A Sátán zsinagógája

26vasárnapaug 2007

d by Andre Lowoa in Uncategorized

A modern cionizmus okkult gyökerei – Szabbatai Zevi, Jacob Frank, a Dönmeh mozgalom, az Illuminátusok és a nemzetközi bankárok 

A sorozat első részében többek között azt vázoltuk fel, miként épültek be a zsidóságba olyan sajátos népelemek, amelyek aztán nagy szerepet játszottak abban a folyamatban, aminek eredményeként az igaz ószövetségi vallásrendszert felváltotta a farizeusi, illetve rabbinikus, valamint a kabbalista judaizmus. Láthattuk, hogy Sátán egy zseniális, hosszútávú stratégia részeként beoltotta a maga “ivadékait” a zsidó nép közé oly módon, hogy általuk a későbbiekben még az eredeti zsidó identitást is sikeresen lecserélte! Tudjuk, Sátán ivadékai adták halálra a Messiást (vö. 1Móz. 3:15), de stratégiájuk túlment ezen, és ma már a hamis, sátáni messiásnak, az antikrisztusnak az eljövetelét és egyetemes elfogadtatását készítik elő. Ez az előkészítés évszázadok óta folyik, s e terv végcélja a nyíltan Sátánt imádó világuralom létrehozása az antikrisztus királysága alatt. Az antikrisztus uralmának teljén ugyanis kötelezővé teszi Isten és Krisztus megtagadását és Sátán imádatát. Sátán soha nem adta fel eredeti tervét: “Olyanná leszek, mint a Magasságbeli” (Ézs. 14:14). Magjait tehát a választott nép közé hintette, majd általuk hamisította meg az Ószövetség rendjét arra a farizeusi judaizmusra, ami elveti az Isten parancsolatait, és helyette emberi szabályzatokat érvényesít (Márk 7:9). A Sátán zsinagógájának rendszere egy olyan eltorzított vallás- és messiásképet alkotott meg, amely nem csupán az igaz Messiás elutasításához vezetett, hanem egy ál-zsidóság létrejöttéhez, majd egy hamis Izrael-kép felállításához is. Mindez Sátán ügynökeinek szisztematikus, nagyrészt a háttérben zajló munkájának az eredménye volt. Ennek a sötét munkának a része a nemzetállamok megszüntetése, egy globális rend felállítása, valamint a kereszténység teljes megtévesztése és judaizálása, illetve mindazok elpusztítása, akik nem igazodnak ehhez a programhoz. A közélet legfontosabb területei, mint a gazdaság, a politika, a szórakoztató ipar, de még az intézményesített vallás is a Sátán zsinagógájának fokozódó irányítása alá kerül. A nyugati világ kormányzatait, a politikát és a közéletet gyakorlatilag már ők irányítják, ami a tervezett globális világrendbe fog torkollni. A vallás területén egy olyan világvallás létrehozatala a céljuk, ami az általuk teljesen meghamisított, de nevében továbbra is “zsidó-keresztény” értékrendnek nevezett mintát fogja követni, miközben egy velejéig pogány és okkultista kultusz marad, aminek a végcélja Sátán istenné nyilvánítása. Sátán mesterien a jótékonyság köntösébe bújtatott ideológiákkal vitte rabságba az emberiséget. A sorozat e része Sátán zsinagógájának az újkortól megkezdett és mostanáig tartó munkájára vet némi fényt. A globalizmushoz vezető lépcső fontosabb fokai a hamis messianizmus és az olyan humanista ideológiák terjesztése, mint a kommunizmus, liberalizmus, fasizmus és a politikai cionizmus, majd  a világ javainak szisztematikus kisajátítása. Mára ez a sötét erők által megtervezett új világrend a küszöbön áll, de ezzel egyben eljött annak az ideje is, hogy Isten egyháza felfedje a Sátán zsinagógájának munkáját és kilétét.  

---

I. Rész.   A politikai cionizmus (zsidó önmegváltás) okkultista gyökerei

A modern zsidó okkultizmus térnyerésének körülményei

A kései középkorra a kabbalizmus elérte virágzásának csúcspontját az olyan zsidó misztikusoknak köszönhetően, mint pl. Moses Cordovero és Isaac Luria, a Luriánus Kabbala megalkotója. Ez utóbbi misztikusnak a munkássága jelentősen kihatott a további történelem alakulására.

Isaac Luria (1534-1572) Jeruzsálemben született, szülei Németországból kivándorolt askenázi zsidó voltak. Apja korai halála után, még gyerekként került Egyiptomba, ahol intenzív rabbinikus talmudista tanulmányokat folytatott. Tizenöt évesen feleségül vette unokahúgát, majd egy apósa által birtokolt kis nílusi szigetre költözött, ahol elmélyült tanulmányait már a Zohar-ral és egyéb kabbalista munkákkal folytatta. Ezután a kor legjelentősebb kabbalista tanítójának, Moses Cordoveronak az anyagait vette vizsgálat alá. Luria egyedi volt abban a tekintetben, hogy nem kötelezte el magát egyetlen kabbalista irányzat mellett sem. Ekkoriban a legtöbb kabbalista ugyanis egy adott iskola mesterének tanítványa volt, és a különböző iskolák rivalizáltak egymással. Luria viszont egyféle egyesítő teóriát képviselt. Ekkor már azt is hirdette magáról, hogy régen elhunyt nagy tanítók, sőt próféták szellemeivel kommunikál, és gyakran tanácskozik Illés prófétával. Egy ilyen “találkozás” után “Illés” arra utasította őt, hogy költözzön vissza Izrael földjére, amit a látomásba vetett hite miatt meg is tett, és 1569-ben a galileai Szafedbe költözött. Itt a már említett nagy kabbalista mesternek, Moses ben Jacob Cordoveronak a tanítványa lett. Nem sokkal később, 1570-ben Cordovero meghalt, Luria pedig megalapította a maga irányzatát, amit később az ő nevével fémjeleztek. Szafedben számos neves kabbalista élt, akikkel Luria egy tancsoportot alkotott. A maga tanítványait többek között teoretikus kabbalára és az elhunyt igazak szellemeivel való kommunikációra tanította. Egyesek szerint ő volt a József házából való felkent (Messiah ben Joseph, a várt, “nagy próféta”). Luria 1572-ben, mindössze harmincnyolc évesen, egy járványban meghalt és helyben, Szafedben temették el, ahol jól gondozott sírja a mai napig látható.

Luria halálával a tanítványai némi dilemmába kerültek, hiszen a judaizmusban a korai halált átokként, illetve isteni csapásként tartották számon. Emiatt aztán többen azt híresztelték, hogy az olyan isteni titkok feltárása volt a bűne, amiket a beavatottaknak a szívükben kellene megőrizni. Maga Luria csupán néhány könyvet írt meg, halála után egy bennfentes tanítványa, Hayyim (vagy Chaim) Vital szedte rendszerbe az írásait és adta ki egy nagy posztumusz válogatásban, ami a következő munkákat foglalta magában: Ez Hayyim, Shulhan Aruch Shel R. Yizhak Luria, Orhot Zaddikim és Patora de Abba. A Luriánus Kabbala a későbbi zsidó miszticizmus irányadó iskolájává vált, messze meghaladva a Cordovero-féle Kabbalát. A rendkívül összetett és komplikált rendszert itt a terjedelem miatt nincs lehetőségünk bemutatni, csupán azon elemeit érintjük, amelyek ennek az írásnak a szempontjából különösen fontosak.

A kabbalizmus duális felfogása szerint – a gnoszticizmussal egyezően – a gonosz és a jó egyformán isteni eredetű. A gonosz tehát nem önmagától létezik, ereje az isteni fény aláesett “szikráiból” fakad, hiszen ha az isteni fény nélkül semmi nem létezhet, a gonosz sem jöhetett létre önmagától. A gonoszság ereje tehát az isteni világosság megannyi egyéni, lehullott szikrájában nyilvánul meg. Isten történelmet átfogó munkája pedig abból áll, hogy ezeket a szikrákat felszabadítsa, és a káoszt megszüntesse. Amikor Isten megteremtette a világot és Ádámot, akkor ennek a duális lénynek (isteni szellem és bűnös anyagi testből összetett ember) adta azt a feladatot, hogy vigye véghez a helyreállítást. Ám Ádám elbukott az eredeti bűn elkövetésekor, és újra a káosz uralma győzött. Ezután Isten egy népet választott magának, Ábrahám ivadékaiból, s ezzel a zsidók feladatává vált az Istennel való egység megvalósítása, vagy helyreállítása. Ez egy kabbalista számára óriási felelősséggel párosuló küldetéstudatot jelent.

A Luriánus Kabbala szélsőségesen emberközpontú, ahol először az embernek, majd később az erre kiválasztott zsidóknak kulcsszerep adatott a világmindenség sorsának eldöntésében. A zsidóknak így nem csupán saját sorsuk irányítóivá kell lenniük, hanem az egész világ, azontúl a kozmosz, sőt még az Istennel való egység is az ő munkájuktól függ. Más szóval, a zsidóság végső küldetése az, hogy az Isten céljait elvégezzék, és az egész világot megreformálják. Ezáltal az isteni terv kimenetelének, de még magának az Istennek a sorsa is egyedül az ő kezükben van! Ez a zsidók egyedi sorsrésze, amit nem kerülhetnek ki, még akkor sem, ha netán más vallást vesznek fel. A kabbalizmus e nézetei hatással voltak a talmudista judaizmus irányzataira is, különösen az ortodox haszidokra.

Luria szerint a törvény minden parancsolatának van egy misztikus értelmezési módja. A próféciák pedig nem “maguktól” válnak valóra, hanem kivétel nélkül mindet olyan beavatott és elkötelezett emberek valósítják meg, akik felvállalják azok kimunkálását. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a zsidóknak nem elég csak várni a Messiásra és az Isten országlásának eljövetelére, hanem a próféciákat maguknak kell aktívan megvalósítani határozott és céltudatos munkával, és persze a kabbalista misztika és intrikák felhasználásával. Mindezzel természetesen Luria forradalmi módon újraértelmezte a zsidóság küldetését és a messianizmus koncepcióját.

Az elkerülhetetlen volt, hogy ez a fajta kabbalizmus az önjelölt próféciamegvalósítók és messiások végeláthatatlan sorát produkálja, ahogyan az is, hogy ez a sajátos cionizmus aztán több – úgy vallási, mint szekuláris – eretnek mozgalom alapvető filozófiájává váljon. Példákkal élve, a nagy álmessiás, Szabbatai Zevi nevéhez fűződő messianisztikus mozgalom is ebből a filozófiából merített, ahogy Theodor Herzl politikai cionizmusa is. Szabbatai Zevi szülte meg a tisztán okkultizmusra felépített messianizmus koncepcióját, a maga sajátos teológiájával, ahol a bűnök erénnyé válnak, sőt, aktívan elősegítik, felgyorsítják a felvilágosodást és Isten országának eljövetelét. A szabbateizmust aztán Jákob Frank és követői vitték tovább. Valamivel később szintén ezen kabbalista alapelvekre építve születettek meg a zsidó ön- és világmegváltás (nemzeti messianizmus) szekuláris változatai a kommunizmus és a politikai cionizmus formájában.

Tömören és laikus nyelven összegezve e filozófia gyakorlatias oldalát: ha a próféciák szerint Izrael visszakerül egykori földjére, akkor azt saját maguknak kell megvalósítani, és önmaguk, valamint a világ messiásaiként “addig kell manipulálni az események sorozatait a mágia erejével, amíg azok az igényelt valósággá válnak. Mindenkor olyan politikai és erkölcsi körülményeket kell biztosítani, amelyek a “király Messiás” elfogadásához és az új világ eljöttéhez vezetnek.” [Mondanunk sem kell, ez az Antikrisztus istenítését és a világkormány elfogadását jelenti]. Lényegében mindazt a munkát, amit Isten Krisztusra bízott, a saját maguk feladatának tekintik, és tagadhatatlanul  szorgosan dolgoznak kitűzött céljaikért. Ez pedig önmagában is kimeríti az antikrisztusi szellemiség fogalmát.

A XVI. század végére megérett az idő a luriánusi miszticizmusra épülő proto-cionizmus széleskörű elfogadására az európai zsidóság köreiben. Korábban, 1391-ben zsidók százezreit üldözték el Spanyolországból és Portugáliából, de Európa több más államában is üldöztetésnek voltak kitéve. Zsidók tömegei döntöttek úgy, hogy az elűzetés elkerülése végett felveszik a katolikus vallást, ám titokban továbbra is zsidók maradtak, és folytatták talmudista vagy kabbalista gyakorlataikat. Innen a crypto-zsidó megnevezés (a görög kryptosz, szó után, jelentése rejtett, titkos). Ezeket a zsidókat aztán a spanyolok “marranos”-nak is nevezték, az eredeti spanyol szó disznót jelent.

Az 1500-as években spanyolországi kabbalista crypto-zsidók alapították meg az “Allumbrados” néven ismert eretnek keresztény mozgalmat. Az allumbradosjelentése: megvilágosodottak, illuminátusok (!). Az allumbrados a misztikus kultuszok közé sorolható gnosztikus eredetű pszeudokeresztény mozgalom volt, amihez aztán csatlakozni kezdtek spanyol katolikus keresztények is. Teológiájuk több kabbalista elemet tartalmazott, úgy vélték, hogy az ember már testében képes eljutni a tökéletességre és a megistenülésre. Az Istennel való egyesülés és tökéletesség állapotában a bűnnek nincs hatalma, így bármit elkövethetnek a lélek megrontása nélkül. A mozgalom hulláma átcsapott Dél-Franciaországba is, ahol Illuminés néven működtek, majd egy évszázaddal később maradékaik beolvadtak az újabb keletű okkult iskolákba. A híres-hírhedt jezsuita rend megalapítója, Ignatius Loyola maga is egy marrano volt, aki ifjú korában tagja volt az allumbrado szektának. Isaac Luria elismerően nyilatkozott Loyola munkásságáról. Az 1540-es éveket követően nagyszámú marranos menekült el Angliába, Hollandiába, Franciaországba, az Ottomán birodalomba, sőt, Brazíliába és egyéb dél-amerikai államokba is, ahol folytatták sajátos kettős életüket. (Az illuminátizmus tehát nem Adam Weishaupt által lett “feltalálva”, ő csupán újraélesztette és átszervezte azt.) A későbbiekben a safedi kabbalizmus egy új irányt és új reményt ébresztett fel a zsidó tömegekben.

Természetesen az okkult mozgalmak mindig is jelen voltak a középkori Európában, a templomosok rendje, a Prieuré de Sion, a Rózsakeresztesek és néhány kisebb titkos társaság tartotta életben az ősi misztériumokat. E mozgalmak szintén a Kabbalában, vagyis a babiloni misztériumvallás és gnoszticizmus zsidó változatában gyökereznek, de visszavezethetők az özönvíz előtti misztériumokhoz. Nem véletlenül, az okkultista rendszerek mindegyikének szinte teljesen azonos a szimbolizációs rendszere. A sötét középkort lezáró reneszánsz, a reformáció és a tudományok újjászületésének időszakát a fejlődés, illetve a felvilágosodás korszakaként ismerjük. Ugyanakkor paradox módon éppen ez az időszak volt az okkultista titkos társaságok, a neo-pogány kultuszok széleskörű újjáéledésének és elterjedésének korszaka is. Nem csodálkozhatunk tehát azon, hogy a felvilágosodás vezéregyéniségei között számos okkultista volt. A korábbi templomosok mozgalma a Rózsakeresztes, a Prieuré de Sion és a Szabadkőműves társaságokban élt és terjedt tovább. Ezek a mozgalmak gyorsabb növekedésnek indulhattak a felvilágosodás szabadabb légkörében. Gombamódra szaporodtak a kabbalista szekták is, amíg végül az illuminátusok tetőzték a listát, élére állva az okkult megújulási mozgalmaknak. A kialakuló új tudományágak közül több is az okkultizmushoz vezethető vissza. Csak egyetlen példát kiragadva: a modern orvostudomány atyjának tartott Theophrastus Bambastus Von Honeium, alias Paracelsus egy rózsakeresztes okkultista volt.

Az újkor kezdetével tehát hatalmas lendületet vett az okkultizmus. A titkos társaságok rendszerezték a Kabbala, valamint az egykori egyiptomi és babiloni misztériumkultuszok tanait, miközben a politikai arénában megkezdték lerakni a célul tűzött sátánista világkormány alapjait.

A kereszténység korántsem volt mentes ettől a befolyástól. A XIX. és XX. századokban számos keresztény irányzat vett át olyan okkultista eredetű nézeteket, amelyeket aztán hivatalos “keresztény” tantételekké formáltak, hogy közvetve vagy közvetlenül megnyerjék ügyüknek a keresztény világ egészét (lásd A modern kereszténység eltérítése és a Sátánizmus a Vatikánban című írásainkat).

I.1 Szabbatai Zevi, a szabbateisták és a Dönmeh mozgalom

Szabbatai Zevi (héb Shabbtai Cvi) 1626-ban született a török birodalom Szmirna nevű városában, és 1676-ban halt meg a mai Albánia területén. Zevi egy zsidó miszticista volt, aki hírnevét pszeudo-messiási küldetésével érdemelte ki. Szabbatai Zevi szefárd zsidó szülők, bizonyos források szerint Spanyolországból elüldözött ún. crypto-zsidók  vagy “marranos” leszármazottja volt. Zevi a Luriánus Kabbala odaadó tanulmányozója és gyakorlója volt, aki emellett erőteljes messiási komplexusban is szenvedett. Mindenesetre, tehetsége és jó külseje miatt gyorsan számos követőre talált. Ez időben a Kabbala rendkívül népszerűvé vált a zsidóság köreiben, és a talmudizmus mellett a kabbalizmus volt a legjelentősebb irányzat. Az 1600-as évek első harmadában a kabbalista zsidók nagy jelentőséget tulajdonítottak az 1648-as és az 1666-os évnek. Az első dátum szerintük Izrael megváltásának éve lesz, amit majd a hazatelepedés és a Millennium fog követni 1666-ban. A zsidók tehát egyfajta lázas várakozásban éltek, s ez a légkör hozzájárult a rendkívül karizmatikus Szabbatai Zevi látványos sikereihez. Amikor eljött az 1648-as esztendő, az ekkor mindössze huszonkét éves Zevi a várt messiásnak nyilvánította magát követőinek körében. A Kabbalában való alapos jártassága, személyes magnetizmusa és furcsa, excentrikus szokásai miatt egyre többen kezdték követni őt, míg harsányan azt hirdette, hogy ő a várt messiás, aki minden földi uralmat eltipor. Amikor ennek híre ment, már nem csupán a Kabbalista zsidó elemek figyeltek rá, de egyre több talmudista zsidó is elhitte, hogy ő lesz a várt messiás. Viszont fiatal kora miatt ekkor még sokan ellenezték őt, és a rabbik 1651-ben kitiltották Szmirnából. Ezzel kezdte meg kalandos utazásainak hosszú sorát. Először Szalonikába utazott, ami ekkoriban a kabbalisták legfőbb központja volt, s itt Zevi hosszabb időt töltött. A helyi Kabbalista iskolában nyíltan hirdette messiási mivoltát, és egy szimbolikus házasságot is kötött, vagyis magát az Isten fiának nyilvánítva, misztikusan “egybekelt” a Tórával. Amikor Konstantinápolyba utazott, az ottani hívei hűen tanúskodtak messiássága felől, és egy híres helyi prédikátor, Abraham Ha-Yakini odáig ment, hogy archaikus betűkkel megírt egy olyan írást, ami határozottan tanúskodik Zevi küldetése felől, megadva születésének dátumát és nevét, és ami úgy néz ki, mintha egy ősrégi dokumentum lenne. Zevi ezzel az irattal – amit ő valós szentiratnak nyilvánított – hirdette magát Szalonikában is, amikor visszatért oda. A szigorúan vallásos zsidók azonban megbotránkoztak egyre furcsább gyakorlatain, és a rabbik rendeletére el kellett hagynia Szalonikát is.

Néhány rövidebb, homályba merült útja után Palesztínába utazott, majd Kairóban kötött ki. Kairóban körülbelül két évet töltött (1660-62), itt anyagi támogatóra is talált egy Raphael Joseph Halebi nevű zsidó személyében. Raphael Halebi Egyiptom kormányzójának egyik befolyásos, gazdag hivatalnoka volt, de aszketikus vallásos életmódot élt. Pénzével gyakran támogatta a vándorló kabbalista és talmudista hirdetőket, és Zeviben megtalálta keresett mesterét, akinek odaadó híve és támogatója lett. Zevi azonban nem látta Kairót megfelelő helynek az általa elképzelt nagy növekedéshez, és mivel az 1666-os év vészesen közelgett, így következő székhelyéül magát Jeruzsálemet választotta, ahová 1663-ban meg is érkezett. Jeruzsálem idegen világ volt számára, ahol egy biztosnak látszó taktikát választott: naphosszat az utcákat járta hosszasan imádkozva, áhítatosan énekelve, önmagát ostorozva és böjtöket tartva. Szokásává tette, hogy a kisgyerekek közt ajándékokat osztogatott, amire sokan felfigyeltek, és hamarosan híre ment a városban kóborló karizmatikus “szent embernek”. Lassan, de biztosan elkötelezett követőkre talált a nép körében, és egyre többen fogadták be tanításait.

Rövid időre visszatért Kairóba, ahol találkozott egy Sára nevű fiatal zsidó lánnyal, aki arról volt híres, hogy hatéves korában árván maradt, miután túlélte a hírhedt Chmielnicki-i mészárlást, s egy olyan látomásban részesült, ami szerint a hamarosan megjelenő Messiás felesége lesz. A lány bejárta Európát, egy ideig prostituáltként élt meg, végül Kairóba vetődött, ahol híre terjedt álmának, és közismert személyiség lett az ottani zsidóság köreiben. Zevinek mindez kapóra jött, azonnal elvette Sárát feleségül, mivel a zsidó hagyományok szerint a messiásnak egy züllött asszony lesz a felesége, aki ráadásul látomást kapott afelől, hogy a messiás felesége lesz. Ennek híre még jobban lázba hozta a közel-keleti zsidóságot. Zevi 1665-ben visszatért Jeruzsálembe, hogy ott tovább szervezze a mozgalmát, ami ekkorra egyre nagyobb lendületet vett. Ekkor a Gázai Náthán hivatalosan is messiásnak nyilvánította Szabbatait, aki végre győzelemre és szabadságra vezeti a zsidókat, egybegyűjti Izrael tizenkét törzsét és a Szentföldre telepíti őket. Meghirdették, hogy a földi hatalmakat maga alá veti, a szultán koronáját leveri és a maga fejére teszi. A Gázai Náthán (Nathan Azzati) Zevi jobbkeze volt, aki a zsidók által is várt Illésnek, a messiási prófétának mondta magát, aki “bevezeti” a Messiást. A terv valóban jól fel lett építve, annak részletei is mind harmonikusan egybeillettek.

A jeruzsálemi rabbik azonban nem mind fogadták el Sabbatai tanait, s amiatt is féltek, hogy a szélesedő mozgalom bajba keveri a zsidókat a török hatóságok előtt. Miután a rabbik kitiltották Zevit és Náthánt Jeruzsálemből, azok  helyi követőikkel együtt visszatértek Szmirnába, ahová diadalmenetben vonultak be. Szmirnai híveik harsonákat fújtak és éljenezték a Messiást, így Zevi és Sára szinte a város tényleges vezetőivé lettek. Az őt ellenző rabbik helyébe új rabbikat jelölt ki, ugyanakkor a kor leghíresebb rabbijai közül is többen csatlakoztak hozzá. Zevi híveinek száma folyamatosan növekedett szerte Európában is, ahová szintén eljutott a mozgalom szele. Ugyanakkor hírneve a keresztények közt is elterjedt, akik természetesen a maguk értelmezése szerint, de szintén apokaliptikus lázba kerültek, és elfogadták az 1666-os dátumot. 1665-ben, a “Millennium közeledtével” a kontinens zsidóságának nagy része teljes extázisban volt, a velencei, amszterdami, londoni, hamburgi, dél-európai és észak-afrikai zsidók eladásra hirdették mindenüket, készülve a Szentföldre való visszatelepedésre. Az eseményeket szemmel tartó keresztények között szintén voltak, akik eladták házaikat, és együtt várták a zsidókkal az új világ eljövetelét. Európa szinte felbolydult, és láthatóan még azokat is elkapta a láz, akik nem tartoztak közvetlenül a mozgalomhoz.

A jelentős év, 1666 elején Szabbatai újra Konstantinápolyba érkezett, valószínűleg azzal a céllal, hogy beteljesedjenek a Gázai Náthán “próféciái”, és a szultán koronáját a maga fejére tegye. Ehelyett a helyi nagyvezír, Ahmed Köprülük utasítására a török hatóságok azonnal elfogták és börtönbe zárták, mert egy nagyobb felkelés kibontakozásától tartottak. Két hónapi börtön után Abydos szigetére szállították, ahol az ottani börtönvárban igen nagy kényelmet biztosítottak neki, elsősorban amiatt, mert gazdag követői és Sára nagy összegekkel megvesztegették a török hivatalnokokat. Abydos szigetén történt meg nevezetes törvényszegése, és itt hangzott el hírhedt imája is. Mivel Abydos szigetére a Pászka ünnep körül érkezett, itt a vele lévő követőivel leöltek egy bárányt, amelynek megették a háját, a törvény tiltása ellenére. Ekkor mondta el az “áldott legyen az Isten, aki megengedi nekünk azt, ami eddig tiltott volt”imát.

Rendkívüli karizmájának köszönhetően még a fogságban is valóságos kiskirályként viselkedett, gyakran fogadta híveinek látogatását, majd üzeneteket, parancsokat küldött szét általuk. Titokban még itt is tovább hirdette a szultán közeli elbukását. Amikor híre terjedt a zsidóság között, hogy milyen fenséges körülmények közt él, követői nemcsak hogy nem ábrándultak ki belőle, de inkább növelte a hitüket az, hogy Zevi ilyen magasztos körülmények közt raboskodik. Ekkorra körülbelül egymillió (!) zsidó lett valamilyen szinten a mozgalom híve, és számos zsinagógában bevezették a következő, Zeviért mondandó imát: “Áldd meg Urunk és Királyunk a szent és igaz Szabbatai Zevit, Jákob Istenének Felkentjét.” A tömegek, akik eladták vagyonukat és várták a csodás hazatérést, egyre nagyobb gondot okoztak Európa-szerte. Moráviában akkora felfordulást okoztak, hogy az államnak kellett közbelépnie, és fegyveresekkel tartották fenn a rendet. Marokkóban a forrongások hatására hevesen üldözni kezdték a zsidókat. Az 1666 áprilisa és júliusa közt eltelt három hónapban teljes káosz uralkodott Európában, miközben Zevi legbennfentesebb követői a törvény és az ünnepek elvetését hirdették, beleértve az engesztelés böjtnapjának megszüntetését is, ami nagy megoszlást okozott a zsidók közt. Zevi “messiási küldetésének” egy gyorsan pergő, és nem várt eseménysorozat vetett véget. Abydos szigetén ugyanis egymásnak adták a kilincset a zsidó kolóniák küldöttei, így két Galíciából való jeles lengyel talmudista rabbi is meglátogatta Zevit, akik közölték vele, hogy egy Nehemiás Ha-Kohen nevű galíciai próféta meghirdette a messiás eljövetelét. Zevi azonnal kérvényezte a próféta hozzájövetelét, aki három hónapos utazás után, 1666 szeptemberében meg is érkezett Abydosra. A találkozás azonban hatalmas kudarcba fulladt, mindkét fél durván megkérdőjelezte a másik hitelességét, majd hamisnak nyilvánították egymást. Zevi fanatikusabb követői közül néhányan meg akarták gyilkolni a “prófétát”, de ennek Nehemiás idejében hírét vette és elmenekült a szigetről, majd egyenesen Konstantinápoly felé vette útját, ahol feljelentést tett “a birodalom ellen összeesküvést szövő” sabbateisták ellen. Mehmed szultán ekkor Adrianople-be vitette Zevit, ahol a kihallgatása előtt egy muszlim hitre áttért zsidó azt ajánlotta neki, hogy ha élni akar, jelentse ki a szultánnak, hogy el kívánja vetni zsidó hitét és muszlimmá szeretne lenni. Amikor Zevit a szultán elé vitték, látványosan levetette zsidó ruházatát és egy turbánt helyezett a fejére annak jeléül, hogy áttér az iszlám vallásra. Ez meg is mentette az életét. A szultán rendkívül elégedetten megkegyelmezett Zevinek, sőt jó fizetés mellett megtette őt ajtónállójának. Hogy teljessé legyen az áttérése, Sára mellé legalább egy további feleséget kellett magához vennie. Leghűségesebb hívei követték példáját, és mindannyian áttértek az iszlám vallásra. Ezek után ezt írta a Szmirnában lévő híveinek: “Isten izmaelitává tett; megparancsolta nekem, s én azzá lettem.”

Ez természetesen megdöbbentette talmudista zsidó híveit, és mivel követőinek nagy részét ők tették ki, a mozgalom ezzel lényegében össze is omlott. A kiábrándult zsidó tömegek elhagyták, a rabbik pedig azonnali hatállyal eretneknek nyilvánították Zevit és maradék követőit. A “messiás” később felvette az Aziz Mehemet iszlám nevet, majd rövid idő elteltével a mai Albánia területén halt meg, teljesen eljelentéktelenedve. A történetnek azonban ezzel nincs vége, sőt, inkább itt kezdődik!

Zevi követőinek egy elszánt, fanatikus magja a föld alá vitte a mozgalmat, és titkos társaságként fenntartották a szabbataita (vagy szabbateista) eszméket. A szabbateisták e titkos szövetsége a Dönmeh (törökül aposztaták, vagy hitehagyottak) mozgalom néven lett ismert, még akkoriban, amikor Zevi és maradék követői felvették az iszlám vallást. A Dönmeh hívői tovább radikalizálták a már amúgy is mélyen okkultista mozgalmat. A szabbateizmus egyik kutatója és szakértője, Rabbi Antelman a következőképpen foglalja össze Zevi és a Dönmeh tanait:

“Amikor [Zevi] áttért [az iszlám vallásra], kiábrándult hívei tömegesen hagyták el a mozgalmat. De maradt néhány makacs követője, akik továbbra is hittek benne, s természetesen valami magyarázatot kellett adniuk arra, hogy miért maradtak meg híveiként. Az ő okfejtésük hozta létre a szabbateisták azon különleges szektáját Törökországban, amit a Dönmeh néven ismerünk. A Dönmeh rend úgy tartotta, hogy a Messiásnak először bűnbe kell esnie ahhoz, hogy később megváltást hozhasson, s ezzel adtak magyarázatot arra, hogy a zsidó Messiás a muszlim hitre tért át. A Dönmeh Szabbatai Zevi halála után is hosszú ideig fennmaradt, sőt még növekedésnek is indult.”

Zevi tanításai tovább éltek halála után is, ahogyan módszerei is tökéletesen elfogadottakká váltak a kabbalista zsidók köreiben: a megtévesztés és hamis bizonyságtétel teljesen elfogadható eszközzé válhat a cél megvalósításának érdekében, aminek mértékét egyre fokozták a mozgalom további vezetői. A korai szabbateisták vezéregyéniségei:

Szabbatai Zevi (1626-1676)

A Gázai Náthán  (16??-?)
Rebbe Berechiah
Jakob Frank (1726-1791)

A Gázai Náthán munkásságát és annak maradandó hatását talán a neves történész, Paul Johnson összegzi legtömörebben az alábbiakkal:

“Náthán kiváló példája volt annak a hatalmas képzelőerővel rendelkező és veszélyes zsidó archetípusnak, amely valamivel később egy világméretű jelenséggé vált a szekuláris zsidó intellektualitás elterjedésével. [Náthán] Mestere volt az olyan kétértelmű magyarázatok és előrejelzések felépítésének, amelyek egyrészt értelemszerűek és elfogadhatóak voltak, ugyanakkor annyira nem voltak konkrétak, hogy valami módon ne lehetett volna alkalmazni azokat bármilyen megtörtént eseményre – még akkor is, amikor valójában egyáltalán nem feleltek meg az eredeti elvárásoknak. Rendkívüli adottságokkal adta elő ezeket a változatosság-teli teóriákat, kiváló képességgel dolgozta fel a kialakuló jelenségek lehetőségeit, majd magabiztos hidegvérrel és öntudatossággal adaptálta az adott helyzetre. Marx és Freud[mindketten frankista zsidók sarjai] hasonló módszerekkeldolgoztak és hasonló képességekkel rendelkeztek” (Paul Johnson, A History of the Jews, 269. old).

A szabbateista, a dönmeh, vagy a frankista megnevezések a hitükből kitért, szekularizált, intellektualizáló, a politikában és közéletben aktív zsidókat jelölik. Ezekben a mozgalmakban nagyrészt a zsidóságba ősidők óta beépült, magukat zsidónak nevező, de idegen elemek kerültek a “felszínre”, vagyis Sátán az adott időben aktívvá tette ezt a lappangó réteget. És valóban, a kabbalista szabbateizmus szülte meg azt a szekuláris (valójában okkultista) és kozmopolita zsidó értelmiségi réteget, amely messze elvetette a bibliai értékeket, és bárhol is élt, a maga torz képére akarta formálni a körülötte lévő társadalmakat. Ennek megfelelően bizonyos ultra-ortodox zsidó irányzatok a politikai cionizmust is a szabbateizmus egyik jellemző megnyilvánulásának tartják. Ez a megállapítás helytálló, hiszen a szabbateizmust valóban olyan aposztata, ateista, illetve okkultista zsidók képviselik, akik az önmegváltásban látják fajtájuk sikerét, nem pedig az isteni gondviselésben és a bibliai etika követésében. A szabbateisták elvei megengednek minden alantas eszközt a céljaik elérése érdekében, legyen az politika, ármány, vagy hitszegés, a cél érdekében minden fogás bevethető. Az egész zsidóság képviselőjének mondják magukat, felszínesen az érdekeiket szolgálják, de a vallásos zsidóságot csupán eszközként tartják a kezükben, akiket rideg módon egyfajta hasznos idiótáknak tekintenek. Ennek az ideológiának Marx és Theodor Herzl csupán elrettentő, de korántsem egyedi képviselői voltak. Tény, hogy a hagyományos judaizmus korlátait átszakító szabbateisták nélkül soha nem jöhetett volna létre a zsidó tömegek nagyfokú szekularizálódása, a közéletben való aktív megjelenése, sőt maga a politikai cionizmus sem.

A Zevi és Náthán nyomdokaiba lépő Rebbe Berechiah még szélsőségesebb nézeteket vallott, mint elődei, számára minden eszköz megengedetté vált a hit szolgálatában és érdekében. Jákob Frank, a mozgalom további éltetője pedig már nagyon durva szélsőségbe esett azzal, hogy bevezette a szexuális rítusok gyakorlatait, és kidolgozott terv szerint beépítette híveit a politikai arénába.

A szabbateisták és a Dönmeh rend tanai tehát maradandó változást okoztak a zsidóság vallási életében és a judaizmus történelmi átalakulásában. A sorozat első részében láthattuk, hogy miként került be Izraelbe, majd Júdába a konkoly, miként ferdítették el az eredeti bibliai vallás szabályzatait és gyakorlatait, felcserélve azokat emberi, sátáni tanításokkal. Ebben a részben pedig azt vizsgáljuk meg, miként csapódott ki a zsidóság felszínére ez a konkoly, és miként kezdte meg aktívan a végidőkre szabott munkásságát. Ehhez már át kellett lépniük az általuk korábban eltorzított judaizmus korlátain is, hiszen a végcél a kereszténység megsemmisítése, a korlátok nélküli hedonizmus, az ego imádata és Sátán istenné tétele. Ebben a folyamatban különösen nagy szerep jutott a szabbateista mozgalom következő jeles vezetőjének, Jacob Leib Franknak, illetve a frankistáknak.

I. 3. Jacob Leib Frank és a frankista mozgalom

A zsidó származású Jakov ben Judah Leibowicz 1726-ban született a lengyelországi Podolia városában, és 1791-ben halt meg. Frank ismertségének forrása sokrétű, de leginkább arról híresült el, hogy a hírhedt sabbateista zsidó szekta közép-európai terjesztője, majd legfőbb vezetője lett. Frank már fiatal korától fogva inkább a Kabbala iránt érdeklődött, mint a hagyományosabb Tóra vagy Talmud tanításai iránt. Apja a mai Ukrajnából telepedett át Lengyelországba, aki az állítások szerint maga is a szabbateisták szektájához tartozott, s ez szerepet játszhatott a fiatal Frank Kabbala iránt mutatott nagy érdeklődésében. Amikor Frank legényemberként kereskedő lett, egy üzleti utazása alkalmával eljutott Törökországba, ahol meglátogatta Szabbatai Zevi szülővárosát, Szmirnát, majd Szalonikit is. E két helység még ekkortájt is a kabbalisták fő központja volt. Ekkor került szorosabb kapcsolatba a Dönmeh mozgalom tagjaival, vagyis az aposztaták szektájával, akik beavatták őt a rítusaikba. Itt adták neki a Frank nevet, amely névvel a törökök az európaiakra utaltak ez időben, és ezen a néven vált híressé, majd követőit is innen nevezték el frankistáknak. Mint már láttuk, “az aposztaták” olyan zsidók voltak, akik Zevit követve elhagyták zsidó hitüket, látszólagosan felvették a muszlim vallást, de titokban megmaradtak kabbalista zsidóknak. Jacob Frank az ő  hatásukra szintén felvette az iszlám vallást, majd ugyanaz a messiási küldetéstudat ébredt benne, mint korábban Zeviben. Szalonikában teljesen átadta magát az anti-Tóra és anti-Talmud tanoknak, itt messiásnak nyilvánította magát, majd 1775-ben, huszonkilenc évesen e címet viselve tért vissza Lengyelországba, az új tanok elterjesztésének céljával.

Szülővárosában, Podoliában megalapította a frankisták szektáját, ami a Dönmeh nyugati ágává vált, és rövid időn belül nagyszámú követőre talált. A lengyelországi askenázi zsidók azt hitték, hogy Frank egy Törökországból odavetődött szefárdi zsidó volt, (vagy talán annak adta ki magát). Hívei a “szent mester” és a “megtestesült isten” címekkel illették Frankot, aki olyannyira komolyan vette a bűnös messiás koncepciót, hogy a szekta tagjait is aktív bűnök elkövetésére buzdította egy ambivalens zsidó tantétel átértelmezésével. A parancsolatok azok megrontásával való betöltése ugyanis egy talmudi diktátumban is szerepel, a mitcva ha’bah ba’ahvera-ban, amit Frank felhasznált érveiben. Elmélete szerint, ha az üdvösséget el lehet nyerni tisztasággal, akkor el lehet nyerni a bűnök elkövetése által is. A talmudista zsidók természetesen hevesen ellenezték a számukra eretnekségnek minősülő tanok hirdetőjét és követőit. Frank azonban a Dönmeh jól bevált módszereit alkalmazva úgy talált menedéket a zsidók üldözése elől, hogy felvette a katolikus vallást, amivel az egyház védelme alá került.

Követőinek azt hirdette, hogy egy mennyei kinyilatkozás révén jutott arra a felismerésre, hogy fel kell venniük a keresztény vallást, mert az egy szükséges átmeneti állapot a végső messiási vallás megnyilvánulása előtt. A kereszténységre való áttérést egy általa kidolgozott elmélet szerint vitte véghez.

Nagy nyilvánosság előtt elégette a Talmud egy példányát, s arra hivatkozott, hogy az általa elfogadott Zohar bizonyságot tesz a szentháromság mellett, aminek egyik személyisége a Messiás. Ilyen körülmények között 1759-ben követőivel együtt katolikusokká keresztelkedtek, ekkor kapta keresztnévként a József nevet. Keresztapja nem más, mint maga a lengyel király, III. Ágoston volt. A katolikus egyház azonban hamarosan gyanút fogott Frank őszinteségével és motivációjával kapcsolatban, nyilvánvalóvá vált ugyanis, hogy “megtérése” csupán látszólagos volt, és követőivel együtt csak felszínesen vallották a keresztény hitet, miközben titokban továbbra is a kabbalista judaizmust gyakorolták. A szekta tagjai csakis egymás közt házasodtak, és Frankot továbbra is szent mesternek, messiásnak és istennek tartották, valamint szexuális rítusokat is folytattak. Természetesen a zoharisták “háromsága” nem a katolikus dogma megfelelője volt, ugyanis a zohári szekta háromságának egyik istensége az ő mindenkori “messiásuk” volt, mint Szabbatai Zevi, vagy esetükben Jacob Frank. Ilyen körülmények között gyorsan az inkvizíció látókörébe kerültek.

Közben nyilvánosságra került törökországi múltja is, beleértve a hasonló körülmények közt végbement iszlám vallásra való áttérését is. Így, néhány hónappal a “keresztsége” után, 1760-ban Varsóban letartóztatták és egyházi bíróság elé állították, ahol elítélték a hamis átkeresztelkedés és ártalmas eretnekségek terjesztésének vádjaival. Ítélete börtönbüntetés volt, amit a czestochowai börtönvárban kellett letöltenie. Innen tizenhárom év után, 1773-ban szabadult ki, amikor is az oroszok elfoglalták Czestochowát és szabadon engedték. A börtönből való szabadulása után a moráviai Brno városában telepedett meg, ahová nagyszámú híve is követte, és “udvarában” hatszáz fegyveres férfi állt rendelkezésére. Rendszeresen tartották szertartásaikat, és itt további követőkre találtak. Frank gyakran utazott Bécsbe lányával, Évával az ottani hálózat kiépítésének céljából. Egy ilyen útja alkalmával az istenfélő Mária Terézia kegyeibe férkőztek, aki azt hitte róluk, hogy a kereszténységet terjesztik a zsidók köreiben. A behálózott Mária Terézia kinevezte őt a keresztény-zsidó párbeszéd szóvivőjének, ám itt sem kellett sok időnek eltelnie ahhoz, hogy fény derüljön sötét múltjára, s arra, hogy egy szélsőséges szekta vezetője.

Emiatt kénytelen volt elhagyni Bécset és Moráviát is, majd a németországi Offenbachban telepedett le, ahol “báró” címmel jelölte magát, és ahol pazar, fényűző életet élt. Vagyonának pontos eredetét máig homály fedi, egyes állítások szerint a zsidó közösségek adományaiból élt ilyen jól. Frank maga is azt állította, hogy a lengyelországi és morvai zsidók kocsiszámra hozták az adományokat számára. Sokan azonban inkább azon a meggyőződésen vannak, hogy a Rothschildok és a szektával kapcsolatos politikai kapcsolatok biztosították a jelentős anyagi támogatást.

Frank tanításaiban és szektájának gyakorlataiban rendkívül nagy szerepet kapott a rituális szexualitás. Tanítása szerint az ilyen orgiákon és a szexuális eksztázison keresztül lehet elérni a magas fokú szellemiséget, sőt, a szentséget és az üdvösséget is. Utolsó éveiben szabadtéri “istentiszteleteket” tartott, amelyeket pazar módon, pompás és drága kellékek felhasználásával rendezett meg. Követői halhatatlannak tartották, de 1791-ben mégiscsak elhunyt. Fényűző temetést rendeztek neki és 800 híve kísérte őt el utolsó útjára.

Halála után lánya, Éva vette át a mozgalom irányítását, akit “szent nagyasszony”-ként tiszteltek, és aki 1816-ban bekövetkező haláláig a frankisták vezetője maradt. Éva halálával a szekta számos tagja katolikussá lett, de nagyon is kérdéses, hogy ezt a szekta vallási küldetésének részeként, vagy megalkuvásból tették-e. Katolikussá vált tagjaik a lengyel, cseh, valamint a magyar nemesség és polgárság részévé lettek. A zsidó nevek elhagyása és a keresztény nevek felvétele a frankisták jellegzetes dönmeh technikája volt.

1.4 A frankizmus bizonyos tanainak elemzése

Gershom Scholem*, a Kabbalista mozgalmak nagy szakértője szerint a frankizmus fontos eleme a Mitcvah ha Ba’ah ba Averah, vagyis a bűn szentségének koncepciója. A Kabbalista zsidó messianizmus fontos eleme volt amegváltás a bűnök által nézet, miszerint a fokozottan bűnös életbe való elmerülés felgyorsítja a messiás eljövetelét. A frankisták jellegzetes módon ezt elsősorban a szexuális orgiáikon és kicsapongásaikon keresztül próbálták megvalósítani. Gyakori volt köztük a családon belüli szexuális viszony fenntartása és a vérfertőzés. Leginkább mégis a rituális orgiáikról váltak hírhedtté. Ez a fajta zoharista szexuális mágia egy évszázaddal később széleskörűbb befogadást nyert az olyan személyiségeknek köszönhetően, mint P.B. Randolph, Max Theon és Aleister Crowley, de a modern pszichológia “tudományát” kidolgozó Freudra és Carl Joungra is hatással volt.  

Jacob Frank a vallási nihilizmus és az anarchizmus keverékét hirdette, szerinte ugyanis egyedül a társadalmak teljes megdöntése mentheti meg az emberiséget. Annak ellenére, hogy a frankisták vallási felekezetnek számítottak, eredeti céljuk “minden vallás és hitrendszer abszolút megdöntése” volt. Ahogy az Internacionálé fogalmazza: “A múltat végképp eltörölni.” Itt nem csupán idealizmusról van szó, sokkal inkább egy eszelős sátáni meggyőződésről, ami abból is látható, hogy hitük szerint csak “egy mindent elsöprő és mindent megdöntő forradalom után lehetséges egy új világotfelépíteni.” Gershom Scholem a Kabbala és szimbólumai című könyvében mindezt így fogalmazza meg:

“Annak ellenére, hogy a frankisták külsőségekben vallásosak voltak, minden vallás és pozitív hitrendszer felszámolását tűzték ki célul, és egy olyan forradalmat álmodtak meg, ami egyetlen csapással eltörli a múltat, hogy aztán egy teljesen új világot építhessenek fel. Frank számára az anarchikus rombolás a luciferi ragyogást, azaz az ‘élet’ kifejezés minden pozitív értelmezését és teljes színezetét jelentette.”

*Megjegyzés: Gerschom Scholem (1897-1982) a tudományos Kabbala kutatás megalapítója, aki a jeruzsálemi héber egyetemen a zsidó miszticizmus professzora lett, s aki a szabbateista és frankista mozgalmak egyik legjelesebb szakértője. A kabbalizmusról és zsidó miszticizmusról több könyvet megírt.

Jacob Frank a bibliai Jákob reinkarnációjának hirdette magát, aki megmenti Izraelt és elsöpri Edomot (Rómát és a kereszténységet). Tartsuk észben, hogy Jacob Frank kódokban megadott üzeneteiben Edom a Római Katolikus egyházat és általában a kereszténység egészét jelentette.

A Zohar levelek: Jacob Frank 1880-ban a magyarországi zsidókhoz szóló felhívásában közli, hogy a zsidóságot egy mérhetetlen katasztrófa fogja érni, amennyiben nem veszik fel az edomita (értsd: keresztény) hitet. A keresztény vallás felvétele azonban nem más, mint egy cselfogás, ami lehetőséget teremt számukra ahhoz, hogy később belülről pusztíthassák el az egész kereszténységet. A zsidó holokauszt megtörtént, zsidók tömegei “keresztelkedtek” ki, majd töltöttek be vezető szerepet a kommunizmus keresztény- és nemzetellenes programjaiban.

A próféciákból pedig jól tudjuk, a meg nem alkuvó keresztények keresztül fognak menni egy irtózatos méretű népirtáson, amit a Szentírás a nagy tribulációnak (nyomorúságnak) nevez. Így elmondhatjuk, Frank “sátáni jóslata” nem állt távol az igazságtól.

Álljon itt néhány árulkodó sor Jacob Frank apokrifjából, amelyek nagyon jól tanúskodnak szellemi beállítottságáról, illetve a bűn általi megigazulásba vetett hitéről:

2. “Azt mondták nekem, van egy Gemara [talmudi magyarázat], ami így szól: “a pálmalevelek kötege muksza [érinthetetlen, tisztátlan], a szombat napján. De ha a szombat kezdete előtt valaki azt mondja, hogy ‘ezek a pálmalevelek nem lesznek majd tisztátlanok a számomra’, akkor használhatja azokat, akár fekhelyként, hogy megpihenjen rajtuk. Mit jelent ez a mondás? Azt, hogy a kavana[misztikus erővel ható szándék] felhasználásával a tiltott dolgokat bárki tisztává, elfogadhatóvá teheti. Ezért mondhatta Az-Első-Aki-Eljött [Szabbatai Zevi] a következő borchát [áldást] a bárány veséjének kövérjére: “Áldott vagy Te, Urunk, Istenünk, aki a tiltott dolgokat megengedetté teszed nekünk.” …

3. E város [Szmirna] rabbijai nem akarják, hogy tudjátok azt, a Tóra parancsolatai betölthetők azon a módon is, hogy megszegjük azokat. De szemetekben én vagyok az ostoba, holott én feltárom nektek azokat, amiket ők elhallgatnak: mert ahhoz, hogy megehesd a mandulát, fel kell törnöd a héját.

“… nagy az a bűn, amit magának a bűn elkövetésének a szándékával követünk el”

A “kavana” fogalma, más néven ugyan, de bekerült a kereszténység karizmatikus ágazatainak hiedelemvilágába is, “a kijelentés hatalmának”, vagy a “szóbeli megvallás erejének” formájában.

Nem véletlen, hogy Jacob Frankot úgy a talmudista, mint a Tóra-hű zsidók is a történelmük egyik legveszedelmesebb és legkárosabb tévtanítójának tartják. Gershon Scholem a “The Messianic Idea in Judaism” című könyvében erre is kitér:

“[Jacob Frank] Minden tettében teljesen megromlott és degenerált egyén volt” és  “az egész zsidó történelemben nem találhatunk hozzá hasonló rettenetes jelenséget.” (1971-es kiadás, 126.o., kiemelés hozzáadva).

Frank elvetette a Tóra helyes alkalmazását, nagyon válogatósan kezelte a Talmudot, és elsősorban a Zohár-ra építette tanításait, emiatt nem volt számára probléma az Isten erkölcsi parancsolatainak áthágását tanítani. A szabbateisták amúgy is azt tartották, hogy a messiási korszakban a Tóra érvénytelenné válik, s annak minden tiltása feloldódik, más szóval a bűnök elkövetése megengedett dolog, sőt, egyféle elvárás lesz.

Jacob Frank a saját nihilista vallására gyakran utalt az “Ézsau (vagy Edom) útja” jelzővel. Azt az álláspontot képviselte, hogy bárki, aki valaha is Istent hűen akarta követni, hiábavaló erőfeszítést tett, s kivétel nélkül mindenki elbukott, beleértve a pátriárkákat is. Emiatt szükséges volt egy olyan új utat találni, amely reálisabb alapokra épül, és valóban elvezet az “igaz élethez”. A frankisták számára Ézsau a szabadságot szimbolizálta, illetve a törvények által megköthetetlen emberi szellemet. Ha valaki el kíván jutni erre a szabadságra, el kell vetnie mindenféle törvényt és megkötöttséget, de mindezt titokban kell véghezvinni. Miután az “igazak” túlléptek a judaizmus és iszlám tanain, számukra nem maradt más, mint “Edom vallása”, a kereszténység. Pontosabban szólva, a látszólagosan felvett kereszténység, amelyen belül titokban megélhetik valós hitüket, ami szerint Jacob Frank az igaz megváltó, sőt, maga az Isten, aki felszabadította híveit a törvények és törvénykezés alól. A frankisták valójában a vallás köntösébe bújt anarchista forradalmárok voltak, s így nem véletlenül voltak jelen nagy számban a jakobinusok, majd később a kommunisták, bolsevikok és a szélsőséges liberalizmus élvonalában.Frank követői rohamosan szaporodtak, és elsősorban Lengyelországban, Galíciában, Ausztriában, Moráviában és Csehországban alkottak közösségeket. A mozgalom pontos taglétszámát nehéz meghatározni, annyi azonban bizonyos, hogy csak Lengyelországban huszonnégyezer hívet mondhattak a magukénak. Prágában egy külön polgári elitet képviseltek a frankista zsidó családok, köztük nagyszámú orvos és ügyvéd akadt. A magyarországi közösségük központja Máramaros volt. A frankistáknak azonban soha nem a tagság számának növelése jelentette az igazi sikert, mint inkább a befolyásuk és aknamunkájuk hatékonysága. A mozgalom jelesebb tagjai aktív szerepet vállaltak a szabadkőműves páholyokban, és a felvilágosultság eszméire hivatkozva a zsidó polgárosodás bajnokaiként mutatkoztak. A Habsburg uralkodók hivatalnokai és arisztokratái között szintén nagyszámú frankista volt, akik hivatalosan keresztényekként voltak elkönyvelve, de valójában megőrizték kabbalista identitásukat.

Számos frankista családban szokás volt egy Frank lányát, Évát ábrázoló bálvány-szobrocska felállítása. Apja halála után ugyanis Éva vált a mozgalom egyik főbb vezéregyéniségévé, aki szó szerint egy rituális prostituált volt, bejáratos számos arisztokrata család otthonába. Gerschom Scholem erről az időszakról így ír:

A szekta egy szigorúan zártkörű szervezetté vált, és ezt a periódust úgy élte túl, hogy ügynökeik helyről-helyre járva titkos találkozókat rendeztek, vallási rítusokat tartottak és terjesztették a sajátos frankista irodalmat. “A “hívőknek” szigorúan maguk között kellett házasodni, és a frankista családok létrehoztak egy széleskörű, szorosan együttműködő hálózatot, azokat is beleértve, akik hivatalosan zsidók maradtak [nem vették fel a kereszténységet]. A frankizmus később nagyrészt az ilyen egyéni családok magánvallásává lett, akik ennek megfelelően nevelték fel a gyermekeiket is. A németországi, csehországi és morva frankisták általában Karlsbad-ban tartották meg évi titkos összejövetelüket nyaranként, Av hó 9.-e körül.

Szabbatai Zevi állítólagosan Av hó kilencedikén született meg, ezt a hónapot pedig a zsidók Tisha B’av-nak nevezik, ez számukra az év legkomorabb napja, ugyanis ezen a napon pusztult el a Jeruzsálemi templom mindkét alkalommal, először a babiloniak, majd a rómaiak által. Spanyolországból 1492-ben ugyancsak Av hónap kilencedikén űzték ki a zsidókat. A vallásos zsidók ezen a napon böjtöt tartanak és imádkoznak, a frankisták pedig javában mulatoztak, lakomákat és orgiákat rendeztek.

Az alábbi összefoglaló Rabbi Antelman írásainak tömörített változata. Antelman az olyan korábbi zsidó kutatók, mint Gershom Scholem munkáinak felhasználásával a következőképpen mutatja be az okkultista judaizmus képviselőinek összefonódását:

Frank Jákob Szabbatai utódának, Rebbe Berachiah-nak volt a tanítványa, s így került az eredetileg keleti Dönmeh ideológia Európa szívébe. Frank szövetségben állt a szintén zsidó születésű volt jezsuita szerzetessel, Adam Weishaupt-tal, aki az Illuminátus rend megalapítója volt, és akit az ugyancsak zsidó Rothschild család finanszírozott. Ez a kapcsolat adhat magyarázatot Frank látszólag kiapadhatatlan, de ismeretlen forrásból származó jövedelmére. Ez a három egyéniség, és sajátos egyéni képességeik szinte tökéletesen kiegészítették egymást. Weishaupt-nak politikai ambíciója és új világrendet megalkotó tervei voltak, a bevált dönmeh taktikát alkalmazó frankistáknak pedig jól beépült ügynökeik, nemcsak keresztény körökben, de a törökországi muszlimok között is. Emellett sikeresen beférkőztek jó néhány titkos társaság köreibe is. S ami talán még ennél is fontosabb, a frankisták erősen hozzájárulhattak ennek az új szellemi irányvonalnak a megszületéséhez az általuk gyakorolt Kabbalizmus által. Meyer Amschel és a későbbi Rothschildok pedig a feneketlen pénzeszsákot biztosították e sátáni háttérhatalomhoz.

Meyer Amschel Frankfurtban született, s ott kezdte meg tényleges bankári pályafutását is az 1760-as évek közepétől kezdődően. Jacob Frank a kései 1780-as években telepedett meg a Frankfurt peremvárosának mondható Offenbach-ban, ahol fényűzően élt, és ekkor már az “Offenbach Bárója” címet viselte. Johann Adam Weishaupt pedig a bajorországi Ingolstadt-ban élt 1770-ben, de miután 1776-ban megalapította az Illuminátus rendet, annak központját szintén Frankfurtba helyezte. Nem mellékesen, itt volt a jezsuiták németországi központja is.  E három személynek meghatározó szerepe volt a sátán zsinagógájának modern munkájában, hiszen ők fektették le az ideológiai alapjait annak a máig kibontakozásban lévő sátánista új világrendnek, amely Sátán kezébe kívánja vezetni az egész emberiséget.

A frankisták ügynökök egész hálózatát építették be a magasabb keresztény és iszlám körökbe. Az ezerhétszázas években népszerűvé váltak a titkos társaságok, ugyanakkor egyféle pogány újjászületési hullám ragadta magával Európa nagyvárosainak arisztokrata és előkelő köreit. Londonban, Párizsban és az egyéb nagyvárosokban megjelentek a nyíltan okkult ún. “Pokoltűz Klubok”, ahol a korabeli nemesség hedonista elemei tobzódtak és élték ki perverz vágyaikat. Ezekben a klubokban rituális szexorgiákat rendeztek, amiket lényegében a frankisták által terjesztett okkult tanítások és ilyen irányú rítusaik tettek divatossá. Angliában a neo-gnosztikus “Választott Kohen” rend (a kohenhéberül papot jelent), Franciaországban a Martinisták rendje járt elől a hasonszőrű titkos és féltitkos társaságok közt. Frank és lánya, Éva részben a nemesség és a gazdag polgárok megnyerésének érdekében alkalmazta a szexuális okkultizmust. Franknak azonban ennél nagyobb ambíciói is voltak, s e célból szövetkezett Adam Weishaupt-tal.

Rabbi Antelman a To Eliminate the Opiate (Felszámolni a kábulatot) című könyvében így fogalmaz:

“Egy velejéig gonosz mozgalom akaszkodott a világra. A jezsuiták eredeti célja az volt, hogy elpusztítsák a protestáns reformációt és egy olyan világot hozzanak létre, ahol a pápa ítéli meg az egész emberiséget.* A Rothschildok célja az volt, hogy az egész világ vagyona az ő kezelésük alá kerüljön. A frankisták pedig a zsidó [és keresztény] etika és értékrend teljes lerombolását tűzték ki célul, aminek helyébe egy Istent mindenben ellenző vallásrendet [teljes sátánimádatot] kívántak felállítani. Azzal, hogy ezek a frakciók egymásra találtak, egy emberiség ellenes véres harc robbant ki, igen, ‘zsidókkal’ az élen.”

* megjegyzés: a zsidó származású Adam Weishaupt, az Illuminátus rend megalapítója a jezsuita rend tagja volt, s átvette a jezsuiták pápai világuralmi elméletét, sok módszerüket sajátította ki és használta fel az illuminátus mozgalom terjesztéséhez.

Frank még korai pályafutása alatt elrendelte az akkori tizenháromezer követőjének, hogy vegyék fel a katolikus vallást, illetve “épüljenek be” a katolikus egyházba. Láthattuk, hogy Frank a katolikusokat a bibliai Jákob testvérének, Ézsaunak nevével illette, a keresztény vallásra pedig úgy utalt, hogy az Edom (Ézsau másik neve) vallása. Frank teóriája szerint azért kellett a kereszténységbe beépülni, hogy megtévesszék “Ézsaut”, hasonlóan, mint egykor az eredeti Jákob is megtévesztette testvérét, Ézsaut. Az egész diabolikus megtévesztés célja az volt, hogy a háttérben működve, megfelelő erőkkel szövetkezve megvalósíthassanak egy anti-keresztény, anti-krisztusi zsidó államot Palesztinában!

A frankistáknak erős politikai ambíciók is voltak. Jerry Rabow, egy másik kutató erről így ír:

“A frankisták belekeveredtek a nemzetközi politikai játszmákba is, titkos követeken keresztül tárgyaltak orosz politikusokkal és a keleti egyházzal az ügyben, hogy segítséget nyújtanak Lengyelország és a katolikus egyház megdöntéséhez.” (u.o. 130. old.).

Jerry Rabow természetesen szintén fontosnak tartja a frankisták teológiájának kihangsúlyozását, amiről az “50 Jewish Messiahs” című munkájában a következőket írja:

“Ő [Frank] tovább vitte Shabbatai Zevi paradox tanításait, miszerint a messiási korszak eljövetelével a Biblia szexuális vonatkozású tilalmai megszűntek, sőt, ezeknek a bűnöknek az elkövetése [vallási] kötelességgé vált. Frank szerint ugyanis a szexuális orgiák megtisztítják a lelket a bűnöktől. A dorbézolást és kicsapongást tehát egyféle gyógyterápiának minősítette… *

*Megjegyzés: A hedonista szexuális szabadosság elvét később két frankista zsidó, Siegmund Freud és Carl Jung, a pszichológia tudományának megalkotásával világszerte “tudományosan is elfogadott”  nézetté tette.

A frankisták nem nyilvános, de központosított hittérítést folytattak, 1832-ben ők alapították meg a “reform judaizmus” első hitközösségét Prágában. A reform judaizmus mellett az ő nevükhöz fűződik a konzervatív judaizmus megalapításai is, s e két felekezet követői ma a legjelentősebb irányzatot képviselik az ortodox judaizmus mellett. A reform judaizmus határozottan a zsidóság bomlasztásának célját szolgálja, hiszen a zsidóság asszimilációjára biztatja híveit, s ahogyan a frankista őseik, a kereszténység felvételét sem tartják a zsidóságra nézve károsnak. A gyakorlatias frankizmusban az asszimiláció valójában a beépülést és a belülről való rombolást jelenti.

A frankisták mai kifejezéssel élve “karizmatikus hívők” voltak, akik gyakran olyan fokú extázisba hergelték magukat, hogy habzott a szájuk és egész testükben remegtek. Ez a jelenség nem sokkal később feltűnt a fősodrú protestantizmus számos felekezetében is, amiben kétségtelenül szerepet játszottak a”kereszténységet” felvevő frankista ügynökök is. Ezek a gyülekezetek jellemzően antinómiánus, tehát anti-Tóra jellegűek, ami párosul a “keresztény cionizmussal”, vagyis a humanista zsidó cionizmus keresztény változatának nézeteivel. Teológiájuk fontos részét képezi a bővölködés és a Mammon imádatának legitimálása is.

A frankisták gyűlölték a Tórát, s az általuk létrehozott reform és konzervatív judaizmus célja olyan anti-Tóra judaizmus létrehozása volt, amely már látszataiban sem nagyon kívánt a Tóra parancsolataihoz ragaszkodni.

A kabbalisták, a felszínen érzékelhető ellentétek ellenére, nagy hatással voltak a talmudista judaizmusra is. Ba’al Shem Tov, a talmudista judaizmus egyik sajátos ágának, a haszidizmusnak a megalapítója maga is számos kabbalista elemet átvett és felhasznált az általa létrehozott haszid irányzatban. A haszidizmusra tehát csaknem olyan befolyással volt a Kabbala, mint a zoharistákra, ami nyilvánvalóan látható a haszidok eksztatikus vallási megnyilvánulásaiból és a mágia iránti elkötelezettségükből. Számos forrás bizonyítja, hogy a kabbalista irányzatok vezetőinek, mint Ba’al Shem Heilprin-nek, Ba’al Shem Tovnak és Jacob Franknak nagyon sok tanítványa és követője volt. Általuk a judaizmus egésze is nagyobb mértékben itatódott át az okkultizmussal.

A Ba’al Shem-ek (A Név Urai, vagy Kezelői) vagy a kabbalisták szorosan együttműködtek a szabadkőművesekkel és egyéb titkos társaságokkal. A haszidizmust megalapító Ba’al Shem Tov, “minden zsidók feje” a szabadkőművesség beavatottja volt, és közvetlen kapcsolatban állt néhány titkos társaság vezetőjével.

1.5 A frankista ármány: a vérvádaktól a zsidóüldözésekig

A vérvádak hosszú időn át kísérték a zsidóságot a történelem folyamán. A vádak szerint a pászka idején a zsidók keresztény gyermekek vérét keverik a maceszba. Tény viszont, hogy a fősodrú judaizmusban tilos a vér használata, emellett sem a Talmudban, sem az egyéb írásaikban nem találhatók olyan részek, amelyekre rá lehetne fogni azt, hogy valami módon alátámasztják a pogányok vérének vallási célokból való felhasználását. Ez persze nem zárja ki, hogy szélsőséges okkultista csoportok ne gyakoroltak volna ilyesmit, hiszen a sátánista okkult kultuszoknak ősidők óta fontos eleme volt az emberek, sőt gyermekek feláldozása. Ilyen szélsőséges kultuszok pedig mindig is léteztek, úgy a zsidók, mint a “keresztények” között.

A modern vérvádakat azonban a frankisták szították fel és tartották életben a rabbinikus judaizmus elleni harcuk egyik fegyvereként. Jacob Frank minden zsidó messiása kívánt lenni, aki a maga kabbalista tanításait kívánta az elfogadott judaizmussá tenni, csakhogy nem követték tömegesen. A versengés vége az lett, hogy úgy őt, mint követőit eretneknek nyilvánították, majd kitagadták a rabbinikus, illetve talmudista zsidó közösségek. Megtiltották még azt is, hogy egy zsidó kapcsolatot tartson, vagy házasságra lépjen frankista zsidókkal. Frank egy megátalkodott ember módjára örök bosszút fogadott a talmudista zsidók ellen. A frankisták közéletbe beépült és befolyásos vezetői III. Ágoston lengyel király hozzájárulásával egy nyílt vitára hívták ki a talmudista zsidók képviselőit. Az első nyilvános összecsapásra 1759. július 16-án, Lvov (Lemberg) katedrálisában került sor Mikulszki kanonok, apostoli adminisztrátor felügyelete alatt. A híres disputában csupán tíz frankista állt szemben mintegy negyven talmudista rabbival.  A találkozón hét viszálypontot vitattak meg. Hat pont tekintetében úgy-ahogy dűlőre jutottak, de a hetedik ponton, a vérvádak felhozatalával elmérgesedett a vita. A frankisták taktikája lehengerlő volt. Azzal érveltek, hogy mint a Talmud ismerői bizonyságot tehetnek arról, hogy egyedül annak tanai miatt áll fenn a keresztények és zsidók között a rossz viszony. Ezután annak adtak hangot, hogy a talmudista zsidók minden tagadásuk ellenére igenis használnak keresztény vért bizonyos rítusok alkalmával, ugyanis azt a Talmud megköveteli. A frankisták tanúsították, hogy ezt gyermekkoruktól fogva tudják, hiszen zsidókként nevelkedtek.

A neves Huber Lipót, katolikus szerző így jellemezte a lezajló hitvitát:

Hogy milyen alacsony fokon állott ezeknek a [talmudista] rabbiknak a műveltsége, mutatja az is, hogy az ország nyelvén nem tudtak beszélni… Tudatlanságuk még azt a szemrehányást sem volt képes visszautasítani, hogy a Talmud követeli a keresztény vér használatát.

A disputa kimenetelét minden fél másképpen ítéli és örökíti meg. A katolikus vélemények szerint a frankisták messze túltettek a rabbikon. A rabbinikus judaizmus néhány idevonatkozó leírásában viszont az áll, hogy a rabbik kerekedtek felül, hiszen a frankisták végleg ki lettek tagadva a zsidóság testéből. Gerschom Scholem szintén másként látja, szerinte a katolikusok összejátszottak a frankistákkal, akik végre alkalmat találtak arra, hogy bosszút állhassanak rabbinikus üldözőiken. Scholem még idézi a jeles történészt, Meir Balabant is, aki lejegyezte a talmudista Rabbi Chaim Rappaport és a frankista Eliezer Jezierzany között lefolyt párbeszédet a lvovi disputát követően. Eszerint Eliezer a következő szavakkal illette a rabbit: “Chaim, vérért vérrel válaszolunk. Ti törvényessé akartátok tenni a mi vérünk kiontását, és most vérért vérrel kell felelnetek.”

E szavak nem maradtak üres szavak, hiszen a vérvádak hirtelen újra napirendre kerültek szerte Közép-Európában. Egy jellemző eset Villovicsban történt, ahol a frankisták úgy álltak bosszút a hely rabbin, hogy egy közülük való nőt felöltöztettek a rabbi feleségeként. A hasonlóság teljes volt, és a nő azzal a váddal ment el a helyi paphoz, hogy saját szemével látta, amint a rabbi megölt egy keresztény gyermeket a pászka ünnepére. A rabbit és gyülekezetét rövid úton elítélték és kivégezték, feleségét és gyermekeit pedig erőszakkal a kereszténységre térítették.

A frankisták megvetik a talmudizmust, ahogyan megvetik a kereszténységet és iszlámot is, e vallásokat csupán eszköznek tekintik. Mivel esetükben egy valós okkultista és sátánista szektáról beszélhetünk, ahol a rituális szexualitás mellett a rituális gyilkosságok elkövetése a legmagasabb szintű áldozat, így inkább ők álltak, és állnak ma is, a vérvádakat ihlető gyilkosságok mögött, (csak az USA-ban évente több ezer gyermek tűnik el nyomtalanul) amelyek elkövetésével aztán zsidó testvéreiket vádolták meg. Ezzel pedig szították azt a zsidógyűlöletet, amelyet azután maguk lovagoltak meg, mint az “antiszemitizmus áldozatai”.

A modern “antiszemitizmust” tehát egy aposztata zsidó szekta szította fel és tartotta életben céltudatos módon. Ahogyan teszik ezt utódaik is a mai napig. Ez egy zseniális eszköz, hiszen egyfelől félelemben tartják a zsidóság egy jelentős részét, másfelől pedig életben tartják az antiszemitizmus vádját is, ami egy mindenkori és mindent ütő adu kezükben a nem-zsidók ellen. Frank hidegen kijelentette, hogy az európai zsidóságra egy vészkorszakot hoznak. A Tóra-hívő embereket ki kell irtani, beleértve a zsidókat is. Ezek után nem is csodálkozhatunk azon, hogy a korai cionista politikusok csaknem kivétel nélkül olyan frankista hátterű “ateista” vagy szekuláris zsidók voltak, akik gyakran feláldozták és szenvedésre adták a zsidók tömegeit, hogy aztán olyan szimpátiát zsaroljanak ki a világtól, ami az ő sötét céljaikat segíti elő.

1.6 A kabbalizmus, okkultizmus és a frankista mozgalom szerteágazik

Nem lehet a lengyel és németországi misztikusok életét elemezni anélkül, hogy figyelembe ne vennénk  franciaországi társaikat is. Azonnal szembetűnik Baron von Offenbach, Comte de Saint-Germain és Comte de Cagliostro történeteinek hasonlósága. Mindhárom okkultista azt állította, hogy képes csodákat tenni. Egyformán nagy pompában éltek, és vagyonuk ismeretlen forrásból származott. Egyikük mindenképpen zsidó volt, de a másik kettőt is annak tartották. Annyi azonban bizonyos, hogy mindhárman kabbalisták voltak. Mi több, mindhárman éveket töltöttek Németországban, és történetesen éppen abban az időben, amikor Frank Frankfurt egyik kertvárosában élt. Cagliostrót e várostól nem túl messze, egy földalatti kamrában beavatták a “Szigorú Szertartásba”. Cagliostro korábban járt Lengyelországban is. Nehéz elhinni, hogy ezek a nagyon hasonló életpályát befutott jeles okkultista személyek ne lettek volna kapcsolatban egymással. Vagy csupán véletlen egybeesés lenne az is, hogy a lengyel és németországi zsidó kabbalisták, misztikusok és csodatevők a neves franciaországi mágusok kortársai voltak? Ahogy az is csak a véletlen műve lenne, hogy Mardines Pasqually 1754-ben alapította meg a maga kabbalista szektáját, Jacob Frank pedig 1755-ben?

Jacob Frank egyik utóda és a mozgalom további vezéregyénisége Frank unokaöccse, Moses Dobruška (1753-1794 lett. Dobruška alkimista volt, és nagybátyja halála után ő is a zsidók messiásának mondta magát, de íróként és költőként is ismert volt. A dönmeh elvekhez hűen 1778-ban nyíltan megtagadta a judaizmust és felvette a katolikus vallást, nevét szintén megváltoztatta, és így lett belőle Franz Thomas Schönfeld. A nemessé emelt Schönfeld a bécsi szabadkőműves páholy tagja lett. Itt ismerkedett meg Ecker von Eckhoffen-nel, aki éppen ekkor hagyta el az Arany és Rózsa Kereszt társaságot. Eckhoffen szövetségre lépett Dobruškával, valamint a Habsburg nemesség néhány tagjával, és megalapították az Ázsiai Testvérek nevű titkos társaságot. Az Ázsiai Testvérek (más néven Fratres Lucis, azaz a Világosság Testvérszövetsége) a rózsakeresztes, martinista és illuminátus tanokat képviselte. Ugyanez a szervezet később a Szent János Lovagjai, Ázsia és Európa Evangelistái néven lett ismert. Az Ázsiai Testvérek nagymestere Károly herceg volt, az illuminátusok egyik vezéregyénisége és a Hessen-Kassel-i I. Wilhelm fivére. Az Ázsiai Testvérek egy másik tagja Comte de St. Germain, a notórius sarlatán és alkimista volt, akiről sokan azt állították, hogy halhatatlan. St. Germain szabadkőműves nagymester is volt, aki jó viszonyban volt XV. Lajossal és szeretőjével, Madame de Pompadour-ral.

A frankizmussal foglalkozó kutatók, mint Sholem, arra a meggyőződésre jutottak, hogy 1820 körül már teljesen széleskörű, de földalatti mozgalommá vált a frankista kabbalizmus. Az évek múlásával egyre növekedett a befolyásuk úgy a gazdaságban, mint a közéletben, gyárosok, újságírók, orvosok, ügyvédek voltak a tagok között, és persze aktívak voltak a szabadkőműves páholyokban is. Titkos találkozóikat Av [augusztus] hó kilencedikén tartották meg, amely napon a zsidók gyászolnak és böjtölnek a két templom lerombolásának napján. A mozgalom központja Frankfurt-Offenbach-ból visszakerült Prágába, majd onnan Varsóba lett áthelyezve. A varsói frankistákat ekkor már a felszínen katolikusként nyilvántartott családok alkották, de még a II. Világháború előtt is tartották a kapcsolatot a keleti dönmeh szabbateistákkal, akik Törökországban és a görög Szalonika szigetén működtek.

A XIX. századból említésre méltó még Judes Lion Bimstein varsói rabbi fia, Louis Maximilian Bimstein, más néven Aia Aziz, megint más néven Max Theon, aki csaknem ugyanazt a mágikus szexualitást tanította, amit a Világosság Testvéri Szövetsége. Elsősorban Franciaországban és Észak-Afrikában működött, s az “okkult megújulás” egyik jeles egyénisége volt.

A keleti, vagy törökországi Dönmeh mozgalom teljes tagsága még 1683-ban hivatalosan felvette az iszlám vallást, a nyugati Dönmeh, a frankisták pedig katolikusokká lettek 1759-ben, de ezek a betérések csupán a szabbateista taktika részei voltak, azon célból, hogy belülről döntsék meg a keresztény és iszlám vallást. A keleti Dönmeh politikai párttá vált a tizenkilencedik század végén, és a Dönmeh tagjai tették ki az Ifjú Török Mozgalom, s azon belül a CPU (az Egység és Haladás Bizottsága) tagságának jelentős részét. Munkájuk eredményeként Törökországot sikeresen szekularizálták, így elmondható, hogy ott sikeresen megdöntötték az iszlám vallás erejét. Cseppet sem mellékes megjegyezni azt, hogy a szisztematikus örmény [keresztény] népirtás az ifjú törökök nevéhez fűződik (lásd Az örmény genocídium című írást). A Dönmeh által irányított törökök az örmény holokausztnak nevezett eseményben a legkegyetlenebb módon pusztították el Kisázsia csaknem teljes keresztény lakosságát, az örmények mellett görögöket és szíreket is. Ez a szisztematikus népirtás az első világháború ideje alatt zajlott le, és másfél millió áldozatot követelt. Törökország tényleges urai ekkor a Dönmeh szekta által dominált, szekuláris ifjú török mozgalmárok voltak. A nyugati Dönmeh hasonló módon pozicionálta magát a politikai életben, elsősorban a bolsevik és kommunista rezsimek vezetésében. Ezek a rezsimek szintén elképesztő kegyetlenségeket követtek el, elsősorban a keresztény és konzervatív nemzeti értékeket képviselő emberek ellen. Magyar vonatkozású példaként felhozhatjuk a “szekuláris” [frankista] zsidók által vezetett Tanácsköztársaság rémuralmát, majd később az ÁVH-ban betöltött szerepüket.

Gershon Sholem szintén kitér a jellegzetes frankista tulajdonságra, az identitásváltásra:

Egy frankista hívő “soha nem fedheti fel önmaga valós azonosságát. Ez lehetővé teszi számukra a sajátos kettős életet. A frankista külsőleg mutatkozhat mondjuk vallásos zsidónak, miközben a valóságban elkötelezett frankista marad. Ahogyan a Dönmeh tagjai hivatalosan felvették az iszlám vallást, a frankisták pedig a katolikus vallást, úgy a vallásos zsidóként mutatkozó frankisták is beépültek a zsidó közösségekbe. Annak ellenére, hogy külsőleg áhítatos és odaadó híveknek mutatkoztak, titokban továbbra is azt tartották szent ügyüknek, hogy “elpusztítsanak minden vallást és pozitív értékrendet.” Titokban továbbra is egy mindent elsöprő forradalmat vizionáltak, amellyel egycsapásra megszűnik a múlt, amelynek helyébe egy új világot építhetnek.

Ez a frankisták és egyéb titkos társaságok ” új rendet létrehozni a káoszból” elméletének a lényege. Ehhez csupán annyit fűznénk hozzá, hogy magát a káoszt is ők okozzák, hogy aztán megoldásokkal állhassanak elő, egyre araszolva az új világrend létrehozatala felé.

A frankisták köréből számos szabadkőműves került ki, elsősorban az illuminátus irányzathoz tartozó páholyokból. A szabadkőművesség igen jól tudta hasznosítani őket. Ez nyilvánvalóvá vált az 1848-as szabadkőműves mozgalmakban és forradalmakban, amelyekben az ekkor már a kommunista nevet viselő illuminátusok kulcsszerepet játszottak. Az egyik ilyen kiemelkedő frankista ebben az időben Marx Károly volt, akiről még szót ejtünk majd a továbbiakban (lásd A kommunizmus és Sátán zsinagógájának kapcsolata című írást).

1843-ban a New York-i reform-zsidók hozták létre a hírhedtté vált, kizárólag zsidó származású tagokat befogadó szabadkőműves szervezetet vagy páholyt, a B’nai B’rith-et. A XX. század kezdetére a B’nai B’rith megalapította az Anti-Defamation League-t, az ADL-t (Rágalmazás-elleni Liga), az Amerikai Zsidókongresszust és a Zsidó Jótékonysági Szövetséget. Ugyanazok a reform-zsidók, akik e szervezetek létrehozásában kulcsszerepet játszottak, később megalapították az American Civil Liberties Union-t, az ACLU-t (Amerikai Polgárjogi Unió) is. Az illuminátus frankista zsidóság szervesen beépült a szabadkőműves páholyokba. És pontosan ezekből az illuminátus zsidókból került ki Moses Mendelssohn, Karl Marx, Vlagyimir Lenin és Leo Trockij, hogy csak néhányat említsünk.

1.7 A sátáni ivadék önmegnyilvánulása

Hogyan csapódott ki a zsidóság felszínére a Sátán által Júdába plántált ördögi mag? A felvilágosodást megelőző évszázadban az európai és kisázsiai zsidó gettókon végigsöprő szabbateista okkult-messianizmus ideológiája véglegesen átalakította a zsidóság arculatát, és közvetve hatással volt a kereszténység számos újabb keletű irányzatára is. Ennek ellenére – vagy talán éppen emiatt –, szinte semmit nem hallani erről a mozgalomról. Tény, hogy az addig egységesnek mondható talmudista, illetve rabbinikus judaizmus falain ekkor nagyon komoly repedések keletkeztek, és a zsidóság maradandóan megosztottá vált. Ez a nagyon nyilvánvaló megosztottság két ellentétes zsidó identitást eredményezett. Az egyik továbbra is a rabbinikus judaizmus hagyományait követő vallásos zsidó identitás maradt. A másik pedig egy egészen különleges, humanista világmegváltó identitástudatot eredményezett. Ez utóbbi egy istentagadó, a pénz, a politika, a médiák és művészetek területén céltudatosan törekvő kozmopolita réteg, amelynek a maga sajátos küldetéstudata messze meghaladja az előző csoportét. Ezt a hatalomvágyban égő, minden igaz bibliai értéket tagadó és romboló réteget mi minden kertelés nélkül a Sátán zsinagógájának nevezzük (Jel. 2:9; 3:9, lásd még A Sátán zsinagógája I. részcímű írást).

Sátán zsinagógájának természetesen létérdeke volt az, hogy a felszínen a zsidóság részének mutatkozzon, s munkáját ezen identitás mögé rejtőzve végezze el. A zsidó identitás ugyanis egy páratlan, szinte érinthetetlen védvárat biztosított számukra a történelem hajnalától kezdődően. A zsidók az Isten választott és oly sokat szenvedő népe, tőlük származik a Messiás, aki megszabadítja majd őket, királyuk, sőt az egész világ királya lesz, s akit még a keresztények is Urukként várnak. Ennek az igazán egyedi identitásnak a fedezékében a bibliai értékek “jogos” örököseiként és képviselőiként parádéztatják magukat, miközben minden erejükkel a valós bibliai hit és értékrend meghamisításán és rombolásán dolgoznak. Röviden szólva: a Szentírásra hivatkozva a maguk és uruk, Sátán  képére akarják formálni az Isten képére megalkotott embert. Ezzel a talmudista judaizmus, majd az általuk ugyancsak alaposan megreformált és módosított modern keresztény teológia is titkos sátáni érdekeket szolgáló eszközzé degradálódott.

Amit a valós zsidó nép egésze hosszú évezredeken át nem volt képes elérni (hazatérés, nemzetté válás stb.) azt Sátán zsinagógája néhány röpke évtized alatt megvalósította és szilárdan bebetonozta. A katolikus egyház által dominált középkori kereszténység erősen zsidóellenes hozzáállása a felvilágosodás után hirtelen hatalmas fordulatot vett. A felvilágosodás eszméinek elterjedésével (amiből Sátán zsinagógája aktívan kivette a részét) újra felszínre került az ősi sztoikus tan, az emberiség egyetemes testvériségének az elmélete. Ez a környezet remek talajt biztosított a hagyományos, valóban biblikus judeo-keresztény értékek átformálására. A humanizmus elterjedésével a keresztény erkölcs fokozatosan elvesztette korábbi egyeduralmát, az Isten-központú világképet egyre inkább felváltotta egy -izmusokban megnyilvánuló, ember-centrikus világkép. A humanista erkölcs aztán először a nagy francia forradalomban mutatta ki foga fehérjét, amit követtek a kommunizmus és a fasizmus rémuralmai, majd megállapodott a jelenlegi, a demokrácia köntösébe bújtatott liberalizmus [egyelőre] puha diktatúráiban. Ezt a vihar előtti, viszonylagosan csendes állapotot Sátán zsinagógája a társadalmak teljes szétzüllesztésére használja fel, amit majd mesterműve, a diktatorikus világrend fog követni.

Az általuk megalkotott terv rendkívül logikus, hiszen minden egyes fontosabb bibliai tannak egy hamis változatával tévesztik meg az embereket. Úgy a zsidók, mint a keresztények egy, a zsidóságból származó messiást várnak, és mindkét vallásban fontos tétel ennek a Messiásnak az eljövetele. A szabbateisták kinyitották a palackot, amibe nem lehetett többé visszazárni a szellemet. Ez az újraértelmezett messianizmus átcsapott a kereszténységre is, az 1800-as években egymást követő “nagy fellángolások” sem jöhettek volna létre a szabbateizmus hatása nélkül. A diszpenzacionalizmus és a titkos elragadtatás tanaival kialakult a hamis keresztény messianizmus. A vele párosuló, valós alapok nélküli, mesterségesen felgerjesztett emocionális megnyilvánulások szintén elferdítik az igaz hitet. Mindezek nem csak a “szent várakozás” méltóságát alacsonyítják le, de aktívan elősegítik a sátáni munka következő fázisait és az antikrisztus felemelkedését. Létrejött egy hamis messiáskép, egy hamis, titkos eljövetellel, megváltozott az eszkatológiai értelmezés is, ami egy hamis Izrael „helyreállítását” eredményezte. Mindezt már csak a hamis messiás megjelenése fogja tetőzni.

Valójában itt nem a zsidóság és a kereszténység viszályáról van szó, mint inkább a világosság és sötétség képviselőinek a küzdelméről. A megtévesztés egyetemes, ami kihat zsidóra, keresztényre egyaránt. Aki az antiszemitizmus vádjával kívánja elhárítani a figyelmet a témakörről, az a lehető legnagyobb ártalmat okozza nem csak az igazságnak, de vele Júda igaz népének is.

Rabbi Antelman nyomán a következőkben foglalhatjuk össze a szabbateizmus főbb tanításait: a kabbalista nézetek szerint a szent nevet ki szabad mondani, ellentétben a talmudista hagyományokkal. Ha a körülmények úgy hozzák, fel lehet venni más vallást az ügy érdekében, és azon belül éltetni tovább az eszméiket. Az Istenfő emberi formában jelenik meg, amit úgy értelmeztek, hogy a mozgalom vezetői az Istenfő inkarnációi, így Zevi, vagy neves utóda, Frank Jákob köztünk járó Istennek nyilváníthatták magukat. A bűn erény lehet, ha azt megfelelő céllal követjük el, így a szabbateisták felvehették a muszlim vallást, és a látszat kedvéért megvallást tehettek Allah mellett. Hasonlóan, a frankisták a katolicizmust vették fel és Jézust vallották meg, miközben titokban megmaradtak régi önmaguknak; kabbalista zsidóknak, akiknek istenei önmaguk közül kerülnek ki. Mivel számukra úgy Zevi, mint Frank “Istenek” voltak, így a mozgalom utódai is azoknak számítanak.

Hozzátennénk, hogy ez a tan a kereszténység számára valóban még nagyobb veszélyeket jelent, hiszen amíg egy zsidó a fizikai megváltást várja, addig egy keresztény az örök szellemi üdvösséget teszi kockára, ha tévtanoknak enged.

Számunkra fontos, hogy az olvasó lássa, mennyire eretneknek számított Zevi a rabbinikus zsidóság köreiben, aminek nyomós okai voltak. A Szabbatai Zevi mozgalmával foglalkozó zsidó történészek megegyeznek abban, hogy Zevinek a messiási korszakkal kapcsolatos kinyilatkozásainak célja a Tórára alapozó judaizmus gyökeres átformálása volt. Végtére is, Szabbatai messiási korszakában a Tóra is érvényét vesztette volna, ahol a korábbi tilalmak fel lettek volna oldva. Először csupán a szexualitást szabályzó rendeleteket nyilvánította semmissé, de végül mind a harminchat legfőbb bibliai bűn erre a sorsa jutott, sőt azok megszegése állítólag felgyorsítja a megváltás eljövetelét! A témában kutató zsidó történészek elgondolkodtatónak tartják azt a tényt, hogy a mozgalom milyen óriási tömegeket volt képes magával ragadni és elvettetni az ősi hagyományokat. Rabbi Antelman munkájából még idézni fogunk a további fejezetekben.

Elhallgatott tény, hogy a szabbateisták közvetlen hatással voltak a ma ismert “orthodox” vagy haszid judaizmus kialakulására, közvetve pedig a keresztény megújulási mozgalmakra is. A Baal Shem Tov (1700-1760) által létrehozott haszid mozgalom ugyanis szintén igen mélyen merített a kabbalizmus misztikus, extatikus elemeiből. A haszidizmus egy teljesen elfogadott vallási irányzattá vált a zsidóságon belül, annak ellenére, hogy a mozgalom soha nem jöhetett volna létre Szabbatai Zevi eretneknek nyilvánított mozgalmának hatása nélkül. A haszidizmus magában foglalja a szabbateisták kabbalista tanait és messianisztikus elvárásait, s ez utóbbi megnyilvánul abban is, hogy a nem oly régen elhunyt Lubavicsi Rebbét tartották a Messiásnak, akinek feltámadását a mai napig sokan várják. A haszidok nem biblikus, önmaguk által felállított “vallásos tisztasága” volt az első modern “megújulási mozgalom”. Ez a fajta hamis megújulás kevesebb, mint egy évszázad elteltével aztán a protestáns felekezetek köreiben is futótűzként terjedni kezdett. Az első nagy amerikai ébredés, a metodista ébredés, a morvai ébredés, az adventizmus mind a szabbateisták messianizmusának gyümölcsei voltak, ahol az érzelmek és hamis bibliamagyarázatok élesztették fel a túlfűtött és koraérett messianisztikus elvárásokat. A zsidók egy olyan messiást vártak, aki Dávid házából származik, és helyreállítja Izrael országát és a zsidó nép dicsőségét. A megújulás protestáns változatai elfogadták a zsidó messiást, annyi különbséggel, hogy az általuk várt messiás Jézus, a Dávid házából való Isten Fia.

Ha valaminek az alapjai inognak, akkor az arra épített egész struktúra is ingataggá válik, ami előbb-utóbb le is dől.

Amikor Szabbatai Zevi felvette az iszlám vallást, azzal végbement a “nagy csalódás” zsidó verziója. Ez az esemény ugyanakkor egy új precedenst teremtett a vallásos zsidó körökben szerte a világon. Az 1492-ben Spanyolországból kitiltott zsidók, a marranos, vagy crypto-zsidók szétszóródott utódai pl. rendkívül pozitívan vették a hamis áttérés elméletét, mint megoldást, és sokan Zevi hívei maradtak, mert elfogadható teológiai választ adott egy más vallásba való látszólagos betérésre (Zevi elődei maguk is Spanyolországból lettek elüldözve). Így a mozgalom megmaradt, elkötelezett hívei és az elképzeléseikkel továbbra is szimpatizáló zsidók egy földalatti mozgalomba tömörülve vitték tovább Szabbatai Zevi tanításait. A következő fejezetekben látni fogjuk, hogy a beférkőzés és beépülés technikáját alkalmazva képesek voltak megvetni a lábukat az akkori titkos társaságok mindegyikében.

Mielőtt egy bukott, a semmibe tűnő mozgalomnak nevezhetnénk a szabbateistákat, tudni illik, hogy utódaik, a Dönmeh mozgalom tagjai valóban Törökország urai lettek, miután véghezvitték a szekuláris forradalmat 1908-ban. Az Ifjú Törökök mozgalom pártjának jelentős részét dönmehisták tették ki, ahogyan az ország első miniszterelnökét is ők adták, de ez már a következő fejezetek tárgya lesz.

1.8 A káld misztikumok és a kabbalista Zohár kapcsolata

A babiloni fogságban a zsidóknak alkalmuk volt közelebbről megismerkedni a káld misztériumvallásokkal. A zsidók a szövetség megszegése miatt kerültek a babiloni fogságba, ahol természetesen nem váltak hirtelen a Tóra követőivé. Sokuk felvette a babiloni szokásokat, és a fogság ideje alatt jött létre a kabbalizmus, a zsidó és káld misztériumok egyvelege. Amikor i.e. 539-ben Babilont elfoglalták a perzsák, azzal a zsidók a perzsa kultúra befolyása alá kerültek, s ekkor a kabbalizmusba bekerültek perzsa zoroasztriánus valláselemek is. A babiloni fogságból a zsidóknak csupán egy parányi töredéke tért vissza Jeruzsálembe Nehemiás és Ezsdrás alatt, többségük Babilonban maradt, ahol a kabbalizmus évszázadokon át fejlődött, s ahol később a Talmud, és a Zohár is meg lett alkotva.

A babiloni fogságból a legtöbb zsidó nem tért haza. A Babilonban maradtak felvették a babiloni szokásokat és gyakorlatokat, itt sajátították el az uzsora rendszert, itt változtatták meg a naptárrendszert, sőt, alapjában véve innen ered a zsinagóga rendszer és a vallási tanítás (rabbinizmus) gyakorlata is. S végül, de nem utolsósorban itt született meg a kabbalizmus, a zsidó miszticizmus is. Amint a Talmud is bizonyítja, a zsidó teológia fellegvára a következő évezredben nem Jeruzsálem volt, hanem Babilon. Az Isten által vezetett és hazatérő zsidók közt jelen voltak olyan elemek is, akik magukkal vitték a babiloni szokásokat, amelyek egy idő után teret nyertek Júda vallási életében is.

1.9 “Antiszemita” zsidók, vagy emberiségellenes okkultisták zsidó köntösben?

A frankistákról nagyon keveset hallani, ami érthető, hiszen ezt kívánja meg a cél. Azokat, akik részletesebben feltárják a frankisták viselt dolgait, azonnal antiszemitizmussal vádolják meg. Csakhogy egyre több az olyan zsidó származású kutató is, akik szintén elítélik a mozgalmat, és ismertetni kívánják a veszélyeit. Jerry Rabow az “50 Jewish Messiahs” című munkájában a következőket írja:

“Frank kiszélesítette Szabbatai Zevi azon paradox tanításait, amelyek szerint a messiási korszakban megszűnnek a Biblia szexuális tilalmai, amik aztán nem csak engedélyezve lesznek, hanem egyféle erkölcsi kötelességgé válnak. Frank szerint a szexuális orgiákban való kicsapongások megtisztítják a lelket a bűnöktől. A dorbézolás terápiává válik … Meggyőzte híveit afelől, hogy az általuk értelmezett judaizmus csak akkor képes fennmaradni és tovább terjedni, ha külsődlegesen keresztényekké válnak, ahogyan a Dönmeh is felszívódott az iszlám világba. … Ez vezetett oda, hogy 1759 februárjában a frankisták közölték a katolikus egyházzal azt, hogy készen állnak a keresztségre.”

Rabow kitér a frankisták politikai intrikáira is, amikor azt ecseteli, hogy “a frankisták részt vettek különböző nemzetközi politikai cselszövésekben, és titokban hírnököket küldtek az orosz kormányzathoz és az ortodox egyházhoz, felajánlva odaadó segítségüket Lengyelország és a katolikus egyház megdöntéséhez.” 

Ugyanennek a könyvnek a 121. oldalán pedig ez olvasható:

“A Dönmeh a szabbateista purimot egy évenként megtartott orgiává formálta át, amikor a tagok felcserélték házastársaikat egy ‘a fények kioltásának’ elnevezett szertartáson belül. A dönmeh bibliai példák idézgetésével igazolta a szexuális orgiákat, a házastársaik felcserélését és az egyéb hasonló rítusaikat.”

Ezek annyira nyilvánvaló tények, hogy a The Jewish Encyclopedia a következő meghatározást adja a “Dönmeh” szócikk alatt:

“ez egy török szó, jelentése ‘hitehagyott’, és azokra a közel-keleti zsidókra utal, akik Szabbatai Zevi követői voltak és 1666-ban felvették az iszlám vallást, de titokban zsidók maradtak, akik továbbra is gyakorolták a zsidó rítusokat, Szabbatait pedig Messiásként és Isten inkarnációjaként imádták.”

Szabbatai Zevi kijelentette, hogy létrehozza, illetve helyre fogja állítani Izraelt a zsidók országaként. Ha belegondolunk, ez nem is áll olyan távol a valóságtól, ugyanis a modern “Izraelt” a szabbateizmus, illetve a frankizmus követői hozták létre: hiszen a Rothschildok, a frankisták ateista, intellektuális “gondolkodói” és politikusai alkották meg a cionizmust, majd ők érték el azt, hogy Izrael néven létrejöjjön egy szekuláris cionista állam. Szabbatai Zevi világbékét és a messiási korszak eljövetelét ígérte. Ne gondoljuk, hogy ha a sátán zsinagógája képes volt megalkotni “Izraelt”, azzal lezárult a nagy terv. Ez csupán az első lépés volt ahhoz, hogy elhozzák a maguk “világrendjét” a maguk sátáni messiásával, aki Istennek nyilvánítja magát, és megköveteli majd az emberek imádatát.

Bár a globális háttérhatalom elitje elsősorban a zsidó név mögé bújt ál-zsidó imposztorokból áll, ennek ellenére egy multi-etnikumú szervezetről van szó, amelynek minden nemzetben vannak hű kiszolgálói, a politikai vezetőktől kezdve az utolsó ágyútöltelékekig. Sosem szabad azonban elfelejteni, hogy Sátán zsinagógájának a végcélja nem csupán a világ javainak teljes kisajátítása – ez csupán eszköz –, hanem az, hogy az emberiséget uruknak, Sátánnak az imádóivá tegyék. Kevesen fogják fel, hogy végső soron nem az emberiség anyagi léte a tét, hanem az örök szellemi létünk. Mint A Sátán zsinagógája 1 rész-ben már rámutattunk, a megtévesztés egyszerűen megkívánja a zsidó identitást már csak a bibliai tanok és próféciák miatt is. A céljaik eléréséhez viszont meg kellett téveszteni és fel kellett használni a zsidóság egészét, majd az általuk így átformált zsidó irányzatokat felhasználták szükségleteik szerint. Emellett a szintén általuk kidolgozott hamis judaizmus ad számukra vallási legitimitást, és egyféle bevehetetlen mentsvárat is. Amikor azonban érdekeik ezt megkívánták, akkor minden további nélkül feláldozták az általuk rászedett zsidó nép tömegeit is. Tehetik ezt azért, mert a zsidó nép nem ügyelt az alábbi próféciára:

Jeremiás 29:8-9 8 Ezt mondja a Seregek JHVH-ja, Izráel Istene: Ne engedjétek, hogy rászedjenek benneteket a próféták és a jósok,akik köztetek vannak, és ne hallgassatok az álmodók álmaira! 9 Mert hazugságot prófétálnak nektek az én nevemben; nem küldtem őket – így szól JHVH.

2. rész.   A törvénytiprás titkos munkásai – a szentségtelen háromság  

2.1 Az Illuminátusok

Adam Weishaupt Németországban született 1748. február 6-án. Egy ideig a jezsuita rend tagjaként tevékenykedett, és már 24 évesen a szervezet ingoldstadti egyetemén a templomi törvények (kánonjog) tanának professzora volt. Ezért nézeteit nem lehet megérteni jezsuita múltja nélkül, hiszen a jezsuiták alkották a római katolikus egyház egyik legtekintélyesebb szerzetesrendjét, amelyet 1541-ben Loyolai Ignác alapított, és ő lett a rend első nagymestere is. A jezsuita rend központja a Vatikánban volt, ahol a mindenkori pápák a legfontosabb feladatokat bízták rájuk. Mai szóval élve, ők voltak a katolikus egyház titkos ügynökei és elit kommandósai. Számos ország kérésére a pápa feloszlatta őket, de hamarosan újraszerveződtek. A jezsuita rend felelős az 1572-ben végrehajtott Szent Bertalan-éjszaka vérengzéséért, amelynek során mintegy százezer hugenotta protestáns vesztette az életét.

Adam Weishaupt tehát jó kiképzésben részesült, ugyanakkor fiatal korától erős vonzódása volt az okkultizmus felé is. Miután kilépett a rendből, a luciferi összeesküvés híve lett, majd 1776. május 1-jén ő alapította azt a titkos mozgalmat, amit Illuminátus Rend-nek nevezett el. Weishaupt ebben a rendben a Spartacus kódnevet viselte. A rend szervezeti felépítését szigorú alá- és fölérendeltség szerint alakította ki, így voltak noviciátusok, minerválok, és alacsonyabb fokú Illuminátusok. Mindez hasonló volt a szabadkőműveseknél ismeretes fokozatokhoz. A harmadik lépcső a misztérium-osztály volt, amely két fokozatból: a papokból és a régensekből állt. Végül pedig volt egy király, akit Illuminatus Rex-nek hívtak. Maga az illuminátus (“megvilágosodottak”) elnevezés Luciferhez fűződik, aki szerintük ma is a fény (minden igazság) hordozója (Ézs. 14:12). A rend tehát Sátánt követi, okkultista nézeteiket a Kabbalából és a babilóniai miszticizmusból merítik.

Az Adam Weishaupt által lefektetett fő alaptételek a következők:

1. A monarchiák és a hagyományos kormányzatok eltörlése
2. A magántulajdon és az öröklés megszüntetése
3. A hazafiság és a nacionalizmus eltörlése
4. A házasság intézményének és a családnak a felszámolása, a gyermekek közösségi [állami] nevelése
5. Minden vallás megszüntetése
6. Egy központi világkormány létrehozása

A logika azt diktálta, hogy először a szabadkőműves páholyokba épüljenek be, hiszen azok már egy jól kidolgozott és szervezett hálózattal rendelkeztek. Még rítusaik is hasonlóak voltak. Ráadásul a szabadkőművesek számos államfőt, gondolkodót, írót és különböző kormányzati tisztviselőt tudtak maguk között, s ez megkönnyítette az illuminátus ügynökök dolgát. Ennek a szervezetnek a belső “átvételével” már hatékonyabban tudták végrehajtani a “Novus Ordo Seclorum,” vagyis az Új Világrend megvalósításához szükséges stratégiát.

Különösen fontos az a tanácskozás, amelyre 1782-ben Wilhelmsbad-ban került sor, ugyanis itt lépett hivatalos szövetségre a Rothschildok által megszervezett nemzetközi pénzhatalom az Illuminátus Renddel, illetve a már általuk kontrollált szabadkőművességgel. A nagy frankfurti bankárok által finanszírozott illuminátusoknak sikerült az akkori Európa szellemi és politikai elitjének több további kiemelkedő személyiségét megnyerniük, így a mozgalom hamarosan elterjedt Olaszországban, Spanyolországban és Svédországban, valamint Amerikában is számos követőre talált. Az Egyesült Államok vezetésében hamarosan fontos szerephez jutottak a rend tagjai, és a mai napig mélyen be vannak épülve a kormányzatba.

A Wilhelmsbad-ban megszerveződött összeesküvés a Francia Forradalom előkészítésével és levezetésével kezdte meg a “régi rend” felszámolását. Ez egyféle főpróba volt a későbbi forradalmak levezetéséhez. Cselszövésükre azonban egy véletlen folytán utólagosan fény derült, és az illuminátusok 1785 után formálisan be lettek tiltva Bajorországban, ahol szervezeteiket felszámolták. Weishaupt a gotha-i fejedelemhez menekült, és Gothában is halt meg 1830-ban.

A tizenhárom téglasorból álló befejezetlen piramis a mindent-látó szemmel és a csúcskővel az illuminátusok szimbóluma. E szimbólum pontos jelentéseire a2012 – Sátán apokalipszise című írásunk ad részletes magyarázatot.

Az elmúlt 300 évben az illuminátusok tagságát a világ leggazdagabb és legbefolyásosabb családjai tették ki. A illuminátus rend nemzetközi bankárai pénzelték a nagy háborúk mindkét oldalát, ami gyengítette a nemzeteket, és tovább gazdagította a bankok vagyonát. A nemzetközi pénzintézményeken kívül ők irányítják a törvényhozást, a médiát és az oktatást.

Cion Bölcsei 1.8 A politikának nincs semmi köze az erkölcshöz. Az az uralkodó, akit az erkölcs vezérel, nem jó államférfi, és ezért bizonytalan a maga trónján. Annak, aki uralkodni akar, egyaránt igénybe kell vennie a cselvetést és megtévesztést. A nagy nemzeti erények, mint a nyíltság és becsületesség – bűnök a politikában, mert hatásosabban és biztosabban döntik le trónjaikról az uralkodókat, mint a leghatalmasabb ellenség. Az ilyen erények hadd legyenek a gójok királyságainak tulajdonságai, bennünket azonban semmiképpen sem szabad, hogy vezéreljenek.

A jelenkori illuminátusok a világállam mielőbbi létrehozása érdekében már átvették a világ pénzrendszerének teljes irányítását az általuk létrehozott központi bankok segítségével. Folyamatban van a világ energiaellátásának teljes ellenőrzése, az államok saját fegyveres erejének felszámolása is. Miközben a nemzeti hadseregek általános és teljes leszerelését végzik, egy olyan nemzetközi, vagy globális haderő létrehozását sürgetik, amely kizárólag az illuminátus háttérhatalom által vezetett világkormány hadereje lenne.

A kommunizmust és a proletárdiktatúrát szintén az illuminátusok alkották meg, amire ugyancsak egy külön írásban  térünk bővebben ki (lásd a Marx és az illuminátusok című írást).

2.2 A Rothschildok és a pénz szeretete

A Rothschild dinasztia kialakulásának és felemelkedésének történetével számos könnyen elérhető írás és tanulmány foglalkozik, így itt nem megyünk bele az aprólékos részletekbe. Az alábbi rövid, tömör és releváns összefoglaló Endrey Antal: A disznófejű nagyúr című írásából származó kivonat:

A zsidók gazdasági és társadalmi felemelkedésének úgyszólván egyetlen számottevő útja a kora középkortól fogva a pénz forgalmazása: különböző pénznemek átváltása és a pénz uzsorakamatra való kihelyezése volt. Ez volt a zsidóság hagyományos specialitása a keresztény társadalmi és gazdasági rendben, melyben éltek, ennek a feladatnak ellátásáért tűrték meg őket, és ez volt jólétük és olykor üldöztetésük forrása is.

Ilyen közepesen tehetős pénzváltó családba született Meyer Amschel Rothschild a Majna-parti Frankfurtban az Úr 1743. esztendejében. Az ő zseniális, maga és nemzetsége számára elképzelhetetlen vagyont és hatalmat teremtő meglátása volt az, hogy nem kisembereket kell uzsorakamatokkal szipolyozni, hanem uralkodók és államkincstárak hitelezőjévé kell válni, és akkor majd azok fogják a kisemberekből kisajtolni a kifogyhatatlan pénzáradatokat, melyek a soha ki nem fizetett és lehetőleg ki sem fizethető kölcsönök folyományaként a hitelező bankárok pénzeszsákjaiba vég nélkül ömlenek.

Ez volt Meyer Amschel Rothschild brilliáns “találmánya”, magának és utódainak és a velük szövetkezőknek soha nem látott vagyon és hatalom, az emberiség millióinak pedig pokolbéli átok és rákfenénél borzalmasabb pusztulás

Mindez pedig nem csupán a meggazdagodás telhetetlen vágyából fakadt, ennek mélyebb rugói voltak: az egész emberiség fölötti uralom megszerzése, amint a próféták megírták, és ehhez a mindenható pénz is csak eszköz volt.

(A Rothschild-házra nézve általában lásd Corti, Count Egon Caesar, “The Rise of the House of Rothschild”, Western Islands, 1972; Nicolov, Nicola M., “The World Conspiracy, Portland, USA, 1990.”)

A vörös szín a kazár, vagy edomita (Edom jelentése vörös) zsidók szimbóluma volt, és a Rothschildok vörös pajzsát egy hatágú csillag is ékesítette. A hatágú csillag nem Dávid címere, mint inkább egy ősi okkultista szimbólum, ami egyben a kabbalizmus egyik legfőbb szimbóluma is. Nem véletlenül, Meyert nagyon érdekelte a kabbalista szám-misztika, s ezáltal ifjú korától kezdve vonzódott az okkultizmushoz. A címert csupán azért nevezték el Dávid pajzsának (címerének), hogy elfedjék okkult jelentőségét, és bibliai legitimitást adjanak ennek a sátáni jelképnek.

A Rothschildok üzleti manővereinek és politikai összefonódásainak szintén részletes irodalma van, itt csupán egy rövid és tömör összefoglalót kívánunk adni.

Tény, hogy kevesebb, mint száz év elteltével a világ vagyonának nagy részét ez a család birtokolta, ami sajátos filozófiájuknak, leleményességüknek és Sátán aktív közreműködésének volt köszönhető.

De ő [Amschel] volt az első, aki a mindenható pénzt politikai manőverekre használta fel, a politikát pedig a pénz halmozására, és mindkettőben teljesen gátlástalan volt. Neki egyedül a pénz volt fontos, és az általa megszerezhető hatalom.

Meyer Amschel Rothschild telhetetlenségét és ambícióját tehát nem lehet alábecsülni, amit ez az általa kijelentett és sokszor felidézett mondat is bizonyít: “Helyezzék kezembe a nemzet pénzének irányítását, és nem törődöm azzal, hogy kik írják [az adott nemzetnek] a törvényeit.”

Nem korlátozta magát egyetlen országra, célja az egész világ pénzintézményeinek irányítása volt, amit hosszútávon, utódai által kívánt megvalósítani. Öt fiát ezért stratégiai pontossággal helyezte el Európa legfontosabb fővárosaiban. Legidősebb fia, Anselm Frankfurtban maradt, második fia, Salomon pedig Bécsbe települt, ahol monopolizálta a bankrendszert, kiütve a versenyből az öt meglevő, helyi zsidó családok tulajdonában lévő bankot.

Jól láthatóan nem vesztegették idejüket a politikával és szavazatok megszerzésével, hanem a nemzet pénze fölötti kontroll megszerzésével és politikai intrikák hosszú sorával érték el céljaikat. Nathan Angliába települt, először a textil- és a ruhafesték-iparban tett szert nagyobb profitra, s üzleti tevékenységei miatt sok gyűlölője volt. Később megalapította a Rothschild bank londoni ágazatát. A negyedik fiú, Karl, Nápolyba költözött, ahol az Alta Vendita nevű okkultista csoport vezetője lett. Karl volt az egyik szerzője annak az 1818-ban megírt titkos Alta Vendita dokumentumnak is (“Maradandó utasítások, vagy gyakorlati szabályzatok a Szabadkőművesek legmagasabb fokozatú fejeinek”), amelyet szerteküldtek a szabadkőműves székhelyekre. Végül a legfiatalabb fiú, James, Párizsban alapította meg a Rothschild Ház ottani fiókját.

A The Masonic reference book 10,000 Famous Freemasons (4. köt. 74. old.) azt mutatja, hogy Amschel két másik fia, James és Nathan szintén szabadkőművesek voltak. James a párizsi Skót Rítusú Szabadkőműves páholy 33.-ik fokozatú nagymestere volt, Nathan pedig a londoni Emulációk Páholyának tagja.

A család életfilozófiája a pénz általi világdominancia volt, amiről a már idézett és elhíresült Rothschild jelmondat tesz tanúbizonyságot.

Nathan egy hasonló kijelentése azt mutatja, hogy a család filozófiája valóban a pénz hatalma általi háttéruralom megszerzése volt: “Nem törődöm azzal, hogy ki ül Anglia trónján, uralva a birodalmat, amely fölött sosem száll alá a nap. Az ember, aki kezében tartja Britannia pénzkészleteit, kontrollálja a Brit birodalmat, és én vagyok az, aki kontrollálom a brit pénzkészleteket.”

A XX. században a Federal Reserve System létrehozásával az USA pénzkiadása is nemzetközi bankárok irányítása alá került, a Rothschild ház fiókjaként nyilvántartott Kuhn, Loeb & Co. intrikái által. A Kuhn, Loeb & Co. elnöke az a Rothschildok által képzett és Amerikába áttelepített Jacob Schiff volt, aki egymillió dollárral támogatta Lenint és a bolsevik forradalmat.

Mindez azért fontos, mert a pénz és az azzal megszerzett hatalom szeretete határozottan a gonosztól származik:

1Timóteus 6:10 Mert az összes gonosz dolgok gyökere a pénz szeretete.

Krisztus maga is figyelmeztetett a pénz szeretetének veszélyeire (Máté 6:24; Luk. 16:13-14), az apostoli tanítás szerint pedig a pénzsóvárság az utolsó idők gonoszsággal teli emberének jellemvonása (2 Tim. 3:2), amitől a hívőknek tartózkodni kell. Végül pedig a pénzsóvárság a hamis tanítók egyik azonosító jegye, hiszen Péter kijelenti, hogy a hívőt nem vezethetik az anyagi javak megszerzésének alantas vágyai (1Péter 5:2).

A farizeusok ellenben nagyon is szerették a pénzt (Luk. 16:13-14), nem véletlen, hogy éppen ők voltak azok, akik felváltották az Isten parancsolatait a maguk emberi parancsolataival. A farizeusi hagyományokat tovább vivő rabbinikus judaizmus megőrizte ezt a rendkívül anyagias, sikerorientált felfogást.

Az még némileg érthető is lenne, hogy a világi hatalmakat meg lehet “fogni” a pénzzel, de az már nehezebben fogható fel, hogy miképpen adta el magát ennek a kereszténység számos ágazata, beleértve a Katolikus Egyházat is?

A XIX. század elején még a pápa is a Rothschildokhoz fordult kölcsönért. A Rothschildok nagyon kedvesek voltak a pápához, olyannyira, hogy a tárgyaló Rothschild még a pápa kezét is megcsókolta. Egy jelenlévő újságíró gúnyosan meg is jegyezte: “Rothschild megcsókolta a pápa kezét, végre helyreállt a rend.”Ez a megállapítás azonban eléggé tévesnek bizonyul a Példabeszédek 22:7fényében, s idővel a vatikáni vagyon nagy része a Rothschildok kezére lett bízva. Még a The Jewish Encyclopedia is elismeri és megemlíti:

“Valamelyest furcsa eredményre jutott az kísérlet, hogy a katolikus pénzintézmények a Rothschildok konkurrensei legyenek, hiszen jelenleg (1905) ez utóbbiak kezelik a pápai vagyonokat.” (The Jewish Encyclopedia, 2. köt. 497. old.)

A Rothschildok 1823-tól teljes egészében átvették a katolikus egyház pénzügyeinek kezelését. A katolikus egyház jelentős méretű bank-, és szerteágazó pénzintézményei a mai napig összefonódnak a Rothschild és a nemzetközi bankrendszerek egészével. Sokat fordult a világ azóta, hogy a megtért adószedő Krisztus követője lett, manapság már inkább a “krisztusiak” követik az “adószedőket” és pénzváltókat, az egyértelmű bibliai figyelmeztetések ellenére:

Jakab 5:1-6 1 Rajta, gazdagok, jajveszékelve sírjatok a rátok törő nyomorúság miatt! 2 Vagyonotok oda, ruhátokat megette a moly. 3Aranyatokat és ezüstötöket belepte a rozsda, és ez a rozsda tanúul szolgál ellenetek, és megemészti testeteket, mint a tűz. Vagyonotokat gyarapítottátok még az utolsó napokban is. 4 Nos, a bér, amelyet a földeteket learató munkásoktól levontatok, felkiált, és az aratók szava felhatolt a Seregek Urának fülébe. 5 Bőségben éltetek a földön és tobzódtatok, hizlaltátok szíveteket a leölés napjára. 6 Az igazat elítéltétek, megöltétek, s ő nem tanúsított ellenállást.

Rabbi Marvin Antelman a To Eliminate the Opiate című munkájában az alábbiakban tömören összefoglalt tényeket közli: a Rothschild dinasztia megalapítója vette rá Weishauptot a frankista tanok és taktikák átvételére. Ennek fejében ő finanszírozta az illuminátusokat a frankista tervek végrehajtásának érdekében. Az összeesküvés fő célja a világ vallásainak és a magántulajdonnak az eltörlése volt. Ezen túl pedig kidolgozták azt az okkultista szellemiségű politikai cionizmust, amelynek létrehozása egy fontos mérföldkő lesz a világkormány eljöveteléhez vezető úton, s egyben elősegíti az általuk várt (ál)messiás uralmának megszilárdulását is. A kommunizmust végeredményben a bankárok és a banktőke hozták létre, és mindig is a háttérben lévő hatalom irányította. Az államosítás, bár primitív, de a legegyszerűbb módja a nemzetek vagyona megszerzésének. A gazdag nyugati demokráciák esetében más eszközök lettek bevetve, itt ugyanis a pénzintézmények fölötti uralmat az olyan jegybankok létrehozatalával valósították meg, mint az USA Federal Reserve rendszere.

2.3 Az ördögi háromság – a Sátán zsinagógája lázas munkába kezd

A Szentírás leírása szerint az Atya és Krisztus állandóan munkában állnak (Ján. 5:17), s teszik ezt egy bizonyos cél érdekében. Ez a munka röviden vázolva abból áll, hogy a világmindenséget Isten országlása alá vonják, és a bűn által elbukott emberiséget helyreállítsák, vagyis megmentsék az üdvösségre, mert: Isten “sok fiat kíván a dicsőséges örök életre vezetni” (Héb. 7:2). Amikor Krisztus eljött, azért jött, hogy bevégezze az Atya által rábízott munkát (Ján. 4:34, 5:36, 9:4, 14:10), majd híveinek is kiadta a maguk munkáját (v.ö. pl. Luk. 19:13), az evangélium hirdetését, a bűnök legyőzését, az Isten országához méltó szent élet megélését stb. Röviden, Isten, Krisztus és az igaz hívők egy cél érdekében dolgoznak, egy szellemben és egy akaratban. Krisztus az elvégzett munkája után méltóvá vált ahhoz, hogy átvegye a föld fölötti uralmat, s e bolygó Hajnalcsillagává (uralkodójává) legyen a második eljövetelekor, amikor kiveti e világ istenét (Kor. 4:4), Sátánt a föld fölötti uralmából. Azok, akik e korban követik Őt, legyőzik Sátánt, a kísértéseket és a test húzását, és Krisztussal együtt uralkodnak majd a Millennium idején, amikor az eljövendő emberiség érdekében végzik tovább munkájukat.

Ám kevesen fogják fel azt, hogy minden Isten-ellenes lázadás fejedelme, Sátán, szintén egy nagy és céltudatos munkát végez. A lázadása óta Isten céljai ellen dolgozik, létérdeke, hogy megtartsa pozícióját, sőt, magát Isten trónjára szeretné ültetni. Nem véletlenül kívánja minden erejével és hatalmával meggátolni Istennek és az Ő népének munkáját. Más szóval, Sátán is dolgozik a maga érdekében, elsősorban a saját célja érdekében, hogy megakadályozza Isten népének munkáját, és a maga győzelmét érvényesítse. Ez egy elkeseredetten ádáz küzdelem, hiszen a veszteség mindkét fél számára az örök halált jelenti.

Ahogy Isten, úgy Sátán sem dolgozik egyedül. Mondhatjuk azt is, hogy mindkét fél bevonja a munkába a maga híveit, követőit. Ennek megfelelően az ördög a bukott angyalai és démonai mellett felhasználja azokat az embereket is, akik azonosulnak az ő szellemiségével, s akik imádják őt, akik az ő ivadékai, vagyis az ördög fiai (1Móz. 3:15; Ján.8:44). Ezeknek a megátalkodott embereknek megvan a maguk hierarchiája, amelynek legmagasabb szintű szervezeti tömörülését bibliai szóval élve a Sátán zsinagógájának nevezzük (Jel. 2:9;3:9).Az ő jutalmuk az evilági dicsőség, a hatalom, a hírnév és gazdagság, a velejáró fényűző élet, no és a leggonoszabb vágyak kielégítésének szinte korlátlan lehetősége. A kárhozat megátalkodott fiainak uralmi elitje az antiegyház funkcióját tölti be. Ők atyjuknak a kipróbált és jól bevált eszközeit használják, ami a megtévesztés, az igazság meghamisítása, a bűnbe húzás és a kegyetlen, horrorisztikus erőszak. Sátán munkája szintén szervezett munka, egy diabolikus romboló munka. Ügynökei beépülnek, majd átveszik azoknak az intézményeknek a irányítását, amelyek feladata a normális társadalmi élet feltételeinek biztosítása lenne, majd ezeket az intézményeket a maguk céljainak érdekében használják fel. A jót rossznak nyilvánítják, a rosszat pedig jónak, s jaj annak, aki szót emel ez ellen. Az igaz Isten imádatát hamis vallások sorával, az okkultizmus terjesztésével, esetleg ateizmussal váltják fel, hogy az Isten törvényein alapuló igazságos kormányzati rendszernek esélye sem legyen fennmaradni, és a fizikai élethez nélkülözhetetlen gazdasági rendszert megfelelően alkalmazni. A politikai, a gazdasági és a kulturális élet vezetését megragadva aztán egyre közelebb hozzák uruk megálmodott világát.

Ennek az ördögi munkának három fő aspektusa van, a maga “specialistáival”: a Sátánt istenítő okkultizmus (egyféle sátáni papság); a politikai és gazdasági aknamunkát végző illuminátusok és altársaságaik (uralmi struktúra); valamint a pénz- és a bankvilág (uzsora hitel) mesterei. Ez ennek a rendszernek (a Sátán zsinagógájának) az egymást kiegészítő és egymással összefonódó “szentségtelen háromsága”.

Frank Jákob közeli viszonyban volt a Rothschildokkal és az illuminátus renddel, aminek számunkra óriási jelentősége van. Ebből a kapcsolatból jött létre ugyanis ez sátáni háromság, ahol az illuminátusok titkos, világmegdöntő politikai ambíciói találkoztak Frank okkultista, önistenítő és önmegváltó elméleteivel, amelyek sikerét a Rothschildok és hasonszőrű bankárok hihetetlen anyagi forrásai tették lehetővé. Ez a sátáni háromság egy háttérben működő világhatalommá lett, amelynek trónjára az általuk várt következő “istenember”, az antikrisztus fog ülni.

Mennyire lehet a véletlen műve az, hogy egy időben és egy geográfiai lokációhoz köthetően három olyan rendkívül fontos esemény történt, amely megváltoztatta a világot? Nem sokkal a “felvilágosodást” követően, e nagy történelmi fordulat árnyékában három olyan esemény történt, amelyek aztán meghatározták ennek az új korszaknak a további irányvonalát.

Hogy mi volt ez a három esemény?

1. Jacob Frank feléleszti a kabbalizmust, vallássá teszi a nihilizmust, és Európa szívébe telepíti át az okkultista, de  politikai ambíciókat is tápláló dönmeh filozófiát. A frankisták beépülnek a keresztény felekezetekbe, s az aknamunka eredményeként a bűn nem csak tolerálhatóvá válik, de gyakran erénnyé. Gomba módra szaporodnak az új teológia friss termékei. A mesterséges “karizmatikus” megnyilvánulások és a cionizmus felé elhajló felekezetek dogmatikája utat nyit a valós krisztusi tanok elvetésének és az antikrisztusi eszmék befogadásának. Egyre aktívabbá válik a törvénytiprás titkos munkája (2Tessz. 2:7).(lásd még A modern kereszténység tévtanításai című írást).

2. A Rothschild ház létrehoz egy olyan uzsorakamatra épülő bank- és hitelrendszert, ami aránylag rövid idő alatt  szisztematikusan eladósítja a nemzeteket, majd a felhalmozott tőkével a teljes gazdasági kiszolgáltatottság állapotába sodorja őket. A bankok hatalma meghaladja a kormányzatokét, amelyek így a bankok érdekeit nézik, nem a nemzetét. A világ javainak kisajátítása azon célból történik, hogy azt majd királyuknak, az antikrisztusnak a kezébe adják, aki újra elosztja azt, és létrehoz egy rövid életű gazdasági aranykorszakot. Legalábbis azoknak, akik felveszik annak a rendszernek a bélyegét, a kárhozat pecsétjét.

3. Adam Weishaupt pedig létrehozza az Illuminátus rendet, a maga világmegdöntő programjával. Az illuminátusok gyorsan beépülnek a szabadkőműves páholyokba, majd e szervezet vezetőségi vonalának eltérítésével szinte korlátlan politikai hatalomra tesznek szert.

Lényegében e három elem, vagy irányzat egyeztetett 1782-ben Wilhelmsbad-ban. A titkos társaság, mint már említettük, a Nagy Francia Forradalommal debütál, ami a sátáni rend modern programjának első nagy próbája volt. Céljaik és eszközeik is ekkor váltak először igazán nyilvánvalóvá: a vallás eltörlése, a politikai vagy ideológiai átnevelés, és az emberiség megfélemlítése a legkegyetlenebb szisztematikus népirtások által. Az azóta lezajlott történelem a bizonyíték arra, hogy ez a program egyre nagyobb szinten válik valóra, illetve egyre erőteljesebben nyilvánul meg. Hamarosan eljön annak az ideje, hogy akik szavukat merik emelni az új világrend ellen, a világtársadalom ellenségeinek lesznek kikiáltva. Az eljövendő “tisztító munka” eredményeként milliók pusztulnak majd el a kimondhatatlan terrorban. Az üldözés elől csak azok menekülnek meg, akik alávetik magukat az új sátáni világrendnek. “Ez a megpróbáltatás órája, ami eljön az egész földre” (Jel. 3:10).

Milyen jelenségeket tarthatunk Sátán zsinagógája eddigi diadalainak? Az erkölcs, a vallás, de még az alapvető emberi értékek is már ki lettek szorítva a közéletből. Az aknamunka felüti fejét a kereszténységen belül is: egyre-másra alakulnak meg az anyagi és evilági jólétre koncentráló “karizmatikus” mozgalmak, amelyek teológiailag a politikai cionizmust kiszolgáló lakájfelekezetekké válnak. Amennyiben a szellemi megtévesztés nem jár teljes sikerrel, akkor színre lép a gazdasági nyomás, az emberek megélhetésének ellehetetlenítése. Végül pedig, ahol sem az elhitetés, sem a gazdasági nyomás nem jut eredményre, ott végső megoldásként még kéznél van a karhatalmak általi brutális fizikai erőszak eszköze.

Ez a hármas megosztás egyben Sátán működési elvét is tükrözi, s e három sátáni üzemmódot a Szentírás vázolja elénk. Sátán jelentése ellenség, ellenfél, aki ennek a világnak az ura (Ján 12:31), sőt, istene (2Kor. 4:4). A Szentírás azonban alkalmanként még további jelzőkkel is utal erre a lényre, ezek: a kígyó, az ördög és a sárkány (Jel. 12:9). Mi a jelentősége ezeknek a megnevezéseknek? Ez a három megnevezés lényegében Sátán különböző operációs módszereire, azaz működési elveire utal, amelyek által kezében tartja az egész világot. Ha megfelelő módon és sikeresen ellen akarunk állni a nagy ellenfélnek, akkor ajánlatos tisztában lennünk a módszereivel.

Amikor Sátán a kígyó módozatban dolgozik, akkor a csábítást, a megtévesztést, vagyis az elhitetést alkalmazza. Ez az első lépés ahhoz, hogy bűnbe vezesse áldozatait. Ha a bűn által neki szolgálunk, ő válik urunkká. Ezt tette Évával is az Édenkertben, ahol kígyóként jelent meg, és elhitette vele, hogy Isten nem mondott neki igazat a tiltott fa gyümölcsének fogyasztásával és halandóságukkal kapcsolatban (1Móz. 3:1-6). Sátánnak vannak “ivadékai” (1Móz. 3:15), ők azok, akik szívükben neki szolgálnak, egyetértenek szellemiségével és tudatosan követik, s együttesen ők teszik ki a “Sátán zsinagógáját”. A vallásokba azért épülnek be, hogy a hamis dogmatikák és gyakorlatok által az igaz Isten követőit a valóságban Sátán követőivé tegyék (mint pl. a modern frankisták).

Amikor Sátán az ördög módozatban működik, akkor megkísérti az embert. Ezzel a módszerrel a vágyaira hatva húzza be a bűnbe, majd az elkövetett bűnök után azon nyomban meg is vádolja az elkövetőt Isten előtt. Nem véletlen a bibliai szóhasználat Krisztus megkísértésének leírásakor:

Máté 4:1 Akkor a Szellem elvezette Jézust a pusztába, hogy megkísértse az ördög.

Sátán egymás után háromszor próbálkozott Jézus megkísértésével, ennek leírásában mindhárom alkalommal vagy ördögként, vagy kísértőként van megemlítve (Mát. 4:3-11). Amikor majd a világgazdaság egészében az antikrisztus kezébe kerül (a Rothschildok és egyéb bankárok révén), akkor a mindennapos, létért és megélhetésért folyatott küzdelem is kísértéssé válik! A család és az önfenntartás ösztöneire hatva Sátán megígéri mindazt, amit világa produkálni képes számunkra, de a tét az örök élet vagy örök halál: vagy megalkuszunk és felvesszük a bélyegét, vagy talán éhen halunk. Elképzelhetjük, milyen fokú szellemi próba elé állítja ez a szenvedő hívőket.

Amikor Sátán a sárkány üzemmódban működik, akkor kegyetlen erőszakot alkalmaz, és a kezébe adott éppen aktuális, bestiális földi hatalom fegyveres erői által kívánja megvalósítani akaratát. A mennyben angyalait viszi támadásba, a földön pedig az általa uralt emberi hatalmak katonai és karhatalmi ereje által harcol Isten terve és népe ellen. Nem véletlenül a sárkány az, aki erőt vagy hatalmat ad a földi “fenevad” birodalmaknak (Jel. 13:4), amelyeket a maga céljai szerint vezet háborúkba. A Jelenések 12:4-ben a sárkány az, aki el kívánja pusztítani az asszony (aki itt Isten sivatagi egyházát, Izraelt szimbolizálja, 12:1-2,4 versek) megszületett fiát, Jézust (Jel. 12:4). Azt pedig tudjuk, hogy a történelemben ezt ivadékain keresztül tette meg, akik a kor fenevadjának (Rómának) a katonai erejét használták fel erre. Ugyanez a rendszer évszázadokon át teljes hatalmával üldözte az igaz keresztényeket, ahogyan megteszik majd a kor végén is, szintén a politikai hatalom által.

De pontosan ezt a módszert használták az ördög fiai is (1Móz. 3:15; Ján. 8:44)az első században, amikor a Messiást halálra adták. A zsidó népet félrevezették az igaz vallás teljes kifordításával és elferdítésével (Mát. 15:9), majd a római fenevad civil hatalmát használták fel tényleges kivégzésére (Mát. 27:11-26; Luk. 23:13-24; Ján. 19:1-18). Az Istenre és a törvényre hivatkozva istentelenül és törvénytelen módon ölték meg az Isten Fiát, ahol a pénz, illetve nyereségvágy is szerepet kapott, hiszen Júdás harminc ezüstért árulta el a Mestert, és a vallási előljárók megvesztegetett hamis tanúkat használtak fel Krisztus megvádolására (Mát. 26:59:60; Márk 14:55-57). Mivel Isten törvénye kíméletlen halálbüntetést rótt ki a hamis tanúkra (5Móz. 19:16-21), az ilyen pénzen megvásárolt hamis tanúk eladták lelküket a gonosznak, a pénzt, a gyarapodást Isten elé tették, s ez a kapzsi vagy megalkuvó szellemiség sokakat magával ragad majd az utolsó időkben is, amikor testvér testvért árul el.

Láthatjuk tehát, hogy a Sátánra használt különböző megnevezéseknek milyen nagy jelentősége van, hiszen fényt vetnek a gonoszság fejedelmének modus operandi-jára, vagyis az elsődleges működési elveire és taktikáira. Ugyanakkor, amikor bármely ember vagy hatalmi réteg ezen elvek szerint él és cselekszik, azzal elárulja azt, hogy a Sátánt szolgálja. Sátán módszerei ezen a téren soha nem változnak, mert kipróbált, hatékony és jól bevált módszerek, amelyek segítségével sikeresen uralma alatt tarthatja az egész világot (Jel. 12:9). E módszerek alkalmazásával kísérli meg azt, hogy végül istenné tegye magát a Magasságos helyett, és kárhozatba vigye az egész emberiséget.

Isten Egyházának nemcsak az a feladata, hogy ellenálljon a hitetésnek és jól kezelje az Isten titkait (1Kor. 4:1), nemcsak az, hogy az igazságot hirdesse, és cselekedje, hanem fel kell fedje a Sátán munkáját is, addig, amíg Isten lehetőséget ad erre, mert:

János 9:4 Addig kell végbevinnem annak tetteit, aki küldött, amíg nappal van. Eljön az éjszaka, s akkor senki sem munkálkodhat. 

Sátán munkáját pedig a dicsőségben visszatérő Krisztus végül teljesen le fogja rombolni:

1János 3:7-8 7 Gyermekeim, senki se vezessen félre titeket. Aki az igazságosságot cselekszi, az igazságos, ahogy ő is igazságos. 8 Aki bűnt követ el, a sátántól való, hiszen a sátán kezdettől fogva vétkezik. Azért jelent meg az Isten Fia, hogy a sátán művét [munkáját] romba döntse.

A Sátán zsinagógája éppen emiatt gyűlöli és támadja Krisztust és híveit oly elkeseredett dühvel és megátalkodott szándékkal. Ez a gyűlölet hamarosan olyan szellemi sötétséget hoz a földre, amelyben mi, igaz hívők sem munkálkodhatunk tovább igazán. Ennek a háttérerőnek olyan hatalma és befolyása van, hogy még az okkultizmus legnagyobb mesterei is félve, óvatosan írnak róluk. Giuseppe Mazzini néhány évvel a halála előtt a következő sorokat írta a forradalmi mozgalmak egyik irányítójának, dr. Breidenstin-nek:

„A világ minden pontjára elérő testvéri szövetséget alkotunk. Minden igát le akarunk rázni. Mégis van egy láthatatlan, alig érzékelhető hatalom, amely ránk nehezedik. Honnan jön ez, hol van ez, senki sem tudja… Vagy legalább is senki nem mondja meg. Ez a szövetség még számunkra, a titkos társaságok veteránjai számára is áthatolhatatlan titok.”

A sátáni rend talán legnyilvánvalóbb “árulkodó jele” az általuk létrehozott világállam uralmi struktúrája lesz. Ne feledjük, Isten országát a szeretet vezérli, ahol az Atya és a Fiú az alárendeltjeikért tesznek mindent. Munkásságuk az emberiség megváltásának, üdvösségre hozásának munkája. Lényegében erre a szolgálói szeretetre utal Jézus Krisztus jól ismert figyelmeztetése is: “Tudjátok, hogy a pogányok fejedelmei uralkodnak azokon és a nagyok hatalmaskodnak rajtok. De ne így legyen közöttetek, hanem aki közöttetek nagy akar lenni, legyen a ti szolgátok.” (Mát. 20:25.) Az Istent képviselő és Jézus jegyesének mondott igaz egyházban a [hitben] erősek, vagyis a “nagyok” áldozatosan, szeretettől vezetve szolgálják a gyengébbeket, kisebbeket. Sátán világrendje ennek szöges ellentétét képviseli, ahol a kicsik, az elesettek és a magukért harcolni nem képesek el vannak tiporva, és minden terhet nekik kell elviselni, mindent nekik kell feláldozni az elit jólétéért (Ennek több példája van, de emeljük csak ki az adórendszert, ahol mindig a legkisebbeken csattan az ostor). Minden sátáni eredetű gazdasági rend erre a felfogásra alapozódik. A szentek egymás terhét hordozzák, a sátánfiak minden terhet a gyengékre helyeznek, és kevélyen, könyörtelenül uralkodnak a kiszolgáltatott kicsinyeken.

Egy azonban biztos: az utolsó időben nem lesznek “kívülállók”. Ez azt jelenti, hogy valamelyik oldal mellett mindenkinek állást kell majd foglalnia, felvállalva annak következményeit. Mégpedig olyan körülmények között, ahol még a passzív ellenállást sem tűri meg a rendszer, s mindazokra, akik nem állnak mellé, kínzás és halál vár. Nem véletlen, hogy aki befogad egy prófétát, mert az próféta, vagy egy igazat, mert az igaz, az a próféták és igazak jutalmát kapja. Aki pedig egy pohárnyi vizet ad a legkisebb hívőnek, az szintén megkapja érte a maga jutalmát (Mát. 10:41-42), mert olyan állapotok lesznek, ahol ez szigorúan üldözendő, főben járó bűntettnek minősül.

2.4 A kereskedelemre épülő világgazdaság sátáni gyökerei

A föld történetében az eddig bevezetett nagy gazdasági rendszerek mindegyike sátáni volt. Egyedül Izrael kapta meg az Isten által lefektetett gazdasági szisztémát (a jubileumi rendszert). Az egykori angolszász magánjogi törvényekről és gazdasági rendszerről bizonyos fokig szintén elmondható, hogy a bibliai rendszert követte. De ez kevés kivétel. Ezékiel 28. fejezetében Sátán Tírus királyaként nyilvánul meg, annak a Tírusnak, amely a kor legnagyobb kereskedelmi hatalma volt. A sátáni gazdasági rend tehát egyfajta kereskedelmi és bankrendszer, aminek mindig vannak nagy nyertesei és nagy vesztesei.

Ezékiel 28:18-19 18 Vétkeid sokaságával kereskedésed hamisságában megfertéztetted szenthelyeidet; azért tüzet hoztam ki belsődből, ez emésztett meg téged; és tevélek hamuvá a földön mindenek láttára, a kik reád néznek. 19 Mindnyájan, a kik ismertek a népek közt, elborzadnak miattad; rémségessé lettél, s többé örökké nem leszel!

Jelenések 18:11-13 11 A föld kalmárai is siratják és jajgatják őt, mert az ő árúikat immár senki nem veszi; 12 Arany és ezüst, és drágakő és gyöngy, és gyolcs és bíbor, és selyem és skárlátczikkeket; és minden thinfát és minden elefántcsontedényt, és drágafából és rézből és vasból és márványkőből csinált minden edényt; 13 És fahajat és illatszereket, és kenetet és tömjént, és bort és olajat, és zsemlyelisztet és gabonát, és barmokat és juhokat, és lovakat és kocsikat, és rabokat és emberek lelkeit.

Ennek a gazdasági rendszernek a nyertesei azok, akik követik a rendszer gazdájának, Sátánnak az elveit, ők remek megélhetést találhatnak, és nehezen adják fel ennek az életmódnak az előnyeit (Mát. 19:23; Mrk. 10:23). A vesztesei azok, akik vagy nem vetik alá magukat, vagy pedig ki kívánnak kerülni alóla. Ez nem egyszerű, mert a kor végére – amint azt a fentebbi Jelenések 18:23 idézet is mutatja –, ez a rendszer rabszolgává teszi az embert, nem csak testét, de lelkét is megkövetelve! A hitelek által eladósodott embereknek nem sok választásuk marad, vagy rabszolgákká lesznek (Péld. 22:7), vagy eladják lelküket és felveszik a fenevad bélyegét, hogy megélhessenek.

2.6 A megtévesztés áldozatai, vagy megátalkodott sátánisták?

Végül pedig vizsgáljuk meg a fa gyümölcseit. Az összeesküvés-elméletekben hívőket gyakran antiszemita, szélsőséges emberekként bélyegzik meg, holott a témában szakértő zsidó kutatók pontosan ugyanazokat a következtetéseket vonják le, mint “antiszemita” kutatótársaik. Végtére is a mozaikokat csak egyféleképpen lehet kirakni, ahhoz, hogy a jelenlegi világkép a maga valóságában táruljon elénk. A szabbateizmussal foglalkozó zsidó kutatók (Rabbi Antelman, Gershom Scholem és Barry Chamis) foglalják össze legtömörebben a lényeget, amikor rámutatnak, hogy a szabbateizmus híveinek alapelve a Tóra parancsolatainak megrontása volt! Mégpedig vallási, üdvösségi célból, oly módon, hogy a valóságban Sátánt követik és magasztalják föl!

A cionisták az egyetemes zsidóság szószólóiként és képviselőiként adják elő magukat, s tetteik miatt gyakran az egész zsidóságnak kell viselnie a világ ellenszenvét, és gyakran a fizikai üldöztetést. Világossá kell tenni, hogy a cionizmusnak az égvilágon semmi köze nincs a bibliai szövetséghez, sem annak vallásrendjéhez. Emiatt a cionizmus elsődleges áldozatai maguk azok a zsidók, akik figyelmen kívül hagyták Isten Jeremiás által átadott figyelmeztetését:

Jeremiás 29:8-9 8 Ezt mondja a Seregek JHVH-ja, Izráel Istene: Ne engedjétek, hogy rászedjenek benneteket a próféták és a jósok,akik köztetek vannak, és ne hallgassatok az álmodók álmaira! 9 Mert hazugságot prófétálnak nektek az én nevemben; nem küldtem őket – így szól JHVH.

A megtévesztően hangzó zsidó-keresztény kultúrában a valós Tórát, a Biblia törvényeit és tanításait sátáni tanokkal váltották föl, aminek következményeit el kell viselniük:

Róma 2:9 Mindenkit, aki gonoszat művel, utolér a kín és a gyötrelem, elsősorban a zsidót, azután a pogányt.

A Sátán zsinagógájának megvan a maga “törvénykönyve”, amit Tóra Atzilut-nak neveznek. Az Atzilut jelentése “arisztokratikus”, s ez a kifejezés nem véletlenül fordul elő oly gyakran a Cion Bölcseinek Jegyzőkönyvében:

Jegyzőkönyv 1:18 A gójok természetes, leszármazáson alapuló nemességének romjain felállítottuk a mi művelt osztályainkarisztokráciáját, élén a pénz arisztokráciájával. Az ehhez az arisztokráciához való tartozás követelményeit megszabtuk a gazdaságban, amely tőlünk függ, és a tudásban, melynek irányvonalát a mi bölcseink határozzák meg.

Ez hát valójában az illuminátusokkal szövetkező szabbateista arisztokrácia, az ún. Black Nobility (Fekete Nemesség) “Tórája”. Az tény, hogy a frankisták java része az európai arisztokrácia részévé vált, miközben a régi, a valós arisztokráciát megsemmisítették. Helyette egy új, az egész világot irányító anti-típus arisztokráciát kreáltak (lásd fenn). Ha utánanézünk, hogy a kommunizmus, majd a liberalizmus új “arisztokráciáját” kik is képviselték és képviselik elsősorban, akkor világossá válik előttünk sátán zsinagógájának kiléte. Ez a (a zsidó kutatók által szabbateistáknak is nevezett) világias, okkultista ál-zsidóarisztokrácia tartja kezében a pénzintézeteket, a világgazdaságot, a kereskedelmet, valamint a szennyet és sátáni propagandát öklendező médiát és szórakoztatóipart. Ők a valós bibliai judeo-keresztény értékrend legádázabb ellenségei.

Rabbi Antelman könyvének 11. fejezetében sokkal sarkosabban fogalmaz, mint a legtöbb nem zsidó származású író:

A szabbateista illuminátusok ágyékából sarjadt ki a Francia forradalom terrorja, és az Anglia ellenes amerikai szabadkőműves lázadás. Igen, köztudott, hogy az ifjú amerikai köztársaság alapítói nagyrészt a skót rítusú szabadkőműves páholyok tagjaiból tevődtek ki.

Az illuminátusok és szabbateisták ágyékából származó zsidók, Karl Marx és Frederick Engel fektették le a kommunizmus gyökereit. A Rothschild, frankista, szabbateista ágyékból került Jowe Astor és Jacob Schiff Amerikába, hogy ott beszervezzék ügyükhöz a rablóbáró Rockefellert és J.P. Morgant, lefektetve a globalizmus alapjait a Council on Foreign Relations (CFR, a Külügyi Kapcsolatok Bizottsága) létrehozatala által. Chamis véleménye szerint a CFR szándéka az amerikai alkotmány megdöntése volt amellett, hogy az USA nemzeti diplomáciáját az illuminátusok kezébe adja.

Ki kell hangsúlyozni: az 1640 és1690 között létrejött messiási judaizmus (proto-cionizmus) ágyékából származnak a keresztény világ hasonló mozgalmai is.

“A frankista elit kör egy sor rendkívül tehetséges intellektuális gondolkodót, teológust és írót mondhatott magáénak, azok mellett az előkelő társadalmi csoportok mellett, akik igen nagy anyagi háttérrel rendelkeztek. Ez utóbbiak nagyrészt olyan kereskedő bankárok voltak, akik nagyon nagy befolyásra tettek szert a korabeli Európa legmagasabb pénzügyi köreiben. A frankista elit névsora igen hosszadalmas listát tesz ki, s ha valaki csupán néhány jelentősebb család történetét vizsgálná meg alaposabban, az információk már akkor is köteteket töltenének meg. Elég az hozzá, hogy mindannyian egy nagyon hasonló embertípust jelenítenek meg: ragyogó elméjű, dúsgazdag embereket, akiket szenvedélyes hatalomvágy irányít, akik gond nélkül asszimilálódnak (a nem zsidók közé), hogy elpusztítsák a vallásokat, radikális felforgató munkát végezzenek és titkos, kettős életet éljenek úgy, hogy ha kell, vallásos zsidónak, katolikusnak vagy protestánsnak tüntetik fel magukat. De a lényeg számukra a titkos, forradalmi radikalizmus.” (Rabbi Marvin Antelman, To Eliminate the Opiate, 11. fej.)

“Ki kell hangsúlyozni, hogy a 18. századtól kezdődően az illuminátusok, frankisták és Jakobinusok erőteljesen beépültek a szabadkőműves mozgalomba, amit nem a szabadkőművesek iránti tiszteletből, mint inkább az irántuk érzett heves gyűlölettől vezetve tettek. Céljuk az volt, hogy forradalmi eszméiket a szabadkőművesség leple alatt terjesszék, és találkozóikat köztük rendezzék meg, ezzel kerülve el azt, hogy gyanút keltsenek.” (u.o.)

Végül pedig Antelman tömören leszögezi a frankisták fő célját, a sátánimádatot:

“Gershom Scholem a The Kabbalah and Its Symbolism című munkájában ezt írja: “Frank számára az anarchia általi pusztítás magát a teljes luciferi kisugárzást jelentette, az élet minden lényegét.”

Pontosan ennek gyümölcseit látjuk beérni szerte a világban, így az USA-ban is, ahol a Patriot Act bevezetése óta lényegében megszűntek az addigi, a történelemben szinte páratlan szabadságjogok. A szemünk előtt formálódó világkormány megalkotói rabságba viszik a föld lakóit. A tömegeket egyféle egyetemes kollektivizmus elfogadására vezetik, míg maguk természetesen továbbra is megmaradnak a világ elitjeiként, illetve  arisztokráciájaként. A kíméletlen illuminátus/frankista technikákat tükrözi a Cion Bölcseinek Jegyzőkönyvei is:

Protokol 5.3 “Fokozatosan központosítani fogjuk a közigazgatást, hogy a társadalom összes erőit a kezünkbe kaparintsuk. Új törvények segítségével mechanikusan szabályozzuk majd alattvalóink politikai életének minden megnyilvánulását. Ezek a törvények egymás után vissza fogják vonni mindazokat az engedményeket és szabadságjogokat, amelyeket a gójoknak megadtak, és királyságunkat oly hatalmas arányú kényuralom fogja jellemezni, hogy bármikor és bárhol képes lesz elsöpörni minden gójt, aki tettel vagy szóval szembehelyezkedik velünk.”

Protokol 7.4 Másrészt intrikáinkkal össze fogjuk kuszálni mindazokat a szálakat, melyeket politikai eszközökkel, gazdasági szerződések vagy kölcsönügyletek segítségével valamennyi állam kormányzatában szőttünk. Hogy ez sikerüljön nekünk, éles ésszel és nagy agyafúrtsággal kell eljárnunk szóbeli tárgyalások és megegyezések során, ami viszont az úgynevezett “hivatalos nyelvhasználat”-ot illeti, ellenkező taktikát fogunk alkalmazni: magunkra fogjuk ölteni a tisztesség és engedékenység álarcát. Ilyen módon a gójok népeinek kormányai – akiket arra tanítottunk, hogy csak a külszínt nézzék, bármit is adunk tudtukra – továbbra is az emberiség jótevőit és megmentőit fogják látni bennünk.

Jegyzőkönyv 8:1 “A gójok tisztviselői elolvasás nélkül írnak alá papírokat és vagy pénzéhségből, vagy becsvágyból szolgálnak.

Ha ez nem igaz pl. azokra a magyar tisztviselőkre, akik nem is olyan régen elolvasás nélkül írták alá pl. a Lisszaboni Szerződést, és a maguk zsebeit tömik degeszre, akkor semmi nem igaz a Jegyzőkönyvekből.

Az illuminátusok által kiképzett Marx megalkotta a Kommunista Kiáltványt, ami lényegében az illuminátus célkitűzések átfogalmazása volt. Az alábbi levelet Baruch Levy írta Marxnak, és jól tükrözi a luriánus kabbala filozófiát, az abból származó diktatorikus világszocializmus cionista verzióját, illetve a háttérhatalmi elit zsidó népnek szánt szerepét:

“A zsidó nép egésze lesz majd önmaga Messiása. Azáltal valósítják meg a világuralmat, hogy eltörlik a nemzeteket, felbontják a határokat, véget vetnek a monarchiáknak és létrehoznak egy olyan világköztársaságot, amelyben a zsidók mindenhol élvezik majd annak polgárjogi privilégiumait. Ebben az “új világrendben” minden vezető Izrael gyermekeiből fog kikerülni, kivétel nélkül. A világköztársaságot kitevő különböző népek kormányzatai könnyűszerrel a zsidók kezébe esnek. Ekkor megvalósítható lesz az, hogy a zsidó vezetők megszüntessenek minden magántulajdont, s minden anyagi forrás az állam tulajdona lesz. Ezzel valósul meg a Talmud ígérete, miszerint amikor eljön a messiánikus időszak, az egész világ vagyona a zsidók kezébe kerül” (La Revue de Paris, 754. old. 1928, Június 1)   

Mennyiben valósultak meg eddig a fenti idézet célkitűzései? Korunkat a “merész, új világ” szállóige jellemzi, ahol az országhatárok megszűnnek és a kontinensek nemzetei olyan gazdasági és katonai tömbökbe tömörülnek, mint az EU, a NAFTA és a NATO. Emellett, számtalan olyan nemzetközi szervezet létezik, amelyek lényegében fölötte állnak a nemzetek szuverenitásának, mint a WTO (Kereskedelmi Világszervezet), az IMF (Nemzetközi Valutaalap), és a World Bank (Világbank).

Mi hajtja ezt a merész új világot? A már korábban elemzett istentelen háromság: 1. A mindenható pénz. 2. A magánélet minden területébe behatoló állami felügyelet, a “nagy testvér” mindent, mindenkor figyelő szeme. 3. Az antikrisztusi szellemi erők, amelyek az első két pontban megadottakat is irányítják céljaik megvalósításának érdekében. Az egyetlen komoly akadály a kereszténység, ami felszámolásra van ítélve:

Jegyzőkönyv 17:4 Régtől fogva azon vagyunk, hogy lerontsuk a gój papság tekintélyét s így meghiúsítsuk földi küldetését, amely ezekben a napokban még nagy akadályt jelenthet számunkra. A nem zsidó papságnak a világ népeire gyakorolt befolyása napról-napra csökken. Mindenütt kihirdették a lelkiismeret szabadságát, úgyhogy most már csak évek választanak el bennünket a keresztény vallás teljes összeomlásának pillanatától.

Ehhez természetesen Istennek is lesz némi szava. Az azonban bizonyos, hogy a személyi szabadságjogok hamarosan legfeljebb csak emlékfoszlányokként maradnak meg elménkben. Ettől még a szabadság fellegvára, az USA sem mentes. A 9/11 merényletet követően a terrorizmusra hivatkozva az USA minden államában kidolgozták a polgárok megfigyelésének mechanizmusát. Ez a módszer hatékonynak bizonyult már a náci és kommunista uralmak alatt is, és a világkormány magától értetődően él ezzel az eszközzel. Az új világrend eltipor minden ellenállást, nem tűr semmi kritikát és ellentmondást. Ennek előjeleit jól látni máris. A polgárok hamarosan egymás megfigyelői és besúgói lesznek, még a családon belül is (Mát. 10:21-22, 24:10-11: Mk. 13:12-14). A titkosrendőrség mindent figyelő szeme mindenhol jelen van, munkatáborok épülnek a pusztákban.

Jegyzőkönyv 17:12 Tervünk értelmében az államnak végzendő önkéntes szolgálat elvéből kifolyólag kötelességének fogja érezni alattvalóinknak egyharmada, hogy megfigyelés alatt tartsa a többieket. Akkor majd nem lesz szégyen kémnek és besúgónak lenni, hanem érdem. Az alaptalan feljelentéseket mindamellett kegyetlenül meg fogjuk büntetni, hogy ne harapódzzanak el a visszaélések ezzel a joggal. … Azokat, akik nem tesznek feljelentést arról, amit politikai ügyekkel kapcsolatban láttak vagy hallottak, szintén vád alá fogjuk helyezni és eltitkolás címén felelősségre vonni, ha beigazolódik bűnösségük ebben a bűncselekményben.

A közeljövő világát egy status-quo, a Pax [pseudo] Judaica uralja majd. Az államvallás a “judaizmus” és az annak alárendelt “noahizmus” lesz, amelynek jegyét homlokunkon és kezünk fején kell viselni a puszta megélhetés érdekében (Jel. 13:17; lásd még A Noahita törvények című írást). Mindezek hátterében, a piramis csúcsán pedig a sátánimádó világelit áll. A megtévesztés teljes és egyetemes, beleértve zsidót, keresztényt egyaránt. Egyedül Isten igaz választottai maradnak éberek, akiknek minden idők legnagyobb próbáját kell kiállni:

Jelenések 13:4-9 4 Leborultak a sárkány előtt, hogy hatalmat adott a vadállatnak. Leborultak a vadállat előtt is, és így imádták: “Ki fogható a vadállathoz, ki tudja vele fölvenni a harcot?” 5 Gőgös, káromló szája volt, és hatalmat kapott, hogy negyvenkét hónapig jártassa. 6Káromlásra nyitotta száját az Isten ellen, káromolta a nevét, hajlékát és az ég lakóit. 7 Hatalmat kapott, hogy megtámadja a szenteket és győzelmet arasson. Hatalma kiterjedt minden törzsre, népre, nyelvre és nemzetre. 8 A föld lakói, akiknek a neve a világ kezdetétől nincs beírva a megölt Bárány életkönyvébe, mind leborulnak majd előtte. 9 Akinek van füle, hallja meg!

Igen, az egész világ magába foglalja a judaizmus és a kereszténység nevű vallások követőit is. Akik pedig felveszik a fenevad bélyegét, a kárhozatra veszik fel azt. A személyes érdek, a gyávaság és az életösztönből fakadó megalkuvás nem elfogadható indok a felvételére, mert az indoktól függetlenül mindazok, akik magukra veszik a fenevad bélyegét, azért teszik, mert nincsenek benne az élet könyvében, vagyis kárhozatra jutnak (Jel. 14:10-11). Ez a kor végének ítélete (Dán. 12:2; Mát. 25:32-46), amikor az Isten és Sátán elsőszülöttjei megkapják a maguk jutalmait:

Jelenések 21:7-8 7 A ki győz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem. 8 A gyáváknak pedig és hitetleneknek, és útálatosoknak és gyilkosoknak, és paráznáknak és bűbájosoknak, és bálványimádóknak és minden hazugoknak, azoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, a mi a második halál.

A politikai cionizmus ál-messiási ideológiája okkultista nézetekre épült, amit nem az isteni gondviselésbe vetett bizalom vezet, hanem a Sátán által befolyásolt emberi elmére és erőszakra épülő önmegváltás hamis eszméje. Az ilyen emberek várt messiása és királya lesz az antikrisztus, aki:

Dániel 11:38 A várak isteneit azonban tiszteletben tartja. Arannyal, ezüsttel, drágakővel és kincsekkel tisztel meg olyan istent,akinek ősei a hírét se hallották.

A próféciák megjövendölték, hogy Izraelt és Júdát magával ragadja és elsöpri az áradat, amikor az antikrisztus prédájává válik a megpróbáltatás idején:

Mikeás 3:1-3 1 Azután így szóltam: Halljátok hát, Jákob fejedelmei, és Izrael házának vezérei! Vajon nem nektek kellene-e ismerni a jogot? 2 Mégis gyűlölitek a jót, és a gonoszt szeretitek. 3 Amikor majd felfalják népem maradékát, bőrét lenyúzzák, csontját összetörik, amikor majd felaprózzák, mint a húst a fazékban, a pecsenyét a lábasban, 4 akkor majd kiáltanak JHVH-hoz. De ő nem hallgatja meg őket; elrejti majd előlük arcát abban az időben a bűnök miatt, amelyeket elkövettek.

Isten igaz szellemi népe és Izrael választott maradéka “ismeri a jogot”, szereti és megtartja a jót. Tudja azt, milyen idők állnak előtte, és mi vár a testi Izraelre a közeljövőben. Éppen ezért nem fog a politikai korrektség, majd a fenevad bélyegének áldozatává válni, hirdetni fogja az igazságot és hittel néz a kihívások elé:

2Péter 3:17 Szeretteim, mivel már eleve tudtok erről, vigyázzatok, nehogy a gonoszok tévedése elsodorjon benneteket, és elveszítsétek biztonságotokat.

János 10:1-4 1 “Bizony, bizony, mondom nektek: Aki nem a kapun megy be a juhok aklába, hanem máshonnan hatol be, az tolvaj és rabló. 2 Aki a kapun megy be, az a juhok pásztora. 3 Az őr kinyit neki, a juhok pedig megismerik a hangját. Nevükön szólítja juhait, és kivezeti őket. 4 Amikor mindegyiket kivezeti, elindul előttük, s a juhok követik, mert ismerik a hangját. 5 Idegen után nem mennek, hanem elfutnak tőle, mert az idegennek nem ismerik a hangját.”

Jelenések 22:14-15 14 Boldogok, a kik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba. 15 De kinn maradnak az ebek és a bűbájosok, és a paráznák és a gyilkosok, és a bálványimádók és mind a ki szereti és szólja a hazugságot.

Tartsuk szem előtt a gyakran ismételt leckét: Sátán a nagy hamisító. Isten végez egy munkát¸ a megváltás munkáját. Krisztus ennek a munkának szentelte, és ezért odaadta életét (Ján. 4:34; 5:17; 14:10). A hívők nem csupán saját üdvösségükre lettek elhívva, hanem arra is, hogy részesei legyenek ennek a munkának (v.ö. Ap.Csel. 13:2).

E kor végéig Sátán egyre sikeresebben végzi a maga munkáját, amíg az Antikrisztus – habár egy rövid időre csupán – kezébe kaparintja a világ fölötti hatalmat. Sátán eltökélt célja az, hogy az emberek önmaguktól, a választás következményeinek teljes tudatában válasszák őt uruknak Isten helyett. Amikor Krisztust, az egyház fejét megkísértette, mondanivalójának lényege ez volt: ‘Válassz engem, borulj le előttem, s légy imádóm, s én adom meg neked mindazt, amit Isten neked ígért; uralhatod a földet és a népeit, még megszenvedned sem kell érte, csak válassz engem uradnak és kövess engem!’ Krisztus eltávolította magától a kísértőt, ÉS elszenvedte mindazt, amit felvállalt, amiért Isten minden hatalmat és ítéletet az Ő kezébe helyezett az égen és a földön. Sátán ezúttal Jézus Krisztus menyasszonyát, az egyházat fogja hasonlóképpen megkísérteni. E célból ő és a neki elkötelezetten szolgáló “Sátán zsinagógája” olyan körülményeket hoznak a földre, hogy csak a legerősebb hittel rendelkező emberek lesznek képesek a helyes választásra, felvállalva akár a kegyetlen mártírhalált is. Senki ne áltassa önmagát, a cél Sátán istenné magasztalása, erről, s egyedül erről szól az ő ügynökei által létrehozandó Új Világrend.

A ördög azért alkotta meg a Sátán zsinagógájaként megnevezett szervezetet olyannak, amilyen, mert ez a lehető leghatékonyabb eszköz a kezében a végső világuralom megteremtéséhez. Általuk valósítja meg a luciferi ideológia elterjesztését, valamint azt világméretű szociális kataklizmát, ami az antikrisztus uralmának elfogadásához, s végül Sátán imádatának kierőszakolásához vezet majd.

Egyedül az élő hit tarthatja meg az embert a pecsét felvételétől, s a velejáró kárhozattól, “csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?” (Lukács 18:8) 

A sorozat befejező, III. része a Sátán magjai, a két vérvonal című írás lesz.

http://churchofgod.hu/content.php?act=satzsina2