2016. június 4., szombat

I. Tények, amikről nem beszélnek «Március 15-én»






I. Tények, amikről nem beszélnek «Március 15-én»


Tóth Judit



Eugène Delacroix – «A Szabadság vezeti a népet» című festménye, melyet eredetileg az 1830-as júliusi forradalom emlékére festett. A festményen meztelen női keblek és a vörös rongy, mint kommunista zászló, -- a festő bemutatja a feminizmust, a szabadosságot, a pusztuló embereket.

Kétféle történelem van: /1/ amelyiket meghamisítva hitetik el a közvéleménnyel, és amiben kételkedni tilos, /2/ amelyik valóban megtörtént. Az emberek minduntalan az Igazságot keresik, kutatják, de sajnos, legtöbbször csak hivatásos hamisítók által megírt történelemkönyvekhez juthatnak. Elvégre, amiről a jónép nem tud, az nem árthat. Vagy talán mégis?
 Az iskolában úgy tanultuk, hogy «a pirosbetűs magyar Márczius 15-e a magyarság Nemzeti Ünnepe, a forradalom és szabadságharc ünnepnapja.» Azonban amiről nem tanultunk, hogy Európában e nagy események előzményei és előkészítői voltak: - a szabadkőművesek már évtizedekkel korábban megtervezték, kihasználva a nyomorgó néptömegek elégedetlenségét.
Számos szakíró szerint a szabadkőművesség gyökerei az ókorba nyúlnak vissza, illetve a középkori szervezetekből -- mint a templomosok rendje, a rózsakeresztesek társasága -- fejlődött. A polgári fejlődés élén járó Angliában kezdődött a szabadkőműves-páholyok szervezése a XVIII. Század elején. Az Alapokmányuk, Alkotmányuk (1723) is Angliában készült: James Anderson fogalmazta meg.

A «szent tűz szikrái»
A Nagy Francia Forradalom Európa történetének meghatározó eseménysorozata volt. Noha sok tekintetben korábban elkezdődött, 1789. július 14-ét szokás kezdőpontjának tekinteni, amikor a dühöngő párizsiak elfoglalták a Bastille börtönét. Az országot pénzügyi csőd közelébe rángató abszolutista rendszert megbuktatták, de a gazdasági és társadalmi válságot nem sikerült felszámolni, így a köztársasági államrend nem bizonyulhatott tartósnak, és Napóleon Bonaparte, a tehetséges tábornok diktatúrájába torkollt (1799).
A Nagy Francia Forradalom elméletileg a «Felvilágosodás» eszméit (lásd: a szabadkőművesség eszméit!) vitte diadalra. Hármas jelszava, amiből nem lett semmi: «Szabadság, Egyenlőség, Testvériség» (Liberté, Égalité, Fraternité)máig ott díszlik számos középületen. Az elv azonban sok esetben még a forradalom ideje alatt sem valósult meg, elég a jakobinus-terrorra gondolnunk. Hatása mégis óriási volt: a 19. század nagy részét az ide visszavezethető nacionalizmus és liberalizmus, valamint az alkotmányosság iránti törekvés határozta meg számos európai területen, ahol a forradalmak is mondhatni „általánossá” váltak. /Wikipedia/
A ma is dicsőített véres Nagy Francia Forradalmat tehát a szabadkőművesek készítették elő és vezették le, szabadkőművesek találták ki a leghatékonyabb jelszavakat:  „Szabadság, testvériség, egyenlőség és általános emberi jogok.” Pár nappal a tróndöntés után, 1789. július 23-án, a Bastille-on szabadkőműves szónok ezt mondta:
A mi templomainkból indultak a szent tűz első szikrái, amelyek nyugatról keletre, északról délre szállva minden polgár szívét lángra lobbantották.”

«Spartacus Testvér»
… így szólították a becenevén, és már nem érte meg munkásságának legférgesebb gyümölcsét, a kommunizmust. Az Illuminátus (felvilágosodás) alapítója, Adam Weishaupt (1748-1830) Ingolstadt német városban katolikus vallásra áttért ortodox zsidók gyermekeként jött a világra, aki nem a Jeshivában töltötte az idejét, hanem a jezsuiták iskolájában szívta magába azt a vallás-filozófia tudományt, amit később megvetett. Több nyelven megtanult beszélni, apja segítségével még héberül is. 1775-ben egy ideig még az Ingolstadt Egyetem bölcsészeti karán tanított, majd csatlakozott a felvilágosodás egyik legradikálisabb csoportjához, a «szabadgondolkodók» mozgalmához, amelyben otthonosabban érezte magát. 1776. május 1-én, Weishaupt és a szabadkőműves német író, Adolph Freiherr Knigge megalapították az «Order of Perfectibilists» nevű rendet, amit kérőbb Illuminátuskéntismernek, céljának az Új Világrend megalapozását tűzte ki. [Amikor Május elsejét látunk ünnepelni, -- amit a kommunisták oly szigorúan megszerveztek minden évben! -- gondoljuk az Illuminátus eredetére!]

1820/21-ben a forradalmaknak új szakasza keletkezett. 1907-ben egy szabadkőműves előadáson így mondták:
Azok a nagy forradalmi megmozdulások, amelyek Olaszországban 1821 óta végbementek, a szabadkőművesek művei voltak.”

A szabadkőművesek által megszervezett és 1789-ben kirobbantott Nagy Francia Forradalom nem hozta meg a "Szabadság, Egyenlőség, Testvériség" jelszavak ígéreteit, mert félévszázaddal később 1846-49-ben az európai népek ugyanolyan nyomorban éltek, mint azelőtt. Az áremelkedéseket, a szegényes aratást, az életszínvonal hanyatlását a nemzetközi ipar terjeszkedő politikája követte, és látván mindezt, Marx Károly 1848. februárjában kiadta a Kommunista Párt Kiáltványát. Ugyanakkor Párizsban a néptömegek kivonultak tüntetni az utcára, amit a kormány betiltott, miután összetűzésekre került sor a karhatalom és a nép között. Ez volt a forradalom kezdete, ami futótűzként száguldott végig az európai városokon. A köztársaságot kikiáltott nagy városokban -- Bécs, Rajnavidék, Berlin, Milán, Velence stb. -- újságírók, diákok, ügyvédek figyelték érdeklődéssel az eseményeket. A kormány mindenütt rendfenntartókat küldött az utcára a lázas tömeg leverésére. Forradalmárköltőnk, Petőfi Sándor a legszebb költeményeit írta meg, köztük a Nemzeti Dal-t. Mindenki a nagy változásokban hitt.

Az üzemek lelke a szabadkőműves Mazzini volt. Az ő céljai közé tartozott Ausztria megsemmisítése, Olaszország egyesítése, a pápai hatalom eltávolítása és köztársaságok bevezetése az egész világon. Mazzini szellemében dolgozott később a szabadkőműves Garibaldi és Crispi. A politikai gyilkosságot, mint megengedett tevékenységet állították be, és ennek megfelelően befolyásolták a tömegeket.

1830-ban és 1848-ban, Párizsban a júliusi illetve februári forradalom volt, amelyen ismét a szabadkőművesek vettek részt az élvonalban. Minthogy 1830-ban Franciaország a köztársaságra még nem volt érett,a szabadkőműves Louis Philippe orleánsi herceg lett Franciaország királya, és 1848-ig uralkodott.  Azonban ezzel a szabadkőművesek nem elégedtek meg. Végre, 1848-ban elérték az óhajtott köztársaságot, de mivel semmiféle demokratikus és szocialisztikus kísérletük nem sikerült, a szabadkőműves III. Napóleon elnöksége és császársága következett. Ellenben később éppen ő tette tönkre ezt a rendet; a bukása 1870. november 4-én a szabadkőműveseknek kedvezett. Ezért lehet Franciaországot szabadkőműves köztársaságnak nevezni!
Kossuth Lajos
Az 1848-as februári párizsi forradalom híre Bécsben és Magyarországon is heves forrongásba hozta a kedélyeket. Az események hatása alatt Kossuth március 3-án a beszédében független magyar bank felállítását, honvédelmi rendszer átalakítását, független felelős magyar nemzeti kormányt, az ország alkotmányának képviseleti irányban kifejtését sürgeti, mely kívánalmak országgyűlési felirat alakjában voltak a király elé terjesztendők. [Érdekes, hogy pártpropagandán, nyilasok és az Árpádsávos-zászlók «sátáni jelentésein» kívül, ezekről soha nem beszélnek New Yorkban a Hungarian Human Rights ügynökei vagy a mai budapesti politikusok. Pedig nagyon időszerű gondolatok! De akkor milyen alapon ünneplik Kossuth Lajost?]  /folytatjuk/ 


Folytatások:
III. Szabadkőművesség a mai Magyarországon  … /készülőben/

----------------
1. Guiseppe Mazzini (1805-1872) olasz szabadkőműves az Omerta Maffia vérszerződés-szertartás megalkotója. Omerta, olasz szó, a viselkedésre vonatkozó „szigorú törvénykönyv”, ami tiltja a hatóságokkal való együttműködést és kapcsolatot.  A 19. században az olasz Mafioso (család) tagjait az Omerta kötötte össze.



Kossuth Lajos «Nagytestvér»

II. rész




♦ „A szabadkõművesek Cincinnati 133. sz. páholya érdemes fõmesterének, felügyelõinek és testvéreinek.
     Alulírottak alázatos kérelme azt bizonyítja, hogy miután hosszú idõ óta kedvezõ véleménye volt az Önök õsi intézményérõl, vágyódik arra, hogy mint tag felvétessék, ha erre érdemesnek találtatik.
     Mivel száműzött, a szabadság ügye miatt nincs állandó lakóhelye; most Cincinnatiban tartózkodik; kora 49 1/2 év; foglalkozása visszaszerezni hazájának, Magyarországnak nemzeti függetlenségét és más nemzetekkel együttműködve megteremteni a polgári és vallásszabadságot Európában.

Cincinnati 1852. február 18.
Kossuth Lajos”

◘ http://www.sk-szeged.hu/kiallitas/kossuth/szabadkom.html


1928-ban a Bethlen-kormány olyan engedményt tett a szabadkőművességnek, amely növelte a mozgalom újjászervezéséhez fűzött illúziókat. Az 1928-as évet Kossuth-évnek nyilvánították, amikor Magyarországon, valamint külföldön számos ünnepségre került sor. 1928. március 15-én New Yorkban, az akkor előkelő Riverside úton is leleplezték Kossuth szobrát, amely ma is ott áll. Az ünnepségre tíztagú hivatalos magyar küldöttség utazott, amelyet magánutasokként több százan kísértek el, köztük polgári liberálisok, ellenzéki politikusok, szabadkőművesek. Feltűnést keltett azonban, hogy a hivatalos magyar küldöttségnek Balassa József szintén tagja lett, mégpedig a kormány felkérésére, amit az AMI és a francia páholyok közbenjárásával magyarázták. [1]


▐ Kossuth: «Magyarországnak nemzeti függetlenségét és más nemzetekkel együttműködve megteremteni a polgári és vallásszabadságot Európában.» -- Mi ez? Csak nem Hungarizmus? Talán Konnacionalizmus? Ha ezt ma valaki ki meri jelenteni, akkor megkapja a «kirekesztő, fajgyűlölő, fasiszta-náci» bélyeget.

Elgondolkodtató, hogy szabadkőművesek, trockisták és zsidók miért ünneplik Kossuth Lajost olyan lelkesen? Mi tett Kossuth olyan kedvezőt, ami ezeknek a csoportoknak előnyére vált? Mert 1852-ben felvételét kérvényezte a páholyba és ezt a népszerűsítést ki kell használni? Nem esett-e vajon Kossuth a vakolók hálójába?
Az alábbi szabadkőműves nagymester tollából származó írás szerint: «a magyar szabadság élharcosa volt»! Ma is van sok magyar, aki a szabadság élharcosa. Csak páholyon keresztül érdemli ki valaki a szabadság élharcosa címet? Vagy talán a páholyok sötét függönyei mögött kétféle mércével mérik szabadságot? Hány szabadság élharcosát lehetne megnevezni a magyar történelemből? Vajon Gyurcsány ma mit tenne Kossuthtal, ha vele szembeszállna?

*       David Kruger [2], 33. fokozatú szabadkőműves nagymester az amerikai Virginia államban él. Internetes honlapján Kossuth Lajosról, mint «hazafiról és szabadkőművesről» ír:
 «…a szellemi, erkölcsi, társadalmi és politikai elképzelések egyik nagy harcosa volt. Mindezek alkotják a demokrácia eszményképének a legjavát. Számos nagy egyéniség, akik Magyarországot megszabadították Ausztriától, Oroszországtól és egyéb politikai felekezettől, valamennyien szabadkőművesek voltak. Közöttük a legkiemelkedőbb volt Kossuth Lajos (1802-1894) Az élete kitűnő példa, drámai bizonyíték a szabadkőművességre és annak befolyására, ami a világra nézve jelentett a 19. században…

1849. augusztus 11-én Kossuth először Törökországba menekült. ahol ellenőrzés alatt állt. Hírneve bejárta a világot, és az Egyesült Államok a szabadon bocsátását sürgette, sőt, még az USS Mississippit elküldte érte, hogy átvigyék Londonba. Kossuth, akit a „Szabadság Angyalaként" és a szabadság hőseként ünnepeltek, mindenütt a magyar szabadságról beszélt.

Amerikai magyarok Kossuthnak szobrot emeltek New Yorkban, a Riverside úton. 1851-ben beszédet mondott nemcsak a washingtoni Kongresszusban, de amerikai körútjain is. Természetszerűleg vonzódott a szabadkőművesség iránt. Ugyanebben az évben Kossuth rendkívüli levelet írt Ferdinand Bodmann Imádatra Méltó Nagytestvérnek, a 133. Cincinnati Páholy Szabad és Elfogadott Szabadkőművesek tagjának.
A kérvény sürgős jellege miatt, azonnal másnap 1851. február 19-én Kossuthot, négy másik leendő társával felavatták, majd másnap a rangját felemelték Nagymesteri (Master Mason) fokozatra. Kossuth számos amerikai páholyban tartott beszédet, Massachussetts államban ezeket mondta:
"Életem legnagyobb célja és törekvése lesz, a szabadkőműves jellemhez méltóan végezni a rámháruló kötelességemet, rang és tehetség szerint, nemes intézményünk minden egyes tagjának javára. ..."

Kossuth olyan népszerű volt, hogy Argentínában, New Yorkban, Magyarországon páholyokat neveztek el róla. Magyarországon ma, ahol végre szabad a nemzet, ez volt Kossuth Testvér egykori látomása. Ma Magyarországon már nyolc páholy van: hét Budapesten és egy Szegeden, valamint a Skót Rítus 33. fokozatú Felső Tanácsa, Kozma Péter vezetésével. [...] » Kruger eredeti angol nyelvű írása ITT olvasható!


A páholyház Budapesten
2007. április 22-én értesülünk a hírekből, hogy Magyar Nagyoriens Szabadkőműves Egyesülettöbb kelet-európai, belga és francia szervezettel közös konferenciát tart ma Budapesten. A tanácskozáson a szabadkőművesség esélyeiről, lehetőségeiről tárgyalnak. A találkozó vendége lesz a legnagyobb európai szabadkőműves szervezet, a 60 ezer tagot számláló Francia Nagyoriens Páholynagymestere, G. M. Quillardet is.
Kép: A Magyarországi Symbolikus Nagypáholy páholyháza
Budapest, VI. Podmaniczky utca 45.
*  Mi keresnivalójuk van a szabadkőműveseknek Magyarországon, ha nem a jelenlegi nyúzó-, és magyarellenes kormány titkos támogatása? Csak nem azt akarják elintézni, hogy a magyarságnak jobbra forduljon a sorsa? -TJ


* Részlet David Kruger angol nyelvű Weboldaláról:

 
 
«David Kruger has been very active in a variety of civic causes in Alexandria, Virginia. Among them are the Red Cross, Boy Scouts, United Givers Fund, Kiwanis (President 1960), Salvation Army, Men of All Faiths (one of the groups founders), Alexandria Board of Health (Secretary), and the Alexandria Hospital, Community Welfare Council, Tuberculosis Association, Boys Club, and Family Service. He served as Vice President of Temple Beth El in Alexandria for nine years and was active in the Conference of Christians and Jews. Ill. Kruger, who practices optometry in Alexandria, became a 50-year member of Norfolk Lodge No. 1 in 1996 and has been a Life Member of the Scottish Rite Research Society since founded in 1991. A Scottish Rite Mason in the Valley of Alexandria since 1946. He is an expert Masonic ritualist and has served in many leadership roles in the Rite, including President of the Scottish Rite Conference of Virginia in 1975. His outstanding service to the Order was recognized early when he was invested with the rank and decoration of K.C.C.H. in 1953 and coroneted an I.G.H. in 1963. Ill. Kruger became S.G.I.G. in Virginia in 1985 and then Grand Secretary General of the Supreme Council in 1989. He is an Honorary Member of the Supreme Council of Canada and theSupreme Council of the International Order of DeMolay. In 1991, the Grand Lodge of Virginia awarded Ill. Kruger one of its highest honors, the John Blair Medal for Distinguished Service. Other awards and honors continue to recognize Ill. Kruger’s service to Freemasonry and humankind.»
http://www.srmason-sj.org/council/journal/jun01/kruger.html
 



1. L. Nagy Zsuzsa: Szabadkőművesség a XX. Században, lábjegyzet 76-77. old. Kossuth KK/1977.
2. David Kruger Weboldala … http://www.srmason-sj.org/council/journal/jun01/kruger.html


III. FORRÓ VOLT A XIX. SZÁZAD


Tóth Judit

A XIX. századot könnyebb megérteni, ha az akkori eseményeket nagyítóüveg alá vesszük: ~ a Rothschildek üzleti vállalkozásai és hagyatékai a zsidó nép részére, a Habsburgok, az Illuminátusok, a Kommunista Párt Nyilatkozata, a forradalmak, a gyilkosságok, Magyarország veszélyben, ~ mindenütt teljes politikai zűrzavar. A bajokra – országok feldarabolása és két világháború ellenére -- a mai napig sem találtak megoldásokat.

Események időpontok szerint - dióhéjban 


Az Egyesült Államok
1789-1797: George Washington amerikai elnök (szabadkőműves)
1789: megszületik az első amerikai Alkotmány
1848. az aranyláz kezdete Kaliforniában
1860: már 13 millió a lakosság lélekszáma
1861: polgárháborúk dúlnak Észak és Dél között
1865: meggyilkolják Abraham Lincoln amerikai elnököt (szabadkőműves)

Franciaország
1789-1799: A Nagy Francia Forradalom
1815: Napóleon veresége után újra királyság
1830: újabb forradalom ~ alkotmányos királyság
1848: második «Francia Köztársaság» ~ III. Napóleon császár
1870: francia-porosz háború, az uralkodó megbukik
1871: Párizsi Kommün
1870-1914: brit-francia gyarmatbirodalom Németország ellensúlyozására

Németország
1871: megszületik az egységes német nemzetállam
1871: január Német Császárság kikiáltása Versailles-ban

Anglia
1848. február: Karl Marx és Friedrich Engels Kommunista Kiáltványa
1848 éhínség Írországban

Magyarország
1848. március 15. – Pesten kitör a forradalom
1848. március 17. – V. Ferdinánd kinevezi Batthyány Lajost miniszterelnökké: az első 
         felelős magyar kormány megalakulása.
1848. április 11. V. Ferdinánd aláírja az Áprilisi Törvényeket.
1848. október 6. – Bécsben forradalom tör ki. Latour hadügyminisztert meggyilkolják,
         az udvar Olmützbe menekül
1848. november 1. – Kossuth, Görgey Artúr tábornokot nevezi ki a honvéd haderő
         főhadparancsnokává, a schwechati csatavesztés nyomán lemondott Móga János
         helyére.
1848. november 15. – Vukovárnál Batthyány Kázmér serege győz a szerbek ellen.
1848. november 16. – Sepsiszentgyörgyön, a Háromszék Honvédelmi Bizottmánya
          ülésén Gábor Áron elmondja híres szavait: „Lészen ágyú”.
1848. december 30. – Mór mellett Perczel Mór hadteste vereséget szenved Jellasics
         József hadtestétől

A Kárpát-medence térképe a békeszerződések előtt és után

Egyéb események a XIX. században

A judaizmus szorosan összefügg a nemzetközi forradalmi mozgalommal, amely a világon különböző formákban jelentkezik.
Szétszóratásukban, kétezer évig a zsidók mindig keserű forradalmárok voltak, és így minden modern forradalom résztvevői között megtaláljuk őket, akik a cselekvőbb irányítók. A zsidók szerepe a francia forradalomban nem volt nyilvánvaló. Talán nem is volt rá szükség, mivel a szabadkőművesség nemcsak végezte ezt a feladatot, de egyben fedezetként is szolgált, hogy megszerezzék a polgárjogokat a zsidóknak.
Az 1848-as februári franciaországi forradalom kitörésekor Karl Marx [1] visszatért Párizsba. Amint a forradalom átterjedt Németországba, Kölnbe utazott, ahol a Neue Rheinische Zeitungfőszerkesztője lett. Nagy rokonszenvvel követte a magyar eseményeket is, Kossuth Lajos 1848-as tevékenységét.  Az ellenforradalom győzelme után Marxot sajtó útján elkövetett bűncselekmények és a kormány elleni fegyveres ellenállásra való felhívás vádjával bíróság elé állították. Felmentették, de porosz állampolgársága dacára kiutasították. Visszatért Párizsba, majd miután onnan is kiutasították, Londonba ment, és élete végéig ott élt.
I. Internacionálé -- 1864-ben megalakult a Nemzetközi Munkásszövetség, vagyis az I. Internacionálé. Marx fontos szerepet vállalt benne, ő volt Alapító Üzenetének, szervezeti szabályzatának, több kiáltványának szerzője. Nagy erőfeszítéseket tett a sokféle, egymásnak ellentmondó alapokon álló, magukat egyaránt szocialistának valló irányzatok egyesítésére (Mazzini Olaszországban, Proudhon Franciaországban, Bakunyin Svájcban, brit szindikalizmus, német Lassalle-iánusok stb. (~ valamennyien illuminátusok! --tj)
A Kommunista Párt Kiáltványa Karl Marx és Friedrich Engels közös műve, amely 1848. február 21-én jelent meg először. A kiáltvány úgy véli: a társadalom proletariátusra és burzsoáziára oszlik, a két nagy osztály között pedig feloldhatatlan az ellentét, az egyetlen kiút az osztálynélküli társadalomhoz elvezető forradalom lehet.
Berlinben Marx hegeliánusokhoz csatlakozott, azon belül is Bruno Bauerköréhez, akik Georg Hegel bölcseletéből kíséreltek meg ateista és forradalmi következtetéseket levonni.

*     Bernard Lazare zsidó történész írja:
        "Az 1830-ban kezdődött második forradalmi periódus alatt még szenvedélyesebbek voltak, mint az első alatt. Továbbá közvetlenül is érdekelve voltak, mert a legtöbb európai országban nem voltak meg a teljes polgárjogaik. Még azok is közöttük, akik természetüknél vagy egyéb józan okból kifolyólag nem voltak forradalmárok, önérdekből azokká lettek, és ha a liberalizmus érdekében tevékenykedtek, akkor magukért dolgoztak. Nem kétséges, hogy aranyuk, energiájuk és képességeik támogatták és segítették az európai forradalmat...
Ezeknek az éveknek során bankárjaik, ipari mágnásaik, költőik, íróik, demagógjaik ugyan nagyon különböző ötleteket nyilvánítottak ki, de ugyanazért a végső célért küzdöttek... Látjuk őket a fiatal Németország mozgalom tagjainak sorában, számosan voltak titkos társaságok tagjai, amelyek a militarista forradalom sorait adták, a szabadkőműves páholyokban, a karbonária-csoportjaiban, a római haute vente szervezetben, mindenütt, Franciaországban, Németországban, Svájcban, Ausztriában, Olaszországban." [2]

Az uralkodók bankárai

Hatalomhoz a mindenkori átkozott PÉNZ szükséges. Legenda vagy igazság, egy dolog biztos: Rothschild Nathan megalapította a család londoni ágát az East India cégnél befektetett 800 millió font arannyal. A 19. század elején a Rothschild-fivérek, mint az európai uralkodók elsőszámú pénzkölcsönzői tettek szert hatalmas vagyonukra és vasúthálózat-építő cégeket alapítottak.
A bankházaknál gyakori eset volt, hogy egy és ugyanaz pénzelte mindkét harcoló felet. Például az amerikai polgárháborút, amikor is Rothschild az északiakat, amerikai bizományosa, August Belmont közreműködésével, a délieket pedigErlangers, — egyik Rothschild-rokon – által pénzelte. Közel kerültek Metternich herceghez, a bécsi kormány akkori külügyminiszteréhez is.
Metternich Lothár Venczel herceg öntelt, gőgös, középkori hűbéri nézetekkel telített bürokrata volt, aki az adózó népnek még a természetadta emberi jogát is tagadva, durva önkénnyel közel három évtizedig hatalmaskodott fölötte. Nevét gyűlölettel ejtették ki mindenütt. Állásához a legutolsó pillanatig ideges görcsösséggel ragaszkodott. Ártatlan emberek vérének kellett folynia, hogy a felzúduló népharag elsöpörje az állásából.

A nagy rejtély

Amíg a bankházak keresztény uralkodókat segítenek kölcsönökkel, hogy azok véres háborúkban egymást pusztítsák, az ügy tökéletesen rendben van. Ártatlan emberek pusztulása nem számít, csak az a fontos, hogy a kamatokat fizessék!
A Rothschildek és Benjamin Disraeli brit miniszterelnök szoros együttműködésével sikerült megszerezniük a Szuezi Csatorna nevű cég feletti hatalmat. Spekulációikkal az orosz nyersolaj, a dél-afrikai gyémántbányák és a dél-amerikai bányák területére is kiterjesztették pénzügyi hatáskörüket. Hatalmuk titka úgy, mint a múltban, most is az állandó titokzatosság.
A Rothschild-család tagjai felmérhetetlen vagyonukat úgy tarthatták meg, hogy családon belül egymásból házasodtak. Ellenálltak az beolvadásnak, a kikeresztelkedésnek és a papa kívánságának eleget téve megtartották ortodox-zsidóvallásukat.

Az első világháború és Trianon útján

A XIX. század közepén a magyar gazdasági élet a feudálkapitalizmus korába lépett, amikor az Ullmann és társai által alapított Pesti Magyar Kereskedelmi Bankmegnyílt, és a részvénytársasági jogot szabályozó törvény alapján részvénytársaságok alakultak. A zsidók gyarapítási joga Galíciából sok bevándorlót vonzott Pestre, Debrecenbe és Kassára. A királyság területén már mintegy 170 ezer zsidó lakott, ebből 1500 család Pesten.
Kossuth Lajos vegyesházasságának nehézkes engedélyezése és a spanyol szekularizálások hírei a magyar protestánsokat tömörülésre késztetik. A lutheránus Kossuth a kapitalizmus és a protestantizmus ideológia rokonságát felismerve, törekvéseiket teljes erővel támogatja: nemsokára a «Tengerre magyar!» Jelszavával számukra világkereskedelmi távlatokat nyit és a velencei hajósiskola irányába tereli fiaikat.
Míg Széchenyi az osztrák-cseh ipar érdekeit is kielégítő szabadkereskedelem híve, amely mellett a magyar feudalizmus is megrázkódtatás nélkül térhet át a feudálkapitalizmus átmeneti fejlődési szakaszára, addig Kossuth egyszerre akarja kifejleszteni a magyar nemzeti kapitalizmust
Magyarország térképe
a trianoni gyászbéke előtt és után
és vele magyar városi polgári osztályt nevelni. Közel 160 vidéki fiókkal megalapítja a társadalmi védővámot hirdetőOrszágos Védőegyesületet, amelynek tagjai becsületükre fogadják, hogy csak magyarországi árút vesznek. Megalapítja azIparegyesületet is, amely inasiskolát, iparkiállításokat létesít. A törvényhozásban a gazdasági szakértelem és a gazdaságpolitikai tudás számára érvényesülési lehetőségeket kíván biztosítani. A védővámrendszer nagy apostolát, Liszt Frigyest, Pest vármegye székházában már diadalmasan ünneplik.
Kossuth nevéhez fűződött a népnek nemzetté emelése, a kiváltságoknak szabadsággal való felcserélése és a társadalmi osztályoknak az igazság és testvérien hazaszeretet kapcsával egyesítése. A magyar feudalizmus egyeduralma törvény szerint megszűnt és a jobbágyfelszabadítást mindenki Kossuth művének tekintette. A jobbágytömegek az ő nevét mélyen vésték emlékezetükbe. 1848. március 15-én a bécsi egyeduralom és a magyar feudalizmus – egyelőre -- elvesztette a játszmát.Újabb eszközöket kellett igénybe venni a nemzet fejlődésének meggátlására…[3]

Cenzúra

Gróf Széchenyi Jelenkor c. kiadványával egyidőben, 1832-ben Kossuth Lajos (1802-1894) Országgyűlési Tudósítások címen, a pozsonyi országgyűlés eseményeiről tájékoztató kéziratos újság szerkesztését kezdte meg. A lap azért látott napvilágot az országgyűlés idején (1832-1836) kéziratos formában, mert a kormányzat nyomtatott országgyűlési újság közreadását nem engedélyezte. A Kossuth által összeállított, cenzúrázás nélküli lapot, a követeket elkísérő ügyvédbojtárok másolták, majd az ország különböző részeibe a megyéknek, kaszinóknak stb. szétküldték, így lett az a közvélemény tájékoztatója, és szervezője a társadalmi átalakulásért és a nemzeti függetlenségért folyó harcnak.
Az országgyűlés berekesztése után (1836-1837) Kossuth Törvényhatósági Tudósítások címen állított össze ellenzéki szellemű lapot, ezzel a megyéket tájékoztatta, és így szervezte országosan a reformellenzéket. A lapot betiltották, Kossuthot "felségsértésért" négyévi börtönbüntetésre ítélték.
Kiszabadulása után, 1841-ben nyomtatott újságot indított, aPesti Hírlapot, amely Magyarországon a politikai véleménysajtó első nagyhatású képviselője volt. A lapban meghonosított vezércikkeiben minden időszerű kérdéssel foglalkozott, s a szigorú cenzúra ellenére rendkívüli népszerűségre tett szert. Széchenyi álláspontján túlmenve a polgári haladás feltételének a függetlenség kivívását tartotta, míg Széchenyi Ausztriával egyetértésben kívánta a polgári reformok végrehajtását.
A cenzúra szigorával párhuzamosan erősödött az ellenállás; az 1839-i országgyűlésen az országgyűlési hírlap engedélyezése kapcsán rendkívül heves harcok folytak a sajtószabadság általános kérdéséről. A kormányzat most sem adott a lapra engedélyt, de rákényszerült, hogy a cenzúra irányítása a bécsi rendőr-minisztérium hatásköréből a Budán székelő Helytartótanács keretében működő tanulmányi bizottság felügyelete alá kerüljön. Mindez feltétlenül enyhülést jelentett a hazai sajtóellenőrzésben, a politikai irodalom kiadása is nagyobb lehetőséget kapott (pl. Kossuth megindította a Pesti Hírlapot), de a hatalom a reformeszméket terjesztő és osztrákellenes művek megjelentetését igyekezett ezután is minden módon megakadályozni. A Pesti Hírlapot például szigorúan cenzúráztatta, s amikor így sem tudta Kossuth eredményes agitációját megakadályozni, Landerer segítségével elmozdította őt a lap éléről. A Védegyletről a korabeli lapok nem írhattak. A cenzúra ezt ugyanúgy megtiltotta, mint Kossuth röpiratának megjelentetését, amelyet a Védegylet ügyében írt.

Tévedések

Ahogy a magyar reformtörekvések izmosodnak, úgy enged az udvar mind több teret a pánszláv és dákóromán agitátoroknak. A nemzetiségek vezetői mindenhol azért küzdenek, hogy az ölükbe hullani látszó szabadságot a magyaroktól való elszakadásra és önálló állami élet szervezésére használják fel. Röpirataikban ők is a németországi bölcselkedő zsidó Georg W. Hegel megállapításait idézik: - «Magyarország nagyjai a szabadságot erőszakba helyezik.»
Arra egyik sem számít, hogy Bécsben őket csak eszköznek tekintik, és azonnal eltiporják, ha a családi birodalomtól is függetleníteni akarják magukat. Az udvari körök az erőviszonyok ismeretében nyugodtan nézik a küzdelmet. A délszláv és dákóromán állam elkülönülését a Balkánon még erős Törökbirodalom sem engedte volna meg.
A rendi Magyarországon, Hunyadi Mátyás király halála óta a «turáni» magyarok minden eszközt és szövetséget felhasználtak az ugoros magyar népi tömegek elleni faji harcban. Az 1514-1831-ig többször megismételt jobbágyirtás és helyükbe az idegen fajok betelepítése következtében három és fél század alatt a magyarság a történelem süllyesztőjébe lépett, és Európa huszadáról alig negyvenedére csökkent.
Az 56 százalékos többségbe jutott idegen fajok magyarosítására többen gondoltak. Wesselényi kimondja: «Nincs nemzetiségünknek ártalmasabb ellensége a betyáros magyarságnál.» Táncsics Mihály is a minden eszközzel való magyarosításért harcol. Batthyány és Kossuth nemzetiségi politikája teljesen elhibázott, mert a nemzetiségeket a dinasztiával átmeneti érdekközösségbe kovácsolja. Egyedül Teleki László látja meg Párizsból a végzetes tévedést. [4]

Az új Országgyűlés Kossuth lélekrázó indítványára a haza védelmére 200 ezer újoncot és 42 millió forint hitelt szavaz meg. Kossuth a kibocsátott papírpénzzel megkezdi a magyar honvédség toborozását és szónoki tehetségének teljes érvényesítésével tüzeli harcra a szabadsággal évszázadok után újra megismerkedett magyar népet. A nagy izgalomban a Pestre érkező Lamberg tábornok királyi biztost a nép meggyilkolja. A király emiatt az országot katonai statárium alá helyezi. Kossuth vezetésével honvédelmi bizottmány veszi kezébe a végrehajtóhatalmat. Széchenyi idegei összeroppannak. A magyar csapatok Jellasics csapatait a határig üldözik… a bécsi forradalmárok Latour hadügyminisztert felakasztják és a királyt menekülésre kényszerítik.
Windischgrätz tábornagy a prágai forradalom elfojtása után a horvát bán menekülő seregével egyesíti haderejét és leveri a bécsi forradalmat.
Az udvari kamarilla a trónjáról lemondatott V. Ferdinánd Habsburg helyébe a 18 éves Ferenc Józsefet állítja trónra, hogy a koronázási eskü megkötöttsége nélkül az egész birodalmat összeforraszthassa.

A Kossuth-bankó

Kossuth, mint a kormány pénzügyminisztere, tárcáját mindössze 400 000 forinttal vette át. Ez pedig elenyésző összeg volt a felállítandó hadsereg ellátására. Kossuth ezért elhatározta az új bankjegy kiadását. Ez az ún. Kossuth-bankó. Mindehhez azonban nemesfém alapotkellett teremteni. Ahogy ezt akkor mondták: ”ércalap”. A kormány felhívással fordult az ország polgárságához, a nemesfémek felajánlására. Megindult a gyűjtés a szabadság védelmére. A koldus a rézkrajcárját, a szekeresgazda ezüstgombját, a nemes úr arany forintját tette a haza oltárára. Az egykori krónikás a nemzeti áldozatkészségnek ezt a szép példáját a következőkben örökítette meg:
«A május 20-án, a Múzeum udvarán tartott népgyűlés alkalmával Rottenbiller polgármester, a felszólítás felolvasása után 200 forinton kívül rögtön felajánlotta s letette az óráját láncostól, pecsétgyűrűstől. Őt követte a nemzeti kaszinó 20 000 pfrttal, gróf Széchenyi István egy mázsa ezüsttel, Woldainer két láda arany- és ezüst- neművel, gróf Zichy Manó öt mázsa remekmű ezüstneművel, s őket követte azután az egész ország, úgy hogy az ajándékok összege csakhamar milliókra ment.»
Innen már csak egy lépés volt az önálló magyar pénz – a Kossuth bankó – megjelenéséig. A gyűjtési akció eredményeként Kossuth Lajos, mint pénzügyminiszter, szerződést kötött a Pesti Kereskedelmi Bankkal, melynek értelmében a kormány kötelezte magát, hogy aranyban és ezüstben 5 millió forintot tesz le. A bank pedig fedezet ellenében 12 6/2 millió forintot bocsát ki bankjegyekben. Így jött létre a híres Kossuth bankó”.  [5]






Gróf Széchenyi István




Jegyzetek


1. Karl Marx 1818 – A rajnai Trier városban született zsidó családba. Apja, Hirschel ha Levi, rabbik és kereskedők leszármazottja volt,
1824-ben családjával együtt
kitért a protestantizmusba,
Heinrich Marx-ként lutheránusra keresztelkedett meg, (csupán érdekből!) hogy igazságügyi tanácsosi hivatását gyakorolhassa. Anyja Henrietta Pressburg
Hirshel holland zsidó nő volt,
az ő felmenői közül is számos
 rabbi került ki. /Wikipedia/

2. N. H. WEBSTER. Secret Societies és Subversive Movements, London, (Titkos társaságok és bomlasztó mozgalmak) 1924. Boswell. Preface.

3. Dr. Málnási Ödön: A Magyar Nemzet Őszinte története,
USA 1987
4. u. o. 106. old




IV. Kossuth Lajos a Pénzvilágban

 

Dr. Drábik János tanulmánya


Forrás: Leleplező, 2000/2

Csak fegyverrel sikerült tönkretenni a Kossuth-bankót
Az 1848-as magyar forradalom és szabadságharc igazi oka az önálló magyar pénz megteremtése volt. - Mielőtt elemezzük a magyarországi fejleményeket, vessünk egy pillantást arra, hogy mi váltotta ki 1848-ban a forradalmi megmozdulások egész sorát Európában. Milyen szerepe volt az eseményeket a háttérből mozgató szabadkőművességnek, és a vele szövetkezett nemzetközi pénzkartellnek a politikai események alakulásában? Miért vezetett az önálló magyar pénzrendszer igénye fegyveres konfliktushoz[összeütközéshez] a magántulajdonban álló Osztrák Nemzeti Bank és az azt támogató császári hatalom, valamint a felelős magyar kormány között Magyarországon? Miért lehetett a magyar március 15-e – a háttérerők nemzetközi manipulációi [mesterkedései] ellenére – az emberi méltóság és nemzeti függetlenség tiszta forradalma?
A Grand Orient elégedetlen Párizsban
Az 1848-as események Franciaországban kezdődtek. Kiváltója az volt, hogy amíg az olasz carbonarik vezetője, Giuseppe Mazzini biztos kézzel építette ki az Illuminátus szabadkőművesség hálózatát Itáliában, addig a francia templáros Grand Orient szabadkőművesség, amely az 1789-es forradalom óta meghatározó szerepet játszott az Franciaország életében, nem tudta eldönteni, hogy uralmának melyik a legmegfelelőbb politikai-kormányzati forma. 1793-ban a Grand Orient által előkészített, és 1789-ben kirobbantott forradalom anarchiába torkollott. 1830-ban, amikor a szabadkőművesség – egy három napig tartó forradalom keretében – eltávolította X. Károlyt (uralkodott 1824-1830-ig) a trónról, már a szocializmus szót használták mind a párizsi Francia Nagypáholyban, mind a Grand Orient Nagypáholyban annak a politikai-kormányzati formának a megjelölésére, amellyel a jövőben kísérletezni kívántak.
 A forradalom idején, a véres jakobinus terrorban vezető szerepet játszó jakobinus klubok megmaradt tagjaiból Párizsban, 1835-ben megalakult az Igazak Szövetsége. Ez a szövetség azonban nem elégítette ki azokat a türelmetlen radikálisokat, akik számára a pacifista szocialisták túl lassúaknak, túl fontolva haladóknak bizonyultak. A Grand Orient ezért elhatározta, hogy az Igazak Szövetségét átalakítja aKommunisták Szövetségévé. Így 1840-ben a francia szabadkőművesség ismét kettészakadt egy radikális, kommunista szárnyra, és egy mérsékeltebb, pacifista, szocialista szárnyra. 1848-ra a radikális szocialisták vezetője Karl Marx, 32-es fokozatú Grand Orient szabadkőműves lett, aki Németországból távozva ekkor Párizsba élt, majd onnan Londonba költözött, ahol egészen haláláig, 1883-ig élt.

Az 1848. február 24-én kitört újabb francia forradalom néhány nap alatt megdöntötte az orleans-i dinasztia uralmát, és megfosztotta a tróntól Lajos Fülöpöt. Megszületett a második köztársaság, a Grand Orient-hez tartozó Louis Napóleonnal, mint választott köztársasági elnökkel az élén. Rómában is köztársaság alakult. Fellázadt a bécsi nép is. 1848 végén Ausztriában lemondott a trónról V. Ferdinánd császár és magyar király. Felkelések törtek ki Dániában, Írországban, Lombardiában, Schleswig-Holsteinben és Velencében is. Németországot egy rövid időre egyesítette a frankfurti parlament. A német egység elsősorban a porosz király ellenállásán hiúsult meg.
Marvin S. Antelman rabbi, e korszak jeles kutatója szerint 1848 során Európa-szerte a Grand Orient ko-ordinálta [hangolta össze] a politikai megmozdulásokat, tüntetéseket, felkeléseket. Németországban is a forradalmi megmozdulások fő szervezője a Grand Orient által létrehozott Igazak Szövetségének az egyik vezetője, Heinrich Bernard Oppenheim, a dúsgazdag németországi pénzdinasztia tagja volt.

A nemzetközi pénzkartell már 1773-ban, Frankfurtban, nagyszabású tervet dolgozott ki arra, hogy a Bank of England-hoz hasonló független központi bankok létrehozásával ellenőrzése alá vonja a nemzetközi pénzügyek irányítását. A pénzkartell, valamint a szabadkőműves irányzatok titkos ellenőrzésére létrehozott illuminátusok pedig az 1782-ben Wilhelmsbadban megtartott kongresszusukon [értekezletükön] fogadták el azt a messzire tekintő közös stratégiájukat, amelynek fontos részét képezte a köztársasági államformára történő forradalmi áttérés, és az európai kontinens minél nagyobb központosítása – lehetőleg egy államban való egyesítése –, valamint egy közös hitel- és pénzrendszer kialakítása a transznacionális pénzkartell ellenőrzése alatt. A pénzkartellnek a hatalom centralizálása [központosítása] felel meg, noha a túlméretezett centralizáció és integráció rendszerint káros a népek gazdaságára és az egyén boldogulására. Az 1848, márciusában, Frankfurtban tanácskozó német alkotmányozó nemzetgyűlésnek is a kis államok egyesítése, vagyis a centralizáció [központosítás] volt a célja. Prágában a szláv országok képviselői tanácskoztak a szláv népek egyesítéséről.

Ausztria nem csatlakozott a frankfurti döntésekhez, a szláv népek pedig ragaszkodtak a dunai birodalomhoz, mert szemük előtt már a formálódó német és orosz nagyhatalom lebegett. Szerettek volna, azonban legalább a magyarokéhoz hasonló jogokhoz jutni. A prágai gyűlés az 1848. június 12-ei munkásfelkelés, majd Windischgratz katonaságának sortüze következtében eredménytelenül végződött. A frankfurti alkotmányozók létrehozták ugyan az új német alkotmányt, de egyesített államuk – mint már utaltunk rá – Poroszország ellenállása miatt mégsem jött létre.

Az 1848-as európai forradalom tehát a transznacionális pénzkartellel szövetségre lépett internacionalista szabadkőművesség nagyszabású vállalkozása volt, hosszú távú stratégiájának megvalósítására. De úgy is megfogalmazhatjuk, hogy a nemzetközi pénzkartell akciója [cselekedete] volt, amely tervei kivitelezésére felhasználta az illuminátusok – vagyis a pénzkartell saját alapítású szabadkőművessége – irányítása alá került Grand Orientet, miközben az a háttérből mozgatta a szálakat. Tény viszont, hogy 1848 előtérben álló szervezői és vezérei ismert szabadkőművesek voltak, akik a páholyokon keresztül egyeztették lépéseiket, és határozták meg az egyes megmozdulások időpontját. Franciaország haladt az események élén.

Amikor 1848. március 6-án megdőlt az orleans-i monarchia, a Párizsban létrejött új ideiglenes kormány 11 tagja közül 9 Grand Orienthez tartozó szabadkőműves volt. Ennek a kormánynak az első hivatalos ténykedése az volt, hogy ünnepélyesen fogadja a francia szabadkőművesség valamennyi rítusát képviselő páholyok 300 tagú küldöttségét, a szabadkőműves rituálé minden részletre kiterjedő betartásával. A küldöttek lobogóikkal a Hotel de Ville-hez vonultak, ahol azokat átadták az új köztársasági kormánynak, öntudatosan emlékeztetve tagjait arra a döntő szerepre, amelyet a páholyok a forradalomban játszottak. ALe Moniteur nevű párizsi újság beszámolója szerint büszkén ünnepelték azt, hogy immáron az egész ország szabadkőműves beavatásban részesült a kormány szabadkőműves tagjain keresztül.
«A több mint 500 csoportban tevékenykedő 40 ezer szabadkőműves egy szívvel és lélekkel a legteljesebb támogatásáról biztosította azt a munkát, amely most vette kezdetét» – tudósít az újság.

Két héttel később a Grand Orient delegációját [küldöttségét] ezekkel a szavakkal fogadta ugyanabban a szállodában Adolphe Isaac Crémieux (élt 1796-1880-ig), magas rangú szabadkőműves, az új kormány tagja:

«Polgártársak! Grand Orient-es testvérek, az ideiglenes kormány örömmel fogadja az önök hasznos és odaadó támogatását. A köztársaság a szabadkőművességben létezik. Ha a köztársaság úgy cselekszik, ahogyan a szabadkőművesek is cselekednének, akkor a világon élő összes emberrel való egyesülés ragyogó biztosítékává válik, a mi háromszögünk valamennyi oldalán.»

Amikor megalakult a Francia Nemzetgyűlés, Franciaország ismét teljesen szabadkőműves ellenőrzés alá került. Párizs egyik nemzetgyűlési képviselője a Prieuré de Sion – az egyik legrégibb és legtekintélyesebb szabadkőműves-jellegű titkos társaság – akkori nagymestere, Victor Hugo volt. A Nemzetgyűlés Bonaparte Napóleon unokaöccsét, a Grand Orient-hez tartozó szabadkőműves Louis Napóleont választotta elnökének.

(Itt csak utalunk rá, hogy Nicola M. Nicolov bolgár származású amerikai történész 1990-ben közzétett kutatási eredményei szerint Nathan Mayer Rothschild – a pénzdinasztia-alapító öt fiának az egyike – volt az ifjabb Louis Napóleon természetes apja. Hortensia de Beauharnais, Bonaparte Napóleon fogadott leánya, Napóleon Louis nevű testvéréhez, Hollandia királyához ment feleségül. Mivel Hortensiának állandóan pénzügyi nehézségei voltak, ezért gyakran kért és kapott kölcsönöket Nathan Rothschildtól, aki felé igen nagy összegekkel volt eladósodva. Széles körben ismert volt, hogy Nathan hosszabb időn keresztül udvarolt Hortensiának, akinek fia III. Napóleon néven később Franciaország császára lett. Az ifjabb Louis Bonaparte azonban egyáltalán nem hasonlított sem apjára, sem a Bonaparte-család más tagjára. Viszont tökéletes mása volt Nathan Mayer Rothschildnak.)

Victor Hugo eleinte támogatta Louis Napoleont, de amikor az elnök egyre inkább jobboldali, tekintélyuralmi eszközökhöz nyúlt, Hugo annál inkább távolodott tőle és közeledett a Nemzetgyűlés baloldali képviselőihez.

A köztársaság szabadkőműves ellenőrzése végett a páholyok kezdeményezték, hogy a Nemzetgyűlésben, többségben lévő szabadkőműves képviselők helyezzék törvényen kívül a többi titkos társaságot. A nem-szabadkőműves képviselők az összes titkos társaságot – beleértve a szabadkőművességet is – be akarták tiltani. Egyes szabadkőművesek helyeselték a szabadkőművesség betiltását is, mivel a titkos társaságok alkalmasak arra, hogy adott esetben a népszuverenitás ellen is fellépjenek.

A szabadkőműves képviselők többsége azonban azt kívánta, hogy mondják ki: a szabadkőművesség többé nem titkos társaság, mivel hatalomra kerülve már nincs szüksége titkos felforgató tevékenység folytatására. (Az 1917-ben hatalomra került bolsevik vezérek is erre hivatkozva tiltották be a szabadkőművességet, mivel magukat a hatalomra került Grand Orient-nek tartották.) A Grand Orient-hez tartozó honatyák Párizsban azt akarták, hogy a velük versenyző Prieuré de Sion-hoz tartozó rózsakeresztesek – akiknek képviselőjét, Lajos Fülöpöt (uralkodott 1830-1848-ig), a polgárkirályt éppen most távolították el a trónról – be legyenek tiltva. Sikerei birtokában a Grand Orient nagyvonalúan felhagyott a radikalizmussal, és pacifista módon kísérletet tett Európa egyesítésére. A szabadkőműves békekongresszusra 1849-ben, Párizsban került sor. A Prieuré de Sion-t Victor Hugo képviselte. Megnyitó beszédében kezdeményezte Európa egységének a megvalósítását, és az Európai Egyesült Államok megalakítását. A kezdeményezés – kellő támogatás hiányában – kudarcot vallott. Még további évekre volt szükség ahhoz, hogy a nemzetközi szocialista mozgalom formailag is magáévá tegye az Európai Egyesült Államok jelszavát.

Léon de Poncin francia történész munkáiból tudjuk, hogy a szabadkőművesekből álló kormány ellenére, a Nemzetgyűlés hazafiasnak bizonyult, és nem követte engedelmesen a szabadkőművesség által megszabott irányvonalat. A Grand Orient ennek láttán nem habozott, hogy a saját emberének tekintett Charles-Louis Napoleont 1851. decemberében államcsínnyel teljes hatalomhoz juttassa. Victor Hugo még tett egy sikertelen kísérletet az ellenállásra, végül nem volt más választása, Brüsszelbe kellett menekülnie.

A történelem iróniája, hogy Louis Bonaparte (diktátori hatalma birtokában) nem engedelmeskedett többé a Grand Orient utasításainak, hanem III. Napóleon (1852-1871-ig uralkodott) néven császárrá kiáltatta ki magát. Rendeleti úton új alkotmányt és olyan diktatórikus rendszert vezetett be, melyet az időszakosan ismétlődő népszavazásokon erősítenek meg a választópolgárok. III. Napóleon pont annak a Grand Orient-nek lett a gyűlölt ellensége, amely a hatalomra segítette. Ez azonban nem akadályozta meg a Grand Orient-t abban, hogy kísérletet tegyen Európa egységének a saját elképzelése szerinti megvalósítására. Eszerint az előzőleg köztársaságokká átalakult európai államok megalakították volna a Köztársaságok Szövetségét. Mivel a Grand Orient konstitucionalista és szocialista irányzata nem tudott megegyezni, ezért az egységes Európa megvalósítása akkor még nem sikerült.
1848 és Magyarország
A magyar 1848-at egy egész korszak, a reformkor készítette elő. A XIX. század elejére Magyarországon égető feladattá vált az ipar és a kereskedelem fejlesztése, hogy gyorsan növekvő népességének megélhetést tudjon biztosítani. Ennek a törekvésnek azonban útjában állt a rendiség, a nemesség adómentessége, a jobbágyság intézménye, a közteherviselés hiánya. A bécsi udvar igyekezett a jobbágyok sorsán javítani, de egyben a nemesség ellen is fordítani őket. Másrészt Ausztria iparosodása érdekében egyoldalú vámpolitikával akadályozta a magyar ipar fejlődését, hogy piacot biztosítson az osztrák termékeknek. Magyarországot tudatosan Ausztria gyarmatává tették, amit II. József nyíltan ki is mondott.
Legfőbb akadály: a pénzügy rendezetlensége
A magyar ipar fejlődését azonban a magyar pénzügy rendezetlensége akadályozta a leginkább. Magyarországnak ebben az időben nem volt saját pénzrendszere. A mohácsi vész után a pénzügyek terén is általánossá vált a zűrzavar egészen 1807-ig, amikor törvény útján hivatalosan is ejtik az önálló magyar pénzrendszert, és a rénusi, vagy konvenciós német forintot teszik meg hivatalos pénzzé. Korábban, a XVIII. század közepén – miután nem volt elegendő forgalomban lévő rénusi forint – már Mária Terézia megkezdte a bankócédulák, azaz a papírpénz kibocsátását. Ezek egyetlen fedezete az volt, hogy Magyarország és az osztrák örökös tartományok valamennyi adó-, kamarai és bankpénztára készpénz gyanánt elfogadta ezeket a bankócédulákat.

 Ezt a papírpénzt azonban nem közvetlenül, hanem megbízottak, kereskedők útján bocsátották forgalomba, akik ezért kamatot fizettek, és váltót adtak. Magyarországon lakó kereskedő azonban nem kapott váltóhitelt, miután Magyarországnak ekkor még nem volt váltójoga. A magyar állampolgár tehát ki volt szolgáltatva a kiváltságos kereskedőnek, aki csak uzsorás áron adott pénzt, vagy csak bankócédulát. Mária Terézia 1772-ben elrendelte hitelpénztár felállítását Magyarországon, hogy segítsen a magyar tőkepénzeseknek tőkéik gyümölcsöző elhelyezésére. Az hitelpénztárnak az is a feladata volt, hogy a kincstár hiteligényein túlmenően segítse a magánosok kölcsönszükségletének a kielégítését is. Ennek a hitelpénztárnak 1819-ben már 22 millió forintot tett ki a betétállománya. Kölcsönt azonban ettől is csak kereskedő, vagy olyasvalaki kaphatott, akiért a kereskedő jótállt. Ezt persze busásan meg kellett fizetni a kereskedőnek.

Mindebből látható, hogy a magyar ipar és kereskedelem csak a kiváltságos osztrák kereskedők útján – méregdrágán – juthatott pénzhez. De nemcsak ez akadályozta a fejlődést, hanem az is, hogy Ausztria rendszeresen visszaélt a papírpénzbe vetett bizalommal. A napóleoni háborúk kapcsán, a szükséges összegek előteremtésére annyi papírpénzt nyomattak, hogy 1811-ben és 1816-ban is le kellett értékelni azokat, és a kétszeri leértékelés után 1/25 rész értékre süllyedtek. Magyarországnak jogilag semmi köze sem volt a papírpénzekhez, nem is volt beleszólása a pénz sorsába, ugyanakkor neki kellett viselnie elértéktelenedés következményeit, mivel mezőgazdasági terményeiért a magyar birtokos csak ezt kaphatta fizetségképpen.

Az egyre nagyobb szerepet betöltő nemzetközi pénzkartell 1816-ban elérte bécsi embere, az 1807-ben kancellári székbe segített Metternich útján, hogy létrejöhessen egy, a Rothschild család érdekeltségébe tartozó, és magának az Osztrák Nemzeti Bank elnevezést választó magánbank Bécsben. Metternich engedélyezte, hogy ez a magántulajdonú központi bank, az ONB az alaptőkéjébe felszívja az elértéktelenített papírpénzt, de csak azoktól, akik megfelelő arányban valóságos készpénzt is befizettek. Az ONB ezután bankjegyeket bocsátott ki, amelyek valóságos pénzre történő beváltására ígéretet tett. Az ONB alapszabályában is szerepelt azonban az a kikötés, hogy csak gondosan kiválasztott és kiváltságos kereskedők kaphatnak pénzt. A magyar gazdálkodók tehát ezután sem juthattak pénzhez.

Ez volt a helyzet, amikor az 1825. évi reformországgyűlés megnyílt. A magyar törvényhozók különösen azt kifogásolták, hogy míg ők az országgyűlésen adókról, vámokról vitatkoznak, addig a bécsi kormány hozzájárulásával egy magánbank hatalmas mennyiségű pénzjegyet hoz forgalomba. A vita közjogi természetűvé vált, mert az Osztrák Nemzeti Bank alapítását elrendelő császári pátenst a pozsonyi országgyűlés nem hagyta jóvá. Azaz a magyar pénzügyeket illegálisan [törvénytelenü] bitorolta egy bécsi magánbank, miközben a pénzveréshez szükséges nemesfém jórészt a magyarországi vármegyékből került Bécsbe. Ez a fémpénz viszont nem került vissza a magyar gazdaságba.

A pozsonyi képviselők azt is kifogásolták, hogy Magyarországon nincsen bankhitel, csak a birodalom nyugati felén. Az egyensúlyhiány nyilvánvaló volt. A pénz folyamatosan áramlott ki az országból: elsősorban a nemesfém a magyar ércbányákból, de kiáramlott a pénzadók, regálék, kölcsönök kamatai, vámok, kincstári jegyek és a katonaság elszállásolási költségei formájában is. Ez a helyzet késztette fellépésre gróf Széchenyi Istvánt, aki gazdasági úton akart nemzetén segíteni.

A szabadelvű angol példát követve olyan magánjogi rendszert akart, amelyet ma kapitalistának nevezünk. Gazdasági elgondolásainak középpontjában a hitel állt, amely minden korláttól mentes tulajdonjog nélkül nem képzelhető el. Helyeselte a közteherviselést és erkölcstelennek tartotta az adómentességet. Széchenyi a monarchia két felének gazdasági egyenjogúsítását akarta, az ország termelésének a növekedését nem a kiviteltől, hanem a belföldi fogyasztás növekedésétől, az általános nemzeti jólét emelkedésétől várta. Az osztrák gazdasági és pénzügyi körök éppen ezt tartották veszélyesnek. Igyekeztek tehát terveit akadályozni. Egész pénzügyi titkos szervezet működött körülötte, hogy a maga számára biztosítsa Széchenyi tevékenységének a gazdasági eredményeit. Ez a szervezet legfőképp a Rothschild-érdekeltségből került ki. Még kisebb vállalkozásaiban is ott találjuk a Rothschildokat vagy megbízottaikat, mint pl. a Lánchídnál. Széchenyi önálló hitelszervezetért folytatott küzdelme is meghiúsult, mert az is Rothschild-kézbe került. Csupán két olyan vállalkozása volt, amelyből hiányoztak a Rothschildok: az Országos Magyar Gazdasági Egyesület és a Nemzeti Kaszinó. Kiderült, hogy Széchenyi tervei kivihetetlenek, mert egy rejtelmes akadály gátolja eszméi megvalósítását.

Ezt az akadályt a reformkor másik nagy alakja, Kossuth Lajos találja meg. Úgy vélte, hogy közjogi helyzetünk akadályozza boldogulásunkat, éppen ezért nem a gazdasági, hanem a közjogi célkitűzések az elsődlegesek. Vagyis a király személyének közösségén kívül Magyarországnak teljesen el kell szakadni Ausztriától. Számtalan javaslat született, de egyik sem vezetett eredményre.

Amit nem sikerült politikai eszközökkel elérni, azt Kossuth társadalmi úton igyekezett megvalósítani. Így pl. miután a bécsi udvar elutasította a védővámrendszerre vonatkozó javaslatát, Országos Védegyletet alapított az osztrák termékek bojkottálására. Az egyletnek 1845-ben már 138 fiókja és 100 ezer tagja volt. A magyar országgyűlés tagjai azt hitték, hogy a bécsi udvar, az osztrák császár és egyben magyar király a fő ellenfelük, őt kell jobb belátásra bírniuk. A dunai birodalom politikai színpadán azonban a nem látható rendezői feladatot már ekkor is azok a bankárcsaládok végezték, amelyek az Osztrák Nemzeti Bank tulajdonosaiként kézben tartották a pénzügyeket. A legfontosabb kérdésekben már ekkor is ők döntöttek a legteljesebb titoktartás mellett.
Az önálló magyar pénzrendszer megszületése
A pozsonyi országgyűlésen 1848. március 3-án előbb a győri követ, Balogh Kornél kért szót. Kossuthmaga kezdeményezte, hogy az örökváltság ügyét tegyék félre, mert a Győrött kialakult pénzügyi feszültség felszámolása mindennél fontosabb. (A győriek attól tartottak, hogy az államkincstár nem váltja pénzre az 1809-ben kölcsön fejében adott elismervényeit.) A győri követ beszámolt, hogy vármegyéjében milyen aggodalom támadt a forgalomban lévő bankjegyekre nézve. Ez után sürgette, hogy az Osztrák Nemzeti Bank nyilvánosan számoljon el, mekkora a fedezete, hogy mindenki megnyugodhasson. Miután tudta, hogy ez a magánbank erre úgysem lesz hajlandó, ezért indítványozta:

«Kéressék meg ő Felségét arra, hogy a banknak egész állása, s különösen a forgalomban lévő bankjegyeknek a mikénti fedezése iránt az országot felvilágosítani, s megnyugtatni a legkegyelmesebben méltóztassék.»

Már-már határozottá vált ez az indítvány, amikor Kossuth Lajos, aki akkor Pest-megye követe volt, emelkedett szólásra, hogy elmondja a magyar történelem egyik legmélyebb értelmű beszédét, amely a bécsi és a magyar forradalom közvetlen elindítója lett. Kossuth nem tartotta elegendőnek a bankkimutatás közlését. Azt hangoztatta, hogy meg kell változtatni a fennálló viszonyokat, és Magyarországot fel kell szabadítani a gyámság alól. Majd a pénzkibocsátásról szólva ma is aktuális [időszerű] üzenetet küldött a jegybanki függetlenségről a mindenkori kormányoknak:

,,Nem fejtegetem azon tévesztett politikát, miszerint e banknak újnemű papirospénz kibocsátására intézett institútiója [intézménye] már eredetében oly lépés volt, mely roppant financiális [pénzügyi] áldozatokkal vásárolná azt meg, mit a kormány ezen áldozatok nélkül biztosabb sikerrel alkalmazhatott volna. Már eredetében annak magvát viseli, hogy a birodalmi közállomány nemcsak adósságaiból kibonyolódni nem fog – hanem újabb meg újabb terhek áldozatába fog bonyolódni.”

Az állampolgárok sorsát súlyosan érintő banktitokról, és a nyomában járó mély bizalmatlanságról pedig ezeket mondta:

«Eloszlatni pedig sem letagadások, sem bármiként ürügyelt titkolózások által nem lehet, hanem csak az által, ha a dolgok állása nyíltan, tartózkodás nélkül és sikeresen a közönség elébe terjesztetik.»

,,Akarom hinni, hogy a kormány érezni fogja annak szükségét, hogy miszerint ezen megnyugtató kimutatást hiteles alakban a közönséggel hivatalosan is tudatni saját érdekében mulaszthatatlan kötelessége, mit igen nagy hiba volna azon ürügy alatt akarni elmellőzni, hogy a bécsi bank privát vállalat, melyről a kormány felelősséggel nem tartozik, mert a közönség igen jól ismeri azt a solidaritást, melyen a bank a kormánnyal áll. Miszerint a bankjegyek kibocsátására nézve ezen intézet nem egyéb, mint a birodalom financiális [pénzügyi] kormány-rendszerének egyik – hibás alapú, de kielégítő – institútiója.” [intézménye]

Az ausztriai pénz- és értékviszonyok egésze miatt állította Kossuth, hogy nem elegendő a bankkimutatás, hanem ezen túlmenően az alkotmányos, vagyis a köz, az állam és a társadalom ellenőrzése alatt álló pénzügyi berendezést kell megteremteni:

« … nekünk a bank kimutatásának kívánságánál nem lehet megállapodnunk, mert ez csak egy részlet, mely az egésznek következménye, hanem nekünk a magyar státusjövedelmek (állami jövedelmek – D. J.) és státusszükségek számbavételét, az ország financiájának alkotmányos kezelés alá tételét, szóval önálló magyar financministeriumot kell kívánnunk, mert különben a rólunk, nélkülünk intézkedő idegen hatalom pénzviszonyainkat végtelen zavarokba bonyolíthatja, ha ellenben felelős financministeriumunk lesz, hazánk szükségeiről okszerű gazdálkodással gondoskodhatunk és polgártársaink pénzviszonyait minden veszélyes fluctuátiók ellen biztonságba helyezhetjük.”
Ehhez még hozzátette:
,,Hogy a bankjegyek ezüstpénzbeli beváltására az ország minden részében sikeres intézkedések tétessenek, és ha ehhez a kormánypolitika iránya okszerűen megváltozik, remélem, hogy a bizalom helyreáll, melyet helyreállítani saját zsebünk érdeke, de a dynastia érdeke is múlhatatlanul megkívánja.”
 Kossuth ezután indítványozta a következő felirati javaslatot:

,,Hazánk méltán elvárja, hogy földmívelésünk, műiparunk, kereskedésünk felvirágzására sikeres lépések tétessenek, a magyar közállomány jövedelmének és szükségletének számbavételét, és felelős kezelés alá tételét tovább nem halaszthatjuk, mert csak így teljesíthetjük azt az alkotmányos tisztünket, hogy úgy Felséged királyi székének díszéről, mint hazánk közszükségleteinek és minden jogszerű kötelességének fedezéséről sikerrel intézkedhessünk…”

Kossuth nemcsak független magyar kormány kinevezését kéri, hanem sürgeti az alkotmányos rend bevezetését a monarchia tartományaiban a fennálló abszolutizmus helyébe. Az országgyűlés egyöntetűen elfogadta a feliratot. A bécsi és a pesti polgárok tömören így fogalmazták meg követelésüket: ,,Ott új alkotmányt, itt nemzeti bankot.”

Március 13-án, a bécsi rendi gyűlés előtt felolvasták Kossuth beszédét, amelynek nyomán a részvevők új alkotmány elfogadását követelték. Metternich a katonaság kivezénylésével válaszolt, de Ferdinánd császár leállította az akciót. Az egyre idegesebb Habsburg főhercegek ezután megköszönték az 1807 óta hivatalban lévő kancellár szolgálatait, és visszaküldték a szülőföldjére a rajnai születésű arisztokratát. A pénzkartell, amelyet Metternich hűségesen képviselt évtizedeken keresztül Bécsben, ezután Londonban nyújt menedéket kiérdemesült ügynökének, a hatalmi egyensúly politika egyik prominens megvalósítójának.

Az egész Európán végigsöprő forradalmi megmozdulások hatására is, a király végül 1848. április 11-én szentesítette azokat a törvényeket, amelyek lerakták a kapitalista modernizáció alapjait Magyarországon. A királynak ebben a döntésében része volt a március 15-i nagy pesti tüntetésnek is, amely csak lelkes és békés mása volt a példaképül szolgáló európai forradalmi lázadásoknak, és amely azoktól eltérően elsősorban nem szabadkőművesek által dominált megmozdulás volt. Az 1848. évi áprilisi törvényekben nincs sok forradalmiság, inkább csak a már kialakult állapotokat rögzítik. Választójogot adnak minden nemesnek, de azok szerzett jogait nem érintik. A választójogot csak azokra terjesztették ki, akiknek ingatlan vagyonuk volt. A nemesek vagyon nélküli utódai már nem rendelkeztek választójoggal.

1848 tehát fenntartotta azt a szent-istváni elvet, hogy az ingatlan vagyon nemesít. Az a nemes, aki elvesztette ingatlanvagyonát, közjogilag nem volt többé tagja a magyar nemzetnek. Az 1848-as törvények megszüntetik az úrbériséget, a papi tizedet, az ősiséget és megteremtik a szabad ingatlanforgalmat, valamint a közteherviselést. Valamennyi bécsi kívánság volt. A gazdasági függetlenségről azonban nem rendelkeznek az áprilisi törvények. Az önálló magyar pénzügyek tekintetében sincs intézkedés. Az új törvények alapján V. Ferdinánd kinevezte az első felelős magyar kormányt, amelynek gróf Batthyányi Lajos lett az elnöke, pénzügyminisztere pedig Kossuth Lajos, de Széchenyi István és Deák Ferenc is a kormányba került.

A feszült pénzügyi helyzet rendezése azonban hosszabb időt igényelt. Az ország új, független pénz és bank megteremtését kívánta. A pesti kereskedők testületileg kérték a kormányt a pénzjegy-válság megoldására, mert az ONB – válaszul a forradalom követeléseire – azonnal lejárttá tette a hiteleket, nem volt hajlandó leszámítolni a váltókat, s ugyanígy jártak el az osztrák gyárak és a kereskedők is. A pesti kereskedők egyesülete 2 millió forint 4 %-kos kamatozású kölcsön alkalmazását kérte az ipari minisztertől. Kossuth ezt válaszolta kérésükre:

«A pesti kereskedelmi piac pénzügyi állapotának enyhítésére a közalapítványi pénztárból a Pesti Kereskedelmi Banknak kellő biztosítékok mellett 300 ezer pengőforint kölcsönöztetett.»

A felelős magyar kormány, amely üres államkasszát, megbénított üzleti életet vett át, kénytelen volt szembenézni az ONB ellenséges magatartásával is. Kossuth azonnal hozzáfogott a bankjegy-nyomda felállításához, és a gazdasági élet működését biztosító fedezett magyar pénz megteremtéséhez. Már hivatalba lépése másnapján levélben kérte Eszterházy Pál külügyminiszter segítségét:

«A bécsi bankjegyek beváltása az ország minden pénztárainál annyira szorgalmaztatik, hogy ha a bécsi bank elegendő ezüstpénzről rögtön nem intézkedik, valóságos rémülés fog országszerte rögtön elterjedni, s a rend fenntartásáról jótállani nem lehet.»

Az ONB azonban nem sietett valódi pénzre beváltani az általa kibocsátott bankjegyeket. Ellenben felgyorsította a nemesfém és ércpénz külföldre menekítését. Kossuth már április 19-én rendelettel tiltotta meg az arany és az ezüst külföldre vitelét. Amikor pedig az továbbra is folytatódott, miniszteri biztost küldött Selmecre, Körmöcre és Besztercebányára az arany- és ezüstkészletek zár alá vételére. A Pesti Hírlap május 2-án már ismertette Kossuth tervét a kereskedelmi bank felállításáról:

«E szerint 4-5 millió pengőpénz alapján, tökéletes fedezet mellett 10-12,5 millió forintnyi pénztári-jegy bocsáttatnék ki… ez leszen a legszilárdabb pénzügyi munkálat, mely valaha papirospénz kibocsátásában történt.»

A terv tehát az volt, hogy a begyűjtött nemesfémekért a kormány kamatozó kincstári utalványokat ad, az aranyat és ezüstöt pedig a már működő kereskedelmi banknál helyezi el a kibocsátandó bankjegyek fedezeteként. Jellasics horvát bán katonai készülődése azonban még gyorsabb cselekvést követelt, mert a létében fenyegetett kormány üres pénztárral nem tudott felkészülni a védekezésre. A bécsi udvart, de még inkább a Rothschild-érdekeltség tulajdonában lévő ONB-ot, nyugtalanította a magyarok pénzügyi és gazdasági függetlenedésének gyors üteme. Attól tartottak, hogy a magyar bank nemesfém fedezete az osztrák bankjegy átváltásából eredő ezüst lesz, ezért minden eszközzel akadályozták az osztrák bankjegyek ezüstre váltását.

Az Osztrák Nemzeti Bank hajlandó lett volna hitelezni a magyar kormánynak 12 millió forintot, de cserébe azt követelte, hogy az ismerje el a magánérdekeltségű ONB bankjegykibocsátó monopóliumát Magyarország területén is. Kossuth ezt elutasította, ehelyett önálló magyar pénzrendszer kialakítása mellett döntött. Június 17-én a pénzügyminiszter 18 pontos megállapodást kötött a pesti kereskedelmi bankkal. Ennek az a lényege, hogy 5 millió forintnyi valóságos arany és ezüst ellenében a bank kibocsáthat 12,5 millió forintnyi bankjegyet. Ha kevesebb a nemesfém-fedezet, akkor arányosan kevesebb papírbankjegy kerülhet forgalomba. A bankjegyeket azonban az állam állítja elő, az ellenőrzi és védi a hamisítás ellen. A visszaérkező bankjegy újra nem forgalmazható, azt meg kell semmisíteni. A nemesfém alap csak bankjegy beváltására használható. A kibocsátandó pénzből 5 milliót az állam használ fel, 4 milliót hitelez a lakosság számára a közpénztárakon keresztül, 2,5 millió összegben kamatozó hitelt nyújt az ipar és a kereskedelem számára, 1 milliót – kamatmentes kölcsönként – a bank használhat költségei és munkadíja fejében.

A részvénytársaságként működő kereskedelmi bank élére négy új igazgatót nevez ki az állam, a bank kormányzója pedig csak pénzügyminiszteri jóváhagyással töltheti be tisztségét. Kossuth első gazdaságpolitikai intézkedése – az ideiglenesen a nemzeti bank feladatkörét is ellátó pénzintézmény felé – a kamatlábak csökkentésére vonatkozott.

Kossuthnak ez a nagy horderejű döntése nem lepte meg sem a bécsi udvart, sem az ONB-ot, mert a pénzügyminiszter ugyanis Havas Józseffel, a Kereskedelmi Bank igazgatósági elnökével tárgyalt a bankjegykibocsátásról. Ő a bécsi körök bizalmi embere volt. Kossuth pénzügyi tanácsadója pedig, akit miniszteri bankárnak is kinevezett, az a Wodianer Sámuel volt, aki egyenesen a bécsi Rothschildok megbízottja volt, amiről Kossuth persze nem tudott. Amikor Kossuth létrehozta az önálló, egyelőre magántulajdonban álló magyar jegybankot, és az önálló magyar pénzt, nyomban megkezdődött a politikai nyomás és a katonai ellenakció.

A magyar országgyűlés augusztusban, a hitelügyek után megkezdte a költségvetés vitáját. Amikor Irinyi János megkérdezte Kossuthot, hogy miért adott a 12,5 millió forintból hitelt a kereskedelmi banknak, s azon keresztül a vállalatoknak, Kossuth nemcsak arra hivatkozott, hogy a nyomorgató pénzhiány után fel kellett lendíteni a kereskedelmet és az ipart, hanem kifejtette az állam és a pénzügyeket kisajátító központi bankok közötti kapcsolat lényegét:

« Azon nézetben vagyok, hogy – ameddig befolyásom lesz Magyarország ügyeibe – a banknak (értsd: egy magántulajdonban lévő független központi banknak – D. J.) nem akarom azon hatalmat adni kezébe, hogy ő szabályozza Magyarország pénzügyeit. Őt csak eszközül, s mintegy tisztviselőül akarom használni bizonyos határok között. Ez okból nem ő bocsátja ki a pénzt, hanem csak kezeli bizonyos jutalomért.»
A bécsi udvar ellentámadása
Mielőtt azonban az új magyar törvények királyi szentesítésére kerülhetett volna sor, a bécsi udvar – a pénzkartell nyomására – ellentámadásba lendült. Az uralkodó István főherceg útján emlékiratot juttatott el a magyar kormányhoz. Ebben vitatja Magyarország jogát a pénzügyi önállósághoz, és a magyar kormány pénz- és bankügyi intézkedéseit aggasztónak minősítette a monarchia számára. Az emlékirat nyíltan kétségbe vonja az áprilisi törvények jogszerűségét. Az emlékirat jól dokumentálja, hogy a bécsi udvar nincs tekintettel arra a küzdelemre, amely a magyar országgyűléseken folyt évtizedeken keresztül, a pénzügyi önállóság megteremtéséért. Ehelyett a megváltoztathatatlan természeti törvény rangjára emeli azt, hogy kizárólag a Rothschild-érdekeltséghez tartozó Osztrák Nemzeti Banknak, ennek a privát pénzintézetnek lehet joga a magyar pénzügyekben dönteni.

Az emlékirat után – Deák Ferenccel az élen – egy száztagú küldöttség vitte a törvényeket a királyhoz jóváhagyásra. A pénzügyi törvények királyi jóváhagyása elmaradt, és a küldöttség megalázó elutasításban részesült Bécsben. Emiatt Batthyány rögtön benyújtotta a kormány lemondását. Ezt a nádor tudomásul vette és az új kinevezésekig magához vonta a kormányhatalmat. Ezt a döntést viszont a parlament alkotmányellenesnek tekintette, és a nádor mellé bizottmányt rendelt az új felelős kormány kinevezéséig. Kossuth azonban tovább kereste a jogszerű megoldást az államjegyek kibocsátására. Felszólította a képviselőházat, hogy az államgépezet, a gazdasági élet és az ország védelme érdekében nyújtson hitelt a pénzügyminiszternek papírpénz kibocsátása céljából, és hogy ,«ez a pénz, a törvényhozás határozatánál fogva, minden közpénztárnál készpénz gyanánt elfogadtassék, és melynek névszerinti értékét a nemzet becsületére mostani és jövendő minden jövedelmeire garantálja.»

Az országgyűlés egyetértett Kossuthtal és már szeptember 12-én engedélyezte 5 forintos pénzjegyek kibocsátását. Szeptember 15-én a király felrótta a magyar országgyűlésnek, hogy az államjegyek királyi szentesítés nélküli kibocsátásával olyan határozatot fogadott el, amelyek nem felelnek meg a magyar-osztrák törvényes kapcsolatoknak. Jellasics horvát bán csapatainak az előrenyomulásával a bécsi udvar elérkezettnek látta az időt arra, hogy nyíltan szembeszálljon a magyar hiteltörvényekkel. A Wiener Zeitung 1848. szeptember 28-ai száma közli a király «Magyarországi népeimhez» című kiáltványát. Ebben az uralkodó tiltakozik a magyar kormány viselkedése ellen, és nyíltan megtagadja a magyar pénzügyi törvények jóváhagyását, természetesen nem az osztrák magántulajdonú központi bank érdekeire hivatkozva, hanem arra, hogy alattvalóit félti az országot elöntő fedezetlen papírpénztől. Jellasics azonban szeptember 29-én csúfos vereséget szenvedett Pákozdnál. Ez egyben a magyar pénzt is megszilárdította.

A bécsi polgárság ekkor ismét szembefordult az önkénnyel, hiszen a pénzhiány ott is nyomasztó volt. A császár Olmützbe menekült, majd pedig Windischgratz herceget az osztrák haderő teljhatalmú parancsnokává nevezte ki. Népeimhez című proklamációjában [nyilatkozatában] ismét a mértéktelen papírpénz kibocsátásának a súlyos következményeire figyelmeztetett.

A herceg néhány nap alatt leverte a bécsi lázadást. November 6-án a király parancsot adott a magyar pártütés leverésére is. A magyar haderő felszerelése rendkívüli intézkedéseket kívánt, ezért Kossuth az országgyűlés felhatalmazására elhatározta a 100 és 1000 forintos bankjegyek kinyomtatását. Erre a bécsi udvar olyan plakátokkal árasztotta el az országot, amelyen az állt, hogy a magyar kormány értéktelen papírpénzzel akarja polgárait tönkretenni. A kormánynak alig maradt ereje, hogy ezekkel a rágalmakkal szembeszálljon, mivel minden energiáját a katonák felszerelése, a védelemre való felkészülés kötötte le. A magyar harctéri sikerek hatására a Kossuth-bankók árfolyama emelkedett, a vereségek hírére pedig csökkent. Decemberre ismét eltűnt a forgalomból a fémpénz, mert sokan eldugták, vagy külföldre juttatták. Ismét váltási és fizetési nehézségek jelentkeztek a pénzforgalomban.

Az osztrák katonai győzelmek következtében a kormánynak Debrecenbe kellett költöznie. A költözést megelőzően Kossuth utasítást adott a pénzjegynyomda szétszerelésére. A gépeket, a papírt és a nyomdászokat vasúton vitték Szolnokig, majd onnan szekerekkel tovább Debrecenig. 1849. január 5-én Windischgratz bevonult Pestre. Itt jelentette ki, hogy a legszigorúbban fog elbánni azokkal a lázadókkal, akik “az oly gazdagon megáldott országot a törvénytelen papírpénzbeli elárasztással tönkre juttatni igyekeztek», és akik a pénzjegynyomda elvitelével még folytatni is akarják ezt a tevékenységüket. Kossuth ugyan utasítást adott a nemesfém-fedezet elszállítására is, de ezt a Kereskedelmi Banknál igazgatói tisztséget betöltő Rothschild-megbízottak, elsősorban Wodianer Sámuel megakadályozták. Wodianer egyszerre volt Kossuth és az ellenérdekű császári kormánybiztos bizalmi embere. Ezt erősíti meg az a tény, hogy Pest megszállása idején a bécsi kormánybiztos Wodianert a Kereskedelmi Bank alelnöki székébe is beültette. Kossuth még nem tudhatta, de a későbbi évtizedek pénzintézeti nyilvántartásaiból, a compassokból kétségtelenül megállapítható, hogy Wodianer minden Rothschild-érdekeltségű magyarországi banknál vagy vállalatnál vezető beosztást töltött be az elkövetkező évtizedekben. Nos, Havas és Wodianer voltak azok is, akik biztosították, hogy a Pestről menekülő Windischgratz magával vihesse a nemzet pénzének nagy áldozatok árán összegyűjtött nemesfém-fedezetét Ausztriába.

Az ONB azt remélte, hogy a fedezet elkobzásával a Kossuth-bankók értéküket veszítik. A magyar pénz azonban jól működött továbbra is. Soha nem látott pezsgés következik be. A honvédsereg megkap minden szükségeset rekvirálások nélkül. Folynak a tavaszi munkák, de a hadiüzemek és a gazdaság egésze is teljes befogadóképességgel üzemel. 1849 áprilisára beérik a pénzügyi szabadságharc győzelme. Ugyanis ekkorra már mind az osztrák, mind a magyar hadsereg, valamint mindkét kormány hivatalai, és belföldi szállítói magyar pénzt, Kossuth-bankókat használnak Magyarországon – annak ellenére, hogy a császári hatalom a megszállt területeken mindent elkövetett a magyar pénz ellen.
1848 sikeres pénzügyi szabadságharca
A forradalom és szabadságharc idején infláció nem volt, és devalváció is csak a császári hatalom erőszakos fellépései miatt fordult elő helyenként. Kossuth bebizonyította, hogy ha egy öntudatra ébredt társadalom a saját kezébe veszi a pénzhatalmat, akkor ércfedezet nélkül, külső, magas kamatozású hitelek nélkül is gazdasági virágzás indul be. Az 1848. és 1849. évi pénzügyi szabadságharc tehát sikeres volt. Bukását nem életképtelensége, hanem a katonai túlerő okozta, azaz nem pénzügyi okok. A pénzügyi szabadságharc gazdasági értelemben nem is szenvedett vereséget. A gyarmatosító császári hatalom katonai, rendőri és adminisztratív eszközökkel semmisítette meg eredményeit. Ma már bizonyítható, hogy ebben döntő szerepe volt a szálakat a háttérből mozgató és megriadt nemzetközi pénzkartellnek. A szabadságharc leverését követő bosszúállásban hírhedtté vált Haynau tábornok – a bresciai hiéna – pedig nemcsak a I. Ferenc József császárt képviselte, de az Osztrák Nemzeti Bank tulajdonosait is, hiszen anyai ágon a Rothschild családhoz tartozott. A nemzetközi pénzkartell számára veszélyes volt a magyar példa, hogy egy nemzet képes a saját kezébe venni és a társadalom egésze szolgálatába állítani a pénz hatalmát, s mindennek nem a megjósolt pénzügyi összeomlás, hanem gazdasági felvirágzás az eredménye.

Éliás Ádám, a kossuthi pénzrendszer kutatója szerint «ma újra időszerű a pénzügyi szabadságharc Magyarországon. A szabadságküzdelemnek immár csak ez a formája időszerű, mert a gyarmatosítás napjainkban nem katonai, hanem pénzügyi eszközökkel történik.»  Valóban, a nemzetközi pénzkartell a központi bankok függetlenné tételével, azaz saját magánellenőrzése alá vételével beépült az egyes országok – és államszövetségek – politikai rendszerébe, mint új, ellenőrizetlen hatalmi ág. Ez a hatalmi ág nemzetek fölötti, hierarchikusan épül fel, s kemény pénzügyi kényszerítő eszközökkel rendelkezik. Kossuth példáját követve ma sem tehetünk mást, mint hogy kiharcoljuk: a magyar pénz legyen ismét a magyar társadalomé!

Joggal állapítja meg Varga István, a szabadságharc pénzügyeinek másik kiváló ismerője, hogy Kossuth bebizonyította: meg lehet teremteni a bizalmat az állam által kibocsátott közpénz iránt, és sikeresen lehet vele működtetni a gazdaságot. Ázsia pedig napjainkban igazolja, hogy ugyanilyen közpénzzel fel lehet virágoztatni a társadalmat. Az euro-atlanti politika ezzel szemben azt támasztja alá, hogy a magánpénzrendszer irányítói ezt nem nézik jó szemmel, mert nem illik bele az egy központból irányított világ képébe. Ezért kellett a kívánságukra megkezdeni az 1990-es években az addig Magyarországon működő közpénz kiszorítását nyugatról érkező magánpénzzel, amiért évről évre mintegy 3 milliárd dollárt kell kamat formájában kifizetnünk. Ezért szüntette meg az MNB a belföldi váltók leszámítolását, amely pedig biztonságos és olcsó hitelmechanizmus volt a gazdálkodók egymás közötti kapcsolatában, s ugyanezért számolta fel az export hitelezését, valamint az elmúlt évtizedekben létrehozott kereskedelmi bankok refinanszírozását. Ezzel az MNB megteremtette a pénzügyi feltételeket a magyar cégek tönkremenéséhez, a belföldi tőkehiány tartós fennmaradásához, Magyarország pénzügyi eszközökkel történő újragyarmatosításához. Mára bebizonyosodott, hogy a pénz fölötti hatalom visszaszerzése nélkül nem lehetünk valóban szabadok. Újra meg kell vívni pénzügyi szabadságharcunkat.
Szabadkőműves volt-e Kossuth Lajos?
Kossuth hazafi volt, nemzetét szolgálta 1848-49-ben. Csak emigránsként, amerikai útja során lett szabadkőműves. 1852. február 19-én Cincinatti-ban vették fel a 133-as számú páholyba. Másnap, február 20-án már megkapta a segéd-, és nyomban utána a mester fokozatot is, majd egy hétre rá tiszteletbeli taggá emelték. Február 28-án az indianapolisi Centre Loge (Központi Páholy) fogadta ünnepélyesen. Május 3-án Bostonban, a Massachusetts-i Nagypáholy ünnepelte Kossuthot, mint egy nép szabadságának védelmezőjét és apostolát, aki elnyomott hazája függetlenségi harcának hőse. A páholy vezetője úgy üdvözölte, mint egy számkivetett idegent, aki most ismét barátokra és otthonra talált. Válaszában Kossuth hangsúlyozta, hogy amióta szabadkőműves lett, még inkább átérzi hazájával szembeni kötelezettségeit.

Az olasz carbonarik a francia Grand Orient irányzathoz tartoztak, vezetőjük, Giuseppe Mazzini pedig egyben magas rangú Illuminátus is volt. (Számos kutató szerint ő volt Adam Weishaupt utóda az Illuminátus rend élén.) Kossuth olaszországi emigrációja idején csatlakozott Mazzinihez, s vele együtt a magyar emigránsok többsége is. Számos magyar harcolt a 33-as fokozatú Grand Orient szabadkőműves carbonari vezér, Garibaldi tábornok hadseregében is.

A Grand Orient szemben állt a katolikus egyházzal, a dinasztikus államformával, így ellenségének tekintette a katolikus dunai monarchiát és a Habsburg-dinasztiát. Ez az állam egyszerre volt dinasztikus és katolikus. A carbonarik pedig még megszállóknak is tekintették az osztrákokat, akik Észak-Olaszországot uralmuk alatt tartva akadályozták az olasz egység létrejöttét. Grand Orient irányzatú szabadkőművesek számára tehát a magyar szabadságharc az ő 1848-as nagy forradalmi megmozdulásaiknak az utolsó hősies – vereségében is dicsőséges – fejezetét jelentette. Ezért fejezték ki együttérzésüket és őszinte tiszteletüket a magyarok, és vezetőjük Kossuth iránt, noha ő akkor még nem tartozott hozzájuk.

Ugyanakkor egyre több a bizonyítéka annak, hogy a nemzetközi pénzkartell bécsi részlege, ténylegesen a Rothschild tulajdonban lévő Osztrák Nemzeti Bank robbantotta ki a fegyveres összeütközést a bécsi udvar és a magyar kormány között, amely független közpénzrendszert, valamint nemzeti valutát követelt. Ha igaz, hogy a pénzkartell áll a Grand Orient mögött, akkor ez feloldhatatlan ellentmondásnak látszik. A mélyebb elemzés azonban feloldja ezt az ellentmondást. A pénzkartell legfőbb ellenfelének az egyeduralom rendszerét és az erős dinasztikus, illetve nemzetállamokat tekinti. Ezért a szervezett pénzhatalom kezdettől fogva igyekezett a Grand Orient szabadkőművességet a dinasztikus, abszolutista rendszerek eltávolítására felhasználni. Ennek az egész Európát érintő átrendeződésnek az eszmei és politikai eszközei voltak a felvilágosodás, a humanizmus, a modernizáció, a társadalmi haladás, a ,,szabadság, egyenlőség, testvériség”, a forradalom, a szocializmus, a kommunizmus, a világszabadság nevében indított szellemi és politikai mozgalmak.

 A «nagytakarítást» azonban mindig a fegyverek, az egyre gyakrabban ismétlődő háborúk végezték el. Ugyancsak az útban lévő államok «eltakarítását” szolgálta a hatalmi egyensúly politikája is, vagyis amikor a Hálózat az egyik államot a másikkal tartotta sakkban. Erre rászorult, hiszen a nemzetközi pénzkartellnek saját fegyveres ereje nem volt, céljai elérésére – pénzügyi mesterkedésekkel, és rejtett hálózata segítségével – mindig más államok uralkodóit, vezetőit és azok hadseregét kellett felhasználnia. Így pl. a pénzkartell – jelentős pénzösszeg megajánlásával – az egyik kezdeményezője volt az orosz cár beavatkozásának a magyar szabadságharc leverésébe, miután látnia kellett, hogy erre egyedül a bécsi udvar és hadereje nem elég. A szabadkőművesség –  különösen a Grand Orient irányzat  – fegyelmezett és titoktartó tagságával, konspirációs tapasztalataival igen alkalmas volt a szupertitkos pénzkartell és Illuminátus-hálózata céljainak a szolgálatára. 1848-ban Magyarország hős volt a Grand Orient szemében, mert Ausztria ellen lépett fel. Az első világháború során pedig már osztoznia kellett Ausztria sorsában, mivel annak támaszává vált. Akkor már a későbbi kisantant országokká váló népek szolgálták a pénzkartell, és a Grand Orient céljait. +++
Vége

ADDENDUM

 Marcus Eli Ravage írja a Century Magazine (1928. január): “Mi zsidók minden háború mögött ott vagyunk. Nemcsak az oroszországi, hanem a történelem nagy forradalmai mögött is. Elképzeléseink, hangulatkeltéseink és szellemünk ellenállhatatlan nagyságának köszönhetjük a sikereket.”
 Oscar Levy, The World Significance of the Russian Revolution’ (Az orosz forradalom világra szóló jelentősége) című könyv előszavában írja: “A modern Európában alig van olyan esemény, amelyet ne tudnánk visszavezetni a zsidókhoz. Mi zsidók manapság a világ pusztítói, hóhérai, lázítói és megtévesztői vagyunk.”
 Goldwin Smith az Oxford Egyetem történelem tanára, 1881. októberében: “Fajunkat emberiség-feletti ténynek tekintjük. Végső célunk nem a más népfajokkal való egyesülés, hanem a felettük való hódító győzelem.”
 Mensdorf gróf (1918) osztrák követ Londonban: “Az első világháborút Izrael készítette elő, amit meg is nyert. Sikeres volt, általa jobbra fordult a sorsunk és még hasznot is húztunk belőle. Így álltunk döntő bosszút a kereszténységen.”
 The Jewish World, London, 1919. 01.16 -  “A  nemzetközi zsidóság Európára kényszerítette a háborút, hogy megszerezze az aranykészlet nagy részét, és azzal megalapozza a zsidó világot.”




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése