Hamis történelem, hamis társadalmak , de valós szabadkőműves gyilkosságok !!!

Hamis történelem, hamis társadalmak , de valós szabadkőműves gyilkosságok !!!

Fehér könyvek !!!

Új világállam elvetélt kisérletei, szabadkőműves vezetés mellett, csak a gulágok , a koncentrációs táborok , pszichiátriák gyilkosság intézményei mind a népesség pusztítására szolgál !!!!

Kivégezték a királyokat , a nemességet , a parasztságot , kiket kulákká nyilvánítottak , és bedarálták a Dunába őket !!!

Jelen pillanatban épp a nemzetállamok felszámolása a soron következő nagyszabású tervük …. Európa migránsokkal való elárasztása , majd az őslakosság elűzése a korcs betelepülőkkel a civilizáció szétverése , és a kazár vakolók irányításával a rabszolga társadalom beindítása , a koncentrációs táborok beüzemelése amik eddig stadionnak , égetőműveknek vannak álcázva !!! Gondolom nem csak nálunk álcázták így , mert így van az USA – ban is a zsidó államban működtetik a világ legnagyobb koncentrációs táborát a palesztin nép ellen , - kiket halálra ítéltek a

nyugati államok is , hisz a terrorista fasiszta zsidó államot preferálják , nem véletlen , hogy a nemzetállamok népei meg a zsidókat akarják kiebrudalni , hogy ne a holokamu népe diktálja a kirablásukat a bűnös nemzet szogenjükkel kizsarolják belőlük még az élnivágyást is !!!! És gojok ti ezt hagyjátok is , sőt rá is játszatok , mert ti úgy szeretnétek kamatrabszolgák lenni a XXI. században is egy cionista kazár birodalomban !!!!

Hát időnként nem árt ha gondolkodtok is , és arról már nem is akarok beszélni , hogy cselekednetek kéne , fülke forradalmárok , a karosszékből fel kéne állni , és ne várjátok már meg , hogy ők gondolkozzanak helyettetek !!!!

Mert így , bejön nekik , hogy csak egy milliárd lakosságra van szükségük a berendezések működtetésére a többi ember , csak a kenyeret pusztítja , az erőforrásokat teszi tönkre , és a jóléttől veszik el az éltető elemeket !!! Ne várd meg , hogy a felesleges emberi állatok sorába soroljanak , a muszlimokkal összefogva nektek kell kiirtani őket , ha élni akartok , mert ők már tüöbb változós programban eltervezték kiirtásunkat , én értem nem kár , de te érted sem , de a gyermekeitek , és unokáitokért , legalább egy egy molotov koktélt be kéne dobnotok a kazár szabadkőművesek páholyaiba , és azokra a cionista kazárokra is kik elrabolták e nép nemzeti vagyonát , helytartóink ezt a vagyont nem is akarják vissza szerezni , ezért ők is megérdemlik a molotov koktélt !!!

Ne engedjétek , hogy hamis ideákkal átmossák az agyatokat , és a végén a vágóhídra küldenek , előbb ismerjétek fel , hogy ez a folyamat beindult , és már csak az van hátra , hogy melyik nap kerülsz a megsemmisítő táborba !!!!

A gond űző pipátokra csak akkor gyújthattok rá , ha kézben tudjátok az eseményeket , és e megsemmisítő táborokba őket külditek !!!

Ugye azt tudtátok , hogy a koncentrációs , és megsemmisítő táborokat fekete költségvetésből építtették fel velünk , az egészség ügy , az oktatás kárára kellet ezt létrehozni mert a rabszolga népnek álatoknak nem jár külön elbirálás oktatás egészség ügy terén , ők csak beszélő szerszámok , ha belefáredtak a munkába, hát likvidálni kell őket !!! Ezért csak annyi a béred , hogy ne tudd újra termelni önmagadat családodat , csa úgy ha rabolsz mint ők , hát akkor már legyél gyilkos is öld meg őket , és tisztulni fog a kép , egyre kevesebb páholyból fognak kazárok letekinteni a halotti tájra !!!

Ugye most már te is tudod a gondolatmenetet folytatni , és ki tutod terjeszteni más problémákra is !!!

Próbálj gondolkodva élni és cselekedni ne sajnáld azt a molotov koktélt oda dobni ahová kell !!!!!

Mit gondoltok mennyiből állna itt is egy majdant létrehozni , és halomra lőni az embereket , a kazárok csak erre várnak a páholyaikban , hogy még a maradék földet ,és az ásvány , és vízkészleteinket is megszerezzék !!!

Nem kéne a kiirtásukat nekünk is megszervezni ????

A parlamentre irányúló harckocsi lövegeket ne töltsék már fel leselejtezett municióval , hogy egy új rendszerváltást produkáljanak balekok haszonlesők és vakolók jóvoltából !!!

"A Komlós" – I.

A rendszerek változnak, a cionista titkosszolgálat marad

"...ez az ember mindent megengedhet magának. Mert rejtélyes forrásból politikai hatalma van."

2002-ben jelent meg Kertész Péter: A Komlós című visszaemlékezés-kötete Komlós Jánosról, a rabbinövendékből lett ÁVH-sból lett Népszabadság-kulturális rovatszerkesztőből lett szocialista kabaréigazgató életéről. (Ulpius-ház, 2002) A könyv (jó)néhány részletének felidézéséhez az adja az egyik alkalmat, hogy úgy a tíz-tizenkettővel ezelőtti aktuális égrengető magyar belpolitikai botrány keretében (vagyis lehet, hogy már több, mint két hete...) Lázár János szép díjazással tanácsadójául fogadta Zoltai Gusztávot. A késés mentségére, a "zsidó nyomulás a kormányban" témában volt frissebb hír is, amit épp itt komolyan veszünk, akárcsak az okkultisták mindenféle jeleit. kuruc.info: Ami Lázár János milliós Rolexénél sokkal érdekesebb. A kormányzati főmameluk látványosan kivillantva a kommersz kabbalisták piros cérnakarkötőjét viseli, amit eddig többnyire  szórakoztatóipari celebekről, pl. Madonnáról lehetett tudni a bulvársajtóból. Az agyonemlegetett Likud-testvérpártiság, valamint Finkelstein és Birnbaum tanácsadása után ez már elég sokadik elem a sorban. És e sorba illeszkedik az is, hogy Zoltai a legendás munkásőrpufajka-viselés és hosszú MAZSIHISZ-elnökösködés között nem mellékesen évekig volt a Mikroszkóp színpad művészeti titkára és egyúttal az alapító igazgató, Komlós János személyi titkára. Komlósról pedig Szűrös Mátyás volt szives nyilvánosságra hozni, hogy a Moszad embere volt. A könyvben izgalmas, sőt nagy eséllyel fontos nyomokra bukkanunk az 56-os forradalom szovjet-ávós titkosszolgálati provokáció, hamis zászlós akció jellegére is, illetve Komlós életútja az éles szemű olvasó számára rávilágít a néhány évtizedenkénti rendszerváltások pokoli történelmi színjáték-jellegére, háttérből rendezettségére is.


Szűrös Mátyás visszaemlékezése a Magyar Hírlap 2012.április 12-i „Rutinszerűen megküldtek bizonyos anyagokat” c. cikkében:

„Az első munkahelyem a külügyminisztérium volt, én ott találkoztam először ezzel a világgal. A főnököm akkor, 1960-ban a Rákosi-titkárság egykori vezetője volt. Épp akkor fogták el Adolf Eichmannt Argentínában, s szállították Izraelbe titokban. A főosztályvezetőm ekkor azt mondta nekem, mint német referensnek, hogy menjek el egy megadott budapesti címre, s érdeklődjem meg az ott lakó úriembertől, hogy van-e nekünk bármiféle teendőnk az Eichmann-üggyel kapcsolatosan. Hangsúlyozom, egy magánlakásról volt szó. Becsöngettem, s Komlós János humorista, újságíró nyitott ajtót. Később tudtam meg, hogy az ÁVH egykori ezredese. Kérdésemre elmondta, hogy Magyarországnak semmiféle feladata nincs az Eichmann-ügyben, a Moszad teszi a dolgát, nekünk nem osztanak itt lapot. Ekkor találkoztam először titkosszolgálati emberrel.”

Egyes szélsőjobboldali cikkek, netes adatbázisok ugyan megemlítik, hogy Zoltai moszados, azonban semmi konkrétabbat nem írnak. Ez viszont már egy konkrétabb nyom, nyilvánvaló, hogy ha a Mikroszkóp vezetője a cionista titkosszolgálat embere volt, akkor a mindenféle szolgálati és magánügyét intéző személyi titkára sem lehetett más. Komlós Jánosról az egyetlen, számottevő mennyiségű információt tartalmazó nyilvános forrás Kertész Péter könyve, amely e minőségében akkor is értékes ha egyébként természetesen a "Moszad" szó nem fordul elő benne. Hacsak ebben a burkolt formában nem, Kertész Péter utalásában:

„A Komlós-sztoriban (...) hatalmas, felderíthetetlen fehér foltok tátonganak (...)”  (7.old.)

és még szintén a bevezetőben a 14. oldalon:

„Menet közben számos olyan információhoz jutottam, amit az illető hallott valamikor valakitől, de névvel nem vállalta. Ezeket természetesen nem továbbítom.”  

Kár...

A "kisávós"

A műfaj lényegének megfelelően a visszaemlékezők jó része szándékosan, vagy ösztönösen torzítva emlékezik, vagy kiszorítja a tudatából a csúnyább dolgokat, a saját szerepe esetleges negatívabb vonatkozásain túl például egykori barátja, hozzátartozója, Komlós szerepét a sztálinista rezsim terrorgépezetének működtetésében. A megszólaltatottak közül egy sem tud róla, hogy Komlós az ÁVH-nál a "nehézsúlyú rosszfiúk" közé tartozott volna. Maga Kertész a könyvírásra a megbízást lényegében Komlós fiától kapta, ennek megfelelően a családhoz, hőséhez lojálisan, empatikusan szerkesztett.  (És bizonyára a zsidó törzsi összetartozásnak megfelelően is, bár a könyv leg-Komlósgyűlölőbb visszaemlékezése is zsidótól származik és a volt rabbiképzős iskolatárs, illetve gyerekkori barát, későbbi főrabbi viszolygása egykori barátja ávósságától szintén hitelesnek tűnik.)  A negatív véleményeknek persze helyt adott, de az ávósmúlt értékelésében mentegeti Komlóst, pedig ennek alaptalanságához elég lett volna a saját maga gyűjtötte anyagban felbukkanó  nyomokon (és nyilván a névvel nem vállalt kihagyottakén) elindulnia:

„ A legnagyobb dilemma mindjárt, hogy verőember volt-e, vagy afféle ungarische Schindler, akinek azóta se találják a listáját?”  (7.old.)

„ Nincs kétségem afelől, hogy számosan úgy gondolják, kutyából nem lesz szalonna, és ha valaki ávós volt, az is marad. Komlós azonban, úgy tűnik, ávósként nem volt véreb, legalábbis erre utaló tünetre nem bukkantam kutakodásom során.” (8.old.)

(Dehogynem, mint majd látni fogjuk...) Kertész az "ártatlanság" bizonyítékául hozza fel, hogy Kiszely Gábor ÁVH. Egy terrorszervezet története c. könyvében csak két jelentéktelen említést tesz Komlósról:

'A magamfajta alkalmi kutatónak két dolog szúrt szemet. Az egyik, hogy Komlóst nem említik „a korábbi vizsgálatokban folyamatosan részt vett áv. tisztek”  között, mint például Berkesi Andrást, Farkas Vladimirt, Janikovszky Bélát, Bauer Miklóst. Vagy Vándor Ferenc egykori áv. örnagyot, aki Komlós János feleségének a főnöke volt az ÁVH pártbizottságán az Andrássy út 60-ban. Vándor, miközben  „ a kihallgatásokon fizikai kényszer alkalmazásával és rábeszéléssel vett fel az őrizetesektől hamis vallomást”, segített a beosztottja leendő férjét kihúzni a pácból. A másik, hogy Kiszely Komlóst előbb őrnagyként, majd századosként említi. Ami igaz, mert azután lett őrnagyból százados, amikor lefokozták. Lényeg az - legalábbis az eddigiekből erre lehet következtetni -, hogy Komlós nem lehetett valami nagy kutya a párthadseregben.'  (9.old.) 

Hasonlóan mosdatják a szerecsent a riportalanyok is.

Kristóf Attila:

" Az ÁVH-s múlt nyilvánvalóan egy csomó lélekben teljes megbélyegzést jelent. Miközben Komlós esetében tisztázatlan, hogy ő hol, mikor, miben vett részt. A Kiszely-könyvben Komlós Jánosról csak az olvasható, hogy ilyen és ilyen rendfokozatban az ÁVH-nál szolgált. Azt tudom, hogy az ÁVH feloszlatásakor őt is felelősségre vonták, aztán elhelyezték valahová vezérigazgatónak." (78.old.)

(nem vonták felelősségre, nem az ÁVH feloszlatásakor távozott, hanem korábban, nem lett vezérigazgató...)

Ungvári Tamás:

"Valószínűleg tényleg ávós volt, meg más is volt, de ő a kabaréval megváltotta a szabadságát."(90.old)

"Az se baj, ha nem maradt utána semmi, mert ő, mint figura fenn fog maradni. Mint figura, aki szerintem tulajdonképpen ártatlanul szolgált gaz célokat alkalmanként, és minden rosszindulat nélkül élte végig az életét. Nem volt rosszindulatú ember. Lehetett volna, minden eszköze megvolt hozzá. Ha tudott, segített. Senkinek nem akart ártani. Ha lehetett, használt." (93.old.)

Rosszindulat nélkül??? Verebes István:

"Emlékszem, egyszer a Rádiókabaréban megkérdeztem tőle: „Hogy vagy, János?” Azt mondta:  „Most rúgom az utolsókat. Másokba.” És röhögött. Ez nekem nem tetszett. Én ezt cinikusnak tartottam. Élvezettel mondta azt, hogy ő másokba belerúg. El tudtam hinni, hogy élvezi azt, ha valakit megalázhat."   (401.old.)

E. Fehér Pál:

(M.Z. Somogy megyei párttitkár 1951-ben annak demonstrálásaként, hogy ő a főnök, egy nap egy éjjel, de lehet, hogy két nap, két éjjel várakoztatta Komlóst, a megyei rendfenntartási karhatalmi egység új parancsnokát előszobájában a bemutatkozó látogatáskor)

"Ha egy megyei első titkár ezt meg merte tenni vele, akkor Jani nem lehetett olyan nagyon nagy ember  az Államvédelmi Hatóságnál. Janikovszky Béla, akivel ugyanannál a testületnél szolgáltak, egész biztos, le se szarta Komlóst, akkora volt a rang- és beosztásbeli különbség közöttük." (160-161.old.)

E. Fehér ez utóbbi fantáziálását cáfolja a közvetlenül Janikovszky 1953-as letartóztatása után készült kihallgatási jegyzőkönyv, melyben arra a kérdésre, hogy "Kikkel volt kapcsolatban az elbocsátás után az ÁVH-tól?" ezt válaszolta: "Az ÁVH-tól való elbocsátásom után mint informátor állandó kapcsolatban álltam Komlós Jánossal." (11. old.) Valóban durva lenne, ha egy informátor "leszarná" a tartótisztjét és valóban drámaian nagy rangkülönbség volt az aktív ÁVH-s Komlós és a testületből kirúgott, letartóztatására váró, (átmenetileg) páriává lett hóhér, Janikovszky között... Látni fogjuk, hogy nem érdemes ezt a fordulatot azzal magyarázni, hogy Komlós bezzeg tiszta maradt, nem úgy, mint a kirúgott hóhérok. (Még abban az évben őt is "kirúgták", de börtön nem fenyegette, mégha a neje mást is mondott.) Arról már nem is beszélve, hogy Janikovszky Szegeden az ÁVÓ megyei vezetője volt, Komlós pedig ugyanott vezetőhelyettes, ami nem akkora " rang- és beosztásbeli különbség", hogy a vezető "le se szarta" volna helyettesét. (Bálint László: A kommunista párt öklei")

És persze Komlós, a szegedi megyei ÁVÓ, majd ÁVH vezetőhelyettese, aztán a Pest megyei, majd a Baranya-Somogy megyei ÁVH vezetője  enyhén szólva nem "kisávós", aki a piszkos ügyekhez "alacsony rangja" miatt hozzá sem férhetett volna, ahogy védelmezői, barátai, kegyeltjei próbálják beállítani. (Az Államvédelmi Hatóság szervezeti változásai (1950–1953) )

Verebes István:

" Komlós a rezsim embere volt, ávós volt, zsidó volt. Aki ehhez hozzányúlna, és nimbuszt akarna ebbõl csinálni, azt ma, Magyarországon tuti, hogy megtámadják. Önt is meg fogják támadni, hogy könyvet ír róla. Akkor is, ha Komlós zsidónak, ávósnak egyaránt kicsi volt. Mert tessék mondani, van kis terhes? Mindegy, hogy mi volt, ávós volt."  (400.old.)

Komlós Jánosné Molnár Klára:

"elképzelni se tudtam az Andrássy út 60. pártbizottságán, mi zajlott a pincében" (54.old.)

(!!!) Az egész város és a fél ország tudta, csak Klárika nem pár emelettel feljebb...

"A megyében a reakció és a klerikalizmus elleni harc volt a fő feladatuk. Azóta se hallottam, hogy János valami hajmeresztő disznóságot követett volna el." (56.old.)

Mi viszont igen. Stimmel a klerikalizmus elleni harc, e téren hallhat, olvashat Komlós leghajmeresztőbb disznóságáról, aki a tényekre kíváncsi.

Komlós, a hóhér

Kertész kézenfekvően megkísérelt Komlósról egykori ÁVH-s kollégáival is beszélgetni, de a szóbajövők, („körmös”) Bauer Miklós, Padányi Mihály, Janikovszki egykori társa a Gömbös-szobor robbantásában, illetve Janikovszki özvegye mind lerázták, hogy nem tudnak semmi konkrétat. Két volt ávós tiszt az utolsó pillanatban mondta le a megbeszélt találkozót azzal, hogy bajuk lehetne belőle, ha beszélnek. Ez arra utal, hogy egyrészt lett volna mit mondaniuk, másrészt olyasmikről is szó lehet, amik 22 évvel Komlós halála és 13 évvel a szocializmus bukása után (2002-es a könyv) még veszélyes témák. Ez inkább sejtet moszados, mint ávós ügyeket, bár Biszku pere miatt ez sem egyértelmű. Az egyetlen használható ávósnak ezúttal is Farkas Vladimir bizonyult:

Farkas Vladimir volt áv. alezredes készséggel állt volna rendelkezésemre, de mint mondta, más területen dolgoztak. Ő a kutatásai során találkozott Komlós nevével, de nem érdekelte. Annyit tud róla, hogy a nagyobb egyházi ügyekkel foglalkozott, mint például a Grősz-üggyel. Az egyik könyvében, tájékoztatott az immár több kötetes szerző, utal a donyecki, úgynevezett Sahtü-ügyre. Komlós hasonlót akart kreálni Komlón. Farkas Vladimir szerint Komlós a vizsgálati munkában is nagyon felkészült volt. Egy alkalommal a 70-es évek végén találkoztak, s akkor azt mondta neki: „János, mikor fogsz a saját múltaddal szembenézni?”(10.old.)

A "Sahtü-ügy"

Komlós nem csak "akart" hasonlót kreálni Komlón, hanem kreált is... A "magyar Sahtü-ügy" nem eredményezett ugyan halálos ítéletet, de a koncepciós per iskolapéldája, ávós "hajmeresztő disznóság" a javából a Baranya és Somogy megyei ÁVH-parancsnok Komlós személyes irányításával.
Wikipédia: Sahti-ügy (a GPU szócikkben):

"1928-ban rendezték a sahti mérnökök perét. (Sahti a Donyec-medencében található bányaváros.) Ez volt az első fontosabb politikai per a sztálini érában. Olyan mérnököket vádoltak szabotázzsal, akik korábban a mensevik párt tagjai voltak, de 1921 után is a szovjet iparban dolgoztak."

BLASSZAUER Róbert: A pécsi „sahti per”  (Pécsi Szemle, 2006 tél, 60-81.old.)

A címben szereplő utalás egy, a Szovjetunióban 1928-ban lezajlott, 11 halálos ítélettel végződött koncepciós perre utal, melyet a Donyeck-medencében található Sahti város szénbányájának műszaki szakemberei ellen folytattak. Jelen tanulmány egy hasonló „forgatókönyv” alapján kreált eljárás történetét dolgozza fel, melyre egy tragikus kimenetelű pécsbányatelepi sújtólégrobbanás (1950. febr. 28.) adott alkalmat. A MESZHART (Magyar Szovjet Hajózási RT) bányáiban megindított nyomozás során egy korábbi, hasonlóan súlyos robbanás (1948. ápr. 7.) körülményeit „gyanúsnak” találták. Ez szolgáltatott ürügyet a bányamérnök végzettségű Wietorisz Róbert, Rihmer László, Lugosi (Laurincsek) György, valamint Mosonyi (Meicher) Sándor bányamester meggyanúsítására és letartóztatására. Blasszauer Róbert részletesen dokumentálva, nagyon tárgyszerűen mutatja be az előzményeket és az ügy részleteit. Megismerhetjük a Komlós János ÁVH-s százados vezette nyomozást, a „terhelő bizonyítékok” megszerzésének módszereit, a felhasznált és a figyelmen kívül hagyott szakvéleményeket, a sajtóban megjelent, manipulált cikkeket és a teljes titokban lefolytatott pert. Rihmer 10, Wietorisz 5, Lugosi 4, Mosonyi 3 év fegyházat kapott. Miután a három bányamérnök szaktudására nagy szükség volt, a fegyházban is foglalkozhattak szakmájukkal és viszonylag hamar szabadlábra kerültek. Az 1953 nyarán szabadult Rihmert az ÁVH új vezetője, Piros László rehabilitálta. Néhány napon belül a Komlói Szénbányászati Tröszthöz került osztályvezetőnek, onnan is ment nyugdíjba. Wietorisz Róbert is nyugdíjazásáig dolgozhatott a bányánál. Bár az 1950-es években a feljelentések folytatódtak, újabb perekre már nem került sor. Komló nagyhatalmú „ura”, Vas Zoltán sikerrel védte meg a műszakiakat.

Surányi Lili (Komlós szeretője a 60-as években):

Az ÁVH-s múltjáról nem tudtam semmit. Valamikor a 60-as években bementem a Gerbeaudba és ott ült Vas Zoltán az Edittel, a volt titkárnőjével, aki azután a felesége lett. „Kivel futsz most?” Kérdezte Vas Zoltán. „Új fiú, Komlós Jánosnak hívják.” A levegő kiment belőle. Mikor magához tért, azt mondta. „ Lili, tudod, hogy nagyon szeretlek, de amíg a Komlóssal futsz, addig felejts el.” Évtizedek teltek el, és nem tudtam, hogy mire célzott. Aztán néhány évvel ezelőtt reggel hallgatom a rádiót, éppen Peterdi Pál emlékezett meg élő adásban Komlós Jánosról. Szó szerint ezt mondta:„Annak idején vendége voltam egy manikűrre az Andrássy út 60-ban.” (255.old.) 

Peterdi csak szintén humorista csepűrágóként emlegette a manikűrt saját Andrássy út 60-beli jelenése kapcsán, ahol persze végeztek ilyen kezelést, de a könyv következő, 256. oldalán kiderül a vele készült rádióinterjúból, hogy vele "rendes volt" Komlós, gyermekkori ismerőse, és később egyszer szerepelt is nála a Mikroszkóp színpadán.  Vas Zoltán reakciója azonban jelzi, hogy akinek egyenruhás korában volt vele dolga, nem tartotta Komlóst "ártatlan kisávósnak". Vas Zoltán ledöbbent, hogy korábbi védence, Surányi Lili Komlóssal jár, és jelezte, hogy számára Komlós persona non grata. Az ok nyilván a "magyar Sahtü-per" ügye, amiben a pécsi megyei ÁVH-parancsnok Komlós a technokrata Vas Zoltán kedvenc bányamérnökeit csukatta le a szovjet mintára kreált koncepciós perben, akadályozva ezzel a mecseki bányák tervteljesítését. Vas elég hamar kihozta embereit a rács mögül, de nem felejtette el, ki juttatta őket oda.

Kertész Péter annál inkább tudott Komlós bányász-koncepciós peréről, mert könyvébe beválogatott egy, már a rendszerváltás utáni cikket is, melynek szerzője igyekezett belerúgni Komlósba, de zugújságírói szinten megírt cikkében nem járt utána alaposan a tényeknek. Bulvárszemetet írt, melyben igazságfoszlányokat kevert saját meséjével, a bányászpert meghiúsultnak hazudja és még Rákosiból is "igazságos Mátyást" farag:

Kubinyi Ferenc: A kabaré kapitánya, Pesti Hírlap, 1991. október16.

"Az Államvédelmi Hatóságnál megbecsülték elsajátított szakértelmét. Az egyházügyi alosztálynál szolgált." ( 407.old.)  

"Egyelőre nincs semmi bizonyíték arra, hogy Komlós részese lett volna a hatóság valamelyik pecér akciójának."

"Először is "vitézi" életének befejezéséről. Komlós könyves ember volt. Erősen érdeklődött a szellemtudományok iránt. Szorgalmasan tanulmányozta a marxizmus-leninizmus irodalmát. Ez lett a veszte. Elolvasta Sztálinnak az 1928. április 13-án a Központi Bizottság ülésén tartott beszédét. A vezér előadása megragadta figyelmét, de főleg alkotó fantáziáját. Sztálin az úgynevezett Sahtü-ügyet boncolgatta. Ez egy korai koncepciós per, sok áldozattal. Állítólag a bányáknál a nyugati imperialisták által irányított szabotázsok felelőseit állították bíróság elé. Komlós előtt kirajzolódott a gyors, magasba ívelő karrier víziója. Baranyában sok a bányaüzem. Elhatározta, hogy a Sahtüügy mintájára felderíti azt az összeesküvést, mely veszélyezteti a magyar széntermelést, és ezzel az energiaellátást. Persze az egész transzponált ügy csak Komlós agyában született meg. A gondolatot tett követte. A kapitány írásba foglalta gyanúját, a Sahtü-ügyet használva sorvezetőnek. A beadványt Péter Gáborék néhány tamáskodó széljegyzettel, Rákosi Mátyáshoz továbbították. Akkoriban a magyar nép bölcs vezetője valóban tanúsított némi bölcsességet, mert miután elolvasta Komlós János tervezetét, tüstént kidobta az Államvédelmi Hatóságtól a derék kapitányt." ( 408.old.)  

Annál furcsább ez a zagyvaság, hogy Kubinyi az ÁVH "szakértőjeként" könyvet írt a hóhérokról és az áldozatokról Fekete lexikon 1945-1956 címmel, melyben egyébként Komlós nem szerepel, de a fenti "alaposságot" látva ez nem is baj. Chrudinák Alajossal közösen készített 1994-es Ávósok - A kommunista párt terrorszervezete c. három részes dokumentumfilmsorozatának ismétlését zsidó szervezetek és az itt szemlézett Komlós-kötet egyik fontos visszaemlékezője, Schweitzer József, akkori főrabbi kérésére tiltotta le a köztelevízió. (kuruc.info: Újratöltve: Ávósok - a zsidó dinasztia hatalma - betiltott dokumentumfilm 1994-ből, I., II. és III. rész.  A film a kurucinfón megtekinthető.) A főrabbi és a zsidó szervezetek kérésének indoklása a bemutatott ávósok zsidó származásának "túlhangsúlyozása" (valójában csak megemlítése) volt, "amelyre most, a Holocaust 50. évfordulóján különösen érzékenyek zsidó, illetve zsidó származású polgártársaink". Elég jellemző, hogy ezáltal milyen múltú szerzők tűnhettek az "igazság kimondásáért üldözöttnek", illetve, hogy egyáltalán kikre bízták a módszerváltás után az ÁVH "leleplezését", gyakran a fenti cikkből látható színvonalon. Kubinyi ugyanis Chrudinákhoz hasonlóan nem éppen emigrációból tért haza 1989-ben, életművében a szocializmus legpártosabb, legideológiavezéreltebb kiadóinál, a Kossuth Könyvkiadónál és a Zrínyi Katonai Könyv- és Lapkiadónál megjelent művek szerepelnek, kimondottan a Tanácsköztársaság hőseire szakosodott...

Grősz-per:

Hogy neje és Farkas Vladimir jól tudták, hogy Komlós az ÁVH-nál nagyobb egyházi ügyekkel foglalkozott, azt saját egykori dicsekvése is alátámasztja:

"Komlósnak megvolt az a tulajdonsága, hogy szeretett a karzatnak játszani. Az exhibicionizmusa vitte a színpadra valószínűleg. A saját jelentőségét visszamenőleg is igyekezett eltúlozni. Például azt mondta egyszer, hogy  „letartóztattam Mindszentyt ” . Én ezt kötve hiszem, nem tudom ugyan, ki tartóztatta le Mindszentyt, de valószínűnek tartom, hogy nem a Komlós."  (Avar János, 105. old.)

Valószínűleg tényleg nagyotmondás volt ez Komlós részéről, Mindszenty valódi letartóztatója, legalábbis az akció vezetője más volt:

"1948. karácsonyának másnapján Bécsi Gyula rendőrezredes Esztergomban, a prímási palotában letartóztatta az esztergomi érseket." (Drábik János: 1956 - A magyarok harmadik útja)

A csapat tagja sem igen lehetett Komlós, mert ő akkor már az ÁVH-nál volt, ezt a feladatot pedig a rendőrségre bízták. Kőszeg Ferenc is csak spekulál arról recenziójában a könyv ellentmondó visszaemlékezései alapján, hogy "egyáltalán nem kizárt tehát, hogy Mindszenty letartóztatásában is részt vett." (Kőszeg Ferenc: Erdélyben - Komlóssal) Mára viszont annál inkább nyilvános információkkal igazolt Komlós részvétele egy másik nagy antiklerikális perben, a Grősz-perben, amit Farkas Vladimir is megemlített. Ezt a "hőstettét" nagyithatta fel egy kicsit részeg hencegésében az egyházi hierarchia legnagyobb rangú letartóztatottjával behelyettesítve áldozatát. A kalocsai érsek perében mellékpereivel együtt összesen csaknem 30 halálos ítélet született, ebből 17-et végre is hajtottak, többen a kihallgatás közben a börtönben haltak meg. (Múlt-Kor: Könyv Grősz Józsefről) Az egyik legvéresebb mellékper Tóth Illés és társai pere.


Magyar Nemzet Online: „Népemet nem engedhetem kirabolni unintelligens csirkefogóktól” (2012 április 30.):

A Tóth Illés perben

"...(első fokon 14, másodfokon 10 halálos ítélet, ebből végrehajtva 6, egy fő a börtönben halt meg. A kivégzettek: Tóth Illés, Iványi Bálint, Tóth János, Tóth István, Petrus Gyula, Farkas Sándor)"

A Grősz-per kilencedrendű vádlottja a később kivégzett Vezér Ferenc pálos szerzetes volt.

"Kihallgatásában részt vett a Mikroszkóp Színpad későbbi igazgatója, Komlós János, illetve maga a rettegett Péter Gábor is."

 Magyar Nemzet Online: „ Péter Gábor személyesen „cicázott” velük ” (2012.április 30.): 

"És egy igazi érdekesség a mellékper egészéről: Tóth Illésék vezető kihallgatótisztje Komlós János államvédelmi százados, aki a későbbiekben a Mikroszkóp Színpad igazgatója. Érdekes pályafutást futott be ez az „úr” is."

"Péter Gábor például kijelenti a Tóth Illéséknek, hogy „Ti csak tanúk vagytok itt, addig vagytok bezárva, és amikor elítéljük ezeket az embereket, kiengedünk benneteket”. Tóth Illés majdnem a teljes vizsgálat folyamán biztos abban, hogy őt nem fogják halálra ítélni. Kivégzik."

További olvasmányok a témában:
A Grősz-per előkészítése. Szerk.: Szabó Csaba, Osiris-Budapest Főváros Levéltára, Bp. 2001
Balogh Margit, Szabó Csaba: A Grősz per. Kossuth Kiadó 2002
Bálint László: A kommunista párt öklei 2014

Megkerült hát Komlós "Schindler-listája", csak nem embermentő, hanem 17 nevet tartalmazó halállista! A fenti könyvek közül az elsőt Kertész Péter már ismerhette volna, ha keresi, hogy Komlós "kisávós", illetve "véreb" volt-e, mert az ő könyvének kiadását megelőző évben jelent meg.

A hivatalos életrajz

Komlós János, a Magyar Nemzet kulturális rovatának vezetője.

1922-ben Budapesten született, értelmiségi családból, apja malomipari tisztviselő volt. Érettségi után elvégezte a budapesti Tudományegyetem bölcsészeti fakultását és magyar-latin szakon tanári képzettséget szerzett. Nyelvismerete: angol, német, orosz, latin, görög, héber. Nős, két iskolás gyermeke van.1941 óta vesz részt a munkásmozgalomban, a felszabadulásig a Szociáldemokrata Párt tagja volt. 1944-ben rövid ideig munkaszolgálatot teljesített, ahonnan megszökött és a felszabadulásig illegálisan élt Budapesten.

A felszabadulás után részt vett az újpesti kommunista pártsajtó megindításában, majd a főváros közellátásának megszervezésében, utána az Államvédelmi Hatóságnál dolgozott 1952-ig, ahonnan őrnagyi rangban szerelt le. Ezután az Országos Mezőgazdasági Kutatóintézetben tudományos kutatómunkát végzett, majd a Távközlési Kutatóintézetben és a Középgépipari Technológiai Intézetben szakfordítóként működött.1956-57-ben a Külkereskedelmi Minisztárium Protocole osztályának vezetője volt. Az ellenforradalom idején becsületesen viselkedett. Az ellenforradalom után, 1957 februárjában a rádió magyar irodalmi csoportjának vezetője lett, s innen került 1957. november 1-én a Magyar Nemzethez belső munkatársi minőségben a kulturális rovatba. 1958. szeptember 16. óta pedig a kulturális rovat vezetőjeként dolgozik a szerkesztőségben.

1956. november 2-án lépett be az MSZMP-be, előzően a Magyar Dolgozók Pártjának, illetve a Magyar Kommunista Pártnak volt a tagja. Ideológiailag is igen képzett, alapos tudásu elvtárs. Bár viszonylag rövid ideje dolgozik napilapnál, ez idő alatt rendkívül nagy és gyors ujságírói fejlődésről tett tanuságot. Különösen irodalomkritikai és esztétikai, valamint publicisztikai munkássága mutat fel jelentős eredményeket, emellett a kulturális rovat vezetését is nagy szorgalommal, hozzáértéssel látja el. Írásaiban a magyar újságírás legjobb hagyományainak, kiváltkép Bálint György publicisztikájának tudatos folytatójaként magasszinvonalu, egyéni stílust alakitott ki, s a marxizmus-leninizmus tanításait alkotó módon alkalmazó, igényes állásfoglalásaival máris legjobb irodalmi publicistáink sorába került. Viszonya munkatársaihoz általában jó, közvetlen, baráti, modora azonban néha fölényeskedő. A kulturális rovat vezetésében megfontolt és határozott, olykor talán túlzottan is magabiztos.

Bp, 1959.junius 24.    Komlós János      Mihályfi Ernő

(225.old.)

Az életrajz magától értetődően kozmetikázott, kezdve azzal, hogy a lisztnagykereskedő apa malomipari tisztviselővé eufemizálódik, de ettől feltűnőbb, hogy a Magyar Nemzet kulturális rovatvezetőjének életrajzában nem tartották ildomosnak megemlíteni a rabbiképzőt. A magyar-latin tanári "végzettség" csak apróbb félhazugság, mert a rabbiképzés kötelező velejárója volt a bölcsészkar és bár nem szerzett ilyen tanári oklevelet, ahogy rabbi sem lett, lényegében a tanulmányokat mindkettőhöz elvégezte. Fontosabb, hogy az életrajzban szó sem eshet hírszerzéssel, illetve a cionista mozgalommal való kapcsolatokról. Más források szerint az ÁVH-tól egy évvel később, 1953-ban kerül el és az ekkortól 1957-ig feltüntetett munkahelyek lényegében konspiratív fedőállásnak tűnnek, de erről később. Az életrajz őrnagyi állításával szemben századossá lefokozva szerelt le, de ez is lényegtelen, mert szintén nagy eséllyel konspiratív műbalhé keretében fokozzák le és rúgják ki. Az "ellenforradalom" alatti becsületes viselkedése" egy központi kérdés, erre szintén később térünk vissza. Jellemző, hogy arrogáns önteltsége, az ávónál is megerősödött (faji?) magasabbrendűségtudata még egy ilyen barátságos életrajzba is bekerült...

Ez az életrajz azonban szigorúan belső használatra készült, a nyilvános Magyar Életrajzi Lexikonban az ávós évek így szerepelnek:

"...a Pázmány Péter Tudományegy.-en folytatott bölcsészeti tanulmányokat. 1945 után különböző állami és társadalmi munkát végzett. 1957-ben a Magy. Rádió Irodalmi Osztályán dolgozott..."

A Légióból való (korai) elbocsátása után is ávós maradt

Schweitzer József:

"Komlós nagyon megváltozott ahhoz a kedves fiúhoz képest, akit a zsidó gimnáziumban, majd a rabbiképzőben megismertem. De az én szememben nem változott meg úgy, hogy teljes nyíltsággal nem beszéljek vele. Ő egy erőszakos hatalmi testületnek volt az egyik vezető embere. Ez lerítt róla akkor is, ha mi per Jóska meg Jani beszélgettünk egymással." ( 31.old.)  

(Vagyis a visszaemlékezők közül egyedül Schweitzer, a volt főrabbi nevezi Komlóst, egykori barátját az ÁVH egyik vezető emberének, nem "kisávósozik".  Egyébként is az egyik legkorrektebbnek tűnő emlékezés a könyvben - ami mögött nagy ravaszság is áll, tudva, hogy főrabbiként ő tiltatta le a köztévében 1994-ben az "Ávósok" dokumentumfilm-sorozat ismétlését az ávósok zsidó származásának említése miatt.)

Várkonyi Tibor:

"Szokták mondani, hogy a Magyar Nemzetnél mindig formális volt a pártszervezet jelenléte. Komlós regnálása ez alól kivétel. Ő igen aktív párttitkár volt, aktívabb, mint bárki az utódai közül. Annyira, hogy Mihályfi mint főszerkesztő félt tőle. Félt tőle mint volt ávóstól és félt tőle, mint párttitkártól." (51.old.)

Kristóf Attila: "A Magyar Nemzetnél nem volt ÁVH-s" ( 63.old.)  Az egykori védenc persze csak a szépre emlékezik, de tudja, hogy volt, aki emlékezhet csúnyára is:

           "A szerkesztőségben úgy vették a figurát, ahogy volt. Ott nem volt ÁVH-s." ( 73. old.)

"Az ÁVH-s múlt nyilvánvalóan egy csomó lélekben teljes megbélyegzést jelent. Miközben Komlós esetében tisztázatlan, hogy ő hol, mikor, miben vett részt. A Kiszely-könyvben Komlós Jánosról csak az olvasható, hogy ilyen és ilyen rendfokozatban az ÁVH-nál szolgált. Azt tudom, hogy az ÁVH feloszlatásakor őt is felelősségre vonták, aztán elhelyezték valahová vezérigazgatónak. Én azt a Komlóst ismertem, aki nem volt ÁVH-s. Múltjának ezt a részét akkor már nagyjából sikerült magából eltüntetni. Nem volt erőszakos, nem volt durva, nem volt kíméletlen. Él bennem róla egy kép, amit az a bizonyosság, hogy ÁVH-s volt, nem befolyásol. Ha Somorjai Jóskát kérdezték volna, akkor lehet, hogy ő azt mondja: Komlós a Magyar Nemzetnél végig úgy viselkedett, mint egy ÁVH-s." ( 78.old.) 

Avar János (a Népszabadság szerkesztőségében):

"Éjjel 1-kor visszajött, és megnézte, végrehajtottuk-e azt, amit kért. Nem bízott az emberekben, ezt valószínűleg a múltjából hozta magával. Pedig az ébersége felesleges volt, mert ha nem hajtom végre az utasítását, akkor az állásommal játszom." (106.old.)

Surányi Lili:

"Az igazság az, hogy nekem elég sok bajom volt őmiatta. Nagyon gyengéd kifejezés, ha azt mondom, hogy nem szerették. Nyilván irigységből, de nagyon sok utálat, gyűlölet övezte. Féltek tőle.Említettem Az érem harmadik oldala kapcsán, hogy soha nem adták vissza az anyagát. De ki merte visszaadni Komlós János anyagát? " (254.old.) 

Harkányi Endre (akit Komlós "erőszakkal rabol el magának a Mikroszkópra"):

"Akkor már nagyon nem szerettem ott lenni. Komlóstól azonban nem volt könnyű megszabadulni, mert mindenki félt tőle. Akkor még nem tudtam, ki ez az ember valójában, honnan jött, milyen kapcsolatrendszerre tett szert egészen a hatalom csúcsáig, beleértve az orosz kapcsolatait is. Gera Zolit lényegében ugyanúgy szerezte meg a Mikroszkópnak, mint engem. Ő is a Vígszínházban volt, ahonnan el akart menni, mert pantomimmel akart foglalkozni, de Várkonyi nem engedte el. Gera Zoli leveleket írt különböző külképviseleti szervekhez, a leveleket elfogták és őt börtönbe zárták. Akkor már feketeseggű lehetett, amikor Komlós szemet vetett rá, és, gondolom, ezzel zsarolta." (346.old.)

"Jánosnak akkor már volt két infarktusa. Előadás előtt megivott egy üveg konyakot, és a végére már borzasztó jelenetek zajlottak le. Nem bírtam tovább, felmondtam. Előtte beszélgettem Ádám Ottóval, aki tanárom volt a főiskolán, valósággal könyörögtem neki, hogy vigyen el innen, mert meg fogok bolondulni. Azt mondta, hogy menjek előbb egy másik színházba, és majd onnan szerződtet engem a Madách Színházhoz. Azért ajánlott kerülő utat, mert nem akart konfrontálódni Komlóssal, félt tőle." (347.old.) 

"Komlós nagyon értett ahhoz, hogy presszionálja az embert. Zsarolt, meg durva volt. Lehet, hogy ő ezt nem tudatosan csinálta és automatikusan a politikai rendőrségnél elsajátított módszereket alkalmazta a színházban is." (350.old.)

 Verebes István:

Azért is nem fogadtam el a meghívását a Mikroszkópra, mert már akkor sem nagyon szerettem, ha lekezelnek.Amikor interregnumok voltak az életemben, és elszegődtem egy vidéki színházhoz, akkor sem használtam ki ezt a lehetőséget, mert tudtam, hogy ebből csak konfliktus lenne. Ha csak egyszer úgy szólt volna hozzám, ahogy a beosztottjaival hallottam beszélni, én nekimegyek, vagy jobb esetben becsukom az ajtót és soha többé nem lát. (394.old.)

A Gojok Pörölye  -  Komlós dicsekszik "Becstelen Briganti" múltjával

Várkonyi Tibor:

" az ÁVH-nak több korszaka volt. Közvetlenül a háború után volt a kemény korszak, akkoriban nem bántak kesztyűs kézzel a nyilasokkal. Sok esetben jogosan, de volt rá eset, amikor nem." ( 48.old.)  

Hajdú János:

"Az előéletét nem hallgatta el, töbször beszélt róla. nem sokat és végképp nem dicsekvően. Egy ilyen alkalommal határozottan azt mondta, hogy amikor Szegeden, rögtön a felszabadulás után a politikai rendőrségnél dolgozott, akkor még nem ÁVH-nak hívták, ő bizony nem bánt kesztyűs kézzel azokkal a nyilas csirkefogókkal, akik a keze közé kerültek. Ezt határozottan és mindenféle szégyenkezés nélkül kijelentette. Hogy ez fizikai erőszakot is jelentett-e, vagy sem, azt nem tudom. Az a generáció, amelyhez Komlós tartozott, a zsidó származása miatt olyan megpróbáltatásokon ment keresztül, hogy ezek az emberek, számomra utólag is teljesen érthetően, a fasizmussal és a fasisztagyanús személyekkel és intézményekkel szemben akár a bosszúig menő keménységgel megpróbáltak elbánni." ( 139. old.)  

E.Fehér Pál: 

"Komlósnál a berúgás utolsó lépcsőfoka az volt, amikor azzal hozakodott elő, hogy ő akasztotta Rotyis Pétert és Szívós Sándort az Oktogonon. Ők voltak az első háborús bűnösök, akiket kivégeztek 1945 elején. Ismerjük a dokumentumokat, hivatásos állami ítélet-végrehajtó akasztott. Az elképzelhető, hogy Jani akkor már az ávónál volt, és részt vett a rend biztosításában." ( 160.old.)

Már idéztem, hogy Mindszenty letartóztatásával is dicsekedett, vagy alaptalanul, vagy nem:

 "...azt mondta egyszer, hogy  „letartóztattam Mindszentyt ” "  (Avar János, 105. old.

Molnár Gál Péter:

"Komlós mindenkiről tudott mindent. Amikor az új gazdasági mechanizmus szele fújdogált, a Népszabadságnál tartottak ilyen fejszűkítőket. Én egyre mentem el, Csikós-Nagy Béla beszélt a gazdasági reformról. Ültünk egymás mellett és azt mondtam: „Jani, baj van, ez egy nagyon okos ember, értem, amit beszél.” Mire ő: „Nekem mondod, hogy okos? Én tartóztattam le 45-ben. Egy hónap múlva Vas Zoltán kihozta az internálótáborból, fél év múlva együtt ültünk a szemináriumon. Imrédy gazdasági programja is Csikós-Nagy Béla nevéhez fűződik. Az összes pénzügyi reformot ő hozta létre. Jó szakember volt. Hol ezzel a politikai előjellel, hol a másik zenei előírással.” " (186.old.)

Lakatos Ernő, a Párt agit-prop osztályának egykori vezetője egyrészt részletesen kifejti a jól ismert indoklást, hogy miért kerültek a holokauszttúlélő, bosszúvágyó zsidók logikusan az új "antifasiszta" hatalom erőszakszervezetébe, másrészt csatlakozik a "kisávós" Komlóst fantáziálók sorához. Szövege alapján feltételezhetően ő az egyik fehér holló nyilatkozó a könyvben, tudniillik a 2-3 nemzsidó megszólaló egyike, azonban van egy fontos észrevétele a vörös csillagos "becstelen brigantikra" vonatkozó káderpolitikáról:

"A sokszázezer ember, aki elpusztult, azoknak egyes leszármazottai hazaérkeztek. Nem találták a vagyonkájukat, a házukat, a lakásukat, a hozzátartozóikat, ami a leglényegesebb. Ezek közül toborzódtak az erőszakszervezet emberei természetes módon, mert, ha nem is mindenkiben, egy jelentős rétegben, vagy e réteg jelentős egyedeiben, élt a bosszú azért, ami a szeretteikkel történt, hisz ilyen a világtörténelemben nem fordult elő, hogy egy egész népet, népességcsoportot tüzifaként tüzeljenek el. (...) Nyilvánvalóan ez az a motívum, ami Komlós János életútját az ÁVH-hoz irányította, miután volt egy vitathatatlan antifasiszta kötődése, és emiatt egy megbízhatósága. Ami azért érdekes, mert Rákosiék a származás alapján folytatták a kádermunkájukat. Ebben az esetben eltekintettek ettől. Ha valaki egy magyar nagyüzem vezérigazgatója volt, és a zsidótörvények következtében elvettek tőle mindent, mégiscsak ahhoz az osztályhoz tartozott, amelyet a felészabadulás utáni rendszer ellenségnek tekintett. Azoknál az embereknél, akik közé Komlós is tartozott, más mércét alkalmaztak. Bárki volt az apjuk, az anyjuk, nagykereskedő volt, bankár, vagy akár a Weiss Manfréd, ez nem számított. Ugyanakkor az úgynevezett nép fiai közül választott káderek kiválasztásánál nagyon fontos szempont volt a munkás, vagy paraszt származás.

Meggyőződésem, hogy Komlós János államvédelmi ténykedésében, amikor még a törvénytelenségek valószínűleg nem uralkodtak el, senki nem fog olyasmit találni, ami a későbi Államvédelmi Hatóság szerepére és módszereire volt jellemző. Az ő életútja ebben a vonatkozásban tiszta." (203.old.)

Tiszta kosz...

A (Vér-)Medvezsidó. Az ÁVH-sok archetípusa is.

ÁTVERT Népek Tavasza

Czike László: Rendszerváltó szabadkőművesek:

A történelem előre „meg van írva”. A legnagyobb ellentmondás, hogy akik a valós történel­met csi­nálják – a királycsinálók -, egyidejűleg írnak egy fik­tív történelmet, afféle össztársadalmi igazságpótlék (vö. „kultúra”) gya­nánt. És ne­ked ki kell bogoznod, mit, miért csináltak „úgy” a múltban, hogy ma és holnap ugyanaz történjék, miközben félreve­zetnek egy folyamatosan újraírt ál-történelemmel, aminek kö­ze nincs az igazsághoz. A titkolózás legfőbb célja, hogy ne de­rülhessen ki, mi, miért fog megtörténni. Ezért titok, hogy kik azok, akik a titkok évezredes selyemfonalát gombolyítják. Nehogy valaki felgöngyölje Ariadné fonalát. Nos, tehát: vagy beállsz hamis történelemgyártónak, vagy nekiállsz és felgöngyölíted az egészet...   „A világ a titok által létezik.” (Idézet: a Széfer ha-Zóhárból, ami a zsidó Kab­ba­lában a Fény Könyve.)

Egész virtuális, kitalált, hamisított történelemszemléletünk és nemzettudatunk kérdésén belül 1848, kiemelten magyar vonatkozásai, aminek legtiszteltebb nemzeti hőseinket  köszönhetjük, jónéhány bejegyzést, vagy sok mást is megérdemel. E bejegyzések célja, hogy rámutassak, valójában a valós történelem- és királycsinálók által nekünk gyártott "nemzeti hőseinket" "köszönhetjük" 1848-nak és más koroknak.

A globális erőforrásválság, a modern társadalom összeomlása szempontjából és a mai fejlemények helyes értékelése céljából nélkülözhetetlen szembenéznünk e hamisított "történelem", hamis hősök kérdésével.

Amíg nem tesszük ezt meg (és persze kollektíven nemigen fogjuk...) esélytelen, hogy elkerüljük a korábbi csapdákat, hogy nemzetünket, meg az összes nemzetet saját legjobbjainak karjaival, kardjaival igázzák le és leigázóik legaljasabbjait őszinte hazafiak azután is kultikus tisztelettel övezzék.

Ebbe a témakörbe tartozik a másik blogomon tárgyalt jelenség, hogy épp hazafias közönségünk körében a legnépszerűbb "organikus építészzsenink", miközben egy szabadkőműves-sátánista sarlatán és hogy épp hazafias közönségünk zöme övezi még most is tisztelettel és naív reményekkel a háttérhatalom által jelenleg nyakunkba ültetett legújabb diktátorunkat, komprádorunkat, nem kevés 1848-as párhuzammal (származási kérdéseket beleértve, de erről később).

Most azonban csak egyetlen vonatkozását szeretném kiemelni az 1848-as nagy illuminátus magyarszédítésnek, a feminista-genderista vonalat. Ez 1848-ban nálunk, a "vidéki" Magyarországon még csak csírájában jelentkezett, viszont cserébe nem akárki részéről!!!

A feminizmus-genderideológia, mint a világot sok szempontból irányító illuminátus háttérhatalom egyik fő romboló eszközének kérdéséhez is ajánlom követni egyik kedvenc "összeesküvéselmélet"-szerzőm, Henry Makow blogját. (amíg annyi mással együtt össze nem omlik az internet is...)

Neki, a zsidó származású, de ennek ellenére, vagy épp ezért a zsidó szellemi gyökerű romboló háttérhatalomnak a zsidósághoz való viszonyát talán a lehető legtisztességesebben értékelő szerzőnek épp a feminizmus, mint társadalomromboló csodafegyver az egyik fő témája. (amellett, hogy például a hitleri rezsim illuminátus-cionista eszköz voltáról, zsidó gyökerű globalista bankároligarchia általi finanszírozottságáról is sok figyelemreméltót publikál, ha nagyrészt mások kutatásai alapján is. Ez az, amit mostanában nem fog a kurucinfó publikálni... Vajon miért? Lásd - "fiktív történelem" - "fiktív szélsőjobb")

Makow  legújabb bejegyzésében is az illuminátus háttérhatalom manipulációs eszközéről, a homoszexualitást, mint életformát népszerűsítő, "normálisnak" beállító propagandáról ír, ennek kapcsán jegyzi meg:

"Az illuminátusok célja az emberek manipulálása családi identitásunk (férj, feleség, nővér, fivér, apa, fiú, anya, lány)elvételével. Az illuminátus Kommunista Kiáltvány (1848) céljai között sorolta fel a család lerombolását is. A kommunista árulók ma hatalmon vannak."

Nézzük, mit ír konkrétan Marx és Engels Kommunista Kiáltványa a családról:

"A család megszüntetése! Még a legradikálisabbak is felháborodnak a kommunisták e gyalázatos szándékán.

Mi a jelenlegi, a polgári család alapja? A tőke, a magánszerzés. Teljesen kifejlett alakban ez a család csak a burzsoázia számára létezik; de kiegészítői a proletár kényszerű családtalansága és a nyilvános prostitúció.

A burzsoá családja természetesen megszűnik e kiegészítőjének a megszűnésével és mindkettő eltűnik a tőke eltűnésével.

Szemünkre vetitek, hogy mi meg akarjuk szüntetni azt, hogy a szülők kizsákmányolják gyermekeiket? Ezt a bűntényt beismerjük. De, mondjátok ti, mi megszüntetjük a legmeghittebb viszonyokat, amikor az otthoni nevelés helyébe a társadalmit tesszük.
Vajon nem a társadalom határozza-e meg a ti nevelésteket is? Nem azok a társadalmi viszonyok határozzák-e meg, amelyek közt neveltek, a társadalomnak az iskola stb. révén történő közvetlenebb vagy közvetettebb beavatkozása? Nem a kommunisták találták ki a társadalom hatását a nevelésre; ők csupán megváltoztatják e hatás jellegét, kiragadják a nevelést az uralkodó osztály befolyása alól. A családról és a nevelésről, a szülők és gyermekek közötti meghitt viszonyról hangoztatott polgári szólamok annál visszataszítóbbak, minél inkább széttépi a nagyipar a proletárok minden családi kötelékét, minél inkább változtatja a gyermekeket közönséges kereskedelmi cikké és munkaszerszámmá.

De ti, kommunisták, a nőközösséget akarjátok bevezetni, kiáltja felénk karban az egész burzsoázia. A burzsoá puszta termelési szerszámnak tekinti feleségét. Hallja, hogy a termelési szerszámok közösségi kiaknázását követelik, és persze nem tud egyebet gondolni, mint azt, hogy ez a közösségi sors a nőket szintén éri majd. Nem sejti, hogy éppen arról van szó, hogy megszüntessük a nőknek azt a helyzetét, amelyben puszta termelési szerszámok.
Egyébként semmi sem nevetségesebb, mint burzsoáink magasztos erkölcsi felháborodása a kommunisták állítólagos hivatalos nőközösségén. A kommunistáknak nem kell a nőközösséget bevezetniök, mert ez majdnem mindig létezett.
Burzsoáink nem elégednek meg azzal, hogy proletárjaik felesége és leányai rendelkezésükre állanak, a hivatalos prostitúcióról nem is beszélve, hanem fő gyönyörűségüket abban lelik, hogy egymás feleségét elcsábítják.

A polgári házasság a valóságban feleségközösség. Legfeljebb azt lehetne a kommunistáknak szemükre vetni, hogy a képmutatóan leplezett nőközösség helyett hivatalos, őszinte nőközösséget akarnak bevezetni. Egyébként magától értetődik, hogy a mostani termelési viszonyok megszűnésével a belőlük fakadó nőközösség, vagyis a hivatalos és nem hivatalos prostitúció is eltűnik majd."

 A család megszüntetésének, a hagyományos emberi identitás családhoz kötődő szerepei lerombolásának egyik eszköze a férfi és női identitás lerombolása, különbségük elmosása, a "szerepcserék" propagálása is. (férfias nők, nőies férfiak).

De mikor is jelent meg ez a háttérhatalmi célokat "osztályharcos" követelésekkel leplező Kiáltvány?

1848 februárjában, jeladásként az Európa nagy részét lángbaborító "Népek Tavasza" megkezdésére.

Így ír erről Henryk Pająk, a sorozat előző bejegyzésében megidézett lengyel szerző "Uzsora - az emberiség rákja" c. könyvében:

Az 1848-as év nemcsak a "Kommunista Kiáltvány" éve, hanem szintén, vagy főleg az ún. "Népek Tavaszáé" is, melyet az akkori európai rend ugyanezen gyújtogatói készítettek elő. Kövessük nyomon e "Népek Tavasza" időrendjét és a világ gyújtogatóinak ezzel kapcsolatos utazásait:
1848 márciusában szinte egyszerre robbannak ki forradalmi felfordulások Budapesten, Bécsben, Prágában, Berlinben, Münchenben, Milánóban, Velencében, Palermóban, Firenzében.
Utcai zavargások törnek ki Dublinban, Kölnben, Londonban, Frankfurtban, Stuttgartban, Badenben, Schleschwig-Holsteinben, Szászországban, Galíciában és Dalmáciában is.
A gyújtogatók útjai e forradalmi forrongás közben: 1848 márciusában Marx Brüsszelből Pári zsba megy, júniusban Kölnbe, 1849 májusában megint Párizsba és onnan Angliába, amikor már tudja, hogy az európai forradalom kudarcot vallott.
1848 márciusában Kossuth kikiáltja Magyarország függetlenségét, de már augusztusban Törökországba szökve menti az irháját, onnan pedig Angliába megy. (A Pająk könyvében így szereplő elírás, vagy tévedés nem változtat a gondolatmenet és a tények tanúsága lényegén,  természetesen a trónfosztás és Kossuth menekülése 1849-ben történik, valóban  rövid időn belül, április-augusztus során. B.Cs.) F. Engels 1848 júniusában Párizsból Kölnbe utazik, augusztusban eljut Itáliába, onnan szökik Manchesterbe, Angliába.
A polkorrekt történelemkönyvekben Európa e többtucat központban történő egyidejű felgyújtási kísérletét a nagyhatalmi zsarnokságok megdöntése, "a munkás- és paraszttömegek életének javítása" kísérletének nevezik.  Nem írnak róla, hogy Európa szétverése ezen kísérletének semmi köze nem volt holmi "osztályharchoz", ez a keresztény, monarchikus Európa elleni harc volt.
Miért nem sikerült a próba Európa szintjén? Túl korán történt, amit a kommunista "szentírásban" a munkások "osztályöntudatának" hiányával magyaráztak. Az első világháborútól még több, mint 55 év választotta el az eseményeket. A zsidószabadkőművesség megértette, hogy az Egyesült Államok részvétele nélkül nem sikerülhet a világ felgyújtása. Ezért szerveztek európai helyi háborúkat, pl. a francia-porosz háborút, terrorizmust Oroszországban és az oroszok által megszállt lengyel területeken, még cárokat is sikerült megölniük,  de csak az európaival együtt befogott amerikai Nagy Uzsora (-tőke) tudta megrendíteni "a világ alapzatát".

Tehát nézzük, ki volt az 1848-as Kommunista (illuminátus) Kiáltványban többek között kilátásba helyezett családfelszámolást szolgáló, a női-férfi társadalmi szerepeket és identitást felcserélő feminista és genderideológia első ismert hazai úttörője!

A gyakori vád országunk, nemzetünk "mucsaiságáról" alaptalan, mert a Haladó Eszmének már a meghirdetés idején azonnal volt követője nálunk és mégcsak nem is mondhatjuk, hogy hazafias közönségünk mostohaként bánna emlékével, sőt nagy becsben tartja, igaz, valóban nem elsősorban ezért, vagy egyáltalán nem, de ez a hiány nemzettudatunkban szerintem pótolandó, ezért születik e bejegyzés.

A Wikipédia "Szendrey Júlia" c. szócikkéből:

" Petőfi Sándor tisztelte és becsülte George Sandot, a különc írónőt, aki Júliára is nagy hatással volt. A fiatalasszony egyike volt azon kevés nőknek, akik abban az időben szoknya helyett rendszeresen nadrágot viseltek és szivaroztak."

Pezenhoffer Antal: A magyar nemzet történelme, XI kötet, "Petőfi Sándor (1823-1849) c. fejezet, 244. old.:

Úgy látszik, hogy Szendrey Júliával, a feleségével is csak azért értették meg olyan jól egymást, mert az nemcsak elvallástalanodott mellette, hanem éppen olyan különc és extravagáns is lett, mint ő. Rövidre vágva hordta a haját (akkor ez még rendkívüli különlegesség volt, sőt a női társadalommal való szakítást jelentette) és szivarozott. Sőt férfiruhában járt.

Szobájuk falán a francia forradalmárok képei voltak láthatók. (Annyira felháborodunk az akkori „reakció” nagysága miatt, s lám, ezeket a képeket, mint láthatjuk, mégis már az „elnyomás” alatt is be lehetett az országba hozni, sőt a lakásukban a falra akasztani.) Ezeket a képeket utóbb a márciusi napok után, a megfelelő hangulat szerint még cserélgették is Petőfiék. Kezdték La Fayette-tel és Mirabeau-val, folytatták a girondistákkal s végül Robespierre-rel, Dantonnal és Marattal fejezték be. (Ferenczi, III., 174. o.)

Egy barátom épp most hívta fel rá a figyelmem, mennyire aktuális ez a kérdés.

A mai napon hazánk vette át az EU tanácsának elnökségét. Ennek honlapján olvashatunk egy Fontos , sőt Magas Szintű Munkacsoportülésről egy Nagyon Fontos Európai Kérdésben:

Hamis történelem, hamis nemzeti hősök

– Petőfi

A sorozat korábbi bejegyzéseiben már jeleztem, hogy szerintem a mai magyar "hazafias" közönség zömének agyába egy olyan hamis történelemkép és nemzettudat van belemosva, indoktrinálva, amelynek hamis eszményei és hamis hősei valójában a hazánk és a világ szétveréséért ügyködő erőket szolgálták.

Nemzetünk hóhérait imádjuk...

Zichy Mihály: Petőfi megdicsőülése

Én nem imádom őket, de sajnos "mi" többnyire igen. Ritka a tisztánlátás és az ilyennel rendelkező keveseknek nem ajánlatos nézeteiket bárhol hangoztatni. 

Petőfi forradalmi verseinek tulajdonképpen folyamatosan él egyfajta kritikája, de szerintem túlzó megbocsátással. Számomra az már nem kérdéses, hogy - legtöbb kanonizált újkori történelmi "hősünkhöz" és írónkhoz hasonlóan! - Petőfi irodalmi és politikai tevékenységével azokat a világszétverő erőket szolgálta, melynek eszközei a "haladó", "felvilágosult" eszmék és szervezetileg többek között a szabadkőművesség.

Ezek ravaszul fogták be az utóbbi évszázadokban nemzetünk legkiműveltebb emberfőit, tehetségeit saját céljaik szolgálatába, a saját hazájuk elleni országháborító, felforgató tevékenységre, kit megtévesztéssel, kit megvásárlással.

Számomra már csak az kérdéses, hogy például Petőfi csak a forradalmi, jakobinus, vagy netán az 1848-as Kommunista Kiáltványhoz is kötődő eszmék lelkes híve volt, ami nem kis karrier- és becsvággyal párosult nála, vagy pedig egy az egyben volt szervezeti kapcsolata is a világszétverő mozgalmakkal, konkrétan a szabadkőművességgel.

Most jelent meg a neten egy figyelemreméltó mű Fekete Sándortól, egy saját kifejezésével hajdani sztálinista szerzőtől "Petőfi forradalma" címmel. (Nyomtatásban már korábban)

A szerző ugyan elvileg és gyakorlatilag Petőfi híve, sőt rajongója, műve mégis hosszan tartalmaz olyan részeket, amikkel akaratlanul (?) szinte túllicitál néhol Pezenhoffer Antal felkavaró művének ("A magyar nemzet történelme - A katolikus Egyház és a Habsburg-ház történelmi szerepe") Petőfire vonatkozó szigorú (de igazságos) bírálatán.

(a XI.kötetben: 

Petőfi Sándor (1823-1849)

Származása, nagysága, lelki betegsége

A gőgös Petőfi nagy jellembeli szégyenvallása

Petőfi és a pénz

Gonoszlelkűség

Bátor volt-e Petőfi?

Hősi halált halt-e Petőfi?)

Fekete a formális mentegetés ellenére minimum kiegészíti Pezenhoffert, de józanul néhol nem is mentegeti hősét.

Ebben akadtam egy izgalmas versrészletre, ami szinte kérdésemre (hogy lehetett-e, volt-e Petőfi szabadkőműves, vagy más titkos felforgató társaság tagja) adott önvallomásnak tűnik:

"Ki vagyok én? nem mondom meg;
Ha megmondom: rám ismernek.
Pedig ha rám ismernének,
Legalább is felkötnének."

Maga Fekete Sándor is így kommentálja, talán mindenki értse, ahogy akarja alapon, nekem egész művéből érződik valami kétértelműség, "én közreadom, aztán olvassatok a sorok közt, ha van hozzá szemetek":

"elkezdtem olvasgatni a jórészt kívülről tudott verseket. Mindjárt az első oldalak átlapozgatása után szíven ütött egy régóta ismert, de most szinte megrendítően ható strófa, mely elindította Petőfi-képem változását"

Nehéz is elhinni, hogy egy saját korábbi forradalmiságával leszámoló író kritikátlan lehetne a forradalmiságából kigyógyulás esélyét meg nem kapó, fiatalon meghalt Petőfi vad felforgató dolgaival szemben.

A fenti verset komolyan senki nem tekintheti szó szerint egy betyár dalának, ez bizony maga Petőfi...

Alaposabb történelmi és irodalmi műveltség híján csak e Fekete-műben bukkantam  egy manapság igazán nem agyonhangoztatott tényre, hogy a közismerten "márciusi ifjak" néven szereplő, leginkább Petőfi körül csoportosuló társaság "Fiatal Magyarország" néven is ismert volt, amiről azért az irodalomtörténet tud.

Wikipédia: Fiatal Magyarország

"A Fiatal Magyarország csoport tagjai kezdetben két külön szervezetet alkottak: a Petőfi Sándor körül csoportosuló fiatal írók körét – Jókai Mór, Vajda János, Arany János, Tompa Mihály és mások tartoztak közéjük –, és a Vasvári Pál által vezetett, fiatal jogászokból, egyetemistákból álló kört. E két csoport 1847-ben egyesült, s ettől kezdve jelentős politikai erőt képviseltek. A fiatalok a haladó politikusokat segítették, bátrabb fellépésre ösztönözték. Találkozóhelyük a Pilvax kávéház „klubbá” vált."

De volt szűken mérve egy írógenerációval, kb. 10 évvel korábbi elődszervezeti kezdeményezés is, hasonlóan haladár, felforgató célokkal, eszményekkel:

T. Erdélyi Ilona: A két királyné - Erdélyi János első színdarabja
"A közélet harcai mellett az irodalomban is új szelek fújtak. 1837-ben, A két királyné írásával azonos időben szerveződött ötvenöt fiatal író részvételével az Ifjú Magyarország, amelynek élén Kazinczy Gábor és Erdélyi János állt. A Pozsonyt megjárt Kazinczy Gábor megismerkedett a radikális polgári eszmékkel, köztük az Ifjú Németország gondolataival, és társaival együtt élénk részt kértek a „forradalmi ellenzék”, mint a rendőri besúgók nevezték őket, kulisszák mögötti harcaiból. Erdélyi 1837 októberében így fogalmazta meg elképzeléseit Kazinczyhoz írott levelében: „Tudod, mi egyszerű elemeire szeretnők venni a világot, hogy ujat alkossunk abból, mint férczszabó ócska dolmányból uj mellényt.” Figyelemreméltó, hogymennyire hasonlóan fogalmazott Petőfi Sándor tíz évvel később, 1847. augusztus 17-én Szatmárból Arany Jánosnak küldött levelében, amikor a „Fiatal Magyarország” célkitűzéseiről szólt."

Konkrétan így:

Petőfi most már az Életképek körül igyekszik csoportosítani a "fiatal Magyarország" íróit, "azon fiatal Magyarországét, amely nem akarja a haza kopott bocskorát örökké foltozni, hogy legyen folt hátán folt, hanem tetőtől talpig új ruhába akarja öltöztetni".

A korábbi kezdeményezés "barátságos" közegből merítette még esztétikai hasonlatait is, ha netán nem fognánk fel amúgy is, miben  utaztak, ez útbaigazít:

Az Ifjú Magyarország lapkiadási kísérletei
"Nyaktiló legyen a lap, mi alatt a silányság vérig kínoztassék, habár a revolutiók néhai vadságával is."

Voltak, akik észnél voltak akkor is:

„Végre megszületett a Jeune Hongrie orgánuma!!! A Jeune Hongrie-é, amely eddig csak elkülönözött journal cikkelyekben adá létének jeleit, komolyan kezd mozogni … Oh, hiszen az nagy szégyen és szerencsétlenség is lett volna korunkra nézve, ha miután egy Jeune France és Jeune Allemagnelétez, vagyis inkább létezett, nekünk magyarokul ne lett volna egy Jeune Hongrie-nk! És vajon eltalálnák-e a szellemek, s e század mozgalmai kiismerésében jártasabb olvasóink a folyóirat címét? Hogyan ne? Hiszen az alig lehet egyéb, mint ami valósággal: L’ami du peuple! A Népbarát! Igen, tehát itt nyomtatva olvassuk: Kassán sajtó alá menend: Népbarát, táborozások a népérdekek és a mozgalomliteratúra érdekeiben. (Mozgalomliteratúra! táborozások! népérdekek érdekeiben!) Ötvenöt társ egyesületében kiadja Kazinczy Gábor! Bezzeg itt lesz ám, ami lesz! a lesz még a hadd el hadd! Jaj, nektek, korosabbaknak, kik a classicitás becsét ismeritek, nehézségeit csudáljátok, s mindent, ami romanticum nem imádtok. Jaj nektek, kik az íróban fiatalságon és úgynevezett genialitáson kívül még alapos studiumot és alapos tudományt is kívántok! S háromszor és négyszer jaj nektek, kik a literatúra s politicai reformokban lépést akartok haladni, nem sebes vágtatva! Az idő kereke eltiprand benneteket s romjaitokon tartandja diadalmenetét Pantheonába a fiatal literatúra, vezére és hőse, Kazinczy Gábor! et nous verronça.!”– fejezi be cikkét Csató Pál.

 A Népbarátot (narodnyik...) a cenzúra még nem engedélyezte, de az újabbakat sajnos már nem sikerült megfékezni:

A Tizek Társasága, amelyet 1846 márciusában szervez meg Petőfi, több mint demokrata asztaltársaság. Nem ez az első kísérlet a "fiatal Magyarország" megszervezésére. Az első Lovassy László és a pozsonyi országgyűlési fiatalok hősies kezdeményezése volt. Velük kapcsolatban írta Metternich 1837. január 7-én kelt levelében, hogy amint van egy ifjú Olasz-, egy ifjú Francia- és egy ifjú Helvét ország (s tegyük hozzá: Junges Deutschland) van ifjú Magyarország is. Az első kísérletet elfojtotta az önkény. Később Kazinczy Gábor próbálkozását is elgáncsolta a hatalom. De Petőfiéket már csak akadályozni tudta. Magyar írók szövetkezése volt ez, a főkérdésekben egy nézetet valló fiatal írók csoportja. Petőfi, Tompa, Jókai, Degré Alajos, Obernyik Károly, Pálffy Albert, Bérczy Károly, Pákh Albert, Lisznyai Kálmán, Kerényi Frigyes ... "Valamennyien franciák voltunk! – emlékezik vissza e korra némi túlzással Jókai. – Nem olvastunk mást, mint Lamartine-t, Michelet-t, Louis Blanc-ot, Sue-t, Hugo Victor-t, Béranger-t, s ha egy angol vagy német költő kegyelmet nyert előttünk, úgy az Shelley volt és Heine, magok is nemzeteik kitagadottjai, s csak nyelvökre nézve angol és német, de szellemökben franciák. Petőfinél valódi kultusszá fejlődött ki a francia-imádás. Szobája tele volt aggatva nagybecsű kőmetszvényekkel, miket Párizsból hozatott, s azok a 89-iki forradalom férfiai voltak. Danton, Robespierre, Saint-Just, Marat s egy nő, Madame Roland."

Hogy általában mivel foglalkoztak az ilyen "Ifjú" mozgalmak, azt már tudhatjuk, magyarul Drábik fordításából is:

Drábik János: Hogyan lesznek a tények antiszemiták?

A Grand Orient (Nagy Oriens vagy Nagy Kelet) szabadkőművesség a hatalom átvételére készült Olaszországban is. A forradalmat Giuseppe Mazzini szervezte, akinek a mozgalma célkitűzéseiben és módszereiben az illuminátusok működéséhez hasonlított. A hasonlóság oly nagy volt, hogy több kutató is arra a véleményre jutott, hogy az illuminátusok első vezetője, Adam Weishaupt volt az, aki Mazzinit megbízta az illuminátusok irányításával. A kommunista világmozgalom tényleges megalapítójának tekinthető Weishaupt 1830-ban halt meg, amikor Mazzini még csak három éve volt szabadkőműves, de határozottságával és kemény karakterével már kitüntette magát. A két illuminátus vezető igen közel állt egymáshoz, Weishaupt Lucifer követőjének számított, Mazzini pedig ateista volt.Giuseppe Mazzini 22 éves korában csatlakozott a szabadkőművességhez, amelyet ekkoriban Carbonarinak nevezetek Olaszországban. A Carbonarik 1818-ban készült titkos dokumentuma szerint a mozgalom végső célja Voltaire és a francia forradalom szellemében a katolicizmus és végső soron a kereszténység megsemmisítése. Mazzini idejében a Grand Orient nemcsak behatolt a Carbonari mozgalomba, de át is vette a szabadkőművesség irányítását, és a Carbonarik lettek az olasz szabadkőművesség vezetői. Mazzini háromévi intenzív forradalmi felkészülés után minél több fiatalt igyekezett beszervezni a nagyszabású forradalom végrehajtására. 1831-ben Franciaországba száműzték Olaszországból. 1832-ben ő alapította meg a Fiatal Forradalmárokszervezeteit, amelyek valójában szabadkőműves csoportok voltak, de azzal a megkülönböztető jeggyel, hogy használták az Ifjú vagy Fiatal elnevezést. 1833-ban, amikor a kormány betiltotta, az Ifjú Olaszország mozgalmat, már 60 ezer tagja volt.
A magasrangú szabadkőműves Henry Palmerston, a későbbi brit miniszterelnök segítségével, Mazzini 1835-ben megalapította az Ifjú Európa szervezetet Svájcban. Mazzini a szervezetei bővítését Weishaupt elképzelései szerint folytatta. Az általa alapított Ifjú Szövetségek, mozgalmak, társaságok még azután is létrejöttek és működtek, amikor Mazzini már nem élt. A tengeren túl a szervezetet úgy hívták, hogy az Ifjú Amerika, Nagy-Britanniában Ifjú Anglia, Olaszországban Ifjú Olaszország, Törökországban Ifjú Törökök. Az európai kontinensen, pedig Ifjú Európa volt a nevük. Ezek az ifjú vagy fiatal jelzőt viselő társaságok és szervezetek azokat a radikális elégedetlen fiatalokat tömörítették, akik később beléptek az országukban működő templáros Grand Orient szabadkőműves páholyokba. A skótrítus kimunkált hierarchiája alkalmas volt energiáik megfelelő levezetésére, és tevékenységük kézbentartására.
Valamennyi ilyen ifjú jelzőt viselő szervezetnek a tagjait Európában és a tengeren túlon a Grand Orient szabadkőművesség alaposan felkészítette a felforgató tevékenység folytatására. Ha jött a hívó szó, készen álltak az agitációra, a tüntetésre, sztrájkok szervezésére, felvonulások tartására, hírszerzésre, kémkedésre, robbanószerkezetek előállítására és bevetésére, és adott esetben politikai merényletek elkövetésére is. E szervezetek tagjai anarchistaként és nihilistaként váltak ismertté. Vakmerően vállalták a legveszélyesebb feladatokat is, és ha kellett, robbanóanyagokkal, tőrrel és revolverrel is felvették a küzdelmet a Grand Orient világjobbító céljai érdekében.
Mazzini idején a látszólag irányítás nélküli anarchista fiatalok valójában már igen jól meg voltak szervezve. Volt köztük sok munkás és diák, de a gazdag családok képviselői sem hiányoztak, ahogyan a megfizetett tüntetők sem. Többségüknek semmilyen állása nem volt, mégis költekező módon élt. E fiatalok sérelmeit és célkitűzéseit a szabadkőműves sajtó természetesen nagy terjedelemben publikálta, és ez elősegítette a Grand Orient szabadkőművesség politikai céljainak az átültetését a gyakorlatba. Az ifjú jelzőt viselő szervezetek tagjai tehát olyan jól képzett vagányok, huligánok, profi rendzavarók voltak, akik a templáros, skótrítusú szabadkőműves vezetők kéréseit habozás nélkül teljesítették.

A kábítószerkereskedelem és a pénzhatalom:
"A "Fiatal Szerbia" elnevezésű szabadkőműves - vagy kvázi szabadkőműves - páholy fontos szerepet játszott a Ferenc Ferdinánd osztrák-magyar trónörökös ellen végrehajtott szarajevói merénylet előkészítésében és végrehajtásában."

És ezzel a történelmi Magyar Királyság szétverésében, feldarabolásában, de hiszen épp ezt segítette elő a "Fiatal Magyarország" naív és/vagy lelküket a karrierért, sikerért az ördögnek eladó ifjainak mozgalma is...

Heinrich Ede (Pest, 1819 - Milanó, 1885) Rabláncaitól szabaduló ifjú Magyarország, 1842

"Fényesebb a láncnál a kard,
Jobban ékesíti a kart,
És mi mégis láncot hordunk!"
(Pest, 1848. március 13.) 

"A proletárok e forradalomban csak láncaikat veszíthetik." 
(Marx Károly és Engels Frigyes: A Kommunista Párt kiáltványa, 1848 február)

Még egyszer:

"Ki vagyok én? nem mondom meg;

Ha megmondom: rám ismernek.

Pedig ha rám ismernének,

Legalább is felkötnének."

Újra meg újra ingerkedik a névhasonlóság a FIATAL Demokraták Szövetségével is...

Ajánlott olvasmány még: Webster Tarpley: The Palmerston Zoo 
Nem minden részletében értek egyet vele, de az nyilvánvaló, hogy az európai forradalmi mozgalmak az egész 19. században, meg már korábban is (angol és francia forradalmak) meg azután is (bolsevikok, ifjútörökök, Kun Bélák stb.), így az 1848-as (átvert) "Népek Tavasza" is a destabilizálásban, felforgatásban, szétverésben érdekelt nemzetközi  háttérhatalom céljait szolgálták. Helyi végrehajtói pedig vagy naív, élettapasztalat nélküli ifjú balekok, vagy gátlástalan gazemberek, ügynökök voltak. (Az ifjúság félrevezethetősége ügyében lásd Orwell Állatfarmjában a születésük után külön felnevelt kiskutyákat, akikből aztán a terrorgépezet, a Párt Ökle lesz.) Az egyes forradalmi mozgalmak vezetői (mint a mi Kossuthunk is) általában "hivatásos forradalmárok", nemzetközi  ügynökök, akiket otthoni bevetésük előtt, után, vagy két ilyen közben a világ bármely pontjára kiküldhettek egy jó kis felforgatásra. Kossuth amerikai útjának például Tarpley itt némileg más harci feladatokat tulajdonít, mint a Drábik fordításában korábbi bejegyzésemben idézett elmélet, de a lényeg, hogy a nemzetközi szabadkőművesség egyik neves kozmopolita ügynöke volt, és küldetései a demagógiájában annyit hangoztatott szabadságeszmével néha még látszatra se voltak összhangban.

"Képzeljük el Mazzinit egy egyetemes emberi állatkert (vagy emberkert, BCS) igazgatójaként. Mazzini emberkertjében minden etnikai csoportnak van egy pavilonja. Egy rendes állatkertben van egy elefántház, egy majomház, egy alligátor-tó, stb. Mazzini emberkertjében van egy olaszház, egy oroszház, egy magyarház, egy lengyelház, egy amerikai-ház, stb. Sétáljunk végig a pavilonok előtt és határozzuk meg az egyes példányokat:

Az Ifjú Itáliát, mint láttuk, 1831-ben alapították és magához vonzotta Giuseppe Garibaldit, a fiatal tengerészt, meg Louis Napoléont. Nemsokkal később következett az Ifjú lengyelország, vezetői között Lelewel és Worcell forradalmárokkal. Aztán jött az Ifjú Németország, Arnold Ruge által fémjelezve, aki publikált ezt-azt egy zavaros német "vörös republikánustól", Karl Marxtól. Erről az Ifjú Németországoról írt szatirát  Heinrich Heine. 1834-ben Mazzini megalapította az Ifjú Európát olasz, svájci, német, és lengyel tagokkal. Az Ifjú Európát a Népek Szent Szövetségeként emlegették, a Metternich-féle despoták  Szent  Szövetsége ellenzékeként. 1835-re volt egy Ifjú Svájc is. Ugyanebben az évben Mazzini útjára indította az Ifjú Franciaországot. Itt az irányadó Ledru-Rollin volt, aki később belügyminiszter lett Lamartine rövidéletű 1848-as francia Második Köztársaságában. Volt egy Ifjú Korzika is, a maffia.

A század végére lesz Ifjú Argentina (Garibaldi által alapítva), Ifjú Bosznia, Ifjú India, Ifjú Oroszország, Ifjú Örményország, Ifjú Egyiptom, Ifjúcsehek, plusz hasonló csoportosulások Romániában, Magyarországon, Bulgáriában és Görögországban. Mazzini kiemelten érdekelt egy Belgrád által dominált délszláv föderációban, e célből van egy szerb szervezete. Ennek várnia kell majd Mazzini tanítványára, Woodrow Wilson elnökre és az 1919-es Versailles-i békekonferenciára. Egyelőre az Egyesült Államokban egy szabadkőműves csoport  támogatást szervez a rabszolgaságpárti bérpolitikus, Franklin Pierce 1852-es elnökségéhez; ők a Demokrata Párt radikális szárnya és Ifjú Amerikának nevezik magukat. Később lesznek Ifjútörökök. És igen, van egy Palmerston-Mazzini csapat zsidóknak is, amit néha Ifjú Izraelnek hívnak, néha B'nai B'rith ( A Szövetség Fiai) a nevük

Mazzini számára a nemzetiség fajt jelent, egy rögzített viselkedésmódot, mint egy kutyafajtánál, vagy állatfajnál. Nem gondolkozik olyan nemzeti közösségben, melyet egy irodalmi nyelv és egy klasszikus kultúra egyesít, melyhez bárki asszimilálódhat politikai döntése alapján. Mazzini számára a faj megváltoztathatatlan, a faj küldetés. Ez vér és föld kérdése. A macskák harcolnak a kutyákkal, a franciák harcolnak a németekkel, a németek a lengyelekkel és így tovább mindörökké. Ezek a gyűlöletek az érzékekkel való tájékozódás irányjelzői.

Mazzini összes szervezete saját etnikai csoportja azonnali felszabadítását követelte az agresszív sovinizmus és terjeszkedési politika alapján. Mazzini csatalova a Harc a Területért. Mindegyik szervezet a határok és területek megszállottja és mind ellenzi és szabotálja a parancsuralmi gazdasági fejlesztést. Mind  igyekszik  más nemzeti szerveződéseket saját misztikus küldetése érdekében megfúrni és elnyomni. Ez Mazzini rasszista evangéliuma az univerzális etnikai tisztogatásról.

Láttuk az olasz ketreceket, a következő a magyar pavilon az emberkertben.  Vezérpéldányunk itt Kossuth Lajos, az 1848-49-es magyar forradalom vezetője.  Kossuth a szabad kereskedelem pártján állt.  Egyenlő státuszt akart a magyaroknak az Osztrák Birodalomban - egyenlőt az osztrákokéval. De a Habsburg Birodalom magyar részében sok más nemzetiség is élt, ruszinok, németek, szerbek, románok, horvátok és mások. Kaphatnának politikai és nyelvi autonómiát? Kossuth válasza  a magyar nyelv kizárólagossága érdekében az összes szláv és román nyelv hivatalos használatának betiltása volt.  Ennélfogva Kossuth a  véres összeütközés útján járt a Nagy Horvátországot jelentő Illír-mozgalommal és a horvát vezető Jellacic haderejével. Konfliktus volt a szerbekkel is. Mazzini ugyanazokat a területeket megígérte Magyarországnak, a horvát illíreknek és a szerb délszláv szövetségnek is. Aztán ott volt Erdély kérdése, melyre a magyarok is igényt tartottak, de egy másik Mazzini-ügynök, Dimitirie Golescu Ifjú Romániája is. Az Ifjú Románia programja a Trajanus római császár hódítása előtti dák királyság helyreállítása volt.  Tehát az Ifjú Magyarország és Ifjú Románia előre be volt programozva az Erdélyért folytatandó élethalálharcra, amire tavaly (1849-ben, BCS) sor is került.  A magyarok és horvátok, magyarok és szerbek, magyarok és románok közötti szüntelen kűzdelem miatt a Habsburgok az orosz hadsereg segítségével képesnek bizonyultak megőrizni rendőrállamukat.

Az emberkert etnikai pavilonjai tehát állandó harcban állnak, nemcsak a Habsburgok és a Romanovok ellen, hanem elsősorban egymás ellen. Ugyanezt fogjuk látni a lengyel és orosz pavilonoknál is."


Folyt. köv.


Addig is az alábbi csatlakozó link, ha jól értem, bejegyzésemre adott szabadkőműves reakció kapcsán ( Petőfi, a tiszteletbeli szabadkőműves), annyit mondhatok, hogy e pillanatban nem áll rendelkezésemre olyan információ, ami alapján Petőfit  bizonyosan szervezetileg is, tehát "kötényes szabadkőművesnek" tarthatnám, de tevékenysége alapján a "kötény nélküli szabadkőműves" kategória mindenképpen ráillik. Azért még lesz pár érdekes dolog, ami a másik lehetőséget is alátámaszthatja. A forradalmár ifjúság "Fiatal" nevű szervezeteit pedig Drábik is helyből "lepáholyozza", szabadkőműves, illetve "kvázi szabadkőműves" páholynak nevezi, melyek tagjai előbb vagy utóbb szervezetileg szabadkőművesek is lettek. Nyilván nem mindegyikük, de a hangadóik nagy eséllyel (ha menet közben nem ábrándultak ki, de ekkor búcsút mondhattak a karriernek).
(Árpádot nem gyanúsítom semmivel, Mátyás királyt történelmünk elég semmirekellő alakjának tartom (egyébként gyanús eredettel és kapcsolatokkal), akiről Kós Károly is azt írja hogy egy villám volt a magyar égbolton, de nem volt magyar jelenség, halála után ott folytatódott a magyar polgárháború és lecsúszás, ahol uralma előtt abbamaradt. Rákóczit emberileg megértem, de harca tragikusan érhetett volna véget, ha nincs szerencsénk az uralkodóval és a labancokkal. Nem vagyok Habsburg-rajongó, de démonizálásuk ellentétes a nemzeti érdekkel, ahogy  az örök lázadó, trónfosztó nemzeti szentek figurájának protestáns, majd zsidó gyökerű kitenyésztése is.
De minden népnek ezt a fajta átverést, hamis nemzettudatot, uszítást szánták a globális rombolóerők, e téren nem vagyunk kivételesek.

A magát interneten szabadkőművesnek hirdető egyébként nyilván a Makovecz-űző blogomon is idézzett jelenség része, hogy a hierarchia alsóbb szintjein levők nincsenek beavatva a csúcson levők sötét titkaiba és komolyan veszik a megtévesztő szép szavakat tevékenységük nemes jellegéről...
Kapcsolódó témájú korábbi bejegyzéseim:

• Kitalált történelem: ÁTVERT Népek Tavasza 
• Kitalált történelem: a kommunizmus "bukása"
• Irodalmi rovat: Mikszáth pénzzavarban -  a "nagy magyar író" filoszemita bértollnoksága
• Irodalmi rovat: micisapkázás, szabadkőművesek, "függetlenség"  - a ballib haladár fellazításnak már 48-ra is régi hagyományai voltak - kiemelten a protestánsok háza táján 
•  Március 15. - a marketing csodája
• Ki az országháborító nemzetközi ügynökök szobraival a Nemzet Főteréről! - nem Károlyi az egyetlen gazember a pesti Kossuth-téren...

 Mások bejegyzései a témában:

•  Quis — egy különös térkép  A "János vitéz" egy rejtjelezett szabadkőműves beavatási  allegória lenne???
• A fűzfapoéta bolsevik forradalma és a nagyszombati remete  - Petőfi borzalmas forradalmi rímfaragmányai, melyeknek nem esztétikai színvonala a legfelháborítóbb...
• Postácska az úgynevezett "békés Marx"-kép előtt ál(mo)dozókhoz A Kommunista Kiáltványból kiderül, a polgári forradalmak csak a későbbi proletárforradalom, a polgárság kiirtásának előkészítői. "a ... polgári forradalom tehát csak egy proletárforradalom közvetlen előjátéka lehet." "a kommunisták mindenütt támogatnak a fennálló társadalmi és politikai állapotokkal szembeforduló minden forradalmi mozgalmat." "Nyíltan kijelentik, hogy céljaik csakis minden eddigi társadalmi rend erőszakos megdöntésével érhetők el. Reszkessenek az uralkodó osztályok egy kommunista forradalomtól. " Akik ezt nem tudva indultak forradalmi harcba 1848-ban, lehettek hasznos idióták, de hogy ma, az események ismeretében "hazafiak" még mindig Petőfiket ünnepelnek??? És vajon Petőfi olyan naív volt-e...

Végül a Taviani fivérek egy szép filmrészlete (Allonsanfan) arról, hogy a nagy emberkert idealista ifjú forradalmárait, hasznos idiótáit és a kalauzukul szolgáló szadista, kalandor csőcselékfigurákat ("Pestis Vanni") mennyire várja a nép, hogy "felszabadítsák" (persze végül a "felszabadításunkra" mindenfelé sor került, ebbe döglünk majd bele):
 ALLONSANFAN-Taviani-ταινία των Ταβιάνι (τελευταία 10')

https://www.youtube.com/watch?v=BzWQUlFptCU


További bejegyzések 1848 hazug kultuszának témájában: 

• "Kit meg nem térit szép szelíd szemed, majd megtéríti azt szilaj kezed!" - Az 1848-49-es forradalom hajtóműve, a TERROR - I 
• "Ez az oka, hogy a nép tőlünk félt és engedelmeskedett..." - Az 1848-49-es forradalom hajtóműve, a TERROR - II
• "1848 utolsó felvonása TERRORIZMUS által megy át 1849 első felvonásába" - Az 1848-49-es forradalom hajtóműve, a terror - III.
• Három Tavasz - sőt négy! 1848, MARXius Idusa
• 1848 Romboló Géniuszai: Petőfi-Marx-Lucifer
• "...és egyetlen nagy ember-nyáj lesz, mind egyformán nyírva és egyformán bégetve" - Heine, Petőfi példaképe 

• Éljen március 14-e, a Béke, Rend és Közbiztonság Utolsó Napja!

Kitalált történelem: a kommunizmus "bukása"

A blogon már több olyan témát felvetettem, amikkel kapcsolatos, illetve jelen helyzetünket magyarországi és globális szinten is jól megvilágítja a könyv, amelyet most elkezdek ismertetni.

Először egy idézet Czike László: Rendszerváltó szabadkőművesek című kötelező olvasmányából. Vigyázat: csak szellemileg, lelkileg 16 éven felülieknek!!!

A történelem előre „meg van írva”. A legnagyobb ellentmondás, hogy akik a valós történel­met csi­nálják – a királycsinálók -, egyidejűleg írnak egy fik­tív történelmet, afféle össztársadalmi igazságpótlék (vö. „kultúra”) gya­nánt. És ne­ked ki kell bogoznod, mit, miért csináltak „úgy” a múltban, hogy ma és holnap ugyanaz történjék, miközben félreve­zetnek egy folyamatosan újraírt ál-történelemmel, aminek kö­ze nincs az igazsághoz. A titkolózás legfőbb célja, hogy ne de­rülhessen ki, mi, miért fog megtörténni. Ezért titok, hogy kik azok, akik a titkok évezredes selyemfonalát gombolyítják. Nehogy valaki felgöngyölje Ariadné fonalát. Nos, tehát: vagy beállsz hamis történelemgyártónak, vagy nekiállsz és felgöngyölíted az egészet...   „A világ a titok által létezik.” (Idézet: a Széfer ha-Zóhárból, ami a zsidó Kab­ba­lában a Fény Könyve.)

Az alábbiak részletek az egyik legérdekesebb lengyel "alternatív világmagyarázat" szerző művéből. Ahogy időm engedi, folytatni fogom.

--------------------------

Henryk Pająk: LENGYEL REMÉNYEK SÍRÁSÓI 1980-2005

LUBLIN, 2007

A KOMMUNIZMUS „SZOLIDARITÁS” ÁLTALI MEGDÖNTÉSÉNEK MÍTOSZA

Ha a neobolsevik globalisták nem hozták volna meg az ítéletet már a 70-es évek elején saját sátáni termékük felett, melyet Szovjetuniónak neveznek, akkor nem lettek volna semmilyen megmozdulások sem 1976-ban (Radom), sem 1980-ban Lublinban, Gdańskban és más városokban. Egyszerűen nem lett volna „Szolidaritás”. Mindennek véget vetettek volna a ZOMO gumibotjai, az orvgyilkosok és börtönök,  a tiszteletreméltó nyugati „demokrácia” pedig a kisujját se mozdította volna e „lengyel bajkeverés”, „lengyel hősiesség” újabb megnyilvánulása védelmében.

Wałęsa a hajógyáriak emlékműve tövében mondta: „Itt kezdődött a globalizáció”. Korábban azt hajtogatta, hogy ő döntötte meg a kommunizmust. A nemzeti hős tollaival ékeskedő groteszk bohóc már senkit nem döbbent meg, vagy idegesít, mert a csepűrágókat nem lehet komolyan venni, bár a Nobel-díj Bizottság már sokszor bizonyította, hogy politikai okokból kénytelen bohócokat díjazni.

A Szolidaritás-jelenség a zsidó szovláger fájdalommentes felszámolásának jelensége a modern szovjet és nyugati cionizmus által. A „lengyel kiszakadás” jelenségét engedélyezték, olyan incidensekkel provokálták ki, mint az élelmiszeráremelések, a termelési normák megnyirbálása, az engedetlenkedő „hasznos idióták” elnyomása. Az amerikai libsi (zsidó baloldali) körök  „lebontó”  tevékenysége a fegyverkezési versennyel, mint a Szovjetunió gazdasági szakadékba hajszolásának egyik fő elemével, valamint a kőolaj, a SZU bevételi forrása világpiaci árának leszorításával kezdődött.  Ezzel párhuzamosan provokálták őket Afganisztán megszállására, imitálva, hogy az USA érdeklődik Afganisztán iránt, kiterjesztve rá saját stratégiai befolyási övezetét. A szovjetek hagyták magukat csőbe húzni és bevonultak, ennek a folyamatnak pedig brit részről „megfigyelője” volt többek között a „mi” későbbi védelmi miniszterünk, Radek (Radosław) Sikorski, akit úgymond riporterként küldtek oda. (valójában az USA és Nagy-Britannia érdekeit védő miniszter lett).

A Szovláger számára pusztító hatású „peresztrojka” atyja nem a globalizáció jelenlegi szentje, az akkori SZKP főtitkár, Mihail Gorbacsov volt, hanem Jurij Andropov, a KGB főnöke, később az SZKP főtitkára. Andropov zsidó származásáról már a 90-es évek ben írtak egyes orosz szerzők, de 2006 június 13-ig kellett várnunk, hogy ennek hivatalos bizonyítékához jussunk a KGB archívuma alapján az orosz „Itogi” tv-csatorna adásában. Andropov 1914 június 15-én született Moszkvában Grigorij Feinstein, vagy Flekenstein¹ néven. A Lubianka részletes archívumában fennmaradt 1929-ben elhunyt  „mameléje” fényképe. Apja gazdag finnországi bevándorló, már akkor gazdag gyémántkereskedő. 1919-ben halt meg a cári fehérgárdisták oldalán a bolsevikok elleni harcokban. Andropov életrajzát négyszer írták át, de bizonyára egyik változat se adja vissza a teljes igazságot a globális zsidóság e „Konrad Wallenrod”-jának a szovjet hatalom csúcsain töltött életéről. Ezeket az átalakításokat a 30-as években végezték egyre újabb dokumentumok előállításával. Hivatalos életrajza szerint Andropov egy Vlagyimir nevű oszét nemzetiségű vasutas fia  a sztavropoli kormányzóságból. A világ zsidósága azonban karrierje kezdete óta tudott Andropov zsidó származásáról és kora ifjúkora óta módszeresen „befektetett” a személyébe, éppúgy, mint ahogy korábban befektettek több száz egyéb néptársukba, akiket a szovjet Gulág kormányzása céljából építettek fel.   

 Később ilyen, Andropov által felépített kreatúrának bizonyult tanítványa, Gorbacsov, akit diszkréten protezsáltak azzal a feladattal, hogy a halálos csapást mérje apáik generációja zsidóinak bolsevik zabigyerekére. Titokzatos módon, akárcsak később Gorbacsov esetében, a szovjet Politikai Bizottság máskor egymás között veszettül marakodó martalócbandája „egyhangúlag” választotta meg Andropovot az SZKP főtitkárának. Andropov karrierje még a hagyományos séma és időrend szerint zajlott, azonban Gorbacsov karrierje űrhajóként startolt. A Szovlágerben a ranglétra minden foka szigorúan meg volt szabva, kodifikálva volt.

Így írt erről az előléptetési sémáról Abdurrahman Avtorhanov orosz szerző „Andropovtól Gorbacsovig” c. könyvében²:

A karrierjét mondjuk „rajkom” titkárként kezdő pártfunkcionáriusnak ahhoz, hogy eljusson a Politikai Bizottságig, vagy a Központi Bizottság osztályvezetői, vagy osztályvezetőhelyettesi rangjáig, a pártranglétra összes fokán végig kell mennie. A „rajkom” (kerületi pártbizottság) titkárságtól a „gorkom” (városi pártbizottság) I. Titkárságán át az „obkom” (megyei pártbizottság) titkárságáig – ez 20- vagy akár 30 évet vesz igénybe vidéken. Tehát a jelölt 50-60 éves korában, ha elnyeri a KB támogatását, azzal a feltétellel, hogy KB-személyi aktái és KGB-dossziája abszolút tiszta, ő maga pedig a szervezőtehetség terén felülmúlja legközelebbi konkurenseit, eljut végre a Sztálin által „Aeroszpagosznak”, (Vének Tanácsának) nevezett Központi Bizottságba. Ebből következik, hogy most nem „fiatalok” veszik át a hatalmat a Kremlben, hanem „fiatal öregek” lépnek a kivénhedt aggastyánok helyébe, ezért politikai és pszichikai reflexeik azonosak elődeikével.

¹. Ezt a névváltozatot adja meg a "Haza" c. folyóirat 2006 VI. számában az  említett TV-adás alapján. Az „Itogi" a "semmiből milliárdos" zsidó Gusinszkij tulajdona,. akárcsak a "Ma", Moszkievszkij Komszomolec, Moszkjevszkaja Pravda, és "Irodalmi újság" cjmű lapoké. Gusinszkij a zsidó „Bnai-Brith", A Szövetség Fiai páholy vezetőségének tagja, lásd: Oleg Platonov: Oroszország a szabadkőművesség uralma alatt, Moszkva 2000,  71.old.

². ANTIK kiadó, 1989, 83. old.

A láthatatlan lobbi szinte azonnal a már életében mumifikált Brezsnyev halála után, 1982. november 10-én (Lengyelországban végéhez közeledett a katonai szükségállapot) előléptette Andropovot az SZKP KB első titkárának tisztségébe, ami a több, mint fél évszázada érvényben levő szabályrendszer megsértését jelentette. Andropov kora nem volt szokatlan, akkor 68 éves volt, tehát illett rá a "fiatal öreg" formula. Szabálysértés, sőt pártbéli eretnekség volt azonban, hogy a pártvezető tisztségébe a "láthatatlanok" a KGB főnökét nevezték ki. Ugyanis mindig a pártapparátus dominált a fizikai terror apparátusa, a GRU, NKVD, KGB felett.

A Gonosz Birodalma „udvari etikettjének” ismerői ezáltal világos jelzést kaptak, hogy a hatalom Olümposzának hierarchiájában radikális átalakítás következik, a Szovláger szétverésnek első, mint majd kiderül, döntő szakasza.  Ez azt jelentette, hogy alapvetően megváltoztatják a hatalom addig érinthetetlen háromszögének: a Párt-hadsereg-KGB uralmi viszonyait. Csak keveseknek volt esélye helyesen értelmezni ezeket a lépéseket -  hogy a szovjet hatalom már elég erősen meg van szállva külső, értsd: cionista erők által ahhoz, hogy ott ilyen áttörést érhessen el, a „parancsnoki központot” ilyen radikálisan áthelyezhesse.

Most, negyedszázaddal e sakkhúzások után már okosabbak vagyunk e tények ügyében, de akkor a helyes értelmezésük a szovjet politikai színpad kivételes ismeretét követelte meg. Andropovnak távoli és helyi protektorai a hihetetlen erejű gigantikus légkalapács szerepét szánták a moszkvai sziklák szétmorzsolásához.  Lényeges, hogy Andropov teljes tudatában volt ennek a történelmi feladatnak, küldetésnek és hasonlóan teljes tudással rendelkezett a mechanizmusokról, melyek a hagyományos háromszög: a párt-hadsereg-KGB csúcsára emelték.²

2. A „peresztrojka” hívévé vált  a zsidó származású Markus Wolff, az NDK hírszerzés (HVA) vezetője is. 1989-ben Wolff önként otthagyta a HVA-t és csendben átment az NDK „reformista” táborába. Mint később megírta „emlékirataiban”: hirtelen beleszeretett a valódi szabadság, egyenlőség, testvériség eszméibe. Néptársa, Andropov már öt éve a sírban volt, lelke meg a pokolban, de e Wolff (Farkas) báránykává változásának jóval korábban kellett kezdődnie. Az NDK hírszerzésének 30 évnyi irányítása után ősei országában, Izraelben telepedett le.

Andropov elindította a „peresztrojka” előkészítésének stratégiai, sokirányú folyamatát. A sors nem sok időt hagyott neki erre és jól tudta, hogy a halállal fut versenyt. Kinevezésekor már súlyos veseelégtelenségben szenvedett. És valóban, 1984. február 9-én, alig 15 hónapnyi uralkodás után meg is halt. Élete utolsó hónapjaiban állítólag már állandóan dialízis-berendezésre volt kapcsolva irodájában, vannak is rá – nem túl valószínű – összeesküvéselméletek, hogy ennek valami megbuherálásával tették el láb alól. Csak a halála után következő évtized mutatta meg, hogy Andropovnak mégis sikerült végrehajtania alapvető feladatát, már halála után átadni a Szovláger feletti hatalmat régóta protezsált, kinevelt utódjának, Mihail Gorbacsovnak.

     Gorbacsov megválasztásakor hallatlan helyzet alakult ki. A Politikai Bizottság, nem tudni miért, hirtelen egyhangúlag választotta meg főtitkárnak. És milyen stílusban! A „konklávé” egyetlen nagy dicshimnusszá vált a lényegében alacsony rangú pártapparátcsik tiszteletére, amilyen addig Gorbacsov volt.

    (...)

   Nemhivatalos csatornákon át kiszivárogtatták az álcázó pletykát, hogy a választás során „kemény harc” folyt, hogy a főtitkárt épp csak minimális többséggel választották meg... Valójában a választás csak formális „megpecsételése” volt Gorbacsov jelöltségének. Az idézett „Moszkvai per” c. könyv „disszidens” szerzője, Bukovszkij, ironikus kétkedéssel írva Gorbacsovról Andropovot jelöli meg nagy protektoraként. Kiemeli Andropov virtuozitását a „peresztrojka” mítoszának felépítésében, de „disszidenshez” illően egy szóval se emljti azokat az erőket, amelyek magát Andropovot segítették: az USA és Nyugat-Európa cion-globalista köreit és az orosz zsidókat. Gorbacsov, Andropov bizalmasa rakta le hirtelen lavinaszerűen lezajló „peresztrojka” alapjait, ennek kivitelezőjévé pedig Andropov tette meg őt.

   Ez volt a történelem során a Nyugat legnagyobb sikere az 1917-es zsidóbolsevik forradalom fékezhetetlen szörnyetegével való konfrontációban.

    Nem sokkal később a Gorbacsov és Jelcin által protezsált zsidók: Berezovszkij, Hodorkovszkij, Gusinszkij, Potanyin, Vekszelberg, Abramovics, Aven, Lifsic és tucatnyi más „oligarcha” engedélyt kapott az orosz nemzeti vagyon totális szétlopására. Így törlesztettek a Nyugat zsidóságának a sokoldalú támogatásért, pontosan úgy, ahogy Lenin törlesztette kamatostól a Kuhn & Loeb banknak az összes hitelt, amik nélkül Bolsevikia első éveiben csődbement volna. Támogatóinak 600 millió akkori dollár értéket fizetett ki aranyban. A cári Oroszország maradék aranyát egyénileg lopták szét.

    E groteszk „peresztrojka” kulisszák mögötti titkai az egyetlen kulcsot jelentik a szovjetek összeomlása titkos mechanizmusainak megértéséhez, ezen keresztül pedig annak megértéséhez, hogy a Nyugat hogyan tudta olyan könnyedén, vértelenül meghódítani a posztszovjet Oroszországot, Lengyelországot és a többi szocialista országot 1990 után.

A négyszeresen preparált életrajz ügyében nyugatról támogatták Andropovot, ami közvetett bizonyíték arra, hogy hosszú távra „fektettek be” személyébe. 1930-ban belépett a Komszomolba. 1939-ben lett párttag. Ezután egyből a Karél-Finn SZSZK Komszomol-vezetője (1940-1944). Kizárt volt, hogy egy ilyen protekciós zsidó a frontra kerüljön géppisztollyal a kezében, ez a SZU soknemzetiségű ágyútöltelékének kötelessége volt. Hivatalosan azonban később Andropovnak is gyártottak illő háborús életrajzot, papíron valamilyen partizántevékenységben vett részt, csak senki nem tudja, hol és mikor, ha 1944-ig titkárkodott a SZU által megszállt finn területeken? 1947-ben már az SZKP karéliai első titkára, négy évvel később Moszkvába kerül, ami a további előmenetel feltétele volt. A központi Bizottságnál dolgozott.

Aztán konfliktusba került Malenkovval, nem akárkivel, mert formálisan Sztálin helyettesével, aki rivalizált Mihail Szuszlovval.(…)Egy időre a Malenkov-Szuszlov konfliktus enyhén meglegyintette Andropov karrierjét. (…) Andropovot felmentették a pártapparátusból, majd 1954-57-es időszakra mellékvágányra száműzték, a magyarországi nagykövet szerepébe.

A magyarok számára tragikus „befektetésnek” bizonyult. Igyekezve visszaszerezni a Kreml kegyeit, Andropov az 1956-os forradalom véres leverésével és Kádár János hatalomba ültetésével vált hírhedtté. A magyar történészek szerint Andropov a magyarországi mészárlások fő felelőse.

Hruscsov hatalomra kerülése az állítólagos „Sztálintalanítás” keretében megnyitotta Andropov visszaútját a Kremlbe. Karrierje ekkor gyorsul fel szédítően. Az impulzust a Hruscsov klikkje által az SZKP KB és számos tagköztársaság döntéshozó köreiben elhelyezkedő kriptocionisták elleni nyílt hadüzenet adta. Mint tudjuk, e „mucsaiak kontra zsidók” háború szovjet változatának megvolt a megvolt a lengyelországi másolata, ami 968-ban az utóbbiak átmeneti vereségéhez, majd két évvel később a Gomułka-Moczar kettős bukásához vezetett. (Megj.: lengyel eredetiben: „cham”, kb. „bunkó paraszt”, „gazfickó”, a mi „mucsaink” megfelelője is, a harc a zsidó kommunisták és a nemzsidó, az adott keretek között viszonylag hazafiasabb kommunisták között zajlott, utóbbiakat a zsidók becézték így maguk között. B.Cs.)

Az orosz „mucsaiak és zsidók” harca eredményeként Andropov 1962-ben az SZKP KB Titkársága tagja lett és Szuszlov helyét foglalta el (…). Nem sokkal később a KGB főnöke lett majd 1973-ban az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja. Egyúttal megőrizte a KGB vezetői pozícióját, ami az orosz zsidók orosz gazfickók feletti győzelmének végső megpecsételését jelentette – ez esetben az idézőjel felesleges.


Ez a Szovláger lebeontásának hosszú előkészítését jelentette, de akkor nem sokan, vagy talán senki nem rendelkezhetett olyan természetfeletti előrelátással  - magán Andropovon és megbízóin kívül - hogy megérthesse, mit céloznak ezek a változások és kik inspirálják őket. 

Andropov tehát megszerezte a Szovláger lebontásának két kulcsát: a KGB feletti hatalmat és az SZKP KB Politikai Bizottsága tagságát.

Egyúttal élvezte a Nyugat diszkrét jóváhagyását is. Egyre inkább „liberálisnak” igyekeztek ott beálljtani, gondosan feledve a magyar halottak ezreit, amik ennek a „liberálisnak voltak köszönhetők a KGB csendes rutintevékenységének sok más bűntette mellett. Ekkor kezdődött a Szovláger irányításának módszeres áthelyezése a pártból és a hadseregből a KGB-be, amelynek minden döntéshozó pozíciója régóta fel volt töltve orosz zsidókkal: a SZU szétesése után nem kevesebb, mint 20 ezer magasabb rangú KGB-s vádorolt ki közvetlenül Izraelbe, sokmilliárd dollár értékű aranyat, gyémántot és magát dollárt vive magukkal, meg felbecsülhetetlen értékű információt a KGB és GRU titkairól.

A párt KGB alá rendelésének e folyamatát már Brezsnyev megkezdte, valószínűleg nem tudatosan¹, amikor visszaadta a KGB-nek a felhatalmazást, hogy kémkedhetnek (kompromittáló adatokat gyűjthetnek) nemcsak a Központi Bizottság, hanem a Politikai Bizottság tagjai ellen is, amely jogosítványt még Huscsov vette el tőlük. A Politikai Bizottság tagjait duzzadó titkos dossziéik engedelmes eszközökké tették Andropov kezében, ami megkönnyítette számára a személyi változtatásokat a Kreml és a köztársaságok csúcspozícióiban. A kompromittáló ügyek kiváló forrása volt a pártvezetést átszövő általános, járványos korrupció, ami a KGB könnyű áldozatává tette tagjait.


¹. Brezsnyevet, akárcsak a hatalom csúcsain levő többi orosz „mucsait”, (nemzsidót) zsidó nővel házasították össze. Nem volt kivétel Raisza Gorbacsova sem.

Folyt.köv. 

Frissítés:

Ajánlom ezt a Makow bejegyzést összevetni Pająk tételével, jól kiegészíti: 

War for the People; Profit for the Bankers 

A globalista bankárelit a kezdet kezdetén maga hozta létre a Szovjetuniót, tehát csak a Czike által emlegetett tömegmegtévesztő ál-történelemben volt a kommunizmus a kapitalizmus "ellensége", valójában egy speciális váltotozata volt, egy "gyarmata", ahol nem voltak érvényesek az otthoni civilizált szabályok, ahol sokkal nyersebben , korlátlanabbul valúsíthatta meg e tőke céljait, mint az "anyaországban". 

Ahogy ez a globális tőke hozta létre a nagy kommunista kísérletet, úgy logikusan ez döntött a kísérlet befejezéséről is, a volt szovjet térség visszaintegrálásáról a "kapitalista" világba.

HAmad Subani e bejegyzésben nem tér ki a dolog zsidó vonatkozására, de a szájtgazda makow rengeteg bejegyzésében megteszi, Pająknál pedig ez a központi elem. Nem öncélúan, valami "antiszemitizmus" okán, hanem mert enélkül nem érthetjük meg az eseményeket. Mert ez itt központi elem.

Természetesen a hitleri rezsim is e körök terméke, ahogy a mai Kína is.