2018. augusztus 23., csütörtök

A modern civilizáció összeomlása már elkezdődött




A modern civilizáció összeomlása már elkezdődött


Közzétéve: 2012. július 17. kedd
Sok ember azt hitte, hogy a világ vége 2012 decemberében lesz. Hülyeség. A sokkal őszintébb válasz az, hogy a világ vége már meg is kezdődött. És ez nem jelenti a világ végét, csak egy korszak lezárását és egy új születését. Az átmenet a két kor között azonban lármás és költséges átállás lesz az emberiség számára.

Ime 14 jel, hogy a mostani világ, ahogy azt most ismerjük, a végéhez közeleg. Egy korszak végén és egy új kor elején élünk. A jövőben, amikor majd visszanézünk, mindez egy pillanat lesz csak a történelemben. Most viszont minden úgy tűnik, mintha szinte csigatempóban haladna. Félreértés ne legyen: a mostani világ fejezeteinek végét éljük. A következő könyvben egy új világot fogunk megismerni, amely nagyon különbözik attól, amelyet eddig megismertünk.

1 – Tornádók, hurrikánok, földrengések és szökőárak tömkelege -. Eleinte úgy tűnt, csak a véletlenek egybeesése, de most mintaszerűen jellemzőek a Földre. Az időjárás egyre szélsőségesebb. A közelmúltban több mint 120 tornádó pusztított az Egyesült Államok középnyugati részén. Texasban állandó a bozóttűz a rendkívüli szárazság miatt. És ahol nincs tűz és aszályok, ott árvizek vannak.


2 – A méhek csendje – A méhek kihalása Észak-Amerikából indult. Azt már tudjuk, hogy részben a kémiai növényvédő szerek (és esetleg a génkezelt termények) az okai a méhek pusztulásának.


3 – Az atomtudomány csődje – A fukushimai katasztrófa csak egy dolgot bizonyít: a tudósok veszélyesen arrogánsak a nagy volumenű projektek tervezésében, és nem veszik figyelembe a természet erejét. Az atomenergiáról azt ígérték, hogy tiszta és zöld környezetet és energiát fog adni. Ezzel szemben most csendesen és láthatatlanul mérgezi meg egész bolygónkat.

4 – A Wikileaks – Egy olyan korban, ahol ilyen sok a megtévesztés, az információkat kiszivárogtató embereket bűnözőkként kezelik.

5 – Az orvosi rendőrállam megjelenése mindenhol – A fegyveres rajtaütések SWAT kommandósai, az oltások és a kemoterápia gyermekekre és felnőttekre való kényszerítése. Az egészségügyi rendszer annyira haszontalanná, korrupttá és veszélyessé vált, hogy az ahhoz vezetett, hogy manapság már egyre erőteljesebben győzködik az embereket arról, hogy bevegyék a gyógyszereket, beoltassák magukat stb. Ez egy kikényszerített orvosi monopólium, amely veszélyezteti egészségét és a szabadságunkat.


6 – Az egyre gyakoribb az élelmiszerhiány és termés kudarcok. Ez csak a kezdet: az élelmiszer árak továbbra is az egekbe szöknek az elkövetkező években a szélsőséges időjárás, a beporzók elvesztése és a globális génkezelt termények megjelenése miatt. Igazi élelmiszer a mai világban lassan már elenyésző mennyiségű. Érdemes elkezdeni otthoni konyhakertet telepíteni.

7 – A világ energetikai társaságainak hibái: a radioaktív sugárzás Fukushimából nem az egyetlen módja annak, ahogy az energetikai vállalatok tönkreteszik a világot. Ne feledkezzünk meg a Deepwater Horizon-ról, a hatalmas olaj szennyezésről a Mexikói öbölben -aminek mellesleg még nincs is vége. Még egy év múlva is Corexitet permeteznek az öbölben!

8 – A továbbra is tartó genetikai szennyezés. Ez lehet a legrosszabb fejezete az elkövetkező összeomlásnak. A széles körű genetikai modifikálások bűncselekményt jelentenek az emberiség ellen. Ez egy “gén szennyezés”, amely lassan szétterjed a világ élelmiszer-növényeire, termés csökkenéshez és végül éhezéshez vezetve.


9 – Amerikában lassan nem lehet eladni igazi, organikus tejet a zsarnokság és büntetőjogi bántalmak megjelenése, farmok bezárása nélkül. A cél az igazi tej tönkretétele.  Az FBI még az Amish farmereket is megcélozta. Mi lesz ez után a világ többi részén?

10 – A pénzkínálat hamisítása, pénz fedezet nélküli nyomtatása, infláció. Egy bukott gazdasági rendszerben élünk, közel az összeomlás szélén, a hülye vezetők pedig csak olyan “megoldásokat” találnak, amelyek valójában felgyorsítják saját bukásukat.  A gazdasági őrület itt mindenkinek nyilvánvaló aki valaha is tanult matematikát.

11 – A tömegek zuhanó intelligenciája – Az egyik leginkább zavaró jel a tömegek lebutulása. A fiatal, lusta, tévénéző zombik abszolút semmi értékeset nem nyújtanak a világ számára. Ők az “agyatlan fogyasztók”, akik védőoltásért állnak sorba, tévét néznek és szemétkaját fogyasztanak. Adjuk hozzá azt, hogy pszichiátriai gyógyszereken élnek és elhisznek mindent, amit a kormány mond nekik.


12 – A hírek teljes és tökéletes fabrikálása- a hírek nagy része teljesen és tökéletesen gyártott: a háború Líbiában, bármely állam adóssága, a munkanélküliség, … egy intelligens ember a híreket nézve felrobban a nevetéstől. Az információs források nem közvetítik az igazságot többé, csak politikailag célszerű fikciókat.

13 – A folyamatos környezetszennyezés – túl a génmódosítás-szennyezésen és a sugárzás hatásain, tömeges gyógyszeripari szennyezettség is tapasztalható. Ez nem csak a gyógyszeripari gyárak termékeinek folyókba való engedéséről szól, az is tény , hogy jóval több mint a lakosság fele szinte naponta szed gyógyszereket, valamint használ kábítószereket. Ez áthatja egész testünket, és végül a vízellátást és a termőföldeket is.

14 – A radioaktív szennyeződés belejut a globális élelmiszer-ellátásba – Itt van az egyik, legutolsó, igazán alattomos összetevő: A globális élelmiszer-piac mostanra már a Fukushimából eredő radioaktív sugárzással szennyezett. Azt mondták az értékek “alacsonyak”, de nem fogjuk megtudni az igazságot arról, hogy a radioaktív cézium-izotópok évszázadokon át megmaradnak az élelmiszerekben. A radioaktív élelmiszerek, mellkas-röntgenek,CT-k, testszkennerek, reptéri röntgenek… Az emberi fajra mért teljes sugárterhelés mára már eléri azt a pontot, ahol az tömeges meddőséget, vagy éppen rákot okoz. Vagy épp ez lenne a mögöttes cél?



A Google titkolja az amerikai hírszerzéssel fenntartott kapcsolatait


Az USA Columbia kerületi fellebbviteli bírósága támogatja a Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) arra vonatkozó határozatát, hogy ne tegyék közzé az ügynökség és a Google korporáció kapcsolatait cáfoló, ill. megerősítő dokumentumokat.
A bírósági határozat az Electronic Privacy Information Center (EPIC) követelésével kapcsolatos. Az EPIC ugyanis a korporáció és a hírszerzés együttműködése jellegére vonatkozó információk közzétételét követelte . A szervezet többek között érdeklődik, hogy az NSA és a Google milyen együttműködést folytatott 2010 januárjában, amikor a Gmail szolgáltatón tömegesen feltörték a kínai civil aktivisták azonosító adatait. A Google akkor bejelentette, hogy az amerikai hatóságok segítségét kérte, amelyekhez nyilván az NSA is tartozik.
Később az ügynökség volt vezetője, Mike McConnell hangoztatta, hogy a hírszerzés és a magáncégek, többek között a Google kapcsolatai elkerülhetetlenek, azonban maga a hivatal nem erősítette meg, de nem is cáfolta az NSA és a korporáció kapcsolataira vonatkozó híreket.
A bíróság rámutatott határozatában, hogy a hírszerzés és a korporáció viszonyára vonatkozó dokumentumok közzététele árthat az USA nemzetbiztonságának.
Forrás: ruvr.ru
Kapcsolódó blog bejegyzésünk:
Az összeesküvés elméletek cenzúrázását a Google végezze




Az összeesküvés elméletek cenzúrázását a Google végezze



Soros György Open Society intézetének volt és a Stanford Egyetem jelenlegi munkatársa, Jevgenyij Morozov arra biztat, hogy a Google és más keresőmotorok vállalják magukra a gondolatrendőrség szerepét és mostantól figyelmeztessék a felhasználókat az „összeesküvés elméleteket” tartalmazó oldalak meglátogatásának veszélyeire. Ilyen elméletnek minősíti például, hogy a globális felmelegedésnek nem elsősorban az emberiség az okozója, amit mellesleg ma már egyre több ember igaznak gondol.
Morozov, akinek önéletrajzából egyértelműen kirajzolódik, hogy jó kapcsolatokkal rendelkező bennfentesről van szó, leírja milyen remek eszköz az Internet a „globális felmelegedést tagadó” vagy például az „oltásellenes mozgalom követői” számára és felszólítja a Google-t, hogy biztosítson „társadalmilag felelős módszert” melynek segítségével, azaz a keresési találatok módosításával, ki lehetne szorítani az ilyen elméleteket az Internetről.
Szerinte „át lehetne alakítani a keresőmotorokat, hogy felelősebb módszerekkel állítsák össze indexeiket és nagyobb beleszólást engedjenek maguknak a találatok prezentálásakor a „globális felmelegedés” vagy „oltások” kifejezésekre történő kereséseknél. A Google már most is rendelkezik egy keresőszó (kifejezés) listával, amire rákeresve a felhasználók zömét áltudományokkal és összeesküvés elméletekkel foglalkozó oldalakra küldi, miért ne lehetne ezeket a kereséseket a normál keresésektől eltérő módon kezelni? Így az eddigi eljárás helyett a Google nem a szokásos találatokat adná ki, hanem mondjuk egy figyelmeztetést jelentetne meg a találatok felett, óva intve a felhasználót az érintett oldalaktól, felajánlva egy elismert oldalakból összeállított alternatív listát, hogy az illető felelős döntést hozhasson a kérdésben.”
Morozov belátja, hogy egy ilyen lépés esetén felmerülne a vád, hogy a Google a „gyógyszeripari óriásokat és Al Gore-t” támogatja, de szerinte „az intézkedés megéri ezt a kockázatot.”
A felvetés kísértetiesen emlékeztet Cass Sunstein „kognitív beépülés” elméletére, amellyel Obama elnök információs ügyekért felelős tanácsadója az ellentmondásos weboldalakat próbálja legyűrni (beleértve olyan oldalakat is például, amelyek azt hirdetik, hogy a napfény egészséges). Sokak által kigúnyolt értekezésében Sunstein „megol-dásai” között felveti, hogy a politikai oldalakat kötelezni kellene rövid felugró üzenetek megjelenítésére, amelyek „az ellentétes véleményt prezentálnák egyszerű formában.” Azt is követeli, hogy a más véleményen levőkre különadót vessenek ki, vagy egyes elméleteket egyszerűen tiltsanak be.
Kifejezetten felhatalmazni a Google-t, ami mára tulajdonképpen az Internet kapuőrévé vált és sokszor már eleve a még el sem fogadott SOPA törvényhez hasonló módon cenzúráz, hogy eldöntse mely politikai vagy tudományos pozíciók számítanak elfogadhatónak és melyek tartoznak inkább az összeesküvés elméletek kategóriájába, a gondolatszabadság súlyos megsértése és egy kínai stílusú diktatórikus hatalom érzetét kelti.
A Morozov által felhozott két példa ráadásul, a globális felmelegedés emberi eredete és az oltások káros hatása, sok millió ember, köztük számos tudós szerint híven tükrözi a valóságot és tudományosan megalapozott.
A legújabb felmérések szerint az amerikaiak egynegyede úgy gondolja, az oltások nem biztonságosak és sok esetben autizmust okoznak.
Morozov kirohanása természetesen csak egy a sok támadás közül, melyek az Internetet a hatalmi propaganda egyszerű visszhangjává akarják változtatni, kirekesztve minden egyéb hangot, ami kizárólag a nagy gyógyszergyáraknak és a globális felmelegedés hisztériából élő testületeknek, egyszóval az elitnek kedvez.

Az információs háború újabb csatája ez, amelyben a hatalom vesztésre áll, ahogyan ezt Hillary Clinton is beismerte, és most már nemcsak egy „Igazság minisztériumot” akar az Internet számára, hanem azt is, hogy ennek kapuőre maga a Google legyen.
Forrás: www.idokjelei.hu


Az Onion nevű szatirikus lap a CIA saját projektjének nevezte a Facebook közösségi portált. „Az emberek évek óta folyó titkos megfigyelése után döbbenten figyeljük az események ilyetén alakulását,” nyilatkozza az ügynökség képzeletbeli vezetője a kongresszus előtt. Örömmel konstatálja, hogy a Facebook felhasználók önként közzéteszik „barátaik és ismerőseik ábécérendbe szedett listáját, rendszeres státuszfrissítésekkel aktuális elfoglaltságaikat illetően,”-  összegzésképpen megjegyezve, hogy – „a CIA álma vált valóra ezzel.”
A leírtak egyáltalán nem állnak távol a valóságtól. A Facebook közel egy milliárd főt számláló felhasználói közül sokan napi rendszerességgel osztják meg gondolataikat és érzéseiket az oldalon. A Twitteren hasonló a helyzet. A Foursquare alkalmazás használói aktuális földrajzi helyzetüket és az arra vonatkozó információkat is közzéteszik. A hírportálok tudósítói hangot adnak véleményüknek és a politikai eseményekkel kapcsolatos dühüknek.
A kormány kapva kap az alkalmon és megpróbálja kihasználni a jelenséget, ami tulajdonképpen nem más, mint egy saját magát megfigyelő társadalom. Az állam még némiképp le is van maradva. Marketing cégek már régóta figyelik a közösségi oldalakat, hogy felmérjék a nagyközönség reakcióját az újonnan piacra dobott termékekkel kapcsolatban. Az online csevegés elemzésével pedig megpróbálják megjósolni például a választások kimenetelét.
Az amerikai szövetségi hivatalok is szeretnék kihasználni ezeket a módszereket, hogy felmérjék az Egyesült Államok tengerentúli megítélését, vagy elejét vegyék a terrortámadásoknak. A fenti célokat tartva szeme előtt, az amerikai védelmi minisztérium június 1-én közbeszerzési pályázatot írt ki olyan szoftverek kifejlesztésére, amelyek lehetővé teszik „a globális közösségi Internet témáinak, hálózatainak és befolyásos személyeinek mély elemzését”. A szoftver a világ legalább hét fő nyelvén folyó (beleértve a kínait és az arabot is) párbeszédek elemzésére lesz képes.
A pályázatok beérkezését követően a szoftverrendszereket hathónapos tesztelésnek vetik alá, amely során megvizsgálják egy konkrét esemény, mondjuk egy politikus által mondott beszéd, online reakcióját.
A katonaság előrébb tart ezen a téren. 2007-ben az amerikai légierő 27 millió dolláros szerződést kötött a védelmi óriás Lockheed Martin céggel, egy Web Információ Spread Adatművelet Modul, azaz aWISDOM (jelentése: bölcsesség) kifejlesztésére, ami a hírfórumokra, blogokra és társadalmi oldalakra felkerülő bejegyzéseket elemzi.
Segítségével a katonai elemzők már megfigyelés alatt tartják Közép- és Dél-Amerikát, valamint a Csendes-óceán térségét. A tengerészettől kapott újabb 9 milliós megbízás keretein belül a Lockheed Martin már a WISDOM következő verzióján dolgozik, ami arra törekszik, hogy képes legyen „megérteni a regionális trendeket és hangulatokat valamint megjósolni a csoportok vagy egyének által jelentett veszélyeket.”
Más hivatalok is hasonló terveket szövögetnek. Az FBI jelenleg is tárgyal a témában bizonyos szoftvercégekkel, az amerikai védelmi minisztérium pedig már régóta üzemeltet egy hasonló rendszert.
Milyen mértékben befolyásolja az ilyen jellegű megfigyelés online viselkedésünket?
Képzeljük el a következő szituációt: a kormány egyik intézkedéséről szóló cikket olvasva éppen egy dühös hozzászólást készülünk írni. Meggondolnánk-e a komment beküldését, ha tudjuk, hogy a kormány, felhasználónevünkkel együtt rögzíteni fogja a leírtakat? „Az emberek nem fogják szabadon megosztani a gondolataikat,” mondja Ginger McCAll, a Washingtoni Electronic Privacy Information Center munkatársa.
Egy ilyen rendszer elfolytja az eltérő vélemények kinyilvánítását.” Az ember szeretné azt remélni, hogy a kormánytisztviselőket foglalkoztatják az ilyen kérdések és aggodalmak. Nehéz megállapítani. Mindenesetre a NewScientist ismételt megkeresései ellenére a védelmi minisztérium illetékesei nem voltak hajlandóak kommentálni az ügyet.

Forrás: www.idokjelei.hu


Környezetvédelem – Halál a nyugdíjasokra!

Közzétéve: 2012. május 11. péntek

A világon elsőnek, Hollandia fontolóra veszi a 70 felettiek öngyilkosságba segítésének legális lehetőségét, ha úgy érzik, hogy számukra az élet befejeződött. Ugyanis a hollandok szerint, azon hetven felettieknek, akiknek egyszerűen elege van az életből, segíteni kell az öngyilkosság elkövetésében. A segítséget nem orvosok adnák (Hippokratészi eskü) hanem erre a célra kiképzett egészségügyi személyzet. A holland parlamentnek meg kell vitatni a témát, mert a „besegített öngyilkosság” hívei 112.500 aláírást gyűjtöttek össze egy hónap alatt (40.000 aláírás után kötelező a napirendre tűzés). Hollandiában az eutanázia 2002-óta meg van engedve a gyógyíthatatlan betegek esetében, amennyiben elviselhetetlen szenvedés áldozatai, amit két orvosnak is igazolni kell.

Most azonban a „besegített öngyilkosság” hívei egy méltóságteljes távozást kínálnak fel az élők sorából azoknak, akik elmúltak 70 évesek és egyszerűen nem kívánnak tovább élni. Ilyenek lehetnek például a megözvegyültek, vagy akik nem hajlandóak szembenézni az aggastyánkor kellemetlenségeivel, vagy akik maguk akarják megválasztani haláluk okát. A „besegítés” a halálos koktél kikeverését jelenti.
Természetesen a tervek szerint gondoskodnának arról, hogy hirtelen felindulásból senki ne dönthessen a halál mellett, ami isten bizony csudára megnyugtató. De azért vannak józanabb hangok is, akik felvetik, mi van, ha a család lélektani nyomást gyakorol, például finom kis apró megjegyzésekkel. Az idősek különben is hajlamosak arra, hogy feleslegesnek érezzék magukat. Aztán hogyan akarják kiszűrni a lehetőség alapos kihasználását? – teszik fel a kérdést a kritikusok.
Aki kíváncsi rá, hogy az ország legidősebb bloggere túl a 80-on mit szól ehhez, aforrásoldalon elolvashatja.
És ennek mi köze a környezetvédelemhez?olvasható Philip Cafaro, a Colorado egyetem professzorának kijelentése: „Az ember szaporodásának megállítása mindenképpen elengedhetetlen (de nem elegendő) feltétele a globális klímaváltozás katasztrofális változásának megakadályozására. Igazából a Föld népességének jelentős csökkentésére lehet szükség, hogy ezt elérjük.”
Ha ebből a szempontból nézzük a kérdést, akkor az öregek halálba segítésének propagálása tulajdonképpen környezetvédelem. Haláluk után nem termelnek több szemetet (nem nő tovább az “ökológiai-lábnyomuk”), és nem lélegzenek ki szén-dioxidot, amit kiváló tudósaink a Globális Felmelegedés™ legfőbb okának neveznek meg. Ennek megfelelően a “haszontalan zabálók” (Henry Kissinger jelzője) számának csökkentése nem csak hasznos, hanem egye
Korábbi bejegyzésünkbennesen kívánatos. Ez a kijelentés így persze kicsit sarkos, de a folyamatok ebbe az irányba mutatnak. Lehet szépíteni a dolgokat, de a tetteket nem lehet félreérteni. Aki feleslegessé válik (nyugdíjasok, rokkantak, betegek, munkanélküliek), nem termel több hasznot/adót, attól rövid úton meg kell szabadulni, mert csak kárt okoz és veszélyezteti az “emberiség túlélését”.
Tényleg így van ez? Akik ezeket kigondolják hajlandóak lennének példát mutatni, és a családjukon, majd magukon megmutatni hogyan is kell a környezetet megvédeni tőlük?
Mert másnak ötleteket adni könnyű, de talán elvárható, hogy “jó példával” szolgáljanak…

A népesség jelentős csökkentése szükséges




Philip Cafaro, a Colorado egyetem professzora „Klímaetika és népességpolitikacímmel megjelent legújabb tanulmányában a „globális felmelegedéstnevezi a föld legnagyobb problémájának és természetesen a bűnbak ismét az emberiség. Az ENSZ Klímabizottságának többször megcáfolt állításait visszhangozva, a professzor sötétségről és végítéletről beszél tanulmányában (57. oldal):
„A tudósok szerint az emberiség megnövekedett igényei és ezeknek a földre kifejtett hatásai egy új korszakot vezetnek be: az Antropocén korszakot. A föld erőforrásainak ilyen önző és destruktív kisajátítását kizárólag fajközi népirtásnak minősíthetjük.”

Tehát a szerző egy geológiai korszakról, az „Antropocén” korszakról beszél. Azt természetesen elfelejti megemlíteni, hogy ha létezik egy örök tényező az éghajlattal kapcsolatban az az, hogy folyamatosan változik. Arról nem is beszélve, hogy a széndioxid éghajlat befolyásoló hatását számtalan tanulmány és neves tudós, éghajlatkutató megcáfolta már.
Ideje elismerni a más fajokat ért igazságtalanságot, amit a klímaváltozás és más emberi támadások hoztak a bioszférára, így szükséges, hogy környezetvédelmi morálunkat és viselkedésünket ennek megfelelően változtassuk meg,” írja a professzor.
Amit pedig „viselkedés” alatt ért, az nem csupán egy egyszerű, barátságos „családtervezési” program. Szerinte a globális Armageddon elkerüléséhez drákói intézkedések szükségesek:
Az ember szaporodásának megállítása mindenképpen elenged-hetetlen (de nem elegendő) feltétele a globális klímaváltozás katasztrofális változásának megakadályozására. Igazából a föld népességének jelentős csökkentésére lehet szükség, hogy ezt elérjük.”
Ez egy óriási fogalombeli különbség. Egy dolog megállítani a szaporodást és egészen más a lakosság jelenlegi számának jelentős csökkentése.
„… nagyobb esélyünk van elfogadható jövőt teremteni a föld szegényeinek, ha véget vetünk a lakosság növekedésének, amilyen gyorsan csak lehet. Lehetséges, hogy az emberi populáció csökkentésére lesz szükség egy ilyen jövő eléréséhez,” írja a professzor tanulmánya 54. oldalán.
Philip Cafaro ezt morális kérdésnek tekinti és ismételten hangsúlyozza, hogy a föld jelenlegi népességének jelentős csökkentése szükséges.
 
































Első lényeges állításom a tanulmány második részében a következő: a klímaváltozás elfogadható korlátaira vonatkozó konszenzus minimum azt követeli, hogy megállítsuk a föld népességének növekedését. Amennyiben ezeket a határokat komolyan vesszük, feltételezhetjük, hogy a jelenlegi népesség jelentős csökkentésére vonatkozó igény megalapozott. Látva milyen szerepet tölt be a népességnövekedés a klímaváltozás felgyorsításában, a jelenlegi körülmények között, az ennél visszafogottabb intézkedések nem nevezhetők etikusnak.”
Sajnálkozva, hogy az „IPCC (az ENSZ Klímaváltozásért felelős bizottsága) álláspontja szerint a népességszabályozás kérdése túl ellentmondásos” a professzor kijelenti, hogy „…a népesség kérdésének kezelése, megvitatása nélkül csak torz ítéletet alkothatunk a klímaváltozáshoz való alkalmazkodáshoz szükséges lépéseket és ennek igazságos nemzetközi munkamegosztását illetően.”
A kötelező globális népességpolitika kérdésének fejtegetése közben Cafaro felveti az elkerülhetetlen kérdést: a szerinte szükséges intézkedések kötelező vagy önkéntes alapon működjenek.
„… a kényszer kérdését nem kerülhetjük el örökre. Sok progresszív író hiszi ebben a régióban, hogy az önkéntes eszközök elegendőek a népesség elfogadható szintre történő csökkentéséhez, de más helyeken és más időkben ez nem feltétlenül igaz, és nem feltétlenül igaz a XXI. vagy XXII. századi világ egészére.”
A professzor úgy gondolja, hogy a hatékony népességpolitikához kényszerre van szükség.
Kína népességpolitikája nagyjából stabilizálta az ország lakosságát, míg más, kizárólag kényszermentes intézkedéseket alkalmazó országok lakossága (mint például Indiában), továbbra is gyors ütemben növekszik.”
A professzor nem kerülheti el az ilyen felemelkedőben lévő tudományos diktatúrával szembeni ellenállás kérdését.
Igaz, sok ember elfogadhatatlan jogsértésnek tartja, ha más mondja meg neki, hogy milyen autót vezethet, vagy hány gyereke lehet, de akkor viszont nagyon gyorsan neki kell látni a nem vagy kevésbé kényszerített intézkedések bevezetéséhez, amelyek meghozzák a kívánt eredményt. Amennyiben ezek elégtelennek bizonyulnak, előfordulhat, hogy szigorúbban kell korlátozni a fogyasztást és a szülést érintő szabadságjogainkat.”
Ez a „jó zsaru, rossz zsaru” módszer nagyon ismerős. A biokraták először általában emberi módon szólalnak meg, majd amikor ez nem működik, jön az ordibálás.
Forrás: www.idokjelei.hu


Házhoz megy a halál


A világ első mobil, hívásra házhoz érkező eutanázia csapata a jövő hónaptól kezdheti meg munkáját. Az egységet akkor lehet segítségül hívni, ha a beteg háziorvosa, erkölcsi kifogásokra hivatkozva megtagadja a halálos szer beadását.

A becslések szerint a csapat munkájának eredményeként az eutanáziát kérő betegek száma jelentősen nőhet Hollandiában. Az eutanázia mellett kampányolók szerint a csapat további 1000 ember életének vethet véget évente. A hivatalos adatok szerint évente 2700 ember dönt az eutanázia mellett Hollandiában, de a módszer kritikusai szerint a valódi szám ennél sokkal magasabb.
A legalább kétszemélyes, egy orvosból és egy ápolónőből álló első mobil egység elindítását a Radio Netherlands műsorában jelentette be a Jog a Halálhoz Szövetség (Right to Die Association). A szövetség megerősítette, hogy a hágai csapat a tervezett hat egység úttörője csupán és feladatuk azoknak a határeseteknek a „kezelése” lesz, akiknél a háziorvos vonakodik az eutanázia alkalmazásától.
A csapat segítségét legtöbbször való- színűleg szellemi fogyatékos embereknél vagy demenciában szenvedőknél kérik majd és a beteg háziorvosát a lehető legkisebb mértékben vonják be az eljárásba, nyilatkozta a szövetség. A szövetség korábban azt állította, hogy a demenciában szenvedők vagy szellemi fogyatékosok 80%-a „átcsúszik” az ország eutanázia törvényeinek hálóján.
A holland orvosszövetség attól tart, hogy a Jog a Halálhoz Szövetség gyógyítható emberek életét is kiolthatja.
„Esetenként olyan emberek is meghalhatnak így, akik más módon is kaphattak volna segítséget,” nyilatkozta az orvosszövetség szóvivője.
Nagy-Britanniában, Phyllis Bowman, a Jog az Élethez képviselője szerint a holland fejlemény „rémisztő”.
„Ez egy igazi tragédia, ha belegondolunk, hogy a II. Világháború alatt pont a hollandok voltak azok, akik nem voltak hajlandóak bevezetni a náci eutanázia programot,” nyilatkozta, hozzátéve, hogy „fel kell ébresztenünk az embereket, hogy ha elfogadják az eutanázia bevezetését, egy napon az ő ajtajukon is kopogtathat a mobil eutanázia csapat.”
A holland kormány támogatását élvező egységnek az eutanáziáról szóló 2002-es törvény szerint kell működnie, amivel a náci Németország óta Hollandia vált az első olyan országgá, ahol az eutanáziát a törvény megengedi. A holland törvény szerint az részesülhet eutanáziában, aki tartósan és elviselhetetlenül szenved.
Az eutanázia egységek létrehozására vonatkozó terveket tavaly jelentette be Edith Schippers, holland egészségügyi miniszter a parlament előtt.
„A kegyes halálban való részesülés feltételeinek megfelelő betegek esetében, ahol a házi orvos vonakodik az eljárás alkalmazásától” érdemes megfontolni az ilyen eutanázia egységek létrehozását, mondta az egészségügyi miniszter a parlamentnek.
Hollandiában az eutanáziát két injekcióval végzik. Az első után a beteg kómába kerül, majd egy légzésbénítót kap, amitől végül meghal.
A holland kormány hangsúlyozza, hogy csak olyan betegek részesülhetnek kegyes halálban, akik „elviselhetetlen mértékben szenvednek és nincs kilátás a javulásra.”
Forrás: www.idokjelei.hu


Hogyan irtsuk ki az embereket?


Mostantól amikor Microsoft terméket vásárolunk a gyógyszeripart és annak globális céljait is támogatjuk. Ebben az új valóságban a világ legnagyobb szoftvergyártója ágyba bújt a világ legnagyobb vakcina terjesztőjével.

Hogyan lehetséges ez? 2009-ben a Microsoft megvásárolt egy fontos technológiát a világ legnagyobb vakcina gyártójától, a Merck-től. A technológia segítségével, ahogy azt mindjárt kifejtjük, lehetséges lesz népességcsökkentésre alkalmas oltásokat gyártani, amivel akár konkrét népeket, nemzetiségeket is megcélozhatnak, növelve a meddőséget a célterületen. Ez az elképzelés teljes mértékben összhangban van Bill Gates népességcsökkentő céljaival és módszereivel, amelyeknek számos alkalommal nyíltan hangot is adott (2:45-től).

Microsoft által megvásárolt, konkrét géneket célba vevő, oltás előállító technológiát a korábban a Merck tulajdonában levő Rosetta Biosciences fejlesztette ki. Szoftverüket úgy jellemzik, hogy képes „feltérképezni a gének együttműködési mechanizmusát, elemzi a peptideket, a metabolitokat és azt, hogy ezek hogyan függnek össze a gén-kifejezéssel.”
A Rosetta Biosoftware weboldalán olvasható nyilatkozatból megtudhatjuk, hogy „a megállapodás eredményeként a Microsoft a genetikai, metabolikus és proteomikus adatkezelő szoftvert beépítheti a Microsoft Amalga Life Sciences platformjába, hogy ezzel  tovább fejleszthesse a fordítással kapcsolatos kutatásait.”
Ugyanebből a nyilatkozatból kiderül, hogy a megállapodás részeként a Merck „stratégiai támogatást biztosít a Microsoft számára.” A Merck stratégiája pedig természetesen saját oltóanyagainak és egyéb gyógyszeripari termékeinek a ráerőltetése az emberekre, mint például a mára egyre több szakember által vitatottGardasil vakcina terjesztése.
Rupert Vessey, a Merck kutatólaboratóriumának helyettes vezetője nyíltan kimondta, hogy a megállapodás gyógyszerfejlesztői szerepet biztosít a Microsoftnak. „Sokat várunk a Microsofttal való együttműködéstől, leginkább új bioinformatikai megoldások kifejlesztése terén, a gyógyszerfejlesztés előremozdítása és további támogatása érdekében…” mondta Vessey.

Bill és Ted... (4.rész) Az eugenika rövid története


Ez egy kulcsfontosságú nyilatkozat, hiszen a „bioinformatika” kifejezés csak és kizárólag egy dolgot jelenthet. Mi tárol információt a biológiában? Egyetlen digitális tároló rendszer létezik az emberi biológiában és ez természetesen a DNS. Tehát a bioinformatikai megoldások kifejlesztése kizárólag a génekre ható vagy azokat célzó gyógyszerek illetve oltóanyagok lehetnek.
Ez tökéletesen összhangban van Bill Gates népességcsökkentő célkitűzé-seivel a gyógyszeripart használva eszközül. „Ha jól végezzük a dolgunkat az oltások fejlesztése, az egészségügy és a születéssel kapcsolatos szolgáltatások terén, úgy 10-15%-kal le tudnánk csökkenteni a [föld lakosságát],” mondta Bill Gates egy nyilvános TED konferencia alkalmával. (4:06-nál)
Ez szorosan kapcsolódik Bill Gates egy másik „jótékonysági” projektjéhez, ami egy ultrahangos sperma-ölő technológia finanszírozása, a férfi meddőség növelése érdekében (amit a kutatóprogram természetesen fogamzásgátlásként említ). Gates alapítványa sok bizarr projektre biztosított már pénzforrást, például genetikailag módosított szúnyogokkal kapcsolatos kísérletekre.
A Microsoft válhat az eugenika új vezetőjévé?
Ami nyilvánvaló ezeket hallva, hogy Bill Gates az emberi népesség csökkentését célzó eszméket vall. Sajnos ezzel nincs egyedül, Adolf Hitlertől, az Amerikai Gyógyszer és Élelmiszerügyi Hatóság több mostani vezetőjén keresztül a hatalmi elit tagjaiig sokan úgy gondolják, hogy meg kell szabadulni a „kisemberektől”, hogy csupán egy „vezető faj” maradjon fenn.
Manapság már bizonyos egyetemeken is azt tanítják, hogy az emberek széndioxid termelése tönkreteszi a földet és minél több embertől szabadulunk meg, annál nagyobb szívességet teszünk bolygónknak.
Erre tökéletes „megoldás” lenne egy magától szaporodó, célzott géneket megtámadó biológiai fegyver. A Microsoft által megvásárolt új technológia pedig biztosíthatja a kifejlesztéshez szükséges platformot. Érdekes megjegyezni, hogy a cég 2009-es felvásárlása óta egyetlen nyilatkozatot sem adott ki munkájával kapcsolatban.
Jusson eszünkbe a fent olvasottak, amikor legközelebb egy Microsoft terméket vásárolunk, hiszen az általunk kifizetett pénz éppen egy fajegészségügyi projekt finanszírozásának is része lehet.
Forrás: www.idokjelei.hu www.naturalnews.com alapján.




Halj meg időben, ne okozz másoknak gondot



Közzétéve: 2012. január 31. kedd

A globalizációt sokszor azzal támadják, hogy benne csak az összeesküvés elméletek fantomját kergetik az emberek.. Pedig vannak dolgok, amelyek időnként kibuknak. Ilyen az úgynevezett Luganói tanulmány, amely a közeljövő folyamatait elemzi: Lényege: az ember felesleges. Minél előbb, minél problémamentesebben meghal, annál jobb azoknak, akik erre építenek.

A luganói tanulmány” globalizációs krimibe illő írás. Szerzője Susan George, amerikai filozófus és politológus, aki 1994 óta francia állampolgár, jelenleg is Párizsban él, és a társadalmi igazságosságért tevékenykedő “Transznacionális Intézet” társigazgatójaként, valamint a “Globalizációs Obszervatórium” alelnökeként harcol a globalizáció ellen.
A luganói tanulmány ” című könyve angolul 1999-ben, franciául pedig 2000-ben jelent meg. A könyv alcíme: “Hogyan őrizzük meg a kapitalizmust a XXI-dik században”.
A könyv lényege, hogy egy szűk szakértői csoport, a könyvben pontosan meg nem határozott “titkos megbízói kör” kérésére egy évig dolgozik a svájci Luganóban azzal a céllal, hogy végigelemezze a világgazdaság lehetséges jövőit. Vizsgálataiknál abból kell kiindulniuk, hogy a jelenlegi liberális, globalizálódó gazdasági rendszer fenntartása megkérdőjelezhetetlen cél. Éppen ezért fel kell deríteniük mindazokat a veszélyforrásokat, amelyek gátolhatják ennek a célnak az elérését.
A könyv olvasója számára végig nyilvánvaló, hogy Susan George meg van győződve arról, hogy a “titkos megbízói kör”, amelyről csupán annyit sejtet, hogy a “globalizáció irányítóit és menedzserei”-t foglalja magában világosan látja és tudja, hogy milyen drámai következményekkel jár majd gazdaságpolitikája. Arra azonban mégis képtelen, hogy lemondjon róla, hiszen óriási haszna van belőle. Helyette saját túlélési lehetőségeit keresi. Ezért ad megbízást a szűk szakmai körnek a jövő vizsgálatára, és az ajánlások megfogalmazására. A szakértői csoport megállapításai lesújtók:
rámutatnak arra, hogy a globalizáció környezeti, szociális és egyéb katasztrófákba torkollhat, és ezért hosszútávon nem fenntartható. Ha azonban ez így van, akkor felmerül a kérdés: hogyan tudnák a globalizáció nyertesei saját kényelmes jövőjüket mégis biztosítani? Ere a kérdésre is választ várnak a szakértőktől. A válasz pedig szörnyű: cinikus és kegyetlen. És bármennyire is csak a képzelet terméke minden, mégis nagyon is valóságosnak és lehetségesnek tűnik. A szerző, Susan George ezért utószót illeszt a könyvhöz, amelyben megvilágítja, hogy hogyan kerülhető el a “titkos megbízói kör” számára a szakértői csoport által javasolt, hátborzongató megoldás.
A különböző szaktekintélyek lelkesen fogadták “a luganói jelentést”. Ilyen vélemények hangzottak el róla:
  • Kiváló és eredeti írás, amely remek iróniával festi le a globalizáció 22-es csapdáját.”
  • Kérlelhetetlenül őszinte és innovatív elemzés. Garantáltan rabul ejti az olvasót, és világossá teszi a számára azt, hogy a “globalizálódó világgazdaság” előnyeiről festett mítoszokat kritikával kell fogadnia.”
Csak az a vég, csak azt tudnám feledni

A luganói tanulmány” nem más, mint a liberális, globális gazdaság szakszerű, statisztikai adatokra támaszkodó hideg kritikája. Annak a gazdasági ideológiának a leleplezése, amely saját bukását csak mások “kiiktatásával” képes elkerülni. Ehhez van szükség a “grandiózus népességcsökkentő tervre”, amelyet a szakértői csoport végül a “titkos megbízók” asztalára letesz.
A tervet a “titkos megbízói kör” csupán a kiválasztott államfőkkel, titkosszolgálati vezetőkkel, vállalati- és pénzvilág-irányítókkal beszéli meg. A “szűk szakértői csoport” pedig ígéretet tesz arra, hogy elemzéseit és javaslatait titokban tartja, és ha azokból mégis valami nyilvánosságra kerülne, akkor letagadja. A titokban tartandó ill. letagadandó javaslat pedig éppen az a “grandiózus népességcsökkentő terv”, amely sokak számára a véget jelenti. De kezdjük az elején. Nézzük, hogyan is vélekedik a világról, és a liberális gazdaságpolitikák uralmának további biztosításáról a szakértői kör.
  1. A leselkedő veszélyek
Az ökológiai katasztrófák lehetősége

A liberális nézetrendszer és a globalizáció végső győzelmét gátolhatja maga a természet. Ez a gazdasági rendszer ugyanis gyorsuló és növekvő mértékben terheli a természetet: írtja az erdőket, intenzíven aknázza ki az erőforrásokat, szennyezi a levegőt és a vizeket, és rengeteg hulladékot termel. A természet túlzott terhelése miatti problémák már ma is egymás után jelentkeznek: áradások, szárazságok, szélviharok lépnek fel, és az is tagadhatatlan, hogy elindult a globális felmelegedés. Az ökológiai katasztrófák politikai instabilitáshoz, helyi háborúkhoz vezethetnek, hiszen csökken a megművelhető terület, a termés áldozatul esik a természeti katasztrófáknak, és ez az embereket új élőhelyek keresésére kényszerítheti. A helyzet a globalizáció szerencsefiai számára is egyre ellentmondásosabbá válik, hiszen az óriáscégeknek és a gazdagoknak is hosszútávon kell együtt élniük azokkal, a természeti környezet romlásából fakadó következményekkel, amelyeket éppen az õ meggazdagodásukhoz vezető liberális gazdaságpolitikák és a globalizáció okoztak. Mivel a globalizáció a nemzeti érdekek ellen lép fel, a kormányok sem tehetnek semmit a destruktív gazdasági gyakorlatok ellen. Nem lesz tehát senki, aki a folyamatot megállítsa.
Veszedelmes növekedés

Nyilván furcsának tűnik a jelző: hogyan lehet “veszélyes” a liberális gazdasági felfogás egyik alappillére, az állandó növekedés? Hiszen naponta halljuk, hogy a növekedés az a motor, amelyik a gazdaság és az emberek ügyét egyaránt előreviszi. A helyzet azonban ennél bonyolultabb. A “több” és a “nagyobb” ugyanis nem feltétlenül “jobb”. Más a gazdasági növekedés, és megint más az emberek életszínvonala. Nézzünk egy példát! 1995-ben az autólopások miatt az USÁ-ban az emberek 675 millió dollár értékű elektronikus biztonsági rendszer beépítésére kényszerültek. 2000-re ez az érték elérte az 1.3 milliárd dollárt. A liberális nézetek szellemében örömmel nyugtázhatnánk, hogy ez az iparág óriási növekedést produkált. De tényleg jobb lett-e ettől az emberek életszínvonala és életminősége?
Semmiképpen sem. Ennek ellenére a növekedés mérésére használt GDP – a bruttó hazai termék – növekedett. De növekedésként számolják el a börtönépítést, a vízszennyezés miatt szükségessé váló víztisztítást és a romló halálozási ráta miatt megnövekedett koporsó és temetkezési igények kielégítését is. A GDP növelés egyik legjobb módja egyébként a háborúviselés. Ha a növekedés valamennyi költségét számba vennénk, akkor világossá válhatna számunkra, hogy a gazdasági növekedés és a természeti környezet romlása között szoros kapcsolat van. Ezért is nevezhetjük ezt, a GDP-vel mért növekedést veszélyesnek.
A társadalmi problémák is egyre nagyobbak

A rendszer jobb működéséhez szükséges lenne a jövedelmek egyenletesebb elosztása. A szegényebb rétegek vásárlásai ugyanis növelik a termékek iránti keresletet. A gazdagok már csak luxuscikkeket vásárolnak, vagy ingatlanokba, értékpapírokba fektetik pénzüket. Ezért nem teremtenek elegendő keresletet. Így a cégek eladásai csökkenhetnek, ami visszaeséshez, a növekedés megtorpanásához vezethet.
A tények viszont azt mutatják, hogy a globalizáció éppen a jövedelmek polarizálódásához vezet: egyre több jut a felső rétegeknek és egyre kevesebb mindenki másnak. Ez pedig nemcsak a növekedést gátolhatja, de sztrájkokhoz, lázadásokhoz is vezethet. További gond, hogy a tudás és az információ megszerzése drága, ezért sokan nem juthatnak hozzá. A cégek viszont egyre inkább a felkészült embereket keresik. A csak “izommal” rendelkezők iránt csökken a kereslet. Előbb-utóbb rájuk egyáltalán nem lesz a cégeknek szüksége. Részben ez okozza a magas munkanélküliséget több országban már ma is. A várható társadalmi problémák miatt viszont a gazdagok egyre inkább védekezésre kényszerülnek: fegyvert tartanak, őrzött lakóparkokba költöznek, őrző-védő szolgálatokat foglalkoztatnak, a cégek pedig védelmi pénzeket fizetnek.
Az országok is polarizálódnak. Ez azt jelenti, hogy a szegény országoknak egyre kisebb a reményük arra, hogy felzárkózzanak, ami tömeges kivándorlásokat indíthat el a gazdag országok felé. A bevándorlók pedig de-stabilizálhatják a gazdagabb országok belső rendjét.
Gengszterkapitalizmus

Terjed a világban a fegyverkereskedelem, a kábítószer-kereskedők is egyre nagyobb területre terjesztik ki tevékenységüket, és a pénzmosásnak, a gengszterbandák, maffiózók tevékenységének, az embercsempészetnek és a korrupciónak sem tudnak már a kormányok megálljt parancsolni. Ennek egyik oka az, hogy a maffia-bandák beépülnek a kormányokba is.
Ez a tendencia nagyon komoly veszélyeket rejt magában, mivel kialakulhat egy párhuzamos gengsztergazdaság, ami szétzilálja a piacgazdaságokat, és anarchiát okoz.
Pénzügyi krízisek

Az elmúlt néhány évben veszélyes pénzügyi válságok rázták meg Dél-Amerikát, Ázsiát és Oroszországot. Ezeknek a válságoknak a terjedése, sőt felerősödése várható. Ez pedig szintén veszélybe sodorhatja a liberális piacgazdaságokat, hiszen elviselhetetlen veszteségeket okoz emberek tömegeinek.
Már az eddigiek alapján is látható, hogy a liberális piacgazdaság és a globalizáció sikeres fennmaradását sokféle veszély is fenyegeti. Természetesen működnek már ma is olyan ellenőrző mechanizmusok, amelyek ezeket a veszélyeket próbálják elhárítani.
A veszélyelhárító mechanizmusok

Már ma is léteznek a globális rendszert védő intézmények, mint például a Világbank, az IMF, az ENSZ, a WTO és a globális vállalatok. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy ezek nem alkalmasak a liberális világrend fenntartására. Nézzük, miért!
A Világbank és az IMF (Nemzetközi Valutaalap)

A két intézmény – amelyeket “Bretton Woods”-i szervezeteknek is hívnak, 1944-ben jött létre. Korunkban rendkívül értékes tevékenységet folytatnak azzal, hogy szigorúan ellenőrzik és befolyásolják a fejlődő országokban, a volt Szovjetunió utódállamaiban, továbbá a Kelet-Közép európai országokban követett gazdaságpolitikát. Sőt 1997-ben sikeresen terjesztették ki hatásukat az eddig pénzügyileg független Dél-kelet-ázsiai országokra, mint pl. Thaiföldre, Koreára és Indonéziára is.
Ugyanis az eladósodott országoknak nincs más választásuk, mint elfogadni és bevezetni a Világbank és az IMF által kitervelt “struktúra-átalakító programokat”, liberalizálni és privatizálni gazdaságukat, megszüntetni az állami ellenőrzést a nemzeti valuták felett, és tovább fizetni az adósságot. Ezek természetesen jelentős eredmények, és csak köszönet illetheti a két intézményt, azért, amit a liberális gazdaságpolitika és a globalizáció teljes győzelméért tesz. A két intézmény szintén nélkülözhetetlen a pénzügyi válságok idején, hiszen az õ segítségükkel jutnak hozzá a külföldi spekulánsok – természetesen a helyi lakosság kárára – a nagy kockázattal befektetett pénzükhöz. Ezt ráadásul olyan ügyesen oldja meg a két intézmény, hogy a bajba került országok lakosságának eszébe sem juthat, hogy adóforintjaik a külföldi spekulánsok zsebébe vándorolnak.
Ez a két intézmény továbbra is igen hasznos lehet. Az IMF esetén bizton lehet számítani arra, hogy nem ereszti ki szorításából az adós országokat, rájuk erőltetve a különböző megszorítási programokat és a pénzügyi ortodoxiát. Ezek az intézmények sem lesznek azonban képesek arra, hogy a továbbra is várható válságokat mindig sikeresen elhárítsák. Emlékezzünk csak arra, hogy a két intézmény sok ezer jól képzett és különlegesen jól fizetett közgazdásza sem volt képes arra, hogy az 1994. évi mexikói pénzügyi válságot előre jelezze. Ugyancsak sikertelenül értékelték és kezelték később az orosz és az ázsiai kríziseket. Mindezek ellenére természetesen nem gondolunk arra, hogy ezt a két intézményt be kellene zárni. Hiszen kiváló szolgálatot teljesítenek azzal, hogy továbbra is hatékonyan erőltetik a szegény országokra a liberalizációt, a privatizációt és a “struktúra-átalakító programokat”, vagyis azokat a gazdaságpolitikai lépéseket, amelyeket a fejlett világ vezetői elvárnak, de egyénileg nem kényszeríthetnek ki a kevésbé fejlett országokból, hiszen ezt “szuverén államok belügyeibe való beavatkozásnak” lehetne tekinteni. A látszatra pedig adni kell.
Az ENSZ
Úgy látjuk, hogy az ENSZ, jelenlegi felállásában nem alkalmas arra, hogy a globalizáció ügyét előrevigye. Az ENSZ különböző intézményei egyébként semmi érdemi hatalommal nem rendelkeznek. Pl. az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet, a FAO semmilyen befolyással nincs a világ élelmiszer-termelésére és elosztására, az ENSZ környezeti problémákkal foglalkozó szervezete, az UNEP semmit sem tud tenni a környezet megóvásáért, és a Kereskedelmi és Fejlesztési Szervezet, az UNCTAD nem tudja befolyásolni a világkereskedelem szabályait.
Az ENSZ leginkább azért hasznos, mert ez az egyedüli olyan nemzetközi fórum, amely a kisebb, gyengébb országoknak azt az illúziót kínálja, hogy részt vehetnek a világ ügyeinek intézésében.




A Kereskedelmi Világszervezet (WTO)

A WTO a globalizáció szempontjából legsikeresebb szervezet. Azt is mondhatnánk, hogy ez az 1995-ben életre hívott szervezet az “új világrend” képviselője, hiszen az alapító kormányok óriási hatalommal ruházták fel. A WTO szabályai szerint ugyanis az egyes országok többé nem “akadályozhatják” a szabad kereskedelmet. Ha mégis megpróbálnák, akkor kemény szankcióknak tennék ki magukat. Nem véletlen, hogy a WTO igazgatója öntudatosan így nyilatkozhatott: “mi fogalmazzuk meg az egységes globális gazdaság alkotmányát”.
A WTO szabályai szerint sem a környezet, sem pedig az egészség védelme érdekében nem korlátozható a cégek tevékenysége. Éppen nagy hatalma miatt azonban a WTO növekvő ellenállásra számíthat. A gazdag országok lakossága is egyre jobban fog tiltakozni a csökkenő környezeti, egészségügyi és élelmiszer-ipari normák ellen. Pl. a WTO szabályok szerint az Európai Unió kénytelen lesz beengedni piacára a hormon-kezelt amerikai marhahúst és a különböző génmanipulált élelmiszereket, ami nyilvánvalóan nem tetszik majd az európai lakosságnak. A szegény országok lakossága pedig azért tiltakozhat, mert a fejlett országok exportja tönkreteszi a hazai vállalatokat, és ezáltal munkanélküliséget okoz.
Az eddigiekből láthatjuk, hogy a bemutatott nemzetközi szervetek jól szolgálják a liberalizáció és a globalizáció ügyét. A teljes sikerhez azonban még ennél is többre van szükség.
A globális cégek
A globális érdekek legkeményebb érvényesítői azonban kétségtelenül a globális cégek. Érthető, hiszen ezzel egyben saját profit-érdekeiket is érvényesítik. Ezek a cégek jól látják, hogy a piaci verseny nem szolgálja profit-érdekeiket. Az ugyanis jobb és olcsóbb munkavégzésre, a vevők kiszolgálására sarkallná őket. Hasznosabb ezért a megegyezés, és ezzel a monopolhelyzetek kialakítása. Ezt szolgálják a közelmúlt vállalat-összeolvadásai és a stratégiai szövetségek kötése. Van azonban egy megoldhatatlannak látszó probléma. Ugyanis az összevonások, a vállalati “karcsúsítások” miatt egyre több dolgozót bocsátanak el a cégek, ezzel egyben piacaikat is beszűkítik. A munkanélkülivé váló, elszegényedő emberek viszont alig vásárolnak. Ez pedig azt jelenti, hogy óriási kihasználatlan kapacitások halmozódnak fel, ami az 1930-as világválság-közeli állapotba sodorhatja a világot. A paradox helyzet tehát az, hogy azzal, hogy a globális cégek kegyetlenül érvényesítik érdekeiket, akár magát a globalizációt is veszélybe sodorhatják.


A pénzpiacok szabályozása

Ma a pénzpiacok már határok nélküliek. A modern információ-technikának köszönhetően óriási pénzek mozoghatnak a világban a másodperc tört része alatt. Ez egyben arra a veszélyre is rámutat, hogy mára gyakorlatilag a pénzmozgások teljesen szabályozatlanná váltak. Az államkötvények jelentős része külföldiek kezében van, akik- ha valami nem tetszik nekik – pillanatokon belül kivonhatják pénzüket az adott országból. Gondoljunk csak Soros György font elleni spekulációjára, amivel szemben még a brit központi bank is tehetetlen volt. A nemzeti pénzpiacok mára teljesen globálissá váltak, és határozottan elszakadtak a reálgazdaságtól. Például a valutapiacokon naponta megforduló összegek legalább 50-szer nagyobb értéket képviselnek, mint a megfogható termékek kereskedelmével létrejövő értékek. Ez a rendszer óriási hozamokat biztosít a spekulánsoknak, a bankoknak, a bróker-házaknak, a nyugdíjpénztáraknak, miközben maga az egész rendszer rendkívül bizonytalan alapokon nyugszik.
A rövidtávú egyéni érdekek hajszolása ezért könnyen vezethet újabb pénzügyi katasztrófákhoz. A szabályozás ellen azonban – éppen az óriási haszon miatt – a kulcsszereplők tiltakoznak. A szabályozás ugyanis azt jelentené, hogy jövedelmük egy részét meg kellene osztaniuk a szegényebbekkel. Ebből következik, hogy a közeljövőben nem várható a pénzpiacok szabályozása.
Szabadság és korlátozás

A jelenlegi rendszer haszonélvezőitől nem várható el, hogy bármilyen korlátozásra szavazzanak, hiszen ez sértené saját, elsősorban profit-érdekeiket. Tehát, ellentmondásos módon, a liberális világgazdaság számára a legnagyobb veszélyt éppen “túlzott sikere” jelenti: vagyis a “liberalizált piac” csődbe juttathatja önmagát. Hiszen – amint azt már az eddigiek alapján láthatjuk – túl kevés nyertest és túl sok vesztest teremt, felesleges kapacitásokhoz és a növekvő szegénység miatt kevés fogyasztáshoz vezet, miközben súlyosan károsítja a természeti környezetet.
A Keynes-i szabályozó állam megoldás lehetne a problémára. Ezt azonban el kell vetnünk, mivel ez a liberális gazdaságpolitika feladását jelentené. Itt van ezért az ideje annak, hogy saját megoldási javaslatainkat megbízóink elé terjesszük.
  1. Mi befolyásolja a jövőt?
A jövő alakulását lényegében három tényező fogja a leginkább befolyásolni:
  • a világ népességének növekedése,
  • a fogyasztás mennyisége és minősége és
  • azok a technológiák, amelyekkel a fogyasztási cikkeket előállítják.
A fogyasztás a jövedelmektől függ. Ezért annak a “morális kérdésnek” hogy pl. az átlag svájci miért fogyaszthat 17-szer többet, mint az átlag nigériai, nincs semmi értelme. Ez a kérdés egyszerűen nem kérdés. A globális piacgazdaság logikája szerint erre a felvetésre csak így lehet reagálni: na és? Nigéria számára pedig az a megoldás, hogy termeljen többet és csökkentse lakossága számát.
A technológiák továbbra sem környezetbarátok. Változás pedig, a profitérdekek miatt, egyelőre nem várható. Így a környezetszennyezés és a hulladékgyártás továbbra is probléma marad.
Népesség: jelenleg a világ népessége közel 6 milliárd. Ha semmi nem változik, akkor ez az érték 2008-ban 7 milliárd, 2020-ban pedig 8 milliárd lesz. Ráadásul a lakosság növekedése gyorsabb a szegény országokban, mivel egyrészt itt alacsonyabb az átlag- életkor, másrészt pedig itt a gyermek nagyobb érték: hiszen dolgozni tud és eltarthatja a családot. A gazdag országokban viszont egyre jobban figyelembe veszik az emberek azt, hogy a gyermeknevelés nagyon is költséges.
Következtetések:

A föld nem képes eltartani 6-8 milliárd embert. Ezért általánossá és elfogadhatóvá kell tenni a következő alapelvet: “minél kevesebb embernek kell osztoznia a gazdagságon, annál több marad a nyerteseknek.”
Ennek az alapelvnek a következetes végrehajtásától várható csupán, hogy a liberális gazdasági rendszer – amelynek nem a munkahelyteremtés, hanem a profittermelés a célja -fennmaradhasson. A profit mint cél ugyanis egyet jelent azzal, hogy nő a globalizáció hasznából kirekesztettek, a szegények, a munkanélküliek száma. Ezek az emberek megélhetést követelnek, ami óriási terhet rak a társadalomra. A javak megosztása ezekkel az emberekkel idegen a liberális rendtől, annak megszüntetését jelentené. Mivel azonban abból indultunk ki, hogy a liberális rendnek fenn kell maradnia, ezért csak egy megoldást javasolhatunk: a lakosság létszámát kell csökkenteni. Csak ez az egyedüli lehetséges módja annak, hogy a liberális világgazdasági rend fennmaradhasson. A kevesebb ember pedig a természetet is kevésbé fogja károsítani, és kevesebb szociális problémát is okoz. Tehát mindenki boldog lesz, a föld és azon a liberális rend tovább él. Így megvalósulhat a fenntartható fejlődés. De hogyan érhető el a lakosság-csökkenés? A szokásos módszerek: világháborúk, etnikai-nyelvi csoportok kiirtása, és az egyéb durva, direkt módszerek ma már nem alkalmazhatók. Ezek ugyanis túl költségesek és nem elég hatékonyak. Fel kell vetnünk tehát a kérdést: hogyan oldható meg mégis a radikális népességcsökkentés?
Fogalmazzunk meg először néhány alapelvet!

Az alkalmazandó módszereknek:
  • olcsónak kell lenniük,
  • nem szabad semmilyen speciális berendezést igényelniük továbbá
  • az “áldozatok” kiválasztását nem vállalhatja senki, azt magukra az “áldozatokra” kell bízni,
  • az államoknak nem kell közvetlenül részt venni a munkában. Jobb ha azt ráhagyja a magánszektorra.
Ha a népességcsökkentési tervet jól átgondoljuk, és megfelelő erőforrásokat és akciókat rendelünk hozzá, a stratégia valószínűleg sikeres lesz. A stratégiának két területre kell készülnie: a születésszám csökkentésre, és a halálozási számok növelésére. Végső célként pedig azt kell kitűzni, hogy 2020-ra a világ jelenlegi 6 milliárdos lakossága 4 milliárdra csökkenjen le. Ehhez el kell érni, hogy a népesség a 20 év alatt évente átlagosan legalább 100 millióval csökkenjen. A csökkenés legalább 90 %-ának – de ha lehet még többnek – a kevésbé fejlett világban kell megtörténnie. Ez a születésszám csökkentésével és a halálozás gyorsításával oldható meg. A módszerek pedig – mint már említettük- nem lehetnek durvák, nyilvánvalóak.
Hogyan alapozhatjuk meg a népesség csökkentési tervet?

A négy pillér, amire támaszkodhatunk a következő:
  • ideológiai-etikai,
  • gazdasági,
  • politikai és
  • pszichológiai.
Nézzük röviden ezek lényegét!

Az ideológiai-etikai pillér azért fontos, mert az emberek igényelik a magyarázatokat. A magyarázatokat, a megideológizálást és az etikai elfogadhatóság biztosítását jól fizetett írókra, gondolkodókra, média-szakemberekre kell bíznia. Biztosítani kell, hogy zavartalanul publikálhassanak, és szót kaphassanak a TV- és rádióadásokban. Különösen fontos, hogy a fiatalokra minél nagyobb hatást tudjanak gyakorolni.
A gazdasági pillér, a struktúra-átalakító programokkal és a gazdasági megszorításokkal a Világbanknak és az IMF-nek köszönhetően ma már “teszi a dolgát”. Segít kiépíteni a “helyi elitet”, amelyik sokkal elkötelezettebb a globalizáció, mint saját népe, nemzete iránt. A “gazdasági pillér” segítségével nő a szegénység, romlanak az életkörülmények, csökkennek az egészségügyi kiadások, csökken az élettartam, csökken a születések és nő a halálozások száma. Különösen jól tetten érhetők ezek a tendenciák Kelet-Közép-Európában.
A politikai pillér: bár a gyengébb, kisebb nemzetek általában nem állnak ellent a “gazdasági pillér” Világbank és IMF általi működtetésének, mégis – a biztonság kedvéért – folytatni kell a nemzetállamok legyengítését. Ebben továbbra is vezető szerepet játszhat az IMF azzal, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy ne csökkenhessen ezen országok adóssága, és így kénytelenek legyenek eleget tenni az IMF követeléseinek. Jól járul hozzá a nemzetállamok lebontásához a WTO is, és ha valaha mégis sikerül keresztülvinni a MAI – a többoldalú beruházási megegyezés – aláírattatását ezekkel az országokkal, akkor a nemzetállam megkaphatja végre az utolsó, halálos döfést. Az új rend fenntartásán pedig sikeresen működnek majd a globális cégek és a NATO.

A pszichológiai pillér: a nemzeti kisebbségek ösztönzése önállóságuk erősítésére és az önmegvalósítás bátorítása a különböző deviáns csoportoknál jó hatással van a nemzetállam lebontására. Lehetővé kell tenni ezért számukra, hogy megfelelő sajtójuk legyen, hogy csoportérdekeiket gyakran és határozottan jeleníthessék meg. Erősíteni kell minden szeparatizmus iránti igényt, és növelni kell az egymás iránti bizalmatlanságot. Ez jól szolgálja a nemzeti összetartozás, a szolidaritás leépítését, és így azt, hogy a lakosság- csökkentési terv észrevétlenül végrehajtható legyen. Azokat a nemzeti elkötelezettségű vezetőket pedig, akik értik mi történik, és tenni akarnak ellene, lehetetlenné és hiteltelenné kell tenni. Így el lehet érni, hogy az emberek bizalma elforduljon tőlük. Ha a négy pillér már áll, hozzákezdhetünk a “grandiózus népességcsökkentő terv” konkrét elemeinek bevezetéséhez.


  1. A “grandiózus népességcsökkentő terv” elemei
A terv elemeit a könyv több mint 80 oldalon részletezi, ezért ezeknek csak rövid összefoglalását adhatjuk. Természetesen továbbra is a szakértői csoport tagjainak véleményét ismerhetjük meg.
Nagyon fontos, hogy a terv mögött ne legyen látható a tervező. Olyan durva módszereket nem lehet alkalmazni, mint pl. a Shell Nigériában, ahol az Ogoni népességet a cég bizonyíthatóan 20 éven keresztül mérgezte, és ezzel a kihalás szélére sodorta. Ez a brutalitás nagy butaság volt. Az ilyen tettek ellen maguknak a globális cégeknek is fel kell lépniük. Ugyanis az ilyen viselkedés nyílt ellenállásra ösztönzi az embereket.
Melyek is lehetnek azok a láthatatlan fegyverek, amelyeket a “grandiózus népesség-csökkentési terv” megvalósítására be lehet vezetni ?


Az elhalálozások számát növelő módszerek:
  • kívülről kirobbantott belső háborúk: vagyis konkrét beavatkozás nélkül elintézni azt, hogy az emberek egymást öljék;
  • a helyi kisebbségek, elégedetlen csoportok felfegyverzése, fegyverkereskedelem;
  • esetenként közvetlen beavatkozás jól megmagyarázott indokkal;
  • magánhadseregek, őrző-védő szolgálatok bevetése a kellemetlen embercsoportok ellen;
  • elszegényítés, éhínség,
  • a föld megszerzése a szegény országokban, rontva ezzel a helyi önfenntartás esélyeit;
  • olyan magok használatának ráerőltetése a szegény országok parasztjaira, amelyekből csak olyan növények termeszthetők, amelyek magjai alkalmatlanok a továbbtermesztésre;
  • környezetszennyezés, víz-levegő-szennyezés;
  • a mezőgazdaság további liberalizálása, az – időlegesen olcsó – import élelmiszerekkel a szegény országok mezőgazdaságának legyengítése, a fejlett országok mezőgazdaságától való függőségük növelése;
  • a kisgazdaságok tönkretétele, a kevésbé fejlett országok rákényszerítése arra, hogy a tömegtermelést folytató, génmanipulációs kísérleteket végző óriási külföldi “agrobusiness”-eket beengedjék, sőt saját parasztgazdaságaikkal szemben előnyben részesítsék,
  • élelmiszersegély nyújtása éppen akkor, amikor a helyi gazdálkodók betakarításra készülődnek,
  • egészségügyi intézmények leépíttetése a szegény országokkal, kórházi ágycsökkentés, a orvosok számának csökkentése, egészségügyi privatizáció;
  • differenciált beteggyógyítás; azokra koncentrálni, akik tudnak fizetni;
  • a cigaretta-termelés és értékesítés növelése a szegény országokban, a dohányáruk reklámja betiltásának megakadályozása;
  • az urbanizáció, a földelhagyás, a városba költözés bátorítása: ugyanis ez is kiszolgáltatottabbá, védtelenebbé teszi az embereket;
  • közszolgáltatások privatizálása, hozzájárulva ezzel az árak megugrásához, és a lakosság elszegényedéséhez,
  • a gyógyszerárak erőteljes növelése: így a szegények, közöttük a nyugdíjasok csak nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem jutnak majd a számukra szükséges gyógyszerekhez,
  • az új gyógyszerekkel való tömeges kísérletek lefolytatása a szegény országokban úgy tüntetve fel, mintha ez nekik lenne jó. Mellékhatásként ez is halálesetekhez vagy gyógyíthatatlan betegségek kialakulásához vezethet.
  • az AIDS további terjedése és a tuberkulózis esetek számának újbóli növekedése is jól segíti a népességcsökkentési tervek végrehajtását. (Igaz, ezeket a betegségeket gazdag emberek is megkaphatják, de nekik jó esélyeik vannak a felépülésre),
  • a drogok legalizálása (ha valaki drogtól akar meghalni, miért kellene ebben megakadályozni?);
  • a csecsemőhalandóság jelentősen növelhető a fejlődő világban azzal, ha az anyákat lebeszélik a szoptatásról, és rábeszélik a tápszerek használatára, ami növeli a fertőzések lehetőségét.
A halálozások számát növelő módszerek után térjünk át a születések számát csökkentő módszerekre:
  • abortusz és sterilizáció bátorítása;
  • a gyermeknevelés megnehezítése, költségeinek növelése;
  • a gyermekek számának csökkentését a “struktúra-átalakítási programok”-ba is bele kell foglalni;
  • anyagi ösztönzés kínálása azoknak, akik nem vállalnak gyermeket;
  • a gyermekvállalás érzelmi fontosságával szemben az anyagi hátrányainak hangsúlyozása.
További olyan, nem közvetlen módszereket is fel lehetne sorolni, amelyek vagy a születések számának csökkenését, vagy a halálozások számának növekedését okozhatják. A lényeg az, hogy ezeket a módszereket tervezetten, rendszeresen és egymásra való hatásukat is kihasználva kell alkalmazni. Jó példa erre az a mezőgazdasági projekt, amelybe India a Világbank javaslatára kezdett bele. A projekt hatására malária-járvány tört ki. Mivel azonban közben, az IMF előírására jelentősen csökkentették az egészségügyre szánt keretet, az országot a járvány felkészületlenül érte, ezért elég sokan meg is haltak.


  1. Zárógondolatok
Ahogy az már a cikk elején is nyilvánvalóvá vált, “a luganói tanulmány” elkészítésének története kitalált történet : Susan George fejében született meg. A benne szereplő adatok, hivatkozások, és példák azonban mind tényeken alapulnak. Susan George, kiindulva abból, hogy mi is történik ma a világban, arra következtetett, hogy egy “titkos megbízói kör” illetve egy “grandiózus népességcsökkentő terv” léte nem is lehetetlen. Az pedig ezek után mindegy, hogy kik is a “kör” tagjai, és hol és mikor született meg a terv.
Susan George úgy gondolja, hogy a “luganói tanulmány”, vagyis könyve háromféle lehetséges hatást válthat ki az olvasókból:
  • elutasítják a könyvet, mint olyat ami olyan szörnyűségeket ír le, amelyek teljességgel lehetetlenek;
  • elgondolkodnak a felsorakoztatott tényekről, elfogadják az elemzéseket, de kételkednek abban, hogy azokból csak egy lehetséges megoldás, a “grandiózus népesség-csökkentő terv” kidolgozása és megvalósítása következhet;
  • ráébrednek arra, hogy az egy bemutatott, lehetséges megoldás valóban következik az előzetes feltételezésekből és az elemzésekből. Vagyis a vélt veszély nagyon is valóságos.
Ez utóbbi csoportba tartozó emberek jönnek rá először arra, hogy a neoliberális rend mennyire hazug: hiszen – ígéretei ellenére – egyre többen lesznek a kárvallottai, mint a nyertesei. Arra is ráébrednek, hogy családjuk, saját maguk, kisvállalkozásuk, környezetük, kisebb közösségük mind-mind komoly veszélyben van. Hiszen, ha a transznacionális cégek egyedül a tulajdonosok érdekeit szolgálják, ha a kormányok egyre tehetetlenebbek a globális erőkkel szemben, ha a globális pénz uralma mindenre rátelepszik, akkor valóban nem marad más hátra, mint a feleslegessé váló emberek “kiküszöbölése” a rendszerből, a tőlük való megszabadulás. Erre pedig valóban megoldás lehet egy “grandiózus népességcsökkentő terv”.
Hacsak, azok az emberek, akiknek végre kinyílik a szemük, és megértik, hogy mi történik körülöttük, ezt meg nem akadályozzák.
A könyvre a harmadik módon reagáló emberek bizonyosan azok között lesznek majd, akik tenni akarnak valamit a “kitervelt vég ellen”.
De milyen lehetőségek állnak nyitva előttük? Ezek összefoglalásával zárja a könyvet Susan George.


A vég másféle is lehet

A másféle megoldás ismertetése előtt azonban először fel kell tenni két egyszerű kérdést:
Kik felelősek a jelenlegi ill. a jövőben is várható válságokért?
Hogyan akadályozható meg további károkozásuk?
A globalizáció magától nem fog leállni. A transznacionális cégek hatalmának további növekedésével, a korlátok nélküli globális pénzmozgással rákos állapotba kerül a világgazdaság: folytatja az emberi és természeti értékek pusztítását annak ellenére, hogy tudja, hogy ez a pusztítás előbb-utóbb önmagára is káros hatással lesz majd. A kockázat tehát egyre nagyobb. Ezért haszontalan arra kérni a transznacionális cégeket, hogy legyenek egy kicsit jobbak, felelősségteljesebbek. A lényegük ellen kell fellépnünk. Vagyis le kell számolnunk a transznacionális zsarnoksággal, mielőtt az számolna le velünk. Ki kell szabadulnunk alávetettségünkből, igazi polgárrá kell válnunk, aki nem hagyja másra sorsa irányítását. Ehhez szövetségeseket kell keresnünk. Nem véletlen, hogy a szakértők azt tanácsolták a “titkos megbízóknak”, hogy bátorítani kell a széthúzást, a megosztottságot, a szeparatizmust. Először is ezt kell leállítani. Egy francia mezőgazdasági szakember hallgatva egy jobboldali és egy baloldali érzelmű parasztszövetség vitáját, így kiáltott fel: mit számít, hogy bal- vagy jobb-oldali parasztok vagytok-e? Hiszen hamarosan egyáltalán nem lesztek!
A legfontosabb feladat tehát újraszőni a társadalom szövetét, amit a neoliberalizmus igyekezett szétszaggatni. Erősíteni kell a helyi kedvezményezéseket. Lokalizálni kell. Fel kell lépni a környezetet károsító külföldi cégek, a veszélyes hulladék-feldolgozók ellen, tiltakozni kell a globális cégek érdekeit szolgáló autópályák építése ellen, máskor pedig az ellen, hogy egy céget privatizáljanak vagy bezárják, és ezáltal emberek tömegei veszítsék el munkájukat, életlehetőségeiket.
Növelni kell a helyi fogyasztásra termelő kisvállalkozások számát, a külföldi helyett hazai terméket kell vásárolni. Helyi kis bankokat kell csinálni, amelyek a helyi megtakarításokat helyi fejlesztések támogatására használják. Harcolni kell az őstermelők jogaiért, nem szabad hagyni, hogy olyan szabályokat kényszerítsenek rájuk, amelyek ellehetetlenítik őket. A lokalizáció mellett szükség van továbbá arra is, hogy az állam ne gyengüljön tovább, hanem inkább nyerje vissza erejét, lássa el hagyományos gazdaságfejlesztési és szociális feladatait és védje meg a nemzeti érdekeket a transznacionális zsarnoksággal szemben. Azt is el kell érni, hogy a pénzt ne onnan vegye el, ahol a legkevésbé van: az állampolgároktól és a helyi kis- és közepes vállalkozásoktól, hanem onnan, ahol bővében vannak neki: vagyis a globális cégektől és a pénzpiac szereplőitől, elsősorban azok tisztességes megadóztatásával. Az ökológiai adó bevezetésével meg kellene állítani a természeti környezet további károsodását. Vagyis azt kellene jobban adóztatni, amiből kevesebbet, és azt kevésbé, amiből többet akarunk. Így csökkenteni kellene a foglalkoztatáshoz kapcsolódó adókat, és jelentős adókat kellene kivetni a környezetet károsító tevékenységekre közöttük a hulladéktermelésre is.
Ezekkel és az ehhez hasonló lépésekkel kerülhető csak el a luganói tanulmány “végső megoldása”.


  1. Utószó
A könyv megismerése után mi is választhatunk: reálisnak tartjuk-e Susan George elemzését vagy nem. Beteges fantáziálásnak gondoljuk-e a “titkos megbízói kör” által kiadott feladatot, hogy érdemesnek tartjuk arra, hogy elgondolkodjunk róla. Akárhogyan is vélekedünk a könyvről, a bemutatott tényeket nem tagadhatjuk, hiszen azokat saját bőrünkön is megtapasztaltuk. Még emlékszünk a Bokros-csomagra, tudunk a kórházi ágyak számának csökkentéséről, az egészségügynek juttatott csökkenő támogatásról, a lakosság fejlődő országoknál is rosszabb egészségi mutatóiról, az alacsony várható élettartamról, és a magas halálozási számokról. Naponta éljük meg az alacsony életszínvonal valamennyi hátrányát, a közüzemek monopolhelyzetéből fakadó áremelések derékszíj-összehúzó hatásait, látjuk az elesetteket, a hajléktalanokat, megtapasztaljuk a társadalmi kohézió hiányát, azt, hogy hogyan próbálják a globalizáció hívei szétzülleszteni, kiiktatni nemzeti érzéseinket, nemzeti kultúránkat. Végül intőjelként arra is gondolnunk kell, hogy az IMF és a Világbank hazánk esetén is már korábban megfogalmazta a “tervet”, ami szerint túl sokan vagyunk, 2-3 millióval kevesebb magyar is elég lenne.
Susan George könyve tehát nagyon is az elevenünkbe vág. A lokalizációval kapcsolatos befejező gondolatait ezért akkor is nagyon komolyan kell vennünk, ha érvelését esetleg nem tudjuk teljesen elfogadni.
Dr. Csath Magdolna, egyetemi tanár
Forrás: www.euroastra.hu




Túlnépesedés: a kihalás szélén?


Kutatások  szerint ahhoz, hogy egy kultúra fennmaradhasson, a családok termékenységi indexe szükségszerűen legalább 2,11 kell legyen. Ez magyarra fordítva azt jelenti, hogy a családokra, vagy ha úgy tetszik az egy nőre eső születések száma átlagosan 2,1 gyerek/anya kell legyen.
Ha ennél kevesebb, akkor a szóban forgó népesség illetve kultúra hanyatlik. Történelmi távlatban egyetlen olyan kultúra sem maradt fenn, amelyben a családok termékenységi indexe kisebb volt mint 1,9. Ha ez az érték 1,3-ra csökken, lehetetlenné válik a folyamatosság megőrzése mert a demográfiai egyensúly kialakulásához 80 – 100 évrelenne szükség, viszont nem létezik olyan gazdasági modell ami a szóban forgó kultúra fennmaradását biztosítaná ennyi ideig a külső hatásokkal szemben.
Leegyszerűsítve, ha két pár kapcsolatának gyümölcse egy-egy gyermek, a gyermekek száma a szülők számának fele lesz. Ha ezek kapcsolatából megint egy gyermek születik, 4 nagyszülőnek lesz egy unokája. ami nem túl jó arány.
Ha egy népesség hanyatló ágba kerül, a kultúrájával is az fog történni…
Az Európai Unió országainak összességére kiterjedő számítás szerint a termékenységi index átlaga 1,51 és folyamatosan csökken.  Nem szabad elfelejtenünk, hogy ebben a számban benne van az egyre népesebb bevándorló népesség, a családonkénti 3-4 gyerekkel, akik általában nem európainak érzik magukat, hanem afrikainak, indiainak, töröknek vagy éppen cigánynak, és általában nem is azonosulnak a befogadó ország kultúrájával.
Jelenlegi ismereteink szerint ez a folyamat 1,5-ös index mellett nem megfordítható! Néhány évtized, vagy talán még kevesebb idő múlva az általunk ismert Európa megszűnik létezni.
Európa népességének növekedése 1990-től napjainkig főleg a muzulmán bevándorlás következménye. A francia családokban átlagosan 1,8 gyermek esik egy családra. Ugyanez az érték a Franciaországban élő muzulmán családok esetében állítólag 8,1 gyermek családonként, de összesítve még így is csak 1,96 élve szülés esik egyFranciaországban élő nőre! Franciaország déli részén, ahol hagyományosan a legnagyobb volt a (keresztény) templomok száma, ma több a mecset mint a templom.
Franciaországban jelenleg a 0 és 20 év közötti gyermekek 30 százaléka muzulmán. Olyan nagyvárosokban mint Nizza, Marseille és Párizs ez az arány eléri a 45 %-ot. Ha így megy tovább, 2030 körül minden ötödik francia muzulmán lesz, és ha betartják a parlamenti demokráciát, és bevezetik a kisebbségek védelmének Magyarországon megszokott szintjét, alig 40 év leforgása alatt Franciaország iszlám ország  lehet…
Az utóbbi 30 évben Britannia muzulmán népessége 82.000-ről 2,1 millióra szaporodott. Huszonötszörös növekedés. Az országban jelenleg több mint 1000 mecset van, sok közülük átalakított régi (katolikus) templom.
Hollandiában az újszülöttek 50%-a muzulmán, így alig 15 év leforgása alatt az ország lakosságának fele muzulmán lesz. Jelenleg Belgium lakosságának 25%-a idegen kultúrájú.
Németországi szakértők szerint a német etnikumú lakosság számbeli csökkenését nem lehet megállítani. A regresszió spirálját nem lehet visszafordítani. 2050 körül Németország iszlám állammá válhat.
Kadhafi, líbiai vezér mondta állítólag:  “A jelek arra utalnak, hogy Allah hatalmas győzelmet tartogat az Iszlámnak Európában. Győzelmet kardok, puskák, csaták nélkül. Nekünk nincs szükségünk terroristákra vagy kamikazékra.”
Napjainkban Európa muzulmán lakosainak száma 52 millió. Német kormányzati körök véleménye szerint ez a szám a következő 20 évben várhatóan megkétszereződik. Tehát 104 millió…

Bill és Ted zseniálisan álcázott kalandja (1.rész)

Bill és Ted... (2. rész) Jótékony milliárdosok


Az amerikai kontinensen a számok ugyanezt a folyamatot jelzik. Jelenleg Kanadában a termékenységi index 1,58, ami 0,5 ponttal kevesebb mint ami a jelenlegi kultúra fennmaradásához szükséges lenne. Az iszlám itt is a leggyorsabban fejlődő vallás, és szép számban vannak Magyarországról származó cigányok is.
2001. és 2006. között Kanada népessége 1,6 millió fővel nőtt, amiből 1,2 millió a bevándorlók száma.
Érdekességképpen, az Egyesült Államokban az amerikai családok termékenységi indexe 1,6. A Latin-Amerika országaiból folyamatosan beáramló bevándorlóknak köszönhetően az index 2,11-re javul, eléri a meglévő kultúra fennmaradásához szükséges minimumot. Ezzel együtt 1970-ben még csak 100.000 muzulmán élt az USA-ban. Ma számuk meghaladja a 9 milliót.
A világ változóban van, ideje lenne felébredni! Az a civilizáció amelyikben nem nemzenek elegendő gyermeket, saját magát ítéli előbb alsóbbrendűvé, majd pedig halálra. Az idegenek sokasodása persze egyelőre nem nagyon feltűnő, mert emberi léptékben mérve  lassú folyamatról beszélünk, de sajnos történelmi léptékben nézve robbanásnak lehetünk  tanúi.
Gyakorlatilag az egész Európai Unió történelmi népessége fél lábbal a sírban van.  Magyarország is!
A CIA FactBook segítségével elkészített, az országok termékenységi indexeit mutató táblázatot a forrás oldalon meg lehet tekinteni, és elgondolkodni a leírtakon…


Tényleg a Goldman Sachs a világ ura?



A Zürichi Egyetem által végzett kutatás megállapította, hogy a csoporton belül 147 vállalat egy szuper-egységet alkot, ami a csoport vagyonának 40%-a felett rendelkezik. Valamennyien tulajdonosai egymás cégei egy részének vagy teljes egészének. Ezek közül a legtöbb bank, a legnagyobb 20 között a Barclays és a Goldman Sachs is szerepel ( a tanulmányról bővebben mai hírünkben).
A BBC 2011. szeptember 26-i reggeli adásábanAlessio Rastani (akiről később az a hír is keringett, hogy nem igazi kereskedő, hanem a híres/hírhedt The Yes Men csoport beépített embere, és csak az ő átverésük áldozata lett újra a BBC, azonban a csoport ezt cáfolta)  ezzel döbbentette meg a híradó munkatársait: “A kormányok nem irányítják a világot. A Goldman Sachs irányítja a világot.”

2013 májusára bedől az Euro.

2013 májusára bedől az Euro.






A Goldman Sachs-ot nem érdekli a mentőcsomag, sem a nagy pénzügyi alapok
Tulajdonképpen a cégek kevesebb, mint 1%-a irányítja az egész hálózat 40%-át,” mondja James Glattfelder, a zürichi Svájci Állami Intézet komplex rendszerelméleti kutatója, ezzel is igazolva Rastani állítását.
Mit is lehet erre mondani, ami tompítja a felismerés hatását?
John Driffil, a University of London közgazdásza, makrogazdasági szakértő, a New Scientist magazinnak elmondta, hogy a tanulmány értéke nem abban rejlik, hogy megállapítja, kik is uralják a világgazdaságot, hanem abban, hogy fényt derít a világ legnagyobb cégei között fennálló szoros kapcsolatokra (no persze mit is mondhatna: a király meztelen?).
Aki nem ismeri a Yes Men csapatot, az itt megtekintheti  a The Yes Men Fix The World című filmjüket magyar felirattal. Nagyon tanulságos.


2013 májusára bedől az Euro.

Egész Európa fel fog robbani az eurórendszerével (Varga István, 2010)

A világnak már régen vége van

Mit köszönhetünk a triadoknak?...



1 megjegyzés:

  1. Sveiki,

    Ar Jums reikia ūkininkų ir žemės ūkio įmonių duomenų ?
    Klientų, tiekėjų, partnerių paieškai.

    Duomenys pateikiami excel faile
    Ar atsiųsti pavyzdį su pasiūlymų?

    Taip pat galime pasiūlyti ir visos Lietuvos įmonių bazę, bei užsienio įmonių bazes

    VálaszTörlés