Zsidó
harapófogóban az európai civilizáció (I. rész)
A
jelenlegi sötét invázió zsidó eredete Egyre többet hallani,
hogy Amerika tehet a jelenlegi Európát elárasztó emberáradatról.
Ez a kijelentés tulajdonképpen helytálló, de érdemes
részletesebben is ismerni, milyen folyamatok és fanatikus csoportok
munkájának eredménye az a közel-keleti káosz és jelenlegi
szíriai felfordulás, ami ezt az inváziót eredményezte. Nem csak
az iszlamisták között vannak ugyanis fanatikusok; van egy másik,
jól behatárolható csoport is, melynek elitje, befolyásos felső
rétege halálos és ellenségeit, gazdanépeit egyaránt pusztító
fanatizmussal vívja ki saját etnikai érdekeit: a nyugati világ
fölött már jó ideje uralkodó zsidó elit.
Forrás: https://kuruc.info/r/9/148190/
Forrás: https://kuruc.info/r/9/148190/
A
jelenlegi helyzet megértéséhez nem elég pár évet
visszatekintenünk az időben a szíriai ún. polgárháború
kezdetéig, mely valójában Bassár el-Aszad elnök szír ellenségei
mellett nagy számú idegen (90 különböző országból származó)
zsoldosok, terroristák és nemzetközi kollaboránsok általi
kormánydöntési, megszállási kísérlet, nem polgárháború. A
szír felfordulás annak a folyamatnak a része ami többnyire a
2001. szeptember 11-i eseményekkel vette kezdetét. Ahhoz, hogy az
akkori eseményeket megértsük, szintén vissza kell tekintenünk az
időben, legalább 1996-ig, két okból kifolyólag is; egyrészt
Oszáma bin Láden már akkor egyértelművé tette, hogy Amerikát
egy cionista bábállamnak tekinti és akként is szándékozik azt
kezelni; másrészt befolyásos, magas rangot betöltő cionista
fanatikusok már akkor világossá tették, hogy Irak, majd idővel
Szíria leigázása izraeli érdek. A teljesség igénye nélkül
nézzünk pár idézetet először bin Ládentől erre vonatkozóan:
"Ebben a hosszú és komor interjújában kifejtette megvetését
a szaúdi monarchia és annak kudarcai iránt, amiért az nem képes
az iszlám saría törvénykezést betartani, hozzátéve, hogy a
Közel-Kelet 'gonoszságai' Amerika abbéli törekvéseiből erednek,
melyekkel azok a régiót be akarják kebelezni Izraelt támogatandó".
(Robert Fisk, The Independent, 1996. július 10.) "Belekezdtünk
egy három és fél órás interjúba, melyben az USA kárhoztatva
volt Izrael támogatásáért [...] Számára nem volt különbség -
mondta - amerikai és izraeli kormányok, amerikai és izraeli
hadseregek között". (Robert Fisk, The Independent, 1997.
március 22.)
"Az amerikai elnök és kormánya a zsidó cionista lobbi hatása alatt áll Amerikában, akik az amerikai embereket abba hajszolják, hogy azt tegyék, amit Izrael nem tehet. Senki sem fél most Amerikától. Látta a tömeges demonstrációkat Damaszkuszban és Kairóban. [A támadás] agresszió volt Irak kapzsi emberei ellen, nem az iraki rezsim ellen - melyet az amerikaiak és britek támogattak az Irán elleni háborúban. Senki sem beszélt Irakról, mikor az vegyi fegyvereket vetett be a kurdok ellen a 80-as években, és senki sem mond semmit az izraeli tömegpusztító fegyverekről. El akarják pusztítani Irakot most, mert meg van benne a potenciál, hogy felelősségre vonja Izraelt. Muszlimok és arabok ezt semmiképp nem engedhetik meg. Ha az izraeliek kisgyerekeket ölnek meg Palesztinában és az amerikaiak ártatlanokat ölnek meg Irakban, és ha az amerikaiak többsége támogatja könnyelmű elnöküket, ez azt jelenti, hogy az amerikai emberek ellenünk harcolnak és nekünk jogunk van őket célba venni. Muszlim tudósok fatvát [vallási parancsot] hirdettek minden amerikai ellen, aki adót fizet kormányának. Ők a mi célpontunk, mert ők segítik a muszlim nemzet elleni amerikai hadigépezetet. Nagyon különös: ha Amerikának mindenféle tömegpusztító fegyverei vannak, az semmiség. Ha a zsidó államnak is megvannak ezek a fegyverek, az is rendben van. Azonban, ha egy muszlim állam, mint Pakisztán megpróbálja magát megvédeni a dél-ázsiai hindu hegemóniával szemben, mindent el kell követni, nehogy ezt megtehesse. Nem tartjuk bűnnek, ha megpróbálunk nukleáris, kémiai, biológiai fegyvereket birtokolni. A szent földünket izraeli és amerikai hadseregek szállták meg. Jogunk van hozzá, hogy megvédjük magunkat és felszabadítsuk szent földünket". (Newsweek, 1999. január 10.)
"Bin
Láden szerint, amit mi terrorizmusnak tartunk, az csupán annyi
erőszak, amennyire szükség van ahhoz, hogy az amerikai emberek
figyelmét felkeltsék. Szándéka az, hogy rávegye az amerikaiakat,
fontolják meg, megéri-e az ígért vérontás Izrael további
támogatásáért. 'Elmondjuk hát az amerikaiaknak, mint népnek',
mondta bin Láden finoman, 'és elmondjuk az anyáknak és katonáknak
és az amerikai anyáknak úgy eleve, hogy ha értékelik az
életüket, és a gyerekeik életét, találjanak egy nacionalista
kormányt, ami majd az ő érdekeiket fogja képviselni és nem a
zsidókét. A zsarnokság folytatása harcot fog elhozni Amerikának,
amint Ramzi Yousef és mások is tették. Ez az én üzenetem az
amerikai népnek: találjanak egy komoly kormányt mely az ő
érdekeiket képviseli és nem támad meg másokat, a földjüket, a
becsületüket. Mondandóm az amerikai újságíróknak pedig az,
hogy ne azt kérdezzék, miért tettük ezt, hanem kérdezzék azt,
mit tett a kormányuk, hogy minket önvédelemre kényszerítsen"'.
(John Miller, Esquire, 1999. február) Világos és egyenes beszéd.
Egyértelmű tehát, hogy a támadások nem azért történtek, mert
a terroristák csakúgy unalmukban "gyűlölik Amerika
szabadságát" ahogy azt George W. Bush nevetségesen
kijelentette, hanem pont azért, mert Amerikát egy elfoglalt, de
kollaboráns cionista bábállamnak tartották, mely megtámadásának
hatására talán az amerikai nép fellázad saját kormánya ellen
és megszünteti a cionista uralmat saját országuk felett, így az
nem fog beavatkozni a Közel-Keleten. Bin Ládent nem korlátolta
holmi politikai korrektség, karrierista számítás vagy zsidó
szájzártörvények, melyek meggátolnák, hogy kimondja a teljesen
egyértelműt: amerikai (és tegyük hozzá: a nyugati világ) súlyos
cionista befolyás alatt van. Az, hogy a támadások nyíltan
kijelentett okait sikeresen el lehetett hallgatni és rejteni a
tömegek elől, hogy nem indult nemzetközi vita a cionisták
felelősségéről, pont ennek a zsidó befolyásnak jó
bizonyítéka.
Az
amerikai vagy izraeli hatóságok, elitek szerepének mértéke az
eseményekben lehet vita tárgya; hogy azok mennyire voltak részei a
tervezésnek, esetleg kivitelezésnek, de hogy legalábbis tudtak
róla előre és hagyták azokat megtörténni, arra elég meggyőző
adat és jel van. Elég az örömtáncot járó Moszad-ügynökökre
gondolni (egyikük, Paul Kurzberg beismerten már dolgozott az
izraeli hírszerzésnek egy másik országban), kik beismerésük
szerint azért voltak ott, hogy "dokumentálják az
eseményeket". Az izraeli Odigo azonnali üzenetküldő
alkalmazás tulajdonosa is elismerte, hogy a támadások előtt két
órával a cég két alkalmazottja is kapott üzenetet a programon
keresztül, mely a Világkereskedelmi Központ elleni merényletre
figyelmeztetett. A támadások láttán a cég értesítette az
izraeli hatóságokat, ők pedig a CIA-t. Azóta sem tudni, azok mit
kezdtek az információval. A francia Le Monde újságírója
Guillaume Dasquié 2007-ben írt egy cikket neki kiszivárogtatott
titkosított dokumentumokról, melyekből kiderül: a francia
hírszerzés tudott a tervezett merényletekről és nyolc hónappal
előtte már értesítette az amerikai illetékeseket repülőgépek
eltérítéséről, melyeket épületeknek akarnak vezetni az
eltérítők. A 328 oldalas titkosított dokumentum tartalmazott
térképeket, elemzéseket, grafikákat, műholdas felvételeket. Az
újságírót államtitkok közzétételével vádolták meg (tehát
a dokumentum valódi), de a forrásának felfedéséért cserébe nem
lett megbüntetve. A szeptember 11-i események részletezése nem
ezen írás tárgya, de tulajdonképpen még ha teljesen el is
fogadnánk a hivatalos verziót, akkor is ugyanoda jutnánk: a
támadások a cionista elit miatt történtek, és azok ezt
használták ürügyként a közel-keleti beavatkozásra, illetve az
amerikai haderő bevetését Izrael érdekei szerint. Vérezzenek,
haljanak meg gójok a cionista harcokban, s állja mindezt az
amerikai adófizető - a gyarmattartó zsidó elit így küldi
vágóhídra a leigázottakat
pességáradat,
ami ma éri Európát, és ami már a korábbi évtizedek alatt
letelepedett Európa-idegen fajok tömegével együtt halálos
demográfiai méreg az európai civilizáció számára. Mint a
folytatásban látni fogjuk, a zsidók ezt az idegen beáramlás
általi átalakulást támogatják, hogy ezzel is véglegesen térdre
kényszerítsék az ősi ellenségnek tartott fehér európai embert.
(Folytatjuk)
Csonthegyi Szilárd (Kuruc.info)
Kapcsolódó:
- A fehér öngyűlölet pszichológiája a jelenlegi sötét invázió
tükrében - egy történelmi áttekintés
- Nincs jogunk unokáink örökségét elpusztítani csak azért, hogy idegen tömegeknek ma jobb legyen az élet
- - Fehérritkítással a sokszínűség felé - egy zsidó program margójára
- Forrás: https://kuruc.info/r/9/148190/
Aríél
Sárón (középen) és cionista neokonzervatívok a Bush-kormányban
Tehát
1996-ban a fentieket bin Láden már kimondta, ugyanabban az évben
jelent meg zsidó neokonzervatívok egy szervezetének, a Haladó
Stratégiai és Politikai Tanulmányoknak (IASPS) egy 1996. júliusi
konferenciájára készült tanulmánya, címe: "Egy tiszta
szakítás: Egy új stratégia a birodalom biztosítására".
Mint az kiderül, a birodalom alatt persze Izraelt értik. Az írás
(itt olvasható) már a bevezetőjében megnevezi a fő szerzőket,
akik mind zsidók. Nem meglepő; a neokonzervatívizmus egy teljesen
kóser politikai irányvonal, mely zsidó etnikai érdekeket szolgál
és fanatikusan Izrael-párti már a kezdetek óta. (Érdeklődőknek
ez az alapos tanulmány ajánlott.) A cionisták évekkel a 2001-es
események előtt kelt írásában már olvashatjuk, hogy Izraelnek
lehetősége van egy tiszta szakításra; hogy biztosítsa a nemzet
utcáit és határait a közeljövőben, Izrael megteheti, hogy: -
Szorosan együttműködjön Törökországgal és Jordániával, hogy
kordában tartsa, destabilizálja és visszatartsa legveszélyesebb
fenyegetéseit. - Kialakítson egy új alapot az Egyesült Államokkal
való kapcsolatra - hangoztatva az önállóságot, érettséget,
stratégiai együttműködést a mindkét félnek egyaránt fontos
területeken és a Nyugattal járó értékek elősegítését. -
Izrael formálhatja stratégiai környezetét Törökországgal és
Jordániával együttműködve, Szíriát meggyengítve, közrefogva,
és akár annak hatalmát visszafogva. - Ez az erőfeszítés
koncentrálhat Szaddám Huszein eltávolítására a hatalomból
Irakban - egy fontos izraeli stratégiai cél önmagában -
egyszersmind bezárva Szíria régióbeli ambícióit.
Mivel
Irak jövője mélységes hatással lehet a Közel-Kelet stratégiai
egyensúlyára, érthető lenne, ha Izrael érdekelt lenne a
hasemiták támogatásában, hogy azok újraszervezzék Irakot... Ha
a hasemiták irányítanák Irakot, tudnák használni a
befolyásukat, hogy Najfban Izraelt segítsék elválasztani a
dél-libanoni síitákat a Hezbollah-tól, Irántól, Szíriától.
Tehát Irak és Szíria kiiktatása a színtérről nyíltan
megfogalmazódik, mert azok ellenségesek Izrael számára. A
konferencia és tanulmány vezetői, Richard Perle és Douglas Feith
kulcspozíciót töltött be később a Bush-kormányban: Perle volt
a Védelmi Politikai Igazgatóság tanácsadó bizottságának
elnöke, Feith pedig védelmiminiszter-helyettes és a Pentagon
tanácsadója. A Bush-kormány minden tekintélyes rangot betöltő
zsidóját hosszas lenne felsorolni. A neokonok zsidósága és
Izrael-mániája nem kérdés, még a Watergate-ügy kirobbantója,
az amúgy szintén zsidó Carl Bernstein is világossá teszi ezt
ebben a videóban: Ez egy őrült háború volt, ami lenyomott minket
gazdaságilag, erkölcsileg. Háborúba mentünk egy fickó ellen
akinek abszolút semmi köze nem volt szeptember 11-hez. Ez csak
ürügy volt! Megmagyarázhatatlan és nesze, ott van Cheney, nesze
ott van Bush, nesze ott vannak a zsidó neokonok, akik át akarták
formálni a világot. Talán én kimondhatom ezt, mert zsidó
vagyok.
Az
amerikai szenátor, Ernest Hollings 2004. május 20-i kongresszusi
felszólalásában szintén egyértelművé tette, hogy az egész
iraki háború Izrael biztosításáért történt. Dühöngő zsidók
persze antiszemitáztak és bocsánatkérésre szólították fel, de
erre ő nem volt hajlandó. Az izraeli cionista hálózat, az Arutz
Sheva is elismerte 2003-ban: "Természetesen ez a háború Irak
és Szaddám Huszein ellen értünk van". Egy másik izraeli
lap, a tekintélyes Haaretz írja: "Az iraki háború 25
neokonzervatív értelmiségi, többnyire zsidók által fogant meg,
akik nyomást gyakorolnak Bushra, hogy a történelem menetét
megváltoztassa". Erre az évek óta tervezett közel-keleti
beavatkozásra adott kitűnő indokot tehát a 2001-es merénylet. Az
amerikai népet sokkolták a történtek és a cionista média,
illetve politikai elit sikeresen elhitette a többséggel, hogy a
gonosz terroristák azért utálják és támadják Amerikát, mert
az "szabad" és "demokratikus". Az ártatlanokat
legyilkoló terroristák pedig a főgonosz, mint a hatmilliárd
zsidót kiirtó "nácik", ellenük tehát fellépni morális
kötelesség, hiszen a harc maga a "gonosz" ellen történik.
Akárcsak Bush, Britanniában Tony Blair is a gerinctelen, behódoló
fehér politikus prototípusa. Az egykori skót házelnök, Tam
Dalyell már 2003-ban megvádolta Blairt, mondván zsidó tanácsadók
ármányával veszi körül magát. Szerinte Blair a brit
közel-keleti külpolitikát úgy torzítja, hogy az megfeleljen az
izraeli kormánynak, és hogy "jogosulatlanul befolyásolják"
meghatározó zsidók, mint a Munkáspárt fő finanszírozója, Lord
Levy, vagy Blair nem hivatalos követe a régióhoz, Peter Mandelson
és Jack Straw külügyminiszter. Elmondása szerint: Blair és Straw
nagyon közel került ezekhez az emberekhez és Lord Levyhez, aki
amolyan rejtélyes nagykövete a Közel-Keletnek, szintén része e
csoportnak. Ők egy szélsőségesen cionista, likudnyik érdek
szerint cselekednek. Különösképpen aggódom, hogy néhányan
közülük egy Szíria elleni támadásért lobbiznak, izraeli
biztonsági célokat szolgálva.
Természetesen
Blair is támogatta a közel-keleti "terror elleni háborút".
Irak megszállását és cionista érdekek szerinti likvidálását
főként a "tömegpusztító fegyverek" létével
indokolták. Számtalanszor hallhattuk a propagandát e feltételezett
fegyverekről és Huszein veszélyességéről. Colin Powell, a
Bush-kormány államtitkára később viszont elismerte: nem voltak
tömegpusztító fegyverei Iraknak (és valós bizonyítékok sem
erre). Persze a valódi okok egyértelműek, de elég magát Busht
idézni, kimondta ő is egy 2004. május 18-i AIPAC-gyűlésen
(Izrael állam hivatalos amerikai lobbicsoportja, a legbefolyásosabb
lobbicsoport az országban). Bush kijelentette: "Az Egyesült
Államok erősen elkötelezett, és én magam is erősen elkötelezett
vagyok Izrael, mint életteli zsidó állam biztonsága iránt. [...]
Izrael szabadságának, jólétének és biztonságának megvédésével
Amerikai ügyet is szolgálunk". A nemzetbiztonsági tanácsadó,
Condoleeza Rice egy 2003. májusi interjúban pedig így vélekedett:
"Izrael biztonsága a világ biztonságának kulcsa." Ilyen
fanatikus zsidók és hű alattvalóik vezették a közel-keleti
cionista háborúkat az elmúlt több mint tíz évben. Ennek a
folyamatnak része az ami Szíriában zajlik ma is.
Mindannyian
emlékezhetünk, pár éve a fősodratú médiumokban és sajtóban
folyton azt lehetett hallani, hogy Szíriában civil "lázadók"
és "felkelők" harcolnak az állítólag szörnyűséges
Bassár el-Aszad-rezsim ellen. Az "iraki tömegpusztító
fegyverek" kitalálóinak szüksége volt ismét egy indokra, és
valamire, ami lehetőleg a közvéleményt a szír kormány ellen
hangolja, így a 2013. augusztus 21-i mérgesgázas támadás
megtörténtekor a cionista média mindent megtett, hogy a
kormányerőket okolja a támadásért, bár konkrét bizonyíték
erre nem volt. Az izraeli The Times of Israel beszámol róla, hogy
az izraeli hírszerzés központi eleme az amerikai szírellenes
ügynek, tehát pont azok hazudnak előszeretettel Aszad által
elgázosított gyerekekről, akik pár éve Huszein kapcsán
hazudoztak hasonlót, illetve akik viszont tényleg öltek palesztin
gyerekeket illegális fehér foszforral, s annak használatát némi
hazudozás után beismertek. Közben veterán hírszerzők, a CIA és
FBI egykori tisztjei, ügynökei, elemzői, katonai őrmesterek nyílt
levélben figyelmeztetik Obamát: az izraeli hírszerzés nem
megbízható, és mint korábban Afganisztán és Irak esetében,
most is manipuláció feltételezhető cionista érdekek szerint.
Alon Pinkas egykori izraeli főkonzul New Yorkban, a szíriai "civil
háborúról" nyilatkozta: Ez egy olyan rájátszás esete,
amelyben mindkét csapatnak veszítenie kell, legalábbis te nem
akarod, hogy egyik is nyerjen. Hagyd mindkettőt vérezni, halálra
vérezni: ez a stratégiai gondolkodás itt. Amíg ez megmarad, nincs
igazi fenyegetés Szíria részéről.
Szíriában
elsőként a "felkelők" használtak vegyi fegyvereket
Aleppo közelében 2013. március 19-én, melyben harmincan
meghaltak. Ez és pár hasonló eset miatt kérte maga a szír
kormány az ENSZ-t, hogy vizsgálódjon. Dale Gavlak közismert
közel-keleti tudósító a helyszínen beszélt "felkelőkkel",
családjaikkal és helyiekkel, ezek hatására számára világossá
vált, hogy a mérgezést a felkelők által rosszul kezelt vegyi
fegyverekből szivárgó gáz okozta (ezt az ENSZ vizsgálóbizottsága
is elismerte). Ezeket a "mérsékelt lázadókat" a mind az
amerikai és brit, mind az izraeli cionisták már a kezdetektől
fogva támogatták, fegyvereket adtak nekik, kiképezték őket, majd
ezek a "mérsékelt felkelők" voltak azok, akikből
kialakult az Iszlám Állam is. Meg kell ugyanis érteni: sosem
voltak "mérsékeltek" ebben a történetben. Maga Joe
Biden amerikai alelnök is elismeri ezt: A helyzet az, hogy... nem
volt semmilyen mérsékelt közép, mert a mérsékelt közepet
boltosok alkotják, nem katonák - olyanok alkotják, akik
tulajdonképpen átlagos életet élnek az ország középosztályában.
A legnagyobb problémánk Szíriában maguk a szövetségeseink
voltak... Beleöltek [a szaudiak és az Arab Emírségek]
százmilliónyi dollárt és ezernyi tonna fegyvert bárkibe, aki
harcolna Aszad ellen, csakhogy azok, akiknek ez ment, az Al-Nuszra,
Al-Káida és a dzsihádisták extrém elemei voltak.
Persze
amivel a szaúdiakat vádolja, azt tették ők is, hiszen mint
mondta: nincs mérsékelt lázadó. Már akkor, amikor a sajtó
igazságos lázadóknak mutatta be ezeket a terroristákat és
zsoldosokat, azok keresztényeket fejeztek le, nyers szívet ettek, s
mindezt videón tették közre. Belőlük lett az, amit ma úgy
ismerünk, hogy Iszlám Állam - cionista nyugati és izraeli
támogatással, kiképzéssel, fegyverekkel. A "Nyugat utolsó
reménye"-ként számon tartott Jamal Maarouf, a "mérsékelt
felkelők", a Szabad Szír Hadsereg (FSA) vezére kijelentette,
hogy nem hajlandó az Al-Káida ellen harcolni, majd elismeri, hogy
közös hadműveleteket hajtanak végre a hivatalos Al-Káida-ággal,
az Al-Nuszrával. Az FSA északi frontjának parancsnoka, Abdel
Basset al-Tawil szintén elismeri ezt ebben a 2013-as
videointerjúban, ahol őket "testvéreinek" nevezi, majd
hozzáteszi, hogy "nem titok, kapcsolatban vagyunk mindenkivel".
Kifejti azt is, hogy szeretne iszlám (saría) törvénykezést az
Aszad utáni Szíriában, majd megfenyegeti a nemzetközi közösséget,
hogy adjanak fejlettebb fegyvereket és muníciót, különben
felfedik a bizonyítékaikat (feltehetően a vegyi fegyverek
használatáról amivel az Aszad-kormányt vádolták), hozzátéve
"úgy gondolom, tudják miről beszélek". (Hogy, hogy nem,
nyolc nappal az interjú után a "felkelők" megkapták az
első nehézfegyver szállítmányt.) Ők lennének tehát a
"mérsékeltek" parancsnokai. Már évekkel ezelőtt tudni
lehetett, hogy dzsihádisták kezében kötnek ki a "mérsékelteknek"
küldött fegyverek, a cionista Nyugat azonban továbbra is küldte
azokat, annak ellenére, hogy az Al-Nuszra Irak határánál
összeolvadt az Iszlám Állammal, így tehát nem meglepő, hogy a
fegyverek hozzájuk kerülnek - és persze ezt a cionista hatalom is
tudja jól.
A
Wikileaks által kiadott dokumentumokból kiderül, hogy már
legalább 2006 óta támogatta a cionista Amerika a szíriai
kormányellenes erőket és propagandistákat, melyet az elismert,
miután a kiszivárgott dokumentumok ezt egyértelművé tették. Ezt
megerősíti maga az IÁ is: az elfogott Yousaf al Salafi, aki a
gyanú szerint a pakisztáni Iszlám Állam parancsnoka, beismerte a
hatóságoknak Pakisztánban, hogy az Egyesült Államoktól kapott
anyagi támogatást. Al Salafit és két társát Lahore-ban,
Pakisztánban fogták el 2015. január 22-én. Elmondása szerint 600
dollárt kapott minden újoncért akit Szíriába küldött. A
Reuters arról számol be, hogy Obama egy titkos parancsot hagyott
jóvá, ami amerikai segítséget nyújt a "lázadóknak"
abban, hogy megbuktassák a szír elnököt, Aszadot és kormányát.
A The New York Times pedig azt közli amerikai és arab hírszerző
tisztekre hivatkozva, hogy a CIA tisztjeinek egy kisebb csoportja
titokban Dél-Törökországban ügyködik, segítve a
szövetségeseket azt eldönteni, hogy a határ túloldalán harcoló
ellenzékiek közül ki kapjon fegyvereket a szír kormány elleni
harchoz. Nem meglepő tehát, hogy maga Aszad is hangot ad ennek egy
interjúban: Itt nincs polgárháború. Ez terrorizmus és a
terroristák támogatása külföldről azért történik, hogy az
destabilizálja Szíriát. Ez a mi háborúnk. Senkit sem lephet meg,
hogy Moammer Kadhafi megbuktatása is cionista beavatkozás és
támogatás eredménye. Ehud Barak izraeli védelmi miniszter is már
előre reménykedett, hogy Kadhafi megbukik. A cionista beavatkozás
előtt Líbiában volt a legmagasabb az életszínvonal az összes
afrikai ország közül az ENSZ 2010-es felmérése szerint. Évek
teltek el Kadhafi megbuktatása óta, azóta is káoszban az ország.
Tudható, hogy a CIA aktívan együttműködött az ellenzékkel,
Obama hadi beavatkozást rendelt el, mint a légierő és rakéták
bevetését, ahogy az sem meglepő, hogy a líbiai kormánybuktatók
parancsnoka beismerte: vannak Al-Káida-kötődéseik. Ennek
köszönhetően ma Líbiából is áramlanak Európába az idegenek
tömegesen.
A
közelmúltban Wesley Clark nyugdíjazott tábornok és a NATO
egykori főparancsnoka ismerte el egy 2015 év eleji CNN-interjúban,
hogy az Iszlám Államot Amerika barátai és szövetségesei hozták
létre: Nézze, az Iszlám Állam úgy indult, hogy a mi barátaink
és szövetségeseink finanszírozták. Az ottaniak elmondják; ha
azt akarod, hogy valaki halálig harcoljon a Hezbollah ellen, nem
ragasztgatsz ki plakátokat, hogy 'gyere csatlakozz, egy jobb világot
csinálunk'. Fanatikusokat és vallási fundamentalistákat keresel.
Ők azok, akik a Hezbollahhal harcolnak. Olyan ez mint egy
Frankeinstein. Egy 2007-es interjúban pedig a következőket mondta
(videó itt):
Úgy
tíz nappal szeptember 11 után átmentem a Pentagonon és láttam
Rumsfeld államtitkárt és Wolfowitz államtitkár-helyettest.
Lementem a lépcsőn, hogy köszönjek pár embernek az Egyesített
Vezérkarban, akik egykoron velem dolgoztak, és az egyik tábornok
behívott. Azt mondta, 'uram, jöjjön, beszélnünk kell'. Azt
mondtam, 'nos, ön túl elfoglalt'. Azt mondta, 'nem, nem'.
Hozzátette, 'meghoztuk a döntést; harcba szállunk Irakkal'. Ez
szeptember 20-án, vagy akörül lehetett. Kérdeztem, 'harcba lépünk
Irakkal? Miért?" Azt felelte, 'nem tudom'. Mondta, 'gondolom
nem tudják mi mást tegyenek'. Így hát kérdeztem, 'nos, találtak
valami információt, ami Szaddámot az Al-Káidához köti?' Azt
mondta, 'nem, nem'. Hozzátette, 'nincs semmi ilyesmi új dolog. Csak
elhatározták, hogy harcba szállnak Irakkal. Gondolom ez olyasmi,
hogy nem tudjuk mit tegyünk terroristákkal, de van egy jó
hadseregünk és le tudunk szerelni kormányokat'. És hozzátette,
'gondolom, ha az egyetlen dolog amid van, egy kalapács, minden
probléma úgy kell kinézzen, mint egy szög'. Aztán pár hét
múlva újra láttam, akkor már bombáztuk Afganisztánt. Kérdeztem,
'még mindig harcba szállunk Irakkal?" és erre azt felelte,
"ó, ez még rosszabb." Odanyúlt az asztalára. Felvett
egy köteg papírt. Azt mondta, 'épp most kaptam ezt fentről' - ez
alatt a Honvédelmi Minisztérium irodáját értette - 'ma'. Majd
folytatta, 'ez egy feljegyzés, mely leírja, miként fogunk hét
országot kiiktatni öt év alatt, Irakkal kezdve, aztán Szíria,
Libanon, Líbia, Szomália, Szudán, majd végül Irán.' Kérdeztem
'ez titkosított?' Azt mondta, 'igen, uram'. Mondtam erre, 'nos,
akkor ne mutassa meg nekem'. Hasonlóan nyilatkozott Roland Dumas,
egykori francia külügyminiszter is (videó itt):
Dumas:
Elmondok valamit. Nagyjából két évvel a szíriai ellenségeskedés
kezdete előtt Angliában voltam, Szíriától független okok miatt.
Találkoztam angol hivatalnokokkal, és páran közülük, akik
barátaim, beismerték nekem, véleményemet kérdezve, hogy
terveznek valamit Szíriában. Ez Angliában volt, nem az Egyesült
Államokban. Anglia tervezte lázadók invázióját Szíriában.
Kérdeztek is engem, mint egykori külügyminisztert, hogy részt
vennék-e ebben. Persze nemet mondtam. Francia vagyok, ez engem nem
érdekel. Ezzel azt mondom, hogy ez az egész [Szíriától]
messzebbről jön. Ezt tervezték, szervezték... Műsorvezető: Mi
célból? Dumas: Elmondom... Annak egyszerű céljával, hogy
elmozdítsa a szír kormányt, mert a régióban, fontos tudni, hogy
a szír rezsim Izrael-ellenes megnyilvánulásokat tesz.
Következésképpen, minden e körül mozog a régióban... Az
izraeli miniszterelnök önbizalmából ítélve, aki azt mondta
nekem egy ideje: 'megpróbálunk együtt élni a szomszéd
államokkal, akikkel nem lehet, azokat kiiktatjuk'. Ez egy irányelv.
A történelem egy fogalma. Miért ne, végül is? De érdemes
tudnunk.
Világos
tehát, hogy zsidó érdekek szerint alakultak a dolgok. A vélekedés,
miszerint a közel-keleti harcok az olajról, anyagi haszonról
szólnának, nem tartható. Nem olajtársaságok emberei ültek és
ülnek a kormányzat kulcspozícióiban, hanem zsidó fanatikusok
(mint Ari Fleischer, Paul Wolfowitz, David Frum, Richard Perle,
Douglas Feith, Eliott Abrams, Irving Libby, David Wurmser stb., tehát
olyanok akik a 1996-os tanulmányt is készítették) és nem
olajtársaságok lobbicsoportjai támogatták a háborút, hanem
legalább 52 olyan cionista szervezet, mint a The Presidents of the
Major American Jewish Organizations (PMAJO), The Zionist Power
Configuration (ZPC), The American Israel Public Affairs Committee
(AIPAC) stb., vagy Haim Saban milliárdos izraeli-amerikai
médiamogul, aki hatalmas összegekkel támogatta a cionista
politikai elitet. Szíria esetében sem hallunk olajtársaságokat
lobbizni (és Szíriának nincs is annyira számottevő olaja),
viszont ugyanannak a zsidó elitnek a munkálkodása látható itt
is, ugyanazért: a zsidó faji érdekért. A legnagyobb és
befolyásosabb zsidó szervezetek, mint az AIPAC vagy ADL és egy
tucatnyi másik szervezet természetesen támogat még egy Szíria
elleni háborút is. Az izraeli Jerusalem Post pedig közben elismeri
az egyértelműt: Izraelnek érdeke Szíria gyengítése. Sőt, ebben
a cikkükben egy korábbi katonai hírszerzőre, Amos Yadlinre
hivatkozva megírják: Izrael számára "életbevágó",
hogy "Teherán-Damaszkus-Hezbollah-tengely" ne győzzön
Szíriában. Az izraeli YnetNews oldalon megjelent írásában a
cionista Shoula Romano Horing is elismeri: cionista érdek a szíriai
káosz fenntartása: "Izrael és Amerika legjobb stratégiája
az lenne, ha egy olyan helyzetet segítene létrehozni, amiben sem
Aszad, sem a felkelők nem elég erősek ahhoz, hogy egymást
legyőzzék katonailag." Korábban maga Netanjahu szintén
elismerte már: Izrael hasznot húz a közel-keleti háborús
eseményekből.
Nem
csak cionista szélsőségesek okolhatók mindezért persze, az arab
világ különböző politikai, vallási, esetleg etnikai ellentétei
és belharcai, illetve a karrierista (nyugati) politikusok
helyezkedései, hatalomépítései mellett ugyanakkor tisztán
kirajzolódik, hogy az egész közel-keleti történetben mindenhol a
domináns erő, a cionisták ujjlenyomatait látjuk, akik izraeli és
zsidó etnikai érdekek szerint alakítanak ki folyamatokat, illetve
amely folyamatok tőlük függetlenül alakultak ki, arra
rátelepednek és faji érdek szerint próbálják azt irányítani.
Ők a folyamatok valódi elitje. Nem számít nekik az ár; a
lemészárolt ártatlan tömegek, gyerekek, romba döntött
társadalmak, felforgatott életterek, a világörökség
elpusztított értékei. Az elvakult, vérszomjas és hatalomittas
fanatizmus uralja ezt a zsidó elitet és ez az elit uralja a nyugati
világot. Az elsősorban általuk kialakított és támogatott káosz
eredménye tehát az a né
Mint
írásom három részéből láthatjuk; a jelenlegi idegen
emberáradat tehát zsidó fanatikusok közel-keleti, zsidó faji
érdek szerinti felforgatásának az eredménye, majd ezen idegen
tömegeknek a letelepedését a diaszpórazsidók támogatják, hogy
ezzel gyengítsenek minket, mint fehér embereket, mint nemzeteket,
mint európai civilizációt - mely minél jobban gyengül, annál
biztonságosabb gazdatest a zsidó parazitizmusnak. Akik pedig ez
ellen felszólalnak, vagy tesznek, azokat az általuk e célból
kiharcolt törvényekkel, börtönnel, zaklatással igyekeznek
elhallgattatni. Ennek részletes ismeretével és a fő ellenség
beazonosításával kell harcunk tovább folytatnunk a szabad,
egészséges, hagyományos Európáért s azon belül
Magyarországért. Csonthegyi Szilárd (Kuruc.info) Kapcsolódó: - A
fehér öngyűlölet pszichológiája a jelenlegi sötét invázió
tükrében - egy történelmi áttekintés - Nincs jogunk unokáink
örökségét elpusztítani csak azért, hogy idegen tömegeknek ma
jobb legyen az élet - Fehérritkítással a sokszínűség felé -
egy zsidó program margójára
Forrás: https://kuruc.info/r/9/148277/
Forrás: https://kuruc.info/r/9/148277/
Zsidó
harapófogóban az európai civilizáció (II. rész)
A
jelenlegi sötét invázió zsidó támogatása
Az
elmúlt időszak egyik legjelképesebb felvétele a sötét invázió
elősegítői és támogatói számára az a valóban szívszorító
kép volt, melyen egy vízbe fulladt kisfiú holtteste látható a
török tengerparton. Ugrott is az érzelmileg, morálisan
manipulatív felvételekre a fehér Európa iránt ellenséges elit,
ahogy a saját fajtájukat pár generáció alatt lecserélni akaró,
öngyűlölő fehér liberálisok is. Mint tudjuk, a fehér emberre
jellemző empátiát, törődést és erkölcsorentációt tudatosan
manipuláló zsidó hatalmi réteg és hű szolgálói a fehér
bűntudattól szenvedő másságimádók, illetve karrierista, sok
esetben joggal feltételezhetően pszichopata politikusok
előszeretettel kendőzik el a beáramló idegen tömegek által
okozott minden problémát emberi érzelmeinkre ható, erőteljes
felvételekkel, mint ez is. Ha ugyanis az érzései befolyása alá
kerül az ember, hajlamos rá, hogy minden észérvet, logikát
félretegyen. Az első rész itt olvasható: Zsidó harapófogóban
az európai civilizáció (I. rész): A jelenlegi sötét invázió
zsidó eredete
A
befolyásoltaknak már ez a norma
A
felvételek szomorú látványa után azért mi próbáljuk meg
használni az eszünket is. Nem sokkal később kiderült ugyanis ki
volt az áldozat: neve Aylan Kurdi, 3 éves volt. 5 éves bátyja,
Galip és anyjuk, Rehan szintén odaveszett. Apjuk Abdullah Kurdi és
családja a Törökország déli határa melletti szíriai Kobani
városából származik, már három éve Törökországban élt,
tehát nem menekült semmi elől sem. Hogy miért akart Európába
jönni? A The Wall Street Journal kiderítette: Kurdi szerdán
kórházi ágyáról nyilatkozva elmondta egy szír rádióállomásnak,
hogy építkezéseken dolgozott napi 50 török líráért [közel
5000 forint], de az nem volt elég a megélhetéshez. Elmondása
szerint nővérére, Teema Kurdira támaszkodtak, aki Kanadában él
és az albérletüket segített fizetni. Kurdi asszony csütörtökön
egy vancouveri külvárosból nyilatkozva elmondta: apjuk, aki még
Szíriában van, javasolta Abdullahnak, hogy menjen Európába, ott
kezeltetni fogait, és hogy találja meg a módját miként hagyhatná
el családja Törökországot. Elmondása szerint három hete kezdett
el testvérének pénzt utalni ezer eurós részletekben, hogy az
utazását segítse. Röviddel ezután testvére telefonált, mondván
az egész családját is vinni akarja, mert felesége egyedül nem
tudja eltartani két fiukat Isztambulban.
Ismét
azt láthatjuk tehát, hogy a felénk áramló idegenek számára
Európa egy terülj, terülj, asztalkám. Kurdi Svédországban
szerette volna igénybe venni az ingyenes fogászati szolgáltatásokat
(ezt egy svéd lap is megerősíti). 4000 eurót (kb. 1 256 000
forint) adott embercsempészeknek, hogy Görögországig vigyék
őket, de mielőtt oda értek volna túl nagy hullámok keletkeztek
és a hajó felborult. Egy felelőtlen apa bajba sodorta családját
a köztudottan veszélyes lélekvesztőkön, mindezt azért, mert
ingyenes svéd fogászati ellátást szeretett volna, és akkor már
persze jöjjön a család is, elvégre ez itt a liberális,
idegenszertő Európa, ahol tapsolva várják a hatmilliárd
elgázosított ártatlan zsidó miatti fehér bűntudatba
belebolondult őslakosok az idegeneket. Nemcsak az apai felelőtlenség
okozta tehát ezt a családi tragédiát, hanem az az üzenet is,
amit ezek a liberálisok és ellenséges elitek küldenek ezeknek az
embereknek. Soha nem szabadott volna Kurdinak és családjának
eldöntenie, hogy Európába jön, úgy éreznie, hogy itt nekik
helyük van - mert nincs. Ezt az üzenetet csak egy szigorúan lezárt
határokkal magát védő Európa tudná közvetíteni, így a
hasonló esetek se történhetnének meg.
Bűntudatkeltés
minden szinten
Az
arcátlan franciaországi zsidó milliomos, Bernard-Henry Lévy, akit
a Jerusalem Post a világ 50 legbefolyásosabb zsidói közül a 45.
helyre tett, és aki aktívan, esetenként személyes látogatásokkal
is támogatta a közel-keleti cionista érdekek szerint zajló
harcokat (tehát egy konkrét felelőse az ottani káosznak) a képek
láttán Európát hibáztatja, és reméli, hogy e képek hatnak
majd az európai kormányokra, hogy azok több idegent fogadjanak be.
Így lett. A megrázó képsorok hatása kiszámítható volt az
empatikus és önfeladásra nevelt fehérek között: egy világhálós
angol petíció, mely még több idegen befogadását és a
"menekültek" megsegítésének növelését sürgeti az
addigi 40 ezer aláíróról a képek hatására immár 435 ezerre
duzzadt. David Cameron a képek és a petíció hatására már meg
is ígérte: még több "szír menekültet" fog Britannia
befogadni; a jelenlegi terv 20 ezer . Franciaországban is volt
hatása a képnek, a franciák többsége már állítólag ala van,
19 éves, előszeretettel pózol és képei alapján jól szórakozik
Európa-szerte, néha halálosan fenyegetőzik és elmondása szerint
volt már börtönben testi sértésért. A katonai múlttal
rendelkező testépítő az elmúlt hónapok migránsturnéja alatt
kalandozott Bulgáriában, Németországban, Dániában,
Svédországban, a Facebook-oldalának idővonala szerint pedig
június végén hazánkon is átvonult, mint a sok szegény üldözött
egyike. Tudjuk: a betolakodók kb. 80%-a ilyen életerős, fiatal
férfi. Mint oldalán láthatjuk, a finneken gúnyolódik és nevet
az eseten a láthatóan önimádó nyomorult. Jól szórakozik,
közben az őshonos fehérek tömegei adakoznak, segítenek és
átengedik életterüket ilyen közveszélyes parazitáknak, mint
Fahad Firas, vagy a már bizonyítottan beszivárgott képzett
terroristák.
Mint írásom három részéből láthatjuk; a jelenlegi idegen emberáradat tehát zsidó fanatikusok közel-keleti, zsidó faji érdek szerinti felforgatásának az eredménye, majd ezen idegen tömegeknek a letelepedését a diaszpórazsidók támogatják, hogy ezzel gyengítsenek minket, mint fehér embereket, mint nemzeteket, mint európai civilizációt - mely minél jobban gyengül, annál biztonságosabb gazdatest a zsidó parazitizmusnak. Akik pedig ez ellen felszólalnak, vagy tesznek, azokat az általuk e célból kiharcolt törvényekkel, börtönnel, zaklatással igyekeznek elhallgattatni. Ennek részletes ismeretével és a fő ellenség beazonosításával kell harcunk tovább folytatnunk a szabad, egészséges, hagyományos Európáért s azon belül Magyarországért. Csonthegyi Szilárd (Kuruc.info) Kapcsolódó: - A fehér öngyűlölet pszichológiája a jelenlegi sötét invázió tükrében - egy történelmi áttekintés - Nincs jogunk unokáink örökségét elpusztítani csak azért, hogy idegen tömegeknek ma jobb legyen az élet - Fehérritkítással a sokszínűség felé - egy zsidó program margójára
Forrás: https://kuruc.info/r/9/148277/
Mint írásom három részéből láthatjuk; a jelenlegi idegen emberáradat tehát zsidó fanatikusok közel-keleti, zsidó faji érdek szerinti felforgatásának az eredménye, majd ezen idegen tömegeknek a letelepedését a diaszpórazsidók támogatják, hogy ezzel gyengítsenek minket, mint fehér embereket, mint nemzeteket, mint európai civilizációt - mely minél jobban gyengül, annál biztonságosabb gazdatest a zsidó parazitizmusnak. Akik pedig ez ellen felszólalnak, vagy tesznek, azokat az általuk e célból kiharcolt törvényekkel, börtönnel, zaklatással igyekeznek elhallgattatni. Ennek részletes ismeretével és a fő ellenség beazonosításával kell harcunk tovább folytatnunk a szabad, egészséges, hagyományos Európáért s azon belül Magyarországért. Csonthegyi Szilárd (Kuruc.info) Kapcsolódó: - A fehér öngyűlölet pszichológiája a jelenlegi sötét invázió tükrében - egy történelmi áttekintés - Nincs jogunk unokáink örökségét elpusztítani csak azért, hogy idegen tömegeknek ma jobb legyen az élet - Fehérritkítással a sokszínűség felé - egy zsidó program margójára
Forrás: https://kuruc.info/r/9/148277/
Jól
érzi magát Európában a betolakodó
Földi
László nemzetbiztonsági szakértő szerint már nem az a kérdés,
hogy terroristák is jönnek-e, hanem hogy milyen hálózatot
építenek itt ki. Valóban, Norvégiában egy 10 fős csoportot
fogtak a nemzetbiztonságiak, közben a bolgár-macedón határon is
fogtak öt főt, akiknek telefonján lefejezett emberek fotói,
dzsihádista imák, Iszlám Állam-jelképek és promóciós videók
voltak. Mikor a határőrség ellenőrizte a koszovói rendszámú
autót, megvesztegetéssel próbálkoztak a "menekültek".
Korábban pedig török nemzetbiztonságiak figyelmeztettek: 3000
kiképzett dzsihádista készül Szíriából és Irakból
Törökországon, majd Bulgárián és Magyarországon át Európába
jutni. A Líbiai kormánytanácsadó Abdul Basit Haroun szintén
figyelmeztetett: militáns IÁ-tagokat is csempésznek Európába a
hajókon. Maga az IÁ is elismerte már, hogy szivárogtatnak
terroristákat Európába ezzel a migránsáradattal. Állításuk
szerint négyezren már itt vannak és Európa-szerte terveznek
akciókat. A Frontex (Európai Határőrizeti Ügynökség) vezetője
Fabrice Leggeri szerint: Sokan szereznek hamis szíriai okmányokat
Törökországban, mert tudják, hogy így menedékjogot kapnak az
EU-ban. Azok, akik e hamis papírokat használják, többnyire arabul
beszélnek. Észak-Afrikából jönnek, a Közel-Keletről de ők
mind gazdasági bevándorlók. [...] A menekültek áramlása
túlterhelte a hatóságokat és nincs biztos fogalmunk arról, hogy
mi ezeknek az embereknek a háttere.
A
szír kisfiú fotójának erős érzelmi hatását felhasználva
persze fehérellenes zsidók is ugrottak, hogy szokásos
manipulációjukkal tegyenek a gyűlölt nemzetek Európája ellen.
Az oroszországi születésű zsidó, Leonid Bershidsky a szintén
zsidó és milliárdos Michael Bloomberg tulajdonában lévő
Bloomberg View (és egyéb lapok) publicistája mióta elhagyta
Oroszországot Berlinben rontja a levegőt, két Putyin- és
oroszellenes írás között igazi zsidó módjára nem felejti el a
fehér európai nemzetek bomlasztásának támogatását sem.
Szerinte Európában "nincs elég bevándorló"; a
megszokott szánalmas agytornával ő is az alacsony őslakos
születésszámmal indokolja az idegenek befogadásának
szükségességét. Természetesen egy gyökértelen zsidó fejében
meg sem fordul, hogy az alacsony születésszám megoldása olyan
folyamatok indítása lenne, olyan politikai, szociális intézkedések
lennének, melyek az elöregedő őshonos európaiak születésszámát
növelnék. Nem, ha kevesebb gyerek születik, nyilván az a
megoldás, hogy formáljuk át Európát egy nem fehér kontinenssé
olyan emberekkel, akik fajidegenek e földrészen, ráadásul
beilleszthetetlenek és súlyosan veszélyesek bűnügyi és
kulturális értelemben egyaránt.
Ronald
Barazon, az európai civilizáció halálos ellenségeinek jól
ismert arcvonásaival
Ronald
Barazon izraeli születésű, jelenleg ausztriai zsidó, a Salzburger
Nachrichten egykori főszerkesztője, jelenlegi publicistája szerint
Európának szüksége van a "szír gyerekek nevetésére",
elvégre egy elöregedő népességnek idegenek kellenek, nem inkább
több saját gyerek. A világhálón található fotók tanúsága
szerint az osztrák politikai elittel jó kapcsolatban lévő Barazon
cikkében így ír: A politikusok és a társadalom egésze teljesen
hülye, ha nem látják meg Európa számára a nagy lehetőséget a
menekültek beáramlásában. [...] A bevándorlás a siker
bizonyított receptje. Az USA, a világ legsikeresebb gazdasága a
világ minden tájáról jövő menekültek által épült. Izrael,
egy minimális területtel rendelkező ország befogadott 750 000
menekültet Oroszországból a 90-es években és az egyik
leggazdagabb ipari államnak számít. Persze manipulál és hazudik
az aljas zsidó: köztudott, hogy az Oroszországból Izraelbe áramló
tömegek nem menekültek voltak, hanem bevándorlók, és nem is
akármilyenek: alijázó zsidók. Még a Wikipédián is van róla
szócikk. A faji alapon zsidóknak (és csak zsidóknak)
állampolgárságot adó Hazatérési Törvény keretében történt
mindez a Szovjetúnió határainak megnyitásakor. Zsidók telepedtek
le zsidók között és Barazon szerint ez jó példa arra, hogy
Európa fajidegen tömegeket fogadjon be. (Persze Izrael gazdasági
jóléte az amerikai dollármilliárdokból ered, melyet a cionista
elit amerikai adófizetőktől folyósít át Izraelnek - katonai
támogatásként is.) Az Egyesült Államok szintén nem volt soha
multikulturális, a súlyos zsidó nyomásra született 1965-ös
liberális bevándorlásitörvény-módosításig a lakosság kb.
90%-a fehér volt, a korábbi bevándorlás is nemcsak hogy fehér,
de azon belül is elsősorban angolszász, nyugat-európai fehér
embereket részesített előnyben. Ilyen szánalmas trükkökkel
győzködi az osztrákokat tehát a zsidó, hogy azok elfogadják
saját civilizációjuk átformálását, etnikai felforgatását.
Az
Európai Bizottság gazdasági és pénzügyi biztosa, a zsidó
Pierre Moscovici szintén beveti tekintélyét az európai
civilizáció felforgatásának érdekében. A Reuters őt idézi:
Európa nem válaszolhat a közel-keleti és afrikai menekültek
beáramlására nacionalizmussal, mert az emberi jogokkal törődni
része az európai identitásnak. [...] Válaszunknak összhangban
kell lennie történelmünkkel és értékeinkkel, összhangban
azzal, amiről Európa szól. [...] Európainak lenni azt jelenti,
hogy törődünk az emberiséggel és emberi jogokkal. Ha a
gazdaságot nézzük, nem látom ezt az ellentmondást. Néhány
országnak, mint Németországnak gazdasági szüksége van a
bevándorlásra. [...] Mikor a világ és Európa ilyen drámával
találja szembe magát, a válasz sosem lehet nacionalista. Sose
szabad lezárni a határokat. Soha. [...] Orbán úr Európa
keresztény identitásáról beszélt. Vitatható, hogy Európának
csak egy keresztény identitása lenne. Sose hittem ezt. De ha ezt is
gondoljuk, segíteni azt, aki szenved, része a keresztény
értékeknek, a zsidó-keresztény értékeknek. Szerencsénkre
megtudhattuk egy zsidótól, mit jelent Európa és az európai
értékek. A jellemző morális manipulálást végzi ő is, mint a
zsidók általában teszik. Nem hallani tőle, hogy Izrael esetleg ne
emeljen kerítéseket, hogy fogadjon be embereket. Nem, mi európaiak
vagyunk csak erkölcsileg kötelesek az egész világgal azonosulni,
ne is gondoljuk, hogy van saját csoportunk, melynek vannak etnikai,
kulturális érdekei és céljai, ezekkel sokszor ütközik más
csoportok célja és érdeke, amelyekkel szemben nekünk védekezni
kell. Ha már "emberi jogok", a saját népünk, fajtánk,
kultúránk, civilizációnk védelme azt gondolom alapvető emberi
jog és kötelesség.
A
The Forward címlapokon ismeri be a zsidók vezető szerepét:
"stratégiai érdek" a bevándorlás támogatása
A
zsidó ügyeknek szentelt és teljesen zsidó The Forward címlapon
jelenti be: "Zsidó csoportok vezetik a nyomást, mely megnyitja
az ajtót a szír menekültek előtt". Nem ez az első eset,
hogy a lap a zsidók általi idegen bevándorlás elősegítésével
henceg. Egy korábbi cikkük címe: "Zsidók egyesülnek a
bevándorlási reform iránti nyomásban". Ebből az írásból
megtudjuk, hogy befolyásos és tehetős zsidó szervezetek egyesült
erővel lobbiznak a még több bevándorlóért - persze nem
Izraelbe, azt mint "zsidó államot" támogatják, annak
kerítéseivel együtt. Csak nekünk, megvetett fehér nemzeteknek
szánják ezt az áldást. A Hebrew Immigration Aid Society (HIAS)
elnöke ki is jelenti a cikkben: "ez nekünk stratégiai
érdekünk". Az ember azt hinné, hogy menekültek befogadása
amolyan humanitárius dolog, de persze a zsidó stratégiát lát
benne. Ha felidézzük például Stephen Steinlight, egy másik
befolyásos bevándorlást támogató zsidó szervezet, az American
Jewish Committe egykori igazgatója által elmondottakat, miszerint a
fehér gazdanépbe áramló idegen fajú bevándorlás a zsidó
közösségnek egy "oszd meg és uralkodj" helyzetet
teremt, máris világos lesz a stratégia. Szintén a The Forwardban
jelent meg a napokban Deborah Lipstadt, a híres
holokausztpropagandista cikke, melyben természetesen ő is támogatja
az idegen beáramlást fehér országainkba. Jellemző módon a
holokausztról hallucinál és morálisan manipulál benne: Mint a
zsidó történelem tanulója, számomra a szenvedő ártatlanok
kétségbeesett menedékkeresése fájó. Évekkel ezelőtt a
holokauszt felfedezését azzal kezdtem, hogy megismertem az amerikai
reakciót. Megdöbbentem a mélységes ellenszenven, amit amerikai
hivatalnokok és bürokraták tanúsítottak a zsidó bevándorlók
iránt. Felállítottak - David Wyman szavaival - "papír
falakat", hogy kirekesszék az idegeneket. A zsidók el lettek
utasítva csak azért, mert zsidók voltak, még ha ez azt is
jelentette, hogy koncentrációs táborokba kerülnek. Látva Aylan
élettelen testét a partra sodorva, ki nem töpreng közülünk
rajta: ismétli magát a történelem?
Vajon
mit gondol, Izrael hogy kéne álljon a szír menekültekhez? Ezt is
megtudjuk: Mi a helyzet Izraellel? Egy ritka személyes fordulatként,
szinte már egyetértek Benjamin Netanjahuval, hogy ne fogadjon be
menekülteket. Izrael kimerítő orvosi segítséget adott szíreknek
a véres polgárháborúban. Sokan közülük, noha hálásak,
eltitkolják, hogy Izrael segítette őket, és ezt azért teszik,
mert Szíria polgárai nyíltan ellenségesek Izraellel. Akkor hát
hogy nyissa ki ajtaját Izrael a szír menekülteknek? Hogy derítse
ki Izrael, hogy a menekülők tömege között nincs-e olyan, akinek
köze van szélsőséges csoportokhoz, melyek Izraelt bántani
akarják? Nem lenne lehetséges befogadni pár ezret, akiket
megfelelően és alaposan átvilágítottak? Nem küldene ez üzenetet
Izrael zsidó értékek iránti elkötelezettségéről? Ha kevert
érzéseket fedez fel kérdéseimben, helyesen teszi. Tehát a
napokban egyébként pont a szírek ellen kerítést emelő Izrael
nem igazán kell, hogy befogadjon akárkit, mert azok talán
ellenségesek, illetve ha be is fogad, azt egy adott számú, jól
kiválogatott emberrel tegye, azt is azért, hogy "üzenetet
küldjön", úgy tessék-lássék. Hogy a fehér nemzetekre már
eddig is veszélyes idegenek esetleg a mi népünket bántják, vagy
hogy már bizonyítottan vannak köztük konkrét, képzett
terroristák, az nekünk nem kell, hogy számítson.
Holokausztozó
zsidók: Frölich, Roth, Greenblatt, Stroehlein Nem ő az egyetlen,
aki holokausztról hallucinál. A The New York Times szerint, akik
ellenzik a jelenlegi idegen bevándorlást, azért teszik, mert
nincsenek tisztában a holokauszttal. A lap megszólaltat pár zsidó
vezetőt, köztük magyarországit is, akik persze támogatják az
idegenek befogadását. (Izrael kapcsán nem halljuk őket
nyilatkozni.) Az idézetekben az egyébként célszerűnek tűnő
cseh megoldásról van szó, amikor azok a migránsok azonosításának
és családtagok számontartásának céljából kezükre számokat
írva jelölték meg őket: 'Szörnyű volt látni a képeket,
melyeken a rendőrség számokat ír emberek karjaira' - mondta
Frölich Róbert, Magyarország főrabbija. 'Auschwitzra
emlékeztetett. Aztán embereket vonatokra rakni fegyveres őrök
által, hogy táborokba legyenek szállítva, ahol bezárják őket?
Persze, hogy a holokauszt visszhangzik ebben'. 'Feledékenyek
lehetnek, mert ki tenne ilyet ha lenne bármilyen történelmi
emlékezete' - mondta Kenneth Roth, a Human Rights Watch ügyvezető
igazgatója. 'Elképesztő, tényleg. Mindenképp, a vonatok látványa
a holokauszt rémálmait idézi fel'. Vannak, akik szerint az, hogy
nem volt szándékos, még ijesztőbbé teszi a dolgot, rejtélyes
történelmi elrugaszkodást mutatva pont azokon a helyeken, ahol a
holokauszt a legnagyobb pusztítást okozta.
'Igaz
lehet, hogy nem tudták, de az érzéketlensége és tudatlansága a
cselekedetük által felidézett képeknek döbbenetes;
gyomorforgató' - mondta Jonathan Greenblatt, a Rágalmazásellenes
Liga országos igazgatója New Yorkban. 'Nehéz megérteni, miként
veszítik el emberek a történelmi érzéküket ilyen gyorsan' -
mondta Andrew Stroehlein, a Human Rights Watch európai
médiaigazgatója. 'Mind azt mondjuk, hogy megtanultuk a történelem
leckéjét, de ahogy elfordulunk e kétségbeesett emberektől, akik
szörnyű helyzetetek elől menekülnek azt feltételezi, hogy nem
tanultuk meg a leckét egyáltalán.' Frölich nem az egyetlen zsidó
hazánkban, aki a jó holokausztos érzelmi manipulálást sem
feledve kiáll a betolakodók mellet. Külföldi lapokból kell
megtudnunk, hogy még az EMIH egymilliós gyógyszeradománya előtt
Radnóti Zoltán, a Mazsihisz rabbitestületének elnöke gyűjtést
szervezett az idegeneknek. A zsidó Jewish Telegraphic Agency számol
be róla: Magyarországi zsidók 5000 USA dollárt [közel másfél
millió forint] és kb. fél tonna ételt és nem romló dolgokat
gyűjtöttek a közel-keleti menekülteknek. 'Jelenleg 100 és 150
közötti azon zsidók száma, akikről tudom, hogy részt vettek a
folyamatban' - mondta Radnóti Zoltán, a Mazsihisz rabbitestületének
elnöke. [...] A holokauszt tanulságait felhozva, több jelentős
európai rabbi, köztük Franciaország főrabbija, Haim Korsia és
Britannia korábbi főrabbija, Jonathan Sacks ösztökélték az
európai kormányokat, hogy bánjanak a menekültekkel jóságosan és
találjanak a helyzetükre megoldást. 'Mint kelet-európai zsidók,
tudjuk, milyen érzés menekülni otthonainkból' - mondta Radnóti a
JTA-nak.
Nem
világos, hogy zsidók pénzéről van-e szó, vagy ők csak a
gyűjtést végezték-e, a pénz meg magyaroktól jött (a cikkben
gyűjtésről van szó, nem adakozásról), mindenesetre jó tudni,
hogy ilyen jóságos zsidóink vannak, bár nem emlékszem, mikor
segítette a Mazsihisz vagy Radnóti a magyarságot. Két követelőzés
és antiszemitázás között talán lenne rá idejük. Ismét meg
kell jegyezni: se a franciaországi, se az angliai, se a hazai zsidó
vezető nem tudni, hogy Izraelt felszólította volna a kerítésekkel
távol tartott vagy deportált bevándorlók jóságos bánásmódjára,
vagy éppen amikor etióp nőket oltottak be fogamzásgátlóval azok
tudtán kívül, nehogy még a végén szaporodjanak a "zsidó
államban". Az említett Jonathan Sacks írása (itt olvasható)
zömét a holokausztozás és bűntudatkeltés, a fehérek
empátiájának manipulálása teszi ki. Képmutató módon elvárja
a fehér embertől, hogy szeresse és befogadja az idegent, holott a
zsidó hagyományok nagyon szigorúan megkülönböztetik a bel- és
külcsoport határait - faji alapon. Sacks támogatja a World Jewish
Relief zsidó szervezet kampányát, mely Európa elsötétítését
célozza, mindezt persze morális köntösbe bújtatva, de Izraeltől
ők se kérik az idegenek befogadását. Zsidó vezetőkként pedig
hatásosabb lenne a saját fajtájukra nyomást gyakorolni, ehelyett
szokásos módon csak a fehér nemzetektől várják el, hogy
keveredjenek. Oldalukon világossá teszik: ők egy zsidó szervezet
és zsidók boldogulásáért küzdenek, zsidó érdekek szerint.
Persze a gazdanépek, és félt, megvetett fehér nemzetek gyengítése
is zsidó érdek. Ezért sem munkálkodnak azon, hogy Izraelt
"gazdagítsák" a "sokszínűség áldásával".
Természetesen nem csak az egykori főrabbi Sacks, de a jelenlegi,
Ephraim Mirvis is támogatja a sötét inváziót.
A
holokausztozás visszatérő elem a zsidóknál, amivel a
bevándorlást támogatják. Tudják jól, hogy a fehérek már
régóta kondicionálva vannak rá, hogy a "zsidók szenvedései"
és a "holokauszt" hallatán bűntudatuk legyen. Julian
Borger a The Guardian diplomáciai szerkesztője is felmenői
állítólagos történetével próbálja az olvasóit befolyásolni,
elvégre ha nem akarja valaki, hogy idegenek tömegei elárasszák a
nemzetét, az asszisztál egy új holokauszthoz. "Szégyelld
magad, csúnya gój, most pedig vezeklésül fogadd be ezt az idegen
tömeget, hogy etnikai szöveted végérvényesen felbomoljon és
többé ne tudd magad megszervezni a zsidó elit ellen!" - ha
tisztességesek lennének, akár ezt is mondhatnák, de ilyet tőlük
ne várjunk. Olyannyira a holokausztpropagandával vegyítik a zsidók
ezen invázió támogatását, hogy az egykori "náci rezsim
elől menekülő" angliai zsidók egyesülete is lobbizik a
kormánynál, hogy az fogadjon be még több idegent. Szintén a
Jewish Telegraphic Agency beszámolója szerint a Mazsihisz
Budapesten állított fel gyűjtőpontokat, ahonnan az ételeket
vitték, így valószínű, hogy a pénzt se saját zsebből dobták
össze. A cikk megemlíti azt is, hogy az olaszországi zsidó
közösség Milánóban még a holokausztmúzeumot se volt rest
felajánlani, hogy ott szálljanak meg az idegenek. Brüsszelben
Menachen Margolin Chábád Lubavics-rabbi és az Európa Zsidó
Egyesület lobbicsoport elnöke egy rabbidelegációt tervez vezetni,
hogy ételt osztogasson az idegeneknek. Megismerhetünk a cikkben egy
másik magyarországi születésű, de Ausztriában élő zsidót,
Kaldori Júliát, aki a Wina nevű bécsi hetilap szerkesztője, mely
a helyi zsidó közösség lapja. A The Forwardban írt véleménycikke
szerint "zsidó kötelesség" a beáramló idegenek
segítsége és a migránsok láttán ő is a holokausztról
képzelődik: gyerekeket
- tervezték... Ami különösen szívszorítóvá teszi a dolgot, az
az, hogy pár percre a várostól van Oxford, ahol több mint tíz
éven át arab paraziták egész bandájvonatok,
kézre írt számok, drótkerítések. Elmondása szerint
csatlakozott az önkéntesekhez Budapesten, és ő is elismeri "sokan
közülük zsidók". Nyilván a Migration Aidre utal, mely már
eddig is gyaníthatóan jelentősen zsidó volt (lásd itt, vagy
itt). Köszönjük a megerősítést! Mondani sem érdemes már:
Izrael menekültellenes új kerítését és a befogadás ottani
elutasítását szóra sem méltatja.
Sajnos
a jelenlegi európai kereszténység is súlyosan beteg és nagyon
sokszor nemzet- és fajáruló vezetők saját gyülekezeteiket is
arra ösztökélik, hogy a kígyót öleljék magukhoz.
Tulajdonképpen a korábbi írásomban részletezett zsidó
fehérellenes pszichológiai hadviselés erkölcsi és érzelmi
hatását erősítve. A szír fiúról készült képek az angol
Thame város egy gyülekezetét is arra késztették, hogy az "tegyen
valamit". Gyertyát gyújtottak, imádkoztak, majd megbeszélték
mit tehetnének: gyűjthetnének pénzt, akinek van birtoka,
kiadhatná a "menekülteknek", esetleg befogadhatnának
gyerekeket - tervezték... Ami különösen szívszorítóvá teszi a
dolgot, az az, hogy pár percre a várostól van Oxford, ahol több
mint tíz éven át arab paraziták egész bandájvonatok, kézre írt
számok, drótkerítések. Elmondása szerint csatlakozott az
önkéntesekhez Budapesten, és ő is elismeri "sokan közülük
zsidók". Nyilván a Migration Aidre utal, mely már eddig is
gyaníthatóan jelentősen zsidó volt (lásd itt, vagy itt).
Köszönjük a megerősítést! Mondani sem érdemes már: Izrael
menekültellenes új kerítését és a befogadás ottani
elutasítását szóra sem méltatja.
a
legalább 370 kislányt erőszakolt meg; 11 éveseket országszerte
árultak más araboknak pénzért, 12 éveseket ejtettek teherbe,
heroinnal mérgezték őket engedelmességre, a hatóságok szerint
is erőszakosan deviáns módon bántalmazták és csoportosan
erőszakolták meg ezeket a fehér gyerek- és fiatalkorú lányokat
tömegesen. Mindezt tehát pár percnyire Thame-től, ahol most ezek
a fehér bűntudatba és beteges, ellenséges elitek által
manipulált empátiába belebolondult nyomorultak még több idegent
akarnak letelepíteni - ugyanonnan, ugyanabból a kirívóan
közveszélyes, aberrált közel-kelea legalább 370 kislányt
erőszakolt meg; 11 éveseket országszerte árultak más araboknak
pénzért, 12 éveseket ejtettek teherbe, heroinnal mérgezték őket
engedelmességre, a hatóságok szerint is erőszakosan deviáns
módon bántalmazták és csoportosan erőszakolták meg ezeket a
fehér gyerek- és fiatalkorú lányokat tömegesen. Mindezt tehát
pár percnyire Thame-től, ahol most ezek a fehér bűntudatba és
beteges, ellenséges elitek által manipulált empátiába
belebolondult nyomorultak még több idegent akarnak letelepíteni -
ugyanonnan, ugyanabból a kirívóan közveszélyes, aberrált
közel-keleti fajból. Amikor a szomszéd városból jöttek e
szörnyű hírek, az valahogy nem sokkolta eléggé a gyülekezetet,
hogy az "tegyen valamit". Azok csak fehér lányok voltak,
a saját csoportunkért felelősséget érezni pedig rasszista dolog.
Ismét azt látjuk, hogy nem őszinte humanizmus hajtja ezeket a
fehéreket, hanem egy beidegződött fehér öngyűlölet mely a
külcsoportot segíti a démonizált belcsoport rovására (pont
olyan zsidók által manipulálva, akikről ebben az írásban is
olvashatunk). Mint az angliai arab perverzek ügyködéséről már
korábban megírtam részletesebben: országszerte akár az
egymilliót is elérheti a megalázott fehér gyerekek száma egy
képviselő szerint, gyakorlatilag kizárólag arab bandák által.
Fontos megérteni: ezek nem kiragadott esetek, ezek a tendenciózus,
statisztikailag felülreprezentált folyamatoknak a példái.
Sajátjaink megvédése pedig sokkal inkább morális kötelességünk,
mint kényelmes életet biztosítani idegeneknek, akik nemcsak hogy
veszélyesek a mieinkre, de akikről azt sem tudjuk kik is ők
valójában. Az érv, miszerint "nem mindegyik olyan" nem
elfogadható: ha magára a csoportra arányaiban jellemző az ami
nekünk árt, nemzeti érdek azt a csoportot távol tartani a mi
közösségünktől - ráadásul, a civilizáltabb tagjaik is
hozzájárulnak ahhoz, hogy demográfiailag pár generáció alatt
kiszorítsanak minket életterünkből.
Páran
az oxfordi nagy formátumúakból
Vitájukban
a Migration Aides Zsohár is csak mosolyog, mikor Toroczkai a svéd
siralmas nemierőszak-statisztikákról beszél, nyilván ez
megmosolyogtató dolog - az, hogy gyerekek, fiatalok tömegeit
alázzák és bántják ezek a degenerált paraziták. Korábbi
írásomban részletesebben kitértem a svéd adatokra, melyeket a
liberálisok által szeretett Amnesty International illetve a BRǺ
(Svéd Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács) hivatalos oldaláról
vettem. Ezen Zsohár mosolyog, nyilván nem hiszi el. Persze aki
érzelmi alapon működik, megteheti, hogy kínos dolgokat "nem
hisz el", vagy ami érzelmileg kellemetlen babusgatott
"menekültjeivel" kapcsolatban, azokat egyszerűen
figyelmen kívül hagyja. Logika, analitikus, tényeket, adatokat,
statisztikákat, tendenciákat, jellemző folyamatokat elemezni,
figyelembe venni "rasszista" dolog, mert a valóság nem
liberális utópia. Ugyanez a félresöprés, félrenézés volt az
oka annak az elképesztő méretű arab pedofil parazitizmusnak, ami
az angoloknál már sok éve folyik, melyről szintén részletesebben
írtam. Megfigyelhető - és egyáltalán nem meglepő -, hogy
ezeknek az öngyűlölő fehéreknek a többsége nő, illetve
feminin, nyegle "férfi". A nőkre jellemző gondoskodó
ösztön egy egészséges társadalomban fontos szerepet töltene be,
de egy fajilag kevert, ellenséges (és idegen) elitek által
manipulált légkörben ez az eredetileg tisztelendő, de mára már
kificamodott, degenerálódott ösztön ilyen öngyilkos folyamatokat
támogat. Erre pedig még rájön az öngyűlölet, a belcsoportért
való felelősség érzésének, a nemzetvédelemnek a
patologizálása; a fehér múlt és egész faj démonizálása
(rabszolgaság, holokauszt stb.) pedig azt erősíti ezekben a
manipulált tömegekben, hogy a fehér ember aljas, ha szenved, azt
megérdemli, a külcsoport édekét a belcsoport érdeke fölé kell
helyezni, másként ugyanis "rasszista" lenne, az pedig a
leggonoszabb dolog. Sőt, már eleve a belcsoport meghatározása is
megvetendő, rasszista dolog, hiszen mindenki csak "egyén".
Ennek a folyamatnak a kialakulását és fajtánk szellemi
megmérgezőit mutattam be a korábbi írásomban.
A
helyzet iróniája, hogy míg az ilyen patologikusan individualista,
beteg liberálisok képtelenek a biológiai valóságot látni,
mondván ezek az idegenek is "ugyanolyan emberek, mint mi",
addig ezeknek az embereknek eszük ágában sincs saját magukat
egyéneknek tekinteni, az ő belcsoport-külcsoport különbségtételük
erős és világos: vannak ők és vagyunk mi. Beilleszkedni nem
tudnak, nem akarnak, kis országot alakítanak ki a mi országainkban,
s mivel egyre többen alkotják ezt az árnyékországot, az új
jövevényeket már nem is kényszeríti semmi sem a gazdanépbe való
beilleszkedésre, ők a saját közösségükbe fognak beilleszkedni.
Szintén jellemző, hogy a bűnelkövetésük is a külcsoport felé
irányul, nem csak a gazdasági, de a nemi erőszak is. Míg
életvitelük a saját közösségeikben zajlik, addig ha prédára
kell vadászni, a külcsoportot veszik célba. Mint korábbi
írásomban idéztem egy arabtól, aki Svédországban erőszakolt
meg svéd lányt, az arab lányoknak az erőszak "szégyen
lenne", míg a svéd lányoknak ez "nem nagy ügy".
Ismét: külcsoport-belcsoport különbségtétel, parazitizmus és a
befogadó nemzet prédának tekintése a jellemző. Míg ezek az
öngyűlölő liberálisok saját fehér fajtájuktól várják el,
hogy egyénekként tekintsenek az idegenekre, nem mint egy
külcsoportra (mely, mint láthatjuk, súlyosan veszélyes ránk:
bűnözési, demográfiai értelemben egyaránt), addig pont az
általuk babusgatott idegenek az igazán rasszisták, mert ők nem
csak különbséget tesznek csoportok között (helyesen), mint a
fehér hazafiak is, de ők a külcsoportot sértik, bántják, azt
prédaként kihasználják, annak asszonyait, gyerekeit szexuálisan
megalázzák. Nem a faji különbségtétel és nemzetvédelem az
igazi rasszizmus, hanem ez a faji alapú parazitizmus, mert az
valóban, tudatosan a külcsoport sérelmére irányul.
E
közveszélyes paraziták kirívóan hajlamosak a nemi erőszakra,
mint tudjuk, főleg gyerekek és fiatal lányok ellen. Ezt történt
többek között egy hónapja is Németország Chemnitz városában,
ahol egy 7 éves kislányt erőszakolt meg egy degenerált
(videobeszámoló itt), a körözés leírása alapján észak-afrikai
bevándorló. Hallottunk erről bármit is az apai felelőtlenségből
meghalt gyerekek miatti Európa-szégyenítés közepette? Az
ellenséges zsidó média számára ez a 7 éves fehér kislány csak
egy eldobható, lecserélhető elem, az ő szenvedése nem számít,
mint ahogy azoké a gyerekeké, fiataloké sem, akiket szintén az új
"menekültek" erőszakoltak meg Németországban és
korábbi írásomban említettem néhányuk esetét (a német
sajtóból lásd ezeket itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt és
itt), de ebben a cikkben például arról olvashatunk, hogy egy 18
éves néger "menekült" átvágta nemrég egy idős olasz
pár torkát. Ezeknek, vagy a korábbi évtizedekből temérdek, sok
esetben halálos áldozatoknak nincs arca, nincs szimbolikus fotó
róluk, ami bejárja az egész világot. Csak névtelen, arctalan
fehér emberek. Európa jobb, ha megszokja ezt a szerepet, vagy, ami
a fehér emberhez méltó hozzáállás: ideje lenne lábra állni
végre és megvédeni saját gyermekeinket, szüleinket, fajtánkat,
hagyatékunkat, életterünket. Senki más nem fogja ezt helyettünk
megtenni.
"Isten
hozott, menekültek!"
A
fentebb részletezett fehérellenes zsidó megnyilvánulásokra
példát szinte napi szinten lehet találni. Mint láthatjuk,
Európa-szerte zsidók, köztük vezető és befolyásos zsidók
egybehangzóan és aktívan támogatják Európa átformálását egy
valaha (és még részben) homogén nemzetek Európájából egy
teljesen összekevert, idegen fajok és faji érdekek között
őrlődő, gyökértelen masszává, miközben Izrael maradhat a
kerítéseivel és idegenellenességével. Ez a fajta arcbamászó
képmutatás csak akkor érthető meg, ha felfogjuk: a zsidó nem
azonosul a gazdanéppel. A zsidó nem tartja magát "egyénnek"
aki az egész világgal azonosul, a zsidó a zsidó múlttal és
identitással azonosul. Számára a zsidó érdek számít: a
gazdanép felbomlasztása, annak összetartásának, homogén etnikai
érdekképviseletének gyengítése pedig zsidó érdek. Nincs ebben
tehát semmi ellentmondás. A zsidó bomlaszt, hogy saját összetartó
csoportjának előkelő pozícióját megőrizze a sok "egyén"
között. Ahogy a folytatásban látjuk majd, miközben ez az
ellenséges csoport a gazdanépeket bomlasztja, annak önvédelmi
reflexeit elitstátuszából adódóan sikeresen kriminalizálja, a
saját fajtáját militánsan védi.
(Folytatjuk)
Csonthegyi Szilárd (Kuruc.info)
Kapcsolódó:
- A fehér öngyűlölet pszichológiája a jelenlegi sötét invázió tükrében - egy történelmi áttekintés
- A fehér öngyűlölet pszichológiája a jelenlegi sötét invázió tükrében - egy történelmi áttekintés
- Nincs jogunk unokáink örökségét elpusztítani csak azért, hogy idegen tömegeknek ma jobb legyen az élet
- - Fehérritkítással a sokszínűség felé - egy zsidó program margójára
- Forrás: https://kuruc.info/r/9/148227/
Zsidó
harapófogóban az európai civilizáció (III. rész)
Zsidóknak
militáns fajvédelem - gójoknak szájzár és börtön
Forrás: https://kuruc.info/r/9/148277/
Mint
láthattuk jelen írásom első részében, a nyugati világ felett
súlyos befolyást, sok esetben konkrét irányítást élvező zsidó
elit etnikai érdekei mentén alakította a közel-keleti háborúkat,
folyamatokat, melynek eredménye a jelenlegi Európát ellepő
emberáradat. A második részben láthattuk, hogy zsidók, legyenek
azok civilek, tömegek véleményének formálására képes
újságírók, médiabeli személyiségek, aktivisták,
nyomásgyakorló és lobbicsoportok, egybehangzóan támogatják
Európa elárasztását és végleges átformálását. Érthető; a
történelem folyamán mindig a zsidó törekvések nyakára lépő
fehér ember és homogén, öntudatos fehér nemzetek gyengítése,
etnikai és morális, kulturális bomlasztása biztosítja a zsidó
elit befolyásának, uralmának megtartását, illetve további
kiterjesztését. Azonban mindig voltak és lesznek olyanok, akiket
nem lehet manipulálni; ellenük agresszívabb és nyíltabb
támadással védik felforgató, hatalomépítő törekvéseiket,
mint törvények és szabályozások kiharcolásával.
A
tanulmány első része: Zsidó harapófogóban az európai
civilizáció (II. rész): A jelenlegi sötét invázió zsidó
támogatása
A
tanulmány második része: Zsidó harapófogóban az európai
civilizáció (I. rész): A jelenlegi sötét invázió zsidó
eredete
Az
igazi fajvédelem
A
francia író és történész Hilaire Belloc 1922-es, A zsidó című
könyvében úgy vélekedett a zsidók állampolgárságáról, hogy:
Nélküle úgy érzi magát, mint a béna. Ő - saját nézete
szerint - csak akkor védett egy lappangó ellenségesség
hátrányától, ha az [állampolgárság] megvédi, és így ő meg
van győződve afelől, hogy a világ tartozik neki a teljes
állampolgárság ilyetén védelmével minden közösségben, ahol
éppen tartózkodik, miközben megtartja saját nemzetének tagságát.
[...] Amit a zsidó akart, az nem annak a büszkesége, hogy magát
angolnak, olasznak, hollandnak nevezhesse. Ez iránt teljesen
közömbös volt. Amit a zsidó akart, az nem annak az érzése, hogy
ő is olyan, mint mások - az utálatos lett volna számára -, amit
ő akart, az a védelem. Idővel aztán annál is többet akart. A
jogi egyenlőség már nem volt elég, mások jogait (azokét, akik
neki egyenlőséget adtak) akarta korlátozni saját idegen
csoportjának védelmében. Mint látni fogjuk, a zsidók saját
csoportjukat célzó jogos bírálatának cenzúrája úgy lett
később sikeres nemzetközi szinten is, hogy azt morális köntösbe
burkolták, univerzális "emberi jogok" érdekében és
ilyen-olyan "fóbiák" visszaszorításaként. Britannia
esete szolgáltat erre jó példát.
A
második világháborút követően Britanniában a zsidók
támogatták a vérengző Irgun britellenes kampányát
Palesztinában. Egy zsidó történész, Geoffrey Alderman 1983-as, A
zsidó közösség a brit politikában című könyvében elismertek
szerint britanniai zsidók bőkezűen pénzelték fegyverek
beszerzését brit csapatok ellen harcoló zsidó földalatti
alakulatok számára. A zsidó britellenes terrorizmus 1946-ban King
David hotel Irgun általi felrobbantásához vezetett, mely brit hadi
központ volt akkor. Egy évvel később pedig szintén ők
elrabolták a Hírszerzési Hivatal két tiszthelyettesét Clifford
Martint és Mervyn Paice-t. Összeverték, majd felakasztották őket.
Ennek eredményeként Britanniában fellángolt a zsidóellenesség
és támadások is történtek. A briteknek újra kellett gondolniuk
a hazájukban élő zsidók gazdanép iránti lojalitását. Mindezek
hatására a zsidók reakciója nem az volt, hogy igazodjanak a
britekhez, hanem az, hogy megpróbálták betiltatni az
antiszemitizmust (értsd: azok jogos haragját). A zsidó
kommunistákkal teli Munkáspárt szolgálta ehhez a fő erőt a
40-es és 50-es években. A King David hotel felrobbantása után
zsidó delegációk megkíséreltek elfogadtatni egy határozatot "az
antiszemitizmus törvényen kívül helyezéséről" az éves
Munkáspárt-konferencián. A hotel felrobbantása miatt viszont a
zsidóság vesztett pár barátot a Munkáspárton belül is, így ez
nem lett elfogadva. Majd később, mikor a tiszthelyetteseket
kivégezték ismét a zsidóellenes hangulatra reagálva egy újabb
kísérletet tettek a zsidók az antiszemitizmus kriminalizálására,
de ezt is elutasították 1948-ban.
Zsidóellenes
hangulat
1947-ben
A Board of Deputies of British Jews zsidó szervezet már 1945 óta
próbált megfogalmazni egy "csoportrágalmazási törvényt",
ami átmenne a parlamenten. 1952-ben a zsidó képviselő, Harold
Lever kiharcolta, hogy ötven év után először szigorítsanak a
rágalmazási törvényen. 1965-ben a zsidó Frank Soskice volt az,
aki a "csoportrágalmat" igazán büntethetővé tette a
Race Relations Act 1965 című elfogadott törvénytervezettel,
melyet ő verekedett át a parlamenten. Ez már "azt célozta,
hogy kriminalizálja a faji diszkriminációt". Ez megalkotta a
Race Relations Board nevű parlamenti bizottságot, amelynek
hatásköre volt a faji viszonyokkal foglalkozó vizsgálatok,
felmérések készítése, és ennek eredményei hatással voltak a
törvényhozásra is. Mint az jellemző, az igazgatóság elkezdett
"független" kutatókat felkérni ilyen felmérések
készítésére, melyek közül a legnagyobb hatású volt a
Political and Economic Planning (PEP) melynek "filozófiája és
metodológusa a szociológiában és annak értékeiben gyökerez".
Bár más területekkel is foglalkozott, fő területe a faji
viszonyok volt, Faji hátrány című, 1977-es kiadványukat a "faji
viszonyok bibliájá"-nak is nevezik és Ray Honeyford kutató
szerint: "nem túlzás azt állítani, hogy munkájuk e téren
messze a legnagyobb forrása információknak, ötleteknek és
véleményeknek ami a faji viszonyokat és az etnikai kisebbségek
tapasztalatait illeti Britanniában."
A
PEP azonban korántsem volt független, a Bevándorlók
Nemzetközösségének Bizottsága (NCCI) kezdetektől fogva szorosan
kapcsolódott hozzájuk, a NCCI pedig a feketék és
dél-kelet-ázsiaiak érdekképviselete volt, melyet 1965-ben
kineveztek a kormány tanácsadóinak a bevándorlók
integrációjához, így az átalakult Közösségi Kapcsolatok
Bizottsággá és olyan ügyvédek voltak soraikban, mint a zsidó
Anthony Lester, akit ugyan senki sem választott meg, de
Wikipédia-oldala szerint is "Britannia faji viszonyaival
kapcsolatos törvényhozásának közvetlen alakítója volt".
1968-ban Lester megalapította a Runnymede Trustot, weboldalukon úgy
írnak magukról, mint "az Egyesült Királyság vezető
független fajiegyenlőség-agytrösztje". Lester alapítótársa
a szintén zsidó Jim Rose volt, aki a brit faji viszonyokkal
kapcsolatos felmérés igazgatója volt, és akinek a fent említett
törvényhozás "sokat köszönhet", mondja a zsidó
történész, William D. Rubinstein egy 2011-es könyvében. Ennyire
függetlenek tehát azok, akiknek a törvényhozásra komoly hatásuk
van. Peter Dorey professzor, a téma szakértője egy Munkáspártról
írt könyvében (The Labour Governments 1964-1970) megjegyzi, hogy
Lester volt a vezérszónoka a faji viszonyokkal kapcsolatos
törvényhozásnak, és hogy ő volt a nyomásgyakorlók feje
1966-ban, mikor a Munkáspárt Ügyvédeinek Társasága csoport a
törvények szigorítását követelte. Majd 1985-ben egy másik
zsidó, Harry Cohen, a "faji zaklatás" törvényjavaslat
beterjesztője további szigorítást szeretett volna. Ez nem járt
sikerrel, de részeit beleépítették az 1986-os közrendvédelmi
törvénybe, melyet olyan zsidók nyújtottak be, mint Leon Brittan
és Malcolm Rifkind. Brittan csapata volt megbízva azzal, hogy
foglalkozzon az akkoriban történő bányászsztrájkokkal és
tüntetésekkel, és bár a sztrájkoknak nem volt közük faji
dolgokhoz, a trükkös zsidó kihasználta, hogy a kormány sürgősen
akar törvényt módosítani, hogy kezelje a helyzetet, és
feltételezte, hogy nem lesz számottevő ellenállás a
törvénytervezet ellen, így Cohen korábban elutasított
változtatásait is belerakta. Ezt el is fogadták.
Két
fő dolgot láthatunk ebben a példában is: egyfelől azt, hogy a
zsidók kizárólag a saját csoportjuk védelmében lobbiztak a
törvények meghozatala, majd további szigorítása érdekében, nem
holmi univerzális erkölcsi okból kifolyólag (legalábbis eleinte,
majd sikertelenség miatt univerzálisabb köntösbe bújtatva érték
el ugyanazt). Másfelől pedig megfigyelhetjük: ha nem megy nekik
valami nyíltan, akkor trükkökkel, rejtetten vívják ki maguknak a
sokszor senki által meg sem választott, saját fajtársai által
pozícióba emelt zsidók. Lester tehát nagyban hatott a törvények
alakulására. Sokat elárul lelkivilágáról az alábbi, 1998-as,
Faji viszonyok Britanniában - egy alakuló cél című könyvben
olvasható idézet: Nyilvános utalások arra, hogy 'nemzet', 'brit
hagyaték' és "hagyomány' sokszor úgy tűnik, hogy kicsit
többek is, mint xenofóbia [idegengyűlölet]... A következő
évszázad kihívása az lesz, hogy újraértelmezzük a 'britség'
fogalmát, hogy olyan értékeket találjunk, melyeket minden
közösség osztani tud anélkül, hogy ők elvesztenék a saját
kulturális, vallási és etnikai sokszínűségüket. Ez a mi
kiváltságunk és feladatunk, hogy megduplázzuk most a
törekvéseinket, felkészülve a következő évszázadra. Mára már
könnyebb dolguk van a britanniai zsidóknak. Egy 2010-es hírben
például azt olvashatjuk, hogy: A szólásszabadság korlátainak
szabályozását jelenleg dolgozza ki a Közösségi Biztonsági Alap
és Brit Zsidó Képviselőház Igazgatótanácsa. A tanács, mely a
brit zsidóság esernyőszervezete, megújította elkötelezettségét,
egy 'erős és kompromisszumot nem ismerő álláspontot a
szélsőséges ideológiák ellen, melyek hátrányosan érintik a
zsidó közösségeket'.
A
Közösségi Biztonsági Alap (Community Security Trust) nevében
persze a közösség alatt a zsidó közösséget kell érteni, a
zsidó szervezet ugyanis nyíltan csak zsidókkal foglalkozik (ami
nyilván nem rasszista dolog, ha ők teszik). Nevükkel
találkozhatunk máshol is, például egy olyan hír kapcsán,
melyhez valószínűleg az ő zsidó érdek-képviseleti agresszív
aktivizmusuk is hozzájárult. Luciana Berger, a Munkáspárt egyik
zsidó képviselője juttatott börtönbe négy hétre egy 21 éves
angol fiatalembert, Garron Helmet tavaly. Mint az ügyészségtől
megtudjuk: Fontos, hogy a szabad szóláshoz való jog fennmaradjon,
de ez az üzenet olyan gusztustalanul sértő volt, hogy átlépte a
büntethetőség küszöbét és nyilvánvalóan arra irányult, hogy
Luciana Bergert vallása miatt megsértse. Mi lehetett az a
"gusztustalanul sértő" üzenet, amit Helm a Twitteren írt
neki? Ennyi: Számíthatsz rá, hogy a zsidó végül megmutatja
valódi színeit. Hitlernek igaza volt. Az üzenethez csatolt egy
képet a némberről egy rá illő sárga csillaggal a homlokán,
mellette "kommunista zsidó" felirattal. Ez a mai zsidók
által kivívott szájzártörvényekkel terrorizált Angliában egy
hónap börtönt, iskolából való kirúgást és 80 font (kb. 35
000 forint) kártérítést érdemel a sértett érzületű,
széplélek zsidónak, akit állítása szerint "mélyen
megrázott" az eset. Nem ő volt azonban Berger első áldozata;
2012-ben, mikor egy díjátadó rendezvényen Philip Hayes zenei
menedzserrel Gázáról vitázott, az pedig a vita hevében azt
merészelte mondani, hogy "utálja a zsidókat", erre
Berger feljelentette, elvégre holmi angol a saját hazájában nem
mondhatja ki egy privát beszélgetésben, hogy mit érez a
szentséges zsidók iránt. Büntetésül megbírságolták 70 fontra
(kb. 30 000 forint).
A
történetben nem is a hisztérika viselkedése a figyelemreméltó,
elvégre zsidó, hanem az a magabiztosság, amivel feljelenti azokat,
akiknek számára nem tetsző véleménye van. Tudja: megteheti, a
zsidók ugyanis kiváltságos védelmet éreznek, amivel ő nagyon is
tisztában van (de ha ezt valaki nyilvánosan kimondja, akár
büntetéssel is szembenézhet). Ezt sikerült kiharcolniuk maguknak
parazitikus módon, mint azt fentebb láttuk. Sokat elárul, hogy
Berger sikerrel járt mindkét esetben. Egyik esetben egy őshonos
angolt személyes véleménye miatt, másikban egy szintén őshonos
angolt egy kijelentett tény miatt büntettek meg: egy zsidót
zsidónak nevezett. A föld márpedig kerek, a zsidó pedig zsidó.
Akkor is, ha ezt kimondani a mai kor eretneksége. Berger mellesleg
egy megszállott Izrael-párti cionista, jelenleg az Összparlamenti
Csoport az Antiszemitizmus Ellen tagja (mert ilyen is van), melynek
célja "hogy az antiszemitizmus társadalmi ügy legyen, és ezt
elérve segítsen megteremteni egy toleránsabb és előítélet
nélkülibb társadalmat". Mert a fanatikus, másokat
bebörtönző, hisztérikus, faji érdekeiket agresszívan kiharcoló
zsidók számára fontos a "tolerancia", illetve pont az ő
védelmükkel ez a toleráns társadalom biztosan meg is teremtődik.
Olyannyira toleráns Berger csoportja, hogy jellemző zsidó
pofátlansággal az "antiszemitákat" egyszerűen
eltiltanák az internet-hozzáféréstől: Van a törvénynek egy
olyan velejárója, hogy eltilthat egyéneket az internet bizonyos
használatától ha szexuális bűntettet követett el. Informális
visszajelzést kaptunk politikai szakértőktől, mely szerint ez egy
olyan terület melyet az ügyészek is alkalmazhatnának
gyűlölet-bűncselekmények esetében. Ha részletesen lehet
bizonyítani, hogy valaki egy eltökélt és határozott céllal
különböző világhálós csatornákat kihasználva
gyűlölet-bűncselekményeket követ el mások ellen, akkor az
elfogadott elvek, szabályok és korlátozások, melyek a szexuális
elkövetőkre vonatkoznak, itt is biztosan megállnak.
Továbbá
szorgalmazzák, hogy a kormány hozzon létre egy alapot melyből a
zsinagógák biztonságát, őrzését állni lehet (fizesse csak a
gój adófizető), új kutatást az antiszemita szóhasználat
felismerésére és megmagyarázására, illetve segítőket
tanároknak, hogy azok a tanteremben a közel-keleti eseményeket
megfelelően kezeljék (értsd: cionista propaganda már a diákoknak
is).
Zsidó
vezetők követelnek szigorúbb szájzártörvényeket
Európa-szerte
Az év eleji Charlie Hebdo-eset kapcsán a zsidók számára nem
például a bevándorlás szigorítása vagy hasonló intézkedések
voltak fontosak, hanem a zsidók és csak a zsidók védelme. Az
izraeli Haaretz számol be róla, hogy európai zsidó vezetők
delegációja az EU-tól egy szervezet, amolyan
"antiszemitizmus-munkacsoport" felállítását kérte,
bőszen holokausztozva; elvégre megszokták, hogy azzal manipulálva
célt tudnak érni. Moshe Kantor szerint: Az Európai Únióra hárul,
hogy az antiszemitizmus elleni harcot legfontosabb feladatává
tegye, mert ez egy olyan gyűlölet, ami meghalad határokat és
egyéni országok nem tudják kezelni egyenként. Az meg sem fordul a
zsidó fejében, hogy talán valami oka van annak, hogy határokat
(és tegyük hozzá: korokat, népeket, kultúrákat, rendszereket)
átível a zsidók iránti ellenszenv, és hogy ennek az okát talán
saját magukban kéne keresni mindenek előtt. Kantornak és az
Európai Zsidó Kongresszusnak (EJC) aztán ez sem volt elég, később
már egy orwelli világért lobbiznak, ahol nemzeti felügyeleti
egységek felállításával az "intoleráns" polgárokat
megfigyelhetik az EU minden országában. Az, hogy mi számukra az
intolerancia, sejthetjük. Szintén még a Charlie Hebdo-eset idején,
Franciaországban a belügyminiszter szerint 700 rendőrt vezérelnek
mind a 717 zsidó iskolához, illetve tízezer katonát és közel
ötezer extra rendőrtisztet vetnek be, hogy zsidó környékeket
védjen. Szintén ekkor a brit belügyminiszter, Theresa May a
BBC-nek nyilatkozta:
Egy
félelmetes emlékeztető volt [a franciaországi esemény] az
antiszemitizmusra, nem csak Franciaországban, de arra a sajnálatos
közelmúltbeli antiszemita előítéletre is amit ebben az országban
láttunk. Sose hittem, hogy megérem a napot, amikor a zsidó
közösség tagjai azt mondják, hogy félnek az Egyesült
Királyságban maradni. [...] És ez azt jelenti, hogy
mindannyiunknak meg kell dupláznunk az erőfeszítéseinket az
antiszemitizmus
kiiktatására itt az Egyesült Királyságban. Ennek eredményeként
megerősítették a zsidók által lakott környékek védelmét.
Kár, hogy May-t nem a fehér gyerekek sorsa aggasztja, ha az ő
védelmüket erősítette volna meg, talán nem erőszakolják meg
őket tömegesen arab paraziták országszerte. Belgiumban is több
száz katonát rendeltek Brüsszel zsidó negyedét védeni.
Svédországban is megerősítették a zsidók védelmét, míg
Norvégiában zsidó múzeumokat zártak be ideiglenesen a zsidók
védelmében. A zsidóknak viszont ez a katonai külön védelem se
elég. Az Európai Zsidó Szövetség (EJA) magát úgy írja le,
mint "a legnagyobb szövetsége a zsidó szervezeteknek mely
Európa-szerte tevékenykedik". Menachem Margolin rabbi a
Rabbinikus Európai Központ (RCE) és az EJA főigazgatója szerint:
A rendőrség nem tesz meg eleget, ez biztos. Többre van szükségünk.
A legjobb megoldás, ha legalább két rendőr vigyáz minden zsidó
intézményt, napi 24 órában. Amíg ez meg nem történik,
máshogyan kell biztosítanunk biztonságunkat. Hogy miként éreznék
magukat biztonságban? Margolin felszólította az EU törtvényhozóit,
hogy a zsidóknak külön engedélyük legyen fegyverviselésre. Így
írt az EU vezetőinek:
Ezennel
azt kérjük, hogy a fegyvertartást engedélyező törvényeket
vizsgálják felül azonnali érvénnyel, hogy az tegye lehetővé a
zsidó közösségből erre kijelölt embereknek és intézményeknek,
hogy fegyvert tarthassanak a közösségeik alapvető védelmében,
egyszersmind kapjanak szükséges kiképzést, hogy megvédhessék
családtagjaikat lehetséges terrorakcióktól. Nyilván Margolinnak
tetszene a megszállt palesztinai gépfegyveres zsidók látványa
itt Európában. A zsidó militarizmus viszont már most is jelen
van. A Shomrim egy amolyan zsidó polgárőrség, mely a 70-es
években alakult amerikai zsidó közösségekben, 2008-tól az
Egyesült Királyságban is működnek. Bár állításuk szerint
bárki lehet tag és bárkinek a megsegítését vállalják, a
szervezet nyíltan és egyértelműen zsidó, mely zsidó közösségek
környékén aktív. A szervezethez fűződnek erőszakos gójellenes
cselekedetek is, mint amiről ebben a cikkben is olvashatunk: New
Yorkban David Florest a Shomrim kb. 20 haszid zsidaja támadta meg
mikor autójában ült, ütötték és rúgták az autót, egyikük
azt kiabálta, hogy "szedjétek ki a kocsiból, ez egy rohadt
muszlim!" Majd mikor el akart menekülni, elfogták és
összeverték. Ekkor Flores elővette a fegyverét és rálőtt a
csoportra, négy zsidót megsebesítve. Az illegális
fegyvertartásért később elítélték, de a fegyverhasználatot a
bíróság is önvédelemnek ítélte. Szintén New Yorkban egy
homokos négert is összevertek, máskor pedig zsidó
gyanúsítottakról tartottak vissza információt a rendőrség
elől.
Sokat
elárul a zsidó fertő által megmérgezett mai brit elitről, hogy
amikor két muszlim néger szó szerint a nyílt utcán fejezte le a
találomra választott angol Lee Rigby-t, a Shomrim a muszlim
közösség védelmét tartotta fontosnak egy esetleges "náci"
támadástól. A fehérgyilkos muszlimok ilyenkor kedvesek a militáns
zsidóknak, közben pedig egy rendőri vezető, Craig Mackey emiatt a
zsidó bandát dicséri, a zsidó és muszlim közösségeket ért
gyűlöletről siránkozik, majd kiemeli annak fontosságát, hogy
ezek a közösségek meg legyenek védve. Fehér angol apát fejeznek
le saját hazájának utcáin és ez a nemzetáruló a parazita
külcsoportok biztonsága miatt aggódik. Amiatt a külcsoport miatt,
mely tömegesen erőszakolja a brit lányokat, vagy éppen egy
vezetőjük Rigby halála kapcsán azt mondta róla: "a pokol
tüzében fog elégni". Mármint az áldozat, nem a gyilkos.
Franciaországban is agresszívan cenzúráznak a zsidók. Egyik
aktív "antirasszista" szervezet az országban, az SOS
Racisme. Ezt 1984-ben a zsidó diákszövetség, az UEJF segítségével
alapította Julien Day, szefárd zsidó, aki később szocialista
képviselő lett.
Jelenlegi
vezetője a félig zsidó, félig szenegáli Cindy Léoni. Náluk is
jelentősebb azonban két másik nyomásgyakorló szervezet, mint a
LICRA és CRIF. Anne Kling nemzetközi köztisztviselő részletesen
vizsgálta ténykedésüket és történetükről könyveket írt: Mi
is a CRIF, ha nem egy önérdekű mikrocsoport, mely úgy tesz, mint
egy kis önálló állam, úgy viselkedik, ahogy akar, embereket
engedelmességre késztet, egyfelől öncenzúrán át, mint
újságírók esetében, akik jogosan tartanak attól, hogy
antiszemitizmussal lesznek vádolva, mihelyst Izraelt kritizálják,
ahogy a politikai réteg által beidegződött soá miatti bűntudat
kihasználásával is.
A
CRIF hatását mindenki elismeri. Mint Kling könyveiben
dokumentálja, 2010-ben Nicolas Sarkozy elnök és az
igazságügy-miniszter Michèle Alliot-Marie egyaránt kijelentették,
hogy a "CRIF az állam létfontosságú tárgyalópartnere",
illetve a CRIF-elnök, Richard Prasquier elmondása szerint: "Büszkék
lehetünk, hogy olyan országban élünk, ahol a követeléseinkre és
aggodalmainkra őszintén hallgatnak". Idővel arroganciájuk is
láthatóan nőtt. 1983-ban az akkori elnök, Théo Klein szerint "a
CRIF nem az izraeli nagykövetség helyettese" majd 2010-ben
Prasquier szerint: "Szeretném a CRIF-et Izrael képviselőjévé
tenni Franciaországban". A LICRA, melyet 1927-ben egy
kommunista zsidó, Bernard Lecache alapított, ezzel szemben
hivatalosan egy antirasszista, semmint nyílt zsidó szervezet.
Azonban egyértelműen zsidó érdekek szerint működik a vezetősége
pedig nagyban zsidókból áll, akik gyakran ingadoznak a CRIF és
LICRA között. Az Auschwitz szovjet elfoglalásának negyvenedik
évfordulóján elmondottak sokat elárulnak a szervezetről: Meg
kell tanulni a leckét és ki kell emelni a zsidó mártíromságot,
illetve a szabad világ passzivitását; emlékeztetni kell a
szabad
világot a zsidó emberek iránti adósságára, és vádolni kell
mindazokat, akik ismét rasszista és antiszemita gyűlöletet
szítanak.
Ez
a zsidócentrikus világnézet jellemzi munkásságukat. A zsidók
szenvedése egyéni és kiemelkedően fontos, mi pedig mind bűnösök
vagyunk, mert annak a "szabad világnak" a részei vagyunk,
mely nem segített rajtuk eléggé, ezért tehát tartozunk a
zsidóknak. Mint oly gyakran, ezek a szervezetek is az univerzális
"antirasszizmus" köntösébe bújtatták a zsidó érdek
szolgálatát, s egy szokásos taktikájuk vezető politikusok
beiktatása tiszteletbeli rangokba, elvégre ki ne akarna
"antirasszistának" tűnni egy tekintélyes szervezetben a
politikai elitből? Így olyan támogatóik vannak, mint egykori
elnökök, François Mitterrand vagy Jacques Chirac, vezető
miniszterek, mint Dominique Strauss-Kahn, Alain Juppé stb., üzleti
vezetők, médiaszemélyiségek és tudósok, reklámszakemberek,
milliárdosok, mint Bernard-Henri Lévy és társai. Hatásuk a
francia elitre nyilvánvaló. Jellemző a CRIF aktivizmusára, hogy
szerintük a szólásszabadság korlátozása elfogadható a
"jelenlegi helyzetben, mikor feltámadóban van Európa
országaiban az antiszemitizmus", mondták 2009-ben. Sokat
elárul a zsidó befolyásról, hogy az éves rendszerességű
dîner
du CRIF, a csoport által rendezett nagyszabású vacsorás
rendezvény a franciaországi hatalmi elit egyik legnagyobb eseménye.
A szociológus Samuel Ghiles-Meilhac szerint ez az esemény az
egyetlen a július 14-i nemzeti ünnep mellett, ami az egész francia
elitet összehozza. Elnökök, miniszterek, rendőrségi vezetők,
pártok vezetői, médiamogulok, bíróságok vezetői és mindenki,
aki valaki a francia hatalmi apparátusban, az ott van.
Zsidó
fanatikusok előtt hajbókol a franciaországi elit
Szintén
Kling könyvében dokumentált, hogy a LICRA számára, a saját
magazinjában írtak szerint maga a bevándorlók asszimilációjának
elvárása is rasszista dolog: Ahhoz, hogy kizárjuk az asszimiláció
és nemzeti homogenitás fasiszta elvárását, a különbözőséget
és sokszínűséget kell gyakorolnunk. [...] Ezek a leghatásosabb
korlátai annak, hogy ne térhessen vissza a nácizmus, vagy annak
francia megtestesülése: Vichy. (DDV Magazine, 1981)
Antirasszistának lenni azt jelenti, hogy nem várjuk el a másiktól,
hogy olyan legyen, mint mi, hanem elfogadjuk olyannak, amilyen, hogy
gazdagodjunk ettől a kapcsolattól, hogy közeledjünk feléjük.
(DDV Magazine 1985) Tehát az őshonos befogadó nemzet
alkalmazkodjon minden idegen csoporthoz, bármilyen is legyen az.
Ironikus, hogy ezek az "antirasszisták" a franciák (vagy
más fehér nemzetek) önfeladását, idegen csoportokba való
beolvadását ösztönzik, holott az a gazdanép karakterét,
etnikumát pusztítja el idővel. Mivel ezek a folyamatok csak fehér
nemzetekben vannak erőltetve (elsősorban a zsidó külcsoport
által), kijelenthetjük, hogy az "antirasszista" valóban
annyit jelent: fehérellenes. Mint láthatjuk, a LICRA és a CRIF
súlyosan fehérellenes zsidó szervezetek, melyek a francia elit
legfelsőbb köreiben mozognak. A CRIF akkori elnöke, Richard
Prasquier 2010. februárjában mondta: A zsidók a középpontjában
vannak az olyan vitáknak ahol a szólásszabadság határairól van
szó. [...] Az internet a rasszizmus megsokszorozója. [...] A
büntetőjogi jogszabályokat akarjuk kiterjeszteni az interneten
található mindennapos rasszizmusra, azáltal, hogy annak
felügyeletét bővítjük, ítéleteket teszünk ismertté és
segítjük a megfigyelőket, akik antirasszista egyesületek.
Az
igazságügyminiszterrel való találkozása során Prasquier kérte,
hogy a megfigyelés terjedjen ki "fórumokra, chat üzenetekre,
e-mailekre, weboldalakra és blogokra". Természetesen a zsidó
hatalom nem tűri, hogy történelmi kutatások az ő gójok felé
közvetített mártír szerepét veszélyeztesse, a
holokausztrevizionizmus elleni nemzetközi zsidó nyomás közismert.
Érdemes a hősies kutatókkal, történészekkel, igazságszeretőkkel
és az ő munkásságukkal megismerkedni részletesebben, a
Kuruc.info ebben számos magyar nyelvű értékes anyaggal segít
(dosszié itt). A tekintélyes francia revizionista Robert Faurisson
ekképpen idézi fel egy, a többek között a CRIF által is
kiharcolt szájzártörvény miatti bírósági élményét: 2006.
július 11-én személyesen ismét beidéztek a párizsi bíróságra,
e konkrét törvény miatt. Az elnöklő bíró, Nicolas Bonnal épp
akkoriban járt egy képzésre, mely az internetes revizionizmus
elleni fellépésről szólt, egy kurzus, melyet a Simon Wiesenthal
Központ párizsi székhelyű európai hivatala szervezett a
Franciaországi Zsidók Intézményeinek Képviselő Tanácsa (CRIF)
égisze alatt! Egy kiadványban diadalmasan írták: "A CRIF
aktív szerepet játszik az Európai bírók képzésében". Ez
a zsidó szerv, melynek politikai hatalma túl nagy, nem félt
kijelenteni urbi et orbi, hogy Nicolas Bonnalt tanulói vagy
gyakornokai között tartja számon. Ez még nem minden. A
tárgyalásomon az államügyész egy zsidó nő volt, Anne de
Fontette; a záróbeszédében, mikor az ítéletet kérte, noha
elvileg egy szekuláris állam nevében beszélt, bosszút akart
"Jahvéért, a választottak védelmezőjéért" Faurison
"hazug ajkai" ellen, amiért elkövette azt a bűnt, hogy a
Sahar 1 iráni rádióállomásnak adott interjút revizionista
témában.
Bátor
és egyenes kutatók bebörtönzése, megbüntetése, egzisztenciális
tönkretétele, vagy - mint Faurison esetében is - fizikai
bántalmazása Kanadától Ausztráliáig ismert. A Zsidó
Világkongresszus még az interneten is betiltaná a kutatók
eredményinek megismerését, az Amazon internetes kereskedelmi cég
oldalán ugyanis ezek megvásárolhatók, de mint a zsidó szervezet
mondja: "Senki sem lenne szabad, hogy profitáljon az ilyen
hitvány és sértő gyűlöletirodalomból". Ha már
könyvek, a Simon Wiesenthal Központ a 2015-ös frankfurti
könyvvásáron helyezett nyomást bizonyos zsidó érdekeket sértő
könyvek betiltására. A vásár 56 árusát listázták a hatóságok
számára, mint akik "antiszemita" írásokat árulnak,
többnyire az arab világból. Senkit nem fog meglepni, de Kanadában
is zsidó nyomásra kerül szájzár az őslakosokra. Jellemző módon
a zsidók kihasználnak mindent, ami érzelmileg
hat a gójokra, legyen az bűntudat, empátia, vagy félelem. A
Charlie Hebdo-esetből nyerhető hasznot még a világ másik felén
élő zsidók is kiszimatolták, így európai (arabok általi)
zsidóellenes eseményeket felhozva lobbiztak az új terrorellenes
törvénymódosításért, mely az eddigieknél is szerteágazóbban
figyelné meg a "gyűlölködőket". Egy kanadai zsidó
portál jelenti: Az Izraeli és Zsidó Ügyek Központja (CIJA),
B’nai Brith Kanada, Simon Wiesenthal Holokauszttudományok
Központjának Barátai (FSWC) mind Ottawába utaztak, hogy
támogassák az új törvényt, mert szerintük "zsidó
közösségek a nyugati demokratikus társadalmakban egyre inkább
terror, gyűlöletbeszéd és gyűlöletbűntény célpontjává
válnak". Ismét, mint mindig: az őshonos gazdanép igazodjon a
zsidók igényeihez, legyen korlátolva, megfigyelve, mert a zsidók
így érzik magukat biztonságban. Nem meglepő tehát, hogy a
kanadai cionista zsidó, Ezra Levant médiaszemélyiség, politikai
aktivista és ügyvéd maga is elismeri: zsidó lobbicsoportok vívták
ki a kanadai szájzár-törvényeket. Ha pedig már vannak ilyen
törvényeik, Izrael kritikáját is tiltani kéne, gondolják. A BDS
(Boycott, Divestment and Sanctions) Izraelt bojkottáló mozgalom
erőre kapott a tavaly nyári gázai mészárlás miatt, főleg az
Egyesült Államokban és Kanadában jelentős. A közelmúltban a
Stephen Harper vezette konzervatív kanadai kormány már
fenyegetőzött, hogy a "gyűlöletbeszéd" elleni törvényt
veti be a bojkottmozgalom ellen.
Az
izraeli zsidó befolyás mértékét az ország egykori
külügyminisztere is megerősítette a közelmúltban. Bob Carr Egy
külügyminiszter naplója című könyvében felfedte, hogy amit ő
úgy nevez, mint a "melbourne-i Izrael-lobbi", irányítja
a nemzet külpolitikáját, és hogy azt zsidó adományozók
befolyásolják a párt finanszírozásán keresztül. Elmondása
szerint nem tudta kritizálni még a palesztinai illegális zsidó
telepeket sem, mert "a miniszterelnöknél erősen lobbizik egy
érdekcsoport, akik a közel-keleti eseményekben érdekeltek".
Hozzátette: "Ezeket a lobbizásra használt módszereket ki
kell emelni, mert úgy gondolom, hogy egy nagyon egészségtelen
szintet értek el". Az egykori miniszterelnök, Malcolm Fraser
szintén kijelentette mindezt. Mikor egy rádióinterjúban Carr
kijelentései hatására azt kérdezték tőle, hogy szerinte "az
Izrael-párti, konkrétabban a zsidó közösség lobbija túl nagy
hatalommal rendelkezik-e" azt felelte, hogy "az biztos".
Mikor a műsorvezető felvetette, hogy más vallási, vagy etnikai
csoportok, mint az olasz közösség szintén lobbizik a kormánynál,
Fraser megjegyezte: "Nem hiszem, hogy az olasz közösség -
hogy ennél a példánál maradjunk - azt próbálja elérni, hogy mi
konkrétan Olaszország irányelveit kövessük. Ez egy különbség.
A zsidó közösség arra akarja rávenni Ausztráliát, hogy az
Izrael által meghatározott irányelveket kövesse."
Forrás: https://kuruc.info/r/9/148277/
Forrás: https://kuruc.info/r/9/148277/
A
bábmesterek: Adelson és Saban
Délebbre,
az Államokban szintén csípi a zsidók szemét az Izrael-bojkott, a
milliárdos cionista kaszinótulajdonos Sheldon Adelson (aki szerint
Amerika atombombát kéne dobjon Iránra) csúcstalálkozót
szervezett, melyen 20 millió dollárt szedtek össze az egyetemeken
megtalálható BDS-mozgalmak elleni harcra. Amerika zsidó gyarmati
helyzetét jól mutatja mellesleg, hogy Adelson volt a Republikánus
Párt legnagyobb anyagi támogatója, míg az "ellenzék",
a Demokrata Párt esetében egy másik milliárdos zsidó cionista
médiamogul, Haim Saban. Már készülnek a 2016-os választásokra
is mindketten, egy valamiben megegyeznek: Izrael és zsidó érdek
mindenek fölött. Hogy ezt melyik báb segíti legjobban, már csak
részletkérdés nekik. Ausztráliában is hasonlóan agresszív a
zsidó lobbi a gazdanép korlátozásának érdekében. Mikor a
2013-as választási kampányban Tony Abbott miniszterelnök-jelölt
egyik ígérete a szájzártörvény enyhítése volt, zsidó vezetők
nyomást gyakoroltak rá ennek ellenében. Abbott aztán megnyerte a
választásokat és kormányt alakított pártjával. Sokat elárul a
zsidók befolyásáról, hogy Abbott választási ígéretét is
hajlandó megszegni (ezzel politikai népszerűségvesztést
kockáztatva) azért, hogy ezen zsidók akaratának eleget tegyen. A
népszerű veterán zsidó újságíró, Michael Gawenda elismeri a
zsidók szerepét: A [szájzártörvény] 18C szakaszának
visszavonását élénken ellenezte minden etnikai kisebbség
vezetősége az országban. Azonban korrekt lenne kimondani -
anélkül, hogy muníciót akarnánk adni azoknak, akik azt hiszik,
hogy a zsidóknak túl nagy a hatalmuk -, hogy a zsidó közösség
vezetői nélkülözhetetlen szerepet játszottak az RDA
[szájzártörvény] potenciális megváltoztatása elleni
szervezkedésben.
A zsidó vezetők ellenállása volt [a főállamügyész] Brandis és
jelentősen Tony Abbot fő aggodalma.
Az
izraeli zsidó befolyás mértékét az ország egykori
külügyminisztere is megerősítette a közelmúltban. Bob Carr Egy
külügyminiszter naplója című könyvében felfedte, hogy amit ő
úgy nevez, mint a "melbourne-i Izrael-lobbi", irányítja
a nemzet külpolitikáját, és hogy azt zsidó adományozók
befolyásolják a párt finanszírozásán keresztül. Elmondása
szerint nem tudta kritizálni még a palesztinai illegális zsidó
telepeket sem, mert "a miniszterelnöknél erősen lobbizik egy
érdekcsoport, akik a közel-keleti eseményekben érdekeltek".
Hozzátette: "Ezeket a lobbizásra használt módszereket ki
kell emelni, mert úgy gondolom, hogy egy nagyon egészségtelen
szintet értek el". Az egykori miniszterelnök, Malcolm Fraser
szintén kijelentette mindezt. Mikor egy rádióinterjúban Carr
kijelentései hatására azt kérdezték tőle, hogy szerinte "az
Izrael-párti, konkrétabban a zsidó közösség lobbija túl nagy
hatalommal rendelkezik-e" azt felelte, hogy "az biztos".
Mikor a műsorvezető felvetette, hogy más vallási, vagy etnikai
csoportok, mint az olasz közösség szintén lobbizik a kormánynál,
Fraser megjegyezte: "Nem hiszem, hogy az olasz közösség -
hogy ennél a példánál maradjunk - azt próbálja elérni, hogy mi
konkrétan Olaszország irányelveit kövessük. Ez egy különbség.
A zsidó közösség arra akarja rávenni Ausztráliát, hogy az
Izrael által meghatározott irányelveket kövesse."
A
világháló cenzúrázása egy fontos zsidó szándék és egyre
frusztráltabbak, hogy azt nem tudják olyan szinten cenzúrázni,
befolyásolni, mint a hagyományosabb médiát vagy sajtót. Pár
hónapja, ez év májusában volt egy nagyszabású gyűlés
Izraelben, melyet maga a kormány szervezett Az Antiszemitizmus
Elleni Küzdelem Globális Fóruma címmel. A megjelentek között
voltak Németország és Románia igazságügyminiszterei, Bulgária
oktatásügyi minisztere, Párizs polgármestere és a
multikulturalizmus államminisztere Kanadából illetve a
Rágalmazásellenes Liga, Simon Wiesenthal Központ, Amerikai Zsidó
Bizottság, B’nai B’rith, Zsidó Világkongresszus stb., de a
Google és a Facebook képviselői is megjelentek. Magyarország is
képviseltette magát, ahogy hazai zsidó szervezetek is. A zsidók
terve az "antiszemitizmus" elleni harcra: az
antiszemitizmusnak egy formai leírását megalkotni amelyet az egész
EU-ban törvényileg alkalmazni lehet, beleértve Izrael
legitimitásának és annak a létezéshez való jogának
megkérdőjelezését, a "holokauszttagadást" mint az
antiszemitizmus egy formáját tartani számon. Az antiszemita
események figyelése és feljegyzése EU-szerte, a zsidó közösségek
és intézmények fizikai védelme, konkrét oktatási minisztériumok
felállítása, melyek a tanárok képzését segítenék elő,
tantervek kialakítása az antiszemitizmus ellen, a vallási
tolerancia és holokausztemlékezet. Továbbá, nemzeti jogi egységek
kialakítása, melyek a "kibergyűlölet" ellen küzdenének,
a már meglévő törvények szigorúbb
alkalmazása
a "kibergyűlöletre" és "világhálós
antiszemitizmusra".
Rákosi
zabigyereke
Idehaza
sincs hiány a fanatikus zsidókból, akik szerint Magyarországon a
magyar hallgasson, ha a szentséges zsidóknak nem tetszik amit mond.
A Twitter-üzenet miatt bebörtönzött fiatalember esete kapcsán
fentebb említett Közösségi Biztonsági Alap (Community Security
Trust) és az agresszív Rágalmazásellenes Liga (ADL) a példaképe
a szélhámos Bodnár Dánielnek, aki a magyar olvasók előtt már
bizonyára ismert Tett és Védelem Alapítványnak a vezetője. Jól
jövedelmező a zsidó érdekképviselet, mint tudjuk 42,5 milliós
állami támogatással lett kitömve a gazdanép gondolatbűnöző
tagjainak feljelentgetésével foglalkozó bagázs, akik mikor nem a
monitor előtt böngésznek hozzászólásokat, a bírói hivatal
elnökére helyeznek nyomást zsidó érdekek szerint. Nem csoda az
állami támogatás; az ártatlan zsidók megvédése a gonosz
véleményektől közös pontja a zsidóbérenc pártoknak.
Megfigyelhető a TEV kapcsán is az, ami a nemzetközi zsidó
fanatikusokra is jellemző: aljas, manipulatív módon univerzális,
morális köntösbe bújtatják munkásságukat, így kommunikálják
azt a gój tömegek felé; ezzel egy időben azonban megszállottan
csak zsidó érdekek mentén cselekednek, szó sincs univerzális
védelemről. Hány a világhálón magyarokat fenyegető, becsmérlő
cigányt jelentett fel a TEV? Ha amúgy nem lenne világos, elég
csak ezt az interjút elolvasni és láthatjuk: a TEV egy zsidó
fajvédő szervezet, akik ha esetleg "cigányellenesség"
miatt is aggódnak, azt is a gazdanép önvédelmi reflexének
kikezdése miatt teszik. Egy idegen külcsoport faji érdekképviselete
a magyarok hazájában tehát a magyar ember hazafiságát, vagy
egyszerűen csak történelmi véleményét próbálja kriminalizálni
(a magyarok pénzéből), akár a világháló korlátozásával is.
Jellemző zsidó parazitizmus. Töprengjünk el a Voltaire-nek
tulajdonított idézeten: Ahhoz, hogy megtudd, ki uralkodik feletted,
figyeld meg, kit nem szabad kritizálnod!
A
liberálisokat lehet kritizálni, bírálni, ahogy a feministákat,
kommunistákat is.
A
cigányokat, nem fehéreket már kevésbé, ők biológiai
fegyverként fontos szerepet töltenek be a gazdanép bomlasztásában,
így jár nekik valamennyi védelem. A szexuális deviánsokat is
csak kevésbé lehet bírálni; ők a morális bomlasztás fegyverei,
így nekik is védett státuszuk van, mely státuszt, védelmet a
legfelsőbb réteg ad nekik, fegyverként ugyanis ez a réteg
alkalmazza őket. Náluk is védettebb ez a bizonyos csoport; a felső
réteg, akiknek nem csak a kritizálása, de már csak megemlítése,
ne adj' Isten bizonyos folyamatokkal összefüggésbe hozása is
főben járó bűn a jelenlegi légkörben. Annyira így van ez, hogy
a zsidók által dicsekedve hangoztatott tárgyilagos tényt,
miszerint zsidók irányítják Hollywoodot is, csak zsidó
nyomásgyakorló szervezetek és megmondóemberek általi hatalmas
hisztéria, esetleg állásvesztés, kirekesztés, bocsánatkérésre,
hason csúszásra kényszerítés követ (ami ironikus módon pont a
nevezett zsidók hatalmát igazolja ismét). Így volt ez nemrég
Gary Oldman esetében, vagy korábban Marlon Brandónál. De a
közelmúltból például az amerikai tévériporter Rick Sanchez
esete is hasonló, ő a saját csatornájának, a CNN-nek a
vezetőiről mondta ki, hogy zsidók, "ahogy minden más
hálózaté is" - azonnal kirúgták. Jól látható tehát, a
zsidók nevének puszta említése is bűn, ugyanis minden
kinyilatkoztatás, vagy akár csak sugallat, mely a zsidókat mint
hatalommal, befolyással rendelkező csoportot jelöli meg, a
hatalmukhoz paranoiásan ragaszkodó zsidóknak potenciális
veszélyforrás: ha láthatóvá válnak mint csoport, a tömegek
esetleg megértik, hogy csoportérdek szerint befolyásolnak
folyamatokat, mely csoportérdek e tömegek (a gazdanép) saját
érdekeivel esetenként szembemegy (és ez szinte mindig így van).
Az
egész dokumentált emberi történelem ismeretéből kiolvasható,
hogy a zsidókra jellemző fő vonások, mint fanatikus hatalomvágy,
gőg, parazitizmus, deviancia és degeneráltság, a gazdanép
megvetése, annak (és már az ő gyerekeinek) a szellemi mérgezése,
manipulálása mellett akad egy másik, kevésbé hangoztatott
jellemvonásuk: mindig elvetik a sulykot. A saját gőgjük,
hatalomittasságuk eddig a történelem folyamán mindig azt
eredményezte, hogy a világ különböző részein különböző
fajú, kultúrájú, vallású népek idővel mind zsidóellenes
intézkedéseket hoztak, az őket rendszabályozó törvényektől a
pogromokig, száműzetésekig. Láthatjuk tehát, hogy a zsidó
mindig, mindenhol, minden korban pszichopata, lelketlen, aljas módon
az őket befogadó gazdanépet akarja maga alá gyűrni, azt uralni
és parazita módon azon élősködni. Ugyanakkor azt is láthatjuk,
hogy eddig ez hosszútávon soha sehol nem sikerült, mert mindig
elvetették azt a bizonyos sulykot és a gazdanépek önvédelmi
reflexe sikeresen ellenállt ennek. Az európai civilizációban már
régen eljött annak az ideje, hogy ez ismét így legyen. Sajnos az
eddigi legjelentősebb ilyen faji önvédelem 1945-ben elbukott.
Látjuk az eredményét: erkölcsi fertő és sorvadó, hanyatló
fehér nemzetek - mialatt a degenerált zsidó elit hatalmát
militánsan őrzi: szájzártörvényekkel, börtönnel, erkölcsi
manipulációval, a fajkeveredés propagálásával, idegenek
inváziójának támogatásával bomlasztva a gazdanépet, elejét
véve, hogy az bármilyen nemzeti, faji összefogással letaszíthassa
őket az elitből. Ez az elvakult gőg az oka annak, hogy a zsidók
hajlandóak az amúgy számukra ellenséges arabok beáramlását
támogatni Európába. A saját csoportjuk néhány tagjának
esetleges beáldozása nem igazán nagy ár, ráadásul lehet
antiszemita erőszakra hivatkozva tovább szigorítani a törvényeket
és kriminalizálni minden zsidóellenes (akár legitim, jogos)
megnyilvánulást. Emlékezzünk Dávid Ben-Gúrión szavaira, aki
1938-ban azt mondta, hogy inkább mentené meg zsidó gyerekeknek
csak felét a nemzetiszocialistáktól (hogy azok Palesztinában
építsék a cionista államot), mintsem az egészet, ha azok aztán
Britanniába mennek. A zsidó elit hatalma sosem a számokról szólt,
hanem stratégiákról. A 80-as, 90-es években történt tömeges
alijázás Oroszországból nem volt rossz hatással az ottani
zsidókra, sőt a 90-es években erősödött meg igazán a zsidó
oligarchia.
Mint
írásom három részéből láthatjuk; a jelenlegi idegen
emberáradat tehát zsidó fanatikusok közel-keleti, zsidó faji
érdek szerinti felforgatásának az eredménye, majd ezen idegen
tömegeknek a letelepedését a diaszpórazsidók támogatják, hogy
ezzel gyengítsenek minket, mint fehér embereket, mint nemzeteket,
mint európai civilizációt - mely minél jobban gyengül, annál
biztonságosabb gazdatest a zsidó parazitizmusnak. Akik pedig ez
ellen felszólalnak, vagy tesznek, azokat az általuk e célból
kiharcolt törvényekkel, börtönnel, zaklatással igyekeznek
elhallgattatni. Ennek részletes ismeretével és a fő ellenség
beazonosításával kell harcunk tovább folytatnunk a szabad,
egészséges, hagyományos Európáért s azon belül
Magyarországért.
Csonthegyi
Szilárd (Kuruc.info)
Kapcsolódó:
- A fehér öngyűlölet pszichológiája a jelenlegi sötét invázió tükrében - egy történelmi áttekintés
- - Nincs jogunk unokáink örökségét elpusztítani csak azért, hogy idegen tömegeknek ma jobb legyen az élet
- - Fehérritkítással a sokszínűség felé - egy zsidó program margójára
- Forrás: https://kuruc.info/r/9/148277/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése