2015. május 18., hétfő

SZERVÓRA, gyógyborok, gyógypálinkák



SZERVÓRA, gyógyborok, gyógypálinkák






A SZERVÓRA







Az orvostudománynak az a rendszere, amely a régi Kínában alakult ki, gyakorlatilag változatlanul él napjainkban is.

A kínai orvos úgy próbálta gyógyítani a betegséget, hogy helyre akarta állítani a harmóniát és az egyensúlyt egyrészt az öt alapelem - a föld, a víz, a tűz, a fa és a fém - között, amelyekről azt hitték, hogy azok építenek fel mindent, másrészt a két szembenálló, de egymást kiegészítő erő a jin és jang között.

A keleti tanítások részletesen leírják a természeti erők, a test és lélek közötti összefüggéseket.

Ezeknek a hajtóerőknek és törvényeknek a működése minden természeti jelenségben, így az emberben is megfigyelhető.

A keleti orvoslás szerint az emberi szervek meghatározott időrendben működnek és pihennek.






Ezek szerint mindennek megvan a maga ideje, ezt nevezik szervórának.

A hagyomány szerint mind a 12 szervnek van egy aktív és egy passzív ideje.
Az aktív időben az adott szerv működése a legerősebb és a hozzá tartozó szervek energia áramlása a legintenzívebb.
A passzív időben értelemszerűen a leggyengébb. 

Az asztmások hajnali 3 és 5 óra között köhögnek, az epeproblémákkal küzdő emberek pedig éjfél körül görcsölnek legtöbbször....!

 Vajon miért van ez így?

A Kínai orvoslás négyezer éve megtalálta a választ!

Szerveink meghatározott időben működnek és pihennek, vagyis a táplálkozásnak, a pihenésnek, és a testmozgásnak is megvan a megfelelő ideje.

A tizenkét fő szervünk kétóránként "váltja egymást".
Szervezetünkben az energia áramlása megfelelő egyensúlyba kerülhet, ha odafigyelünk.

Egyensúlyban az energiaáramlás!






Jártak már úgy, hogy este későn alaposan bevacsoráztak, aztán éjjel egy és három között valamikor arra ébredtek, hogy úgy érzik magukat, mintha súlyos kövek lennének a gyomrukban?

De miért éppen ebben az időben ébredünk fel, ha este megterheltük gyomrunkat?

Az asztmások miért hajnali 3 és 5 között köhögnek a legintenzívebben, az epeproblémákkal küszködők pedig miért éjfél körül görcsölnek be a legtöbbször? 

A kínai orvosok már mintegy négyezer évvel ezelőtt megtalálták ezekre a kérdésekre a választ.

A hagyományos kínai orvoslás szerint az emberi szervek meghatározott időrendben működnek és pihennek.

A periódikusan váltakozó bioritmusunk szerint mindennek megvan a maga ideje.

A táplálkozásnak, a sportnak, a pihenésnek, akár egy foghúzásnak is.

12 fő szervünk kétórás időközönként "váltja egymást" a munkában, a maga idejében az éppen aktuális "dolgozó" birtokolja szinte az összes energiánkat.






Az energiapályákon, vagyis a meridiánokon tehát az energiaszint állandóan változik.

Egy kis odafigyeléssel mi is nagyon sokat tehetünk azért, hogy ne bontsuk meg az energiaáramlás egyensúlyát szervezetünkben, például ne késztessük bőséges vacsorával éjjel májunkat aktív munkára, ha éppen pihen.
  
A kínai szerv-óra, amely testünk 12 csatornáját mutatja.
Mindegyiknél megfigyelhető egy olyan kétórás periódus, amikor a csi áramlása maximális.


Egy nap 24 órájának felosztása a szervóra szerint a következőképpen alakul:


1 és 3 óra között:

A szervezet teljesítőképessége ebben az időben a legalacsonyabb.
A máj teljes erővel méregtelenít, nem szabad tovább terhelni.


3-5 óra között:

Eljött a tüdő aktív ideje, felkészül az egész napi munkára.
A férfiak nemi aktivitása ebben az időintervallumban a legnagyobb, mert ilyenkor termelődik a legtöbb nemi hormon.






5-7 óra között:

Ekkor működik legaktívabban a vastagbél.
Ez az egészséges székletürítés ideje.
Megszabadítjuk szervezetünket a salakanyagban található mérgektől, így azok nem tudnak visszaszívódni és teljesítőképességünket csökkenteni.


7-9 óra között:

 A gyomor leginkább terhelhető időszaka.
Ekkor tud a leghatékonyabban dolgozni, tehát bőséges, vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag reggelit vegyünk magunkhoz.


9-11 óra között:

A testhőmérsékletünk optimális, az idegrendszer ebben az időszakban a legnyugodtabb, teljesítőképességünk igen magas.
Az idegrendszer ilyenkor a legnyugodtabb, a pszichés teljesítőképesség is most a legmagasabb.
Könnyebben, gyorsabban sikerül megjegyezni mindent, ám délután feltétlenül ismételni kell a most elsajátítottakat, mert akkor tartósan rögzül.


11-13 óra között:

11 óra a szívciklus csúcspontja, tehát legjobb idő a sportolásra.
Délben erősödik a gyomorsav-, majd később az epetermelődés, készen állunk egy finom ebéd elfogyasztására.
Erősödik az éhségérzet, a szellemi teljesítőképesség zuhan, mert a szervezet az emésztésre összpontosít.






13-15 óra között:

Jelentősen fokozódik az epetermelés, megkönnyítve az elfogyasztott ebéd feldolgozását.
Az epehajtó szerek ekkor fejtik ki legaktívabban hatásukat.
Lassul a vérkeringés, az energiák a vékonybélben koncentrálódnak.
A vékonybél aktivitása nő.
Mivel a végtagok és a bőr vérkeringése csökken, a fájdalomérzékelés is csökken. 
A kora délután beadott helyi érzéstelenítők hatása tartósabb és intenzívebb, tehát ekkor érdemes pl. fogorvoshoz menni.
A hosszú távú emlékezet fokozódik, ilyenkor érdemes ismételni a délelőtt tanultakat.


15-17 óra között:

A húgyhólyag dolgozik a legintenzívebben, ezért fogyasszunk bőségesen cukor és alkoholmentes folyadékot.
Mivel a kiválasztás során szervezetünk kiüríti a méreganyagokat, így ismét jó formába kerülünk, tehát ilyenkor lehet edzeni, tanulni, és dolgozni teljes intenzitással.
A napi teendők java részén már mindenki túl van, de azért még képes valami újat alkotni, a sportban pedig győzelmet aratni.
Ebben az időszakban legaktívabb az immunrendszer.


17-19 óra között:

Vesénk a legnagyobb tisztító munkában vannak, ezért ebben az időben ne terheljük tovább zsírral, cukorral, sóval és egyéb mérgező anyagokkal.
Igényeljük a folyadékot.
Vérnyomásunk csökken, szívműködésünk lassul, egy kicsit nem árt megpihenni munka közben.
Ilyenkor érdemes elfogyasztani a könnyű vacsorát is.


19-21 óra között:

A vérerek csúcsideje.
A szervezet felkészül az éjszakai pihenésre, a szervek több funkciója lelassul.
Ha most vacsorázunk, azt már nem dolgozza fel szervezetünk, elraktározza reggelre.
Energiapályáink lelassulnak, felkészülünk az éjszakai pihenőre, érzékeink kifinomulnak.






21-23 óra között:

Az úgynevezett "hármas melegítő" időszakában testünk és lelkünk nyugalomra, pihenésre vágyik, teljesítőképességünk erőteljesen csökken, ez a legpihentetőbb alvás ideje, tehát ne végezzünk se testi, se szellemi aktív tevékenységet igénylő munkát.
A hármas melegítő nem szerv, hanem azt a helyet jelöli, ahol testünk alsó-középső és felső részének szervei együttműködnek.
Feladata, hogy a légzés, az evés és az ivás során a szervezetünkbe jutó, a tüdő és a gyomor által felvett energiákat a testünkbe irányítsa.
A vegetatív idegrendszer részéről a paraszimpatikus (nyugalmat, beépítést diktáló) funkciók kerülnek abszolút túlsúlyba.
A szellemi és fizikai teljesítőképesség is rohamosa romlik.
A test és a lélek egyaránt pihenésre vágyik.


23-1 óra között:

Ekkor a legintenzívebb az epehólyag görcskészsége, kevésbé csillapítható a fájdalom.

A kínai orvoslás szerint akkor vagyunk egészségesek, ha a szervezet energiakeringése harmonikus.


Ez az energia a csí(Qi), a vitalitást, életerőt jelenti.
A keringés akadályoztatása betegséghez vezethet.

Érdemes tehát figyelemmel kísérni biológiai óránkat!




(Forrás: antalvali.com/okonatura)

























Továbbá:



- Gyógyító növényeink 2. rész: 
http://emfkryon.blogspot.hu/2013/05/galaj.html


- Gyógyító növényeink 4. rész:


- Gyógynövények alkalmazása, gyűjtése: 
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/04/gyogynovenyek-alkalmazasa.html


- Vegyes kultúrák. Kedvező hatású szomszéd növények: 
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/03/vegyes-kulturak-kedvezo-hatasu-szomszed.html

- Kertészeti naptár - Zöldségeskert - Vetés - Növények társítása: 
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/08/kerteszeti-naptar-zoldsegeskert-vetes.html

- Praktikusan az otthonunkban – kiskertünkben:



- Vegyszermentes tartósítás - Öreganyáink fortélyai: 
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/07/vegyszermentes-tartositas-oreganyaink.html


- Paradicsomültetés, paradicsomtermesztés, palántázás: 
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/07/paradicsomultetes-paradicsomtermesztes.html




- SZABÓ GYÖRGY BÜKKSZENTKERESZTI FÜVESEMBER TANÁCSAI: 
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/09/szabo-gyorgy-bukkszentkereszti.html


- A Hársvirág gyógyító növényünk külön fejezetet igényel:

- Egzotikus gyümölcsök — Trópusi gyümölcsök:

- A mediterrán őshonos fája – az Oliva:

- Eltitkolt orvosság: az ezüstkolloid:

- A nyírfa mágikus ereje, mely önálló fejezetet igényel!:

- A magyarság ősi gyógymódjai és vallása:


- Hűsítő italok – házilag:

http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/04/husito-italok-hazilag.html


- Így készíts hófehér karácsonyfadíszt szódabikarbónából: 



- Finomságok - Receptek/2.

- A vadkender olaj meggyógyítja a rákot, de vajon miért nem tudja ezt senki?:

- Dió - a csudajó, mely önálló fejezetet igényel: 
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/04/dio-csudajo.html

- Szúnyogcsípés ellen a hagymától a banánhéjig: 
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/06/szunyogcsipes-ellen-hagymatol-bananhejig.html


- ALOE VERA - a csodanövény:

- Gyermekláncfű - Pongyolapitypang:

- A BÁRSONYVIRÁG (BÜDÖSKE) ELŰZI A KÁRTEVŐKET KERTÜNKBŐL:



- A FOKHAGYMA:

- Gyógyító növényeink - felsorolás:



- ÖSSZEFOGLALÓ – RENDSZEREZŐ - GYÓGYÍTÓ NÖVÉNYEINK: 

- GYÖMBÉR - A MINDENT TUDÓ GYÓGYNÖVÉNY:

- AZ ÉDES ÜRÖM (ARTEMISIA ANNUA) A RÁK ELLEN:


A Szakkarai Piramis – a kvantumgép:

- A Kozmikus Szövedékkel Való Személyes Kapcsolatod!:

- Skalárháború: 

- Megmondom a titkát, édesem a dalnak:

- EMF Kiegyenlítő Technika:
- A BIOELEKTROMOSSÁG TUDOMÁNYÁNAK EREDMÉNYEI – DIMENZIÓKAPUK: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/11/a-bioelektromossag-tudomanyanak.html

- Mi is a Lélek?:

- TOBOZMIRIGY - A TESTÜNK CSODÁJA:

- A harmadik szem: 

- A kézben, a talpon ... benne van az egész ember  - Térkép az egészségünkhöz  – Reflexzónák - Aura - Csakrák - Csokrok:
- A csakrák betegségei - behangulásuk:


- A SZERVÓRA:









Szeretettel,

Gábor Kati


Személyre szóló gyógyítás - kezelés - tanácsadás:

web oldalaim:

blog oldalam: 

















Régi gyógyborok, gyógypálinkák





RÉGI PATIKABOROK

Múlt századi patikusújságok (liláskék és almazöld színű lapokon) különféle hirdetéseket is közöltek. 

Ezekben néhány régi gyógybornevet is lehet találni. 
Rozsnyay Mátyás például, aki aradi gyógyszerész volt, Chinabort, Vasas Chinabort, Pepsinbort, Ménesi Aszúbort hirdet.

Mások Malagát, Madeirát, Vörösarany Lacrimae Christit kínálnak, Courvoisier konyakot, reimsi champanert, gyomorbetegek és vérszegények részére.

A malátaborok (vagy maltonborok) és a mentolos borok is patikaszerek lehettek valamikor; az előbbiekkel egy német cég kereskedett a múlt század végén, a gyógyborok mellett, borutánzatokat, maltontokajit, maltonsherryt is forgalomba hozva, 

Az Új Idők Lexikona két, eddig még nem említett patikaborról is megemlékezik néhány szóval. 
Az egyik a condurangó bor (ennek valószínűleg gyomorjavító ereje volt) a másik a stibiumos bor, a torok, a gégejárat tisztítója.

A legelső kiadású Magyar Gyógyszerkönyvben újabb gyomorjavító borok receptjeit lehet megtalálni. 
Vinum Cholchici, Vinum Stibiatum Tartaricum. 
Ezek részben a kikerics magvaiból, részben stíbiummal dúsított malagából készültek…

A régi patikák azonban nem csupán a gyógyászati céllal készített borokat és tömény italokat árulták, hanem az egészségőrnek ítélt, hagyományos, zamatos szőlőborokat is (tokaji és somlai borok például). 

Az italkülönlegességek köréből kifejezetten patikaszernek számított régen a rozsólis, az illatos, aranyszínű narancslikőr. 




A fönnmaradt feljegyzések szerint állítólag komoly étvágyjavító ereje volt.

A gyógyszertárakkal, a gyógyitalokkal foglalkozó irodalom ódon patikavilágok hangulatáról is nyújt némi képet. 
Igen jellegzetesek például a régi milleneumi patikák. 
Edényeik elsősorban bécsi porcelánból fehér keménycserépből, osztrák és cseh üvegből készültek. 
A patikabútorok anyaga zömmel szantálfa, cseresznyefa és diógyökér volt. 
A faragott polcok teli voltak a szecesszió jellegzetes patikaszereivel: Szt. Erzsébet labdacsokkal, kakaóvaj pálcikákkal fenyőtűből készült bonbonokkal, havasi gyopártejjel, cukorban főtt vörös áfonyával, chinincsokoládéval, violaszín irodai tintaporral. 

Selmecbányái, szepesszombati, poprádi, aradi patikusok hirdetik ezeket a szereket a korabeli gyógyszerészújságok cirádákkal teli reklámoldalain. 
A milleneumi patikákat többek között az Arany Sashoz...



Pesti Sas Patika 1091 Budapest, Üllői út 105.


 ...a Gránátalmához, a Szerecsenhez, a Szentlélekhez, az Őrangyalhoz címezték. 
Ezek az elnevezések azonban nem a korabeli patikatulajdonosok leleményei, jóval régebbiek, némelyikük még a török hódoltság korából ered …

A gyógyászat előrehaladásával a patikák hangulata erősen megkopott, a hajdani patikaborokból pedig hírmondó is alig maradt. 
A legújabb Magyar Gyógyszerkönyvben már egyetlen egy sem szerepel közülük, legföljebb a korábbi kiadásúban (az ötvenes évek elejéről származóban) lehet találni egy gyógyszeres bort, a Vinum Rheit. 
Ez tulajdonképpen egy ősi kínai gyógynövénynek, a rebarbarának a kivonatából készült. Narancshéjjal fűszerezték még és főleg gyomorpanaszok ellen írták föl. 
Néhány évvel ezelőtt a gyógyszertárakban kapható volt még a Vinum Album és a Vinum Tokaiense Passum is. 
Ezek édesítés, fűszerezés és gyógyszerezés nélküli, klasszikus szőlőborok voltak. Étvágyjavítóul, erősítőül adták őket lábadozóknak, betegeknek.

(IRODALOM. Gyógyszerészeti közlöny 1890. Gyógyászat 1803. 1878. 1892. Révai Lexikon, Új Idők Lexikona. Magyar Gyógyszerkönyv. Budapest 1871. A régi magyar demizson. Magyar Nyelvőr 1856. Prohászka János munkája. Régi magyar patikák, Budapest 1971. Nékem Lajosné munkája. A magyar finomkerámiaipar története, Budapest 1973. Grofcsik Lajos és Reichárd Ernő munkája. Cégérek, Budapest 1971. Csatkai Endre munkája. Új Magyar Lexikon. Magyar gyógyszerkönyv, Budapest 1954.)






A Magyar Tokaji aszú - A borok királya, a királyok bora


A tokaji aszú a Tokaj-hegyaljai borvidéken előállított aszúbor, vagyis aszúsodott szőlőfelhasználásával készített desszertbor, borkülönlegesség.




Évszázados technológia alkalmazásával készül, amelynek alapja az aszúsodott szőlőszemek késői szüretelése és az ezt követő különleges borkészítési eljárás.

Az aszúsodást, más néven a nemesrothadást, egy penészgomba idézi elő.
Az aszúszemeket szemenként válogatják, ezzel kezdődik a szüret (szemenként kézzel kicsipegetik az aszúsodott szemeket a fürtből).




Régen faputtonyokba gyűjtötték, összezúzták, majd egy kádban elegyítették 136,6 liter azonos évjáratú musttal vagy borral, 1-1,5 napig áztatták, hogy kioldódjon az aszúszem cukor, sav- és íztartalma, majd az úgynevezett aszútésztát kipréselték, és a mustot hordókba töltötték, hogy kierjedjen.

A 136,6 liter egy gönci hordó űrtartalma.






Az aszú annyi puttonyos, ahány puttony aszút áztatnak egy gönci hordó borban (3,4,5,6 puttonyos).





Az aszúbor készítése során a nemespenész által keletkezett aszúszemeket, az évszázados recept alapján száraz alapborral házasítják - 1 gönci hordó (136 liter) borhoz 3-6 puttonnyi aszúszemet ( 1 puttony kb. 22-25 kg ) adnak.




Az illat és zamatanyagok kifejlődéséhez több éves tölgyfahordós érlelés szükséges.

A forgalomba hozatal előtt legalább 3 évig kell érlelni, ebből legalább 2 évig fahordóban.

Az aszút a sokszor több száz méteres, riolittufába vájt pincelabirintusokban elhelyezett fahordókban érlelik.

A pincék falát vastagon borító nemes pincepenész biztosítja éréskor az aszú különleges minőségét.




8-10 éves korában éri el palackképességét.
A legjobb minőségű tokaji aszút Tokaj, Tarcal, Tolcsva, Mád és Tállya községek környékén készítik.

A régi feljegyzések szerint az aszúbor készítését Szepsi Laczkó Máté, Lorántffy Zsuzsanna udvari papja találta fel, aki a fejedelemasszony sátoraljaújhelyi Oremus szőlőjének terméséből készítette az első aszúbort, és azzal mint húsvéti borral, lepte meg úrnőjét.





A tokaji aszú a 18. században vált világhírűvé. XIV. Lajos „A borok királya, a királyok bora” elnevezéssel illette.



SÓSPÁLINKÁK ÉS SÓSBOROK

Néhány máramarosi, erdélyi sótelep (Vízakna, Görgénysóakna, Szováta, Marosujvár például) valamikor gyógyhelynek számított. 



Szováta


A sóbányák környékén, a sófinomító, sópároló üzemek közelében többnyire sósforrásokat is lehetett találni, amelyek alkalmasak voltak gyógyítás céljára is. 

Az alsósebesi, csízi, cigelkai gyógyvizeket pl. gyomorfájdalom és bélbántalom esetén itták (ezek az ún. gyönge konyhasós vizek voltak, a só mennyisége az oldatban nem haladta meg a tizenöt ezreléket). 
Valamivel töményebb (ún. erős konyhasós) gyógyvizeket lehetett találni többek között a székelyudvarhelyi, a korondi telepek környékén, ezekkel az ízületi fájdalmakon próbáltak enyhíteni valamit. 
A sósforrások mellé néhol szegényes parasztfürdők is épültek. 
Szászpéntekre pl. még a második világháború környékén is sűrűn jártak a környékbeli reumás betegek, hogy megmerüljenek a bő melegforrásban, a sós iszapban.

A havas, hegyi telepekről kikerülő só hajdanán gyógyerejű sóspálinkák alapanyagául szolgált. Néhány régi lexikon még megemlíti ezeket a jobbára gabonából, kukoricából, burgonyából, törkölyből készített, sós vízzel elegyített pálinkaféleségeket és megjegyzi, hogy valamikor patikaszerekként használták őket. 
A hűléses bajok, a torokfájdalom gyógyítói voltak, emellett a fájós testrészeket dörzsölték be velük.
A gabonából, szemes terményből, szőlőmaradékból főzött sóspálinkáknál valamivel finomabb készítmény volt az ún. sós cognac. 
Amint a neve is sejteti, alapanyaga zamatos borok párlatából készült, amelyet aztán sózott vízzel hígították föl. 
Így is komoly toroktisztító lehetett azonban. 
A gyárosok a századforduló táján már sajnálták fölhasználni hozzá a finom borpárlatot, és elkezdték közönséges pálinkákkal, borillatú ötantéterrel helyettesíteni.
A sós cognac utóda, a mai Diana sósborszesz is hasonlóan készül tulajdonképpen: sós vízből, tiszta szeszből és illatosító anyagokból állítják elő…




Valamikor (főleg faluhelyen) házilag is készítettek sót. 
A magyar tájakon nem nőnek sócserjék (görbe és görcsös törzsű óriásnövények) így nálunk a parasztasszonyok az ún. sósföldi növényekből főzték ki a sót, a porcsinfűből, vagy porcsfűből például. 




Egy 17. századi paraszti receptkönyv szerint a porcsfű fölhasználásával gyógyító sósbor is készült, bélférgek, bélgiliszták ellen. 

A csángók és a székelyek körében gyűjtő néprajzosok a hatvanas évek táján találkoztak még gyógyászati céllal készített, sózott, borok nyomaival is. 
Az adatközlők mondataiból igen tömény, kellemetlen ízű italoknak tűnnek ezek. 
A hideglelés ellen ivott, boroknak pl. az egyharmada só volt. 
A recepteket mesélő adatközlő meg is jegyzi, hogy tanácsos rájuk tiszta bort is inni, a hányinger csillapítására.
A szédülés ellen készített borok már nem voltak ennyire sósak, körülbelül annyi só került beléjük, amennyit a levesbe szokás tenni.

(IRODALOM. Pallas Lexikon. Révai Lexikon. Parasztfürdőhelyek, Communicationes ex bibliothecae Historia Medicae Hungaricae 1955. Vajkai Aurél munkája. Különféle italok, Budapest 1902. A szerző nevének feltüntetése nélkül. Régi paraszt háziorvosságok jegyzéke. Ethnographia 1900. Haller István munkája. Embergyógyítás a moldvai székelyeknél. Néprajzi közlemények 1060. Diószegi Vilmos munkája. Adalékok a moldvai csángók népi orvoslásához. Orvostörténeti közlemények 1873. Bosznyák Sándor munkája.)


PARASZTI FŰSZERBOROK, FŰSZERES PÁLINKÁK

Kék liliommal, alabástrommal, farkasalma- gyökérrel fűszerezett borokról többször esik szó a népi gyógyászattal foglalkozó irodalomban. 




Általában a fölsoroltakhoz hasonló növényfélék (vadon termő füvek, virágok, cserjegyökerek) fölhasználásával készítették a régi paraszti fűszeres gyógyborokat. 

A néprajzi és orvostörténeti folyóiratok (Ethnographia, Orvostörténeti Közlemények pl.) számos ilyen gyógyital receptjét, bemutatják. 
Ezekben többek között az alábbi növények, növényi részek nevét lehet megtalálni. Csomborfű, méhfű, földi tök gyökere, csüngőfű, ezerjófű, mályvavirág. levendula, almafagyöngy, pápafű, szászfű, kaporlevél, nádkender, tormagyökér, szívvirág gyökere. 

A klasszikus gyógyfüvek közül sűrűbben szerepel a fekete és a fehér üröm, a sárga gyopár, a kakukkfű, a fodormenta. 
A fölsorolt növényekkel fűszerezett borokat többnyire forrón itták meg. 
A csomborfüves bort méhbántalmak ellen, a kaporleveles bort fulladás ellen, az aszalt alabástrommal elkészített bort vérhas gyógyítására, a szászfüves bort bélgiliszták ellen, a tormagyökeres bort hideglelés ellen, a gyopáros bort sárgaság gyógyítására, a kék liliom gyökerével fűszerezett bort vízibetegség enyhítésére például.

A receptek szerint nem volt lényeges, hogy a füveket, gyökereket milyen fajtájú szőlőborba helyezik. 
A növényfölhasználás mértékére vonatkozó tanácsot is csak nagyon ritkán lehet a javallatokban találni…

Régebben néhány vidéken fűszeres gyógypálinkákat is készítettek. 




A cserszegtomaji parasztok pl. fahéjas pálinkába vadgesztenyét reszeltek bele: ezzel a készítménnyel állítólag meg lehetett szüntetni a hasmenést. 

Nem messzi innen, egy pár zalai faluban a sárga gerezdű vadhagymát megszárították, porrá őrölték és pálinkába keverve a húgyhólyag megbénulásakor itták.
Szintén a húgyhólyag bántalmai ellen volt jó állítólag az aszalt földieperrel fűszerezett pálinka, amelyet a fölvidéki palócok készítettek. 

A csángók a szívpanaszok ellen csináltak pálinkát, a szívvirág frissen ásott tövéből. 
A tő kilenc, darabjának három napig kellett (tetszőleges fajtájú) pálinkában áznia. 
Utána viaszpoharakból itták meg a parasztok. 
A székelyek a gyertyagyökérfüvet áztatták (kilenc napon át) pálinkában.
 Ez a készítmény állítólag a sárgaságot gyógyította. 
Valószínűleg hosszabb időn át tartó kúrákat folytattak ezekkel az italokkal, a zömmel néprajzi szempontú gyűjtések azonban erről már nem nagyon emlékeznek meg.

Nedeleczi Vályi Mihálynak, a neves tizennyolcadik századi orvostudornak a receptgyűjteményéből egy újabb erdélyi gyógypálinka előállítási módját lehet megismerni. A lényege ennek az, hogy az aszalt birsalmát porrá kell őrölni, fekete retek reszelékével össze kell keverni, majd pálinkába kell tölteni. 
A recept, szerint az arénát lehet ezzel az itallal gyógyítani. 
Az aréna a régi magyar nyelv szótárat szerint a kőbántalmaknak, a vesekőnek, az epekőnek a gyűjtőneve.

Az eddig fölsorolt készítmények mind tiszta fűszeritalok voltak, a fűszerező növényeken kívül semmi más nem került beléjük. 

A paraszti gyógyászatban alkalmazott fűszeres boroknak és pálinkáknak van azonban egy ősibb rétege is, amelyet a babona, a vajákosság már alaposan körül sző. 
Az ilyen jellegű italok teli vannak különféle varázserejűnek gondolt szerekkel, békabőrrel, tyúkganéjjal, fekete bika epéjével pl. Elfogyasztásukat rítusok sora, ráolvasás, bűbájos szövegek mormolása kis éri. 
Ezek a kakastaréjjal, gilisztákkal összevegyített italok már egészen olyanok, mint. amilyenekről a középkori boszorkányperek fönnmaradt irataiban lehet olvasni.

(IRODALOM. Régi paraszt háziorvosságok jegyzéke, Ethnographia 1900. Balló István munkája. Népi nőgyógyászati tanácsok a XVII-XVIII. századból. Orvostörténeti Közlemények 1973, Schram Ferenc munkája. Orvostörténeti levelek. Communicationes ex bibliothecae Historiae Medicae Hungaricae 1965. Fodor István gyűjtése. Adatok a népi orvosláshoz. Ethnographia 1939. Vajkai Aurél munkája. A gyűjtögető gazdálkodás Cserszegtomajon, Néprajzi Értesítő 1941. Vajkai Aurél munkája. Adatok Zalabaksa gyűjtögető gazdálkodásához. Néprajzi Értesítő 1943. Bödei János munkája. Felvidéki tót babonák, Ethnographia 1894. Istvánffy Gyula munkája. Adalékok a moldvai csángók népi orvoslásához. Orvostörténeti Közlemények 1973. Bosznyák Sándor munkája. Embergyógyítás a moldvai székelyeknél. Néprajzi közlemények 1960. Diószegi Vilmos munkája. Házi különös Orvosságok, Nyomtattatott Kolozsvárott, az Jesus Társasága Akadémiájának betűivel 1773-ik eszt. Nedeleczi Vályi Mihály munkája, A magyar nyelv, történeti-etimológiai szótára. Budapest 1967. Magyar Etymológiai szótár. Budapest 1914-1944. Gombocz Zoltán és Melich János munkája. Magyarországi boszorkányperek, Budapest 1970.)


GYÓGYBOROK, GYÓGYPÁLINKÁK VADGYÜMÖLCSÖKBŐL, FÁK LEVÉBŐL

Majdnem mindenhol gyűjtögettek régebben vadgyümölcsöket, vadon termő növényeket. 




A balatonmelléki tájakon pl. a regényes várromok tövében ma is vadalmából és vadkörtéből készítik legszívesebben az ecetet. 

Szinte minden erdős vidéken bodzafánkot sütnek a májusi bodzavirágból (palacsinta tésztájában kell megmártani) néhol pogácsát a makk lisztjéből. 

Néhány erdő mellé települt faluban kedvelt csemegének számít a vadalmából készített almakocsonya, az aszalt zöldtök, a gyermekek által az erdőben gyűjtött édesgyökér. 

A Csermosnya völgyében egy emberöltővel ezelőtt még forrásvíz helyett, is hordókban tárolt, vadalmás vizet ittak, főleg nyáron. 

A dohányosok vaddohányból, szederlevélből, vadcseresznye leveléből sodort cigarettát szívtak, ha néhány napig nem jutottak hozzá a bolti dohányhoz…

Az erdőkben, cserjésekben gyűjtött vadgyümölcsökből a parasztok sűrűn készítettek borokat és pálinkákat.
A hajdani nyugati határőrvidéken (Őrség, Szegek, Hetés) például vadalmapálinkát, vadkörtepálinkát, szederpálinkát. 
Ugyanezeket a pálinkaféleségeket a Göcsejben is ismerik, mellettük azonban készítenek vadkörtetörkölypálinkát és kökénypálinkát is. 
Abaúji és zempléni tájakról származó adatok szerint ott a vadcseresznyét és a nyírfa édes levét dolgozzák föl (többek között) pálinkának. 

Erdélyben bor készül a vörös áfonyából, a hóharmatkor gyűjtött kökényből, az alföldi akácosokban, a balatonmelléki cserjésekben (és nyilván még másutt is) a vadrózsa piros bogyójából. 




Cserszegtomajon a vadgyümölcsök mellett régebben pálinkát főztek a szőlőből és a paradicsomból is. 
A szőlőnek a levét használták fel, nem a törkölyét.

Gyógyászati céllal készített erdei borok, erdei pálinkák is szóba kerülnek helyenként a gyűjtögető gazdálkodással foglalkozó néprajzi irodalomban, ilyenek például a fenyőpálinkák. 
Általában a borókafenyő bogyójából, a bucsfenyő magjából készülnek, csípős, fűszeres ízű, gyantaillatú italok. 
Állítólag komoly étvágygerjesztő, hurutgyógyító, vízelhajtó erejük van. 

Gyógyító céllal készült a Göcsejben a századforduló táján a földi bodza gyümölcséből főzött pálinka is. Gönczi Ferenc gyűjtése szerint a gyomorbajosok gyógyszeréül szolgált elsősorban. 
Eléggé kellemetlen, a macskagyökérre emlékeztető szagú ital volt.

A fekete áfonyából szinte minden erdős vidéken készítettek a parasztok gyógyborokat. Vesebántalmak, bélbántalmak, emésztési zavarok, májbetegségek ellen itták ezeket. 
Az áfonyabor színe a bíborra hasonlított, aromájában az édes és a savanyú íz keveredett.

Néhány nyírségi, zempléni, erdélyi faluban ügyes csapoló szerszámokkal édes falevet csurgattak ki a gyertyánfa, a jávorfa, a bükkfa, a nyírfa gyönge törzséből. 
A fák levét hol frissen itták, hol borrá erjesztették. 
A jávorlébor, a gyertyánlébor, a nyírlébor a paraszti hagyományok szerint igen hatásos volt az erős fejfájás ellen. 
A nyírfa friss levét és a belőle készített bort a század elején még literszám mérték a debreceni és a nyíregyházi piacokon. 
Népi elnevezésük virics volt…




A gyűjtögetésről, az erdőben élő parasztok mindennapjairól szóló irodalom hangulatos mozzanatokkal van teli, a verejtékes világ meseszerű ellenpontjaival.

 Néhány motívum:

Az édes levegőjű hegyi kaszálókon a szénában vadalmát puhítanak a parasztasszonyok. 
Az aszalókunyhókat körülfogó veteményesekben citromfű és kék káposzta nő. 
A júniusi záporok után rakottyakéregből készített kosarakba gyűjtik a gyerekek a kucsmagombát, a kék galambicát. 
Az erdei majorok tornácait lilán és pirosan futja be az ebszőlő. 
Az erdőszéli gyümölcsök, virágok elnevezése néha egészen móraferences hangulatú. Üvegalma, csengetőkörte, cinegehéjú dió, didergővirág, máriakönny.

(IRODALOM. A gyűjtögető gazdálkodás. Budapest 1939. Gunda Béla munkája. Szentgál, Budapest 1959. Vajkai Aurél munkája. A gyűjtögető gazdálkodás Cserszegtomajon. Néprajzi Értesítő 1941. Vajkai Aurél munkája. Vállus, egy summásfalu élete. Bölcsészdoktori értekezés kézirata. Petánovits Katalin keszthelyi muzeológus munkája. A vadon termő növények szerepe a táplálkozásban az abauj-zempléni hegyvidéken. Néprajzi Értesítő 1957. Újvári Zoltán munkája, Gyűjtögetés a Csermosnya völgyében. Néprajzi Értesítő 1941. Márkus Mihály munkája. Az Őrség népi táplálkozása. Budapest 1943, Kardos László munkája. Adatok egy primitív pálinkafőző eljárás előfordulásához, Ethnographia 1945.Némethy Endre munkája. Adatok Zalabaksa gyűjtögető gazdálkodásához. Néprajzi Értesítő 1943. Bödei János munkája. Vadon termő növények népünk asztalán. Élet és Tudomány 1955. 35, szám. Gunda Béla munkája. Fűszerek könyve. Budapest 1972. Romváry Vilmos munkája. Zagyvarékas néphite, Néprajzi közlemények 1964. Cs. Pócs Éva munkája. Göcsej, Kaposvár 1914. Gönczi Ferenc munkája. Gyógyító növények, Budapest 1966. Rápóti Jenő és Romváry Vilmos munkája,. Viricselés a Székelyföldön, Ethnog-raphia 1937. Győrffy István munkája. A Bakony néprajza, Budapest, 1959. Vajkai Aurél munkája. Adatok a Bakony erdei életéhez. Néprajzi Értesítő 1942. Tálasi István munkája.)


GYÓGYLIKŐRÖK A MILLENEUM IDEJÉN

Vanília, fahéj, bors, babérlevél, köménymag, piros paprika, majoránna, szegfűszeg, szerecsendió, gyömbér, ánizs, narancshéj… 




A fölsoroltak családi fűszereknek számítanak ma. 
Jellegzetes együttesük nem újkeletü, jobbára ugyanezeket a fűszereket lehetett megtalálni már száz évvel ezelőtt is a háziasszonyok polcain, akácfából faragott dobozokban, apró porcelánedényekben, a rézmozsár, az almareszelő, a kis diódaráló szomszédságában. 

A gyömbérszagú, falépcsős fűszerboltok is elsősorban ezekkel a fűszerféleségekkel voltak teli akkoriban. 
A fűszeregyüttes története egészen a késő-középkorig nyúlik vissza: amikor jórészüket még patikában árulták, aranymérlegen mérték és némelyikükhöz csak kisebb fajta vagyon ellenében lehetett hozzájutni. 
A szárazföldi karavánok, a tengeri caraccók és caravellák véres és kalandos utakon szerezték be a legtöbbjüket, indiai, ceyloni tájakról, távoli fűszerszigetekről. 

A legmesésebb kinccsel állítólag az utolsó magelláni caravella tért vissza az óvilágba: ennek a hajónak a mélyén közel egy tonnányi keleti fűszer rejtezett. 
Canonak, a caravella kapitányának Ötödik Károly császár nemesi címet és címerhasználati jogot adományozott, a tengerész címerében ezentúl két fahéjrúd, három szerecsendió és tizenkét szegfűszeg díszelgett…

Ennek a jellegzetes fűszeregyüttesnek a fölhasználásával különösen sok italféleséget készítettek nálunk a Milleneum idején. 

Vanílialikőröket, fahéjas puncsokat, szegfűszeges julepeket, szerecsendiós noggot, ánizsos, narancshéjas pálinkát például. 




A selyemfüggönyös nappali szobák, szecessziós szalonok jellemző csemegéi voltak ezek, az almahéj tea, a narancsvirágból készített krém, a zöldmandulabefőtt, az ófalvi és fehértemplomi bor, a rezedapálinka mellett.

A különös és hangulat teli készítmények körébe tartoztak a gyógylikőrök is. 
A gyömbérlikőrök, a kékszilvalikőrök, az ánizslikőrök, a keserűlikőrök pl. Emésztésjavítóul és gyomorerősítőül itták ezeket, komolyabb bajok esetén nemigen nyúltak hozzájuk. Állítólag igen jóízűen lehetett aludni a kékszilvalikőrtől. 
Ez francia receptek alapján készült: a csonttá aszalt kékszilvát a magjával együtt megőrölték, könnyű pálinkát adtak hozzá, megerjesztették. 
A kandalló melegénél érlelődött meg néhány nap alatt a likőr aromája.

A milleneumi ebédlők túldíszített asztalain rózsalikőrös butéliák is álltak néha. 
Sötétpiros rózsasziromból sajtolt olaj, citromsárga üveges cukor és illatos szesz fölhasználásával készítették ezeket: a szirom gyógyanyagai alapján valószínű, hogy a gége és a mandula gyulladásait enyhítették velük. 

Egy kagyló formájú tálakkal, szőlőfürtökkel, dinnyekaréjokkal díszített korabeli receptgyűjtemény mézes diópálinkák és mézes likőrök leírását adja. 

Elsősorban toroktisztító italok voltak ezek, általában köménnyel, fahéjjal, szegfűszeggel dúsították az aromájukat. 
A lila virágú fodormentából készített gyógylikőr is a gégejárat őre volt: íze ennek az erős cukoréra hasonlított. 

A milleneumi világ hangulatába harmónikusan illeszkednek bele a korabeli fűszerkereskedések elnevezései. 
Kékgolyó, Cukorsüveg, Holdvirág, Zöld citrom, Török császár. Aranyhajó.






GYÓGYLIKŐRÖK RECEPTJEI A MILLENEUM IDEJÉBŐL

1. Ánizslikőr, 60 gramm ánizst, 30 gramm édesköményt összetörünk és öntünk rá 2 liter pálinkát, desztilláljuk, hagyjuk 8 napig állni a napon, aztán tegyünk hozzá cukrot. 
Szobában 12 napig hagyjuk állni és gyapoton kell átszűrni.

2. Keserű likőr, enyhe. 5 gramm kalmuszgyökeret, 30 gramm genziangyökeret, 10 gramm édes ánizst, 30 gramm szegfűszeget, 5 gramm fodor-mentafüvet, 5 liter 70 fokos tiszta borszeszbe teszünk, egy hétig a napon hagyjuk, leszűrjük és 10 liter vízben melyben 3 kiló cukrot megfőztünk, elkeverjük.
 Néhány nap múlva itatós papíron átszűrjük és üvegekbe töltjük.

3. Diópálinka, mézes. 2 liter 94 fokos szeszbe 30-40 puha bélű zöld diót aprítunk és négy hétig ázni hagyjuk benne, aztán 17 gramm fahéjat, ugyanannyi szegfűszeget és 1 kiló mézet keverünk közibe: a mézet azonban előbb egy liter vízben felforraljuk és minden habját leszedjük. 
Mielőtt a mézet belekevernénk, ennek teljesen ki kell hűlni. 
A pálinka két hétig tisztul, aztán fogyasztható.




4. Mézlikőr. Erős pálinkához sűrűre főzött mézet keverünk, és 6 hétig érintetlenül hagyjuk, hogy az elegyülés tökéletesen megtörténhessék. 
Ha különleges ízt akarunk az italnak adni, néhány csepp kömény, borsosmenta, ánizs stb. illószeszt adunk hozzá.

(IRODALOM: Fűszerek könyve, Budapest 1972. Romváry Vilmos munkája. A kultura világa, 4. kötet, Budapest 1963. Különféle italok, Budapest 1902. A szerző nevének feltüntetése nélkül. Az ínyesmesterség könyve, Budapest 1889. Glück Frigyes és Stadler Károly munkája. Fagylaltok. krémek, parfait-k és kocsonyák, Budapest 1903. A szerző nevének feltüntetése nélkül. Gyógyító növények. Budapest 1966. Rápóti Jenő és Romváry Vilmos munkája. Cégérek. Budapest 1971. Csatkai Endre munkája.)












Szeretettel,

Gábor Kati


web oldalaim:




blog oldalam: 







Bejegyezte: dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)