A politikai elit rabló hadoszlopa

A politikai elit rabló hadoszlopa

Nem vagyunk adósok, nem vagyunk bűnösök!

Tóth Judit, Kanada

Gyurcsány miniszterelnök bebizonyította a hűségét és a megbízhatóságát, amikor találkozott a budapesti izraelita közösség vezetőivel. A miniszterelnök megígérte, hogy ‘alkotmányos javaslat esetén hajlandó támogatni a gyűlöletbeszéd szankcionálását.’

       ”Nagy a nemzet közös adóssága a zsidó származású emberekkel szemben. A vallásnak óriási szerepe van a társadalom építésében. Ez a hit, ez legyen Isten, vagy bármely Istenre (…?) vonatkozó hit, hogyha az lényegében a szeretet, a befogadás, a megbocsátás hite, az gyarapítja a nagyobb közösséget is, és jelentősége jócskán túlmutat a vallási közösségen.”

Egyértelmű, hogy az ígéret kizárólag az izraelita közösségre vonatkozik, mások meg forduljanak a Sóhivatalhoz!

Miféle “nagy nemzeti közös adósságról” beszél Ön, miniszterelnök úr? Hiszen már mindent elraboltak tőlünk: ősi hitünket megsemmisítették, hazánkat felszabdalták, országunkat kirabolták, a nemzet legjobbjait meggyilkolták! Milyen újabb számlát kell a nemzetnek rendeznie?

A zsidó felekezeti vezetők a tárgyalásokon szorgalmazták, hogy az állam valamilyen módon szankcionálja a gyűlöletbeszédet, a miniszterelnök pedig megígérte, hogy hajlandó támogatni a MAZSIHISZ módosító javaslatait, de csak abban az esetben, ha azok kiállják az alkotmányosság próbáját.

A magyar nemzetnek semmiféle oka nincs bocsánatkérésre, bűnbánatra, vagy adósság-rendezésre, mert milliószor többet szenvedett és szenved ma is az országhódítók miatt, akik a magyarságot tűzzel-vassal szeretnék térdrekényszeríteni!

Gyurcsány miniszterelnök és budapesti lakájai nem a szomorú magyar sors felett bánkódnak, hanem legszentebb kötelességüknek tartják egy nemzetidegen nép gondjaival foglalkozni, “nemzeti adósság” fejében újabb összeget kizsarolni, amiért majd felveszik a zsíros obulusokat.

A “megbízhatóság”

A zsidóság magas létszáma az egyes állami szerveknél már a háború befejeztével jelentkezett és a társadalom széles köreiben visszatetszést keltett. Ahogy Charles GátiAmerikában élő zsidó professzor nagyon helyesen megjegyzi a könyvében:

       “ A háború után a zsidók úgy vélték, hogy a hatalom mostmár őket illeti.”

A társadalom, emlékezvén az 1918-as Kun Béla terroruralomra -- félelemmel megdöbbenve figyelte a jelenséget, és 1945. júniusában a MIOI [1] vezetősége rendkívüli, bizalmas értekezleten vitatta meg a problémát. A tanácskozáson Stöckler Lajos elnök a következőképpen foglalta össze ezzel kapcsolatos benyomásait:

       “Szisztematikusan kifogásolják, hogy hitfeleink pozíciókat foglalnak el a hivatalokban és a politikai rendőrségnél, nem mi neveztük ki ezeket az embereket, a kinevezések a pártok ajánlása folytán történtek, nekünk ebben semminemű befolyásunk nem volt és mi nem vagyunk ezen ügyekben felettes hatóság... A lappangó antiszemitizmus okát szeretnék úgy feltüntetni, mintha azért jelentkeznék, mert a zsidók a rendőrségnél helyezkednek el. Nem akarják tudomásul venni, hogy a pártok akaratából a zsidók azért kerültek a rendőrségre, mert nem volt más megbízható ember.” [2]

 És tessék már mondani, kik voltak a pártokban? Nevezetesen a Moszkva-hű fajtestvérek: Gerő Ernő, Farkas Mihály, Révai József, Rákosi Mátyás, Péter Gáborhatározták el, hogy kik a “megbízhatók”!

Megbízható ember kiknek az érdekében? Kik ellen? A kommunista diktatórikus terrorrendszer mielőbbi megalapozásához? Kérdezzük: Magyarországon ma kik a legmegbízhatóbb emberek? Azóta is minden megszakítás nélkül megbízható egyének szolgálnak!

Az akkori zsidó szovjet belügyminiszter Beríja, aki gyűlölte Rákosit, ezt mondta róla:

       “Rákosi zsidó királyságot akart létrehozni Magyarországon!”

         (Beriját 1953. december 23-án, a Hruscsov által megkezdett úgynevezett „sztálintalanítási folyamatban” kivégeztette. A kommunizmus olyan fajta vadállat, amely néha a saját kölykeit is felfalja, - pl. Nagy Imrének se volt kegyelem!)

A ‘60-as években interjút közölt a London Observer, amiben Hruscsov bevallotta:

       “Magyarországon, Kelet-Németországban és Lengyelországban a népfelkelések fő oka az volt, hogy a kormányok legmagasabb pozícióit túlzottan sok zsidó töltötte be.”

A “megbízhatók” a Talmud tanításai szerint cselekedtek:

              “A keresztények legjobbját meg kell ölni!”

Köztudott, hogy 1917 óta a bolsevizmus a világon 100 millió megbízhatatlan áldozatot követelt. És ezzel megvalósult a talmudista rabbi fia, Karl Marx sátáni álma az emberiség felett. A kommunizmus végleges áldozatainak számát a titkolódzás és hazudozás miatt nem lehet egy számban meghatározni, legfeljebb felbecsülni. Az 1917-től működött, megbukott, vagy a mai napig is működő, de lassan felmorzsolódó gulág-rendszerekben (Kína, Észak-Korea, Észak-Vietnám, Kuba) a kommunizmus áldozatainak száma meghaladja a 150-160 milliót.

Talán már elfelejtettük, hogy Sztálin idejében a kaganovicsok vörös-terrorja azért tombolhatott, mert 1918-ban Lenin “gyűlölet-ellenes törvényt” hozatott, amely halálbüntetéssel sújtott bármilyen zsidó-ellenes megnyilvánulást. Mit is mond a Talmud?

  „Ha egy gój egy zsidót megbánt, vagy megüt, az annyi, mintha magát az Istent ütné meg”.

A Lenin-ötlet miatt “a megbízható emberek” milliókat vertek ki éjjel az ágyukból és szállítottak el ismeretlen helyekre. Ha a hozzátartozók érdeklődni mertek eltűnt családtagjuk, barátjuk után, őket is eltüntették “fasisztákkal, imperialista kémekkel való együttműködésért”.

Ugrás 2004-be!

Az amerikai választások előtti napokban G. W. Bush — kisebbségi lobbizó-csoport nyomására (Tom Lantos képviselővel az élen) — törvényjavaslatot írt alá, amit a Kongresszus mindkét oldala elfogadott. Csak a külügyminisztériumból hangzott fel néhány vérszegény véleményféle, mondván, hogy ‘miért van szükség a megkülönböztetésre, hiszen már 190 országról úgyis készítünk emberi jogokra és vallásszabadságra vonatkozó beszámolókat.’ [Washington Times, 2004. 10.14]

Az Anti-Defamation League és a B’nai B’rith nyomására a javaslatból törvény lett, amely kimondja:

       “A külügyminisztérium évente megjelentet beszámolót a világ zsidósága elleni támadásokról, magántulajdonuk, temetőik és szentélyeik ellen elkövetett merényletekről, és az egyes helyi kormányzatok hatósági intézkedéseiről.”

       Moshe Leshem izraeli író:

“Izraeli és amerikai zsidók teljesen egyetértenek abban, hogy a holokauszt emléke nélkülözhetetlen fegyver -- olyan, amelyet állandóan használni kell a közös ellenség ellen. Zsidó szervezetek és egyének így állandóan azon munkálkodnak, hogy a világot erre emlékeztessék. Amerikában a holokauszt emlékének őrzése ma egy évi 100 millió dolláros vállalkozás, amelynek egy részét a kormány fizeti.”  (Bálám átka, 228. old)

Mivel az idén Magyarországon sikertelennek bizonyult a nácivadász Wiesenthal Utolsó Esély Hadművelete, hát bevetették Bácsfi Diánát egy kis tömegprovokációra (hátha előjönnek a bokorból a megrögzött nyilasok!) De ez is eredménytelen volt! Nem állhatnak tétlenül, ezért előveszik a korábban jól bevált bűntudatosítást: “bűnös és adós vagy magyar hetedíziglen! Nem felejtünk, és nem bocsátunk meg!”

Befejezésül idézzük a külföldi Hídverők c. folyóirat oly találó megjegyzéseit, 1955-ben:

       “A magyarországi zsidókban -- néhányat kivéve -- semmi néven nevezendő hozzátartozandóságának, vagy velünk-érzésének legkisebb árnyalata nincs. Ami még szomorúbb, az a határtalan gyűlölet. Még a németeket sem gyűlölik úgy, mint minket! Így gondol rád, így hálálja meg a menedéket a kiválasztott nép fia, aki Magyarországon élt: *Minden magyart ki kell irtani, mert vagy nyilas, vagy falaz a nyilasoknak!*

Gyűlöl minden magyart, ezalatt mindenképpen Magyarországon akar élni. De valamennyi remeg, hogy a magyarság egyszer rádöbben arra, hogy a zsidóság nagyobb részétől semmi irgalmat és kegyelmet nem várhat.

Valamennyi gyűlöli, fanatikusan gyűlöli a magyarságot. Jótét helyébe gyűlölet!” 

Jegyzetek:

1. MIOI - Magyarországi Izraeliták Országos Intézménye

2. Szabó Róbert: A kommunista párt és a zsidóság, Bp. 1995. - MOL XXXIII-5/a 1.   

     doboz 1945. június 29.

Vigyázat, ragályos!

[Az alábbi helyzetjelentést egyik olvasónk küldte Szegedről.

 Név és cím a szerkesztőnél]

Búsuló magyar a szegedi Deák-szobor alatt

Új kór ütötte fel fejét mai magyar világunkban. A kórt tudományos körökben “delírium orbanviktoriensis” néven illetik. Mint ahogy minden kórnak (infarktus, alkoholizmus, öngyilkosság, tetvesség, nagyothallás, TBC) megvannak a fő veszélyeztetett lakosságrészei, erről a kórról is elmondható, hogy viszonylag jól körülhatárolható társadalmi réteghez kötődik. Elsősorban a jószándékú, tisztességes, jobb érzésű magyarok, a polgári világ, értelmiség, pedagógusok, a kereszténységhez lazább vagy szorosabb módon kötődő népességcsoport a legveszélyeztetettebb. Bugrisok, bunkók, önzők, harácsolók, valóság-show-nézők, született bűnözők igen ritkán esnek a kór áldozatául. Mégis, ha egy szóval kellene jellemezni a kór áldozatául esett személyeket, a jóhiszeműség lenne a legtalálóbb megnevezés.

A kór főbb megnyilvánulásai

Az áldozatul esett személyek vakon bíznak Orbán Viktorban, a FIDESZ-ben. Örömkönnyeket hullatnak, amikor a FIDESZ 13 százalékot rávert az MSZP-re az uniós választásokon (Győztünk!!!). Számukra Orbán Viktor egyszerűen a megoldás Magyarország mai bajaira.

Úgy gondolják, Magyarország összes baja abból adódik, hogy van egy piszok, korrupt, hazaáruló MSZP, amely mindent elront, nem képviseli megfelelően hazánkat sem az EU-fórumokon, sem az egyéb nemzetközi porondon, egyetlen célja a saját zseb megtömése.

Az illetők imamalomszerűen idézgetik Orbánnak nemzettel, hazával, kereszténységgel kapcsolatos kijelentéseit. Ezek a kijelentések valóban szépek. A tényekre, arra, hogy Orbán a saját nyilatkozataival ellentétben hogyan cselekedett és cselekszik a mai napig, alig figyelnek. Pszichológiailag érthető is ez a viselkedésmód, hiszen szörnyű dolog arra ráébredni, hogy már megint balekok voltunk, becsaptak, elárultak bennünket, de ezúttal olyan művészi módon, hogy e sorok írójának a cirkuszi bűvész jut az eszébe, aki hangosan kiáltja, vigyázat csalok, miközben tényleg csal, csak észrevétlenül.

Nézzünk meg most néhány témát, amelyek nem feltétlenül szerepelnek fontosságukhoz mérten kellő súllyal a médiákban (ez szándékos), de életünk, jövőnk szempontjából lényegesek, és azt, hogyan viszonyul a FIDESZ, illetve az MSZP ezekhez a kérdésekhez. Írásunkban két pártról beszélünk, természetesen ehhez odaértendők mindkettőnek segédcsapatai (MDF, SZDSZ).

1. Uniós csatlakozás

Mind az MSZP, mind a FIDESZ elfogadta a diktált megalázó feltételeket (az egyenlő mértékű

EURÓPAI UNIÓ „Tessék belépni!”

tagdíjfizetésből háromszor több támogatást kapnak a nyugat-európai parasztok, akik aztán szabadon értékesíthetik termékeiket a magyar piacon). Nem cáfolja ezt az a körülmény, hogy az MSZP hallelujázott, Orbánék egy kicsit dohogtak. A szerepek így voltak kiosztva. Nem mondta Orbán Viktor, hogy ilyen feltételek mellett nem.

2. Termőföld külföldiek által történő vásárlásának lehetősége

Orbán Viktor 2001. június 12-én Brüsszelben aláírta, hogy a magyar termőföld áru. A tőke szabad áramlása kapcsán született megoldás szerint a befektetési célú termőföld-vásárlásokat a csatlakozástól számított hét éven át fogják korlátozni. Külföldi magánszemélyek ez idő alatt nem szerezhetnek földtulajdon-jogot, kivéve a mezőgazdasági tevékenységgel foglalkozó önfoglalkoztató és itt már letelepedett termelőket. Hét évig továbbra sem szerezhetnek termőföld-tulajdont a jogi személyek, akár hazaiak, akár közösségiek, azaz külföldiek. Tény, hogy a zsebszerződések révén máris óriási területek vannak külföldi kézben. Ez különösebben nem izgatja parlamenti pártjainkat.

3. Lakó- és üdülőingatlanok

Ezt a kérdést egyik párt sem tűzi napirendre, és a sajtó sem tárgyalja. Pedig a termőföld mellett igen fontos volna a lakó- és üdülőingatlanok vásárlásának szigorú korlátozása. A liberális engedélyezési gyakorlat ugyanis azt eredményezi, hogy a külföldi vásárlók mértéktelenül fölverik az ingatlanárakat, és tömegesen jelennek meg a más fajú bevándorlók. Hogy ez mennyire fontos kérdés, mutatja, hogy 2 évvel ezelőtt maga az izraeli nagykövet panaszkodott Demszky Gábornál, hogy annak egy hivatalnoka, Dr. Grespik László, hivatali minőségében elutasította néhány izraeli állampolgár budapesti ingatlanvásárlási kérelmét. Grespiket kirúgták, a FIDESZ sem állt ki mellette, azóta olajozva mennek a dolgok.

4. Bevándorlási politika

Lehetett itt bárki kormányon 1990 óta: Ebbe az országba háborítatlanul áramolhattak be ukrán maffiózók, kínai kiskereskedők, holland ingatlan-spekulánsok, izraeli telepesek, bajor földbirtokosok. Erdélyi, délvidéki fajtestvéreinket lerománozták, leszerbezték, megalázó tortúrákon kellett és kell keresztülmenniük, hogy az anyaországba költözhessenek.

5. Katonaság leszerelése

Mindkét parlamenti párt egyetértett a hadkötelezettség megszüntetésével. A FIDESZ ebben a kérdésben is dohogott egy kicsit – a szereposztásnak megfelelően. Mindkét párt elhallgatja, hogy ebben a kérdésben messzemenően egyedülálló a magyar kezdeményezés. Olyan ez, mint amikor négy farkas vesz körül egy kost, amely még szarvait is leköszörülteti.

6. Iraki háború

Mindkét párt támogatta magyar katonaság küldését Irakba. A dohogás és semmittevés itt is megvolt. Az első magyar katona halála után Orbán Viktor úgy nyilatkozott, hogy ‘újra kell gondolni Magyarország iraki szerepvállalását’.

Figyelem, kedves delíriumosok: nem azt mondta, hogy feltétel nélkül haza kell hozni a katonákat!

7. Közüzemi cégek külföldieknek

Magyarországon csaknem minden közszolgáltató (víz-, gáz, áramellátás) céget külföldi kézbe adtak. Evvel konkurencia nélküli cégek, gyakorlatilag pénznyomógépek kerültek idegen tulajdonba. Az eladások legalapvetőbb piaci törvényszerűségeket és a magyar lakosság érdekeit felrúgva, kartellszerű megállapodások alapján történtek. Az akció fedőneve privatizáció volt. Egyik párt sem kívánja ezeket a cégeket ismét magyar tulajdonba venni. Hasonló a helyzet az alapvető, stratégiai jelentőségű iparágakkal (élelmiszeripar, vegyipar, stb.). Ugyancsak nem kívánják pártjaink az e cég által termelt roppant méretű hasznot legalább részben hazánkban tartani. Lásd a következő pontot.

8. Társasági adó

A társasági adó mértéke Nyugat-Európában 35-40%, Magyarországon 1995-ben Hornék 36 %-ról 18 %-ra csökkentették, az MSZP ezt 2004-ben még tovább csökkentette 16 %-ra. A FIDESZ-nek egy szava sem volt ez ellen. A társasági adó csökkentésének hívei általában azzal érvelnek, hogy ha magasabb volna annak mértéke, akkor nem jönne a tőke. Gondoljunk csak bele, milyen állapotok lennének itt, ha nem jönne a tőke: Magyar kézben volna az édesipar, cukoripar, a cementgyárak, stb. Paradicsomi állapotok...!

9. Kamatfizetés, államadóság

Mindkét párt elfogadja a ránk erőltetett jelen gazdasági szisztémát: a Magyar Nemzeti Banknak kötelessége a magyarországi vállalkozók számára importigényük kielégítésére valutát rendelkezésükre bocsátani, akármennyi hitelt is kell emiatt fölvenni. Az államnak nincs joga mérlegelni, hogy azon import népgazdaságilag hasznos-e.

Tehát, ha a magyar vállalkozó pornó-kazettát kíván az USA-ból importálni, arra az MNB-nek hitelt kell fölvennie. A hitelt törleszteni nem engedik külföldi jóakaróink, csak kamatot fizetni. Azt viszont bőségesen. Magyarország kamatfizetése az Orbán-kormány alatt évente 800 milliárd Ft volt, jelenleg (2004 nyara) 1100 milliárd Ft. A rendszer mellékhatása a horribilis méretű eladósodás mellett: a hazai, belső szükségletre termelő ipar elsorvadása.

10. Gazdaságpolitika

Mindkét párt elfogadja a látszólag a nagypolitikától független, népszerűtlen gazdasági intézkedéseket, amelyeket ugyan ők hoznak, és ők hagynak jóvá, de természetesen nem dicsekednek vele. Szívesen mutogatnak ilyenkor (ha egyáltalán valaki kérdéseivel sarokba szorítja őket) a minisztériumok szakembereire. A  minisztériumok élén azonban mégiscsak az ő politikusaik állnak, így nem bújhatnak ki a felelősség alól. Itt olyan megalázó, apró kis mindennapi aljasságokra gondolunk, amelyekből mindegyikünk egy kötetre valót tudna mesélni: A gépkocsi-vám felemelése és elnevezése regisztrációs díjnak, autópálya-mizéria, ingatlanátírási, autóátírási illetékek permanens emelése, a mód, ahogyan az APEH bánik a hazai kisvállalkozásokkal (lehetőleg megfojtani őket), a Rendőrség, a VPOP, a közlekedési hatóságok, építési és egyéb szakhatóságok permanens rendeletgyártása, ami általában szigorítást jelent a korábbi helyzethez képest. Ezeket általában az uniós csatlakozással indokolják.

E sorok írója, mint Németországban és Magyarországon is otthonos vállalkozó, tudja, látja: ez az indoklás szemenszedett hazugság. Ugyanazon részterületek szabályozása Németországban és egyáltalán Nyugat-Európában észszerűbb, egyszerűbb, inkább vállalkozásbarát, mint nálunk. Ehhez a ponthoz tartozik, hogy mindkét párt tevékeny részese volt a szociális bérlakásépítés tervszerű lerombolásának, mindkét párt közömbösen tűri az ebből fakadó katasztrofális népességfogyatkozást. Szavakban persze nem, de tettekben igen.

11. A zsidóság törvények fölöttisége, kivételes helyzete

Mindkét párt elfogadja az USA által ránk erőltetett rendszert, amely szerint ‘zsidókat, Izraelt kritizálni tilos, mert ez egyenlő az antiszemitizmussal’.

A mai magyar jogrend ordító igazságtalanságokat követ el a zsidók javára, és a magyarok ellenére.

12. Magyarország gyarmati státusa az USA-val szemben

Mindkét párt elfogadja a jelenlegi gyakorlatot, amelyet még a Szovjetunió se mert folytatni: az USA állampolgárai vízum nélkül jöhetnek Magyarországra, a magyar állampolgároknak egy megalázó és sok pénzbe kerülő tortúrán kell keresztülmenniük, hogy az USA kegyeskedjék elbírálni vízumkérelmüket.

Számtalan esetet hallhattunk, hogy még az amerikai repülőtérről, leszállás alkalmával is visszafordították a magyar utast, csak azért, mert nem tetszett ábrázata az USA hivatalnokának. Fellebbezésnek, kártérítésnek helye nincs ilyen esetekben. Ugyancsak nem kritizálják pártjaink az USA pökhendi magatartását, amennyiben az eleve kivonja állampolgárait a nemzetközi szerződések (Hága) hatálya alól.

Ráadásként a 12 ponthoz csak emlékeztetünk arra, hogy Orbán Viktor érthetetlen (?) módon jelentős pozícióba juttatott egyértelműen szocialista kötődésű vagy indíttatású személyeket.

Martonyi János külügyminiszter az MSZMP-ben indult, Stumpf István kancelláriaminiszter (Horváth István volt MSZMP-s belügyminiszter veje) MSZMP-funkcionárius volt.

 Kövér László az MSZMP KB alá tartozó Társadalomtudományi Intézet munkatársa volt. További MSZMP-s indíttatású személyek a FIDESZ belső köreiből: Járai Zsigmond, Boross Imre (munkásőr), Pintér Sándor (belügyminiszter), Gógl Árpád.

E sorok írója többször beszélgetett jóhiszemű magyarokkal. A beszélgetés általában ott szakadt meg, amikor az illetők azt kérdezték haragosan; és akkor az MSZP jobb volna? Nem, kedves barátaim, az MSZP rosszabb volna. De a kérdésre egy ellenkérdéssel válaszolunk. Helyes dolog a kisebb rosszat csak azért támogatni, mert van egy nagyobb rossz is? Válaszunk ebben az esetben: nem. Ugyanis Orbán Viktor Fideszestől együtt rossz, kártékony számunkra. Nem annyira, mint az MSZP, de mégiscsak a szakadékba visz bennünket. És ebben rejlik a washingtoni hiénák zseniális stratégiája.

Képzeljük egy pillanatra helyükbe magunkat: felépítünk két ellenpólust.  Az egyik egy piszok gazember, aki lop, csal, hazudik, butaságokat és vérlázító dolgokat nyilatkozik, de megtömjük pénzzel és biztosítjuk számára a sajtó (primitívebb részének) támogatását. A másik, szimpatikus fiatalember, aki szépeket, jókat mond, hitet ad az ország jobbik felének, akciózik, nemzeti petíciót hirdet meg, aláírásokat gyűjt, bevezeti a magyar igazolványokat, kettős állampolgárságról beszél, keresztény szólamokat penget, példamutató családi életet él. A lényeges, kardinális kérdésekről pedig hallgat (lásd fentebb 1-12.), és ha mindenképp színvallásra kényszerül, lényegében ugyanazt mondja, amit a másik pólus, csak enyhébb formában.

Igen jó példa erre a magyar termőföld külföldiek számára történő eladhatóságának kérdése. Tegyük föl, a washingtoni hiénáknak az a céljuk, hogy 10 éven belül a magyar termőföld szabad préda legyen. Milyen stratégiát válasszunk ennek a legsimább lebonyolítására? A legegyszerűbb módszer: az MSZP-vel azt mondatjuk, hogy korlátozás nélkül, azonnal eladható legyen a termőföld a külföldiek számára, a FIDESZ-t pedig avval bízzuk meg, hogy „harcoljon ki” egy hétéves moratóriumot, amely esetleg 3 évvel meghosszabbítható. Persze hogy hanyatt-homlok rohanunk a FIDESZ-t támogatni. A washingtoni rendező a háttérben pedig elégedetten dörzsöli a markát: megint bejött a trükk.

Kerítőnek és vigyázónak pedig ott van a hiénák uralta sajtó, amely éberen ügyel arra, hogy

(a) ez a fiatalember sohase lépje túl az általuk engedélyezett határvonalat;

(b) a két erő többé-kevésbé egyensúlyban legyen;

(c) harmadik erő ne törje meg ezt a libikókát.

Ez a szisztéma – egylényegű kétpárt-rendszer – a mai napig sikeresen működik. Mindez nem magyar specialitás, hasonló a helyzet az USA-ban, Németországban, Franciaországban, és egyre több helyen mennek ebbe az irányba a dolgok.

A kórnak korábbi variánsa: ‘delírium antalljozsefiensis’ /Antall József/ Feltehető, hogy akik Antall József idején vehemensen védték annak politikáját, csak azért, mert a másik alternatíva még rosszabb lett volna, most az aktuális delírium fertőzöttjei. A 

kórnak alfaja is van, ‘delirium ibolyaiensis’ /Dávid Ibolya/.  Tisztességes, jóhiszemű emberek esnek áldozatául, akik felismerték az ’Orbán Viktor-folytatta’ kettős játékot, de a legkomolyabban hiszik, hogy D. Ibolyka valódi alternatívát jelentene vele szemben.

Hogy mit tegyünk ezek után? Ennek megválaszolása túlnőne ennek az írásnak a keretein. Mindenesetre vegyük észre: háborúban vagyunk. És ha ezt felismertük, és azt, hogy hol húzódnak a frontvonalak, az már fél győzelmet jelent. 

Nemzetünk tragédiája

“A nép, amely nem ismeri a történelmét, -- mert félrevezették vagy közömbösség miatt -- arra ítéltetett, hogy megismételje azt.”

Vasas János (Kanada)

___________________

Az országhódítás kezdete

A francia forradalom 1789-ben a szabadságot és egyenlőséget meghozta annak a bizonyos kisebbségnek, amely azt előkészítette és kirobbantotta. S mindenki másnak mi volt a haszna belőle?

Zsidók már Árpád házi királyaink ideje óta tartózkodnak hazánkban. Különböző uralkodók hol szigorúbban, hol nagylelkűen bánnak velük, ám ha bizonyos megszorítások mellett is, mindvégig megtűrik őket, sőt időnként fontos pozíciókat töltenek be leginkább a pénzügyek berkeiben. A nagyurakkal annyira jól kijönnek, hogy többnek van „házi zsidaja”, aki lehetett ispán, ügynök, kocsmáros, vagy bankár. 1785-ben már mintegy 78 ezer a létszámuk.

Párizstól Keletre a felvilágosodás és (Habsburg-Lotaringiai) II. József (1780-1790) türelmi rendelete volt az, ami a szoros vallási közösségekben megkötött galíciai zsidóság nagyobb tömegének lehetővé tette, hogy Nyugatra és Délre kivándorolva alacsony életszínvonaláról felemelkedjék. Ekkor indul meg az idegenek tömeges bevándorlása hazánkba.

A XVIII. század végén Magyarország még mindig a feudalizmus sötétségében szenved. A nemesi rendek tagjai kiváltságaikon nyugszanak, s birtokaik jövedelmét iparkodnak elkölteni, amilyen gyorsan csak lehet. Kiváltságaikat foggal-körömmel védik mind az idegen uralkodóval, mind a jobbágysággal szemben. Ez utóbbit rabszolgasorsban tart az úrbér, dézsma, különböző adók, közmunka-kötelezettség stb., ráadásul még embernek sem tartják, igazságtalan és önkényes fizikai bántalmazásnak is ki van téve.

A szabadvárosok nagyrészt idegen eredetű polgárai hasonló hevességgel őrzik kiváltságaikat céhrendszerük és királyoktól kapott menlevelek mögé zárkózva. Az egész ország terhét, a mintegy kilencmilliós jobbágy-paraszt viszi a hátán, mindenki más jogainak és kiváltságainak megőrzésével foglalatoskodik.

A földbirtokosok tele vannak adóssággal miközben a megművelhető területek parlagon hevernek. Rossz a közlekedés, a gazdasági élet elmaradott, a magas vámok, amelyeket az uralkodóház a cseh-osztrák érdekek védelmére tart fenn, miatta kivitel hasztalan. Az urasági birtok nagy része parlagon áll, vagy a szakértelem hiánya és nemtörődömség miatt sokkal kevesebbet jövedelmez, mint a fejlettebb országokban. A józanész azt diktálja, hogy a föld megművelője legyen a föld tulajdonosa, mert akkor a munkája négyszer annyit ér, mint a béresé. Kereskedő réteg alig van, hiszen a termést a paraszt maga viszi a vásárra, ugyanúgy a városi kézműves az árucikkeit.

V. Ferdinánd	II. József

A magyar gazdaság problémáit több külföldön járt magyar főúr látja, de csak gróf Széchenyi István ismeri fel a bajok okozóját, a maradi feudális rendszert és az azt mindenáron, Verbőczi Hármas-könyvére alapuló jogaikra támaszkodva védelmező magyar nemességet. 1840-ben írja meg HITEL című megrázó művét, amelyben őszinteséggel tárja fel a nemzet válságát és annak okozóját. Maró gúnnyal tárgyalja az „elavult rozsdás systema” bajait, a nemesi és főúri életmódot, az önhittséget, a paraszt elnyomását: kimutatja az utóbbi évtizedek tényleges tapasztalataival egyezően a robot haszontalan voltát, a dézsma, forspont (váltólovak szolgáltatása), útépítés értelmetlen igazságtalanságait. Ezen őszinte szavakat a nemesség nemhogy nem fogadja jó szívvel, de gróf Dessewffy József többek között „felforgatónak” nevezi, mert szerinte a „külföldi előtt csak felnagyítja a nemzet vélt vagy valós sebeit.” Számos vármegye a művet máglyán égeti el.

Magyarul alig beszélő idegen nemzetiségű mágnásaink nem a nemzeten segítenek, hanem külföldön élnek, a távolból lenézik a művelt magyar hivatalnokokat, és természetesen megvetik a jobbágyokat. Ugyanakkor a terheket a nemzet fenntartója a kilencmillió magyar jobbágy viseli, verejtékezik és vérzik a hazáért, de az Alkotmány mégsem őt védelmezi. Ezért a nemzet megmaradásához új Alkotmányra van szükség.

A helyzet egyre súlyosabb: néhány megyében a 237 641 áldozatot követelő kolerajárvány miatt lázadás tör ki, amelyet a királyi hatóságok tömeges akasztással fojtanak el.

Ilyen gazdasági körülmények várnak a II. József rendelete által elindított zsidó bevándorlókra, akik olyan tömegesen érkeznek, hogy számuk 1840-re már a 240 ezret is meghaladja. Nagyrészt a városokat – Pestet, Debrecent, Kassát stb. lepik el. Elmaradnak a megyék és kiemelkedő haladószellemű egyéniségek által is sürgetett intézkedések a bevándorlás korlátozására.

Az 1830-iki Országgyűlés ólomlábakon jár az égetően szükséges reformok megvalósításában.

Habsburg-Lotaringiai I. Ferenc (1792-1835) halála után rokona a gyengeelméjű V. Ferdinánd kerül trónra. Cenzúra, rendőri felügyelet és kirakatperek a bécsi kormány eszközei: Wesselényi Miklóst, Kossuth Lajost és az Országgyűlés ifjúsági vezetőit bebörtönzik. Az 1839-40-i Országgyűlés aközvélemény nyomásának súlya alatt a reformoknak csak egy részét valósítja meg.

1848. februárjában úgy tűnt, hogy az Országgyűlés békés hangulatban valósítja meg a reformok tekintélyes részét, de 1848. február 22-24-én a párizsi nép elűzte Lajos Fülöpöt és az addigi polgári-kapitalista uralom helyébe erősen szocialista szellemű, radikális kormányt léptetett.

Bécsbe és Pestre is eljutott a forradalom szele, de 1848. márciusa hazánknak a franciáktól eltérően nem szocialisztikus, hanem igazi nemzeti felszabadulást hozott. A bécsi kamarilla a forradalmak hatása alatt először jelentős engedményeket ad Magyarországnak: felelős magyar kormányt és az 1848-as törvényeket, de a háttérben alattomosan megszegi a szavát, és a nemzetiségeket zúdítja ellenünk. Miután hősies küzdelmek árán 1849-ben sikerült a kisebbségek és Bécs egyesült erői felett győznünk, az orosz cártól kért segítséggel szabadságharcunkat vérbefojtották.

A Bresciai hiéna

Julius Freiherr von Haynau táborszernagy (1786-1853), IX. Vilmos és a hanaui zsidó patikus lányának, Rebekka von Lindenthalnak volt a törvénytelen fia. Haynau 1849. áprilisában a fellázadt Bresciát kegyetlenséggel leverte, s ezért egész Európában, mint „bresciai hiénát” emlegették. Rábízták a megtorlást s bosszút állt a magyarságon.

Battyhány Lajos miniszterelnök, a 13 Aradi Vértanú és több mint száz magyar kivégeztetése mélységesen felháborította az egész művelt világot.

Haynaut a magyar szabadságharc leverése és az egy ideig tombolni hagyott terror után viharos gyorsasággal nyugdíjazták és kifizették 400 ezer arannyal. Mint új földesúr ebből, birtokot vásárolt Magyarországon. (N. B. Az 1989-es magyarországi hatalomváltás után a budapesti kormány Haynau amerikai rokonait „kártérítésben” részesítette!)

A Magyar Hírek egyik régebbi számában írja Ják Sándor Az országos rabbiképző intézet címmel:

„1848-ban a magyar zsidóság a szabadságharc mellé állt, támogatta Kossuth törekvéseit. A szabadságharc bukása után a bosszú nem is maradt el. Haynau, a bresciai hiéna lesújtott a magyar zsidókra is, és 2, 300, 000 forintnyi külön hadisarcot vetett ki rájuk.

Ezt az összeget idővel I. Ferenc Józseftől (1830-1916) azzal kapták vissza, hogy abból rabbiképző és tanítóképző intézetet létesítsenek. A magyar uralkodó osztálynak a Habsburg-dinasztiával kötött kiegyezését követő évtized után ez meg is történt. (..)”

Tehát a hadisarc volt a legnagyobb veszteségük, de az Emancipáció után még ezt is visszakapták, amivel 1877-ben megépítették az első budapesti rabbiképző intézetet!

Nahát! Minden jó, ha a vége jó! - tj

Egyéb adatok

A szabadságharc alatti tevékenységükről ugyanitt számos kedvezőtlen adatot is jegyeztek fel:

   A szabadságharc kitörése előtti években alakult meg az Ullman Móric és társai által alapított Pesti Magyar Kereskedelmi Bank. A zsidószármazású Steier Alajos megállapítása szerint, ebbe a bankba került a mintegy két és félmillió forint értékű arany és ezüst értéktárgy, amit a magyarság adományozott a forint aranyfedezésére, amit Ullmannék sietve átadtak a Pestre érkezett Windischgratznek. Ezeket a móri csatavesztés utáni zűrzavarban Kossuthék nem tudták magukkal vinni Debrecenbe.

       Görgey Arthur és Klapka György Komáromban statáriális úton akasztották fel Kohn Márk hadiszállítót és társait, mert azok eladták az osztrákoknak a vár csaknem egész élelmiszerkészletét és gabonatartalékát.

       Szabolcsban, Hajdúságban a lókereskedők búsás hasznot húztak a Debrecenben szállásoló honvédeknek szállított lovakon, ökrökön és marhákon. Ekkor keletkeztek Szabolcsban az okányi Schwartzok, Klárok hatalmas vagyonai.

       A Nagyváradra helyezett hadfelszerelési üzemekből ekkor gazdagodott meg hihetetlen mértékben Nagyvárad zsidó lakossága.

       A diadalmas szabadságharc leverésére behívott orosz haderőnek szállított a vereckei szorosban Zug község lengyel-zsidó lakossága, amelyből „briliáns üzleteket” folytattak.

Annál nagyobb volt az előny, amit a Bécs elleni magyar felszabadulási küzdelmekből húztak. 1830-ig szorosan elzárkóztak a magyarságtól, de a Reform Párt megerősödésével kitörtek a gettójukból. Egyszerre érdeklődni kezdtek a magyarok iránt, magyarul tanultak, átvették a magyar öltözködésmódot, sőt magyarosították a nevüket. A Reform Párt liberalizmusától várták az emancipációjukat. Ezek rövidesen eredményesek is voltak.

II. József idejében megengedték nekik, hogy a bányavárosok kivételével bárhol letelepedhessenek, földbirtokot bérelhessenek, főiskolát látogathassanak.

       1840ben az Országgyűlésen mindkét ház kérte a zsidóknak a teljes polgári jogokat, de a XXIX. Törvénycikk csak az országban született, vagy az itt-lakásra „törvényes úton engedelmet nyert” zsidóknak engedik a lakhatást bárhol, gyáripart, kereskedést, mesterségeket, tudományok művelését.

       Az 1843-44-i Országgyűlés ugyan nem hozta meg az emancipációs törvényt, de végigtárgyalta a javaslatot, s ezzel előkészítette a talajt 1849-re, amikor a szegedi parlament kimondta a teljes egyenjogúságukat. Az 1848-as szabadságharcot vérbefojtották mielőtt Kossuthék gyakorlatba vihették át a zsidók emancipációját.

A magyar népre újra ránehezedik a Habsburgok diktatúrája, hogy bosszút álljon a lázadókon. Ellenben azoknak a sorsa tovább javul, akik faltörő kosnak használták fel az elnyomás alól felszabadulni vágyó magyarságot:

       1849. december 30-án kihirdetik az Olmützi Alkotmányt, amely kimondja, hogy a polgári és politikai jogok élvezete független a hitfelekezettől.

       1859. november 22-én újabb rendelet megengedi, hogy a zsidók is tarthassanak keresztény inasokat és cselédeket.

       1859. december 20-i rendeletük engedélyezi a zsidóknak bárminő ipar gyakorlását.

       A teljes emancipációt 1862-ben érik el, amit 1896-ban követ az utolsó lépés, amikor a zsidó vallást „bevett”-nek minősítik.

Ezzel megteremtették hazánk újabb leigázására – most már belülről – az előfeltételeket. Ezen intézkedések hatására, menekülve a környező országok zsidóüldözése elől, tömegesen özönlenek hozzánk a batyus, Talmud-cipelő, egyetlen magyar szót nem-beszélő új országhódítók, hogy hatalmukba kerítsék a magyar ipari, kereskedelmi és gazdasági élet túlnyomó részét!

1850-ben 366 ezer, 1869-ben 542 ezer, 1910-ben pedig már 932, 416-ra rúg a számuk. 1910-re Budapestnek 203, 681 zsidó lakosa van.

„A magyar bankok és a sajtó nagy része zsidó kézen voltak (…) 1890 és 1900 között a magyar ügyvédek száma 7.2%-os gyarapodást mutat. Ugyanakkor a zsidó ügyvédek arányszáma 68. 8%. 1900-ban 4, 807 orvos közül 2, 821 (48%) volt zsidó származású. 1884-ben 1, 898 zsidó család 1, 750, 000 hold területet tartott kézben. Tíz évvel később 1894-ben már 2, 788 zsidó földbirtokos volt 2, 620, 000 hold föld tulajdonosa.” [Jászi Oszkár: Dissolution of the Habsburg Monarchy, USA 1929]

A második világháború előtt az úgynevezett zsidótörvények megpróbálták visszaszorítani a hódító folyamatot, de kevés sikerrel. Ezt a nemzetidegen kisebbséget a szovjet „felszabadítás” és több évtizedes kommunista rémuralom, politikailag és gazdaságilag ismét megerősítette olyannyira, hogy hatalmuk mind a mai napig tart. Erről meggyőződhet bárki, csak körül kell nézni: kik irányítják hazánkban a magyar ipart, kereskedelmet, pénzügyet, a politikai, vallási, közoktatási és tudományos életet.

Gróf Széchenyi István

A filoszemita Habsburgok elnyomása ellen vívott évszázados küzdelmünk nagy esemény volt a magyar történelemben, csak kár, hogy nekünk semmi hasznunk nem volt belőle! Mérhetetlen szenvedések után a magyarság nyakára ‘új uralkodó’ került, mert hála a magyar nemesség csökönyös ragaszkodásának az „ősi jogaihoz”, amely arra késztette, hogy inkább a betóduló idegen karjaiba vesse magát, mintsem jobbágyainak helyzetén javítson. Hála a magyarság jóhiszemű humanizmusának, hála a Habsburgok magyarellenes politikájának, amely mindent és mindenkit felhasznált függetlenségi törekvéseink meghiúsítására. És idézve a jelenlegi, senki által nem választott budapesti miniszterelnök Gyurcsány Ferenc szavait: 

„nem lehet kisstílű viták tárgya az, hogy Magyarország hálával tartozik, amiért a Szovjetunió felszabadította a fasizmus alól 60 évvel ezelőtt.”

Korábbi évszázadokban őseink szabadságvágya mindig csodálatosan kitermelte a szükséges erőt az életben maradásra, még ha száz ellenséggel kellett is megbirkózni a hazában. Ha számban meg is fogyatkoztunk a szüntelen harcban, de mégis élünk és itt vagyunk! 1848-ban Petőfivel az élen, költőink és íróink tartották a lámpást és a magyarság mindennapi életének hajtóerejévé váltak.

Talán még most sem késő, hogy újra felvegyük a harcot! De hol vannak a Petőfik, a Széchenyik és a Kossuthok, hogy az új harcra vezéreljenek?

Harcra? Milyen harcra? Nekünk csak a tüntető gazdákat harckocsikkal fenyegető Gyurcsányunk, menekültekre lövöldöző pufajkás kommunista-vakoló Hornunk, Oxfordban Soros-pénzen képzett Orbán Viktorunk, … és persze nagy önjelölt „nemzet-nevelőnk”, a mi Kállai Eszterünkstb. – a „jó-akaratú” nemzetidegen kisebbségeinkről nem is beszélve! -- olyan elit-értelmiségeink vannak, akik „Szépen, Emberül” próbálják megnevelni a vakolók Újvilágrendjétől egyre jobban vonakodó, illetve ébredező magyarságot!

Az ellenséget, amely mindeddig álarcot viselt, már felismertük. A nép, amely azért nem ismeri a történelmét, mert félrevezették, arra ítéltetett, hogy megismételje azt. Tehát olvassunk, kutassunk, egyeztessünk, és főleg ne higgyünk a báránybőrbe bújt képmutatóknak. Elég volt már a hazugságokból meg a maszlagokból! Torkig vagyunk az etetéssel!

Dicsőséges nemzeti ünnepünkön olvassuk el újra nagy költőink verseit és gondolkozzunk! 

"Anti-Semitism is nothing but the antagonistic attitude produced in the non-Jew by the Jewish group.

 The Jewish group has thrived on oppression and on the antagonism it has forever met in the world."

(Albert Einstein, in Collier's Magazine, November 26, 1938)

„Az antiszemitizmus nem egyéb, mint valamely zsidó-csoport által, a nem-zsidóban előidézett ellenséges magatartás. A zsidó-csoport [az idők során] valósággal gyarapodott, prosperált a világon iránta tanúsított örök elnyomáson

 és ellenségeskedéseken”

(A. Einstein, Collier's Magazine, November 26, 1938)

Mi lett a 476 szovjet Gulág sorsa?

… és a „kisstílű viták”

Akikért nem építenek Múzeumokat, akikért nem szólnak a harangok!

Májusban, a második világháború végének a 60. évfordulóját ünneplik azok, akik a legnagyobb hasznot húzták ártatlan emberek millióinak véréből!

Dr. Padányi Viktor:  „Magyarországon 200 ezer halott felett 470 ezer megbecstelenített, vérbajjal fertőzött asszony és leány nyöszörgött orvosságért. Horvátországban tombolt a szerb-kommunista csőcselék, … a szövetséges csapatok bevonultak Berlin füstölgő romjai közé,… a világ legszörnyűbb tömegmészárlása Hirosimában megtörtént. Németország, Olaszország, Magyarország, Horvátország és Japán porbazúzva kapitulált a pénz hatalma előtt. Korábban tíz szabad ország egy tizennegyediknek az uralma alá került, s ezzel az Atlantic Charter „eszményeiért” folytatott keresztes háború 59 millió halottal, 10 millió földönfutóval és 100 millió rabszolgával végetért. „

És a kommunista-ellenes hazafiak tízezrei, akiket a háború végén Anglia és Amerika visszatoloncolt a kommunisták bitófái alá? /lásd Tolstoy: The Minister and the Massacres, az Angliában betiltott könyv!/

Az ukránok tömegmészárlása (1941), németek nélkül!

Kik voltak ezért a felelősök? Természetesen az NKVD pribékjei. A John Demjanjuk-per izraeli védőügyvédje, Yoram Sheftel az ukrajnaiSimferopolban járt 1990-ben, a KGB központjában:

·          "A jobboldalon állt egy kőtábla, amelyen vagy harminc bevésett Simferopol-i KGB-ügynök neve olvasható, akik elestek a "nagy hazafias háborúban", ahogy a szovjetek nevezik a második világháborút.

Megdöbbenéssel és felháborodva olvastam a neveket: az első Polonski és az utolsó Levinstein, és ezek között a Zalmonowitz, Geller,Kagan - valamennyi zsidó.

Most újra eljöttek Hozzátok és a nagy Kazárbirodalom alapkő letéteményeként mindnyájatokat likvidálják , mert ők ugyan azok a cionista kazárok , kik végig gyilkolták , és rabolták egész Európát !!!!! Hát ne várjatok kegyelmet !!!!! Az áldozati báránynak el kell véreznie !!!!!

Veszed a lapot , ha nem vagy még teljesen hülye ?????

Na terád mi fog várni ?????

A zsidó ifjúság legjobbjai Oroszországban, a cionizmus bölcsőjében, eladta magát és a lelkét a Vörös Ördögnek." /Yoram Sheftel, The Demjanjuk Affair: The Rise and Fall of a Show-Trial, Victor Gollancz, London 1994. p. 301/

·          "Mint zsidót, engem egy egészen más kérdés érdekel: Miért volt olyan sok zsidó az NKVD-MVD nyomozók-vallatók között -- beleértve a legkegyetlenebbeket? Fájdalmas kérdés részemre, amit nem kerülhetek el." /(Yevgenia Albats, The State Within a State: The KGB and its Hold on Russia, Past, Present and Future, 1994, p. 147/

Meghamisítása a holokauszt (A holokauszt meghamisítása)

Levél a szerkesztőnek Prof. Israel Shahak,

május 19-én közzétett 1989 Kol Ha'ir, Jeruzsálem.

http://www.kaiwan.com/codoh/newsdesk/890519.HTML

Falsification of the Holocaust (A holokauszt meghamisítása)

Letter to the editor by Prof. Israel Shahak,

published on 19 May 1989 in Kol Ha'ir, Jerusalem.

http://www.kaiwan.com/codoh/newsdesk/890519.HTML

I disagree with the opinion of Haim Baram that the Israeli education system has managed to instill a "Holocaust awareness" in its pupils (Kol Ha'Ir 12.5.89).  It's not an awareness of the Holocaust but rather the myth of the Holocaust or even a falsification of the Holocaust (in the sense that "a half-truth is worse than a lie") which has been instilled here.

As one, who himself lived through the Holocaust, first in Warsaw then in Bergen-Belsen, I will give an immediate example of the total ignorance of daily life during the Holocaust. In the Warsaw ghetto, even during the period of the first massive extermination (June to October 1943), one saw almost no German soldiers.  Nearly all the work of administration, and later the work of transporting hundreds of thousands of Jews to their deaths, was carried out by Jewish collaborators. Before the outbreak of the Warsaw Ghetto Uprising (the planning of which only started after the extermination of the majority of Jews inWarsaw), the Jewish underground killed, with perfect justification, every Jewish collaborator they could find. If they had not done so the Uprising could never have started.  The majority of the population of the Ghetto hated the collaborators far more than the German Nazis.  Every Jewish child was taught, and this saved the lives of some of them "if you enter a square from which there are three exits, one guarded by a German SS man, one by an Ukrainian and one by a Jewish policeman, then you should first try to pass the German, and then maybe the Ukrainian, but never the Jew".

One of my own strongest memories is that, when the Jewish underground killed a despicable collaborator close to my home at the end of February 1943, I danced and sang around the still bleeding corpse together with the other children. I still do not regret this, quite the contrary.

It is clear that such events were not exclusive to the Jews, the entire Nazi success in easy and continued rule over millions of people stemmed from the subtle and diabolical use of collaborators, who did most of the dirty work for them.  But does anybody now know about this? This and not what is "instilled" was the reality.  Of the Yad Vashem (official state Holocaust museum in Jerusalem — Ed.) theatre, I do not wish to speak at all.  It, and its vile exploiting, such as honoring South Africacollaborators with the Nazis are truly beneath contempt.

Therefore, if we knew a little of the truth about the Holocaust, we would at least understand (with or without agreeing) why the Palestinians are now eliminating their collaborators. That is the only means they have if they wish to continue to struggle against our limb-breaking regime.

Kind regards: [Israel Shahak]

·          Czestochowa Ghetto Judenrat Police Ordnungsdienst badge

(A czestochowai zsidó rendőrség jelvénye)

  

Nem értek egyet azzal a véleményével Haim Baram, hogy az izraeli oktatási rendszer sikerült csepegtetni a "holokauszt-tudatosság" annak tanulók (Kol Ha'Ir 12.5.89). Ez nem a figyelmet a holokauszt, hanem a mítosz a holokauszt, vagy akár egy hamisítás a holokauszt (abban az értelemben, hogy "a féligazság rosszabb, mint egy hazugság"), amely már instilled itt.

Ahogy az egyik, aki maga is átélte a holokausztot, először Varsóban aztán Bergen-Belsen, adok azonnali példa a teljes tudatlanság a mindennapi élet a holokauszt idején. A varsói gettó, még abban az időszakban az első tömeges kiirtását (június-október 1943), egy látott szinte nincs német katonák. Majdnem minden az adminisztrációs munkát, majd a munka szállításának több százezer zsidót a halálba, végezte a zsidó együttműködők. Kitörése előtt a varsói gettó felkelés (tervezése, melyek esetében csak után kezdődött a kiirtása a legtöbb zsidó Varsó), a zsidó földalatti megölték, tökéletes indok minden zsidó kollaboráns tudtak találni. Ha nem tette, így a felkelés még csak nem is kezdődött. A lakosság többsége a gettó gyűlölte a munkatársak sokkal több, mint a német nácik. Minden zsidó gyerek volt, tanított, és ez mentette meg életét néhány közülük: "ha meg egy négyzet, ahonnan három kijárat, egy őrzött egy német SS embernek, egy ukrán és egy egy zsidó rendőr, akkor kell először próbálja átadni a német, és akkor talán az ukrán, de soha nem a zsidó. "

Az egyik a saját legerősebb emlékem, hogy amikor a zsidó földalatti megölt egy aljas kollaboráns közel az otthonomhoz, a február végén 1943 I. táncoltak és énekeltek bárhol is vérző tetemet együtt a többi gyerekkel. Még mindig nem sajnálom ezt, éppen ellenkezőleg.

Nyilvánvaló, hogy az ilyen események nem csak a zsidók, az egész náci siker egyszerű és folyamatos uralom több millió ember ered a finom és ördögi felhasználása együttműködők, akik nem a legtöbb piszkos munkát nekik. De vajon most valaki tud erről? Ez, és nem az, amit a "nevelt" volt a valóság. A Yad Vashem (hatósági Holocaust múzeum Jeruzsálem - szerk.) Színház, nem kívánok beszélni egyáltalán. Ez, és az aljas kiaknázása, mint például a Dél-Afrika elfogadásának együttműködők a nácik valóban megvetésre.

Ezért, ha tudnánk egy kicsit az igazság a Holokausztról, mi lenne, legalább megérteni (vagy anélkül megegyezés), amiért a palesztinok most megszüntetése munkatársaiknak. Ez az csak azt jelenti, hogy van ha nem akarják, hogy továbbra is küzdeni ellen végtag törhető rendszer.

Üdvözlettel: [Izrael Shahak]

· Czestochowa Ghetto Judenrat Police Ordnungsdienst kitűzőt

(A czestochowai Zsidó rendőrség jelvénye)

Európában, Oroszországban és Közép-Kelet-Európában a második világháború 60. évfordulóját ünneplik. Kérik a bocsánatokat a „hatmillió zsidó tervszerű elpusztításáért”, ad nauseam ismételgetik „a nácik által elnyomott népek és nemzetek felszabadulását,” és a világra szabadított „boldog világbékét”.

Megtudtuk 1989-ben, hogy a hibát tulajdonképpen a Párt követte el, mert rosszul értelmezte Lenin bölcsességét., amibe nyilván beletartozott a 476 Gulág is.

A szovjet paradicsom szétbomlott, a berlini fal sincs többé, az Andropov-növendék Gorbacsov jött és ment… s most már San Franciscóban hirdeti Lenin és Trockij bölcsességét. Jelcin, a vodkás-üveg mellett próbálta újraéleszteni a népidemokráciát. Aztán itt van Vlagyimir Putyin, ex-KGB főnök, aki úgy lett szalonképes, hogy „átgombolta a mentét” és új életet lehelt a volt szovjet titkosszolgálatba.

Pufajkás Horn Gyulát kitüntették a szabadkőművesek Németországban, miután a határon ünnepélyesen elvágta a vasfüggöny szögesdrótjait. Itt már mindenki sejtette, hogy „A kommunizmusnak vége van!” – hirdette elsőnek Habsburg Ottó főherceg, aki megrendeztette az első európai pik-niket, és Orbán Viktor is „agyagba-döngölni” készült a kommunistákat. De még eddig senki – beleértve a bocsánatkérőket! -- nem követelte, ellenőrizte a szovjet haláltáborok felszámolását, a rabok kiszabadítását illetve kártérítésben való részesítését. Mi lett a 476 szovjet Gulág sorsa?

Gyurcsány Ferenc budapesti miniszterelnök a valóságot mondja, hogy „az új nemzedék csak mesékből és elbeszélésekből ismeri a múltat”, meg többek között a Nobel-díjas Kertész Imre és Elie Wiesel regényeiből!  --  így lett ez megtervezve kérem. Az igazi történelemnek csak kőbevésett, törvényileg védett egyetlen változata lehet, az ő változatuk. G. W. Bush, Tony Blair, Ariel Sharon tudja-e? Vagy ezekről nem illik beszélni? A kanadai rádió hírszolgálatában éppen ott vágják le a szöveget, amikor abemondó éppen a szovjet megszálló hordák által asszonyok, gyermeklányok és nagymamák tízezreit megbecstelenített bűncselekményeiről szólt volna! Képzeljük már el, hogyan hangzott volna az igazság a rádió hullámain, amikor a kanadai Adrienne Clarkson (Her Excellency theRight Honourable Adrienne Clarkson, C.C., C.M.M., C.O.M., C.D., Governor General and Commander-in-Chief of Canada), a kanadai miniszterelnök Paul Martin és liberális sleppje ott ünnepel együtt azokkal, akiknek 100 millió ember köszönheti a halálát?  Ugye, mert szégyenletes és főleg hangulatrontó az ilyesmiről beszélni! Mindaddig, amíg egymásután épülnek a holocaust-múzeumok, Gulágokról, kínzókamrákról, a kommunizmus 100 milliós áldozatáról nincs szó. Nekik nem szólnak lélekharangok, nem épülnek múzeumok, és rádióműsorokban kivágják a „kellemetlen” tényeket.

A Gulágot eredetileg az orosz nép egyik, a Nyugat által pénzelt legátkozottabb diktátora,Vlagyimir Iljics Lenin alapította az 1920-as bolsevik-években. A 476 büntetőtábor hálózat Oroszország területén működött a kietlen szibériai síkságokon és a Szovjetunió távolkeleti térségében. A legismertebb volt az 1931-1953 között működtetett Kolyma-i 100 tábort magába foglaló Gulág-hálózat, amely hatszor akkora volt, mint Franciaország területe. Itt hárommillió ártatlan ember vesztette az életét. Vajon itt hány magyar testvérünket vitte el a halál?

Eric Margolis kanadai újságíró: „A háború végén 15 millió németet kiűztek őseik kelet-európai hazájából, 3 millió német elpusztult és 2 millió német nőt megbecstelenített a Vörös Hadsereg.”/www.torontosun.com/

Számonkérés? A zsidóság bocsánatkérése, amiért a háború után a szovjetek által „felszabadított” országokban mindenütt ők vették át a vezetést, belügyi tárcákat és a titkosszolgálatokat? „Auschwitz után csakis őket illette a hatalom” – írja könyvében az amerikai Charles Gáti egyetemi tanár. Bocsánatkérés a cionistáktól, amiért erőszakkal összeszedték a zsidóságot, hogy Erec Jisroelt benépesítsék, amihez a Führer segítségére volt szükségük? 

Az is igaz, hogy mindenkit nem vihettek el. Izrael állam alapítója és a neves cionista államférfi, Izrael első miniszterelnöke David Ben Gurion szerint: “A holocaust-túlélők a legalacsonyabb erkölcsű emberi források. Hogyan lehessen velük cionista államot létrehozni?” Vlagyimír Jabotinszky főcionista, katona és újságíró kijelentette 1936-ban:

“Nekünk nem az a dolgunk, hogy kiválogatott embereknek Palesztinában otthont építsünk, vagy államot népünk egy kevés részének. Erőfeszítéseink célja megszervezni a tervszerű tömeges zsidóság elszállítását azokból az országokból, ahol élnek.” [The New Judea, a Zionist Organization of England hivatalos folyóirata, 1938. április]

Miért maradtak el a nürnbergi vagy hágai nemzetközi bíróság ítélkezései, számonkérései? És az emberek millióit megemésztő Gulágok? Amiről nem beszélünk, amiről nem írunk az nem történt meg, mert már régen, nagy csendben a szőnyeg alá sepertük. De megtörtént mindaz, amiről Spielberg-filmeket, és „doku-filmeket” készítenek Hollywoodban, történelemkönyveket adnak ki az „üldözött kisebbség” könyvkiadói!

Mivé lett a Kun-Kohn Béla, Rákosi, Péter Gábor-Auspitz Benő, a „körmös-Bauer” véres emléke? Ó kérem, ők nem voltak zsidók, mert hűtlenek lettek a vallásuk iránt.

Íme a térkép:

http://www.memo.ru/history/NKVD/GULAG/maps/ussri.htm

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a holokauszt emléknapja alkalmából

a miniszterelnök beszédet mondott az „auschwitzi Élet menetében”

A Terror Háza egyik kínzókamrája

„(…) De itt látom az új generációt. Itt látok tizen- és huszonéves fiatalokat, akik, legföljebb ha mesékből, szülők, ismerősök, rokonok meséiből, visszaemlékezésekből, filmekből ismerik mindazt, ami történt, de továbbviszik, és azt kérem tőlük, hogy vigyék is tovább. Meséljék el, meséljék el ők is, hogy ott maradjon nagyon mélyen közöttünk a legborzasztóbb tudás, hogy az ember tud borzasztó is lenni. Mert ha elviszik magukkal, hogy ha nem engedik, hogy semmivé váljon, akkor talán ez lehet majd a legerősebb közös immunrendszerünk. Az emlékezet és a tanulság.

Aki Auschwitzot megtagadja, az nem egyszerűen holokauszttagadó, hanem jövőtagadó. Védjük meg ezt a jövőt, védjük meg gyerekeinket, védjük meg emberségünket. Egy bűnbánó és gyászoló honfitársuk áll most önök előtt, egy túlélő magyar, egy túlélő európai hajt fejet magyarok, európaiak, magyar és európai zsidók előtt. És önök, és a mi szeretteink emléke előtt. Bocsássanak meg mindnyájunknak.” /MTI 2005.05.05/

A második világháború európai befejezésének hatvanadik évfordulója alkalmából vasárnap több ünnepi rendezvényt tartottak a fővárosban. Gyurcsány Ferenc a Parlamentben ’Nemzeti Ellenállásért Emléklapokat’ adott át, és beszédében úgy fogalmazott:

”a fasizmussal, annak bármifajta megjelenésével nincs alku. Az antifasizmus nem baloldali vagy jobboldali, az antifasizmus dolgában érdektelen, hogy az antifasiszta koalíció tagjaként a Szovjetunió később milyen szerepet játszott az európai történelemben és a magyar történelemben. Ezt meg kell vitatni, ráadásul ez a szerep vitatható szerep.

A politika szereplői nehezen jutnak egyezségre abban, hogy pontosan mi is történt 1945-ben Magyarországon: megszabadulás vagy rászabadulás, azaz megszállás.  Az élet egyértelmű és világos választ ad erre a kérdésre: a fasizmussal, annak bármifajta megjelenésével nincs alku. Az élet azt mondja, hogy nem lehet nem emlékezni Auschwitzra és Birkenaura, arra, hogy volt egy hatalom, amely iparszerűen, önmagára majdnem még büszkén is ölte az embert származása, hite, vallása miatt.”

Ez viszont megint vita tárgya lehet, főleg amikor a második világháború eseményeit meghamisítva tálalják a világ elé, kihagyva és elhallgatva olyan tényeket, amelyek még számos zsidó revizionista történész műveiből is (!) a nyilvánosság elé kerülnek, a gyökerében rázzák meg a hazugságokat.

Az emléklapot, azok a büntetlen előéletű magyar állampolgárok kaphatják meg, a Magyar Antifasiszták és Ellenállók Szövetségének, illetve a Magyar Nemzeti Ellenállók Szövetségének ajánlása alapján, akik az 1939. szeptember 1 és 1945. május 9-e közötti időszakban Magyarországon a fegyveres vagy civil antifasiszta ellenállási és partizánmozgalomban tevékenyen részt vettek. Ez mintegy 250 embert érinthet, akik közül, most 19-en kapták meg az emléklapot Gyurcsány Ferenctől. Az emléklap mellé jár a nemzeti helytállásért elnevezésű pótlék is, amellyel a kitüntetettek nyugdíja 110 ezer forintra emelkedik.  [MTI 2005. 05. 8.]

„Az antifasizmus nem baloldali vagy jobboldali. Az antifasizmus dolgában érdektelen, hogy az antifasiszta-koalíció tagjaként a Szovjetunió később milyen szerepet játszott az európai történelemben és a magyar történelemben. Ezt meg kell vitatni, ráadásul ez a szerep vitatható szerep.” - mondta Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, akitől nem várhatjuk el, hogy tudja: Magyarországon sohasem volt fasizmus! Dehát ezt a szót mindenki használja, és különben is olyan remekül hangzik.

Az Izvesztyija c. moszkvai lap 2005. február 18-i számában Gyurcsányt dicsérte, akinek Putyinnal folytatott tárgyalásáról számolt be:

„Putyin a maga módján [az 1945-ös rablásokat, barbár gyilkosságokat, nemi erőszakot be kell tudni a hazafias háború vívmányainak – Tóth J.] megbánást mutatott a Szovjetunió ’56-os fellépése miatt. Közben Gyurcsány jelezte: ‘nem engedem, hogy kisstílű viták tárgya legyen a tény. Magyarországot a szovjet csapatok a második világháborúban felszabadították.” –

Putyin, G. W Bush előtt „A nagy hazafias háború”-nak nevezte a második világháborút, amelyben „népünk nemcsak megvédte a hazát, de egyben 11 európai államot is felszabadított.” - Ezért mondja Gyurcsány: - ‘nem engedem, hogy kisstílű viták tárgya legyen a tény. Magyarországot a szovjet csapatok a második világháborúban felszabadították.”  

Most ha ebben valaki kételkedni merészel vagy egyáltalán ellenzi a „történelmi népmeséken nevelkedett” Gyurcsány miniszterelnök  kijelentéseit, akkor az megérett a Gulágra. Valamikor még nem is olyan régen, ha valaki szót emelt a népidemokrácia ellen, azonnal az Andrássy út 60 pincéiben vagy elmegyógyintézetben találta magát. Hát így nézünk ki, akkor népnevelésre volt szükség és a jelek szerint a történelem ismétlődik.   Tóth Judit

Gyurcsány, Linder Béla nyomdokain?

 Fogalmazzunk úgy , hogy gyurcsány is , ha belegondolsz sorra tolódnak a nevek az emlékezetedbe , hogy kik voltak a szabadkőműves vakolók pribékjei , kik 

eladták az országot !!!

Talán most lehetnének az áldozati 

bárányok a megújhodás küszöbén , és a 

vakolók kitiltásának a páholyok 

elkobzásának elő estéjén !!!!!

Marschalkó Lajos: Országhódítók

Linder Béla nem akar többé katonát látni - “A forradalom nagy diadala: minden

 fronton letettük a fegyvert”

Gyurcsány szerint “nem kell foglalkozni a Benes-dekrétumokkal, mert ebből csak vita lesz”, ami magyarul azt jelenti, hogy “fogjátok be a pofátokat, nem akarok többé hallani a Benes-dekrétumok okozta bajaitokról!” - A Linder Béla féle lefegyverzés nem éppen a dekrétumokhoz vezetett?

1918. október 31-en jelenik meg Budapest utcáin a “Parancs”, amelyet Heltai-Hoffer bocsát ki és arra szólítja fel a katonákat, hogy tartózkodjanak a szeszesitalok élvezetétől. Másnap már új hír virít a plakátok alatt: ‘Linder Béla, Magyarország hadügyminisztere.’ [1] - Görgey Artúr torz utóda közli, hogy „a további harcot az összes harctereken azonnal beszüntettük.”

“Véretekkel és kitartásotokkal váltottátok meg Magyarországot, fiaitokat és unokáitokat egy JÖVŐ háború véres borzalmaitól. Meghoztátok az áhítozó emberiség legszebb álmát: a világbékét. A jelen és JÖVŐ nemzedékek hálája lesz kiérdemelt jutalmatok.”

Ezután újabb plakátot bocsát közre Linder Béla:

“minden laktanyában, ahol csapatok tartózkodnak, bizalmi férfiakat kell választani. A katonatanács megalakításával a minisztertanács és a hadügyminiszter Pogány-Schwartz Józsefet, a katonatanács kormánybiztosát bízta meg. A bizalmi férfiak valamennyien jelenjenek meg november 3-án, vasárnap reggel 9 órakor a régi képviselőház (Főherceg Sándor utca) nagytermében. Itt fog megalakulni a budapesti helyőrség katonatanácsa.”

A hadügyminiszter nem akar katonát látni. Ki ez a [szabadkőműves!] Linder Béla? Hogyan került a magyar hadügyminisztérium élére? Hogyan emelkedett ki az ismeretlenség sötét homályából, ezt hadd mondja el Hatvani-Deutsch Lajos:

- Valaki felveti ezt a nevet: Huhnke. Hol van az a Huhnke? Elő kell keríteni. Menjen érte valaki. Mindjárt el is ment valaki érte. Alig, hogy az illető kiment, már fölvetettek egy ÚJ nevet; hogy a Linder jobb volna. Hát akkor Huhnke lesz a Militarkommandant és Linder lesz a miniszter. Egy-kettő, gyorsan ment a dolog. Hát így lett Magyarország hadügyminisztere a bizonyos Linder Béla.

Kezdetben ő se nagyon szimpatizált a villogó szemű, vállas zsidófiúval, Heltai-Hoffer Viktorral és kimozdította városparancsnoki állásából Heltait. A katonatanács izraelitái azonban Linder tudomására hozták, hogy Heltait nem tudják nélkülözni és ezért módfelett elégedetlenek.

- Odaszólok Linderhez” - írja Hatvani-Deutsch. - Ezzel a fiúval muszáj valamit csinálni, mert baj lesz a várban. Linder a sok fej felett átnyújtja Heltai felé a kezét, s csak ennyit mond neki:

- Városparancsnokom!

Nos, ez a Linder Béla áll november 3-án úgyis, mint hadügyminiszter, a budapesti helyőrség tisztjei elé, hogy feleskesse őket a katonatanácsra és elmondja nekik a szégyenletes beszédet, amelyhez foghatót nem magyar hadügyminiszter, hanem még egyszerű közkatona sem mondott.

A háta mögött ott áll a (vakoló) Károlyi Mihály és ott dagadozik mögötte (a vakoló) Jászi-Jakubovics Oszkárszíriai ábrázata, amikor, Tormay Cécile feljegyzései szerint, részegen ezeket mondja a budapesti helyőrség kivont karddal esküvő tisztjeinek Magyarország szánalmas hadügyminisztere:

“Menjetek széjjel az országban és hirdessétek emelt fővel, tiszta lelkiismerettel, hogy az emberiség ügye győzött, az emberiség győztesen került ki a háborúból, nem az antant, hanem az emberiség. Ezzel a jelszóval győzni fogunk a béketárgyalásokon is. Ez a mi leghatalmasabb fegyverünk. Nem kell hadsereg többé. Soha többé katonát látni nem akarok. Fegyvert többé szolgálaton kívül nem viselünk, sem tisztek, sem legénység”.

A következő pillanatban felhangzik a kirendelt katonazenekar hangszerein a még mindig ellenséges Franciaország forradalmi indulója: a Marseillaise. Egy idegen nép nagy riadódala zúgott át a tér felett, olyan nemzetnek himnusza, amellyel mint ellenséggel álltunk szemben a háborúban, mely a bosszúálló győzök élénvan, és ránk tiporni készül. Egy viharzó dal, amelyet ők országuk lobogó városaiban játszanak, a Szajna és a Mainementén, győzelmük ünnepére, egy dalt, amely dicsőséget mond nekik és megaláztatást nekünk.

Ha a francia nép bukott volna el a népek csatájában, vajon a Place de la Concorde-on ma a “Deutschland,Deutschland über alles”-t játszanák-e? Emberek, magyarok, hová süllyedtünk?” - kérdi Tormay Cécile.

Ebben az ünnepi pillanatban érkezik Károlyi Mihály és Jászi Oszkár - írja “A diadalmas forradalom könyve”. 

“Katonák, esküdjünk! Ki a kardokkal! - kiáltják néhányan, de közös akaratban egyesülve vágja vissza a tömeg: 

- Nem kell a kard! El a fegyverrel! Látni sem akarjuk!”

És talán ugyanebben a pillanatban lépik át Magyarország határát a román, szerb csapatok és a cseh légiók, akik nem azt mondják, hogy nem kell a kard, hanem azt, hogy csakis a kard kell, amikor egy nemzet élni akar és megmaradni. Károlyi beszél, és 4 koronára emeli a zsoldot. Ezen a szomorú esküvésen megszólal Károlyi Mihály, a Magyar Népköztársaság jövendő elnöke is, aki így szólítja meg a katonákat:

“Pajtások! Polgártársak! Mi most a haza, a béke és a pacifizmus nevében még nagyobb bátorságot kérünk tőletek. Ez pedig a lelki bátorság, amely a fizikai bátorságnak felette áll. Oda kell állnunk a művelt világ arénája elé és megmondani bátran, nyíltan és őszintén: függetlenek akarunk lenni, békét akarunk, és nem akarunk többé semmiféle imperializmus szolgái lenni. A magyar kormány tudja, hogy mivel tartozik nektek és épp ezért a legénység zsoldját napi 4 koronára emelte fel.”

Gömbös Gyula harcba akarja vetni a magyar ezredeket. Miközben Budapesten a katonatanácsra esküszik néhány megtévesztett magyar tiszt, Gömbös Gyula vezérkari százados ezt írja naplójába:

“November 2-án azt vetettük fel Tombor Jenő és Julier Ferenc alezredesekkel Hazai Samunak, hogy a Wienben levő Andrássy Gyula gróffal együtt álljanak az olasz és francia frontról hazaérkező magyar csapatok élére, abból a célból, hogy e csapatok segítségével a forradalmi kormányt megbuktassuk. Bizonyára egyszerű és hálás feladat lett volna. De nem így volt megírva. Hazai Samu elállt a kormány megbuktatásától, azt hívén, mint a legtöbb magyar ember, hogy csak átmeneti őrjöngésekkel vagy speciális világnézeti felfogásokkal állunk szemben, amelyek most jobban beleilleszkednek az antant körök világnézetébe, mint a túlságosan nacionalista és militarista felfogás. Nem tudta senki elképzelni, hogy magyar ember akkor, amikor Magyarország függetlenségét elnyeri, teljes politikai múltját elárulva, elárulja egyszersmind a független Magyarországot is.”

Budapesten már azt hitték, hogy jóvátehetetlenül győzött a forradalom, amidőn Gömbös Gyula a zsidó Hazai Samutól magasabb fórumhoz akart fellebbezni. November 3-án a Burg-ban kihallgatásra jelent meg egy magyar vezérkari százados. Arra kérte a király hadsegédjét, hogy bocsássa őt az uralkodó elé, mert hazavezeti a magyar csapatokat, letöri a patkánylázadás és a gyávaság forradalmát.

A hadsegéd gondolkozni látszott egy pillanatig. És nem bocsátotta Károly király elé Gömbös Gyula vezérkari századost. “Elméne Belgrádba jó Károlyi Mihály”, hogy a francia “demokratáktól” fegyverszünetet kérjen.” Néhány nap múlva a szerbek így szállották meg minden ellenállás nélkül Temesvárt. 

1.  Linder Béla (1876 – 1962), vezérkari ezredes miniszter. 1918. augusztus 31-től november 9-ig a Károlyi-kormány hadügyminisztere; november 9-től december 12-ig a béketárgyalások előkészítésével megbízott tárca nélküli miniszter. A Tanácsköztársaság idején különböző diplomáciai feladatokat hajtott végre, mint a hadügyminiszter bécsi katonai megbízottja (1919. máj.-aug. 5.). A Tanácsköztársaság bukása után Pécs polgármestere, a pécsi szocialista párt tagja, a „Pécs-Baranyai Köztársaság” egyik vezetője. A jugoszláv csapatok kivonulása után Jugoszláviába menekült.

1945 - Nemzetiségi tisztogatások Európában

Szabadkőműves felügyelet mellett !!!!!

A kassai kormányprogramot nem Kassán, hanem Moszkvában tákolták össze 1945 tavaszán, ahol a szabadkőműves Eduard Benes londoni emigráns kormánya, a Szlovák Nemzeti Tanács és a moszkvai emigráció képviselői megegyeztek az úgynevezett Nemzeti Front Kormányának összetételében és tervezetében, valamint Csehszlovákia 1938-ban történt felszámolásáért bűnösnek kikiáltott német és magyar kisebbség felelősségre vonásában.

“A külföldön tevékenykedő cseh-propagandisták Londonban újra megalakították a szabadkőműves Csehszlovák Nemzeti Nagypáholyt, amely együttműködött Benesékkel.” [La Chaine d’Union, 1938-39]

A békekötésnek a magyarságra nézve a legszomorúbb fejezete a magyar lakosság kiűzése a Felvidékről.

Az 50 év, amit Louis Eisenmann a jeles ‘francia történész’ szükségesnek tartott, nem volt elég a magyarság eltüntetésére, mely talajnak előkészítését a csehek még jóval az első világháború előtt megkezdték.  Annak ellenére, hogy Benes Csehország létezését az önrendelkezési jog elvének (népszavazás nélkül!) köszönhette, amerikai számkivetésében, 1942-ben minden feszélyezettség nélkül már azt írja:

„Az önrendelkezési jog széleskörű és pontosan körülhatárolt magyarázatokat kívánna… Ha a nemzetiségek nem akarnak szakítani kisebbségi jogaikkal és faji kultúrájukkal, szabadságukban áll visszavonulni nemzetiségük területére.” [Benes: La Démocratie]

Így is lett, természetesen földjeik, vagyonuk kártérítés nélküli hátrahagyásával! Az osztrák történész Ferdinánd Ottó Miksche ezredes írja:

„Az a tény, hogy a nyugati hatalmak beleegyeztek a kisebbségek kiűzésébe, azt a külföldön élő cseh politikusok megtévesztő eljárásokkal érték el.”

Benes javaslatait elfogadta a Potsdam-i értekezlet a Protokol 3. pontjában, hogy ‘a kitelepítésnek emberségesnek kell lennie’. Ennek az emberséges kitelepítésnek az eredménye lett a nyugat-németországi statisztikák szerint:

 304 ezer halott: öregek, asszonyok, gyermekek, vagy akiket megöltek embertelen és kegyetlen módon az "emberséges" csehek által felállított 51 koncentrációs táborban!

A külföldön a hazugságokat és rágalmakat terjesztő cseh kormány tervezete elkészült: (1) a magyarokkal szemben cselekedjenek úgy, mint a szudétanémetekkel. Cseréljenek ki 100 ezer magyart a Magyarországon élő tótokkal, (2) űzzenek ki 200 ezer magyart, (3) 300 ezret pedig tótosítsanak vissza. A 200 ezer személy kiűzése, rabságba hurcolása az újkori történelem egyik legszégyenletesebb ténye. Az embereket kis csomagokkal télvíz idején kergették Magyarországra, vagy vitték Észak-Csehországba rabszolgáknak, miután izmaikat megtapogatták a rabszolgavásárokon. (A Benes-Masaryk hazugságokra alapozott szlovák, zsidó és szerb történelmi fércművek a mai napig megtalálhatók bármelyik könyvtárban!)

1935-ben  Eduárd Benest választották a Csehszlovák Köztársaság elnökévé, aki  aktívan vett részt  a szabadkőműves  élet irányításában

Benes 1945. április 5-én kijelentette, hogy „Csehszlovákia nemzeti állammá alakult,” tekintet nélkül az első világháború után biztosított kisebbségi jogokra a német és a magyar lakosságot megfosztja állampolgári jogaitól és kiűzi a csehszlovák állam területéről. 1945. június 21-én megfosztották a magyarságot földjétől és állampolgárságától. November 25-én minden ingó és ingatlan vagyonától.

Közben, hogy befejezett tényeket teremtsen, Benes megkezdte a német és magyar lakosság erőszakos kiűzését és internálását még Potsdam előtt. 1946. február 26-án Nagy Ferenc miniszterelnök írta alá a népcsere-egyezményt, amely szerint „Csehszlovákiának joga van annyi magyart kitelepíteni, ahány szlovák elhagyja Magyarországot.”

A Szlovák Telepítési Hivatal 1946. november 4-én keltezett 12771/1946. számú bizalmas rendeletével utasította a hatóságokat, hogy „a kitelepíthetetlen magyarságot karhatalommal szállítsák át a szudétanémetek helyébe.”

Aldo Dami mondta találóan:

„Elég lett volna egy kis több igazságérzet a határok meghúzásában, hogy a legkisebb félreértés se támadhasson a két ország között.”

Nem kellett igazság!

Benes, aki 1919. szeptember 10-én úgyszólván felszólítás nélkül kötelezte magát a nemzetiségek jogainak a legmesszebbmenő kezelésére, 1945. június 3-án ezt mondta:

„Minden németnek el kell tűnnie, amit 1918-ban végre akartunk hajtani, azt most intézzük el..”

A magyarokra nézve a Narodna Obrana 1946. november 13-án ezt írja:

„Jogunk van a magyarokat asszimilálni és Csehszlovákiát minden eszközzel nemzetiállammá alakítani. Mivel a magyarok nem hivatkozhatnak többé kisebbségi jogaikra, tennivalónk az lesz, hogy szétszórjuk őket az ország különböző részeibe.”

Benes tapintatosan emlékezik meg a szabadkőművességgel való összeköttetéseiről. Tény, hogy Masaryk és Benes legfőbb pártfogója a szabadkőművesség volt. Benes mondta:

„A szabadkőműves körökbe való bejutást lehetővé tették bizonyos honfitársak és páholyok szerb tagjai.”

A Jaltai Konferencia a szabadkőművesek műve

Churchill megkésett fenntartásai ellenére, a Jaltai Egyezményeket Roosevelt elnök és Sztálin a legszigorúbb titokzatosságban kötötték az amerikai nép tudta nélkül.

Ezek a megegyezések a Nyugatra nézve teljes diplomáciai katasztrófát jelentettek. Roosevelt átengedte Sztálinnak Európa felét és Ázsia nagy részét, bárminemű ellenszolgáltatás nélkül.

Azóta bizonyos okmányok kerültek nyilvánosságra Amerikában, amelyek megmutatták, hogy Benes nagy szerepet játszott a Jaltai Egyezmény részleteinek a kidolgozásában. A szabadkőműves Benes mindig jelentős befolyást gyakorolt Rooseveltre; mindketten magas fokú tagok voltak; Benes volt az, aki rávette Rooseveltet a Sztálinba vetett vak bizalom szükségességére; és Benes mindig buzgó imádója volt Sztálinnak, ami végül hazája elvesztéséhez vezetett, neki meg, közvetve, az életébe került….

1. A Zabroutskynak írt levél bizonyítja, hogy Benes a Jaltai Egyezményeket már jóval előre előkészítette, Roosevelt és Sztálin titkos megegyezése alapján.

2. Bizonyos zsidók, mint Zabroutsky és szabadkőművesek, mint Benes, közvetítőkként szolgáltak Roosevelt és Sztálin között. Ez megerősíti milyen hatalmas befolyást gyakoroltak Rooseveltre belső tanácsadói körének zsidó és szabadkőműves tagjai….” [1]

A szabadkőművesség befolyása a politikai életben

Csak gondoljunk bele! Félelmetes! Vannak titkos szervezetek, amelyeknek tagjai bekerülnek az államigazgatás gépezetébe, senkinek sem tartoznak felelősséggel, és titokban irányíthatják bármelyik állam vagy államcsoport politikáját, belügyeit. A szabadkőműves miniszterek, elnökök és politikusok sohasem árulják el, hogy esküt tettek az engedelmességre, amely nem szükségszerűen — vagy legtöbbször nem is! — képviseli azokat, akik őket megválasztották! Mi történik viszály esetén, amikor választás elé kerülnek, mert az ország érdeke, amelyet látszólag képviselnek, ellentétbe kerül a Rendnek tett titkos kötelezettséggel. Más szóval, viszály esetén melyik lesz fontosabb: a nemzet érdeke vagy a Rend érdeke? Melyik lesz a győztes?  Báránybőrbe bújt farkas a szabadkőművesség titkos, valami láthatatlan, megfoghatatlan, mégis a befolyása minden téren érezhető. Ezért a tevékenysége halálosan veszélyes a nemzetre nézve.

Összegezve

Miért veszedelmes a szabadkőművesség?

1. Mert titkos társaság, amely politikai és gazdasági határozataival az emberiség érdekei, és jóléte ellen harcol.

2. A szabadkőművesség nemzetközi jellegű, amely egyfelől az Emberiség Egyetemes Testvériségét hirdeti fennhangon, de titokban az emberiség teljes, erőszakos elkorcsosítását (az Új Világrendben a fajok tervszerű keveredését, és a nemzetek megsemmisítését) tervezi.

3. A szabadkőművesség – politikai értelemben — felforgató jellegű, amely ma már a nemzetközi zsidóság irányítása és befolyása alatt áll, ahogy azt a Cion Bölcsek Jegyzőkönyveiben lefektették.

4. Erkölcsi szempontból is felforgató, mert a célja a civilizáció társadalmi szerkezetének teljes aláásása, amit gnoszticizmussal akar helyettesíteni.

Délvidék

A gyilkosságokat, a kiűzéseket – napjainkban használt kifejezés a ’nemzetiségi tisztogatás’ -- a szerbek már a háború előtt is nagymértékben gyakorolták: 40-50 ezer magyart gyilkoltak le a legbarbárabb módon, a telepítés pedig már megindult 1919-ben.

1928-ig 16,995 szerbet és gyarmatos-családot telepítettek a volt magyar területekre. A német hadsereg visszavonulása után a szerbek nekiestek a németek és magyarok gyilkolásának. A szerbek mindig tudtak hatásosan gyilkolni, de most még a történelmük legszörnyűbb tényeit is felülmúlták.

Például Bajmokon, a trianoni határon három tömegsírban 527 lemészárolt magyar nyugszik, Szabadkáról hétezer magyar áldozat volt, Zomborban több ezer. Főképpen a Ferenc-csatorna feletti területeken oldották meg gyilkolással a nemzetiségi kérdést, mert féltek attól, hogy a Ferenc-csatorna feletti rész Magyarországhoz kerül. Pedig nem kellett félniük, mert a béketárgyalások vakoló urainál a lelkiismeret nem mozdult meg!

A szerbek tízezrével telepítették be Ószerbiából a fajtestvéreiket s vitték a magyar fiatalságot a Balkánra, ahonnan nem jött többé vissza. A Titó-kormányzat tíz év alatt 265 ezer szerbet telepített be Bácskába (1944-1954), főképpen a kiüldözött, meggyilkolt svábok földjére.

A történelem ismétlődik: akár tetszik, akár nem!

Ma, Trianon után 85 évvel, az emberiség halálos ellenségei a félrevezetett néptömegeket politikai gyűlölettel, irigységgel, szenvedélyekkel uszítják a más nemzetek ellen az indulatok felkeltésével. Ha majd egyszer mindenki felismeri az igazi ellenséget és az őszinte, értelmes, de főleg igazságérzettel rendelkező emberek száma megnövekszik, akkor Európa megtalálja a megegyezés útját. De addig is reméljük, hogy az emberiség elkerüli a harmadik világháborút. 

----------------

1. Léon de Poncins: Freemasonry and the Vatican, 1968 / 64. & 186. oldal

Egyenlőség? Testvériség? Szabadság? Le a szabadkőműves gyilkosokkal !!!!! “A francia forradalom óta eltelt több mint kétszáz évben az emberiség legjobb elméi küzdöttek az egyenlőség eszméjéért, többek között azért, hogy a zsidók egyenlő jogokat élvezzenek a többiekkel. A jogegyenlőségért folytatott harc végül is eredményre vezetett, senkisem vitatja ma már azt, hogy minden ember egyenlőnek született [?] és ez vonatkozik zsidókra és nem zsidókra egyaránt. Nemzetközi egyezmények sokasága biztosítja ennek az elvnek az érvényesülését. A zsidók tehát elérték, hogy egyenlőek legyenek a többiekkel, de azt nem sikerült elérniük, hogy egyenlőek legyenek egymással. A kártérítés ügyében még ma is kétféle zsidó létezik: a teljesjogúak, akik Nyugat-Európában, az Egyesült Államokban és Izraelben élnek, másrészt a jogfosztottak, (…?) akik a volt szocialista országokban maradtak. (...)” [Feldmájer Péter, Internet - Szombat]     És miféle egyenlőséget élveznek a keresztények, akik felett zsidók uralkodnak? Mi mikor leszünk teljesjogúak? - szerk.

A “Kárpátok Géniusza” N. Ceausescu, akit hosszú évekig  ünnepelt a nyugati világ: Washingtonban Tom lantos  kongresszusi képviselő,  Londonban Erzsébet királynő és a kanadai kormány. Érdekes, hogy a Nyugatot egyáltalán nem zavarta a zsidókkal való kereskedés!

 

Tizenöt évvel ezelőtt cikket közölt a Canadian Jewish News (1990. 04.12) arról, hogy Ceausescu, 1949 és 1989 között – Moses Rosen főrabbi közbenjárására — hogyan váltotta dollármilliókra a romániai zsidókat. Íme néhány részlet a cikkből:

„Rosen Rabbi azt állította, hogy Románia megengedte, hogy a zsidók kivándoroljanak és a zsidó közösségnek olyanfokú önredelkezést és szabadságot biztosított, amely gyakorlatilag ismeretlen volt Kelet-Európa többi részében. Többek között Románia teljes diplomáciai kapcsolatot tartott fenn Izraellel akkor, amikor a keleti tömb más nemzetei kiközösítették a zsidó államot.” (..)

A Washington Post c. lapnak adott egyik nyilatkozatában Rosen rabbi azt mondta:

„együttműködés következményeképpen a romániai zsidóságnak megengedték 57 zsinagóga renoválását, biblia és héber tanfolyamok tartását, kóserételek felszolgálását, ruhát és menedéket az öregedő zsidó népességnek, héber könyvek és kéthavonta megjelenő újság terjesztését. Megengedték, hogy 300 ezer zsidó kivándoroljon Izraelbe, amely Romániát majdnem teljesen kiürítette a zsidóktól. Románia a második világháború előtt csaknem 800 ezer zsidónak volt az otthona. A holokauszt a közösséget mintegy 350 ezerre csökkentette. Ma mintegy 21 ezer zsidó él Romániában, kétharmad részük 50 éves vagy idősebb. (..)”

A rabbi azt mondta, hogy azért működött együtt Ceausescuval, mert nem volt más választása.

 „Ha kezet foghattam volna Hitlerrel, örömmel tettem volna azt azért, hogy megmenthessek 100 ezer zsidót. (..)”

[A főrabbi talán nem tudja, hogy pontosan ezt tették a cionisták Hitlerrel, akivel együttműködtek, de nem mentés végett, hanem azért, hogy minél több zsidó Palesztinába vándorolhasson, ahol a cionista állam alapításához égetően szükség volt a zsidó lakosságra! - tj]

Tovább a cikkből:

A shábeszgój Ceausescu  a vagyonát Moses Rosen romániai főrabbinak köszönhette. - Az arc a lélek tükre?

Rosen rabbi a Zsidó Távirati Ügynökségnek jelentette (1990), hogy ‘a román zsidóság rendkívüli nehéz helyzetben van. Egy zsinagógát Nagyváradon, Erdélyben teljesen feldúltak, az imakönyveket széttépték, egy Bukarestben forgalmazott kiáltvány zsidóellenes akcióra szólított. Újságcikkek azsidókat a kommunistákkal azonosították, ami jelenleg teljesen hitelvesztett elképzelés.” (..)

[Korábban nem volt az? Hm... Herzl: “az antiszemitizmus, mint hajtóerő?” - tj]

A Canadian Jewish News 1990. december 13-i számában C. Hoffman írta Bukarestből:

„(..) Rosen rabbit a kommunizmus égisze alatt 1948-ban nevezték ki tisztségére. Még Ceausescu előtt politikai stratégiája abból állt, hogy a rendszer nyilvános támogatásáért cserében jelentős vallási és közösségi jogokat, előnyöket biztosítson a romániai zsidóságnak. A hetvenes években, Washingtonban már úgy ismerték őt, mint Románia „második nagykövetét”, mivel rendszeresen járt oda, hogy Romániának a legelőnyösebb vámkedvezményeket [Most Favored Nation Status!] szorgalmazza.(..)”

Magyar szemmel

Hogy mit jelentett az erdélyi magyarságra nézve Rosen főrabbi együttműködése a 20. század egyik legkegyetlenebb diktátorával, Ceausescuval, nem kell különösebben elemezni! Tom lantos és a neje, akik a Ceausescu-palota állandó vendégei voltak, Washingtonban egyengette az utat, hogy Romániának biztosítsa a vámkedvezményeket. A külföldi magyarság hiába tüntetett, tiltakozott, levelek halmazát írta az amerikai kormányhoz a 3 milliós erdélyi magyarság elnyomása miatt. És a háttérben Rosen főrabbi és külföldi cionista összeköttetései elintézték, hogy a romániai zsidóság kivételes helyzete ne kerüljön veszélybe. A zsidóság volt a legfontosabb és mellette egyetlen más nemzet -- beleértve magukat a románokat! -- nem jöhetett számításba. Ha ez nem a gyűlölködő Talmud-tanokra alapozott faji kirekesztés és megkülönböztetés, akkor a szónak új értelmezést kell adni! A román Securitate igen jól végezte a munkáját, hogy az országban minden a legnagyobb rendben és csendben történjen.

John Flournoy Montgomery a háborús években amerikai követ Budapesten, a saját tapasztalatai alapján jól ismerte a magyarországi viszonyokat. A háború végén a következőt mondta:

“Magyarország vallási és faji tekintetben a legtürelmesebb ország volt, amit valaha ismertem. Többet tett a zsidók védelmében, mint amennyire erkölcsileg kötelezve volt.”

Ahány forrás, annyi adat

Térképrészlet Martin Gilbert:  Atlas of Jewish History,  96. oldal (Kattints  a  térképre!)

 

Ismeretlen okokból a nyugati világ zsidósága a magyar népet kivételesen nagy ellenszenvvel kezeli. Ez az ellenszenv bőséges kinyilatkoztatást nyer a világ minden részében megjelenő, magyargyalázó cikkek, könyvek, hollywoodi filmek tömkelegében. A magyarság történelmi szerepének felettébb szigorú elítélése zsidó származású egyének által szintén kitűnik.

W. Churchill életrajzírója, a holokauszt neves kutatója, az angol Martin Gilbert [1] rengeteg könyvet kiadott. Az Atlas of Jewish History, (1984) könyvének 96. oldalán lévő térképen Magyarországról ez áll: „a német megszállás alatt a 725 ezer zsidóból elpusztult 200 ezer.”

Hogyan lesz a “200 ezerből” “600 ezer” magyarországi zsidó áldozat? Ne kérdezd, ez így van, fogadd el, mert mi ezt mondjuk! Rejtély, törvény által védett kőbevésett szám... Ariel Sharon izraeli miniszterelnök szerint „600 ezer magyar zsidó pusztult el”. A Jad Vashem Holokauszt Múzeum tábláján -- ha még nem cserélték ki -- „334 ezer áldozat” van feltüntetve. A Központi Statisztikai hivatal 1948-as kimutatása szerint „128 ezer pusztult el”. És a számokat folytathatnánk az évek folyamán megjelent kiadványokból! - Tessék mondani tisztelettel, melyik számot illik használni? A “128 ezres” szám közel áll a Martin Gilbert féle “200 ezerhez”, de még ezeket a számokat sem lehet véglegeseknek vagy hiteleseknek tekinteni.

A változó számadatok más országokat is érintik. Az Amerikában élő román dr. Serban C. Andronescuírja, hogy

‘1957-ben, Olaszországban két köztiszteletben lévő egyén, a román dr. Sabin Manuila (General Director of the Institute for Statistics of Romania) és a romániai zsidó származású dr. W. Filderman (a romániai zsidó közösségek elnöke), tanulmányt készített, de nem a háború alatt elpusztított zsidókról, hanem a “15 ezerre becsült zsidó balesetek” számáról.

A romániai zsidó áldozatok számát komoly revízió alá vették, ami dr. Andronescu véleménye szerint ‘szükséges lehetett a kártérítésekhez’. A hetvenes években kiadott, románok által elpusztított zsidó áldozatok száma felugrott 250 ezerre, aztán 300 ezerre és az 1981-es kimutatás szerint 450 ezerre.

Tudjuk, hogy Románia három éven át volt Hitler hűséges csatlósa. M. Gilbert 1984-es előbb említett könyve szerint: „Románia egymilliós zsidó kisebbségéből elpusztult 750 ezer”.

A romániai zsidó áldozatok témája, ezúttal a washingtoni Holocaust Memorial Museum nemzetközi igazgatója, Radu Ioanid „The Ransom of the Jews” című, a napokban megjelent könyvében merül fel. (A számadatok körülbelül azonosak a The New Standard Jewish Encyclopedia (1970) adataival - 800 ezerből megmaradt 400 ezer):

”1949 és 1989 között Ceausescu közel 300 ezer zsidót adott el Izraelnek amerikai dollárért. A holokauszt végén Európában Romániának volt a legnagyobb zsidó lakossága -- közel 800 ezerből 350 ezer életben maradt. Egy-egy zsidó után Ceausescu -- az egyén értékétől és képzettségétől függően -- 50 és 25,000 US dollár közötti összeget követelt....” [forrás: The Montreal Gazette, 2005. 04. 23]

 Rejtély az, hogy Ioanid miként egyezteti számait a Martin Gilbert, Atlas of Jewish History c. könyvében közölt adatokkal, amelyek szerint, „Románia egymilliós zsidó kisebbségéből elpusztult 750 ezer”. 

---------------

1. W. Churchill életrajzírója Martin Gilbert, Recent History Atlas, 1870 to Present Day, London, 1966. Fellow of Merton College, Oxford],

INGAJÁRAT

Az országhódítás tagadhatatlan jelei

„Ki embernek hitvány, MAGYARnak alkalmatlan.” /Tamási Áron/. Idegen, álságos, hazug gazemberek színjátéka folyik most, iszonyú sötét színpadon, hát világítsuk meg a színpadot, mert különben: „Magyar, köszönj az elmúlásnak.” /József Atilla/.

A szereplők és a vezetők: fidesz-mszp-szdsz-mdf. Az egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz, egyazon érme egyik oldala mszp-szdsz, a másik fidesz-mdf. [KGY]

Nem élhetnek muzsikaszó nélkül!

·     Orbán Viktor Izraelbe repült, hogy tovább egyengesse a -- zsidók érdekében! -- gondosan kitervezett és ápolgatott közeledést a Fidesz és az izraeli Likud Párt között. Orbán, aki az Európai Néppárt egyik alelnöke kijelentette, hogy “a Fidesz természetes szövetségese a Likud, ez a párt a mi természetes ideológiai partnerünk.”

Izrael legnagyobb külföldi tőkebefektetése a “fasiszta” Magyarországon van: az izraeli befektetések meghaladják az évi 2 milliárd amerikai dollárt; a kereskedelmi forgalom 2004-ben mintegy 200 millió US dollár volt. Évente 120 ezer izraeli látogat Magyarországra, és közel 1000 izraeli diák tanul magyar egyetemeken. [Az idegen országhódítás jelei! - tj]

“Hazánknak idegen tőke szükséges a felvirágoztatásához!” - hazudják, pedig nem igaz, nem kell idegen pénz, mert az csak bérrabszolgaságot, nyomort, kiszolgáltatottságot okoz! De akkor miért a nagy nyüzsgés Washingtonban és Izraelben? Nekünk magyar-tőke kell, magyar-pénzbefektetés, magyar-gazdaság és ipar, magyar-áru, kereskedelem, szolgáltatás .. stb! A valóság? Az idegenek aljas módon kihasználják a magyart, amint a múltban nagyon sokszor tapasztalhattuk!

A budapesti parlament urai idegen magántőkések érdekeit védik, hogy az általuk ránk kényszerített adósságcsapda következtében fizessük a hatalmas adósság-kamatterheket, az idegeneknek szolgáljunk, nekünk magyaroknak pedig jut a szegénység, a nyomor! Ha az EU-ba betaposnak minket, örök időkre elveszítjük a pénzkibocsátás lehetőségét, jogát! Csak annyi pénzünk lehet, mint amennyit hajlandóak lesznek alamizsnaként nekünk leosztani, – mint, azt eddig tapasztalhattuk a forintunkkal – hiszen, az Euró az idegen „brüsszeli” pénzbitorlók pénze!

v

·     Kóka János (MSZP) gazdasági miniszter Washingtonba repült és kijelentette:

„Magyarország európai uniós szerepe fontos; Magyarország katalizátor lehet az Unió fejlesztésében.”

Washingtonban a budapesti honatya nem találta szükségesnek megemlíteni Magyarország eddig többszörösen visszafizetett államadósságának a törlését. Kóka úr találkozott ‘a családtagokkal’: a mogyorófarmos amerikai elnök Jimmy Carter nemzetbiztonsági tanácsadója Zbigniew Brzezinski,Madeleine Albright volt külügyminiszter, Samuel Bodman energiaügyi miniszter, és természetesen “az igazságot Magyarországnak” ordítozó „Izrael hangja” Tom Lantos kongresszusi képviselő, mind nagy érdeklődést mutatott a katalizátor ország iránt. Kóka Lantost tartotta a legfontosabbnak, hiszen annak idején még Ceausescunak is kijárta a ‘Most Favored Nation Statust’!

Ingajáratos elvtársak! Mennyi is az államadósság? Meghaladja a 11,796 milliárd forintot, és az idén 888 milliárd forint kamatot törlesztünk. A kormányváltáskor az adósság még csak 8280 milliárd volt. Most további kölcsönök biztosítására lenne szükség...

v

·     Június 3-án Budapestre látogatott az izraeli parlament elnöke, Reuven Riubin, aki kiemelte az ‘56-os ‘forradalmat’ [sic!] és elmondta:

 “A demokrácia védelmezője Szili Katalin tiszteletére 18 fát ültettek Jeruzsálem erdejében, a Jad Vashem múzeum mellett. Példaértékű Magyarország demokráciáért folytatott küzdelme.  Egy demokráciában a szólásszabadság nem jelenthet káoszt. Olyan demokráciát kell építeni, amelyben az antiszemitizmus nem kaphat teret!” [forrás: MNO]

[A kommunista honleány Szili Katalin (MSZP), aki az idén volt Köztársasági elnökjelölt, 1983 óta MSZMP-tag, amit Jeruzsálemben - a pontosság kedvéért - illene a neve mellé vésni!] 

Kapcsolódó cikkek:

Ingajárat 

Lantos nagy hazugságai – Lantos’ big lie 

Izrael hangja 

Egyik hazai olvasónk küldte be, kommentárral [*]

Magyar Nemzet

2005. 06. 28. - Rovat: Gazdaság

Szerző: Dénes Zoltán

ÁLLAMI LOBBI INDUL AZ IZRAELI TŐKÉÉRT

Csaknem húsz, Magyarországon az ingatlanba befektető és építőipari termékeket forgalmazó izraeli cég részvételével megalakult az Izraeli-Magyar Ingatlan-együttműködési Fórum tegnap.

A magyar kormány szerepe ebben mindössze annyi, hogy rendszeres információkkal látja el azokat a befektetési lehetőségekről, a várható adó- és járulékváltozásokról, illetve a kormány várja az izraeli befektetők javaslatait, hogyan lehetne hatékonyabbá tenni az állami szerepvállalást.

Hozzávetőleg milliárd eurót fektettek be hazánkban a rendszerváltás óta az izraeli cégek, amelynek 60 százaléka, vagyis 1, 2 milliárd euró az építőipari szférába irányult  -  hangzott el a tegnapi fórumon.

Szanyi Tibor, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) politikai államtitkára kifejtette: tavaly a két ország áruforgalma elérte a 200 millió dollárt, amelyből 60-70 millió volt az import, s 130-140 millió az export értéke. Szanyi reményét fejezte ki, hogy a mintegy 20 hazánkban működő társaság részvételével megalakult fórum platformot nyújt az izraeli és magyar befektetők, építési vállalkozók és építtetők közötti párbeszédre.

[*] A két ország célul tűzte ki, hogy a következő tíz évben az izraeli társaságok mintegy 30 milliárd eurónyi befektetést realizáljanak hazánkban. Szanyi elmondása szerint a két ország között jelenleg készülőben van egy kiemelt szintű gazdasági együttműködési megállapodás. [*]

Ennek keretén belül olyan kockázati tőketársaságokat hoznának létre, amelyben magyar részről a Magyar Fejlesztési Bank tulajdonában lévő Corvinus Rt. Egyharmad részt képviselne, a fennmaradó tőkehányadot pedig izraeli magánbefektetők biztosítanák. [*mi meg fizetjük a risk premiumokat.*]

Bagoly mondja a verébnek?

(The Washington Times) - Robert Mugabe, az afrikai Zimbabwe állam elnöke, George W. Bush amerikai elnököt és Tony Blair brit miniszterelnököt „nemzetközi terroristának” nevezte.

Mugabe elmondása szerint Bush és Tony Blair szövetsége leginkább Hitler és Mussolini „gonosz szövetségéhez” hasonlít. A két nyugati vezető ezt az új gonosz szövetséget használta fel arra, hogy „megtámadjon egy ártatlan országot” – jelentette ki az alapvetően az éhínségre összpontosító rendezvényen Mugabe. (A képen Robert Mugabe, aki több ezer fehér ember véreskezű gyilkosa!)

(The New York Times) - Gyanúsnak találják az eredményeket iraki választási tisztviselők 12 olyan tartományban, ahol a lakosságnak akár 99 százaléka is az új iraki alkotmány mellett szavazott. A szóban forgó provinciák között szerepelnek siíta,- és kurd-területek is.

• Kínában rég nem látott mértékben lódult meg az ingatlanpiac. Sanghaj és más egyéb városok most magasabb sebességi fokozatba kapcsoltak, hogy behozzák mindazt a lemaradást, ami „a kommunizmus évtizedei alatt” gyűlt össze. A napilap weboldalán még egy fotó-prezentáció is látható az ingatlan-piac felfutásáról.

Tel Avív-Paktum?

A magyar nemzetbiztonság megelégelte, hogy tizenöt éve nem dolgozhat a hazai érdekeket sértő izraeli behatolások ellen. Informátorunk teljes tényállást adott át Orbán Viktor izraeli útjával kapcsolatos háttéranyagról. Miután a háttéranyag olyan adatokat is tartalmazott, amelynek ellenőrzésére szükség volt, ezért a Moszádba beépített magyar érdekeket védő barátaink segítségét kértük.

Valamennyi most röviden felsorolt adatot ellenőrizték, íme megerősített információ:

1. Orbán Viktor izraeli engedélyt kapott, hogy a választások után miniszterelnök lehessen.

2. Minden közszereplésének az izraeli és a zsidó érdek megjelenítését is tartalmaznia kell.

3. Az izraeli beruházók (behatolók) valamennyi befektetése a jövőben kikerül a magyar hatóság engedélyezési köréből. Külön kiemelték, hogy ilyen „Grespik Lászlóféle” engedélyezési eljárás az új ciklus alatt nem megengedett. (Grespik László, mint a Budapesti- és a Pest megyei Közigazgatási Hivatal Orbán-kormány alatti elnöke csupán gyakorolta hatósági jogkörét, amikor korlátozta és a viszonossági elvreépítette a külföldiek, ezen belül az izraeliek és a kínaiak lakásvásárlását, tulajdonhoz jutását, ezzel együtt hazánkban történő letelepedését.)

4. Valamennyi egyéb eljárásban az európai uniós országok polgárainak előnyeit élveznie kell az izraeli állampolgárnak.

5. Hatósági eljárást bármely izraeli állampolgár ellen Magyarországon csak és kizárólag a Moszád, tehát az izraeli követség engedélyével folytathatnak a magyar hatóságok.

***

Ez már nem a többszörösen letagadott Rózsadombi Paktum, hanem sokkal súlyosabb. Ez már hazaárulás. A Fidesz legbelsőbb vezérkarában komoly ellenérzést váltott ki az egyoldalúan megkötött paktum. Ez az ellentét már érződött a tusnádfürdői beszéd váratlan fordulataiban.

[Magyar Világ, 2005.08.11.]

Közölte: www.lakatospal.hu

Amiről nem tudnak, az nem árthat!

Gyurcsány Ferencnek a Frankfurter Allgemeine Zeitungban a magyarországi kínai kolóniával kapcsolatban közzétett nyilatkozatán, különösen azon, miszerint “kórházat fogunk építeni a kínaiaknak”.

 De vajon közpénzből tervezi a kórház megépítését, működtetését? Vajon az intézménybe magyarok is betehetik a lábukat, mint betegek vagy alkalmazottak? Mert ha nem, akkor ezt nem tartja-e megkülönböztetésnek? Gyurcsány Ferenc, mivel nem tudja pontosan (!) ezért kb 20-30 ezerre, értékeli a Magyarországon élő kínaiak lélekszámát. 

George Bush IQ 91?

A Lovenstein Intézet 1973 óta közöl jelentést minden újonnan megválasztott amerikai elnök műveltségi szintjéről, értelmi képességeiről és megállapítja a szóban forgó elnök intelligencia-hányadosát is. Az elmúlt hatvan év amerikai elnökei közül George W. Bush rendelkezik a legalacsonyabb intelligencia hányadossal - legalábbis ez derül ki a pennsylvaniai Scrantonban működő Lovenstein Intézet honlapján közölt felmérésből.

Az intézet által közzétett jelentés szerint az elmúlt hatvan év demokrata párti elnökeinek átlagos intelligencia-hányadosa 156, köztük a legmagasabb értéket Bill Clinton mondhatja magáénak, 182-vel. Átlagon felüli intelligenciaszintről tanúskodott Jimmy Carter, illetve John F. Kennedy életműve (176-os, illetve 174-es értékkel). A demokrata párti elnökök közül a legalacsonyabb intelligencia hányadossal Lyndon B. Johnson rendelkezett (126), a felmérés készítői szerint.

George W. Bush esetében az intézet kutatói arra a következtetésre jutottak, hogy az Egyesült Államok jelenlegi elnökének szókincse mindössze 6500 körül mozog, szemben a 11,000-es átlaggal. George W. Bush egyetemi teljesítménye is alatta marad az átlagnak, jegyzik meg, az alapképesítésen túlmenően semmilyen különleges téren nem szerzett képesítést, és semmilyen tudományos munkát nem mondhat magáénak.[hirado.hu]

Amerikai háborús bűnök?

Az SBS ausztrál közszolgálati televízió: munkatársuk Afganisztánban megörökítette, amint amerikai katonák elesett tálib harcosok holttestét meggyalázzák, ami sérti a Genfi Egyezményeket, amely előírja: a háborúk halottainak a végtisztességet „méltó módon, s ha lehetséges, azon vallás rítusaihoz alkalmazkodva kell megadni, amelyhez az elhunytak tartoztak”.

Az ausztrál televízió hiteles filmfelvételek bemutatása után a Pentagon kivizsgálást ígért. A felvételeket Stephen Dupont fotóriporter készítette, aki az SBS ausztrál közszolgálati televízió megbízásából kísérte az amerikai hadsereg 173. légszállítású dandárját.

A Sydney Morning Herald megjegyzi: az incidens azokra a pszichológiai technikákra emlékeztet, amelyeket az Abu Graibbörtönben alkalmaztak.

Jason Kamiya tábornok, az afganisztáni egyesített haderők parancsnoka hangsúlyozta, hogy mindez ellentétes a hadsereg értékrendjével.

Két holttestet Mekkával szemben, nyugati irányban fektettek a földre és meggyújtották, majd jegyzetfüzetből üzeneteket olvastak fel, amiket a saját bevallásuk szerint a helyi lakosságnak is elmondtak.

„Halljátok tálibok, ti gyáva kutyák! Hagyjátok, hogy harcosaitok Nyugat felé fektetve égjenek el? Túl gyávák vagytok ahhoz, hogy visszaszerezzétek a maradványaikat, mert azok vagytok, aminek mindig is gondoltunk titeket: lányos fiúk”. [The Sydney Morning Herald]

Vallás-közösség vagy nemzeti kisebbség?

Az Országos Választási Bizottság hitelesítette azt az aláírásgyűjtő ívet, amelyen magánszemélyek annak érdekében gyűjtenének aláírásokat, hogy az eddig bejegyzett nemzeti kisebbségek sorába a hazai zsidóságot is felvegyék. Az íven ez a kérdés szerepel:

„A nemzeti és etnikai kisebbségekről szóló törvény 61. paragrafus 2. bekezdésének értelmében alulírott magyar állampolgárok kijelentjük, hogy a magyarországi zsidó kisebbséghez tartozunk, és a kisebbségi törvényben foglalt feltételeknek megfelelünk. Kérjük a T. Országgyűlést, hogy a kisebbségi törvény 61. paragrafus 1. bekezdésében a népcsoportok felsorolását a zsidó kisebbségi népcsoporttal egészítse ki.”

Az aláírásgyűjtők kezdeményezésüket azzal indokolták, hogy véleményük szerint „a hazai zsidóságot a közvélemény egészen a XIX. század közepéig nemzetiségként tartotta számon. Ez akkor változott meg, amikor Magyarországnak szüksége volt arra, hogy a területén élő nemzetiségek relatív túlsúlyát csökkentse, s ezt jól szolgálta a zsidóság vallásként történő regisztrálása, miközben nemzetiségként magyarnak számolták őket”.

Bár az aláírásgyűjtő ív zöld utat kapott, szakértők szerint csekély az esélye annak, hogy sokan aláírják majd: a magyarországi zsidó szervezetek többsége ugyanis deklaráltan amellett van, hogy a zsidóság nem nemzeti kisebbség, hanem vallási közösség.

A Legfőbb Ügyészség ...

... megkapta a Wiesenthal Központ kérelmét, amelyben a nácivadász szervezet az Ausztráliában élő Polgár Lajos volt nyilas vezető második világháborús tevékenységének vizsgálatát kezdeményezte.

A bécsi székhelyű Wiesenthal Központ korabeli bírósági jegyzőkönyvek alapján állapította meg, hogy ‘Polgár számos magyar zsidó sorsát érintő döntést hozott, és feltehetőleg gyilkosságok és üldözések részese volt’.

Szeptember közepén az ausztrál sajtó arról számolt be, hogy a 89 éves Polgár Lajos elismerte: ifjúsági vezető volt a Nyilaskeresztes Pártban, és az egyik magas rangú pártvezető, a háborús bűnök miatt később kivégzett Gera József titkáraként is dolgozott. [MNO]

Titkos CIA-börtönök Kelet-Európában?

A CIA közvetve elismerte a titkos kelet-európai börtönök létezését, miután vizsgálatot kezdeményezett a kiszivárogtatás miatt. A Human Rights Watch szerint hazánkban valószínűleg nincsenek titkos börtönök. Ugyanakkor azok közül a gépek közül, amelyekről sokan úgy vélik, hogy a CIA használja titkos szállításokra, egy biztosan megfordult Budapesten is. Megerősítést nyert, hogy a CIA titkos börtönöket tart fenn Kelet-Európában.

A törvényhozás két házának republikánus vezetői szerint az eset nemzetbiztonsági érdekeket sért. Az információt feltehetően az egyik szenátor adta tovább saját munkatársának, és onnan jutott el az újságíróhoz. A részletek hétpecsétes titkok; sem a Fehér Ház, sem a CIA, sem a két ház hírszerzési bizottságainak vezetői nem hajlandók megerősíteni vagy cáfolni a börtönök létezését, illetve megnevezni az érintett országokat.

A Human Rights Watch washingtoni iroda munkatársa elmondta: a CIA fedővállalkozásai üzemeltette repülőgépek nyomon követésével megállapították, mely országok lehetnek érintettek a börtönügyben. A jogvédő szervezet megállapította, hogy a CIA Romániában és Lengyelországban tart fenn börtönöket. [MNO]

A VÖRÖS METEOR

Tóth Judit (Kanada)

Ady Endre nagyon rossz csillag alatt, 1877. november 22-én született az erdélyi Érmindszenten, aminek hatása nemcsak a saját életét befolyásolta, de a magyarságét és világszemléletét is!

Sokan erotikus és nemzetellenes versei miatt támadták. Verseiben kihangsúlyozta az ellentétet Párizs gazdag kulturális élete és a keserves magyar paraszti világ valósága között. Cikkeiben keményen kritizálta az akkori politikai helyzetet, és nem volt ínyére a vezető pártok nacionalizmusa, bírálta a szociáldemokraták nemzetellenességét is.

Magánélete is válságba került, 1909-től hedonista életmódja miatt (kábítószerek, alkohol, vérbaj) többször szanatóriumi kezelésre szorult. Közben a politikai helyzet kiélesedett, a tömegek tiltakoztak a kormány ellen. Ady a forradalmi helyzet megérkezését vélte felismerni, sőt biztos volt benne, hogy háború lesz. 1919. január 27-én halt meg Budapesten.

Politikai verseiben a társadalmi bajok, és általában a magyar nyomorúság legfőbb okát a polgári forradalom elmaradásában látta. Költeményeiben az elnyomott szegénység iránti szánalom, az elnyomók gyűlölete, a szegények és gazdagok ellentéte, egy jobb jövő bizonyossága nyilvánul meg.

1914 nyarán kitört az első világháború, s ettől kezdve Ady költészetének középpontjába a magyarság féltése került, érezte, hogy itt a katasztrófa. Gyűlölte a vérontást, az emberi javak pusztítását: szava az emberi természet tiltakozása volt a háború ellen. Különösen fájt neki, hogy a magyarság félrevezetetten, idegen javakért, a bajban levő messze városért gyürkőzik a Halállal. A nemzetostorozó hangot a szánalom, a sajnálkozó részvét váltotta fel verseinek többségében. A költő észrevette a modern technikai civilizáció mögött az embertelen vadságot, megsejtette a távoli jövő rémségeit is. De a rémület mellett is élt benne a remény, hogy tévedéseken, véres szenvedéseken keresztül, végül az ember otthont, emberhez méltó létet fog majd teremteni magának ebben a világban.

A háború utáni években otthon az Ady-verseket, minden diáknak kötelező volt a legnagyobb lelkesedéssel szavalni: „Fölszállott a páva a vármegye házára, sok szegény legénynek szabadulására!”- Miért is lett volna a magyar diák szemében ez nemzetellenes?

Akárcsak Petőfi Sándor, vagy József Attila, ’Ady is forradalmi költő volt, a magyar irodalom egyik legnagyobb lánglelkű személyisége’, — tanultuk az iskolában. Ady írja önmagáról:

“... én Petőfinél több magyar verset írtam. Internacionális voltom mellett büszkén mutatok köteteimre: énnálam magyarabb, fajibb és természetesen magyarabb poéta -- hiszem -- nem volt.” [Újság, Kolozsvár, 1916. január  20]

(Alaposabban tanulmányozva Ady életét, egy meglehetősen összezavarodott egyéniség jelenik meg előttünk. – tj )

---

Kosztolányi Dezső: Az írástudatlanok árulása.

Különvélemény Ady Endréről /részletek/

„Ady – ez tagadhatatlan – elsősorban, mint politikai költő híres, emlegetett. Művészi szempontból itt támadható legerősebben. Az írástudatlanok, akik egy költőt mindig az életkörülményei és a témái szerint ítélnek meg, nem pedig a belső mivolta, vagyis a művészete, a formája alapján, szeretik Petőivel együtt emlegetni, melléje, sőt magasan föléje helyezni.

Ady prózája csak a hírlapi vitában melegszik föl, különben csikorgó, kurta lélegzetű, emberei papirosfigurák. Petőfi tanult fő, literátus, a betű tisztelője, Shakespeare ihletes fordítója. Adynak a francia szellem a pórusáig se hat, műveltsége újságírós, értesültsége kávéházi. Petőfi, aki sohase látta a tengert, és Ausztrián kívül nem járt külföldön, világvárosi jelenség. Ady, minden Párizs-rajongása ellenére, nem az. Petőfi nyugat-európai formában fejezi ki, hogy magyar. Ady melldöngető, magyarkodó formában fejezi ki, hogy nyugat-európai. Politikai verseit többnyire megrendelésre írta a napilapok tárcarovatába, vagy a Galilei-kör március 15-i ünnepére, mintegy versenyezve Ábrányi Emillel, aki ezen a napon csengőbb rímekben és ötletesebb formában a másik, jobboldali tábort szolgálta ki…

Hallom a vádat, hogy kipécézett idézetekkel bármely költőóriást meg lehet semmisíteni. Hajlandó vagyok a kétkedőket több óráig hasonló idézetekkel szórakoztatni. Most pedig azt az ellenvetést hallom, hogy a részletek nem számítanak, csak az egész, s egy igazi zseni nem is törődhet a szókkal, mint holmi szóbogarász. Kérdezem: mivel törődik az igazi zseni, aki véletlenül ír is, ha nem a szókkal? Talán a lombfűrészeléssel? Vagy a lóidomítással? Vagy talán az Élettel, a nagy, véres Élettel, melyről sohase tudni, hogy zenés kávéház-e vagy szerkesztőség?... Csak jelszavai keringenek, de szavai nem váltak vérré, mint Petőfié vagy Aranyé. Nyelve sokszor ízesen magyar, de szókincse nem gazdag. Azok az újítások, amelyekkel kísérletezett összetételei, elvonásai nem szerencsések, többnyire kiagyaltak, mesterkéltek. (pl. Tavasz-várás, Csók-kunyhó, göth, hars, stb.)

Kevés költő hagyott maga után annyi selejtest, művészileg idétlent és modorost. Mégis jelentős tehetség volt. Maradandót alkotott azzal a harminc-negyven versével, mely pályája szerencsés termékének tekinthető. Nem tündököl a lángész kápráztató fényével. Helye nincs is se Petőfi, se Vörösmarty, se Berzsenyi mellett, csak az érdekes csonka nagy tehetségek között. Akadhatnak olyanok, akik ezután is sokkal elnézőbben látják alakját. De lehetetlennek tartom, hogy a művészetre fogékony, tisztafejű emberek között nagy különbségek tátonganának megítélése tekintetében. (1929)

/Kosztolányi feljegyezte, hogy az Adyt bíráló cikkei után életveszélyes fenyegető leveleket kapott./ [forrás: www.sulinet.hu]

Napjainkban a legnagyobb magyarellenes hangulat lángol, és a „demokratikus jogállam” fedőnév alatt, bizonyos tekintetben, ma nagyobb a diktatúra, mint az úgynevezett kádári gulyáskommunizmus idején. Hasonló ma a helyzet, mint amikor Kosztolányi Dezsőt is megfenyegették az Adyról írt különvéleménye miatt. De a tanácsköztársaság bukása után, a kommunista mozgalom betiltása ellenére, szinte minden szinten tovább terjedt a vörös métely.

Ady nemcsak verseivel ártott! Az Interneten az összes prózai írása megtalálható, köztük számtalan a mai kozmoliberális sajtóba is beillene: uszít a magyarság ellen, s a zsidóság érdekeiért áll ki teljes mellszélességgel, mintha csak ma írná, pedig 1900 körül íródtak.

Otthon, még a jobboldalinak vallott médiumok is egytől-egyig a legnagyobbnak hirdetik. A köztudottan liberális Eörsi István, Tégy a gyűlölet ellen c. cikkében (Élet és Irodalom, 2002. ápr.19)

Adyt idézi:

„Ady gyűlölte a magyar kétfejű sast: a nacionalizmust és a klerikalizmust. Példaképp hadd idézzem ide Ady, 1901. december 20-án közölt cikkének, „A magyar kétfejű sas”-nak néhány mondatát:

‘A nacionalizmusnál nagyobb hazugság nem állott még ki a harci porondra… utazik tradícióra, kegyeletre, fajbüszkeségre, kenyéririgységre, minden erényre és bűnre.”… ’Kiírjuk magyarul: a hazafisággal szédelgő és lármázó klerikalizmus veszedelmesebb a nyílt klerikalizmusnál: ...’Üsd a zsidót!’… ’Gyilkold az istentelen liberálist!’ – ”

Nem régen Tőkés László erdélyi püspök avatott emléktáblát Erdélyben, abban a református templomban, ahol ’vélhetően’ az Ady-család szokott helyet foglalni istentiszteletkor.

A közelmúltban jelentette ki a Duna TV nyilvánossága előtt egy székely magyar, hogy „Zilahon újjá kell éleszteni az Ady-kultuszt.” — Milyen ellentmondásos ez, és szomorú, hogy itt tartunk. Ne ismernék Ady gyalázkodó karácsonyi énekét a Gyűlölet és harc c. versében, ahol magát az Istent okolja az emberiség minden nyomoráért?

“Ma a bilincses millióknak

Éhnyavalyás, kínos élete gyászol,

S újra megátkoz téged

Csalárd legenda, betlehemi jászol,

Hazug fölkentség, álszeretet...

Ma bús fejünk álomra hajtván,

Enyhet álmodunk: piros bosszú népe

Kél iszonyú rajban,

S lép a Krisztus-hydra ezer fejére

Megfizetni vad századokért....”

A magyarságnak megbocsájthatatlanul sokat ártó Adyt a ’hivatalos’ irodalomtörténeten kívül a legkülönbözőbb pártok, közismert személyiségek, intézmények dicsőítik, s még a keresztény egyházak is, amelyekkel szemben Ady a legdurvábban uszított.

• Dr. Melich János nyelvészprofesszor, egyetemi tanár székfoglaló beszédéből (1927):

„Ha nálunk is az Ady-kultusz belopódzik tanáraink gondolatvilágába, s vele az iskolába, akkor soha nem kerül vissza Máramaros és Erdély sója, a Tátra fenyvese, Gömör vasa.”

• A zsidó író és történész Pelle János, Jászi Oszkár c. könyvéből idézve:

„Jászi Oszkárt, a 20. század eleji magyar progresszió vezéralakját, politikai pályafutásának, 1919. május elsejei emigrációja előtt és az után született munkáinak elfogulatlan megítélését nehezíti, hogy a politikai baloldal már szinte fellépésétől kezdve erkölcsi jelenségnek, valóságos szentnek, magyar „Messiásnak” tartotta.

Szenvedélyes hívei, -- köztük Ady Endre, -- vallották, hogy „akkor is igaza van, ha nincs igaza,” ellenfelei viszont úgy vélték, hogy „akkor sincs igaza, ha igaza van.”

Ez a paradox helyzet 1919 után is fennmaradt, amikor a keresztény-nemzeti kurzus sajtója (akkor még volt ilyen! –tj) „gonosz szellemként”, „éles eszű, de velejéig romlott, hazaáruló zsidóként” bélyegezte meg és Károlyi Mihály elsőszámú bűntársaként emlegette.”

Az Ady-kultusz: magyar öngyilkosság, Bp. 1941

Dr. Bartha József, Kuszkó István, Kovách Géza,

Kőszegi László - /részletek a könyvből/

A hasadt-lelkű Ady Endre semmiképpen sem foglalhat helyet költőfejedelmeink sorában. Nem lehet a mi koszorús költőnk, aki magát a nemzetközi szocialistáknak és nemzeteket lenéző zsidóságnak felajánlotta, és aki ifjúságunknak nemes eszmények helyett a „Vér és Arany” bálványát állította oda.

Rajongói egy ideig teleharsogták a magyar égboltozatot azzal, hogy “ő a legnagyobb magyar költő, nagyobb mindazoknál, akik eddig éltek, sőt talán még azoknál is, akik majd csak ezután fognak megszületni”.

Újabban megtették legnagyobb magyar politikusnak, akit prófétai jövőbelátása legalább is Széchenyi mellé, esetleg föléje magasztosít. Egyik méltatója – Papp Zoltán írja róla:

 „Ady politikai analfabéta volt. Egyedül ez magyarázza meg a zsidósággal és a honi polgári radikalizmussal való szövetségét lélektanilag. Politikailag tökéletesen iskolázatlan lévén, nem tudhatta, hogy a magyarság fényes nemzeti bélyegét tépdeső idegen szellemet éppen az ő szövetségesei képviselik.”  [A politikus Ady, Magyarság, 1936.06.14]

A Pesti Újság 1940. május 21-én beszámol Fiala Ferenc előadásáról, amelyben ezt írja:

„Ady nemcsak saját korának bűneit ostorozta, hanem prófétai lélekkel utat mutatott a messze jövőnek is. Kora azonban nem értette meg őt s nem akadt senki, aki hozzásegítette volna, hogy az elzsidósodott budapesti kultúrdzsungel szövevényeiből kiszabaduljon.”

“De a kora nem is érthette meg – olvassuk a fenti beszámolóban – mert Ady magyarsága ösztönös, a magyarság népi gyökereihez lenyúló érzés volt. Éppen ő látta meg, mindenkit megelőzve, a föld és a nép szociális problémáit.” [u.o. Vörösvári István: Az igazi Ady]

Tehát Ady Endrét a zsidósággal egész életén át fenntartott szövetségből átlendítették a jobboldali táborba, mint „olyan prófétát, akinek az írásai a nácik számára sokkal tanulságosabb olvasmánysorozatok, mint tulajdon programpontjaik. Magyarabb, emberibb, rendíthetetlen és hősi.”

                [B.A. Ady Endre: ’Jóslások Magyarországról’ c. munka ismertetése a Magyarság, 1936. 07. 5.]

Ady, költeményeiben számtalanszor tolmácsol nemzetbecsmérlő gondolatokat. Soha magyar költő nemzetéről még ennyi gyűlölettel nem szólt!

„Se viráguk, se fájuk, Se némettel békéjük, Se kedvük újjá lenni: Álmuk a zsíros Semmi	Nincs is e nagyvilágon Szánandóbb nép náladnál, Köd fölötted és köd lent, Ősi nép vagy és jöttment.”               (Gőzösről az Alföld)
„Szól a sípszó: átkozott nép,                 Ne hagyja az Úr veretlen, Uralkodást magán nem tűr        S szabadságra érdemtelen,                Ha bosszút áll, gyáva, lankadt,  S ha kegyet ád, rossz, kegyetlen.”                                            (Sípja régi babonának)	„Hiába akarnám, szeretném, Nincsen hozzá semmi közöm, Más a szemem, gerincem, eszmém, Más a lovam, a vérem, álmom, Tõle jövök és idegen Az én õsöm, fajtám, királyom.”                                      (Ond vezér unokája)

Ady, mihelyt az életbe kilépett, a szabadelvű iskolai nevelésénél fogva meggyőződésből azonnal csatlakozott a zsidó radikalizmushoz, tehát ’a mellőzést vagy üldözést’ – ha ugyan volt — a radikális állásfoglalása vonta maga után. Diákkorában zsidó fiúk voltak a legjobb barátai és köztük kedves tanítványaKun (Kohn) Béla, a későbbi hírhedt népbiztos, a magyarországi kommunizmus vérebe!

Első szerelme is zsidó lány volt: Zsóka (Friedmann Erzsébet), egy vagyonos zsidó család sarja. Aztán később jött a végzetes szerelem: Léda (Diósiné Brüll Adél) egy oroszországi prémárukat közvetítő párizsi üzlet tulajdonosának a felesége, szintén Izrael törzséből származott, akivel a Nagyváradi Napló szerkesztőségében ismerkedett meg.

Ady 1904-1911 között hétszer szaladt át a francia fővárosba. Amikor az első látogatásából visszatért s a Budapesti Napló állandó munkatársa lett, ettől kezdve teljesen a zsidó radikális kultúrtörekvések forgatagába került. Ekkor már a meggyőződésen kívül csakugyan anyagi megélhetése és írói nevének fenntartása is ide kötötte, hisz olvasóinak és barátainak legnagyobb része a zsidók közül került ki. Báró Hatvani Lajos, Sándor Pál, báró Kornfeld Zsigmond elég bőkezűen gondoskodtak arról, hogy Adynak ne legyenek anyagi gondjai. (Ugye, Ady nem mindig kifogásolta az elnyomó uralkodó osztályt!) De meg is szolgálta a gondoskodást, ami tapasztalható a versein.

A zsidóság iránt olyan feltűnő vonzalmat tanúsít, amely ha nem egy beteg léleknek beteges érzése volna, saját fajtája méltán megirigyelhetné. Legélesebben fejezi ezt ki A bélyeges sereg című verse, amelyben a zsidósággal nemcsak lelki, hanem vérbeli közösségben lévőnek vallja magát. Íme a vers két legjellemzőbb szakasza:

„Véretek, ha idegen is százszor,      Büszke kárhozók, eldobhattok százszor, Mégis az enyém, az enyém, A lelkem százszor utánatok oson, Véres ajkakkal mézes asszonyaitok

Örök bolygók, örök riaszgatók, S nyitott szívvel baráti hű fiúk            Idő kovászai, megyek én is veletek Átöntötték belém.                  Bélyegesen, csillagosan.”                                (A bélyeges sereg)

  Adyt 1912. májusában vették fel a Martinovics-páholyba, amely az összes magyarországi vörös szabadkőműves páholy közt a legvörösebb volt. 1914. február 13-án megkapta a Martinovics Páholyban a mesteri kötényt.

Különös figyelmet érdemel Adynak a Galilei-körhöz való bensőséges viszonya. Utálja a különféle keresztény szellemű ifjúsági köröket. Egyik életrajzírója Révész (Roth) Béla feljegyzi: „nagyra becsüli a zsidó Galilei-kör tagjait.”

Ady 1905-ben írta a Budapesti Naplóban, hogy “a nacionalizmusnál internacionálisabb erő és idea nincs,” és ez által már tömérdek históriai gazság történt: népek összeuszítása, világosságoltás, szabadságtiprás.”

De mindaz, ami korábban szerinte “sötétség, butaság, gonosz önzés volt”, két év múlva már “világosság, bölcsesség és önzetlen becsületesség” lett! Ezt a fából való vaskarikát józan magyar agyvelő soha meg nem értheti.

A fogalmak tisztázása céljából meg kell jegyeznünk, hogy internacionális (nemzetközi) semmilyen ember nem lehet, még az olyan sem, aki -- mint Ady - saját fajtáját megtagadva, a vérébe más fajta vérét ömleszti át, mert minden embernek valamely fajtához, nemzethez (nációhoz) tartoznia kell! Ellenben kozmopolita (világpolgár) minden ember lehet, mert minden fajtájú vagy nemzetiségű ember szerepelhet bármely állam polgáraként, ha ez őt polgárául befogadja.

Abban igaza van Ady Endrének, hogy az uzsora ezer fajtája nyomorgatta akkor is a nép legnagyobb részét. Ez az uzsora nemcsak a tőzsdén, hanem a nagybirtokokon is dühöngött. Ez utóbbi helyeken azonban nem annyira a feudális főurak és kasznárjaik, hanem kilencven százalékban azok folytatták az uzsorát, akik a tőzsdén e szakmában működőknek fajtestvérei voltak.

Az Archives Israelitées kiadvány hirdette az 1864-ben:

„Mi zsidók vagyunk, mert zsidónak születtünk. A zsidó szülőktől származó gyermek mindig zsidó. Születésével a zsidóság minden kötelessége ráhárul. Mi nem azért vagyunk zsidók, mert körülmetéltettünk, hanem azért metéltetjük körül gyermekeinket, mert zsidók vagyunk. A zsidóság pecsétjét születésünk nyomja reánk. E pecsétet sohasem vethetjük le. Még az a zsidó, aki megtagadta vallását és megkereszteltette magát, még az sem szűnik meg zsidó lenni. Mindig alávetve marad a zsidóság minden kötelmének.”

Költeményei kielégíthetik bármelyik vérbeli szociáldemokrata agitátor lelkületét. Mint ezek, ő is a szent vörös Naphoz imádkozik:

“Kelj fel, oh kelj fel, szent vörös Nap, Míg gyűlölök, vagyok és élek! Hatalmasabb, pusztítóbb lennél, hogyha én nézlek..”                                   (A vörös Nap)

“Mert itt kárhozat van, itt le kell gyilkolni, Mindent, ami régi ezeréves holmi.”                           (A márciusi naphoz)

       Milotay István, korunk egyik legjelesebb publicistája, a Jóslások Magyarországról c. kötetet, a megjelenése alkalmával az Új Magyarságban azonos c. vezércikkben méltatta a költőt.

Milotay megállapítja:

“Ady a politikában a primitív jakobinus szellemet képviselte, átszőve ezt a magyar kisnemesi, Dózsai-hagyományok, a zsidó intellektuel radikalizmus s a marxi szociáldemokrácia zűrzavaros egyvelegével. Ady ezen a szemléleten keresztül néz mindent, bel-, és külpolitikát, vallást, háborút, műveltséget.”

Ady, legfőképpen a zsidóságban látta a magyar világmegváltás kovászát. Szegény, mit szólna, ha ma élne? Milyen verseket írna? Hogyan vélekedne a magyar népet kirabló/nyúzó magyarországi “új földesurakról”?

A próféta még hallhatott a század eleji véres bolsevista forradalmakról, de már nem érte meg, hogy láthassa: a Galíciából beszivárgott zsidóság minden hatalmi, anyagi, gazdasági, sajtóbeli és irodalmi pozíciót meghódított, és kegyetlen osztályöntudattal védte a maga uralmát, az egész nyomorgó nemzettel szemben!

Látszik, mi lett az egykori jakobinusokból! Hogy a hatalom, a mérhetetlen vagyoni jólét ormain napjainkban hogyan szövetkeznek a romlott arisztokráciával s a romlott dzsentrivel egyaránt, s hogy hódolnak a papuralom, az Ady-féle klerikalizmus legkényesebb érdekeinek.

***

Miért nemzeti öngyilkosság az Ady-kultusz? Azért, mert nem lehet költő vagy író annak a nemzetnek a szószólója, ifjúságának a példaképe, aki perverz és idegen érdekek szolgálatába szegődik és gyalázza azt a hazát, amelyben született! Még akkor sem, ha az anyanyelve magyar! /tj/

IDÉZET

“… a vallás szellemi oktatása lesz az Új Világrend alapja, és a nemzeti függetlenséget alá kell rendelni Isten magasabb erkölcsi törvényének. /„American Institute of Judaism, New York Times, 1942.12/

Magyarország elpusztítása tovább 

folytatódik

Beküldte: Valaki a tömegből

Minden ellenkező híresztelés ellenére, a kommunista rémuralom még a rendőrállam köntösét is félredobva, egyre nyíltabban tör a magyarság elpusztítására. Sajnos mindenki elfelejtkezik az 1944 utáni kezdetekről, ahol világosan felrajzolódott a még maradék magyarság nyílt színen történő elpusztítása, teljes világi- és európai közreműködés mellett.

Az csupán mellékkörülmény, hogy a népbíróságoknak nevezett terrorszervezeteket a kommunisták kizárólag azzal a céllal hozták létre, hogy valamennyi tehetséges magyart most és azonnal elpusztítsanak. Még a háború után 60 évvel is egyfolytábanfasisztázzák a magyarokat, pedig köztudott, hogy csupán a Duce Olaszországában született meg római mintára a fasizmus. Ez a tény a mai napig senkit nem érdekel.

/kép: Három koldus: Giacomo Ceruti festménye, 1736/

Már a KGB 45 pontjában nyilvánosságra került ama életsors és életút, amit a magyarországi kommunista gyilkosok a magyarság elpusztítására megvalósítanak, de senki nem volt hajlandó a 45 pontból a magyarok közül akár egyet is figyelembe venni. Mára, hiába nyert igazolást, hogy a kommunizmus, mint az emberiség legújabb kori rákfenéje, több mint százmillió embert gyilkolt le eddigi „működése” során. Ugyanakkor senkit nem zavar, hogy ezek a gyilkosok önmagukat büszkén (büszkébben, mint a homoszexuálisok) szocialistáknak nevezgetik, felbátorodva azon a helyzeten, hogy a magyarság a mai napig nem vonta őket felelősségre a népirtásért, az ország gátlástalan kirablásáért, a tévtanok évtizedekig történő tudatos terjesztéséért, valamennyi normális emberi érték (szeretet, becsület, hűség, erkölcsök, Istentisztelet, honszeretet, segítőkészség, áldozatvállalás, stb.) elpusztításáért.

Nincs értelme most tételesen felsorolni azt a galád, korlátlan hataloméhséget, amelyről a lenini hagyományoknak megfelelően továbbra is hazudoznak. Könyvtárnyi irodalom foglalkozik vele a szabad világ kényszerű megalakulása óta egész Európában. Mint ide tartozót, meg kell említeni, hogy az a buzgó igyekezet, amivel Magyarországot még a legjámborabb nemzetközi hivatalos szerepléstől is elzárták és elzárják (lásd a Világkiállítás megbuktatása, stb.) a mai napig nem talált külföldi támogatókra csak a kommunisták és azok szimpatizánsai és pénzügyi támogatói részéről.

Először felsoroljuk, hogy Magyarország miket kapott a kommunistáktól az elmúlt 62 év alatt, amelyeket ők folyamatosan baloldali értékeknek neveznek:

 Az ország ezer éven át kiépített és jól működő – a becsületet első helyre tevő – államapparátusának a megsemmisítése.

 A magyar ember teljes körű vagyonvesztése-kirablása, először politikai köntösbe bugyolálva (népelnyomó, tőkésbérenc, kulák, stb.), később a világ legnagyobb kiépítésű Bizományi Áruház Vállalatnak álcázott megtervezett rablóbandák segítségével a polgárság teljes vagyonának az elvétele (B-listázások, rendőrségi üldöztetések, hazug-hamis bírósági ítéletek, stb.), amely a mai napig töretlenül folytatódik. Mégpedig úgy, hogy a magyar ember bármennyit is dolgozik, soha nem kaphatja meg az Európai Uniós átlagbér teljesítményarányos részét.

 A magyar embert teljes körű létbizonytalanságban kell tartani, ahogy a KGB utasítások és a Magyar Népköztársaság MT 4600-as sorozatszámú titkos rendeletei a mai napig meghatározzák.

 A Magyarországon kiépített és világhírre szert tett oktatási intézmények, iskolák és képzési rendszerek szétverése, megszüntetése, ellehetetlenítése, kezdve azzal, hogy a tanári kart már a megszállásuk kezdetén a KGB 45 pontjában leírt részletes utasítás alapján szétverték, nevetség tárgyává tették, proli tömegek szervezésével kigúnyolták és földönfutóvá kényszerítették. A helyükre teljesen műveletlen vagy legjobb esetben félművelt, tanítóknak nem nevezhető karrieristákat neveztek ki, akik azonnal létrehozták a saját tudományos álelitjüket – kisajátítva és megszállva valamennyi magyar közoktatási intézmény és közintézmény területét. Természetesen a pedagógusi felügyelet, a tanfelügyelőség teljes körű felszámolásával kezdték, amely egyedülálló a világon a maga nemében, hiszen az iskolába járó gyermek teljes körűen kiszolgáltatott és rajta keresztül a szülő is fogva van és zsarolható bármikor.

 A közhatalom kisajátítása céljából Magyarország közjogi fejlődésétől teljesen idegen szovjet típusú és rendszerű választási rendszert telepítettek ide, amelynek semmi köze az örökösen hirdetett, de általuk álságos népi demokráciának degradált fogalomhoz, ugyanakkor lehetővé tette a nyílt és teljes körű rendőrállam felépítését, működtetését és hatalomgyakorlását. Ennek a célnak az első lépése volt az un. járások felszámolása, amely Magyarországon a közhatalom és az államigazgatás legelemibb és legkisebb egysége volt – ide értve a járásbíróságokat, valamint a területük alá tartozó földhivatalokat, és a közigazgatást megvalósító hivatalnokrendszert.

 A kommunista hatalmi téboly már a megszállás kezdetén első helyre tette és legfőbb ellenségének nyilvánította a magyar egyházakat (nem a felekezeteket!), ide a legnagyobb lélekszámú magyar egyházakat, így a Magyar Katolikus Anyaszentegyházat valamint a Magyar Református Egyházat soroljuk egyértelműen. Az a féktelen és vak gyűlölet, ami a kommunistát a lelki életet élő és jámbor, béketűrő, sokat elszenvedő embertársa ellen izgatja, talán egy nagyon komoly elmegyógyászati új szakma felállítását is megérdemli, hiszen a pszichés infekción túli idült elmekórtani esetek teljes gyűjteményével találkozunk, ha megvizsgáljuk a soknevű (Rosenfeld-Rákosi, Csermanek-Kádár, stb.), de mindig idegenszívű kommunista főpártvezérek és miniszterelnökök, magas rangú kormánytisztviselőknek a mai napig tartó sorát. Igazat kell adnunk C. C. Young bázeli elmegyógyásznak, aki már a múlt században javasolta ezeknek a lelketlen torzult személyeknek a közhatalomból történő örökös kitiltását és bekerülésük ellen különböző sorompók felállítását. A bomlott agyú idegenszívű kommunistát az sem érdekli, hogy az egyház több ezer esztendős múltjával összemérhetetlen magasságban van a kommunista törpeeszmék nagy gondolkodói által kifundált szörnyű kísérlet pár évtizedével szemben.

 A magyar kultúra ellen elkövetett merényletek, amelyek híven követik a KGB 45 pontjában leírt – az oroszok által megszállt országok – őslakosságát egyszerűen bennszülötteknek nevező titkos okirathalmazt. Ebben pontosan le van írva mindaz, hogy még az is tiltva van a magyar ember számára, hogy megismerje saját fajának az őstörténelmét, dacára annak, hogy tiltva van még a forrásanyagok kutatása is a mai napig. Ilyen ügyekhez csak és kizárólag a kitenyésztett tudományos álelit – főleg idegenszívűekből álló tagjai – férhetnek hozzá kizárólagossági alapon a mai napig.

 A magyar ember számára tilos a fegyver viselése, a mindenkit bolondnak nyilvánító és az ésszerűséget messze elkerülő kommunista törvények szerint fegyvert csak és kizárólag a pártkatonák viselhetnek. Ez a furcsa tévtan a fő rendezőelv a kommunista államrezonban, de egy dologról felejtkeztek el, hogy a magyarállam több ezer éves múltra tekint vissza. Mi adtuk a világ legjobb katonáit és adjuk a mai napig és ezen a tényen, még a jelenleg 106 ezer fős hivatásosnak nevezett rendőrállomány valamint a 896 ezer fős BM titkos állomány és a besúgók együttes hadereje sem tud úrrá lenni. A világ legerősebb terrorista korszaka Európában Magyarországon valósult meg a közel 5 millió fős orosz megszálló hadsereggel és az akkori pártmunkások kommunista haderejével együtt, ami 1956. október 23-án 23 óra 10 perckor látványosan összeomlott nem egészen negyed óra alatt. Vegyék tudomásul az elvtársak, hogy soraikban egyre több az „áruló”, akik újabb népfelkelés esetén azonnal megnyitják és megmutatják a titkos fegyverraktárakat, és a fegyvereket átadják „a széles dolgozó tömegeknek”. Erről nem szabad senkinek megfelejtkezni.

 A magyar egészségügynek nevezett, a kommunisták által megrendezett színjáték egyetlen és kizárólagos főszereplője a Pénz. Az egészségügyet is az idegenszívűek követelésére „üzletággá” próbálják minősíteni, ami természetesen csupán álca, hogy elsősorban az egészségügyi ingatlanok eladásával-elkótyavetyélésével újabb elvtársi pénzkisíbolási helyzet keletkezzen. Az a mese, hogy az éhbéren tartott orvostársadalom és az egészségügyi szakszemélyzet majdcsak megtörik előbb-utóbb, és bégetve visszaáll a rabszolgasorba, mára véglegesen meghiúsult. Miután a kommunista berendezkedésű államapparátus valamennyi erkölcsi szabályra és kötelezettségre tesz a maga módján, azaz figyelmen kívül hagyja, így minden orvos-doktor, elsősorban a fiatalok más országokban keresi a maga boldogulását, és hiába reménykedtek abban az elvtársak, hogy az Erdélyből elüldözött magyar orvosok majdcsak pótolják és beállnak a rabszolga sorba a nagyobb éhbér reményében, ezek az Erdélyből érkezettek pár hét után azonnal tovább áramlottak a szabad világ országaiba. Csupán egyetlen adat: az európai orvos átlagbérek havonta 2 millió Forintot érnek, szemben a magyar kommunisták által odalökött maximum 170 ezer Forinttal.

 A kommunista államrezon – miután elvette az eredeti tulajdonoscsaládoktól és több százezer fős részvénytársasági tagságtól a gyárakat és az üzemeket a bankokkal együtt, majd egy színlelt államosítás ürügyén, amelyet a nemzetközi törvények köteleztek arra, hogy az eredeti tulajdonosok számára az államosító fizesse ki az elkobzott értéket, ezt az összeget a mai napig nem kapta meg egyetlen magyar ember sem. Ez az összeg a bányák nélkül meghaladta a 8 000 milliárd Dollárt, amivel természetesen a kommunista államrezon a mai napig tartozik és egy jóvátételi perben, ebben az ügyletben is kőkeményen fizetni fog. Ezen a tényen a néhai tulajdonosok folyamatos kivégzése sem tud változtatni, mert a magyaroknál a nagycsalád elve érvényesül, tisztelt kommunista elvtársak, hiszen a magyarság életében valamennyi esemény és történés a nagycsalád tagjainak a szeme láttára és a tudomásával történik, így mindig vannak túlélők, ha máshol nem a tengereken túl vagy a szabad világ egy eldugott kis falujában. Az tájékoztatási sztráda, -- nevezzük bárhogy, -- még a Kínai Kommunista Párt jogi intézkedései és börtönei ellenére mindenki számára nyitva áll és így az örökösök tudnak mindenről. Ez a veszély a sebtében elkótyavetyélt-eladásnak álcázott kommunista vagyonátmentést sem fogja figyelmen kívül hagyni, magyarul minden egyes vagyontárgy után a hajdani üzemben dolgozott rabszolga hadsereg valamennyi tagja névsora számára a kárpótlás-új birtokbavétel-újtulajdonlás nyitva fog állni, amíg ember él a világon. Természetesen, ide értve, azokat a rabszolgabér és a normál európai átlagkeresetek közötti különbségeket is, amit a kommunista párttitkár elvtársak üzemi négyszögei és hasonló szédelgés szervezetei és mesélői kitaláltak.

 Térjünk rá a kommunisták által korábban olyan büszkén és sokszor emlegetett szociális érzékenység című szócsinálmányra, aminek tulajdonképpen semmiféle értelmezése és jelentése nincs, hiszen egész Európa szabad világrészeiben a szociális munkás, mint funkció kizárólag azért szerepel a polgármesteri hivatal fizetési jegyzékében, mert annak egy feladata van, a bajba jutottat azonnal és radikális módon megsegíteni és olyan élethelyzetbe hozni, hogy többet a jelenlegi helyzetébe ne kerülhessen. Tehát a szociális szó kizárólag Krisztusi értelemben van használatban, ez természetesen a gyűlöletnek élő, harácsoló kommunista számára semmit nem jelent. A 16 éven át folyamatosan és sűrűn hangoztatott rendszerváltásnak nevezett színjáték a legfontosabb szereplőről, a dolgozó emberről és annak családjáról soha egy hangot, egy percet sem szánt a megvitatására, a kialakított helyzet hazugságaira, szemfényvesztésére, lopásaira és rablásaira. Nézzük a tényeket: Európában az egész Unió területén ugyanannyiba kerül bármilyen árucikk, pl. ruházati dolgok, zakó, kabát, cipő, autó, lakás, ház, így a munkabér is valamennyi EU országban ugyanannyi értéket ér.

Az átlag munkabér 3000 Euró fölött van valamivel. Ez azt jelenti, hogy egy magyar munkás keresete is ugyanennyi kell, hogy legyen, hiszen a munkavégzés erőssége és ideje ugyanaz. Ezzel szemben egy mostani munkás átlagkereset Magyarországon 80-120 ezer Forint között van. A 3000 Euró magyar forintra átszámolva 840 ezer Forintot ér a HUF-ra átszámolva. Könnyen belátható, hogy a magyar munkás havi bére az európai átlagbér 10-12%-át éri csak el. Ez azt is jelenti, hogy a teljesítményarányosság elve alapján a különbözetet valakik zsebre vágják és egy szó sem esik arról, hogy a különböző harmonizációk tételei közül a legfontosabb, a magyar munkabér kiszorult, pedig még jogharmonizáció is van. Az a mese, amit a kommunisták a különböző multik magyarországi bezúdulásakor hirdettek egy szóval sem valósult meg, hiszen mögöttük tetten érhetően kizárólag magyar(országi) kommunisták állnak. Tudni kell még azt is, hogy a magyar átlagjövedelmek egyetlen dolgozó osztályban sem érik el az európai osztályátlagot, így például az orvosok Magyarországon 170 ezer Forintot keresnek havonta, ez az átlag Európában 2 Millió Forint havonta. Nyugodtan fel lehet háborodni: a világháló, az Internet a kommunisták ellen van, bárkinek valós képe lehet így az Európai Unió ár és kereseti viszonyait illetően. Természetesen ez az állapot tovább tarthatatlan: a közgazdaságtanban nincs olyan hiper-szuper-extraprofit, amit a magyar munkás rabszolgabére és az európai munkabér átlag között találunk, törvényellenesen.

 1945 után a berendezkedő kommunista rezsimek olyan átlagórabéreket honosítottak meg valamennyi általuk megszállt országban, így Magyarországon is, ami olyan égbekiáltó értékkülönbözőséget eredményezett, amely a mai napig tetten érhető, ugyanekkor a magyar munkaerő rabszolga éhbérével szemben az elvtársi kar több ezerszeres időarányos jövedelmet vágott zsebre, természetesen ezt abból az ellopott pénzből tudta megtenni, amit a magyar munkás órabéréből 62 éven át folyamatosan ellopnak. Arról nem is beszélve, hogy az útszéli fenyegetőzés, a jelenlegi torz energiaárak teljesen önkényes és különböző hazugságokon alapuló, pl. „A nemzetközi helyzet fokozódik”, stb. teljesen indokolatlan folyamatos energia áremelkedése szerves része a polgárait továbbra is verő állam „szociális” programjának. Valószínű, a kommunista rablók sohasem fogják megtanulni azt, hogy ki kell fizetni a munkásnak a bérét, hiszen az már a Bibliában is le van írva, és nem a bér ellopása után különböző mesékkel ártámogatásokat, kiegyenlítéseket, stb. fizessenek az állam nevében a tolvajok. Meg kell adni a magyar munkásnak is az európai átlagbéreket, és majd ő kiegészít magát, ha akarja, ahogy neki tetszik. A mai napig nem lehet tudni azt, hogy mibe kerül egy kWh villanyáram és ez 1945 óta így van, pedig minden államnak elemi érdeke az, hogy valós képe legyen az alapvető energia árakról és tekintettel arra, hogy nem az államnak vannak polgárai, hanem a polgároknak van állama, ezeket a valós árakat köteles tudomására hozni a polgároknak. Mint ide tartozót tudni kell, hogy az európai szabad államokban alkotmányos emberi jog az, hogy az ivóvízért nem kell fizetni senkinek semmit. A kommunisták a lakosságot teljesen törvénytelen módon még erre is kényszerítik.

 Magyarország lakáshelyzete a világháborús angolszász-bombázások óta a mai napig nem került megoldásra, hiszen az elpusztult városrészek helyett tákolt szovjet házgyári gyártmányok, amelyeket a Szovjetunióból ide telepített szovjet házgyárak állítottak elő, figyelmen kívül hagyva a Larsen-Nielsen dán házgyári alkotások előírásait, az emberi élet folytatására alkalmatlan, szűk életterű élelmiszer tárolására alkalmatlan tartózkodási helyek, kiváló szülőhelyévé vált a panelprolinak elnevezett nincstelen szegény népnek, akiket a kolhozosítás ürügyén üldöztek el falvaikból. Az a mese, amivel a kommunisták a maradék Magyarország népét 62 éve hitegetik, legjobban a lakáshelyzeten érhető tetten, hiszen az a lenézés, és az a vak gyűlölet, ami az otthontalanná tett magyar emberek életét kíséri, az úgynevezett államhatalom részéről, semmilyen összehasonlítási alapot nem jelent az Európai Unió bármelyik országával. Az álszent sopánkodás, amit a kommunisták folytatnak a saját maguk által kreált hamis statisztikákkal megerősítve, nem állja meg a helyét, hiszen Magyarországon a háború előtt a lakóházak többsége magántulajdonban volt, csupán a középületek és az állam hivatalai voltak kivételezettek ez alól. A magyar ember szorgalmát és élni vágyását bizonyítja az a tény, valamint vagyongyűjtési szorgalmát, amely kiemelte őt mindenkor a környező utódállamok dologtalan és dologkerülő népességéből, az hogy saját tulajdonú lakásra vágyott, mint amiben az ősei éltek, hiába csináltak belőle panelprolit az elvtársak, a meglévő lakóházak csupán 9%-a nem magántulajdonban levő a mai Magyarországon.

 1956 leverése után, amikor iszonyú erővel indult meg a magyar lakosság beveretése a kolhozokba, akkor épültek ezek a panelszörnyek, kizárólag elzárócsappal minden vonatkozásában (gáz, víz, villany, fűtés, stb.), hogy az állam büntetőkeze a saját polgáraival szemben, azaz a rendőrterror néhány csap elzárásával is bizonyítható legyen még a lakóközösséggel szemben. Olyan bolond építésügyi szabályokat hoztak az elvtársak kötelező erővel, hogy a villanyórát az épület külső falára kell elhelyezni a főkapcsolóval együtt, ugyanígy a gázvezetéket is, hogy bármikor a rendőrállam kezet emelhessen a polgárokra akadálymentesen. A kommunisták bolondériájukban odáig merészkedtek, hogy a Magyarországon 1000 éve bevezetett magassági pont az úgynevezett 00-szint az Adriai-tengerhez volt viszonyítva, de a kommunista rémuralom bevezetése után kötelezték az ország egész társadalmát, hogy a sokkal távolabbi Balti-tenger vízszintjét használják kötelező erővel a 00-szint megállapítására, ez így van a mai napig. Ennyit a különböző harmonizációkról.

 A kommunista állam, mint rendőrállam intézkedései következtében a magyar kultúra és az azt meghatározó embertan és néprajz nem kerül szervezett módon napi használatba. Még az általuk kibocsátott és az iskolák által hivatalosan kiadott bizonyítványokból is hiányzik a Hon- és Népismeret című tantárgy. Arról nem is beszélve, hogy az idegenszívű törpe kisebbség akaratának megfelelően még a középiskolai oktatásból is kimaradt az embertan. Így a magyar ember számára felismerhetetlen az a sok ismeretlen eredetű magyarul beszélni sem tudó és anatómiailag a beszédkészséget, soha elsajátítani nem tudó törpe kisebbség, amelyik bármilyen hihetetlen is, a rendőrállam természetének megfelelően a kulcsfontosságú közhivatalokban és irányító szervezetekben és testületekben, így a miniszterelnöki székben is ők próbálják kisajátítani mindazokat a jogköröket, amelyek számukra úgy illenek hozzájuk, mint szamárhoz a bársonynyereg. Az anglomániával párosuló szubkultúra, amely mint az utcai mocsok dől az úgynevezett „független és pártatlan” sajtóból, így az elektronikusból is, a mai napra semmilyen jelét nem adja annak, hogy az ország független-szabad és minden idegen befolyástól mentes lenne. Az a fülsértő, ostoba, kioktató beszédmodor, amit a kommunisták, mintegy külön anyanyelvet egymás között meghonosítottak, amely lehetővé teszi azt, hogy a főkomcsi, mintegy magyar nyelvújítóként olyan szavakat teremtsen, amelyeknek nincs magyarul semmi értelme, és olyan szövegkörnyezetben merjen elhelyezni, amely sérti az emberi jó ízlést, az alapvető emberi jogokat. Például az „öregecskedő feleségek”, „hetente bérmálkozom”…, stb., amelyek legfeljebb az idegenszívűek, a törpe kisebbség számára jelent sikerélményt, valamennyi európai szabadállamban a megvetés tárgya az ilyen ember.

 A polgáraira folyamatosan kezet emelő magyarországi rendőrállam vezetése és vezetői már a legelemibb erkölcsi normákkal sincsenek köszönő viszonyban. Ez azt jelenti, hogy számukra folyamatosan megengedett a hazudozás, amit ők igyekeznek hol csúsztatásnak, hol mellébeszélésnek, hol „jogi bakinak” feltüntetni, de az igazság az, amit 1956-ban a pár napra felszabadult „Szabad Kossuth Rádió” bemondott a következők szerint: „Hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal, hazudtunk minden mondatunkkal, ha tudtok, bocsássatok meg nekünk.”. Ez a mondat a mai napig igaz az elvtársi államvezetésre, még a magyar Gulágok javában működtek, így hangzott „Az 1960-as évekre utolérjük és megelőzzük az Amerikai Egyesült Államot, az imperializmus fő fészkét.”. Természetesen ez az ostobaság azóta se következett be, rajtunk kívül álló okokból. A magyar nép végső veszélyben van, mert a kommunista gyilkosai elérkezettnek látták az időt a lakosság teljes kipusztítására és elüldözésére.Mit üzen a magyar múlt?

 Egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalóak.
 Annyian gyalázták, gázolták már nemzetünket, országunkat, ideje, hogy összefogjunk.
 Összefogásban van az erő, amely nélkül nyomorultul elveszünk.
 A szerencse nem elég ahhoz, hogy újra rendbe jöjjön minden Magyarországon, és nemzetünk boldog legyen.
 Óvva intem a magyarokat, ne várjanak az idegenektől segítséget, mert az idegenektől származnak mindig a veszedelmek a hazára.
 Senkinek nem fáj úgy a mi sebünk, mint nekünk, idegenek nem érzik a mi fájdalmunkat.
 Mi a teendő nagy veszedelem idején, mint most, mely hazánkat és a magyart fenyegeti. Ne essünk kétségbe, amíg erőnket érezzük, és fegyvert tudunk fogni. Ha azt kérded, micsoda nemzetet akarok oltalmazni, azt mondom, a magyart kívánom, mert ha akarja, az a legvitézebb nemzetség a világon. Egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalóak.
 Nagy baj azonban, hogy a régi erkölcs és a fegyelem meglazult, a magyarság meg van félemlítve, széthúz, és nem cselekszik.
 Jobbaknak kell lennünk, vitézebbeknek is, tanultabbaknak is, ha ellenségeinket meg akarjuk verni.
 A sereget az egész nemzet állítsa.
 Magyarországot fegyverrel szereztük, és csak fegyverrel tudjuk megtartani.
 A nemzetnek ki kell vetnie a belső ellenségeit, akik bomlasztásukkal árulói lettek a magyar népnek.
 Meg kell szabadítani a hazát az élősködő kommunisták hadaitól, hiszen ők szívják vérét, erejét, munkájukkal elrohasztanak mindent, egy feladatuk van, hogy romlásba döntsék a hazát.
 Ne engedjétek, hogy a kommunisták, mint tőkéstársak kiárusítsák más idegeneknek az országot, és ezek a betolakodó idegenek felvásárolják édes hazánkat, és a magyar népet földönfutóvá tegyék.
 A magyarok ne engedjék meg, hogy az idegenek befurakodjanak ismét az ország szívébe, a Magyar Parlamentbe.Az ezer esztendős magyar állam visszaállításának halaszthatatlan feltételei

  A történelmünk során kiérlelt, a Szent Korona Tanban megfogalmazott megingathatatlan elvekre épülő Magyar Történelmi Alkotmány jogfolytonosságának a helyre állítása.
 A magyar alkotmány nem évszámhoz köthető, hanem az ezer év történelméhez, így a magyar alkotmány a magyar nemzet ezer éves európai létében gyökerező, munkáló, érlelődő és meg-megújuló államalkotó akarata. Ez az államalkotó akarat nem sajátítható ki sem az idegenek, sem az idegenszívűek, sem a kommunisták által. Amit ma alkotmánynak neveznek, az nem az ország alkotmánya, hanem csak alaptörvény. Az alaptörvény alacsonyabb szintű jogszabály, így nem lehet alkotmánynak nyilvánítani. A mai alaptörvényt a háborús győztes megszálló szovjet nagyhatalom (Amerika beleegyezésével és jóváhagyásával! –tj) kényszerítette ránk, 1949-ben.
 Ezzel az alkotmánynak nevezett sztálini diktátummal kívántak törvényességi látszatot adni több évtizedes hatalombitorlásuknak a kommunisták. Ez a diktátum máig érvényes, legalább is a kommunisták így hirdetik, az 1949. évi XX. tv. 77. (1) révén, amely a magyar államot megfosztotta ősi alkotmányának még az emlékétől is, még beszélni sem szabad róla. Ez az alaptörvény megszüntette Európa legrégibb jogrendjét és Magyarországot az idegen érdekeket kiszolgáló jogszabályok igájába kényszerítette, „törvényessé” nyilvánította a kommunista állampárti terrort, meggyalázta a magántulajdon szentségét, elfogadottá tette az államosítást, amely az elrabolt vagyontárgyak után egy fillért sem fizetett, majd 1989 után a magánosításnak elnevezett és átkeresztelt rablásokat is. Ez a többszöri módosításokkal máig megtartott alaptörvény a megszállók és a bérenceik önkényuralmi törvénye volt, amely ma is arra szolgál, hogy a nemzet öntudatra ébredését lehetetlenné tegye. Tekintettel arra, hogy a szovjet katonai megszállás 15 éve megszűnt, Magyarország ennek ellenére az ősi alkotmányhoz mégsem tért vissza.
 Az a hatalmi fölény, erőszak és önkény, amely a jelenlegi magyarországi kommunista rendőrállamot jellemzi, alkotmányt nem teremthet, mert az alkotmány csak az erkölcsnek és az igazságnak engedelmeskedő hatalmat ismeri el.
 Tudomásul kell vennie minden magyarnak, ALKOTMÁNY nélkül a magyarságnak az Európa közepét jelentő Kárpát-medencében nincs jövője, nincs társadalmi béke, nincs társadalmi igazság, nincs szolidaritás és boldogulás, nincs szabadság, nincs otthonosság, és nincs európai részvétel.
 A történelmi alkotmány hozzánőtt a magyarsághoz, részévé vált, mint az anyanyelve, amely nélkül nem létezhet, amely nélkül védtelen. Nem véletlen az sem, hogy a kommunista közoktatásban csupán két darab vesztes csatát tanítanak az iskolákban, a többi ötvenről szó sem esik.
 A történelmi alkotmány korszerű, kiigazítása a mai korszellemhez elengedhetetlen, közismertté tétele és elfogadása nem pártpolitikai kérdés, hanem a magyar élet szereplőinek a kötelessége, az ország és a magyarság újraéledésének pedig előfeltétele.
 Fel kell szólítani a pártokat, hogy ne a nemzetközi háttérhatalmakat szolgálják, bármekkora fizetséget is ígérnek nekik ezek, hanem valódi alkotmányos kormányzásra törekedjenek.
 Van még a magyarságban annyi erő, a testi és a lelki elnyomorítása ellenére is, hogy előbb vagy utóbb visszaveszi ősi szabadságát, és önmagára eszmél. Ez már tovább nem kerülhető meg.Mit adott a magyarság a világnak?

 A világ elismerten legősibb népcsoportja a sumír-szkíta. Kultúrája, nyelve, írása a történelem előtti időkből származik, és az lett az emberiség mai kultúrájának az alapja. Kézenfekvő, hogy e magas kultúrát kifejlesztő, megőrző és továbbadó ősnép örökléstanilag is és nyelvének önmaga által kifejlesztett tökéletessége miatt is a legalkalmasabb volt erre, találékonysága, ötletessége révén mindezek tudományos bizonyítékai manapság egyre sokasodnak ellenségeink nagy bosszúságára. Ezeknek a népeknek utolsó maradványa mi vagyunk itt a Földön, mi magyarok és ezért adhattuk mi a legtöbbet a világnak. Nyilvánvaló, hogy ezért lettünk a gyűlöletük tárgyai és elpusztításuk alanyaivá.

Találmányaink száma végtelen sok, de valamennyien meghatározták a népek az emberiség anyagi fejlődését is. Mi ismertettük meg Európával (és nem pedig a művelt Nyugat!)

a nadrágot, a csizmát, a gombot, a finom lenből készült alsóneműt, harisnyát, a kabát ujját (azaz az ujjas kabátot), a nyerget, a kengyelt, a kocsit, evéshez a kanalat, a villát, a külön tányérokat, a kovásszal kelesztett, dagasztott kenyeret (nem a pászkát), a konzervek őseit: a tarhonyát, a szárított húsport, a különböző befőtteket, borokat, finom szeszeket, stb.

Az emberi testápolás területén a hordozható bőr fürdőkádat a köznépnek, az ezüstből készültet a férjhez ment magyar királyleányoknak, akik, amikor megfürödtek, az összes német körbeállta és bámulva csodálta és több hónapi rábeszélés után sikerült a német királyt rábeszélnie az ezüstkádban fürdés örömére. A szagos vizet, a boltívet, a boltozatos folyosót, a kupolát, a pincét, a függőkertet, a vízvezetéket, a csatornázást, az öntözőműveket. A páratlan szépségű arany és zománc ékszerek és használati tárgyak mind szkíta eredetűek, a leghasznosabb növények és háziállatok sokaságát is mi honosítottuk meg és használtuk. Mi nemesítettük a hihetetlenül ellenálló fajú búzaféléket, a szőlőkultúránk is olyan régi, hogy a világon ma termesztett 49 szőlőfajta közül 19 magyar nemesítésű. A híres kaliforniai szőlőtermesztés meghonosítója Amerikában is magyar, Haraszthy Ágoston. A ló háziasítása lovaglásra, teherhordásra való alkalmazása, őseink egyik korszakalkotó tette volt. Haszonállataink közül a magyar rideg marha, a rackajuh, a kutyáink közül az égi kutyánk, a puli, a kuvasz, a komondor, stb.
- Technikai találmányaink is mérföldkövei a kultúrának, a haladásnak, pl. az első láncrendszerű híd a világon, Budapesten épült és nem Angliában. Az első legnagyobb fesztávolságú pillér nélküli híd, az Erzsébet híd is nálunk épült. A világ első földalatti vasútja is nálunk épült.
- Híres feltalálóink közül néhány nevet meg kell említeni:

Kempelen Farkas, a sakkautomatával és a Schönbrunni palota előtti automata szökőkút tervezője, Asbóth Sándor, a New Yorki Central Park megépítője, Bábolnai János New York legszebb színházait építette, Jernian Jenő, a Rio de Janeiro-i kikötő építője, Maróti Géza a Mexicoi Operát építette, Baján János a Velencei Kiállítási Pavilont, Engelbert Ákos a lisszaboni kikötőt, Kaffka Dénes a kairói tőzsdepalotát építette, Szentgáli Antal és Gebányi Károly építették a mandzsúriai vasúthálózatot (a kínaiak tibeti most átadott vasútvonala Lhasa és Peking között 50 éven át épült és most lett kész). Czetz János a Vlagyivosztoki Kikötőt, Türr István a Korinthoszi Csatornát, Tóth József magyar tervező alapján építette Lesseps Ferdinánd a Szuezi Csatornát.

 A tudományok területén Bólyai Farkas a nem eukludeszi geometria megalapítója, Bólyai János az égi mechanika megalkotója, Csermák Antal a gégetükör felfedezője, Szentgyörgyi Albert a C-vitamin felfedezője, Báró Festetich Imre az öröklődési kísérleteinek eredményeivel jóval megelőzte a prágai szerzetes barátot Josef Mendelt, aki a közleményeiben sehol nem említi Festetich nevét, a csehekre jellemző módon.
 Szervezés tudományok területén az első technikai polgári főiskola a világon nálunk volt, a párizsi Ecolé Normalét a Selmecbányai Akadémiánk mintájára szervezték. Az angol üvegipart 1566-ban mi magyarok alapítottuk. Papírgyárunk hamarabb volt Angliánál.
 Törvényhozásunk, törvénykezésünk a legrégibb. Szent István király már 1000-ben írott formában rögzítette törvényeink nagy részét, az Aranybulla Európában II. Andrástól csupán a második alkotmány volt leírt formában. Íratlanul már évszázadokkal előbb megvolt. Werbőczy Hármaskönyve a legkorábbi törvénytár. A vallásszabadságot a világon először a tordai országgyűlés nyilvánította ki és biztosította is azt.
 Katonai vonatkozásban Halász Zsigmond volt a poroszok első huszárezredének a megszervezője. Bercsényi László állította fel Franciaországban a róla elnevezett huszárezredet, amely a mai napig a NATO leggyorsabb beavatkozású hadteste. Franciaországnak öt Maréchalle de France-ja, hat Maréchalle de Camp-ja, és öt General de Brigadet-ja volt magyar, ezért sikerült győznie Napóleonnak az egész világ ellen. Czetz János alapította Argentína első kadett-iskoláját. Kovács Mihály ezredes volt Washington katonái közt a legnagyobb hős.
- Világhírű felfedezőink, utazóink igen sokan voltak: Juliánusz barát – Ázsia, Jernei János, Magyar László, Teleki Sámuel – Afrika kutatók, a Rudolf és a Stefánia tavak felfedezői, Zichy Jenő és Ágost grófok, Bíró Lajos, Baráthosi Balogh Bernát, Cholnoky Jenő, Torday Emil, Lóczy Lajos, Besse János, Jankó János, Phöle Vilmos, Jaksics Gergely, Orlay János, Bálint Gábor, Kőrösi Csoma Sándor, Stein Aurél.
 Anglia, aki a világ legnagyobb kiterjedésű gyarmatbirodalmával rendelkezett, egyetlen Kelet-Ázsiai tanácsadót ismert a magyar Vámbéri Ármint, aki 1905-ig Viktória királynő haláláig töltötte be ezt a tisztséget.
 Zeneszerzőinket is jól ismeri a világ: Liszt, Hubay, Dohnányi, Lehár, Kálmán, Jakobi, Bartók, Kodály, stb.
 Az atomtudósaink: Hevesi György, Szilárd Leó, Teller Ede, Wiegner Jenő, Neumann János, stb.
 Találmányaink a Nyugat hasznára: Jedlik Ányos – dinamó, villanymotor, Bláthy Ottó Titusz – transzformátor, váltakozó áramú rendszer, árammérő, stb., Déri Miksa, Bláthy Ottó Titusz és Zipernovszky Károly a háromfázisú váltakozó áramú rendszer, stb., Kandó Kálmán – villanymozdony, Szilárd Leó – atomreaktor, és Einsteinnel közösen a frigidair, Wiegner Jenő – Plutónium reaktor, Asbóth Oszkár – helikopter, Kármán Tódor – rakétatechnika, űrhajózás, szuperszonikus repülés, Bay Zoltán – radar és lézer, Csicsátka Antal – sztereó rádió, Mihály Dénes – távolbalátás, televíziózás, Goldmark Péter – színes televízió, Gábor Dénes – hologram, vonalkód, Neumann János, aki nem kapta meg a Nobel-díjat – számítógép és fordítógép, Kemény János – mikrokomputer, a számítógépek alapnyelve, Grove András a mikrochipek atyja, Lénárt Fülöp – katódsugarak, Bánki Donát- vízturbina, Schwarz Dávid – kormányozható léghajó, a terveit az özvegyétől Ferdinánd Zeppelin vette meg és gyártotta le saját nevén. Eötvös Loránd – torziós inga, Irinyi János, aki éhen halt – zajtalanul gyúló foszforos gyufa, Pollack Antal és Virág József – gyorstávíró, Pupin Mihály – tenger alatti telefonozás, Kempelen Farkas – vakok írása, Braille előtt 10 évvel, Petzval József, szepesbélai tanár számításai alapján a fényerős optikai lencsét Voigtlander csinálta meg, Zsigmondi Richárd – ultramikroszkóp, Csonka János – karburátor és Bánki Donáttal együtt a gáz és petróleum üzemű motor, Daimlert megelőzve, Galamb József és Farkas Jenő, a Ford gyárának mérnökei a szalagrendszerű gyártás, a T-modell és az A-modell kidolgozói, Barányi Béla a biztonságos utascella és a gyűrődő gépkocsi karosszéria, Járay Pál – áramvonalas gépkocsi karosszéria, Anisics Ferenc – gépkocsi dízelmotor, Puskás Tivadar – telefonközpont, telefonhírmondó, Kossuth Lajos Tivadar – a folyosófülkés vasúti kocsi. Magyarok találták fel a radarcsillagászat, a torpedó, az atomerőmű, a golyóstoll, az ólommentes benzin, stb. találmányokat.
 Mi magyarok tudatában sem vagyunk annak, hogy milyen hatalmas lángelmékkel ajándékoztuk meg a világot, és ezeket a találmányokat önzetlenül és gyanútlanul ontjuk a világ számára, és talán még csodálattal és hálával is vagyunk azon idegenek iránt, akiktől visszakapjuk ezeket a tőlünk elorzott találmányokat. Ellenségeink igyekeznek megakadályozni minden magyar találmányt az állandóan és egyre növekvő magyar pénztelenséggel és folyamatos koldusboton tartással.
 Mint ide tartozót, meg kell említenünk azt, hogy a magyar Föld szentjeinek a száma a Szent Istváni ország alapítás óta 60-nál is több személy. Minden esetre szellemi gazdagságunk és gazdasági szegénységünk a kommunista jócselekedeteknek hála, egymással fordított arányban állnak, de ennek ellenére Magyarország továbbra is szellemi nagyhatalom.   
 
Székesfehérvár, 2006. július 3.

 MEGJEGYZÉS: A felsorolt hírességek között számos olyan egyén neve is szerepel, akik mint idegen népfaj gyermekei, bár Magyarországon születtek, -- de az állandóan hangoztatott „kisebbségek magyarországi elnyomása” ellenére – mégis bőséges lehetőséget kaptak a tehetségük kifejlesztéséhez. Annyira elnyomtuk őket, hogy az erőszakos magyar törvények (lásd: a tanulási lehetőségek megtagadása Numerus Clausus!) végül híres embereket faragtak belőlük! Beszéljenek hát a nevek a „rettenetes elnyomás” ellen! – Tóth Judit

ZSIDÓ A HUNYÓ

A legújabb Gyurcsány-botrány nagyot durrant, mint nemrég a Medgyessy-féle D-209-es. Mindkettő kirobbantása jól időzítetten történt. E botrányok „főhősei” a kommunizmus kiszolgálói, annak mindenkori haszonélvezői, kulcsfigurák az MSZMP és jogutódja, az MSZP történetében is. Felvetődik, hogy a botrány kirobbantása az ellenzéknek volt érdeke. A másik elméleti lehetőség a figyelmet félrevivő „önrobbantás”, mintha a „tolvaj kiáltana rendőrért”, azaz maga az MSZP szivárogtatta ki a hírt, és gerjeszti az indulatokat.  Erről hallgatás van, de ebben az esetben is cinkosak az ellenzékinek nevezett pártok, ha nem lépnek hathatósan a botrány okainak tisztázásában. Mindkét eset a zavarkeltést, az ország jelen helyzetében érzett jogos állampolgári indulatok levezetését, és 1956 közelgő 50. évfordulójáról a figyelem elterelését is szolgálja.

A részben hazug, máskor elhallgatással tarkított hírözönben nehezen tisztázhatók a hatalmi és érdekszövetségi szálak. Debrecenben, az ország második legnagyobb városában történtekből egy új bizonyíték olvasható ki. A debreceni (helyben „királyi”, értsd Fidesz szócsövének használt) televízió 10 napja folyamatosan vezető hírben tudósít a debreceni Kossuth téri tüntetésről, anélkül azonban, hogy a pontokba szedett követeléseket ismertetné.

A tüntetés helyszíne a londoni Hyde-park szabadosságára emlékeztet, ahol jól időzítetten, egymás után jelent meg és szólalt fel Kósa Lajos, a város fideszes polgármestere, Bölcskei Gusztáv tiszántúli és Tőkés LászlóKirályhágó melléki református püspök is. Az utóbbiak legmagasabb szinten a Fidesz támogatói, ha itteni beszédükben erről nem is tettek említést. Tőkés László például az összetartás, megmaradás és kitartás hármas gondolatkörében éppen azt emelte ki, hogy hibás a közéletnek bal és jobb irányba terelése, helyette a nemzetben való gondolkodás kialakítása lenne a kívánatos. Beszéde közben többször felhangzott a jelenlévők ritmusos követelése:„Vesszen Trianon!”, majd pedig a „Rendszerváltást akarunk! Rendszerváltást akarunk!”

Tőkés Lászlót a debreceni Kossuth térre érkezésekor a helybeli zsidó hitközség elöljárói követték, ami azért nem véletlen, mert a püspök az általuk adományozott Tolerancia-díj kitüntetettje. Az említett szónoki hármas, a felszólalók között szereplő Kósa Lajos, Bölcskei és Tőkés püspökök mindannyian a zsidó hitközség lekötelezettjei, Tolerancia-díjasai. A fentiekből látható, hogy az idézett események hátterében, Debrecenben nem az MSZP, de nem is a Fidesz, hanem a helybéli zsidóság áll. Ezen állítás ellenpróbája is igaz: a Kossuth téren nyilvánosan felszólalók tarka seregében számos nyilatkozat hangzott el, köztük a már említetteken kívül a katolikus egyházé is, de a zsidó hitközségé nem. A zsidóság marad a háttérben, miközben tevékenységéből kiolvasható, hogy másokat,lekötelezettjeit tolja maga előtt.

E tények ismerete 2006-ban történelmi fontosságú. A magyarok nándorfehérvári diadala 550. évfordulóján nemcsak ünnepelni kellene. Ha akkor a magyarok Európa megmentői lehettek, most e kis nép hívhatja fel a világ figyelmét arra, hogy Európát újabb betolakodók fenyegetik. Amit a fejlettnek mondott, de agymosott Nyugat már nem lát, vagy hallgatásával egy új hatalom kiszolgálója, annak veszélye itt a keleti végen éppen Debrecenből látszik legtisztábban.               

Dr, Nagy Attila

orvos, közíró