Homály fedi a titkos amerikai

űrrepülőgép célját

Jelenleg is a Föld körül kering az X37B jelű titkos katonai űrrepülőgép, melyről csak annyit tudni, hogy több mint 200 napig képes az űrben maradni. A NASA fejlesztéseként indult űrrepülő pénzhiány miatt került át az amerikai légierőhöz, és valószínűleg hírszerzési küldetéseket terveznek vele.

AJÁNLAT

"Folyamatosan teszteljük és fokozatosan újabb és újabb tulajdonságait ismerjük meg az űrrepülőgépnek" - mondta Tom McIntyre, az Egyesült Államok légierejének kutatója, a program vezetője. Az űreszközt eredetileg az űrállomás kiszolgálására tervezték, de a fejlesztése idővel átkerült a hadsereghez. Az űrrepülőgépnek állítólag két példánya készült, amelyek az űrben is jártak már. Többen látták már a Föld felszínéről, ahogy keringenek bolygónk körül, de máig nem tudni, milyen célra is használják majd az X37B jelű űrrepülőgépeket.

Az X37B még 1999-ben kezdte pályafutását, akkor még a NASA fejlesztéseként. Később a Pentagon fennhatósága alá került, 2006-tól pedig az USA légierejéhez tartozik, ezért az űrrepülővel kapcsolatos információk katonai titkot képeznek. Tavaly és idén azonban már több alkalommal lehetett olvasni az üzemeléséről. 2010 áprilisától 8 hónapot töltött Föld körüli pályán az OTV-1 jelű küldetés keretében. Idén március 5-én pedig az X37B második példánya is elindult, és még ma is a Föld körül kering - de ennek a missziónak a részletei is titkosak.

Amit tudni lehet az űrrepülőgépről

Kevés biztos információ áll rendelkezésre az X37B jellemzőiről, ugyanakkor elődjéről, a sajátos módon nagyobb sorszámmal jelölt X38-as kísérleti űrrepülőgépről több dolog ismert. A rendszert részben az autonóm, tehát földi segítség nélküli leszállás tesztelésére fejlesztették ki, illetve amerikai és európai űrhajósoknak a Nemzetközül Űrállomásra (ISS) történő feljuttatására és hazahozatalára is használták volna.

Az X37B mérete a klasszikus űrrepülőgépekhez képest (balra fent) és belső felépítése (Space.com)

Ez az űrrepülőgép kisebb mérete révén olcsóbban tudta volna az űrállomás legénységét cserélni, mint a Space Shuttle rendszer. Utóbbiak indítása az ISS teljes kiépítettsége után már nem is lett volna kifizetődő, hiszen a rakterében már csak olyan apró felszerelést (alkatrészek, giroszkópok, akkumulátorok, kísérleti eszközök stb.) szállítottak volna, amelyek feljuttatásához kisebb űreszköz is elegendő. A 8,8 méter hosszú, 4,5 méter fesztávú X37B űrrepülőgép viszonylag kisméretű űreszköz, amely mindössze 3 méter magas, és 5 tonnát nyom. Csekély méretét jól jellemzi, hogy teljes egészében elférne a klasszikus űrrepülőgépek rakterében.

Az X37B 2010 áprilisi indulása

Utoljára 2010. december 3-án landolt az X37B jelű űrrepülőgép, amely útját ember nélkül, automata üzemmódban hajtotta végre. Bár maga a küldetés titkos, több felvétel is napvilágot látott. Az idén tavasszal indult második küldetés még mindig tart, és az űrrepülőgép jelenleg is a Föld körül kering.

Titkos feladatok és célpontok

A korábbi X38 jelű űrrepülőgép fejlesztés során a NASA pénze elfogyott, és a munkát katonai vonalon folytatták - így született meg az X37B. A gépet a Boeing óriásvállalat Phantom Works üzemében gyártották. A régebbi X38-as változatokhoz képest a két hátsó, ferde helyzetű vezérsíkon túl két oldalsó, a klasszikus szárnyakra emlékeztető vezérsíkkal is felszerelték.

A hivatalos közlemények alapján az X37B-vel további kísérleteket terveznek, és a jövőben használni is kívánják katonai célokra. A feltételezések alapján főleg a földfelszín megfigyelése, valamint az ilyen feladatokat ellátó egyéb berendezések Föld körüli pályára állítása lesz a munkája. Egy átlagos műholdnál ugyanis sokkal többféle manőverre, pályaváltoztatásra képes, műszerezettsége pedig cserélhető az egyes küldetések között, és a feladat végeztével vissza is szállíthatja a megfigyeléshez használt berendezéseket. Valószínűsíthető, hogy a jövőben hírszerzési célú küldetéseket terveznek vele.

Fantáziarajz az X37B repüléséről

Az űrrepülőgépről készült megfigyelések alapján megállapítható, hogy az űreszköz jelenleg 345 és 327 kilométer magasan kering, pályájának síkja pedig mintegy 43 fokos szöget zár be bolygónk egyenlítői síkjával. Általában +3 vagy +4 magnitúdós csillagként vonul az égen, tehát szabad szemmel a kivilágított városokból nem is látszik.

Merre látszik az űrrepülőgép?

Az X37B láthatóságát a heavens-above.com honlapon lehet megtekinteni. Az űreszköz naponta egy-két alkalommal halad el hazánk felett, de többnyire igen halvány, és észrevételéhez zavaró fényektől mentes helyszín, valamint kisebb kézitávcső szükséges.

Egy-egy kémműhold esetében csak a felbocsátáskor elérhető kamerák és megfigyelőrendszerek használhatók az űreszköz fedélzetén, míg egy ilyen kisméretű űrrepülőgépnél a feljuttatott detektorokat idővel tetszés szerint változtathatják. Emellett a pálya is módosítható akár egyetlen küldetés során, míg ez a műholdaknál igen ritka. Az X37B minden felbocsátás idején a kívántnak megfelelő pályára állítható, és célirányos felszereléssel látható el - tehát végeredményben hatékonyabb eszköznek tekinthető egy kémműholdnál.

Eltérés a korábbi űrrepülőgépektől

Alapvető hasonlóság az X37B és a mára nyugdíjazott Space Shuttle űrrepülőgépek között, hogy mindkettő jórészt újrafelhasználható, bár nem teljes mértékben. A Space Shuttle rendszernél a fő hajtóanyagtartály ég el, az X37B esetében pedig mindkét feljuttató rakétafokozat megsemmisül, de maga az űrrepülőgép többször felhasználható.

Az X37B és a Space Shuttle űrrepülőgép legfontosabb paraméterei

adat	X37B	űrrepülőgép
hossz (méter)	8,9	37,2
fesztáv (méter)	4,5	23,8
magasság (méter)	2,8	17,2
tömeg (tonna)	4,9	78

A klasszikus űrrepülőgépekhez képest alapvető különbség, hogy az X37B sokkal kisebb méretű és teljesítőképességű. Nagy tömegű hasznos terhet nem lehet vele az űrbe juttatni, ugyanakkor olcsóbban startolhat, méghozzá egy régóta használt rakéta segítéségével - külön fejlesztésre itt tehát nem volt szükség. A rendszer első fokozatát az Atlas-V rakéta, a másodikat egy Centaur fokozat alkotja - mindkettő sokat kipróbált hordozóeszköz.

Az X37B leszállása 2010. december 3-án

További eltérés, hogy az X37B teljes mértékben használható űrhajósok nélkül is, és így igen hosszan, a jelek alapján több mint 6 hónapon keresztül képes a Föld körül keringeni, ellentétben a Space Shuttle rendszerrel. Az energiaellátását napelemek biztosítják. Képességeiről csak annyi ismert még, hogy autonóm módon hajt végre légköri fékezést, és azt követően biztonságos leszállást. Az űrrepülő jövője nem ismert, de nem kizárt, hogy ha a fejlesztések révén költséghatékony szállítóeszköznek bizonyul, kisebb terheket az űrállomásra is fel fog majd juttatni.

Az X37B kapcsolódási lehetőségei az űrállomáshoz (AIAA/Grantz/Boeing)

Visszatért titkos küldetéséről egy amerikai űrrepülőgép

Az Egyesült Államok légiereje titkos program keretében juttatott az űrbe egy kisteherautó méretű űrrepülőgépet. Az X37B jelű eszköz nemrég szállt le az USA területén.

Az Egyesült Államok légiereje által felbocsátott X37B jelű űrrepülőgép december 3-án sikeresen visszatért a Földre. A Vandenberg Légiközpont területén landolt űreszköz pontos feladata jelenleg titkos. Ennek ellenére néhány felvétel napvilágot látott az űrrepülőgépről, ezeket mutatjuk be az alábbiakban.

Az X37B orrkúpja, amelyen jól láthatók az űrrepülőgépeknél megszokott hővédő csempék (USAF/Vandenberg News)

Az X37B jelenlegi útját ember nélkül, részben automata üzemmódban hajtotta végre. A leszállás után több olyan színelváltozás is mutatkozott a külső borításán, amelyet az utazás, elsősorban a leszállás közben fellépett hőhatás okozhatott.

Ellenőrzik a hővédő csempéket a landolás után (USAF/Vandenberg News)

A 9 méter hosszú, 4,5 méter fesztávú X37B egy kisméretű űrrepülőgép, amely mindössze 3 méter magas, és 5 tonnát nyom. Csekély méretét jól jellemzi, hogy teljes egészében elférne a "klasszikus" űrrepülőgépek rakterében.

Az X37B nem sokkal magasabb egy átlagos embernél (USAF/Vandenberg News)

Az X37B még 1999-ben kezdte pályafutását, akkor még mint NASA projekt. Később a Pentagon fennhatósága alá került, majd 2006-tól az USA légierejéhez tartozik. Jelenlegi küldetése 2010 áprilisában kezdődött, és csak most tért vissza a Föld körüli pályájáról. Útjának célja és részletei nem nyilvánosak.

Az X37B-t indító Atlas hordozórakéta (balra), az űrrepülőgép vázlatos szerkezete (középen) és mérete a hagyományos űrrepülőgépekhez viszonyítva (lent) (space.com)

A korábban Orbital Test Vehicle 1, azaz keringő próbaeszköz 1 néven is ismert űrrepülőgép legfrissebb változata az amerikai légierő és a Boeing vállalat közös fejlesztése keretében született meg. Eredetileg az autonóm, tehát földi segítség nélküli leszállás tesztelésére fejlesztették ki. Noha 2010. április 22-i, egy Atlas-5 típusú hordozórakétán végrehajtott startja nyilvános volt, és az elmúlt hónapokban sok érdeklődő is azonosíthatta az égen, mint halvány, a műholdakhoz hasonló fénypontot - maga a küldetése célja nem nyilvános.

Az X37B áprilisi indulása

Az űreszközről eddig közölt írások alapján az X37B célja főleg a földfelszín katonai célú megfigyelése lehet - az ilyen feladatokat ellátó egyéb berendezéseket bolygónk körüli pályára is juttathatja, majd akár vissza is térhet velük. Egy átlagos műholdnál sokkal többféle manőverre, pályaváltoztatásra képes, továbbá a küldetés végén vissza is tud térni a felszínre.

* * * * *

Az [origo] Horváth András űrkutatót kérdezte az X37B küldetéséről.

[origo]: Hogyan született meg az X37B, mit lehet tudni az előzményekről?

Horváth András: Az X37B a korábbi és érdekes módon nagyobb sorszámmal jelölt X38-as kísérleti űrrepülőgép továbbfejlesztett változata. Az eredeti példányt a NASA és az ESA számára, amerikai és európai űrhajósoknak a Nemzetközül Űrállomásra történő feljuttatására és hazahozatalára tervezték. A NASA pénze eközben elfogyott, és a fejlesztést a katonai vonalon folytatták, így született meg az X37B.

Mennyiben különbözik az X37B a korábbi változattól?

Mivel ez katonai program lett, keveset tudni róla. Azonban annyi egyértelmű, hogy a korábban csak két hátsó, ferde helyzetű vezérsíkon túl két oldalsó, a klasszikus szárnyakra emlékeztető vezérsíkkal is felszerelték az X37B-t.

Az X38 űrrepülőgép Houstonban (Horváth András)

Lehet-e további részleteket sejteni az X37B-vel kapcsolatban?

Lévén katonai program, nem sokat tudni róla. Az Egyesült Államokban napjainkban is hasonló ütemben folyhatnak a katonai jellegű űrtechnikai fejlesztések, mint korábban, de részletek nem ismertek.

Történelmi korszak zárult az utolsó űrrepülőgép landolásával

Az Atlantis csütörtöki landolásával egy harmincéves korszak fejeződött be, amelynek része volt a Nemzetközi Űrállomás létrehozása és a Hubble-űrtávcső pályára állítása is. Az űrrepülőgépek amerikai utódjául szolgáló űrhajó már készül, de még jó ideig orosz Szojuz űrhajók szállítják majd a NASA asztronautáit a Nemzetközi Űrállomáshoz. Áttekintjük, mit teljesítettek az űrrepülőgépek az elmúlt harminc évben.

AJÁNLAT

KÉPGALÉRIA

Véget ért az űrsiklók 30 éves története

Magyar idő szerint csütörtökön délben érkezett vissza a Földre négy utasával az utolsó űrrepülőgép. Az Atlantis landolásával befejeződött a NASA űrrepülőgép programja, egy történelmi időszakot zárva le az amerikai űrügynökség életében.

Az 1972-ben indult NASA Space Shuttle program célja az volt, hogy egy ember és teher együttes szállítására alkalmas, többször is felhasználható hordozórendszere legyen az űrügynökségnek. A terv az volt, hogy az űrrepülőgépek komoly terheket, köztük a Nemzetközi Űrállomás egységeit is felviszik Föld körüli pályára, ahol az űrhajósok azonnal szerelési műveleteket is végezhetnek rajtuk. Azért esett a választás a többször felhasználható rendszerre, mert a tervek alapján ezzel lényegesen csökkenthetőnek tűnt a felbocsátások költsége.

Az első űrrepülőgép, a Columbia 1981. április 12-én startolt. A következő harminc évben összesen 135 repülést hajtottak végre, és ezalatt 1316 napot, tehát együttesen három és fél évet tartózkodtak a világűrben. A Föld körüli pályán az űrrepülőgép általában 320 kilométer körüli magasságban keringett, és maximálisan ennek kétszeresére tudott felemelkedni. A leghosszabb küldetés 17 és fél napig tartott, és összesen 836 ember jutott a világűrbe űrrepülőgépekkel.

A rendszerből az űrrepülőgépek teljesen újrahasznosíthatók voltak, bár minden küldetés után több apró részt kellett javítani rajtuk. A két oldalsó, szilárd hajtóanyagú segédrakéta, miután kiégett, ejtőernyővel szállt le a tengerre, tehát ez is többször használható volt. Az egyetlen nem újrahasznosítható egység a fő hajtóanyagtartály volt, amely a visszatérés során a légkörben elégett.

Az űrrepülőgépek küldetéseinek összefoglaló táblázata

Az űrrepülőgépek üzemelése

Egy levált szigetelésdarab

Indításkor megfelelő időjárás esetén a rendszert egy hernyótalpas szállítójárművel vitték ki a starthelyre, ahol feltöltötték a fő üzemanyagtartályt, és ideális esetben, ha az idő még mindig alkalmas volt, és nem adódott technikai probléma, elindult az űrrepülőgép. A startot két szilárd hajtóanyagú segédrakéta segítette, amelyek az indulás után 2 perccel, közel 80 kilométer magasan kiégtek, majd leváltak a rendszerről. Innen kezdve az űrrepülőgép a nagy üzemanyagtartályban lévő megmaradt folyékony hidrogént és oxigént használta, saját hajtóművével emelkedett tovább. A startot követően nyolc és fél perccel kifogyott a fő üzemanyagtartály, és az űrrepülőgép elérte a kívánt keringési magasságot.

A start során gyakran nemcsak a változékony időjárás és a kisebb technikai problémák okoztak nehézséget. A rendszer egyik veszélyforrása volt, hogy az extrém hideg folyékony hidrogénnel és oxigénnel feltöltött üzemanyagtartály falára a légköri vízpára kifagyott, és nagy jégtömböket alkothatott. Ezek az emelkedés során leválhattak, és ha erre az első két percben került sor, a légellenállás miatt annyira lelassulhattak, hogy az űrrepülőgépnek ütődve súlyos sérülés okozhattak. A Columbia űrrepülőgép esetében a szárny belépő élén keletkezett egy repedés, s ettől semmisült meg a visszatéréskor.

A visszatérés a földet érést kivéve általában automatikus üzemmódban történt, de manuális beavatkozásra is volt lehetőség. A fékezést követően 120 kilométeres magasságban kezdett el lassulni az űrrepülőgép a légellenállástól, ekkor még az adott magasságban jellemző hangsebességnek 25-szörösével (közel 30 ezer kilométer/órával) haladt. Az ereszkedés során úgynevezett S manővereket végzett, amikor oldalra fordult, de átlagosan tartotta az eredeti irányt. Az űrrepülőgépek a leszállás végén közel 350 kilométer/óra sebességgel értek talajt, lassulásukat 12 méter átmérőjű fékezőernyő segítette.

A program mérföldkövei

1981: a Columbia első útja, amely csak két napig tart
1982: az űrrepülőgép programban hivatalosan is rendszeres repülések indulnak, már nem kísérleti céllal
1983: a Challenger első útja és az első űrséta az űrrepülőgépről
1984: a Discovery első útja és az első köldökzsinór nélküli űrséta
1985: az Atlantis első útja
1986: a Challenger katasztrófája, amely hét áldozattal járt
1988: újraindul a megtorpant űrrepülőgép-program a Discovery startjával
1989: űrrepülőgépről indítják el a Galileo űrszondát a Jupiter felé
1990: az űrrepülőgép felbocsátja a Hubble-űrtávcsövet
1992: a felrobbant Challangert helyettesítő Endeavour első útja
1993: első szervizküldetés a Hubble-űrtávcsőhöz
1994: első orosz űrhajós az űrrepülőgépen
1995: első összekapcsolódás a Mir űrállomással
1998: a Mercury űrhajóval repült 77 éves John Glenn űrrepülőgéppel tér vissza az űrbe
2003: a Columbia űrrepülőgép katasztrófája, amely hét áldozattal jár
2005: újraindul a megtorpant űrrepülőgép-program a Discovery startjával
2011: a Discovery, az Endeavour és az Atlantis utolsó startja

Az űrrepülőgépek eredményei

Az űrrepülőgépek kifejlesztése és üzemeltetése során sok technikai megoldás és tapasztalat született, amelyek továbbra is segítik az űrtevékenységet. A konkrét eredmények között a legfontosabb, hogy az űrrepülőgépekkel hozták létre a Nemzetközi Űrállomást, az emberkéz alkotta legnagyobb tömegű szerkezetet a világűrben. A tudományos kutatásokra szolgáló Spacelab modul (amely a Föld körüli pályán is az űrrepülőgép rakterében maradt) 1983 és 1998 között huszonkét alkalommal járt a világűrben. A laboratóriumban csillagászati megfigyelések mellett mikrogravitációs kísérleteket hajtottak végre, különböző fizikai, kémiai és biológiai folyamatok lezajlását vizsgálták a súlytalanságban.

Több műholdat és űrtávcsövet állítottak pályára az űrrepülőgépekkel, ilyen a Chandra- és aHubble-űrtávcső is. A Magellan, a Galileo és az Ulysses űrszondákat szintén az űrrepülőgépek szállították fel. Négy alkalommal látogatták meg segítségükkel a Hubble-űrtávcsövet, és megnövelték annak élettartamát, valamint fejlesztéseket is végrehajtottak rajta. Az űrrepülőgépek legénysége rendszeresen látogatta a Nemzetközi Űrállomást, és több alkalommal jártak a Mir űrállomáson is. Mindezek felett fényképezték és radarral is mérték bolygónk felszínét az űrrepülőgépek fedélzetéről.

Látványos pillanatok az űrrepülőgépek történetéből

Mennyibe került az űrrepülőgép-flotta?

Az űrrepülőgépek kifejlesztése az eredeti tervek alapján 7,4 milliárd dollárba került volna (ez az inflációt is számolva mai értéken 43 milliárd dollárt jelent). Egy-egy repülés költségét 9,3 millió dollárra (mai értéken 54 millió dollárra) tették, és a becslések alapján a rendszer egy kilogramm hasznos terhet 260 dollárért (mai áron 635 dollárért) tudott volna Föld körüli pályára állítani. A gyakorlatban a rendszer kifejlesztése és üzemeltetése mai áron, tehát inflációval is számolva 196 milliárd dollár volt, közel négyszerese az eredeti becslésnek. Egy-egy küldetés pedig közel 450 millió dollárba került, és sokkal ritkábban sikerült űrrepülőgépet indítani, mint tervezték.

Jó tudni az űrrepülőgépekről

rakétához hasonlóan függőlegesen indult, és repülőgéphez hasonlóan vízszintesen szállt le
hasznos teher: 22 700 kilogramm, személyzet: 2-7 űrhajós
hossza 37 méter, fesztávolsága 24 méter, magassága 18 méter
a külső hajtóanyagtartály hossza 47 méter, átmérője 8,4 méter, térfogata 2025 köbméter
a szilárd hajtóanyagú gyorsítórakéták hossza 45 méter, átmérőjük 3,7 méter
a start során fellépő maximális gyorsulás: 3 g
a raktérben szállítható teher maximális átmérője 4,6 méter, hossza 18 méter

A programban közvetlenül több mint ötezer személy dolgozott, és még közel ötször annyian voltak valamilyen munkakapcsolatban az üzemeltetéssel. Közülük sok szakembernek a további foglalkoztatása nem megoldott, bár többen más programokban fognak szintén űrtevékenységgel foglalkozni.

Az űrrepülőgépek után

A flotta tagjait száz repülésre és tízéves élettartamra tervezték eredetileg. Az űrrepülőgépek kialakításának egyik célja az olcsó üzemeltetés volt, azonban az évek alatt kiderült, hogy ez nem valósult meg, és a rendszer fenntartása is igen költséges. Részleges pótlásukra dolgozták ki az Orion űrhajó és az Ares hordozórakéta tervét, a Holdra történő visszatérés tervével együtt. A programot azonban Barack Obama amerikai elnök leállíttatta, és jelenleg nincs ember szállítására alkalmas űreszköze az Egyesült Államoknak. A tesztelés alatt álló Dragon űrhajót várhatóan néhány éven belül üzemelik be, de addig az orosz Szojuz űrhajók szállítják majd borsos áron, fejenként 51-60 millió dollárért az amerikai asztronautákat.

A nyugdíjazott űrrepülőgépeket a nagyközönség számára az alábbi helyszíneken állítják ki, és ezek mellett egy-egy részegységük még további helyszínekre kerül:

Atlantis - Kennedy Űrközpont, nagyközönségnek fenntartott látogatóközpont
Discovery - Nemzeti Légügyi és Űrkutatási Múzeum, Smithsonian Intézet
Endeavour - California Space Center
Enterprise (földi példány, nem járt az űrben) - Intrepid Tengeri, Légügyi és Űrkutatási Múzeum

Az űrrepülőgépek kétségtelenül sok hasznos tapasztalatot nyújtottak, és számos fejlesztéssel, felismeréssel jártak. Legfontosabb eredményük a Nemzetközi Űrállomás létrehozása, amelynek igazi célja, a tudományos és technikai eredmények, felfedezések megvalósítása még jórészt hátravan - hiszen eddig főleg fejlesztették, és nem kifejezetten használták. Kétségtelen, hogy érdekes és hasznos kísérlet volt az űrrepülőgép-program, de az idő mára eljárt az eredeti ötlet felett, és az igények is jelentősen változtak - ezért szükséges a váltás.

Utoljára indul űrrepülőgép teljes legénységgel

Huszonötödik és egyben utolsó alkalommal startol az Endeavour űrrepülőgép április végén. Felszerelései között egy nagy részecskedetektor is található, amelyet az űrállomás külső felületére rögzítenek majd. A berendezés segtségével a láthatalan tömeg jellemzőit vizsgálják.

A kületés logója (NASA)

AJÁNLAT

Legkorábban árpilis 29-én indulhat az Endeavour űrrepülőgép utolsó útjára. A legénységet Mark Kellyparancsnok, Gregory H. Johnson pilóta, Michael Fincke, Greg Chamitoff, Andrew Feustel küldetés-specialisták és az európai Roberto Vittori alkotják. A parancsnok személye kérdéses volt egy ideig, Mark Kelly feleségét ugyanis egy merénylő fejbe lőtte 2011 januárjában.

Az STS-134 jelű küldetés az utolsó, teljes legénységgel induló küldetés lesz az űrrepülőgépek történetében. Ennek során felszállítják az űrállomásra az Alpha Magnetic Spectrometer-2 (AMS) nevű detektort, valamint az Express Logistics Carrier-3(ELC-3) logisztikai egységet. További feladat két S-hullámsávú kommunikációs rádióantenna és egy nagynyomású gáztartály felszerelése lesz, emellett a legénység Dextre robotkarnál és a külső, a mikrometeorit-becsapódások ellen védő szigetelésnél is végez majd szerelési munkákat (emellett néhány kisebb egyéb fejlesztést is végeznek maj az űrhajósok).

Az AMS egységet az űrrállomás külső felületére, az S3 jelű szerkezeti elemre rögzítik. A hatalmas mágnest tartalmazó érzékelővel részecskefizikai megfigyeléseket végeznek majd, többek között antianyagot keresnek, illetve a berendezéssel nyert adatok a láthatatlan tömeg jellemzőinek jobb megismerésében is segíthetnek. Az ELC-3 egység gyakorlatilag egy szállítótartály, amelyben több felszerelést visznek az űrállomásra, közöttük egy nagynomású gáztartályt, a két S-hullámsávú antennát és egy ammóniatartályt, amelyeket az űrállomáson szerelnek fel a megfelelő helyekre.

Fantáziarajz az AMS egységről az űrállomás külső felületén (NASA)

Az Endeavour lesz az utolsó, teljes legénységgel startoló űrrepülőgép. Küldetése során egy másik űrrepülőgép, az Atlantis csökkentett legénységgel készenlétben áll, és ha az Endeavour a start során fellépő esetlegesek sérülés miatt nem lenne képes visszatérni, akkor mentőcsónakként szolgálhat. Ettől függetlenül - ha már felkészítették az utazásra - az Atlantis az Endeavour sikeres küldetése estén is indulni fog, azonban csak négy személy lesz a fedélzetén. Így ha ez az űrrepülőgép kerülne bajba, a legénységét vissza lehetne hozni Szojuz-űrhajókkal is. Ennek az extra, STS-135 jelű küldetésnek anyagi okok miatt sokáig kérdéses volt a végrehajtása - azonban a jelenlegi döntés értelmében az Atlantis fog utolsóként startolni az űrrepülőgépek közül, méghozzá ideális esetben június 28-án.

Forrás: Ben Cooper, Spaceflight Now, Launch Photography

Starthoz készül az Endeavour űrrepülőgép (Ben Cooper, Spaceflight Now, Launch Photography)

Ezzel az űrrepülőgép-korszak lezárul. A továbbiakban egyelőre Szojuz-űrhajókkal látják el és cserélik az űrállomás legénységét, teherszállításra pedig az orosz Progresz, az európaiATV és a japán HTV teherűrhajókat használják. A tervek szerint néhány éven belül új, személyszállításra alkalmas űreszköz fog üzemelni Amerikában, az első magánkészítésű űrhajó, a Dragon. A hétszemélyes űreszköz már több sikeres kísérletben vett részt, és elvileg erre hárul majd a fő feladat az űrállomás legénységének cseréjében.

A magánszektor előretörése az űrturizmus területén még jelentősebb, amit jól mutat, hogy a rendszeres utazásokra készített Space Ship Two nevű, űrugrásra képes űreszköz hamarosan üzembe áll. Ez azonban az ez nem képes Föld körüli pályára állni, mindössze néhány perces súlytalanságot és ezalatt nagyszerű panorámát biztosítanak a tehetős utazóknak.

Megtörtént az Endeavour utolsó előtti landolása

Hétfő, közép-európai idő szerint 7.07

A kedvezőtlen időjárási előrejelzések ellenére végül mégis derült és nyugodt körülmények között, vasárnapról hétfőre virradó éjszaka, közép-európai időben 4.20-kor landolt az űrrepülőgép a floridai űrközpontban.

A küldetés keretében az űrállomáshoz csatlakoztatták az új Tranquility modult, rajta a látványos körpanorámát biztosító Cupola egységgel. Az Endeavour a tervek alapján még egyszer, 2010. július végén indul az űrállomáshoz, de a következő alkalommal, márciusban a Discovery startol, több kisebb kiegészítő felszereléssel.

Éjszakai leszállás: ezúttal a 23. alkalommal az űrrepülőgépek történetében (NASA TV)

Vasárnap, közép-európai idő szerint 11.53

Az Endeavour tervezett floridai landolási helyén változékony az időjárás: néhány esőfelhő a leszállópályától 48 kilométeres távolságon belül mutatkozik, ezért egyelőre nem biztos a földetérés időpontja. Amennyiben az első adandó alkalommal lehetőség nyílik rá, akkor az éjszakai leszállás lesz, közép európai idő szerint hétfő hajnalban 4.16 körül, amelyet az interneten a NASA TV, magyar nyelvű szakkommentárral pedig a galileowebcast közvetít.

Az űrállomás képe a távolodó űrepülőgép kabinjából fotózva (NASA)

Szombat, közép-európai idő szerint 9.41

Az Enderavour péntekről szombatra virradó éjszaka, közép-európai idő szerint 1.54-kor vált le az űrállomásról. A különválás után nemcsak az űrrepülőgép felületét örökítették meg, de az Endeavour legénysége is több felvételt készített az ISS-ről, amely térfogatát tekintve 90%-ban, tömegét tekintve pedig 98%-ban tekinthető késznek. Lefotózták továbbá a mentőcsónakként az űrállomáshoz csatlakozó Szojuz-űrhajót, amelynek külső felületéről a szigetelés egy kisebb levált.

A küldetés keretében minden tervezett feladatot végrehajtottak, a munka biztos befejezéséhez egy nappal meg is hosszabbították az űrállomáshoz csatlakozott időtartamot. Jelenleg az Endeavour külső felületén végzik az utolsó ellenőrzéseket, majd a leszállásra a tervek alapján hétfő hajnalban, közép-európai idő szerint 4.16 körül kerül sor.

Péntek, közép-európai idő szerint 8.23

Az űrhajósok pénteken megkezdték az előkészületeket az űrállomásról történő leválásra és a hazatérésre. Tegnap Barack Obama amerikai elnök is felhívta az asztronautákat, aki korábbi bejelentésének megfelelően hangsúlyozta, hogy az űrállomás fenntartása és működtetése fontos cél a következő években is.

Barack Obama, körülötte diákok, a képernyőn pedig az űrállomás legénysége (NASA)

Az új Cupola egység felavatásÁNAK keretében egy kisebb földi "szuvenírt" is elhelyeznek benne: egy plakettet, rajta két kődarabbal. Egyiket űrhajóstársuk gyűjtötte a Mount Everest csúcsáról, a másikat pedig az Apollo-11 expedíció hozta a holdi Nyugalom-tengeréről.

Nicholas Patrick a Cupola egységben (NASA)

Csütörtök, közép-európai idő szerint 9.02

A NASA több új felvételt is nyilvánosságra hozott az űrállomás legújabb, Cupola nevű egységével kapcsolatban, ezekből válogattunk az alábbiakban.

A Cupola elhelyezése után, még zárt ablakokkal (NASA)

Terry Virtis (balra) és Jeffrey Williams a Cupola egységben, háttérben a Földdel (NASA)

Látvány az egyik ablakból az űrállomás napelemtábláival és földi felhőkkel (NASA)

Szerda, közép-európai idő szerint 11.15

A küldetés harmadik és egyben utolsó űrsétáján Robert Behnken és Nicholas Patrick asztronauták feloldották az újonnan felszerelt Cupola egység ablakait fedő fémsapkák rögzítéseit, valamint a Tranquility modul hűtőrendszerénél végeztek szereléseket. Az asztronauták szerdán, közép-európai idő szerint 3.15-kor léptek ki a világűrbe, és 5 óra 48 perc alatt végeztek a feladatokkal.

A Cupola egység nyitott ablakai, lent a Szahara. A képet Soichi Noguchi japán űrhajós közölte először a Twitteren

A látványos panorámát biztosító, hétablakos Cupola egység segítségével ezentúl nemcsak a kamerák biztosította látványra kell hagyakozniuk az asztronautáknak, amikor külső műveletet hajtanak végre a robotkarral. A Cupola a Föld megfigyelésében is fontos, új eszköz. Az egység középső, 80 centiméter átmérőjű ablaka egyébként a legnagyobb, amelyet valaha a világűrbe küldtek.

Robert Behnken (jobbra) és Nicholas Patrick az űrséták között a robotkarral az űrállomás belsejéből dolgoznak (NASA)

Az 1998-tól épülő űrállomás befejezéséhez már csak négy űrrepülőgépes küldetést tervez a NASA. A következő alkalommal - március 18. és április 5. között - a Discovery indulhat a világűrbe.

Kedd, közép-európai idő szerint 9.11

Február 15-én, hétfőn pihenőnapot kaptak az asztronauták a Nemzetközi Űrállomáson. Ekkor is voltak feladataik, de a menetrend kevésbé volt feszített, mint egyébként. A Harmony modulon korábban elhelyezett PMA-3 jelű dokkolási adaptert az új Tranquility modulra helyezték át.

A PMA-3 adaptert a robotkarral helyzik át (NASA TV)

A továbbiakban a Cupola egység belső felületein végeznek még szerelési műveleteket, többek között az elektromos kábeleket kapcsolják össze. Kedd éjszaka kezdődik az utolsó, harmadik űrséta a küldetés során. Ekkor oldják fel a Cupola egység ablakait védő fémkupakok rögzítéseit, majd szerdán vagy csütörtökön nyitják ki azokat.

Hétfő, közép-európai idő szerint 9.07

Az űrállomás belsejéből irányított robotkarral hétfőn közép-európai idő szerint 4.22-kor megragadták a Cupola egységet, majd több technikai nehézség után kibontották a földi csomagolásból, és 5.30 körül a Tranquility modul alsó részéhez csatlakoztatták. Ezzel látványos panoráma nyílt a Földre az új egység hét ablakán keresztül - noha a rendszer teljes felélesztésén még dolgozni kell.

Vasárnap, közép-európai idő szerint 12.12

Robert Behnken és Nicholas Patrick 5 óra és 54 perc munka után, február 14-én közép-európai idő szerint 9.14-kor befejezték a második űrsétát. A fő feladatuk az új Tranquility modulnak az űrállomás ammónia hűtőfolyadék-rendszerébe való bekapcsolása volt. A szerelés közben kevés ammónia a világűrbe is jutott, ahol azonnal szilárd halmazállapotúra fagyott - ilyenkor úgy fest, mintha hópelyhek lebegnének szét a világűrbe. Az apró ammónia kristályokból a szkafander külső felületére is jutott, de ezek teljesen ártalmatlanok.

Az űrállomáshoz közeledő Endeavour képe február 10-én, háttérben a földi légkörrel, amelyet színesre fest a lapos szöggel érkező napfény (NASA)

Péntek, közép-európai idő szerint 11.18

Sikeresen befejeződött az első űrséta. A munka fő eredménye egy "új szoba" az űrállomáson: a Tranquility modult csatlakoztatták az ISS-hez. Az űrállomás belsejéből először a robotkarral a helyére illesztették a 16,5 tonnás új modult, majd Robert Behnken és Nicholas Patrick 6,5 órán keresztül dolgozott az űrben a rögzítéseken. A ISS-hez történő teljes integrációhoz az elektromos-, a hűtő és egyéb rendszereket is össze kell kapcsolni, erre a következő napokban kerül sor. Ezt követően az űrállomás 98%-ban késznek tekinthető.

Pillanatkép a szerelésekről: a robotkarral az új Tranquility modult mozgatják; az Endeavour űrrepülőgép és a "mentőcsónakként" működő Szojuz-űrhajó is látható, balra fent a japán Kibo modul, háttérben a Földdel (NASA)

Péntek, közép-európai idő szerint 8.02

Az első űrséta péntek hajnalban, közép-európai idő szerint 3.17-kor kezdődött. A 6,5 órásra tervezett munka fő célja a Tranquility modul rögzítése az űrállomáshoz, majd ezen a panorámát biztosító Cupola egység végső helyzetbe csatlakoztatása. Az űrsétát az érdeklődők a NASA TV élő adása segítségével követhetik.

Az Endeavour sérüléséről egyelőre nincs további információ.

Csütörtök, közép-európai idő szerint 9.07

A részletes vizsgálatok egy sérült hővédő csempét és egy kitüremkedett kerámiagyűrűt azonosítottak az Endeavour külső felületén. A sérülések nem látszanak komolynak, de további elemzést igényelnek, és csak ezek után lehet megállapítani, hogy szükség van-e esetleg kinti javításra. A pilótafülke tetején van a sérült védőelem, amelyet már a Földön megpróbáltak kijavítani, de a művelet ezek szerint nem járt teljes sikerrel. Friss információkkal folyamatosan jelentkezünk.

A pilótafülke ablakának rögzítésénél mutatkozó, kitüremkedett kerámiaelem kinagyított képe (jobbra) (NASA)

Mindezektől függetlenül megoldottak egy kisebb problémát az egyik szkafandernél: Robert Behnken űrruháján a kesztyű fűtésénél és kamerája bekapcsolásánál adódott átmeneti probléma. Emellett az asztronauták megkezdték a vizelettisztító rendszer javítását.

Szerda, közép-európai idő szerint 20.11

Az Endeavour szerdán, közép-európai idő szerint 6.06-kor összekapcsolódott a Nemzetközi Űrállomással. Mielőtt az űrrepülőgép a Harmony modul PMA-2 jelű dokkoló egységéhez kapcsolódott volna, szokás szerint fordult egyet, hogy az ISS-ről is megfigyelhessék hasi részét, esetleges sérülésekre vadászva. Az űrrepülőgép hatfős személyzetével együtt így 11-re nőtt az űrállomás lakóinak száma. Az első űrsétára csütörtökön kerül sor.

Az űrállomáshoz nyitott raktérrel közeledő Endeavour (NASA)

Kathryn Hire a súlytalanságban (NASA)

Kedd, közép-európai idő szerint 20.58

Az Endeavour legénysége befejezte a külső felületek ellenőrzését, a start során esetleg keletkezett sérülésekre vadászva. Az indulás után közel két perccel néhány jégdarab levált a rendszerről, de nem találták el az űrrepülőgépet. A felvételeket részletesebb elemzésre a houstoni központba is lesugározták, de a vizsgálatok során nem mutatkozott feltűnő sérülés. Az Endeavour szerdán, közép-európai idő szerint 6.06-kor dokkolt az űrállomáshoz.

Az emelkedő űrrepülőgép a start után 14 másodperccel (NASA)

A NASA egyébként egy ideje élő adást sugároz a Nemzetközi Űrállomás fedélzetéről. Az érdeklődők itt követhetik az űrhajósok hétköznapjait. A közvetítés ahttp://www.nasa.gov/station honlapon, a "Live Space Station Video" link alatt tekinthető meg. Akik pedig Twitter bejegyzéseket szeretnének kapni az űrhajósoktól, azoknak ahttp://twitter.com/NASA_Astronauts oldalt érdemes meglátogatniuk. Itt több asztronauta is "csiripel", legutóbb például az űrállomáson dolgozó Soichi Noguchi japán űrhajós (aki Astro_Soichi néven fut) írta a dokkolás utáni találkozóról: "Hatch opened, and saw six smiling faces!" (azaz a zsilip kinyitása után 6 mosolygós arcot látott, az Endeavour legénységét). Astro_Soichit már 68 ezren követik a Twitteren. Érdemes megnézni ezeket az oldalakat, mert még soha nem volt ilyen közvetlen az űrhajósok kapcsolata a nagyközönséggel.

Magyar idő szerint hétfőn 10.14-kor, újabb egynapos halasztás után elindult a világűrbe az Endeavour űrrepülőgép. A küldetés során a Földünkre körpanorámás rálátást nyújtó Cupola egységet és a Tranquility modult szállítják fel a Nemzetközi Űrállomásra. A Cupola hat ablakából lenyűgöző látvány tárul majd az asztronauták elé, ahonnan a robotkarral végzett külső műveleteket is irányíthatják.

Az Endeavour útja az űrrepülőgépek 130. küldetése, amelyek ezt követően már csak négyszer indulnak az űrbe. Az Endeavournek ez volt az utolsó előtti startja, amelyen minden rendben zajlott, és a gép körülbelül 9 perccel a start után Föld körüli pályára állt. Az Endeavour szerdán kapcsolódik össze a Nemzetközi Űrállomással.

Az STS-130-as jelzésű küldetés startját eredetileg február 4-re tervezték, de csúsztak az előkészületek. A legénység fő feladata a 18 tonnás, 7x5,4 méteres Tranquility nevű új modul (Node 3) feljuttatása és az űrállomáshoz kapcsolása. Ehhez a modulhoz kapcsolódik majd a kisebb Cupola egység, amely a robotkarral végzett külső műveletek és különböző kinti szerelések megfigyelése mellett lenyűgöző látványt biztosít hat ablakával a Földre. Emellett egyéb felszereléseket szállít fel az Endeavour. A küldetés során tervezett három űrséta mindegyike 6,5 órán keresztül tart.

A legénység balról jobbra Terry Virts, Nicholas Partick, Bob Behnken, Kay Hire, George Zamka, Steve Robinson, háttérben a Cupola ablakainak stilizált ábrázolásával, mögötte bolygónk képével

A küldetés tervezett programja:

1. nap: start, csomagtér kinyitása a Föld körüli pályán.
2. nap: ellenőrzések, összekapcsoló rendszer előkészítése.
3. nap: összekapcsolódás az űrállomással.
4. nap: űrséta előkészítése.
5. nap: Behnken és Patick végrehajtja az első űrsétát, amelynek során leveszik a Unity modulról azt a borítást, ahova a Tranquility modult csatlakoztatják még az űrséta során. Ezt követően végeznek néhány szerelést és összekapcsolják az elektromos rendszert.
6. nap: űrrepülőgép külső felületének célzott ellenőrzése, következő űrséta előkészítése
7. nap: Behnken és Partick végrehajtja a második űrétát, amelynek során a Unity és a Tranquility modul ammónia hűtőrendszerénél végeznek szerelést.
8. nap: a Tranquility elülső részéről leszerelik a Copula egységet és áthelyezik annak "alsó" felére.
9. nap: a PMA-3 jelű adaptert csatlakoztatják a Tranquility külső felületéhez.
10. nap: Behnken és Patrick a harmadik űrséta során bekapcsolja az ammónia hűtőrendszert, valamint egyéb szereléseket végeznek.
11. nap: lekapcsolódás előkészítése, szükség esetén az űrállomás keringési magasságának megemelése.
12. nap: űrrepülőgép leválik az űrállomásról.
13. nap: utolsó ellenőrzések, leszállás előkészítése.
14. nap: leszállás.

Az ESA által kifejlesztett Cupola a földi szerelőcsarnokban, fémsapkával védett, lezárt ablakokkal

A Tranquility modul helye az űrállomáson (NASA)

Az űrrepülőgépek utolsó útjai

A rendszer nyugdíjazása előtt még négy alkalommal száll fel űrrepülőgép, majd a flotta befejezi üzemelését, a jelenlegi tervek szerint 2010 szeptemberében. Az Endeavour útját követő küldetések:

STS-131: a Discovery 2010. március 18-án startol, és a Leonardo logisztikai modulban szállít fel kísérleti berendezéseket.
STS-132: az Atlantis 2010. május 14-én startol, az ICC és MPM modulokat szállítja fel.
STS-134: az Endeavour 2010. július 29-én startol, az ELC-3 és AMS jelű kísérleti felszerelésekkel.
STS-133: a Discovery 2010. szeptember 16-án startol, az ELC-4 jelű egységet és egyéb felszereléseket szállít fel az űrállomásra.

Példátlan fotó az izzó, ereszkedő űrrepülőgépről

Izzik a landoláshoz készülő Endeavour: először fotózták le a forró, az éjszakai égen tűzcsíkot húzó űrrepülőgépet az űrből.

Az Endeavourt visszatérésekor megörökítette a Nemzetközi Űrállomásról (ISS) a japán Soichi Noguchi asztronauta is. A bolygónk légkörében ereszkedő űrrepülőgépet a látványos panorámát nyújtó, új Cupola egységből fotózta le, amelyet az Endeavour szállított fel.

A visszatérés minden űreszköznél veszélyes feladat: hővédő pajzs, avagy esetünkben csempékből álló hővédő burkolat érintkezik a légköri gázokkal, amelyekkel 7-9 kilométer/másodperces sebességgel találkozik. A súrlódástól mind a hővédő felület, mind a légköri gázok felhevülnek és izzani kezdenek - akárcsak egy hagyományos meteor esetében.

A jelenség éjszaka látványos, és most sikerült is a magasból lefotózni. A mellékelt felvételen az ereszkedő és közben elkanyarodó Endeavour rajzolta tűzcsík figyelhető meg. Az űrrepülőgép több ilyen enyhe S-kanyart is tesz a légkörben, hogy gyorsabban lelassuljon kezdeti, 25-szörös hangsebességéről. Az űrrepülőgépek éjszakai visszatérését korábban is megfigyelték már az ISS fedélzetén lévő asztronauták, de ez az első alkalom, hogy meg is örökítették azt.

Kanyarodik az éjszaka ereszkedő űrrepülőgép (NASA)

Az űrrepülőgépek külső hővédő burkolatának eltérő részei más-más hőmérséklet értékekig nyújtanak védelmet. A leginkább ellenállóak az orr részen és a szárnyak belépőélein lévő csempék, ezek közel 1300 Celsius-fokig védik az alatta lévő szerkezetet. Ennél nem sokkal alacsonyabb hőmérséklet lép fel maximálisan egy átlagos visszatéréskor, az alábbi felvétel készítésekor pedig csak néhány száz fokkal lehetett ez alatt a jellemző hőmérséklet.

A Columbia űrrepülőgép 2003-as visszatérésekor az egyik szárny belépőélén történt sérülés miatt a forró gázok a szárny belsejébe jutottak, és ott megolvasztották a szerkezeti elemeket. Ettől az űrrepülőgép szárnya görbülni kezdett, amitől az egész gép elfordult. Rossz irányban állva pedig a légellenállás darabokra szakította - mint arról korábban részletesen beszámoltunk.

Versengenek a múzeumok a leselejtezett űrrepülőgépekért

A Discovery már elkelt, az Atlantisért pedig nem kevesebb mint 21 múzeum áll versenyben. A NASA egyébként a korábbi 40 millió dollárról 30 millióra csökkentette a gépek árát. Ennek az összegnek a nagyobb része a szállítási költség teszi ki. Az űrrepülőgépeket ugyanis egy speciális Boeing 747-es géppel kell szállítani, méghozzá félig tele tankkal, ezért útközben többször le kell szállni üzemanyagért.

Úton az Atlantis - hamarosan nem a floridai Kennedy Űrközpontba, hanem egy múzeumba szállítják (NASA)

Egyéb költségek is felmerülnek: közel 80 millió dollárba kerül egy-egy űrrepülőgép kiállítása. A washingtoni Repülési és Űrhajózási Múzeum kapja a Discoveryt, és az Enterprise űrrepülőgép helyén állítják ki. Az Enterprise sosem járt a világűrben, mindössze egy a valódival teljesen megegyező modell. Az Atlantist jelenleg még tartalék űrrepülőgépként felkészítik, hátha szükség lesz rá a két hátralévő küldetés során - utánviszont végkép befejezi pályafutását.

Dokkolt az Endeavour, kezdődik a lakásfelújítás az űrállomáson

A Nemzetközi Űrállomás fejlesztése ismét fontos lépéshez érkezett: ezúttal nem új modullal vagy napelemmel bővül, hanem belülről teszik komfortosabbá: fürdőszoba, konyha és hálófelszerelések érkeztek az Endeavour fedélzetén.

Pillanatkép a látványos éjszakai startról (NASA)

AJÁNLAT

A küldetés honlapja

AJÁNLAT

Mint arról korábban beszámoltunk, az Endeavour űrrepülőgép indult a Nemzetközi Űrállomáshoz (ISS). Rakományként a belső terekhez tervezett számos kiegészítő elemet, köztük egy új víztisztító rendszert, két hálókabint, egy új konyhafelszerelést, egy edzőgépet, valamint egy fürdőszobát szállított. A mostani indítás egyébként az űrrepülőgépek 124 eddigi startja közül a 31. éjszakai felbocsátás volt, és a telehold fénye miatt különösen látványosra sikerült.

Az eddigi adatok alapján a start során nem merült fel sérülés vagy komoly műszaki probléma, csak kisebb nehézség jelentkezett a KU-hullámsávú rádióadónál. Egy éjszakai start során a fő hajtóanyagtartályról esetleg leváló szigetelésdarabok nehezebben követhetők (egy ilyen okozta a Columbia 2003-as tragédiáját). A felvételek és a detektorok adatainak elemzése eddig két kisebb ütközési eseményre utal.

A szombatról vasárnapra virradó éjszaka az asztronauták egy erre szolgáló robotkar segítségével átvizsgálták az Endeavour külső felületetét az űrben, esetleges sérülésekre vadászva. Részletesen elemezték a bal oldali segédhajtómű felületéről levált szigetelődarab után visszamaradt területet is. A szakértők szerint a 10 x 45 centiméteres leszakadt borítás hiánya nem okoz problémát a visszatérés során, mivel ezen a területén nem lép fel erős hőhatás. Az eddigi elemzések alapján a külső felületen máshol sem mutatkozik veszélyes sérülés.

Nem sokkal a start után felmerült, hogy egy nappal máris meghosszabbítják az eredetileg 15 naposra tervezett küldetést. A belső szerelési munkák melett ugyanis négy űrsétával is számolnak, amelyek során a fő feladat az egyik hibás, napelemtáblát mozgató szerkezetmegjavítása lesz. Ha a forgatórendszer ismét üzemelni fog, a napelemeket folyamatosan megfelelő irányban tartva növelhető az űrállomás által termelt energia mennyisége.

A segédhajtóműről levált borítás darabja a start idején (NASA)

A külső felületek átvizsgálása után az Endeavour megközelítette a Nemzetközi Űrállomást. Először az ISS-től 180 méterre "piruettezett" egyet, hogy külső borításának minden részéről fotósorozat készülhessen. A továbbiakban fokozatosan közelítette meg az űrállomást, majd az Indiai-óceán felett 341 kilométer magasan, magyar idő szerint november 16-án 22.01-kor összekapcsolódott vele.

A felszállás után a kinyitott raktér, előtérben a dokkolórendszerrel, amellyel az Endeavour az űrállomáshoz kapcsolódott (NASA)

Az Endeavour az űrállomáshoz közelít. Balra a Japán Kibo-modul robotkarja látható (NASA TV)

A következő napok során a négy űrséta és a sok belső szerelési feladat miatt igen elfoglaltak lesznek az űrhajósok. Mivel az űrrepülőgép egy hűtőberendezést is feljuttatott, az asztronauták most tudják első alkalommal hűtött üdítőkkel köszönteni egymást.

Üzemkész az űrállomás egyik legnagyobb modulja

A Discovery űrrepülőgép küldetése eddig a terveknek megfelelően alakul: az űrhajósok mindhárom űrsétát végrehajtották, a japán Kibo-rendszer legnagyobb, most csatlakoztatott egysége tökéletesen működik, az egyik napelemtábla problematikus forgatószerkezeténél pedig mintát vettek a mozgást akadályozó anyagból. Képes-filmes beszámolónk az elmúlt napok aktivitásáról

Karen Nyberg az ISS-en (NASA)

AJÁNLAT

Az STS-124-es küldetés honlapja

AJÁNLAT

Mint arról korábbi cikkünkben beszámoltunk, a Nemzetközi Űrállomás (ISS) bal oldali nagy napelemtábláját forgató rendszer tavaly nyár óta akadozik mozgása közben, ezért le is állították. Az eddigi vizsgálatok alapján valamilyen szigetelés szakadhatott fel a forgó felületen, amely érdes részeket és összegyűrődött, összetömörödött darabokat hozott létre.

Michael Fossum asztronauta az első és második űrsétán közelebbről is tanulmányozta a szerkezetet. A jelek alapján a forgó, egymáson elcsúszó felületek könnyű mozgását segítő borítás néhol levált, feltorlódott és csomókat alkotott. Ezek a csomók nemcsak akadályozzák a mozgást, de a forgás során vájatot is mélyítettek a felületbe, tovább fokozva a sérülés mértékét.

Bár létezik egy tartalék forgatórendszer is (közvetlenül a hibás mellett), ezt egyelőre nem akarják felhasználni a szakemberek. A probléma pontos okának kiderítése azért is fontos, hogy megelőzzék a másik, jelenleg még hibátlanul üzemelő egységnél egy hasonló gond jelentkezését.

A második űrsétán a japán robotkart rögzítették a végső helyére, majd a Kibo rendszer múltkor felszállított PS-egységét csatlakoztatták át a mostani egységhez. A harmadik és egyben utolsó űrsétára vasárnap került sor, amelyet Michael Fossum és Ronald Garan végzett el 6 óta 33 perc alatt. Ennek keretében egy nitrogéntartályt kicseréltek az egyik hűtőrendszernél, elhelyeztek egy megjavított kamerát, és néhány külső szerelést végeztek a Kibo főmoduljánál.

Mike Fossum a második űrsétán (NASA)

Emellett az utolsó űrsétán mintát gyűjtöttek a napelemrendszer mozgását akadályozó, fent ismertetett töredékekből, amelyeket a visszatérés után a Földön fognak részletesen megvizsgálni.

Ismét üzemel a toalet

Az űrállomás orosz készítésű, speciális súlytalansági WC-je nem üzemelt megfelelően, a legénységnek ezért a Szojuz-űrhajóban kellett a dolgát végeznie - amelynek kapacitása nem ekkora személyzetre van méretezve. A súlytalanságban használt WC-k működésükkor erős légáramlatot használnak, a szivattyú által beszívott levegő ragadja magával az elkóborolt szilárd és folyékony elemeket, valamint a kellemetlen szagokat.

Az elnyelt folyadék víztartalmát tisztítás után újrahasznosítják, a szilárd állagú anyagokat pedig összegyűjtik, összepréselik, majd az út végén a Földre hozzák. Az emberi végtermékeket nagy körültekintéssel kell kezelni, ugyanis ha a bennük lévő mikrobák az űrállomás sajátos viszonyai között elszaporodnak, súlyos egészségügyi problémákat okozhatnak.

Az ISS fő WC-jénél a levegőt beszívó rendszer volt hibás. A problémát a Discovery által feljuttatott pumpa beüztemelésével sikerült megoldani - a berendezést nem sokkal a javítás után élesben sikeresen tesztelték is.

Belakható az ISS legnagyobb szobája: a Kibo PM-modul

Az asztronauták június 4-én nyitották ki a Kibo PM jelű főegységét, és léptek a belsejébe. Akihiko Hoshide japán űrhajós tréfásan egy papíron olvasható felirattal jelezte, hogy hazájában űrhajósokat és űrkutatás iránt érdeklődő mérnököket keresnek - a következő években intenzív kutatómunka indul az ISS japán részében is.

A Kibo PM-modul nagy belső tere (NASA)

A Kibo PM-modulja az egyik legnagyobb az eddig feljuttatott egységek között. Hatalmas belső tere még jórészt üres, és mivel ilyen állapotban is 16 tonnát nyomott, ezért nem lehetett teljesen felszerelt állapotban indítani az űrrepülőgéppel. A modul összesen 23 kísérleti rekeszt tartalmazhat, de jelenleg még csak 4 van benne.

Mint említettük, a Kibo korábban felszállított PS jelű egységét, amelyet eredetileg a Harmony modulhoz csatlakoztattak, átmozgatták a nagy PM egység felső részére a robotkarral, emellett további szereléseket, illetve áthelyezéseket is végeztek a Kibo részein. A 10 méter hosszú japán robotkart is beüzemelték, amely egyik végén az ISS rácsszerkezetéhez csatlakozik. Tesztelését a keddi napra tervezik.

Videofilm az első űrsétáról (NASA)

A Discovery külső felületének vizsgálata eddig jó eredménnyel zárult, és komoly sérülés nem mutatkozott. Még az ISS megközelítésekor, a szárnyak belépőélein lévő szenzorok észleltek valami furcsaságot az RCC 15-ös és 16-os paneleknél. A közeli vizsgálatok során azonban itt sem mutatkozott sérülés. A Discovery június 14-én tér vissza a Földre.

Videofilm a harmadik űrsétáról, a nitrogéntartály kicseréléséről (NASA)

bújt az üldözött

2020. március 5., csütörtök