A
VÍRUSOK JELLEMZÉSE, ELNEVEZÉSE ÉS OSZTÁLYOZÁSA
Legközelebb a szintetikus vírusokról értekezünk a migránsok , és a terrorizmus hatásmechanizmus miatt !!!!
1.
A VÍRUSOK JELLEMZÉSE, ELNEVEZÉSE ÉS OSZTÁLYOZÁSA
Jellemzés
Vírusok
-
legkisebb fertõzõ ágensek
-
méretek: 20 nm (Parvovirus) 400 nm Poxvírus, Filovírusok hossza
10000 nm is lehet
-
elektronmikroszkóppal tanulmányozhatók
-
összetétel: nukleinsav (DNS vagy RNS), fehérje, komplexebb vírusok
lipidek, szénhidrátok is
-
élõ, fogékony sejtekben tenyészthetõk
Megjelenési
formák:
-vegetatív
vírus: gazdasejttel egyesült vírus (nukleinsav replikatív
formában)
-virion:
fertõzõ genetikai információ, fehérjeburokban levõ géncsoport
sejtbõl
kijutott vírusrészecske, meghatározott fizikai és kémiai
szerkezettel
nem
mutat életjelenségeket
megfelelõ
körülmények közott megõrzi fertõzõképességét
-provírus:
a vírusgenom a gazdasejt genomjába integrálódott
Vírust
meghatározó kritériumok
egyféle
nukleinsavat tartalmaz
fogékony
sejtbe jutva vírusnukleinsav irányítja a replikációt
a
vírusnukleinsav csak a gazdasejt bizonyos bioszintetikus
folyamatainak jelenlétében képes replikációra
nem
képes kettéosztódásra
nincs
saját riboszómája, önmagában nem képes a replikációra
A
virus nem sejtes fertõzõ ágens, amely csak egyféle kódoló
nukleinsavból és fehérjébõl áll.
Elnevezés,
osztályozás
-
vírusrészecske nukleinsavtartalma alapján:DNS és RNS vírusok
-
víruscsaládok: virion morfológiája és fiziko-kémiai szerkezeti
jellemzõk alapján
-
további felosztás: antigénszerkezet, citotropizmus, fertõzött
sejten belüli szaporodás helye,peplon felvétel helye,virion
enzimtartalma alapján
-
Nemzetközi Vírustaxonómiai Bizottság (ICTV)
-
víruscsalád (familia): -viridae (Picornaviridae)
-
alcsalád (subfamilia): -virinae (Alphaherpesvirinae)
-
nemzetség (genus): -virus (Enterovirus)
Víruscsalád:
nukleinsav
kémiai szerkezete (DNS vagy RNS), egyszálú vagy kétszálú,
lineáris vagy cirkuláris
nukleokapszid
szimmetriatípusa (helikális, kubikális vagy komplex)
burok
(peplon) jelenléte vagy hiánya
helikális
vírusoknál a nukleokapszid átmérõje, kubikális vírusoknál a
kapszomerek száma
Gerincesek
orvosi vonatkozású vírusai: DNS vírusok (6 család), RNS vírusok
(13 család)
DNS:
Adenoviridae, Hepadnaviridae, Herpesviridae, Papovaviridae,
Parvoviridae, Poxviridae.
RNS:
Arenaviridae, Bunyaviridae, Caliciviridae, Coronaviridae,
Filoviridae, Flaviviridae, Orthomyxoviridae, Paramyxoviridae,
Picornaviridae, Reoviridae, Retroviridae, Rhabdoviridae, Togaviridae.
2.
A VIRION SZERKEZETE
Vírusok
nukleinsava limitált mennyiségû genetikai információt tartalmaz
A
virion fehérjeburkának kevés különbözõ fehérjemolekulából
kell állnia, ezek sokszorosan ismétlõdnek, stabil egybeépülésük
minimális energiaigénnyel vagy spontán történik, hogy erre a
célra ne kelljen külön genetikai információt hordoznia a
vírusnak.
Kapszid:
nukleinsavat körülvevõ fehérjeburok, kapszomerek (morfológiai
egység) alkotják.
-Kapszid
és nukleinsav - nukleokapszid.
-szabályos
kristály vagy csõszerû képzõdmény, egyes esetekben kétrétegû
-a
külsõ réteg felépítésének szimmetriája szerint különböztetjük
meg a helikális és kubikális szimmetria szerint felépült
virionokat. Kettõs vagy binális (komplex) szimmetria esetén a
helikális és kubikális szimmetriatípus is megtalálható
(bakteriofág, poxvírus).
Peplon
(külsõ burok) - bizonyos vírusoknál,
-a
gazdasejt membránnal határolt sejtalkotójából származik, akkor
kapcsolódik a vírushoz, amikor az a sejtbõl kiszabadul
-vírusspecifikus
fehérje alegységek - peplomerek (EM- kiálló tüskék)
Helikális
vírusok
-a
szerkezeti egységek (itt azonosak a kapszomerekkel) egyenként
épülnek össze a spirál formában hajlított nukleinsavval, amely
a kapszomereken halad keresztül. A nukleopkapszidszálból egy
csõszerû szerkezet jön létre, amelyben a szerkezeti egységek
spirálvonal mentén helyezkednek el.
pálca
alak: dohánymozaik vírus, lyssavírus
gömb
alak: nukleokapszidszál - másodlagos csavarulatok: szabályos
(Orthomyxovirus), szabálytalan (Paramyxovirus)
osztályozásnál:
fontos a nukleokapszidszál átmérõje
Kubikális
vírusok
szerkezeti
egységek morfológiai egységeket képeznek
kapszomerek
5 vagy 6 szerkezet egységbõl állnak - pentamer, hexamer
kapszidot
felépítõ szerkezeti egységek elrendezõdése szimmetrikus és
ekvivalens.
ikozahedrális
szimmetria
kapszomerek
száma: meghatározott érték.
3.
A VÍRUSOK TENYÉSZTÉSE
Állatoltás
-fogékony állatfaj
-tünetek nem mindig specifikusak
-kísérleti állat latensen fertõzött lehet más vírussal
-jelenleg is használják az egerek oltását ha sejttenyészetek alkalmazása nem lehetséges vagy kevésbé informatív (pl. Coxsackie A és B vírusok elkülönítése).
Embrionált tojás
-csirkeembrió immunológiailag inaktív, az immunválaszból eredõ szaporodásgátlás kiesik
-embrionális folyadékok formájában aránylag tiszta vírusszuszpenziókat lehet elõállítani
-vírusizolálási és szaporítási kísérletekben: 7-12 napos keltetett tojás
-különbözõ vírusok más és más embrionális szövetben szaporíthatók (chorioallantois membrán, amnialis oltás, allantoisban, embrióban)
Sejtkultúrák
1. primér tenyészetek - állatokból eltávolított szervekbõl, humán embrióból, tripszines emésztés, tápfolyadék, tenyésztõ palack
2. diploid sejtvonalak - fibroblaszt eredetûek, 50-60 passzázson keresztül szaporíthatók,eredeti karyotípust megtartják, sokféle vírussal szemben fogékonyak, széleskörû felhasználás
3. folyamatos sejtvonalak - embrionális vagy felnõtt, daganatos szövet, korlátlanul passzálhatók, immortalizált sejtek, nincs kontakt gátlás, hetroploid sejtvonalak (HeLa, HEp2, Vero)
Állatoltás
-fogékony állatfaj
-tünetek nem mindig specifikusak
-kísérleti állat latensen fertõzött lehet más vírussal
-jelenleg is használják az egerek oltását ha sejttenyészetek alkalmazása nem lehetséges vagy kevésbé informatív (pl. Coxsackie A és B vírusok elkülönítése).
Embrionált tojás
-csirkeembrió immunológiailag inaktív, az immunválaszból eredõ szaporodásgátlás kiesik
-embrionális folyadékok formájában aránylag tiszta vírusszuszpenziókat lehet elõállítani
-vírusizolálási és szaporítási kísérletekben: 7-12 napos keltetett tojás
-különbözõ vírusok más és más embrionális szövetben szaporíthatók (chorioallantois membrán, amnialis oltás, allantoisban, embrióban)
Sejtkultúrák
1. primér tenyészetek - állatokból eltávolított szervekbõl, humán embrióból, tripszines emésztés, tápfolyadék, tenyésztõ palack
2. diploid sejtvonalak - fibroblaszt eredetûek, 50-60 passzázson keresztül szaporíthatók,eredeti karyotípust megtartják, sokféle vírussal szemben fogékonyak, széleskörû felhasználás
3. folyamatos sejtvonalak - embrionális vagy felnõtt, daganatos szövet, korlátlanul passzálhatók, immortalizált sejtek, nincs kontakt gátlás, hetroploid sejtvonalak (HeLa, HEp2, Vero)
4.
SZUBVIRÁLIS ÁGENSEK: VIROID, PRION
Viroidok
-nem
tartalmaznak fehérjét, csupán nukleinsavat
-növényi
kórokozók
-sejtmag
kromatinállományában találhatók
-egyszálú,
cirkuláris RNS molekulák (246-375 nukleotid), intracelluláris
bázispárosodás révén kétszálú, pálcaszerû szekunder
szerkezetet vesznek fel
-nincs
virion fázisa, mégis szaporodó és fertõzõképes
-kontakt
módon jutnak egyik növényegyedbõl a másikba
-génjeik
nincsenek, nincs transzláció sem
-patogenitásuk
háttere nem ismert pontosan (viroid domének - patogenitás)
Prionok
-fehérjetermészetû,
fertõzõ ágens (protein only)
-prionprotein
(PrP) -
-megtalálható
központi idegrendszerben, lépben, nyirokcsomókban,
-génje
a gazdaszervezet genomjában
-jelentõs
konzerváltságot mutat, gazdaszervezetben betöltött szerep ???
-fehérje
konformáció megváltozása - betegség kialakulása
-konformációváltozás
- spontán mutációk vagy indukált, fertõzéses alapon
-megváltozott
prionfehérje: aggregációs hajlam (amiloidképzõdés), detergens
inszolubilitás, ß-lemezes szerkezet
-normál
prion: detergens szolubilis, α-helix
szerkezet
-prion
szerepe a pathogenesisben nem ismert.
-prionfertõzés
át tud lépni faji határokat.
-betegségek:
neurológiai tünetekkel járó megbetegedések, pl.
Creutzfeldt-Jakob betegség CJD (emberben), scrapie (birkákban)
5.
A VÍRUSOK ÉS AZ EVOLÚCIÓ. A VÍRUSOK REZISZTENCIÁJA KÜLSÕ
BEHATÁSOKKAL SZEMBEN
Evolúció
-a vírusok fontos szerepet játszottak az élõvilág evolúciójában, nem csupán az általuk okozott betegségek szelektáló hatása folytán, hanem azáltal is, hogy transzdukció vagy valamely hasonló folyamat útján hozzájárulhattak az evolúció irányát meghatározó sejt-DNS növekedéséhez illetve fejlõdéséhez.
-a génátvitel problémája vírusok segítségével is megközelíthetõnek látszik
-a vírusok egy része species és phylumkorlátokon is könnyen átjut.
A vírusok eredete nem ismert pontosan. Jelenlegi formájuk minden bizonnyal sorozatos mutációk és szelekció következménye, akár egy vagy több õsvírusból, akár sejtbõl, sejtkomponensbõl is származhatnak.
A legvalószínûbb hipotézis szerint a vírusok önállósult nukleinsavszakaszok, amelyek képesek sejten kívül is fennmaradni.
Rezisztencia külsõ behatásokkal szemben
A vírusok ellenálló képessége a spórás baktériumok vegetatív formáihoz hasonló, de vírusonként igen különbözõ.
-Hõmérséklet.
-a hideget jól tûrik: -20°C peplon nélküli,-70°C peplonnal rendelkezõ vírusok tárolására, felolvadás és újrafagyasztás csökkenti a fertõzõképességet, DMSO-al stabilizálhatók, stabilizáló sók jelentõsége - vakcinák
-hõkezelés hatására elvesztik fertõzõképességüket, fehérjék károsodnak (HBV és parvovírusok hõrezisztensek)
-Vitális festékek
-toluidinkék, neutrálvörös - komplexet képeznek a vírus nukleinsavával - fotodinámiás inaktiválás
-Kémiai anyagok iránti érzékenység változó, legtöbb vírus jól bírja a glicerint.
-Optimális pH: 7,6 körül, pH tolerancia igen eltérõ.
-Oxidálószerekkel szemben általában érzékenyek, etanollal szemben rezisztensek.
-Lipidoldószerek
-éter, kloroform, bizonyos detergensek - egyes vírusok ellenállók (pox-, entero-, adenovírusok), mások érzékenyek (herpes-, orthomyxo-, paramyxo-, togavírusok)
-Erõs savak és lúgok, formaldehid és klórtartalmú dezinficiensek
-gyorsan elpusztítják a vírusokat
Ultraibolya és gamma sugarak
-a vírusnukleinsavakra hatnak, gyakran okoznak mutációt.
Evolúció
-a vírusok fontos szerepet játszottak az élõvilág evolúciójában, nem csupán az általuk okozott betegségek szelektáló hatása folytán, hanem azáltal is, hogy transzdukció vagy valamely hasonló folyamat útján hozzájárulhattak az evolúció irányát meghatározó sejt-DNS növekedéséhez illetve fejlõdéséhez.
-a génátvitel problémája vírusok segítségével is megközelíthetõnek látszik
-a vírusok egy része species és phylumkorlátokon is könnyen átjut.
A vírusok eredete nem ismert pontosan. Jelenlegi formájuk minden bizonnyal sorozatos mutációk és szelekció következménye, akár egy vagy több õsvírusból, akár sejtbõl, sejtkomponensbõl is származhatnak.
A legvalószínûbb hipotézis szerint a vírusok önállósult nukleinsavszakaszok, amelyek képesek sejten kívül is fennmaradni.
Rezisztencia külsõ behatásokkal szemben
A vírusok ellenálló képessége a spórás baktériumok vegetatív formáihoz hasonló, de vírusonként igen különbözõ.
-Hõmérséklet.
-a hideget jól tûrik: -20°C peplon nélküli,-70°C peplonnal rendelkezõ vírusok tárolására, felolvadás és újrafagyasztás csökkenti a fertõzõképességet, DMSO-al stabilizálhatók, stabilizáló sók jelentõsége - vakcinák
-hõkezelés hatására elvesztik fertõzõképességüket, fehérjék károsodnak (HBV és parvovírusok hõrezisztensek)
-Vitális festékek
-toluidinkék, neutrálvörös - komplexet képeznek a vírus nukleinsavával - fotodinámiás inaktiválás
-Kémiai anyagok iránti érzékenység változó, legtöbb vírus jól bírja a glicerint.
-Optimális pH: 7,6 körül, pH tolerancia igen eltérõ.
-Oxidálószerekkel szemben általában érzékenyek, etanollal szemben rezisztensek.
-Lipidoldószerek
-éter, kloroform, bizonyos detergensek - egyes vírusok ellenállók (pox-, entero-, adenovírusok), mások érzékenyek (herpes-, orthomyxo-, paramyxo-, togavírusok)
-Erõs savak és lúgok, formaldehid és klórtartalmú dezinficiensek
-gyorsan elpusztítják a vírusokat
Ultraibolya és gamma sugarak
-a vírusnukleinsavakra hatnak, gyakran okoznak mutációt.
6.
A VÍRUSOK BIOSZINTÉZISÉNEK MOLEKULÁRIS ALAPJAI: PRODUKTÍV
INFEKCIÓ
Vírusok szaporodása - ÉLÕ, FOGÉKONY SEJTBEN
-vírusok által kódolt fehérjék részt vesznek a nukleinsav replikációban, a virionok összeépülésében, megváltoztatják a fertõzött sejtek mûködését és szerkezetét.
Szervezetben lezajló fertõzési típusok:
produktív fertõzés
abortív fertõzés
restriktív fertõzés
latens fertõzés
Vírusszaporodás szakaszai
Adszorpció
vírus sejt kapcsolat elsõ lépése
ionos kapcsolat (magnéziumionok)
vírusrészecskék és speciális sejtfelszíni receptorok közötti kapcsolat
antireceptor (virion, általában glikoprotein) - receptor (sejtfelszín) kötõdés
fertõzés multiplicitása - sejtfelszínre adszorbeálódott vírusok mennyisége
Penetráció
vírusrészecske citoplazmába jutása
energiafüggõ folyamat
végbemehet:
1. teljes vírus transzlokációja a plazmamembránon keresztül
2. a teljes vírusrészecske endocytosisa (citoplazma vesiculák)
3. virionburok fúziója a plazmamembránnal
-burok nélküli vírusok elsõ két módon
-egyes külsõ burokkal rendelkezõ vírusok: viropexis útján
-kellõ számú vírussal történõ fertõzésÞsokmagvú óriássejtek keletkeznek
Dekapszidáció
sejtbe jutott vírusrészecskébõl kiszabadul a nukleinsav
egyes vírusok elveszítik a burkot vagy a kapszidot a sejtbe való bejutáskor
más vírusoknál a kapszid eljut a nukleáris pórusokhoz, kiszabadul a DNS
a kapszid szoros kapcsolatban is maradhat a nukleinsavval
A vírusreplikáció eddigi lépéseinek csekély a hatékonysága. Az adszorbeálódott vírusok egy része nem is jut a sejtbe, a bejutó genomok enzimatikusan károsodhatnak. Elõfordulhat, hogy a dekapszidált vírusrészecskék nem jutnak ki az endoplasmatikus vesiculákból
Eklipszis
-sötét fázis (vírusszaporodás szintetikus szakasza)
-dekapszidációtól az új vírusrészecskék megjelenéséig tart
-vírusfehérjék szintézise a gazdasejt fehérjeszintetizáló rendszerével
-a vírusokra jellemzõ a genom sejten belüli szaporodásának helye
-a különbözõ vírusok génexpressziós stratégiája eltérõ
-szakaszok:
1. mRNS transzkripció
2. korai fehérjeszintézis (korai fehérjék - vírusspecifikusak, nem épülnek be)
3. vírusnukleinsav replikációja
4. mRNS transzkripció
5. késõi fehérjeszintézis (késõi fehérjék - struktúrfehérjék, enzimek)
Morfogenézis
-az újonnan szintetizálódott vírusgenomok és struktúrfehérjék komplett vírusrészecskévé épülnek össze
-összeépülés, érés, kiszabadulás
-az alkotórészek összeépülése érett, infektív virionná nem jó hatásfokú (pl. üres kapszid)
Kiszabadulás
-fertõzött sejtek szétesése, fokozatos pusztulása, túlélés
egyes vírusok bimbózással szabadulnak ki a sejtbõl
egyes vírusok vesiculákban jutnak ki a sejtbõl
- a vírus érési ideje és a sejtbõl való kiszabadulás kezdete a fertõzéstõl számítva általában eltérõ a különbözõ vírusoknál és jellemzõ az egyes családokra.
- egy-egy fertõzött sejtben a körülményektõl és a vírustól függõen több ezer, tübb tízezer, esetleg százezres nagyságrendû új virion is képzõdhet, a virionná össze nem épülõ, feleslegben termelt vírusalkatrészek mellett.
Vírusok szaporodása - ÉLÕ, FOGÉKONY SEJTBEN
-vírusok által kódolt fehérjék részt vesznek a nukleinsav replikációban, a virionok összeépülésében, megváltoztatják a fertõzött sejtek mûködését és szerkezetét.
Szervezetben lezajló fertõzési típusok:
produktív fertõzés
abortív fertõzés
restriktív fertõzés
latens fertõzés
Vírusszaporodás szakaszai
Adszorpció
vírus sejt kapcsolat elsõ lépése
ionos kapcsolat (magnéziumionok)
vírusrészecskék és speciális sejtfelszíni receptorok közötti kapcsolat
antireceptor (virion, általában glikoprotein) - receptor (sejtfelszín) kötõdés
fertõzés multiplicitása - sejtfelszínre adszorbeálódott vírusok mennyisége
Penetráció
vírusrészecske citoplazmába jutása
energiafüggõ folyamat
végbemehet:
1. teljes vírus transzlokációja a plazmamembránon keresztül
2. a teljes vírusrészecske endocytosisa (citoplazma vesiculák)
3. virionburok fúziója a plazmamembránnal
-burok nélküli vírusok elsõ két módon
-egyes külsõ burokkal rendelkezõ vírusok: viropexis útján
-kellõ számú vírussal történõ fertõzésÞsokmagvú óriássejtek keletkeznek
Dekapszidáció
sejtbe jutott vírusrészecskébõl kiszabadul a nukleinsav
egyes vírusok elveszítik a burkot vagy a kapszidot a sejtbe való bejutáskor
más vírusoknál a kapszid eljut a nukleáris pórusokhoz, kiszabadul a DNS
a kapszid szoros kapcsolatban is maradhat a nukleinsavval
A vírusreplikáció eddigi lépéseinek csekély a hatékonysága. Az adszorbeálódott vírusok egy része nem is jut a sejtbe, a bejutó genomok enzimatikusan károsodhatnak. Elõfordulhat, hogy a dekapszidált vírusrészecskék nem jutnak ki az endoplasmatikus vesiculákból
Eklipszis
-sötét fázis (vírusszaporodás szintetikus szakasza)
-dekapszidációtól az új vírusrészecskék megjelenéséig tart
-vírusfehérjék szintézise a gazdasejt fehérjeszintetizáló rendszerével
-a vírusokra jellemzõ a genom sejten belüli szaporodásának helye
-a különbözõ vírusok génexpressziós stratégiája eltérõ
-szakaszok:
1. mRNS transzkripció
2. korai fehérjeszintézis (korai fehérjék - vírusspecifikusak, nem épülnek be)
3. vírusnukleinsav replikációja
4. mRNS transzkripció
5. késõi fehérjeszintézis (késõi fehérjék - struktúrfehérjék, enzimek)
Morfogenézis
-az újonnan szintetizálódott vírusgenomok és struktúrfehérjék komplett vírusrészecskévé épülnek össze
-összeépülés, érés, kiszabadulás
-az alkotórészek összeépülése érett, infektív virionná nem jó hatásfokú (pl. üres kapszid)
Kiszabadulás
-fertõzött sejtek szétesése, fokozatos pusztulása, túlélés
egyes vírusok bimbózással szabadulnak ki a sejtbõl
egyes vírusok vesiculákban jutnak ki a sejtbõl
- a vírus érési ideje és a sejtbõl való kiszabadulás kezdete a fertõzéstõl számítva általában eltérõ a különbözõ vírusoknál és jellemzõ az egyes családokra.
- egy-egy fertõzött sejtben a körülményektõl és a vírustól függõen több ezer, tübb tízezer, esetleg százezres nagyságrendû új virion is képzõdhet, a virionná össze nem épülõ, feleslegben termelt vírusalkatrészek mellett.
7.
A VÍRUSOK GENETIKÁJA
Mutáció
vírusnukleinsavban történõ változás, vírusgén által kódolt fehérje megváltozását jelenti
spontán mutációk is elõfordulnak
indukált mutációk
-sugárzással
-kémiai mutagénekkel: in vitro reagálnak a vírusnukleinsavval vagy a sejtben replikálódó vírusra hatnak - bázisanalógok, módosíthatják a bázisok kémiai szerkezetét, eltávolíthatnak egyes bázisokat, új bázist inszertálhatnak.
-célzott mutációk (restrikciós fragmentdeléciós módszer, inszerciós, szubsztitúciós módszerek
-stabil vírusanyag - tenyészet genetikai homogenitása, egy plakkból (egyetlen infektív virionból) kiindulva
-mutáció - genotípusban beállott változás, esetenként a fenotípus megváltozásában is kifejezésre jut.
-plakk típusú mutáció, letális érzékeny mutánsok, hõérzékeny mutánsok, attenuált mutások
Rekombináció
két különbözõ, de rokon vírus nukleinsavának kisebb-nagyobb szegmentumai kicserélõdnek, a keletkezõ hibrid vírusok mindkét elõdtõl származó, új génkombinációt tartalmaznak.
-elõfordul: kettõsláncú DNS vírusok esetén, szegmentált genomot tartalmazó vírusok esetén
- rekombináció létrejöhet nem rokon vírusok között is, vagy a sejt és a vírus DNS között
- keresztreaktiválás (cross reactivation) - infektív vírusba inaktivált vírus aktívan maradt génjei épülnek be
- többszörösségi reaktiválás (multiplicity reactivation) - infektív virionok képzõdnek olyan sejtben, amelyet ugyanazon vírustörzsbõl származó két vagy több különbözõ letális mutánssal fertõztek, épen maradt gének rekombinációjának eredményeként infektív virionok tudnak kialakulni
Komplementáció és interdependencia
-komplementáció - különbözõ vírusok génproduktumai kölcsönhatásba lépnek, ez elõsegíti egyik, vagy mindegyik vírus szaporodását
-nincs nukleinsav csere
-egyik vírus olyan enzimet vagy fehérjét kódol, amelyet a másik nem, de az szükséges a replikációhoz
-interdependencia - egyoldalú vagy kölcsönös függõ viszony
-defektív vírusok és helper vírusok
Fenotípusos és genotípusos keveredés
-fenotípusos keveredés - közös tulajdonságokkal rendelkezõ vírusokkal történt kettõs fertõzés során az utódvírusok mindkét elõd fenotípusos tulajdonságait megszerzik, de genotípusuk érintetlen marad
peplonnal rendelkezõ vírusoknál a peplon mindkét vírusra jellemzõ antigéneket tartalmaz
peplon nélküli vírusoknál - transzkapszidáció jelensége
-genotípusos keveredés - nem stabil genetikai változás, két különbözõ, komplett vírusgenom épül be egyetlen kapszidba, véletlenszerûen
vírusnukleinsavban történõ változás, vírusgén által kódolt fehérje megváltozását jelenti
spontán mutációk is elõfordulnak
indukált mutációk
-sugárzással
-kémiai mutagénekkel: in vitro reagálnak a vírusnukleinsavval vagy a sejtben replikálódó vírusra hatnak - bázisanalógok, módosíthatják a bázisok kémiai szerkezetét, eltávolíthatnak egyes bázisokat, új bázist inszertálhatnak.
-célzott mutációk (restrikciós fragmentdeléciós módszer, inszerciós, szubsztitúciós módszerek
-stabil vírusanyag - tenyészet genetikai homogenitása, egy plakkból (egyetlen infektív virionból) kiindulva
-mutáció - genotípusban beállott változás, esetenként a fenotípus megváltozásában is kifejezésre jut.
-plakk típusú mutáció, letális érzékeny mutánsok, hõérzékeny mutánsok, attenuált mutások
Rekombináció
két különbözõ, de rokon vírus nukleinsavának kisebb-nagyobb szegmentumai kicserélõdnek, a keletkezõ hibrid vírusok mindkét elõdtõl származó, új génkombinációt tartalmaznak.
-elõfordul: kettõsláncú DNS vírusok esetén, szegmentált genomot tartalmazó vírusok esetén
- rekombináció létrejöhet nem rokon vírusok között is, vagy a sejt és a vírus DNS között
- keresztreaktiválás (cross reactivation) - infektív vírusba inaktivált vírus aktívan maradt génjei épülnek be
- többszörösségi reaktiválás (multiplicity reactivation) - infektív virionok képzõdnek olyan sejtben, amelyet ugyanazon vírustörzsbõl származó két vagy több különbözõ letális mutánssal fertõztek, épen maradt gének rekombinációjának eredményeként infektív virionok tudnak kialakulni
Komplementáció és interdependencia
-komplementáció - különbözõ vírusok génproduktumai kölcsönhatásba lépnek, ez elõsegíti egyik, vagy mindegyik vírus szaporodását
-nincs nukleinsav csere
-egyik vírus olyan enzimet vagy fehérjét kódol, amelyet a másik nem, de az szükséges a replikációhoz
-interdependencia - egyoldalú vagy kölcsönös függõ viszony
-defektív vírusok és helper vírusok
Fenotípusos és genotípusos keveredés
-fenotípusos keveredés - közös tulajdonságokkal rendelkezõ vírusokkal történt kettõs fertõzés során az utódvírusok mindkét elõd fenotípusos tulajdonságait megszerzik, de genotípusuk érintetlen marad
peplonnal rendelkezõ vírusoknál a peplon mindkét vírusra jellemzõ antigéneket tartalmaz
peplon nélküli vírusoknál - transzkapszidáció jelensége
-genotípusos keveredés - nem stabil genetikai változás, két különbözõ, komplett vírusgenom épül be egyetlen kapszidba, véletlenszerûen
A
vírusok egymásra hatásának jellege és eredménye
|
Az
egymásra hatás típusa
|
A
szülõk aktivitása
|
A
szülõktõl különbözõ utód
|
Genetikailag
stabil utód
|
Példa
|
|
Genetikai
|
|
|||
|
Rekombináció
|
aktív+aktív
|
igen
|
igen
|
influenzavírus,
poliovírus
|
|
Keresztreaktiválás
|
aktív+inaktív
|
igen
|
igen
|
influenzavírus
|
|
Többszörösségi
reaktiválás
|
inaktív+inaktív
|
igen
|
igen
|
vacciniavírus
|
|
Nem
genetikai
|
|
|||
|
Fenotípusos
keveredés
|
aktív+aktív
|
igen
|
nem
|
picornavírus,
adenovírus
|
|
Genotípusos
keveredés
|
aktív+aktív
|
igen
|
nem
|
paramyxovírus
|
|
Komplementáció
|
aktív+inaktív
|
nem
|
igen
|
poxvírus
|
|
|
aktív+defektív
|
nem
|
igen
|
adeno+szatellita
|
8.
LÁTENS ÉS PERZISZTENS VÍRUSFERTÕZÉSEK
-gazdaszervezetben
lezajló fertõzések: 4 típus
-akut fertõzés - vírus rövid ideig van jelen a szervezetben, mert az antivirális immunválasz eliminálja
-látens fertõzés - akut fázist követõen infektív vírus nem mutatható ki, perzisztál látens állapotban és idõnként reaktiválódik
-krónikus fertõzés - infektív vírus az akut fázis lezajlása után is folyamatosan kimutatható
-lassú fertõzés - nincs akut fázis, évekig tartó látens állapot után indul be a vírusszaporodás
Perzisztens vírusfertõzések - látens, krónikus és lassú
Perzisztencia mechanizmusai
-vírus ne fejtsen ki cytopathiás hatást
1.) a vírus olyan sejtekben van jelen, amelyekben nem képes szaporodni, vagy a szaporodási ciklus defektív,
2.) a vírus nem cytopatogén variánsa perzisztál a szervezetben,
3.) egyszerre csak kisszámú célsejtet fertõz meg és pusztít el
-a vírusgenomot átörökítsék a perzisztensen fertõzött sejtek
- vírusgenom beépül a sejt DNS-be és azzal együtt replikálódik, a nem osztódó sejteknél a vírusgenom tarós jelenléte automatikusan megvalósul
-a vírus képes legyen elkerülni az immunválasz elimináló hatását -
1.) a látensen fertõzött sejtekben általában nem termelõdik vírusfehérje, vagy nem indukál immunválaszt,
2.) immunválasz számára elérhetetlen helyen van a fertõzés,
3.) immunrezisztens vírusmutánsok megjelenése elõsegíti a vírusok tartós jelenlétét a szervezetben.
4.) a vírus gátolja az MHC antigének expresszióját,
5.) részleges vagy teljes immuntolerancia
-akut fertõzés - vírus rövid ideig van jelen a szervezetben, mert az antivirális immunválasz eliminálja
-látens fertõzés - akut fázist követõen infektív vírus nem mutatható ki, perzisztál látens állapotban és idõnként reaktiválódik
-krónikus fertõzés - infektív vírus az akut fázis lezajlása után is folyamatosan kimutatható
-lassú fertõzés - nincs akut fázis, évekig tartó látens állapot után indul be a vírusszaporodás
Perzisztens vírusfertõzések - látens, krónikus és lassú
Perzisztencia mechanizmusai
-vírus ne fejtsen ki cytopathiás hatást
1.) a vírus olyan sejtekben van jelen, amelyekben nem képes szaporodni, vagy a szaporodási ciklus defektív,
2.) a vírus nem cytopatogén variánsa perzisztál a szervezetben,
3.) egyszerre csak kisszámú célsejtet fertõz meg és pusztít el
-a vírusgenomot átörökítsék a perzisztensen fertõzött sejtek
- vírusgenom beépül a sejt DNS-be és azzal együtt replikálódik, a nem osztódó sejteknél a vírusgenom tarós jelenléte automatikusan megvalósul
-a vírus képes legyen elkerülni az immunválasz elimináló hatását -
1.) a látensen fertõzött sejtekben általában nem termelõdik vírusfehérje, vagy nem indukál immunválaszt,
2.) immunválasz számára elérhetetlen helyen van a fertõzés,
3.) immunrezisztens vírusmutánsok megjelenése elõsegíti a vírusok tartós jelenlétét a szervezetben.
4.) a vírus gátolja az MHC antigének expresszióját,
5.) részleges vagy teljes immuntolerancia
9.
KONGENITÁLIS VÍRUSFERTÕZÉSEK
-Placentán
átjutó vírusok fertõzhetik a magzatot, ami súlyos károsodást
idézhet elõ
-A vírusfertõzés az amnionon keresztül is érheti a magzatot, ami a vaginából kiinduló felszálló fertõzés eredménye
-A maternalis vírusfertõzés indirekt úton is károsíthatja a magzatot (magas láz).
-In utero fertõzés következményei a vírus cythopthiás hatásának mértékétõl függnek.
-Citolítikus vírusok (HSV, Parvovírus B19) - súlyos károsodás, akár a magzat elhalása.
-kevésbé citopathogén vírusok - a gyorsan osztódó sejtek differeciálódását megzavarva súlyos fejlõdési rendellenességeket okoznak (rubeolavírus, CMV)
-HIV- súlyos lefolyású betegség
-HBV - inkább perinatálisan mint transplacentárisan terjed
-VZV, kanyaró-, mumps-, egyes enterovírusok - ritkábban okoznak congenitális fertõzéseket.
-A vírusfertõzés az amnionon keresztül is érheti a magzatot, ami a vaginából kiinduló felszálló fertõzés eredménye
-A maternalis vírusfertõzés indirekt úton is károsíthatja a magzatot (magas láz).
-In utero fertõzés következményei a vírus cythopthiás hatásának mértékétõl függnek.
-Citolítikus vírusok (HSV, Parvovírus B19) - súlyos károsodás, akár a magzat elhalása.
-kevésbé citopathogén vírusok - a gyorsan osztódó sejtek differeciálódását megzavarva súlyos fejlõdési rendellenességeket okoznak (rubeolavírus, CMV)
-HIV- súlyos lefolyású betegség
-HBV - inkább perinatálisan mint transplacentárisan terjed
-VZV, kanyaró-, mumps-, egyes enterovírusok - ritkábban okoznak congenitális fertõzéseket.
10.
MALIGNUS TRANSZFORMÁCIÓ. VIRÁLIS ONKOGENÉZIS, ONKOGÉN VÍRUSOK
RNS
daganatvírusok
- Retroviridae család 5 különbözõ genusába tartoznak
- Virion szerkezete - oncovírusok kb. 100 nm átmérõjû részecskék, két pozitív, egyszálú RNS, ikozahedrális kapszid, burok, glikoprotein tüskék (célsejtekhez való kötõdés)
-EM - A, B, C, D típusú partikulák
- Retroviridae család 5 különbözõ genusába tartoznak
- Virion szerkezete - oncovírusok kb. 100 nm átmérõjû részecskék, két pozitív, egyszálú RNS, ikozahedrális kapszid, burok, glikoprotein tüskék (célsejtekhez való kötõdés)
-EM - A, B, C, D típusú partikulák
A
- többi típusok éretlen elõalakjai
B - excentrikus nucleoid, gömb alakú, egér emlõrák vírusok
C - centrális nucleoid, leukaemia, lymphoma, sarcoma
D - excentrikus nucleoid, henger alakú, fõemlõsökben fordulnak elõ
B - excentrikus nucleoid, gömb alakú, egér emlõrák vírusok
C - centrális nucleoid, leukaemia, lymphoma, sarcoma
D - excentrikus nucleoid, henger alakú, fõemlõsökben fordulnak elõ
Szaporodás
- reverz
traszkriptáz: vírus RNS genomot DNS-re írja át, provírus,
integráz - provirális DNS beépülése - szükséges a
vírusreplikációhoz, daganatkeltõ hatás kifejtéséhez-Oncogenesis
mechanizmusa-RNS
tumorvírusok szaporodása nem okoz sejtpusztulást, nem rendelkeznek
transzformáló génekkel, hatásukat celluláris protoonkogének
aktiválásával fejtik ki. genom: gag (kapszid), pol (RT), env
(burok), LTR, egyes oncovírusok - transzaktivátor génnel is
rendelkeznek, melyek fehérjeterméke nemcsak a virális gének
transzkripcióját stimulálja, de celluláris gének expressziójára
is képes hatni.Oncovírusok
-
3 csoport (transzformáció mechanizmusa szerint)
-transzdukáló (akutan transzformáló) oncovírusok - genomja a vírusgenomba beépült celluláris eredetû onkogént tartalmaz. onkogenitás nagyfokú
-cisz-aktiváló (krónikusan transzformáló) oncovírusok - inszerció révén fejtik ki hatásukat, daganatok megjelenési gyakorisága változó
-transz-aktiválásra a transzaktivátor regulátor génekkel rendelkezõ oncovírusok képesek, celluláris transzkripciós faktorokon keresztül fejtik ki hatásukat, daganatok megjelenési gyakorisága 1% alatti.DNS tumorvírusok
Daganatkeltõ hatás mechanizmusa
-DNS tumorvírusok szaporodása citolítikus hatású, ezért ezek a vírusok csak abortív fertõzés esetén képesek a sejteket transzformálni.
-papovavírusoknál: csak korai fehérjék jelennek meg
-gamma-herpesvírusoknál: más típusú, ún. látens fertõzési ciklus alakul ki
-tumorvírusok transzformáló génjei a vírusgenom részei, produktumaik tumorszuppresszor fehérjéket inaktiválják, és a tirozinkináz aktivitással bíró onkoproteineket aktiválják.
Humán tumorvírusok
-jelenleg 8 vírusról feltételezik, hogy szerepe lehet az emberi daganatok elõidézésében, közülük 5-nek az onkogenitása bizonyítottnak tekinthetõ
-ezek a vírusok egy többlépcsõs, multifaktoriális folyamatnak csak egyik elemét képezik-Humán T-sejtes leukaemia-lymphoma vírus (HTLV)
-felnõttkori T-sejtes leukaemia kialakulásában játszik szerepet
-leukaemia és cutan lymphoma együttes kialakulása figyelhetõ meg
-endémiás területek: átlag népesség 10%-a, leukaemiában szenvedõk hozzátartozóinak 50%-a szeropozitív
-terjedés: anyáról gyermekre, férfirõl nõre és fertõzött vér által
-CD4+ T sejtek immortalizálása
-trópusi spasticus paraparesis kiváltásában is szerepet játszik
-HTLV-2 daganatkeltõ szerepe nem kellõképpen ismert.-Humán papillomavírusok (HPV)
-nagy affinitás a bõr és nyálkahártyák hámsejtejei iránt, szaporodni azonban csak a hám legfelsõ rétegeiben tudnak
-egyes típusok onkogenitása különbözik: egyes HPV típusok benignus, mások malignus tumorokat képesek okozni.
-transzdukáló (akutan transzformáló) oncovírusok - genomja a vírusgenomba beépült celluláris eredetû onkogént tartalmaz. onkogenitás nagyfokú
-cisz-aktiváló (krónikusan transzformáló) oncovírusok - inszerció révén fejtik ki hatásukat, daganatok megjelenési gyakorisága változó
-transz-aktiválásra a transzaktivátor regulátor génekkel rendelkezõ oncovírusok képesek, celluláris transzkripciós faktorokon keresztül fejtik ki hatásukat, daganatok megjelenési gyakorisága 1% alatti.DNS tumorvírusok
Daganatkeltõ hatás mechanizmusa
-DNS tumorvírusok szaporodása citolítikus hatású, ezért ezek a vírusok csak abortív fertõzés esetén képesek a sejteket transzformálni.
-papovavírusoknál: csak korai fehérjék jelennek meg
-gamma-herpesvírusoknál: más típusú, ún. látens fertõzési ciklus alakul ki
-tumorvírusok transzformáló génjei a vírusgenom részei, produktumaik tumorszuppresszor fehérjéket inaktiválják, és a tirozinkináz aktivitással bíró onkoproteineket aktiválják.
Humán tumorvírusok
-jelenleg 8 vírusról feltételezik, hogy szerepe lehet az emberi daganatok elõidézésében, közülük 5-nek az onkogenitása bizonyítottnak tekinthetõ
-ezek a vírusok egy többlépcsõs, multifaktoriális folyamatnak csak egyik elemét képezik-Humán T-sejtes leukaemia-lymphoma vírus (HTLV)
-felnõttkori T-sejtes leukaemia kialakulásában játszik szerepet
-leukaemia és cutan lymphoma együttes kialakulása figyelhetõ meg
-endémiás területek: átlag népesség 10%-a, leukaemiában szenvedõk hozzátartozóinak 50%-a szeropozitív
-terjedés: anyáról gyermekre, férfirõl nõre és fertõzött vér által
-CD4+ T sejtek immortalizálása
-trópusi spasticus paraparesis kiváltásában is szerepet játszik
-HTLV-2 daganatkeltõ szerepe nem kellõképpen ismert.-Humán papillomavírusok (HPV)
-nagy affinitás a bõr és nyálkahártyák hámsejtejei iránt, szaporodni azonban csak a hám legfelsõ rétegeiben tudnak
-egyes típusok onkogenitása különbözik: egyes HPV típusok benignus, mások malignus tumorokat képesek okozni.
-a
HPV indukálta transzformációban az E5, E5 és E7 gének által
kódolt korai fehérjéknek van szerepe
E5 protein - fertõzött sejtek membránjában található, EGF receptorokat aktivál
E6 protein - p53 tumor szuppresszor fehérjéhez kötõdik és stimulálja lebontását
E7 protein - p105-Rb tumor szuppresszor fehérjéhez kötõdik.
-benignus és premaligus laesiokban a HPV episomalis formában van jelen
-malignus laesiokban a HPV genomjájak egy fragmentuma integrálódott a sejt genomjába
-terjedés kontakt úton és szexuális kontaktussal
-HPV indukálta daganatokkal szembeni védekezésben fontos szerepe van a celluláris immunitásnak (HIV-el fertõzött egyénekben rendkívüli módon megnõ a HPV pozitív cervix illetve rectumcarcinomák gyakorisága, immunszuppresszált egyénekben az epidermodysplasia verruciformis 30%-os gyakorisággal alakul át laphámsejtes carcinomává)
E5 protein - fertõzött sejtek membránjában található, EGF receptorokat aktivál
E6 protein - p53 tumor szuppresszor fehérjéhez kötõdik és stimulálja lebontását
E7 protein - p105-Rb tumor szuppresszor fehérjéhez kötõdik.
-benignus és premaligus laesiokban a HPV episomalis formában van jelen
-malignus laesiokban a HPV genomjájak egy fragmentuma integrálódott a sejt genomjába
-terjedés kontakt úton és szexuális kontaktussal
-HPV indukálta daganatokkal szembeni védekezésben fontos szerepe van a celluláris immunitásnak (HIV-el fertõzött egyénekben rendkívüli módon megnõ a HPV pozitív cervix illetve rectumcarcinomák gyakorisága, immunszuppresszált egyénekben az epidermodysplasia verruciformis 30%-os gyakorisággal alakul át laphámsejtes carcinomává)
Humán
papillomavírusok kóroki szerepe
|
HPV
típus
|
Kórkép
neve
|
Kórkép
jellege
|
|
1,
2, 7, 26, 27, 28
|
verruca
vulgaris
|
benignus
|
|
3,
10, 28
|
verruca plana, epidermodysplasia verruciformis |
ritkán
malignus
|
|
5,
8
|
epidermodysplasia
verruciformis (celluláris immundeficienciában szenvedõknél)
|
30%-ban
malignizálódik
|
|
6,
11
|
condyloma
acuminatum, laryngealis papilloma, cervix dysplasia,
intraepitheliális neoplasia
|
ritkán
malignizálódik
|
|
9,
12, 14, 15, 17, 19-25, 36, 40
|
epidermodysplasia
verruciformis
|
egyesek
rákosan elfajulhatnak
|
|
13,
32
|
orali
focalis epithelialis hyperplasia
|
átmehet
carcinomaba
|
|
16,
18, 31, 33, 35, 39,
|
vulva-, cervix-, penis-, larynx-, oesophagus-, carcinoma, keratoma senile malignus |
malignus
|
|
30,
40
|
laryngealis
carcinoma
|
|
|
37
|
keratoacanthoma
|
benignus
|
|
41,
42
|
verruca
genitalis
|
benignus
|
Humán polyomavírusok (JC, BK)
-latencia helyei: vese, agy, lymphocyták
-ezek a vírusok ritkán okoznak abortív fertõzést, és a latenciát felváltó permisszív szaporodási ciklus a cytopathiás hatással összefüggõ betegségeket idéz elõEpstein-Barr vírus (EBV)
-Burkitt és más típusú B-sejtes lymphomák, nasopharyngealis carcinoma
-lymphocyták immortalizálása - EBNA-2, EBNA-4
-EBNA-4 protein az antiapoptotikus hatású bcl-2 gén expresszióját indukálja.
-EBNA-5 protein komplexet képez a p105-Rb és p53 tumor szuppresszor fehérjékkel és azokat inaktiválja
-LMP2A protein a Fyn, Lyn, Syk, Zap onkoproteinek tirozinkináz aktivitását indukálja
-celluláris immunválasz szuppressziója - veleszületett immundeficienciában szenvedõ gyerekeknél gyakran alakul ki nem Burkitt típusú B-sejtes lymphoma EBV fertõzés után, HIV fertõzöttekben megjelenõ lymphomák többsége EBV pozitív, Burkitt lymphoma elõfordulási gyakorisága AIDS-es betegekben ezerszer gyakoribb, afrikai Burkitt lymphoma etiopatogenézisének fontos kofaktora a malária által okozott T-sejtes immunszuppresszió
-EBV fertõzéshez társuló lymphomák etiológiája minden valószínûség szerint multifaktoriális. A celluláris immunitás laesioja esetén az EBV által immortalizált B-lymphoblastok nem eliminálódnak, hanem tartósan jelen vannak a szervezetben. Ezekbõl a sejtekbõl idõvel kromoszómaaberrációk révén malignusan transzformált lymphomasejtek szelektálódnak ki, melyekben a transzformált állapot kiváltásáért és fenntartásáért transzlokált onkogének felelõsek (c-myc, bcl-1, bcl-2)
-EBV kimutatható a nasopharyngealis carcinoma sejtejeiben, nem ismert a mechanizmus, hogy milyen feltételek mellett alkul ki latens fertõzés hámeredetû sejtekben
-nasopharyngealis carcinoma kínai férfiakban gyakori - genetikai prediszpozíció szerepe, nitrózaminok kofaktoriális szerepe.
-terjedés: közvetlen kontaktussalHumán herpesvírus 8. típusa (HHV8)
-Kaposi sarcoma, body cavity basement lymphoma (BCBL) etiológiájában játszik szerepet
-a HHV8 genom a Kaposi-sarcoma minden típusában kimutatható
-BCBL - csak AIDS-es betegekben fordul elõ, HHV8 kimutathatóHepatitis B vírus (HBV)
-a HBV szerepét a hepatocelluláris carcinoma (HCC) kialakulásában fõleg járványtani adato támasztják alá
-a HBV daganatkeltõ hatásának pontos mechanizmusa nem ismert.
-inszerciós mechanizmus - HCC sejtekben kimutatható a vírus DNS
-transzaktivációs mechanizmus - a pX gén által kódolt X fehérje transzaktivátor hatású, többféle celluláris transzkripciós faktort képes aktiválni (c-Jun, c-Fos, AP1), és kötõdés után inaktiválja a p53 tumor szuppresszor fehérjét.
-más elképzelések szerint a HBV daganantkeltõ szerepe nem direkt módon érvényesül, hanem a májsejtek nagyarányú pusztulását követõ szöveti regeneráció kapcsán megy végbe maligus transzformáció a DNS-repair mechanizmusban jelentkezõ hibák miatt.
-perinatálisan átvitt HBV fertõzést immuntolerancián alapuló krónikus fertõzés követi, a HCC megjelenési gyakorisága magas
-kofaktorok etiológiai szerepe.
-a vírushordozók körében aHCC létrejöttének gyakorisága kétszázszor nagyobb mint a népesség többi részében.
-az aktív immunizálásra alkalmas vakcinától joggal remélhetõ, hogy használatával sikerül a vírushordozás és a HCC gyakoriságár csökkenteniHepatitis C vírus (HCV)
-a HCV kizárólag indirekt módon, a sejtpusztulás és az ezt követõ szöveti regeneráció elõidézése révén játszhat szerepet a hepatocelluláris carcinoma kialakulásában.Molluscum contagiosum vírus
-Poxviridae családba tartozik
-gombostûfejnyi, borsónyi bõrelváltozást okoz
-a fertõzés rendszerint közvetlen érintkezés, vagy fertõzött eszközök útján terjed.
11.
A SZERVEZET VÉDELMI REAKCIÓI VÍRUSFERTÕZÉSEKKEL SZEMBEN
Konstitutív védelmi mechanizmusok
Interferon
-olyan celluláris proteinek, amelyek vírusok vagy más induktorok hatására termelõdnek
-3 típus:
-α - 20 altípus, fõleg B-lymphocyták és monocyták termelik - leukocyta interferon
-β - egységes, fibroblastok és hámsejtek termelik - fibroblast interferon
-γ - egységes, T-lymphocyták és NK sejtek termelik - immun interferon
-α és β interferon termelését a vírusok közvetlenül indukálják (felszíni antigének, nukleinsav)
-RNS vírusok általában hatásosabb interferon induktorok mint a DNS vírusok.
-γ interferont preszenzitizált T-lymphocyták termelik, vírus vagy más antigénekkel történõ ismételt expozíció során, NK sejtek interferon termelése cytokinekkel indukálható
-interferonok általában nem a vírussal fertõzött sejtet teszik rezisztenssé a vírusfertõzéssel szemben, hanem a környezõ sejtekben indukálnak antivirális állapotot.
-az interferon a vírusfertõzést követõ néhány órán belül megjelenik, fontos szerep a fertõzés szétterjedésének gátlásában
-antivirális hatáson kívül - sejtproliferációt gátló és immunmoduláns hatás
Natural killer (NK-) sejtek
-képesek felismarni és elpusztítani a vírussal fertõzött sejteket
-az NK aktivitás hatásos bármely vírusantigént kifejezõ sejt ellen
-aktív NK sejtek a vírusfertõzést követõ 2. napon kimutathatók
Macrophagok
-egyes vírusok esetében a phagocytosis jelentõsen mérsékeli a viraemiát
-más vírusok szaporodni tudnak a monocyta/macrophag rendszer sejtjeiben (CMV, HIV)
Vírusspecifikus immunválasz
Humorális immunitás
-vírusneutralizáló ellenanyagok - felszíni antigénekhez kötõdnek, gátolják a fogékony célsejtek fertõzõdését
-IgA szekretoros ellenanyagok - hámsejtek fertõzõddésének gátlása
-virolízis - complement kötõdésének eredményeképpen
-ADCC - antitest dependens celluláris citotoxicitás (CD16Fc receptorral rendelkezõ sejtek - NK, monocyta, neutrophil granulocyta)
Celluláris immunitás
-vírussal fertõzött sejtek elpusztítása - CD4+ és CD8+ T lymphocyták
-CD8+ T lymphocyták azokat a sejteket képesek elpusztítani, amelyek felszínén a vírus antigén az MHC-I molekulákkal együtt van prezentálva. Az MHC-I függõ citotoxicitás a vírussal fertõzött sejtek igen széles skálájával szemben hatásos, Különösen fontos a protektív szerep azokban a vírusfertõzésekben, amelyekben az intracellulárisan termelõdött vírusrészecskék kis hányada jut ki az extracelluláris térbe, illetve amelyeknél a vírus közvetlenül tud terjedni sejtfúzió révén, s ezáltal elkerüli a neutralizáló ellenanyagok hatását.
- CD4+ T lymphocyták azokat a vírussal fertõzött sejteket képesek elpusztítani, melyek felszínén MHC-II molekulák fejezõdnek ki. Ez lényegesen kevesebb sejttípust érint, mint a CD8+ T-sejtek citotoxikus hatása.
Az immunválasz kikerülésének lehetõségei
-sok vírus immunszuppresszív hatású
-antigén variáció
-látens fertõzés
-immuntolerancia
-MHC-I expresszió gátlása.
Konstitutív védelmi mechanizmusok
Interferon
-olyan celluláris proteinek, amelyek vírusok vagy más induktorok hatására termelõdnek
-3 típus:
-α - 20 altípus, fõleg B-lymphocyták és monocyták termelik - leukocyta interferon
-β - egységes, fibroblastok és hámsejtek termelik - fibroblast interferon
-γ - egységes, T-lymphocyták és NK sejtek termelik - immun interferon
-α és β interferon termelését a vírusok közvetlenül indukálják (felszíni antigének, nukleinsav)
-RNS vírusok általában hatásosabb interferon induktorok mint a DNS vírusok.
-γ interferont preszenzitizált T-lymphocyták termelik, vírus vagy más antigénekkel történõ ismételt expozíció során, NK sejtek interferon termelése cytokinekkel indukálható
-interferonok általában nem a vírussal fertõzött sejtet teszik rezisztenssé a vírusfertõzéssel szemben, hanem a környezõ sejtekben indukálnak antivirális állapotot.
-az interferon a vírusfertõzést követõ néhány órán belül megjelenik, fontos szerep a fertõzés szétterjedésének gátlásában
-antivirális hatáson kívül - sejtproliferációt gátló és immunmoduláns hatás
Natural killer (NK-) sejtek
-képesek felismarni és elpusztítani a vírussal fertõzött sejteket
-az NK aktivitás hatásos bármely vírusantigént kifejezõ sejt ellen
-aktív NK sejtek a vírusfertõzést követõ 2. napon kimutathatók
Macrophagok
-egyes vírusok esetében a phagocytosis jelentõsen mérsékeli a viraemiát
-más vírusok szaporodni tudnak a monocyta/macrophag rendszer sejtjeiben (CMV, HIV)
Vírusspecifikus immunválasz
Humorális immunitás
-vírusneutralizáló ellenanyagok - felszíni antigénekhez kötõdnek, gátolják a fogékony célsejtek fertõzõdését
-IgA szekretoros ellenanyagok - hámsejtek fertõzõddésének gátlása
-virolízis - complement kötõdésének eredményeképpen
-ADCC - antitest dependens celluláris citotoxicitás (CD16Fc receptorral rendelkezõ sejtek - NK, monocyta, neutrophil granulocyta)
Celluláris immunitás
-vírussal fertõzött sejtek elpusztítása - CD4+ és CD8+ T lymphocyták
-CD8+ T lymphocyták azokat a sejteket képesek elpusztítani, amelyek felszínén a vírus antigén az MHC-I molekulákkal együtt van prezentálva. Az MHC-I függõ citotoxicitás a vírussal fertõzött sejtek igen széles skálájával szemben hatásos, Különösen fontos a protektív szerep azokban a vírusfertõzésekben, amelyekben az intracellulárisan termelõdött vírusrészecskék kis hányada jut ki az extracelluláris térbe, illetve amelyeknél a vírus közvetlenül tud terjedni sejtfúzió révén, s ezáltal elkerüli a neutralizáló ellenanyagok hatását.
- CD4+ T lymphocyták azokat a vírussal fertõzött sejteket képesek elpusztítani, melyek felszínén MHC-II molekulák fejezõdnek ki. Ez lényegesen kevesebb sejttípust érint, mint a CD8+ T-sejtek citotoxikus hatása.
Az immunválasz kikerülésének lehetõségei
-sok vírus immunszuppresszív hatású
-antigén variáció
-látens fertõzés
-immuntolerancia
-MHC-I expresszió gátlása.
12.
A VÍRUSOK ÉS A LIMFOCITÁK, VALAMINT VÖRÖSVÉRTESTEK
KÖLCSÖNHATÁSAI
A VÍRUSOK ÉS A LYMPHOCYTÁK KÖLCSÖNHATÁSA IN VITRO
Nem immunis egyedekbõl származó lymphocyták
-a vírusok a specifikus receptorok révén adszorbeálódnak a lymphocyták felszínére, megfelelõ mennyiségi arányok esetén a kötõdésnek agglutináció lehet az eredménye, de a kötõdés immunfluoreszcens eljárással, vagy izotóppal jelzett vírussal is kimutatható.
-orthomyxo- és paramyxovírusok esetén a virális neuraminidáz módosítja a sejtmembránt, aminek a következménye funkcióképesség megváltozása, ez a fertõzéshez használt vírus mennyiségétõl és típusától függ
vírusszaporodás a lymphocyták kis hányadában következik be
mitogénekkel vagy specifikus antigéningerrel a sejtek proliferációja indukálható, és ugrásszerûen megnõ azoknak a sejteknek az aránya, amelyekhez vírusok tudnak kötõdni és amelyekben a vírusszaporodás lehetségessé válik. (Kimutatás: immunfluoreszcens eljárással, infektív gócok számának meghatározásával)
a sejthez kötõdött virionok megváltoztatják a specifikus antigéningerre bekövetkezõ regulátoranyagok termelését.
EBV hatására a sejtek in vitro proliferációval reagálnak, a vírus génjei beépülnek a sejt genomjába, a sejtek malignusan átalakulnak.
Specifikus vírusimmunitással rendelkezõ egyedek lymphocytái
jelentõs hányaduk blasztképzéssel reagál a vírusantigénekre (specifikusan szenzibilizált lymphocyták)
B-lymphocyták specifikus ellenanyag termeléssel reagálnak az antigéningerre, humorális szabályozó faktorokat termelnek, amelyek serkentik a macrophagok mûködését, toxikusak a vírussal fertõzött vagy vírus által transzformált sejtekre, más lymphocytákat blasztosodásra késztetnek vagy elõsegítik a szenzibilizált sejtek kötõdését a vírusantigént hordozó sejtekhez.
a fertõzésen átestt szervezetben olyancytotoxikus lymphocyták is kialakulnak, amelyek közvetlenül kötõdnek az antigént hordozó sejtekhez.
fertõzés után a vírusok hóapokig, évekig a lymphocytákban tünetmentesen perzisztálhatnak.
Vírus által létrehozott malignus betegségben szenvedõ egyének lymphoid elemei olyan sejtek fordulhatnak elõ, amelyek egyidejûleg virionokat és ellenanyagokat is termelnek, a virionok már a sejtbõl való kiszabadulás pillanatában érzéketlenek az antivirális ellenanyagokkal szemben. (Burkitt lymphoma, RNS leukaemia vírusok)
tumoros szervezetbõl származó sejtek olyan humorális faktorokat tartalmazhatnak, illetve termelhetnek, amelyek megakadályozzák a citotoxikus T-sejtek kötõdését a daganatsejtekhez.
daganatos egyének lymphocytái termelnek olyan citotoxikus anyagokat is, amelyek a szövettenyészetben növekvõ tumorsejtek szaporodását gátolják.
az immunrendszer humorális és celluláris komponensei változatos vírusellenes hatást tudnak kifejteni, nemcsak a szervezetben, hanem in vitro is.
Vírusok és vörösvértestek kölcsönhatása in vitro
-vvt felszínén receptorok - vírusok felszínén komplementer helyek affinitást mutatnak ezek iránt
-felszíni struktúrák: pl. adenovírusoknál a fiber végén található gömbök, peplonnal rendelkezõ vírusoknál specifikus kötõdési helyek
-agglutináció - vvt. összecsapzódása (egy virion több vvt. receptoraival lép kapcsolatba)
-a virion maga a hemagglutinin (enterovírusoknál), vagy szolubilis formában, a viriontól különválva van jelen, mint vvt-hez kapcsolódó víruskomponens - a vírushemagglutinin.
-a poxvírusok hemagglutininje a viriontól leválasztható lipoprotein, más vírusoknál mindkét forma elõfordul
-influenzavírus hemagglutininje - peplomerekben található glikoprotein, a peplon felszínén neuraminidáz található, ami elbontja a neuraminsavat tartalmazó receptorokat, emiatt egy idõ után a hemagglutináció megszûnik, a virion eluálódik a vvt. felszínérõl
-specifikus vírusellenes ellenanyagok gátolják a hemagglutinációt, azáltal, hogy kötõdnek a hemagglutininhez
-a vírushemagglutinációt és a hemagglutináció gátlást széles körben használják a vírusdiagnosztikában.
-hemolysis - virion és a vvt kapcsolódásának eredménye a vvt. oldódása (paramyxovírusok)
-hemadszorpció - sejtmembránba olyan vírusspecifikus fehérje épül be, amely affinitást mutat a vvt-k iránt (orthomyxo-, paramyxovírusok), típuspecifikus ellenanyagokkal gátolható.
A VÍRUSOK ÉS A LYMPHOCYTÁK KÖLCSÖNHATÁSA IN VITRO
Nem immunis egyedekbõl származó lymphocyták
-a vírusok a specifikus receptorok révén adszorbeálódnak a lymphocyták felszínére, megfelelõ mennyiségi arányok esetén a kötõdésnek agglutináció lehet az eredménye, de a kötõdés immunfluoreszcens eljárással, vagy izotóppal jelzett vírussal is kimutatható.
-orthomyxo- és paramyxovírusok esetén a virális neuraminidáz módosítja a sejtmembránt, aminek a következménye funkcióképesség megváltozása, ez a fertõzéshez használt vírus mennyiségétõl és típusától függ
vírusszaporodás a lymphocyták kis hányadában következik be
mitogénekkel vagy specifikus antigéningerrel a sejtek proliferációja indukálható, és ugrásszerûen megnõ azoknak a sejteknek az aránya, amelyekhez vírusok tudnak kötõdni és amelyekben a vírusszaporodás lehetségessé válik. (Kimutatás: immunfluoreszcens eljárással, infektív gócok számának meghatározásával)
a sejthez kötõdött virionok megváltoztatják a specifikus antigéningerre bekövetkezõ regulátoranyagok termelését.
EBV hatására a sejtek in vitro proliferációval reagálnak, a vírus génjei beépülnek a sejt genomjába, a sejtek malignusan átalakulnak.
Specifikus vírusimmunitással rendelkezõ egyedek lymphocytái
jelentõs hányaduk blasztképzéssel reagál a vírusantigénekre (specifikusan szenzibilizált lymphocyták)
B-lymphocyták specifikus ellenanyag termeléssel reagálnak az antigéningerre, humorális szabályozó faktorokat termelnek, amelyek serkentik a macrophagok mûködését, toxikusak a vírussal fertõzött vagy vírus által transzformált sejtekre, más lymphocytákat blasztosodásra késztetnek vagy elõsegítik a szenzibilizált sejtek kötõdését a vírusantigént hordozó sejtekhez.
a fertõzésen átestt szervezetben olyancytotoxikus lymphocyták is kialakulnak, amelyek közvetlenül kötõdnek az antigént hordozó sejtekhez.
fertõzés után a vírusok hóapokig, évekig a lymphocytákban tünetmentesen perzisztálhatnak.
Vírus által létrehozott malignus betegségben szenvedõ egyének lymphoid elemei olyan sejtek fordulhatnak elõ, amelyek egyidejûleg virionokat és ellenanyagokat is termelnek, a virionok már a sejtbõl való kiszabadulás pillanatában érzéketlenek az antivirális ellenanyagokkal szemben. (Burkitt lymphoma, RNS leukaemia vírusok)
tumoros szervezetbõl származó sejtek olyan humorális faktorokat tartalmazhatnak, illetve termelhetnek, amelyek megakadályozzák a citotoxikus T-sejtek kötõdését a daganatsejtekhez.
daganatos egyének lymphocytái termelnek olyan citotoxikus anyagokat is, amelyek a szövettenyészetben növekvõ tumorsejtek szaporodását gátolják.
az immunrendszer humorális és celluláris komponensei változatos vírusellenes hatást tudnak kifejteni, nemcsak a szervezetben, hanem in vitro is.
Vírusok és vörösvértestek kölcsönhatása in vitro
-vvt felszínén receptorok - vírusok felszínén komplementer helyek affinitást mutatnak ezek iránt
-felszíni struktúrák: pl. adenovírusoknál a fiber végén található gömbök, peplonnal rendelkezõ vírusoknál specifikus kötõdési helyek
-agglutináció - vvt. összecsapzódása (egy virion több vvt. receptoraival lép kapcsolatba)
-a virion maga a hemagglutinin (enterovírusoknál), vagy szolubilis formában, a viriontól különválva van jelen, mint vvt-hez kapcsolódó víruskomponens - a vírushemagglutinin.
-a poxvírusok hemagglutininje a viriontól leválasztható lipoprotein, más vírusoknál mindkét forma elõfordul
-influenzavírus hemagglutininje - peplomerekben található glikoprotein, a peplon felszínén neuraminidáz található, ami elbontja a neuraminsavat tartalmazó receptorokat, emiatt egy idõ után a hemagglutináció megszûnik, a virion eluálódik a vvt. felszínérõl
-specifikus vírusellenes ellenanyagok gátolják a hemagglutinációt, azáltal, hogy kötõdnek a hemagglutininhez
-a vírushemagglutinációt és a hemagglutináció gátlást széles körben használják a vírusdiagnosztikában.
-hemolysis - virion és a vvt kapcsolódásának eredménye a vvt. oldódása (paramyxovírusok)
-hemadszorpció - sejtmembránba olyan vírusspecifikus fehérje épül be, amely affinitást mutat a vvt-k iránt (orthomyxo-, paramyxovírusok), típuspecifikus ellenanyagokkal gátolható.
13.
VÍRUSINTERFERENCIA INTERFERONOK
-Vírusinterferencia - valamely vírus bejutása a sejtbe megakadályozza ugyanennek a sejtnek más vírussal történõ felülfertõzését.
Lehetséges: ugyanazon vírus különbözõ változatai
ugyanazon vírus élõ és inaktivált formái
különbözõ vírusfajták között
-nem specifikus immunológiai jelenség, azonnal kialakul, hatásában fajlagos antigénnek, ellenanyagnak nincs szerepe
-tanulmányozható kísérletesen szövettenyészetben, kísérleti állatban, de létezik természetes körülmények között is
-vannak olyan vírusok, anmelyeknél nem észleltek interferenciát (vaccinia és herpesvírus, kanyaró és poliovírus, adeno és herpesvírus)
-interferencia Coxsackie B3 és poliovírus között.
-többféle módon alakulhat ki:
-két vírusnak hasonlóak a sejtfelszíni receptorai, egymás kötõdését akadályozhatják (retro és enterovírusok)
-hatástalanná teszik az adszorpciót a receptor elbontásával (orthomyxovírus)
-egyik vírus gátolja a másik valamely fontos nezimjét
-az elsõ vírusfertõzés hatására a sejt inhibitort (interferon) termelhet.
-autointerferencia - a vírus saját szaporodásával is interferálhat, defektív, interferáló víruspartikulák képzõdnek (influenza, vezikuláris stomatitis vírus)
-interferenciával ellentétes folyamat a vírusexaltáció, két vírus egymásnak kölcsönösen kedvezõbb körülményeket teremt a sejtbe valõ bejutáshoz
-Vírusinterferencia - valamely vírus bejutása a sejtbe megakadályozza ugyanennek a sejtnek más vírussal történõ felülfertõzését.
Lehetséges: ugyanazon vírus különbözõ változatai
ugyanazon vírus élõ és inaktivált formái
különbözõ vírusfajták között
-nem specifikus immunológiai jelenség, azonnal kialakul, hatásában fajlagos antigénnek, ellenanyagnak nincs szerepe
-tanulmányozható kísérletesen szövettenyészetben, kísérleti állatban, de létezik természetes körülmények között is
-vannak olyan vírusok, anmelyeknél nem észleltek interferenciát (vaccinia és herpesvírus, kanyaró és poliovírus, adeno és herpesvírus)
-interferencia Coxsackie B3 és poliovírus között.
-többféle módon alakulhat ki:
-két vírusnak hasonlóak a sejtfelszíni receptorai, egymás kötõdését akadályozhatják (retro és enterovírusok)
-hatástalanná teszik az adszorpciót a receptor elbontásával (orthomyxovírus)
-egyik vírus gátolja a másik valamely fontos nezimjét
-az elsõ vírusfertõzés hatására a sejt inhibitort (interferon) termelhet.
-autointerferencia - a vírus saját szaporodásával is interferálhat, defektív, interferáló víruspartikulák képzõdnek (influenza, vezikuláris stomatitis vírus)
-interferenciával ellentétes folyamat a vírusexaltáció, két vírus egymásnak kölcsönösen kedvezõbb körülményeket teremt a sejtbe valõ bejutáshoz
14.
A VÍRUSOK IMMUNSZUPPRESSZÍV HATÁSA
-számos vírus közvetlenül károsítja az immunrendszer sejtjeinek mûködését
-lymphocyták károsodásának következtében nemcsak a károsító vírussal szembeni homológ immuválasz csökken, hanem az egyidejûleg jelenlevõ, más specificitású antigénekkel szembeni immunválasz készség is.
-immunszuppresszív hatású: kanyaró-, rubeola-, influenza-, mumps-, adenovírus
-T-lymphocytákat közvetlenül károsítja a HIV.
-a vírusok immunszuppresszív hatása eltérõ lehet - primer vagy szekunder, humorális vagy celluláris immunitásra gyakorolnak-e gátló hatást
-onkogén vírusok esetében az immunszuppresszió elõsegíti a daganatképzõdést
-számos vírus közvetlenül károsítja az immunrendszer sejtjeinek mûködését
-lymphocyták károsodásának következtében nemcsak a károsító vírussal szembeni homológ immuválasz csökken, hanem az egyidejûleg jelenlevõ, más specificitású antigénekkel szembeni immunválasz készség is.
-immunszuppresszív hatású: kanyaró-, rubeola-, influenza-, mumps-, adenovírus
-T-lymphocytákat közvetlenül károsítja a HIV.
-a vírusok immunszuppresszív hatása eltérõ lehet - primer vagy szekunder, humorális vagy celluláris immunitásra gyakorolnak-e gátló hatást
-onkogén vírusok esetében az immunszuppresszió elõsegíti a daganatképzõdést
15.
A VÍRUSOK PATHOGÉN HATÁSAI, A VÍRUSBETEGSÉGEK
PATHOGENÉZISE
Virális patogenezis
- azokat a mechanizmusokat jelenti, melyek révén a vírusok meghatározott sejteket vagy sejtcsoportokat károsítani képesek és ezáltal betegséget okoznak a gazdaszervezetben.
Patogenezis stádiumai:
behatolás a gazdaszervezetbe (behatolási kapu)
-bõr - hámhiány vagy sérülés, papillomavírusok - sérült hámréteg, toga- és flavivírusok - ízeltlábú vektorok csípésével, lyssa vírus - veszett állat harapásával, HBV - injekciós tûvel
-légutakon át bejutó vírusok - cseppfertõzés, herpesvírusok, adenovírusok, orthomyxo-, paramyxovírusok, rhinovírusok.
-gastrointestinális traktus - enterális úton azok a vírusok képesek fertõzni, amelyek savrezisztensek és az epesavak károsító hatásának is képesek ellenállni. Proteolítikus enzimekkel szembeni rezisztencia nem elõfeltétele az enterális vírusfertõzésnek (pl. rotavírusok infektivitását fokozza a tripszinnel, pankreatinnal vagy elasztázzal végzett elõkezelés). Entarális vírusfertõzések egyrésze bélre lokalizálódik (adeno-, rota-, Norwalk vírus), más esetekben szisztémás fertõzés jön létre (enterovírus, HAV). A végbél is jelenthet behatolási kaput - HIV számára, analis közösülés esetén.
-urogenitális traktus - nemi érintkezés útján, hámsérülések révén - HIV, HPV, HHV, adenovírus (bizonyos típusok)
-conjunctiva - adenovírus, enterovírus (bizonyos típusok)
vírus terjedése a szervezetben
-egyes vírusok a behatolási kapu közvetlen közelében fejtik ki sejtkárosító hatásukat - influenza-, parainfluenza-, rhino-, corona-,rota-, papilloma vírusok
-más vírusok a tovaterjedés után érik el a célsejteket
-terjedési módok: lymphogen-haematogen úton, idegek mentén terjedve
-hámsejtek polarizált fertõzése - a vírus az apicalis felszín fele ürül - lokalizált marad a fertõzés, ha az ürítés basolateralis vagy kétirányú - a fertõzés generalizálódhat.
-hematogén terjedés - 1.) vírusnak a véráramba történõ inokulálásával (vektor, iatrogén inokuláció, fertõzött vérkészítmények transzfundálása) - passzív viraemia, 2.) behatolási kapuból a fertõzés betör a nyirokrendszerbe, majd a véráramba, primer viraemia után a vírus a reticuloendoteliális rendszer sejtejeiben szaporodik, ezt követi a szekunder viraemia.
Generalizálódás szempontjából fontos a vírus és a macrophagok kölcsönhatása: macrophagok inaktiválhatják a vírust (HSV), vagy a vírus szaporodik bennük és szerepet játszanak a vírusok széthurcolásában (HIV, LCM).
Az érpályából a vírusok háromféle módon juthatnak el a célsejtekhez - choroid plexus területén kilépnek a véráramból (arbovírusok, mumpsvírus), kapillárisok endothel sejtjei segítségével környezõ szövetekbe jutnak (picorna-, togavírusok), fertõzött fehérvérsejtek diapedézisével jutnak ki a véráramból (HIV, kanyaróvírus)
-idegek mentén - lyssavírus, HSV, VZV, arbovírusok, terjedés sebessége: 2-16 mm/nap.
Tropizmus
vírusfertõzés gazdasejt spektruma.
-receptorok - egyes sejtfelszíni struktúrákat több vírus is használhat receptorként. más esetekben a receptor vírusspecifikus
koreceptor - vírusburok és sejtmembrán fúzióját teszi lehetõvé (HIV)
-vírusgenom regulátor génjei - fontos szerep a replikációban
-celluláris transzkripciós faktorok - esetenként tropizmust meghatározó tényezõként szerepelnek
Sejtkárosító hatás
a sejtkárosító hatás szempontjából igen lényeges a vírus szaporodóképessége
-azok a mutációk amelyek a replikáció mértékét csökkentik, a virulencia csökkenését eredményezik
-a vírus szétterjedésének mértéke fokozódhat, a sejtek közötti kölcsönhatásban szerepet játszó integrinek expressziójának megváltozása révén - HIV, EBV, kanyaróvírus hatására
-citokinek termelése - vírusreplikáció fokozódása (HIV)
-apoptosis elõidézése (HIV)
-intracelluláris Ca szint emelkedése (HIV, CMV, rotavírusok)
Vírusürítés
a vírusfertõzések átvitelének módja a vírusürítés jellegétõl függõen változik
-bõrlaesiókban jelenlevõ vírus - HSV, HPV
-cseppfertõzés - légúti betegségek
-nyál - mumpsvírus, EBV, lyssavírus
-széklet - enterovírusok, rotavírus, HAV (faecal-oralis. ivóvíz útján való terjedés)
-vizelet - zoonozisok - arena-, hantavírus
-nemi szervek váladékai - HIV, HBV
-anyatej, colostrum - HTLV-1, CMV
-fertõzött vérrel - arbovírusok, HBV, HCV, CMV, EBV, HIV, HTLV-1.
Virális patogenezis
- azokat a mechanizmusokat jelenti, melyek révén a vírusok meghatározott sejteket vagy sejtcsoportokat károsítani képesek és ezáltal betegséget okoznak a gazdaszervezetben.
Patogenezis stádiumai:
behatolás a gazdaszervezetbe (behatolási kapu)
-bõr - hámhiány vagy sérülés, papillomavírusok - sérült hámréteg, toga- és flavivírusok - ízeltlábú vektorok csípésével, lyssa vírus - veszett állat harapásával, HBV - injekciós tûvel
-légutakon át bejutó vírusok - cseppfertõzés, herpesvírusok, adenovírusok, orthomyxo-, paramyxovírusok, rhinovírusok.
-gastrointestinális traktus - enterális úton azok a vírusok képesek fertõzni, amelyek savrezisztensek és az epesavak károsító hatásának is képesek ellenállni. Proteolítikus enzimekkel szembeni rezisztencia nem elõfeltétele az enterális vírusfertõzésnek (pl. rotavírusok infektivitását fokozza a tripszinnel, pankreatinnal vagy elasztázzal végzett elõkezelés). Entarális vírusfertõzések egyrésze bélre lokalizálódik (adeno-, rota-, Norwalk vírus), más esetekben szisztémás fertõzés jön létre (enterovírus, HAV). A végbél is jelenthet behatolási kaput - HIV számára, analis közösülés esetén.
-urogenitális traktus - nemi érintkezés útján, hámsérülések révén - HIV, HPV, HHV, adenovírus (bizonyos típusok)
-conjunctiva - adenovírus, enterovírus (bizonyos típusok)
vírus terjedése a szervezetben
-egyes vírusok a behatolási kapu közvetlen közelében fejtik ki sejtkárosító hatásukat - influenza-, parainfluenza-, rhino-, corona-,rota-, papilloma vírusok
-más vírusok a tovaterjedés után érik el a célsejteket
-terjedési módok: lymphogen-haematogen úton, idegek mentén terjedve
-hámsejtek polarizált fertõzése - a vírus az apicalis felszín fele ürül - lokalizált marad a fertõzés, ha az ürítés basolateralis vagy kétirányú - a fertõzés generalizálódhat.
-hematogén terjedés - 1.) vírusnak a véráramba történõ inokulálásával (vektor, iatrogén inokuláció, fertõzött vérkészítmények transzfundálása) - passzív viraemia, 2.) behatolási kapuból a fertõzés betör a nyirokrendszerbe, majd a véráramba, primer viraemia után a vírus a reticuloendoteliális rendszer sejtejeiben szaporodik, ezt követi a szekunder viraemia.
Generalizálódás szempontjából fontos a vírus és a macrophagok kölcsönhatása: macrophagok inaktiválhatják a vírust (HSV), vagy a vírus szaporodik bennük és szerepet játszanak a vírusok széthurcolásában (HIV, LCM).
Az érpályából a vírusok háromféle módon juthatnak el a célsejtekhez - choroid plexus területén kilépnek a véráramból (arbovírusok, mumpsvírus), kapillárisok endothel sejtjei segítségével környezõ szövetekbe jutnak (picorna-, togavírusok), fertõzött fehérvérsejtek diapedézisével jutnak ki a véráramból (HIV, kanyaróvírus)
-idegek mentén - lyssavírus, HSV, VZV, arbovírusok, terjedés sebessége: 2-16 mm/nap.
Tropizmus
vírusfertõzés gazdasejt spektruma.
-receptorok - egyes sejtfelszíni struktúrákat több vírus is használhat receptorként. más esetekben a receptor vírusspecifikus
koreceptor - vírusburok és sejtmembrán fúzióját teszi lehetõvé (HIV)
-vírusgenom regulátor génjei - fontos szerep a replikációban
-celluláris transzkripciós faktorok - esetenként tropizmust meghatározó tényezõként szerepelnek
Sejtkárosító hatás
a sejtkárosító hatás szempontjából igen lényeges a vírus szaporodóképessége
-azok a mutációk amelyek a replikáció mértékét csökkentik, a virulencia csökkenését eredményezik
-a vírus szétterjedésének mértéke fokozódhat, a sejtek közötti kölcsönhatásban szerepet játszó integrinek expressziójának megváltozása révén - HIV, EBV, kanyaróvírus hatására
-citokinek termelése - vírusreplikáció fokozódása (HIV)
-apoptosis elõidézése (HIV)
-intracelluláris Ca szint emelkedése (HIV, CMV, rotavírusok)
Vírusürítés
a vírusfertõzések átvitelének módja a vírusürítés jellegétõl függõen változik
-bõrlaesiókban jelenlevõ vírus - HSV, HPV
-cseppfertõzés - légúti betegségek
-nyál - mumpsvírus, EBV, lyssavírus
-széklet - enterovírusok, rotavírus, HAV (faecal-oralis. ivóvíz útján való terjedés)
-vizelet - zoonozisok - arena-, hantavírus
-nemi szervek váladékai - HIV, HBV
-anyatej, colostrum - HTLV-1, CMV
-fertõzött vérrel - arbovírusok, HBV, HCV, CMV, EBV, HIV, HTLV-1.
16.
A VÍRUSBETEGSÉGEK KEMOTERÁPIÁJA
-a vírusfertõzésre ható anyagokat három csoportba oszthatjuk:
1. virucid anyagok - közvetlenül inaktiválják a vírusokat (fertõtlenítõszerek), vírusfertõzések átvitelének megakadályozására szolgálnak
2. antivirális anyagok - sejten belüli vírusszaporodást gátolják
3. immunmodulátorok - gazdaszervezet vírusfertõzéssel szembeni válaszreakcióját módosítják (a károsodott immunválasz hiányos mûködésén segítenek)
Antivirális hatás:
sejtanyagcsere speciális lépéseinek befolyásolásával gátolni a vírusszaporodást
-ezek a hatóanyagok kevéssé specifikusak, több vírusra is hatnak, kevésbé szelektívek, gyorsan szaporodó sejtekben toxikusabbak, rezisztencia nehezebben alakul ki
a vírusszaporodás speciális, a sejtanyagcserétõl eltérõ folyamatára ható anyagok
-a vírusszaporodás számos fázisa lehetséges célpontja az antivirális hatású anyagoknak
-specifikusan egy, vagy néhány vírusra hatnak, szelektívek: a vírusszaporodást a gazdasejtet nem károsító koncentrációban képesek gátolni, a vírusok azonban rezisztenssé válhatnak ezen anyagokkal szemben.
A legtöbb antivirális hatású anyag a vírusnukleinsavak szintézisét gátolja, a hatóanyag eltávolítása után a vírusreplikáció újra beindul. Az antivirális hatóanyagok hatástalanok a nem replikálódó vagy latens vírusokra.
Sikeres antivirális terápia - vírusreplikáció korai szakaszában kell adagolni a hatóanyagot.
Támadáspontok szerint csoportosítás:
1. Vírusok fogékony sejthez való tapadásának gátlása
2. Víruspenetráció és a dekapszidáció gátlása (Amantadin, Rimantadin)
3. Nukleinsavszintézisre ható szerek (Aciklovir, Valaciklovir, Penciklovir, Ganciklovir, Trifluridin, Vidarbin, Foscarnet, Azidotimidin, Didanozin, Zalcitabin, Stavudin, Ribavirin)
4. A virionok érésére, összeépülésére ható szerek (HIV proteináz gátlók - saquinavir, indinavir, ritonavir)
5. Interferonok - nem közvetlenül antivirális hatásúak, sejtfehérjék termelését stimulálják
-a vírusfertõzésre ható anyagokat három csoportba oszthatjuk:
1. virucid anyagok - közvetlenül inaktiválják a vírusokat (fertõtlenítõszerek), vírusfertõzések átvitelének megakadályozására szolgálnak
2. antivirális anyagok - sejten belüli vírusszaporodást gátolják
3. immunmodulátorok - gazdaszervezet vírusfertõzéssel szembeni válaszreakcióját módosítják (a károsodott immunválasz hiányos mûködésén segítenek)
Antivirális hatás:
sejtanyagcsere speciális lépéseinek befolyásolásával gátolni a vírusszaporodást
-ezek a hatóanyagok kevéssé specifikusak, több vírusra is hatnak, kevésbé szelektívek, gyorsan szaporodó sejtekben toxikusabbak, rezisztencia nehezebben alakul ki
a vírusszaporodás speciális, a sejtanyagcserétõl eltérõ folyamatára ható anyagok
-a vírusszaporodás számos fázisa lehetséges célpontja az antivirális hatású anyagoknak
-specifikusan egy, vagy néhány vírusra hatnak, szelektívek: a vírusszaporodást a gazdasejtet nem károsító koncentrációban képesek gátolni, a vírusok azonban rezisztenssé válhatnak ezen anyagokkal szemben.
A legtöbb antivirális hatású anyag a vírusnukleinsavak szintézisét gátolja, a hatóanyag eltávolítása után a vírusreplikáció újra beindul. Az antivirális hatóanyagok hatástalanok a nem replikálódó vagy latens vírusokra.
Sikeres antivirális terápia - vírusreplikáció korai szakaszában kell adagolni a hatóanyagot.
Támadáspontok szerint csoportosítás:
1. Vírusok fogékony sejthez való tapadásának gátlása
2. Víruspenetráció és a dekapszidáció gátlása (Amantadin, Rimantadin)
3. Nukleinsavszintézisre ható szerek (Aciklovir, Valaciklovir, Penciklovir, Ganciklovir, Trifluridin, Vidarbin, Foscarnet, Azidotimidin, Didanozin, Zalcitabin, Stavudin, Ribavirin)
4. A virionok érésére, összeépülésére ható szerek (HIV proteináz gátlók - saquinavir, indinavir, ritonavir)
5. Interferonok - nem közvetlenül antivirális hatásúak, sejtfehérjék termelését stimulálják
17.
A VÍRUSBETEGSÉGEK MEGELÕZÉSE
A.) Aktív immunizálás
vakcinációval az egyén immunrendszerét elsõdleges immunválaszra késztetjük, hogy a vakcinációt követõ természetes fertõzéskor az immunrendszermásodlagos (gyors és magas szintû) immunválasszal reagáljon.
Vírusvakcinákkal szemben támasztott követelmények: hatásosság, biztonságosság, stabilitás, ár.Vírusvakcinák típusai:
1. élõ vírusvakcinák (heterológ, attenuált)
2. inaktivált vakcinák
3. alegység vakcinák
4. klónozott géneket kifejezõ vakcinák (vírus expressziós vektorok, baktériumvektor, plazmidvektor)
-összehasonlítás
Forgalomban levõ vírusvakcinák
Kanyaró, Hepatitis-B, Hepatitis-A, Veszettség, Sárgaláz, japán B encephalitis és Rift Valley Fever
Influenza, Varicella-zoster
Forgalomba hozáshoz közel levõ vakcinák
Rotavírus
Kísérleti stádiumban levõ vakcinák
Herpesvírus vakcinák
HIV vakcinák
B.) Passzív immunizálás
Veszettség immunoglobulin
Hepatitis B immunoglobulin
Varicella-zoster immunoglobulin
hepatitis A immunoglobulin
Kanyaró immunoglobulin
Védõoltások Magyarországon
életkorhoz kötött kötelezõ oltások
megbetegedési veszély esetében kötelezõ oltások
külföldi utakkal kapcsolatos védõoltások
A.) Aktív immunizálás
vakcinációval az egyén immunrendszerét elsõdleges immunválaszra késztetjük, hogy a vakcinációt követõ természetes fertõzéskor az immunrendszermásodlagos (gyors és magas szintû) immunválasszal reagáljon.
Vírusvakcinákkal szemben támasztott követelmények: hatásosság, biztonságosság, stabilitás, ár.Vírusvakcinák típusai:
1. élõ vírusvakcinák (heterológ, attenuált)
2. inaktivált vakcinák
3. alegység vakcinák
4. klónozott géneket kifejezõ vakcinák (vírus expressziós vektorok, baktériumvektor, plazmidvektor)
-összehasonlítás
Forgalomban levõ vírusvakcinák
Kanyaró, Hepatitis-B, Hepatitis-A, Veszettség, Sárgaláz, japán B encephalitis és Rift Valley Fever
Influenza, Varicella-zoster
Forgalomba hozáshoz közel levõ vakcinák
Rotavírus
Kísérleti stádiumban levõ vakcinák
Herpesvírus vakcinák
HIV vakcinák
B.) Passzív immunizálás
Veszettség immunoglobulin
Hepatitis B immunoglobulin
Varicella-zoster immunoglobulin
hepatitis A immunoglobulin
Kanyaró immunoglobulin
Védõoltások Magyarországon
életkorhoz kötött kötelezõ oltások
megbetegedési veszély esetében kötelezõ oltások
külföldi utakkal kapcsolatos védõoltások
18.
ADENOVÍRUSOK
Szerkezet:
-virion: szabályos ikozaéder
-DNS kettõsszálú, lineáris
-belsõ fehérjék, kisebb peptidek
-kapszid: 252 kapszomer
-átmérõ:70-90 nm
-csúcsi kapszomerekbõl nyúlványok, végükön gümbszerû képzõdmény
-kapszid: különbözõ antigenitású összetevõkbõl áll
-penton: csúcsi kapszomer, nyúlványokkal együtt
-pentonbázis csúcsi kapszomer - toxinszerû aktivitás
-fiber: nyúlványok, pentonbázis nélkül (antigén: típusspecifikus-gömb, alcsoportspec.-fonal)
-hexonok: kapszid élein és lapjain elhelyezkedõ kapszomerek, típus és genusspecifikus antigéneket tartalmaz, intertípus specifikus epitopok (különbözõ kombinációk)
-hexon kapszomerek - fehérje alegységek.
-kapszomerek között finom összekötõ elemek
-a vírusreplikáció során a sejtben a különbözõ építõelemek külön szintetizálódnak (DNS - magban, fehérjék - citoplazmában), a magban épülnek össze érett virionná (kristályszerû elrendezõdés)
feleslegben termelt elemek - szolubilis komponensek (pl. dodecon)
-adenovírusok legtöbb típusa agglutinálja bizonyos állatfajok vörösvértestjeit
-130 típus - antigénszerkezet, természetes gazda alapján
-humán adenovírusok - 6 subgenus (A-F), 51 típus
-tenyésztés:
széles szövetkultúra spektrum (emberi, állati eredetû)
epithelsejtek érzékenyebbek, mint a fibroblastok (HeLa)
sejtek szemcséssé válnak, lekerekednek, kisebb nagyobb halmazokba csapzódnak össze, sejtmagban zárványok
Patogenitás:
-elsõsorban légutak, conjunctiva, vékonybél epithelsejtjeit fertõzik meg, ritkán más szervekben
-fertõzés ritkán halad túl a regoinális nyirokcsomókon
-egyes adenovírusok éveken át lappanghatnak a torok vagy bélcsatorna nyirokszerveiben (elsõ vírustenyészetet adenoid explantátumból nyerték)
Adenovírusok által okozott betegségek - behatolási kapu függvényében
Légúti fertõzések
akut légúti betegség (újonc katonák)
akut lázas pharyngitis (csecsemõk, kisgyermekek)
pharyngoconjuctivalis láz (iskolások)
pneumonia (szövõdmény, gyermekeknél)
pertussis-szindróma (gyermekek)
Szemfertõzések
keratoconjunctivitis epidemica
Gastrointestinalis fertõzések
gastroenteritis
enteritis
Egyéb adenovírus fertõzések
akut haemorrhagiás cystitis
encephalitis, meningoencephalitis
genitális fertõzések
myocarditis
/tünetmentes, latens perzisztáló fertõzések
/nosocomialis fertõzések
/immundeficiens betegek fertõzései
/rosszindulatú daganat (újszülött kísérleti állatok)
Immunitás:
csoportspecifikus komplementkötõ ellenanyagok - nem kielégítõ védettség
típusspecifikus vírusneutralizáló ellenanyagok - gátolják a klinikai tünetek kialakulását
citotoxikus T limfociták
4-es és 7-es szerotípus ellen - akut légúti betegség megelõzésére attenuált vakcina
Rekombináns adenovírusok - alkalmazások
Szerkezet:
-virion: szabályos ikozaéder
-DNS kettõsszálú, lineáris
-belsõ fehérjék, kisebb peptidek
-kapszid: 252 kapszomer
-átmérõ:70-90 nm
-csúcsi kapszomerekbõl nyúlványok, végükön gümbszerû képzõdmény
-kapszid: különbözõ antigenitású összetevõkbõl áll
-penton: csúcsi kapszomer, nyúlványokkal együtt
-pentonbázis csúcsi kapszomer - toxinszerû aktivitás
-fiber: nyúlványok, pentonbázis nélkül (antigén: típusspecifikus-gömb, alcsoportspec.-fonal)
-hexonok: kapszid élein és lapjain elhelyezkedõ kapszomerek, típus és genusspecifikus antigéneket tartalmaz, intertípus specifikus epitopok (különbözõ kombinációk)
-hexon kapszomerek - fehérje alegységek.
-kapszomerek között finom összekötõ elemek
-a vírusreplikáció során a sejtben a különbözõ építõelemek külön szintetizálódnak (DNS - magban, fehérjék - citoplazmában), a magban épülnek össze érett virionná (kristályszerû elrendezõdés)
feleslegben termelt elemek - szolubilis komponensek (pl. dodecon)
-adenovírusok legtöbb típusa agglutinálja bizonyos állatfajok vörösvértestjeit
-130 típus - antigénszerkezet, természetes gazda alapján
-humán adenovírusok - 6 subgenus (A-F), 51 típus
-tenyésztés:
széles szövetkultúra spektrum (emberi, állati eredetû)
epithelsejtek érzékenyebbek, mint a fibroblastok (HeLa)
sejtek szemcséssé válnak, lekerekednek, kisebb nagyobb halmazokba csapzódnak össze, sejtmagban zárványok
Patogenitás:
-elsõsorban légutak, conjunctiva, vékonybél epithelsejtjeit fertõzik meg, ritkán más szervekben
-fertõzés ritkán halad túl a regoinális nyirokcsomókon
-egyes adenovírusok éveken át lappanghatnak a torok vagy bélcsatorna nyirokszerveiben (elsõ vírustenyészetet adenoid explantátumból nyerték)
Adenovírusok által okozott betegségek - behatolási kapu függvényében
Légúti fertõzések
akut légúti betegség (újonc katonák)
akut lázas pharyngitis (csecsemõk, kisgyermekek)
pharyngoconjuctivalis láz (iskolások)
pneumonia (szövõdmény, gyermekeknél)
pertussis-szindróma (gyermekek)
Szemfertõzések
keratoconjunctivitis epidemica
Gastrointestinalis fertõzések
gastroenteritis
enteritis
Egyéb adenovírus fertõzések
akut haemorrhagiás cystitis
encephalitis, meningoencephalitis
genitális fertõzések
myocarditis
/tünetmentes, latens perzisztáló fertõzések
/nosocomialis fertõzések
/immundeficiens betegek fertõzései
/rosszindulatú daganat (újszülött kísérleti állatok)
Immunitás:
csoportspecifikus komplementkötõ ellenanyagok - nem kielégítõ védettség
típusspecifikus vírusneutralizáló ellenanyagok - gátolják a klinikai tünetek kialakulását
citotoxikus T limfociták
4-es és 7-es szerotípus ellen - akut légúti betegség megelõzésére attenuált vakcina
Rekombináns adenovírusok - alkalmazások
19.
HERPESVÍRUSOK: HSV 1 ÉS 2, VZV
|
Alphaherpesvirinae
|
Simplexvirus
|
Herpes
simplex virus1, 2 (HSV 1, 2)(Humán herpes virus 1, 2 -HHV1, 2)
|
|
|
Varicellovirus
|
Varicella-zoster virus (VZV)(Humán herpes virus 3 -HHV3) |
Szerkezet:
E.M. vizsgálattal nem különíthetõk el egymástól
-genom: DNS, kettõsszálú, lineáris, 120-230 kbp, 70-200 különbözõ fehérje kódolására képes
-kapszid: 162 kapszomer, ikozahedrális szimmetria
-envelop: lipoproteinek, glikoproteinek
-matrix (tegumentum) kapszid és envelop közötti amorf réteg
-méret: burokkal - 120-200 nm, burok nélküli víruspartikulák átmérõje 100 nm
Szaporodás
-adszorbció: envelop glikoproteinek - receptorok, fúzió a sejtmembránnal
-dekapszidáció: citoplazmában
-DNS behatol a magba
-vírusgenom expressziója - meghatározott sorrend (igen korai gének - alfa fehérjék - vírusreplikáció elindítása, korai gének - béta fehérjék - DNS szintézishez szükséges enzimek, késõi gének - gamma fehérjék - strukturális vírusfehérjék)
-vírus DNS szintézis - sejt RNS polimeráz, timidin-kináz - vírus kódolja (antivirális kemoterápia)
-magban: vírus DNS és kapszidfehérjék összrendezõdése
-vírusérés, envelop felvétele - megváltozott antigénszerkezetû belsõ magmembránon történõ keresztülhaladással
-a virionok a sejt tubuláris struktúráin vagy a vakuolákon keresztül hagyják el a sejtet
- a produktívan fertõzött sejteken jellegzetes citopathiás hatás látható, majd a sejtek elpusztulnak
Herpes simplex vírus
igen elterjedt, az egész világon az emberek többsége fertõzött
Osztályozás, antigéntulajdonság:
kétféle HSV-t ismerünk: HSV-1és HSV-2
gemonjai igen hasonlóak, restrikciós enzimanalízissel különíthetõk el.
szerológiai keresztreakciók (G - glikoprotein -típusspecifikus, elkülönítési lehetõség)
Patogenezis:
citolítikus vírus - fertõzött sejtek elpusztulása, helyi gyulladásos reakció
HSV 1 és 2 a bõrön és nyálkahártyákon okoz hólyagos laesiókat (primer és rekurrens laesiók hasonlók)
-disseminált neonatalis herpes - perivasculáris gyulladás, haemorrhagiás necrosis
Tenyésztés: sokféle sejtben szaporodik
-citopathiás hatás, megnagobbodott refraktilis sejtek, intranukleáris zárványok, többmagvú óriássejtek
Primer fertõzések:
-fertõzés: direkt kontaktus az ürítõ egyénnel
-nyálkahártya, sérült bõr (HSV-1 - nyál, HSV-2 - szexuális úton)
-lokális szaporodás, latencia az érzõidegek ganglionjaiban (genom jelen van ,de vírusproteinek és infektív virionok nem képzõdnek, néhány gén transzkripciója lezajlik)
-reaktiválódás: bizonyos stimulusokra, mechanizmus nem tisztázott, celluláris és humorális immunválasz jelenlétében.
-primer fertõzések tünetmentesek is lehetnek
-szisztémás HSV fertõzés - immunkárosodott egyénekben
Herpesvírusok által okozott betegségek
HHV 1,2 :
primer/recurrens oropharyngitis
primer/recurrens herpes labialis
primer/recurrens herpes genitalis
primer/recurrens keratoconjunctivitis
újszülöttkori herpeses megbetegedések
bõrfertõzések
encephalitis
immunkárosodott egyének megbetegedései
Diagnosztika
vírusizolálás (sejttenyészet, csirkeembrió chorioallantois hártya)
a szerológiai vizsgálatoknak nincs nagy jelentõségük
Immunitás:
-humorális és celluláris - nem akadályozza meg a latans vírus periodikus reaktivációit és a HSV reinfekciókat
Kezelés - vírus DNS szintézis gátlásaMegelõzés - mechanikai védekezés, vakcina nem áll rendelkezésünkre.
Varicella-zoster vírus
ugyanaz a vírus okozza a varicellát (bárányhimlõt) mint a herpes zostert (övsömört)
egy szerotípust ismerünk
Patogenezis
varicella
-fertõzés - beteg ember - cseppfertõzés, hólyagbennék
-behatolási kapu: légutak nyálkahártyája, conjunctiva
-lokális szaporodás, véráram, bõr sejtjei
-kapillárisok endothel sejtjeiben, majd az epitheliális sejtekben történõ vírusszaporodás (megnagyobbodás, degeneráció, szöveti folyadék felgyülemlése - hólyagocskák)
-újszülöttkori és komplikált felnõttkori VZV fertõzésben - varicellás laesiók más szövetekben is
-VZV replikációját és terjedését az immunválasz gátolja meg
herpes zoster
-hólyagos bõrlaesiók hasonlítanak a varicellához, de a hátsó gyöki ganglionok és az azokhoz tartozó érzõidegek akut gyulladása is társul a betegséghez
-hólyagok: az érintett ganglionok által beidegzett területen
-celluláris immunitás csökkenése - latens vírus aktiválódása a ganglionokban
-vírusszaporodás - helyi gyulladás, fájdalom
-a vírus az érzõidegek mentén vándorol a bõrbe - hólyagok kialakulása
HHV 3 (VZV)
varicella
-tünetmentes fertõzés ritka
-láz, hólyagos elváltozások - elõször a törzsön, majd az arcon, végtagokon, száj-, pofa- és toroknyálkahártyákon jelennek meg
-szövõdmények ritkák normális immunfunkciójú gyerekeknél, elõfordul encephalitis (általában maradandó neurológiai tünetek), felnõtteknél - pneumonia
-újszülöttkori varicella - rendszerint súlyos, akár halálos kimenetelû is lehet
-immunkárosodott egyénekben: súlyos lefolyás (20-25%-ban halálos)
herpes zoster
-idõs embereknél, tumoros betegeknél, immundefektusban szenvedõknél, immunszuppresszív terápiában részesülõknél
heves fájdalom, hólyagok
elváltozások rendszerint egyoldaliak (törzs, nyak, fej, szem)
hólyagokban interferon alfa - tünetek enyhülése
gyakori szövödmény: postherpeticus neuralgia
Immunitás:
varicella -életre szóló immunitás,
zoster megbetegedés - neutralizáló ellenanyagok jelenlétében is,
celluláris immunválasz - fontos szerep a gyógyulásban
Laboratóriumi diagnózis
vírusantigének kimutatása, vírusizolálás, specifikus ellenanyagok megjelenése, titeremelkedése
Járványtan
egész világon elterjedt
Kezelés
normális immunfunkciókkal rendelkezõ gyermekek nem igényelnek kezelést
újszülöttek, immunkárosodott egyének: varicella zoster immunoglobulin, gyógyszeres kezelés - acyclovir, vidarabin, leukocyta interferon
Megelõzés
élõ, attenuált vírust tartalmazó vakcina, 90%/-os védelem
vírusizolálás (sejttenyészet, csirkeembrió chorioallantois hártya)
a szerológiai vizsgálatoknak nincs nagy jelentõségük
Immunitás:
-humorális és celluláris - nem akadályozza meg a latans vírus periodikus reaktivációit és a HSV reinfekciókat
Kezelés - vírus DNS szintézis gátlásaMegelõzés - mechanikai védekezés, vakcina nem áll rendelkezésünkre.
Varicella-zoster vírus
ugyanaz a vírus okozza a varicellát (bárányhimlõt) mint a herpes zostert (övsömört)
egy szerotípust ismerünk
Patogenezis
varicella
-fertõzés - beteg ember - cseppfertõzés, hólyagbennék
-behatolási kapu: légutak nyálkahártyája, conjunctiva
-lokális szaporodás, véráram, bõr sejtjei
-kapillárisok endothel sejtjeiben, majd az epitheliális sejtekben történõ vírusszaporodás (megnagyobbodás, degeneráció, szöveti folyadék felgyülemlése - hólyagocskák)
-újszülöttkori és komplikált felnõttkori VZV fertõzésben - varicellás laesiók más szövetekben is
-VZV replikációját és terjedését az immunválasz gátolja meg
herpes zoster
-hólyagos bõrlaesiók hasonlítanak a varicellához, de a hátsó gyöki ganglionok és az azokhoz tartozó érzõidegek akut gyulladása is társul a betegséghez
-hólyagok: az érintett ganglionok által beidegzett területen
-celluláris immunitás csökkenése - latens vírus aktiválódása a ganglionokban
-vírusszaporodás - helyi gyulladás, fájdalom
-a vírus az érzõidegek mentén vándorol a bõrbe - hólyagok kialakulása
HHV 3 (VZV)
varicella
-tünetmentes fertõzés ritka
-láz, hólyagos elváltozások - elõször a törzsön, majd az arcon, végtagokon, száj-, pofa- és toroknyálkahártyákon jelennek meg
-szövõdmények ritkák normális immunfunkciójú gyerekeknél, elõfordul encephalitis (általában maradandó neurológiai tünetek), felnõtteknél - pneumonia
-újszülöttkori varicella - rendszerint súlyos, akár halálos kimenetelû is lehet
-immunkárosodott egyénekben: súlyos lefolyás (20-25%-ban halálos)
herpes zoster
-idõs embereknél, tumoros betegeknél, immundefektusban szenvedõknél, immunszuppresszív terápiában részesülõknél
heves fájdalom, hólyagok
elváltozások rendszerint egyoldaliak (törzs, nyak, fej, szem)
hólyagokban interferon alfa - tünetek enyhülése
gyakori szövödmény: postherpeticus neuralgia
Immunitás:
varicella -életre szóló immunitás,
zoster megbetegedés - neutralizáló ellenanyagok jelenlétében is,
celluláris immunválasz - fontos szerep a gyógyulásban
Laboratóriumi diagnózis
vírusantigének kimutatása, vírusizolálás, specifikus ellenanyagok megjelenése, titeremelkedése
Járványtan
egész világon elterjedt
Kezelés
normális immunfunkciókkal rendelkezõ gyermekek nem igényelnek kezelést
újszülöttek, immunkárosodott egyének: varicella zoster immunoglobulin, gyógyszeres kezelés - acyclovir, vidarabin, leukocyta interferon
Megelõzés
élõ, attenuált vírust tartalmazó vakcina, 90%/-os védelem
20.
HERPESVÍRUSOK: EBV, HCMV, HHV-6, HHV-7 ÉS HHV-8 (KSHV)
|
Betaherpesvirinae |
Cytomegalovirus |
Humán
cytomegalovírus (CMV)(Humán herpes virus 5 -HHV5) |
|
|
Roseolovirus |
Humán
herpes virus 6 (HHV6)Humán herpes virus 7 (HHV7) |
|
Gammaherpesvirinae |
Lymphocryptovirus |
Epstein-Barr vírus (EBV)(Humán herpes virus 4 -HHV4) |
|
|
Rhadinovirus |
Humán
herpes virus 8 (HHV8) |
Cytomegalovírus (CMV)
-nevét a vírussal fertõzött megnagyobbodott sejtekrõl kapta
-kifejezett gazdasejtspecificitás - emberi eredetû fibroblast tenyészetek (in vitro)
-genomja 240 kbp (legnagyobb az emberi herpesvírusgenomok közül)Osztályozás, antigén tulajdonság
-genetikailag különbözõ törzsek, erõs szerológiai keresztreaktivitásPatogenezis
-immunológiailag egészséges emberekben
- a fertõzés legtöbbször tünetmentes,
- bizonyos esetekben - mononucleosis infectiosa
- primer fertõzés után - hosszú ideig vírusürítés (nyál, vizelet, szexuális út, anyatej, vér) - életre szóló latancia
- mononukleáris sejtek, érrendszer endothel sejtjei, vesetubulusok epitheliális sejtjei - latens vírust hordozó sejtek lehetnek
-immunológiailag károsodott egyénekben
- súlyos fertõzések, disszeminált formák
- szövõdmény. pneumonia
-congenitális és újszülöttkori fertõzések
- újszülöttek 1%-a születik CMV fertõzéssel (vírus tenyészthetõ: vér, torokváladék, vizelet)
- ezen újszülöttek 10%-ában - maradandó károsodások (központi idegrendszer)
- vírusszaporodás - évekig, ürítés - fertõzési forrásHHV 5 (CMV) által okozott betegségek
immunkompetens - mononucleosis infectiosa
immundeficiens - pneumonia, encephalitis, colitis, chorioretinitis
congenitalis/perinatalis fertõzésekImmunitás:
-a népesség 50-100%-a szeropozitív (vizsgált csoport korától, földrajzi helyzetétõl, higiénés viszonyaitól függõen
-latens vírus reaktivációja specifikus ellenanyagok jelenlétében is megtörténik
-maternaális ellenanyagok sem védik a magzatot az anyatejjel történpûõ fertõzéstõl
-szeropozitivitás: védelem a súlyos CMV betegségek kialakulása ellen, de nem a fertõzés ellen.
-celluláris immunitás fontossága a védelembenLaboratóriumi diagnózis:
-vírusizolálás - emberi fibroblast kultúrákon, jellegzetes cytopathiás hatás: gócokban jelentkezõ, megnagyobbodott refraktilis sejtek, nagy magzárványokkal.
-vírusantigének kimutatása
-szerológiai konverzióJárványtan:
-CMV csak embereket fertõz meg
-közeli kontaktus a fertõzött és vírust ürítõ egyén vizeletével, nyálával, genitális váladékaival, anyatejjel, vagy a fertõzött egyén leukocytáival (pl. transzplantáció kapcsán)
-transzplantáció után a recipiensek kb. 90%-ánál kialakul CMV fertõzés (reaktiváció)
Kezelés, megelõzés
-gancyclovir
-vakcina elõállítására irányuló kísérletek (attenuált vírus, tisztított glikoproteinek, rekombináns vírusok)Epstein-Barr vírus (EBV)
- ubiquiter vírus, a populáció nagy részét fertõzi
- a mononucleosis infectiosa esetek 75%-át okozza
- kapcsolatban van a nasopharyngealis carcinoma, Burkitt lymphoma és más lymphoproliferatív megbetegedésekkelSzerkezet:
DNS genom 172 kbpOsztályozás:
-EBV törzseket nem sorolják csoportokba, bár genomstruktúra, antigenitás és biológiai tulajdonságok tekintetében eltérések tapasztalhatók
-legtöbb törzs - immortalizálja a fertõzött B lymphocytákat és B lymphoblast sejtvonalak alakíthatók ki EBV fertõzéssel (sejtciklus aktivációja, sejtproliferáció)
-az EBV genomról fehérjék kódolódnak az immortalizált sejtekben (EBNA 1-6, LMP 1,2)
-immortalizált sejtek kis része termel vírust
-in vivo - oropharynx, parotis, méhnyak epitheliális sejtjeiben szaporodik
in vitro - ezek a sejtek nem alkalmasak EBV tenyésztéséreAntigén tulajdonság:
latencia alatt szintetizálódott antigének (EBNA, LMP)
nem strukturális korai antigének (produktív vírusszaporodás kezdete)
késõi antigének (kapszid, burok)HHV 4 (EBV)
mononucleosis infectiosa
-fertõzés - nyállal
-vírusszaporodás: oropharynx és nyálmirigyek epitheliális sejtjei
-latens fertõzés: B-lymphocyták (perzisztál, reaktiválódhat)
-primer fertõzés: 30-50 napos inkubáció, torokfájás, láz, rossz közérzet, hepato-, splenomegália, esetenként hepatitis, lymphocytosis, atípusos lymphocyták. A betegség 2-4 hétig tart, majd spontán gyógyul, Szövõdmények ritkák, néha lépruptúra, hematológiai rendellenességek, encephalitis, aseptikus meningitis léphet fel.
-B-lymphocyták poliklonális transzformációja
-hetrofil antitestek (Paul-Bunnel)
-vírusspecifikus antitestek (EBNA 1, VCA)Burkitt-lymphoma
Afrikai gyerekek és fiatal felnõttek állkapocs lymphomája
sejtekben EBV-DNS, EBNA antigén
EBV immortalizálja a sejteket, kofaktorok szerepe
nasopharyngealis carcinoma
Kínai férfiak epitheliális eredetû daganata
daganatsejtekben EBV-DNS
genetikai és környezeti tényezõk szerepe
lymphoproliferatív betegségek (immundeficiens szervezet)
krónikus EBV fertõzések (pneumonia, hepatitis, hematológiai kórképek)Immunitás
fertõzés hatására: specifikus humorális és celluláris (citotoxikus T-lymphocyták) immunválasz, alfa és gamma interferonok termelõdnekLaboratóriumi diagnózis
-víruskimutatás: vírus izolálás - nyál, vér, lymphoid szövet, EBV-DNS és vírusantigének kimutatása
szerológiai eljárások: EBV specifikus ellenanyagok (immunfluoreszcens módszer)
-antitest titeremelkedés vagy IgM (VCA) - akut fertõzés
EBNA ellenanyag és VCA specifikus IgG - múltban lezajlott fertõzésJárványtan
-primer fertõzés: EBV az egész világon elterjedt, fertõzés leggyakrabban kora gyermekkorban zajlik le - immunitás, mononucleosis infectiosa betegség nem alakul ki
fejlett országokban a fiatal felnõttek fele fogékony EBV fertõzésre (egy részük tünetmentes, más részük mononucleosis infectiosa formájában lezajló fertõzés)fertõzés forrásai: vírust ürítõ egyének (immunszuppresszáltak, egészséges ürítõk)
-Burkitt-lymphoma - egész világon elõfordul, de Afrikában, az Egyenlítõ magasságában különösen gyakori
-nasopharyngealis carcinoma - Kína déli részén gyakori, a világ más részében ritkaMegelõzés, kezelés
-specifikus profilaxis nincs
-acyclovir - csökkenti a vírusürítést, de nem csökkenti az immortalizált B sejtek számát, nem csökkenti a daganatos betegségek súlyosságát, a mononucleosis infectiosa tüneteit nem enyhíti, Humán herpes virus 6 (HHV6)
-elõször 1986-ban írták le, 1988-ban izolálták (lymphoproliferatív betegségben szenvedõ egyéntõl).
-DNS 160-170 kbp nagyságú, szerkezete hasonlít a CMV-hez (homológia HSV és CMV)
-bizonyos fehérjék - keresztreaktivitás HHV7 fehérjékkel
-CD4 + lymphocytákat fertõzi meg és azokban szaporodik (receptor nem CD4 molekula)
-T sejteken citotoxikus elváltozások
-HHV6 izolátumok: A és B csoport
-HHV6 más vírusokkal való kölcsönhatás:
-EBV replikációt aktivál az EBV-vel latensen fertõzött sejtekben
-csökkenti vagy fokozza a HIV replikációt (HIV-LTR transzkripciós aktivitás)
-HPV által kódolt antigének (E6, E7) expresszióját fokozzaPatológia és betegségek
-vírusátvitel: nyállal, primer fertõzés: oropharynx sejtjeiben
-vírus kimutatható: lymphocytákból, macrophagokból, endothel- és epithelsejtekbõl
-vírusszaporodás elsõdleges helye: CD4+ T-lymphocyták
-népesség nagyrésze fertõzött, fertõzés korán (3-6 hónapos korban) lezajlik, szeropozitivitás 2 éves korra
-fertõzés gyakran inapparens formában zajlik
-HHV6 B exanthema subitumot hozza létre: 3-5 napig tartó láz, 1-3 napig tartó maculopapulosus kiütések, lymphocytosis
-HHV6 kapcsolatban lehet még mononucleosis infectiosa szerû kórképekkel, hepatitissel, lymphoproliferatív megbetegedésekkel, esetleg a sclerosis multiplexxel is
-vese-, csontvelõ-, májtranszplantációk esetén szövõdményeket hozhat létreLaboratóriumi diagnózis:
-vírusizolálás - lymphocytákból
-ellenanyagkimutatás - egyetlen savó vizsgálata nem diagnosztikus értékûKezelés
-gancyclovir
Humán herpes virus 7 (HHV7)
-1990-ben izolálták CD4+ sejtekbõl
-genom: hasonlóság HHV6 és CMV genommal
-kisfokú szerológiai keresztreaktivitás HHV6 és 7 között
-CD4 molekula fontos celluláris receptor a HHV7 számára, antagonizmus HIV-vel
-HHV7 reaktiválja a latens HHV6 genomot
-a HHV7, mint etiológiai ágens nem hozható összefüggésbe egyetlen betegséggel sem
-a népesség felnõttkorra szeropozitív
-a vírus a nyálmirigyekben perzisztál
Humán herpes virus 8 (HHV8)
-1994-ben herpesvírusszerû szekvenciákat írtak le AIDS-el kapcsolódó Kaposi sarcoma sejtekben, ezt követõen AIDS-el nem társuló Kaposi-sarcoma sejtekben is és különbözõ bõrdaganatokban
-normál bõrsejtekben is kimutatták a HHV8 szekvenciákat.
-HHV8 ellenanyagok kimutathatók egészséges egyéneknél is
-HHV8 kapcsolatban lehet a Kaposi-sarcomával, de az is lehet, hogy csak mint passanger van jelen, és a HHV8 is egy ubiquiter herpesvírus
21.
PARVO- ÉS PAPOVAVÍRUSOK
Parvovírusok
-legegyszerúbb felépítésû DNS vírusok
-vírusgenom kódoló kapacitása csekély - csak osztódó sejtekben képesek szaporodni (a vírus DNS szintézisében a vírus által kódolt polimerázon kívül celluláris DNS-polimeráznak is részt kell vennie.Szerkezet
-genom: lineáris, egyszálú DNS
-kapszid: ikozahedrális szimmetriájú
-virion átmérõje: 18-26 nm
-burokkal nem rendelkezik
-sejtmagban szaporodikOsztályozás
-Parvovirinae: Parvovirus, Dependovírus, Erythrovírus (B19)Tropizmus, patogenetikai faktorok
-B19 humán parvovírus célsejtjei: vörösvértestképzés progenitor sejtjei - normoblastok, pronormoblastok, amelyekben a vírus intenzíven szaporodik és sejtpusztulást okoz.
-a vírus képes megfertõzni a megakaryocytákat és leukocytákat is, ezekben nem szaporodik
-citotoxikus hatásért egy vírusindukálta, nem virion fehérje felelõsPatogenitás, betegségek
-megbetegítõ képesség: vörösvértestképzés károsításával függ össze
-fertõzés következményei súlyosak chronicus haemolyticus anaemiában szenvedõknél, immundeficiens személyekben, magzati életben
-erythema infectiosum (ötödik betegség): a parvovírus fertõzés leggyakoribb manifesztációja, akut lefolyású kétfázisú betegség.
-elsõ stádium: csontvelõ károsodása
-második stádium: immunkomplexek
-behatolási kapu: felsõ légutak nyálkahártyája
-viraemia: fertõzés után 1 héttel éri el maximumát, 5 napig tart
-tünetek: elsõ hét végén, láz, izomfájdalmak
-csökken a keringésben levõ retikulocyták száma és a vér hemoglobin tartalma, leukocytopenia, thrombocytopenia
-hematológiai értékek fokozatos rendezõdése, kiütések (arcon, törzsön, végtagokon), izületi ártalmak (inkább felnõttekben, arthralgia, arthritis)
-aplasticus crisis: chronicus haemolyticus anaemiában szenvedõknél B19 vírussal történõ fertõzés hatására
-hajlamosító betegségek: sarlósejtes anaemia, hereditaer sphaerocytosis, thalassaemia
-perzisztens fertõzés: immundeficiens személyekben, következményes anaemiával
-hydrops fetalis: terhes anyák primer vírusfertõzése esetén, transplacentáris fertõzés a magzat elhalását eredményezhetiLaboratóriumi diagnózis
-a vírus tenyésztése nem megoldott, kimutatására nukleinsav hibridizációs módszereket használnak
-vírus DNS: szérumból, leukocytákból, szövetmintákból,légúti váladékokból mutatható ki
-friss fertõzésben IgM mutatható ki, melyet felvált az IgG
-immundeficiens egyének szérumában nem mutatható ki ellenanyagJárványtan
-légúti fertõzéssel terjed
-tömeges, járványszerû fertõzések fõleg iskolai közösségekben
-felnõttkorban a populáció 60%-a szeropozitív
-parvovírus fertõzés átvihetõ vérrel és vérkészítményekkel (szokásos hõkezelési eljárásokkal nehéz inaktiválni a vírust)Kezelés, megelõzés
-kezelés tüneti
-humán immunglobulin adagolása (védekezésben humorális immunválasznak van döntõ szerepe)
-vakcina nem áll rendelkezésre (vírus kapszid fehérjék ?)
-legegyszerúbb felépítésû DNS vírusok
-vírusgenom kódoló kapacitása csekély - csak osztódó sejtekben képesek szaporodni (a vírus DNS szintézisében a vírus által kódolt polimerázon kívül celluláris DNS-polimeráznak is részt kell vennie.Szerkezet
-genom: lineáris, egyszálú DNS
-kapszid: ikozahedrális szimmetriájú
-virion átmérõje: 18-26 nm
-burokkal nem rendelkezik
-sejtmagban szaporodikOsztályozás
-Parvovirinae: Parvovirus, Dependovírus, Erythrovírus (B19)Tropizmus, patogenetikai faktorok
-B19 humán parvovírus célsejtjei: vörösvértestképzés progenitor sejtjei - normoblastok, pronormoblastok, amelyekben a vírus intenzíven szaporodik és sejtpusztulást okoz.
-a vírus képes megfertõzni a megakaryocytákat és leukocytákat is, ezekben nem szaporodik
-citotoxikus hatásért egy vírusindukálta, nem virion fehérje felelõsPatogenitás, betegségek
-megbetegítõ képesség: vörösvértestképzés károsításával függ össze
-fertõzés következményei súlyosak chronicus haemolyticus anaemiában szenvedõknél, immundeficiens személyekben, magzati életben
-erythema infectiosum (ötödik betegség): a parvovírus fertõzés leggyakoribb manifesztációja, akut lefolyású kétfázisú betegség.
-elsõ stádium: csontvelõ károsodása
-második stádium: immunkomplexek
-behatolási kapu: felsõ légutak nyálkahártyája
-viraemia: fertõzés után 1 héttel éri el maximumát, 5 napig tart
-tünetek: elsõ hét végén, láz, izomfájdalmak
-csökken a keringésben levõ retikulocyták száma és a vér hemoglobin tartalma, leukocytopenia, thrombocytopenia
-hematológiai értékek fokozatos rendezõdése, kiütések (arcon, törzsön, végtagokon), izületi ártalmak (inkább felnõttekben, arthralgia, arthritis)
-aplasticus crisis: chronicus haemolyticus anaemiában szenvedõknél B19 vírussal történõ fertõzés hatására
-hajlamosító betegségek: sarlósejtes anaemia, hereditaer sphaerocytosis, thalassaemia
-perzisztens fertõzés: immundeficiens személyekben, következményes anaemiával
-hydrops fetalis: terhes anyák primer vírusfertõzése esetén, transplacentáris fertõzés a magzat elhalását eredményezhetiLaboratóriumi diagnózis
-a vírus tenyésztése nem megoldott, kimutatására nukleinsav hibridizációs módszereket használnak
-vírus DNS: szérumból, leukocytákból, szövetmintákból,légúti váladékokból mutatható ki
-friss fertõzésben IgM mutatható ki, melyet felvált az IgG
-immundeficiens egyének szérumában nem mutatható ki ellenanyagJárványtan
-légúti fertõzéssel terjed
-tömeges, járványszerû fertõzések fõleg iskolai közösségekben
-felnõttkorban a populáció 60%-a szeropozitív
-parvovírus fertõzés átvihetõ vérrel és vérkészítményekkel (szokásos hõkezelési eljárásokkal nehéz inaktiválni a vírust)Kezelés, megelõzés
-kezelés tüneti
-humán immunglobulin adagolása (védekezésben humorális immunválasznak van döntõ szerepe)
-vakcina nem áll rendelkezésre (vírus kapszid fehérjék ?)
Papovavírusok
Papovaviridae -Polyomavirus (BK, JC), Papillomavirus (70-nél több szerotípus)
-Szerkezet: átmérõ: 45-55 nm, genom kétszálú, cirkuláris DNS, ikozahedrális szimmetriájú kapszid, burokkal nem rendelkeznek
-Humán papillomavírusok (HPV)
-nagy affinitás a bõr és nyálkahártyák hámsejtejei iránt, szaporodni azonban csak a hám legfelsõ rétegeiben tudnak
-egyes típusok onkogenitása különbözik: egyes HPV típusok benignus, mások malignus tumorokat képesek okozni.
Humán papillomavírusok kóroki szerepe
Papovaviridae -Polyomavirus (BK, JC), Papillomavirus (70-nél több szerotípus)
-Szerkezet: átmérõ: 45-55 nm, genom kétszálú, cirkuláris DNS, ikozahedrális szimmetriájú kapszid, burokkal nem rendelkeznek
-Humán papillomavírusok (HPV)
-nagy affinitás a bõr és nyálkahártyák hámsejtejei iránt, szaporodni azonban csak a hám legfelsõ rétegeiben tudnak
-egyes típusok onkogenitása különbözik: egyes HPV típusok benignus, mások malignus tumorokat képesek okozni.
Humán papillomavírusok kóroki szerepe
|
HPV
típus
|
Kórkép
neve
|
Kórkép
jellege
|
|
1,
2, 7, 26, 27, 28
|
verruca
vulgaris
|
benignus
|
|
3,
10, 28
|
verruca
plana, epidermodysplasia verruciformis
|
ritkán
malignus
|
|
5,
8
|
epidermodysplasia
verruciformis (celluláris immundeficienciában szenvedõknél)
|
30%-ban
malignizálódik
|
|
6,
11
|
condyloma
acuminatum, laryngealis papilloma, cervix dysplasia,
intraepitheliális neoplasia
|
ritkán
malignizálódik
|
|
9,
12, 14, 15, 17, 19-25, 36, 40
|
epidermodysplasia
verruciformis
|
egyesek
rákosan elfajulhatnak
|
|
13,
32
|
orali
focalis epithelialis hyperplasia
|
átmehet
carcinomaba
|
|
16,
18, 31, 33, 35, 39,
|
vulva-, cervix-, penis-, larynx-, oesophagus-, carcinoma, keratoma senile |
malignus
|
|
30,
40
|
laryngealis
carcinoma
|
malignus
|
|
37
|
keratoacanthoma
|
benignus
|
|
41,
42
|
verruca
genitalis
|
benignus
|
-a HPV indukálta transzformációban az E5, E5 és E7 gének által kódolt korai fehérjéknek van szerepe
E5 protein - fertõzött sejtek membránjában található, EGF receptorokat aktivál
E6 protein - p53 tumor szuppresszor fehérjéhez kötõdik és stimulálja lebontását
E7 protein - p105-Rb tumor szuppresszor fehérjéhez kötõdik.
-benignus és premaligus laesiokban a HPV episomalis formában van jelen
-malignus laesiokban a HPV genomjájak egy fragmentuma integrálódott a sejt genomjába
-terjedés kontakt úton és szexuális kontaktussal
-HPV indukálta daganatokkal szembeni védekezésben fontos szerepe van a celluláris immunitásnak (HIV-el fertõzött egyénekben rendkívüli módon megnõ a HPV pozitív cervix illetve rectumcarcinomák gyakorisága, immunszuppresszált egyénekben az epidermodysplasia verruciformis 30%-os gyakorisággal alakul át laphámsejtes carcinomává)
Humán polyomavírusok (JC, BK)
-latencia helyei: vese, agy, lymphocyták
-ezek a vírusok ritkán okoznak abortív fertõzést, és a latenciát felváltó permisszív szaporodási ciklus a cytopathiás hatással összefüggõ betegségeket idéz elõ
22.
POXVÍRUSOK
-legnagyobb és legösszetettebb szerkezetû vírusok
-család tagjai morfológiailag hasonlóak, nukleoprotein antigénjük közös
-kiütések, proliferatív elváltozások
-legfontosabb képviselõ: himlõ (variola) vírusa volt, a betegséget 1977-ben felszámolták
Morfológia
-230-400 nm
-virion: tégla vagy ovoid alak
-burok: lipid és fehérje membrán, külsõ felszínén a genusokra jellemzõ tubulusok helyezkednek el
-virion belsejében: bikonkáv víruscore, mely a lineáris, kettõsszálú DNS-t tartalmazza
-víruscore és a külsõ membrán között két lateralis test található
-gazdasejtbõl történõ kiszabaduláskor esetleg külsõ burok is körülveszi
-vírusreplikáció: fertõzött sejt citoplazmájában megy végbe
Patogenitás, betegségek
Emberi poxvírusfertõzések
-legnagyobb és legösszetettebb szerkezetû vírusok
-család tagjai morfológiailag hasonlóak, nukleoprotein antigénjük közös
-kiütések, proliferatív elváltozások
-legfontosabb képviselõ: himlõ (variola) vírusa volt, a betegséget 1977-ben felszámolták
Morfológia
-230-400 nm
-virion: tégla vagy ovoid alak
-burok: lipid és fehérje membrán, külsõ felszínén a genusokra jellemzõ tubulusok helyezkednek el
-virion belsejében: bikonkáv víruscore, mely a lineáris, kettõsszálú DNS-t tartalmazza
-víruscore és a külsõ membrán között két lateralis test található
-gazdasejtbõl történõ kiszabaduláskor esetleg külsõ burok is körülveszi
-vírusreplikáció: fertõzött sejt citoplazmájában megy végbe
Patogenitás, betegségek
Emberi poxvírusfertõzések
|
Genus
|
Vírus
|
Gazdaszervezet
|
Betegség
|
|
Orthopoxvirus
|
Variola
|
ember
|
feketehimlõ
(variola)
|
|
|
Vaccinia
|
ember
|
variola
vakcinációra használták
|
|
|
Majomhimlõ
|
majom
|
emberi
fertõzés ritka, generalizált variolához hasonló
|
|
|
Tehénhimlõ
|
szarvasmarha
|
emberi fertõzés ritka, lokalizált kifekélyesedõ laesiók |
|
Parapoxvirus
|
Orf
|
juh
|
emberi
fertõzés ritka, lokalizált laesiók
|
|
|
Tehenészcsomó
|
szarvasmarha
|
|
|
Nincs
besorolva
|
Molluscum
contagiosum
|
ember
|
benignus apró csomók |
|
|
Tanapox
|
majom
|
emberi
fertõzés ritka, lokalizált laesiók
|
|
|
Yabapox
|
majom
|
emberi
fertõzés nagyon ritka, lokalizált bõrdaganatok
|
Vacciniavírus
- újabb betegségek elleni védõoltásokban lehetséges
vektorMajomhimlõvírus
- zoonózisMolluscum
contagiosum vírus
-jóindulatú bõrdaganatot hoz létre,
-duzzadt hámsejtek, acidophil citoplazmazárványok,
-gyermekekben gyakoribb,
-lassan fejlõdik ki, hónapokig tarthat,
-ismételt fertõzések gyakoriak,
-direkt és indirekt kontaktussal terjed,
-kizárólag emberre pathogen,
-sejttenyészetekben: abortív fertõzés (HSV-tõl elkülöníteni)
-nincs specifikus terápia
-általában spontán gyógyul
-jóindulatú bõrdaganatot hoz létre,
-duzzadt hámsejtek, acidophil citoplazmazárványok,
-gyermekekben gyakoribb,
-lassan fejlõdik ki, hónapokig tarthat,
-ismételt fertõzések gyakoriak,
-direkt és indirekt kontaktussal terjed,
-kizárólag emberre pathogen,
-sejttenyészetekben: abortív fertõzés (HSV-tõl elkülöníteni)
-nincs specifikus terápia
-általában spontán gyógyul
23.
ARENA- ÉS BUNYAVÍRUSOK
Arbovírusok
-ízeltlábú vektorok közvetítésével terjednek a gerincesek között meghatározott földrajzi területen
-az ízeltlábúakban szaporodnak, de nem okoznak betegséget
-legtöbb arbovírus három víruscsalád tagja: Toga-, Flavi- és Bunyaviridae
Robovírusok
-fõként haemorrhagiás lázat okozó vírusok, rágcsálókról terjednek emberre
-epidémiás haemorrhagiás láz jellemzõi: láz, kiütések és vérzések a bõrön, gyomor-bél rendszerben, orr- és méhvérzés, leukopenia, thrombocytopenia, hypotensio, shock, központi idegrendszeri tünetek. A betegség gyakran halállal végzõdik.
Haemorrhagiás lázat okoznak:
-Bunyaviridae (Hantavírusok)
-Arenaviridae (Lassa-, Junin-, Machupo-vírus)
-Filoviridae (Marburg- és Ebola-vírusok
Bunyaviridae
-Morfológia -gömb alakú, 90-100 nm átmérõjû peplonnal rendelkezõ helikális vírusok, a vírusgenom három különbözõ nagyságú, cirkuláris, egyszálú, negatív RNS molekula. A peplon felszínén glikoprotein nyúlványok találhatók.Bunyavírus -kaliforniai encephalitis vírus, a vírust szúnyog terjeszti az erdei rágcsálók között, klinikai kép változó, enyhe betegségtõl súlyos kórképig, diagnózis: szerológiai vizsgálattal. Sem antivirális terápia, sem vakcina nem áll redelkezésrePhlebovírus - phlebotomus lázak vírusaiNairovírus - krími-kongói haemorrhagiás láz vírusaHantavírus - Hantaan-, Pummaala-, Sin Nombre-vírus
Hantavírusok rezervoirjai a rágcsálók, amelyek vizeletükkel ürítik a vírust
-három. klinikailag jól elkülöníthetõ szindrómát okoznak
Hantaan vírus - haemorrhagiás lázzal társult nephritis
Pummaala-vírus - nephropathia epidemica
Sin Nombre vírus - progresszív tüdõoedema, légzési elégtelenség
Arenavírusok
-Morfológia -pleomorf, burokkal rendelkezõ vírusok, szegmentált, egyszálú negatív RNS-t tartalmaznak, a virion belsejében gazdasejt eredetû riboszómaszemcsék vannak, a peplon felszínén 10 nm hosszúságú nyúlványok helyezkednek el.
Lassa-vírus- több szervet érintõ, gyakran halálos kimenetelû haemorrhagiás láz
Junin-vírus - humorális és celluláris immundepresszió
Machupo-vírus - 1974 óta nem észleltek megbetegedést
Arbovírusok
-ízeltlábú vektorok közvetítésével terjednek a gerincesek között meghatározott földrajzi területen
-az ízeltlábúakban szaporodnak, de nem okoznak betegséget
-legtöbb arbovírus három víruscsalád tagja: Toga-, Flavi- és Bunyaviridae
Robovírusok
-fõként haemorrhagiás lázat okozó vírusok, rágcsálókról terjednek emberre
-epidémiás haemorrhagiás láz jellemzõi: láz, kiütések és vérzések a bõrön, gyomor-bél rendszerben, orr- és méhvérzés, leukopenia, thrombocytopenia, hypotensio, shock, központi idegrendszeri tünetek. A betegség gyakran halállal végzõdik.
Haemorrhagiás lázat okoznak:
-Bunyaviridae (Hantavírusok)
-Arenaviridae (Lassa-, Junin-, Machupo-vírus)
-Filoviridae (Marburg- és Ebola-vírusok
Bunyaviridae
-Morfológia -gömb alakú, 90-100 nm átmérõjû peplonnal rendelkezõ helikális vírusok, a vírusgenom három különbözõ nagyságú, cirkuláris, egyszálú, negatív RNS molekula. A peplon felszínén glikoprotein nyúlványok találhatók.Bunyavírus -kaliforniai encephalitis vírus, a vírust szúnyog terjeszti az erdei rágcsálók között, klinikai kép változó, enyhe betegségtõl súlyos kórképig, diagnózis: szerológiai vizsgálattal. Sem antivirális terápia, sem vakcina nem áll redelkezésrePhlebovírus - phlebotomus lázak vírusaiNairovírus - krími-kongói haemorrhagiás láz vírusaHantavírus - Hantaan-, Pummaala-, Sin Nombre-vírus
Hantavírusok rezervoirjai a rágcsálók, amelyek vizeletükkel ürítik a vírust
-három. klinikailag jól elkülöníthetõ szindrómát okoznak
Hantaan vírus - haemorrhagiás lázzal társult nephritis
Pummaala-vírus - nephropathia epidemica
Sin Nombre vírus - progresszív tüdõoedema, légzési elégtelenség
Arenavírusok
-Morfológia -pleomorf, burokkal rendelkezõ vírusok, szegmentált, egyszálú negatív RNS-t tartalmaznak, a virion belsejében gazdasejt eredetû riboszómaszemcsék vannak, a peplon felszínén 10 nm hosszúságú nyúlványok helyezkednek el.
Lassa-vírus- több szervet érintõ, gyakran halálos kimenetelû haemorrhagiás láz
Junin-vírus - humorális és celluláris immundepresszió
Machupo-vírus - 1974 óta nem észleltek megbetegedést
24.
CALICI-, CORONA- ÉS FILOVÍRUSOK
Calicivírusok
-Morfológia: genom: pozitív, egyszálú RNS, kapszid: ikozahedrális, átmérõ: 27-32 nm, burokkal nem rendelkezik
-az egyes vírusok az elsõ izolálás helyérõl kapták nevüket: Norwalk, Hawaii stb.
-savval, éterrel és klórral szemben rezisztensek
-elsõsorban iskoláskorú gyermekeket és felnõtteket betegítenek meg
-jejunumban levõ microvillusok károsodnak
-lappangási idõ: 1-2 nap, émelygés, hányás, hasmenés
-terjedés széklettel történik, nincs különösebb szezonalitás
-tenyésztés nem megoldott
-rutidiagnosztikai eljárás nem áll rendelkezésünkre
Coronavírusok
A virion szerkezete - pozitív, egyszálú RNS genom, kapszid helikális szimmetriájú, nukleokapszidot burok veszi körül. virion gömb alakú vagy elliptikus, jellemzõ a pleomorfizmus, vírusrészecske átmérõje: 80-160 nm.
-nukleokapszidban levõ fehérje - foszfoprotein
-virion burkában glikoprotein antigének vannak, M glikoprotein membránra lokalizálódik, S nyúlványokat képez, melyek alapja keskeny, külsõ része megvastagodó.(S - célsejtekhez való kötõdés), - HE hemagglutinin-észteráz glikoprotein
-csoportokat a prototípus törzsek nevével jelölikSzaporodás, tenyésztés
-affinitás hámsejtek iránt
-RNS nem folyamatosan íródik át - rekombináció
-tenyésztés - rendkívül nehezenPatogenitás
-légúti fertõzés - 20-40 év körüli felnõttek betegsége. általában felsõ légúti hurut, ritkán pneumonia (inkább kisgyerekkorban)
-enteritis - hámsejtpusztulás, felszívódás zavara.Laboratóriumi diagnózis
-izolálás nehéz
-specifikus antigének kimutatása immunfluoreszcenciával, ELISA technikával
-szerológia: complementkötõ és hemagglutinációt gátló ellenanyagok kimutathatókJárványtan
-légúti betegség cseppfertõzéssel terjed, téli hónapokban gyakoribb
-populáció átfertõzõdése széleskörû
-enterális coronavírus fertõzések epidemiológiája jórészt ismeretlen
Filovírusok
-Morfológia - változatos, filamentózus partikulák hossza 800 és több ezer nm, átmérõjük 80 nm, helikális szimmetriájó nukleokapszid, lineáris, egyszálú negatív RNS-t tartalmaz, nukleokapszidot peplon veszi körül-Marburg-vírus - súlyos haemorrhagiás láz, Ugandából származó zöldmajom vérével vagy szöveteivel kapcsolatba került egyének-Ebola-vírus - nem sikerült a rezervoárt azonosítani
-mindkét vírus emberrõl-emberre, direkt kontaktus útján terjed, vírust tartalmazó vér, váladék, ondó közvetítésével, nosocomiális fertõzés lehetõsége kontaminált tûvel
-Lappangási idõ: 7-9 nap
-Klinikai kép: hirtelen kezdet, influenzaszerû tünetek, majd hányinger, hányás, hasmenés, fejfájás. Néhány nap múlva a bõrön centripetális terjedésû, maculo-papulosus bõrkiütések, máj és veseelváltozások. 5.-6- napon testszerte vérzések, haematemesis, melaena. Halál közvetlen oka: haemorrhagiás shock. Letalitás: 50-90%
-szerodiagnózis: IgM és IgG kimutatása
-vírusantigén: májból, vérbõl, vírus izolálható Vero sejtvonalon.
-Kezelés: tüneti, betegeket el kell különíteni, ápolásuk csak védõöltözetben történhet.
-filovírusokkal végzett laboratóriumi vizsgálatokat csak a legszigorúbb biztonsági körülmények között szabad végezni (4-es fokozat)
Calicivírusok
-Morfológia: genom: pozitív, egyszálú RNS, kapszid: ikozahedrális, átmérõ: 27-32 nm, burokkal nem rendelkezik
-az egyes vírusok az elsõ izolálás helyérõl kapták nevüket: Norwalk, Hawaii stb.
-savval, éterrel és klórral szemben rezisztensek
-elsõsorban iskoláskorú gyermekeket és felnõtteket betegítenek meg
-jejunumban levõ microvillusok károsodnak
-lappangási idõ: 1-2 nap, émelygés, hányás, hasmenés
-terjedés széklettel történik, nincs különösebb szezonalitás
-tenyésztés nem megoldott
-rutidiagnosztikai eljárás nem áll rendelkezésünkre
Coronavírusok
A virion szerkezete - pozitív, egyszálú RNS genom, kapszid helikális szimmetriájú, nukleokapszidot burok veszi körül. virion gömb alakú vagy elliptikus, jellemzõ a pleomorfizmus, vírusrészecske átmérõje: 80-160 nm.
-nukleokapszidban levõ fehérje - foszfoprotein
-virion burkában glikoprotein antigének vannak, M glikoprotein membránra lokalizálódik, S nyúlványokat képez, melyek alapja keskeny, külsõ része megvastagodó.(S - célsejtekhez való kötõdés), - HE hemagglutinin-észteráz glikoprotein
-csoportokat a prototípus törzsek nevével jelölikSzaporodás, tenyésztés
-affinitás hámsejtek iránt
-RNS nem folyamatosan íródik át - rekombináció
-tenyésztés - rendkívül nehezenPatogenitás
-légúti fertõzés - 20-40 év körüli felnõttek betegsége. általában felsõ légúti hurut, ritkán pneumonia (inkább kisgyerekkorban)
-enteritis - hámsejtpusztulás, felszívódás zavara.Laboratóriumi diagnózis
-izolálás nehéz
-specifikus antigének kimutatása immunfluoreszcenciával, ELISA technikával
-szerológia: complementkötõ és hemagglutinációt gátló ellenanyagok kimutathatókJárványtan
-légúti betegség cseppfertõzéssel terjed, téli hónapokban gyakoribb
-populáció átfertõzõdése széleskörû
-enterális coronavírus fertõzések epidemiológiája jórészt ismeretlen
Filovírusok
-Morfológia - változatos, filamentózus partikulák hossza 800 és több ezer nm, átmérõjük 80 nm, helikális szimmetriájó nukleokapszid, lineáris, egyszálú negatív RNS-t tartalmaz, nukleokapszidot peplon veszi körül-Marburg-vírus - súlyos haemorrhagiás láz, Ugandából származó zöldmajom vérével vagy szöveteivel kapcsolatba került egyének-Ebola-vírus - nem sikerült a rezervoárt azonosítani
-mindkét vírus emberrõl-emberre, direkt kontaktus útján terjed, vírust tartalmazó vér, váladék, ondó közvetítésével, nosocomiális fertõzés lehetõsége kontaminált tûvel
-Lappangási idõ: 7-9 nap
-Klinikai kép: hirtelen kezdet, influenzaszerû tünetek, majd hányinger, hányás, hasmenés, fejfájás. Néhány nap múlva a bõrön centripetális terjedésû, maculo-papulosus bõrkiütések, máj és veseelváltozások. 5.-6- napon testszerte vérzések, haematemesis, melaena. Halál közvetlen oka: haemorrhagiás shock. Letalitás: 50-90%
-szerodiagnózis: IgM és IgG kimutatása
-vírusantigén: májból, vérbõl, vírus izolálható Vero sejtvonalon.
-Kezelés: tüneti, betegeket el kell különíteni, ápolásuk csak védõöltözetben történhet.
-filovírusokkal végzett laboratóriumi vizsgálatokat csak a legszigorúbb biztonsági körülmények között szabad végezni (4-es fokozat)
25.
FLAVI- ÉS REOVÍRUSOK
Flavivírusok
-Morfológia: 40-50 nm átmérõjû kubikális vírusok, egyszálú pozitív RNS genommal, felszíni nyúlványokkal borított peplonnal.
-proteázzal nem inaktiválhatók
-gerincesekben és ízeltlábúakban egyaránt szaporodnak. Flaviviridae - Flavivírus - sárgaláz-, dengue-, kullancsencephalitisek vírusai, loupung ill, Japán-B-, St.Louis-i, Murray-völgyi encephalitis vírusok
-Morfológia: 40-50 nm átmérõjû kubikális vírusok, egyszálú pozitív RNS genommal, felszíni nyúlványokkal borított peplonnal.
-proteázzal nem inaktiválhatók
-gerincesekben és ízeltlábúakban egyaránt szaporodnak. Flaviviridae - Flavivírus - sárgaláz-, dengue-, kullancsencephalitisek vírusai, loupung ill, Japán-B-, St.Louis-i, Murray-völgyi encephalitis vírusok
Reovírusok
-növényeket, ízeltlábúakat, gerinceseket képesek megfertõzni és megbetegíteni
-családba 4 humánpatogén genus tartozik: Rotavírus, Orthoreovírus, Orbivírus, ColtivírusVirion szerkezete
-átmérõ 60-80 nm
-genom: kétszálú RNS
-kettõs rétegû kapszid (belsõ - csoportspecifikus, külsõ - típusspecifikus)
-burok nincs
-genom szegmentáltSzaporodás
-RNS-dependens RNS-polimeráz
-mRNS a negatív szálról szintetizálódik (RNS-dependens transzkriptáz)
-pozitív szál kettõs funkció: mRNS-ként szolgál a fehérjék szintéziséhez, templátként szerepel a genomiális RNS szintéziséhez
-reovírusokkal fertõzött sejtekben citoplazmazárványok jelennek meg, melyek vírusrészecskéket tartalmaznak
-a vírusok a sejt lízise során szabadulnak ki a környezetbe.
Rotavírusok
-igen nagy jelentõséggel bírnak a csecsemõ és kisgyermekkori vírusos gastroenteritisek etiopatogenézisébenAntigénszerkezet, osztályozás
-belsõ fehérjék (2 alcsoport) kerékküllõ, külsõ fehérjék (6 szerotípus) kerékabroncsszerûen helyezkednek el, emiatt a rotavírusok EM-al felismerhetõk
-genomot 11 szegment építi felTenyésztés - víruspreparátum tripszinel történõ elõkezelése (megkönnyíti a vírusgenom kiszabadulását)Patogenezis - a vírus az enterocytákban szaporodik, sejtek elpusztulnak (nátrium és glükóz felszívódási zavara), sejtek leválása és szétesése révén nagy mennyiségû vírus kerül a székletbeKórlefolyás - lappangási idõ 1-4 nap, ezt követõen hasmenés, láz, hasi fájdalom, hányás, dehidráció, tünetek 3-8 napig tartanak
-tünetmentes fertõzések - fõleg felnõttekbenLaboratóriumi diagnózis
-széklettel ürülõ vírus kimutatása immunEM, immundiffúzió, antigén ELISA, nukleinsav hibridizációs módszer
-szerológia - complementkötés, ELISAEpidemiológia és immunitás
-kisgyermekek gastroenteritisének legfontosabb kórokozói
-fertõzés széklettel terjed
-téli idõszakban gyakoribb
-elõfordulnak nosocomiális fertõzések is.
-6 éves korig a gyermekek 60-90%-a válik szeropozitívvá
-immunitásban szerepük van a vírusnneutralizáló ellenanyagoknak
-maternális immunitás 6 hónapig nyújt védelmetKezelés és megelözés
-víz és elektrolit pótlás
-élõ, attenuált vírust tartalmazó vakcina elõállítására folynak kísérletek
Orthoreovírusok
-három típus
-fõleg tünetmentes fertõzéseket okoznak
-enyhe lázas megbetegedés, enteritis
-csecsemõk biliáris atresiájának elõidézése
-fertõzések széklet útján terjednek
Orbivírusok
-négy emberpathogén szerocsoport
-ízeltlábú vektorok közvetítésével terjednek
-savas vegyhatásra érzékenyek
-általában enyhe lefolyású, lázas megbetegedést okoznak, de ritkán encephalitises szövõdmény is elõfordulhatColtivírusok
-ízeltlábú vektorok közvetítésével terjednek
-savas vegyhatásra érzékenyek
-Colorado-kullancsláz vírusa - encephalitis, haemorrhagiás kiütések, láz
-növényeket, ízeltlábúakat, gerinceseket képesek megfertõzni és megbetegíteni
-családba 4 humánpatogén genus tartozik: Rotavírus, Orthoreovírus, Orbivírus, ColtivírusVirion szerkezete
-átmérõ 60-80 nm
-genom: kétszálú RNS
-kettõs rétegû kapszid (belsõ - csoportspecifikus, külsõ - típusspecifikus)
-burok nincs
-genom szegmentáltSzaporodás
-RNS-dependens RNS-polimeráz
-mRNS a negatív szálról szintetizálódik (RNS-dependens transzkriptáz)
-pozitív szál kettõs funkció: mRNS-ként szolgál a fehérjék szintéziséhez, templátként szerepel a genomiális RNS szintéziséhez
-reovírusokkal fertõzött sejtekben citoplazmazárványok jelennek meg, melyek vírusrészecskéket tartalmaznak
-a vírusok a sejt lízise során szabadulnak ki a környezetbe.
Rotavírusok
-igen nagy jelentõséggel bírnak a csecsemõ és kisgyermekkori vírusos gastroenteritisek etiopatogenézisébenAntigénszerkezet, osztályozás
-belsõ fehérjék (2 alcsoport) kerékküllõ, külsõ fehérjék (6 szerotípus) kerékabroncsszerûen helyezkednek el, emiatt a rotavírusok EM-al felismerhetõk
-genomot 11 szegment építi felTenyésztés - víruspreparátum tripszinel történõ elõkezelése (megkönnyíti a vírusgenom kiszabadulását)Patogenezis - a vírus az enterocytákban szaporodik, sejtek elpusztulnak (nátrium és glükóz felszívódási zavara), sejtek leválása és szétesése révén nagy mennyiségû vírus kerül a székletbeKórlefolyás - lappangási idõ 1-4 nap, ezt követõen hasmenés, láz, hasi fájdalom, hányás, dehidráció, tünetek 3-8 napig tartanak
-tünetmentes fertõzések - fõleg felnõttekbenLaboratóriumi diagnózis
-széklettel ürülõ vírus kimutatása immunEM, immundiffúzió, antigén ELISA, nukleinsav hibridizációs módszer
-szerológia - complementkötés, ELISAEpidemiológia és immunitás
-kisgyermekek gastroenteritisének legfontosabb kórokozói
-fertõzés széklettel terjed
-téli idõszakban gyakoribb
-elõfordulnak nosocomiális fertõzések is.
-6 éves korig a gyermekek 60-90%-a válik szeropozitívvá
-immunitásban szerepük van a vírusnneutralizáló ellenanyagoknak
-maternális immunitás 6 hónapig nyújt védelmetKezelés és megelözés
-víz és elektrolit pótlás
-élõ, attenuált vírust tartalmazó vakcina elõállítására folynak kísérletek
Orthoreovírusok
-három típus
-fõleg tünetmentes fertõzéseket okoznak
-enyhe lázas megbetegedés, enteritis
-csecsemõk biliáris atresiájának elõidézése
-fertõzések széklet útján terjednek
Orbivírusok
-négy emberpathogén szerocsoport
-ízeltlábú vektorok közvetítésével terjednek
-savas vegyhatásra érzékenyek
-általában enyhe lefolyású, lázas megbetegedést okoznak, de ritkán encephalitises szövõdmény is elõfordulhatColtivírusok
-ízeltlábú vektorok közvetítésével terjednek
-savas vegyhatásra érzékenyek
-Colorado-kullancsláz vírusa - encephalitis, haemorrhagiás kiütések, láz
26.
ORTHOMYXOVÍRUSOK
Orthomyxovírusok tulajdonságai
Orthomyxovírusok tulajdonságai
|
Betegséget
okozó vírusok
|
Influenza
A, B és C típusok
|
|
Genom
|
8
szegmentbõl álló negatív, egyszálú RNS
|
|
Vírus
transzkripciója
|
magban
|
|
Genetikai
átredezõdés
|
az
A típusokban gyakori |
|
Antigén
|
változás
gyakori, nagyfokú lehet
|
Szerkezet
- 100 nm átmérõjû, gömb vagy hosszúkás alakú, helikális
szimmetriájú partikulák,
genom - 8 szegmentbõl álló, negatív egyszálú RNS, mindegyik szegment 1 fehérjét kódol. egy sejt kétféle influenzavírussal fertõzõdik, sszegmentek összecserélõdhetnek, új antigenitású vírus jön létre. (rekombináns vírus)
-strukturális fehérjék: PB1, PB2, PA - RNS genom transzkripciójában vesznek részt, genomhoz kapcsolódnak
-NP - nukleoprotein, szintén kapcsolódik a genomhoz
-M1 és M2 matrix fehérjék
-lipidtartalmú burok
-glikoproteinek: HA -hemagglutinin, NA - neureminidáz. Ezek határozzák meg a felszíni antigenitást, felelõsek az antigén variációért és a gazdaszervezet immunitásáért
-NS1 - nem strukturális fehérje, csak a fertõzött sejtben van jelenOsztályozás
-az NP és M fehérjék alapján az influenzavírusokat A, B és C típusra osztják, nincs keresztreaktivitás a három típus között
-felszíni glikoproteinek - HA és NA antigenitásbeli variációinak alapján történik az altípusokba osztás. HA és NA variációi jellemzõek az A típusú törzsekre, kevésbé jellemzõek a B típusra, nem fordulnak elõ a C típus törzsei között.
-az influenzavírus jelölésére a következõ információkat használják: típus, gazdaszervezet, földrajzi eredet, törzsszám és az izolálás éve. Az A típusok esetén a HA és NA antigenitására vonatkozó információt zárójelben adják meg.
-H1-H15, N1-N9Antigének
hemagglutinin (HA)
-bizonyos állatfajokból származó vörösvértesteket agglutinálja
-kapcsolódik a vírus a fogékony sejthez
-az ellene termelõdött ellenanyagoknak neutralizáló hatásuk van, a vírus infektivitását felfüggesztik
-a HA variabilitása az oka elsõsorban az új törzsek kialakulásának és ebbõl következöen az influenzajárványoknak
-HA aminosavszekvenciája és fehérjestruktúrája ismert
neuraminidáz (NA)
-a vírus replikációs ciklusának végénn fejti ki hatását
-részt vesz a víruspartikulák sejtbõl való kiszabadulásában és a virionok aggregációjának gátlásában
-a HA és NA antigenitásának gyakori változásai függetlenek egymástól, ezek hozzák létre az influenzajárványokat
-az új antigenitású vírus szelektív szaporodási elõnyre tesz szert, mivel a megjelenõ ellenanyagok az eredeti vírus antigenitásának felelnek meg és azt közömbösítik.
-kisfokú antigénváltozás - antigén drift (pontmutációk sorozata)
-nagyfokú antigénváltozás - antigén shift (rekombináció)Patogenezis
-emberrõl emberre terjed, cseppfertõzés vagy direkt kontaktus
-a vírus a légzõszervek epitheliális sejtjeiben szaporodik
-NA csökkenti a mucosus réteg viszkozitását, így szabadon maradnak a sejtfelszíni receptorok, és a vírustartalmú váladék könnyebben kerül az alsó légutakba.
-a fertõzés következtében a sejtek elpusztulnak (apoptosis indukáló hatás)
-lappangási idõ: 1-4 nap, a vírusinokulum dózisától és a gazdaszervezet immustátusától függõen.
-a vírusürítés a tünetek megjelenése elõtt 1 nappal, 2-3 napig nagyfokú, aztán csökken
-a vírus szaporodása miatt a légutak epitheliális sejtejei károsodnak, így a légutak fogékonyabbá válnak másodlagos bakteriális fertõzésekre (különösen Staphylococcus, Streptococus, Haemophilus influenzae)
-influenzavírus fertõzés helyi tünetei oedemával és mononukleáris sejtek infiltrációjával magyarázhatók, általános tünetekért citokin aktiváció felelõs.Betegségek
-szövõdménymentes influenza
-szövõdmény: pneumonia - magas halálozási aránnyal, influenzavírus egyedül vagy bakteriális fertõzésekkel társulva (S.aureus, S.pneumoniae, H. influenzae), fõként idõseknél, krónikus megbetegedésben szenvedõknél.
-Reye-szindróma - máj zsíros degenerációja, encephalitis, fõleg gyermekeknél (szalicilátok?)Immunitás
-HA és NA elleni ellenanyagoknak szerepük van az immunvédelemben
-HA ellenanyagok jelenléte csökkenti a fertõzés valószínûségét
-NA ellenanygok csökkentik a betegség súlyosságát és a beteg fertõzõképességét.
-ellenanyagok: szérumban, orrváladékban
-celluláris immunitás szerepe nem tisztázott.Laboratóriumi diagnózis
-vírusizolálás (embrionált tojás, sejttenyészetek)
-szerológia: savópárok vizsgálata szükséges (HAG, KKR)Járványtan
-A típus - súlyos megbetegedéseket, világraszóló járványokat (pandémiákat) okoz
-B típus kisebb járványokat okoz
-C típus enyhe megbetegedést okoz, nem okoz járványokatMegelõzés, Kezelés
-inaktivált vírust tartalmazó trivalens vakcina van forgalomban -amantadin, rimantadin - influenza A vírus fertõzés esetén
genom - 8 szegmentbõl álló, negatív egyszálú RNS, mindegyik szegment 1 fehérjét kódol. egy sejt kétféle influenzavírussal fertõzõdik, sszegmentek összecserélõdhetnek, új antigenitású vírus jön létre. (rekombináns vírus)
-strukturális fehérjék: PB1, PB2, PA - RNS genom transzkripciójában vesznek részt, genomhoz kapcsolódnak
-NP - nukleoprotein, szintén kapcsolódik a genomhoz
-M1 és M2 matrix fehérjék
-lipidtartalmú burok
-glikoproteinek: HA -hemagglutinin, NA - neureminidáz. Ezek határozzák meg a felszíni antigenitást, felelõsek az antigén variációért és a gazdaszervezet immunitásáért
-NS1 - nem strukturális fehérje, csak a fertõzött sejtben van jelenOsztályozás
-az NP és M fehérjék alapján az influenzavírusokat A, B és C típusra osztják, nincs keresztreaktivitás a három típus között
-felszíni glikoproteinek - HA és NA antigenitásbeli variációinak alapján történik az altípusokba osztás. HA és NA variációi jellemzõek az A típusú törzsekre, kevésbé jellemzõek a B típusra, nem fordulnak elõ a C típus törzsei között.
-az influenzavírus jelölésére a következõ információkat használják: típus, gazdaszervezet, földrajzi eredet, törzsszám és az izolálás éve. Az A típusok esetén a HA és NA antigenitására vonatkozó információt zárójelben adják meg.
-H1-H15, N1-N9Antigének
hemagglutinin (HA)
-bizonyos állatfajokból származó vörösvértesteket agglutinálja
-kapcsolódik a vírus a fogékony sejthez
-az ellene termelõdött ellenanyagoknak neutralizáló hatásuk van, a vírus infektivitását felfüggesztik
-a HA variabilitása az oka elsõsorban az új törzsek kialakulásának és ebbõl következöen az influenzajárványoknak
-HA aminosavszekvenciája és fehérjestruktúrája ismert
neuraminidáz (NA)
-a vírus replikációs ciklusának végénn fejti ki hatását
-részt vesz a víruspartikulák sejtbõl való kiszabadulásában és a virionok aggregációjának gátlásában
-a HA és NA antigenitásának gyakori változásai függetlenek egymástól, ezek hozzák létre az influenzajárványokat
-az új antigenitású vírus szelektív szaporodási elõnyre tesz szert, mivel a megjelenõ ellenanyagok az eredeti vírus antigenitásának felelnek meg és azt közömbösítik.
-kisfokú antigénváltozás - antigén drift (pontmutációk sorozata)
-nagyfokú antigénváltozás - antigén shift (rekombináció)Patogenezis
-emberrõl emberre terjed, cseppfertõzés vagy direkt kontaktus
-a vírus a légzõszervek epitheliális sejtjeiben szaporodik
-NA csökkenti a mucosus réteg viszkozitását, így szabadon maradnak a sejtfelszíni receptorok, és a vírustartalmú váladék könnyebben kerül az alsó légutakba.
-a fertõzés következtében a sejtek elpusztulnak (apoptosis indukáló hatás)
-lappangási idõ: 1-4 nap, a vírusinokulum dózisától és a gazdaszervezet immustátusától függõen.
-a vírusürítés a tünetek megjelenése elõtt 1 nappal, 2-3 napig nagyfokú, aztán csökken
-a vírus szaporodása miatt a légutak epitheliális sejtejei károsodnak, így a légutak fogékonyabbá válnak másodlagos bakteriális fertõzésekre (különösen Staphylococcus, Streptococus, Haemophilus influenzae)
-influenzavírus fertõzés helyi tünetei oedemával és mononukleáris sejtek infiltrációjával magyarázhatók, általános tünetekért citokin aktiváció felelõs.Betegségek
-szövõdménymentes influenza
-szövõdmény: pneumonia - magas halálozási aránnyal, influenzavírus egyedül vagy bakteriális fertõzésekkel társulva (S.aureus, S.pneumoniae, H. influenzae), fõként idõseknél, krónikus megbetegedésben szenvedõknél.
-Reye-szindróma - máj zsíros degenerációja, encephalitis, fõleg gyermekeknél (szalicilátok?)Immunitás
-HA és NA elleni ellenanyagoknak szerepük van az immunvédelemben
-HA ellenanyagok jelenléte csökkenti a fertõzés valószínûségét
-NA ellenanygok csökkentik a betegség súlyosságát és a beteg fertõzõképességét.
-ellenanyagok: szérumban, orrváladékban
-celluláris immunitás szerepe nem tisztázott.Laboratóriumi diagnózis
-vírusizolálás (embrionált tojás, sejttenyészetek)
-szerológia: savópárok vizsgálata szükséges (HAG, KKR)Járványtan
-A típus - súlyos megbetegedéseket, világraszóló járványokat (pandémiákat) okoz
-B típus kisebb járványokat okoz
-C típus enyhe megbetegedést okoz, nem okoz járványokatMegelõzés, Kezelés
-inaktivált vírust tartalmazó trivalens vakcina van forgalomban -amantadin, rimantadin - influenza A vírus fertõzés esetén
27.
PARAMYXOVÍRUSOK
Paramyxoviridae családba tartozó vírusok legfontosabb tulajdonságai
Paramyxoviridae családba tartozó vírusok legfontosabb tulajdonságai
|
Tulajdonságok
|
Paramyxovírus
|
Morbillivírus
|
Pneumovírus
|
|
|
Emberi
vírusok
|
Parainfluenza
|
Mumps
|
Morbilli
|
RSV
|
|
Szerotípusok
|
4
|
1
|
1
|
1 |
|
F
protein
|
+
|
+
|
+
|
+
|
|
F
protein hemolizin
aktivitása |
+
|
+
|
+
|
0
|
|
HN
glikoprotein
hemagglutináló aktivitása |
+
|
+
|
+
|
0 |
|
HN
glikoprotein
neuraminidáz aktivitása |
+
|
+
|
0
|
0
|
|
Zárvány
|
citoplazma
|
citoplazma
|
citoplazma,
mag
|
citoplazma
|
Szerkezet
-partikulumok nagysága - 100-700 nm között ingadozik
-vírusgenom negatív, egyszálú RNS, nem szegmentált (antigenitás - stabil)
-strukturális fehérjék
- nukleoprotein (NP) - helikális nukleokapszid
- P és L fehérjék - polimeráz aktivitás, transzkripcióban vesznek részt
- HN - hemagglutinin és neuraminidáz
- F glikoprotein - sejtmembrán és vírusburok fúziója, fontos szerep , a patogenitásban, syncytiumképzõdés
- M - matrix fehérje - virion összerendezõdéseSzaporodás
HN glikoprotein - kapcsolódás a sejthez
F protein - fúzió
nukleokapszid behatolása a sejtbe
P és L proteinek - mRNS átírása
vírusfehérjék a citoplazmában szintetizálódnak
vírusgenom replikációja - antigenom szintézise, majd errõl a negatív szálú utód RNS szintézise
nincs génszegment kicserélõdés
víruspartikulák kialakulása - (HN, F, M), elhagyják a sejtet (budding)
paramyxovírus fertõzés hatására többmagvú óriássejtek képzõdnek
zárványok kialakulása
perzisztens fertõzések - SSPEParainfluenzavírus fertõzések
ubiquiter, légúti megbetegedést okozó vírusok
mind a 4 szerotípus fertõzést hoz létre emberben, de csak az elsõ három szerotípus okozza a csecsemõk és kisgyermekek súlyos légúti betegségét.Patogenezis
közvetlen kontaktus vagy cseppfertõzés
vírusszaporodás - légúti epitheliális sejtekben, nincs viraemia
rhinitis, pharyngitis, laryngotracheobronchitis, bronchiolitis, pneumoniaImmunitás
maternális ellenanyagok, vagy a fertõzés során kialakult elleanyagok nem nyújtanak kellõ védelmet az újrafertõzõdéssel szemben
-immunválasz típusspecifikusLaboratóriumi diagnózis
vírusizolálás - sejttenyészetek - hemadszorpció
vírusantigének kimutatása - IF, ELISA
szerológiai módszerek eredményei nem megbízhatóakJárványtan
1-es és 2-es típus - kruppot hoznak létre, járványokat okoznak (õsszel és télen)
3-as típus - pneumonia és bronchiolitis, endémiás jelleg
Respiratory syncytial vírus (RSV) fertõzések
-csecsemõk és kisgyermekek alsó légúti megbetegedéseinek legfontosabb okozójaPatogenezis
-közvetlen kontaktus vagy cseppfertõzés
-vírusszaporodás - nasopharynx epitheliális sejtjeiben, nincs viraemia
-fontos szerep - celluláris immunitás
-celluláris immunitás zavara esetén hómapokig tartó perzisztens fertõzés és vírusürítés alakul ki, a fertõzés ráterjedhet a vesére, májra szívizomra
-súlyos alsó légúti betegségek hátterében immunpathológiai mechanizmust feltételeznek
-felnõtteknél rhinitis, nagyobb gyermekekben bronchitis, kis gyermekekben pneumonia, fiatal csecsemõkben bronchiolitis a leggyakoribb kórkép
-otitis media
-gyakran reinfekcióImmunitás
-anyai ellenanyagok - elsõ két hónapban
-szekretoros IgA az orrváladékban, IgG és IgM a szérumban és a celluláris immunitás csak részleges védelmet biztosítanak
-partikulumok nagysága - 100-700 nm között ingadozik
-vírusgenom negatív, egyszálú RNS, nem szegmentált (antigenitás - stabil)
-strukturális fehérjék
- nukleoprotein (NP) - helikális nukleokapszid
- P és L fehérjék - polimeráz aktivitás, transzkripcióban vesznek részt
- HN - hemagglutinin és neuraminidáz
- F glikoprotein - sejtmembrán és vírusburok fúziója, fontos szerep , a patogenitásban, syncytiumképzõdés
- M - matrix fehérje - virion összerendezõdéseSzaporodás
HN glikoprotein - kapcsolódás a sejthez
F protein - fúzió
nukleokapszid behatolása a sejtbe
P és L proteinek - mRNS átírása
vírusfehérjék a citoplazmában szintetizálódnak
vírusgenom replikációja - antigenom szintézise, majd errõl a negatív szálú utód RNS szintézise
nincs génszegment kicserélõdés
víruspartikulák kialakulása - (HN, F, M), elhagyják a sejtet (budding)
paramyxovírus fertõzés hatására többmagvú óriássejtek képzõdnek
zárványok kialakulása
perzisztens fertõzések - SSPEParainfluenzavírus fertõzések
ubiquiter, légúti megbetegedést okozó vírusok
mind a 4 szerotípus fertõzést hoz létre emberben, de csak az elsõ három szerotípus okozza a csecsemõk és kisgyermekek súlyos légúti betegségét.Patogenezis
közvetlen kontaktus vagy cseppfertõzés
vírusszaporodás - légúti epitheliális sejtekben, nincs viraemia
rhinitis, pharyngitis, laryngotracheobronchitis, bronchiolitis, pneumoniaImmunitás
maternális ellenanyagok, vagy a fertõzés során kialakult elleanyagok nem nyújtanak kellõ védelmet az újrafertõzõdéssel szemben
-immunválasz típusspecifikusLaboratóriumi diagnózis
vírusizolálás - sejttenyészetek - hemadszorpció
vírusantigének kimutatása - IF, ELISA
szerológiai módszerek eredményei nem megbízhatóakJárványtan
1-es és 2-es típus - kruppot hoznak létre, járványokat okoznak (õsszel és télen)
3-as típus - pneumonia és bronchiolitis, endémiás jelleg
Respiratory syncytial vírus (RSV) fertõzések
-csecsemõk és kisgyermekek alsó légúti megbetegedéseinek legfontosabb okozójaPatogenezis
-közvetlen kontaktus vagy cseppfertõzés
-vírusszaporodás - nasopharynx epitheliális sejtjeiben, nincs viraemia
-fontos szerep - celluláris immunitás
-celluláris immunitás zavara esetén hómapokig tartó perzisztens fertõzés és vírusürítés alakul ki, a fertõzés ráterjedhet a vesére, májra szívizomra
-súlyos alsó légúti betegségek hátterében immunpathológiai mechanizmust feltételeznek
-felnõtteknél rhinitis, nagyobb gyermekekben bronchitis, kis gyermekekben pneumonia, fiatal csecsemõkben bronchiolitis a leggyakoribb kórkép
-otitis media
-gyakran reinfekcióImmunitás
-anyai ellenanyagok - elsõ két hónapban
-szekretoros IgA az orrváladékban, IgG és IgM a szérumban és a celluláris immunitás csak részleges védelmet biztosítanak
Laboratóriumi
diagnózis
-szérum ellenanyagszint négyszeres emelkedése
-vírusizolálás (HeLa, HEp 2)Járványtan
-világszerte elõforduló vírusfertõzés
-gyermekkori légúti betegségek leggyakoribb okozója
Kezelés, megelõzés
ribavirin (aeroszol)
vakcina nem áll rendelkezésre
Mumpsvírusfertõzések
/a mumps akut fertõzõ betegség, amelyet az egyik vagy mindkét oldali parotis nem gennyes gyulladása és megnagyobbodása jellemez
-a fertõzés ráterjedhet más szervekre is - pancreas, testis, ovarium, vese, központi idegrendszer
-fertõzések egyharmada tünetmentesPatogenezis
-direkt kontaktussal, cseppfertõzéssel terjed
-vírusszaporodás - orr és felsõ légutak epitheliális sejtjeiben, viraemia alakul ki, a vírus a vérárammal jut a nyálmirigyekbe és más szervekbe
-a mumps szisztémás vírusbetegség, a parotitis csak egy megnyilvánulása a betegségnek
-kialakulhat: asepticus meningitis, meningoencephalitis, pancreatitis, nephritis, poliarthritis, orchitisImmunitás
-életreszóló
-a védelmet a HN antigének elleni ellenanyagok biztosítják
-a celluláris immunitás jelentõsége nem ismertLaboratóriumi diagnózis
-típusos esetben nem szükséges
-a vírus izolálása nyálból, liquorból, vizeletból - majomvesesejteken (óriássejtképzõdés, hemadszorpció)
-szerológiai diagnózis: ellenanyagok titeremelkedése (complementkötés, hemadszorpció gátlás, ELISA)Járványtan
-endémiásan fordul elõ
-leggyakrabban 5-15 év közötti gyermekeknél.Kezelés
-specifikus kezelés nincsMegelõzés
-attenuált vírust tartalmazó vakcina
-lehet monovalens, lehet rubeolával, vagy rubeolával és morbillivel kombinálva (MMR)
Magyarországon 1992 óta kötelezõ védõoltás
Morbillivírus fertõzések (kanyaró)
-a morbilli (kanyaró) akut fertõzõ betegség, amelyet maculopapulosus bõrelváltozások, láz és légúti tünetek jellemeznek, gyakori szövõdményekkel.Patogenezis
-természetes gazda - ember
-behatolási kapu - légutak nyálkahártyája
-elõször a légutak sejtjeiben majd a regionális nyirokcsomókban szaporodik
-elsõdleges viraemia - reticuloendotheliális rendszer sejtjei - szaporodás
-másodlagos viraemia -cálszervek: bõr, légutak, conjunctiva sejtjei - szaporodás
-szaporodás lymphoid sejtekben is.
-lappangási idõ: 9-11 nap
-betegség hirtelen kezdõdik: nátha, köhögés, láz, conjunctivitis, Koplik-foltok
-a betegség kitörése utáni 2. 4. napon a vírus kimutatható könnyben, orr- és torokváladékban, vizeletben, vérben.
-fertõzés utáni 14.napon megjelennek az ellenanyagok, kialakulnak a bõrelváltozások, megszûnik a viraemia, csökken a láz
-bõrelváltozások: T-sejtek és a kiserek falában levõ vírussal fertõzött sejtek kölcsönhatása következtében alakulnak ki
-szövõdmények:
-akut posztinfekciós encephalitis (autoimmun mechanizmusok)
-akut progresszív encephalitis (vírusreplikáció a neuronokban)
-szubakut szkerotizáló panencephalitis (mechanizmus nem ismert)
-óriássejtes pneumonia (immundeficiencia)
-bakteriális fertõzések (Streptococcus, Staphylococcus)Immunitás
-életreszóló
-humorális és celluláris immunitásnak is szerepe van a védettség kialakulásábanLaboratóriumi diagnózis
-atípusos esetekben szükséges
-szerológiai diagnózis (négyszeres titeremelkedés)
-vírusizolálás nehézkes és lassú (sejttenyészetek, cytopathiás hatás)Járványtan
-tünetmentes fertõzések ritkák
-a vírus fennmaradásához és az idõnkénti járványok kialakulásához nem immunis egyénekKezelés
-specifikus antivirális terápia nem áll rendelkezésre
-fertõzés után rövid idõvel alkalmazott immunglobulin védõ hatású lehetMegelõzés
-attenuált kanyaróvírust tartalmazó vakcinát használnak, (MMR - morbilli, mumps, rubeola), ami a populáció 95%-át védelemben részesíti
-a betegség mégis elõfordul (vakcinációban nem részesülõ gyerekek, vakcináció hatástalansága bizonyos gyermekeknél)
Magyarországon 1992 óta kötelezõ védõoltás
-szérum ellenanyagszint négyszeres emelkedése
-vírusizolálás (HeLa, HEp 2)Járványtan
-világszerte elõforduló vírusfertõzés
-gyermekkori légúti betegségek leggyakoribb okozója
Kezelés, megelõzés
ribavirin (aeroszol)
vakcina nem áll rendelkezésre
Mumpsvírusfertõzések
/a mumps akut fertõzõ betegség, amelyet az egyik vagy mindkét oldali parotis nem gennyes gyulladása és megnagyobbodása jellemez
-a fertõzés ráterjedhet más szervekre is - pancreas, testis, ovarium, vese, központi idegrendszer
-fertõzések egyharmada tünetmentesPatogenezis
-direkt kontaktussal, cseppfertõzéssel terjed
-vírusszaporodás - orr és felsõ légutak epitheliális sejtjeiben, viraemia alakul ki, a vírus a vérárammal jut a nyálmirigyekbe és más szervekbe
-a mumps szisztémás vírusbetegség, a parotitis csak egy megnyilvánulása a betegségnek
-kialakulhat: asepticus meningitis, meningoencephalitis, pancreatitis, nephritis, poliarthritis, orchitisImmunitás
-életreszóló
-a védelmet a HN antigének elleni ellenanyagok biztosítják
-a celluláris immunitás jelentõsége nem ismertLaboratóriumi diagnózis
-típusos esetben nem szükséges
-a vírus izolálása nyálból, liquorból, vizeletból - majomvesesejteken (óriássejtképzõdés, hemadszorpció)
-szerológiai diagnózis: ellenanyagok titeremelkedése (complementkötés, hemadszorpció gátlás, ELISA)Járványtan
-endémiásan fordul elõ
-leggyakrabban 5-15 év közötti gyermekeknél.Kezelés
-specifikus kezelés nincsMegelõzés
-attenuált vírust tartalmazó vakcina
-lehet monovalens, lehet rubeolával, vagy rubeolával és morbillivel kombinálva (MMR)
Magyarországon 1992 óta kötelezõ védõoltás
Morbillivírus fertõzések (kanyaró)
-a morbilli (kanyaró) akut fertõzõ betegség, amelyet maculopapulosus bõrelváltozások, láz és légúti tünetek jellemeznek, gyakori szövõdményekkel.Patogenezis
-természetes gazda - ember
-behatolási kapu - légutak nyálkahártyája
-elõször a légutak sejtjeiben majd a regionális nyirokcsomókban szaporodik
-elsõdleges viraemia - reticuloendotheliális rendszer sejtjei - szaporodás
-másodlagos viraemia -cálszervek: bõr, légutak, conjunctiva sejtjei - szaporodás
-szaporodás lymphoid sejtekben is.
-lappangási idõ: 9-11 nap
-betegség hirtelen kezdõdik: nátha, köhögés, láz, conjunctivitis, Koplik-foltok
-a betegség kitörése utáni 2. 4. napon a vírus kimutatható könnyben, orr- és torokváladékban, vizeletben, vérben.
-fertõzés utáni 14.napon megjelennek az ellenanyagok, kialakulnak a bõrelváltozások, megszûnik a viraemia, csökken a láz
-bõrelváltozások: T-sejtek és a kiserek falában levõ vírussal fertõzött sejtek kölcsönhatása következtében alakulnak ki
-szövõdmények:
-akut posztinfekciós encephalitis (autoimmun mechanizmusok)
-akut progresszív encephalitis (vírusreplikáció a neuronokban)
-szubakut szkerotizáló panencephalitis (mechanizmus nem ismert)
-óriássejtes pneumonia (immundeficiencia)
-bakteriális fertõzések (Streptococcus, Staphylococcus)Immunitás
-életreszóló
-humorális és celluláris immunitásnak is szerepe van a védettség kialakulásábanLaboratóriumi diagnózis
-atípusos esetekben szükséges
-szerológiai diagnózis (négyszeres titeremelkedés)
-vírusizolálás nehézkes és lassú (sejttenyészetek, cytopathiás hatás)Járványtan
-tünetmentes fertõzések ritkák
-a vírus fennmaradásához és az idõnkénti járványok kialakulásához nem immunis egyénekKezelés
-specifikus antivirális terápia nem áll rendelkezésre
-fertõzés után rövid idõvel alkalmazott immunglobulin védõ hatású lehetMegelõzés
-attenuált kanyaróvírust tartalmazó vakcinát használnak, (MMR - morbilli, mumps, rubeola), ami a populáció 95%-át védelemben részesíti
-a betegség mégis elõfordul (vakcinációban nem részesülõ gyerekek, vakcináció hatástalansága bizonyos gyermekeknél)
Magyarországon 1992 óta kötelezõ védõoltás
28.
PICORNAVÍRUSOK: ENTEROVÍRUS GENUS
|
Genus
|
Vírus
|
Szerotípus
|
|
Enterovirus
|
poliovírus
|
1,2,
és 3
|
|
|
Coxsackie-A-vírus
|
1-22,
24
|
|
|
Coxsackie-B-vírus
|
1-6
|
|
|
echovírus
|
1-9,
11-27, 29-34
|
|
|
enterovírus
|
68-71
|
Poliomyelitisvírusok
járványos gyermekbénulás, Heine-Medin-kórTulajdonságok
-csak ember és majom eredetû szövettenyészeteket fertõznek
-vírus kapszid fehérje receptora: a fõemlõsök sejtmembránján
-tisztított vírus RNS (fertõzõ RNS) replikálódik, ha bejut nem fõemlõs sejtbeAntigénszerkezet
-három szerotípus különíthetõ el (neutralizációs próbával)
-közös komplementkötõ antigénnel rendelkeznekPatogenezis
-fecal-oralis úton terjed
-oropharynxban és bélben szaporodik (lymphoid elemekben)
-véráram útján vagy perifériás idegek mentén központi idegrendszerbe jut
-gerincvelõ elülsõ szarvának motoros neuronjaiban szaporodik
-sejtek pusztulása: az általuk beidegzett izmok paralysisét okozza
-agytörzs károsodása: bulbaris paralysis
-idegrendszeri károsodás mértéke függ: a vírus neurovirulenciájától, elõsegíti trauma, vagy a szervezet túlzott kifáradása
-gyermekeknél a járvány idején végzett tonsillectomia elõsegíti a vírus bejutását az idegrendszerbeKlinikai kép
-poliovírus fertõzések 90%-a tünetmentes
-lappangási idõ: 10-14 nap
-abortív poliomyelitis (esetek 50%-a) - láz, fej-, és torokfájás, hányinger, hányás, legtöbb beteg spontán gyógyul
-asepticus meningitis (esetek 1-2%-a) - prodromális tünetek után meningitis, egy hét alatt maradványtünetek nélkül gyógyul
-paralyticus poliomyelitis (esetek 1%-a) - domináló tünete a petyhüdt bénulás, agytörzs érintettsége esetén légzési bénulás alakul ki, mozgató idegek károsodása maradandó
-a beteg hónapokig üríti a székletével a vírustImmunitás
-életre szóló típusspecifikus immunitás (latens és apparens fertõzések után is)
-IgG és IgA képzõdikLaboratóriumi diagnózis
-vírusizolálás (emberi vagy majom eredetû szövettenyészet), azonosítás (neutralizáció)
-ellenanyagok titeremelkedéseKezelés
-antivirális terápia nem áll rendelkezésre
-fontos az érintett izmok fizioterápiájaMegelõzés
inaktivált vírust tartalmazó vakcina (Salk, IPV)
attenuált vírust tartalmazó vakcina (Sabin, OPV)
Coxsackie vírusok
Tulajdonságok
-30 szerológiai típus
-osztályozás egérpatogenitás alapján
-A csoport: 24 típus, szopós egerekben myositis és petyhüdt bénulás
-B csoport:6 típus szopós egerekben generalizált fertõzést, szív, pancreas, és központi idegrendszeri károsodás, spasticus bénulás, jól szaporodnak majomvese, HeLa és humánamnion sejttenyészeteken.Járványtan
-természetes gazda az ember
-világszerte elõfordulnak, fõleg nyáron és õsszel
-fecal-orális terjedés (esetleg cseppfertõzés)
-szaporodás oropharynxban, bélcsatornában
Patogenezis
disszemináció: véráram útján
A csoport: bõr, nyálkahártya
B csoport: szív, pleura, pancreas, máj
mindkét csoport tagjai: meningitis, gerincvelõ motoros neuronjainak károsodása, paralysisKlinikai kép
fertõzések nagyrésze inapparens
A csoport:
-herpangina - gyermekek fiatal felnõttek betegsége, lázzal, torokfájással, oropharyxban fájdalmas hólyagok megjelenésével
-kéz-láb-szájbetegség - gyermekeknél, hólyagos kiütések, szájban fekélyek (A16)
-haemorrhagias conjunctivitis - A24
B csoport
-járványos pleurodynia (Bornholm betegség) - láz, erõs hasi és mellkasi fájdalom
-myocarditis - láz, mellkasi fájdalom, szívelégtelenség
mindkét csoport
asepticus meningitis
paresis, paralysis,
felsõ légúti megbetegedések
lázzal, kiütéssel járó kórképekImmunitás
típusspecifikus IgGLaboratóriumi diagnózis
-vírusizolálás (szövettenyészet, szopós egér)
-neutralizáló ellenanyagok titeremelkedéseKezelés
nincs mód specifikus antivirális terápiára
Echovírusok (Enteric Cytopathogenic Human Orphan)
kezdetben nem sikerült kapcsolatba hozni a vírusokat betegséggelTulajdonságok
több mint 30 szerotípus ismert
tenyésztésük: emberi diploid és majomvese sejtkultúrában lehetségesPatogenezis
nem pathogenek egerekre és majmokra
terjedés fecal-orális úton
világszerte elõfordulnak
ugyanazon típus több tünetegyüttest hozhat létre
ugyanazon tünetegyüttest több típus hozhatja létreKlinikai kép
fertõzés gyakran inapparens formában zajlikBetegségek:
-asepticus meningitis
-felsõ légúti megbetegedés
-kiütéssel járó lázas betegség
-hasmenés (csecsemõk)
-necrotizáló hepatitis (újszülötteknél)Laboratóriumi diagnózis
-vírusizolálás (szövettenyészet), azonosítás
Enterovírusok
humán enterovírus 68-71 típusok - bélcsatornában
disszemináció: véráram útján
A csoport: bõr, nyálkahártya
B csoport: szív, pleura, pancreas, máj
mindkét csoport tagjai: meningitis, gerincvelõ motoros neuronjainak károsodása, paralysisKlinikai kép
fertõzések nagyrésze inapparens
A csoport:
-herpangina - gyermekek fiatal felnõttek betegsége, lázzal, torokfájással, oropharyxban fájdalmas hólyagok megjelenésével
-kéz-láb-szájbetegség - gyermekeknél, hólyagos kiütések, szájban fekélyek (A16)
-haemorrhagias conjunctivitis - A24
B csoport
-járványos pleurodynia (Bornholm betegség) - láz, erõs hasi és mellkasi fájdalom
-myocarditis - láz, mellkasi fájdalom, szívelégtelenség
mindkét csoport
asepticus meningitis
paresis, paralysis,
felsõ légúti megbetegedések
lázzal, kiütéssel járó kórképekImmunitás
típusspecifikus IgGLaboratóriumi diagnózis
-vírusizolálás (szövettenyészet, szopós egér)
-neutralizáló ellenanyagok titeremelkedéseKezelés
nincs mód specifikus antivirális terápiára
Echovírusok (Enteric Cytopathogenic Human Orphan)
kezdetben nem sikerült kapcsolatba hozni a vírusokat betegséggelTulajdonságok
több mint 30 szerotípus ismert
tenyésztésük: emberi diploid és majomvese sejtkultúrában lehetségesPatogenezis
nem pathogenek egerekre és majmokra
terjedés fecal-orális úton
világszerte elõfordulnak
ugyanazon típus több tünetegyüttest hozhat létre
ugyanazon tünetegyüttest több típus hozhatja létreKlinikai kép
fertõzés gyakran inapparens formában zajlikBetegségek:
-asepticus meningitis
-felsõ légúti megbetegedés
-kiütéssel járó lázas betegség
-hasmenés (csecsemõk)
-necrotizáló hepatitis (újszülötteknél)Laboratóriumi diagnózis
-vírusizolálás (szövettenyészet), azonosítás
Enterovírusok
humán enterovírus 68-71 típusok - bélcsatornában
|
Enterovírus
szerotípus
|
Betegség
|
|
68
|
pneumonia,
bronchitis
|
|
69
|
?
|
|
70
|
akut
haemorrhagiás conjunctivitis
|
|
70-71
|
paralysis,
meningoencephalitis
|
|
71
|
kéz-láb-szájbetegség
|
29.
PICORNAVÍRUSOK: RHINO-, CARDIO-, VALAMINT APHTOVÍRUS GENUS
|
Genus
|
Vírus
|
Szerotípus
|
|
Rhinovirus
|
rhinovírus
|
1-100+
|
|
Cardiovirus
|
encephalomyocarditis
(ECM) vírus
|
1
|
|
Aphtovirus
|
száj
és körömfájás vírus
|
7
|
Rhinovirus
-nátha kórokozóiTulajdonságok
több mint 100 szerotípus
jobban szaporodnak alacsonyabb hõmérsékleten, mint testhõmérsékleten
savérzékenyek (nem fertõzik a gyomor-bélrendszert)
embert és csimpánzt fertõznek
receptor: ICAM1
tenyésztés: emberi és majomvese sejttenyészetenJárványtan
terjedés emberrõl emberre, légúti váladék aerosoljával vagy indirekt úton
fertõzések világszerte elõfordulnak õsszel és télen
Patogenezis, immunitás
betegség: kizárólag a felsõ légutakban
immmunitás típusspecifikus, szekretoros ellenanyagKlinikai kép
-lappangás: 2-4 nap
-orrfolyás, torokfájás, köhögés, fejfájás, láz
betegség: 1 hétig tartLaboratóriumi diagnózis
-vírusizolálás (szövettenyészet), azonosítás (ritkán alkalmazott eljárás)Kezelés
nincs specifikus antivirális terápia
vakcinát nem gyártanak a sok szerotípus miatt
Encephalomyocarditis (ECM) vírus
állatok között elterjedt
emberben ritkán hoz létre megbetegedést - Mengo láz (láz, fejfájás, hányás, delírium)
károsíthatja a központi idegrendszert, a szív- és vázizomzatot
A száj és körömfájás vírusa
sertések és szarvasmarhák betegsége (hólyagok képzõdnek - szájban, paták körül)
emberi fertõzéskor enyhe betegség alakul ki (hólyagok képzõdnek - szájban, kéz bõrénl)
-nátha kórokozóiTulajdonságok
több mint 100 szerotípus
jobban szaporodnak alacsonyabb hõmérsékleten, mint testhõmérsékleten
savérzékenyek (nem fertõzik a gyomor-bélrendszert)
embert és csimpánzt fertõznek
receptor: ICAM1
tenyésztés: emberi és majomvese sejttenyészetenJárványtan
terjedés emberrõl emberre, légúti váladék aerosoljával vagy indirekt úton
fertõzések világszerte elõfordulnak õsszel és télen
Patogenezis, immunitás
betegség: kizárólag a felsõ légutakban
immmunitás típusspecifikus, szekretoros ellenanyagKlinikai kép
-lappangás: 2-4 nap
-orrfolyás, torokfájás, köhögés, fejfájás, láz
betegség: 1 hétig tartLaboratóriumi diagnózis
-vírusizolálás (szövettenyészet), azonosítás (ritkán alkalmazott eljárás)Kezelés
nincs specifikus antivirális terápia
vakcinát nem gyártanak a sok szerotípus miatt
Encephalomyocarditis (ECM) vírus
állatok között elterjedt
emberben ritkán hoz létre megbetegedést - Mengo láz (láz, fejfájás, hányás, delírium)
károsíthatja a központi idegrendszert, a szív- és vázizomzatot
A száj és körömfájás vírusa
sertések és szarvasmarhák betegsége (hólyagok képzõdnek - szájban, paták körül)
emberi fertõzéskor enyhe betegség alakul ki (hólyagok képzõdnek - szájban, kéz bõrénl)
30.
RHABDOVÍRUSOK
-természetben elterjedtek
-gerinces álllatokat megbetegítõ vírusok a Vesiculovírus (Vesicularis stomatitis vírusa). Lyssavírus és az Ephemerovírus genusba tartoznak
Lyssavírus
A virion szerkezete - vírusgenom negatív, egyszálú RNS-t tartalmaz, melyet kapszid és burok vesz körül. A kapszid RNS-dependens RNS-polimeráz enzimet tartalmaz, a virion felszínén tüskeszerû nyúlványok helyezkednek el. A virion lövedék alakú. Víruspartikula mérete: 75x180 nm, EM kép jellegzetes
-egy szerotípusa ismert
-a virion kiszáradással, hõvel UV sugárzással szemben érzékeny.Tenyésztés -csirkeembrió fibroblast tenyészet, vesesejtkultúrák, sejtvonalak, embrionált tojásPatogenitás - patogenitási spektrum igen széles, melegvérû állatok fogékonyak (kutya, róka, farkas - leggyakoribb fertõzõforrások, más rezervoárok - sakál, vadmacska, mosómedve stb., róka fertõzheti a háziállatokat is)
-fertõzés csaknem mindig harapással tered (nyalogatás, aeroszol inhalálása. nyállal, idegszövettel történõ érintkezés)
-a vírus az inokuláció helyén az izomban és a kötõszövetben szaporodik, majd az idegek mentén a közpoti idegrendszerbe jut. Ezután perifériás irányba szóródik. Különösen nagy koncentrációban mutatható ki a nyálmirigyekben.
-idegsejt károsodás, gyulladásos elváltozások, haemorrhagiás területek, fehérállomány demyelinisatója és axon degeneráció.
-zárványok - Negri testek (nukleokapszid) hippocampus, Ammon-szarv, kisagy.Kórlefolyás - emberben inkubációs idõ tartama 2 és 16 hét között változik
-betegség - 4 stádium - prodromális szak, szenzoros fázis, excitációs fázis, paralítikus fázisLaboratóriumi diagnózis
-direkt kimutatás - bõrmintából, cornealis lenyomati készítménybõl, agyszövetbõl
-vírus izolálás - szopós egerek oltásaImmunitás, vakcinák
-vírusneutralizáló ellenanyagok
-sejttenyészetben elszaporított, elölt, fix vírust tartalmazó vakcinaMegelõzés, kezelés
-kutyák kötelezõ évenkénti oltása
-megmart emberek aktív immunizálása - oltóanyag izomba, 6 oltás, esetleg immunszérum is
-természetben elterjedtek
-gerinces álllatokat megbetegítõ vírusok a Vesiculovírus (Vesicularis stomatitis vírusa). Lyssavírus és az Ephemerovírus genusba tartoznak
Lyssavírus
A virion szerkezete - vírusgenom negatív, egyszálú RNS-t tartalmaz, melyet kapszid és burok vesz körül. A kapszid RNS-dependens RNS-polimeráz enzimet tartalmaz, a virion felszínén tüskeszerû nyúlványok helyezkednek el. A virion lövedék alakú. Víruspartikula mérete: 75x180 nm, EM kép jellegzetes
-egy szerotípusa ismert
-a virion kiszáradással, hõvel UV sugárzással szemben érzékeny.Tenyésztés -csirkeembrió fibroblast tenyészet, vesesejtkultúrák, sejtvonalak, embrionált tojásPatogenitás - patogenitási spektrum igen széles, melegvérû állatok fogékonyak (kutya, róka, farkas - leggyakoribb fertõzõforrások, más rezervoárok - sakál, vadmacska, mosómedve stb., róka fertõzheti a háziállatokat is)
-fertõzés csaknem mindig harapással tered (nyalogatás, aeroszol inhalálása. nyállal, idegszövettel történõ érintkezés)
-a vírus az inokuláció helyén az izomban és a kötõszövetben szaporodik, majd az idegek mentén a közpoti idegrendszerbe jut. Ezután perifériás irányba szóródik. Különösen nagy koncentrációban mutatható ki a nyálmirigyekben.
-idegsejt károsodás, gyulladásos elváltozások, haemorrhagiás területek, fehérállomány demyelinisatója és axon degeneráció.
-zárványok - Negri testek (nukleokapszid) hippocampus, Ammon-szarv, kisagy.Kórlefolyás - emberben inkubációs idõ tartama 2 és 16 hét között változik
-betegség - 4 stádium - prodromális szak, szenzoros fázis, excitációs fázis, paralítikus fázisLaboratóriumi diagnózis
-direkt kimutatás - bõrmintából, cornealis lenyomati készítménybõl, agyszövetbõl
-vírus izolálás - szopós egerek oltásaImmunitás, vakcinák
-vírusneutralizáló ellenanyagok
-sejttenyészetben elszaporított, elölt, fix vírust tartalmazó vakcinaMegelõzés, kezelés
-kutyák kötelezõ évenkénti oltása
-megmart emberek aktív immunizálása - oltóanyag izomba, 6 oltás, esetleg immunszérum is
31.
RETROVÍRUSOK ÉS AZ AIDS
Retroviridae család
Lentivirus genusba tartozó vírusok
Retroviridae család
Lentivirus genusba tartozó vírusok
|
Gazdafaj
|
Vírus
|
Betegség
|
|
Ember
|
HIV-1
HIV-2 |
AIDS
|
|
|
|
|
|
Majmok
Macacus rhesus Cercopithecus ethiops Mandrill Csimpánz |
SIV SIV SIV SIV |
Simian
AIDS
|
|
Egyéb
emlõsök
Macska Szarvasmarha Birka Ló Kecske |
Felin immunodeficiencia vírus Bovin immunodeficiencia vírus Visna/maedi vírus Equin fertõzõ anaemia vírus Caprin arthritis/encephalitis vírus |
Felin AIDS Pneumonia/encephalitis Anaemia Arthritis/encephalitis |
Lentivírusok
-életreszóló fertõzést okoznak
-a gazdaszervezetbõl nem eliminálódnakA virion szerkezete
-genom: pozitív, egyszálú. lineáris RNS (viriononként kettõ)
-virion átmérõje: 100 nm
-kapszid - polipeptid antigének
-burok - glikoprotein antigének
-az RNS-t tartalmazó nukleoid cilinder alakú (EM: pálca)
-HIV genom - vírusgének - 3 csoport-struktúrgének: gag - kapszidfehérjék; pol - PR, RT, IN, RN-áz; env - gp 160 - gp41 (transzmembrán) gp120 (virion felszínén);-transzaktivátor gének: fehérjék szerepe a vírusreplikációban esszenciális; tat; rev;-járulékos gének: vif, vpr, vpu/vpx (vpu - HIV-1, vpx - HIV-2) szerep a replikációban; nef;
/a HIV 1. és 2. típusa közötti különbség az env régióban van
/a virionba a gag, pol és env gének termékein kívül csak a Vpr és Vpx fehérjék épülnek be
/a regulatorikus fehérjék csak a vírust szaporító sejtekben mutathatók ki
Célsejtek, tropizmus
-CD4+ T-lymphocyták és a monocyták/macrophagok
-a HIV számára a CD4 molekula az, amelyhez kötõdni képes
-alternatív receptorok: galaktozilceramid (gliasejtek)
-a receptormolekulák csak a virion sejtfelszíni kötõdését képesek biztosítani
-koreceptor molekulák szükségesek, hogy a burok beolvadjon a citoplazmamembránba
-lymphocytotrop törzsek - a-kemokin receptor
-macrophagotrop törzsek - b-kemokin receptor
-kettõs tropizmusú törzsek - mindkét típust tudják használni
-tropizmust a gp120 antigén szerkezete határozza megSzaporodási ciklus
-adhézió, penetráció - gp120, sejtfelszíni receptorok és koreceptorok részvétele
-RNS genomot a R.T. DNS-re írja át
-integráz enzim segítségével a DNS beépül a gazdasejt genomjába - provírus
-új virionok szintézise - provirális DNS-rõl
-a replikáció korai szakaszában fontos szerepük van a Rev és a Tat fehérjéknek
-struktúrfehérjék elõször nagymolekulájú prekurzor polipeptidek formájában szintetizálódnak - proteáz enzim alakítja át tényleges struktúr komponensekké
-a virion lefûzõdéssel távozik a gazdasejtbõlPatogenezis
-a CD4+ lymphocytákban szaporodó vírus ezeket a sejteket elpusztítja - direkt cytopathiás hatás
-a vírus indirekt módon is hozzájárul a sejtek számának csökkenéséhez, a HIV fertõzött sejtek fuzionáknak a fertõzetlen sejtekkel (gp120)
-nemcsak a virion, hanem a fertõzött sejtekbõl felszabaduló gp120 is kötõdhet a CD4+ T-lymphocytákhoz, a gp120-t hordozó sejteket, függetlenül azok fertõzetlen voltától, a citotoxikus T-sejtek elpusztítják
-a HIV képes a CD4+ T-lymphocyták apoptosisát indukálni
-monocyták és macrophagok fontos szerepet játszanak a HIV-fertõzés patogenezisében, ezeket a sejteket a HIV-fertõzés nem pusztítja el
-a latensen fertõzött sejteket az immunválasz nem képes eliminálni
-a monocyták és macrophagok nemcsak a rezervoár szerepét töltik be, hanem jelentõsen hozzájárulnak a szervezeten belüli elterjedéshez is.
-a HIV-vel fertõzött egyénekben elõször macrophagotrop NSI (nem syncytiumképzõ) törzsek jelennek meg, ezeket késõbb felváltják a lymphocytotrop SI (syncytiumképzõ) törzsek.
-az SI törzsek megjeleésével függ össze a klinikailag is észlelhetõ progresszió
-HIV nagyfokú mutabilitás - a mutációk fõleg a gp 120-at kódoló génszakaszt érintik.
Kórlefolyás
-primer fertõzés
-primer fertõzést viraemia követi (8-12 hét)
-kialakulhat mononucleosisszerû betegség, a fertõzés után 3-6 héttel
-megfigyelhetõ a CD4+ sejtek számának csökkenése
-az immunválasz a fertõzéstõl számított 3 hónap múlva éri el maximumát
-ezt követõen a viraemia gyakorlatilag megszûnik és a CD4+ T-lymphocyták száma visszatér a normális értékre-tünetmentes stádium
-csak klinikailag latens, mivel a HIV a nyirokszövetben intenzíven szaporodik
-idõvel a nyirokcsomók szétesnek és a vírus ismét bejut a keringésbe-tünetek megjelenése
-a szekunder viraemiával függ össze
-az AIDS-es betegek a tüntetek megjelenése után 2 éven belül általában meghalnak
-ARC - AIDS-related complex - nem specifikus prodromális tünetegyüttes (fáradtság, fogyás, láz, krónikus diarrhoea, lymphadenopathia, molluscum contagiosum, a nyelv hajas leukoplákiája - hámsejtekben szaporodó EBV)
-primer fertõzés
-primer fertõzést viraemia követi (8-12 hét)
-kialakulhat mononucleosisszerû betegség, a fertõzés után 3-6 héttel
-megfigyelhetõ a CD4+ sejtek számának csökkenése
-az immunválasz a fertõzéstõl számított 3 hónap múlva éri el maximumát
-ezt követõen a viraemia gyakorlatilag megszûnik és a CD4+ T-lymphocyták száma visszatér a normális értékre-tünetmentes stádium
-csak klinikailag latens, mivel a HIV a nyirokszövetben intenzíven szaporodik
-idõvel a nyirokcsomók szétesnek és a vírus ismét bejut a keringésbe-tünetek megjelenése
-a szekunder viraemiával függ össze
-az AIDS-es betegek a tüntetek megjelenése után 2 éven belül általában meghalnak
-ARC - AIDS-related complex - nem specifikus prodromális tünetegyüttes (fáradtság, fogyás, láz, krónikus diarrhoea, lymphadenopathia, molluscum contagiosum, a nyelv hajas leukoplákiája - hámsejtekben szaporodó EBV)
manifeszt
AIDS-opportunista
fertõzések: protozoonok
(Toxoplasma gondii, Isospora belli, Cryptosporidium parvum), gombák
(Candida albicans, Cryptococcus neoformans, Pneumocystis carinii),
baktériumok (Mycobacterium avium-intracellulare, Listeria
monocytogenes, Mycobacterium tuberculosis (fulmináns lefolyású
fertõzés)), vírusok (Cytomegalovírus, humán herpesvírus 6.
típus, HSV, JC papovavírus, hepatitis B vírus,
adenovírusok)-daganatok:
Kaposi sarcoma (HHV8), B-sejtes lymphoma (EBV), anogenitális
carcinoma (HPV)
gyermekkori AIDS
-a HIV fertõzés immunológiailag éretlen szervezetet ér, a kórlefolyás drasztikusabb
-a HIV fertõzés immunológiailag éretlen szervezetet ér, a kórlefolyás drasztikusabb
központi
idegrendszeri AIDS
-opportunista fertõzések: toxoplasmosis, cryptococcosis, PML.
-primer lymphoma
-szubakut encephalitis, myelopathia, perifériás neuropathia
-AIDS dementia complex
-HIV-vel fertõzött macrophagok által termelt gyulladáskeltõ citokinek
Prognosztikai faktorok
-a HIV fertõzés lefolyásában, a kórkép progressziójában jelentõs egyedi eltérések vannak
-fontos szerep: HIV típusa, HIV törzs biológiai tulajdonságai, fertõzõ vírus dózisa
-opportunista fertõzések az alapbetegséget progresszióját is fokozhatják. - HIV szaporodását fokozó citokinek indukciója, HIV-replikáció direkt módon történõ stimulálása
Immunitás
-a burok és a kapszid antigénekkel szembeni ellenanyagok termelésének kinetikája egymástól eltérõ módon alakul a kórlefolyás során
-anti p24 (kapszid) ellenanyagok szintjének csökkenése kedvezõtlen prognózisra utal
-a burok elleni ellenanyagok szintje a kórlefolyás során végig magas marad, ezek azonban nem nyújtanak védelmet a HIV-el szemben, mivel a gp120-at kódoló génszakasz rendkívül mutabilis.
-citotoxikus T-lymphocyták megjelenése, ezek aktivitása azonban csökken az AIDS betegség kórlefolyása során.
Laboratóriumi diagnózis
-a vírus kimutatása
-HIV RNS vagy provirális DNS - PCR-el
-HIV kitenyésztése a perifériás vér mononukleáris sejtjeibõl (reverz transzkriptáz aktivitás mérés, p24 antigénre alapozott ELISA módszerrel)
-szerodiagnosztika
-a HIV fertõzöttség tényének megállapítása szerológiai módszerekkel
-szûrõvizsgálat
-ELISA módszerrel - antigénként teljes feltárt vírus szerepel, amelyet szilárd hordozóhoz kötnek
-a szûrõvizsgálattal pozitívnak talált eseteket verifikálni kell - Western-blottal.
-a vizsgált szérummintában egy kapszid és egy burok antigén elleni ellenanyagok mutathatók ki
Járványtan
-terjedési módok
-szexuális kontaktus
-vérrel és vérkészítményekkel
-vertikálisan - anyáról gyermekre
Megelõzés
-specifikus profilaxis nincs, oltóanyag nem áll rendelkezésre
-a terjedésre vonatkozó ismeretek alapján kidolgozott és ajánlott rendszabályok ismertetése, betartása és a fertõzõforrást képviseló hordozók kiszûrése jelenti a fertõzés profilaxisát.
Kezelés
-reverz transzkriptáz enzimet gátló vegyületek, nukleozid és nem nukleozid típusúak (Zidovudin, Didanosin, Zalcitabin, Lamivudin, Nevipramin) - gátolják a frissen fertõzött sejtekben a vírus replikációját
-proteáz inhibitorok (Saquinavir, Ritonavir, Indinavir) - a krónikusan fertõzött sejtek infektív vírustermelését gátolják
-kezelés kezdetének idõpontja: a CD4+ T-lymphocyta szám és a vírusterhelés függvényében
-opportunista fertõzések: toxoplasmosis, cryptococcosis, PML.
-primer lymphoma
-szubakut encephalitis, myelopathia, perifériás neuropathia
-AIDS dementia complex
-HIV-vel fertõzött macrophagok által termelt gyulladáskeltõ citokinek
Prognosztikai faktorok
-a HIV fertõzés lefolyásában, a kórkép progressziójában jelentõs egyedi eltérések vannak
-fontos szerep: HIV típusa, HIV törzs biológiai tulajdonságai, fertõzõ vírus dózisa
-opportunista fertõzések az alapbetegséget progresszióját is fokozhatják. - HIV szaporodását fokozó citokinek indukciója, HIV-replikáció direkt módon történõ stimulálása
Immunitás
-a burok és a kapszid antigénekkel szembeni ellenanyagok termelésének kinetikája egymástól eltérõ módon alakul a kórlefolyás során
-anti p24 (kapszid) ellenanyagok szintjének csökkenése kedvezõtlen prognózisra utal
-a burok elleni ellenanyagok szintje a kórlefolyás során végig magas marad, ezek azonban nem nyújtanak védelmet a HIV-el szemben, mivel a gp120-at kódoló génszakasz rendkívül mutabilis.
-citotoxikus T-lymphocyták megjelenése, ezek aktivitása azonban csökken az AIDS betegség kórlefolyása során.
Laboratóriumi diagnózis
-a vírus kimutatása
-HIV RNS vagy provirális DNS - PCR-el
-HIV kitenyésztése a perifériás vér mononukleáris sejtjeibõl (reverz transzkriptáz aktivitás mérés, p24 antigénre alapozott ELISA módszerrel)
-szerodiagnosztika
-a HIV fertõzöttség tényének megállapítása szerológiai módszerekkel
-szûrõvizsgálat
-ELISA módszerrel - antigénként teljes feltárt vírus szerepel, amelyet szilárd hordozóhoz kötnek
-a szûrõvizsgálattal pozitívnak talált eseteket verifikálni kell - Western-blottal.
-a vizsgált szérummintában egy kapszid és egy burok antigén elleni ellenanyagok mutathatók ki
Járványtan
-terjedési módok
-szexuális kontaktus
-vérrel és vérkészítményekkel
-vertikálisan - anyáról gyermekre
Megelõzés
-specifikus profilaxis nincs, oltóanyag nem áll rendelkezésre
-a terjedésre vonatkozó ismeretek alapján kidolgozott és ajánlott rendszabályok ismertetése, betartása és a fertõzõforrást képviseló hordozók kiszûrése jelenti a fertõzés profilaxisát.
Kezelés
-reverz transzkriptáz enzimet gátló vegyületek, nukleozid és nem nukleozid típusúak (Zidovudin, Didanosin, Zalcitabin, Lamivudin, Nevipramin) - gátolják a frissen fertõzött sejtekben a vírus replikációját
-proteáz inhibitorok (Saquinavir, Ritonavir, Indinavir) - a krónikusan fertõzött sejtek infektív vírustermelését gátolják
-kezelés kezdetének idõpontja: a CD4+ T-lymphocyta szám és a vírusterhelés függvényében
32.
TOGAVÍRUSOK
Togaviridae
Alphavirus genus - keleti lóencephalitis vírusa, Sindbis-, Semliki Forest-vírus
Rubivírus - rubeola vírusa
Rubeolavírus
A virion szerkezete
-genom pozitív egyszálú RNS
-kapszid ikozahedrális szimmetriájú
-virion gömb alakú, 60-70 nm átmérõjû
-burokkal rendelkezik, melybõl glikoprotein tüskék állnak ki
Antigénszerkezet
-ribonukleoprotein
-glikoprotein heterodimer, burokban - hemagglutináló aktivitás
-egy szerotípus
Tenyésztés
-primer majomvese tenyészetekben - nincs cytopathiás hatás (interferencia)
-különbözõ sejtvonalakon cytopathiás hatás bizonytalan (IF)
Patogenitás
-postnatalis fertõzés
-cseppfertõzés, felsõ légutak - regionális nyirokcsomók - véráram -primer viraemia - RES sejtek - szekunder viraemia - szóródás, ürülés nasopharynxból
-ellenanyagok megjelenése után csökken a viraemia, megjelennek a kiütések
-exanthema - arcon kezdõdik majd 1-3 nap alatt végighalad a testen és elhalványodik. Rózsaszínû, maculopapulosus pár milliméter átmérõjû, nem konfluáló elemek alkotják
-nyirokcsomók duzzanata - fül mögött és tarkón
-egyéb tünetek - láz, torokfájás, arthralgia
-szövõdmények - thrombocytopenia, encephalitis
-tünetmentes átvészelés viszonylag gyakori
-congenitális rubeola
-vírus átjut a placentán, esetek 2/3-ában csak a méhlepény fertõzõdik, 1/3-ában a fertõzés ráterjed a magzatra is
-a magzat szerveiben a vírus elszaporodik, a vírussal fertõzött sejtekben a mitózis zavart szenved, ez különösen az érzékszervek mûködését zavarja meg
-terhesség elsõ harmadában bekövetkezett fertõzés a legveszélyesebb
terhessség elsõ hónapja - esetek 50%-ában alakul ki fejlõdési rendellenesség
terhesség második hónapja - az esetek 20%-ában alakul ki fejlõdési rendellenesség
terhesség harmadik hónapja - az esetek 4%-ában alakul ki fejlõdési rendellenesség
-fejlõdési rendellenességek - szív és érzékszervek, szellemi visszmaradottság
-congenitális rubeolafertõzés következménye lehet koraszülés vagy halvaszületés
-veleszületett fertõzés esetén az újszülöttek vírusürítõk, fertõzési forrásként szerepelnek
-immuntolerancia nem alakul ki
ellenanyagok - IgM, IgG
Laboratóriumi diagnózis
-vírustenyésztés (interferencia)
-nukleinsavkimutatás (PCR)
-szerológia - hemagglutináció gátlás, ELISA (2 vérminta)
Járványtan
-cseppfertõzés, közvetlen érintkezés
-lappangási idõ - 14-21 nap
-fertõzõképesség a kiütések megjelenése elõtt 1 héttel kezdõdik, kiütések megjelenése után 4 napig.
-a beteget oltatlan gyermekektõl és terhes nõktõl távol kell tartani.
Kezelés, megelõzés
-postnatalis rubeola általában nem igényel kezelést
-terhes nõknél friss rubeolafertõzés esetén abortust ajánlatos végezni
/MMR vakcina (morbilli, mumps, rubeola)
Alphavirus genus - keleti lóencephalitis vírusa, Sindbis-, Semliki Forest-vírus
Rubivírus - rubeola vírusa
Rubeolavírus
A virion szerkezete
-genom pozitív egyszálú RNS
-kapszid ikozahedrális szimmetriájú
-virion gömb alakú, 60-70 nm átmérõjû
-burokkal rendelkezik, melybõl glikoprotein tüskék állnak ki
Antigénszerkezet
-ribonukleoprotein
-glikoprotein heterodimer, burokban - hemagglutináló aktivitás
-egy szerotípus
Tenyésztés
-primer majomvese tenyészetekben - nincs cytopathiás hatás (interferencia)
-különbözõ sejtvonalakon cytopathiás hatás bizonytalan (IF)
Patogenitás
-postnatalis fertõzés
-cseppfertõzés, felsõ légutak - regionális nyirokcsomók - véráram -primer viraemia - RES sejtek - szekunder viraemia - szóródás, ürülés nasopharynxból
-ellenanyagok megjelenése után csökken a viraemia, megjelennek a kiütések
-exanthema - arcon kezdõdik majd 1-3 nap alatt végighalad a testen és elhalványodik. Rózsaszínû, maculopapulosus pár milliméter átmérõjû, nem konfluáló elemek alkotják
-nyirokcsomók duzzanata - fül mögött és tarkón
-egyéb tünetek - láz, torokfájás, arthralgia
-szövõdmények - thrombocytopenia, encephalitis
-tünetmentes átvészelés viszonylag gyakori
-congenitális rubeola
-vírus átjut a placentán, esetek 2/3-ában csak a méhlepény fertõzõdik, 1/3-ában a fertõzés ráterjed a magzatra is
-a magzat szerveiben a vírus elszaporodik, a vírussal fertõzött sejtekben a mitózis zavart szenved, ez különösen az érzékszervek mûködését zavarja meg
-terhesség elsõ harmadában bekövetkezett fertõzés a legveszélyesebb
terhessség elsõ hónapja - esetek 50%-ában alakul ki fejlõdési rendellenesség
terhesség második hónapja - az esetek 20%-ában alakul ki fejlõdési rendellenesség
terhesség harmadik hónapja - az esetek 4%-ában alakul ki fejlõdési rendellenesség
-fejlõdési rendellenességek - szív és érzékszervek, szellemi visszmaradottság
-congenitális rubeolafertõzés következménye lehet koraszülés vagy halvaszületés
-veleszületett fertõzés esetén az újszülöttek vírusürítõk, fertõzési forrásként szerepelnek
-immuntolerancia nem alakul ki
ellenanyagok - IgM, IgG
Laboratóriumi diagnózis
-vírustenyésztés (interferencia)
-nukleinsavkimutatás (PCR)
-szerológia - hemagglutináció gátlás, ELISA (2 vérminta)
Járványtan
-cseppfertõzés, közvetlen érintkezés
-lappangási idõ - 14-21 nap
-fertõzõképesség a kiütések megjelenése elõtt 1 héttel kezdõdik, kiütések megjelenése után 4 napig.
-a beteget oltatlan gyermekektõl és terhes nõktõl távol kell tartani.
Kezelés, megelõzés
-postnatalis rubeola általában nem igényel kezelést
-terhes nõknél friss rubeolafertõzés esetén abortust ajánlatos végezni
/MMR vakcina (morbilli, mumps, rubeola)
33.
HEPATITISVÍRUSOK (A, B, C, D, E, G)
A hepatitisvírusok legfontosabb jellemzõi
A hepatitisvírusok legfontosabb jellemzõi
|
Vírus
|
HAV
|
HBV
|
HCV
|
HDV
|
HEV
|
HFV
|
HGV
|
|
Család
|
Picorna-viridae
|
Hepada-viridae
|
Flavi-viridae
|
?
|
Calici-viridae?
|
?
|
Flavi-viridae?
|
|
Genus
|
Hepato-vírus
|
Ortho-hepadna-vírus
|
Hep-cvírus
|
Delta-vírus
|
Hepe-vírus
|
?
|
? |
|
Virion
|
27-32
nmkubikális
|
42
nm gömb alak
|
30-60
nm gömb alak
|
27
ill. 42 nm gömb alak
|
27-34
nm gömb alak
|
27-37
nm
|
60
nm
gömb alak |
|
Envelop
|
-
|
+(HBsAg)
|
+
|
+(HBsAg)
|
-
|
?
|
+(?)
|
|
Genom
|
ssRNS
|
dsDNS
|
ssRNS
|
ssRNS
|
ssRNS
|
dsDNS
|
ssRNS |
|
Stabilitás
|
hõ
és saválló
|
sav-érzékeny
|
éter-érzékeny
|
sav-érzékeny
|
hõálló
|
?
|
éter-érzékeny
|
|
Terjedés
|
faecal-oral
|
parenterális
|
parenterális
|
parenterális
|
faecal-oral
|
faecal-oral
|
parenterális
|
|
Gyakoriság
|
gyakori
|
gyakori
|
közepes
|
ritka
|
regionális
|
sporadikus
|
ritka
|
|
Krónikus
betegség, hordozás
|
soha
|
gyakran
|
gyakori
|
gyakran
|
soha
|
?
|
?
|
|
Onko-genitás
|
-
|
+
|
+
|
?
|
-
|
?
|
?
|
Hepatitis
A vírus (HAV)
-nem ad szerológiai keresztreakciót más vírusokkal
-igen ellenálló éter-, sav- és hõkezelésnek (60°C - 1 óra, forralás - 5 perc), ellenálló detergensekkel szemben, szobahõn, beszáradt állapotban 1 hónapig is életképes marad, autoklávozással elpusztíthatóPatogenezis
-emberen kívül csimpánzokat és marmoset majmokat betegít meg
-enterális úton jut be, parenterális terjedés ritka
-vírusreplikáció: hepatocytákban (olykor a bélhámsejtekben is)
-vírus direkt cytopathiás hatása: focalis necrosis, Kupfer sejt proliferáció
-HAV fertõzés nem válik krónikussá, perzisztencia nem marad vissza
-ritkán elhúzódó cholestasis
-ritka szövõdmény a focalis necrosis confluenssé válása (esetleg halálos kimenetel)
-az esetek túlnyomó részében a HAV fertõzés maradéktalanul gyógyul.Klinikai kép
-lappangási idõ: 10-50 nap
-lefolyás igen változatos
-inapparens forma: icterus nélkül, csak a szérumenzim-szintek emelkednek
-enyhe kórkép: tranziens icterus
-típusos kórkép: 3 hétig tartó icterus
-fulmináns forma: ritkaImmunitás
-6. héten: IgM ellenanyag - maximális titer, viraemia megszûnése, IgG szint emelkedése (IgG - egész élet folyamán kimutatható)Diagnózis
-a fertõzés korai szakaszában a vírus kimutatható a székletbõl immunEM-al
-HAV majom májsejt-kultúrákon tenyészthetõ
-májbiopsziából immuncytokémiai antigén kimutatás
-szerológiai markerek (antigén és ellenanyag) kimutatása: RIA, ELISA, fluoreszcencia elvén alapuló mõdszerek pl. Vidas.Kezelés
-nincs specifikus antivirális kezelésEpidemiológia
-a vírus világszerte elterjedt
-HAV okozta járványok fõleg zárt közösségekben (táborok, zárt intézmények) alakulnak ki
-terjedés: faecal-oralis
-faecesszel szennyezett élelmiszer, víz is terjesztheti a fertõzést
-anicterusos és icterusos formák aránya: felnõtteknél 1:3, gyermekeknél 1:12
-a HAV elleni ellenanyagok gyakrabban fordulnak elõ rossz szociális körülmények között élõk körében
-további lehetséges fertõzési forrás a majom (fõleg csimpánz)Megelõzés
-aktív immunizálás: inaktivált HAV vakcina
-passzív immunizálás: humán immunoglobulin
-aspecifikus védekezést szolgáló intézkedések
-kísérleti stádiumban: élõ, attenuált vírust tartalmazó vakcina.
-nem ad szerológiai keresztreakciót más vírusokkal
-igen ellenálló éter-, sav- és hõkezelésnek (60°C - 1 óra, forralás - 5 perc), ellenálló detergensekkel szemben, szobahõn, beszáradt állapotban 1 hónapig is életképes marad, autoklávozással elpusztíthatóPatogenezis
-emberen kívül csimpánzokat és marmoset majmokat betegít meg
-enterális úton jut be, parenterális terjedés ritka
-vírusreplikáció: hepatocytákban (olykor a bélhámsejtekben is)
-vírus direkt cytopathiás hatása: focalis necrosis, Kupfer sejt proliferáció
-HAV fertõzés nem válik krónikussá, perzisztencia nem marad vissza
-ritkán elhúzódó cholestasis
-ritka szövõdmény a focalis necrosis confluenssé válása (esetleg halálos kimenetel)
-az esetek túlnyomó részében a HAV fertõzés maradéktalanul gyógyul.Klinikai kép
-lappangási idõ: 10-50 nap
-lefolyás igen változatos
-inapparens forma: icterus nélkül, csak a szérumenzim-szintek emelkednek
-enyhe kórkép: tranziens icterus
-típusos kórkép: 3 hétig tartó icterus
-fulmináns forma: ritkaImmunitás
-6. héten: IgM ellenanyag - maximális titer, viraemia megszûnése, IgG szint emelkedése (IgG - egész élet folyamán kimutatható)Diagnózis
-a fertõzés korai szakaszában a vírus kimutatható a székletbõl immunEM-al
-HAV majom májsejt-kultúrákon tenyészthetõ
-májbiopsziából immuncytokémiai antigén kimutatás
-szerológiai markerek (antigén és ellenanyag) kimutatása: RIA, ELISA, fluoreszcencia elvén alapuló mõdszerek pl. Vidas.Kezelés
-nincs specifikus antivirális kezelésEpidemiológia
-a vírus világszerte elterjedt
-HAV okozta járványok fõleg zárt közösségekben (táborok, zárt intézmények) alakulnak ki
-terjedés: faecal-oralis
-faecesszel szennyezett élelmiszer, víz is terjesztheti a fertõzést
-anicterusos és icterusos formák aránya: felnõtteknél 1:3, gyermekeknél 1:12
-a HAV elleni ellenanyagok gyakrabban fordulnak elõ rossz szociális körülmények között élõk körében
-további lehetséges fertõzési forrás a majom (fõleg csimpánz)Megelõzés
-aktív immunizálás: inaktivált HAV vakcina
-passzív immunizálás: humán immunoglobulin
-aspecifikus védekezést szolgáló intézkedések
-kísérleti stádiumban: élõ, attenuált vírust tartalmazó vakcina.
Hepatitis
B vírus (HBV)
Morfológia
-42 nm átmérõjû, gömb alakú képlet
-komplett virion - Dane partikula
-virion felszínén HBsAg - felületi ag., minimális lipidtartalommal, emiatt envelopnak is tekinthetõ, a legtöbb vírusburoknál azonban lényegesen ellenállóbb
-HBsAg megjelenhet apró gömbök vagy fonalak formájában is
-a virion központi részében: HBcAg, core antigén, ehhez szorosan kötõdik a HBeAg
-a core belsejében található a cirkuláris DNS
-vírusgenom: egy teljes negatív szálat és egy nem teljes pozitív szálat tartalmaz
-4 gén (ORF - open reading frame) - 7 polipeptidet kódol
Morfológia
-42 nm átmérõjû, gömb alakú képlet
-komplett virion - Dane partikula
-virion felszínén HBsAg - felületi ag., minimális lipidtartalommal, emiatt envelopnak is tekinthetõ, a legtöbb vírusburoknál azonban lényegesen ellenállóbb
-HBsAg megjelenhet apró gömbök vagy fonalak formájában is
-a virion központi részében: HBcAg, core antigén, ehhez szorosan kötõdik a HBeAg
-a core belsejében található a cirkuláris DNS
-vírusgenom: egy teljes negatív szálat és egy nem teljes pozitív szálat tartalmaz
-4 gén (ORF - open reading frame) - 7 polipeptidet kódol
S
gén - fõ felszíni antigént kódol, HBsAg, és két kisebb
szekveciája van: pre S1 és preS2
C
gén kódolja a HBcAg-t és a HBeAg-t, melyek közös prekurzorból
képzõdnek
P
gén polimerázt kódol, aminek DNS-polimeráz, reverz transzkriptáz
és RNA-áz H aktivitása van
X
gén transzkripcionális transzaktivátor
Ellenállóképesség
-37°C-n 1 óráig, szobahõn, beszáradt állapotban 1 hétig megõrzi fertõzõképességét
-inaktiválható2 perces forralással
-a virion és a HBsAg ellenállóképessége nem azonos, az inaktiváláshoz szükséges idõ függ a vírus szérumkoncentrációjától is
-autoklávozással inaktiválhatóPatogenezis
-a HBV általában parenterálisan jut be a szervezetbe
-vírusreplikáció - hepatocitákban
-HBV nem cytopathogen, hepatocelluláris icterus kialakulásáért immunpatológiai történések felelõsek
-akut HBV fertõzés - májsejtpusztulás - citotoxikus T-lymphocyták (hepatociták membránján a HLA I. osztályba tartozó molekulákkal expresszálódó HBc és HBe antigének e reakció fõ célpontjai), humorális immunitásnak is fontos szerep jut a vírusok eliminációjában, szerencsés esetben a két mechanizmus teljes vírusmentességhez vezethet.
-krónikussá válás körülményei még tisztázatlanok, több adat szól amellett, hogy ilyenkor a specifikus T-lymphocyták mûködése nem tökéletes. Ha az ADCC reakció dominál nagyobb esélye lehet a krónikussá válásnak, mivel ez a mechanizmus nem eliminálja teljesen a a HBV-t. Alfa- és gamma -interferon-deficiencia esetén szintén nagyobb esély van a hordozói állapot kialakulására.
-akut HBV hepatits szövettani képe nem tér el a HAV hepatitisétõl
-krónikus perzisztáló hepatitis - szövettani eltérések minimálisak, csak a szerológiai és enzimértékek utalnak a folyamat fennállására. prognózis rendszerint jó, cirrhosis nem szokott kialakulni.
-krónikus aktív hepatitis - gyulladás és necrosis szövettani képe, gyakori a macronodularis cirrhosisba való átmenet. Ez a kórforma általában sárgasággal jár, a hepatocellularis carcinoma kialakulásának veszélye nagyobb.
-hepatocellularis carcinoma: HBV genom beépül a gazdasejtbe, cellularis onkogéneket aktivál, illetve tumor suppressor géneket inaktivál - malignus transzformáció.Klinikai kép
-lappangási idõ: 30-60 nap
-szerológiai reakciók - etiológiai diagnózis, prognózis megítélése
-HBV fertõzés manifeszt eseteiben mintegy 20-30%-ban extrahepatikus tünetek is megjelennek, amelyekért keringõ immunkomplexek tehetõk felelõssé. Ilyenek: átmeneti szérumbetegség szindróma (urticaria, poliarthralgia, és arthritis), akut necrotizáló vasculitis (poliarteritis nodosa), glomerulonephritis és gyermekkorban a papularis acrodermatitis (Gianotti-Costi szindróma)Immunitás, diagnózis
-a HBV fertõzés tényét és lefolyását legbizosabban szerológiai markerek segítségével lehet megállapítani, illetve követni
Szerológiai markerek vizsgálata - ELISA módszerrel
-anti-HBs - védettséget jelez
-HBeAg - rossz prognózis
-anti-HBe - jó prognosztikus jel, kisebb fertõzõképesség
-viraemia is vizsgálható - inkubációs idõszakban megjelenik, HBsAg megjelenése után
-EM-al kimutatható a Dane partikula
-DNS polimeráz aktivitás
-HBV-DNS eltûnése a gyógyulást jelzi.
-HBsAg-nek több determinánsa van - csoportspecifikus az a antigén, amelyhez a d/y vagy w/r szubdetermináns pár egyike kapcsolódhat. Négy fõ típus ismeretes: adw, ayw, adr, ayr. Szubdeterminánsok földrajzi elõfordulása különbözõ.Kezelés
-interferon alfa és gamma hatására csökken a vírusreplikációra utaló szerológiai markerek szintje, de ez többnyire átmeneti.Epidemiológia
-a vírus világszerte elterjedt
-terjedés: parenterálisan - vérrel, vérkészítményekkel, iv. kábítószeres fecskendõvel, szexuális úton, transplacentaris-perinatalis módon. Kontakt terjedés??
-gyermekekben gyakran krónikus fertõzés alakul ki
-felnõttkorban magas a hepatocellularis carcinoma kialakulásának veszélye.
-a HBV fertõzések nem mutatnak szezonalitást és nem korfüggõekMegelõzés
- vérrel, vérkészítményekkel történõ terjedés meggátolása (0,0001ml vérplazma átviheti a fertõzést). Véradók HBV szûrése, vérkészítmények ellenõrzése, orvosi beavatkozásokra használt eszközök sterilitásának biztosítása
- aktív immunizálás - rekombináns HBsAg vakcina
- passzív immunizálás - HBIG - specifikus hepatitis H immunglobulin
- a három fõ parenterális terjedési mód esetén más-más ajánlások vannak forgalomban a posztexpoziciós profilaxis céljára (perinatális expozíció, szexuális fertõzõdés, percutan expozíció), ajánlatos párhuzamosan elkezdeni az aktív védõoltási sorozatot is.
-37°C-n 1 óráig, szobahõn, beszáradt állapotban 1 hétig megõrzi fertõzõképességét
-inaktiválható2 perces forralással
-a virion és a HBsAg ellenállóképessége nem azonos, az inaktiváláshoz szükséges idõ függ a vírus szérumkoncentrációjától is
-autoklávozással inaktiválhatóPatogenezis
-a HBV általában parenterálisan jut be a szervezetbe
-vírusreplikáció - hepatocitákban
-HBV nem cytopathogen, hepatocelluláris icterus kialakulásáért immunpatológiai történések felelõsek
-akut HBV fertõzés - májsejtpusztulás - citotoxikus T-lymphocyták (hepatociták membránján a HLA I. osztályba tartozó molekulákkal expresszálódó HBc és HBe antigének e reakció fõ célpontjai), humorális immunitásnak is fontos szerep jut a vírusok eliminációjában, szerencsés esetben a két mechanizmus teljes vírusmentességhez vezethet.
-krónikussá válás körülményei még tisztázatlanok, több adat szól amellett, hogy ilyenkor a specifikus T-lymphocyták mûködése nem tökéletes. Ha az ADCC reakció dominál nagyobb esélye lehet a krónikussá válásnak, mivel ez a mechanizmus nem eliminálja teljesen a a HBV-t. Alfa- és gamma -interferon-deficiencia esetén szintén nagyobb esély van a hordozói állapot kialakulására.
-akut HBV hepatits szövettani képe nem tér el a HAV hepatitisétõl
-krónikus perzisztáló hepatitis - szövettani eltérések minimálisak, csak a szerológiai és enzimértékek utalnak a folyamat fennállására. prognózis rendszerint jó, cirrhosis nem szokott kialakulni.
-krónikus aktív hepatitis - gyulladás és necrosis szövettani képe, gyakori a macronodularis cirrhosisba való átmenet. Ez a kórforma általában sárgasággal jár, a hepatocellularis carcinoma kialakulásának veszélye nagyobb.
-hepatocellularis carcinoma: HBV genom beépül a gazdasejtbe, cellularis onkogéneket aktivál, illetve tumor suppressor géneket inaktivál - malignus transzformáció.Klinikai kép
-lappangási idõ: 30-60 nap
-szerológiai reakciók - etiológiai diagnózis, prognózis megítélése
-HBV fertõzés manifeszt eseteiben mintegy 20-30%-ban extrahepatikus tünetek is megjelennek, amelyekért keringõ immunkomplexek tehetõk felelõssé. Ilyenek: átmeneti szérumbetegség szindróma (urticaria, poliarthralgia, és arthritis), akut necrotizáló vasculitis (poliarteritis nodosa), glomerulonephritis és gyermekkorban a papularis acrodermatitis (Gianotti-Costi szindróma)Immunitás, diagnózis
-a HBV fertõzés tényét és lefolyását legbizosabban szerológiai markerek segítségével lehet megállapítani, illetve követni
Szerológiai markerek vizsgálata - ELISA módszerrel
-anti-HBs - védettséget jelez
-HBeAg - rossz prognózis
-anti-HBe - jó prognosztikus jel, kisebb fertõzõképesség
-viraemia is vizsgálható - inkubációs idõszakban megjelenik, HBsAg megjelenése után
-EM-al kimutatható a Dane partikula
-DNS polimeráz aktivitás
-HBV-DNS eltûnése a gyógyulást jelzi.
-HBsAg-nek több determinánsa van - csoportspecifikus az a antigén, amelyhez a d/y vagy w/r szubdetermináns pár egyike kapcsolódhat. Négy fõ típus ismeretes: adw, ayw, adr, ayr. Szubdeterminánsok földrajzi elõfordulása különbözõ.Kezelés
-interferon alfa és gamma hatására csökken a vírusreplikációra utaló szerológiai markerek szintje, de ez többnyire átmeneti.Epidemiológia
-a vírus világszerte elterjedt
-terjedés: parenterálisan - vérrel, vérkészítményekkel, iv. kábítószeres fecskendõvel, szexuális úton, transplacentaris-perinatalis módon. Kontakt terjedés??
-gyermekekben gyakran krónikus fertõzés alakul ki
-felnõttkorban magas a hepatocellularis carcinoma kialakulásának veszélye.
-a HBV fertõzések nem mutatnak szezonalitást és nem korfüggõekMegelõzés
- vérrel, vérkészítményekkel történõ terjedés meggátolása (0,0001ml vérplazma átviheti a fertõzést). Véradók HBV szûrése, vérkészítmények ellenõrzése, orvosi beavatkozásokra használt eszközök sterilitásának biztosítása
- aktív immunizálás - rekombináns HBsAg vakcina
- passzív immunizálás - HBIG - specifikus hepatitis H immunglobulin
- a három fõ parenterális terjedési mód esetén más-más ajánlások vannak forgalomban a posztexpoziciós profilaxis céljára (perinatális expozíció, szexuális fertõzõdés, percutan expozíció), ajánlatos párhuzamosan elkezdeni az aktív védõoltási sorozatot is.
Hepatitis
C vírus (HCV)
-korábban non-A non-B hepatitisek kórokozójaként tartották számon
-Flaviviridae család
-Genom: pozitív szálú, 9,4 kbp RNS, egy core proteint, két envelop proteint és 4 nem strukturális proteint kódol (NS)Morfológia
-kevés és nagy szórást mutató morfológiai és biokémiai adat áll rendelkezésünkre, mivel igen kevés vírus nyerhetõ in vivo és in vitro is (emberi és csimpánz májsejten a vírus tenyészthetõ)
-a core kb. 33 nm átmérõjû
-envelop - tüskeszerû nyúlványok
-virion átmérõje 60 nm.Patogenézis, klinikai kép
-lappangási idõ: 60-120 nap
-bejutás: parenterálisan, viraemia után célszervében, a májban replikálódik
-HCV a hepatocitákon kívül a mononuclearis sejtekben is kimutatható
-akut HCV hepatitis szövettani képe hasonlít a HAV és HBV okozta akut kórképekhez, a HCV fertõzések 25%-ában jelentkezik
-krónikus, perzisztens fertõzések komoly prognózisúak, az esetek 30-50%-ban számolni kell velük.
-sem az akut, sem a krónikus fertõzés patomechanizmusa nem ismert olyan mértékben mint a HBV esetén
-az eddig ismert adatok szerint nem a vírus direkt cytopathias hatása, hanem a citotoxikus immunválasz felelõs a májkárosodásért.
-megjelenési formák: akut hepatitis, krónikus perzisztáló hepatitis, krónikus aktív hepatitis, májcirrhosis, májelégteleség/hepatocellularis carcinoma következménye: halál.
-extrahepaticus betegségek: kevert cryoglobulinaemia, membranoproliferatív glomerulonephritis, porphyria cutanea tarda.Diagnózis
-RIA, ELISA
-Ag: nukleokapszid proteinek, NS3, NS4, NS5 fehérjék
-pozitív ELISA teszteredmények ellenõrzése: szeparált antigének elleni antitestek kimutatása
-nem rutin módszerek: tenyésztés, vírus RNS kimutatásKezelés
-interferon kezelések 30-40 %-a tekinthetõ eredményesnek
-új célpontok: szelektív proteáz gátlók.Epidemiológia
-világszerte elterjedt
-parenterális behatolás, jelentõs a vérkészítményekkel történõ terjedés ott, ahol a HCV szûrés nem megoldott
-perinatális transzmisszió veszélye egyenesen arányos az anya HVC titerével.Megelõzés
-donorszûrés (vér, szervek)
-aspecifikus védekezés
-specifikus aktív és passzív immunizálás nincs
-próbálkozások: rekombináns envelop glikoproteinek
Hepatitis D vírus (HDV)
-a vírus rendszertani besorolása még nem tisztázott: a Deltavirus genust nem sorolják egyetlen víruscsaládba sem, tekintettel arra, hogy defektív vírusról van szó, amely csak a HBV jelenlétében tud szaporodni.
-a HDV genomjának szerkezete és replikációja sok hasonlóságot mutat a növénypathogén RNS vírusokkal, amelyeket viroidoknak is neveznek.Morfológia
-HDV virion - delta ágens - átmérõje 42 nm.
-nukleokapszidja 27 nm átmérõjû, tartalmaz két HDV proteint (24 és 27 kD) és az egyszálú, cirkuláris RNS genomot
-envelop: lipidet és HBsAg-t tartalmaz
/a HDV fertõzött személybõl az alábbi részecskék mutathatók ki: fertõzõképes HDV részecske, fertõzõképes HBV részecske, valamint üres, nem fertõzõ partikulumok (HBsAg)
/HDV partikulumok viszonylag ellenállóakPatogenézis, klinikai kép, diagnózis
-inkubációs idõ: 2-12 hét
-behatolás: parenteralis
-replikáció: HBV-t tartalmazó hepatocitákban
-a fertõzõképes HDV összeépüléséhez szükségesek a HBsAg komponensek
-kórlefolyás szempontjából különbség van a szuperinfekció és koinfekció között (koinfekció prognózisa általában jobb)
-krónikussá válás, az esetek 70%-ában cirrhosis alakul ki
-hepatocellularis carcinoma - cirrhosis talaján
-szövettani és klinikai kép hasonlít a HBV hepatitisre.
-a potenciálisan súlyos következmények miatt a HBV fertõzés ténye mellett fontos a HDV fertõzést is igazolni
-szerológiai markerek: HDAg, HDV-RNS, anti-HD ellenanyagok (IgM, IgG)Kezelés
-a fertõzés jelenleg hatásosan nem kezelhetõ
-nagy dózisú interferon kezelés olykor remissziót indukál
-májátültetés??Epidemiológia
-a vírus világszerte elterjedt, elõfordulási gyakoriság különbözõ
-politranszfundáltak, intravénás kábítószerélvezõk és közeli kontaktjaik magasabb rizikójú csoportMegelõzés
-aspecifikus megelõzés
-HBV elleni aktív immunizálás nagy hatékonysággal védelmet nyújt a HDV fertõzés ellen is, ez a védõoltás azonban nem védi meg a krónikus HBV hordozókat a HDV szuperinfekciótól
-korábban non-A non-B hepatitisek kórokozójaként tartották számon
-Flaviviridae család
-Genom: pozitív szálú, 9,4 kbp RNS, egy core proteint, két envelop proteint és 4 nem strukturális proteint kódol (NS)Morfológia
-kevés és nagy szórást mutató morfológiai és biokémiai adat áll rendelkezésünkre, mivel igen kevés vírus nyerhetõ in vivo és in vitro is (emberi és csimpánz májsejten a vírus tenyészthetõ)
-a core kb. 33 nm átmérõjû
-envelop - tüskeszerû nyúlványok
-virion átmérõje 60 nm.Patogenézis, klinikai kép
-lappangási idõ: 60-120 nap
-bejutás: parenterálisan, viraemia után célszervében, a májban replikálódik
-HCV a hepatocitákon kívül a mononuclearis sejtekben is kimutatható
-akut HCV hepatitis szövettani képe hasonlít a HAV és HBV okozta akut kórképekhez, a HCV fertõzések 25%-ában jelentkezik
-krónikus, perzisztens fertõzések komoly prognózisúak, az esetek 30-50%-ban számolni kell velük.
-sem az akut, sem a krónikus fertõzés patomechanizmusa nem ismert olyan mértékben mint a HBV esetén
-az eddig ismert adatok szerint nem a vírus direkt cytopathias hatása, hanem a citotoxikus immunválasz felelõs a májkárosodásért.
-megjelenési formák: akut hepatitis, krónikus perzisztáló hepatitis, krónikus aktív hepatitis, májcirrhosis, májelégteleség/hepatocellularis carcinoma következménye: halál.
-extrahepaticus betegségek: kevert cryoglobulinaemia, membranoproliferatív glomerulonephritis, porphyria cutanea tarda.Diagnózis
-RIA, ELISA
-Ag: nukleokapszid proteinek, NS3, NS4, NS5 fehérjék
-pozitív ELISA teszteredmények ellenõrzése: szeparált antigének elleni antitestek kimutatása
-nem rutin módszerek: tenyésztés, vírus RNS kimutatásKezelés
-interferon kezelések 30-40 %-a tekinthetõ eredményesnek
-új célpontok: szelektív proteáz gátlók.Epidemiológia
-világszerte elterjedt
-parenterális behatolás, jelentõs a vérkészítményekkel történõ terjedés ott, ahol a HCV szûrés nem megoldott
-perinatális transzmisszió veszélye egyenesen arányos az anya HVC titerével.Megelõzés
-donorszûrés (vér, szervek)
-aspecifikus védekezés
-specifikus aktív és passzív immunizálás nincs
-próbálkozások: rekombináns envelop glikoproteinek
Hepatitis D vírus (HDV)
-a vírus rendszertani besorolása még nem tisztázott: a Deltavirus genust nem sorolják egyetlen víruscsaládba sem, tekintettel arra, hogy defektív vírusról van szó, amely csak a HBV jelenlétében tud szaporodni.
-a HDV genomjának szerkezete és replikációja sok hasonlóságot mutat a növénypathogén RNS vírusokkal, amelyeket viroidoknak is neveznek.Morfológia
-HDV virion - delta ágens - átmérõje 42 nm.
-nukleokapszidja 27 nm átmérõjû, tartalmaz két HDV proteint (24 és 27 kD) és az egyszálú, cirkuláris RNS genomot
-envelop: lipidet és HBsAg-t tartalmaz
/a HDV fertõzött személybõl az alábbi részecskék mutathatók ki: fertõzõképes HDV részecske, fertõzõképes HBV részecske, valamint üres, nem fertõzõ partikulumok (HBsAg)
/HDV partikulumok viszonylag ellenállóakPatogenézis, klinikai kép, diagnózis
-inkubációs idõ: 2-12 hét
-behatolás: parenteralis
-replikáció: HBV-t tartalmazó hepatocitákban
-a fertõzõképes HDV összeépüléséhez szükségesek a HBsAg komponensek
-kórlefolyás szempontjából különbség van a szuperinfekció és koinfekció között (koinfekció prognózisa általában jobb)
-krónikussá válás, az esetek 70%-ában cirrhosis alakul ki
-hepatocellularis carcinoma - cirrhosis talaján
-szövettani és klinikai kép hasonlít a HBV hepatitisre.
-a potenciálisan súlyos következmények miatt a HBV fertõzés ténye mellett fontos a HDV fertõzést is igazolni
-szerológiai markerek: HDAg, HDV-RNS, anti-HD ellenanyagok (IgM, IgG)Kezelés
-a fertõzés jelenleg hatásosan nem kezelhetõ
-nagy dózisú interferon kezelés olykor remissziót indukál
-májátültetés??Epidemiológia
-a vírus világszerte elterjedt, elõfordulási gyakoriság különbözõ
-politranszfundáltak, intravénás kábítószerélvezõk és közeli kontaktjaik magasabb rizikójú csoportMegelõzés
-aspecifikus megelõzés
-HBV elleni aktív immunizálás nagy hatékonysággal védelmet nyújt a HDV fertõzés ellen is, ez a védõoltás azonban nem védi meg a krónikus HBV hordozókat a HDV szuperinfekciótól
Hepatitis
E vírus (HEV)
-rendszertani besorolása bizonytalan, a struktúrfehérjék és a fertõzött májszövetben kimutatható szubgenomikus mRNS szerkezete alapján leginkább a Caliciviridae család tagjaival mutat rokonságot. A HEV génjeinek elrendezõdése inkább a rubeolavírushoz illetve bizonyos növényi vírusokhoz hasonló.Morfológia
-27-34 nm átmérõjû részecskék, szimmetriájuk gömböz hasonló
-a különbözõ földrajzi régiókban izolált vírusok elég nagy szerológiai heterogenitást mutatnak, de nem rokonok a többi, jelenleg ismert hepatitisvírussal
/fõemlõsök, sõt egerek és sertések is fertõzhetõk HEV-vel, zoontikus terjedés jelenleg nem bizonyított.Patogenezis, klinikai kép
-enterális bejutás, általában vízzel
-vírusreplikáció: hepatocitákban
-klinikai lefolyás: hasonló a HAV fertõzéshez
-mortalitás terhes nõknél 20%-ot is elérheti, ennek pontos oka ismeretlen
-nem alakul ki hordozói állapot
-immunitás tartósDiagnózis
-vírusspecifikus IgM és IgG kimutatása
-megkísérelhetõ HEV-RNS kimutatás PCR-elKezelés
-nincs specifikus kezelésEpidemiológia
-endémiás területek: Délkelet- és Közép-Ázsia. Észak-Afrika
-sporadikus elõfordulásra más területeken is számítani lehet.
Hepatitis F vírus (HFV)
-sporadikusan elõforduló non-A non-B hepatitises betegek székletébõl olyan DNS vírust izoláltak, amely Rhesus majmokba oltva hepatitist okozott. Kettõs szálú, DNS tartalmú víruspartikulák 27-37 nm átmérõjûek.
-jelenlegi ismereteink szerint a HFV nem mutat rokonságot az eddig ismert enteralisan terjedõ hepatitisvírusokkal
-kevés adat áll rendelkezésre a kórlefolyást, diagnózist, kezelést illetõen
Hepatitis G vírus (HGV)
-non-A non-E hepatitises betegek szérumából izolálható flavivirus, amely parenterálisan terjed
-genetikai jellemzése folyamatban van
-rendszertani besorolása bizonytalan, a struktúrfehérjék és a fertõzött májszövetben kimutatható szubgenomikus mRNS szerkezete alapján leginkább a Caliciviridae család tagjaival mutat rokonságot. A HEV génjeinek elrendezõdése inkább a rubeolavírushoz illetve bizonyos növényi vírusokhoz hasonló.Morfológia
-27-34 nm átmérõjû részecskék, szimmetriájuk gömböz hasonló
-a különbözõ földrajzi régiókban izolált vírusok elég nagy szerológiai heterogenitást mutatnak, de nem rokonok a többi, jelenleg ismert hepatitisvírussal
/fõemlõsök, sõt egerek és sertések is fertõzhetõk HEV-vel, zoontikus terjedés jelenleg nem bizonyított.Patogenezis, klinikai kép
-enterális bejutás, általában vízzel
-vírusreplikáció: hepatocitákban
-klinikai lefolyás: hasonló a HAV fertõzéshez
-mortalitás terhes nõknél 20%-ot is elérheti, ennek pontos oka ismeretlen
-nem alakul ki hordozói állapot
-immunitás tartósDiagnózis
-vírusspecifikus IgM és IgG kimutatása
-megkísérelhetõ HEV-RNS kimutatás PCR-elKezelés
-nincs specifikus kezelésEpidemiológia
-endémiás területek: Délkelet- és Közép-Ázsia. Észak-Afrika
-sporadikus elõfordulásra más területeken is számítani lehet.
Hepatitis F vírus (HFV)
-sporadikusan elõforduló non-A non-B hepatitises betegek székletébõl olyan DNS vírust izoláltak, amely Rhesus majmokba oltva hepatitist okozott. Kettõs szálú, DNS tartalmú víruspartikulák 27-37 nm átmérõjûek.
-jelenlegi ismereteink szerint a HFV nem mutat rokonságot az eddig ismert enteralisan terjedõ hepatitisvírusokkal
-kevés adat áll rendelkezésre a kórlefolyást, diagnózist, kezelést illetõen
Hepatitis G vírus (HGV)
-non-A non-E hepatitises betegek szérumából izolálható flavivirus, amely parenterálisan terjed
-genetikai jellemzése folyamatban van
34.
KONVENCIONÁLIS ÉS NEM KONVENCIONÁLIS LASSÚVÍRUSFERTÕZÉSEK
Konvencionális vírusok által okozott lassúvírusfertõzések
Szubakut szklerotizáló panencephalitis (SSPE)
-kanyaróvírus fertõzés után 2-10 évvel fejlõdik ki
-személyiségzavarok, izomspazmusok, motorikus zavarok, 6-12 hónapon belül halál
-központi idegrendszer krónikus kanyaróvírus fertõzése okozza: idegsejtekben a paramyxovírusokra jellemzõ zárványok alakulnak ki és kimutathatõk a kanyaróvírus antigének, a liquorban emelkedett ellenanyagszint
-a központi idegrendszerben szaporodó vírusok defektívek, a komplett virionok összeépülése gátolt, hiányzik a matrix protein. A defektív vírusok immunvédelem hiányában intracellulárisan perzisztálnak.
Progresszív posztrubeolás panencephalitis
-a SSPE-hez hasonló lefolyású betegség
-congenitális rubeolás szinrómán átesetteknél alakul ki serdülõkorban
Progresszív multifokális leukoencephalopathia (PML)
immunkárosodott egyénekben alakul ki
-demyelinisatios fókuszokat intranuklearis zárványokat tartalmazó nagy astrocyták veszik körül
-EM-al papovavírus szerû képleteket lehet kimutatni
-a PML a JC vírus fertõzés egy ritka következményének tekinthetõ
Perzisztens enterovírus fertõzés immundeficiens betegekben
-súlyos immundeficienciában szenvedõ betegekben központi idegrendszeri fertõzés alakul ki enterovírusok hatására
-a fertõzõ vírust a liquorból izolálni lehet
-a vírus hosszú ideig perzisztál a központi idegrendszerben
AIDS-ben fellépõ központi idegrendszeri károsodás
Nem konvencionális vírusok okozta fertõzések
-a központi idegrendszer progresszív, degeneratív betegségeinek egy csoportját szokatlan tulajdonságú fertõzõ ágens okozzaNem konvencionális vírusok jellemzõ biológiai és fizikai tulajdonságai
-krónikus progresszív folyamatot okoznak mely minden esetben halálhoz vezet
-nincs gyulladásos válaszreakció
-a szûrhetõ ágensek átmérõje 5 nm
-elektronmikroszkóppal nincs vírusszerû struktúra
-érzékeny szövetben nagy titerben replikálódik (in vivo)
-kísérleti állatra átvihetõ
-interferontermelést nem indukálnak, más fertõzõ ágenssel nem interferálnak
-rezisztensek UV sugárzásra
-autoklávozással inaktiválható
-a betegségre jellemzõ az idegsejtek pusztulása, spongioform elváltozások és az astrocyták proliferációja
-a lappangási idõ évekig tarthat
a betegség minden esetben halálhoz vezet
-emberi betegségek
Konvencionális vírusok által okozott lassúvírusfertõzések
Szubakut szklerotizáló panencephalitis (SSPE)
-kanyaróvírus fertõzés után 2-10 évvel fejlõdik ki
-személyiségzavarok, izomspazmusok, motorikus zavarok, 6-12 hónapon belül halál
-központi idegrendszer krónikus kanyaróvírus fertõzése okozza: idegsejtekben a paramyxovírusokra jellemzõ zárványok alakulnak ki és kimutathatõk a kanyaróvírus antigének, a liquorban emelkedett ellenanyagszint
-a központi idegrendszerben szaporodó vírusok defektívek, a komplett virionok összeépülése gátolt, hiányzik a matrix protein. A defektív vírusok immunvédelem hiányában intracellulárisan perzisztálnak.
Progresszív posztrubeolás panencephalitis
-a SSPE-hez hasonló lefolyású betegség
-congenitális rubeolás szinrómán átesetteknél alakul ki serdülõkorban
Progresszív multifokális leukoencephalopathia (PML)
immunkárosodott egyénekben alakul ki
-demyelinisatios fókuszokat intranuklearis zárványokat tartalmazó nagy astrocyták veszik körül
-EM-al papovavírus szerû képleteket lehet kimutatni
-a PML a JC vírus fertõzés egy ritka következményének tekinthetõ
Perzisztens enterovírus fertõzés immundeficiens betegekben
-súlyos immundeficienciában szenvedõ betegekben központi idegrendszeri fertõzés alakul ki enterovírusok hatására
-a fertõzõ vírust a liquorból izolálni lehet
-a vírus hosszú ideig perzisztál a központi idegrendszerben
AIDS-ben fellépõ központi idegrendszeri károsodás
Nem konvencionális vírusok okozta fertõzések
-a központi idegrendszer progresszív, degeneratív betegségeinek egy csoportját szokatlan tulajdonságú fertõzõ ágens okozzaNem konvencionális vírusok jellemzõ biológiai és fizikai tulajdonságai
-krónikus progresszív folyamatot okoznak mely minden esetben halálhoz vezet
-nincs gyulladásos válaszreakció
-a szûrhetõ ágensek átmérõje 5 nm
-elektronmikroszkóppal nincs vírusszerû struktúra
-érzékeny szövetben nagy titerben replikálódik (in vivo)
-kísérleti állatra átvihetõ
-interferontermelést nem indukálnak, más fertõzõ ágenssel nem interferálnak
-rezisztensek UV sugárzásra
-autoklávozással inaktiválható
-a betegségre jellemzõ az idegsejtek pusztulása, spongioform elváltozások és az astrocyták proliferációja
-a lappangási idõ évekig tarthat
a betegség minden esetben halálhoz vezet
-emberi betegségek
35.
BAKTERIOFÁGOK
-a baktériumok vírusait bakteriofágoknak nevezzük, mivel a baktériumokban elszaporodva feloldják azokat. Ez az oldódás szabad szemmel is jól látható (az addig zavaros folyékony táptalaj feltisztul, a szilárd táptalajon tarfoltok jönnek létre)
-csaknem minden baktérium rendelkezik bakteriofággal
-bakteriofágok nukleinsava lehet DNS vagy RNS, egyszálú vagy kétszálú, fertõzõképes, fehérjeburokban található.
-morfológia: kubikális, fonalas, pleomorf, komplex
-egyes bakteriofágok burokkal is rendelkeznek
-farkos fágok - kontraktilis farok, talpi alaplemez, nyúlványok
-fágellenes ellenanyag - antifág
-a fág egyes alkotóelemeinek eltérõ antigenitása van
-szigorú gazdaspecificitás
-fágspektrum
-titeremelkedési reakcó
-virulens fágok szaporodása - baktériumsejtek lízisével ér véget
-temperált fágok - vegetatív forma mellett létezik profág alak is.
-azok a baktériumok amelyek bakteriofág nukleinsavat hordoznak - lizogén baktériumok
-lizogén konverzió
-bakteriofágok által közvetített nukleinsav átvitel - transzdukció
-a baktériumok vírusait bakteriofágoknak nevezzük, mivel a baktériumokban elszaporodva feloldják azokat. Ez az oldódás szabad szemmel is jól látható (az addig zavaros folyékony táptalaj feltisztul, a szilárd táptalajon tarfoltok jönnek létre)
-csaknem minden baktérium rendelkezik bakteriofággal
-bakteriofágok nukleinsava lehet DNS vagy RNS, egyszálú vagy kétszálú, fertõzõképes, fehérjeburokban található.
-morfológia: kubikális, fonalas, pleomorf, komplex
-egyes bakteriofágok burokkal is rendelkeznek
-farkos fágok - kontraktilis farok, talpi alaplemez, nyúlványok
-fágellenes ellenanyag - antifág
-a fág egyes alkotóelemeinek eltérõ antigenitása van
-szigorú gazdaspecificitás
-fágspektrum
-titeremelkedési reakcó
-virulens fágok szaporodása - baktériumsejtek lízisével ér véget
-temperált fágok - vegetatív forma mellett létezik profág alak is.
-azok a baktériumok amelyek bakteriofág nukleinsavat hordoznak - lizogén baktériumok
-lizogén konverzió
-bakteriofágok által közvetített nukleinsav átvitel - transzdukció
36.
VÍRUSNEUTRALIZÁCIÓ, VÍRUS HEMADSZORPCIÓ GÁTLÁS, VÍRUS
HEMAGGLUTINÁCIÓ GÁTLÁS
Vírusneutralizáció
-a neutralizáló ellenanyagok képesek a vírust fertõzõképességétõl megfosztani
-a neutralizáló ellenanyagok azokhoz a vírusreceptorokhoz kötõdnek, melyek révén a virion a fogékony sejt receptoraihoz kotõdik
-in vitro összekeverjük a vírust és az ellenanyag tartalmú szérumot, inkubáció után a keverékkel fogékony állatokat, embrionált tojást vagy sejttenyészetet oltunk
-a vírusfertõzés tüneteibõl, illetve azok elmaradásából következtethetünk az ellenanyag jelenlétére.
-specifikus ellenanyag segítségével ismeretlen vírust azonosíthatunk
-ismert vírust használva a szérummintában jelenlevõ neutralizáló ellenanyagot mutathatunk ki.
-a neutralizáló ellenanyagok típusspecifikusak
Hemabszorpció gátlás
-hemadszorpció - a citoplazma membránról lefûzõdõ hemagglutináló vírusok hemagglutininje a vírussal fertõzõtt sejtek felszínén is jelen van, ezért ezek a sejtek meghatározott fajú vörösvértestet képesek megkötni.
-a hemadszorpció gátolható, a vírussal fertõzött sejtenyészeteket a vörösvértestszuszpenzió bemérése elõtt megfelelõ ellenanyagokkal elõkezeljük
-a reakció típusspecifikus
-a módszer olyan vírusok esetén alkalmazható, amelyek a burokra lokalizálódó hemagglutininnel rendelkeznek, valamint cytopathiás hatásuk nincs, vagy relatíve csekély.
Vírus hemagglutináció gátlás
-a hemagglutinációt vagy maga a virion, vagy a vírusszaporodás során keletkezõ szolubilis vírus hemagglutinin hozza létre.
-megfelelõ ellenanyag képes a reakciót gátolni
-ha a vírushemagglutinin a fertõzõképességért felelõs komponens, a hemagglutinációt gátló és neutralizáló ellenanyag azonos, tehát a hemagglutináció gátlási és neutralizációs próba erdménye ugyanaz
Vírusneutralizáció
-a neutralizáló ellenanyagok képesek a vírust fertõzõképességétõl megfosztani
-a neutralizáló ellenanyagok azokhoz a vírusreceptorokhoz kötõdnek, melyek révén a virion a fogékony sejt receptoraihoz kotõdik
-in vitro összekeverjük a vírust és az ellenanyag tartalmú szérumot, inkubáció után a keverékkel fogékony állatokat, embrionált tojást vagy sejttenyészetet oltunk
-a vírusfertõzés tüneteibõl, illetve azok elmaradásából következtethetünk az ellenanyag jelenlétére.
-specifikus ellenanyag segítségével ismeretlen vírust azonosíthatunk
-ismert vírust használva a szérummintában jelenlevõ neutralizáló ellenanyagot mutathatunk ki.
-a neutralizáló ellenanyagok típusspecifikusak
Hemabszorpció gátlás
-hemadszorpció - a citoplazma membránról lefûzõdõ hemagglutináló vírusok hemagglutininje a vírussal fertõzõtt sejtek felszínén is jelen van, ezért ezek a sejtek meghatározott fajú vörösvértestet képesek megkötni.
-a hemadszorpció gátolható, a vírussal fertõzött sejtenyészeteket a vörösvértestszuszpenzió bemérése elõtt megfelelõ ellenanyagokkal elõkezeljük
-a reakció típusspecifikus
-a módszer olyan vírusok esetén alkalmazható, amelyek a burokra lokalizálódó hemagglutininnel rendelkeznek, valamint cytopathiás hatásuk nincs, vagy relatíve csekély.
Vírus hemagglutináció gátlás
-a hemagglutinációt vagy maga a virion, vagy a vírusszaporodás során keletkezõ szolubilis vírus hemagglutinin hozza létre.
-megfelelõ ellenanyag képes a reakciót gátolni
-ha a vírushemagglutinin a fertõzõképességért felelõs komponens, a hemagglutinációt gátló és neutralizáló ellenanyag azonos, tehát a hemagglutináció gátlási és neutralizációs próba erdménye ugyanaz
37.
KOMPLEMENTKÖTÉSI REAKCIÓ
-a reakcióhoz szükséges tisztított, nagy koncentrációjú vírusantigén csak jól szaporítható vírusokból állítható elõ.
-complementkötõ ellenanyagok specificitása elmarad a neutralizáló ellenanyagokétól
-a vírusfertõzés során nemcsak az intakt virionok, hanem a sejtekbõl kiszabaduló vírusantigének ellen is képzõdnek ellenanyagok
-a complementkötési reakció csoportspecifikus
-a compementkötõ ellenanyagok legtöbbször hamarabb kimutathatók a betegség folyamán, de titerük a rekonvaleszcencia idején gyorsan csökken.
-a reakcióhoz szükséges tisztított, nagy koncentrációjú vírusantigén csak jól szaporítható vírusokból állítható elõ.
-complementkötõ ellenanyagok specificitása elmarad a neutralizáló ellenanyagokétól
-a vírusfertõzés során nemcsak az intakt virionok, hanem a sejtekbõl kiszabaduló vírusantigének ellen is képzõdnek ellenanyagok
-a complementkötési reakció csoportspecifikus
-a compementkötõ ellenanyagok legtöbbször hamarabb kimutathatók a betegség folyamán, de titerük a rekonvaleszcencia idején gyorsan csökken.
38.
RIA, ELISA, ÉS IMMUNFLUORESZCENS MÓDSZEREK, ÉS WESTERN
BLOT.
Radioimmunoassay
-ellenanyag kimutatása céljából a szilárd fázisú RIA a legalkalmasabb
-a tisztított vírusantigéneket szilárd hordozóhoz kötik
-radioaktív izotóppal jelzett ellenanyag és a vizsgálandó szérum keverékét mérik be a rendszerbe
-a szérumban levõ ellenanyag annál több radioaktív elleaanyagot szorít le a szilárd fázisú antigérõl, minél magasabb a koncentrációja
-a minta radioaktivitásának meghatározása után az ellenanyag mennyiségét kalibrációs görbérõl olvassák le
Enzimimmunoassay ELISA (Enzyme-Linked Immuno-Sorbent Assay)
-az antigént mikrotiter lemezek fúrataihoz kötik
-szérum hozzáadása
-enzimmel jelzett (pl. tormaperoxidáz) szekunder ellenanyag - anti-immunoglobulin
-enzimnek megfelelõ szubsztrát (pl. o-feniléndiamin)
-színes végtermék
-színintenzitás fotometriás mérése - a reakció kvantitatíve értékelhetõ
-reakció elõnye: egyszerû és érzékeny, reagensek stabilak, nincs sugárzásveszély.
Immunfluoreszcens módszerek
-ultraibolya fényben, flureszkáló festékkel jelzett ellenanyagok segjtségével, antigéneket mutathatunk ki fluoreszcens mikroszkóppal
-az ellenanyagok különbözõ flureszkáló festékekkel jelölhetõk, pl. fluoreszcein-izotiocianát
1.) Direkt immunfluoreszcencia - kórokozó specifikus ellenanyagot jelöljük fluoreszkáló festékkel, a sejtmintát a jelzett ellenanyaggal inkubáljuk, majd az ellenanyag felesleg eltávolítása után a preparátomot fluoreszcens mikroszkópban értékeljük. Az antigén lokalizációjának megfelelõen, az antigén - ellenanyag kötõdés következtében, a sejtekben fluoreszcenciát figyelhetünk meg. A citoplazma membránra lokalizálódó antigének kimutatásához intakt, viabilis sejteket kell használni, ha a keresett antigén a citoplazma membránon belül helyezkedik el, akkor a vizsgálat megkezdése elõtt a sejteket acetonban fixáljuk.
2.) Indirekt immunfluoreszcencia - kétféle ellenanyagot használunk, a kórokozó specifikus primer ellenanyag jelöletlen, a szekunder ellenanyag fluoreszkáló festékkel van jelölve, ez a konjugátum. Ennél a reakciótípusnál két inkubációt végzünk, az elsõ szakaszban a primer ellenanyag kötõdik az antigénhez, a másodikban a szekunder, jelzett ellenanyag fog a primer ellenanyag molekulához kapcsolódni.
-az indirekt technikának számos elõnye van
-a jelzett ellenanyag molekulából több is kötõdhet egyetlen primer ellenanyaghoz, ezáltal a reakció intenzitása erõsebb, mint a direkt módszernél
-ha a különbözõ specificitású antitesteket ugyanabban az állatfajban termelik, egyetlen konjugátummal elvégezhetõ számos mikroorganizmus kimutatása, míg a direkt módszer esetén minden primer ellenanyag preparátumot külön jelezni kell fluoreszkáló festékkel
Western blot.
Radioimmunoassay
-ellenanyag kimutatása céljából a szilárd fázisú RIA a legalkalmasabb
-a tisztított vírusantigéneket szilárd hordozóhoz kötik
-radioaktív izotóppal jelzett ellenanyag és a vizsgálandó szérum keverékét mérik be a rendszerbe
-a szérumban levõ ellenanyag annál több radioaktív elleaanyagot szorít le a szilárd fázisú antigérõl, minél magasabb a koncentrációja
-a minta radioaktivitásának meghatározása után az ellenanyag mennyiségét kalibrációs görbérõl olvassák le
Enzimimmunoassay ELISA (Enzyme-Linked Immuno-Sorbent Assay)
-az antigént mikrotiter lemezek fúrataihoz kötik
-szérum hozzáadása
-enzimmel jelzett (pl. tormaperoxidáz) szekunder ellenanyag - anti-immunoglobulin
-enzimnek megfelelõ szubsztrát (pl. o-feniléndiamin)
-színes végtermék
-színintenzitás fotometriás mérése - a reakció kvantitatíve értékelhetõ
-reakció elõnye: egyszerû és érzékeny, reagensek stabilak, nincs sugárzásveszély.
Immunfluoreszcens módszerek
-ultraibolya fényben, flureszkáló festékkel jelzett ellenanyagok segjtségével, antigéneket mutathatunk ki fluoreszcens mikroszkóppal
-az ellenanyagok különbözõ flureszkáló festékekkel jelölhetõk, pl. fluoreszcein-izotiocianát
1.) Direkt immunfluoreszcencia - kórokozó specifikus ellenanyagot jelöljük fluoreszkáló festékkel, a sejtmintát a jelzett ellenanyaggal inkubáljuk, majd az ellenanyag felesleg eltávolítása után a preparátomot fluoreszcens mikroszkópban értékeljük. Az antigén lokalizációjának megfelelõen, az antigén - ellenanyag kötõdés következtében, a sejtekben fluoreszcenciát figyelhetünk meg. A citoplazma membránra lokalizálódó antigének kimutatásához intakt, viabilis sejteket kell használni, ha a keresett antigén a citoplazma membránon belül helyezkedik el, akkor a vizsgálat megkezdése elõtt a sejteket acetonban fixáljuk.
2.) Indirekt immunfluoreszcencia - kétféle ellenanyagot használunk, a kórokozó specifikus primer ellenanyag jelöletlen, a szekunder ellenanyag fluoreszkáló festékkel van jelölve, ez a konjugátum. Ennél a reakciótípusnál két inkubációt végzünk, az elsõ szakaszban a primer ellenanyag kötõdik az antigénhez, a másodikban a szekunder, jelzett ellenanyag fog a primer ellenanyag molekulához kapcsolódni.
-az indirekt technikának számos elõnye van
-a jelzett ellenanyag molekulából több is kötõdhet egyetlen primer ellenanyaghoz, ezáltal a reakció intenzitása erõsebb, mint a direkt módszernél
-ha a különbözõ specificitású antitesteket ugyanabban az állatfajban termelik, egyetlen konjugátummal elvégezhetõ számos mikroorganizmus kimutatása, míg a direkt módszer esetén minden primer ellenanyag preparátumot külön jelezni kell fluoreszkáló festékkel
Western blot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése