Az Erev Rav, a Gyülevésznép.

Az Erev Rav, a Gyülevésznép.

A Holokauszt judaista receptje II

Jó – jó , de mit kerestek egy olyan sivatagban 40 évig – bolyongtak – amit 2 hónap alatt körbe járhattak volna ????

Keresték a holokamujukat , ja , hogy ők nem zsidók , hanem kazárok voltak !!!!!

"És elindulának Izráel fiai Rameszeszből Szukhóthba, mintegy hatszáz ezeren gyalog, csupán férfiak a gyermekeken kívül.  Sok elegy nép is méne fel velök (...)" 

ó

Az Igéret Földje felé kivonuló Tisztafajú Árják Zsidók közé opportunista gojok tömege vegyült...

A Holokauszt, a zsidók elleni népirtás józan ésszel tagadhatatlan, megtörtént esemény és ép erkölcsi érzékkel, ép lélekkel helyeselhetetlen, elítélendő aljas tett. Viszont ép elmével arra is kíváncsinak kell lennünk, hogy hogy alakult ki az iparszerű népirtás kivitelezéséhez a fejlett, modern társadalomban nélkülözhetetlen ideológiai program. Ha nincs náci Németország, nemzetiszocialista hitleri rezsim, akkor zsidóirtás sincs, ez nyilvánvaló. Azonban ahogy a nácizmus se tűnik egy igazán autentikus, "organikus" német történelmi fejleménynek, úgy a zsidóirtás ideológiája is furcsán a levegőben lóg a nácizmus ordas eszméinek hordozójává, "lovává" vált Németországban, ahogy kényszerpályákon csatlósává sodródott hazánkban is. Furcsa, de akárhogy keressük, kutatjuk, a náci zsidóirtás eszmei alapjait, organikus előzményeit nem találjuk sem a német népi, nemzeti hagyományokban, (a magyarban sem), sem pedig az általános európai kultúra egyik legfőbb meghatározó tényezőjében, a kereszténységben. Márpedig világtörténelmet befolyásoló, milliók életébe kerülő ideológiák nem teremnek a semmiből. Rutinunk azt súgja, hogy ilyenkor érdemes a judaizmus, különösen a zsidó misztika, a kabbala tájékán keresgélni. Szimatunk most sem csal! A zsidó tömegek kiirtása, mint a (természetesen zsidó) Megváltás előfeltétele koncepciójának megértéséhez, kialakulásának nyomon követéséhez nélkülözhetetlen az Erev Rav fogalmának ismerete...

A Végső Megoldás nem volt nyilvános program és nem volt "alulról jövő kezdeményezés"

Napjaink magyar történészvitáinak egyik színfoltja a jelenleg újra napirendre került kérdés, hogy mikor értesült Horthy a zsidókérdés Végső Megoldásának igazi jellegéről, mikor tudta meg, hogy a deportált magyar zsidókat a halálba viszik. Itt most ne menjünk bele, hogy végül a deportáltak milyen arányban haltak meg, bár máskor több szempontból elég érdekes kérdés lesz az is. Nem kérdés, hogy a koncentrációs táborok, köztük a magyar szempontból legfontosabb auschwitzi egyéb funkcióik mellett haláltáborok, megsemmisítőtáborok is voltak. Nekem egyelőre alaposabb ellenőrzés nélkül alapvetően meggyőzőnek, történelemképembe nagyon is beleillőnek tűnik Ungváry Krisztián és Karsai László álláspontja, hogy Horthy jóval korábban tudott a németek zsidóirtó politikájáról, mint azt nálunk a fősodor történetírás a legutóbbi időkig feltételezni szokta. (Bár e kérdésben a "fősodor" eléggé képlékeny, használhatatlannak tűnő fogalom, és a két történész ténymegállapításának elfogadása nem jelenti értékelésük elfogadását is!)

Mi azonban csak csatlós, illetve a deportálás idején már megszállt ország voltunk, periféria, az igazán érdekes ez ügyben is a Centrum, maga a náci Németország. Nagyon jellemző és nagyon is feltűnhetne, de mégsem igazán emlegetett tény, hogy a náci rezsim a zsidóirtó Végső Megoldást a német nép előtt elejétől végéig titkolni KÉNYSZERÜLT... Az Endlösung programjának bizonyítékául alapvetően két dokumentumot szokás felhozni a polkorrekt, hivatalos közbeszédben, a Wannsee-i Konferencia jegyzőkönyvét, illetve Himmler Poseni Beszédeit. Mindkettőről könnyedén találhatunk az interneten irodalmat, mely kétségbe vonja hitelességüket, alaposabb ismeretek híján az első esetén ezt (a hamisítás tényét) nem zárom ki, a másodiknál ránézésre hihetőbb, hogy hiteles. Azonban nem a témát nem ismerő amatőr intuíciója a lényeges, hanem az a tény, hogy ezek, amennyiben egyáltalán léteztek,  nem nyilvános, hanem titkos beszédek, illetve jegyzőkönyvek voltak. Vagyis az ortodox, polkorrekt, egyedül üdvözítő Hivatalos Történelemkép képviselői sem állították soha, hogy a zsidók elleni népirtás programját az amúgy a saját fajgermán népével való közvetlen viszony látszatát szívesen hangsúlyozó náci rezsim valaha is nyilvános programként hirdette volna!
Sőt, dokumentált tény, hogy a náci rezsimnek minden oka megvolt rá, hogy ezt a programját (mármint a SZELEKTÍV zsidóirtásét, mely a cionistákkal VÉGIG fenntartott gördülékeny együttműködéssel párhuzamosan realizálódott!!!), programja egyéb elemeit többnyire nagy arányban, lelkesen támogató saját népe elől titkolja.

A német nép olyannyira nem követelte spontán utcai tömegtüntetéseken zsidó származású polgártársai, nemzettársai kiirtását, hogy épp ellenkezőleg, előfordult spontán német népi tüntetés a koncentrációs táborba zárt német zsidó rokonok, barátok MELLETT. És ez olyan kellemetlen tény volt a rezsim számára, hogy engedni is kényszerült. (Rosenstraße-i tiltakozás Berlinben) A német érdekeket alapvetően eláruló, "külső" érdekeket kiszolgáló rezsim kezdettől tisztában lehetett vele, hogy a zsidóirtás programjához nemcsakhogy nem számíthat társadalmi tömegtámogatásra, hanem ellenkezőleg, az Endlösung nyilvános felvállalása esetén társadalmi ellenállásra kellene számítania. Ezért a program végig titkos volt és a társadalom egyes elemeit leszámítva, melyek a zsidóirtásban lelkesen működtek együtt, a végrehajtók zömét a náci program zöméhez hasonlóan az állami terror eszközével kellett együttműködésre kényszeríteniük. Ahogy Németországban, úgy Magyarországon és máshol is... Részben külön téma, részben épp mostani témánk, hogy a lelkes együttműködők között akadtak zsidók is...

A zsidó együttműködők három csoportja közül most nem az első kettő az érdekes, vagyis a csőcseléké, mely mindig élvezi, ha aljas lehet, sem pedig az "elitcsőcseléké", melynek nem nagy ár szegény testvéreit feláldozni, hogy a saját bőrét menthesse, vagy akár gazdagodhasson is a népirtók kollaboránsi melójának végzésén. Most itt a harmadik csoport izgalmas, melynek tagjai részben benne voltak a másodikban, vagyis a Zsidótanácsok, a Zsidó Gestapo áruló irányító elitjében is. E harmadik csoport számára ideológia, sőt vallásos meggyőződés parancsolta, hogy részt kell vennie zsidó tömegek, milliók kiirtásában, mert ez hozza el a Zsidó Megváltást, és ennek előfeltételeként, részeként a Túlélő Zsidók "Összegyűjtését" az Igéret Földjén, az újjászülető Izrael államában. Természetesen ez a vallás nem egy az egyben a judaizmus "fősodor ortodoxiája", hanem sokkal inkább a kabbala alapján álló, tulajdonképpen nagyon is "materialista vallás", melyben Isten egy tehetetlen báb, aki helyett a Megváltás Művét a cionistáknak kell emberi kezeikbe venniük... Az viszont egy érdekes és bonyolult kérdés, hogy a judaizmuson belül melyik az igazi "fősodor", mert ez, az eredetileg és egyes rabbik szerint máig eretnek irányzat, melyet többek között Luria Izsák, Sabbatáj Cví és Jacob Frank követői , köztük mára LÁTSZATRA teljesen elvallástalanodott követői képviselnek, sok zsidó szerző szerint már a 19. századra a zsidó társadalom titkos vezérlő elitjévé vált. És épp ez az elit építgeti hosszú évszázadok óta a tömeges zsidóirtás, mint a zsidó Megváltás elkerülhetetlen előfeltétele doktrínáját...

Az Erev Rav, a Hígzsidók, az Idegenszivű Zsidók, a Belső Gojság gyülevésznépe, melynek kiirtása a Messiás eljövetelének legbiztosabb jele

A Múlt és Jövő kiadásában jelent meg magyarul a Magyar zsidó történelem - másképp. Jeruzsálemi antológia. (Budapest-Jeruzsálem, 2008) c. könyv a hazai zsidóság ultraortodox irányzatának témájában. A zárótanulmány szerzője, egyúttal a kötet szerkesztője Michael K. Silber. Az utraortodoxia keletkezése, avagy egy hagyomány kitalálása tanulmánynak már a címe is egész izgalmasan hangzik, hiszen alkalmazza a "Kitalált hagyomány" Eric Hobsbawm által bevezetett koncepcióját, mely számunkra különösen a modern nemzettudatok, köztük a modern magyar nemzettudat és "ősi néphagyomány"  19. századi illuminátus legyártásának feltárásához hasznos. Silber címadását az indokolja, hogy a Hobsbawm kötetében szereplő "ősi skót hagyomány" (Ossziánostól), vagy az ott nem szereplő, de annak mintájára hamisított Kalevala és tudatosan legyártott finn nemzettudat és a mi Benedek Elekünk által hamisított álmagyar álnépmesék esetéhez hasonlóan a modern kor ultraortodox zsidósága, a haredik látszatra középkorinak, vagy még ősibbnek tűnő és általuk is ilyennek hirdetett "hagyománya" szintén egy 19. század második felében legyártott mesterséges konstrukció. A kaftános-szőrmesapkás-feketekalapos stb. hacukákkal együtt, ami a 19. századi ipari dizájnként létrejött "ősi skót klán-tartanok" zsidó megfelelője... (Ahogy a reformkorban az oszmán-török hódítóktól nálunk ragadt díszmagyart is a legújabb franciás szabással készítették a pesti szabók gyakran németajkú kuncsaftjaiknak.) Most azonban még izgalmasabb, hogy a tanulmány a 259-262. oldalon részletesen ismerteti az "erev rav", a zsidó belső ellenség és eszkatologikus célú kiirtása judaista teológiai koncepcióját:

EREV RAV

(...) Az erev rav a bibliai "gyülevész nép", a nem zsidók, akik Izraelhez csatlakoztak az Egyiptomból történt kivonulás idején  (2Móz.12:38). Az erev rav fogalma a kabbalában új értelmezést kapott. A Zóhár, és kiváltképp a Luria-féle kabbala kulcsszerepet tulajdonított nekik a messiási megváltás folyamatában. Az erev rav ma is jelen van a zsidóságban; nem biológiai folytonosság révén, hanem inkább a lélekvándorlásnak köszönhetően. Az erényes zsidók lelkei a szent szefirákban gyökereznek; az erev rav lelkei viszont a tisztátalan szitra ahrában. Metafizikai értelemben nem igazi zsidók. Szó szerint megtestesítik a tisztátalan héjakban rekedt szent szikrák, a gonosszal elegy jó luriai fogalmát.E tűrhetetlen, szentségtelen elegynek a Messiás idejében jön el az utolsó órája. A talmudi mondás, hogy "Dávid fia mindadig nem jön el, amíg a világ akár teljes bűnöségre, akár teljes igazságosságra nem jut" (beSzanhedrin 98a), Jichak Luria szerint azt jelenti, hogy az idők végén nem lehet majd jó és gonosz között bizonytalankodni: egyértelmű választást kell tenni közöttük. A zsidók is két csoportra oszlanak majd ekkor: lesznek köztük teljesen jók, s lesznek egészen gonoszak. De amint a szikrák megváltásának, a jó és gonosz szétválasztásának kozmikus folyamata a beteljesüléshez közeledik, egyre növekedni fog az ellenállás. Az erev rav egy utolsó, elkeseredett rohamra indul, s rövid időre diadalra jut. Ám ez lesz a veszte, mert ekkor megmutatkozik valódi természete, és ez lehetővé teszi a szétválasztás bevégzését. 

Az erev ravnak és kozmikus küldetésének eszméje a 17. és 18. században terjedt el igazán, amikor a Sabtaj Cví hívei és ellenzői előszeretettel sütögették egymásra az erev rav bélyegét. A 19. század első felében a dinovi Cvi Elimeh és más haszid mesterek alkalmazták e fogalmat a maszkilokra. A dinovi rebbe tanítása szerint, akik a külső bölcsességhez vonzódnak, "tudják magukról, hogy nem a mi népünkből valók, hanem a gyülevészből". Untig ismételt kitétellé azonban csak Schlesinger és Lichtenstein műveiben vált az erev rav fogalma. (...) Lichtenstein szavaival: " Amalek magjából, a gyülevész nép aljából valók azok a loazok, akik Izraellel el akarják feledtetni a nevét, meg a nyelvét." (...) Mi a különbség az erev rav és az Egyiptomból kimenő igazi zsidók között? Ezek is, azok is tiszteletben tartották a Tórát, de míg az erev rav elvetette a salem parancsát, Jákob magvát könnyen felismerhette akárki, mint Isten választott népét. "Eljött a nagy megtisztítás (ceruf ha-gadol) ideje, amely a Megváltó eljövetele előtt fog majd bekövetkezni. (...) Eljött az erev rav ideje, amikor a gonosz emberek úgy sarjadnak, akár a fű." (...) "Mesteremtől hallottam - írta Schlesinger, talán apósára utalva -, hogy mielőtt egy erő megsemmisül, növekszik az ereje. A legsötétebb óra például éppen a pirkadat előtti... Ugyanígy a messiási idők beköszöntekor (...) cselekszik majd gonosz ármányaikat az apikoroszok és a szadduceusok." A híveknek össze kell szedniük bátorságukat, hogy elentámadást indítsanak. Ha a Talmud azt mondja: "A messiási idő kezdetén az arcátlan vakmerőség (hucpa) uralkodik", akkor az istenfélőknek össze kell szedniük a "szent bátorságot" (omec di-kdusa), és ugyanúgy, "szent vakmerőséggel" (azut di-kdusa) kell visszavágniuk. Ilyen merészség kell ahhoz, hogy a hiteles és hamis zsidót egybefűző gordiuszi csomót kíméletlenül szétvágja az ember.

Számunkra itt nincs túlzott jelentősége, hogy Silber tanulmánya az erev rav fogalmának a magyarországi 19. század végi ultraortodox zsidó irányzat és gyűlölt ellenségei közötti tipikus torzsalkodás fegyverekénti bevetését tárgyalja. Nála is látjuk (a sabbatájisták és anti-sabbatájisták esetén) és alább is látni fogjuk, hogy ez a koncepció a zsidó belharcokban újra meg újra előkerül az aktuális riválisok ellen, mert annyira közismert és "kézreálló".

A jeruzsálemi Héber Egyetem történésze, Paweł Maciejko: The Mixed Multitude. Jacob Frank and the Frankist Movement, 1755-1816 (A gyülevésznép. Jacob Frank és a frankista mozgalom 1755-1816) című, szintén nagyon fontos témájú könyvének már a címében is az erev rav fogalma a főszereplő, hiszen a "mixed multitude" a héber "erev rav" angol fordítása. Természetesen a sabbatájisták és anti-sabbatájisták után a sabbatájisták gnosztikus nihilista felforgató utódai, a frankisták és ellenfeleik is kölcsönösen egymást nevezték az erev rav ivadékainak...

Maciejko könyve két idézettel indul, a Bibliából és a Zóhárból:

"És elindulának Izráel fiai Rameszeszből Szukhóthba, mintegy hatszáz ezeren gyalog, csupán férfiak a gyermekeken kívül. Sok elegy nép is méne fel velök; juh is, szarvasmarha is, felette sok barom." 

Kiv 12.37-38

(Itt a fordítást a Károli-féle Biblia alapján adom meg, mert nyelve szebb és témánkhoz kifejezőbb, mint a kiherélt, száraz nyelvű, modern katolikus Biblia.)

"Ők azok [a gyülevésznép] akik miatt a világ visszatér a kietlenség és pusztaság állapotába. Ez rejti magában a titkot, hogy miattuk rombolták le a  [jeruzsálemi] Szentélyt és "a föld pedig kietlen és puszta vala" (Ter 1.2), mivel  [a Szentély] a világ közepe és alapzata. De amint eljön a fény, amely a Szent  [Isten] , áldassék a Neve, akkor ők eltöröltetnek a föld színéről és megsemmisíttetnek." 

Zóhár, 1.25b

A könyv Bevezetőjében Maciejko felidézi, hogy Jacob Frank és követői 1759-es lengyelországi, (nem éppen őszinte) kikeresztelkedése nyomán a rabbinikus tekintélyek örömujjongásának kórusából egyedül a haszidizmus alapítója,  Israel Ba'al Shem Tov, ismert névrövidítésével a BeSh"T jajgatása lógott ki, aki azon siránkozott, hogy Frank és szektája is Izrael misztikus testének, a Sekinának egy része volt és lembergi tömeges betérésük által levágatott a Sekina ezen tagja, ami többé már nem tehető jóvá. A  BeSh"T a haszid hagyomány szerint e szörnyű veszteség feletti bánatába halt bele egy évvel később, amit azért érdemes megjegyezni, mert a haszid irányzat alapítóját ezek szerint egyáltalán nem idegenítette el a frankisták gnosztikus antinomianizmusa, rituális törvényszegése, a Tóra szabályait feje tetejére állító hozzáállása. Ez nem apróság, mert egyrészt például a frankisták és az ortodoxia képviselői a lengyel egyházi és világi hatóságok előtt kölcsönösen a vérváddal, rituális gyilkosságokkal vádolták egymást, másrészt több közismert, zsidó és nemzsidó szerző elmélete szerint modern korunk 19-20-21. századi, ma is zajló nihilista kulturális forradalma mögött háttérként a sababtájista-frankista és nem utolsósorban haszid közeg által képviselt kabbalai alapú eretnek zsidó misztika áll. ("A zsidó misztika álruhája: a Modern Kultúra") Ha ugyan nem ez vált az igazi ortodoxiává legkésőbb a 19. században... (Ez utóbbiak természetesen az én megjegyzéseim, ezt nem Maciejko írja!)

150 évvel később Berlinben Shmuel Yosef Agnon, a leendő legnevesebb, idővel irodalmi Nobel-díjas izraeli író a frankistákról írott eszméjében tisztelettudó szabadkozással különvéleményt fogalmazott meg a nagy  BeSh"T-tel szemben:

"Mi csak por vagyunk e szent ember lábai alatt, de merészelünk más vélemányen lenni. Frank és bandája nem Izrael testének egy tagja voltak, hanem egy [kóros] kinövés rajta. Dicsőség és hála doktorainknak, akik időben kivágták, mielőtt meggyökerezett volna a testben!... Frank és csapata kétségkívül annak az idegen csőcseléknek a leszármazottai voltak, mely Izraelre csimpaszkodott az egyiptomi Kivonulás idején, és aztán vele tartott. Ez a tömeg a sivatagban, Izrael Földjén és később a Száműzetésben bemocskolta Izrael tisztaságát és megbecstelenítette annak szentségét. Bárcsak örökre megszabadulnánk tőlük!"

Agnon a BeSh"T' kitérésére adott reakcióját felidézve az erev rav, a "kevert csőcselék", vagy "gyülevésznép" szimbólumára utalt. A koncepció a Héber Bibliában bukkan fel az Exodus elbeszélő történetében (Kiv 12.37-38): "És elindulának Izráel fiai Rameszeszből Szukhóthba, mintegy hatszáz ezeren gyalog, csupán férfiak a gyermekeken kívül. Sok elegy nép [erev rav]  is méne fel velök; juh is, szarvasmarha is, felette sok barom." A zsidó hagyomány az erev rav fogalmát azon idegenek csoportja elnevezéseként interpretálta, akik az Egyiptomból Mózest követve kivonuló izraelitákhoz csatlakoztak. Bár egyes midrások ezt úgy értelmezték, mint utalást "az egyiptomi igazakra, akik együtt ünnepelték Izraellel a Húsvétot", akik a későbbi zsidóságba betérők előfutárai, az írásmagyarázó rabbik többsége a gyülevésznépben a romlás, bűn és belviszály forrását látta: a bálványimádáshoz szokott erev rav csábította az izraelitákat az aranyborjú készítésére és haragította meg Istent a vérfertőzés tilalma eltörlésének követelésével. Ezáltal az erev rav fogalma a Szent Nép legbelső soraiban jelen levő hívatlan idegenek képének kifejezőjévé vált; a gyülevésznép tagjai nem valódi "Ábrahám fiai", hanem az izraeliták közé vegyült egyiptomi csőcselék, mely beszennyezte tisztaságukat, bűnre csábította őket és letérítette őket az igaz útról a pusztaságban. Miattuk tévesztette el a Kivonulás nemzedéke a helyes utat a sivatagban és miattuk nem léphetett Mózes Izrael Földjére. 

A középkorban az ősi midrás által kialakított szimbolizmust átvette és továbbfejlesztette a kabbala, különösen a Zóhár. A Zóhár a bibliai történetbeli helyéről kiragadva egyetemessé tette a midrási képet: a gyülevésznép jelenléte és tevékenysége többé nem korlátozódott a Kivonulás nemzedékére, hanem kiterjedt a teljes emberi történelemre. Az erev rav volt a tisztátalanság, melyet a kígyó Évába fecskendezett; ők voltak Káin leszármazottai ;  a nefilim, "Isten fiai", akik az emberek leányaival szaporodtak, (Ter 6.2-4); a gonoszok, akik túlélték a vízözönt. Ők voltak a démoni fejedelmek, Samael és Lilit ivadékai. Részt vettek Bábel tornya építésében és ők okozták a jeruzsálemi Szentély lerombolását. Vérfertőzők, bálványimádók és boszorkányok voltak. Ők okozták az Isteni Jelenlét bebörtönzését a "héjak" (kelippák) démoni birodalmába és Izrael száműzetését a gojok közé.

A Zóhár felfogásában a gyülevésznép tevékenysége egyáltalán nem korlátozódott a múltra. Épp ellenkezőleg, az erev rav a rombolás örökké jelenlevő tényezőjét képviselte, melynek célja a világ visszajuttatása volt a bibliai "kietlenség és pusztaság" állapotába, az őskáoszba (tohu va-bohu). És megjegyzendő, hogy ez az erő magán a zsidó népen belül volt található. Amint a gyülevésznép a pusztaságban összekeveredett az izraelitákkal, utódai külsőre megkülönböztethetetlenné váltak a többi zsidótól és minden nemzedékben jelen volt: a Zóhár saját szélesebb lélekvándorlás-mitológiájával összhangban a jelenkori zsidó bűnösöket olyan zsidóknak tartotta, akik "lelkeinek gyökerei" az erev ravból származtak.

Így a gyülevésznép toposza a legfőbb belső ellenség megtestesítőjévé vált, mely nem azonos Izrael goj gyűlölőivel. Mint Yitzhak Baer bemutatta, ezt a motívumot már eredeti zóhári környezetében is felhasználták egy nagyerejű társadalomkritikai eszközként a korabeli zsidó elit ellen, melyről azt mondták, hogy elnyomja a hittudósokat és kizsákmányolja a szegényeket. A rabbik és parnasok (világi vezetők), akik "a Tórát nem önmagáért tanulmányozták", "nem Isten dicsőségére építettek zsinagógákat, hanem a sajátjukéra", és "Izrael hamis pásztoraivá" váltak, nyilvánvalóan nem "Izrael igazi fiai" voltak, hanem az egyiptomi potyautasok leszármazottai, akik Mózeshez csatlakoztak. Így hát a gazdag, nagyhatalmú, materialista rabbikat és világi vezetőket szembeállították a vagyontalan és rang nélküli szent spiritualistákkal, akik magasztalták az Istennek tetsző szegénységet. A kabbalisták szemében csak az utóbbiak képezték Izrael igazi gyülekezetét. 

Miután tehát hiába is keresnénk zsidó tömegek kiirtásának sokévszázados, rutinná vált teológiai, eszkatologikus jelentőségű programját a német, magyar, lengyel, orosz, stb. népi, nemzeti hagyományokban (akár az igazikban, akár a modern korban kitaláltakban) , vagy az Európa kulturális-spirituális identitását a Reneszánszig és Reformációig döntően, a Holokauszt koráig pedig már roncsoltan, de még mindig hatásosan meghatározó kereszténység tanításában, végül mégis megtaláltuk, méghozzá ott, ahol pont nekünk túl nagy meglepetést nem okozott... E blogon más irányból indulva már több bejegyzésben terítékre került, hogy Hitler egy cionista báb volt, rezsimje a cionisták érdekét szolgáló bábrezsim, hogy a Holokausztnak judaista vallási alapjai vannak, és hogy a nácik zsidóirtó programját zsidók tömege, köztük magas fokon beavatott cionista zsidó vezetők sora szolgálta ki lelkes kollaborációval.

Érdemes még felidézni két korábban már tárgyalt, ideillő elemet, melyeknél akkor nem merült fel az "erev rav" fogalma, mely az egyik fő judaista teológiai alátámasztást nyújtja ahhoz, hogy zsidók a Megváltást zsidó tömegek halálától várják, de tökéletesen egybevágnak vele. A "Kiddush Hashem - a Holokuszt zsidó receptje - II.rész - A vallási háttér" c. bejegyzésben idéztem Ben Zion Vacholder rabbi és történész tanulmányából, hogy Jacob Frank épp a magyar híveihez írt, a titkosítás érdekében csak a beavatottaknak érthető zóhári nyelvezetet használó "Vörös Levélben" fejtette ki, hogy a Megváltásnak előfeltétele a tömeges zsidóirtás:

"...a levél általános üzenete így összegezhető: - Frank megjósolja a zsidók eljövendő mészárlását Európa minden nagyobb és kisebb országában az apokalipszis részeként."

Számomra nem kérdéses, hogy ez Frank és a tágabb gnosztikus(gonosztikus) kabbalista irányzat részére, melynek képviselői saját kezeikbe szeretik venni a "Megváltást" és ennek érdekében "történelmet gyártanak" (manipulálnak), a fenti eszkatologikus célú tömeges zsidóirtás nem jóslat, hanem forgatókönyv volt! Ugyanezen bejegyzésben idéztem a hírhedt Yosef Ovadia rabbi kijelentését, melyben egy az egyben felismerhetjük az erev rav fogalmának a Holokauszt áldozataira alkalmazását:

"A Holokauszt hatmillió áldozata bűnösök lelkének reinkarnációja volt, olyan embereké, akik megsértették a törvényt és mindenféle olyat tettek, amit nem szabad tenni. Ők azért születtek újjá, hogy vezekeljenek."

Ha a hír igaz, és a fentiek alapján nagyon is logikusan lehet az, Ovadia még a kabbalista messianisztikus cionizmus perverz nézőpontjából automatikusan következő gyakorlati lépést is elismerte:

"Hitler egy küldött volt, akinek Isten munkáját kellett elvégeznie, mielőtt eljön a Messiás."

Az ideológiák nem teremnek a semmiből: A németországi, Németországot "hátaslónak", illetve az élősködéssel elpusztítandó gazdaállatnak használó náci rezsim ideológiája és azon belül a tömeges (de nem mindenkire kiterjedő, a cionistáknak királyi menekülőutat nyújtó!) zsidóirtási programja egy ősi hagyomány évszázadok során bevésődött alapelemére támaszkodhatott. Az erev rav koncepciója olyan közismert e hagyomány hittudósai számára, hogy azok nyilván hirtelen felébresztve is kívülről fújják: a zsidó Belső Ellenség megsemmisítése a Messiás eljövetelének előfeltétele, illetve KIPROVOKÁLÓJA. Ez a hagyomány a misztikus judaizmus hagyománya... Nem meglepő, hogy a vallási érzületüket a történelmet a megváltás eszközének hirdető kabbala tanítása alapján világi, politikai térbe átvitt, de ettől még maximálisan messianisztikus cionizmus képviselői az erev rav, a Belső Gojok képviselőit a nemcionista zsidóság tömegeiben, egyrészt a nemzetileg asszimilált, németté, magyarrá, lengyellé vált neológokban, másrészt a cionizmusból szintén nem kérő, a Megváltást Isten művének meghagyni akaró ortodoxokban látták. Nekik szerveztek Holokausztot.

1 Az Illuminátusok

Adam Weishaupt Németországban született 1748. február 6-án. Egy ideig a jezsuita rend tagjaként tevékenykedett, és már 24 évesen a szervezet ingoldstadti egyetemén a templomi törvények (kánonjog) tanának professzora volt. Ezért nézeteit nem lehet megérteni jezsuita múltja nélkül, hiszen a jezsuiták alkották a római katolikus egyház egyik legtekintélyesebb szerzetesrendjét, amelyet 1541-ben Loyolai Ignác alapított, és ő lett a rend első nagymestere is. A jezsuita rend központja a Vatikánban volt, ahol a mindenkori pápák a legfontosabb feladatokat bízták rájuk. Mai szóval élve, ők voltak a katolikus egyház titkos ügynökei és elit kommandósai. Számos ország kérésére a pápa feloszlatta őket, de hamarosan újraszerveződtek. A jezsuita rend felelős az 1572-ben végrehajtott Szent Bertalan-éjszaka vérengzéséért, amelynek során mintegy százezer hugenotta protestáns vesztette az életét.
Adam Weishaupt tehát jó kiképzésben részesült, ugyanakkor fiatal korától erős vonzódása volt az okkultizmus felé is. Miután kilépett a rendből, a luciferi összeesküvés híve lett, majd 1776. május 1-jén ő alapította azt a titkos mozgalmat, amit Illuminátus Rend-nek nevezett el. Weishaupt ebben a rendben a Spartacus kódnevet viselte. A rend szervezeti felépítését szigorú alá- és fölérendeltség szerint alakította ki, így voltak noviciátusok, minerválok, és alacsonyabb fokú Illuminátusok. Mindez hasonló volt a szabadkőműveseknél ismeretes fokozatokhoz. A harmadik lépcső a misztérium-osztály volt, amely két fokozatból: a papokból és a régensekből állt. Végül pedig volt egy király, akit Illuminatus Rex-nek hívtak. Maga az illuminátus ("megvilágosodottak") elnevezés Luciferhez fűződik, aki szerintük ma is a fény (minden igazság) hordozója (Ézs. 14:12). A rend tehát Sátánt követi, okkultista nézeteiket a Kabbalából és a babilóniai miszticizmusból merítik.
Az Adam Weishaupt által lefektetett fő alaptételek a következők:
1. A monarchiák és a hagyományos kormányzatok eltörlése
2. A magántulajdon és az öröklés megszüntetése
3. A hazafiság és a nacionalizmus eltörlése
4. A házasság intézményének és a családnak a felszámolása, a gyermekek közösségi [állami] nevelése
5. Minden vallás megszüntetése
6. Egy központi világkormány létrehozása
A logika azt diktálta, hogy először a szabadkőműves páholyokba épüljenek be, hiszen azok már egy jól kidolgozott és szervezett hálózattal rendelkeztek. Még rítusaik is hasonlóak voltak. Ráadásul a szabadkőművesek számos államfőt, gondolkodót, írót és különböző kormányzati tisztviselőt tudtak maguk között, s ez megkönnyítette az illuminátus ügynökök dolgát. Ennek a szervezetnek a belső "átvételével" már hatékonyabban tudták végrehajtani a "Novus Ordo Seclorum," vagyis az Új Világrend megvalósításához szükséges stratégiát.
Különösen fontos az a tanácskozás, amelyre 1782-ben Wilhelmsbad-ban került sor, ugyanis itt lépett hivatalos szövetségre a Rothschildok által megszervezett nemzetközi pénzhatalom az Illuminátus Renddel, illetve a már általuk kontrollált szabadkőművességgel. A nagy frankfurti bankárok által finanszírozott illuminátusoknak sikerült az akkori Európa szellemi és politikai elitjének több további kiemelkedő személyiségét megnyerniük, így a mozgalom hamarosan elterjedt Olaszországban, Spanyolországban és Svédországban, valamint Amerikában is számos követőre talált. Az Egyesült Államok vezetésében hamarosan fontos szerephez jutottak a rend tagjai, és a mai napig mélyen be vannak épülve a kormányzatba.
A Wilhelmsbad-ban megszerveződött összeesküvés a Francia Forradalom előkészítésével és levezetésével kezdte meg a "régi rend" felszámolását. Ez egyféle főpróba volt a későbbi forradalmak levezetéséhez. Cselszövésükre azonban egy véletlen folytán utólagosan fény derült, és az illuminátusok 1785 után formálisan be lettek tiltva Bajorországban, ahol szervezeteiket felszámolták. Weishaupt a gotha-i fejedelemhez menekült, és Gothában is halt meg 1830-ban.
A tizenhárom téglasorból álló befejezetlen piramis a mindent-látó szemmel és a csúcskővel az illuminátusok szimbóluma. E szimbólum pontos jelentéseire a 2012 – Sátán apokalipszise című írásunk ad részletes magyarázatot.
Az elmúlt 300 évben az illuminátusok tagságát a világ leggazdagabb és legbefolyásosabb családjai tették ki. A illuminátus rend nemzetközi bankárai pénzelték a nagy háborúk mindkét oldalát, ami gyengítette a nemzeteket, és tovább gazdagította a bankok vagyonát. A nemzetközi pénzintézményeken kívül ők irányítják a törvényhozást, a médiát és az oktatást.
Cion Bölcsei 1.8 A politikának nincs semmi köze az erkölcshöz. Az az uralkodó, akit az erkölcs vezérel, nem jó államférfi, és ezért bizonytalan a maga trónján. Annak, aki uralkodni akar, egyaránt igénybe kell vennie a cselvetést és megtévesztést. A nagy nemzeti erények, mint a nyíltság és becsületesség - bűnök a politikában, mert hatásosabban és biztosabban döntik le trónjaikról az uralkodókat, mint a leghatalmasabb ellenség. Az ilyen erények hadd legyenek a gójok királyságainak tulajdonságai, bennünket azonban semmiképpen sem szabad, hogy vezéreljenek.
A jelenkori illuminátusok a világállam mielőbbi létrehozása érdekében már átvették a világ pénzrendszerének teljes irányítását az általuk létrehozott központi bankok segítségével. Folyamatban van a világ energiaellátásának teljes ellenőrzése, az államok saját fegyveres erejének felszámolása is. Miközben a nemzeti hadseregek általános és teljes leszerelését végzik, egy olyan nemzetközi, vagy globális haderő létrehozását sürgetik, amely kizárólag az illuminátus háttérhatalom által vezetett világkormány hadereje lenne.
A kommunizmust és a proletárdiktatúrát szintén az illuminátusok alkották meg, amire ugyancsak egy külön írásban  térünk bővebben ki (lásd a Marx és az illuminátusokcímű írást).




2.2 A Rothschildok és a pénz szeretete
A Rothschild dinasztia kialakulásának és felemelkedésének történetével számos könnyen elérhető írás és tanulmány foglalkozik, így itt nem megyünk bele az aprólékos részletekbe. Az alábbi rövid, tömör és releváns összefoglaló Endrey Antal: A disznófejű nagyúr című írásából származó kivonat:
A zsidók gazdasági és társadalmi felemelkedésének úgyszólván egyetlen számottevő útja a kora középkortól fogva a pénz forgalmazása: különböző pénznemek átváltása és a pénz uzsorakamatra való kihelyezése volt. Ez volt a zsidóság hagyományos specialitása a keresztény társadalmi és gazdasági rendben, melyben éltek, ennek a feladatnak ellátásáért tűrték meg őket, és ez volt jólétük és olykor üldöztetésük forrása is.
Ilyen közepesen tehetős pénzváltó családba született Meyer Amschel Rothschild a Majna-parti Frankfurtban az Úr 1743. esztendejében. Az ő zseniális, maga és nemzetsége számára elképzelhetetlen vagyont és hatalmat teremtő meglátása volt az, hogy nem kisembereket kell uzsorakamatokkal szipolyozni, hanem uralkodók és államkincstárak hitelezőjévé kell válni, és akkor majd azok fogják a kisemberekből kisajtolni a kifogyhatatlan pénzáradatokat, melyek a soha ki nem fizetett és lehetőleg ki sem fizethető kölcsönök folyományaként a hitelező bankárok pénzeszsákjaiba vég nélkül ömlenek.
Ez volt Meyer Amschel Rothschild brilliáns "találmánya", magának és utódainak és a velük szövetkezőknek soha nem látott vagyon és hatalom, az emberiség millióinak pedig pokolbéli átok és rákfenénél borzalmasabb pusztulás
Mindez pedig nem csupán a meggazdagodás telhetetlen vágyából fakadt, ennek mélyebb rugói voltak: az egész emberiség fölötti uralom megszerzése, amint a próféták megírták, és ehhez a mindenható pénz is csak eszköz volt.
(A Rothschild-házra nézve általában lásd Corti, Count Egon Caesar, "The Rise of the House of Rothschild", Western Islands, 1972; Nicolov, Nicola M., "The World Conspiracy, Portland, USA, 1990.")
A vörös szín a kazár, vagy edomita (Edom jelentése vörös) zsidók szimbóluma volt, és a Rothschildok vörös pajzsát egy hatágú csillag is ékesítette. A hatágú csillag nem Dávid címere, mint inkább egy ősi okkultista szimbólum, ami egyben a kabbalizmus egyik legfőbb szimbóluma is. Nem véletlenül, Meyert nagyon érdekelte a kabbalista szám-misztika, s ezáltal ifjú korától kezdve vonzódott az okkultizmushoz. A címert csupán azért nevezték el Dávid pajzsának (címerének), hogy elfedjék okkult jelentőségét, és bibliai legitimitást adjanak ennek a sátáni jelképnek.
A Rothschildok üzleti manővereinek és politikai összefonódásainak szintén részletes irodalma van, itt csupán egy rövid és tömör összefoglalót kívánunk adni.
Tény, hogy kevesebb, mint száz év elteltével a világ vagyonának nagy részét ez a család birtokolta, ami sajátos filozófiájuknak, leleményességüknek és Sátán aktív közreműködésének volt köszönhető.
De ő [Amschel] volt az első, aki a mindenható pénzt politikai manőverekre használta fel, a politikát pedig a pénz halmozására, és mindkettőben teljesen gátlástalan volt. Neki egyedül a pénz volt fontos, és az általa megszerezhető hatalom.
Meyer Amschel Rothschild telhetetlenségét és ambícióját tehát nem lehet alábecsülni, amit ez az általa kijelentett és sokszor felidézett mondat is bizonyít: "Helyezzék kezembe a nemzet pénzének irányítását, és nem törődöm azzal, hogy kik írják [az adott nemzetnek] a törvényeit."
Nem korlátozta magát egyetlen országra, célja az egész világ pénzintézményeinek irányítása volt, amit hosszútávon, utódai által kívánt megvalósítani. Öt fiát ezért stratégiai pontossággal helyezte el Európa legfontosabb fővárosaiban. Legidősebb fia, Anselm Frankfurtban maradt, második fia, Salomon pedig Bécsbe települt, ahol monopolizálta a bankrendszert, kiütve a versenyből az öt meglevő, helyi zsidó családok tulajdonában lévő bankot.
Jól láthatóan nem vesztegették idejüket a politikával és szavazatok megszerzésével, hanem a nemzet pénze fölötti kontroll megszerzésével és politikai intrikák hosszú sorával érték el céljaikat. Nathan Angliába települt, először a textil- és a ruhafesték-iparban tett szert nagyobb profitra, s üzleti tevékenységei miatt sok gyűlölője volt. Később megalapította a Rothschild bank londoni ágazatát. A negyedik fiú, Karl, Nápolyba költözött, ahol az Alta Vendita nevű okkultista csoport vezetője lett. Karl volt az egyik szerzője annak az 1818-ban megírt titkos Alta Vendita dokumentumnak is ("Maradandó utasítások, vagy gyakorlati szabályzatok a Szabadkőművesek legmagasabb fokozatú fejeinek"), amelyet szerteküldtek a szabadkőműves székhelyekre. Végül a legfiatalabb fiú, James, Párizsban alapította meg a Rothschild Ház ottani fiókját.
A The Masonic reference book 10,000 Famous Freemasons (4. köt. 74. old.) azt mutatja, hogy Amschel két másik fia, James és Nathan szintén szabadkőművesek voltak. James a párizsi Skót Rítusú Szabadkőműves páholy 33.-ik fokozatú nagymestere volt, Nathan pedig a londoni Emulációk Páholyának tagja.
A család életfilozófiája a pénz általi világdominancia volt, amiről a már idézett és elhíresült Rothschild jelmondat tesz tanúbizonyságot.
Nathan egy hasonló kijelentése azt mutatja, hogy a család filozófiája valóban a pénz hatalma általi háttéruralom megszerzése volt: "Nem törődöm azzal, hogy ki ül Anglia trónján, uralva a birodalmat, amely fölött sosem száll alá a nap. Az ember, aki kezében tartja Britannia pénzkészleteit, kontrollálja a Brit birodalmat, és én vagyok az, aki kontrollálom a brit pénzkészleteket."
A XX. században a Federal Reserve System létrehozásával az USA pénzkiadása is nemzetközi bankárok irányítása alá került, a Rothschild ház fiókjaként nyilvántartott Kuhn, Loeb & Co. intrikái által. A Kuhn, Loeb & Co. elnöke az a Rothschildok által képzett és Amerikába áttelepített Jacob Schiff volt, aki egymillió dollárral támogatta Lenint és a bolsevik forradalmat.
Mindez azért fontos, mert a pénz és az azzal megszerzett hatalom szeretete határozottan a gonosztól származik:
1Timóteus 6:10 Mert az összes gonosz dolgok gyökere a pénz szeretete.
Krisztus maga is figyelmeztetett a pénz szeretetének veszélyeire (Máté 6:24; Luk. 16:13-14), az apostoli tanítás szerint pedig a pénzsóvárság az utolsó idők gonoszsággal teli emberének jellemvonása (2 Tim. 3:2), amitől a hívőknek tartózkodni kell. Végül pedig a pénzsóvárság a hamis tanítók egyik azonosító jegye, hiszen Péter kijelenti, hogy a hívőt nem vezethetik az anyagi javak megszerzésének alantas vágyai (1Péter 5:2).
A farizeusok ellenben nagyon is szerették a pénzt (Luk. 16:13-14), nem véletlen, hogy éppen ők voltak azok, akik felváltották az Isten parancsolatait a maguk emberi parancsolataival. A farizeusi hagyományokat tovább vivő rabbinikus judaizmus megőrizte ezt a rendkívül anyagias, sikerorientált felfogást.
Az még némileg érthető is lenne, hogy a világi hatalmakat meg lehet "fogni" a pénzzel, de az már nehezebben fogható fel, hogy miképpen adta el magát ennek a kereszténység számos ágazata, beleértve a Katolikus Egyházat is?
A XIX. század elején még a pápa is a Rothschildokhoz fordult kölcsönért. A Rothschildok nagyon kedvesek voltak a pápához, olyannyira, hogy a tárgyaló Rothschild még a pápa kezét is megcsókolta. Egy jelenlévő újságíró gúnyosan meg is jegyezte: "Rothschild megcsókolta a pápa kezét, végre helyreállt a rend." Ez a megállapítás azonban eléggé tévesnek bizonyul a Példabeszédek 22:7 fényében, s idővel a vatikáni vagyon nagy része a Rothschildok kezére lett bízva. Még a The Jewish Encyclopedia is elismeri és megemlíti:
"Valamelyest furcsa eredményre jutott az kísérlet, hogy a katolikus pénzintézmények a Rothschildok konkurrensei legyenek, hiszen jelenleg (1905) ez utóbbiak kezelik a pápai vagyonokat." (The Jewish Encyclopedia, 2. köt. 497. old.)
A Rothschildok 1823-tól teljes egészében átvették a katolikus egyház pénzügyeinek kezelését. A katolikus egyház jelentős méretű bank-, és szerteágazó pénzintézményei a mai napig összefonódnak a Rothschild és a nemzetközi bankrendszerek egészével. Sokat fordult a világ azóta, hogy a megtért adószedő Krisztus követője lett, manapság már inkább a "krisztusiak" követik az "adószedőket" és pénzváltókat, az egyértelmű bibliai figyelmeztetések ellenére:
Jakab 5:1-6 1 Rajta, gazdagok, jajveszékelve sírjatok a rátok törő nyomorúság miatt! 2 Vagyonotok oda, ruhátokat megette a moly. 3 Aranyatokat és ezüstötöket belepte a rozsda, és ez a rozsda tanúul szolgál ellenetek, és megemészti testeteket, mint a tűz. Vagyonotokat gyarapítottátok még az utolsó napokban is. 4 Nos, a bér, amelyet a földeteket learató munkásoktól levontatok, felkiált, és az aratók szava felhatolt a Seregek Urának fülébe. 5 Bőségben éltetek a földön és tobzódtatok, hizlaltátok szíveteket a leölés napjára. 6 Az igazat elítéltétek, megöltétek, s ő nem tanúsított ellenállást.
Rabbi Marvin Antelman a To Eliminate the Opiate című munkájában az alábbiakban tömören összefoglalt tényeket közli: a Rothschild dinasztia megalapítója vette rá Weishauptot a frankista tanok és taktikák átvételére. Ennek fejében ő finanszírozta az illuminátusokat a frankista tervek végrehajtásának érdekében. Az összeesküvés fő célja a világ vallásainak és a magántulajdonnak az eltörlése volt. Ezen túl pedig kidolgozták azt az okkultista szellemiségű politikai cionizmust, amelynek létrehozása egy fontos mérföldkő lesz a világkormány eljöveteléhez vezető úton, s egyben elősegíti az általuk várt (ál)messiás uralmának megszilárdulását is. A kommunizmust végeredményben a bankárok és a banktőke hozták létre, és mindig is a háttérben lévő hatalom irányította. Az államosítás, bár primitív, de a legegyszerűbb módja a nemzetek vagyona megszerzésének. A gazdag nyugati demokráciák esetében más eszközök lettek bevetve, itt ugyanis a pénzintézmények fölötti uralmat az olyan jegybankok létrehozatalával valósították meg, mint az USA Federal Reserve rendszere.

3. Az ördögi háromság – a Sátán zsinagógája lázas munkába kezd

A Szentírás leírása szerint az Atya és Krisztus állandóan munkában állnak (Ján. 5:17), s teszik ezt egy bizonyos cél érdekében. Ez a munka röviden vázolva abból áll, hogy a világmindenséget Isten országlása alá vonják, és a bűn által elbukott emberiséget helyreállítsák, vagyis megmentsék az üdvösségre, mert: Isten "sok fiat kíván a dicsőséges örök életre vezetni" (Héb. 7:2). Amikor Krisztus eljött, azért jött, hogy bevégezze az Atya által rábízott munkát (Ján. 4:34, 5:36, 9:4, 14:10), majd híveinek is kiadta a maguk munkáját(v.ö. pl. Luk. 19:13), az evangélium hirdetését, a bűnök legyőzését, az Isten országához méltó szent élet megélését stb. Röviden, Isten, Krisztus és az igaz hívők egy cél érdekében dolgoznak, egy szellemben és egy akaratban. Krisztus az elvégzett munkája után méltóvá vált ahhoz, hogy átvegye a föld fölötti uralmat, s e bolygó Hajnalcsillagává (uralkodójává) legyen a második eljövetelekor, amikor kiveti e világ istenét (Kor. 4:4), Sátánt a föld fölötti uralmából. Azok, akik e korban követik Őt, legyőzik Sátánt, a kísértéseket és a test húzását, és Krisztussal együtt uralkodnak majd a Millennium idején, amikor az eljövendő emberiség érdekében végzik tovább munkájukat.
Ám kevesen fogják fel azt, hogy minden Isten-ellenes lázadás fejedelme, Sátán, szintén egy nagy és céltudatos munkát végez. A lázadása óta Isten céljai ellen dolgozik, létérdeke, hogy megtartsa pozícióját, sőt, magát Isten trónjára szeretné ültetni. Nem véletlenül kívánja minden erejével és hatalmával meggátolni Istennek és az Ő népének munkáját. Más szóval, Sátán is dolgozik a maga érdekében, elsősorban a saját célja érdekében, hogy megakadályozza Isten népének munkáját, és a maga győzelmét érvényesítse. Ez egy elkeseredetten ádáz küzdelem, hiszen a veszteség mindkét fél számára az örök halált jelenti.
Ahogy Isten, úgy Sátán sem dolgozik egyedül. Mondhatjuk azt is, hogy mindkét fél bevonja a munkába a maga híveit, követőit. Ennek megfelelően az ördög a bukott angyalai és démonai mellett felhasználja azokat az embereket is, akik azonosulnak az ő szellemiségével, s akik imádják őt, akik az ő ivadékai, vagyis az ördög fiai (1Móz. 3:15; Ján.8:44). Ezeknek a megátalkodott embereknek megvan a maguk hierarchiája, amelynek legmagasabb szintű szervezeti tömörülését bibliai szóval élve a Sátán zsinagógájának nevezzük (Jel. 2:9;3:9). Az ő jutalmuk az evilági dicsőség, a hatalom, a hírnév és gazdagság, a velejáró fényűző élet, no és a leggonoszabb vágyak kielégítésének szinte korlátlan lehetősége. A kárhozat megátalkodott fiainak uralmi elitje az antiegyház funkcióját tölti be. Ők atyjuknak a kipróbált és jól bevált eszközeit használják, ami a megtévesztés, az igazság meghamisítása, a bűnbe húzás és a kegyetlen, horrorisztikus erőszak. Sátán munkája szintén szervezett munka, egy diabolikus romboló munka. Ügynökei beépülnek, majd átveszik azoknak az intézményeknek a irányítását, amelyek feladata a normális társadalmi élet feltételeinek biztosítása lenne, majd ezeket az intézményeket a maguk céljainak érdekében használják fel. A jót rossznak nyilvánítják, a rosszat pedig jónak, s jaj annak, aki szót emel ez ellen. Az igaz Isten imádatát hamis vallások sorával, az okkultizmus terjesztésével, esetleg ateizmussal váltják fel, hogy az Isten törvényein alapuló igazságos kormányzati rendszernek esélye sem legyen fennmaradni, és a fizikai élethez nélkülözhetetlen gazdasági rendszert megfelelően alkalmazni. A politikai, a gazdasági és a kulturális élet vezetését megragadva aztán egyre közelebb hozzák uruk megálmodott világát.
Ennek az ördögi munkának három fő aspektusa van, a maga "specialistáival": a Sátánt istenítő okkultizmus (egyféle sátáni papság); a politikai és gazdasági aknamunkát végző illuminátusok és altársaságaik (uralmi struktúra); valamint a pénz- és a bankvilág (uzsora hitel) mesterei. Ez ennek a rendszernek (a Sátán zsinagógájának) az egymást kiegészítő és egymással összefonódó "szentségtelen háromsága".
Frank Jákob közeli viszonyban volt a Rothschildokkal és az illuminátus renddel, aminek számunkra óriási jelentősége van. Ebből a kapcsolatból jött létre ugyanis ez sátáni háromság, ahol az illuminátusok titkos, világmegdöntő politikai ambíciói találkoztak Frank okkultista, önistenítő és önmegváltó elméleteivel, amelyek sikerét a Rothschildok és hasonszőrű bankárok hihetetlen anyagi forrásai tették lehetővé. Ez a sátáni háromság egy háttérben működő világhatalommá lett, amelynek trónjára az általuk várt következő "istenember", az antikrisztus fog ülni.
Mennyire lehet a véletlen műve az, hogy egy időben és egy geográfiai lokációhoz köthetően három olyan rendkívül fontos esemény történt, amely megváltoztatta a világot? Nem sokkal a "felvilágosodást" követően, e nagy történelmi fordulat árnyékában három olyan esemény történt, amelyek aztán meghatározták ennek az új korszaknak a további irányvonalát.
Hogy mi volt ez a három esemény?
1. Jacob Frank feléleszti a kabbalizmust, vallássá teszi a nihilizmust, és Európa szívébe telepíti át az okkultista, de  politikai ambíciókat is tápláló dönmeh filozófiát. A frankisták beépülnek a keresztény felekezetekbe, s az aknamunka eredményeként a bűn nem csak tolerálhatóvá válik, de gyakran erénnyé. Gomba módra szaporodnak az új teológia friss termékei. A mesterséges "karizmatikus" megnyilvánulások és a cionizmus felé elhajló felekezetek dogmatikája utat nyit a valós krisztusi tanok elvetésének és az antikrisztusi eszmék befogadásának. Egyre aktívabbá válik a törvénytiprás titkos munkája (2Tessz. 2:7).(lásd még A modern kereszténység tévtanításai című írást).
2. A Rothschild ház létrehoz egy olyan uzsorakamatra épülő bank- és hitelrendszert, ami aránylag rövid idő alatt  szisztematikusan eladósítja a nemzeteket, majd a felhalmozott tőkével a teljes gazdasági kiszolgáltatottság állapotába sodorja őket. A bankok hatalma meghaladja a kormányzatokét, amelyek így a bankok érdekeit nézik, nem a nemzetét. A világ javainak kisajátítása azon célból történik, hogy azt majd királyuknak, az antikrisztusnak a kezébe adják, aki újra elosztja azt, és létrehoz egy rövid életű gazdasági aranykorszakot. Legalábbis azoknak, akik felveszik annak a rendszernek a bélyegét, a kárhozat pecsétjét.
3. Adam Weishaupt pedig létrehozza az Illuminátus rendet, a maga világmegdöntő programjával. Az illuminátusok gyorsan beépülnek a szabadkőműves páholyokba, majd e szervezet vezetőségi vonalának eltérítésével szinte korlátlan politikai hatalomra tesznek szert.
Lényegében e három elem, vagy irányzat egyeztetett 1782-ben Wilhelmsbad-ban. A titkos társaság, mint már említettük, a Nagy Francia Forradalommal debütál, ami a sátáni rend modern programjának első nagy próbája volt. Céljaik és eszközeik is ekkor váltak először igazán nyilvánvalóvá: a vallás eltörlése, a politikai vagy ideológiai átnevelés, és az emberiség megfélemlítése a legkegyetlenebb szisztematikus népirtások által. Az azóta lezajlott történelem a bizonyíték arra, hogy ez a program egyre nagyobb szinten válik valóra, illetve egyre erőteljesebben nyilvánul meg. Hamarosan eljön annak az ideje, hogy akik szavukat merik emelni az új világrend ellen, a világtársadalom ellenségeinek lesznek kikiáltva. Az eljövendő "tisztító munka" eredményeként milliók pusztulnak majd el a kimondhatatlan terrorban. Az üldözés elől csak azok menekülnek meg, akik alávetik magukat az új sátáni világrendnek. "Ez a megpróbáltatás órája, ami eljön az egész földre" (Jel. 3:10).
Milyen jelenségeket tarthatunk Sátán zsinagógája eddigi diadalainak? Az erkölcs, a vallás, de még az alapvető emberi értékek is már ki lettek szorítva a közéletből. Az aknamunka felüti fejét a kereszténységen belül is: egyre-másra alakulnak meg az anyagi és evilági jólétre koncentráló "karizmatikus" mozgalmak, amelyek teológiailag a politikai cionizmust kiszolgáló lakájfelekezetekké válnak. Amennyiben a szellemi megtévesztés nem jár teljes sikerrel, akkor színre lép a gazdasági nyomás, az emberek megélhetésének ellehetetlenítése. Végül pedig, ahol sem az elhitetés, sem a gazdasági nyomás nem jut eredményre, ott végső megoldásként még kéznél van a karhatalmak általi brutális fizikai erőszak eszköze.
Ez a hármas megosztás egyben Sátán működési elvét is tükrözi, s e három sátáni üzemmódot a Szentírás vázolja elénk. Sátán jelentése ellenség, ellenfél, aki ennek a világnak az ura (Ján 12:31), sőt, istene (2Kor. 4:4). A Szentírás azonban alkalmanként még további jelzőkkel is utal erre a lényre, ezek: a kígyó, az ördög és a sárkány (Jel. 12:9). Mi a jelentősége ezeknek a megnevezéseknek? Ez a három megnevezés lényegében Sátán különböző operációs módszereire, azaz működési elveire utal, amelyek által kezében tartja az egész világot. Ha megfelelő módon és sikeresen ellen akarunk állni a nagy ellenfélnek, akkor ajánlatos tisztában lennünk a módszereivel.
Amikor Sátán a kígyó módozatban dolgozik, akkor a csábítást, a megtévesztést, vagyis az elhitetést alkalmazza. Ez az első lépés ahhoz, hogy bűnbe vezesse áldozatait. Ha a bűn által neki szolgálunk, ő válik urunkká. Ezt tette Évával is az Édenkertben, ahol kígyóként jelent meg, és elhitette vele, hogy Isten nem mondott neki igazat a tiltott fa gyümölcsének fogyasztásával és halandóságukkal kapcsolatban (1Móz. 3:1-6). Sátánnak vannak "ivadékai" (1Móz. 3:15), ők azok, akik szívükben neki szolgálnak, egyetértenek szellemiségével és tudatosan követik, s együttesen ők teszik ki a "Sátán zsinagógáját". A vallásokba azért épülnek be, hogy a hamis dogmatikák és gyakorlatok által az igaz Isten követőit a valóságban Sátán követőivé tegyék (mint pl. a modern frankisták).
Amikor Sátán az ördög módozatban működik, akkor megkísérti az embert. Ezzel a módszerrel a vágyaira hatva húzza be a bűnbe, majd az elkövetett bűnök után azon nyomban meg is vádolja az elkövetőt Isten előtt. Nem véletlen a bibliai szóhasználat Krisztus megkísértésének leírásakor:
Máté 4:1 Akkor a Szellem elvezette Jézust a pusztába, hogy megkísértse az ördög.
Sátán egymás után háromszor próbálkozott Jézus megkísértésével, ennek leírásában mindhárom alkalommal vagy ördögként, vagy kísértőként van megemlítve (Mát. 4:3-11).Amikor majd a világgazdaság egészében az antikrisztus kezébe kerül (a Rothschildok és egyéb bankárok révén), akkor a mindennapos, létért és megélhetésért folyatott küzdelem is kísértéssé válik! A család és az önfenntartás ösztöneire hatva Sátán megígéri mindazt, amit világa produkálni képes számunkra, de a tét az örök élet vagy örök halál: vagy megalkuszunk és felvesszük a bélyegét, vagy talán éhen halunk. Elképzelhetjük, milyen fokú szellemi próba elé állítja ez a szenvedő hívőket.
Amikor Sátán a sárkány üzemmódban működik, akkor kegyetlen erőszakot alkalmaz, és a kezébe adott éppen aktuális, bestiális földi hatalom fegyveres erői által kívánja megvalósítani akaratát. A mennyben angyalait viszi támadásba, a földön pedig az általa uralt emberi hatalmak katonai és karhatalmi ereje által harcol Isten terve és népe ellen. Nem véletlenül a sárkány az, aki erőt vagy hatalmat ad a földi "fenevad" birodalmaknak (Jel. 13:4), amelyeket a maga céljai szerint vezet háborúkba. A Jelenések 12:4-ben a sárkány az, aki el kívánja pusztítani az asszony (aki itt Isten sivatagi egyházát, Izraelt szimbolizálja, 12:1-2,4 versek) megszületett fiát, Jézust (Jel. 12:4). Azt pedig tudjuk, hogy a történelemben ezt ivadékain keresztül tette meg, akik a kor fenevadjának (Rómának) a katonai erejét használták fel erre. Ugyanez a rendszer évszázadokon át teljes hatalmával üldözte az igaz keresztényeket, ahogyan megteszik majd a kor végén is, szintén a politikai hatalom által.
De pontosan ezt a módszert használták az ördög fiai is (1Móz. 3:15; Ján. 8:44) az első században, amikor a Messiást halálra adták. A zsidó népet félrevezették az igaz vallás teljes kifordításával és elferdítésével (Mát. 15:9), majd a római fenevad civil hatalmát használták fel tényleges kivégzésére (Mát. 27:11-26; Luk. 23:13-24; Ján. 19:1-18). Az Istenre és a törvényre hivatkozva istentelenül és törvénytelen módon ölték meg az Isten Fiát, ahol a pénz, illetve nyereségvágy is szerepet kapott, hiszen Júdás harminc ezüstért árulta el a Mestert, és a vallási előljárók megvesztegetett hamis tanúkat használtak fel Krisztus megvádolására (Mát. 26:59:60; Márk 14:55-57). Mivel Isten törvénye kíméletlen halálbüntetést rótt ki a hamis tanúkra (5Móz. 19:16-21), az ilyen pénzen megvásárolt hamis tanúk eladták lelküket a gonosznak, a pénzt, a gyarapodást Isten elé tették, s ez a kapzsi vagy megalkuvó szellemiség sokakat magával ragad majd az utolsó időkben is, amikor testvér testvért árul el.
Láthatjuk tehát, hogy a Sátánra használt különböző megnevezéseknek milyen nagy jelentősége van, hiszen fényt vetnek a gonoszság fejedelmének modus operandi-jára, vagyis az elsődleges működési elveire és taktikáira. Ugyanakkor, amikor bármely ember vagy hatalmi réteg ezen elvek szerint él és cselekszik, azzal elárulja azt, hogy a Sátánt szolgálja. Sátán módszerei ezen a téren soha nem változnak, mert kipróbált, hatékony és jól bevált módszerek, amelyek segítségével sikeresen uralma alatt tarthatja az egész világot (Jel. 12:9). E módszerek alkalmazásával kísérli meg azt, hogy végül istenné tegye magát a Magasságos helyett, és kárhozatba vigye az egész emberiséget.
Isten Egyházának nemcsak az a feladata, hogy ellenálljon a hitetésnek és jól kezelje az Isten titkait (1Kor. 4:1), nemcsak az, hogy az igazságot hirdesse, és cselekedje, hanem fel kell fedje a Sátán munkáját is, addig, amíg Isten lehetőséget ad erre, mert:
János 9:4 Addig kell végbevinnem annak tetteit, aki küldött, amíg nappal van. Eljön az éjszaka, s akkor senki sem munkálkodhat. 
Sátán munkáját pedig a dicsőségben visszatérő Krisztus végül teljesen le fogja rombolni:
1János 3:7-8 7 Gyermekeim, senki se vezessen félre titeket. Aki az igazságosságot cselekszi, az igazságos, ahogy ő is igazságos. 8 Aki bűnt követ el, a sátántól való, hiszen a sátán kezdettől fogva vétkezik.Azért jelent meg az Isten Fia, hogy a sátán művét [munkáját] romba döntse.
A Sátán zsinagógája éppen emiatt gyűlöli és támadja Krisztust és híveit oly elkeseredett dühvel és megátalkodott szándékkal. Ez a gyűlölet hamarosan olyan szellemi sötétséget hoz a földre, amelyben mi, igaz hívők sem munkálkodhatunk tovább igazán. Ennek a háttérerőnek olyan hatalma és befolyása van, hogy még az okkultizmus legnagyobb mesterei is félve, óvatosan írnak róluk. Giuseppe Mazzini néhány évvel a halála előtt a következő sorokat írta a forradalmi mozgalmak egyik irányítójának, dr. Breidenstin-nek:
„A világ minden pontjára elérő testvéri szövetséget alkotunk. Minden igát le akarunk rázni. Mégis van egy láthatatlan, alig érzékelhető hatalom, amely ránk nehezedik. Honnan jön ez, hol van ez, senki sem tudja... Vagy legalább is senki nem mondja meg. Ez a szövetség még számunkra, a titkos társaságok veteránjai számára is áthatolhatatlan titok."
A sátáni rend talán legnyilvánvalóbb "árulkodó jele" az általuk létrehozott világállam uralmi struktúrája lesz. Ne feledjük, Isten országát a szeretet vezérli, ahol az Atya és a Fiú az alárendeltjeikért tesznek mindent. Munkásságuk az emberiség megváltásának, üdvösségre hozásának munkája. Lényegében erre a szolgálói szeretetre utal Jézus Krisztus jól ismert figyelmeztetése is: "Tudjátok, hogy a pogányok fejedelmei uralkodnak azokon és a nagyok hatalmaskodnak rajtok. De ne így legyen közöttetek, hanem aki közöttetek nagy akar lenni, legyen a ti szolgátok." (Mát. 20:25.) Az Istent képviselő és Jézus jegyesének mondott igaz egyházban a [hitben] erősek, vagyis a "nagyok" áldozatosan, szeretettől vezetve szolgálják a gyengébbeket, kisebbeket. Sátán világrendje ennek szöges ellentétét képviseli, ahol a kicsik, az elesettek és a magukért harcolni nem képesek el vannak tiporva, és minden terhet nekik kell elviselni, mindent nekik kell feláldozni az elit jólétéért (Ennek több példája van, de emeljük csak ki az adórendszert, ahol mindig a legkisebbeken csattan az ostor). Minden sátáni eredetű gazdasági rend erre a felfogásra alapozódik. A szentek egymás terhét hordozzák, a sátánfiak minden terhet a gyengékre helyeznek, és kevélyen, könyörtelenül uralkodnak a kiszolgáltatott kicsinyeken.
Egy azonban biztos: az utolsó időben nem lesznek "kívülállók". Ez azt jelenti, hogy valamelyik oldal mellett mindenkinek állást kell majd foglalnia, felvállalva annak következményeit. Mégpedig olyan körülmények között, ahol még a passzív ellenállást sem tűri meg a rendszer, s mindazokra, akik nem állnak mellé, kínzás és halál vár. Nem véletlen, hogy aki befogad egy prófétát, mert az próféta, vagy egy igazat, mert az igaz, az a próféták és igazak jutalmát kapja. Aki pedig egy pohárnyi vizet ad a legkisebb hívőnek, az szintén megkapja érte a maga jutalmát (Mát. 10:41-42), mert olyan állapotok lesznek, ahol ez szigorúan üldözendő, főben járó bűntettnek minősül.

Hagyják abba a magyarok a történelemhamisítást! - Kultikus-"hazafias" újratemetések és trianoni örömtáncok

A bejegyzés ürügyét és címének mintáját természetesen a Háry János alakjához is például szolgáló híres huszár, Skultéty László hamvainak groteszk elrablása és Semjén Zsolt ezokból kiadott nyilatkozata adta:Semjén: Hagyják abba a szlovákok a történelemhamisítást!

A fenti címbeli változtatásomat természetesen nem úgy kell érteni, hogy a szlovákok ne hagyják abba a történelemhamisítást, jobb lenne, ha mindenki abbahagyná, de valójában a történelmi agymosás miatti hályogunktól való megszabadulás egyik következménye az a felismerés, hogy a történelemhamisítás nem országspecifikus, hanem általános és közös gyökerű. Furcsa és tragikus módon azonban, miközben ezzel a hamisítással a nacionalista elitek és propagandájuk a szomszédoknál általában a mai határain belüli állam erősítését próbálják szolgálni, nálunk egyedülállóan a történelemhamisítás fősodra az ország szétverésének belülről támogatását szolgálta és azóta is az ezzel való szembenézés lehetetlenné tételét szolgálja.

Rendszeresen felbukkanak hazafias nyilvánosságunkban hírek olyan román, vagy szlovák történészekről, értelmiségiekről, gondolkodó emberekről, akik nyilvánosan megkérdőjelezik hazájuk hivatalos történelemoktatásának bizonyos hazafias mítoszait, konkrétan nálunk ebből akkor lesz hír, ha ezek a mítoszok a magyarokkal való múltbeli együttélésre, az akkori közös államiságra vonatkoznak. Az első világháborús kisbírós vicc logikája szerint ("a mi veszteségeinket odaát dobolják") e lelkiismeret diktálta, illetve a tényekre kíváncsi kritikus hangokat hazájukban a nacionalisták utálkozva, míg a magyar nacionalisták ujjongva fogadják. Valójában persze a két közeg agymosása közös eredetű, ezért nem jellemző az utóbbi közönségre, hogy kedvet kapjon a példa követésére és elkezdje felülvizsgálni saját magyar kollektív nemzettudatunk hamis mítoszait. Pedig ezek némelyikének a tényekkel való szembesítése még egy magyar nacionalista nézőpontból is komoly hozadékkal járhatna...

Egy nemzeti ereklyével több, egy üres lappal a szlovák történelemkönyvben kevesebb...

A címert nem volt idő kiretusálni a szlovák hadügy honlapján...

A konkrét újratemetési ügyben a helyzet egyértelműnek tűnik: a szlovák kormányzat akciója a román partnerrel való "kisantantos" együttműködés keretében valóban nacionalista, történelemhamisító és hisztérikusan ostoba. Egy percig nem lenne azzal semmi baj, hogy a (messze nem kikristályosodott) szlovák nemzettudat, kollektív történelmi tudat ma is zajló építése keretében a történelmi Felső-Magyarországon született hősöket, neves személyiségeket, akik ráadásul egyes esetekben, mint Gábris-Skultéty László esetén is már akkor is túlnyomórészt tót etnikai közegben születtek és szláv családi nevűek, elismerjenek saját nemzeti hőseiknek IS. Nem lett volna azzal semmi baj, ha a hős huszár aradi sírján a piros-fehér-zöld szalagos koszorúk mellett megjelentek volna az ott tisztelgő szlovák küldöttségek és csoportok fehér-kék-piros szalagos koszorúi is és igény esetén nyilván meg lehetett volna egyezni (háromoldalú tárgyaláson) egy szlovák nyelvű emléktábla elhelyezésében is. Ez egy teljesen normális, organikus fejlemény lehetett volna, ezzel szemben a hős kisajátítása, és hamvainak elrablása egyértelműen hisztérikus, ilyen hozzáállással a szlovák nemzettudatot továbbra is csak beteges irányba lehet fejleszteni.

Ez is baj nekünk, mert nem segíti elő a stabil jószomszédi viszony kialakítását, a történelmi konfliktusok feloldását, de ettől még nagyobb baj, hogy a mi magyar kollektív nemzettudatunk annak ellenére, hogy a szlovákokétól  - látszólag érthető okból - sokkal kikristályosodottabbnak, bizonyosabbnak tűnik, legalább ilyen beteg, mint a fiatal északi szomszéd országé, ha nem betegebb!A bejegyzés folytatása.



Valójában amit mi ma magyar nemzettudatnak tekintünk, az nagyjából épp akkor kezdett kialakulni, amikor a szlovákok, vagy a románok mai modern nemzettudata, tehát a "Nagy" Francia Forradalomtól úgy 1849-ig terjedő időszak nacionalista nemzetépítése és nemzeti mítosz-építése az alap, erre épültek fel azóta e kollektív hisztériás téveszmék.

Ha most átkapcsolnék a gyakran találó Gyűlölt ellenségeink blog merész hangú ironikus stílusába, akkor tréfálkozhatnék, hogy röhejes északi utánzóink, ha megfeszülnek, se tudnak olyan újratemetést rendezni, amivel egyúttal saját országuk koporsójába is beverik az utolsó szeget, ez csak nekünk sikerült...

De sajnos ez nem irónia, hanem a tragikus valóság, ezért nem is veszem el a nevettetők kenyerét. (Bár ők is komoly tartalmat lopnak bele.)

A magyar történelmi tudat fő traumája, Trianon csak a beteg és hamis nemzettudat nézőpontjából egy megmagyarázhatatlan sosrscsapás. Amint felszabadulunk az álhazafias mítoszok varázsa alól, azonnal racionálisan megmagyarázható következmény lesz, olyan politikai tevékenység következménye, melynek elengedhetetlen része volt épp ezen hamis mítoszok előállítása és máig fenntartása.

Az utóbbi időben főleg Raffay Ernő tárja fel szorgalmasan az előtte nagyobbrészt agyonhallgatott jelenséget, hogy a történelmi Magyarország szétveréséhez nélkülözhetetlen belső ötödik hadoszlop a zsidó és a protestáns elit együttműködésén, Habsburg- és katolikusellenes stratégiai szövetségén alapult. A zsidó fél szerepe ebből nem volt agyonhallgatva, bár a hivatalos közbeszéd urai a Tormay Cécile utcanév ügyében máig hisztiznek, de ez éppen kontraproduktív, a "hazafias tábor" tudja a zsidókról ez ügyben, amit tud. Azonban ez csak féltudás és a másik felét e tábor zöme nem foghatja fel, amíg a "hazafias" nálunk elsősorban "kurucot" és "48-ast" jelent. (Sajnos ezt például Tormay se fogta fel, maga is írt szabadságharcos meséket, ahogy a veszettül filoszemita Tiszátsiratva-dicsőítve sem vette észre, hogy ő is segített megásni saját maga és hazája sírját.)

A végül az ország felbomlásához vezető első világháborúba a magyar társadalom és főleg politikai-szellemi elitje, a szabadkőműves páholyok által nagyrészt behálózott művelt középosztály egy komplett tudathasadás állapotában lépett be. Egyrészt büszkék voltak az odáig tartó "boldog békeidőszak" eredményeire, magától értetődőnek tekintették a történelmi Magyarország egységét, belső békéjét és gazdasági fejlődését, tehát leegyszerűsítve a kiegyezés eredményeit, a magyar alkotmányosság, parlamentarizmus működését és azt, hogy a király viszonya a nemzettel lényegében harrmonikus. Másrészt ugyanakkor a tudatipar akkori eszközei, kiemelten az irodalom, a sajtó, de a képzőművészetek is, nem beszélve a szabadkőműves páholyokról, amikben szinte mindenki tag volt, aki a közéletben-kultúrában-gazdaságban labdába akart rúgni, teljes gőzzel építettek ki egy maximálisan "kurucos" nemzettudatot. Mivel e korszakban a kettős monarchiában a tőkemozgás iránya mindenki számára tudott módon - hisz állandóan erről siránkozik az osztrák sajtó - Magyarország felé mutat, a kurucos "hazafias" érzelmek egyetlen célpontja (nem lévén semmiféle "osztrák gyarmatosítás") csakis a dinasztia tekintélye, népszerűsége lehet.

Érdemes megismételni: a legtöbben teljesen tévesen képzelik ma úgy, hogy a kurucokért és a 48-as "hősökért" rajongó magyar történelemszemlélet ősi és kezdettől fogva magától értetődő. Ennek épp az ellenkezője igaz, ez a kurucos áltörténelemkép egy olyan tudatipari termék, amely komolyabban paradox módon csak a Kiegyezés után épül ki, ezen ipar minden erőforrásának felhasználásával. A"kuruc" még 1848-ban is a haramia, erőszakos bajkeverő szinonímája, amit elég most néhány kiragadott példával illusztrálni. A Rákóczi távozásától 1848-ig eltelt időszakban több fosztogató, kegyetlenkedő anarchista parasztlázadás résztvevői, például Szegedinác Péró martalócai és a felvidéki koleralázadás csőcseléke is kurucoknak nevezik magukat, és így nevezik őket mások, annyira egyértelmű a köztudatban, hogy mit jelent kurucnak lenni. 1711 után Rákóczi hosszú évtizedeken át közutálatnak örvendett a nemesség , a polgárság és a nép körében egyaránt, főleg, amíg éltek bajkeverésének elszenvedői, résztvevői. Nem véletlen, hogy az egyébként szittyaságára büszke nemesség olyan öntudatosan védte meg a királynőt a poroszokkal, vagy védte a hazát és a királyt Napóleonnal szemben, (győri csata), nem utolsósorban Skultéty László is e harcokban tüntette ki magát. Még 1848-ban is ilyen, a közhasználatban megszokott negatív értelemben alkalmazza a kuruc szót még a két legismertebb irodalmár márciusi ifjú is, akik pedig részesei voltak a hamis Rákóczi-kultusz létrehozásának:

Jókai Mór: Írói arcképek

"az olyan piszkolódóval pedig, mint Zerffi, igen röviden bántak el. Degré kuruc gyerek volt; elégtételt kért tőle, s midőn azt megtagadta, adott neki egy fricskát, amitől aztán a konzervatív irodalom hőse úgy eltűnt, hogy addig elő sem jött, amíg mint vörös republikánus nem mutathatta be magát."

A"kuruc" itt annak akkor használatos jelzője, hogy a márciusi ifjú nyilvánosan megpofozza a politikai ellenfelet - mégha ismerve Zerffi pályáját, őt nem is sajnáljuk ezért. Tehát kuruc: erőszakoskodó.

(Csak mellesleg a Jókai jónéhány szabadságharcos műve sorába tartozó "Rákóczi fia" című ponyvaregény annyira hamis, hogy még az őt és a kurucokat kedvelő közegben is megmaradt kevésbé ismertnek. Elemzése jó példája lehetne a történelemhamisító kultusz előállítása módszertanának.)

Petőfi pedig egyik legocsmányabb antiklerikális propagandaversében használja az e tevékenységéből tulajdonképpen kirívó, azzal ellentétes jelentésben a "kuruc" szót, nyilvánvalóan csak azért, mert e korban ilyen a szó köznyelvi jelentése:

Az úr nagy halkkal fölkapaszkodott,
S nagy istentelenséget láthatott:
Mert amint aztán leereszkedék,
Igen furcsán csóválá meg fejét,
Ily szavakban törvén ki sóhaja:
"Biz e, fiam, kuruc-historia!

Vagyis kuruc az, aki megszegi az emberi és isteni törvényt, aki elveszi a másét... És ezt Petőfitől olvassuk!

Korábi bejegyzésekben már foglalkoztam vele, ezért itt nem szükséges tovább részletezni, milyen kegyetlenül pusztították a korai kurucok (pl. a szintén tiszteletadással hazai földbe újratemetett Thököly alatt és már előtt) saját hazájuk lakosságát, főleg a katolikust, de gyakran a protestánst is, amiért joggal érdemelték ki Báthory Zsófiától az "új törökök" elnevezést és hogy mennyire hasonlóan ön- és közveszélyes, magyarellenes ámokfutás volt hazánk Kossuthék általi belerángatása a Marx és Engels által koordinált 1848-as világforradalmi kísérletbe.

Itt most nem térek ki részletesebben sem a demagóg álhazafias kuruc- és 48-as kultusz kiépítésére nagyrészt a Kiegyezéstől az I. Világháború kitöréséig tartó időszakban, sem pedig a magyar tudományos-szellemi-politikai-gazdasági élet és a helyi közigazgatás résztvevői jókora, döntő részének a szabadkőművesség általi behálózására, mert mindkét téma alaposabb külön tárgyalást érdemel. A két téma azonban a legszorosabban összefügg, amit már a korszak tipikus "függetlenségi" jellegű páholynevei is jeleznek.
Csak említsük meg, hogy Thaly Kálmán sötét figurája a központi alakja az okirathamisításoktól sem visszariadó kuruckultusz-gyártásnak:

Thaly, a kuruckultusz Sötét Szelleme

E módszert jól jellemzi többek között a szülővárosomban máig emléktáblával és utcanévvel "megörökített" Losárdi Zsuzsanna "kuruc költőnő" alakja, mindenestől egy hírhedt 19. századi okirathamisító műkedvelő "történész", Thaly szaktársa fantáziájának szülöttje! 

Sose élt hősnőnk, legyünk rá büszkék!

Ez az összefonódó kettős folyamat eredményezte a történelmi magyar államot működtető elit és középosztály meghatározó részének katasztrofális hatású hamis tudatát, mert a trónon levő dinasztia elleni lázadók kultuszának kiépítése, a magyar nemzeti érdekkel ellentétes eszmények elterjesztése része volt a saját állam tekintélye rombolásának, ereje aláásásának. Ugyanebben a korban a magyar állam nemzetiséglakta vidékeire és annál is jóval többre fogukat fenő szomszéd elitek (románok, szerbek), illetve részben még a közös Monarchia-beli szomszédok (a cseh elit) ugyanezt a vakoló hálózatot épp ellenkezőleg, létező, vagy leendő államaik kisbirodalommá növelése megalapozásához használták fel. A közéleti szimbolikus aktusoknak is ezt, az állam tekintélyét kellett szolgálnia, ahogy a szlovákoknál máig ezt szolgálja, bezzeg nálunk...

Szintén érdemes lesz külön foglalkozni azzal, hogy a Kiegyzéskor amnesztiával hazatérő neves magyar emigránsok, mint például Klapka, vagy Andrássy Gyula (aki előtt a Monarchia legmagasabb kormányzati pozíciói is megnyíltak, ahogy sajnos a politikában abszolút naív királyné hálószobája is...) egyenesen a Grand Orient emberei voltak:Wikipédia, Klapka György:

1871-ben Klapka György Türr István és Andrássy Gyula társaságában a magyarországi Nagy Oriens szabadkőműves nagypáholy alapítótagjai között van.

Vessük egybe ezt a Nagyoriens-alapítási 1871-es évszámot azzal, hogy Andrássy  1867-től 1871-ig Magyarország miniszterelnöke, 1871-től 1879-ig az Osztrák-Magyar Monarchia külügyminisztere! Az alábbi, szaktörténészi forrás pár évvel korábbra teszi a hazai nagyoriens-alapítást, de szintén Andrássy miniszterelnöksége idejére.Berényi Zsuzsanna: A Kossuth-emigráció és a szabadkőművesség:

„A páholy felosztását követően Klapka György hazatért és Türr Istvánnal együtt részt vett — mint láttuk — egy új páholy megalapításában. Alapító tagja lett a Magyarországi Nagy Oriensnek, a Corvin Káptalanban a harmincas tanácsnak, vagyis a szabadkőművesi ismeretekben nagy tudást mutató tagok gyülekezetének, később a Magyar Nagytanács alapító tagja. Ez utóbbinak elnöki tisztségét is betöltötte egészen a Magyarországi Nagy Oriens megalakulásáig, 1869-ig. Klapka Györgynek nagy tekintélye volt itthon, de legalább ennyire a külföldi szabadkőművesek között is. Ennektulajdonítható, hogy a Francia Nagy Oriens képviselőjévé választotta. Ez a képviselőség amolyan „külügyminiszteri" feladatkört jelent. Ő tartott kapcsolatot az illető páholy és saját páholya között. Mindenesetre azért kérte a Francia Nagy Oriens név szerint Klapka Györgyöt képviselőjének, mert ismerte és becsülte őt.”

Ez a francia Nagyoriens ekkor már javában szervezkedik például a leendő, Erdélyt is magában foglaló Nagy-Románia és Csehszlovákia létrehozásáért, Klapka még az emigrációban ez ügyben a nagyoriens diplomatájaként személyesen tárgyal például Cuza román fejedelemmel, de erről többet később...

Kossuthnak erről kellett volna Kasszandra-levelet írnia, ha őszintén a hazáért aggódott volna, nem a Habsburg-háztól, hanem a világ-szabadkőművességtől kellett volna óva intenie a hazát, hisz ezt az ellenséget belülről ismerte... ( Időnként más kontinensen is bevethető internacionalista harcosa volt! lásd a "Terv Amerika kettéosztására" c. alcímtől. A mentegető hazafias farok, miszerint K, nem tudta, mihez használják fel, komolytalan. )

1894: Kasszandrát hazai földbe temetik  - hogy a Jóslat megvalósíthassa önmagát

Majd rövidesen az egyik Nagy Hazai Földbe Temetés után jön a másik. A "kuruc nótákat" szívbaj nélkül hamisító Thaly, jellemzően, mint a Függetlenségi Párt alelnöke áll a II. Rákóczi Ferenc és más országháborítók, köztük még általa is joggal gyűlölt mostohaapja, a haramia Thököly kultikus Habsburgellenes demonstrációt jelentő újratemetését kierőszakoló körök élén.

Hátborzongató visszatekinteni a Trianonhoz vezető folyamat finisének kezdetére, a kuruc vezérek hamvainak hazahozatalára! Trianon előtt egy szűk nemzedékkel, vagy annyival sem a történelmi magyar államot működtető réteg domináns (a zsidó-protestáns szabadkőműves páholyok és a zsidó sajtó által terelgetett) részének tudatában azok a történelmi szereplők VÁLNAK a tisztelt, imádott hősökké, akik a háromfelé szakadt országban végig török és francia zsoldban pusztították a magyarságot és akadályozták a dinasztiát az újragyesítés nagy művében és az a dinasztia válik végleg gyűlöltté, démonizálttá, amelyik az országegyesítést a kurucok ellenállását lekűzdve véghezvitte és 1848-49-ben (segítséggel) még kirángatta az országot a Világforradalom örvényéből, melynek sikere még korábban vezetett volna a széthulláshoz! (Hiszen Petőfiék, Kossuthék fellépése nyomán azonnal nemzetiségi belharcok támadnak, míg 1848 március 15 előtt és Világos után a királyi kormányzat fenntartja a belső rendet.) Azt a dinasztiát teszi az Ötödik Hadoszlop az országot irányító elit felső és középszintjeinek káderállománya fejében "ősi ellenséggé", amely szimbolikusan és praktikusan is a történelmi királyság egységének kifejezője és garanciája! Azt a Rákóczit isteníti, amelyik a török kiüzésének nagy vesztesége után, az újjáépítés megkezdését későbbre tolva még félmillió halottat okoz csak a Királyságban, és távoztában még követeli, hogy a király nehogy egyesítse Erdélyt Magyarországgal! (Mert hátha visszatérhet még és ugródeszkának használhatja - ez volt a fő szempontja, mégha nem is lett rá alkalma, csak Bercsényit küldte vissza a szultán az utolsó kuruc- és tatárjárás élén...)

Ezen, történelmileg Trianon előestéjén csúcsrajáratott kuruckultusz miatt szólítja fel a világháború végén az ezzel is vakká tett magyar elit saját maga a királyt a lemondásra, ezért üdvözli a hazai elit zöme a köztársaság kikiáltását és ezért bámulja bénult tehetetlenséggel az ország szétdarabolását és a Kommün hatalomrajutását. Ezért nem képes a számottevő, helyén levő vezetés alatt még ekkor is sok mindenre elegendő forrásokat mozgósítani az ország területi integritása védelmére.

A "radioaktív koporsók" az országszétverés nemzetiszínbe csomagolt bombájaként térnek haza 1906-ban:

Jobboldali-hazafias szubkultúránk  a nemzeti tudathasadás tipikus tüneteként máig lelkesen ünnepli a Nagy Magyar Hőst, minapi hír:"A II. Rákóczi Ferenc fejedelem vezette szabadságharc kezdetének 310. évfordulója alkalmából tartott tisztelgő emlékmenetet a Jobbik Budapesten."

A tudathasadásosok nem veszik észre, milyen irracionális Trianon ellen tiltakozni és egyidejűleg a Trianonhoz vezető történelmi alakokat ünnepelni:

Ekkora országba hozták haza...

...hogy pár év múlva ekkora legyen.

A "barackfás dal", a Trianoni emléknap ÜNNEPPÉ változtatása ellen is (joggal) tiltakozó jobbikosok, illetve más hazafiak a prot-kur agymosás következtében nem képesek felfogni, hogy a kuruckultusz a saját világnézeti-politikai közegükben teljesen logikusan és törvényszerűen vezetett a beteg jelenséghez, hogy magukat "jó magyarnak" tartók ÖRÖMTÁNCCAL ÜNNEPLIK TRIANONT, amit egy szélsőségük nyíltan is kimond, azonban kevésbé harsányan megjelenítve a gondolat, hogy Trianonnal nem is csináltunk olyan rossz vásárt a "függetlenségért", e körök fősodrában is jelen van, ott lappang.

Csak egy példa a hazafias tábor esztelenségre nyitottabb részeiben máig népszerű és újra kiadott könyvből, melynek szerzője számára az ország kétharmadának elvesztése csak egy apróság, a lényeg, hogy megszabadultunk végre az átkozott Habsburgoktól, épp csak azt nem írja, hogy még a katolikusokat kell kiirtani. Az talán megérné neki, hogy az ország a pesti V. kerületből álljon:
GELSEI BÍRÓ ZOLTÁN: A HABSBURG HÁZ BŰNEI

"Felszabadult szép Tündérország, most már neked gyújtom meg a hálaadó oltári tüzet és járom boldog magyarok örömtáncát, mert négyszázéves hosszú, véres küzdelmek, szenvedések után végre megszabadultál a te hétfejű sárkányodtól. És ez a megszabadulás fölér azzal a nagy áldozattal, amely egyelőre inkább csak fenyeget bennünket. Mi valamikor nem így álmodoztunk róla. Talán Rákóczi is, Kossuth is máskép gondolta, de a történelem viharaiban álltunk mi már rosszabbul is és ha a nemzet a Mohi-pusztát, Mohácsot, Világost kiheverte, egy percre sem félthetjük csüggedt szívvel az ezeréves Magyarországot. A nehezebbjén túl vagyunk."

Ezt a könyvet nem sokkal Trianon után írta a szerző és hogy nem alaptalanul (valami öncélú "gyűlölködés" céljával) kötöm ezt az eszeveszett gondolkodásmódot, illetve agymosottság következményét épp protestáns körökhöz, arra csak még egy bizonyíték, a Trianon feletti boldog ünneplés még egy kitörését idézi a könyvből egy bizonyos Molnár Lajos, akinek "ünnepi beszéde elhangzott 1999 március 21-én Akron Ohioban a Szabad Magyar Református Egyház Gyüléstermében"

"Hogyan szól 1848 szelleme ma a nemzethez"

Egy idevágó történetet szeretnék idézni Gelsei Biró Zoltán A Habsburg Ház Bünei cimü munkájából(...)

„Most szeretnélek főlhozni a sírból, jó öreg, nemes kuruc, te királygyülölő pogány magyar, aki a lelkedet belém lehelted, hogy lásd az idők beteljesedését. Aki ezt megjósoltad ! Aki engem erre tanítottál ! Aki ezért naponta imádkoztál !

Hogy mitől nevezik magukat reformátusnak az István király általi magyarirtást is a beszédbe szövők és a magukat pogány királygyűlölő ős reinkarnációjának tartók, azt most hagyjuk. Előttünk áll a fanatikus őrült tanpéldája, akibe beoltották a MINDENTŐL FONTOSABB Habsburg-gyűlöletet és ezért Trianont ünnepli.

Isten, add nekünk a szlovák nacionalisták eszét! Akiket ők temetnek újra otthon, azok nem hoznak rájuk bajt...

Hitler, a cionista báb

Ma van az auschwitzi koncentrációs tábor felszabadításának 68. évfordulója, a mai nap az ENSZ határozata nyomán  2005 óta "A Holokauszt Áldozatainak Nemzetközi Emléknapja".

Általánosságban is és a bejegyzés nyomán esetleg feljelentésre gondolók kedvéért is előre kell bocsátanom, hogy nem tartozok sem azok közé, akik a Holokausztot tagadják (bár az elnevezését, mint majd látni fogjuk, miért, tragikusan bizarrnak tartom), sem pedig azok közé, akik pl. a kurucinfón szokásos vicc alapján "nem tagadják, de helyeslik".

Elítélem a holokauszttagadás törvényi tilalmát, magától értetődőnek tartom a "revízionista" történészek tevékenységét, de nem azért, mert kétségbe vonnám, hogy a második világháború idején zajlott egy tudatos népirtás, zsidóirtás, melynek során ártatlan emberek tömegeit küldték a halálba származási alapon. Ezt a népirtást aljasságnak, az emberiség elleni bűnök egyis súlyos esetének tekintem, épp ezért felháborító, hogy az áldozatok emlékén élősködő körök hamis adatokat és hazug legendákat sulykolnak a köztudatba hivatalos állami kultuszok keretében és a kultuszok hazugságait megkérdőjelezőket, például a valódi tényeket kutató történészeket börtönnel fenyegetik, vagy sújtják.

Az áldozatok emléke és az igazsághoz ragaszkodás, illetve a történelmi tanulságok levonásának igénye is megköveteli, hogy a "revizionistának" bélyegzett kutatás a szakma szabályai alapján szabadon folyhasson és ne legyen tabu se az áldozatok száma, se a tömeggyilkosságok során alkalmazott technológia, se semmilyen hasonló kérdés. Ne legyen Gondolatbűn a törvény erejével védett hivatalos kultusz dogmáit megkérdőjelezni, legyen ez a történettudomány egyik munkaterülete a sok hasonlóval azonos módon!

A fentiek értelmében természetesen a Kérdések Kérdése, ami sokkal fontosabb a technikai részletek, vagy az áldozatszám kérdésénél (de azokat is fel kell tárni!), hogy kik a főfelelősök ezért a népirtásért, melynek hatásai máig súlyosan befolyásolják az emberiség életét.

• Hogyan keletkezett a zsidóirtásért felelős ideológia és politikai program?
• Hogyan jutott hatalomra a zsidóirtást kivitelező náci rezsim?
• Van-e a népirtásnak vallási, teológiai oka és ha netán igen, mi az? (MELYIK VALLÁSBÓL???) 

A fenti kérdéseknek természetesen a népirtás által érintettek leszármazottait, a zsidókat elvileg még sokkal inkább érdekelnie kellene, mint bárki mást. Hiszen nagyon nem mindegy, ki miatt került krematóriumba a dédnagymama! Érdekes módon csak egy kisebbségük elég nonkomformista ahhoz, hogy feltegye ezeket a kérdéseket és alaposabban utána is járjon a tényeknek, használva közben az elemi logikát. A többség beéri az agyába mosott, előregyártott tananyaggal, helyesebben "programmal". Igazi robothoz illően...A bejegyzés folytatása

Minket, nemzsidókat, például magyarokat pedig a történelmi problémákat illető általános tudásvágyon túl azért is érdekelhetnek ezek a kérdések, mert a világméretű hivatalos Holokauszt-kultusz és a politikai korrektség terrorja jegyében állandóan bombáznak minket a propagandával, hogy bűntudatot kell éreznünk háborús elődeink, nagyapáink nemzedéke kollektív bűnössége miatt, és természetesen örök kárpótlással tartozunk ezért "áldozataink" utódainak.

A bennem régebb óta gyanút ébresztő hivatalos, egyedül üdvözítő, kanonizált Holokauszt-"Szentírás" magját érdekes, de nem meglepő módon igazából az e szempontból vett politikai-világnézeti spektrum két szélsőségén egyaránt elfogadják. A zsidóság zöme, illetve a ballib tábor egy az egyben, az "antiszemita", vagy idézőjel nélkül antiszemita, az Izrael-ellenes, anticionista, vagy gyakran csak hazafias közönség pedig a látszat ellenére szintén bekapja a horgot. Az ennek ellentmondó látszat az, hogy az utóbbi körbe tartozók általában vevők a revízionista nézetekre, vitatják a zsidóirtás áldozatszámát, hogy volt-e gázkamra, stb, és maguk is úgy vélik, hogy elutasítják a hivatalos Holokauszt-dogmákat. Azonban e kör jókora része hősének tartja Hitlert és úgy gondolja, hogy a hitleri zsidóellenes intézkedések indokoltak voltak és egy heroikus, bár végül elbukott önvédelmi harc részét jelentették a német nemzet, az európai, keresztény civilizáció, a fehér faj, stb. részéről a cionizmus, a zsidóság mételye ellen. Ezzel azonban lényegében elfogadják a cionisták magyarázatát a történtekre, csak éppen "a másik csapatnak szurkolnak".

Csakhogy néhány nyilvánvaló tény és a logika ellentmond ennek a lényegében közös történelemképnek.
Először is Hitler tevékenysége nyomán az általa vezetett Németország a háború végén romokban hevert, elvesztette sokmillió állampolgárát, illetve a keleti németség tagját, a statisztika bizonytalanságai ellenére valószínűleg többet, mint a zsidók veszteségének nyilvánvalóan felnagyított hatmilliós számát. (A cionista szervezetek a háború előtt az európai zsidóság összlétszámaként emlegették a hatmilliós létszámot. A Holokauszt-propagandához automatikusan átvették ezt a számot, ami köreikben rég megszokott volt, miközben nem halt meg minden közép- és kelet-európai zsidó a háborúban.)

Németország valószínűleg örökre elvesztette jókora keleti területeit és a megmaradt rész is évtizedekre ketté lett  szakítva, a keleti részen szovjet megszállással és politikai rendszerrel. A Németországon kívüli keleti németség túlnyomórészt eltűnt. A németség szinte napjainkig a háborús bűnös nemzet szerepébe került a nemzetközi színtéren (a szövetségesek közül szinte egyedüliként a magyarsággal együtt), a német politika örök rituáléja a vezeklés és az ország örökös kárpótlási sarcra van kötelezve Izrael felé, a német nemzettudat is romokban hever. (Az ez elleni lázadási reakciók pedig a frusztráció miatt ritkán teljesen egészségesek.)

Vagyis a németség pozíciói a háború és főleg Hitler tevékenysége nyomán sokkal rosszabbak, mint a háború előtt voltak!

Berlin, 1945

Ezzel szemben a főleg zsidó eredetű (a judaizmus nihilista irányzataival kapcsolatban levő) globalista bankárelit tevékenysége minden területén nyert Hitler háborús tevékenysége és személyes döntései következtében:

• A háború következtében azonnal létrejött Izrael állam.
• A globalista zsidó bankárok által hatalomra juttatott és zsidó káderelit által irányított szovjet állam hatalmas területeket kebelezett be Közép-Kelet Európában és a megmaradt kettő közül a kettes számú világhatalommá vált.
• A globalista bankárok fő székhelyeként, "lovaként" funkcionáló USA nyíltan a globális hegemón birodalom szerepébe léphetett, katonailag, gazdaságilag, pénzügyileg és kulturálisan, a hatalmat pedig egyértelműen és nyíltan átvehette benne az Izrael-lobbi, USRAEL-lé, "Nagy-Izraellé" változtatva az országot. Az "Amerikai Évszázad" egyúttal a világ kulturális globalizációjának évszázada is lett, ami nagyban elősegítette a világ kultúrájának "judaizálását", a nihilista zsidó misztikával való megfertőzését.

Tehát logikusan úgy tűnik, hogy a globalista-cionista körök számára Hitler tevékenysége annyira kapóra jött, hogy ha nem lett volna,  nekik kellett volna kitalálniuk... 

1948. Ben Gurion deklarálja Izrael Állam létrejöttét. Hitler nélkül nem ment volna.

Természetesen e logika alapján a háború óta sok, a kérdésen gondolkodó emberben, szerzőben, köztük zsidókban fogalmazódott meg az intuíció, hogy akkor bizonyára ezek a körök is találták ki, építették fel, és e kutatók egy része szép számmal fel is tárt olyan tényeket, melyek azt a sejtést alátámasztják. (Vagy, mondjuk ki: bizonyítják.)

Nem minden ilyen témájú valóságfeltáró kutatás mondta ki végszóként, hogy a hitleri, náci rezsim, netán a Holokauszt a cionista bankárelit műve, az ilyen leleplező munkák egy része csak egyes részletekre koncentrált és részfelelősségeket állapított meg, azonban sokunk számára ezekből is összeáll egy kép, egyes szerzők pedig le is vonják ezt a végső következtetést.

Ilyen szerző például a világháborús német veterán Hennecke Kardel, akinek "Hitler, Izrael alapítója - Izrael zsidók elleni háborúja" (Hitler, founder of Israel - Israel in war with Jews) c. könyve elsők között fogalmazta meg ezt a tételt kompletten és akinek könyve a náci vezérkar jónéhány prominens tagja zsidó származásának állításával indul, köztük magáéval Hitlerével.
Kardel könyve kiemeli a cionisták és a nácik közötti érdekazonosságot és együttműködést a Palesztinába irányuló cionista bevándorlás, az alija ösztönzése terén. E témával számos zsidó szerző és forrás is foglalkozik.

Reinhard Heydrich, a Biztonsági és Rendőrfőnök, akit elsősorban a zsidók ellenőrzése kötött le, felfedezett egy katolikus zsidót, aki Haifában született, beszélt héberül, jiddisül és németül, és aki gyermekként apjával együtt Solingenbe, majd Linzbe került. Már jóval az Anschluss előttt a Führerért harcolt Ausztriában. Ezért Adolf Eichmannak Németországba kellett menekülnie, ahol csatlakozott az SS-hez. Adolf Hitler zsidóellenes professzora, Leopold Poetsch történelmet tanított a linzi középiskolában és Eichmann telve a leendő SS-karrier iránti reményekkel szintén a diákja volt. Hitler, aki egykor ugyanabba az iskolába járt, ahova Eichmann, találkozott vele, és erdei sétájuk során Hitler szorosan átölelte Eichmannt és hosszan a szemébe nézett. Ezután Heydrich mindenről gondoskodott és Solingenben gyártottak egy új születési anyakönyvi kivonatot az új elvtársnak, aki később alapos kiképzést kapott Heydrich felügyelete alatt. Tovább képezte Leopold von Mildenstein, a zsidó származású SS-tiszt és a cionizmus csodálója, aki lobbizott a tervért, hogy a zsidókat önkéntes Palesztinába vándorlásra kell ösztönözni. Miután túltették magukat a meglepetésen, amit Eichmann kirívóan szemita orra okozott, mely úgy nézett ki, mintha "a zsinagóga kulcsa meredezne az arca közepén",  SS bajtársainak nemes társasága csak ennyit mondhatott: "Pofa be! Ez a Führer parancsa!" - és mindenkinek minden egyértelmű volt, mert a Führernek mindig igaza volt. Eichmann tehát fel volt készítve, hogy megkezdhesse munkáját berlini Irodájában, a munkát, melyért védőügyvédje, Servatius a hatvanas években a jeruzsálemi bíróság előttérdemrendet követelt neki, nyilvánvalóan Eichmann áldott tetteiért, amelyek a zsidók Palesztinába települését eredményezték.

Tisztafajú Árja. Közel-Keleti Típus...

Elég korán megjelent tehát az elmélet, mely szerint a farok csóválta a kutyát, vagyis propagandájával ellentétben a cionizmus nem az üldözött zsidók védelmére jött létre, hogy menedéket nyújtson nekik a Cionban, hanem épp ellenkezőleg, a nagy ötletre nem vevő zsidók tömegeit igyekezett mesterséges antiszemita provokációkkal, sőt, tömeges, Európa nagy részére kiterjedő zsidóüldözéssel és -irtással a Cionba vándorlásra kényszeríteni. Mivel Palesztina nem fogadhatta be az összes zsidót és az öregek, betegek, gyengék, szegények, analfabéták stb. tömege eleve felesleges volt a cionista utópiaépítéshez, egyrészt ezeket lehetett "leselejtezni" az országépítéshez használható emberanyag megriasztásául, másrészt a rájuk, mint tömeges áldozatokra hivatkozással lehet a világot azóta is örök szégyenkezésre, sajnálkozásra és kárpótlásra kényszeríteni. Továbbá a túlélő zsidók is hosszú történelmi korokra hiszterizálhatók, vagyis a cionista világelit számára könnyebben irányíthatók, manipulálhatók lettek a veszteségeik miatti érthető trauma következtében. "Gazdáik" kegyetlenül alkalmazták velük, elvileg "hitsorsosaikkal" szemben a pavlovi reflexeken alapuló kollektív idomítást. A cionizmus nem zsidó érdekvédelmi, hanem aljas céljai érdekében időnként zsidóirtást szervező ideológia és politika! A módszer alkalmazása nem ért véget a háborúval, egy korábbi bejegyzésben idéztem Naeim Giladi könyvéből, hogy hogyan szerveztek izraeli titkosszolgálatok véres zsidóellenes merényleteket pl. Irakban, hogy megsürgessék az alijázni nem kívánó, az országot hazájuknak érző ottani zsidókat:Zsidók öltek zsidókat, hogy a túlélőket Izraelbe kényszerítsék

Hasonló célt szolgáltak a háború után a szocialista országokban a zsidó káderállományú kommunista titkosrendőrségek, ÁVH-k által szervezett véres zsidópogromok a koncentrációs táborokból visszatért zsidók körében (pl. Diósgyőr, Kunmadaras, Kielce, stb.), ezekkel érdemes lesz egy későbbi bejegyzésben is foglalkozni. Hogy a kommunista ávószsidók nem azért szerveztek zsidógyilkosságokat, mert már semmi közük nem volt a zsidósághoz, ahogy azt az esetek naív kommemntátora, Pelle János, vagy recenzora, Varga Domokos György feltételezi, hanem épp azért, mert nagyon is volt kapcsolatuk a globális szervezett zsidóság hatalmi központjaival, és végig azok utasításait követték akkor épp ávós egyenruhában, azt bizonyítja Szűrös Mátyás megjegyzése:

” Az első munkahelyem a külügyminisztérium volt, én ott találkoztam először ezzel a világgal.
A főnököm akkor, 1960-ban a Rákosi-titkárság egykori vezetője volt. Épp akkor fogták el Adolf Eichmannt Argentínában, s szállították Izraelbe titokban. A főosztályvezetőm ekkor azt mondta nekem, mint német referensnek, hogy menjek el egy megadott budapesti címre, s érdeklődjem meg az ott lakó úriembertől, hogy van-e nekünk bármiféle teendőnk az Eichmann-üggyel kapcsolatosan. Hangsúlyozom, egy magánlakásról volt szó. Becsöngettem, s Komlós János humorista, újságíró nyitott ajtót. Később tudtam meg, hogy az ÁVH egykori ezredese. Kérdésemre elmondta, hogy Magyarországnak semmiféle feladata nincs az Eichmann-ügyben, a Moszad teszi a dolgát, nekünk nem osztanak itt lapot. Ekkor találkoztam először titkosszolgálati emberrel.”

Hogy a misztikus céloktól vezérelt globális szervezett zsidóság helyi káderei mennyire szívbaj nélkül tudják váltogatni az egyenruháikat és identitásaikat, arról már volt szó a korábbi bejegyzésben:  Kitalált történelem: a kommunizmus "bukása" . Az idézett könyv bőségesen adatolja, hogy a wall streeti bankárok által létrehozott kommunista Szovjetuniót és a többi kommunista országot végig a bankárok rokonai, helyi zsidó káderek irányították, hogy amikor olyan döntés született "fent", a bankárközpontban, akkor ezek belülről bontották le a rezsimet és privatizálták az elődeik által korábban államosított vagyont maguknak és főnökeiknek és hogy a KGB és más szolgálatok (pl. NDK, de nyilván magyar is) káderei tömegesen vették fel a "rendszerváltáskor" az izraeli állampolgárságot, tovább üzletelve két "hazájuk" között. Amelyiket netán üldözte az új rendszer ügyészsége az emberiségellenes bűneiért, mint pl. Salamon Morelt, annak persze Izrael menedéket nyújtott, az "Utolsó Esély" akció csak egy irányba működik. Persze máris láttuk az okot, amiért eleve tragikomikusak a nácivadász akciók is, ahol a háborús bűnök tervezői és szervezői üldözik az általuk létrehozott zsidóirtó gépezetben egykor kis csavar funkcióját betöltő aggastyánokat.

Most az elképesztő folyamat vallási okaihoz szeretnék eljutni, azonban előbb érdemes bemutatni az egész elméletet (miszerint a zsidóirtást a cionizmus legfőbb irányítói szervezték meg) alátámasztó tényeket, folyamatokat.

Addig is még egy megjegyzés: fel kell, hogy tűnjön, mennyire képtelenség, nulla valószínűségű eset az, hogy a világ egyik legnagyobb ipari-gazdasági-katonai és kulturális hatalmát képviselő nagy ország élére, melynek a többi hatalomhoz hasonlóan jól bejáratott elitutánpótlási mechanizmusai vannak, egyszercsak, mintegy varázsütésre egy ismeretlen külföldi állampolgár utcai festőcske kerül! Ahhoz képest, hogy például az első világháborúban résztvevő Német Birodalom vezető posztjaira milyen gigantikus tőkekoncentrációt képviselő és a hagyományos arisztokráciával összekapcsolódó gazdasági érdekcsoportok küldhették képviselőiket és hogy a nagynémet hazafiság imázsát is e körök formálták a kezükben tartott tudatipar révén (lásd az UFA filmgyár létrehozását a hazafias propaganda céljaira, persze csupa zsidó szakemberrel, az UFA-logóban már akkor benne rejlik a horogkereszt), a hitleri "csoda" csakis tudatos manipulációnak tekinthető, mely mögött a hatalom igazi ura, a nagytőke állt. A háborús vereség utáni válságban az utcáról halászott országmentő kisember-hős imázsa egyébként tudatos választás volt, Jeanne d'Arc példája járt a Királycsinálók és PR-osaik eszében.

Mayr szerint Erich Ludendorff tábornok (1865-1937), az első világháború hőse hetente találkozott nagyiparosok egy csoportjával a Müncheni Négy Évszak szállóban és bosszút forralt velük Németország háborús vereségéért.
A probléma az elfásult német munkás mozgósítása volt, hogy újra harcoljon. Ludendorff úgy döntött, egy Jeanne D'Arc-figurára van szükségük, egy közemberre, aki Isten szavára hallgatva vezeti őket csatába. Még a bajor Alpokat is bejárta a "vörös hajú parasztlányt" keresve, akit el lehet adni, mint isteni hírvivőt.
Ludendorff és barátai "olyanok voltak, mint a tehetséget kutató hollywoodi fejvadászok". Ekkoriban Hitler a hadsereg egy "kísérletének" résztvevője volt. " Pénzt kapott, hogy a Német Munkáspárt részére kocsmákban találkozókat tartson és mindenkinek vegyen virslit, sört és perecet. Néhány lelkesítő dal után mindenki "boldog és hálás volt", Hitler felugrott egy székre, vagy asztalra és rákezdett: "munkás-társak, Németország, ébresztő!"
"Ilyen derűs hangulatban jólesett a munkásoknak ébredni és emberesen éltetni mindent." Mayr ezt írja: "A Hitler bevonásával végzett kísérletet szponzorai kiemelkedően sikeresnek értékelték" és Hitler megkapta a Jeanne D'Arc-melót. 

Nem biztos, hogy a sztori mindent elmond Hitler kiválasztásáról, nem is biztos, hogy teljesen igaz, mégis elég jól megvilágítja a "válogatott cigánylegényből lett a királyfi" mesés jelenségét és okait.

Különféle szerzők, szervezetek a tények feltárása során az alábbi főbb tendenciákat mutatták fel, melyek alátámasztják az elméletet, hogy a második világháborús zsidóirtást a szervezett zsidóság legfőbb vezetői, a cionizmust is eszközként használó körök szervezték, amihez a nemzetiszocialista rendszert épp olyan bábrezsimként építették fel, mint kicsivel korábban a bolsevik rezsimet; és hogy Hitler és rezsimje harci feladata nem a német nemzeti érdek szolgálata volt hanem az okkult zsidó bankároké (ebbe a Ludendorff-félék nemigen voltak beavatva):

• A Wall Street zsidó bankjai finanszírozták Hitlert és pártját
• Zsidó szerzők és szervezetek szerint a cionista szervezetek vezetői szabotálták a nem Palesztinába irányuló zsidómentést
• Szoros együttműködés volt a náci rezsim és a cionisták között, Hitler a Transzfer-egyezménnyel finanszírozta Izrael állam létrejöttét, pedig erre semmi nem kényszerítette és saját apparátusa figyelmeztette, hogy ez ellentétes a német érdekekkel
• A náci vezérkar sok prominens tagja zsidó származású volt, köztük Hitler is
• Hitler szabotálta a német háborús győzelmet, vagy akár a veszteség csökkentését, harci feladatai közé tartozott Németország teljes vereségének előidézése is

1. Hitler finanszírozói:

Antony C. Sutton: Wall street and the rise of Hitler - A Wall Street és Hitler felemelkedése 

A mű egy trilógia része, Sutton a három részben bemutatja, hogy ugyanazok a wall streeti bankok és ugyanazok a személyek álltak a bolsevik forradalom pénzügyi támogatása, F.D. Roosewelt elnökké választása és Hitler hatalomba finanszírozása mögött. Hangsúlyozza a nácizmus okkult, misztikus hátterét. A német hadiipar újjáépítése amerikai pénzügyi segítséggel és technológiatranszferrel megszakítás nélkül tartott 1918 óta, a náci hatalomátvétel ebben nem jelentett változást. A globális háttérhatalom az előző világháború végétől készült a második világháború Nagy Előadására, melyben minden szereplőt maga fegyverzett fel! Hitlert, pártját, az SA-t és az SS-t a kezdetektől főleg olyan németországi multinacinális óriáscégek támogatták, melyeket  a 20-as évek elejétől amerikai kölcsönökből építettek fel és melyeknek a 30-as években amerikai igazgatói és nagyrészt amerikai hitelezői voltak.

Henry Makow: Hitlert illuminátus bankárok bérelték fel a második világháború kirobbantására:

"Robert H. Williams őrnagy számolt be 1950 februári "Williams hírszerzési összefoglaló"-jában, James P. Warburg részvételéről a kereszténység elleni összeesküvésben. Ezt írja: "Múlt év novemberében a néhai Ludendorff tábornoközvegye a nürnbergi perben elmagyarázta, miért szakított a férje Hitlerrel, a jelentéseket meggyőző részletekkel igazolta.

Azt állította, hogy '...James P. Warburg már 1929 nyarán elvállalt egy feladatot amerikai pénzügyi köröktől, melyek kizárólagos befolyást akartak gyakorolni Németországra egy nemzeti forradalom elindítása terén. Warburg feladata volt egy megfelelő ember megtalálása Németországban, ő pedig Adolf Hitlerrel lépett kapcsolatba, aki ezután 1932 január 30-ig összesen 27 millió dollárt kitevő pénzösszegeket kapott, majd később még hétmilliót, amely lehetővé tette számára mozgalma finanszírozását.' "

Ludendorff is későn jött rá, hogy az ő őszintén hazafiasnak vélt tevékenysége a német visszavágás megszervezésére szintén csak a globális uzsorahatalom hasznos idiótakénti kiszolgálása volt...
A két világháború pokoli színjátékát előre megírták, többek között Németországnak, Magyarországnak és a keresztény civilizációnak a vesztes szerepét osztva!

2. A cionista szervezetek szabotálták a zsidómentést, kivéve a Palesztinába irányulót, de oda se engedtek akárkit:

Ezt a részt a bejegyzés túlzott meghosszabbítása ellenére is részletesen alátámasztom idézetekkel, olyan árulkodóak a cionizmus igazi arcáról.

A fenti vádat elsősorban a világi cionizmust és Izrael állam létét ellenző ortodox-zsidó szervezetek fogalmazzák meg, köztük az eléggé ismert Neturei Karta.
Az 1937-es londoni Cionista Világkongresszuson Dr. Chaim Weizmann (a Cionista Világszervezet elnöke, majd Izrael Állam első köztársasági elnöke ) szavaival kijelölte a politikai irányvonalat:

 "Európa hatmillió zsidójának reményei az emigrációra összpontosulnak. Megkérdeztek engem: "Ki tud hozni hatmillió zsidót Palesztinába?' Azt válaszoltam, 'Nem". ...A tragédia mélységeiből kétmillió fiatal embert akarok kimenteni... Az öregek meg fognak halni. El fogják viselni a sorsukat, vagy nem. Por voltak ők, gazdasági és morális por egy kegyetlen világban. ... Csak a fiatalság ága élheti túl... Ezt tudomásul kell venniük."

Innen a hatmilliós szám, 1937-ből, a Holokauszt előttről!!! Logikus, hogy a zsidóirtás áldozatainak összlétszáma nem egyezhet meg ezzel a háború előtti számmal, hiszen volt tömeges Palesztinába vándorlás és voltak lakóhelyükre visszatért, vagy (pl. Budapesten) onnan el sem hurcolt túlélők. A "Holokauszt-ipar" propagandája egyszerűen újrahasznosította a cionista mozgalomban a háború előtt amúgy is rutinosan ismételgetett számot, elvégre minél nagyobb ÁLDOZAT-létszámot kell felmutatni a jobb tárgyalási pozíciókhoz... (Ezt nem a Neturei Kartától idézem, B.Cs.)Ben-Gurion ( a cionista mozgalom egyik fő vezetője, Izrael állam első miniszterelnöke) mondta 1938-ban:  

"Ha tudnám, hogy az összes németországi (zsidó) gyereket kimenthetjük Angliába, vagy csak a gyerekek felét Erec Izraelbe, én a második megoldást választanám. Mivel nekünk nemcsak e gyerekek életét kell számításba vennünk, hanem Izrael népének történelmét is."

"A cionizmus szerepe a Holokausztban": 

1940. február 1-én Henry Montor, az Egyesült Zsidó Felhívás szervezet igazgató alelnöke visszautasította, hogy közbenjárjon egy, a Dunán veszteglő, zsidó menekültekkel telt hajó utasai érdekében, kijelentve, hogy

 "Palesztina nem árasztható el... öreg, vagy nemkívánatos emberekkel."

1943. február 16-án Románia felajánlotta, hogy fejenként 50 dollárért a Dnyeszteren túli terület 70,000 zsidó menekültje távozhat. Ezt publikálták a new yorki újságok.
Yitzhak Greenbaum, a Zsidó Ügynökség  Mentési Bizottsága elnöke a Zionista Igazgatótanács 1943. február 18-i ülésén Tel Avivban ezt mondta:  

"mikor megkérdeztek, "nem tudnál pénzt adni az Egyesült Zsidó Felhívás pénzalapjaiból az európai zsidók megmentésére? azt feleltem: NEM! és újra azt mondom: NEM!...az embernek ellen kell állnia ennek a hullámnak,  amely a cionista tevékenységet a második helyre szorítja vissza."

"1944-ben a Zsidó Embereket Mentő Vészhelyzet Bizottság felszólította az amerikai kormányt egy Háborús Menekült Tanács létrehozására. Stephen Wise a kongresszus egy különbizottsága előtti meghallgatáson ellenezte ezt a javaslatot.

A fent említett tárgyalások során Chaim Weizman, az első "zsidó államférfi" kijelentette: "A zsidó nemzet legértékesebb része máris Palesztinában van, a Palesztinán kívül lakó zsidók pedig nem túl fontosak." Weizman társa, Greenbaum szinezte a megjegyzést: "Egy tehén Palesztinában többet ér, mint az összes európai zsidó".  (Ez egy idézet volt egy akkor ismert cionista regényből, B.Cs.)

És akkor, a zsidó történelem legkeserűbb epizódja után a cionista "államférfiak" arról győzködték a nincstelen menekülteket a deportálótáborokban, hogy maradjanak az éhségben és nélkülözésben és utasítsanak el minden Palesztinán kívüli letelepedést; csak azért, hogy az Ő államukat építsék.

1947-ben William Stration kongresszusi képviselő törvényjavaslatot nyújtott be 400,00 menekült azonnali befogadására az Egyesült Államokba. A törvényt a cionista vezetés bírálata hatására nem szavazták meg.""Az alábbi kivonat szó szerinti fordítása a levélnek, amit a csehszlovákiai Zsidómentő Bizottság kapott a cionista "Zsidó" Ügynökség igazgatóságától Svájcból:"

"Ez válasz volt a Zsidómentő Bizottság bizonyító dokumentumokkal ellátott segítségkérő levelére a nácik által megszállt Európa zsidósága milliói ügyében." 

"Azért írunk Önöknek, hogy emlékeztessünk arra tényezőre, amit soha nem szabad szem elől veszíteniük: hogy végül a Szövetségesek fogják megnyerni a háborút. Győzelmük után az országhatárok át lesznek szabva, akárcsak az első világháború után. Akkor nyitva lesz az út mostani célunk felé. Mivel közeledik a háború vége,  mindent meg kell tennünk, ami módunkban áll, hogy Eretz Yisroel-t Medinat Yisrael-é változtassuk (Izrael Földjét, Országát Izrael Állammá, BCS) és máris sok lépést tettünk ennek érdekében. Ezért süket füleket kell mutatnunk a Kelet-Európából áradó követelések és sirámok felé. Emlékezzenek erre: a szövetségesek mind súlyos veszteségeket szenvedtek és ha mi nem nyújtunk hozzájuk hasonlóan emberi áldozatokat,   hogyan nyerhetünk jogot arra, hogy a konferenciaasztalnál ülhessünk, ahol újraszabják az országhatárokat? Emiatt meggondolatlanság és arcátlanság lenne részünkről tárgyalni a zsidó életekért cserébe nyújtott pénzről, vagy árukészletekről. Hogy merészelhetnénk arra kérni a szövetségeseket, hogy pénzt cseréljenek életekre, amikor naponta súlyos veszteségeket szenvednek el? Tehát, ami a tömegeket illeti: RAK B'DAM TIHJE LANU HAAREZ, (Erec Jiszroel csak úgy lesz a miénk, ha vérrel fizetünk érte), ami viszont a belső köreinket illeti:  ATEM TAJLU. A küldönc, aki ezt a levelet viszi, el fogja látni Önöket pénzzel erre a célra".

"Mikor képes voltam elolvasni ezt a nem szokványos írást, reszketni kezdtem, amikor felfogtam a "RAK B'DAM TIHJE LANU HAAREZ" jelentését. De hosszú hetek teltek el és még mindig nem értettem az ATEM TAJLU jelentését. Egyszer csak egy napon belémhasított: ATEM TAJLU azt jelentette: "Ti meneküljetek!", ahol a "tiyul" (kirándulás) szót használták eufémikus rejtjelként a "menekülés"-re. Ezen azt értették, hogy ti, "a Belső Párt tagjai" tizenöten, vagy huszan meneküljetek el Csehszlovákiából és mentsétek az irhátokat. Erec Jiszroel ára a férfiak és nők, ősz aggastyánok és karonülő csecsemők vére - de nem a TI véretek!  Ne rontsuk el ezt a tervet azzal, hogy a tengelyhatalmakat támogatjuk zsidó életek mentéséért cserébe.  De nektek, Elvtársak, mellékeltem az utiköltséget a menekülésetekhez.  Ez egy rémálom! A cionista ügynök "diplomata" eljön Csehszlovákiába és azt mondja: 'Ez egy nagyon drámai időszak. De ahhoz képest ez egyáltalán nem drámai nektek, csapdába esett zsidóknak. Mivel van egy sokkal fontosabb szükséglet, konkrétan a BINYAN HA-ARETZ (a Medinat Yisrael-ért fizetendő ár). Boldogan ontsátok a véreteket, mert a ti véretek olcsó. De a ti véretekért cserébe az Ország (Izrael) a miénk lesz!'  "

3. Együttműködés a náci rezsim és a cionisták között:

Hogy a cionizmus számára az antiszemitizmus nem valami ellenfél, hanem erőforrás, annak elvi alapjai egyértelműek:Benny Morris izraeli történész fogalmazta meg, hogyan tervezte Herzl az antiszemitizmus kiaknázását a cionizmus megvalósítása érdekében. Kijelentette: 

"Herzl a cionizmus győzelmét elkerülhetetlennek tartotta, nemcsak azért, mert Európa egyre elviselhetetlenebbé vált a zsidók számára, hanem azért is, mert Európa érdeke volt megszabadulni a zsidóktól és az antiszemitizmustól: az európai politikai elit idővel meg lesz győzve, hogy támogassa a cionizmust. Herzl felismerte, hogy az antiszemitizmus felhasználható az ő cionista céljaira." (Righteous Victims,  21. old.)

Vagyis a farok csóválta a kutyát, Herzl nem megszüntetni akarta a zsidók és nemzsidók közti ellentéteket, hanem kihasználni terve céljára. Volt egy Megoldása, és ahhoz kereste a Problémát... (helyesebben felhasználta a létezőt, a kivándorolni nem akaró zsidókat pedig rákényszeríteni szándékozott a saját Megoldására, elvégre ő jobban tudta, mi kell a zsidóknak, mint azok maguk.)

Herzl Naplója: "Az antiszemiták a legmegbízhatóbb barátainkká fognak válni, az antiszemita országok a szövetségeseinkké."

A cionizmus propagandacélokra felépített, kitenyésztett saját "szentje", A Zseniális Einstein se árult zsákbamacskát, hogy a cionizmus, mint FAJELMÉLETEN alapuló ideológia antiszemitizmus nélkül hatástalan lenne, tehát Isten őrizz fellépni az antiszemitizmus ellen, értsd: megszüntetni az okait a zsidók asszimilációja útján:

"Az antiszemitizmusnak köszönhető, hogy megőrizhetjük létezésünket, mint faj; feltétlenül így gondolom."  Albert Einstein, 1920

(anticionista forrás eredeti újságmásolattal,  cionista forrás ugyanerről. Az Einstein-kultusz cionista céljairól és sok más témánkbavágó dologról lásd: C.J.Bjerknes: The Manufacture and Sale of Saint Einstein - The Propaganda of Supremacy)


A nácik és cionisták közötti gyakorlati együttműködés témáját jól összefoglalja Mark Weber cikke: A cionizmus és a Harmadik Birodalom ( Történelmi Revízió Intézet)

1935 elején egy, a palesztinai Haifába tartó utasszállító hajó hagyta el a német Bremerhaven kikötőjét. A tatján héber betűkkel viselte a nevét: "Tel Aviv", míg az árbocon egy horogkeresztes zászló lengett.  És bár a hajó cionista tulajdonban volt, kapitánya a Nemzetiszocialista Párt tagja volt. Évekkel később a hajó egyik utasa a szimbólumok e kombinációjára, mint "metafizikai abszurditásra" emlékezett vissza. Abszurd, vagy nem, ez csak egyetlen lap a történelem egy kevéssé ismert fejezetéből: a cionizmus és Hitler Harmadik Birodalma közötti széleskörű együttműködéséből. 

A cikk ismerteti, hogy a látszólag ellenséges nácizmus és cionizmus között a zsidókérdésben létezett egy felfogásbeli- és érdekazonosság: egyik se akarta, hogy a németországi zsidók asszimilálódjanak, hogy németek és zsidók keveredjenek, mindkettő azt akarta, hogy Németországot szabadítsák meg a zsidóságtól. A cionisták célja a zsidók Palesztinába vándoroltatására beleillett a nácik terveibe. (De már láttuk, hogy a cionisták nem számoltak az összes zsidó Palesztinába vándorlásával, ami valóban képtelenség lett volna, tehát a "feleslegesek" áldozattá, a békekonferencián és a leendő Holokausztipar zsarolásai során alkudozási aduvá tételére kellett nekik a náci rezsim, de ezt Weber nem írja! ) A hatalomra jutó Hitlernek a Német Cionista Szövetség udvarló hangvételű nyilatkozatban ajánlotta fel együttműködését a németek és zsidók elkülönítésére.

Az együttműködés meg is valósult, a náci kormányzat 1933-tól a világháború kitöréséig, sőt 1940-41-ig (amíg volt rá gyakorlati lehetőség) aktívan támogatta a cionizmust és a zsidók Palesztinába vándorlását. A náci párt és az SS lelkesen támogatta a virágzó cionista mozgalmat, cionista sajtót, könyvkiadást, sport- és kulturális egyesületeket, ifjúsági táborokat, stb.

Leopold von Mildenstein SS-tiszt és Kurt Tuchler, a Cionista Szövetség tisztviselője egy hat hónapos közös utazáson járták be Palesztinát, hogy felmérjék az ottani cionista fejlesztéseket. Tapasztalatairól von Mildenstein 1934-ben 12 illusztrált cikkben számolt be a berlini Der Angriff párt-napilapban, "Egy náci Palesztinába utazik" címmel. A cikkekben magasztalta a cionizmust és annak jótékony hatását a zsidókra és a világra, az "új zsidó" születését, a zsidó telepesek eredményeit, úttörő szellemét. A cionista kivándorlás elősegítése érdekében von Mildensteint az SS biztonsági szolgálata zsidó ügyosztálya élére nevezték ki. A közös SS-cionista utazás emlékére a Der Angriff egy speciális emlékérmét bocsátott ki, egyik oldalán szvasztikával, a másikon Dávid-csillaggal:

(Az utazásról és összefüggéseiről beszámol  Boas Jacob: A Nazi travels to Palestine  - Egy náci Palesztinába utazik c. cikke. Hogy a "furcsa pár" tagjait nem kizárólag valami befogott orral elviselt érdekközösség fűzte össze, azt jelzi, hogy  - mivel mindketten feleségestől vettek részt az utazáson - a Mildenstein és Tuchler-családok a háború után is tartották a kapcsolatot! Kardel szerint Mildenstein is zsidó származású volt - illik az elméletbe.)

A német hatóságokkal való együttműködés keretében a cionista csoportok egy kb. negyven táborból és mezőgazdasági központból álló hálózatot létesítettek Németország-szerte, ahol a leendő telepeseket képezték ki palesztinai új életükre.  Bár a nürnbergi törvények megtiltották a zsidóknak, hogy kitűzzék a német zászlót, meg volt nekik engedve, hogy kitűzzék a fehér-kék zsidó nemzeti lobogót. A leendő izraeli állami zászló lobogott a cionista táborok és központok felett Hitler Németországában. /19
Himmler biztonsági szolgálata együttműködött a Haganával, a palesztinai földalatti cionista fegyveres szervezettel. Az SS ügynökség Feivel Polkes Hagana-tisztviselőt fizette a palesztinai helyzetről szóló információkért és segítette a zsidó kivándorlást Palesztinába irányítani. Ezzel egyidejűleg a Hagana is jól volt informálva a német tervekről egy, az SS berlini főhadiszállásán elhelyezett kéme révén. /20 A Hagana-SS együttműködés még titkos német fegyverszállításokat is magában foglalt a zsidó telepesek számára a palesztin arabok elleni harcaikhoz. /21

A német államérdek, illetve a náci rezsim hivatalos propagandájával egybeeső érdek képviseletében az államaparátus vezető tisztviselői figyelmeztettek az együttműködés veszélyeire:

A Külügyminisztérium 1937. júniusában diplomatáinak küldött tájékoztatója szerint egy palesztinai zsidó állam létrejötte nem állna Németország érdekében, mert az nem tudná befogadni a világ összes zsidóját, de egy további hatalmi bázisul szolgálna a nemzetközi zsidóság részére, nagyrészt úgy ahogy Moszkva szolgált ilyenül a nemzetközi kommunizmus számára. /24

Egy SS hivatal azt jósolta, hogy egy zsidó állam "speciális kisebbségvédelmet hozna a zsidóknak minden országban, ezáltal jogi védelmet nyújtva a világzsidóság kizsákmányoló tevékenységéhez."/27  

Hitler személyesen vizsgálta felül a kérdést 1938 elején és a cionizmus ellen hangoztatott "szkepticizmusa" ellenére a Palesztinába irányuló kivándorlás még erőteljesebb támogatása mellett döntött azzal az indoklással, hogy Németország zsidóktól megszabadításának előnyei felülmúlják a zsidó állam létrejöttének potenciális veszélyeit. Hogy mit gondolt magában, őszintén, vagy mire kapott parancsot, netán agyprogramozást, azt csak ő tudhatta...

A náci-cionista együttműködés központi eleme a Cionista Világszervezet palesztinai központjával 1933-ban megkötött Transzfer Egyezmény, héberül "Haavara" egyezmény volt, amely több tízezer német zsidó számára tette lehetővé, hogy vagyonával együtt vándoroljon ki Palesztinába.

E nem mindennapi megoldás által minden Palesztinába tartó zsidó pénzt helyezett letétbe egy speciális németországi számlán. A pénzt német gyártmányú mezőgazdasági eszközök, építőanyagok, szivattyúk, műtrágya és hasonlók vásárlására fordították, melyeket Palesztinába exportáltak és ott eladta őket a tel avivi zsidó tulajdonban levő Haavara-cég. Az eladásból származó összeget a Palesztinába érkező bevándorló kapta meg németországi letétjének megfelelő összegben. Német áruk ömlöttek Palesztinába a Haavarán keresztül, amit nem sokkal később kiegészített egy barter egyezmény, melynek keretében palesztinai narancs cserélt gazdát német faáruval, autómobilokkal, mezőgazdasági gépekkel és egyéb javakkal. Az Egyezmény tehát szolgálta a cionista célt, hogy zsidó bevándorlókat és fejlesztési tőkét hozzanak Palesztinába, miközben egyidejűleg szolgálta a német célt, hogy megszabadítsák az országot egy idegen csoporttól.

Egyes német tisztviselők, például Németország jeruzsálemi főkonzulja, Hans Döhle 1937-ben, rendszeresen bírálták az Egyezményt. Rámutatott, hogy a német áruk más piacon eladva valutát hoznának, amit az Egyezményért feláldoznak. A Haavara monopóliuma sértette a térségbeli német és arab kereskedőket, a cionizmus hivatalos német támogatása pedig piacvesztést okozhatott az arab világban.
Egy 1937 decemberi német belügyminisztériumi feljegyzés áttekintette a Transzfer Egyezmény hatását:

"Semmi kétség, hogy a Haavara Egyezmény a legdöntőbb mértékben járult hozzá Palesztina fejlődéséhez 1933 óta. Az Egyezmény nemcsak a legnagyobb pénzforrást nyújtotta (Németországból!), de egyúttal a bevándorlók legintelligensebb csoportját is, és végül behozta az országba a fejlesztéshez nélkülözhetetlen gépeket és ipari termékeket."

A belügyminiszter az előnyök és a Döhle által is említett hátrányok összegzése után megállapította, hogy az egyezmény hátrányai mára meghaladták az előnyeit és ezért azt fel kell mondani.

A vitában csak Hitler dönhetett, személyesen vizsgálta felül az irányvonalat 1937 júliusában és szeptemberében, majd újra 1938 januárjában, és minden alkalommal az egyezmény fenntartása mellett döntött.Hitler a tisztviselők által kifejtett német államérdekkel szemben csökönyösen támogatta a leendő cionista állam fejlesztését, miközben erre semmi nem kényszerítette! A háborús győzelem szabotálásáról szóló ponttal egybevetve ez is arra utal, hogy nem a német nemzeti érdek képviselete irányította, hanem a cionista, illetve a cionizmust is eszközül használó globális zsidó körök érdekeit szolgálta!

A cikk kitér a Haganából kivált Irgunból kivált Lehi ("Izrael Szabadságharcosai"), vagy ahogy az angolok és a palesztinai zsidó vezetők nevezték, "Stern bandája" részéről a náci Németországnak az angolok elleni közös harc érdekében 1941 januárjában felajánlott katonai szövetségre. Nem meglepő, hogy a marginális, szélsőséges  fegyveres csoport (melynek tagjai, majd vezetői között volt Jichak Samir későbbi miniszterelnök) kezdeményezésére a németek sem válaszoltak (legalábbis nincs nyoma ilyennek), és a palesztinai cionista elit is az angolokkal való együttműködés pártján volt Hitler legyőzéséig.

Az e bejegyzésben kifejtett elmélet helyessége esetén ez nem is lehetett másként, ugyanis a cionista vezetés egyrészt Hitlernek az Ördög szerepét osztotta a Nagy Előadásban (kiválóan játszotta...), vagyis fegyveres cionista nem harcolhatott Hitlerrel szövetségben, másrészt a globális cionista érdekérvényesítéshez, Izrael állam létjogosultságának vitathatatlanságához betervezték a Hitler által megszállt területeken kiirtandó zsidók vérét, mint föld- és hatalomszerző, örök kárpótlás-szerző "érvet". A Lehi által javasolt terv német elfogadása esetén pedig a zsidóirtásra nem került volna sor, hiszen a terv szerint fel kellett volna fegyverezniük és katonai kiképzésben kellett volna részesíteniük a megszállt területek zsidó férfijait, nyilván a családjukat békénhagyva. Ez a megoldás (a náci ideológia eredendően antiszemita jellege miatt egyébként is abszurd volta mellett) ellentétes lett volna a cionista tervekkel. Tehát Stern nem volt beavatva a cionista vezérkar elképzeléseibe. Meg is ölték nemsokára...Lenni Brenner: Zionism in the age of the dictators - A nácizmussal együttműködő cionizmus
Henry Makow:  Zionism: A Conspiracy Against Jews

4. A náci vezérkar, köztük Hitler jónéhány prominens tagjának zsidó származása 

forrás: Henry Makow

Hitler zsidó származása egy sokat emlegetett téma, de egyértelműen bizonyított nincs a sokféle elmélet között. A Rotschild-házból való származását nem is linkelem, mert olyan kevéssé meggyőző. A Führer zsidó származásáról Németországban már a nácik hatalomra jutása előtt is pletykáltak, állítólag Angliából érkezett unokaöccse zsarolni is próbálta ilyen iratokkal. A Grazi Frankenberger, vagy Frankenreiter nevű családdal való kapcsolatot, ahol Hitler nagyanyja lett volna cseléd, Ormos Mária hazai Hitler-életrajza is megemlíti, de a wikipédia cikkéhez hasonlóan bizonyíthatatlanként.Ezt a származási adatot Hans Frank közölte kivégzésére várva. (Kardel könyve őt is a zsidó származású nácik között említi, neve megegyezik Jacob Frankéval, a nihilista zsidó álmessiáséval....) A Múlt-Kor cikke szerint (Hitler elátkozott családja): 

"Nyilvánvaló, hogy Adolf Hitler olyan családból származik, ahol a vérfertőzés, a közeli rokonok házasodása, nemi érintkezése egymás között inkább szabály volt, mint kivétel."

 Csak spekuláció, de e blogon egyből beugorhat a zsidó nihilista misztikus frankisták perverz vérfertőzős-beltenyészetes szubkultúrája, amelyből például Freud is származik és melynek szokásai alapján alkotta meg perverz szexcentrikus elméleteit, az egész emberiségre kivetítve.
"A Hitler-család története" cikk szerint a vérfertőzés miatt a családban gyakori elmebeteg Hitler-rokonok egyike áldozatul is esett a náci eutanázia programnak.

A Hitler-család genetikai anyagának mai tudományos vizsgálata is azt bizonyítja, hogy az "árja faj tisztaságának" programja tragikomikus volt épp a Führertől:  Haaretz, Izrael - "A DNS tesztek felfedik Hitler zsidó és afrikai gyökereit" . A Hitler-rokonok "genetikai ujjlenyomatát" jelentő domináns haplócsoport-kromoszómák kimondottan ritkák Észak- és Nyugat-Európában, de dominánsak Észak-Afrikában és az askenázi, illetve a szefárd zsidók körében.

Hogy Hitler nem volt éppen biztos saját árjaságában, vagy éppen hogy biztosan tudta, hogy van mit takargatnia, azt lényegében bizonyítja, hogy a családi múlt emlékeit szó szerint letöröltette a térképről: 

"A Hitler család, avagy a keserű örökségek krónikája":
"Schicklgruber Alois osztrák vámhivatalnok apjának Georg Hiedler volt a neve, de csak papíron, mert Alois (Adolf apja) törvénytelenül jött a világra, s így szülőanyja, Theresie Schicklgruber nevén anyakönyvezték. Alois csak 1875-ben vette föl a Hitler nevet, amikor 39 esztendős volt. A név olyan bizonytalanul szerepelt a különböző okmányokon, hogy az magyarázatul szolgálhat a dollersheimi körzeti elöljáróság (és vele együtt az irattár) megsemmisítésére. Amikor ugyanis Hitler megszállta Ausztriát, 1938 májusában parancsot adott, hogy a falut (apja szülőhelyét) és a körzet temetőjét tegyék alkalmassá a tüzérség és a gyalogság hadgyakorlatai számára. A lakosságot kiköltöztették házaikból, és az egész területet a temető valamennyi sírjával együtt, ágyútűz alá vették. A „Führer”, a nemzeti szocialista népirtás atyja, aki pusztulásra ítélte mindazokat, akik nem tudták igazolni, hogy a „Herrenvolk”-hoz tartoznak, gondosan megsemmisítette a sajátiratait. Szülőhelyének, Braunaunak, sőt egész családfájának minden regisztrációját Dollersheimben őrizték. A halálos „igazoltatások” megkövetelője önmagát sohasem igazolta, innen valók a legkülönbözőbb és legsajátosabb találgatások és kombinációk a származását illetően. "

Őszintén meglep, hogy egy ilyen kényes témáról az Amerikai Népszava (is) közölt adatot...
Hogy zsidó körökben elterjedt volt a pletyka, azt Kardel könyvének bevezetése is jelzi, ahol a szerző egy Leningrád ostromából ismert egykori bajtársától, akinek ismerte nem árja származását, a háború után egy atlanti szigeti kaszinóban kérdezte néhány ital után: 

"Amigo, teljes zsidó létedre hogyan hordhatod ezeket az érdemrendeket és kitüntetéseket a szavasztikával a melleden?" "Nos", érkezett a válasz szép bécsi zsargonban: "miért nem kaparod meg magát Hitlert? Akkor látni fogod, hogy egy olyan bécsi zsidó fog előtűnni, mint én."

Anton Mayer, Hitler "árjásított félzsidó" katonája

Bryan Mark Rigg: "Hitler zsidó katonái" c. könyvéből kiderül, hogy a Leningrádot ostromló bécsi zsidó katona nem volt fehér holló a Wehrmachtban, legalább 150 ezren harcoltak a "teljes zsidónak", vagy "keveréknek" minősülők közül Hitler seregében, köztük két hadseregtábornok és tizenöt tábornok. Kb. 20 zsidó katona kapta meg a német lovagkeresztet. Erhard Milch, a Luftwaffe helyettes parancsnoka születési anyakönyvi kivonatát maga Göring hamisította meg, azzal válaszolva a kritikákra, hogy "Én döntöm el, ki zsidó és ki árja!", amivel persze csak az egykori kedélyesen "zsidófaló" antiszemita bécsi polgármestert, Luegert idézte. Jellemző, hogy mindkettőjüket, Göringet és Luegert is gyanúsítják zsidó származással, ami csak erősíti a hipotézist, hogy az antiszemitizmus a cionisták csodafegyvere, kedvenc manipulatív eszköze. Göring öccséről azóta dokumentálták, hogy zsidómentéssel foglalkozott, (ahogy eszerint a báty is...), tehát Kardel Bronder nyomán nagy eséllyel Göringet se alaptalanul sorolta a zsidó származású náci vezetők közé, az alábbi hátborzongató névsorban:Hitler, Eichmann, Heydrich, Hess, Strasser, Göbbels, Rosenberg, Frank, Himmler, Ribbentrop (Weizmann, az első izraeli elnök barátja!), egy sor más fontos náci vezető és Haushofer professzor is.
Mindezek az okkult Thule Társaság tagjai, ami egy fontos kapocs lehetett a nácik harci feladatát kitűző, szintén misztikus célok által vezérelt cionista világközpont felé.

Természetesen a névsorban szereplő főnácik zsidó származásának hitelessége nem garantált, de Bronder ( a Before Hitler came c. könyv szerzője) maga is német zsidó volt, tehát jellemző, hogy egyes zsidó körökben ilyesmi teljesen hihetően hangzott.

Ugyanezen zsidó közeget képviseli George Tabori, magyarországi zsidó származású szerző, aki Mein Kampf című abszurd bohózatának Nemzeti Színház-beli előadását a Mazsihisz kritikusa nem igazán kedvelte meg:

"A Mein Kampf című darab a modern és tabudöntögető művészet eszközeit használja, amellyel magában nem lenne baj. Ízlés és gyomor dolga."
"A Meink Kampf című színdarab bulvármű, amely meghökkentőnek szánt állításait pletykákra és többször megcáfolt szóbeszédekre alapozta. A holokausztra és annak 6 millió áldozatára konkrétan csak egyszer, egy mondat erejéig utalnak, viszont tényként (!) közlik és sulykolják, hogy Hitler zsidó volt. A Sinkó László által játszott Herzl nevű könyvkereskedő Adolf Hitlert testvéremnek szólítja, amit Hitler (Mátyássy Bence) először beismer, majd tagadni kezdi."

 A kritikusnak az én blogom jelen bejegyzése se tetszene: 

"Emlékeztetőül, Hitler zsidó származásának felemlegetésével legutóbb az iráni elnök egyik tanácsadója operált. Ahmeninedzsádék mindezt arra használták fel, hogy bebizonyítsák: Hitler az egész holokausztot egy zsidó összeesküvés részeként csak azért vitte végbe, hogy a zsidók később megalapíthassák Izraelt."

Ahmadinedzsád csak tudja, lehet, hogy ő is bennfentes, elnézve egyrészt a származására vonatkozó pletykákat, másrészt, hogy tipikusan az egyik "korunk Hitlere" mumus-szerepet tölti be a cionisták számára, akivel ijesztgethetik, fegyelmezhetik az izraeli zsidó köznépet, rabszolgáikat, miközben az iráni lakosságnak kb. annyira hiányzik az anticionista mártírsors, mint egykor a Hitler karmaiba került német népnek...



5. Hitler szabotálta a német győzelmet, a háború egy gonosz színjáték volt

Ez is tipikus összeesküvéselmélet-téma, közte persze mesés elméleteké is, azonban józan ésszal nézve Hitler és a háború más vezetőinek sok, látszatra irracionális döntését jól magyarázza elméletünk.
Néhány fontosabb a különféle cikkek, blogbejegyzések által felsorolt érthetetlen "hibák" sorából, melyek viszont racionálisak, ha Hitlert nem a németség érdekéért élő-haló vezetőnek, hanem a cionizmust irányítók ügynökének tekintjük:

• Hitler megengedte a Dunkerque-nél bekerített brit-francia csapatok evakuációját
• Miért nem vette kézbe Hitler a francia flottát?
• Miért nem zárta le Hitler a Gibraltári szorost? (a rendelkezésére álló francia flottával)
• Miért folytatta Hitler az Angliai Csatát a siker esélyét kizáró módon?
• Miért kezdett kétfrontos háborút?
• Miért osztotta meg csapatait a Szovjetunió területén?
• Miért tiltotta meg a visszavonulást a vesztésre álló csatákban, pl. Moszkva és Sztálingrád?
• Tudta, hogy a siker esélye nélkül támad Kurszknál, mégis feláldozta páncélosai felét.
• Hitler elutasította a szovjetekkel a különbéke tárgyalásokat, ahogy korábban Sztálin szövetségi ajánlatát is a Nyugat ellen.
• Hitler feleslegesen ment Afrikába, de ha már ott volt, nem adott Rommelnek időben elég forrást a győzelemhez. Több katonát vesztett ott, mint Sztálingrádnál!
• Értelmetlenül üzent hadat az USÁ-nak. (ettől még a háború köztük elkerülhetetlen volt)
• Hitler akkor rendelte el a zsidók tömeges megsemmisítését, amikor már világos volt, hogy a háborút Németország nem nyerheti meg. Szándékosan növelte az ellenség bosszúvágyát és bosszú-indokát, kiszolgáltatva nekik a német népet.

Nemcsak Hitler szabotált, hanem más vezetők, Sztálin, Roosevelt is, utóbbi például előre tudott a Pearl Harbori támadásról, stb, ezek is a háború egy központból tervezettségének jelei. A fenti irracionális döntések egy része a háború elhúzódását és a nagyobb áldozatszámot, több szenvedést célozták. Ahogy a zsidó üldözötteket sem mentették a cionisták (csak kiválasztottakat), úgy a többi féle áldozatok számának csökkentése sem volt cél. Ennek gonoszul praktikus és rituális céljai egyaránt lehettek, de erre a folytatásban térek ki részletesebben.Források (melyek mindig kritikusan kezelendők!):

Robert Pye:  Történelmi anomáliák a II. Világháborúban - Hogy irányította a Globális Elit mindkét oldalt (szektás elfogultsága miatt több ponton durván torzít!)Hitler szándékosan vesztette el a háborút? (egy zűrös blogról)

Henry Makow (zsidó származású keresztény): Nyolc jel, hogy a II. Világháborút az illuminátusok vezényelték
Illuminátus zsidók felelősek a Holokausztért?
Hitler egy illuminátus ügynök volt?

Katonai szempontból lehet találni komolyabb szaktörténész forrásokat is, de nekünk ide ez elég. Makow a maga területén komoly forrás.Összefoglalva: a fentiek elegendő tényt, forrást jelentenek ahhoz, hogy megállapíthassuk, a világháborút gonosz színjátékként előre eltervezhették, a háborús felek mindegyikének felfegyverzése mögött ott állt ugyanaz a globalista uzsoratőke, Hitler, mint a színjáték Főgonoszának, Ördögének rezsimjét látszólagos ellenségei, amerikai zsidó bankárok építették fel, finanszírozták hatalomba. E háttérből mozgató körök nagyrészt zsidó származásuk ellenére megrendelői voltak a tömeges zsidóirtásnak, miközben a céljaikra kiszelektált zsidó "emberanyaggal" megteremtették Izrael államot. A "Holokauszt"-nak elnevezett népirtás cinikus eszköz volt a (nagyrészt) zsidó bankárok kezében.

Eddig a pontig az elmélet nem különösen tartozik a vallási területéhez, elvileg ilyen gigantikus manipuláció elképzelhető egyfajta gonosz praktikus, machiavellisztikus hozzáállás alapján. Az összeesküvéselméletek jókora része nem is megy túl az ilyenféle materialista magyarázaton, a gonosz összeesküvő háttérhatalom végső mozgatórugójaként a globális pénzuralom, egy Új Világrend megteremtését és fenntartását feltételezve. Természetesen már korábban is foglalkoztam a blogon azzal, hogy a globális felforgató körök tevékenységének végső mozgatórugója valójában vallási, misztikus, okkult jellegű, hogy konkrétan ez áll a Holokausztnak nevezett zsidóirtás mögött is, azt a folytatásban fejtem ki.

A bejegyzés folytatása: Kiddush Hashem - a Holokuszt zsidó receptje - II.rész - A vallási háttér

Kapcsolódó bejegyzések:

Zsidók öltek zsidókat, hogy a túlélőket Izraelbe kényszerítsék