2018. január 24., szerda

ILLÚZIÓ az egész világ



ILLÚZIÓ az egész világ






Az emberiség tudatának nyílásával, annak részeként egyre több keleti filozófia, vallás vagy egyszerűen csak tan jelenik meg a nyugati világ életében. Az emberek vágyják az új információkat. Ez a nyugati világot zavarja, igyekeznek is védekezni ellene, azonban ahogy egy keleti bölcs mondta, semmi sem állíthatja meg azt, aminek itt az ideje.
A keleti kultúra megőrzött egy-egy részt a múlt tudásából, tanításaiból. A keleti bölcsek ismerték és tudták az élet alapigazságait, azzal együtt, hogy a nép mint olyan nem tudta értelmezni ezeket a bölcsességeket.
A keleti bölcsességek része volt a lélekvándorlás (reinkarnáció), karma (ok és okozat törvénye), a világ illúzió volta (hologram), stb. Ezek az elvek részben vallások alappilléreiként, részben tanításokként, részben a népnek szóló tanító jellegű mesékként maradtak fenn.
A keleti bölcsek úgy tartották, hogy a minket körülvevő világ egy illúzió, ahogy ma mondanánk, egy hologram. Tanmeséikben úgy tanították a széles néptömegeknek, hogy az életünk során egy színdarabot játszunk, melynek helyszíne a színpad. A színpadnak része ugyan, de a színészek mögött található a háttér, mely csupán egy kép, de a tér illúzióját kelti. Sík felületre fák vannak festve, a színdarab közben mindenki úgy éli meg, hogy ez egy erdő, valójában azonban csak díszlet, nem valóságos. Ugyan a fa illúzióját kelti, de nem rendelkezik egy igazi fa paramétereivel, nem lehet megölelni, letépni egy levelet., stb. A keleti bölcsek tanításában az élet csak egy játék, mely nem jó és nem rossz, csupán olyan, amilyennek a színész megéli. Nincs jó és nincs rossz szerep, és minden színészt megtapsolnak a darab végén. Ezután együtt hazamennek a színészek, boldogan megölelik egymást, együtt esznek és isznak, még akkor is, ha a színdarabban egymás ellenfelei voltak. Szembesülnek saját színészi hibáikkal, saját megélt érzelmeikkel, könnyebb és nehezebb pillanataikkal. Már az esti mulatság alatt tervezik a következő előadást, ahol mindenki új szerepben lép fel. Az élet maga a játék, az élet értelme részt venni, megtapasztalni magát a játékot.
1. A világ = rezgés
Az 1900-as év elejéig a technika és a gondolkodás fejlődése révén megértettük, hogy az atom tovább osztható (atommag, elektron), majd eljutottunk az atommag alkotórészéig (proton, neutron). Folytatva az atom még aprólékosabb boncolását, kiderült, hogy az anyag nem anyagi részecskékből áll. Nem létezik a legapróbb anyagi részecske. Megállapítható, hogy az anyag egyértelműen rezgés, azaz hullámtermészettel bír. Állóhullám. Mindenki játszott már gyermekkorában egy tál vízzel a kezében. Ha a tál egyik oldalát megbillentjük, akkor egy hullám keletkezik, amelyik a tálról visszaverődik és visszatér a kiindulási pontba. Ha viszont a tál egyik oldalát ütemesen mozgatjuk, akkor a hullám egy helyben áll és látható módon a víz felülete nem sima, hanem egy állóhullám látható, mintha megfagyott volna. Az állóhullám jellemzője, hogy csak akkor létezik, ha folyamatosan, külső forrásból fenntartjuk, tehát energiát igényel és nem utolsó sorban egy precíz irányítást, vezérlést. Az anyagot nézve, amit nem találunk az a fenntartó erő és információ. Illetve találjuk, csak nem akarjuk látni materiális szemüvegünkön keresztül.
A ceruza a kezünkben, állóhullámok halmaza. Ha megszűnne az állóhullámokat fenntartó láthatatlan és megfoghatatlan erő, akkor eltűnne a ceruza. Körülöttünk csak egy szobában is, végtelen sok atom található, a minket körülvevő anyagnak érzett valóság, végtelen sok állóhullám. Mindez érvényes az egész világmindenségre, amelyiknek mi csak egy kis részét látjuk, sejtjük. A gravitáció, a tömegvonzás nem más, mint a rezonancia jelensége.
Einstein korában ő maga és tudós társai bizonyították, hogy a körülményektől függően a fény hol elektromágneses rezgésként viselkedik, hol pedig anyagként. Az anyag rezgéstartománya és a minket körülvevő elektromágneses spektrum tartománya fedi egymást. Az anyag és a fény egymás közt átjárható, hiszen mindkettő rezgés.
A minket körülvevő világ, éppen úgy mint mi magunk, mind rezgés. A világmindenség 100%-ban rezgés. Ebből 95% energia és információ. A maradék 5%-ot (csillagok, bolygók, emberek, állatok, növények, stb.) mi anyagnak nevezzük, mely nem más, mint a legsűrűbb rezgés. Nem létezik legkisebb anyagi részecske, nem létezik az anyag legkisebb eleme (építőköve), mert az, rezgés, állóhullám. Az állóhullám jellemzője, hogy csak akkor létezik, ha egy folyamatosan jelen lévő külső erő fenntartja azt jól meghatározott logisztikával. Az 5% anyag, a 95% energia és információ által van körülvéve, akár egy szivacs a víz által, egy tál vízben. A külső energia és információ nem csak körülveszi az anyagot, hanem át is hatol rajta, mint a víz a szivacson. Ezen túlmenően, a külső energia és információ egyenesen meg is határozza az anyag megnyilvánulását, viselkedését.
2. Fizika
A fizikusok régóta mondják, hogy a világ olyan, amilyennek akarjuk látni. Nincs abszolút igazság, és nincs egységes világkép. A valóság nem létezik. A valóságot mi hozzuk létre, saját érzékelésünk által. Saját érzékszerveink, tudatszintünk mind meghatározzák világképünket.
Neumann János (1903-1957) munkássága megmutatta, hogy a kvantummechanika teljesen más valóságképet, világképet igényel, illetve teremt is, mint a hagyományos fizika. Neumann gondolatai később hasonló gondolkodású kutatók munkáiban csúcsosodtak ki, mint Stuart Bell, vagy Alain Aspect..
Alain Aspect vezetésével francia kutatók érdekes kísérletet végeztek. Egy elektronpárból eltávolították az egyik elektront, és észrevették, hogy még ha az elektronok egymástól akár több ezer kilométerre is vannak, tudnak egymásról, kommunikálnak egymással, és a kommunikáció azonnali, azaz a fénysebesség többszöröse. Einstein volt az, aki kijelentette, hogy a világmindenségben a fénysebesség a maximum, azonban ezt soha senki nem tudta igazolni, bizonyítani. Sőt, akár az USA, akár a volt Szovjetunió területén végzett többé-kevésbé titkos kísérletek során mindig az derült ki, hogy a telepátia, vagy a gondolatátvitel a fénysebességhez képest azonnali az információáramlás, azaz többszöröse a fénysebességnek.
Ez a többször megismételt francia kísérlet néhány évig titokban lett tartva, majd mivel nem találtak rá magyarázatot, megszüntették a titkosságát. Azonban szakmai körökön túl, senkit sem érdekelt a dolog, lévén nem tudták megmagyarázni.
David Bohm (1917-1992) amerikai kvantumfizikus nyilatkozta ki elsőször, hogy az elemi részecskék az Alian féle kísérletben nem egy végtelen gyors kapcsolatban vannak, hanem egy nagy egységet képeznek, azaz egyek, csak az elkülönítésük látszólagos, azaz egy illúzió. Bohm mondta, hogy az egész világ egy illúzió, egy nagy hologram.
Valójában a mi dimenziónkban látható elektronpár nem más, mint egy magasabb dimenzióban létező elektron kivetülése egy alacsonyabb dimenzióba, azaz egy kép. Így bár mi kettőnek látjuk, valóban egy. A kivetülés egy magasabb dimenzióból egy alacsonyabba, mindig információvesztéssel jár. Gondoljunk csak egy nyaralás során készült fényképre, mely nem más, mint egy háromdimenziós világ képe a kétdimenziós világban. A fénykép lehet esztétikailag szép, válthat ki érzelmi eseményeket, de egy idegen számára sok minden hiányzik a képről, ami a valóságban ott volt.
Képzeljük el, hogy egy szobába besüt a nap. Egy ember kezében egy üvegprizma és azzal szórakozik, hogy a prizmát a beeső fénybe tartva, a felbontott színképet a szemközti falra vetíti. Bejön a szobába egy hároméves gyerek, akinek fogalma sincs a fénytanról, nem ismeri a prizmát, sőt annyira megtetszik neki a színes látvány a fehér falon, hogy észre sem veszi a felnőttet, aki az egész „mutatványt” végzi. A gyerek belemélyed a látványba és el kezd elméleteket gyártani hogy miért pont ilyen sorrendben vannak a színek egymásután, miben különböznek a színek, miért ilyen széles egy-egy szín, miért együtt mozognak a színek (mikor a felnőtt kezében mozog a prizma), vajon mi köti őket össze, stb. A háromdimenziós fény-ember-prizma rendszer kivetülése a kétdimenziós falon nem más mint a szivárvány színeinek palettája. A gyerek csak színes csíkokat lát, pedig egy magasabb dimenzióban az mind egy egységet alkot, ami nem más, mint a fehér fény.
A Holografikus Paradigma néven létező elmélet azonnali magyarázattal szolgál a parapszichológia „rejtélyeire” mint például a telepátia, telekinézis (tárgyak mozgatása gondolati erővel), materializálás (Magyarországon több ember is képes arra, hogy ujjai között gondolati erővel kis kavicsot materializáljon, hozzon létre), távgyógyítás, távolságtól függetlenül meglátni eseményeket, dolgokat, stb.
A fizikusok kutatómunkájának eredménye az idő fogalmának előbb-utóbb kötelező felülvizsgálata (múlt, jövő, időutazás). Az idő mint olyan nem definiálható. Az emberiség jól meg is volt nélküle, a Nippuri naptár megjelenése ( i.e. 3.760-ban) indította el a jelen civilizáció esetén az idő használatát. A jelen napjainkban elfogadott tér-idő fogalom meg fog változni, hiszen a fénysebesség meghaladása egyet jelent a mesterségesen létrehozott időkorlát átlépésével, túlhaladásával, így sok elmélet és tudásnak vélt információ a feledés homályába vész. Ettől a fizikusok jó része egyenesen rosszul van. Jelentős változást a most 20-30 éves generáció hoz, mely sokkal magasabb tudattal rendelkezik, és mi idősebbek csak kapkodhatjuk a fejünket a következő 10 éven belül a sok új felfedezéstől, megértéstől.
3. Űrutazás
Ahhoz, hogy Star Trek módon utazhassunk az űrben, át kell gondolnunk az űr fogalmát. Azt már minden űrkutató megértette, hogy a világegyetemben életciklusunkhoz képest a fénysebesség nem haladó sebesség, mi pedig ennek a töredékével tudnánk haladni.
Ezért is álltak le a komolyabb bolygóközi űrutazás hajtóműveinek fejlesztéseivel. Fölösleges ebbe ilyen módon pénzt nyomni. Néhány év múlva (2016-2020) űrbázisunk sem lesz (igazából most sem sokat ér), és az a vicces helyzet áll elő, hogy a legmodernebb fejlettségi szinten levő ember nem tud elmenni a Föld nevű bolygóról. Igaz kis mértékben javít a dolgon, hogy magán cégek űrszállodákat nyitnak majd és oda-vissza megoldják a repülést, de ez azért nem az igazi.
Az élet majd kikényszeríti, hogy másképp gondolkodjunk. Bizonyos elveket már értünk, de még nem hiszünk benne. Mikor uralni fogjuk ezt a tudást, akár galaxisokon át tudunk majd száguldozni. Addig békaperspektívából figyeljük a világmindenséget.
4. Fraktál
A világmindenség fraktál természetű, egyetlen fraktálkonstrukció. A fraktál lényege, hogy önhasonló, azaz a fraktál legapróbb alkotóeleme hasonló a nagyobb, még nagyobb és a legnagyobb egésszel. Az alkotókövek (elemek) viselkedése hasonló a nagy egész viselkedésével. Ahogy kicsiben, úgy nagyban. A világmindenség működése független a méretétől és tömegétől. A fraktáltermészet lényege, hogy a kicsiből fel lehet építeni a nagyot, ha ismerjük a fraktáltermészet szabályát.
Példa erre bármelyik növényi mag, mely méretben kicsi, de magában hordozza a nagy növény minden jellemzőjét. A kifejlett növény információja hasonló a magban hordozott információval, azonban a növény végleges megjelenése nagyban függ a környezettől (föld minősége és összetétele, víz, napfény, stb.). Jó adottságok mellett a növény sokkal nagyobb lesz, rosszabb körülmények között lényegesen satnyább, de teljesen hasonló, a mintázat minkét esetben hasonló, azaz felismerjük a növényt. Ehhez hasonló, mikor bármilyen hangszeren lejátszva a boci-bocit, mindenki felismeri azt, a (zenei) mintázata alapján.
Benoit Mandelbrot francia matematikus évtizedeken át a „véletlent” tanulmányozta és rájött, hogy semmi sem véletlen. Munkásságában kissé elmerülve megértjük, hogy matematikusi gondolkodása révén felfedezte, hogy a természetben bármilyen bonyolult folyamat egyszerűen leírható, és a természet „alkotja” meg ezeket az egyszerű szabályokat. A kozmoszban kevés számú, de egyértelmű szabály érvényes, a rendszer jó átlátható, ezért rend van. Ellentétben a mai világunkkal, ahogy végtelen számú szabály, törvény létezik, ezek sokszor egymásnak ellentmondóak és nem létezik olyan ember, aki az egészet átlátná (a táblázatkezelő szoftverek úgy hívnák, hogy körkörös hivatkozás). Ez nem is csoda, hiszen mindenki csak egy kis rész alkotásában, vagy megértésében vesz részt. Olyan ez, mint amikor egy multinacionális cég pályázati anyagot készít és minden fejezetet más és más osztály alkot, aztán az egészet összemásolják egy 300 oldalas anyaggá. Ha venné valaki a fáradtságot, hogy egybeolvassa az egészet, kiderülne, mennyire nem illeszkednek egymáshoz a fejezetek, sőt sokszor egymásnak ellentmondanak.
Igazán érthetővé a fraktál típusú működés akkor vált, mikor a biofizikai kutatók rájöttek, hogy az élet fraktál természetű, ahol a fraktál nem más, mint egy tömörítési eljárás. Ha megismerjük az algoritmust, akkor mi magunk is építkezhetünk, kicsiből nagyot, vagy nagyban megtaláljuk a kicsit. Fraktálszerű az emberi érhálózat, baktériumtelepek növekedése, vagy a körülöttünk élő növények levele és erezete, a fák lombja, folyók, felhők, tengerpartok, bolygók felszíne, stb. Számunkra az eddig legkisebb helyen, az emberi DNS-ben is felfedezték a fraktál természetet, ugyanúgy, mint a galaxisok elhelyezkedésében, a kozmoszban.
A fraktál elvet használó informatika ma már mindenhol jelen van. A virtuális világok létrehozásakor például játékok, modellező szoftverek esetén megszólalásig természetes látványt tudnak létrehozni, ami nem is csoda, mert a való világ is fraktál természetű, azaz a való és a virtuális világ teljesen hasonló módon épül fel.
Szintén informatikai alkalmazás a fraktál elven működő tömörítési eljárások sokasága, úgy tűnik így lehet a leggazdaságosabban tárolni például képi információkat. Ilyenkor a képet lebontjuk néhány alap összetevőre egy farktál elven működő algoritmussal, majd amikor szükséges, újra felépítjük. Ilyenkor a kép nem lesz egy az egyben ugyanaz, de gyakorlatilag ez emberi szemet ez nem zavarja, mert olyan információk tűnnek el, amiket gyakorlatilag sokszor nem is látunk (veszteséges tömörítés).
5. Hologram
A hologram működési elvét „természetesen” egy magyar ember, Gábor Dénes találta fel, „természetesen” nem Magyarországon.
A hologram nem más, mint egy háromdimenziós kép, mely valóságszerű mélységélességgel rendelkezik és kellően természetes anyagszerűséggel. A koherens lézerfénnyel letapogatott kép információját (intenzitás és fázis) egy sík lemezen, filmen tároljuk, majd fordított eljárással, azaz vetítéssel létrehozzuk az eredetihez teljesen hasonló képet, mely térbeli (lehetőség van oldalsó és függőleges rálátásra) a kép életszerű, körbejárható.
A módszer különlegessége, hogy a fényképezőgéppel ellentétben itt nem alkalmazunk optikai lencséket, így a tárgy minden pontjáról érkezhet információ a hologram kép minden pontjába. Magyarul a hologram minden pontja elvileg tárolja a tárgy minden egyes pontjának a leképzését. Ennek következménye, hogy egy fél film alapján elvileg reprodukálható az egész tárgy, igaz lesz információveszteség, azonban fele akkora méretben élethű kicsinyített (fele) mása az eredetinek. Az eredeti film töredékéből is létrehozható az eredeti tárgy képe, eredeti méret esetén kisebb felbontásban, vagy hasonló felbontás esetén arányosan kisebb méretben.
Mivel a hologram szinte minden egyes pontja tárolja a kép minden egyes pontjának információját, a hologram az élet fraktálszerűségét használja alapelvként. Ezt nagyon jól tudta Gábor Dénes, ahogy sok minden mást is az életről. Gábor Dénes nevéhez fűződik többek között, hogy 1928-ban mérésekkel igazolta Gurvics (1874-1945) mitogenetikai sugárzás elméletét és kísérleteit, mely a mai biorezonancia elvi alapjait jelenti.
6. Mai világunk
Modern világunk nem más, mint illúzió. Az élet fraktálszerűsége révén igaz ez úgy kicsiben, mint nagyban.
A gyorsaság illúziója: közlekedés.
Dobbal a vihart elűzni szándékozó primitív törzseket megmosolyogja az a modern ember, aki a közlekedési dugókat dudálással próbálja megszüntetni. Lassan mindenkinek gépkocsija van, ennek egyenes következménye, hogy az utak megteltek, haladni nem lehet sem városban, sem országúton. Ugyanakkor egyre jobban nő az elvárás a gyorsaság irányába, sok munkahelyen alapértelmezett a napi több száz kilométeres vezetés, időre pontosan.
A vonatközlekedésre egy példa, a mai IC a Nagykanizsa-Budapest vonalon 20 perccel többet megy, mint 25 évvel ezelőtt.
A gyorsaság jelentése: illúzió.
A táplálkozás illúziója: egészséges táplálkozás.
A táplálkozás célja, hogy szervezetünk számára biztosítsuk napi szinten a szükséges alapanyagokat (energia, ásványi anyagok, vitaminok, aminosavak, stb.) a kellő minőségben és mennyiségben, a szervezet által meghatározott ütemben és mértékben. Ehelyett a modern ember mértéktelenül zabál, teljesen figyelmen kívül hagyja a szervezet bioritmusát, igényét. Mivel ennyi embert, amennyi a Föld lakossága, egészséges élelmiszerrel ellátni képtelenség, ezért bátran engedünk a minőségből a mennyiség és az olcsóság rovására. Azaz ami csak lehet, az génmódosított, a hormonokkal és vegyszerekkel teli állati eredetű fehérjék módosított struktúrával rendelkeznek, a BIO szó jelentése illúzió. A sok műanyagot élelmiszernek nevezhetjük ugyan, de tápláléknak nem, sok civilizációs betegség forrása nap mint nap. Így adódik, hogy disznónak látszó élőlényből élelmiszert készítünk, melyet gabonának látszó növényből kenyérnek látszó élelmiszerrel eszünk, majd narancslének látszó folyadékot iszunk, mindezt sok-sok szénhidráttal.
A táplálkozás jelentése: illúzió.
A fizikai tárgyak illúziója: semmi sem az, aminek látszik.
Szinte bármit is veszünk, bármilyen fizikailag megfogható tárgyat, eszközt, sosem azt kapjuk, amit gondolunk. Ennek egyik oka, hogy a reklám olyan tulajdonságokkal öltözteti fel a tárgyat, amivel az a legtöbbször nem is rendelkezik, másfelől a termék gyártása során költségcsökkentés címén sok egyszerűsítés történik. Így sok minden vékonyabb, kisebb, műanyagból van, stb. A legdrágább kocsikban is sok a fizikai hiba, szoftver hiba, túlbonyolított elektronika. A legegyszerűbb fúrókészlettel is megtörténik, hogy gyárilag olyan lágy anyagból készült, hogy egyszerűen elhajlik fúrás közben. Szinte minden tárgy egy illúzió.
A számítógép illúziója: a számítógép szolgálja az embert.
Talán az egyik legnagyobb illúzió maga a számítógép, hiszen a cél az volt, hogy egyszerűsíti a munkát, kevesebb papír használatát eredményezi, biztonságos és gyors életet biztosít. A valóság az, hogy a legtöbbször az ember szolgálja a számítógépet. Nézzük csak meg bármelyik multi céget, integrált rendszert, vagy állami intézményt. A számítógép egy ellenőrző, fegyelmező és a munka ritmusát meghatározó eszköz lett. A számítógép teljesítményt, gyorsaságot mér, ha nem működik megáll a munkavégzés legyen az hivatal, vagy fizikai termelés.  Végtelen nagy pénzügyi erőforrást igényel, kiszámíthatatlan, sérülékeny. A számítógép jelentése illúzió.
A bankrendszer illúziója: anyagi biztonság.
Elvileg a bankrendszer elsődleges célja, hogy vigyázzon az emberek értékeire, gyarapítsa azt, illetve szükség esetén segítse az embereket életük előremozdításában például kölcsönökkel. A valóság kicsit más, hiszen ahhoz, hogy saját pénzéhez hozzájusson az ember, sokat kell fizessen (2011 augusztusában százezer forint kártyás kivétele egy nagy magyar bank saját automatájánál több mint 600 Ft-ba kerül, ezen felül kártya díj, számlavezetési díj, stb.). A kölcsön is illúzió, hiszen svájci frank alapú kölcsönt úgy adnak a bankok, hogy ők nem vették meg, náluk nincs letétbe helyezve a svájci frank (ez esetben érdektelen lenne az árfolyamváltozás). A bank csak hivatkozik a svájci frankra, mert kicsi a kamat. Ennyi erővel lehetne hivatkozni a galaxis egyik másik pénznemére is. Ha holnap mindenki kivenné a bankból a pénzét, akkor az emberek tizede sem kapná meg, hiszen nincs annyi pénz a valóságban, mint virtuálisan a számlákon. A modern világ bukásának egyik oka a fedezet nélküli túlköltekezés, és a fedezet nélküli eladósodottság az egész világ szintjén. Azt költöttük el, ami sosem volt és sosem lesz meg.
A munka illúziója
A nyugati határ melletti egyik megyeszékhely munkaügyi központjának vezetője rendszeresen elmondja a helyi tévében, rádióban, hogy 40-50 gépészmérnököt azonnal el tud helyezni a megyeszékhelyen működő multiknál, lévén kritikus a gépészmérnök hiány. Legalább 10 olyan gépészmérnököt ismerek akik Ausztriában segédmunkát végeznek, mert itthon munkanélküliek. Ők elmondták, hogy hiába jelentkeztek a munkaügyi központnál, adatfelvétel után soha senki nem hívta, nem kereste őket. Ha ekkora az igény, miért nem? Hogy lássam az igazat, én is beregisztráltam magam munkakeresőként, végül is ha találnak egy jó állást. Lassan kifut a 90 nap, amíg az adataimat őrzik, rádióműsorban azóta is hallottam, hogy mekkora nagy igény van gépészmérnökökre, a multik azért nem akarnak jönni, mert nincs elég mérnök, de engem sem keresett senki semmilyen módon. Lehet, hogy nem gyakorlott gépészmérnököket keresnek, hanem abszolút kezdő rabszolgákat, és ezt nyilván nem lehet elmondani? Igyekszem nem gerjeszteni rossz gondolatokat az érintettek irányába, hiszen az már átok rájuk nézve. Tudom, hogy ők is csak színészek az élet nagy szinpadán és a saját szerepüket játszák, karmájuknak megfelelően. Gigantikus rendezés.
A munka lehetősége is illúzió.
A nyugdíjrendszer illúziója: nyugodt, biztos jólét öregkorra.
Nincs ma az az értékálló módszer, amibe 20-30 évre biztonságosan pénzt lehetne fektetni, hogy biztos nyugdíjat eredményezzen. Ezen túlmenően, egy teljes mai magyar átlagfizetés is kevés ahhoz az összeghez, amit már most havi szinten félre kellene tenni nyugdíj címén. Az USA-ban tíz év múlva, az EU-ban tizenöt-húsz év múlva lesz az a nyugdíjas létszámrobbanás, mely már most biztosan látható módon csődbe viszi az ottani nyugdíjrendszert. Mi ebben már megelőztük őket.
A béke és nyugalom illúziója: biztonság.
Az emberek alapszükségletei között a fiziológiai szükségleteken túl a legfontosabb a biztonság érzete, a biztonság tudata. Ha ez elér egy kellő szintet, akkor az ember nyugodt. Ha ez a szint nem érhető el, akkor az ember stresszes, feszült, majd beteg lesz, ettől kezdve élete nem sokat ér, egy szenvedés az egész. Fizikailag egyre több rendőr, egyre több biztonsági őr, egyre több kamera és megfigyelőrendszer előtt éljük életünket, egyre csökkenő biztonságban. Mindez egyre több pénzbe kerül, amit természetesen mi fizetünk meg.
A lelki biztonság sem éri el a kritikus szintet, hiszen manapság semmi sem biztos. Nincs olyan munkahely (semmilyen szinten), mely már csak másnapra biztos lenne. Minden bizonytalan körülöttünk úgy mint családi költségvetés (napi szinten ingadozó bevételek, árak, törlesztések), törvények és szabályok átláthatatlan rendszere, életkörülmények, emberi kapcsolatok (szűkebb kapcsolatok, vagy tágabb társadalmi), vagy nagyban maga a Föld mint élettér (éghajlatváltozások, élettér csökkenése, túlnépesedés).
A biztonság jelentése: illúzió.
A jóléti társadalom illúziója
A modern jóléti társadalom azt jelentené, hogy az ember dolgozik egy stabil munkahelyen a szakképzettségének, tudásának (karmájának) megfelelően. Szabadidejében a családdal, barátokkal alakítja emberi kapcsolatait, regenerálódik. Évente egyszer két hétre elmegy nyaralni, illetve 1-2 havonta megenged magának egy-egy lazább hétvégét. Nem jelent problémát elmenni vendéglőbe, egy-egy koncertre, és nem retteg a téli gázszámlától.
A 70-es évek NSZK-jában mindez működött is, azonban, amióta nyereségvágytól hajtva a német ipar kitelepült a brazil őserdőben, vagy Kínába, azóta ez már ott sem működik.
Néhány skandináv állam próbál még időt húzni, azonban a globális, az egész Földet érintő válság alól ők sem húzhatják ki magukat, ahogy maga Svájc sem. Hisz erről szól a világ működése, ahogy kicsiben úgy nagyban, és fordítva, ahogy nagyban, úgy kicsiben.
A jóléti társadalom egy illúzió.
Életterünk és maga az ember is egy illúzió
Komolyabb spirituális tanok fogalmazzák meg jól, hogy ez élet, az egész világmindenség csak és kizárólag egy felsőbb intelligencia tudatában létezik.
Pont olyan ez, mint amikor az ember szerelmes, és képzelődik. Elképelt ezt-azt, képzeletében létrehoz élőlényeket, azok környezetét, a gondolati lények élnek, viselkednek, kölcsönhatásban vannak, egy teljesen önálló kis világ jön létre a maga törvényszerűségeivel. Az ábrándozás során átélt élmények teljesen valósághűek.
A teremtés (ősrobbanás) nem más, mint a felsőbb intelligencia gondolatainak, ábrándozásának a kezdete. A teremtés még ma is zajlik. Gigantikus szervezés, gigantikus figyelem, gigantikus összhang.
Amerikai tudósok kísérletekkel igazolták, hogy az emberi agy számára teljesen mindegy, hogy egy esemény megtörtént, vagy csak ábrándozásként átéltük. Ugyanazt a hatást váltja ki a szervezetben. Konkrétan végeztek olyan rehabilitációs kísérleteket teljesen mozgásképtelen emberekkel, hogy gondolati síkon gondolati konditeremben edzettek 20-30 perceket, azaz elképzelték aprólékosan a gyakorlatokat, mintha végeznék, és az addigra szinte teljesen elsorvadt izmaik fejlődésnek indultak
7. A legnagyobb illúzió
Maga az anyagi világ működése az országok szintjén. Létezik tőzsde, léteznek mondvacsinált minősítők, globális nemzetközi szervezetek, melyek a megfoghatatlan dolgokból képeznek minősítéseket, leképezik a virtuális világot valósságá. Ráadásul több virtuális világ is létezik párhuzamosan (pénz, érdekek, értékrendek, igények, elvárások) és ezek materiális leképzése alapján minősítenek, dicsérnek, fenyegetnek, tönkretesznek, ahogy éppen az érdekek ezt megkívánják. Így képzelhető el, hogy egy ország, amelyik relatíve megvan, reggel arra ébred, hogy semmit sem ér, tönkre tették, mert éppen útjában állt valakinek. Nem Magyarországról beszélek.
Jelen világunkban éppen így éljük meg az érzéki csalódást, az illúziót. Nyilván a történelem egy korábbi szakaszában másképp. Például a török időkben, örömmel áldoztuk fel magunkat a törökkel vívott háborúban szinte a teljes megsemmisülésig, holott valójában a nyugatot kellett megvédenünk, az egyik vallást a másiktól. Emellett a nyugati segítség szinte sosem érkezett meg, ha igen, akkor olyan csekély mértékű volt, hogy azt mai nyelven demo-nak neveznénk.
A világ olyan, amilyennek látom! Nem az a célunk, vagy életfeladatunk, hogy megítéljük ezt. Egyszerűen csak vegyük tudomásul, hogy így működik. Mert valaki így működteti… EZ VAN!
Orosz Zsolt





A skalárhullámokról még mindig


Bajban vagyok, mert Farkas tegnap azt mondta, hogy a tudós bácsiknak a logikai folyamatokat végig kellene vezetni, nekem meg sokszor elég, ha valami elkezd motoszkálni. De mégis csak segíteni illik a létezésben szintén résztvevő embertársainknak. Most, hogy mégse szakítsunk egy pillanatra se ezzel a hagyománnyal, hívjunk segítséget a skalár hullámok, a DNS, a tudatszintek és a neutralitás tágabb megvilágításához.
Részletek Grandpierre Attila munkáiból;
A neutron (ez a protonnal közel azonos tömegű, de semleges részecske) létezését már 1932-ben sikerült kimutatni. A neutrínó közvetlen kísérleti kimutatásával azonban egészen 1953-.ig várni kellett, mert a neutrínó olyan ritkán kerül kölcsönhatásba más elemi részecskékkel, hogy emiatt rendkívül nehéz kimutatni. A neutrínó ugyanis olyan „gyengén kölcsönható” részecske, hogy egy ólomfalnak 1 fényév (kb. 10.000 milliárd km) vastagnak kellene lennie ahhoz, hogy benne a neutrínó el tudjon nyelődni. A kísérletek szerint tehát a neutrínó olyan elektromosan semleges részecske, amelynek tömege sokkal kisebb az elektron tömegénél (a standard elmélet szerint tömege pontosan nulla), és amelynek spinje (perdülete) ½ értékű. De mitől függ, hogy a neutrínó mekkora energiát kap a spontán béta-bomlásban? A korábbiakban megmutattam, hogy a spontán folyamatok nem lehetnek teljesen spontánok, valódi okuk van. Ezek az okok vagy belső, öntörvényű okok (amelyeket az élőlényeknél tételezhetünk fel), vagy véletlenszerűnek tűnő, de valójában jól meghatározott külső folyamat által kiváltottak, amelyben eső számú „gyanúsított” a vákuum lehet. Feltételezhetjük, mivel a vákuum folyamataiban az elektromágneses (EM) és a vákuum kvantum-alaprezgéseit adó skalár-hullámok jelentős szerepet játszanak, hogy ezek az EM és kvantum-folyamatok hatnak kölcsön a bomlásra hajlamos atommaggal, ezek rezegtetik meg az atommag anyag cseppjét. Ugyanakkor a kvantumfizika megmutatta, hogy az elemi részecskék is rendelkeznek „belső” tulajdonságokkal, belső szimmetriákkal. Ezek olyan belső terekkel kapcsolatosak, amelyekben szintén a – fénysebességnél gyorsabb – skalárhullámok bukkannak elő….
… A genetikus tudatot anyagi rendszerek, hordozók, a gének közvetítik. Elképzelésem szerint azonban a mintegy százezernyi gén nem maga tárolja az információt, hogy hogyan cselekedjünk, hanem inkább egyfajta lehallgatókészülékek a vákuumra feszülve, reléállomások, antennák és rádióadók, amelyek a belső világfolyamat rezdüléseit, forgatagát úgy veszi föl, hogy eközben saját szerkezetük lenyomatát rajta hagyják az üzeneten, és ez vezet végül a személyiségjegyek egységes szervezettségéhez. Ez tehát azt jelenti, hogy a gének nagyon finom műszerekként felfogják a skalárhullámokat, a világegyetem információs mezejének híreit. Igen ám, de ezeket át is kell adniuk, továbbítaniuk a szervezetnek, s ott már a skalárhullámokat könnyen elnyomhatják az erős elektromágneses jelek, a kémiai anyagok áramlásai.
A géneknek tehát nem egyszerűen továbbítaniuk kell a skalárhullámokat, hanem eközben fel is kell erősíteniük, át kell alakítaniuk őket erős elektromágneses hullámokká. A skalárhullámok érzékeléséhez stabil szerkezet és finom hangolhatóság szükséges. És mit ad Isten? A sejtek legstabilabb, az egész szervezetben jelen lévő alkotórészei a gének. Másrészt ekkor elméletem értelmében a géneknek kell kibocsátaniuk azt az elektromágneses sugárzást, amit éppen frissiben vételeztek a skalárhullámok felerősítésével a vákuumból. A gének együttesét a sejtekben kromoszómáknak hívjuk. A kromoszómák együttese a DNS, a híres kettős spirálszerkezetű óriásmolekula. A sejtek fényfürdője tehát a DNS-ből kell, eredjen! És valóban, a megfigyelések, mérések tanúsága szerint a mitogenetikus sugárzás forrása a DNS. A mitogenetikus sugárzás elnevezés azokra a biofotonokra vonatkozik, amelyek a sejtosztódással kapcsolatosak, amelyek képesek a szomszédos sejtekben beindítani a sejtek osztódását. Ez a fény ráadásul koherens, fázisban összehangolt, mint a lézer fénye, és így biológiai hatékonysága felerősödött. Az oxigénellátás a molekulák szabadenergia-tartalmának fedezésére, utánpótlására szolgál, az oxidáló reakciók révén. Az élő szervezetben a molekulák szabadenergia-többlete tehát feltétele a skalárhullámok tartós elektromágneses sugárzássá alakításának. Ez viszont érv a tudatszintek kölcsönös egymásra épülésére: a felvilági tudatszint molekulái és a mélytudati szint elektronjai biztosítják a genetikus tudatszint működését.
A fény részecske-természetét századunk elején a kvantummechanika fedezte fel újra. Max Planck a testek hőmérsékleti sugárzását vizsgálta. Minél melegebb egy test, annál több hősugárzást bocsát ki magából. Ez a hősugárzás az izzó vas lehűlésével szemléltethető. Amíg a vas izzik, fehéres fényt bocsát ki magából. Ahogy hűl, fénye vörösebbé válik, majd ezután feketének látszik. Ettől kezdve mi, emberek, nem látjuk a lehűlés során a színek változását, de kimutatható, hogy a vörös után az infravörös sugárzás lép fel, aminek mi inkább csak melegítő hatását érzékeljük. Mivel a fény elektromágneses hullám, ezért a hősugárzás is az. Adott hőmérsékleten minden (abszolút) fekete színű test hőmérsékleti sugárzásához ugyanaz a szín tartozik. Az égen izzó Nap azért sárgás színű, mert az elektromágneses sugárzási energia szerinti eloszlásának maximuma éppen a sárga fény tartományába esik. A fekete test sugárzását legjobban egy fekete üregben kialakuló sugárzási térrel közelíthetjük meg. Miféle módon oszlik el a sugárzás energiája, pl. Egy kocka alakú üregben? Ezt az elektromágneses tér viselkedését leíró Maxwell-egyenletek és az üreg alakját leíró határfelületek együttesen határozzák meg. A számítások bemutatása nélkül is kézenfekvő, hogy az elektromágneses hullámok az üreg alakjához alkalmazkodnak, és olyan állóhullámokat alakítanak ki, amelyek faltól-falig hullámzanak. Az állóhullámok jellemzője, hogy a falaknál a hullámok bukfencet vetnek. Ha a hullámokat, mint a vízszint függőleges rezgéseit képzeljük el, akkor a falaknál akkor állandósulhat a hullám, ha a vízszint éppen megegyezik a nyugvó vízfelszín magasságával. Ekkor a hullám magassága, a rezgés függőleges kitérése éppen nulla a falaknál, más szóval, itt van a hullám nullpontja, csomópontja. Ha a hullám az egyik faltól a másik falig nullponttól-nullpontig hullámzik, akkor a két fal között éppen egész számú (n=1, 2, 3,…) hullámhegy számolható össze. Egy adott úszómedencében minél több hullámhegy alakul ki, annál rövidebb az egyes hullámok vízszintes mérete, hullámhossza.
Az elektromágneses tér viselkedésének egyik jellemzője, hogy a különböző hullámszámhoz tartozó rezgésállapotok egymással energiát cserélnek ki, egészen addig, amíg mindegyikben egyenlő energia raktározódik (kT). Ez viszont felveti a kérdést: mekkora energiával rendelkezhet az elektromágneses hullámok összessége? Ha az energia egyenlően oszlik meg a különböző rezgésállapotok között, akkor a legrövidebb hullámhosszakra kell jusson a legtöbb energia! Az egyre rövidebb hullámhosszakból ugyanis egyre több fér el ugyanazon a távon, ezek egyre sűrűbben követik egymást. A legnagyobb hullámhosszú rezgés hossza az úszómedence hosszával egyezhet meg. Az ennél éppen rövidebb rezgés hullámhossza ennek a fele: két ilyen hullám (egy hullámhegy és egy hullámvölgy) tölti ki a medencét. A következő rezgésben három hullám fér ki a medencében, ezek hossza a medence hosszának egyharmada. És így tovább: a medence hosszának egynegyede, ötöde, hatoda…., egyre sűrűbben. Ha nincs itt egy hatás, akkor ahogy az ½, 1/3, ¼, 1/5…, sorozat tart a nullához, végtelen lépésen át, úgy csökken minden határon túl a nulla felé a hullámok hossza. Igen ám, de akkor az egyre rövidebb hullámokból egyre több lenne, és az energia egyenlő eloszlása, részesedése (ekvi-partíciója) esetén az EM tér teljes energiája a legrövidebb hullámokban összpontosulna! A tapasztalat ennek az elektromágneses üreg esetében is ellentmond. Ugyan létrejönnek egészen rövid hullámhosszú rezgések is, de ezek egy adott energia-küszöb fölött már nem vesznek fel a nagyobb hullámokkal egyező energiát, csak ennél kevesebbet. Ennek oka, hogy az egymást egyre sűrűbben követő rezgésállapotok közti energiakülönbség egyre kisebb lenne. Abból, hogy a tapasztalat szerint az elektromágneses tér energiájának eloszlása maximumot mutat, következik, hogy az energia nem adható át tetszőlegesen finoman. Ha létezik egy legkisebb energiaadag, amellyel energia vihető át a rezgésállapotok között, akkor az ennél közelebbi rezgésállapotok energiája nem átlagolódhat ki, ezek nem kapnak energiát a nagyobb energiájú rezgésektől! A testek hőmérsékletváltozásának és kisugárzásának tanulmányozásával tehát egyenesen eljuthatunk a kvantummechanika alapfeltevéséhez: az energia adagos, kvantumos természetű.

Érdekes, hogy ez a kvantumosság a hullám-természet alapján mutat a részecske-tulajdonságok felé. Ha az Elektromágneses tér hullám-természetű, akkor energiája kvantumos, és akkor a fénynek létezik elemi energia-csomagja, elemi részecskéje, kvantuma. Ezt az elemi energiacsomagot nevezték el kvantumnak. Ez a kvantum éppen a hullámokból ugrott elő? Mi ennek az oka? Miért jelentkezik együtt a hullám és a részecske-tulajdonság, amikor a biliárdgolyók és a vízhullámok viselkedése olyannyira eltér egymástól? Ennek az együtt-jelentkezésnek természetesen alapos oka van. Világos egyrészt, hogy minden hullám kvantumos természetű! Legalábbis annyiban, hogy minden hullámnak van hullámhegye, hullámvölgye, és ezek a hullámhegyek-völgyek a hullámvonulatban egymás után követik egymást, mint az egész számok, vagyis adagok sorjáznak, más szóval: hullám-kvantumok. Minden hullám elemi hullámok kvantumainak sorozata. De mi szabja meg egy hullám, kvantumának adagját? Természetesen, ahogy láttuk, a hullámot tartalmazó üreg alakja, vagyis a határfeltételek (bizonyos esetekben ezt módosíthatja a rezgést kiváltó tényező erőssége, időbeli változása, valamint a rezgést továbbító közeg tulajdonságai). Ahhoz, hogy állóhullámok alakulhassanak ki egy adott üregben, a hullámoknak ki kell terjedniük az üreg egészére, és ott ki kell fejlődniük az egyensúlyi állapotnak megfelelő állóhullámoknak. A hullámok részecske-tulajdonságainak megjelenésére tehát a határfeltételek vezetnek. Schrödiger, a kvantummechanika egyik megalapítója megmutatta, hogy a hidrogén-atom energiaállapotainak kvantumos természetűnek feltett részecskék határfeltételeire vezethető vissza. A kvantummechanika szerint nemcsak a fényrészecske, hanem minden elemi részecske, így az elektronok is olyan hullámokként foghatók fel, amelyek kvantumos természete a hullámok határfeltételeinek megadásával származtatható.

A nagy kérdés: hogyan alakulnak ki az üregben az állóhullámok? Mennyi idő kell az állóhullámok kialakulásához? Ha egy úszómedencét gondolunk el, annak falára mindenféle hullám érkezhet. Ezek közül azok a hullámok, amelyek ütközőpontja a falát az átlag vízszinttől eltér (amelyek a falon a nullpont alatt vagy fölött csapódnak be), visszaverődnek, elfutnak a másik falig, és addig-addig verődnek oda-vissza, amíg egyszer éppen nullpontjuk egybeesik a fordulóponttal, és ettől kezdve állandósulnak, a visszavert hullám menete egybeesik a beeső hullámmal. El tudjuk képzelni, hogy jókora időnek kell eltelnie, amíg egy úszómedencében egyenletes szinusz-hullámok alakulnak ki faltól-falig. De mi a helyzet az üreg esetében? Az abszolút fekete testként felfogható üreg falai attól abszolút feketék, hogy minden rájuk eső hullámot elnyelnek. Itt tehát a visszaverődések nem járulhatnak hozzá az állóhullámok kialakulásához. De akkor hogyan alakulnak ki az állandó állapotra jellemző hullámok? Honnan tudják az elektromágneses rezgések, miféle üregben terjednek, merrefelé, milyen távolban találhatók az üreg falai? Hiszen ha csak egy parányit is messzebb vagy közelebb lennének az üreg falai, másféle hullámhosszat kellene felvennie az állóhullámoknak! Honnan tudják az elektromágneses rezgések, miféle hullámhosszat kell felvenniük az adott körülmények között? Amikor az atomok ütközéseik során elektromágnesesen gerjesztett állapotba jutnak, ezek a gerjesztett állapotok (amelyekben az elektronok az atommaghoz közelebbi, belsőbb héjról egy külsőbb héjra kerülnek) csak előre meghatározott, az üreg méreteitől független hullámhosszú sugárzást bocsáthatnak ki, amikor visszaugranak egy alacsonyabb energiaszintre. Hogyan lesz az atomok ütközési sugárzásaiból állóhullám? Erre nincs más mód, mint maga az energia-kiegyenlítődés folyamata. Az állóhullámok kialakulása a különböző rezgések közti energiacserével valósul meg. Ha elképzeljük, hogy egy adott hullámhosszúságú sugárzás esik be az üregbe, ez ott szétbomlik egy sereg más hullámhosszúságú hullámmá, s végül kialakul az egyensúly, amit befolyásolnak az üreg méretei. A fotonok szétbomlása alacsonyabb, illetve átalakulása magasabb energiájú fotonokká egy kellőképpen nem tanulmányozott folyamat. Az egyik legfontosabb kérdés: mennyi idő alatt alakul ki az egyensúly? Mennyi idő alatt fejlődnek ki az állóhullámok? A másik kérdés: ha az üreg fala minden ráeső hullámot elnyel, akkor az állóhullámoknak kialakulásuk során már előre tudniuk kell, mekkora méretű üregben keletkeznek. Ez pedig megköveteli egyfajta előrelátó-hullámok jelenlétét. Ezek az elő-hullámok szükségesek ahhoz, hogy a képződő hullám felmérje, mekkora üregben születik, és energiáját a falak távolságához tartozó hullámhossznak megfelelően válassza meg. Addig, amíg az üregben nem alakul ki az egyensúly, az állóhullámok-alkotta sugárzási tér, addig az előhullámok alakítják ki a sugárzási teret. Az elő-hullámok fizikai természete egyelőre ismeretlen. Az előhullámok nem lehetnek ugyanis a szokásos elektromágneses hullámok, mert a fal elnyeli az elektromágneses hullámokat, és így azok a falról semmilyen információt nem tudnak átvinni a hullámok beesésének, keletkezésének helyére. Felfedeztünk tehát egy lényeges, a fizikai folyamatokat lényegesen alakító, addig figyelembe nem vett fizikai folyamatot: az elő-hullámok jelenségkörét! Hogyan vizsgálhatjuk meg az elő-hullámok tulajdonságait? Javaslatom szerint erre a legalkalmasabb a Föld óriás üreg-rezonátora, az ionoszféra és a Föld felszíne alkotta üreg. Tudjuk, hogy ebben a kozmikus üregben alakulnak ki a villámlásokban keltett Elektromágneses hullámok elektromágneses állóhullámokká, amelyek neve Schumann.-hullámok. A Schumann-üreg kozmikus méretei folytán alkalmas lehet az elő-hullámok dominálási időszakának meghatározására. Mérhetőek a villámokban keletkezett. Kisülések elektromágneses rezgései éppúgy, mint az az időszak, amely alatt ezek az elsődleges villámrezgések a Föld elektromágneses üregének alkalmazkodnak, és átalakulnak Schumann-hullámokká. Mivel a Föld Schumann-üregének méretei jelentősek, az állóhullámok kialakulásának időszaka elég hosszú lehet ahhoz, hogy ebből az elő-hullámok terjedési sebességét meghatározzuk…”
Grandpierre Attila





Dimenzióváltás, ahogyan nem várjuk






Az ember kialakult szokásmechanizmusa, korlátokat jelentő idejét múlt törzsi tevékenységen alapul. Megfelelés és megfeleltetni vágyás. Jellemzően szociális társadalmunkban a mai napig ez az interakció határozza meg a viselkedési mintáinkat. Ezt olyan jól csináljuk, hogy már a világegyetemet is meg akarjuk feleltetni az elvárásainknak. Ebből következően hihetjük, hogy a “dimenzióváltás” is kívül fog lezajlani, s mást nem is vagyunk hajlandóak feltételezni, de még elfogadni sem. Sok nézeteltérést szül, hogy ez, vagy az fog történni. Pedig ebben a szépen kibontakozó ugrásszerű változások közepette, az embernek most Önmagát kell megszülnie. S hogy mennyire gyors ez a vajúdás?  Erre van egy nagyon aranyos mondata Newtonnak: “Ne pislogj, ne
gondolkozz, – mert túl sokáig tart.”
No! Akkor következzen itt megint néhány szösszenet Wictor Charontól.
EXTENZIONALIZMUS
Tudomány és vallás útjai egyformán elégtelennek bizonyultak a nagy szellemi forradalmat jelző Uránusz korszakban, mivel az a szemszög, melyből a világ és az ember, a Biosz és a Kozmosz szinte végeláthatatlan jelenségsorozatát szemlélik, szűk, és ezért tökéletlen minden régimódi értelmezési kísérlet.
Az Új Eónban újjá kell teremteni a gondolkodás módját, mivel ez az egyetlen lehetőség, hogy a teljességként alig érzékelhető Kozmoszt, mely se nem három, se nem négy, hanem sokdimenziós, megismerhessük.
Ha az Új Ember öntudati tevékenységét megkíséreljük leírni, a leírás módjának más természetűnek kell lennie, mint a múltban volt. Mivel a jelenségek több dimenzióban és különféle koordinátarendszerekben történnek, ezeket a nagytávlatú összefüggéseket csupán úgy közelíthetjük meg, ha a vizsgálat módszere és a logikai rendszer ennek megfelelően változtatható, és rugalmasan alkalmazkodik a több dimenzióban létező megnyilvánulási formatendenciák közé.
Minden zseni, aki korszakalkotó felfedezésekkel, újszerű szemléletmóddal gazdagította az emberi kultúrát, bölcsek és vallásalapítók, szóval minden kimagasló egyéniség, aki hatalmas lökést adott a földi lét lassú kibontakozásának, elhagyta a szokványos gondolkodás útját, és a részletek figyelembevétele nélkül, kreatív analógiákkal világította meg a nagy összefüggéseket. Az érzékelhető Kozmosz felületi vizsgálatához a klasszikus logika erőteljes segítőeszköze a megismerésnek a magasabb spiráljárathoz tartozó vizsgálódás számára, ám amikor a természeti erők mögött ható szellemet kutatjuk, ez nehézkes bilincsnek tűnik.
Az Új Eón emberének gondolkodásmódja, logikai rendszere a régebbi, pontról-pontra haladó érvelés számára “rapszodikusnak” tűnik, mivel egyes logikai lépcsőfokokat kénytelen átugrani. A jelenkori dialektikával lehetetlen ugyanis olyan tárgyalási formát találni, melyben ez a hatás kiküszöbölhető. Ennek az újszerű szemléletmódnak és a vele járó közlésformának fő szempontja az univerzális szintézis nagytávlatú összefüggésének felkutatása, bemutatása fent és lent, makrokozmosz és mikrokozmosz között. E törekvésnek természetes következménye, hogy nagytávlatú átmeneteket fogadunk be mélység és felszín határterületén. Korunkban csupán a gondolkozók elitje ismeri fel bizonyos mértékben ennek a dimenziómélyítésnek a szükségességét.
A HIPERKOZMOSZ
A Kozmosz első látásra – a természettudomány ma ismert szemléletében – csupán önkényesen választott vetületeket mutat. A létezés mélyebb értelme, a természeti jelenségek mozgató erőivel együtt, több, egymásra merőleges dimenzió közt oszlik meg. A Biosz egyetlen folyamata, a fizika egyetlen törvénye sem érthető meg speciális dimenziók korlátai között. A dolgok szemléletét a földi tudás számára az nehezíti, hogy a hiperkozmosz széttagolt célszerűségi ideái olyan koordinátarendszerekben rejtőznek, melyek érzékelhetetlenek számunkra, és amelyeket régebbi, pontról-pontra haladó logikával nem közelíthetünk meg. Az okkult iskoláztatás menetében akkor beszélhetünk először kielégítő koncepcióról az életjelenségek magyarázata során, ha a hieroszikronion, a pszichoszinkronion és az ideoszinkronion áttekintésmódjában kellő biztonságú jártasságot érünk el.
KERUBI TUDAT
Az Új Eón emberének szattwikus tudata háromféle logika egyesített szemléletével rendelkezik. Ehhez járul az időkapcsolás és intenzitásreguláció folyamata, mely az egyes érzékelési frekvenciák (korszakok) között semmi földi tempóhoz, még a gondolat gyorsaságához sem hasonlítható polidimenzionális és szintetikus meglátást (gondolkodást) tesz lehetővé. Ez a kerubi tudatállapot főbb tevékenységének vázolása, mely a modern gondolkodó számára azért nehezen felfogható, mert a jelenlegi emberi tudat korlátolt, és csak annak kozmikus öntudattá való fejlesztése után lesz képes ezeknek a magasabb funkcióknak átélésére olyan síkon, ahol az emberi elme még tájékozódni tud. Ennek az állapotnak a megközelítéséhez szükséges a részletekből való kiemelkedés, a zavaró, elcsökevényesítő definíciók mellőzése, abból a szempontból, hogy ne gátolják a kreatív analógiák szabad kialakulását.
Wictor Charon





Bioenergetikai információátvitel: skaláris mezők és hullámok





Légüres tér vagy vibráló sokaság?

A klasszikus fizika a vákuumot légüres térként határozta meg. A kvantumfizikában a vákuum nem üres tér, hanem szüntelenül mozgásban levő részecskékkel és mezőkkel teli teret és a rendszer alapállapotát azaz a legalacsonyabb energiaállapotot és a legnagyobb stabilitást jelenti. Mindenfajta mezőnek, erőnek vagy részecskének így van saját vákuumállapota. A vákuum az univerzumot átszövő információs (vagy tudati) háló, amiből mint egy óceánból minden, ami létezik, egyszer kiemelkedett, és amelybe amikor eljött az idő újra visszasüllyedt. A fizikai formát megelőző állapotok és az anyagi megjelenés (manifesztáció) közötti összekötő kapocsnak tekinthetjük, ahol bizonyos körülmények között bármi virtuális állapotából valóssá válhat.

Bioenergetikai információátvitel: skaláris mezők és hullámok

Az amerikai Thomas E. Bearden fizikus népszerűsítette a skaláris hullámok elméletet. Megfogalmazása szerint skaláris minden nem konvencionális, nem EM mező, amit folyamatosan mint egy EM potenciált határozunk meg. Ez többféle néven ismert, úgymint kvantummezők, tachyonmezők, mágneses mezők, neutrinómezők, Tesla-hullámok vagy longitudinális hullámok (Bischof, 1995, 1998). Sokáig minden fizikai jelentés nélküli, tisztán matematikai minőségnek tekintették, később (Aharonov és Bohm 1959) megismerték, és mérhetővé tették jelentős fizikai hatásait. Sokkal általánosabb megjelenésűnek bizonyult, mint a belőlük származó EM sugárzások. Az információk átvitelében és rögzítésében fontosak (Zeiger and Bischof, 1998).
William Tiller szerint a potenciáloknak (skaláris hullámok) jelentős mediátor szerepük van a vákuum és az EM tér között: szervezik a vákuum nem fizikai finom energiamezőit, a tér-idő struktúrát, ami egy összefüggő EM teret hoz létre (biofotonok és potenciálok is), ezek végső hatásait megfigyelhetjük az anyagi világban térben és időben. A skaláris hullámok – részben bizonyított, illetve még további bizonyításra váró – számos szokatlan tulajdonsággal rendelkeznek (Geln Rein, USA):
  • a fénynél gyorsabban terjednek, kivéve, ha az EM tér felé történik az információátadás;
  • hatásuk tértől és időtől független;
  • hatásuk 3-5-ször erősebb, mint az EM mezőé;
  • sokkal ősibb, egyetemesebb, mint a mágnes mezők;
  • információt ad át és nem energiát;
  • az elektromos és mágneses mezők mérésére használt eszközökkel nem detektálható (ezek elektromos áramot és energia transzmissziót mérnek);
  • áthatol minden anyagon, a Faraday-kalitka sem tudja kívül tartani;
  • olyan területet képvisel, melyben az anyag és a tudat képes interakcióba lépni, hatnak egymásra;
  • létrehozza a tudatos mezőt.
Bizonyos specifikus térszerkezetű eszközökkel EM potenciálok (skaláris hullámok) hozhatók létre. Jelenleg különböző térszerkezetű antennák használatosak erre a célra. Leggyakrabban használt eszköz a Moebius-hurok. August Ferdinand Moebius (1790 -1868) német matematikus mutatta be először. Készítésénél a szalag/köteg két végét 180o-os elforgatás után egyesítették. Az eredmény, hogy az így nyert huroknak csak egy felszíne van, a külső és belső felület azonos, és csak egyetlen végponttal rendelkezik. Lényege, hogy segítségével a benne létrejövő destruktív interferencia révén olyan zéróvektorú mágneses mező hozható létre, melyben a zérónál nagyobb energiájú EM potenciálok is folyamatosan létezhetnek (mint a skaláris térben), ugyanakkor a zavaró jelek kioltásra kerülnek. A Moebius-hurokkal az amerikai Glen Rein neurofiziológus azokon a publikációkon fölbuzdulva, hogy a laborokban, ahol a szabad energiával működő eszközökkel dolgoznak, a növények folyamatosan virulnak és virágoznak 1987-89 között ideg- és immunsejtkultúrákon végzett biológiai vizsgálatokat. Kísérletei a skaláris sugárzás sejtszintű direkt biokémiai hatását bizonyították, és a placebohatás lehetőségét kizárták.

A L. I. F. E. System (Living Information Forms Energy) diagnosztikai eljárás

Hogyan hasznosulnak ezek a felfedezések?
A L. I. F. E. System a Moebius-hurkot használja fel a skaláris tér generálására., ahol az általánosan meglevő EM hanghullámokat skaláris hullámmá alakítják és létrehozzák a skaláris mezőt. Ez a mező specifikus információkkal (ásványi anyagok, gyógyszerek, sejtalkotók, érzések stb.) feltölthető, módosítható. Ezen a módon akár Mozart vagy Vivaldi zenéje is bejátszható. Az élmény mély és meghatározó, és hasonlít ahhoz, mintha a muzsikát hallgatnánk.
A fenti elméleti háttér segített bennünket odáig, hogy ma már nagyon pontos gyógyszer-érzékenységi teszteket tudunk végezni EM-eszközök és pontmérések nélkül. Így minden korábbi mellékhatás elkerülhető. A rezonanciateszt alapján az is eldönthető, milyen ágens okozta/okozza a patológiás értéket. Az ilyen típusú mérésekhez a homeopátiában is használatos módon, főleg potenciálással elkészített anyagokat használnak. A rendszer skaláris tér mezőin keresztül könnyen kimutathatjuk és dokumentálhatjuk az egyéni potenciálokat (szellemi lényre jellemző egyedi információcsomagok):
  • meridiánokat, beleértve a Voll-féle specifikus meridiánokat is;
  • pszicho-emocionális tesztanyagokat, mint Bach-virágesszenciák, auraszóma-üvegcsék;
  • kémiai tesztanyagokat, mint toxinok, neurotranszmitterek, citokinek stb.;
  • finom energiahordozókat, mint vírusok, miazmák, geopatikus (földsugárzásból eredő) zavarok;
  • strukturális tesztanyagokat, mint pl. sejtorganellumok, és az anatómiai egységek, amelyek leginkább érintettek a kóros (vagy ebből a nézőpontból: dekompenzációs) folyamatban;
  • a meridiánspecifikus (előszelektált) homeopátiás szereket és nozódákat, izódákat és allerzódákat, melyek segítségével pontosíthatók a stresszorok, illetve rendszer-dezintegráló faktorok.

Diagnózis a tünetek előtt sikeresebb és gyorsabb gyógyulás

A bioenergetikai tesztekben használt rezonanciajelenség tehát az anyagok és a szervezet rezgésképeinek egybeesésén, egymásra hatásán alapszik. Ha a szervezetet valamilyen külső inger éri valami hozzáért , izomerő-változást érzékelünk. A különböző típusú külső ingerekre adott válaszok eltérőek és mérhetőek. Ugyanígy szelektív reakciók alakulnak ki a betegség előtti fázisban és előrehaladott betegségekben egyaránt, csak az érintett nem érzékeli őket. Ma már lehetőségünk van arra, hogy ezeket az endogén reakciókat ín-izom reflexek változásán keresztül a rezonanciajelenség felhasználásával pontosítsuk, a szervezet a különböző szubsztanciák segítségével kikérdezhetővé vált. A bioenergetikai tesztek használatakor a test egész történeteket mond el magáról. Ezt a kérdéseinkre adott választ egy (körülhatárolt) meghatározott rendszerben teszi.
A L. I. F. E. Systemmel történő tesztelés során közel 7000-féle anyaggal kerül kapcsolatba, és ennyi kérdésre ad választ a szervezet. A program a reakciók intenzitása szerint sorba állítja az eredményeket. Segítségével meghatározhatjuk, hogy abban a funkcióban normál, alul- vagy fokozott működésről van-e szó. Egy következő lépésként megítélhetjük a szervezet válaszadó képességét, hogy van-e elég energiája az egészséget fenntartó alkalmazkodáshoz. Az értékelést sokféle szempont szerint folytathatjuk. Vizsgálhatjuk külön a szerveket vese-, máj-, lép- stb.; funkciókat , emésztés, légzés, kiválasztás, méregtelenítés, keringés stb.; meridiánokat; csakrákat; aminosavak, vitaminok, ásványi anyagok, nyomelemek szervezeti telítettségét vagy hiányát; hormonokat; enzimek működését; környezeti és életvitelből származó káros hatások, szokások bennünk létrehozott lenyomatait; emóciókat, azok rögzülését izmokban, gerincen, mely életkorban keletkeztek, milyen érzéseket generálnak stb. A szervezetet egészként látjuk, ugyanakkor elmerülhetünk a részletekben, ezek összefüggéseiben, pontosíthatjuk azokat, és új kapcsolódásokat is kereshetünk.
A L. I. F. E. Systemmel a kutatók célja egy specifikus dekódoló mező megteremtése volt, aminek a tartalma impregnálható/feltölthető számos tesztanyag információjával. A feltöltött ismert anyaggal létrejött rezonanciajelenség mutatja, hogy a szervezetben is jelen van a rezgéskép. A jelenlevőség azonban még nem tekinthető betegségnek, ezzel csak az információ meglétét azonosítottuk be a szervezetben. Ezek részben öröklöttek, részben szerzettek. Ilyenek a génjeinkben hordozott információk, tünetileg még nem érezhető eltéréseink, akut és krónikus betegségeink rögzülései, empatikusan átvett, illetve gondolatilag gerjesztett információink (a gondolat is skaláris jelenség).
A rendszerben rögzített kb. 7000-féle tesztanyagon kívül a vizsgálathoz bármilyen külső anyag is felhasználható. Ezzel a lehetőséggel együtt még pontosabban meghatározhatjuk, mivel hozhatjuk helyre a károsodott működéseket (homeopatikum, gyógyszer, tápanyagok, hormonok stb.), melyek azok a rezgések, amik az allergiás tüneteket előhívják, és melyek azok, amik azonnal megszüntetik őket.
Lehetőség van továbbá a csakrák kiegyensúlyozására, kezelhetjük az akupunktúrás pontokat. Képet kaphatunk a test meridiánrendszerének energetikai állapotáról. A mátrixban képviselt szervek homeopatikus lenyomata segítségével kijelölhetjük a szervet vagy funkciót, amit szeretnénk kiegyensúlyozni (gyulladás, fertőzés, degeneráció, méregtelenítés). A neuro-emocionális információk a tudatalattiban működő, meghatározó, lényegi érzelmekkel kapcsolatban nyújtanak útmutatót. Ez is segíti, hogy megtaláljuk azt az irányt, ahol a lehetséges megoldást kereshetjük. Kérdések segítségével felmérhetjük, hogy a páciens milyen mértékben ragadt benn bizonyos érzelmeiben és mennyire hajlandó hozzájárulni azok megváltoztatásához.
Ezzel a módszerrel minden krónikus betegség háttere pontosítható. Kiderül, milyen EM-eltérések jöttek már létre a szervezetben, azaz milyen tünetek megjelenése várható a jövőben, illetve a jelenleg érzékelhető betegségtüneteknek mi az alapja. Ezek alapján természetesen jól megfogalmazható, konkrét lépéseket tehetünk, hogy a szervezet egyensúlyi működését helyreállítsuk, fönntartsuk. Ezt a folyamatot könnyen követhetjük, az aktuális élethelyzettől függő apró változtatásokkal folyamatosan kiegészíthetjük terápiánkat.
Ahhoz, hogy minél körültekintőbben, pontosabban, gyorsabban, gazdaságosabban és hatékonyabban tudják végezni a munkájukat mindazok, akik a holisztikus gyógyítás bármely formája mellett kötelezték el magukat, ez a diagnosztikus és terápiás rendszer nagy segítséget nyújthat. Ebben a folyamatban a terapeuta kreatív szakemberré változhat, melynek során gyógyítói tapasztalatának és intuíciójának megfelelően válogathat a rendszer által nyújtott lehetőségek között. A L. I. F. E. System már Magyarországon is elérhető, ezért további terápiás előnyeiről és a diagnosztikai lehetőségeiről bővebben a következő oldalakon olvashatnak. A fenti háttértudással már magabiztosabban gondolhatjuk azt is, hogy mindnyájunk ereiben folyik némi sámánvér , hiszen abban a térben (skaláris tér) élünk mi is, amit ők tudatosan használtak. A tudatosodás pedig mindnyájunk lehetősége.
Dr. Pfeifenroth Anna




A PSY-OPS (tudatmódosító) technológia alapjai




Sokakat bizonytalansággal tölt el, ha a HAARP technológia és a “psy-ops” esetleges alkalmazása szóba kerül. Olyan fegyverek létezéséről győzik meg az embereket, amelyek befolyásolni tudják az időjárást, vagy az érzelmi állapotunkat, ezzel közvetlenül ráhatással bírnak egy esetleges összetűzés, harc, háború “résztvevőinek” hangulatára, de általánosságban is tömeghangulat befolyásolására fejlesztették ki ezeket a berendezéseket. Nézzük a tudatmódosítást, vagyis a “psy-ops” technológiát! Ki nem ismerné Marco Polo kínai útleírásából, a harang belsejébe zárt ember “rezgéssel, hanggal-kínzási”, vagy megölési, ősi, kínai módszerét?
Mivel több mint 25-30 évvel ezelőtt is foglalkoztam már az alfa agyi-hullámok visszacsatolásával, valamint a hallható hangtartomány alatti és a feletti frekvenciák élettani hatásaival, néhány ismérvet közzétennék a működéséről, és a védekezés módszereiről. Minden test rendelkezik önrezgésfrekvenciával. Az önrezgésfrekvenciát a test mérete határozza meg, és rezgés nélkül nincs anyag (vagyis ami létezik, rezeg)! A méret növekedésével csökken a frekvencia, amíg méret csökkenésével növekszik a frekvencia, le egészen a mikrokozmosz általunk még elérhető, befolyásolható világáig. Alapvetően transzverzális (szinuszos rezgésű) és longitudinális (álló) hullámformákat lehet a különféle (csavart vagy torziós hullámok stb.) módon előállítani, vagy felfedezni a természetben. Jelenleg, a mindennapok világában a szinuszos (transzverzális) rezgéseket használjuk pl. távközlésre (ahol az amplitúdó=hullám magasság, vagy frekvencia modulációt bizonyos átvivendő jel értékének megfelelően mértékben változtatjuk a frekvencia értékét egy bizonyos értékhatárban). Két fontos fizikai jelenséget kell ismernünk, ill. felismernünk. Az első, az interferencia. Az interferencia (hullámkioltás) akkor jöhet létre, amikor két azonos frekvenciájú hullám találkozik. Ha a hullámok ellentétes, közel azonos, vagy azonos fázisban (részlegesen, vagy teljesen fedi a két hullám egymást) találkoznak, a hullámok amplitúdójának mértékében gyengítik, erősítik, vagy teljesen kioltják egymást.  A rezgés megszűnése a nagyobb test kisebb részekre történő szétesését eredményezi, melyek alacsonyabb hullámhosszú, vagy magasabb önrezgésfrekvenciájúak.
A második fizikai, és biológiai jelenség az agyhullámok frekvenvenciakénti érzékelése (lévén elektromágneses alacsonyfrekvenciájú sugárzás). Az agy különféle állapotaiban megadott frekvenciatartományú hullámokat generál, mely mérhető, sőt egyesek által eszközök nélkül is érzékelhető.
Ilyen hullám az alfa (ellazultsági, a tudat kitágul, friss, kreatív energia kezd el áramolni, eltűnik a félelem, felszabadító békét és jólétet érzékelünk). A frekvenciatartománya 6-12 Hz. A béta hullám (éberség, figyelem, koncentráció) 12-40 Hz. A delta hullám (alvás, gyógyulás, passzív jelenlét) 1-4 Hz. A théta hullám (meditáció, intuíció, memória, kreativitás, vizualizáció) 4-7 Hz. A gamma hullám (megérzés, magas szintű tanulás, tiszta felfogóképesség) 40 Hz felett.
Miért is néztük végig az ilyen, már jó néhány éve ismert, használt és felhasznált, mérhető hullámtevékenységeket? Az emberek jelentős része már átesett EEG vizsgálaton. Az “ElectroEncefaloGraf” (az agyi idegsejtek elektromos tevékenységét ábrázoló eljárás. A fejtetőre 20 helyre szimmetrikusan elektródákat tesznek, és ezeken keresztül elvezetik az agyban keletkező elektromos impulzusokat és grafikusan ábrázolják, vagy manapság a számítógép képernyőjén jelenítik meg) által kijelzett agytevékenység csak egy szűk sávra enged betekintést. Az orvosok (pszichológus, neurológus) a grafikonok tömegének kiértékelése, és a jellemző defektusok alapján tudnak felfedezni agyi betegségeket. A jelenség fordítottan is igaz, mivel minden elektromos jel, tárolható, rögzíthető. Adott hullámjelenségek mesterséges generálásával befolyásolható az agytevékenység. A kiértékelések és célzott kísérletek kiértékelése során észrevették, hogy vissza is táplálhatók érzések, hangulatok, sőt betegségek is generálhatók. Ez maga a “psy-ops” technológia. A kísérletek folyamán mesterségesen generáltak és rögzítettek idegállapotmintákat, de a nagyobb hatótávolságú terjesztésükhöz a teranszverzális hullámok csak igen nagy adóteljesítmények felhasználásával lehetséges, mivel a szinuszos rezgésekre érvényes, hogy a távolság négyzetével csökken az energiájuk. Magyarul, és a nem szakemberek részére megfogalmazva, a kisugárzás erőssége a távolság függvényében feleződik (pl. 1 km-en, szintén például 1-es a jelerősség, 2 km-en 0,5-re, és 4 km-en a 0,25-öd részére csökken).
A tudatmódosító alacsonyfrekvenciás (kisebb, mint 100 Hz) hullámok célba juttatásához a nagyfrekvenciás vivőjelekre ültetés csak csúcstechnikás (többnyire digitális műsorszórás) eszközökkel lehetséges. Ilyen pl. a televízió, vagy a rádió (az USA-ban 8,5 milliárd dollárt fektettek a digitális rendszer kialakításába), ahol a nagyfrekvenciás vivőjelről maga a készülék választja le az alcsonyfrekvenciás rezgést. A rádió esetében a hangszórón, a TV esetében a hangszórón és vizuális effektusként is célba juttatható, de nem mindenki hallgat egyszerre rádiót, vagy néz TV-t, tehát csak részlegesen, vagy egyáltalán nem hatékony az alkalmazás (viszont egy jónak ítélt műsorral sokakat lehet TV elé ültetni, és ilyenkor jól jöhet egy ünnep is). A műholdakról, vagy helyi adóberendezésekről a terjedési jelleg, és teljesítményigény miatt részlegesen, vagy nem alkalmazhatók a transzverzális hullámok, így a sokkal nagyobb “hatótávolságú” “skalár”, vagy longitudinális hullámok felé fordult a figyelem.
Nikola Tesla munkássága nem mindenki előtt ismeretes, de nevét már a legtöbben hallották. A longitudinális hullámokat ugyan nem ő fedezte fel, de előállításának és alkalmazásának alapjait ő fejlesztette ki. A spirituálisabb, ezoterikus felfogással rendelkezők, a lélek és a telepatikus tudat mindenen áthatoló hullámait látják a “skalár” hullámokban, de az alacsonyfrekvenciás sugárzásokra jellemző, hogy az ionoszféra és a földfelszin visszaveri ezeket. A longitudinális hullámok energiája csak lineárisan csökken, ezért képesek akár többször is megkerülni a földet (longitudinális hullám például a tengerfenéki földrengés kiváltotta szökőár is). Ezekkel a hullámokkal nagy távolságról, kis energiával is célba juttathatók olyan korábban rögzített agyhullámok, amelyek bizonyos hangulatot, érzelmeket idéznek elő. Normál eszközökkel “leárnyékolni” nem igazán lehet, mert a hullám az akadályt képező testen, tárgyon áthatol (de ez lehet a test hullám általi berezgetése során létrejövő másik oldalán megjelenő lökéshullám is).
Összegezve: Az agyi hullámok akár egy hangszórón keresztül, akár egy másik testen keresztül is továbbíthatók longitudinális hullámokat felhasználva vivőhullámnak, nagy távolságokra is. A korábbi analóg vevőkészülékek kevésbé, a modernebb digitális eszközök könnyen képesek a “psy-ops” technológia tömegbefolyásolásra kifejlesztett eszközeként funkcionálni, de a “psy-ops” akkor is alkalmazható, ha nincs közelünkben elektromos készülék.

Ne szaladjatok el, még nincs vége!

Eddig csak azt vázoltam, hogyan működik a “psy-ops”, mostmár azt is meg kell nézni, hogyan lehet védekezni ellene (nem szeretem a félmegoldásokat). A TV és rádió mellőzhető, vagy egy egyszerű, un. alulvágó-szűrő alkalmazásával a hangvégfok előtt levághatók az alacsonfrekvenciás rezgések (1 db kondenzátor, és 1 db tekercs, vagy ellenállás). Bonyolultabb a védekezés a longitudinális hullámokkal gerjesztettett tudatbefolyásolás esetében, mivel nem kell hozzá elektronikus továbbító berendezés (TV, rádió, mobiltelefon stb.). Az előzőekben nem véletlenül említettem meg az interferenciát, vagyis a hullámkioltást. A beérkező alacsony frekvenciák esetleges tömegét (az adásban valószínűleg egy bonyolult, több összetevővel rendelkező “csomag” szerepel) ugyan nem könnyű kiszűrni, de nagy mértékben lehet csökkenteni a hatását adott spektrumú un fehérzajjal (Fehérzajnak nevezik az adott, vagy a teljes frekvenciaspektrum együttes görbekénti megjelenését egy oszcilloszkóp képernyőjén. Az egész egy széles, vibráló, ugrándozó fehér vonalakból álló sávként jelenik meg képernyőn, jelezve, hogy a mindenféle frekvánciák özönéről van szó. A jelenség nem új. A rádió, TV, műhold adásoktól kezdve a mikrohullámú sütők magnetronja által sugárzott jeleitől, minden jel előfordulhat benne a világűr hátérsugárzásáig.). Ilyen jelet mi is elő tudunk állítani, ami interferál (részben kioltják egymást) a környezetünkbe sugárzott befolyásoló jellel. Talán egy kicsit zavaró lehet (sustrogás szerű hallható zaj), de a befolyásoló jel nem érheti el a célját, vagyis irányított hangulati, érzelmi állapotokról szó sem lehet. Maga a “berendezés” egy zsebrádió méretében, de sokkal kevesebb alkatrészből megépíthető, és tovább tart a működésének magyarázata, mint a megépítése egy kezdő “elktronikai amatőr” részéről.
Küldte: Tulok





Intenzív spirálok I


Legbensőbb lényegünk, megértésből származó tudatosításával, már egy olyan kibontakozásnak lehetünk szerves résztvevői, amely meghaladja a “műkedvelő” kategóriát. Itt nem lehet hangsúlyozni eléggé a megértést, mert minden egyéb esetben Istent is megmosolyogtató bohóckodásról van szó. Ezt csak közvetlen tapasztalás, érzékelés útján javallott érzékeltetni, illetve meghaladni, mivel a “birtokost” a szemlélő álláspontjából tudjuk a legautentikusabban megtapasztalni. A vertikális, függőleges tengely, már a gondolkodót több síkon veszi igénybe, s kimondja, hogy vannak az embernek mélységbe hatoló hullámvölgyei, csak úgy, mint érzelmileg felemelő hullámhegyei.
A  mélységi tengely, ahol a flow, mint valódi áramlás értelmezhető, s kiutat mutat abból az értelmezési labirintusból, mely egyed szinten tarthatja az ember valódi lényegét, egyéniségét. Ez az a tengely, amit csak alanyi jogon, közvetlen tapasztalással ismerhetünk meg, s az intenzitásunk szabályozásával tehetünk járhatóvá. Itt például az Operátorképzéseinkből az „áramlás gyakorlatokat” említhetjük, amikor a hétköznapi életben teszünk lépéseket a tapasztalásaink mélységi beállítására, hiedelem rendszerektől függetlenül. – Gondoljuk csak el, hogy akár technológiát is alkalmazva, óránként öt percet rászánva, s azt komolyan véve milyen hatalmas változásokon mehetünk keresztül.
Ezen a szinten már nehezebb egy kockafejet körbe simogatni. – Ezekben a „saját érzékelésű” tapasztalásokban, már vissza is kanyarodtunk a legősibb „mágiához”. Charon szerint, ez a folyamat a tulajdonképpeni kerubi állapot visszaszerzése. A folyamat prométheuszi jellege ellenére meglepően könnyedén szokott menni. Aztán, még mondja azt is, hogy a legtöbb felkészített gyakorlónál, az egész kísérlet nem más, mint rohamos emlékezés az időfeletti állapotokra, és a neuronháló újrahangolásával egyidejűleg, az ősi energiák is visszaáramolnak eredeti helyükre. Itt a második fejezetben tárgyalt tacit tudás explicitté tételéről beszélünk. (Esetünkben, ismételten hangsúlyozzuk terhelhetőség figyelembevételét.)
Ez az állapot, ahol megközelíthetjük értelmezésben, megértésben, hogy a kétdimenziós ábrán túl, a háromdimenziós érzékelés már elérhetővé teszi a negyediket. Azaz egyre polidimenzionálisabb látásmód áll rendelkezésre a megértéshez. Mit jelenthet ez, és hogyan tudjuk megközelíteni? A fizikai dimenziónál már taglaltuk, hogyan alakult ki egy középpontra utaló koordináta rendszer. Több mint hipotézisként, axiómaként is elfogadhatjuk, hogy nincs ez másként, a pszichikai és a mentális dimenzió rendszerekben sem, – pusztán meghaladtuk a geometriai értelmezést.

Az emlékezés lépcsőfokai

Hogyan érthető és élhető meg a tudatosodás folyamata, és hogyan is valósítható meg? Próbáljuk fokozatokban kifejezni, természetesen a teljesség igénye nélkül, de mégis megközelíthetően szavakkal. A fizikai síkon a véleményalkotásunk az „én” elsődleges figyelembe vételével történik meg. Ezért a mindennapi szokásokat felépítő emberfajtánál, kevésbé mutatkozik meg az a rejtett tudás, mely „álló hullámként” adott rálátást eddig is minden kiemelkedő egyéniségnek. (pl. Tesla, Einstein, Jung) Ahhoz, hogy ezt a fajta „lépcsőházat” megvilágítsuk, – lépcsőfokokra, emeletekre van szükségünk. Hangsúlyozzuk, hogy megközelítésünk, mivel szavakra van korlátozva, bizonyos hierarchiákat, jelen esetben nem tárgyal.

Első lépcső; – Ösztön

Ezen a fokon, az embernek nincs fogalmi kifejezése önmagáról és nem is rendelkezik információval erről az állapotáról. Egyszerűbben fogalmazva, “nem tudja, hogy nem tudja”. Az ember rendelkezik test által kiváltott biokémiai reakciókkal, melyeket a köznyelv, jellemzően érzelmeknek nevez. Az érzelmek a mai mennyiségi kondicionáltságnak köszönhetően, szinte kizárólagosan, a számunkra vonzót magáévá tétel törvényét, a pillanatnyi vágyak kielégítésére fordítja. Ezek szokásszerű alkalmazása, ösztönlénnyé silányítja az egyébként fejlődésre és gondolkodásra is képes egyedeket. Szinonimák; Marionett bábú, szalmakutya, emberállat stb.

Második lépcső; – Álom

Itt már kimutatható a gondolati visszacsatolás, s önálló megértések is lehetségesek, melyek lehetőséget adnak, az egyelőre álomszerű emlékeink, vízióink feldolgozására. Emlékező, – bár tanult viselkedés. Itt már megjelenik a felszínes, – poláris gondolkodás, s ennek a térbeli kiterjedése, van testem. Vannak gondolataim, s ezek hol ilyenek, hol olyanok. Ezen a szinten jelenik meg először, mintegy szükséges lépcsőfokként egy speciális, már a megoldásra törekvő, de még polarizáló, tehát síkon belül marasztaló útvonal; a pozitív gondolkodás. A megismerő tevékenység helyett jellemzően megkülönböztető tevékenység figyelhető meg. Döntéseiben az érzelmek még csak a tudatlanul dominánsak, az automatikus “igen-nem” végletekben létezik. A tudása Tacit tudás. (rejtett tudás) – Ez jelen esetben azt jelenti, hogy az ösztönösen, álomszinten alkalmazott, személyes tapasztalatokra épülő rejtett képességeiről kevésbé, vagy időszakos oszcillációként van tudomása, bár ennek ellenére is döntő szerepe van a gyakorlati problémák megoldásában. (ezt először az 1960-as években Polányi Mihály filozófus írta le, melyet a második fejezetünkben már tárgyaltunk). Ez az ösztönös megérzés áll, az álomszerű emlékezés mögött. Nem véletlen, hogy a prehisztorikus időktől fogva szinte minden kultúrkörben megjelenik az a kifejezés, hogy “ébredjetek”.

A harmadik lépcső; – Személyiség

Én tudatunk (Ego) már egyre folyamatosabb érzékelése. Itt már megfigyelhető az érzelmek tudatosítása, illetve kényszerű tudomásul vétele. A gondolkodás, még jellemzően kauzális, azaz ok-okozatilag kapcsolódó. A valóságot mindig az agy szűrőmechanizmusainak pillanatbeli állapota tükrözi. Ez az állapot követhető a pszichológiai hullámmozgás megfigyelésével, az agyi állapottérkép tükrözésével, impulzus és frekvenciatartományok (alfa/théta) beazonosításával. (Lásd IFS, EEG rendszer) Az itt alkalmazható gyakorlat, melyről a fentiekben esett szó az érzet, élmény, állapot tudatosítás, rögzítés. Ciklikussága, illetve ennek közvetlen, megfigyelésből eredő tapasztalása automatikusan módosítja a megfigyelő „eszközkészletét” és „tulajdonsághalmazát”. Az ismeret alkalmazásakor, az ösztön mivolt feletti szinteken a történés beazonosítása, már konstruktív tananyag részét képezi. Ebben az állapotban már nem állunk meg a személyiségzóna határánál, hanem arra figyelünk, hogy honnan, milyen síkról jönnek a másik gondolatai, melyeket az ügyeletes énképen és az agyon keresztül formál szavakká. Itt, ennél a stációnál még érdekesebb az amikor ezt már magunknál is képesek vagyunk tapasztalni.
A szociális kommunikáció jellemzően csak magyarázkodással, és kölcsönös felszíni érdekegyeztetéssel történik. Ez alatt leginkább a ki nem mondott békénhagyási, megnemtámadási, szerep és érdekszerződésekre gondolunk. Ezért javallott állapot, az egyre személytelenedő pozíció felvétele, az egyre objektívebb értelmezés, a lélekemlékezés szempontjából (lásd egyéniség koordináció, de ez későbbi tananyag).
Van pszichém, van szellemi működésem, vannak birtokaim – miközben valaminek a birtoka vagyok. Ehhez a szinthez köthető az idő, mint dimenzió (múlt, jelen, jövő) megjelenése. Mit is jelent ez? A dolgokat a jelenleg ismeretes kondíciók szerint a múltunkra építjük, a jövőre vetítjük, a jelen hiányaként éljük meg. Horizontális tengely alatt azt értjük, amikor a viselkedési mintáinkat külső körülményektől, kondícióktól, elavult viselkedési formáktól tesszük függővé. Azaz, kond0ícionált energiacsatákba megyünk bele, az ügyeletes személyiséget meg nem haladó szerepkörökben. Itt kihangsúlyozandó, hogy a megfelelni vágyás és a megfeleltetés, mint szerepek dominálnak mindennapjaink túlnyomó részében – mintegy öntudatlanul. Szinonimák: én szenvedek, vágyok (lásd pszichológiai hullámmozgás).

Negyedik lépcső; – Szellemiség

Közvetlen megtapasztalása a léleknek, a szellemi mivoltunkon keresztül. Személyiséghatárok felismerése. – Itt merül fel az ember pszichológiai tudatában először a “tudja, hogy nem tudja” létállapot elfogadása. Lehetséges lépcsőfokok, mint élménykontúrok jelzik a helyes megközelítést, s ezek a következők: A három dimenzió rendszer felismerése, megismerése. Szemléltetve a témát, pl. ide is illeszthető a Rotációs helyzet szimulációs gyakorlat…
folyt. köv.
Murzsicz András






Látószög




Posted in: 9 Írások. Tagged: evolúcióidőlétezéstér.Hozzászólás
Hogyan is néz ki ez a létezés?
A prehistorikus időkben, még valóban benne volt még a köztudatban is, hogy vannak olyan időszakok, amikor jobb nem uralkodni, illetve kormányozni. Mert ha botor gondolatként felmerül benned, hogy szeretnél jó lenni, máris kötöd a saját poláris mivoltodat. Azt hisszük, hogy a pokol az valahol máshol van. Kint, messze és talán “lent” valahol az árnyékvilágban.  De nézz csak körül! Ha nem vagy teljes sötétségben akkor azonnal megtalálod az árnyékodat. Wictor Charon szerint a pokol, az nem egy hely, hanem egy állapot. Ezek, azok az időszakok, amikor ugrásszerű változásokra van szükség, és pontosan akkor történik, ha megmerevedik egy rendszer. Minden rendszer, minden esetben, egy még nagyobb rendszámú dimenzió része. Nagyon messzire vezethet, ha komolyan vesszük a természet közeli népek felvetéseit.  – Elgondolkodtató ez a Maja mondás;
5oo éve a nyugati civilizáció felfedezte Amerikát, s kénytelenek voltak elismerni, hogy a föld gömbölyű.
Jó lenne, ha nem kéne újabb 5oo év, hogy rájöjjenek arra, hogy az idő sem lapos.”
Tágítsuk ki és értelmezzük ciklikusan, azt a társadalmi téveszmét, amit „fejlődésnek” neveztek el. A földi gondolkodás lineáris, kialakuláshoz kötött fogalmi szerkezetet feltételez, s csak a múltat ismeri el mint kiindulási alapot. Ezt a biner és kauzális gondolkodás tartja a fizikai, pszichikai síkon belül. –  Mivel az idő is, meg a tér is lineáris, a legelfogadhatóbb elmélet, az evolúció darwini megközelítése lett. Ez, mint manapság tudjuk és látjuk, egy jó pár sebből már rendesen vérzik. Itt van a nyakunkon a kvantum fizika már lassan száz éve, – keresik az „egységes mezőelméletet”, a nonlinearitás meg türelmesen vár, hogy a „befagyott agyúak” kihaljanak. Ezzel már Szentgyörgyi professzor is eleget, foglalkozott.
Hogyan lehet jól csinálni valamit a mai időszakban?
Talán jó lenne már belátni, hogy a kozmikus húrok analóg értelműek az ideonszálakkal, s az anyag negyedik halmazállapotában, a félanyagi övezetben a transzverzális hullámokkal egyre kevésbé lehet már üzletelni.
Ennek a dimenziónak állóhullámok képezik az alapját. Hiszen neurokémiánk sem tesz különbséget bizonyos síkok között, s ez megint csak visszavezethető az eredő hullámok nem köztudott okaira. Pusztán a felületi látásmód az, ami hibáztathat közszereplőket. Ahhoz, hogy bizonyos történelmi események megvalósuljanak, ahhoz a létezés húrjait meg kell pendíteni. – Ez történik most. Erők feszülnek egymásnak, ami minden esetben változásokat eredményez. Ehhez az örvények már működnek, s az egymással ütköztetett társadalom tagjai lelkesen állnak ellent az ellenállni valónak, becsületes Marionett bábuként. – Figyelgetve az erőáramlatokat, effektíve minden a helyén van. Az időzítés is tökéletes, s az eseményekben nagyon pontos kulminációs pontok látszanak. Van egy Tézis, ami szerint minden új rend kialakulásához szükség van az előző káoszára. És ha belegondolok, akkor az időzítés pontosan erre az ominózus 2012-es évre és környékére van kihegyezve.
Földünk jelenleg a foton övben rója útját, ami szintén egyfajta kozmikus ciklikusságra hívja fel a figyelmünket. S olyan gyökeres változásokat okoz gyakorlatilag is, amire a hagyományosan gondolkodó ember nincs felkészülve. – Ez a frekvenciaváltozás, a dimenzióbővülés.
„…A dimenzió kitárulás korszakában  a térhódítás értelmetlenné válik. A lokális tér birtokának nincs többé értéke. Ennek a lényeges változásnak oka kettős, először az Új Kozmosz gigászi módon kibővül, ismeretlen térformák és világegyetemek nyílnak meg az emberiség számára. Másodszor pedig feltárul a parányok birodalma is, úgyhogy minimális téren rejtett univerzumokat fedeznek fel, a kiterjedés már nem determinálja a hozzá kötött hatalmi komplexum erejét. /lásd Nanotechnológia./ A terjeszkedés korszakának térkoncepciója minden szempontból elévül. A Vízöntő korszakban az Uránuszi erők robbantásra készen állnak, hogy minden organizációt elpusztítva előkészítsék a kozmikus Kitárulás periódusát. A többdimenzióban élő ember, aki önmagát tudatosan kiemeli a fizikum kötöttségéből, ebben a kritikus időszakban ráeszmél, hogy leomlott a láthatatlan fal és Új Dimenziók törnek be Naprendszerünk Életébe. /Itt a tömegmegváltás meghaladásáról, az alanyi jogról beszélhetünk./ Nem háborúk és forradalmak, nem is a technika csúcsteljesítményei, hanem új Dimenzió belépése a Régi Világ létkoordinátájába hozza meg az emberiség Megváltását. S az újonnan feltáruló több síkú lét szemléletében elmélyedő kitágult emberi öntudat az a transzformáló központ, mely először képes bekapcsolni a Kozmikus Kitárulás ideakomplexumát.
A dimenzióváltás időszakában kevesen vannak, még akik élményszerűen átveszik ezt a gyökeres változást. A Dimenzióöntudat azonban máris megkezdi tevékenységét és eltörölhetetlen nyomot hagy azokban, akik részesei lettek ennek a mindent átformáló Dimenzió-bővülésnek. Az Új Dimenzió szemszögéből nézve miden jelenség és történés elveszti régi értelmét. A háromdimenziós létkoordinátába fokozatosan beszivárgó Polidimenzionális szemlélet fellebbent egy fátyolt, mely eddig eltakarta azt, ami nyilvánvaló.
Wictor Charon
Szóval lehetne ezt ragozni a végtelenségig, lehet gyártani mindenféle összeesküvés elméletet… Lehet misztifikálni a tudást, hogy titkos meg ilyen vagy olyan. – Egy idő után belátja az ember, hogy az, ami „megosztott”, az mindig mulandó.
Murzsicz András





Az érzékelés mélységi fokozatai






Posted in: 3 Wictor Charon7 Kutatás/Fejlesztés. Tagged: AZ ÉRZÉKELÉS MÉLYSÉGI FOKOZATAIintenzitástan,kivételes lángelmekritikus szellemlegmatikusmelankolikus temperamentumoptimisztikuspesszimisztikus,szangvinikusHozzászólás
Az újkori hermetika egyik járatlan ösvénye az intenzitástan. Ez a ma még teljesen ismeretlen tudomány valamikor a nem nagyon messzi jövőben, minden emberi értékelés alapja lesz. Ki fog derülni ugyanis, hogy a Tér és Idő koordinátái elégtelen meghatározói a Biosz finomabb tartalmainak. Számtalan élőlény él egymás mellett ugyanabban a térrendszerben, de már az időt tekintve gyakran évszázados, egyéb kvalitásokon mérve pedig évezredes divergenciák vannak individuumok között. Ha viszont a kvalitás klauzúrát vesszük alkalmazásba életjelenségek vizsgálatánál, a Biosz kiterjedése évmilliós mélységeket mutat differenciák formájában.
Látunk egymás mellett öt embert és öt állatot. Felületes szemléletre nincs közöttük nagy eltérés. Mindegyik hasonló életfunkciókat végez. Az élet legismertebb karaktervonásait sorban feltaláljuk rajtuk. Lélegzenek, táplálkoznak, növekednek, szaporodnak, születnek és meghalnak. Szerveiket létsíkjuknak megfelelően használják. Belülről nézve azonban a tíz élőlény tíz világsziget, melyek fölépítésében és funkciológiájában hatalmas intenzitáskülönbségek vannak.
Mindannyian jelen vannak ugyanabban a térben, és a hely csillagászati idő tartalmai szerint is egyidejűleg tevékenyek. Mégis az egyik szangvinikus, magas vérnyomású, optimisztikus karakterű; a másik melankolikus temperamentum, alacsony vérnyomású, pesszimisztikus alkat, akinek számára nem tiszta öröm a létezés. A harmadik flegmatikus, alacsony érzékenységű, kritikus szellem, sok humorérzékkel. A negyedik ember kivételes lángelme, aki gyorsabban gondolkodik, mint a többi, évezredes konzekvenciákat képes pillanatok alatt levonni, tervei, elképzelései messze a jövőbe mutatnak. Egyszerű fizikai jelenségek láttára frappáns ideái támadnak. A másik három ember által észre sem vett folyamatokból korszakalkotó törvényszerűségeket tud kivonni. Ha örül, érzései erőteljesebbek, fájdalmába kozmikus filozófia szövődik. A zseni napok alatt éveket, hónapok alatt évszázadokat, évek alatt eónokat élhet át. Vagyis ugyanaz az idő a funkciók intenzitása szerint más és más tartalmat ad.
Nem igaz, hogy a létezés definíciója öt esetben egyformán a puszta térbeli jelenlét által van determinálva. Valójában az előbb említett példáknál az eltérés a funkció intenzitásában rejlik. Egyik ember ugyanabban az időben csak negyed annyira él, mint a másik. Van, aki az élet ezerszeres intenzitását kapja őseitől örökségbe. Más karakterek viszont nem is érik el az intenzitás azon küszöbét, ami a Homo Sapiens rendes nívója.
Mitől függ az életintenzitás? Vajon ez is kizárólag energia kérdése?
Ez nem egészen a helyileg ható energiakoncentráció folyománya. Ha valahol, úgy itt csakugyan szellemi kvalitásokon fordul meg a dolog. A fizikai konstitúció kevéssé befolyásolja tevékenységünk intenzitását. Szellemi szempontból véve a matériát magas frekvenciájú intellektuális energiák szervezik és irányítják. Az anyag vagy a fizikai síkon megkötött erő önmagában tehetetlen, mennyiségi faktor. Az ember biológiai alkatában intellektuális képességek magjai szunnyadnak. Ezeket ismételt összevonás útján ki kell emelni lappangó állapotukból, ami után lényegüket a nekik megfelelő organikus kapun keresztül napvilágra lehet hozni.
Az intenzitástan jövendőbeli speciális feladata az lesz, hogy megkísérli fokozatokban kifejezni érzések mélységét, erejét, energiatöltését. Ez persze nem jelölhető majd szimpla skála-nomenklatúrában, mert az intenzitások többirányú, polidimenzionális alakulatok. Mindenesetre az érzetkvalitások mérésével kezdődik a kutatás, később pedig kialakul a kutatás biológiai rendszere, melyben meg lehet kísérelni intenzitások fokozását és csökkentését, ellenőrzés mellett…”
Wictor Charon
A konkrét kutatások már elkezdődtek, ám nagyon az elején tartunk, szívesen veszünk, minden olyan meglátást, ami előrébb viheti a kutatásokat. Indulásnak megemlítve, pl.; hogy tetszőlegesen választott magasabb frekvenciák hatására szignifikánsan emelkedtek a Theta csúcsok. Ez legyen kiindulópont, az esetleges meglátások, ötletek inspirálására.június 7, 2012





Intenzitástan bevezető









Ha olvassuk egy “előttünk járó” sorait, illetve ha nyitottan állunk bármihez, az hat ránk, s a felfogóképességünktől, esetleg a szinapszisaink kapcsolási sebességétől függően vagyunk képesek fel is dolgozni, az információt. 
Szerencsés esetben nem csak felületesen, – s ezután soha nem tehetünk úgy, mintha nem hallottunk volna róla, – és én is csak arról írhatok, hogy hogyan hat rám. Hogyan hatnak ránk azok a pillanatok, melyekkel találkozunk is, az időtlenségben.
 A nagy lótás-futásban ez alig-alig történik meg, 

hiszen iszonyatosan sokszor dugjuk homokba a fejünket.
 S ezt sokszor és nagyon sokáig megtehetjük, mígnem teljesen a fejünkre nőnek a dolgok.
 Wictor Charon titkokat mutat meg, titkokról beszél nekünk. A tudomány, a tudás, a valóságos törvények, mind leképezhetőek, és a legnagyobb titok valóban az, hogy nincs titok.
 A szellemiség és a pszichikum megismerhető törvényekre támaszkodik.
 Ezt elsősorban és legkönnyebben magamon figyelgetem, s jobb, ha mindenre felkészülünk, ha azt hisszük, képesek vagyunk a valósággal szembe nézni. 
Kijelentek dolgokat, tagadok dolgokat…
 Biztos. 
Itt vagyok én is a létezésben, a válaszaimat keresem. – Arra már rájöttem, hogy a vagy-vagy kérdések nem képesek kielégítő válaszokat produkálni. A miért kérdések is a kétségbeesett hallgatásba kényszerítenek. 

Amennyiben a valóságunkat csak fizikai, pszichikai síkon valljuk-vállaljuk fel, nagy esélye van annak, hogy a lelkiismeret „átok” üzemmódban fog működni.
Ilyenkor könnyebbnek tűnik, ha csak a körülményeket próbáljuk megváltoztatni, de ez is csak azt jelenti, hogy van még akarati energia készletem, ki tudok tartani amellett, hogy a világ úgy működjön, ahogy szeretném.
 Aztán rájövünk, hogy az akarat sérülékeny és azt választjuk, hogy elkezdjük távolságtartásra építeni a tekintélyünket.
 Egyre több kompromisszumot kötünk, egyre több titokzatos, ismeretlennek tűnő dolgot űzünk a „rossz” tartományába. 
Ezzel pedig utat adunk ahhoz, hogy valahol ezek az energetikai rendszerek befolyásolhassák a felszíni tudatunkat is.
 Ha egy kicsit kiemelkedem az időből, jobban lehet látni az élet áramlatait, a természet zaklatottságát. Nem vagyunk képesek csendben maradni. Így hát megnyilvánulunk, betöltünk ilyen-olyan szerepeket a létezésben aztán azonosulunk a szerepeinkkel, s jó alaposan bele is feledkezünk.
 S addig is, míg ki nem találjuk mit is kéne tenni,  berendezkedünk kényelemre. Aztán már csak a kényelmes dolgokra kezdünk el vágyni… – majd rádöbbenünk, hogy megöregedtünk és semmi sem maradt a gyermekkori álmainkból.
 Reszketve várjuk az elkerülhetetlent, rájövünk, hogy amire büszkék lehetnénk, vagy át szeretnénk menteni, az itt nem fog érni semmit, vagy semmivé válik.
 – Nagy felébredés ez.
 Előbb vagy utóbb átesünk ezen, s ahogyan a fáma mondja;
 “A megvilágosodás nem más, mint az, hogy a halálunk előtt tudjuk azt, amit a halálunk után egyébként is tudunk.”
 A fizikai síkon egyszerre vagyunk „teremtettek és teremtők”… 
- ha tudunk róla, ha nem.
 Aztán meg, amikor kiborul a bili, riadtan tárjuk szét megszeppenve a kezünket;
 Bocsi, nem tudtam, hogy ez lesz belőle.

 – Szóval oda is lehet figyelni, hogy mi az amit teremtünk, hogy esetleg maradjon még mit és hova teremteni, az utánunk jövőknek, utódainknak. 
Sokféle szerveződés megfigyelhető nemzetközi szinten is, s ezeknek elsősorban a tematikája, mindig az „embert” mint tiszta ideát tükrözik.

 Mindig ez történik, ha korszakváltás van.
 A fizikai síkon mindig grimbuszok történnek.
 Vagyis, nem a fizikai sík a súrlódásmentes övezet.
Illuzórikus az a kedves törekvés, hogy elhitessük az emberekkel, hogy jobb lesz. Másabb lesz. 
- Nagyon más. A tömegmegváltás kútba esett. 

S szűkebb társadalmunk nem mindig jeleskedett abban, hogy felismerje szellemi értékeit, lehetőségeit. Akár még a látásmód módosításának is.
 Úgy látom, a kiskapuk is csak a szellemi régiók felé maradtak nyitva. 
Ma még ez alapkutatásnak számít, de az alkalmazásnak az ideje van itt.
 Talán még feltételezhetnénk is, hogy ezeken a területeken van keresnivalónk, és talán segíthetjük, hogy ezekre, az alapokra építmény kerüljön.
 Még, hogyha úgy érzem, “fáradt is vagyok már ehhez”, még akkor is segíthetem, hogy a gyerekeink olyan iskolába járjanak, ahol a képzeletet nem elnyomják, hanem segítik kibontakozni. 
„Középpont-keresőkre” minden korszakban szükség van. 
Az 1930-as években Wiktor Charon 216 névből húzta ki a Charon nevet, s ezen a néven alkotott.  
Nomen est omen… 
- A révész átjár a túlsó partra, s hozhat is információkat.
 Gondoljuk el…
- Hatvan-hetven évvel ezelőtt írta-e sorokat és teljesen tisztában volt vele, hogy megelőzte a korát.
 Így hát nem is volt más lehetősége, minthogy kiemelkedjen az időből… 
Szó szerint.
 Ma már… – így, hogy az idők érnek, egyre több egyéniség képes a valóságot egyre inkább, nyitottan, – de nem hülyén – megérteni.
  Hogy tágabb világképhez tágabb gondolkodás kell… 
S hogy a kauzalitás prioritása szép lassan kimegy a divatból.
 A határtalanságra szükségük van a változást akaróknak és a változást elutasítóknak is.
 – A változás egyébként meg csak van, akárhogy is igyekszünk fenntartani a régit, illetve a múltra építeni a jövőt, – s ez persze nem zárja ki az emlékezést.
 A jövőt, csak a jelenre lehet építeni.

 Úgy érzem, egy kiegyensúlyozott személyiség egyformán látja rövid és hosszú távú céljait is.
 S azért, hogy az életet valóban lássuk…
 – Lássuk be, sok fixa ideánk fog romokban heverni, míg gondolkodunk.
 S vajon, mikor engedjük meg magunknak, hogy személyiségünk feloldódhasson a nyugalomban, ha folyamatosan azt zakatolja nekünk robogó társadalmunk, hogy csak semmi nyugalom, őrizzük meg a pánikot!
 Meg félhetünk is a mulandóságtól, cipelhetjük a terheinket… büszkén, kősziklaként…
 Aztán meg, ha leszakad a karunk, tehetetlenül állunk, mert nem maradt senki, aki megveregetné a vállunkat.
 Az egyensúlyt keresem én is, néha megbillenve, s csak, ha kitartok, – tudom, akkor mehetek el békében.
 A valódi okokat meglátni, az igazi alapjainkat megvilágítani, az okozatok világában…
 Józan paraszti ésszel is ésszerűnek látszik.
 Szóval, ha tágabb világképet szeretnénk, nyitottabban kell látnunk. 
S készen lennünk, az élet újszerű impulzusaira, változásaira… 
 Minél többet értek a világegyetemből, annál inkább támad fel bennem a kíváncsiság és törpülök el én.
 A mai korszakban akkor élünk túl dolgokat, ha merjük azokat meg is élni. 
Ilyenkor a pszichikum hálóját használja, még a Jóisten is.
 A tiszta szellemi megértés szűrőjét. 
A működési mechanizmusok ismerete nagyban módosít szokás-kombinációinkon.
 Kézzelfogható világunkban egyre fontosabbá vált, mint befolyásoló tényező az érzelmi /pszichikai/ logikai és gondolati intelligencia.
 Meghatározza, hogy mennyire vagyunk terhelhetőek. 
 Hol húzódnak meg személyiségünk határai? Hogyan reagálunk azokra a meglepetésekre, amelyeket, akár Charon sorai is jelentenek?
Fájdalom, boldogság, harmónia…
 Hogyan működnek?
 Mennyire lehet fenntartani a vágyainkat?
 Miket hívunk annak?
A gondolkodás tárgya helyett, a mód az, ami konzekvencia-képes.
- A mód, és „ahogyan” hozzáállunk az ittlétünkhöz.
Most egy pár sor következzen, egyik kiadásban is megjelent könyvének hátuljáról:
Minden zseni, aki korszakalkotó felfedezésekkel, újszerű szemléletmóddal gazdagította az emberi kultúrát, bölcsek és vallásalapítók, szóval minden kimagasló egyéniség, aki hatalmas lökést adott a földi lét lassú kibontakozásának, elhagyta a szokványos gondolkodás útját, és a részletek figyelembevétele nélkül, kreatív analógiákkal világította meg az összefüggéseket.”
A fentebb idézett szavaival – a kötet szerzője, – a saját útját is „rejtjelezte”. 
Ez a modern hermetikus látomás, több mint (ötven) esztendővel ezelőtt született. 
Kevés embernek volt tudomása róla, s alig néhányan olvashatták. De nemcsak a kézirat létezését fedte homály: születését is titkok övezik. Hiszen ki tudna válaszolni arra, hogy vajon miféle „sugallat” hatására született ez az egyedülálló és zseniális mű, ki adott Charonnak tudást a földi és égi létezés múltjáról és jövőjéről?
 Ez a kötet valóban a „jövő század regénye”, s meglehet nem is értelmünkkel, kellene követnünk a benne foglaltakat: a megértésnek is lehetnek új ösvényei. Talán csukott szemmel, valahol álom és ébrenlét határán kellene „látni” a szavakat, átadva magunkat egy titokzatos, lassú lebegésnek, s hagyni, hogy szavak, gondolatok és víziók betöltsenek, s visszhangot keltsenek. Ki tudja, talán ez az út, amelyen Charon közelébe juthatunk.
Következőkben pedig pár gondolat, magából a könyvből:
Lássuk milyen elgondolkodásra serkentő információk, vannak a sorok között.

…
Vannak olyanok is – talán többen, mint ahogy a felületes szemlélő gondolná –, akiket túlszervezett létformánk nyugtalan sürgés-forgása nem elégít ki, a testi kimerültség nem képes a nyugtalanul kutató szellemet meggátolni abban, hogy keressen, kutasson, értelmezni próbálja azokat a jelenségeket, melyek látszólag céltalanok. 
Ezek a kevesek belső feszültséget éreznek, elégedetlenséget, azzal, amit az élet nyújt nekik, és kitartóan keresik a kiutat abból a labirintusból, mely látszólag sehova sem vezet, csupán az anyag elhasználódásának és pusztulásának szomorú színjátékát mutatja. Azok, akik a tiszta szellem távlatait és régióit keresik, magányosan és vakon botorkálnak. Nem találják meg azt a szemléletmódot, mely a modern tudományos gondolkodás és az ősi szent mítosz intuíció jellegű szintézise.

Tudomány és vallás útjai egyformán elégtelennek bizonyultak a nagy szellemi forradalmat jelző Uránusz korszakban, mivel az a szemszög, melyből a világ és az ember, a Biosz és a Kozmosz szinte végeláthatatlan jelenségsorozatát szemlélik, szűk, és ezért tökéletlen minden régimódi értelmezési kísérlet.
Az Új Eónban újjá kell teremteni a gondolkodás módját, mivel ez az egyetlen lehetőség, hogy a teljességeket nem érzékelhető Kozmoszt, mely se nem három, se nem négy, hanem sokdimenziós, megismerhessük.
Ha az Új Ember öntudati tevékenységét megkíséreljük leírni, a leírás módjának más természetűnek kell lennie, mint a múltban volt. Mivel a jelenségek több dimenzióban és különféle koordináta rendszerekben történnek, ezeket a nagytávlatú összefüggéseket csupán úgy közelíthetjük meg, ha a vizsgálat módszere és a logikai rendszer ennek megfelelően változtatható, és rugalmasan alkalmazkodik a több dimenzióban létező megnyilvánulási formatendenciák közé.


”
A DIMENZIÓKORSZAK LOGIKAI RENDSZERE


Az első a hieroszinkronion, mely a psziché, a felsőbbrendű én szemléletmódja. Ebben a gondolat nem halad pontról pontra, hanem átvágja a normál logika spiráljáratait. Gondolatkomplexuma megvilágosodásszerű kibontakozáshoz vezet. 

A hiero-szinchronion mentális tevékenységével járó logikai tevékenység különleges metafizikai érzetek kíséretében jelzi a helyes utat.


A pszichoszinkronion intuíciószerű értékelés, mely azt a transzcendentális bizonyosságot adja, hogy helyes-e a meglátás vagy sem. Az intuíció helyt állóságát mindig az igazolja, hogy a normál logika által megismert tények, illetve életjelenségek már ismert menetét jobban megvilágítja, mélyebbre hatol a lényegbe, magasabb szempontokból tárva fel a valóságot. Minden grandiózus természettudományos felismerés, így Einstein elméletének legabsztraktabb részei is hasonló természetű meglátásból születtek. Ily módon több, eddig megmagyarázhatatlan probléma nyer ellentmondásmentes magyarázatot.


Az ideonszinkronion nem halad pontról pontra, nem vág át spirálszektorokat, nem támaszkodik intuitív megérzésre, hanem vertikálisan kiemelkedik a részletmeglátásból, és az egészet áttekintve alakítja ki ítéletét. A részletekből való kiemelkedés az alsó koordináták elhagyását is jelenti. 

A látószög, melyből a jelenségeket szemléli, alapjában megváltozik: ugyanaz a jelenség többet árul el valóságos lényegéből, ha távolabbról és tágabb szemszögből nézik. Az ideoszinkronion speciális, összetett perspektívája adja meg az univerzális értékelés lehetőségét. Eszköze a kreatív analógia. Az analógia helyességét mindig a tökéletesebb eredmény igazolja. (A helytelen analógiák zsákutcába vezetnek! )
A HÁROM DIMENZIÓRENDSZER
A modern ember számára idegenszerű szattwikus tudat érthetőbbé tétele céljából röviden vázoljuk a hermetikus tanítások dimenziórendszereit.


l. A fizikai dimenziórendszerek tér és idő mértéke szerint hatványozódnak, tartalmuk azonban mindig tér- és időbeli marad. A szavak, melyek rendelkezésünkre állnak, gyakran megtévesztők. Nyelvünk ugyanis az érzékelhető világ jelenségeire van beállítva, és ha a magasabb dimenziórendszerekben végbemenő történéseket próbáljuk ismertetni, a régi fogalmak félrevezetnek, mert ideatartalmuk mindig határolt idő- és térbeli koncepcióra utal.
Ezt a nehézséget mindenkinek egyénenként kell leküzdenie, és a rendelkezésre álló terminológiát transzponálnia kell magasabb rendszerek jelenségeinek leírására, új tartalmat adva a régi szavaknak, kibővítve a szűk definíciókat a határok elasztikussá tétele által. Másik lehetőség: új szavak kreálása a tágult rendszer igényeinek megfelelően.


2. A pszichikai dimenziórendszerekben a psziché érzelmi regiszterei szólalnak meg. Hatásuk a mélységbe terjed, áttörve a felszín felületi szemléletét, mely a fizikai rendszer sajátja. A vonzás-taszítás impulzusai és az esztétikai szempontok formaadása közt hullámzik ennek a rendszernek az aktivitása.
3. A mentális dimenziórendszerek az absztrakt gondolkodás határtalan lehetőségű területén mozognak. Legfőbb jellegzetességük a részletek negligálása, illetve a belőlük való kiemelkedés, a személytelen szemlélet és a szintetikus látás. Nem elhatároló definíciókat, hanem alkalmazkodó formulákat, analógiákat használnak, szimbolikus tendenciák szerint mérlegelnek. A gondolatkonstrukciót absztrakt erővonalak kombinált és rugalmas alkalmazásával építik fel.
AZ ÉRZÉKELÉS MÉLYSÉGI FOKOZATAI
Az újkori Hermetika egyik járatlan ösvénye az intenzitástan. Ez a ma még teljesen ismeretlen tudomány valamikor a nem nagyon messzi jövőben, minden emberi értékelés alapja lesz. Ki fog derülni ugyanis, hogy a Tér és Idő koordinátái elégtelen meghatározói a Biosz finomabb tartalmainak.

Számtalan élőlény él egymás mellett ugyanabban a térrendszerben, de már az időt tekintve gyakran évszázados, egyéb kvalitásokon mérve pedig évezredes divergenciák vannak individuumok között. Ha viszont a kvalitás klauzúrát vesszük alkalmazásba életjelenségek vizsgálatánál, a Biosz kiterjedése évmilliós mélységeket mutat differenciák formájában. 

Látunk egymás mellett öt embert és öt állatot. Felületes szemléletre nincs közöttük nagy eltérés. Mindegyik hasonló életfunkciókat végez. Az élet legismertebb karaktervonásait sorban feltaláljuk rajtuk. Lélegzenek, táplálkoznak, növekednek, szaporodnak, születnek és meghalnak. Szerveiket létsíkjuknak megfelelően használják. Belülről nézve azonban a tíz élőlény tíz világsziget, melyek fölépítésében és funkciológiájában hatalmas intenzitáskülönbségek vannak.

 Mindannyian jelen vannak ugyanabban a térben, és a hely csillagászati idő tartalmai szerint is egyidejűleg tevékenyek. Mégis az egyik szangvinikus, magas vérnyomású, optimisztikus karakterű; a másik melankolikus temperamentum, alacsony vérnyomású, pesszimisztikus alkat, akinek számára nem tiszta öröm a létezés. A harmadik flegmatikus, alacsony érzékenységű, kritikus szellem, sok humorérzékkel. A negyedik ember kivételes lángelme, aki gyorsabban gondolkodik, mint a többi, évezredes konzekvenciákat képes pillanatok alatt levonni, tervei, elképzelései messze a jövőbe mutatnak. Egyszerű fizikai jelenségek láttára frappáns ideái támadnak. A másik három ember által észre sem vett folyamatokból korszakalkotó törvényszerűségeket tud kivonni. Ha örül, érzései erőteljesebbek, fájdalmába kozmikus filozófia szövődik. A zseni napok alatt éveket, hónapok alatt évszázadokat, évek alatt eónokat élhet át.
 Vagyis ugyanaz az idő a funkciók intenzitása szerint más és más tartalmat ad.

 Nem igaz, hogy a létezés definíciója öt esetben egyformán a puszta térbeli jelenlét által van determinálva. 

Valójában az előbb említett példáknál az eltérés a funkció intenzitásában rejlik.
 Egyik ember ugyanabban az időben csak negyed annyira él, mint a másik. Van, aki az élet ezerszeres intenzitását kapja őseitől örökségbe. Más karakterek viszont nem is érik el az intenzitás azon küszöbét, ami a Homo Sapiens rendes nívója.


Mitől függ az életintenzitás? Vajon ez is kizárólag energia kérdése?

 Ez nem egészen a helyileg ható energiakoncentráció folyománya. Ha valahol, úgy itt csakugyan szellemi kvalitásokon fordul meg a dolog. A fizikai konstitúció kevéssé befolyásolja tevékenységünk intenzitását.

 Szellemi szempontból véve a matériát magas frekvenciájú intellektuális energiák szervezik és irányítják. Az anyag vagy a fizikai síkon megkötött erő önmagában tehetetlen, mennyiségi faktor.

 Az ember biológiai alkatában intellektuális képességek magjai szunnyadnak.
 Ezeket ismételt összevonás útján ki kell emelni lappangó állapotukból, ami után lényegüket a nekik megfelelő organikus kapun keresztül napvilágra lehet hozni.

 Az intenzitástan jövendőbeli speciális feladata az lesz, hogy megkísérli fokozatokban kifejezni érzések mélységét, erejét, energiatöltését. Ez persze nem jelölhető majd szimpla skála-nomenklatúrában, mert az intenzitások többirányú, polidimenzionális alakulatok.

 Mindenesetre az érzetkvalitások mérésével kezdődik a kutatás, később pedig kialakul a kutatás biológiai rendszere, melyben meg lehet kísérelni intenzitások fokozását és csökkentését, ellenőrzés mellett…
Wictor Charon



n
Murzsicz András





Dimenziókutatás





Tekintettel arra, hogy a magasabb dimenziók kérdését a tudomány mind a mai napig csupán, mint hipotézist, vagy matematikai lehetőséget tárgyalja, most megpróbáljuk ezt materialista szemszögből megközelíteni. A magasabb dimenziók esetében olyan dolgokról van szó, amiről nagyon sokan beszélnek, de kevesen értik, vagy tudják, hogy mit jelent, és pontosan hol is kellene keresni. Ahhoz, hogy valamennyire tiszta képet alkothassunk erről, először meg kell vizsgálnunk a fizikai dimenziót, amiben élünk, és amiről legtöbben azt hisszük, hogy ez az egyetlen megfogható valóság.
A tudomány eljutott arra a felismerésre, hogy az univerzumban minden energia. Az, hogy ez az energia számunkra milyen formában – anyag vagy hullám – nyilvánul meg, nagymértékben függ az illető közeg rezgésének frekvenciájától.
A hangok esetében számunkra teljesen nyilvánvaló, hogy rezgésről van szó. Tudjuk, hogy a fülünk jó esetben a 20 és 20000 Hertz közötti frekvenciasávot képes érzékelni. Ami az alatt van, azt infrahangnak nevezzük, ami fölötte van, azt ultrahangnak. A fülünkkel érzékelhető hangsávon belül azonban felismerünk egy mintát. Nevezetesen azt, hogy a hangok oktávonként ismétlődnek. Habár az alsó „C” és a felső „C” nem ugyanaz a hang, ha egy dallamot lejátszunk, – egy oktávval feljebb, az mégis ugyanaz a dallam lesz.
A fényt a szemünkkel érzékeljük. Ha egy prizma segítségével felbontjuk a fehér fényt, megkapjuk a szivárvány színeit. Arra már jellemzően nem gondolunk, hogy a hangokhoz hasonlóan színek is létezhetnek egy oktávval feljebb. Amit nem látunk, azt elneveztük infravörösnek és ibolyántúlinak. Ezekről, a rezgéstartományokról csak műszereink segítségével, közvetve szerezhetünk információt, mégpedig úgy, hogy a szem számára láthatatlan rezgéseket transzformáljuk át látható képekké.
Különböző frekvenciájú rezgéseket azonban nem csak szemünkkel vagy fülünkkel érzékelünk. Hányan gondoltak arra, hogy az illatok és ízek tulajdonképpen szintén rezgések? Pusztán más a frekvenciájuk. Annak ellenére, hogy a korszerű tudomány szerint a világegyetemben minden rezgés, és nyugalmi állapotban semmi sem létezik, a hétköznapi gondolkodás során kevesen jutnak el arra a felismerésre, hogy az anyag is az. Hullámokból álló energiaképlet. A környezetünkben lévő anyag, a testünket felépítő anyag mind rezgés.
A fénytől, a hangtól, az íztől és az illattól lényegesen csak rezgésének frekvenciájában különbözik. Az, hogy mi az anyagot tömörnek és áthatolhatatlannak tekintjük, pusztán abból fakad, hogy fizikai testünk rezgésének frekvenciája között viszonylag kicsi a különbség. Ha valamelyiket sikerülne megváltoztatnunk, mindjárt másképp állna a helyzet. Ez a víz esetében figyelhető meg a legkönnyebben. A jég szilárd anyagként viselkedik, de ha felemeljük a rezgését, (pl. melegítéssel) akkor számunkra átjárható közeggé álakul. Ha még jobban felemeljük a frekvenciáját, gőzzé vagy párává alakul, amin nem csak áthatolni könnyebb, de bizonyos koncentráció alatt nem is veszünk róla tudomást.
Ugyanígy bizonyos frekvenciájú elektromágneses hullámok (pl. rádióhullámok) számára nem jelentenek akadályt a falak. Az, hogy valamit anyagnak tekintünk vagy sem, pusztán abból adódik, hogy az illető közeg milyen frekvencián rezeg saját testünk rezgéséhez viszonyítva! Az általunk jól ismert fizikai dimenzió rezgéseinek felsorolása után tegyük meg a lépést a magasabb dimenziók irányába. Először mindazokat a rezgéseket, amelyekről idáig szó volt, beleértve azokat a tartományokat is, amelyekről csak műszereink segítségével van tudomásunk, képzeljük el, mint egy csomagot, mondjuk, mint a zenében egy oktávot. Mindezek a rezgések a fizikai világhoz tartoznak. És most képzeljük el, hogy mindez megismétlődik – zenei hasonlattal élve – egy oktávval feljebb. Ez a következő dimenzió.
Ugyanúgy, mint a zenei hangok esetében: habár a hang más, a melódia ugyanaz. A következő dimenziót rezgésének frekvenciája választja el az anyagi világtól. A következő dimenzió lakói számára ugyanolyan szilárdnak és valósnak tűnik a magasabb frekvencián rezgő nap, föld és víz, a magasabb frekvencián rezgő épület, amiben élnek, mint amilyen meggyőző számunkra a földi lét valósága. A magasabb dimenzió minden probléma nélkül rátevődik az alacsonyabb dimenzióra, és mintegy átitatja azt. A kettő ugyanolyan békésen megfér egymásban, mint például a bennünket körülvevő és átjáró rádióhullámok, amelyek ebben a pillanatban is jelen vannak, de nem veszünk tudomást róluk. A magasabb világok, a magasabb dimenziók nem valahol a fejünk fölött lebegnek, hanem körülöttünk, sőt, bennünk vannak, csak magasabb rezgéstartományban!
Ha most elgondolkodunk azon, hogy az elismert akadémikus tudomány milyen módszerekkel próbálja megismerni környező világunkat, az esetek túlnyomó többségében azt tapasztaljuk, hogy hajlamosak vagyunk leszűkíteni a tudományos kutatást az általunk érzékelhető legalacsonyabb szintre! Az úgynevezett anyagi világ szintjére! Állandóan anyagi bizonyítékokat követelünk, ami azt jelenti, hogy nekünk akkor is csak egy bizonyos rendkívül szűk frekvenciasávon belül kell a bizonyíték, ha az, történetesen nem ott van! Ezen és csak is ezen a frekvenciasávon belül igyekszünk magyarázatot találni minden jelenségre, és paranormálisnak nevezzük mindazt, amit nem sikerül lekényszeríteni a fizikai világ szintjére. Anyagi, tehát anyagból készült műszereket használunk a jelenségek vizsgálatára, olyanokat, amik természetesen nem képesek az anyagi világnál magasabban rezgő világok érzékelésére. Anyagi műszerekkel képtelenek vagyunk mérni a rezgésük szerint magasabb dimenziókhoz tartozó gondolatokat és érzéseket. Műszereink legjobb esetben is csak ezeknek, a rezgéseknek a fizikai testben megnyilvánuló következményeit – pl. elektromágneses hullámokat az agyban, vagy adrenalin-szintet a vérben stb. – mutatják ki.
Ezért aztán hajlamosak vagyunk arra, hogy a magasabb dimenziók kérdését egyszerűen a sci-fi világába utasítsuk. A materialista szemléletnek alárendelt tudományos kutatás tehát a világunk megismerésére tett olyan kísérlet, ami a kutatási módszereit egyetlen frekvenciasáv műszerekkel bemérhető korlátai közé kényszeríti. Az univerzum dimenziókból álló felépítése azonban nem hipotézis és nem is hit kérdése. A tudományos kutatás jövője és távlati lehetőségei abban rejlenek, hogy ezt felismeri. Nap, mint nap belebotlunk azokba a megválaszolatlan kérdésekbe, amelyek szinte felszólítanak, hogy változtassunk nézőpontunkon. Azt állítjuk, hogy bizonyos dolgokra nincs magyarázat, holott csak azon a bizonyos frekvenciasávon belül nincs, amelyre figyelmünket irányítottuk. Következetességünk azonban itt is kívánnivalót hagy maga után, ugyanis mindazt a kutatást, amit világunk megismerésének érdekében végzünk, eleve egy magasabb dimenzióhoz tartozó eszközzel, az anyagi világ rezgésénél jóval, magasabb rezgéssel: a gondolat erejével végezzük!  A gondolat – rezgésének megfelelően – nem a fizikai világhoz tartozik!
Többek között ezért nem lehet lokalizálni a gondolatot az agyban, és ezért nem lehet fizikai műszerekkel mérni, mert azok lehetőségeit saját anyaguk rezgési frekvenciája korlátozza. Itt kénytelenek vagyunk ellentmondani az elfogadott tudományos álláspontnak, ugyanis a gondolatokat nem a fizikai agy hozza létre, a gondolatok viszont létrehoznak bizonyos mérhető elektromágneses hullámokat az agyban. A magasabb dimenziók ismertetésével kapcsolatban természetes módon tevődik fel a kérdés, hogy hány dimenzió tevődik egymásra és létezik-e felső határ?
Habár a legalacsonyabb és a legmagasabb frekvenciájú rezgés között fokozatos az átmenet, és sehol nincs konkrét „üvegfalszerű” határ. Az emberi agy felfogó és tájékozódási képessége, a több dimenziós érzékelést meghatározza, s nem maradhatunk meg azon elvárások érvényesítésénél, mely a világegyetemet, az anyagi töménységben, korlátozott rezgéstartományú érzékszerveknek, műszereknek feleltetik meg kizárólagosan.
Kovács Tamás





Számítógépes „hatodik érzék” képességeink fejlesztéséhez




Felgyorsult civilizációs környezetünkben joggal irigyeljük az életüket önmaguk fejlesztésének szentelő jógikat, szerzeteseket és a harcművészek eredményeit. A régi korok önfejlesztő módszerei azonban arra épültek, hogy minden mást kizáró időráfordítással és elmélyüléssel lehet eredményt elérni. Ez azonban kikerülhetetlenül kettéosztotta a világot a hétköznapok sodrásában elmerülő és a rohanó világtól inkább különvonuló, tisztább tudatú emberekre.
Érdekes, hogy egy hasonló kettéosztottság agyunkban, tudatunk működésében is jelen van. A bal agyféltekénk a felelős a térben és időben, ok és okozat szerinti tájékozódásért, mondhatni egyénként való létezésünkért. A jobb agyfélteke viszont feloldja ezt a világtól való elhatároltságot, működéséhez tartozik a harmónia érzékelése és kifejezése. Elgondolkodtató, hogy az értékes képességeink jórészt a két agyfélteke együttműködésén alapulnak. Ennek szellemében talán az sem szokatlan gondolat, hogy a „nyugati” tudomány és technika, illetve a „keleti” spirituális szemlélet egymást támogatva újfajta képességfejlesztő módszert hozzon létre.
Az IdeonFocusSystem (rövidítve IFS) célja, hogy a tudomány és a technológia lehetőségeit felhasználva a mai, hétköznapi emberek számára is elérhetővé tegye öntudatunk érzelmi és szellemi képességeinek megismerését, irányításának lehetőségeit.
A rendszer egyszerűen kezelhető mini EEG készüléket használ, amely az agyi idegsejtjeink csoportos működését összegezve méri a bal- és a jobb agyfélteke különféle tudatállapotokra jellemző aktivitásait. Az adatokat kiértékelő szoftver ennek változásait hangok, képek, játékok élményeinek formájában visszajelzi (biofeedback).
De találóbb lenne a pszichofeedback kifejezés, ugyanis más orvosi EEG-től és visszajelzéses rendszerektől eltérően az IFS nem a különféle agyi funkciók feltérképezésére, illetve célzott tréningezésére helyezi a hangsúlyt.
Módszerében „mesterséges érzékszervet” hoz létre az egyszerűen elkülöníthető tudatállapot-aktivitások megismertetésére. Alapvetően a jól ismert agyhullám-tartományok kombinációival dolgozik: béta – érzékszervi ingerekre való reagálás, problémamegoldás; alfa – testi-lelki ellazulás, befelé figyelés; théta – intuíció, belső képek létrehozása és felismerése (álmodás).
Az eddigi – növekvő számú – vizsgálatok alapján többféle érdekes korreláció figyelhető meg különféle tudat-modellek és az elkülöníthető agyhullám jellemzők között:

Agyhullámok és tudatszintek


Az IFS legfontosabb sajátossága, hogy mindezeket a hallgató egymásra épülő, fokozódó nehézségű gyakorlatok során sajátítja el. Szöveges irányítás és speciális hatások moduláris kombinációival, az igényszerű ellazítás-stresszcsökkentés céljainak képes megfelelni. Ám ezen túl a belső harmóniát és intuíciót tápláló tudatállapotok fenntartását gyakorolhatóvá, edzhetővé teszi. Erre alapozva bármilyen irányú aktivitáshoz kifejleszthető, koordinálható a belső nyugalom és az ellazult figyelem. Csíkszentmihályi Mihály, a világhírű magyar tudós ezt jellemzi a Flow állapotával (ld. ábra lent balra, a színek itt a terhelés-hozzáállás egyes állapotaira utalnak).
Hasonlattal élve, „repülésszimulátor” áll rendelkezésre a tudat számára, amellyel nemcsak a „csendes időben való nyugodt repülés” gyakorolható, hanem akár „a viharos időben való leszállás” is! Jelentős újdonságként említhető a hálózatba kötött rendszereken keresztül történő „kötelékrepülés” is, vagyis az egymással való összehangoltság. Egy csoport harmonikus együttműködése is edzhető a megfelelő gyakorlatok segítségével.
Az egyes leckék, gyakorlatok élményei után részletes elemzést, objektív kiértékelést is kaphatunk az elért eredményekről, az előrehaladásról. Az eredmények kiértékelhetők agyhullám tartományok szerinti statikus, reaktív, dinamikus, időrendi és feladatmegoldás szerinti bontásban, illetve összesített standard pontszámmal (MQ). Érdekes tapasztalat, hogy pl. a csapatsportokban jellemző az erősebb jobb agyféltekés aktivitás. A rendkívüli intuíció (para-képesség) összefüggést mutat a hosszabb théta szakaszok jelentkezésével.
Az eltérő jellegű és nehézségű gyakorlatok során nyújtott jellemzők lehetőséget adhatnak pszichológiai, mentális felmérésre is. A rendszer szoftvere elemző modullal támogatja az ilyen irányú teszteket, kutatásokat. Ezen kívül másfajta fiziológiai mérések eredményei is bevihetők és összevethetők a tudati működés agyi jellemzőinek értékeivel.
Az IFS moduláris szerkesztő programjával tetszőleges életterület igényei szerinti képzés állítható össze. Az iskoláskor tanulást fejlesztő lehetőségeitől kezdve, a munkahelyi stressz csökkentés és rehabilitáció eszközein át, az időskori szellemi karbantartás támogatásáig. Szakmai szinten kiemelkedő szerepe lehet a magas mentális teljesítményt igénylő tevékenységek fejlesztésének (élsport, rendfenntartás, menedzserképzés, közlekedés, stb.), de bármilyen munkakör teljesítménye és teherbírási szintje javítható az önfejlesztő leckéken keresztül. A részletes, nyomtatható kiértékelés jelentős támogatást ad például a HR-es munka színvonalának emeléséhez.
A képzési rendszer nagy segítséget nyújthat a közeljövőben elterjedő, agyhullámokkal vezérelt eszközök használatának fokról-fokra való megtanulásában is.
A rendszer jelenleg együttműködésben vesz részt a SOTE TE Spiroergometriai Laboratóriumával és a BM Nemzetközi Oktatási Központ extrém stressz kutatásával.
Lovass László







Arany fehér por





Arany Fehér Por (‘White Powder Gold’) másnéven ORME-elemek
Bizonyos vulkanikus eredetû kõzetekbõl nyert porok, amik felborították az ásványtani, kémiai, mágnesfizikai, bio-kémiai ismereteket, a legelképesztõbb gravitációs és térdimenziós anomáliákat is kiváltva. Egyúttal anyagi bizonyítékai lettek a Szaharov-Puthoff féle gravitációs elméletnek, és segítettek betekintést adni a szupravezetõk titkaiba, a neuronsejtek fizikájába, valamint gyógyászatilag is elképesztõ eredményeket produkáltak.
Ez az oldal a “Science of the Spirit Fundation” rendezésével 1995. július 28.-án Portland-ban (Oregon, USA) megtartott 
http://www.textfiles.com/bbs/KEELYNET/BIOLOGY/hudson2a.asc  D. Hudson-elõadás kivonatos ismertetése. (Ö az új elemek felfedezõje, szabadalmi joggal. Az írás stílusa az õ stílusát próbálja visszadni. A személyes megjegyzéseim szögletes zárójelekben [ ] vannak, azok nem eredeti Hudson-i kiegészítések.)
Egy hasonló Hudson-elõadásnak (Vancouver, British Columbia, ’95. nov. 15.) eredeti hanganyaga ingyen letölthetõ 4 részben mp3 formátumban:http://www.luminet.net/~wenonah/hudson/sound/hudson1.mp3 elsõ (2309 KByte),http://www.luminet.net/~wenonah/hudson/sound/hudson2.mp3 második,http://www.luminet.net/~wenonah/hudson/sound/hudson3.mp3 harmadik,http://www.luminet.net/~wenonah/hudson/sound/hudson4.mp3 negyedik rész:http://www.luminet.net/~wenonah/hudson/index.html Tommy Cichanowski portáljáról. További információk és más eredeti hanganyagok is találhatók ott, például a 95. nov. 16.-án megtartott tudományos irodalmat és mérési eredményeket bemutató elõadásának hanganyagai 5 részben (hudson5.mp3 – hudson9.mp3). 
Egy korábbi, 1995. febr. 10./11.-én Dallasban megtartott kétnapos elõadásáról videófelvétel is készült, amit az ottani helybeli The Eclectic Viewpoint forgalmaz. A dallasi dupla elõadás http://monatomic.earth.com/david-hudson/1995-02-dallas-toc.html teljes legépelt szövege letölthetõ itt 5 részben.
PRIVATE “TYPE=PICT;ALT=David Hudson, 1995. “INCLUDEPICTURE  \d “d_hudson.jpg”David Hudson multimilliomos, egy harmadik generációs igazi phoenix-i nagybirtokos gazdálkodó. Bevallása szerint nagyon konzervativ és materialista volt. Fogalma sem volt mi mindent fog csinálni, amikor belekezdett ebbe a dologba. “70’000 acre birtokon gazdálkodtam [kb 280 millió m2] Phoenix környékén a Yuma Völgyben. Nagyon hatalmas, materialista ember voltam… 40 munkást fizettem hetente. 4 milliós hitelem volt a bankkal. Mercedes Benzeket vezettem. 15’000 négyzetlábnyi [kb 1350 m2] házam volt. Én voltam a Mr. Materialista.”
’75-76-ban a talajt kezelve fedezte fel hogy annak 4-6 %-a szokatlan tulajdonságokat mutat.  Kémiai elemzéseknek vetették alá ezt az anyagot, feloldották és egy vérvörös színû oldatot kaptak. De amikor kémiailag lecsapódtatták ezt az anyagot egy cinkporos redukálószerrel, akkor meg feketévé vált, mint a nemesfémek. Egy nemesfémnél, ha kémiailag kihozzák a savból, akkor nem fog újraoldódni a savban.  Kicsapódtatták ezt az anyagot a feketébõl és meg akárták szárítani azt. A szárítás folyamatában egy nagy porcelán tölcsérre (Büchner-tölcsér) rakták, amin szûrõpapír volt. Ez az anyag kb negyed hüvelyknyi [kb 6 mm] vastag volt a szûrõpapír tetején. A szárításra egyszerûen csak kiterítették az arizónai napra, ami 115 [°F] fokos [kb 46 °C] öt százalékos páratartalommal, szóval rendkívül gyorsan száradt.
Az történt hogy miután az anyag megszáradt, elrobbant. Úgy robbant el amihez foghatót Hudson még soha sem látott eddig. “Nem volt felrobbanás, nem volt berobbanás. Olyasmi volt mintha valaki 50000 villanykörtét egyszerre elsütne – csak egy paff! Minden anyag eltünt, a szûrõpapír eltünt és a tölcsér megrepedt. Ekkor fogtam egy vadonatúj ceruzát, meghegyezetlenül, felállítottam közvetlenül a tölcsér mellé és még egy adagot kezdtem szárítani. Amikor ez az anyag elrobbant, 30 százalékban elégette a ceruzát, de nem döntötte le. Minden eltünt az anyagból. Tehát nem robbanás volt, de nem is implózió. Ez egy iszonyatos méretû fényleadás volt. Olyan mintha a ceruzát egy tûzrakás mellé raknád és 20 perc múlva azt látod, hogy füstöl az egyik felén és leégett a fele. Pont így nézett ki közvetlenül a villanás után. Nos ez végképp elkápráztatott. Akármi is ez az anyag, vadul viselkedik. Azt tapasztaltuk, ha nem napon szárítottuk, akkor nem robbant el; de ha közvetlenül napon szárítottuk, akkor meg elrobbant.”
Ezután fogtak valamennyi anyagot, amit nem a napon szárítottak meg, és elhatározták hogy egy olvasztótégelyes redukcióba rakják. Az olvasztótégelyes redukciónál vesznek egy olvasztótégelyt – ami olyan mint egy nagyméretû ivópohár, csak porcelánból van – és összekeverik ólommal és más ilyen salakosító adalékkal és addig hevítik míg az ólom felolvad. Az történik, hogy minden fém, ami nehezebb mint az ólom, bennemarad az ólomban, és mindaz ami könnyebb nála, meg feljön. Állítólag, arany és ezüst bennemarad az ólomban és minden más nem-nehéz elem ki fog jönni az ólomból. Ez az igazi bevált módszer a fémelemzésre.
Ez az anyag leüllepedett az ólom aljára, pontosan úgy mintha arany, ezüst lett volna. Ez az anyag sûrûbb volt az ólomnál. Amikor leöntötték a fent úszó részt, azzal minden mást eltüntettek ami nem nemesfém. Amikor az ólmot is kiöntötték, ez az anyag szétválva ott maradt a megolvadt ólom alján. El volt különülve tõle egy rög formában, aminek aranynak és ezüstnek kellett volna lennie.
Elvitték ipari laboratóriumokba ezt a rögöt és azt közölték, hogy ‘itt nincs semmi más csak arany és ezüst’. Csakhogy fogva ezt a rögöt, asztalra helyezve, kalapáccsal ráütve szétört mint az üveg. Pedig nincs olyan ismert arany és ezüst ötvözet ami ne lenne puha. Arany és ezüst tökéletesen szétolvad egymásban és szilárd formákat alkot. Mindkettõ nagyon puha elem és bármilyen arany, ezüst ötvözet is az és képlékeny, ha más nincs benne. Kiteríthetõ és kilapítható. Ez az anyag meg széttört mint az üveg. Hudson ekkor már sejtette hogy itt valami szokatlan történik.
Ekkor fogták ezeket az arany, ezüst-rögöket és kémiailag kiválasztották az aranyat, ezüstöt belõle. Visszamaradt egy csomó fekete anyag. Amikor ezt a fekete anyagot elvitték ipari laboratóriumokba kielemzésre, azt mondták hogy vas, szilíciumdioxid és alumínium. Márpedig ez egyszerûen képtelenség, hiszen ez az anyag nem oldódott semmilyen savban, vagy bázisban ha teljesen száraz volt. Sem színtömény kénsavban, kénes salétromsavban, sem sósavas salétromsavban, pedig az még az aranyat is oldja. Senki nem tudta meghatározni igazából, hogy mi is ez az anyag.
Ezután Hudson elment a Cornell Egyetemre, ahol felkeresett egy nemesfémekre specializálódott Ph.D.-vel rendelkezõ szakembert, akinek 22 ezer dollárt fizetett hogy az általa ismert legtökéletesebb módon a legpontosabb analízist adja erre a furcsa anyagra. Az eredmény lehangolóan ugyanaz volt: vas, szilíciumdioxid és alumínium. Hudson nagyon mérges lett, hiszen nemcsak hogy nem kapott kiérdemlõ választ arra hogy mi is ez az anyag, de megtudta, hogy az akadémiai vizsgálatok nem vezetnek semmire sem.
Felkutatott egy német származású spektroszkópiai szakértõt, aki Los Angelesben a Lab Test vállalat spektroszkópiai berendezéseinek tervezõje volt. Sikerült elérnie hogy több évig foglalkozzon ezzel a témával. Egy szovjet szakkönyv (“A Platina-csoport Elemek Analitikai Kémiája”) szerint 300 másodpercig kell égetni ezeket az elemeket az elemzésre, míg az USA-ban csak 15 másodperces átlag-vizsgálatokat végeztek.
Egy teljesen új tervezésû és az elterjedtnél 2-3-szor nagyobb méretû analizáló gépet készítettek a német szakértõ bevonásával. Ezzel sikerült kielemezniük ezt az anyagot. Az eredmény annyira megdöbbentõ volt, hogy még a német spektroszkópiai szakember is meghökkent. Pontosan úgy, ahogy a szovjet könyv írta, 70.-ik másodperc után megjelent a palládium, majd késõbb a platina, ródium, ruténium, irídium, ozmium méghozzá olyan mennyiségben mint amilyet eddig természetes közegben sehol sem ismertek. Mik ezek az anyagok? A legdrágább nemesfémek. Egy uncia arany akkoriban $400 volt, ruténium $150, irídium $800, ródium meg $3000. Az addig legnagyobb koncentrációban elõforduló nemesfémek Dél-Afrikában fél mérföldnyi mélységbõl bányászva tonnánként egyharmad unciányi mennyiségben vannak jelen összesen. Ez az anyag meg tonnánként 6-8 uncia palládiumot, 12-13 uncia platinát, 150 uncia ozmiumot, 250 uncia ruténiumot, 600 uncia irídiumot és 800 uncia ródiumot tartalmazott! A német kutató annyira elképedt, hogy egy szakcikket is írt egy német spektroszkópiai folyóiratba. A legmegdöbbentõbb az volt hogy senki sem sejtett semmit errõl az anyagról.
Hudson a 69.-ik másodpercnél abbahagyva a hevítést arra gondolt leteszteli az angolokat is. A londoni Harwell Laboratórium neutron aktiválásos nemesfém-specialista analízise szerint “semmilyen nemesfém nem volt található” az adott mintában. Pedig közvetlenül a kimutatható hevítési idõtartam elött volt már. Tehát visszakerült ugyanabba az eredeti állapotába. De mi lehet ez? Vagy átalakul egy teljesen más elemmé, vagy olyan elrendezésben van amit még soha sem láttak? Hudson elhatározta hogy komoly pénzt fektet a kutatásba.
Ekkor kereste fel John Sickafoose Ph.D.-s analitikus kutatót, aki a periódusos táblázat minden elemével dolgozott már 4 nemesfém kivételével, egy igazi specialista, aki azt mondta: “Dave, dolgozni fogok ezen ingyen mindaddig, amíg meg nem tudom mutatni, hogy hol tévedtél. Írásos beszámolót is készítek. Ezután kell hogy fizess nekem, óránként $60 dollárt, amit erre a kutatásra szenteltem.”
Három évvel késõbb John benyújtotta a számlát: $130′ 000. Ezt mondta: “Dave, az életem olyan egyszerû volt mielött találkoztunk. Ez az anyag semmihez sem fogható. Elmondhatom nem hasonlít semmilyen közönséges elemre sem a periódusos rendszerben. Ez amivel Te foglalkozol, arra fogja késztetni a tudósokat hogy átírják a fizika könyveket, átírják a kémiai könyveket és egy teljesen új szemléletet fog bevezetni”
Az a négy elem, amivel eddig még nem volt dolga benne volt ebben az anyagban. De nem úgy és olyan mennyiségben ahogy várni lehetett. Az írásba foglalt összetétele szinte teljesen ugyanaz volt mint amit a német spektroszkópus szakértõ korábban meghatározott. Viszont az anomáliáknak se szeri se száma nem volt. A ródium például egy olyan könnyen elkülöníthetõ anyag, ami jellegzetes tõzegáfonya-színû klorid oldatban. Semmi más anyag nem ad ilyen színt klorid oldatban. Ezzel egyértelmûen különválasztható. Ezt a színt sikerült elérniük, csakhogy a ródium kimutathatatlan volt. Semlegesítve egy savas oldatban, vöröses-barna dioxid formájában csapódik ki. Egy óráig hevítve adott nyomáson 800 fokon, majd hidro-redukálva egy fehér porhoz jutottak, pontosan úgy ahogy a tiszta ródiumtól az elvárható, de az mégsem volt kimutatható. De amikor 1400 fokon újrahevítették argon alatt hõkezelve hófehérré vált vöröses-barna helyett, ami felrúgja az eddigi ismereteket. Ennek nem lenne szabad bekövetkeznie. Ezt hõkezelve anhidro-dioxiddá alakítva a minta harmadát lehûlése után félretették ismét vöröses-barna volt. A megmaradt többi anyagot oxigén alatt újrahevítették, lehûtötték, semleges gázzal megtisztítva, hidrogénnel ismét felhevítve annak oxidjaitól megszabadították. Lehûlve szürkés-fehér por lett. Ennek felét félretették. A maradékot meg hevítve újra-oxidálva, majd hidrogén-redukálva és hõkezelve azt ismét fehér porrá vált. Ezt az anyagot is félretették. Az így kapott három mintát elküldték az USA-ban legnagyobb hírnévnek örvendõ Pacific Spectrochem-be elemzésre. Az eredmény: a vöröses-barna anyag: vas-oxid, a következõ: szilíciumdioxid és alumínium de vas nélkül, a harmadik meg kalcium és szilíciumdioxid. Itt a kutatók szerint minden a feje tetejére állt. Elõszöris mi lett a ródiummal? Hidrogénnel a “vas-oxid” megszünt vasnak lenni és átváltozott szilíciumdioxiddá és alumíniummá, majd az alumínium teljesen eltünt és kalcium jelent meg. Mi zajlik itt? Ez az anyag teljesen kifigurázta a legnevesebb szakértõket is! Az egész kémia, fizika a feje tetejére állt. John Sickafoose megjegyezte hogy mi nem vagyunk amatõrök, tudjuk mit csinálunk, ez az anyag semmi máshoz nem hasonlítható.
A kutató nem tudott nyugodni, megkérte Hudsont hogy vigye el arra a helyre, ahol a kõzetanyag található. Majd onnan további mintákat véve további három évig végeztek újabb kutatásokat, mindent egybevéve 1983 – 1989 között. Nemcsak õ, de három mester vegyész és két technikus is, teljes munkaidõben. Rájöttek hogyan lehet szétválasztani és tiszta formában kihozni az összes nemesfémet. Beszereztek egy nagynyomású folyadék kromatográfiás készüléket is, maga Sickafoose ilyen készülék tervezésébõl írta a doktori disszertációját. Azóta a Dow Chemical továbbfejlesztésével világszínvonalon egyedülálló computer vezérlésû szétválasztó berendezéssé lett. Ezzel sikerült minden nemesfémet különválasztani és többek között öt-féle ródium-kloridot is elõállítaniuk. Ródiumot üzemanyagcellás autók kísérleteinél alkalmaznak. De a ródium nem volt kimutatható, csak erõsen feltételezhetõ. De amikor egy erre szakosodott cégben felrakták a szénre az üzemanyag-cellás technológiájukban, akkor minden úgy mûködött, mintha ródium lett volna. Néhány hónap múlva mindent szétszerelve ismét elküldték ezt a ródiumként viselkedõ anyagot elemzésre, ekkor már 8 százalék ródiumot ki lehetett mutatni. Azaz a szénnel érintkezve kezdett átváltozni a magkötése, fém-fém kötés kezdett kialakulni. Igazi fémes ródium jelent meg, ahol korábban ilyen nem volt!
Hudson szabadalmaztatta az összes ilyen technológiával különválasztott elemeket. Összesen 22 szabadalmi joggal rendelkezik az így elõállítható ORME (orbitális pályaszerkezetileg átmódosított monoatomos elemek) és S-ORME (rezonánsan párosított kvantum oszcilláló ORME rendszerek) anyagokra. [Az HYPERLINK “patent.html”ausztráliai szabadalmi leírás a legrészletesebb. Ugyanez más országokban szabadalmi nyilvántartásba véve lajstromszámok szerint: Ausztria AT152489, Németország DE3920144, Nagy-Britannia GB2219995, Franciaország FR2632974, Svédország SE8902258, Belgium BE1003134, Svájc CH680136, Spanyolország ES2016468, Olaszország IT1237457, Hollandia NL8901538, Ausztrália AU3662489, Japán JP2111820. Mindez leellenõrizhetõ, vagy akár meg is vásárolható a 
http://hu.espacenet.com/ Magyar Szabadalmi Hivatal Európai Úniós honlapján keresztül is, bár Magyarországon még nincs bejegyezve. Keresse a szabadalmi bejelentés nemzetközi megjelenítését lajstromszám alapján.]
Az ORME (orbitally rearranged monatomic elements) anyagok, mint kiderült, teljesen új formájú anyagok. [Az addigi ismeretek szerint a következõ anyagokra léteznek: arany, ezüst, réz, kobalt, nikkel, platina, palládium, ródium, irídium, ruténium és ozmium. Ezek az anyagok stabilak, nem fémes-szerûek és egy eddig teljesen ismeretlen elektron-pályás elrendezésben vannak módosult “d”, “s”, és üres “p” pályákkal. Azóta a higanynak is létrehozták már ilyen állapotú változatát, és erõsen feltételezhetõ még a következõ anyagokra is: vas, cink, cirkónium, molibdén, kadmium, és talán néhány más ritkaföldfém is elképzelhetõ ilyen állapotban: szamárium, európium, gadolínium, terbium, diszprózium, esetleg plutónium, amerícium, kûrium, berkélium, kalifornium.]
Az új elektron-pályáknak köszönhetõen ezek a monoatomos elemek jellegzetesen egyedi elektromos, kémiai, mágneses és fizikai megjelenési tulajdonságokkal rendelkeznek. [Az ilyen anyagok ugyanannyi neutront, protont és elektront tartalmaznak mint a közönséges elemek, csak a fizikai tulajdonságaik teljesen mások az eltérõ elektron-pályák miatt és stabillá válnak az így megnövelt energia állapotukban. Mivel teljesen különbözõ atomi elnyelési/kisugárzási spektrumvonalakat produkálnak mint a normál elemek, ezért közönséges spektroszkópiával kimutathatatlanok. Csakis ICP-MS (Inductively Coupled Plasma Mass Spectroscopy) tömegspektroszkópiával lehet kimutatni ezeket, ami az atommag neutronjainak és protonjainak tömeg/töltés arányán mûködik.]
De az igazi meglepetések csak ezután jöttek. Az elsõ furcsa észrevétel az volt, hogy ezek az elemi fehér porok a levegõn 20-30 %-nyi súlygyarapodást mutattak. Ennyi gázt képtelenség hogy be tudjanak szívni magukba. A legújabb hõgravimetrikus analizáló berendezéssel teljesen zárt rendszerbeli légköri állapotokat lehet tartani, közben oxidálni, hidrogénesen redukálni, hevíteni stb. Egy ilyen mintát ezzel a géppel percenként 1.2 [°C] fokos hevítéssel és percenként 2 fokos hûtéssel oxidálva 102 %-os súlyú lett, majd hidrogénes redukálás után 103%-nyi. Eddig még nics gond. De amikor hófehérré válik [pl. irídiumnál a negyedik hevítési ciklusban], akkor meg kissé kevesebb mint 56% súly volt csak mérhetõ. Valami itt rendkívül furcsa – gondolták. Majd ugyanezt a közel 56% súlyú anyagot újrahevítve addig míg üvegszerûen összezsugorodott, és feketévé vált, akkor meg megjelent a teljes súly. Tehát idõközben mégsem tûnt el anyag, csak egyszerûen nem volt mérhetõ, majd ismét azzá vált. Ha az 56% súlyú anyagot hagyták lehûlni, akkor tartósan ennyi súlyt mutatott. Bizonyos újabb hõkezelések után meg teljesen elveszítette a súlyát, de hûlve meg eleinte 300-400% súlyú is lett.
Idézet az elõadásból: “Gondoljatok arra, hogy a kísérleteket végzõk igen tapasztalt kutatók voltak, és ezt mondták, ‘Nézz ide! Ez egyszerûen képtelenség!'”
Ez a gép olyan tökéletesen tervezett és szabályozható, hogy mérni lehet hogy a fûtõelem által keltett mágneses mezõ mennyire van hatással a súlyra. Sõt úgy tervezték hogy a fûtõelem körül egy az általa keltett mágneses térrel teljesen ellentétes teret hoznak létre benne, hogy azok egymást semlegesítsék, aminek eredményességét hagyományos mágnesezhetõ anyagok vizsgálatakor kiválóan lehet tapasztalni. Ott nincs semmi súlyváltozás, függetlenül attól hogy az a minta mágneses, vagy nem mágneses volt-e.
A kutatók arra gondoltak, hogy a gép szokatlanul mûködik, ha monatomos elemeket vizsgálnak vele. A gépet gyártó cég szerint viszont minden szupravezetõ veszít a súlyából, amit mások is tapasztaltak. De hogy milyen anyaggá válik késõbb a lassú hevítést követõ hûlés során, amikor többszörös súlygyarapodást mutat, arra nem tudtak választ adni.
[HYPERLINK “s_orme_suly.gif”Ez az ábra az ausztrál szabadalmi hivatalba benyújtott HYPERLINK “patent.html”leírásból van. Az 55.55%-os súly “akkor jelenik meg, amikor ez az anyag elõször változik fehér porrá”, vagyis színtiszta monoatomos elemmé (alsó ábra). Amikor az anyagot tovább hevítik (pl. “kvarc-üveggé”), visszanyeri a súlyát, majd újabb hõkezelések után kb 815 fokon teljesen elveszíti a súlyát, amíg forró, a nullánál is kevesebbet mutat. A felsõ ábra a 850 fokosra hevített anyag tükörszimmetrikus hûlési diagramja, ahol a hûlés során tapasztalt óriási súlynövekedési anomáliák láthatók, “300-400%-os súlyokkal is”. 
HYPERLINK “abra08.gif”Itt egy másik kettõs-ábra a szabadalmi leírásból. Az S-ORME állapotú irídium legelsõ melegítési súlyváltozása, alatta pedig a kb 850 fokról való hûlés okozta súlynövekedési anomáliák tükörszimmetrikus grafikonja. Az alul levõ grafikon az igazi bizonyítéka a szupravezetõ jelenlétének, mert pl. a vasnál ez egy vízszintes vonal lenne.]
Mik a szupravezetõk? Az ember azt gondolná, hogy valami szuperjó vezetõ anyag, és amikor ellenállásmérõvel összeköti, akkor egy nagy zuppot fog majd látni a skálán. Csalódni fognak, nem így van! Semmilyen áramvezetõ képessége sincs. Definíció szerint semmilyen feszültség-különbséget, vagy mágneses mezõt nem enged meg a belsejében. Akkor meg mire jó, ha nem lehet feszültséget kelteni benne? Hogyan lehet egyáltalán felhasználni?
A szupravezetõk belsejében egyetlen fényfrekvencia halad, mint egy lézer, ami örökké folyik benne, és a szupravezetõk körül ez egy ún. Meissner mezõt kelt. Ez a mezõ kizár minden külsõ mágneses mezõt és külsõ frekvenciát az anyag belsejében. A tisztán egy elembõl álló szupravezetõk mûködés közben csakis hófehér színûek lehetnek, mert minden fénysugarat visszavernek.
Egy rádiófrekvenciás adóval a szupravezetõt rezonánsan ráhangolhatjuk a mellé helyezett áramkörhöz és ezzel a belsejében elektron-párok keletkeznek és elmozdíthatók a szupravezetõben, mert azok a legkisebb ellenállást keresik. Ezek az elektron-párok szinkronban vannak a gerjesztõfrekvenciával. Elsõ hallásra megdöbbentõ dolognak tûnik az hogy két ugyanolyan, de ellenkezõ irányú másfél fordulatos elektron-részecske egymással párt alkotva fényként viselkedik. Bármilyen furcsa, mégis így van! Ezek az elektron-részecskék tökéletesen és tükörképesen párt alkotva többé nem részecskepárok, hanem fény, ami nem tud kijönni a szupravezetõk belsejébõl.
PRIVATE “TYPE=PICT;ALT=ujjhegy aura”INCLUDEPICTURE  \d “ujj.jpg”De még ennél is furcsább hogy egy elektron egy tér-idõben létezve képes leadni fényt, vagy felvenni fényt és ezzel átkerül egy másik tér-idõbe, vagy egy olyan frekvenciára ami számunkra és mûszereink számára kimutathatatlan. Ilyen fény-jelenségeket mutatnak a Kirlián fotók. [Az ábrámon egy ujjhegy aura felnagyított képe látható.]
A szupravezetõkbe így lehet energiát berakni, ami ott marad, nem illan el belõle valahol, örökösen benne marad. Ahhoz hogy kiszedjük ezt az energiát, mellé kell egy újabb vezetéket helyezni, rezonánsan rá kell hangolni és abban a pillantban puff, lejön ez az energia. Ha felraktak rá egy energiát, akkor nem kell attól tartani, hogy az akárcsak egy ici-picit is veszítene belõle, örökkön-örökké ott marad 100 %-ban. Ezért hívják õket szupravezetõknek, nincs semmi “veszteségi ellenállásuk”. A szupravezetõkben levõ részecskékre az idõ mint olyan egy értelmetlen fogalom.
Ha például permanens mágneses térbe helyezik õket, akkor azonnal gerjesztõdnek, bár belsejükben nincs semmi kimutatható változás. De a körülöttük levõ Meissner mezõ nagyobbá válik, ami arra utal hogy belül nagyobb fénymennyiség folyik. A tudósok azt kérdezhetik, hogyan lehet megmérni a szupravezetõ belsejében közvetlenül a benne levõ energiát? A válasz lehangoló, sehogy. Eddig az emberiség még nem alkotott olyan mérõkészüléket ami nem a differencia-különbség elvén mûködne. Márpedig a szupravezetõkben belül semmilyen differencia-különbség elvi alapokon nem létezhet.
Az anyagok közül csak a szupravezetõk keltenek negatív induktivitást. Semmilyen más anyag nem ilyen. Ezek egyszerûen magukba építik a pozitív mágneses mezõ egy részét. Ez az jelenti, ha van egy ilyen szupravezetõ anyagod, akkor elektromos vezetékek mellé helyezve bekebeleznek energiát onnan. Ha egy árammal mûködõ készülék mellé helyezed azt, a készüléket tönkreteheti, vagy üzemzavarossá teheti.
Szaharov, a néhai orosz atomfizikus, aki sajnos háziõrizetével vált ismertté, még az 1960-as években azt mondta, hogy a gravitációt nem mágneses térként fogják majd pontosan meghatározni, mert nem az. Szerinte a gravitáció a protonok, neutronok és elektronok kölcsönhatása a mindenütt jelenlevõ vákuumenergiával. A vákuumenergia a világmindenségben mindenütt jelen van, idõ- és térfüggetlenül, úgy mint egy éter. Ha minden anyagot, hõt kiszivattyúzunk, akkor is ott marad. Ha nincs jelen anyag, akkor nincs jelen proton, neutron, elektron, ami a vákuumenergiával való kölcsönhatást okozná, ezért anyag nélkül nincs gravitáció.
http://www.stargate.net-hed.co.uk/hal.htm Dr. Hal E. Puthoff, aki korábban távérzékelési kísérleteket folytatott tudományosan, késõbb pedig megalapította a texasi Institute for Advanced Studies-t, matematikailag összefoglalta Szaharov gravitációs elméletét, és a Physical Review-ban megjelentetett egy cikket 1989. március 1.-én, aminek a címe “Gravity as a Zero-Point Fluctuation Force”. Ebben matematikailag kifejti, hogy amikor az anyag két dimenziós felület mentén (és nem a szokásos három dimenziós térben) kölcsönhatásba lép a vákuumenergiával, akkor elméletileg elveszíti gravitációs súlyának 4/9-ét (azaz 5/9-e marad csak meg). Márpedig a szupravezetõk definíció szerint két dimenzióban rezonáló kvantum osszcillátorok és nem három dimenzióban. Ez tökéletesen egybevágott a mérési eredményekkel. 5/9 = 55.555… % Ennyi maradt az anyag súlya a melegítés során amikor színtiszta 100%-os ORME-anyaggá változott. Ezzel ez a szupravezetõként viselkedõ por anyagi bizonyítéka lett a fenti elméletnek.
Hudson személyesen felkereste Puthoff urat és megmutatta neki a mérési eredményeket. Hal Puthoff ezt válaszolta:
”Dave, tudod-e hogy a gravitáció az ami meghatározza a tér-idõt? Amikor ez az anyag csak 56 %-os súlyát mutatja az igazi tömegének, akkor tudod-e hogy ez az anyag ténylegesen elgörbíti a tér-idõt? Az lenne jó, ha tudnánk egy olyan anyagot találni, ami teljesen elgörbíti a tér-idõt; aminek egyáltalán nincs gravitációs vonzása. Kisebb mint nulla.” [Ezt hívta ‘egzotikus anyag’-nak a munkájában.]
Márpedig pontosan ez történik további hõkezelése során. Amikor Puthoff ezt megtudta ezt mondta: “Dave, abban a pillanatban nem láthatod ezt az anyagot. Elméletileg vissza kell hogy húzódjon ebbõl a három dimenzióból. Nem is szabadna ebben a három dimenzióban lennie.” Hudson ezt megerõsítette, hiszen az anyag láthatatlanná vált, amit õ akkor úgy értelmezett, hogy bizonyára más frekvencián rezeg, ami láthatatlanná teszi, ezt válaszolta: “Pont így van. Belenézhetsz a tartóedénybe egy kvarccsõn keresztül, és nincs semmi a tartóedényben. De a tartóedény nem annyi súlyt mutat, mintha nem lenne benne semmi sem, hanem kevesebbet!” Mintha valami elszippantana még az “üres” tartóedény súlyából is. [Hal Puthoff ekkor javasolt egy kísérletet a negatív súlyú állapotban lévõ láthatatlan anyagra. Eszerint egy pálcával megbökve vajon kiesik-e a tálból, vagy benne marad-e? Ezt évekkel késõbb sikerült kivitelezni és a válasz: benne marad! Nem lehet hozzáérni, minden anyag keresztülhatol rajta amikor ebben az állapotban van.]
Hal Puthoff szerint egy ilyen állapotban levõ anyaggal elméletileg tér-idõ utazást is lehetne tenni. Viszont lehûlve megjelent újból, elõször jókora nagy súlygyarapodásokkal, majd teljesen lehûlve ismét közel 100%-os súlyú lett. [HYPERLINK “s_orme_suly.gif”Az elsõ ábrán fenn ez jól látható, ha figyelembe vesszük a különbözõ kiindulási súlyokat is. Jobbról balra kell szemlélni.]
Az amerikai Haditengerészeti Kutatóközpont SQUID (Superconducting Quantum Interference Devices) készülékeivel kimutatták hogy a test sejtjei egymással szupravezetõkkel kommunikálnak. Egy szupravezetõs gyûrût helyezve a test köré szószerint láthatóan fény halad sejtrõl sejtre.
Valójában az idegsejtek között nem áram folyik, ahogy azt sokan feltételezik, aminek az elektromágneses hullámai fénysebességgel terjednek, hanem fény, ami -most kapaszkodjon meg- a hangsebesség körüli hullámokat kelt a testben. A szupravezetõk körül keltett hullámok is hangsebességgel terjednek. Vajon mennyi meghökkentõ dolog vár még felfedezésre a szupravezetõk körül? Bizonyára jónéhány, pedig a gyógyászati hatásait akkor még nem is sejtették.
Hudson megdöbbenve kimutatta, hogy az állati agyminták szárított porának több mint 5%-a ilyen anyag, pontosabban nagy spin-es ródium és irídium. A következõket mondta: “Ez szószerint az élet fénye. Ez a test azon része amit a tudósok nem tudnak kimutatni. Szénnek mondják mivel nincs elnyelõ vagy kibocsátó spektruma és azt tételezik fel hogy szén, pedig nem az. 11 különbözõ elem lehet, de alapvetõen nagy spin-es ródium és irídium. Ezek rezonánsan kapcsolódnak és szószerint az élet fényét folyatják állandóan a testedben.” A test körül így kialakul egy Meissner mezõ.
“Ezek [a nagy spin-es szupravezetõk] szószerint atomi lelkek a testedben. Ezek azok az atomok amik rezonáns harmóniában vannak egymással és a vákuum energiával, és a vákuum energia egy másik dimenzióként is felfogható ahol nincs idõ. Minden ami valaha is létezett és minden ami valaha is létezni fog elraktározódik a vákuumban. Barátaim, amikor találkoztok Istennel, akkor a vákuumban fogtok egyesülni. Onnen jött minden anyag, onnan eredeztethetõ minden anyag, és ott tárolódik minden információ. És a kapcsolatod a világgal ezekkel a rezonáns oszcillátorokkal történik, amik kvantum rezonanciában vannak a vákuum energiával. Ez hozza az élet fényét a kvantumvilágból a makro testbe, amit a saját fizikai testednek hívsz…”
“…Eljön az idõ és meg fogjátok érteni hogy ezen atomok mindegyike a vákuum energiával rezonál. Nem lehet egyetlen atomot külön hasznosítani… Ez egy örökmozgó gép. Amikor egy [ORME-] atom elõre és hátra rezonál a kétdimenziós síkban, egy kvantumnyi hullám jön ki belõle állandóan. A következõ atom magába ágyazza és állandósítja ezt a hullámot. Az atomok ténylegesen túl messze vannak egymástól hogy közöttük bármilyen kémiai kapcsolat is legyen, mégis egymástól távol is, tökéletes únióban, harmóniában rezonálnak egymással. Az energia szószerint az atom körül forog örökkön-örökké. Kérdezted-e magadtól miért nem fogynak ki az atomok az energiájukból? Azért mert állandóan a vákuum energiába merülnek…”
Ténylegesen készíthetõ belõlük egy gyûrû, amiben a Föld mágneses terével rezonánssá válik. Hudson szerint egy egyedi elembõl álló (1-es típusú) szupravezetõ 0.000000000000002 erg mágneses energiára is érzékeny. (2×10 a mínusz 15.-en erg = azaz 2 femto-erg). Egy erg egy elektron körüli mágneses tér energia mértékegysége. A Föld általunk viszonylag gyengének tartott mágneses mezeje kb 0.5 Tesla. 1 Tesla kb 1 trillió erg. energiával egyenértékû (18db nulla az 1 után!) Ez az anyag meg az erg ezerbillomodnyi töredékrészére is érzékeny. A gondolatokat roppant erõs mágneses hatásként érzékeli és behatással vannak rá. [Elméletileg a világon nincs olyan gondolat ami ne lenne rá hatással. Ennek visszafejtéséért csak tudni kell ráhangolódni. Mivel az agy legalább 5%-a ilyen elemi szupravezetõ, ezzel a telepátia és tisztánlátás tudományos megértéséhez nagyban hozzásegít.]
Hudson kíváncsi volt vajon meddig hõkezelhetõek. Mi történik ha hatalmas nagy hõhatásnak teszik ki ezeket? Beszerzett egy volfrám elektródás ívkisûléses heggesztõ-szerû, erõs hûtéssel ellátott hõkemencét, amibõl kiszivattyúzták a levegõt és hélium plazmagázt vezettek be. A gyártó szerint 35-40-szer lehet egymás után felhasználni a volfrám elektródát, percekig égetve. De a gyártók nem gondoltak szupravezetõkre, mert még egy másodpercig sem tudták használni. Egy nagy zzzzp után minden elnémult. Az elektróda beleolvadt ebbe az anyagba. Ami megmaradt egészen más anyaggá alakult mint ami elõtte volt. Kb 2000-szeres hõ keletkezett, ami szétolvasztott mindent. Ez nem kémiai hõ volt, hanem nukleáris hõ. A laboratórium rézvezetékei porladozni kezdtek. Egy közeli üvegedényben parányi buborékok keletkeztek és érintésre az üveg szétporladt. Ez gamma-szintû sugárzás okozta károsodás volt. Ha túlságosan nagy energiát kaptak, csakis akkor viselkedtek így.
Hudson szerint ezek olyanok mint minden nõ, ha nagyon nagy erõt fejtesz ki rájuk, akkor semmi hasznosat sem kapsz tõlük vissza, csak hasonló, vagy még nagyobb erõszakot, de ha értesz a nyelvükön, akkor meg úgy muzsikálnak ahogy akarod
Az ilyen elemi szupravezetõ fehér porok gyógyászati felhasználhatóságát a Bristol-Meyers-Squibb jelentette elõször, miszerint a DNS molekulákat korrigálja. Rákos, sugárzásos károsodásokat korrigáltak ki a sejt jelenlétében. De nem kémiailag hatnak a sejtekre, mint ahogy az várható lenne.
Hudson gondolt egyet és kipróbálta a nagyon beteg kutyáján, akinek kétféle láza és látható daganata volt az oldalán. Napi egy mgr port injekcióban beadott a tumorba és egyet a vérkeringésbe másfél hétig. A lázak elmúltak, a tumor szemmel láthatóan leapadt és eltünt. Erre abbahagyta a kezelést, de egy hét múlva a daganat ismét megjelent és növekedni kezdett. Ekkor újabb és hosszabb ideig tartó ugyanolyan kezelést adott neki, amire a rák eltünt. A kutya visszanyerte egészségét és jól érezte magát. [Hudson egy másik elõadásában dupla ekkora mennyiségeket említett. Ez abból eredhet hogy ez az anyag nagyjából csak a felét mutatja igazi tömegének. Azaz 1 milligramm ténylegesen közel 2 mg hatóanyagot jelent.]
A helyi doktor ezt látva megjegyezte “ez egy rendkívüli anyag”. Volt egy halálos AIDS-es betege, aki a betegség végsõ fázisában volt már, szerinte egy-két napnyira a haláltól. Már intravénásan táplálták, öltözni, de még beszélni sem tudott. Gondolta itt nincs veszteni valója és injekció-kezelés alá fogta. 10 napi kezelés után az intravénás táplálásra nem volt többé szükség. A beteg fokozatosan visszanyerte erejét, képes volt magát rendbetenni. Másfél hónap múlva tökéletesen rendbejött és elhagyhatta a kórházat. Az orvos szerint senki meg nem mondaná hogy valaha is AIDS-e volt neki.
A doktor ezen fellelkesülve elhatározta hogy kipróbálja más halálos betegnek tartott páciensén is. Volt egy Kaposi Sarcoma-s (egy bizonyos gyógyíthatatlannak vélt bõrrák) betege, akinek vagy 30 kóros elváltozásos helyen jelent meg a KS a bõrén. Napi 1 milligramnyi injekciót kapva másfél hónap kellett mire minden folt eltünt a bõrérõl. Az orvos teljesen elképedt. A jelenlegi orvostudomány csak sugárkezelést tud alkalmazni egy bizonyos ideig, majd azt is abba kell hagyni a szövõdmények miatt, és a betegen nem tudnak tovább segíteni. A kezelés után a KS teljesen eltünt.
Egy másik nagyon beteg AIDS-es nõnél is alkalmazni kezdte, aki a HIV-t 11 éve szerezte, a fehér vértestecskék és T-sejtek száma rendkívül rossz volt már. Elõször szájon keresztül kapta ezt a port egy hónapig, de semmi hatást nem mutatott. Ezután injekcióban kapta meg és másfél órán belül a fehér vértestek száma 2200-ról 6500-ra nõtt. De az állapota már nagyon súlyos volt, magas láza volt és az orvos csak fele annyi injekciót mert beadni neki késõbb. Sajnos, meghalt. Közvetlenül az elsõ injekciót követõ vérvétel laboratóriumi vírus elemzésénél alig volt AIDS-vírus kimutatható a vérben. [Talán a szer mégiscsak használt volna, de vagy késõ volt már, vagy túl keveset kapott.]
Egy másik AIDS-es férfinél akinek a kezdeti vírus szám 57000 volt a vérében, már csak mankókkal tudott járni. A doktor szerint még 2-3 hete volt hátra az életébõl. Szájon keresztül vette be a porkapszullákat és 60 nap kellett mire a víruszszáma csökkenni kezdett, ezután havonta 30%-al esett ez a vírusszám. 7 hónap múltán alig volt valami is kimutatható a vérében, teljesen rendbejött napi 50 milligramm szájon keresztül szedett mennyiségtõl.
Egy másik orvos is két halálosnak tartott mellrákos betegen alkalmazni akarta ez a port. Az egyik igen fiatal, csak 42 éves volt, a másik 57 éves. A fiatalabb nõ két évvel korábban mindtkét mellét leoperálták már, intenzív sugárkezelést kapott azóta is, de a rák a nyakra, vállra, a gerincére és a bordákra is átterjedt. Az orvosok már feladták a reményt. A nõ felkészült a halálra, megírta a végrendeletét. Ekkor 100 milligramm mennyiséget kezdett szedni szájon keresztül kapszullában. Másfél hónap kezelés után a szakorvos szerint nem maradt egyetlen rákdaganatos sejtje sem. A nõ felkutatta Hudson telefonszámát és hálásan köszönetet mondva mesélte el neki a történetét.
De a másik nõn nem hatott ez az anyag, sajnos õ már nem él. [Ö is kapszullákban kapta és nem injekcióban.]
A Chicago-i Egyetem egér-kísérleteinél ez az anyag az esetek felében rákgyógyító, az esetek másik felénél meg rákot gyorsító volt. Azt tapasztalták, ha ösztrogénnel együtt adják, akkor 24 órán belül minden rák eltünt.
Volt még egy doktor Floridában is , aki egy hasnyálmirigyrákos betegnek adta, aki már a végsõnek hitt stádiumban volt. A beteg rohamosan veszített a súlyából és kétségbeesetten ki akart próbálni bármit is. 60 napig szedte kapszullában és akkor visszanyerte erejét, azóta teljesen felépült. A doktor nem értette. Ez egyszerûen nem lehet, tudomása szerint senki sem éli túl a hasnyálmirigy rákot.
“Ez az anyag nem valami ellenes. Ez nem anti-AIDS. Ez nem anti-cancer. [cancer=rák] Ez pro-life. [élet-melletti]
Ez szószerint a lélek. Ez az anyag nem arra van hogy AIDS-et gyógyítson. Ez arra van hogy tökéletesítse a testünket. Ez az anyag nem gyógyszer, hanem korrigálja a testet, abba az állapotba, ahol lennie kell az egészséges mûködéséhez…”
“…Valójában az immunrendszerünk az, ami lekûzdi és meggyógyítja a betegségeket. Ha képes vagy tested minden sejtjének DNS molekuláját kikorrigálnod abból a károsodásból, amit a rák, vagy egy vírus, mint például az AIDS-vírus okozott, akkor szószerint tökéletessé válsz. Visszatérsz abba az egészséges állapotba, ahol lenned kellene…”
“Ez az anyag ténylegesen is egy filozófiai anyag. Azért van hogy felvilágosítson minket, és megemelje az emberiség tudatát. Ha történetesen közben betegséget gyógyít, úgy legyen. Nehéz megértenünk, hogy valójában ez az amire való…”-zárta be az elõadását David Hudson.
Megjegyzés 
A “White Powder Gold” elnevezés (szószerint “Fehér Por Arany”) alatt sokan csak az ORME-aranyat értik, mások viszont (akárcsak én is) általánosították ezt a kifejezést az összes ilyen monoatomos szupravezetõ elemre, magyarul inkább “Arany Fehér Por”-ként, beleértve az S-ORME elemeket is. Ebben az értelemben az “arany” tulajdonképpen “aranyat érõ”-t jelent, ami egyben felöleli a bibliai és más eredetû utalásokat is.
Készítettem egy HYPERLINK “tablazat.html”táblázatot milyen anyagok, fogyasztható növények és gyógynövények tartalmazzák a legtöbb ilyen monoatomos ródiumot és irídiumot (kapcsolatokkal). További kiegészítéseket, forrásmunkák kapcsolatait és könyvajánlatokat is találhat ott. A teljes HYPERLINK “patent.html”ausztráliai szabadalmi leírás pedig itt van (ingyen közreadom).
P. A.
2002. november 17.




Tértechnológiás növénykezelés




Feladat az volt, hogy egy olyan stabil erőtér jöjjön létre, amely az adott területen termesztett növényeknek, élő szervezeteknek, korunk technológiai lehetőségeit figyelembe véve az optimális feltételeket biztosítja. Egy speciálisan kialakított kristály és plazmamag segítségével egy információgenerátort és egy információkondenzátort vagyunk képesek ötvözni. A készülék egy frekvencia modulációs panel, mely az információhordozó programok befogadására épített kristályos magokat is hordozzák, illetve több dimenzióban is fejtenek ki hatást. Ami ebben az esetben érdekes lehet, az az, hogy ebben az esetben a plazma a frekvencia moduláció alapja, s a feszített kristályok erősítenek egy többsíkú ingerület átvitelt.
Növények esetében ezzel az erőtérrel kezelt területen, fajta specifikusan állíthatóan (programozhatóan), adott növény energetikai erőterét támogatjuk. Ennek hatására maga a növény optimálisabban fejlődik, maximálisan tudja nyújtani azokat a mutatókat, amivel genetikailag rendelkezik, illetve szélsőséges körülményekre is ellenállóbb lesz. Az eddigi kísérletek, (csíráztatási, szabadföldi, kertészeti) igazolják a kutatás irányának helyességét, gyakorlati hasznát. Továbbá megemlíteném, hogy ha a ilyen módszerrel kezelt vizet is alkalmazunk kiegészítve az alapkoncepciót, még érdekesebb eredmények születnek és születhetnek. A gerjesztés atomok szintjén, az elektronok pályamódosításával történik. Az így kialakult egységes gerjesztés, önrendeződési folyamatot indít el. Ez teszi lehetővé, hogy a vízmolekulák egységes távolságra kerüljenek egymástól. A vízben és térben tárolt energia, ha energetikailag alacsonyabb szintű közegbe kerül, képes energiakvantumok leadására. Az energiakvantumok a sejtek életképességét, anyagcseréjét pozitív irányba befolyásolják. Ezen kutatások alapján már gyomtalanítási kísérleteket is végeztünk nagyüzemi körülmények között (60 Ha), mely kecsegtető eredményeket hozott. A speciális kristályokon és rezonátorokon alapuló tértechnológiai növénykezelő berendezés hatásfoka tovább javítható, ha a kimeneti teljesítményt erősítjük. Erre több módszer is ismeretes (további speciális kristályok használata, mágneses berendezések, és plazma alapú berendezések) A legoptimálisabban kivitelezhető, és legfejlettebb stádiumban lévő berendezés a plazma kisülést használó berendezés.”
Nagy Zoltán
Ez az alábbi részekből áll:
– tápegység
– nagyfrekvenciás generátor
– plazma cső (vákuumcső) és a hozzá tartozó rezonátor kamra
– segéd berendezések további rezgések bevitelére (mikrokontroller alapú jelgenerátor) A berendezés üzemeltetése megoldható a 230V-os hálózatból is, de terepen megoldható a napelemes táplálás is.
Fogyasztása 50..100W közé esik.
Kisebb teljesítményű berendezést is lehet építeni, de ez esetben a besugárzott terület csökkenésével lehet számolni. De ezekről és a jelenlegi tesztekről a készültségi fokokról bővebben a későbbiek folyamán lesz szó, amikor az aktualizálódási folyamatok beérnek.
Roskó Farkas



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése