes leírni lényed valódi mélységeit. Azt csak a tudatosságod fejlődése, a belső Csend megjelenése hozhatja el. Ez óriási szabadságot ad, hiszen már nem akarod megtalálni önmagad, semmilyen ezoterikus, vallási vagy tudományos elképzelés segítségével, mivel rájössz, azok mindössze jelzéseket adhatnak, de nem foglalhatják magukban a valóságot. Mindegyik helyes és mindegyik téves egyszerre. Hiszen csak elképzelések, leírások és útmutatások a Valóságról. Egy modell, legyen az verbális vagy matematikai, írásos vagy képi ábrázolás, vallásos vagy tudományos magyarázat, soha nem magát a Valóságot jelenti, mindössze annak ábrázolását. A legtöbb, amit tehet, hogy saját felfedezésre inspirál.
Az intuitív bölcsesség (Tudás) segítségével játékosság költözik az életedbe, s az eddig esetleg súlyosnak, fontosnak ítélt dolgok, események a nekik megfelelő helyre kerülnek. Foglalkozol velük, megteszed, amit tehetsz, és  továbbra is részt veszel az Élet áramlásában, azonban az eddig ismert stressz és feszültség nélkül, hiszen az feloldódik a tudatosságod egyesítő terében.
A kvantumszemlélet erre a kérdésre vonatkozóan is sajátos válaszhoz segíthet hozzá. Arra biztat, hogy ne a „tuti” választ keresd, hanem használd fel a 2012-es jóslatok jelenségét önismereted mélyítésére. Vizsgáld meg önmagad. Milyen mentális és érzelmi energiák sarkallnak a „2012” kérdéssel kapcsolatos koncepciók megismerésére? A kíváncsiság, a felfedezés öröme, vagy a bizonytalanságtól való félelem? Miért hiszed egyik, vagy másik magyarázatot valóságosabbnak? Milyen a mindennapjaid lelki minősége?
Ha ezáltal az önvizsgálattal saját felismeréseket szerzel az elméd működéséről, akkor felfoghatod a látható Valóság mögötti összefüggéseket. S ezzel fejlődhet intuíciód, ami lehetővé teszi, hogy egységben lásd a világ változásait. Ehhez nem kell semmilyen különleges képesség, csak egy nyitott, befogadó tudatállapot, melyben az Elme és a Tudat egyensúlya kialakul, és amelyben képes vagy egységben szemlélni a legösszetettebb folyamatokat is.
Az alapelved ez legyen: „Nem hiszek el semmit, de nem is utasítok el semmit.” Meglátod, amikor először kipróbálod ezt a hozzáállást, kicsit furcsa lesz, de ennek hatására kialakulhat benned a Megértés. Így nem pusztán magadévá teszel egy újabb teóriát, amely egy ideig ott lesz az emlékeidben – majd egy másik információ kiszorítja onnan -, hanem saját felismeréshez jutsz. Tudatosabbá válsz.
Tehát először egy teljesen új tudatosságot, egyensúlyt, és abból származó érzékelést, értékrendszert és hozzáállást érdemes létrehozni önmagadban, és aztán abban cselekedni. Hiszen az a tudatszint és az ahhoz kapcsolódó gondolkozásmód, mely az adott problémát létrehozta, nem fogja megtalálni a megoldást, ezt könnyű belátni. Tehát valódi változásra van szükség és ezzel próbálkozik jelenleg az emberiség. Te is. Ezt nevezhetjük a „tudat forradalmának”, amely azonban csak egyéni lehet.
Semmiféle elméleti koncepció, vallási, ideológiai vagy politikai mozgalom nem oldhatja meg a jelenlegi kihívásokat, legyen az pénzügyi, társadalmi, környezeti vagy éppen spirituális. Csak a Te (“öntudatodra”) ébredésed. Ezzel teheted a legtöbbet, önmagadért, szeretteidért, szűkebb és tágabb környezetedért. S ha ezt megteszed, akkor már nem lesz szükséged koncepciókra, „próféciákra” és nem igazán lesz fontos számodra, hogy mit jósoltak a maják 2012-re, vagy éppen hogyan értelmezik ezt a „szakértők”.
Az öntudatlan félelem „sötétsége” eltűnik, mivel felkapcsoltad tudatosságod „lámpását”. Csak a kíváncsiság marad és a felfedezés öröme, s bármi történjen is ebben az évben: 2012 igazi nyertese Te leszel!
Szatmári L. Miklós


Milyen sorsforduló előtt áll az emberiség?

Minden változik. A tudomány immár jeles képviselői a “kettősségből” levezetve is világosan jelzik, hogy a változások nem fordíthatóak vissza. Vajon miért nem történik mégsem érdemi változás? Talán mert keresztül kell mennünk azon a vajúdáson, hogy a ma uralkodó, kezdetleges gondolkodás skizofréniája egy új embert szüljön? Az alábbi írásban a szerző, a kognitív tudomány módszereivel közelíti meg ezt a kérdést.
Avagy: Hosszú távú gondolatok évváltás idején
/részletek/
A tét azonban még ennél is sokkalta nagyobb. A tét a modernkori emberi fejlődés eddigi formájának a vége.
A Föld hamarosan bekövetkező átalakulásának a vízióját az élővilág viselkedésének a túlélésre és az expanzióra /hódítás, terjeszkedés a szerk./szakosodott kettősségéből indítom el. Bemutatom, hogy ez a kettősség mereven szétválik: vagy spórolunk, vagy költekezünk – arany középút nincsen. Megmutatom az átállás óriási nehézségeit. Azt, hogy a spórolás vagy a költekezés bele van égetve a génjeinkbe, és három generáció kell a megváltozásához. Azt, hogy a spórolásra szakosodott merev formának egy rugalmas együttműködést kell kitalálnia a túléléshez – ami fából vaskarika. És azt, hogy a XX. század végére olyan önerősítő körök sokasága alakult ki, amelyek felerősítették az expanziót segítő rövid távú gondolkodás társadalmi méretekben való elterjedését.
Mi lehet az a kiút, amelyik – katasztrófa nélkül – el tudja fogadtatni az emberiséggel az önkorlátozást? Számos biológiai példát mutatok arra, amikor az együttműködés egy magasabb szinten elérhető új forrás megszerzését tette lehetővé. Az emberiség korszakhatárhoz ért. A Föld előtt álló óriási átalakulásról fogok írni, amit sajnos nem lehet pár rövid mondatban odavetni, mert akkor egy modernkori ökölrázó próféta lesz az emberből, akit – ahogyan tudjuk – a saját hazája kitagad. Bizonyítani sajnos nem tudom, hogy amit leírok, az igaz. De néhány megalapozottnak látszó kérdést úgy érzem, hogy fel tudok tenni. A tét a modernkori emberi fejlődés eddigi formájának a vége, a falon lévő felirat, a „Mene, tekel, upharsin”, a „megmérettél, és könnyűnek találtattál” rádöbbenése mindannyiunk számára. Kérem ezért, hogy ne ugorja át senki a most következő néhány bekezdést. Igyekszem ezekben egy olyan logikus okfejtést leírni, amely csak a lépések egymásutániságában lesz érthető.
A rövid és a hosszú távú gondolkodás külön-külön viselkedésformákat, normákat stabilizál, és különböző környezetet képez. Az elkövetkezendő bekezdésekben pontosan ezt a kettősséget fogom körbejárni.
A Föld hamarosan bekövetkező átalakulásának a vízióját, tehát az élővilág viselkedésének a kettősségéből indítom el. Régóta ismert tény, hogy az élőlények (növények, állatok, emberek) alapvetően kétféle stratégiát követnek. Az ínség idején a túlélési stratégia, a bőség idején pedig a szaporodó, az expandáló stratégia dominál. A túlélésre szakosodott élőlények spórolnak, és a kiadásra optimalizálnak. Az expandálásra szakosodott szervezetek bíznak a források elérhetőségében, és a bevételre orientáltak. Ebben a képben két elem az, ami igazán érdekes. Az egyik a kettősség maga. Nagyon ritka az, amikor az átmeneti, kevert stratégia dominál.Vagy spórolunk, vagy költekezünk. – Arany középút jószerivel nincsen. A másik izgalmas tény az, hogy a spórolás vagy a költekezés bele van égetve a génjeinkbe. Ha spórolást igénylő környezetből költekezést megengedő környezetbe kerülünk, akkor spórolni fogunk tovább – három generáción keresztül. Zabálunk, mert képesek vagyunk már rá, de a testünk még spórol, mert a nagymamánk szegény volt. Ettől aztán elhízunk, és cukorbetegek leszünk. Fordítva is igaz: a korábban jómódban élő emberek sokkal gyorsabban halnak meg akkor, ha hirtelen sanyarú körülmények közé kerülnek, mert a testük nem tudja abbahagyni a pazarló életmódot.
Érdemes egy kicsit jobban részletezni, hogy mi a jellemző az egyik, és mi a másik viselkedési típusra. A leírásból ki fog derülni, hogy a XX. és XXI. század annyi önerősítő folyamatot generált, amelyik a kétféle stratégiából már két, különálló világot teremt: a hosszú távon gondolkodó, túlélési stratégia világát, és a rövidtávon gondolkodó, expandáló stratégia világát. Miért fontos ez? Azért, mert felhívja a figyelmet arra, hogy ha még idejében stratégiát akarunk váltani, akkor nagyon-nagyon észnél kell lennünk, mert ezzel az egész világunkat kell megváltoztatnunk.
Miben összegezhetőek az expanzióra és a túlélésre szakosodott biológiai szerveződések legfontosabb vonásai?
A Föld egyre nagyobb régióit meghódító nyugati civilizációra az expanzió a jellemző. Az expanzió biológiai példáiban az egyedek pótolhatósága nagy, értéke kicsi. Ugyanakkor a nyugati civilizáció az egyén pótolhatatlanságának és értékének a hirdetésén alapul. Ez a kettősség a fogyasztói társadalom egyik nagyon fontos, belső ellentmondását mutatja meg.
A biológiai példák esetén az expanzióra szakosodott rendszerek a forrásbőséget használják fel ahhoz, hogy túléljék a változékony körülményeket. A túlélésre szakosodott rendszerek az ínséges időket akkor élik túl, ha az ínség körülményei stabilak. Jelenleg azonban olyan korba lép be az emberiség, ahol a források elapadása egy labilis környezetben jelentkezik (ahol a környezet nem utolsó sorban éppen az emberiség tevékenysége miatt válik labilissá). Nagy feladat előtt állunk tehát: meg kell teremtenünk a forrásokban szűk helyzetre szakosodott, merev rendszerek plasztikus kooperációjának a lehetőségeit, azaz ki kell találnunk a fából vaskarikát… Hol állunk ebben jelenleg, miben összegezhetőek az expanzióra és a túlélésre szakosodott emberi viselkedés legfontosabb jellemzői?
A felsorolás igen nagy tanulsága, hogy az emberek fejlettségi szintjén mindkét viselkedési forma rendkívül nagy erőket mozgósít annak érdekében, hogy pótolni tudja azokat (a biológiai rendszerek szintjén hiányzó) vonásait, amelyek korlátozzák az életképességét. Így a versengő rendszerek iszonyatos apparátussal növelik a hatékonyságukat, míg a kooperáló rendszerek nem keveset tesznek a rugalmasságuk fenntartása érdekében. Mindez akár még egyensúlyhoz is vezethetne, ha a XX. század végére nem alakultak volna ki olyan önerősítő körök, amelyek ugrásszerűen felgyorsították a rövid távú gondolkodás társadalmi méretekben való elterjedését. Ezeket az önerősítő köröket Antal Miklós barátom igen kiváló, készülő cikkében írtakat is segítségül hívva foglalom össze.
A kisközösségek (nagycsaládok, falvak, stb.) eróziója és a felgyorsult élettempó miatt a hosszú távú társadalmi normarendszer átadásában, őrzésében és fejlesztésében egyre jobban fokozódó zavarok keletkeztek.
  • Az így kialakuló norma-űrt” egyre jobban olyan rövid távú normák töltötték be, amelyek jelentős részét a korábbi értékképző közösségek helyébe lépő üzleti és politikai elit fogalmazta meg.
  • felgyorsult élettempó kedvezett a gyorsan is megérthető, egyszerűsített üzenetekké alakított, rövid távú célrendszerek terjedésének.
  • A média példátlanul gyors elterjedése egy olyan visszajelzési mechanizmusnak adott óriási befolyást, amelyik nemcsak az átlag viselkedését erősítette fel, hanem a negatívumok hangsúlyozásával a közösségi értékképzést még tovább is gyengítette.
  • közvélemény megismerésének egyre könnyebbé váló és egyre elterjedtebb eszközei még tovább fokozták a média átlag-erősítő hatását.
  • Ebben a nagyon „középre-húzó” véleménytérben a hosszú távú értékek mentén különvéleményt formáló gondolkodók szerepe egyre veszélyesebbé vált, ésvisszaszorult.
  • A fenti hatások eredményeként mind az üzleti, mind a politikai világ vezetői, rövid távú érdekeiknek megfelelően, egyre inkább közvélemény-vezéreltté” váltak. Ezzel az önerősítő köröknek egy újabb szintje indult be.
  • Az még a jövő egy nagy kérdése, hogy a jelenleg elképesztően felfutóban lévő közösségi hálózatok (mobiltelefon, World-wide-web, twitter, stb.) vajon tovább erősítik-e az átlag uralmát, vagy – éppen ellenkezőleg – megteremtik a kihalóban lévő közösségi értékformálás új terepeit.
Az emberiség válaszút előtt áll. Vagy folytatja a fogyasztási őrületet, és belegyalogol egy masszív katasztrófába, amelyik rohamos népességfogyást fog eredményezni, vagy átáll egy önkorlátozó életvitelre. A koppenhágai találkozón „nem kifejezetten” sikerült kidolgozni (ez angol eufemizmus volt…) egy olyan kompromisszumot, amely mindenki számára elfogadhatóvá tette volna az önkorlátozó magatartást. Mi lehet az a kiút, amelyik – katasztrófa nélkül – el tudja fogadtatni az emberiséggel az önkorlátozást?
A biológiai rendszerek számos olyan példát adtak az evolúció során, amelyben az önkorlátozó együttműködés olyan új források elérését tette lehetővé, amelyek az együttműködésre képes rendszer túlélését okozták. Lássunk erre néhány példát az evolúció eddigi nagy ugrásai során.
Mi lehet az új szint, és az új forrás az emberiség jelenlegi helyzetében? A megoldást nem tudom, így hát közös gondolkodásra hívom az Olvasót.
•    Nyilvánvaló menekülési pont lenne egy találkozás egy fejlettebb civilizációs közösséggel, amelyik az integrálódás és a kölcsönös forrásbővülés egy újabb lépcsőjét mutatná meg nekünk.
•    Ma még nem tudjuk felmérni azt, hogy mit jelentene, ha 
az emberiségnek kialakulna egy olyan közös tudata, amely nem a mélybe rejtett, hanem könnyen átélhető és nyilvánvaló. Még messzemenőbb következményei lennének, ha a Föld ökoszisztémájának egésze (Gaia)ébredne az emberiséget magában foglaló közös tudatra.


Messze nem biztos, hogy a fenti lista teljes. A biológiai rendszerek fejlődésének eddigi tanulságai (tudtommal) egyik fenti kiút létére sem adnak egyértelmű cáfolatot. Nem tudjuk azonban azt, hogy közeledünk-e bármelyik fenti állapothoz, avagy sem. Még kevésbé tudjuk azt, hogyha közeledünk, akkor mennyire közel vagyunk hozzá. A második két kiút esetén még az sem nyilvánvaló, hogy mi lenne az az új forrás, amelyik megnyílna az utak elérhetővé válásával. Egy azonban biztos. A hálózatos viselkedésforma sajátosságai miatt a változások sokszor rendkívül gyorsak is lehetnek („tipping point” jelenség). Azaz az a tény, hogy ma még nem látjuk ezeket a változásokat, messze nem bizonyítja azt, hogy akár holnap ne következhetnének be.
Csermely Péter









A titokzatos szabad-energia



Megvan. – Megvan már minden lehetőség a kibontakozásra, csupán az ember nem áll még készen erre. Szükséges lépcsőfok, hogy higgyünk dolgokban. Aztán elveszítsük a hitünket benne… – Aztán nekifeszüljünk, mint például amiről az összeesküvés elméletek szólnak. Majd mindebbe belefáradunk. – Jön a hullámvölgy, választunk másik “okozati” hitrendszert, amibe megint belefektetjük az energiánkat és kezdődhet is az újabb kör. Tulajdonképpen ez a karmakerék. Ez az, amikor keressük először a saját igazunkat, majd egy picit kitágítjuk. – Keresünk olyanokat, akikkel közös igazságot, érdekeket tudunk képviselni, aztán ez így megy egy csomó “körön” és időfaktoron keresztül. Most néztem meg;  Csodálatos David Icke beszéd 1994-ből – Aktuálisabb, mint valaha (magyar feliratos)

Csodálatos David Icke beszéd 1994-ből - Aktuálisabb, mint valaha (magyar fel



Teljesen jó, hogy az ébredező tömegek fázist váltsanak, de ennél többről van szó. Megszólaltat az emberben hangvillákat, de ugyanúgy “síkon belül tart”. Ergo nem ez fogja meghozni a megváltást. Igazából nem az igazságról szól ez a földi tartózkodás a lélek számára, hanem a tapasztalásról és annak megértéséről. Olvastam egy ilyet, – és ezt is már többször leírtam, hogy sokkal könnyebb a szertartásokat gyakorolni, mint a valódi működési mechanizmusokat megismerni.
Itt van ez a szerencsés Bohémek társasága. – Hogy ennyi ember gondol rájuk így meg úgy, tulajdonképpen ezzel vannak életben tartva, ettől van létjogosultságuk. Mert pontosan tudják legalább, hogy minden az energiákról szól. – Egy csomóan be vannak tojva a kétezer tizenkettőtől. Vég, vagy kezdet, meg ilyenek… – Ha egy pillanatra kiemelkedünk napjainkból és eszünkbe jut például Verne és a fantasztikus világképe. No meg annak technológiája.
- Hol van ez már?
Gondoljunk egy pillanatra a korszakalkotó filmekre, amelyek folyamatosan a kozmosz és a világegyetem irányába tágítják a tudatunkat. Csillagkapu, Mátrix és a többi… Mind, mind egy személyes, zárt valóságból piszkálja ki az emberi pszichét. Nem lehet szó itt személyes, vagy akár nemzeti igazságokról beszélni.
- Vagyis lehet. De minek?
Tudom, hogy ezek nem valami népszerű kijelentések, de a létezés egy csodálatosan hatalmas, gigantikus súrlódási övezet a folyamatosan változó világegyetemben. És ugyanez zajlik le kozmikus szinten is. De az az isten aki harcol és ilyen vagy olyan, azok mind a MI teremtéseink. Mint ahogy Atlantiszban is megtöltötték az asztrál, illetve a psziché síkját mindenféle szerencséssel, aztán meg nem győzték inni a levét. Minden létezik, minden fantázia valóra válik, és ráadásul megismerhetővé. De ez, illetve ennek megismerése, csak egyéni lehet. A csorda mindig levágásra kerül, ha nem fejlődnek egyéniséggé a tagjai. Hol vannak ehhez képest a bohém srácok. Mind, mind csak abban segítenek, hogy előbb, vagy utóbb, de belülről is tudjunk változni. A kreativitás nem azt jelenti, hogy nekifeszülök valamilyen oldalról a meglévőnek. A kreativitás az alkotást jelent, – teremtést, – a bennünk levő szikra életre keltését.
Érdeklődnek egyre többen tanfolyamokról. – Hát azok nem lesznek. Az a technológiai eszközkészlet, amit fejlesztünk, az arra szolgál, hogy segítsen emlékeztetni, tapasztalni azokat, akik eleget köröztek már. Nem szeretnénk tanítani senkit és eddig sem tolakodtunk ebben, bár ezt többször is kifogásolták nálunk. Maximum közös megértésről  és emlékezésről – Önmagunkra. – Ennek megtapasztalásában segíthetünk. Nem folytatunk, és nem is folytathatunk hagyományos marketinget. Információkat közlünk és ezekből semmit nem kötelező megérteni. Most következzen Tom Perks néhány sora, akivel nagyon sok mindenben egyetértünk. Amit viszont visszatérően és folyamatosan hangsúlyozunk, hogy ehhez a technológiához megváltozott ember szükségeltetik.
Fejlett és fejlődő országokban egyaránt, mozgalmak alakultak és alakulnak, abból a célból, hogy az új technológia (vákuum, avagy nullponti energia) hétköznapi életben is mihamarabb bevezetésre kerüljön. Ezen mozgalmak fő célja nem más, mint együttműködés: bármely szimpatizáns társadalmi csoporttal és egyénnel, hogy közös összefogáson alapuló szabad-energia aktivizmust hozzon létre. Elérkezett az idő, hogy multidiszciplináris szövetségek jöjjenek létre, illetve kollektív összefogások szülessenek a fenntartható és bőséges energia-termelő – rendszerek népszerűsítésére.
Ha alapvető, gyökeres változást szeretnénk látni világunk jelenlegi energiastruktúrájában, ez által a gazdasági, társadalmi és szociális berendezkedés felépítésében, a szabad-energia tisztán, kétségek és alternatíva nélküli megoldást jelent az emberi faj kollektív ujjászületéséhez. Az új technológia életre kelti az emberiség azon ősi vágyát, hogy egy energiától független, bőséggel megáldott életminőséget alakítson ki.
Minderre nagy igény és szűkség is van, hiszen az élet minden területéhez szükséges energia nem lehet csupán néhány ipari szolgáltató kizárólagos tulajdona, hanem minden egyes ember eredendő, kozmikus úton veleszületett joga. A társadalmi hozzáállásnak azonban tükröznie kell igényét erre a közös jogra, valamint ezt a jogot a közeljövő vezető egyéniségeinek is képviselnie kell.
Amíg jelenleg is számos szabad energiás technológia áll fejlesztés alatt, természetesen, általánosan nagy szükség van az új paradigma társadalmi támogatására is. Bizonyos mozgalmak közvetlen kapcsolat kiépítésén dolgoznak spirituális irányultságú, illetve megfelelő tudatosságú magántőke és felhasználásra alkalmas szabad- energia technológiák feltalálói, kutatói között.
Hétköznapi emberként is fel kell ismernünk, hogy a kollektív, tömeges támogatás a szabad energia technológia hétköznapi életben történő megjelenéséhez elengedhetetlenül szükséges. Fel kell ismernünk, hogy a jelenlegi energia előállító rendszerek hanyatlása nyilvánvaló, és amikor ez a hanyatlás hirtelen felgyorsul, majd a fosszilis üzemanyagokra épült rendszerek elkerülhetetlenül összeomlanak, valójában nem társadalmi káosz és nincstelenség, hanem egy magasabb szintű életforma megjelenése várható a Föld bolygón.
A szabad-energia paradigmájára vonatkozólag, a hétköznapi ember feladata a kollektív összefogás, információ terjesztése kell, hogy legyen. Hiszen minden egyes, gyönyörű bolygónkat taposó ember és élőlény közös érdeke, hogy a jelenleg használt energiaellátó rendszerek megújuljanak: egy környezet-kímélő, fenntartható, közel ingyenes, bárhonnan elérhető potenciállal rendelkező forrás válthassa azokat. Széleskörű társadalmi támogatottság elengedhetetlen ahhoz, hogy valóban effektív változás keletkezzen az energia előállításának mikéntjében, hatásfokában, valamint, nem utolsósorban, annak tulajdonosi hátterében.
Írók, újságírók, tanárok és tanítók, mozgalmak, szervezetek és alapítványok elnökei, tagjai, marketing szakértők, mindazon közösségek és egyének, akik a mozgalommal, illetve eredendően az új energia által ígért lehetőségekkel bármilyen formában szimpatizálnak, közösségként és egyénként is rengeteget tehetnek az új technológia népszerűsítésért, köztudatban történő elterjesztésért. A szabad-energia életképessége ugyanis teljes mértékben attól függ, mekkora nyilvános támogatást és közösségi akaraterőt tud maga mögé állítani, annak érdekében, hogy jelenlegi rendszereinket a lehető leghamarabb, és minél inkább problémamentesen váltani tudja. Napjainkban is egyértelműen előrelátható, hogy az új technológia eddig titkolt potenciálja akkor kap igazi, széles körű lehetőséget kibontakozására, amikor a társadalom, egy közösség és egy ország vezetői – nem ellenezni, létét eltitkolni – hanem a szabad-energia és az arra épülő szerkezetek bevezetését minden eszközzel segíteni, támogatni fogják… A mai embernek szükségszerűen fel kell ismernie tehát azt az egyetemes törvényt, hogy az Univerzumot alkotó energia állandó és örök. Változatos formái alkotnak Világegyetemben mindent, ami van, volt és létezni fog: az energiának mindössze a megjelenési alakja változik. Ezen törvény elfogadása után a kor embere megteheti első lépését, hogy – a jelenleg használt energia-előállítási rendszerek tulajdonságai alapján – a jövőt képviselő, új-típusú energia működési elvét meghatározza.
Az egyéni és a kollektív tudás egyaránt, tapasztalás által, folyamatosan fejlődik. Hogy a Világegyetemet alkotó energia-masszát milyen formában használjuk fel, az attól függ, milyen mértékben értjük meg annak felépítését, valós szerkezetét. Egyszerűbben: amint a kor embere tisztába kerül azzal a ténnyel, hogy az őt körülölelő tér bármely pontja tiszta energia, a továbbiakban nem szükséges erősen korlátolt, fizikai minőségben és limitált mennyiségben előforduló energia-hordozók után kutatnia. A jelenleg elterjedt energia-előállítási minta – melyet a bemutatásra kerülő, új típusú rendszer ellentéteként nevezhetünk régi energiának – mára elavult, nem felel meg a mai ember gyors mértékű szellemi fejlődésének. Mivel a következő fejezetek energetikai minőségekről szólnak, a régi és új energia fogalmának tisztázása mindenképpen szükséges.
A jelenleg felhasznált energia-termelő rendszerek a polaritás elvén alapulnak:
Régi, duális, avagy poláris rendszernek nevezünk minden olyan energia megnyilvánulást, amely egy kiindulópontból, az első pólusból haladva idővel arányosan növekszik, majd – robbanás jellegű energia-leadás következtében – a második pólusban kisül. Ritmikus ismétlődéssel munkáját az első pólusból kiindulva újrakezdi. Kicsit más megközelítésből kifejezve – talán egyszerűbben – az energia két pólus között lüktetve, pozitív és negatív végletek között vibrálva nyilvánul meg. (A dualitás rendszere az élet számtalan területén megnyilvánul: gondoljunk csak alapvető energiatermelési rendszerekre: a robbanómotor vagy az elektromos-váltóáram működési elvére. A tudománytól eltekintve, a polaritás elméletén alapulnak a modern társadalom más, alapvetően meghatározó rendszerei, például a modern kori politikai berendezkedés is.)
Új típusú energetikai minta
Ahhoz, hogy az új típusú technológia teljesítményben az elődjeit felülmúlni legyen képes, nyilvánvalóan egyedi – a jelenleg használt rendszereinktől erősen eltérő – tulajdonságokkal, működési elvvel kell rendelkeznie. Ez az elv pedig a következő:
Ha az energia az első pólusból kiindulva nem éri el a második pólust és nem sül ki, visszahullik önmagába, akkor egy folyamosan megújuló és növekedő, egyre erőteljesebb potenciál válik elérhetővé. A poláris megnyilvánulás helyett egypólusú rendszer alakul ki, melyben az energia, második pólus hiányában, nem csapódik ki, hanem fokozatosan növekszik. Saját lényébe visszatérve újra és újra generálja önmagát. Ez az úgynevezett új típusú energia elve. Az új típusú energetikai minta, – röviden új energia – rendszere tehát egypólusú. Nincs második pólus, így határtalanul terjed és sugárzik, folyamatos megújulásra képes: szüntelenül újjáteremti önmagát, gyakorlatilag végtelen potenciálok sorozatát hordozza magában. Természete egységes, önmagában teljes, független kinyilatkozás, amely egyesíti a poláris technológiára jellemző lüktetést. Erejét saját magából táplálva nyeri, mégpedig úgy, hogy folyamatosan önmagába tér vissza. Így valóban képes újra és újra magasabb energetikai szint elérésére.
Ezt a típusú rendszert kutató tudósok, illetve feltalálók elméleteiket, kísérleti gépezeteiket, szabad-, nullpont, ingyen-, illetve új-energia névvel egyaránt illetik, mely kifejezések ugyanarra a jelenségre, illetve az arra épülő találmányokra vonatkoznak. A számos elnevezés közül a szabad-energia a név bizonyul leginkább kifejezőnek, hiszen nevében is sugallja azt a függetlenséget, melynek potenciálját ezek a rendszerek magukban hordozzák.
A kötetlen, helytől és fizikai dimenziótól független, bőséges erőforrások elnevezései közül pedig az ingyen-energia címke tűnik a legszerencsétlenebb választásnak: mai tudatunk – természetesen, megalapozott indokkal – nagy mértében alkalmazkodott ahhoz a tényhez, hogy az életben semmi sincs „ingyen”: a kor átlagemberének ugyanis, a mindennapi megélhetéséért is keményen meg kell dolgoznia. (Ez a jelenség azonban nem a természet, sokkal inkább az attól eltávolodott, modern ember által felépített gazdasági rendszer hibája) Az új típusú energia rendszerén alapuló találmányok: a szabad-energia jellegzetességei Bármely energia legfontosabb és lényegesebb tulajdonsága, hogy kizárólag akkor képes nagymértékű teljesítményt kifejteni, ha egyetlen irányba áramlik. Az új energiás rendszerek képessége azért exponenciális jellegű, mert struktúrájuk egységes, összesített, mindenféle megosztástól mentes. Így valóban képesek lehetnek arra a nem mindennapi teljesítményre, hogy állandóan növekedés fázisában tartózkodjanak.
Mivel az ezen az elven üzemelő berendezések – klasszikus értelemben vett – üzemanyag nélkül működnek, újabb indok szolgál „szabad-energia rendszer” elnevezés mellett. A szabad energia legfontosabb jellemzője, hogy pólusokat egyesít magában, melyek összeolvadásával hatalmas erejű potenciál keletkezik. Az új energia elvén alapuló jelenségek további közös tulajdonsága, hogy egy adott anyag, illetve energia-forma átalakuláson, tehát transzmutáción megy keresztül, majd megnövekedett frekvenciával rendelkező, kifinomultabb – azaz szublimált alakban, egy magasabb energetikai szintet képviselő formában jelenik meg. Az új energia működési elve természetesen semmilyen összefüggésben nem áll a klasszikus értelemben vett alternatív-energia előállítási módszerekkel (Szél- és víz-erőművek, nap-elemek) Minden szabad-energia elvén alapuló szerkezet alapvető és legfontosabb tulajdonsága, hogy több energiát állít elő, mint amennyi az üzemeltetéséhez szükséges. Így ezek a rendszerek természetes bőséget nyújthatnak az olyan közösségeknek, amelyek – megfelelő szellemi tudás birtokában – képesek megépíteni azokat…
Tom Perks
Az előbbiek fényében úgy gondolom érthetőbb, hogy az állóhullámok alkalmazása, a “megváltozott” ember nélkül nem fog menni. – Ezt lenne jó megérteni. Mivel a  javított ismétlés a tudás anyja még egyszer ideteszem. Charon azt írja, hogy ezeket a “feladatokat” olyan mértékben oldjuk meg, amilyen tempóban az egyéniségek szellemi energiái a felső létsíkok félanyagi régióiban kiterjednek. – Tulajdonképpen lényegében ezt a célt szolgálja a plazmatechnológia szerte a világban. – És hogy a térszemlélet szinkronizmusa megnyitja az ember útját a hiperkozmikus világok felé. A másik kedvencem, meg ezt írja, és ezt sem lehet ignorálni, ha valaki figyelmesen szemléli az ügyeletes civilizációnk energetikai áramlását:
Amilyen mértékben a műszaki fejlődés lehetővé teszi, hogy az ember fellélegezzen, a „harmadik állapot”, az éberség, a hipervilágos tudat kutatása lép egyéb vágyak helyébe. Végül is az emberi jogok közé fogják sorolni az erre irányuló kutatásban való részvételt. A következő forradalom lélektani lesz.” Louis Pauwels
Vannak olyan dolgok, amikkel nem lehet nem egyet érteni, maximum tagadásba lehet venni, de az is csak azt jelzi, hogy biner az agyműködés az adott állapotban. A hasonlót a hasonlóval lehet megérteni, megközelíteni és alkalmazni. Amiről Perks ír egyértelműen fejezi ki nem poláris energiáról van szó. És ehhez nekünk még van dolgunk Magunkon belül is.
Murzsicz András




Megdőlni látszik a műszaki fejlődés mítosza



A technológia története több olyan hasznos információt is magába foglal, ami bárki számára tanulságos lehet, aki a műszaki fejlődésben látja a 21. század problémáinak megoldását.
Lélegzet elállító látvány lehetett, amikor 1405-ben Cseng Ho admirális kihajózott flottájával a kelet-kínai Szocsoui kikötőjéből. A flotta több száz hajóból állt, melyek a méretben a kor európai hajóinak az ötszörösei voltak, a vezérhajón 500 ember kapott helyet. A kínaiak már ekkor használták az úgynevezett vízhatlan rekeszeket, és a trapéz alakú vitorlázatot. A flotta összesen hét expedíciót teljesített, hirdetve a Ming dinasztia hatalmasságát szerte az Indiai-óceánon, azonban amikor utoljára tértek vissza a kikötőbe, a hajókat szétbontották, eltüntetve a bennük megtestesült műszaki tudást is. A következő néhány évszázadban Kína tengerjáró eszközei az összehasonlíthatatlanul szerényebb dzsunkák voltak.
Hihetetlennek tűnik, hogy egy ilyen lenyűgöző és hatékony tudástömeg így eltűnhetett, a történelem azonban tele van hasonló példákkal. Amikor a régészek a 18. században elkezdték feltárni Pompei városát, egy római vízvezeték hálózatra bukkantak, ami fejlettebb volt az akkoriban használtaktól. Az egyiptomi piramisok mind a mai napig nem tárták fel teljes egészében építészeti titkaikat, de hogy még messzebb menjünk vissza az időben, a dél-afrikai Poort Shelter leletei azt bizonyítják, hogy az ott élők rendkívül kifinomult kőeszközöket késztettek egészen 60.000 évvel ezelőttig, amikor ismeretlen okból visszatértek az egyszerűbb eszközökhöz.
A műszaki fejlődésre általában egy exponenciális görbeként tekintünk, ami egy viszonylag egyenes vonallal indul a korai kőkorszakban, majd egyre meredekebben emelkedik napjainkig. Az utóbbi idők kutatásai azonban azt sugallják, hogy mindez könnyen lehet egyfajta illúzió. Ha nagyító alá helyezzük, a látszólag egyenletes görbe előre-, vissza-, majd újabb előrelépések kusza sorozatára bomlik, amit Peter Richerson a kulturális evolúció kutatója „rögtönzéses” evolúciónak nevez.Valójában az emberiség története során feltehetőleg több innovációt veszthettünk el, mint ami jelenleg a birtokunkban van, tette hozzá Luke Premo, a Washington Állami Egyetem antropológusa.
Ez egy kijózanító gondolat, amikor a hi-tech megoldásoktól reméljük a megoldást a jelenkor problémáira, az éghajlatváltozásra, túlnépesedésre, a fertőző betegségekre és még sorolhatnánk – jön a hír, hogy nem fejlődünk feltartóztathatatlanul egy technológiai Nirvána felé. Mindezek ellenére a technológiák fejlődésének alaposabb megismerése értékes leckéket tartogathat a jövőre nézve, segítségével azonosíthatjuk azokat a szálakat, amik működni fognak és azokat, amik nem.
A műszaki fejlődés egyik legrégebbi rejtélye, hogy kőkorszaki őseink miért fektettek olyan minimális leleményességet szerszámaikba. Az eddig fellelt legősibb eszközök 2,6 millió éves múltra tekintenek vissza és a mai Etiópiai területéről származnak. Ezek jelzik a kezdetét annak a folyamatnak, ami csupán 2 millió évvel később érte el csúcspontját, ekkor készültek az igazán hatékony kőbalták. Ezt a lassú folyamatot, a technikai fejlődési görbe kezdeti lapos szakaszát a korai hominidák korlátozott kognitív képességeinek számlájára írták. Mivel nem voltak előző generációk, akiktől tanulhattak, minden egyednek a nulláról kellett indulnia, ami megmagyarázza az úgynevezett kumulatív kultúra hiányát.
A kumulatív kulturális evolúció, /egymást erősítő fejlődés/ amire az emberek és más főemlősök közötti választóvonalként tekintünk, két fő képességen alapul: a társadalmi tanuláson, ami a tudás átadását jelenti a csoport új tagjai számára, valamint egy viselkedés nagyfokú lemásolásának képességén, ami magába foglal lényegtelen, vagy véletlen elemeket is, lehetővé téve a viselkedés és kontextusának átadását. Több kutató is meggyőződéssel állítja, hogy a kumulatív kulturális evolúció csak 100.000 évvel ezelőtt, a Homo sapiens-szel vette kezdetét, Dietrich Stout, az atlantai Emory Egyetem antropológusa és kőeszköz szakértője azonban megingatta ezt a nézetet.
Egy innováció általában akkor jön létre, amikor szándékosan, vagy sem, de másolási eltérés keletkezik egy folyamatban. Ezek gyakorlatilag ugyanolyanok, mint a biológiai evolúció előnyöket eredményező genetikai mutációi, melyek ezáltal tovább öröklődnek. A korai ember is rendelkezhetett azzal, ami az elődöktől való kognitív /megismerésen alapuló/ tanuláshoz szükséges, állítja Stout. A rendkívül egyszerű eszközök esetében, azonban nem igazán volt esély a másolási eltérésekre. “Egy kőbaltán nem sokat lehet változtatni, amennyiben azokkal a funkciókkal szeretnénk felruházni, amire egy kőbaltának szüksége van” – magyarázta, hozzátéve, hogy ha egy eszköz bonyolultsága nő, az innováció lehetősége is nőni fog.
A társadalmi tényezők mellett az elmúlt évezredben a piaci erők és politikai tényezők is diktálhatják az innováció ütemét. A kézműves társadalom fenntartásához és fejlődéséhez általában elengedhetetlen egy módos felső osztály. A kézműveseknek hosszú időn át kell tanulniuk, hogy műtárgyaik kielégítsék az igényeket. A szabadalom a szó modern értelmében a 15. században jelent meg a köztudatban, előtte más módszereket kellett találniuk, hogy találmányaikból a lehető leghosszabb időn át profitálhassanak, ami nagyban befolyásolta a kérdéses technológiákat. A szaktudás védelmére céhek jöttek létre az árakat magasan, míg a tudásátadók számát alacsonyan tartva, így ha a körülmények változtak, az adott szakma vívmányai könnyedén eltűnhettek.
Egy adott technológia lényegéből fakadó tényezők ugyancsak meghatározhatják a fejlődését. Erre példa a japán katana, a szamurájok kardja, ami évszázadokon át változatlan maradt. Egy-egy kard hosszú hetek kitartó munkájának gyümölcse, amit csak a legkiválóbb kardmesterek vállaltak fel, egyetlen kovácsolási hiba hatalmas kárt okozott, elbátortalanítva a kísérletező kedvet. “Hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni a költség-haszon arányokat” – mondta Shennan. “Valami, ami egy rendkívül hasznos újításnak tűnik, mégis eltűnhet a járulékos költségek miatt”
Ennek ellentettjeként egy technológia elterjedhet a jobb alternatívák kárára is, mivel a bevezetésére már annyit költöttek, hogy nem érné meg elvetni. Erre jó példa a QWERTY billentyűzet, aminél vannak gyorsabb gépelést is lehetővé tevő billentyűzet kiosztások, ilyen a Dvorak, azonban mire kidolgozták, addigra több százezer írógépet gyártottak le QWERTY billentyűzettel, átalakításuk pedig túl sokba került volna. A fordulatra az 1930-as évek végén kerülhetett volna sor, ekkor azonban a II. Világháború kitörésével az USA Hadügy Minisztériuma minden írógépét QWERTY billentyűzettel rendelte meg, mivel ez volt a legelterjedtebb, így a kiosztást nem sikerült megreformálni, sőt a világ angol nyelvterületein továbbra is monopol helyzetben van.
A szóbeszéd is képes alakítani a technológia pályáját. A múltban egy új eszköz vagy gyógyfű alkalmazásával a kísérletező kedvűeket könnyedén boszorkánynak bélyegezhették, ami arra késztette az embereket, hogy elrejtsék vagy eltitkolják találmányaikat. A vallásnak jelenleg is különleges ereje van, morális vagy spirituális értéket fűzhet egy innovációhoz, ami akadályozhatja, vagy akár elő is segítheti a terjedését.
Mit hozhat mindezek fényében a jövő?
- Van még azonban valami más is, ami a háttérben munkálkodik. Ahogy a technológiák egyre komplexebbé válnak, a hozzájuk kapcsolódó összefüggő (kontextuális) vagy kauzális tudás kezd elveszni. /Itt a kontextuális és a kauzális látásmódot kicsit csúsztatva állítja párhuzamba. Az összefüggésekben való látás nem korlátozódik pusztán az ok-okozati összefüggés rendszerre. Azt a hasonlatot lehetne itt felvonultatni, ami úgy hangzik, hogy; Minden bogár rovar, de nem minden rovar bogár. – tehát az összefüggésekben, analógiákban való életértelmezés nagyságrendekkel meghaladhatja a kauzális látásmódot, gondolkodást. A szek. /A mai autóépítők nem szükségszerűen ismerik egy gépjármű működését, mivel csak egy-egy részét szerelik össze, vagy éppen a folyamatot teljes egészében elvégző robotot irányítják. Az még nem ismert, hogy ez mekkora probléma, mivel az információ rögzítésre kerül, az az embertömeg, ami érti, bár viszonylag kicsi, még mindig elegendő lehet a megőrzéséhez. Felfedezéseinek publikálásával Mesoudi inkább provokatív akart lenni, mintsem pesszimista. Véleménye szerint a hosszú tanulási folyamat problémájának egyik megoldása lehetne a tudomány kollektivizálása. Ami jellemzően egy egyén tevékenysége volt, az ma már egyre inkább olyan csoportok sajátja, amik összeadják közös tudásukat, a kaptártudat kiaknázásának pedig potenciális előnyei lehetnek.
Mesoudi reményei szerint a fenti adaptációk beépítésével a műszaki evolúciós modellekbe, a kutatók képesek lesznek pontosabb előrejelzésekre, illetve az innováció sikerét vagy kudarcát befolyásoló tényezők azonosítására, melyek jelentős részére aligha lehet magának a feltalálónak, az újítónak befolyása. Összességében viszont minimalizálható lehet Cseng Ho sorsának megismétlődése, aki a világ valaha látott legnagyobb flottáját vesztette el.
Forrás; sg.hu

A tudat fejlődése és hatalma



Szókratész mondta: Tudom, hogy semmit nem tudok, de többet tudok azoknál, akik nem tudják, hogy semmit nem tudnak. Ez a bölcselet a folytonos hullámzásról, magáról az életről, a változás folyamatának végtelenségéről szól. Ennek során folyamatosan próbálgatjuk és megéljük észlelésünk határait, közben új nézőpontok felismerésével magunk is tanulunk. Játék! Játék az ösztönökkel, ötletekkel, gondolatokkal, azok pontosításával, majd megvalósításával. És a folyamat kezdődik újra elölről, illetve más szinten folytatódik egy újabb ötlettel… A tét, hogy képesek vagyunk-e tudatosan is felfogni és használni azokat a dolgokat, amelyek szerencsére anélkül is működnek életünkben, hogy tudnánk róla. Akik élni tudnak ezzel a misztikusnak vélt képességükkel, mint például a sámánok is, azok többnyire gyógyításra vagy valamely más módon a közösség javára használják. Nem más ez, mint a felnőtté válás folyamata.
Az ember ősidők óta keres, kutat, hogy megismerhesse saját magát és a környezetét. Az 5 érzékszervét mindenki természetes módon tanulja meg használni, ezek a bejáratott csatornáink. A világnak ezen kívüli létezését – mivel korábban csak közvetve volt mérhető – sokáig és sokan nem ismerték el, pedig meglétére egyértelmű tapasztalatok voltak. Természetesen minden időben sok múlt azon, ki mit fogad el bizonyítékként, és ezt főleg politikai indítékok határozták meg. Továbblépésként, fizikai ismereteink bővülésével, rajtunk kívül álló érzékelő rendszereket, műszereket fejlesztettünk ki, így ma már egyértelműen meghatározhatóak az elektromosság, a mágnesesség, a fényjelenségek stb. jellemző paraméterei.
Tehát régóta foglalkoztat bennünket az a kérdés: Hogyan ismerhetjük meg a világot és benne magunkat? Lehetséges-e, hogy más dimenzióba is belelássunk?
A tudomány határai, újabb felismerések
Megismerésünk végesnek tűnik, és az is marad, amíg határt szabunk neki. Hisz elsősorban az igaz vagy nem igaz folyamatos szembeállításával, és csak egy bizonyos nézőpontból vizsgáljuk az eseményeket. Egyértelműen komolytalan elképzelésnek tűnik például, hogy egy tárlatot kulcslyukon keresztül nézzünk végig! Ahelyett, hogy körbejárnánk, közelről és távolról is gyönyörködnénk a képekben, tárgyakban, megszemlélnénk, esetleg megtapintanánk őket, csak szűk, egyoldalú és távoli rátekintést engedélyezzünk magunknak! Beláthatjuk, ily módon csak minimális információt kapunk az egészről! A megoldás természetesen adott. A nézőpontunk változtatásával felszabadíthatjuk magunkat, alternatívákat sorolhatunk fel a megoldásra, és kiválaszthatjuk a számunkra legmegfelelőbbet. A tudományos kutatásban is elértünk az eddig működtetett és a megismerést segítő rendszerek határáig, és mert a megoldási lehetőségek már szűkösek, ezért a továbblépéshez új nézőpontokra tehát paradigmaváltásra van szükség.
Milyen feszítő problémák merültek fel?
A vizsgálódások során ráleltünk néhány dologra, amit már nem lehetett félresöpörni. A parányok világában a részecske, az anyag egyeduralma eltűnik”, és annak energiaaspektusa válik fontosabbá, pont az a minőség, melyet megfoghatatlansága miatt eddig nehezen értékeltek (ma már könnyebb az energiát értelmezni, mivel mindenki szembesül a kreativitással, ami személyes energetikai tevékenység). Az anyag és energia egymásra hatásából eredő változások specifikus információt, egyedi lenyomatot, mintázatot jelentenek a külső és belső környezet számára egyaránt.
Valójában milyen kapcsolat van anyag és energia, fizikai test és tudat között?
Az élő szervezet igen bonyolult, érzékenyen reagáló rendszer. Folyamatos jó működéséhez szükséges fenntartania saját stabil belső állapotát és külső kapcsolatát a környezetével. A rezonancia elve szerint csak akkor tud interakcióba lépni önmagán belül és a környezetével is, ha hasonló szerveződés található mindenhol. Ez az algoritmus a világegyetemben megvan, létezik, működik, ezért van esély az élet kialakulására elvileg bárhol a világegyetemben.
Hogyan működik a kapcsolattartás a különböző szintek között (fizikai, lelki, szellemi, más dimenziók)? Sejtjeinkben másodpercenként átlagosan 7000 biokémiai reakció zajlik. A szervezetben számos rendszer működik a sejten belüli és a sejtek és funkcióik közötti információátvitelre. Ezek közül a biokémiai rendszer (ahol a kémiailag eltérő anyagok – hormonok, citokinek, interleukinek – biztosítják a jelátvitelt) és az idegrendszer (mely a saját elkülönült anatómiai hálózatán keresztül elektromos impulzusokkal, mint digitális jelekkel dolgozik) a legismertebb, szabályozó hatásuk a szervezetben közismerten korlátos. Az anatómiailag szervezett rendszerek képesek szervezeten belüli kommunikációt biztosítani, de nem képesek arra, hogy a környezetbe jeleket juttassanak. Az élőlények egymás közti interakciójához szükség van más mechanizmusokra is, melyek biztosítják, hogy a szervezet nyitott rendszerként léphessen interakcióba. Erre bizonyítékaink is vannak.
Alexander Gurvics orosz kutató már 1922-ben bizonyítékot adott arról, hogy az osztódó sejt fényt bocsát ki, amely fény újabb sejtosztódást idézhet elő. A változást előidéző hatást később mitogenetikus sugárzásnak nevezték el.A sejtosztódást stimuláló sugárzás felismerése újszerű gondolatokat indított sokakban.Popp és munkatársai bizonyították, hogy az élő szervezet sejtjei képesek a biofotonok felvételére, raktározására és kisugárzására; és ez a fényanyagcsere biológiai folyamatokat irányít. További kutatásaik eredményeként kiderült, hogy a szervezet a teljes frekvenciatartományban aktív jelkibocsátó. A környezeti impulzusokra, azaz fizikai behatásokra, stresszre, emóciókra megváltozik az izomerő, a reflexek, az immunműködés; ezek a hatások ma már bizonyítottan elkülöníthetők és mérhetők.
Voll bizonyította, hogy a különböző behatások elektromos változásokat idéznek elő a szervezetben, és olyan gyenge intenzitású jelek gyógyító hatása is kimutatható, mint a homeopatikumok. A korábban csak empirikus módon használt kineziológiai izomteszt hatásmechanizmusára is fény derült az elektrofiziológiai kutatások által. A létrejött izomerősödés reprodukálható így a kineziológiai izomteszt tudományosan elismertté vált. Allergiás betegeknél megfigyelhető, hogy bizonyos rezgések a tüneteket előhívják, míg mások azonnal megszüntetik azokat, sőt zavaró frekvenciák jelenlétében is tünetmentessé teszik a beteget. A hasznos rezgések rögzíthetők (vízre vagy más dipólus szerkezetű anyagra átjátszhatók, mágnesesen vagy elektronikusan tárolhatók), így később terápiásan fölhasználhatók. Gyógyszertesztelések biorezonanciás eljárásokkal az elektromosan aktív pontokon mért ellenállás-változásból, illetve a szervezet egészének potenciálváltozásaiból az is eldönthető, milyen anyag okozta/okozza a kóros eltérést, és mivel kompenzálható, ellensúlyozható ez a negatív anyagcsere-folyamat.
E folyamatokból érzékelhető, hogy a biofizikai kutatások eredményei nem férnek a korábbi tudományos szemlélet keretébe, ezért abból ki kellett lépni, méghozzá az energia, a gondolat, a tudat részletesebb vizsgálatának irányába. A szervezet, az élő anyag abban különbözik a környezetétől, hogy állandó önszervezést folytat, ebben folyamatosan szinkronizálja alrendszerei működését, vagyis az anyagcseréjét. Ezt a szervezőképességet, valamint az ezzel járó következetesen meghozott döntések sorozatát nevezzük tudatos tevékenységnek. (Ettől eltér a tudat elkorcsosított, akarattal kevert értelmezése.)
Feltételezések szerint a tudat a talamuszban, illetve a központi idegrendszer más régióiban képződő idegimpulzusok eredménye. A kapcsolat a tudat(osság) és létezésünk funkcionális folyamatai között egyértelmű. A bioenergetikai tesztek pedig az érzékelés és tudat kapcsolatát feltételezik, ezen alapulnak. Szellemi tevékenységünknek vannak olyan részei, melyeket rendszeres meditációval vehetünk fokozatosan birtokba, és általa bármit, ami a kozmoszban lehetséges, elérhetünk. Ezek a folyamatok neurobiológiailag (szövettani, elektrofiziológiai változás) azonban nem meghatározhatóak. Olyan kérdéseket feszegetünk tehát, ami egyetemes, összetett, változékony, jó része meghatározhatatlan, ezért ijesztő lehet ahhoz képest, amit eddig gondoltunk róla. Holisztikus megközelítésre van szükség, aminek természetes része az egyes elemek pontos meghatározása, valamint kapcsolataik dinamikájának feltérképezése. A vita a konvencionális tudomány és a holisztikus szemlélet lényeglátása és módszerei között a legegyszerűbben a következőkben fogalmazható meg:
Minél inkább csak a rendszer részleteire koncentrál valami/valaki, annál kevésbé helytállóak az adott részletnek az egésszel kapcsolatban betöltött szerepére vonatkozó megállapításai, tehát annál inkább akadályozni fogja a teljes rendszer látásában.
Minél helytállóbb/alkalmasabb valami a teljes rendszer leírására, annál kevéssé pontos a részletekben, ám ez sokszor egyáltalán nem hátrány, mert ha az egész harmonikusan működik, akkor folyamatosan magához igazítja a részeit (biokibernetika).
A kineziológiának már régóta aktív tárgya a tudat és a test kapcsolata, azok egymásra hatásának vizsgálata, az ismeretek gyógyító felhasználása. Agyunk irányítja izmaink működését, melyek központi idegrendszerünk digitális kijelzőiként működnek. Már az enyhe izomerő-gyengülés is megbízható információt ad minden változásról. Tudatunk folyamatosan figyeli testünket (besűrűsödött információhalmaz), testünk pedig tudatunk minden rezzenésére pontosan reagál. Az izmokban is megvalósul a tudat és az anyag közvetlen egymásra hatása.
Meglepőnek tűnik, hogy a megbetegedett vagy fájdalmas terület érintése önmagában segíthet a probléma megoldásában. De hasonlóan működik, mint amikor egy gondolat aktiválja az agy bizonyos területét és a keletkezett hullámok EEG-vel kimutathatók. Ez az aktiváció egy gondolati mezőt (primer mező), elektromágneses teret hoz létre. Ez minden információt hordoz, és a változása a fizikai testen kívül is érzékelhetővé válik. Mi történik ezzel az információval? Egy vele hasonló rendszerrel, egy másik elektromágneses csomaggal képes kommunikálni, ahol az információ hasznosul, feldolgozásra kerül. Ugyanez a folyamat játszódik le empátia, telepátia és intuíció esetében is. Egyszerűen ráhangolódunk a másik csatornájára, és pontosan érzékeljük a változását. Ez általában nem tudatos. Tehát a primer mező érzékelésére már létezik, vagy tudatosan létrehozunk egy másodlagos, ún. dekódoló mezőt, amely rezonál az előzővel. Így annak információi érzékelhetők, felfoghatók. Abban az esetben pl., ha a tesztelő már tudja, hogy az árnikát fogja használni a könyökfájdalomra, és erre gondol, ez az agyában egy specifikus régiót aktivál, és ezt létrehozza a páciens agyában is a hatás érvényesül, anélkül, hogy a beteg valóban használná a szert. Nézzük meg pontosan, mi történik a gyógyítási folyamatban. Az első lépés (pl. izomelgyengülés) a primer mezőben jött létre, ez olyan változást eredményezett a terapeutában, amit ő érzékelt és tudatosan megváltoztatott. E kölcsönhatás következtében visszatért a páciens izomereje. A diagnózis, illetve a gyógyító folyamat elindult, tehát látható és érzékelhető!
Az eddigiekből kiderült, hogy a kommunikáció során olyan kapcsolódási pontjaink vannak, melyek csak másfajta odafigyeléssel foghatók fel, pontosíthatók, viszont alapvetően meghatározzák a folyamatot. A tesztelő és tesztelt személy közösen hozzák létre azt az EM teret, melyben az interakció, kölcsönhatás megvalósul ( megfigyelő integrációs modell ). Ebben a közösen létrehozott energiamezőben/rezgő rendszerben jönnek létre a kapcsolatra jellemző irányított változások is. A modell természetesen mutatja, hogy a megfigyelő sem kívülálló, hanem része a rendszernek. Amennyiben megfelelőképpen engedi magát ráhangolódni, együtt lélegezni, rezonálni, kapcsolódni a tesztelt személlyel – azaz érintetté válik a folyamatban -, képes létrehozni a dekódoló mezőt. A tesztelés, megfigyelés így létrejöhet, és a folyamatos értékelés is a rendszer részévé válik.
A közös mező, energiatér létrehozása tehát fontos kezdő lépés minden további diagnózishoz, illetve terápiához. A kineziológiai teszteléseken alapuló módszerek során ezzel a kölcsönhatással, azaz energiával dolgozunk, ami a test, lélek és szellem egysége. A diagnosztikus interakciók létrehozása és felerősítése egyértelműen emberi sajátosság, aminek rendszerszerű és tudatos alkalmazása az összes bioenergetikai tesztben  hasznossá vált.


Gondolkodjunk, de mégis hogyan?



Tallózzunk még egy kicsit a múltban és próbáljuk meg “kézzelfoghatóvá” tenni újra és újra azt, amit talán a legnehezebb. Mi is vár ránk, mi az, amire egyre többen hívják fel a figyelmet? Emlékezzünk, hogy változhassunk, mert a kibontakozás legnagyobb kalandja vár ránk. Lelkek milliói születtek meg csak azért, hogy ami más korban nem sikerült, azt most beteljesítsék. Megszívlelendő sorokat válogattunk, melyek szintén és következetesen azt a témát boncolgatják, ami már túl van a “miérteken”.  Fogadjátok szeretettel.


Louis de Broglie írja : „Sohasem szabad megfeledkeznünk róla, milyen korlátozottak lehetnek még mindig ismereteink, és milyen váratlan gyarapodásra számíthatunk. Ha az emberi civilizáció fennmarad, néhány évszázadon belül a fizika éppannyira fog különbözni a miénktől, mint a miénk Arisztotelészétől. Meglehet, hogy azok a kiszélesített fogalmak, amelyekig akkorra eljutunk, lehetővé teszik, hogy egyetlen szintézisbe foglaljuk az összes fizikai és biológiai jelenséget, s mindegyiknek meglesz benne a maga helye. Ha az emberi gondolkodás valamilyen biológiai mutáció hatására esetleg akkorát fejlődik, hogy eljut odáig: a maga igazi fényében láthatja majd azt, amiről még nekünk bizonyára fogalmunk sincsen, vagyis azoknak a jelenségeknek az egységét, amelyet mi a »fiziko-kémiai«, a »biológjai« vagy éppen a »pszichikai« jelzővel különböztetünk meg.”
És ha ez a mutáció már végbement? Az egyik legnagyobb francia biológus, Morand, a nyugtató feltalálója lehetségesnek tartja, hogy az emberiség hosszú történetében mindig voltak mutánsok : „A mutánsokat többek közt Mohamednek, Confuciusnak, Jézus Krisztusnak hívták…”És talán még sok hozzájuk hasonló van. Egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy abban a fejlődő korszakban, amelyben éppen vagyunk, a mutánsok nem tartják szükségesnek, hogy példát mutassanak, vagy valamilyen új vallást hirdessenek meg. Most nem az a dolguk, hogy az egyénhez szóljanak. Az sem lehetetlen, hogy úgy vélik, az a szükséges és hasznos, ha emberiségünk a közösség irányában fejlődik. Végül az sem lehetetlen, hogy szükségesnek tartják kínzó vajúdásunkat, sőt szerencsésnek tartanának valamilyen nagy katasztrófát, amely siettetné annak a szellemi tragédiának a tudatosítását, amely az emberjelenség a maga egészében. Hogy cselekedhessenek, hogy kialakuljon az az áramlat, amely talán mindannyiunkat valamilyen ultraemberi formához sodor, amivel ők már tisztában vannak. Úgy gondolják, rejtve kell maradniuk, titokban tartani, hogy köztünk vannak, amíg a látszat ellenére és talán az ő jelenlétüknek köszönhetően kimunkálódik az új világ új lelke, amelyet mi a magunk részéről teljes erőnkből szeretetnek nevezünk.

Hivatalos lélektanunk kétféle tudati állapotot vesz tudomásul: álom és ébrenlét. De az emberiség kezdetétől napjainkig rengeteg tanúbizonyság van arról, hogy létezik az ébrenlét állapotánál magasabb rendű tudati állapot. Haldane minden bizonnyal az első modern tudós volt, aki elhatározta, hogy tárgyilagosan vizsgálja a szupertudat fogalmát. Nagyon jól tudjuk, hogy feltevésünk értelmében létezik egy racionalista, pozitivista embertípus, amelyik rögtön sündisznóállásba merevedik, mihelyt irodalomban, bölcseletben vagy tudományban ki akarunk törni arról a területről, amelyen belül a tudat a megszokott állapotában működik.  A lényeg az, hogy megtudjuk: vajon az ember feltáratlan régióiban vannak-e finom szerkezetek, értelmét kiszélesítő erősítők, van-e ott valamilyen tökéletes felszerelés ahhoz, hogy meghódítsa és megértse a világegyetemet, hogy meghódítsa és megértse önmagát, hogy felvállalja egész sorsát?
Ha a modern ember felfogja, milyen fontos a tét – ami már nem várathat sokáig magára -, bizonyára más módszereket is talál.
A legújabb tudomány bizonyítja, hogy az egész agynak tekintélyes része még „ismeretlen terület”. Olyan hatalmak székhelye, amelyekkel nem tudunk élni? Gépterem, amelynek működését nem ismerjük? Valamilyen közeli mutációra várakozó szerkezetek? „Akkor felfedeztem, olyan eszközök révén, amelyeket csupán kevéssé ismerek, az események visszafordításának titkát. Olyan ez, mint az úszás. Ha egyszer elkaptuk a mozdulatot, soha többé nem felejtjük el. De elsajátítása állandó gyakorlást igényel, és a szellem vagy az izmok egyfajta akaratlan görcsbe rándulása szükséges hozzá. Bizonyos vagyok benne: nincs ember, aki pontosan tudná, hogyan győzte le először az úszás nehézségét, és egészen bizonyos, hogy maguk a legtudósabb látnokok sem tudják megmagyarázni másoknak a titkot, hogyan kell visszafelé menni az időben.” Mint Fred Hoyle és mint sok más angol, amerikai vagy orosz tudós, Eric Temple Bell (John Taine álnéven) fantasztikus esszéket vagy regényeket ír. Igazán ostoba az az olvasó, aki ezt csak a nagy szellemek szórakozásának tekinti. Hiszen ez az egyetlen mód, hogy közrebocsássanak egynémely olyan igazságot, amelyeket a hivatalos filozófia nem fogad el. Mint minden forradalom előtti időszakban, a jövő gondolatait suba alatt közlik. 1960-ban a „science fiction” mű borítója a suba. Ráadásul ma már azt is tudjuk, hogy általában az ember még a legbonyolultabb intellektuális művelethez is csupán agya egytizedét használja. Képességeink legnagyobb része parlagon marad. Valószínűleg ezt jelképezi az elrejtett kincs időtlen idők óta élő legendája. Legalábbis ezt állítja Gray Walter angol tudós korunk egyik meghatározó művében, Az élő agyban. Egy másik művében, amely anticipáció és megfigyelés, bölcselet és költészet keveréke, Walter azt állítja, hogy az emberi agy lehetőségeinek bizonyosan semmi sem szab határt, és hogy gondolatunk majd egyszer ugyanúgy fogja feltárni az időt, mint ahogyan most feltárjuk az űrt. Ezzel a látomásával Eric Temple Bell matematikushoz kapcsolódik, aki Az időmúlása című regénye hősét azzal a képességgel ruházza fel, hogy a kozmosz történetét átszelve tud utazni.
Maradjunk a tényéknél. A szuperéber állapot jelenségét a halhatatlan léleknek tulajdoníthatjuk. Ez a gondolat évmilliók óta rendelkezésünkre áll, csakhogy semmivel sem vitt előbbre bennünket e téren. De ha valóban nem tágítunk a tényektől, s arra a megállapításra szorítkozunk, hogy a szuperéber állapot fogalma az emberiség állandóan visszatérő vágya, az nem elegendő. Elvégre a vágy egészen más. A kínzás elviselése, a matematikusok ihletett pillanatai, a jógik elektroencefalogramjaiból leszűrhető tények és más bizonyítékok súlya alatt el kell ismernünk, hogy az ember a köznapi éber tisztánlátáson kívül valamely más állapotba is el tud jutni. Erről az állapotról mindenki a tetszése szerinti feltevést választja, isteni kegy vagy a halhatatlan én ébersége. Tetszése szerint valamilyen „vad” úton szerzett tudományos magyarázatot is kereshet.
A fizikában a részecskék hullámmozgásának felfedezése adta meg a kulcsot a modern korhoz. És itt is nyilvánvaló a dolog. Einstein azt írta: az energia egyenlő mc2-tel; az m a fény tömege, a c a sebessége. Mégpedig 1905-ben. 1900-ban Planck azt írta: az energia egyenlő hf-fel; a h állandó, az f a rezgésszám. 1923-ig kellett várni, míg Louis de Broglie, ez a kivételes zseni rájött, hogy a kettő közé egyenlőségjelet tegyen és leírja: hf=mc2. A gondolat cammog, még a legnagyobb szellemek esetében is. Nem tud úrrá lenni a tárgyon. Még egy példa: a XVIII. század-végétől azt tanítják, hogy a tömeg egyszerre jelenik meg a kinetikus energia képletében (e: 1/2mv2) és Newton nehézkedési törvényében (két tömeg vonzási ereje a távolság négyzetével fordítottan arányos).
Miért kell megvárnunk, amíg Einstein rádöbben, hogy a tömeg szónak mind a két klasszikus képletben ugyanaz a jelentése? Mindjárt következik belőle a relativitás. Miért csak ez az egyetlen szellem észlelte ezt az intelligencia történetében? És miért nem észlelte rögtön, miért kellett hozzá tízesztendős vad kutatás? Mert gondolkozásunk egyetlen térkép, egyetlen, újra meg újra kezdődő ösvényén halad. És valószínűleg az újításokat elfelejtik, azután újra felfedezik. Mégis úgy látszik, lehetséges, hogy a szellem az ösvény fölé emelkedjék, s ne bandukoljon, hanem repüljön, mint a madár vagy a repülőgép, és teljes képet kapjon. Ezt nevezik a misztikusok „éber állapotnak”.
Vajon egy vagy többféle éber állapot létezik? Minden jel arra vall, hogy több állapot létezik, mint ahogyan több repülési, magasság is. „Az első fokozatot nevezzük zseninek. A többieket nem ismeri és legendának tartja a tömeg. Trója is legenda volt mindaddig, amíg az ásatások fel nem tárták, hogy valóban létezett,” Ha az emberben megvan a fizikai lehetőség, hogy elérje ezt vagy ezeket az éber állapotokat, élete fő célja csakis az lehet, hogy felkutassa e lehetőség eszközeit. Ha agyamban megvannak a szükséges gépek, ha ez az egész nem csupán vallásos vagy misztikus találgatás, ha ez az egész nemcsak „kegyelem”, nemcsak „mágikus beavatottság”, hanem meghatározott technika, meghatározott belső és külső magatartásforma, amely képes lehet rá, hogy elindítsa ezeket a gépeket, akkor belátom, hogy egyetlen vágyamnak, legfőbb feladatomnak az éber állapot elérésének, a száguldó szellem elsajátításának kell lennie. Az emberek nem azért nem összpontosítják minden erejüket erre a kutatásra, mert „könnyelműek” vagy esetleg „rosszak”. Ez nem erkölcsi kérdés. Ebben az ügyben semmire sem megyünk holmi kis jóakarattal, holmi kis erőfeszítéssel. Lehet, hogy agyunk magasrendű szerkezetei csak akkor használhatók, ha maga az egész (egyéni, kollektív) élet is szerkezet, az egészet úgy kell tekinteni és végigélni, mint az érintkezés megteremtését. Az embernek azonban nem lehet az egyetlen célja az éber állapot elérése, mert a társadalmi élet nehézségei, a fennmaradás anyagi feltételeinek biztosítása miatt nincs szabad ideje efféle foglalatosságra. Nemcsak kenyérrel él az ember, de napjainkig civilizációnk még azt sem tudott mindenkinek nyújtani.
Amilyen mértékben a műszaki fejlődés lehetővé teszi, hogy az ember fellélegezzen, a „harmadik állapot”, az éberség, a hipervilágos tudat kutatása lép egyéb vágyak helyébe. Végül is az emberi jogok közé fogják sorolni az erre irányuló kutatásban való részvételt. A következő forradalom lélektani lesz.
Louis Pauwels – Jacques Bergier
Talán már nem olyan nagy titok, hogy a dolgokat “belülről” kiindulva tudjuk csak megváltoztatni. Erre épülnek az a mostanában egyre teret nyerő irányzatok is, mint például a Hoponopono, de talán erre hívta fel a figyelmet a Mátrix című film is, amit tegnap kaptam el az egyik csatornán. A végén belülre engedi, magába fogadja az információt és azt, amit kívül szeretne legyőzni, de csak magában feldolgozva tudja fénnyé változtatni. – Ez pedig nem a külvilág és mások elleni harcról szól. Aztán volt még egy párbeszéd az Orákulum, meg az Építész között. Valahogy így hangzott; “És mi van a többiekkel? – Milyen többiekkel? – Azokkal, akik szintén menni akarnak. – Azok, nyilván mehetnek…”
Ahhoz viszont hogy oda elérjünk, ahová mehetünk, nem a lábunkat kell használni. – Össznépi szokás lett, hogy menekülünk nagyon sokan nagyon sokfelé, ahol úgy gondoljuk, hogy jobb lesz… Lehet menni, de az út valójában “befelé” vezet és a dimenzióváltás szempontjából értelmezve, ez a külső ellenség vetítése helyett egy belső változást jelent, ha tetszik, ha nem.
Rendszeresen ott akadunk el, hogy; “Ezt, vagy azt csináljuk?” a legfontosabb kérdés. Ez pedig nem fog hozni megváltást. A technológia már elérkezett arra a pontra, hogy segítségével is tudjuk emlékeztetni a tudatunkat, tapasztalásokon keresztül azokra a működési lehetőségekre, amelyek kiválthatják, okafogyottá tehetik elavult viselkedési mintáinkat. Az Intenzitástant szintén a hatvanas években fogalmazta meg Wictor Charon.
Azt írja,hogy ezeket a “feladatokat” olyan mértékben oldjuk meg, amilyen tempóban az egyéniségek szellemi energiái a felső létsíkok félanyagi régióiban kiterjednek. És hogy a térszemlélet szinkronizmusa megnyitja az ember útját a hiperkozmikus világok felé.
- Ehhez pedig folyamattá kell tenni, hogy az agyunk hétköznapi tudattal nem megismerhető tartományait gyakoroljuk. A Charon Intézetben képességfejlesztéssel, illetve azoknak a síkoknak, a megismerésével foglalkozunk, ahonnan a képességek származnak. – Működési mechanizmusokat helyezünk előtérbe, s ennek használata, ismerete, jóval nagyobb kapcsolási sebességet tesz lehetővé. Az egyéni tapasztalás nélkülözhetetlen. Ez különösen javallott, annak a szenzitív, és hiperaktív emberfajtának, mely képes átlátni: változó korunk segélykiáltásait, és szépségét. Az egyensúlyra való törekvés, e feszültséggel teli kor automatikusan jelentkező, megváltási lehetősége. S ezt mindenki csak alanyi jogon valósíthatja meg. Ez ma már alapkérdés. Az Intenzitástan, mint szellemi küszöb, feltételez egy-fajta terhelhetőséget. Az Intenzitástan energetikai szabályozása, nem történhet szubjektív állapotokból, ugyanis elveszítené kompetenciával rendelkező létjogosultságát. Manapság a sokirányú képességek, szinte elviselhetetlen terheket is jelenthetnek. Ezek  egyéniség-koordináció által, megfelelő mederbe terelhetők.

Lényegi dolog, hogy a szellemi láng intenzitása, egyre inkább, felismerhetővé, majd irányíthatóvá válhasson úgy térben, mint időben. A működési mechanizmusok ismeretében, lehetőség nyílik arra, hogy ne hamvassza el „hordozóját”, s ne perzselje közvetlen környezetét. Az egyéni, gondolati kreativitás, mint energia, törvényszerűen jelent meg a mindennapokban is.  A gondolkodás dimenzionális kitágítása, mint lehetőség mindnyájunkban megvan. – Bennünk szunnyadó képesség.
Murzsicz András


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése