Az erőforrások megszerzéséért megy a harc

Az erőforrások megszerzéséért megy a harc

"A létfontosságú erőforrásokkal kapcsolatos viták alakulása változik", a Pepe Escobar interjúja 2011. december 27-én - a legfrissebb hírek!

Az olaj-, a víz- és egyéb erőforrásokkal kapcsolatos vita erősödik, a globális kapcsolatok változnak, konfliktusok láncolatát képezik Irakból Líbiába. Pepe Escobar, egy újságíró, aki Brazíliában született, és ezen tendenciák egyik legérzékenyebb elemzője, itt egy interjúban beszél Lars Schall német újságíróval.

Lars Schall:  Pepe Escobar, mivel e területen szerzett tapasztalatai szerint a legfontosabb félreértés a közvéleményben általában az úgynevezett "terror elleni háborúhoz" kapcsolódik?

Pepe Escobar:  A "Terror Háborúja" borító és a "Civilizmok összecsapása" fedezete és rejtett, de talán "forró" hidegháború volt az USA és két stratégiai versenytársa között, Kínával és Oroszországgal. Az Egyesült Államok nem tudott közvetlenül támadni a két BRICS tagország (Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika, feltörekvő országok) bármelyikét.

Emlékezzünk vissza, hogy a "terrorizmus elleni háború" és a berlini fal bukása után az amerikaiak megpróbálták meghatározni, hogy ki legyen a következő ellensége. Előregyártott külső ellenségre volt szükség - korábban a Szovjetunió, a Vasfüggöny és a kommunizmus ördöge volt. Miután a démont legyőzték a  realpolitik  - OK, ki a következő?

Először Kínára gondoltak, de azt mondták: "Nem, nem vehetjük el Kínát, nagyszerű erő, nukleáris fegyvere van. Oroszországgal ugyanaz a helyzet. És az oroszok jól, van ott egy báb a Kremlben, Borisz Jelcin privatizációjában mindent, mint egy őrült, és kifosztása források Oroszország hipotetikusan javára nyugati vállalatok”. Olyan volt ez, amíg [Vladimir] Putyin mindent fejjel lefelé fordított.

Tehát a "Terror Háborúja" tökéletesnek tűnt, mert az iszlámot ellenségként lehetne címkézni. És a 9/11 nem lett volna kényelmesebb, mert akkor, bár a koncepció már korábban létezett, ott volt a "Pearl Harbor tényező". A "terror elleni háború" olyan koncepció volt, amelyet nemcsak az amerikai közvéleménynek, hanem a világ közvéleményének is lehetett értékesíteni. De a rejtett napirend, a globális "háborús háború" alatt, amelyet a Pentagon a "Hosszú háború" - végtelen háborúnak nevez, valójában két olyan hatalom kialakulása, amelyek valós és komoly veszélyt jelentenek az Egyesült Államokra, Oroszországra és Kínában.

Oroszország, alapvetően azért, mert atomfegyverekkel rendelkezik. Abban az időben még Oroszországra sem gondolták, mint az olaj és a gáz egyik legnagyobb exportőre. Putyin átszervezte a Gazpromot, amely a vezető nemzetközi olaj- és gázipari társaság lett.

És Kína, amely abban az időben, 10 évvel ezelőtt, az amerikaiak még mindig nem szervezettek, talán némi paraszti lázadással néztek. Az a tény, hogy az USA nem tekintette Kínát akkoriban, mint jelentős versenytársat. Napjainkban természetesen Kínában az USA kincstárjegyein túlmenően a készleteiben 3,2 trillió amerikai dollár van.

11/9 tökéletes ürügy volt, de alatta, rejtett, fokozta a vitát, hogy elérje a Perzsa-öböl és Közép-Ázsia energiatartalmát. És az Egyesült Államoknak volt a neokonzervatívok főterve. Ugyanaz a terv, amely - nehéz, mint hinni - ma bevetésre kerül. Ez a terv magában foglalja destabilizálja ez a „Arc az instabilitás” - alkotta, természetesen, a Pentagon - a Maghreb Észak-Afrikán keresztül a Közel-Keleten, valamint közvetlenül a közép-ázsiai útján afganisztáni / pakisztáni - ami a kereszteződés között Közép-Ázsia és a Dél-Ázsiában - a kínai határig Xinjiangban.

Szükséges volt stratégiájuk kiépítéséhez, amelyet a végleges formában a szeptember 11-e után született meg. Ez a Pentagon "teljes spektrum dominanciája" tantárgy, melyet soha nem fog olvasni a mainstream amerikai vagy európai sajtóban.

2002 óta a "teljes spektrum domination" tanítása a hivatalos Pentagon doktrína. Ez alapvetően az amerikai nemzetbiztonsághoz kapcsolódik: a fő hatalomnak kell lennünk, nem csak a szárazföldön, a tengeren és a levegőn, hanem a kibertérben és a világűrben is. Ez a "teljes spektrum dominancia" tanításának lényege. [Lásd például a GARAMONE, Jim (Amerikai Erők Sajtószolgálat): "A közös jövőkép 2020 hangsúlyozza a teljes spektrum dominanciáját ", 2/6/2000, US Department of Defense].

Most alkalmazzák az "arab tavasz" után. És hihetetlen, hogy senki sem beszél róla. Mindannyian egy "arab tavaszról" beszéltek, ami pontatlan kifejezés, mert azt hitte, hogy az arabok az elmúlt száz évben aludtak, és "felébredtek" - ami nem igaz. A "tavasz" szó nem a megfelelő szó. Azt mondanám, hogy a munkásosztályok és a középosztályok Tunéziában, Egyiptomban, Bahreinben és a Közel-Kelet más részein is jobban tudatában vagyunk.

És akkor jött az ellenforradalom, és ez az ellenforradalmi folyamat közvetlenül a teljes spektrum dominanciájának doktrinájának egyéb szakaszaihoz vezet. Előre tudunk visszamenni és beszélni róla.

Tantawi Amit alapvetően megpróbálok mondani, az az, hogy az Egyesült Államok, és különösen a Saud Háza irányította az ellenforradalom, újraeszerelte a Tunéziában és Egyiptomban történteket. A Perzsa-öbölben az ellenforradalom lőttek, és ma megpróbálják megvesztegetni az egyiptomi katonai diktatúrát, hogy katonai diktatúrát tartsanak fenn. Ők közel 4 milliárd dollárt adtak a Tantawi által irányított katonai juntának, és több pénz származik Szaúd-Arábiából.

Eközben az USA Közép-Ázsiában igyekszik átszervezni, mert rájönnek, hogy földet veszítenek - és ki ez? - Kína és Oroszország esetében.

Ez történik a lépést az új olaj- és gázipari cégek között épült Kína és Oroszország között, Türkmenisztán és Kína, valamint mindezen szereplők és Irán - Oroszország és Kína fenn szoros együttműködést Iránnal olaj- és gázmezők. Az amerikaiak így szóltak: "Rendben. Hogyan lehetne tehát átszervezni az egészet? "
Ahogy a Pentagon látja a világot, a "Terror Háborúja" többé-kevésbé befejeződött minden gyakorlati célra. Visszatérve a "teljes spektrum dominanciájához": "az Egyesült Államoknak mindent irányítania kell". Ez azt jelenti, hogy a Földközi-tengeret mint "NATO-tó" irányítja, amely projektet már végrehajtották Líbiában és most próbálják végrehajtani Szíriában; irányítja Afrika többi részét, küld csapatokat Ugandába, amint Obama néhány hete tett. De nem csak Ugandáról van szó; Közép-Afrikában, Ugandában, Dél-Szudánban, Közép-Afrikai Köztársaságban és Kongóban - sok olaj, sok érc, sok ritka föld, mindezen rendkívül értékes források.

A Nyugat nem hiányozhat, és az Egyesült Államoknak meg kell maradnia az irányítás alatt ("felejtse el Kína"). Mindez magában foglalja az USA AFRICOM bővítését, amely még mindig székhelye Stuttgartban van, de hamarosan átkerül Benghaziba, Líbiába.

Néhány nappal ezelőtt beszéltem az Európai Unió brüsszeli emberekkel, okos disszidensekkel, akik nem értenek egyet abban, hogy mi történik ott. A jegyzőkönyvből kiderült, hogy líbiai katonai bázis lesz; és hogy a terv mindig is az elejétől kezdve volt.

Sok "földi bika" lesz, európai, török, katari, Egyesült Arab Emírségek, zsoldosok, akiket a Blackwater cég - jelenleg a Xe cég - képez az Egyesült Arab Emírségekben. Ezek mindegyike része lesz ennek a bázisnak, amely a NATO és az AFRICOM alapja, amelyet Észak-Afrikában kíván alkalmazni.

Véleményem szerint a legfontosabb válasz a kérdésedre: a "Terror háborúja" füstérzékelő volt, amely tíz évig tartott. Ma mindannyian - a Pentagonnal, a CIA-val, az FBI-vel, a Nemzetbiztonsági Ügynökséggel, az Obama-adminisztrációval mindannyian - azt mondják a négy szélnek: "az al-Kaidát működőképesen deaktiválják" (szavaik).

Szinte mindannyian meghaltak, kivéve az al-Zawahirit és a katonai parancsnokságra kinevezett új főnököt, de nem is emlékszem a nevére, és minden héten megváltozik. Mindannyian meghaltak, nem Afganisztánban, kevés tanár van Wazirisztán törzsi területeken, nem működnek a világ többi részében. De igen, Tripoliban vannak a hatalom, mert a Nyugat használta őket. A bengázi személyzetet Kabultól északra egy katonai táborban képezték ki.

2001 elején voltam ott; sok líbiai volt. És igen, ezek a líbiaiak az iszlám líbiai harcosok csoportjai [orig. Líbiai Iszlám Harci Csoport, LIFG]. Kábulról északra fekvő területről képzettek (és nem volt nehéz elérni). Ma Líbiában hatalmuk van. Tripoli, Abdelhakim Belhadj katonai parancsnoka és emberei, nagyon jól fegyelmezettek, katonailag nagyon jól képzettek, nem indulnak el innen. Ezek az al-Kaida-kapcsolt dzsihádok megengedték magukat, hogy a Nyugat manipuláljon anélkül, hogy bármilyen ellenállást ajánlana.

Lars Schall:  Szeretnéd azt mondani, hogy az al-Kaidát, ma a "jó öreg napok" valódi erejének kísértetét használták az amerikai külpolitika eszközeként?

Pepe Escobar:  Igen, biztosan volt! Ez volt a tökéletes kifogás, mert nem mentek el a tervtől, hogy megpróbálják végrehajtani a "teljes spektrum dominanciát" minden olyan ponton, amelyen végre tudták hajtani. Közép-Ázsiában - körülbelül két éve - a Bush-adminisztráció óta nagyon aktívak.

Ne felejtsük el, hogy Cheney akkoriban két-három hónapot látogatott Közép-Ázsiába. Az Egyesült Államok megpróbált közvetlenül tárgyalni a kazahokkal, a türkménekkel és különösen Azerbajdzsánnal - Azerbajdzsán elitének számos kapcsolata van az amerikai republikánusokkal. Dick Cheney sokszor ott volt.

És a Bush-adminisztráció az Obama-adminisztráció nagykövete, Richard Morningstar, "olaj nagykövete", Washington közép-ázsiai szolgálatában jól ismeri az összes szereplőt. Az Egyesült Államok igyekezett nyomást gyakorolni arra, hogy ne tárgyaljanak az oroszokkal, vagy Kínával, hogy Iránba bocsássanak és tárgyaljanak az amerikaiakkal. És mi történik? Kínával tárgyaltak Oroszországgal, nem adtak fel Iránt, és egyáltalán nem tárgyalnak az Egyesült Államokkal.

Lars Schall:  Általában véve az emberek elvárják, ha háborúznak, hogy megnyerjük a háborút. De nem az, amit Közép-Ázsiában látsz, az örökkévaló háborúk jelenete. Vajon fenntartja-e ezt a forgatókönyvet ezen a térségben az "olaj-katonai komplexum" (közgazdász James K. Galbraith) Kínával és Oroszországgal szemben? [Az "olaj-katonai komplexum" kifejezést lásd GALBRAITH, James K., " A birodalom elviselhetetlen költségei ", orig. Az American Prospect magazin, 2002. november, a harmadik világ Travelor].

Pepe Escobar:  Igen, de a probléma az, hogy az "összetett" nem ismeri a szereplőket, akikkel foglalkozik. A "komplexum" nem veszi figyelembe a kulturális tényezőket, elfelejti például, hogy a türkmének nagyon függetlenek és mindig szívesebben tárgyalnak a beszélőkkel, akik saját nyelvüket beszélik - oroszul. Ha Medvegyev Ashgabatba, Berdimuhamedov elnökhöz fordul, és oroszul beszél, akkor valószínűleg sokkal nagyobb a valószínűsége, hogy lezárja az ügyleteket.

Ami a kínaiakat illeti, menj Ashgabatba, és mondd: építeni fogunk mindent, amire azt szeretnénk, hogy építsék; magunk építjük a csővezetékeket és a csővezetékeket. Hozzon nekünk egy jó árat a gázért, és holnap építjük ezt a gázvezetéket, Kelet-Türkmenisztánról Nyugat-Kínába. Pontosan ezt tették meg, és két évvel ezelőtt a csővezetéket már megalapították. Ez vonatkozik az afrikaiakra is: Kína előfeltételek nélkül és minden ország belpolitikájának beavatkozása nélkül tárgyal.

Az amerikaiak egy ideig olyan módon próbálkoztak, mint Üzbegisztánnal és az elnök, aki a saját várost, az iszlám Karimovot főzik. Beszélgetésekben voltak a Bush-kormányzattal, és az USA katonai bázissal rendelkezett Karimabadban, az afgán határ közelében fekvő városban, ami nagyon hasznos volt az amerikaiak számára. De aztán elkezdtek kritizálni az emberi jogokat Üzbegisztánban. Mit mondtak az uzbekek? Viszlát katonai bázis! Az Uzbekek a Türkmenisztánból Kína felé irányuló olaj-gázvezeték részét képezik Üzbegisztánon keresztül. Az USA néhány taktikát megváltoztatott, de végül elvesztették a harcot.

Végül is az Egyesült Államok kezdte felismerni, hogy Oroszország és Kína, mindkét ország, Közép-Ázsiában elvesztették földjüket. Aztán megpróbálták áthelyezni magukat a Perzsa-öbölben, Észak-Afrikában és Afrikában is. Líbia nagy hasznot hoz majd az új gáz- és olajkutatáshoz. A líbiaiak azt mondják, hogy a szerződéseket az olaszokkal fogják megtartani - egy észak-líbiai és szicíliai csővezeték van, és Olaszországba exportálnak olajat. De az új szerződések mindegyike a Total-ra, a British Petroleum-ra (BP) és az amerikaiakra, nem pedig az oroszokra és a kínaira.

Líbia az óriási nyugati energiával foglalkozó vállalatok nyugati nagykövetei számára igen jövedelmező, és továbbra is nagyon jövedelmező. Közép-Ázsiában, az egyetlen remény, dasmajors Azerbajdzsán, mert a nagy kiadók több vagy kevesebb irányítani az energiát üzleti Azerbajdzsán, és mint mondtam, az azerbajdzsáni elit működnek alapvetően satrapies Washingtonban. A probléma az, hogy a nagy kiadók nem irányítják Türkmenisztánt.

Támogatják Türkmenisztánt a Nabucco oleogáz csővezeték építéséhez. De a Nabucco 20 milliárd eurós vagyonba fog kerülni, és senki sem tudja, hol jön ez a pénz, különösen most az európai válsággal.

A türkmének azt mondják, hogy elég gázt tudnak biztosítani, de senki sem tudja, hogy valóban rendelkeznek-e az összes gázzal, mivel gázokat szállítanak Iránnak, sok gázt adnak Kínába, és továbbra is gázokat árulnak a régi szovjet gázvezetékhez. A Nabucco-nak sok gázra lesz szüksége, és senki sem tudja, ha Türkmenisztánnak annyi gázja lesz. És a türkmének azt mondják: be kell bizonyítania, hogy már felvetette a szükséges finanszírozást a csővezetékhez, amely a következő három-négy évben épülhet fel; mindaddig, amíg nem mutatják be a pénzt, nem tudjuk kompromittálni gázvezetékeinket ebben a csővezetékben.

Ez azt jelenti, hogy ha Türkmenisztánnak nincs elég gázja, akkor az európaiaknak máshol is keresniük kell a gázokat, és nem lehet Azerbajdzsánban, ha nem több mint 22 milliárd dollárt költenek az új beruházásokra.

Míg mindenki a nehéz tárgyalások során ragadt meg, az oroszok már építettek két oleogasodutot: az Északi Áramlat és a Déli Áramlat. Putyin megnyerte a háborút a Nabucco projekt ellen, mert korábban kezdődött és korábban tárgyaltak Gerhard Schröder németországi kormányaival az Észak-Stream építéséhez; és az olaszországi Silvio Berlusconi kormányával a Déli Áramlat építéséhez. Ez a két oleogasodutos, az egyik az északi és az egyik a déli, legyőzi a Nabucco projektet, amelyért még nem jelent meg pénz; nem ismeretes, honnan származhat; nem ismert, hogy a projekt megtalálja-e az összes szükséges gáz kereskedelmi szempontból nyereséges; és nem ismeretes, hol találják meg ezt a gázt, ha nem Turkmenisztánban vagy Azerbajdzsánban van. Törökország is nagy részét a gázért kívánja, a török ​​területeken történő gázszállításon kivetett adók mellett. Az összetévesztés véget ér, ott.

Lars Schall:  Továbbra is olvastam a hivatalos nyilatkozatokat a Nabucco-nál (a konzorcium székhelye Bécsben van). Mind két hónap, úgy tűnik, új bejelentés: indul, amely már 20 milliárd euró volt, ami épül 2017-ben, az építőipar indul jövőre, de ez ugyanaz, mint mondjuk öt évvel ezelőtt, ha én A megtévesztés dátummal.

Egy másik központi probléma az afganisztáni ópium / heroin kereskedelme. Mit figyeltél meg, mit gondolsz erről a problémáról? Kik a legfontosabbak a kereskedelemben? Megérted azt is, hogy ez az egész ügy szégyen a Nyugat számára?

Pepe Escobar:  Ó, igen. Ennek a kereskedelemnek egyik fő szereplője mindig Ahmed Ali Karzai, az afganisztáni Hamid Karzai elnök testvére volt. Találkoztam vele 9/11 után Quettában - mindig Quettában élt, tökéletes alapja. Quetta lenyűgöző város. Gyakran mondom, hogy a kábítószer-csempészet és a kábítószer-kereskedelem fővárosa az egész keleten - nem is beszélve keveset, mert Quetta versenyez Hongkonggal; Valójában mindenki, az oroszokkal versenyez az ukrán maffiával.

Quetta-ban van egy közlekedési maffia, egy heroin maffia, és Quetta-ból minden hálók diverzifikálódnak. Egy hálózat átlép Pakisztán északi részén és érkezik Tádzsikisztánba; Tádzsikisztánban egy másik hálózat villamossá válik, és Közép-Ázsia felé halad, és innen Törökország felé halad.

És léteznek pakisztáni / afgán ópiumhálózatok és egy másik Tádzsikisztánban lévő hálózat, amely csak a finomítást kezeli. Mindenki tudja, hogy ez a CIA hálózat. Ami még nem ismert, pontosan ez a hálózat pályája, pályája. Nagyon valószínű, hogy elhagyja Afganisztánt Üzbegisztán számára, hogy elérje Törökországot, vagy talán elhagyja Üzbegisztánt. A világnak ezen a részén minden csoport rendelkezik kereskedési hálózattal.

Lars Schall: Amennyire  tudom, a kínai maffiáknak nincs afganisztáni hálózata, de valószínűleg hamarosan. De ez már szörnyű probléma az oroszoknak. Ha az orosz tisztviselőket megkérdezik, hogy mi az Afganisztán fő problémája, mindannyian ugyanazt mondják: a drog háború van velünk; a háború eredete az afgán ópium. A heroinhoz kapcsolódó okok miatt megölt oroszok száma már nagyobb, mint az oroszok által az 1980-as afganisztáni háborúban elszenvedett áldozatok száma.

Pepe Escobar:  Teljesen igaza van. Az oroszok sokat beszélnek erről a Sanghaji Együttműködési Szervezeten. Nem csak arról van szó, hogy az amerikai bázist az említett területen kívül is meg kell őrizni - amint azt a kínaiak is szeretnék tartani. Az oroszoknak meg kell találniuk a módját, hogy lebontják ezeket az opiátokat és a kábítószer-maffiákat. Ez komoly probléma Oroszország számára - ugyanúgy, ez is súlyos probléma Irán számára.

Iránnak afgán menekültek miatt. Az afgán menekültek lényegében Kelet-Iránra költöztek. Ha elmész Mashhadba Kelet-Iránban és meglátogatja Mashhad külvárosát ... Ali az ópium központja; az ópiumcsempészet központja. Afganisztánon, Heratán keresztül Heratról Mashhadig áthaladnak, ma az utak kiválóak, nem több, mint hét óra utazás; és Mashhad terjeszteni ópium egész Iránban. A kábítószer-probléma is komoly Iránban. Iránban már megfigyelő tagja a Sanghaji Együttműködési Szervezet és az egyik fő oka annak, hogy Irán volt érdekelt a SCO próbál létrehozni egy olyan regionális mechanizmus, amely képes hatékonyan küzdeni a kábítószer-kereskedelemben, és igazi háborút folytat a kereskedelemben. Ezek az országok szörnyen szenvednek.

Lars Schall:  Tehát a heroint már Afganisztánban dolgozzák fel, nem csak ültetik és begyűjtik ott. Egy kérdés, amelyet mindig magamnak kérdezek meg, és ki biztosítja a finomításhoz és feldolgozáshoz szükséges kémiai anyagokat? Amennyire én tudom, nincsenek ecetsavanhidrid gyárak Afganisztánban, igaz?

Pepe Escobar:  Őszintén szólva, nem tudom. De azt hiszem, igen, valószínűleg ott van a külföldi segélyezés is ebben a termelésben. Ez igaz. Afganisztánban a finomítás egyszerűen lehetetlen. A finomítót Tádzsikisztánban vagy Pakisztánban, például Quettában vagy Tádzsikisztán Dushanbe-ben telepítették. Az emberek Panjshir völgy érintkezhessenek kereskedelem, minden koncentrálódik Dushanbeba 40 percre északra afganisztáni helikopter (és ők saját helikopterek). Tehát igen, azt mondanám, hogy kívülről segítenek. Természetesen a spekuláció mindig megmutatkozik: a Nyugat ott lesz, segíti a forgalmat? 

Lars Schall:  Ez nem véletlen, hogy sokan úgy gondolják, ugyanabba az irányba: hol van az energiaforrások és / vagy kereskedelem illegális kábítószerek (például Dél-Amerikában, Közép-Ázsia, Délkelet-Ázsia), a katonai és amerikai hírszerző soha messze ...

Pepe Escobar:  Igen, igen, mindenhol. Bár ma már nem tudnak Dél-Amerikában járni, attól függően, hogy mi történik 2002-től. 

Ez volt a geopolitikai földrengés, sőt: a dél-amerikaiak az első alkalommal a kontinens történetében (a választások után, az első elnök Chávez venezuelai, és miután Lula elnök Brazíliában 2002-ben, miután Ecuador és még Uruguay és még Kirschner választása Argentínában is), végül eldöntötték. „OK. Most együtt kell cselekednünk, most, hogy annyi választott kormány itt baloldali, vagy legalább névlegesen progresszív kormány.

Tegyük fel a "rendet a házban" - mondta a dél-amerikaiak; "Az UNASUR-on keresztül fogunk szervezni, például a dél-amerikai országok Uniójával; és a MERCOSUR, amely a kereskedelem és a regionális kereskedelem egysége. És próbáljunk ellenállni az amerikaiak beavatkozásának. " És pontosan ez az, amit ma látunk. Ne feledje, hogy 2002-ben Chávez elnök venezuelai megszökött egy puccs, közvetlenül szervezett Washington (és van sok bizonyíték, hogy még az interneten. Eva Golinger, venezuelai-amerikai ügyvéd írt kitűnő könyvet, hogy csapást). 2007-ben az Egyesült Államok megpróbált destabilizálni Bolívia; és egy éve még egy sikertelen puccs volt Ecuadorban.

Úgy értem, ez nem olyan, mint Dél-Amerikában, mert most van politikai, gazdasági és geopolitikai egység.

De senki ne kérdőjelezzen meg: ha a Pentagon olyan nyitást talál, amelyre újra megpróbálhat közvetlenül beavatkozni Venezuelába, megpróbálják újra. A probléma az, hogy most Venezuelában vannak orosz szakértők, vannak kínai és kínai vállalkozók és szakértők, valamint a helyi érdekekkel rendelkező irániak Venezuelában. Venezuela már nem olyan ország, amely csak Dél-Amerikában foglalkozik, bár igen, sok bajokkal foglalkozik Brazíliával, Argentínával stb. De ma Venezuela is eladja a világ másik oldalára; tárgyal, és közvetlenül a két fő stratégiai versenytárs, az Egyesült Államokban, és Chávez elnök nagyon aktív barátja az amerikai nemesis Iránban. Ezek nagyon jelentős változások magyarázzák sokat.

2002 óta Dél-Amerika átalakult óriási probléma a Pentagon. Nem meglepő, hogy az őrült versengés a jelölést a jelölt a republikánusok azt mondta az utolsó televíziós vita, hogy a Hamász és a Hezbollah beszivárogtak mindenütt Dél-Amerikában; hogy az Egyesült Államok ellen a Dél-Amerikában, mert az amerikai elfelejtette, hogy sokan vannak a kommunisták és a terroristák Dél-Amerikában. De a kép sokat változott Latin-Amerikában, és nincs semmi új, amit az USA-ban azt mondja, .

Lars Schall:  De azt mondanád, hogy véletlen egybeesés, ez a történelmi kapcsolat az energiaforrások és az illegális kábítószerek között? Például a vietnami háborúban.

Pepe Escobar:  Igaz, Air America-val. Az Air America nemcsak civileket védett Laoszban és Vietnamban. Alapvetően heroincsempészés volt, amelyet a CIA vezetett. "De ez nem feltétlenül így van. 

Emlékeznék a kolumbiai esetre, amely teljesen más volt. Kolumbia a helyi kartellek esete volt, akik harcoltak köztük, a kokain exportálása az Egyesült Államokba. Ebben az esetben azt mondanám, hogy az amerikai érdekek kevésbé érintettek - felszerelés és fegyverek értékesítése, igen, de az amerikaiak nem voltak a kartellek elleni küzdelem élvonalában. És amikor a kartellek töredezettek voltak, szétszórtak az egész helyre. Most, az elmúlt három-négy év során peruiak, akik ellenőrzik a kokain eloszlását Dél-Amerikában, ők már nem a kolumbiaiak.

Például Brazíliára finomító és export központként is áttelepültek. Azt mondanám, hogy hétről-hétre például a kokain lefoglalása nő például a São Paulo nemzetközi repülőtéren. Ha sokszorozza ezt azzal, ami valóban megy, hihetetlen. Ma a São Paulo repülőtér az észak-amerikai és európai kokainszállítmányok egyik fő portja. Korábban a közép-ázsiai Európán keresztül érkezett hősnő Brazíliában landolt.

Vicces: volt az idő, az 1980-as években jól emlékszem, hogy olasz kapcsolat volt: az emberek heroint hoztak Milánóból São Paulo-ba, és kocintát vettek São Paulo-ból Milánóba (nevet). Ez majdnem harminc évvel ezelőtt volt.

A kolumbiai eset nagyon más. Nincs közvetlen kapcsolat a kábítószerek és az energia között. És ugyanez történik Venezuelában: ott, az egyetlen játék, amely folyamatban van, köze van az energiához: ez egy csata az energiához. Hugo Chavez - és gondolja át, mit gondolsz róla - nagyszerű hírszerzéssel jár, mert [gondolta] ... Rendben. Kilépésem tárgyalni más játékosokkal. És Venezuela hamarosan óriási üzletet kötött Kínával. Ma Kína egyik legnagyobb olajszállítója.

Hamarosan 1 millió hordó olajat értékesítenek Kínában. És kétmillióra nőhetnek, ha a kínaiak az Orinoco régióba fektetnek be, új mezőket keresnek, amit a kínaiak tesznek. Nem ez a prioritás, mivel a kínaiak jelenleg Szibériában, Közép-Ázsiában és Afrikában koncentrálódnak. De a kínaiak még mindig rendelkeznek C vagy D tervvel velük: Venezuela.

Lars Schall:  És számolsz Brazíliát olaj exportőrként?

Pepe Escobar:  Igen, minden bizonnyal a Brazíliában elıtti sótartalmak miatt, amelyek valójában egyfajta összetett "áldásnak" számítanak. A Petrobras a világ legfontosabb állami olajvállalatainak tekinthető. A probléma az, hogy a Petrobrásnak speciális technológiát kell kifejlesztenie a só réteg fúrásához az olaj kitermeléséhez. Rendkívül összetett és rendkívül költséges működés. Azt mondják, hogy az extrakció 2017-ben kezdődik, de kétlem.

Az utolsó szám, amit néhány hónapja láttam, a beruházás szempontjából néhány hónapja hasonló volt a 220-240 milliárd dolláros befektetésre, néhány év alatt, hogy elkezdjék kőolajkitermelését az elősajtból. Mindenki részt akar venni. Chevron már ott van, az Exxon Mobil, a Gazprom el akar jönni, és természetesen a kínaiak is. És biztos vagyok benne, hogy amikor a brazilok elindítják a projekteket, a kínaiak lesznek az első sorban, minden vállalatukkal, a CNPC-vel, a CNOOC-val, mindegyikük.

Természetesen ez egy hosszú távú projekt a kínaiak számára, hiszen ha valóságosan megnézzük, 2019/2020 előtt nem lesz előkősolaj. A kínaiak előre gondolkoznak.

Lars Schall:  Sokat hallottunk a BRICS-ről. Megértette, hogy ez csak egy jó név, amelyet a Goldman Sachs talált fel, vagy van még ilyen név alatt, egy átfogó stratégia, ilyesmi?

Pepe Escobar:  Még nincs átfogó stratégia. Ez csak egy jó név volt 2001/2002-ban. Most már több, mert rendszeresen találkoznak, nemcsak az éves hivatalos találkozón, hanem a külügyminiszterek együtt dolgoznak, a miniszterek találkoznak, ahogy találkoztak a közelmúltban Szentpéterváron. Mindenkinek hasonló érdekei vannak. Oroszország és Kína esetében az a kérdés, hogy távol tartsák az Egyesült Államokat hátulról, vagyis alapvetően távol van Közép-Ázsiától és a volt szovjet köztársaságoktól.

Brazíliának az a fontos, hogy az amerikaiakat Dél-Amerikából távol tartsák, a lehető legmélyebben, tekintve, hogy Brazília és az Egyesült Államok nagyon szoros kapcsolatban áll, és az Egyesült Államok továbbra is Brazíliát kulcsfontosságú szövetségesnek tartja Amerikában Latina. A Brazília és az USA közötti külpolitikai játék rendkívül bonyolult.

India számára fontos, hogy a többi feltörekvő nemzet ugyanazon csoportjában maradjon, anélkül, hogy antagonizálná az USA-t. Indianak is kemény játékot kell játszania.

Dél-Afrika csak akkor szerepelt, mert alapvetően azért, mert a többieknek kontinentális ugrást kellett megtenniük, három kontinensen akartak képviselni. A BRICS nézőpontjából azt mondom - és valóban már tárgyalt a múlt évben Brazíliában -, hogy az ötödik BRIC Törökország lenne, a BRICT csoport lenne. De az utolsó pillanatban Dél-Afrikába tartoztak, megértették, hogy Afrikának a legnagyobb gazdaságát hozzá kell adni a csoportnak, és mivel Brazília, Dél-Afrika és India már sokkal többet értékesített az elmúlt négy évben, mint a 400 éves korábban. Brazília és Dél-Afrika nagyon jól integrálódott. Dél-Afrika pedig a híd Brazília és India között. A másik három játékos jól illik.

De azt hiszem, hogy hamarosan a BRICS magában foglalja - mondjuk "talán", mert elkezdték megvitatni, de még mindig nem tudják, hogyan kell formálisan megfogalmazni - Törökország, Indonézia és Dél-Korea. vannak kétségek. Két Ázsiában és egy a Közel-Keleten, Európa és Ázsia közötti kereszteződésben.

Nagyobb integrációról kezdtek beszélni gazdaságaik, kulturális cserék, mind blah-blah-blah tekintetében. Most azt gondolják: OK. Meg kell ütni az asztalt, még akkor is, ha ez egy puha ütés az elején. Együtt jártak együtt Líbiában, amikor az ENSZ 1973-as határozata tartózkodott a szavazástól - ez már nagy lépés volt. Ezt elítélték, de felháborodás nélkül az európaiak és az Egyesült Államok. De azt gondolják, hogy ez nem lehet vörös vonal; legfeljebb egy puha sárga vonalat. Senki sem tud antagonizálni az USA-t.

Ezután jött az ENSZ Biztonsági Tanácsának legfrissebb javaslata a szíriai esetről való szavazásra. A BRICS rögtön rájött, hogy "nem, nem, ez nem lehet: van egy piros vonal". És ez több okból. Mivel Oroszország és Kína sok jó üzletet folytat Szíriával. Brazília és Szíria nagyon közel vannak. Milániai szíriaiak élnek Brazíliában, a szíriai libanoniak mellett. Brazíliában szíriai-libanoniak mondják. Szinte megkülönböztethetetlen sok brazil számára, mert az 1920-as, 1930-as években és a második világháború után is megkezdődtek. Mindannyian tökéletesen integrálódnak a brazil társadalomba, és számos vállalkozás létezik Brazília és Szíria között. Ezek az okai annak, hogy ezeknek az országoknak közös álláspontjuk van.

Ami Dél-Afrikát illeti, nyilvánvaló. Az ENSZ-határozat első szavazásakor Obama nyomást gyakorolt ​​rájuk. Obama Zuma elnököt hívta, két órára szólalt fel, és Obama azt mondta, hogy szavazzon nekünk, vagy problémáid vannak. Zuma ellene szavazott. Ezután részt vett az Afrikai Unió küldöttségében, hogy tárgyalásokat folytasson Kadhafi és a "lázadók" között. Kadhafi mindent elfogadott; a "lázadók" nem. Miért? Mert a NATO azt mondta nekik, hogy ne. Vagyis Dél-Afrika volt az indítéka. 

Szíria a piros vonal. Ezért kezdik a csoportnak az atlanti nyugat felé irányuló közös megközelítését sokkal összehangoltabb módon megszervezni. És gazdasági szempontból a Nemzetközi Valutaalap arra kényszerülnek, hogy nagyobb súlyt kapjanak a Brazília és Kína szavazatai.

Az IMF három névvel rendelkezik a szavazati joggal rendelkező regionális igazgatók helyzetében, és Kína és Brazília évek óta azt mondják, hogy több igazgatóra van szükségük, így szavazataik többet jelentenek. Mindez vita tárgyát képezi. Ne feledje, hogy Brazília pénzügyminisztere (Fazenda) azt mondta: "mi lenne, ha megtalálnánk az utat az európai gazdaságok támogatásához?" Olyan volt, mintha azt mondanánk: "A probléma az IMF-fel. Szeretnénk részt venni, több szavazatot, több szavazatot akarunk. Aztán eldöntjük, hogy segítünk-e vagy sem. De ezt az IMF mechanizmusa fogja megtenni. "

Nem kétséges, hogy igen, sokkal összehangoltabb módon járnak el, mint két évvel ezelőtt. Nem lesz hosszú, és a BRICS lesz BRICTS, BRICTIISS, BRICS bővült. Ma azonban a csoport geopolitikai ellentéteként van kialakítva a fejlődő világ vonzása szempontjából; mert a BRICS hatalmas lenyűgöget tesz a nem összehangolt mozgalom számára [orig. Például nem-igazított mozgás, NAM]; és más latin-amerikai országokban, több közel-keleti országokban, számos ország Délkelet-Ázsiában, egy hatalmas varázsa ... És egy ellen „kötődik” atlantista, USA-NATO (ez gyakorlatilag egy dolog, mert az Egyesült Államok irányítja NATO).

A NATO csatlakozott az ultrareakcionárius és rendkívül elnyomó perzsa-öböl monarchiákhoz. A sakktábla átrendeződése ma is nagyon gyanakvó, mert ma ezek az országok, különösen Katar és az Egyesült Arab Emírségek a NATO részei. Nemrég azt írtam, hogy kezdem fontolóra venni a lehetőséget, hogy mindig a NATOGCC-ról vagy a CCGOTAN-ról beszéltem. A CCG az Öböl-menti Együttműködési Tanács, amelyet az Öböl-ellenforradalmi Klubnak hívok, mert ez az. [2011/11/23, Pepe Escobar, " Damaszkusz köves útja " (Asia Times Online).  

Tény, hogy a NATO és az ÖET közötti összefonódás ma teljes. Ha Ön is az egyesülés a nyugati katonai-ipari komplexum az USA-ban, és a védelmi rendszer a szaúdiak, akik szintén már tele egyesülés, azt lehet mondani, hogy a Pentagon és a GCC már egy és ugyanaz.

A BRICS ezt látja. Egyes országok esetében ez rendkívül bonyolult. Kínát például azért, mert fő olajszállítója Szaúd-Arábia. Szaúd-Arábiát jelenleg megelőzi Angola. Venezuela már az első öt. Líbia nem tartozott az öt legfontosabb beszállító közé, ezért mondták: "OK, most, nem. Ki tudja, előre. De hogyan szervezik a kapcsolatot Peking és Rijád között? A kínaiak azt látják, hogy a Riad teljesen összhangban van a Pentagon napirendjével. És ugyanakkor a kínaiak a Saudis olajoktól függenek. Ez többek között azt magyarázza, hogy a kínaiok annyira szívesen képesek kevésbé függővé tenni a közel-keleti olajokat.

Mindez több üzleti tevékenységet jelent Iránnal, hiszen többé-kevésbé jól tájékozott, hogy a kínaiak hamarosan Teheránba mennek, és megkérdezik: "Mennyi pénzre van szüksége ahhoz, hogy nagymértékben bővítsd a gáz- és olajüzemeidet? Fizetünk, ameddig velünk tárgyal.

Ez magyarázza a türkmenisztáni olaj-gázvezetéket Kínába; ez magyarázza a Szibériából a Kínába érkező két oleogasodutot; és ez magyarázza, hogy Kína Angolában és Közép-Afrikában van; és ez megmagyarázza, miért jön Brazília Brazília és azt mondja: Mennyi pénzre van szüksége? A szaúdi-kínai kapcsolatok nagyon bonyolultak Peking számára, ami azt jelenti, hogy Kína egyelőre nem tud antagonizálni Szaúd-Arábiát.

Lars Schall:  Még mindig a BRICS-on: Megjegyezte, hogy az oroszországi, kínai és indiai központi bankok, valamint egyes dél-amerikai központi bankok sok aranyat vásárolnak?

Pepe Escobar:  Igen, persze! Mostanában aranyat vásárolnak, és még mindig vannak a B-tervük, ami pénzérmékből áll, nemzetközi valutarendszer szerint. Az oroszok és a kínai akar, brazilok akar, és a kosár is valószínű , hogy tartalmazza a dollár, az euró, a jüan, talán rubel és az igazi, talán a jen, de a japán nem ment eddig a beszélgetésben. Most természetesen az arany megvásárlása, beleértve azokat is, amelyek nincsenek a játékban, de kapcsolódnak hozzá, mint például Venezuela. Ne felejtsük el, hogy Venezuela visszaszállít minden aranyat, amelyet az ország betelepített az európai bankokba. Az első aranyszállítmány már a Caracas-ban van.

Lars Schall:  Véleménye szerint az olaj és az arany ára között a közeljövőben lehet valami összefüggés?

Pepe Escobar:  Őszintén szólva, nem tudom. És tudod miért? Azt mondanám, hogy ez a kapcsolat függ majd a petrodollár elhagyásától. Ez egy olyan mozgalom, amely néhány évvel ezelőtt kezdődött. Irán sokat akar tenni, ma, mint korábban. Oroszország már azt mondta, hogy akar. Venezuela már elmondta, Dél-Amerikában igen, azt is szeretnénk. De szerintem ez az "atombomba" megoldás. Kérlek, el tudod képzelni azt a napot, amikor az OPEC nagy olajtermelői azt mondják: "Nincs több petrodollár. Mostantól fogva kereskedünk a saját pénznemünkkel vagy egy valutakosár pénznemével ". Alapvetően ez az amerikai hegemónia vége.

Lars Schall:  Az ország, amelyet megpróbálsz, sült lesz.

Pepe Escobar:  Igen. Az egész világ sült lesz. Ezt az opciót "atombomba" opciónak látom. Néhány évvel ezelőtt, amikor Iránban bevetésének Energy Exchange, sőt, az ötlet már jelen volt ott, mivel 2008-ban [2008/02/18 „ Olaj Bourse megnyílik Kish ”  Fars hírügynökség , angol]. Emlékszem, hogy 2005-ben megkérdeztem a Teheránban megrendezett Energetikai Tőzsde szervezéséért és végrehajtásáért felelős fickót. Fantasztikus interjú volt. Közvetlenül azután, volt egy szörnyű harc majd szerkesztője  Asia Times , mert azt mondta: „Ha megjelenik ez, holnap az amerikai bombázzák a  honlapon .

Az irániak ezt mondták: "Ez az első lépésünk, így az emberek itt vásárolnak olajtartalmakat, a tőzsdén, nem New Yorkban vagy Londonban. És azt mondtam neki: És tudod mit csinálnak, ha a dolog fejlődik? Másnap az USA bombázta Teheránt. És azt mondta nekem: "Tudjuk a kockázatokat. Az a férfi, aki ezt a mechanizmust építi nekünk, korábban egy londoni ügynök volt. "Nagyon bonyolult volt az üzlet, ez az igazság.

Interjúm után három év múlva. Mint mondta, a Tőzsde csak 2008-ban készült el. Ez egy nagyon kis tőzsde, de az iráni szemszögből ez csak egy kezdet. Szeretik ezt a táskát. Csak petrolkémiai anyagokat indítottak, és a jövőben tárgyalni akarnak az olajról és a gázról. Különösen érdekeltek a vevők vonzása a fejlődő világból, valamint Oroszországból és Kínából, akik iráni energiatermékeket közvetlenül Irántól vásárolhatnak, biztos vagyok benne, hogy Oroszország és Kína is szerette az ötletet. De pillanatnyilag ez csak egy embrió valami sokkal nagyobb, ami később jön.

Lars Schall:  Közép-Ázsia "Oleodutánsok a Nagy Közel-Keletről" és a "Big Game 2.0" kifejezést használja. Hasznos lenne találkozni a jó öreg Halford Mackinder-tel (brit geográfus, a "geopolitika apja"), hogy "Oleodutánsokat" gondoljon?

Pepe Escobar:  Nem. Mackinder Brzeziński osztály és a washingtoni nemzetbiztonsági ügynökségek személyzete. Csak azt gondolják, hogy "alkalmazhatják" Mackinder-t és nyerhetnek (nevet). Az oroszok és a kínaiak azt mondják: "Nem a régiónkban, drágám. Itt a dolgok különbözőek. Megvan az erőforrások. Oroszország kontinentális hatalom. Kína egyedül a királyság és a civilizáció. Itt nem fogadjuk el a külső beavatkozást, soha nem irányítod Eurázsia részeit. Ők irányíthatják az Eurázsia "euró" részét, de végül a Boszporuszra. A Boszporusz jobb oldalán Törökország regionális törekvései vannak, Irán regionális törekvéseit, a volt szovjet köztársaságainkat, amelyeket még mindig műholdakként látunk. "

Délkelet-Ázsia most kapcsolódik Kínához kereskedelmi és üzleti szempontból. Azt is mondhatnám, hogy Délkelet-Ázsia egyes részei már Kína részévé válnak.

Ne feledje, hogy közben az ázsiai csoda, ha a Bank elindította a híres könyv 1993-ban, ázsiai csoda, Japán volt előre, a négy ázsiai tigrisek ezelőtt, miután a subtigres és Kína messze elmaradt, összhangban . Ma, 2011-ben, a dolog fordítva teljesen: Kína előrehalad, imensíssima, és Kína után jön a „sub”, próbál lépést tartani, és kap az üzleti. A kínai diaszpóra minden országban elengedhetetlen.

Ők irányítják a legtöbb gazdaság Indonézia, szabályozás szinte az egész gazdaságot Thaiföldön, a vegyes házasságok, tai-kínai szabályozás szinte az egész gazdaság a Fülöp-szigeteken, ellenőrzik sok a gazdaság Malajziában, irányítani az egész gazdaság Szingapúrban. Tigers? Nem Minigans. A dolog teljesen megfordult.

Mindezek miatt nem látom, hogyan lehet "alkalmazni" Mackinderet. Belegondolt, a Bush-adminisztráció, kivett önhittség, és azt mondták, ne feledd, azt mondta, hogy minden második nap is. „Mi teremtjük a saját valóságunkat, és te, a világ többi része, hogy csatlakozzon hozzánk” Azt feltételezzük, hogy tudtak végrehajtani a nagy játék a stratégia a közép-ázsiai, az épület, hogy oleogasoduto Afganisztánban, a TAPI - Türkmenisztán, Afganisztán, Pakisztán, India, megkerülve Irán, Oroszország és Kína.

Feltételezték, hogy kényszeríthetik a türkméneket, hogy gázokat adjanak el a nyugati vállalatoknak, nem pedig Kínának, vagy csatlakozzanak az orosz olaj- és gázhálózathoz. Még mindig részegen a siker érhető el a oleogasoduto BTC (Baku-Tbiliszi-Ceyhan), és azt mondta, hogy az elején több csővezetékek, amelyek megkerülik Iránban.

De mindez a Bush-kormányzat kezdetén volt 2003-2004-ig, az iraki háború "sikere" után. Ma, néhány évvel később, amint azt már tárgyaltuk, az amerikaiak már nem kereshetnek semmit. Valójában nap mint nap erősödik a Sanghaji Együttműködési Szervezet, amely mechanizmust tartalmaz az amerikai kezdeményezések elterjedését Közép-Ázsiában.

Az energetikai üzletág tekintetében Oroszország, Irán, Kína és Türkmenisztán egymás között tárgyal. Nyilvánvaló, hogy van hely Európa számára, de nem tárgyalhatnak Európával, Irán esetében szankciók miatt; és Türkmenisztán esetében, mivel a több mint 20 milliárd dolláros Nabucco oleogasoduct építése nem kivitelezhető. Hogy van egy ötlete, a költségek a BTC, $ 4,5 milliárd akkori és abban az időben minden azt mondták nevetséges, hogy építsenek egy oleogasoduto, mint ez, amikor már a legrövidebb úton Iránból, ami kerül tízszer ennél kevesebb. És egyébként is építenek. Ma már 500% -kal drágább, mint a BTC.

Igaz, az USA nem nyer semmit; Afganisztánban a saját lábukon lőnek, mert most nemcsak Pakisztánt vetették fel, amit az elmúlt években a háborúban bombáztak; már ellenzették az afgánokat, akik igazán szerettek volna valamit elérni az amerikaiakkal. A törzsi vezetők már azt mondták: "Beszéljünk az amerikaiakkal arról, milyen bázist akarnak, miután 2014-ben visszavonulnak." Szerették volna megvitatni.

Ma? Felejtsd el, mert Pakisztán nem akar többé vitatkozni; és Pakisztán és Kína egyre közelebb kerülnek egymáshoz. A kínaiak felfedezik ezt a szakadékot Washington és Iszlámábád között. Afganisztánban a zavartság teljes lesz. Nem akarnak tudni amerikai bázisokról, biztos vagyok benne, 2014 után. Ezért a Pentagonnak meg kell állítania az alapokat Afganisztán ellen; az útiterv még nem ismert, erre. 

Tehát, ha az új, amerikai stílusú nagy játék sikerét vizsgálja Eurázsában, négy vagy öt év elteltével nem lát sokat (nevet).

Lars Schall:  Ha mi azt a kérdést: „Miért háborúk megtörténhet”, akkor azt mondják, hogy az a tény, hogy a bankok a listán, akik részesülnek a háború egyik fontos része a választ, például eddig?

[A szerkesztő megjegyzése: tudni összefüggésben lásd JS Kim: " Inside The Illuzórikus Empire Of The Bank Commodity Con Game ", a  The Underground Investor 19/10/2010 angolul „: 

"Az US Federal Reserve pénzt teremt a háború finanszírozására, és ugyanazt a pénzt adja az amerikai kormánynak. Az amerikai kormánynak viszont kamatot kell fizetnie a Központi Bank által kölcsönzött pénzért, hogy megfizesse a háborút. Minél nagyobb a háború előirányzatai, annál nagyobb a bankárok nyeresége. "]

Pepe Escobar:  egyetértek, de csak akkor, ha nagy háborús előirányzatok lennének, ha a zsákmány magas. Irakban ez nem így volt. Az iraki nyeremény az olaj, amely a háborúért fizetne, és annál is inkább garantálja az USA olajkitermelését a következő ezer évben, az új amerikai birodalomban, amely iraki olajra épül. Nem működött.

Ami Irakban történt, lenyűgöző történelmi lecke volt. A kezdet kezdetén a neokonzervatívok nyilvánvalóan úgy gondolták, hogy egyáltalán nem ismerik a Közel-Keletet, nem is utaznak, nem tudják; de azt gondolták: "Nos, gyakorlatilag nem fog költeni nekünk; az irakiak fizetni fognak mindent; és amikor az olaj beindul, akkor fizetni fognak, amit korábban nem fizettek. Ne feledje, amit mondtak: "Mi vagyunk az új OPEC." Ez 2002 végén, 2003 elején. Ez sem működött. 

Ma egy változatot, például a modellt látunk: a külföldi hatalmak által fizetett háborúk. Kína finanszírozza a háború Irakban, Afganisztánban, a háború Líbiában (nem kerül sokba, de egyébként igen, a háború Líbiában), a háború Szomáliában a háború Jemenben, a következő háború Ugandára vagy Szudánra, amelyet az Egyesült Államok el fog kezdeni. Alapvetően ezek a háborúk finanszírozása a kínaiak, amikor amerikai kincstári kötvényeket vásárolnak. Ez egy változata a modellnek.

Lars Schall:  A cikket al-Jazeera [ „ Miért az USA nem fogja elhagyni Afganisztánt ,”  Al Jazeera , 2011/12/07, angol], akkor idézett tanulmány a költsége a War on Terror által közzétett, a projekt Eisenhower a Brown Egyetemen. Emlékszel? 

Pepe Escobar:  Igen, emlékszem.

Lars Schall:  És a költség négymilliárd volt?

Pepe Escobar:  volt, attól függően, hogy a változók a számítás, attól függően, hogy az egészségügyi költségek kezelésére a sebesült amerikai veteránok, ami csak növeli, és növeli örökre, mert még meg kell fizetni a nyugdíjak nekik. A költségek mostanra négy és hatbillió dollár között változnak. Úgy értem, mire jutott az Egyesült Államok az eddigi 4-6 billió dollártól? Eddig azt lehet mondani, hogy csak Líbiát nyerték, ami nem éppen az Egyesült Államok elsőbbsége.

Ez is része volt az eredeti terv, a neokonok - kezdődik Irak, majd Libanonban, Szíriában, különösen Irán De eddig csak nyert Líbia ..

Tehát pontosan, Szíria olyan fontos: mivel Szíria halad Iránba, és ez még mindig ugyanaz, amely szerint a neokonok 2002 és még mindig része a tanítás Full Spectrum dominancia. Mindig ugyanazokra a témákra térünk vissza, mert ezek a legfontosabb témák, amit ma látunk.

Lars Schall:  Gondolod, hogy a háború Líbiában közé kell sorolni a háborúk az erőforrásokért, nem csak azért, mert az olaj, és talán azért is, mert az árfolyam-arany, hogy Kadhafi akarta, hogy kiadja, de azért is, mert a nagy folyó projekt Made Made folyó [orig.Great Man Made River]?

Pepe Escobar:  Igen, igen, pontosan elmondtam. Már a Víz Háborúja. Ez az. Néhány hónappal ezelőtt kezdtem hosszú történetet írni a jövőbeli háborúkról. De láttam, hogy már nem "jövőbeli háborúk": már ott vannak, már jelen vannak. Ha jól vizsgálja magát, a líbiai háború volt az első nagy háború a vízért. Sok más lesz a Közel-Keleten, Dél-Törökországban, Izrael-Palesztinában. De a líbiai háború volt az első. És ez szörnyű a Great Man Made River projekt miatt - több mint 20 milliárd dollár, melyet teljes mértékben a Kadhafi líbiai állama finanszíroznak sok kanadai technológiával.

Lars Schall:  És még egy JIM sem a Nemzetközi Valutaalapból.

Pepe Escobar:  Ez mindenekelőtt! Az IMF nem egynegyede, még csak nem is azok a Világbank-rendszerek, amelyekért háromszor kell meghalnia a kamatot. Kadhafi épült a projekt líbiai források importált összes technológiai amire szüksége van, és vannak csatornák, eltemetve a déli sivatagában, a föld alatt, hogy a víz, a sivatagi föld alatt, hogy a lakott területek a partja Líbia. Ez tervezés és fantasztikus eredmény, mert vannak óriási tartalékok ivóvíz a pincében a déli líbiai sivatagban, elég egy ezer éve szerint a becsléseket. Ezer éves ivóvíz. Képzeld!

A projekt nem teljesen teljes; de 80% -ot készen állok. A három vízi óriás a bolygón francia társaságok. Véleményem szerint a líbiai háborúban a franciaek 99% -át veszik igénybe: privatizálja őket ezer éves ivóvízért, majd eladják a vizet. És vannak Sarkozy és a francia ipari-katonai komplexum érdekei: többet akarunk a gázért és több olajért a Total számára. Már régen panaszkodtak. Mindig is akarták az oroszlánrészét a líbiai energiaexportból.

Van egy szövetség Katar, az ipari-katonai komplexum Franciaországban és Sarkozyban - ami nem más, mint lábmester; és Katar részesítette az üzletet és kereskedelmet Észak-Afrikában. És ott volt a NATO és az AFRICOM érdeke is, akik a strandfejet akarják biztosítani. Nagy érdeklődés volt ott! Kadhafi nem volt esélye, hogy megnyerje gazdára ellen oly sok érdekeit, a tengelye a Pentagon, a NATO, a legfontosabb európai országokban, Franciaországban és Angliában, a monarchiák Katar, az Egyesült Arab Emírségek és a House of Saud ... azt is akarták megdönteni Kadhafi, valójában 2002 óta, amikor Kadhafi és Abdullah király nem értett egyet, mielőtt az iraki invázió.

Kadhafinak nem lenne eszköze arra, hogy legyőzzön mindezeket az erőket, mindazokat a hatalmas érdekeket, amelyek ellene mozgósítottak. Szerették volna újratárgyalni a szerződéseket, új olaj- és gázipari szerződéseket kértek, csak az európai és az amerikai vállalatokhoz, talán néhány török ​​társasághoz, és semmi sem a BRICS-országokban. Kadhafiot a német újságírók két-három nappal interjút készítették a "humanitárius" határozat elfogadását megelőzően. És világosan kijelentette: "Ha megtámad minket, minden jövőbeli szerződés megy a BRICS-országokba." Eredmény? Három nappal később Líbiát megtámadták, és az eredmény ott van. Nyilvánvaló eredmény.

Lars Schall:  Ön is említette, szintén nagyon fontos: az arany din, Kadhafi. Mivel az aranydinár lehet Afrikai valuta, finanszírozhatja a fejlesztési projekteket a szubszaharai Afrikában. Kadhafi már dolgozik ezzel kapcsolatban, finanszírozva számos projektet a szubszaharai országokban. És már teljesen elhagyta a Bretton Woods rendszert. A szempontból Washingtonban, a Nemzetközi Fizetések Bankja [Nemzetközi Fizetések Bankja], ez az egész banda ... Úgy döntött, hogy egyik sem volt elfogadható. Kadhafiot elítélték ott. És ne felejtsük el, hogy Szaddam is már értékesítési olaj euróban Irakban 2002 végéig ez volt a fő oka az iraki invázió.

Gondolod, hogy a „lázadók” bengázi megállapodtak, hogy hozzon létre egy központi bank összhangban a nyugati központi bankok?

Pepe Escobar:  Ezt akarták tenni. Hogy a személyzet a Nemzeti Átmeneti Tanács, sőt vegyes zsák - opportunista, az alkalmazottak Kadhafi, iszlamisták kapcsolódó al-Kaida Cyrenaica, száműzöttek élő Virginia állam, USA. Legyen türelmed! Ez egy tragikus, véres vicc. És persze, az elejétől volt kapcsolat-Qatar: az egyik a tanácsadók Sheika Mósát felesége, a katari emír, az összefüggés Katar és a Nemzeti Átmeneti Tanács.

Ezért kapta meg ezt a független központi bankot Benghaziban. Természetesen volt Katar befolyása, mert Észak-Afrikában a pénzügyi rendszerbe akartak lépni: bővítik üzleti tevékenységüket. Katar egy gyorsan bővülő mini-birodalom. Nagyon, nagyon hatásos. Emlékszem Dohára tíz évvel ezelőtt, valami más volt. Jól emlékszem. Korábban Irakba utaztam, Kataron keresztül. Néztem évről évre, hogy Katar nő. Ma, amikor megérkezel Dohába, olyan, mintha egy mini hongkongba jutna.

Európában, az USA-ban, a Közel-Keleten, és természetesen Észak-Afrikában, és az ázsiai kereskedelemben is. Ma már Brazíliába vetették szemüket. Nagyon látványos. Katar fejlődése Észak-Afrikában nagyon látványos. Ők már Észak-Afrikában vannak, és hamarosan, ahogy remélik, Afrikában fognak maradni: "Mindannyiunkkal kereskedni akarunk, nagy bankrendszerünk van, gázokat adunk mindazoknak, akik vásárolni akarnak". Mini birodalom a formációban.

Lars Schall:  Mit várhatunk jövőre Szíriával és Iránnal kapcsolatban? Szövetségesek, nem?

Pepe Escobar:  Szent. És ez a több milliárd dolláros kérdés. Azt tervezem, hogy minél hamarabb Iránba menjek. A nehéz dolog újságírói vízumot szerezni. Mivel a zöld mozgalom 2009-ben, ez nagyon nehéz. Ez újságíró vízum szükséges, mert e nélkül nem tud beszélni, például katonai alakulat Iszlám Forradalmi Gárda, nem állami emberek. Megpróbálom újra, mert nagyon szeretnék beszélni parancsnokok a Forradalmi Gárda, az emberek az olajipar, és természetesen én is beszélni átlagos irániak, a „utcán”, ahogy mindig is tette, mert szeretem csinálni.

Teherántól északra, szerinted Kaliforniában vagy. Teherántól délre visszatér a "Közel-Kelet" kemény magjához. Két városban van két univerzum, és elképesztő, hogy milyen széles a vélemények spektruma egy 40 perces taxiutakon. Az emberek Rafsanjani-ről beszélnek, amikor a találkozásukra hámoznak; és az emberek, akik szenvedélyesen védik a legnehezebb ayatollahokat; és akik azt hiszik, hogy a Zöld Mozgalom nélkül a világnak vége. Tehran egy univerzum.

A visszhang kapok a barátok, akik ott élnek, és irániak, akik küldeni nekem hírek és kommentárok egyértelmű: az emberek továbbra is fogyaszt, életet általában, az infláció emelkedése, az árak meredeken emelkedett, de mindenki azt akarja, hogy menjen el, próbálja megvenni az iPad csempészett Kínából, szeretné, hogy a legjobb új európai autó tudnak vásárolni, akarnak továbbra is eszik húst - ami vicces, mert a hús import Brazíliából olcsóbb hentesüzleteknek Teheránban, az iráni hús, nézd!

De ugyanakkor tudják, hogy valami történni fog. Lehet, hogy Izrael támadja az országot. Talán a támadás az USA-Izraelből származik. Fennáll annak a veszélye, hogy a nukleáris létesítményeket megtámadják. De sokan attól tartanak, hogy a támadás a polgári infrastruktúrát is célozza. "Nézd, mi történt Irakban" - mondják több közülük. Irakban megtámadtak polgári létesítmények és épületek. Ez igaz. Ott láttam, hogy az ország polgári infrastruktúrája romlott.

Az emberek a legrosszabbat várják. Próbálja tartja a hozzáállás, de hamarosan felismerik, hogy van egy hatalmi harc a rezsim, a csoport Ahmadinezsád és ultra kemény-line csoport, a Forradalmi Gárda, akik ellenzik Ahmadinezsád mert Ahmadinezsád nem ellenzi valamiféle megértés a Nyugattal. A forradalmi gárda személyzete a konfrontációt szeretné.

Ez egy nagyon veszélyes helyzet. Miért? Mivel a Legfelsőbb Leader, Ayatollah Khameinei, támogatja a forradalmi gárdákat Ahmadinezsád ellen. Az Ajatollah azt akarja, hogy Iránt tiszteletben tartsák, ami az - az Iszlám Demokratikus Köztársaság. Arra lehet következtetni, hogy nem ellenzi a konfrontációt. Ez rendkívül veszélyes helyzet, mivel minden esetet azonnali módon használhatunk casus belli-ként, és így egy izraeli-angol-amerikai támadás eredményezhet.

Az irániak jól ismerik ezt a kockázatot, és aggodalmukat fejezik ki a rendszerváltáson belüli vitában. Ugyanakkor 2012-ben parlamenti választások lesznek; és 2013-ban az elnökválasztás. Eddig legalábbis a szavazók kedvenc jelöltje Larijani, volt nukleáris tárgyaló, Khamenei szoros és védett barátja. Mindez azt sugallja, hogy a keményláncok erőteljesek. Furcsa módon Ahmadinejád, abban a pillanatban, többé-kevésbé marginalizálódott. A keményvonalasok mérsékeltnek, túlságosan békítőnek látják őt a nyugattal kapcsolatban.

Mindezek miatt a belsõ helyzet Iránban nagyon zavaró. És tudják, mi történhet Szíriában; tudom, hogy Szíria egyfajta parancsikon, a legrövidebb úton Iránba. De ugyanakkor, azt mondják, értékelése szerint, amelyeket a több keményvonalas rezsim, Szíria nem lesz támadás. Azt állítják, hogy a Nyugatra nincs szükség a szíriai "shortcut" -ra: tökéletesen közvetlenül támadják Iránt, ezért felkészülnek erre a fenyegetésre. Minden itt rendkívül zavaró.

Lars Schall:  Hasonló képet látsz Izráelben is?

Pepe Escobar:  Nem tudom. Nagyon sok zsidó barátom van Dél-Amerikában, az Egyesült Államokban, Európában, akik jönnek és mennek, nagyon gyakran látogatják Izraelbe, és amikor visszatérnek, azt mondják: az emberek félrevezetnek Izraelben. Nem tudom, hogyan kell kezelni az arab tavaszt, a kormány nem tudja, mit kell tennie az arab tavasszal, nem is tudom, mit kell tennie a nem-tavaszi szíriai dolgokkal. Úgy tűnik, hogy Izraelben az emberek félnek attól, hogy mi következik Assad után még rosszabb, mint amit ma látunk. Például egy muszlim testvériség kormánya Szíriában. Izrael nincs semmi helyzetben.

Ők inkább továbbra is szembe kell nézniük az ismert démonnal, aki most meggyengült démon, az Assad-rezsim. Számottevő civil társadalmi mozgalom van Izraelben a korrupció, az infláció, az éhínség, a háborúellenes és a háborúellenes küzdelem ellen.

Ezenkívül Izraelet egy olyan csoport uralkodik, amely túszul a fondamentalista telepesek szörnyű lobbyjához. Ők szélsőségesek, ukrán bevándorlók Lieberman-ba, szörnyűek. Egy progresszív baloldal van Izraelben, az egyiket meghallja a sajtóban említettek, de marginalizálódtak. Még az Egyesült Államokon belül is: a progresszív zsidók az Egyesült Államokban is többé-kevésbé marginalizálódtak, mert az összes diskurzust az AIPAC irányítja.

Ha meghallgatja a rádiót, ha elolvassa az uralkodó média újságait vagy a televíziót, ez az AIPAC kiadása a másik után. Nem hallasz egy progresszív zsidó hangot, mondván: "Az, amit csinálsz, őrültség. Palesztinának, a Golán-magasságok felett Palesztináról kell beszélnünk és beszélnünk. "Ez a helyzet teljesen kisebbség.

Lars Schall:  És a legtöbbet támogatják az Egyesült Államok új evangélikusai és keresztényei is, akik félnek az Armaggedontól.

Pepe Escobar:  Pontosan. A létesítmény legnagyobb része egy Eretz Israel-ot, egy nagyobb Izraelet akar. És vannak olyan őrült vallásosak is, akik azt mondják: "OK. Az Armaggedon gyorsasága érdekében a legjobb megoldás az, hogy háborút hirdetnek minden szomszédnak. "

Az őrült fuss a hospice.

Pepe Escobar:  Ez őrültség. Azt mondanám, hogy az arab tavasz kezdete óta a 2011-es év volt az, amikor a helyiek teljesen átvették a hospice menedzsmentet. Úgy gondolom tehát, hogy 2012-ben az év végéig nagyon szörnyű év lesz ez az egész ív: Észak-Afrika, Közel-Kelet és Közép-Ázsia. Közép-Ázsiában, alapvetően az Af-Pak, mert a helyzet ott, az Af-Pak mindent, hogy teljesen degenerálódjon, nagyon gyorsan.

Lars Schall:  Mi a véleményed a pakisztáni támadások NATO-csapatok általi támadásáról? [Lásd: "Helytelenített hibák": A Pentagon "sajnálja" 24 pakisztáni csapatot, "  Oroszországban ma ,
 2011. 12. 22.). Pepe Escobar:  Ez a kérdés rendkívül összetett, mert úgy gondolom, van valami rejtett oka annak a támadásnak, amelyet még nem tudunk. Lehet, hogy a támadás által okozott pakisztáni, talán a NATO maga is létrehozott egy provokáció, a jobb ürügyet, hogy elmélyítse Pakisztán démonizálása kampány kirobbantani egy katonai puccs, és kap fel a hatalmat Pakisztánban, a frakció tábornokok pro-US. A helyzet még mindig nagyon ködös.

Mindenesetre legalább egy részlet van a támadás mögött, amelynek nincs értelme egyáltalán: a NATO tökéletesen ismeri a pakisztáni pakisztáni területeken tartózkodó összes határátkelőhelyet. A NATO rendelkezik a térképekkel, az összes koordinátával. Abszolút valószínűtlen, hogy bombázzák a pakisztáni határállomásokat, mert pontosan tudják, hogy hol van az egyes hozzászólások. A helyzet teljesen különbözik attól, hogy tévesen bombázzák a Pashtun házasságot egy sár téglagyárban, amely nincs tökéletesen leképezve. Ilyen körülmények között a műhold látja a házat, és az intelligencia azt mondja, hogy "az al-Kaida tele van", és a drón, a bum! A NATO támadása a pakisztáni előőrsre, a helyzet teljesen más volt. A kapcsolatok és az újságírók Indiában és Pakisztánban nem teljesen meggyőződtek a hivatalos verzió igazságosságáról. De nem lehet mondani, hogy hamis. Ezt a történetet jobban meg kell mondani.

Lars Schall:  De ez egy probléma, mert Pakisztán és Kína már a legbarátságosabb kapcsolatokat.

Pepe Escobar:  Igen, és bármi, ami Pakisztánban történik, innen kezdve egyre közelebb viszik Iszlámábádot Pekinghez, ami teljesen elkerülhetetlen. A pakisztáni közvélemény teljesen elbizonytalanodik az amerikai beavatkozással. Elégednek azzal a fáradhatatlan háborúval és a pakisztáni szuverenitással szembeni agresszióval, ha Pakisztán szuverén volt.

Természetesen a kínaiak reagálnak a kínai módra: csendben maradtak, nem mozdultak, várva az iszlámábád politikai parancsát, hogy Pekingbe menjenek, és segítséget kérjenek. Nem sokáig tart, amíg az Egyesült Államok továbbra is úgy jár el, mint itt. Washington csak nap mint nap kiabálja a pakisztáni civileket "kibaszott" - és bocsáss meg nekem a kifejezést. Washington csak a "Terror háborára" gondolhat, hogy elpusztítsa az al-Kaidát.

Ma azt mondják, nyíltan és  a rekord , hogy megölte bin Laden, az al-Kaida már lebontották - ez volt bin Laden, vagy sem, a kérdés továbbra is nyitott a spekuláció, hanem a Washington, és megölték az al-Kaida. Szóval ... Mit csinálsz még Af-Pak-ban? Ah, de van egy probléma, Pakisztán nagyon instabil, ma a terrorista mozgalom szívében van, nem Afganisztán ... Mi van, ha a pakisztáni atomfegyverek a terroristák kezébe kerülnek?

Ez számít. Mindent megtesznek azért, hogy ürügyet találjanak arra, hogy beavatkozzanak Pakisztánba, és kezüket kezeljék Pakisztán nukleáris fegyverével. Természetesen még hosszú lövés, de ez a Pentagon azt akarja tenni. Ez a Pentagon napirendje.

Pakisztánban az egész politikai elit korrupt - kivéve, azt mondanám, Imran Khan. Imran Khan nem korrupt, és több ezer embert gyűjtött, minden alkalommal, amikor nyilvánosan beszél, Pakisztánban, mert alternatívnak tekintik. Mit mond? "Távolítsuk el az amerikaiakat, szabaduljunk meg ettől a korrupt elittől, hagyjuk, hogy a hadsereg visszavonuljon a laktanyába, hiteles polgári kormányt akarunk, fejlesztést akarunk, küzdünk a társadalmi egyenlőtlenség ellen". Napról napra egyre népszerűbb, ezért. És igen, megnyeri a következő választásokat. De alapvetően, a pakisztáni civil társadalom mindent, a jelenlegi helyzetet táplál. 

Az amerikaiak számára ez borzalmas hír, mert csak annyit akarnak tartani, hogy a katonaság irányítása alatt maradjon, és folytassa azt, amit a Pentagon mond nekik. És hagyja, hogy az amerikaiak továbbra is ezt „War on Terror”, valamint megérteni, az amerikai bázisok a Pakisztán területén, mint a Samsi bázis Beludzsisztán, és játszani is megértsék a háború herék Wazirisztánban.

Véleményem szerint vége. A dolgok soha többé nem lesznek ott. A kínaiak csak várnak. Úgy gondolom, hogy Pakisztánt a Sanghaji Együttműködési Szervezet tagjaként fogják elismerni, ez a következő évben történhet. Ezzel Pakisztán már szerepel a Kínával folytatott katonai együttműködést magában foglaló mechanizmusban.

A probléma az, hogy a pakisztáni hadsereg nem monolitikus szervezet, vannak olyan rétegek, ember által jelzett Musarraf, sok Pashtuns a középszintű tisztikar, akik szimpatikus, hogy a tálibok Pakisztánban és néhány szimpatikus, hogy az al-Kaida; és mindezen szerkezetekben vannak repedések. Úgy gondolom, hogy ma a pakisztáni hadsereg és a Pentagon közötti kapcsolat napról napra egyre bonyolultabbá válik, különösen az utolsó NATO-támadás után. Végül is, ezúttal a NATO megtámadta magát a pakisztáni hadseregnek - katonai posztot támadtak. Még a leghűségesebb Pentagon szövetségesei számára egy kicsit túl sok.

Lars Schall: Az  anti-amerikanizmus az egész világon nő.

Pepe Escobar:  Csak nem növekszik a Perzsa-öbölben (nevet). 

Lars Schall:  Nem úgy tűnik, tragikus neked, ha gondolod az emberek szívélyességére, a hétköznapi amerikaiakra?

Pepe Escobar:  Ez igaz. Utazok a fiúktól, oda-vissza, az USA-ba. Legalább 40 államot ismerek. Két háttal éltem, sok barátom van az USA-ban, sokan olvastak cikkemet, és tudják, hogy Brazília vagyok. De sok olvasó is azt vádolja, hogy Tálib-kommunista-apokaliptikus-anti-amerikai bla-bla-bla - az egész beszéd. Még mindig nem értik. 

Az egyik dolog az, hogy szeretem az országot, a popkultúrát , a szórakoztatás amerikai  mestereit  , az amerikai géniuszokat a zene, az irodalom, a mozi, az építészet, a művészet stb. És egy másik dolog az amerikai külpolitika megismerése és kritizálása. Ki, mint én jött létre Brazíliában és Európában az évek során 1960-70-es évek, ne felejtsük el, hogy a katonai diktatúra kezdődött Brazíliában 1964-ben (tíz éves voltam), építette az amerikai puccs.

Lars Schall:  Így van.

Pepe Escobar:  Itt Dél-Amerikában tanulunk anélkül, hogy bárki meg kellene tanítani, mit jelent az amerikai szponzorált katonai diktatúra alatt élni. Amikor beszélünk, tudjuk, miről beszélünk. Természetesen a közel-keleti nép is tudja, miről beszélnek. Ázsiában egyesek azt is tudják, hogy miről beszélnek, például a dél-koreaiak egy amerikai hadsereg alatt éltek, mielőtt elérték a demokráciát.

Tragikus az is, hogy még azután is, az arab tavasz, sokan a Perzsa-öbölben még mindig nem látja, hogy ott élő rendkívül tekintélyelvű rezsimek, autokratikus, akik élnek a vazallusa, satrapies az amerikai birodalom, meg kell látni, hogy , sőt, nem számítanak a kormányok magukra, sőt, semmit, és nem védik a minimális szuverenitás.

Amikor Bahreinben vagy Szaúd-Arábia keleti régiójában bennszülött demokráciát mutat be, válaszokat talál. Egyiptomban, ahol azt mondják: "Végül is meg kell szabadulnunk az egész rendszertől egyszerre és mindenkorra, még nem szedtük meg a rendszert, a kígyó még mindig ott van. És a kígyót életben tartják Szaúd-Arábiából.

Egyiptomban még nem létezett forradalom. Talán csak akkor kezdődik meg, ha megszabadulnak a Tantawi juntától. Ezeket a tömegeket a Tahrir téren, a Google generációjánál és az egyiptomi munkásoknál akarják. De a probléma ott van, a hadsereg, amely Egyiptomban az egész gazdaságot irányítja. A számok eltérnek, de az egyiptomi gazdaság 25-40% -át katonai és magas rangú hadseregek irányítják. Nem adják fel. Csak akkor távoznak belőle, ha onnan leszorítanak, forradalom következtében véres lesz. És az USA nem akarja, hogy azok a katonák elhagyták őket.

Lars Schall:  Geopolitikai elemzőként azt mondja, hogy Németország jövője sokkal inkább kelet-eurázsiai (Oroszország és Kína) rejlik, mint New Yorkban és Londonban?

Pepe Escobar:  Íme egy kérdés, amit szívesen válaszolnék nekem! Azt hiszem, hogy Németország többet szeretne integrálni az oroszokkal.

Lars Schall:  Igen, de ... a gazdasági és politikai elit itt [Németországban] még mindig összhangban áll az Egyesült Államokkal.

Pepe Escobar:  Igen. Ez az.

Lars Schall:  Ebben az évben Angela Merkel, kancellár a legmagasabb amerikai polgári díjat kapott Washington DC-ben, a "szabadságérmet". Legalábbis már van valami közös a Duke Ellington-nal, amelyet 1969-ben díszítettek. De ez egy jelentős esemény.

Pepe Escobar:   Igen. Németországnak az a problémája, hogy atlantista, de nem tudja, mi a jövő a nyersanyagok és áruk tekintetében, amit az ország hiányzik. És hogy Oroszországból lehet kapni. Az egész világ piac lehet, amit Németország termel, és már így is van. De Németország fantasztikus exportáló hatalom, amelyet a nyugati szövetségnek nem kell alávetni. Természetesen nem kell. De igazat mondott: az elitek Berlinben és Frankfurtban még mindig nagyon amerikaiak.

Lars Schall:  Szeretem tudni, újságíróként és németül, hogy ismeri a kedvenc németemet minden időkről, Heinrich Heine ...

Pepe Escobar:  Heine!

Lars Schall:  ... aki szintén újságíró volt.

Pepe Escobar:  Sajnos csak angolul és spanyolul olvasom, csodálatos fordításokat. Nem németül olvastam, de német barátaim szerint Heine németje fantasztikus.

Lars Schall:  Igen. Heine a legnagyobb, mint Nietzsche, Schopenhauer és Goethe.

Pepe Escobar:  Néhány évig szenvedélyes rajongóm volt Nietzsche-nek. Az egyik legjobb filozófus professzorom, egy francia, Gerard Lebrun, Nietzsche szakértője volt. A Nietzsche egyik nagy francia szakembere volt. Sokat tanultam tőle. Nietzsche, nekem, még mindig jó társaság

Lars Schall:  És Heine rajongója volt Heine költészetének is.

Pepe Escobar:  Igen. Tetszett Heine költészetének, ez igaz.

Lars Schall:  Újságíró szemszögből, szerinted az újságírás mély válságban van a Nyugaton?

Pepe Escobar:  Ó, igen. Két személyes példát adok neked. Az egyik oka, hogy újságíróként akartam lenni, Watergate volt. 19 éves volt, és még mindig nem döntött arról, hogy mit akar. Gondoltam a műtárgyakra, mindig is szeretem az irodalmat, de nem gondoltam, hogy megélhetnék az irodalommal.

Aztán úgy döntöttem, hogy újságíró vagyok, és Watergate modell volt a szakma számára. Aztán a digitális újságírás előtt nagy nemzeti nyomtatott újságokért dolgoztam. És láttam, hogy a híripar hogyan működik. A nagy nemzeti újság nagyvállalat, és az összes jelentős újságcég ugyanolyan módon működik, világszerte.

Gyorsan, a dolog kezdett elcsábítani engem. Eleinte elégedetlen volt. Az újságírás horrorává vált, csak a "terror elleni háború" kezdete után és az iraki invázió előtt, mert akkor a világ uralkodó sajtója teljesen elvesztette az összes hitelességet.

Ha látja, hogy a  New York Times  címlapoldalon fekszik, hónapokig minden nap, számomra ez volt a napjainkban az uralkodó sajtó a világon. És a  Le Monde , amelyet mindig az edzőteremből olvastam, a New York Times egyik rosszul készült amerikaias példányává vált,   és néha még inkább reakciósnak. Sajnálatos, hogy nem ismerem a német újságokat, mert legalább a kulturális szekciók még mindig a legjobbak a világon.

Lars Schall:  A modern német "Feuilleton" többé-kevésbé feltalálta Heinrich Heine ...

Pepe Escobar:  Olvastam sok angol lapok, de néha már nem tudom elhinni, még a „gold standard” az angol sajtó, mint például a  Guardian  és az  Independent , amely történelmileg voltak újságok a központtól „erős”, balról, progresszív. Végül is az elmúlt évtizedben a megalázottságom teljes lett. Ha internetes információra van szüksége, akkor igazán érthető információra van szüksége, amelyben a pontok kapcsolódnak egymáshoz. Ma csak az internet. Az uralkodó sajtó cég a világon már nem kínálja ezt. És a barátaim, akik még mindig nagy újságokban dolgoznak, azt mondják, hogy a szerkesztőkkel lehetetlen vitatkozni arról, hogy mit kellene és nem kellene közzétenni. Ez vége.

Lars Schall:  Gondolod, hogy az összes 9/11-es kérdés megoldása segítette az alternatív médiát?

Pepe Escobar:  Segített, mert ha 9/11 után tudni akartad, mi folyik valójában ... csak felejtsd el az összes újságot és televíziós társaságot az egész bolygón. Az internetről csak megbízható információk álltak rendelkezésre - megfigyelők és független elemzők, akik a fáradságot keltették a nyomozás, a keresés és a dokumentumok felkutatása során. A mainstream médiában nem találtak semmit.

Napjainkban a megfigyelők és az elemzők egy része már szűrt, de itt és ott még mindig van valami, szikrák. Az összes domináns diskurzus, maga a diskurzus, már monolitikus. Nincs alternatíva. És tényleg nincs más alternatíva, mert csak az ismétlődő hangokat hallhatod, azokról az emberekről, akik évtizedek óta pontosan ugyanazt mondják.

Lars Schall:  Igen. És a szakértők és a járművek többsége kerekasztalokon, például a Royal Institute of International Affairs, a Külügyi Kapcsolatok Tanácsa, a Trilateral Commission, a Bilderberg Club ...

Pepe Escobar:  Pontosan. Mindenkinek ugyanazok a gondolattartók dolgoznak  . És az egyéb járművek is hitelességgel kapcsolatos kérdések. A kínai csatornát angolul, a CCTV9-et használják, mert legalább egy minimális vita szükséges, de nincs vita. Szeretem az RT csatornát  ,  Oroszország ma . Dolgozom velük. De nem kritizálják Oroszországot. Komoly probléma.

Az al-Jazeera hálózathoz is dolgozom  , ami nagyszerű, mert van módom elérni az embereket, és megkapni a válaszokat, hogy a hálózat nélkül nem érhettem el például Afrikában. Ugyanakkor komoly hitelességi problémája is van, mivel Tunéziát, Egyiptomot és Líbiát fedezték fel, összehasonlítva a Perzsa-öbölben történtekkel. Nem lehet kritizálni magukat, és egyáltalán nem - felejtsük el azt , szigorúan tilos - bírálta a House of Saud, mert az intim kapcsolatok hivatkozó a House of Saud és a katari emír. Minden nagyon bonyolult, ha ebben az univerzumban navigál.

Nagyon boldogan élünk, mindannyian, akik dolgoznak és írnak az  Asia Times számára,  mert tényleg független és mindannyian tiszteltük. Az újság közzéteszi a cionisták, a szélsőjobboldali, a szélsőséges baloldal véleményét, bemutatjuk az utat, beszélünk az irániakról, a pakisztániakról, az oroszokról és a kínaiakról. Nekünk van egy észak-koreai írás is. Mind ott vannak.

Nincsenek szerkesztettségi sorunk, nem, az újság mindenki számára nyitva áll. Tehát pontosan mindenki tiszteletben tart minket. De ez egy nagyon ritka újság. És szörnyű pénzügyi problémákkal szembesülünk. Az elmúlt hónapokban dolgoztam rajta, és ez egy fejfájás volt. Szeretnénk növekedni, de nem akarjuk elveszíteni az újság vezérlését. Ez egy nehéz egyenlet, ha igazad van.

Lars Schall:  Sok sikert kívánok ebben a törekvésben!

Pepe Escobar:  Köszönöm!

______________________
* Pepe Escobar 1954-ben született Brazíliában, és 1985 óta külföldi tudósítóként dolgozik. Londonban, Milánóban, Los Angelesben, Párizsban, Szingapúrban és Bangkokban dolgozott. Az 1990-es évek végétől a geopolitikai kérdések a Közel-Keletről Közép-Ázsiába terjedtek, Afganisztánból, Pakisztánból, Irakból, Iránból, Közép-Ázsiai Köztársaságból, az USA-ból és Kínából. Jelenleg  Hong Kongban / Thaiföldön székhellyel rendelkező Asia Times újságban dolgozik  , mint például a The Roving Eye; elemző-kommentátor a The Real News televízió  Washingtonban, és egy közreműködő  Oroszország ma  és  Al Jazeera . Három könyv szerzője: Globalistan. Hogyan alakul a globalizált világ folyékony háborúba , a  Red Zone Blues: pillanatfelvétel Bagdadban a hullám alatt  és  Obama a Globalistánt .

2011/12/27, Pepe Escobar (Lars Schall interjújánál)  Konzorcium Hírek  (fordítva  :  redecastorphoto )

Naval Brasil

Pepe Escobar: Megkezdi a versenyt a perzsa arannyal

Az Āzādi torony vagy szabadság torony Teherán szimbóluma. A torony, amelyet 1971-ben építettek a Perzsa Birodalom 2500 éves emlékére.

2015. 7. 7.,  Pepe Escobar,  RT

Vila Vudu fordítás

Talán hallott már az N-11-ről. Ez egy újabb  Goldman Sachs keverék - mindazok számára, akik mindig is elismert emberek, a "globális befektetők". Ők a jövő BRICS, az új feltörekvő hatalmak.

Az N-11  Bangladesből, Egyiptomból, Indonéziából, Iránból, Dél-Koreából, Mexikóból, Nigériából, Pakisztánból, Fülöp-szigetekről, Törökországból és Vietnamból áll. Egyesek napról napra egyre határozottabb BRICS-taggá válhatnak.

Amint a várakozásoknak megfelelően 2016. elején megszűnik a szankciórendszer, Irán a világ legforróbb N-11-je lesz. Nehéz leküzdeni számos eszközeit: több mint 80 millió fogyasztói piaccal rendelkezik, jelentősen jól képzett lakossággal; a   humán tőke összetétele még vonzóbb, mint Törökországé; és egy feltétlenül fontos energiafront, annyi olaj, mint Szaúd-Arábia, annyi gáz, mint Oroszország és talán még több ásványi anyag, mint Ausztrália.

És hamarosan vissza a globális piacra. Valójában azt mondhatjuk, hogy a játék körül mozog.

Csatlakozz a lakókocsihoz

A sötét ENSZ / USA / EU szankciócsomag ellenére - amelyet Teherán mindig is állítólag jogellenesnek és tisztességtelennek tartott - Irán a legerősebb ipari bázist építi fel Dél-Ázsiában. Az ország például az  első 15 globális acélgyártó vállalat közé tartozik; és a   globális Top 15 az autóiparban. Ez a világ legnagyobb cement, pisztácia, sáfrány és kaviár exportőre.

Irán jó pozícióban van a globális vezetők között a nanotechnológiában és az őssejtkutatásban. Dél-Ázsiában bizonyítottan tudományos hatalom; a világ  tudományos kiadványainak 17. legnagyobb generációja  - Törökország és Izrael előtt. Nem is beszélve Szaúd-Arábiáról, a világ egyik vezető szereplője a ... szívbajokról.

A szankciók megszűnésével Irán képes lesz előmozdítani a már növekvő ipari és tudományos infrastruktúráját. Keresi a leginkább kiválasztott nyugati technológiát. Mostantól a technika területén megnyílik a Kínából, Oroszországból és Indiából, a BRICS nemzetekből.

A Lausanne-i megállapodás aláírásának tinta nem szűnt meg, mint a globális vállalatok karavánja - Európától Ázsiáig - a Perzsiába vezető úton állva, az iráni bazár  nagy (új) megnyitására helyezve  .

Energia, volt európai óriások Royal Dutch Shell és az Eni és a francia nagykövet az USA-ban Gerard Araud kellett  megnyugtatni a héják  a  think-tank  -atlanti Tanács, a nyilvánvaló tényt: " Kiderült ki , hogy mi hullik a pénz, nem az amerikaiak "- mondta Araud az európai vállalatokról, amelyek kénytelenek voltak az amerikai szankciókkal szankcionálni. És hozzátette: " Ezért állj meg a moralisztikus prédikálással ".

Az orosz küldöttek hónapok óta átkelik Iránnal, politikai, gazdasági és katonai adatok cseréjére. Az orosz-iráni kapcsolatok, amelyek rendkívül árnyaltak, a pragmatizmuson alapulnak.

Az a konkrét lehetőség, hogy Irán óriási mennyiségű gázt ad el az Európai Uniónak, persze nagyon érzékeny kérdés a Moszkva számára - főleg mivel ez a hullám Washington. Oroszország azonban viszonylag rövid távú kockázatot jelenthet, legfeljebb 2020-ra, mert hosszú távon a Gazprom fő tevékenysége Kínával - és Ázsia többi részével is. Öt évre van szükség ahhoz, hogy kiépítsük és kibővítsük az "Oleogasodutostan" hálózatot Szibériából Kínába.

És mindig van egy "win-win" kínai stílus: a hagyományos fegyverembargó fokozatos elhagyásával Tehran több orosz fegyvert fog vásárolni, nem csak az S-400 rakétarendszert.

Boeing vagy Airbus?

A szankciók után Irán maximális előnye származik egyik legértékesebb eszköze közül: helyszín, helyszín, helyszín. Irán nem kevesebb, mint privilegizált kereskedelmi kereszteződésénél, ahol Európa, Közép-Ázsia, a Kaukázus és Délkelet-Ázsiában (amely a Nyugat felhívja a Közel-Keleten). Ez közvetlenül a központ (ok) Új (ek) mód (ok) a szabályozott Silk a kínai, és ideális jelölt, hogy csatlakozzon a gazdasági unió eurázsiai (UEE) - növekvő kereskedelmi Közép-Ázsia (mint például Kazahsztán és Kirgizisztán ).

Irán, Afganisztán és Tádzsikisztán a közös nyelvet - a perzsa és származékait Dari és Tadzsik. Az Iránnal határos országok - Afganisztánból és Örményországból Törökországba és Türkmenisztánba - azonnal növekedni fognak a kereskedelemben; Végtére is, nem minden szankció képes volt megállítani a határokon átnyúló kereskedelmet.

Az  iráni idegenforgalomban is  fellendülnek - Európából és Ázsiába érkező fogyasztók bütykök és pótkocsik bevonásával, köztük valamennyi köztes ponttal. A tengeri árufuvarozás - már jó formában - meg fog növekedni. Természetesen nagy igény lesz sok fúvókák számára az utasok szállítására.

Az Egyesült Államok által kiszabott szankciók egyik legféltettebb következménye az, hogy évtizedekig az iráni légitársaságoknak kellett a fekete piacon használniuk a fúvókák pótalkatrészeit. És mindössze két héttel a bécsi megállapodás aláírása előtt volt a Mahan Air, Irán második legnagyobb légitársasága, amely egy iraki székhellyel rendelkező légitársaságnak kellett repülőgépeket vásárolnia.

Iránnak nem kevesebb, mint 400 utasszállító repülőgépre van szüksége a következő évtizedben. Farhad Parvaresh iráni légi elnököt nemcsak a két Boeings, 777 és 787, hanem az Airbus A321 érdekli. És nem zárja ki az új 747-8-at, amelyet a Boeing nehéz eladni.

Képzeld el, hogy iráni repülőgépek Európa és Ázsia összes fővárosát kibővítik. A verseny erős lesz a Turkish Airlines, az Emirates, az Etihad és a Qatar Airways számára, vonzza mindazokat, akik Közép-Ázsiából a Kaukázusig élnek és dolgoznak.

Ez gáz, gáz, gáz.

Irán hamarosan visszaszerezni az olaj export előtti 2012-es szintjét: 2,5 millió hordó naponta. Manapság napi 1,5 millió hordó alatt van - Washington megszállott kampánya nyomán az iráni energiafogyasztók, például Dél-Korea, Japán és az Európai Unió iránt. Kína, amely még mindig 7% -kal nő évente, továbbra is a kedvelt vásárló marad. És 2018-ra, amikor más nagy ázsiai gazdaságok, például India és Indonézia már növekedést mutatnak, az iráni export valójában növekedni fog.

A Nemzeti Iráni Olajipari Vállalat (NIOC) becslései szerint Teherán készen áll a globális piacon 600 000 millió hordó / nap olaj felhasználására. Ez még alacsonyabb árakat jelent a jövőben - ami a nem termelő országok nagy populációkkal jár együtt, például Pakisztánnal és Egyiptommal.

Egy pakisztáni szempontból ez azt eredményezi, befejezése az egyik végtelen regény „Oleogasodutostão”: az IP gázvezeték (Irán-Pakisztán). A pakisztáni szakaszt Kínából finanszírozzák. Egyiptomi szempontból alacsonyabb szállítási költségeket és több forgalmat jelent a Suez-csatornán.

Az Egyesült Arab Emírségek egy összetettebb téma. Dubai nyereséget fog teremteni, mert ez már Irán banki / kereskedelmi / üzleti központja, ahol több tízmilliárd dollárt iráni forrásokba helyeznek letétbe. De Irán energiaellátása lényegében a Perzsa-öbölben, köztük az Egyesült Arab Emírségekben lévő versenytársainak piaci részesedésének visszaszerzésére irányul. Add hozzá, hogy a Szaúd-Arábia tartalékai kimerülnek, lassabban könyörtelenül - és a királyság elfogyasztja tőkéjét, bombázza Jemenet.

Bárhol is látszik, az eurázsiai integráció - Iránnal, mint főszereplőjével - folytatódik.

Hassan Rouhani iráni elnök találkozott Narendra Modi indiai miniszterelnökkel a BRICS / OCX csúcstalálkozón az Ufán. Rouhani arra számít, hogy India 8 milliárd dollárt fektet be kulcsfontosságú infrastrukturális projektekbe - a Chabahar stratégiai kikötőjének fejlesztésére az Omán-öbölben. India már két kikötőt bérel a kikötőben, felhasználva őket többcélú rakomány termináloknak. A következő lépés a második és a harmadik terminál építése, valamint a vasút, amely összeköti a kikötőt Irán többi részével.

A Chabahar nem csak India belépése Közép-Ázsiába, hanem Afganisztán számára nyitva tartó tengeri út, amely nem fér hozzá a tengerhez. India és Irán nagyon aktív Afganisztánban - a kereskedelmi és biztonsági frontokon.

A szíriai kusza

Brüsszel egyik legrosszabbul kezelt titka mindig is az Európai Unió égető vágya volt, hogy energiával foglalkozzon Iránnal Az iráni adatok szerint Irán hamarosan több mint 150 milliárd köbméter gáz évente. Összehasonlítás: Jelenleg a Gazprom összesen évi 140 milliárd köbmétert export az Európai Unióba.

Irán a második legnagyobb földgáztartaléka a bolygón Oroszország után; összesen 15,8% -át. És ez az iráni a legnagyobb gázmező a bolygó óceánjaiban : a  Pars South / North Dome  a Perzsa-öbölben, amelynek része Katar vizében.

Az "Oleogasodutostan" tehát abszolút követelmény. Nyilvánvaló okok miatt nincsenek iráni csővezetékek az Európai Unió felé - mostanáig. Ami létezik, a Tabriz-Ankara csővezeték, Irántól Törökországig, amelyet ki kell terjeszteni; lesz a „perzsa csővezeték”, 3000 km, átkelés keletre Törökország a nyugati, majd a tengeri összeköttetés Olaszország, ahol majd két ágát, az egyik irányban, a másik délre, üzemanyag Németország , Ausztria, Svájc, Franciaország és Spanyolország.

Ez az álom álma nemcsak Brüsszelben, hanem különösen Washingtonban; mert magába foglalja Oroszországot. A befejezett perzsa csővezetékkel az Európai Unió hamarosan 30 milliárd köbméter / év importál, ami a Gazprom által 2013-ban Németországba és Olaszországba exportált.

Ami Iránban történik mostantól, egyszerre érinti mind Ukrajnát, mind Szíriát. A Gazprom már tervezi, hogy megelőzi Ukrajnát a gázszállításban az Európai Unióba. Ez azt jelenti, hogy Ukrajna energiaátutalási útvonalaként már halott csirke az Európai Unió számára - amellett, hogy már átalakult de facto állapotba  .

A szíriai eset sokkal összetettebb. A 10 milliárd dolláros iráni-iraki-szíriai csővezeték aktív marad. Természetesen az egyik legfontosabb stratégiai ok, amiért Törökország és Katar annyira megszállottan változott a damaszkuszi rezsim megváltoztatásával, és közvetlenül részt vett Szíria megsemmisítésében. Mivel a rivális Irán-Irak-Szíria csővezeték Qatar, amely áthalad a "szunnitabarát" ország délibábán, és amelyet a Szíria nevű muzulmán testvériség dominált.

Mindez így az Európai Unió és energiagazdái magas stratégiai döntésétől függ majd. Vajon fektessenek be az iráni-iraki-szíriai gázvezetékbe, így támogatva a jelenlegi kormányt Damaszkuszban? Ha ez megtörténik, akkor lehet felvenni a harcot - az igazi - a valódi veszély, hogy az  ISIS / Isil / Daesh akinek partíció „Siriaque” van egy sok köze van tartva két törött államok örökre, örökre képtelenek megtervezi és koordinálja a stratégiai projekt mint ez az acél köldökzsinór.

Az EU feladata, hogy végül kidolgozza az eddig vitatott, de soha nem érvényesített energiapolitikát. Ha stratégiai döntést hoznak, akkor Irán az EU minden igényét kielégíti. Ebben az esetben az EU energiafüggetlen szakemberei az iráni finomítói kapacitás növelése és a perzsa Oleogasoduct befejezésének felgyorsítása érdekében jelentős mértékben befektetni fognak.

Jelentős lépéseket tartanak fenn. Iráni vállalatok már most írt alá megállapodást a $ 2,3 milliárd építeni 1300 km csővezetéket  iráni gáz trunkline-6 (IGAT-6) csatlakozik a területen Dél Pars. Lényeges, hogy az export növelésére az iráni gáz Irakban.

A kezdeti mantra az iráni iszlám forradalom volt „nem a keleti, sem nyugati” .  A bécsi nukleáris megállapodásról tárgyaló iráni diplomáciai megfigyelésem alapján helyénvaló mondani, hogy a szankciók befejezése után Irán ezt a mantrát magához fogja ölelni. És különös perzsa érintéssel, védekező erővel - vagy hősies - és csábító támadó hanggal öleli át.

 Pepe Escobar (1954) egy brasili újságíró, aki São Paulo, Hong Kong és Párizsban él, de kizárólag angolul publikál. Az oszlop megőrzése az Asia Times Online-ban; blogok és weboldalak szakpolitikai elemzője is: Sputinik, Tom Dispatch, Információs Központ, Red Voltaire és mások; a mai Oroszország és Al-Jazeera tudósítója / írója.

Közel-Kelet

Szíria, Törökország, Izrael és az energia háború a "kiterjesztett Közel-Keleten"

F. William Engdahl

Annak ellenére, hogy a NATO Szíria elleni titkos katonai művelete kudarcot vallott, a nyugatiak visszavonása két dilemmába ütközött.Washington és szövetségesei tartózkodhatnak a szíriai gázkészletek felszedésétől? És elhagyhatják Szíriát abban a helyzetben, hogy az egyetlen olyan állam a régióban, amely elmenekül a Muszlim Testvériség irányításától?

VOLTAIRE HÁLÓZAT | 2013. FEBRUÁR

A török ​​parlament 2012. október 4-én tartott rendkívüli ülésén elfogadta a Szíria elleni katonai akciót engedélyező törvényt.

2012. október 3-án a török ​​hadsereg ismételt habarcs-támadást indított a szíriai terület belsejébe. A katonai akció volt, amelyet a katonai törökök hogy kényelmesen létre széles föld-az-egyben a „pufferzóna” 10 kilométer széles belső Szíria, volt-e válasz állítólagos gyilkosságokat a szíriai fegyveres erők , a törökországi török ​​civilek többségében. Van egy széles körben elterjedt spekuláció, hogy az egyik habarcs szíriaiak, hogy megölt öt civil törökök is jól váltotta ki ellenzéki erők által támogatott Törökországban, kísérletet, hogy Törökország egy ürügy, hogy mozogni katonailag, a zsargonban a katonai hírszerzés egy "hamis zászló" műveletet. 

[ 1 ] A nagyra becsült a Muzulmán Testvériség török külügyminiszter, Ahmet Davutoglu kifürkészhetetlen, ez a fő építész a kormány „s önpusztító megdöntése török stratégia egykori szövetségese Bashar al-Assad szíriai. [ 2 ]

Szerint a vizsgálatot 2006 óta uralma alatt iszlamista Sunita- miniszterelnök Recep Tayyip Erdoğan és pártja pro-Testvériség (muszlim  - NDT), AKP, Törökország lett az új központ a közép- a Muszlim Testvériségben [ 3 ]. Szerint a tájékozott forrás Isztambulban, a jelentés szerint, hogy az utolsó előtti török választások AKP Erdogan kapott egy „adományt” 10 $ biliões- (a  dollár-NDT)  Szaúd-monarchia, a szív Salafism dzsihádista világ, a wahabizmus szigorú fundamentalista lefedettsége [ 4].]. 1950 óta, amikor a CIA hozta a száműzetés liderantes tagjai az egyiptomi Muszlim Testvériség, hogy Szaúd-Arábiában, amely eddig a összefonódását vahabizmus Szaúd ág és agresszív dzsihádista fundamentalizmus a Testvériség [ 5 ].

A török ​​válasz a magányos habarcs égetés szíriai, ami azonnali kérelmet szíriai bocsánatot az eset, akkor az volt, hogy a határ menti terület teljes hadiállapot két nemzet között, ami az elmúlt évig, történelmileg, kulturálisan, gazdaságilag és még a vallás szempontjából is, a legközelebbi szövetségese.

A háború veszélye még súlyosabb. Törökország a NATO teljes jogú tagja, akinek a levele kifejezetten kimondja, hogy egy NATO állam elleni támadás minden tagjának támadásnak tekintendő. Az a tény, hogy Oroszország és Kína, nukleáris fegyverekkel rendelkező államok is megvédték a szarajevói Bashar al-Assad-i rendszert, stratégiai prioritásként közelebb hozza a világháború kísérteteit, mint ahogyan azt a legtöbbünk szeretné elképzelni.

A térségben vitatott erők 2011. decemberi felülvizsgálatában a korábbi CIA elemzője, Philip Giraldi a következő észrevételt tette:

"A  NATO már szokatlanul részt vesz a szíriai konfliktusban, Törökország pedig vezető szerepet vállal az Egyesült Államokban. Ahmed Davutoglu Ankara külügyminisztere nyíltan elismerte, hogy országa hajlandó megtámadni, amint a nyugati szövetségesek között megegyezés születik. A beavatkozásra lenne alapuló humanitárius elvek, hogy megvédje a civil lakosságot, amely a „védelmi felelősség” doktrína, amit indokául felhozott Líbia (a háború ellen, Kadhafi a NATO-NDT). A török ​​források azt sugallják, hogy a beavatkozás a török-szíriai határ mentén létrehozott pufferzónával (NdT) kezdődik, majd kibővül. Aleppo, a legnagyobb és leginkább kozmopolita város Szíriában lenne a korona ékszere a felszabadító erők célpontjában.

NATO harci, álcázott, jönnek a török katonai bázisok közel Iskenderum, a közvetlen közelében a szíriai határ, így a fegyverek az elhunyt arzenál Moammer Kadhafi, valamint önkéntesek a líbiai Nemzeti Átmeneti Tanács, akik tapasztalattal rendelkeznek álcázás helyi önkéntesek a képzett katonák ellen, olyan készséggel, amelyet  Kadhafi hadseregével szembesítettek . Az Iskenderum a Szíriai Nemzeti Tanács fegyveres ága is a Szabad Szír Hadsereg székhelye. Oktatók a francia és a brit különleges erők állnak a talajon, amely támogatja a szíriai lázadók, míg a CIA és az amerikai Spec Ops nyújt kommunikációs berendezések és az intelligencia, hogy segítse a lázadó oka, amely lehetővé teszi a harcosok, hogy elkerüljék koncentrációjának szíriai katonák. " [ 6 ]

Alig észrevehető, hogy ugyanazon a napon, amikor Törökország elkezdte aránytalanul reagálni katonai támadást a szíriai területre, amely még mindig az írás idején volt, az IDF  , NdT) elindította azt, ami nyilvánvalóan olyan intézkedés volt, amely figyelmeztette Szíria figyelmét a török ​​cselekvésről, és létrehozta a kétoldalú háború rettenetes forgatókönyveit, ahogyan Németország két világháborúban is tett. 

Az IDF jelentős számú csapatot koncentrált a két országot szegélyező stratégiai Golán-fennsíkra, amely, mivel Izrael 1967-es háború idején megszállta őket, feszültség nélküli terület volt. [ 7 ]

A fejlesztés az új szakasz a közvetlen külföldi katonai beavatkozás Törökország támogatott sőt az izraeli rezsim jobboldali Netanjahu következik, hogy a levelet, egy nagyon furcsa módon, a forgatókönyv által felvázolt kiemelkedő neo-konzervatív agytröszt Washingtonban , A Brookings Intézet. A jelenlegi közzététel stratégia 2012 márciusában  Saving Szíria: felmérése lehetőségek Rendszerváltás,  stratégák Brookings geo-politika a fejlett egy tervet, hogy kezelni a hívás humanitárius aggodalmát civil halálát, mint abban az esetben, Líbia 2011-ben, hogy indokolják az agresszív katonai beavatkozást Szíriában, ami még nem történt meg előttük [ 8 ].

A Brookings-jelentés a következő forgatókönyvet írja elő:

Izrael elhelyezheti az erőket a Golán-fennsíkokban vagy azok közelében, és így megakadályozhatja a rezsim erõit az ellenállás megszüntetésében. Ez a lépés félelmet ébreszthet Assad számos fronton zajló háborújában, különösen, ha Törökország elhatározta, hogy ugyanezt teszi a határain, és a szíriai ellenzék megfelelően táplálja a fegyvereket és a képzést [ 9 ].

Úgy tűnik, ez pontosan megfelelnek mi alakult ki a korai napokban a 2012. október A szerzők a Brookings jelentés kapcsolódik néhány legkiemelkedőbb héják neokonzervatív háború mögött a Bush- Cheney az iraki háború. A szponzor, a Saban Center for közel-keleti politika, kezdve az aktuális külpolitikai tanácsadók republikánus jelölt Mitt Romney szélsőjobboldali, a bejelentett kedvenc, jelölt a PM Izrael Netanjahu.

A Brookings Saban Center for közel-keleti politika, aki kiadta a jelentését, az eredő létrehozása a legnagyobb adománya Haim Saban, a milliárdos izraeli-amerikai média, mely egyben ellenőrzi a hatalmas óriás a német Pro7 átlag. Haim Saban tisztában van azzal a céllal, hogy elősegítse Izrael különleges érdeklődését az ő jótékonyságán keresztül. A  New York Times  rangsorolva, mint  „mint egy fáradhatatlan vezetője-of-pompomlány Izraelnek.”  Saban mondta ugyanaz újság egy interjúban 2004-ben, „Én  vagyok a fajta fix kamat és az érdeklődésem Izrael.” [ 10 ]

Az akadémikusok, valamint a Saban vezetősége világos neokonzervatív és pro-Likud álláspontot képvisel. Ezek közé tartoznak, korábban vagy most Shlomo Yanai, az izraeli haderő katonai tervező iroda volt vezetője; Martin Indyk, korábbi amerikai nagykövet Izrael, és alapítója a pro-izraeli Washington Institute for Near East Policy (Winep), az egyik nagy politikai lobbik Likud Washingtonban. A vendégmunkatársak közé tartozott Avi Dicter, a Shin Bet volt vezetője; Yosef Kupperwasser, az Izraeli Védelmi Erők Katonai Hírszerzési Hivatal Kutatási Osztályának igazgatóságának egykori vezetője. A rezidens akadémikusok közé tartozik Bruce Riedel, a közel-keleti CIA szakértője 30 éven át, valamint Obama afganisztáni tanácsadója [ 11].]; Kenneth Pollack, egy másik egykori CIA szakértője a Közel-Keleten, akit azzal vádoltak egy botrány a kém Izrael nemzetbiztonsági tisztviselő a Bush-adminisztráció. [ 12 ]

Miért akarna Izrael megszabadulni egy "  ellenségtől, aki tudja",  Bashar al-Assad, aki a Muszlim Testvériség által ellenőrzött rendszert gyakorolja? Tehát Izrael biztonságát nyilvánvalóan fenyegeti a megjelenése rezsimek keményvonalas, délre a Muzulmán Testvériség Egyiptomban, Szíriában annak északi és talán hamarosan szintén Jordániában.

A geopolitikai dimenzió

Az igazi kérdés, hogy ezen a ponton, amit úgy hívnak Izrael, Törökország, Katar, formájában egy szentségtelen szövetséget egyrészt, és Szíriába Assad, Irán, Oroszország és Kína, a másik, egy ilyen konfrontáció, halálos, Szíria politikai jövőjéről? Az egyik válasz az energia geopolitikája.

Amit még meg kell elemezni, geopolitikai véleménye a Közel-Keleten, az emelkedés a drámai fontos a földgáz-ellenőrzés a jövőben nem csak a Közel-Keleten gáztermelői országok, valamint az Egyesült Államok és Eurázsia, beleértve Oroszországot, mint termelőt, és Kínát fogyasztóként.

A földgáz gyorsan válik a választás " tiszta energiájává "  a szén és az atomenergia-termelés helyett az Európai Unióban, különösen a német nukleáris, a Fukushima katasztrófa után. A gáz sokkal inkább "  környezetbarát"  az úgynevezett " szén - dioxid- kibocsátás  " szempontjából.  Az egyetlen reális módszer az EU-kormányok Németországból Franciaországba, Olaszországba és Spanyolországba, hogy képesek legyenek elérni a kitűzött célokat az EU által a CO2 kibocsátás 2020-ig történő csökkentése komoly elmozdulást jelent a gáz helyett a szén helyett. A gáz 50-60% -kal csökkenti a szén-dioxid-kibocsátást a szénhez képest. [ 13] Mivel a gáznak a szélhez vagy más alternatív energiaforrásokhoz viszonyított gazdasági költségei brutálisan alacsonyabbak, a gáz gyorsan válik a kereslet erejévé az EU-ban, a legnagyobb feltörekvő piac a gáz a világon.

A hatalmas gázmezők felfedezése Izraelben, Katarban és Szíriában az EU mint a világ legnagyobb földgázfogyasztójának megjelenésével párhuzamosan az Assad-rezsim fölötti jelenlegi geopolitikai összecsapás magvait hozta létre.

A Szíria-Irán-Irak csővezeték

2011 júliusában, a destabilizáció műveletek NATO és az Öböl-államok ellen Aszad szíriai voltak teljes fordulatot, a kormányok Szíria, Irán és Irak aláírta a történelmi megállapodás egy gázvezeték már nagyrészt üresen CNN hírek a szíriai konfliktusról. A csővezeték, melynek becsült értéke mintegy $ 10 milliárd dollárt, és hogy három év alatt fejezik be, majd az iráni kikötő Assalouyeh, közel a Dél Pars gázmező a Perzsa-öbölben, hogy Damaszkusz Szíria területén keresztül Irakban. Irán végül azt tervezi, hogy kiterjeszti azt Damaszkuszról egy libanoni kikötőbe a Földközi-tengeren, ahol a gáz az EU piacaira kerül. Szíria Iráni gázokat és Irakot vásárolna.

A Dél-Pars tábor, amelynek gáztartalékai egy óriási lelőhelyen helyezkednek el, amely Katán és Irán között az Öbölben oszlik meg, a világ legnagyobb egyetlen gázmezője. [ 14 ] Tény, hogy egy síita gázvezeték lenne a síita iránt, a síita többségi irakon keresztül, az al-Assad barátságos-síita al-Assad szíriai szírjáig.

Hozzátéve, hogy a geopolitikai dráma az a tény, hogy a dél-Pars gázmező található, ironikusan, a közepén a föld, amely elválasztja a Perzsa-öböl között síita Irán és a szunnita Salafist Katar. Az is előfordul, hogy a Qatar pontosan egy központi irányító központ koordinátora az amerikai Pentagon, székhelye a légierő E.Unidos a régióban, a csoport a 83-as Air Expedíciós RAF No83 (RAF betűszó  légierő NdT)  és az USAF 379. expedíciós légijármű-csoportja ( angolul az amerikai légierő, az NdT). Összefoglalva, Katar, az Al-Jazeera anti-Al-Assad TV állomás birtoklása és elhelyezése  mellett [ 15 ] amely az antik szíriai propagandát az arab világon keresztül szétfeszíti, szorosan kapcsolódik az amerikai katonai és NATO-jelenléthez a Perzsa-öbölben.

Katar nyilvánvalóan más tervei vannak a South Pars táborban való részesedésének, és nem szándékozik összefogni Iránnal, Szíriával és Irakkal. Katar nem érdekli az iráni-iraki-szíriai gázvezeték sikerét, amely teljesen független lenne a Katarból vagy Törökországból a feltörekvő uniós piacokra irányuló tranzitútvonalakhoz. Tény, hogy mindent megtesz lehet szabotálni, és beleértve pitch fandanga csapatnyi harcosok „ellenzék” Szíria, sokan dzsihádisták, odaküldött más országok, mint Szaúd-Arábia, Pakisztán és Líbia.

A tovább erősíti a meghatározása Katar, hogy elpusztítsa az együttműködést a szíriai-iraki-iráni tengely gázt felfedezett augusztus 2011pelas szír társaságok, hatalmas gázmező Qara, közel a határ libanoni és közeli a tengeralattjáró bázisát a tarzus kikötőjében Oroszországba bérelték, a szíriai mediterrán térségben. [ 16 ] A szíriai vagy iráni gázok EU-ba történő exportja az orosz ellenőrzött kikötőn keresztül történik a Tarsuson. A jól tájékozott algériai források szerint az újonnan felfedezett szíriai gázmezők, bár a damaszkuszi kormány leértékelődik, a becslések szerint egyenlőek vagy nagyobbak, mint Katar.

Milyen jól informált elemzője  Asia Times,  Pepe Escobar, rámutatott a közelmúltban cikket, Katar exportálni a rendszer hatalmas gáztartalékok igényel keresztül az Akabai-öböl Jordániában, egy olyan országban, ahol a fenyegetés a Muzulmán Testvériség a A király diktatúrája szintén veszélyes. A Katari-emir látszólag egy olyan egyezséget kötött a Muszlim Testvériséggel, amelyben támogatja a nemzetközi terjeszkedést cserében egy békeszerződésért otthon Katarban. A rendszer a Muzulmán Testvériség Jordánia és Szíria által támogatott Katar, megváltoztatná az általános formája a geopolitika a világ gázpiac, hirtelen és határozottan támogatja a katari, és a hátrányos helyzetű Oroszországban, Szíriában, Iránban és Irakban. [ 17 ] Ez egy nagyon negatív csapást is jelent Kínának.

Mint rámutatott által Escobar, „a  célja a Qatar egyértelmű: a megakadályozására a csővezeték Irão- iraki-szíriai $ 10 milliárd dollárt, megegyeztünk, hogy lezárjuk még hosszabb Szíriával lázadás erjedni. Itt azt látjuk, Katar közvetlen versenyben állnak Irán (mint producer), mint Szíria ( a cél), és kisebb mértékben, Irakban (mint tranzit ország). . Ez hasznos az emlékezni, hogy Teherán és Baghdad hevesen ellen rendszerváltás Damaszkuszban , „ teszi hozzá,” ha  van egy változás a szíriai rezsim - támogatni segítségével Catari- dolgok sokkal könnyebbé válik a vezérlés szempontjából a csővezeték. Valószínűleg, a poszt-Assad, a muszlim testvériség (IM) rendszere több mint üdvözölné egy Catari csővezetéket. És ez Törökország természetes kiterjesztése lenne. " [18 ]

Izrael gáz dilemmája

Az egész kép további bonyolítása érdekében a közelmúltban felfedezték a hatalmas izraeli offshore földgázt.

A földgáz területén Tamar található északi partjainál Izrael kezdődhet a gázellátást felhasználásra Izrael végén 2012. A fordulópont a játék volt a meglepetés felfedezés, 2010 végén, egy hatalmas betét az offshore földgáz, amit a geológusok Levantint vagy Levantin-medencét hívnak. 2010 októberében Izrael talált a tengerben, amelyben kijelenti, hogy legyen a kizárólagos gazdasági övezetében (KGÖ), egy hatalmas „szuper-óriás” gázmező. [ 19 ]

A lelet kb. 84 mérföldre fekszik Haifa kikötőjétől és három mérföld mélységétől. Leviatánnak nevezték, a bibliai tengeri szörny nevének megfelelően. Három izraeli energetikai vállalatok együttműködve Texas Noble Energy, Houston, jelentette be a kezdeti becslések a betét 16 billió köbláb gázt - ami a legnagyobb gáz felfedezése mély vizek egy évtizede, további lejáratni az elméletek a „csúcs  olaj”  , ahol a bolygó szélén a drámai és állandó éhség olaj, gáz és szén. Numerikus szempontból csak ez a gázmező, a Leviathan, elegendő tartalékot tartalmazna ahhoz, hogy fedezze az izraeli gázköltségeket a következő 100 évben. [ 20 ]

Az energia önellátása 1948-ban alapította meg Izrael államát. Számos, olaj- és gázkitermelésre tett kísérletet ismételten kevés eredménnyel végezték. Az arab szomszédokkal ellentétben, tele olajlapokkal, Izrael mindig úgy tűnt, hogy szerencsétlen. Aztán 2009-ben, az izraeli texasi partner a kutatás felfedezés, Noble Energy felfedezte a Tamar mező a medencében Levantina, mintegy 50 mérföldre nyugatra az izraeli kikötő Haifa egy becsült tartalékok 8,3 tcf (billió  köbláb, angol, ndT)  a legmagasabb minőségű földgáz. A Tamar volt a világ legnagyobb gázkeresése 2009-ben.

Az US Geological Survey becslése szerint mintegy 1,7 millió hordó olaj és mintegy 122 tcf gáz a Levantine-medencében.

Abban az időben az összes izraeli gázkészletet csak 1,5 tcf-ra becsülték. Az izraeli egyetlen működési területen alapuló kormányzati becslések szerint az ország földgázának mintegy 70% -át kitevő Yam Tethys három éven belül kimerülne.

Tamarral a kilátások sokkal jobban néznek ki. Tehát csak egy évvel Tamar után ugyanez a konzorcium, melyet a Noble Energy vezetett, a Leviathan ugyanazon Levantine-medencéjében a hosszú évtizedes történelem során a legnagyobb gázkeresést találta. A jelenlegi becslések azt mutatják, hogy a Leviathan mezőben lévő lerakódások legalább 17 tff gázot tartalmaznak. Izrael néhány hónap alatt "éhezik" a bőrt. [ 21 ]

Most Izrael stratégiai dilemmával szembesül, és nagyon veszélyes. Természetesen, Izrael nagyon kevés örömmel látja al-Assad szíriai kapcsolódik az izraeli ősi ellensége, Irán, Irak és Libanon versenyezni kiviteli izraeli gáz az EU piacaira. Ez megmagyarázhatja, hogy miért Netanjahu izraeli kormánya Siria és az anti-al-Assad-erők között is részt vesz. Azonban egy domaint szíriai Muzulmán Testvériség által vezetett vezetésével Mohammad Shaqfah, szembe Izrael sokkal ellenséges szomszédságában van, hogy mi a stroke Muzulmán Testvériség elnöke Muhammad Morszi egyiptomi elhelyezett Dél-Izrael határon .

Nem titok, hogy ellenségeskedés, a gyűlölet leküzdése Netanyahu és az Obama-adminisztráció között van. Az Obama külügyminisztériuma és a Fehér Ház nyíltan támogatta a rendszerváltást a Közel-Keleten élő muzulmán testvériség számára. Hillary Clinton csúcstalálkozó miniszter török Davutoglu idén augusztusban egyértelműen irányítva nyomja Törökország megnőnek a katonai beavatkozás Szíriában, de anélkül, hogy közvetlen támogatást az Egyesült Államokban az akarat, hogy ne részvétel egy új „összeomlás”, a Közel-Keleten az amerikai választások miatt. [ 22 ]

A Huma Abedin külügyminisztérium felelős személyzetének vezetőjét számos, a muszlim testvériség által ellenőrzött szervezetekkel kötődő kongresszusi kongresszus vádolta. Dalia Mogahed, Obama kinevezte a tanácsadó testület elé hit-alapú és a szomszédsági Partnerships- (valami  hasonló a tanácsadó testület partnerségek a hit, NDT),  továbbá egy tagja a kuratórium a belbiztonsági minisztérium az EU (Biztonsági  Belső , NDT)  nyíltan érintett a Testvériség és a deklarált ellensége Izrael, valamint még nyilvánul átfordításával a szíriai Assad rendszer. [ 23 ]

Obama Washington valóban támogatja a Muszlim Testvériség lóját a Közel-Kelet gázáramlásának ellenőrzésében.

És az orosz játék

Míg Washington fut pengeélen fogadási átmenetileg gyengül al-Assad nélkül halálra megjelenő közvetlenül részt, Oroszország, a maga részéről a játékot az élet és a halál a jövőben a leghatásosabb eszköz geopolitikai - szerepe mint a földgáz vezető szállítója az EU-nak. Ebben az évben az orosz állami vállalat Gazprom megkezdte szállító orosz gáz Észak-Németországban keresztül az Északi Áramlat gázvezeték a Balti-tengeren a kikötő közelében St. Petersburg. Stratégiailag fontos most, hogy a jövőbeli szerepét Oroszország gázszállítójaként az EU, hogy képes lesz, hogy stratégiai szerepet játszik a feltárása újonnan talált gázkészletek korábbi kliens állapotát a hidegháború, Szíria. Moszkva már régóta részt vesz a Dél-Áramlás csővezetékének Európába történő bevezetéséhez, az amerikai Nabuco gázvezeték alternatívájaként, ami azt hitte, hogy Moszkvát hagyja a játékból. [24 ]

A kőolaj, valamint a közel-keleti és dél-nyugat-európai gáz behozatalával versengő csővezetékek útjai

Gázvezeték tervezett: - sárga = Déli irányú
piros vonal = Nabuco

A Gazprom jelenleg a földgáz legnagyobb szállítója az EU-nak. Az Északi Áramlattal és más vonalakkal a Gazprom az idén 12% -kal és 155 milliárd köbméterre tervezi gázellátását Európában. Most a teljes európai gázpiac 25% -át irányítja, és a Déli Áramlat és más projektek befejezésével 30% -ot kíván elérni.

Rainer Seele elnöke, a német Wintershall, a partner a Gazprom az Északi Áramlat, sugallja a játék geopolitika mögött határozat csatlakozzon a Déli Áramlat: „A globális versenyben szemben az ázsiai országok a legfontosabb nyersanyagok, a Déli Áramlat , mint például az Északi Áramlat, biztosítja a hozzáférést a gazdaságunk számára létfontosságú energiaforrásokhoz. "  De valójában, Dél-Ázsiában, Dél-Ázsiának sokkal inkább a Nyugaton van a hangsúly. A jelenlegi csatát a Russo Déli Áramlat és a Nabucco, Washington által támogatott, intenzíven geopolitikai. A győztes óriási előnyökkel fog járni Európa jövőbeli politikai tereiben. [ 25 ]

Szíria most új forrási lehetőségként jelent meg Oroszország irányított gázáramlásának az EU-ba. Ha az al-Assad túléli, Oroszország abban a helyzetben jelenik meg, hogy a megváltó döntő szerepet játszik a Sirius gáz feltárásában és fejlesztésében. Izraelben, ahol Oroszországban is adu kártyák játszani, elméletileg ugrani egy konzorcium Oroszország és Szíria és Irak-Irán, ahol Izrael és Irán eléri a modus vivendi a nukleáris és egyéb kérdések, ami nem lehetetlen a változás politikai konstelláció Izraelben a közelgő választások után. Törökország, amely jelenleg egy intenzív belső harc között Davutoglu és Gül elnök és Erdogan egyik oldalán a másik, függ az orosz Gazprom valami hasonló 40% a gáz az iparágban. Ha Davutoglu és frakciója elvész,

A harc a Szíria jövőbeli ellenőrzéséhez a hatalmas háború és geopolitikai háborús játék középpontjában áll. A döntése hatalmas következményekkel jár a világ békéjére vagy a konfliktusokra, a halálra és a végtelen háborúra. Törökország, amely tagja a NATO-nak, tűzzel játszik, valamint Katar emirét, például Netanyahu Izraelét és a NATO, Franciaország és az Egyesült Államok tagjait.A földgázt égető anyag ez az őrült táncos a régió energiája által.

F. William Engdahl   amerikai újságíró, energiaügyi és geopolitikai kérdések szakértője. Legfrissebb kiadvány: Money Gods: Wall Street és az American Century halála (2010).

Fordítás  Alva