Gazdasági válság

Gazdasági válság

Azt gondolod, itt nem történhet meg?

A közelmúlt gazdasági eseményeinek hatására sokan elgondolkoznak, merre is tart a világ és vajon az események egy határozott tervet követnek vagy véletlenszerűen, talán a hozzáértés hiánya miatt sodródnak a szakadék felé.

A világban körülöttünk folyó történések szinte mindegyike valamilyen szerepet tölt be az utolsó időknek nevezett szomorú, ám hála Istennek rövid korszak előkészítésében. Ezek jelentőségét és pontos kimenetelét számos tényező befolyásolja: például az emberek reakciói, döntései, a politikai vezetők és egyes nemzetek által hozott döntések és természetesen a háttérben, az Antikrisztus színrelépésének előkészítésén munkálkodó erők döntései.

Igazi vízválasztó előtt állunk és bár az események pontos alakulása, a fenti okokból még nem egyértelmű, olyan alapvető változásoknak vagyunk szemtanúi, amelyek az Antikrisztus színrelépését időben közelebb hozzák. Az emberiség által hozott döntések csupán a sebességre lesznek hatással. (Joseph Candel)

Forrás: Zerohedge.com

A történelem során a fizetésképtelenné vált kormányok minden esetben a régi, jól bevált forgatókönyv szerint jártak el.

A forgatókönyv része, hogy MINDEN felett átvették a hatalmat, a bérektől, az árak, a kereskedelem, a tőke felügyeletén át, egészen a határok és az emberek ellenőrzéséig. Minden felett. A módszer a civilizáció kezdetéig visszavezethető.

Az ókori Mezopotámiában a harmadik dinasztia például kialakította a határidős piacok kezdetleges formáját. Az emberek agyagtáblákon rögzítették a mezőgazdasági termékekjövőbeli leszállítására vonatkozó feltételeket, majd tulajdonképpen magukkal a táblákkal kereskedtek. Zseniális ötlet.

Amikor azonban a gazdaság helyzete kezdett kétségbeejtő lenni, a kormány egy bizarr, igen összetett és nem kevésbé bürokratikus rendszert vezetett be, hogy szabályozza a kereskedelmet és természetesen adót szedjen belőle. Odáig mentek, hogy elkezdték korlátozni az egy fő által felhasználható forrásokat és szabályozást vezettek be az öntözésre.

Az intézkedések megbénították a gazdaságot. A piac nem volt képes rendesen működni és a társadalom összeomlott.

Később, a IV. században, Diokleciánusz, római császár, ismert intézkedéseivel próbálta megzabolázni az elszabadult inflációt. Rögzített árakat vezetett be mindenre, a munkától az élelmiszereken át egészen a ruházatig.

5 francia livre, 1793

Az 1790-es években, a forradalom előtti Franciaországban, a kormány ugyanezzel a trükkel kísérletezett, teljesenelértéktelenítve az éppen csak bevezetett új papírpénzt. A francia gazdák nem tudtak nyereségesen termelni, végül pedig az 1793-as Maximum törvény súlyos hiányokat teremtett szinte minden fontos élelmiszerből. 

A modernkorban Argentína a legjobb példája ezeknek a taktikáknak. A kormány rögzítette a bolti árakat, betiltotta a reklámot és a nemesfémek és a külföldi valuták magántulajdonát, államosította a nyugdíjpénztárakat és korlátozta a marhaexportot.

Mondanom sem kell, hogy ez a politika szerencsétlenségbe sodorta az országot. Közben a világ, ezeket az eseményeket látva azt gondolja, hogy „itt ilyesmi nem történhet meg”.

Ez veszélyes hozzáállás és tájékozatlanságról tesz tanúbizonyságot.

A „szabadság hazájában” például csak a múlt hét során két törvényjavaslatot nyújtottak be szép csendben.

Az S.435-ös törvényjavaslat megtiltaná az Egyesült Államokból származó nyersolaj vagy finomított kőolajtermékek kivitelét.

A másik pénzügyi tranzakciós adót vezetne be az Egyesült Államokban is, az európai modell mintájára. Mint minden adó esetében, először ez is egy csekély összeg (jelenesetben mindössze 0,03%) lenne, de természetesen mérget vehetünk rá, hogy a többi adóhoz hasonlóan idővel ez is emelkedne.

A tranzakciós adó szinte minden pénzeszközre vonatkozna, részvényekre, kötvényekre, opciókra, derivatív szerződésekre, stb. Mindenre, kivéve természetesen az Államkincstártól közvetlenül megvásárolt amerikai államadósságot.

Egyelőre törvényjavaslatokról van szó, de ezek is mutatják milyen messzire hajlandó elmenni a politikai elit.

Tehát aki úgy gondolja, hogy saját országában nem történhet meg az aranybefektetések betiltása, a rögzített árak bevezetése vagy a nyugdíjpénztárak lefoglalása, gondolja át az álláspontját. Ezeknek a lépéseknek az esélye mindenképpen nagyobb a nullánál.

Celente – Arany, dollár és a várható trendek

Forrás: kingworldnews.com

Gerald Celente, a Trends Research Institute alapítója, Eric Kingnek nyilatkozott az aranyról, a dollárról és a cseppet sem derűs kilátásokról.

Celente: Nyilvánosságra hozták a legfrissebb adatokat Európában és az olasz, de az egész eurózóna munkanélküliségi adatai is rekord magasságban járnak, Európa többi része pedig szorosan a nyomukban. Az Egyesült Államokban az egyéni jövedelmek zuhannak.

Egyetlen dolog tartja működésben a rendszert, ez pedig a japán, kínai, európai és amerikai központi bankok által előállított digitális pénz, amivel az értéktelen papírokat felvásárolják. Szép kis piramisjáték!

Eric King: Ahogy haladunk előre, véleményed szerint mi lesz a „következő nagy trend”?

Celente: Mindenhol a társadalmak széthullását láthatjuk. Nézzük Görögországot. Arról lehet olvasni, hogy egyre több zsoldos érkezik az országba, mert a görög katonaság nem akar harcolni a saját népével.

Az emberek az utcán alszanak. Mindenüket elvesztették. Az öngyilkosságok száma mindenkori rekordokat döntött. Látjuk, hogy milyen kétségbeesettek és elveszettek az emberek. Ezrével mennek az utcára, például Portugáliában és ezek spontán megmozdulások. Olaszországban, Beppe Grillo esetében is népi mozgalomról van szó. A (központi tervezők) pedig felkészülnek a további zavargásokra. Nemcsak Európában, hanem az Egyesült Államokban is.

Látjuk, hogy miként változtatnak a törvényeken, mint például a Posse Comitatus törvény (ami megtiltja a kormánynak, hogy a katonaságot a civil lakosság ellen vesse be) hatályon kívül helyezése esetében. A katonaság most már átveheti a rendőrség szerepét. A polgárháború utáni, 1878-as Posse Comitatus törvényről beszélünk, amikor mindenhol katonák voltak.

Tehát a katonaság visszatérhet Amerika utcáira. Mindenhol forrong a hangulat. Az emberek elszegényednek vagy mindent elveszítenek, és még egyszer mondom, az egyetlen dolog, ami összetartja a díszletet, az az olcsó pénz.

Miért nem emelkedik az arany és az ezüst árfolyama? Mert, hogy ennek kellene történnie. Mindenki tudja, hogy a játék meg van bundázva. Szerintem a Federal Reserve és a többi központi bank manipulálja az árakat, hogy mesterségesen alacsonyan tartsák a kamatokat.

Az alacsony kamatok elvileg aláásnák a dollár és más valuták értékét. Nézzük meg milyen gyenge az arany kereskedés a piacokon és milyen könnyű manipulálni az árfolyamokat! Szerintem fontos számukra, hogy alacsonytan tartsák ezeket az árfolyamokat. Ezt leginkább Európa és az Egyesült Államok teszi. Talán az emberek előbb utóbb rájönnek, hogy a gazdaság csak azért döcög még úgy ahogy, mert a rendszert pénzzel elárasztva lerontották a valutáikat.

A kínaiak is tisztában vannak vele, hogy a tulajdonukban lévő amerikai eszközök értéktelenek és valamit tenniük kell. Azzal, hogy egyre több fizikai aranyat vásárolnak, megerősítik saját valutájukat. A jüant egyre gyakrabban fogják használni a pénzvilágban. Kína alaposan benne van a játékban és minden erejükkel azon vannak, hogy a dollár elveszítse tartalékvaluta státuszát.

1971-ben, amikor Nixon megszüntette a dollár aranyfedezetét, azt mondta, John Connally akkori pénzügyminiszterrel együtt, hogy a dollár, mint tartalékvaluta értékét az amerikai gazdaság ereje biztosítja. Csakhogy 1971 nagyon más volt, mint 2013. Az az erő már nincs meg. Erő helyett van viszont 16.500 milliárd dollár deficit és további sok ezermilliárd dollár fedezet nélküli kötelezettség.

Az Egyesült Államok gazdasága elveszítette erejét és esély sincs az adósság visszafizetésére.

A teljes interjú itt meghallgatható (angol nyelven): LINK

Az olasz gazdasági gyújtózsinór

Forrás: The Economic Collapse

Lehetséges, hogy végül Olaszország pénzügyi összeomlása adja meg az Európai Uniónak a kegyelemdöfést?

Olaszország a világ harmadik legnagyobb adósa, az Egyesült Államok és Japán után. GDP arányos adóssága jelenleg 120% és Európában nekik van a legtöbb államadósságuk. Ezért is olyan fontos fejlemény, hogy az olasz szavazók egyöntetűen visszautasították a megszorításokat. A Silvio Berlusconi és Beppe Grillo, megszorítás ellenes jelöltek által vezetett politikai pártok a vártnál sokkal jobban teljesítettek. Együtt a szavazatok 50%-át szerezték meg.

A szavazók látták a megszorítások eredményét Görögországban és Spanyolországban és köszönik, nem kérnek belőle. Sajnálatos módon azonban, eddig a megszorítások ígérete tartotta felszínen az olasz gazdaságot. Most, hogy a szavazók visszautasították a megszorításokat, a befektetők attól tartanak, hogy a többi európai országban is szétesnek a hasonló programok, ami némi pánikot eredményezett a pénzpiacokon.

Egy hete az olasz papírok árfolyama 10 hónapos mélypontra esett, a részvények hozama pedig 19 hónapos csúcson áll. A két legnagyobb olasz bank részvényei több mint 8%-ot estek. Olaszország a negyedik recessziónál tart 2001 óta.

Mit jelentenek a megszorítás-ellenes választási eredmények Európa többi részére nézve? A CNBC a következőket írta:

„Azt gondolom, hogy a választási eredmények (vagy azok hiánya) negatív hatással lesznek az euróra és nyomás alatt tartják az európai valutát egy időre,” mondta Omar Esiner, a Commonwealth Foreign Exchange vezető piaci elemzője, hozzátéve, hogy nem csupán az Olaszországban tapasztalt bizonytalanságról van szó. „A jelenlegi hatalommal szembenálló olasz pártok váratlan erősödése bizonyítja a megszorítások miatt érzett frusztrációt és a Németország által támogatott intézkedések visszautasítását. Ez ismét felszínre hozhatja az adósságválság megoldatlan problémáit és veszélyezteti az eurózóna reformokat.”

A Zerohedge a következőképpen foglalta össze az olasz választási eredmények negatív gazdasági hatásait:

A svájci 2Y árfolyamok egy hónap óta először fordultak negatívba; az euró/dollár árfolyama 1.3050 körülire esett (250 bázisponttal a választás előtti érték alá); az európai VIX szinte felrobbant, a választás előtti 19%-hoz képest 26%-ra nőtt. A részvények tekintetében Olaszország és Spanyolország (és Portugália) voltak az igazi vesztesek. Az olasz részvénypiac az elmúlt hat hónap legnagyobb esését produkálta, 10 hetes mélypontra zuhanva. Az olasz papírok hozama az elmúlt 19 hónap legnagyobb emelkedését produkálta mindössze két nap alatt.

A helyzet előtte sem volt rózsás.

Nagy-Britannia például elveszítette AAA hitelminősítését, ami igen komoly hír.

Spanyolországban az egyik legnagyobb ingatlancég, a Reyel Urbis, összeomlott, több millió euróval tetézve a bankok amúgy is nagy veszteségét. A kormány egy korrupciós botránnyal és a folyamatosan szervezett megszorítás ellenes demonstrációkkal küzd.

 

Nagy-Britanniában a Moody’s a folyamatos gazdasági gyengeségekre és az ezekből eredő, növekvő kockázatokra hivatkozva rontott az ország minősítésén. Bulgáriában összeomlott a kormány, a gazdaság romokban, a tüntetőkhöz csatlakozott jobboldal pedig szimbolikusan elégette az Unió zászlóját. Hasonló jövőre számíthat a többi megszorítást támogató EU kormány is. (forrás)

Ami a helyzetet nehezíti, hogy Európa már eleve recesszióval küzd. A BBCszerint a válság tovább mélyült 2012 utolsó negyedévében:

A hivatalos adatok szerint az eurózóna válság tovább mélyült 2012 utolsó három hónapja során.

 

A 17 nemzetből álló gazdaság 0,6%-kal csökkent az előző év utolsó negyedévében, ami a vártnál rosszabb eredmény.

 

2009 óta ez a legélesebb zsugorodás és az első alkalom, hogy a régió nem volt képes növekedést produkálni egy adott negyedév során.

Sajnos az államadósság nem a legnagyobb veszély Európában. A bankrendszer összeomlásának veszélye komolyabb baj. Miért? Képzeljük el, hogy egy szép napon minden fillérünk, ami a bankban volt, eltűnne. Az Egyesült Államokban az FDIC minden betétet biztosít, de sok Európai országban más a helyzet.

Graham Summers a következőket mondta Spanyolországról:

Kevésbé tudott tény a spanyol válsággal kapcsolatban, hogy amikor a kormány egybeolvasztja a bajbajutott bankokat, a betétesek megtakarításait részvényekre váltják.

 

Tehát, amennyiben a fúzióval létrejött új bank szintén csődbe menne, a megtakarítások köddé válnának. És ez alatt nem azt értem, hogy az amerikai FDIC mintájára a bankbetétekre biztosítást nyújtó intézmény majd idővel visszafizeti az elveszett betéteket. Nem. Azok végleg elvesznének.

 

Ezért olyan komoly dolog a Bankia csődje. Egyetlen lépéssel hét bank betétesei tulajdonképpen mindent elveszítettek.

 

Az európai pénzrendszer dióhéjban: egy fizetésképtelen adósságszemét lerakat, amit korrupt karrier politikusok vezetnek, akiknek fogalma sincs arról, hogy hogyan hozzák helyre a gazdaságot… és ami egy nagy kövér nullát eredményez azoknak, akik voltak olyan bolondok, hogy ott befektessenek.

 

Legyen ez figyelmeztetés! Az elkövetkezendő hónapokban sok Bankia-eset kerül még napvilágra. Aki még nem készült fel a rendszerösszeomlásra, tegye meg most. Szó szerint néhány hónapra, de lehet, hogy néhány hétre vagyunk az európai bankválságtól, ami akár az egész pénzrendszert is magával ránthatja. A Fed több százmilliárd dollárt pumpál az EU bankokba jelenleg, hogy ezt valahogy megelőzze.

Az európai bankrendszer az amerikainál is jóval nagyobb, így egy európai bankválság, az egész globális bankrendszert alapjaiban rengetné meg.

Akik a józanészre hallgatnak, biztosan felfigyelnek Karl Denninger figyelmeztetésére:

A kongresszus elpazarolta az időt, amit az európaiaktól kapott arra, hogy „ideiglenesen” rendbe tegye a helyzetet. Nem tettek rendbe semmit, ahogy azt az olasz választási eredmények megmutatták.

 

Most, hogy fennáll a veszély a költségvetés felrúgására és a kiadáskorlátozások megszüntetésére (az Egyesült Államok mintájára), a piacok felismerték a veszélyt, ami tulajdonképpen egy percre sem múlt el az elmúlt években.

 

Egyszerűen csak hazugságokkal takarták el.

 

Amerikában Bernanke mesterkedései és néhány másik manőver négy évet adott a kongresszusnak, hogy elvégezze, amit kell. Nem tették meg, mert ugyanez azajándék idő, egyúttal elaltatta veszélyérzetüket a piacok felől érkező sürgetéssekkel szemben.

 

Krugman és a hozzá hasonlók állítják, hogy minden rendben és nyugodtan lehet költekezni. Nincs igazuk.

 

A kongresszus kifutott az időből. A deficitet növelő költekezésnek véget kell vetni, függetlenül a gazdasági károktól, amit ez okozhat.

Az amerikai és európai vezetők csupán halogatták a válság kirobbanását és ezzel még rosszabb helyzetet teremtettek. Az idő pedig közben fogy.

20 aggasztó adat a süllyedő amerikai gazdaságról

Gazdasági összeomlás nélkül nem igen tudják bemutatni emberüket, az Antikrisztust, a világnak. Az összeomlás után ellenben már mindenki egy „megmentőért” fog könyörögni. (Joseph Candel)

Forrás: The Ecomomic Collapse

“Na, most próbálja meg.”

Vajon az Egyesült Államok még mindig lefelé tart? Sajnos minden jel erre mutat. 

A fogyasztói bizalom zuhan, a szállítások volumene rendkívül alacsony, nagy kiskereskedelmi láncok sorra zárják be boltjaikat és hamarosan az amerikaiak is megtudják milyen az igazi megszorítás.

A benzin ára folyamatosan emelkedik, a bennfentesek továbbra is próbálnak megszabadulni értékpapírjaiktól és szinte mindennap hallani ismert cégek csődjéről. A helyzet kísértetiesen hasonlít a 2008-as válságot megelőző állapotra. Akkor is számos jel mutatta, hogy baj van, de természetesen a politikusok és a fővonalas média kitartóan hangoztatták, hogy minden rendben lesz. A tőzsde a valóságtól teljesen elrugaszkodva működött tovább. Amikor végül észbe kaptak, az események gyors egymásutánban követték egymást.

Úgy tűnik csak kevesen tanultak ebből a tapasztalatból. Az amerikai lakosság adósságállománya továbbra is növekszik, a Wall Street pedig meggondolatlanabb, mint valaha. Sokan meg vannak győződve arról, hogy 2008 csupán egy bukkanó volt az úton és a rendszerrel nincs semmi baj. Az elbizakodottságért általában nagy árat fizetünk.

Mire számíthat az Egyesült Államok az év során? A következő 20 esemény és adat nem sok jót sejtet.

1. A szállítások volumene elérte a kétéves mélypontot, a szállítási kiadások pedig az előző válság óta most először fordultak negatívba.

2. Egy gallon (3,78 liter) benzin átlagára több mint 50 centtel (110 forinttal) emelkedett mindössze két hónap alatt. (Időkjelei: ez literenként 29 forintos áremelkedést jelent. Egy liter benzin átlagára így még mindig csak 233 forint körül van az Egyesült Államokban.)

3. A Reader’s Digest, a világ egykor legnépszerűbb magazinja csődöt jelentett.

4. Altantic City legújabb kaszinója, a Revel, szintén csődöt jelentett. A hír azért érdekes, mert a kaszinótól várták, hogy kihúzza a várost a gazdasági gödörből.

5. Egy államilag megbízott bizottság azt találta, hogy „nincs kielégítő terv Detroit városának pénzügyi megmentésére és sokak szerint a csőd elkerülhetetlen. A város csődje az Egyesült Államok történelmének legnagyobb önkormányzati csődjét jelentené.

6. David Gallagher, a Town Sports International elnök-vezérigazgatója a napokban azt mondta, hogy cége komoly gondokkal küzd, mert a vásárlóknak már nincs elkölteni való pénze.

7. A Konferencia Bizottság szerint az amerikai fogyasztói bizalom egyéves mélyponton van.

8. Az Apple iPhone telefonok eladási forgalma az előrejelzéseknél rosszabbul alakult, aminek eredményeként a kínai gyártóóriás FoxConn befagyasztotta a munkaerő felvételt.

9. 2012-ben a globális mobiltelefon eladások az előző válság óta először csökkentek.

10. Egyesek szerint egy úgynevezett „kiskereskedelmi apokalipszis” indult el. Az előrejelzések szerint néhány nagy amerikai áruházlánc, mint a Sears, a J.C. Penney, a Best Buy és a RadioShack több száz boltját fogja bezárni 2013 során.

11. A sajtónak kiszivárogtatott, egy igazgatótól származó belső Wal-Mart memo szerint a cég februári forgalma „teljes katasztrófa” volt és ez volt „a legrosszabb hónap eleji forgalom, amit 7 éves karrierje során a cégnél tapasztalt.”

12. Amennyiben a kormány nem tesz semmit, és a „költségvetési megszorítások” életbe lépnek március 1-ével, a Pentagon hozzávetőleg 800.000 polgári alkalmazottját lesz kénytelen kényszerszabadságra küldeni.

13. Barack Obama elismerte, hogy a megszorítások megbéníthatják az amerikai gazdaságot.

Az elnök szerint a kényszerszabadságok érinthetik az FBI ügynököket, forráscsökkentést jelenthetnek a rendőrség, a tűzoltóság és a tanárok számára.

„Az emberek el fogják veszíteni az állásaikat,” mondta. „A munkanélküliségi ráta ismét emelkedhet.”

14. Amennyiben a megszorításokat tényleg elindítják, a kongresszusi költségvetési hivatal (CBO) előrejelzése szerint az amerikai GDP növekedés 0,6 százalékkal csökkenhet, a „munkahelyek számának növekedése pedig 750.000-rel csökkenhet”.

15. Egy közelmúltban végzett Gallup felmérés szerint az amerikaiak 65%-a úgy gondolja, hogy 2013 gazdaságilag nehéz év lesz, a megkérdezettek fele szerint pedig az ország „legjobb napjai” már elmúltak.

16. Az Egyesült Államok GDP-je egy évre vetítve 0,1%-kal csökkent 2012 utolsó negyedévében. Ez volt az első csökkenés, ami a hivatalos adatokban is megjelent az elmúlt több mint három év során.

17. 2012-ben az éves GDP növekedés 1,5% volt. Art Cashin szerint, az ilyen mértékű GDP növekedés csökkenést a múltban mindig recesszió követte.

18. A Gazdasági és Együttműködési Szervezet (OECD) adatai szerint a világ leggazdagabb országainak gazdasága az elmúlt négy év során 2012 utolsó negyedévében csökkent először.

„Valamennyi OECD tagállamnál esést regisztráltak, beleértve az Egyesült Államokat, Japánt, Németországot, Franciaországot, Olaszországot és az Egyesült Királyságot, de a legnagyobb csökkentést az Európai Unióban tapasztalták.”

19. A vállalati bennfentesek hatalmas mennyiségben és iramban szabadulnak meg részvényeiktől. Vajon tudnak valamit, amit mi nem?

20. Még néhány komoly Wall Street-i név is az összeomlásra figyelmeztet. Seth Klarman, az egyik legelismertebb befektető például, év végi üzenetében azt írta, hogy az Egyesült Államok pénzrendszere bármelyik pillanatban összeomolhat.
    

Vajon Oroszország és Kína a dollár elleni lépésként halmozzák aranykészleteiket?

Egyértelmű, hogy az Egyesült Államok nem élhet örökké kölcsönpénzen, azt mondván, hogy „Úgy ülök, mint királynéasszony, és nem vagyok özvegy, és semmi gyászt nem látok.” (Jelenések 18:7) Ahogy Paul Krugman közgazdász fogalmazott: „Ami nem tarthat örökké, az nem tart örökké”. Amerika pénzügyi hatalma a dollár tartalékvaluta és olajkereskedelmi fizetőeszköz státuszának köszönhető. Amennyiben Oroszország és Kína úgy dönt, hogy saját gazdaságuk védelme érdekében valutatartalékuk jelentős részét dollárból aranyra váltják, az amerikai gazdaság könnyen a tényleges összeomlás közelébe kerülhet. Az olajkereskedelem aranyra történő átállása esetén pedig a központi bankok is követnék a példát, 17.000 milliárd dolláros adóssága visszafizetésére kényszerítve az Egyesült Államokat. Ez természetesen a kegyelemdöfést jelentené az amerikai gazdaság számára. (Joseph Candel)

Forrás: The Economic Collapse

Vajon előfordulhat, hogy az olajkereskedelem egy több ezer éves valuta használatára álljon át a közeljövőben? Mit jelentene egy „aranyat az olajért” rendszer a petrodollár és az amerikai gazdaság számára? Vajon Oroszország és Kína azért vásárolják egyre növekvő ütemben az aranyat, hogy ezzel tönkretegyék a dollárt? Az amerikai dollár a 70-es évek óta tartja az olajkereskedelem fizetőeszköze címet az egész világon, ami hihetetlen mértékben megnövelte a dollár és a dollár alapú adósság keresletét. Mi történik azonban, ha a világ szép lassan elkezdi visszautasítani az egyre gyengébb lábakon álló valutát és rájön, hogy az arany éppen olyan jól megfelel erre a célra?

Az amerikai dollár és a dollár alapú adósság utáni kereslet drámai mértékben zuhanni kezdene és mindenki elkezdene aranyat vásárolni. Vajon Oroszország és Kína egy ilyen helyzetre próbál felkészülni, hogy mire a világ többi része rájön, mi történik, ők már hatalmas készletekkel rendelkezzenek és viszonylag zökkenőmentesen leállhassanak a dollár használatával? Erről természetesen nem fogunk hivatalos nyilatkozatokat hallani, de egyre több jel mutat arra, hogy pontosan ez történik.

Egyetlen országot sem kárhoztathatunk azért, mert több aranyat próbál vásárolni. A fővonalas médiában egyik cikk a másikat követi a világban folyó valutaháborúról, miközben a központi bankok egymással versengve értékelik le saját valutáikat.

Miért akarná bárki is papírban tartani a pénzét ilyen piaci környezetben?

A legnagyobb vétkes pedig, mint már annyiszor, maga a Federal Reserve, amelyik egyre gyorsabb ütemben nyomtatja a dollárt, azt a látszatot keltve, hogy se a Fed, se az amerikai kormány nem törődik ennek káros hatásaival. A Fed intézkedései jelentik a legkomolyabb csapást a dollár számára.

Ezek az intézkedések előbb utóbb elérik, hogy a világ végleg leálljon a dollár használatával és lehet, hogy Oroszország és Kína lesznek az elsők.

Tehát miért is vesznek ennyi aranyat?

A Bloomberg a következőket írta:

Amikor Vlagyimir Putyin azt mondja, hogy az USA az egész világgazdaságot veszélyezteti dollármonopóliuma kihasználásával, nemcsak a levegőbe beszélt, hanem erre a megállapításra teszi a pénzét.

Putyin nemcsak a világ legnagyobb olajtermelőjévé, hanem a legnagyobb aranyvásárlójává is tette országát. Az orosz központi bank 10 év alatt 570 tonna aranyat vásárolt, ami egy negyeddel több, mint a (vásárlás szempontjából)  második helyezett Kína által vásárolt mennyiség, az IMF adatai szerint.

„Minél több aranya van egy országnak, annál inkább képes megőrizni szuverenitását, amennyiben egy fontos valutát, a dollárt, az eurót, a fontot, vagy más tartalékvalutát érintő katasztrofális esemény bekövetkezik,” nyilatkozta Evgenij Fedorov, Putyin pártjának egyik jogásza egy telefoninterjúban.

[Időkjelei: Magyarország jelenlegi aranytartaléka összesen 3.1 tonna. Ez a mennyiség elfér egy 54x 54x54 centiméteres kockában.]

Az aduász azonban Kína kezében van. Senki sem tudja pontosan, hogy Kína mennyi arannyal rendelkezik, de a jelek szerint a kínai aranyvásárlás hipersebességbe kapcsolt.

A Zerohedge a következőket írta néhány hónapja:

Aki elgondolkozott azon, hogy mit csinál Kína hihetetlen kereskedelmi tartalékával, ha nem állampapírt vesz belőle, most abbahagyhatja gondolkozást. Peking továbbra is az aranyra fogad. Egyedül júniusban 68 tonnát vásároltak Hong Kongtól, hat hónap alatt pedig összesen 383 tonnát. Más szóval a még mindig rendkívül alulértékelt 1054 tonnás aranytartalékkal rendelkező Kína hat hónap alatt több aranyat vett, mint mondjuk Portugália, Venezuela, Szaúdi-Arábia vagy Nagy-Britannia aranytartaléka. Realisztikusan nézve a helyzetet Kína, amelyik évek óta nem bocsátott friss adatokat az IMF rendelkezésére aranytartalékait illetően, egész biztosan több arannyal rendelkezik, mint maga az IMF, az ő 2814 tonnájával.

Sokan nem látják, hogy ez a két ország egymaga képes elindítani az amerikai összeomlást. Nem kell egyebet tenniük, mint kihúzni a dugót. A gazdaság helyzete rendkívül instabil, de ez mind semmi ahhoz képest, ami a petrodollár megszűnését követné.

Német figyelmeztetés a Fednek

Forrás: Zerohedge.com

Az Egyesült Államok után Németország rendelkezik a legnagyobbaranytartalékkal a világon. A 80-as évek óta ennek az aranykészletnek a javát a New Yorki Fed páncéltermében őrzik (ami a készlet 45%-a, szemben a Londonban tartott 13, a párizsi 11 és a Frankfurtban lévő 31%-kal).

Ennek ismeretében jó tudni, hogy a Bundesbank január 21-én bejelentette, a New Yorkban elhelyezett aranykészlet nagy részét, a Párizsban tartott készletnek pedig az egészét hazaszállítják Frankfurtba.

A New York Times a következőket írta:

Németország aranykészletének csaknem a fele, sok milliárd dollár értékű geopolitikai történelem, a New Yorki Fed páncéltermében van elásva Manhattan utcái alatt.

A német központi bank azonban bejelentette, hogy ennek jelentős részét, pontosan 300 tonnát, szeretne visszakapni.

A Bundesbank szerdán jelentette be, hogy készleteit elkezdi hazaszállítani, azzal a céllal, hogy a német aranykészlet legalább fele, a jelenlegi nem egészen egyharmadhoz képest, 2020-ra a Bundesbank páncéltermeibe kerüljön, nyilatkozta a bank.

A lépés részeként a Banque de France párizsi páncéltermében őrzött 374 tonna egészét hazaszállítják, ami a teljes készlet 11 százaléka. A Bundesbank illetékesei sietve hozzátették, hogy a döntésnek semmi köze a franciákba vetett bizalom esetleges megrendüléséhez. Ehelyett a döntést azzal indokolták, hogy a két ország most már közös valutát használ, így már nincs szükség biztosítékra az árfolyameltérések fedezetéül.

A bejelentést a szokásos politikai nyilatkozatok kísérték, kihangsúlyozva, hogy a német döntést nem az amerikai Fed vagy a francia központi bank iránti bizalomhiány motiválta, az üzenet azonban így is egyértelmű: Németország látja az írást a falon és biztonságban akarja tudni saját aranyát.

Ne felejtsük el, hogy Németország az elmúlt két év java részét a pénzügyi káoszra való felkészüléssel töltötte. 2011 ősze óta a következő intézkedéseket hozta:

1. Új törvényeket fogadott el, amelyek lehetővé teszik Németország kilépését az eurózónából, az EU tagság megőrzése mellett.
2. 480 milliárd euró előirányzásával felfrissítette a Különleges Pénzügyi Piaci Stabilitási Alapot (SoFFin), és egyúttal utat biztosított a német bankok számára, hogy megszabadulhassanak eurózónabeli kötvényeiktől, amennyiben ez szükségessé válik.
3. Olyan reformokat vezetett be, amelyek lehetővé teszik, hogy szükség esetén akár 30 napra lezárják a német határokat (hogy az emberek és a tőke ne hagyhassa el az országot).
4. Létrehoztak egy munkacsoportot, hogy felmérje egy esetleges görög kilépés, valamint egy esetleges francia összeomlás gazdasági hatásait.
5. Franciaországban őrzött teljes aranytartalékát és az Egyesült Államokban lévő készletek egy részét hazaszállíttatja.

Ezek igazolható tények, amikről a nyugati média nem szeret beszélni, pedig a pontok összekötése már nem is olyan nehéz: Németország olyan tartalékterveket léptet életbe, amelyek segítségével tűzfalat húznak saját pénzrendszerük köré, az EU esetleges összeomlása esetére.

Végezetül pedig érdemes megemlíteni milyen drámai mértékben romlott a világ központi bankjai közötti kapcsolat.

A válság 2008-as kirobbanása óta a világ központi bankjai összesen 10.000 milliárd dollárt pumpáltak a globális pénzrendszerbe. Minden fontos központi bank, Németországtól az Egyesült Államokon keresztül egészen Kínáig le akarja értékelni saját valutáját az export élénkítése és az adósságterhek csökkentése érdekében (még Kína is több mint 200 százalékos GDP arányos adóssággal küzd, a valós adatok szerint).

Ez a leértékelési verseny vezetett a világ központi bankjai közötti feszültség erősödéséhez. Ezt soha nem fogjuk saját szájukból hallani, hiszen minden központi bank elsődleges feladata az lenne, hogy erősítse a rendszerbe vetett bizalmat.

A látszólagos jó szándék és az időnkénti szükségszerű összehangolt intézkedések vékony máza alatt azonban egyre kézzelfoghatóbb a feszültség. A dollár minden egyes leértékelése felveri az euró árfolyamát, ami árt a német exportnak és felbőszíti a Bundesbankot.

A Bundesbank tavaly ősszel már leadott egy figyelmeztető lövést, amikor bejelentette, hogy auditálni fogja a New Yorki Fednél letétbe helyezett aranykészletét. Aki nem tudná, még soha egyetlen nagy pénzügyi importőr sem kérdőjelezte meg a Fed megbízhatóságát. Az őszi bejelentéskor pedig Németország még csak nem is utalt arra, hogy az aranyat el is akarná szállíttatni.

Visszatérve a jelenhez pedig azt látjuk, hogy Németország nemcsak auditálta és ellenőrizte a Fednél letétbe helyezett aranykészleteit, hanem haza is akarja vinni. Egyszerűen fogalmazva ezzel Németország azt mondta, hogy A) nem bízik a Fedben és B) elege van az eddigi játszadozásból.

Az idő előrehaladtával a helyzet valószínűleg tovább romlik. Maga a tény, hogy Németország teljes franciaországi aranykészletét hazaszállítja, nem sok jót ígér a francia-német kapcsolatok szempontjából, főleg ha a helyzet egyéb tekintetben is éleződik. Nem mintha Európa arról lenne híres, hogy az egyes államok jól kijönnek egymással…

Kínai városok és gazdasági zónák Amerikában?

Forrás: The Economic Collapse

Mi folyik itt? Az elmúlt néhány év során a kínai kormány és nagy kínai cégek (amelyeknek legtöbbször, legalább bizonyos százalékban, a kínai kormány a tulajdonosa) szisztematikusan vásárolják fel az amerikai vállalatokat, ingatlanokat, földeket, infrastruktúrát és természeti erőforrásokat. Bizonyos esetekben úgy tűnik, hogy teljes közösségeket próbálnak felvásárolni egyetlen ügyleten keresztül. Mi történik és miért? Gazdasági gyarmatosítás folyik? Egyesek úgy gondolják, hogy Kína amolyan különleges „gazdasági zónák” kialakításán ügyködik, a kínai Shenzhen városánakmintájára.

A 70-es években Shenzen még csupán egy kis halászfalu volt, mára pedig hatalmas, 14 millió lakost számláló metropolisszá fejlődött. Eredetileg ezeket a „különleges gazdasági zónákat” csak Kína területén belül kezdték kialakítani, de a kínai kormány egyre több országban, például Nigériában vásárol fel hatalmas földterületeket. Megtörténhet ugyanez az Egyesült Államokban is? Dr. Jerome Corsi szerint a kínai központi bank tervei szerint „fejlesztési zónákat” akarnak kialakítani az Egyesült Államok területén belül, hogy a kínai kormány „kínai tulajdonú cégeket alapíthasson és ezek alkalmazottaiként az Egyesült Államokba telepíthesse állampolgárait”. A tervek szerint az Egyesült Államok Kína felé fennálló 1170 ezer milliárd dolláros tartozásának egy részét adósságból „tőkévé” alakítanák. Így tulajdonképpen „Kína az amerikai cégek, infrastruktúra és értékes föld birtokosává válna, a veszteségek ellen pedig maga az amerikai kormány szolgáltatná a biztosítékot.” Nehéz elképzelni? Pedig az Egyesült Államok gazdasági gyarmatosítása már sokkal előrehaladottabb állapotban van, mint azt sokan gondolnák.

Hogyan jutott idáig a helyzet? Néhány évtizeddel ezelőtt az Egyesült Államok a világ legnagyobb és kihívó nélküli gazdasági hatalma volt, Kína pedig egy harmadik világbeli ország.

Mi történt?

Az Egyesült Államok kötött néhány rendkívül kedvezőtlen „szabadkereskedelmi” egyezményt és egyes országok, mint például Kína, elkezdték agresszív módon, amolyan gazdasági fegyverként használni ezeket az USA ellen. Az elmúlt évtized során az Egyesült Államok több ezer vállalkozást és sok millió munkahelyet veszített Kína javára. Amikor a 2012-re vonatkozó kereskedelmi adatokat nyilvánosságra hozzák, látható lesz, hogy az Egyesült Államok kereskedelmi deficitje Kína felé jóval meghaladja a 300 milliárd dollárt, ami a mindenkori legmagasabb kereskedelmi deficit két ország között. Az elmúlt évtizedre vetítve az USA kereskedelmi deficitje Kína felé összesen több mint 2300 milliárd dollár. Ez a pénz az amerikai cégeket és munkásokat is gyarapíthatta volna, ami után ezek az emberek adót fizettek volna, ehelyett azonban ez az összeg Kínába vándorolt.

Kína pedig ahelyett, hogy ráült volna, kölcsönök formájában visszaforgatta, így az Egyesült Államok ma már több mint ezermilliárd dollárral tartozik az ázsiai országnak, sőt, további kölcsönökért folyamodik a már fennálló és egyre növekvő adósság finanszírozására. Jelenleg az Egyesült Államok hozzávetőleg napi 100 millió dollár kamatot fizet Kínának a feléje fennálló adósságok után. Nevetséges lenne azt állítani, hogy az Egyesült Államok adóssága „nem számít”. Tehát a hihetetlen kereskedelmi deficit és a robbanásszerűen emelkedő adósságok eredményeként Kína szisztematikusan gazdagodik, az Egyesült Államok pedig folyamatosan szegényedik.

Egyre halmozódó vagyonát pedig Kína arra használja, hogy hatalmát és befolyását minél több országra kiterjessze a világon.

A billiódolláros adósságbomba

Időkjelei: Bár a Biblia nem tesz említést gazdasági összeomlásról a végső idők eseményei között, lassan az ilyen híreket kevésbé követő emberek számára is egyértelművé válik, hogy a világ gazdaságával valami nagyon nincs rendben. Nehéz elképzelni, hogy az a sok gazdasági szakember ne tudna valamiféle megoldást találni az egyre súlyosabb gondokra. Az irányított válságokon keresztül azonban az elit saját „megoldásait” kínálhatja a világnak, hogy ezzel elérje a végső célt: a világkormány felállítását.

Forrás: Zerohedge.com

Az EU válság 2010-es felgyorsulása óta az uniós politikusok leginkább politikai pózokhoz folyamodtak az EU adósság és bankválság megoldását célzó valós pénzügyi megoldások bevezetése helyett.

A miheztartás végett érdemes megemlíteni, hogy „valós megoldás” alatt olyasmit értünk, ami (a) kimossa a rossz adósságokat a rendszerből, (b) kezelhető szintre csökkenti az adósság mennyiségét és (c) visszabillenti a bajba jutott országok gazdaságát a helyes kerékvágásba.

Konkrét példával élve, egy valós megoldás nyilván maga után vonna bizonyos következményeket, mint például fizetésképtelenséget, bankcsődöket és akár egyes országok kilépését az eurózónából. Természetesen egyetlen uniós vezető sem áll elő még csak hasonló felvetéssel sem, mert az egyet jelentene a politikai öngyilkossággal, hiszen ezt követően a politikai osztály többi része a javaslatot előterjesztő politikust vádolná minden következményért, ami a lépést esetleg követné.

Ezért az EU politikusok ide-oda passzolgatják a stafétát, félkész, hatástalan intézkedéseket hozva, például megszorításokért cserébe nyújtott mentőcsomagok formájában. Az eredmény, hogy nincs eredmény, azaz semmire sem találnak megoldást, hiszen a döntéshozók nem érdekeltek a saját gazdaságuk javát szolgáló intézkedések meghozatalában. Elég Görögországot venni példaként, ahol egyre több gyerek kerül kórházba alultápláltság miatt, de az ország GDP arányos adósságát még 2020-ra is 120 százalék körülire jósolják.

Az amerikai politikusok nyilván látják, milyen jól működik a módszer Európában (semmit sem javítunk meg, nincsenek nehéz döntések és senki sem veszíti el a pozícióját) és kezdik átvenni a stratégiát.

Nézzük a fiskális szakadék problémáját például, ami az elmúlt hetek végtelen politikai vitáinak egyik főtémája volt. Az eredmény: egy olyan „megállapodás”, aminek eredményeként megemelik az adókat, de nem csökkentik a deficitet vagy az adósságot.

Ugyanaz a nóta. Semmi sincs megoldva, csak jó sok politikai pózolás és ujjal mutogatás.

Sajnos egyre több hasonló „intézkedésre” számíthatunk a jövőben. Miközben mindenki a fegyverhasználat szabályozásáról beszél, az adósságplafon (ismételt) átlépésének napjáig már csupán egyetlen hónap van hátra. Legutóbb az Egyesült Államok elveszítette AAA hitelminősítését, a piacok zuhanása pedig ezermilliárd dollárt törölt a föld színéről néhány nap alatt.

A következő semmit sem megoldó kör alkalmával a helyzet sokkal rosszabb lesz. Amennyiben az USA ismét veszít hitelminősítéséből, a piacok komoly kockázattal néznek szembe, mivel az amerikai állampapírok jelentik a legkomolyabb biztosítékot a minimum 600.000 milliárd dolláros derivatíva piaccal szemben.

Bármelyik, a származékos piacon alapbiztosítékkal kereskedő bróker megmondhatja, hogy, amikor valakinek megkérdőjelezik a biztosítékát, az ügylet másik oldalán késedelem nélkül követelni fogják, hogy a kereskedő több tőkét mutasson fel az ügylete biztosítékaként. Ez könnyen az eszközök tömeges eladásához vezethet (mint a Lehman bukásakor is történt) és innen a helyzet rendkívül gyorsan el tud fajulni.

A hitelminősítés újabb lerontásának egy másik komoly következménye a kamatok esetleges emelkedése lenne. Egy 100 bázispontos emelkedés azt jelentené, hogy az USA további minimum 100 milliárd dollár kamatot lesz kénytelen fizetni az adóssága után. 2013-ban az Egyesült Államoknak hozzávetőlegesen minimum 300 milliárd dollár kamatot kell kifizetnie. A kamatok emelkedése esetén ez az összeg robbanásszerűen emelkedhet.

Az USA GDP arányos államadóssága már most is 100%. A GDP arányos deficit csaknem 10%. Ezek Görögországéhoz hasonló számok. Miközben az Egyesült Államok számos előnyt élvez, amit Görögország nem (például, hogy a világ jelenlegi tartalékvalutáját állítja elő és a világ legnagyobb gazdaságával rendelkezik), a kötvénypiacok nem könnyen bocsátják meg a fiskális kicsapongásokat.

Az amerikai politikusokat azonban úgy tűnik, mindez nem érdekli. Tudják, hogy az ország gazdasága egy katasztrófa és egyre inkább az, de nem a helyzet korrigálásával, hanem a megfelelő bűnbakok felkutatásával töltik az idejüket.

A lényeg, hogy az amerikai adósság helyzetét nem fogják megoldani. Két út lehetséges: Vagy átlépik az adósságplafont vagy sebtében elfogadnak egy újabb törvényjavaslatot a plafon ismételt megemelésére. Egyik változat sem fogja megoldani a helyzetet.

Egy biztos, 2013 „érdekes” év lesz.

Evelyn de Rothschild a szabályozásról

Forrás: The Daily Bell

„Nem sok változott 2008 óta,” mondja Evelyn de Rothschild, a City egyik veteránja, az ismert pénzügyi dinasztia tagja. Sir Evelyn Rothschild elmondja, miért van szükség a banki kultúra reformjára a nyilvánosság bizalmának visszaszerzéséhez. Úgy gondolja, nem történik elegendő intézkedés a City szabályozásának megreformálása érdekében. Nagy-Britannia pénzrendszere történelmi változások előtt áll, de Sir Evelyn de Rothschild számára mindez nem újdonság. – UK Telegraph

Milyen üzentet közvetít a fenti cikk számunkra? „Egy rakás új pénzügyi szabályozásra van szükség.”

Sir Evelyn de Rothschild egyik kedvenc propagandatémáját, a pénzrendszer szabályozását boncolgatja.

Ennek oka nagyon egyszerű: A hatalmi elit így működik. A merkantilizmuson keresztül. Minél nagyobb és befolyásosabb egy kormány, annál könnyebb irányítani… az elit szemszögéből nézve természetesen.

A 2008-as válság elindulása óta Evelyn de Rothschild viszonylagos rendszerességgel beszél a pénzrendszer szabályozási reformjának szükségességéről. Néhány további szemelvény a cikkből:

Három hónap múlva feloszlik a 2008-as válság kezelésére képtelen Pénzügyi Szolgáltatók Hatósága (Financial Services Authority), amelynek szabályozó hatalmát két másik testület, a Pénzügyi Felügyeleti Hatóság és a Pénzügyi Igazgatási Hatóság kapják.

Ezenkívül a Bank of England-on belül létrejön még egy új Pénzügyi Szabályozó Bizottság, ami felügyelni fog minden ügyet, ami a pénzügyi stabilitással összefügg. Sir Evelyn szerint azonban nem történik elég intézkedés a City pénzügyi és szabályozási mechanizmusainak átalakítására.

„Még mindig fizetnek bónuszokat és nem változott az emberek hozzáállása sem. Túl lassú a fejlődés azon a téren, hogy szélesebb tömegekkel osszák meg a lehetőségeket,” mondta Sir Evelyn a Tomorrow’s Company szakértői összejövetelén.

A jelek szerint Evelyn de Rothschild nem ért egyet a jelenlegi pénzvilág kultúrájával. Szokás szerint sebészeti pontossággal összpontosít a pénzügyi szabályozás kérdésére, ami szerinte a londoni City-re jellemző kapzsiság elleni egyetlen megoldás.

„Az elmúlt 40 év technológiai fejlődése komoly támogatást nyújtott az orvoslás és a pénzügyek fejlődésében,” mondta. „Ezzel azonban vissza lehet élni. Sok minden történt a gyors megtérülés érdekében, anélkül, hogy az érintettek tudatában lettek volna annak, hogy mibe is fektettek be.”

Véleménye szerint nagyobb hangsúlyt kell fektetni az etikusságra és az ehhez szükséges elvekre. Ennek egyik alappillére az átláthatóság, ami a legtöbb szabályozási reform hajtóereje volt a 2008-as válság óta.

Egy másik fontos tényező szerinte a bankárok tulajdonosi részvétele azokban a vállalatokban, amelyeknél dolgoznak, a 25 éve alkalmazott bónuszrendszer helyett.

Véleményünk szerint ez a két utolsó észrevétel a legfontosabb. Az átláthatóság mémről már sok szó esett. Az elképzelés lényege elvileg az lenne, hogy a kormány és a magánszektor cégei minél átláthatóbbak és így felelősségre vonhatóak legyenek. Természetesen ez a hatalomnak kedvez, hiszen az irányítók sohasem átláthatóak és soha nem is lesznek.

A másik kérdés a bankárok tulajdonosi szerepe.

„Mindegy, hogy az ember Karl Marxra vagy John Maynard Keynesre gondol, a kapitalizmus nagyon megváltozott mostanában. Azzal, hogy a szélesebb körű részvételt támogatjuk, több lehetőséget biztosítunk az embereknek,” mondta Sir Evelyn.

Piaci szempontból a Sir Evelyn által leírt kapitalizmus valószínűleg nem létezik. A központi bankokat kétségtelenül és egyértelműen a hatalmi elit irányítja. A nyugatot, annak óriási katonai-ipari hatalmával, vég nélküli háborúival és ciklikus összeomlásaival pedig ezek a központi bankok finanszírozzák.

Egyre világosabban látható, hogy ezt az óriási monetáris gépezetet egy maroknyi ember irányítja. Vajon Sir Evelyn arra gondolt, hogy ennek a „láthatatlan kéznek” versenytársakra van szüksége?

Az amerikai titkosszolgálat betiltotta a Liberty ezüstdollár kereskedést az eBay-en

Forrás: shtfplan.com

2011 elején Bernad Von Nothaus ellen ítélet született, miután az állami bíróság belföldi terroristának nevezte, mert saját ezüst és aranyérméket vert, majd ezeket értékesítette.  Nothaus az érméket „Liberty (szabadság) dollárnak” nevezte, és ezzel magára haragította az amerikai titkosszolgálatot, a Federal Reserve Bankot és még számos másik állami intézményt.

A kormány szerint Von Nothaus hamisító, annak ellenére, hogy soha nem hamisított amerikai valutát, csupán egy alternatív, nemesfém tartalmú csereeszköz mechanizmust kínált.

Von Nothaus elítélését követően a titkosszolgálat figyelmeztetést adott ki, hogy elkezdik a Liberty dollárok elkobzását.

A Von Nothaus féle vállalkozás, a NorFed felszámolása óta sok érme került értékesítésre a világ legnagyobb online aukciós oldalán, az eBay-en, míg végül a titkosszolgálat néhány hete akcióba nem lendült. Megkeresték az eBay-t, a cég pedig tudatta az eladókkal, hogy a továbbiakban az Liberty érmék értékesítése nem lehetséges az oldalon:

Az Egyesült Államok titkosszolgálata kérte a Norfed Liberty dollárra vonatkozó aukciók felfüggesztését az eBay oldalán, mivel azok hamisítványok … Kérjük, ne indítsanak újabb aukciókat ezekre a tételekre. Értékeljük az Ön döntését, hogy az érméket a mi oldalunkon szerette volna értékesíteni és tisztában vagyunk azzal, hogy döntésével nem akart kárt okozni. Az aukciók indításáért kifizetett díjat visszatérítettük.

A Liberty Dollárokban nincsen semmi különös, hacsak az nem, hogy tiszta ezüstből vannak és így valódi kereskedelmi értékkel bírnak, ellentétben a forgalomban lévő hivatalos fizetőeszközzel, ami fémfedezet tekintetében teljesen értéktelen.

A kormány persze nem ért egyet ezzel az állásponttal és az Igazságügyi Minisztérium által kiadott sajtóközleményben tudatja velünk, hogy az ilyen tevékenység tulajdonképpen nem egyéb, mint terrorizmus, mert közvetlen veszélyt jelent az Egyesült Államok stabilitására:

Az ország fizetőeszközének aláásására tett kísérletek a belföldi terrorizmus egyedi formái, nyilatkozta Tompkins főügyész az ítélet kihirdetésekor. Bár ezek az államellenes tevékenységek nem erőszakos cselekmények, ettől még éppen annyira alattomosak és ugyanakkora veszélyt jelentenek az ország gazdasági stabilitására, tette hozzá. Eltökélt szándékunk, hogy válaszoljunk ezekre a veszélyekre, mégpedig a demokratikus államformánk legitimitását kétségbe vonó szervezetek szétbomlasztásával vagy ezekbe történő beszivárgással.

A titkosszolgálat azért avatkozott az ügybe, hogy megakadályozza a vásárlók megtévesztését, akik netán azt gondolhatják, hogy egy valós (hivatalos?) amerikai fizetőeszközt vásárolnak. Úgy tűnik, attól tartanak, hogy aki megvesz egy 35 dolláros ezüstérmét, zavarodottságában esetleg egy 1 dolláros üdítő vásárlására költené a nyílt piacon.

Ma a Liberty Dollárokat támadják, mert, mint kiderült ezek „egyértelmű és azonnali veszélyt jelentenek az Egyesült Államok gazdasági stabilitására”. Egyáltalán nem túlzás azt feltételezni, hogy előbb utóbb a kormány ugyanezen az alapon bármilyen fizetési mechanizmusra vagy értékre alkalmazhatja ezt az érvelést, főleg ha az adott eszköz nemesfémtartalommal is bír.

A 30-as években is ezért kobozták el az aranyat az állampolgároktól. Miért ne tennék meg még egyszer, azzal a különbséggel, hogy ez alkalommal az arany vagy ezüst érmék vagy rudak birtokosait terroristának is kikiálthatják.

A pénzügyi terroristák az alternatív pénzforgalmat terrorizmusnak minősítik , pedig itt az uzsora kamat nem is működik. Az elsődleges terrorista az uzsorakamattal működő banki tevékenység , az egész világot lenyúlták a kamatokkal a piszkos zsidó sátánimádó bankárok kik két világégést raktak az emberiség vállára. És még egyszer se kellet háborús bűnökért felelniök. Tagadjátok meg az uzsorakamatos tartozások visszafizetését, hogy csődbe menjenek a zsidó bankok, és , hogy be tudják vezetni az iszlám bankrendszert, mely közösen vállal felelősséget a befektetésért, ha befuccsolnak a bankkal együtt viselik a kockázatot. Ezeket a metszetteket meg ki kell kergetni az országból a világból , hogy mindenki felszabaduljon a kamatrabszolgaságból. Az összerabolt holmikat meg vissza kel adni a gazdáiknak , a rabló zsidóknak meg le kell vágni a kezüket , hogy az emberek tudják itt egy rabló zsidó bankárral van dolga. 

10 bizonyíték, hogy egy hamis gazdaságban élünk

Forrás: Activist Post

Ideje belátni, hogy egy hamis gazdaságban élünk. A szemfényvesztés minden létező elemét bevetik, hogy elhitessék a világgal a gazdaság valódiságát, de ezek mind csupán jól kidolgozott illúziók.

A hatalom egyik oldalán izgatott kijelentéseket hallunk a fellendülés visszatérésének jeleként értelmezett „zöld hajtásokról”, a másikon pedig a fiskális szakadék veszélyeire hívják fel a figyelmet, javasolva, hogy korlát nélküli monetáris enyhítésekre van szükség.

Halljuk, ahogy az emberek munkáért könyörögnek és halljuk, ahogy a politikusok munkát ígérnek nekik, pedig egy politikus nem tud munkahelyeket létrehozni. Látjuk, hogy tömegek táboroznak a boltok előtt, hogy leértékelt vackokat vegyenek fekete pénteken, elhitetve egyesekkel, hogy a fogyasztói társadalom virágzik, a következő pillanatban viszont kiderül, hogy mindent hitelre vásároltak.

A főáramú média pedig mindent megtesz, hogy elvonja a figyelmünket mindenről, ami valós. A hírekből olyan emberekről hallunk, akik a hírnév által váltak gazdaggá, és/vagy a gazdagság által váltak híressé és a címlapokon értesülünk arról, ha egy ilyen híresség macskája megdöglik. De erről talán ennyi elég is.

Közben a pénzügyi média megpróbálja agyon bonyolítani és érthetetlenné tenni a gazdasági kérdéseket és kizár mindenkit, aki esetleg kimondaná az igazságot.

Nem csoda, ha az emberek dühösek és össze vannak zavarodva.

Talán az alábbi tíz gondolat segít némileg szétoszlatni a ködöt.

1. Hamis munkahelyek. Nem csupán arról van szó, hogy a hivatalos munkanélküliségiadatok hamisak, a munkahelyek sem valósak. Tedd fel magadnak a kérdést, hogy hány hivatásos munkavállaló termel értéket. A munkahelyek 80%-a úgy eltűnhetne holnap, hogy nem befolyásolná az alapvető emberi túlélést vagy boldogságot. Igen, tudjuk. A mai társadalomban pénzre van szükség a túléléshez és a munkahely pénzt jelent, de ebből nem következik egyértelműen, hogy minden munkahely a társdalom javát szolgálja.

2. Nem a megoldások, hanem a problémák teremtik a munkahelyeket. Nem hozhatjuk helyre az igazi problémákat, mert ezzel még több munkahelyet szüntetnénk meg. Nem vethetünk véget a háborúknak, mert akkor mit csinálna az a rengeteg katona munkahely nélkül. Nem vethetünk véget a kábítószer elleni harcnak, mert akkor mit csinálna az a rengeteg ügynök, börtönőr, bíró és többi alkalmazott helyette. Nem egyszerűsíthetjük az adózást, mert akkor mihez kezdenének a könyvelők, adótanácsadók és hasonló szakértők. Nem csökkenthetjük az állami és egészségügyi bürokráciát, mert mit csinálna akkor az a rengeteg aktatologató. Nem hagyhatunk fel a lakosság megfigyelésével, mert ma már ez az iparág több millió embernek ad munkát. Nem vethetünk véget a Wall Street-i kaszinónak, mert akkor talán mindenki munka nélkül maradna. Mi lenne az egyetemekkel, ha ez emberek rájönnének, hogy az általuk kínált termék fele annyit sem ér, sőt, ugyanezt a tudást szinte ingyen is megszerezhetik? Más szóval számos problémát hoztak létre, hogy hamis munkahelyeket teremtsenek.

3. A pénznek nincs értéke. A pénz mind között a legnagyobb illúzió. A pénzünket önkényesen meghatározott kamatra adott hitellel hozzák létre bizonyos magánmonopóliumok. A pénz nem egyéb, mint egy ígérvény. Azért van értéke, mert a törvény ezt mondja, az értékét pedig az határozza meg, hogy mennyi van belőle forgalomban, amit szintén egy haszonérdekelt monopólium határoz meg. A valós értéke tulajdonképpen nulla, mert nem egyéb, mint egy különleges tintával kiszínezett papírdarab. Az emberek számára csakis a készségek (munka), szerszámok és anyagok, az étel, a víz vagy az energia jelentenek értéket.

4. A Fed vásárolja fel az államadósság 90%-át. A Federal Reserve pénzt ad kölcsön az amerikai kormánynak, a kormány pedig kötvényeket bocsát ki a kiadások fedezetére. Ezeket a kötvényeket aukciókon értékesítik a piacon olyan befektetőknek, akik úgy gondolják, hogy az USA tartani fogja magát ígéretéhez a kötvények beváltását illetően. Most úgy tűnik, hogy az Egyesült Államoknak nincsenek már befektetői, mert az államkötvények 90%-át maga a Fed veszi meg. Ezt az adósság pénzzé alakításának, monetizálásának nevezetik, ebben az esetben viszont a pénzt alakítják pénzzé, tehát az egész nem egyéb, mint egy hatalmas piramisjáték. A lényeg, hogy a kamatokat mesterségesen alacsonyan tartsák, mert ahhoz, hogy külső „befektetőket” csábítsanak magukhoz, meg kellene emelni őket. Laikusok számára is érthető módon az a lényeg, hogy a monetáris rendszer olyan, mint egy hatalmas papírtigris vagy kártyavár, de kereshetnénk még vagy egy tucat hasonlatot a „hamis” szó leírására.

5. Mi a dolgok értéke? Az ármeghatározási mechanizmus olyan tekervényessé vált, hogy egy eszköz valós értékének meghatározása szinte lehetetlen. Az étel, üzemanyag, oktatás, lakás, biztosítás és egyebek állami támogatása, az adók, szabályok és törvények, a pénz értékének és a kamatoknak a manipulálása és a tőzsdei kaszinó mellett hogyan is határozhatnánk meg bárminek is a valós értékét? Például miért kerül egy uncia marihuána (egy bárhol megtermő gaz) 500 dollárba? Vajon az igazi érték a munkán és az anyagszükségleten, a kínálaton és keresleten múlik? Persze, hogy nem. A dolgok értékét leginkább a törvények és szabályok fújják fel.

6. A bukást jutalmazzák. Onnan tudjuk, hogy egy hamis gazdaságban élünk, hogy a bukást jutalmazzák, a sikert pedig büntetik. Mindenhol a világon azt mondják az embereknek, hogy szorosabbra kell húzniuk a nadrágszíjat és keményebben kell dolgozniuk, hogy kimenthessék az államot, a bankokat, a biztosítókat vagy akár az autógyártókat. Amikor pedig ezt megtesszük és keményebben dolgozunk a kevéske siker reményében, hihetetlen adókkal sújtanak, hogy vég nélkül finanszírozhassák ezeket a csaló intézményeket. Ugyanakkor a korlátlan pénznyomtatás és az egyre emelkedő adók fényévekre vannak a problémák gyökerének megoldásától. A helyzet az, hogy a bankok által kínált megoldások képezik a problémát, hiszen a befektetőosztályt gazdagítják a középosztály rovására. A globális bankárok az adófizetők és a jövő generációinak pénzével játszanak ebben a globális kaszinóban, amit eleve összeomlásra terveztek, hogy az összeomlás által elvehessék az emberek javait. Mindent feltettek a játszmára, de hamis pénzzel játszanak, a mi értékeink viszont, amiket kockáztatunk, valódiak.

7. Az üzleti társaságok ugyanolyan jogokkal rendelkeznek, mint az emberek, de nem sújthatók ugyanolyan büntetéssel. Azzal, hogy az amerikai legfelsőbb bíróság az emberekkel megegyező szólásszabadságot biztosított az üzleti társaságoknak, az utolsó szöget is beverte a köztársaság koporsójába. A pénz most már nyíltan finanszírozhatja a választásokat, és megvásárolhatja a büntetlen működéshez szükséges törvényeket. Lehet, hogy egy társaság is emberekből áll, de nem esnek az emberekkel megegyező elbírálás alá. A „Mi lenne ha a BP ember lenne?” című cikk részletesen foglalkozott ezzel a kérdéssel. A feltevés szerint, az emberekhez hasonló elbírálás alapján a BP egy pszichopata gyilkos lenne. Ugyanez elmondható a legtöbb multi fenevadról, élén a hadiipari cégekkel. Ráadásul ma már ezek a cégek a kormánnyal is összefonódtak. Ez alapján miként definiálnánk magát a kormányt? Úgy gondolják, hogy a definíciók megváltoztatásával megváltoztathatják a valóságot, de ettől még nem válik igazsággá.

8. Az emberek olyan dolgokat vásárolnak, amikre nincs szükségük, olyan pénzből, ami nem az övék. A kormány adósságörvénye és őrült költekezése a fogyasztói szokásokban is tükröződik. Az infláció, az emelkedő munkanélküliség és az ingatlanpiac folyamatos zuhanása ellenére a hitelfelvétel nem állt meg. Az AP a következőket írta:

Az amerikaiak gyakrabban fizettek hitelkártyával és több hitelt vettek fel tanulmányaikra vagy autóvásárlásra október hónapban, mint korábban, aminek eredményeként a mindenkori legmagasabb szintre emelkedett a lakossági hitelállomány.

A Federal Reserve adatai szerint szeptemberről októberre a fogyasztói hitelek 14,2 milliárd dollárral emelkedtek, 2,75 ezermilliárd dollárra emelve a teljes lakossági hitelállományt.

A gépjárműveket és tanulói hiteleket is tartalmazó kategóriában a hitelek összege 10,8 milliárddal nőtt. A hitelkártyás vásárlások 3,4 milliárd dollárral nőttek.

A legaggasztóbb, hogy pont a negatív megtérülést jelentő hitelek, mint a diákhitel, az autóvásárlás és a hitelkártyás fizetés mértéke növekedett.

9. A vállalkozókat büntetik. Mára szinte lehetetlenné vált egyszerű megélhetéshez jutni önállóan. Az Egyesült Államok (és sok más ország, Magyarországot is ide sorolva) a bürokrácia országa lett, ahol a kisvállalkozások létrehozását megnehezítik és büntetik a függetlenséget. Az Egyesült Államokban az igazi önellátás és a legfontosabb vállalkozásforma elleni állami támadásokat leginkább a családi gazdaságok ellen folytatott harc szemlélteti. Az Agenda 21-hez hasonló kollektivista modelleknek köszönhetően egyre több ilyen gazdaságot számolnak fel, úgynevezett „védett zónákká” nyilvánítva a lefoglalt földeket. Az egyik legújabb ilyen esetben egy családi osztriga farmot zárattak be, arra hivatkozva a farm káros hatással van a környezetre. A hamis állítások alapján véghezvitt hadjárat egy 80 éve működő helyi vállalkozást tett tönkre, ami 50.000 turistát vonzott évente és 30 helyi lakosnak adott munkát. Sok ilyen esetben az elkobzott területek fejlesztők kezében landolnak, akiket egy cseppet sem érdekel a helyi gazdaság. A hamis gazdaság egyik elengedhetetlen része, hogy olyan területeken hoz létre függőséget, ahol erre nem lenne szükség. (Rövidfilm angol nyelven a gazdasági illúzióról és az értelmetlen törvényekről: link)

10. Irányított rabszolgaság. Szóval úgy gondolod, hogy a rabszolgaság intézményét az 1800-as években felszámolták? Nem egészen. A gazdasági behajtók (hitelezők) a hitelek segítségével rabszolgasorba döntötték a világot, a nemzetektől, az iparon keresztül, a helyi önkormányzatokig és a föld szinte minden állampolgáráig. Ráadásul ezt a szolgaságot olyan pénzen vásárolták meg, ami nem is az övék, csak úgy a semmiből nyomtatták. Akinek nincs hitele vagy hitelkártyája az is fizet a Fednek az infláción és a jövedelemadón keresztül. Ahogy John Perkins, az „Egy gazdasági bérgyilkos vallomásai” szerzője mondaná: itt az idő, hogy behajtsák a nekik járó „egy fontnyi húst” az állampolgároktól, a magasabb adók, alacsonyabb mértékű szociális juttatások és a nyugdíjak lefoglalása, más szóval a „megszorítások” által. (2 perces rövidfilm az “Egy gazdasági bérgyilkos vallomásai” alapján)

George Carlin azt mondta, hogy „azért hívják ezt Amerikai Álomnak, mert csak az hiszi el, aki alszik.” Már egyetlen ország megfertőzése is elég rossz lenne, pedig ma már az egész világ kollektív álomba merült és álmában a kormány az utolsó pillanatban szépen megold mindent. Az igazi világban azonban az összeomlás elkezdődött. Amíg nem a fenti 10 tényezőn próbálunk változtatni, a hallucináció fogságában maradunk. Az egyre több helyen induló tüntetések és helyi alternatív valutakezdeményezések és egyéb kreatív megoldások némi reményt adnak, hogy az emberek kezdenek ráébredni, hogy eddig aludtak. Mélyen a tükörbe nézve rájönnek, hogy a szemük elé vetített álomszerű gazdaság egyik célja, hogy a rossz irányba küldje az embereket a megoldásokat keresve.

Az összeomlás folyik

Forrás: King World News

Munkát keresek

Egon von Greyers, a svájci Matterhorn Vagyonkezelő alapítója és vezetője őszintén, szépítgetés nélkül nyilatkozott a világ helyzetéről a King World News-nak: 

„Körbenézve a világon, a Franciaországban folyó események képesztenek el leginkább. Tudjuk, hogy Hollande kezében a gyeplő és komoly nyomást gyakorol a hatalmas francia acélgyártó ArcelorMittal cégre. Az ArcelorMittal a legnagyobb acélgyártó a világon és Hollande közölte velük, hogy ha elbocsátanak egy bizonyos számú alkalmazottat, akkor ő államosítja a céget. Ez hihetetlen.

Néhány nappal ezelőtt beszéltem egy ismert francia újságíróval, aki azt mondta, hogy éppen Athénban van és figyeli a görögországi eseményeket. Szerinte Athén „semmi ahhoz képest, ami Franciaországban folyik, ahol komoly baj van a szakszervezetekkel, a szegényekkel és az utca emberével.”

Pedig Franciaországban nincsenek megszorító intézkedések, legalábbis Görögországgal összehasonlítva nem. Arra számít, hogy a francia helyzet a görögországinál sokkal súlyosabb lesz. És ez csupán egyetlen európai ország. Ugyanez lesz a helyzet más európai országokban is. Az Egyesült Királyság is szörnyű helyzetben lesz gazdaságilag, de a társadalmi zavargások is komolyak lesznek, és súlyos nehézségeket hoznak majd az országnak.”

„Mindenhol láthatjuk ezt. Mervyn King, a Bank of England vezetője azt mondja, hogy a brit bankoknak további 35-50 milliárd font tőkére lenne szükségük. Szerinte a brit bankok tőkehiánnyal küzdenek és a kockázatok komolyak. Tehát a központi bank elnöke nyíltan kijelenti, hogy a bankokat csőd fenyegeti. Természetesen ez a kockázat a világ minden bankjára igaz, de azért jó hallani, hogy egy központi bank vezetője ezt nyíltan kimondja. Sajnos tényleg ez a helyzet szinte mindenhol a világon.

Ismét Japán felé fordulva, az előző interjúhoz hasonlóan elmondhatom, hogy Japán a legnagyobb kockázat jelenleg a világon, az ország gazdasági helyzete miatt. A japán központi bank 230 milliárd jent (604 milliárd forint) veszített az elmúlt negyedévben. A mérlegük is jelentősen növekszik (a monetáris enyhítés hatására), jelenleg körülbelül 156 ezer milliárd jennél (409 ezer milliárd forint) tartanak.”

„Az Egyesült Államokra térve elmondhatjuk, hogy a 2,7 százalékos GDP enyhén jobb számot mutat, de ez sajnos csak a készletek és kormánykiadások növekedéséből ered. A GDP még mindig gyenge, ha ezt a két tényezőt figyelmen kívül hagyjuk. A fogyasztás rendkívül gyenge és a hivatalos infláció 1,6%. Aki szokott benzint vagy élelmiszert vásárolni tudja, hogy a valós infláció ennél jóval magasabb. A valós GDP deflátorral számolva pedig az amerikai GDP egy negatív szám lenne.

A fogyasztás továbbra is alacsony lesz, mert az embereknek nincs pénze. Jelenleg 127 millió ember függ az állami segély valamilyen formájától az Egyesült Államokban. Ezzel szemben 115 millió ember rendelkezik állandó munkával. Tehát 115 millió ember dolgozik, és 127 millió kap segélyt.

Ebből egyszerűen kiszámolhatjuk, hogy egyre kevesebb ember fizeti ezt a segélyt, így a deficit folyamatosan emelkedni fog. A keresetek medián értéke pedig 8%-kal csökkent az elmúlt három év során az Egyesült Államokban, a rendelkezésre álló jövedelem inflációval kiigazított értéke pedig 25%-kal csökkent az elmúlt 10 év alatt.

Érdemes megnézni az ingatlanhelyzetet is. Egyes államokban, például Floridában, Kaliforniában és Arizonában az ingatlantulajdonosok 50 százalékánál az ingatlan kevesebbet ér, mint a még fennálló tartozás összege. Las Vegasban ez az arány 70%. Ebből az következik, hogy a bankok soha nem fogják visszakapni a pénzüket, amiből pedig az következik, hogy az állam kénytelen még több pénzt nyomtatni.

Ugyanez a probléma fennáll a világ szinte összes fejlett országában, így a kormányok egyre több pénzt fognak nyomtatni, a valuták pedig értelemszerűen tükrözni fogják ezt a tevékenységet. A dollár, az euró, a jen és egyéb valuták valós értéke további 80-100 százalékkal fog esni az aranyhoz képest az elkövetkezendő évek során.

Én 2002-ben azt mondtam a befektetőknek, hogy az eszközeik 50%-át fektessék fizikai aranyba. Ez most az eszközeik 85 százalékát jelenti (azok számára, akik ezt akkor megtették), mert az arany ára ennyit emelkedett azóta más eszközökhöz képest. Fontos megjegyezni, hogy akármennyi aranyat is vásárol egy befektető, az semmi esetre se papír arany legyen.

Egy montanai képviselő aranyban kéri a fizetését

Forrás: zerohedge.com

Jerry O’Neil, Montana állam republikánus képviselője, azt kérte, hogy aranyban vagy ezüstben kaphassa meg fizetését. A veteránnak számító képviselő az ország hatalmas adósságára hivatkozva jutott erre az elhatározásra, attól tartva, hogy az Egyesült Államok összeomlik, mivel „a dollárnyomtatás eredményeként a valuta kétségkívül elveszíti értékét”.

A Time cikke szerint a képviselő az amerikai alkotmány 10. cikkelyére hivatkozva nyújtotta be kérését, ami kimondja, hogy „egyetlen állam sem eszközölhet kifizetést adósságai visszafizetésére az aranytól vagy ezüsttől eltérő fizetőeszközzel.” Az illetékesek elutasították kérését, hozzátéve, hogy „amennyiben komolyan gondolja az ügyet, nyújtson be egy erre vonatkozó törvényjavaslatot.”

O’Neil, sok más emberhez hasonlóan úgy gondolja, hogy „az állam finanszírozásának Keynesi korszaka a végéhez közeledik”.

Levelében a következőket írta:

Komoly esély van az amerikai dollár összeomlására. Egy bizonyos mennyiség nyomtatása után elkerülhetetlen az elértéktelenedés. Az állam finanszírozásának Keynesi korszaka úgy tűnik a végéhez közeledik.

Amennyiben és amikor ez megtörténik, hogyan védheti meg Montana állam saját választópolgárait? Az egyetlen válaszom erre, hogy tiszteletben tartom az Egyesült Államok alkotmányára tett eskümet és kérem, hogy az Önök irányomban fennálló tartozását arany és ezüst érmékben fizessék ki, aminek akkor is megmarad az értéke, ha az amerikai dollár már semmit sem ér. Ezért kérem az illetékeseket, hogy fizetésemet közönséges fémekkel nem szennyezett arany vagy ezüst érmékben egyenlítse ki.

Jaret Coles, Montana megbízott törvényhozói képviselője O’Neil levelére válaszolva tudatta a képviselővel, hogy sem az Egyesült Államok alkotmánya, sem Montana törvényei nem írják elő, hogy egy hivatal aranyban vagy ezüstben fizessen, írja a Flathead Beacon. Jaret szerint ennek elérésére a képviselőnek törvényjavaslatot kell benyújtania. O’Neil úgy döntött, hogy inkább más opciók után néz.

Greyerz: Az intézkedések egyre kétségbeesettebbek, a helyzet egyre rosszabb

Forrás: King World News

Egon von Greyerz, a svájci Matterhorn Vagyonkezelő alapítója és társtulajdonosa, a King World News-nak nyilatkozva az év hátralévő részére és a 2013-ra vonatkozó kilátásokról beszélt.

Greyerz: „A történelem, talán az évszázad vagy az évezred egyik legvészterhesebb időszakához értünk. A világgazdaság helyzetének változása hosszú időre és komolyan megnehezíti majd életünket.

Tanúi leszünk a gazdasági összeomlásnak, az összeomlás pedig további társadalmi zavargásokhoz és háborúhoz vezet majd. Néhány további várható következmény a korlátlan pénznyomtatás, a kötvények összeomlása és az elszálló kamatlábak lesznek. Az értéktőzsde (az arany árfolyamhoz viszonyított) összeomlását is látni fogjuk.”

„Fontos, hogy a befektetők értsék, bizonyos árfolyamkorlátokat fognak bevezetni, mert ezeknek a folyamatoknak, eseményeknek hatására megindul a pénzkiáramlás, amit a kormányok egy bizonyos ponton nyilván megkísérelnek majd megállítani…

Azt nehéz megmondani, hogy ezek a korlátok 2013-ban vagy később kerülnek-e bevezetésre, de komoly esély van arra, hogy hamarosan megtörténjen.

Végül fontos megemlíteni a hiperinflációt is. Tulajdonképpen elmondhatjuk, hogy 2013 lesz a világra váró katasztrófa kezdete. Azt is tudjuk, hogy a korlátlan pénznyomtatásnak nem lesz eredménye. Teljesen értelmetlen intézkedés, de mégis egyre többet fogjuk látni, ahogy az egyes kormányok kétségbeesése növekszik.”

„Európában egyre fokozódnak a gondok. Görögország pénze (ismét) elfogyott és hamarosan újabb 5 milliárd eurót kellene kifizetniük, amire természetesen nincs fedezet. Számítani lehet némi halasztásra, mert a bürokraták nem fogják hagyni, hogy Görögország kilépjen a monetáris unióból. A munkanélküliség a görög fiatalok körében elérte a hihetetlen 58 százalékot. Spanyolországban ugyanez az adat 54 százalékon áll. A teljes lakosságra nézve a munkanélküliségi ráta Görögországban és Spanyolországban is közel 30%. Ez egy katasztrófa.

Globális szinten a fiatalok körében a munkanélküliség 25 és 50 százalék között van és ez jelentősen hozzá fog járulni a világ gondjaihoz és egyre több társadalmi zavargást eredményez majd. Ezek a fiatalok nem fognak ülni a babérjaikon és szó nélkül szenvedni. Bajt fognak okozni, mert előbb-utóbb éhesek lesznek és enni akarnak.”

„Az idő előrehaladtával és a káosz mélyülésével a központi bankok egyre többet vállalnak majd át az értéktelen adósságokból, így az ő mérlegüket is kibillenti az egyensúlyból ez a temérdek értéktelen papír, amit soha senki nem lesz képes visszafizetni. Rá lesznek kényszerülve, hogy még többet nyomtassanak.

Egy másik komoly baj a világban, amivel sokan nem számolnak, a katasztrofális helyzet Japánban. Az ország adóssága az 1 billiárd (1015) yen (2,8 billiárd forint) felé közelít és Japánban jelenleg nulla százalékos kamatláb van érvényben.

Amennyiben a kamatláb 1 vagy 2% lenne, még a kamatokat sem tudnák fizetni. Képzeljük el, mi történne, ha elindulna a hiperinfláció! Szóval Japán egy kitörés előtt álló gazdasági tűzhányó.

Akinek van valamennyi tartaléka, vegyen aranyat és ne a bankrendszerben tartsa. Az arany és az ezüst pozitívan fog teljesíteni az előttünk álló nehéz időszakban.”

Központi banki aranyroham?

Forrás: eftdailynews.com

Charles Goyette a következőket írta az aranyról:

Miután megtudta, hogy Franciaország aranyát az amerikai Fed tárolja, Charles de Gaulle, francia elnök a korabeli híradások szerint a következőket mondta: „Alig tudtam aludni egy ilyen felállás mellett.” Ezért 1965-ben parancsot adott a francia tengerészetnek, hogy hajóik az Atlanti óceánt átszelve vegyék fel és szállítsák haza, a Banque de France párizsi fiókjába, az ország 150 millió dollár értékű, a Fed New Yorki páncéltermében tárolt aranykészletét.

Ez bölcs lépés volt de Gaulle részéről és összhangban van a sokak által osztott jó tanáccsal: Ne bízd az aranyad másra. Fizikailag is legyen tulajdonodban.

De Gaulle rájött az Egyesült Államok által folytatott nemzetközi szélhámosságra. Az USA azt ígérte, hogy bárki visszakaphatja a nála tartott aranyát unciánként 35 dollárért. Azonban a csekkhamisítókhoz hasonlóan, az USA esetében is egyértelmű volt, hogy több dollárt nyomtattak, mint amennyit visszaválthattak az általuk diktált ütemben.

De Gaulle megelőzte a falkát. Idővel a többi nemzet is rájött, hogy valami nem stimmel és elkezdték visszakövetelni aranyukat a tulajdonukban lévő dollárért cserébe. Washingtonból elkezdett kiáramolni az arany és helyette sok milliárd papírdollár érkezett.

Igazi roham volt az Amerikában tartott arany ellen.

Egyetlen márciusi napon, 1971-ben, 400 tonna aranyat vettek ki a London Gold Pool-ból, ami az árfolyam mechanizmus végleges bezárását eredményezte. Augusztusra Nixon elnök be is zárta az aranyablakot, ami tulajdonképpen azt jelentette, hogy az USA nem volt képes betartani a dollár konvertibilitására adott ígéretét.

Németország felelősségre vonhatóságot akar

Franciaországhoz hasonlóan, Németország is személyesen ismeri a fiat valutákkal járó hiperinfláció keserű tanulságait. Nem meglepő, ha a két ország elsőként kongatja meg a vészharangot, amikor szélhámosságot szimatol. Mostanra valószínűleg mindenki hallott az idevágó német intézkedésekről, amelyek szoros összefüggésben vannak a világ központi bankjaival és a rájuk bízott arannyal kapcsolatos aggodalmakkal.

Ambrose Evans-Pritchard, a Telegraph cikkében Németország Londonban, Párizsban és New Yorkban őrzött aranyának vizsgálatáról ír:

A német számvevőszék jelentésében közölte a törvényhozókkal, hogy az aranyat „soha nem ellenőrizték fizikailag” és utasította a Bundesbankot, hogy intézkedjen az arany tárolására szolgáló helyszínekre történő bejutást illetően.

Kérte ugyanakkor 150 tonna arany három éven belüli hazaszállítását, hogy ellenőrizhessék az arany minőségét és a rudak súlyát. A jelentés leírja, hogy Frankfurt nem rendelkezik számozott aranyrúd jegyzékkel.

Kitért arra is, hogy a Bundesbank még 2000-ben és 2001-ben 1440 tonnáról 500 tonnára csökkentette Londonban tartott aranykészletét, a drága tárolási költségekre hivatkozva. A nemesfém szállítmányt légi úton szállították Frankfurtba.

Az ellenőrzés eredményeként az is kiderülhet, hogy a különböző központi bankokban tárolt német arany hiánytalanul megvan. Az is elképzelhető, hogy Franciaország aranykészlete még évtizedekig biztonságban lett volna a Federal Reserve páncéltermeiben, de a jelen idők monetáris kockázatokkal terhes környezetében fontos a körültekintő magatartás.

Mit tettek a központi bankok az emberek aranyával?

Egy viszonylag friss cikkben foglalkoztunk már a kérdéssel, hogy vajon a központi bankok tényleg rendelkeznek-e az arannyal, ami állításuk szerint birtokukban van. Amit nem mindenki ért, hogy még ha az arany valóban ott is van fizikailag a mondott helyen, vitatható, hogy ki az arany igazi tulajdonosa, illetve, hogy kinek adták azt kölcsön, ígérték oda fedezetként, használták swapokra vagy adták el.

A fent idézett Telegraph cikk is utal a jogcím kérdésére, leírva, hogy „a német számvevőszék azután hozta intézkedését, hogy a „Hozzák vissza az aranyunkat” elnevezésű német civil kampányszervezet és amerikai szövetségese, a Trösztellenes Arany Bizottság azt állítják, hogy a hivatalos adatoknak nem lehet hinni.” Szerintük a központi bankok aranykészleteik jelentős részét régen kiadták hitelre vagy shortolták.

Hogy az aranyrudak valóban ott vannak-e ahol lenniük kéne, leltár kérdése. A jogcím kérdését egy alapos felülvizsgálat lenne képes megválaszolni, azonban még akkor is megmarad a központi bankok és egyéb lerakatok birtokában lévő arany hitelességének kétsége.

A másik aggasztó tényező a hamis aranyrudak létezése. Nem elhanyagolható kérdés, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy most első alkalommal ellenőrizték a New Yorki Fed birtokában lévő arany egy részének tisztaságát. Az eredményeket nem hozták nyilvánosságra.

Záró gondolatok

Akik 1971. augusztus 15 után jelentkeztek aranyukért elkéstek. De Gaulle már az előtt tudta, hogy valami nincs rendben az USA monetáris politikájával és gyakorlatával, hogy Nixon bejelentette volna, országa nem tudja betartani az arany visszaszolgáltatására tett ígéretét. A mai nehéz gazdasági környezetben Németország monetáris ösztöneire hallgat.

Számos figyelmeztető jel mutatja, hogy a monetáris körülmények egyre sérülékenyebbek és a fiat dollár napjai meg vannak számlálva. Jó lenne tudni, hogy legalább a nép aranya megvan-e.

Mindettől függetlenül emlékezzünk: Ne bízd az aranyad másra.

A nélkülözők mostantól lejárt szavatosságú élelmiszert is vásárolhatnak Görögországban

Forrás: NaturalNews.com

Eddig csak minket etettek moslékkal úgy látjuk mának is ezt a sorsot szánják a büdös zsidó bankárok , kik lépten nyomon megloptak bennünket. A nagy szabadságunkban besétáltunk a kamatrabszolgaságba, és közben kilopták a szemünket is mert lába kélt a nemzeti vagyonunknak is , de most viszik a földjeinket , holnap meg a víz készletünkre teszi rá a kezét a cionista sátánbanda, és mi ezt eddig csak hagytuk senkit nem dobtunk a közlekedési eszközök elé, nem úgy mint ők kik napjában gyakorolják a magyarok eltüntetését így is és a bevált feltűnés nélküli ölést az egészségügyben .

Görögország egyre komolyabb gazdasági problémáit tökéletesen illusztrálja a kormány legújabb kétségbeesett intézkedése az egyre nagyobb számú munkanélküli és az éhezők élelmiszerrel történő ellátására. A Voz Populihírportálon megjelent cikk leírja, hogy a nemrég elfogadott új törvény értelmében a görög kereskedők mostantól eladhatják a lejárt szavatosságú élelmiszereket, természetesen az eredetinél jelentősen alacsonyabb áron, a lakosság legszegényebb rétegeinek megsegítését tűzve ki célul, akik már legalapvetőbb szükségleteiket sem tudják megfizetni. Természetesen az intézkedést sokan kritizálták, egyesek diszkriminációval vádolva a kormányt, mások azért szólaltak fel, hogy az új szabály sok visszaélésre ad lehetőséget.

Mivel az árszabályozási kísérletek eddig nem jártak sikerrel, mint ahogy az ország gazdaságát fellendíteni hivatott megszorító intézkedések sem érték el a tervezett hatást, a görög kormány minden szalmaszálba megpróbál belekapaszkodni, hogy fenntartsa a rend látszatát egy olyan országban, ahol a munkanélküliség átlépte az átlag 25 százalékot, a 15 és 24 év közötti fiatalok körében azonban az 54 százalékot is meghaladja.

„Egyre mélyebbre süllyedünk a válság mocsarában és még nem értünk a fenekére,” nyilatkozta Dimitrisz Aszimakopoulosz, a Görög Kisvállalkozások Szövetségének (GSEVEE) vezetője a phillyBurbs.comszerint. „180 ezer cég áll a csőd szélén és ezek közül 70 ezer esetében néhány hónapon belül várható, hogy végleg lehúzza a redőnyt.”

A lejárt szavatosságú élelmiszerek értékesítéséhez visszatérve, a hónapot és napot is feltüntető termékek esetében (amelyek közé a hús és tejtermékek is tartoznak) az eladhatóság egy héttel hosszabbodik meg, míg a hónapot és évet jelölő áruknál egy hónappal tovább maradhat a termék a polcon. A csupán az évet feltüntető termékeknél a szavatosság egy negyedévvel hosszabbodik meg az új törvény szerint.

Mivel a görög gazdaság szinte minden területe összeomlóban van, sokak szerint az intézkedés összességében nem sokat nyom a latban az egyre emelkedő árakkal szemben. Az EU-tól érkező ismételt és a problémákat inkább még tovább mélyítő mentőakciók pedig egyre több ellenállást, tüntetést és sztrájkot váltanak ki a lakosság körében.

Az amúgy is mélyponton álló és a túlélésért küzdő magánszektorra, a megszorító intézkedések részeként kivetendő adóemelés miatt 70 ezren mentek utcára Athénban és 17 ezren Thessalonikában. A tüntetések miatt több szolgáltatás szünetelt, a repülőgépjáratok nem indultak, több kórház, cég és közlekedési társaság leállt.

Antonisz Samaras, görög kormányfő arra figyelmeztetett, hogy amennyiben országa november 16-ig nem kapja meg a szükséges 31,5 milliárd eurós mentőcsomag részletet, a kormány minden pénze elfogy. Yiannis Stournaras, pénzügyminiszter, még drámaibban fogalmazva, kijelentette, hogy ez sokak számára egyenlő lenne az éhezéssel.

Celente: Nemcsak Németország aranya hiányzik

A Líbiai arany is így tűnt el azért kellet Kadhafinak meghalni a csigazabáló sárközi megölette , mert kellet az arany , és az olaj , és mi meg felajáljuk fiainkat golyófogónak , mert egyes politikusok ezért is pénzt kapnak, hát hulljon a magyar amíg a pénz csörgedezik a zsebébe a rohadt politikusnak.

Forrás: King World News

A King World News mai vendége, Gerald Celente, a világ egyik vezető és elismert trend előrejelzője, a Trends Research Intézet alapítója, arról beszélt, hogy nemcsak Németország aranya hiányzik. Az interjú során beszélt más országok aranykészleteivel kapcsolatban felmerült problémákról, valamint az összeomlás szélén álló globális gazdaságról:

„Nemcsak Németország aranya hiányzik. Az Egyesült Államokkal és az összes többi országgal is ugyanez a helyzet. Senki sem tudja mi van Fort Knox-ban. Senkit nem engednek be. Hol van az Egyesült Államok aranykészlete? Hogy lehet, hogy senki sem léphet be Fort Knox-ba, hogy megnézze?”

„Miért nem lehet ellenőrizni vagy megszámolni? Miért nem nézhetjük meg, mi van ott? Hogyan lehetséges, hogy még a politikusok sem léphetnek be oda? Az az arany nem létezik. Ez az egész csak arra jó, hogy még inkább meggyőzze az embereket: a királynak nincs aranya.”

Ez az egyik oka annak, hogy mindent megtesznek az arany árfolyamának alacsony szinten tartása érdekében.

„Minden erővel azon vannak, hogy az arany árfolyama alacsonyan maradjon. AhogyJames Turk rámutatott, már a 90-es években szó esett arany swapokról a Fed jegyzőkönyveiben, pedig ez nem megengedett számukra. Ezért is tesznek meg mindent, hogy lenyomják az arany árát, de én hosszú távon gondolkozom és ezt a játékot, nem tudják túl sokáig fenntartani. Én a következőket jósolom: Szerintem eljön a pont, amikor bevezetnek egy új tartalékvalutát és ennek az új szabványnak valamilyen módon az arany is része lesz. Akkor az arany árfolyama meghaladja majd a 2000 dollárt unciánként.”

„Kínában például mit csinálnak? Folyamatosan csökkentik a kamatokat, folyamatosan pénzzel árasztják el a gazdaságot, felduzzasztják. Figyeljük csak meg milyen hírek jönnek az Európai Központi Bank felől: a végtelenségig folytatják az értéktelen kötvények felvásárlását. Honnan szerzik rá a pénzt? Minél többet nyomtatnak, annál értéktelenebbé válik az adott valuta.”

„Amerikáról nem is beszélve. Mindenki a választásokkal van elfoglalva, a két elnökjelölt pedig még említésre sem méltatja azt a fiskális szakadékot, aminek a szélén az országuk táncol. Nem látni, hogy a hanyatló gazdaságok okozta károknak hol a vége. Egyik gazdaság a másik után bukik el szerte a világon.”

KWN: Egyre többen beszélnek arról, hogy ezek a törekvések az Új Világrend bevezetését segítik elő. Néhány nappal ezelőtt Nigel Farage például elmondta, hogy évekig nem akart hinni ebben a törekvésben, de most már annyira egyértelmű, hogy mindenki láthatja.

„Hiszen itt folyik az orrunk előtt! Hogyan tagadhatná le bárki is?” – mondja Celente. „Beszéltünk Mario Draghi-ról. Mit keres ott? Megpróbálja a hatalmat Brüsszelben konszolidálni. A bankrendszernek köszönhetően Európában minden szuverenitás megszűnik. Új vezérük lesz. Arról beszélnek, hogy a hatalom konszolidációjára azért van szükség, hogy ezek a problémák ne történjenek meg a jövőben. Szép kis sztori! El is hiszem. Azok az emberek, akik létrehozták a problémát, most majd szépen megoldják? Tündérmese. Ez egészen egyszerűen egy hatalomátvétel. Most nem vallási értelemben beszélek, de Jézus, a Béke Fejedelme, egyetlen egyszer folyamodott erőszakhoz: amikor kiűzte a pénzváltókat a templomból, mert ők voltak azok, akik fizikailag tönkretették a népet. Most nem pénzváltóknak, hanem bankoknak hívják őket. Ez a valóság. És a pénzhatalom ugyanolyan függőség, mint a kábítószer. Nincs lelkiismeretük. Amikor itt elfogy a pénz, háborút indítanak, mert kell nekik az újabb adag. Tudjuk, hogy ezen a téren is egyre forróbb a helyzet.”

„Ha szétnézünk a világban, láthatjuk, hogy több millió ember ment az utcákra Spanyolországban, Portugáliában, Görögországban, mert nincs pénzük ételre, otthonra, lassan már semmire. Nem látják az emberek, hogy mi folyik itt? Az egész pénzrendszer az összeomlás szélén áll! A bankok is kifogytak a pénzből. Nem tesznek egyebet, mint digitális pénzt állítanak elő, hogy felszínen tartsák még egy ideig a globális piramisjátékot. És ahogy már korábban említettem, amikor kifogynak az ötletekből, elindítanak egy újabb háborút. És az a háború más lesz, mint az eddigiek.”

A teljes interjú angol nyelven: LINK

Miért szállíttatta el aranytartaléka kétharmadát a Bundesbank Londonból?

Forrás: Zerohedge.com

Három napja érkezett a hír arról, hogy a német számvevőszék felszólította a központi bank szerepét betöltő Bundesbankot, hogy ellenőrizze a hivatalos iratok szerint 3396 tonnát kitevő, New Yorkban, Londonban és Párizsban tárolt, offshore aranytartalékát. Kérte ugyanakkor 150 tonna arany három éven belüli hazaszállítását, hogy ellenőrizhesse az arany wolfram minőségét.

A londoni Telegraph cikkében megjelent legújabb fejlemények szerint ugyanez a Bundesbank, ami annyi fejfájást okoz a csődbe jutott államoknak, az igazi fedezettel rendelkező pénzzel kapcsolatos fixa ideájával, úgy döntött, hogy önként lehívja a Bank of England-nál letétbe helyezett aranykészletének kétharmadát. A Telegraph által közzétett bizalmas jelentés szerint a Bundesbank még 2000-ben és 2001-ben 940 tonna aranyat követelt vissza a Bank of England-nál tartott 1440 tonnás készletéből a „túlságosan drága tárolási díjra” hivatkozva, ami elég nevetségesen hangzik. A hír megdöbbentette az aranyveteránokat. Mi lehet az oka a lépésnek?

Ambrose Evans-Pritchard a következő elmélettel szolgált:

Az elmozdulás éppen akkor indult, amikor az euró a leggyengébb szinten állt a dollárhoz képest, ugyanakkor egybeesett azzal az időszakkal, amikor a Bank of England, Gordon Brown utasítására, Nagy-Britannia aranykészletének jelentős részét eladta, méghozzá a legalacsonyabb piaci áron.

Peter Hambro, a Petropavlovsk aranybánya elnöke, azt mondta, hogy a Bundesbank önvédelemből hívhatta vissza aranykészletét, mivel a jelek szerint nem allokált arannyal rendelkezett Londonban. „Lehet, hogy úgy gondolták, a Bank of England túl sok aranyat kölcsönzött ki és jobbnak látták hazavinni a készleteket. Ez az azonosítás miatt van. Lehetséges-e egyáltalán az embernek azonosítania saját allokált aranyát, vagy a tulajdonos nem egyéb, mint egy fémszámlával rendelkező általános hitelező?”

A „Hozzák vissza az aranyunkat” elnevezésű német civil kampányszervezet és amerikai szövetségese, a Trösztellenes Arany Bizottság azt állítják, hogy a hivatalos adatoknak nem lehet hinni. Szerintük a központi bankok aranykészleteik jelentős részét kiadták hitelre vagy shortolták.

Az üzenetet átvették a német törvényhozók is. „Minden aranyat haza kell hozni: pont a jelenlegi válságban van a legnagyobb szükségünk aranykészleteinkre,” mondta Heinz-Peter Haustein, a német Szabaddemokrata Párt (FDP) képviselője.

A spekulációktól függetlenül, nem titok, hogy sok ember szerint a központi bankok és a központi bankok bankjai (például a Nemzetközi Fizetések Bankja, BIS), rég kiadták aranykészleteiket hitelre, legtöbb esetben a rövidtávú fizikai aranykövetelések megerősítéseként, a megnövekedett kereslet miatt, ami általában a likviditáshiány kísérőjelensége (amikor igazán megmutatkozik az arany, mint valós monetáris fedezet értéke).

A probléma egy ilyen újrazálogosítási sémánál akkor jelentkezik, amikor a másik fél hirtelen fizetésképtelenné válik, hiszen azóta az aranyat már ismét újrazálogosították és már senki sem tudja, hogy kié is az arany valójában. Ez akkor válik különösen komoly gonddá, ha a fedezeti láncban az egyik fél csődbe megy, mint ahogy ezt az MF Global esetében tavaly láthattuk. Ilyenkor elindulnak a perek, hogy megállapítsák kinek hol az aranya. Mondani sem kell, hogy az MF Global esetében pont londoni leányvállalatuk volt a ludas az újrazálogosítási láncban (mert egyedül Londonban nem volt megszabva fedezeti határérték az újrazálogosításra). Amint elindultak a követelések a fizikai leszállításra, nem tudták az adott sorozatszámú XYZ aranytömböt lokalizálni.

A másik variáció, hogy a Bundesbank előre látta az európai merkantilista kísérlet bukását és esze ágában nem volt legértékesebb eszközét a bankár oligarchák kezében hagyni, amelyik mindent megtenne, hogy megszerezhesse a készleteket, ha egyszer a dominók elindulnak. A Bundesbank tagadásnak éppen nem nevezhető cáfolata is ezt erősíti:

A Bundesbank azt nyilatkozta, hogy teljes bizalommal viseltetik a kezelők „integritása és függetlensége” iránt, valamint, hogy minden évben megkapták a részletes elszámolást. Ugyanakkor utalt arra, hogy további lépéseket tesz tartalékai védelmében. „Ennek része lehet a készletek egy részének relokációja,” nyilatkozta a bank.

Amit egyik fél sem mondott ki, hogy Németország semmi rosszat nem tett, csupán követeli, ami jogosan az övé.

A dolog lényege, hogy egy globalizált rendszerben, ahol minden szuverén entitás egyre inkább alárendeltje a globalizált „egész” hitelteremtő hatalmának, mindenkinek az Új Világrend ajtaja elé kell helyeznie szuverén függetlenségét, mielőtt átlépi a küszöböt.

Végtére is egy globalizált rendszer csak így képes egy végtelen, értékpapír-fedezetű kötelezettség felhőt fenntartani, amelyen most mindannyian bináris pehelyként lebegünk. Egy olyan rendszert, ami lehetővé teszi az azonnali tőkeáramlást, a monetáris felcserélhetőséget, garantálja a szuverén kötvények folyamatos áramlását (amíg senki nem mer kiszállni a rendszerből), és amiben minden biztosíték egy újrazálogosított zálog… természetesen a közjó érdekében. Mindez igaz volt a Bundesbank fenti lépéséig.

Tulajdonképpen ennyi a történet, mert bár a Bundesbank azt tette, amihez minden joga megvolt, mégis áthágta a modern monetáris rendszer kardinális szabályát: miszerint egy szuverén hatalom soha nem helyezheti saját embereit a globális vállalati-társadalmi-banki oligarchák fölé, akik mindig minden kemény (és egyéb) eszközt maguknak akarnak, akár azonnal, a rendszer biztosítékaként, beleértve a világ GDP-jének 20-szorosát képviselő közel 1 billiárd (1015) dollár értékű derivatívákat is. Mellesleg ezért van a világ állandóan egyetlen karnyújtásnyira a teljes monetáris (és kereskedelmi) paralízistől, ahogyan azt a Lehman-csőd utáni káoszból és a Fed intézkedéseiből olyan nyilvánvalóan láthattuk.

Szinte biztos, hogy a Bundesbank intézkedéseinek semmilyen hatása nem lesz, mert ha túl sokat foglalkoznának vele, esetleg kiderülne, hogy melyik ország lesz az első áldozat, amikor átszakad a gát. Amikor ugyanis ez megtörténik, márpedig előbb-utóbb megfog, minden egyes bank, vállalat és személy keresni fogja Londonban, New Yorkban, Párizsban vagy valamelyik szimpatikus helyi bank páncéltermében tárolt allokált aranyát, de csak a hűlt helyét, illetve humorosan megfogalmazott tartozási elismervényeket talál majd az aranytömbök helyett

14 szemelvény a gazdaság egyre gyengülő állapotáról

Időkjelei: A jelenlegi káosz és gazdasági gondok számos olyan ideiglenesnek mondott intézkedés bevezetését teszik lehetővé, amelyeket az emberek egyéb alternatíva hiányában, kétségbeesésükben fogadnak el. Igazi vízválasztó előtt állunk és bár az események pontos alakulása még nem egyértelmű, olyan alapvető változásoknak vagyunk szemtanúi, amelyek az Antikrisztus színrelépését időben közelebb hozzák. Az emberiség által hozott döntések csupán az események sebességére lesznek hatással.

Forrás: The Economic Collapse

Nem az Egyesült Államok az egyetlen ország, amelyik komoly gazdasági problémákkal küzd jelenleg.

Akárhová nézünk, a helyzet egyre romlik. Kínában jelentős lassulás indult el és Japánban is újabb pénznyomtatási projekt indult a gazdaság életben tartására. Az európai munkanélküliségi adatok tovább romlottak, Spanyolországban és Görögországban pedig fokozott intenzitással indultak újra a tüntetések.

Az Egyesült Államokban egyre több jel utal arra, hogy újabb recesszió van kialakulóban és a cégvezetők egymás után jelentik be a tervezett leépítéseket. Manapság a gazdaságban minden mindennel összefügg, tehát a recesszió valamennyi országra hatással van. Emlékezzünk a 2008/2009-es válságra. A Wall Street-ről kiindult gazdasági gondokat a bolygó legtávolabbi szegletében is megérezték és ez a következő hullámnál sem lesz másként.

Miért váltottak a központi bankok pánik üzemmódba? A teljes tárat kilőtték és úgy nyomtatják az új pénzt, mintha az életükért harcolnának. Sajnos, a pénznyomtatás ezúttal kevés lesz.

Amennyiben létezne egy „könnyített üzemmód” gomb, a hatalmon lévők már megnyomták volna.

A következő 14 adat/esemény segít áttekinteni a gazdaság jelenlegi állapotát:

1. A dolgok nem álnak túl jól Kínában. Kéthete a Shanghai Composite Index hároméves mélypontra zuhant. Vajon az S&P 500 is követni fogja?

2. A Bank of Japan újabb pénznyomtatásba kezdett, a rogyadozó japán gazdaság megmentésére:

A japán nemzeti bank szerepét betöltő Bank of Japan régóta gyártja a pénzt a semmiből. A napokban jelentették be nyolcadik ilyen, a japán gazdaság megtámogatását célzó akciójukat. A Bank of Japan 10.000 milliárd jen értékben vásárol kötvényeket a pénzrendszer likviditásának növelése érdekében. Ezzel összesen 80.000 milliárd jenre növelte teljes kötvényportfolióját, ami Japán nemzeti össztermékének 20 százaléka.

3. Spanyolországban újraindultak és egyre erőszakosabbak a parlament előtti tüntetések. Az embereknek elege van a kormány megszorító intézkedéseiből, amelyek a népet sújtják, az ország problémáit azonban nem oldják meg.

4. Miközben a munkanélküliségi ráta a 25 százalékos szint körül mozog, a kukázás olyan elterjedt jelenséggé vált Spanyolországban, hogy az egyik spanyol város élelmiszer áruháza lakatokat szereltetett a szemetesekre, „közegészségügyi megelőző intézkedésként”.

5. Az Európai Központi bank minden eddigi pénznyomtatási akciója ellenére, a tízéves futamidejű spanyol kötvények hozama ismét 6 százalék körülre emelkedett.

6. A gazdasági tüntetések Görögországban is kezdenek durvulni:

A rendőrség riasztógránátokkal és könnygázzal oszlatta a feldühödött tüntetőket, akik tízezrével vonultak az athéni utcákon az új megszorító intézkedések elleni sztrájk részeként. A becslések szerint csak Athénban több mint 50 ezren vettek részt a megmozdulásban.

7. A munkanélküliségi ráta 16 hónapja folyamatosan emelkedik Franciaországban és mára évtizedes csúcsot ért el.

8. A munkanélküliek száma egyetlen év alatt 37 százalékot emelkedett Olaszországban.

9. A tartós árucikkekre vonatkozó új megrendelések volumene 13,2 százalékkal esett augusztusban az Egyesült Államokban. Az előző válság (2009. január) óta ez volt a legnagyobb ilyen irányú visszaesés.

10. Az amerikai Gazdaságelemző Intézet adatai szerint az USA GDP-je 2012 második negyedévében, a jósolt 1,7 százalékos éves mértékhez képest mindössze 1,3 százalékkal nőtt.

11. Az amerikai posta (U.S. Postal Service) az elmúlt két hónap alatt immár másodszor kénytelen bejelenteni, hogy nem tudja teljesíteni fizetési kötelezettségeit:

Az Amerikai Posta nem képes teljesíteni a kongresszus által előírt 5,6 milliárd dolláros fizetési kötelezettségét, saját munkavállalói egészségügyi hozzájárulásának előfinanszírozására, ami két hónap alatt másodszor fordul elő a hivatallal.

12. Úgy tűnik a General Motors (ismét) a csőd felé tart:

Barack Obama büszke a General Motors megmentésére, ami jó hír, mert ha ismét megnyeri a választásokat nagy eséllyel megismételheti a mentőakciót.

A szövetségi kormány a GM részvényeinek 26 százalékát birtokolja, aminek összértéke a becslések szerint 10,1 milliárd dollárt tesz ki, a cég nem realizált 16,4 milliárd dolláros veszteségével szemben.

13. A State Street Global Advisors által végzett felmérés szerint a „világ különböző pontjain megkérdezett 300 befektető, köztük a legnagyobb nyugdíjalapok, eszközkezelők és magánbankok, 71 százaléka a Lehman Brothers csődjéhez hasonló esemény bekövetkezésétől tart.”

14. A Business Roundtable (üzleti kerekasztal) által az amerikai elnök-vezérigazgatók között végzett felmérés szerint pedig az év korábbi időszakához képest jelentősen nőtt azon vezetők száma, akik létszámleépítésre készülnek:

A vezetők derűlátása egyenes arányban csökken a foglalkoztatottsági előrejelzések romlásával. A megkérdezett 138 vezető 38 százaléka azt mondta a mostani negyedévre vonatkozó felmérés során, hogy munkahelycsökkentésre számít az elkövetkezendő hat hónap során. Az előző negyedévben a vezetők 20 százaléka mondta ezt. Ehhez hasonlóan, ebben a negyedévben 29 százalékuk számít a munkahelyek számának növekedésére, az előző negyedév 36 százalékához képest.

A gazdaság stabil, kiszámítható körülmények között képes leginkább virágozni. Az észnélküli pénznyomtatás egy ideig javíthatja a rövidtávú számokat, de fejtetőre állítja az egész rendszert.

Miután hihetetlen mértékű bizonytalanságot teremtettek, nehéz lesz meggyőzni az embereket, hogy a stabilitás visszaállítása sikerülhet. (Időkjelei: Itt lép majd képbe a „várva várt” gazdasági szupermen, aki erre is képes lesz.)

A gazdaság esetében a bizalom az egyenlet egyik legfontosabb tagja. Amikor az emberek elveszítik bizalmukat a rendszer iránt, szinte mindegy mit tesznek a döntéshozók.

A pénzügyi hatóságok jelenleg különféle trükkökkel próbálják működésben tartani a pénzrendszert, ezek az intézkedések azonban fokozatosan aláássák az emberek bizalmát, míg végül az ár átszakítja a gátat.

LEAP/E2020: A globális gazdaságot egy feketelyuk szippantja be októberben

Forrás: Silverdoctors.com

A LEAP/E20201 azt jósolja, hogy a globális gazdaságot októberre „magába szippantja egy feketelyuk”, hogy a Fed nem lesz képes megakadályozni az összeomlást és, hogy minden jel egy komoly esés felé mutat (amilyenre még nem volt példa a történelemben), és mindez a küszöbön áll.

2012 októberére a globális gazdaságot magába szippantja egy feketelyuk, miközben a háttérben a világ geopolitikai helyzete egyre forróbbá válik. A lényeg, hogy csapatunk meglátásai szerint az elkövetkezendő hetek során bolygónkat elsodorja a nem várt válságok és konfliktusok forgószele.

A GEAB mostani számában a LEAP/E2020 megkísérli felsorolni ennek a példanélküli dupla sokknak a hét legfontosabb tényezőjét:

Az amerikai érzéstelenítés fájdalmas vége áll a hét kulcstényező középpontjában. Ahogyan azt számos alkalommal hangsúlyoztuk a GEAB számaiban, az Egyesült Államok a válság kezdete óta nem hajlandó szembenézni a valósággal, miután újból és újból a pénzügyi, monetáris, … (és katonai) fortélyokat próbálnak bevetni a válság következményeinek enyhítésére. Mostanra, 2012 nyarának végére azonban egyértelművé vált, hogy ezek a próbálkozások hatástalanok, annak ellenére, hogy több ezermilliárd dollárt öntöttek egy minden jel szerint feneketlen verembe.

Ennek legjobb bizonyítéka a Fed szeptember 13-i döntése a „Twist hadművelet”2 (az államkötvények oda-vissza vásárlásának) fenntartásáról, sőt annak kibővítéséről a jelzálogalapú értékpapírok (időben és pénzben) korlátlan felvásárlási programjával (40 milliárd dollár/hó), az amerikai ingatlanpiac és ezen keresztül a foglalkoztatás és fogyasztás élénkítésére.

A Fed tisztában van azzal, hogy döntése negatív reakciókkal és káros nemzetközi következményekkel jár. A Fed már hónapokkal a harmadikmennyiségi enyhítés bejelentése előtt rágódott a kérdésen.

Annak érdekében, hogy elkerülje a társadalmi-gazdasági összeomlást és Wall-Street-i tőzsdekrachot a novemberi elnökválasztás előtt és közben szavahihetőségét is megőrizze a republikánusok felől érkező támadásözön közepette, a Fed végül inkább „pszichológiai” mint „mennyiségi” enyhítés elindítása mellett döntött.

Egyértelmű, hogy minden jelző a vörös tartományban jár: a foglalkoztatottsági adatok nem emelkednek, az újonnan létrehozott állások jelentősen kevesebbet fizetnek3, mint a megszűnő munkahelyek, a szegénység ugrásszerűen növekszik4 és az amerikai multinacionális cégek egymás után jelentik be nyereségük csökkenését 2012 második felére és 2013-ra, a 2008/2009-es, tipikusan válságra jellemző szintekre térve vissza.

Figyelembe véve, hogy a LEAP/E2020 előrejelzések és gazdasági jóslatok mindezidáig rendkívül megbízhatónak bizonyultak, vajon várható-e egy komoly globális gazdasági hanyatlás és vajon ennek előérzete késztette-e az EKB-t és a Fedet likviditásnövelési programjaik elindítására?

1.  Politikai Előrejelzés Európai Laboratóriuma – a Globális Európa Előrejelzési Bulletin, vagy GEAB kiadója [↩]
2.  Az Operation Twist lényege, hogy a jegybank a rövid lejáratú államkötvényeit hosszú lejáratúra transzformálja, vagyis eladja a rövid lejáratú kötvényeit és az így befolyó összeget hosszú lejáratú kötvények vásárlására fordítja. A művelet célja, hogy a hosszú távú kamatok csökkenjek, hiszen ezek hatnak leginkább a lakáshitelezésre és a beruházásokra, így ezeken keresztül lehet leghatékonyabban élénkíteni a gazdaságot. [↩]
3.  Források: USAToday, 21/08/2012; al-Jazeera, 20/08/2012; New York Times, 31/08/2012 [↩]
4.  Források: USAToday, 23/08/2012; Bloomberg, 10/09/2012; Bloomberg, 05/09/2012 [↩]

Oroszország felkészül egy esetleges gazdasági összeomlásra

Forrás: RiaNovosti

Az orosz gazdaság készen áll a globális növekedés lassulása és az egyre mélyülő eurózóna adósságválság miatt bekövetkező gazdasági összeomlás lehetőségére, nyilatkozta Vlagyimir Putyin augusztus 16-án.

A helyi ombudsmanokkal folytatott megbeszélésen Putyin elmondta, hogy mind az európai mind a globális helyzet rendkívül összetett.

„A világgazdaság motorjának számító Egyesült Államok állapota jobbnak tűnhet, azonban a gazdaság fenntarthatósága szempontjából fontos makrogazdasági mutatók azt jelzik, hogy ott sem jobb a helyzet, mint Európában. GDP arányos államadósságuk 104 százalék,” mondta.

Ettől függetlenül is súlyos problémát jelent, hogy az Egyesült Államok pénzrendszerét komoly mennyiségű, állami garanciával biztosított jelzáloghitel terheli, tette hozzá.

„Ezek a tényezők együttesen bizonyos fokú aggodalomra adnak okot. A helyzetet rontja, hogy most arról érkeznek hírek, hogy Kína gazdasági fejlődése is lelassult, sőt hanyatlik, és Kína a világ egyik legnagyobb fogyasztója. Ezek kétségkívül aggasztó jelek. Reménykedjünk abban, hogy ezek az aggodalmak nem alakulnak valós és teljes gazdasági válsággá,” mondta Putyin. „Reméljük a legjobbakat, de készüljünk fel a legrosszabbra,” tette még hozzá.

Oroszország már 2011-ben hozzálátott bizonyos válságkivédő intézkedések bevezetéséhez, hogy felkészüljön és válaszoljon a kedvezőtlen gazdasági fejleményekre, mondta Putyin.

„Megállapodtunk, hogy egy komoly összeget teszünk félre a következő évre, a 2013-as költségvetés keretén belül, amolyan állami működési tartalékként, hogy hatékonyan és gyorsan tudjunk reagálni bármilyen válságtényezőre, amennyiben azok tényleg megjelennek,” mondta Putyin, hozzátéve, hogy az orosz gazdaság jelenleg egészséges paramétereket mutat.

Az orosz pénzügyminisztérium bejelentette, hogy több válság-költségvetési forgatókönyvet is készítenek, hogy az olajárak alacsonyan maradhassanak.

„Jelenleg az állami költségvetés alkalmazkodóképességét vizsgáljuk, különféle „nyomáspróbákat” végzünk, hogy megvizsgáljuk, mi történne a gazdasági körülmények hirtelen és komoly változása esetén. Kiszámoljuk a várható bevételeket 80 és 60 dolláros hordónkénti olajárak esetére is,” nyilatkozta Alexej Lavrov, helyettes pénzügyminiszter korábban.

A Barclays milliárdokat keresett az élelmiszerválságon

Forrás: Independent.co.uk

A bank nagyszabású spekulációi komoly felháborodást keltettek, miközben újabb milliókra vár éhezés

A Barclays hozzávetőlegesen 500 millió fontot (180 milliárd forintot) keresett két év alatt búza, szója és hasonló gabonákkal folytatott spekulációkkal, kiérdemelve a vádat, hogy a bankok hasznot húznak a globális élelmiszerválságból.

A brit Barkleys bank folytatja a legkomolyabb élelmiszerkereskedelmet az Egyesült Királyságban, de a globális élelmiszerpiacon is a harmadik legnagyobb játékosnak számít, a Goldman Sachs és a Morgan Stanley amerikai bankóriások mellett.

A múlt hét során a Glencore kereskedőházat érték komoly támadások, miután „jó üzletei lehetőségként” jellemezte a globális élelmiszerválságot.

A Barclays szerepe az élelmiszerspekulációkban azután derült ki, hogy a Világbank nyilvánosságra hozta a júliusi élelmiszerárakat, amelyek sajnos minden eddigi rekordot megdöntettek, mivel a gyenge amerikai és orosz termés példanélküli, 10 százalékos áremelkedést eredményezett a gabonaárakban egyetlen hónap alatt.

Az a tény, hogy egyetlen bank spekulációs tevékenysége is ilyen komoly hatással van az agrárpiacra, tovább erősíti az aggályokat, hogy az árnövekedés miatt lassan az alapvető élelmiszerek is megfizethetetlenné válnak a szegényebb országokban, ahol így éhséglázadások indulhatnak.

Mindeközben az Egyesült Királyságot sem kerülték el az emelkedő élelmiszerárak. A brit Statisztikai Hivatal adatai szerint az elmúlt hét év során az élelmiszerárak átlag 37,9 százalékkal emelkedtek a szigetországban. A zsír és az olajtermékek ára 63, a halé 50,9, a kenyéré 36,7, a húsé 34,5, a zöldségeké pedig 41,3 százalékkal emelkedtek ugyanebben az időszakban.

A Világfejlesztési Mozgalom jelentése szerint a Barclays hozzávetőlegesen 529 millió font (189 milliárd forint) nyereséget könyvelt el 2010-es és 2011-es élelmiszeripari spekulációinak köszönhetően.

A Barclays és más bankok által a búza, kukorica, kávé, kakaó és egyéb élelmiszereken keresett haszon mértéke valószínűleg növekedni fog idén és az árak természetesen most is emelkedőben vannak. A kukorica ára 45, míg a búzáé 30 százalékot ugrott tavaly június óta.

A Barclays leginkább árutőzsdei alapok felállításával és kezelésével tudott nyerni spekulációs befektetésein. Ezek az alapok nyugdíjalapok, biztosítótársaságok és gazdag magánszemélyek pénzét fektetik agrártermékekbe, bizonyos díjazás és jutalék fejében. A bank saját állítása szerint saját vagyonát nem fekteti árutőzsdei termékekbe.

Az ilyen alapok létrehozása a szigorú szabályozás 2000-ben történt feloldása óta lehetséges. Az amerikai Árutőzsdei Felügyelet adatai szerint 2000 óta a Barclays és hasonló intézmények összesen 126 milliárd fontot (45 ezermilliárd forintot) fektettek agrártermékekbe.

A Barclays vezető szerepe az árutőzsdei kereskedelemben nagyrészt egykori vezetőjének, Bob Diamond-nak köszönhető, aki a múlt hónap során kénytelen volt lemondani pozíciójáról aLIBOR-botrány miatt. A Barclays vezetőjeként (és a legjobban fizetett brit bankvezetőként) jelentősen növelte a bank árutőzsdei befektetéseinek volumenét.

Utódjának, a múlt héten kinevezett Antony Jenkinsnek, meg kell majd küzdenie az elődje által hátrahagyott hírnévvel és a bankról a botrány kapcsán kialakult előítélettel.

Christine Haigh, a Világfejlesztési Mozgalom kampányfelelőse és a szervezet egyik elemzője szerint „nem kétséges, hogy a legnagyobb brit árutőzsdei játékos azt reméli, idén még jobban teljesít majd és busás hasznot húzhat az emelkedő élelmiszerárakból. A bank viselkedése tovább növeli a spekulációs lufit, amellett, hogy hozzájárul a milliókat sújtó éhezés és szegénység súlyosbodásához.”

A bankok és fedezeti alapok általában azzal érvelnek, hogy a spekuláció kevés vagy semmilyen hatással sincs az élelmiszerárakra és azok volatilitására, illetve, hogy ezt eddig még senki sem tudta bebizonyítani, ami igaz. A Barclays nem kívánta kommentálni, hogy mekkora összeget tervez agrártermékekbe fektetni.

A bank azzal védte magát, hogy szerinte a határidős ügyletek (egy bizonyos mennyiségű termék adott időben és adott áron történő eladására illetve megvásárlására tett megállapodás) segítenek a feleknek, mint mondjuk a gazdáknak vagy pékeknek, hogy megvédjék magukat az áringadozásokkal szemben. „Az ügyfeleink közé befektetési cégek, élelmiszertermelők és fogyasztók is tartoznak, akik azért fordulnak hozzánk, hogy segítsünk nekik kockázataik kezelésében.”

Időkjelei: Az alábbi cikk részletesebben elmagyarázza milyen hatással volt az árutőzsdei szabályok megváltoztatása az élelmiszerárakra, illetve mi lehet a lépés hátterében: Az egyiptomi gyújtódoboz: Avagy hogyan éheztetik a bankok és a befektetők a harmadik világot

Az élelmiszerek történelme 1991-ben, egy olyan pillanatban, amikor éppen senki sem figyelt, ominózus fordulatot vett. Ez volt az az év, amikor a Goldman Sachs úgy döntött, hogy napi kenyerünk kitűnő befektetésnek bizonyulhat…

Sok rabló tőzsdebáró, aranyvadász és nagytőkés régi álma volt, hogy végre olyasmi felett uralkodhassanak, amire minden embernek szüksége van, majd visszatartva a készleteket, a kereslet növekedésével felverjék az árakat.

Be a húsdarálóba: Teljes piaci összeomlás?

Az online kereskedelem és globális gazdaság korában egyetlen pénzpiac drasztikus esése vagy hirtelen zuhanása is elég a globális pánik és teljes rendszerösszeomlás kiváltásához. Paul Henri Spaak, ez Egyesült Nemzetek közgyűlésének első elnöke évekkel ezelőtt azt mondta: „Megfelelő kaliberű embert akarunk, aki engedelmességre bír minden népet, és kihúz minket abból a gazdasági fertőből, melybe egyre inkább belesüppedünk. Ilyen emberre várunk, és ha eljön – legyen akár Isten, vagy maga az ördög – tárt karokkal fogadjuk majd.”

Pontosan ez fog történni! A világ egy pénzügyi zsenit vagy megváltót akar, aki végre stabilitást és jólétet teremt, és amikor az Antikrisztus megjelenik a színen pontosan ennek az igénynek fog eleget tenni. A szándékosan létrehozott káosznak véget vető vezetőt hősként köszönti majd a világ. – Joseph Candel

Forrás: SHTFPlan.com

Az Egyesült Államokat hamarosan áttolják a húsdarálón és teljesen mindegy mit tesz, illetve mit mond Barack Obama vagy Mitt Romney a válság kezelése érdekében, a végeredmény elkerülhetetlen.

Sem a republikánusok sem a demokraták nem képesek megállítani a vonatot, ráadásul mindkét párt egyformán felelős a kialakult helyzetért.

Ahogy azt Charlie McGrath, a Wide Awake News-tól írja, „már nemcsak a bloggerek és az Internet eldugott szegleteiben működő alternatív média figyelmeztet az amerikai rendszer elkerülhetetlen összeomlására.”

Ott tartunk, hogy egyre több elit intézmény és bennfentes nyilatkozik hasonló stílusban, teljes összeomlást és az eddigi megszokott életstílus végét jósolva.

Három konkrét előrejelzést vagy jóslatot, mindegy minek nevezzük, mindenképpen érdemes megemlíteni:

1. Egyenesen megyünk a pénzügyi húsdarálóba.

2. Bármelyik pillanatban lezuhanhatunk a pénzügyi szakadékba.

3. Példanélküli, korábban soha nem tapasztalt súlyosságú piaci összeomlás közeledik.

Vajon kik tették ezeket a súlyos kijelentéseket?

Az első mondat a JP Morgan egyik munkatársától származik, a másodikat Ben Bernanke, az amerikai Fed jelenlegi elnöke, a harmadikat pedig Steven Rattner, Barack Obama pénzügyi tanácsadója mondta.

Az IMF és az amerikai kongresszus költségvetési hivatala az amerikai történelem eddigi legnagyobb adóemelésére és kiadáscsökkentésére figyelmeztetnek. Nem véletlen, hogy ezt teszik.

A figyelmeztetés azért hangzott el, mert ez fog történni, nem pedig azért mert nem.

A szuverén adóssághegy robbanásakor soha nem látott deflációs spirál indul el, amit az elit ugrásra készen vár, hogy a helyzetet kihasználva fillérekért vásároljon fel mindent. Az emberek ülnek majd, a nagy semmivel az ölükben, és a szomszédokat, ezt vagy azt a pártot vagy országot okolva a történtekért.

Ugyanaz az elit, amelyik azt ígérte, hogy véget vet a háborúknak, hogy vizsgálatot tart a Fed-ben és rendbe teszi a pénzügyeket, most kiterjeszti hatalmát és „hivatalosan” is átveszi a kormány szerepét és irányítását.

A jelen helyzetben minden jel arra mutat, hogy semmit sem fognak tenni annak érdekében, hogy a több évtizede elindított folyamat más irányt vegyen. Az évek óta tartó költekezési, hitelfelvételi és központosítási folyamatok következményeit nem lehet visszafordítani.

A rendszer, ahol viszonylagos bőséget, stabilitást és békét élvezhetünk, élvezhettünk, teljes újraindítás előtt áll.

Az elit tudja mi a következő lépés, tanúbizonyságot adva róla saját intézkedéseivel. Erről suttognak zárt ajtók mögött a Wall Street-en és más magas körökben és erről beszél immár a fővonalas média is. A Beacon Equity a következőket írta:

„A Bear Stearns 2008-as összeomlásához hasonlóan, aminek lehetséges csődjéről számos hír röppent fel annak megtörténte előtt és amiknek hitelességét a fővonalas média arrogánsan tagadta, most hasonló híresztelések indultak a Wall Streen-en egy újabb pénzügyi összeomlás veszélyéről. (Időkjelei: Természetesen sokszor maguk a hírek gerjesztik a válságot, illetve indítják el a dominókat, de hát ez is a játszma része és a résztvevők belekalkulálják a képletbe.)

Miközben a Morgan Stanley centiméterekre van a 2008-as armageddoni mélységtől, egyre több hír érkezik az amerikai brókerház összeomlásáról.

„Arról kapok híreket, hogy egy nagy pénzügyi cég össze fog omlani,” mondja Rick Wiles, a TruNews házigazdája. „A név, amit hallottam, nem más, mint a Morgan Stanley…”

Gerald Celente, a Trends Research alapítója és Ann Barnhardt, volt tőzsdeügynök is pénzügyi veszélyre figyelmeztetnek.

A felügyeleti szervek aludtak, amikor az MF Global és a PFG Best csődöt jelentettek 2008 után, magukkal rántva ügyfeleik befektetéseit a pénzügyi sírba. Miért ne történhetne meg ugyanez a Morgan Stanley-vel is?

„Nem adnak semmilyen információt, amiből ki lehetne találni, hogy változtattak-e a valamit?” mondja Adam Hurwich pénzügyi szakértő.

A TruNews interjút követő nap a Bloomberg is hasonló híreket közölt. Miért erősítené meg az elithű Bloomberg Rick Wiles információit? Az időzítés nem véletlen. Michael Bloomberg teszi a dolgát, amivel a globális bankkartell megbízta és leadja a drótot, hogy a Morgan Stanley készen áll az áldozati oltárra.

Meglátjuk.

Jacob Rothschild, John Paulson és Soros György is a pénzügyi katasztrófára játszanak

Forrás: The Economic Collapse

Ki hajlandó fogadni a világ három leggazdagabb milliárdosával szemben? Jacob Rothschild hozzávetőleg 200 millió dollárt tett az euró összeomlására. John Paulson, milliárdos fedezeti alapkezelő, aki úgy 20 milliárd dollárt tett az amerikai ingatlanpiac összeomlására a pénzügyi válság kezdetén, most az euró zuhanására és az arany árfolyamának emelkedésére játszik. Soros György pedig körülbelül 130 millió dollárral növelte arany portfolióját az előző negyedévben.

Tehát vajon zuhanni fog az euró és emelkedni az arany árfolyama?

Természetesen, amennyiben valóban bekövetkezik a pénzügyi katasztrófa, mindkettőre komoly az esély. Az európai gazdaság egyre gyengébb lábakon áll és minden befektető a biztonságra hajt. A médiában leginkább azt hallani, hogy minden rendben lesz, ugyanakkor a bennfentesek tettei mást üzennek. Abban biztosak lehetünk, hogy Rothschild, Paulson és Soros tudják, mi történik a pénzügyi világban. Legtöbbünkről ez nem mondható el. Az a tény, hogy mindannyian hasonló lépéseket tesznek, már önmagában sokat elárul.

Kezdjük Jacob Rothschilddal. Minden jel arra mutat, hogy valóban az euró zuhanására számít. A CNBC a következőket írta erről:

Tudjuk, hogy az euró háza táján komoly a baj, ha a bankvilág egyik ura, Lord Jacob Rothschild 130 millió fontot tesz az euró összeomlására.

Rendben. Viszont azt már egy ideje tudjuk, hogy az euró drámai mértékben gyengült. 2011 közepén az euró-dollár árfolyam még 1,40 felett volt, most pedig 1,23-nál jár. Létezik, hogy ennél is mélyebbre essen az árfolyam? Amennyiben az eurózóna tényleg összeomlik, nem nehéz elképzelni.

Egy görög csőd esetén, vagy ha Németország kilép a monetáris unióból, illetve egy új valuta jelenik meg a színen, hogy leváltsa az eurót, mindenkit, aki az euró ellen tett zseninek tartanak majd.

Nézzük John Paulson befektetéseit. A Der Spiegel egyik cikke a következőket írta róla:

Az egyik ilyen harcos John Paulson. A fedezeti alapkezelő egyszer több milliárd dollárt keresett azzal, hogy az amerikai ingatlanpiac összeomlására tett. Nem meglepő, hogy a pénzvilág igencsak felfigyelt legújabb húzására, amikor Paulson – akit egyébként igencsak lenéznek az Egyesült Államokban, mert hasznot húz a válságból – bejelentette, hogy az euró összeomlására tesz.

Ezenkívül Paulson több milliárd dollárt fektetett aranyba.

Vajon mire számít ez a két befektető? Egy európai összeomlásra?

A fenti Der Spiegel cikk szerint a két milliárdos nincsen egyedül. A befektetők egyre nagyobb számban készülnek egy ilyen eshetőségre.

A bankok, vállalatok és befektetők egyre inkább ez euró összeomlására készülnek. A bankközi hitelezés volumene esik, az eszközkezelők elkerülik Európát és hihetetlen mennyiségű pénz vándorol jelenleg német ingatlanokba és kötvényekbe. Az euró azért számít viszonylag stabilnak a dollárhoz képest, mert Amerika is komoly adóssággondokkal küzd. Az euróval ellentétben, a dollár esetében legalább szerkezeti problémák nincsenek.

A pénzvilág lassan kezd szembenézni a ténnyel, hogy a világ úszik az adósságban és semmilyen fiat valuta nem jó befektetés.

Amikor a Paulson-hoz és Soroshoz hasonló emberek ilyen mennyiségű pénzt fektetnek aranyba, érdemes komolyan elgondolkozni a globális pénzrendszer állapotáról.

Hihetetlen mennyiségű pénzekről van szó:

Múlthéten érkeztek hírek, az (amerikai) Értéktőzsde Felügyelethez (SEC) beadott jelentések formájában, hogy Soros György és John Paulson növelte SPDR Gold Trust (a világ legnagyobb tőzsdén kereskedett alapja fizikai aranyra) befektetését.

Mr. Soros 319.550 darabról 884.400-ra növelte részvényeinek számát, Mr. Paulson pedig 4,53 millió részvényt vásárolt, így jelenleg összesen 21,3 millió darab SPDR Gold Trust részvénnyel rendelkezik.

A jelenlegi 156 dolláros árfolyamon Soros György befektetése 88 millió, míg John Paulsoné 700 millió dollárt ér. Ezek nagyon komoly pozíciók.

Arról nem is beszélve, hogy a világ központi bankjai is példanélküli ütemben vásárolnak aranyat. Az Arany Világtanács adatai szerint az elmúlt negyedévben a világ központi bankjai összesen 157,5 tonna aranyat vásároltak. Ez a modern pénzügyi történelem legnagyobb központi banki aranyvásárlásának számít.

Ez azonban csak a kezdet.

A Market Watch szerint arról reppentek fel hírek, hogy Kína több ezer tonna arany vásárlására készül:

Nem megerősített hírek szerint Kína legalább 5-6000 tonna arany vásárlására készül, amit még idén el is kezdene, állítja Kevin Kerr, a Kerr Trading International elnöke.

Ez a mennyiség meghaladja az egy évre vonatkozó teljes globális aranytermelést, mondja Kerr. „Nincs annyi aranyunk, hogy Kína ilyen mennyiséget vehessen, azonkívül ekkora tétel megvásárlásához sok időre van szükség.”

Sokszor tesszük fel a kérdést, hogy mi következik ezután. Ezt persze senki sem tudja biztosan. Bármikor kialakulhat egy újabb válság Európában vagy háború törhet ki a Közel-Keleten. Ahogy arról néhány napja írtunk, Jim Rogers szerint „az amerikai elnökválasztás után válik igazán kritikussá a helyzet”. Mások úgy gondolják, hogy ennél is korábban elindulhatnak a dominók.

Az a bizonyos „Lehman Brothers pillanat” nem jött még el, de a szakadék szélén táncolunk. Mark E. Grant a következőket mondta az európai helyzetről:

Mindegy, hogy Görögországot, Spanyolországot, Olaszországot, Portugáliát vagy akár Írországot vesszük alapul, a helyzet egyre romlik. Nincs olyan hely a kontinensen, ahol javulna a helyzet és még Franciaországban és Németországban is érezhető a pénzügyi feszültség. Nem az a kérdés, hogy euró-bear vagy euro-bull piac van-e. A hónapról hónapra érkező adatok aggasztóak.

Egyre többen gondolják, hogy az euró egyszerűen nem vált be és meg vannak számlálva a napjai. Már csak az a kérdés, hogy ki pislog először.

Senki sem akar elsőként kilépni a monetáris unióból. Az is előfordulhat, hogy végül afinnek teszik meg ezt a lépést, ami jól jönne Németországnak, mert így nem őt tekintenék a rosszfiúnak, aki elindítja a lavinát. Ez persze nem azt jelenti, hogy Németország soha nem húzná meg a ravaszt, ha más nem teszi meg. A német közvéleménynek már elege van a gyenge dél-európai testvérek kimentéséből, pedig jelenleg igencsak úgy áll a dolog, hogy folyamatos mentőakciók nélkül az euró szétesik.

Egyre több apró jel mutatja, hogy a németek a kijárat felé araszolnak.

Egy apró érdekesség, hogy a frankfurti nemzetközi repülőtérről eltávolították a korábban ott álló hatalmas euró jelet ábrázoló szobrot.

Csütörtökön eltávolították a hatalmas €  szobrot (ami az Európai Központi Bank előtt állónak a mása) a Frankfurti Nemzetközi Repülőtérről.

A hivatalos magyarázat szerint a szobor „műanyag alkatrészei 11 év után elöregedtek és a terminálnak a helyre is szüksége van, ami a szobor lebontásával felszabadul”.

Vajon az € szobor lebontása azt jelzi, hogy Németország készül visszatérni a márkához?

Ez persze véletlen egybeesés is lehet, vagy mégis inkább a várható események előszele?

A legtöbb embernek Észak-Amerikában vagy Európában fogalma sincs arról, hogy mire számítson. A lakosság java megelégedne azzal, ha legalább dolgozhatna, és ki tudná fizetni a számláit.

Sajnos sok millió keményen dolgozó ember kénytelen lesz ráébredni a rideg valóságra. Az élet milliók számára fog gyökeresen megváltozni.

Mindez azonban nem szükségszerűen rossz, illetve nem kell, hogy az legyen, legalábbis nem minden esetben.

Érdemes elolvasni, hogyan reagált néhány fiatal görög a kialakuló válságra:

2010 tavaszán, miközben a görög kormány az addigi legkeményebb megszorításokra készült, a 29 éves Aposztolosz Szianosz otthagyta jól fizető weboldaltervezői állását, otthagyta athéni lakását és az egész civilizációt.

A Telaithrion hegy tövében, Evia szigetén Szianosz és három hasonló gondolkodású athéni barátja egy öko-közösséget alapítottak.

Céljuk az volt, hogy százszázalékosan fenntartható módon éljenek, a pénzrendszertől és az ország elektromos hálózatától függetlenül, szabadon.

A csapat együtt alszik a sajátkészítésű jurtákban, megtermelik saját élelmüket, a felesleget pedig a szomszéd faluban elcserélik olyan termékekre, amiket nem tudnak megtermelni.

Ezen érdemes elgondolkozni.

Hasznos lehet megtanulni azokat a képességeket, amik lehetővé teszik, hogy az ember a rendszertől függetlenül is képes legyen túlélni, egy összeomlás esetén.

A kormányok és a nagybankok teljes gőzzel készülnek egy esetleges összeomlásra.

Mi miért nem tesszük?

Az Egyesült Államokban és Európában egyre több ember él fizetésről fizetésre. Egy komolyabb gazdasági válság esetén esélyük sincs felszínen maradni.

Az USA és sok más ország gazdaságát mesterségesen tartják életben.

Figyeljük a pénz mozgásának sebességét. Egy egészséges gazdaságban a pénzmozgás nagyon gyors. Egy beteg gazdaságra ennek az ellenkezője igaz. Most ez történik. Ez történt a 29-30-as válság idején is. A különbség az, hogy mi még csak a válság elején tartunk. Sőt, a jelen helyzet bőségnek fog tűnni, ahhoz képest, ami a világra vár.

Jacob Rothschild, John Paulson, Soros György és bennfentes társaik készülnek az érkező káoszra.

Te mit teszel?

Gerald Celente: A csontjaimban érzem, hogy készül valami

Egyre több elemző és elismert közgazdász figyelmeztet egy újabb globális összeomlás érkezésére. Habár a Bibliában nem találunk konkrét utalást egy ilyen eseményre, ettől függetlenül a dolgok ilyetén alakulása összhangban van több fontos, a végső időkkel kapcsolatos bibliai próféciával is és nyilvánvaló, hogy egy gazdasági összeomlás felgyorsítaná a világkormány és az Antikrisztus hatalomra jutását valamint a tervezett gazdasági rendszer (Jelenések 13:16-18) bevezetését. (Joseph Candel)

Forrás: Beaconequity.com

„A világ a Nagy Gazdasági Világválság, a legnagyobb világválság felé rohan,” nyilatkozta Gerald Celente, a Trends Research Institute alapítója múlthét kedden.

„A következő válság sokkal rosszabb lesz, mint amit a 30-as években tapasztalt a világ. Most egy globális korban élünk így a válság is globálisan terjed.”

Celente elmagyarázta, hogy az amerikai Fed úgy 18-25 milliárd dollárt (attól függően, hogy melyik becslés alapján számolunk) pumpált a pénzrendszerbe a bukásra-túl-nagy bankok és az egész korrupt bankrendszer kimentésére. „Az eredmény? Nem egyéb, mint a munkanélküliségi adatok további romlása, beleértve további 750.000 munkahely megszűnését március óta, ami semmissé tett minden esetleges aprócska növekedést az amerikai munkaügyi piacon.”

Több ezermilliárd dollár sem volt képes elindítani a kilábalást. „Amerika egy ültetvényes gazdaságra kezd hasonlítani,” mondja Celente. Ahogy a 30-as évek válsága magas bűnözést, alkoholizmust és az öngyilkosságok számának növekedését eredményezte, a mai „Nagyobb Gazdasági Világválság” az akkori körülmények megismétlődését hozza ebben az országban. Egy igazi gazdasági rémálom zajlik a velejáró társadalmi problémákkal.

„Mit mutatnak a bűnözési statisztikák? Az őrület kezd elhatalmasodni,” mondja Celente.

„Az ember kinyitja az újságot vagy bekapcsolja a tévét és mit lát nap mint nap? Legyen az a Batman-őrült, a Síita vérontás vagy egy kórházi családirtó, minden nap egy újabb hidegvérrel elkövetett eseményről hallunk. A társadalom szétesése megkezdődött.”

Sajnos az őrület nemcsak az Egyesült Államokra jellemző. Globális jelenségről van szó.

Izraelben, Spanyolországban, Görögországban ugyanezt látjuk. Négy izraeli gyújtotta fel magát egyetlen hónap leforgása alatt a kilátástalanság miatt. A spanyolok élelmiszer áruházakat támadnak meg és fosztanak ki. Görögországban kitoloncolják a bevándorlókat. Az a társadalom is szétesőben van.

„Háború készülődik? Esetleg a történelem ismétli önmagát?” – teszi fel a költői kérdéseket Celente. „Tekerjük csak vissza a kazettát! 29-es válság, valutaháborúk, kereskedelmi háborúk, világháborúk. 2008-as pánik, komoly válság és a jelenleg folyó valutaháborúk.”

„A rial süllyed, a rúpia már értéktelen, az euró esik. Most már Szlovéniában is bankrohamok vannak. Romániában előrehozott választások lesznek.”

Celente elmondta még, hogy Argentínában tőkekorlátozásokat vezettek be, Brazíliában pedig a hirtelen szárnyalást követően komoly aggodalmak merültek fel az ország gazdaságát és valutáját illetően. Kínából, az egyetlen nemzet felől, ahonnan sokan a globális kilábalást remélték, több hónapja olyan adatok érkeznek, amik egyértelműen mutatják, hogy az ázsiai nagyhatalom gazdasága sem immunis a válsággal szemben, két évtizede nem látott lassulást produkálva.

Tehát „háborúzik-e a világ? Igen,” mondja Celente. „A III. Világháború ott van a láthatáron. Talán helyesebb lenne azt mondani, hogy már küszöbön áll.”

„Hiszem, hogy egy újabb szeptember 11 jellegű esemény is vár még ránk,” tette hozzá. „Nem tudom, hogy megrendezett-e vagy valós, gazdasági vagy geopolitikai, de valami a csontjaimban azt mondja, hogy jobb most felkészülni, mert hirtelen fog beütni.”