Szíria: Egy kiterjedt háború kapujában

Bár a magyar médiában nem sokat olvashattunk róla, néhány külföldi oldal megírta, hogy Törökország aKözel-Kelet legnagyobb kiterjedésű hadgyakorlatára készül a szír határ mentén, a szaúdiak pedig nyilvánosan Bashar al-Asszád elnök „erőszakos elmozdításával” fenyegetőznek. Törökország úgy gondolja, hogy „biztonsági zónát” kell felállítani Szírián belül „humanitárius célzattal”. Szaúdi-Arábia, Törökország és szunnita szövetségeseik óriási mennyiségű pénzt fektettek a szíriai konfliktusba, nem beszélve az általuk biztosított fegyverekről, így most, hogy szunnita felkelőik közel állnak a teljes vereséghez, minden erejükkel azon vannak, hogy ürügyet találjanak a közvetlen beavatkozásra.

Szaúdi-Arábia jelenleg azzal érvel, hogy Asszád egy rendkívül veszélyes diktátor, akit minden körülmények között, bármilyen eszköz árán el kell mozdítani pozíciójából.

„Amennyiben a béketárgyalások nem járnak sikerrel, Bashar al-Asszád szír elnököt akár erőszakkal elmozdítjuk a helyéről, nyilatkozta Szaúdi-Arábia külügyminisztere.

„Bashar al-Asszád távozni fog, efelől ne legyenek kétségeink,” nyilatkozta Adela al-Jubeir Szaúdi-Arábia külügyminisztere a CNN-nek. „Vagy egy politikai folyamat eredményeként fog távozni vagy erőszakkal kerül eltávolításra.”

Szaúdi-Arábia katonákat és vadászrepülőket is küldött arra a török katonai bázisra, ahonnan az esetleges szárazföldi akciót indítanák.” (forrás)

Mégis kire célzott Asszád „eltávolítójaként”?

A szaúdiak tényleg készen állnak szárazföldi csapatok bevetésére?

A fentiek alapján úgy tűnik, igen. Külügyminiszterük ezzel kapcsolatban sem kertelt:

„El kell mondanom, hogy komoly tárgyalások folynak egy szárazföldi komponens hozzáadásáról a Szíria elleni kontingenshez, ugyanis muszáj megteremteni a lehetőséget a területek megtartására, ami a levegőből nem megvalósítható.”

„Részt fogunk venni az USA vezette koalícióban, amennyiben szárazföldi csapatok bevetése mellett határoznak Szíriában. Készen állunk arra, hogy különleges egységeket küldjünk ezekhez a csapatokhoz.”

Csakhogy ennek meglépését Szíria és szövetségesei nem fogják ölbe tett kézzel nézni. Ez esetben viszont a szaúdiaknak a Hezbollah-val, Iránnal és Oroszországgal is számolnia kell. Ehhez persze komoly segítségre lenne szükségük, ami megmagyarázhatja a fent említett közös hadgyakorlat szükségességét. Végre a CNN is kénytelen volt írni a szaúdi katonai erők gigantikus parádéjáról:

„Szaúdi-Arábia hatalmas katonai gyakorlatot tart, amelyben 20 nemzet erői vesznek részt, jelentette az állami média hétfőn.

Az Északi-villám elnevezésű, az észak-szaúdi Khalid Király Katonai városban tartott hadgyakorlatban arab és muszlim országok vesznek részt a Szaúdi Hírügynökség szerint. A hírügynökség nem szolgáltatott további részleteket a hadgyakorlattal kapcsolatban, de a „térség történelmének legnagyobb” gyakorlataként említette.

A hírek szerint a gyakorlatban Szaúdi-Arábia mellett Jordánia, Bahrain, Szenegál, Omán, Egyesült Arab Emírségek, Szudán, Kuvait, Maldív-szigetek, Marokkó, Pakisztán, Csád, Tunézia, Comore-szigetek, Dzsibuti, Malajzia, Egyiptom, Mauritánia és Mauritius vesznek részt, összesen 350 000 katonával, 20 000 tankkal, 2420 harci repülőgéppel és 460 katonai helikopterrel.

Eközben a török hatóságok kitartanak a „biztonsági zóna” felállításának szükségessége mellett az észak-szíriai menekültek számára. Mivel folyamatosan több ezer menekült tart Törökország irányába, úgy gondolják, hogy ezzel némiképp irányítás alá vonhatják a helyzetet. A határ szíriai oldalán már több török üzemeltetésű tábor is áll, ahol hozzávetőleg 100 000 szír menekültről viselnek gondot. Persze senki sem gondolja komolyan, hogy itt pusztán a menekültek megsegítéséről lenne szó.

Az Iszlám Állam évek óta használja bázisként Törökországot, amin keresztül sok millió dollár értékben adott el olajat szerte a világon.

Az Iszlám Állam és Törökország közötti együttműködés mára annyira egyértelművé vált, hogy még a CNN is elismerte.

„Az USA ki akarja űzni az Iszlám Államot a török határ menti területekről, hogy ne tudjanak több ellátmányhoz jutni Törökországon keresztül.”

Az ISIS olajszállító parádéjának végül az orosz bombázók vetettek véget és most úgy tűnik, hogy a szunnita militánsok számára stratégiai fontosságú Aleppoba vezető utánpótlási útvonalat is elvágják.

A folyosó Azaz városán át vezet, ami láthatólag életbevágóan fontos a török miniszterelnök számára, aki kijelentette, hogy nem hagyják elesni a várost.

„Nem fogjuk hagyni, hogy Azaz elessen,” nyilatkozta Davutoglu riporterek kérdésére, saját repülőgépén Ukrajnába tartva. „Ha még egyszer közeledni próbálnak, keményebb reakcióra számíthatnak.”

Láthatjuk, hogy miközben Törökország az Iszlám Állam ellenségének próbálja mutatni magát, egyszer sem említve a szervezet jelenlétét Azaz városában, egy 2013-as BBC cikkből kiderül, hogy az a terrorista csoport irányítása alatt áll:

„Az Iszlám Állam, vagyis az al-Kaidához kötődő legkeményebb csoport, elfoglalta Azaz városát a Szabad Szír Hadseregtől. A dzsihádisták kemény szorításának egyik jeleként egy szemtanú elmondta, hogy a városban senki sem dohányzik az utcán, mivel az iszlamisták ezt tiltják.”

Tavalyi hírekből pedig tudjuk, hogy a szervezet továbbra is jelen van a városban vagy annak környékén és soha nem vesztette el felette az irányítást. Inkább csak arról van szó, hogy a nyugat és területi szövetségesei számára előnyösebb volt azt a látszatot kelteni, hogy „csak mérsékelt lázadókról” van szó.

Érdemes megfigyelni, hogy a nyugati média híradásaiban egyetlen egyszer sem hangzik el, hogy tulajdonképpen kik ellen harcolnak a kurdok Azazban. Azért nem mert az Iszlám Államról van szó.

Ennek fényében Törökország intervenciója tulajdonképpen az Iszlám Állam és egyéb keményvonalas terroristák védelmében történne.

Kard csattogtatás vagy kiterjedt háború?

Szíria megszállása hadüzenetet jelentene, illetve megerősítené, hogy az Iszlám Állam jelentette fenyegetés mögött mindvégig a NATO állt. Miközben bizonyos kiszivárgott hírek ezt a szavak szintjén már leleplezték, Szíria NATO általi megszállása az Iszlám Állam védelmében, tettekkel is demonstrálná ezt.

Az a tény pedig, hogy az USA láthatólag megpróbál politikailag eltávolodni mind Törökországtól mind pedig Szaúdi-Arábiától, azt jelzi, hogy már most, a kiterjedt provokáció vagy intervenció előtt egy hihető tagadhatóságon dolgoznak.

Vajon Szaúdi-Arábia és Törökország úgy gondolják, hogy majd szépen besétálnak Szíriába és elfoglalják a kiszemelt területeket a szírek, a Hezbollah, Irán vagy Oroszország pedig ezt csendben végignézi?

Azonkívül ha netán mégsem alakul ki harc, mármint ezekkel a szereplőkkel, az Egyesült Államok mégis, hogyan szándékozik mindebből kimaradni?

Ne legyenek kétségeink. Szaúdi-Arábia és Törökország soha sem merne támadni amerikai támogatás nélkül.

Az elkövetkező hetek kulcsfontosságúak. Március elejére Szaúdi-Arábia és Törökország valószínűleg elveszíti a támadás lehetőségét. A hadgyakorlatra összegyűlt csapatok a hivatalos ütemezés szerint addigra hazatérnek, az Aleppoban lévő szunnita militánsok pedig valószínűleg teljes vereséget szenvednek.

Kérdés persze, hogy ennyi erőfeszítés, pénzkiadás és idő után Szaúdi-Arábia és Törökország feladja-e terveit. Arról álmodoznak, hogy Szíriát szunnita nemzetté alakítják, és ha ezt a tervet most feladják, az ország Irán és a Hezbollah irányítása alá kerülhet, ami sokkal rosszabb számukra, mint az Asszád elmozdítására indult lépések előtti állapot.

A következő néhány nap során kiderülhet, hogy a konfliktus kiterjedt háborúvá eszkalálódik vagy sem.

Források: New Eastern Outlook, The Economic Collapse

Kissinger az Új Világrendbe hívja Putyint

Forrás: trunews.com

Alexander Szobjanin orosz diplomata szerint Henry Kissinger február 3-i moszkvai látogatása során felajánlotta Vlagyimir Putyinnak az Új Világrendhez való csatlakozás lehetőségét, cserébe azért, ha Putyin segítséget nyújt a nyugati bankok kimentéséhez és a Vatikán által támogatott világvallás bevezetéséhez.

Szobjanin, aki a Stratégiai Környezet Központ tanácsadó bizottságának, valamint az Orosz-Iráni Külkapcsolati Tanácsnak is tagja, a Pravdának adott interjúban adott hangot véleményének.

Amikor Kissinger moszkvai látogatásának céljáról kérdezték, Szobjanin kifejtette, hogy a Kissingerhez hasonló emberek nem szoktak személyes jellegű látogatásokat tenni, így ezek „minden esetben valamilyen globális és összetett ügy érdekében történnek, mint amilyen Oroszország és az Egyesült Államok globális tevékenységei, a háborúk, globális piacok és forradalmak.”

Szobjanin úgy gondolja, hogy Kissinger és Putyin valószínűleg megtárgyalták a közel-keleti és orosz helyzetet, az olajár alakulását és Ukrajnát, hozzátéve, hogy ezek a kérdések önmagukban nem indokolnak személyes látogatást.

„A Közel-Keleten a saját szemünkkel láthatjuk a globális erők egyensúlyának kialakulását,” mondta, amivel az orosz szerepvállalás jelentette ellensúlyra célozhatott.

2013-as látogatása kapcsán Szobjanin elmondta, hogy Kissinger „az amerikai politikai elit egy bizonyos csoportját képviseli, amihez a Bush klán is tartozik.”

„A világ gyors ütemben halad a jelenlegi pénzrendszer összeomlása felé. Ebben a helyzetben azok a személyek, akik egész nemzetek költségvetését tudhatják magukénak, folyamatosan olyan lehetőségek után kutatnak, amelyek segítségével átmenthetik vagyonukat a jelenlegi pénzrendszer összeomlása és az új megjelenése utáni időkre.”

„Meg kell értenünk, hogy miközben az egész világ, és sajnos ehhez Oroszország is hozzátartozik, egyik konfliktusból és politikai játszmából a másikba bonyolódik, az amerikaiak azt hiszik, hogy ők állítják fel a játékszabályokat,”

mondta Szobjanin, kiemelve, hogy szerinte az USA a petrodollár bukása utáni időkhöz próbálja alakítani ezeket a szabályokat.

Ironikus módon Kissinger maga is részt vett a petrodollár létrehozását célzó 1974-es tárgyalásokban Szaúdi-Arábiával, még a Nixon kormány idejében. Akkor kezdték ugyanis az olaj árfolyamát kizárólag dollárban meghatározni, arra kényszerítve ezzel a világ országait, hogy jelentős mennyiségű dollár tartalékkal rendelkezzenek, amennyiben olajhoz akartak jutni.

Az USA most a „dollár hatalomvesztése utáni” világra készül fel, ami „már nem lesz globális”. Ehhez szerinte Putyinra is szükség van, ezért próbál az USA kettős politikát játszani, vagyis egyszerre együttműködni, mégis szélsőségesen agresszív politikai retorikát alkalmazni Oroszországgal szemben.

„Az Egyesült Államok és Oroszország most is együttműködnek a legfontosabb kérdésekben és a legérzékenyebb területeken, beleértve a háborúkat, az olajipart, a befektetéseket, a technológiát és sok más kérdést,” mondta.

Szobjanin szerint a BRICS szövetség és a Transzatlanti Kereskedelmi és Beruházási Partnerség pontosan ilyen „gazdasági szövetségek”, amiken az USA aktívan dolgozik.

„A lavinaszerűen növekvő amerikai adósság miatt az amerikai gazdaság megmentése akkor is lehetetlen feladat lenne, ha az egész Közel-Keletet lángba borítanák. Két klán, a Clinton és a Bush családok harcát látjuk,” mondta Szobjanin, azzal a jelentőségteljes kijelentéssel tetézve meg észrevételeit, hogy szerinte a közelgő választások lesznek az utolsók az Egyesült Államok történelmében, „mert az Egyesült Államok ezt követően egy egészen másmilyen nemzet lesz.”

Szobjanin kifejtette továbbá, hogy Kissinger jelenleg a Bush klán tagja és annak érdekeit képviseli, miközben Hillary Clinton a csata másik ágát képviseli, és erősebb helyzetben van.

Szobjanin úgy gondolja, hogy Kissinger látogatásának elsődleges célja az volt, hogy kipuhatolja, vajon Putyin szívesebben látna egy Hillary Clinton vezette új globális rendet, vagy inkább a Bush klán által képviselt nemzetorientáltabb álláspontot részesíti előnyben.

„Egyértelmű, hogy a Clintonék szerinti új világrend, illetve egyes társaságok, mint például a Soros Alapítvány, kevésbé fogadják el Oroszországot.”

„Henry Kissinger a két bankárcsoport közötti brutális harc közepette érkezett Oroszországba, aminek végén a vesztes több tízezer milliárd dollár értékű adóssággal kell megbirkózzon,” miközben az USA bűnbakot keres a helyzetre.

„Oroszország kicsi, de rendkívül fontos szereplő a világ színpadán. Soha nem avatkoztunk belügyeibe, Oroszország mégis kulcsszerepet játszott az Egyesült Államok és a Federal Reserve felemelkedésében,”

mondta, arra utalva, hogy amikor a 90-es években Oroszország fizetésképtelenséget jelentett saját államkötvényeire, a lépés jelentősen kiterjesztette a Fed hatalmát és globális monetáris politikájával immár manipulálni tudta a reálgazdaságot.

Szobjanin úgy gondolja, hogy elérkezett az a különleges pillanat, amikor Oroszország meghatározhatja az Egyesült Államok sorsát és Kissinger is ezért érkezett Moszkvába az amerikai elit képviseletében.

„A Bush klánnak szüksége van Oroszország pénzére, hadseregére és politikai támogatására Clintonék és a mögöttük álló bankárcsoport legyőzéséhez, hogy [a remélt győzelmet követően] őket vonhassák felelősségre az amerikai államadósságért. Ennek érdekében tetemes támogatásra hajlandóak Oroszország irányába különböző területeken.”

A pápa és Kirill moszkvai pátriárka közötti történelmi találkozóra vonatkozó kérdésre Szobjanin elmondta, hogy szerinte az Egyesült Államok, a Vatikán, Németország és Franciaország vezetői közös nevezőt keresnek Oroszországgal.

„Valóban jelentőségteljes eseményről van szó, aminek különböző aspektusai vannak. Ilyen például az a tény, hogy az amerikai bankok felől érkező támadás a Vatikán bankját is érintette. A katolikus pénzrendszernek növelnie kell biztonságát és Oroszország segítségére lehet ebben.”

Szobjanin észrevételét a Vatikán bankjának likviditását illetően, amit legalább annyi titkolózás vesz körül, mint a Nemzetközi Fizetések Bankját (BIS), sokak mellett maga Ferenc pápa is felhozta már.

A 2015-ös Scarano botrány után a pápa szigorú reformokat hirdetett a Vatikán banki struktúrájában. Hasonló botrány rázta meg a pápai város pénzintézetét 2012-ben is, amikor a bank drámai körülmények között menesztette Ettore Gotti Tedeschit.

Szobjanin úgy gondolja, hogy a két egyházfő a világot fenyegető két legnagyobb veszélyre (a nyugatra jellemző erősödő hitvesztésre és az Iszlám jelentette fenyegetésre) adandó válaszokról is beszél majd, ezen belül is a térítői tevékenységek felhagyásáról és az ökumenizmusról, az összefogás és a veszélyek elhárítása érdekében.

A térítői tevékenységek elítélése, ami a protestáns keresztények egyik fontos szolgálata, illetve az ökumenizmus, vagyis az a vélekedés, hogy minden vallás ugyanazt az Istent imádja, Ferenc pápa által támogatott nézetek és fontosak az Antikrisztus által majdan képviselt világvallás felemelkedéséhez.

Az amerikai erők 45 perces figyelmeztetést adnak az ISIS-nek a bombázások előtt, majd kifogynak a lőszerből

Forrás: Activist Post

Félretéve egy perce, hogy ki és miért hozta létre az ellenséget, aki ellen a harc jelenleg folyik Szíriában, nézzük meg, milyen eszközökkel vág vissza az Egyesült Államok hadserege.

Amióta Oroszország valódi bombákat dob az ISIS állásaira Szíriában, az Egyesült Államok és a NATO erői kénytelenek kettős propaganda kampányt fenntartani az ügyben, egyszerre ígérve ellenállást és biztosítva védelmet az Iszlám Állam erőinek.

Így amikor az orosz erők olyan célpontokat támadnak, amik igencsak fájnak az ISIS pénztárcájának, az Egyesült Államok kénytelen hasonlónak tűnő kampányokat indítani.

Csakhogy az Iszlám Állam olajszállító teherautóinak kilövése helyett az amerikai stratégia igen érdekes, újszerű módszereket követ, amelyek során az Iszlám Állam konvojai a támadások előtt 45 perccel figyelmeztetést kapnak a támadóktól a támadás érkezéséről. Az amerikai erők figyelmeztető cédulákat szórnak rájuk a levegőből a következő szöveggel:

„Hagyják el teherautóikat, szaladjanak el. Figyelem! Légitámadás érkezik. Az olajszállító teherautókat meg fogjuk semmisíteni. Távolodjanak el a teherautóktól! Ne kockáztassák életüket!”

„Hagyják el teherautóikat, szaladjanak el. Figyelmeztetés: légitámadás érkezik. Az olajszállító teherautókat meg fogjuk semmisíteni. Távolodjanak el a teherautóktól! Ne kockáztassák életüket!”

A hadsereg azzal magyarázza a figyelmeztetést, hogy a sofőrök között civilek is lehetnek.

Arról persze egy szó sem esik, hogy más kontextusban a szabályok értelmében kérdezés nélkül lelőhetnek bárkit, aki támogatást nyújt egy terroristának, például azzal, hogy lopott olajat fuvaroz számukra. Arról sem esik szó, hogy ezek a potenciális civilek miért kapnak figyelmeztetést, amikor tényleges civilek felé semmilyen hasonló figyelmességet nem mutatnak. Igazán sajnálatos, hogy az amerikai hadsereg egyszer sem dobott le ilyen cédulákat Irakban az elmúlt tíz év során, hogy akár csak néhány civil áldozatot megmentsen a több millió iraki állampolgár közül, akik elestek a támadásokban.

Érdekes azt is megnézni, hogy hány olajszállító teherautót lőtt ki az Egyesült Államok Oroszországhoz viszonyítva. Steve Warren ezredes szerint az USA hadserege a kampány kezdete óta 116 tankert lőtt ki, míg az oroszok több, mint ezret semmisítettek meg öt nap alatt. Amikor pedig ennek okáról kérdezték, az ezredes egyszerűen azt felelte, hogy vadászgépeik kifogytak a lőszerből:

„A cél az volt, hogy minden teherautót megsemmisítsünk ott, de kifogytak a lőszerből, mielőtt ezt kivitelezhették volna. A célunk azonban az volt, hogy minden egyes teherautót kilőjünk.”

Annak ellenére, hogy ma már az Egyesült Államok megpróbál az ISIS ellenfeleként mutatkozni a nyilvánosság előtt, még mindig kénytelenek az orosz bombázásokról készített felvételeket mutatni a fővonalas médiában ennek alátámasztására.

Az amerikai külpolitika legújabb propaganda hadjáratát humorként is felfoghatnánk ezekben a feszült időkben, ha a helyzet nem lenne ennyire tragikus és egyben veszélyes is.

Végül pedig emlékeztetőül, hiszen nem tudjuk, hogy mindebből valójában mennyi a propaganda:

A hamis kelet-nyugat paradigma – A szabadság vége vagy a szabadság előszobája?

Az USA testőrnek áll a terroristák mellé

Forrás: Activist Post

Miután felállították az „Iszlám Állam mentes övezetet” (értsd: repüléstilalmi zónát) észak Szíria török határ menti területén, az Egyesült Államok csendesen bejelentette saját légicsapásainak kiterjesztését, hogy amolyan utazó testőrfélének álljon az általa kiképzett és „leellenőrzött” dzsihádisták mellé.

A döntés szerint, amit állítólag Barack Obama hagyott jóvá, az amerikai légierő minden olyan erőt megtámadna, ami az úgynevezett „mérsékelt lázadó harcosok” ellen fellép, ezek közé sorolva a szíriai hadsereget is.

A bejelentésről elsőként a Wall Street Journal számolt be még múlthét vasárnap, anonim katonai forrásokra hivatkozva. A magas rangú katonatiszt a következőket mondta:

„Offenzív hadműveletek esetében csak az Iszlám Állam a cél, őket érő támadások esetén azonban bárkivel szemben megvédjük őket. Nem az a célunk, hogy nyílt konfliktusba kerüljünk a rezsimmel, de elköteleztük magunkat, hogy megvédjük ezeket az embereket.”

A Fehérház biztonságpolitikai szóvivője, Alistair Baskey pedig a következőket nyilatkozta:

„Nem térek ki a hadműveletek szabályaira, de mindvégig világossá tettük, hogy minden szükséges lépést megteszünk annak érdekében, hogy ezek az erők sikeresen végrehajthassák küldetésüket.”

Elissa Smith, a Pentagon szóvivője egy hivatalos nyilatkozatban a következőket tette hozzá a fentiekhez:

„Tisztában vagyunk azzal, hogy ezen csoportok közül igen sok több fronton is harcol, még az Asszád rezsim, (az Iszlám Állam) és más terroristák ellen is.”

A Wall Street Journal által idézett katonatiszt és Smith parancsnok nyilatkozatai az új utasítás legkritikusabb pontját érintik. Mivel a „mérsékelt lázadók”, akik mint tudjuk egy cseppet sem mérsékeltek, harcban állnak a szír kormányerőkkel, az ajtó jelentősen szélesebbre tárult a konfliktus eldurvulása és a közvetlen katonai konfrontáció előtt az Egyesült Államok és a szír hadsereg között, a „mérsékeltek” védelmét használva ürügyként.

Nem ez lesz az első eset, hogy maguk a dzsihádisták követelik a légicsapásokat. Július 31-én már megtörtént egyszer.

Ismételten fontos kiemelni, hogy Szíriában nincsenek és soha nem is voltak mérsékelt lázadók. Az „ellenzék” kizárólag a NATO és az Öbölmenti Együttműködési Tanács által finanszírozott, felfegyverzett, támogatott és kiképzett terroristákból, dzsihádistákból és zsoldosokból áll.

Ennek függvényében, minden konfrontáció, amiben az Egyesült Államok részt vesz, egy szuverén állammal szembeni direkt agressziónak tekinthető.

Az új irányelv tehát tovább erősíti a feltételezést, miszerint az USA és a NATO célja Bashar al-Asszád kormányának megdöntése és Szíria leigázása. Bár ez a cél a szír válság kezdete óta kirajzolódott, a szír válaszlépéseket kiprovokálni szándékozó irányelvek és egyéb lépések egyre gyakoribbá váltak az elmúlt hetekben.

Csupán idő kérdése, hogy mikor fogják Asszád elnöknek az Iszlám Állam és az al-Kaida elleni lépéseit ürügyként használni egy Szíria elleni légicsapás elindításához.

Sajnos minden jel afelé mutat, hogy Szíria hamarosan a destabilizáció második szakaszához érkezik. Ahhoz a szakaszhoz, ami Líbia számára nem ismeretlen.

Párizs, Szíria, menekültek, terroristák és útlevelek

Pár nappal a menekültekről írt első cikk után, amiben, talán emlékeztek, megemlítettem, hogy amennyiben a válsággal érintett országokban terrortámadások lesznek, azokat bizonyára a menekültek nyakába varrják majd, a közösségi oldalakat elárasztották a magukat menekültnek kiadó ISIS harcosokról készült fényképek.

A Zerohedge így írt a jelenségről:

A spekulációkat a nyugati titkosszolgálatok még nem erősítették meg, bár ez nyilván hamarosan megtörténik, hiszen a félelem erősítése nagyon fontos tényező. Elég valószínű, hogy egyre több hírt hallunk majd az Európát behálózó menedékkérőkről, akiknek egyetlen célja, hogy a kontinens lakosságát terrorizálja. A kellő hatás érdekében persze robbantásokra is számíthatunk.

…

Mivel mindenki tisztában van azzal, hogy az elit „egyetlen válságot sem hagy kárba veszni”, Európának már csak egy belső, kézzel fogható krízisre van szüksége, lehetőleg dermesztő robbantásokkal és ártatlan áldozatokkal. Ez várhatóan hamarosan bekövetkezik.

Ez sajnos megtörtént.

A reakciók pedig szokás szerint igen változatosak. A közös pont természetesen a gyász, hiszen valóban ártatlanok haltak meg péntek este és egyetlen ember értelmetlen halála is szomorúsággal kell, hogy eltöltsön bennünket. Egyre többen veszik észre azt is, hogy Párizs mellett a világ két másik pontján is hasonló robbantások történtek, amikről a médiumukban nem igen vagy csak keveset hallani, hiszen válságra most elsősorban Európában van „szükség”. Persze az is érthető, hogy az emberek figyelme a hozzájuk földrajzilag közelebb eső problémákra összpontosul, és hát valljuk meg, Libanonban és Irakban már régóta baj van, így sokan immunissá váltak az onnan érkező hírekre, de azért érdemes lenne értük is elmondani néhány imát, megemlékezve például arról az édesapáról, aki a forgalmas bejrúti piacon az első robbantás láttán észrevette a második merénylőt, akit letepert, feláldozva magát, hogy sokakat, köztük saját kislányát megmentse.

Visszatérve Párizshoz, a menekültek és az Iszlám Állam közötti hiányzó láncszem felbukkanása nem sokáig váratott magára, hiszen a görög kormány már szombaton bejelentette, hogy az egyik öngyilkos merénylő mellett egy szír útlevelet találtak, amit 2015. október 3-án regisztráltak a görögországi Leros szigetén.

„Elismerjük, hogy még egy kicsit sem nem vagyunk tisztában az „öngyilkos robbantás 101 tanfolyam terroristák számára” anyagával vagy akár annak legalapvetőbb technikáival, de azért felmerült bennünk a kérdés, hogy vajon egy merénylő számára előírás-e magával vinni az útlevelét élete utolsó küldetésére, főleg, ha egy ilyen útlevél kritikus fontosságú árulkodó jelként szolgál? A másik pedig, hogy amikor az útlevelét magán hordó öngyilkos merénylő felrobbantja magát, az útlevél minden esetben sértetlenül kerül ki a robbanásból, vagy csak bizonyos esetekben?” – teszi fel a kérdést a Zerohedge.

Röviddel az útlevéllel kapcsolatos első hír érkezése után Szerbia is bekapcsolódott a „szír álmenekült” ügyébe, amikor a Blic nevű lap megjelentette a 25 éves Ahmed Almohamed állítólagos útlevelének fényképét és kijelentette, hogy az illető október 7-én haladt át az országon, és négy nappal korábban érkezett meg a görögországi Leros szigetére, ahol menekültstátuszért folyamodott Szerbiához.

Ezt követően a görög Protothema nevű lap írt arról, hogy a szír férfi nem egyedül utazott és megjelentette a két férfi utazását igazoló jegyeket.

Ezt néhány órával követte egy másik fejlemény, amikor francia és amerikai források is azt állították, hogy az útlevél „egyértelműen hamis”.

A Guardian újságírója megkísérelte kibogozni a történetet:

Több okból is érdemes kivárni, amíg több információ birtokába jutunk, mielőtt messzemenő következtetéseket vonnánk le a támadások és a menekültválság közötti kapcsolatról.

Először is az ISIS legalább 12 alkalommal kritizálta az Európába menekülőket.

Akik a párizsi támadásokat a menekültekre akarják kenni, jobb, ha először utánanéznek a tényeknek, írta Aaroon Zelin, a dzsihád elemzésével foglalkozó szakértő. Az ISIS megveti azokat, akik Szíriából Európába menekülnek, mert ez aláássa az ISIS üzenetét, ami szerint az általuk létrehozandó kalifátus az igazi menedék. Ebből kifolyólag nehéz elképzelni, hogy a Szíriából menekülők túlnyomó része az Iszlám Államot támogatná, nem pedig éppen menekül előle.

A második tényező, ami óvatosságra int, ennél kézzel foghatóbb. A nyomozóknak még meg kell állapítaniuk, hogy a szóban forgó útlevél a támadóhoz vagy az egyik áldozathoz tartozott (az egyik egyiptomi útlevéllel rendelkező személyről, akit támadónak véltek, például kiderült, hogy szintén áldozata volt a támadásnak). Ezt követően azt is meg kell állapítani, hogy az útlevelet magán tartó személy megegyezett-e annak jogos tulajdonosával.

Az útlevél lopott is lehetett. Mivel manapság szír útlevéllel könnyebb menekültstátuszt igényelni Európában, komoly ágazat alakult ki a szír okmányok lopására és kereskedelmére.

Több beszámolót is hallottunk a görög-macedón határon tartózkodó szírektől, akik elmesélték, hogyan rabolták el tőlük útleveleiket, amikor elhagyták Görögországot.

A harmadik vészjelzés maga a tény, hogy az útlevelet megtalálták. Az elemzők furcsának tartják, hogy egy merénylő magával vigye útlevelét egy olyan küldetésre, amelyből nem tervez visszatérni.

„Miért vinné magával az útlevelét a modern állampolgársággal járó fogalmakat kifejezetten visszautasító dzsihátista egy öngyilkos akcióba?” – teszi fel a kérdést Charlie Winter, az iszlám szélsőségességgel foglalkozó elemző a Twitteren. „Azért, hogy megtalálják.”

Az egyik elmélet szerint az ISIS azt reméli, hogy Európát így a szír menekültek ellen fordíthatja, amivel tovább szítanák a kelet és nyugat, a kereszténység és az iszlám közötti ellentéteket és egyúttal talán meggyőzhetik a szíreket, hogy egyetlen reménységük és egyetlen védelmük az Iszlám Állam által hirdetett kalifátusban rejlik.

„Tudjátok mi dühítette fel az iszlám szélsőségeseket leginkább Európával kapcsolatban?” – írja Iyad El-Baghdadi aktivista és dzsihád figyelő a Twitteren. „A menekültválságra adott nagyon is humánus és erkölcsös reakció.”

Függetlenül attól, hogy az útlevél lopott, hamisított vagy eredeti volt, illetve, hogy azt esetleg mások helyezték-e el a helyszínen, egyre többen teszik fel a kérdést, hogy vajon mennyire volt bölcs döntés engedni, hogy ilyen mennyiségű ismeretlen migráns lépjen Európa területére annak déli határain keresztül és utazzon szinte korlátozás nélkül a kontinens más részeibe. Egyre többen követelik a görög partok és a görög-török határszakasz fokozott ellenőrzését vagy akár a menekültek belépésének teljes tiltását.”

A fenti érvektől függetlenül a párizsi vérontás egyik várható hozadéka annak az elképzelésnek az erősödése lesz, hogy a robbantások a szíriai események közvetlen következményeként történtek, így egyre többen állnak majd a Szíria elleni katonai támadás mellé, természetesen francia szárazföldi csapatokkal az élen.

A francia légierő pedig már vasárnap este húsz bombát dobott le Rakka városára, ami az Iszlám Állam székhelyének számít.

Végezetül azokat az ominózus 14 évvel ezelőtti eseményeket is érdemes lenne felidézni. Hány elemzést és videót láttunk a 2001. szeptember 11-i események igazi kivitelezőiről és a mögöttes szándékról? Függetlenül attól, hogy kit látunk a párizsi tragédia mögött, gondoljunk arra, hogy mi lehetett a cél! Vajon, amikor földrajzilag hozzánk közelebb történik ilyesmi, nehezebb meglátni ezeket a szálakat?

Emlékeztek Wesley Clark szavaira?

Akkor a CIA által létrehozott al-Kaida volt a célpont és az ürügy, most a CIA által felfegyverzett utódszervezet, az Iszlám Állam. A megtámadandó országok listája viszont nem változott, csupán az, hogy melyik van még hátra ezek közül.

Itt nem arról van szó, hogy vajon helyes-e megvédeni országunk határait vagy kezelni az Európában soha nem látott mértékű menekült és migránsproblémát, hanem arról, hogy vajon más országok lebombázásával és a kelet-nyugat közötti feszültség mélyítésével a megoldáshoz vagy a probléma fokozásához járulunk hozzá?

Sajnos ismét azt látjuk, hogy szinte minden oldal politikailag motivált abban, hogy ezt a borzalmas tragédiát nagyon határozott geopolitikai célok elérésére használja.

Törökország kényszeríti a menekülteket Európába – NATO háborús tervek? Megrendezett esemény? Rendőrállam?

Forrás: Activist Post, Brandon Turbeville cikke alapján

A lassan egész Európát érintő, tragikus humanitárius válságot figyelve bizonyára sokakban felmerül a kérdés, hogy mi késztette ezt a tömeges kivonulást, amelyben az emberek mintha vezényszóra, egyszerre indultak volna meg. Hiszen a szíriai válság már vagy 4-5 éve, a líbiai pedig még régebb óta tart. Azonkívül más nemzetek is kerültek már összetűzésbe a NATO-val, és mégse láttunk még ilyen hihetetlen méreteket öltött migrációt, ami Európa után az Egyesült Államokra is kihat majd.

Amennyiben a szírek Bassár el-Aszad elnök kegyetlensége miatt kezdtek menekülni, miért nem láttuk őket 2008-ban, 2009-ben vagy 2010-ben? Igazából ilyen tömeges kivonulást még soha sem láttunk.

Miközben tudható, hogy az Iszlám Állam nyugat felé történő nyomulása miatt sok szíriai volt kénytelen menekülni, azt is fontos észben tartani, hogy sokan érkeznek egyéb országokból is.

Azt is fontos tudni, hogy a Törökországból kiáramló emberek nagy része a török titkosszolgálat és hivatalos szervek illetve személyek nyomására indult meg. Más szóval úgy tűnik, hogy Törökország szándékosan duzzasztotta fel a menekültek számát az országban, hogy a megfelelő időben útnak indítsa őket Európa felé.

Összegyűjtés és bevetés

Tony Cartalucci, a Társadalomépítés 101, avagy hogyan indítsunk menekültválságot című írásában kifejti, hogy Törökország megkérdőjelezhető lelkesedéssel tárta ki kapuit a menekültek előtt, hihetetlen összegeket áldozva e célra, amikor nyilvánvaló, hogy Törökországot egy cseppet sem érdekli ezeknek az embereknek a sorsa. Miután évek óta segédkeznek az Iszlám Állam, az al-Kaida és egyéb „mérsékelt” kannibálok kiképzésében, felfegyverzésében és koordinálásában, több százezer civil halálához és egy teljes ország elnéptelenítéséhez nyújtva aktív segítséget, elmondhatjuk, hogy Törökország sok mindenben lehet érdekelt, de a szíriai menekültek megsegítése nincs közöttük.

Törökország azonban ennek ellenére sok százezer szír menekültet fogadott be az elmúlt néhány év során.

A Foreign Policy ezt írta erről:

Mára Törökország vált a menekülteket legnagyobb számban befogadó országgá. 2013 októbere óta háromszorosára emelkedett a regisztrált szír menekültek száma, ami mára csaknem elérte a 2 milliót.

Tehát annak ellenére, hogy Törökországot egy cseppet sem érdeklik a szír menekültek, mégis 2 millióan vannak az országban, és egyszer csak elkezdtek tömegével kiáramlani, mintha egy forgatókönyvet követnének.

A görög Kathimerini lap is szervezett menekültáradatról ír, aminek szerintük a török politika az oka:

A leginkább Szíriából Görögországba érkező migránsok és menekültek számának hirtelen növekedése mögött a török geopolitikai taktikaváltás áll, állítják diplomáciai források.

A tisztviselők szerint a Földközi-tenger keleti részét célzó menekülthullám oka a politikai nyomás erősödése a szomszédos Törökországban, ahol novemberbne előrehozott választások lesznek és amelyik úgy döntött, hogy csatlakozik az Egyesült Államokhoz az Iszlám Állam ellen Szíria területén tervezett bombatámadásban.

A több tisztviselő részvételével készített elemzés szerint a szomszédos Törökországból érkező menekülthullám azért indulhatott el, mert a török tisztviselők szándékosan szemet hunynak felette, sőt, aktívan támogatják a tömeges kivonulást.

Tony Cartalucci pedig ezt írja:

Az olyan katasztrófák, amelyek látszólag „hirtelen” és „váratlanul” érkeznek, azonkívül „megállíthatatlannak” tűnnek, amelyeket azonban mégis hagynak végbemenni az USA és a NATO által kontrollált hadszíntéren, kimerítik az összeesküvés fogalmát. A jelenlegi katasztrófa során ezek az erők a kétségbeesett és/vagy kihasznált és szándékosan Törökország felől Európába irányított menekülteket állítják szembe a nyugat manipulált, ijedt és rosszul informált lakosságával.

A menekültek által választott utazási módszerekért, pontosabban a veszélyes tengeri útvonalért is Törökország tehető felelőssé, ami teljesen felesleges kockázat Európa eléréséhez, hiszen a kontinens Törökország felől két ponton is megközelíthető szárazon: Bulgárián és Görögországon át.

Miért nem teszi Törökország lehetővé, hogy a menekültek a szárazföldön át jussanak be Európába?

Emellett az is tudható, hogy fokozott hangsúly helyeződik a fundamentalista elemek Európába juttatására. Szírián belüli forrásokból személyesen értesültem arról, hogy a Szíriában tartózkodó fundamentalista muzulmánok kiemelt elbánásban részesülnek a „menekültstátusz” elnyerése érdekében. Ez még véletlenül sem jelenti azt, hogy minden szír menekült vagy akár a többségük fundamentalista lenne. Nagyon fontos, hogy ne általánosítsunk! Mindemellett nem lehet figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy a fundamentalista „menekültek” nagyobb figyelmet és segítséget kapnak Európába vezető útjuk során.

Arra is fontos rámutatni, hogy Európában a menekültek által indított tüntetéseken kizárólag férfiakat, méghozzá fiatal férfiakat látni. Milyen az a háború, ami elől a férfiak sokkal nagyobb számban menekülnek, mint a nők és a gyerekek? Valami nem stimmel.

Azt is fontos tudni, hogy nem minden Európába tartó menekült szír. Sokan érkeznek a Közel-Kelet különböző országaiból és Észak-Afrikából is. Egyre több hír jelenik meg arról, hogy a magukat szírnek valló menekültekről később kiderül, hogy más országból érkeztek. A konfliktus természete miatt sok menekült számára egyszerűbb, ha szírnek vallja magát, mert ily módon maga is részesülhet a szírek felé bizonyos országokban érvényesülő kiváltságos bánásmódban.

Miért ugrott meg a menekültek száma?

Mivel magyarázható, hogy az Európába tartó menekültek és bevándorlók száma ilyen mértékben megugrott? A válasz természetesen többrétű.

Először is, miután nyilvánvalóvá vált, hogy Bassár el-Aszad, jelenlegi szír elnök az anglo-amerikai támadások ellenére is képes volt kitartani, az elit hatalom szükségesnek látta a nyugati hatalmak katonaságának bevonását a terrorista zsoldosok mellé. A Szírián belüli „biztonsági zónák” USA és Törökország általi felállítása fontos lépés volt ennek a fokozott katonai jelenlétnek a megvalósításában és a Líbiában már látott pusztítás megismétlésében.

Miután Oroszország bejelentette, hogy „felderítő” kontingenst küld Szíriába, illetve az Iránnal kötendő atom megállapodás aláírásának közeledtével, valahogyan fel kellett gyorsítani a Szíria ellen tervezett támadást, mielőtt az oroszok túlságosan megvetnék a lábukat Szíriában, Irán pedig szabadabban küldhetné pénzügyi és egyéb támogatásait a szír hadsereg számára.

A Szíria bombázásával és bizonyos európai országok részvételével kapcsolatos vita így tehát újraindult, miközben egyre többször hangzik el, hogy az Iszlám Állam mellett vagy helyett a fő célpontokat inkább Bassár el-Aszad erői képeznék.

Miközben rengeteg cikket találunk a nyugati sajtóban arról, hogy a britek egyre komolyabban gondolják az Iszlám Állam elleni bombázások lehetőségét, az igazi vita a „biztonsági zónák” felállításáról és a kormányerők megtámadásáról folyik.

A Huffington Post például a következőket írta:

David Cameronra egyre nagyobb nyomás helyeződik, hogy a királyi légierő légitámadásait Szíriára is kiterjessze, miközben a súlyosbodó konfliktus miatt egyre több ember menekül Európa felé.

Lord Carey, Canterbury korábbi érseke is csatlakozott azoknak a táborához, akik a katonai beavatkozást sürgetik a Szíria szívében tevékenykedő Iszlám Állam szétzúzása érdekében.

Azt is támogatja, hogy a brit hadsereg segédkezzen úgynevezett „biztonsági zónák” létrehozásában az országon belül, ahol a polgári lakosság védelmet találna a Szírián belül véres háborút folytató felek elől. …

A volt érsek azután szólalt fel, hogy George Osborne, brit pénzügyminiszter elismerte, átfogó tervre van szükség ahhoz, hogy a menekültválságot annak „forrásánál” lehessen kezelni.

A Törökországban összegyűlt G20-as pénzügyminiszterek előtt beszélve elmondta, hogy Bassár el-Aszad elnök „gonosz” rezsimét éppen úgy el akarja intézni, mint az Iszlám Állam militáns dzsihádistáit.

Az Európába özönlő menekülteket tehát arra használják, hogy az amúgy is ijedt európaiakat fanatikus, „Allahu Akbárt” skandáló muzulmánok rémképeivel ijesztgessék és vegyék rá arra, hogy támogassák a szír kormány elleni rakétatámadásokat. Az Európai lakosság, amelyik első kézből látta, hogy milyen hatással van egy migrációs hullám országaikra és kultúráikra, gyakran fizikai erőszakba fordulva, egyre nagyobb valószínűséggel adja majd meg magát és jelenti ki, hogy „Mindegy mit, csak csináljatok már valamit az Iszlám Állam és/vagy Aszad ellen, hogy ezek az emberek végre elmenjenek innen!”

[Időkjelei: Egyesek például felvetették a menekültek/bevándorlók megcsippelését is.]

A háború sújtotta országból, vízbefúlt gyerekek, megölt hozzátartozók és a nyomor friss képeivel a fejükben érkező menekülteket a „védelmezés felelősségét” illetve a „humanitárius bombázást” pártoló frakció egy hamis politikai kettősség második felének bevezetésére használja egy olyan bombázás formájában, amit a jobboldali konzervatívok már eddig is minden erejükkel támogattak.

A menekülthullám másik fontos eleme az európai kultúra pusztulása, amit az igen különböző, egymással többnyire ellentétben álló kultúrák összecsapása jelent, és ami az oszd meg és uralkodj elv rendkívül egyszerű alkalmazását teszi lehetővé az európai népeken, a már amúgy is megtört migráns lakosság önkéntelen közreműködésével.

Európa már a szír válság kirobbanása előtt is komoly gondokkal küzdött a Közel-Keletről és Észak-Afrikából korábban bevándoroltak miatt.

Az uralkodó elit ilyen-olyan ürüggyel – gazdasági, etnikai, stb. – megnyitotta a gátat olyan bevándorlók előtt, akik az európaitól merőben eltérő és azzal összeférhetetlen kultúrákból érkeztek, sokszor olyan országokba, amelyek amúgy is gazdasági nehézségekkel küzdenek. Talán a bevándorlók is hozzájárultak a gazdasági helyzet romlásához Európában, de ami fontosabb, hogy ezzel egy újabb alacsony jövedelmű és szaktudással nem rendelkező munkásréteg jött létre, akiket aduként használhatnak a helyi lakosság ellen, szembefordítva egymással a két réteget. A bevándorlók által a másodrendűség miatt érzett dühöt az európaiakra irányítják, miközben az európaiakat a bevándorlók ellen hergelik a bérek és az életszínvonal csökkenése ürügyén. Eközben sajnos egyik csoport sem érti meg, hogy ezeket a viszonyokat társadalmunk oligarchái hozták létre bel- és külföldön egyaránt, így egymáson töltik ki dühüket.

Azt aligha tagadhatjuk, hogy a gátakat szándékosan szakítják át az Európába, különösen pedig Nagy-Britannia felé társadalmi manipulációs céllal irányuló migráció előtt.

Elvégre Andrew Neather, Tony Blair, Jack Straw és David Blunkett volt tanácsadója elismerte, hogy a kormány egyes miniszterei, Straw, Blair és a brit munkáspárt olyan mennyiségű bevándorlót engedne be az országba, ami örökre megváltoztatná annak arculatát.

Az Európa felé tartó jelenlegi menekült és bevándorló áradatnak ugyanakkor lehet egy harmadik aspektusa is, mégpedig egy megrendezett esemény formájában, amit persze az Európába vagy akár az Egyesült Államokba újonnan érkezett muzulmán szélsőségesekre kennének. Látva, hogy menekült státuszért folyamodó szélsőséges elemekben nincs hiány Szíriában (és nyilván más országokban sem), a helyzet adja magát arra, hogy az illetékesek kihasználják, hiszen Európában ma már válogatni lehet a bepalizható muzulmánok között.

Az amerikaiakat persze már évek óta készítik elő egy hatalmas, akár nukleáris terrortámadás lehetőségére, a Szíriát vagy Irakot járt dzsihádisták kezétől.

Lindsey Graham, Dick Cheney és megszámlálhatatlanul sok politikus, tisztviselő, médium, mozi- és tévéfilm gondoskodott arról, hogy ez a fenyegetettség beivódjon az emberek tudatába.

Amennyiben egy ilyen megrendezett terrortámadás tényleg bekövetkezik, végső búcsút mondhatunk ma még névleg szabad társadalmunknak. Elkezdődik a háború és a polgári szabadságjogok, illetve a szabadság, mint olyan látszata is megszűnik.

Az Európában kibontakozó bevándorlási válság teljes egészében a hatalmi elit műve, hiszen a közel-keleti és észak-afrikai országok ellen indított, milliók életét követelő háborúk indították útnak ezt a rengeteg embert, így a helyzet megoldása is az ő feladatuk lenne.

Természetesen az oligarchák nem a megoldást keresik, hanem megpróbálják ezt a válságot is terveik megvalósítására használni. Ettől függetlenül azért megemlíthetünk néhány lépést, ami segítene a helyzeten.

Látható, hogy Európa nem képes korlátlanul befogadni ekkora tömegeket, hiszen az ilyen bevándorlás-politika már korábban is gazdasági és kulturális káoszt eredményezett egyes európai országokban. Ugyanakkor nem a bevándorlókat kell vádolni azért, mert jobb életet szeretnének [akkor se, ha ezt számunkra furcsa vagy elfogadhatatlan stílusban teszik], vagy megpróbálnak elmenekülni a pokol elől, amit éppen azok az országok szabadítottak rájuk, ahová menekülnek.

A tömeges kivonulás megállításának első és legfontosabb lépése nyilván a Szíria és más, hasonló helyzetben lévő országok bombázásának azonnali felfüggesztése lenne. Továbbá fel kellene hagyni az Iszlám Állam, a Szabad Szír Hadsereg, a Nuszra front és egyéb „mérsékelt” kannibál csoportok támogatásával és lehetővé tenni, hogy a szír kormány kiűzze ezeket területéről.

Ne felejtsük el, hogy a szírek nem azért jönnek Európába, mert arról álmodoznak, hogy milyen csodálatos lenne a nemek politikájáról vitatkozni, kávét szürcsölni egy francia kávézóban vagy a királynő lábai előtt heverni. Azért jönnek, mert az otthonaikat lerombolták, a családjukat megölték és az országukat vademberek uralják és szaggatják szerteszét. Európa így talán azzal tenné a legtöbbet értük, ha segítene újjáépíteni, amit leromboltak.

Ezek a megoldások persze szöges ellentétben állnak az oligarchák akaratával, akik nem akarnak békés megoldást a szír válságra vagy humán módon véget vetni a bevándorlási hullámnak.

Thea: Ránk, egyes emberekre marad hát, hogy megmutassuk a reményt ebben a kilátástalannak tűnő helyzetben is, segítve honfitársainknak és bevándorlóknak, menekülteknek egyaránt, hogy megismerjék a Béke Fejedelmét, hiszen egyedül Ő képes megváltoztatni a szíveket és életet adni ott, ahol látszólag már minden elveszett.

Az egymással ellentétes véleményen álló honpolgárok, illetve a bevándorlók/menekültek és az európaiak közötti feszültség növekedésével egyenes arányban nő a mi felelősségünk is, hogy ebben a szándékosan zavarossá tett világban ne véka alatt, hanem magasra tartsuk lámpásunkat.

A globális gazdasági reset következő fázisa

„Egy reset szükséges a gazdasági növekedés módszerében a világon.”

Forrás: alt-market.com, Brandon Smith írása alapján

Korábban szó esett már a nemzetgazdaságok és monetáris irányelvek kikényszerített „harmonizálásáról” és a globalisták végső céljáról, vagyis egy egységes világvaluta és ezen keresztül egy globális, azaz világkormány létrehozásáról, amit támogatói előszeretettel neveznek Új Világrendnek.

A globalisták saját bevallása szerint az Új Világrend létrehozására felvázolt terv nem engedheti meg az Egyesült Államok geopolitikai és gazdasági dominanciájának fennmaradását, így a jelenlegi fázis egyik fontos eleme az USA olyan mértékű destabilizálása, hogy az ország korábbi tündöklése csupán emlék maradjon. A megvalósítás egyik fontos lépése a dollár világvaluta státuszának megszüntetése, ami a kegyelemdöfést jelentené a jelenlegi pénzügyi szerkezet számára.

„Készülj a világvalutára!”

Arról is szó esett már, hogy a világ legtöbb országa, a BRICS kormányokkal egyetemben, ugyanezen globalista terv kivitelezésén fáradozik.

Akárhonnan is nézzük, a BRICS országok, köztük Kínával és Oroszországgal, szintén nyíltan követelik a globális monetáris rendszer központosítását, a Nemzetközi Valutaalapot javasolva annak élére, a szervezet által létrehozott SDR-okat, vagyis Különleges Lehívási Jogokat pedig a világvaluta szerepébe. A Rothschild tulajdonú The Economist már évtizedekkel ezelőtt leírta a szemünk előtt kivitelezett tervet.

Christine Lagarde, az IMF jelenlegi vezetője rendszeresen használja a „globális gazdasági reset” kifejezést beszédei és interjúi során. A jelenség persze többféleképpen magyarázható, ha azonban valaki veszi a fáradtságot és képes végighallgatni több órányi unalmas, repetitív globalista retorikát, az üzenet következetesen és félreérthetetlenül kirajzolódik. Aki úgy gondolja, hogy kibír öt percnél többet a körültekintően megfogalmazott és alaposan átgondolt féligazságokból álló beszédből, ezt a Külkapcsolatok Tanácsa által januárban rendezett eseményt nézze meg (angol nyelven):

A globális gazdasági resettel kapcsolatos üzenet lényege:

A „kollektív” együttműködés, nem egyszerűen támogatandó, hanem kötelező lesz az új rendben, ami azt jelenti, hogy minden nemzetnek ugyanazt a geopolitikai és gazdasági keretrendszert kell támogatnia és követnie. Ennek hiányában komoly pénzügyi nehézségek várhatók, ami más területekre is áthat majd.

Emberi nyelvre fordítva: az országokra ráerőltetett és a globalizációból adódó egymástól való függőség válság esetén dominóhatással lesz más országokra, így minden országot egyetlen központi hatóság irányítása alá kell vonni, hogy központilag kezelhessék minden szereplő gazdasági viselkedését, megakadályozva, hogy az egyes országok által elkövetett hibák vagy „szakadár központi bankok” felborítsák az egyensúlyt.

Érdemes megfigyelni, hogy az IMF válasza a globalizációból adódó bajokra és hiányosságokra minden esetben a globalizáció további erősítése és kiterjesztése. Más szóval, bár Lagarde elismeri, hogy egy nemzetközi rendszer része vagyunk, úgy gondolja, hogy a rendszer nem eléggé központosított a sikerhez.

Az IMF igazat mond, amikor rámutat, hogy a világgazdaság instabil és bármikor megismétlődhet a 2008-as válság okozta káosz, amit a központi bankok központi bankjának számító BIS, vagyis a Nemzetközi Fizetések Bankja is nem meglepő módon megerősített legutóbbi jelentésében. Az IMF és a BIS ritkán mond ellent egymásnak.

A BIS figyelmeztetéseit nem szabad félvállról venni, mert az intézmény pontosan tudja a pénzügyi válságok kirobbanásának esélyeit, hiszen az ilyen eseményeket kiváltó irányelveket is ők hozták létre.

2007-ben például a BIS kiadott egy figyelmeztetést, amiben pontosan megjósolta a 2008-as derivatíva és hitelválság egyes elemeit.

Amit azonban ezek a globalista intézmények nem kötnek az orrunkra, legalábbis nem direkt módon, hogy mi a valódi oka és rejtett indítéka a jelenlegi gazdasági rendszer elpusztításának, illetve a jelenleg tartó fázisnak.

A globális reset nem az összeomlási folyamatra adott válasz. Inkább fordítva. Éppen a központi bankok és az IMF/BIS által bevezetés alatt álló globális reset okozza az összeomlást. Az összeomlás egy eszköz, egy hatalmas lángszóró, amivel helyet csinálnak az erdőben a hatalmas globalista templom alapjainak. A gazdasági katasztrófa az elit érdekeit szolgálja.

A Fed és az amerikai kormány lépéseit nézve az emberben felmerül a kérdés, hogy vajon az érintettek hozzá nem értése miatt szabotálják az arany tojást tojó tyúkot? Netán az arrogancia vagy a kapzsiság okozza? Intézkedéseik egyértelműen a fokozatos összeomlást támogatják, és úgy tűnik, mintha észre sem vennék. Miért?

Az ilyen kérdések egy téves feltételezésen alapulnak. Abból indulnak ki, hogy a nemzetközi bankárok és bábként használt politikusok az USA életben maradását tartják szem előtt, pedig ezek az emberek nem hűek egyetlen nemzethez sem és nem gondolják, hogy az Egyesült Államok túl nagy lenne ahhoz, hogy elbukjon. A globalisták számára minden nemzet és központi bank egy báb a nagy sakktáblán. Amennyiben a helyzet úgy kívánja, egy-egy bábot hajlandóak feláldozni, hogy jobb pozícióba kerüljenek. Az Egyesült Államok, a Federal Reserve, de még a dollár sem több ennél számukra.

Az USA a nagy reset következő fázisához érkezett. A 2008-as válság után két új oszloppal támogatták meg az omladozó régi oszlopot, hogy egy kis időt nyerjenek, és kellő mértékben előkészíthessék a lakosságot a globalista célok elfogadására, fenntartva és megerősítve az adós rabszolgaságot a jövő generációinak, közben a megfelelő pozícióba helyezve saját vagyonukat.

Ezalatt a fent említett három oszlop módszeres lebontása elkezdődött. Miért? Valószínűleg azért, mert készen állnak a következő fázisra.

És még valami. Nem az a kérdés, hogy megérdemli-e az USA, hogy jelenlegi formájában fennmaradjon. Vegyük észre, hogy a helyébe lépő globális kormányzás minden eddigi rendszernél rosszabb lesz és nemcsak az amerikaiak számára.

A „rendszerváltás” kizárólag az elit érdekeit szolgálja, a reset végeredménye pedig a szuverenitás halála és az addigi virágzás, vagy legalábbis boldogulás megszűnése lesz a kollektív fejlődés nevében, míg végül bizonyos „szívességekért” cserébe visszaadják ezeket a lakosság kompromisszumképes hányadának.

A globalisták azt akarják elhitetni mindenkivel, hogy az ő vezetésük az egyetlen opció és bármilyen mértékű káosz kialakítására hajlandóak, hogy erről meggyőzzenek minket.

Oroszország szerint beláthatatlan következményei lennének, ha az USA szárazföldi csapatokat küldene Szíriába

Thea: Az alábbi hír olvasása közben érdemes észben tartani a hamis kelet/nyugat paradigmával kapcsolatos ismereteinket (link).

Forrás: zerohedge.com

Ash Carter, amerikai védelmi miniszter, a szenátus fegyveres erők bizottsága előtt kijelentette, hogy az USA már nem hezitálna „közvetlen szárazföldi akciók” elindításán Irakban és Szíriában.

A retorikában bekövetkezett változás (és látszólagos stratégiaváltás) csupán néhány nappal azután történt, hogy az Egyesült Államok felkészítette a közvéleményt egy ilyen eshetőségre, amikor nyilvánosságra hozta azt a sisak kamerával készített felvételt, amelyen Washington szerint a Delta Force akciója látható az Iszlám Állam egyik börtöne ellen. A támadásban állítólag 70 foglyot szabadítottak ki. Az akcióban egy amerikai katona is életét vesztette, ami az első ilyen haláleset Irakban 2011 óta.

A videó időzítése eleve gyanús, mivel csupán néhány nappal azután tették közzé, hogy Joe Dunford tábornok, amerikai vezérkari főnök, látogatást tett Haider al-Abadi, iraki miniszterelnöknél, hogy lebeszélje az orosz segítségről az ISIS célpontok elleni légitámadásokhoz. Úgy tűnik tehát, hogy Washington egyszerre próbálja 1) bebizonyítani a közel-keleti kormányoknak, hogy az USA még mindig képes hatékonyan harcolni a terrorizmus ellen, miközben persze továbbra is kérdésesek igazi szándékai és miközben Oroszország komoly előnyökre tesz szert Szíriában és 2) felkészíteni a közvéleményt arra az eshetőségre, hogy az Egyesült Államok szárazföldi csapatokat küldjön Irakba és Szíriába.

A Washington Post (tehát a hivatalos narratíva) így ír:

A Fehérház komolyan fontolgatja, hogy egy új segélyprogram keretében kisebb repülőszázadot mozgósít Apache harci helikopterekkel Irakba, az Iszlám Állam ellen, nyilatkozták amerikai illetékesek.

A lépéshez további több száz amerikai katonára lehet szükség Irakban. Egyéb javaslatok mellett, a nyilatkozó illetékesek elmondták, hogy a katonaságban első ízben támogatják nyilvánosan annak lehetőségét, hogy kisebb szárazföldi csapatokat küldjenek Szíriába, a mérsékelt kurd erők közé.

Egyre nagyobb nyomás helyeződik a rezsimre az irányváltás tekintetében. A rezsim oldalán történt orosz beavatkozás, illetve annak veszélye, hogy Moszkva Irakban is megteszi ugyanezt, arra késztette az Egyesült Államokat, hogy nagyobb szerepet vállaljon a helyzetben, mondják a védelmi minisztérium illetékesei.

A Pentagon munkatársai azt tanácsolták a Fehérháznak, hogy az Egyesült Államok 8 Apache harci helikoptert küldjön Irakba a megfelelő legénységgel. A jó célzó képességükről ismert helikopterek két tucat földi felderítővel dolgoznának együtt, akik beépülnének a szárazföldi erők közé és segítenének az Iszlám Állam elleni légitámadások indításában.

Egy másik, kevésbé valószínű forgatókönyv szerint egy kisebb harci tanácsadó egységet küldenének a fronton harcoló iraki erőkhöz és esetleg a szíriai mérsékelt lázadók közé. A Pentagon arra is hajlik, hogy növelje Irakban jelenlévő titkosszolgálati kapacitását, szintén szárazföldi erők formájában, akik az Egyesült Államok és Irak közötti koordinációban segítenének.

A védelmi erők vezetője a múlthéten azt mondta, hogy a 70 fogoly kiszabadításával végződő közös amerikai-kurd akcióhoz hasonló további támadások várhatóak. Továbbá az Egyesült Államok 50 tonna utánpótlást dobott le a Szír-Arab Koalíciónak (SAC), a mérsékelt lázadók egyik ernyőszervezetének, Szírián belül, a helyi erők megerősítését célzó kezdeményezés részeként.

A Pentagon és a Fehérház jelezte, hogy az Apache helikopterek bevetése tűnik a legvalószínűbb opciónak.

Amerikai illetékesek szerint a kormányban egyre többen támogatják a beavatkozás mértékének növelését a kurd és más iraki erők megerősítésével.

„Hiszem, hogy az elkövetkezendő napokban lehetőségünk lesz megerősíteni iraki sikerünket,” mondta Joe Dunford tábornok a keddi meghallgatáson.

Rendben. Nézzük meg, hogy ki tudjuk-e bogozni a fentieket.

Washington Apache harci helikoptereket akar küldeni az iraki csapatok megerősítésére, vagy legalábbis úgy hangzik. Ezenkívül a Pentagon szárazföldi csapatokat küldene a „mérsékelt” lázadók és a Kurd Népvédelmi Egységek közé Szíriában.

Ahogy az nyilván többek számára világos (és ez ma már nem számít titoknak), az iraki hadsereget igazából Irán irányítja a síita milícia zsoldos csapatain keresztül. Ez nem túlzás. Ahogy a Reuters írta a hónap elején, „az ötödik iraki hadosztály mostantól a milícia vezetőségének és nem a hadseregnek a parancsnoksága alatt áll, számos amerikai és koalíciós katonatiszt szerint.” Tehát, amikor az Apache helikopterek éppen nem a kurdoknak nyújtanak majd légvédelmi támogatást, nagy valószínűséggel Irán támogatta harcosokat fognak segíteni.

Hát legyen.

A baj csak éppen az, hogy mindez értelmetlenné teszi bármilyen amerikai csapat bevetését a szíriai „mérsékelt lázadók” oldalán, hiszen ők is az Irán támogatta síita milíciák ellen harcolnak. Tehát az USA Irakban támogatná a milicistákat az Apache helikopterekkel, míg a határ másik oldalán, Szíriában, lőne rájuk, a „mérsékelt lázadókat” támogatandó.

Teljesen abszurd.

Ott van azután még a kurd/török probléma is. Az USA 1) a Pesmerga (az iraki Kurdisztán hadserege) oldalán harcol Irakban és a továbbiakban is támogatni kívánja erőit az Apache helikopterekkel, 2) fegyvereket és lőszerutánpótlást dob le a Kurd Népvédelmi Egységeknek Szíriában (a Wall Street Journal által fentebb említett, alig létező Arab-Szír Koalícióval kapcsolatos nevetséges trükk részeként) és most meg 3) lehet, hogy szárazföldi csapatokat is küld majd, hogy a Kurd Népvédelmi Egységek oldalán harcoljanak.

Törökország azonban éppen most fejezte be a Kurd Népvédelmi Egységek bombázását. Emellett az Egyesült Államok rendszeresen indít bevetéseket a törökországi Incirklikből, ami igen érdekes helyzetet eredményezhet, ha az USA csapatokat küld a szíriai kurdok közé, mivel az amerikai gépek ugyanarról a támaszpontról indulnának, mint a török gépek, azzal a különbséggel, hogy míg egyikük támogatást nyújtana a kurdoknak, a másik bombázná őket.

Ez így biztos zökkenőmentesen zajlik majd.

Végül pedig fennáll a lehetőség, hogy az USA Szíriába küld szárazföldi erőket a „mérsékelt” lázadók támogatására, akiket Oroszország és Irán lő majd (Dunford szerint valószínűleg legalább 1000 katonájuk van Irakban és 2000 Szíriában), amire az orosz parlament külügyi bizottságának elnöke, Konsztantin Kosacsev szavaival és néhány fotóval reagálnánk:

„Az amerikai szárazföldi erők iraki és szíriai bevetésére reagálva Kosacsev ismét rámutatott, hogy Szíria esetében az USA vezette kampány az Iszlám Állam ellen már eleve sérti a nemzetközi törvényeket. A szárazföldi csapatok bevetése csak tovább tetézné a jogsértést.

„Bármilyen akció, legyen az szárazföldi vagy légi, amit az Egyesült Államok Szírián belül indítana, illegálisnak számítana,” nyilatkozta Kosacsev az RT-nek, kifejtve, hogy Damaszkusz nem kérte, hogy Washington vegyen részt bármilyen katonai akcióban egy szuverén országban.

„Csapdába esnének, folyamatos konfliktusba keverednének, kiszámíthatatlan következményekkel,” mondta Kosacsev, hozzátéve, hogy „nagy hiba” lenne az USA részéről, ha szárazföldi csapatokat küldene Szíriába.

Kosacsev azt is kihangsúlyozta, hogy Oroszország nem küld szárazföldi csapatokat Szíriába.

„[Szíriában] nincs lehetőség szárazföldi hadműveletekre, mert ez elkerülhetetlenné tenné Oroszország bevonását a háborúba,” nyilatkozta az RT-nek.

„Nem lesznek szárazföldi csapatok? Orosz katonai konvoj Msta-B tarackkal Latakiában a front felé tartva.”

Hazaárulók

Aláírták a Csendes-óceáni Partnerséget – A nemzeti szuverenitás végének kezdete

A 12 résztvevő állam múlthét csütörtökön Új-Zélandon végül aláírta a történelem eddigi legnagyobb kereskedelmi megállapodásának számító Csendes-óceáni Partnerséget (TPP), ami lényegében az Észak-Amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény (NAFTA) és az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) globális verziója.

Az aláírást megelőző tárgyalások hét éven át és teljesen titokban folytak. Az aláíró nemzetek a világgazdaság 40 százalékát képviselik.

A korábbi NAFTA és GATT is katasztrofális hatással voltak az USA gazdaságára és versenyképességére, amit a TPP várhatóan tovább ront majd.

A TPP tulajdonképpen egy különleges jogokkal felruházott, különleges előnyöket élvező szervezetként fog működni. Az egyik ilyen előny a felelősségre vonástól való mentesség, hiszen a kormányok és cégek közötti vitás ügyekben erre a célra létrehozott magánbíróságok, nem pedig az adott ország bírósága dönt majd.

Ez akár jó is lehetne, ha mondjuk egy korrupt országot vagy kormányt bárki felelősségre vonhatna, csakhogy ez a jog kizárólag a multinacionális vállalatokat illeti, a kisvállalatokat nem.

Kimondhatjuk, hogy a TPP a megavállalatok globális kormánya lesz.

A február 4-i aláírást követően a résztvevő országoknak még ratifikálni kell a Partnerséget és csak azután léphet hatályba. Ehhez minimum hat aláíró ratifikálása szükséges, illetve, hogy azok nemzeti összterméke az összes aláíró nemzeti össztermékének minimum 85 százalékát képviselje, vagyis az Egyesült Államok és Japán jóváhagyása nélkül a hatályba lépés technikailag nem valósulhat meg.

Az aláírást megelőzően Gary Hufbauer, a Peterson Nemzetközi Gazdasági Intézet munkatársa azt nyilatkozta, hogy a „TPP csak a Chiléhez, Peruhoz és Vietnámhoz hasonló országok számára előnyös. Jól néz ki egy elnök rezüméjén.”

Hufbauer szerint a nagyobb gazdaságok, Ausztrália, Kanada, Japán és Mexikó megvárják majd, hogy Barack Obama képes lesz-e júliusig ratifikáltatni az egyezményt az amerikai kongresszussal és csak azután lépnek majd.

A TPP sötét oldala

Ellenzői szerint a megállapodás a nemzeti szuverenitás elleni támadásnak tekinthető. Robert Kennedy Jr. szerint a kormányok ellen megacégek által kezdeményezett perek, mint amilyet például a TransCanada indított az USA ellen, amiért az nem hagyta jóvá a Keystone XL vezetékhálózat kiépítését, jelentősen megszaporodhatnak majd a TPP hatálybalépésével.

---

MOSZAD ügynökök 

díszmagyarban !!!

A TPP ugyanis rendkívüli mértékben kiszélesíti a transznacionális entitások jogait, tulajdonképpen a honpolgárokkal helyezve egy szintre azokat. Például lehetővé teszi egy külföldi beruházásokat végző cég számára, hogy egyenlő elbánást követeljen a külföldi államtól és feljogosítja, hogy akár beperelje az országot a projekt leállításáért.

„Ahelyett, hogy az amerikai nép határozná meg az országot irányító szabályokat, egy külföldi cég fogja megmondani, hogy hogyan nézzen ki az amerikai szuverenitás,” mondta Kennedy.

Az persze más kérdés, hogy mennyi maradt meg mára ebből a szuverenitásból, illetve, hogy valójában mekkora beleszólása van az állampolgároknak az államügyekbe, valamint, hogy a demokráciának nevezett színjáték honnan ered és valóban a nép érdekeit szolgálja-e, de ez egy külön posztot érdemelne. (És tényleg: ebből a külön posztból mindez ki is derül.)

A GMO-k globalizálása

A Csendes-óceáni Partnerséggel szembeni ellenállás egyik komoly kiváltója a génmódosított organizmusokkal (GMO) köthető össze, ugyanis a TPP jelentős mértékben megnövelné a Monsanto, Sygenta és hasonló vegyipari óriásik amúgy is komoly hatalmát, éppen ezért számos latin-amerikai fővárosban tartottak tüntetést az aláírás ellen.

A TPP eddig megismert rendelkezései szerint a Monsanto-féle GMO magokat és gyomirtókat gyártó cégek felülírhatják az egyes nemzetek által a termékeik ellen bevezetett tilalmakat. A hatályos uniós szabályok szerint Magyarország például csak moratórium bevezetésével tudja biztosítani GMO-mentességét, amihez időről időre meg kell küzdenie a tagállamok támogató szavazataiért. Bár hazánk nem aláírója a TPP-nek, a hasonló feltételekkel tárgyalt Transzatlanti Kereskedelmi és Beruházási Partnerségnek (TTIP) viszont az EU tagság révén igen.

A két egyezmény (TTIP és TPP) valódi gazdasági birodalmat hozna létre, amely közvetlen határain túl is képes lenne kikényszeríteni az egyezmények alkalmazását.

Az aláíró országok kötelesek jogszabályaikat és közigazgatási eljárásaikat összehangolni az egyezményben foglaltakkal. Amennyiben ezt nem teszik meg, az érintett országok jogilag felelősségre vonhatók e célból létrehozott döntőbíróságok előtt, amelyek kereskedelmi szankciót szabhatnak ki a kormányok ellen, bár az első tervezetek óta néhány fékező erejű rendelkezés is bekerült a szövegbe, amelyek némi védelmet nyújtanak az egyes országoknak a cégek támadásaival szemben, amennyiben azok a közegészséget veszélyeztetik. Ha ez túlzásnak és hihetetlennek hangzik, érdemes észrevenni, hogy több más már létező kereskedelmi szerződés filozófiájába illeszkedik – a szabadkereskedelem vagy a kereskedelembővítés szépen hangzó mottói alatt.

Forrás: trunews.com

Rabszolgák a gyarmaton: a politikai maffia eladott benneteket

56 szelleme elérkezett az olajbárókat lámpavasra , a nemzeti vagyon elrablóit , pedig összerabolt ingóságaikban égessétek el !!!!

A titokban tárgyalt Csendes-óceáni Partnerség a kormány helyére a megacégeket ülteti

„Képzeljünk el egy kereskedelmi szerződést, amely felhatalmazza a multinacionális vállalatokat és befektetőket, hogy külföldi bíróságok előtt kártérítésre pereljék azokat a kormányokat, amelyek politikai vagy közigazgatási rendelkezéseinek következtében csökkent a nyereségük” – írta a Le Monde Diplomatique 1998-ban[1]. Akkor a nyilvánosság és a parlamenti képviselők ellenállásának köszönhetően zátonyra futottak a Multilaterális Befektetési Megállapodás (MAI[2]) tárgyalásai.

Az óriásvállalatok most ismét próbálkoznak a MAI még rosszabb változatával, amely a Kereskedelmi Világszervezet, a WTO bővített verziója kíván lenni. Hivatalos neve: Transzatlanti Kereskedelmi és Beruházási Partnerség (TTIP-TAFTA[3])

A szerződés értelmében egy-egy ország korlátlan mértékű kereskedelmi szankcióknak néz elébe vagy az adófizetők dollármillióit fizetheti ki kártérítésként az óriásvállalatoknak.

A lassított puccsnak tekinthető egyezmény tárgyalásai 2013 júliusában kezdődtek az USA és az Európai Unió között, és várhatóan 2016-ban fejeződnek be. A TTIP-TAFTA a horrorfilmek elpusztíthatatlan szörnyeihez hasonlóan éledt újjá és egyesíti a múlt legkárosabb egyezményeit, sőt új elemekkel is bővíti.

A TTIP-TAFTA aláírásának pillanatától a vállalatok kiváltságai jogerőre emelkednének és tartósan érvényben maradnának, akkor is, ha a közvélemény vagy a kormányzati szándék közben megváltozna. Az egyezséget ugyanis csak az összes aláíró ország egyetértésével lehetne módosítani.

A két egyezmény (TTIP–TAFTA és TPP) valódi gazdasági birodalmat hozna létre, amely közvetlen határain túl is képes lenne kikényszeríteni az egyezmények alkalmazását. Az USA-val és az EU-val kereskedelmi kapcsolatokat kereső országok ahelyett, hogy saját érdekeiknek megfelelő feltételekről tárgyalhatnának, alkalmazniuk kellene az egyezmények összes előírásait. Azaz el kellene fogadniuk az USA és az EU között kialakított közös piaci feltételeket.

A Barack Obama elnök újraválasztását támogatók, akik ,,hittek a változásban” most a düh és a szívinfarktus határán állnak. Az Obama-kormány ugyanis teljesen sajátjának fogadta el az óriásvállalatok által diktált tervet, amelyet a globális gazdaság ,,magas színvonalú, 21. századi” közgazdasági szabályozásaként állít be, miközben az sokkal inkább a 20. század szociális vívmányainak egyértelmű felszámolása. ”

– Írta Lori Wallach, a Public Citizen’s Global Trade Watch, a Globális Kereskedelem Állampolgári Felügyelet nevű civil szervezet igazgatója még 2014-ben.

A TTIP előtt az Egyesült Államok egy annál is nagyobb jelentőségű egyezményt akar megkötni, ez pedig a Csendes-óceáni Partnerség, vagyis TPP (bár ez utóbbi az EU-ra nem vonatkozik). Ez az egyezmény fogja megszabni a világkereskedelem új szabályrendszerét. A TTP tárgyalásokban Japán, Ausztrália, Brunei, Mexikó, Malajzia, Chile, Új-Zéland, Peru, Szingapúr, Vietnam és az USA vesznek részt, természetesen Kína mellőzésével.  Az egyezmény tartalmát tekintve nem sokban tér el a TTIP-től.

A dolgok jelen állása szerint pedig a helyzet egy cseppet sem javult. A TPP egyik kulcsfontosságú része, hogy az aláíró országok egészségügyi hatóságai közös erővel és megegyezéssel juttatják majd kedvező helyzetbe a gyógyszeripari óriásokat, még nagyobb piacot szerezve kétes termékeiknek.

Kérdés: Ki mondja meg, hogy egy gyógyszer biztonságos-e? Honnan származik az erre vonatkozó értékelés?

Válasz: „Mi mondtuk, hogy biztonságosak. Tudjátok, mi, a 12 TPP tagállam, mégpedig közös egyetértéssel, tehát ragaszkodnunk kell a döntésünkhöz. Semmit nem ismerünk el és egyébként is fogd be a szád.”

A megállapodás legitimitását részben az biztosítja, hogy az aláírók mind olyan hivatalosnak, olyan rendesnek tűnnek a külső szemlélő számára. Öltönyt viselnek és rendszeresen járnak fodrászhoz. Nem rágnak dohányt és nem köpködnek az utcán. Jó kapcsolatban állnak a sajtóval. Arcnélküli emberek ezek, akik belülről rágják szét a társadalmat.

Amennyiben elfogadják, ez a „kereskedelmi megállapodás” az egészségüggyel, gyógyszerekkel kapcsolatos „biztonsági” kérdésekért felelős kormányhivatalok nemzetközi kollektívájává alakul majd.

A gyógyszergyártóknak lehetősége lesz meghosszabbítani szabadalmaik élettartamát, termékeiket pedig a korábbihoz képest minimális felügyelettel vihetik országról országra.

A szerződés hatályba lépését követően az aláíró országok közösen, tehát teljes egyetértésben minősítik majd biztonságossá a kérdéses gyógyszereket a gyártók érdekében.

A TPP tulajdonképpen egy különleges jogokkal felruházott, különleges előnyöket élvező szervezetként fog működni. Az egyik ilyen előny a felelősségre vonástól való mentesség, hiszen a kormányok és cégek közötti vitás ügyekben választott magánbíróságok döntenének nem pedig az adott ország bírósága.

Ez akár jó is lehetne, ha mondjuk egy korrupt országot, kormányt bárki felelősségre vonhatna, csakhogy ez a jog kizárólag a multinacionális vállalatokat illetné, a kisvállalatokat nem.

Julian Assange a következőket mondta az egyezményről Ecuador angliai nagykövetségén:

„A név ellenére a TPP-nek kevés köze van a kereskedelemhez. 29 fejezetéből mindössze 5 foglalkozik a hagyományos értelemben vett kereskedelemmel, a többi az Internet szabályozásáról, az Internetszolgáltatókra vonatkozó kötelező adatgyűjtésről és arról szól, hogy ezeket az adatokat mikor kötelesek átadni egy másik cégnek. Szó van még benne arról, hogy miként lehet előnyben részesíteni a helyi ipart vagy vállalkozásokat, a kórházak és az egészségügyi rendszer szabályozásáról, a kórházak privatizációjáról, tehát voltaképpen a modern gazdaság minden területéről, még a banki szolgáltatásokról is. Ez a történelem legátfogóbb nemzetközi megállapodása lesz.”

Mivel az egyezmény a ma még az üzleti szférának nem kiszolgáltatott területek sorát is érinti, a TTIP–TAFTA-tárgyalások zárt ajtók mögött zajlanak. Az amerikai tárgyalódelegáció mellett dolgozik több mint hatszáz nagyvállalati hivatalos lobbista, akik korlátlanul hozzáférnek az előkészítő dokumentumokhoz és az amerikai kormányt képviselő döntéshozókhoz. Ugyanakkor a közvéleményt és az újságírókat szigorúan kizárták, a tervezetek nem kerülhetnek nyilvánosságra, amíg a végleges egyezséget alá nem írják – amikor azonban már késő változtatni rajta.

A TPP tehát a megavállalatok globális kormánya lesz.

Források: NaturalNews.com, Jon Rappaport

Időkjelei: A fent leírtakhoz hasonló kilátások bizonyára sokak számára aggasztónak tűnnek, így jó tudni, hogy a győzelem az erősödő sötétség ellenére is a miénk lehet. A háborút ugyanis 2000 éve megnyerték helyettünk, nekünk csupán néhány csata megvívása maradt, amelyek közül a legfontosabb saját lelkünk üdvössége. Hiába szövetkeznek ilyen-olyan területek, illetve az egész világ uralmáért, a legfontosabb döntést minden ember maga hozza meg. Szabadon.

„Előtökbe adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet, hogy élhess…” V. Mózes 30:19

Útban a világkormány, a központosított gazdaság és a világvallás felé

Egy világ – Egy álom

Forrás: Az Economic Collapse cikke alapján

A globális elit soha nem volt még ennyire közel céljai megvalósításához. Néhány egymással szorosan összefüggő eseménynek és nemzetközi egyezmény megkötésének köszönhetően bolygónk kormányzása egyre közelebb kerül a teljes központosítás megvalósításához, méghozzá a többség tudomása nélkül.

Az elmúlt hónap során is számos ilyen esemény történt.

Szeptember 25-27-ig tartó konferenciáján az ENSZ bemutatta új egyetemes napirendjét. Az eseményt a New Yorkba látogató pápa nyitotta meg, aki maga is a napirend mellé állt.  A világ szinte valamennyi nemzete aláírta a 17 célt megfogalmazó tervet, amiről csak nagyon keveset hallhattunk a médiában.

Az ENSZ azt ígéri új dokumentumában, hogy együttes erővel egy igazi utópiát hozhatunk létre a Földön. A helyzet azonban az, hogy ez a bizonyos egység, amiről az ENSZ beszél, az igazi és igen gonosz tervet leplező álarc csupán. Paul McGuire a következő írta róla:

Az ENSZ nem az emberiség engedélyét kéri, hanem felszólít bennünket a 17 fő és 169 alpontból álló, a fenntartható fejlődést előtérbe helyező terv elfogadására, ami radikális változásokat hivatott megvalósítani a világon 2030-ig. Az Agenda 21 (teljes nevén Feladatok a XXI. századra) helyébe lépő 2030 Agenda vagy napirend (más szóval a 2030-ig elvégzendő feladatok) az előző terv felturbózott változata. A tömegmédia segítségével az egész világot meggyőzték vagy legalábbis azon igyekeznek, hogy meggyőzzék arról, hogy a terv környezetünk megmentését és a „szegénység felszámolását” célozza. Sajnos azonban a terv egészen más céllal jött létre. Az Agenda 21 és az új 2030 Agenda igazi célja egy világkormány, egy globális gazdasági rendszer és világvallás megalakítása. Amikor Bank Ki-Moon ENSZ főtitkár „a világbéke álmáról és a minden embernek kijáró méltóságról” beszélt, a kommunizmus által ígért „munkásparadicsom” szlogenjeit idézte.

Lásd még: A fenntartható fejlődés igazi arca dióhéjban

Az új tervet sokszor inkább „globális célokként” említik a nyilvánosság előtt. Szeptember 26-án számos híresség is arcát adta hozzá a Centrál Parkban tartott Globális Állampolgár Fesztiválon, amihez egypromóciós rövidfilm is készült. A videón látható hírességek közül bizonyára sokan őszintén szeretnének segíteni másoknak és tenni valamit a Földért és nem azért szerepelnek a kampányban, mert a globális elitet szolgálják, csak éppen nem látják át az összefüggéseket. Fontos tehát, hogy ne lássunk mindenkiben azonnal ellenséget, inkább próbáljuk meg értelmesen elmagyarázni az érdeklődőknek, hogy pontosan milyen törekvésekről is van szó.

Globális állampolgár fesztivál

Sajnos az ilyen propaganda céllal készült anyagokat arra használják, hogy a „globális közösséghez” tartozó „globális állampolgárság” koncepcióját népszerűsítsék. A folyamat évtizedek óta tart és elég hatékony.

---

Az Egyesült Nemzetek Szervezete tulajdonképpen egy konszenzus nélkül működő testület és a globális kormány előfutárának mondható, aminek a politikai jobb és baloldal is behódolt már, hiszen mindkét oldalon az igazi vezetőket, a nemzetközi bankár családokat és titkos társaságokat szolgálják. Amikor pedig egy-egy vezető politikusnak az „orwelli csoporttól” eltérő nézetei vannak, egy bizonyos szintig elmehet, de nem tovább.

Ki ez az elit társaság és milyen titkos társaságok irányítják őket? Troy Andersonnal, a Pulitzer-díjra jelölt oknyomozó újságíróval közösen írt új könyvünkben leírjuk, hogy létezik egy nagyon is valóságos, titkos és féltitkos társaságokból álló hálózat. Ezek közé tartozik a Külkapcsolatok Tanácsa, a Trialterális Bizottság, a Nemzetközi Ügyek Királyi Intézete, az ENSZ, a Római Klub, a Bilderberg csoport és számos egyéb szervezet, amelyek meghatározzák az elnökök, miniszterelnökök, médiahálózatok, politikusok, multinacionális óriás cégek vezetőinek és egész nemzeteknek a döntéseit. A médiában szinte sohasem hallunk használható vagy alapos elemzéseket róluk, hiszen a médiumokat is ők irányítják és hatalmuknak köszönhetően egyetlen kormány sem vonta még őket felelősségre.

Globális gazdaság

A globalizáció másik fontos eszköze különböző nemzetközi egyezmények formájában valósul meg, amelyek célja, hogy idővel az egész világ egyetlen egységes, globális törvények által szabályozott piaccá váljon. A nemzetgazdaságok egyesítése közben azonban az egyes gazdaságok folyamatosan hanyatlanak, munkahelyek szűnnek meg, iparágak tűnnek el vagy rendeződnek át, miközben a megacégek egyre nőnek, a középosztály pedig fokozatosan eltűnik. Mivel a békát lassan főzik, a folyamat csak nagyon keveseknek tűnik fel, a protestálók hangját pedig elnyomja a világ zaja.

A világtörténelem egyik legnagyobb nemzetközi kereskedelmi egyezményével kapcsolatos tárgyalások például szinte észrevétlenül zajlottak és fejeződtek be, pedig a Csendes-óceáni Partnerség óriási lépést jelent az igazán központosított gazdaság megvalósítása felé.

A TPP, vagy Csendes-óceáni Partnerség nem csupán egy kereskedelmi egyezmény, amelynek segítségével Barack Obama olyan célokat is képes megvalósítani, amiket az amerikai kongresszus amúgy soha sem hagyna jóvá. Elfogadását követően bármilyen jövőbeli módosítás rendkívül nehézkes lesz, így Barack Obama tervei a világgazdaság 40 százalékában megvalósulhatnak.

Az egyezményt az USA, Kanada, Japán, Mexikó, Ausztrália, Brunei, Chile, Malajzia, Új-Zéland, Peru, Szingapúr és Vietnám tervezik aláírni.

Egy másik szerződés, A TTIP, vagy Transzatlanti Kereskedelmi és Beruházási Partnerség értelmében pedig egy-egy ország korlátlan mértékű kereskedelmi szankcióknak néz elébe vagy az adófizetők dollármillióit fizetheti ki kártérítésként az óriásvállalatoknak.

Lásd még: A titokban tárgyalt Csendes-óceáni Partnerség…

A lassított puccsnak tekinthető egyezmény tárgyalásai 2013 júliusában kezdődtek az USA és az Európai Unió között, és várhatóan 2016-ban fejeződnek be. A TTIP-TAFTA a horrorfilmek elpusztíthatatlan szörnyeihez hasonlóan éledt újjá és egyesíti a múlt legkárosabb egyezményeit, sőt új elemekkel is bővíti.

A TTIP-TAFTA aláírásának pillanatától a vállalatok kiváltságai jogerőre emelkednének, és tartósan érvényben maradnának, akkor is, ha a közvélemény vagy a kormányzati szándék közben megváltozna. Az egyezséget ugyanis csak az összes aláíró ország egyetértésével lehetne módosítani.

Világvallás

Eközben a világvallás felemelkedésén ügyködők sem tétlenkednek.

Egyre többet hallani arról, hogy a különböző vallások csupán eltérő utakat képviselnek, de egyformán Istenhez vezetnek. Ezt a nézetet egyre több vallási vezető támogatja, azt állítva, hogy a két legnagyobb világvallás, a kereszténység és az iszlám, ugyanazt az Istent imádja.

Sokan ennek bizonyítékát látják Ferenc pápa New Yorki beszédében is, amiben ezekkel a szavakkal köszöntötte a muzulmánokat:

„Két érzést szeretnék muzulmán testvéreim fel közvetíteni: először is üdvözlöm őket az áldozat ünnepén. Szeretném, ha üdvözletem szívélyesebb lehetne. Ezek az érzések a közelség és a tragédia láttán érzett közelség. A Mekkában történt tragédiára gondolok.

Szeretném biztosítani őket imáimról. Egyesítem magam mindannyiótokkal. Ima a kegyelmes és irgalmas istenhez.”

Ezekkel a szavakkal Allahra utalt, hiszen az iszlámban őt illetik a „kegyelmes és irgalmas” jelzőkkel. (Természetesen a muzulmánoknak szüksége van imáinkra, azonban ha valóban Isten segítségét szeretnénk számukra, talán hozzá lenne érdemes imádkozni, nem pedig Allahhoz, hiszen ezzel a „gesztussal” épp a lényeg veszik el.)

Nem ez volt az első eset, hogy Ferenc pápa hasonlóan fogalmazott. Úgy tűnik, hogy szerinte a keresztények és a muzulmánok ugyanazt az Istent imádják, ami megmagyarázza, hogy miért hagyta jóvá, hogymohamedán imákat mondjanak a Vatikánban.

Lásd még: A készülő egységes világvallás

Bár a fent leírt folyamatok tagadhatatlanok, az átmenet nyilván nem egyik napról a másikra megy végbe és nem lesz zökkenőmentes. A káosz valószínűleg jelentősen erősödik, mielőtt mindezek megvalósulhatnak. Minden egyes válság egy kicsivel közelebb viszi a háttérhatalmat a végső tervhez és látni fogjuk, hogy mindegyikre a globalizáció és a központosítás kiterjesztését javasolják majd megoldásként. Százszor fogjuk még hallani, hogy az emberiség problémáit kizárólag az egységen keresztül lehet megoldani, ami számukra nem azt jelenti, hogy az emberek különbözőségeik ellenére tanuljanak meg szeretetben együtt élni, hanem azt, hogy kövessék a hatalom által előírt központosított normákat, amik idővel az élet minden területét magukban foglalják majd, az oktatástól, az egészségügyön át, egészen a kereskedelemig és a vallásig.

Rabszolgák

Végső búcsú a régi gazdasági rendszertől

Forrás: alt-market.com

Sokan úgy gondolják, hogy a globalisták nyilvános hatalomátvételének közelségét az jelzi majd, amikor az érintettek előjönnek az árnyékból és nyíltan felvállalják tervüket, mert onnantól kezdve már nem tartanak se a következményektől, se attól, hogy bárki is feltartóztathatja őket.

Miért tűnik úgy, hogy ez a pillanat elérkezett?

A nemzetközi elit tettei arról tesznek bizonyságot, hogy magukénak érzik a győzelmet és nyíltan felvállalják mesterkedéseiket, miközben azért ügyelnek arra, hogy másokra hárítsák a felelősséget a hibákért, saját magukat pedig a közjóért harcoló, önzetlen megmentőként tüntessék fel.

Beszéltünk már a hamis kelet-nyugat paradigmáról, ami nem egyéb, mint figyelemelterelés a tömegek számára. Az emberek általában szeretnek állást foglalni valamelyik oldal mellett és nem veszik észre, hogy az ellentétek nem véletlenül érkeznek párban, pedig a csapdát kizárólag úgy lehetne elkerülni, ha se jobbra, se balra nem térünk el a céltól. Ehelyett azonban a tömegek hadba szállnak valamelyik oldal mellett, anélkül, hogy értenék a háború gyökerét és céljait, azt gondolva, hogy az igazságot megtalálják valamelyik oldalon. A globalisták persze megpróbálják kihasználni az emberi természetnek a kollektivizmusra való hajlamát. Konfliktusokat teremtenek a semmiből, amelynek mindkét oldalát irányítják, majd felhergelik a tömegeket és hátradőlve nézik, ahogy egymásnak ugranak.

Tehát a kelet-nyugat ellentét is az elit találmánya és egyik leghatékonyabb propagandafegyvere. A szabadság elvesztése miatti düh és frusztráció sokakkal elhitette, hogy a bajok forrása a különböző állami és gazdasági tevékenységek által generált lufikban rejlik, miközben keleten a lázadások vihara söpör végig. Nem!

1933-ban, Louis T. McFadden szenátor, az amerikai képviselőház bankfelügyeleti bizottságának elnöke, egy londoni konferencián a következőket mondta:

„…az amerikai jogok átengedése az 1931 júliusában Londonban tartott hét-hatalmi konferencián… a Nemzetközi Fizetések Bankja irányítása alá helyezte a Federal Reserve bankrendszert.”

Tehát már 1933-ban is voltak olyan emberek, akik látták, hogy a Fed is csak egy kifutófiú, egy gazdasági bérgyilkos, aki egy nála sokkal nagyobb entitásnak dolgozik. Azóta eltelt több mint 80 év, de sajnos sokan nem hajlandók elfogadni ezt az igazságot, inkább szeretnék azt hinni, hogy Fed a fő irányító, illetve még többen gondolják, hogy a Fed egy ártalmatlan, időnként bénázó állami pénzintézet. A helyzet ennél sokkal összetettebb. A Fed a világot szorításában tartó szörnyeteg egyik karja csupán, a Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) pedig annak szeme.

Hála az égnek mostanában egyre több figyelem terelődik a BIS-re. A ZeroHegde például nem olyan régenkönyvösszefoglalót jelentett meg a témában. (Lásd még: Ki felügyeli a pénzt?)

Minden központi bank, ami a BIS tagjává válik, egy új gyalogot jelent az elit sakktábláján. Ez alól nem képeznek kivételt a nyugat ellenségének tekintett keleti országok központi bankjai sem. A BIS vérrel írt történelme a két világháború közötti időkig nyúlik vissza. Már a II. Világháborúban is mindkét oldalt, köztük a nácikat is támogatta. Németország, Japán és a szövetséges országok 1931-től a BIS tagjai voltak. Mint láthatjuk, a háttérből irányító bankárok nem ma kezdték az országok egymásnak ugrasztását és egyetlen nemzethez sem hűségesek.

Miután náci és fasiszta kapcsolatai napvilágra kerültek, a BIS egy időre kénytelen volt háttérbe vonulni. Az elit ekkor egy új szervezetet hozott létre és megszületett a Nemzetközi Valutaalap, közismertebb nevén az IMF, hogy a nyilvánosság szemében átvegye a BIS szerepét. Ettől a BIS hatalma nem változott és a mai napig zsinóron rángatja a központi bankokat, és ezzel a világ országait.

A megrendezett konfliktusok stratégiája sem változott az évek során. Sok szó esett az elmúlt hónapokban az Oroszország és az IMF közötti tagadhatatlan kapcsolatról (link) és arról, hogy Putyin is támogatja a Valutaalap által kibocsátott új világvaluta jelöltet, tavaly pedig már arra buzdított, hogy a BRICS nemeztek is csatlakozzanak az IMF rendszerhez:

„A BRICS esetében számos egymással egybeeső stratégiai érdeket találunk. Elsőként a nemzetközi monetáris és pénzügyi rendszer megreformálására vonatkozó közös szándékot, ami jelen formájában igazságtalan a BRICS országokkal és az új gazdaságokkal szemben. Aktívabb szerepet kell vállalnunk az IMF és a Világbank döntéshozói rendszerében. A nemzetközi monetáris rendszer nagymértékben függ a dollártól, vagy pontosabban, az amerikai hatóságok pénzügyi politikájától. A BRICS országok ezen szeretnének változtatni.” (forrás)

Wen Jiabao és Vladimir Putin megállapodtak a dollár mellőzéséről

Kína esetében a dollártól való távolodás szintén az IMF karjaiba kergeti az ázsiai országot.

A jelen egyik legnagyobb hazugsága, hogy Kína és Oroszország az Új Világrend ellen harcolnak, holott mindkét ország az IMF által kibocsátott valutakosár, az SDR (különleges lehívási jogok) világvaluta státuszra emelését szorgalmazza és az új pénzrendszer élére nem mást, mint a Valutaalapot javasolja. Az IMF ennek fejében szintén a dollár tartalékvaluta státuszának megszüntetését támogatja és üdvözli az ezt elősegítő lépéseket, mint például a Kína vezette új Ázsiai Infrastrukturális Beruházási Bank (AIIB) megalapítását. Sokan ezt is az IMF vagy a Világbank elleni lépésként azonosítják, azt gondolva, hogy az amerikai befolyású régi intézmények versenytársa jött létre.

Mulyani Indrawati, a Világbank vezérigazgatója a következőket nyilatkozta:

„Egyértelműen nyitottak vagyunk az AIIB-vel való együttműködésre. Már most is szoros az együttműködés és közösen próbáljuk meghatározni az intézmény irányelveit és keretrendszereit.”

Az igazgató eloszlatta azokat az aggodalmakat, amelyek szerint az AIIB a Világbank vagy más regionális fejlesztési bankok versenytársa lenne, megjegyezve, hogy az infrastruktúrák felépítésére hihetetlen globális igény van, így a rendszer több szervezetet is elbír.

A Kínai Fejlesztési Fórum előtt nyilatkozva Christine Lagarde azt mondta, hogy az IMF „örömmel” fogadja az AIIB-vel való együttműködést, amire bőven van terep. (forrás)

(Kína és az Új Világrend kapcsolatáról James Corbett készített egy kiváló összefoglalót: link)

A nemzetközi bankok és nemzetközi monetáris politika szintjén semmi sem jelzi, hogy bármilyen számottevő konfliktus lenne a kelet és a nyugat között. Ami pedig számunkra látható, az csupán a színház része. Minek a színház? – kérdezhetik egyesek.

A kelet és nyugat közötti megrendezett gazdasági háború tökéletesen leplezi a globalisták igazi szándékát: a világkormány megalakítását. Mindig is ez volt a cél, ehhez pedig első körben egységes valutarendszerre és központilag irányított gazdaságra van szükség. Miután létrejött a globális valuta, és ha már egyetlen gazdasági hatóság felügyeli a világ kereskedelmét, miért ne hoznának létre egy globális kormányt is? Nem ez lenne a folyamat logikus folytatása?

A BIS épülete Bázelban

Sok elemző tévesen azt gondolja, hogy a nemzetközi elit valamilyen formában az Egyesült Államok érdekeit képviseli. Ez nem így van. Egyetlen szuverén nemzethez sem kötődnek, sőt kifejezetten gyűlölik a szuverenitást, ahogyan az egyéni szabadságjogokat is. Minden korlátot szeretnének eltörölni, ami az egységes globális pénzügyi-politikai hatalom megalakulásának gátat szab.

Az elit azonban nem teheti meg, hogy egyszerűen ejti a dollárt és átáll egy másik valutára. Szükségük van egy bűvész trükkre és a hozzátartozó tüllruhás segédre és színpadi csillogásra, hogy elterelje a nézők figyelmét a kézmozdulatokról. A kelet-nyugat paradigma pedig tökéletesen megfelel erre a célra. Kell-e jobb trükk annál, minthogy néhány domináns nemzetet egymásnak ugrasztanak, majd a konfliktusból eredő gazdasági káoszt a nemzeti szuverenitás „barbár” eszméjére fogják, amit mellesleg az elejétől fogva szerettek volna eltörölni?

Az elit készül erre az eseményre és a dominók elindítása után sem fogja ölbe tett kézzel szemlélni az eseményeket. Azt remélik, hogy a zűrzavarban új nevet szerezhetnek maguknak, és a világ prófétáiként és pénzügyi megmentőiként tetszeleghetnek, akik kezdettől fogva figyelmeztettek az eljövendőkre, és akik készek megmenteni a tékozló nemzeteket.

Az elkövetők a megmentő álarcát viselve bújnak elő a sötétből.

Alan Greenspan például nagy hirtelenében a gazdasági elővigyázatosság rendületlen szószólójává vált, egy közelgő „komoly piaci eseményre” figyelmeztetve a világot, kiemelve, hogy a dollárral szemben most az arany a legjobb befektetés.

Janet Yellen nyíltan kijelentette, hogy a papírpénz nem alkalmas a vagyon tárolására.

Jamie Dimon, a JP Morgan banki üzletágának elnöke, aki nem akart kimaradni a pénzügyi jövendőmondók egyre népesebb táborából, szintén egy pénzügyi válság érkezését jelezte.

Az IMF következetesen az „árnyék-bankrendszer” veszélyeire figyelmeztet, amelyek katasztrófával fenyegetik a gazdaságot.

A Világbank is volt annyira előzékeny, hogy bejelentse, „ideje felkészülni a következő válságra”.

A BIS jelentései rendszeres időközönként figyelmeztetnek a „globális piacok hirtelen megfordulására”, ahogy 2007-ben, éppen a derivatíva válság kirobbanása előtt is meglebegtették a hitelpiac összeomlásának lehetőségét.

Lassan a globális elit minden tagja és családtagja a piaci összeomlásra figyelmeztet, ami igencsak eltér a néhány évvel ezelőtti hozzáállástól, amikor a fellendülés volt a fővonalas vezényszó, Ben Bernanke a hős megmentő, a monetáris enyhítés pedig az élet forrása.

Honnan tudják, hogy egy ilyen esemény készülődik? Onnan, hogy ők hozták létre az összeomlást elkerülhetetlenül elidéző feltételeket, most pedig a figyelmeztetések kiadásával akarják mosni kezeiket az érkező szennytől.

Persze hozzátartozik a képhez, hogy a banki elit által kiadott figyelmeztetések rendre túl későn érkeznek ahhoz, hogy az átlagemberek bármi hasznukat lássák. Az is érdekes, hogy a destabilizáció érkezését jelző hangok többnyire az Egyesült Államokat és a Federal Reserve Bankot jelölik meg a probléma okozóiként, pedig az USA nem egyéb, mint az elit jelenlegi frontintézménye, a Fed pedig annak bármikor beáldozható egyik karja.

A lényeg, hogy minden jel a „nagy globális gazdasági reset” érkezésére mutat, az ezt követő jelenetben pedig az amerikai jólét és az erős dollár már nem jutnak szerephez.

Bilderberg találkozó a szomszédban – Ez lenne a világkormány?

Az egyik csúcs véget ér, egy másik pedig elkezdődik.

Tegnap indult a befolyásos emberekből álló Bilderberg Klub éves találkozója a szomszédos Ausztriában, érdekes módon csupán 32 kilométerre az éppen befejeződött németországi G7-es csúcs helyszínétől.

A szervezet nyilvánosságra hozta a résztvevők listáját, akik között három európai ország feje, a NATO főtitkára, két pénzügyminiszter és számos pénzügyi vezető található. A HSBC és a Goldman Sachs különösen erős csapattal vesz részt az idei csúcson, de megtaláljuk a listán a PepsiCo és a BBC Trust vezetőit is.

Újnak számít a klubban Michael O’Leary, a Ryanair elnök-vezérigazgatója, aki biztos szívesen elbeszélget majd Thomas Enders-szel, a nemcsak repülőket gyártó, de a világ egyik legnagyobb fegyvergyártójának számító Airbus vezetőjével.

Nem hiányozhat természetesen Eric Schmidt Google vezér sem, aki mellesleg a klub szervező bizottságának is tagja, és akit elkísért a cég mérnöki részlegének alelnöke, és az ijesztő nevű Google DeepMind mérnöki csapatának alelnöke. Peter Thiel, a PayPal alapítója és a Facebook jelenlegi igazgatója szintén a résztvevők között található.

Ilyen hatalmas nevekkel a meghívottak listáján a világsajtó bizonyára sok figyelmet szentel majd az eseménynek. A „bizonyára” pedig azt jelenti, hogy valószínűleg nem. Ki tudja miért?

Ahogy arról sem sokat hallani, hogy a konferenciák ismertebb résztvevői, illetve maga a szervezet milyen ideológiákat képviselnek. Nézzünk egy rövid, nem reprezentatív szemelvényt.

Bill Gates: „A világon ma 6,8 milliárd ember él. Ez hamarosan 9 milliárd lesz. Ha jó munkát végzünk az új vakcinákkal és az egészségügyben, ezt 10-15%-kal is csökkenthetjük.” (TED előadás)

Dr. Henry Kissinger: „Ma Amerika elszörnyedne, ha ENSZ csapatok vonulnának be Los Angelesbe [az 1991-es Los Angeles-i lázongásokra utalva], hogy helyreállítsák a rendet. Holnap hálásak lesznek érte. Ez különösen igaz, ha megtudják, hogy egy külső veszéllyel állnak szemben egy „földönkívüli megszállás” formájában, legyen az valós vagy mondvacsinált, ami az emberiség létét veszélyezteti. Akkor minden nép azért könyörög majd, hogy szabadítsuk meg ettől a gonosztól. Minden ember fél az ismeretlentől. Amikor eléjük tárjuk a helyzetet, önként mondanak majd le személyes jogaikról, saját jólétükért és biztonságukért cserébe, amit a világkormány biztosít majd számukra.” (Evians, Franciaország, a Bilderberg csoport 1992-es konferenciája)

James Morcan, a Kilencedik árva szerzője: „A Bilderberg zsinóron rángatja a nyugati világ minden kormányát és titkosszolgálatát.”

David Rockefeller: „Amennyiben a Külkapcsolatok Tanácsa (CFR) felborzolja az összeesküvés elméletekben hívő emberek kedélyeit, akkor a Bilderberg találkozók bizonyára apokaliptikus látomásokat indítanak bennük arról, hogy miként szövetkeznek a mindenható nemzetközi bankárok a lelkiismeretlen kormányhivatalnokokkal, hogy ravasz cselszövéseket erőltessenek a tudatlan és gyanútlan világra.”(Emlékiratok)

James Morcan: „A Bilderberg módszerei megerősítették benne a globális hierarchia összetettségét. Nem tudta, hogy az Omega irányítja-e a Bilderberg csoportot vagy fordítva, de úgy érezte, hogy mindegy mennyi információt vélt tudni valaki az Új Világrend elitjéről, mindig volt egy eggyel magasabb szint a világot uraló titkos társaságok és háttérszervezetek erdejében.” (A kilencedik árva)

David Rockefeller: „Hálásak vagyunk a Washington Postnak, a New York Times-nak, a Time Magazinnak, kitűnő kiadványaiknak és igazgatóiknak, akik részt vettek üléseinken és közel negyven éven át betartották ígéretüket, hogy a hallottakat bizalmasan kezelik. Lehetetlen lett volna megvalósítani világméretű tervünket, ha azokban az években a nyilvánossággal is meg kell küzdenünk. Ma azonban a világ sokkal kifinomultabb és készen áll arra, hogy a világkormány felé meneteljen. Az intellektuális elit és a központi banki vezetők nemzetek felett álló szuverenitása mindenképpen jobb, mint az elmúlt századok során gyakorolt nemzeti önirányítás.” (Bilderberg konferencia, 1991, Baden Németország, ezen a találkozón Bill Clinton is részt vett.)

Lance Morcan: „Amennyiben a Bohémiai Klubhoz, a Külkapcsolatok Tanácsához és a Bilderberg csoporthoz hasonló elitista tömörülések választják ki és készítik elő a leendő amerikai elnököket, akkor nem ésszerű azt feltételezni, hogy ugyanezek diktálják a választottuk által kialakítandó politikát és irányelveket?” (Az árva összeesküvések: 29 összeesküvés elmélet az Árva trilógiából)

James Morcan: „Kilenc hallotta a suttogva terjesztett véleményt, miszerint a Bilderberg Csoport tulajdonképpen a Világkormány. A demokráciát akarják felszámolni és mindenre befolyással vannak, a politikai vezetőktől a következő háború bevételéig. Olyan makacs híreket is hallott, sőt megerősített és a médiában megjelent cikkeket olvasott, amelyek szerint Barack Obama, Károly herceg, Bill Gates, Rupert Murdoch, Tony Blair, Bill és Hillary Clinton, George Bush és fia mind a Bilderberg csoport kiválasztottai. A Bilderberg más tagjai Kilenc memóriabankjából kerültek elő, köztük számos multinacionális cég, például a Facebook, a BP, a Google, a Shell vagy az Amazon elnök-vezérigazgatójával, de ott voltak a világ legnagyobb pénzintézeteinek igazgatói is.” A kilencedik árva

Arthur Schlesinger Jr. amerikai történész: „Az új világrendet nem tudjuk megvalósítani anélkül, hogy ne fizetnénk érte vérrel, szavakkal és pénzzel.” (Foreign Affairs, 1995. július/augusztus)

David Rockefeller: „Több, mint egy évszázadon át, az ideológiai szélsőségesek a politikai spektrum mindkét szélén kihasználták a sok publicitást kapott incidenseket, mint például saját találkozásomat Castro-val, hogy megtámadják a Rockefeller családot, mert szerintük mértéktelen befolyással bírunk az amerikai politikai és gazdasági intézményekre. Egyesek azt feltételezik, hogy mi egy titkos összeesküvés része vagyunk, amely az Egyesült Államok érdekei ellen dolgozik, „internacionalistának” nevezve engem és családomat, akik egy szorosabban integrált globális politikai és gazdasági szerkezet létrehozásáért szövetkeznek másokkal. Hívhatjuk egységes világnak is. Ha ez a vád, bűnös vagyok és ezt büszkén vállalom.” (Emlékiratok)

Forrásként használt cikk: infowars.com

Időkjelei: Egyesek szerint a Bilderberg csoport messze nem a piramis csúcsa, hanem inkább egy félig titkos, vagy inkább titkosnak beállított elit klub, ahová a nyilvánosság által is ismert bennfenteseket hívják meg, a tényleges hatalmat kézben tartók pedig a legtöbbünk számára kevésbé ismert, nyilvános szerepet nem vállaló emberek. Mit gondoltok?

Mégis ki irányítja a világot?

Az egész világ a gonosz hatalmában van. … Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa.” (I. János 5:19, 3:8)

---

„Politikai pályafutásom során az emberek többnyire négyszemközt tiszteltek meg bizalmukkal. Az Egyesült Államok legnagyobb alakjai, a kereskedelemben és az iparban, valamennyien félnek valamitől. Tisztában vannak vele, hogy létezik egy rendkívül szervezett, alattomos, mindig mindent figyelő, mindent átszövő, teljes és tolakodó erő, így minden esetben kénytelenek lélegzetüket visszafojtva beszélni, amikor elítélően fogalmaznak ezzel kapcsolatban.”

– Woodrow Wilson, az Egyesült Államok 28. elnöke (1856-1924)

„Szóval kedves Coningsby, láthatod, hogy a világot nem azok a személyek irányítják, mint akiket a háttér mögé nem látó emberek elképzelnek.”

– Benjamin Disraeli, Nagy-Britannia miniszterelnöke (1804-1881)

Az ipari forradalom, az uzsorán alapuló bankrendszer feltalálása, valamint az elmúlt három évszázad tudományos és technológiai fejlődése három jelentős következményt hozott magával. Lehetővé tette, hogy a világ vagyona a lehető legkevesebb ember kezében összpontosuljon, utat nyitott a tömegpusztító fegyverek megalkotása előtt és nem utolsó sorban lehetővé tette a tömegek gondolkodásának tudománnyá fejlesztett manipulálását a médián és az oktatási rendszeren keresztül.

Bolygónk legvagyonosabb családjai irányítanak minden jelentős felfordulást a világon, amelyeket többnyire ők maguk indítanak el. Tevékenységük az egész világra kiterjed, hatalom és pénzéhségük nem ismer határokat. Az ő szemükben a hétköznapi emberek eldobható használati eszközök csupán, így nem véletlen, hogy különböző népességcsökkentő módszerek segítségével olyan szintre akarják csökkenteni a föld lakosságát, amit ők ideálisnak tartanak saját céljaik és személyük kiszolgálása szempontjából.

Nathan Mayer de Rothschild (1840-1915) állítólag a következőképpen fogalmazta meg hatalmának lényegét (bár az alábbi idézet hitelességét sokan vitatják):

„Nem érdekel, hogy ki ül Anglia trónján, hogy a brit birodalmat irányítsa, amin a nap soha sem nyugszik le. Valójában, aki Britannia pénzforrásait uralja, irányítja a birodalmat. A brit pénzforrásokat pedig én irányítom.”

Állítólag maga a dinasztiaalapító, Mayer Amschel Rothschild, Nathan dédapja is azt mondta, hogy „Add nekem egy ország pénzügyi rendszerének ellenőrzését, és nem érdekel, hogy ki hozza a törvényeit!” Nathan lett a Bank of England kormányzója és közvetve az akkori világ nemzetek feletti pénzügyi rendszerének az irányítója. Ez ma is így van, az Egyesült Államokban a hatalmi elit ügyvezető intézményének szerepét pedig a szintén Rothschild érdekeltségű Federal Reserve Bank képviseli, amely annak ellenére tölti be a központi bank szerepét az országban, hogy 100 százalékban magántulajdonban lévő intézményről van szó.

Szomorú és fájdalmas látvány, hogy az emberi gondolatok legszervezettebb kifejezése és legtöbb pozitív potenciállal rendelkező ajándéka, a tudományos ismeret, az emberiség leigázásának legfőbb és rendkívül veszélyes eszközévé vált, amely szintén egy maroknyi ember kezében összpontosul. Mivel egyes tudósok egyenesen az elit megrendelésére dolgoznak, a megrendelő úgy gondolja, joga van a találmány biztosította hatalomhoz és annak öncélú felhasználásához, függetlenül attól, hogy ez milyen anyagi és emberi áldozatokkal jár.

Ennek a maroknyi, igen befolyásos és gazdag embernek a célja egy Új Világrend, egy általuk irányított egységes világkormány felállítása, a törekvés pedig több évszázadra vezethető vissza. Gyökerei a politika színpada mellett, a társadalmi, kulturális és vallási körökből erednek, gyakran szimbolikusan „okkultista” felhanggal.

A törekvést a jelenkorban leginkább „Új világrendként”, „Egységes világként” vagy mostanában egyszerűen „globalizációként” emlegetik. Mindegy minek nevezzük, a tény, hogy a nemzeti szuverenitás – ami nem más, mint a nép szabadsága, hogy a saját sorsukat befolyásoló döntések meghozataláért felelős nemzetállamokat alkosson – mára annyira elmosódott fogalommá vált, hogy alig akad, aki jelentését képes lenne megfogalmazni. Ez a tendencia talán elfogadható lenne, ha a nemzeti szuverenitás háttérbe szorulása elősegítené az emberiség egészét érintő globális problémák megoldását, azonban az egyre növekvő szegénység, az éhezés, a terjedő betegségek és az egyre több térséget érintő háborúk egészen más képet mutatnak.

Az elit a lehető legszigorúbb anonimitás és titoktartás mellett, a lehető legnagyobb kegyetlenséggel, a megtévesztés, kémkedés és zsarolás minden elérhető eszközével uralkodik, egyelőre a háttérből. Nemzeteket ugraszt egymásnak a vallás és a hagyományos értékek elpusztítása, a nyomor és szegénység szándékos terjesztése érdekében. Nyomában káosz uralkodik el, a területi hatalmakat pedig olyan személyek kezébe adja, akik bábuként szolgálnak terveihez.

A háborúk, forradalmak és merényletek tekinthetők leggyakrabban bevetett fegyvereiknek. „A vér még folyik az utcákon, de a felvásárlás már elindul.” Egyaránt használnak titkos és nyilvános szervezeteket.

Professzor Carroll Quigley, a Georgetown Egyetem történelemprofesszora a következőképpen látja a törekvést:

A pénzügyi kapitalizmus erőinek egy másik messze nyúló célja is volt, ami nem kevesebb, mint létrehozni a pénzügyi hatalom magánkézben lévő globális rendszerét, ami minden ország politikai rendszere és a teljes világgazdaság felett is hatalmat gyakorolhat. A tervek szerint ezt a rendszert, feudalista módon, a világ központi bankjai közös erővel irányítják majd, magán összejövetelek során hozott titkos megállapodásokon keresztül. … A pénzügyi kapitalizmus lehetővé tette a világgazdaság központi irányítását, hogy az így megszerzett hatalomnak a pénzügyi elit hasznát szolgálja, minden egyéb gazdasági érdekeltség kárára.

Winston Churchill pedig, akinek végül elege lett a játékból, így vélekedett a háttérben folyó mesterkedésről:

Adam (Spartacus) Weishaupttól egészen Karl Marxig, Trockíjig és Kun Béláig, Rosa Luxemburgtól Emma Goldmannig nyomon követhető egy világméretű összeesküvés, melynek célja a civilizáció aláásása és a társadalom újjászervezése a rosszindulat, az irigység, az erőszak ösztöneire, és a megvalósíthatatlan egyenlőség álmára építve.

Ahogy Mrs. Webster olyan találóan rámutatott, a törekvés egyértelműen kimutatható szerepet játszott a Francia Forradalom tragédiájában. Ez volt a XIX. század valamennyi romboló mozgalmának mozgatórugója, és most végül az említett rendkívüli személyiségek, Európa és Amerika nagyvárosainak alvilági csoportja, hajánál fogva ragadta meg az orosz népet is és annak a hatalmas birodalomnak is vitathatatlan urai lettek.

– Winston Churchill, az Illusztrált Sunday Herald-ban 1920-ben megjelent cikkből

A Kennedy által leleplezett összeesküvés

John F. Kennedy megpróbálta figyelmeztetni a nyilvánosságot, aminek tudjuk mi lett az eredménye. Mára igen híressé vált „titkos társaságok” beszédében a globalisták által elindított, manapság tapasztalt veszélyekre figyelmeztette az amerikai sajtót és népet. A több mint 50 éve elhangzott szavak, ma nagyobb jelentőséggel bírnak, mint valaha:

„A „titkosság” már önmagában összeegyeztethetetlen egy szabad és nyitott társadalommal. Mi, a nép, természetünknél fogva és történelmileg is ellenezzük a titkos társaságokat, a titkos esküket és titkos eljárásokat.

Ma egyetlen hadüzenet sem történik a hagyományos módon, legyen bármily kemény és ádáz a küzdelem. Az életvitelünket támadták meg.

Egy monolitikus és kegyetlen összeesküvés állt össze ellenünk, ami elsősorban titkos eszközökkel próbálja kiterjeszteni befolyását. Megszállás helyett beszivárgással, választások helyett felforgatással, szabad választások helyett megfélemlítéssel, nappal bevetett hadsereg helyett éjszakai gerillatámadásokkal.

Ez a rendszer hatalmas emberi és anyagi forrásokat sorakoztatott fel, egy szorosan felügyelt és rendkívül hatékony gépezet felépítésére, ami elegyíti a katonai, diplomáciai, titkosszolgálati, gazdasági, tudományos és politikai műveleteket.” (forrás)

Titkos társaságok, titkos eskük, titkos eljárások, beszivárgás, megfélemlítés. Ezek John F. Kennedy szavai, aki 1963. június 4-én megpróbált szembefordulni ezzel a titkos társasággal, amikor a Fed által kibocsátott papírok helyett kincstári dollár bankjegyeket akart nyomtatni, majd a forgalomban lévő pénzt később bevonni. Néhány hónappal később, 1963. november 22-én megérkezett az elit válasza. Az őt követő Lindon Johnson egyik első intézkedéseként felülírta a Kennedy által kiadott kormányrendeletet az új bankjegyek kibocsátásáról, ezzel is jelezve, hogy mi lehetett Kennedy megölésének hátterében.

A hadiiparból és a háborúkból is pénzt csináló bankok szintén a hegeli „káoszból rend” és irányított válság filozófiáját követő elit hatalom kezében vannak. Ilyen irányított konfliktus volt mindkét világháború is.

Arroganciájuk, fáradhatatlanságuk, az emberi élet semmibevevése, az évtizedekre előre történő tervezés a legtöbb érző ember számára felfoghatatlan.

Az amerikai történelemben Kennedy-n kívül számos más politikust is találunk, aki látta, hogy mi történik és megpróbálta figyelmeztetni a nyilvánosságot az összeesküvésre. Franklin Delano Roosevelt, 1933. novemberében például ezt írta Edward House ezredesnek:

„Igazság szerint mindketten tudjuk, hogy a nagyobb központok pénzügyi elemei Andrew Jackson óta a markukban tartják a kormányt.”

Maga Andrew Jackson, aki 1829-től 1837-ig volt az Egyesült Államok elnöke, hihetetlenül dühös volt a bankárok taktikái miatt:

„Maguk viperák fajzatai. Eltökéltem, hogy az örök Isten segedelmével kigyomlálom magukat. Ha az emberek felfognák a pénz- és bankrendszer igazságtalanságát, már holnap reggelre forradalom törne ki.”

A fiatalok felkészítése az elit tagságra

A Skull and Bones társaság tagjai 1900-ban, Forrás: wikimedia

Figyelemre méltó az is, hogy az elit tagjai miként képesek folyamatosan a kezükben tartani az irányítást, és megtalálni azokat, akik továbbviszik a munkát. Ez kizárólag azért lehetséges, mert létezik egy rejtett program az újoncok mentális, ideológiai, filozófiai és pszichológiai képzésére, majd a kiképzett utánpótlásnak stratégiai elhelyezésére az Egyesült Államokban és egyéb fontos országokban.

A válasz az egyetemeken és az egyetemi titkos társaságokban keresendő. A monopóliumot élvező médiaszervezetek intenzív rövidtávú pszichológiai hadműveleteket hajtanak végre (például választások előtt), miközben az oktatási rendszer közép- és hosszú távú pszichológiai nyomást gyakorol, hogy a lakosság nagy része higgyen, elfogadja és megkérdőjelezés nélkül magáévá tegye a „demokrácia színjátékát”.

A világkormány a küszöbön áll. Évtizedeken keresztül amolyan globális árnyékkormányként működött, mindvégig készülve az igazi, nyilvános színrelépésre, a hivatalos, „törvényerejű” világkormány megalakulására. Olyan rendszert kényszerítenek a világra, amelyben a „demokráciának” és a kapitalizmusnak sajátos értékei vannak, amelyeket a részvételhez el kell fogadnunk, beleértve olyan transzcendentális értékeket is, mint az igazság vagy a boldogság. A világkormány állampolgárainak fel kell adniuk saját gondolkozásukat ennek a tudati (tehát nem politikai vagy gazdasági) rendszernek a javára.

A demokrácia és a kapitalizmus tudati rendszerek. A legtöbb ember észre sem veszi, hogy gondolkodását is ezek a rendszerek befolyásolják. Ezért a demokrácia és a kapitalizmus egy diktatórikus rezsimet képviselnek. A diktatúra, vagy parancselvűség a társadalom feletti teljes irányítást jelenti és ez soha nem volt még olyan erős a történelem folyamán, mint most. A demokratikus és kapitalista rendszerek parancselvűsége olyan kifinomult, hogy még a vágyainkat is a rendszer határozza meg. Azt kívánjuk, amit a rendszer akar, hogy kívánjunk.

Ennél egyértelműbben nem fogalmazhatunk. Amennyiben az igazi demokrácia a nép, azaz a többség érdekeit hivatott képviselni, a közjó és közérdek védelme mellett, akkor kimondhatjuk, hogy ma sehol sincs demokrácia a világon, mert az a színdarab, amit demokrácia néven játszunk, teljes mértékben demokráciaellenes és kizárólag a pénzhatalom érdekeit szolgálja, aminek gyökerei egészen a piramisok koráig és még távolabbra, az emberiség hajnaláig nyúlnak vissza. A hegeli elveket követve az elit igazolhatónak látja a háborúkat, a kollektivizmus ideológiája szerint pedig úgy gondolja, hogy az emberiséget kezelni, irányítani kell, amit „ők”, a magukat átlag felett állónak tartó beavatottak hivatottak megtenni. Az Illuminati, a Szabadkőművesek és egyéb titkos és kevésbé titkos társaságok tagjai, egy szó szerint és átvitt értelemben is földalatti gépezet elemeivé állnak össze, hogy az elámított, alvó és meggyötört tömegeket egyik szakadéktól a másikig rángassák.

Aki ezt nem érti meg, az nem értheti meg, hogy miként is működik ma a hatalom a világon és így soha nem értheti meg mi a baj és miért tartunk ott, ahol tartunk. Enélkül pedig nincsenek válaszok és nincsenek megoldások.

Dr. Mujahid Kamran professzor írása alapján

Nem kell besétálni a szakadékba, mert van kiút!

Rejtett ébredés az iszlám világban

„És az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” 1. János 5:4

Forrás: worldrevivalnetwork.blogspot.com

Háborgó világunk egyes térségei nagyon más képet mutatnak, mint ahogy azt a fejlett országok lakói általában elképzelik.

A Közel-Kelet és Észak-Afrika legsötétebb szegleteiben soha nem tapasztalt ébredés zajlik. A hozzánk elérő hírek azt mutatják, hogy az elmúlt évtized során több muszlim vált Krisztus követőjévé, mint az iszlám egész 1500 éves történelmében összesen.1

A hihetetlen nehézségek ellenére nem kérdés, hogy a kereszténység folyamatosan terjed az iszlám által dominált területeken. Isten mindenesetre szemmel láthatóan készül valamire ebben a sokak számára elérhetetlennek tűnő világban.

Joel Rosenberg, evangéliumi Evangélikus keresztény kutató részletesen dokumentálta a folyamatot. Természetesen az alább ismertetett számok jelentősen változtak az Iszlám Állam ténykedésének következtében, a kutatás mégis hasznos betekintést nyújt a súlyos üldöztetés ellenére vagy talán éppen annak hatására elindult csodálatos folyamatokba.

Szudán

Számos hír támasztja alá, hogy a brutális háború sújtotta országban egyre többen válnak Krisztus követőjévé. Az iszlám erősségének számító észak-afrikai országból a következő hírek érkezek:

„2000 óta egymillió szudáni fordult Krisztushoz, nem az üldöztetés, háború és népirtás ellenére, hanem éppen ezek miatt… a hívők becsült száma Szudánban 5,5 millióra tehető.”2

Sokan úgy gondolják, hogy a szudáni nép által elszenvedett brutalitások katalizátorként hatottak a keresztény hívők számának növekedésére. A háború nem elnyomta, hanem erősítette az egyházat.

Pakisztán

Pakisztán nem olyan országként él a köztudatban ahol Isten nagy dolgokat hajtana végre, vitatott határain belül mégis a hit szikrája látszik felvillanni.

„A pakisztáni keresztény vezetők szerint a megtérések száma robbanásszerűen emelkedik az országban. Jelenleg hozzávetőleg 2,5-3 millió újjászületett, Jézust követő keresztény él Pakisztánban. Az afgán-pakisztáni határ mentén egész falvak térnek át a kereszténységre.”3

Egyiptom

Megbízható jelentések szólnak arról, hogy Egyiptom földjén is nagy ébredés zajlik.

„Az egyiptomi szolgálatok vezetői úgy becsülik, hogy Krisztusnak több mint 2,5 millió követője van az országban. Ezek között sok a megtért muszlim,” írja Rosenberg.

Kétségtelen, hogy az arab tavaszhoz köthető események komoly hatással voltak a keresztények életére ebben az országban, de a hitükhöz hűek erősek maradtak. A mártíromság arra készteti a külső szemlélőket, hogy megvizsgálják azok állításait, akik hajlandóak az életüket adni Jézusért. Sok csodálatos dolog történik Egyiptomban.

Irán

Meglepő módon Irán is az ébredés lángjait tapasztalja. Az erőszakos iszlám fundamentalizmus nem volt képes megakadályozni az Evangélium terjedését.

„Az 1979-es iszlám forradalom idején körülbelül 500 muszlim megtértről tudtunk az országban. 2000-re a keresztény tendenciák felmérése azt mutatta, hogy 220 ezer keresztény hitre tért testvér él Iránban, akik közül 4-20 ezer volt korábban muszlim. Azok az iráni keresztény vezetők, akikkel lehetőségem volt személyesen is beszélni elmondták, hogy Krisztus követőinek száma drámai mértékben megemelkedett a 2000 és 2008 közötti időszakban.”4

Jól olvastad. Mindössze 21 év alatt a keresztények száma 500-ról 220 ezerre emelkedett. Az általános vélekedéssel ellentétben a hit a legelképzelhetetlenebb helyeken is csendben terjed a színfalak mögött.

Szaúdi-Arábia

Hasonló hírek érkeznek az iszlám központjának számító országból is. Az ember nem számít a kereszténység terjedésére Mekkában, pedig pontosan ez történik.

„Az arab származású keresztény vezetők úgy becsülik, hogy 2005-ben hozzávetőleg 100 ezer muszlim hátterű hívő volt az országban és ez a szám szerintük mára tovább emelkedett.”5

Irak

A keresztények száma ebben a zavaros időket élő országban is növekszik, de természetesen hozzá kell tennünk, hogy az alább ismertetett számok az Iszlám Állam térnyerése előtti időkből származnak. Azóta nagyon sok keresztény halt mártírhalált vagy menekült el. Ugyanakkor önmagában az a tény, hogy az iszlám radikálisok külön hangsúlyt fektettek a keresztény hit terjedésének megakadályozására, azt sugallja, hogy a kereszténység hatása növekedőben volt.

„Az iraki keresztény vezetők 2003 előtt körülbelül 4-600 újjászületett keresztényről tudtak az országban, függetlenül a történelmi egyházak tagjaiként nyilvántartott névleges kereszténynek számító 750 ezer embertől. 2008 végére azonban az újjászületett hívők száma meghaladta a 70 ezret Irakban.”6

Tudvalevő, hogy az azóta eltelt években a hit terjedése komoly akadályokba ütközött, de ne feledjük, a mártíromság és az üldöztetés minden korban több, nem pedig kevesebb hívőt eredményezett és ez az egykori Babilon területén sem lesz másként.

Algéria

Az egész iszlám világ forrong és ez nemcsak az arab országokra igaz. Bár kisebb léptékben, de Algériában is ébredés indult.

„Több mint 80 ezer muszlim tért át a keresztény hitre az elmúlt években… Az iszlám papság olyan aggasztónak tartja a keresztények számának növekedését, hogy 2006-ben törvényt fogadtak el, ami megtiltja a muszlimoknak a keresztény hitre való áttérést, de még azt is, hogy megismerjék a kereszténység tanait, emellett megtiltja a keresztényeknek, hogy állami engedély nélkül összegyűljenek.”7

Jordánia

Jordánia egy másik közel-keleti iszlám ország, ami a keresztény ébredés újabb hullámát tapasztalja.

„Isten négy évtizede ébresztgeti a jordániai egyházat, ami különösen az elmúlt néhány évben hozott gyümölcsöt. Visszafogott becslések szerint a hívők száma 5 és 10 ezer között van az országban, az egyik legnagyobb jordániai szolgálat vezetője szerint azonban a valós szám közelebb áll az 50 ezerhez.”8

Más iszlám nemzetek

Valamilyen mértékben szinte minden iszlám államban érezhető volt a kereszténység erősödése az elmúlt 20 év során.

„Marokkóban 20 és 40 ezer között lehet a keresztény hitre tért muszlimok száma,9 az afgán hívők száma pedig 20 és 30 ezer között van.”10

„Kazahsztánban több mint 15 ezer kazah hívő él, míg a többi etnikum között több mint 100 ezer keresztény van az országban.”11

Rosenberg kutatásai szerint Libanonban az újjászületett keresztények száma körülbelül tízezer.12

Bár 50 évvel ezelőtt egyetlen muszlim háttérből származó keresztényről sem lehetett tudni Szíriában, ma 4-5 ezer hívő van az országban.13

Rosenberg adatainak figyelembevételével megállapíthatjuk, hogy az iszlám országokban összesen 13 millió keresztény él, akiknek túlnyomó része korábban muszlim volt.

Más megfigyelők

Joel Rosenberg nem az egyetlen keresztény, aki az egyház sorsát vizsgálja az iszlám világban. Más források is azt igazolják, hogy a helyzet változik. George Thomas újságíró a következőket írta:

„Afrika északi térségein keresztény ébredés söpör végig. Az evangélium számára korábban ellenséges területeken több tízezer muszlim vált Jézus követőjévé. Miközben a nap lenyugszik a Földközi-tengeren a muszlimok Észak-Afrika szerte soha nem látott tömegekben térnek át a Jézus Krisztusba vetett hitre. Szakértők szerint Isten kezének munkája érezhető Mauritániában, a Szaharai Arab Demokratikus Köztársaságban, Marokkóban, Algériában, Líbiában és Tunéziában is.”14

Tino Qahoush kutató és filmgyártó, a térség számos országát bejárta, hogy dokumentálja az ott tapasztalható keresztény ébredést.

„A misszió történelmében példanélküli, amit Isten tesz Észak-Afrikában, Mauritániától egészen Líbiáig. Abban a kiváltságban volt részem, hogy számos bizonyságot személyesen hallhattam.”15

Jayson Casper, a Christianity Today újságírója ezt írta az Arab-félszigeten végbemenő eseményekről:

„A Pew Kutatóintézet adatai szerint az Arab-Félszigeten a keresztények száma 2,3 millió… Az Öböl-menti Keresztény Közösség 3,5 millióra teszi a hívők számát… Az Egyesült Arab Emirátusok lakosságának 13 százaléka keresztény a Pew adatai szerint. Az Öböl-menti országok közül Bahrein, Kuvait és Katar együttes lakosságának 14 százaléka, míg Ománnak 6 százaléka keresztény. Még Szaúdi-Arábiában, az Iszlám legszentebb helyének, Mekkának a hazájában is 4 százalék a keresztény lakosság aránya…”16

Heidi és Roland Baker szolgálata a keresztény hit terjedésének egyik legjobb példája az iszlám világban. A Baker házaspár hihetetlen hatással vannak Mozambik brutális nemzetére. Szolgálatuk jelenlegi helye teljesen muszlim lakta övezet volt érkezésük előtt, azonban nem egészen tíz évnyi ténykedésük eredményeként a helyzet jelentősen megváltozott.

Heidi Baker Mozambikban

Kelly Head, a Christ For The Nations szolgálattól a következőket írta:

„A Baker család a mozambiki Pembában van teljes időben, ami Heidi szerint egy igazi „misszionárius temetőnek” számított korábban, azonban nemrégen maga a kormány jelentette ki nyilvánosan, hogy Pemba már nem muszlim, hanem keresztény tartomány.”17

Afrika egykoron teljesen muszlim térségeinek átalakulását az iszlám vezetői is kezdik elismerni. 2001 decemberében Ahmad al Qataani sejk, a líbiai Iszlám Törvény Tudománya nevű szervezet elnöke az Al-Jazeera műholdas csatornán egy élő interjúban a következőket mondta:

„Korábban az iszlám jelentette Afrika legfőbb vallását és 30 afrikai nyelv volt, ami arab írásjeleket használt, ahogy Ön is megjegyezte. A muszlimok száma Afrikában 316 millióra csökkent, akiknek a fele észak-afrikai arab. Tehát Afrikának nem arabok lakta felében, amiről most beszélünk, a muszlimok száma nem haladja meg a 150 milliót. Figyelembe véve, hogy Afrika teljes lakossága 1 milliárd fő, rájövünk, hogy a muszlimok száma jelentősen csökkent a múltszázad elejéhez képest… És, hogy ez miként történhetett? Jelenleg 1,5 millió gyülekezet van itt, amelyek összesen 46 millió tagot számlálnak. Minden órában 667 muszlim tér át a keresztény hitre. Minden nap 16 000 muszlim válik kereszténnyé. Minden évben 6 millió muszlim lesz keresztény. Ezek nagyon nagy számok.”18

Ezekből a hírekből látható, hogy a kereszténység terjed, a kérdés persze, hogy miért. A választ részben egy olyan jelenségben találhatjuk meg, amire csak kevesen gondolnak nyugaton.

Miért terjed a kereszténység a Közel-Keleten és Afrikában?

Az iszlám és a Földközi-tenger térségének népei nagy jelentőséget tulajdonítanak az álmoknak, hasonlóan az ótestamentumi korokban és a korai kereszténység idején élt emberekhez.

Kr.sz. 610 óta, amikor Mohamed egy barlangban saját maga által isteni jelenéseknek gondolt látomásokat kapott, a muszlimok fontosnak tartják álmaikat és azok jelentését. Timothy Morgan a következőket írja erről:

Az álmok „az ő világuk valóságának részét képezik. Mohamed hallgatott az álmokra és azt sugallta követőinek, hogy Isten üzenhet általuk, így odafigyelnek ezekre és beszélnek róluk.”19

Tom Doyle evangélista és pásztor, az E3 Partner szolgálat vezetője a Közel-Keleten és Közép-Ázsiában, a következőket mondta:

„A Szentírás mellett az egyiptomi történelmi feljegyzések is jelentős információt tartalmaznak az álmokról és látomásokról, amelyek meghatározó jelentőséggel bírtak egy nemzet által követett irányra. A nagy piramisokhoz közel feltárt egyik leletből az derült ki, hogy egy Kenhirkopsef nevű írnok egy Álomkönyvet vezetett, amiben 108 álmot és az azokkal kapcsolatos érzelmeket és tevékenységeket jegyezte fel.”20

Az elmúlt 20 év során számos esetről hallhattunk, amikor muszlimok álmokat láttak Jézusról, ami végül a Benne való hithez vezette őket. Url Scaramanga egy konzervatív evangélikus folyóiratban is megerősítette, hogy „gyakran előfordul, hogy muszlimok egy álom vagy látomás következtében találják meg hitüket”.21

Fontos lenne, hogy a keresztények is nyitottak maradjanak az Isten által használt eszközök felé, amit mások elérésére használ, hiszen láthatólag a Közel-Keleten az álmok jelentős szerepet kapnak ebben.

Nabeel Qureshi a következőket írja az álmok jelentőségéről:

„Azt hiszem, hogy az álmok azért játszanak fontos szerepet az iszlámot elhagyó és Krisztust megtaláló emberek történetében, mert a legtöbb muszlim hiszi, hogy Isten képes kinyilatkoztatni magát az álmaikban. Sőt, úgy tűnik, hogy ez az egyetlen módja annak, ahogy szerintük Isten kinyilatkoztathatja magát nekik. Így mivel hisznek abban, hogy Isten vezeti majd őket, Isten használja ilyen irányú hitüket.”22

Mivel egyesekben kérdések merülnek fel ezzel a megközelítéssel kapcsolatban, sokan szeretnék tudni, hogy a muszlimok közötti evangelizációban mekkora szerepet töltenek be az álmok. Georges Houssney egy kérdőívet állított össze ennek kiderítése érdekében és három év leforgása alatt 100 keresztény hitre tért muszlimot kérdezett meg arról, hogy milyen módon találta meg hitét. Arra a kérdésre, hogy „Mi volt a legfontosabb tényező, ami Krisztushoz vonzott?” a válaszadók 25 százaléka azt felelte, hogy az álmok és látomások voltak az elsődleges katalizátorok, amik elvezették őket a megváltásig. Emellett a megkérdezettek 60 százaléka állította, hogy megtérésük előtt ezzel összefüggő álmot vagy látomást láttak.23

Az életmegváltoztató, jelentőségteljes álmok jelenléte széles körben elismert, a Bibliában, az Ó- és Újszövetségben is számos fontos példát láthatunk erre, ennek ellenére a konzervatív evangélikus közösségeket zavarba hozza ez a tény.

Tom Doyle a következőket írja saját tapasztalatairól:

„Alapvetően nem vagyok szkeptikus, de amikor arról kezdtem hallani, hogy a muszlimok álmokat és látomásokat látnak Jézusról, eléggé tamáskodtam. Talán azért, mert láttam néhány keresztény tévéműsort… Úgy 10 évvel ezelőtt, mi, akik a muszlimok elérésén dolgoztunk, egy új jelenségről kezdtünk hallani közöttük. Isten álmokon és látomásokon keresztül kezdte megnyitni a muszlimok szorosra zárt szívét. Eleinte ritkábbak voltak az ilyen történetek, manapság azonban csaknem minden nap hallunk csodálatos esetekről, amikor Isten keresztüljut a muszlimokhoz. Azt tapasztaljuk, hogy minden harmadik muszlim háttérből érkező megtértnek volt ilyen irányú álma vagy látomása megtérése előtt. Némelyik konzervatívabb felmérés azt mutatja, hogy a muszlimok 25 százaléka látott álmot vagy látomást Jézussal való találkozása előtt. Akárhonnan is nézzük, az arány jelentős.”24

Bár könnyű félreérteni őket és a nyugati világban szokatlannak számítanak, az álmok fontos szerepet kapnak az arab világon végigsöprő változásokban.

Volt muszlimok bizonyságai

A muszlim háttérből megtértek közül sokan nyilvánosan is elismerik az álmok szerepét megtérésükben. Közéjük tartozik Nabeel Qureshi, aki részben egy álomnak, illetve nem is egy, hanem három ilyen tapasztalatnak köszönheti, hogy végül megtalálta a hitet Jézusban:

„Amikor összehasonlítottam a kereszténység és az iszlám mellett álló bizonyítékokat, intellektuális szinten tisztában voltam azzal, hogy ezek összehasonlíthatatlanok. Megkértem hát Istent, hogy mutassa meg nekem az igazságot álmokon és látomásokon keresztül. Mindezek együttesen, kiegészítve a Biblia olvasásával végül arra vezettek, hogy elfogadjam Krisztust.”25

Naeem Fazal, az Észak-Karolinai Mosaic gyülekezet lelkipásztora, számos tényezőt megemlített, ami végül megtéréséhez vezetett. Ezek közé tartozott barátsága egy értelmes és jól informált kereszténnyel és a Biblia olvasása is, azonban, ami végül Jézushoz vezette, az ő esetében is egy látomás volt:

„Úgy tűnt, hogy az alak teljesen fényből volt, szilárd mégis áttetsző. Semmilyen tapasztalathoz nem hasonlítható. A jelenlétéből sugárzó béke nagyon erőteljes és agresszív volt…  bemutatkozott és azt mondta „Jézus vagyok. Az életed nem a tiéd.” Másnap az életem megváltozott.”26

Fazal arról is beszél, hogy nincs egyedül tapasztalatával:

„A legtöbb [muszlim] megtérő történetében, akikről tudomásom van, fontos szerepe van a Szent Szellem és Krisztus által inspirált álmoknak és látomásoknak.”27

Egyértelműen azt látjuk tehát, hogy az álmok fontos szerepet játszanak olyan ajtók megnyitásában az evangélium előtt, ami embernek lehetetlennek tűnik. Egyesek szerint Isten így kompenzálja a nyugati missziók sikertelenségét az iszlám világában.

Walid Shoebat is így gondolja. A Palesztin Felszabadítási Front egykori tagja a következőket mondta:

„Eleinte kételkedtem az olyan történetek igazságtartalmában, amik muszlimok megtéréséről szóltak az általuk látott álmokon keresztül. Egészen addig kételkedtem, amíg nem találkoztam velük személyesen is és nem hallottam történeteiket saját szájukból. Arra a következtetésre jutottam, hogy Krisztus ott is győzedelmeskedik, ahol az egyház elbukik.”28

Örüljünk és örvendezzünk, hogy Isten kegyelméből a Jóhír a Föld legsötétebb szegleteibe is eljut. Olyan korban élünk, amit sok próféta és igaz kívánt látni, és nem látták29, amikor Isten országának ezt az evangéliumát hirdetik az egész világon, bizonyságul minden népnek,30, és bár Jézus szavait folytatva tudjuk, hogy „akkor jön el a vég”, azt is tudjuk, hogy ezzel Jézus eljövetelének ideje is egyre közelebb kerül.

1. Audrey Lee. “Why Revival is Exploding Among Muslims.” Charisma. December 2012. []
2. http://www.amazon.com/Inside-Revival-Changed-Hearts-Since/dp/1414338007) 6. oldal []
3. Joel C. Rosenberg. Inside the Revival: Good News and Changed Hearts Since 9/11. Tyndale Publishers, 2009, 15-16. oldal []
4. uo. 3. oldal []
5. uo. 13-14. oldal []
6. uo.  9. oldal []
7. uo. 7. oldal []
8. uo. 11-12. oldal []
9. uo. 7. oldal []
10. uo. 14. oldal []
11. uo. 15-16. oldal []
12. uo. 12 oldal []
13. uo. 11 oldal []
14. George Thomas. “Revival Breaks Out In Land Once Hostile To Christianity.” CBN News, April 22, 2014. []
15. Tino Qahoush quoted in George Thomas. “Revival Breaks Out In Land Once Hostile To Christianity.” CBN News, April 22, 2014. []
16. Editor. “Al-Jazeerah: 6 Million Muslims convert to Christianity in Africa each year.” Muslim Statistics, December 14, 2012. Az Al_Jazeerah azóta törölte az interjúra vonatkozó adatokat. []
17. Kelly Head. “Living From His Presence.” The Voice. Christ For The Nations. March 13, 2014. []
18. Jayson Casper. “Why Christianity Is Surging In The Heart Of Islam.” Christianity Today 59:7 (September 2015): 19. []
19. Timothy C. Morgan; “Why Muslims Are Becoming the Best Evangelists: Missiologist Dave Garrison documents global surge in Muslims leading Muslims to Christ. He calls it, ‘Unprecedented;’” Christianity Today; April 22, 2014. []
20. Tom Doyle with Greg Webster. Dreams and Visions. Nashville: Thomas Nelson, 2012. 12-13. []
21. Url Scaramanga. “John Piper ‘Suspicious’ Of Muslim Dreams Of Jesus: Does the gospel only advance through human ‘preachers,’ or might God use other methods?” Leadership Journal. November 2, 2011. []
22. Georges Houssney; Factors leading to conversion of Muslims to Christ; Biblical Missiology; April 8, 2013. []
23. Tom Doyle with Greg Webster. Dreams and Visions. Nashville: Thomas Nelson, 2012. 126-127. []
24. Tom Doyle with Greg Webster. Dreams and Visions. Nashville: Thomas Nelson, 2012. []
25.  Nabeel Qureshi quoted in Daniel Darling. “Friday Five Interview: Nabeel Qureshi: A faithful Muslim finds his way to Jesus.” Leadership Journal. February 14, 2014. []
26. Naeem Fazal quoted in Audrey Lee. “Why Revival is Exploding Among Muslims.” Charisma. December 2012. []
27. Editor. “Muslims Next Door: What to do, and not do, when reaching out to Muslims: An interview with Naeem Fazal.” Leadership Journal. September 2009. []
28. Walid Shoebat quoted in Michael Carl. “Visions Of Jesus Appearing To Muslims: Middle East evangelists report nagging dreams leading to conversions.” World News Daily. February 9, 2013. []
29. Máté 13:17 []
30. Máté 24:14 []

A világ csendben nézi az ártatlanok lemészárlását

Forrás: charismanews.com

A hitélet, az üzletvilág és a katonaság ismert vezetői azért gyűltek össze a múlt hónapban, hogy cselekvésre sarkallják az Egyesült Nemzetek Szövetségét az elmúlt 2000 év legsúlyosabb keresztényüldözése ellen.

Jonathan Cahn a holokauszthoz hasonlította a jelen eseményeit:

„Hetven évvel azután, hogy a helyi lakosság végigsétálhatott a haláltáborok épületein, új áldozatokat vezetnek halálukba és ismét a sátáni gonoszság, a gyűlölet, az erőszak és a szadista kegyetlenség vezérli az elkövetőket.”

„Ismét ártatlan emberek megsemmisítése a cél, Jézus követőié, akik azt tanulták, hogy amikor megütik őket, fordítsák oda másik orcájukat, amikor átkozzák őket, áldjanak, és amikor üldözik őket, bocsássanak meg elnyomóiknak. Ma ők a legüldözöttebbek a világon. Ők a modern világ áldozati bárányai.”

A Globális Keresztényüldözés: Veszélyben a nemzetközi béke és biztonság elnevezésű esemény célja, hogy felhívja a világ figyelmét a Közel-Keleten folyó keresztényüldözésre és arra, hogy ez milyen hatással lehet a békére és biztonságra a világon.

„Minden tekintet a Közel-Keletre szegeződik, ahol keresztények ezreit fejezik le, feszítik keresztre és kínoznak meg a világ szeme láttára, ami nemcsak a kereszténységre, de az egész világra messzemenő hatással lesz,”

mondta Steve Strang, a Charisma magazin alapító szerkesztője.

„Ha nem teszünk semmit, a Közel-Keleten és a világ más tájain folyó mészárlás előbb-utóbb utat talál az Egyesült Államokba és más nyugati államokba és valós veszélyt jelent a nemzetközi békére és biztonságra.”

A Közel-Kelet a nemzetközi napirend fontos része és a térség vallási kisebbségének helyzete sok befolyásos embert késztetett arra, hogy megkongassa a vészharangot. Az igen színes közel-keleti mozaik fontos részét képező keresztények tömegesen kénytelenek elmenekülni, miközben a lemészároltak száma százezres nagyságokba szökött.

Egy évszázaddal ezelőtt a lakosság 20 százaléka volt keresztény a Közel-Keleten, ami mára hozzávetőleg 4 százalékra esett. Irakban például 1,4 millió keresztény élt az Öbölháború előtt, mára pedig mindössze 200 ezren maradtak.

Az iraki Káld katolikus egyház vezetője szerint „a keresztényeknek nagyon kevés ideje maradt.”

„Szó szerint Jézus követőinek népirtását láthatjuk a Közel-Keleten,” mondja Strang.

Az Iszlám Állam révén érkező mészárláson túl a keresztények sok országban saját kormányuktól szenvednek üldöztetést, például Észak-Koreában, Iránban, Afganisztánban, Szíriában, Nigériában, Pakisztánban, Vietnámban és Indonéziában.

„Észak-Koreában a keresztényeket börtönbe és munkatáborokba zárják, kínzásokat és halált szenvednek pusztán azért, mert Bibliát találtak náluk,” mondta Cahn.

„Nigériában egész keresztény falvakat irtottak ki, India Orissza tartományából 70 000 keresztény volt kénytelen elmenekülni. Szíriában 80 000 kereszténytől „szabadultak meg”, Indonéziában pedig 10 000 keresztényt öltek meg muzulmán fanatikusok.”

„Most pedig, csaknem 2000 év elteltével, a legősibb keresztény közösségeket a kihalás, illetve pontosabban a kiirtás veszélye fenyegeti.”

Bagdad plébánosa arról számolt be, hogy az Iszlám állam emberei négy keresztény gyerektől azt követelték, hogy Jézust megtagadva váljanak Mohamed követőivé.

„Nem,” mondták a gyerekek. „Mi Yeshuát szeretjük… Ő mindig velünk volt.”

Ezek voltak a gyerekek utolsó szavai.

A Mártírok Hangja keresztény figyelőszervezet adatai szerint több ember halt meg Krisztusba vetett hitéért az elmúlt 100 évben, mint az azt megelőző 19 évszázad során együttvéve.

„Éppen ez a testület, az Egyesült Nemzetek Szövetsége fogadta el az Egyetemes Emberi Jogok Nyilatkozatát, ami kimondja, hogy „minden személynek joga van hitét a nyilvánosság előtt, vagy a magánéletben, istentisztelet, oktatás és szertartások végzése útján való kifejezésre juttatni,” mondta Cahn.

„Az ENSZ 2005 szeptemberében elfogadott dokumentumának 139. paragrafusa kimondja, hogy a nemzetközi közösségnek kötelessége megvédeni a lakosságot a népirtástól, az etnikai tisztogatástól és az emberiség ellenes bűntettektől.”

„A kérdés tehát, hogy most hol vannak a határozatok? Hol vannak a csapatok? Hol vannak az üldözöttek védelmére indított akciók? Hol van az egyetemes felháborodás?

Furcsa és erkölcstelen csend övezi körül ezeket az eseményeket. … Pedig a gonosz nem marad veszteg. Ugyanaz a sötét erő, ami 70 éve 6 millió életet követelt [és azóta is folyamatosan szedi áldozatait], most 60 milliónál sem állna meg…”

„A folyamatnak döbbenetet kellett volna kiváltani a világból, ehelyett egy aprócska pontként jelenik meg a média radarján,” mondta Strang.

„Két gondolattal zárnám beszédemet. Edmund Burke, neves ír államférfi mondta, hogy ’a gonosz győzelméhez elegendő, ha a jók tétlenek maradnak’, míg Mózes a következő bátorítást hagyta ránk:„Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek tőlük, mert maga az ÚR, a te Istened megy veled, nem hagy el téged, és nem marad el tőled.” (V. Mózes 31:6)