Vörös riasztás:

Vörös riasztás:

nukleáris fenyegetettség 

Irán felől

10 jelzés, hogy Oroszország atomháborúra készülhet az USA ellen

Forrás: investmentwatchblog.com

Egy amerikai-orosz atomháború esetén ki kerülne ki győztesen? A válasz nem olyan egyértelmű, mint gondolnánk.

Barack Obama vezetése alatt folyamatosan csökken az Egyesült Államok amúgy is fokozatosan elavuló stratégiai atomfegyver arzenálja. Eközben Oroszország új generációs vadászrepülőket, tengeralattjárókat és rakétákat fejleszt, amelyekkel mindent megbénító elsőcsapást mérhet ellenfeleire.

A legtöbb amerikai szerint lehetetlen, hogy valaha is atomháború törjön ki. Természetesen Oroszország sem akar nukleáris háborút, hiszen az kimondhatatlan szörnyűségekkel járna az egész világra nézve, de amennyiben mégis kitörne, felkészülten akar szembenézni vele.

Sokan most is úgy gondolják, hogy a „kölcsönösen garantált pusztítás” elve még mindig érvényben van. Ennek lényege, hogy mindkét fél annyi nukleáris fegyverrel rendelkezik, hogy egy támadás garantálná mindkét oldal pusztulását.

A helyzet azonban megváltozott.

Először is, az amerikai atomfegyver arzenál sokkal kisebb, mint régen. 1967-ben az Egyesült Államok több, mint 31.000 stratégiai nukleáris töltettel rendelkezett. Jelenleg összesen 1642 van használatban, amit a tervek szerint további 1500 darabbal csökkentenek majd.

Barack Obama pedig kijelentette, hogy a teljes stratégiai nukleáris arzenált 300 darabraakarja csökkenteni.

Eközben Oroszország néhány igen ígéretesnek hangzó lopakodó rendszert fejlesztett ki, amelyek a tűzparancs kiadásától számított néhány percen belül képesek célba érni az Egyesült Államokon belül. Ez különösen igaz a tengeralattjáróról indított rakéták esetében. A legújabb orosz tengeralattjárók ugyanis képesek észrevétlenül megközelíteni az amerikai partokat. Amennyiben Oroszország úgy érzi, hogy az USA elleni háború elkerülhetetlen, egy tengeralattjárókról indított elsőcsapással szinte a teljes amerikai arzenált meg tudja semmisíteni. Az amerikaiak által válaszként kilőtt, korlátozott számú rakétát pedig az orosz rakétaelhárító rendszer elég hatékonyan védheti, így a tengeralattjárók akár sértetlenül távozhatnak.

A „kölcsönösen garantált pusztítás” elve csak akkor működne, ha az Egyesült Államok időben tudná észlelni az érkező orosz rakétákat ahhoz, hogy választámadást indítson. A feljövőben lévő technológiáknak köszönhetően az erőegyensúly felborult. A régi gondolkodásmód már nem érvényes és ezt Oroszország jól tudja.

Most nézzünk meg 10 fontos hírt ezzel kapcsolatban:

1. Oroszország hihetetlen pénzeket költ a PAK DA stratégiai lopakodó bombázó kifejlesztésére, amiről egyelőre nem sokat tudni:

Oroszország válasza az amerikai B-2 „Spirit” lopakodó nehézbombázóra, a PAK DA stratégiai bombázó, ami a tervek szerint szinte teljesen láthatatlan lesz a radarok számára és rendkívül sokféle hagyományos vagy atomtöltet célba juttatására alkalmas. Ennél többet nem igen tudni a gépről, illetve még annyit, hogy hadrendbe állításának tervezett ideje 2023-2025. (Lásd még: link)

2. Az orosz bombázók folyamatosan repkednek Észak-Európa és Alaszka partjai felett. Úgy tűnik, a NATO védelmi rendszereit tesztelik…

Legújabb erőfitogtatásként az orosz stratégiai nukleáris bombázók Alaszka partjai közelében és Észak-Európa felett hajtottak végre berepüléseket a héten [szeptemberben]. (forrás)

Hasonló eset történt októberben is, amiről néhány magyar hírportál is írt:

Nehézbombázók és üzemanyagtöltő repülőgépek, több csoportban hajtottak végre katonai manővereket a Balti-, az Északi-, és a Fekete-tenger légterében kedden és szerdán – áll a NATO jelentésében. A szervezet aggodalmát fokozza, hogy a katonai gépek nem osztják meg repülési terveiket a polgári légi irányítókkal, nem válaszolnak a civil repülésbiztonsági szervezetek rádióhívásaira és nem használnak transzpondereket.

A NATO szerint a kedd és szerda késő éjjel között eltelt huszonnégy órában tizenkilenc esetben mértek be orosz katonai gépeket Európában. (forrás)

3. Szergej Sojgu, orosz védelmi miniszter azt nyilatkozta, hogy az orosz bombázók mostantól rendszeres repüléseket hajtanak végre „az Atlanti-óceán nyugati és a Csendes-óceán keleti részén, valamint a Karib-tenger és a Mexikói-öböl térségében”.

4. A hírek szerint Oroszország olyan ballisztikus rakéta-elhárító rendszert épít, amifejlettebb lesz, minden jelenlegi amerikai rendszernél:

A fejlesztés alatt álló Sz-500-as rakéta, az A-100 repülő-fedélzeti korai előrejelző rendszerrel együtt, a tervek szerint képes lesz elhárítani az interkontinentális ballisztikus rakétákat. Állítólag a rendszer 10 szuperszonikus célpont egyidejű kilövésére alkalmas 40 kilométeres magasságig.

5. Oroszország sikeres tengeralattjáróról indított, interkontinentális rakétatesztet hajtott végre:

Bulava típusú interkontinentális ballisztikus rakétával hajtottak végre sikeres próbakilövést egy átadás előtt álló orosz atom-tengeralattjáróról – közölte az orosz védelmi minisztérium szerdán.

A rakétát a 955-ös típusú, Borej osztályhoz tartozó Vlagyimir Monomah atom-tengeralattjáróról bocsátották fel. A víz alóli próbakilövést az északi Fehér-tengeren hajtották végre. A rakéta, ahogyan tervezték, egy Kura nevű kamcsatkai gyakorlóterepen csapódott be.

Az orosz kormánylap online kiadásában közölt adatok szerint az orosz északi-tengeri flotta jelenleg 27 Bulava típusú interkontinentális ballisztikus rakétával rendelkezik. (forrás)

6. Oroszország már egy ideje rendelkezik radar által szinte egyáltalán nem észlelhető tengeralattjáróval. Amerikai tengerészeti körökben az ilyen tengeralattjárókat „fekete lyukaknak” nevezik:

„Egy orosz, nagy hatótávolságú cirkálórakétákkal felfegyverzett atom-tengeralattjáró több héten át észrevétlenül cirkált a Mexikói-öbölben és jelenlétét a stratégiai fontosságú amerikai vizeken csak távozása után erősítették meg. 2009 óta ez a második alkalom, hogy orosz támadó tengeralattjáró ilyen közel kerülhetett az Egyesült Államok partjaihoz.” (forrás)

Ez azt jelenti, hogy bármikor megközelíthetik az Egyesült Államokat.

7. Orosz médiumok szerint 2016-ra az ország nukleáris rakétáinak 60 százaléka rendelkezni fog az észlelést megakadályozó technológiával:

Az orosz védelmi minisztérium szerint a stratégiai rakéták modernizálása 6 éven belül befejeződik. „2016-ra az új rakétarendszer 60 százaléka elkészül, 2021-re pedig az arány eléri a 98 százalékot. Emellett az irányítórendszerek és egyéb hadieszközök fejlesztése is folyik, ezek között első helyen a rakétavédelmi radarok elhárítása terén,” nyilatkozta Igor Jegorov ezredes.

8. A modernkori történelemben először fordult elő, hogy Oroszországban több stratégiai atomtöltet van használatban, mint az Egyesült Államokban:

Az amerikai külügyminisztérium szerint első ízben fordult elő, hogy a katonai modernizáció program kellős közepén járó Oroszországban, több atomtöltet áll bevetésre készen, mint az Egyesült Államokban.

Oroszországnak összesen 1643 töltete van interkontinentális ballisztikus rakétáiban, tengeralattjáróról kilőhető rakétáiban és nehézbombázóiban, míg az Egyesült Államoknál ez a szám 1642, áll a külügyminisztérium által kiadott adatlapon.

9. A taktikai atomfegyverek terén is Oroszországnál az előny:

Taktikai atomfegyverek terén a mai Oroszország előnye a NATO-val szemben még nagyobb.

Az Egyesült Államok tisztában van ezzel. Korábban azt gondolták, hogy Oroszország soha nem fog talpra állni többé, most viszont már késő.

Jelenleg a NATO országok 260 taktikai nukleáris fegyverrel rendelkeznek az európai hadszíntéren. Az Egyesült Államok 200, összesen 18 megatonna erejű bombával rendelkezik. Ezek hat légibázison találhatók Németországban, Olaszországban, Belgiumban, Hollandiában és Törökországban. Franciaország további 60 atombombával rendelkezik és a lista ezzel nagyjából véget is ér. Óvatos becslések szerint Oroszország 5000 darab különböző osztályú taktikai atombombával rendelkezik. Az Egyesült Államok 300 taktikai B-61-es bombával rendelkezik saját területén, de ez sem sokat változtat az erőviszonyok egyenlőtlenségén.

10. Vlagyimir Putyin 540 milliárd dolláros modernizációs programot indított az orosz hadseregben:

Putyin elmondta, hogy 2015 és 2016 során az orosz hadsereg modernizációs programja elsősorban az új támadófegyverekre fog összpontosítani a „nukleáris elrettentés” biztosítása érdekében, emellett felújítják stratégiai és hosszú hatótávolságú repülőgépflottájukat, létrehoznak egy új légvédelmi rendszert és új, magas pontosságú hagyományos fegyvereket fejlesztenek ki.

Putyin nem bocsátkozott részletekbe az új fegyvereket illetően, de korábban, más orosz vezetőkkel egyetemben, olyan nukleáris rakétákkal dicsekedett, amik bármilyen rakétapajzson képesek áthatolni.

A tervek szerint 2020-ig tartó, ambiciózus modernizációs program keretein belül a Kreml jelentősen fokozta hadikiadásait az elmúlt néhány év során, amire 540 milliárd dollárnak megfelelő összeget szán.

Eközben Kína sem tétlenkedik, és komoly befektetéseket eszközöl a haditechnológiában. Épp a napokban hajtottak végre egy újabb sikeres tesztet a több mint 7400 kilométeres hatótávolságú JL 2-es tengeralattjáróról indítható interkontinentális ballisztikus rakétával…

Oroszország készül az Egyesült Államok elleni potenciális konfliktusokra

Forrás: The Truth Wins

Valószínűleg sokan nem tudják, hogy Oroszország olyan tengeralattjárókat épít, amelyeket az amerikai hadsereg nem képes észlelni. Ezek a tengeralattjárók gond nélkül képesek megközelíteni az Egyesült Államok partjait anélkül, hogy észrevennék őket.

2012-ben például egy atomtöltetű nagy hatótávolságú rakétákkal felfegyverzett támadó tengeralattjáró heteken át körözött a Mexikói-öbölben mire észlelték. Most pedig ennél is korszerűbb, a „legújabb lopakodó technológia” alkalmazásával készült tengeralattjárókat bocsátanak vízre.

Az amerikai tengerészet elismeri, hogy lemerülés után nem tudják követni ezeket a tengeri járműveket. Ez annyit jelent, hogy az oroszok könnyűszerrel megközelíthetik az amerikai partokat, és rakétákat indíthatnak ellene. Védekezés helyett az Obama kormány úgy döntött, hogy leszereli az Egyesült Államok stratégiai atomfegyvereit.

Az RT a következőket írta ezekről a tengeralattjárókról:

Oroszország vízre bocsátotta új, rendkívül fejlett technológiával készült Novorosszijszk tengeralattjáróját. A Szent-Pétervári hajógyárból kihajózó tengeralattjáró csupán egyike az építés alatt álló hat ilyen eszköznek, amelyek vízrebocsátását két éven belülre tervezik.

A Novorosszijszk egy Varsavajanka osztályú (Projekt 636) tengeralattjáró és a legmodernebb lopakodó technológiának köszönhetően merülés után szinte észlelhetetlen.

„Ellenfeleink „fekete lyukként” emlegetik, mert rendkívül halk és nehéz észrevenni,” nyilatkozta Konstantin Tabacsnyi, a Novorosszijszk parancsnoka a Channel One televíziónak. „A tengeralattjáró legfőbb előnye, hogy észlelhetetlen. Az egész projekt tökéletesen betölti célját.”

A Novorosszijszk nem az első ilyen orosz kísérlet. A szinte hangtalan eszközök kifejlesztése már évek óta folyik. A Borej osztályú Vlagyimir Monomah például a legújabb generációs atomreaktoros hajtóművel rendelkezik, merülési mélysége 450 méter és 20 darab interkontinentális ballisztikus rakéta hordozására képes.

Az R-30-as Bulava rakéták mindegyike 10 darab MIRV töltetet, azaz önállóan célra irányítható robbanófejet tartalmaz, amelyek rombolóereje egyenként 150 kilotonna. (forrás)

A tengeralattjárók mellett Oroszország más eszközeinek fejlesztésén is dolgozik.

Hivatalosan 2014-ben indul a PAK-DA stratégiai bombázó fejlesztése, nyilatkozta Viktor Bondarev, a légierők és a légvédelem új főparancsnoka.

A PAK-DA fejlesztése már évek óta folyik, de a projektet hivatalosan csak tavaly hagyta jóvá az orosz vezetőség. (link, link)

Oroszország meglévő atomfegyvereinek modernizálására is komoly hangsúlyt fektet.

Oroszország számos új rakéta kifejlesztésén dolgozik, beleértve az amerikai titkosszolgálat által titkos közepes hatótávolságú nukleáris rakétaként emlegetettRS-26-ot, ami egyesek szerint sérti a 1987-es Közepes hatótávolságú nukleáris szerződést.

Az orosz kormány tagadja ezeket a vádakat, azt állítva, hogy ez egy új interkontinentális ballisztikus rakéta, ami más szakértők szerint viszont a 2010-es Új START egyezménybe ütközik. (forrás)

Sajnos sok embernek fogalma sincs arról, hogy mi folyik ezen a téren. A legtöbben abban a tévhitben élnek, hogy a „hidegháborúnak” vége és Oroszországtól már nem kell tartani.

Bárcsak így lenne.

Jelenleg Oroszország gazdaságilag és katonailag egyaránt erősebb, mint korábban volt és az erősödés nem állt meg.

Azt feltételezve, hogy a hidegháborúnak vége, hogyan magyarázzuk, hogy jelenleg több orosz kém tartózkodik az Egyesült Államokban, mint a hidegháború hivatalos évei alatt?

Mindeközben pedig Barack Obama mindent megtesz az amerikai nukleáris arzenál felszámolása érdekében.

1967-ben az Egyesült Államok több mint 31.000 stratégiai atomtöltettel rendelkezett. Ez a mennyiség azóta 95 százalékkal csökkent.

A Barack Obama által 2010-ben aláírt START Egyezmény 1.550 darabban maximálja az Egyesült Államok és Oroszország bevethető stratégiai atomtölteteinek számát.

Barack Obama számára azonban egy ilyen mértékű csökkentés sem volt elegendő.

Az amerikai elnök idén júniusban bejelentette, hogy további 30 százalékos csökkentést tart szükségszerűnek:

Alapos megfontolás után úgy találtam, hogy az Egyesült Államok és szövetségeseinek biztonsága, valamint az erős visszatartó erő fenntartása mellett lehetőség van stratégiai nukleáris fegyvereink további, a jelenlegi mennyiség egyharmadával történő csökkentésére. Szándékomban áll, Oroszországgal egyeztetve, a hidegháborús atomhelyzetet megváltoztatni. (forrás)

Ez azt jelentené, hogy az Egyesült Államoknak hozzávetőleg 1000 atomtöltete maradna.

A különböző nemzetközi egyezményeknek köszönhetően ráadásul Oroszország pontosan tudja, hogy ezek hol találhatók.

Ezek fényében már elképzelhető egy olyan forgatókönyv, amelyben Oroszország és Kína közösen mérne elsőcsapást az Egyesült Államokra. Amennyiben tudják, hogy az atomtöltetek hol találhatók, kevesebb, mint 10 perc alatt kilőhetik az összeset egy tengeralattjáróról indított elsőcsapással.

A III. Világháborúra előbb utóbb sor kerül. Nyilván nem idén és nem is jövőre, de amilyen tempóban romlanak az orosz-amerikai kapcsolatok, ugyanolyan ütemben alakulnak a körülmények egy ilyen esemény bekövetkezésére.

A vezetők döntései alapján pedig egyértelmű, hogy az Egyesült Államoknak a vesztes szerepét szánják.

A Pravda Putyint idézve jelenti, hogy Oroszország rakétákat telepít Kubába

Forrás: Infowars.com

A Pravdában megjelent cikk Vladimir Putyint idézve jelenti, hogy Oroszország stratégiai atomtöltetű rakétákat telepített Kubába, válaszul az Egyesült Államok erőfeszítéseire, hogy rakétavédelmi pajzsot építsen ki Kelet-Európában.

A cikk elmondja, hogy Oroszország célja újraéleszteni vietnámi, kubai és Seychelle szigeteki katonai jelenlétét.

2001-ben Vladimir Putyin bejelentette, hogy a szigeten felállított Lourdes rádióközpontot leállíttatta, ajándékul George W. Bush elnöknek, cserébe azért az ígéretért, hogy az USA soha nem fog rakétavédelmi rendszert üzembe helyezni Kelet-Európában.

A NATO égisze alatt Kelet-Európában folyó munkálatok és a már majdnem működőképes pajzs azt jelentik, hogy az USA nem tartotta be ígéretét.

„Oroszország betartotta a megállapodás minden részét. Sőt, még annál is többet. Nemcsak a kubai, de a vietnami Kamran-ban található központot is leállíttattam. Azért tettem, mert a szavamat adtam. Megtartottam az ígéretem. És az amerikaiak mit tettek? Az adott szó számukra nem jelent semmit. Nem titok, hogy az elmúlt évek során az USA védelmi zónát alakított ki Oroszország körül, aminek nemcsak Kelet-Európa, de a balti államok, Ukrajna és a Kaukázus is része. Erre egyetlen választ adhatunk: külföldi, de leginkább kubai katonai jelenlétünk aszimmetrikus kiterjesztését,” írja a Pravda.

„A kubai vezetés teljes beleegyezésével idén május 11-én országunk nemcsak a Lourdes-i központot indította újra, hanem a legmodernebb, mobil Oak-típusú nukleáris stratégiai rakétákat telepített a szigetre. Nem akarták barátságos módon rendezni a helyzetet, most lássuk, ezzel a lépéssel mit kezdenek,” tette hozzá Putyin.

A jelentés szerint Kuba, ahol a vezetés annak idején nem örült a rádióközpont leállításának, hozzájárult, hogy az oroszok rakétaállásokat alakítsanak ki kubai területen, a Kolumbiában található amerikai bázisok miatti aggodalmaik megnyugtatására.

Egyelőre nem tudni, hogy a Putyinnak tulajdonított szavakból mennyi igaz, mivel az eredeti Pravda cikken kívül sehol sem jelentek meg.

Az egykor a szovjet kommunista párt szócsövének számító lap sokat veszített presztízséből. Az online verziót a lap egykori újságírói szerkesztik, de a két verzió egymástól teljesen függetlenül működik.

Az orosz nukleáris infrastruktúra újraélesztésével kapcsolatos spekulációk akkor indultak be igazán, amikor arról reppentek fel hírek, hogy a kormány 5000 atombunkert építMoszkva köré.

Illetékesek azzal magyarázták a lépést, hogy Moszkva egész lakosságának szeretnék biztosítani a lehetőséget, hogy támadás esetén perceken belül elérhessenek egy óvóhelyet.

Kína is óriási földalatti bunkereket épített, messze maga mögött hagyva az Egyesült Államokat, ahol a hidegháború alatt épült óvóhelyek ugyanabban az állapotban vannak, mint „leszerelésük” idején.

Természetesen a mostani orosz lépés mindenkinek a 1962-es kubai rakétaválságot juttatja eszébe, amikor a világ nagyon közel került a III. Világháború kitöréséhez.

Tekintettel a Pravda cikkben olvasható Putyin idézetek súlyosságára, nem leszünk meglepve, ha napokon belül hivatalos nyilatkozatban tagadják majd hitelességüket.

Oroszország a NATO rakétavédelmi rendszer megtámadásával fenyeget

Forrás: Infowars.com

Oroszország azzal fenyegetőzik, hogy kilövi a NATO kelet-európai rakétavédelmi rendszerét, amennyiben az Egyesült Államok folytatja az Oroszországot fenyegető rakétapajzs kiépítését, figyelmeztetett Nikolaj Makarov, orosz vezérkari főnök csütörtökön.

„Amennyiben a helyzet tovább romlik megelőző csapás alkalmazása mellett dönthetünk,” mondta Makarov a NATO és amerikai tisztek számára szervezett nemzetközi konferencián, az Associated Press jelentése szerint.

„Amikor az amerikaiak hozzálátnak a rakétavédelmi rendszer harmadik fázisának kivitelezéséhez Európában és úgy gondoljuk, hogy stratégiai nukleáris erőnk hatékonysága veszélybe kerül, súlyos lehetőségek merülnek majd fel a megfelelő orosz válaszlépést illetően,” nyilatkozta Anatolij Antonov, orosz védelmi miniszterhelyettes egy szerdai interjú során.

Oroszország nem olyan régen helyezett működésbe egy radart Kaliningrádban, a lengyel határ közelében, ami képes az Európából illetve az észak-atlanti térségből indított rakéták észlelésére.

Tavaly Dimitrij Medvedev, akkori orosz elnök azt mondta országa ellentámadást indít, amennyiben nem sikerül megállapodni a rakétavédelmi rendszer ügyében. „Parancsot adtam a fegyveres erőknek, hogy állítsanak össze egy tervet Oroszország számára, hogy amennyiben szükségessé válik, elpusztíthassuk a rakétavédelmi rendszer adatátviteli és irányító központjait,” nyilatkozta Medvedev 2011 novemberében.

2009. április 5-én Barack Obama ígéretet tett egy kelet-európai rakétavédelmi rendszer kiépítésére az iráni rakéták elleni védelemül. „A Cseh Köztársaság és Lengyelország igen bátran engedélyt adtak a védelmi rendszer befogadására,” mondta Obama Prágában. „Amíg az Irán jelentette veszély fennáll, a költséghatékony és működőképes rakétavédelmi rendszer kiépítésére irányuló erőfeszítéseink folytatódnak.

Két napja Michel Miraillet, a francia stratégiai és védelmi ügyek parancsnoka azt mondta, hogy az iráni rakéták nem jelentenek veszélyt Európa számára. „Először is Irán ballisztikus rakétaprogramja sem Európát sem az Egyesült Államokat nem veszélyezteti,” mondta a chicagói NATO csúcs előtt tartott moszkvai rakétavédelmi konferencia során. „Másodszor pedig az iráni atomprogram csupán civil célokat szolgál.”

A NATO és az Egyesült Államok azonnal reagáltak az orosz fenyegetésre. Alexander Vershbow, helyettes NATO főtitkár azt mondta, hogy a tervezett rendszer nem Oroszország ellen irányul és hozzátette, hogy az orosz interkontinentális és ballisztikus rakéták „túl gyorsak és kifinomultak” ahhoz, hogy a tervezett rendszer észlelni tudja őket.

John McCain szenátor Litvániából nyilatkozva elmondta, hogy az oroszok a tervezett védelmi rendszert „ürügyként használják arra, hogy a kérdéses, békés területen komolyabb katonai állásokat építsenek ki, amit paranoiaként lehet értelmezni Valdimir Putyin részéről.”

Márciusban Mitt Romney, az amerikai elnöki posztért versengő egyik jelölt, Oroszországot az Egyesült Államok ellenségeként jellemezte. „Oroszország minden kétséget kizáróan legnagyobb geopolitikai ellenségünk. Minden helyzetben a legrosszabb oldalon állnak,” nyilatkozta a CNN-nek.

Valóban a háború küszöbén áll a világ? Hasonlóságok 1914 és 2014 között

Források: Wikimedia Commons/photo credit: drakegoodman via photopin cc

Forrás: heraldsun.com.au

Egy évszázaddal ezelőtt az osztrák trónörökös elleni merénylet elég volt ahhoz, hogy az ó- és újvilág közötti érzékeny egyensúlyt felborítsa és egy sok millió életet követelő háborúba taszítsa a világot. Vajon a történelem megismétli önmagát?

1914-ben a világ elkezdett kísérletezni a gazdasági globalizációval.

Az optimisták azt gondolták, hogy a kísérlet segítségével véget lehet vetni minden háborúnak.

A koncepcióról azonban kiderült, hogy a régi birodalmi és az új terjeszkedési nézetekkel is ellentétes.

Feszültség alakult ki az óvilág ipari és katonai hatalmai és az újraéledt „új” gazdaságok ambíciói között.

Ugorjunk az időben száz évet és tegyük fel a kérdést: Nem emlékeztet ez a felállás valamire?

Margaret MacMillan, az Oxford Egyetem nemzetközi történelem professzora (akinek Kína jelenkori gazdasági és katonai erőfitogtatásáról írt tanulmánya felborzolta a tudományos körök kedélyeit) szerint igen.

Margaret nincs egyedül a véleményével. Számos diplomata, tudós, szerző és újságíró jutott hasonló következtetésre.

És így vélekednek a kínai szakértők is.

„Akik nem tanulnak a történelemből, megismétlik a hibákat,” mondják egyesek.

Talán.

Mark Twain szerint „a történelem nem ismétli magát, de rímel.”

Amennyiben ez igaz, lássunk néhány sort a versből:

– Letűnő birodalmak: a jövőtől félve megragadnak mindent, amit lehet;

– Előkelő hely a világban: az új hatalmak nagy ambíciókkal érkeznek;

– Globális forráspontok: szakadár államok és vitatott területek;

– Globalizáció: annak minden „előnyével” és nyomásával;

– Fegyverkezési verseny: az új technológiák semmisé teszik a régi erőviszonyokat.

A rím mindenképpen fellelhető.

Lássuk akkor a két „14” közötti hasonlóságokat:

Hanyatló birodalom

Melyik volt a világ szinte rivális nélküli gazdasági és katonai nagyhatalma csaknem egy évszázadon át? A brit birodalom. Az ipari forradalom, ami először hihetetlen erőt biztosított és végül mérhetetlen arroganciát eredményezett, lett a veszte is egyben, mivel a birodalom katonai fölénye szinte egyik napról a másikra megszűnt a kialakuló fegyverkezési versenyben.

[Időkjelei: Azért itt fontos megjegyezni, hogy csupán a mindenki számára látható hatalmi erők változtak, a világot ténylegesen irányító családok nem.]

Vajon most az Egyesült Államok van hasonló helyzetben?

2013-ban komoly csorba esett a világ jelenlegi szuperhatalmának szavahihetőségén. A Julian Assange, Bradley Manning és Edward Snowden által kiszivárogtatott információk leleplezték az Egyesült Államokra jellemző kettős mércét. (Időkjelei: Igen, tudjuk, hogy ezek az emberek megrendelésre adhatták a kiszivárogtatott információkat, de attól még az információk hasznosak maradnak számunkra. Főleg, ha tudjuk, hogy ez csak a jéghegy csúcsa és tisztában vagyunk a nyilvánosságra kerülés okaival. Új összefoglaló a témában angol nyelven: http://www.youtube.com/watch?v=LjzXqJi2494)

Diplomáciai és erkölcsi hírneve darabokban, ugyanakkor továbbra is magának követeli a világ elsőszámú nagyhatalma és erkölcsi irányadója címet.

Az ország nemcsak nemzetközi, de számos belső gonddal küzd, miközben Barack Obama egy olyan egyetemes egészségbiztosítási rendszert akar ráerőltetni a lakosságra, amit ma már szinte mindenki gyanakodva fogad.

Egy olyan nemzetről beszélünk, amely súlyos kritikákat fogalmaz meg Kína kémkedési politikájával szemben, miközben felfoghatatlan mennyiségű adatot gyűjt a világ minden, beleértve saját állampolgárairól.

Egy olyan nemzetről, amely felháborodik a terrorista cselekményeken, miközben saját drónjai esküvői meneteket bombáznak.

Egy évtized óta először ennek az országnak a hatalmas hadserege nem áll hadban egyetlen országgal sem. Ez a masszív intézmény kénytelen lesz egy új ügyet találni magának, hogy megőrizze immunitását az egyre több területet érintő költségvetési kiadáscsökkentésekkel szemben.

Az Egyesült Államok jó ideje tovább nyújtózik, mint ameddig a takarója ér. De vajon képes lesz szembenézni a valósággal?

A csökkenő forrásokat és halmozódó adósságokat látva, az Egyesült Államok egyre inkább úgy érezheti, hogy bizonyítania kell a világ előtt. Demonstrálnia kell, hogy még mindig ő a világ jóságos bírája, esküdtszéke és ítéletvégrehajtója.

Irakban és Afganisztánban már láthattuk, hogy milyen végletekig képes elmenni ennek bizonyítására.

Előkelő hely a világban

II. Vilmos 1905-ben

Akkoriban Németország volt az új világhatalom. Modernizálta a gazdaságát és rendbe tette pénzügyeit. Ami hiányzott az a birodalmi státusz és nemzetközi befolyás, valamint a növekvő ipar ellátásához szükséges nyersanyagok voltak. Emellett számos régi sérelmet táplált a múlt háborúi és területi kompromisszumai kapcsán. Ahogy erősödött, egyre agresszívabb követelésekkel állt elő. A világ bizonytalanul és békéltető hangnemben fogadta a különböző provokatív „incidenseket”, ami megerősítette, még magabiztosabbá és arrogánsabbá tette a császárt, a háború kirobbanását eredményezve 14-re. 

Vajon láthatók párhuzamok a mai Kínával?

Gazdasági növekedése egyetlen más gazdasághoz sem hasonlítható. (IJ: Bár ezzel kapcsolatban vannak kétségek.) Ipara vezető pozíciót élvez a világban. Katonai ereje pedig folyamatosan nő.

Kína elkezdte újdonsült erejének fitogtatását.

A Dél- és Kelet-Kínai tengerekkel kapcsolatos ambíciói nem számítanak titoknak a világ előtt. A „védelmi légibázis” agresszív terjeszkedése miatt Japánnal és Dél-Koreával folyó komoly vita csak egy az elmúlt évek ilyen jellegű konfliktusai közül, amelyekkel Kína a nemzetközi hangulatot teszteli. Ide sorolhatjuk az új kínai repülőhordozó anyahajót „megfigyelő” amerikai cirkáló „majdnem” megtámadását is.

Ezek mellett Kína is táplál sérelmeket.

Számos olyan háborút vívott, amivel más országok nem igen törődtek. Több olyan egyezmény is született, ami a belső forrongásokon keresztül kihasználta és elnyomta az országot.

Újabban pedig egy olyan világrendbe próbálják belekényszeríteni, ami nyugati értékeken alapul. Ez pedig igencsak sérti a több ezer éves kultúrával rendelkező ország nemzeti büszkeségét.

Kína úgy érzi, többé nem kell csendben eltűrnie az ilyen bánásmódot.

És akkor ott van még India is. Ez az egymilliárd lakosú, szintén folyamatosan erősödő gazdasággal, katonasággal, de leginkább egyre ütőképesebb haditengerészettel rendelkező ország egy újabb tényező, amivel az amerikai katonai stratégáknak számolniuk kell.

Zavargásokkal terhes idők – A globális bizonytalanság és polgári felkelések megint csak összekötik napjainkat az egy évszázaddal ezelőtti időkkel.

Globális forráspontok

A bostoni hajtóvadászat

Ma terrorizmusnak nevezzük. Egy évszázada az anarchia szót használták. 

Autóba rejtett pokolgépek, politikai merényletek. Látszólag véletlenszerű politikailag motivált, erőszakos cselekmények. Akkoriban is éppen ilyen hírek töltötték meg az újságok címlapjait.

Valamennyi eseményt a társadalmi elégedetlenség számlájára írták, ami minden határon, nyelven és valláson túllép.

A magányos farkasnak, akkor is, most is, hatalmában állt megváltoztatni a világot.

Akkor is, most is, egyetlen jól irányzott és időzített golyó, a megfelelő környezetben és pontosan kiszámított reakcióval elég volt a komoly nemzetközi hatást kiváltani.

Akkor az osztrák trónörökös ellen, a bosnyák anarchista mozgalom kivitelezésében elkövetett merénylet indította el a sikertelen diplomáciai folyamatot és szolgáltatta az ürügyet a háború kirobbantásához.

A nemzeteknek ma is vannak területi ambícióik.

Akkor Elzász Lotaringia volt.

2014-ben ott van például Tajvan.

Kína számára talán ez a legkínosabb ügy. Ez a „régi Kína” utolsó bástyája, amit Mao Ce-tung meg akart szerezni. És még mindig ott van. Kína még mindig saját területének és saját népe részének tekinti és úgy gondolja, hogy a világnak semmi köze az ügyhöz.

Az Egyesült Államok természetesen ebben az esetben sem maradhat ki a disputából. A világ rendfenntartójaként, megvilágosult önérdeke által diktálva, mindent megtesz, hogy Tajvan gazdasági erejét távol tartsa Kína szorító ölelésétől. Tajvan emellett egy elsüllyeszthetetlen repülőgép hordozó is, ahonnan az USA területi befolyását érvényesítheti.

Japán tisztek újságcikkben közölt versenye arról, melyikük vágja le több kínai fejét karddal. A verseny állása 106–105

Az ősi japán-kínai ellenségeskedésről se feledkezzünk meg. Az 1930-as évek brutális japán területfoglalásai, aminek a nankingi mészárlás lett az eredménye, még mindig nyílt seb Kína testén. A múlt hibáinak folyamatos tagadása Japán által szintén nem segít a helyzeten. 

Ott vannak továbbá a világ különböző pontjain található, egymástól szinte független ambíciók. Oroszország. Dél-Amerika. Észak-Korea.

Ezek mind egyre erősödő és egyre nagyobb önbizalommal rendelkező „szakadár” államok/régiók.

Mindegyik képes lenne olyan konfliktust kirobbantani, ami az egész világot lángba boríthatja.

Hatalmi átrendeződés – Az Egyesült Államok, amely sok éven keresztül szinte az egyetlen biztos pontnak számított a világ gazdaságában, hihetetlen mértékben eladósodott. Vajon Kína veszi át helyét a gazdasági befolyás terén?

Globalizáció

1914-ben a brit birodalom volt a világgazdaság központja. Innen indult az ipari forradalom. Tengerészeti fölényével a kis szigetcsoport a föld területének egyharmada felett uralkodott és lefektette a szabályokat egy új világ számára. A fejlett orvostudomány, technológia és kommunikáció világa számára.

Korábbi birodalmakhoz hasonlóan önelégült lett, és túlságosan bízott saját erejében. Idővel más nemzetek is elindultak a modernizáció útján, megreformálták gazdaságukat, a brit birodalom pedig stagnálni kezdett.

Ráismerünk a mai Egyesült Államokra?

Az „Újvilág” ipari ereje egészen az űr- és információ koráig repítette a világot.

Azonban ugyanaz a fegyverkezési verseny, ami a Szovjetunió gazdaságát romba döntötte, az Egyesült Államokat pedig szuperhatalmi státuszra emelte, most visszaüt.

Az Egyesült Államok továbbra is megszállottan fejleszti az újabbnál újabb fegyvereket, amelyeket nem habozik bevetni az 1990 óta folyó „kisebb” háborúiban.

Ma új fegyverkezési verseny folyik, aminek Ázsia a központja.

Az Egyesült Államok számára központi fontossággal bír, hogy haderejének legjavát ebbe a térségbe vigye át. Ez a szuperhatalom első reakciója, azonban a lépés számos, potenciálisan bénító hatású kihívással jár.

Az Internet elterjedése néhány nem várt következménnyel járt, aminek eredményeként a világ a vártnál lényegesen gyorsabb ütemben halad a globalizált gazdaság felé.

Ennek eredményeként az Egyesült Államok eladósodott. Mégpedig nagyon.

Fő hitelezője pedig nem más, mint Kína.

Ez a rendkívül instabil kapcsolat komoly fennakadásokat okoz a globális gazdaságban szerte a világon.

Kína gazdasága nagyjából olyan ütemben növekszik, amilyen ütemben zsugorodik az Egyesült Államoké. Ez a váltás minden bizonnyal alapjaiban rázza majd meg a világot.

Közel-Kelet

Bár a történelem nem pontosan ismétli önmagát, a mai Közel-Kelet aggasztó módon hasonlít az akkori balkánra. A toxikus nacionalizmusnak a régihez hasonló keveréke azzal a veszéllyel fenyeget, hogy külső hatalmakat is beleránt a konfliktusba, miközben az Egyesült Államok, Törökország, Oroszország és Irán saját és „ügyfeleik” érdekeit próbálják védeni. Vajon Oroszország úgy érzi majd, hogy támogatnia kell Szíriát, mint ahogy azt korábban tette Szerbiával vagy, ahogy Németország tette az Osztrák-Magyar Monarchiával? (forrás: A cikk alapjául szolgáló tanulmány)

Fegyverkezési verseny

Akkoriban Anglia uralta a tengereket.

Flottájának nem volt riválisa, sem erő sem pedig méret tekintetében. Majd megépítették a Dreadnought csatahajót, ami minden korábban épült csatahajót egy csapásra elavulttá tett. Egyik napról a másikra évtizedek befektetése vált elavulttá. Nagy-Britannia akaratán kívül kiegyenlítette az esélyeket.

Új és igen költséges verseny indult a legnagyobb és legjobb haditengerészet címért.

Mindeközben az új csatahajók is fokozatosan fölöslegessé váltak: a légierő fejlődése szinte észrevétlenül folyt.

Most az Egyesült Államok uralja a vizeket.

Hihetetlen flottájának se méreteit, se erejét tekintve nincs párja.

Emellett a légtereket is uralja, ami tovább növeli önbizalmát.

A világ azonban változik. Mégpedig szédítő ütemben.

Balra: Vickers, angol gyártmányú géppuska az I. világháborúban – Jobbra: Az amerikai határőrség tisztjei pilótanélküli repülőket irányítanak – Forrás: Wikimedia Commons

Az aduásznak számító atomfegyverek egyre több nemzet kártyái között szerepelnek. Vajon az egyre olcsóbb pilótanélküli gépek hasonló szerepet töltenek majd be, mint 1914-ben a gépfegyverek, amiknek erejével szinte senki sem számolt akkoriban?

És ott van a kiberháború. Vajon mekkora csapásokat képes egy számítógép alapú támadás mérni egy nemzetre?

Sajnos ezt csak egy komoly háború kirobbanásával fogjuk megtudni.

Időkjelei: A fenti írás a szokásostól eltérő megközelítésben érvel egy komoly háború kirobbanásának veszélye mellett. Érdekes lenne hallani, ki mennyire tartja helyénvalónak, illetve, hogy miként illik ez bele a Bibliából ismert (esetleg az Albert Pike által felvázolt) forgatókönyvbe. Nagyon fontos információ, hogy a tanulmányt, ami alapján a Hearald Sun újságírója a cikket készítette, az elit egyik fontos szócsöve, a Brookings Intézet adta ki. Erről bővebben itt: http://idokjelei.hu/2012/01/miert-publikusak-a-globalista-elit-bizonyos-dokumentumai/

Az egyik legfontosabb tényező, ami az írásból kimaradt, az a szándékosság kérdése.

Készülődés az I. Világháló Háborúra

Időkjelei: A háború és a háborús fenyegetettség a végső idők egyik fontos jelének számít, aminek ma már a kiberháború is része. Függetlenül attól, hogy valós, vagy megrendezett kibertámadásról van szó, manapság egy virtuális esemény éppen akkora károkat képes okozni, mint a konvencionális hadviselés, amit az USA egyik hivatalos kormányoldalán megjelent alábbi rövid cikk is jól szemléltet.

Forrás: allgov.com

A Terminátor című 1984-es sci-fi filmben a Skynet mesterséges intelligencia hálózat saját öntudatra ébred és nukleáris háborút kezdeményez az emberiség ellen. A korai XXI. század világában a föld nemzetei egészen másfajta kiberháborús veszélyekre készülnek, amelyek eredhetnek terroristáktól, haktivistáktól, ellenséges nemzetektől vagy a szervezett bűnözés köreiből. Az Egyesült Államok által dominált Észak-atlanti Szerződés Szervezete, a NATO 2008-ban létrehozta a NATO Kibervédelmi Együttműködési Központot (NATO Co-operative Cyber Defense Centre of Excellence) az észtországi Tallinnban, ahol márciusban kiber hadgyakorlatot tartottak.

A NATO helyszínválasztása szándékos volt: az I. Világháló Háborúnak nevezett 2007-es akcióban, feltehetően oroszpárti haktivisták számos média és kormányoldal ellen indítottak egyidejű, szolgáltatásmegtagadással járó támadást (DDoS – Distributed Denial of Service), valószínűleg egy addig Tallinn központjában álló, a szovjet korszakból származó szobor elmozdítása miatt.

Miközben az I. Világháló Háború sok ember szemét felnyitotta a kibertámadások veszélyeit illetően, 2010-ben a Stuxnet vírus jelentette kockázat segített igazán felfogni az új front komolyságát.

Bár a sokak szerint valamelyik izraeli vagy amerikai titkosszolgálat által az iráni urániumdúsító létesítmények megfertőzésére és ezzel hátráltatására gyártott Stuxnet vírus kevés személyi számítógépben tett kárt (mivel mint kiderült azokat közvetlenül a megtámadni kívánt szerverekre vitték fel és nem az Interneten terjedt), a támadás mégis sikeresnek mondható, hiszen körülbelül két évvel vetette hátra az iráni atomfizikusok munkáját.

Az egyre kifinomultabb rendszerek integrálásával a kibertámadások potenciális célpontjainak köre is bővül az Interneten.

Richard Clarke, aki annak idején Bill Clinton tanácsadója volt, és aki idősebb és ifjabb George Bush-t is a terrorelhárítás és kiberbiztonság fontosságára figyelmeztette, rámutatott, hogy „a kifinomult módszerekkel dolgozó kibertámadók számos különböző esemény végrehajtására képesek, a vonateltérítéstől, az áramszünetek előidézéséig. Ez nem csupán egyszerű áramszüneteket jelent. Arra is képesek, hogy tönkretegyék a generátorokat, amelyek cseréje hónapokba is telhet. Képesek felrobbantani [olaj vagy gáz] vezetékeket és leszállásra kényszeríthetik a repülőket.”

A kínai elnök sürgeti a harci készülődést

Forrás: Yahoo News

Hu Jintao, Kína elnöke arra sürgeti a kínai tengerészetet, hogy készüljenek fel egy esetleges katonai összecsapásra a Csendes-óceáni vizek fennhatóságával kapcsolatos egyre erősödő kínai-amerikai feszültség miatt.

A tengerészetnek „kötelessége mindent megtenni az átalakulás és modernizáció érdekében és felkészülni a katonai összecsapásra a nemzetbiztonság védelme érdekében,” nyilatkozta.

A kínai központi katonai bizottsághoz intézett beszédében Hu elmondta, „egyik legfontosabb feladatunk a nemzetvédelem és a katonaság megerősítése.”

A kormány egyik hivatalos weboldalán is közzétett nyilatkozat az után érkezett, hogy az Egyesült Államok és Kína szomszédjai aggodalmukat fejezték ki Kína tengeri ambícióit illetően a Dél-Kínai tengeren.

A Dél-kínai-tenger szigeteire és területére (ami sokak szerint óriási olaj- és gáztartalékokat rejt) különböző történelmi és jogi érvekre hivatkozva számos ázsiai ország tart igényt, miközben Kína az egész tengert magának akarja. A globális tengeri kereskedelem egyharmada áthalad ezeken a vizeken.

Vietnám és a Fülöp szigetek egyre erősödő erőszakkal vádolja a kínai erőket.

A hivatalos Xinhua hírügynökség, az elnököt idézve azt írja, hogy a kínai tengerészetnek „komolyan fel kell készülnie egy esetleges háborúra.”

A Pentagon szerint Hu beszéde nem  olyan különleges, hiszen Pekingnek minden joga megvan saját hadseregének fejlesztésére, feltéve, hogy azt átláthatóan teszi.

„Jogukban áll fejleszteni hadseregüket és terveket készíteni, ahogyan azt mi is tesszük,” nyilatkozta George Little, a Pentagon szóvivője, hozzátéve, hogy „az Egyesült Államok számtalanszor felszólította Kínát, hogy tegye átláthatóvá katonai tevékenységeit, mivel ez része a két hadsereg között tervezett együttműködés javulásának.”

„Nem akarunk elejtett célzások után kutatni,” nyilatkozta John Kirby, egy másik szóvivő. „Nem sajnáljuk senkitől a lehetőséget hadserege fejlesztésére, felkészítésére.”

„Saját tengerészetünk készen áll és ez így is marad.”

Mark Toner, az amerikai külügyminisztérium szóvivője elmondta, „szorosabb katonai kapcsolatot szeretnénk kiépíteni Kínával és javítani szeretnénk az átláthatóságon is. Ez segíthet tisztázni a kínai szándékokkal kapcsolatban felmerülő kérdéseket.”

Hu nyilatkozatát megelőzően számos amerikai vezető látogatott Ázsiába, köztük Barack Obama, Leon Panetta védelmi miniszter és Hillary Clinton külügyminiszter.

Michelle Flournoy védelmi miniszter helyettes pedig éppen a napokban találkozik kínai kollégájával, hogy megtárgyalják a két ország hadügyeit.

Wen Jiabao, Kína miniszterelnöke a múlt hónapban figyelmeztetett, hogy Kína nem nézi jó szemmel „külső erők” beavatkozását regionális területi vitákba a Dél-Kínai tengeren.

Szintén a múlt hónap során Kína bejelentette, hogy hadgyakorlatokat fog tartani a Csendes-óceánon, miután Barack Obama, aki Amerika első Békés (a Csendes óceán angolul „békés óceán”) elnökének nevezte magát, kijelentette, hogy az Egyesült Államok 2500 tengerészgyalogost küld Ausztráliába.

A Kínai Felszabadítási Hadsereg, a világ legnagyobb hadserege (a katonák számát illetően), összességében egy szárazföldi hadsereg, de a tengerészet egyre nagyobb szerepet kap, ahogy Peking egyre erőteljesebben próbálja érvényesíteni területei követeléseit.

A Pentagon korábban arra figyelmeztetett, hogy Peking egyre nagyobb hangsúlyt fektet tengerészetére és számos modern hadászati eszközt vásárolt erre a célra, amelyek lehetővé teszik számára, hogy a Csendes-óceán távolabbi részeit, sőt azon túli területeket is felügyelete alatt tarthasson.

Néhány átalakítást és tesztet követően Kína első repülőgép anyahajója a múlt hét során indult első próbaútjára, adta hírül a kínai kormány.

A Varyag egy Kuznetsov Admirális osztályú repülőgép anyahajó

A szovjet anyahajóból átalakított 300 méter hosszú hajó augusztusban esett át az első teszteken, növelve a kínai tengerészet erősödése miatti nemzetközi aggodalmakat. 

Kína csupán idén erősítette meg a volt szovjet anyahajó átalakításáról szóló híreket, kihangsúlyozva, hogy a projekt semmilyen veszélyt nem jelent a szomszédos országokra nézve, mivel a hajót leginkább kiképzési és kutatási célokra szánják.

Az augusztusi teszteket a terület nagyhatalmai, Japán és az USA aggodalommal fogadták és felszólították Pekinget magyarázza meg, miért van szüksége egy repülőgép anyahajóra.

Kína összesen 50, saját partjai mentén végrehajtott tengeri hadgyakorlatot jelentett be, általában utólag, és kijelentette, hogy hadserege kizárólag saját területei védelmét szolgálja.

Oroszország és Kína óva inti az Egyesült Államokat Irán megtámadásától

Forrás: Antiwar.com

Lavrov szerint Irán megtámadása „súlyos hiba lenne”

Miközben az egyre vészjóslóbb fenyegetések és egy közelgő háborúval kapcsolatos spekulációk hatására az olajárak az egekbe szöktek, Oroszország és Kína sietett óva inteni az Egyesült Államokat egy Irán elleni támadás elindításától.

Irán megtámadása „nagyon súlyos hiba lenne, a következmények pedig beláthatatlanok,” figyelmeztetett Szergej Lavrov, orosz külügyminiszter, míg Kína kihangsúlyozta, hogy a fenyegetettség rendkívül káros hatással van a diplomáciai kilátásokra.

Oroszország és Kína nem az első két ország, amely hangot adott egy újabb és ez alkalommal minden bizonnyal kiterjedtebb háborúval kapcsolatos aggodalmának. Németország szintén határozottan ellenzi a lépést.

Egyre több amerikai vezető hangoztatja, hogy a mielőbbi katonai támadást részesíti előnyben az iráni helyzet kezelésére a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség jelentésében leírt számítógépes szimulációról szóló homályos vádakat hozva fel legújabb ürügyként.

Condoleezza Rice, volt amerikai külügyminiszter is hozzátette a magáét, hangsúlyozva, hogy az Egyesült Államoknak sokkal szigorúbb büntetést kell kirónia az iráni kormányra és mindent megtenni annak „megfékezésére”. Az ABC News-nak nyilatkozva a héten elmondta, hogy a katonai támadás lehetőségét soha nem szabad levenni a terítékről, amikor Iránról van szó.

Az izraeli politikusok egymással versengve hangoztatják az Irán elleni támadás fontosságát. Simon Perez kormányfő szerint a háború kirobbanásának esélye „sokkal nagyobb”, mint a diplomáciai megoldásé. Az izraeli hadsereg tisztjei szerint a támadást még a tél beállta előtt meg kell kezdeni.

Az ILIÁ terrorszervezet iraki térnyerésének elhallgatott háttere

Forrás: Activist Post

Sokak számára valószínűleg megdöbbentő, hogy milyen gyorsan sikerült az Iraki és Levantei Iszlám Állam (ILIÁ, angolul ISIS) nevű iszlám fundamentalista terrorszervezetnek megerősödnie Irakban. A külföldi és valószínűleg a fontos hazai hírekről is keveset tudó emberek az ILIÁ tettei hallatán többnyire az amerikai külpolitika bukására és Irak ismételt megszállásának szükségszerűségére asszociálnak elsőként.

A helyzet iróniája, hogy az Egyesült Államok, a NATO és a nyugat szervezőmunkája, finanszírozása, fegyverszállítmányai és irányítása nélkül az al-Kaida és az ILIÁ se Irakban se Szíriában nem létezne.

Sajnos a hírek orwelli tálalásának köszönhetően az emberek egy kukkot sem értenek abból, ami történik, így reakciójuk szinte megbocsátható.

A 2001. szeptember 11-i támadások után a terrorveszély kapcsán indított félelemkeltő hadjáratnak és propagandának, majd az al-Kaida más országokban történő további finanszírozásának köszönhetően az embereket felváltva, hol félelemre, hol a különböző terrorszervezetek támogatására ösztönzik, egyszer a terroristák jelentette veszélyre, máskor pedig arra hivatkozva, hogy az Egyesült Államoknak joga van a terroristákat finanszíroznia, ha érdekei ezt kívánják.

13 évvel a szeptember 11-i támadások után a szélsőségesek nagyobb hatalommal bírnak a közel-keleten, mint a terrorizmus elleni globális harc kezdete óta bármikor. A kérdés már csak az, hogy miért hagyták, hogy ekkora területeket foglaljanak el, főleg egy olyan országban, ami elvileg fontos az Egyesült Államok számára?

Mielőtt továbbmennénk, muszáj rámutatni, hogy a feltételezés, miszerint az ILIÁ legújabb iraki térnyerése meglepetésként érte a nyugati titkosszolgálatokat, nevetséges. Tony Cartalucci a következőket írta erről:

Minden út Bagdadba vezet és az Iraki és Levantei Iszlám Állam (ILIÁ) mindegyiken egyszerre halad előre, északon Szíria felől, Törökországból pedig dél felé. A nyugati sajtó főcímeiben két minden alapot nélkülöző motívum vált népszerűvé. Az egyik szerint az amerikai közel-kelet politika bukását láthatjuk, ami arra jó, hogy még véletlenül se tekintsük az USA-t vagy a NATO-t bűnrészesnek a jelenlegi összehangolt, kiterjedt, bőséges finanszírozással ellátott, nyakig felfegyverzett terror villámhadjáratban. A másik szerint az ILIÁ a homokdűnék és datolyapálmák közül magyarázat nélkül kipattant hivatásos hadsereg, amely egyen Toyota teherautókon halad Bagdad felé.

Természetesen az is nevetséges, hogy Irak számára csupán két opció létezik: újabb amerikai megszállás, vagy behódolás a terrorista vadembereknek. Létezik egy harmadikmegoldás is.

A valóságban az ILIÁ a NATO és az Öböl Menti Együttműködési Tanács (GCC) 2007-ig visszanyúló összeesküvésének szülötte, amit a szaúdi és amerikai döntéshozók azért indítottak, hogy megtisztítsák a térséget Irán Szírián és Irakon is átívelő, egészen Libanonig és a Földközi-tengerig elérő befolyásától. Az ILIÁ-t egy NATO és Perzsa-öbölbeli koalíció fegyverezte fel, finanszírozza és képezte ki Törökország (NATO) határain belül, és észak-szíriai kampányai során időnként még a török tüzérség és légvédelem támogatását is élvezte. Ennek legújabb példája a Kasab falu elleni al-Kaida támadás Szíria északnyugati részén.

Tehát mivel az ILIÁ a NATO és a GCC szülötte, ha az Egyesült Államok tényleg fel akarná számolni a szervezetet, nem kellene egyebet tenni, mint megvonni a finanszírozást és egyéb támogatásokat.

Igazából egyedül az Egyesült Államoknak köszönhető, hogy az ILIÁ jelenleg hatalmas területeket felügyel Szíriában és Irakban, nem csupán azért, mert az amerikai megszállás okozta hatalmi vákuumot az iszlamista terroristák töltötték ki, hanem azért is, mert az amerikai erők finanszírozták és segítették a harcosokat az iraki ellenállás szunnita és síita tagjai ellen, hogy megtörjék az amerikai megszállással szembeni ellenállást.

A mostani eseményeknél is fontosabb azonban, hogy az Egyesült Államok továbbra is támogatja ezeket a harcosokat, főleg az ILIÁ tagokat, a szíriai fronton. Seymour Hersh mára híressé vált írása is erre enged következtetni:

A többségében síita Irán gyengítése érdekében a Bush kormány úgy döntött, hogy felülírja a Közel-Kelet prioritásait. Libanon esetében a szunnita szaúdi kormányt hívta segítségül, hogy titkos akciók segítségével gyengítse a síita, Irán által támogatott Hezbollah-t. Az Egyesült Államok Irán és Szíria ellen indított egyéb titkos akciókban is részt vett. Az akciók melléktermékeként az Egyesült Államokat gyűlölő és az al-Kaidával szimpatizáns, szélsőséges szunnita szervezetek megerősödtek.

Bár Hersh 2007-ben írta ezeket a sorokat, Michael Hirsh és John Barry már 2005-ben a Newsweek-ben „A Salvador opció” címmel megjelent cikkükben is arról beszéltek, hogy a közel-keleti államok, különösen Szíria gyengítésére halálbrigádokat vetnek be.

Miközben a szíriai „lázadók” sok millió dollár támogatást kapnak, az ILIÁ finanszírozásáról az USA, a NATO és öbölbeli partnereik által egy szó sem esik.

Az amerikai hadsereg terrorelhárító szervezetei által készített jelentésekből (link, link) kiderül, hogy az iraki al-Kaida és ILIÁ csapatokat az öbölbeli államok hozták létre, fegyverezték fel és finanszírozzák azóta is, később kiegészítve őket a Líbiaterrorközpontjának számító Benghazi-ból és Szaúdi-Arábiából származó harcosokkal. Ezek a csapatok valamilyen formában azóta léteznek, hogy a 80-as években a CIA valamint a szaúdi és pakisztáni titkosszolgálatok létrehozták a szovjet csapatok elleni harcra Afganisztánban.

A nyugati sajtó és a kormányok azt akarják elhitetni velünk, hogy a „Twitter adományokból” és „bankrablásokból” összejött pénzek olyan hatalmat biztosítottak az al-Kaidának, amellyel könnyűszerrel hatalmuk alá vonhattak egész tartományokat több országban is. A bizonyítékok mást mutatnak.

A fentiekből arra lehet következtetni, hogy az iraki helyzet teljes mértékben az USA, a NATO és a GCC irányítása alatt áll. A kérdés persze, hogy miért? Két további lehetőség áll fenn annak magyarázatára, hogy milyen célokat szolgálhat az ILIÁ tevékenységének ilyen módon történő támogatása, irányítása.

Először is, a támadások nemcsak területfoglalásokat tettek lehetővé, amelyek a későbbiekben jól jöhetnek az Egyesült Államoknak és szövetségeseinek a Szíria elleni támadásnál, de ürügyet szolgáltattak a szervezet további felfegyverzésére, – az amerikai erőktől „lefoglalt” tankok, Humvee-k és helikopterek formájában – hogy hatékonyabban harcolhassanak Assad ellen. (Lásd még: Az ILIÁ éves jelentései)

Tehát a NATO tulajdonképpen úgy tudja felfegyverezni a terrorszervezetet, hogy ez a nyilvánosság szemében ne tűnjön annak.

Másodszor pedig, és ez tűnik valószínűbbnek, az Egyesült Államok azért is engedhette az ILIÁ-nak ilyen hatalmas területek elfoglalását, hogy ezzel ürügyet biztosítson Szíria megtámadására és Irak ismételt megszállására, amit amúgy az amerikai lakosság nem nézne jó szemmel.

Abban biztosak lehetünk, hogy egy Szíriába is átnyúló katonai akció célja nem az ILIÁ kiiktatása lenne, hanem tökéletes hátsó ajtóként szolgálna egy ütközőterület felállításához, amit a NATO igencsak szeretett volna a szíriai konfliktus elején. Az ütközőterület kialakítása után nemcsak a NATO erőknek, de a terroristáknak is egyszerűbb lesz mélyebben behatolni Szíria területére.

Érdekes fejlemény az ügyben, hogy az Egyesült Államok már azon is gondolkozik, hogy megállapodik Iránnal az iraki helyzet rendezésére és az ILIÁ felszámolására. Függetlenül attól, hogy milyen nemes célok vezérlik Iránt a terroristák elleni harcban, nem szabad megfeledkezniük arról, hogy ők is rajta vannak az angol-amerikai ellenséglistán. (Lásd még: videó) Tehát nem lenne túl okos döntés túl sok helyen bevetni erőiket, mert az Egyesült Államok figyelme bármikor rájuk terelődhet.

Tehát az amerikai külpolitika bukásának nevezni az ILIÁ sikereit csak arra jó, hogy ezzel eltereljék a figyelmet a terrorizmus modernkori gyökereiről. Inkább külpolitikai sikerről van szó.

A CIA támogatása, fegyverek és pénz formájában, az egyetlen oka annak, hogy az al-Kaida, az ILIÁ és hasonló szervezetek egyáltalán léteznek és képesek ilyen kiterjedt háborút folytatni több országban is.

A kiút természetesen egyszerű lenne. Az iraki és szíriai békéhez nem szükséges megszállni Szíriát vagy ismét megszállni Irakot és semmiképpen sem szükséges további fegyvereket adni a halálbrigádoknak. Elég lenne, ha az USA, a NATO és a GCC nem adna több pénzbeli és egyéb támogatást a terrorszervezeteknek.

Sajnos azonban az elit agytrösztök és szervezetek írásait és a nyugati kormányok hozzáállását ismerve úgy tűnik, a béke nincs a célkitűzések listáján.

Az Iszlám Állam iraki erői elleni légicsapások valódi oka

Forrás: Activist Post

Mindössze egyetlen nappal azután, hogy Barack Obama bejelentette az Irak területén található Iszlám Állam (IÁ vagy IS) előrenyomulása elleni „célzott csapások” jóváhagyását, az Egyesült Államok be is váltotta fenyegetését.

A legalább két hullámban indított légicsapások különböző célpontok ellen irányultak. Az egyik elvileg eltalált egy IS aknavető állást és egy Erbil közelében vonuló konvojt. Az Iszlám Állam erői már csupán félórára jártak Erbil városától, Irak kurd területének fővárosától. A Pentagon szóvivője szerint a csapásokat egy repülőgép hordozóról indított két FA-18s vadászgép teljesítette.

Az amerikai elnök kijelentette, hogy a csapásokra a népirtás megakadályozása, valamint a keresztények és egyéb vallási kisebbségek védelmében volt szükség. Ilyen légicsapásokra Irak területén 2011 óta nem volt példa.

Érdemes azonban megvizsgálni a bombázás kezdeményezésének körülményeit és feltárni, hogy valójában mi is késztethette az amerikai hadsereget, hogy éppen most lépjen, miután hosszú ideig hagyták, hogy a nyugat (ezen belül is az Egyesült Államok) finanszírozásával indított, általa irányított és felfegyverzett ISIS (ILIÁ) hatalmas területeket foglaljon el Irakban.

Miért éppen most kezdtek el bombázni és miért éppen Erbil körül?

A válasz a kérdésre abban az egyszerű tényben keresendő, hogy az Erbil városát körülvevő kurd terület az amerikai olajérdekeltségek központja.

A 1,5 milliós várost a kurd területen működő olajipar igazgatási központjának tekintik, és innen származik az ország olajtermelésének egynegyede. A terület olajtartalékai olyan jelentősek, hogy a kurdok szerint, Iraktól történő elszakadásuk esetén, független kurd államként, a világ kilencedik legnagyobb olajtermelője lennének.

John B. Judis a következőket írta a New Republic oldalán:

Amennyiben az Iszlám Állam átvenné a hatalmat Erbil felett, veszélybe sodornák az ottani olajtermelést és ezzel a globális olajellátást. Az árak emelkedése egy olyan időszakban, amikor az Iraki olaj egyik vásárlója, Európa, még az előző válságból sem lábalt ki, komoly csapást jelentene a nyugat számára. Az olajárak már az Iszlám Állam jelentette veszély hírére is emelkedésnek indultak múlthét csütörtökön és az amerikai olajcégek, a Chevron és az Exxon Mobile,megkezdték munkatársaik evakuálását Kurdisztánból. Az olajkereskedők azonban azt jósolják, hogy az amerikai beavatkozás megállíthatja az árnövekedést.

„Az amerikai légicsapások visszafogják az olajárakat, mivel a lépés demonstrálta az IS számára, hogy meddig mehet el és egyúttal megerősíti a stabilitást Irak déli részén és Kurdisztánban,” nyilatkozta Oliver Jacob, svájci olajipari elemző aReuters hírügynökségnek.

Az olajtermelés fennakadásával kapcsolatos aggodalmak pedig nem csupán az amerikai, hanem a brit olajipari cégeket is érintik, amik szintén megkezdték munkatársaik evakuálását.

Ezeknek az információknak a birtokában talán értehetőbbé válik, hogy miért indít az Egyesült Államok légicsapást egy olyan szervezet ellen, amit rövid idővel korábban segített hatalomra az általa nyújtott finanszírozással.

Az a helyzet, hogy az al-Kaida, az Iszlám Állam és sok más terrorszervezet, a CIA arab légiójaként működik, elsősorban azzal a céllal, hogy a kiszemelt kormányokat meggyengítsék vagy megdöntsék, és egyúttal állandó mumusként szolgáljanak a hátország lakossága számára, hogy így viszonylag ellenállás nélkül adják fel állampolgári és alkotmányos jogaikat a vélt biztonság fejében.

Amikor azonban egy zsoldos hadsereg az olajtermelést, vagy a világ oligarcháinak egyéb projektjeit veszélyezteti, a problémát gondolkodás nélkül kiiktatják, a veszélyt pedig semlegesítik.

Az Iránnal kötött egyezmény nem „áttörés”, hanem a háború előjátéka

Vörös riasztás: nuklearis fenyegetettség Irán felől

Forrás: landdestroyer.blogspot.com, Tony Cartalucci 

„…bármilyen Irán elleni katonai akció komoly ellenszenvre tarthat számot a világban, így ennek kivitelezéséhez megfelelő nemzetközi kontextusra van szükség, egyrészt a művelethez szükséges logisztikai támogatás előkészítése, másrészt a nem várt következmények minimalizálása érdekében. A negatív nemzetközi reakció minimalizálása és a támogatottság maximalizálása (legyen akármilyen kelletlen vagy titkolt) érdekében csak akkor szabad támadni, amikor az emberek széles körben meg vannak győződve afelől, hogy az irániak egy nagyszerű ajánlatot kaptak és utasítottak vissza. Egy olyan ajánlatot, amit csak egy olyan rezsim utasítana vissza, amelyik nukleáris fegyvereket akar beszerezni, mégpedig alantas célból. Ilyen körülmények között az Egyesült Államok (és Izrael) úgy állíthatja be a helyzetet, hogy ők szomorúan és kényszerből, nem pedig dühből támadnak, így legalább a nemzetközi közösség néhány szereplője arra a következtetésre juthat, hogy az irániak „maguk keresték a bajt” azáltal, hogy visszautasítottak egy remek ajánlatot.” – a Brookings Intézet „Melyik út vezet Perzsiába?” című, 2009-ben készült 52 oldalas jelentéséből. (Többet erről itt: Az USA Irán-politikája)

A jelentésből, aminek 2009-es elkészítésekor az Egyesült Államok, Szaúdi-Arábia és Izrael arra készült, hogy az al-Kaida segítségével lerohanja Irán szomszédját és szövetségesét, Szíriát, hogy ezzel az elkerülhetetlen háború előtt meggyengítse Iránt, egyértelműen kiderül, micsoda színjáték az egész „iráni megállapodás”.

A nyugatnak esze ágában sincs megállapodni vagy tartós egyezségre jutni Iránnal, hiszen a nukleáris képességek, de akár egy atomfegyver megépítése sem jelentett igazi veszélyt soha egyetlen nyugati állam vagy területi szövetségesei számára. A nyugatnak leginkább Irán szuverenitása jelent problémát, valamint azon képessége, hogy érdekeit továbbra is képes érvényesíteni azokon a területeken, amelyeket az Egyesült Államok és Nagy-Britannia a saját monopóliumának tekint.

Amennyiben Irán nem tervezi önszántából feladni szuverenitását és regionális befolyását is a nukleáris technológia fejlesztésére vonatkozó szabadságával egyetemben, az „atom-megállapodás” megszegése elkerülhetetlen, mint ahogy az ezt nyilvánvalóan követő háború elindítása is.

A hatalom számára igen fontos, hogy a nyugati „erőfeszítésekre” jellemző kétszínűség ne kerüljön napvilágra, mert ez esetben nehezen tudnák a megállapodást vagy annak megszegését az Irán elleni katonai akciók igazolására használni. Irán és szövetségesei számára nincs más választás, mint készülni a háborúra, főleg most, amikor a nyugat abéke iránti szándékot színleli. Líbia tökéletes példaként szolgálhat arra, hogy mi vár azokra a feketelistán szereplő nemzetekre, akik nem vigyáznak. Számukra az óvatosság szó szerint élet halál kérdése, vezetőik és nemzetük számára egyaránt.

Titkos amerikai-izraeli háború Irán ellen?

Az Iráni Forradalmi Gárda Bid Ganeh-i támaszpontja a robbanás előtt és után

Forrás: France24

(AFP) Egyre több volt amerikai titkos ügynök és Irán szakértő gondolja, hogy a Teherán melletti katonai támaszponton a múlt hónap során történt robbanás egy közös amerikai-izraeli titkos akció eredménye volt, melynek célja Irán nukleáris és rakétaprogramjának hatástalanítása, írta vasárnap a Los Angeles Times.

Az Iráni Forradalmi Gárda támaszpontját november 19-én megrázó, óriási erejű robbanás a katonai komplexum szinte valamennyi épületét romba döntötte és 17 embert ölt meg, köztük Hassan Tehrani Moghaddam tábornokot, aki az iráni ballisztikus rakétaprogram irányításáért volt felelős.

A Los Angeles Times szerint a titkos akció igazi célja Irán atomfegyvereinek hatástalanítása volt, hogy ezáltal szükségtelenné váljon egy amerikai-izraeli légitámadás és csökkenjen az Irán jelentette veszélyt.

„Úgy tűnik a XXI. század az ilyen ki nem mondott, titkos háborúk ideje,” nyilatkozta Patrick Clawson, a Washington Intézet közel-keleti politika csoportjának Irán-biztonsági szakértője a lapnak. „Úgy tűnik valóságos merényletkampány és kiberháború folyik, és emellett egy kevésbé köztudott szabotázs kampány is.”

Az ilyen akciók minden esetben titkosak, azok, akik tudnak róla nem beszélnek, áll a cikkben.

A The Times szerint az Egyesült Államok és szövetségesei évek óta próbálják olyan módon szabotálni Irán atomprogramját, hogy titokban hibás alkatrészeket, hibás terveket vagy szoftvereket adnak Iránnak. Természetesen ezekre a szabotázsakciókra nincs bizonyíték, de nyilvánvaló, hogy Irán akadályokba ütközött, ami évek óta hátráltatja atomprogramját.

„Egyértelmű, hogy ezt tesszük,” idézi a cikk Art Keller volt CIA tisztet, aki számos Iránnal kapcsolatos akcióban vett részt. „Tulajdonképpen ez a CIA fegyverkezésellenes csoportjának hivatalosan megfogalmazott küldetése: mindent megtenni, hogy lelassítsák Irán tömegpusztító fegyverek előállítására irányuló programjait.”

Sok nyugati szakértő úgy gondolja, hogy annakidején a Stuxnet vírust is amerikai és izraeli mérnökök juttatták be az iráni atomprogramban résztvevő rendszerekbe, írja a The Times.

Sem az amerikai sem pedig az izraeli kormány nem ismerte el, hogy része lett volna a kibertámadásban.

Samu bácsi a törpe másokat vádol agresszióval a birodalmi elv lassan a kútba vész , a dollárral együtt a birodalmának is vége lesz , és ha nem akar öngyilkos módszert választani a nemzet állam Amerika fog megszületni a cionista birodalom romjai felett. Mert minden birodalom leáldozik egyszer , főleg úgy , hogy kimerülnek az erőforrásai , hiába próbálja a világot lerabolni a hatalma leáldozott ,saját népe is hátat fordít a zsidó világhatalom megvalósításának , mert még az amerikai gojok sem akarnak kamatrabszolgaként élni a zsidók rémálmában. Még az a 800 drb koncentrációs tábor sem menti meg a cionistákat a népharagtól , ezért bújhatnak ők a föld alá is indíthatnak atom háborút is , de a végén a berobbantott bunkerük lesz az örök nyugvóhelyük , csak az a baj , hogy egy újabb háborúba taszítják az emberiséget , és még mindig azt hiszik , hogy ezt a háborús uszítást is megússzák mint a két világháború pusztítását is megúszták . A harmadrendű vádlottakat kivégezték a cionista hóhérok, de az értelmi szerzők , és a pénzelők sértetlenek maradtak , hol ott őket kellet volna likvidálni a győztes , és vesztes oldalon egyaránt , és most nem a kamatrabszolgaság , és a zsidó világbirodalomról szólna a mese , hanem egy jóléti államról egy jóléti világról , amiről már álmodni sem lehet , mert az emberiség 90 % - át likvidálni akarják . Hát ezért pörög Samu bácsi , és bizony az eltévedt golyónak épp őt kell , hogy eltalálja . Ahogy a triádok megindultak a Samu bácsik ellen úgy a nemzetállamok bérgyilkosainak is meg kell indulni a cionista bankárkaszt ellen , mert így csak a 6000 főt és a helytartóikat kell likvidálni ami legyen 300ezer ember , míg ők az emberiség létszámát 500 millióra csökkentenék , A megelőzés taktikája azt diktálja , hogy az unokáink életéért ennek a 300 ezer helytartós bankárkasztnak pusztulnia kell , és így nem lesz több kamatrabszolga a földön , és talán beköszönt a jóléti állam minden nemzet ajtaján .

A Stuxnet vírus és a cyber-háború: Mi jön még?

Forrás: Networkworld.com

A cyber-háború ismeretlen ösvényei törvénytelenséghez vezetnek

Azok kedvéért, akik most hallanak először a Stuxnet vírusról, íme, egy rövid összefoglaló:

A Stuxnet féregvírus egy kifinomult, saját magát sokszorosítani képes, rosszindulatú kód, ami a Siemens által gyártott Supervisory Control and Data Acquisition (SCADA – Felügyeleti Irányító és Adatszerzés) rendszert támadja. A vírus képes felismerni és tönkretenni egy létesítmény irányítóhálózatát.

A mai napig 45 ezer rendszert támadott meg a világon, melyek 60%-a Iránban található. Irán nyilvánosan kijelentette, hogy a vírus nem károsította atomprogramját, de hatalmas informatikai káoszt okozott nemcsak Iránban, de Indonéziában és számos egyéb helyszínen is.

Nagyon komoly támadásról van szó, amire a világnak oda kell figyelnie. Íme, néhány elsődleges észrevétel:

1. Egyértelműen cyber-háborúval állunk szemben. A Stuxnet összefüggésben áll a 2009-es Amerika és Dél-Korea elleni támadásokkal, a szíriai légvédelmi rendszer elleni támadással és a Dél-Oszétia és Észtország elleni politikai támadásokkal.

2. Könnyű azt állítani, hogy egy konkrét állam által finanszírozott és Izraelből vagy Amerikából eredő támadásról van szó, de ugyan ezzel az erővel a támadás jöhetett egy tőkeerős és technikai szakértelemhez hozzáférő magáncsoporttól is. A Symantec becslése szerint a Stuxnet vírust egy tíz főből álló csoport fejlesztette ki. Egy ilyen projekt finanszírozásához nem kell túl sok tőke.

Ez egy fontos tényező, hiszen egy kis tőkével és néhány jól képzett informatikussal egy egész nemzet infrastruktúráját tönkre lehet tenni.

3. Kínát és Oroszországot sem hagynám ki a képből. Lehet szó kemény figyelmeztetésről is, melyben tudatják Iránnal, hogy mire számíthatnak. Van egy másik lehetőség is: cyber-felderítés. Tegyük fel, hogy valaki cyber-támadást indít Irán ellen, amit nagy valószínűséggel Amerikára vagy Izraelre kennek majd. A támadónak nincs más dolga, mint hátradőlni és várni a fejleményeket.

4.  A Stuxnet egy önsokszorosító vírus, tehát lehetséges, hogy a Siemens rendszereket az Interneten keresztül fertőzte meg, de az is elképzelhető, hogy valahol az ellátási láncon keresztül jutott rendszerbe. Talán egy beépített rendszerintegrátor telepítette fel a számítástechnikai eszközök szállítása során. Így vagy úgy, egy dolog biztos, informatikai berendezéseink rendkívül sebezhetőek az ilyen támadásokkal szemben, a rendszer telepítése előtt is.

A kérdés egyértelmű: Mi jön még? Az én meglátásom szerint a Stuxnet tovább mutálódik és erődemonstrációként további rendszereket fog megfertőzni. Közben előfordulhatnak ellentámadások Irán vagy támogatói részéről. Akárhogy is lesz, a cyber-hadviselés potenciális fokozódásával állunk szemben.

Itt az idő, hogy Washington odafigyeljen, hiszen a cyber-háború veszélyes, szabályok nélküli játék és az USA sebezhetőbb, mind bármely másik nemzet a földön.

Eljött a nemzetközi diplomácia ideje.

A Stuxnet leszármazottja? A kutatók újabb kibertámadásra figyelmeztetnek

Forrás: abcnews.go.com

A ma már szuperfegyverként emlegetett Stuxnet számítógép vírussal „szinte megegyező” elemeket tartalmazó új vírust észleltek több európai számítógépes rendszerben, ami a Stuxnethez hasonló támadás előjele is lehet, figyelmeztetett az egyik vezető amerikai kiberbiztonsági cég.

A tavaly felfedezett Stuxnet egy rendkívül kifinomult számítógépes vírus, ami sikeres támadást hajtott végre egy iráni atomerőmű számítógépes rendszere ellen. Amerikai kormánytisztviselők szerint a Stuxnet féregvírus példanélküli összetettsége és az a tény, hogy képes fizikailag szabotálni komoly ipari irányítórendszereket, beleértve víz- vagy elektromos művek hálózatait szerte a világon, a kiberháború új korszakát nyitotta meg a világon.

Bár egyetlen csoport sem vállalta magára a támadást, több kiberbiztonsági szakértő szerint a Stuxnet vírust csak egy nemzetállam hozhatta létre és a lehetséges jelöltek igen rövid listáján az Egyesült Államok és Izrael előkelő helyet foglaltak el.

Akárki volt is az akkori támadó, úgy tűnik ismét munkához látott, mivel az új vírus írójának hozzáférése volt az eredeti Stuxnet vírus kódjához, amit soha nem hoztak nyilvánosságra.

Az európai bázisú kutatólaboratórium által felfedezett és „Duqu” névre keresztelt új vírus nem jelent olyan fizikai veszélyt, mint a Stuxnet, mivel az inkább adatokat gyűjt a potenciális célpontokról, amit valószínűleg jövőbeli kibertámadáshoz használnának fel, írja a Symantec kiberbiztonsági óriás friss jelentése.

„A Duqu és a Stuxnet kódja nagyon hasonlít egymáshoz, de a hasznos adatállomány nagyban eltér,” áll a Symantec blogbejegyzésében.

A Duqu a billentyűzeten lenyomott karaktereket rögzíti és rendszeradatokat gyűjt az ipari irányítórendszerekkel foglalkozó cégekről, majd ezeket továbbítja a vírusgazdának, írja a Symantec.

Sikeres akció esetén az összegyűjtött adatokat egy jövőbeli, ipari létesítmények elleni kibertámadáshoz tudják felhasználni, ahol a támadott szoftvert használják, legyen az egy európai villamos művek, vagy Mexikói-öbölbeli olajfúrótorony.

„Mondhatjuk, hogy a vírus a felderítési szakaszban jár,” nyilatkozta Gerry Egan, a Symantec biztonságtechnikai igazgatója az ABC News-nak. „Az egyértelműen látszik, hogy megtervezett támadásról van szó.”

A Duqu nem terjed magától, így a kutatók úgy gondolják, hogy azok a rendszerek voltak a célpontok, amelyekbe a vírus már bejutott.

Az amerikai nemzetbiztonsági hivatal már kedden valamennyi „kritikus infrastruktúra tulajdonost és üzemeltetőt” riadóztatott, hogy tegyen meg minden lehetséges biztonsági óvintézkedést.

Egy másik kiberbiztonsági cég, az F-Secure Security Labs szintén megvizsgálta a Duqu vírust és weboldalán leírja, hogy a kód olyannyira hasonlít a Stuxnet kódjára, hogy vírusirtó rendszerük azt gondolta az eredeti Stuxnet vírussal áll szemben.

A McAfee Labs is megkapta az új vírus kódját és alapos elemzés után weboldalukon reagálva leírták: „Egy biztos: a Stuxnet csapat még mindig aktív…”

A legkeményebb hekker csoport kiberháborúval fenyegeti az USA kormányát

Forrás: msnbc.msn.com

Céljuk visszavágni a WikiLeaks és Brandley Manning, a titkos dokumentumok kiszivárogtatásával vádolt közlegény elleni eljárás miatt, mondja az Anonymous hekker csoport szóvivője

Az Anonymous hekkerek az igazi világban elkövetett támadást terveznek

Az Anonymous számítógépes hekker csoport egyik vezetője újabb támadásokkal fenyeget bizonyos amerikai nagyvállalatokat és kormánytisztviselőket az amerikai hatalom bástyái ellen meghirdetett egyre éleződő kiberháború részeként. 

„Ez egy igazi gerilla harc. Én így hívom,” mondja a 29 éves Barrett Brown, aki az Anonymous csoport rangidős stratégájának és propagandistájának vallja magát. „Ez egy rendhagyó, aszimmetrikus háború és nem mi kezdtük. A fegyverek már régóta szólnak.”

A lázadó, magabiztos, egyetemi tanulmányait félbehagyó fiatalember, bátran nyilatkozott az őket ért vádakkal kapcsolatban, amelyek szerint rendre megszegik a szövetségi törvényeket. Véleménye szerint az Anonymous tagjai afféle kiber rendőrség, vagy inkább Robin Hood szerepét töltik be a nagyvállalati és állami igazságtalanságok ellen.

Megszegjük a törvényt, de etikusan tesszük

„A mi embereink is megszegik a törvényt, mint ahogyan mindenki a világon,” tette hozzá. „Amikor megszegünk egy törvényt, a polgári engedetlenség szolgálatában tesszük és követjük az etika szabályait. Olyan célpontok ellen tesszük, akik megérdemlik.”

Úgy tűnik, az ilyen célpontok száma egyre növekszik. A WikiLeaks és a jelenleg a Quanticoi katonai börtönben őrzött Bradley Manning elleni bánásmódon feldühödve elmondta, hogy újabb támadásokat terveznek azon kormánytisztviselők ellen, akik részvettek, vagy vesznek az ügyben. A tervezett módszerek között szerepel a célpontokra vonatkozó személyes információk közzététele az Interneten, a Quantico személyzetének „zaklatása” és a létesítmény teljes internet és telefonhálózatának leállítása.

Az elmúlt néhány hónap során az Anonymous hekkerei, más néven „haktivistási” az Egyesült Államok több nagyvállalatát is megfenyegették. Az ügyben az FBI is nagy erőkkel nyomoz, több gyanúsítottnál tartottak házkutatást és sokakat beidéztek. Az USA kormányának tisztviselői több támadást is az Anonymous számlájára írnak. A kormánycélpontok ellen alkalmazott taktika lényege, hogy több ezer vírusfertőzött számítógép segítségével egyazon időben próbálják elérni a szóban forgó hálózatot, ami a túlzott terhelés eredményeként összeomlik.

A WikiLeaks bajnoka és a közel-kelei lázongások

Állítólag ugyanezt a módszert használták decemberben is, amikor a MasterCard és Visa weboldalai omlottak össze a WikiLeaks megbosszulására indított támadás eredményeként. A csoport azt állítja, hogy Tunéziában, Egyiptomban és Líbiában is több kormányhálózatot tettek működésképtelenné, tovább fűtve az amúgy is forró hangulatot a térségben.

Eddigi legvakmerőbb támadásukat a múlt hónap során indították, miután a kormány legfőbb kiberbiztonsági alvállalkozója, a HBGary Federal ügyvezetője bejelentette, hogy leleplezi a Anonymous tagjait.

A válasz gyors és kíméletlen volt.

Behatoltak a cég számítógépes hálózatába, ellopták az elnök-vezérigazgató Twitter oldalát és több ezer kompromittáló emailt szereztek meg, amit később feltettek az Internetre. Az emailekből többek között arra is fényderült, hogy a cég dezinformációs kampányt készült indítani, hogy lejárassák a WikiLeaks politikai szövetségeseit, valamint a Bank of America és az Amerikai Gazdasági Kamara kritikusait.

Barrett Brown lakását is megmutatta az NBC riporterének, és megengedte, hogy jelen legyen a PayPal-nak címzett figyelmeztető levél megtervezésénél, melyet társaival egy biztonságos chat-szobában fogalmaztak meg, Manning közlegény számlájának befagyasztása miatt.

Figyelmeztetés a PayPal-nak

„Udvariasan megkérjük, hogy álljanak ki meggyőződéseik mellett és ne hódoljanak be,” olvasta Brown a laptopján megfogalmazott levelet. „Szabadítsák fel a számlát, vagy tegyék elérhetővé az összeget Bradley Manning és ügyvédei számára. Ha ezt nem teszik meg, ezzel azt bizonyítják, hogy egy törvényszegő kormány bábui, ami ellentétben áll a Genfi Egyezménnyel és az Amerikai Alkotmányban megfogalmazott szabadságjogokkal.”

„Végül pedig,” tette hozzá, „a szokásos befejezés. Anonymous vagyunk. Nem bocsátunk meg. Nem felejtünk.”

„Ez a mi kis mottónk.”

Barrett Brown természetesen nem minden kérdésünkre válaszolt, elmondta viszont, hogy tagjaik száma több ezerre, sőt tízezerre tehető, akik között nagy cégek és kormányhivatalok számítástechnikai igazgatói és újságírók is vannak. A csoport magja „néhány tucat” ember, akik azonnal reagálnak a fontos helyzetekre. Legfőbb céljuk az információszabadság kivívása.

A HBGary elnök-vezérigazgatója szerint az Anonymous brutális tettekre képes. A cége elleni támadás során ellopták alkalmazottaik személyes információit, társadalombiztosítási azonosító számait, és azt állítja, hogy volt, aki halálos fenyegetést is kapott.

„Az Anonymous nem az, aminek az emberek hiszik. Ezek kegyetlen emberek, akik élvezik, hogy a média annyi figyelmet szentel nekik.”

Nem kérnek bocsánatot módszereikért

Brown nem tagadja, hogy az Anonymous módszerei kemények.

„Egyre erősebbek vagyunk,” állította, mikor képességeikről kérdezték. „Képesek vagyunk behatolni a kormánynak dolgozó cégek szervereibe és üzemen kívül helyezni valamennyit, letörölni a biztonsági mentéseket, megszerezni a belső levelezést és dokumentumokat, lekapcsolni a cégtulajdonosok weboldalait és megszerezni mindent ezekről az oldalakról és általánosságban pokollá tudjuk tenni azoknak az életét, akik másokkal szemben igazságtalanul jártak el… zaklatjuk őket és soha többé nem fognak ebben az üzletágban elhelyezkedni. Leleplezzük őket a médiában. Képesek vagyunk tüntetéseket szervezni bárhol a világon és konkrét dolgokra irányítani a nemzet figyelmét, ha szükséges.”

Szerteágazó képességeik bizonyítékaként elmondták, hogy megszerezték az iráni nukleáris létesítményekben fennakadást okozó, híres Stuxnet féregvírus kódját is, amiről az a hír járja, hogy nyugati hírszerző szervezetek készítették Irán atomprogramja ellen. (Az amerikai kormány képviselői nem voltak hajlandóak nyilatkozni a Stuxnet ügyben.)

„Igen, ez egy nagyon veszélyes szoftver,” mondta Brown, amikor a Stuxnet vírusról kérdezték. „Nem kellett volna hagyni, hogy szabadon keringjen.”

„Jobb helyen lett volna az Anonymous kezében?” kérdezte az NBC riportere.

„De hiszen ott van,” válaszolta Brown. „C’est la vie.”

Kritikus fontosságú amerikai infrastruktúrákat fenyeget kibertámadás veszélye

Bár tisztában vagyunk azzal, hogy a kibertámadások veszélye nagyon is valóságos, nem szabad elfelejteni, hogy a háttérben működő erők minden valós és szándékosan kreált támadást az Internetszabadság lerombolására vagy teljes megszüntetésére használnak a biztonság zászlaja alatt.

Forrás: Foxnews.com

Ahogyan az iráni atomerőművek irányításáért felelős számítógépeket is tönkretették a gépeket megfertőző számítógépes féregvírusok, az Egyesült Államok infrastruktúráját, beleértve, a közlekedést, elektromos hálózatot és atomerőműveket irányító rendszereket is, egy kibertámadás veszélye fenyegeti, amit két szoftver cég a rendszerek sikeres hekkelésével bizonyított.

A problémát az erőművek és egyéb fontos infrastruktúrák irányítására, a Siemens, Iconics, 7-Technologies, stb. által kifejlesztett speciális, SCADA (Supervisory Control and Data Acquisition – Felügyeleti Irányítás és Adatgyűjtés) szoftverek okozzák. Ezeket a szoftvereket kizárólag ipari felhasználásra fejlesztették ki, de éppen annyira sebezhetőek, mint bármelyik otthoni számítógépen futó program.

„Ezek az ipari óriások által használt úgynevezett speciális protokollok,” mondja Eric Knapp, a kritikus infrastruktúra piacára specializálódott NitroSecurity igazgatója. „Ezek a protokollok nagyon érzékenyek.” Ami azonban még több aggodalomra ad okot, hogy a protokollokat használó rendszerek még magánál a protokollnál is sérülékenyebbek. „Nukleáris létesítményekről, gyárakról, gyógyszergyárakról beszélünk, olyan cégekről, ahol a termelés automatizált.”

Szerencsére ezek a rendszerek izoláltak, a világhálóhoz biztonsági okból nem kapcsolódnak, így nehéz hozzájuk férni. Ennek ellenére mindig fennáll a vírusfertőzés veszélye (ahogyan azt az iráni példa is bizonyítja, ahol a vírusokat célzottan, az USB portokon keresztül vitték be a rendszerbe) így a védekezés folyamatos harc, magyarázza Eric Knapp.

A Stuxnet vírus tavaly júliusi felfedezése óta ezek a biztonsági rések állandóan a figyelem középpontjában vannak. A szakértők úgy jellemezték a Stuxnet támadást, mintha egy F-35-ös bombázó jelent volna meg egy I. világháborús csatamezőn. Az Egyesült Államok pontosan ilyen mértékű veszélynek van kitéve.

„A Stuxnet nagyon forradalmi vírus volt ipari-irányításbiztonsági körökben,” mondta Knapp a Foxnews-nak. „Ez volt az első olyan kibertámadás, ami képes volt működésképtelenné tenni egy ipari folyamatot.”

Ez alkalommal Luigi Auriemma, informatikai kutató és egy Gleg nevű orosz biztonsági cég írt a SCADA biztonsági réseire épülő szoftvercsomagot, a rendszerek sebezhetőségét demonstrálandó. A SCADA gyengeségeit kihasználó program megjelentetését követően a Gleg weboldalát több ízben is kibertámadás érte.

Egy kívülálló számára nehéz elképzelni, hogyan képes egyetlen számítógépes vírus tönkretenni egy atomerőművet, de szakértők szerint fontos elfogadni, hogy a veszély nagyon is valós.

„A Stuxnet támadás óta, ami a számítógépek USB portján keresztül jutott a rendszerbe, az ember óvatosabban bánik az USB portokkal,” mondja Knapp. „A támadások egyre kifinomultabbak. A hekkerek új módszerekkel férkőznek a rendszerekhez. Persze itt is van különbség az egyes fejlesztők képességei között.”

Knapp azt javasolja, kövessük a biztonságos gyakorlat szabályait, de ami legfontosabb „mindig a legrosszabbat feltételezzük.”

Brzezinski szerint az alternatív média miatt késik a Szíria elleni háború

Forrás: hangthebankers.com

A német DW News által hétfőn készített rövid interjú során Zbigniew Brzezinski, Jimmy Carter egykori nemzetbiztonsági tanácsadója és a Trilaterális Bizottság társalapítója megjegyezte, hogy a háború, mint eszköz, a közvélemény növekvő politikai rálátása és ismeretei miatt egyre kevésbé hatékony.

„Korunk valósága, amire írásaimban „globális politikai ébredésként” utalok, hogy az erőfölényen és a nyugati és egyes gyarmati országok hatalmán alapuló politika már nem tűnik túl ígéretes eszköznek a regionális problémák megoldásában,” mondta Brzezinski, a szíriai helyzetre utalva.

Bár tudvalevő, hogy Brzezinski szoros kapcsolatban áll Barack Obamával, hiszen egy időben külpolitikai tanácsadója volt, tagadta, hogy bármit is tudna az elnök terveiről Szíriát illetően, kijelentve, hogy amennyiben a kormány rendelkezik bármilyen stratégiával, azt „szigorúan titokban tartja”.

Obama közel-keleti stratégiája nem egyéb, mint George W. Bush politikájának folytatása, amit mi sem bizonyít jobban, mint Wesley Clark, volt NATO parancsnok, ma már sokak számára ismert kijelentése arról, hogy a Pentagon hét ország megdöntését tervezi, köztük Líbiával, Szíriával és Iránnal.

Bár időnként úgy tűnik, mintha Brzezinski ellenezné a katonai intervenciót, Barack Obama Szíriával szembeni lépései, például, hogy az al-Kaida harcosait támogatja, nagyon hasonlítanak Brzezinski korábbi intézkedéseihez, amelyek közül a legismertebb a Szovjetunióval szembeni ellenállás megszervezése 1979-ben, ami végül magának az al-Kaidának a megalapításához vezetett, amikor a CIA finanszírozni kezdte az afgán Mudzsahedin (az al-Kaida elődje) szervezetet.

Brzezinski figyelmeztetése a „globális politikai ébredéssel” kapcsolatban erősödött az elmúlt években. Tavaly egy lengyelországi beszéde során megjegyezte, hogy „egyre nehezebb elnyomni” és irányítani „a politikailag felébredt és történelmi sérelmeket dédelgető, rendkívül kitartó és motivált populista ellenállást”. Emellett Brzezinski a rádiót, a televíziót és az Internetet okolta a „politikai tudatosság univerzális ébredéséért”.

„A világ legnagyobb hatalmai, újak és régiek egyaránt, egy új kihívással állnak szemben: bár haderejük nagyobb, mint valaha, a politikailag felébredt tömegek felett kifejthető hatalmuk történelmi mélyponton van. Nyersen fogalmazva: korábban egyszerűbb volt egymillió embert irányítani, mint megölni, ma lényegesen egyszerűbb egymillió embert megölni, mint irányítani,” mondta Brzezinski a Külkapcsolatok Tanácsának egy 2010-es összejövetelén Montreálban.

Bár mind a republikánus mind pedig a demokrata párti vezetés próbál támogatást szerezni a Szíria elleni háborúhoz, a Reuters által közzétett közvélemény kutatás szerint az amerikaiak mindössze 9 százaléka ért egyet egy esetleges intervencióval. Amennyiben az Egyesült Államok ezt a jelen körülmények között mégis megteszi, az az amerikai történelem legnépszerűtlenebb háborúja lenne.

Az alternatív média által növekvő számban prezentált bizonyítékok, amelyek egyértelműen mutatják, hogy az al-Kalida vezette lázadók által kivitelezett vegyifegyver-támadást Assad erőire akarják kenni, csak felgyorsították a nyilvánosság mindössze 23 százalékának bizalmát élvező hatalmi sajtó bukását.

Időkjelei: Ergo, a hatalomnak más, illetve burkoltabb eszközökre vagy új válságra van szüksége.

Wesley Clark on US wars - Az USA betervezett háborúi

https://www.youtube.com/watch?v=eDQKOgaX-OY

„Rendkívüli válság” szükséges az „Új Világrend” fenntartásához, írja az elit szervezet

Az Atlanti Tanács Globális Állampolgár Díjának átadása, 2013, New York City

Forrás: Infowars.com

A Washingtoni központú prominens stratégiakutató szervezetnek, az Atlanti Tanácsnak írva, Harlan K. Ullman arra figyelmeztet, hogy egy „rendkívüli válságra” van szükség az „Új Világrend” fenntartásához, aminek kisiklatását a rendszeren kívüli tényezők, mint például Edward Snowden veszélyeztetik.

Az Atlanti Tanács egy igen befolyásos szervezet, amit szoros szálak fűznek a világ számos vezetőjéhez. Jelenleg Brent Scowcroft tábornok, az Egyesült Államok George H.W. Bush elnöksége alatti nemzetbiztonsági főtanácsosa vezeti, aki Barack Obama tanácsadója is volt már.

Harlan K. Ullman a „shock and awe” (sokk és megfélemlítés) elmélet kidolgozója, jelenleg a különböző államfőknek tanácsadói szolgálatot biztosító Killowen Csoport elnöke.

A „Terror elleni háború nem az egyetlen veszély” című cikkében Ullman azt fejtegeti, hogy a világban folyó „tektonikus változások átformálják a nemzetközi geostratégiai rendszert”, arra a következtetésre jutva, hogy nem a Kínához hasonló katonai nagyhatalmak, hanem a rendszeren kívüli szereplők, mint Edward Snowden, Bradlay Manning és anonim hekkerek jelentik a legnagyobb veszélyt a „365 éves vesztfáliai rendszer számára”, mert arra bátorítják az embereket, hogy vegyék kezükbe sorsuk irányítását és szüntessék meg az állami kontrollt.

„Nagyon kevesen figyeltek fel erre és még kevesebben tettek valamit az ügyben,” jegyzi meg Ullman, azon keseregve, hogy az „információs forradalom és a valósidejű globális kommunikáció” letéríti a George H.W. Bush által már több mint két évtizede beharangozott „új világrendet” a vágányról.

„Egy rendkívüli válság nélkül nem sok esély van arra, hogy a megbukott vagy omladozó kormányzás által okozott károk visszafordíthatók vagy korlátozhatók legyenek,” írja Ullman, arra célozva, hogy egy másik szeptember 11 jellegű kataklizma lehetővé tenné az állam számára, hogy megerősítse dominanciáját, miközben a „rendszeren kívüli új szereplők jelentette veszélyeket is izolálhatnák, csökkenthetnék és kiküszöbölhetnék”.

Ullman tehát arra a következtetésre jutott, hogy az államon kívüli szereplők és egyéni hatalommal rendelkező személyek elmozdítása szükségszerű az új világrend megmentése érdekében. Az anyag tartalmából úgy tűnik, hogy az Atlanti Tanács definíciója szerint az „új világrend” egy globális technokrácia, amit a nagytestvéri kormány és a nagyvállalatok fúziója vezet, és amely alatt az állampolgárok egyéniségét a transzhumanista szingularitás veszi át.

Ullman retorikája némiképp hasonlít a Trilaterális Bizottság társalapító és rendszeres Bilderberg résztvevő Zbigniew Brzezinski által kifejtettekhez, aki 2010-ben a Külkapcsolatok Tanácsa egyik gyűlésén elmondta, hogy a „globális politikai ébredés” és az elit tagjai közötti csatározások hátráltathatják a világkormány felemelkedésére irányuló törekvéseket.

A „rendkívüli válság” előidézésére tett burkolt felszólítás pedig kísértetiesen emlékeztet az Új Amerikai Évszázad Projekt 1997-es kijelentéséhez, amiben afelett siránkoznak, hogy „egy katalizátorként ható súlyos esemény, mint egy új Pearl Harbor hiányában” az amerikai militarizmus kiterjesztése lehetetlen.

2012-ben pedig Patrick Clawson, a befolyásos, Izrael párti Washingtoni Közel-Keleti Politika Intézet (WINEP) tagja vetette fel, hogy az Egyesült Államoknak egy megrendezett provokációra van szüksége az Irán elleni háború elindításához.

Vajon Ullman aggodalma arra enged következtetni, hogy az elit tart az Internet segítségével egyre gyorsabban folyó „globális politikai ébredéstől”?

Időkjelei: A Bibliából tudjuk, hogy az Antikrisztust szinte „az egész világ” követni fogja. A dolgok jelen állása szerint azonban egyre több ember látja meg a világ irányításában rejlő problémákat, így valószínűleg szükség lesz egy megrendezett akcióra a felemelkedő új világrend ellen, amolyan irányított rendszerváltásként, hogy az „Új Világrendet” egy még újabb győzhesse le, ezúttal az Antikrisztus vezetése alatt. Így azok a „felébredtek”, akik csupán egy politikai szervezkedést látnak az elit törekvéseiben, teljes vállszélességgel a „megmentő” erő mellé állhassanak majd.

„Mert sok hitető jött e világra, a kik nem vallják a Jézust testben megjelent Krisztusnak. Ez a hitető és az antikrisztus.” 2. János 1:7

Láthatjátok tovább szövik az álmaikat a világ gyarmatosításáról , bizony meg kéne lepni őket , hogy alulról szagolják az ibolyát , és ne a mi rabszolga sorsunkról álmodozzanak .

Ukrajna és a végjáték

Forrás: Activist Post

Egyrészről az Ukrajna feletti harc az USA, az EU és Oroszország közötti véres háború része, aminek célja a területszerzés, és amiben a kormányok mellett a titkosszolgálatok, a nagyvállalatok és a bankok is részt vesznek.

Eggyel magasabb szinten azonban, szokás szerint, a globalista elit játékosait találjuk. Az ő indítékaik egészen mások. Számukra minden konfliktus új lehetőséget kínál, hogy az események utáni tárgyalásokkal előrébb vigyék hosszú távú tervüket. A tárgyalások célja pedig egy olyan törvénybe iktatott szerkezet kialakítása az ellenfelek közötti együttműködésre, ami az előző szerkezetnél nagyobb.

A II. Világháborúban például több bank és nagyvállalat (Standard Oil, ITT, IMB, stb.) is volt, amelyik mindkét oldalt segítette, a háború után pedig sokkal nagyobb piac jött létre számukra (Európa, USA) a korábbinál.

Az európai újjáépítési erőfeszítések során az amerikai kormány megbizonyosodott afelől, hogy ez így legyen.

A II. Világháború után maga Európa is nekilátott az unió létrehozásának, erőfeszítéseik eredményeként pedig létrejött egy hatalmas bürokrata gépezet, ami ma már egy egész kontinenst ural.

A globalista hatalomszerzési recept lényege: teremts konfliktust, majd a konfliktuskezelés részeként bizonyosodj meg arról, hogy egy nagyobb együttműködési szerkezet jöjjön létre, amit te irányítasz.

Ily módon több ember, föld, forrás és munkaerő kerül közös fennhatóság alá.

Van azonban egy kivétel. Amennyiben a szembenálló felek valamelyike a konfliktus után nem hajlandó megépíteni ezeket az együttműködő hidakat, a globalista terv nem működik.

Itt jön képbe az ukrán helyzet. Amennyiben Oroszország vagy az USA, a konfliktus lezárása során nem hajlandó együttműködési szerkezeteket építeni (akár nyíltan, akár zárt ajtók mögött), az engedetlen fél válik a globalista káosz és destabilizáció célpontjává.

A támadás addig folytatódik, amíg a renitens fél vissza nem tér a klubba.

A vádaskodások, fenyegető retorika és olyan címkék, mint „új hidegháború” mögött, maga Ukrajna csupán egy bábú a globalista játékban, amit arra használnak, hogy az orosz és amerikai játékosokat közelebb hozzák egymáshoz, ha kell a hajuknál fogva.

Közelebb, de nem egyetértésben, hanem amolyan globalista módra.

A globalista terv ugyanis mindig is az egységes globális Nemzet létrehozása volt, ahol megszűnnek a határok és ahol a pénzt, üzleti és politikai hatalmat birtokló osztály végre felülhet a trónra.

Ez nem egy bal- vagy jobboldali program, bár sokszor a bal- és jobboldal közötti, szándékosan elmélyített konfliktusok mögé rejtik.

Egy olyan valóságot hoznak létre, amiben a bal kontra jobb tűnik az egyetlen létező politikai játéknak. Ettől még játék marad.

Az igazi játszma pedig egészen más.

A globalista tervet hívhatjuk szocializmusnak, kommunizmusnak, fasizmusnak, korporatizmusnak, liberalizmusnak, konzervativizmusnak, vagy aminek akarjuk. Mindegyik címke tartalmaz némi igazságot, de a globalizmus egész egyszerűen hatalom. Ennyi. Fentről lefelé irányuló hatalom.

Igen, van néhány kérdés, amiben a bal- és a jobboldal nem ért egyet. Ezek a nézeteltérések fontosak a feszültségkeltésben, hiszen az érzelmek felkorbácsolásával lázban, tehát megtartják a támogatókat, akik így a barikádok mögül rendületlenül ontják majd tovább a vádakat az ellenfél irányába.

A globalistáknak ilyen jellegű figyelemelterelésekre van szükségük, hogy módszeres munkájukat viszonylag háborítatlanul végezhessék a háttérben.

Amennyiben az ukrán helyzet a tervek szerint alakul, a konfliktus végén az amerikai és orosz felek fújnak majd egymásra még egy darabig, majd megjelenik a közbenjáró. Talán a Rockefeller táborból.

Egy privát tanácskozás során közli: „Fiúk, itt az ideje lehiggadni! Van egy tervünk. Ezzel a tervvel mindenki nyerni fog. Nem üres kézzel mentek haza. Tessék: Itt van ez meg ez.”

A békeszerző.

Az új együttműködési szerkezet persze még nagyobb lesz és mindenki szemében jónak tűnik majd.

A háttérben rejlő indíték azonban nem egyéb, mint egy újabb lépés a föld nevű bolygó egyetlen nemzetté kovácsolásában az egységes hatalmi rendszer fennhatósága alatt, amit az elit uralkodók [végül pedig „Az” Uralkodó] irányít majd.

David Rockefeller 2003-ban megjelent emlékirataiban nyíltan beszélt erről a törekvésről:

„Egyesek azt feltételezik, hogy mi egy titkos összeesküvés része vagyunk, amely az Egyesült Államok érdekei ellen dolgozik, „internacionalistának” nevezve engem és családomat, akik egy szorosabban integrált globális politikai és gazdasági szerkezet létrehozásáért szövetkeznek másokkal. Hívhatjuk egységes világnak is. Ha ez a vád, bűnös vagyok és ezt büszkén vállalom.”

Itt vannak a szomszédban valyon mikor kopognak a mi ajtónknál , és mivel , géppuskákkal , vegyifegyverrel , a HAARP- pal , mindegy , de ülni jönnek , és mi itt álunk csupasz kézzel , és hagyjuk , hogy a sárgaföldbe döngöljenek bennünket , meret a zsidók még a védekezési lehetőséget is elorozták tőlünk , hát ébresztő fogjatok benzines üvegeket és az elrabolt nemzeti vagyonunkért , és a többi javainkért égesétek fel a rabló zsidók ingóságait , de a megtévedt helytartókét is ,a gazságszolgáltatás rablói ellen is lépjetek fel , mert mindenki rabolt már itt bennünket a banktól az EU ig , a zsidóktól a Birodalmi Amerika zsidajaikig mindenki gyarmatá akar tenni . Elő a benzines üvegeket és égjenek az Amerikai zsoldban álló politikusok ingatlanjaik is .

Ne várjuk meg míg kopogtatnak ,és szervezett módon kifosztanak bennünket , öljük meg azokat akiket meg kell ölni , hogy a népünk ne legyen gyarmat e senkiházi zsidó csőcselék horda elképzelése szerint .

Ki irányítja a világot?

Forrás: The Economic Collapse

Elképzelhető, hogy a globális elit néhány hihetetlenül gazdag tagja a színfalak mögül irányítja az egész világot? Sokan (az egészségesen gondolkozó emberek közül) úgy gondolják, hogy a pénz a tranzakciók leegyszerűsítésére kitalált hasznos eszköz, az igazság azonban az, hogy a pénzt leginkább a tömegek irányítására és a hatalom megszerzésére használják. A világ egy neofeudalista korba lépett, ahol az ultra gazdagok rángatják a madzagot. Amikor ultra gazdagokról beszélünk, ne olyan emberekre gondoljunk, akik néhány millió dollárral rendelkeznek. Olyanokról van szó, akik könnyűszerrel megvásárolhatják az USA teljes évi össztermékét és még mindig marad nekik annyi, hogy a teljes amerikai államadósságot is visszafizessék.

Ebben a neofeudális rendszerben mi csak adósrabszolgák vagyunk és ebbe kormányaink is beletartoznak. Mindenki fuldoklik az adósságtól, kivéve a nagyon gazdagokat, akik egyre gazdagabbak és vagyonuk egy részét arra használják, hogy még nagyobb hatalmat szerezzenek a nemzetek felett. Ezeknek az embereknek a tulajdonában van szinte minden nagybank és nagyvállalat a világon. Titkos társaságok és fedőszervezetek egész hálózatát használják céljaik elérésére és tagjaik sakkban tartására. Ők határozzák meg, hogy az emberek többsége miként tekintsen a világra, hiszen a legtöbb médium és az oktatási rendszer is az ő tulajdonuk. Ők finanszírozzák a legtöbb politikai kampányt és hatalmas befolyással rendelkeznek az ENSZ-hez, az IMF-hez, a Világbankhoz és a Kereskedelmi Világszervezethez hasonló nemzetközi szervezetekben. Néhány lépés távolságról szemlélve az összképet nem kétség, hogy ki irányítja a világot, csak sajnos sokan nem hajlandók szembenézni az igazsággal.

Ezek a nagyon gazdag emberek nem szaladgálnak a helyi bankba, hogy betegyék a pénzüket, hanem olyan helyen tartják, ahol nem kell adózniuk utána, mint például a Kajmán-szigeteken. Egy tavaly nyári jelentés szerint a globális elit összesen 32.000 milliárd dollárral rendelkezik offshore bankokban szerte a világon.

Az USA GDP-je 2011-ben 15.000 milliárd dollár volt (Magyarországé 198,1 milliárddollár), államadóssága pedig hozzávetőleg 16.000 milliárd dollár, tehát a két érték még együtt sem éri el a 32.000 milliárdot, ráadásul ebben az összegben nincs benne az elit hihetetlen értékű ingatlanvagyona, aranykészletei vagy műkincsei.

A Huffington Post a következőket írja:

A gazdag családok úgy 32.000 milliárd dollár rejtett vagyonnal rendelkeznek offshore adóparadicsomokban, ami 280 milliárd dollár adókiesést jelent az államnak, áll egy nemrég kiadott tanulmányban.

A tanulmány szerint a globális magánvagyon, a nem anyagi vagyon, mint például az ingatlanok, az arany, a jachtok vagy versenylovak nélkül, 21.000 és 32.000 milliárd dollárra tehető. A kutatást az adóparadicsomok ellen harcoló Adóigazság Hálózat számára James Henry, a McKinsey & Co. volt közgazdásza készítette. Az általa felhasznált adatok a Világbanktól, az IMF-től az ENSZ-től és a központi bankoktól származnak.

Ne felejtsük el, hogy az elit nemcsak sok pénzzel rendelkezik, hanem minden nagybank és nagyvállalat is az ő tulajdonuk.

Több cikk is beszámolt a svájci Federal Institute of Technology által végzett tanulmányról, amelyből kiderül, hogy tulajdonképpen 147, egymással szoros kapcsolatban álló cég tulajdonában van a világ nagyvállalatainak 40 százaléka:

A Zürichi Egyetem által végzett kutatás „bebizonyította”, hogy egy bizonyos cégekből, főleg bankokból álló csoport óriási hatalommal rendelkezik a világ gazdasága felett. A tanulmány a világ 43 060 transznacionális vállalatát és az azok közötti tulajdonosi hálózatot vizsgálta. Ennek alapján felállították a globális gazdaság magját alkotó 1318 vállalatot feltüntető „térképet”.

A kutatás megállapította, hogy a csoporton belül 147 vállalat egy szuper-egységet alkot, ami a csoport vagyonának 40%-a felett rendelkezik. Valamennyien tulajdonosai egymás cégei egy részének vagy teljes egészének. Ezek közül a legtöbb bank, a legnagyobb 20 között a Barclays és a Goldman Sachs is szerepel.

Az alábbi 25 bank és vállalat alkotja ennek a szuper-entitásnak a magját:

Az elit szeret összetett tulajdoni hálózatok mögé bújni, de az összefonódásokból egyértelműen látszik, hogy tulajdonképpen minden Fortune 500 cég az ő tulajdonukban áll. Sajnos hatalmas befolyással bírnak a világ felett és ez ráadásul nem is új keletű dolog.

Érdekességképpen, John F. Hylan, New York City polgármestere a következőket mondta egy 1922-es beszéd során:

A köztársaság igazi ellensége a láthatatlan kormány, ami hatalmas polipként terjeszti ki nyálkás karjait városaink, tagállamaink és nemzetünk felett. De hagyjuk az általánosságokat! Kimondom, hogy ennek a polipnak a feje a Rockefeller-Standard Olajvállalat érdekeltségi köre és a hatalmas bankházak kis csoportja, akiket általában csak nemzetközi bankárokként emlegetünk. Ezeknek a nagyhatalmú bankároknak a zárt társasága irányítja az egész amerikai kormányt saját önző érdekeik szolgálatában.

Ők irányítják mindkét pártot, ők írják a politikai platformokat, készítenek bábokat a pártvezetőkből, kihasználva a magáncégeket és minden és bármilyen eszközt, hogy a közhivatalokba kizárólag olyan emberek kerüljenek, akik mindent megtesznek, amit a korrupt nagyvállalatok diktálnak.

Ezek a nemzetközi bankárok és a Rockefeller-Standard Olaj érdekeltségek irányítják a legtöbb újságot és magazint ebben az országban, a különböző rovatokat arra használva, hogy engedelmességre bírják vagy hivatalukból kiüssék azokat a politikusokat, akik nem hajlandók engedelmeskedni a láthatatlan kormányt alkotó korrupt klikkeknek. Ez a kormány a saját maga által létrehozott függöny mögül tevékenykedik és ellopja országunk végrehajtó hivatalait, törvényhozó testületeit, iskoláit, bíróságait, újságjait és a lakosság védelmében létrehozott valamennyi hivatalt.

Ezek a nemzetközi bankárok hozták létre a világ központi bankjait (a Federal Reserve bankot beleértve), amelyeket arra használnak, hogy a világ kormányait adósságcsapdába csalják. Az államadósság a legjobb eszköz arra, hogy „törvényesen” pénz vegyenek el tőlünk, hogy azután a kormánynak adják, ahonnan pedig a gazdag elit zsebébe vándorol.

Ma a kongresszusi képviselők vagy az elnök soha nem kritizálják a Federal Reserve Bankot, de a múltban még akadt néhány bátor politikus, aki ki mert állni ellene. Az alábbiakban például Louis T. McFadden képviselő 1932. június 10-én a Képviselőházban mondott felszólalásából olvashatunk részletet:

Tisztelt elnök Úr! Ebben az országban vannak a világtörténelem legkorruptabb intézményei. A Federal Reserve Bizottságra és a Federal Reserve bankokra gondolok. A Federal Reserve Bizottság, ami egy kormánybizottság, már annyi pénzt csalt ki az amerikai kormánytól és az amerikai néptől, amiből vissza lehetett volna fizetni az államadósságot. A Federal Reserve Bizottság romboló munkája és bűnei olyan sokba kerültek már az országnak, hogy abból ezt az adósságot többször is ki lehetett volna fizetni. Ez a gonosz intézmény elszegényítette az Egyesült Államok népét, csődbe juttatta saját magát és tulajdonképpen a kormányt is. Ezt a működését szabályozó törvények hibáin keresztül és a törvények helytelen alkalmazásával valamint az őt irányító pénzkeselyűk korrupt eljárásaival érte el.

Sokan még mindig azt hiszik, hogy a Federal Reserve (jelentése: szövetségi tartalék) egy szövetségi hivatal. A factcheck.org a következőket írja róla:

A 12 regionális Federal Reserve Bank részvényesei a Federal Reserve rendszeren belüli magántulajdonban lévő bankok. Ezek közé tartoznak országos (a szövetségi kormány engedélyét élvező) bankok és a hozzájuk csatlakozni kívánó, állami engedéllyel rendelkező bankok, akik megfelelnek bizonyos követelményeknek. Az ország több mint 8000 bankjának körülbelül 38%-a része ennek a rendszernek, így ezeknek a Fed a tulajdonosa.

A Fed alapjául szolgáló Wall Street-it bankok tulajdonviszonyait vizsgáló kutatók azt találták, hogy ugyanazok a nevek bukkannak elő minden esetben: a Rockefellerek, Rothschildok, Warburgok, a Lazards és Schiffs családok és az európai királyi családok.

Ezek a gazdag nemzetközi bankárok azonban nem elégedtek meg egyetlen országgal. Céljuk egy általuk irányított globális pénzrendszer kialakítása volt. Carroll Quigley, a Georgetown Egyetem történelemprofesszora a következőket írta:

A pénzügyi kapitalizmus erőinek egy másik messze nyúló célja is volt, ami nem kevesebb, mint létrehozni a pénzügyi hatalom magánkézben lévő globális rendszerét, ami minden ország politikai rendszere és a teljes világgazdaság felett is hatalmat gyakorolhat. A tervek szerint ezt a rendszert, feudalista módon, a világ központi bankjai közös erővel irányítják majd, magán összejövetelek során hozott titkos megállapodásokon keresztül. Ennek a rendszernek a gerincét a svájci bázeli központú Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) alkotja, ami a világ központi (szintén magánkézen lévő) bankjai tulajdonában lévő magánbank.

Sajnos sokan még csak nem is hallottak a Nemzetközi Fizetések Bankjáról. A Wikipedia a következőket írja róla:

A központi bankok szervezeteként a BIS megjósolhatóvá és átláthatóvá kívánja tenni a monetáris politikát 58 központi banki tagja körében. Bár minden egyes szuverén nemzet önmaga felel saját monetáris politikája kialakításáért, központi és magánvizsgálatoktól is függnek, amelyek befolyással vannak az árfolyamokra és különösen az exportgazdaságokra.

A gazdag elitnek szintén fontos szerepe volt egyéb fontos nemzetközi szervezetek felállításában. Ilyen például az ENSZ, az IMF, a Világban vagy a Kereskedelmi Világszervezet. Az ENSZ New Yorki központjának felépítéséhez szükséges telket például John D. Rockefeller vásárolta és adományozta a szervezetnek.

Az oktatási rendszert is az elit uralja. Az évek során a Rockefeller Alapítvány és más elit szervezetek hihetetlen összegeket öntöttek például az Ivy League iskolákba, amelyek ma már minden amerikai főiskola és egyetem mintapéldájaként szolgálnak. Az utolsó négy amerikai elnök Ivy League iskolákban végezte tanulmányait.

Egy másik fontos terület természetesen a média. Már többször írtunk arról, hogy hat óriási társaság határozza meg, hogy mit néz, hallgat vagy olvas a világ. Ezeknek a társaságoknak a tulajdonában vannak a nagy televíziós hálózatok, kábelcsatornák, filmstúdiók, újságok, magazinok, kiadók, zeneipari cégek és sok népszerű weboldal.

Figyelembe véve, hogy egy átlag amerikai 153 órát néz tévét egy hónapban (156 órával a magyarok sincsenek „lemaradva”), ez a hat társaság óriási hatást gyakorol a közvéleményre. Íme, néhány példa ezeknek a társaságoknak a tulajdonában lévő médiumokra:

Time Warner Walt Disney Viacom News Corporation CBS CorporationNBC Universal

Természetesen sok politikus is az elit tulajdonát képezi. Lewis Lapham újságíró a következőket írta néhány napja megjelent cikkében:

„A kongresszus akaratának alakítása és az amerikai elnök megválasztása az ország elit osztályának a privilégiumává vált, ami azt jelenti, hogy a lakosság 20 százalékának birtokában van a vagyon 93 százaléka és a társaságok és bankok maroknyi boldog irányítójának a tulajdonában és irányítása alatt áll a média és a szórakoztatóipar. Ők írják a törvényeket, irányítják az egyetemeket és jótékony szervezeteket, a szabályozó és törvényhozó intézményeket, a kaszinókat és a sportarénákat.”

Miért van az, hogy Washingtonban semmi sem változik, függetlenül attól, hogy melyik párt jelöltjét szavazza meg a többség? Azért mert mindkét párt az igazi hatalom tulajdona. A rendszert úgy alakították ki, hogy az irányítóknak kedvezzen.

Szóval kik irányítják a világot? Ők. És ezt el is ismerik.

David Rockefeller a következőket írja „Emlékiratok” című, 2003-ban megjelent könyvében:

„Több mint egy évszázadon át, az ideológiai szélsőségesek a politikai spektrum mindkét szélén kihasználták a sok publicitást kapott incidenseket, mint például saját találkozásomat Castro-val, hogy megtámadják a Rockefeller családot, mert szerintük mértéktelen befolyással bírunk az amerikai politikai és gazdasági intézményekre. Egyesek azt feltételezik, hogy mi egy titkos összeesküvés része vagyunk, amely az Egyesült Államok érdekei ellen dolgozik, „internacionalistának” nevezve engem és családomat, akik egy szorosabban integrált globális politikai és gazdasági szerkezet létrehozásáért szövetkeznek másokkal. Hívhatjuk egységes világnak is. Ha ez a vád, bűnös vagyok és ezt büszkén vállalom.”

Köteteket lehetne írni a témáról, de talán ízelítőnek ennyi is elég. Elég arra, hogy néhány embert elindítson a helyes irányba.

Hát ez a bankárkaszt , és ne hagyjuk , hogy a harmadik világégést is ráhozza az emberiségre , likvidálni kell őket – helytartóikkal együtt , és így megszabadulunk a kamatrabszolgaságtól is , és a zsidó világbirodalom álmától is , a sátán halva fog születni a nagy babiloni szajha tébojultan a haját tépve vonul a földi mocsárba , és nem lelé hiveit elkárhozik , mint ahogy a föld lakosságára kimérte volna ezt a kárhozatot .