2016. június 5., vasárnap

Öljétek meg a Rotschildokat



Öljétek meg a Rotschildokat






Grüner Miklós szenzációs leleplezése:

csaló a Nobel-díjas, hamis Eli!

Egyedülálló-e a zsidó mártíromság?





 




































Benjamin Netanjahu, izraeli miniszterelnök mondta, hogy „Izrael a holokausztból született”. A holokauszt tragédiájának egyik élő lelkiismerete, aki már életében legendává vált, a béke Nobel-díjjal kitüntetett író, Elie Wiesel.
Grüner Miklós személyes kérésére Henry Makow 2009. március 4-én tette közzé honlapján (http://henrymakow.com) azt az írást, amelyet Elie Wiesel és Grüner Miklós vitájáról készített, aki orvosa kíséretében járt az írás szerzőjénél. A látogató elmondta, hogy 1944 májusában, 15 éves korában, az Auschwitz melletti Birkenauba deportálták Magyarországról családjával együtt. Vele volt anyja, apja és mind a fiatalabb, mind az idősebb fiútestvére. Édesanyját és öccsét azonnal a gázkamrába vitték. Őt és bátyját, valamint apját miután karjukra tetoválták az azonossági számukat, munkára vitték egy szintetikus benzint gyártó üzembe, amely az IG Farbenhez tartozott. A kemény munkában apja hat hónap múlva belehalt. Ezután bátyját átvitték Mauthausenbe, ő maga pedig Birkenauban maradt apja két magyar barátjával, Wiesel Lázárral és Ábrahámmal.
Ezt követően Grüner Miklós és a Wiesel testvérek szoros barátokká váltak. Wiesel Lázár 1944-ben 31 éves volt. Miklós jól megjegyezte tábori számát, ami A-7713 volt. 1945 januárjában, amikor már az orosz hadsereg közeledett, a tábor foglyait átszállították Buchenwaldba. A tíz napos utat részben gyalog, részben vonaton tették meg, és a deportáltak fele meghalt az úton, köztük Wiesel Ábrahám, az idősebb testvér is. Ezt így mondja el interjújában Grüner Miklós:
Lázárral szabadultam, ami szintén összekovácsolt minket: a németek visszavonulásával előbb Glivicében meneteltették a tábort 1945. hófúvásos januárjában. Rengetegen meghaltak az erőltetett menetelésben. Három hónap múlva nyitott marhavagonokba zsúfoltak minket, de mire elértük Buchenwaldot, az emberek több mint fele meghalt, köztük Ábrahám is.”
1945. április 8-án az amerikai hadsereg felszabadította Buchenwaldot. Grüner Miklós és Wiesel Lázár a túlélők között volt. Miklóst tuberkulózissal egy svájci klinikára vitték, és így elkerült Lázártól. Miklós, amikor felgyógyult, Ausztráliába vándorolt ki, míg idősebb testvére, aki ugyancsak túlélte a háborút, Svédországban telepedett le.
1986-ban megkereste Miklóst a svédországi Malmö egyik újságjának, a Sydsvenska Dagbladetnek a munkatársa, és meghívta: találkozzon egy régi barátjával, akit Elie Wieselnek hívnak. Miklós azt válaszolta, hogy ő nem ismer senkit ezzel a névvel, erre azt válaszolták neki, hogy Elie Wiesel ugyanaz a személy, akit Miklós ismert a náci koncentrációs táborokban, és akit akkor úgy hívtak, hogy Lázár Wiesel, és akinek a fogoly száma A-7713 volt. Miklós emlékezett erre a számra, és ez meggyőzte őt arról, hogy valójában régi barátjával, Lázárral találkozhat, és ezért boldogan elfogadta a meghívást. A találkozóra 1986. december 14-én, Stockholmban a Savoj Hotelben került sor.
Erről Grüner Miklós így emlékezik: „Nagyon örültem annak az ötletnek, hogy találkozzam Lázárral, de amikor szembe kerültem az ún. „Elie Wiesellel”, megrökönyödve láttam egy férfit, akit én egyáltalán nem ismertem fel, és aki egy szót sem tudott magyarul vagy jiddisül, és e helyett angolul beszélt igen erős francia akcentussal. Találkozónk tíz percen belül véget ért. Búcsúzóul ez a férfi egy könyvet adott nekem, amelynek az volt a címe, hogy Night (Éjszaka), amelyről azt állította, hogy ő a szerzője. Én elfogadtam a könyvet. Nem tudtam ebben az időben, de mindenkinek elmondtam, hogy ez az ember nem az, akinek kiadja magát!”
Grüner Miklós visszaemlékszik rá, hogy a találkozó során Elie Wiesel nem volt hajlandó megmutatni a karjába tetovált számot, arra hivatkozva, hogy nem akarja a testét mutogatni. Grüner Miklós ehhez hozzáteszi, hogy Elie Wiesel mégis megmutatta ezt a karjába tetovált számot egy izraeli újságírónak, akivel később találkozott, és ez az újságíró azt mondta neki: nem volt ideje arra, hogy ezt a számot beazonosítsa, de teljesen bizonyos abban, hogy az nem tetovált szám volt. Ehhez Grüner Miklós hozzátette: „Az Elie Wiesellel való találkozó után 20 éven át kutattam, és meg kellett állapítanom, hogy az az ember, aki magát Elie Wieselnek nevezi, soha nem volt náci koncentrációs táborban, mivel neve a foglyok egyetlen hivatalos listáján sem szerepel.”
Grüner Miklós azt is megállapította, hogy az a könyv, amit Elie Wiesel 1986-ban adott neki, valójában az a könyv, amelyet régi barátja - Wiesel Lázár - 1955-ben magyar nyelven írt, és Párizsban publikálta „Un di Velt hot Gesvigen” címmel, amely hozzávetőleg annyit jelent jiddisül, hogy „És a világ csendben maradt (hallgatott)”.
Az 1958-ban jelent meg „La Nuit” című kötet, amit Night címmel adtak ki angolul, az eredeti 250 oldalas könyv helyett csak 115 oldal terjedelmű volt, és szerzőként nem Eliezer, azaz Wiesel Lázár volt feltüntetve, hanem Elie Wiesel. Ez lett az a világsikerű könyv, amelyből tízmillió példányt adtak el, és amelyért Elie Wiesel-nek odaítélték a Nobel béke-díjat. Elie Wiesel sok más kitüntetés mellett megkapta a Magyar Köztársaság Érdemrend Nagykeresztjét is 2004-ben, a lordi címet pedig Angliában.
Grüner még hozzá tette, hogy Elie Wiesel ezután már nem akart vele találkozni. Híres ember lett, aki egy-egy holokausztról tartott 45 perces beszédéért 25 ezer dollárt kap. Grüner hivatalosan is jelentést tett minderről az FBI Los Angelesi részlegénél. Panaszt tett kormányhatóságoknál, valamint tömegtájékoztatási intézményeknél is, mind az Egyesült Államokban, mind Svédországban, de minden eredmény nélkül. Sőt, névtelen telefonhívásokat kapott, amelyek tudomására hozták, hogy le is lőhetik, ha nem tartja a száját, de nem hallgat el, mert egyáltalán nem fél a haláltól. Letétbe helyezte az ügy iratait négy különböző országban, és ha hirtelen meghalna, akkor azokat nyilvánosságra hozzák. A világnak tudnia kell, hogy Elie Wiesel csaló, és ő ezt nyilvánosságra hozza. Kiad egy könyvet az igazságról, amelynek „Ellopott személyazonosság A-7713” lesz a címe.
A hivatkozott honlapon fényképek is láthatók. Ebből a leghíresebb az, amely 1945. április 16-án készült Buchenwaldban. Ezen Grüner Miklós látható, akiről viszont azt állítják, hogy ő Wiesel, az nem azonos sem Wiesel Lázárral, sem azzal a személlyel, aki magát Elie Wieselnek nevezi. Grüner a fényképről ennyit mond: „Itt voltunk 1945. április 8-ig, itt szabadítottak fel minket a bevonuló amerikai csapatok. Én rajta is vagyok azon a fényképen, amit a táborról készítettek, és bejárta a világot.”
Figyelemre méltó az a beszélgetés, amelyet Elie Wiesel folytatott New Yorkban az ottani ortodox zsidók nagytekintélyű spirituális vezetőjével, a Rebbe-vel.
Azt kérdezte a Rebbe, hogy miket írok. Történeteket, válaszoltam. Ezután azt tudakolta, hogy milyen fajta történeteket. Igaz történeteket? Olyan emberekről, akiket ismertél? Igen. Emberekről, akiket ismerhettem volna. Olyan dolgokról, amelyek megtörténtek? Igen, olyan dolgokról, amelyek megtörténtek, vagy megtörténhettek volna. De ugye ezek nem történtek meg? Nem, egyáltalán nem. Ezek valójában ki lettek találva csaknem az elejétől a végéig. A Rebbe ekkor előrehajolt, mintha felmérne engem, és inkább szomorúan, mint mérgesen a következőt mondta: Ez azt jelenti tehát, hogy te hazugságokat írsz. Nem, válaszoltam azonnal. A bennem élő megfedett gyermeknek semmi nem jutott az eszébe a saját védelmére. Mégis igazolni kellett magamat. ’A dolgok nem olyan egyszerűek, Rebbe. Bizonyos dolgok megtörténnek, de nem igazak. Mások, igazak, noha soha nem történtek meg.’”
(Ez idézet volt Elie Wiesel „Legends of Our Time” című könyvének a szerző által írott előszavából, amely New Yorkban, 1982-ben jelent meg a Schocken Books nevű kiadónál.)
Grüner Miklós Nyíregyházán mondta el a Metapedia szerkesztőjének, hogy amikor az FBI-nál járt, és jelentette, hogy ő Elie Wieselt szélhámosnak tartja, 14 napot kértek, de lényegében nem intézkedtek. Elekes István blogjában 2009. július 9-i dátummal olvasható egy hosszabb bejegyzés Elie Wiesel és Grüner Miklós vitájáról. A blog szerzője írja:
Grüner Miklós történetében talán a legnagyobb logikai bukfenc az, hogy a Nobel béke-díjat Oszlóban adják át, s akkor miért egy stockholmi szállodában találkozott volna Wiesellel. És mivel Grüner 1982 óta Malmőben él, 1986-ban nem kellett Svédországba repülnie.” Elekes így folytatja:
Az ellentmondások ezzel nem értek véget, sőt egyre szaporodtak, ahogy beleástam magam ebbe a témába. Meglepő, de Grüner Miklós (Nikolaus Gruner) életéről semmilyen hivatalos, megbízható adatot nem találtam a világhálón. A már említett, kanadai Henry Makow, aki magát összeesküvés szakértőnek nevezi, tíz nappal a Hajdú Online-on megjelent írást követően angol nyelven is közzétette, és a magyar internetes hírportált ‘our Budapest Bureau’-nak, Budapesti Irodánknak nevezte. Az angol nyelvű változat több helyen eltér a Hajdú Online-on közölt eredeti magyar szövegtől. A magyar szövegben még nincs megnevezve, az angol nyelvűben pedig már nevesítve van, hogy melyik malmői svéd újság kereste meg Grüner Miklóst 1986-ban. A magyar szövegben nincs megnevezve a város és a szálloda, ahol Grüner Elie Wiesel-lel találkozott, az angol nyelvűben viszont már szerepel egy stockholmi szálloda neve, a Savoy Hotel, a találkozó időpontjának pontos dátumával.
A magyar változatban az szerepel, hogy Wiesel nem tudott magyarul, és francia akcentussal beszélte az angolt, az angol változatban már az van, hogy jiddisül sem tudott. A magyar szövegben nem szerepel az, hogy a „Világ hallgat” című könyvet Lázár Wiesel, Grüner Miklós barátja valójában magyarul írta, és csak a címe volt jiddis. Makow angol nyelvű verziójában Grüner Miklós látható azon a világszerte ismertté vált fényképen, amelyet a buchenwaldi koncentrációs tábor felszabadításakor amerikaiak készítettek. Grüner a háború után kivándorolt Ausztráliába, ahol sikeres festő és szobrász lett. 1962-ben lánytestvérét követve Svédországba települt át, és egy magyaros kolbászt készítő üzemet működtetett. Ez az üzem azonban csődbe ment, amikor a svédeknek a holokauszt idején játszott szerepét firtatni kezdték.”
Elekes István ezután elgondolkodtató megjegyzéseket fűz Grüner Miklós (Nikolaus Gruner) történetéhez, aki a weboldalakon csak azóta tűnt fel, amióta a Pogrom-éjszaka 68. évfordulóján a németek meghívták azokat a túlélőket, akik az említett híres fényképen láthatók. A köztudatban a betört ablakokra és az utcákat borító üvegdarabokra utaló náci elnevezés, a „Kristályéjszaka” helyett manapság német nyelvterületen a Pogrom-éjszaka kifejezést használják. Elekes felteszi a kérdést, hogy az ominózus képen látható személyek közül miért csak hármat hívtak meg ezekre az összejövetelekre és megemlékezésekre. A fellelhető információk szerint legalább nyolc túlélőről tudnak az illetékesek, köztük a Nobel békedíjas Elie Wiesel-ről. Kérdés, hogy Wiesel miért nincs a meghívottak között. Ha pedig meghívták, de valamilyen oknál fogva nem tudott a meghívásnak eleget tenni, akkor egy mentegetőző levél nyilvánosságra hozásával a rendezők emelhették volna az esemény rangját és hírértékét. Az is furcsa, hogy Grüner Miklós ezeken az összejöveteleken nem hangoztatja Elie Wiesel-lel kapcsolatos kételyeit. Holott ezek erre jó alkalmak lennének. Ehelyett a Hajdú Online-hoz és a Bors Online-hoz fordul aggályaival. Az sem teljesen világos, hogy az interjút miért csak a kuruc.info vette át, és az országos napilapok pedig hallgattak róla.
Elekes arra is kitér, hogy ha jobban szemügyre vesszük a magyar weboldalra kitett fényképeket, és azt összehasonlítjuk azzal a képpel, amely a három évvel korábbi német találkozón készült, Grüner úr úgy tűnik, mintha megfiatalodott volna. A magyar oldalakon nincs utalás a fotók származására, illetve elkészültük időpontjára. Egyedül a Bors-Online utal a Reuters-ra, mint forrásra, noha a kép három másikból összeollózott montázs.
Grüner Miklós saját elmondása szerint Auschwitzban, pontosabban a tábor melletti Buna Werke műgumigyárban dolgozott kényszermunkásként apjával együtt. Itt találkozott a Wiesel testvérekkel, Lázárral és Ábrahámmal. Miután Grüner legyengült apját visszaküldték a főlágerbe, azaz a biztos halálba, a magára maradt tizenéves Miklóst az erdélyi Máramarosszigetről származó Wiesel fivérek vették a szárnyuk alá. Grüner Miklós Wiesel Lázár segítségével vészelte át a Buna kényszermunkatábor felszámolását, és az embertelen körülmények közötti átszállítást a Buchenwaldi táborba. Ez utóbbi láger felszabadítása után életútjuk szétvált. Több mint negyven évvel később, 1986-ban találkozhattak volna ismét, amikor Wiesel-t Nobel békedíjjal tüntették ki, és Miklóst a híres háború utáni buchenwaldi fénykép alapján a dél-svédországi napilap megkereste. Mint már utaltunk rá, Grüner Elie Wiesel-ben nem ismerte fel azt a férfit, vagyis Wiesel Lázárt, akivel előzőleg a Buna művekben dolgozott, és akivel egy életre szóló barátságot kötött.
Grünert a sikertelen találkozás és a csalódás arra késztette, hogy megkeresse egykori sors-, rab- és lágertársát. Mindenáron ki akarta deríteni hollétét. Húsz évet szentelt ennek a feladatnak. Sikertelen kutatásait papírra vetette, és 2008. novemberében leadta a Svéd Állami Könyvtárba „Stolen Identity” (Ellopott személyazonosság) címmel.
Elekes István úgy gondolta, hogy félreértésről lehet szó. Ezt látszik alátámasztani Elie Wiesel életrajza is. Grüner Miklós két fiútestvérről, Lázárról és Ábrahámról beszél, ugyanakkor az interneten fellelhető hivatkozások szerint Elie Wiesel-nek nem voltak fiú testvérei, hanem három lánytestvére volt, akik közül kettő túlélte a holokausztot. Elképzelhető tehát, hogy névrokonságról van szó, hiszen Máramarossziget környékén több Wiesel nevű család is élt. Grüner kutatásai során az auschwitzi tábor nyilvántartásában talált egy 1913-mas születésű Wiesel Lázárt, ugyancsak Máramarosszigetről.
Feltételezése szerint későbbi segítőjét és jótevőjét 1944-ben, mint magyart, vagyis magyar nevűt (Lázárt) regisztrálták a lágerben, és ő a háború után változtatta meg nevét a héber-jiddis Eliezer-re, majd vette fel az Elie, írói nevet. Az amerikai író és közéleti személyiség Elie Wiesel azonban 1928-ban született, és egy magyar nyelvű méltatás szerint Jenő néven látta meg a napvilágot. Elie Wiesel a Román Királyáságban született, ahol felettébb furcsa, ha egy ortodox zsidó család magyar nevet (Jenő) ad a gyerekének. Ezt anyakönyveztetni is nehéz a román hatóságoknál. Az viszont szinte biztos, hogy a Wiesel család otthon jiddisül beszélt. Ez az a nyelv, amelyet a közel negyvenezer fős haszid zsidó közösség Máramaros környékén beszél. Elie Wiesel egy helyen meg is jegyzi, hogy édesapja magyar származású, hiszen az Osztrák-Magyar Monarchia fennállása idején Magyarországon született. Ő viszont a Román Királyságban. Az 1930-as években környezetében mindenki jiddisül beszélt, az üzletekben azonban magyarul, románul, németül és ukránul. Azt is írja, hogy 12 éves korában kellett megtanulnia a magyar himnuszt egy éjszaka alatt, mert másnaptól már a románt nem volt szabad énekelni. Családja és a környékbeli zsidóság úgy gondolta, hogy a magyarok megjelenésével helyzetük, sorsuk jobbra fog fordulni és el tudják kerülni a lengyel zsidóság sorsát. Legalábbis ezt sugallta számukra a Teleki kormány háborúellenes politikája.
Az 1944. március 19-i német megszállás ezt a reményt szertefoszlatta, s kiderült a magyarok sem tekintették a zsidóságot a magyar nemzet részének. Elekes ezzel magyarázza, hogy Elie Wiesel nem akart magyarul megszólalni azon a sokat emlegetett 1986-os találkozón. Elekes idézi Elie Wiesel egyik életrajzíróját, amely szerint Wiesel jiddisül gondolkodik, franciául ír és angolul éli mindennapi életét. Ez jellemzi egész életútját. Otthon a család jiddisül beszélt, a környezete magyarul és németül, miközben 1940. őszéig a román volt a hivatalos nyelv. A románt 12 éves korában felváltotta a magyar, ami 16 éves korában 1944 nyarán a német követett. A lágerből szabadulva Elie Wiesel Franciaország felé vette útját izraelita árvák egyik csoportjának a tagjaként. Jiddisül ír és tudósít izraeli újságoknak, és önmagának fogadalmat tesz, hogy a holokausztról nem beszél. Isten létezését kétségbe vonja, amiért ezt a tragédiát megengedte. Párizsban találkozik és köt barátságot híres katolikus francia íróval, a Nobel-díjas Francois Mauriac-kal, aki rábeszéli a haláltáborban szerzett tapasztalatainak a megírására.
A jiddis nyelven írt könyvet Argentínában jelenteti meg, de elsajátítja a francia nyelvet, és ugyancsak Mauriac javaslatára több száz oldalas írását száz oldalra lerövidíti, és csak a személyes, családi vonatkozásokat hagyja meg. Ezt fordítja le franciára Éjszaka címmel, majd ebből készül az angol nyelvű változat, amely világsikert arat. Éjszaka című első és legsikeresebb könyvét sokan támadták és bírálták. Egyes feltevések szerint nem is Wiesel, hanem Mauriac írta. Mások szerint az átírás csak azt a célt szolgálta, hogy kikerüljenek az eredeti jiddis szövegből az ortodox zsidó vonatkozások, és így egy ’modern’, ’balos’, sőt ’katolikus’ mű szülessen. Wiesel 1986-ban nem irodalmi munkássága miatt kapott Nobel békedíjat, hanem az erőszak, az elnyomás, a rasszizmus elleni küzdelem, azaz az emberi jogok hirdetése és védelme miatt.
A vádak között szerepel az is, hogy maga is részt vesz a ’holokauszt bizniszben’, és abból csinál pénzt, amelybe mások belehaltak. Grüner is erre utal, amikor kijelenti: Wiesel sikeres gazdag ember lett, aki 25 ezer dollárért tart egy 45 perces előadást, miközben az igazi Wiesel Lázár, a volt barát, a könyv megírója valahol elfeledetten él, nyomorog, vagy már nem is él. Elekes úgy látja, hogy ez az a pont, ahol érthetővé válik Grüner elkeseredettsége az átélt megpróbáltatások fényében. Ugyanakkor így már az is érhető, hogy ebből a konfliktusból a holokauszt-tagadók és az antiszemiták politikai tőkét szeretnének kovácsolni. A poklot megjárt tizenéves Grüner Miklós emlékeit és szavait megpróbálják egy ugyancsak a tizenéves fejjel a holokausztot átvészelt másik tizenéves Elie Wiesel ellen fordítani, és így egy ismert közéleti személyiséget lejáratni.
Elekes még megjegyzi: Lehet, hogy csak a holokauszt-tagadáshoz kapcsolható egyéni akcióról van szó, ami félresikerült. A magyar hírportálokon közölt fényképeken Grüner előszeretettel mutatja a bal alkarjára tetovált azonosítószámot, illetve a buchenwaldi koncentrációs tábor felszabadítása után róla is készült képet. Grüner Miklós feltűnésére azután egy hónappal került sor, hogy Richard Williamson püspök ismét kétségbe vonta a népirtás mértékét és a gyilkosságok technikáját. Ezért a Wiesel Lázárról szóló történet a holokauszt-üzlet elleni tiltakozás valamiféle mellékszála.
E sorok írója elsősorban a tények lehetőleg minél pontosabb megismerését tartja feladatának. Ezért e kérdésben a további tényfeltáró kutatást részesíti előnyben. Elgondolkodtató az is, amit Grüner Miklós folyamatosan hangsúlyoz: „A táborban Wiesel Lázár az A-7713 azonosítót kapta, amit jelenleg állítólag Elie Wiesel visel – ám ő senkinek sem hajlandó azt megmutatni, mondván, az az ő teste, és nem mutogatja.” Grüner véleménye szerint Wiesel azért nem mutatja meg ezt a számot, mert nem azonos Wiesel Lázárral, bár az ő életét éli, és az ő sikereit bitorolja. Bármi is legyen az igazság, Elie Wiesel vitathatatlanul fontos közéleti személyiséggé vált, aki maradandó életművet alkotott, akár azonos Wiesel Lázárral, akár csak névrokona. A vitára pontot tenne azonban az, ha Elie Wiesel mégiscsak megmutatná a testére tetovált azonosítószámot. (…)






Dr. Ilkei Csaba: az értelmiségi elit, politikusok, az Antall család és besúgóik




A legtermékenyebb újságíró ügynök jelentéseibôl III. (…)
Meszlényi Károly” és „Varga Sándor”
Amikor megkezdtem a tanulmányom alapjául szolgáló források megismerését az ÁBTL-ben, kiindulási pontként fogadtam el – más kutatókhoz hasonlóan - Rainer M. János Széchenyi-díjas történésznek, a Magyar Tudományos Akadémia doktorának, az 1956-os Intézet volt főigazgatójának azon kutatási eredményét, melyben kellő indoklással a “Varga”, “Varga Sándor” és “Meszlényi Károly” fedőnevű ügynökök azonosságára utal Dömötör László személyében. (Rainer: “Jelentések hálójában. Antall József és az állambiztonság emberei 1957-1989”, Budapest, 1956-os Intézet, 2008.)
Míg ő mindössze egy helyütt tett egy kis kérdőjelet (“?”) “Meszlényi” neve után, én a kutatómunka előre haladásával egyre többet tettem. Van aki apró jelekből - anélkül, hogy kétséget kizáró bizonyítéka lenne - “Meszlényi”-ben egy másik, szintén újságíró, bő termésű ügynököt vél felfedezni. Több tisztázatlan nyomon indultam el, több szempontból is vizsgálódom, ám amíg ezt az aprólékos elemző munkát nem fejeztem be, korai lenne bármilyen végkövetkeztetést levonni.. Ha Dömötör ügynöknek “kiemelkedő teljesítményében” osztoznia is kell(ene) “Meszlényivel”, akkor is rekorder maradna azzal a jelentés mennyiséggel, amely hét kötetben olvasható az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában: 3.1.2. M-27843 + /1-4. dosszié, illetve 3.1.2. M-33169 + 1. dosszié.
A kutató munka mindenkor az új felfedezések sora: a frissítéseké, a javításoké, az okulásoké, az új ismeretanyag bővüléséé és az abból levont új következtetéseké. Innen a kutatás minden szépsége és az ismeretterjesztés izgalma.
A most következőkben a „Varga”, „Varga Sándor” fedőnevű ügynök nevével jelzett hét dossziéból azokat a jelentéseket vettem előre, amelyekben Dömötör László újságíró az Antall családdal foglalkozott, mindenekelőtt id. dr. Antall József volt miniszterrel és fiával, ifj. Antall József későbbi miniszterelnökkel.
Mivel az ügynöki jelentések az olvasó számára gyakran hiányosak, kuszák, előzmény nélküliek és követhetetlenek, mert nincs birtokában azon tények, körülmények összességének, melyeket a jelentések kezelői (megrendelő, készítő, felhasználó) hivatalból jól ismernek, elöljáróban összefoglalom a legfontosabb tudnivalókat a két meghatározó személyiségről.

Id. Antall József (1896-1974)

Dr. Kisjenői Antall József jogász, köztisztviselő, politikus (FKgP).
A csallóközi gyökerű Antall család a török háborúk idején telepedett le a Dunántúlon, birtokaik Somogy, Zala és Veszprém megye területén helyezkedtek el.
Id. Antall 1896. március 28-án született a Veszprém megyei Orosziban. A gimnáziumot Lőcsén kezdte, majd a pesti piaristáknál fejezte be, jogot végzett a budapesti tudományegyetemen.

Az I. világháborúban frontszolgálatot teljesített, 1915-ben orosz fogságba esett. Hazatérve köztisztviselőként dolgozott a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban, a Pénzügymi-nisztériumban, majd 1932-től a Belügyminisztérium-ban, ahol előbb szociális ügyekkel foglalkozott (nevéhez fűződik az első magyar létminimum számítás), az 1930-as évek végétől pedig a menekültügyek megszervezésével, irányításával. Teleki Pál miniszterelnök bízta meg kormánybiztosként (1939-1944) a menekültügyek intézésével. Nemcsak az erdélyi, a lengyel, a francia, a brit, az orosz, az olasz, a zsidó és más menekültek, szökött hadifoglyok, a kibombázott német gyerekek ellátását irányította, hanem támogatta a lengyel Honi Hadsereg katonáit, segítette szökésüket a szövetségesek szárazföldi támaszpontjaira.
[1938-tól egyre több erdélyi magyar érkezett hazánkba, Észak-Erdély visszacsatolása után pedig jelentős népmozgás indult meg oda- és vissza. 1941-ben a bukovinai székelyek betelepítését irányította Antall, majd több akciót szervezett a történelmi határon túli, szórvány magyarság hazahozására. Az 1938-39-ben Ausztriából és Csehor-szágból Magyarországra menekültek egy nagyobb hulláma részben politikai menekültekből, részben zsidó származásúakból állt. Az utóbbiak mentése miatt a német külügyminisztérium is tiltakozott. 1939 őszén 3-5 ezer lengyel zsidó keresett menedéket Magyarországon, Antall utasítására nem zsidóként vették őket nyilvántartásba, mindenki keresztény papírokat kapott. Az első érkezőket 1941-ben újabb nagyszámú zsidó menekült követte. Elhelyezésük Budapest környéki településeken történt, a gyerekeknek iskolákat szerveztek. Az európai menekültek (francia, holland, belga, angol, olasz) közül a franciák voltak a legtöbben, mintegy 4-5 ezren.]
A német megszállást követően 1944. március 22-én megalakult Sztójay - kormánynak Antall József azonnal benyújtotta lemondását. A menekültekkel kapcsolatos tevékenységére vonatkozó iratokat megsemmisítette, illetve elrejtette. A letartóztatott lengyel menekült vezetőkkel együtt a Gestapo Antallt is bebörtönözte, kiszabadulására csak a Lakatos-kormány megalakulása után, Horthy közbenjárására került sor 1944 őszén.. A háború utolsó évét a Somló alján vészelte át családjával.
A Független Kisgazdapárt alapító tagja 1931-ben. Az ideiglenes nemzeti kormányban Nagy Ferenc újjáépítési miniszter mint államtitkárt a minisztérium megszervezésével bízta meg. Az 1945. évi nemzetgyűlési, illetve az 1947. évi országgyűlési választásokon a Független Kisgazdapárt régi tagjaként Somogy, Zala és Veszprém megyében választották képviselővé. Az első két koalíciós kormányban Tildy Zoltán majd Nagy Ferenc miniszterelnöksége idején (1945-1946) az újjáépítési miniszteri tárcát töltötte be, illetve ideiglenesen ellátta a pénzügyminiszteri teendőket is (1946. április-június.) 1948-ig az FKgP pártigazgatója, majd a Magyar Vöröskereszt kormánymegbízottja.
A kommunista hatalomátvétel után, az 1949-ben megtartott első egy párti választáson a rendszerrel együttműködő kisgazda politikusok között őt is újra országgyűlési képviselővé választották, s az is maradt 1953-ig. Utána miniszteri nyugdíját megszüntették, 1956-ig szerényen és visszavonulva élt szülőfalujában. 1956 november elsején tért vissza Budapestre, a kisgazdapárt intézőbizottsága felkérésére fia ment érte Veszprém megyébe, és hozta fel. Lakásán találkoztak a párt újjászervezésén dolgozó kisgazdapárti politikusok. A szovjet csapatok ismételt bevonulása után Kovács Béla államminiszter, a kisgazdapárt megválasztott elnöke is az Antall családnál lakott, a belvárosi lakás így hetekig a politikai élet egyik helyszíne volt.
Noha lojalitását hangsúlyozta a Kádár rendszer iránt, több méltánytalanság érte, a lengyelekkel sokáig csak magánkapcsolatokat tarthatott, értékes menekültügyi dokumentumai közül kevés kerülhetett nyilvánosságra.
1974. július 24-én, 88 éves korában hunyt el Budapesten. 1981-ben utcát neveztek el róla Varsóban, 1991-ben pedig posztumusz Jad Vasem kitüntetést kapott. Emléktáblája a Ferenciek tere 9. sz. ház falán található.

Ifj. Antall József (1932-1993)

Kisjenői Antall József Tihamér magyar-történelem szakos középiskolai tanár, könyvtáros, levéltáros, muzeológus, politikus, miniszterelnök.
1932. április 8-án született Pestújhelyen. Ősi kisnemesi család sarja. Apja id. Antall József (1896-1974) jogász, köztisztviselő, politikus (FKgP); országgyűlési képviselő, kormánybiztos, miniszter. Anyai nagyapja is politikai pályát járt be, a zsidó származású Szűcs István (1867-1953) a Vallás-és Közoktatásügyi Minisztériumban volt köztisztviselő, majd helyettes államtitkár, 1927-1935 között országgyűlési képviselő. Antallnak egy testvére volt, Edith, akinek a lánya: Héjj Edit lett az Antall kormány későbbi külügyminiszterének, Jeszenszky Gézának a felesége.
A budapesti Piarista Gimnáziumban érettségizett 1950-ben. Az ELTE Bölcsészettudományi Karán történelem-magyar nyelv és irodalom szakos tanári oklevelet szerzett (1954), történelemből bölcsészdoktori címet kapott (1968), kiegészítő szakon levéltárosi, könyvtárosi, muzeológusi diplomát, s tanulmányokat folytatott az egyetem Állam-és Jogtudományi Karán is. Egyetemi szakdolgozatát Eötvös József népiskolai politikájáról, bölcsészdoktori disszertációját Eötvös József politikájáról és az 1867-es kiegyezés előkészítéséről írta.
1954-55-ben a Magyar Országos Levéltárban és a Pedagógiai Tudományos Intézetben kezdett dolgozni. (A levéltári kutatómunkát és a különböző kutatóintézetekkel megbízásos munkaviszonyát gimnáziumi tanárként is megtartotta.) 1955-től az Eötvös József Gimnáziumban tanított. Tanárként már 1956 tavaszától részt vett diákjaival a politikai eseményekben, összehívta az első diákparlamentet, ott volt október 6-án a Batthyány-örökmécsesnél lezajlott tüntetésen, majd az október 23-i tüntetés valamennyi fontos színhelyén. Alapító tagja a Keresztény Ifjúsági Szövetségnek, vezetése alatt került sor a Független Kisgazdapárt országos székházának elfoglalására, a fegyveres csoport (később nemzetőrség) megszervezésére. Amikor október 31-én lemegy Veszprém megyébe, hogy édesapját november elsején Budapestre hozza , távollétében megválasztották az Eötvös József Gimnázium forradalmi bizottsága elnökévé is. November 4-ig az újjá szerveződő kisgazdapárt és a kormány részére végzett munkát, több alkalommal tartózkodott a parlamentben, több politikai és diplomáciai akció résztvevője volt.
A forradalom leverése után többször őrizetbe vették, bár továbbra is taníthatott. 1957-ben fegyelmivel áthelyezték a Toldy Ferenc Gimnáziumba.
1957 és 1963 között nem publikálhatott, politikai magatartása miatt 1959-ben eltiltották a pedagógusi pályától, az állambiztonsági szervek figyeltették, ügynököket állítottak rá.
1960-62 között a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár könyvtárosa, 1962-től 1964-ig a II. kerületi Tanács Oktatási Osztályának alkalmazásában csak esti tagozaton és csak felnőtteket taníthatott, így a fővárosi Jurányi utcai Dolgozók Esti Gimnáziumában. 1963-tól jelenhettek meg ismét saját nevén cikkei, tudományos dolgozatai.

1963-ban a Magyar Életrajzi Lexikonba ő írta meg nyolcvan orvos életrajzát, ekkor fordult érdeklődése az orvostörténeti kutatások felé. Előbb tudományos kutató az 1964-ben megnyílt Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyv-és Levéltárban, majd bejárja a tudományos előmenetel minden fokát, 1974-től igazgató (a főigazgató Schultheisz Emil, későbbi egészségügyi miniszter), 1984 és 1990 között főigazgató. Több száz orvostörténeti publikációja jelent meg, kezdeményezője az orvos-és gyógyszertörténelem egyetemi oktatása megindításának, kialakította a muzeális tárgyak, védett értékek országos hálózatát, s széleskörű nemzetközi kapcsolatokat ápolt, melyek révén megismertette és elismertette a magyar orvoslás és az intézeti munka magas színvonalát Európában. Az Orvostörténeti Közlemények szerkesztője, főszerkesztője (1968-1990), a Magyar Orvostörténelmi Társaság főtitkára, majd elnöke, megválasztották a Nemzetközi Orvostörténelmi Társaság alelnökének is. Számos szakmai díj mellett, 1982-ben a Kádár rezsim a Munka érdemrend arany fokozatával tüntette ki.
1974-ben kapott először útlevelet nyugati országba. Előbb Svájcba, majd az NSZK-ba hívták meg, több egyetemen tartott előadást. Az 1980-as években újra kibontakozó politikai tevékenységéhez alkalma volt találkozni nemzetközi hírű tudósokkal, politikusokkal, magas rangú katonákkal, gazdasági és pénzügyi vezetőkkel.
Itthon Csoóri Sándor hívására kapcsolódott be az MDF munkájába. A második lakitelki találkozón, 1988 szeptemberében lett az MDF tagja. Az MDF I. országos gyűlésén (1989. március 11-12) nem fogadta el az elnökségi tagságot, így az Ellenzéki Kerekasztal ülésein, illetve az 1989. június 13. és szeptember 18. közötti tárgyalásokon párttisztség nélkül volt az MDF egyik főtárgyalója. (1988-tól állandó meghívottja az elnökségnek és a választmánynak.) Párttisztséget csak akkor vállalt, amikor a tárgyalások befejezése után sor került az MDF II. országos gyűlésére (1989. október 21.), ahol elnökké választották.
Az 1990-es országgyűlési választásokon pártja budapesti listáján jutott a parlamentbe. Április 29-én egyéni elhatározása nyomán az MDF választott testületeinek (elnökség, választmány) tudta nélkül, a parlamenti képviselőcsoportot és a tagságot is kész tények elé állítva megkötötte az MDF-SZDSZ paktumot, amelyet a párt nevében négy képviselőtársával (Kónya Imre, Kónyáné Kutrucz Katalin, Salamon László és Balsai István) együtt írt alá. El nem fogadása esetére lemondását helyezte kilátásba. A pártközi megállapodásban „az ország közjogi kormányozhatósága érdekében” a győztes MDF átengedte a köztársasági elnök posztjának betöltését az ellenzéki SZDSZ-nek, támogatva Göncz Árpád megválasztását. Az MDF Bem téri székházában három napon át folytatott titkos tanácskozások után létrejött paktumot az SZDSZ részéről hárman jegyezték: Kis János, Pető Iván és Tölgyessy Péter. Antall József még aznap, április 29-én éjjel elküldte Salamon Lászlót (ma alkotmánybíró) Orbán Viktor lakására a paktum egy példányával, hogy a második legnagyobb ellenzéki párt elnöke képben legyen, s ne az újságokból értesüljön a hatásaiban hosszú évekre előre mutató megállapodásról.
1990. május 2-től az MDF frakciójának vezetője május 23-ig, amikor az országgyűlés 218 igen, 126 nem és 8 tartózkodással miniszterelnökké választotta.
Már 1990 nyarán megállapították az orvosok, hogy súlyos betegségben (a nyirokér-rendszer rákja) szenved. Októberben, két nappal a taxisblokád előtt megműtötték, de fél év múlva a rák kiújult.
1993. december 12-én hunyt el, temetése 18-án volt. A miniszterelnöki székben Boross Péter követte.

Dömötör ügynök Antallék lakásán

Dömötör ügynököt az állambiztonság 1960-ban id. Antall József lakására küldi, hogy a nyugdíjas politikus elbeszélései és az általa őrzött dokumentumok alapján írjon cikket a Magyarországra menekült lengyelekről. A cikk el is készül, de az illetékesek akkor többféle megfontolásból óvatosan úgy döntenek, hogy még nem aktuális a megjelentetése. Lengyel újságírók és történészek viszont beszámoltak a tudomásukra jutott dokumentációról, amelyre felfigyelt a varsói állambiztonság, s megkereste a BM. III. Főcsoportfőnökséget, érdeklődve a feldolgozás alapjául szolgáló dokumentumok sorsáról, elérhetőségéről.
A III/III-4. osztály 1967-ben látta elérkezettnek az időt arra, hogy “Varga Sándor” ügynökkel megszereztesse a féltve őrzött dokumentumokat id. Antall Józseftől.

Varga” 1967. április 28-i jelentésében beszámol arról, hogy Antall József volt kisgazdapárti miniszter Ferenciek terén lévő hatszobás lakásában rendszerezve, feldolgozva és katalogizálva teljes egészében megtalálható az egykori lengyel menekültek magyarországi tartózkodásáról és a londoni lengyel emigráns kormány valamint az Anders hadsereg vezetőinek kapcsolatáról szóló dokumentáció.
(Anders hadsereg: a lengyel Fegyveres Erők Keleten állomásozó alakulata a II. világháborúban, amelyet az 1939-es szovjet-lengyel összecsapásokban fogságba esett lengyel katonákból szervezett meg parancsnokuk Wladyslaw Anders. Kezdeti létszámuk 180 ezer fő volt, akiket brit nyomásra 1941 decemberében engedett szabadon Sztálin. Palesztinában brit parancsnokság alatt újjá alakultak, többségük képezte a lengyel II. hadtestet, amelyet elsősorban Olaszországban vetettek be , - megj.: I. Cs.)
Id. Antall nagy mennyiségű fényképet, filmtekercset tart egy szekrényben. Ezek dokumentálják például a Varga Béla plébános irányította balatonboglári lengyel emigráns tábor életét. Itt őrzi azokat a titkos okmányokat is, amelyeket a Belügyminisztérium főtisztviselőjeként mentett meg, dokumentálva a kormány megbízásából lebonyolított félhivatalos tárgyalásokat Belgrádtól Ankaráig. Antallnak elmélyült személyes kapcsolatai voltak a lengyel emigráns vezetőkkel, a londoni kormány tagjaival, így például Edward Ryds Smigly tábornokkal. Gyakran előfordul gr. Marenzi Károlyné neve is, aki a balatonboglári Jankovich grófnővel azonosítottak.
A menekült lengyelek közül azokat, - köztük politikusokat és zsidókat -, akik katonai szolgálatra vállalkoztak, Antall hivatalos papírokkal látta el, s egy részüket Pártay Tivadar zászlós vitte át a Dráván olyan területre, ahol jugoszláv partizánok voltak, így jutottak el az Anders hadsereget befogadó angol és amerikai egységekhez, velük harcolva Afrikában és Olaszországban. Az ügynök további dokumentációk birtokosaként említi Potoczky Kálmán kisgazda politikust, a lengyel származású Vosenszky Kázmért és a balatonboglári öreg plébánost, aki Varga Béla hagyatékából merített. Egy lengyel katonai történész delegáció 1966 végén felkereste id. Antall Józsefet és másolatokat készítettek az összegyűjtött anyagról.
Az ügynök jelentése után Kiss József r. alezredes osztályvezető a következő megjegyzést írta:
Az ügynök e tárgyban a lengyel állambiztonsági szervek megkeresése alapján jelentett. Néhány évvel ezelőtt Antall József a lengyel emigrációról dokumentumokat adott át közlés végett “Vargának”, amely azonban nem jelent meg. A lengyel állambiztonsági szervek feltehetően a jelentésben foglalt két történészen keresztül szereztek tudomást a dokumentációról. A jelentésben szereplő személyek között van a III/III-3 osztály hálózati személye, illetve több olyan személy, aki a nevezett osztály ellenőrzése alatt áll. A nyilvántartóban történő ellenőrzés után megfontolandó az ügynek a III/III-3 osztályra való átadása.
Az ügynök feladatul kapta, hogy keresse meg a korábban rendelkezésére bocsátott dokumentációt és azt nekünk jutassa el.”
1968. április 16-án már a III/III-3-a alosztálynak a következőket jelenti „Varga”:
Felhívta id. Antallt, s közölte vele, hogy lehetősége van a korábban megfeneklett interjú megjelentetésére a „Magyarország” című hetilapban. Antall nagyon megörült, s egy kicsit aggódott, mert ő lojális a rendszerhez, s nem tudja, kell - e engedélyt kérnie valakitől ehhez. Majd megemlítette, hogy a most Magyarországra érkező lengyel partizán küldöttség vezetője neki régi jó ismerőse, annak idején együttműködtek, sőt a társaság másik két-három tagja is Magyarországon tartózkodott menekültként, rejtegetésükben közreműködött. Felvetette: szeretne a küldöttség vezetőjével találkozni, szeretné, ha ez a mostani látogatás az ő személyét is kiemelné a homályból, jó lenne olyan állami elismerést kapni, ami dokumentálná: ő a fasiszták elől menekülő lengyelek százezreit mentette meg. Semmiféle illegalitást nem akar, illetékes helyen mindenképpen tudjanak az ő ténykedéséről, mert kiemelt nyugdíjat élvez és nem akarja elveszíteni, ugyanakkor nem mond le azon igényéről, hogy értékeljék a lengyelek érdekében kifejtett tevékenységét.

Seres József őrnagy megjegyzése:
Dr. Antall József volt FKgP miniszter, figyelő dossziés személy. Nyugdíj felemelése iránti kérelmének elutasítását javasoltuk, ennek ellenére – nyilatkozata szerint – újra nyugdíj emelést kapott.
Feladat:
Amennyiben hivatalosan tárgyal a partizán küldöttséggel, említse meg… ha érdeklődnek iránta, ismerik és ők kezdeményezik a vele való személyes találkozást, az elől ne zárkózzon el. Ennél többet azonban nem tehet.”
1968. május utolsó hetében „Varga” ügynök utasításra megismerkedik ifj. Antall Józseffel is, megkezdi felderítését, kapcsolati tevékenységének feltérképezését. Az orvostörténeti múzeumban találkoztak, ahol ifj. Antall elmondta: nagyon jó információkat kapott róla az édesapjától és régi kisgazdáktól, szívesen venné, ha segítene neki pozíciójának megerősítésében, a múzeum propagandájában, amiért cserében később állandó propagandistának is felvehetné.
Ifj. Antall panaszkodott is „Vargának”: elég sok baja volt az elmúlt években korábbi politikai tevékenysége miatt – utalva a kisgazda pártra és az 56-os eseményekre - , gyakran van rossz érzése, hogy személyével változatlanul nincs minden rendben, bár ennek ellent mondott, hogy nem akadályozták meg vezető pozícióba kerülését a jelenlegi munkahelyén. Visszatérően kérte az ügynököt a sokrétű propagandára, vigyen el hozzá más újságírókat, s a rádiót és a televíziót is. Személyi kapcsolatairól elmondta, hogy sokan megfordulnak lakásukon, így legutóbb például , Pártay, Simonyi, Futó, Mátéffy, Bencsik és Balogh György járt náluk, megjegyezve, hogy elkerülhetetlen a fiatalítás a kisgazda pártban, mert apjának korosztálya kiöregedett.
A jelentéshez Seres József őrnagy a következőket írta:
Megjegyzés:
Ifj. Antal József volt ellenforradalmi FKP szervező és fegyveres nemzetőr, a BRFK-n F-dossziés. Saját és kapcsolati tevékenységének felderítésére közös intézkedési terv készült.
Feladat:
A kapott eligazításnak megfelelően mélyítse kapcsolatát ifj. Antall Józseffel. Kérése alapján felhívhatja egy-két újságíró figyelmét a múzeumi kiállításra, de sem a rádió, sem a tv kimenetele érdekében ne járjon közbe.”
Két hét múlva „Varga” ismét felkeresi ifj. Antallt munkahelyén, aki közli, hogy privát témákról ott nem tudnak beszélgetni, ezért meghívja a lakására. Ahol az öreg Antall roppant hálás az ügynöknek egyrészt azért, mert segíti fia munkáját, másrészt a másolatban átnézésre megküldött lengyel vonatkozású cikkért, amelyet „Varga” a „Magyarország” című hetilapban szándékozott megjelentetni, de még nem vitte be a szerkesztőségbe. Antall dr. teljesen egyetértett a leírtakkal, csak a románokra vonatkozó részt kérte kihagyni. Fontosnak tartotta összehozni a cikk szerzőjét a Budapestre érkezett Dembinszky kulturális tanácsossal, aki annak idején a menekült lengyel kolónia fiatal tagja volt, Budapesten végezte az egyetemet és tökéletesen beszél magyarul.
Seres őrnagy sebtében határozottan arra utasítja „Vargát”, hogy:
Haladéktalanul adja át a sajtócikk egy példányát és amíg engedélyt nem kap, azt nem továbbíthatja a sajtónak.”
Az ügynök június 18-i jelentéséből kiderül, hogy ifj. Antall meghívta a lakásukra megvitatni a tervezett cikket, majd váratlanul megkérdezte: nincs-e kedve egy, két napos kirándulásra a Balaton északi partján a saját vagy a szerkesztőség kocsiján? Az is érdekelte: milyen rendszámú a szerkesztőség kocsija. Mikor megtudta, hogy BA-s, azt válaszolta, az nem a legsikerültebb. (Nyilván pontosan tudta, hogy az lehet egy belügyi gépkocsi is, - megj.: I.Cs.) Két nappal később id. Antall a szerkesztőségben hívta „Vargát” és érdeklődött a cikk sorsáról. Azt a választ kapta, hogy nincs különösebb probléma, az illetékesek kezében van, esetleg szerkezeti változás lehetséges. Ezután Antall a fia nevében lemondta a lakásukra megbeszélt személyes találkozót, mondván, hogy nem érnek haza időben a balatoni kirándulásról.
Seres őrnagy értékelése:
A jelentésben szereplő módosítás feltehetően Tar Pál itthon tartózkodó emigráns megváltozott programjával függ össze.
Feladat:
Találkozni ifj. és id. Antall Józseffel és tisztázni a terv megváltoztatásának okát, hol jártak a két napon, továbbá érkezett-e a közelmúltban vendég hozzájuk.”
Június 26-án az ügynök ismét fenn járt Antallék lakásán, mert az öregúr óvatosan feszeng. Szeretné a cikk megjelenését, de azért szeretné bebiztosítani magát a másik oldalról is, hiszen ő megannyi kritikája ellenére is végeredményben lojális a rendszerhez, kerüli a konfliktust. Hálás azért, mert már három éve kiemelt nyugdíjat kap volt miniszterként, Dobi intézte el, de megköszönte Kádárnak is, akitől azt is megkérdezte levelében: mi a véleménye arról, ha sajtó alá rendezné a lengyel anyagát és megjelentetné a Kossuth Kiadó? A válasz az volt, hogy a kérdés most nem aktuális. Roppant bántja az is, hogy a budapesti lengyel nagykövetség nem tart vele hivatalos kapcsolatot, csak magán megkereséseket kap, a találkozókon mindenki a saját véleményét hangsúlyozza.
Ezért is kérte Dömötört: ügyeljen bizonyos momentumokra, amelyek veszélyessé válhatnak számára. Mivel nem tartja ildomosnak, hogy az illetékesek engedélye nélkül ő nyilatkozzon, a cikket írja meg úgy, mint a szerző állásfoglalását, elgondolását, vagy mint szerkesztőségi cikket, „ majd az esetleges folytatása legyen egy nyilatkozat és az egész kérdés ezzel a holtpontról ki fog mozdulni.”
Aggályait azzal is indokolta, hogy „vigyázzunk egymásra – a család, négy unoka, stb. – mert olyan dokumentumok vannak birtokában , mely a régi BM titkos anyaga, amelyből baj lehet.” Dömötör ügynök ekkor megkérdezte tőle: miután a Gestapo elvitte 1944-ben, hogyan maradhattak meg ezek a dokumentumok nála? A következő magyarázatot adta: amikor aktív miniszter volt, engedélyt kért Rákositól és Péter Gáborék egy raktárból kiadták, illetve szabad válogatást biztosítottak számára. Két hatalmas szekrény van most tele az iratokkal, már rég le kellett volna adnia a levéltárnak. De amíg a lengyel kérdés le nem zárul, szeretné magánál tartani.
Azért is szerettek volna együtt lemenni autóval a Somló aljára, a családi fészekbe – mindenek előtt Olasz községbe -, mert ott további dokumentumok vannak, háza lakható, szőlőjének egy részét meghagyták, a javát elvették. A fia végzi az iratok rendezését, aki történész és később kandidátusi értekezést tervez írni belőle, tudományos fokozatot elérni, bár a témát ki akarja egészíteni Teleki Pállal. (Teleki utolsó titkára, Incze Péter, öngyilkossága előtt átadta neki a miniszterelnök hagyatékának legfontosabb darabjait.) A Népszabadságtól György István megpróbálta megszerezni tőle, de elutasította.
Az állambiztonsági tiszt intézkedése:
Ügynöki úton a dokumentumok jellegére vonatkozó további adatok feltárása. Egyéb intézkedés Vezető et. utasításától függően.”
Seres József r. őrnagy
(…)

(A teljes tudományos kutatási anyag a Leleplező 2014/1 nyomtatott számában olvasható)








Tőke Péter:

Miért hallgat mindenki a baloldal nácikiképzői szellemi örökségéről?


Óóó, micsoda naív vagyok! Azt hittem, hogy a szovjetek kegkínosabb titkait, a holokausztos, gyilkos náci múltját nyilvánosságra hozó írásomat országos felháborodás követi. Esküdni mertem volna rá, hogy több újság és tévé is mellém, meg a lett dokumentumfilmes, Edwins Snore rendező mellé áll, s folytatják az SS hóhérok szovjetúnióbeli kiképzésének feltárását, a tanárbácsik: Sztálin, Kanagovics, Berija és a többi lelkes népírtási oktató munkamódszerének leleplezését. És mi következett cikkünk megjelenése után? Semmi. Néma csend követte. A jobb és a baloldal is kussolt. Ilyen mélységes hallgatás az állítólagos sajtószabadság közepette is megdöbbentő. Ezzel azonnal le is lepleződtek: Magyarországon és a demokratikus nyugaton nem az újságíróknak, tényfeltáró riportereknek és dokumentumfotósoknak, hanem a médiatulajdonosoknak és a nagyhirdetőknek van ,,sajtó”-szabadsága. A dolgos kis hangyáknak nincs.
Odaát és fent eldöntötték még a II. világháború után, hogy ha bármelyik szövetségesnél felmerülne a tömeggyilkosság, vagy a népírtás, azt el kell utasítani. Vagy büszkén kiállni mellette, vagy letagadni, esetleg mosolyogva azt mondani: ez mese, hazugság, semmi alapja sincs. Próbálja csak meg bárki a horogcsillagosok, Berija nácioktatóit, és likvidáló tanodáit birálni az USA kormányánál. A válasz: mi győztünk, az az igazság, amit mi annak tartunk. A briteknél még kritikusabb a reagálás. Úgy látszik ez a probléma többször is felmerülhetett, mert 1991-ben egy törvényt hoztak a nácikiképző horogcsillagosok, szovjet hóhér-tömeggyilkosok védelmében. Nem háborús bűnösök, mert azok csak a tengelyhatalmak fajírtói és holokausztosai lehetnek. Ha bárkit ilyen vád érne a volt Szovjetunió utódállamaiban, az menedékjogot kaphat a háborús szövetséges Angliában, talán még a megélhetését is segítik. A volt Szovjetunió bűne, most már 29 millió civil és katona halála sem bűn, hanem áldozat az ország megmentéséért, ide értve az éhhalállal bűntetett, vagy likvidált nemzeteiket is. Én hiszem azt, hogy egyszer Putyin elnök, akinek semmi köze hozzá, elhatárolódik ettől a szégyenletes náci múlttól.
Itthon, a feltámadó nemzeti létünk megkívánná, hogy valamelyik bátor vezetőnk elhatárolódjon ettől a múlttól. Ha már az EU-n belül annyi mindenben új utat tudtunk mutatni a vezérkosra váró kis tagállamoknak, akkor ebben is elsők között kellene megszólalnunk. Persze egyszerűbb és problémamentesebb a szőnyeg alá söpörni. Lehet, hogy a keletre nyitásunk és az új barátaink miatt ez most a bölcsebb dolog?
Azért engedtessék meg, hogy szép csendben megismételjem múltkori cikkünket, hogy felhívhassam rá mindazok figyelmét, akik nem tudták megszerezni előző számunkat.
Ismét leközöljük tehát azt a megdöbbentő dokumentumokon alapuló írást, amit, ha elolvastak, csak suttogó hangnemben meséljék el, adják tovább barátaiknak, ismerőseiknek. Nincs szükség semmiféle nyilvános akcióra, tüntetésre, hiszen ez az ügy nincs. Be kell fogni a szánk, és csak mosolyogni, fejet csóválni, ha amerikaiak, angolok, vagy oroszok szóba hoznák. De önök és ismerőseik már tudni fogják, és másképp nézik ezt a globalizálódó háttérhatalmi világot. Megköszönöm megértésüket.






 
Drábik János:
A pénzhatalmi elit világuralmi stratégiája

Az első világháború hosszútávú, mélyebb és háttérhatalmi okai (…)

Az első világháború oroszországi gyökerei




A cári Orosz Birodalom területi nagyságánál és népessége számánál fogva Európa első számú hatalma volt. Ez megnyilvánult abban is, hogy a cár hadserege segítette győzelemhez a törököket, amikor Egyiptom ki akart válni az Ottomán Birodalomból. A cár expedíciós hadsereget küldött a törökök megsegítésére és visszavonulásra késztette Mohamed Ali egyiptomi vezér seregét. 1833-ban a szultán elfogadta az orosz cár hegemóniáját és lezárta a Dardanellákat, valamint a Boszporuszt az idegen hadihajók elől.
Anglia úgy érezte kiszorult ebből a stratégiailag kulcsfontosságú térségből a tengerszorosok elzárásával. Gazdasági, kereskedelmi, valamint előnyös vámpolitikájának köszönhetően az 1830-as évek végére ismét London lett Isztambul elsőszámú pénzügyi-gazdasági tanácsadója. A szultán London kívánságára hadat üzent Egyiptomnak, de hamarosan meghalt. Ekkor Anglia megnyerte Ausztriát és Oroszországot is a maga számára, és 1839-ben együttesen vállaltak védnökséget a gyengélkedő Törökország felett. E fejlemények hatására Franciaország kihátrált Egyiptom mögül és így Mohamed Ali rendszere összeomlott. A helyzet átmenetileg stabilizálódott az 1841-ben elfogadott londoni öthatalmi szerződéssel, amelyet Anglia, Franciaország, Oroszország, Törökország és Ausztria kötött.
I. Miklós orosz cár úgy gondolta, eljött az idő, hogy a török birodalmat feloszlassák. Anglia kapta volna Kréta szigetét és Egyiptomot, Oroszország Isztambult (Konstantinápolyt) és a tengerszorosokat. A Balkán-félszigeten pedig orosz protektorátusként szláv és román államok jöttek volna létre. London elutasította a cárnak ezt a tervét és ezért I. Miklós háborúval akart döntést kicsikarni. Azt követelte a szultántól, hogy ismerje el a cár protektori jogát a Török Birodalom pravoszláv vallású alattvalói fölött. Ezt a Magas Porta nem teljesítette, Oroszország pedig 1852-ben hadüzenet nélkül megszállta a román nyelvű fejedelemségeket.
A cár rosszul mérte fel a nemzetközi erőviszonyokat. Angliának sértette az érdekeit, ha a Dardanellák és a Boszporusz orosz kézre kerül. London rávette a Magas Portát, a török állam kormányzati központját, hogy üzenjen hadat a cárnak. 1854-ben a nyugati hatalmak szövetségre léptek Isztambulban. A cár az osztrákok erdélyi katonai készenlétét látva kivonta katonáit a román fejedelemségekből. Anglia és Franciaország a tenger felől támadta meg Oroszországot, és a Finnországot elveszítő Svédek is megkezdték a mozgósítást. A nyugati szövetségesek kísérletet tettek a konfliktus békés megoldására, de a szorosokra, a román fejedelemségekre és a Török Birodalom keresztény részei feletti hegemóniára vonatkozó ajánlatot, a „bécsi pontokat” I. Miklós elvetette.
Erre válaszként 1854 szeptemberében az angol-francia expedíciós erők megtámadták a Krím félszigetet. 1855-ben I. Miklós öngyilkos lett, az inváziós erők elfoglalták Szevasztopolt és megszerezték a hatalmat a Fekete-tenger felett. Oroszország feladta a küzdelmet és 1856 márciusában megkötötte a párizsi békét. Ebben az új cár elfogadta a „bécsi pontokat”, visszaállították a háború előtti helyzetet, a Fekete-tengert pedig semleges övezetnek nyilvánították. Oroszország vállalta, hogy erődeit lerombolja és nem tart a térségben hadiflottát.
Oroszország nagyhatalom maradt, de a Napóleon legyőzését követően megszerzett európai hegemóniáját elveszítette. II. Sándor cár belülről akarta országát megerősíteni és nagyszabású reformokat hajtott végre. Bevezette az általános hadkötelezettséget, enyhítette a cenzúrát, engedélyezte a korlátozott önkormányzatiságot, hozzájárult a külföldi tőke megjelenéséhez, vasutakat épített, modernizálta a pénzrendszert és felszabadította a jobbágyokat. A krími háború után a cári birodalom ázsiai terjeszkedéssel kárpótolta magát. 1858-tól a Távol-Keleten, 1864-től pedig Közép-Ázsiában szerzett területeket. Nyugati irányban Szentpétervár célja a status quo megtartása volt, ezért csatlakozott a Berlin által kezdeményezett hármas szövetséghez. 1875 után a Balkán-félsziget népei egymás után fellázadtak a török uralom ellen. Bécs és Szentpétervár megegyezett a félsziget felosztásáról. A török hadsereg támadására az oroszok Belgrádnál ellentámadással akartak válaszolni. Bécs és Berlin, személy szerint Bismarck német kancellár, megegyezés párti volt. Ezért 1877-ben megkötötték a budapesti egyezményt. Ennek értelmében az oroszoknak az Ottomán Birodalom ellen vívott harcaikat a balkánon kívülre kellett volna összpontosítaniuk.
Az orosz haderőnek a Kaukázusban sikerült megtörniük a török ellenállást, és így Bulgárián keresztül is támadásba lendültek. 1878 januárjában, Isztambulban írták alá az orosz-török tűzszüneti egyezményt. A kialakult helyzetet a Darda-nelláknál és a Boszporusznál megjelenő angol flotta döntötte el. Az Osztrák-Magyar Monarchia ragaszkodott a semlegességhez, Franciaország még gyenge volt, Németország pedig a status quo megőrzésében volt érdekelt. Ezután került sor a berlini kongresszusra, ahol megállapodtak Bulgária három részre osztásában. Macedónia visszakerült Törökországhoz, Kelet-Rumélia (a román nyelvű török tartomány) demilitarizált terület lett és autonómiát kapott. Később a megmaradt Kis-Bulgária is független állammá alakulhatott Szerbiához, Montenegróhoz és Görögországhoz hasonlóan. Oroszország megkapta kaukázusi és besszarábiai hódításait.
Az egységes Németország Európa második legnépesebb állama lett. Bismarck modernizálta a német hadsereget és országát elsősorban a francia fölénytől féltette. Arra törekedett, hogy elszigetelje Franciaországot és így fenntartsa a hatalmi egyensúlyt. Bismarck nem tartotta kedvezőnek országa geopolitikai elhelyezkedését. Sikerült létrehoznia 1873-ban a három császár szövetségét, a Dreikaiserbund-t, de még erős szövetségesekkel sem kapcsolódott be a területek szerzéséért folytatott harcokba. Németország politikája akkor változott meg, amikor II. Vilmos került a trónra. Az új császár 1898-ban Törökországba látogatott, és koncessziót szerzett Németország számára a Berlint Bagdaddal összekötő stratégiai fontosságú vasútvonal megépítésére. Ez lehetővé tette volna a dinamikusan terjeszkedő német tőke számára, hogy a szárazföldön juthasson el a Perzsa-öbölig.
A gazdaságilag egyre erősebb Németországnak ez a terve pénzügyi tiltakozást váltott ki London és Szentpétervár részéről. Azonban a nemzetközi pénzügyi bojkott és az erőteljes politikai nyomás ellenére is 1903-ban megkezdték a Berlin-Bagdad vasútvonal építését, amelynek részét képezte a Boszporuszon épülő híd is. 1905 márciusában a német uralkodó Marokkóba látogatott és ekkor belátta, hogy orosz támogatás híján nem tudnak lényegesen változtatni a kialakult helyzeten.
Az Osztrák-Magyar Monarchia 1878-ban megszállta, 1908-ban pedig annektálta Bosznia-Hercegovinát. Ezt követően a németek erős támogatást kaptak Szentpétervártól. Az orosz diplomácia időközben eltávolodott korábbi szövetségeseitől, Angliától és Franciaországtól, és kedvezően fogadta a német közeledést. 1911-ben Potsdam-ban egyezményt írtak alá. Ennek értelmében Németország lemondott az orosz-perzsa övezetben megszerzendő vasúti koncesszióról, a cár pedig cserébe már nem akadályozta a Berlin-Bagdad vasútvonal megépítését.
Az Osztrák-Magyar Monarchia agyaglábakon álló birodalom volt. A tizenegy különféle nép által lakott Habsburg Birodalmat nem sikerült nemzetté integrálni. Az államot irányító osztrák lakosság létszáma az össznépesség 20%-kát alkotta. A Monarchia határtérségeiben élő nemzetiségek az államhatár túloldalán kezdtek nemzetállammá integrálódni. Ez kedvező teret nyújtott a szeparációs törekvéseknek. Az iparosodó államban szélsőségesen egyenlőtlen fejlettségi szintek jöttek létre. A Habsburg Birodalom külpolitikailag is korlátozott cselekvőképességgel bírt. A kisebb német államok egyesítését Poroszország hajtotta végre. Bécs számára a nyugati, az északi, valamint Oroszország miatt a keleti területek is lezárultak. Egyedül a Balkán maradt, de itt Oroszországgal kellett rivalizálnia. Az Osztrák-Magyar Monarchia vezetőrétege ezért a fennálló helyzet megőrzését választotta, és ennek érdekében csatlakozott a három császár szövetségéhez.
Franciaország meggyengült a III. Napóleon uralkodása idején folytatott háborúkban. Nagyhatalmi pozíciója mellett le kellett mondania Elzász-Lotaringiáról és jelentős összeget kitevő – öt milliárd aranyfrank – jóvátételt is kellett fizetnie Berlinnek. Ez lelassította gazdasági fejlődését. Németország növekvő erejétől tartva gazdasági lehetőségeit felülmúlva aránytalanul nagy hadsereget tartott fegyverben. Németországgal szembeni szövetségesként nem jöhetett számításba az Osztrák-Magyar Monarchia, mert ezzel az országgal nem volt közös határa. Az Oroszországhoz való közeledés sem volt egyszerű, mert ehhez fel kellett volna számolnia a hagyományos lengyel-barát és török-párti francia politikát.
A három császár szövetsége miatt úgy tűnt, hogy Franciaországot el lehet szigetelni. Egy Németország elleni megelőző háború gondolatával Franciaország komolyan foglalkozott. Az európai egyensúly megtartásában érdekelt Nagy Britannia és Oroszország azonban a háború elkerülésében volt érdekelt. Ez a nemzetközi helyzet győzte meg Párizst arról, hogy a hetvenes évektől kezdve gyarmatbirodalmának bővítésével szerezzen kárpótlást magának.
Nagy Britanniával már részletesen foglalkoztunk, itt csak arra utalunk, hogy a világ legnagyobb gyarmatbirodalma gazdaságilag és pénzügyileg Európa vezető hatalmának számított, amelynek költségvetését ráadásul egy európai szárazföldi hadsereg költséges fenntartása nem terhelte. Belpolitikai feszültséget az ír kérdés megoldatlansága jelentett, de ez csak később – a világháború után – vált polgárháborús konfliktussá.
London a kontinentális Európában, a status quo fenntartásában volt érdekelt, mert így erőforrásait gyarmati terjeszkedésre és a meglévő birodalma hatékonyabb kiaknázására tudta felhasználni. London a hatalmi egyensúly megtartása miatt nem engedhette a másod hegedűsként melléje szegődött Franciaország elgyengülését, az Osztrák-Magyar Monarchia szétesését, valamint a Dardanellák és a Boszporusz orosz kézre kerülését.
Említettük már, hogy a brit politikát nem lehet megérteni a birodalmon belül elkülönülten működő és meghatározó befolyással bíró pénzhatalom tanulmányozása nélkül. Az államok feletti nemzetközi pénzkartell Anglia társadalmának a közös érdekeitől eltérő partikuláris érdekekkel rendelkezett. A Korona-klub kormányzatát irányító pénzkartell csaknem teljesen szuverén transznacionális képződményként működött a Brit Birodalom intézményrendszerében. Ez a pénzügyi-gazdasági hatalom a spekulatív pénzgazdasággal szemben a termelőgazdaságnak elsőbbséget adó Németországot legyőzendő riválisának tekintette. A City of London pénzhatalmi elitje hatalmas extraprofithoz jutott a Brit Birodalomból, de Anglia egésze az élősködő pénzrendszer dominanciája miatt sokat veszített versenyképességéből.
A Berlint Bagdaddal összekötő vasút megépítésének a terve azzal fenyegette a világ legnagyobb gyarmatbirodalmát, hogy létrejön egy német irányítás alatt álló hatalmas ipari térség, amely nem a kamatszedő pénzrendszeren, hanem a értékelőállító termelőgazdaság elsőbbségén alapul. Ez korlátozta volna a pénzhatalmi elit mozgásterét és jövedelmét. Ezért a nemzetközi pénzkartell – amelynek, mint már írtuk, a City of London volt a központja már akkor is – kidolgozta azt a tervet, hogy szembenálló katonai szövetségek létrehozásával és egy nagy háború kirobbantásával semmisíti meg riválisait. Ezt a stratégiát már az 1890-es években oktatták többek között a londoni szabadkőműveseknek. Rudolf Steiner 33-as fokozatú szabadkőműves számolt be 1916-ban Bázelben tartott előadásán arról, hogy Londonban az általa meglátogatott páholyfoglalkozásokon nemcsak azt mondták el, hogy mért van szükség egy általános háborúra, hanem azt is, hogy milyen lesz ennek a háborúnak a lefolyása, hogyan változnak az államhatárok és milyen hatalmi átrendeződést fog eredményezni világszinten.
A Rothschild-ház francia ága 1880-ban feltárási és kitermelési jogokat szerzett az Oroszországhoz tartozó Baku környékén lévő olajmezőkön. Elkészültek a tervek, hogy a tengerparti olajfinomítójukba olcsó orosz kőolajat szállítanak. Ezért a lehetőségért cserébe megépítik a Kaszpi-tengeri Bakut a Fekete-tengeri Batummal összekötő vasútvonalat. A bakui kőolaj kitermelésében részt vett a svéd Nobel-család is, amely vízi úton szállított Oroszország belső területeire kőolajat. Az említett vasútvonal beindításával a párizsi Rothschild-ok több nyersolajhoz jutottak, mint amit el tudtak adni. A Szueztől keletre fekvő piacokon kerestek értékesítési lehetőségeket. A Távol-Keleten olcsóbban dobták piacra a kőolajat, mint ahogyan azt már a működő Standard Oil nagyvállalat árulta. Olyan tankhajók épültek, amelyek biztonságosan át tudtak haladni a Szuezi-csatornán. Megindul-tak a Rothschild tulajdonban lévő tankhajók a batumi kőolaj finomítótól a Boszporuszon, a Dardanellá-kon és a Szuezi-csatornán áthaladva a Távol-Keletre.
A kőolaj stratégiai fontosságát felismerték a brit haditengerészet irányítói és már a XIX. század végén elkezdték a brit hadihajók átállítását a széntüzelésű kazánok használatáról a kőolaj tüzelésű kazánokkal működtetett hadihajókra. A brit stratégák tisztában voltak azzal, hogy ezek a modern meghajtású hadihajók sokkal gyorsabbak és könnyebb velük manőverezni. Ez a körülmény is hozzájárult ahhoz, hogy az európai hatalmak között kiélesedett a verseny az elsőszámú energiahordozók feletti ellenőrzés megszerzéséért.

Amerikát is felkészíti a pénzkartell a világháborúra

1849-ben meghalt Gutle Schnaper, a dinasztiaalapító Mayer Amschel Rothschild felesége, aki halála előtt bizalmas körben kijelentette, hogy „ha a fiaim nem akarják, hogy legyenek háborúk, akkor nem lesznek háborúk”. Mayer Amschel Rothschild öt fiát Európa öt pénzügyi központjába küldte. A legidősebb fiú, aki ugyanazt a nevet viselte, mint apja, Frankfurtban maradt, de a dinasztiának ez az ága kihalt, mert elsőszülött fiának nem voltak utódai. A legtehetségesebb fiú, Nathan, Londonba került és ő lett a dinasztia londoni ágának feje. Ugyancsak rendkívül sikeres volt James, aki a párizsi Rothschild-ház megalapítója lett. A Rothschild-ház bécsi központját Salamon Rothschild irányította, míg Kalman – vagy Kolman - Nápolyban képviselte a dinasztiát.
A Rothschild-ház londoni és párizsi központjai létrehozták a nemzetközi pénzkartellt és a legfőbb irányítói lettek. A pénzhatalmi elit az Egyesült Államok létrejötte óta az ellenőrzése alá akarta venni az Észak-amerikai kontinens pénzügyeit is. Ez azonban sorozatosan kudarcot vallott. Ezért a londoni és a párizsi pénzhatalmi központ nagyszabású tervet dolgozott ki az Egyesült Államok felosztására. Ennek a tervnek a végrehajtására létrehozta azt a szervezetet, amely az Arany Kör Birodalma (Empire of the Golden Circle) elnevezést kapta. Amerikában is megszervezték az Ifjú Amerika mozgalmat, amely arra törekedett, hogy Amerika területi terjeszkedését egybekapcsolja a rabszolgaság rendszerének a megtartásával, amelyet ki akart terjeszteni a Csendes-óceánig, déli irányban pedig Texason át Mexikóig. Ez természetesen Mexikó katonai meghódítását jelentette az egykori Spanyol fennhatóság teljes megszüntetésével. A Kör tovább halad Kuba felé és így jön létre az a Birodalom, amelynek a központja az Egyesült Államok közép-nyugati területeire esett. A pénzkartell által kidolgozott stratégia szerint az Egyesült Államok felosztását két gyöngébb államra polgárháború útján akarták megvalósítani. Az elszakadó Dél, a Konföderáció finanszírozását a Rothschild-ház párizsi központja, a föderációs északi rész, az Unió finanszírozását pedig a Rothschild-ház londoni központja látta el.
Az Arany Kör Birodalma tehát valóban kör-alakú struktúra lett volna, megtartva az Egyesült Államok déli területein még létező rabszolgaság intézményét. Ekkor már a rabszolgamunka gazdaságilag nem volt versenyképes. Az amerikaiak valójában már szerettek volna megszabadulni a rabszolgaság intézményétől, de még nem kristályosodott ki, hogy ezt milyen módon érjék el. A terv igazi célja nem a rabszolgaság felszámolása volt, hanem az, hogy a terjeszkedéssel megnövelt területeken ne jöjjenek létre olyan kaotikus viszonyok, amelyek ezeket a területeket kormányozhatatlanná tennék. Számításba vették, hogy francia, vagy angol csapatok szállnak partra Mexikó, illetve Kanada térségében és innen kiindulva ellenőrzésük alá vennék az észak-amerikai kontinens keleti partvidékét. A konfliktus előkészítőinek annyit sikerült elérniük, hogy kitört a háború Mexikóban és megkezdődhetett ebben az irányban a területi terjeszkedés. A rabszolgarendszer kiterjesztésénél azonban nem várt ellenállásba ütköztek. A háttérhatalom angliai ügynökei támogatták a „Gyűlöld a Délt!” propaganda kampányt. Ezt ők abolicionista mozgalomnak nevezték. Az abolicionizmus a rabszolgaság eltörlését célzó mozgalom volt az Egyesült Államokban a XIX. században. Csak utalunk rá, hogy amikor a háttérhatalom beindít egy mozgalmat, rutinszerűen megszervezi egyidejűleg annak az ellenmozgalmát is és mind a kettőt ő irányítja. Egyrészt álcázza az egyikkel a másikat, másrészt finomra hangolja a konfliktus lefolyását, hogy a kellő időben érje el kijelölt céljait.
Az Észak és a Dél ütközőpontjának a mai Kansas állam területe bizonyult. Az északi abolicionisták bevándorlókat és fegyvereket küldtek ide, a déliek pedig Missouri területéről özönlöttek át 1855-ben. Egy év múlva véres konfliktusokra került sor és Kansas-ban már a polgárháború kitörése előtt kaotikus állapotok uralkodtak. A londoni City-ből irányított Ifjú Amerika összeesküvői még kormányzati pozíciókból sem tudták elérni, hogy célkitűzéseik állami politikává váljanak. Már 1850-ben változtattak stratégiájukon. Könnyebbnek találták azt, hogy az Egyesült Államokat két részre szakítsák, minthogy meghódítsanak egy hatalmas területet. Úgy képzelték, hogy az általuk a Délen létrehozott Konföderáció kinyilvánítja függetlenségét, és az így elszakadó területek támaszpontul szolgálnának azoknak a külföldi csapatoknak, amelyek az egész észak-amerikai kontinenst elfoglalják.
E cél elérésére létrehoztak egy földalatti hadsereget is, és ez nevezte magát az Arany Kör Lovagjainak (Knights of the Golden Circle, KGC). A KGC egyik harcias vezetője - William Walker - számos alkalommal behatolt a szomszédos Mexikóba azzal a szándékkal, hogy életre keltsen egy népi mozgalmat ezeknek a területeknek a bekebelezésére.
Az Arany Kör Lovagjainak George W. L. Bickley tábornok volt a vezetője, aki az 1850-es években felismerte, hogy az Ifjú Amerika mozgalomnak és az Arany Kör Lovagjainak a céljai azonosak. Bickley az 1850-es években mindent meg tett azért, hogy a Grand Orient szabadkőművesek embere – Benito Juarez - kerüljön hatalomra Mexikóban. Bickley 1859-re már létre tudta hozni a titkos hálózatot a szabadkőműves hálózatok között. Ez olyan jól működött, hogy az 1860-as választásokon Texas-ban egyetlen szavazatot sem adtak le Abraham Lincoln-ra. Azt is mondhatjuk, hogy az Arany Kör Lovagjai voltak a valódi szecesszionisták.
Amikor Lincoln elnök lett, Bickley és hálózata folytatta küzdelmét az Egyesült Államok kettészakítására. Aki a déli államokban nem támogatta Bickley-t és hálózatát, azokat abolicionistáknak vagy behódolóknak nevezték. A szecesszionisták azt is tervezték, hogy Kansas, Missouri, Illinois, Indiana és Ohio államokból létrehozzák a Northwest Confederacy-t, azaz az Észak-Nyugati Konföderációt. Lincoln az újonnan létrehozott Uniós titkosszolgálattal, valamint a rendelkezésére álló katonai erővel ezt a tervet megakadályozta.
A polgárháborúnak azonban elsősorban gazdasági okai voltak. A polgárháborút megelőző években Amerika viszonylag gyorsan fejlődött és pénzrendszere még nem állt a nemzetközi bankárok irányítása alatt. Andrew Jackson elnök helyreállította az Egyesült Államok pénzügyi szuverenitását. Ezt a londoni központú nemzetközi pénzkartell természetesen nem hagyta válasz nélkül. Az igazi válasz a polgárháború előkésztése és kirobbantása volt. A nemzetközi bankárok kihasználták azt, hogy az északi tagállamok eltörölték a rabszolgaságot, a déliek viszont megtartották. Amikor azonban 1861. április 12-én eldördültek az első lövések, Lincoln elnök így fogalmazott:
Legfőbb célom, hogy megmentsem az Uniót és nem az, hogy megmentsem, vagy megsemmisítsem a rabszolgaságot. Ha megmenthetném az Uniót akár egyetlen rabszolga felszabadítása nélkül, akkor megtenném.”
Az Egyesült Államok pénzrendszerének az ellenőrzésére törekvő londoni pénzkartell amerikai ügynökei útján elérte, hogy a déli államokból ne importáljanak gyapotot. Így a Dél nehéz helyzetbe került. Ez jó alkalom volt a pénzkartell számára, hogy a Délt szembeállítsa az északi államokkal, amelyek védővámokat alkalmaztak azért, hogy a déli államok ne Európából vásároljanak olcsó iparcikkeket.
Otto von Bismarck – a német egység megteremtője, aki magas fokozatú Grand Orient szabadkőműves volt -, ezt mondotta az amerikai polgárháborúról:
Az Egyesült Államok egyenlő erők föderációjára való felosztását már a polgárháború előtt eldöntötték az európai pénzügyi hatalom birtokosai. Ezek a bankárok attól féltek, hogy ha az Egyesült Államok egységes hatalmi tömb és egy nemzet marad, akkor az gazdasági és pénzügyi függetlenséget eredményezne, ami megtörné a bankárok Európa és a világ feletti pénzügyi uralmát. A pénzügyi közösség belső köreiben természetesen a Rothschild-ok szava volt a döntő.
Bámulatos zsákmány megszerzésének a lehetőségét látták abban, ha egy erőteljes köztársaságot, amely saját magára támaszkodik, le tudnak cserélni két gyenge demokráciára, amely teljesen el van adósodva a nemzetközi bankároknak... Éppen ezért elküldték ügynökeiket a helyszínre, hogy kihasználják a rabszolgaság kérdését, és éket verjenek az Unió két része közé… A szakítás Észak és Dél között elkerülhetetlenné vált; Az európai pénzügyeknek az urai felhasználtak minden rendelkezésükre álló eszközt arra, hogy előidézzék és a maguk javára kihasználják ezt a helyzetet.” (La Vielle France, No. 216, March 17-24, 1921, pp. 13-16.)
Bismarck-nak ez a helyzetelemzése pontosan fejezi ki, hogy már a XIX. század utolsó évtizedeiben mekkora hatalommal rendelkezett az államok feletti pénzhatalmi elit. A londoni pénzkartell világosan látta, hogy egy polgárháború kedvező a számára. Bármelyik fél is nyer, az Egyesült Államok - a háború előtti helyzetéhez viszonyítva – szükségszerűen meggyengülve kerül ki a konfliktusból. Ez többek között megakadályozza abban, hogy érvényt szerezzen a Monroe-doktrínának, azaz annak az elvnek, hogy ’Amerika az amerikaiaké’, és az európai gyarmatosító hatalmaknak távol kell tartaniuk magukat az új világtól. Amikor a háború megkezdődött, a pénzkartell párizsi központja 210 millió frankot kölcsönzött III. Napóleonnak, hogy szállja meg Mexikót és ott alakítson egy vazallusállamot. Ugyanebben az időben Nagy Britannia 11 ezer katonát küldött Kanadába, akiket az Egyesült Államok és Kanada határánál állomásoztatott. Készültségben állt a brit hadiflotta is, hogy szükség esetén közbeavatkozzon.
Lincolnnak az Unió egységének a megtartásához szükséges erős hadsereg finanszírozására nagyösszegű kölcsönre volt szüksége. 1861-ben pénzügyminiszterével együtt New York-ba utazott, ahol tárgyalt a pénzkartell képviselőivel. A Rothschild-ház által irányított bankárközösség kész volt 24-36%-kos kamatra kölcsönt nyújtani az Unió kormányának. Ezt Lincoln elutasította. Az a katonatiszt - Dick Taylor ezredes -, akit Lincoln elnök a hadsereg finanszírozásával bízott meg, arra kérte az elnököt, hogy a Kongresszus hagyjon jóvá egy olyan határozatot, amely lehetővé teszi olyan állami bankjegyek forgalomba hozatalát törvényes fizetőeszközként, amelyekkel fizetni lehet a katonákat és finanszírozni a háborús kiadásokat. Dick Taylor úgy gondolta, hogy az állami bankjegyek ugyanolyan jó fizetőeszközök lesznek, mint a bankároktól felvett kölcsönök. Ehhez az szükséges, hogy a Kongresszus egyértelműen hatalmazza fel az elnököt állami pénz kibocsátására.
Lincoln elnök a háború ideje alatt 450 millió dollár állami bankjegyet bocsátott ki. Mivel ezeknek a bankjegyeknek zöldszinű volt a hátoldala, ezért greenbacks-nek (zöldhátúnak) hívták őket. Lincoln döntését így indokolta:
Az államnak kell megteremtenie, kibocsátania és forgalomba hoznia minden szükséges pénzt és hitelt, hogy kielégítse a kormány kiadási és a fogyasztók vásárlási igényeit. A pénzteremtés és kibocsátás privilégiuma nemcsak a kormány legfontosabb előjoga, de ez egyben a kormány legnagyobb alkotási lehetősége. Ezen elvek elfogadásával kielégíthető a már régóta áhított igény egy egységes közvetítő közeg iránt. Az adófizetők óriási összegű kamatokat takaríthatnak meg maguknak. A közfeladatok finanszírozása és az államkincstár irányítása gyakorlati igazgatási feladattá válnak. A pénz többé nem ura, hanem szolgálója lesz az emberiségnek.”
1898. szeptember 2-án a ’The Flaming Sword’ című kiadvány XII. kötetében olvasható világos megfogalmazásban a nemzetközi pénzkartell álláspontja:
Ha tovább folytatódik és állandósul az a kártékony pénzügyi politika, ami az elmúlt háború folyamán az Észak-Amerikai Köztársaságban elkezdődött, akkor az ottani kormány költség nélkül tudja majd biztosítani pénzét, vissza fogja fizetni minden tartozását és adósság nélkül marad.  Meg lesz a szükséges pénze kereskedelme folytatásához és a történelemben példa nélkül állóan gazdaggá válik, tehát minden ország tudása odaáramlik majd. Az ilyen kormányt el kell pusztítani, különben az pusztítja el a Föld minden királyságát.”
Az elszakadni készülő konföderációt a Rothschild-ház párizsi ága finanszírozta. Az Egyesült Államok feldarabolását célzó nagy program tragikus epizódjának bizonyult I. Miksa kérész életű mexikói császársága. Ferenc József – osztrák császár és magyar király – fiatalabb testvérét III. Napóleon francia császár vonta be a Rothschild-ház világhatalmi játszmájába. III. Napóleon a pénzhatalmi elit jóváhagyásával lett Franciaország császára. Ennek a programját hajtotta végre, amikor beavatkozott Mexikó belügyeibe. Közép-Amerika legnagyobb országában, a polgári demokratikus forradalom köztársasági államformát hozott létre. A szabadkőművesek által irányított forradalmi kormánnyal a katolikus egyház és a földbirtokosok szembeszegültek. Ezt az alkalmat használta ki III. Napóleon arra, hogy befolyást szerezzen az amerikai kontinensen. Megrendült belpolitikai helyzetét így akarta külpolitikai sikerekkel megszilárdítani.
A francia császárság tehát nagy létszámú katonaságot küldött Mexikóba, hogy támogassa a köztársasági kormány ellen harcoló erőket és bevezesse a monarchisztikus államformát. A kormány ellenes felkelők 1863-ra a francia csapatok támogatásával megszerezték az ország területének a jelentős részét, továbbá Mexikóvárost, az ország központját is elfoglalták. A megszállt területen népszavazást is rendeztek, amely megerősítette a monarchisztikus államformát. Ekkor ismét felajánlották a császári koronát Ferdinánd Miksa osztrák főhercegnek. Miksa elfogadta a III. Napóleon által kezdeményezett felkérést és 1864. április 10-én Mexikó császárának kiáltották ki.
Miksa nem volt tisztában a franciák által megszállt területen rendezett népszavazás kétséges voltával. Az elmozdított elnök – Benito Juarez – és a liberálisok a népszavazás eredményét nem ismerték el. Folytatták a háborút a francia expedíciós csapatok és a royalisták ellen. Miksa Mexikót modern, európai típusú és liberális szellemű állammá akarta átalakítani. Mexikóban azonban látnia kellett, hogy az amerikai földrész országai a francia intervenciósok által elűzött köztársasági elnököt, Benito Juarez-t támogatják, és ő rá, mint bábcsászárra, a franciákra, pedig, mint betolakodó idegenekre tekintettek. Miksa megerősítette az elmozdított Juarez több liberális rendelkezését, így a földreformot és a szavazati jog kiterjesztését is.
Az észak-amerikai polgárháború 1865-ben véget ért, és ekkor az Egyesült Államok is szállított fegyvereket a köztársaságiaknak. A francia csapatok 1866-ban távoztak Mexikóból. A monarchisták magukra maradtak. A Miksához lojális csapatok nem tudták tartani magukat a Benito Juarezhez hű katonákkal szemben. Az ismét hatalomra került köztársaságiak 1867. május 14-én megfosztották trónjától Miksát, akit végül foglyul ejtettek, hadbíróság elé állítottak és hazaárulás vádjával halálra ítéltek. Az ítéletet 1867. június 19-én végre is hajtották. A szabadkőműves Juarez kivégeztette a szabadkőműves Miksát.

Az orosz cár segítsége az Unió győzelméhez

A pénzhatalmi elitnek az a terve, hogy felosztja két kisebb és gyengébb államra az Egyesült Államokat, jelentős részben azért nem sikerült, mert Lincoln elnök segítséget kapott II. Sándor cártól (uralkodott 1855-1881) az Egyesült Államok keleti partjain fekvő kikötők védelméhez. Az Arany Kör Lovagjai lázadásokat szerveztek a sorozás ellen és felkeléseket szítottak New York-ban és Baltimore-ban. Lincoln-nak blokád alá kellett vennie a Konföderációt, hogy így biztosítsa a keleti partvidék hajózási útvonalainak a biztonságát. A Dél, vagyis a Konföderáció fontos szállítmányokat kapott Angliától és más európai országoktól. Lincoln-nak igénybe kellett vennie valamennyi rendelkezésre álló hajót, hogy a hajózást ellenőrizni tudja. Mivel nem volt elegendő tengeri járműve, New York és San Fransisco védelem nélkül maradt. II. Sándor orosz cár - Lincoln kérésére - San Francisco-ba és New Yorkba irányított két orosz hajóhadat. Az orosz haditengerészet ily módon lényegesen hozzájárult az Unió győzelméhez a szeparatista Dél felett.
Pontosan egy évre rá, hogy Lincoln elnököt meggyilkolták, II. Sándorra is bombát dobott egy merénylő, amely csaknem megölte a cárt. Kiderült, hogy a merénylő egy olyan titkostársaság ügynöke volt, amely ugyanahhoz a nemzetközi hálózathoz tartozott, amelyhez az Arany Kör Lovagjai is, valamint az a John Wilkes Booth, aki Lincoln elnököt meggyilkolta. A háttérhatalom hálózata azonban nem maradt adósa II. Sándornak, mert alig két évtizedre rá a cár ellen újabb merényletet követtek el, amelynek áldozatul esett.

A porosz-osztrák háború

A porosz-osztrák-dán háború 1864-ben azért robbant ki, mert az Osztrák Császárság és Poroszország a német nyelvű államok közösségéhez, a Német Szövetséghez akarta csatolni az akkor Dánia fennhatósága alá tartozó Észak-német Schleswig-Holstein tartományokat. Ezt el is érték és így Poroszország újabb fontos lépést tett a német egység megteremtése felé. Ebben a háborúban a poroszok felmérték osztrák szövetségesük haderejét és látván annak gyengeségeit már nyíltan fel tudtak lépni az osztrákok nagynémet törekvéseivel szemben. A német államok többsége Ausztria oldalán foglalt állást, Bécs és a Habsburgok irányításával szerette volna létrehozni a német egységet. Berlin ezt másként képzelte és a Német Szövetséget föloszlatottnak nyilvánította. Bismarck gondosan előkészítette a német egységet megteremtő háborút. Oroszországot még 1863-ban lekötelezte azzal, hogy segítséget nyújtott neki a lengyel felkelőkkel szemben. III. Napóleont pedig arról győzte meg, hogy csak az Észak-német tartományokat kívánja egyesíteni. Bismarck kapcsolatot keresett az olasz egységre törekvőkkel is. Velük 1866. április 8-án osztrák-ellenes szövetséget kötött. Bismarck még a magyar migrációval is felvette a kapcsolatot. A háború közvetlen oka Holstein tartomány annexiója volt, ahonnan az osztrákok Csehországba húzódtak vissza. Poroszország közben megszállta Szászországot, majd Olaszország és Poroszország is hadat üzent az Osztrák Császárságnak. Ebben a háborúban szinte valamennyi akkori német állam részt vett. Poroszországot tizenhárman, Ausztriát pedig tizenegyen támogatták.
1866. július 3-án Königraetz-i csatában az osztrákok és a szászok vereséget szenvedtek. Ferenc József – osztrák császár – fegyverszünetet kért és 1866. augusztus 23-án megkötötték a prágai békeszerződést. Az Osztrák Császárság a Porosz Királyság javára lemondott a német egység osztrák vezetéssel történő létrehozásáról. Átadta Holstein-t és kötelezte magát 40 millió arany kárpótlás kifizetésére, továbbá kilépett a Német Szövetségből. Szászország egységes maradt, de az új Északnémet Szövetség tagja lett. Bismarck enyhe feltételeket szabott Bécsnek, mert a nagy stratéga terveiben továbbra is szövetségesként számolt az Osztrák Császársággal. Ez végül az 1879-ben létrejött kettős szövetséggel meg is valósult. Az 1867-es kiegyezés nyomán létrejött az Osztrák-Magyar Monarchia. E fontos esemény bekövetkezésében a porosz-osztrák háború kimenetele is meghatározó szerepet játszott.

III. Napóleon hadat üzen Poroszországnak
A német egyesítés folyamatának utolsó összecsapására 1870-ben került sor. (…)

(A teljes cikk a Leleplező 2014/1. számában olvasható)







Tőke Péter - Z. Sáray Gedeon:
Elhunyt Virág András, a sajtó pártállami irányítója, aki kormányfő is lehetett volna



Lázár és Grósz megbízásából egyeztetett a kormány és a CIA között - Neki is köszönhető, hogy Budapestet nem kellett evakuálni

Egy ember, aki az első rendszerváltás után megpróbált eltűnni egy hegyvidéki kis faluban vett vályogházakat, s ott próbált új életet kezdeni. Cigányok vették körül, ellopták fáiról az érett gyümölcsöt, aztán kotlós tyúkjai alól a tojásokat, aztán magukat a tyúkokat is. Mikor elköltözött, az egyik vályogháza hátsó oldalát a tetőtől az alapig elbontották és elvitték. Úgy nézett ki utána az épület, mint a filmstudiókban, csak az utcára néző főfal állt gerendákkal megtámigatva.
Egy ember, aki seregnyi kóbor kutyát fogadott be és táplált. Volt, amikor 23-at is.
Egy ember, aki a pártállam idején nagy ember volt, Lázár György akkori miniszterelnök egyik ,,jobbkeze”, a kormány nemzetközi ügyeinek, majd a sajtó szürke eminenciás háttérirányítója. Ő volt az első, aki a kormányfő megbízásából felvette a kapcsolatot a CIA európai központjával. Képzelhetik azt a döbbenetet a hírszerző ügynökség titkárságán, amikor azt hallják, hogy a magyar kormányfő megbízottja szeretne az európai főnökkel beszélni. Csak néhány mondatot váltottak franciául, aztán András másnap már ki is utazott hozzájuk. Képzelhetik milyen ribillió támadt, amikor a titkárnője elment a szolgálati útleveléért. Mindenki találkozni akart vele, a III/III-asok, a katonai kémelhárítók, a külügy... ,,Kihez mégy?” – kíváncsiskodtak. ,,A CIA európai főnökéhez.“ Leesett az álluk, hebegtek-habogtak. András közbenjárt abban, hogy az amerikai hírszerző ügynökség Budapesten egy fedett megfigyelő irodát nyithasson. (E kapcsolatot később Grósz Károly is igénybe vette, amikor az USA-ba és Kanadába utazott.)
Egy ember, aki évekig a magyar delegáció helyettes vezetője volt a Varsói Szerződés Prágában székelő Politikai Tanácsadó Testületében. Min-denkihez volt egy jó szava, különösen a Stasi és a KGB magyarokat figyelő ügynökeihez.
Egy ember, akibe az idős, jócskán zakkant Brezsnyev, a szovjet diktátor a budapesti látogatása alkalmával belekapaszkodott, majd járókeretként maga előtt tolt a parlamenti termek és irodák között. András, mint szovjet főtitkári ,,faltörő kos” megőrízve humorérzékét idénként maga elé kiáltott: Tütűűű!
Egy ember, aki rokona volt Caspar Weinberger egykori US védelmi miniszternek, ám ezt az amerikai kapcsolatot sohasem vette igénybe.
Egy ember, aki tanúja volt annak, ahogy a Parlamentben eligazították a Szocdembe, FKGP-be és a többi alakuló pártba küldött ,,ejtőernyősöket”. Emlékszem, Andris mesélte, hogy az egyik jelölt méltatlankodott: ,,Én nem akarok kisgazda lenni, zsidó vagyok!” ,,Nem érdekes, a metélésed nem látják, a nagy bajszod viszont parasztos. Kisgazda leszel.”
Egy ember, aki, ha némi késéssel is, de engedélyezte a sajtónak csernobili katasztrófa közlését. Részint neki köszönhető, hogy nemzetközi tájékozódásának és javaslatainak köszönhetően nem kellett egész Budapestet evakulálni, vagyis kétmillió embert elköltöztetni. Meggyőződésem, hogy ha a történelem nem ilyen fordulatot vesz, marad és csak megújul a régi pártállami rezsim – akkor mára akár miniszterelnök is lehetett volna. Több egykori nagy embert is megkértünk, hogy írjanak rövid visszaemlékezést róla, de Lázár György egykori miniszterelnök csak pozitívan méltatta Marjai József miniszerelnök-helyettes betegen ,,nyugodj boldog békében”-t kívánt, Berecz János volt KB. titkár írni akart róla, de keze megsérült, így csak barátilag és sok szeretettel gondol vissza rá.
Egy ember, aki zűrös pártpolitikai, és kormányügyek alkalmával infantilisre váltott és kölyökként gombfocizott.
Egy ember, akit elfogadott az USA, a Szovjetunió, és még Izrael is. Emiatt és régi ismeretségünk miatt hívtam meg a Leleplező irányító csapatába. Befogadták, mert ha hiszik, ha nem a kommunistából nemzeti ellenáló lett, tagja, sőt külügyi bizottsági elnöke az Alkotmá-nyos Jogfolytonosságot Helyreállító Nemzetgyűlésnek. Alternatív politikai magazinunkban sajátos politikát képviselt, magasztalta Angela Merkel külön útját és nagyon tetszett neki Sarah Palin amerikai elnökjelöltnő is. Ez nemcsak valamiféle plátói rajongás volt részéről, dolgozott is neki, így kiérdemelte, hogy ritka európaiként bekerült Palin stábjába is. Miután nekünk fontos volt, hogy hozzájuthassunk a legérdekesebb eredeti információkhoz, András a korábbi CIA-s kapcsolatát felhasználva jelentkezett az ügynökség nemzetközi sajtóstábjába. Hónapokig tartott, amíg lenyomozták és megfelelt. Attól kezdve hetente kapta a publikálásra, vagy háttérként való felhasználásra az értékeléseket, jelentéseket. Az igazi pofátlanság az volt, hogy a CIA után ugyanezt a regisztrációs tortúrát Putyin környezetével is megcsinálta. Ott is megfelelt, mint volt kommunista kormányhivatalnok, Varsói Szerződéses delegátus, no meg annak a hitvallója, hogy olyan új Eurázsiai Szövetséget kell alakítani, amelyik Bordeauxtól, vagy Londontól Vlagyivosztokig ér. Mint speciális kremli tudósító Putyin elnök izraeli látogatása idején szinte online megkapott minden információt. Kár, hogy a halálával mindennek vége, tudását is magával vitte a sírba. (t.p.)

A szolgálati út vége (a barátom emlékére)

Éppen beálltam a parlamenti parkolóba, amikor a szemben lévő kocsiból rám villantott Pikszi, kormányőr: siessek. Bent a kisfőnök, András várt. Már kora reggel felhívta Marjai. Kitört a balhé, felrobbant egy atomreaktor Ukrajnában. Nem is sejtettük, hogy életünk legnehezebb napjai következnek. Csak az elejét láttuk még, a végét nem. Szokás szerint a válságos pillanatokban mindig felidéztük: ki, hogyan került ide, és mi lesz majd vele, ha nagy lesz.
András volt az alapító. A történet szerint egy ködös őszi reggelen L. elvtárs felzaklatott állapotban bolyongott a gyengén világított félemeleti folyosón. Az idő tájt a parlamenti alsóbb régiói még amolyan elfekvőnek számítottak, de az újonnan jött miniszterelnök-helyettes, Marjai, itt nyitott irodát, ezért élénkülni kezdett a környék, és mind gyakrabban vártak hírt, vagy pénzt hozó külhoni vendégeket.
L. a puskások királya, a vaddisznók réme, híres volt arról, hogy tiszteletet parancsolóan tudta felidézni a szarvasbőgés attribútumát, de most kissé nyomott hangulatban volt, Marjai az imént küldött át egy halom francia nyelvű anyagot, hogy készítsenek ebből reggelre irodalmi összefoglalót. L. a Dzerzsinszkij Egyetem katonai elhárító szakán végzett, s mi tagadás, kissé távolabb helyezkedett a francia irodalmi szalonok levegőjétől. Elvileg lehetett volna még a külügytől segítséget kérni, de tudta, a főnök ezt nem szívesen venné, ezért saját csapatot kezdett építeni. Szokás szerint váratlanul lépett közbe a vakszerencse. Erzsi néni, András anyukája szintén a folyosón baktatott, hogy megigya a kávéját Cilikénél a TÜK-raktárban. Jó, hogy látom elvtársnő, mi van a fiával? – dörrent rá L. elvtárs. Hát ez az, amit én se tudok – válaszolta András mamája kissé szorongva. L. elvtársban rögtön felrémlett a lehetőség: András francia szakra járt, s éppen párizsi ösztöndíjas volt néhány éve, amikor vörösbort szeretett volna inni a kommunista párt sajtófesztiválján, és hát a segítségével ez össze is jött, vagy talán még más is, mert ezt követően a francia elvtársak útmutatása szerint, tettek egy kört a Pigalle-ban. Azóta is mardosta a gondolat, miért nem fogta be akkor a munkába ezt jóképű, elegáns srácot. Nem könnyű ez elvtársnő – sóhajtott, nagyot L., mint akin újra átfutottak ugyan az emlékek, de már tudta, hosszútávra kigondolt valamit. Nagyfőnöknek készült, az is lett belőle. Mégis mi hír róla? – kérdezte jóindulatúan a kormányhivatal elnökhelyettese. Semmi – sóhajtott szelíden Erzsi néni. Két hónapja nem volt otthon, de a haverja, Weisz Karcsi tegnap fent volt nálunk a Majakovszkij utcában, hogy elvigye a gombfoci csapatait. Karcsi közismert KISZ-es volt, nem volt nehéz előkeríteni. Rögtön le is adta a drótot L. elvtárs személyi titkárának: András Kisvárdán lébecol a helyi lapnál… ami tulajdonképpen egy fal állás, mert amúgy egy Marina nevű lánnyal foglalkozik, aki átjár hozzá Beregovóból.
L. az ügyet Zsoreszra bízta, tapasztalt öreg nyomozó volt, aki még Hain Péternél kezdte a szakmát, rögtön felhívta a kisvárdai kapitányságot, de nem tájékoztathatta őket, milyen fontos államügyről van szó. Így aztán András a fogdában töltötte az éjszakát. A reggeli vonattal hozta két szigorú tekintetű vásárosnaményi tizedes. Épp a vonatrendészetnél érdeklődtek, melyik kapitányságra vigyék az őrizetest. Zsoresz, embereivel kezdettől fogva követette az eseményeket. Kedvelte a fiút, így szívott még egy slukkot aztán szokása szerint flegmán odaszólt: köszönöm bajtársak, elmehetnek. Jó reggelt elvtárs, a főnök már várja magát. A Parlamentbe megyünk. Nekem még belépőm sincs oda – válaszolta András. Nem baj, majd lesz – mondta sokat sejtetően Zsoresz és bevágta a Mercédesz ajtaját.
Az évek során így lett András a Minisztertanácsnál annak a részlegnek a vezetője, ami a kiemelten fontos tárgyalások előkészítésével foglalkozott. Hosszú történetek következhetnének utakról, Új Delhitől Kamcsatkáig, tárgyalásokról, melynek szünetében parlamenti réz hamutállal örvendeztettük meg a pénzvilág urait, enyhébb kamatokat remélve a kölcsönökre, ezekből ma is jól láthatóan családi házak sokasága épült a vidéken, és idetartozóan szögezném le: nincs tudomásom arról, hogy bárkit is átvágtak volna svájcinak tűnő kamat-trükkökkel. Mindez azonban egy másik történet.
A lassan gyarapodó részleg előőrse lett, a nyolcvanas években kibontakozó nemzetközi tárgyalásoknak, amely végül a nagyhatalmak máltai megállapodásához vezettek. Most fölösleges lenne előadni, miként volt lehetséges, hogy délelőtt még Abraszimov embereivel vitatkoztunk, miért nem kell börtönbe zárni Demszkyt és a többi ellenzékit, este pedig Mark Palmernek magyaráztuk miért verték meg mégis őket a rendőrök. Mark kiváló teniszpartner volt, de rossz politikus. Very difficult – legyintett ránk és szép szemű lányokkal kezdett társalogni. Persze mi se vele egyeztettünk, hanem a CIA-beli főnökeivel. Vegyes világ volt a javából. És ahogy elnézem, nem is nagyon akar változni még ma sem.
Még egy jellemző példát említenék, ez is afféle álarcosbáli történet. Egy alkalommal itt járt a Guardian főszerkesztője. Elénk tette azt, amit két hétig egy világvégi vityillóban írtunk Andrással. Láttuk a jelentős, főcímként elhelyezett írást a világlapban, amit Lázár György álnéven írtunk. A főszerkesztő is tudta ezt, és megkérdezte: milyen érzés? Semmi különös – válaszolta András. Nem tartozott rá, hogy milyen álneveken alakítjuk a politikát.
Andrásnak sok barátja volt, de kevés ember érthette meg, hiszen soha sem lehetett teljesen őszintén beszélni. Egyetlen emberről tudok, akivel hosszan és a szíve szerint beszélgetett egy hortobágyi éjszakán. Az utolsó nagy európai politikus volt. Egyébként Helmut Kohl-nak hívják. De ez is másik történet lenne. Ha belevágnék is, immár így egyedül, András nélkül, egypár dolgot azért előre kellene bocsátanom a nyolcvanas évek világmegosztottságáról is. Többek között olyan egyszerű tényeket, hogy az én hazámban, Magyarországon, akkoriban 3000 titkos ügynök dolgozott ellenünk. És azt is, hogy mit éreztünk, amikor láttuk a titkos NATO-vezetési pontokon azokat a térképeket, ahol pontosan be volt jelölve, milyen erejű töltettel kell megsemmisíteni Budapestet. Kár, hogy ezeket nem jegyezték meg a jelenlegi politikai elit egyes tagjai, akiket abban az időben tanítottam az egyetemen. Mindez már az én hibám marad. Tudom, ha jól dolgoztam volna, nem neveznének ki nevetségesen alacsonyan képzett gyerekeket, mindenféle történészi bizottságokba. Így azonban már csak a reális keserűség maradt: nagy árat fizetünk majd még mindezért.
Most csak a legnagyobb útról szabad beszélni, de ez sem könnyű.
1986. április végét írjuk. Már két napja Csernobil felhői keringtek fölöttünk. Alig tudtunk valamit. A nagyfőnökök nem mertek mozdulni. A máskor kiválóan működő háttérkapcsolataink is csődöt mondtak. Hiába kerestük meg az összes titkos szeretőt, küldtünk ajándékokat KGB-rezidenseknek, csak a nyicsevo jött cserébe. Most azért a nagy sietség, mert úgy érezzük, váltani kell. Genfhez fordulunk, tőlük szeretnénk megtudni: mi a helyzet valójában. András cigizik, Margóka kávét hoz, a telefonok állandóan szólnak. Tegnap óta azzal telnek az üresebb órák, hogy átnézzük a sajtót. Minden gyanús szót egyesével húzunk ki. Cenzúrázunk. Utálatos munka. Veszekedünk és civódunk a sajtó embereivel, de hát háború van, csak ezt sajnos még nekik se mondhatjuk meg. Nagy nehezen befut a genfi telefon is, kihangosítjuk. A vonalban a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség központja. Hans Blix urat kapcsolják. Nem és nem. Füst, újabb cigi, majd engedély kérünk a főnököktől, hogy kapcsolatba léphessünk az amerikaiakkal. Rendben. Andrásnak fantasztikus megérzése támad. Rájön, hogy nem fordulhatunk a hírszerzőkhöz, mert túl sokat kérnének cserébe, ezért úgy dönt, hívjuk fel a Condit a State Deparmentben. Helyes lány, találkoztunk vele D/100-ban, amikor az öreg Bush itt volt. (A pontosság megköveteli, hogy leírjam: Ő Condoleeazza Rice, később az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztere lett.) Megtaláljuk, de elhárítja a kérésnek még a lehetőségét is, ám szavaiból érezzük, ebből azért lehet még valami. Talán beszámol a hívásról a főnökének, az amerikai alelnöknek. Órák múlva újra jelentkezett is Blix úr titkársága. (Ki tudja miért, de neki átküldte a CIA…) Hát, talán. Gyorsan döntünk: Sz. Lacit, a magyar sugárbiológusok főnökét küldjük, hozza el a műholdas mérési eredményeket. Közben G. Gyuri átszólt a titkárságról: Marjaihoz rövidesen katonák érkeznek. A beküldött írásos anyagokból világosan látszik, hogy egész Budapestet ki akarják telepíteni a Törökbálint és Martonvásárhely közötti területre, az úgynevezett életvédelmi körletbe. Átmegyünk hozzá, Marjain meg se látszik, hogy három napja, legfeljebb ha két órát alszik. Már az ajtóban kérdezi: mi a javaslatunk. Este tízkor tárgyaljunk a katonákkal – mondja András. Rendben, én most átmegyek a Pártközpontba lecsillapítani a kedélyeket. De figyelmeztetem magukat, hogy nagyon megjárhatják, ha nem lesz megfelelő a javaslatuk. Jövünk kifelé a rosszul megvilágított félemeleti folyosón. Szokás szerint András ilyenkor Clausewitzet idézi. Szerinted olvasta? Hát, nem hiszem. Mire gondolsz pontosan? A kilencedik fejezet első részében Clausewitz azt írja, hogy „a döntő csata főként önmagáért van.” Jah, és akkor ”a döntés tényezői is magában a csatában rejlenek.” (Lásd: Carl von Clausewitz: Vom Kriege, I. kötet.) Ezt túltárgyaltuk, menjünk, járjunk egyet, aztán tovább gondoljuk – javasolta András.
Ez a „járás”, régi szokás volt. Ha nem akartuk, hogy lehallgassanak bennünket, mindig kimentünk az erdőbe. Volt néhány tuti helyünk a Pilisben. Gyakran játszásiból András régi időkből megmaradt öreg Wartburgján araszoltunk a hegynek. Alkalmasint Zsoresz is battyogott utánunk a szolgálatival. Akkor épp Dobogókőnek vettük az irányt, Zsoreszt otthagytuk a belügyi üdülőben, az övéi közt, hátha lesz valami hír is arról, hogy mit végzett Laci Genfben. A történet innen már ismerős. Budapestet nem telepítették ki. És ma már az interneten is látható, amit jól sejtettünk, még mielőtt Blix úr üzenetét megkaptuk. A sugárfelhők első, erős vonulata a Kárpátok előtt északnak fordult. A katonákkal való ádáz csata után újra felmentünk a hegyre. Kijártuk magunkból a szörnyűséget. Sok minden megfordult a fejünkben. A legérdekesebb gondolat, ami ebből megmaradt Franklin Benjaminé, (mert ugye nem maradtak hatástalanok ezek a mögöttünk hagyott ócska amerikai iskolák: Columbia University, Harvard etc.) Szóval az idézet így szól: ha a csatában a győzelmet megszerzed is, még nem nyered el ellenfeleid jóindulatát, (pedig azzal biztosan többre mennénk). Ebből tudtuk, már nem minden Clausewitz. És nem játszunk többet ebben a csapatban. Abbahagyjuk. András később sikereket ért el az üzleti életben, majd élete más irányba fordult. De ez is egy másik történet.
Az erdő, ahol mindez, a szolgálati út lényegében véget ért, örökre megmaradt bennem. A magas törzsű fák, a tágas kilátás, a Duna vonala, amit annyiszor vártunk, hazafelé a repülőutakon; az éles, tiszta levegő, a röpítő szél, mely egyszerre visz és marasztal. Szóval gyönyörű. Megnéztem ma is a térképen. Szinte teljesen egyezik a hellyel, ahol Virág, a nevelt lánya, András hamvait néhány hete szétszórta.
Z. Sáray Gedeon






Dr Horváth István: Érelmeszesedés elleni védőoltás. Művér. (EchoTV Interjú)









 

Lelepleződött a Bilderberg csoport,

ők állnak a terrortámadások mögött?


Őszintén, itt egy fontos cikkem lenne, amelyet értékelésképpen a választásokról írtam. Néhány magvas gondolat, aztán néhány tisztelet kör, a győztesek dícsérete, a vesztes MSZP-n való sajnálkozás, az LMP bíztatása, Gyurcsány képzeletbeli vállonveregetése, stb. A kiéheztetett baloldalt nem sikerült kifizetni, a holdudvar is sopánkodik, a párt milliárdos adósságoktól nyög. Mesteházy meg lemond, s nem nyári gumicsont lesz, hanem komoly gond az utódlás, amire náluk senki se készült fel, a témát elodázták...
Ugye nem baj, hogy az egészet a papírkosárba dobtam. Nem azért tettem, mert nem szívesen rugok a döglött oroszlánba, sokkal inkább azért, mert a mi drágalátós Bajnaink témát adott. Ez a derék, tanulékony fiatalember ugyanis elment a téma mellett. Ezt mondtam volna neki, ha újságíró, ám ő milliárdos, amerikai zsoldos politikus. A kis-nagy befogadott. A ..... oldalon már megtiszteltük egy kisebb összeállítssal, de azt most ki kell egészítenem. Gordon barátunk ugyanis olyasmit nyilatkozta a Magyar Nemzetnek a dániai tapasztalatairól: mintha egy gittegyletben gittet rágott volna, s közben folyamatosan összeszűrte a levet. Hát ezért mentélel a téma mellett, Gordon. Vagy le a kalappal, olyan ügyesen konspiráltál. Tőlünk most megtudhatod mit nem vettél észre, mi történt az orrod előtt.

A Bilderbergek támogatják a terroristákat!

– Robbant bombaként az olasz Legfelsőbb Bíróság elnökének bejelentése.
Megdöbbentő információ került napvilágra ma Olaszországban, mely igazol sok mindent, az úgynevezett “Összeesküvés Elméleteket”, melyek már régóta ismertek, miszerint van egy titkos “Nagy Testvér” testület, mely a sok erőszak mögött áll Európában és Amerikában is, és amely felelős a terrortámadásokért és a gyilkossági kísérletekért. Ezt a sokkoló történetet Paul Joseph Watson és az Infowars tárja a közvélemény elé:
Megtámadtak civileket, nőket, gyerekeket, ártatlan embereket, ismeretlen embereket távol minden politikai játszmától” - mondta ezt Vinciguerra eskü alatt tett vallomásában.
,,Ennek oka igen egyszerű. Arra kellett volna kényszeríteni ezeket az embereket, az olasz közvéleményt, hogy forduljanak az államhoz annak érdekében, hogy az teremtsen nagyobb biztonságot. Ez a politikai logika a mészárlások és a bombatámadások mögött, melyek büntetlenül maradtak, mert az állam nem tudta elítélni saját magát, vagy megállapítani a maga felelősségét azért, ami történt.” - tette hozzá. (lásd 2006-os rendőrtettor! - KJ)
Ez a történet Paul Joseph Watsontól és az Infowarstól megerősíti azt a sok tudást, melynek már sokan a világon birtokában vannak, hogy a Bilderberg (és megbízottterroristáik) egy gonosz csoport, és felelősségre kell vonni őket emberiség ellen elkövetett bűncselekményeikért.
Paul Joseph Watson Infowars.com
Az Olasz Legfelsőbb Bíróság tiszteletbeli elnöke és korábbi Nyomozóbíró Ferdinando Imposimato, aki a II. János Pál Pápa elleni merénylet ügyében vádat emelt, most azzal vádolta meg a Bilderberg csoportot, hogy ők állnak az európai terrortámadások mögött.
Az Articolo Tre weboldalnak adott interjúban Imposimato, aki részt vett az egykori volt olasz miniszterelnök Aldo Moro elrablását és meggyilkolását érintő ügyben azt mondta, hogy “egy megdöbbentő dokumentumot találtam”, mely összefüggésbe hozza a Bilderberg csoportot az Ordine Nuovo szélsőjobboldali szervezettel terrortámadások elkövetésében.
Az olaszországi megoldatlan gyilkosságokkal kapcsolatban és ezen dokumentum birtokában Imposimato kijelentette, Mikor a mészárláshoz ér, szintén a Bilderberg csoportról beszél. Én elhiszem, ami ebben a dokumentumban áll. Elvégez-tem néhány vizsgálatot, és azt mondhatom, hogy a feszültségek és a mészárlások stratégiája mögött szintén a Bilderberg csoport áll egyfajta Nagy Testvérként a manőverezések, a terroristák használata és a szabadkőművesek fölött.
A “feszültség stratégiája” a Gladio Művelet égisze alatt működött, egy NATO hidegháborús ,,maradj a háttérben” projekt pedig arra törekedett, hogy létrehozzon egy célszerű politikai légkört Európában, melynek ügynökei terrortámadásokat hajtottak végre, melyekért azután mind a baloldali, mind a szélsőjobboldali politikai csoportokat hibáztatni lehetett.
scribd.com

Kiszivárgott hogy miről tárgyalt a Bilderberg csoport

2014. június 1.kolozsvaros.ro
Itt a napirend
Daniel Estulin, a Russia Today műsorvezetője azt állítja, hogy a hétvégi Bilderberg-találkozó hivatalos napirendi pontjai nem azonosak azzal, amiről valójában szó esik a megbeszéléseken, írja az Index. Az újságíró régóta figyeli a nemzetközi csoport tevékenységét. Azt mondja, megkapta a koppenhágai tanácskozás valódi napirendjét.
Összehangolt támadást tervezhetnek a magyar kormány ellen a Bilderberg-konferencián, amelyre Bajnai Gordont is meghívták - mondta el a Magyar Nemzetnek Csath Magdolna, ám eddig ez az egyetlen félhivatalos információ a tanácskozásról.
Az orosz újságíró szerint, bennfentes szivárogtatta ki a jelenleg zajló Bilderberg konferencián megbeszélésre kerülő kérdések listáját az oknyomozó újságírónak. A nyilvánosságra hozott listán az alábbi 9 pont szerepel, melyből 7-et tett közzé az RT munkatársa.
Íme a kiszivárgott, félhivatalos és többek által cáfolt napirend.
1. Nukleáris diplomácia és az Iránnal való megállapodás
A klub már régóta aggodalommal figyeli az Oroszország, Kína és Irán közötti lehetséges szövetségkötést. Erre hatással lenne a tervezett megállapodás, amely növelné az Iráni Köztársaság nukleáris programjára nehezedő nyugati nyomást.
2. Gáz-megállapodás Oroszország és Kína között
Az ukrán válság, veszélyezteti az európai nemzetek orosz földgáz-ellátását. Moszkva emiatt igyekszik diverzifikálni gázkereskedelmét, ennek köszönhető a Pekinggel kötött hosszú távú szerződés. Potenciálisan Kína helyettesítheti az EU-t, mint Oroszország elsődleges energiakereskedelmi partnerét. Ez a helyzet tovább erősíti Moszkva helyzetét Ukrajnában, mivel aláássa Washington arra vonatkozó erőfeszítéseit, hogy szétválassza Oroszország és Kijev befolyását és ellenőrzést szerezzen a tranzit gázvezetékek felett.
3. A nacionalista hangulat fokozódása Európában
Az Európai Parlamenti választásokat követően reflektorfénybe került a nacionalista trend problémája. A populista euroszkeptikus pártok az Egyesült Királyságtól kezdve Görögországban és Magyaror-szágon is megnyerték a választók szívét, csapást mérve ezzel az unió egységére. Úgy tűnik, a nemzeti szinten vezérelt és megosztott Európa vonakodik attól, hogy magától értetődőnek fogadja el a globalizációt.
4. Uniós internetes adatvédelmi előírások
Edward Snowden kitálalása az amerikai Nemzetbiztonsági Hivatal és szövetségesei által végzett elektronikus megfigyeléseinek mértékéről világszerte nagy tiltakozást váltott ki az adatvédelmet követelő emberek részéről. Az európai politikusok nem hagyhatják figyelmen kívül a felszólításokat, amelyek követelik, hogy védjék meg az emberek személyes kommunikációját az illetéktelen szaglászásoktól, ami megnehezítené az adatgyűjtést is. Ez azonban nem azonnal megvalósítható, amint az kiderült az NSA állítólagos megfigyeléséről készült németországi vizsgálatból.
5. Kiber-hadviselés és annak lehetséges hatása az internetes szabadságjogokra
A pusztító informatikai támadások lehetősége gyorsan növekszik, ahogy a mindennapi élet minden területén egyre nő az internet szerepe. De az államilag finanszírozott hacker-támadások, melyeket az egyes kormányok ürügyként használhatnak az internet visszaszorítására, egyúttal aláássák az internet a biztonság megteremtésében játszott szerepét.
6. Ukrajnától Szíriáig: Barack Obama külpolitikája
Az amerikai elnök kritikusai Obamát hibáztatják, hogy elárulta Amerikát azzal, hogy kudarcot vallott az amerikai érdekek védelmében Szíriában, és az utóbbi időben Ukrajnában is. Obama újonnan hangoztatott elmélete a diplomácia és a közös fellépés előtérbe helyezésére szólít fel a katonai erőre való támaszkodással szemben, melynek mértékét szerinte csökkenteni kell. A Bilderberg-csoport tagjai többek között azt is megvitatják, hogy ez a fajta politika mennyiben van kudarcra ítélve.
7. Éghajlatváltozás
Ez téma rendszeres pontja több magas rangú tárgyalásnak, nem csak a dániai Bilderberg konferenciának. Az emberek szkeptikusak azzal kapcsolatban, hogy amit az elit eufemizmussal éghajlatváltozásnak nevez, valójában egyes nemzetek mesterséges iparosítása azzal a céllal, hogy a globális gazdaságot transznacionális vállalatok ellenőrzése alatt tartsák, és kialakítsák a gazdasági növekedés lehetséges központjait.
A hat évtizedeses múlttal rendelkező Bilderberg-csoport a világ legbefolyásosabb személyeinek; politikusok, hivatalnokok, üzletemberek, tudósok és az európai uralkodók rendszeres összejövetele, amelynek célja a globális politikai kérdések megvitatása. A kritikusok azzal vádolják őket, hogy úgy működnek, mint egy meg nem választott “árnyék-kormány”, “a világ leendő urai”, akik zárt ajtók mögött döntenek több milliárd embert érintő kérdésekről, kevés tekintettel a népesség szükségeire és igényeire.
Ezeknek a vádaknak az eloszlatása érdekében a Bilderberg-csoport ezúttal nyilvánosságra hozta a napirenden lévő témák listáját. A 12 felsorolt téma között olyanok szerepelnek, mint a “Közel-Kelet újjáépítése”, “Afrika kihívásai”, “Ukrajna” valamint “A demokrácia jövője és a középosztály csapdája”.
Ha valóban ezek voltak a tárgyalás napirendi pontjai, akkor alaptalan az MNO azon feltevése, miszerint Magyarország lenne a “titkos konspiratív békaemberek” találkozásának fő témája. Ugyanis a kiszivárgott napirendi pontok alapján az ember azt képzelné, hogy valamelyik egyetem biztonságpolitikai konferenciáján vesz részt.
forrás: http://rt.com - Index.hu/ MNO.hu

Szabadkőmûves csúcstalálkozó Libajnaival - még a madarak sem repülhetnek

2014. május 31. Hunhír.info
A vasárnapig tartó koppenhágai tanácskozáson a világ urai, azok bóherei, bankárok, brókerek, cégvezetők, illetve politikusok vesznek részt, a külvilágtól hermetikusan elzárva. A szabadkőműves világszeánszra egyedüli magyarországiként az orbánfób amerikai zsidó háromszögek cselédjét, a milliárdos Bajnai Gordont hívták meg, aki nem nyilatkozott a Híradónak.
Egész nap folytak a titkos tárgyalások a koppenhágai szállodában, amit három napra lefoglalt a Bilderberg-csoport - számolt be helyszínről a Híradó tudósítója. Két újságíró megpróbált a politikusok, üzletemberek közelébe férkőzni, de feltartóztatták őket a rendőrök. A szállodában van Bajnai Gordon volt miniszterelnök is. A parti őrség folyamatosan vigyáz a tanácskozás résztvevőire. És egy helikopter is többször figyelt a levegőből. A szálloda udvarán is vannak rendőrök.
Gyöngyösi Márton, a Jobbik frakcióvezető-helyettese azt ígérte, ha Bajnai Gordon visszaérkezik Magyarországra, meg fogják találni a módját, hogy megkérdezzék tőle, mi történt a Bilderberg-találkozón, kik és miről tárgyalnak ezeken az üléseken és milyen utasításokat kapnak az ott megjelent magyar résztvevők.
A Híradó kereste Bajnai Gordont, szerette volna, hogy nyilatkozzon, ha nem is a tanácskozás témájáról, de legalább a körülményekről. Bajnai Gordon nem nyilatkozott. Az Együtt-PM ezt azzal indokolta, hogy szerintük a Híradó összeesküvésnek próbál láttatni egy nemzetközi konferenciát és ebben ők nem segítenek. Ezek a nevetséges birodalomcsicska bohócok azt hiszik, hogy ezt az átlátszó hazugságot be is veszik a magyar emberek.

2014. június 1. SPVSZ
A magyaroknak mire kell felkészülni? Arra, hogy ne jusson Ukrajna sorsára! Azt is ilyen vegykonyhában főzték ki! A szegényebb réteg rácuppant a didire: az oligarchák okozzák a nyomorukat, ezért mentek tüntetni - ellenük. Aztán most mi történt? Megválasztottak elnöknek egy oligarchát. A többszörös milliárdos csokigyárost. A Tibi-csokinkat is ő gyártatja már. Vajon fizetett-e életében valaha adót? Egy ideig szerepelt Izraelben a száz leggazdagabb listáján.
Ennek további ismertetését abba is hagyom, mert Drábik: Az Ukrán dráma első felvonása című e számban közölt főanyagunkban részletesen olvashatnak róla.

Bajnai hazudott?!

Meg kell még jegyeznem azt is: nekem a fenti híradások több szempontból is sántítanak. Lehet, hogy egyes radikálisabb bilderbergek lefizethettek terroristákat, és elvégeztethettek velük ezt-azt, ők alapjában véve olyan hatalmasságok, akik politikai befolyásukkal a világ nagy üzleteinek létrehozásán fáradoznak, Ha kell országokat, népeket is ,,befektetnek” a nagyobb pénzért, az óriásprofitért. Meg-buktathatnak még szét nem rabolt államokat, de saját hitük szerint ők az igazság oldalán állnak, hiszen ők demokraták.
A bohóckodó, gittet rágást és ,,összeszűrtük” a levet emlegető Bajnai Gordonról feltételeztük, hogy igazat mond. Hazug! 15 percig mégiscsak beszéltél! Gyurcsány Ferenc-ről az mondtad, hogy bohóc, a magyar kormányt pedig úgy lehet gyengíteni, ha összehozzák a Jobbikkal. Ez elriasztja a befektetőket.
(t.p.)






A bizonyítás befejeződött: Petőfi Sándor

Szibériában hunyt el, de mi lesz a hamvaival?

Miért tagadnak mindent a tudós szabadkőműveseink, ki befolyásolja őket?

Miért nem engedik bebizonyítani, hogy a költőfejedelem Széchenyi István fia?

Patrubányi  Miklós  előadást tart


A bizonyítás befejeződött: Petőfi Sándor Szibériában hunyt el! De mi lesz hamvaival?
Lassan negyedszázada annak, hogy Szibériában a Morvai Ferenc vezette expedíció feltárt egy sírt, amelyből a jelenlevő két amerikai egy orosz és egy magyar antropológus egybehangzó véleménye szerint Petőfi Sándor hamvai kerültek elő. Fél évvel később Moszkvában, a Szovjet Tudományos Akadémia székházában a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) kiküldött szakértői megállapították, hogy a Barguzinban kiásott csontváz egy nő földi maradványa!? A nagy feltűnést keltő bejelentésnek legalább két pikáns eleme volt. Egyrészt a Kossuth Rádió híradója egy nappal korábban „jelentette” a moszkvai vizsgálat eredményét, semmint, hogy a csontvázat Moszkvába szállító repülőgép Szibériában felszállt volna…(!? ) Másrészt a szovjet tudósok még aznap délelőtt is, amikor a moszkvai magyar nagykövetségre voltak hivatalosak ebédre, teljes meggyőződéssel vallották, hogy a feltárt csontváz egy férfi földi maradványa, ám amikor onnan visszajöttek, már kórusban zengték, hogy női csontváz a lelet… (!?)
Ezzel az MTA az ügyet a maga részéről máig tartóan lezárta. Morvai Ferenc és vezető antropológusa Kiszely István tett még néhány kísérletet arra, hogy a Szovjetunióból kalandos körülmények között kicsempészett csontokból vett mintát Petőfi édesanyjának, Hrúz Máriának a Kerepesi úti Nemzeti Sírkertben levő hamvaiból vett DNS mintával összevessék. Próbálkozásaik azonban erőtlennek bizonyultak, és azokat a politikum hol kegyeleti okokra hivatkozva, hol az MTA álláspontjával takarózva lesöpörte az asztalról. Tette ezt játszi könnyedséggel annak ellenére, hogy kutatásukat eredetileg még a rendszerváltáskor hatalmi pozícióban levő Pozsgay Imre is támogatta. Az sem segített, hogy maga Morvai Ferenc is politikai pályára lépett, és országgyűlési képviselőként bármikor tárgyalhatott az ügyről az egész magyarországi politikai elittel. Ezzel a barguzini Petőfi a legendák világába került, és ha az ott feltárt hamvak szóba kerültek, a magyar emberek döntő többsége, még a jóhiszemű Petőfi-kutatók is, legfönnebb mosolyogva legyintettek: az egy női csontváz volt. A magyar tudományosság, a politikum és a közélet a kérdést levette a napirendről.
Valószínű, hogy lezárt is maradt volna, ha 2010-ben a Magyarok Világszövetsége nem tűzi ki magának célul, hogy bárhol is legyenek Petőfi Sándor hamvai, azokat fel kell kutatni, és méltó módon el kell temetni. Patrubány Miklós Petőfi segesvári eltűnésének 161. évfordulóján közzétett „töprengéseit” – El kell temetnünk Petőfi Sándort! –, azonban tettek követték. A kettős állampolgársági népszavazás óta a magyar emberek tudják: ha az MVSZ valamit elhatároz, annak következményei lesznek…
Négy év kitartó, szívós munkájával az MVSZ elérte, hogy mára ismét a magyar közbeszéd tárgya lett Petőfi Sándor szibériai utóélete. Sőt ennél többet: az egyik legrégebbi és legfelkészültebb Petőfi kutató, a burjátországi akadémikus Alekszej Vasziljevics Tyivanyenko két hónappal ezelőtt, Budapesten tartott sajtótájékoztatóján bejelentette: A bizonyítás befejeződött. Az MVSZ által egy külföldi laboratóriumban elkészíttetett szuperpozíció, amellyel a barguzini koponya képét rávetítették az ismert Petőfi-dagerrotípiára fölöslegessé tesz minden további kutatást. A magyar nép temesse el nagy fiát. Petőfi Sándor Szibériában feltárt hamvait helyezzék örök nyugalomra a magyar haza földjébe.
Maga a Magyarok Világszövetsége már tavaly, február 16-án megtartott nagy Petőfi-értekezletén levonta a következtetést: Megvannak Petőfi Sándor hamvai. A tizenkét pontba foglalt bizonyítás, amelyet jelen összeállításunkban is közlünk, meggyőző. Ha még mindig kételkedne benne, a Magyar Tudományos Akadémiának kell bebizonyítania, hogy Barguzinban NEM Petőfi Sándor hamvait találták meg!

Az MTA azonban továbbra is hallgat. Hallgatása érthetetlen. Pedig az idén március 15-én az MVSZ az MTA székháza előtt tartott egy nagy nemzeti ünnepséget, amely után nem maradt kétely: az MTA nem hallgathat tovább. Furcsa, hogy az az intézmény, amelynek a kutatás, a kételkedés, a bizonyítás keresése lenne legfőbb lételeme, dogmatikus álláspontra helyezkedik, és homokba dugja fejét. Lapunk főszerkesztő helyettese még aznap, az MVSZ székházában megtartott kerekasztal beszélgetésen így fakadt ki: „Nekem ebben a Petőfi ügyben a legizgatóbb kérdés az, hogy a Magyar - szabadkőműves - Tudományos Akadémia miért ellenzi zsigerből elismerni azt, hogy sikerült végre megtalálni Petőfi Sándornak a földi maradványait…, és azt, hogy Petőfi Sándor Széchenyi Istvánnak a természetes fia?” „A Magyar Tudományos Akadémia miért vállalta fel ezt a szégyenteljes szerepet?”Az MTA, a politikum elzárkózása valóban érthetetlen. Az egész olyan, mintha szegény Petőfit valamely mindörökre szánt, obskurus szabadkőműves átok sújtaná, hogy sohase derülhessen ki sorsáról az igazság!
Az a felvetés, hogy Petőfi Sándor nem lett volna Petrovics István fia bár megdöbbentő, de szintén nem új keletű. Erről maga Széchenyi István ír egyik naplófeljegyzésében, amelyben vallomásszerűen ismeri el, hogy Petőfi az ő fia, és azért ostorozza magát, mert nem törődött anyjával, és hagyta őt elpusztulni. De igazolni látszanak ezt az állítást Petrovics Istvánnak az újszülött Sándort teljességgel elutasító magatartásáról fennmaradt emlékek is. Ő maga napokig, hetekig vonakodott elismeri Sándort fiaként és egy hentes kollegát gyanúsított apasággal, akihez Hrúz Mária eredetileg vonzódott. Ám ha az így lett volna, az semmiképpen nem igazolná azt a hirtelen gyarapodást, amelyet a család Sándor születése után megélt: földeket vásároltak, mészárszéket béreltek, pénzeket adtak kölcsön, rászorulókat segítettek… Az ország egyik leggazdagabb férfijának vagyonából. Sejthette és üzenhetett Széchenyi és Petőfi apa-fiú viszonyáról Lotz Károly is az Országház díszlépcső-csarnokának mennyezetét díszítő monumentális, Magyarország dicsőítése című festményével, amelyen csupán két valós történelmi személyiség látható: Széchenyi István és Petőfi Sándor. Ők vezetik a magyar ruhás, magyar zászlós lelkesült tömeget…
Az, hogy az MVSZ-nek miként sikerült újból a közbeszéd tárgyává tenni Petőfi Sándor Szibériába történt elhurcolását, megér egy misét, különösen most, halálának 165. és hamvai feltárásának 25. évében. Érdemes belépni, az MVSZ honlapjára (www.mvsz.hu), és annak keresőjébe beütni a Petőfi-szót. Az elmúlt négy évben keletkezett száznál is több bejegyzésből mindez kiderül. Lehet válogatni. Mi is ezt tettük.
Számunkra már nem kétséges, hogy el kell temetni Petőfi Sándort. Bár ez továbbra sem lesz könnyű, hiszen sem az MTA, sem a politikum nem adja annak jelét, hogy meghajolna az igazság előtt. Sőt!
Grespik László írása pedig újabb kételyeket vet fel: lehet, hogy azok, akik feltárták hamvait, ők sem akarnák eltemetni?
A magyar nemzet mihamarabb meg kell, hogy adja Petőfi Sándornak a végtisztességet, és köszönetet kell mondania mindazoknak, akik segítették legnagyobb költőjének, legtisztább fiának holtában való kései hazatérését.
Patrubány Miklós

(A figyelemre méltó teljes összeállítás a Leleplező 2014 / 2 nyári számában olvasható)





Az USA védelmi minisztere:

"Földrengéseket és vulkánkitöréseket okozhatunk"




A minap az egyik tévéműsorban hallhattuk, hogy a kínaiak az olimpiájuk idején rendbe tették a mindig ködös, szmogos Peking levegőjét. Valamilyen vegyi anyagokat lőttek fel a felhőkbe, amitől azok fokozatosan szétfoszlottak, elhárult a felhőszakadás veszélye, s a specialisták a megrendelésnek megfelelően, derűs, napsütéses időjárást teremtettek. A HAARP kapcsán korábban beszámoltunk más időjárás-módosító kísérletről is. A kínaiak, oroszok és az amerikaiak már jó ideje bucherálják a természetet, ám erre bizonyíték csak nagyon kevés akadt.
Míg a pekingi kormány és 1356 millió kínai büszke lehet az időjárás-módosító hivatal létére és tevékenységére, aminek polgári feladatkörei általánosan ismertek, nyugaton az időjárás manipulálása önmagában is összeesküvés-elméletnek számít, és a nyugati kormányok nem is hozzák nyilvánosságra az ezen a téren elért eredményeket. Ugyanakkor tovább erősítené Peking az időjárást befolyásoló technológiák alkalmazását az országot sújtó aszály miatt - tudósít a China Daily című napilap. Kínában már évtizedek óta használnak ilyen technológiákat a csapadékképződés elősegítésére, elsősorban az ország száraz északi részén, ahonnan a kínai búzatermés nagy része származik. Erről már bővebben írtam egy korábbi cikkemben: Az időjárást a felhőmagvasítás (cloud seeding) elnevezésű módszerrel befolyásolják. Ennek során földi ágyúk vagy repülőgépek ezüstjodiddal, folyékony nitrogénnel vagy fagyasztott széndioxiddal bombázzák az eget. Az anyagok cseppképző hatással bírnak; a felhőkben szétszóródott részecskék körül kicsapódik a nedvesség, és elég nagy tömegű vízcseppek keletkeznek ahhoz, hogy a gravitáció miatt lehulljanak. Az eljárással manipulálni lehet, hogy hol ürüljön ki a felhő, illetve, hogy hol ne legyen eső.
Kínában erősen növekszik az ilyen technológiák iránti igény, elsősorban az aszály és jégeső okozta mezőgazdasági károk enyhítésére. A szakemberek ugyanakkor elismerik, hogy a technológia nem tökéletes, még mindig kutatási fázisban van. Kínai kutatók korábban beismerték, hogy nem tudják pontosan mérni a felhőkbe lőtt ezüst-jodid hatását. E módszer Magyarországon sem ismeretlen: a dél-dunántúli gyakori jégesők megfékezésére kipróbáltak, majd bevezettek egy új technológiát. Rakétákat lőttek fel, amelyek a felhőkben felrobbanva ezüstjodid szemcsékkel permetezték be a sűrűsüdő fagyos részeket, és megzavarták a jég kialakulásának a folyamatát. Sok esetben sikerült is elhárítani így a termésre veszélyes jégzáport. A kínaiaknál ezt a hasonló, de sokrétűbb, sokkal erőteljsebb módszert nkább esőcsinálásra használják. A 2007-es hatalmas aszály-katasztrófájukat követően 2009-ben 840 alkalommal küldtek fel repülőgépeket, hogy próbáljanak esőt csiholni. Emellett 116 ezer speciális rakétát és 890 ezer ágyúlövedéket is kilőttek az év folyamán ilyen céllal.
Az Egyesült Államok régóta kutatja az időjárás manipulálásának lehetséges módszereit, így nehezen lehet véletlennek nevezni, hogy a HAARP aktivitásának kezdete óta világszerte hatványozódik a természeti katasztrófák száma. Chossudovsky értekezésében a HAARP-ot egy olyan eszközként írja le, ami képes aszályok, szárazságok, hurrikánok, szökőárak előidézésére, de használata még nem kifinomult, és valószínűsíti, hogy a természeti katasztrófák növekvő száma az eszköz „finomhangolásának” tudható be. A szíriai kormány támogatása miatt állítólag azzal büntették az oroszokat, hogy hatalmas aszályt szabadítottak rájuk.
Hiába hozott határozatot 1977. május 18-án Genfben az ENSZ közgyűlés az időjárás módosító technológiák katonai alkalmazásának és bármilyen ellenséges felhasználásának tiltásáról, azt a HAARP és más programok keretében mégis folytatják. Leginkább az USA-ban hallgatnak róla. Ezért is meglepő, hogy az amerikai kormány egyik felelős minisztere nyilatkozott a mesterségesen előidézett földrengésekről. (tp)

Mi okoztuk a földrengést

2014-04-15 hirarena.com
Elektromágneses hullámokat használhatunk geofizikai események előidézésére, mint pl. földrengés, éghajlat megváltoztatása, vulkánkitörések és hasonlók okozására - jelentette ki az USA védelmi minisztere.
A HAARP-ról pl. köztudott, hogy az ionoszféra besugárzásával keltünk földfelszíni és föld alatti hatásokat, az emberprogramozástól a földrengésekig. A NASA Palo Alto-ban működő kutatóközpontja egyik 2001-es kutatása után napvilágra hozta, hogy miután 100-nál több 5-ös és annál nagyobb erejű földrengést megvizsgáltak, azt találták, hogy a földrengések csaknem összese akkor következett be, miután az ionoszférában elektromágneses zavarok történtek! Ez pedig a HAARP és más elektromágneses fegyverek felségterülete! Olyan fegyvereké, amik jelentős részét a világ legmodernebb szoftvereivel irányítjuk, azaz a precizitás olyan kimagasló, amit egy hétköznapi ember elképzelni sem mer!
Bill Clinton 1993. január 20-tól 2001. január 20-ig volt az Amerikai Egyesült Államok elnöke.
William Cohen, az USA 20. védelmi minisztere is az Isten részéről kivételezett Bill Clinton amerikai elnök alatt tevékenykedett, így nem meglepő az az evidens felvilágosultság, ami Clinton elnök védelmi miniszterét is jellemezte. A védelmi miniszter William Cohen 1997. április 27-én (16 évvel ezelőtt!), a Georgia Egyetemen tartott előadásán például az alábbiakat nyilatkozta:
- Elektromágneses hullámokat használhatunk geofizikai események előidézésére, mint pl. földrengés, éghajlat megváltoztatása, vulkánkitörések és hasonlók okozására.
(Angolul: “Electromagnetic waves can be used to stimulate geophysical events such as earthquakes, climate change, volcanic eruptions and the like.”)
Ugorjunk tovább.
Mi okoztuk a földrengést - jelentette be dr. Brooks Agnew.
Dr. Brooks A. Agnew híres, népszerű és sokoldalú amerikai tudós. Pasadena-ban nőtt fel. 1973-ban belépett az amerikai légierőbe és osztályelsőként szerzett elektromérnöki diplomát. Elektromágneses és radartechnológiai tudósként ő volt minden idők publikus eredményeinek egyik legsikeresebb kőolaj- és földgázlelőhely feltárója. Technológiai fejlesztéseit azóta a híres Mars Express programba is adoptálták.
A PhD fokozatú tudós, Brooks Agnew az alábbiakban érintett időben egy vállalat megbízásából végzett gáz- és olajlelőhelyek utáni kutatást, mégpedig a HAARP-technológiában is alkalmazott ELF-hullámokkal. Az ELF az angol “extremly low frequency” rövidítése, ami magyarul “extrém alacsony frekvencia”. A diszciplínát, amelynek módszerével, elektromágneses hullámokkal feltárták a föld mélyét, kőzet tomográfiának is nevezik. Ennek lényege, hogy a föld mélyébe irányuló különböző frekvenciájú besugárzások során az elektromágneses hullámok a kőzetben, kőolajban stb. elnyelődnek, majd azon nyomban egy olyan frekvencián sugárzódnak vissza, amely kizárólag arra a konkrét anyagfajtára jellemző. A kőzet tomográfia során besugárzott elektromágneses hullám a különböző rétegekben először elnyelődik, majd az atomokban keltett feszültségtől, amit okoztunk, más és más tartományokban verődik vissza, mindig olyan hangon szólalva meg, amilyen a besugárzott réteg anyaga. Más hangon énekel a kőolaj és más hangon a földgáz, a szén, az arany, a gyémánt és az ember stb.
Megér egy kis kitérőt: Ugyanis amikor élő vagy élettelen dolgot besugárzunk, akkor annak atomjaiban feszültséget okozunk. Az atomok külső elektronjai úgynevezett kvantumugrást hajtanak végre és nagyobb pályán kezdenek el - idézőjelben - keringeni. Minden élőlénynek és tárgynak megvan a robbanási, szétvetési frekvenciája is. Amikor megfelelő frekvencián sugárzunk be egy embert, akkor szívleállást, agyvérzést stb. okozunk, továbbá besugárzással kőzetek, víztározó gátak, iszaptározók, erőművek és atomerőművek, épületek, vulkánok és hegyek, valamint állatok és emberek molekuláinak kötéseit fokozatosan vagy - kívánság szerint - azonnal szétrázhatjuk; tehát atomjaira bonthatunk bárkit és bármit.
A fentiek alapján tehát nem csodálkozhatunk azon, amiről dr. Brooks Agnew beszámolt, hogy 100%-os eredményességgel tárták fel kőzet tomográfia útján a földgáz- és kőolaj-lelőhelyeket.
1987 tavaszán, az USA-ban, Oregon államban, a 20 ezer lakosú Roseburg városban folytattak olaj- és gázlelőhely feltárásokat. Brooks Agnew szavait idézzük:
- Ahogy megkezdtük az energiasugárzást, a Richter-skála szerinti 4-es, 4,5-es amplitudójú földrengés pattant ki. (...) Bekapcsoljuk a műszert és lám, megmozdul a föld!
Brooks Agnew meg van győződve róla, hogy ők okozták a földrengést, de állítja, hogy nem szándékosan, hanem ez egyike ama “baleseteknek”, amikor eredetileg nem az a cél, hogy földrengés legyen, hanem úgymond “véletlenül” okoznak földrengést.
Már ebből is végiggondolhatja minden kívülálló, miket művelnek a kormányok és a titkosszolgálatok, amikor a kifejezetten földrengésgyártásra kifejlesztett és egymásnak eladott eszközökkel operálnak! Természetes, hogy amióta az alproject-hez is megvan a technológia - hozzávetőleg 80 éve -, azóta nem biztosíthatja magának senki sem azt a luxust, hogy csak úgy hagyja a földrengéseket, hadd mozduljon meg alattuk a talaj, amikor akar! Logikus, hogy ha magunkfajta keresztényeknek áll ilyen a rendelkezésére, akkor is mi döntjük el, mikor legyen földrengés, csak a világ kormányaival, titkosszolgálataival és pénzügyi, monetáris kasztjaival ellentétben érthető, hogy nem a saját anyagi gyarapodásunkat, hanem például az emberéletek védelmét preferáljuk.
Nagyon fontos megjegyezni, hogy Brooks Agnew és munkatársai nem a HAARP-technológiát használták a földrengés előidézésekor! Azért is fontos ez a tény, mert azt kell megérteni: nem szükségesek látványos HAARP antennák és antennaerdők ahhoz, hogy földrengést okozzunk! Földrengéseket egy hangárból éppen úgy előidézhetünk, ahogyan zöldségtermesztési intézetnek álcázott területek épületeiből, elhagyott, romos házakból, dzsipekből vagy légvédelmi bunkerekből!
Brooks Agnew-ék - ellentétben a HAARP-pal és más elektromágneses fegyverekkel - rendkívül csekély energiával okoztak földrengést. De akkor hogyan sikerült?
A válasz egyszerű: az Oregon államban fekvő 20 ezres lélekszámú Roseburg az USA nyugati partvidékén, a Csendes-óceán törésvonalainak közelében fekszik. Amikor a föld kéreglemezei egymásnak feszülnek, egymásra tolódnak, még sokáig nem okoznak földrengést, viszont az úgynevezett helyzeti energiájuk egyre növekszik. Az esetek többségében előbb-utóbb - 5 év múlva, 10 vagy 20 év múlva, vagy például 100 évvel később - bekövetkezne a földrengés, de az elektromágneses hullámokkal ennek dátumát bármikor előbbre hozhatjuk! Bármikor azonnal előidézhetjük! A besugárzott energia egyszerűen olyan rezgést (remegést, rázkódást) idéz elő az egymásnak feszülő kéreglemezekben, hogy azok elcsúsznak egymáson, ezzel azonnal előidézve a földrengést!
Ugyanezzel a technológiával a hatalmas földrengéseket is elháríthatjuk például akként, hogy sok apró földrengéssé változtatjuk. Lehet, hogy ezt sem írták le még sehol a Föld bolygón. Miről van szó?
Arról, hogy amikor a föld lemezei egymásnak ütköznek, idővel a helyzeti energiájuk általában egyre és egyre nagyobb lenne, de mi nem várjuk meg, hogy évtizedekig vagy évszázadokig halmozódjanak, hanem katasztrófa-elhárításként időről időre besugározzuk a talajt, hogy kipattanjon a földrengés. Képzeljük el, hogy egy nagyváros alatt törésvonal feszül, aminek helyzeti energiája évente 5 egységgel növekszik. Ez 60 év alatt 300 egységet jelentene, ami tömegpusztító földrengéshez vezetne! De ha ezt a feszültséget évente kisütjük, akkor olyan csekély földmozgásokat kapunk, amiket kizárólag műszerekkel lehet mérni!
Elhárítjuk a katasztrófákat, ahol akarjuk, és előidézzük, ahol akarjuk.
A világ államai, titkosszolgálatai és a Háttérhatalom persze nem keresztényként viselkedik. A sok katasztrófa-elhárítás helyett éppen az tűnik ki, hogy ahogyan szaporodnak az elektromágneses eszközök és a HAARP-projectek, annál többször vannak és annál nagyobbak a földrengések, annál több a belvíz, az árvíz, az aszály, annál nagyobbak és pusztítóbbak a viharok, annál több a hurrikán - melyek ráadásul egyre gyakrabban nagyon furcsán viselkednek és mozognak - stb.

A mesterséges katasztrófák szervezett világhálózatáról

Képzelje el a Kedves Olvasó, hogy titkosszolgálati, hadászati vezetőként mi mindent tenne - vegyük az egyszerűség kedvéért csak a földrengésgyártást - a földrengések előidézésére alkalmas fegyverekkel. Hogyan működik például az amerikai kormány vagy a CIA? Túl a hatalmi törekvéseken mi az, ami a politikusokat általában a leginkább motiválja?
Hát a pénz. A pénz és a pozíció. Hogy is megy ez?
A kapitalista világrendszer kormányai mindenhol ugyanúgy vannak felépítve: vannak a pénzügyi hatalmasságok és vannak a politikusok, a támogatott bábok. A bankárkaszt érintett családjai, konkrét monopoltőkések stb. megrendelik a titkosszolgálattól a földrengést, az aszályt, az árvízet, az erdőtüzeket stb., más alkalmakkor a titkosszolgálat kapcsolattartója szól a nagytőkésnek, a multinacionális vállalati vezetőnek vagy igazgatósági tagnak, hogy ekkor és ekkor, itt és itt földrengés lesz vagy ködösítve csak annyit mond: itt és itt a hétvége előtt nagy katasztrófa lesz, a nagytőkés pedig szépen eladja a bukásra ítélt részvényeket, felvásárolja a győztesnek predesztinált részvényeket, a nyereségből pedig visszajuttat az amerikai kormány, a CIA, a Pentagon, a NATO, a KGB és az orosz maffia stb. számláira, valamint ígéretet tesz vagy garanciákat vállal arra, hogy jelentős vagy iszonyatos összegekkel támogatni fogja Barack Obama elnököt vagy Vlagyimir Putyin valamelyik arab terrorista politikusát a következő választásokkor.

100 nagyobb földrengésből csaknem 100-at ionoszféra-zavarok előztek meg!

Kalifornia államban, a San Franciscoi öböl partján fekszik a 64 ezer lakosú, Magyarorszá-gon szokatlanul elhallgatott, több tekintetben rekordtartó Palo Alto. Kalifornia 18. kongresszusi kerületében, a neves Szilícium-völgyben fekvő városban olyan vállalatok központjai találhatók, mint a Hewlett-Packard, a Tesla Motors, a VMware, a Ning, az IDEO, a Wealthfront és a Palantir Technologies. Palo Alto olyan más high-tech vállalatoknak szolgált még inkubátorként, mint a Google, a Facebook, az Apple Inc., a Logitech, a PayPal, az Intuit, a Sun Microsystems és a Pinterest.
Itt, Palo Alto-ban működik az a NASA kutatóközpont is, amely egy 2001-es kutatása során napvilágra hozta, hogy miután 100-nál több 5-ös és annál nagyobb erejű földrengést megvizsgáltak, azt találták, hogy a földrengések csaknem összese akkor következett be, miután az ionoszférában elektromágneses zavarok történtek!
Hogy mit jelent ez? Azt, Tisztelt Látogató, hogy a 100-nál több földrengés kapcsán egyértelműen kiderül, hogy azok csaknem mindegyike mesterségesen, a légkör besugárzásával keltett földrengés volt!
Mert megvan a technológiánk a földrengések gyártására, előidézésére, ezért természetes, hogy mi idézzük elő a földrengéseket!
A Biblia nevet kapott ókori történelmi dokumentumgyűjtemény - Jézus Krisztus által kijelentve - deklarálja, hogy az utolsó időkben megszaporodnak a katasztrófák, a földrengések, az aszályok és az árvizek, színre lép a titokzatos Nagy Babilon, amely egy világméretű kereskedelmi rendszert működtet, amely homlokra sütött pecsétjével elmeuralom alá hajtja az egész bolygót és annak minden népét, nemzetét, rasszát, faját és nyelvét, és aztán jön el a vég!
Erre következik a Világrendszer igazi összeomlása, amelyre rá, a sokak által várt földönkívüliek eljövetele, akik egyébként nem földönkívülieknek, hanem kezdettől angyaloknak nevezték magukat. Vezetőjüket pedig ők maguk nevezték az Istennek, a Teremtőnek, a Mindenség Atyjának és Urának, Aki a Jézus Krisztus által - aki nem csak személy, hanem az Ige - teremtette a látható világot és minden benne valókat.






Marc Faber, Bogár László, Franklin Templeton, Róna, Soros és mások véleménye

Közeleg az összeomlás, a dollár kivégzése és...

Putyin: öljétek meg a Rotschildokat


Vlagyimir Putyin orosz elnök azt javasolta a pénzügyi válság megoldására, hogy öljék meg a Rothschild család minden tagját. - CIA források szerint. Ezért van, hogy a Rothschildok most rejtőzködnek, ahogy azt Nathaniel Rothschild esete mutatja.
Nem valószínű azonban, hogy a Rothschildok megölése megoldaná a pénzügyi válságot. A Rothschildok csupán magas szintű középemberek. A probléma most egyértelműen Washington D.C.-re, és a Federal Reserve Amerikai Egyesült Államok leányvállalatára koncentrálódik. A szövetségiek még mindig makacsul használják a zsoldos hadseregeket, hogy kirobbantsák a 3. Világháborút Ukrajnában. Szerencsére az európai kormányok nem működnek együtt ezzel a tervvel. Sem a Pentagon. Még az izraeliek is elhatárolták magukat a folyamatban lévő műveletektől Ukrajnában.
FST erősen ajánlotta, hogy az ázsiaiak lépjenek szövetségre a BRICS nemzetekkel és az európaiakkal amint lehet, hogy minden Egyesült Államokon kívül tartott dollár helyett egy új valutában kereskedjenek.
Ezt az ajánlatot megfontolás tárgyává tették. Az ázsiai képviselő azt is elmondta, hogy már az összes 1990 előtt készült dollár fekete listán szerepel azon lépés részeként, hogy elvágják az összeesküvést a földalatti pénztől. A Tokyo Mitsubishi UFJ Bank valutapénztárosai ezt megerősítették. Az 1990 előtti dátummal készült bankjegyek többnyire CIA hamisítványok, mondták el a források.
Volt sok hosszú rendkívüli találkozó Washingtonban a múlt héten Christine Lagarde, az IMF vezetője, és az amerikai pénzügyminiszter Jack Lewi bevonásával az oroszok azon szándéka miatt, hogy az olajért euróban fizetnek, de ezek a találkozók nem voltak képesek megoldani semmit - Pentagon források szerint.

A dollár készen áll a kivégzésre


Forrás: homelandsecurityus.com
Az elmúlt egy év során egyre többen erősítették meg, hogy Barack Obama célja a dollár „kivégzése”, hogy helyére egy nemzetközi világvaluta és természetesen a valutát felügyelő globális kormány léphessen.
Sokan nevettek ezen, kijelentve, hogy csupán mesterségesen gerjesztett hírverésről van szó. Mások tíz körömmel ragaszkodnak a „normális állapotról” kialakított nézeteikhez és kizártnak tartják, hogy ilyesmi valaha megtörténjen.
Ma, hozzávetőleg egy évvel azután, hogy a kérdés kezdett komollyá válni, a terep készen áll a dollár kivégzésére. A folyamat megtervezése régóta folyikem a véletlen és nem is a hozzá nem értés, illetve az Obama rezsim vagy az azt megelőző kormányok amatőr gazdaságpolitikájának eredménye. Szándékos folyamatról van szó, amit jelenleg az Egyesült Államok és Oroszország és természetesen a hatalmi elit közötti geopolitikai mesterkedések által generált köd takar.
Az amerikai dollár egyértelműen a végelgyengülés jeleit mutatja, ami nemcsak az új Fed vezér, Janet Yellen felszínes mentő intézkedéseiben, de Oroszországnak az amerikai lépesekre adott válaszaiban is megmutatkozik.
A legmagasabb szinteken folyó aszimmetrikus harcról van szó, amit Putyin nagyon jól ismer, hiszen évekkel ezelőtt a rubel ellen is bevetették már.
A zerohedge nagyon jól szemlélteti a legújabb támadás lényegét a „Petrodollár riasztás: Putyin új gázmegállapodást készül bejelenteni Kínával” című cikkében, amiben leírja, hogy „miközben a nyugat azzal van elfoglalva, hogy megakadályozza Oroszországot Ukrajna és/vagy egyéb területek megszerzésében, Putyin, szokás szerint, három lépéssel előre gondolkozik.”
Miközben Németország és Európa egyelőre még azon aggódik, nehogy a Gazprom elzárja a csapokat, Oroszország fontos bejelentésre készül a Kínával kötendő energiaszolgáltatási megállapodásról. A lépés geopolitikai megarengéseket indíthat el a világban és igazi árualapú tengely mentén kötheti szorosra a két hatalmas ország közötti kapcsolatokat.”
Egy olyan folyamatról van szó, ami egymástól látszólag független eseményeket köt össze. Ilyen például az Arab tavasz, Líbia megszállása, Szíria folyamatos destabilizálása és természetesen az ukrán ügyekbe való beavatkozás. Ezek az események mind összefüggnek egymással, mint ahogy azok a bizonyos „bankár halálesetek” is, amik mögött szintén több rejlik, mint amit a nyilvánosság orrára kötnek. Nem kell mást tenni, mint néhány lépés távolságból szemlélni az összképet és azonnal látni fogjuk, miként terelik a világot a globális kormányba, miként veszik el és osztják újra az emberek vagyonát és miként hajtanak mindenkit pénzügyi rabszolgaságba.
Sokan töprengenek azon, hogy miért van szüksége az amerikai kormánynak arra a rengeteg lőszerre és katonai felszerelésre az Egyesült Államok utcáin. Amikor az emberek hirtelen ráeszmélnek majd, hogy a nyugdíjas évekre félretett megtakarításaikból nem fognak tudni megélni, a helyzet igen gyorsan elfajulhat. Egyesek meg lesznek győződve arról, hogy az amerikaiak és kereskedelmi partnereik a sorozatos melléfogások, esetleg valamiféle kozmikus baleset eredményeként nem képesek többé ételt, benzint és egyéb alapszükségleteket vásárolni, amikor a valóságban ezt pontosan így tervezték. Ennek a tervnek a hatásait pedig hamarosan látni fogjuk.

Idén jön az összeomlás - megszólalt a guru


Korábbi sötét előrejelzéseit viszonylag konkrét időhatárral ellátva újra megjósolta a világ tőzsdéinek megrendülését Marc Faber svájci üzletember. Bő fél évvel ezelőtti ijesztgetése nem jött be.
Nagyobb visszaesés vár a világ tőzsdéire, mint amit egyik leghíresebb összeomlásukkor, 1987 őszén elszenvedtek - állítja Marc Faber, aki negatív előrejelzéseivel kiérdemelte a dr. Balsors gúnynevet. A Gloom, Boom & Doom Report (Mélabú, fellendülés és balsors hírlevél) kiadó-szerkesztője, aki a CNBC-nek nyilatkozott, egy ideje az értékpapírpiacok hanyatlását várja.

Öt évvel ezelőtt, 2009-ben azt ajánlottam a befektetőknek, hogy vásároljanak részvényeket, mert tudtam, hogy a világ nagy jegybankjainak rendkívüli monetáris enyhítési politikája el fogja árasztani a piacot pénzzel, amely részben a tőzsdékre áramlik. A pénzeső azóta felhajtotta az részvényárakat, ám a mesterségesen felfújt kereslet mellékhatásaként mára nagyon kevés részvény ára fejezi ki annak valódi értékét - fejtegette telefoninterjújában.
Véleménye szerint az internetgazdaságban és a biotechnológiai szektorban már megjelentek a fájdalmas irányváltás jelei. Van a tőzsdei társaságoknak egy köre, amely nagyon sérülékeny, mivel papírjaik értékét vásárlóik ábrándjai határozzák meg. Nincs profitjuk, így részvényeik értékét aszerint próbálják belőni, hogy pillanatnyi áruk hogyan viszonyul árbevételükhöz. Hosszú távon ez nem igazán jó mérési módszer.
Sötétben tapogatóznak
Az elborult számítások mellett azonban más tényezők is amellett szólnak, hogy a befektetők hamarosan pánikszerű eladásokba kezdhetnek. Faber szerint egyre többen jönnek rá, hogy az amerikai Fednek halvány fogalma sincs arról mi történik körülötte a világban. A Fed döntéshozói nem is sejtik, mit csinálnak, és ahogy a befektetők ezt felismerik, úgy fogy az USA jegybankjának szerepét játszó szervezetbe vetett bizalom.
Amint végképp rájönnek, hogy mi a helyzet, kiszórják papírjaikat, és a részvényárak hanyatlani kezdenek, mégpedig meredek ívben - jósolja Faber. Az egyik vezető amerikai tőzsdeindex, az S&P még idén elveszti értékének legalább ötödét, vagy még inkább 30 százalékát. Az összeomlás a következő 12 hónapban bekövetkezik, ezért az üzletember senkinek sem ajánlja, hogy részvényeket vásároljon. Faber legutóbb 2013 augusztusában prognosztizált az 1987-es hasonló tőzsdekrachot, azóta az S&P-500 kilenc százalékot erősödött. Az elmúlt hónapokban ennek ellenére megismételte jóslatait - igaz, eddig nem beszélt a válság időpontjáról.

No problem
Nem mindenki olyan pesszimista, mint dr. Balsors. A hozzá hasonlóan neves befektető Bill Miller úgy véli, hogy belátható időn belül folytatódik a tőzsdéken a bikapiac. Szerinte ha vaktában kilőnénk egy nyilat, akkor bármely részvényt is találna el, annak biztosan emelkedni fog az értéke a következő hat hónapban. A Legg Mason Capital vagyonkezelő cég korábbi elnöke egyszerűen úgy látja, hogy az optimista befektetők mozgatják a piaci árakat.

Bogár László: A világ végfelszámolása


2014. március 12. 08:17
hunhir.info
Aki ugyanis a „múltat végképp eltörli”, ahogy a nemzetközi kommunista mozgalom indulója, az Internacionálé egyik sora fogalmaz, az ezzel az emberi létezés lelki, erkölcsi, szellemi talapzatát zúzza szét. Erre pedig azért van szüksége, hogy ezzel gyökértelenné és kiszolgáltatottá tegye az emberi közösségeket, így a világ korlátlan és folyamatos kifosztása számára akadálytalanná váljék.
Az elmúlt évszázadok legmegrendítőbb társadalmi történéseit forradalmakként tartja nyilván az emberi emlékezet. A mindent meghatározó és persze „nem létező” világerő akaratára párás szemekkel, többnyire nemzeti ünnepként kell felmagasztalni ezeket a pusztító eseményeket. A forradalom szó már eredetét tekintve is sokat elárul magáról. Az evolúció, amit fejlődésnek is szokás mondani, pontosan azt jelenti, hogy „kibontakozás”, a revolúció pedig arra utal, hogy gyors egymásutánban ismétlődnek a kibontakozások. Azaz nem a természetes rendet követik, hanem mesterségesen „csinálják azokat”. Árulkodó, hogy nyilván azért kell revolverként a történelemre fogni a forradalmakat, hogy képesek legyünk velük a „múltat végképp eltörölni”. Aki ugyanis a „múltat végképp eltörli”, ahogy a nemzetközi kommunista mozgalom indulója, az Internacionálé egyik sora fogalmaz, az ezzel az emberi létezés lelki, erkölcsi, szellemi talapzatát zúzza szét. Erre pedig azért van szüksége, hogy ezzel gyökértelenné és kiszolgáltatottá tegye az emberi közösségeket, így a világ korlátlan és folyamatos kifosztása számára akadálytalanná váljék. Nos, éppen ez a forradalmak legfőbb és legmélyebb célja. A nyugati embernek persze már nagyon nehéz és főként kényelmetlen szembesülnie ezzel, mert a hamis értelmezési keret, amelyben minderről gondolkodnia kell, szentségtörésnek mutatja a forradalmak ilyen szemléletét. Holott éppen maga a forradalom a „szentségtörés”, hiszen a forradalmak valóságos célja a szakralitás rendjének teljes szétzúzása. Az emberiség történetében három nagy forradalmi hullámmal próbálta a „nem létező” pusztító világerő a szakralitás fennálló rendjét szétroncsolni. Az elsőről, amely háromezer évvel ezelőtt játszódott le, már egyáltalán nincs semmilyen tudásunk, a világot irányító erő ugyanis igyekezett eltüntetni minden nyomot, sikerrel. De hiába is volna bármilyen információnk, lévén, hogy magát az értelmezési keretet is régóta szétzúzta, nem tudnánk már mibe illeszteni, így nem tudnánk értelmezni sem azt. Ezzel a forradalmi hullámmal semmisítette meg a szakralitás legmélyebb szintjét, ahol az uralkodó személye még közvetlen kapcsolatot jelentett a transzcendens világgal. Helyét olyan nemesség vette át, amely még évezredekig fenntartotta a szakralitás rendjét, ám a lassú erózió már egyre gyengítette azt. Az újabb forradalmi hullám csak 2500 évvel később jelentkezett, amikor már végzetesen meggyengült a szakrális rend, sőt maga a nemesség vált legbuzgóbb szétroncsolójává. Ebben döntő szerepe volt annak, hogy a nemesség addigra elveszítette szakrális világértelmezési logikáját, gyanútlanul átvette a pusztító világerő hamis értelmezési keretét. Az újabb forradalmi hullámban a már eleve deszakrális polgárságé lett a főszerep. Az üdvösség, az Isten szerinti lét minőségi céljai helyett a fizikai élvezet előidézésére alkalmas „anyag” mennyiségi felhalmozása válik az emberi létezés legfőbb céljává. Az angol, majd főként a francia forradalom iszonyú brutalitása jelzi, hogy a deszakrális pusztítás nyomán felhalmozódott feszültségeket csak az apokaliptikus erőszak teljes bevetésével lehet kezelni. A kialakuló deszakrális rend, a nyugatias modernitás, ami a 19. század óta kapitalizmusként nevezi meg önmagát, eredeti formájában azonban csak alig néhány évszázadon át képes üzemeltetni a világot, így a 20. századtól egyre inkább kénytelen átadni a helyét a magát félrevezető módon globalizációnak nevező új rendnek. Taktikai okokból hamisan kettémetszették a világot. Ez a rend a keleti oldalon a „proletárforradalom”, a másik oldalon pedig a „fogyasztói forradalom” lett. Az egyiknek a hőse a proletár, a másiknak a konzumidióta, vagyis a fogyasztó. Valójában azonban mindkét oldalon ugyanaz megy végbe. Páriák ők, akik ugyanannak a létkarakternek a két oldalát testesítik meg. Az utóbbi évtizedek során a világot irányító erő olyan „instant” forradalmakkal kísérletezik, amelyek inkább már csak rendkívül pusztító paródiái a három nagy forradalmi hullámnak. Pusztán taktikai célokat követnek. A dolog azért mulatságos, vagy inkább tragikomikus, mert az emberi közösségek újrateremtési folyamatainak mindig van egy sajátos mintázata, egészen bizonyosan nem lehet rövid távon megváltoztatni, noha ezek az „instant” forradalmak azt ígérik. Pedig éppen a mintázat gyökeres átalakítása a pusztító világerő legfőbb történelmi célja. Ez a mintázat azonban rendkívül időtálló, hiszen ez egy közösség önazonosságának legfőbb őrzője. Ezekkel a manapság zajló „instant” forradalmakkal a globalizmus éppen azt akarja kikísérletezni, hogy miként lehetne ezeket a mintázatokat igen rövid idő alatt tetszés szerint átalakítani. Erre azért van szüksége, mert gyökeresen át akarja formálni a világ egész szerveződési modelljét. Az elmúlt fél évezred során a nyugatias modernitással (vagyis a kapitalizmussal) előbb munkaerőként, a legutóbbi időkben egyre inkább fogyasztóként fosztotta ki az embert. Ezért ebben a modellben a fő célja a népesség és a gazdaság növekedési ütemének fokozása volt. Az új létszerveződési modell azonban már a szellemi alávetés és kifosztás olyan mezőit és technikáit hozza létre, amelyek az emberiség nagy részét egyszerűen teljesen feleslegessé teszik. Ezzel lényegében megkezdődött a világ végfelszámolása .

Nagyon nagy a baj Európában!

Dr. Drábik János az euroszkeptikus lista vezetőjének előadása


http://drabikjanos.org

Recesszió felé tántorog Németország, konfliktus van Oroszországgal és a választók azon töprengenek: van-e egyáltalán értelme az Európai Uniónak.

Beléptünk a veszélyzónába. A következmények minden valószínűség szerint messzemenők és megjósolhatatlanok lesznek” - fogalmaz a Saxo Bank szokatlanul erős hangvételű negyedéves jelentésében. Európa ebben a negyedévben a legnagyobb választási kihívással nézhet szembe a hetvenes évek óta, és növekedése drámai mértékben lelassulhat. Európa számára minden szempontból ezen a negyedéven áll vagy bukik minden - vélik a bank elemzői.

Választások

Úgy tűnik, nagyon is reális esélye van annak, hogy az Európai Parlamentben az euroszkeptikusok veszik át az uralmat. Ez egy jó alkalom lehetne arra, hogy újragondolják az unió értelmét, ám ez nem valószínű, hisz Brüsszelben is szeretik a kitaposott ösvényeket járni - állapítják meg az elemzők.

Rogyadozik Németország

Ám talán rövid távon még ennél is nagyobb probléma, hogy az euróövezet növekedésének motorja, a német gazdaság annak jeleit mutatja, hogy követheti Franciaországot a recesszió felé. Az EU erős országai ugyanis láthatóan nehezen emésztik meg a mediterrán blokk válságát. Mint a Saxo Bank megállapítja, “a Club Med országainak szemmel látható gazdasági fellendülése nem más, mint krónikus problémáik átruházása Európa kemény magjára.”

Németország problémái Magyarország törékeny fellendülését is veszélyeztethetnék, hiszen ez legnagyobb export piacunk.

Orosz konfliktus

Aztán itt van Ukrajna. Oroszország Krím félszigeti intervenciója, amely baljós árnyékot vet a kontinensre. Európa rövidlátó energetikai stratégiája kényelmetlenül függővé tette a földrészt hatalmas szomszédjától. Ám a szankciók lebegtetésével a Saxo Bank szerint csak azt éri el, hogy Moszkva még inkább megmakacsolja magát.
(A teljes összeállítás a Leleplező 2014/2, nyári számában olvasható)






Brazília, BRICS 2014

 Avagy a nyugati gazdaság bukásának kezdete

 

Ellen-világbank alakul, vége az WB-IMF uralmának

 

Új óriásbankot hoznak létre - riválist kap a Világbank?


2014. 7. 16.
A BRICS-országok - Brazília, Oroszország, Kína, India és Dél-Afrika - vezetői szerződést írtak alá arról, hogy új, 100 milliárd dolláros alaptőkével bíró befektetési bankot, és rendkívüli tartalékalapot hoznak létre. A bank alaptőkéjét a részt vevő öt ország állja.
Az új bank központja Sanghajban lesz és az első elnökét India adja.  A rendkívüli tartalékalapnak a tőkéje szintén 100 milliárd dollár lesz, és a fejlődő országokat fogja segíteni. A BRICS bírálta a Világbankot és a Nemzetközi Valutaalapot, amiért nem adnak elegendő szavazati jogot a fejlődő országok részére. MTI

A BRICS-csúcs az új világ kezdô pontja lehetne

2014. július 15, 16:11 Oroszország Hangja
Számos szakértő szerint a BRICS brazíliai csúcstalálkozója a jelenkori geopolitika szerkezetében végbemenő változások illusztrációja lett. A trend minden szférában megfigyelhető. Mi több, rohamosan veszti aktualitását a “pax americana” képlete, amelyet Washington az utóbbi néhány évtized során igyekezett ráerőltetni a világra.Állítható, hogy a BRICS-tagországok álláspontjaik azonosságát mutatták be a nemzetközi napirend legfontosabb elvi kérdéseiben. Többek között a brazil, orosz, indiai, kínai és dél-afrikai vezető hangsúlyozta, hogy Iránnak joga van a békés atomenergetikához, felszólított az azonnali fegyverszünetre Szíriában, elítélte az izraeli telepek létesítését palesztin területen, és aggodalmának adott hangot az Afrikában tapasztalható konfliktushelyzetek kapcsán. Azonkívül a BRICS-csoport mélységes aggodalmát fejezte ki az ukrajnai helyzettel kapcsolatban és átfogó párbeszédre, a konfliktus deeszkalációjára és önmérsékletre szólította fel az érintett feleket.

Az orosz-amerikai, ill. orosz-európai viszony elhidegülése és a szankciók ellenére Dél-Amerika, Ázsia és a Dél-afrikai Köztársaság megbízható baráti partnerei maradnak Oroszországnak. Ami pedig a BRICS Fejlesztési Bankját és Valutaalapját illeti, az efféle nagyszabású intézmények felállítása képes teljes egészében megváltoztatni a nemzetközi gazdasági konjunktúrát. Hiszen a BRICS-tagországok a világ lakosságának 40%-t és a világ GDP-jének 25%-t adják. Az Observer Research Foundation indiai részlegének BRICS-szakértője, Wiwan Sharan nyilatkozik:
- Két alapvető okot látok az Új Fejlesztési Bank létrehozása számára: először is, a BRICS-tagországok nyilván nincsenek megelégedve a létező társadalmi-gazdasági világrenddel. India, például, céljául tűzi ki a világ szegény országa kategóriájából a közepes jövedelmű országok kategóriájába való átmenetet, ami komoly infrastruktúra-reformokat követel meg. A másik cél a második világháború után kialakult világrend alternatívájának megteremtése. Nem titok, hogy a Világbank vagy a Valutaalap hitelnyújtása gyakran eléggé kemény feltételekhez van kötve, amelyek nehéz helyzetbe hozzák a kölcsönvevőt. A BRICS bankja pedig lehetővé teszi a tagországok számára, hogy ilyen megkötések nélkül jussanak pénzhez. Mondható, hogy a bank a fejlődő országok függetlenségének pénzügyi alapját fogja képezni. A Just Foreign Policy szervezet elnöke, Mark Weisbrot hangoztatja:
- A BRICS Fejlesztési Bankját a fejlődő országok gazdaságára negatív hatást gyakorló IMF és Világbank alternatívájaként alapítják meg. A BRICS bankjának létrehozása tükrözi a világ gazdasági és politikai porondján végbemenő erőegyensúly-eltolódást. Az USA és struktúrái immár nem dominálnak ott, a BRICS-bank pedig a fejlődő országok befolyás növekedésének a jelképe a globális pénzügyi architektúrában. A BRICS egységes bankjának és tartalékalapjának köszönhetően elkerülhetők a pénzügyi válságok és a recesszió, de ilyen struktúrák kialakítása hosszas folyamat.

BRICS 2014 - Avagy a nyugati gazdaság bukása

Megszokhattuk, hogy a magyar sajtó és televízió nem tájékoztat bennünket, akár olyan gazdasági sorsfordító kérdésekről, mint a nemrégiben megrendezett BRICS-konferencia (Brazília, Oroszország, India Kína és Dél-Afrika), ami egyenlő lesz egy földrengésszerű gazdasági változással. Brazíliában Fortaleza-ban került sor az eseményre, ahol aláírásra került egy 100 milliárd dolláros egyezmény, az IMF (International Monatery Found) ellensúlyozására. Hasonló horderejű megállapodásról beszélünk, mint annak idején Bretton Woods, ami jó időre bebetonozta a dollárt a nagyvilág gazdasági vérkeringésébe. A lényeg tehát nem más, mint hogy a további kölcsönök folyósítása nem dollárban történik, továbbá létrehoztak egy saját hitelminősítő szervezetet.
Az Egyesült Államok jókora profitot zsebelt be évről-évre a hitelek dollárban történő folyósításából, ennek úgy néz ki vége... Mivel a bankkartell módjára működő, magánkézben lévő FED (Federal Reserve System - Amerikai Egyesült Államok központi banki rendszere) az utóbbi időszakban kontrollálatlanul és fedezet nélkül állított elő értéktelen papírpénzt, miközben más országok pénzét költötte. Ezekből kifolyólag még nagyobb gazdasági tragédia eszkalálódhat abban az esetben, ha “kirántják a dollár alól a talajt.” Az eddigi amerikai gazdasági struktúra  mögött pedig nincs kiugró gazdasági teljesítmény. A 80-as évekhez képest az USA gazdasága, mely a világ kereskedelmének 1/3-át tette ki, mára már csak 18% Csak Kína önmagában már 15 %-ot tesz ki és folyamatosan emelkedik. 
Lássunk végre tisztán! Az Egyesült Államok gazdasági gépezete nem fenntartható és a problémák megoldásának elodázása csak olaj a tűzre hosszútávon. Az Európai Unió-ról régóta kiderült, hogy nem működik, legfőképpen gazdaságilag, miközben az IMF és a Világbank megszorító intézkedései korlátozzák és ellehetetlenítik a fejlődés és fellendülés lehetőségét. Mindeközben kelet felé tekintve létrejön egy grandiózus orosz-kínai megállapodás, ami nagyban veszélyeztetheti Európa energiaellátását. Ennek folyományaként Európa szankciókkal fenyegetőzik Oroszországgal szemben... Úgy néz ki, felénk nem tanítják az iskolapadban, hogy “az erősebb eb él nemi életet”.
Létrejön az NDB (The New Development Bank - Új Fejlesztési Bank), ami immáron kétpólusúvá teszi a gazdaságot az IMF-fel és a Világbankkal szemben. Az eddig létrehozott értéktelen, fedezet nélküli 227 trillió(!) dollárnak köszönhetően teljes bankok rendszere csődölhet be és borul az egész gazdaság, hiszen kiderül, hogy a pénz nem létezik és soha nem is létezett. A BRICS országok ma a világ valuta-tartalékának kb. 50%-át birtokolják! Az USA és az EU kb. 8% -ot!!! Az Új Fejlesztési Bank tehát a kulcs-momentum a keleti gazdasági hegemónia új korszakában és a nyugati hanyatlásában. Fortaleza gyakorlatilag a dollár halálos ítéletének garanciáját hozza.

Felhasznált forrás: vilaghelyzete.blogspot.hu

Jim Willie pénzügyi elemző azt állítja, hogy Németország a NATO és az Egyesült Államok által támogatott egypólusú rendszert a BRICS nemzetek szövetségére készül cserélni és, hogy ez volt az oka Angela Merkel és más német vezetők sok port kavart lehallgatásának is, az amerikai nemzetbiztonsági hivatal (NSA) által.
A Greg Hunter által készített interjúban Jim Willie, statisztikai elemző elmondta, hogy a német vezetőséget célzó NSA lehallgatás valódi oka az Egyesült Államoknak azon félelme volt, hogy a legnagyobb európai hatalom lehetséges menekülési útvonalakat keres a dollár összeomlásának esetére.
Azt gondolom, hogy keresik azokat a részleteket, amikkel segíthetnének Oroszországnak a dollár ejtésében. Próbálnak titkos lépéseket keresni, hogy Németországot eltávolítsák a dollártól és a BRICS nemzetekhez csatlakozzanak. Szerintem pontosan ezt teszik.“
Az amerikai illetékesek nyilatkozataiból egyértelműen kiderül, hogy Washington „lator államként” tekint Oroszországra. Christopher R. Hill, az Egyesült Államok korábbi iraki nagykövete, az ukrán válságra reagálva kijelentette, hogy Moszkva elárulta az „új világrendet”, aminek már 25 éve tagja.
Egy másik lépés, ami jelzi, hogy a BRICS országok egy nyugatellenes, többpólusú rendszer felállításán dolgoznak, egy olyan alternatív világháló kiépítése, ami az Egyesült Államok kikerülésével az amerikai nemzetbiztonság által folytatott kiterjedt megfigyelést próbálja megakadályozni.
Willie azt is elmondta, hogy szerinte az Egyesült Államok a Maláj légitársaság lelőtt gépe körüli zűrzavart is Moszkva ellen próbálja fordítani, hogy ezáltal még szigorúbb szankciókat csikarjon ki a nyugati országoktól, mivel ezek eddig nem sok nehézséget jelentettek Moszkva számára, viszont annál több kárt okoztak Európa kereskedelmi érdekei számára.
A legkomolyabb következmény, hogy az Egyesült Államok végeredményben azt üzeni Európának, hogy a kontinens számára két lehetőség áll fenn. Az Egyesült Államok azt akarja, hogy Európa álljon mellé az Oroszország elleni szankciókban. Álljon mellé az állandó háborúkban, konfliktusokban, elszigetelődésben, akár az európai gazdaság elpusztítása árán is, felrúgva szerződéseit és veszélybe sodorva energiaellátását. Az Egyesült Államok felszólítja Európát, hogy csatlakozzon a háborúhoz és a szankciókhoz, mert igazából azt akarja, hogy Európa segítsen fenntartani a dollár rezsimet. Európának azonban elege van a dollárból. … Az USA nyomást gyakorol Németországra. Franciaország és Nagy-Britannia miatt nem kell aggódni. Németország miatt azonban igen. Németországban 3000 olyan vállalat működik, amelyeket ezek a lépések komolyan befolyásolnak. Ezek nem fognak csatlakozni a szankciókhoz.

Felhasznált forrás: idokjelei.hu

A legnagyobb probléma a kialakult helyzettel az, hogy az ilyen gyorsan történő, nagy horderejű gazdasági változásokat a történelem során mindig háború követi. Jelen esetben pedig nagyhatalmak érdekei feszülnek egymásnak. A BRICS-országok megállapodásai a 21. század legjelentősebb gazdasági lépése lehet. Főleg akkor, ha ezzel felültetik a dollárt és megsemmisítő csapást mérnek a nyugati világ elfajzott, hibásan működő, korrupt gazdaságára.






Benjamin Fulford:

A nyugati elit nem tudta megtörni a pénzügyi patthelyzetet, az USA összeomlása fenyeget



Benjamin Fulford 6/10/2014 ujvilagtudat.blog
A vészhelyzeti G7 és Oroszország (de nem G8) találkozó a múlt héten az Egyesült Államok vállalati kormányát elszigetelte Európától, és a csőd szélén áll. Ezen a francia kormány által készített videón jól látható, hogy az amerikai vállalati lakáj Barack Obama az orosz elnökkel, Vlagyimir Putyinnal történt találkozóján kért valamit, de azt Putyin visszautasította.
Most már egyértelmű mindenkinek, aki figyel, hogy az Egyesült Államok csődbe ment, és csalások segítségével tartják életben (pl. az apró Belgium felvásárolja az összes kincstárjegyét), és a folyamatos erőszakkal Japánban. Ez a helyzet tarthatatlan, és hamarosan bekövetkezik az Egyesült Államok vállalat hivatalos csődjének bejelentése, japán kormányzati források szerint.
Tony Abbott ausztrál miniszterelnök a múlt héten hirtelen lemondta a régóta tervezett találkozót az amerikai pénzügyminiszterrel Jack Lew-el, az IMF vezetőjével Christine Lagarde-al, és a Világbank vezetőjével, Jim Yong Kim-el, annak ellenére, hogy Ausztrália a tervek szerint ad otthont a G20-csúcsnak novemberben. Vajon Abbot úgy gondolja, hogy ezek az amerikai vállalati kormányzati szervek már nem tartanak ki addig?
Az amerikai vállalati kormány csődjének bejelentése a 2000 éves Római Birodalmi projekt végét is jelenti, hogy létrehozzanak egy világméretű fasiszta diktatúrát, vagy egy új világrendet, ebben több forrás is egyetért.
A náci/cionista válasz a küszöbön álló vereségükre az a fenyegetés, hogy szabadjára engednek 10 ezer “szőke al-Kaida” terroristát Európában és az Egyesült Államokban.
http://www.debka.com/article/23969/Thousands-of-al-Qaeda-terrorists-are-on-the-loose-in-US-and-Europe—-under-the-radar-of-Western-intelligence
A folyamatban lévő zsoldos támadások Ukrajnában, és az újonnan létrehozott kínai/vietnami válság ennek a haldokló náci cionista vadállatnak a vicsorgásai.
Nyilvánvalóan valami nagyon szokatlan történik az IMF-el, és Christine Lagarde vezetővel, ha nyilvánosan azt kérdezi, hogy “letérdeljen és könyörögjön-e.” Állítólagosan a könyörgés oka az IMF téves előrejelzése az Egyesült Királyság gazdaságával kapcsolatban, de az igazi oka ennek az, csogy az IMF csődbe ment, MI5 források szerint.
http://www.dailymail.co.uk/news/article-2652019/Do-I-knees-IMF-chief-Lagarde-faces-calls-apologise-Osborne-getting-wrong-UK-growth.html
Ezért is beszélt nyilvánosan Lagarde a múlt héten arról, hogy az IMF Kína irányába mozdul. Az IMF bevásárolthatja magát, mint az új cukrosbácsi, de Kínának van jobb lehetősége is, minthogy egy ilyen lehangoló múlttal rendelkező intézményt finanszírozzon, mint az IMF.
A múlt héten figyelemre méltó volt az is, hogy az eddig titokzatos Bilderberg-csoport nyilvánosan megmutatkozott, és azt mondták, hogy szerették volna, hogy megdöntsék a jelenlegi két kormányzati pártrendszert az Egyesült Államokban.
William Van Duyn, akinek sikerült eddig fű alatt maradnia, most nyilvánosságra hozta a legutóbbi Bilderberg találkozón elmondott nyitóbeszédét Dániában.
http://pentracks.com/blog/2014/05/william-c-van-duyns-opening-remarks-bilderberg-mtg-2014/
Ebben a beszédben Van Duyn azt mondta, hogy az ő ősei voltak, akik “gondoskodtak az amerikai dollár bankjegyen található szemről.” Ez az a szem, amelyet a NOVUS ORDO SECLORUM, vagy az új világrend írt alá. Azt is mondta, hogy “Sem elnök, sem király, sem diktátor, sem miniszterelnök nem kritizálhatja a nevemet, sem a Bilderberget, és tudják, hogy a hatalmas illuminátusok bábjai, akik a színfalak mögött dolgoznak.” Majd ezt követően később: “A Bildergberg találkozó témája az Egy Világkormány.”
Van Duyn megállapította, hogy ezentúl a Bilderberg fog uralkodni nyilvánosan, és “irányít minden kormányokon belüli mozgást... hozza létre a szabályokat... dönt a nemzetek politikájáról.”
Amit úgy tűnik nem ismert fel, hogy a titoktartásra szükségük volt, hogy uralkodhassanak, és enélkül el fogják veszíteni a hatalmat. A gyilkosság, megvesztegetés és agymosás általi kormányzás titoktartást követel, vagy lázadást vált ki.
Az a tény, hogy a nyilvánosság elé léptek mutatja azt a ritka információt, ami csak a rendszerváltás pillanataiban kerül előtérbe. Például nagyjából egy időben a Szovejtunió bukásával bennfentesek olyan dolgokat tártak fel, mint az a terv, hogy az EU-t változtatják az új Szovjetunióvá, miközben a hétköznapi oroszok olyan rossz dolgokat tudtak meg, melyeket sohasem hallottak hőseikről, Sztálinról, Leninről stb.
Egy másik jele, hogy nincs minden a régiben, hogy az Európai Központi Bank úgy döntött, hogy elkezdik használni a negatív kamatot. Ez azt jelenti, hogyha pénzt tart valaki a bankban, az lassan kezd eltűnni. Az ötlet a gazdaság ösztönzésére az, hogy az embereket a pénzük elköltésére kényszerítik, ahelyett, hogy a bankban tartanák. Továbbá, hogy megakadályozzák, hogy az emberek készpénzt halmozzanak fel egy automatikusan csökkenő számla helyett, a bankok elkezdték korlátozni, hogy mennyi készpénzt vehetnek fel az emberek a bankszámláikról. Ez a példátlan lépés nyilvános beismerése a gazdasági kétségbeesésnek az EU-ban.
Közben a jelzések, hogy az európaiak megpróbálják megdönteni az amerikai náci rezsimet, több szinten is láthatóvá válnak. A legismertebb, hogy az európai kormányok abbahagyták a dollár fzetőeszközként való használatát az orosz vagy közel-keleti gáz- és olajimportért. Ha a legnagyobb gazdasági blokk elkezd távolodni az oljadollártól, akkor a Federal Reserve olajdollárja halálra van ítélve.
Az is fájdalmasan nyilvánvaló, hogy senki sem fog együttműködni a náci/cionista hazugsággal, hogy Putyin megszállta Ukrajnát. Ehelyett a németek és a franciák már azon dolgoznak az oroszokkal, hogyan távolítsák el a náci-cionista zsoldos hadsereget Ukrajnából.
A náci-cionista erők nem adják fel harc nélkül. Kénytelenek lesznek a japán gyarmatukról csapatokat küldeni Ukrajnába, japán védelmi minisztériumi források szerint. Van egy japán nyelvű válozat az orosz kormány Ria Novosti hírügynökségétől, mely megerősíti ezt az állítást.
Japán csapatokat küldtek oda, hogy nyomást gyakoroljanak Oroszországra, hogy fogadja el a G7-ek tervét egy új pénzügyi rendszerről, japán székhelyű CIA forrás szerint.
Az oroszok ehelyett a BRICS mechanizmusok erősítését szorgalmazzák, és azt mondják, a BRICS bank technikai előkészületei jól haladnak. A tény, hogy Argentína arról beszél, hogy csatlakoznak a BRICS szövetséghez ez nagyon érdekes, mert visszaeredeztethető Ferenc pápáig, vagyis a Vatikánt át lehetne állítani a BRICS oldalára.
Van egy sor tevékenység Afrikában, melyről alig számolnak be. Miközben a cionista média felfújja a Nigériában állítólag elrabolt iskolás lányok publicitását, a valódi mészárlásokkal kapcsolatos híreket cenzúrázza, melyek az illuminátusok azon tervével kapcsolatosak, hogy támogatják a harcot a Muzulmánok és a Keresztények között annak érdekében, hogy létrehozzanak egy világvallást.
Ezt a hátborzongató fényképet cenzúrázta a YouTube, a Facebook, és a cionista média szervezetei. Közzéteszem a képet, mert a gonosz figyelmen kívül hagyása ugyanaz, mint az elfogadása.
Ez egy brutális példa arra, hogy milyen messzire ment a harc a Muzulmánok és a Katolikusok között Nigériában... és hol vannak a nemzetközi emberi jogi szervezetek? Keresztényeket élve égettek el Nigériában: egy szörnyű holokauszt láttán nemzetközi közöny!” - mondta Juan Carlos Martos atya, Clarettiania misszionáriusok nevében Rómában, Olaszországban.
A kérdést fel kell tennünk a világnak, mit csinál az amerikai hadsereg Afrikában, ha nem tudják megakadályozni az ilyen mészárlásokat? Esetleg valahogyan érintettek? Hol vannak a Pentagon fehér kalaposai? Miért hallgat mindenki?
Ezeket a fajta sátáni eseményeket a Fehér Sárkány Társaság eltökélt szándéka szerint száműzni kell a Földről.
Ázsiában eközben a Pentagon udvarolni próbál Észak-Koreának, hogy csatlakozzon Dél-Koreához és Japánhoz, és fizessen védelmi pénzt, hogy “Kínát a maga helyén tartsák”, a japán katonai hírszerzés forrása szerint.
A báb japán miniszterelnök Abe tervezett látogatása Észak-Koreában 34 “elrabolt áldozatot” fog eredményezni (valójában többnyire Észak-Koreában dolgozó japán ügynökök), hogy cserébe visszakapják a nagyvonalú japán pénzügyi támogatást, egy észak-koreai forrás szerint. Ez előzetese egy kampánynak, hogy mumus helyett baráttá váljon Észak-Korea a japánok számára, értett egyet több forrás.
Egy másik jele, hogy valami nagy esemény várható a Koreai-félszigeten az a tény, hogy Észak- és Dél-Korea egy közös vasúti hálózatot épít Oroszországgal. Ez világosan jelzi, hogy mindhárom országban a Koreai-félsziget belátható időn belüli egyesítését várják.
A Dél-Koreát Japánnal összekötő alagút építése már el is kezdődött, japán kormányzati források szerint. Ez azt jelenti, hogy lehetőség lesz Tokióból Londonba vonaton eljutni. Ezen felül háromszor gyorsabban lehet árut szállítani Európából Koreába és Japánba, ha a vasúti összeköttetés megépül, a Russia Today szerint.
http://rt.com/business/164116-russia-railway-north-korea/
A legutóbbi és folyamatban lévő vita Vietnam és Kína között a Pentagon által használt olajfúrótorony miatt, vitatott vizeken annak biztosítéka, hogy az ázsiai országok finanszírozhatók legyenek akkor is, ha az amerikai vállalati kormány csődbe megy, egy Pentagon forrás szerint. Jobb etetni egy nagy kutyát, mint harcolni vele. http://hungarian.cri.cn/1321/2014/06/09/134s174003.htm






Titkos CIA hadművelet?
Lengyel halálbrigádok is harcolnak Ukrajnában a Nyalóka-királyért

Szabad Riport


És a palagáz kitermelési szerződést úgy írták meg; hogy a kormány köteles akár erőszakkal is elvenni az ingatlanokat törvényes tulajdonosaiktól, ha a Shell kijelenti, hogy fúrni akar azokon a földeken. A Szlavjanszkhoz közeli területet választották ki az első gázfúró tornyok felállítására...
Ez a pusztító és kegyetlen háború Donbassz orosz lakossága ellen, - főleg Szlavjanszk és Kramatorszk környékén, ahol a büntető haderők és a Donyeck Medence lakóinak legvéresebb összecsapásai történtek, - mindössze a kijevi rezsim, valamint Amerika és Lengyelország politikai elitjének az üzleti érdekeit szolgálja...”
Május 11-én egy ismeretlen katonai gép érkezett a kijevi repülőtérre; melyet a szigorú titoktartás értelmében; a szokásos polgári személyzet helyett, a repülőtér katonai személyzete fogadott. A gép belsejéből NATO katonai egyenruhákat, 500 csomag amphetamint, és figyelmeztető megjelöléssel ellátott; “mérgező anyagot tartalmazó” konténereket pakoltak ki.
Az SBU (Ukrán Biztonsági Szolgálat), kijevi igazgatósága parancsának engedelmeskedve, sem a szállítmányt, sem pedig a mérgező anyagokat tartalmazó konténereket a katonák nem vizsgálták át, hanem azokat a már felsorakoztatott elsötétített ablakú furgonokba rakodták, majd azok sietve elhagyták a repülőteret.
A szállítmányt egy CIA ügynök; Richard Michael kisérte. Ugyanakkor ezzel a géppel érkezett Ukrajnába Lengyelországból, - a ‘Jobb Szektor’ és egy lengyel katonai magánvállalat, az ‘ASBS (Analizy Systemowe Bartlomiej Sienkiewicz) Othago’ jónéhány harcosa is. - Ezt a katonai magán vállalatot, maga Lengyelország jelenlegi belügyminisztere, Bartłomiej Sienkiewicz alapította néhány évvel ezelőtt.
A rendelkezésre álló információk szerint, ez a lengyel katonai vállalat eddig 6 embert vesztett Kelet-Ukrajnában, (a kijevi juntának dolgozó külföldi zsoldosok többi veszteségeit pedig ; egyrészről az ‘American PMC Academi’ és annak leányvállalata a ‘PMC Greystone Limited’ szenvedte el, - egyikük 50 a másik pedig 14 harcost veszített eddig. A CIA és az FBI pedig 25 ügynöküket vesztették el, közülük 13-at pedig bizonyítottan megöltek).
(Az SzRTI megjegyzése: A donyecki és a luganszki népi milíciák azonban ennél sokkal nagyobb arányú ellenséges veszteségekről számolnak be. Bizonyosan több százra tehető a súlyos sebesülés és az elhalálozás aránya az idegen zsoldosok között).
A lengyelek 2013. szeptembere óta tevékenyen részt vettek az ukrajnai halálbrigádok megalakításában, amikor is R. Sikorski meghivta a ‘Jobb Szektor’ 86 tagját kiképzésre Leginiwo-ba, a rendőrségi kiképző központba, - mely Varsótól 23 km-re található.
A harcosok, akik egy ‘egyetemi diákcsere program’(!) ürügyén jöttek, - főleg 40 év körüli férfiak voltak. - Egy hónapos kiképzést kaptak a következőkből: tömegtüntetés szervezés, barikád építés, kormányzati épületek elfoglalása, utcai verekedési taktika, lövés technika, orvlövész puska használata, stb. - A lengyel hetilap, a ‘Nie’ közzé is tett egy fényképet Leginiwoból, melyen náci egyenruhába öltözött ukrán fasiszták láthatók, - együtt a civil ruhás lengyel oktatóikkal.
Miközben a lengyel különleges szolgálat kiképezte a jövő büntető műveleteinek elkövetőit, a Lengyel Külügyminiszté-rium egy hivatalos bejelentést tett közzé 2014. február 2-án. Íme:
Mi támogatjuk a ‘Jobb Szektor’ kemény vonalát. - A ‘Jobb Szektor’ és a tüntetők más fegyveres csoportjainak radikális cselekedetei, s az erőszak használata, - jogosnak mondhatók... A ‘Jobb Szektor’ minden felelősséget magára vállalt a közelmúlt tüntetésein végrehajtott erőszakos cselekedeteiért. Ez egy becsületes állásfoglalás, és mi tiszteletben tartjuk ezt. - A politikusoknak a béke megőrzésére tett kezdeményezései, - kudarcot vallottak. Ez azt jelenti, hogy az egyetlen elfogadható út; a ‘Jobb Szektor’ radikális cselekedeteinek útja. Nincs más alternatíva.”
(A GR szerkesztő megjegyzése: Ez a kijelentés még megerősítésre vár).
Ugyanakkor, a lengyel miniszterelnök, Donald Tusk figyelmeztette Janukovics ukrán elnököt, hogy ne alkalmazzon a Majdanon tüntetők ellen, aránytalanul nagy erőszakot. - Ugyanakkor most viszont Tusk azt követeli, hogy a kijevi junta bánjon a “keleti lázadókkal” olyan keményen, mint a “terroristákkal” szokás.
Május közepén Tusk pedig azt követelte; hogy a magyar miniszterelnök, Orbán Viktor, - aki szerint a fasiszta Ukrajna “egy kihívás az Európai Unió számára,” - tartózkodjon az ilyen kijelentésektől, mert eltereli a figyelmet a fő ellenség; az Oroszország elleni harcról.
Az a probléma, hogy Varsó keleti politikáját nagyrészt a lengyel titkosszolgálat irányítja, amely szorosan együttműködik az amerikai és a brit titkosszolgálati ügynökségekkel,” - állítja Leszek Sykulski, a Czestochowa Geopolitikai Intézet főnöke.
A CIA igazgatója, John Brennan április elején látogatást tett Kijevben. A látogatását követő napon, a kijevi rezsim főnöke Turcsinov bejelentette; “Nagyszabású ‘terrorellenes‘ (sic! - a szerk.) műveletbe kezd az ukrán haderő Délkelet-Ukrajnában. - Ebben a hadműveletben az ukránok igénybe vették a már fent említett katonai magánvállalatok zsoldosainak szolgálatait, - mely harcosok között nemcsak amerikaiak, hanem lengyelek is voltak szép számmal.
A CIA igazgatója után, április 21-22-én az amerikai alelnök; Joseph Biden is tett látogatást Kijevben. Beszédet tartott a kijevi parlamentben, a Verhovna Rada-ban, melyben kifejezésre juttatta kormánya álláspontját, - miszerint Washington támogatja az ukrán kormányt a “megalázó fenyegetésekkel” szemben, - s ezzel nyilvánvalóan Oroszországra célzott.
Arra kérdésre, hogy mi kell az Egyesült Államoknak Kelet-Ukrajnában, egyszerű a válasz:
Azon a városok alatt, amelyeket a kijevi junta mindenáron ellenőrzése alá akar vonni a Dnyeper-Donyeck Medencében, - tehát ezen városok alatt; óriási palagáz lelőhelyek vannak. A ‘Royal Dutch Shell’ vállalat, már meg is szerezte a bányászati jogot ezen területek tekintélyes részére, a kijevi kormánytól.
Én azt mondanám, hogy ebben az esetben maga a gazdasági érdek az, ami ráviszi a kijevi puccsista rezsimet a katonai műveletek végrehajtására saját polgárai ellen. Mivel így haszonra, (profitra) tehetnek szert, - az előző kormány által aláirt szerződésekből” - mondja Nebojsa Malic, amerikai külügyi szakértő.
Robert Hunter Bident, az amerikai alelnök fiát, - aki Kijev gyakori látogatója lett, - nemrég kinevezték Ukrajna legnagyobb magán gázkitermelő vállalatának, a ‘Burisma Holdings’ igazgatói testületébe. Ez a társaság Ciprusban van bejegyezve és engedélyei vannak a Dnyeper-Donyeck Medence palagázmezőinek kiaknázására. - Áprilisban, Devon Archer, az amerikai külügyminiszter családjának egy közeli barátja, aki Kerry mostohafiának kollégiumi szobatársa és John Kerry 2004-es elnökválasztási kampányának fő tanácsadója volt, - szintén kapott egy állást ebben a vállalatban.
A legmagasabb rangú amerikai hivatalnokoknak és közeli rokonaiknak, bizony komoly személyes érdekeltségeik vannak az összes amerikaiak által lerohant és megszállt országokban; Jugoszláviától kezdve, Irakon keresztül, egészen a napjainkban elfoglalt és meghódított államokig. Például, Kerry elődjének, Madeleine Albrightnak is komoly üzleti érdekeltsége van a “független Koszovóban,” és Biden alelnök elődje, Richard Cheney és családja, együttműködve a másik ex amerikai külügyminiszterrel, Condoleeza Rice-szal; Irak energiaforrásaira tették rá kezüket, - a ‘Halliburton és Chevron’ cégekben lévő érdekeltségeik által. Ugyanilyen érdekeltségek bukkannak elő azoknál is, akik az amerikaiakat szolgálják Kelet-Európában. Például, Ukrajna volt környezetvédelmi minisztere; Mikola Zlocsevszki és Lengyelország volt elnöke; Aleksander Kwasniewski, - szintén a ‘Burisma Holdings’ igazgatói testületének tagjai.
Az egyik kiaknázatlan gázmező, amelynek bányászati jogát Kijev a ‘Burisma Holdings’-nak adta; a Juzivszka palagázmező. Ezen kívül pedig a kijevi kormány a Shellnek adott egy jelentős területet Szlavjanszk mellett, a 160.000-es lélekszámú Kramatorszk város egy részével együtt, valamint nekik adta Krasznij Lucs és Szvjatogorszk városokat Donyeck régióban és Balakeját, s Izjumot a szomszédos Harkov régióban.
És a palagáz kitermelési szerződést úgy írták meg; hogy a kormány köteles akár erőszakkal is elvenni az ingatlanokat törvényes tulajdonosaiktól, ha a Shell kijelenti, hogy fúrni akar azokon a földeken. A Szlavjanszkhoz közeli területet választották ki az első gázfúró tornyok felállítására.
Az a hely tehát, ahol az ukrán hadsereg összevonja erőit, jelentősen megtámogatva a fasiszta oligarcha; Igor Kolomojszkij büntető zászlóaljaival, a ‘Jobb Szektorral’, - valamint az amerikai és lengyel katonai magánvállalatok zsoldosaival, - egyenesen rámutat a büntető hadműveletek egyik fő okára: mely nem más, mint pusztán üzleti érdek.
Ez a pusztító és kegyetlen háború Donbassz orosz lakossága ellen, - főleg Szlavjanszk és Kramatorszk környékén, ahol a büntető haderők és a Donyeck Medence lakóinak legvéresebb összecsapásai történtek, - mindössze a kijevi rezsim, valamint Amerika és Lengyelország politikai elitjének az üzleti érdekeit szolgálja.
Az itt következő lista pedig elárulja azt, hogy milyen módszereket és technikát használnak az ukrán, az amerikai és lengyel egységek ebben az orosz ajkú lakosság elleni büntető hadműveletben:
- támadó és szállító helikopterek, páncélozott járművek, 122 mm-es tarackok, és “Grad” rakétavető rendszerek, amelyekből egy kilőtt sortűz képes elpusztítani minden életet 14.5 hektáron,
- városok bombázása aknavetőkkel, aminek következtében több civilt öltek meg, mint fegyveres ellenállót,
- orvlövész tevékenységek, még gyerekeket is gyilkolva,
- UN feliratos helikopterek használata a Kramatorszk elleni légitámadásokhoz. Ezeket a helikoptereket lengyel pilóták vezették, mert még ukrán kollégáik is megtagadták a nemzetközi normák megszegését.
Mindez együtt, egy konkrét válasznak vehető arra a kérdésre, hogy egész pontosan milyen rakományt is szállítottak repülőgépen Ukrajnába a lengyel zsoldosok, az amerikai hírszerzés felügyelete alatt. És a lengyel Kwasniewski miért van annak a vállalatnak igazgatói tanácsában, amelynek megvalósítandó terveihez az ukrán fasiszták fegyveres csoportjai (a “nemzeti gárda”), valamint az amerikai és a lengyel zsoldosok ‘készítik elő a terepet’, - orosz ajkú ellenállókat és civileket gyilkolva.
Úgy tűnik, hogy a kijevi junta és nyugati mesterei készek bármilyen provokáció elkövetésére, ideértve kémiai fegyverek bevetését is a helyi lakosság ellen, - ahogy az nemrég történt Szíriában, és korábban Irakban, ahol szintén lengyelek voltak a specialisták az ilyen akciókban.
(És, ahogy azóta megtörtént már Ukrajnában; Odesszában május 2-án, majd pár nappal később Mariupolban is).
Fordította: Szilvási László / Szabad Riport









Drábik János: Válaszút előtt Ukrajna – a Kelet és a Nyugat határán

Az ukrán dráma második felvonása

(…)

Világpolitikai irányváltozás Ázsiában






Az amerikai hírszerző szolgálatok 1964-ben már tudták, hogy a szovjet-kínai viszály mögött ténylegesen mély ellentétek húzódnak meg és ennek a konfliktusnak a kimenetele az egész világ sorsát befolyásolja. Ötven évvel ezelőtt elképzelhetetlennek tűnt a két óriás közti kibékülés és együttműködés. Amikor Gorbacsov került a szovjet birodalom élére, Moszkva és Peking viszonya gyors ütemben vált egyre barátságosabbá. Már Gorbacsov elődei is értek el némi sikert a két ország közti feszültség enyhítésében, de az igazi áttörés akkor következett be, amikor a két óriás meg tudott egyezni a 7500 km-es közös határ kérdésében.
Az elmúlt két évtizedben Moszkva és Peking közeledését felgyorsította az, hogy együttesen ellensúlyozzák az egyetlen megmaradt szuperhatalomnak, az Egyesült Államoknak a világhegemóniáját. Amikor George W. Bush és neokonzervatív agytrösztje erőteljesen érvényesítette hatalmát a Közel-Keleten és Afganisztánban - de a világ más részein is -, Kína és Oroszország még több ösztönzést kapott ahhoz, hogy normalizálja kapcsolatait és szorosabban együttműködjön. Már nem vádolták egymást nagyhatalmi sovinizmussal, de egyre többször hangoztatták ezt az Egyesült Államok politikájával kapcsolatosan.
2004 októberében Moszkva és Peking rendezte azt a határviszályt, amely az 1960-as és az 1970-es években több véres határincidenshez is vezetett. Itt elsősorban az Amur-folyón lévő szigetek hovatartozásáról folyt a vita. A konfliktus hátterében az a pekingi sérelem volt, hogy Kína az 1689-ben kötött nercsinszki békeszerződés keretében kénytelen volt az akkor katonailag erősebb cári Oroszországnak másfélmillió négyzetkilométer területet átengedni. A megerősödött Kína nem ismerte el ezeket az egyenlőtlen szerződéseket és erre alapozta irredenta területi követeléseit. Amikor azonban normalizálódtak Peking és Moszkva viszonyai, már nem hangoztatták többé ezeket a követeléseket és teljesen megváltozott a két ország közti hangnem.
Washington felismerte a tényleges háborúval fenyegető szovjet-kínai konfliktusban számára kínálkozó lehetőségeket és az akkori külügyminiszter, Kissinger, 1971-ben Pekingbe látogatott, amit aztán 1972-ben Nixon elnök látogatása követett. Nixon és Kissinger ügyes diplomáciával jól kihasználta Kína és a Szovjetunió kölcsönös félelmét egymással szemben. A hármas kapcsolatrendszerben Washington nyomást tudott gyakorolni Moszkvára, hogy fontos stratégiai megállapodásokat kössön a Nyugattal, amelyek jól ellenőrizhetőek. Kína és a Szovjetunió egyaránt túl akarta szárnyalni a másikat az Amerikával való jó viszony erősítésében. Ez természetesen erősítette az Egyesült Államok tárgyalási pozícióit.

Geopolitikai fordulópont Eurázsiában

A kínai-orosz gazdasági kapcsolatok elmélyülése meghatározóan befolyásolja egész Eurázsia fejlődését. A 400 milliárd dolláros gázszállítási szerződés, amelynek keretében újabb gázlelőhelyek feltárásáról és gázvezetéki rendszer építéséről is megállapodtak, világpolitikai jelentőségű fordulatnak számít. Az 1960-as években még a két ország közti kereskedelem volumene csak 200-400 millió dollár között mozgott. Ez a kapcsolat 2008-ra elérte az 57 milliárdot és 2013-ra pedig a 93 milliárd dollárt. Egyre erősödik a katonai együttműködés is. Kína lett Oroszország fegyvervásárlója. Peking évről-évre sok millió dollárért vásárol csúcstechnológiájú orosz fegyvereket. Moszkva számára ez nemcsak export jövedelmet jelent, de lehetővé teszi, hogy az orosz hadiipar jövedelmező és versenyképes legyen. Peking 2014-ben már szinte teljesen áttért a csúcstechnológiájú orosz haditechnika és fegyverzet használatára. Oroszország ultramodern S-500 légvédelmi rakétaellenes rendszere 2018-ban már bevethető állapotban lesz. Peking ebből is akar vásárolni. Oroszország már sok SU-35-ös lökhajtásos vadászgépeket adott el Kínának és a két ország hamarosan aláír egy partneri megállapodást a repülőgépipari együttműködésről.
Az amerikai döntéshozók - úgy tűnik - nincsenek tisztában azzal, hogy az orosz-kínai kapcsolatokban beállt közeledés minőségileg más új helyzetet teremtett. Eddig az volt a tudományos élet és a kormányzati döntéshozók közös álláspontja, hogy bármennyire is közeledett egymáshoz Moszkva és Peking, még mindig az az érdeke Kínának és Oroszországnak is, hogy minél jobb viszonyt tartson fel az Egyesült Államokkal.
Anatol Lieven, a londoni King’s College-nak a tanára írta:
Az euro-atlanti és az ázsiai, csendes-óceáni térségben a nagyhatalmi viszonyok kérdésessé válnak, ha egy laza eurázsiai koalíció jön létre, amely csökkenti az Egyesült Államok uralkodó helyzetét a globális politikában. Az ukrajnai válság első szakaszának fontos következménye Oroszország Ázsia felé fordulása, amely átalakítja a globális stratégiai helyzetet.”
Az okozza az erőviszonyok globális átalakulását, hogy megváltozott az Egyesült Államok stratégiai doktrínája. Washingtonban az a hivatalos irányvonal, hogy a nukleáris háborút meg lehet nyerni, és ezért folyamatban van Oroszország körbekerítése támaszpontokkal. A tervezők úgy vélik, hogy lehet sikeres első csapást mérni Oroszországra, esetleg Kínára is, és így meg lehet előzni azt, hogy a két rivális nagyhatalom veszélyeztesse Washington jelenlegi világhegemóniáját. Ennek a tervnek a kivitelezése már elkezdődött és végrehajtása az elmúlt néhány évben felgyorsult.
Az Egyesült Államok új stratégiai doktrínája szerint megváltozott a nukleáris rakéták szerepe. Eddig a támadó megtorlása volt fő funkciójuk válaszként az első csapásra. Az Oroszország körül létrehozott rakétavédelmi támaszpontokról kilőtt amerikai elfogó-rakéták (anti-ballistic missile, ABM) képesek ellencsapás kivédésére. A rakétavédelmi bázisok már készen állnak a lengyel-orosz határon. További ilyen támaszpontok építését tervezik. Ha ezek is felépülnek, akkor Oroszország körül lesz véve komplett rakéta-elhárító rendszerrel. Az anti-ballisztikus rakétákat arra a célra fejlesztették ki, hogy azok repülés közben elérjék az interkontinentális támadó rakétákat, és még mielőtt célba érnek elpusztítsák azokat. Az új washingtoni doktrína azon alapul, hogy az Egyesült Államok úgy tud elsőként csapást mérni Oroszországra, hogy az nem képes erre hasonló erejű választ adni. Megmaradt csapásmérő rakétáit a NATO anti-ballisztikus rakétákból álló védelmi rendszere elfogja és megsemmisíti, mielőtt még azok elérnék az Egyesült Államokat.
Azok a neokonzervatív stratégák, akiknek sikerült ezt a nagy horderejű stratégiaváltást elérniük, már nem voltak olyan sikeresek, amikor ezt meg kellett indokolniuk. Azzal érveltek, hogy terroristák juthatnak nukleáris fegyverhez és ezzel akár egy egész várost elpusztíthatnak Amerikában és másutt. Ez a magyarázat azonban nem meggyőző. A terroristák vagy egyes személyek, vagy kisebb csoportok, és képtelenek egy egész országot fenyegetni. A neokonok másik magyarázata az volt, hogy a lengyel-orosz határra telepített anti-ballisztikus rakéták Európát védelmezik az Irán felől fenyegető interkontinentális rakétákkal szemben. Közismert tény, hogy Iránnak nincsenek interkontinentális rakétái, és Teherán semmilyen jelét sem adta annak, hogy meg kívánná támadni Európát.
A neokonzervatív döntéshozók érvei azért erőtlenek, mert azt a tényt próbálják álcázni, hogy az Egyesült Államok olyan körülményeket akar teremteni a maga számára, amelyek lehetővé teszik egy nukleáris háború megnyerését. Moszkva tisztában van ezzel az amerikai szándékkal, és egyre erőteljesebben ad hangot aggodalmainak megtéve az önvédelméhez szükséges intézkedéseket.
Kína hasonló módon megértette Washington szándékait és azt is, hogy nemcsak Oroszország, de Kína is célpont. Peking már jelezte, hogy megteszi a szükséges ellenlépéseket. Kína a világközvélemény tudomására hozta: rendelkezik azzal a képességgel, ami az Egyesült Államok elpusztítását eredményezheti, ha Washington nukleáris támadást indítana ellene. A neokonzervatív uralkodó csoport úgy akar megnyerni egy nukleáris háborút, hogy Amerikának nem, vagy csak egy kisméretű ellencsapással kell számolnia. Ez a feltételezés teszi valóságossá 2014-ben a nukleáris háború veszélyét.

A nukleáris háborút nem lehet megnyerni

Steven Starr, a Physicians for Social Responsibility (Orvosok a Társadalmi Felelősségért) nevű szervezet vezető tudósa, a Missouri Egyetem (University of Missouri) klinikai laboratóriuma tudományos programjának az igazgatója, egyértelműen leszögezte: az a tévhit, hogy egy nukleáris háborút meg lehet nyerni, a tudatlanságon alapul. Még abban az esetben is, ha az amerikai és az európai városokat meg lehetne óvni az interkontinentális rakétákkal végrehajtott ellentámadástól, az Oroszországra és Kínára kilőtt atom- és hidrogénfegyverek felrobbanása nyomán keletkezett radioaktív sugárzás és nukleáris tél elpusztítaná Európát és Észak-Amerikát is, továbbá az egész északi félteke lakhatatlanná válna.
A pénzhatalmi világelit tulajdonában lévő globális média nem tájékoztat erről az emberiség egész sorsát érintő kérdésről, és ennyiben bűnrészes a jelenleg kialakult helyzet létrehozásában. Felelősség terheli a washingtoni neokonzervatív elitet szervilis módon kiszolgáló Nyugat- és Kelet-Európát, Kanadát, Ausztráliát és Japánt is, mert minden ellenállás nélkül elfogadták Washington stratégiáját és engedelmes csatlósként a neokonok rendelkezésére bocsátották a területeiken található támaszpontokat.
Különösen szervilis magatartást tanúsítottak a Varsót irányító liberális politikusok, akik a globalista-kozmopolita érdekeket a lengyel nép, a lengyel nemzet érdekei elé helyezték. Az amerikai törvényhozás is felelős a jelenlegi helyzet kialakulásáért, mert nem tartotta meg a szükséges meghallgatásokat és nem vizsgálta ki a rendelkezésére álló jogi eszközökkel, hogy a végrehajtó hatalom milyen terveket dolgozott ki egy nukleáris háború esetleges megindítására. Ily módon rendkívül veszélyes helyzet jött létre. Mivel Oroszország és Kína lenne a Nyugat első csapásmérésének a célpontja, érthetően mindkettő fenyegetve érzi magát. Ilyen helyzetben Moszkva és Peking is mérlegelheti azt, hogy megelőzze a Nyugat első csapásmérését. Nem várható el sem Oroszországtól, sem Kínától, hogy ölbe tett kézzel várja sorsának a beteljesedését, miközben Amerika és a NATO befejezi az őt védelmező és a megtámadott ellencsapását megakadályozó rakétavédelmi rendszer kiépítését.
A logika törvényei szerint, ha Washington elkészül a rakétapajzs kiépítésével, akkor Oroszországnak és Kínának számolnia kell a támadással, hacsak előre nem adja meg magát a NATO-nak és a mögötte álló pénzhatalmi világelitnek. A Nyugat első csapásmérésre vonatkozó titkos tervei már részben ismertté váltak a világközvélemény számára az internet alternatív információs csatornáin keresztül.
Az Obama-kormányzat második elnöki ciklusában egyre nagyobb befolyáshoz jutott neokonzervatív hálózatnak sikerült meggyőznie a Fehér Házat, hogy az orosz stratégiai nukleáris erők sebezhető állapotban vannak. Ez a megfogalmazás azt jelenti, hogy lényegében felkészületlenek egy első csapásmérés elhárítására. Ez téves helyzetfelmérés. Azon az idejét múlt információkon alapul, amelyet két szerző – Keir A. Lieber és Daryl G. Press – publikált a Külkapcsolatok Tanácsa (CFR) hivatalos lapjában, a Foreign Affairs 2006. áprilisi számában „The Rise of U.S. Nuclear Primacy” (Az Egyesült Államok nukleáris fölényének a kialakulása) címmel.

A már korábban kifejtett érvek alapján megállapíthatjuk, hogy függetlenül attól, hogy milyen állapotban vannak az orosz nukleáris erők, és tekintet nélkül arra, hogy mennyire sikeres más szempontból az első csapásmérés, Steven Starr - a „The Lethality of Nuclear Weapons” (A nukleáris fegyverek halált-okozó képessége) című írásában1 – bebizonyította, hogy egy nukleáris háborúban nincsenek győztesek, mert mindenki meghal.
Három atmoszférát kutató tudós a Physics Today szakfolyóirat 2008. decemberi számában publikált tanulmányában kifejtette, hogy a nukleáris fegyverek lényeges csökkentése az 1986-os hetvenezer robbanófejről 1700-2200 robbanófejre 2012-re nem hárította el azt a veszélyt, hogy egy nukleáris háború mindenképpen elpusztítaná az életet a Földön, akkor is, ha annak első fázisában a támadó lenne a győztes. A háború első fázisában a robbanások közvetlen hatásaként százmilliók pusztulnának el, de a háború második fázisában a közvetett hatások elpusztítanák az emberiség többségét.
A tűzviharok nyomán keletkező füst- és porfelhő nukleáris telet idéz elő és a mezőgazdasági termelés lehetetlenné válik. Akik nem pusztulnak el a robbanásoktól és a radioaktív sugárzástól, azok éhen halnak. Reagan amerikai elnök és Gorbacsov, a Szovjetunió első embere felismerte ezt a veszélyt és ennek megfelelően hozott világtörténelmi jelentőségű döntéseket. A két nagyhatalom között megkötött SORT (Strategic Offensive Reductions Treaty) megállapodás azonban csak 2011-ig volt hatályban és nem hozta meg a kívánt eredményt. A Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet adatai szerint 2014-ben kilenc nukleáris fegyverrel rendelkező állam tulajdonában még mindig 16300 nukleáris robbanófej és fegyver van. Washingtonban azok a döntéshozók kerültek fölénybe, akik megnyerhetőnek tartják a nukleáris háborút és alkalmas eszköznek arra, hogy megakadályozzák Oroszországot és Kínát abban, hogy ellenállhassanak Washington egyeduralmának a világ felett.
Az európai kormányok nem képeznek ellensúlyt Washington hegemóniájával szemben, mert nincs külön európai hadsereg és külpolitika. Az Egyesült Államokat irányító pénzhatalmi világelit hivatalos doktrínává tette az Amerikát megillető kivételes és elengedhetetlen szupremáciát a világ egésze felett. Egyedül a XXI. században a Nyugat hét országot pusztított el egészben vagy részben a hegemóniája alá tartozó tömegtájékoztatás teljes támogatásával. Az univerzális erkölcsöt és az általános emberi értékeket megtagadó dekadens Nyugat elfogadta a pénzhatalmi világelit hamis doktrínáját a nukleáris fölényről és a megnyerhető nukleáris világháborúról.
Számos jel arra utal, hogy a neokonzervatív döntéshozók irányítása alatt álló Washington megkezdte a felkészülést a harmadik világháborúra, és az Európai Unió ahelyett, hogy ennek ellenállna, szervilisen kiszolgálja Washingtont. A NATO helyettes főtitkára, Alexander Versbow, 2014 májusában kijelentette, hogy Oroszország a NATO ellensége és az amerikai valamint az európai adófizetőknek nemcsak saját hadseregeiket kell megerősíteniük, de gondoskodniuk kell Ukrajna, Moldova, Grúzia, Örményország és Azerbajdzsán katonai erejének a modernizációjáról is. A stratégiai döntéseket hozó neokonzervatívok azonban nem csupán a pénzügyi- katonai- biztonsági komplexum profitját akarják növelni. Távoli céljuk Washington világhegemóniájának a biztosítása. Az ukrajnai konfliktus a nukleáris világháború közvetlen közelébe sodorta a világot Oroszország szükségtelen provokálásával.
Ha a Fehér Ház neokon döntéshozói és az őket szolgaian kiszolgáló tömegtájékoztatás, valamint az engedelmes vazallussá vált európai államok meggyőzik Moszkvát arról, hogy a nukleáris háború is benne van a pakliban, akkor az a valóságos viszonyokban is benne lesz. A nukleáris háború a lehetőségek, szükségszerűségek és a valószínűségek részévé válik. A NATO nem képes hagyományos fegyverekkel sikeres háborút vívni Oroszországgal, ezért egy támadó háború csak nukleáris háború lehet. Ez viszont - mint már kifejtettük - a jelenleg ismert emberi civilizáció megsemmisülését jelenti.

Kik a világelit ukrajnai kiszolgálói?

A XX. században Oroszország és Németország is az uralma alá hajtotta Ukrajnát. A két világháború között a bolsevik hatalomátvételt követően a túlnyomórészt zsidó-bolsevikok által irányított kommunista diktatúra tizedelte meg az ukránokat. Az ukrán parasztság kolhozosítással szembeni ellenállását a mesterségesen előidézett éhínséggel - a Holodomorral - törték meg az 1930-as években. Ennek következtében mintegy nyolc millió ukrán halt éhen. A német hadsereg bevonulását a második világháború során sok ukrán felszabadításként élte meg. A Holodomort kieszelő és végrehajtó Kaganovics és bűntársai csak átmenetileg távoztak Kijevből. A második világháború végén a sztálinista rendszer visszatért és tovább folytatta kegyetlen uralmát.
Ukrajna lakosainak a 78%-ka ukránokból, 17%-ka oroszokból, a maradék 5% tatárokból, lengyelekből, románokból, ruténokból, zsidókból és magyarokból áll. Az orosz anyanyelvű lakosság Ukrajna keleti megyéiben él. A Krím-félsziget, amely több száz éven át Oroszországhoz tartozott, és amelyet 1954-ben Hruscsov - aki ukrán származású volt - a lakosság megkérdezése nélkül csatolt több más orosz anyanyelvű megyével Ukrajnához, ma már ismét Oroszországhoz tartozik. Az autonóm Krím tartomány lakói elsöprő többséggel szavaztak arra, hogy visszatérnek Oroszországhoz. Ezt a döntésüket erőszakmentesen hozták és egyetlen egy véres incidensre sem került sor.
Csak utalunk rá, hogy az ukránok és az oroszok történelmük kezdetén egy népet alkottak és a Kijevi Rusz tekinthető az első orosz államnak. Ukrajna orosz lakossága természetesen őrizte Oroszországhoz fűződő rokoni és kulturális kapcsolatait. Moszkva is igyekezett Ukrajnával kapcsolatos politikájában támaszkodni rájuk. Ukrajnát azonban egy olyan pénzügyi-, gazdasági- és politikai érdekcsoport sajátította ki magának, akiket a lakosság csak ’oligarcháknak’ nevez, és akik szoros kapcsolatokat ápolnak az Oroszországban élő hasonló ’oligarchákkal’. Csak becslésekkel rendelkezünk arról, hogy mennyi olyan lakosa van Ukrajnának, aki származási vagy vallási alapon zsidónak tekinthető.
Arra viszont már pontosabb választ tudunk adni, hogy hány olyan dollármilliomos és dollármilliárdos él Ukrajnában, aki zsidónak tekinthető. A szovjet rendszerben a hivatalos kommunista ideológia szerint egy ország vagyonának a tulajdonosa a nép egésze és ezért a tulajdonviszonyokat az állam szabályozta és irányította a lakosság egésze érdekében. Amikor a kommunista diktatúra megbukott és a közvagyon az állam kezéből magántulajdonosok kezébe került, elvileg a közvagyont a lakosság egésze között kellett volna igazságosan felosztani, minthogy a nép egésze volt elvben korábban is a tulajdonos. A rendszerváltás nyomán azonban a közvagyonnal már nem az állam, hanem az egyes állampolgárok és azoknak a társulásai rendelkeztek volna. De Ukrajnában is a demokrácia úgy köszöntött be, hogy mindenki egyenlő, de azért vannak egyenlőbbek is.
Néhány zsidó, orosz és más üzletember, akik között akadt néhány ukrán nemzetiségű is, rövid idő alatt multimilliomossá, sőt multimilliárdossá vált, miközben Ukrajna lakói és az ország egésze is egyre jobban eladósodott. Olyan személyek váltak ismertté, mint Szemjon Mogiljevics, Dmitro Firtas, Hrihorij Szurkisz, Vadim Rabinovics, Igor Kolomojszkij, Viktor Pincsuk, Vadim Noviszkij, Jurij Ivanyuscsenko, Vaszilij Hmelnyickij, Andréj, Szerhij Kljujev és Henadij Bohuljubov, akikről ezúttal csak azt emeljük ki, hogy valamennyien zsidók, vagy zsidó származásúak.
Ezekhez az ukrán oligarchákhoz még hozzászámolhatjuk azokat is, akikről a lakosság csak gyanítja, hogy az előző csoporthoz tartoznak. Ilyen például a tatár Rinat Ahmetov, vagy a „lett” Julia Tyimosenko. Vannak olyanok is, akik etnikai gyökereiket tekintve zsidók, de már más vallásúak, vagy kifejezetten ateisták. Ezek közé sorolható Arszenyij Jacenyuk kormányfő és Petro Porosenko államelnök. Az a néhány szupergazdag ukrán-ukrán, aki bekerült az oligarchák kiválasztott csoportjába, sem rendelkezik makulátlan múlttal. Így például Viktor Medvegycsukot szoros kapcsolatok fűzték a KGB-hez már joghallgató korában az 1970-es évek elején. A felvételi vizsgán megbukott, de a KGB jóvoltából mégiscsak felvételt nyert.
A szupergazdag ukránok többsége a pártállami nómenklatúra tagjaként már a szovjet-rendszerben aktívan részt vett a politikai életben. Sokan a különböző törvényhozó és közigazgatási testületek tagjaiként magas állásokat töltöttek be. Amikor a Szovjetunió felbomlott, ezek a „jóidőben jóhelyen” lévő pártállami apparatcsikok hirtelen sikeres üzletemberré és dúsgazdag kapitalistává váltak. Sok közülük továbbra is megtartotta képviselői mandátumát a kijevi parlamentben és rotációs alapon a kormányzati intézmények vezető állásait is ők töltötték be.
Az ukrán oligarchák nem pénzügyi-gazdasági teljesítményeikkel lettek dúsgazdagok, hanem azzal, hogy a kommunista pártállam korábbi vezetőiként abban a helyzetben voltak, hogy a közvagyont a saját maguk javára tudták magánosítani. Így Ukrajnának a nemzeti vagyona, amelynek a közérdeket és a közjót kellett volna szolgálnia, kivezetve az országot a csődbe jutott kommunista tervgazdaságból, olyan magánvagyonná vált, amelynek a nagy része pénzzé átalakulva százmilliós nagyságrendben hagyta el az országot. Kelet-Európa más országaiban is ez volt a pénzhatalmi világelit, az új gyarmatosító egyik hatékony módszere. A fizikai vagyont likviddé tették, magánosították és különböző pénzügyi technikákkal offshore-olták. A kelet-európai országokban ezt már nagyrészt korlátozták, illetve megszűntették. Ukrajnában azonban változatlanul folyik az ország kirablása ezzel a módszerrel.
Ez többek között azért volt lehetséges, mert az új uralkodó elit továbbra is részt vett a politikai életben és a hatalom gyakorlásában, mert ezt fontosnak tekintették a közérdek és a törvények kijátszásával, a korrupció legváltozatosabb technikáival szerzett vagyonuknak a megtartása érdekében. Az ukrán oligarchák ismét bebizonyították, hogy a vagyon hatalom és a hatalom vagyon.
Ukrajna első elnöke Leonid Kravcsuk, egész életében a Szovjet Kommunista Párt hivatásos politikusa volt. Amikor távozott hivatalából, akkor ahhoz az üzleti és politikai csoporthoz csatlakozott, amelyet a Kijevi Holdingnak, vagy a Dinamo Csoportnak neveztek. Ennek két oligarcha volt a vezetője: Viktor Medvegycsuk és Hrihorij Szurkisz. Ez a csoport hivatalosan Ukrajna Szociáldemokrata Pártjának nevezte magát. Ez a párt centrista, szociáldemokrata jelszavakat hangoztatott, de egyértelműen a nagyvállalkozók, a szervezett bűnözés, a korrupció és a megvásárolt tömegtájékoztatás pártjának tekintették. Ez a párt háttérbe szorult a Narancsos Forradalom óta, de Medvegycsuk és Szurkisz továbbra is a hatalmat gyakorló csoport központi magjához tartozik. Medvegycsuk azzal is eldicsekedett, hogy személyesen is ismeri Vlagyimir Putyint és egy másik kisebb orosz-barát pártnak az elnöke, amelynek megtévesztően az a neve, hogy ‘Válaszd Ukrajnát’. Szurkisz 2006-ban már egy másik párt színeiben indult, s noha alul maradt, befolyása továbbra sem csökkent.
Ukrajna második elnöke Leonid Kucsma, Kravcsuk elnöksége idején a kormány élén állt. Viktor Medvegycsuk vezette Kucsma elnöki irodáját. Kucsma elnökségére árnyékot vetett az a gyanú, hogy állítólag bűnöző tevékenységet folytató cégekkel áll kapcsolatban. Arról terjedtek el hírek, hogy kapcsolatban áll maffiózókkal, a kolumbiai drogbárókkal, a nemzetközi pénzmosással, és a korrupció más formáival. Kucsma elnöksége idején volt miniszterelnök Pavlo Lazarenko, aki a hírek szerint ellopott az ukrán államtól kétszázmillió dollárt. Lazarenkot az Egyesült Államokban hat év szabadságvesztésre ítélték pénzmosásért, távközlési csalásért, zsarolásért.
Egyetlen nyugati kormány, vagy más hatóság sem tett semmit annak érdekében, hogy a bűnöző oligarchák által ellopott pénzeket visszaszolgáltassák az ukrán államnak. A pénzhatalmi világelit által irányított politikusok és kormányok együttműködve a zsidó oligarchák tulajdonában lévő ukrán tömegtájékoztatással, arra kényszerítették Ukrajnát, hogy tűrje folyamatos kirablását. Az oligarchák biztonságban tartják a likviddé tett és az országból kivitt vagyonukat külföldön, de továbbra is Ukrajnában élnek és a kezükben lévő politikai hatalommal folyamatosan működtetik a jövedelem átcsoportosítását végző szivattyúkat. A negyvenhat milliós ország folyamatos kirablásától semmit sem lehet hallani a nyugati tömegtájékoztatásban. Ukrajna már rég csődbe ment volna, ha Oroszország nem támogatja hatalmas összegekkel és az Ukrajnának szállított földgáz árának a nagyarányú csökkentésével.
A Narancsos Forradalomra akkor került sor, amikor a választási eredmények nyomán le kellett volna cserélni Kucsma elnököt. Ebben az időben Viktor Janukovics volt a miniszterelnök, vagyis az a politikus, akit 2014 februárjában a NATO által támogatott államcsínnyel eltávolítottak a hivatalából. 2004. november 22-én arra utaló jelek váltak ismertté, hogy Janukovics választási csalással nyert. Ez arra ösztönözte az ellenzéket és a független megfigyelőket, hogy kétségbe vonják a hivatalos választási eredményeket. Ez vezetett ahhoz a tüntetéssorozathoz, amely a Narancsos Forradalom nevet kapta. Kucsmát Janukovics és Viktor Medvegycsuk felszólította, hogy vezesse be a rendkívüli állapotot és tartsa meg Janukovics elnöki beiktatását. Kucsma ezt a kérést elutasította, amiért Janukovics árulással vádolta az államfőt.
Kucsma azonban hivatalosan nem váltotta le Janukovicsot a miniszterelnöki tisztségéből, amikor a kijevi parlament bizalmatlansági indítványt nyújtott be 2004 decemberében a kormány ellen. Kucsma távozott az országból, de 2005 márciusában visszatért. 2009 októberében Kucsma visszavonult politikusként azonban kiállt Viktor Janukovics mellett és közölte, hogy a 2010-es elnökválasztáson ő rá fog szavazni. Ezt a választást valóban Janukovics nyerte meg.
2010. február 2-i dátummal nyilvánosságra került egy lehallgatott diplomáciai beszélgetés, amelyben Kucsma kijelenti az Egyesült Államok ukrajnai nagykövetének, John F. Tefft-nek, hogy a választóknak a rossz és a nagyon rossz között kellett dönteniük, amikor Janukovics, vagy Julia Tyimosenko közül kellett választaniuk. Kucsma ekkor Arszenyij Jacenyuk-ot – a jelenlegi miniszterelnököt - dicsérte, aki a 2010-es elnökválasztás első fordulóján kiesett a versenyből. 2011 szeptemberében Kucsma még mindig arról volt meggyőződve, hogy a 2004-es választások valódi győztese Janukovics volt. A Narancsos Forradalom idején számos amerikai NGO tevékenykedett Ukrajnában és sok ukrán-amerikai szervezte a tüntetéseket. Több nyugati megfigyelő és kommentátor is tudósított arról, hogy a Narancsos Forradalmat a CIA és több más nyugati ügynökség szervezte meg, mert Janukovics túlságosan oroszbarát orientációt képviselt és az Egyesült Államok olyan ukrán elnököt akart az ország élére, aki belépteti az országot az Európai Unióba és tovább közeledik a NATO-hoz.
Már az eddigiekből is látható, hogy Kravcsuk, Kucsma, Janukovics és a két oligarcha politikus - Medvegycsuk és Szurkisz - ugyanabba a politikai-hatalmi körbe tartoznak és kölcsönösen segítik egymást. Ez az érdekcsoport gyakorolja a hatalmat 1991 óta, amikor Ukrajna ismét függetlenné vált. Ha az oligarchák közül valamelyik éppen nem töltött be magas állami tisztséget akár a végrehajtó, akár a törvényhozó hatalomban, akkor rendszerint az ellenzéki színekben politizáló társaik irányították a kormányt.
Amikor a Narancsos Forradalom kikényszerítette az új választásokat, Juscsenko legyőzte Janukovicsot. A választók 52%-ka szavazott rá, míg Janukovicsra csak 44%. Juscsenkot 2004-ben egy merényletet követően megmérgezték és a nyomait nem sikerült eltűntetni. 2010-ben, amikor kísérletet tett újraválasztására, csak 5%-kot ért el. Juscsenko korábban 1993-tól az Ukrán Nemzeti Bank kormányzója volt és Kucsma elnöksége alatt 1998-tól 2001-ig miniszterelnök. Juscsenko a bankári karrierjét 1976-ban kommunista pénzügyi bürokrataként kezdte. Szoros kapcsolatban állt az ukrajnai zsidó körökkel és a 2004-es választási sikereit jelentős mértékben ennek köszönhette. Juscsenko választási kampányában a közvetlen kommunikációra támaszkodott, így próbálta ellensúlyozni, hogy a kormányzat nem biztosított egyenlő részvételi lehetőséget a tömegtájékoztatási intézményekben.
Riválisa Janukovics, viszont gyakran szerepelt az elektronikus médiában. Jellemző az is, hogy Janukovics azt vetette Juscsenko szemére, hogy apja a Vörös Hadsereg tisztjeként lett auschwitzi tábor lakója és „náci” befolyás alatt állt. Juscsenkot azonban aktívan támogatta az ukrajnai-zsidó közösség és még az is választási téma volt, hogy édesanyja az élete kockáztatásával rejtegetett három zsidó leányt másfél évig a második világháború alatt.
A kommunista pártállami nomenklatúrából származó politikusok alternatívájának szánt Juscsenko is pártállami funkcionárius volt, aki semmilyen lényeges vonatkozásban sem különbözött elődeitől. Ukrán mércével mérve Juscsenko liberálisnak számított a többi oligarcha között és Julia Tyimosenko – egy másik liberális oligarcha - volt a miniszterelnök elnöksége alatt. Juscsenko volt, aki kezdeményezte a Nemzetközi Valutaalap reformjainak a végrehajtását és az Európai Unióhoz való csatlakozást. Mindkét kezdeményezése a szuverenitás fontos részeinek a feladását jelentette volna, ha sikerül kezdeményezéseit megvalósítani.
Juscsenkot szoros szálak fűzték egy másik oligarchához, David Zványijához, aki korábban az SZKP központi bizottsága agitációs propaganda osztályának a vezetője volt. Oleg Turcsinov, aki a 2014. februári puccs után átmenetileg betöltötte az államfői tisztséget, ugyancsak itt kezdte politikai pályafutását. Juscsenko azzal vádolta Zványiját - aki ráadásul gyermekeinek a keresztapja is -, hogy ő is felelős az ellene dioxinnal végrehajtott mérgezésért. Zványija viszont azt állította, hogy Juscsenko hamisan informálta a közvéleményt a mérgezéséről. Svájcban és másutt azonban tudományosan megerősítették a mérgezés tényét.
2002-ben Juscsenko - a leendő államelnök - és Julia Tyimosenko - a leendő miniszterelnök - Olexandr Moroz, az Ukrán Szocialista Párt és Petro Szimonenko, az Ukrán Kommunista Párt vezetője közös közleményben jelentette be az állami forradalom kezdetét Ukrajnában. A kommunisták később kiléptek ebből a szövetségből, de a másik három egészen 2006-ig együtt maradt. Juscsenko riválisai közül kiemelkedett Petro Porosenko, a dollármilliárdos üzletember, aki a Biztonsági- és Védelmi Tanács titkára volt. Az oligarcha Porosenko – Ukrajna jelenlegi elnöke - alakította a Régiók Pártját, amely a 2014 februárjában államcsínnyel eltávolított Janukovics elnöknek is a pártja volt.
2005-ben egy politikai válság nyomán Juscsenko lecserélte kormányát és leváltotta Tyimosenkot és Porosenkot is. Szjatoszlav Piskun, aki Ukrajna főügyésze volt, azt állította, hogy Juscsenko azért váltotta le, mert nem volt hajlandó büntetőeljárást kezdeményezni Tyimosenko ellen és megtagadta a Porosenko ellen folyamatban lévő büntetőeljárás leállítását. Tyimosenko 2007-ben újból miniszterelnök lett. 2007 februárja óta pedig Porosenko az Ukrán Nemzeti Bank egyik irányítójaként tevékenykedett. Juscsenko később külügyminiszterré nevezte ki Porosenkot, aki kezdettől fogva NATO és Európai Unió párti volt. Juscsenko kinevezte Porosenkot a Nemzetbizton-sági- és Védelmi Tanács élére is. Amikor 2010-ben Janukovics lett Ukrajna elnöke, leváltotta erről a tisztségéről.
Ugyanebben az évben Kravcsuk, Ukrajna korábbi elnöke, azzal vádolta a száműzetésben élő orosz iparmágnást, Borisz Berezovszkijt, hogy ő finanszírozta Juscsenko elnökségi kampányát. Állítását olyan dokumentumok kópiáival támasztotta alá, amelyek szerint Berezovszkij vállalatai nagy összegeket utaltak át a Juscsenkot támogató nagytőkések vállalataihoz. Berezovszkij elismerte, hogy a választások előtt találkozott Londonban Juscsenko képviselőivel, és azt is, hogy a pénzátutalásokra sor került. Azt azonban tagadta, hogy ezeket a pénzeket Juscsenko választási kampányára költötték.
2006 augusztusában Juscsenko egykori riválisát, Viktor Janukovicsot nevezte ki miniszterelnöknek, miután a Régiók Pártja megnyerte a parlamenti választásokat. Ez ugyanaz a párt és ugyanaz a személy, akit azzal vádoltak 2004-ben, hogy elcsalta a választásokat. A felsorolt tények megvilágítják, hogy mi is volt az a Narancsos Forradalom, és hogy a megnevezett üzletember-politikusok és politikus-üzletemberek egy színpadi társulathoz tartoznak és valamennyien a pénzhatalmi világelit ukrajnai bázisát alkotják.
Ukrajna negyedik elnöke, Viktor Janukovics, a választáson legyőzte Juscsenkot és Tyimosenkot is a többi riválisával együtt. 2009 közepén Tyimosenko azzal vádolta Viktor Juscsenkot, Arszenyij Jacenyukot és Viktor Janukovicsot, hogy valamennyien egy választási központot használtak és mindhármukat a dúsgazdag Dmitrov Firtas finanszírozta.
Amikor Janukovics politikai karrierje a csúcsára ért, egyre többet foglalkozott korábbi életével a sajtó. Ezek szerint Janukovicsnak ifjú korában több büntető eljárással is szembe kellett néznie. Azt is megírták róla, hogy több egyetemi bizonyítványa hamisítvány. Az is kitudódott, hogy őrnagyi rangja van, ugyanakkor nincs nyoma annak, hogy katonai szolgálatot teljesített volna. Ő volt 1997-től 2002-ig Donyeck megye kormányzója, és mint már korában

(A teljes tanulmány a Leleplező 2014/3 szeptemberi számában olvasható)



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése