Irányított
energiájú fegyverek
„Az
irányított energiájú fegyverek olyan eszközök, amelyek elemi
részecskék, hullámjelenségek vagy azok együttes alkalmazásával
energiát közvetítenek a célfelületre, annak anyagszerkezetének
fizikai, kémiai elektromos vagy a bennük lejátszódó biokémiai,
bioelektromos folyamatok átmeneti vagy végleges megzavarása,
megváltoztatása végett.”
Az
irányított energiájú fegyverek egy lehetséges felosztása
•
a kinetikus eszközök;
•
az akusztikus eszközök;
•
a rádiófrekvenciás eszközök;
•
a lézer eszközök;
•
a részecske-sugár eszközök.
Nem
halálos fegyvernek nevezünk minden olyan eszközt, anyagot és
eljárást, amelyet kifejezetten abból a célból terveztek, és oly
módon alkalmaznak, hogy a szemben álló fél élı erejét,
valamint technikai eszközeit, infrastrukturális létesítményeit
semlegesítse, azokat a harcból kivonja, harcképességeiket és
alkalmazástechnikai lehetıségeiket korlátozza, alkalmazásukat
lehetetlenné tegye. A nem halálos fegyverek – bizonyos esetek
kivételével – a célszemélynek csekély mértékő sérülést,
az anyagi javakban és a környezetben pedig minimális járulékos
kárt okoznak.”
Mi
csak arádiófrekvenciás eszközöket érintjük .
Aki
kíváncsi az egész anyagra az kattintson az ip címre .
Csak
az EMP fegyver alkalmazás miatt foglalkozunk a témával
- Fejezet - Rádiófrekvenciás eszközök, fegyverek Az irányított energiájú fegyverek népes csoportját képezik azon eszközök, amelyek nagyteljesítményő rádiófrekvenciás energia elıállításával és a célra irányításával képesek azokban mőködési zavarokat, megfelelı energiaszint esetén végleges meghibásodásokat okozni. Ezen eszközöket a szakirodalom rádiófrekvenciás fegyvereknek (Radio Frequency Weapon), nagy energiájú rádiófrekvenciás fegyvereknek (High Energy Radiofrequency Weapon – HERF) nevezi. Attól függıen, hogy az eszköz hány alkalommal használható, megkülönböztetjük azokat, amelyek csak egyszeri mőködésre képesek és akkor véglegesen megrongálódnak. Ezeket impulzusbombának nevezzük, az irodalomban elıfordul az E-bomba megnevezés is. 4.1. Történelmi elızmények, a nukleáris alapú EMP 1945-ben, az atomfegyver fejlesztése idején, Enrico Fermi, Nobel-díjas fizikus, az amerikai atombomba-program egyik vezetı tudósa felvetette azt a gondolatot, hogy a nukleáris robbanás nagy erejő elektromágneses sugárzást kelt. 1960-62-ben az Egyesült Államok 8 robbantást végzett 40-160 km magasságban a Csendes-óceán felett. Amikor 1962-ben a Johnsonsziget fölött 400 km magasságban kísérleti atomrobbantást hajtottak végre, az 1300 km távolságban lévı Hawaii-szigetek villamosenergia-ellátásában súlyos zavarok keletkeztek. Az 1963-ban életbe lépett atomcsendegyezmény miatt további nagy magasságú robbantásokat nem végeztek, így az atomrobbanás keltette Elektromágneses Impulzus (EMP – Electromagnetic Pulse) természetére vonatkozó további kísérleti eredmények nem születtek. Az atombomba robbanásának pillanatában gamma- és röntgensugárzás keletkezik, melyet fotonáramlást okoz. A fotonok a levegı molekuláival ütközve azokból elektronokat szakítanak ki, ezt a folyamatot Compton-szórásnak, Compton-effektusnak nevezzük. Az elektronok (Compton-elektronok) több másik elektronra hatva megindítják a folyamatot, amely létrehozza az EMP hatást. Ez a hatás igen nagy intenzitású, de nagyon rövid, néhányszor 10 ns-os lefolyású. Föld közeli vagy földfelszíni robbantás esetén a robbanás energiájának kis hányada alakul elektromágneses sugárzássá. Ez egy 1 Mt robbanás esetén 106 J energia, mely egy igen rövid (~10 ns) impulzusba koncentrálódva néhányszor 100 GW kisugárzott teljesítményt jelent. Azonban földközeli robbantásnál ez a hatás csak a robbanás közelében jelentkezik, ahol már a többi kísérıjelenség okozta pusztítás is jelentıs (lökéshullám, radioaktív kisugárzás). Nagy magasságban (> 50 km) végrehajtott atomrobbantás esetén jóval nagyobb EMP - hatás jön létre, a robbanás energiájának jóval nagyobb része alakul elektromágneses sugárzássá. Ez 1011 J, egy 1 Mt robbantásnál. A lökéshullám és a radioaktív sugárzás ez esetben a földfelszínen viszonylag kicsi. Ilyenkor a Gamma-sugárzás mintegy 50 km magasságig majdnem akadálytalanul hatol le, majd energiáját az 50 km – 20 km közötti rétegben veszti el, aminek hatására a robbanás epicentruma alatt egy hatalmas, kerek térfogatban ionizált réteg alakul ki, ebben „keletkeznek” az elektronok. A keringı elektronok keretantennaként sugároznak, így az egyes elektronok sugárzása - egymással fázisban lévén- koherensen összeadódik, egy erıs elektromágneses teret hozva létre. E tér a Földfelület irányába hat, s ott rövid idıre (~10-7 s) akár 100 kV/m-es térerısséget, feszültség ugrást is létrehozhat. Ez a robbanás méretétıl, kisebb mértékben a fegyver szerkezetétıl, továbbá a robbanás magasságától, végül a robbanástól való távolságtól függ.[19] Amikor az atomháború közvetlen fenyegetése alábbhagyott, a nukleáris alapú EMP fenyegetés is csökkent, ami annál is inkább fontos, mert az egyre elektronizálódó, a mikroelektronika eszközeivel telezsúfolt társadalmunk néhány ilyen robbanás következtében a középkorban találná magát. Egy közepes mérető atomeszköz magaslégköri robbantása egy egész Észak-Amerika mérető kontinens elektronikai rendszereit pusztítaná el. 26 A pusztító hatás fizikája az elektromágneses indukció elvén alapul. A nagysebességő térerısség ugrás minden vezetıben villamos feszültség indukál, ami a szigetelések átütéséhez, a félvezetı rétegek belsı szerkezetének átégéséhez vezet. Az elektronikai eszközök fejlıdése az elektroncsövektıl napjainkig a miniatürizálódás, a félvezetık egyre nagyobb mérvő elterjedése mentén haladt, ami mindvégig a túlfeszültséggel szembeni sérülékenység növekedésével járt. Amíg egy elektroncsövet csak több száz, vagy ezer V feszültséggel lehetett tönkretenni (nem a főtıáramkört), addig ma egy 3 V alatti feszültséggel mőködı processzornak a 10 V is végzetesen nagy feszültség. A továbbiakban ismertetésre kerülı rádiófrekvenciás fegyverek ugyanezen az elven pusztítanak, vagyis nagy sebességő térerısség változással a megengedettnél nagyobb feszültséget indukálnak a célobjektumok elektronikai eszközeiben, ezzel azok meghibásodását okozzák. Még egy fontos gondolat, mielıtt rátérnénk az elektromágneses impulzusfegyverekre. Az irányított energiájú fegyverek definíciójából adódóan a célobjektumok nem szükségszerően kerülnek végleges és visszafordíthatatlan pusztításra. Az emberek elleni eszközök sem okoznak feltétlenül halált. Ebbıl a megfontolásból a rádiófrekvenciás irányított energiájú fegyverek közé soroljuk a rádió-, radar-, navigációs és egyéb elektronikai zavaró berendezéseket. Ezek a hatékonysági kritériumok teljesülése esetén akadályozzák, lehetetlenné teszik az ellenséges elektronikai eszközök normális, rendeltetésszerő mőködését, amely hatás azonban a kikapcsolásukkal megszőnik. Valódi meghibásodás, rongálódás nem történik, a célt azonban elérték, akadályozták a feladat végrehajtásában.
- Az impulzusbombák építı elemeiAz impulzusbombák tipikusan az alábbi fıbb egységekbıl állnak:• statikus energiatároló rendszer;• nagyfrekvenciás rezgéskeltı eszköz;• antenna-tápvonal rendszer.A villamos energia tárolására kétféle mód létezik: a kapacitív és az induktív tárolási mód. A nagy villamos teljesítmény elıállításához olyan tárolót kell építeni, amely a kisütéshez képest hosszú idı alatt képes feltöltıdni, de rendkívül rövid idı alatt képes a betárolt energiát leadni. A töltésre van idı, a kisütésre minél kevesebb idı alatt van lehetıség, annál jobb eredmény érhetı el. Egy másik szempont az, hogy a hagyományos feszültségnövelési, sokszorozási eljárások, mint a transzformáció, vagy a sokszorozók alkalmazása nem jöhet szóba, mert egyenáramról van szó, illetve a sokszorozók nem terhelhetık jelentısen, így alkalmatlanok a feladatra. A kapacitív energiatárolásra alkalmas áramkört Marx generátor néven szabadalmaztatták. (7. ábra) A mőködéshez nagyfeszültségő kondenzátorokra, ellenállásokra és gyors, egyszerre kapcsolható kapcsolókra van szükség. A 7. ábra felsı részén látható a hosszú ideig, viszonylag lassan történı feltöltési szakasz, amikor is a bal oldali végére kapcsolt áramforrásból feltöltjük a soros RC tagokat. Minden kapacitáson a töltés végére a tápláló áramforrás üresjárati feszültsége mérhetı. A kisütéshez a „Spark Gap Switch” felirattal jelzett szikraközök egyidıben való begyújtása szükséges, ami egy indítójellel, jól vezérelhetı. A szikraközök begyújtanak és úgy vezetnek, mintha fém vezetık lennének. Az alsó ábrán látható módon a szikraközökön keresztül a kapacitások sorba kapcsolódnak, így az n db kapacitás összegfeszültsége az egy kapacitásra esı feszültség n-szerese lesz. Ez az energiatároló módszer feszültséggenerátoros jellegő forrást valósít meg. A kapcsoláshoz használhatóak még nagyfeszültségő félvezetıs kapcsolók is, amelyeknek azonban el kell viselniük a kapcsolás utáni terhelı áramot is. A Marx generátor többször is használható, normális üzemben nem megy tönkre alkalmazása alatt. 27 7. ábra. A Marx generátor mőködésének elve [20] A másik energiatárolási mód az induktív energiatárolás. Ennek egyik példája az ún. Robbantásos Fluxuskompressziós Generátor - FCG. A 8. ábrán látható konstrukció egyszeri mőködéső, a mőködtetéséhez robbantásra van szükség, ami véglegesen megsemmisíti a szerkezetet. 8. ábra. A robbantásos fluxuskompressziós generátor vázlata [21] A mőködés lényege az, hogy egy nagy induktivitásban, hosszú idı alatt mágneses tér épül fel, vagyis mágneses energia tárolódik. Az armatúra egy vörösrézbıl készült csı, amelyet gyors robbanású robbanóanyaggal töltenek meg. A jó vezetı, vörösréz tekercset kívülrıl egy nem mágnesezhetı anyagból készült köpeny veszi körül, megakadályozandó, hogy a robbanás következtében a tekercs idejekorán szétszakadjon. A robbanást egy hullámfront irányító lencse irányítja és a bal szélrıl indul, majd végighalad az armatúra belsejében. Amikor a tekercset hordozó armatúra a teljes lehetséges átmérıre kitágul, fokozatosan, de igen nagy sebességgel rövidre zárja a tekercs meneteit. A rövidre zárt menetek nem tárolhatnak energiát, így a mágneses tér balról-jobbra összenyomódik, a tekercs induktivitása rohamosan csökken. A kimeneten igen nagy áramimpulzus lép fel. Az elıállított impulzus idıtartama 10-100 µs közötti és az áramerısség elérte a millió A nagyságrendő értéket. 28 A nagyfrekvenciás rezgéskeltıkre lehet példa a 9. ábrán látható eszköz, amelynek a neve Virtuális Katódú Oszcillátor – a Vircator. Egy nagy sugáráramú elektronsugár bombáz egy rács, vagy fólia anódot. Sok elektron átjutva az anódon egy töltött térrészt hoz létre az anód mögött. Megfelelı körülmények között ez a töltött térrész mikrohullámú rezgéseket fog kibocsátani. Ha a töltött térrész egy hangolható üregrezonátorban helyezkedik el, akkor (igen nagy mikrohullám) energia csatolható ki. Ez 170 kW és 40 GW teljesítmény közötti értéket mutatott a deciméteres és a centiméteres frekvenciatartományban. 9. ábra. A Vircator felépítése [21] A Vircator konstrukciójában két fajta lehet. Az egyik az axiális Vircator (Axial Vircator - AV) illetve a transzverziális Vircator (Transverse Vircator - TV). Az axiális Vircator egy hengeres csıtápvonal felépítéső szerkezet. A kilépı energia a csıtápvonal kiképzéső végén lép ki. Az axiális Vircator transzverzális mágneses (TM) módusban rezeg, míg a transzverziális Vircator transzverzális elektromos (TE) módusú rezgést állít elı. Méretei alapján az eszköz alkalmas lehet bomba testbe vagy rakéta harci fejrészébe való beépítésre is. [21] A Vircator meghajtására a feszültséggenerátoros jellegő Marx generátor alkalmas. Az áramgenerátoros FCG alkalmas az üregrezonátoros rezgéskeltık meghajtására. A 10. ábrán látható üregrezonátoros rezgéskeltı alapelve az, hogy az üreget egy nagyenergiájú villamos ívvel gerjesztik, az pedig az üreg mérete által meghatározott frekvencián felgerjed és a kicsatoló szondán kivehetı a nagyfrekvenciás rezgés. 10. ábra. Az üregrezonátoros rezgéskeltı szerkezeti vázlata A nagyfrekvenciás technikában, lokátorokban széles körben alkalmazzák a magnetronokat is rezgéskeltésre. A magnetron egy speciális mikrohullámú oszcillátorcsı. A magnetron mőködési elve az elektromos és mágneses mezık együttes hatása alatt mozgást végzı elektronok térgerjesztı hatásán alapszik. A magnetron felépítését a 11. ábra szemlélteti. 29 11. ábra. A magnetron vázlatos felépítése és egy gyári példány A magnetron geometriai közepén egy oxidborítású főtött katód helyezkedik el, amelybıl a főtés energiájának hatására elektronok lépnek ki. A pozitív feszültségő anódba csak akkor jutnak el az elektronok, ha a kép síkjára merıleges irányú mágneses tér nagysága nem halad meg egy meghatározott értéket. Mivel a kép síkjára merıleges irányú állandó mágneses teret használunk, az elektronok a katódtól az anód irányába görbült pályán mozognak. Ha a mágneses tér megfelelıen nagy, bekövetkezik az az állapot, amikor anélkül, hogy elérnék az anódot, visszafordulnak a katód irányába. Az anódtömb tulajdonképpen egy körbehajlított, záródó szerkezető lassító vonal. Az anódblokk geometriai kivitele típusonként különbözı lehet, azonban mindegyikre igaz, hogy egymással csatolásban levı üregekbıl állnak. Az üregek csatolt tere (rezgı állapotban) felbontható egy, az óramutató járásával megegyezı, és egy azzal ellentétes irányban forgó elektromágneses térre. A mágneses tér hatására a ciklois pályán mozgó elektronok az egyik (nekik megfelelı irányban) forgó térrel kölcsönhatásba lépnek, és a tápegység energiáját ezen kölcsönhatás útján átalakítják nagyfrekvenciás energiává, vagyis a nagyfrekvenciás rezgést fenntartják. [7] A magnetronok kedvezı tulajdonsága, hogy használhatók folyamatos és impulzusüzemben is. A háztartásokban megtalálható mikrohullámú sütıkben mintegy 700-1200 W folyamatos teljesítményő magnetronok dolgoznak, a radarokban több 100 kW teljesítménnyel impulzusüzemben használjuk ıket. A többször használható impulzusfegyver konstrukciókban a magnetron és a Marx generátor megfelelı párosítás. Minden adóberendezés utolsó láncszeme az antenna. Az antenna feladata, hogy a tápvonalban vezetett energiát a külsı szabad térbe csatolja, mintegy transzformátorként illessze a tápvonal hullámimpedanciáját a szabad tér hullámimpedanciájához. Az antenna másik transzformációs feladata, hogy a tápvonalban haladó elektromágneses energiát a szabad térbe sugárzott elektromágneses energiává alakítsa. Az antenna további feladata, hogy egyfajta térbeli szőrıként viselkedjen, adáskor a kilépı energiát a tér meghatározott irányaiba nagyobb, míg más irányokba kisebb energiával sugározza ki, vagyis egyfajta súlyozást végezzen. Ezt a súlyozást grafikusan ábrázolva kaphatjuk az antenna iránykarakterisztikáját. Vételkor hasonlóképpen mőködik, a tér egyes irányaiból jobban, nagyobb érzékenységgel veszi a jeleket, más irányokból kevésbé, vagy egyáltalán nem. Az antennák adási és vételi karakterisztikái azonosak, vagyis az antennák reciprok elemek. A nagy energiájú rádiófrekvenciás fegyverek számtalan típusa, változata létezik, létezhet, de az alapelvek és az építıelemek mindegyikben ugyanezek. A továbbiakban tekintsük át az emberek ellen készült mikrohullámú fegyvereket és hatásaikat.
- Emberek ellen tervezett rádiófrekvenciás eszközökA szakirodalomban és a médiában a legnagyobb publicitást az amerikai fejlesztéső ADS – Active Denial System – Aktív elhárító rendszer nevet kapta.A 11. képen a terepjáróra épített változata látható. 11. kép. Az ADS rendszer terepjáróra épített változata [23] Az erıszakos tömegtüntetések, zavargások feloszlatására alkalmas mikrohullámú eszközt fejlesztett ki az Egyesült Államok Légierejének Kutatólaboratóriuma (AFRL – Air Force Research Laboratory) és a Védelmi Minisztérium Nem Halálos Fegyverek Ügynöksége (DoD Non-Lethal Weapon Directorate), a Védelmi Minisztérium (Department of Defense) felkérésére. Az alap elképzelés 1989-ben született meg, 2000-ben megkezdıdtek a tesztelések, és 2007 januárjában az eszközt a Georgia állambeli Moody légitámaszponton bemutatták a sajtónak. Az ADS lényege, hogy tüntetések, zavargások esetén, a civil lakossággal szemben olyan eszköz álljon rendelkezésre, amely nem okoz maradandó egészségkárosodást, ugyanakkor mégis képes feloszlatni a zavargó tömeget, vagyis nem halálos hatású, de ellentmondást nem tőrı eszköz álljon rendelkezésre. A berendezés kisteljesítményő 95 GHz-es elektromágneses sugárzást bocsát ki, mely hıt generál a célterületen tartózkodó emberek bırfelületén, ezáltal a terület mielıbbi elhagyására kényszerítve ıket. A közel 3 mm-es hullámhosszú sugárzás a ruhán áthatolva 0,3-0,4 mm mélyen hatol a bırbe, ahol a fájdalomérzı idegvégzıdések találhatók. A bırfelszínt kb. 2 s alatt égetı fájdalomérzetet kelt, és ennek következtében a besugárzott alany kényszerően menekül a sugárzás útjából. Égési sérülés okozásához legalább 250 s ideig tartó folyamatos besugárzásra lenne szükség. A 2 m átmérıjő antenna egy keskeny sugárba fókuszálja a mikrohullámú sugarakat, mely keskeny sugár segítségével a tömegbıl akár egyetlen alany is célba vehetı, még nagyobb távolságból is. A rendszer hatótávolsága kb. 500-1000 m. [23], [24] Az Aktív elhárító rendszer katonai terepjáróra szerelt változata már 2005-ben elkészült, de folynak a kutatások a rendszer repülıgépek és hajók fedélzetén történı alkalmazásá- 31 nak területén is. A kézi változatra egyes rendıri erık, és a tengerészgyalogság is érdeklıdést mutatnak. Szigorúan ırzött, nagy fontosságú stacioner vagy tábori objektumok védelmében is számolnak az alkalmazásával. Radarral kiegészítve detektálják a behatolókat, és ha nem tesznek eleget a terület elhagyására felszólító parancsnak, akkor ezzel az eszközzel kényszerítik a távozásra. (12. kép
- Nagyteljesítményő rádiófrekvenciás rendszerek a nagyhatalmak arzenáljában A HAARP PROGRAM 1983-ban Reagan elnök nyilvánosan meghirdette a Hadászati Védelmi Kezdeményyezés - Strategic Defense Initiative (SDI) - programot, melynek célja egy atomháborút meggátolni képes technológia és az ahhoz szükséges fegyverek kifejlesztése volt. A projekt „Csillagok Háborúja” – „Star Wars” néven került be a köztudatba. [25] 13. kép. Strategic Defense Initiative logoja [25] Több ezer ötlet született, több százat el is kezdtek kutatni, fejleszteni. Rengeteg kutatást relatíve rövid idı után befejeztek, néhány azonban még a mai napig is folyik. Ezek céljai és eszközei azonban gyakran nemzetközi szerzıdéseket sértenek/sértenének, ezért abból a célból, hogy elkerüljék a közfelháborodást, civil kutatásként próbálják legitimmé tenni ezeket. Ilyen „kettıs” program az ún. HAARP is, amelyet a közvélemény elıtt egy teljesen civil, tudományos kutatásként szoktak bemutatni. A HAARP a High Frequency Active 32 Auroral Research Program, azaz aktív, magas frekvenciás program az auróra – (sarkifény) kutatására elnevezést takarja, vagyis hivatalosan az északi fény létrejöttét és tulajdonságait vizsgálja. Rengeteg vita folyik manapság is arról, hogy mi a HAARP program valójában, mi annak a célja. Nem csak tudósok vitatkoznak errıl, hanem átlagemberek is. Vannak, akik tudományosan próbálják megmagyarázni, vannak azonban olyanok, akik összeesküvés elméletekkel állnak elı. A kormány állítása szerint ez egy tisztán tudományos kutatási program, mely célja az atmoszféra legfelsı részének vizsgálata. Mások a Csillagok Háborúja program egy prototípusának tekintik. Vannak, akik azt állítják, hogy a kormány az idıjárást akarja befolyásolni ezzel, míg mások azt állítják, hogy egy új világrend kialakításának az eszköze, mely képes holografikus képeket egyenesen a fejünkbe vetíteni és kényszeríteni minket az új rend elfogadására. Mások szerint egy globális védelmi rendszer része, mely az idegenek ellen hivatott minket megvédeni. És ennél még vannak vadabb állítások is! [26],[27] Abban az évben, amikor a tervezıasztalról lekerült a HAARP, három szerzıdést kapott az ARCO Power Technologies. Mindez 1991-ben történt. Ugyanebben az évben kezdıdtek meg a környezeti hatásainak a vizsgálatai. 1993-ban, a MITRE Corporation elkészítette az elsı környezeti hatásokkal foglalkozó analízisét. Késıbb ugyanez a cég készítette az elektromágneses interferencia hatásaival és a végsı környezeti hatásokkal foglalkozó tanulmányt is. [28] 1994 júniusában az ARCO eladta az Advanced Power Technologies (APTI) leányvállalatát, a hozzá tartozó szabadalmakat és az építés második fázisának megbízását az ESystems-nek, mely a világ egyik legnagyobb hírszerzéssel foglalkozó vállalata, CIA kapcsolatokkal. Elektronikai hadviselési, navigációs és felderítı berendezések gyártásával foglalkozik. Ezzel a vásárlással az E-Systems tulajdonába került az idıjárás módosítására alkalmas technológia és Bernard J. Easlund US Patent No: 4,686,605 számú szabadalma, az „Eljárások és berendezések a Föld légkörének, az ionoszférának és/vagy a magnetoszférának megváltoztatására”. A Raytheon vállalat késıbb felvásárolta az E-Systems-t, mely 1994-ben a 42. helyet foglalta el a világ leggazdagabb 500 cégének listáján. Több ezer szabadalom van a tulajdonukban, köztük olyanok is, melyek értékesek lehetnek a HAARP programban. [28] A HAARP gerincét 12 szabadalom alkotja, melyek a [28] irodalomban részletesen felsorolásra kerültek. A kutatások alapját Nikola Tesla századfordulós kísérletei képezték. Eastlund szabadalma elıre megjósolta, hogy ez a technológia képes lehet a repülıgépek és a rakéták kifinomult irányítórendszereinek zavarására és blokkolására. Mivel nagy területeket képes a különbözı frekvenciájú elektromágneses sugarakkal besugározni, végig ellenırzött körülmények között, lehetıvé válik a szárazföldi, tengeri és légköri kommunikáció tökéletes zavarására. A HAARP fejlesztése három részre osztható. Az elsı fázis maga a puszta tudomány, alapvetı kutatás, mely a természeti törvények megértésérıl és annak katonai felhasználásáról szól. A második fázis beszerzési - építési kör. Ebben tudósok és más szerzıdéses kutatók az eszközöket fejlesztik ki az elıbb említett célokhoz. A célja ennek a fázisnak, hogy bizonyítást nyerjen a koncepció, hogy késıbb katonai célokra is alkalmas lesz. A harmadik a prototípus fázis, melyben az ötlet egy kézzelfogható, mőködı prototípusban önt formát. A technológia ekkora már kilépett a laboratóriumból és a politika kereszttüzébe került. 33 14. kép. A HAARP egy korai látképe [29] Maga a HAARP bázisa Alaszka dél-keleti részén található, közel az alig 300 lakosú Gakona városkához, mely a Copper völgy közepén fekszik. Itt található a Copper és a Gakona folyók egybefolyása, 15 mérföldre észak-keletre Glennallen-tıl. A Glenn Highway és a TokHighway a Copper folyó mentén, északkeleti irányban végigköveti a Wrangell-St. Elias Nemzeti Park északi részét. A Tok-Highway 11-es mérföldkövénél, Gakona település közelében az út mellett több kilométeren át szögesdrótkerítés húzódik. A kerítés mellett tábla figyelmeztet arra, hogy itt katonai terület kezdıdik. Ez a terület maga a HAARP bázisa. A program fıbb támogatói az US Airforce Phillips Laboratory és az US NAVY két szervezete, az Office of Naval Research és a Naval Research Laboratory. Ezek felelısek a technikai felügyeletért, menedzsmentért és értékelésért. Ennek ellenére a programot maga az Egyesült Államok Védelmi Minisztériuma finanszírozza. Maga a tudományos kutatás oktatási intézményekben folyik. Több neves egyetem és cég is részt vesz a kutatásban, mint például University of Alaska, University of Massachusetts, Massachusetts Institute of Technology (MIT), Stanford University, University of Maryland, Cornell University, SRI International és Geospace, Inc, stb. Érdekes, hogy, habár civil és pusztán tudományos kutatások céljából épített kutatóállomásként tünteti fel a létesítményt a Egyesült Államok kormánya, nyilvános online elérhetı mőholdképe torz, homályos, nem kivehetı. A HAARP egy 24 ha nagyságú területen fekszik. A terület tulajdonosa az Egyesült Államok Védelmi Minisztériuma. Eredetileg egy horizonton túli radart terveztek erre a területre. 1991-ben került a terület a HAARP programba, jóval az után, hogy a radar tervezetet elvetették. A terület legszembetőnıbb része az antenna tömb, mely neve Ionospheric Research Instrument (IRI) (15. kép). A 24 ha-ból 9 láp volt, de jelentıs részét már feltöltötték az IRI számára. 34 15. kép. IRI [30] Jelenleg az IRI 13,3 ha területen fekszik, 180 dipol antennával, melyeket 15*12-es négyszögben rendeztek el. A kereszt alakú dipol antenna egyik karja a 2,8 - 7 MHz-es tartományért, a másik a 7 - 10 MHz-es frekvenciasávért felelıs. Egy idıben csak az egyik kar képes mőködni, attól függıen, hogy mekkora frekvenciát akarunk kisugározni. 4,7 m magasan egy fém ernyı található a tornyok között. Ez egy folyamatos visszaverı réteget képez. Sugárzás közben a lefelé kibocsátott rádiófrekvenciás energiát összegyőjti és visszairányítja felfelé. Ez nem csak erısíti magát a sugarat, de védi is a földön lévı embereket és állatokat az erıs rádiófrekvenciás mezıtıl, melyet mőködés közben bocsát ki. Az antennák úgy vannak összekapcsolva, hogy az ionoszféra szők tartományát is képesek pontszerően, magas frekvenciás rádióhullámokkal bombázni. Az ionoszféra megcélzott tartományában ez elektromágneses folyamatokat gerjeszt, ami rádióhullámok kisugárzását eredményezi. A földön, az antenna tömb alatt 30 adó-óvóhely található. Minden óvóhelyen 12 dízel aggregátorral mőködı adó található. Ezek mind alsó, mind felsı sávú dipolt meghajtó adóként is képesek mőködni. 16. kép. Az adó-óvóhely 35 Minden adó képes 10 kW rádiófrekvenciás energia elıállítására. Együttesen, ez a 360 adó képes 3,6 MW nyers rádiófrekvenciás kimenetet az antennákra kapcsolni. A HAARP-nak van egy egyedülálló képessége: az antennarendszer fázisrácsantennaelvő vezérlésével képes ezeket az adásokat magasan az égen egy pontba koncentrálni. Ez felerısíti a kimenetet több mint 3,6 GW-ra. Ez a képessége körülbelül 72000-szer erısebbé teszi, mint a legnagyobb kereskedelmi rádióállomás az Egyesült Államokban. A létesítmény fı célja, a HAARP hivatalos forrásai szerint, az őridıjárás kommunikációra, navigációra és az áramhálózatra gyakorolt hatásainak vizsgálata. Az őr idıjárás nem más, mint a Napból és a mély őrbıl érkezı részecskék áramlása a Föld felsı légköre felé. Ez hatással lehet az ionoszférára, a mőholdak fedélzeti rendszereire is. Az őr viharok túltölthetik villamos vezetékeket a Földön, kiterjedt áramszüneteket okozva. Nagyfrekvenciás rádiójeleket a mőholdak kommunikációjában, például katonai UHF mőholdak és a GPS mőholdak, használnak. Ez esetben a rádiójeleknek át kell haladniuk az ionoszférán. A rendszerek teljesítményét negatívan befolyásolhatja az ionoszféra természetes folyamatai. Összefoglalva, a cél az ionoszférikus és Föld-közeli őr természeti folyamatainak felfedezése és megértése, nem utolsó sorban pedig annak szándékos befolyásolása. [31] AZ OROSZ „WOODPECKER” RENDSZER Az orosz „Woodpecker” – fakopáncs, egy közismert szovjet jel volt, mely világszerte hallható volt a rövidsávú frekvenciatartományban 1976 és 1989 között. Maga a hang egy éles, ismétlıdı kopogó, 10 Hz-es hang volt, ezért a fakopáncs név. A hang az interneten meghallgatható3 . A véletlenszerő frekvenciaugrások megzavarták a szabályosan mőködı rádióadásokat, amatır rádiókat, közösségi állomásokat, tömeges panasztételeket eredményezve ezzel számos országban. A jelet sokáig egy horizonton túli radar jelnek vélték. Ezt a teóriát a Szovjetunió felbomlása után hivatalosan meg is erısítették. Manapság a rendszer már DUGA-3 néven ismert, mely része egy szovjet ballisztikus rakétavédelmi hálózatnak. NATO titkosszolgálatok már korábban és érdeklıdtek a rendszer felıl, fényképeket készítettek és Acél Telepnek (Steel Yard) nevezték el. A nyugat számára az elsı vett jel teljesen ismeretlen és érthetetlen volt. Háromszögeléssel, iránybeméréssel gyorsan kiderült, hogy a jel Ukrajnából származik. Különbözı katonai forrásokból származó jelentések váltakozó forrásokat azonosítottak: Kijev, Minszk, Csernobil, Gomel és Csernyihiv. Minden jelentés megközelítıleg ugyanazt tartalmazta: egy adóállomást néhány km-re dél-nyugatra és egy vevıállomást, körülbelül 50 km-re észak-keletre Csernobiltól. A szovjetek már régóta, 1950-1960 óta, dolgoztak egy korai elırejelzı rendszer kiépítésén, a ballisztikus rakétavédelmi rendszerük részére. Számos rendszer azonban csak direkt, látótengely irányú képet tudott biztosítani és csak elemzı és elfogási célokra voltak alkalmasak. Egyik ilyen rendszer sem volt képes korai riasztást adni egy rakétaindításról, biztosítva ezzel a kellı idıt a tervezésre és reagálásra. Akkoriban a szovjet mőhold rendszer még nem volt teljesen kifejlesztve és az ellenséges környezetben való mőködésük (mőhold védelmi rendszerek jelenlétében) képessége is megkérdıjelezhetı volt. Egy horizonton túli radarnak mindezek nem okoztak volna problémát, úgyhogy az 1960-as évek végén meg is indult egy ilyen rendszer fejlesztése. Az elsı kísérleti rendszer, a Duga-1 Ukrajnában, Mykolaiv közelében található. Ezt követte a Duga-2 prototípusa, ugyanazon a telephelyen. Ez már képes volt Távol-keleti és tengeralattjáróról való indítások követésére. Mindkét radar rendszer keleti fekvéső és kis 3 http://www.youtube.com/watch?v=aOMVdOc9UbE 36 energiájú volt. Magát a Duga-2-t 1970-ben F. Kuzmin tervezte, és sikeresen tesztelték saját rakéták indításával a Távol-keleti és Csendes óceáni térségbıl a Novaya Zemlya kísérleti területre. Az állomás 26 hatalmas adót foglalt magába (minden adó akkora, mint egy kétszintes ház). Az adóantenna 210 m széles és 85 m magas, míg a vevıantenna 300 m széles és 135 m magas volt. Az antenna mezın 330 db, 15 m magas adó volt található. Ez a horizonton túli radar 1971 novemberére lett üzemképes. Egyes állítások szerint 1980-ban egy másik, újabb radart építettek, hogy a kínai rakéta kísérleteket figyelemmel tudják kísérni.[32] Az adási frekvenciák 3,26 – 17,54 MHz és 4 – 30 MHz között voltak, az aktuális maximális használható frekvencia (MUF) függvényében. Hajnalban az adási frekvencia 14 – 22 MHz között, míg du. 3 órakor 14 MHz, vagy annál kevesebb volt. A radar 20 – 30 MW kimentı teljesítménnyel rendelkezett különbözı jelentések szerint. A jel pulzus-modulált volt, másodpercenként néhány pulzusszámmal (a legtöbb forrás szerint 10 pulzus másodpercenként). Ez okozta a tipikus fakopáncs hangot. Mikor elıször mőködés alá helyezték, számos kommunikációs csatornát megzavart, beleértve repülıgépek vészhelyzeti frekvenciáit is. Ennek következtében módosították a mőködési feltételeket és a radar kihagyta ezeket a frekvenciákat, ahogy a spektrumon áthaladt. Az új Duga-3 rendszer már egy egymástól 60 km-re fekvı, különálló adót és különálló vevıt használt. A fejlesztés számos nehézség hátráltatta, például a szovjet számítástechnika színvonalának korlátai a jelfeldolgozás terén. A mőködési feltétel, mely szerint amerikai interkontinentális rakétaindítások felderítésére legyen képes, az Északi-sarkon keresztül visszavert sugárzásra alapult, ahol az északi fény jelentıs ingadozásokat okoz az ionoszféra tulajdonságaiban. 17. kép. A Duga-3 (Csernobil-2) antennarendszere [33] 1980-ra Oroszország hivatalosan három mőködıképes horizonton túli radarral rendelkezett: kettıvel Kijev és Minszk közelében és eggyel Szibériában, mely 1979-ben lépett mőködésbe, a nyugati partszakaszra fókuszálva. 37 Az 1990-es évek közepére legalább a két Ukrajnában található radart leállították már, hiszen a folyamatos karbantartásuk nem szerepelt az orosz-ukrán korai elırejelzı rendszerrel kapcsolatos tárgyalásokon. 18. kép. A Duga-3 antennarendszere [33] Az 1980-as években egy negyedik állomás épült a Japán Tenger partjainál, Nakhodkaban, más elv alapján. Nem világos a pontos helyszín, hiszen számos területet hívnak így, például Nakhodka a Kamcsatka-félszigeten, de a valószínőbb helyszín Nakhodka, Vlagyivosztok közelében. Ez a radar a jelentések szerint a tengeri és légi jármővek, illetve ballisztikus rakéták mozgását volt hivatott figyelemmel kísérni Kína partjai és Guam szigete között. A helyszín és rendeltetés erısen bizonyítja, hogy ez a radar nem része a Duga családnak, hanem egy „Irida” horizonton túli radar felszíni hullámokkal ("Irida" Over-The-Horizon Surface Wave (OTH-SW)). Ez a rendszer képes felszíni hajók felderítésére 280-300 km távolságból, tengerviszonyok és hajómérettıl függıen. A maximális teljesítménye 64 kW magas frekvenciás tartományban. A vevı és adóállomás egymástól különálló, egymástól távol telepített. [32] Ezen rendszerek láthatóan nem arra készültek, hogy más eszközöket tönkre tegyenek, de a technikai lehetıségei a nagy rádiófrekvenciás energiák adott helyre koncentrálásának megvannak, így hasonlatosságot mutatnak a HAARP rendszerrel, amely nagyon sok találgatásra, összeesküvés elmélet születésére adott alkalmat és valljuk meg, nem alaptalanul.
No
vegyük még hozzá a lézer fegyvereket .
Az
1990-es évek közepére legalább a két Ukrajnában található
radart leállították már, hiszen a folyamatos karbantartásuk nem
szerepelt az orosz-ukrán korai elırejelzı rendszerrel kapcsolatos
tárgyalásokon. 18. kép. A Duga-3 antennarendszere [33] Az 1980-as
években egy negyedik állomás épült a Japán Tenger partjainál,
Nakhodkaban, más elv alapján. Nem világos a pontos helyszín,
hiszen számos területet hívnak így, például Nakhodka a
Kamcsatka-félszigeten, de a valószínőbb helyszín Nakhodka,
Vlagyivosztok közelében. Ez a radar a jelentések szerint a tengeri
és légi jármővek, illetve ballisztikus rakéták mozgását volt
hivatott figyelemmel kísérni Kína partjai és Guam szigete között.
A helyszín és rendeltetés erısen bizonyítja, hogy ez a radar nem
része a Duga családnak, hanem egy „Irida” horizonton túli
radar felszíni hullámokkal ("Irida" Over-The-Horizon
Surface Wave (OTH-SW)). Ez a rendszer képes felszíni hajók
felderítésére 280-300 km távolságból, tengerviszonyok és
hajómérettıl függıen. A maximális teljesítménye 64 kW magas
frekvenciás tartományban. A vevı és adóállomás egymástól
különálló, egymástól távol telepített. [32] Ezen rendszerek
láthatóan nem arra készültek, hogy más eszközöket tönkre
tegyenek, de a technikai lehetıségei a nagy rádiófrekvenciás
energiák adott helyre koncentrálásának megvannak, így
hasonlatosságot mutatnak a HAARP rendszerrel, amely nagyon sok
találgatásra, összeesküvés elmélet születésére adott
alkalmat és valljuk meg, nem alaptalanul. 38 5. Fejezet - Lézer
alapú eszközök, lézerfegyverek A lézer szó az angol laser -
Light Amplification by Stimulated Emission of Radiation kifejezés (=
fényerısítés a sugárzás gerjesztett emissziójával)
kezdıbetőibıl keletkezett és mára a beszélt köznyelv
elfogadott szava lett. A lézer hallatán az emberek nagy többsége
egy sejtelmes, vékony piros fénysugárra gondol elıször, ami sok
tekintetben különleges a többi fényfajtához képest. Különleges,
mert már maga az elıállítása sem hétköznapi, de a fizikai
tulajdonságai és a felhasználási területei is egyedülállóan
sokfélék. A háztartási elektronikai eszközeinktıl kezdve
használja az ipar, az orvostudomány, a kereskedelem, a
méréstechnika és nem utolsó sorban a hadiipar. A történeti
felvezetés után a fejezetben bemutatásra kerülnek a lézerfény
elıállíthatóságának fizikai magyarázata, a lézerfény
jellemzıi, a lézerforrások fajtái, majd a gyakorlati alkalmazásra
találunk példákat. A katonai célú alkalmazások igen széles
körében használják, amelyek közül most elsısorban a támadó
célú alkalmazásokat tekintjük át. A mézer, mint a lézer
elıfutára A második világháború a légvédelmi és repülési
célokra fejlesztett radarok óriási technológiai elırelépését
hozta. A háború után a közvetlen és intenzív kutatási igény
visszaesett, ugyanakkor ezen a területen kutatók ezrei dolgoztak,
akik tovább folytatták az eszközök, módszerek tökéletesítését.
Kiemelt problémaként jelentkezett a frekvenciatartomány
kiterjesztése az egyre magasabb frekvenciák felé, a radarok
letapogató jeleinek tökéletesítése, valamint a hatótávolságuk
növelése. Az üzemi frekvencia a diszkrét induktivitásokból és
kapacitásokból álló rezgıkörökkel már nem volt tovább
növelhetı, ún. elosztott paraméterő hálózatokat, másfajta
építési elveket kellett kifejleszteni. A diszkrét alkatrészek
helyett üregrezonátorok jelentek meg, az elemi sugárforrások,
atomi, molekuláris rezgések tulajdonságainak kihasználására
törekedtek a kutatók. Mind az amerikai, mind a szovjet kutatók
rájöttek, hogy az üregrezonátorokban gerjesztett hullámteret
hozzá lehet csatolni az atomi rendszer rezgéséhez, vagyis
együttrezgésre lehet bírni ıket. Ennek a fizikai lehetıségét
Albert Einstein 1917-ben, az indukált emisszió megsejtésével
elvben megfogalmazta, a gyakorlatban nem volt lehetıség ezt még
igazolni. A radarok hatótávolságának növelésére a teljesítmény
növelése hosszú távon nem megoldás, ezért a nagyfrekvenciás
jelek erısíthetıségére helyezték a kutatások hangsúlyát. Az
üregrezonátorok kellıképpen növelték a szelektivitást,
tisztították a spektrumot, de erısítésre magukban nem voltak
alkalmasak. A hosszas kísérletek mindkét oldalon elvezettek egy
igen érdekes jelenséghez. Ammóniagázt sugároztak be 1,24 cm
hullámhosszúságú mikrohullámmal, amely 23,87 GHz frekvenciának
felel meg. A gáz a sugárzás energiájának egy részét felvette,
molekuláinak egy része ún. gerjesztett állapotba került. Amikor
a besugárzást megszakították, a gáz gerjesztett molekulái újra
alapállapotba kerültek, a felvett energiát lesugározták – és
ez az óriási felfedezés – éppen 1,24 cm hullámhosszúságú
mikrohullámú sugárzás formájában. Ez a jelenség elvezetett a
keresett erısítıhatáshoz. Az ammónia anyagára jellemzı
frekvencián gerjesztve a gázt, a nagyobb energiájú molekulák
rezgésbe jönnek, energiát vesznek fel és adnak le, vagyis
rádiósugárzást bocsátanak ki. Ha azonban ebbe a magasabb
energiaállapotú gázhalmazba ilyen frekvenciájú rádióhullámokat
juttatunk be, a nagyobb energiaállapotú molekulák egyszerre és
azonnal visszakerülnek az alapenergia állapotba, vagyis energiát
sugároznak ki. Ez a radarhullámok erısítésére az alábbi módon
alkalmazható. Vegyünk egy 1,24 cm hullámhossz rezgésére
méretezett üregrezonátort. Az egyik oldalán egy csıtápvonal
segítsé- 39 gével vezessük be az erısíteni kívánt gyenge
jeleket, egy másik csatlakozáson át az ammóniagázt szolgáltató
készülékbıl vezessünk magasabb energiaszintre gerjesztett
ammónia gázsugarat. Az erısíteni kívánt jel a gázsugárra
esik, hatására a nagyobb energiaszintre gerjesztett molekulák egy
része a bejövı jellel arányos mennyiségben alapszintre esik
vissza. Eközben a beérkezı jellel azonos 1,24 cm hullámhosszúságú
sugárzást bocsátanak ki, vagyis erısítı hatás lép fel. A
magasabb energiaszintő rezgések egy kilépı nyíláson át lépnek
ki az üregbıl. Ezt a konstrukciót ammóniamézernek hívják és
Charles Townes 1953-ban indította be elıször. A mézer szó maga,
az angol maser – Microwave by Stimulated Electron Radiation (=
mikrohullámok erısítése gerjesztett elektronok sugárzásával)
rövidítésbıl jött létre. 5.1. Lézerek csoportosítása A
lézerek mőködésének részletes kvantummechanikai leírására
jelen jegyzet terjedelmi okokból nem alkalmas, de nagyon sok fizikai
szakirodalom foglalkozik ezekkel. Itt a legfontosabb tulajdonságait,
csoportjait foglaljuk össze. A lézerfény legfontosabb fizikai
tulajdonságai: • monokromatikus (egyszínő), ami azt jelenti,
hogy a lézer csak bizonyos hullámhoszszakon sugároz ki fényt,
ebbıl következik, hogy a lézerfényt spektrálisan felbontva,
vonalas színképet kapunk; • a lézerfény divergenciája, más
szóval széttartása igen alacsony, vagyis jól nyalábolt,
irányított; • nagy energiasőrőség érhetı el a nyalábban. A
lézerek fajtái és fıbb alkalmazásaik: • szilárdtest lézerek:
holográfia, anyagmegmunkálás, sebészet, célmegjelölés, LIDAR;
• folyadéklézerek (festéklézerek); • gázlézerek:
holográfia, színképelemzés, gyógyászat, anyagmegmunkálás; •
vegyi lézerek: fegyverkutatás, anyagkutatás; • félvezetı
lézerek: lézer pointerek, számítástechnika, CD,
telekommunikáció, gyógyászat. A mőködés módok szerint
megkülönbözetünk impulzusüzemő, folytonos és kvázifolytonos
lézereket. Impulzusos lézerek pl. a festéklézerek, a rubin lézer,
az excimer lézer, stb. Folytonos lézerek széndioxid lézer, az
argon ion lézer, a réz-halogenid lézer,… ugyanakkor ezeknek a
lézereknek van impulzusos és kvázifolytonos változatuk is. A
kisugárzott hullámhossztartomány szerint megkülönböztetünk
ultraviola, látható fénytartományú, Infravörös (IR) és
Röntgen lézereket. Az aktív közeg halmazállapota szerint
megkülönböztetünk szilárdtest, folyadék és gázlézereket. A
kisugárzott fény intenzitása szerint megkülönböztetünk
nagyintenzitású és kisintenzitású lézereket. Megállapodás
szerint egy lézert nagyintenzitásúnak tekintünk I=106 W/cm2
intenzitás fölött. A gerjesztés módja szerint a lézer lehet
elektromos gerjesztéső, fénnyel gerjesztett, rádióhullámokkal
gerjesztett, kémiai módon gerjesztett, stb. A kisugárzott
teljesítmény szerint a lézereket lézerosztályokba sorolhatjuk.
Az I. Osztályba olyan zárt, igen kis teljesítményő eszközök
tartoznak, amelyek veszélytelenek, mőködés közben nem léphet ki
a fény. Ilyenek a lézernyomtatók, CD író-olvasók, stb. A II.
osztályba tartoznak azok, amelyek teljesítménye kisebb, mint 1 mW,
kiléphet a sugár és képesek szemkárosodást okozni, pl.
pointerek. A II.a osztály hasonló, de csak 1000 s idı után
keletkezik károsodás. A III.a osztályba az 1-5 mW-os lézerek
tartoznak, szemkárosodást okozhatnak, ezért az ilyen
alkalmazásoknál figyelmeztetı tábla kihelyezése szükséges. A
IIIb osztályba az 40 5-500 mW teljesítményő folytonos lézerek
tartoznak, valamint az impulzuslézerek közül a 10 J/cm2
energiasőrőség alattiak. Már a visszaverıdésrıl kapott fény
is veszélyes lehet. Az e fölöttiek a IV. lézerosztályba
tartoznak. [35] 5.2. Lézerek alkalmazása a hagyományos
haditechnikai eszközökben Haditechnikai alkalmazásokban a lézert
elsısorban fegyver céljelölıként, távmérıkben és pl.
önrávezetı fejes harceszközök célmegjelölı eszközeként
alkalmazzák. A fegyverekre szerelt célmutató arra szolgál, hogy
nagy dinamikájú akciókban, amikor nincs mód a fegyverre szerelt
egyéb optikai vagy mechanikus célzó berendezést használnia a
lövınek, ekkor a „piros pont” mutatja, hogy a fegyver elsütése
esetén hová fog a lövedék becsapódni. 19. kép. Fegyverre
szerelt lézeres célmutató (Red dot) [36] A lézeres távolságmérık
mind a polgári, mind a haditechnikai felhasználásban széles
körben alkalmazottak. Az olcsó kézi kiviteltıl kezdve, a drága
hadikivitelőig, nagyon sokféle gyártmány létezik. A mőködése
hasonló, egy gombnyomásra az eszköz és az általa kibocsátott
lézersugár céltárgyba ütközési pontja közötti távolságot
jelzi ki egy kijelzın. 20. kép. Civil és katonai célú lézeres
távmérı [37], [38] A civil eszközökön irányzófény, piros
színő, létható tartományú pointer segíti a mérendı
objektumon tartani a mérıjelet, a katonai változatokban a
felderíthetıség csökkentése 41 céljából a célzást optikai
távcsıvel végzik, a mérést is a nem látható fénytartományban
mőködı lézer segítségével végzik el. A lézeres célmegjelölés
másik alkalmazott területe a csapásmérı fegyverrel kombinált
célmegjelölı eszköz, amely lehet a fegyveren, amely a célba való
becsapódásig rajta tartja a megvilágító sugarat a céltárgyon
és a pl. páncéltörı rakéta önrávezetı feje a célról
visszavert jelre vezeti rá magát. Ennél korszerőbb megoldások is
léteznek, pl. amikor egy pilóta nélküli repülıgép, vagy egy, a
kötelékben repülı másik repülıgép végzi a célmegjelölést
és a csapásmérést egészen máshonnan váltják ki. Ennek azért
van jelentısége, mert a lézeres célmegjelölést
besugárzásjelzıvel detektálni lehet és a megvilágítás
irányába valamilyen ellentevékenységet lehet folytatni, védelmi
rendszabályt életbe léptetni, ugyanakkor a csapásmérı eszköz
valós helye rejtve marad és az ellentevékenység sem éri olyan
hatékonysággal. A magyar Gripen repülıgépek is rendelkeznek egy
Litening III. típusú lézeres célmegjelölı konténer
rendszerrel. (21. kép) 21. kép. A Litening III. célmegjelölı
konténer [39] A Litening III. konténer 2,21 m hosszú, 0,4 m
átmérıjő és 208 kg tömegő henger. A feladat végrehajtása
idején fixen rögzített, nem leoldható. Léghőtéső, az
energiaellátással és a digitális adatkapcsolati csatlakozóival
kapcsolódik a repülıgéphez. Felépítését tekintve hat, gyorsan
cserélhetı modulból áll, akár az utolsó pillanatban is
javítható, összeszabályozást nem igényel, egy teszt lefuttatása
után harckész. Beépített inerciális szenzorral szinkronizálja a
kamerák tengelyét a radar antennájával. A pilóta a botkormányon
és a gázkaron lévı gombok segítségével pásztázhat a
kamerával, zoomolhat és ha megtalálta a célt, ráviszi a
célkeresztet és „befogja” a célt, amin a lézeres bomba
becsapódásáig rajta is marad. Az infravörös hullámtartományú
kamera 3-5 mikron hullámhosszú FLIR, amely detektora 640x512
pontból áll. A FLIR mellett van egy 3,5x3,5 fokos látószögő CCD
kamera is, amely a látható fény mellett érzékeli a célról
visszavert lézerfényt is. A felvételeket rögzítik a fedélzeten.
A lézeres célmegjelölı és a GPS kombinált alkalmazásával a
célok pontos koordinátái is meghatározhatók, ami elégséges
pontosságot biztosít ahhoz, hogy egy JDAM bomba eltalálja a
célobjektumot.[39] A lézer ilyen békés alkalmazásainak
áttekintése után következzenek az emberek, illetve a
haditechnikai eszközök ellen kifejlesztett lézerrel mőködı
berendezések. 42 5.3. Kis energiájú lézerek, dazzlerek A kis
energiájú lézerek, dazzlerek (dazzling – káprázás) elsısorban
a szem kápráztatására szolgálnak. A célszemély megvilágítása
esetén önkénytelenül behunyja a szemét, elfordul vagy fedezékbe
húzódik, de mindenképpen zavar keletkezik a harca közben. A
SaberShot típus a kézifegyverekre illeszthetı, zöld színő
félvezetı lézer. Gombnyomásra kapcsolható be és világítja meg
a célt. A gyakorlatban komoly pszichés hatást tapasztaltak az
alkalmazása során, hiszen a célszemély a besugárzásra
rejtızködéssel reagál. A kézi változata 500 m-ig, a jármőre
épített változata 2000 m-ig hatásos. 22. kép. Laser dazzler kézi
és jármőre épített változatban [40], [41] A Saber-203 (23. kép)
típus egy félvezetı lézer alapú dazzler, amelyet a szokványos
M-16 puska 40 mm-es gránátvetıjének csövébe lehet egy
gránáttöltési mozdulattal behelyezni. A hatásos távolsága
eléri a 300 m-t. Az USA Légierı Kutató Intézet, Irányított
Energiájú Eszközök Ügynöksége (Air Force Research Laboratory’s
Directed Energy Directorate) fejlesztette ki. [42] 23. kép. A
Saber-203 típusú lézeres vakító eszköz [42] Ezen lézerek
teljesítményük alapján technikai eszközök ellen nem
alkalmazhatók, nem hatékonyak, csupán az emberi látás
zavarására, kimondottan figyelemelterelésre szolgálnak, mert
egyébiránt a lézeres szemet roncsoló sugárzók harctéri
alkalmazását hadijogi egyezmények tiltják. Ettıl függetlenül
feljegyzett már a történetírás ilyen jellegő súlyos
sérüléseket is. 43 Az emberek ellen készült lézeres
alkalmazások egy speciális csoportját alkotják az ún.
elektrolézerek. A LIPC (laser-induced plasma channel – lézer
által indukált plazma csatorna) olyan sokkoló eszköz, amely a nem
halálos fegyverek csoportjába tarozó elektromos sokkolóhoz,
taser-hez hasonlítható, céljában és módszerében szinte azonos
vele, technikailag azonban másképp mőködik. A rendırségi és
egyes országokban személyi használatú elektromos sokkolók a
célszemélyre irányuló nagyfeszültségő áramütéssel teszik
mozgásképtelenné a szemben álló felet. Az áramütést egy
feszültségsokszorozó állítja elı az akkumulátor/elem
feszültségébıl és a ruházathoz, bırhöz érintett tüskékkel
jön létre a kontaktus. A kontakt alkalmazásra nincs mindig
lehetıség, ezért kidolgozták a taser-bıl kirepülı
tős/lövedékes változatot, ami néhány méterrıl fúródik a
célszemély testébe, majd a tők által kihúzott vékony huzalon
nagyfeszültségő áramütést közvetítenek. (24. kép) 24. kép.
Kézi sokkoló és a kilıhetı elektródás taser [43], [44] A LIPC
– tehát lézer indukált plazma csatorna a sokkolóból kirepülı
vezeték testesíti meg. Mőködésének alapelve az, hogy a fegyver
elsütésekor egy 10-15 s, rendkívül rövid idejő, nagyenergiájú,
speciális hullámhosszú lézersugár ionizálja a levegıt, amely
egy plazmacsatornát nyit meg. Ez a plazmacsatorna, mint egy
virtuális vezeték vezeti a céltárgyig a „villámcsapást”.
Skálázható, alkalmazható nem halálos, de halálos
energiaszinttel is. Az eszközt az Ionatron cég fejlesztette ki. Ez
tehát egy olyan lézer alapú irányított energiájú fegyver,
amely „mesterséges villámcsapás” útján bénítja az embert,
vagy rongálja meg az elektronikus eszközöket, áramköröket. 5.4.
Közepes teljesítményő lézerek Ebbe kategóriába azokat az
eszközöket soroljuk, amelyek kimondottan technikai eszközök
vakítására, megrongálására szolgálnak, nem ember ellen
tervezték ıket, ugyanakkor nem érik el hatásukban azokat a
lézereket, amelyek a céltárgyakat átégetik, súlyosan,
mechanikailag megrongálják. Az egyik ilyen alkalmazás a
repülıgépeket, helikoptereket fenyegetı infravörös önrávezetı
fejes légvédelmi rakéták ellen kifejlesztett önvédelmi
rendszer. Példaképpen álljon itt a Guardian rendszer, amelyet a
2002-es kenyai és a 2003-as bagdadi repülıtéren végrehajtott
kézi légvédelmi rakéta támadások tapasztalatait levonva
dolgozott ki a Northrop Grumman cég kimondottan kommerciális
alkalmazásra. A repülıgépekre utólag is felszerelhetı konténert
a törzs alsó részén építik be. (25. kép) A konstrukció
eredeti, katonai változata az AN/AAQ-24 [V] NEMESIS rendszer volt,
amely több száz katonai repülıgépre és helikopterre került
eddig felszerelésre. [45] A mőködés lényege az, hogy szenzorok
figyelik a légteret és jelzik, ha rakétaindítás történt a
közelben. A rakétaindítást a nagy intenzitású infravörös
hajtómő kisugárzással lehet megkülönböztetni a terepen lévı
egyéb hıforrások meglévı képétıl. 44 A veszélyre még az is
jellemzı, hogy a repülıgépbıl nézve a hıforrás helyzete,
oldalszöge nemigen változik, ha a rakéta a repülıgép felé
tart. A veszélyjelzésre a lézeres ellentevékenységi rendszer
fejegysége a meghatározott irányba fordul és bekapcsolja a
lézerforrást, amely vakítja, jó esetben súlyosabban meg is
rongálja a nagyérzékenységő rávezetı érzékelı fej elemet,
így a rakéta az irányítójel hibája miatt el fog más irányba
fordulni és célt veszít.4 25. kép. A Guardian pod A 26. képen
balra a NEMESIS rendszer elemi láthatók, jobbra a helikopterre
szerelt változat. 26. kép. A NEMESIS rendszer és helikopterre
telepítve [46], [47] Az alapelv azonossága alapján létezik
szárazföldi harcjármővek önvédelmére alkalmas megoldás is. A
harcjármő tetején elhelyezett körbelátó szenzor érzékeli a
rakéta indítását, meghatározza az irányát és bekapcsolja az
önrávezetı fej vakítását végzı lézerforrást. Ki kell
hangsúlyozni, hogy ez a megoldás nem oltalmaz a lokátoros
rávezetéső, vagy a régebbi, huzalos irányítású
rakétafegyverek ellen. 4 Video: Guardian™ Anti-Missile System:
https://www.youtube.com/watch?v=9x5pPnXAV9U 45 5.5. Átégetı típusú
lézerek, repülıgép fedélzeti és szárazföldi fejlesztések,
alkalmazások Egy rövid magyarázat az elnevezéshez: az „átégetı
típusú lézerek” kifejezés a magyar terminológiában így
honosodott meg, az elnevezés eredete nemigen állapítható már
meg. Természetesen nem a lézer típusára utal ez az elnevezés,
hanem arra az eredményre, amit mőködésükkel elérnek,
tudniillik, hogy a céltárgyat felmelegítik, sıt oly mértékben
felmelegítik, hogy a fém burkolatok megolvadnak, az alattuk lévı
elektronikus berendezések megrongálódnak, az üzemanyagok,
hajtóanyagok meggyulladnak, felrobbanhatnak. Ezek igen nagy
teljesítményő lézerforrásokkal mőködı berendezések,
amelyeket kimondottan a technikai eszközök rongálására,
megsemmisítésére terveztek és építettek. Ez az igazi klasszikus
„irányított energiájú fegyver”, az a „halálsugár”,
amelyet az emberiség oly régen és oly sok korban kutatott,
legendákat emelt köré, és amellyel szemben az ellenség
tehetetlenül áll csupán. A lézer, mint a XX. század egyik nagy
találmánya megoldani látszik ezt a „csodafegyver” keresést.
Vannak ugyan komoly mőszaki korlátok, komoly anyagi vetületek, de
a fegyverkutatástól soha nem sajnálta az emberiség a pénzt és
meg is alkotta ezeket a csúcstechnikákat. A „halálsugár”
tényleg mőködik, ez már nem kérdés, csak most a felhasználás
módozatain törik a kutatók a fejüket. Rövidesen olyan eredmények
is születhetnek, amelyek alapjaiban rázhatják meg a hadviselési
elveket, módszereket és eljárásokat. A nagyteljesítményő
lézerek intenzív kutatásának szellemét a már korábban említett
1983-as csillagháborús terv szabadította ki a palackból. Az
alapvetı cél a Szovjetunió stratégiai interkontinentális
ballisztikus rakétái elleni harc volt, amelyben a lézereknek
óriási szerepet szántak. 12. ábra. Az SDI koncepciója [48] 46
İrjáratozó repülıgépek fedélzetén telepített lézerekkel
tervezték a ballisztikus rakéták pusztítását a felszálló
ágban. Őrfedélzeti lézerekkel kívántak földi célokat és más
őrobjektumokat pusztítani. A hatalmas energiaigény miatt volt
ennek olyan változata is, amikor a lézerforrás a Földön települ,
az őrben található, vezérelhetı tükrök segítségével
irányították volna a sugarat a célobjektumokra. A szárazföldi
csapatok lézerrel lıttek volna az érkezı rakétákra, valamint a
tüzérségi gránátokra, lövedékekre. A légvédelmet is lézerrel
látták volna el, a repülıgépeket a Földrıl, de a levegıbıl
is lézerrel semmisítették volna meg. Ezen a területen is igen sok
ötlet, témakiírás történt, de talán minden más területnél
komolyabb sikereket is értek el. Mint ismeretes, az SDI program a
két szuperhatalmat gazdaságilag, anyagilag is kifárasztotta, de a
projektek leállítása után néhány téma tovább élt. A
stratégiai rakétavédelmi rendszer létrehozásának törekvése
nem került le a napirendrıl, csak más hangsúlyokat kapott, újabb
fenyegetı irányokat jelöltek meg, és találtak indokot, vagy jó
okot a kutatás-fejlesztések továbbfolytatására. Az egyik ilyen
folytatott téma a YAL-1A ABL – Airborne Laser Weapon - repülıgép
fedélzeti lézerfegyver program volt. A hordozó eszköz egy
átalakított Boeing 747-400F volt, amely a 27. képen látható. 27.
kép. A YAL-1A repülıgép fedélzeti lézer fegyver hordozója [49]
A fedélzeten egy 1,315 µm hullámhosszúságú, oxigén-jodid vegyi
lézert építettek be, amely egy hullámvezetı rendszeren keresztül
az orrban elhelyezett 1,5 m átmérıjő, forgatható tükörrendszerre
vezette a MW teljesítményő lézersugarat. A feladata a felszálló
interkontinentális ballisztikus rakéták észlelése, követése,
és megsemmisítése volt, amelyhez kellett egy érzékelı és
követı, célzó rendszer is. Az érzékelést a repülıgép több
pontján elhelyezett infraszenzor végezte. Az észlelt hıforrást
egy kW teljesítményő követı lézer mérte, határozta meg a
távolságát és többek között ez a lézer szolgáltatott
adatokat a légkör szóródási paramétereirıl, amely befolyásolta
a fınyaláb fókuszálását is. Az ABL rendszer az AWACS
rendszertıl, a földi rádiólokációs rendszerbıl is kaphatott
adatokat a Link-16 segítségével. A valós repüléseket és
teszteket 2007-tıl kezdték meg. 2009 augusztusában valós
ballisztikus rakétára hajtottak végre sikeres lövést. Még
2010-ben is sikeres teszteket repültek, majd ez után a programot
anyagi okokból leállították. Belátható volt, hogy a mérnöki
eredmények ellenére a teljes kontinentális rakétavédelmi
rendszerhez szükséges repülıgép darabszám, pilóta és
kezelıszemélyzet, üzemóra a 24/365 rendben, a javítás,
fenntartás és más költségek csillagászati mértéket érnének
el, így fenntarthatatlan. A fizikai kutatási eredmények nem
vesznek el, hiszen a földi, vagy a kisebb teljesítményő,
repülıgép/helikopter fedélzeti lézer fegyverkutatások
hasznosíthatják. 47 Az egyik ilyen program a THEL – Tactical High
Energy Laser – Harcászati Nagyenergiájú Lézer rendszer. Az USA
és Izrael közösen fejlesztette 1996 óta. Létezik stabil és
mobil változata is. A fı feladata a harcászati-hadmőveleti
rakéták röppályán való megsemmisítése. Viszonylag kis
hatótávolságú, de Izraelt a szomszédos országokból fenyegetı
támadások elhárítására megfelel. A rendszer egy fázisvezérelt
rácsantennás radarból, a lézerrendszerbıl és az energiaellátó
rendszerbıl áll. [50] A radar és a lézeregység a 28. képen
látható. 28. kép. A THEL radarja és lézertükör egysége [50] A
mőködés vázlatosan a 13. ábrán követhetı. 13. ábra. A THEL
mőködési elve [50] A tesztek során több száz BM-21
sorozatvetıbıl kilıtt rakétát semmisítettek meg, szinte 100%
valószínőséggel. A fenyegetések nem csak nagymérető objektumok
ellen várhatók, hanem pl. felszálló repülıgépeknél, a
repülıterek közelébıl indított légvédelmi rakéták által. A
Northrop Grumman cég által kifejlesztett Skyguard védelmi rendszer
(14. ábra) éppen az ilyen támadások ellen védené a
repülıgépeket. A mőködése analóg a THEL mőködésével. 48
14. ábra. A Northrop Grumman cég Skyguard rendszere [51] Az USA
haditengerészete is döntött a hajófedélzeti lézerfegyverek
rendszerbe állításáról, amelyekkel a kalóztámadásokat, a
felderítı repülıgépeket5 és más támadó eszközöket kívánnak
megsemmisíteni. 29. kép. Lézerfegyver az USS Dewey rombolón [52]
Az USA ATL programja könnyő, olcsóbb lézerfegyver fejlesztésére
irányul, amely pl. az AC-130 Spectre, vagy a V-22 Osprey fedélzetén
is telepíthetı. 2007-2008-ra egy C-130 Herculesre megépült egy MW
teljesítményő lézer, amely sikeres teszteket hajtott végre a
Kirtland légi bázisról, Új Mexikóban. [50] 5
http://www.youtube.com/watch?v=OmoldX1wKYQ 49 Légi és földi
lézerprogrammal6 rendelkezik Oroszország is. Az Almaz/Beriev A607
repülıgépet 1981-ben, majd a másodikat 1991-ben építették. A
hordozó egy IL-76MD, a fedélzeten széndioxid lézerrel. A
forgatható tükörrendszer az orrban helyezkedik el. Az irodalomban
több helyen lehet olvasni, hogy mennyire hasonlít a YAL-1-re, pedig
mintegy húsz évvel elıbb készült, mint a YAL-1. Akkor mi is
hasonlít mire? (30. kép.) 30. kép. A Beriev A60 orosz lézerfegyver
[50] A német Rheinmetall cég sikeres teszteket hajtott végre még
2011-ben egy svájci lıtéren a saját fejlesztéső 1 és 10 kW-os
lézerfegyverével, majd egy évre rá már elérték az 50 kW-ot. A
rendszert a Rheinmetall a saját fejlesztéső BST (Beam
Superimposing Technology – Sugár-szuperpozicionáló Technológia)
segítségével fogja egybe egy 20 és egy 30 kW-os nyalábbal. (31.
kép) 31. kép. A Rheinmetall 30 kW-os (balra) és 20 kW-os (jobbra)
lézerágyúja [53] 2012 novemberében végrehajtott tesztek során
elıbb egy 1000 m-re lévı, álló 15 mm vastag acélgerendát
vágtak ketté, majd a Skyguard radarjával kellett egy pilóta
nélküli repülıgépet felfedni és megsemmisíteni. A radar 3
km-rıl már követte a célt és az adatokat átadva, 2000 m-re a
forrástól, megsemmisült a repülıgép. A harmadik kísérlet
során egy 82 mm átmérıjő acél golyó haladt 50 m/s sebességgel
ballisztikus pályán, amit a 30 kW-os lézer saját elektrooptikai
követı rendszerével követve semmisített meg, mintegy tüzérségi
lövedék megsemmisítését szimulálva. [53] E felsorolás koránt
sem lehet teljes, hiszen nagyon sok kísérlet folyik világszerte,
de talán sikerült a tendenciát bemutatni és hozzá példákat is
adni.
Az
1990-es évek közepére legalább a két Ukrajnában található
radart leállították már, hiszen a folyamatos karbantartásuk nem
szerepelt az orosz-ukrán korai elırejelzı rendszerrel kapcsolatos
tárgyalásokon. 18. kép. A Duga-3 antennarendszere [33] Az 1980-as
években egy negyedik állomás épült a Japán Tenger partjainál,
Nakhodkaban, más elv alapján. Nem világos a pontos helyszín,
hiszen számos területet hívnak így, például Nakhodka a
Kamcsatka-félszigeten, de a valószínőbb helyszín Nakhodka,
Vlagyivosztok közelében. Ez a radar a jelentések szerint a tengeri
és légi jármővek, illetve ballisztikus rakéták mozgását volt
hivatott figyelemmel kísérni Kína partjai és Guam szigete között.
A helyszín és rendeltetés erısen bizonyítja, hogy ez a radar nem
része a Duga családnak, hanem egy „Irida” horizonton túli
radar felszíni hullámokkal ("Irida" Over-The-Horizon
Surface Wave (OTH-SW)). Ez a rendszer képes felszíni hajók
felderítésére 280-300 km távolságból, tengerviszonyok és
hajómérettıl függıen. A maximális teljesítménye 64 kW magas
frekvenciás tartományban. A vevı és adóállomás egymástól
különálló, egymástól távol telepített. [32] Ezen rendszerek
láthatóan nem arra készültek, hogy más eszközöket tönkre
tegyenek, de a technikai lehetıségei a nagy rádiófrekvenciás
energiák adott helyre koncentrálásának megvannak, így
hasonlatosságot mutatnak a HAARP rendszerrel, amely nagyon sok
találgatásra, összeesküvés elmélet születésére adott
alkalmat és valljuk meg, nem alaptalanul. 38 5. Fejezet - Lézer
alapú eszközök, lézerfegyverek A lézer szó az angol laser -
Light Amplification by Stimulated Emission of Radiation kifejezés (=
fényerısítés a sugárzás gerjesztett emissziójával)
kezdıbetőibıl keletkezett és mára a beszélt köznyelv
elfogadott szava lett. A lézer hallatán az emberek nagy többsége
egy sejtelmes, vékony piros fénysugárra gondol elıször, ami sok
tekintetben különleges a többi fényfajtához képest. Különleges,
mert már maga az elıállítása sem hétköznapi, de a fizikai
tulajdonságai és a felhasználási területei is egyedülállóan
sokfélék. A háztartási elektronikai eszközeinktıl kezdve
használja az ipar, az orvostudomány, a kereskedelem, a
méréstechnika és nem utolsó sorban a hadiipar. A történeti
felvezetés után a fejezetben bemutatásra kerülnek a lézerfény
elıállíthatóságának fizikai magyarázata, a lézerfény
jellemzıi, a lézerforrások fajtái, majd a gyakorlati alkalmazásra
találunk példákat. A katonai célú alkalmazások igen széles
körében használják, amelyek közül most elsısorban a támadó
célú alkalmazásokat tekintjük át. A mézer, mint a lézer
elıfutára A második világháború a légvédelmi és repülési
célokra fejlesztett radarok óriási technológiai elırelépését
hozta. A háború után a közvetlen és intenzív kutatási igény
visszaesett, ugyanakkor ezen a területen kutatók ezrei dolgoztak,
akik tovább folytatták az eszközök, módszerek tökéletesítését.
Kiemelt problémaként jelentkezett a frekvenciatartomány
kiterjesztése az egyre magasabb frekvenciák felé, a radarok
letapogató jeleinek tökéletesítése, valamint a hatótávolságuk
növelése. Az üzemi frekvencia a diszkrét induktivitásokból és
kapacitásokból álló rezgıkörökkel már nem volt tovább
növelhetı, ún. elosztott paraméterő hálózatokat, másfajta
építési elveket kellett kifejleszteni. A diszkrét alkatrészek
helyett üregrezonátorok jelentek meg, az elemi sugárforrások,
atomi, molekuláris rezgések tulajdonságainak kihasználására
törekedtek a kutatók. Mind az amerikai, mind a szovjet kutatók
rájöttek, hogy az üregrezonátorokban gerjesztett hullámteret
hozzá lehet csatolni az atomi rendszer rezgéséhez, vagyis
együttrezgésre lehet bírni ıket. Ennek a fizikai lehetıségét
Albert Einstein 1917-ben, az indukált emisszió megsejtésével
elvben megfogalmazta, a gyakorlatban nem volt lehetıség ezt még
igazolni. A radarok hatótávolságának növelésére a teljesítmény
növelése hosszú távon nem megoldás, ezért a nagyfrekvenciás
jelek erısíthetıségére helyezték a kutatások hangsúlyát. Az
üregrezonátorok kellıképpen növelték a szelektivitást,
tisztították a spektrumot, de erısítésre magukban nem voltak
alkalmasak. A hosszas kísérletek mindkét oldalon elvezettek egy
igen érdekes jelenséghez. Ammóniagázt sugároztak be 1,24 cm
hullámhosszúságú mikrohullámmal, amely 23,87 GHz frekvenciának
felel meg. A gáz a sugárzás energiájának egy részét felvette,
molekuláinak egy része ún. gerjesztett állapotba került. Amikor
a besugárzást megszakították, a gáz gerjesztett molekulái újra
alapállapotba kerültek, a felvett energiát lesugározták – és
ez az óriási felfedezés – éppen 1,24 cm hullámhosszúságú
mikrohullámú sugárzás formájában. Ez a jelenség elvezetett a
keresett erısítıhatáshoz. Az ammónia anyagára jellemzı
frekvencián gerjesztve a gázt, a nagyobb energiájú molekulák
rezgésbe jönnek, energiát vesznek fel és adnak le, vagyis
rádiósugárzást bocsátanak ki. Ha azonban ebbe a magasabb
energiaállapotú gázhalmazba ilyen frekvenciájú rádióhullámokat
juttatunk be, a nagyobb energiaállapotú molekulák egyszerre és
azonnal visszakerülnek az alapenergia állapotba, vagyis energiát
sugároznak ki. Ez a radarhullámok erısítésére az alábbi módon
alkalmazható. Vegyünk egy 1,24 cm hullámhossz rezgésére
méretezett üregrezonátort. Az egyik oldalán egy csıtápvonal
segítsé- 39 gével vezessük be az erısíteni kívánt gyenge
jeleket, egy másik csatlakozáson át az ammóniagázt szolgáltató
készülékbıl vezessünk magasabb energiaszintre gerjesztett
ammónia gázsugarat. Az erısíteni kívánt jel a gázsugárra
esik, hatására a nagyobb energiaszintre gerjesztett molekulák egy
része a bejövı jellel arányos mennyiségben alapszintre esik
vissza. Eközben a beérkezı jellel azonos 1,24 cm hullámhosszúságú
sugárzást bocsátanak ki, vagyis erısítı hatás lép fel. A
magasabb energiaszintő rezgések egy kilépı nyíláson át lépnek
ki az üregbıl. Ezt a konstrukciót ammóniamézernek hívják és
Charles Townes 1953-ban indította be elıször. A mézer szó maga,
az angol maser – Microwave by Stimulated Electron Radiation (=
mikrohullámok erısítése gerjesztett elektronok sugárzásával)
rövidítésbıl jött létre. 5.1. Lézerek csoportosítása A
lézerek mőködésének részletes kvantummechanikai leírására
jelen jegyzet terjedelmi okokból nem alkalmas, de nagyon sok fizikai
szakirodalom foglalkozik ezekkel. Itt a legfontosabb tulajdonságait,
csoportjait foglaljuk össze. A lézerfény legfontosabb fizikai
tulajdonságai: • monokromatikus (egyszínő), ami azt jelenti,
hogy a lézer csak bizonyos hullámhoszszakon sugároz ki fényt,
ebbıl következik, hogy a lézerfényt spektrálisan felbontva,
vonalas színképet kapunk; • a lézerfény divergenciája, más
szóval széttartása igen alacsony, vagyis jól nyalábolt,
irányított; • nagy energiasőrőség érhetı el a nyalábban. A
lézerek fajtái és fıbb alkalmazásaik: • szilárdtest lézerek:
holográfia, anyagmegmunkálás, sebészet, célmegjelölés, LIDAR;
• folyadéklézerek (festéklézerek); • gázlézerek:
holográfia, színképelemzés, gyógyászat, anyagmegmunkálás; •
vegyi lézerek: fegyverkutatás, anyagkutatás; • félvezetı
lézerek: lézer pointerek, számítástechnika, CD,
telekommunikáció, gyógyászat. A mőködés módok szerint
megkülönbözetünk impulzusüzemő, folytonos és kvázifolytonos
lézereket. Impulzusos lézerek pl. a festéklézerek, a rubin lézer,
az excimer lézer, stb. Folytonos lézerek széndioxid lézer, az
argon ion lézer, a réz-halogenid lézer,… ugyanakkor ezeknek a
lézereknek van impulzusos és kvázifolytonos változatuk is. A
kisugárzott hullámhossztartomány szerint megkülönböztetünk
ultraviola, látható fénytartományú, Infravörös (IR) és
Röntgen lézereket. Az aktív közeg halmazállapota szerint
megkülönböztetünk szilárdtest, folyadék és gázlézereket. A
kisugárzott fény intenzitása szerint megkülönböztetünk
nagyintenzitású és kisintenzitású lézereket. Megállapodás
szerint egy lézert nagyintenzitásúnak tekintünk I=106 W/cm2
intenzitás fölött. A gerjesztés módja szerint a lézer lehet
elektromos gerjesztéső, fénnyel gerjesztett, rádióhullámokkal
gerjesztett, kémiai módon gerjesztett, stb. A kisugárzott
teljesítmény szerint a lézereket lézerosztályokba sorolhatjuk.
Az I. Osztályba olyan zárt, igen kis teljesítményő eszközök
tartoznak, amelyek veszélytelenek, mőködés közben nem léphet ki
a fény. Ilyenek a lézernyomtatók, CD író-olvasók, stb. A II.
osztályba tartoznak azok, amelyek teljesítménye kisebb, mint 1 mW,
kiléphet a sugár és képesek szemkárosodást okozni, pl.
pointerek. A II.a osztály hasonló, de csak 1000 s idı után
keletkezik károsodás. A III.a osztályba az 1-5 mW-os lézerek
tartoznak, szemkárosodást okozhatnak, ezért az ilyen
alkalmazásoknál figyelmeztetı tábla kihelyezése szükséges. A
IIIb osztályba az 40 5-500 mW teljesítményő folytonos lézerek
tartoznak, valamint az impulzuslézerek közül a 10 J/cm2
energiasőrőség alattiak. Már a visszaverıdésrıl kapott fény
is veszélyes lehet. Az e fölöttiek a IV. lézerosztályba
tartoznak. [35] 5.2. Lézerek alkalmazása a hagyományos
haditechnikai eszközökben Haditechnikai alkalmazásokban a lézert
elsısorban fegyver céljelölıként, távmérıkben és pl.
önrávezetı fejes harceszközök célmegjelölı eszközeként
alkalmazzák. A fegyverekre szerelt célmutató arra szolgál, hogy
nagy dinamikájú akciókban, amikor nincs mód a fegyverre szerelt
egyéb optikai vagy mechanikus célzó berendezést használnia a
lövınek, ekkor a „piros pont” mutatja, hogy a fegyver elsütése
esetén hová fog a lövedék becsapódni. 19. kép. Fegyverre
szerelt lézeres célmutató (Red dot) [36] A lézeres távolságmérık
mind a polgári, mind a haditechnikai felhasználásban széles
körben alkalmazottak. Az olcsó kézi kiviteltıl kezdve, a drága
hadikivitelőig, nagyon sokféle gyártmány létezik. A mőködése
hasonló, egy gombnyomásra az eszköz és az általa kibocsátott
lézersugár céltárgyba ütközési pontja közötti távolságot
jelzi ki egy kijelzın. 20. kép. Civil és katonai célú lézeres
távmérı [37], [38] A civil eszközökön irányzófény, piros
színő, létható tartományú pointer segíti a mérendı
objektumon tartani a mérıjelet, a katonai változatokban a
felderíthetıség csökkentése 41 céljából a célzást optikai
távcsıvel végzik, a mérést is a nem látható fénytartományban
mőködı lézer segítségével végzik el. A lézeres célmegjelölés
másik alkalmazott területe a csapásmérı fegyverrel kombinált
célmegjelölı eszköz, amely lehet a fegyveren, amely a célba való
becsapódásig rajta tartja a megvilágító sugarat a céltárgyon
és a pl. páncéltörı rakéta önrávezetı feje a célról
visszavert jelre vezeti rá magát. Ennél korszerőbb megoldások is
léteznek, pl. amikor egy pilóta nélküli repülıgép, vagy egy, a
kötelékben repülı másik repülıgép végzi a célmegjelölést
és a csapásmérést egészen máshonnan váltják ki. Ennek azért
van jelentısége, mert a lézeres célmegjelölést
besugárzásjelzıvel detektálni lehet és a megvilágítás
irányába valamilyen ellentevékenységet lehet folytatni, védelmi
rendszabályt életbe léptetni, ugyanakkor a csapásmérı eszköz
valós helye rejtve marad és az ellentevékenység sem éri olyan
hatékonysággal. A magyar Gripen repülıgépek is rendelkeznek egy
Litening III. típusú lézeres célmegjelölı konténer
rendszerrel. (21. kép) 21. kép. A Litening III. célmegjelölı
konténer [39] A Litening III. konténer 2,21 m hosszú, 0,4 m
átmérıjő és 208 kg tömegő henger. A feladat végrehajtása
idején fixen rögzített, nem leoldható. Léghőtéső, az
energiaellátással és a digitális adatkapcsolati csatlakozóival
kapcsolódik a repülıgéphez. Felépítését tekintve hat, gyorsan
cserélhetı modulból áll, akár az utolsó pillanatban is
javítható, összeszabályozást nem igényel, egy teszt lefuttatása
után harckész. Beépített inerciális szenzorral szinkronizálja a
kamerák tengelyét a radar antennájával. A pilóta a botkormányon
és a gázkaron lévı gombok segítségével pásztázhat a
kamerával, zoomolhat és ha megtalálta a célt, ráviszi a
célkeresztet és „befogja” a célt, amin a lézeres bomba
becsapódásáig rajta is marad. Az infravörös hullámtartományú
kamera 3-5 mikron hullámhosszú FLIR, amely detektora 640x512
pontból áll. A FLIR mellett van egy 3,5x3,5 fokos látószögő CCD
kamera is, amely a látható fény mellett érzékeli a célról
visszavert lézerfényt is. A felvételeket rögzítik a fedélzeten.
A lézeres célmegjelölı és a GPS kombinált alkalmazásával a
célok pontos koordinátái is meghatározhatók, ami elégséges
pontosságot biztosít ahhoz, hogy egy JDAM bomba eltalálja a
célobjektumot.[39] A lézer ilyen békés alkalmazásainak
áttekintése után következzenek az emberek, illetve a
haditechnikai eszközök ellen kifejlesztett lézerrel mőködı
berendezések. 42 5.3. Kis energiájú lézerek, dazzlerek A kis
energiájú lézerek, dazzlerek (dazzling – káprázás) elsısorban
a szem kápráztatására szolgálnak. A célszemély megvilágítása
esetén önkénytelenül behunyja a szemét, elfordul vagy fedezékbe
húzódik, de mindenképpen zavar keletkezik a harca közben. A
SaberShot típus a kézifegyverekre illeszthetı, zöld színő
félvezetı lézer. Gombnyomásra kapcsolható be és világítja meg
a célt. A gyakorlatban komoly pszichés hatást tapasztaltak az
alkalmazása során, hiszen a célszemély a besugárzásra
rejtızködéssel reagál. A kézi változata 500 m-ig, a jármőre
épített változata 2000 m-ig hatásos. 22. kép. Laser dazzler kézi
és jármőre épített változatban [40], [41] A Saber-203 (23. kép)
típus egy félvezetı lézer alapú dazzler, amelyet a szokványos
M-16 puska 40 mm-es gránátvetıjének csövébe lehet egy
gránáttöltési mozdulattal behelyezni. A hatásos távolsága
eléri a 300 m-t. Az USA Légierı Kutató Intézet, Irányított
Energiájú Eszközök Ügynöksége (Air Force Research Laboratory’s
Directed Energy Directorate) fejlesztette ki. [42] 23. kép. A
Saber-203 típusú lézeres vakító eszköz [42] Ezen lézerek
teljesítményük alapján technikai eszközök ellen nem
alkalmazhatók, nem hatékonyak, csupán az emberi látás
zavarására, kimondottan figyelemelterelésre szolgálnak, mert
egyébiránt a lézeres szemet roncsoló sugárzók harctéri
alkalmazását hadijogi egyezmények tiltják. Ettıl függetlenül
feljegyzett már a történetírás ilyen jellegő súlyos
sérüléseket is. 43 Az emberek ellen készült lézeres
alkalmazások egy speciális csoportját alkotják az ún.
elektrolézerek. A LIPC (laser-induced plasma channel – lézer
által indukált plazma csatorna) olyan sokkoló eszköz, amely a nem
halálos fegyverek csoportjába tarozó elektromos sokkolóhoz,
taser-hez hasonlítható, céljában és módszerében szinte azonos
vele, technikailag azonban másképp mőködik. A rendırségi és
egyes országokban személyi használatú elektromos sokkolók a
célszemélyre irányuló nagyfeszültségő áramütéssel teszik
mozgásképtelenné a szemben álló felet. Az áramütést egy
feszültségsokszorozó állítja elı az akkumulátor/elem
feszültségébıl és a ruházathoz, bırhöz érintett tüskékkel
jön létre a kontaktus. A kontakt alkalmazásra nincs mindig
lehetıség, ezért kidolgozták a taser-bıl kirepülı
tős/lövedékes változatot, ami néhány méterrıl fúródik a
célszemély testébe, majd a tők által kihúzott vékony huzalon
nagyfeszültségő áramütést közvetítenek. (24. kép) 24. kép.
Kézi sokkoló és a kilıhetı elektródás taser [43], [44] A LIPC
– tehát lézer indukált plazma csatorna a sokkolóból kirepülı
vezeték testesíti meg. Mőködésének alapelve az, hogy a fegyver
elsütésekor egy 10-15 s, rendkívül rövid idejő, nagyenergiájú,
speciális hullámhosszú lézersugár ionizálja a levegıt, amely
egy plazmacsatornát nyit meg. Ez a plazmacsatorna, mint egy
virtuális vezeték vezeti a céltárgyig a „villámcsapást”.
Skálázható, alkalmazható nem halálos, de halálos
energiaszinttel is. Az eszközt az Ionatron cég fejlesztette ki. Ez
tehát egy olyan lézer alapú irányított energiájú fegyver,
amely „mesterséges villámcsapás” útján bénítja az embert,
vagy rongálja meg az elektronikus eszközöket, áramköröket. 5.4.
Közepes teljesítményő lézerek Ebbe kategóriába azokat az
eszközöket soroljuk, amelyek kimondottan technikai eszközök
vakítására, megrongálására szolgálnak, nem ember ellen
tervezték ıket, ugyanakkor nem érik el hatásukban azokat a
lézereket, amelyek a céltárgyakat átégetik, súlyosan,
mechanikailag megrongálják. Az egyik ilyen alkalmazás a
repülıgépeket, helikoptereket fenyegetı infravörös önrávezetı
fejes légvédelmi rakéták ellen kifejlesztett önvédelmi
rendszer. Példaképpen álljon itt a Guardian rendszer, amelyet a
2002-es kenyai és a 2003-as bagdadi repülıtéren végrehajtott
kézi légvédelmi rakéta támadások tapasztalatait levonva
dolgozott ki a Northrop Grumman cég kimondottan kommerciális
alkalmazásra. A repülıgépekre utólag is felszerelhetı konténert
a törzs alsó részén építik be. (25. kép) A konstrukció
eredeti, katonai változata az AN/AAQ-24 [V] NEMESIS rendszer volt,
amely több száz katonai repülıgépre és helikopterre került
eddig felszerelésre. [45] A mőködés lényege az, hogy szenzorok
figyelik a légteret és jelzik, ha rakétaindítás történt a
közelben. A rakétaindítást a nagy intenzitású infravörös
hajtómő kisugárzással lehet megkülönböztetni a terepen lévı
egyéb hıforrások meglévı képétıl. 44 A veszélyre még az is
jellemzı, hogy a repülıgépbıl nézve a hıforrás helyzete,
oldalszöge nemigen változik, ha a rakéta a repülıgép felé
tart. A veszélyjelzésre a lézeres ellentevékenységi rendszer
fejegysége a meghatározott irányba fordul és bekapcsolja a
lézerforrást, amely vakítja, jó esetben súlyosabban meg is
rongálja a nagyérzékenységő rávezetı érzékelı fej elemet,
így a rakéta az irányítójel hibája miatt el fog más irányba
fordulni és célt veszít.4 25. kép. A Guardian pod A 26. képen
balra a NEMESIS rendszer elemi láthatók, jobbra a helikopterre
szerelt változat. 26. kép. A NEMESIS rendszer és helikopterre
telepítve [46], [47] Az alapelv azonossága alapján létezik
szárazföldi harcjármővek önvédelmére alkalmas megoldás is. A
harcjármő tetején elhelyezett körbelátó szenzor érzékeli a
rakéta indítását, meghatározza az irányát és bekapcsolja az
önrávezetı fej vakítását végzı lézerforrást. Ki kell
hangsúlyozni, hogy ez a megoldás nem oltalmaz a lokátoros
rávezetéső, vagy a régebbi, huzalos irányítású
rakétafegyverek ellen. 4 Video: Guardian™ Anti-Missile System:
https://www.youtube.com/watch?v=9x5pPnXAV9U 45 5.5. Átégetı típusú
lézerek, repülıgép fedélzeti és szárazföldi fejlesztések,
alkalmazások Egy rövid magyarázat az elnevezéshez: az „átégetı
típusú lézerek” kifejezés a magyar terminológiában így
honosodott meg, az elnevezés eredete nemigen állapítható már
meg. Természetesen nem a lézer típusára utal ez az elnevezés,
hanem arra az eredményre, amit mőködésükkel elérnek,
tudniillik, hogy a céltárgyat felmelegítik, sıt oly mértékben
felmelegítik, hogy a fém burkolatok megolvadnak, az alattuk lévı
elektronikus berendezések megrongálódnak, az üzemanyagok,
hajtóanyagok meggyulladnak, felrobbanhatnak. Ezek igen nagy
teljesítményő lézerforrásokkal mőködı berendezések,
amelyeket kimondottan a technikai eszközök rongálására,
megsemmisítésére terveztek és építettek. Ez az igazi klasszikus
„irányított energiájú fegyver”, az a „halálsugár”,
amelyet az emberiség oly régen és oly sok korban kutatott,
legendákat emelt köré, és amellyel szemben az ellenség
tehetetlenül áll csupán. A lézer, mint a XX. század egyik nagy
találmánya megoldani látszik ezt a „csodafegyver” keresést.
Vannak ugyan komoly mőszaki korlátok, komoly anyagi vetületek, de
a fegyverkutatástól soha nem sajnálta az emberiség a pénzt és
meg is alkotta ezeket a csúcstechnikákat. A „halálsugár”
tényleg mőködik, ez már nem kérdés, csak most a felhasználás
módozatain törik a kutatók a fejüket. Rövidesen olyan eredmények
is születhetnek, amelyek alapjaiban rázhatják meg a hadviselési
elveket, módszereket és eljárásokat. A nagyteljesítményő
lézerek intenzív kutatásának szellemét a már korábban említett
1983-as csillagháborús terv szabadította ki a palackból. Az
alapvetı cél a Szovjetunió stratégiai interkontinentális
ballisztikus rakétái elleni harc volt, amelyben a lézereknek
óriási szerepet szántak. 12. ábra. Az SDI koncepciója [48] 46
İrjáratozó repülıgépek fedélzetén telepített lézerekkel
tervezték a ballisztikus rakéták pusztítását a felszálló
ágban. Őrfedélzeti lézerekkel kívántak földi célokat és más
őrobjektumokat pusztítani. A hatalmas energiaigény miatt volt
ennek olyan változata is, amikor a lézerforrás a Földön települ,
az őrben található, vezérelhetı tükrök segítségével
irányították volna a sugarat a célobjektumokra. A szárazföldi
csapatok lézerrel lıttek volna az érkezı rakétákra, valamint a
tüzérségi gránátokra, lövedékekre. A légvédelmet is lézerrel
látták volna el, a repülıgépeket a Földrıl, de a levegıbıl
is lézerrel semmisítették volna meg. Ezen a területen is igen sok
ötlet, témakiírás történt, de talán minden más területnél
komolyabb sikereket is értek el. Mint ismeretes, az SDI program a
két szuperhatalmat gazdaságilag, anyagilag is kifárasztotta, de a
projektek leállítása után néhány téma tovább élt. A
stratégiai rakétavédelmi rendszer létrehozásának törekvése
nem került le a napirendrıl, csak más hangsúlyokat kapott, újabb
fenyegetı irányokat jelöltek meg, és találtak indokot, vagy jó
okot a kutatás-fejlesztések továbbfolytatására. Az egyik ilyen
folytatott téma a YAL-1A ABL – Airborne Laser Weapon - repülıgép
fedélzeti lézerfegyver program volt. A hordozó eszköz egy
átalakított Boeing 747-400F volt, amely a 27. képen látható. 27.
kép. A YAL-1A repülıgép fedélzeti lézer fegyver hordozója [49]
A fedélzeten egy 1,315 µm hullámhosszúságú, oxigén-jodid vegyi
lézert építettek be, amely egy hullámvezetı rendszeren keresztül
az orrban elhelyezett 1,5 m átmérıjő, forgatható tükörrendszerre
vezette a MW teljesítményő lézersugarat. A feladata a felszálló
interkontinentális ballisztikus rakéták észlelése, követése,
és megsemmisítése volt, amelyhez kellett egy érzékelı és
követı, célzó rendszer is. Az érzékelést a repülıgép több
pontján elhelyezett infraszenzor végezte. Az észlelt hıforrást
egy kW teljesítményő követı lézer mérte, határozta meg a
távolságát és többek között ez a lézer szolgáltatott
adatokat a légkör szóródási paramétereirıl, amely befolyásolta
a fınyaláb fókuszálását is. Az ABL rendszer az AWACS
rendszertıl, a földi rádiólokációs rendszerbıl is kaphatott
adatokat a Link-16 segítségével. A valós repüléseket és
teszteket 2007-tıl kezdték meg. 2009 augusztusában valós
ballisztikus rakétára hajtottak végre sikeres lövést. Még
2010-ben is sikeres teszteket repültek, majd ez után a programot
anyagi okokból leállították. Belátható volt, hogy a mérnöki
eredmények ellenére a teljes kontinentális rakétavédelmi
rendszerhez szükséges repülıgép darabszám, pilóta és
kezelıszemélyzet, üzemóra a 24/365 rendben, a javítás,
fenntartás és más költségek csillagászati mértéket érnének
el, így fenntarthatatlan. A fizikai kutatási eredmények nem
vesznek el, hiszen a földi, vagy a kisebb teljesítményő,
repülıgép/helikopter fedélzeti lézer fegyverkutatások
hasznosíthatják. 47 Az egyik ilyen program a THEL – Tactical High
Energy Laser – Harcászati Nagyenergiájú Lézer rendszer. Az USA
és Izrael közösen fejlesztette 1996 óta. Létezik stabil és
mobil változata is. A fı feladata a harcászati-hadmőveleti
rakéták röppályán való megsemmisítése. Viszonylag kis
hatótávolságú, de Izraelt a szomszédos országokból fenyegetı
támadások elhárítására megfelel. A rendszer egy fázisvezérelt
rácsantennás radarból, a lézerrendszerbıl és az energiaellátó
rendszerbıl áll. [50] A radar és a lézeregység a 28. képen
látható. 28. kép. A THEL radarja és lézertükör egysége [50] A
mőködés vázlatosan a 13. ábrán követhetı. 13. ábra. A THEL
mőködési elve [50] A tesztek során több száz BM-21
sorozatvetıbıl kilıtt rakétát semmisítettek meg, szinte 100%
valószínőséggel. A fenyegetések nem csak nagymérető objektumok
ellen várhatók, hanem pl. felszálló repülıgépeknél, a
repülıterek közelébıl indított légvédelmi rakéták által. A
Northrop Grumman cég által kifejlesztett Skyguard védelmi rendszer
(14. ábra) éppen az ilyen támadások ellen védené a
repülıgépeket. A mőködése analóg a THEL mőködésével. 48
14. ábra. A Northrop Grumman cég Skyguard rendszere [51] Az USA
haditengerészete is döntött a hajófedélzeti lézerfegyverek
rendszerbe állításáról, amelyekkel a kalóztámadásokat, a
felderítı repülıgépeket5 és más támadó eszközöket kívánnak
megsemmisíteni. 29. kép. Lézerfegyver az USS Dewey rombolón [52]
Az USA ATL programja könnyő, olcsóbb lézerfegyver fejlesztésére
irányul, amely pl. az AC-130 Spectre, vagy a V-22 Osprey fedélzetén
is telepíthetı. 2007-2008-ra egy C-130 Herculesre megépült egy MW
teljesítményő lézer, amely sikeres teszteket hajtott végre a
Kirtland légi bázisról, Új Mexikóban. [50] 5
http://www.youtube.com/watch?v=OmoldX1wKYQ 49 Légi és földi
lézerprogrammal6 rendelkezik Oroszország is. Az Almaz/Beriev A607
repülıgépet 1981-ben, majd a másodikat 1991-ben építették. A
hordozó egy IL-76MD, a fedélzeten széndioxid lézerrel. A
forgatható tükörrendszer az orrban helyezkedik el. Az irodalomban
több helyen lehet olvasni, hogy mennyire hasonlít a YAL-1-re, pedig
mintegy húsz évvel elıbb készült, mint a YAL-1. Akkor mi is
hasonlít mire? (30. kép.) 30. kép. A Beriev A60 orosz lézerfegyver
[50] A német Rheinmetall cég sikeres teszteket hajtott végre még
2011-ben egy svájci lıtéren a saját fejlesztéső 1 és 10 kW-os
lézerfegyverével, majd egy évre rá már elérték az 50 kW-ot. A
rendszert a Rheinmetall a saját fejlesztéső BST (Beam
Superimposing Technology – Sugár-szuperpozicionáló Technológia)
segítségével fogja egybe egy 20 és egy 30 kW-os nyalábbal. (31.
kép) 31. kép. A Rheinmetall 30 kW-os (balra) és 20 kW-os (jobbra)
lézerágyúja [53] 2012 novemberében végrehajtott tesztek során
elıbb egy 1000 m-re lévı, álló 15 mm vastag acélgerendát
vágtak ketté, majd a Skyguard radarjával kellett egy pilóta
nélküli repülıgépet felfedni és megsemmisíteni. A radar 3
km-rıl már követte a célt és az adatokat átadva, 2000 m-re a
forrástól, megsemmisült a repülıgép. A harmadik kísérlet
során egy 82 mm átmérıjő acél golyó haladt 50 m/s sebességgel
ballisztikus pályán, amit a 30 kW-os lézer saját elektrooptikai
követı rendszerével követve semmisített meg, mintegy tüzérségi
lövedék megsemmisítését szimulálva. [53] E felsorolás koránt
sem lehet teljes, hiszen nagyon sok kísérlet folyik világszerte,
de talán sikerült a tendenciát bemutatni és hozzá példákat is
adni.
EMP támadással Izrael évtizedekkel vethetné vissza Iránt
Időkjelei:
Az elmúlt hetekben sok hír érkezett egy esetleges Irán elleni
támadással kapcsolatban. Természetesen ezeket sem megerősíteni,
sem megcáfolni nem áll módunkban, de az információkat ettől
függetlenül fontosnak tartjuk, hiszen az izraeli-iráni konfliktus
komoly befolyással lehet a gazdasági és politikai helyzet
alakulására az egész világon.
A
brit Sunday Times az izraeli védelmi erők egyik ?meglepetéséről?
írt, amit egy Irán elleni támadás során vethetne be az ország.
A
vasárnap megjelent cikk szerint a zsidó állam képes lenne
teljesen megbénítani Irán áramellátását egy elektromágneses
impulzust (EMP) kibocsátó fegyver bevetésével az iráni katonai
létesítmények ellen indított támadás keretein belül, ami
?kőkorszaki állapotokat teremtene.?
A
lehetőséget többször és több helyen is felvetették izraeli
berkekben, miközben folyamatosan zajlik a vita a politikusok között,
hogy indítson-e Izrael gyors támadást Irán atomlétesítményei
ellen.
Egyes
hírek Bill Gertz, amerikai veterán védelmi szakértőt idézve azt
írják, hogy az amerikai titkosszolgálatok jelentései szerint
?erősödik az aggodalom, hogy Izrael magassági nukleáris
robbantást tervez bevetni az ország áramellátásának
megzavarására.?
Az
EMP technológia több évtizedes múltra tekint vissza. Az
elektromágneses impulzus bevetésének lényege, hogy rendkívül
intenzív gamma energiát bocsát ki, ami reakcióba lép a föld
mágneses mezejével és a hatótávolságon belül található
minden elektronikai eszközt tönkretesz.
Bár
eredetileg az EMP hatását nagy magasságban végzett nukleáris
tesztek során figyelték meg az 50-es, 60-as években, az impulzust
nukleáris eszköz nélkül is létre lehet hozni, például egy
mikrohullámú generátor segítségével.
Egy
ilyen impulzus a teljes elektromos ellátást, a közlekedési
rendszerhez használt kommunikációt, a pénzügyi és egyéb
szolgáltatásokat, egyszóval mindent, ami áramot használ
kiiktathat.
Az
izraeli rakétavédelmi pajzs kifejlesztésében résztvevő Uzi
Rubin szerint ?egy nukleáris eszköz bevetése, akkor is, ha az nem
halálos, mint például az EMP esetében, szóba sem jöhet. EMP
támadást a földről is lehet indítani.?
*
* *
Eközben
a Daily Mail és a Times of Israel arról írnak, hogy a brit MI6
vezetője megpróbálta lebeszélni Izraelt Irán egyoldalú
megtámadásáról:
A
hírek azután reppentek fel, hogy az izraeli sajtó szerint Benjamin
Netanyahu és David Cameron megbeszélést tartottak az ügyben
telefonon még az olimpiai játékok megkezdése előtt.
Sir
John Sawyers, az MI6 vezetője állítólag azzal az üzenettel
érkezett Izraelbe, hogy az Egyesült Királyság egyelőre nem
támogatja az izraeli katonai támadást Irán ellen, hanem több
időt szeretne adni a diplomáciának.
Izraeli
források szerint Sawyer látogatása, valamint egyéb diplomáciai
hangok Németországból és az Egyesült Államokból komoly
befolyást gyakoroltak az izraeli miniszterelnökre és terveire.
Jó
nekik , de mi van ha Irán egy megelőző csapással alkalmazza az
EMP – t A zsidó állam is kereshetné Mózest a sivatagban !!!
Putyin szerint, akinek EZ a fegyver a birtokába kerül, az fogja uralni a világot.
Azóta
pedig nemcsak kezdett beépülni a világunkba, a tudósok és
mérnökök ma már ott tartanak, hogy hamarosan ténylegesen
létrehozhatják.
Ezzel pedig kinyitják Pandora szelencéjét, melyben vagy áldás, vagy egy óriási átok lakozik, melyet az emberiség magára szabadít, ezzel kipusztítva önmagát.
Vannak
dolgok, amiket nem lett volna soha szabad feltalálni, mint az
atombomba, vagy úgy általánosságban véve a fegyverek. Ez a dolog
azonban azért borzalmas, mert egyszerre lehet az emberiség javára
fordítani, és kiirtani vele mindent, és mindenkit.
Az
orosz miniszterelnök szerint is hatalmas lehetőségek rejlenek
ebben a technológiában, és bármely ország is jár élen a
fejlesztésben, az egyben a globális kapcsolatok ura is lesz.
Vagyis
a világ ura az lehet, aki ezt fejleszti tökélyre.
Elon Musk, Mark Zuckerberg, Stephen Hawking után újabb nagy koponya csatlakozott a mesterséges intelligencia (MI) jövőjéről szóló diskurzushoz.
Putyin
szó szerint úgy érezhető, hogy retteg a mesterséges
intelligencia térnyerésétől.
"A
mesterséges intelligencia jelenti a jövőt, nemcsak Oroszország,
de az emberiség számára is. Kolosszális lehetőségek rejlenek
benne, de egyben fenyegetés is, a kimenetelt nehéz előre
megjósolni. Bárki is lesz a vezető ebben a szférában, a világ
ura is lesz." - vallotta be.
Az
nagyon árulkodó jel, hogy a mesterséges intelligencia fejlesztése
számos országban egyfajta nemzetbiztonsági üggyé vált.
Ez
ugyanis egy olyan kétélű tőr, ami, ha nem vigyázunk vele, minket
szúrhat le.
Jelenleg
Kína és az Egyesült Államok jár élen ezen a fejlesztési
területen, előbbi ország nemrég jelentette be, hogy 2030-ra
szeretne vezetővé válni.
Sok
elemző is arra figyelmeztet, hogy az USA lemaradhat, különösen
annak fényében, hogy a Trump-adminisztráció szorosabbra húzza a
gyeplőt a tudományos és technológiai kutatások támogatásában.
Elon Musk nemrég 116 vezető technológiai céggel együtt nyújtott be egy kérvényt az ENSZ-nek a robotizált hadviselés szabályozásával kapcsolatban, a csoport szerint az autonóm technológia egyet jelentene a háború harmadik forradalmával, a puskapor és a nukleáris fegyverek megjelenése után.
Szeretnék,
ha a robotizált, autonóm fegyvereket hozzáadnák az ENSZ
hagyományos fegyverekről szóló egyezményéhez.
Egy
biztos: Putyin kijelentette, hogy nem szabad, hogy egyetlen hatalom
birtokában legyen a technológia.
"Ha
mi leszünk a vezetők ezen a területen, mindent megosztunk az egész
világgal." - ígérte meg.
OSZD
MEG másokkal is!
A Wuhan coronavírus krematóriumok, amelyek „napi 100 testet égetnek” 24–7, “bennfentes állításo
Tényleg emberégetők működnek Vuhanban: 24 órában folyamatosan üzemelnek - állítja egy férfi
2020.
február 7., péntek
Egy
vuhani temetkezési vállalkozó megdöbbentő állításai járták
be az egész világot, megkerülve a kínai propaganda sajtót.
Kína
kormánya hazudik. Rengeteg a halottak száma, sokkal de sokkal több,
mint azt hivatalosan beismerték.
A
testek elégetése, azaz a bizonyítékok eltüntetése most is
folyamatosan zajlik.
A
Vuhanban található krematóriumok 7 napból hetet üzemelnek,
szinte 24 órában
-állítja
a neve elhallgatását kérő férfi, aki információi megosztása
miatt nagyon fél az esetleges retorzióktól.
Íme
az ominózus felvétel, mely tartalmaz néhány részletet a
krematóriumok belsejéből is, melyen állítólag az látható,
ahogyan a “bizonyítékokat” folyamatosan eltüntetik.
Hosszú
műszakok vannak, és egymást váltogatják -tette hozzá.
Az
emberek kimerülésig dolgoznak, miközben égetik a testeket.
Erről
nem tudhat a világ, ezért Kína kommunista kormánya mindent
elkövet, hogy a legtöbb ezzel kapcsolatos hír ne jusson ki.
OSZD
MEG másokkal is!
Az 5G elindul Wuhan héten, mielőtt a koronavírus kitörésének szakértői figyelmeztettek volna, hogy az 5G influenza tüneteket okozhat
EMP VÉDELEM / ELEKTROMÁGNESES IMPULZUSVÉDELEM
Elektromágneses impulzusvédelem
Az
EMP-támadás veszélye ma sokkal valóságosabb, mint valaha. Az
olyan országok, mint Észak-Korea és Irán már rendelkeznek a
rendelkezésre álló technológiával EMP támadás elindításához,
és a következmények pusztítóak lesznek.
Az
EMP olyan, mint a szuperenergetikus villám. Ahelyett, hogy feltűnt
volna egy pont, egy egész nemzet, mint például a kontinentális
Egyesült Államok, egy EMP területre kiterjedhet. Egy nukleáris
EMP-támadás (NEMP) mindenütt elpusztítaná az elektronikát,
ütközhet repülőgépekkel, megállítja az autókat és a vasúti
közlekedést, elektromos hálózatokat és egyéb kritikus
infrastruktúrákat, amelyek a modern civilizációt és az életet
lehetővé teszik. Végül millió ember halt meg az éhezésből, a
betegségből és a társadalmi összeomlásból. Az EMP-rakéták
nem az egyetlen fenyegetés a modern technológiák által vezérelt
világhoz, mint ma ismerjük.
Más
realisztikus fenyegetések a napsugarak, a terrorizmus vagy akár a
kisebb méretű DIY EMP fegyverek. A Youtube-on néhány percen
belül megtalálhatja az utasításokat, hogy egy EMP fegyvert
készítsen. Ezeknek a fegyvereknek a mérete a kézben tartott és
a JOLT generátoroktól (egy erősen irányított, nagyon intenzív,
impulzusszerű radiátoros) méretétől függ, amely egy kis
teherautóra illeszkedik, amelyet az adatközpont melletti
parkolhat.
5 dolog, amit az EMP-ről tudni kell
A nyugdíjas haditengerészet SEAL leállítja az EMP támadás veszélyét
Egyre
több nemzet és szervezet fér hozzá a nukleáris anyagokhoz, és
így nukleáris robbanások kockázatát hordozza magában. Annak
érdekében, hogy elmondhassuk az érintett távolságokat: a
moszkvai feletti sztratoszférában a nukleáris robbanás NEMP
területet hoz létre egész Nyugat-Európában, beleértve Londonot
is. Egy ilyen NEMP mező megsemmisítheti az összes nem védett
adatot. Annak érdekében, hogy ötletet kapjon az Egyesült
Államokra gyakorolt hatásról, nézze csak az alábbi ábrát.
IEMI fenyegetés
Számos
elektromágneses (EM) fenyegetés van. A szándékos elektromágneses
interferencia (IEMI) egy újabb növekvő kockázat a világon.
Minden elektromos eszközzel és automatikusan ellenőrzött
folyamatokkal sebezhetőségünk egyre nő. A sugárzás
összetettsége is növekszik. Több lehetőség és probléma
igényel mindenféle megoldást. Gondoljon az intelligens elektromos
hálózatokra, a virtuális valóságra, a gép nélküli autókra,
a szemvizsgálat technológiájára, a nagy hatékonyságú
fotovillamos cellákra, a zöldenergiát hasznosító áramforrásra,
a vezeték nélküli viselhető technikára, a grafénre, az
IonThruster energiára stb.
Az
IEMI általában kis frekvenciasávban fordul elő. Az EMP vagy a
HEMP (nagy magasságú EMP) általában szélessávú jellegű. Az
EMP fenyegetések egyike a legnagyobb elektromágneses
fenyegetéseknek. Az ütközés mennyisége óriási. Az ilyen
támadás hatóköre kiemelkedő. A HEMP nagy amplitúdó rövid
időtartamú, az elektromágneses energia szélessávú impulzusa.
Ez rendkívül romboló hatással lehet a világra, amely nem
működik elektronika nélkül.
Az EMP fenyegetést jelent
- nemzetbiztonság
- Adatközpontok
- Távközlési
- Fűtés társaságok
- Szállítási ágazat
- Bankok és egyéb pénzügyi szolgáltatások
- Biztonsági rendszerek
- A villamosenergia-elosztó infrastruktúra
- Kórházak és közegészségügyi létesítmények
- Olaj / gázipar
- Vízkezelő létesítmények
- Minden más, nem említett, technológia által vezérelt példány.
Olyan aktív rendszerek, mint az EMP sorozatú készülékek
A
hordozható, akkumulátorral működő EMP burst eszköz rendkívül
erőteljes területeket hozhat létre szinte azonnal. Az egyik ilyen
robbanás elegendő lehet az összes kiszolgáló és egyéb
(biztonsági) elektronika megsemmisítéséhez.
Az
interneten könnyedén találhat utasításokat EMP burst eszköz
készítésére. Az ápoló néhány órán belül építhet egyet a
legáltalánosabban elérhető alkatrészekkel. Azok számára,
akiknek nehéz a szövegek olvasása, még egy oktatófilm is
szerepel a YouTube-on.
És
egy lusta vagy kevésbé technikailag képzett bűnöző bérelhet
egy hordozható eszközt, teljesen névtelenül, kevesebb, mint 1000
dollárért, több forrásból a világ minden tájáról. Ez egy
igazi ipar, egy teljesen új típusú bűnözés.
A
levegőn keresztül ezek a NEMP hullámok több száz méterre
terjednek, és a betonfalak nem akadályok. A hullámok a meglévő
kábeleken keresztül is átmehetnek, a fémes védelemmel a kábelek
körül, vagy akár a gáz és a víz közös csővezetékein
keresztül, így az adatgyilkossági erő a megfelelő célállomásra
süllyedhet: az
adatközpont.
Holland árnyékoló rendszerek EMP védelmi megoldások és mérnöki tevékenység
A
Holland Shielding Systems az EMP védelem egyik vezető vállalata.
Gondolj EMP védelem Faraday ketrecekre, EMP adatokra és hálózati
vezeték szűrőkre, EMP Ethernet átalakító egységekre stb.
A
Holland Shielding Systems mérnökei az EMP-támadások védelmére
szakosodtak. Speciális termékcsaládunk van az EMP fenyegetések
védelmére.
Az
árnyékolás hatékonysága meghaladja a MIL-STD-188-125
szabványban meghatározott minimális HEMP követelményeket (a
kritikus, időigényes küldetéseket végző földi C4I
létesítmények HEMP védelme).
Szűrőinket
olyan házon belüli vizsgálati eszközökkel teszteljük, amellyel
képesek az E1 (20 / 500ns 5 kA csúcs) és E2 (1.5 / 4000μs 250A
csúcs) vizsgálati impulzusok alapján elvégezni a
PCI-t.
Vizsgálati létesítményeinkkel biztosítjuk, hogy szűrőink megfeleljenek a legmagasabb követelményeknek, és hogy a maradékáramok megfeleljenek az alkalmazandó szabványoknak és normáknak.
Vizsgálati létesítményeinkkel biztosítjuk, hogy szűrőink megfeleljenek a legmagasabb követelményeknek, és hogy a maradékáramok megfeleljenek az alkalmazandó szabványoknak és normáknak.
Az
alábbiakban találsz olyan termékválasztékot, amely segít
megvédeni a létesítményedet az EMP támadásoktól. Teljes
Faraday ketreceket ábrázolunk, beleértve az összes
elektromágneses impulzusvédelemmel ellátott komponenst.
Fejlesztőlaboratóriumunkban bármilyen EMP védett terméket
fejleszthetünk az Ön kívánságainak megfelelően. Vizsgálati
létesítményünk széles körű EMP mérési elemzést is kínál
Önnek.
Kapcsolatfelvétel: info@hollandshielding.com a
termék / eszköz / stb. Tesztelésére vonatkozó ajánlatért. Nagy
tapasztalattal rendelkezünk az EMP védelem terén nemzetközi
szinten.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése