AZ APOKALIPSZIS LOVASAI

AZ APOKALIPSZIS LOVASAI

C. Quigley a Georgetown egyetem tanára Tragédia és Remény — a mai idők világtörténelme c. 1300 oldalra terjedő könyvét W. C. Skousen foglalta össze és értékelte ki.

Ezt az ismertetést Skousen könyve alapján készítettük el.

Kik azok, akik a világ fölötti uralomra törnek ma? A szerző úgy véli, hegy ma már minden veszély nélkül nyilvánosságra lehet hozni a szuper-milliomosok jelenkori történetét, mivel a hatalomnak megdönthetetlen birtokában vannak. Az ellenük való szervezkedés egyszerűen lehetetlen vállalkozás. A világ most már megtudhatja a nyers valóságat és okosan teszi, ha engedelmeskedik ennek az államok feletti hatalomnak. Okosan teszi, ha engedelmeskedik, mert így reménye van a békére, biztosan számíthat a fizetési borítékaira, lehet háza, kocsija, s megkapja a modern élet minden kényelmet, utazhat, szórakozhat szerte a világban, ahol kedve tartja. Ennél többet bizonyára nem akar a széles tömeg. Ezek a titkosan működő, jószándékú és tisztafejű milliomosok vagy szuper-emberek magérdemlik a teljes bizalmat. Ők a világ Reménye. Akik viszont oktalanul ellenállnak, Tragédiát vonnak a saját fejükre.

Remény és Tragédia egyúttal utalás a könyv címére. Ha valamelyik kisember úgy vélné, hogy a Reményben kifejezett jólét és béke érdekében szabadságát, lelkét, énjét adta cserébe és sokat rágódik ez irreális dolgokon — nos, akkor csak töprengjen álmatlan éjszakáin, gyötrődése lassan Tragédiává válik. Kedélyes és egyben kegyetlen bizonyossággal jegyzi meg Quigley: „A kötél már túl szorosan van a kisember nyaka körül.”

A megrendíthetetlen világhatalom gőgös tudatában a szerző — maga is tagja ennek a világ-összeesküvésnek — cinikus fölénnyel kijelenti, hogy most már lehullhat a lepel a titokról. Az ÚT ÉS CÉL hasábjain már sokszor írtunk erről a Világkormányról. A hitetlenkedők most egyenesen és első kézből tanulmányozhatják a szuper-hatalmasok öntelt önleleplezését.

A nemzetközi bankárok

A marxista összeesküvés pusztán csak alvállalata egy sokkal nagyobb, világméretű összeesküvésnek. Ez a titkos, a kommunisták fölötti legfelsőbb irányítás akkor tűnt fel először, az amerikai kommunista bennfenteseknek, amikor a háború befejezésekor összeköttetés hiányában a kommunista párt sürgős ügyekben nem tudott azonnal irányítást kapni Moszkvától. Az a rendelkezés érkezett a pártvezetőséghez, hogy sürgős esetben forduljanak a Waldorf Towers-ben lévő bizonyos három személy közül valamelyikhez. Az innen jött utasítást Moszkva később mindig helybenhagyta. Ami itt meglepő, az az, hogy a három megnevezett személy sem orosz nem volt, sem kommunista. Mindhárom gazdag, amerikai (zsidó?) kapitalista volt.

Elgondolkodtató Dexter White volt pénzügyi államtitkár esete. Amikor kiderült róla, hogy az USA adminisztrációjába beépített Szovjet kém, nem indítottak ellene eljárást. Fölfelé buktatták a Világbankba, jobb állásba és jobb fizetéssel.

Általában elmondható, hogy az a gyakorlat alakult ki az USA-ban, hogy valahányszor egy-egy vezető állásban lévő politikusról vagy szakemberről kiderül, hogy a kommunistákkal összejátszik, fölfelé buktatják, rendszerint valamelyik Alapítványba.

Már D’Israeli fölismerte azt, hogy egészen más személyek kormányozzák a világot, mint akikről azt hiszik, hogy vezetők. Ez teljes mértékben áll napjainkban.

Rámutat arra, hogy az elmúlt 200 év alatt a világ népei fokozatosan kivonták magukat az egyeduralkodók nyomása alól, a nyert szabadság azonban ugyanilyen fokozatosan elsorvadt a nagy bankárcsaládok kezén. A bankárcsaládok a pénzügyek nemzetközi manipulációin át új uralkodó dinasztiákat alapítottak. Hamar felismerték, hogy a kormányoknak állandó pénzforrásra van szüksége, ahonnan időnként pénzt tudnak kölcsönözni. Azt is felismerték, hogy mind a királyok, mind a demokratikus vezetők függőségbe hozhatók és nagymértékben kénytelenek magukat alávetni a bankárok akaratának. Így lettek a nemzetközi bankárok a világ ügyeinek igazi, de mindig a háttérben meghúzódó intézői.

A pénzdinasztiák közül a legkimagaslóbb a frankfurti Meyer Amschel Rotschild (1743-1812) és leszármazói. Ebben a családban már hosszú idők óta csak unokatestvérek között kötnek házasságot. Rotschild öt fia öt városban: Bécsben, Londonban, Nápolyban, Párisban és Frankfurtban állította föl székhelyét. Ezt a nagyszerű szervezetet utánozták a többi bankárcsaládok, így Baring, Lalard, Erlanger, Warburg, Schroder, Selingman, Speyer, Mirabaud, Mallet, Fould és Morgan. (Vajon hány nem zsidó ezek közül?)

Kétféle bankér van: a nemzetközi és a közönséges. A nemzetközi bankér az alábbi 5 pontban jellemezhető: 1./ kozmopolita, 2./ a kormányok körül tevékenykedik és főképp az államadósságok kérdése érdekli, 3./ szinte kizárólag csak kötvényekkel foglalkozik, 4./ a deflációnak fanatikus híve, 5./ titkosan, a háttérben kíván ügyködni és mérhetetlen pénzügyi befolyását a szó teljes értelmében láthatatlanul gyakorolja a politikai életre.

A nemzetközi bankárok azzal erőszakolták ki uralmukat, hogy bebizonyították a vezető politikusoknak, hogy az államok s még inkább a világ legfőbb pénzügyeinek vezetésére az egyes kormányok nem alkalmasak, mert gyengék és mert függnek a népszerűség kívánalmaitól. Ezért vált szükségessé a hatalom birtokában eltitkolni, sőt, félrevezetni mind a kormányokat, mind a népet. Ezután a szerző rámutat arra, amit mi a pénzzel és bankokkal kapcsolatban az ÚT ÉS CÉL 1967. július-augusztusi és év végi számában „A Hamis Mammon Szolgái” cím alatt már ismertettünk.

1884 és 1933 között az USA-ban fantasztikus méretben alakult ki a finánc-kapitalisták uralma. Elárasztották a kereskedelmi és biztosító társaságokat pénzeikkel és ugyanakkor elképesztő összegeket öltek bele a nehéziparba s általában az ipar és gazdasági élet minden ágába s ezzel kiépítették egyeduralmukat politikai és társadalmi vonalon. 1909-ben még csak egy egybillió dolláros korporáció volt az USA-ban, a MORGANY-féle United States Steel név alatt. Számuk 1930-ra 15-re emelkedett. 1930-ban egyetlen korporáció csupán, az American Telephone and Telegraph — ugyancsak Morgan-féle — nagyobb vagyonnal rendelkezett, mint az USA 21 állama együttvéve. Oly hatalmasok ennek az üzletháznak a vezetői, hogy önmagukban meg tudnák bénítani az USA egész gazdasági rendszerét. Ha ehhez még hozzávesszük a Rocefeller-csoportot, egyenesen megsemmisítőnek érezzük hatalmukat. Pedig rajtuk kívül — mint látni fogjuk — van még egy pár csoportérdekeltség. A köztudat a „Társaság” vagy a „400-ak” néven ismerte ezeket a királyi fényűzésben élő bankárcsaládokat.

A Rockefellerek a századfordulón kapaszkodtak föl a bankárdinasztiák sorába. J. D. Rockefeller megvette a Chase bankot. Ez a Rockefeller Chase Bank később összeolvadt a Warburg ManhattanY bankkal és megalakult a Chase-Manhattan Bankcsoport, amely ma a leggigantikusabb pénzügyi hatalom a Földön.

Reserve Bank System

Ezek a bankdinasztiák kényszerítették ki a magánellenőrzés alatt álló Federal Reserve System néven nevezett központi ellenőrző szerv megalapítását. (Lásd: ÚT ÉS CÉL fent hivatkozott számát.) Ez a „politikán kívüli és magánérdekektől mentes” Reserve Bank szervezte nagyrészt Paul WarburgY tevékenységének köszönhető.

Félix testvérével 1902-ben jött át Németországból. Megfelelő időben feleségül vette a Kuhn-LoebY bankárcsaládból Ninát, Félix pedig Jacob SchiffY bankár Frida lányát. Paul annak idején évi fél millió dollár fizetést húzott a banktól. Ezek és még néhányan a Jekyl szigeten tartott titkos ülésükön elhatározták a Reserve Bank System megalapítását. A benyújtott Aldrich törvényjavaslat azonban megbukott az amerikai nép ellenállásán.

Más utat kellett keresni.

Ez csakhamar el is jött a különböző partok hatalmi törekvése képében. Az összeesküvők ezt jól látták, hogy a Köztársasági Pártnál nem boldogulnak. Ezért hatalmas kampányba kezdtek a soron lévő elnökválasztás idején a Demokraták mellett. Ügyesen kettéosztották a Köztársasági Pártot azzal, hogy Taft elnök ellen felsorakoztatták Rooseveltet. De ugyanakkor futtatták Wilsont is. Wilson mögött volt Morgan, Jacob Schiff, Bernard Baruch, Henry Morgenthau, T. F. Ryan, Adolf Ochs. Zsidó valamennyi. Morgan Rooseveltet is támogatta csak azért, hogy megossza a Republican pártot, illetve hogy a népszerű Taftot kisebbségbe szorítsa s ezzel a harmadik, igazi jelölt, Wilson futhasson be. Ez a sakkhúzás jól sikerült. Wilson elnök lett. (Wilson morális gyengeségéről már írtunk korábban az Út és Célban.)

Hogy az újonnan választott elnök körül a megfelelő légkört biztosítsák, a nemzetközi bankárok a maguk köréből állítottak neki tanácsadókat. Ezek közül a legfontosabb volt Edward Mandell-House „ezredes”, ugyancsak zsidó. Ez tervezte ki a Central Bank működését, ő vezette be a fokozatos adórendszert, egyébként „lelkes híve annak a szocializmusnak, ahogy azt Marx megálmodta”. House lett az „őrangyala” a Reserve Banknak. Így lépett életbe a Reserve Bank 1913. dec. 22-én.

Ki ellenőrzi a Federal Systemet?

Megalapítása óta még nem volt hatalom, amely rábírta volna arra, hogy nyilvánosságra hozza könyveit. Ez a bankrendszer 12 „Nemzeti Bank”-ból áll. Tisztában kell lennünk azzal, hogy ez a bankrendszer egyáltalán nem a kormány ügyvivője és nem áll a kormányok ellenőrzése alatt. A 12 bank rendelkezik jogilag a vagyon fölött s ez után kamat címen 6%-ot húz. Minden egyéb nyereség — elméletileg — az USA kincstárába kellene vándoroljon. A mindenkori elnök nevezi ki a Federal Reserve tanács 7 tagját 14 évre terjedő időre. Ez mind azonban csak papíron áll, mert a valóságban az egész intézmény független minden kormánytól és hatalomtól.

Ez az óriási és minden tekintetben titkos szervezet nyomást gyakorol a Föld összes államaira az internacionalista bankárokon keresztül. Az egyes államok bankjai a központi bankokon át minden politikától és kormányellenőrzéstől mentesen egyetlen nagy világszervezetben működnek együtt. Így válnak az államok kormányai függvényeivé a Reserve Bank Systemnek.

Csupán e monstrum hatalmának jellemzésére közli a szerző, hogy az USA egymaga több pénzzel tartozik a nemzetközi bankároknak, mint a világ valamennyi állama együttvéve. Minden évben csak a kamat, amit az amerikai nép fizet a bankároknak: húsz billió dollár. ($ 20,000,000,000,000) Világos tehát, hogy a Reserve csoport vezetői a világ minden kulcspozíciója tekintetében döntően uralkodnak. És ezek nemcsak a világ politikai vezetését ellenőrzik, hanem teljes hatalmuk van a világ minden gazdasági vonatkozásában is.

Az egyes államokban működő centrál bankok, tulajdonképpen magánbankok, így Angliában MontagueY, New Yorkban Benjamin StrongY, Franciaországban Charles List (?), Németországban Schacht. Teljes egészében ellenőrzik a kormányok pénzügyeit, ösztökélik a nemzetközi átutalásokat a gazdasági programok keretében. A kormányok jámborul gyanútlan szeme láttára kapcsolták egybe Strong vezetésével a Reserve Systembe az angol Bank of England-ot és a francia Banque de la Franca- ot.

Quigley sejtetni engedi könyvében, hogy ezek a legmagasabb fokon álló politikai és gazdasági csúcsszervezetek arra törekednek, hogy az egész emberiséget szociális színezett, diktatórikus hatalmuk alá hajtsák. Ebben a munkájukban az egyes országok vezetői híven támogatják őket. A gazdagok fölötti gazdagok eltökéltek abban, hogy a világra kényszerítik ezt a hierarchiát s erre mind a maguk szocialista programját, mind a kommunisták forradalmait szolgálatukba állítják.

Hogyan jutottak a nemzetközi bankárok a hatalom csúcsára?

Quigley kifejti, hogy ősidők óta tudott dolog az, hogy az embereket úgy lehet meghódítani, ha rá tudjuk venni őket arra, hogy úgy gondolkodjanak, ahogy mi akarjuk.

A szerző úgy látja, hogy a nemzetközi bankárok mérhetetlen hatalma valahol John Ruskin gondolatai körül kezdett elindulni. Ruskin (1819-1900) az oxfordi egyetem professzora úgy vélte, hogy az államnak semmi más feladata nincs, mint a termelés ellenőrzése és a javak szétosztása. De magának az államnak az ellenőrzése egy, az állam fölötti kézben kell összpontosuljon. „Az emberek nem egyenlők, megmásíthatatlan különbség van köztük. Örök törvény, hogy mindig lesznek felsőbbrendű emberek, sőt olykor csak egy-egy belőle” — mondja Ruskin. A demokráciát semmibe vette, szabadság szerinte nincs. Azt hirdette, hogy a civilizáció nagyszerű vívmányait, a kiváló nevelést, a törvény biztosította rendet és mindazt, amit az angliai felsőbb rétegek oly természetesnek vesznek, nem csak az alacsonyabb társadalom rétegeinek, hanem az egész világon minden népnek osztályrészévé kell tenni.

Ez a gondolat hatotta át Cecil Rhodes-t. Rhodes, az akkor még gyarmati Dél-Afrika miniszterelnöke többek között Rothschild pénzével monopolizálta a dél-afrikai gyémántmezőket s évi jövedelme legalább egy millió font volt. Ez a mérhetetlen pénz titokzatos helyeken folyt el.

Rhodes szándéka az volt, hogy a világ összes népeit az angolul beszélő népek ellenőrzése alá vonja. Ruskin elgondolásai megvalósítására e célból alapította Oxfordban a Rhodes Scholarships Alapot. Sok lelkes hívet szerzett a felsőbb tízezer és a gazdagok sorából, s ezzel kialakult egy kezdeti mag, a „Beavatottak Köre”. A nyilvánosság felé „Segítők társulata” volt a neve. A szervezkedés mintegy 20 éven át tartott, 1891-től 1912-ig. Ez a társaság fokozatosan befolyást nyert az angol államügyek vezetésében, politikai és pénzügyi tekintetben. 1910-ben a „The Round Table” (Kerek Asztal) nagybefolyású folyóiratot alapították s erről nevezték ezt a szervezkedést The Round Table Group-nak. 1919-ben ezek hozzák létre a Royal Institute of International Affairs-t (Nemzetközi Ügyek Királyi Intézménye). Egyik pénzellátójuk a The Time tulajdonosa, az Astor család volt.

Csakhamar hasonló intézmények alakultak az angol domíniumokban és az USA-ban. A II. Világháború után egyre több gazdag (zsidó) bankár-család szivárgott be a szervezetbe, pl. Morgan, a Lazard testvérek. A terjeszkedő társaság csakhamar oldalágakat eresztett nemcsak a politika és legfőbb pénzügyek vonalán, hanem az egyetemi szervezetekbe, a sajtóvállalatokba, a közhivatalokba és a különböző Alapítványokba.

A szövetkezetnek amerikai ágazata jórészt a Morgan-féle csoport tagjai közül került ki. (Lament és BeerY) Ezek megjelentek az I. Világháború után a párizsi békekonferencián is és ott beszélték meg a további teendőket az angol ágazattal. Itt fektették le a Council on Foreign Reletions (Külföldi Kapcsolatok Tanácsa) alapjait. Ebbe a Tanácsba további nevek kapcsolódtak be, így I. W. Devis, N. Devis, A. Dulles, F. C. Polk, O. Kahn. Szoros kapcsolatot tartottak fenn Beer és Lippmann személyen át a Kerek Asztalosokkal. (A zsidók megint túlsúlyban!)

Úgy találták, hogy a haladó baloldalnak egy angol nyelvű folyóiratra van szüksége, amelynek feladata, a Fold népeit a maguk számár a megnyerni. Megalapították hát 1914-ben a The New Republic nevű folyóiratot. Befolyásuk nőttön nőtt és igen fontos szerepet töltöttek be a roosevelti New Deal és Truman adminisztrációjában. Így kötődtek be ide a Wall Street liberálisai, pl. Rockefeller. Annak idején egy fiatalembert bíztak meg azzal a nagy feladattal, hogy összekapcsolja az USA hatalom birtokosait a Kerek Asztallal. Ennek neve Walter LippmanY s azóta is betölti est a pozíciót. Ez a Lippman volt az, aki megmagyarázta az angol kormánynak Wilson híres 14 pontjának értelmét.

Ezt a csoportot 1931-ig Morgan és társai irányították. Befolyásuk az egyetemekre egyre nőtt és itt elsősorban a Harvard és a Columbia egyetem említendő. Ugyancsak szoros kapcsolatba léptek a new yorki Jogász Egyesülettel, behálózták a sajtot a Kerek Asztal-ba s a nagy világlapok közül igen erős befolyásuk volt a következőkre: The New York Times, Herald Tribuné, Christian Science Monitor, Washington Post.

Így szivárgott be a társadalom minden jelentős rétegébe ez a titkos szerveset s fokozatosan valamennyit hatalmába kerítette.

Miképpen kapcsolódott össze ez a titkos szervezet a kommunistákkal?

Quigley nyíltan kijelenti, hogy a világot újjáalakítani akaró Nemzetközi Bankárok meg vannak győződve arról, hogy pénzükkel nemcsak együttműködni tudnak a világ kommunistáival, hanem az azok fölötti ellenőrzést is meg tudják maguknak szerezni. Biztosak abban, hogy Rhodes elképzelése, amely szerint a Föld lakóit egyetlen szocialista tömbbe fogják, megvalósítható akkor, ha minden tulajdon, ipar, mezőgazdaság, szállítás, hírközlés, nevelés és politika, egyszóval az emberi élet minden megnyilvánulása néhány pénzügyi ember kezében összpontosul. Ebben az esetben ez az államok fölötti mamut-szervezet úgy tudja kézben tartani a Föld lakóit, hogy azok kénytelenek legyenek kizárólag azt tenni, amit ez a hatalmas világszervezet akar.

Az első pillanatra nehezen látható be az, hogy ezek az internacionalista szuper-kapitalisták miért rokonszenvesnek a kommunizmussal és miért támogatják azt. Hiszen úgy tűnik, hogy a kommunista elsősorban a gazdagok ellen küzd.

De meg kell fontolnunk, azt, hogy ezek a mérhetetlen pénzhatalom fölött rendelkező kapitalisták nem elégedhetnek meg azzal, hogy egyeduralmuk csak az angolszász vidékekre korlátozódjék, nyilván segítőtársnak nézik a kommunistákat a nagy cél, a Világ fölötti teljes uralom elérésében. Egyetlen nagy, szociális Világállam lebeg előttük, ahogy azt Platon megálmodta.

Így kerülgeti a lényeget a szerzőnk, sem ő, sem magyarázója nem meri leírni az igazi mozgató okot a kulisszák mögött: a zsidó messianisztikus világuralom elérése, ahogy arra az ÚT ÉS CÉL-ban rámutattunk Hubert Lipót könyvének ismertetése során. (Lásd: A Bajkeverők c. cikksorozatot.) Úgy látszik a világösszeesküvés zsidó jellegének kimutatására még nem kapták meg az engedélyt. Platon államáról mesél nekünk a szerző, holott nem arról van itt szó, hanem Cion Bölcseinek „királyi” uralmáról.

Mármost — folytatja Quigley — kommunistákra azért volt szükség, hogy felborítsák a régi, hierarchikus rendet, mert ezt semmiképp sem lehetett volna beilleszteni a Nemzetközi Bankárok szövevényébe. Forradalom, káosz kellett s mindaddig, amíg a kommunisták engedelmeskednek a Nemzetközi Bankárok utasításainak, azaz együttműködnek (koegzisztencia) — eltűrhetők. Ha uralmukkal zsarolják a népeket s azok föllázadnak, akkor még mindig felléphetnek a Nemzetközi Bankárok felszabadítóként. Ebben az esetben a kommunista igából felszabadult néptömegek hálából könnyen be fognak hódolni a „Mentőangyalnak”. (V. ö.: Cion Bölcsei 1-3. sz. jegyzőkönyv.) Végreis a kommunizmus ügyetlenül csinált szocializmus csupán, az átmenet nem járhat zökkenővel.

Természetesen — állapítja meg a szerző — valamilyenfajta kockázat itt mindig fennáll. Pl. Mao Ce Tung kijelentette, hogy a kommunisták a hatalmat fegyverrel szerezték meg s ezt a fegyvert használni fogják a szuper-gazdagokkal szemben is, ha azok megéheznének a kínai hatalomra. A legújabb események megint Quigley optimizmusát látszanak igazolni, mert Kissinger pekingi látogatása Nixon kíséretében oda mutat, hogy Pénz őfelsége előtt a kínai kommunista boncok is meghajolnak.

A bankárok minden kommunista forradalomba hatalmas pénzösszegeket ruháztak be és abban a pillanatban, amikor ezek a kommunisták kisiklottak az ellenőrzés alól, azok felé indult meg a pénzáradat, akik hajlandók voltak a nem-kooperálók ellen fölvenni a harcot. Ez áll a „nagy” antibolsevista blokkokra is. Egyik fél sem, veszi észre, hogy tulajdonképpen egy közös, harmadik ellenséget szolgál. Itt kapjuk a magyarázatát az érthetetlennek látszó Wall Street politikának. Az USA kormányok kénytelenek a kommunistákkal együttműködni még akkor is, ha százmilliók esnek áldozatul ennek a gigászi méretű bűnszövetkezet összeesküvésének. A kommunisták véreskezű diktátorai soha nem kerültek volna hatalomra a szuper-gazdagok pénzbeli támogatása nélkül — jelenti ki Quigley magabízóan. Az is kétségtelen, hogy nem egy, a kommunisták által leigázott országban a nép réges-rég lerázta volna magáról a marxista jármot, ha ezek a balvégzetű szuper-gazdagok nem láttak volna érdekeltséget a kommunista uralom fennmaradásában és titkos csatornáikon át nem támogatták volna őket a felkelők ellen. Szinte bizonyosnak látszik itt, hogy a szerző most az 1956-os magyarországi eseményekre gondol.

Ám Quigley biztosít minket arról, hogy a London-Wall Street Nemzetközi Bankárokat a leges-legjobb szándék vezeti s ezek valóságosan álruhába öltözött, földre szállt angyalok. Mert hiszen a fő és nemes szándéka a titkos szövetségnek az, hogy a nemzetközi ügyeket egyetlen, angolul beszélő csoport áldásos felügyelete alá vonják, ezáltal megteremtsék a világbékét, megsegítsek a még fejletlen gazdasági rendszerben élő népeket, mentesítsék a Föld népeit apró, önző és fölösleges nemzeti érdekekért való harcoktól, hiszen e harcok végeredménye rendszerint mindkét oldalon a szegénység és nyomor. A nemzetközi bankárok törekvése az, hogy a Föld hátán biztosítsák a rend és törvény uralmát, biztonságot és jólétet nyújtsanak a Föld minden egyes lakója részére. Ez az angol mintájú Világszocializmus a Világ Reménysége.

Végül Quigley megjegyzi, hogy a nemzetközi bankárok nem boldogultak Hitlerrel és nem látszanak zöldágra vergődni a szovjet vezetőkkel sem. Ugyanakkor ismételten és energikusan leszögezi, hogy az a hatalom, amivel a harcba lendülő baloldal a világ előtt megjelenik, egyáltalán nem a kommunisták saját erejéből való, hanem az őket létesítő és fenntartó nemzetközi bankárok mesterkedéséből. Itt Quigley felsorolja azokat a zsidó cégeket és milliomosokat, akik elindították a bolsevizmust 1917-ben. Ezekről az ÚT ÉS CÉL 1972. évi 1-2. számában megemlékeztünk. Természetesen a világért sem jegyezné meg a szerző, hogy a bolsevizmus létrehozói egytől-egyig zsidók voltak.

1953-ban fölállítottak egy Különleges Bizottságot az USA-ban, amelynek az lett volna a feladata, hogy kivizsgálja az adómentességet élvező különböző Alapítványok ügyködését. Hamarosan nyilvánvalóvá lett, hogy a mérhetetlen vagyonnal rendelkező szuper-gazdagok helytelenítik a vizsgálatot. A milliomos dinasztiáktól függő „legtekintélyesebb” sajtó úgy tüntetett a Bizottság ellen, hogy hasábjain nem adott nyilvánosságot az ügynek. Feltűnés és minden intézkedés nélkül maradt a homályban a Bizottságnak 1954-ben kiadott jelentése. Ebből a jelentésből tudtuk meg, hogy a különböző Alapítványok billiókra rugó összegeket folyósítanak a kommunisták és egyéb baloldali szervezetek részére. (Reece Bizottság Jelentése.)

Az egyik, kommunistáktól átitatott intézmény az Institute of Pacific Relations (IPR). Ez New Yorkban magánszervezkedéssel indult és Tíz Nemzeti Tanácsból állt a Csendes Óceánt övező tíz országnak megfelelően. Ezek a Tanácsok egyenként két és fél millió dollárt költöttek el 25 év alatt a „fellazításra”. E hatalmas pénzösszeg fele a Rockefeller és a Carnegie Alapítványból került ki. A többit az ezekhez közel álló körök adományozták, pl. a Standard Oil, International General Electric, Chase National Bank, stb. Az IPR igen sok vonatkozásban a Kreml kommunistáival egy politikát űz a Távol-Kelet kérdéseiben. Mindamellett a tények oly ügyesen vannak kendőzve, hogy nehezen bizonyítható be ennek a Csoportnak USA ellenes aktivitása. Quigley eldicsekszik azzal, hogy az IPR miként dolgozott össze a kormánnyal Alger Hiss szovjet ügynökön át. Ennek lett az eredménye az, hogy az USA 20 évvel ezelőtt átengedte Kínát a vörösöknek.

A Reece Bizottság így jellemzi az IPR. munkáját: „Az IPR-ben mind az amerikai kommunista párt, mind a szovjet vezetőség a kommunista politikai törekvések eszközét látja. Az IPR hamis jelentéseket ad ki a kommunisták és a Szovjet érdekében.”

Quigley könyvében nyíltan és szégyentelenül leleplezi, hogy miként árulták el a kínai népet az USA-ban.

Szerzőnk főképp azért a „tudatlanságáért” ítéli el a jobboldalt, hogy nem ismeri föl a Mestertervezőknek hatalmas és titkos szövevényét és nem látja meg azt a tényt, hogy a kommunisták is az internacionális bankárokért dolgoznak. Amikor a jobboldal ezt az amerikai-angol titkos szervezetet támadja, azt hiszi, hogy ez egyszerűen csak kommunista. Holott ez a csoport — amit lehet Kerek Asztal Társaságnak is nevezni — a kommunisták fölötti szerv, amelynek nincs ellenvetése, ha a kommunistákkal vagy bárkikkel együtt kell dolgoznia a maga célja érdekében.

A Council of Foreign Relations

Tudjuk hogy a Rhodes által elképzelt titkos társaság legfőbb irányítója a Kerek Asztal Társaság volt s ezt Rothschild, Morgan, Carnegie, Rockefeller stb., kibővítették. Működési területe az I. Világháború után főképp az angol nyelvvidékeken igen megnagyobbodott. Az USA-ban ez a társaság mint Council of Foreign Relations (CFR) lépett nyilvánosságra, közvetlen irányítója Morgan volt. (Ezt a zsidót perverz érzelem kapcsolta egy Lya Graf nevű szeren törpéhez, annyira, hogy még a Szenátus ülésein is ott ült az ölében. Ijesztő fényt vet ez a „szeszély”  a szuper-milliomosok lelke mélyén rejlő morális fertőre Elmondhatjuk uralkodó milliomosainkról a Biblia szavait: „Kívül szépen meszelt sírok, de belül tele rothadással.” (A CFR irattára senki számára hozzá nem férhető. Amit a nyilvánosságra szánnak, az a Christian Science Monitorban jelenik meg. Jellemző, hogy a CFR épülete pontosan szemben áll a Szovjet Követséggel New Yorkban.)

A CFR, tagjai 1400 elit személyiségből kerülnek ki. Ezek kiválogatása és kiképzése olyan szempontból történik, hogy a legmagasabb kormány pozíciókban nélkülözhetetlenek legyenek.

Az a CFR volt az, amely még a háború előtt, 1939-ben, tanulmányozta a háború utáni (!!) teendőket. A CFR jelentései és javaslatai alapján hozták: a kormányok döntéseiket a háború alatt és után. Ennek a ma érezhető eredménye a mintegy 700 millió embernek a kommunista blokkba való kényszerítése. A CFR-nek 74 tagja vett részt az UNO san franciscoi konferenciáján 1945-ben. Köztük ott volt Alger Hiss, szovjet kém és egy másik kommunista ügynök, H. Dexter White. Így jutott a CFR döntő szerephez az UNO felállításában. Ennek az együttesnek egyik első hegedűse a Lamont család. Róluk állapította meg az Amerika-ellenes Ténykedések House Bizottsága, hogy az „USA-ban találhatók a legkitartóbb szovjet propagandisták”.

A Lamont család meg egy sereg baloldali szervezetbe van bekapcsolódva. Nemzetközi vonatkozásban pedig az ú. n. Bilderbergerekkel, a Pugwash Konferenciával és — természetesen — a Kerek Asztal Társasággal van összekötve.

A legutóbbi 10 USA elnök adminisztrációjában a CFR-nek uralkodó befolyása volt. Álljon itt alább csak néhány név, akiket Nixon nevezett kis A. BurnsY, Ch. YostY, H. Cabot Lodge, A. H. KissingerY. Ma már megállapíthatjuk, hogy a kormány teljesen a CFR fennhatósága alá került, az ő ügyködésük vezetett nemcsak abban, hogy Vörös Kína egyáltalán létrejött, hanem abban is, hogy napjainkban kierőszakolták Nixonnál a kínai barátságot is.

Végeredményben teljesen mindegy, hogy melyik párt kerül hatalomra az USA-ban, mert a CFR polipkarjai egy a mindenkori kormány fölötti magaslatról nyúlnak le a kormány ügyködésébe. Az elnökválasztás valóban nem más, mint a nép részére rendezett komédia, mert az igazi uralkodókat illetlen semmiféle választási lehetőség nincs. Ezt láthatjuk a „jobboldali” Nixon szánalmas vergődésében is.

Az adómentességet élvező Alapítványok

Quigley úgy mondja, hogy az Alapítványok a soha ki nem merülő kútfejei a pénznek valamennyi baloldali szervezet életében. A Rockefeller Alap, a Carnegie Alap és a Ford Alap, hogy csak a nagyobbakat említsük az „emberbaráti”-nak mondott Alapokból, mindig úgy jelenik meg a nagyközönség előtt, mint valami jótevő angyal. Ezért mondta Quigley magabízó büszkeséggel, hogy a baloldal és a kommunisták ereje és energiája a nemzetközi bankárok, titkos machinációján múlik.

A Reece Bizottság megállapította, hogy az Alapítványok az USA alkotmányát gyökerében rágják szét. És amíg az Alkotmányt hatályban tudjak tartani, csak addig van az amerikai népnek esélye arra, hogy kiszórja magából az összeesküvőket. Ezért van a szívós harc az USA-ban az Alkotmány-módosítás körül és ezért igyekeznek az összeesküvők bejuttatni a Legfőbb Bíróságba baloldali, zsidó elemeket.

Példaképpen tekintsünk mélyebben a Ford Alapítvány ügyködésébe.

Henry Ford élete utolsó napjáig azon volt, hogy Alapítványát kívül tartsa az összeesküvők körén és hogy az a Család kezelésében maradjon. De 1947-ben bekövetkezett halála után átcsúsztatták az Alapot P. Hoffman kezébe, aki nem csak a CFR-nek, hanem az lFR-nek is tagja volt. Hoffman Rosenberg Anna Y feleséggel az oldalán kivívta később, hogy az UNO fedezése alatt milliókat juttassanak át Castrónak és más kommunistáknak. A család erőfeszítése folytán azonban kibukott a Ford Alapítványból, ám a helyébe a semmivel sem jobb Hutchins került. Ezt is sikerült leváltani és 1966-ban McGeorge Bundy került az Alap élére. Ez is tagja a CFR-nek és a néger ügyek szívén viselője, Kennedy és Johnson főtanácsadója. Hatalmas összegeket fordított az Alapból a Fekete Forradalom támogatására.

Sok millió dollárt utaltak át a Ford Alapból az idők folyamán a baloldali és fekete forrongások részére. Ugyancsak hatalmas összegeket fordítottak arra a célra, hogy az iskolák hazátlan, istentelen közönyben és örömhajhászó nihilben „neveljék” az ifjúságot. Ha a közösség olykor rá is ébred az összeesküvők egyik-másik húzására, a hatalom igazi urai azonnal megindítják a csillapító akciót a TV, rádió, magazinok, újságok ferdítésein át s rendszerint sikerül is az ébredezőket újra hamis álomba ringatni.

Kevesen tudják, hogy 1943-ban Harry Hopkins átjuttatott a Szovjetunióba finomított urániumot és bőséges titkos leírást az atombomba elkészítésére. Ezért sikerült az oroszoknak 1949-ben a várakozás ellenére felrobbantania az első atombombát.

A háború utáni USA politika egész Kelet-Európát átutalta a kommunista blokkba. De ugyanígy árulta el Nemzeti Kínát is. Marshall-t kiküldték Chiang Kai Shek-hez azzal az üzenettel, hogy ha nem lép koalícióba a vörösökkel, megvonják a segélyt. És Marshall be is. váltotta fenyegetését: „Fölfegyvereztem 39 kommunista-ellenes hadosztályt Kínában a most egyetlen tollvonással lefegyverzem őket.” Így lett Kína vörössé amerikai segítséggel.

Ugyanilyen okból nem volt szabad McArthur tábornoknak megsemmisítenie a vörösöket Koreában. Amikor ezt föltárta a Kongresszus egy tagja előtt s rámutatott a kormány vörös-barátságára, azonnal menesztették. McArthur nem értette meg a nemzetközi bankárok szándékát: olyan kollektív, az egész világra kiterjedő, egyrétű, homogén társadalom kiépítése, ahol belső ellentétek már nem keletkezhetnek, ennek folytán tehát sem háborúk, sem forradalmak, sem osztályküzdelmek nem léphetnek föl s ezt a minden jellegétől megfosztott alaktalan embermasszát a bankárok által föléjük emelt Világkormány vezeti az anyagi jólét, a technika és a tudomány áldásai közepette.

Íme a nyers, leplezetlen valóság. Azok, akik eddig nekünk nem akartak hinni, talán a szuper-milliomosok e képviselőjének fognak hinni. — Egy körülmény azonban nagyon érdekes mind Quigley könyvében mind Skousen kritikájában. Megkapták az engedélyt a Világkormány leleplezésére, de a zsidóságnak vitt túlsúlyos szerepe el van bagatelizálva. A szerző hamisításnak mondja a Cion Bölcsei Jegyzőkönyvét és Hitler nem más neki, mint egy esztelen, tudatlan fantaszta. Szó sincs itt zsidó többségről, csupán egy „judeo-keresztény kultúra” fejlődik ki szemünk láttára. Mily különös: a könyvben felsorolt hatalmasok nevei vagy 70%-ban mégis zsidót takarnak. Sőt minél inkább kulcspozícióról van szó, annál több ott a zsidó. „Mint a nyüvek a rothadó sebben, úgy nyüzsögnek ott a zsidók, ahol valami bomlik az államgépezetben” — mondja valahol találóan Hitler. Ahhoz, hogy minden kártyát letegyünk az asztalra ahhoz, hogy az utolsó titkot, a világuralomra törő zsidóságot is leleplezzék, még nem jött ki az engedély. Az okos zsidó még szükségesnek látja a háttérbe húzódást. Ő nem kockáztatja a bőrét, tudja, hogy ezzel egész fajtáját veszélybe sodorhatja.

Mi már tudjuk, mi a végcél: a zsidó Király alatt megvalósítani a messianizmust a világban, ahol a gojok és a pogányok a zsidó népért fognak dolgozni és amikor a jeruzsálemi agy templom kapui éjjel-nappal tárva lesznek a világ kincseinek befogadására. A Föld nemzsidó népeinek pedig megengedik, sőt kívánatos lesz, hogy fölvegyék a Noé szerinti hitet, dolgozhatnak, de tulajdona csak a zsidónak lehet. És ezzel a teljes Föld minden élő és élettelen kincsével visszaszáll Izrael örökségébe, úgy, ahogy azt nekik Jahve annak idején kiutalta. (Lásd: Cion Bölcsei 12-14. sz. jegyzőkönyvét, valamint az ÚT ÉS CÉL-ban közelmúltban, megjelent Bajkeverők c. sorozatot.)

A Bilderbergek

Most lássuk az egyik mamut intézményt, az ú. n. Bilderbergereket. Erről a létesítményről Quigley kijelenti, hogy ma már túl hatalmas ahhoz, hogy bárki is gátolhatná vagy félretehetné őket. A nemzetközi mester-tervezők évenként konferenciára gyűlnek össze. Az ülés titkos és csak válogatott „vendégek” hivatalosak oda. Kb. 100 ember gyűlik össze négy alcsoportból. 1./ A nemzetközi bankárdinasztiák kiküldötteit 2./ ezeknek óriási kapacitású ipar- és egyéb mamutvállalatainak korporációi, 3./ a különböző Alapítványok megbízottai, 4./ az összeesküvőknek az angol és főképp az amerikai kormányba bejutott tagjai.

E konferenciáknak örökös elnöke őfelsége Bernhard holland herceg, aki a királyi családdal együtt a mérhetetlen vagyonnal rendelkező holland Shell olajtársaság tulajdonosa. Ott van mindjárt mellette D. Rockefeller, aki viszont a földkerekség egyik leghatalmasabb olajvállalkozásának, a Standard Oil-nak a tulajdonosa. Érdekes jelenség, hogy ha az elmúlt 20 évben valahol a Földön forrongások törtek kit a vérontás után a két társaság megvette magának az ottani olaj- és földgáz koncessziókat. (Így Afrika, Közel-Kelet, Dél-Amerika, Távol-Kelet.) Ez a két társaság látta el generációnk háborúit olajjal és benzinnel. Quigley ezzel az állításával arra akar rámutatni, hogy a világ politikai és gazdasági erői mennyire be vannak szőve és összhangba hozva a globális világ egyöntetű hatalmi hálózatába. „A Bilderbergek — mondja — a gazdasági és politikai élet vég nélküli fonalát fonják, amellyel mind jobban biztosítják a világbékét”.

Bernhard herceg először 1954-ben elnökölt a hollandiai Bilderberger Hotel ülésén. Innen a neve e csoportnak. Azóta természetesen a Föld különböző pontjain jöttek össze titkos üléseikre. A sajtó innen is ki van zárva és a világnak sejtelme sincs arról, amiről az üléseken döntenek. A „meghívott” néhány sajtótulajdonos között ott van pl. SulzbergerY, a New York Times részéről. Olykor azonban a világ félrevezetésére jelentést készítenek a sajtó számára s ebben a legártatlanabb emberbaráti színben tűnik föl ez a konferencia. Tagjai közül csak néhány legismertebb nevet sorolunk föl: Dean Achison, Dean Rusk, Fullbright szenátor, Hoffman, Jákob JavitsY és a nélkülözhetetlen Kissinger.

A Pugwash csoport

A Bilderbergerekhez hasonló, másik világintézmény a Pugwash konferencia. Feje az amerikai-kanadai multimilliomos Cyrus Eaton. Pugwash Eaton-nak ősi családi fészke és itt tartotta az első gyűlését a magaválasztotta intelligencia köréből. Egyike a legvérmesebb kommunista-barátoknak, azt hirdeti, hogy az USA és a Szovjet egybe kell olvadjon. Az 1957-es Pugwash konferencia a világ összes atomtudósait látta vendégül, beleértve a szovjet blokkot is. Hogy itt milyen titkot adtak át egymásnak, a világ sosem fogja megtudni. Azóta vagy 12 konferenciát tartottak szerte a világban, meg a Szovjetben is.

Az összeesküvők taktikája

Az emberiséget egyetlen lélektelen tömegnek nézik, amelynek semmi más feladata nincs, mint szorgalmasan dolgozni s ezzel biztosítani a jóságos vezetők profitját. A tömeg csak tehetetlen báb a pénzügyi és gazdasági óriások világméretű sakktábláján. S ha kell, háborúk, forradalmak, kisajátítások, áttelepítések és a csalárdságnak megannyi változatai biztosítják a Föld fölötti uralomhoz vezető utat. Jelenleg az a taktikájuk, hogy forradalmakat, nyugtalanságokat szítanak, társadalmi, fölborulást akarnak, hogy mindezzel megrendítsék az államrend alapjait. Ugyanakkor felülről ők maguk gyakorolnak nyomást a kormányokra azzal a céllal, hogy azok „oldják meg” az így tornyosuló problémákat. Követelik a „szocialista törvényhozást” és billiókat költetnek erre a célra. Kiélezik a faji ellentéteket s ennek problémájába belehajtják a kormányokat. Minden eszközzel pártfogolják és népszerűsítik a bűnözést, bizonytalanságot akarva a közéletben. A sajtón és TV-n át minden eszközzel züllesztik az erkölcsöket és istenítik a „permissive society” katasztrofális eredményeit. Sosem látott mértékben elősegítik a pornográfiát és az obscen dolgokat. Hidegen átgondolt és rendszeresen megszervezett eszközökkel rontanak mindent a vallástól kezdve az államrend alapjáig.

Amikor mindent, ami szent és érték megtapostattak, amikor az emberek az undortól és félelemtől már úgy érzik, hogy az emberi élet már arra sem érdemes, hogy éljék,amikor a rettegés lesz úrrá a világban s nem lesz aki vállalkozzék kormányalakításra, mert a két malomkő kőzött előrlődött minden erkölcsi erő és ellenállás, akkor jönnek ők, a jóságos szuper-gazdag összeesküvők. A népek önként és hálásan vetik alá magukat ez angyaloknak, hogy végre visszaálljon a rend és biztonság e Földön. És ekkor jő létre a Világkormány a nemzetközi rendfenntartó rendőrséggel és az Emberiség Legfelsőbb Bíróságával Jeruzsálemben.

Így lesz Izrael a világ Királya.

Ezzel végére értünk ennek az apokalipszisbe illő történetnek. Quigley-nek nyilván az volt a célja ennek megírásával, hogy a jámbor olvasót máris a legkomorabb kétségbe kergesse, hogy a lelkeket megrabolja isteni derűjüktől s elejét vegye minden esetleges ellenállásnak, reménynek. Nincs remény a kisember számára. Amit ő reménynek nevez a könyve címében, az nem más, mint sátáni visszája az isteni értelemben vett reménynek. Maga a kétségbeesés.

Minket, Hungaristákat, azonban nem űzhetnek ezek a tények a kétségbeesésbe. Nekünk van hitünk és mi tudjuk, hogy mit hiszünk. 50 évvel ezelőtt, amikor az összeesküvők még messze voltak mai hatalmuktól, ezek a látnoki sorok jelentek meg a MEIN KAMPF-ban:

„Ha a világ nemzetközi zsidósága összefog a bolsevizmussal és ez az együttes győzelemre kerekedik, akkor ez a győzelmi koszorú az emberiség ravatalának halottas koszorúja tesz. És akkor ez a Föld újra élettelenül fog keringeni az űrben, mint sok millió évvel ezelőtt. Hiszem, hogy az Úr művéért, az emberért harcolok, amikor a zsidósággal fölveszem a harcot.”

Mi, Hungaristák, tudtuk, hogy miért harcoltunk közel két generáción át, mártírjaink tudták, hogy miért haltak meg.

Ezért és ebben a szellemben töretlenül állunk helyt továbbra is. Ennek az átkozott Bábel tornyának össze kell omlania. Össze kell omlania, mert természetellenes, mint Morgan törpéje és istentelen, miként a bolsevizmus. Mi igazi, isteni Reményt merítünk ebből a könyvből, Istenbe és a Hazába vetett Hitünk megerősödött. Ám készítsék elő az összeesküvők az armageddoni csatát, ám jöjjenek az apokalipszis lovasai, mi hiszünk Abban, aki arról biztosított minket, hogy rajtunk a pokol kapui nem vesznek erőt. Íme a Sátán körben jár a világban, így akar megtörni minket, így akar kivonni minket ez a Pusztító Utálatosság a közelgő nagy háborúból a maga javára. A Reménynek nevezett reménytelenséggel akar a maga oldalára állítani.

Nem tesszük le a fegyvert Quigley Fenevadja előtt. Harcolunk az ÚR Művéért az apokalipszis utolsó csatáján.

Világkormány

Ne érdekeljen, ki van a háttérben. Van a trón mögött valami, ami a királynál is nagyobb. Nem, azok irányítják a világot, akiről azt gondoljuk. Andrew Jackson óta a központi pénzügyi hatalmasságok kezében van a kormányzat. 
1775: megkezdődik az amerikai forradalom, a kolóniák elszakadási törekvése egy elnyomó monarchiától. A forradalom egyik legfontosabb oka, hogy III. György király nem engedélyezte a saját, kamatoktól mentes független fizetőeszközt, melyet a kolóniák maguk hoztak létre. Helyette arra kényszerítette őket, hogy az angol központi banktól vásároljanak pénzt, melyet kamatok terheltek. Ezzel máris eladósította volna a gyarmatokat. 
Ahogy Benjamin Franklin írta: III. György elutasítva a kolóniák azon törekvését, hogy tisztességes, pénzmanipulátoroktól mentes pénzügyi rendszerben élhessenek, a forradalom első számú oka volt. 
1783-ban Amerika megnyerte a függetlenségi háborút. De harca a központi bank rendszerével és a mögötte álló korrupt emberekkel csak most kezdődött. Tehát mi is az a központi bank (jegybank)? Egy nemzet fizetőeszközét kibocsájtó intézmény. 
Kétféle hatalom van a kezében: A kamatláb kontrollálása, valamint a forgalomban lévő pénz mennyiségének, vagyis ezzel az infláció szabályozása. De nem ám ellátja pénzzel a nemzetgazdaságot, hanem a pénzt kölcsön adja a kormánynak. Kamatokkal. Majd a forgalomban lévő pénz mennyiségének csökkentésével vagy növelésével beállítja annak értékét is. Fontos megértenünk, hogy hosszú távon ez a rendszer csak egyetlen dolgot produkál: adósságot. Könnyen megérthető, hogy miért. Minden kibocsájtott pénzt kamat terhel. De ha egy központi bank adja ki a pénzt és ezen kamat van, akkor honnan jön a kamatot fedező pénz? Persze, hogy megint a központi banktól. Vagyis a központi (jegy)banknak folyamatosan növelnie kell a pénzkibocsájtást. Ezzel fedezi a kibocsájtott pénzen lévő adósságot. Így még több adósságot gerjeszt. Ez pedig szolgaságba dönti a kormányt és ezáltal a lakosságot, amelyből lehetetlen kievickélni. 
Az ország alapítói ezt nagyon is jól tudták. Úgy gondolom, hogy a bankok veszélyesebbek a hadseregnél.áéőpüö Ha az amerikaiak megengedik azt, hogy egy bank adja ki a pénzüket, akkor a bankok és a köréjük növekedő vállalatok addig nyúzzák őket, amíg gyermekeik hontalanul ébrednek fel azon a földön, amit apáik foglaltak el számukra. Ha a bankárok rabszolgái akarunk maradni és fizetni ezért a szolgaságért, hagyni kell őket pénzt kiadni és kontrollálni a nemzet hiteleit. 
A 20. század elejére az USA már létrehozott és feladott néhány központi bank rendszert, melyet gátlástalan banki érdekeltségek találtak ki. A banki világ vezetői a Rockefellerek, a Morgans család, a Warburgok és a Rothchildek voltak. És az 1900-as évek elején újra megpróbálták. De tudták, hogy a kormány és a közvélemény tisztában van a dolgokkal, ezért egy incidenst kellett kitalálniuk ahhoz, hogy befolyásolják őket. 
Tehát J.P. Morgan, a kor egyik legnagyobb pénzügyi manipulátora híresztelni kezdte, hogy New York legnagyobb bankja a csőd szélén áll. Tudta, hogy ez tömeghisztériához vezet, mely más bankokat is érinteni fog. Bejött neki. Az emberek azonnal tömegével vették ki pénzüket, erre a bank úgy reagált, hogy visszahívta a kintlévőségeit, kölcsöneit. A hitelfelvevők eladták házaikat, ennek következtében tönkrementek. 
Néhány évvel később összerakva az eseményeket, Fredrick Allen a Life magazinban ezt írta: A Morgan család érdeke győzött és vezette a pánikot ahogy az események haladtak előre. Nelson Aldrich szenátor vezetésével kongresszusi vizsgálat kezdődött. Ő közel állt a banki érdekeltségekhez, később házasság útján a Rockefeller család tagjává vált. Az általa vezetett bizottság egy központi (jegy)bank létrehozását javasolta, így nem történhet meg újra az 1907-eshez hasonló pánik. Ez volt a szikra, melyre szükségük volt a nemzetközi bankoknak." 
1910-ben a Jekyll szigeteken, mely a J.P. Morgan birtokában volt, megalkották a "központi bank törvény"-t. Bankárok írták tehát, nem törvényalkotók. Egy titkos találkozón, a résztvevők neveinek titkolásával. Ezt követően átadták Aldrich szenátornak a művet, hogy nyomja át a kongresszuson. 
1913-ban, a bankárok komoly szponzorálásáét követően Wodrow Willson, az elnökválasztási kampánya során a bankárokat már biztosította a törvény aláírásáról. Két nappal Karácsony előtt, amikor a legtöbb képviselő a családjával töltötte már az ünnepeket, törvénybe iktatták. Egy évvel később Woodrow Wilson megbánóan ezt írta: "Nemzetünk a hitelek rendszerének irányítása alá került, mely magánkézben összpontosul. A nemzet növekedése és minden tevékenységünk néhány ember kezébe került, akik saját érdekükből kifolyólag ellenőrzik és rombolják a gazdasági szabadságot. 
Az egyik legkiszolgáltatottabb, legteljesebben irányított és dominált lettünk a világon, olyan amely többé nem a szabad véleményen, többségi választói akaraton alapul, hanem domináns emberek egy kis csoportjának kezében van. Louis McFadden kongresszusi képviselő szintén kimondta az igazságot: "A világ bankrendszer létrehozása történt itt. Egy nemzetközi bankárok által kontrollált szuperállamé összejátszva a világuralomért, a FED leigázta a kormányt. Az emberek azt mondják, hogy a FED a gazdasági stabilizációt szolgálja, az infláció és a gazdasági krízisek ideje már a múlté." 
Ahogy a történelem bizonyítja, ez messze nem igaz. Az igazság az, hogy a nemzetközi bankoknak most már kezükben a gépezet személyes ambícióik megvalósítására. "É, él, életre kelt!!!" (Frankenstein) 
1914 és 1919 között a FED csaknem 100 százalékkal növelte a forgalomban lévő pénz mennyiségét. 1920-ban pedig megkezdte a pénz visszahívását. Így visszahívták a kölcsönöket is, és mint 1907-ben újra bankok csődöltek be. 5400 konkurens bank ment tönkre, tovább összpontosítva a hatalmat a FED monopol urai kezében. A bűntény miatt Lindberg képviselő 1921-ben ezt mondta: "A központi bank törvény miatt a pánikot tudományosan hozták létre. Ez volt az első ilyen pánik és matematikai pontossággal működött." 
Az 1920-as pánik azonban csak az előjáték volt. 1920 és 1929 között a FED újabb 62 százalékkal növelte a pénzkibocsájtást, így ösztönözve a hitelek felvételét. A tőzsdén pedig létrejött egy új fajta kölcsön a "határ-kölcsön". Lényege, hogy 10 százalék befizetéssel meg lehetett venni a részvényt, tehát 100 dollár letéttel ezer dolláros részvényt lehetett vásárolni, a maradék 90 százalékot a bróker (illetve a bank) adta. A 20-as években ez nagyon népszerű volt, úgy tűnt, hogy mindenki csak nyer a tőzsdén. A kölcsönnel annyi volt csak a baj, hogy bármikor visszahívható volt és 24 órán belül ki kellett fizetni. 
Az 1929-es évet megelőző hónapokban Rockefeller, Barock és más bennfentesek szép csendben kivonultak a tőzsdéről és 1929 október 24-én a kölcsönöket tömegével kezdték visszahívni. Ez komoly eladási hullámot eredményezett, több, mint 16 ezer bank ment csődbe, a konkurencia centekért vásárolt fel más bankokat és vállalatokat. Ez volt az amerikai történelem legnagyobb rablása. De ezzel nem volt vége, a FED a legnagyobb gazdasági válságba taszította az országot. 
McFadden képviselő, a banki kartellek egyik ellenzője vizsgálatokat kezdeményezett. Szerinte a válság: "Körültekintően megtervezett esemény volt. Nemzetközi bankárok a kétségbeesés légkörét igyekeztek megteremteni, így uralkodni tudtak rajtunk." Nem meglepő, hogy két sikertelen merényletet követően egy banki összejövetelen McFadden-t megmérgezték. 
Ezután a FED vezetői úgy döntöttek, hogy az arany standard rendszerét is megszűntetik. Ehhez ki kellett vonniuk a forgalomban lévő aranyat. A világválság leküzdésének egyik lépéseként jött tehát az 1933-as elnöki rendelet. Minden amerikai polgárnak 10 éves börtön terhe mellett be kellett szolgáltatnia aranyait, kifosztva a megmaradt vagyonukból az embereket. Ha megnézünk egy egydolláros bankjegyet 1933 előttről, rá van írva, hogy beváltható aranyra. A mai bankjegyre viszont az van írva, hogy jogi tender, vagyis nincs mögötte semmi, egy értéktelen papír. Az egyetlen dolog ami a pénznek értéket ad az az, hogy mennyi van belőle forgalomban. Tehát a mennyiség szabályozása feletti kontroll egyben az érték feletti kontrollt is jelenti. Vagyis hatalmat ad az egész nemzetgazdaságok térdre kényszerítésére. "Add nekem egy ország pénzforgalma feletti uralmat és nem érdekel, hogy ki hozza a törvényeket." - Rothchild 
Fontos megértenünk valamit. A FED egy magánvállalat. Anynira Federal (Szövetségi), mint a Federal Expressz. Saját döntéseket hoz és a kormánynak nincs beleszólása. Egy magánbank, amely a pénzt kamatostól adja a kormánynak. Egy olyan rendszer ez, amitől éppen meg akart szabadulni az ország a függetlenségi háború során. 
Visszatérve 1913-hoz, a FED törvény nem az egyetlen alkotmányellenes törvény volt, hanem a Szövetségi Jövedelemadó törvény is az. Érdekes, hogy az amerikaiakat annyira nem érdekli a jövedelemadó törvény, hogy ezzel érthetővé válik, hogy mennyire buták is az emberek. A jövedelemadó ugyanis teljesen alkotmányellenes, mivelhogy ez egy közvetlen, de nem kiszabott adó. Az alkotmány alapján a közvetlen adóknak kiszabottnak kell lenniük. Másodjára sosem jött össze elegendő számú állam, amely ratifikálta volna a törvény mellékleteit ahhoz, hogy életbe léphessen. Ezt manapság bírósági tárgyalásokon is megemlítik. 
Egy átlag munkás bérének 25 százalékát viszi el ez az adó. Vagyis egy adott évben 4 hónapot csak azért dolgozunk, hogy ezt az adót fizessük. És mire megy ez a pénz? Arra, hogy a kizsákmányoló Jegybank kamatait kifizessük. Egy rendszerre, melynek nem is kellene léteznie. Négy hónapnyi munkád értéke lényegében nemzetközi bankárok zsebébe vándorol. És negyedjére: egyáltalán nincs törvény arra, hogy az államnak jövedelemadót kell fizetned. 
"...úgy gondoltam, hogy persze hogy van ilyen törvény. Muszáj lennie. De nem találtam ilyent, ami alapján felelősségre lehet vonni valakit, aki nem fizet adót" - Joe Turner, egy volt adóügynök. 
"...2000 óta keresem, de nem találom a törvényt. Kérdeztük a kongresszust, az adóhivatalt, de nincs válasz, mert amerika rájönne, hogy ez átverés." - Sherry Jackson 
"Mióta eljöttem tőlük, nem adtam be adóbevallást." - Turner 
"1999 óta nem adózom." - Jackson 
A jövedelemadó az ország rabszolgaságba taszítása. A gazdaság kontrollálása azonban a rubik kockának csak az egyik oldala. A másik lehetőség a profit és a kontroll megszerzésére a háború. A jegybank 1913-as létrehozását számos háború követte. A három legnagyobb az első és a második világháború és Vietnám. 
I. világháború 
1914-ben tört ki az első világháború az angolok és németek mint fő ellenfelek között. Amerikának semmi köze sem volt hozzá. Wodrow Wilson semlegességet hirdetett. De a felszín alatt már keresték a belépés lehetőségét. Jennings akkori külügyminiszter szerint: "A bankok nagy érdekeltséget mutattak a belépésre, mivel ez hatalmas lehetőség volt számukra a profit megszerzésére. Látnunk kell, hogy a nemzetközi bankok számára a háború hatalmas nyereség. Arra készteti az országot, hogy még több pénzt kölcsönözzön a jegybanktól, persze kamatokkal terhelve." 
Wilson elnök tanácsadója Edward House ezredes volt, aki közeli viszonyban állt a nemzetközi bankárokkal. Közte és Anglia külügyminisztere között lezajlott egy beszélgetés arról, hogy miként lehetne Amerikát is bevonni a háborúba. Grey megkérdezte: "...mi történne, ha a németek elsüllyesztenének egy óceánjárót amerikaiakkal a fedélzeten?" 
House szerint "ez akkora felháborodást szülne, amely az Egyesült Államok hadba lépését eredményezné." 
Tehát 1915-ben a Lousitania nevű hajót gyorsan német vizekre küldték és persze ahogy várni lehetett, a német tengeralattjárók meg is torpedózták, felrobbantva a hajóban tárolt robbanóanyagot és megölve 1200 embert. 
Hogy jobban látni lehessen ezt a színjátékot, nézzük meg azt a német nagykövetség által feladott hirdetést a New York Times-ban, amelyben felhívják az amerikaiak figyelmét, hogy csak saját felelősségükre szálljanak fel a Lousitania fedélzetére, mivel az háborús övezetbe tart és mint ilyen, megsemmisítésre kerülhet. A Lousitania elsüllyesztése Amerikában dühöt váltott ki és röviddel ezután Amerika is belépett a háborúba. 323 ezer amerikai halottat hozott a háború. J.D. Rockefeller 200 millióval lett gazdagabb. Amerikának a háború 30 milliárd dollárba került, melyet persze a jegybanktól vettek kölcsön kamatostól, tovább gazdagítva a nemzetközi bankárokat. 
II. világháború 
1941 december 7-én a japánok megtámadták Pearl Harbort és ezzel Amerika belépett a második világháborúba. Roosevelt elnök a napot úgy nevezte, hogy az örökre szégyenteljes marad. Az, de nem a japánok meglepetésszerű támadása miatt. 
60 évvel az események után egyértelmű, hogy nem csak hetekkel korábban tudtak a támadásról az amerikaiak, hanem a támadást kiprovokálták. Roosevelt családja a 18. századtól bankárcsalád, Frederick nagybátyja a jegybanki tanácsban ült, szimpatizálva a nemzetközi bankárokkal. Érdekük volt, hogy Amerika belépjen a háborúba. 
Ahogy láthattuk semmi sem hoz nagyobb profitot a nemzetközi bankárok számára a háborúnál. Harry Stimpson, az elnök háborús ügyekkel megbízott minisztere lejegyezte egy 1941. november 25-én elhangzott beszélgetését az elnökkel: 
"A kérdés az volt, hogyan kényszerítsük őket az első lövésre. Fontos volt, hogy a japánok lépjenek elsőként, így nem lesz kérdéses, hogy kik is az agresszorok." 
A Pearl Harbor-i támadás előtt Roosevelt mindent megtett azért, hogy kiprovokálja a támadást. Beszüntette az üzemanyag szállításokat Japánnak, befagyasztotta az amerikai japán érdekeltségeket, támogatta Kínát és segélyezte az angolokat, melyek a nemzetközi hadi törvények teljes megszegése. 
December 4-én, négy nappal a támadás előtt az ausztrál felderítés már közölte az amerikaiakkal, hogy egy japán különítmény halad Pearl Harbor felé. Rooseveltet ez nem érdekelte. 2400 katona halt meg Pearl Harborban. Előtte az amerikaiak 83 százaléka volt háborúellenes, a támadást követően egymillióan jelentkeztek önkéntesnek a háborúba. 
Fontos tudnunk, hogy a náci Németországot két oldalról támogatták. Egyik az I.G. Farben, mely Németország robbanóanyagainak 83 százalékát állította elő, illetve a ciklon B gázt, mellyel milliókat öltek meg. Ennek a vállalatnak egyik elhallgatott partnere a Rockefeller tulajdonában lévő olajvállalat volt. A német légierő gépei nem is voltak képesek repülni anélkül az adalékanyag nélkül, melyet Rockefeller szabadalmaztatott. A londoni bombázás nem jöhetett volna létre anélkül a 20 millió dolláros üzemanyag-szállítás nélkül, melyet a Rockefellerek olajvállalata bonyolított le a németek számára. Ez csak egy példa arra, hogy miként segítette az amerikai tőke mindkét háborúzó felet. 
A másik vállalat a New York-i Union Bank, mely nem csak Hitler hatalomba kerülését finanszírozta, de a nácik pénzmosó bankjaként is funkcionált, több millió dollár náci pénzt tartva fiókjaiban. Az ellenséggel folytatott kereskedelmet megtiltó törvény alapján később a bankot fel is számolták. Mit gondolnak, ki volt a bank elnökhelyettese? Prescott Bush, a mostani elnök nagyapja, a korábbi elnökünk apja. Ne felejtsük ezt el, amikor a Bush család hovatartozásáról beszélünk. 
Vietnám 
Az USA hivatalosan 1964-ben deklarált háborút Vietnám ellen, két amerikai romboló megtámadását követően az észak-vietnámi partoknál. Ez volt a Tonkin öbölbeli incidens. Ezt követően jött a csapatmozgósítás és a háború. Egy probléma van csupán. Az amerikai rombolóhajók elleni vietnámi támadás sosem történt meg. Egy előre megrendezett esemény volt a háborúba való belépés érdekében. 
McNamara külügyminiszter később azt mondta, hogy "a Tonkin öbölbeli incidens 'tévedés' volt." Számos tiszt és bennfentes mondta el azóta, hogy színjáték volt csupán. Egy teljes hazugság. Persze a belépést követően jött a biznisz. 
1966 októberében Johnson elnök eltörli a szovjetekkel kereskedelmi korlátot tudva, hogy a szovjetek az észak vietnámi utánpótlások 60 százalékát adják. Rockefeller pedig a Szovjetunióban segítette azon szovjet gyárakat, melyek a vietnámi háborúba gyártották az utánpótlást. A konfliktus kétoldali finanszírozása azonban csak az egyik dolog. 
1985-ben feloldották a vietnámi "hadviselési szabályok" titkosságát. Ezek szabályozták, hogy mit tehettek és mit nem az amerikai katonai erők a háborúban. Benne olyan őrültségekkel, hogy vietnámi légvédelmi állások addig nem bombázhatók, amíg nem tudni biztosan, hogy teljesen működőképesek. Nem üldözhető az ellenség Laosz vagy Kambodzsa vietnámi határain belülre. És a legérdekesebb: stratégiai célok addig nem támadhatók, amíg azt nem hagyja jóvá magas rangú katonai vezető. Ennek köszönhetően a vietnámiak óriási veszteségeket okoztak az amerikai haderőnek. Ezért tartott olyan sokáig a háború. A vietnámi háborút sosem volt szabad megnyerni. Csak fenntartani. 58 ezer amerikai és 3 millió vietnámi halott. 
De hol is tartunk most? 9/11 volt a kezdete annak a mocskos tervnek, mely a törekvő elit érdekeit szolgálja, hasonlóan a Lousitania, Perl Harbor és a Tonken öböl incidensekhez. Sőt az az igazság, hogy ha nem lenne megrendezett, éppen akkor lenne kivételes eset, amely nem illeszkedik a korábbi színjátékok sorába. Azt a célt szolgálta, hogy jogtalan háborút kezdhessünk Afganisztán és Irak ellen. 
De 9/11 még egy másik háborút is elhozott: A háborút Te ellened. A Patriot törvényt, a Nemzetvédelmi törvényt, a katonai bíróságok törvényét és más törvényeket, melyekkel lerombolják a polgári szabadságjogokat és azon képességeinket, melyek segítségével szembe tudnánk szállni azzal ami ránk vár. Jelenleg az agymosott emberek nem igazán tudják, hogy USA-ban házainkat előzetes figyelmeztetés nélkül kutathatják át úgy, hogy otthon sem kell lennünk. Letartóztathatnak bármi nemű vádemelés nélkül, ügyvédet sem fogadhatunk fel, sőt meg is kínozhatnak. Mindehhez elegendő, hogy feltételezzék rólunk, hogy terroristák vagyunk. 
Ha érzékeltetni akarjuk mi folyik az országban, lássuk, miként ismétli meg magát a történelem. 1933 februárjában Hitler megrendezett egy támadást és leégette a német parlamentet, a Reichstag-ot és ezt a kommunista terroristákra fogta. Hamarosan elfogadták a "felhatalmazási törvény"-t, ami teljesen eltörölte a német alkotmányban leírt szabadságjogokat. Hitler megelőző háborúkba kezdett a német polgárok védelmében, a nemzet biztonságának fenntartásáért. 
"Létezik a gonosz, mely ezen nagyszerű nemzet férfijait, asszonyait, gyerekeit fenyegeti. Lépéseket kell tennünk biztonságunk érdekében." - George Bush...helyett Adolf Hitler. 
A Gestapo létrehozásakor mondott beszéde: "A kommunizmus és támogató szervezeteik nem feddhetik el a lényeget..." 
"Ellenségeink a terrorista hálózatok és a mögöttük álló kormányok." - George Bush 
Ideje felébrednünk. A hatalom birtokosai mindent megtesznek, hogy félrevezessenek minket. A valóság percepciója, különösen a politikai arénában nem az embereké, hanem rájuk erőszakolt anélkül, hogy tudnának róla. Például az emberek azt hiszik, hogy az iraki helyzet rossz, mivel a vallási erőszak nem akar véget érni. De az emberek nem veszik észre, hogy Irak destabilizálása éppen a kormány mögött álló emberek érdeke. "Ezt a háborút fenn kell tartani! Így a régiót meg lehet osztani, az olajat megtartani, a katonai megrendelések folyamatosak és állandó katonai bázisokat lehet létrehozni, ezzel újabb olajországok elleni háborút kezdeményezni, például Irán vagy Szíria ellen." 
Annak bizonyítékaként, hogy a destabilizáció teljes mértékben szándékos, íme egy példa: 2005-ben két brit S.A.S. katonát tartóztatott le az iraki rendőrség, miután araboknak álcázva magukat civilekre lövöldöztek. Miután a baszrai börtönbe zárták őket, a britek kérték a kiadatást, amit megtagadott az iraki kormány. Ezután a brit tankok behatoltak a börtönbe és erővel szabadították ki a katonákat. "Ha le akarsz rombolni egy területet, hogyan teszed? Lebombázod, ami nem túl hatékony, vagy pedig megpróbálod elérni, hogy egymást öljék az emberek, tönkretéve saját lakóhelyeiket, farmjaikat. Pontosan ezt tették. Meg kell őket osztani, ügynökökkel segíteni mindkét oldalt és majd ők legyilkolják egymást." 
Vannak, akik ezt már megértették, látják, hogy azok, akik birodalmakat építettek a múltban, ezt úgy csinálták, hogy manipulálták azokat, akiket meg akartak hódítani. És vajon miért zúdul ránk a média, miközben Amerikában az oktatási rendszer tovább butítja a tanulókat, miután az amerikai kormány átvette a közoktatást és támogatja az iskolákat? Amiért a kormány fizet, azt meg is kapja. Amikor megnézzük a kormány által finanszírozott oktatási rendszereket, látjuk, hogy milyen tanulók lépnek ki az intézmények kapuin és rájövünk, hogy nem ezt akarhatta a kormány. Tehát meg kellene változtatnia. De nem teszi. Mert a kormány éppen azt kapja, amit megrendelt. Nem akarják, hogy gyermekeink műveltek legyenek. Nem akarják, hogy sokat gondolkodjunk. 
Ezért válik társadalmunk és a világ annyira szórakoztatás, a médiák, a televízió, a vidámparkok, drogok, alkohol és minden olyan dolog rabjává, amely az emberi agyat szórakoztatja. Így nem okozunk problémát a fontos embereknek a gondolkodásunkkal. Fel kellene kelnünk és észrevennünk, hogy mások irányítják az életünket és nem is tudunk róla. 
"Nagy bajban vagyunk! Mert önök és 62 millió amerikai most engem néz. Mert kevesebb, mint 3 százalékuk olvas könyveket, kevesebb, mint 15 százalék olvas újságot. Mert az igazság számunkra az, amit ezen a "csövön" láthatnak. Már egy egész generáció nem ismer mást, csak ami ezen a "csövön" kijön. Ez a "cső" a végső megváltás. Ez a "cső" csinál vagy töröl el elnököket, pápákat, kormányfőket, ez a "cső" a legnagyobb hatalom az istentelen világban. És mi van akkor, ha rossz kezekbe kerül? Akkor egy vállalat kontrollálja majd a legnagyobb propaganda gépezetet és ki fogja tudni, milyen szar hagyja el ezt a "csövet". 
Tehát hallgassanak rám. A televízió nem az igazság. A televízió egy vidámpark, egy cirkusz, karnevál, utazó akrobaták, mesélők, táncosok, énekesek, show sztárok, előadók, focisták. Ez az unaloműző ipar. De önök ott ülnek nap nap után, éjszakánként, életkortól, bőrszíntől függetlenül azt gondolva, hogy az a valóságos, amit ott látnak és a saját életük a valótlan. Csinálja azt, amit a "cső" mutat. öltözzön úgy, mint a "csőben", egye azt, amit a csőben, nevelje a gyereket úgy, ahogy a "csőben", gondolkodjon mint a "csőben". Ez tömegőrület! Maguk mániákusok. Az Istenért, maguk a valóság, mi pedig az illúzió!!!" 
A háttérben állók nagyon nem szeretnék, ha létrejönne egy józan, jól informált közönség, mely képes a kritikai gondolkodásra. Ezért hozták létre a hazug Zeitgeis-t (korszellem). A vallást, a tömegtájékoztatást, ezt az oktatást. Egy elzárt naiv kis buborékban akarnak tartani és piszok jól csinálják. 
2005-ben az USA, Kanada és Mexikó között létrejött egy megállapodás. Ezt nem jelentették be, a kongresszus sem tárgyalta. A megállapodás célja három ország összeolvasztása a határok eltörlésével egyetlen entitássá. Ez lenne az Észak-Amerikai Unió. De vajon nem miért hallottunk erről eddig? Csak egyetlen riporter vette a bátorságot ahhoz, hogy beszámoljon erről. 
"...A Bush kormányzat nyitott határokkal kapcsolatos döntése és országunk bevándorlási politikájának semmibe vétele most került napvilágra. Bush elnök aláírt egy formális megállapodást, mely véget vet az Egyesült Államoknak. És erre sem a kongresszustól, sem a polgároktól nem kapott felhatalmazást." 
"Még csak nem is hallottunk róla. Már megint megcsinálták. Néhányan a felsőbb körökből, az emberek meg nem is tudnak róla semmit." - CNN 
Ez nem valami kereskedelmi megállapodás. Ez a három ország szuverenitásának teljes feladása, mely egy új fizetési eszközt is létrehoz, az Amerót. 
"...azt hiszem a dollárra összpontosítók most az Amerót is követni fogják, egy olyan dolog, amiről senki sem beszél de bizonyára óriási hatással lesz az amerikaiak, kanadaiak és mexikóiak életére. Az Ameró az újonnan javasolt észak amerikai közösség új pénze, az Európai Unióhoz hasonló határ nélküli közösségben. Az amerikai és a kanadai dollárt és a mexikói pezót cseréli le." 
Ezzel a megállapodással az amerikai alkotmány lényegében túlhaladottá válik. Azt gondolnánk, hogy egy ilyen hír minden újság címoldalára felkerülne. De azok, akik e mögött a terv mögött állnak, éppen azok, akik a médiákat is kezükben tartják. Nem beszélnek olyasmiről, amiről nem kell tudnunk. Az amerikai unió ugyanaz, mint az európai, az afrikai vagy hamarosan az ázsiai unió lesz. És mindegyik mögött ugyanazok az emberek állnak. És amikor eljön az idő, ezek az uniók is összeolvadnak. 
Elhozva azt, amiért már 60 éve küzdenek, a világkormányt (ONE WORLD GOVERNMENT). 
"Létre kell hoznunk a világkormányt, tetszik vagy sem. Az egyetlen kérdés, hogy egyetértéssel hozzuk létre vagy pedig leigázással." - Paul Warburg, külkapcsolatok tanácsa, a jegybank létrehozója. 
"Köszönjük a Washington Post, a New York Times, a Time magazin és más nagyszerű lapok vezetőinek a 40 évnyi diszkréciót. Lehetetlen lett volna világterveink megvalósítása, ha azok napvilágot láttak volna az évek során. A világ mára jobban felkészült a világkormány létrehozására. Egy intellektuális elit és világbankárok nemzetek feletti szuverenitása sokkal kívánatosabb, mint a korábbi évszázadok nemzeti önmeghatározása." - David Rockefeller - külügyi tanács. 
"Egy bank, egy hadsereg, egy központi hatalom. De ha bármit is tanulhattunk a történelemből, az az, hogy a hatalom korrupt. Az abszolút hatalom pedig abszolút korrupt." - Lord Acton - angol történész. 
Ez Aron Russo, filmrendező és volt politikus, mellette Nicolas Rockefeller, a banki és üzleti dinasztia egyik sarja. A köztük lévő barátságnak Aron vetett béget, miután megtudta a Rockefellerek ambícióit. "...egy nap felhívott egy nő és kérdezte, hogy akarok-e találkozni az egyik Rockefellerrel. Persze! - mondtam. Aztán barátokká váltunk, sokmindent elmondott. Egy este felhívott, mondta, hogy 'lesz egy esemény Erik, és utána megyünk Afganisztánba, miénk lesz a Kaszpi tengerhez vezető csövek, aztán jön Irak és miénk lesz az olaja és így bázisaink lesznek a közép keleten. Aztán majd jön Venezuela, hogy megdöntsük Chavez-t...' Az első kettőt végrehajtották. Mondta, hogy majd barlangokban keresnek valakit, akit sosem találnak meg. Ebben a terror elleni háborúban nincsenek igazán ellenségek. És ne m is lehet megnyerni. És az emberek szabadságjogait is folyamatosan el lehet venni. 
De mondom: 'hogyan győzitek meg az embereket, hogy ez a háború igazi?' Azt mondta, hogy majd a médiák meggyőzik őket. Csak folyton emlegetni kell, beszélni róla és az emberek elhiszik. Volt ugye 1913, ami hazugság volt, aztán 9/11 is hazugság, ez miatt jött Irak, ami megint hazugság, aztán jön majd Irán. Az egyiket követi a másik. Erre kérdeztem tőle: 'de mi ennek az értelme? Nincs pénzed, hatalmad? Mi lesz az emberekkel?' Azt mondta erre, miért érdekelnek az emberek, törődjek a családommal. 
De hát mi a végső célotok ezzel? - kérdeztem. Az, hogy mindenkibe belekerüljön az RFID chip. Minden rajta lesz, még a pénzünk is azon lesz, és ha valaki az ellen protestál amit csinálunk, vagy ellenszegül az akaratunknak, akkor kikapcsoljuk azt a chipet." 
Így van, mikrochip. 2005-ben a kongresszus a bevándorlási törvény és a terror elleni háború keretében elfogadta a "Valódi ID-ea" törvényt. 2008-ra kötelező lesz magadnál tartanod ezt a szövetségi kártyát, rajta személyes adataiddal. De ez csak egy átmeneti lépés, később a kártyába az RFID chipet rakják majd, mely rádiófrekvenciás jelet ad ki, így követni tudják minden mozgásodat. Ha ez fantasztikusnak hangzik, akkor jó tudnod, hogy ez a chip már minden egyes új amerikai útlevélben benne van. 
A legutolsó lépés a chip beültetése a testbe és már most manipulálják a tömegeket, hogy elfogadják ezt a beültetést. 
"...egy floridai család önként jelentkezett, hogy ők legyenek az új nagyszerű világ első chip beültetett emberei." 
"...9/11 után nagyon aggasztani kezdett a családom biztonsága..." 
"...nem bánnám, ha valamit beültetnének a karomba, hogy azonosítsanak..." 
Végül mindenki egy monitorozott, kontrollált hálózat része lenne, ahol minden cselekedeted dokumentált, ha pedig nem tetszik amit csinálsz, kikapcsolják a chip-edet, vagyis kizárnak a társadalomból és mindenből, amihez a chipre szükség van. Ez a jövőkép. Egy centralizált gazdaság, jogoktól megfosztott, megfigyelt emberek. És a legmegdöbbentőbb: senki sem kényszeríti az emberekre ezeket. Maguk az emberek fogják követelni. A manipuláció megvakította az embereket, nem látják a valóságot. 
Évezredek óta megy ez. A vallás, a patriotizmus, fajok, gazdagság, osztályok és minden más megkülönböztető jegy, azt szolgálja, hogy kontrollálja a társadalmat és néhányak kezében összpontosítsák a hatalmat. Oszd meg és uralkodj! (DIVIDE AND COQUER) Ez a modell. Amíg az emberek különbözőnek látják magukat másoknál, addig rabszolgák is maradnak. Az árnyékban magbújó emberek tudják ezt és azt is, hogy ha rájövünk az igazságra, a természettel való igaz kapcsolatunkra és személyes erőnk nagyságára, akkor az egész kitalált Zeitgeist romokba dől majd, mint a kártyavár. 
*** 
Az egész rendszer amiben élünk, azt táplálja belénk, hogy gyengék vagyunk, hogy a társadalmunk gonosz, de ezen nem változtathatunk, stb. stb. 
Az egész egy nagy hazugság. Erősek, csodálatosak, kivételesek vagyunk. Nincs ok arra, hogy ne értsük meg kik vagyunk valójában és hogy hová tartunk. Nincs rá ok, hogy ne értsük meg, hogy mind különlegesen erős teremtmények vagyunk. 
Az első 30 évem azzal töltöttem, hogy legyek valaki. Hogy jó legyek valamiben. Teniszben, az iskolában a jegyeim. Mindent ebből a perspektívából láttam, lenni akartam valaki. Aztán pedig rájöttem, hogy nem jó játék ez. Az az igazi, ha rájövök ki is vagyok valójában. 
*** 
A mi kultúránkban arra képeznek ki minket, hogy kijöjjenek a személyes különbözőségeink. Ránézünk a másikra és látjuk, hogy ő butább, öregebb, fiatalabb, gazdagabb, szegényebb. Dimenzionális megkülönböztetéseket teszünk. Kategorizálunk és úgy is kezeljük a másikat. Így másokat tőlünk különbözőnek látunk. 
Az igazán érdekes amikor együtt vagyunk és látjuk, hogy valójában nem is különbözünk. Megértjük, hogy ugyanaz van bennünk és nincsen más, csak olyan van, hogy egyforma. Nem Richard Albertnek születtem, hanem egy emberi lénynek. Később tanultam meg ezt a ki vagyok, mi vagyok, jó vagyok-e, törtető vagyok-e dolgot. "Amikor a szeretet hatalma legyőzi a hatalom szeretetét, akkor lesz béke." - Jimi Hendrix 
A régi faji, szexuális és vallási sovinizmus már nem működik, ahogyan az elvakult nacionalizmus sem. Egy új tudatosság alakul ki, mely a földet egyetlen organizmusnak látja és rájövünk, hogy egy magával háborúzó organizmus halálra ítélt. 
Bill Hicks ezzel fejezte be műsorait: "Az élet olyan, mint egy menet a vidámparkban. Amikor rajta ülünk, azt hisszük igazi, ennyire erős az agyunk. Megyünk fel és le, körbe és körbe, szép színes, nagyon hangos és egy darabig szórakoztató. Néhányan régóta ülnek rajta és kérdezni kezdik: Ez most igazi, vagy csak egy menet? Aztán vannak, akik újra jönnek, emlékeznek és azt mondják: Ne aggódj, sose félj, ez csak egy menet. És mi megöljük ezeket az embereket. Kussoljál, egy csomót költöttem erre a menetre! 
Nézd meg az izgalmamat, a nagy bankszámlámat, a családomat, ezeknek muszáj igaznak lennie. Pedig csak egy menet. 
És mi mindig megöljük ezeket az embereket. Észrevették már? Hagyjuk a démonokat elszabadulni. De nem számít. Mert ez csak egy menet. És bár mikor meg tudjuk változtatni. Csak választás kérdése. Nem kell megdolgozni érte, küzdeni érte, félretenni miatta, nem kerül pénzbe. Csak egy választás kérdése, most azonnal. 
A félelem vagy a szeretet között." 
Forradalom...Most.

Kik irányítják a világot?

2 éve | Jodli Ferenc | 1 hozzászólás

A Bilderberg-csoport egy befolyásos személyekből (tudósok, médiaszemélyiségek, politikusok, üzletemberek, ld. lentebb) álló, zárt körű társaság. Nevét egy holland szállodáról kapta, ahol először tartották meg a gyűlésüket 1954-ben. A csoport alapítója a nemrég elhunyt Bernát holland herceg volt, de a kutatók megegyeznek abban, hogy a jelenlegi igazi irányítókat a Rothschild és a Rockefeller család vezető tagjai között kell keresni.

A csoport 1954-től minden évben tanácskozik - csak egyszer, 1976-ban maradt el - szigorúan zárt ajtók és maximális védelem mellett. A 2005-ös Müncheni konferenciát az MI6 (Military Intelligence section 6, angol kormányhivatal), CIA, Moszad valamint a Német Különleges erők védelmezték.

Híradás ezekről a tanácskozásokról a médiában egészen az utolsó évekig nem volt jelentős. A nagyobb újságok, tv-csatornák teljes érdektelenséget mutattak, aminek az oka talán az, hogy ezek tulajdonosai és vezetői szintén ott ültek a konferenciákon.

Tagjai:

A világ leggazdagabb és legbefolyásosabb emberei alkotják a csoportot. Néhány ismertebb tagja:

James D. Wolfensohn - a Világbank elnöke
Bodil Nyboe Andersen - a Dán Központi Bank vezetője
Gazi Ercel - a Török Központi Bank vezetője
David Rockefeller - a Chase Manhattan Bank elnöke
Bokros Lajos - a Világbank főtanácsadója
Ulrich Cartellieri - a Deutsche Bank AG felügyelőbizottsági tagja
William J. McDonough - a Federal Reserve Bank of New York elnöke
Sauli V. Niinisto - Finnország pénzügyminisztere
Herman H.F. Wijffels - a Rabobank Nederland igazgatótanács elnöke
John M. Page Jr. - a Világbank - Közel-Kelet, Afrika régió vezető közgazdásza
Surányi György - a Magyar Nemzeti Bank volt elnöke
Robert L. Bartley - a Wall Street Journal szerkesztője
Hugo Butler - a Neue Zurcher Zeitung főszerkesztője
Hubert Burda - a Burda Media elnöke
Will Hutton - a The Observer szerkesztője
Peter Carrington - a NATO exfőtitkára
Marcus Wallenberg - a Investor AB ügyvezető igazgatója, a Wallenberg család feje
Francisco Pinto Balsemao - Portugália ex-miniszterelnöke Portugália ex-miniszterelnöke
Samuel R. Berger - USA elnöki tanácsadója
Richard C. Holbrooke - USA ex külügyi szóvivője
Jaakko Iloniemi - Finnország amerikai ex-nagykövete
Henry A. Kissinger - USA ex-külügyminisztere
Sam Nunn - USA ex-szenátor
Göran Persson - Svédország volt miniszterelnöke
Andrzej Olechowski - a Central Europe Trust, Lengyelország volt elnöke
Flavio Cotti - Svájc külügyminisztere
Francois X. de Donnea - Belgium volt védelmi minisztere
Yannos Kiranidiotis - Görögország külügyminiszter-helyettese
Umberto Agnelli - az IFIL elnöke
Paul A. Allaire - a Xerox Corp. elnöke
Percy Barnevik - az ABB Asea Brown Boveri Ltd. elnöke
Maarten A. van den Bergh - a Royal Dutch/Shell Comp. csoport ügyvezető igazgatója
C. Fred Bergsten - az Institute for International Economics igazgatója
E. John P. Browne - a British Petroleum Comp. p.l.c. vezérigazgatója
John H. Bryan - a Sara Lee Corporation elnök, vezérigazgatója
Jon S. Corzine - a Goldman Sachs & Co. elnök, vezérigazgatója
Robert M. J. C. Cranborne - a Lordok Háza az ellenzék vezetője
Jean-Louis Gergorin - a Matra Hachette igazgatótanácsi tagja
Louis V. Gerstner - az IBM Corporation elnöke
Andre Levy-Lang - a Banque Paribas igazgatótanácsi elnöke
William W. Lewis - a McKinsey Global Institute igazgatója
Egil Myklebust - a Norsk Hydro vezérigazgatója
Matthias Nass - a Die Zeit vezető szerkesztője
Jorma Ollila - a Nokia Corporation elnök-vezérigazgatója
Matias Rodríguez - az Inciarte Banco de Santander alelnöke
Klaus Schwab - a World Economic Forum elnöke
Peter D. Sutherland - a Sachs International elnöke
Franz Vranitzky - Ausztria exkancellárja
Járai Zsigmond - a Magyar Nemzeti Bank volt elnöke
Kádár Béla - a Magyar Nemzeti Akadémia tagja
Kassai Róbert

A csoport célja 

Az alább olvashatók erősen hasonlítanak egy összeesküvés-elméletre, érdemes fenntartásokkal olvasni ezt. Közvetett bizonyítékok alapján a kutatók összeállították azokat a célokat, amelyek elérésén a Bilderberg-csoport dolgozik. A legelső nemzetközi cél egy világszintű gazdasági unió létrehozása. Ezt követné egy nemzetközi parlament és egy nemzetközi irányítás alatt álló világhaderő, amely a nemzeti hadseregek helyébe lépne. A végső cél egy világszintű közös kormányzat létrehozása, amelyet a nemzetállamok szuverenitásának fokozatos felszámolásával érnének el.

A végső cél eléréséhez a következő részfeladatokat kívánják teljesíteni:

Egyesített nemzetközi identitás

A nemzeti értékek teljes eltűntetésével, egy közös értékrend felállításával az emberiség sokkal könnyebben kezelhető

Az emberek központi irányítása

A cél egy olyan 'Új Világrend' (New World Order), ahol nincs középosztály, csak uralkodók és rabszolgák.

Null-növekedésű társadalom

Ezen post-indusztriális társadalomnak lényege, hogy azok az iparágak, amelyek valósan termelésre képesek (pl. mezőgazdaság, termék előállítés), a szegény, olcsó munkaerővel rendelkező országokba (pl. Bolívia, Peru, Ecuador, Nicaragua) vannak kitelepítve. így új jólét megalapozása szinte lehetetlenné válik, ami legegyszerűsíti az uralkodók/szolgák társadalmi struktúrájának kiépítését. Feltételezhetően a NAFTA ennek a lépésnek az előfutára.

Folyamatos nyugtalanság

Ha mesterségesen sikerül az embereket intenzív stressz (fizikai, mentális és érzelmi) alatt tartani, akkor sokkal egyszerűbb reménytelen belenyugvásra kényszeríteni őket.

Minden oktatási intézmény központosítása

Ennek a lépésnek elsődleges célja a tanított anyag megszűrése. Arra támaszkodva, hogy a fiatalság önállóan nem érdeklődik a történelem iránt, elfogadja az iskolában hallottakat, képesek lehetnek a történelem 'kisímítására', hogy az áttérés az Új Világrendre ne tűnjön az emberi szabadság és liberalizmus teljes elvesztésének.

A hazai és külföldi rendelkezések központosítása

Minden nemzeti rendelkezés folyamatos 'globalizálása', azaz nagyobb törvényhozó szervezetek törvényeinek kiterjesztese a tagállamokra.
(Lásd Európai Unió és tagállamai, vagy az USA és Kanada viszonyát)

AZ ENSZ megerősítése

Mivel az ENSZ már működőképes intézmény, így kellően szélesítve jogkörét akár 'népadót' is be tudna vezetni, amit mindenki köteles lenne fizetni.

Nyugati Kereskedelmi Blokk

Ha a NAFTA-t a Dél Amerikára is sikeresen kiterjesztik, akkor létrejöhet az 'Amerikai Unió'.
NATO terjeszkedés
NATO a világ hadseregévé válhat.
Egy jogi rendszer
Egyetlen, egységes jogi rendszer az összes országnak.
Egy szocialista jóléti állam
A Bilderbergek víziója szerint az engedelmes rabszolgákat megjutalmazzák, az ellenszegülőket pedig kiiktatják.

TÉNYEK A CSOPORTRÓL:

Robert Eringer kutatónak sikerült megszereznie egy példányt az 1955 szeptemberében - a nyugat-német Garmischban - tartott koferencián írt titkos jegyzőkönyvről. Ez áll a jegyzőkönyv 30. oldalán: "Ezen konferencia résztvevői azokat a megállapodásokat, amelyek a kifejtett vélemények után egy általános konszenzus folyamán születnek, a saját befolyás-övezetükön belül továbbadhatják, természetesen a forrás érintése nélkül." Egy levelében ezt válaszolja Eringernek a "bilderbergista" Sir Paul Chambers: "Semmit nem árulhatok el a Bilderberg-csoportról egy kívülállónak, aki nem tagja annak. Ez kötelességem. Nagyon sajnálom, hogy nem segíthetek Önnek, de erre abszolút nincs fölhatalmazásom, s ebben a vonatkozásban nagy hibát követnék el, ha bármit is mondanék a Bilderberg-csoportról."

Fennáll annak a lehetősége, hogy a csoport érvényesíteni tudja tagjai befolyását a világpolitika irányításában. Az 1991-es Baden-Badenben tartott tanácskozáson részt vett egy addig hazáján kívül ismeretlen amerikai kormányzó, William Jefferson Clinton, akinek sem politikai, sem pénzügyi hatalma nem volt jelentős. Kevesebb mint három hónap múlva pártja elnökjelöltje lett, s másfél év múlva beiktatták, mint az Egyesült Államok elnökét. Bill Clinton, Henry Kissinger, Mary Robinson, Gerald Ford és Tony Blair mindannyian bilderbergisták voltak még a szakmai karrierjük kezdetén.

A csoport egyik tagja, Richard C. Holbrooke tagadja a csoport jelentőségét: "Soha nem hoznak döntést semmiről, és egy csomó mindenben nem értenek egyet. Viccesen azt mondanám, hogy közel sem olyan fontosak, mint amennyire magukat képzelik. És természetesen egyáltalán nem olyan fontosak, mint ahogy azt az összeesküvés-elméletek kedvelői gondolják."[1]Jegyzetek
Holbrooke: Rábeszéltük Hornt a Bokros-csomagra

Angol nyelvű referenciák 
Hatch, Alden (1962). "The Hőtel de Bilderberg" H.R.H.Prince Bernhard of the Netherlands: An authorized biography, London: Harrap. ISBN B0000CLLN4.
Ronson, Jon (2001). THEM: Adventures with Extremists, London: Picador. ISBN 0330375466.
Estulin, Daniel (2007). The True Story of The Bilderberg Group. ISBN-13 978-0-9777953-4-5, ISBN-10 0-9777953-4-9

Források:

Magyar:
Gala sajtószemle: A titokzatos Bilderberg csoport
Bakos József: Világépítés és világpusztítás
Népszabadság: Újra titokzatos Bilderberg
Penthousemagazin: Összeesküvés-elmélet: Elit klub vagy világkormány?
Dr. Drábik János írásai
Szabadkőműves páholy: a Bilderberg csoport igaz története ...

Külföldi:
Extract from the official Bilderberg report on the Fiuggi Conference 4-6 October 1957
Bilderberg
Who pulls the strings?
Inside the secretive Bilderberg Group
Elite power brokers meet in secret
Bilderberg: The ultimate conspiracy theory
A Lars Adelskogh "2000. Talets Vetenskap" c. svéd folyóirat
A lap eredeti címe: "http://hu.wikipedia.org/wiki/Bilderberg-csoport"
Kategória: Nemzetközi szervezetek
Rejtett kategóriák: Törlésre váró szócikkek | Az összes lektorálandó lap | Lektorálandó lapok 2006 augusztusából

Csath Magdolna: A Bilderberg csoport igaz története 1. rész

1954 óta napjainkig a világ legbefolyásosabb emberei évente egyszer titokban talákoznak…” – így kezdődik Daniel Estulin 2007 decemberében megjelent könyve, amely máris világsiker. Ugyanis arról szól, hogy a világ politikai és pénzügyi vezetői miről is beszélnek évente egyszer titkos találkozásukkor – a Bilderberg csoport megbeszéléseken - és hogyan befolyásolják ezek a találkozások a világ ügyeit: elnökök megválasztását vagy megbuktatását, háborúk kitörését és az energiapiacok manipulálását.

A főáramú média, bár meghívottként képviselői jelen vannak a találkozáson, híreket mégsem közöl róluk. A könyv főleg két kérdésre próbál válaszolni:

- Vajon mivel foglalkoznak ezek a bölcs emberek, ami ekkora titokzatosságot érdemel?

- Vajon merre akarják elvinni a világot?

Azért ezekre a kérdésekre keresi a szerző a választ, mivel, - ahogy a könyv kiadója fogalmaz, - még az is elképzelhető, hogy a Bilderberg csoport többsége hisz abban, hogy lopakodó útjuk a titokzatos jövő felé jó szándékkal van kikövezve. De ennek ellenére az is lehetséges, hogy az emberek többsége még sem akar ezen az úton efelé a jövő felé menni. Ez a könyv legalább olyan izgalmas és jelentős, mint Susan George könyve a Luganói tanulmány volt. Érdemes ezért megismerkedni vele.

A kezdetek

A világ legnagyhatalmúbb emberei először 1954-ben találkoztak Bernhard holland herceg és a Rockefeller család szervezésében a „Hotel Bilderberg” luxus szállodában, egy kis holland városkában, Oosterbeek-ben. Egy hétvégén át vitatták meg a világ jövőjét. A találkozó végén elhatározták, hogy ezentúl minden évben egyszer találkoznak. A hely után Bilderberg csoportnak nevezték el magukat. Azóta összesen 56-szor találkoztak – voltak évek, amikor kétszer is – mindig luxushotelekben. A csapatban találjuk, többek között – Henry Kissingert, David Rockefellert, Zbigniew Brzezinskit, Tony Blairt, Paul Wolfowitzot és Bill Clintont, és sok más kormányfőt, üzletembert, bankárt, politikust és újságírót.

A rengeteg tanácskozás ellenére a sajtó sohasem számolt be arról, hogy a csapat miről tárgyalt és milyen következtetésekre jutott. Pedig a világot joggal érdekelhetné, hogy miről is beszélhetnek ezek az emberek? A demokráciában természetesen mindenkinek joga van arra, hogy amit nem akar, azt ne közölje a médiával. De ebben az esetben más a helyzet. Ezek az emberek nem baráti, magántalálkozásokon vesznek részt, hanem a világ ügyeit próbálják igazgatni. Nem lenne ezért mégis csak joga a közembernek, hogy megtudja, miről is döntenek a háta mögött?

Miről is beszélnek a politikai vezetők a legbefolyásosabb üzletemberekkel és bankárokkal? Gondoljuk csak el, a hasonló találkozók mind nyilvánosak, a sajtó részvételével zajlanak. Ilyenek a davosi Világgazdasági Fórum vagy a G8 országok találkozói is. Pedig a Bilderberg csoport találkozóin jelen szokott lennei a Nemzetközi Valutaalap elnöke, a Világbank elnöke és az amerikai pénzügyi vezetés képviselője is. Ott vannak továbbá a leghatalmasabb globális cégek, a Coca-Cola, a Chase Manhattan Bank, az American Express, a Goldman Sachs, a Microsoft, a British Petroleum, a Daimler Chrysler elnökei, az USA alelnökei, a CIA, és az FBI igazgaói is, együtt az európai országok miniszterelnökeivel. Akik jelen vannak, együttesen nagyobb vagyonnal rendelkeznek, mint az USA teljes lakosságának vagyona. Bármelyikük ha egyénileg bárhová elutazik, egészen biztos, hogy a média vezetőhírben számol be róla. Éppen erről a nagyszabású Bilderberg csoport találkozóról nem látja értelmét hírt adni? Elég furcsának tűnő helyzet!

Ez a furcsa helyzet indította a szerzőt arra, hogy nyomozni kezdjen.

15 évvel ezelőtt kezdte. Rengeteg segítséget kapott munkájához, bár senki nem akarta a nevét adni az ügyhöz. Mnél mélyebbre ásott az ügyben, annál inkább erősödött benne az érzés, hogy a Bilderberg csoport úgy működik, mint egy „árnyék világkormány”, amely az éves találkozók teljes titokzatosságában döntéseket hoz, és azt is megbeszéli, hogy a döntéseket hogyan valósítja majd meg. De ezzel elveszik az emberektől azt a demokatikus jogukat, hogy saját ügyeikről, jövőjükről maguk dönthessenek. Az egyes titkos döntések sorozata a világ rabszolgasorsba taszítása felé haladhat. Ezért itt az ideje, hogy benézzünk a színfalak mögé!

Keresztúthoz érkezünk. Az emberiség jövőjét határozza az meg, hogy most merre megyünk tovább. Rendőrállamokká változhatnak az országok, vagy szabad akaratú, demokratikus körülmények között élő emberek közösségeivé. Azon múlik, hogy mi mit teszünk. Ehhez azonban először tudnunk kell, mit csinálnak mások a hátunk mögött. Erről szól a „Bilderberg csoport igaz története” című könyv.

A Bilderberg csoport: az univerzum mesterei

Nézzünk néhány, a csoporttal kapcsolatban megjelent idézetet!

The Times, Anglia 1977

„A Bilderberg csoport a nyugati világ leggazdagabb, gazdaságilag és politikailag leghatalmasabb, legbefolyásosabb embereinek klikkje, akik titokban megterveznek dolgokat, melyek azután később, mint véletlen események, meg is történnek.”

Kanada veszélyben

1996 májusában a Bilderberg csoport találkozója Torontóban volt. Egy csodálatos helyen találkoztak, közel óriási farmokhoz, ahol lovagolni lehetett, „wellness központokhoz”, ahol csodálatos kezelések álltak rendelkezésükre. Ezen az eseményen azonban váratlan dolog történt. Kiszivárgott a hír, hogy a Bilderberg csoport fel akarja osztani Kanadát. A tervezett módszer az volt, hogy a Quebec tartomány majd egyoldalúan bejelenti leszakadási szándékát, megjelentetve egy függetlenségi nyilatkozatot. A tervezett időpont 1997 eleje volt. Kanada többi részei pedig egyesülnek az USA-val. Amint már említettük, általános szabály, hogy a média soha nem számol be a Bilderberg csoport döntéseiről. Ennek oka, hogy a médiabirodalom döntő hányada a Bilderberg csoport tagjainak tulajdona! Ebben az esetben azonban megtört a titoktartás. A terv kikerült a legolvasottabb és legbefolyásosabb kanadai újsághoz, a „Toronto Star”-hoz, amely azt azonnal le is közölte. Ezen a találkozón is érdekes emberek voltak együtt.

Néhányan a listáról: az USA védelmi államtitkára William Perry, a kanadai miniszterelnök Jean Chretien, Henry Kissinger, a Fiat cég tiszteletbeli elnöke, Giovanni Agnielli, Paul Martin, Mario Monto EU-s biztosok, a Chase Manhattan Bank főnöke David Rockefeller, Soros György, a holland és spanyol királynő és a belga herceg, továbbá számos más üzleti, politikai és egyetemi figura.

A kiszivárgott hír nagy hatással volt az emberekre. Végül is eddig nem fordult elő, hogy a Bilderberg csoport a vendéglátó ország felosztását tervezte volna. A kanadaiak pedig kemény emberek. Amikor megtudták, mi forog kockán, az egyszerű dolgozók, írók, kiadók, újságírók, sőt rádió- és TV riporterek is fittyet hányva annak, hogy kinek a tulajdonában vannak a lapok, a TV és rádió csatornák, világgá kürtölték az igazságot, amit azután az emberek nagyon hamar és széles körben ismertek meg. A felháborodás szétáradt az országban, ami megakadályozta, hogy a Bilderberg terv valóra váljon.

Ettől kezdve azután a rendezvény őrzése még szigorúbbá vált. Az eseményről először tudósító újságíró ellen pedig merényletet követtek el, amit szerencsésen megúszott.

II. rész           http://barikad.hu/node/11888

III.rész           http://barikad.hu/node/12052

IV.rész           http://barikad.hu/node/12052

V.rész            http://barikad.hu/node/12297

Ők irányítják a világot a háttérből!

A pénzügyi világ császárai. Milliárdos üzletemberek, akik kezében összeérnek a gazdaságban futó pénzügyi szálak. Egyesek szerint a világot a bankok irányítják. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy a pénzintézetek vezérei sohasem kizárólag a pénzvilág színpadán töltöttek be fontos szerepet. A nagy bankok alapítóinak leszármazottjait a mai napig megtalálni a világot irányító pénzügyi elitben, illetve azokban a pénzügyi közösségekben, melyekkel miniszterek és elnökök tárgyalnak - szigorúan zárt ajtók mögött. De kik ők, és honnan jött az a hatalom, amit évtizedek óta a kezükben tartanak? A Rothschild dinasztia - évszázadok óta. A befolyásos Rothschild família ősapja mozgalmas történelmi időkben született. Mayer Amschel Rothschild egy majna-frankfurti zsidó pénzváltó fiaként látta meg a napvilágot 1744-ben, az ifjú Rothschildnak azonban eszébe sem jutott, hogy atyjához hasonlóan pénzváltó legyen. Ő egészen másfajta álmokat  dédelgetett. A hannoveri Oppenheimer bankházban tanonckodva elsajátította a magasabb szintű pénzügyletek szabályait és fortélyait, majd Frankfurtba visszatérve az európai bankárok legjobbjai közé küzdötte magát.  Pályájára döntő hatással volt a tartomány fejedelméhez fűződő kapcsolata. Ő szedte ugyanis Vilmos hanaui herceg, kasseli választófejedelem adósaitól a Vilmos által kihelyezett pénzt, melynek felhasználására szabad kezet kapott. Rothschild nem habozott, kihasználta a lehetőséget, és azon nyomban Nagy-Britanniában kezdett üzletelni. Az apa nemsokára fiait is bevonta az üzletbe, és ezzel létrejött a Rothschild bankárdinasztia nemzetközi hálózata. A fiatalok irányításával fiókok nyíltak Londonban, Párizsban, Bécsben és Nápolyban, melyek a frankfurti anyaintézményhez hasonlóan nyereségesnek bizonyultak. Rotschild-bankok jelentős gazdasági és politikai befolyásra tettek szert Európában, ám a 19. század végére elveszítették vezető szerepüket - a Rothschild dinasztia leszármazottjai azonban még ma is magas pozíciókat töltenek be, és a bankszektorban is erősen jelen vannak.A Bilderberg-csoport - 1954 óta.A Bilderberg-csoport 1952-ben alakult a holland Bernát herceg ötlete nyomán, aki akkor megbeszéléssorozatot kezdeményezett a világ problémáinak megtárgyalására. Az első összejövetelt 1954 májusában tartották a hollandiai Oosterbeekben álló Bilderberg Hotelben. Azóta is minden évben tartanak találkozókat a tagok, szigorúan zárt ajtók mögött. A tagok a világ kulcspozícióban lévő elitjéből kerülnek ki: vannak közöttük amerikai és európai tudósok, a médiában jelentős hatalommal bíró személyek, magas rangú politikusok és tehetős üzletemberek. A találkozókon rendszerint jelen van többek között Henry Kissinger volt amerikai külügyminiszter, David Rockefeller, a Chase Manhattan Bank elnöke, valamint a belga és a spanyol királynő is. Vagyoni hátterükből és pozíciójukból fakadóan jelentős befolyással bírnak a világban zajló eseményekre, így aztán a csoport kapcsán gyakran feltételezik - elsősorban az összeesküvés-elméletek hívei -, hogy ők azok, akik a zárt ajtók mögött a világ egész sorsáról döntenek. Bár ezt Etienne Davignon, a Bilderberg-csoport elnöke egyértelműen tagadta egy, a BBC munkatársának adott interjújában - az interjút angolul itt olvashatod -, tény, hogy a csoport jelentős hatással bír, tekintettel arra, hogy a világ legbefolyásosabb embereit fogja össze. A Rockefeller dinasztia - a múltban és a jelenben. A Rockefeller nevet John D. Rockefeller írta be a történelemkönyvekbe - először akkor, amikor még fiatalon, 1863-ban üzlettársával olajfinomítót indított be, és ezzel bekapcsolódott az akkor még gyerekcipőben járó olajüzletbe. Rockefeller a legjobbkor lépett, sikerét pedig fokozta rendkívül jó üzleti érzéke, melynek köszönhetően 1885-re a Rockefeller-olajbirodalom a világ legnagyobb és legsikeresebb vállalatává nőtte ki magát. Egészen az 1910-es évekig működött a vállalat, amikor Roosevelt elnök monopólium-ellenes politikája, majd az azt követő gazdasági világválság szétrombolta a céget. Megromlott egészségi állapota miatt John D. Rockefeller ekkor már elsősorban karitatív tevékenységeire összpontosított - 900 millió dolláros vagyonával a világ leggazdagabb embereként -, és ügyeit fia, Junior vette át. Ő azonban nem fordult vissza az olajhoz, inkább építkezésbe fogott. A válság kellős közepén felépíttette a Rockefeller Centert, 75 ezer munkanélkülinek biztosítva állást.A Rockefeller nevet hamarosan már mindenki ismerte: ők adományoztak telket a New York-i ENSZ-székház számára, ők építtették többek között a Lincoln Centert, a World Trade Center ikertornyait, és a politikába is mélyen beleásták magukat. Befolyásuk máig hatalmas: jelentős vagyonnal rendelkeznek, és gyakori szereplői a nemzetközi politikai játszmáknak. David Rockefeller - aki a Bilderberg-csoport öt évvel ezelőtti ülésén is részt vett - számos nagy bankban és jelentős vállalatban tölt be valószínűsíthetően vezető szerepet, emellett alapító tagja a Bilderberg-csoporthoz hasonló Trilaterális Bizottságnak. forrás: femina.h