Magyar marad-e az ország?

Magyar marad-e az ország?

A díszmagyarba öltözött MOSZAD ügynökök vezetése mellett.

Simicska a Mandinernek: Orbán odajött hozzám, és azt mondta, jelentenie kell rólam 

2015. március 8. 18:17 Mandiner 

Interjúlehetőséget kértünk Simicska Lajostól. Szerettük volna megtudni, ő hogyan látja az Orbán Viktorral folytatott küzdelmét, annak okait, valamint saját, a politikai-gazdasági életben betöltött szerepét. A médiatulajdonos-vállalkozót sms-ben kerestük meg. Napokkal sms-ünk után, vasárnap megcsörrent a telefon. Simicska Lajos volt a vonalban. Nem zárta ki egy leendő nagyinterjú lehetőségét, azonban jelezte, hogy a történet értelmezhetőségéhez messziről kell kezdenünk. Stumpf András interjúja. 

Mennyire messziről? 

Ha érthetővé akarjuk tenni a történetet, eléggé. Nagyon szegény munkáscsaládban nőttem fel, ezt bizonyára tudják. Apám a munkástanács titkára volt '56-ban, amiért tönkre tették. Fizikailag is. Már gyerekkoromban rokkantnyugdíjas volt. Az általános iskolában, az úttörőségre való felkészülés kezdetén közöltem is a tanárnővel, hogy én nem akarok úttörő lenni. "Pont olyan fasiszta leszel, mint az apád." Ez volt a válasz. Kétszer felvételiztem aztán az egyetemre sikertelenül, míg végül harmadszorra felvettek az ELTE jogi karára. Előtte azonban vittek katonának Zalaegerszegre. Ott aztán egyszer Pallos őrnagy berendelt magához. Az asztalán tíz centi vastag akta volt. Rólam. 22 éves koromra már ennyi összegyűlt. Az őrnagy aztán felolvasott a jelentésekből. Olyanokat is tudtak például, hogy mit mondtam a középiskolai osztálykirándulásokon. A hadseregnél is célszemély voltam, ez kiderült a többi jelentésrészletből. Azzal fejezte be, hogy vigyáznom kellene magamra, az egyetem így bizony veszélyben lehet. 

Mit mondott erre? 

"Nem biztos, hogy mindenkinek egyetemre kell mennie." Ezt. Aztán negyedórás monológot tartottam neki arról, hogy szerintem szereptévesztésben vannak, nem az lenne a dolguk, hogy a jövő értelmiségének gerincét megtörjék. Az őrnagy rendes volt, közölte, hogy amíg ő ott van, nem esik bántódásom. Még azt is hozzátette, hogy az elhárító tiszttel, Major századossal azért vigyázzak. 

Ki tudta következtetni, kik jelentettek önről? 

Volt, akiről igen. Mondtam is a fickónak aztán, hogy ide figyelj, hogy képzeled... Ennél persze durvábban fogalmaztam. Az illető összeomlott. Magyarázkodott, hogy értsem meg, nem tehetett mást. "Hogy gondoltad ezt? Egy egyetemre fogunk járni! Nem fogtad fel, hogy semmi sem tart örökké? Hogy ez kiderül?" 

Ki volt az illető? 

A neve nem fontos. Már halott. Félrenyelte a töltött káposztát és megfulladt. 

Képletesen vagy konkrétan? 

Teljesen konkrétan. 

Tiszta Tarantino. Mást nem tudott meg a jelentésrészletekből? 

Nem azokból. Volt viszont, aki odajött magától és elmondta. "Figyelj, Lajos, az a helyzet, hogy jelentenem kell rólad." Azt mondtam az illetőnek: nincs harag, jó, hogy szólt, majd kitaláljuk együtt, miket írjon. Azt hiszem, maguktól is rájöttek már, ő ki volt. 

Orbán Viktor? 

Igen. Amikor aztán leszereltünk, az étteremben várakoztunk, már civilben, őt kiemelték közülünk. Úgy mentünk haza a leszerelő vonattal is, hogy Viktor nem volt velünk. Minden katona elmegy bulizni, ha leszerelt, így tettünk mi is, aztán ott egyszer csak megjelent. "Hát te hogyhogy itt?" Azt mondta, alá akartak íratni vele, de ő nemet mondott. Harminc éven át elhittem neki, hogy így történt. 

Ma már nem? 

Ma már nem tudom, mit gondoljak. 

Kikérte az önről szóló jelentéseket? 

Utánanézettem. Úgy tudom, semmi sincs rólam. Ez csupán azért furcsa, mert a saját szememmel láttam az aktát 22 évesen, a saját fülemmel hallottam a rólam szóló jelentéseket az őrnagy szájából. 

A rendszerváltáskor sok akta eltűnt. 

Budapesten, igen. Van azonban egy másik város, ahol minden meglehet. 

Moszkva? 

Pontosan. 

Arra céloz, hogy ott megvannak a mai miniszterelnök egykori jelentései, s ezzel zsarolhatja őt Putyin? 

Ha ezek meglennének és napvilágra kerülnének, az mindent borítana itthon. Ez biztos. Én meg - az elmúlt egy év történései után - nem tudom már, kiről mit gondoljak. 

*

Ha Simicska Lajos is úgy akarja, a beszélgetést folytatjuk. A Simicska által elmondottakkal kapcsolatban megkerestük a Miniszterelnökséget, ahonnan azt ígérték, hamarosan reagálnak. 
Frissítés: A Miniszterelnökségtől érkezett válaszban cáfolják Simicska állítását, és korábban közzétett dokumentumokkal támasztják alá a miniszterelnök álláspontját. 
Kapcsolódó: 
   Orbán Viktor és Lévai Anikó elhallgatott titka: "apuka" állambiztonsági ügynök volt 
   Miért nem akarja Orbán Viktor az állambiztonsági múlt feltárását? 
   Rendőrségi nyomozás indult Orbán Viktor vejének sikeres közbeszerzései miatt 
   Ángyán: maffiacsaládok nevezik ki a kormánytagokat 
   Az Orbán-kormány maga a maffia? 
   A rendőrség Orbán Viktor maffiaállamában 
   Orbán Viktor szerint a nulla a jó jövedelemadó-kulcs, a tehercsökkentés a cél 
   Orbánsajtó: A baloldal belső köreihez tartoznak a Buda-Cash vezetői, a brókerbotrány vezéralakjai 
   A bankkonszolidációval kezdődött minden bajunk! 
   Mi rejlik a román korrupcióellenes harc sikere mögött? 
   A Liberális Internacionálé teljes jogú tagja kíván lenni a Fidesz 

Orbán Viktor és Lévai Anikó elhallgatott titka: "apuka" állambiztonsági ügynök volt

Forrás: https://kuruc.info/r/2/139965/?honnan=Nemzeti_Hirhalo

Ha valaki még nem jött volna rá, miért ellenzi Orbán Viktor az átmentett állambiztonsági múlt feltárását, az ügynökügyek törvényes rendezését, a vétkesek megnevezését, az áldozatoknak járó erkölcsi elégtételadást, azoknak egy újabb adalékkal szolgálunk. Ha valakinek eddig még nem tűnt volna fel, miért előny ma a rehabilitált állambiztonsági múlt, miért védi Orbán Viktor a volt besúgókat, miért nevez ki állami és kormányzati pozíciókba volt hivatásos tiszteket, miért tünteti ki őket és garantálja békés nyugdíjas éveiket, az olvassa el lassan és tagoltan az alábbi tényeket, és gondolkodjon el róluk. Orbán Viktor apósa, feleségének, Lévai Anikónak az édesapja, Lévai István állambiztonsági ügynök volt. Lévai István: „Lenkei” ügynök Lévai István 1922. augusztus 18-án született Szolnokon, anyja Deák Mária volt. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában fellelhető iratok (ÁBTL 3.1.1. B-77726) szerint 1955. augusztus 29-én szervezte be ügynöknek a mezőgazdasági elhárítás. A beszervezést a szolnoki S. Tóth Mihály államvédelmi hadnagy végezte terhelő adatok alapján. Lévai István a „Lenkei” fedőnevet kapta, és a mezőgazdaság területén, az úgynevezett „kulákvonalon” foglalkoztatták. Egy 1957-es értékelő megállapítás szerint „…az ellenforradalom előtti időszakban elég jó munkát végzett.” Állambiztonsági nyilvántartó kartonja (6-os karton) szerint a 6 elemit végzett földműves, aki 8 katasztrális holdon gazdálkodott, maga is kuláknak számított szociális származása alapján. A hatalomhoz való viszonyát lojálisnak minősítették. Lévai István állambiztonsági nyilvántartó kartonja Az Államvédelmi Hatóságot 1953. júliusában összevonták a Belügyminisztériummal, amelynek I. (államvédelmi) Főcsoportfőnökségén a VI. főosztály feladata volt a mezőgazdasági elhárítás a VI/1., budapesti és a VI/2., vidéki osztállyal. Amikor a forradalom után 1957-ben a BM II. (Politikai Nyomozó) Főosztályának 7. osztálya vette át a mezőgazdasági elhárítást, Szolnokon a megyei Rendőr-főkapitányság Politikai Nyomozó Osztályának VII. alosztálya ismét felvette a kapcsolatot Lévai István hálózati személlyel, a „Lenkei” fedőnevű ügynökkel. G. Nagy Lajos rendőr nyomozó százados, alosztályvezető 1957. november 8-i jelentéséből kiderül, hogy megbeszélték a kapcsolattartást „Lenkeivel”, ő azonban elzárkózott a további munkától, arra hivatkozott, hogy idegileg nem bírja. Lévai ügynök „…elég jó munkát végzett” „Megemlítette, hogy alig bírta ki októberben az eseményeket, félve mindenkor attól, hogy lelepleződik és szigorúan felelősségre fogják érte vonni. Megjegyezni kívánom azt, hogy nevezett személy az ellenforradalom előtti időszakban elég jó munkát végzett. Ezzel is próbáltam magunk mellé állítani, illetve meggyőzni, hogy a munkát vállalja továbbra is, de ennek ellenére sem volt hajlandó.” Az alosztályvezető ezért javasolta Lévai István ügynök kizárását az állambiztonsági hálózatból. Az osztály vezetője, Szabó István r. őrnagy engedélyezte azt. Lévai István még aznap „Titoktartási Nyilatkozat”-ot írt saját kezűleg. Így szólt (helyesírási hibák nélkül): „Nyilatkozat, Lévai István, sz. 1922. aug. 18, Szolnok, anyám Deák Mária, lakom Szolnok, Rózsa utca 4/a. A mai napon köztem és a BM. ÁVH közötti kapcsolat megszakadt. A tudomásomra jutott módszereket a legnagyobb titokban tartom, a kapcsolatról senkinek semmilyen körülményben nem beszélek. Szolnok, 1957. nov. 8-án. Lévai István” „Lenkei” saját kézzel írt titoktartási nyilatkozata 1987. márciusában a Szolnok megyei III/III. osztály operatív érdekből ismét érdeklődik Lévai István iránt, betekint dossziéjába, s tanulmányozza őt, de azt állapítja meg, hogy már nem felel meg céljainak. A „Lenkei” fedőnevű B-dossziét 1957. november 11-én zárták le, de csak 1958-ban került irattárba. Az ügynök jelentései nem ismertek, csak „elég jó munkája.” Lévai István 1957. november 23-án megnősült, elvette Cseh Klárát (Szolnok, 1933. november 12, Pomázi Margit), az Állami Biztosító kisegítő dolgozóját. Leányuk, Lévai Anikó 1963. augusztus 15-én született Szolnokon, 1986-ban kötött házasságot Orbán Viktorral. Lévainé Cseh Klára Lévai Anikó Az ifjú Orbán Viktor, az ügynök veje Lévai István 2006-ban hunyt el. Nincs nyoma, hogy valamikor is feltárta volna állambiztonsági múltját, nyilvánosan bocsánatot kért volna azoktól, akik ellen „elég eredményes munkát végzett.” Amikor 2011-ben Lévai Anikó műsorvezetésével film készült Szolnokról és a Tiszáról („Szerelmes földrajz”), ebben Lévai Istvánról is meleg szavakkal esett szó, a Magyar Nemzet tévékritikája egyebek között ezt írta: „Lévai István életútját, egyéniségét igazából nem is azért érdemes a tévénézők sokaságának megismerni, mert Lévai Anikó édesapja volt, hanem mert egy vészesen fogyatkozó embertípust testesített meg. A függetlenségét mindenáron megőrző, szabadságára büszke ember típusát, aki kemény munkával, panaszos szó nélkül teremtette meg a családi lét – jólét! – alapjait…” Kuruc.info Kapcsolódó: - Miért nem akarja Orbán Viktor az állambiztonsági múlt feltárását? - Amit Orbán Viktor nem tett ki a honlapjára állambiztonsági múltjáról 
Forrás: https://kuruc.info/r/2/139965/?honnan=Nemzeti_Hirhalo

Miért nem akarja Orbán Viktor az állambiztonsági múlt feltárását? 

Forrás: https://kuruc.info/r/9/93098/?honnan=Nemzeti_Hirhalo

A magyar Országgyűlés történetében február 20. ezentúl - "Az állambiztonsági múlt átláthatóvá tételéről" szóló törvényjavaslat kormánypárti elutasítása miatt - a Fidesz-KDNP morális csődjének és politikai züllöttségének napja. Február 25. pedig nemcsak a kommunizmus áldozatainak emléknapja, hanem a Fidesz-KDNP kétharmados cinizmusának és álságos képmutatásának a napja is. Az utóbbi helyszínén, a Terror Háza előtt a kommunista diktatúrák bűnöseinek megnevezését követelték, a terrort végrehajtó szervezetek és tagjaik megbüntetését. Nem volt hiány jelszavakban most sem: "A múltat be kell vallani!", "Nem lehet nyugodt a jövőnk, ha nem tiszta a múltunk!" Orbán Viktor miniszterelnök, divatos lila sállal a nyakán, lila gőzös tekintettel és szégyenérzet nélkül nézett a zemberek szemébe: miféle ellentmondás lenne itt? Ott azt mondtuk, itt ezt mondjuk. Megtehetjük. Erre kaptunk felhatalmazást. Diktátorbán annyira hozzászokott a párt- és kormányszintre emelt hazudozásaihoz, hogy bárhol, bármikor, bárkit hülyének tud nézni szemrebbenés nélkül. Valóságellenes kommunikációja egy közepes képességű vidéki színész hamis gesztusaival egyre inkább a politikai giccs felé viszik hiteltelen alakját, nemzetrontó ámokfutását. Mégis őt dicséri Schmidt Mária, a Terror Háza milliárdos, "züllött" (az utóbbi jelzőt egyik kritikusától kapta) SZDSZ-beütésektől terhelt főigazgatója, Heltai Péter volt Securitate-ügynök ("Hegel") barátja és házbeli foglalkoztatója, s tapsol a kivezényelt birkanép is, mert már rég nem tudja követni, mi is történik körülötte a nyálkás és alantas cigánykodásban. Orbán Viktor és híres-hírhedt kézcsókja Többször leírtuk már e hasábokon, most mégis megismételjük: a rendszerváltás óta eltelt két évtizedben a politikai elit elmulasztotta az ügynökügyek teljes körű, a társadalom számára megnyugtató törvényes rendezését. Nem végezte el az átmentett állambiztonsági múlt elfogulatlan történeti feltárását, akadályokat gördített a levéltári kutatások útjába. Ezért is megmaradt a jogállamisággal ellenkező tisztázatlanság és bizalmatlanság légköre, a zsarolhatóság és az aktuálpolitikai haszonszerzés lehetősége. Az egykori állambiztonsági hálózati személyek és a hivatásos állomány tagjai a mai napig nem távoztak a közéletből és a közvéleményt formáló személyiségek köréből. Közülük válogat mindegyik négyévente jövő-menő kormány, politikai döntéshozó, elfogadva, sőt igényelve nyílt és elvtelen szolgálataikat, melyekért kitüntetik és előléptetik őket. A volt titkosszolgálatok legfőbb fegyvere: az információs monopólium és a hálózati kapcsolat ma is jól kamatoztatható a politikai pártok gazdasági-pénzügyi holdudvarában. Nem véletlen, hogy a hatalomra került kormányzó erők fertőzöttségük fokától függően riadtak vissza a jogi lépések következetes végig vitelétől, mindig hagytak menekülő kiskaput, kijátszották az átvilágítási törvényt, máig nincs szankciójuk a múltban elkövetett bűnöknek. A vétkesek részéről hiányzik az őszinte beismerés, a bocsánatkérés, a morális elégtétel-adás. Helyette folyamatos hazudozást hallunk, a történtek bagatellizálását, a lelkiismeret elhallgattatását, a társadalmi felelősségvállalás elhárítását az erkölcsi relativizmus jegyében. A mai nemzetbiztonsági szolgálatok örökölték elődeiktől a nem jogállami módszerekkel megszerzett információs monopóliumot, melyről maguktól nehezen vagy sohasem fognak lemondani. Ez is megnehezíti és lelassítja a történészek, levéltári kutatók munkáját, eredményeik nyilvánosságra hozatalát, s az áldozatok információs kárpótlását. Ám egy elszegényedett, szellemileg, lelkileg, fizikálisan és morálisan is leépülő, közömbös társadalomban is alapvető jogunk, sőt kötelességünk, hogy megismerjük saját történelmünket, annak legsötétebb lapjait is. Azokat is, amelyeket ma is takargatnak, elrejtenek előlünk. A politika ígérget, majd gyáván meghátrál A politika az elmúlt 20 évben ígéretek sorát tette a kirakatba, ám amikor eljött a nagy szavak valóra váltásának ideje, gyáván meghátrált, cserbenhagyta a jogalkotást s a társadalmi várakozást. Például akkor, amikor 2002. június 18-án nyilvánosságra került Medgyessy Péter miniszterelnök titkosszolgálati érintettsége. Másnap Medgyessy ünnepélyes bejelentést tett: „Törvénymódosítást kezdeményezek és kérem sürgős, rendkívüli eljárás alkalmazását, ami arról szól, hogy a III/III-as belügyminisztériumi ügyosztály teljes névsorát hozzuk nyilvánosságra, függetlenül attól, hogy a politika részesei-e az illetők ma vagy sem. Javaslom továbbá, ez a törvénymódosítás tartalmazza azt is, hogy a hírszerzés, kémelhárítás, katonai elhárítás terén azokat az anyagokat, amelyek a személyekkel foglalkoznak, tegyük kutathatóvá; a Történeti Hivatal szaklevéltárként működjön a jövőben. Javaslom, hogy ezt a teljes névsort a közéleti szereplők esetében legyen kötelező nyilvánosságra hozni.” Medgyessy Péter Az öt ígéretet tartalmazó javaslatból az első kettő egyértelműen nem valósult meg. A harmadik erős korlátozásokkal vált valóra  a 2003. évi III. törvénnyel. A negyediknek már az ígéret elhangzásakor sem volt sok értelme, mert a Történeti Levéltár nemzetbiztonsági szaklevéltárként működött. Az ötödik ígéret - a közszereplők névsora kötelező nyilvánosságra hozataláról - azért nem valósult meg, mert leszavazták, a saját frakciójából is. 2005 tavaszán az MSZP alkotmánymódosítással akarta elérni, hogy az ügynöktörvény nyilvánossága felülírja a személyes adatok védelmét. De Gyurcsány Ferenc - akárcsak Medgyessy Péter - rosszul mérte fel a párt idősebb generációjának befolyását, valódi szándékát, továbbá az egykori és mai titkosszolgálatok gazdasági és más érdekcsoportosulásokat összekötő háttérhatalmát, amelynek nem célja a teljes körű tisztázás, annál inkább a múlt bűneinek takargatása. Gyurcsány Ferenc A tét az volt, hogy a nem közszereplők esetében is derüljön fény a besúgókra, aktáik legyenek megismerhetők a levéltárban. Amikor a képviselők szándék-etikai nyilatkozatokat tesznek, magasztos erkölcsi tételekről szavalnak, mindig az előbbivel értenek egyet. Ám amikor eljön a szavazás ideje - akkor nincsenek jelen, vagy másképp szavaznak. Az SZDSZ megosztott volt a kérdésben, akárcsak a többi párt. A Fidesz kiszámolta, hogy hány képviselőjének kell hiányoznia az ülésteremből ahhoz, hogy elbukjon a javaslat, így a bent lévők, adva a látszatra, nyugodtan szavazhattak igennel, és vádolhatták utólag a kormánykoalíciót azzal, hogy elsíbolta az ügynökügyet. Mi történt? Az alkotmánymódosításhoz nem a jelenlévő, hanem az összes képviselő kétharmadának, vagyis 256 képviselőnek az igen szavazatára lett volna szükség. Ám a szavazáson csak 260 képviselő vett részt. Az ellenzékiek többsége távol maradt. A kétharmados többséghez 23 szavazat hiányzott. Nemmel 8-an szavaztak: 3 MSZP-s, 3 SZDSZ-es és 2 fideszes. A kormánypártiak közül csak egy képviselő tartózkodott: Tóth András, a titkosszolgálatokat felügyelő államtitkár. Nemmel szavazott Medgyessy Péter volt kormányfő is, aki annak idején, lelepleződése után megígérte a kérdéskör teljes tisztázását. Most már azt nyilatkozta: „Az egész ügy értelmetlen.” A politika morális állapota, a politikai elit alkalmatlansága azóta sem változott. Felelős vezetők képtelenek jó lelkiismerettel, következetesen képviselni választóikat. 1995-ben Kuncze Gábor belügyminisztersége alatt létrejött az első Iratfeltáró Bizottság. Teljes kudarcba fulladt a munkája. Volt, ahova be sem engedték őket, másutt nem válaszoltak kérdéseikre. Okkal mondta a bizottság egyik tagja: „..színjáték folyt, eleve olyanok voltak a játékszabályok, hogy a lényeges dolgok titokban maradjanak…”, a két párt viselkedéséből erre lehetett következtetni. Kuncze és Orbán 2002-ben a Medgyessy-ügy kirobbanása után két SZDSZ-es képviselő kezdeményezésére jött létre a Mécs Bizottság a rendszerváltás utáni kormánytagok állambiztonsági múltjának vizsgálatára. A négypárti konszenzus (349 képviselő szavazott igennel, csak hárman nemmel) hamar elszállt. A bizottság csak az ügyrendjét tudta megállapítani, később már nem tudott határozatokat hozni, mert azokhoz a bizottsági tagok többségének a szavazatára lett volna szükség, ám a bizottságban fele-fele arányban voltak kormánypárti és ellenzéki képviselők. Az ellenzéki tagok nagyon hamar bojkottálták a bizottság üléseit, mert úgy tűnt: az Orbán-kormányban volt a legtöbb érintett azon tíz személy közül, akinek érintettségét a Bizottság nagy valószínűséggel megállapította. Mécs Imre 2007. júliusában a Gyurcsány-kormány újabb kísérletet jelentett be: olyan független szakértői bizottság kinevezését, amelynek az a feladata, hogy elemezze-értékelje: törvényesen zajlott-e az egykori állambiztonsági szervek iratainak átadása, azok egyesítése a Történeti Levéltárban, s ennek alapján tegyen javaslatot a jelenlegi szabályozás módosítására. A 7 tagú Kenedi Bizottság 2008 októberében 438 oldalas jelentésében 18 pontos javaslatot tett a kormánynak azzal az ajánlással, hogy azok realizálását legjobban egy új törvény szolgálná, az hatásosabb lehetne, mint a jelenlegi 2003. évi III. törvény módosítása. Egyik legfontosabb javaslatuk az volt, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatalban és az Információs Hivatalban őrzött, az állambiztonsági szolgálatok nyilvántartásainak máig legteljesebb adatait tartalmazó mágnesszalagokat ki kell nyomtatni, és a rajtuk lévő adatokat felül kell vizsgálni. Megengedhetetlen, hogy a teljes adatállomány elzárva maradjon a történettudomány és a nyilvánosság elől, és kinyomtatás hiányában az adathordozó elhasználódása miatt megsemmisüljön. Kenedi János 2010 áprilisában Bajnai Gordon kormányfő egy háromtagú bizottságot állított fel Kenedi János vezetésével, hogy az felügyelje az 56 ezer hálózati személy nevét, fedőnevét, azonosító adatait és beszervezési dossziéjának számát tartalmazó, a Nemzetbiztonsági Hivatalból előkerült 18 mágnesszalag adatainak feldolgozását, minősítésük felülvizsgálatát, majd a minősítés alól feloldott anyagok levéltárba adását. A törvényi rendezés eddigi kulcskérdései 1., Kik tartoznak abba a társadalmi körbe, akiket át kell világítani? a., Parlamenti képviselők, közjogi méltóságok, állásuk betöltéséhez állami „esküre kötelezettek”, közéleti személyiségek, bírák, ügyészek, államigazgatási és önkormányzati vezetők, közvélemény-formálók, a tudati gondolkodást befolyásolók (írók, újságírók, filozófusok, egyházi személyek, tudósok, művészek stb.), közszereplők; b., Nemcsak közszereplők, hanem mindenki, aki kapcsolatban állt az egy párti diktatúra elnyomó szervezetével; c., Ki a közszereplő? Mikor volt közszereplő: beszervezettsége idején vagy ma az elbírálás idején? 2., Milyen szempontok szerint világítsák át őket? A volt BM. Állambiztonsági Főcsoportfőnökség mely szervezeti egységéhez való tartozás alapján? a., Csak a III/III-hoz, a politikai rendőrséghez? b., Bármely szervezeti egységéhez való tartozás megalapozza az érintettséget? III/I-es hírszerzés, III/II-es kémelhárítás, III/V-ös operatív technikai csoportfőnökség, III/IV-es katonai elhárítás, a honvéd vezérkar katonai hírszerzése, továbbá szigorúan titkos állományú tisztek, „T”-lakásgazdák, a büntetés-végrehajtás belső elhárítása (fogdaügynökök); nemkülönben ide tartozóan az egykori Államvédelmi Hatóság, a HM Katonapolitikai Osztály és az 1956-57-évben működött karhatalmi alakulatok; c., Csak az állambiztonsági hálózati személyek (ügynök, titkos megbízott, titkos munkatárs) körét vegyék figyelembe vagy: d., A teljes hivatásos állományt is (nyílt, titkos, szigorúan titkos állomány); e., Mi legyen az állambiztonsági hálózati személyek körébe nem sorolható társadalmi kapcsolattal, hivatalos kapcsolattal és alkalmai kapcsolattal? Kiterjeszthető rájuk a hálózati személy fogalma, mert operatív feladatuk volt a politikai közvélemény befolyásolása? f., Meddig legyen titkos azon volt hálózati személyekre vonatkozó iratok minősítése, akiket a rendszerváltást követően tovább foglalkoztattak egyes szolgálati ágak? A kapcsolat megszűnése után 15-20 évig, külföldi állampolgárok esetében haláluk vagy a kapcsolat megszűnése után 30 évig? 3., Mi az a közérdekű adat, amely a hálózati személlyé minősítés alapja? a., Bármely együttműködés ténye önmagában; b., A négy bizonyíték (6-os karton, beszervezési nyilatkozat, írásos jelentés, pénzügyi bizonylat) közül legalább kettő együttes jelenléte; c., Ki állapítsa meg, hogy valaki milyen minőségben szerepel az állambiztonsági iratokban? „Történészi-levéltári szakmai-tudományos értékelés” vagy „tudománytól idegen testületek, például bíróságok döntsék el egy tudományos megállapítás helyességét”? A történészi-levéltári szakmai-tudományos értékelés történhet-e kizárólag tartalom elemzés összefüggései alapján is, s nem szükséges 6-os karton, beszervezési nyilatkozat, jelentés, pénzügyi bizonylat? 4., A nyilvánosságra hozatal szempontjából tehető-e különbség hálózati személy, a hivatásos állomány és az operatív kapcsolatok adatai között? Hogyan kell megváltoztatni a közszereplőkkel kapcsolatos szabályozás irreális, túlzó feltételeit a nyilvánosságra hozás tekintetében? 5., Hogyan kényszeríthető ki a szűkebb körű titkosítás, s az, hogy a jelenlegi titkos iratok birtokosa szervezetileg ne tarthassanak indokolatlanul vissza olyan iratokat, melyeknek a levéltárakban a helyük az információs kárpótlás, illetve a tudományos kutatás számára? 6., Jogosultak-e a megfigyeltek az iratokban szereplő teljes tényanyagot megismerni vagy változatlanul csak a velük személyes kapcsolatba hozható személy adatait ismerhetik meg? 7., Húsz évvel a rendszerváltás után felelősségre vonható-e valaki azért, hogy 1995-ig nagyarányú, zömében szabálytalan iratmegsemmisítés folyt következmények nélkül? A fenn maradt iratok 92%-a az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában van, 8%-a a titkosszolgálatoknál, ez utóbbi 32 618 minősített irattári tételt jelent, közülük 1 551 „szupertitkos” főigazgatói külön listán szerepel. A tennivalók: válaszok a kulcskérdésekre Miskolczi Ágost írta 1935-ben a modern államvédelemről: „…egy uralom felforgatását célul kitűző elemek legyőzésére szolgáló szervezet, bármennyire tökéletes legyen is egyébként, csak reszketve gondolhat a holnapra és sohasem érezheti magát biztonságban, ha nem áll a jog, a becsület és az igazságosság erkölcsi alapján.” A három fogalom mindegyikére szükség van az állambiztonsági múlt feltárásához, jogállami tisztázásához, s a becsületes erkölcsi elégtételadáshoz. Tartsuk szem előtt az elmúlt két évtized szégyenteljes társadalmi kudarcát, ezért megismétlem: az elmúlt 10 évben megvizsgált 12 ezer személy közül mindössze 112-en váltak meg tisztségüktől azután, hogy ügynökmúltjuk napvilágot látott, vagy ezt megelőzendő maguktól lemondtak. A közélet és a közvélemény-formáló személyiségek köre továbbra is terhes azoktól, akik nem ismerték be érintettségüket, senkitől nem kértek bocsánatot és nem ajánlottak fel erkölcsi elégtételt senkinek. Azokat sem sújtja semmilyen szankció, akiknek vétke bebizonyosodott, de továbbra is vezető pozícióban vannak, állami kitüntetéseket kapnak. De nem csak a közszereplőtől várható el az igazmondás, a tisztes beismerés. („Közszereplő az a személy, aki közhatalmat gyakorol, gyakorolt, vagy közhatalom gyakorlásával járó tisztségre jelölték, illetve aki a politikai közvéleményt feladatszerűen alakítja vagy alakította.” Ásztltv. 1.§ (2) bek.) Aki nem közszereplő, az sem élvezheti tisztázatlan múlttal a nemzet megbecsülését. A nemzeti érdek meghatározta jogszabályalkotásnak megkerülhetetlen kiindulópontjai vannak. Utalva „A törvényi rendezés eddigi kulcskérdései"-re, összegezésként le kell szögeznünk: - Az ország vezetésének legszélesebb körét át kell világítani, függetlenül attól, hogy valaki közszereplő vagy nem, a múltban vagy a jelenben. - A politikai elnyomó szervezet bármely biztonsági végrehajtó szervezetéhez (belügyi, honvédelmi, büntetés végrehajtási) való bármilyen tartozás (hivatásos vagy hálózati) megalapozza az átvilágítási kötelezettséget. Ide kell sorolni az operatív kapcsolatot is. („Operatív kapcsolat: az a személy, akit az e törvény hatálya alá tartozó iratokat keletkeztető szervezetek 'társadalmi kapcsolatként' vagy „alkalmi kapcsolatként' tartottak nyilván.” 2003. évi III. törvény, 1.§ (6)) - A hálózati személyé nyilvánítást bármely együttműködés ténye önmagában is megalapozza. A szakmai - történészi, levéltári, tudományos - értékelés történhet kizárólag az iratok tartalomelemzése alapján, nem szükséges más bizonyíték (6-os karton, beszervezési nyilatkozat, írásos jelentés, pénzügyi bizonylat.) - Ki kell kényszeríteni a szűkebb körű titkosítást, megszüntetni az indokolatlan iratvisszatartást, bővíteni az áldozatok információs kárpótlását és szélesíteni a tudományos kutatás lehetőségeit. - Felelősségre kell vonni azokat, akik a szabálytalan iratmegsemmisítésben, a bizonyítékok eltüntetésében, saját vagy mások felelősségének eltussolásában részt vettek. - A legnagyobb nyilvánosságot kell biztosítani e történelmi feltáró és tisztázó tevékenységnek, a jogállamiság értékrendjét és a közbizalom helyreállítását szolgáló társadalmi folyamatnak. A Jobbik támogatta A Schiffer András (LMP) által benyújtott, de tárgysorozatba nem vett törvényjavaslat lényegében módosítja néhány helyen a 2003. évi törvényt, amely az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára létrehozásáról szól. Schiffer András Ez a módosítás részben érinti: a., az 1992. évi LXIII. törvényt, amely a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szól, b., a 2011. évi CXII. törvényt, amely az információs jogról és az információszabadságról szól. A változtatások részben megegyeznek Dr. Ilkei Csaba tudományos kutató korábbi tanulmányainak javaslataival, de magukba foglalják más tudományos kutatók nyilvánosságra hozott javaslatait is. Az utóbbiak közül említésre méltó a Kenedi Bizottság szakértői jelentése 2008-ból. A Jobbik azért támogatta a törvényjavaslat napirendre vételét, mert: a., Az 1990 utáni politikai elit egyik legnagyobb adósságának rendezéséről van szó: az ügynök kérdéskör komplex törvényes rendezéséről, melyet mindeddig elmaszatoltak a kormányok, kiskapukat hagytak a vétkeseknek, a tettesek pedig kihasználták a jogi bizonytalanságot, nevetve távoztak a bírósági tárgyalótermekből. Az Orbán-kormány a tisztázatlan helyzet cinikus fenntartásával tovább züllesztette a kérdéskörről kialakult erkölcsi relativizmust, mely megtűri az egykori állambiztonsági tiszteket és ügynököket a közéletben, a politikában, az állami és államigazgatási vezető pozíciókban, a sajtó, a rádió, a televízió és a tömegtájékoztatás közvélemény-formálói között, sőt ki is tünteti és jutalmazza őket legszebb nemzeti ünnepeinken. b., Támogatta, mert a közérdekű nyilvánosságot elébe helyezi a jogtalan magánérdek védelmének; a hálózati személlyé nyilvánítást bármely együttműködés ténye önmagában is megalapozza; az ügynökké nyilvánítás indokát, a bizonyítékok megítélését pedig szakmai értékelésre bízza, amely történészek, tudományos kutatók, levéltárosok dolga, nem pedig életidegen jogszolgáltatóké a formál logika szabályai szerint. c., A politikai elnyomó szervezet bármely biztonsági végrehajtó szervezetéhez (belügyi, honvédelmi, büntetés-végrehajtás) való bármilyen tartozás (hivatásos vagy hálózati) megalapozza az átvilágítási kötelezettséget. Ide kell sorolni az operatív kapcsolatot is, tehát azokat, akiket társadalmi vagy alkalmi kapcsolatként tartottak számon. d., Az ország vezetésének legszélesebb körét át kell világítani, függetlenül attól, hogy valaki közszereplő vagy nem a múltban vagy a jelenben; ki kell kényszeríteni a szűkebb körű titkosítást, megszüntetni az indokolatlan iratvisszatartást, bővíteni az áldozatok információs kárpótlását és szélesíteni a tudományos kutatás lehetőségeit. e., Nincs helye semmiféle halasztásnak, kibúvónak, részleges megoldásnak, jogi vagy erkölcsi megalkuvásnak, a jelenlegi kormányzás aktuálpolitikai haszonszerzésének. A legnagyobb nyilvánosságot kell biztosítani e történelmi feltáró és tisztázó tevékenységnek, a jogállamiság értékrendjét és a közbizalom helyreállítását szolgáló társadalmi folyamatnak. A nemzetnek e kérdéskörben sincs hova hátrálnia a történelmi szembenézés elől. A Jobbik frakciója az általános és részletes vitában tervezte megtenni saját konkrét javaslatait, kifejtve azon érveit, melyekkel néhány helyen vitatja az előterjesztett törvényjavaslatot. De egészében támogatta tárgysorozatba vételét. És most térjünk vissza február 20-ra, amikor a két kormányzó párt leszavazta a Jobbik által egységesen támogatott LMP-s törvényjavaslatot „Az állambiztonsági múlt átláthatóvá tételéről”. Kik szavazták le? Próbáljunk erre más megközelítésben és részletesebben válaszolni az eddig ismerteknél. Kik szavazták le? Az csak természetes, hogy zsigerből leszavazzák a családilag érintettek. Németh Zsolt (Fidesz) édesapja, Németh Géza volt református lelkész a Pest megyei Rendőr-főkapitányság III/III-1 alosztályának társadalmi kapcsolata volt. (Ha államtitkár úr tagadná, szívesen nyilvánosságra hozzuk az ezzel kapcsolatos bizonyítékokat. De addig ne avassanak neki újabb emléktáblát, mert nagyon kínos…) A holokausztos mesedélutánokat kötelezővé tevő Pokorni Zoltán édesapja „Pákozdi János” fedőnéven szolgálta a BM. III/III-3-a alosztályát. Bárándy Gergely (MSZP) jelen van, de nem szavaz, nagyapját, Bárándy György ügyvéd urat, a vén hazug milliárdost még a HM hírhedt katonapolitikai osztálya és az Államvédelmi Hatóság szervezte be ügynöknek. Ha valaki úgy el akarja rejteni a véleményét, hogy még a tartózkodását sem hajlandó jelezni, az „Jelen volt, de nem szavazott”. Ez történt 23 fideszes képviselővel, köztük volt: Lázár János, Navracsics Tibor, Varga Mihály, Horváth János korelnök és Csóti György, a frissen bekerült egykori MDF-es. De ha a frakcióvezető nem szavaz, akkor ki kiáltja a „Nem”-et? Természetesen Orbán. Gondolnánk. Az első ciklusban frakcióvezetőként ilyenkor így adta ki a parancsot: „Zacsek!” Voltak olyan nyeglék a fiúk, hogy az MDF elnökségének tagjáról, a képviselőként velük szemben ülő és náluk idősebb Zacsek Gyuláról nevezték el a leszavazás parancs szavát. Mert az olyan jópofa dolog volt, hogy még a műemlék panamák milliárdosa, Ráday Mihály is röhögött rajta. Most Orbánnal együtt leszavazza történelmi múltunk egyik legsötétebb szakaszának megismerhetőségét Lezsák Sándor, az ősemdéefes falusi tanító, akinek szerény intellektuális képességeinél csak naivitása volt nagyobb, azzal viszont mindenféle ellenőrzés nélkül több ügynököt juttatott be az első szabadon választott magyar országgyűlésbe, az MDF választmányába és hivatali apparátusába, mondván „jó magyar keresztény emberek”. Lezsák Sándor Nem akar tisztán látni Demeter Ervin egykori titokminiszter sem, pedig hivatali éveiben rendet akart vágni az ávósok és besúgók között. Hát persze, hogy nemmel szavaz Borkai Zsolt is, akinek a mai napig nem sikerült megtisztítani az ügynököktől a Magyar Olimpiai Bizottságot, igaz, Schmitt Pál nagy szemétdombot hagyott maga után (Vad Dezső, Fenyvesi Csaba, Kárpáti Gyurika), de Zsolt nem tornászik az átvilágításért, ha Viktor nem akarja. Viktor pedig az első pillanattól csak szavakban akarta, tettekben soha. Már első kormányzása alatt megtűrte Boros Imrét, Martonyi Jánost, Nógrádi Lászlót, Járai Zsigmondot, Szita Károlyt, s már akkor tetszettek neki a Műszaki Egyetemen három évet végzett besúgó, Kopátsy Sándor mindent leegyszerűsítő közgazdasági rögtönzései, narodnyik ötletrohamai, naponta változó életmodellpályái, az utóbbi alatt értsd a nagy szemfényvesztést: a zembereknek nem pénzt, hanem életmodellpályát kell adni. (Következésképp: Kopátsynak találkoznia kellett Matolcsyval, hogy megmutassák: mire mennek ketten, ha egymást erősítik…) S ha manapság nincs hetente legalább háromszor képernyőn Boros szt-tiszt, Lenti és környéke legnagyobb földesura, mint hiteles és hazafias közvélemény-formáló, akkor Simicska már kirúgással fenyegeti az Echo és a Hír TV illetékesét. Megy a parasztvakítás és a sunyi NEM, leszavaz még a kétharmados nyájból Kubatov Gábor, Budai Gyula, Fónagy János, Illés Zoltán, Répássy Róbert, Rogán Antal, Tállai András, Turi-Kovács Béla, Cser-Palkovics András, Szabó Erika, Szijjártó Péter, továbbá a nem nagy tiszteletű református pap: Hörcsik Richárd Sárospatakról, a legkorruptabb és legzüllöttebb megyei közgyűlési elnök: Szűcs Lajos, aki megválasztatta magát a Magyar Tenisz Szövetség elnökének, és most szervezi az emléktúrát az Azori-szigetekre Borbás Marcsival, és nehogy már kimaradjon, dik mán, itt van a Flórián, a Farkas is a sor végén, nehogy ne írja alá a következő eljárási kegyelmi kérvényét a köztársasági elnök… A 21 fideszes tartózkodó közül nem is annyira Ángyán József a meglepetés, a most lemondott államtitkár, egy becsületes siófoki parasztcsalád sarja, hanem az '56-os hős Wittner Mária, aki azzal indokolja szavazatát, hogy „Nemcsak a megzsaroltakat kéne megnevezni, hanem a tartótisztjeiket is!” Pedig azokat is meg akarja Schiffer, de Mária néni nem olvasta el a törvényjavaslatát és értelmezési nehézségekkel is küszködik, egyre gyakrabban, s nincs, aki segítsen neki. A besúgók többsége pedig önként és dalolva, „hazafias” alapon írt alá, nem kellett zsarolni őket. Mária néni azonban csak a vezényszóra figyel, már belső meggyőződés nélkül. Lojális akar maradni. De hát a Fideszhez? Nincs ebben logika. De Mária néni nem is tanult logikát, így jó ez, ahogy a Viktor mondja. Wittner Mária Azért a 19 IGEN nagy pofon Viktornak. Bátorságuk miatt írjuk ide legalább Bencsik János, Gulyás Gergely, Horváth László, Molnár Ágnes, Hanó Miklós, Nagy István, dr. Nagy István, Szólláth Tibor, Tóth Gábor és Pesti Imre nevét. „Térdre, imához!” És mi történt a KDNP-nél? (Még jól emlékszünk, az első ciklusban a kormánypárti kereszténydemokrata képviselők szólásra emelkedésénél rendre megszólalt az ultraliberális és ateista ellenzéki frakcióvezető, Orbán Viktor: „Térdre, imához!”, s kiment a teremből.) De most más a helyzet: ezek az ájtatos megélhetési ülőgépek hívő és hallgatag szövetségesek. Muszáj hinni és Viktorra hallgatni, különben a fülkeforradalmárok leszalámizzák őket, mint elődeiket. Hallgatnak, noha jelen vannak, de nem szavaznak heten, köztük a jó humorú, színes egyéniség: Harrach Péter frakcióvezető, Latorczai János, akiből már sohasem lesz Budapest főpolgármestere és Salamon László, a szép hangú kórista, az SZDSZ-MDF paktum egyik aláírója, akit 1990. április 29-én éjjel Antall József elküldött Orbán Viktor lakására a frissen elkészült dokumentum egyik példányával, hogy Viktor képben legyen, nehogy a második legnagyobb ellenzéki párt elnökeként a reggeli újságokból értesüljön az ország jövőjét meghatározó nagy árulásról. Heten tartózkodnak, így Hargitai János, Soltész Miklós, Seszták Oszkár. Öten IGEN szavazatukkal támogatják a tisztes előterjesztést, igen, a keresztény erkölcsök következetes képviseletével fel kell tárni a diktatúra bűneit, meg kell nevezni a bűnösöket! Ezt képviseli: Hoffmann Rózsa, Lanczendorfer Erzsébet, Seszták Miklós, Varga László és Pálffy István. És ezután jön a 17 NEM, köztük olyan válogatott farizeusok, mint a posztjára teljesen alkalmatlan Rétvári Bence igazságügyi és közigazgatási államtitkár, Semjén Zsolt fővadász, Simicskó István örömkatona, Rubovszky György ágazati könyvelő és Szászfalvi László, Csurgó szégyene. Rétvári Bence Rétvári külön szám, a jogász szakma oly rögtönzője és példátlanul amatőr ötletelője, mint a maga területén Matolcsy. Bencénk 2010 decemberében egy populista akciós héten meghirdette az állambiztonsági levéltár eredeti iratainak széthordását. Viheti mindenki a magáét, mert az övé. Miután az ostoba merénylet helyrehozhatatlan károkat okozott volna a történettudományi kutatásokban, az ügynökök érintettségének hiteles bizonyításában, a bíróságok előtti eljárásban, közfelháborodásra Rétvárinak visszakoznia kellett, mondván, 2011 októberére előterjeszti módosított törvényjavaslatát. Természetesen nem terjesztett elő semmit, csak időt akart nyerni a feledéshez. Szó nélkül siklott tova a határidőn, annyit sem mondva önkritikusan: bocsánat, tévedtem, nem kellett volna. Ellenkezőleg, a mostani ellenszavazatok egyik indokaként megint előhozta, hogy a levéltári dokumentumok nem a magyar állam, hanem az érintettek tulajdonát képezik. A dilettantizmus állami szintre emelt bizonyítéka. Igaz, Lázár János - aki Hódmezővásárhelyen kutatókkal feltáratta a város és környéke állambiztonsági múltját - is tett utólag egy övön aluli indoklást: „Az LMP előterjesztését azért nem támogatták, mert azt szakmaiatlannak tartják, ugyanis nemzetbiztonsági kockázattal járna, ha a katonai titkosszolgálatok ilyen típusú adatai napvilágra kerülnének.” Ez az alföldi sík butaság. Mert a mai Magyarországot nem kötelezik semmire a Magyar Népköztársaság 1990 előtti titkai. Egy új védelmi és szövetségesi rendszerben, megváltozott nemzetközi feltételek és körülmények között mások a titkaink, kivétel csak egy-kettő lehet, olyan aktív nemzetbiztonsági érdek, mely 22 év után is fontos Magyarországnak. De ezekért nem adjuk fel a tisztázás történelmi feladatát. Van még egy jellemző életkép 2012. február 20-hoz. Miközben Kövér László - az egykori titokminiszter, a Nemzetbiztonsági Bizottság második elnöke - nem szavazott az állambiztonsági múlt átláthatóvá tételéről, s a nyilvánosság előtt nem híve a múlt megbolygatásának, a háttérben sürgősségi feladatokkal bízza meg a Fidesz által foglalkoztatott két levéltári kutatót: derítsék ki erről vagy arról ezt és azt, hozzák be neki emez vagy amaz dokumentumot másolatban, de mielőbb. Így fordulhatott elő, hogy miközben a parlamentben folyt a törvényjavaslat süllyesztőbe küldése, addig az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában az egyik fideszes kutató így sürget: „Még mindig nincs meg? Pedig Kövér házelnök úr már türelmetlenül várja!” Rendkívüli kéréseinek teljesítésére pedig okkal formálhat jogot Házelnök úr, mert hiszen néhány nappal korábban ő nevezte ki a tudományos főigazgató-helyettes asszonyt, az SZDSZ-MDF paktum egyik aláíróját. Kövér László Csak egy záró pillantásra ugorjunk vissza az ülésterembe. Az MSZP 34 igenje mellett jelen van, de nem szavaz a már említett Bárándi Gergelyen kívül: Mesterházy Attila, Simon Gábor, Nyakó István és Harangozó Gábor. Gyurcsány demokratái is megszavazták a tárgysorozatba vételt függetlenként, csak Varjú László nem szavazott, noha jelen volt. A függetlenek közül egyedül a Jobbikból kivált egykori emdéefes Pősze Lajos tartott a Fidesz fő sodrával, és elutasította Schiffer javaslatát. A kétszínű játék okai Mi az oka annak a kétszínű játéknak, amivel a vízválasztó kérdéskört tisztázás helyett folyamatosan elszabotálja a Fidesz és személy szerint Orbán Viktor? 1., A volt állambiztonsági tisztek és értelmiségi besúgók egy része ma a Fidesznek dolgozik, átállításukat Orbán vezényelte le. Nemcsak a politikában, a parlamentben, az állami és államigazgatási életben vannak vezető posztokon, hanem - fontos szempont - ők alkotják Orbán erős emberének: Pintér Sándor belügyminiszternek, a titkosszolgálatok kézben tartójának kabinetjét, tanácsadóit, hivatalának és magánvállalkozásainak hátterét, továbbá az Orbán mögött felsorakozott nagytőke (Demján, Csányi, Széles és mások) alkalmazotti, beszállítói és külső szerződéses állományának kulcsfiguráit. (Az utóbbiak nem egyszerűen őrző-védők, biztonságtechnikaiak, hanem az üzleti hírszerzés és elhárítás kipróbált szakemberei a BM volt III. Főcsoportfőnökségéről. Mindent tudnak, mindenki titkait ismerik, de nem zsarolnak, nem fecsegnek, ők a megbízhatók, az új hatalomnak dolgoznak, mert cserében megfizetik és békén hagyják őket, időnként magas állami kitüntetést kapnak.) Pintér Sándor izraeli kitüntetése 2011-ben 2., Az előbbi kategóriából kikerült segítők működtek közre a Fidesz által 1990 óta elkövetett visszaélések, csalások, korrupciós ügyek, a politikusbűnözés megannyi eseténél, rutinosan eltüntetve a nyomokat. Orbán és szűk körű vezető társasága politikai közösséget vállalt a bűnnel. A bűnös apák gyermekei támogatásra is számíthatnak karrierjükhöz, noha szüleik soha senkitől nem kértek bocsánatot és nem adtak erkölcsi elégtételt. 3., A közvélemény-formáló volt besúgók, a hivatásos állomány tagjai, politikai rendőrök, szt-tisztek némelyike ma a kormány és a Fidesz kommunikációját segíti szemrebbenés nélkül. Megvett és átállt emberek ők, pehelykönnyű senkik egy csendes, de jól kamatozó alku keretei között, élükön a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) havi 2 millió forint személyi alapbérért és esetenkénti prémiumért dolgozó vezérigazgatójával, Böröcz Istvánnal, a politikai rendőrség volt „Nádasdy” fedőnevű ügynökével, aki már 1989-ban is „anyagi érdekeltség” alapján vállalta a szolgálatot a BM. III/III-nál. Böröcz István 4., Nagy csalódások érhetnék a közvéleményt a politikai elit teljes körű átvilágításával, egyesek számára totális erkölcsi vereséget jelentene a mágnesszalagok megnyitása, a katonai elhárítás és hírszerzés iratállományának kutathatóvá tétele. Ha ezeket továbbra is zároltatja Orbán, saját magát hozza olyan helyzetbe, hogy a gyanú árnyéka vetül rá a valóság elhallgatásáért. Mi nem állítjuk, hogy ügynök volt, de azért el kéne számolnia néhány apró mozzanattal, mely egyelőre csak néhány kutató titka, anélkül, hogy a rejtve maradt egész valamennyi összefüggését ismernék. Orbánnak választ kéne adnia Orbánnak választ kéne adnia több kérdéskörben a kételyek és aggályok eloszlatása érdekében: Orbán 1989. szeptember 25-én érkezett meg Soros György jóvoltából az oxfordi Pembroke Collegebe, hogy ösztöndíjasként az angol liberális filozófia történetét tanulmányozta. 1990 januárjában tért haza. Meghívói elégedettek voltak vele, 1992-ben a Liberális Internacionálé alelnökévé választották, 1993-ban pedig a szervezet végrehajtó bizottságának tagjává. Radikális és ateista liberalizmusával túltett néhány SZDSZ-es vezetőn.a., 1989-ben, amikor Orbán Soros-ösztöndíjjal Angliában tanult az oxfordi Pembroke Collegeben, ahol minden szoba be volt kamerázva és mikrofonozva, zsarolhatóvá vált és feltehetően „beütötték”. Az utóbbi szakmai kifejezést az a volt magyar hírszerző főtiszt használta, aki állambiztonsági szolgálatát az Egyesült Államokban külügyi tisztviselőként teljesítette, s az ott megismert magyar származású egykori CIA-KGB kettős ügynököt elkísérte Dr. Ilkei Csaba tudományos kutatóhoz. Feltételezésével nincs egyedül a jól értesültek körében. A kettős ügynök feladata volt Oxfordban Orbán Viktor megfigyelése (korábban Szájer Józsefé és Kövér Lászlóé) is. Ám még nem kapott felmentést titoktartási kötelezettsége alól, ezért erről nem beszélhetett abban az interjúban, melyet Ilkei készített vele 2011-ben és ITT olvasható. A magyar hírszerző főtiszt és néhány avatott professzionális társa szerint az engedélyt aszerint kapja meg, ahogy a brit és az amerikai hírszerzés érdekei, illetve a nemzetközi politikai irányítóinak aktuális érdekei megkívánják. Mi e tekintetben sem feltételezzük Orbán érintettségét, de egyszer mesélnie kellene a kint történtekről legalább oly őszintén és meghitten, mint ahogy az esti mesét olvasta fel annak idején lányainak. Orbán és Soros a Parlamentben b., Nem kerülhető meg annak az „Ovi” és „Bajusz” nevet viselő titkos mappáknak a sorsa sem, melyeket a Nemzetbiztonsági Hivatal korábbi vezetői elkülönítetten, sajátjukként őriztek - ahogy erre 2011-ben fény derült - Orbánról és Kövérről. 1990 óta köztudott volt az is a katonai elhárítás és hírszerzés legbelső körében, hogy a vezetőik páncélszekrényében őrzött Orbán-dokumentumok ciklusokon átívelő védettséget biztosítottak azoknak, akiknél a páncélszekrény kulcsa volt. [Orbán Viktor először 1981-82-ben teljesített sorkatonai szolgálatot Zalaegerszegen aknavetősként, majd 1988-ban ismét behívták félévre, előbb tévedésből Tatára, ahol a politikai osztályvezető írnoka lett, majd az elhárítás követelésére áthelyezték Zalaegerszegre.] c., Noha a katonai elhárítás anyagai nem kutathatók, a birtokunkba került néhány dokumentum kapcsán konkrét válaszokat kéne adni azokra, hogy jobban értsük majd a később feltáruló egész azon összefüggéseit, melyekről Dr. Ilkei Csaba készített állapotrajzot abban a tanulmányában, melyben a Fidesz és az SZDSZ idegen pénzen és idegen kiképzőtisztekkel lezajlott állambiztonsági rendszerváltásáról írt 2009-ben, s ITT olvasható. c/1., 1988-ban Orbán Viktor maga elé tesz egy fehér papírt, és saját kezű írásával felvázolja hálózati jellegű állambiztonsági kapcsolatrendszerét. (Aki kételkedik abban, hogy saját kezűleg írt eredeti dokumentumról van szó, kérje ki szakértő véleményét. Mi megtettük. A dokumentum hiteles.) Ezt írja Viktor: „Csáki István Temesvári fn. tmb. - Fidesz belső tag Győri Gábor fn. hálózati személy Kövér” Orbán saját kezű hálózata (Rákattintva nagyítható) Az első név: Csáki István azonos Csáki István őrnaggyal, aki a BM. III. Állambiztonsági Főcsoportfőnökség II. Csoportfőnökségén, tehát a kémelhárításnál dolgozott, annak 7-a alosztályán. (Szerepét ld. Dr. Ilkei Csaba hivatkozott tanulmányában.) A második név: „Temesvári” fedőnevű titkos megbízott azonos Szeszák Zsolttal (1968. december 9., Miskolc, Tolnai Edit), az ELTE BTK. hallgatójával, akit 1988. október 3-án szervezett be Kaizinger Zoltán r. hadnagy a politikai rendőrség, tehát BM. III/III-2-a alosztályáról hazafias alapon az ifjúságvédelem területére. Állambiztonsági nyilvántartó kartonja lezáratlan, tehát feltehetően 1990-ig foglalkoztatták; kódja: 01 titkosított, DHBX-XX_PZ.) Szeszák Zsolt hálózati nyilvántartó kartonja (Rákattintva nagyítható) A harmadik név: „Győri Gábor” fedőnevű hálózati személy. Az alábbi dokumentumban a BM. Adatfeldolgozó és Tájékoztatási Csoportfőnökség Állambiztonsági Operatív Nyilvántartó Osztálya 1989. június 23-án arról értesítette a BM. III/III-2 (tehát a politikai rendőrség ifjúságvédelmi osztálya) vezetőjét, hogy a BM. III/IV-2/b (tehát a katonai elhárítás koordinációs feldolgozó alosztálya) területén dolgozó Tarján István százados operatív célból prioráltatta „Győri Gábor” fedőnevű hálózati személy kapcsolatát, aki a BM. III/III-2-a (tehát az ifjúságvédelmi politikai elhárítás a felsőfokú tanintézményekben) alosztály hálózatának kapcsolata: Orbán Viktor, 1963. V. 31. Székesfehérvár, Sipos Erzsébet. Kérjük Orbán Viktor pártelnököt, miniszterelnököt: tárja fel helyettünk: ki volt az a valóságos személy, akit a „Győri Gábor” fedőnév mögött ismert, s akit saját kezű írásával feltüntetett kapcsolatrendszerében? (Ha nem megy, segítünk, de az első szó jogát meghagyjuk neki.) Orbán mint „Győri Gábor” kapcsolata (Rákattintva nagyítható) A negyedik név: Kövér. A „Győri Gábor” irányából rámutató nyíl többféleképp értelmezhető: ha egyenlőségjelnek tekintjük, akkor „Győri Gábor” azonos Kövér Lászlóval, ha irányjel, akkor Kövér lehetett „Győri Gábor” társadalmi vagy alkalmi kapcsolata, de lehetett Kövér célszemély is, akire „Győri Gábor” dolgozott, s végül lehet, hogy Kövér egyszerűen az információs lánc végét jelentette Orbán Viktor számára 1988-ban. [Az állambiztonsági hálózati személy kapcsolata nem mindig tudta, hogy az, akinek információt ad, ténylegesen beszervezett hálózati személy vagy sem.] c/2. Őszintén érdekelné a zembereket, miniszterelnök úr, hogy miért látott önben fantáziát a katonai elhárítás, a III/IV-3/b alosztálya 1981 őszén azzal a céllal, hogy beszervezze társadalmi kapcsolatnak, ahogy erről a mellékelt javaslat tanúskodik. Orbán beszervezési javaslata Meg kell kérdeznünk azt is, hogy amikor 1988-ban ismét bevonultatták már „Kurázsi” fedőnevű beszervezési reménységként, hogyan értelmezzük a katonai elhárítás helyi szervének (III/IV-160) ezen feljegyzését: „bevonultatták sorkatonai szolgálatra. Mindent elmond magáról és a FIDESZ-ről, vmint terveiről.” Mennyit mondott el, miniszterelnök úr? „Mindent elmond magáról és a FIDESZ-ről…” …és még néhány árulkodó körülmény diktátorbánról És még néhány körülmény, amely árnyalja érdeklődésünket „A múltat be kell vallani” jelmondat alatt. 1982 májusában a BM. III/III-2-a alosztálya környezettanulmányt kér Orbán Viktorról a Fejér megyei Rendőr-főkapitányság állambiztonsági szervétől. A tanulmány készítői nemcsak Székesfehérváron érdeklődnek, ahol Orbán akkor családtagként élt, hanem elmennek Alcsutdobozra, Felcsútra és Seregélyesre is. Környezettanulmány Orbánról 1982-ben A jelentés, melyet a főkapitány állambiztonsági helyettese, Kovács Zoltán r. alezredes és Gyenes Attila r. százados főoperatív beosztott írta alá, Orbán jó adottságai, pozitív tulajdonságai mellett - egyebek között - megállapítja: „…esetenként öntelt, beképzelt, rátarti magatartást tanúsít...társaihoz való viszonyában néha képmutató, érdek centrikusság jellemzi. Képességeit közepesre értékelik…ideáljai a szellemi foglalkozást gyakorlók, ezek közül is azok, akik nyilvánosan szerepelnek. Középiskolában KISZ-tag volt, társadalmi megbízatásait megelégedésre végezte. Intenzitása mindenkori érdekeinek függvénye. Tudati fejlődését pozitív irányban jelentősen elősegítette apja sokrétű társadalmi elfoglaltsága, MSZMP tagsága. Az iskolában szervezett nemzeti és nemzetközi ünnepekre tudatosan és rendszeresen készült, azokon részt vett. Összességében társadalmi rendszerünkhöz hű fiatalnak jellemzik.” Az állambiztonság számára különös garancia Viktor édesapjának, Orbán Győzőnek, a Kádár-rendszer őszinte és megbecsült hívének személye. A Délkő Dunántúli Kőbánya Vállalat gánti üzemének vezetője a környezettanulmány készítésekor épp nincs itthon, mert 1982. február 21-től „…államközi szerződés eredményeként Líbiában kutatómérnökként dolgozik, előreláthatóan 1983-84-ben tér végleg vissza Magyarországra. Többszörös „Kiváló Dolgozó”, aranykoszorús szocialista brigádtag. Úgy tudják, hogy 1958-tól tagja volt a KISZ-nek, aktív szervező tevékenységet folytatott. 1966-ban felvették az MSZMP-tagok sorába, előbb a KISZ patronálója, később propagandista lett. Társadalmi fejlődésünkről alkotott véleménye következetes kommunista, amely érezhető gyermekei tudati nevelésében is.” 1987. szeptember 22-én a Szolnok megyei Rendőr-főkapitányság III/III. osztálya értékelő jelentést készített a Dr. Lévai Anikó szolnoki lakos ellen folytatott „Bojtár” fedőnevű bizalmas nyomozás eredményeiről. Ebben idézi Orbán Győzőnek „a célszemély apósának” véleményét fiáról és menyéről: „Orbán Győző, célszemélyünk apósa felelőtlenségnek, elhamarkodott ítéletnek tartja fia és célszemélyünk kijelentéseit a vízlépcső (Gabcsikovó-Nagymaros) mellett. Megállapítja általában, hogy fia és célszemélyünk meggondolatlanul, hebrencsen nyilatkoznak minden témában, amiben állást foglalnak. Nem az észérvekkel próbálkoznak hatást gyakorolni vitapartnereikre, hanem érzelmi alapon vitatkoznak.” A Szolnok megyei III/III jelenti 1987-ben Bizony, az észérvek azóta is gyakran hiányoznak, helyüket elfoglalták az egyeduralkodó kénye-kedve szerinti meggondolatlanságok, hebrencs ötletelések, rögtönzések csak azért is keresztül vitele helyenként önérdekből, presztízsszempontok szerint „ki, ha nem én” módon már egy ország rovására, a nemzet valós és hosszú távú érdekei ellenében. Az önkritika is eltűnt a kétharmad narancsos zenekarából, a gyűlölet és a bosszúállás viszont rendszer specifikusan bekerült diktátorbán eszköztárába. Amikor 1990-ben megkérdezték Orbántól, hogy kiktől tanult a legtöbbet, azt válaszolta: Fellegi Tamástól. (Fellegi a szakkollégiumban Karl Marxról tartott szemináriumot, ezeken Orbán és Kövér részt vett, de Fodor Gábor nem.) 1993 végén Orbán a rá nagy hatással lévők között említette Kövért és Szájert. Ha a nyolcvanas években adott nagy interjúkból összegyűjtjük azok neveit, akiket a Kedves Vezető felsorol, mint akik egyéniségére, szellemiségére, politikusi pályájára hatással voltak, a következő listát kapjuk: Kis János, Konrád György, Kenedi János, Soros György, Sólyom László, Miszlivetz Ferenc, Schmidt Péter, Chikán Attila, Bihari Mihály Haraszti Miklós, Lengyel László, Demszky Gábor, Gyekiczki Tamás, Magyar György, ifj. Rajk László, Vásárhelyi Miklós, Bilecz Endre, Bogár László, Karácsony András, Szilágyi Sándor, Csapody Miklós, Cs. Kis Lajos, Gadó György, Kovács András, Széll János, Szabó Miklós, Varga Csaba. Orbán és Kis János, az SZDSZ elnöke mint egykori példakép A Szolnok megyei politikai rendőrség már hivatkozott 1987-es jelentése Orbán sajátos vonására is rámutat Fellegi Tamással kapcsolatban. A Török Sándor r. alezredes, a főkapitány állambiztonsági helyettese, Jankovics Pál r. őrnagy, osztályvezető és Fenyvesi József r. hadnagy, operatív tiszt által aláírt értékelésben a szoba lehallgatás eredményeképp összegyűlt információk között a következő olvasható: „Orbánnak és Ráder (helyesen Áder) Jánosnak súlyos problémáik vannak Varga Tamással, akit mindenki jellemtelennek tart a Fellegivel kapcsolatos ügye miatt. Orbán gyűlöli, mert zsidó a származása és a viselkedése egyaránt. Igaz, - mondja Orbán-, hogy Fellegi is zsidó, kikeresztelkedett, de tartja a zsidó identitást. Fellegi átengedte valamilyen kiadvány első és második számának szerkesztését Gyurgyáknak és Vargának, azzal a céllal, hogy a háttérből ők ketten, Orbán és Fellegi irányítja a lapot. Fellegi vitt is ki Amerikába ezekből, de szerinte a harmadik számnak, már a történetiségen túl, a jelenlegi magyar társadalom problémáit kell tükröznie, nyitni kell a világ felé, Varga nem nyugszik ebbe bele és bojkottálni próbálja a lapot.” Gyűlöli Vargát, Fellegi is zsidó, de kikeresztelkedett… A politika egyre inkább a látszatok világa. Semmi sem az, aminek mutatja magát. A megtévesztő kirakatok mögött kettéválik a valóság és annak médiatükre. A láthatatlan háttérhatalom bábfigurákat mozgat: felemel és elsüllyeszt. A világot ma egészen mások irányítják, mint ahogy azt a színfalak mögé nem látók elképzelik. Kuruc.info Kapcsolódó: Összevissza hazudozik Lázár az ügynöklisták nyilvánosságra hozásának leszavazása kapcsán
Forrás: https://kuruc.info/r/9/93098/?honnan=Nemzeti_Hirhalo

Rendőrségi nyomozás indult Orbán Viktor vejének sikeres közbeszerzései miatt

• horváthbence

Az Index információi szerint az Elios Innovatív Zrt. által elnyert négy közbeszerzés ügyében indult nyomozás. A cég Tiborcz István 50 százalékos tulajdonában van. Még tavaly tett feljelentést az LMP, mert szerintük kedvező körülmények teremtették meg a cég győzelmeit a tendereket, hiszen azok kírásában közreműködött Tiborcz egy üzlettársa, akinek érdekeltsége is volt az Elios Zrt.-ben.

A rendőrség négy, összesen 1,2 milliárdos megrendelés ügyében folytat eljárást versenyt korlátozó megállapodás közbeszerzési és koncessziós eljárásban bűntett elkövetésének gyanújával.

A cikk kitér arra is, hogy az Elios Zrt. 2014-ben 2,9 milliárd forint értékű közbeszerzést nyert el, idén pedig már 2,1 milliárdnál járnak.  A cég jogelődjét Tiborcz István alapította, ebbe a vállalkozásba szállt be 2010-ben a Közgép, hogy aztán 2013-ban, Tiborc és Orbán Ráhel esküvője után távozzanak is.

Az LMP azután tette feljelentését tavaly decemberben, hogy kiderült, több önkormányzat is a Sistrade Kft-t bízta meg a pályázatok megírásával. Ennek tulajdonosa az a Hamar Endre, aki egy másik cégen keresztül érintett volt az Elios Zrt. sikerében is. Mint a lap írja, Hamar Tiborcz üzlettársaként 2013 januárja és 2014 áprilisa között tagja volt a Green Investments Kft.-nek, ami sokáig az Elios-részvények ötödét birtokolta. És a feljelentés szerint Hévízen, Szekszárdon, Mezőhegyesen és Kalocsán a Sistrade előkészítése után nyert az Elios.

Ángyán: maffiacsaládok nevezik ki a kormánytagokat

http://www.noltv.hu/video/4972.html?honnan=Nemzeti_Hirhalo

A volt földművelésügyi államtitkár szerint Csányi Sándor, Nyerges Zsolt és Leisztinger Tamás “lerabolja” a közös kasszát, Bajnai pedig szintén maffiózó. Nem biztos, hogy Ángyán sokáig lesz még a Fidesz frakció tagja.

www.noltv.hu/video/4977.html

Az Orbán-kormány maga a maffia?

Kendőzetlenül fogalmazta meg véleményét az Orbán-rezsimről néhány napja a német közszolgálati rádió egyik jegyzetírója. Orbánt rablóvezérnek, kiszolgálóit Fidesz-bandának titulálta. Az a kép, ami Nyugaton kialakult az ország jelenlegi vezetőiről, sokak számára felidézte mindazt, amit "szervezett felvilág" néven már 2001 óta tudunk a Fidesz által célul tűzött berendezkedésről.

A WDR német közszolgálati rádió és televízió WDR5 rádiójában Stephan Ozsváth rádiós újságíró kommentárját közölte arra a napra időzítve, amikor Angela Merkel kancellár Berlinben fogadta a magyar vezetőt. A kommentár címe: "Hogyan lehetséges ez! Orbán rablóvezér kifosztja az országot" volt. A rövid bevezetőt Max von Malotki mondta a kommentárhoz. A kommentár teljes fordítását a galamus.hu oldalon lehet olvasni.

Alább néhány részlet következik Stephan Ozsvath-tól:
"A betyár neve ma Orbán Viktor. Hivatalosan: miniszterelnök. Disznókkal már nem elégszik meg. Ő és haverjai a kormányzó Fidesz-pártban egy egész országot kaparintottak meg. Az egykori mordály ma a kétharmados parlamenti többség. A külföldi cégek különadókat kénytelenek fizetni a rablóbandának.
És a Fidesz-kamarilla állami megrendeléseken hízik, Orbán felesége nagybirtokos. Az egyik pártbeli havernak, akinek reklámcége van, a Fidesz hatalomra jutása óta eltelt két évben nyolcszorosára dagadt a pénztárcája - az állami megrendeléseknek és megbízásoknak köszönhetően. Aktuális hirdetési kampányok az összes napilapban - az alaphang: nem hagyjuk magunkat a Nemzetközi Valutaalap rabszolgájává tenni -. inkább a pártbeli haverokat tesszük gazdaggá. A közvetítő orgánumok - újságok és egy tévéadó - Orbán egyik barátja, a Fidesz finanszírozója tulajdonában vannak. Fizetésnap van. A hű vazallusok megkapják a részüket a zsákmányból."
"Magukat publicistáknak nevező, középszerű bunkók sértegetnek nemzetközi formátumú magyar értelmiségieket. A stílus egy utcai bandáé. A politika verekedéssé vált - mondja Ungváry Rudolf író.
Hogy a választók ne vegyék észre, hogyan hizlalja Fidesz-bandáját, a mindent kényszeresen ellenőrzése alatt tartani akaró Orbán a főszerkesztőkkel szemben az egyik ujját mindig a fegyver ravaszán tartja. Több száz kritikus újságírót helyettesítettek lakájokkal. A médiahatóság bármikor médiagyilkossá válhat. A Fideszhez közeli cégek azonnal visszavonják a hirdetéseket, mihelyt nem stimmel a vonal."
( "Hogyan lehetséges ez! Orbán rablóvezér kifosztja az országot" - a teljes szöveg. - az eredeti itt:http://www.wdr5.de/sendungen/politikum/s/d/12.10.2012-00.05/b/wie-kann-das-sein.html) 

A szenvedélyes nyugati kommentárt olvasva sokan emlékeztek vissza mindarra, amit Magyar Bálint már 2001-ben megfogalmazott a "szervezett felvilágról" a Fidesz előtörténete és az első Orbán-kormány tevékenysége alapján. A rezsim leírását a második Orbán-kormány berendezkedésének tényei megerősítették. A "szervezett felvilágról" szóló részletes, mindenre kiterjedő leírás, műfajából következően kevésbé érzelemdús, mint a fent idézett rádiókommentár, de annál inkább alkalmas a szabadságáért aggódó olvasó érzelmeinek felkorbácsolására...
"A kispályás amatőrök játszadozása eltereli a figyelmet az egész pályás lenyúlást alkalmazó Fidesz újszerű megoldások sorát bevezető játékrendszeréről, amellyel szétzülleszti a jogállam intézményrendszerét és erkölcsét" - olvasható a 2001-es "A magyar polip - A szervezett felvilág" című esszében.
"A kormánytól függő szervezetek pártmegszállását és a kormánytól független intézmények bekebelezését lehetne a frissen hatalomhoz jutottak múló túlkapásának tekinteni. Csakhogy a Fidesz a közpénzek és a magánvagyonok szemérmetlen lenyúlására használja a frissen "szervezett felvilágot" - a magyar polip felülről, állami segédlettel terjeszkedik lefelé."
2011-ben pedig így egészítette ki mindezt a szerző: "Semmi sem történt 2010 áprilisa óta, aminek ne látta volna az előképét, aki a Fidesz első kormányzását végigkövette. Semmi sem változott, sem a szándék, sem a cél, csak a feltételek: a kétharmados parlamenti többséggel jórészt megszűntek a hatalomgyakorlás intézményes korlátai. A párt után, ahol régóta tőle függ minden és mindenki, az állam is egyetlen személy fennhatósága alá került és az engedelmességre kényszerítés Fideszen belül alkalmazott technikáit ma már a társadalom egészén alkalmazza."
"Szervezett felvilágnak azt az új, magyar jelenséget neveztem, amelyben - a szocialisták oligarchikus szerveződésével szemben - a demokratikus intézményrendszer keretei között működő hatalom maffiamódszereket alkalmazva, állami segédlettel terjeszkedik lefelé. A szervezett felvilágban az állam nem a maffia eszköze, hanem ő maga a maffia. Változatos eszközeit így azonosítottam: a közpénzek kontroll nélküli elköltése, kivonásuk a parlament ellenőrzése alól; magánvállalatok építése közpénzből; a közvagyon magánvagyonná transzformálása; az ezt szolgáló kormányzati zsarolás: magánvagyonok lenyúlása állami segédlettel és klientúra építés ugyancsak közpénzből.
Vagyis a "magyar polip" fölülről hatol lefelé, szemben a filmekből ismerős, klasszikus helyzettel, ahol a szervezett alvilág próbál a politika világához felfelé kapcsolatot építeni és befolyást szerezni."
"A választók 53 százalékának szavazatával elnyert kétharmados parlamenti többség lehetővé tette a Fidesz számára a liberális demokráciát jellemző fékek és ellensúlyok rendszerének szisztematikus lebontását. Megteremtődtek a feltételek ahhoz, hogy a keresztapa saját körön belül korlátlan, ám a Fideszen túli világban korlátozott pozíciója átnőhessen az autokrata pozíciójába. Valójában az új kormányzat lépései teljes egészében a hatalmi logikának rendelődnek alá. A rögtönzésnek tűnő intézkedések pedig nyilvánvalóan a változó válaszokat jelentik arra, ha valamilyen lebontandó falba, vagy megkerülendő akadályba ütköznek."

Orbán jelentett - senki nem cáfolja

Simicska Lajos semmi olyat nem mondott Orbán Viktorról, amit 2012 óta ne tudnánk, vagyis: katonaideje alatt "társadalmi kapcsolatként" együttműködött az állambiztonsággal - álltja mai írásában Kőszeg Ferenc, aki az oligarcha egyetlen kijelentését érzi életszerűtlennek.
Kőszeg Ferenc neve még a rendszerváltás idején fonódott össze a kommunista állambiztonsággal: egyike volt azoknak az ellenzéki politikusoknak, akik lebuktatták a rendszerváltás után is aktív, az ellenzéki pártokat megfigyelő volt titkosszolgákat a Duna-gate ügyként elhíresült történetben. Kőszeg (aki most a Magyar Helsinki Bizottság egyik alapítója és aktív irányítója) a Népszabadság mai számában reagált Simicska Lajos vasárnap esti interjújában elhangzottakra.

Kőszeg Ferenc szerint: "Simicska Lajos, bármekkora szenzációt csinál is belőle a sajtó, semmi olyat nem mond, ami 2012-ben ne lett volna ismert és dokumentált. Az sem szenzáció, hogy Orbán szólt Simicskának, hogy jelentenie kell róla: ezt sokan megtették, besúgó és besúgott meg is beszélték, mi legyen a jelentésben." Magyarán: Kőszeg szerint a rendelkezésre álló iratok egyértelműen bizonyítják, hogy Orbán Viktor első katonaideje, vagyis egyetemi tanulmányai megkezdése előtt úgynevezett "társadalmi kapcsolatként" együttműködött az állambiztonsági szervekkel, így értelemszerű, hogy jelentést is kellett írnia katonatársáról. Kőszeg azt is hozzáteszi: a dokumentumok szerint Orbán kapcsolata a leszerelésével véget is ért - ahogy azt Simicska is felidézi - ügynöki tevékenységet a későbbi miniszterelnök nem vállalt, az erre irányuló beszervezési próbálkozást visszautasította.

Kőszeg állítja: "Az állambiztonsági iratok, amelyeket Orbán Viktor a Vadai Ágnes kérdéseire adott válasz mellékleteként nyilvánosságra hozott, többé-kevésbé igazolják az 1990-es állambiztonsági szóbeszéd első felének az állításait. A Belügyminisztérium III/IV-es Csoportfőnöksége, azaz a katonai elhárítás tisztje, az előírásoknak megfelelően, először javaslatot tett "társadalmi kapcsolat létesítésére" a jogásznak készülő sorkatonával, majd az ezt követő priorálás után jelentette, hogy a kapcsolat 1981. október 20-án létrejött. Célja a "államellenes és a határkörünkbe utalt más bűncselekmények, valamint a KISZ-t károsan befolyásoló jelenségek felderítése". Ugyanebből az iratból derül ki, a kapcsolat 1982. augusztus 1-én megszűnt, minthogy a katona leszerelt."

Kőszeg egyébként annyit tesz hozzá az oligarcha történetéhez, hogy: "Az állambiztonsági aktáknak még a létezése is államtitoknak minősült, hiszen az egész állambiztonsági szolgálat elrejtőzött a rendőrség háta mögött. Kevéssé valószínű, hogy bárki, aki a kezébe foghatott egy állambiztonsági aktát, kockáztatta volna, hogy éppen a célszemélynek mutassa meg." Simicska viszont azt nyilatkozta: saját szemével látta a "legalább tíz centi vastag" személyes dossziéját egy őrnagy előtt.

Összegezve: eddig senki nem cáfolta, viszont a téma avatott szakértője nevével is vállalva állítja - Simicska mellett -, hogy Orbán jelentéseket készített a kommunista diktatúra állambiztonsági szervei számára.
Szerző: trencséni   |  egyéb írások a szerzőtől »   |   STOP

Bűnös csak az lehet, aki leleplezi a korrupciót

A gyakorlat azt mutatja, hogy a magyar jogállami normáknak megfelelő korrupció-ellenes fellépés nem a korrupcióból hasznot húzók, hanem az ügyeket nyilvánosság elé tárók elleni nyomozás. Nem először történik ilyen - már ha fideszes az érintettje az ügynek.
Tavaly április másodikán tett közzé két rögzített telefonbeszélgetést a nyugat.hu oldal. A diskurzust folytató két fél: Balázs Árpád, Siófok akkori polgármestere és Witzmann Mihály, a térség országgyűlési képviselője. (Utóbb egyikük sem tudta megtartani a választásokon pozícióját.) A rögzített beszélgetésekből a második a helyi kórház felújítási munkálatainak elcsúszásáról szólt. A részben uniós támogatásból folyó munkálatok akkor már legalább egy éve álltak, ugyanis a Bánki Erik (akkor a Fidesz EP képviselője) érdekeltségébe sorolt Épkar Zrt. (amely 2011-2013 között Fidesz frakció által a hatodik legjobban fizetett cég volt) leállt a munkákkal, mivel szerintük az épület alapzatának hibája miatt nem lehet a kórház tetejére helikopter-leszállót építeni.

Hogy az ügy végére járjanak, közbeszerzést írtak ki mélyfúrások elvégzésére, amelyre két cég jelentkezett, egy 12 és egy 22 milliós ajánlattal. Az olcsóbbat gyorsan kizárták a versenyből, majd új közbeszerzés kiírásáról döntöttek. Itt tartott a történet, amikor a Fidesz két politikusa beszélgetett róla:

"Witzmann Mihály (W.M.): Egész röviden írunk, egyelőre a siófokiról.
Balázs Árpád (B. Á.): Jól van hát, figyelj, nehéz az ügy, de maradjunk annyiban, hogy nem reménytelen, na.
W.M.: A legújabb híreket nem tudom, mennyire tudod.
B. Á.: Nem tudom, mi van vele?
W.M.: Az észkeresek megkeresték a legamatőrebb emberüket a közbeszerzéssel, és a 12 milliós ajánlatot kihozták hibásnak és a 22 milliós győzött, ezért aztán az egész valami eljárásrendi hiba miatt megismétlésre szorul. Újabb 3-4 hónapot el fogunk baszni a próbafúrást végző cég kiválasztásával.
B. Á.: Egyébként megesküszöm, hogy...
W. M.: A projektmenedzsment impotens, nem csinál lófaszt sem, a Szócska tegnap egy részletes bemutatót kapott erről. Én megyek szerintem a jövő héten ebben az ügyben a Miniszterelnökségre, és hát a helyzet az az, hogy várom az Eriknek az állásfoglalását, hogy mi van az Épkarral.
B. Á.: Az az Erik cége volt.
W. M.: Mindegy, minden jel arra utal, hogy az Épkar az nem abban motivált, hogy azt befejezi.
B. Á.: Nem, sőt az egészet az Épkar csinálta, jobb, ha tőlem tudod.
W. M.: Nincs építési engedély a mai napig, az, hogy nem reménytelen, az egy optimista kijelentés.
B. Á.: Az Épkar ezt az egész ügyet, szerintem az nem csúszik az egy sem, nem is mondja senki, hogy csúszik, de esetleg 20 év múlva csúszhat, kb. ez a terv, amit, ugye, nem lehet bizonyítani. De azért kéne bizonyítani. Na most az egészet, hogy csúszhat, azt az Épkar találta ki, és szerintem kőkemény érdekek vannak...
W. M.: Nekem úgy tűnik a dolog, hogy az Épkar még le akar gombolni innen egy kis pénzt, csak a kötbér elkerülte a 30 milliót...
B. Á.: De neki, figyelj, az a legjobb, hogy nem csinál semmit és ketyeg a pénz.
W. M.: A projektmenedzsment örül, hogy nem csinál semmit, mert van fizetése.
B. Á.: Így van, nekik az az érdekük, hogy múlik az idő. Mindegyik nyugdíjas és megy a francba, amint végez a munkával.
W. M.: És ráadásul a 22 milliós ajánlatot tevő cég az véletlenül az Épkarhoz köthető cég. Na mindegy, hát majd ebben a nagypolitikának kell ostort fogni a kezébe.
B. Á.: A nagypolitikával az a baj, hogy van 50-60 ilyen projektje, minimum, nem tudja átlátni. Amíg egy kézben volt, mondtam neked, ugyanezzel a menedzsmenttel dolgoztunk, naponta hoztam le őket, meg izé, számoltattam be. Arra várunk, mire vár, ne várjon semmit, hívja fel telefonnal, meg menjen el, volt úgy, hogy beültettem a kocsiba, a mobiltelefont azért fizetjük, hogy útközben telefonáljon. Haza ne jöjjön nekem engedély nélkül, meg ilyenek. Hát neked így kellett volna, na most ez így egy ilyen nagypolitikában, egy országos hálózatba ez nem megy.
W. M.: Hát, 300 millió hiányzik a projektből, eleve, tehát a nagypolitika nélkül a 300 milliót nem tudjuk előteremteni. Szóval nem látom rózsásnak a helyzetet, ez annyira nem rózsás, hogy az Inczeffy ebbe bele is bukhat.
B. Á.: Hát meg te is, maradjunk annyiba.
W. M.: Én politikai értelemben, ő meg szakmailag.
B. Á.: Azt mondod, hogy ezzel el lehet bukni a siófoki választásokat.
W. M.: Ezen nem hogy siófokit, ezzel el lehet bukni országosan is mandátumokat, mert ha az egészségüggyel példálóznak Debrecenben, ahogy én azt szoktam mondani, akkor ez lesz a hírekben.
B. Á.: Jó, de egy siófoki kórház egy Debrecent nem idegesíti fel, de Siófokot felidegesíti.
W. M.: Országos rossz példát lát.
B. Á.: Persze, országosan rossz hír, meg hogy balfasz béna mit tudom én, így lehet, de nem jut el szerintem az ingerküszöbig Debrecenben. Itt viszont bőven eljut odáig."

Mi sem tudnánk pontosabban összefoglalni a lényeget, mint tette azt a nyugat.hu: "A felvétel alapján valószínűsíthető, hogy a fideszes érdekeltségű cégek szándékosan hátráltatják a beruházást, mert ha nem tesznek semmit, akkor is pénzt keresnek. A két politikus nem is ezen háborodik fel igazán, inkább azért aggódnak, hogy ha mindez kiderül, akkor ők is belebukhatnak, sőt, a Fidesz mandátumokat veszíthet az országgyűlési választásokon."

Az ügyre most a szocialista Harangozó Gábor kérdezett rá Polt Péter legfőbb ügyésznél. A képviselő azt tudakolta: "Indítottak-e eljárást a bejelentésben foglaltak, illetve egyéb forrás alapján? Ha indítottak eljárást, kérem tájékoztasson, pontosan milyen ügyben indult, és jelenleg milyen szakaszban van az eljárás! Ha az eljárás már befejeződött kérem, tájékoztasson annak végeredményéről."

A legfőbb ügyészi válasz: "... hangfelvétel leiratát a Legfőbb Ügyészség tartalmi értékelés és az esetleg szükséges intézkedések megtétele céljából a Központi Nyomozó Főügyészségnek küldte meg. A Központi Nyomozó Főügyészség a kérdéses híradással összefüggésben hamis hang- vagy képfelvétel nyilvánosságra hozatalának bűntette miatt már korábban nyomozást indított, de a rendelkezésre álló adatok alapján korrupciós vagy a rögzített beszélgetés tartalmával összefüggésbe hozható más bűncselekmény gyanúját nem látta megállapíthatónak. ... Ennek során megállapították, hogy a közbeszerzési eljárásokat szabályosan folytatták le, azok kapcsán bűncselekmény nem történt. Erre figyelemmel a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Dél-dunántúli Regionális Bűnügyi Igazgatósága a 2014. május 7-én kelt határozatával a feljelentést &8212; bűncselekmény hiányában &8212; elutasította."

És a Fidesz egykori képviselő-jelöltje által írt válasz legfontosabb eleme: "A Központi Nyomozó Főügyészségen folyamatban lévő nyomozás a "siófoki kórházberuházás" lebonyolításának körülményeit nem érinti, annak keretében kizárólag a hangfelvétel keletkezésének és felhasználásának körülményeit vizsgálják."

Két fideszes politikus egymás közt arról beszél, hogy egy harmadik szándékosan szabotál egy kórház-felújítást, mivel így még több pénz üti a markát. Ki követ el bűncselekményt Polt Péter szerint? Aki mindezt nyilvánosságra hozza.
Szerző: trencséni   |  egyéb írások a szerzőtől »   |   STOP

Eörsi Mátyás szerint tele van a Fidesz III/III-as ügynökökkel

Eörsi Mátyás az ATV reggeli műsorában arról beszélt, hogy Simicska Lajos 30 éven keresztül fegyelmezetten hallgatott, majd amikor 5 százalékkal megemelték médiabirodalmának adóját, úgy döntött, hogy nem tudja tovább magában tartani, hogy Orbán Viktor jelentéseket írt róla.
A politikus elmondta, hogy annak idején az SZDSZ az ügynöklisták nyilvánosságát akarta elérni, de sosem volt elég ereje hozzá. A kérdést egyik oldalnak sem állt érdekében rendezni, mert már az első MDF-kormányban is rengeteg III/III-as volt. A Fideszben egyetlen III/III-as volt kezdetben, ma viszont a már tele van velük, a nevüket is tudja, nyílt titok volt, hogy ki az ügynök.
A Simicska által elmondottakból nem ért egyet azzal, hogy az ügynökaktákkal zsarolják Kremlből Orbán Viktort. Sokkal valószínűbb, hogy azzal tartják sakkban az oroszok a magyar kormányt, amit a paksi bővítési szerződésből titkosítottak. Innentől viszont az a kérdés, hogy ha Orbán dönt valamiről Brüsszelben, akkor a valódi szempont Magyarország érdeke, vagy orosz utasításra cselekszik.

Esetleg szabadkőműves, vagy zsidó nyomásra cselekszik, hisz annyian tartják a gyeplőt. Egy biztos a magyar érdek az utolsó érv az érvek között.

Forrás: atv.hu   |   STOP

Önkéntes honvédelmi egységek létrehozását támogatná az államfő

Milos Zeman államfő szerint a Cseh Köztársaságnak hivatásos hadseregre van szüksége, amelyet önkéntes honvédelmi egységek egészítenének ki.
"A hivatásos hadsereg célja, hogy a katonáknak legyen elég idejük elvégezni a kiképzést és megtanulni a modern technikák, fegyverek kezelését" - jelentette ki Zeman abban az interjúban, amelyet szerdán hozott nyilvánosságra a CTK hírügynökség.
Nincs semmi értelme annak, hogy egy katona akkor legyen civil, amikor végre kiképezték - reagált az államfő arra a felvetésre, támogatja-e a kötelező sorkatonaság esetleges felújítását.

"Ugyanakkor egyáltalán nem zárkózom el a valamiféle önkéntes honvédelem elől, mondjuk, három hónapos kiképzéssel" - szögezte le Zeman. Megjegyezte: ilyen önkéntes honvédelmi egységek működnek az Egyesült Államokban vagy Svájcban.

"Meggyőződésem azonban, hogy feltétlenül különbséget kell tennünk a hivatásos hadsereg és, mondjuk, az önkéntes honvédelem között, amelyben kevésbé lennének szigorúak a követelmények és rövidebb kiképzésből állna" - húzta alá Zeman.

A sorkatonai szolgálat csehországi visszaállításának mérlegelése azzal összefüggésben került a sajtó figyelmébe, hogy a védelmi minisztériumban a végéhez közeledik az új honvédelmi törvény kidolgozása.

A javaslat a miniszter szerint nem számol a sorkatonai szolgálat újbóli bevezetésével, csak a sorköteles személyek nyilvántartásával, esetleg a sorozásokkal.

Egy országos felmérés szerint, amelynek eredményét szerdán hozták nyilvánosságra, a csehek 63 százaléka támogatja, 37 százaléka ellenzi a kötelező sorkatonai szolgálat újbóli bevezetését.

A kötelező egyéves sorkatonaságot 2005-ben szüntették meg Csehországban. Azóta mintegy 20 ezer fős hivatásos hadserege van az országnak, míg az aktív tartalékosok száma 1200 fő.
Forrás: MTI   |   STOP

Már azt hittem ithon történt valami ? A fejére eshetett valaki , és a nemzetépítést tartja a legfőbb Magyar értéknek , de kiderült , hogy a Csehek látják a jövőt , és a magyarok megmaradnak zsidó gyarmatnak , hisz a vezetőink dísz magyarba öltözött MOSZAD ügynökök.

Olcsóbb lesz a gáz

A horvát kormány 7 és 10 százalék közötti lakossági gázárcsökkenésről döntött csütörtökön. Az új lakossági gázár április 1-jével lép hatályba, és 2016. március végéig van érvényben.
A kabinet két rendeletet is hozott, amelyben hatóságilag kívánja szabályozni a gáz árát lakossági fogyasztás esetén. 
Az INA olajipari vállalatnak, amely a gázt kitermeli Horvátországban, a Horvát Elektromos Műveknek (HEP), amely a gázt szolgáltatja, a nagykereskedelmi piacon közel 7 százalékkal kell olcsóbban adnia a földgázt, mint eddig. A regionális szolgáltatónak pedig 12 százalékkal kell csökkenteniük áraikon.

Az országos energiaszabályozó hatóságnak (HERA) a hónap végéig el kell döntenie, melyik szolgáltatónak, milyen mértékben kell csökkentenie árait, ugyanis a végleges árba beépülnek az elosztók költségei is.

Ivan Vrdoljak gazdasági miniszter szerint a kormány azért tudta csökkenteni a gáz árát, mert az Horvátországban kerül kitermelésre, az észak-adriai gázlelőhelyeken.

Zoran Milanovic miniszterelnök kijelentette, a hazai gázkitermelés nemzetbiztonsági kérdés, és a kormány bármilyen döntést is hoz, ezt tartja szem előtt, tekintettel az ökológiai és környezetvédelmi intézkedésekre.

A Jutanji List horvát napilap úgy értesült, az INA egy év alatt 40 millió kuna veszteséget könyvelhet el a kormány újabb rendelete miatt.
Forrás: MTI   |   STOP

Már azt hittem nálunk , de csak a szomszédba , mert nálunk a politikusok zsebébe vándorol az olcsóbb gáz ár különbözet.

Krémer Ferenc: A rendőrség Orbán Viktor maffiaállamában

A rendőrség, a többi erőszakra is alkalmas szervezettel együtt, az első intézmények között volt, amelyeket a 2010-ben kétharmados győzelmet arató Fidesz célba vett. Már szeptemberben közzétették a rendőrségi törvény tervezetét, és a következő évben, minden egyeztetés és vita nélkül, el is fogadták, veszélyes változtatásokat hajtva végre a rendőrség felépítésében és működésében. Közben – szintén az érintettek nélkül – hozzáláttak a rendészeti dolgozók nyugdíjazási rendszerének önkényes átformálásához, sőt, ahogyan a több tízezres tüntetések mutatták, ellenükre. De ez még nem volt minden, mert 2011 tavaszán elfogadták a 2006. őszi zavargásokban gyújtogató, rendőrökre támadó résztvevők ítéleteinek semmissé tételét előíró törvényt, és kérték annak sürgősséggel való kihirdetését. E törvény lényege az volt, hogy a bíróságnak azokban az esetekben kötelezően meg kellett semmisítenie az ítéletet, amikor kizárólag rendőrök tanúsították a zavargásokban résztvevők jogellenes cselekményeit. Hogy mindenki világosan értse, nem vizsgálták az egyes tanúvallomások igazságtartalmát, és pusztán az, hogy rendőrök vallottak a vádlottak ellen, elegendő volt a vád elejtéséhez, vagyis a semmisségi törvény – amelyet Balsai István jelenlegi alkotmánybíró önálló képviselői indítványként terjesztett be – minden rendőr tisztességét kétségbe vonta. Ezt követte a szakszervezeteket jelentéktelenné tevő Magyar Rendvédelmi Kar felállítása. Az ötlet eredeti gazdája Mussolini volt, aki korporációkba kényszerítette a vállalkozókat és a munkavállalókat annak érdekében, hogy teljes mértékben a fasiszta párt kontrollja alatt tarthassa őket. Végül idesorolhatjuk a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) létrehozását – ne feledjük, személyesen Orbán Viktor alapította ezt az intézményt, és ő adta át a Parlamentben az egyetem zászlóját. Az NKE három egymástól nagymértékben különböző intézményt kényszerített egybe: a hadsereget, a rendőrséget és az önkormányzatokat, mindezt azon az alapon, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszerében (NER) mindegyik az államot szolgálja. Ezt a nagyon zavarosnak látszó intézkedéssorozatot egészítik ki az olyan szervezeti átalakítások, mint a BRFK gazdasági bűnözéssel foglalkozó osztályának és a Nemzeti Nyomozóirodának a felszámolása, illetve irracionális átszervezése.

Ezek az intézkedések, ha a korszerű közösségi rendészet (community policing) felől nézzük őket, értelmetlenek és nagyrészt kifejezetten károsak voltak. De ami irracionális a demokráciában, és kifejezetten egy élhetetlen társadalom létrehozására irányuló törekvésnek látszik, az még lehet ésszerű az egészen más alapokra épülő Nemzeti Együttműködés Rendszerében. Az a társadalom pedig, amelyik a legtöbb polgár számára elviselhetetlen és élhetetlen, nagyon is élhető lehet azok számára, akik a saját érdekükben használják fel a közhatalmi intézményeket és sajátítják ki a társadalom vagyonát.

 

Előzmények

 

Az ügyészség, a rendőrség, a titkosszolgálatok és a bíróságok együttesen nemcsak a jog, a biztonság és a társadalmi igazságosság védelmezői, de alkalmasak arra is, hogy kontroll alatt tartsák a társadalmi folyamatokat, hogy félrevezessék Justitiát. Az első Orbán-kormány idején a Fidesz vezérkara valószínűleg még elegendőnek tartotta az ügyészség feletti irányítás megszerzését, s ez valóban elég is volt ahhoz, hogy a bűnösök megússzák a Josip Tot és Kaya Ibrahim nevében elkövetett csalásokat. A hatalom visszaszerzéséhez azonban már nem volt elég, Orbán Viktor és tanácsadói olyan hatalmi gépezetet akartak, amely képes minden bűnt tisztára mosni. Ehhez szükségük volt az igazságszolgáltatás minden intézménye és szervezete feletti hatalom biztosítására.

Vannak arra utaló jelek, hogy a Fidesz már a 2010-es kormányváltás előtt kialakított egy árnyék-titkosszolgálatot, amely megfigyelte politikai ellenfeleit, és lejárató akciókat tervezett ellenük. Az UD Zrt. tevékenységéről napvilágra került hangfelvételek sorsa azonban azt mutatta, hogy a Fidesz képes volt manipulálni az igazságszolgáltatást – mindenki emlékezhet rá, hogy éppen a lehallgatottaknak, Dávid Ibolyának, Szilvásy Györgynek, illetve a parlament nemzetbiztonsági bizottsága szocialista alelnökének, Tóth Károlynak kellett bíróság elé állnia. Ez arra utalt, hogy – a rendőrök kedvenc kifejezésével – a rendőrség és az ügyészség jelentős mértékben fertőzött volt a kormányváltás előtt is, vagyis befolyásos személyiségei közül valószínűleg többen az Orbán-klán szolgálatába szegődtek. Az UD Zrt. vezetői pedig 2010 után átvették a polgári és a katonai titkosszolgálatok vezetését. Horváth Józsefet, az UD Zrt. volt vezetőjét 2010-ben a Katonai Biztonsági Hivatal főigazgató-helyettesévé nevezték ki. Bakondi György, aki az UD Zrt. ügyvédje volt, a katasztrófavédelem főigazgatója lett – az ő szakmai képességeiről mindent elárultak a 2013. márciusi hóvihar során hozott intézkedései, vezetői alkalmatlanságáról pedig a beosztottai mondtak el minden lényegeset. Máig nem tudjuk pontosan, hogyan jött létre, milyen céllal és pontosan milyen tevékenységet folytatott, illetve folytat az UD Zrt., hiszen a mai napig működik. Ami a kormányváltás előtti tevékenységéről kiderült, abból arra következtethetünk, hogy szerepe volt az Orbán-klán hatalomátvételében. A céget egyébként 2004 októberében alapították vagyon- és személyvédelemre. Ez meg is felel mindannak, amit megtudhattunk róla, legfőbb feladata valószínűleg az Orbán-klán vagyonának védelme lehetett, a védelembe itt bele kellene értenünk a vagyongyarapítás védelmét is.

A 2002-es választási vereség után hozták létre volt rendőrökből Orbán Viktor saját testőrségét is, amelyet Hajdú János, a Szervezett Bűnözés Elleni Igazgatóság bevetési osztályának 2002-ben leszerelt vezetője irányított. Nem lenne értelme Orbán Viktor félelmeivel magyarázni ennek a szervezetnek a létrejöttét, tekintsük inkább úgy, mint az „egyszer kell győzni, de akkor nagyon” típusú politikai program egyik szervezeti elemét. Ahogyan az UD Zrt., úgy a testőrség is azonnal állami szervezetté lett a kormányváltás után. Sőt ebből lett a leghamarabb állami szervezet, a Terrorelhárító Központ.

 

A rendben tenyésző félelem

 

2010. május 11-én Orbán Viktor leendő kormányfő nemzeti konzultációt tartott Ózdon, ahol a szabadság és a rend viszonyáról elmélkedve kijelentette, hogy a szabadság rend nélkül nem más, mint nyomasztó káosz, olyan káosz, amelyben „leginkább a félelem tenyészik”. A rend azonban igen képlékeny, számtalan jelentést felvenni képes fogalom – még ha ezt Orbán Viktor nem tudja is –, de bármelyik értelmét veszszük, mind egy merev társadalmi hierarchiáról és annak védelméről szól, aki tehát a rendet szembeállítja a szabadsággal, az mindig a szabadság korlátozására vagy megszüntetésére törekszik. Ne feledjük, hol hangzott el ez az orbáni tétel! Borsod megyében, ahol az önkormányzatok felelőtlen politikájának és a rendőrség szakszerűtlen magatartásának következtében súlyos szociális és társadalmi feszültségek alakultak ki, amelyeket a szélsőjobboldali rasszizmus cigány-magyar ellentétté transzformált. Vajon miféle szabadságról beszélt Orbán Viktor Ózdon? Miféle szabadságot tesz lehetővé a nyomor? A Fidesz választási programjából világosan kiderül, mire gondolt, ott ugyanis így fogalmaztak: „(…) nem tűrhetjük tovább, hogy legyenek, akik a szociális segélyt rendszeresen bűncselekményekkel egészítik ki. A magyar társadalom szolidaritása csak azoknak jár, akik tiszteletben tartják a törvényeket, nehézségeikre az orvosságot nem a bűn, hanem a munka világában keresik” (52. oldal).

A rendet a Fidesz egyébként is a törvények tekintélyének helyreállításával akarta elérni. A tekintély azonban két forrásból származhat, tiszteletből és félelemből, az Orbán által használt kifejezés, azzal az ígérettel együtt, hogy Pintér Sándor vezényletével két hét alatt rendet tesz a kormány, az utóbbival látszik kapcsolatban lenni. A törvények tekintélye ebben az értelemben csak abból a félelemből származhat, amelyet a törvényalkalmazók hatalma és magatartása kelt a polgárokban. Orbán tehát azt ígérte Ózdon, hogy a rend érdekében megfosztja a szabadságtól azokat, akiket a helyi társadalmak a legreménytelenebb és a legkiszolgáltatottabb helyzetbe taszítottak. Azt ígérte, hogy a többiek elnyerhetik az ő rendjén, a Nemzeti Együttműködés Rendszerén belül a tekintélynek engedelmeskedés szabadságát. Ezt az ígéretét, bár nem két hét alatt, de tűzzel-vassal igyekszik betartani.

Az a rend, amelyik kényszerekből és félelmekből táplálkozik, rosszabb bármilyen káosznál (hogy megmaradjunk a káosz köznapi értelménél), mert még a kiút keresésének lehetőségétől is megfosztja az embereket, hát még a megtalálásától. Az orbáni rendészetpolitikai program célja ennek a helyzetnek a létrehozása volt, ennek érdekében fogadták el a „három csapás” törvényt, szigorították meg a szabálysértések büntetéseit, vezették be a tényleges életfogytig tartó büntetést stb. Mindez azonban csak a felszín, az orbáni rendhez ennyi még kevés volt, mindenkit, az újságírókat, a tanárokat, a közalkalmazottakat, köztük a rendvédelmi dolgozókat, a munkavállalókat és a vállalkozókat egyaránt meg kellett fosztani a szabadságuktól. Olyan rend ez, amelyben a jus resistendi, az ellenszegülés joga és a liberum veto, a vétó joga nem létezik, ezt a rendet a jus formidinis, vagyis a szorongás és a félelem joga élteti, a félelem pedig úgy tenyészik benne, mint kedvező táptalajon a baktériumok.

Rendi hierarchiába
kényszerített rendőrség

 

Ehhez a rendhez másféle rendőrségre és rendvédelmi szervezetekre volt szükség, mint amit az Orbán-kormány a demokráciától örökölt. A magyar rendőrségnek számos hibája és problémája volt a rendszerváltás után, és ezt a rendészettudományi kutatások részletesen ki is mutatták. Mivel azonban problémái a demokratizálódás ellentmondásosságából adódtak, a félig-meddig megőrzött paramilitáris jelleg nem tette teljesen alkalmassá arra a feladatra, amelyre Orbán Viktor és Pintér Sándor szánta. Az bizonyos, hogy nem volt elég számukra a létező szervezet birtokbavétele, vagyis nem elégedtek meg a vezetők lecserélésével, ahogyan az eddig minden kormányváltás idején történt. De hiába cseréltek le minden jelentősebb vezetőt nem is egyszer, ez nem változtatta meg a rendőrség jellegét. A magyar rendőrség ugyanis már régen megérett a reformra, volt is erre kísérlet rögtön a rendszerváltás után, de azt éppen Pintér Sándor és Boross Péter együtt sikkasztotta el, mert Boross Péternek a horthysta csendőrök, Pintér Sándornak pedig a kommunista rendőrök voltak a mintaképei. Most azonban Pintér Sándor nem reformra vállalkozott – ennek a szónak már a puszta használata is az ördög megidézésével volt egyenértékű a fideszesek szemében. Nem is reformnak, hanem átalakításnak nevezték a tervezett változásokat. Számba véve a végrehajtott intézkedéseket, jól látszik, hogy Orbán Viktor és Pintér Sándor célja a maffiaállam rendi hierarchiájába kényszerített rendőrség létrehozása volt. Mint minden rendi hierarchiának, ennek is az a lényege, hogy a különböző függőségi rendszerek végül mind a legfőbb hűbérúrnak vagy a klán, illetve a maffiacsalád fejének, jelen esetben Orbán Viktornak vannak alárendelve. Minden szervezet és minden személy sorsa közvetlenül tőle függ, a rendszer értelme és célja valójában ennek a függésnek a kialakítása. Minden egyes irracionálisnak látszó intézkedés értelmet nyer ebből a szemszögből nézve, még akkor is, ha nyomukban diszfunkcionálisan működő intézmények jönnek létre.

 

A TEK a rendi hierarchia csúcsán

A legelső lépés 2010 őszén az Orbán Viktor személyes testőrségéből megszervezett Terrorelhárítási Központ (TEK) létrehozása volt. A 232/2010. (VIII. 19.) kormányrendelet 6. § e) pontja a következőt mondja: a TEK „végzi (…) a köztársasági elnök és a miniszterelnök védelmét”, minden egyéb, amit ebbe a kormányrendeletbe, majd később a rendőrségi törvénybe írtak, csak töltelék annak érdekében, hogy ezt a feladatot, amelyet addig a Köztársasági Őrezred látott el, (látszólag) jogszerűen ruházzák át Orbán Viktor magántestőrségére. Természetesen rengeteg pénzt is biztosítottak ehhez, miközben a rendőrség finanszírozása továbbra is bizonytalan maradt, és a rendőrök jövedelme sem növekedett. A TEK alkalmazottai kevesebb, mint két százalékát adják a rendőrségnél alkalmazottaknak, viszont a rendőrség személyi juttatásaihoz viszonyítva a TEK személyi juttatásai 4,5 százalékot tesznek ki. Ez azt jelenti, hogy a Terrorelhárítási Központban dolgozók két és félszer többet keresnek a rendőröknél.

A TEK önálló rendőrségként való létrehozása egyúttal azt az ódivatú rendőri elképzelést is tükrözi, hogy a legmagasabb rendű rendőri tevékenység a bűnözők üldözése, azon belül is a rosszakkal szembeni (fegyveres) erőszak alkalmazása, köznyelven kifejezve, a kommandósakciókban való részvétel. Ez a felfogás még a rendőrségnek abból a korszakából származik (XIX. század vége, XX. század eleje), amikor feladatát bűnözés elleni háborúként határozták meg. A magyar rendőrök között közkedvelt felfogás ez, a többségükből mégis értetlenséget és ellenszenvet váltott ki, hogy nemcsak koncentrálták és Orbán Viktor személyi testőrének parancsnoksága alá helyezték az összes bevetési egységet, de előjogokkal is felruházták a TEK-et. Ezek közül talán az a legfélelmetesebb, hogy bárkivel szemben ellenőrzés nélkül használhat titkosszolgálati eszközöket. Jogköreit megalakulása óta folyamatosan bővítik, és ma már szinte bármire joga van. Vezetőjét, az országos rendőrfőkapitányhoz hasonlóan közvetlenül a miniszterelnök nevezi ki. A TEK önálló rendőrség, sőt a legfontosabb rendőrség lett, beleártja magát mindenbe, amibe csak tudja, és amihez valójában nem is ért. Ennek persze az lett a következménye, hogy számos alkalommal tette nevetségessé magát, például akkor, amikor lefoglalt egy filmforgatásnál kellékként használt fegyvereket, vagy amikor kivonult az egyik egyetemre, mert valaki beöltözött jedinek – és mint tudjuk, a jedik nagyon veszélyesek az uralkodóra. Ezen túl látványakciók sorozatát hajtották végre, hogy bizonyítsák nélkülözhetetlenségüket, miközben mindig eleget tettek a legfontosabb feladatuknak: sohasem engedték Orbán Viktor közelébe a tüntetőket, házának környékét akkor is lezárták, amikor csak néhány tucat ember akart tiltakozni a kormány politikája ellen.

Kétségtelen, hogy a TEK a rendőrség rendi hierarchiájának élén áll, és azért került oda, mert ez a szervezet személyesen Orbán Viktort szolgálja, minden egyéb csak fedőtevékenység. Azt természetesen nem lehet tudni, hogy informálisan még milyen feladatokkal bízta meg ezt a szervezetet az Orbán–Simicska klán, az azonban látszik, hogy megteremtették a lehető legszélesebb körű felhasználásának a lehetőségét.

 

Mindenkinek tudnia kell,
hol a helye

 

Hiába rendelkezik azonban a TEK széles körű jogosítványokkal, hiába cserélték le a rendőrség vezetőit egymás után többször is megbízható, Fideszhez hű emberekre, a több mint negyvenezer rendőr és rendőrségi alkalmazott hűségét nem sikerült megszerezniük, és ezt pontosan tudják. Márpedig nincs olyan rendi, nincs olyan maffiahierarchia, amely fenn tudna maradni a szolganép feltétlen hűsége és önfeláldozása nélkül. Az alaptörvényre tett eskü nem biztosítja ezt a hűséget, hiszen még mindig túl személytelen, még mindig túlságosan hasonlít az egykori jogra, és egyik-másik cikkelyében akár még szembe is fordítható a klán vezetésével. A maffiaállamnak ennél sokkal személyesebb elkötelezettségre van szüksége, és hogy ezt elérje, több, egymással szoros logikai kapcsolatban lévő eszközt alkotott meg. Az első arra való, hogy megfossza a rendvédelmi dolgozókat az önbecsülésüktől, és egyértelműen tudtukra adja, a hatalom kényétől-kedvétől függnek. A második arra szolgál, hogy félelmet ültessen el a lelkekben, hogy a rendvédelmiek egy pillanatra se érezzék magukat biztonságban, mert ha nem eléggé engedelmesek, bármikor – akár vezetők, akár beosztottak – számon kérhetik rajtuk magánéletük botlásait vagy egyszerűen csak a szokásaikat. A harmadik eszköz azokat a „pozitív” hatásokat fogja össze, amelyek célja beépíteni a rendvédelmi dolgozók tudatába és lelkébe a tekintély és a hatalom korlátlan tiszteletét, és elfogadtani velük, hogy a boldogulásuk az engedelmességüktől függ.

 

Megalázás és kiszolgáltatottság

 

A TEK létrehozása után a kormányzat hozzálátott a rendőrök, tűzoltók, büntetés-végrehajtási dolgozók és minden más rendvédelmi alkalmazott megalázásához. Ennek első lépése a korkedvezményes nyugdíjak rendszerének felszámolása volt. A kormányzat tervei rendkívül erős ellenállásba ütköztek, azóta sem tartottak olyan nagy és vehemens tüntetéseket, mint 2011-ben a rendvédelmi alkalmazottak. Akkor sokan reménykedtek benne, hogy a tüntetések tárgyalásra kényszerítik Orbán Viktort. Tévedtek, az ellenállás ugyanis egészen más helyet foglalt el a kormányzat taktikájában, mint amit egy demokráciában szokott. A tét ugyanis nem egy intézkedés bevezetése vagy megváltoztatása, nem a kompromisszum és nem az alku volt, hanem az, hogy meghajtják-e a fejüket a parancsokon szocializálódott rendvédelmi dolgozók a kormányzat ereje előtt. Teljesen mindegy volt, meddig tüntetnek, csak a „bohócügyi államtitkár” tárgyalhatott velük – ezt a szerepet néha-néha Pintér Sándor játszotta el. A tüntetők lassan elkedvetlenedtek, erőt vett rajtuk a depresszió, a lemondás, és ahogyan a vak komondorokon áteső asszonyok, ők is elfogadták, hogy nem lennének képesek önállóan élni az őket megerőszakoló, ütő-verő „férfias” hatalom nélkül.

A megalázás következő lépése a megvetés és a lenézés nyílt kifejezése volt: Balsai István, a Fidesz képviselője, ma már alkotmánybíró, beterjesztette, a kétharmad pedig elfogadta a „semmisségi törvényt”, amely kimondta: a rendőrök hazudnak. Pontosabban, akkor és csak akkor hazudnak, ha az Orbán–Simicska-klán érdekei ellenében foglalnak állást. A maffiaállamban ugyanis az igazság mércéje az, hogy egy állítás milyen mértékben felel meg Orbán Viktor pillanatnyi szándékainak. Azok az állítások pedig, amelyek erőszakkal, rendőrök elleni támadással vádolták meg a 2006. őszi államcsínykísérlet utcai harcosait, nem feleltek meg az akaratának. A „semmisségi törvény” tehát kettős feladatot töltött be: egyrészt igazolta a gyújtogató és a rendőröket megtámadó (a Fidesz által is támogatott) csőcselék tetteinek jogosságát, másrészt betetőzte azt a folyamatot, amelyben az Orbán–Simicska-klán megfosztotta a rendőröket önbecsülésüktől.

Azért, hogy még véletlenül se juthasson eszükbe, hogy önálló emberek, és saját érdekeik vannak, amelyek különböznek Pintér Sándornak és szervienseinek az érdekeitől, a kormányzat gyakorlatilag felszámolta az addig sem komoly szerepet játszó szakszervezeteket. Létrehozta és nemzeti sziruppal leöntve tálalta a Magyar Rendvédelmi Kart, amelynek minden rendőr eleve tagja, és amely ettől kezdve a kormányzat „tárgyalópartnere” lett. Ezzel lehetetlenné tette a rendőrök érdekérvényesítését, és kiszolgáltatottá tette őket.

 

Megfélemlítés: a Nemzeti
Védelmi Szolgálat

 

A megalázást és a lealacsonyítást minden permanens erőszaktevő kiegészíti a megfélemlítéssel, mert anélkül az előző kettő rövid időn belül haraggá és ellenállássá változna. A Fidesz jól képzett erőszaktevő, nemcsak mítoszokat mesél az erőről és annak teremtőképességéről, de alkalmazza is az erőszakot. Névleg a korrupció elleni harc céljaira, valójában azonban a rendőrök megfélemlítésére hozták létre a Nemzeti Védelmi Szolgálatot (NVSZ), amelynek joga van provokálni a rendőröket, joga van minden indok nélkül a rendelkezésére álló eszközökkel megfigyelni őket és magánéletükbe is belelátni, ezáltal beleavatkozni. Tudnunk kell, hogy ezek a módszerek ebben a formában teljesen alkalmatlanok a korrupció csökkentésére. Nagyjából úgy kell elképzelnünk ezt, mint amikor az unatkozó gyerekek a tengerparti homokban turkálnak, s abban reménykednek, hogy igazgyöngyöt találnak, de nem kell matematikusnak lennünk ahhoz, hogy megértsük, ennek az esélye rendkívül közel áll a nullához. Vagyis az NVSZ csak akkor számíthat eredményre, ha azt feltételezi, hogy a teljes rendőri állomány, vagyis minden egyes rendőr korrupt. Az eredmény azonban ebben az esetben egy-egy korrupt rendőr leleplezése és nem a korrupció csökkentése. Ez a szervezet és ez a módszer egyetlen dologra alkalmas: a rendőrök megfélemlítésére, miközben egy-egy látványos letartóztatásért cserébe hagyja tenyészni a korrupciót.

 

A tekintély feltétlen tisztelete

 

De a megalázás, a lealacsonyítás és a megfélemlítés sem képes sokáig életben tartani az elnyomást, mindezt ki kell egészíteni a felsőbbrendű hatalomban való hittel, vagyis azzal, hogy a rendőrség, az állam és a vezetői morálisan és racionálisan egyaránt az igazságot és a jóságot képviselik. Természetesen direkt módon csak nagyon primitív üzenetek formájában lehet eljuttatni a rendőrökhöz és az emberekhez ezt a hitet, ezért két területen is bevezették a sulykolását: az oktatásban és a szervezethez kapcsolódás módjában.

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem, amelyet a hadsereg, a rendőrség és a közigazgatás felsőoktatási intézményeiből raktak össze, ennek a törekvésnek a legfontosabb intézménye. Ezt az új egyetemet Orbán Viktor személyesen alapította meg 2012 januárjában, és – ahogy ő mondta – a hatalom jelképeivel „felszerszámozott rektor” előtt a következőképpen beszélt a céljairól: „A szemünk előtt egy olyan állam lebeg, amely erős, méltányos és tisztelhető, mert minden szegletében a közérdeket rendeli a magánérdekek elé. (…) Olyan fiatalokat akarunk képezni, akik képesek magukat egy magasabb célnak alárendelni. (…) Ennek egyik eszköze a Nemzeti Közszolgálati Egyetem.” Világos beszéd. Az egész egyetemet horthysta eredetű militarista szemlélet hatja át, ehhez igazítják a rendőrök képzését is, holott már a katonai oktatásban sincsen semmi értelme és haszna. A legfontosabb azonban, hogy a hallgatók alá tudják rendelni magukat az erős állam erős vezetőinek, nem az alkotmánynak és nem a törvényeknek, amelyeket még az állami és rendőrségi vezetőkkel szemben is védeniük kellene, hanem az államhoz és személyesen annak vezetőjéhez kell hűnek lenniük. Ennek érdekében számolták fel a társadalomtudományi tanszéket a rendészettudományi és a hadtudományi karon egyaránt.

Nem véletlen, hogy az ún. „Zöld könyvbe”, azaz az állami szervek alkalmazottai számára készült etikai kódexbe a hűséget, a nemzeti érdeket és az elkötelezettséget helyezték az értékrend legelejére, valahogy így: „teljes erőnkkel és legjobb tudásunk szerint törekszünk a jogszabályok alapján megválasztott vagy kinevezett vezetőink által kitűzött célok megvalósítására, (hogy) az általuk kiadott utasításoknak megfelelően” teljesítsük a feladatainkat. A Rendvédelmi Hivatásetikai Kódex szintén a hűséget és a nemzeti érdeket helyezi előtérbe: „A rendvédelmi hivatás etikai alapelvei a hivatásos állomány tagjai tekintetében különösen: hűség a hazához és a nemzethez, a nemzeti érdekek előnyben részesítése, a méltóság és a tisztesség, az előítéletektől való mentesség, a pártatlanság, a szakszerűség, az együttműködés és az arányosság.” A hűséges, önmagát a vezetőinek alárendelő közalkalmazott és rendőr, akinek a tisztánlátását elhomályosítja a nemzeti érdek meghatározhatatlan eszméje – ő a maffiaállam „közszolga”-ideálja. Érdemes megnézni, hogy 2010 óta mi minden került be a nemzeti érdek gyűjtőfogalma alá, s kimutatható, hogy alapvetően az Orbán–Simicska-klán üzleti és politikai érdekeiről van szó. Ebből az következik, hogy mivel a nemzeti érdeket ez a csoport definiálja, a rendőröknek is ehhez kell hűnek lenniük.

A tekintélytisztelet megteremtésnek másik eszköze az ún. életpályamodell, amely a közoktatásban és a rendészetben egyaránt a „centrális erőtér” ideológiájának és az erőszakhatalomnak az elfogadását szolgálja. Már maga az életpályamodell kifejezés is azt sugallja, hogy nincsen szabad, szerződéses viszony az alkalmazott és a cég között, nem karrierlehetőséget, nem perspektívát kínál a cég, amit lehet választani vagy elutasítani, hanem úgy kezeli a munkavállalót, mint a cég függelékét, akinek az egész élete attól a vállalattól függ, ahol dolgozik. Nem véletlen, hogy előszeretettel nevezik közszolgának a közalkalmazottakat a kormányzat képviselői, pedig sem a tanár, sem a rendőr nem szolga. Az életpályamodellben minden a feje tetején áll, mert a munkaadó iránti felelősséget követelik meg, holott a rendőr mindenekelőtt a közösségben élő polgároknak kell hogy felelős legyen.

 

A rendőrség feudalizálásának következményei

 

A rendőrség belső viszonyai és működésmódja határozza meg a társadalomra gyakorolt hatását, vagyis azt, hogy milyen biztonság alakul ki egy adott közösségben, jelen esetben az egész országban. A biztonság nem egyszerűen a szabály- és/vagy törvénysértések gyakoriságából és jellegéből következik, hanem a polgárok egymás közötti viszonyából, valamint a polgárok és a közhatalmi intézmények közötti viszonyból alakul ki. Minél kevésbé bíznak a polgárok a közhatalomban, és az minél kevésbé képes kezelni a kialakuló konfliktusokat, annál kevésbé lesz biztonságos egy település vagy akár az egész ország. A közhatalom, esetünkben a rendőrség, akkor képes hatékonyan kezelni a problémákat, ha először is felismeri azokat, és a többi intézménnyel, valamint a polgárokkal együtt keresi meg kezelésük leghatékonyabb módját. Minél hierarchikusabb a rendőrség, minél tekintélytisztelőbb és minél engedelmesebb a rendőr, annál kevésbé alkalmas arra, hogy egyáltalán észrevegye a problémákat, és annál inkább fogja félrediagnosztizálni a helyzetet, majd ad rá rossz válaszokat. A Fidesz önteltségének és a rendőrség betagolásának az Orbán–Simicska-klán rendi hierarchiájába az lett a következménye, hogy 2010 óta folyamatosan romlik a közbiztonság. Ezt nemcsak a bűnözési adatok romlása mutatja, hanem a közbizalom hanyatlása is. Bármit tesz ugyanis a jelenlegi belügyminisztériumi és rendőri vezetés, azzal, hogy az áldozat feljelentésével, a szemtanú befolyásolásával próbálja eltussolni például az izsáki gyilkosságot, azt üzeni, hogy az erős (maffia)államnak erős, vagyis erőszakos rendőrökre és rendőrségre van szüksége. Így aztán megszakad a rendőrök és a polgárok közötti kapcsolat, mert lehetetlen egyszerre a polgárok problémáinak megoldásában segédkezni és egy erőszakos államot szolgálni.

Kapcsolódó írások:

1. Bedő Iván: „Orbán Viktor nem diktátor” – Német sajtóvélemények a márciusi magyar alkotmánymódosításról„Magyarország vezető politikusait a polgárok választották, ahogyan ennek az EU-ban...
2. Takács Ferenc: Egy fejlődésregény vége (Viktor Pelevin: A Sárga Nyíl. Bratka László, Goretyity József és Herczeg Ferenc fordítása. Budapest, 2007, Európa Könyvkiadó. 206 oldal, 2500 forint. – Viktor Pelevin: Számok. Bratka László fordítása. Budapest, 2007, Európa Könyvkiadó, 306 oldal, 2200 forint. ) Takács Ferenc Egy fejlődésregény vége A posztmodernizmus szerves fejlemény...
3. Sz. Bíró Zoltán: Az Orbán-kormány Oroszország-politikája: retorika és valóság 2009 őszétől figyelmet érdemlő átalakuláson ment keresztül a jelenlegi kormánypárt...
4. Csillag István – Mihályi Péter – Az Orbán utáni időszak gazdaságpolitikai keretei Országunk átkozott balszerencséjére a miniszterelnök egy beteges tévképzet foglya. Mint...
5. Farkas Zoltán – A tervezőasztaltól a boncasztalig (Az Orbán-kormány gazdaságpolitikai szándékai és a valóság) Schmitt Pál köztársasági elnök határidőre aláírta a „talpra állás”...

2015. március 6. péntek

ORBÁN VIKTOR SZERINT A NULLA A JÓ 

JÖVEDELEMADÓ-KULCS, A 

TEHERCSÖKKENTÉS A CÉL 1

• 1
• 103

A magyar politika immár képes önállóan, minden gazdasági érdekcsoporttól függetlenül működni – jelentette ki Orbán Viktor miniszterelnök pénteken Budapesten, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) rendezvényén.

A kormányfő a Gazdasági évnyitó című gazdaságpolitikai fórumon: meghozták azokat a szabályokat, amelyek lehetővé teszik, hogy Magyarországon minden politikai szereplő, minden politikai párt az államtól érkező forrásokból el tudja végezni a munkáját két választás között, és a választásokkor is. Példaként említette az új párttörvényt, az új finanszírozási törvényt, az új frakciótörvényt és az alapítványokra vonatkozó új szabályozást. Kijelentette: a politikai átalakításoknak köszönhetően a kormány keze szabad a jó gazdasági döntések meghozatalában. A magyar politika immár képes önállóan, minden gazdasági érdekcsoporttól függetlenül, csak a közjót és a gazdaság érdekét szem előtt tartó gazdaságpolitikát folytatni – tette hozzá.

Orbán Viktor beszélt arról is, hogy a kereskedelmi bankok feladata a gazdasági növekedéshez elengedhetetlen vállalati hitelezés, hosszú távon nem lehet ebben csak a jegybankra támaszkodni. Tavaly 4 százalékkal nőtt a vállalati hitelkihelyezés, de ebből levonva a Magyar Nemzeti Bank által elindított növekedési hitelprogramot (nhp), akkor csökkenés volt, amit a miniszterelnök nagyon súlyos dolog nevezett. Ez ugyanis azt jelzi, hogy az MNB nélkül nem lett volna a növekedést lehetővé tevő hitelkihelyezés – hangsúlyozta. Mint mondta, jegybanki számítások szerint a magánszférának nyújtott hitelállománynak évi 7-8 százalékkal kellene növekednie ahhoz, hogy meghaladja a 3 százalékot a gazdasági növekedés az adott évben. “Évtizedekig nem lehet fönntartani ezt a helyzetet, hogy a jegybank speciális konstrukciójára hagyatkozunk” – mondta, hozzátéve: szeretnének arról megállapodásokat kötni a bankokkal, hogy a bankadó csökkentése fejében a pénzintézetek növelik a hitelezést.

A kormányfő fenntarthatónak nevezte a 2014-es, a legfrissebb adatok szerint 3,6 százalékos gazdasági növekedést, és úgy vélte, a bővülés 2015-ben meghaladhatja a költségvetésben előirányzott 2,5 százalékot. Bizakodásra adnak okot a GDP-bővülés szerkezetében bekövetkezett változások, nevezetesen, hogy 2014-ben döntően magyar kézben lévő ágazatok – az építőipar, a kereskedelem, a turizmus és a mezőgazdaság – hajtották a növekedést . fejtette ki.

Emellett szavai szerint felértékeli a magyar gazdaság teljesítményét, hogy úgy sikerült gyarapodnia, hogy ezzel egyidejűleg a legfontosabb exportpiacon, az Európai Unióban jóval alacsonyabb volt a növekedés. Ráadásul úgy sikerült ezt – az EU-átlagot kétszeresen-háromszorosan meghaladó – növekedést elérni, hogy közben csökkent az államadósság. Legalább hatvan – de lehet, hogy száz – éve először fordult elő, hogy nem külföldi hitelből finanszíroztuk a növekedést, ez történelmi áttörés – mondta.

A MINISZTERELNÖK AZ MKIK ADÓCSÖKKENTÉSRE VONATKOZÓ FELVETÉSÉRE REAGÁLVA KIJELENTETTE: A JÓ JÖVEDELEMADÓ-KULCS A NULLA. AZ EMBEREKET NEM SZABAD ADÓZTATNI, AMIKOR KERESNEK. AKKOR KELL ADÓZTATNI, AMIKOR ELKÖLTIK A PÉNZT, EZ SOKKAL IGAZSÁGOSABB, ÉS KEVÉSBÉ KIJÁTSZHATÓ – MONDTA.

Kijelentette: a két nagy áfa-kijátszási módszerből az egyiket az online pénztárgépek bevezetésével sikerült radikálisan visszaszorítani, és a másikat is sikerülni fog a szállítmányozás területén az ekáer-rendszer (elektronikus közúti áruforgalom ellenőrző rendszer) bevezetésével. Ezért, ha sikerül beszedni az adókat, folyamatos lehet az adócsökkentés politikája a következő években– tette hozzá. Emlékeztetett, hogy 2016-tól a kétszeresére emelik a kétgyermekes családok adókedvezményét.

Orbán Viktor részletesen beszélt arról, hogy a kormány hogyan állítja a gazdasági növekedés szolgálatába az európai uniós forrásokat. Emellett az úgynevezett “déli nyitás” – a latin-amerikai és fekete-afrikai piacok meghódítását célzó külgazdasági offenzíva – is “hozzáad valamit” a gazdasági növekedéshez – jegyezte meg. Ráadásul az energiaárak alakulása is kedvező lehet Magyarország számára, “az oroszokkal (a földgáz áráról) kötött megállapodás pedig a következő két-három évben minden kellemetlen meglepetéstől megvéd bennünket” – fűzte hozzá.

Megjegyezte, nem igazak azok a híradások, amelyek szerint kevesebb közmunkás lesz idén, mint tavaly volt. Több pénzt költünk közmunkára – mutatott rá. Megismételte, hogy kormányzati cél 2018-ra elérni a teljes foglalkoztatottságot Magyarországon, vagyis azt, hogy a munkanélküliség három százalékra vagy az alá csökkenjen. 

Kijelentette: újabb és újabb területeket, ezzel családok tízezreit kell bevonni a gazdasági növekedésbe. Mindenütt kell egy zászlóshajó, egy olyan húzóerő, amely köré összerendezhető az adott térség fejlesztéspolitikája – mondta. Példaként említette Szegedet, ahol a világ legnagyobb lézerkutató központja lehet ilyen.

Orbán Viktor kijelentette: a Kecskemétet Békéscsabával összekötő gyorsforgalmi út – amelyet, mint fogalmazott, a költségvetésből kell “kiizzadni”, mert az EU nem finanszírozza -, valamint a Salgótarjánba vezető négysávos autóút megépítésével Magyarország minden nagy fejlesztési központja elérhető lesz, „nem maradnak feltáratlanul nagy fejlesztési területek, ezáltal családok tíz- és százezreit tudjuk bevonni a gazdasági növekedésbe”. „Ez a mi reményünk, a vízióm 2015-re és az azt követő időszakra” – tette hozzá. Hangsúlyozta ugyanakkor, hiába minden látomás, ha nem valósul meg az együttműködés a gazdaság három nagy szereplője, a kormányzat, a jó munkások és a kockázatot is vállaló vállalkozók között.

A képen Orbán Viktor miniszterelnök, Parragh László, az MKIK elnöke és Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter látható a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) mai, Gazdasági évnyitó címmel megrendezett gazdaságpolitikai fórumán. Fotó? Koszticsák Szilárd/MTI

 

2015. március 11. szerda

A BUDA-CASH ÉS A QUESTOR

 BRÓKERBOTRÁNY SZÁLAI IS FŐKÉNT A 

BALOLDALHOZ VEZETNEK (FRISSÍTVE!)8

• 10
• 4.82k
• 3

A PestiSrácok.hu utánanézett és kiderült, hét baloldali szála is van az egyre terebélyesedő Buda-Cash-brókerbotránynak. Van aki Gyurcsány Ferenc alelnökéhez és üzlettársaihoz köthető, de Elek István, az ATV egyik tulajdonosa, a brókercég korábbi részvényese is a baloldal belső köreihez tartozik. Megtudtuk, a cégcsoport egyik felügyelő bizottsági tagja egy szocialista kötődésű, titkosszolgálati múltú cégben is hasonló tisztséget töltött be. Azt is kiderítettük: bár külügyi megbízásai miatt a sajtó egy része “fideszes botrányként” tálalja a másik megbukott és összeomlott befektetőház, a Questor Csoport ügyét, ám az valójában a szocialista kormányok idején, Gyurcsány Ferenc és Erős János jóvoltából köthette meg legjobb, de annál gyanúsabb közpénzfaló üzletét.

SZARVAS SZILVESZTER – PestiSrácok.hu

FRISSÍTVE: A QUESTOR CSOPORTOT IS ÁTSZÖVIK A BALOLDALI SZÁLAK

A Buda-Cash lebukása és bedőlése után a 210 milliárd forintos kötvényállományával összeomló és 150 milliárd forintos fiktív állománnyal gyanúba hozható Questor Csoport okoz óriási fejfájást az ügyfeleknek és kormányzatnak.  A 444.hu tegnap Fidesz-közelinek igyekezett beállítani a Questor mögött álló befektetői kört, tekintve, hogy a társaság a Külgazdasági és Külügyminisztériumtól is kapott megbízásokat. Sokkal beszédesebb azonban, ha megnézzük, honnan jött és hogyan tollasodott meg a most kisbefektetők tömegét magával rántó társaság. A PestiSrácok.hu adatgyűjtéséből kiderül: a Questor egyik legnagyobb üzletét, a végül teljes egészében meg sem valósult győri ETO Park felépítését Gyurcsány Ferencnek és az állami tulajdonú Magyar Fejlesztési Banknak köszönheti. Az MSZP holdudvarának egyik legfontosabb pénzügyese, Erős János vezette bank 2005 júniusában nyújtott hitelt az ETO Park megépítéséhez, gyanús körülmények között és meglehetősen rossz feltételekkel. A későbbi vizsgálatok során kiderült, hogy még a bankhitel fedezetéül szolgáló jelzálogbejegyzések se történtek meg.  Az MFB 2010 után éveken keresztül óriási erőfeszítéseket tett azért, hogy a 2002–2010. közötti években adott egyedi elbírálású nagyhitelek okozta bajokat és a szocialisták időszakában elszenvedett milliárdos veszteségeket kezelje. Ráadásul az egész beruházás kudarcnak tekinthető: Az ETO Park az elkészülte óta nagyobbrészt üresen állt évekig, ami ékesen bizonyítja, hogy rosszul előkészített, hibásan tervezett projektről volt szó. A Quaestor Csoport a stadiont ugyan felépítette, de az eredeti tervekben szereplő komplex ingatlanfejlesztés sosem készült el, vagy zárult le teljesen.

A BUDA-CASH HÉTSZERES “SZOCI” KÖTŐDÉSE

Hét baloldali szála is van a nagy port kavart, és a Kulcsár-ügyhöz mérhető Buda-Cash botránynak – derítette ki a PestiSrácok.hu. Portálunk utánanézett és kiderült, Bajnai Gordon kormánybiztosa, Antali Károly négy évig, 2004 áprilisa és 2008 júniusa között volt a Buda-Cash felügyelőbizottsági tagja. A testület feladata volt a társaság ügyvezetésének ellenőrzése, amely éppúgy jelenti a cég működésére vonatkozó jogszabályok betartásának ellenőrzését, mint a társasági szerződésnek, alapszabálynak és a társaság legfőbb szerve határozatainak betartása feletti őrködést. Antali 2009-ben lett Hónig Péter közlekedési miniszter kabinetfőnöke, majd 2009 júliusától a közösségi közlekedés átalakításának stratégiájáért felelős miniszteri biztosának nevezték ki. Antali Károly ugyanebben az évben lett Bajnai Gordon miniszterelnök helyközi közösségi közlekedési rendszerrel kapcsolatos feladatok összehangolásáért felelős kormánybiztosa. Bajnai elvárta, hogy Antali legalább 40 milliárd forintot takarítson meg a közösségi közlekedés átalakításával.

Bajnai Gordon kormánybiztosa, Antali Károly is felügyelőbizottsági tag volt a Buda-Cashnél. Fotó: nol.hu

Pikáns, hogy információink szerint Gyarmati János, a Buda-Cash egyik tulajdonosa és vezérigazgatója Gyurcsány alelnökéhez és üzlettársaihoz köthető. Gyarmati, aki a cégiratokban hivatalos lakcímként egy fülöp-szigeteki lakást jelentett be 2004 májusa és 2008 júniusa között volt a Dunacorp Faktorház Zrt. felügyelőbizottsági tagja volt. A cégnél 2009-ben volt vezérigazgató Nagy-Huszein Tibor, Gyurcsány Ferenc pártjának, a Demokratikus Koalíciónak az alelnöke. Ezzel kapcsolatban megjegyzendő, hogy pártja nevében a múlt héten éppen Nagy-Huszein Tibor követelt egy „Fidesztől független vizsgálóbizottság” felállítását a Buda-Cash-ügyben. Érdekes, hogy ugyanebben az időben az a Virág Attila volt a Dunacorp cégjegyzésre jogosult vezérigazgatója, akit több sajtótermék visszatérően az egykori SZDSZ informális pénztárnokaként említett.Virágnak a Tocsik-botrányban is szerepe volt, ugyanis ő volt abban az időben a Tocsik Mártát megbízó ÁPV Rt. SZDSZ-által delegált alelnöke. Virág Attila ráadásul több, Gyurcsány Ferenchez köthető cégben is felbukkant, 1999 és 2002 között például ő volt a korábbi kormányfő első számú vállalkozásának, az Altusnak az igazgatósági tagja, de az akkor még Gyurcsány-érdekeltségű Perfekt Rt.-ben is társtulajdonos volt. Virág továbbá az egykor szintén Gyurcsány által jegyzett Pertia Könyvvizsgáló Zrt.-ben is ügyvezető lehetett.

Portálunk azt is kiderítette, hogy Gyarmati János 2000 és 2005 között annak a jelenleg felszámolás alatt álló Hungária-Közraktározási Zrt.-nek is felügyelőbizottsági tagja volt, amely társaságnak jelenleg Lauer István a vezérigazgatója. Lauer tavaly az MSZP-DK-Együtt-PM-Összefogás Szegedért színekben lett Szeged baloldali önkormányzati képviselője. 

AZ APRÓ-MEDGYESSY-GYURCSÁNY-BAJNAI-ÉRA ÖSSZES “ROSSZ FIÚJA” EGY HELYEN

A PestiSrácok.hu értesülései szerint a Buda-Cash megválasztott, de be nem jegyzett igazgatósági tagját, Fodros Istvánt is ezer szál köti az előző rendszerhez, Fodros gyakorlatilag a baloldal belső köreihez tartozik. Úgy tudjuk, hogy a Diplomata magazin és a Hekus nevű lap tulajdonosát 2004-ben, Elek Istvánnal együtt megválasztották igazgatósági tagnak, azonban a PSZÁF ezt nem jegyezte be.

Fodros István és Sao Tomé külügyminisztere…

Fodros István 1970 és 1974 között a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség (DIVSZ) protokollfőnöke volt, majd 1980-ig a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalánál dolgozott. 1980-tól négy évig Moszkvában a KGST sajtóosztályán szakértett, majd a Magyar Média állami cég igazgatója lett. Ő volt az 1986-os, botrányba fulladt magyarországi szépségkirálynő-választás egyik főszervezője. (A szépségkirálynő-választás azért fulladt botrányba, mert a győztes, Molnár Csilla öngyilkos lett – a szerk.) Fodros 1986 és 1990 között a Lapkiadó Vállalat vezérigazgató-helyettese, majd a rendszerváltás után a Hekus, később a Diplomata Magazin főszerkesztője volt.Fodros, számos prominens baloldali közszereplővel, így például Bárándy Gergely országgyűlési képviselővel és Hunvald Györggyel együtt tagja a Jeruzsálemi Szent János Szuverén Máltai Lovagrend Autonóm Perjelségek Szövetségének. Ezt a szervezetet csak négy ország ismeri el, köztük Bissau-Guinea… Fodros István 2009-ben Kiss Péter kancelláriaminisztertől vehette át a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést, az elismerést “több évtizedes, sokoldalú munkásságáért” kapta Fodros, mint Sao Tomé és Principe Demokratikus Köztársaság budapesti tiszteletbeli konzulja…

Úgy tudjuk, 1999-ben, 250 millió forintos tőkeemelést végrehajtva szállt be a Buda-Cash Zrt.-be a BC 2000 Pénzügyi Tanácsadó Kft., amelyről a brókercég vezetője, Pintér Zoltán nyilatkozta azt, hogy a cég mögött Elek István, Magyarország tiszteletbeli monacói főkonzulja áll. Elek István nem más, mint az ATV 24 százalékos tulajdonosa. A televízióban vállalkozásain keresztül érdekelt. Sajtóhírek szerint Elek az MSZP nagy öregjének, Kovács Lászlónak a bizalmasaként is ismert. Érdekes, hogy információink szerint Fodroshoz hasonlóan Elek is tagja a fent megnevezett alternatív máltai lovagrendnek. Nem csoda, hiszen Elek annak a Diplomata magazinnak volt a tulajdonosa, amelyik jelenleg Fodrosé.

A PestiSrácok.hu Tóth Jánosról, a Buda-Cash jelenlegi felügyelőbizottsági tagjáról is érdekes dolgokat tudott meg. Tóth ugyanis 1997 és 2009 között volt egy baloldali kötődésű, titkosszolgálati múltú cég felügyelő bizottsági tagja. A Tesco Tanácsadó Kft.-ről van szó, amelyet 1962-ben hoztak létre Tesco Nemzetközi Együttműködési és Tanácsadó Kft. néven. A céget a kilencvenes években privatizálta a Tesco Külkereskedelmi Vállalat utóda. (A névazonosság a hipermarketlánccal teljesen véletlen – a szerk.) Egy korábbi Magyar Narancsban megjelent cikk tanúsága szerint a tudományos és technológiai transzferrel, műszaki szakemberek kiutaztatásával foglalkozó Tesco a pártállam külkereskedelmének egyik meghatározó szereplője volt. Tevékenysége főleg az elmaradottabb baráti és semleges országokba irányult. Bár a Tesco és a pártállami hírszerzés átfedéseiről eddig nem született publikus kutatás, a Magyar Narancs külkereskedelmi, politikai és egyéb forrásokból származó, egybecsengő információi szerint a Tesco működéséhez intenzív hírszerzési tevékenység kapcsolódott. 2005-ig ráadásul az a Forrás Rt. volt a cég tulajdonosa, amely az MSZP-közeli Leisztinger Tamás érdekeltségébe tartozott. A Tesco Tanácsadóban Bartha Ferencnek is közvetett tulajdona volt, aki 1988 és 1990 között volt a jegybank elnöke.

MENTŐÖV SAJÁT MAGUKNAK

Ugyancsak pikáns, hogy tudomásunk szerint 2007-ben a Buda-Cash Brókerház Zrt. vezérigazgatója, Tölgyesi Péter lett a Megmentő Kht. többségi tulajdonosa, miközben Gyarmati János, a Buda-Cash egyik tulajdonosa és vezérigazgatója kisebbségi tulajdonosként tűnt fel a cégben. A jelzőrendszeres házi segítségnyújtó szolgáltatásokkal foglalkozó cég indulását a baloldali XIII. kerületi önkormányzat segítette. A kht. alapításához ugyanis szükség volt egy felelős szervezetre. Megjegyzendő, hogy a szocialista kormányok alatt dinamikusan fejlődött a társaság, a cég 2008-ban és 2009-ben is fél-félmilliárd forintot kapott az államtól jelzőrendszeres segítségnyújtás telepítéséért.

A Buda-Cash Brókerház Zrt. vezérigazgatója, Tölgyesi Péter a baloldal által agyonszeretett egyik cég többségi tulajdonosa is volt. Fotó: MTI

A PestiSrácok.hu adatai szerint tehát nem véletlen, hogy szocialista brókerbotránynak nevezi a Fidesz a Buda-Cash-ügyet. “A keményen dolgozó kisemberek pénzének eltüntetését a szocialisták törvénymódosításai tették lehetővé, és Bajnai Gordon szocialista kormánya láthatóan megbízott a Buda-Cash vezetőiben” – közölte ma a kormánypárt. Közben kiderült az is, hogy a Buda-Cash-ügyben az Országgyűlés gazdasági bizottságának hétfői ülésére idézi a Fidesz a korábbi szocialista kormányok három pénzügyminiszterét, László Csabát, Draskovics Tibort és Veres Jánost, továbbá a kormánypárt ezen az ülésen hallgatná meg Antali Károlyt, a Buda-Cash volt felügyelőbizottsági elnökét és Farkas Ádámot, a pénzügyi felügyelet korábbi vezetőjét.

A vezető képet a Népszabadság fotóriportere készítette Gyurcsány Ferencről, Bajnai Gordonról és Veres Jánosról.

Újabb szabályszegésekre bukkantak a Quaestornál

2015. március 12., csütörtök 18:14 , forrás: MTI, szerző: HZS

A Quaestor Értékpapír Zrt.-nél, az értékpapír-kereskedő cégnél szabálytalanságokat talált a Magyar Nemzeti Bank (MNB), ezért rendelt ki oda felügyeleti biztost, ugyanakkor a kötvénykibocsátás területén is szabálytalanságokra derült fény – mondta Binder István, az MNB felügyeleti szóvivője csütörtökön.

Binder István kifejtette: az értékpapír-kereskedő cégnél tetten érhető volt a kötvénykibocsátó szabályszegése. A Quaestor Értékpapír Zrt.az öncsődöt jelentő Quaestor Financial Hruria Kft. kötvényeit is forgalmazta. Emlékeztetett: előre hozott felügyeleti vizsgálat keretében a Magyar Nemzeti Bank hétfőn szabálytalanságot talált a Quaestor Értékpapír-kereskedelmi és Befektetési Zrt.-nél. Az MNB az értékpapír-kereskedő céget felügyeli, törvény által megszabott felügyelési hatásköre nem terjed ki a vállalati kötvény kibocsátójára azon

túlmenően, hogy a jogszabályi formai és tartalmi követelmények teljesítése esetén jóváhagyja a kibocsátási tájékoztatókat – mondta.

A Quaestor-csoport a befektetők bizalmának erősítése érdekében a Quaestor Financial Hruria Kft. kötvények másodpiaci forgalmát is megteremtette, így derült ki az értékpapírcég mellett a kötvénykibocsátó szabálytalansága is – tette hozzá. A szóvivő emlékeztetett, az MNB megállapította, hogy a jegybank által nem felügyelet papíroknál „túlbocsátásról”, azaz fiktív, illegális kibocsátásról van szó.

150 milliárdnyi fiktív kötvény

A Quaestor Financial Hruria Kft. 210 milliárd forint vállalati kötvényt bocsátott ki, ebből 150 milliárd fiktív kötvénykibocsátásról lehet szó – jegyezte meg. Alapos jogi vizsgálatot igényel, hogy e „kötvénynek látszó tárgyak”, fiktív kötvények – amelyek létre sem jöttek, a központi értéktár nem is tartotta őket nyilván – pontosan minek minősíthetők: az értékpapírcégnél lévő ügyféleszközöknek-e, vagy pedig ténylegesen kötvényeknek. Ha az előbbi meghatározás lenne igaz, akkor ezek esetében is felmerülhetne a Befektető-védelmi Alap (Beva) garanciája, ha a Quaestor Értékpapír Zrt. felszámolás alá kerülne – fejtette ki Binder István.

A szóvivő emlékeztetett arra, hogy hétfőn este a Quaestor-csoport azt tette közzé, hogy a visszaváltások a Buda-Cash-ügyek miatt megnövekedtek, ezért öncsődöt jelentenek. Ezzel szemben Magyar Nemzeti Bank azt gyanítja, hogy a jegybank felügyeleti vizsgálata indította el a Quaestor-csoport lépését, a Buda-Cash ügyének a bejelentett csődhöz nincs köze – mondta a szóvivő. Kifejtette: a csoport saját döntése volt, hogy a kibocsátott Hruria-kötvényekre folyamatos adás-vételt biztosít, holott mondhatták volna azt is, hogy az ellenérték felvételével várjanak a befektetők a kötvény lejáratáig. A felügyelet szerint, ha nem lett volna másodlagos piaci forgalma a vállalati kötvényeknek, hanem a lejáratkor kellene fizetni, akkor ez 2015-ben összesen csak 5-6 milliárd forint fizetést jelentene a Quaestor-kötvények kibocsátójánál.

Hasonló helyzet alakult ki a Hungária Értékpapír Zrt.-nél

Binder István hangsúlyozta, hogy a Magyar Nemzeti Bank nem felügyeli a vállalati kötvénypiaci intézményeket, a jegybank által felügyelt értékpapírcégek kezelt ügyfélállományaira viszont vonatkozik a Beva-garancia. Megjegyezte: hasonló a helyzet a Hungária Értékpapír Zrt.-nél is, ott is részben kötvényes problémákról van szó. A felügyelet gyanúja szerint mintegy 1 milliárd forint értékben történhettek az ügyfelek pénzével visszaélések. Ha az ottani zártkörű kötvénykibocsátás eszközei nem fedezik annak a bekerülési értékét, akkor még ott is 5-6 milliárd forint kár lehet, de ennek pontos mértékét még át kell tekinteni.

Az értékpapírcégeknél számlát vezető kisbefektetőknek, részvénytulajdonosoknak a Beva garanciája nyújthat majd kifizetést. Eddig csak a Buda-Cash esetében kezdeményezett felszámolást az MNB, a másik két érintettnél, a Hungária Értékpapír Zrt.-nél és a Quaestor Értékpapír Zrt.-nél a felügyeleti biztos összegzi a helyzetet, meg kell állapítania a fedezethiány mértékét is

A bankkonszolidációval kezdődött minden bajunk!

Egyre több a bankcsőd, és egyre nagyobb károkat okoznak a hétpróbás elkövetők. Mivel következménye gyakorlatilag nincs a tetteiknek, ezért egyre jobban nekibátorodnak!

Az úgynevezett rendszerváltozást követően végrehajtott bankkonszolidáció következményeiről bővebbenITT !

A Postabankra a konszolidációja után (1998-ban a szocialisták a választást elbukták, erre a „műveletre” ezt követően került sor) három pályázó adott be kötelező vételi ajánlatot. Ezek közül az Erste 101 milliárd forintos ajánlata bizonyult a legjobbnak. 

1945. előtt a társadalombiztosításnak (OTI) bérházai és egyéb vagyontárgyai voltak. Sokáig volt közszájon az a fogalom, hogy Támaszkodj az OTI-ra. Arra lehetett támaszkodni! A kárpótlási törvényben ez a tény elismerésre is került, és 20 százalékos részesedést kapott az egészségügy a Postabankból. Ezt a pénzt azonban az értékesítés után (20 milliárd forint) nem kapta meg az egészségügy, amelyre napjainkban már nem lehet támaszkodni. Az új alkotmányból vagy alaptörvényből ugyanis kihagyta a Fidesz a magyar termőföld, a vízbázis, az egészségügy és a nyugdíj alkotmányos védelmét, vagyis a magyar társadalom legfontosabb négy tételét. Nekik csak az egykulcsos adó volt a fontos. A járulékokat adóként szedik már be, amit arra költenek el, amire akarnak! 

2014-ben 123 milliárd forint volt a bankcsőd. Az egyik elkövetőt nemrég államtitkárnak nevezték ki. Az idén a Buda-Cash botrány több mint 100 milliárdba, a Hungária Értékpapír Zrt néhány százmillióba. Az előbbi esetében senki nincs letartóztatásban, az utóbbi esetében négynek bilincs kattant a kezén. Bukdácsolunk most már egyik bankcsődtől a másikig, és keveredünk egyre nagyobb erkölcsi válságba is, mert igazi következménye az ilyen rémtetteknek nálunk nem szokott lenni! Mivel az Országos Betétbiztosítási Alap (OBA) tavaly leürült, ezért a Magyar Nemzeti Bank 107 milliárd forint hitelt adott az OBA-nak, hogy le tudja rendezni a betétesek felé a Buda-Cash hétpróbásai által okozott károkat. Vajon miből és hány év múlva lesz képes az OBA ezt a hatalmas hitelt visszafizetni? Ezt a kötelezettséget is rá fogják tolni a jövedelemhez alig jutó magyar társadalomra!

Az egyenlő közteherviselésből a hatalom és egyre népesebb holdudvara nem veszi ki a részét. Soha egyetlen kormányban sem volt még ennyi magas jövedelmű (1,3 millió/hó) potentát. Az államtitkárok létszáma 56 fő körül van, de van már több mint száz államtitkár-helyettes, és egyre szaporodnak a kormánybiztosok. A parlamentből kikerült Fideszes országgyűlési képviselők átkerültek államtitkárnak és államtitkár-helyettesnek úgy, hogy valószínűleg a hat havi végkielégítést is felvették a parlamenti költségvetésből.

Abból lett a baj Ukrajnában, Görögországban és Olaszországban, hogy a gazdagok nem fizetnek adót. Nálunk is egyre több az adókedvezmény és az adóelkerülés.

Jelenleg az egykulcsos adó miatt kieső évi 500 milliárd forint adóbevételt a 27 százalékos áfával kipótolják, vagyis a gazdagoknak adják oda kedvezményként a szegényektől elvont pénzt. A maffia tevékenység, az offshore lovagok (adóelkerülők), a multik és egyes magánszemélyek adókedvezményei miatt kieső adóbevétel egyes becslések szerint elérheti akár a 2000 milliárd forintot is. A magánszemélyek közül talán Andy Vajna kaszinói a legkiváltságosabbak. Amennyivel ez a réteg gazdagodik, a magyar társadalom annyival lesz szegényebb. Az Eurostat adatai szerint csaknem négymillió a szegény ember Magyarországon. Erről azonban hallgat a kizárólag a kormánypropagandára berendezkedett közmédia.

Békéscsaba, 2015. március 8.

Összeállította: F. I.

Emlékeztető: „Magyarországról a nyolcvanas évek óta 242 milliárd dollárnyi magántőkét menekítettek ki a világ különböző adóparadicsomaiba. Ezzel hazánk a világon a 12. legtöbb pénzt vesztett állam, megelőzve nálunk sokkal nagyobb és korruptabb hírben álló országokat, például Ukrajnát, Törökországot és Kazahsztánt – állítja egy nemzetközi jelentés. A kutatást vezető közgazdász, John Christensen a Heteknek elmondta: szinte példátlan, hogy egy ország a teljes államadósságának két és félszeresét külföldre engedje úgy, hogy abból semmiféle bevétele nem származik. A megdöbbentő adatok arra utalnak, hogy az elmúlt 30 év sorozatos külföldi hitelfelvételei és megszorításai jórészt értelmetlenül történtek.” (Részlet Morvay Péter: Magyarország elrablása – Offshore számlákon az államadósság duplája című írásából)

 

MI REJLIK A ROMÁN KORRUPCIÓELLENES HARC SIKERE MÖGÖTT?

SZILÁRDISTVÁN

2015. MÁRCIUS 8. VASÁRNAP, 18:16

KÜLFÖLD ROMÁNIA DEMOKRÁCIA KORRUPCIÓ KAPITALIZMUS NEOLIBERALIZMUS EU

9100 vizsgálat, több mint 300 vádirat 1100 bíróság elé került vádlott ellen, 1130 jogerős ítélet és több mint 310 millió eurónyi vagyonelkobzás – így néz ki számokban a román Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) 2014-es tevékenysége. A számok 2013-ban is hasonlóan alakultak, egy évek óta erősödő tendenciát rajzolva ki. Szinte nem telik el nap Romániában anélkül, hogy ne látna napvilágot valamilyen újabb információ egy-egy közismertebb üggyel kapcsolatban. A korrupcióellenes harc tehát már hosszú évek óta szerves része a román polgárok hétköznapjainak.

Elena Udrea, volt fejlesztési miniszter, a Népi Mozgalom Pártjának elnöke bilincsbe verve

Első ránézésre egy kikezdhetetlen sikersztorival állunk szemben, és ezt az Európai Unió és más nemzetközi intézmények is elismerik, a DNA rendszeres elismerést kap valamelyik uniós hivatalnoktól, vagy épp az Egyesült Államok valamelyik magas rangú képviselőjétől. Az ügyészség szerepel az unió TOP 5 hasonló profilú intézményeinek listáján is, ami kétségtelenül kiemelkedő teljesítmény egy olyan ország részéről, amely a legtöbb politikai, társadalmi és gazdasági mutató tekintetében általában a sereghajtó szerepébe szorult.

A DNA 2002-es alapítása, és főként 2005-ös reformja óta többezer egyszerű közhivatalnok, gazdasági szereplő és magas rangú tisztviselő ellen indított eljárást, a román közélet élvonalában alig van olyan ember, akinek a neve nem merült fel egyetlen eljárásban sem. Egy volt miniszterelnök, miniszterelnök-helyettesek, miniszterek, képviselők és szenátorok politikai színezettől függetlenül, bírók és ügyészek váltak cellalakóvá a folyamat során. A korrupcióellenes ügyészek nem kímélték az ország legerősebb embereinek hozzátartozóit sem, börtönbe került Traian Basescu, 2014 végén leköszönő államelnök öccse, nemrégiben eljárás indult Victor Ponta miniszterelnök sógora ellen, és több vizsgálat indult az ex-államfő legközelebbi szövetségese, Elena Udrea ex-miniszter és az egyik jobboldali párt, a Népi Mozgalom Pártjának frissen lemondott elnöke ellen is. Udrea jelenleg is előzetesben csücsül. A lista napestig folytatható: olyan nehézsúlyú politikai szereplők töltik börtönbüntetésüket, akik még pár évvel ezelőtt is érinthetetleneknek tűntek.

De mi is rejtőzik a román korrupcióellenes harc sikere mögött?

Ahogy azt novemberben, Klaus Iohannis elnökké választása kapcsán már leírtam, a korrupcióellenes harc a 2000-es évek eleje óta a román politika központi eleme, a korrupcióellenes retorika felvállalása nélkül 2004 óta szinte lehetetlen volt bármilyen politikai küzdelmet megnyerni az országban. Az EU-csatlakozás előfeltételeként Bukarest azt a feladatot kapta, hogy tisztítsa meg közéletét a valóban kiterjedt korrupciótól, erre az ügyre röpült rá a kétpólusú közélet jobboldaliként címkézett fele. Mint már írtam, a posztkommunista román államot a második vonalbeli ceausescui nomenklatúra kerítette hatalmába, ez a csoport hasadt ketté valamikor a kilencvenes évek végén, és bár minden tekintetben nagyon hasonlóak maradtak egymáshoz (korruptság tekintetében is), az egyik politikai-gazdasági érdekcsoport hatékonyabbnak látta összehangolni saját érdekeit az Európai Unió és a nemzetközi tőke érdekeivel, így próbálva legyőzni a velünk élő ántivilágként, kriptokommunista maradványként lefestett ellenfeleket.

Ennek a magát haladóként, európaiként és antikommunistaként beállító tábornak vált vezető alakjává Traian Basescu (maga is a ceausescui nomenklatúra alsóbb szintjeinek terméke), aki a korrupcióellenes harcot zászlajára tűzve nyerte meg tíz éves elnöki mandátumát, és a mandátum politikai-gazdasági harcainak legtöbbjét. 2005-ben, alig fél évvel azután, hogy az elnökválasztáson az esélytelenebb jelölt pozíciójából legyőzte a szociáldemokrata kormányfőt, Adrian Nastasét (azóta összesen 6 év szabadságvesztésre ítélték, ebből csak 16 hónapot kellett letöltenie) Basescu hozta létre jelenlegi formájában a DNA-t, és reformálta meg a Legfőbb Ügyészség intézményét is.

Románia 2000-2004 közötti kormányfője, Adrian Nastase állítólag öngyilkossági kísérletet hajtott végre 2012 nyarán, amikor két év letöltendő börtönbüntetésre ítélte őt a bíróság.

A kezdeti fázisban a korrupcióellenes hatóság tagadhatatlanul részrehajlóan működött, Basescu ellenzékét, a Szociáldemokrata Pártot (PSD) sújtotta nagyobb arányban. Ezekben az években az államfő még sikeresen adta el a narratívát, miszerint a PSD a korruptak pártja, saját emberei pedig tiszták, mint a ma született bárány. Persze a hatalomban eltöltött idő múlásával párhuzamosan egyértelművé vált, hogy Basescu demokrata-liberálisai, és a szövetségesből ellenséggé váló nemzeti liberálisok sem makulátlanok. És ezzel párhuzamosan szaporodtak a Basescu emberei ellen indított vizsgálatok, ennek a folyamatnak a betetőzése volt Elena Udrea februári őrizetbe vétele. Elemzők szerint nem kizárt, hogy maga Basescu is áldozatául eshet az általa indított háborúnak, amennyiben protezsáltja kifecseg valamit a korrupcióellenes ügyészek nyomása alatt.

Elszabadult hajóágyú

Abban, hogy a DNA ilyen önjáróvá vált, a brüsszeli nyomás mellett óriási szerepet játszott az intézmény két emblematikus vezetője is. A Basescu embereiként számon tartott, azóta alkotmánybíróvá avanzsált Daniel Morar és az őt követő Laura Codruta Kövesi nem azért váltak hatékonnyá, mert gerincesek és megvesztegethetetlen korrupcióellenes harcosok lennének, hanem mert zseniális stratégának, és saját hatalmuk ízére, mozgásterük mértékére ráérző bürokratáknak bizonyultak. A két ügyész kiválóan tudott navigálni a folyamatosan változó belpolitikai erőviszonyok között, tudták, mikor kell megszólalni, mikor kell hallgatni, mikor kell elnézni egy-egy korrupciós ügyet, és mikor kell lesújtani. Tökéletesen belakták azt az egyébként hatalmas mozgásteret, amit a jogszabályi keret és az uniós felügyelet biztosított nekik, de amely teljesen beszűkült volna, ha nem kötötték volna meg időnként a maguk kis bizánci alkuit az adott nap hatalmasaival.

Ahogy a Korrupcióellenes Ügyészség egyre nagyobb autonómiára tett szert (ne feledjük, akár saját szülőatyját is felfalhatja hamarosan), és egyre szorosabban fonódott össze a titkosszolgálatokkal (a jogerős ítéletekhez szükséges bizonyítékok nagy része a titkosszolgálatoktól származik), úgy alakult át gyökeresen a román állam struktúrája. A modern román államiság több mint másfél százados történelme során ez az első alkalom, hogy a politikai-gazdasági elit elvesztette kikezdhetetlen kontrollját az állam fölött, egy teljesen más logika szerint működő bürokratikus apparátus gyűri le épp a napjainkban.

A bürokráciák általános működési logikájából következően a korrupcióellenes-titkosszolgálati apparátus folyamatosan növekednie kell, ehhez pedig a rendelkezésére álló anyagi és emberi erőforrások növelésére és folyamatos túlmozgásra van szüksége. Az eljárások, vádiratok és ítéletek számának növekedése tehát az egész apparátus elemi érdeke, így az elkövetkező években a korrupcióellenes dossziék számának további növekedésére számíthatunk. Kövesi februári évértékelőjében már bejelentette, 2015-re újabb 50 ügyészt szeretnének alkalmazni, a jelenlegieknek ugyanis több mint száz ügyet kell egyidőben vinniük, ami óriási munkamennyiséget jelent. Azt gondolnánk, egy idő után majd elfogy az összes korrupt Romániában. Pedig a DNA-bürokrácia célja épp az, hogy minél több legyen, mert az több munkát, több forrást, és nagyobb bürokráciát eredményez. Összességében pedig növekvő befolyást a hatalom szféráira. A politikai elit pedig folyamatosan ad ehhez vizsgálandó alanyokat, hiszen az elitkiválasztási struktúrák nem változtak, ugyanazt a kontraszelekciót eredményezik, mint a kilencvenes években. Sőt, talán még rosszabbat.

És mit jelent mindez a román társadalomra és demokráciára nézve?

Sok jót nem. Bár a polgári kontroll a politika fölött eddig is gyenge volt, a politikai elit mindenképp könnyebben befolyásolható volt alulról jövő impulzusok által, mint egy-egy hermetikusan elzárt, demokratikusan alig ellenőrizhető intézmény. A DNA által végrehajtott letartóztatások és bebörtönzések mindig nagy médiafigyelmet kapnak, a képernyőn naponta bilincsbe vert politikusok pedig akár egy kis katarzist is nyújthatnak a társadalmi igazságosságra éhező polgároknak. Miközben a román közvélemény 55 százaléka bízik a Korrupcióellenes Ügyészségben, a politikusok és az átlagemberek szájából is egyre gyakrabban hallhatjuk, hogy a „DNA iránytja az országot”, és hogy ez nincs rendjén.

Az ehhez hasonló képek szinte mindennaposak a tévéképernyőn

A korrupcióellenes apparátus hatalmának növekedése tehát komoly demokratikus deficitbeli kérdéseket vethet fel. Még ijesztőbb azonban, hogy a korrupcióellenes diskurzus dominanciája komoly károkat okoz a politizálás más területein is. Amíg Románia minden problémáját a túlburjánzó korrupció nyakába varrják az emberek, addig más politikai magyarázatok és megoldások előtt zárul be az ajtó. A gazdasági nehézségekről, alulfejlettségről való gondolkodás megakad a korrupciónál, nem kerül sor sem az országon belüli gazdasági struktúra visszásságainak tematizálására, nem beszélünk elosztási kérdésekről, de még a virágzó offshore-birodalmakról sem, vagy épp a globális kapitalizmuson belüli félperifériás helyzetből adódó problémákról.

Az, hogy a korrupcióellenes harc hétköznapi, százezrek tekintetét vonzó televíziós látványossággá vált, pofonegyszerűen fordítja le személyek szintjére a rendszerproblémát, elfedve utóbbi jelentőségét. A polgárok azt érezhetik, rossz és kizsákmányoló a rendszer, nem lehet benne boldogulni, de mégsem fogalmaznak meg rendszerkritikát, mert dühük testet ölthet az egyszeri korrupciós esetek elleni harcban. Amíg a korrupció pusztán egy leválasztható nyavalya és nem az egész gazdasági-politikai rendszer szerves része, addig mindig félre lehet terelni a felelősséget, lehet találni bűnbakot a rendszer által okozott nehézségekre.

Talán ezért is van például az, hogy a nemzetközi pénzintézmények által erőltetett megszorítási logika és a korrupcióellenes diskurzus nagyon jól össze tudott kapcsolódni a román kontextusban. A korrupcióellenes kampány élharcosai voltak azok is, akik legerősebben támogatták a megszorításokat is, ők húztak egyenlőségjelet a pazarló jóléti államon élősködő „eltartottak” és a korrupt politikusok között, és ezáltal a szegényeket, dolgozókat, azaz a társadalom többségét ugyanakkora bűnrészességgel ruházták fel, mint a harácsoló politikusokat.

Az első látásra bombasikernek számító román korrupcióellenes harcnak tehát rengeteg árnyoldala van. De vajon ez azt jelenti, hogy nem létezhet másfajta korrupcióellenes recept? Nem küzdhetünk egy tisztább, átláthatóbb politikáért és gazdaságért, mert akkor automatikusan a demokráciának és az egyenlőségnek ártunk? Meglátásom szerint létezhet másfajta korrupcióellenesség is. Ám ennek mélyebbre kell hatolnia, ki kell kezdenie a gazdasági nagytőke és a politika erős összefonódását. Harcolnia kell a jelenlegi állapotok ellen, amelyben minél gazdagabb valaki, annál nagyobb eséllyel befolyásolhatja a törvényhozást és a köz ügyeit. Harcolnia kell azon helyzet ellen, amelyben a politikai közösség, vagyis az állam nem a polgárok jólétét szolgálja, hanem a gazdagok még gazdagabbá válásához és a szegények még szegényebbé válásához asszisztál. Újra kell tehát definiálnia a korrupció fogalmát: ez ugyanis nem egy kulturálisan meghatározott nyavalya, mely egyes nemzetek káros tulajdonsága, amely felelőssé tehető az adott ország összes problémájáért, hanem egy globális rendszer hibája, amelynek keretein belül a polgárokat szolgálni hivatott politika válik átláthatatlan magánérdekek által korrumpálttá.

Szilárdistván

NÖVELI, KI ELFÖDI A BAJT 

Nagy Bandó András nyílt levele Lázár Jánoshoz 
Ennyi is elég lenne neked, Lázár János, bár lehet, ezt olvasva csak annyit vetnél oda, hogy téged, a 30-40-es generáció oszlopos (osz lis) tagját ne akarjon megrendszabályozni egy elszánt veterán. Meg sem értenéd, hogy miről beszélek, vagy ha igen, úgy tennél, mint aki nem érti a költő egyértelmű üzenetét, szavainak súlyát. 
Hogy legalább a lényegét megértsd, pár szóban kibontom a mondandóm lényegét. Van itt egy (nem nemzetközi, de fokozódik), mely szerint a féktelen dőzsölés (itt sincsenek fékek, sem ellensúlyok, tudod, mikről beszélek), fölütötte fejét a kivagyiság, és ebben te is megmutattad oroszlánkörmeid, oroszláncsuklódat (luxuskaróráddal együtt), a gyerekeid nevére vásárolt, 60 milliót érő budai lakással (istenem, ha annak idején az én anyám is kiárult volna ennyit hétvégeken a tojásokból, hol tartanék én, a gyerekeimről nem is beszélve). Tudod, a saját helyzeted már akkor fokozódott, amikor lebuktál az autódra szerelt lézerblokkolóval. Talán már akkor is önkritikát kellett volna gyakorolnod, nem várva meg, hogy mások figyelmeztessenek a törvénysértésre, amit példamutató honatyaként, polgármesterként kiváltképp nem lett volna ildomos elkövetned. 
Nem akarom mantrázni a politikai hadszíntéren első sorban harcoló, Pokorni veterán által hátba támadott elvtársaid siratni valóan nevetséges pitiáner ügyeit, ismeritek egymást, egy a zászló, egy a zseb, egy a pénzcsap, egy a cél, pontosan tudod (gondolom, magatok között cinkos mód össze is kacsintotok, amikor szóba kerülnek a 60-80 évre titkosított számláikról összevásárolt, vagyonnyilatkozatokban föl nem tüntetett ingatlanok vagy ingatlanrészek), ti, a politika első sorában szégyenteljesen harcoló, korán és semmit sem érő új nemzedék tagjai milyen forrásból vagytok képesek annyit költeni, amennyit keresményetekből legföljebb évtizedek múlva vásárolhatnátok csak meg. 
Nem csodálkoznék a helyedben (helyetekben), ha az életszerűnek csöppet sem nevezhető, mocskosnak inkább mondható üzelmeitekre, ügyeitekre és vásárlásaitokra a nálatok normálisabban gondolkodó, és hozzátok mérten szerényebben élő veterán elvtársatok rosszallóan reagálna. Tudod, ő is látja, éppúgy, ahogy a vak is észreveszi, túlléptetek a tűrhetőn, az elnézhetőn és a megbocsáthatón. 
Tudd meg, Lázár János, sem Pokorni Zoltán párttársatok, sem Bencsik Gábor támogatótok, sem Jókai Anna szellemi társatok feddő szavait nem kellett volna megvárnotok, kiprovokálnotok kiváltképp. Tudd meg azt is: amit műveltek, már nekik is sok (sokk) volt. És itt hozom vissza a címként használt idézetet: növeli, ki elfödi a bajt, mert abban bízom, reménykedem, valamit kapiskálsz már abból, amit mondani (üzenni) szeretnék neked és elvtársaidnak. 
Nem volt az olyan durva, amit a leveteránozott Pokorni mondott veletek kapcsolatban, rólatok: Már nem fér bele, hogy egyes kormánypárti politikusok drága utazásokra menjenek, vagy sokmilliós házat építsenek.Mondhatta volna szebben, akarom mondani: mondhatta volna keményebben. Belevághatta volna a képetekbe, Lázár János, igen, a te képedbe is, hogy ha már összejött 60 milliótok, amiből budai luxuslakást vásárolsz a gyerekeidnek, legalább próbálj már meg valami épkézláb, hihetőbb mesével előjönni, és ne a vásárhelyi piacon, szülői közreműködéssel eladott tojásokat nevezd az összespórolt 60 millió fedezetének. 
Lehet, a politika (esetenként hátba szúrt) élharcosai matekból gyöngén állnak, emiatt nem képesek összeadni 18-20 konkrét munka nélkül leélt éveik keresményeit, de annyit azért csak tudnak (tudtok), hogy erre szakosodtak a könyvelők, és ha nektek nem futja ilyesmire, segítséget kérhetnétek Vida Ildikótól vagy NAV-os munkatársaitól, hogy segédletükkel valamiképp kikerekedjen már a be- és kiáramló pénzeitek valós összege. Kezdjétek a fizetéseiteknél, az egyéb jutalmakkal, aztán jussatok el a már meglévő ingó és ingatlan értékeitekig, és amikor ezek már mind együtt vannak, akkor adjátok hozzá a sebtiben vásárolt 60 milliós luxuslakást, a belehordott értékeket, és ha mindezeket összeadva sokkal több jön ki, mint amennyit két évtizedes ténykedésetek alatt összenyaláboltatok, akkor haladéktalanul jelentsétek föl magatokat, arra gondolva, hogy sokmilliós különbség esetén úgyis elkaszál benneteket a NAV, rosszabb esetben a rendőrség (is). 
Ez csupán a számadás, az erkölcsi oldaláról még nem ejtettünk szót. Tudod, Lázár János, nem csupán a korrupciós vádak miatt nem engedhetitek (engedhetnétek) meg magatoknak, amit megengedtek. Azért sem, legfőképp azért nem, mert annyi pénzetek semmiképp sem lehet(ne), amennyit lazán elköltötök, mindegy, ki mire, a lényeg, hogy nagyvonalúan, gondtalanul, fölényesen és arcpirítóan gátlástalanul. Az elköltés persze csak az egyik dolog, de ott a másik is: az orbáni disznótelepet működtető Mészáros Lőrinc (világpolgár, nagymenő, vállalkozók gyöngye) simán kifelejtett egy egymilliárdos osztalékot a vagyonnyilatkozatából. A miniszterelnök (bár tökön rúgással is büntethette volna) simán elnéz e fölött, a Vida vezette NAV szarik rá, idejük sincs foglalkozni vele, mert az összes munkatársuk kisnyugdíjas kofákat csesztet húszforintos nyugtaadás miatt az ország megannyi piacán. 
Ide egy kis toldást még: összességében nem rossz ötlet a bazi drága online pénztárgépek bevezetése, de mit gondolsz, mennyibe került volna, ha a legszegényebb vállalkozóknak ingyen adtátok volna, ha már kiagyaltátok ezt a förmedvényt? Évvégén a bátyáméknál is jártam, ő suszter. Azon vállalkozók egyike, aki szerény bevétel reményében foltozgatja a csórók cipőit. Bocs: csak foltozgatta! Mert a pénztárgép árát már nem tudja kitermelni, tudod, ő koros, nem olyan menő vállalkozó, mint Mészáros Lőrinc, a műhely bérletét, a szemétdíjat, az áramot még valahogy kinyögte, de ez a nyakába zúdított 200 ezres kiadás padlóra nyomta, ne szépítsem a dolgot: megöltétek a bátyámat! Abbahagyja ugyanis, és nem csak ő, sokan mások is, hasonló sorsúak. 
Nektek ezt jelenti a Magyarország jobban teljesít? Ő már nem tud kimenni se Londonba, se Berlinbe, eddigi élete során sem volt még a Balatonnál távolabb. Ő is egy lesz a szegények közül, vagy kockáztat, és a saját vécéjében kalapál, amíg a ti lelkes támogatóitok egyike föl nem jelenti fekete melóért. De ugyan meséld már el, mit tegyen, hogy megehesse az imába foglalt mindennapi kenyerét? Kitérő lezárva, folytatom. 
Ha szóba állnék veled, ezek után talán megegyezhetnénk annyiban, hogy minimum szégyellned kell(ene) magadat, és nem odavágni Pokorni elvtársadnak a szókimondásáért, a tisztességes beszólása miatt, és legfőképpen bocsánatot kellene kérned amiatt, amit képes voltál kimondani, jelesül, hogy aki politikai indíttatásból támad meg titeket (az egyébként gyalázatosan üzérkedő élharcosokat), az saját magát gyöngíti meg, vagy végzi ki. Fenyegetsz, Lázár János? Nyilvánosan és galád mód? Megfenyegeted azt, aki ki meri mondani azt, hogy nem ért egyet azzal, amit voltatok szívesek megtenni? Tudod, mi van e fenyegetés mögött? Az, hogy ti ezentúl, azaz továbbra is szeretnétek ellenőrizhetetlen milliókhoz (milliárdokhoz) jutni, mert ehhez jogotok van, hiszen kétharmadnak látszó kisebbséggel építitek a demokratikus álarc mögé bujtatott diktatúrát. 
Az, hogy ne légy már hülye, Pokorni, még te is le akarsz leplezni bennünket, nem elég nekünk a folyton rajtunk csüngő ellenzék? Hát mért nem hagyod, hogy tovább harácsoljunk? Mért fáj az neked, hogy a gyerekeink budai luxuslakáshoz jutnak? Mért fáj az neked, hogy amikor nagyobbacskák lesznek, milliós költségű külföldi iskolákban taníttatjuk őket? Mért fáj az neked, hogy százezreket érő táskákkal sétálunk? Mért fáj az neked, hogy kétmilliós utazási és szállodaköltséget számoltam el londoni utam során? (Egyébként visszafizettem, bár a túrót fizettem volna vissza, ha nem kapnak rajta). 
Szaporíthatnám még a szót, Lázár János, de nem teszem, elég legyen ennyi ahhoz, hogy szégyelld el magad. (nem fogod, persze, annál jobban fut a szekered) Már csak egy valamit a végére: a Magyarország jobban teljesít-be nem férne bele, hogy ti is jobban teljesítetek? Nem férne bele, hogy eszetekbe jusson mondjuk Széchenyi, esetleg a nála is sokkalta többet adományozó Sina Simon? Olvasd csak el Nyáry Krisztián könyvét, az Igazi hősöket, egy életen át fogsz szégyenkezni, elvtársaiddal együtt! Nem tudom, érted-e, miről beszélek? 
Elmagyarázom. Nem az a bajom, vagyis nem csupán az a bajom veletek, hogy saját zsebre dolgoztok, az sem, hogy a saját pénzeden vadászol-e vagy se. Tulajdonképpen az se nagyon, hogy a többiek saját(nak mondott) millióikból mit vettek, azokat mire költötték. Inkább az, hogy egyetlen petákot sem költöttetek olyasfélére, mint a hajdaniak, mondjuk a Lánc-hídra, vagy a Magyar Tudományos Akadémiára. Ti csak kivesztek, saját zsebre, hol a trafikok nemzetiesítéséből, hol a földekből, hol a stadionokból, meg ki tudja még mikből. Elődeitek a völgyhídból, meg a domboldalba fúrt alagutakból, de hát mégsem kéne azokat tekintenetek példaképeknek, akik ellen háborúztok. Szóval elvenni már tudtok, zsebre vágni hasonlóképpen, de az adakozás még nem az erősségetek. Az ország szétlopva, az elvtársaitok zsebei kitömve, a sajátotok már rég szétszakadt a tömés mentén, és egyszer sem hallottam valami jeles jótéteményetekről. 
Sajna van ennek egy fájdalmas következménye: tovább fogy a magyar; Nem, nem a szülések csökkenése miatt: inkább, mert egyre több embert zavar, hogy az ország jól teljesít, és nem tudnak részt venni benne. 
Magyarán: vagy nincs munkájuk, vagy elintézitek, hogy ne legyen. Ahogy föntebb írtam: megöltétek a bátyámat Ugye, nem hagyjátok az út szélén? 
Üdvözöl a földid: 
Nagy Bandó András 
Magyarország 
2015. március 05. 
(Facebook) 

*** www.nemzetihirhalo.hu - feliratkozas@nemzetihirhalo.hu ***

Lengyel halálbrigádok is harcolnak Ukrajnában - Titkos CIA hadművelet? 

2014/06/05 Global Research - Szabad Riport 
..."És a palagáz kitermelési szerződést úgy írták meg; hogy a kormány köteles akár erőszakkal is elvenni az ingatlanokat törvényes tulajdonosaiktól, ha a Shell kijelenti, hogy fúrni akar azokon a földeken. A Szlavjanszkhoz közeli területet választották ki az első gázfúró tornyok felállítására... 

Ez a pusztító és kegyetlen háború Donbassz orosz lakossága ellen, - főleg Szlavjanszk és Kramatorszk környékén, ahol a büntető haderők és a Donyeck Medence lakóinak legvéresebb összecsapásai történtek, - mindössze a kijevi rezsim, valamint Amerika és Lengyelország politikai elitjének az üzleti érdekeit szolgálja..." 

Május 11-én egy ismeretlen katonai gép érkezett a kijevi repülőtérre; melyet a szigorú titoktartás értelmében; a szokásos polgári személyzet helyett, a repülőtér katonai személyzete fogadott. A gép belsejéből NATO katonai egyenruhákat, 500 csomag amphetamint, és figyelmeztető megjelöléssel ellátott; "mérgező anyagot tartalmazó" konténereket pakoltak ki. 

Az SBU (Ukrán Biztonsági Szolgálat), kijevi igazgatósága parancsának engedelmeskedve, sem a szállítmányt, sem pedig a mérgező anyagokat tartalmazó konténereket a katonák nem vizsgálták át, hanem azokat a már felsorakoztatott elsötétített ablakú furgonokba rakodták, majd azok sietve elhagyták a repülőteret. 

A szállítmányt egy CIA ügynök; Richard Michael kisérte. Ugyanakkor ezzel a géppel érkezett Ukrajnába Lengyelországból, - a 'Jobb Szektor' és egy lengyel katonai magánvállalat, az 'ASBS (Analizy Systemowe Bartlomiej Sienkiewicz) Othago' jónéhány harcosa is. - Ezt a katonai magán vállalatot, maga Lengyelország jelenlegi belügyminisztere, Bartłomiej Sienkiewicz alapította néhány évvel ezelőtt. 

A rendelkezésre álló információk szerint, ez a lengyel katonai vállalat eddig 6 embert vesztett Kelet-Ukrajnában, (a kijevi juntának dolgozó külföldi zsoldosok többi veszteségeit pedig ; egyrészről az 'American PMC Academi' és annak leányvállalata a 'PMC Greystone Limited' szenvedte el, - egyikük 50 a másik pedig 14 harcost veszített eddig. A CIA és az FBI pedig 25 ügynöküket vesztették el, közülük 13-at pedig bizonyítottan megöltek). 

(Az SzRTI megjegyzése: A donyecki és a luganszki népi milíciák azonban ennél sokkal nagyobb arányú ellenséges veszteségekről számolnak be. Bizonyosan több százra tehető a súlyos sebesülés és az elhalálozás aránya az idegen zsoldosok között). 

A lengyelek 2013. szeptembere óta tevékenyen részt vettek az ukrajnai halálbrigádok megalakításában, amikor is R. Sikorski meghivta a 'Jobb Szektor' 86 tagját kiképzésre Leginiwo-ba, a rendőrségi kiképző központba, - mely Varsótól 23 km-re található. 

A harcosok, akik egy 'egyetemi diákcsere program'(!) ürügyén jöttek, - főleg 40 év körüli férfiak voltak. - Egy hónapos kiképzést kaptak a következőkből: tömegtüntetés szervezés, barikád építés, kormányzati épületek elfoglalása, utcai verekedési taktika, lövés technika, orvlövész puska használata, stb. - A lengyel hetilap, a 'Nie' közzé is tett egy fényképet Leginiwoból, melyen náci egyenruhába öltözött ukrán fasiszták láthatók, - együtt a civil ruhás lengyel oktatóikkal. 

Miközben a lengyel különleges szolgálat kiképezte a jövő büntető műveleteinek elkövetőit, a Lengyel Külügyminisztérium egy hivatalos bejelentést tett közzé 2014. február 2-án. Íme: 

"Mi támogatjuk a 'Jobb Szektor' kemény vonalát. - A 'Jobb Szektor' és a tüntetők más fegyveres csoportjainak radikális cselekedetei, s az erőszak használata, - jogosnak mondhatók... A 'Jobb Szektor' minden felelősséget magára vállalt a közelmúlt tüntetésein végrehajtott erőszakos cselekedeteiért. Ez egy becsületes állásfoglalás, és mi tiszteletben tartjuk ezt. - A politikusoknak a béke megőrzésére tett kezdeményezései, - kudarcot vallottak. Ez azt jelenti, hogy az egyetlen elfogadható út; a 'Jobb Szektor' radikális cselekedeteinek útja. Nincs más alternatíva." 

(A GR szerkesztő megjegyzése: Ez a kijelentés még megerősítésre vár). 

Ugyanakkor, a lengyel miniszterelnök, Donald Tusk figyelmeztette Janukovics ukrán elnököt, hogy ne alkalmazzon a Majdanon tüntetők ellen, aránytalanul nagy erőszakot. - Ugyanakkor most viszont Tusk azt követeli, hogy a kijevi junta bánjon a "keleti lázadókkal" olyan keményen, mint a "terroristákkal" szokás. 

Május közepén Tusk pedig azt követelte; hogy a magyar miniszterelnök, Orbán Viktor, - aki szerint a fasiszta Ukrajna "egy kihívás az Európai Unió számára," - tartózkodjon az ilyen kijelentésektől, mert eltereli a figyelmet a fő ellenség; az Oroszország elleni harcról. 

"Az a probléma, hogy Varsó keleti politikáját nagyrészt a lengyel titkosszolgálat irányítja, amely szorosan együttműködik az amerikai és a brit titkosszolgálati ügynökségekkel," - állítja Leszek Sykulski, a Czestochowa Geopolitikai Intézet főnöke. 

A CIA igazgatója, John Brennan április elején látogatást tett Kijevben. A látogatását követő napon, a kijevi rezsim főnöke Turcsinov bejelentette; "Nagyszabású 'terrorellenes' (sic! - a szerk.) műveletbe kezd az ukrán haderő Délkelet-Ukrajnában. - Ebben a hadműveletben az ukránok igénybe vették a már fent említett katonai magánvállalatok zsoldosainak szolgálatait, - mely harcosok között nemcsak amerikaiak, hanem lengyelek is voltak szép számmal. 

A CIA igazgatója után, április 21-22-én az amerikai alelnök; Joseph Biden is tett látogatást Kijevben. Beszédet tartott a kijevi parlamentben, a Verhovna Rada-ban, melyben kifejezésre juttatta kormánya álláspontját, - miszerint Washington támogatja az ukrán kormányt a "megalázó fenyegetésekkel" szemben, - s ezzel nyilvánvalóan Oroszországra célzott. 
Arra kérdésre, hogy mi kell az Egyesült Államoknak Kelet-Ukrajnában, egyszerű a válasz: 

Azon a városok alatt, amelyeket a kijevi junta mindenáron ellenőrzése alá akar vonni a Dnyeper-Donyeck Medencében, - tehát ezen városok alatt; óriási palagáz lelőhelyek vannak. A 'Royal Dutch Shell' vállalat, már meg is szerezte a bányászati jogot ezen területek tekintélyes részére, a kijevi kormánytól. 

"Én azt mondanám, hogy ebben az esetben maga a gazdasági érdek az, ami ráviszi a kijevi puccsista rezsimet a katonai műveletek végrehajtására saját polgárai ellen. Mivel így haszonra, (profitra) tehetnek szert, - az előző kormány által aláirt szerződésekből" - mondja Nebojsa Malic, amerikai külügyi szakértő. 

Robert Hunter Bident, az amerikai alelnök fiát, - aki Kijev gyakori látogatója lett, - nemrég kinevezték Ukrajna legnagyobb magán gázkitermelő vállalatának, a 'Burisma Holdings' igazgatói testületébe. Ez a társaság Ciprusban van bejegyezve és engedélyei vannak a Dnyeper-Donyeck Medence palagázmezőinek kiaknázására. - Áprilisban, Devon Archer, az amerikai külügyminiszter családjának egy közeli barátja, aki Kerry mostohafiának kollégiumi szobatársa és John Kerry 2004-es elnökválasztási kampányának fő tanácsadója volt, - szintén kapott egy állást ebben a vállalatban. 

A legmagasabb rangú amerikai hivatalnokoknak és közeli rokonaiknak, bizony komoly személyes érdekeltségeik vannak az összes amerikaiak által lerohant és megszállt országokban; Jugoszláviától kezdve, Irakon keresztül, egészen a napjainkban elfoglalt és meghódított államokig. Például, Kerry elődjének, Madeleine Albrightnak is komoly üzleti érdekeltsége van a "független Koszovóban," és Biden alelnök elődje, Richard Cheney és családja, együttműködve a másik ex amerikai külügyminiszterrel, Condoleeza Rice-szal; Irak energiaforrásaira tették rá kezüket, - a 'Halliburton és Chevron' cégekben lévő érdekeltségeik által. Ugyanilyen érdekeltségek bukkannak elő azoknál is, akik az amerikaiakat szolgálják Kelet-Európában. Például, Ukrajna volt környezetvédelmi minisztere; Mikola Zlocsevszki és Lengyelország volt elnöke; Aleksander Kwasniewski, - szintén a 'Burisma Holdings' igazgatói testületének tagjai. 

Az egyik kiaknázatlan gázmező, amelynek bányászati jogát Kijev a 'Burisma Holdings'-nak adta; a Juzivszka palagázmező. Ezen kívül pedig a kijevi kormány a Shellnek adott egy jelentős területet Szlavjanszk mellett, a 160.000-es lélekszámú Kramatorszk város egy részével együtt, valamint nekik adta Krasznij Lucs és Szvjatogorszk városokat Donyeck régióban és Balakeját, s Izjumot a szomszédos Harkov régióban. 

És a palagáz kitermelési szerződést úgy írták meg; hogy a kormány köteles akár erőszakkal is elvenni az ingatlanokat törvényes tulajdonosaiktól, ha a Shell kijelenti, hogy fúrni akar azokon a földeken. A Szlavjanszkhoz közeli területet választották ki az első gázfúró tornyok felállítására. 

Az a hely tehát, ahol az ukrán hadsereg összevonja erőit, jelentősen megtámogatva a fasiszta oligarcha; Igor Kolomojszkij büntető zászlóaljaival, a 'Jobb Szektorral', - valamint az amerikai és lengyel katonai magánvállalatok zsoldosaival, - egyenesen rámutat a büntető hadműveletek egyik fő okára: mely nem más, mint pusztán üzleti érdek. 
Ez a pusztító és kegyetlen háború Donbassz orosz lakossága ellen, - főleg Szlavjanszk és Kramatorszk környékén, ahol a büntető haderők és a Donyeck Medence lakóinak legvéresebb összecsapásai történtek, - mindössze a kijevi rezsim, valamint Amerika és Lengyelország politikai elitjének az üzleti érdekeit szolgálja. 
Az itt következő lista pedig elárulja azt, hogy milyen módszereket és technikát használnak az ukrán, az amerikai és lengyel egységek ebben az orosz ajkú lakosság elleni büntető hadműveletben: 
- támadó és szállító helikopterek, páncélozott járművek, 122 mm-es tarackok, és "Grad" rakétavető rendszerek, amelyekből egy kilőtt sortűz képes elpusztítani minden életet 14.5 hektáron, 
- városok bombázása aknavetőkkel, aminek következtében több civilt öltek meg, mint fegyveres ellenállót, 
- orvlövész tevékenységek, még gyerekeket is gyilkolva, 
- UN feliratos helikopterek használata a Kramatorszk elleni légitámadásokhoz. Ezeket a helikoptereket lengyel pilóták vezették, mert még ukrán kollégáik is megtagadták a nemzetközi normák megszegését. 
Mindez együtt, egy konkrét válasznak vehető arra a kérdésre, hogy egész pontosan milyen rakományt is szállítottak repülőgépen Ukrajnába a lengyel zsoldosok, az amerikai hírszerzés felügyelete alatt. És a lengyel Kwasniewski miért van annak a vállalatnak igazgatói tanácsában, amelynek megvalósítandó terveihez az ukrán fasiszták fegyveres csoportjai (a "nemzeti gárda"), valamint az amerikai és a lengyel zsoldosok 'készítik elő a terepet', - orosz ajkú ellenállókat és civileket gyilkolva. 
Úgy tűnik, hogy a kijevi junta és nyugati mesterei készek bármilyen provokáció elkövetésére, ideértve kémiai fegyverek bevetését is a helyi lakosság ellen, - ahogy az nemrég történt Szíriában, és korábban Irakban, ahol szintén lengyelek voltak a specialisták az ilyen akciókban. 
(És, ahogy azóta megtörtént már Ukrajnában; Odesszában május 2-án, majd pár nappal később Mariupolban is). 
Fordította: Szilvási László / Szabad Riport 
Kapcsolódó: 
   Az USA befagyasztotta az ukrán katonák képzési programját 
   Az oroszok NATO-hajókon élesben tesztelik az új elektronikai zavaróberendezést 
   A székelyföldi autonómiáért tüntettek Isztambulban 

*** www.nemzetihirhalo.hu - feliratkozas@nemzetihirhalo.hu ***

Az USA befagyasztotta az ukrán katonák képzési programját

Kárpátinfo.net | 03/08/2015 - 08:33 | Utolsó módosítás: 03/08/2015 - 08:33 | Külföld

Az USA felfüggesztette az ukrán katonák kiképzését célzó projektjét – közölte az Európában állomásozó amerikai fegyveres erők képviselője pénteken az Ukrajinszka Pravda beszámolója szerint.

A washingtoni kormányzat előbb szeretné megfigyelni, miként tartják be a kelet-ukrajnai fegyveres konfliktus érintettjei a fegyvernyugvást.

„Az Egyesült Államok kormánya azt szeretné, ha betartanák a minszki megállapodást. Az ukrán katonák kiképzésének missziója egyelőre fel van függesztve, azonban az amerikai kontingens Európában kész teljesíteni ezt a küldetést, ha kormányunk meghozza a döntést a megvalósításra való áttérésről” – idézi a Reuters a képviselő szavait.

Ben Hodgies, az amerikai erők európai főparancsnoka idén februárban jelentette be, hogy az ukrán katonák kiképzése márciusban kezdődik. A program célja, hogy megtanítsák az ukrán katonákat kivédeni az oroszbarát szeparatisták támadásait.

A tervek szerint egy zászlóaljnyi amerikai katona oktatná az ukrán hadsereg három zászlóalját.

Forrás: 

Kárpátalja

AZ OROSZOK NATO-HAJÓKON ÉLESBEN TESZTELIK AZ ÚJ ELEKTRONIKAI ZAVARÓBERENDEZÉST

2015.03.08 20:42

A TVN24.pl információi szerint a Fekete-tengeren az oroszok

NATO-hajókat használnak éles gyakorlatokra. A forrás szerint március 3-án, a Krím-félszigeten állomásoztatott Szu-30 és Szu-24 bombázók szimulált támadást hajtottak végre a USS Vicksburg amerikai cirkáló és a Turgut Reis török fregatt ellen. A gyakorlatok célja a NATO légvédelmi eszközeinek hatástalanítására alkalmas haditechnikai eszközök éles tesztelése volt, melyek egyelőre maximum hatékonysággal működnek. A gyakorlatok során az orosz gépek szimulált rárepüléseket hajtottak végre a Fekete-tengeren jelen lévő NATO-hajók ellen, átmenetileg hatástalanná téve a légvédelmi rendszereket és kommunikációs berendezéseket.

Ilyen éles gyakorlatok nagyon ritkán történnek csak, de a

közelmúltban egy másik eset is ismertté vált, amikor az orosz gépek 2014 áprilisában hasonló szimulált támadást hajtottak végre az amerikai haditengerészet egy a Fekete-tengeren állomásozó egysége, a USS Donald Cook ellen. A hajó kapitánya "provokatívnak" nevezte az esetet. Korábban a Donald Cook legénysége felmondott, miután az általuk leírtak szerint "egy darab ócskavason" sodródtak, és a hajó valamennyi elektronikai berendezését működésképtelenné tette egy orosz elektronikai zavaróeszköz.

 

A SZÉKELYFÖLDI AUTONÓMIÁÉRT TÜNTETTEK ISZTAMBULBAN

A törökök nem csak szavakban állnak ki Székelyföld autonómiája mellett. Szombaton több százan vonultak az isztambuli román nagykövetség elé, hogy így fejezzék ki szolidaritásukat a székelyekkel.

A Turan Ocakları İstanbul nevű civil szervezet által megszervezett demonstráción a tüntetők magyar és székely zászlókkal, továbbá török és magyar nyelvű transzparensekkel vonultak a román konzulátus elé.

A szervezet Facebook-oldalán az egyik résztvevő a hálálkodó magyaroknak azt mondta: Nem is kell megköszönni ezt. Teljesen természetes, hogy a 80 millió török kiáll a turáni testvérei mellett.

Évtizedek óta küzdenek az autonómiáért

Autonómiaügyben a 2000-es évekig nem történt komolyabb előrelépés. A törekvések a Székely Nemzeti Tanács megalakulásával kaptak új lendületet 2003-ban. Az alapítók elhatározták, hogy a Székelyföld autonómiáját a jog és a demokrácia eszközével vívják ki, alkalmazva a nemzetközi jog kínálta lehetőségeket is.

Az SZNT autonómia eléréséért több megmozdulást is szervezett: 2013 márciusában megtartották a Székely Szabadság Napját, majd ugyanezen év októberében került megszervezésre a Székelyek Nagy Menetelése, amin mintegy húszezren vettek  részt 54 kilométeres, összefüggő menetoszlopot alkotva Kökös és Bereck között.

Az autonómiáról több népszavazást is tartottak, de természetesen ezek eredményeit a románok nem vették figyelembe. Így Kovászna, Hargita és Maros megye székelyei mind a mai napig folytatják küzdelmüket.

SZCIENTOLÓGIA: 10 LÉPÉS, AHOGY HALÁLBA KÜLDTEK EGY RÁKOS BETEGET

Harmati András

A nőt mellrákkal kezelték, de egy szcientológus meggyőzte róla, hogy forduljon el az orvosoktól. Meg is halt.

A bíróságnak is gondot okozott az az ügy, melyben egy emlődaganattal küszködő hölgyet küldött a gyorsabb halálba egy szcientológus, mondván, majd ő auditálással, azaz spéci beszélgetésekkel, meg körök rajzolgatásával meggyógyítja. A Kúria elvi döntése szerint ez valójában nem is emberölés, hanem csak kuruzslás, amit sokkal enyhébb büntetéssel illetnek.

A Kúria honlapján részletesen olvasható leirat szerint a történet a következő volt:

1. A sértettnél 2005 szeptemberében tripla negatív faktorú emlődaganatot diagnosztizáltak, ami miatt kemoterápiás kezelést kapott.
    
2. A 2006 februárjáig tartó kemoterápia segített, ugyanakkor egy műtétre is szükség volt még.
    
3. A beteg nő gondolkodási időt kapott, hogy kés alá fekszik-e, és sajnos ekkor, 2006 májusában ismerkedett meg a vádlottal, egy régi szcientológussal.
    
4. A szcientológus közölte vele, hogy auditálással meg fogja őt gyógyítani, ennek azonban az a feltétele, hogy a hagyományos orvosi beavatkozással felhagy, és semmilyen gyógyszert nem szed be.
    
5. A beteggel elhitette, hogy ha bárkivel beszél a problémájáról (orvossal, családdal, barátokkal stb.), akkor az a gyógyulási folyamat ellen hat.
    
6. Az auditálásnak nevezett egyszerű beszélgetések 5000 forintba kerültek alkalmanként, de persze csak azért, hogy az azzal érintett személyben „ne maradjon adósságérzet, amely lelki problémákat okozhat”. A rákos beteget így 180 ezer forinttal húzták le.
    
7. Az orvosi kezelés hiánya miatt 2006 nyarára a daganat kifekélyesedett, váladékozott, bűzlött. A vádlott erre ellenszerként egy ismeretlen eredetű krémet adott, illetve forrásvízzel mosatta az emlőket.
    
8. Mivel persze ez sem ért semmit, 2006 novemberében a vádlott átadott a sértettnek egy zseblámpát, amelyről azt állította, hogy azt ő maga fejlesztette ki, és ennek a fényterápiás hatása ugyancsak a gyógyulás irányába hat. Természetesen ez is hülyeség volt.
    
9. Ezután a szcientológus a beteg nőt lakásán különböző köröket rajzolt, és azt mondta, a sértett aktuális állapota nem más, mint a gyógyulási folyamat vége, amikor a szervezet megtisztul a rákos daganattól. Valójában a nő már keményen haldoklott. A gyilkos ugyanakkor azt is kikötötte, hogy fájdalomcsillapítókat se szedjen be, mert az is káros.
    
10. A rákos nő végül 2006. november 25-én lakásán, a daganatos betegség talaján kialakult légzési és keringési elégtelenség következtében brutális szenvedések után elhunyt.

A szcientológus vádlottat emberölésért és csalásért első fokon még öt évnyi börtönre akarták ítélni, de másodfokon csupán 2 évnyi próbaidőre bocsátották, mert mint kiderült, valakit lebeszélni egy életmentő műtétről, mégsem számít gyilkosságnak.

MKUltra: A CIA háborúja az emberiség ellen 

3/08/2015 Infowars - Új Világtudat 

A CIA technikákat fejlesztett ki, hogy irányítani tudják az emberi elmét. 

Miután a szövetséges hatalmak győzelmet arattak Európában a 2. Világháborúban 1945 május 8-án, a Stratégiai Szolgálatok Hivatala, a háború alatt alakult hírszerző ügynökség végrehajtotta a Gémkapocs műveletet, melynek során több mint 1500 náci német tudóst, technikust és mérnököt csempésztek be az Egyesült Államokba. 
Truman elnök Gémkapocs műveletet elrendelő határozata kifejezetten kizárt bárkit, aki csak távolról is kapcsolatban volt a náci párttal, azonban az Egyesített Hírszerző Ügynökség (JIOA)(1), az Egyesített Vezérkari Főnökség egyik albizottsága csendben hamis foglalkoztatási és politikai életrajzot készített a tudósok számára. 
A JIOA kitörölte a tudósokat minden náci párttagsági nyilvántartásból. 
A gonosz eme kivándorlásából alakultak meg a különböző agykontroll műveletek. 
1975 nyarán a kongresszus Egyházi Bizottsági jelentéseiben és az elnöki Rockefeller Bizottság jelentésében - melyeket először fedtek fel a nyilvánosság számára - arról számoltak be, hogy a CIA és a Védelmi Minisztérium kísérleteket végzett mind akaratlan, mind tudatában lévő emberi alanyokon, részeként egy átfogó programnak, melyben az emberi viselkedést pszichoaktív szerek használatával, mint például LSD-vel (2) és a meszkalinnal (3) próbálták befolyásolni. 
1973-ban, köszönhetően a Watergate okozta széles körben elterjedt pániknak a CIA igazgatója Richrad Helms elrendelte, hogy minden MKUltra dokumentumot semmisítsenek meg, többségük azonban a bürokratikus ügyintézés kontárkodása következtében, mintegy 20000 dokumentum mindezt túlélte, mivel nem megfelelően tárolták a pénzügyi nyilvántartások épületében. Ezután fedezték fel a dokumentumokat az információ szabadaságáról szóló törvényre hivatkozó egyik kérelmet követően. 
Az Egyházi Bizottság ajánlásait követve 1976-ban Gerald Ford elnök kiadott egy elnöki rendeletet a hírszerző tevékenységekről, mely többek közt megtiltotta "a drogokkal emberi alanyokon végzett kísérleteket, kivéve, ha az adott személy tájékoztatást követően belegyezését adta írásban, és egy elfogulatlan harmadik fél is tanúja volt mindennek, minden egyes ember esetében", és összhangban volt a Nemzeti Bizottság iránymutatásaival. 
Az utólagos rendelkezésekkel Carter és Reagan elnök az irányelvet kiterjesztette minden emberi kísérletre. 
Függetlenül ettől a CIA erőteljesen folytatta az agykontroll műveleteket. 
Mostanra a mesterséges intelligencia technológiák lehetővé teszik a CIA számára, hogy véletlenszerű módon manipuláljanak amerikai állampolgárokat, kihasználva az összes technikát, melyeket évtizedeken keresztül az amerikai állampolgárokon tökéletesítettek titokban. 
(1) - http://en.wikipedia.org/wiki/Joint_Intelligence_Objectives_Agency 
(2) - http://hu.wikipedia.org/wiki/LSD 
(3) - http://hu.wikipedia.org/wiki/Meszkalin 
Cathy O'Brien vallomása, aki gazdag politikusok szexrabszolgája és a titkos MK-ULTRA elmekontroll program áldozata volt 
http://ujvilagtudat.blogspot.hu/2013/03/cathy-obrien-vallomasa 
http://indavideo.hu/video/Elme_kontroll_Cathy_Obrien 
Ember-robotok - A bekattanós gyilkos (Michael Tsarion) 
http://indavideo.hu/video/Ember-robotok_-_A_bekattanos_gyilkos_Michael_Tsarion 
Elme kontroll 
http://indavideo.hu/video/Elme_kontroll_-_Mind_Control_magyar_felirat 
Nácik - A titkos összeesküvés 
Ez az izgalmas film bemutatja, milyen fontos szerepet játszott az okkultizmus a Harmadik Birodalom ideológiájában. A náci vezetők e titokzatos tudományt fontos hadászati döntéseik meghozatalánál, SS tisztek kiképzésénél, valamint szövetségeseik befolyásolásánál alkalmazták. Eredeti felvételeket láthatunk középkori lovagi öltözéket viselő nácikról, és megtudhatjuk, hogyan használták fel a misztikus hagyományokat sötét céljaik elérésére. 
https://www.youtube.com/watch?v=LmKCTW1iOmo 
https://www.youtube.com/watch?v=DTm9XKF3T74 
Kapcsolódó: 
   Magyarország CHEMTRAIL-támadás alatt áll egész nap - Elképesztő mennyiségű vegyi csík borítja az eget 
   USA: terrorveszély nincs, de hirtelen mozdulatot senki ne tegyen 

*** www.nemzetihirhalo.hu - feliratkozas@nemzetihirhalo.hu ***

Döbbenetes - Ferenc pápa visszavonta a mentelmi jogokat! Mi készül? 
A Szentatya, Ferenc pápa július 11-én kelt, szeptember 1-től érvényes apostoli levelével lényegében eltávolította a védettséget (a mentelmi jogot) minden, a Kúria alá tartozó bíróról, ügyvédről és kormányképviselőről. (Megjegyzés: a kereskedelm/admiralitási/vatikáni jog szerint minden cég - és minden kormány, és valamennyi, alá tartozó intézmény VÁLLALAT - amely a Kúria alá tartozik.) 
Ezeket a személyeket immár teljes szigorral felelősségre lehet vonni háborús bűnökért, az emberiség ellen elkövetett bűnökért, és a szabad szellem jogainak mindennemű törvénytelen korlátozásáért. 
Feltételezhetően nem csak egy névleges gesztusról van szó. A Szentatya vagy tud készülő vizsgálatokról - és nem akar akadályt gördíteni az igazságszolgáltatás elé -, vagy maga rendeli el azokat. 
Kérdés, melyik érintett fogja előbb felvenni a nyúlcipőt, amíg, és ahogy lehet... 
http://w2.vatican.va/content/francesco/en/motu_proprio/index.html 

És lám: 
Ben Bernanke, a FED vezére valahogy éppen szeptember elsejétől távozik a posztjáról, sietve. 
A FED egy másik vezetője szintén ráér aznap, és vele tart. 
Janet Napolitano (a Homeland Security-től) egész véletlenül ugyanebben az időpontban távozik. 
Gondoljuk, az időzítések tekintetében nincs összefüggés, nyilván csak egy taxit hívhattak, így olcsóbb. 
De van egy gyanúnk, nem ők lesznek az utolsók... 
"Ha három pontban leírhatnám a legfontosabb dolgokat, akkor ezek volnának: 
NINCS olyan, hogy kormány. A "kormányok" csupán vállalatok. Az, amit az emberek kormánynak hívnak, de facto egy vállalat. 
Pénz, mint olyan, NEM létezik. Csupán hitel és adósság van. Hitelünk nekünk van, adósságuk meg csak nekik. Amikor azt mondják, a "lakosság adóssága", az alatt azt értsd: az, amivel ők tartoznak a lakosságnak, nekünk. 
A pápa apostoli levele... Mivel ezek a csalók tényleg elfogadják, hogy a Pápa a legfőbb főnökük, ha valaki mondjuk engem zargatna a pénzemért, küldenék egy levelet ennek az illetőnek/cégnek/'személynek', javasolva, hogy álljon le, és persze mellé csatolnám Ferenc pápa 2013. július 11-i levelét is. 
Tehát szeptember elsejétől minden adóhatóság, bíróság, bank, kormány, végrehajtó szerv, adóhatóság, végrehajtó cég VALAMENNYI ALKALMAZOTTJA számonkérhető lesz az emberiség elleni bűnökért, így a törvénytelen követelésekért is." 

Forrás: Mary-Elizabeth Croft, If I Could Tell the World Just 3 Things 
És ez csak a kezdet... - op.iuste.biz/ 
netextra.hu 
Kapcsolódó: 
   Olaszország véget akar vetni a vatikáni adóparadicsomnak 
   A globalizáció lesújt Kínára - megindult a tőkekivonás 
   Kína: az USA-nak el kell kezdeni törlesztenie államadósságát 
   A bankok valószínűleg nem fogják erre figyelmeztetni adósaikat 
   A gazdagok utcájában építkezik Orbán barátja 

*** www.nemzetihirhalo.hu - feliratkozas@nemzetihirhalo.hu ***

Olaszország véget akar vetni a vatikáni adóparadicsomnak

Az IOR vatikáni bank nem egyházi olasz ügyfeleinek listáját kéri a pápai államtól az olasz kormány. Az olasz sajtó szerint csaknem négyszáz olasz birtokol vatikáni számlát tetemes összeggel anélkül, hogy ez után adót fizetne.

2015.03.08 18:45MTI

+-

Forrás: Wikipédia

Az IOR nem egyházi olasz ügyfelei szeptemberig kapnak időt arra, hogy az adóparadicsomnak tartott vatikáni bankban őrzött pénzüket olaszországi pénzintézetbe helyezzék át - írta a Corriere della Sera olasz napilap vasárnap. Az áthelyezett összegek után adót kell fizetni, de az adótartozásra az olasz adóhatóság csak fele bírságot szab ki és az érintett ügyfeleket mentesítik az adócsalás vádja alól is. Az olasz államkassza jelentős bevételt vár. Az olasz ügyészség azt reméli, végre kiderül, ki tartotta évtizedeken át a pénzét a teljes névtelenséget biztosító vatikáni bankban, amelyre tavalyig a pénzmosásra vonatkozó nemzetközi pénzügyi előírások sem voltak érvényesek.

Olaszország februárban megállapodást írt alá Svájccal az ottani bankok olasz ügyfeleiről való információcseréről és most a banktitok hasonló feloldását várja a Vatikántól is.

Az IOR jelenlegi több mint 16 ezer ügyfeléből mintegy négyszázra teszik a nem egyházi olasz számlatulajdonosok számát. A Corriere úgy becsli, a négyszáz olasz ügyfél kétszer vagy háromszor ennyi számlát birtokol az IOR-nál. A számláikon levő pénz összege nem ismert, de a Corriere szerint "tetemes" vagyonról van szó. A feltételezések szerint többek között az olasz szervezett bűnözés is az IOR-ban mosta tisztára bevételeit.

Miután a Vatikán a pénzmosást és a terrorizmust finanszírozó államok fekete listájára került, a Banca d'Italia olasz jegybank 2013 január elsejétől felfüggesztette a pápai állam és Olaszország közötti pénzforgalmat. Befagyasztotta a Vatikán olasz bankszámláit is rajtuk 150 millió euróval.

Az IOR számláinak belső vatikáni átvilágítását 2013-ban XVI. Benedek indította el. Azóta a Vatikán több mint háromezer számlát zárt le "gyanús" tranzakciók vagy alvó számlák miatt.

A globalizáció lesújt Kínára - megindult a tőkekivonás

Címkék: kína, globalizáció, tőkekivonás

Elszivárognak a külföldi vállalatok és tőke Kínából, amely eddig a globalizáció talán legnagyobb haszonélvezője volt.

Ahogy lassul a kínai gazdaság növekedése egyre gyorsabban hagyja el az országot a külföldi tőke és a befektetők, ami előrevetíti egy nagyarányú tőkemenekülés lehetőségét, az pedig negatívan hatna a hazai banktőkére és a valutatartalékra - írta a Duowei News, a külföldön élő kínaiak lapja.

Ennek legújabb példája a japán Citizen órák gyártója, amely bezárta kínai vállalatát, a Citizen Chinát, nem sokkal azután, hogy a Microsoft decemberben bejelentette két Nokia telefongyárának bezárását - a gyártást Hanoiba viszi át. Egész sor külföldi vállalat tervezi, hogy idén követi példájukat. A japánok, mint a Panasonic, a Sharp, a Daikin, és a TDK kapacitásuk egy részét haza, vagy más országokba viszik. Az olyanok, mint az Uniqlo, a Nike, a Foxconn, a Funai, a Clarion és a Samsung visszafogják kínai termelésüket, miközben új gyárakat építenek Délkelet-Ázsiában és Indiában.

A Want China Times tajvani internetes újság szerint azok miatt a tényezők miatt állnak odább, amiért eredetileg Kínába jöttek - olcsó erőforrások, föld és munkaerő, azonban mindezek megdrágultak, és a termelési költségek együtt nőttek az ország évtizedek óta tartó gyors gazdasági fejlődésével. A munkaadók emellett panaszkodnak a munkaerkölcs romlására és a szakértelem hiányára - a nyolcvanas-kilencvenes években született kínaiak nem olyan szorgalmas és engedelmes dolgozók, mint apáik nemzedéke volt.

A külföldi vállalatok kivándorlása jelentős tőkemenekülésbe csaphat át - egyesek szerint ez már meg is kezdődött. Míg a pekingi jegybank adatai szerint 2014 második felében 92,1 milliárd dollár hagyta el az országot, a Citibank becslése, hogy csupán a tavalyi év utolsó negyedében 250-270 milliárd dollárt vontak ki Kínából. Ez annyira meggyengítette a hazai bankok hitelnyújtási képességét, hogy a központi bank kénytelen volt csökkenteni a kamatokat és a kötelező tartalékalapok összegét, hogy erősítse likviditásukat. Ez a The Diplomat szerint csak ahhoz volt elég, hogy megakadályozza a spekulatív finanszírozás újabb hullámát.

A jüan árfolyamának gyengülése miatt a jegybank és a kereskedelmi bankok egyaránt a hazai valuta vásárlására kényszerültek decemberben és januárban. Ironikus, hogy a jüan leértékelődése pont az ellenkezője annak, amit a Nyugat két évtizede követel - a kínai valuta felértékelésének. Ez tulajdonképpen 2005-ben megkezdődött, 2008-2010-ben érte el csúcsát, és mostanáig folytatódott. A mostani visszaesés csekély ahhoz képest, amennyit a jüan a korábbi években erősödött, de elemzők nem zárják ki az árfolyam további csökkenésének lehetőségét.

A valutapiac állami ellenőrző hivatalának prognózisa szerint a tőkeáramlás idén volatilis lesz. Az árfolyamot viszonylag szoros ellenőrzés alatt tartják, és a hatalmas valutatartalék miatt nem kerülhet sor pénzügyi válságra, különösen nem az 1997-es ázsiaihoz hasonlóra.
A gazdasági kilátások romlása miatt Peking érdeke a szolgáltatási szektor reformjainak erősítése és a lakosság kiadásainak növelése. A gazdasági aktivitás fellendülése növelné a jüan iránti igényt és megállítaná annak leértékelődését. A reálgazdaság növekedése pedig lehetővé tenné, hogy a jegybank növelje a reálgazdasági szektor jüan-hiteleit.

KÍNA: AZ USA-NAK EL KELL KEZDENI TÖRLESZTENIE ÁLLAMADÓSSÁGÁT

2014.03.03 16:19

Kína közölte az Egyesült Államokkal, hogy további amerikai nyomásgyakorlás esetén az ukrajnai szituációban az USA-nak el kell kezdeni a Kína felé fennálló államadósságának a törlesztését. A kijelentés érdekes része, hogy Kína aranyban kéri vissza az adósságot. Ezzel igen érzékeny pontra gyakoroltak nyomást, hiszen köztudott, hogy az USA-nak nincs elegendő aranya ehhez már nagyon rég óta, hiába rabolták ki Khadafit és Szaddam Husszeint is.

Emelett Kína közölte a törökökkel, hogyha további gazdasági együttműködést akarnak, akkor nem engedik át az amerikai flotta egy tagját se a Boszporuszon.

Emlékeztetőül: az elmúlt napokban John Kerry amerikai külügyminiszter kijelentette, hogy "Oroszország akciói veszélyeztetik egy független állam biztonságát" és "hogy ez már nem a XIX. század, hogy kisebbségi jogokra hivatkozva az anyaország bevonuljon". Ezzel végleg biztosra vehetjük, hogy az amerikai külpolitika kész vicc lett, és a Washingtonban ülő felelős személyek teljesen elveszítették a realitásérzéküket. Ezt megfejelve az amerikaiak kifejtették, hogy elképzelhető a G8 megkurtítása G7-re, Oroszország nélkül, valamint a külföldön levő orosz befektetések és számlák befagyasztását, az orosz gazdasági kapcsolatok felfüggesztését. Ezzel feltételezhetően az USA teljes gazdasági öngyilkosságot követne el.

John Kerry - mintha egy fallal lenne elzárva a valóságtól...

A bankok valószínűleg nem fogják erre figyelmeztetni adósaikat

Forrás: M1/Ma reggel | 2015. 03. 06. 12:17:00

  

A már lezárt szerződések esetében március 1-31. között az adósnak vagy a lízingbe vevőnek kell kérnie, hogy vele is számoljanak el, mert a bankok nem fognak rákérdezni, akarják-e a visszafizetést - hívta fel a figyelmet az ügyvéd a Ma reggelben.

A legtöbb lízingcég elfelejti, hogy 2014. november 1-jétől törvény mondja ki: amíg a hitelintézetek el nem számolnak adósaik vagy a lízingbe vevők felé, nem lehet a szerződéseket felmondani, így ha valaki ezután kap felmondást, mindenképp jelezze írásban, hogy érvénytelennek tekinti a szerződés megszüntetését – hívta fel a figyelmet Bihari Krisztina ügyvéd az M1 péntek reggeli műsorában. A szakember hangsúlyozta: az autósok esetében is jár a kompenzáció a visszafizetendő árfolyamrésből és egyoldalú kamatemelésből származó pénzből, és természetesen ezt a még hátralékos tartozásba is beszámítják.

A szakember emlékeztetett arra is, nem attól deviza alapú egy szerződés, hogy az autókereskedő annak idején beikszelte a CHF betűjelet, de attól sem, hogy a „deviza alapú szerződésnek” hívják. Attól deviza alapú egy jogügylet - jelentette ki -, hogy a forintkölcsönnél kedvezőbb a kamat, amelyet egyébként jelzálogalapú hitelek esetében 2014 novemberében 4,5 százalékban határozott meg a jogszabály. Az, hogy valaki 16 százalékos kamaton fizeti a tartozását deviza-eladási árfolyamon, mindenféleképp leírásra kell kerüljön az elszámolásánál – tette hozzá Bihari Krisztina.

Fontos arra is felhívni a figyelmet – mondta az ügyvéd –, hogy a már lezárt szerződések esetében március 1-31. között az adósnak vagy a lízingbe vevőnek kérnie kell hogy vele is számoljanak el, és a tisztességtelenül, jogalap nélkül elvett, az árfolyamrésből és kamatokból származó pénzeket utalják vissza neki. (Ennek van egy egyszer, 10 ezer forintos illetéke, amelynek befizetési technikájára is mindenképp érdemes rákérdezni.) A bankok ugyanis valószínűleg nem fognak rákérdezni adósaiknál már a lezárt jogügyletek esetében arra, akarják-e a visszafizetést, ezért ezt mindenkinek magának kell kezdeményeznie, de erre mindössze egy hónap áll rendelkezésre – hívta ismét nagyon hangsúlyosan a figyelmet az ügyvéd.

Megkérdezni Putyintól 

MIT LENNE JÓ MEGKÉRDEZNI
VLAGYIMIR VLAGYIMIROVICS PUTYIN ELNÖK ÚRTÓL
MAGYARORSZÁGI LÁTOGATÁSA ALKALMÁBÓL? 

1.
Az 1956-os agressziójuk okozta anyagi veszteségeink jóvátételére mikor számíthatunk?

2.
Az 1945-ben hadizsákmányként elrabolt ingóságokat (vagy ellenértéküket) mikor szolgáltatják vissza, beleértve a mintegy 3000 (azaz háromezer) darab műkincseinket?

3.
Mikor kapnak kártérítést a málenkíj robotra kihurcolt és életben maradt polgári személyek, valamint az életüket vesztett (vagy eltűntek) hozzátartozói (gyermekei)?

4.
Mikor kerülhetnek vissza hazánkhoz az egykori Szovjetunióhoz csatolt magyar területek (városok, falvak, termőföldek, erdők, stb.,)?

5.
Hozzávetőlegesen mennyi idő és vizsgált szükségeltetik arra, hogy szőrin-szálán eltűnt 60 millió dollár egykori szovjet államadósság nyomára bukkanjanak?

6.
Meddig kell még őrizgetni és eltűrni Budapesten a Szabadság téren ékeskedő SZOVJET emlékművet, hamis feliratával, címerével, annak a tudatában, hogy a felállítása is engedély nélkül történt?

7.

Mint a Cári Birodalom, valamint a Szovjetunió permanens terjeszkedését, hadüzenet nélküli kis államok bekebelezését, valamint a lenini szólamok ellenére, a Szovjetunióból kiválni akaró államok finnek, ukránok, balti államok, csecsenek, ingusok, lengyelek, japánok, törökök, örmények, grúzok, stb., leigázását (kitelepítéseket, áttelepítéseket, eloroszosításokat, pusztításokat, gulágosításokat) figyelembe véve, mennyire hihető most ennek a folyamatnak a gyökeres megváltozása? Amelyet most egy olyan személy akar most beplántálni a történelmet kevésbé ismerő "hívő" emberek fejébe, akik (vagy a hozzájuk hasonlók) ugyan ilyen lelkesen és elragadtatással istenítették Lenint, Sztalint, Hruscsovot, Brezsnyevet. Andropovot, Csernyenkot, Gorbacsovot,- mint most Putyint? Eretnek gondolatként fel kell vetni, hogy: vigyázat emberek (!), a médiák most sokkal hamarabb az egekig népszerűsíthetnek valakit, és ha tévednek, akkor utánuk az "özönvíz", a kiábrándultság, a nyomor és egy új leanderhez való rajongás! Az emberiség történelmében megszámlálhatatlan példát találni erre: mongol, kínai, görög, római orosz, szovjet, német, olasz, francia, angol, stb. stb., főguruk (császárok, cárok, királyok, elnökök, hadvezérek,) sokaságát, akik százezrek, milliók, százmilliók halálát okozták. de mindig felbukkantak újak, és sajnos szimpatizánsaik is! 
Kis ország lévén, nekünk barátsággal kell közelednünk minden államhoz, különös tekintettel az érintett államok vezetőihez, korrekt kapcsolatban kell lennünk szomszédjainkkal, szövetségeseinkkel, de ez ne jelentsen behódolást vagy a történelmünk (és mások történelmének) felejtését, hanem geostratégiai és geopolitikai helyzetünk reális értékelését. Tiszteletben tartva a sokat szenvedett orosz nép sokrétű kulturális értékeit, művészeit, tudósait, alkotó készségüket, önérzetüket, de azt se felejtsük el, hogy egye vezetőik (csoportjaik) a saját népüket is kisemmizve, pusztítva, éheztetve, kirekesztve és félrevezetve, képesek területük erőszakos növelésére, ha kell. akkor politikai eszközökkel, ha kell, akkor fegyverekkel. Vajon ezeket a kérdéseket is hogyan látja Putyin elnök úr? Merthogy: a Magyar Justitia Bizottság már többször javasolta különféle szakmai összetételű megbeszélés létrehozását, ahol közös gondjaink, problémáink és történelmi tapasztalataink értékelését lefolyt athatnánk, felfedve a megbékéléshez vezető utat, módszereket és lehetőségeket. Ezt az anyagot (javaslatot) mellékként továbbítjuk a címzetteknek, mindennemű korlátozást mellőző szabad felhasználás céljából, várva az esetleges kiegészítéseket, kritikákat és hozzászólásokat. 
Közreadta: (Prof. Dr. Bokor Imre) 
Kapcsolódó: 
   Sütő Gábor: Magyar marad-e az ország?

2015. Március 03., Kedd 19:30

Magyar marad-e az ország?

Írta:  Sütő Gábor

E folyóirat 2014/11-12 számában, a magyar feltalálók áldatlan sorsával foglalkozó szívbe markoló cikkben olvashatjuk egy kormányzati szakértő helyzetünket jellemző reményvesztett kijelentését: „Ez az ország meg fog szűnni, olyan ez, mint egy szakadék felé tartó vonat, amelyen a miniszterelnöknek az a dolga, hogy addig is nyugalomban tartsa az utasokat."
Drámai képet fest, van benne némi túlzás, de nem a levegőbe beszél. Ha ugyanis a címbeli kérdésre teljes bizonyossággal igenlő választ lehetne adni, a jelen írás is tárgytalan lenne. De nem az! Sőt egyre inkább olyan helyzetbe kerülünk, hogy országunk, nemzetünk jövője szempontjából úgyszólván csak ennek az egyetlen megdöbbentő kérdésnek van igazán értelme. Akkor is, ha a közéletben és a politikában nemcsak központi kérdésként, hanem egyáltalán kérdésként sem szerepel. Tudatosan, majdhogynem hazai és nemzetközi közmegegyezéssel tizedrangú kérdések előtérbe erőszakolásával éppen róla vonják el országunk, nemzetünk figyelmét. Pedig ha e szempontból áttekintjük az elmúlt évek, vagy akár csak a tavalyi év hazai és nemzetközi eseményeit, azok éppen erre figyelmeztetnek. A rendszerváltásig félig-meddig háttérben, ma azonban előtérben is egyre nyíltabban érvényesül a nemzetidegenek és külföldi szövetségeseik magyarellenes vonala. Drámai helyzetünk haladéktalan vizsgálatot-önvizsgálatot, halaszthatatlan intézkedéseket követel társadalmi és kormányszinten egyaránt. Mindenre, mindenkire tekintet nélkül. Ingadozásnak helye nincs; megmaradásunkról van szó.
Ne is lásson ebben senki semmiféle izmust, vagy antiizmust, mert hazaszeretet és nemzetünk féltése van benne, amire történelmi és alkotmányos jogunk, sőt kötelességünk van.Ennek okán minden hazafinak szüntelenül hangsúlyozni és tudatosítani kell, hogy éppen e kérdést szükséges a középpontba állítanunk, ez legyen a vízválasztó a politikai szereplők számára, mivel eddig a többségük figyelmét és erőfeszítéseit mesterségesen eltérítették az említésétől, nem is beszélve elemzéséről és megoldásáról. Még egyes helyes kormányzati intézkedések is akaratlanul szolgálhatják a háttérbe szorítását. Pedig a nemzet csak akkor képes kiállni önmagáért, ha vezetőivel együtt felismeri és nevén nevezi a dolgokat. Nemzeti érzelmű értelmiségünk történelmi feladata, hogy hitével, tudásával lendületet és erőt adjon e küzdelemhez. Egymást és minden magyar érzelmű kezdeményezést támogatva, biztosítsa hozzá a szellemi muníciót annak tudatában, hogy nem maradhat meg nemzetinek egyetlen ország sem, amelyben a kulcspozíciók nemzetidegenek és külföldiek kezébe kerülnek.
Márpedig ez a helyzet. Gazdaságunk, pénzügyünk – a Fidesz-KDNP-kormány méltányolandó erőfeszítései ellenére – a multinacionális vállalatok kezében van. A magyar lakosság száma csökken, a kisebbségek száma robbanásszerűen nő; a nemzetidegenek bűnös módon elnézett hódító célú betelepedése hosszú ideje zavartalan. Az ellenséggé vált ellenzékkel szövetkező rasszista zsidó vezetők és szervezetek (amelyektől a józan zsidó többség remélhetőleg elkülönül), valamint külföldi szövetségeseik gátlástalanul, akadálytalanul gyakorolnak magyarellenes szellemi-politikai terrort. Az EU fejlesztés helyett kizsákmányolja és bünteti országunkat. Lassan már mindent előír, el kell felejtenünk évezredes hagyományainkat, tapasztalatainkat, s át kell térni valami elidegenülő egységesített életmódra. Az egyéni önmegvalósítás kultuszát erőszakolja ránk, a nemzet boldogulásának még az említését is tiltani szeretné. A NATO fegyverkezésre kényszerít, s Oroszország ellen hangol bennünket, katonáinkat a saját érdekei védelmére idegen országokba kényszeríti. Hírközlő eszközeink és a szellemi kulcspozíciók többsége nem magyar érzelmű, vagy nemzetidegen személyek irányítása alatt áll, ezért e bajokat elhallgatják, sőt védelmezik. Mindezek következtében országunk ma már nem magyar, hanem világpolgári, s ezen belül majdhogynem zsidó ország képét mutatja. Bárhol járunk, zsidó emlékhelyek tömkelegével találkozunk. Bármilyen rendezvényre kerül sor, a nemzeti ünnepeinket is beleértve, a zsidó érdekek, követelések, sértődések kapnak hangot. Mindig a nemzetidegenek furakodását, nyomulását, a nemzeti érzelmű emberek elnyomását tapasztaljuk.
Lehetetlen mindent felsorolni, emlékeztetőként és érvként csak az elmúlt hónapok legkirívóbb bel- és külpolitikai eseményeiből szemezgessünk.
Bejárta az Internetet, és senki nem cáfolta, hogy tavaly decemberben az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet főigazgatója a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium kezdeményezésére, az Emberi Erőforrások Minisztériuma által jóváhagyott, a Zsidó Közösségi Kerekasztallal együtt kidolgozott, kizárólag zsidó érdekeket szolgáló kilenc tételmondatra hívta fel a tankönyvírók figyelmét, amelyeket „a közoktatás minden szintjén érvényesíteni szükséges”. Eszerint a tankönyvekben „hangsúlyosan szerepeltetni kell a Kárpát-medencei zsidóság és a magyar-zsidó együttélés történetét”. Tehát nem a valóságnak megfelelően, hanem „hangsúlyosan”! Mind a magyar nyelv, mind a magyar történelem, valamint tudományok és művészetek oktatása keretébenki kell emelni a zsidóság szerepét. Azaz, itt sem a realitás a fontos, hanem a tényektől függetlenül a kiemelés! Utalni kell „a modern Izrael Állam létrejöttére”, továbbá a zsidóság hozzájárulására „a felvilágosult fejlett világ, ezen belül a modern Magyarország eredményeinek megteremtésében”. Azaz, a felnövekvő nemzedék agyában a hangsúly ne a magyar nyelvre, történelemre, irodalomra, vagy a magyarok sikereire essen, hanem a zsidó vonatkozások rögzítésére. Szinte kimondja, ha pedig ilyenek nincsenek, a tankönyvírók találjanak. Olyan csekélységre már nem is figyelnek, hogy Izrael állam nem „létrejött”, hanem a nagyhatalmak egy harmadik nép terhére mesterségesen hozták létre, s meglehet, éppen emiatt viselkedik természetellenesen. Csak nem ezért nevezi a körlevél „modernnek”?
Vajon miért kell a hamis zsidó vonatkozásokkal már így is túlspékelt magyar oktatásba beleerőszakolni még a fentieket is? Mert a rasszista zsidó vezetők és szervezetek nemzetietlen honfitársainkkal együtt gondosan ügyelnek rá, hogy ne csak a jelenünket, hanem a múltunkat is, s ezzel a jövőnket is uralják. Ugyan miért is pont Izraelre essen a hangsúly, ne pedig a történelemben sokkal jelentősebb szerepet játszott államokra, mint Görögország, Olaszország, Németország, Franciaország Kína, India, Oroszország? És főleg, a kormány miért nem veszi ki a magyar jövőt nagyban meghatározó tankönyvírást a láthatólag idegen érdekeket képviselők kezéből? És talán a legsúlyosabb kérdés: a magyar nemzeti érzelmű értelmiség miért hallgat? Nem látja, hogy a sajátnak vélt intézményei őt törlik a történelemből?
A Történelemtanárok Egyletének honlapja már enélkül is éppen a fenti szemléletet tükrözi, hemzseg a történelmünk jeles eseményeit megkérdőjelező véleményektől. A rovásírásról, például, azt állítja, hogy valaki a XVI. században egyszerűen kitalálta. Az egylet igazgatója terjedelmesen fejtegette a rádióban, hogy elégtelen a holokauszt oktatása. Nem az érdekli, hogy a magyar történelmet tanítsa a valóságnak megfelelően, hanem az nyugtalanítja, hogy egy másik nép történelmének egyetlen mozzanata kapjon hangsúlyt, s nyomja el a magyar történelmet.
Ugyanezt a célt szolgálja a holokauszt mindennapos emlegetése magyarellenes éllel. Legutóbb a Néprajzi Múzeumban ezzel tömték a látogatók fejét a "Kő kövön - Töredékek a magyar vidéki zsidóság kultúrájából" című kiállításon. Ráadásul a Miniszterelnökség Civil Alap 2014. és az Országgyűlés Hivatala támogatásával. Mivel ez nem a századik, hanem az ezredik rasszista indoktrinálás, nagyon sok kérdőjel ágaskodik egyes kormányzati szervek felé. Kárpátalján tavaly novemberben emlékeztek meg arról, hogy a szovjet hatóságok a szolyvai lágerbe deportálták a kárpátaljai magyar férfilakosságot. Vajon kiknek az ötlete volt, hogy Schiffer András, LMP társelnök tartson beszédet a rendezvényen, aki nem mulasztotta el, hogy a zsidók deportálásáról beszéljen még itt is. Tavaly év végén újabb holokauszt emlékközpontot hoztak létre, ezúttal Dabason, mert ott még nem volt. Hab a tortán, hogy ugyancsak tavaly november óta hivatalosan kinevezett holokauszt-ügyi miniszteri biztosunk is van. - Mintha egyesek semmiféle mértéket nem ismernének.
A közelmúltban az óbudai Társaskör koncertet rendezett „Liszt és a zsidó kultúra kapcsolata” címmel. Túl azon, hogy Liszt éleslátással és leplezetlenül elítélte a zsidó törtetést, a legnagyobb magyar (és katolikus) zeneszerző. Életművének nincs szüksége mások közreműködésére. Azért kell beerőszakolni mellé a zsidó kultúrát, hogy ne eshessen szó tisztán magyar kultúráról? E gondolkodásmóddal akárkinek (hangsúlyozom és mindenkinek a fantáziájára bízom: akárkinek!) plusz a zsidó kultúrának az estjét is meg lehetne rendezni, azaz mesterségesen bárkit és bármit össze lehet kötni a zsidó kultúrával. Ez azonban éppenséggel nem a kultúra, hanem a kulturálatlanság vitathatatlan jele.
Herzl Központ néven újabb, már összeszámolni sem lehet, hogy hányadik, zsidó intézmény nyílt Budapesten tavaly decemberben. Feladata a magyarországi zsidóság és Izrael kapcsolatának szorosabbra fűzése. Ebben sok sikerre nem számíthat, mivel ennél szorosabbra már nehezen fűzhetőek e kapcsolatok. De legyen ez az ő gondjuk, minket viszont az sért, hogy e tevékenység irányultsága is a félreérthetetlenül magyarellenes vonalba illeszkedik.
Az elmúlt napokban Tiszavasváriban kegyeletsértő módon feldúlták, kifosztották a Dessewffy család sírhelyét. (Nem célszerű feltételezésekbe bocsátkozni, de nem árt tudni, hogy a városnak jobbikos polgármestere van, ami sokaknak szúrja a szemét). A polgármester és a plébános nyilatkozott, hogy nincs sem emberi, sem anyagi erőforrásuk a nemzeti sírkertnek minősített kripta rendbehozatalára. Ám sűrűn hallunk róla, hogy központi költségvetéséből zsinagógákat, zsidó temetőket tucatjával hoznak rendbe. (Szinte hihetetlen, de még egyes szomszédos országokban is!) Ezzel párhuzamosan jelent meg a hír, hogy pusztulnak a műemléképületek az országban, február elején 63 magyar műemléképület védettségét meg is szüntették. A felesleges zsidó emlékhelyek építésére csak a hivatalos adatok szerint sok milliárd forintot költenek, de magyar emlékhelyeink fenntartására nincs pénz. 
Sokasodnak a nemzetidegen emlékhelyek, porladnak a magyarok. A nem is oly távoli jövő itt már főleg zsidó emlékhelyeket talál, s így lesz Árpád apánkból is zsidó (Már akadt „magyar” történész, aki mondogatja), honfoglalásunkból pedig zsidó tett. Meri-e állítani bárki is, hogy mindez így van rendjén? Magyar értelmiség! Merjük végre megállítani e nemzetellenes folyamatot! Ha már nem teszel, vagy alig teszel ellene valamit, legalább legyél kíváncsi rá, hogy kik művelik mindezt veled. Mert vannak közöttük sajátjaid is. Akiket nagy elődöd, aki még nevén merte nevezni a dolgokat, s akit talán még mersz példaképednek tekinteni, belső bitangoknak nevezett. 
A közelmúltban a Charlie Hebdo „francia” szennylap ellen több külföldi forrás szerint is a 2001. szeptember 11-én az USA-ban végrehajtott önprovokációra emlékeztető merényletet követtek el. Ekkor éppen Franciaországban hirdették meg a „Most mindannyian amerikaiak vagyunk” szolidaritási jelszót, ami nagy téveszmének bizonyult, mivel a CIA és a Mosszad által kivitelezett amerikai-izraeli önprovokációról volt szó. Az európai politikusok nagy része most sem veszi észre, hogy ismét önmaguknak hazudnak, s amikor Charlinak nevezik önmagukat, ugyanannak az amerikai-izraeli háttérhatalomnak falaznak, amely nem viszonozta azzal, hogy „Most mindannyian franciák vagyunk”. Az amerikai vezetők meg sem jelentek a párizsi gyászmenetben, Netanyahu pedig, ráillő módon, annak ellenére megjelent, hogy nem hívták. Az emberek egyenjogúságának és egyenértékűségének a szempontjából nézve egyetlen igaz kérdés merül fel: ezeknek a politikusoknak miért nem volt egy szavuk sem, amikor a terrorista-rasszista Izrael Gázában már nem először ezrével ölt meg a palesztinokat, azaz a saját szemita fajtestvéreit. Miért nem hallatták a hangjukat, mikor a magát ukránnak tartó Porosenko és ugyancsak nem ukrán társai Kijevben, Odesszában, a Donbasszban százával ölették az oroszokat? Miért hallgattak Irakról, Afganisztánról, Szíriáról, a CIA embertelen kínzásairól? Milyen hitele lehet az ilyen politikusoknak a saját népük, a palesztinok, az oroszok, de a világ előtt?
A merénylettel összefüggésben, Európában előtérbe került a politikai és gazdasági bevándorlás kérdése, ami nálunk vészes méreteket öltött. Nem véletlen, mert az egyetlen schengeni ország vagyunk, amelynek érthetetlenül nincs önálló határőrsége. Mint ahogy az sem szándéktalan, hogy e témakörben viszont szó sem esik a zsidókról. Pedig az illetékeseknek tájékoztatást kellene adni a folyamatos, az ellenőrzés hiányával megkönnyített zsidó betelepülésről. Erről mindenki hallgat, pedig miről-miről, de ilyen horderejű, nemzeti sorsunkat érintő kérdésről valóban hangsúlyosan kellene beszélni. Annál inkább, mert nemcsak politikai és gazdasági, hanem a betelepülők vezetői és szervezetei által hosszú idő óta és többször nyíltan meghirdetett honfoglalási jelleggel folyik! A tömeges betelepülés és a feltételeinek gondos előkészítése a nemzetellenesség gyanúját veti fel. Ez a rendszerváltás utáni valamennyi kormány súlyos felelőssége, amelyek e visszás betelepülést felhatalmazás nélkül elnézték, s a társadalomnak semmiféle tájékoztatást nem nyújtottak, mintha nekünk semmi közünk nem lenne ahhoz, hogy országunkba tömegével települnek be idegenek. Ez pedig ma már az ország biztonságát veszélyezteti, mert nemcsak kritikus mértéket ért el, hanem országfoglaló jelleget visel. Akik ezt eddig nem akarták látni, azok nem is fogják, sőt a kérdező hazafiakat leantiszemitázzák. Sajnos, ennek mi magunk, a nemzeti érzelmű értelmiségünket is beleértve, tétova szemlélői vagyunk. Pedig már Petőfi is ostorozott bennünket, hogy „A magyar magyarnak lenni / Elfeled vagy szégyenel.”
Másik példa erre, hogy Dózsáról 2014-ben, a felkelés félévezredes évfordulóján szinte semmit nem hallottunk. Más nemzeti hőseinkről és nemzeti elkötelezettségű elődeinkről is hallgatnak a pártok vezetői, az Országgyűlés, a Magyar Tudományos Akadémia, méltóságaink, de még a kormány illetékes tagjai is. Ám a holokausztról, a magyarságot elmarasztalva, sokan elcsukló hangon hetente nyilatkoznak. Az antiszemitizmus veszélyéről papolnak, ahelyett, hogy észrevennék és szembeszállnának a naponta fenyegető, országot-világot megtévesztő antiszemitázással. Miféle „magyar” ország ez? Miféle „magyar” politikai pártok, „Magyar” Tudományos Akadémia, „magyar” Országgyűlés, „magyar” méltóságok és kormányzati tisztviselők? Nem magyarok lennének, csak magyarországiak? Csak hisszük, hogy minket képviselnek? Megalázkodnak az USA-val, Izraellel, a legtöbbször Brüsszellel szemben is, de szembefordulnak a megújult Oroszországgal, amely egyedül tudna kihúzni bennünket a szorult külpolitikai helyzetünkből.
E körülmények között mind kül- mind belpolitikai szempontból történelmi szerepet játszottak a békemenetek, ám ma már ez kevésnek bizonyulnak. Az alulról jövő népi mozgalmak támogatása most fontosabb lenne. Még nem késő, például, átértékelni az eddigi legsikeresebb és legtámogatottabb népi kezdeményezéssel, a Magyar Gárdával kapcsolatos negatív álláspontot. (Szinte minden országban létezik hasonló). Tiltása most ütött vissza, amikor mindenki szabadon randalírozik az országban, s kormányellenes tevékenységet folytat. A Fidesz-KDNP nemcsak óriási támogatástól fosztotta meg önmagát, amikor szembehelyezkedett a Magyar Gárdával, hanem akár akarta, akár nem, gyakorlatilag a magyar Magyarország jelszavával helyezkedett szembe. A faji alapon elrettentést hirdető zsidó Tett és Védelmet viszont internetes források szerint finanszírozza, és feljelentései alapján, mondvacsinált politikai-ideológiai okokból magyarokat ítéltetnek el bíróságokkal. Nem sok jót jósol, hogy politikai-ideológiai kérdéseket bíróságokkal döntetnek el. Nagy kérdés, hogy magyar bíróságok miért vállalnak el egyáltalán ilyen magyarellenes szerepkört. Európában már a következő lépést is meghirdették: az európai zsidó szervezetek ernyőszervezete, az European Jewish Association a Charlie Hebdo-s önprovokáció kapcsán követelte az EU-tól, hogy a zsidók fegyverhasználatát Európában törvényileg is meg kell könnyíteni. Tarthatunk tőle, hogy ez hozzánk is hamarosan „begyűrűzik”.
E magyarellenes törekvésekkel szemben kormányzati, közigazgatási, kulturális, tudományos és más szerveink egyetlen szalmaszálat nem tesznek keresztbe. Nem látják, hogy nem a zsidó önazonosság elé kell akadályt gördíteni, hanem a magyarellenességgel kell szembeszállni. Miért vannak a posztjukon? Melyik népet szolgálják? Műveltséget mímelve tudnak beszélni a magyar nemzeti érdekekről, ám a tettekre váltás akadozik. Csak némileg menti őket, hogy Nyugat még így is büntet bennünket.
Ám ne menjünk önként a vágóhídra. Támogassuk a kormány elképzelését, hogy nemzeti konzultációt szervezzen a megélhetési bevándorlásról, de az kifejezetten és megnevezetten terjedjen ki a zsidó betelepülésre is, mint a legnagyobb veszélyre. A nemzet életébe vágó kérdésben a nemzet döntsön, hogy ne válhasson többé titkos és bűnös háttéralkuk áldozatává. 
Nemcsak elszomorító, hanem súlyos hiba, hogy a korrupció elleni amerikai vádaskodással kapcsolatban a magyar külpolitika szakmailag és politikailag egyetlen jó lépést sem tett. Az amerikai ideiglenes ügyvivő (akit nemcsak a hírközlő eszközök, de néha még az új külügyesek is ideiglenes amerikai ügyvivőnek neveznek amerikai ideiglenes ügyvivő helyett, ami szakmai szarvashiba) legelső közlését elvi alapon kellett volna visszautasítani, mint a belügyekbe beavatkozást, lévén, hogy az is volt. Főosztályvezetői szinten be kellett volna hívni a Külgazdasági és Külügyminisztériumba és rendre utasítani. S ezzel részünkről az ügyet lezártnak kellett volna tekinteni, mivel ez esetben is érzékelhető volt, hogy bizonyos erők itthonról indították. Ehelyett ezen erők által uralt hírközlő eszközök és az ellenzék segítségével a saját politikusaink közéleti szereplőt csináltak az ügyvivőből, sőt még parlamenti bizottság elé is akarták hívni, ami politikai képtelenség. Akárcsak az együgyű kísérlet, hogy amerikai részről visszavonassák a diplomáciai mentességét. Mindezeken túl, az amerikaiaknak semmi közük hozzá, hogy van, vagy nincs korrupció Magyarországon. Politikusaink mégis gyermetegen bizonyítékokat kezdtek követelni, amivel mi magunk csináltunk önmagunk számára destabilizáló ügyet. Innentől már minden úgy alakult, ahogy az amerikaiak várták, azaz hosszasan napirenden maradt, mint a közéletünket és a nemzetközi helyzetünket egyaránt mérgező tényező. Goodfriend amerikai ideiglenes ügyvivővel együtt, aki éppenséggel az ellentéte annak, mint amit a neve jelez. Minden diplomáciai szabályt felrúgva, aktív szerepet játszik olyan rendezvényeken, ahol támadják a törvényes magyar kormányt. Izraelben ilyen esetben azonnal kiutasították volna még az amerikai nagykövetet is, mi pedig közöltük, s magas szinten többször meg is erősítettük, hogy nem utasítjuk ki a megengedhetetlen módon eljáró provokátort. Ez az ijesztő diplomáciai baklövés-sorozat annál nyilvánvalóbb, mivel nemcsak a Külgazdasági és Külügyminisztérium, hanem minden felelős előtt ismert volt, hogy az amerikaiak Csehországban hasonló módszerrel buktatták meg a nekik nem tetsző kormányt.
A melléfogások eltúlzott körüludvarlás formájában folytatódtak az új amerikai nagykövetnő megérkezésekor is. Ha az illetékessé avanzsáltak még nem ismerik a diplomáciai szabályokat, nem ártana előzetesen tájékozódni a régieknél, akiknek állítólag a kerülését írták elő számukra. (Pedig a Miniszterelnökség szerződtette a „régiségéről” és nem csak arról ismert Zoltai Gusztávot – akinek a lánya ráadásul főszereplője volt a megszállási emlékmű elleni randalírozásoknak – másfélmillió forintos havi fizetésért. Keserű szájízzel fogadta ezt legalább másfél, de inkább három millió honfitársunk, akik egy év alatt nem keresnek ennyit, vagy nem kapnak ennyi nyugdíjat!).
Végül, arra sem árt gondolni – s könnyen lehet, ez a lényeg – hogy az amerikaiaknak tulajdonképpen nem is az a baja, hogy a NAV korrupt, hanem hogy nem korrupt. Nem nézte el az amerikai vállalatok üzelmeit, esetleges megvesztegetési kísérleteit, sőt felszólította őket adóhátralékuk befizetésére, stb. Inkább hihetőbb, hogy ez nem tetszik az amerikaiaknak, mintsem az állítólagos korrupció, amiben ők a vitathatatlan nagymesterek. Nehéz is elképzelni, hogy az USA, a nemzetközi jog alapelveit megsértve katonailag barbár módon beavatkozik a neki nem tetsző államokban, ám egy szövetségének nem meri megnevezni az általa korruptnak tartott hivatalnokait, csak szemérmesen célozgat rá, hogy vannak ám nálatok ilyenek. 
Merkel német kancellár látogatása sem múlt el a rasszista zsidó befolyás látványos érzékeltetése nélkül. Az LMP mindenbe belekotnyeleskedő, a hírközlő eszközökben túlszerepeltetett két társelnöke, a DK elnöke, akinek egyáltalán nem a politika színpadán, hanem a vádlottak padján lenne a helye, a Heller-féle DEKA, amely fajra méri a filozófiát, no meg látszólag a semmiből előtűnt, valójában idegen szervezéssel és pénzeléssel mozgatott „civil” ellenzékiek a bőrükből bújtak ki, hogy bemagyarázzák nekünk, mennyi hibát vétett Orbán Viktor és mennyire megsértette a példás politikus Merkelt. Néhány, valóban többféleképpen is magyarázható, de jelentéktelen protokolláris kérdéstől eltekintve azonban semmi komoly érvvel alátámasztott kifogást nem tudtak felhozni. Merkel bárdolatlanságát viszont „nem vették észre”; még azok sem, akik elszenvedték. Pedig mélyen megsértette vendéglátóit, amikor a rövidebb, mint félnapos látogatása alatt a zsidóságnak szentelt kitüntető figyelmet. Bár e megkülönböztetéssel – valószínűleg akaratlanul – azokat tette helyre, akik a zsidóságot a nemzet részének tekintik, hiszen határozottan megkülönböztette őket tőlünk. Ezzel azonban páratlanul sértő politikai baklövést követett el magyar partnereivel szemben. Feltételezhetően nem magyar kérés volt, hogy tárgyaljon a Mazsihisz vezetőivel és látogasson a zsinagógába, hanem ő maga kérte, hiszen kérdést csinált belőle, hogy magyar partnere oda ne kísérje el. Ha magyar részről követtek el valamilyen hibát, az volt, hogy e sértést udvariasan lenyelték. Pedig fel kellett volna ajánlani, hogy a kevesebb, mint félnapot az égető európai és a fontos kétoldalú kérdések alapos megvitatásának szenteljék, majd ha kívánja, nem hivatalos látogatásra jöjjön Budapestre, s annyi időt tölthet a rasszista zsidó vezetőkkel és szervezetekkel, amennyit csak akar. De ilyen huszárvágást a mai magyar diplomáciától nem várhatunk. Azon meg nem is csodálkozunk, hogy a nemzetidegen befolyás alatt álló hírközlő szervek ezt szintén „nem vették észre”, de az mégis feltűnő, hogy az ilyen alapvető dolgokra sem a régi, sem az új Külügyminisztérium nem figyel oda.
Egyébként nagy élményt jelenthettek Merkel számára a Mazsihisz elnökének „A Hetek” újság által idézett szavai, miszerint "Történelmi epizód volt a magyar zsidóság életében Angela Merkel Dohány utcai zsinagógában tett látogatása. Német részről utoljára Adolf Eichmann volt ilyen magas rangú vendégünk.” Ahogy pedig az ATV közvetítésében láthattuk, a rasszista zsidó vezetők elhitették vele, hogy a holokauszt túlélőit Magyarországon éhhalál fenyegeti. Az általuk ömlesztett adatok viszont megzavarhatták a precizitáshoz szokott német politikust, mert messze nem estek egybe, sőt nagyságrendbeli különbségek voltak közöttük.
Merkel politikusi képességeit nem lehet megkérdőjelezni, tisztelendő, hogy nem fogadja el automatikusan az amerikai szándékokat, de egyes megnyilvánulásai nemcsak érthetetlenek, hanem követhetetlenek is. Nemrég kijelentette, hogy „a multikulturális társadalom építéséről szóló kísérlet megbukott”, majd, ezzel szöges ellentétben, hogy „az iszlám Németország része”. Feltűnően nagy megértést tanúsít Izrael rasszista-terrorista politikája iránt. Szó nélkül hagyta, hogy az amerikai szervek lehallgatták a telefonbeszélgetéseit, s meg is nyugodott, amikor biztosították róla, hogy a továbbiakban csak „szigorú jogi keretek között" kémkednek ellene. Láthatólag azt sem vette zokon, hogy izraeli lapok Charlie Hebdo átlátszó módon előre kifőzött párizsi gyászmenetének első sorából kiretusálták őt és a többi nőt is. Ukrajna kérdésében pedig a nemzet-idegenekből álló, amerikai-izraeli közreműködéssel az ukrán nép nyakára ültetett vezetést pártolja. (Érdemes megemlíteni, tavaly novemberben az ENSZ Közgyűlés elfogadta a Harmadik Bizottság elé - Szociális, Humanitárius, és Kulturális Bizottság - Oroszország által beterjesztett határozatot, hogy hatékonyabban lépjenek fel a nácizmus és a faji megkülönböztetés dicsőítése, az idegengyűlölet és az intolerancia ellen. A dokumentum ellen szavazott az USA, Kanada, és Ukrajna, az EU tagállamai pedig tartózkodtak a szavazásnál). De J. Gauck német elnök is azt fejtegette nemrég, hogy Auschwitz nélkül nincs német identitás. Ez kétféleképpen értelmezhető, ám egyik értelmezés sem elfogadható. Nem maradt el tőlük Franciaország sem. Párizs a világ egyetlen városa, ahol tilos a palesztinok melletti szolidaritási tüntetés. Manuel Valls francia miniszterelnök pedig kijelentette: „Ha 100 ezer spanyol származású francia polgár távozna el, nem mondanám azt, hogy Franciaország többé nem Franciaország. De ha 100 ezer zsidó elmegy, akkor Franciaország többé nem lesz Franciaország.” Párját ritkító gusztustalan rasszistázás, de fordított értelemben talán mégis igaz, mert ez esetben Franciaország ismét francia lenne, talán még a nagyhírű „grandeur”-t is visszanyerné.
Az alapvető kérdés azonban az, hogy miért hangzanak el ilyen kijelentések vezető európai politikusok szájából? Annyira ki vannak téve a rasszista zsidó nyomásnak, hogy akár a saját népük méltóságával, érzelmeivel is szembefordulnak? Az ilyen álláspontokat ugyanis a németek és a franciák többsége minden bizonnyal nem osztja, bár e téveszméket tolakodó módon próbálják bemagyarázni nekik is, sajnos, nem eredménytelenül. Miféle „nemzeti” politikusok ezek? Nem a németeké és nem a franciáké, hanem a nemzetidegen nézeteltérítés tudatosan kinevelt nagymesterei. Nem a nemzeti biztonság őrei, hanem a nemzeti bizonytalanság szálláscsinálói. Belőlük nekünk is bőven jut, de szerencsére nem miniszterelnöki szinten.
Merkelre visszatérve, még maga Európa sem tapsol neki. Nemcsak a vele kifejezetten szembeforduló Görögország, hanem tavaly év végén az olasz és a francia kormány illetékesei utasították vissza, hogy Merkel bírálta gazdaságpolitikájukat. Törődjön a saját országával - üzenték neki. Egy francia baloldali pártvezető pedig így fogalmazott: "Pofa be, Merkel asszony! Franciaország szabad!" Mi ezekről csak azért nem tudunk, mert a hírközlő eszközök többségét olyanok irányítják, akik a hasonló fontos híreket elhallgatják előlünk. 
Mindezek következtében évek óta már-már polgárháborúba torkolló elvadult politikai csaták zajlanak országunkban. Semmiféle jelző, vád, szitok nem elég ahhoz, hogy a szembenálló felek egymást becsméreljék, hibáztassák. Súlyosan tévednénk, ha e jelenséget önmagában, mindentől elszigetelten vizsgálnánk és ítélnénk meg. Mélyebbre kell ásnunk, hogy megtudjuk, mi az, ami magyarokat ennyire szembeállít egymással. Az fel-felemlegetett misztikus turáni átok, vagy valami tőlünk idegen húzódik meg a háttérben? Annyi mindenki előtt nyilvánvaló, hogy e visszahúzó jelenségek főleg az álbaloldali, neoliberális ellenzék sajátjai, olyannyira, hogy egyes képviselői a nyílt hazaárulástól sem riadnak vissza, és semmilyen következményt nem kell elszenvedniük. Tagadhatatlan, hogy a kormányzat és holdudvarának egyes tagjai, akik láthatólag túlértékelik a történelemben betöltött szerepüket, bizony adnak néha okot támadásokra. Ez nem vonatkoztatható a kormányfőre, sem a kormány egészére. Ők, bár elődjeik nemzetellenes tettei és háttéralkujai láthatólag sok tekintetben megkötik a kezüket, érzékelik, hogy a történelem nem velük kezdődik, nem is velük végződik, s hogy a nemzet jövőjéről kell gondoskodniuk. Elismerésre méltó, hogy évek óta igyekeznek kirángatni az országot és a nemzetet abból a kátyúból, ahova a rendszerváltást kisiklató külföldi és hazai erők juttatták, s amelyek jelenleg is akadályozzák még azt is, hogy az általuk okozott problémák megoldást nyerjenek. Az elismerés mellett azonban látnunk kell azt is, hogy nem erejükhöz mérten – mert abból, főleg a kétharmados támogatásra támaszkodva, többre is telne – hanem amennyire a tőkés keretek lehetővé tesznek szociális és nemzeti irányultságú intézkedéseket. S mondhat bárki bármit, ha nem vak, látnia kell, hogy „szövetségeseink”, az USA, az EU, az IMF, valamint a hazai rasszista zsidó szervezetek és vezetők még ezért is támadják őket. A ravaszabb nemzetidegen ellenfeleink már nem is jobboldalról és baloldalról beszélnek, hanem általában a magyarokra mutogatnak.
Mindennek fényében megválaszolhatjuk a bevezetőben felmerült kérdést: nemcsak a jobboldali és baloldali szembeálló magyarokban, és csak őbennük van ennyi hiba, s kiben-kiben ily kevés honszeretet, hanem külföldiek és nemzetidegenek osztanak meg bennünket, s ezzel uralkodnak rajtunk. A kormány és a választott szervek a hatalmas nemzetközi és hazai nyomás ellenére folytatják erőfeszítéseiket. Kérhetnének segítséget a társadalomtól, de érthetetlenül, nem teszik. Mégis rászolgálnak a támogatásra akkor is, ha soraikban is akadnak olyanok, akik mást érdemelnének.
Az elmúlt hónapok eseményei kapcsán azt is kell látnunk, mit akarnak, akik – legyenek megtévesztett fiatalok, céltudatos újságírók, politológusok, filozófusok, vagy ellenzéki politikusok – túlfűtöttséggel harcolnak nemzetidegenek és külföldiek által a köztudatba bedobott jórészt bizonyítatlan hibák ellen. Elfeledve az MSZP-SZDSZ koalíció soha el nem évülő nemzetellenes tetteit, lopásait és bűneit, „Takarodj, Orbánt!” ordítoznak. És főleg tudnunk kell, kik mozgósítják és irányítják őket. Mert nem a kétharmad tüntet!
A kormány pedig mintha hagyná, hogy a magyarellenes rasszistaként, méltatlan állampolgárként viselkedők, az idegenség és a másság mellett kiállók helyzeti előnye megmaradjon, erősödjön. Ez a rendszerváltás előtt is folyt, de a rendszerváltás óta elérte a visszafordíthatatlanság (vagy csak a tragédiával visszafordíthatóság) határát. Ezért lehet, hogy a Horn, Gyurcsány, Bajnai, Schiffer, Széll, Kovács László, Heller Ágnes, Zoltai, az álszocialista-neoliberális csoportocskák vezetői és védelmezettjei ma is nyerőben vannak a munkából élő tisztességes emberekkel szemben. Mi egyenlő állampolgárokat látunk bennük, ők akarnak minduntalan minden korláton túllépni és túl is lépnek, s minket kizárnak az egyenlők közül. Nem véletlenül kapták meg az „egyenlőbbek” gúnyos jelzőt.
Tőkés társadalomban élünk, amelynek sajátja a kizsákmányolás, a farkastörvények, a korrupció és a bűnözés. Ezért lehet némi alapja a megtévesztett és megtévedt tüntetők által felvetett vádaknak, és ezeket orvosolni is kell. Az ország, a nemzet valódi problémái azonban nem ezek, sőt előtérbe állításukkal kifejezetten akadályozzák az itt tárgyalt igazán súlyos problémánk megoldását. A kormány jól teszi, hogy a tüntetésektől függetlenül nyugodtan végzi céltudatos munkáját. A kétharmad viszont nem biztos, hogy jól teszi, hogy mindennek láttán viszonylag passzív marad. Pedig a mostani „civilnek” kikiáltott tüntetések éppen azt bizonyítják, hogy ha a nép nem vesz részt a politikában, nem hallatja a szavát, országunk és nemzetünk ellenségei által megtévesztettek és nemzetidegenek töltik be a tereket felnagyított, vagy éppen az általuk mesterségesen létrehozott tényekre vonatkozó hangzatos és megtévesztő jelszavaikkal. A rendszerváltás környékén született, a valóságtól mesterségesen elszakított, s az Internet világában élő ifjúság „kemény magja” melléfog, ha nemzetidegen alapon akar politikát csinálni, mert már ma is, de távlatilag mindenképpen önmaga érdekei ellen cselekszik.
Mert hányszor tüntettek az országunkat ért alaptalan támadások ellen? Felemelték-e a szavukat egyszer is a magyarok állandó leanti-szemitázásával szemben? Követelték-e, hogy katonáinkat ne küldjék idegen országokba szolgálni és meghalni még idegenebb érdekekért? Utcára vonultak-e a Magyarország ellen hadakozó és szavazó álbaloldali és neoliberális EU-képviselőink hazaárulása ellen? Nem! Egyszer sem! Akkor mit (és kiket) képviselnek ezek a magukat civilnek feltüntető randalírozók?
Árulkodó, hogy az ordítozó fiataloknak olyasmi, ami tényleg az ő saját érdekeiket is szolgálná, egyszer sem jut eszébe. Elbutításuk, vagy lefizetésük már olyan fokú, hogy a legbárgyúbb izraeli-amerikai csalétekre is ráharapnak. A rendszer ellen tüntetnek, amely lehetővé teszi, hogy tanuljanak, megkeressék a kenyerüket, bármit firkáljanak, vagy ordibáljanak. Valakik sikeresen leszoktatták őket a gondolkodásról, az internetes közösségi oldalakon terjesztett hamis és jutalmat ígérő felhívásokra viszont ugranak. Azokkal vállalnak közösséget, nem a saját országukkal és nemzetükkel. Jobban hisznek a facebooknak, mint szüleiknek, tanáraiknak, vagy akár a saját szemüknek. Észre sem veszik, hogy a már-már mindent helyettesítő okostelefonjaik okosabbak náluk, annak okán, hogy mögöttük állnak facebookos uszítóik és pénzelőik. S mivel azok nem nyugszanak, ők továbbra is ordítozni fognak. A rendszerváltás után átszervezett oktatási rendszer, főleg bizonyos oktatók – ahogy az előzőekben láttuk – gondoskodnak róla, hogy többre ne is teljen nekik.
A kormány mégis jól teszi, hogy türelemmel van a politikailag edzetlen és kiszolgáltatatott fiatalok iránt, ám ismertté vált (főleg amerikai) pénzelőik és (főleg kisebbségi-mássági) uszítóik remélhetőleg nem ússzák meg szárazon, mert nemcsak a fiatalok, hanem országunk, nemzetünk ellen dolgoznak. 
Mintha közvéleményünk sem értené, hogy mindez nyíltan a kormány megdöntésére irányuló nemzetközi (azaz hazai és külföldi erők) összeesküvés, amelyben a neoliberális és álszocialista ellenzék, valamint a gátlástalan nemzetközi rasszista zsidóság játssza a főszerepet. És nem csak Magyarország van ilyen veszélyben. Tulajdonképpen a multinacionális törekvésekben a nemzetközi zsidóság rasszista, azaz uninacionális törekvései is megjelennek. Arra törekednek, hogy uralkodóosztállyá nőjjék ki magukat az egyes nemzetállamokon belül, majd nemzetközileg is uninacionális uralkodóosztállyá váljanak. Nem véletlen, hogy Angliában, Franciaországban, Svédországban és más helyeken sokkal erőteljesebben bírálják a rasszista zsidóság káros szerepét, mint nálunk. Ugyanakkor mégis a közép-európai rasszista zsidók vezetők a legagresszívebbek. Nem mindig volt ez így. Évszázadokkal ezelőtt a magyarországi zsidók jó része még akart és tudott is magyar lenni, tisztelte és védte hazáját. A XIX. század végétől azonban gyökeresen megváltozott a helyzet. Jól látja Németh László: ma már „a zsidóság semmitől nem fél annyira, minthogy helyzetébe belenézzen.” A zsidó Tábor Béla is helyesen állapította meg, hogy „a zsidóság nagy belső forradalma nélkül” már nem lehet elérni a lelkek békéjét. Mindketten arra a terjedő felismerésre utalnak, hogy a zsidóság ma már tulajdonképpen se nem vallás, se nem faj (ezért nem akarják elfogadni a kisebbségi, vagy más szociológiai meghatározást), hanem majdhogynem foglalkozás: tényleg egy új uralkodóosztály. Minél inkább meghátrálnak előttük, annál agresszívebbek. Ők ugyanis – ahogy a történelem, de napjaink eseményei is bizonyítják – csak az erő nyelvén értenek. Rasszista képviselőik nyilvánosan hirdetik, hogy a cél az Orbán-kormány megdöntése, s mivel az eddig módszereik sikertelenek voltak, érezhetően tolódnak a polgárháborús megoldás felé, azon elvadult ellenzékiek vezetésével, akiknek nem a politika színpadán, hanem börtönben lenne a helyük. (Részben ez is a Fidesz-KDNP-kormány hibája, mivel az elszámoltatást csak ígérte, de nem hajtotta végre; ezek az erők most a fejére nőnek, s ha helyzetbe kerülnek, nem kegyelmeznek nekik). A „civilek” és az ellenzék „Orbán, takarodj”-ot ordítanak, az USA-t és Norvégiát éltetik, de önmagukat leleplezve, hallgatnak róla, hogy kiket akarnak hatalomra juttatni. Amikor a bátrabb riporterek megkérdik őket, hogy a mikrofonba fejtsék ki, mit akarnak, akkor hirtelen elvesztik a hangjukat. E hallgatás a legbeszédesebb, mert fizetett ellenzékiségre utal. Azok szervezik és fizetik őket, akik valójában minket, a nemzeti elkötelezettségű pártokat, erőket, s a kétharmadot akarják megdönteni, kiszorítani a hatalomból! Nem demokratizálódás, hanem hazai és külföldi összeesküvéssel előkészített puccskísérletek szemtanúi vagyunk.
Azt nem szabad akadályozni, vagy tiltani, hogy az utca politizáljon, mert a nép kiszorítását jelentené a politikából. A békemenetek is az utcán zajlottak. De a közélet nyugalmának biztosítására akadályozni és tiltani is lehet, hogy az utcát, az országutakat, önmagukat „civilnek” beállítva, idegen érdekeket képviselők uralják. A politika a nép előjoga, ezért neki az utcán és bárhol máshol nemcsak szabad, hanem kell is politizálnia, még akkor is, ha az utca vegyes társadalmi összetétele miatt esetleg nemkívánatos eseményekre is sor kerülhet. Vegye csak a nép a kezébe a saját ügyei irányítását, ha egyes erre választottak nemcsak nem teszik meg, hanem ellenében politizálnak. Azt persze tudni kell, hogy az utcán sok mindenki jelen van. Az alulfizetett munkás, az ellehetetlenített paraszt, a szemlélődő polgár, a munkanélküli, a proli, a kalandot kereső fiatalok, a kíváncsiskodó idősek, az újságíró, a bűnöző, a hajléktalan, a drogos, a prostituált, mindenki, a heves vérmérsékletűek és józanok, a népharag és a nép jóindulata, de ott van a fizetett provokátor is. Ahogy Veres Péter találóan megállapította, a demokrácia szólás- és szervezkedési szabadságot ad a népnek, de a nép ellenségeinek is. Ezért kellő óvatossággal kell viszonyulni az utcához.
Sajnos, a kétharmados erőknek nincs elég szervezettsége, sem meghirdetett világos eszményképe, nemzeti célja. Szerencsére a multikulturális ámokfutásban találomra felröppentett európai jelszavak mögött sincs erő, de megtévesztik az országokat, elérik, hogy ne lássák helyesen a helyzetüket, annak higgyenek, aki a fülükbe harsog, s a szervezett hazugság és idegen érdekek elhitetése lebénítsa az igazság iránti törekvésüket. Nálunk ehhez valamelyest hozzájárulhat az is, hogy a kormány a sok jó intézkedését nem mutatja be eléggé. Például, évtizedek óta nem volt rá példa, hogy az árak egyik évről a másikra ne emelkedtek volna, vagy csak egészen minimális mértékben, amit most láthatunk. Ez jórészt a rezsicsökkentésnek köszönhető. A három százalék körüli növekedés sem volt sűrű az elmúlt évtizedekben. Nemcsak érthetetlen, hanem egyenesen számon kérendő, hogy az ellenséggé vált ellenzék, és a nem magyar befolyás alatt álló hírközlő eszközök mindezt észre sem veszik. De akkor is hallgattak, amikor az MSZP-SZDSZ koalíció uralma alatt nem növekedés, hanem visszaesés volt, az államadósság nem lefelé tartott, hanem csúcsokat döntött, a foglalkoztatottság tekintetében pedig tartósan az utolsók között voltunk az EU-ban. Ezek a beszédes tények, mutatják, hogy kikkel állunk szemben. Volt miniszterelnökök, az SZDSZ utódpártjainak minduntalan előtérbe tolakodó vezetői itthon és külföldön az érdekeink ellen, országunk helyzetének súlyosbításán dolgoznak, ahelyett, hogy a helyes döntéseket támogatnák. Merkel kancellár arról is kioktatott bennünket, hogy „az ellenzék nem ellenség”. Lehet, hogy az ő ellenzéke nem az, de a hazai ellenzékiek azzá váltak. Külföldi szövetségeseikkel együtt azért bántják a Fidesz-KDNP kormányt, mert van bátorsága magyarnak lenni, és – sajnos – azért bánthatják, mert nem volt bátorsága eléggé magyarnak lenni. (Ahogy az EU legnagyobb problémája is az, hogy nem mer európai lenni, hanem izraeli-amerikai befolyás alatt áll). Egyes képviselői hajbókolnak a rasszisták és ellenséges szövetségeseink előtt. Ez végzetes hiba és bűn. A feltétlenül felszámolandó korrupcióval és urizálással való kölcsönös vádaskodás arra is szolgál, hogy a rasszista sajtó segítségével elterelje a figyelmet a létfontosságú kérdésekről. Ezért csinálják és csináltatják. 
Sűrűn halljuk azt is, hogy Magyarországon „hite, meggyőződése, vagy származása miatt senkit sem érhet hátrány”. E szépen hangzó jelszóval nagyon nagy bajok vannak. Mindenekelőtt az előzőleg jellemzett körülmények miatt megvalósíthatatlan. Ugyanis, ha bizonyos kisebbségekhez tartozó személyeket felháborító és nyilvánvaló antiszociális és magyarellenes tetteik miatt bírálunk, velük együtt ugyanazok a kormánytényezők és hírközlő eszközöket uralók támadnak ránk, akik a fenti kijelentést büszkén hangoztatják. Ezzel okszerűen összefügg, hogy sohasem a magyar többségre, hanem kisebbségekre és másságokra vonatkozóan hangzik el. Végül pedig, nem sokat ér, ha nem teszik hozzá, hogy hite, vagy származása miatt előnyben sem részesülhet senki. Ez utóbbi gyakorlati megakadályozására a hatalomra kerülők semmit sem tettek és tesznek, ellenkezőleg, igaz, hogy nagy hazai és külföldi nyomás alatt, de inkább elnézik. E folyamat már zajlott szocializmusban is, a kapitalizmusban még gátlástalanabbul folyik. Ennek okán késedelem nélkül – robbanást megelőzendő – módosítani kell a törvényeket, s megsemmisíteni az ennek ellentmondó gyakorlatot és az idegen ihletésű törvényi rendelkezéseket. BTK 334. paragrafusa, például, így rendelkezik: „Aki nagy nyilvánosság előtt Magyarország himnuszát, zászlaját, címerét vagy a Szent Koronát sértő vagy lealacsonyító kifejezést használ, illetve azokat más módon meggyalázza, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.” Helyes rendelkezés, de olyan, mintha nem is lenne, mert nem tartatják be. Viszont a holokauszt tagadásáért a 269/C paragrafus szerint három év jár, s azt be is tartatják. A magyar nemzeti jelképek megsértéséért egy év, a holokauszt tagadásáért három év: jelenleg ez a gyalázatos jogi különbség más formákban, de azonos arányban uralkodó a társadalmi élet egyéb területein is. E természetellenes állapotnak az eredménye, hogy mára „az egyenlőbbek” halmozottan előnyös, a magyarok pedig halmozottan hátrányos helyzetbe kerültek. Ennek megszüntetése a magyar társadalom mélyen gyökerező, egységes és robbanásveszélyes igénye, akkor is, ha ezt kevesen mondják ki. A hazafi politikusoknak és államférfiaknak azonban erre rá kell érezniük. Önmagában azért, mert valaki zsidó és méltó állampolgár, tényleg nem eshet semmiféle bántódása, de erkölcstelen és a magyarokra megalázó, ha ebből előnyt kovácsol. S mivel éppen erre tapasztalható túlságosan is gátlástalan és rendszeres törekvés, a kormány magától értetődő feladata, hogy ennek véget vessen. Ám ennél nem kevésbé fontos erkölcsi-politikai törvény, hogyönmagában azért, mert valaki magyar és méltó állampolgár, kimondja és kiáll az igazság mellett, olyan kérdésben is, amely a rasszista zsidóknak és szervezeteknek nem tetszik, nem eshet semmiféle bántódása, nem szenvedhet semmiféle hátrányt! Mi több, ha ebben az országban létezhet előjog, az csak a magyarokat illetheti! Aki nem ehhez tartja magát – legyen az kormánytisztviselő, elismert tudós, művész, egyszerű állampolgár, vagy bárki – az nem méltó állampolgár. 
Talán még kevesen veszik észre, hogy már-már élet-halál harcra kényszerítenek bennünket azok a nemzetidegen és külföldi erők, amelyek még e csonka hazát sem akarják magyarnak tudni. Mi több, sokasodnak a félreérthetetlen jelek, hogy sajátjuknak akarják, s ennek érdekében intézményesítik Magyarországon a magyarellenességet. Tegyünk róla, hogy ennek legyenek meg végre az emberbaráti, de érezhető következményei, s minden és mindenki kerüljön a megszolgáltan megérdemelt helyére. 
Ha nyitott szemmel-füllel járunk, naponta tucatjával tapasztalhatunk az itt felsoroltaknál sokkal több baljós jelet, és nincs rá remény, hogy a közeljövőben változzon a helyzet. Ezért a hasonló jelenségeket még annak a kockáztatásával is keményen és szüntelenül szóvá kell tenni, hogy az érintettek felháborodnak és antiszemitizmust kiáltanak. Ha így lesz, azért teszik, mert nem érik, nem az a baj, hogy őrzik identitásukat, hanem, hogy ezt rossz eszközökkel, naponta és vádlón teszik. Ez pedig csakis tragédiához vezethet. E tragédiát mi el fogjuk kerülni, de szeretnénk, ha kölcsönös belátással és közös erőfeszítésekkel tehetnénk. Történelmünket áttekintve láthatjuk, a magyar megmaradást mindig veszélyeztették valakik, de mindent túléltünk. Most sem szabad borúlátóknak lennünk. Széchenyi a Hitelben írta «Sokan azt gondolják: Magyarország - volt; én azt szeretem hinni: - lesz!” A baljós jelek ellenére nekünk is ezt kell hinnünk, de világosan tudatában kell lennünk, országunk csakis akkor marad magyar, ha e hitünk tudatosabb, egységesebb, bátrabb ország- és nemzetvédő tettekkel párosul. 
- - - 
A szerző nyugalmazott nagykövet, közíró.
//Megjelent a KAPU 2015/2 számában//

Na sodródjunk.